G A Z D A S Á G I,T Á R S A D A L M I É S K U L T U R Á L IS F O L Y Ó IR A T 1 J. ís f * * í

G A Z D A S Á G I,T Á R S A D A L M I É S K U L T U R Á L IS F O L Y Ó IR A T

1 J

í S f * ■■■*£í

Szabolcs-Szatm ári Szem le

SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG : dr. Csermely Tibor, Csernusi Endre, dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gyuré Imre (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kőrössy Kálmán, dr. Kuknyó János, dr. Margócsy József, Ratkó József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Scholtz Béla, Tóth Sándor, dr. Varga Lajos.

FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. H á r s f a l v i

Péter

SZABOLCS-SZATMAR1 s z e m l e Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja. Megjelenik negyedévenként. K iad ja a Szabolcs m egyei Lapkiadó Vállalat. Felelős k iad ó: Mádi Lajos igazgató. Szerkesztőség: N yíregyh á za , Sóstól út 3i/b. T e le lő n : 11-788. K iad óh ivatal: Szabolcs m egyei Lapkiadó Vállalat, N yíregyh á za , Z rín yi Ilona u. 3—5. T e le fo n : 10-150 K éziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. T erje s zti: a M agyar Posta. E lőfizeth ető a Posta K özp o n ti H írlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1., telefo n : 180-850, postacím : 1900 Budapest) és bárm ely kézbesítő postahivatalnál. Évi előfizetési d i j : 72,— Ft. Csekkszám laszám : 215—96162. B efizetésk or minden esetben kérjü k feltüntetni a foly óirat n evét: S Z A B O L C S -S Z A T M A R I s z e m l e K észült a N yírségi Nyom dában. F elelős vezető Jágcr Zoltán — 84. — 812.

In d e x : 25 923— IS S N 0133— 2405 II.

s z a b o l c s -s z a t m A r i

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat

Tartalom:

l9M 'M AJDS

X IX . É V F O LY A M . 2. SZÁM

TANULMÁNYOK — CIKKEK S Z IL Á G Y I IMRE: A z aktív korú népesség gazdasági és társadalmi helyzetének alakulása (1960— 1983) —

1

IIÉCZEI BÉLÁNÉ: A munkásosztály jellemzői Sza­ bolcs- Sziatmár m egyében -----------------------------------------17 HAJDÚ B E R TA LA N N É : A szövetkezeti parasztság Szabolcs-Szatmárban-----------------------------------—

29

CSERVENYÁK LÁ SZ LÓ : A megye diplom ásairól------ 45 H A G YM Á S I JÓZSEF: A kereskedelmi ellátás Szabolcs-Szatmár megyében 1970— 1980 k ö z ö tt------ 51 BODNÁR LÓ R Á N T : Megyénk egészségügyi helyzete

59

HAGYOMÁNY ERDÉSZ SÁNDOR:

Kihaló

mesterségek

nyomában

67

FELHÖSNÉ CSISZÁR S A R O LTA : Takácsmesterség és népi szövés a Telső-Tisza-vidéken------------------------ 77 F A R K A S JÓZSEF: A szatmári gu b á ró l------------------------ 87 S Z A LO N TA I B A R N A B Á S: A drótosok------------------------ 95 FA ZE K A S Á R P Á D : A

borbélyorvostól

a

fodrászig

101

P Á L L IS TV Á N : A n ádkötő--------------------------------------- 114 BODNÁR ZSUZSA: Kosárfonás a Tisza mentén — —

118

IRODALOM N A G Y ISTVÁ N A T T IL A : A májusi h o ld ,-------------------121 V ir á g o k ------------------------------------------------------------121 CSEH K A R O L Y : Elpattanna---------------------- :----------- 121 M ADÁR JÁNOS: Űtrakelt belőlünk, E lveszítelek ------ 122 BU D AH ÁZI IS TV Á N : Kihűlt v u lk á n o k ----------------------- 122 HUDÁK ERZSÉBET: Á rv a s á g o m ------------------------------- 122 UDUD IS TV Á N : Hol lesz m e n ed ék ? --------------------------- 122 BU D AH ÁZI IS TV Á N : Hozzon jó hírt a s z é l-------------------123 M A G Y A R JÓZSEF: Júniusi va co gá so k ----------------------- 123 BODNÁR IS TV Á N : A z első pázsiton,--------------------------- 124 Májusnak fels ze n telt------------------------------------------- 124 S ZILV Á S I CSABA v e rs e i------------------------------------------- 124 M A G Y A R JÓZSEF: R em a n en cia ------------------------------- 124 UDUD IS TV Á N : Mint l á n g --------------------------------------- 124 JURIJ N A G IB IN : A gyönyörű ló (Ford.Antal M iklós)

125

III.

KÉPZŐMŰVÉSZET

SZEMERSZKI M IKLÓ S: Egy művészházaspár Kiállítása e l é --------------------------------------------------------------- 130 SZŐVÉNYI ZSOLT: A főiskolai rajztanárok első kiállítása---------- — — --------------------— — --------135

KÖNYVEKRŐL Két új beregi néprajzi kiadványról (Viga G y u la )--------144 SZÖLLÖSI Z O LT Á N : Égitető (Madár János) — ------------147

KÉPEK H O RVÁTH J Á N O S ------------------------------------------- 44, 133 BERECZ A N D R Á S -----------------------------------------------

55

H O RVÁTH N É NÉMETH K A T A L I N --------------------------- 134 KONCZ Z O L T Á N ---------------------------------------------------- 146

A színes címlapon: Tarpai ház a Sóstói Múzeumfaluban. (Zsák Zoltán felvétele.)

E SZÁ M U N K M U N K A T Á R S A I: Antal Miklós könyvtárigazgató, Vásárosnamény; Berecz András festőművész. Nyíregy­ háza; Bodnár István, Nyíregyháza; dr. Bodnár Lóránt, a Megyei Tanács osztályvezető­ helyettese, Nyíregyháza; Bodnár Zsuzsa muzeológus, Nyíregyháza; Budaházi István, Mátészalka; Cseh Károly, Miskolc; dr. Cservenyák László főiskolai főigazgató, N yír­ egyháza; dr. Erdész Sándor múzeumigazgató, Nyíregyháza; dr. Farkas József múze­ umigazgató, Mátészalka; dr. Fazekas Árpád főorvos, Nyíregyháza; Felhősné Csiszár Sarolta múzeumigazgató, Vásárosnamény; dr. Hagymást József, a Megyei Tanács osz­ tályvezetője, Nyíregyháza; Hajdú Bertalanná közgazdász, Nyíregyháza; Héczei Béláné közgazdász, Nyíregyháza; Horváth János festőművész, Nyíregyháza; Horváthné Né­ meth Katalin grafikus, Nyíregyháza; Hudák Erzsébet Fehérgyarmat; Koncz Zoltán festőművész, Üjfehértó; Madár János, Nyíregyháza; Magyar József, Nagykálló; Nagy István Attila tanár, Nyíregyháza; dr. Páll István muzeológus, Nyíregyháza; dr. .Sza­ lonfai Barnabás múzeumigazgató, Nyírbátor; Szemerszki Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Nyíregyháza; Szilágyi Imre ny. igazgató, közgazdász, Nyíregyháza; Szilvási Csaba Fehérgyarmat; Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Budapest; Udud István Fehérgyarmat; dr. Viga Gyula muzeológus, Miskolc. A kép­ zőművészeti alkotások fotóit Zsák Zoltán és Jenei Lajos készítette.

IV.

Tanulmányok — cikkek SZILAGYI IMRE:

Az aktív korú népesség gazdasági és társadalmi helyzetének alakulása ( 1960 - 1983) Az elmúlt csaknem négy évtized alatt hazánk és Szabolcs-Szatmár megye társa­ dalmi és gazdasági életében is olyan alapvető változások mentek végbe, amelyek köz­ vetlenül, vagy közvetve valamennyi lakosát érintették. Gyökeresen átalakult a tár­ sadalom és a gazdasag szerkezete a tulajdonviszonyok szempontjából. A z egyéni tu­ lajdon helyébe nagyrészt a szövetkezeti és az állami tulajdon lépett. Lényegesen módosult az üzemek nagysága és kapacitása. A kis területű, illetve létszámú mezőgazdaságiak nagyrészt egyesülés, az ipari, illetve más jellegűek fejlesz­ tés révén közepes, vagy egyes esetekben nagyüzemmé nőttek. Az előállított termékek mennyisége és köre jelentősen bővült minden ágazatban. Szinte teljes mértékben meg­ szűnt az idényjellegű foglalkoztatás az iparban és építőiparban, lényegesen csökkent a mezögazdasagban is. A felnövő fiatalok mind nagyobb része lakóhelyén, vagy ahhoz viszonylag közel könnyen, naponkénti bejárással megközelíthető településen találha­ tott munkahelyet és tanulási lehetőséget. Közelebb kerültek az itt élők a jövedelem nagyságát, a lakáshelyzetet és sok mást illetően is — a szintén növekvő és javuló — az országoshoz. A különbségek, a lema­ radások egyes területeken azonban ma is igen jelentősek pl. az egészségügyi (kórház; ágy, fogorvosi, szakrendelési) ellátásban és a települések (a lakások) küzművesítettségében. Amennyiben a megyei és az országos változásokat, illetve azok számszerűsíthető hatásait összevetjük és a nagy különbségek, a miértek okát keressük, több tényezőt szükséges figyelembe venni. így pl.: a megye fejlődését tükröző számok az országost — szinte mindenben — lényegesen meghaladjak. Ez mindenekelőtt az itt élők átla­ gosnál nagyobb összefogásának és erőfeszítésének eredménye. A változásokat kifejező számok nagyságát azonban növelte bizonyos mértékig az indulás alacsony szintje is. Hiszen szinte minden területen nagy volt az elmaradás. Részben az előzőek, de nem ritkán szubjektív okok miatt kerültünk idő-, illetve lépéshátrányba. Ennek előnyeit, de gyakrabban a hátrányait tapasztalhattuk eddig. Előnyként szolgálhatott, illetve szolgált az a lehetőség, hogy tanulhattunk mások, az előttünk járók hibáiból. Ezzel sok felesleges anyagi és egyéb kárt elkerülhettünk, más esetekben azok nagyságát csökkenthettük. Véleményünk szerint pl. ez a helyzet a teiület- és településfejlesztés területén. Közel két évtized céltudatos és következetes munkájával és nagy anyagi befektetésekkel sikerült a megyében olyan gazdasági és szellemi központhálózatot létrehozni — az öt új város kialakításával és emellett N yír­ egyháza fejlesztésével —, amely a közelmúltban már minden téren bizonyított. Ezek mellett folyamatban van néhány új adottságú község fokozott fejlesztése.

1

Sajnos a hátrányok vauinak inkább túlsúlyban. A mezőgazdaság szocialista át­ szervezésekor, az ipái fejlesztés idején, továbbá a városok egy része működésének in­ dulásakor már sokkal vékonyabb csatornákon f oly dogált a központi segítség, mint korábban. Nem sikerült úgy a „betetőzés” , ahogyan történhetett volna, ha még néhány évig az a támogatási rendszer állt volna fenn, ami az előző időszakokban volt. Leginkább az iparosítás későbbi kezdődése (elsősorban a mezőgazdaság átszerve­ zéséhez viszonyítva) okozott sok — máig és a jövőben is ható — gondot. A z öt-tíz év különbség, amely a kettő között volt, rendkívül nagy népességmozgást tett szükséges­ sé. Ugyanis a mezőgazdaságból felszabaduló, illetve a munkaképes korban lévő fiatal tízezrek számára, alig néhány ezer munkahely létesült a megyében. Elsősorban ennek a következtében vált sok tízezer ember nagy távolságra (200—300 kilométerre) ingá­ zóvá. Hasonló nagyságrendet képviselnek az emiatt véglegesen elköltözők is. Ebben a megyében legalább évszázada kiemelkedően magas a természetes szapo­ rodás. Ennek elsősorban az előnyét kelleti volna érezniük azoknak, akik a szorgalmas és becsületes munka mellett a nagy gyermekáldást is vállalták. A népes családok szív­ melengető érzését azonban sok helyen és gyakran árnyékolták be anyagi gondok. Hi­ szen kevesebb a kereső a családban. A z itt dolgozók bére rendszerint kisebb, mint máshol, az ingázók magasabb keresetét jó l megcsapolja a különélés kettős kiadása. Mindezek többek között az életszínvonalra, az életkörülmények alakulására nagy ha­ tással voltak és vannak. Ügy véljük, szólnunk kell arról is, hogy miért 1960-tól vizs­ gáljuk a változásokat, azok okait és hatásait, amikor is a társadalom- és a gazdaságtulajdonviszony és -szerkezet szerinti átalakulása már a negyvenes évek második felé­ ben és az ötvenes években — lényegében — megtörtént. E kérdésre részben már az előzőekben is válaiszollunk, amikor a megye idő- és lépéshátrányáról utalásszerűén szóltunk. Ez a megye abban, de különösen a korábbi időszakban kifejezetten mezőgazdasági jellegű volt. A termelőszövetkezetek szervezésének voltak eredményei már a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes években is, a gazdasági alap gyengesége, a politikai viszonyok változásai sitb. következtében azonban a termelőszövetkezetek meg nem voltak kellően szilárdak. Területük és a taglétszámok többször nagy válto­ zásnak volt kitéve. A foglalkozás szerinti átrétegződés csak később öltött nagy mére­ telvet. Akkor is leginkább a megye határain túl csapódott le. Talán elegendő lesz az előbbiek igazolására, ha azon idők két népszámlálásának néhány adatát összevetjük. 1949-ben a mezőgazdasági aktív keresők aránya 77,8%, az ipariaké 7,5% volt. 1960ban ugyanezen arányok a következők voltak: 67,2%, illetve 9%, a mezőgazdasági aktív keresők száma 189,3 ezerről még csak 177,2 ezerre csökkent. A z ebből az ágazatból ki­ lépők, a munkaképes korúvá váltak és a háztartási munkát keresőfoglalkozással fel­ cserélők zöme ezidötájt nem Szabolcs-Szatmar, hanem más megyék és a főváros ipari, építőipari, szállítási és hírközlési ágazatában tudott csak elhelyezkedni. A z az ide még eléggé távol volt, amikor tízezrek számára vált lehetővé, hogy már „csak” foglal­ kozást kellett cserélniük, a lakhely megváltoztatása nem volt feltétlenül szükséges. A továbbiakban az aktív keresők (15— 59 éves férfiak és a 15—54 éves nők) körül­ ményeinek változásával, jelenlegi helyzetével konkrétabban kívánunk foglalkozni. Mégpedig úgyis mint a társadalom azon csoportjával, amely az értékalkotók zömét ad­ ja, úgyis, mint akik a társadalom legkisebb egységének, a családnak rendszerint meg­ határozó tagjai. Ezek után célszerűnek látszik annak bemutatása, hogy miképpen alakult a megye lakónépességének száma és az itt élők gazdasági aktivitás szerinti összetétele.

2

(fő)

Év

1960 1970 1980

Lakó­ népesség összesen

586 451 572 943 593 829

Eltartott

Száz aktív keresőre jutó eltartott

314 258 279 700 233 544

119 118 91

Inaktív

A ktív

kereső 263 579 237 212 255 796

8 614 56 031 104 489

Amint az látható, a hatvanas években a lakónépesség száma valamivel több mint 13,5 ezerrel csökkent. Milyen tényezők játszottak ebben közre? Mindenekelőtt az, hogy rendkívül nagymértékben csökkent a természetes szaporodás. 1949— 1959 között (tizenegy év alatt) még 1U5 ezerrel születtek többen, mint amennyien ezen idő alatt meghaltak. A hatvanas évek természetes szaporodása azonban már csak 56,2 ezer volt. A vándorlás különbözeié a korábbi időszakban is nagy volt, közel 77 ezerrel töb­ ben vándoroltak el innen, mint amennyien ideköltöztek. Azonban a hatvanas évek­ ben a vándorlási veszteség még tovább nőtt, megközelítette a 102 ezret. A hetvenes években Szabolcs-Szatmár népessége közel 21 ezer fővel nőtt. Ezen időszakban is tovább csökkent a természetes szaporodás (49,5 ezerre), azonban a ván­ dorlási veszteség 73 ezerrel volt kisebb, mint az előző időszakban, nem érte el a 29 ezret sem. A természetes szaporodás csökkenését elsősorban a produktív korúak (a 15— 39 évesek) nagyarányú elvándorlása okozta (de hozzájárult a halálozások számá­ nak fokozatos emelkedése is). 1961 és 1971 között pl. az elvándorló férfiak közel 76%-a tartozott közéjük. Az ezt követő időszakokban az ebbe a korosztályba tartozó nők vándorlási aránya is számottevően nőtt. Elmentek tehát sokan azokból a korosz­ tályokból, amelyekre jellemző a szülés. Meg kell azonban még legalább két tényezőt említeni, amely a népesedési helyzetet, a magas természetes szaporodást, különösen az ötvenes években befolyásolta. Mint általában mindenhol és minden esetben, úgy a második világháborút követő években a megyében is az átlagosnál lényegesen több volt az élvesztiletés, mint más években. Számukat növelte még az ötvenes évek köze­ pén érvényben lévő rendelet hatása is, amely a művi vetélések lehetőségét nagyban korlátozta. Az aktív keresők számának alakulásában hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint a népességnél. Ebben demográfiai, de főleg gazdasági jellegű tényezők játszotta;-.' közre. 1969-tól tíz év alatt több mint 26 ezerrel csökkent az aktív keresők száma, leg­ inkább a mezőgazdaság területén bekövetkezettek miatt. Az 1960. évi népszámlálás­ kor az aktív keresőknek még több mint kétharmada dolgozott ebben az ágazatban. Akkor a mezőgazdaságon belül még az egyéni gazdaságok voltak túlsúlyban. Növelte számukat az is, hogy nemcsak a rendszeresen (hivatásszerűen) mezőgazdaságban dol­ gozók, hanem az esetenként — főleg a munkacsúcsok idején — besegítek, az úgyne­ vezett segítő családtagok is aktív keresőknek számítottak. Ez így van bizonyos számú munkanap teljesítése esetén ma is. A nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása után az ebbe a kategóriába tartozók tekintélyes része vagy szövetkezeti tag lett, vagy más népgazdasági ágban vállalt rendszeres foglalkozást. Tíz év múlva 18,5 ezerrel voltak többen az aktív keresők, annak ellenére, hogy a mezőgazdaságiak szama továbbra is erőteljesen csökkent. Ennek oka mindenekelőtt a megye területén létesült nagy számú ipari és egyéb munkahely volt.

3

Jótékonyan hatott ez a változás a családok számának alakulására is. 1960-ban 150,4 ezer család élt a megyében. Tíz év alatt nem egészen kétezerrel nőtt számuk. 1980-ban azonban már megközelítette a 164,3 ezret az ilyen kötelékben élők száma. Ütemét tekintve hasonlóan alakult a háztartások, illetve háztartásban élők szá­ ma is. 1960 óta a legnagyobb változás az inaktív keresők számában és körülményei ben történt. Húsz év alatt több mint 12-szeresére nőtt számuk, s a folyamat napjainkban is tart. Ennek egyik oka az, hogy lényegesen többen érnek el már magas életkort (kü­ lönösen a nők), mint néhány évtizeddel korábban. Továbbá, hogy lényegesen nőtt a rokkantsági és a korkedvezményes nyugdíjasok száma is. A döntőek azonban azok a — főleg szociális jellegű — intézkedések voltak, ame­ lyek ebben az időszakban történtek. Mindenekelőtt a nyugdíj (járadék) megszerzési lehetősegének a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokra történő kiterjesztését kell megemlítenünk. Ez Szabolcs-Szatmár megyében több tízezer embert közvetlenül érin­ tett. Hatását növelte a nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása is. Hiszen kezdetben öt évvel később érték el a nyugdíjjogosultságot (65, illetve 60 éves korukban), mint a más ágazatokban dolgozók. Véleményünk szerint nem mehetünk el szó nélkül az in­ tézkedések nyomán keletkezett közvetett hatások mellett sem. Ezek részben szubjek­ tív, részben anyagi jellegűek. Miről is van szó? Arról, hogy az a kis, de rendszeresen érkező nyugdíj (járadék) nagyon sok, a bizonytalansághoz szokott, idős paraszti fog­ lalkozású ember kiszolgál lato ttsági, rászorultsági érzetét csökkentette, vagy szüntette meg. Valójában is sokkal kevesebben, illetve kevésbé szorultak ezután aktív kereső gyermekeik, hozzátartozóik anyagi támogatására. Sőt! Közülük viszonylag sokan segí­ tik ma is anyagilag gyermekeiket az otthonteremtésben, a boldogulásban. A kis nyug­ dijukat, szorgos munkával, a háztájiból származó bevételeikkel növelik, sokan abból juttatnak fiaiknak és lányaiknak. 1977-ben az inaktív és eltartott háztartások összes jövedelmének 40%-a származott a háztáji (kisegítő) gazdaságokból. Az előzőekben leírt folyamatot, illetve annak alakulását jól bizonyítják a követ­ kező adatok: A nyugdíjkorhatáron túl* dolgozó aktív keresők Év

száma férfi

1960 1970 1080

25 764 15 148 2 426

aránya, % nő 15 023 10 189 6 266

férfi 82,5 39,6 6,7

nő 29,9 16,2 9,2

* 60, illetve 55 életéven túl dolgozók A z említett intézkedések sorába tartozik a GYES intézményének bevezetése, és a termelőszövetkezeti tagokra történő kiterjesztése is. Ezt évenként 14— 16 ezer anya vette igénybe. Ennyien éltek tehát azzal a lehetőséggel, hogy kisebb (de rendszerint így is jelentős) anyagi kieséssel otthon maradnak és hároméves karukig maguk ne­ velhetik gyermekeiket. Két évtized alatt az eltartónak száma 81 ezerrel, mintegy negyedével ásókként, annak ellenére, hogy a gyerekek általában hosszabb ideig folytatnak iskolai tanul­ mányokat, tehát hosszabb ideig tartoznak az eltartottak körébe. Különösen a hetve­

4

nes években, a foglalkoztatás javulása révén, csökkent számuk. Mindkét időszakban hozzájárult, azonban ehhez a születések számának jelentős visszaesése is. Az aktív keresők ágazati, nemenkénti és kor szerinti összetételének alakulása A hatvanas évek második felében meggyorsult a mezőgazdasági termelőszövet­ kezeti tagok összetételének átalakulása, mind többen váltak alkalmazottá, illetve já­ radékossá, vagy nyugdíjassá. A nem nyugdíjas és nem járadékos tagok száma az 1961. évi 77 819-ről 1972-ig 57 147-re csökkent. A megye szocialista iparában ugyanezen években 15 442-en, illetve 39 536-an dol­ goztak már. Nem azonos mértékben nőtt a más ágazatokban foglalkoztatottak száma, de valamennyiben figyelemre méltóan emelkedett. Nagyobb léptékkel mérve jól bizo­ nyítják e változásokat a népszámlálások aktív keresőkre vonatkozó adatai.

ÖS7.sze.seri

Ff/

Ipar

É pítő­ ip ar

M ező­ S zál­ gazdaság lítás és és erdőh ír­ gazd ál­ közlés kodás

V ízK eres­ giazkede­ dállem (k.odás

Szeméi yl és gazda­ sági

Egész­ ségü gyi, szociális és kultu­ rális

K özö s­ ségi k öz­ ig a z­ gatási és egyéb

szolgáltatás 1960 1970 1980

263 579 237 212 255 796

23 799 41 449 64 510

16 127 17 447 21 460

177 193 105 526 74 404

13 146 17 637 20 379

10 002 17 835 25 859

198 3 988 5 272

2 7ie 3 815 6 915

9 176 16 129 24 807

11 226 13 386 12 180

Ez a szerkezeti változás elősegítette, hogy folyamatosan és alapvetően módosuljon egyebek között a foglalkoztatás rendszeressége, azaz csökkenjen az idényjelleg és ezek nyomán váiljék rendszeressé (biztonságossá) a kereset és növekedjék a családok jöve­ delme. Legnagyobb halasa azonban abban van, hogy megnyitotta, illetve most már valóban lehetővé tette a nők tízezrei — elsősorban a fiatalok — számára a rendszeres kereső foglalkozást. A hatvanas évek elején az aktív keresőknek még kétharmada tartozott a férfi nemhez (1930-ban háromnegyede), napjainkban 58% körül van. (Lényegesen növek­ szik tehát a női munkavállalók száma minden ágazatban.) Legnagyobb számban a m e­ zőgazdasági és az ipari üzemekben, az egészségügyi, a szociális és kulturális szolgál­ tatásban, valamint a kereskedelemben dolgoznak nők. Arányuk folyamatosan növek­ szik. 1960 óta az iparban 17,4%- ról 44,4%-ra, a kereskedelemben 38,4%-ról 53,9%-ra, az egészségügyi, a szociális és a kulturális szolgáltatásban 64,4%-ról 77,4%-ra em el­ kedett. A mezőgazdaságban azonban húsz év alatt alig változott, arányuk 41%, illet­ ve 40%. A fontosabb gazdasági ágazatokban 1982 végén a fizikai és nem fizikai foglalko­ zásúak kor szerinti megoszlása a következő: Megnevezés 14 éves 15— 19 20—29 30—39 40— 54 55— 59 60 éves és lidősebb összesen

éves

Ipar

Építő­ ipar

Mezőgazdaság

Keres­ kedelem

_

0,2 9,6 32,7 27,1 26,5 3,6

6,9 31,6 27,8 28,4 5,2

0,1 5,5 24,0 25,8 35,9 7,6

0,0 7,8 31,2 28,6 27,8 4,1

0,3 100,0

0,1 100,0

1,1 100,0

0.5 100,0 a

Megjegyezzük, hogy az ipari adatok az állomány 52,6%-át jelentő úgynevezett székhely szerintiek, tehát a megyében irányított vállalatok és szövetkezetek munkavállalóira vonatkoznak. Jó okunk van annak a feltételezésére, hogy ehhez közelaliőan alakul a más megyei irányítású telephelyeken, gyáregységekben dolgozók korösszetétele is, így ez vonatkoztatható a megyére is. A harminc éven aluliak aránya legmagasabb az iparban, a kereskedelemben és az építőiparban. A közép- és idős korosztályok aránya legnagyobb a mezőgazdaságban. Az aktív keresők iskolázottsági és szakmai képzettségi színvonalának alakulása A felszabadulás utáni társadalmi változások lehetővé, a nyomunkban járó gazda­ sági kényszerek, a követelmények növekedése stb. szükségessé tették országosan, de különösen a megyében az iskolázottság es a szakmai képzettség széles körre kiterjedő növelését. 1960-ban nem egészen kilenc és fél ezren (9497-en) rendelkeztek középiskolai és valamivel több mint három és fél ezren (3528-an) felsőfokú tanintézeti végzettség­ gel. A nyolc általános iskolát, illetve más, annak megfelelőt végzettek száma csak­ nem negyvenezer volt. A z aktív keresők 80%-a legfeljebb az általános iskola hét osz­ tályát végezte el. Ez az iskolázottsági szint bizony mór akkor is kevés volt! Húsz év alatt a középiskolai végzettséggel rendelkező aktív keresők aránya 4,3szeresére, a felsőfokú tanintézetet végzetteké 4,1-szeresére nőtt, és számuk megköze­ lítette a 40 600-at, illetve a 14 500-at. A legutóbbi népszámláláskor legtöbben voltak a nyolc általános iskolai végzett­ ségűek. Az iparban a nyolc általánossal, az építőiparban a szakmunkásképzővel, a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatásban a középiskolával, az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők vannak legnagyobb arányban jelen (ott pl. csaknem minden harmadik). 1970 óta az egyete­ met, főiskolát végzettek aránya a mezőgazdaságban nőtt leginkább. A fizikai foglalkozásúak összetétele szakképzettség szerint a fontosabb gazdasági ágazatokban az 1930-as népszámlálás idején a következő volt: száz fizikai közül az iparban 40, az építőiparban 52, a mezőgazdaságban 23, a kereskedelemben 43 volt szakmunkás. Betanított munkás volt minden száz közül az iparban 49, az építőiparban 33, a mezőgazdaságban ennek kétszerese, a kereskedelemben 40. Tehát az .ipar és a mezőgazdaság kivételével a felsoroltak között valamennyi ágazatban a szakmunkások aránya volt a magasabb. A z iparban leginkább a-zért alakult így a helyzet, mert a2 utóbbi években több olyan üzem létesült, ahol a feladatok csak betanítottsági fokot igényelnek. Azóta a vizsgált ágazatokban tovább nőtt a szak- és csökkent a betanított mun­ kások aránya. 1982-ben a helyzet a következő volt: az iparban 40%-ról 48%-ra, az építőiparban 52%-ról 60%-ra, a mezőgazdaságban 23%-ról 24%-ra, a kereskedelem­ ben 43r/o-ról 52%-ra nőtt a szakmunkások aránya. Ezek a változások tették lehetővé, hogy minden területen jóval magasabbak legyenek a technikai és technológiai köve­ telmények, hogy korszerű módszerekkel, magasabb színvonalú és jó minőségű termé­ keket állíthassanak elő. A háztartások, a család, az aktív keresők és a háztartás (család) tagok számának alakulása Két évtized alatt a háztartások száma 158,2 ezerről 183,2 ezerre, a háztartásokban élők száma 558,2 ezerről 578,2 ezerre nőtt. A háztartások közül 1970-ben 136 ezerben, tíz évvel később 142 ezerben volt legalább egy aktív kereső. Am íg hetvenben az egy

6

keresések, nyolcvanban már a két keresősek voltak legtöbben. Tíz év alatt nőtt a há­ rom és több aktív keresővel rendelkező háztartások száma és aránya is. A háztartá­ sok közül 1970-ben a kéttagú egy aktív keresősek, 1930-ban a négytagú két aktív ke­ resések voltak legnagyobb számban. Folyamatosan nőtt az 1—4 tagú háztartások és csökkent az ennél magasabb létszámúak száma és aránya. 1970-ben száz aktív keresős háztartásra 361 íő, tíz évvel később egy fővel keve­ sebb jutott. Mindkét évben az úgynevezett nem mezőgazdasági fizikaiaknál volt a leg­ magasabb a háztartások létszáma (376, illetve 372 fő). Ez idő alatt csak a mezőgaz­ dasági fizikaiaknál nőtt valamivel az átlagos létszám (355-ről 362 főre). Mindezek az adatok arra utalnak, számos összetevő hatására csökken a nagy lét­ számú háztartások száma. Mindenekelőtt azért, mert a fiatalok közül mind többen választják az önálló háztartásban élést. 1980-ban a lakosság nem egészen 74%-a (164 230) élt család kötelékében, számuk közel 14 ezerrel több mint hatvanban volt, négyötödük az aktív, egyötödük az Inak­ tívak csoportjába tartozott. A száz családra jutó tagok száma a húsz évvel ezelőtti 348-ról 314-re csökkent. Ennek elsődleges oka az eltartott gyermekek számának csök­ kenése, hiszen a hatvanas népszámláláskor a száz családban élő tizenöt évesnél fia­ talabb gyermekek száma 115, húsz évvel később már csak 90 volt. Legkevesebb a csa­ ládtagok száma a szellemi foglalkozásúaknál. A z aktív kereső családfők több mint háromnegyede fizikai foglalkozású, a többiek a szellemiek körébe tartoznak. Osztály-, rétegtagozódás szerint a családokban élők csaisnem hattizede a mun­ kásosztályhoz, 22%-a szövetkezeti parasztsághoz, több mint 15%-a a szellemi foglal­ kozásunkhoz tartozott. Mindazok a folyamatok és az adatokat kialakító tényezők, amelyekről az előzőek­ ben számoltunk, nem csak az ország egyes területein, de a megyén belül is gyakran eltérően alakultak, folytak le. Ebből szükségszerűen következik, hogy hatásuk is gyak­ ran másként csapódott le. Vegyüli például a szerintünk legjelentősebbet, az iparosí­ tást. Ennek kedvező hatása eddig elsősorban a megye szabolcsi részében mutatkozott meg, amit jól segített a záhonyi átrakókörzet fejlesztése is. Ott már nemcsak a vá ­ rosokban, hanem sok más — elsősorban nagy lélekszámú — településen is segített a foglalkoztatási és más gondok csökkentésében. Szatmár-Bereg térségében, de a N yír­ ség déli részén is, az országhatárokhoz közel eső területeken azonban swimte még csak a városokig jutott el hatásuk. Itt a nagy távolságon kívül a települések nagysága, pon­ tosabban kicsisége, a kedvezőtlen közlekedési — elsősorban vasúti — lehetőségek is nehezítették a kellő előrehaladást. Ezen a gondon ma is csak lassan és részlegesen sikerült enyhíteni. A megoldás lehetősége ma még távolinak tűnik. Természetesen nem akarjuk álomba ringatni magunkat. .Tói tudjuk, hogy arról már hosszú ideje szó sem lehet, hogy e területeken miniden lakos a lakhelyén találja meg munkahelyét é< valamennyi szükségletét ott elégíthesse ki. Ez ma szinte elképzelhetetlen. Sajnos utazni keli sokuknak. Az ingázás és elvándorlás néhány hatása Amennyiben az ingázás kedvező és kedvezőtlen hatásait össze akarjuk vetni, nem vagyunk könnyű helyzetben. Ugyanis csaknem annyi rosszat el lehet mondani ellene, mint jót mellette. Valós, vagy a valóshoz közelálló megállapítást azonban csak úgy tehetünk ezzel kapcsolatban is, ha nem vonatkoztatunk el sem az időtől, sem a tértől. A z ötvenes és hatvanas évek során az ország nagyobbik részében „csak” foglalkozást kellett változtatniuk azoknak, vagy többségüknek, akik korábban mezőgazdasági foglalkozást folytattak. Ez rendszerint azzal járt, hogy rövidebb lett a napi

7

munkaidejük, de nem volt „téli pihenőjük” . Kedvezőbbé váltak a munkakörülmé­ nyeik is, Ez a váltás is alapvető szokások és nézetek megváltoztatását igényelte azon­ ban. (Pontos munkakezdés, mozgási lehetőség beszűkülése, a vélt, vagy valóságos ön ­ állóság kényszerű feladása stb.). Mennyivel bonyolultabb, nehezebb volt a helyzet azoknál, akiknek a falvak csend­ jét, az otthon melegét is fel kellett cserélniük a nagyvárosok, az üzemek zajával, az albérlettel, a munkásszállással stb., s mindezt sok száz kilométeres utazás mellett. A szabolcs-szatmáriak többségének ez a kettős váltás jutott osztályrészül. A z új foglalkozás mellett, életkörülményeik is gyökeres változáson mentek át. Csak az tud­ ja igazán, aki próbálta is, mit jelent ez! Mindezek ellenére mi úgy ítéljük meg, hogy akkor, és azon körülmények között, amelyben voltunk, tízezrek számára csak ez volt a kiút. A mezőgazdaság itt, és ak­ kor csak a korábbi színvonalon — de lehet, hogy még azon sem — tudta volna a megélhetést biztosítani. A lakáskörülmények javítására változatlanul nagyon kevesen gondolhattak volna. A z ingázók rendszeres és a mezőgazdaságihoz viszonyítva magas keresete teremtette meg ezen csaladok létbiztonságát és az előrelépésének lehe­ tőségét. A z ingázók közül sokan adták haza keresetük nagyobb részét. Otthon telket, épí­ tőanyagot vásároltak. Majd családtagjaikkal, rokonaikkal és ismerőseikkel összefogva (kalákában) felépítették a korábbinál nagyobb, jobban felszerelt lakásukat. Mások úgy alapíthattak családot, hogy lakást építettek. A szerencsésebbek évtized múltán hazatérhettek. Másoknak ez csak a nyugdíjkorhatár elérésekor vált lehetővé, Nem kevesen voltak a hazatérők között olyanok is, akik „bedolgozták” mér valahol távol magukat, ezért nem akarták itthon elölről kezdeni, megvárták ott a nyugdíjazásukat. Sokan voltak az ingázók és még többen a véglegesen elköltözők között olyanok, akik új tartózkodási helyükön szakmát szereztek. Mások közép-, vagy felsőfokú is­ kolát is elvégeztek, jól éltek az ebből a szempontból kedvezőbb városi lehetőségekkel. Nem hisszük azonban, és még kevésbé akarnánk elhitetni, hogy ennek a nagy em­ bert próbáló változásnak nem voltak kedvezőtlen hatásai és amelynek során nem voltak olyanok, akik elbuktak. A kelleténél, az elviselhetőnél többen fogyasztottak (fogyasztanak) több italt. A nagy város más kedvezőtlen hatásai is gyakran szedtek áldozatot közülük. Sok­ nak a családi élete sínylette meg a távollétiét. Mert bizony a gyakran rossz körülmé­ nyek közötti, hosszú utazások (nem ritkán oda is, vissza is 6— Í1 óra), a tartós egye­ düllét, az albérletben, a munkásszálláson uralkodó kezdetleges viszonyok sokak ellenállóképességét kezdték ki. Hosszú idő telt el addig, amíg az utazási, az elhelyezési körülmények elviselhe­ tővé, kulturálttá váltak, amikor már a havonkénti egyszeri hazatérés lehetőségét, a hetenkénti váltotta fel. Budapest, Debrecen, Miskolc, a borsodi iparvidék, de az egész ország területér, nagyon sok Szabolcs-Szatmár megyei kéz munkája öltött testet. S mivel sok az innen elvándorolt (elszármazott), vagy a tanulás befejezése után haza nem tért szellemi foglalkozású ember, ezt mondhatjuk el a szellemi alkotásokra is. A z ingázás és az elvándorlás (elköltözés) is a hatvanas években öltött legnagyobb arányt. Sokan jöttek ide, vagy tértek vissza abban az időben is, de akkor még sokkai többen voltak, akik elmentek. A lakhelyváltoztatók csaknem 80%-a munkavállalást, vagy azzal kapcsolatos indokot jelölt meg a vándorlás okaként a kijelentőlapján. Tanulás céljából — elsősorban a szakmunkásképzésben, illetve különböző felső­ fokú oktatási intézményben — évente 3—5 ezer fiatal hagyta el a megyét. A z elván-

8

dorlók többsége az első szakaszban ideiglenes jelleggel vállalta a nagy távolságra történő ingázást. Zömük 15—24 éves nőtlen, illetve hajadon volt. .lóval kisebb arányt képviseltek a nősök, a férjezettek, a családosok. A családosok egy része értékesítette itteni vagyonkáját. Üj helyén igyekezett lakáshoz jutni és magával vinni a családta­ gokat is. Sokan távoztak így Baranya, Pest és Tolna megyébe. Később a nőtlenek és hajadonok közül sokan „bedolgozták magukat” távoli munkahelyükön. Azokban a?; években az iparvidékeken, a városokban sok állami bérlakás épült. Viszonylag könynyű volt a lakáshoz jutás. A z ingázók közül sokan megházasodtak, nem volt ritka két ingázó összeházasodása sem. Mások szülőhelyükről választottak párt, aki utánuk költözött. így lett sok ingázóból elvándorló. A hetvenes években az itt meginduló gazdasági fellendülés hatására sokan — el­ sősorban a még véglegesen le nem telepedettek közül — hazatértek korábbi lakhe­ lyükre. Még többen voltak az olyan fiatalok, akiknek már nem kellett munkavállalás céljából más területre menni. A z ipar és más ágazatok erőteljes fejlődése, a mezőgaz­ dasági üzemek megszilárdulása egyre több ember számára nyújtott biztonságos meg­ élhetést a lakhelyén. Mások részére azt a lehetőséget biztosította, hogy viszonylag rövid idő felhasználásával és tűrhető, később egyre javuló utazási körülmények kö­ zött naponként bejárjon dolgozni valamelyik közeli településre. A napi ingázók szá­ nra tíz év alatt csaknem 80%-kal nőtt. Ebben az időben már számos munfcaerővomzásközponit volt a megyében. Ilyen volt elsősorban Nyíregyháza, Mátészalka és Záhony. A másik négy városon kívül leginkább még a volt járási székhelyek (Baktalórántháza, Csenger, Nagykálló és Tiszalök) vonzották más telepü,lések munkaválla­ lóit is. Kialakulóban van még néhány nagyobb településen olyan üzem, amely a hely­ beli lakosság foglalkoztatását jól segíti. A nyolcvanas években valamelyest tovább mérséklődött az elvándorlás. A laknely-változt.atások nagy része a megyén belül zajlik le. Csökkenő mértékben ugyani, de most is a községekből a városokba — elsősorban Nyíregyházára és Mátészalkára — . továbbá a városiasodé településekre irányul, A hetvenes évektől eltérően, ismét csök­ ken a megye lakónépességének száma. A természetes szaporodás ugyanis nem képes pótolni a vándorlási veszteségei. Mi történt tulajdonképpen? Rendkívüli mértékben visszaesett az élveszületések, ugyanakkor emelkedett — a csecsemőhalandóság nagy­ fokú csökkenése ellenére — a halálozások száma. 1983-ban az élveszületések száma alig volt 55—60%-a az ötvenes évek átlagának. Viszont az ötvenes években átlagosan 5598 fő, a hetvenesekben 6312 fő, a nyolcvanasokban 7234 fő halt meg, így napjaink természetes szaporodása alig egynyolcada az ötvenes évekének. Nem nagyon van most már „m iből" elvándorolni. M ivel magyarázható a születések számának ilyen nagy visszaesése? Talán első­ sorban az igények, a szokások megváltozását kell említenünk. Egyie kevesebben vál­ lalják a nagy (népes) családot, az azzal járó többletmunkát és problémákat, a foko­ zott anyagi megterhelést olyan helyeken is, ahol az előfeltételek többsége megvan. Egyre ritkább aiz, hogy több generáció él egy fedél alatt, hogy vállalják a több gyér ex miatti zsúfoltabb lakást, az anyagiak egy részéről való lemondást, vagy akárcsak azok későbbi megszerzését. A népes családok öröme keveseknél tudja pótolni a kétségtele­ nül kényelmesebb, kevesebb gonddal járó életmódot. Hozzátartozik ehhez az is, hogy sokan vannak olyanok, akik a szülői háztól távol albérletben, munkásszálláson s>tb. élnek, s valóban nehezen vállalhatnak különösen több gyermeket. Mindenképpen hozzájárult a kialakult helyzethez a 15—39 évesek, elsősorban az idetartozó nők rendkívül nagy térbeli mozgása és elvándorlása. Emiatt már a hatva­ nas években is visszaesett a születések száma. A megyéből, de különösen a községek­ ből volt nagy az elvándorlás, amelyet a foglalkoztatási és ellátási gondokon kívül, a

ö

közművek és a szórakozási lehetőségek hiánya is siettetett. Sok ezerrel kevesebben vannak a megyében olyanok, akik koruknál fogva még gyermeket szülhetnek. Abban aligha lehet reménykedni, hogy a fiatal nők ezrei térnek vissza a megyébe és a régi „szokás" szerint fognak szülni is. Remény van viszont arra, hogy a lakásépítéshez nyújtott két gyermek utáni szociális támogatás falvakra történő kiterjesztése több fiatal helyben maradását, a születések számának növekedését segíti elő. Erre enged­ nek következtetni az 1983-as lakásépítési és a nyolcvannégy év elején folyamatban lévő építkezések adatai. Az aktív keresők bér- és jövedelmi helyzetének alakulása A lakosság anyagi helyzete különösen azután javult erőteljesen, amikor évről év­ re nőtt az aktív keresők száma, és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek is rendsze­ resen (havonta) nagyobb összegű előleget tudtak fizetni és még zárszámadáskor is ju­ tott valamennyi a közös jövedelméből. Kedvezően hatott a lakosság jövedelmére a háztáji és kisegítő gazdaságok eredményes tevékenysége is. A közös gazdaságok meg­ erősödését, „fizetőképességének” javulását mutatják a tagok közösből származó jöve­ delmének adatai is. lS61-ben egy mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag közösből származó évi jövedelme 7142 Ft volt. Tizenegy év múlva ez egy forint híján 21 ezer forint volt. Megemlítjük, hogy a kezdeti években a tagok jövedelménél a részükre természetben juttatott termékeket a forgalmi értéknél jóval alacsonyabb, úgyneve­ zett el.számoióáron vették figyelembe. Nem lesz érdektelen ugyanezen évekre vonat­ kozóan a megye ipari üzemeiben dolgozó munkások évi keresetének közlése, amely 16 512 Ft-ról 22 452 Ft-ra emelkedett. A keresetek a megye valamennyi ágazatában jóvail kisebbek voltak, mint országosan. Különösen az első időszakban volt ez a kü­ lönbség nagy, maradt belőle azonban még napjainkra is, több az indokoltnál. Amint az közismert, a személyi jövedelmeknek több összetevője van. Már csak nagyságánál fogva is, első helyen a munkahelyi tevékenységből származót kell emlí­ tenünk. 1972-ben ennek aránya az aktív keresős háztartásokban 59% volt, öt évvel később valamelyest, nem egészen 1%-ot csökkent. A másik jelentős jövedelmi ténye­ zőt a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentik. (Ez utóbbival valamennyi osztály, iUet\e rétég tagjai közül sokan rendelkeznek.) Ezekből a gazdaságokból származott az aktív keresős háztartások jövedelmének 28%-a, majd öt év múlva 23%-a. Egyre nö­ vekszik azonban az értéke és aránya is azoknak a pénzben! társadalmi juttatások­ nak, amelyek nagyobb része munka-, illetve szövetkezeti tagsági viszonyhoz kötődik. Más reszüli napjainkban már állampolgári jogon jár. Ilyen pl. 1975 óta az ingyenes egészségügyi ellátás, és a középfokú oktatás. A társadalmi juttatások együttes — a nyugdijakat is figyelembe vevő — aránya országosan 1960-ban 18%, húsz év múlva már 32% volt. Szabolcs-Szatmárban ezek az arányok még a közelmúltban', de nap­ jainkban is jóval kisebbek. 1972-ben alig több mint 11%, öt év múlva is csali 18% voil. Aligha tévedünk, ha 20— 22%-nál ma sem tartjuk többnek. Mi lehet, ennek az oka? A számos ok közül felsorolunk néhányat: — Az egészségügyi intézményhálózat lassú fejlődése, az igénybevételi lehetőségek szűk volta. Hiszen még napjainkban is magas az eltartottak, a munkaviszony­ nyal nem rendelkezők száma. Ez egyebek között azt is jelentette, illetve jelen­ ti, hogy betegség esetén nem részesülhettek táppénzben, segélyben, ami biz­ tos, hogy hiányzott a családi bevételekből. — Sokáig nagyon kevés volt az óvodai férőhelyek száma. Így sokak számára elér­ hetetlen volt az óvoda, illetve a velejáró kedvezmények igénybevétele.

10

— Az egyike azoknak, amely nagyságrendileg (összegszerűen) a legkedvezőtle­ nebbül érintette az itt élő családok nagy részét, az a családi pótlékból, gyer­ mekgondozási és anyasági segélyből, a bölcsődei hozzájárulásból való része­ sedés összege. Hiába itt volt a legtöbb gyermek, a családok tetemes része nem kaphatott ezekből. Egyrészt azért, mert a szülőknek — legtöbbször munkaal­ kalom hiánya miatt — nem volt munkaviszonya. A termelőszövetkezeti tagok pedig csalt évekkel később, s akkor is az általánosnál kisebb összeget kaptak, így a gyermeknevelés családi költségeihez való állama hozzájárulás, az orszá­ gosnál is jóval kisebb volt. — Lényegében hasonló volt a helyzet a másik nagy összeget jelentő nyugdíjak­ kal is, amit kezdetben öt évvel idősebb korban lehetett szövetkezeti tagoknak megkapni. Itt azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a bérből és fizetésből élőktől eltérően a mezőgazdasági foglalkozásúak közül nagyon kevesen fizet­ tek korábban nyugdíjjárulékot, így nem volt meg a nyugdíjjogosultságuk. A felsorolt okok nagyobb hányadában már múltidőt használhattunk, ami azt je ­ lenti, hogy fokról-fokra javult és javul a helyzet. Csökken a bérből élők és a szövet­ kezeti tagok részére juttatoltak köre és mérve közötti különbség. Egyes családok jövedelmét még más tényezők is növelik, pl. a borravaló, a hála­ pénz, esetenként olyanok is, amelyeket nem törvényes módon szereznek. Ezek azon­ ban társadalmi méretekben nem módosítják az egyes osztályok nagyobb rétegek jö ­ vedelmi helyzetét, ezenkívül összegüket még megközelítőleg sem lehet megállapítani. Ezért eltekintünk taglalásától. A családok jövedelme mindenekelőtt a keresők számától és foglalkozásától függ. A jövedelem nagyságát (értékét), azaz, hogy mire és mennyi jut, számottevően módo­ sítja a családtagok száma, kora és merne. Sok elitar-tott esetén, különösen, ha azok már nagyobbacskák, az egy főre jutó jövedelem alacsonnyá válhat, ami erősen korlá­ tozhatja a család választási lehetőségeit. A z egész lakosságra vonatkozó, részletes és így teljes pontosságú jövedelmi ada­ tok sem országosan, sem a megyében élőkre nem állnak rendelkezésre. A jövedelem és a fogyasztás vizsgálata, ismerete viszont nélkülözhetetlen. Ezért időközönként — rendszerint ötévenként — a lakosság néhány százalékára kiterjedő adatfelvételek ké­ szülnek. M ivel ezek a reprezentációk, a1mlntaktválasztás tudományos elveinek figye­ lembevételével készülnek, kellő pontosságúak. Megbízhatóan adják vissza a fennálló helyzet adatait és arányait. Ilyen felvétel készült a mi vizsgálódásunk kezdete előtti évben is. Ez Lehetővé teszi a jövedelmek nagyságának, összetételének és felhasználá­ sa alakulásának az elemzését is. 1959-ben a mu nk ás - alk almmcott családokban az egy főre jutó jövedelem 616 Ft volt. Ez az alacsony összeg nemcsak az akkori kereseti és árviszonyokra mutat rá. Az országossal és a megyék átlagával való összehasonlítás rávilágít arra is, hogy az bizony nagyon alacsony volt. Hiszen az országosnak még a háromnegyedét sem érte el, s a megyék átlagárnak is csak 82%-a volt, aminek az okairól néhány oldallal ez­ előtt már szóltunk. A körülmények mind kedvezőbbé válása után folyamatosan nőt­ tek a jövedelmek, 1977-ben már egy főre 2140 Ft jutott. Ez az összeg 47%-kal volt magasabb az öt évvel azelőttinél, reálértékét azonban csökkentette az öt év alatt be­ következett 19%-os áremelkedés. A z országoshoz való közelítés eredményesen történt. Mind a két évben 92%-a volt a megyei egy főre jutó jövedelem az országosnak. Mik voltak a jövedelem növekedésének, s az említett közelítésnek a forrásai: — Első helyen az aktív (és az inaktív) keresők számának jelentős növekedése, s az abból származó többletjövedelmek.

11

— Nagyon jelentős növelő tényező volt a pénzbeli társadalmi juttatások bővülő köre, illetve az azokból eredő bevételek. — Végül, de nem utolsósorban a háztáji és kisegítő gazdaságok bevételei növel­ ték a családok jövedelmét. M ivel azokban leginkább munkaigényes tevékeny­ ségek folytak, az itteniek mintegy 20%-kal több szabad időt használtak fel e jövedelmek előállítására, mint országosan. Itt is, mint általában, mi átlagokat közlünk. A z átlagok tulajdonságuknak (tömör­ ségüknek) megfelelően jellemeznek egyes tényezőket, azok alakulását. Nehezen vitat­ ható azonban valós érvek alapján jogosultságuk. Nem hisszük, hogy kérdéses lehetne pl. az 1959-es és az 1977-es egy főre jutó jövedelem átlagának összehasonlításakor a színvonalat, annak emelkedését is kifejező volta, amelyet bárki, bárhol ebben a me­ gyében is érzékelhetett, illetve érzékelhet. Ettől többet azonban nem lehet várni tőle. Részletesebb ismeretek szerzése érdekében vatta tóra lehet és kell fogni azonban azo­ kat a részadatokat, amelyekből született. Azoknak az átlagtól való szóródását vizs­ gálva választ kaphatunk sok olyan kérdésre, amely a kép teljességéhez tartozik és a valóság jobb megismeréséi segíti. M iről is van szó pl. ez esetben? Arról, hogy 1959ben és 1977-ben (de jelen pillanatban is) különböző színvonalon éltek a családok. Voltak és vannak olyan családok, .amelyek nagyon szerényen, a nagy többség javuló színvonalon élt. Növekszik az aranyuk, de azért viszonylag kevesen vannak, amelyek nagyon jól élnek. Más színvonalat, más lakáskörülményt, javak birtoklását jelentette azonban ez a fogalom (az ezt tükröző átlagok) akkor és most. Világos, hogy lényeges különbségeket takarnak az átlagok az egyes osztályok és rétegek között, sőt azokon belül is az egyes családoknál. Még tovább is kell men­ nünk. Ugyanazon családnál a.z élete során (akkor is, ha közben létszámuk nem vál­ tozik) fennáll a „hol kerék, hol talp” állapota, vagy annak lehetősége. A gyerekek növekedésével rendszerint nő a „költségigényességük” . Lényeges kiadástöbbletet je­ lent, amennyiben lakást épít a család, vagy nagyobb beszerzést valósít meg. Ilyenkor bizony gyakran előfordul, hogy „összébb keli húzniuk magukat” . Ez esetben már nem­ csak a részadatokat, hanem az egymással összefüggésben állók alakulását is vizsgál­ nunk kell, hogy valós következtetésekre jussunk. Mivel jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre a tavaly készült jövedelmi adat­ felvétel és az 1983. évi névleges keresetekre vonatkozó részletes adatok sem, az 1982. év néhány keresetre vonatkozó adatáról szólunk. Legmagasabb volt a havi kereset a szállítás-hírközlés ágazatban, közel 4800 Ft, a vízgazdálkodás csaknem elérte a 450'J Ft-ot. A z építőiparban egy forint híján a 4200 Ft-ot, a szocialista iparban 3915 Ft-ot, a kereskedelemben 3838 Ft-ot keresett havonként átlagoson egy teljes időben foglal­ koztatott dolgozó. Legalacsonyabb a mezőgazdaságban volt, ahol tíz forint híján 3700 Ft volt az átlagkereset. A növekedés minden területen nagy. Figyelembe kell azonban venni, hogy 1977 után, de különösen tavaly és az idén, a korábbi évenkénti 4—5%-nál is nagyobb arányban emelkedtek az árak. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy 1978-hoz képest csökkent a keresete reálértéke. (Gyermekkorom mindig emlegetett kifejezése egyre gyakrabban válik újra időszerűvé: „Meg kell nézni minden fillért is, hogy hová tesszük!” ) Az előző adatok 182 396 főre, míg a következő táblázatban közöltek csali valami­ vel több mint 130 ezerre vonatkoznak. Mit mutatnak 1982. szeptember havában az akkor teljes munkaidőben foglalkoz­ tatottak nagyobbik részéről keresetnagyság szerinti csoportosításban készült adatok, amelyek csak a megyei székhelyű irányítású ipari, építőipari, kereskedelmi és közle­ kedési vállalatok (szervek) adatait tartalmazzák ?

12

Összes foglalkoztatott Havi keresetnagyság-csoport

— 1 500 1 501— 2 000 2 001— 3 000 3 001— 4 000 4 001— 5 000 5 001— 6 000 6 001— 7 000 7 001— 8 000 8 001— 9 000 9 001— 10 000 10 001— 11 000 11 001— 12 000 12 001 és több összesen:

szám szerint (fő)

száza­ lékban

Ebből: nő szám szerint (fő)

1 502 3 392 23 925 34 315 31 037 18 754 9 187 4 215 2 034 930 448 261 429

1,2 2,6 18,4 26,3 23,8 14,4 7.0 3,2 1.6 0,7 0,3 0,2 0,3

1 057 2 675 17 601 17 397 9 512 4 457 1 836 775 304 124 48 34 43

130 429

100,0

55 863

száza­ lékban

1,9 4.8 31,5 31.1 17.0 8,0 3,3 1,4 0,5 0,2 0,1 0,1 0,1 100,0

A z összes foglalkoztatottak közül a 3001—4000 Ft között, míg a nők közül a 2001— 3000 Ft között keresők vannak legnagyobb arányban. Nem sokkal kevesebben vannak azonban a 4001— 5000 Ft, illetve a 3001—4000 Ft közötti kategóriákba tartozók sem. Kétezer forintnál kevesebbet a foglalkoztatottak 3,8%-a, illetve a nők 6,7%-a kere­ sett. Tízezer forintnál többet 1138 fő (0,8%), illetve 125 nő (0,3%) keresett. K ét követ­ keztetés vonható le a táblázat adataiból: — Sokkal inkább a. nivellálás, mint a differenciális hatása tükröződik. — A nők aránya az alacsonyabb kategóriákban nagyobb, közel kétszerese, a ma­ gasabbakban viszont kisebb, nem sokkal több mint harmada a férfiakénak. Részletes, tehát a valóságot jól visszaadó megállapításokat azonban nem tehe­ tünk. Ahhoz többek között össze kellene vetni a kereseteket a szakképzettséggel, a munkában töltött (gyakorlati) idővel és leginkább a teljesítményekkel. Erre azonban részletesebb adatok hiányában nem kerülhet sor. (Bár, ha arra gondolunk, hogy a tel­ jesítmények országosan is alacsonyak, és hogy ezek, valamint a gazdasági nehézsé­ geink között szoros összefüggés van, nem volna szükségtelen.) A jövedelmek jelhasználása 1960-tól kezdve a lakosság — csaknem kizárólag az aktív keresőkről van itt szó — jövedelmének nagyobbik hányadát lakásépítésre, -bővítésre és -korszerűsítésre használta fel. 1962— 1966 között kétezer, az utána jövő három évben két és fél ezer, az azt követő években 4 ezer körül volt évenként a magánerőből épült Lakások száma. 1970-ben* és 1973-ben kiemelkedően sok lakást épített a lakosság (6739-et, illetve 5263-at). Évenként 4— 500 lakás teljesen sajáterőből épült, évenként változóan 75— 85n/o-ukhoz azonban OTP^kölcsönt is igénybe vettek. Sokan bővítették és korszerűsí­ tették lakásukat. Jelenleg az egyszobások aránya kb. egyharmada, a kétszobásoké kb. kétszerese, a három- és többszobás lakások aránya mintegy tízszerese az 1960-asnak. * A növekedés nagyrészt az árvíz által lerom boltak ú jjáépítéséből szárm azik.

(Ezek az arányok az állami tulajdonúakkal együtt értendők.) A hatvanas évek elején magánerőből épülteknek még 30—40%-a volt egyszobás, a nagyobbik hányad kétszo­ bás volt. 1967-ben haladta meg először a százat az az évben épült három- és többszo­ bás lakások száma (arányuk 2,5— 11% között volt 1971-ig). Azóta rendszerint megha­ ladja a 15%-ot. A hatvanas évek elején kb. háromnegyedükbe vezették be a villanyt, ma már szinte nem épül e nélkül magánerős lakás sem. Mosdóhelyiség vagy fürdőszoba kb. minden tizedikben épült az idő tájt. A hetvenes évek első felében már 40—50%-ukban, azóta 60—80%-ukban található ilyen helyiség. A lakás építéséhez a lakosság ÜTP-hitelt vett igénybe, elsősorban ez a magyarázata annak, hogy a hitelállomány összege több mint negyedével magasabb, mint a betétállomány. A lakosság — itt is elsősorban az aktív keresők értendők ez alatt — anyagi erejé­ nek bevonásával növekszik azoknak a településeknek, illetve azokon belül a lakások­ nak a száma, amelyek közüzemi vízvezetékkel rendelkeznek. Végiggondolva azt, hogy milyen sok helyen nincs ez még meg, úgy tűnik hosszú időre és sok pénzre (állami és lakossági) lesz még szükség, míg megoldódik ez a probléma is. Korántsem ilyen, kívülről is láthatóan, és egyértelműen csak az aktív kei'esős háztartásokban, de nagy változások történtek a háztartások felszereltségében, gépesí­ tésében is. Erre vonatkozóan 1964. és 1982. évi adatok állnak rendelkezésre, amelyek a következőkről tanúskodnak: Száz háztartás közül ellátott 1964

1982 év végén

Hűtőgép Mosógép (hagyományos) Porszívó Rádió Televízió Személygépkocsi

0 13 0 78 6 0

89 94 75 Telített 106 24

Tulajdonképpen a mosógép-ellátottság is csaknem teljes, mivel az automata mo­ sógépek nem szerepelnek a kimutatásiban. Legjobban ellátottak a szellemi foglalko­ zásúak háztartásai, legkevésbé ellátottak a szövetkezeti parasztsághoz tartozóké. Egyre nő azoknak a háztartásoknak a száma is, amelyekben a bojler, a fényképe­ zőgép, a film felvevő- és -vetítőgép is megtalálható. Ezekből is legjobb az ellátottsága a szellemi háztartásoknak. A munkásosztályhoz tallózó háztartások személyes célú kiadásaik több mint har­ madát élelmiszerekre, és 10%-át élvezeti cikkekre költik. A növekvő árak miatti ki­ adásnövekedést szinte teljes egészében a ruházati cikkeknél takarítják meg. 1977-ben még 14%-a volt az e célra fordított összeg aránya, folyamatos csökkenés után 1982ben már csak 10% volt. Hasonló tendenciák tapasztalhatók a szövetkezeti paraszt­ ságnál és a szellemi háztartásoknál is, azzal a kivétellel, hogy a ruházkodási kiadá­ sok aránya kevésbé változott (13,6%-ról 11,1%-ra csökkent). (Itt jegyezzük meg, hogy a munkásosztályhoz tartozók kivételével az adatok Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár é.s Szolnok megyék együttes átlagára vonatkoznak.) Amennyiben az aktív keresők jelenlegi életkörülményeit jellemezni akarnánk, il­ letve annak időbeli alakulását szeretnénk meghatározni, úgy azt hisszük elsősorban Kedvezőek lehetnek a megállapításaink. A megye lakossága, aktív keresői sokkal jobb körülmények között élnek és dolgoznak, mint a korábbi évtizedekben. A táplálkozás,

14

a ruházkodás, a lakásviszonyok terén sokat javult a helyzet. Ennek ellenére (vagy ta­ lán eppen emiatt?) egyre többen dőlnek ki a sorból fiatal korukban az országban as a megyében is. Különösen a 20—29, a 35— 49 éves korosztályokba tartozó férfiak közül halnak meg sokan. Halandóságuk közel háromszorosa az azonos korosztályba tartozó nők halandóságának. A halálokok között első helyen a keringési rendszer, a szív be­ tegségei állnak. Önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés: nem túlfeszített-e so­ kuknak a;z élete. Bár a daganatos betegségek is sok áldozatot szednek, az előbbi fel­ vetést mintha erősítené az is, hogy igen sok a sérülés, a mérgezés következtében el­ haltak száma is. Időt kellene találnia a „derék hadnak” az egészségük megvédésére, egészségi állapotuk ellenőriztetésére, a pihenésre, a családdal való gyakoribb és tar­ talmasabb együttélésre.

Amennyiben az aktív keresők társadalmi helyzetéről kívánunk szólni, meggyőző­ déssel valljuk, elsősorban csak jobbat, kedvezőbbet állapíthatunk meg, minden ko­ rábbinál. Mindenekelőtt azt kell teljes egyértelműséggel megállapítanunk, hogy a megye­ ben élők, az idősek számára is megszűnt a létbizonytalanság. Csak az tudja ezt a tényt igazán értékelni, akinek része volt abban a kilátástalan, megalázó helyzetben, amivel a munka- (jövedelem-) nélküliség járt, járhat. Meg kell említenünk azt is. hogy csaknem mindenki számára lehetővé vált az előrelépés a társadalma ranglétrán. Munkások, szövetkezeti tagok és szellemi foglalkozásúak, de még inkább gyermekeik számára lehetővé vált a foglalkozásváltás. Nem volt már szükségszerű, hogy „a susz­ ter maradjon a kaptafánál". Szorgalommal, kitartással több lépcsőfokot is át leheteti lépni. Ezekkel a lehetőségekkel is jól éltek a megyében élők. Sok munkás és paraszt szülő gyermeke szerzett egyetemi, főiskolai végzettséget és tölt be magas szerepkört. Tudjuk azt is, hogy azért még nem eszményi a helyzet. Sokan vannak, akik nem éltek, vagy nem eléggé éltek a tanulás, az előrehaladás, a felemelkedés lehetőségé­ vel. Azt is látjuk, hogy mind a lakóhelyi, mind a munkahelyi körülményeken sok a javítanivaló. Egyes helyeken a létszámhiány (pl. egészségügy) nehezíti a munkát. Űgj tűnik, számukra a több munka „lehetősége" még számos munkakörben továbbra is fennáll. Valljuk, hogy — kevés kivételtől eltekintve — lényegesen javultak a munkakö­ rülmények is. Már most is, vagy a közeljövőben kisebb (lesz) a zsúfoltság az intéz­ ményhálózat kiépülése után, az üzemekben a szociális létesítmények bővülése által. Ügy érezzük sok minden történt — de azt hisszük a nagyja még hátra vain — azért is, hogy az emberek (a dolgozók) és munkahelyük kapcsolata jobb legyen. Mind­ két oldalról sok még legtöbb helyen a tennivaló. A társadalom tagjai között nem kevesen vannak, akik nem elégedettek anyagilag, vagy erkölcsileg (esetleg mindkét vonatkozásban) azzail a megítéléssel, amiben részük van. Ügy hisszük, ennek az érzésnek sokszor megvan az alapja. A z élet nem igazolta vissza többek között azokat a nivellálási törekvéseket, amelyekkel gyakran találkozni lehetett, amelyek nem a jobb, a több munkára, a társadalmilag hasznosabb ember megbecsülésére ösztönöztek. Előrehaladásunk egyik, talán legnagyobb fékje (volt?) ez. Nem hallgathatjuk el azonban ezzel kapcsolatban azt a véleményünket sem, hogy a szakma, az egyes ember presztízse nemcsak az előbbiektől függ. Valljuk, hogy keli az anyagi elismerés, az erkölcsi is (még esetenként jogi eszközökkel is biztosítva), de ezek nem képesek az igazi tekintélyt biztosítani. Azért az egyes embereknek, az egyes

15

csoportok tagjainak az élet minden területén nap mint nap, nem is akárhogyan, meg kell küzdeni, rendszeresen bizonyítani kell. Végezetül szólnunk kell néhány olyan tényezőről, amelyek tekintetében a le g je­ lentősebbek az eredmények, illetve további fejlődésük, fejlesztésük révén még jo b ­ ban közelítjük az előttünk járó megyéket. Városhálózatunk nagyszerűen kiállta a próbát. Nagyságukhoz, környezetükhöz mérten jól betöltötték gazdasági és szellemi központ feladatukat. Mind az öt kisvá­ ros az ország hasonló nagyságú, szerepkörű városai között az elsők között van. Jó adottságaik további feladatok megoldására teszi alkalmassá őket. Később körük bő­ vülhet még Tiszavasvárival, Záhonnyal és Csengerrel. M ivel különösen azon térsé­ gekben, amelyekben fekszenek, igen magas még a mezőgazdasági aktív keresők ará­ nya, bizonyosra lehet venni, hogy foglalkoztatási szempontból is számolni kell ve­ lük. így közvetlenül és közvetve is hozzájárulnak ahhoz, hogy a1 /, itt élők boldogulása, élete könnyebb és jobb legyen. Ezáltal felzárkózásuk gyorsabbá váljék. Szóltunk a bevezetésben a közműves vízellátás gondjairól. Napjainkban egyre növekszik azoknak a településeknek, illetve azokon belül a vízvezetékkel ellátott la­ kásoknak az aránya. Ma településeinknek több mint fele (125) kapja vízműről az ivó­ vizet, ez jóval több mint amennyivel a legoptimistább terv valaha is számolt. Mégis kevés az igényekhez képest és elmaradásunk csak csökkent, de még mindig figye­ lemreméltó. Már évek óta nagy fejlesztések történnek az egészségügy területén. Ennek szá­ mos eredményét lehet tapasztalni a gyógyító munkában, hiszen sok olyan feladatot tudnak napjainkban megoldani, amire nem is régen aligha gondoltunk volna (mű­ vese és szív ultrahang-kezelés stb.). A kórházi ágyszám évek óta változatlan, ez é v ­ ben (legkésőbb jövő év első felében) azonban a megyei kórházban átadásra kerülő 445 aggyal és részlegekkel nagy mennyiségi és minőségi változás lesz. Lényegesen köze­ lebb kerülünk már ezáltal is az országoshoz. (Fejlesztések vannak folyamatban K is­ várdán, és tervbe vannak véve továbbiak is.) A szakrendelési órák számának erőtel­ jes növelését a tárgyi feltételek javulása mellett újabb orvosi állások szervezésével, illetve betöltésével növeljük. Nem látszik megnyugtatónak ma sem a fogorvossal való ellátottság és a gyógyszer tár-hálózat bővítése. így a megfelelő foglalkoztatási és jövedelmi lehetőségekkel, az infrastrukturális ellátás magasabb színvonalra emelésével szinte minden területen most már belátható időn belül megszüntethetjük, vagy a legkisebbre csökkenthetjük a nemrég még kilá­ tástalannak tűnő elmaradásunkat.

16

HÉCZEI BÉLÁNÉ:

A munkásosztály jellemzői Szabolcs-Szatmár megyében Hazánk a felszabadulás előtt agrár-ipari jellegű ország volt, a keresőknek na­ gyobb része a mezőgazdaságban, kevesebb a fejletlen iparban dolgozott. SzabolcsSzatmár megye gazdasági-társadalmi helyzete még az országosnál is kedvezőtlenebb volt, a keresők zöme itt is a mezőgazdaságban dolgozott, az iparvállalatok minimális létszámot foglalkoztattak. A felszabadulás utáni években bekövetkezett változások közül a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az Alföld iparfejlesztése megyénk­ ben is jelentős társadalmi-gazdasági átalakulást eredményeztek. A megye gyorsabb ütemű fejlődése lényegében 1960 után indult meg, amikor a gazdasági ágazatok közül az ipar fejlesztését külön pénzügyi eszközökkel segítették. Az iparfejlesztési és iparkitelepítési alap, valamint a tanácsok támogatásával az ipar is megindult a fejlődés útján. Ezzel egyidejűleg a népesség átrétegeződése is megkez­ dődött. A korábban szinte kizárólag mezőgazdaságban dolgozó keresők egy része a termelőszövetkezetek szervezésekor más ágazatban keresett munkát. M ivel a me­ gyében ekkor még számottevő munkahelybővítés nem történt, ezek az emberek mun­ kalehetőség hiányában megyén kívül — főleg Budapesten és a borsodi iparvidéken — találtak megélhetést. Egy részük végleg elköltözött Szabolcs-Szatmárból, de sokan választották a heti-kéthetenkénti ingázást is. így váltak fokozatosan munkássá, bár többségüknél a családtagok változatlanul a mezőgazdaságban maradtak, ahol a ház­ táji gazdaságokban dolgoztak. Az iparfejlesztés viszonylag késői indulása, valamint a kis-, illetve középnagy­ ságú üzemek túlsúlya miatt a megye nagyüzemi munkásságának aránya alacsony volt, bár az utóbbi években jelentős növekedés figyelhető meg ezen a téren is. Az ipar mellett erőteljesen fejlődtek más gazdasági ágazatok is, egyre többen dolgoztak a megye építőiparában, kereskedelmében és közlekedési vállalatainál. A sajátos gazdasági szerkezetből eredően a munkásság összetétele népgazdasági áganként is eltér az országostól. A foglalkoztatási színvonal emelkedése, szerkezetének változása jelentős mértékben átalakította a megye társadalmának osztályszerkezetét, amelyben egyre számottevőbb tényezővé vált a munkásság.

A munkásosztályhoz tartozó népesség jellemzői A megye gazdasági fejlődése, a foglalkoztatási lehetőségek változása jelentős ha­ tással volt a népesség társadalmi szerkezeté re. A z utóbbi évtizedben végbement je ­ lentős változás eredményeként nőtt a munkásosztály és az értelmiség, csökkent a Parasztsághoz tartozók súlya. A z 1980. évi népszámlálás adatai szerint a népességnek mar több mint fele tartozott a munkásosztályhc '.

17

A megye népességének összetétele osztály- és rétegtagozódás szerint, 19S0 A népesség Megnevezés

Munkásosztályhoz tartozók Ebből: közvetlen termelésirányítók Szövetkezeti parasztsághoz tartozók Nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak Kisárutcrmelők, kiskereskedők összesen :

megoszlása, %

Az aktív keresők

száma

a me­ gyében

orszá­ gosan

száma

319 353

53.9

57,8

137 494

53,8

9 193

1,5

‘4,1

4 016

1,6

153 357

26,0

15,9

52 539

20,5

95 306

16,1

23,7

54 216

21,2

20 313 593 329

3,4 100,0

2.6 100,0

11 547 255 796

4,5 100,0

megosz­ lása, %

A nepesseg egyes osztályainak, rétegeinek terület szerinti megoszlása is eltérő. A va­ lósokban a nagyobb arányt (59%-ot) a munkásosztályhoz tartozók képviselik, a köz­ ségekben lakoknak is több mint fele ide tartozik, ezek közül sokan dolgoznak a mezogazdasagban. Ez utóbbi népgazdasági ágban az iparszerű termelés, valamint a mel­ léküzemági tevékenység fokozatos térhódítása eredményeként egyre többen végeznek nem mezőgazdasági .jellegű tevékenységet. A munkásosztályhoz tartozó népesség 43%-a — mintegy 137,5 ezer fő — aktív, 12%-a inaktív kereső, 45%-a eltartott. Ez utóbbiak nagyobb aránya jelzi, hogy a munkásosztályhoz tartozóknak több eltartottról kell gondoskodniuk. A többi osztály­ hoz, illetve réteghez tartozók közül egyedül a szövetkezeti parasztságnál van ilyen aranyeltolódás.

Az aktív keresők nemek és osztály-, rétegtagozódás szerint, 1980 (százalék)

A megyében

nyíregyházán 64,6

F é r fi

O

Munkásosztály

Szövetkezeti párás zt ság.

Nő

Nem'.fizikai foglalkozású

K i sárut e rme1ők

kiskereskedők

A munkásosztályon belül az iparban dolgozó fizikaiak vannak a legtöbben, számu­ kat és arányukat tekintve egyaránt. Ezt követi az építőipar, valamint a szallítás-

18

hírközlés. A z aktivitás az egyes népgazdasági ágakban eltérő, az iparban és a keres­ kedelemben az aktív keresők teszik ki az összes több, mint felét, a többinél az eltar­ tottak vannak nagyobb arányban. A nyugdíjasoknak 34%-a, a gyermekgondozási se­ gélyen lévőknek viszont 58%-a tartozik a munkásosztályhoz. Ez utóbbi a fiatalabb korösszetételükre is utal.

A munkásosztályhoz tartozó népesség gazdasági aktivitás és népgazdasági ágak szerint, 1980 Ebből:

Népesség Megnevezés

aktív száma

megosz­ lása, %

| inaktív

keresők

eltar­ tottak

aránya, % Ipar Építőipar Szállítás és hírközlés Kereskedelem Vízgazdálkodás Egyéb ágazatok Nem mg.-i ágazatok, együtt Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás Fizikai foglalkozásúak, együtt Közvetlen termelésirányítók Munkásosztályhoz tartozók, együtt

103 234 51 580 41 519 36 673 10 864 44 742 288 612 21 548 310 160 9 193

32,3 16,2 13,0 11,5 3,4 14,0 90,4 6,7 97,1 2,9

50,7 32,7 36,5 51,2 37,9 40,0 43,4 38,6 43,0 43,7

13,7 9,1 12,8 15,3 9,3 11,9 12,5 13,4 12,6 6,7

35,6 58,2 50,7 33,5 52,8 48,1 44,1 48,0 44,4 49,6

319 353

100,0

43,0

12,4

44,6

Bár az aktív keresők korcsoportok szerinti megoszlása az idősebbek irányába tolódott el, mégis a munkásosztályhoz tartozók 42%-a 30 éven aluli, összességében kéthar­ maduk 40 évesnél fiatalabb. A keresők 40 év alatti aránya az iparban 71%, az épí­ tőiparban 69%, a kereskedelemben 68%, a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban 55%, a közvetlen termelésirányítóknál 67%. A végbement fejlődés egyik nagy eredménye, hogy fokozatosan megteremtette és megteremti a nők foglalkoztatási lehetőségeit. A munkásosztályhoz tartozó aktív ke­ resők több mint harmada nő, arányuk folyamatosan növekedett, 64%-uk 40 éven aluli. A munkahelyteremtő beruházások jellege miatt a nők mintegy fele az iparban dolgozik, 49%-uk a 30. évét sem töltötte be. A munkásosztályhoz tartozó férfiak harmada ipari kereső és míg az összesből a 30 éven aluliak aránya 44%, addig az iparban az 52%-ot is eléri. A megyében ennek az osztálynak a „fiatalsága” a késői gazdasági fejlődés kö­ vetkezménye, ebből eredően az iskolázottsági szintjük is magasabb. Ehhez hozzájá­ rult az is, hogy a kevésbé képzett idősebbek folyamatosan kiváltak, a fiataloknak viszont már iskolai végzettségük is kedvezőbb. A munkásosztályhoz tartozó aktív keresők több mint negyede rendelkezik középfokú szakmunkásképzővel, vagy szakis­ kolával, 8,5%-uk befejezett középiskolával. Ez utóbbinak az alakulásában nagy sze­ repe van a közvetlen termelésirányítók képzettségi szintjének, közel hattizedük kö­ zépiskolai, míg 6%-uk felsőfokú végzettségű. A z aktív keresők minden osztályán és rétegén — így a munkásosztályon — belül ls jellemző, hogy a nők iskolázottsági szintje alacsonyabb a férfiakénál, bár a javulás náluk dinamikusabb.

19

A munkásosztályba tartozó aktív keresők iskolai végzettsége, 1980 (százalék) Általános iskola Megnevezés

Fizikai foglalkozásúak összesen Ebből: férfiak nők Közvetlen termelésirányítók Munkásosztályhoz tartozók kösszesen Ebből: férfiak nők i

6 osztá­ lyánál kevesebb

(i—7

Befejezett 8

osztály

középfokú szakmunkásk. és szakiskola

középiskola

felsőfokú tanintézet

8,2 8,3 8,0

16,2 14,7 19,0

41,5 35,9 52,0

27,0 33,3 15,0

7,1 7,7 6,0

0,0 0,1 0,0

0,2

2,9

24,1

10,3

56,7

5,8

7,9

15,8

41,0

26,5

8,5

0,3

7,9 7,9

14,2 18,8

35,6 51,7

32,4 14,9

9,5 6,6

0,4 0,1

Az iskolázottsági szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a szakképzettség, azonban a dolgozók egy része az általános iskola 8 osztályát nem végezte el, így szakmunkás-képesítést sem szerezhet. Számuk folyamatosan csökken, bár még így is az összesnek a negyedét teszik ki. A megye gazdaságának fejlődésével együtt járó megnövekedett munkaerő-szük­ séglet megfelelő összetételben való kielégítése egyre nehezebbé vált. Még ma sem kielégítő a munkásosztály szakképzettség szerinti összetétele, bár jelentős a javulás. A z összes fizikainak 40%-a szak-, 43%-a betanított munkás volt 1980-ban. Az építőiparban ennél kedvezőbb az összetétel, a keresők több mint felének van szakképesítése. Az iparban viszont a betanított munkások vannak többen, ami szintén a megye sajátos ipari szerkezetével van összefüggésben. A z előbbi hatásaként a nemek szerinti összetétel is sajátosan alakult, a férfiak fele szakmunkás, míg a nőknél csak minden ötödik. A z utóbbiaknál a betanított munkások teszik ki az összes mintegy kétharmadát. Ez összefüggésben van az ala­ csonyabb iskolázottsági szintjükkel, hiszen többségük mindössze 8 általános iskolával rendelkezik.

A munkásosztályhoz tartozó háztartások, családok jellemzői, lakáshelyzet A gazdasági fejlődés eredményeként emelkedett a megyében élő egyes osztá­ lyok, rétegek életszínvonala, ennek függvényében változott életmódjuk, bár még je ­ lentősek a különbségek, ami összefügg a háztartások átlagos nagyságával és az el­ tartottak arányával. A megyében a munkásosztályba tartozó háztartások teszik ki az összes felét, az átlagos nagyság itt a legnagyobb és a legtöbb eltartottról kell gondoskodniuk. A ge­ nerációk különválása és a gyermekszám mérséklődése következtében az 5— 6 tagú, vagy ennél több személyből álló háztartások száma csökkent. így a munkásosztályhoz tartozók nagyobb része is 3, illetve 4 személyből áll, bár ennek ellenére itt a legma­ gasabb az 5, illetve ennél több személyből álló háztartások aránya. Több mint har­ maduknál 2 aktív kereső van és náluk a legalacsonyabb — a nem fizikai foglalko­ zásúak után — a csak inaktív keresővel rendelkező háztartások aránya, ami szintén az osztály „fiatalságával'’ van összefüggésben.

20

A munkásosztályhoz tartozó háztartások* és családok** fontosabb adatai

Megnevezés

Száma Aránya az összesből, % Népessége összesen Ebből: aktív 1kerearáinaktív | sók nya, eltartottak % 100 háztartásra, illetve családra jutó személy aktív kereső 100 aktív keresőre jutó inaktív kereső és eltartott

Munkás­ osztályhoz tartozó

. Ebből: fizikai foglalkozású

közvetlen termelésirányító

háztar­ tások

csalá­ dok

háztar­ tások

csalá­ dok

háztar­ tások

csalá­ dok

94 657 51,7 321 483 44,1 15,0 40,9

88 969 54,2 291 449 45,5 11,7 42,8

91 217 49,8 309 627 43,9 15,1 41,0

85 586 52,1 280 469 45,3 11,8 42,9

3 440 1,9 11 856 49,9 12,5 37,6

3 383 2,1 10 980 51,8 9,2 39,0

340 150

328 149

339 149

328 148

345 172

325 108

127

120

128

121

100

93

* A háztartás azoknak az együtt lakó személyeknek a köre, akik közös lakásban, vagy annak egy részében laknak, a létfenntartási költségeiket részben, vagy egészben közösen viselik és a hét egy, vagy több napján rendszerint közösen ét­ keznek. Állhatnak egy, vagy több családból, illetve lehetnek egyszemelyesek is. ** A család a házastársi, illetve vérségi kapcsolatban együtt élők legszűkebb köie, a törvényes házasságkötés nélkül együtt élő élettársi közösségeket is magukban foglalják. Az átlagos családnagyság szintén itt a legmagasabb, 100 családra 328 személy jut. A z aktivitást tükröző mutatók már alacsonyabbak, kedvezőbbek a nem fizikai (szel­ lemi) foglalkozásúaknál, valamint a kisárutermelőknél és kiskereskedőknél. A csalá­ dok gyermekszám szerinti összetétele is különböző, a munkásosztályhoz tartozóknál fordul elő legnagyobb gyakorisággal a 3, vagy több 15 éven aluli gyermek, de több­ ségüknél az 1—2 gyermek dominál. A családnagyság, a háztartások jellemzői és az eltartottak száma egyaránt befo­ lyásolja a megye munkásosztályának életszínvonalát, életmódját, amelynek egyik alap­ vető kérdése az előbb felsoroltak mellett a lakáshelyzetük is. A népszámlálás idején a lakott lakások felében a munkásosztályhoz tartozók él­ tek, többségében 1— 2 szobában. A laksűrűség jóval meghaladta a többi osztályét és rétegét, ami a nagyobb családnagyságukkal is összefüggésben van. A lakások zöme saját tulajdon, mindössze tizedük főbérleti jogcímű. A z aktív keresőknél is hasonló a helyzet, egyedül a szövetkezeti parasztságnál magasabb a saját tulajdonban lévő lakások aránya. A laksűrűségük is magasabb, mint a többi osztályé és rétegé, 100 lakásban 399-en élnek, többen mint a munkásosztály egészében. Többségük 2 szobás lakással rendel­ kezik, az 1, illetve 3 szobában lakók aránya szinte azonos. A lakások felszereltsége is kedvezőbb, a munkásosztályhoz tartozók laknak a víz­ zel ellátott lakások több mint felében, sőt ezen belül az aktív keresőknél még vala­ mivel kedvezőbb is ez az arány.

21

Összességében az általuk lakott lakások négytizede — az aktív keresőknél 45%-a — vízzel, nyolctizedük gázzal ellátott, ami kedvezőbb, mint a szövetkezeti paraszt­ ságé. Ez azonban azzal is összefüggésben van, hogy a munkásosztályhoz tartozók na­ gyobb számban élnek a városokban, ahol a közművesítettség is kedvezőbb.

A munkásosztályhoz tartozó aktív keresők által lakott lakások fontosabb adatai, 1980

Megnevezés

Lakott lakások száma összesen Ebből: 1 2 szobásak 3 és több vízvezetékkel gázzal vízöblítéscs W. C.-vel komfortos félkomfortos komfort nélküli 100 lakásra jutó lakók száma

ellátóttak laká­ sok

aránya, "...

Ebből:

Munkásosztályhoz tartozó aktív keresők összesen

fizikai foglalkozásúak

közvetlen termelésirányítók

65 698 24,0 49,3 26,7 44,7 81,3 37,8 36,5 8.5 55,0 399

62 868 24,7 49,3 26,0 43,2 80,8 36,2 34,9 8,5 56,6 400

2 830 8,4 49,7 41,9 79,8 93,3 73,9 71,9 8,3 19.8 379

Mindezek ellenére a munkásosztály által lakott lakások hattizede komfort nélküli, bár közülük a közvetlen termelésirányítóknál ez az arány mindössze 23%. A z aktív keresőknél kedvezőbb a helyzet, a lakásoknak 55%-a komfort nélküli, és már 37%-uk komfortos. A lakásállomány felszereltsége függ' a területi elhelyezkedéstől, a váro­ sokban a lehetőség is nagyobb a korszerű körülmények megteremtésére, a felszerelt­ ség javítására. A községekben is egyre inkább kiegyenlítődés figyelhető meg ezen a téren, a települések gazdasági erejének növekedése, az ezzel együtt járó fejlesztések is ebbe az irányba hatnak. A nagyarányú lakásépítés eredményeként javult vala­ mennyi osztály és réteg lakásellátottsága és mérséklődtek a meglévő különbségek.

A munkásosztály fogyasztása a háztartás-statisztikai adatok alapján A munkásosztály jövedelme a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan emelkedett. Korábban az országostól jóval elmaradtak, azonban a szakképzettség bővülésével és a gazdálkodó egységek megerősödésével egyidejűleg közeledés következett be. A jö ­ vedelmekre mérséklőleg hatottak a fogyasztói árak, amelyek emelkedésében elsősor­ ban a központi intézkedések játszottak szerepet, de hozzájárultak az idényáras piaci cikkek árainak változásai és a fogyasztási szerkezet átalakulása is.

22

A munkásosztályhoz tartozó háztartások egy főre jutó évi kiadásainak alakulása

A megyében

Országosan

Megnevezés

összes személyes célú kiadás, Ft Aránya az összes kiadásból, % Összes személyes célú kiadásból élelmiszerek élvezeti cikkek ruházkodás arálakásfenntartás, -építés, nya, ingatlanvásárlás % háztartás- és lakásfelszerelés

1980

1982

1980

1982

27 421 85,3

31 958 85,1

29 709 87,1

34 124 86,9

35,8 10,3 11,2

35,0 10,6 10,0

33,8 9,6 11,0

33,2 9,9 10,0

17,6

19,2

16,4

17,5

8,3

8,2

8,7

8,3

A munkásosztályhoz tartozó háztartásokban 1982-ben arányaiban kevesebbet fordí­ tottak élelmiszerek vásárlására, mint 1980-ban, az élvezeti cikkekre viszont valamivel többet. Ez utóbbinál egyértelműen az időközbeni áremelkedés érződik, 1981 év végén jelentősen megemelték a szesz- és dohányáruk árait. A munkásosztályhoz tartozó háztartások fogyasztása eltér a szövetkezeti paraszt­ ságétól, a többi rétegekétől és az országostól egyaránt. A z egy főre jutó húsfogyasztás — bár számottevően emelkedett — jóval elmarad az országostól és a parasztságétól egyaránt, viszont ez utóbbiakét meghaladja a hentesáru és húskonzerv mennyisége. Az 1980. évihez képest csökkent a kenyérfogyasztásuk, összességében az egészsé­ gesebb táplálkozási szokások irányába való eltolódást jelzi, hogy a cereáliákból ke­ vesebb jut egy főre. Szintén ezt jelzi a friss- és tartósítottzöldség-fogyasztás jelentős bővülése, ennek ellenére még most is lemaradás tapasztalható a szövetkezeti paraszt­ sághoz képest. Hazai és déligyümölcsből a növekedés hatására 1982-ben már többet fogyasztottak, mint ez utóbbi osztályhoz tartozók, bár 1980-ban még fordított volt ez az arány. A z emelkedés ellenére kevés az egy főre jutó tejfogyasztás a munkásosztályhoz tartozó háztartásokban, tojásból viszont mindkét évben jóval meghaladták az országost, de nem érték el a másik alapvető osztályét. Az országos tendenciákkal egyezően igen mérsékelten emelkedett az egy főre jutó ruházkodásra fordított kiadás értéke, aránya az összesből kismértékben csökkent. Jelentősen bővült viszont a lakásfenntartásra, -építésre és ingatlanvásárlásra for­ dított kiadások aránya. A megyében a magánerős építkezések száma igen jelentős volt és most is az. Ez a lakosság anyagi erejét nagymértékben leköti, befolyásolja kiadá­ sainak szerkezetét. A munkásosztályhoz tartozó háztartásokban — mint az már a népszámlálási adatokból is kitűnt — magas a saját tulajdonú lakások aránya. Ez egyrészt a megye munkásságánek „eredetére” — jó részük a parasztság soraiból került ki — és területi elhelyezkedésére — sokan élnek a községekben — vezethető vissza. Másrészt adódik abból is, hogy sokan vásároltak a városokban a munkáslakás-építési akció keretein belül vállalati segítséggel OTP-öröklakásokat. A háztartás- és lakásfelszerelésekre fordított kiadások aránya nem változott, az egy főre eső összege évek óta emelkedést mutat. Ez egyrészt összefügg azzal is, hogy ezeknek a cikkeknek az ára korszerűségüktől, típusuktól függően változott, illetve me­ netközben hatósági árváltozásokra is sor került.

23

A munkásosztályhoz tartozó háztartások felszereltségének alakulása, december 31-én (darab)

A lüü háztartásra jutó tartós fogyasztási cikkek állománya Megnevezés

a megyében 1980

Hűtőgép Bojler Automata Hagyományos Centrifuga Porszívó gép Személygépkocsi Motorkerékpár Televízió

mosógép

84 43 1 97 80 66 18 26 98

1982 89 55 6 94 81 75 24 30 106

az észak-alföldi körzetben* 1980 84 38 1 95 76 67 19 32 100

országosan

1982 90 47 5 93 81 75 24 29 106

1980

1982

91 43

96 52

79 80 26 25 104

86 86 33 25 111

l 1

-n

* Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megye együtt. A háztartások felszereltsége az utóbbi években jelentősen emelkedett, azonban még helyenként így sem éri cl az országost, bár a közeledés igen nagy mértékű. A 100 háztartásra jutó személygépkocsi-állomány pl. még az 1980. évi országostól is elmarad, viszont míg 1980-ban nem volt minden háztartásban televízió a megyében, addig 1982-ben már több mint egy készülék állt rendelkezésre. A munkásosztályhoz tartozó háztartások lakáskörülményei is javultak. Emelkedett a 100 háztartásra jutó szobaszám, és ezzel egyidejűleg csökkent a 100 szobára jutó személyek száma. A lakások hattizede fürdőszobával és folyóvízzel ellátott, döntő részük saját tu­ lajdonú családi ház.

A megye iparában dolgozó munkások jellem zői A megye iparának fejlődése későn indult meg, lényegében a II. ötéves terv idő­ szakában létesültek az első, nagy létszámot foglalkoztató üzemek, többet pedig b őví­ tettek, korszerűsítettek. A fejlődésnek nagy lendületet adott az iparfejlesztési és iparkitelepítési alap lé­ tesítése, amelyből a megye részesedése igen jelentős volt. Ezeket a pénzeszközöket egyrészt a meglévő vállalatok támogatására, másrészt a megyébe települő gyáregy­ ségek beruházásainak finanszírozására, segítésére használták fel. Bár az iparban dol­ gozók száma a beruházások eredményeként igen jelentősen nőtt, mégis számottevő volt a megye vándorlási vesztesége.

24

A további tervidőszakok során a fejlesztések eredményeként egyre erősödött a megye iparának súlya, jelentősége, foglalkoztatásban betöltött szerepe. Kialakult az a sajátos iparszerkezet, amely befolyásolj a a megye társadalmának osztályszerkezetet és annak jellemzőit is. A népszámlálások Az ipari aktív keresők eredményei mutatják ennek a folyamatnak számának alakulása az alakulását a megyében. A z ipari aktiv keresők száma az összeírások időpontjai­ Ipari aktív keresők ban folyamatosan emelkedett, és míg az el­ aránya Év ső időszakokban közülük csak kevesen dol­ a népességen száma goztak a megye iparában, később egyre belül, % növekedett ez az arány. Egyedül a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dol­ 7,5 18 192 1949 23 799 9,0 1960 goztak többen a népgazdasági ágak közül, 41 449 17,5 1970 bár arányuk folyamatos csökkenést mu­ 1980 64 510 25,2 tat

25

Az ipari aktív keresők száma 10 év alatt több mint másfélszeresére, a megye iparában foglalkoztatottaké ezzel kuzel azonos mértékben emelkedett, és 1980-ban meghaladta az 5(1 ezer főt. Azóta a változás jóval mérsékeltebb, amiben alapvetően az 1980. 1 1-én bevezetett szabályozórendszer hatása érvényesül, amely a létszám mérsékelt növelésére, illetve csökkentésére ösztönöz.

A megye szocialista iparában foglalkoztatottak számának alakulása

A foglalkoztátották szama

Ebből: a fizikai foglalkozásúak száma

Megnevezés

Nehézipar Ebből: gépipar vegyipar Könnyűipar Egyéb ipar Élelmiszeripar Szocialista összesen

megoszlása. %

1980

1982

1980

1982

1980

1982

24 119 14 801 6 544 18 079 1 853 11 395

24 274 14 877 6 413 18 614 1 810 11 465

20 256 12 345 5 562 16 916 1 609 9 294

20 312 12 372 5 418 16 748 1 578 9 329

42,1 25,7 11,6 35,2 3,4 19,3

42,3 25.8 11,3 34,9 3,3 19,5

50 046

56 163

48 075

47 967

100,0

100,0

ipar

Az iparban foglalkoztatottak 85uV a fizikai foglalkozású volt 1982-ben, számuk nem érte el a megelőző három évit. A fizikaiak közel háromnegyede a többnyire nagylétszámu üzemekkel rendelkező minisztériumi iparban dolgozott. A megye iparának fejlődéséből adódóan — főleg a létszámigényesebb könnyű­ ipart fejlesztették — a fizikaiak harmada dolgozik ebben az iparfőcsoportban, bár ennek a termelésből való részesedése kisebb. A nehéziparon belül a gép- és vegyiparban dolgoznak a legtöbben. A fizikaiak közül minden ötödik pedig az élelmiszeripar fog­ lalkoztatottja.

A fizikai foglalkozásúak megoszlása az ipartelepek nagysága szerint a szocialista iparban (százalék) A fizikai foglalkozásúak megoszlása

Megnevezés

Legfeljebb 100 101— 500 501— 1000 1001—2000 2001 és több összesen

fizikait foglalkozta tó ipartelepék

Az ipartelepek

1976

1980

1982

1976

1980

1982

14,9 45,3 25,6 14,2

11,7 40,9 28,6 13,5 5,3 100,0

10,4 39,3 32,0 13,2 5,1 100,0

74,5 20,2 4,3 1,0

70,3 22,3 5,8 1,3 0,3 100,0

66,8 24,3 7,2 1,4 0,3 100,0

—

100,0

100,0

A fizikaiak számbeli növekedésével együtt járt koncentrálódásuk is, egyre inkább a nagyobb létszámú ipái telepeken összpontosulnak, az arányuk az 500— 1000 fő közöttiekben növekszik. Legtöbben az ennél kisebb kategóriába tartozó telepeken vannak, de itt már csökkenés tapasztalható.

26

A fizikai foglalkozásúak között sok a nő, főleg a könnyűiparba tartozó vállala­ toknál, illetve telepeknél dolgoznak. A textilipari üzemeket elsősorban a női mun­ kaerő foglalkoztatásának megoldására hozták létre a megyében, azokon a területe­ ken, ahol még szabad munkaerő állt rendelkezésre. A nők nagyobb része itt beta­ nított munkát végez, bár közülük is egyre bővül a szakképzettséget szerzők aránya. Az ipar fejlődésével a munkások szakképzettsége is fokozódott, a szakmunkát végzők aránya egyre növekszik. A betanított munkát végzők Viszonylag nagyobb aránya főleg a női munkaerő foglalkoztatásának következménye. A szakképzettség összetételének alakulásában az iparfejlesztés eredményeként ki­ alakult ágazati szerkezet változása mellett a gépesítésnek is nagy szerepe volt. A fe j­ lettebb technika alkalmazása, a bonyolultabb technológiák igénylik a képzettebb munkaerőt, a nehéz fizikai munka (pl. anyagmozgatás) gépesítése viszont mérsékli a segédmunkát végzők iránti keresletet. A szakképesítés fokozódásával együtt jár a jövedelmek emelkedése, amit tovább erősít a teljesítmények folyamatos javulása is. A fizikaiak átlagbére és átlagkeresete növekvő, 1982-ben a bérek összege ,1647 Ft volt a szocialista iparban, az 1980. évinél 13%-kal több. A közvetlen termelésirányítóké 5295 Ft volt, a növekedés üteme (14,5%) meghaladta a fizikaiakét. Egyre kevesebben tartoznak az alacsonyabb kereseti kategóriákba. 1980-ban még a fizikaiak mintegy kétharmada 4000 Ft alatti keresetű volt, 1982-ben már csak felük. A z ennél többet keresők aránya különösen a 4001— 6000 Ft közötti kategóriában emel­ kedett (9,3 százalékponttal). A fizikaiak közül a nőknél még erőteljesebben érezhető a változás. Csökkent a 1000 Ft alatti keresetűek aránya (55,4%-ról 36,1%-ra) és a 3001— 5000 Ft közöttieké erőteljesen emelkedett.

A székhely szerinti iparban teljes munkaidőben foglalkoztatott fizikaiak megoszlása szeptemberi keresetük nagysága szerint (százalék) Fizikai foglalkozásúak összesen

Megnevezés

1500 Ft és kevesebb 1501—2000 2001— 3000 3001—4000 4001—5000 5001— 6000 6001— 7000 7001—8000 8001 Ft és több Összesen

Ft

Ebből: nők

1980

1982

1980

1982

ÍJ 3,9 25,8 34.4 22,5 8,5 2,4 0,6 0,2 100,0

0,8 2,2 16,7 31,3 26,0 14,3 5,7 1,8 1,2 100,0

4,0 8,2 43,2 32,1 10,0 2.0 0,4 0,0 0,1 100,0

1,7 4,7 29,9 40,0 17,2 5.0 1,1 0,3 0,1 100,0

A fizikai dolgozók életkörülményeire jövedelmük alakulása mellett jelentős hatással volt a bevezetett munkaidő-csökkentés. Az ötnapos munkahét általánossá tétele is hozzájárult ahhoz, hogy 1980-hoz képest 5%-kal csökkent a teljesített munkaórák száma, ezt a termelékenység javulásával ellensúlyozni tudták az iparban. További kedvezmény a 40 órás munkahétre való áttérés, amely 1984-től kerül bevezetésre. Ez igen jelentős változás, ha figyelembe vesszük azt is, hogy 1975-ben vált általá­ nossá a 44 órás heti munkaidő, előtte a 48 órás volt az elterjedt.

27

A gazdasági ágazatok fejlődése közvetlenül, vagy közvetve kihatott a lakosság műveltségének, életszínvonalának alakulására, az egészségügy és oktatás intézményrendszerére. Egyre nagyobb jelentőségűvé vált a szakmunkásképzés és a szakközép­ iskolai oktatás. A fizikai foglalkozásúak számának növekedésével az ellátás iránti igények is bő­ vültek, fejlődött a kereskedelem. Megélénkült a lakásépítés, így a közművesítettség lemaradása még érezhetőbbé vált. Megindult a munkáslakásépítési akció, amelynek keretein belül pl. a megyeszékhelyen kisebb lakótelep épült. Az életkörülmények javulása mellett jelentősen megváltoztak a munkakörülmé­ nyek, az új gépek, technológiák egyrészt könnyebb munkavégzést tesznek lehetővé, másrészt biztonságosabbá váltak a munkafeltételek. Ezt tükrözi az üzemi balesetek számának alakulása. A z üzemekben egyre gyakoribb az üzemorvosi ellátás biztosí­ tása, bár az igényektől jóval elmarad. Szabolcs-Szatmár megyében a munkásosztály is egyre növekszik, erősödik, közü­ lük mind többen vannak a nagyüzemekben. A munkásosztály kialakulásának és fe j­ lődésének lehetőségét az ipar fejlesztése teremtette meg. Ez meggyorsította a tár­ sadalmi és foglalkozási átrétegződési folyamatokat és növelte a fejlődés ütemét az élet minden területén, továbbá hozzájárult a lakosság életszínvonalának és életkö­ rülményeinek javulásához. Az MSZMP Központi Bizottságának 1983. július 6-i határozata hangsúlyozza, hogy a szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményeinek javításában, az ország szükségleteinek magasabb szintű kielégítésében az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. Ezen iparpolitikai elvek első megközelítésben általánosak, de konkrét teendőkké, feladatokká válnak, amikor egy megyében alkalmazzák azokat. Szabolcs-Szatmár megye gazdaságpolitikájának is alapvető célkitűzése az egyen­ súly javítása, az elért életszínvonal megszilárdítása. A helyi adottságok birtokában az azokban rejlő lehetőségek rugalmas megvalósításával — kiemelten a termelési szerkezet fejlesztésével — igyekszik tartósan társadalmi és politikai perspektívát biz­ tosítani a munkásosztálynak.

2Í

HAJDÚ BERTALANNÉ:

A szövetkezeti parasztság Szabolcs-Szatmárban A mezőgazdaság szerepe, jelentősége a foglalkoztatásban A megye gazdasági szerkezetét tekintve mezőgazdasági jellegű, az összes földte­ rületnek csaknem négyötöde alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. A mezőgazdaság jelentőségére utal az is, hogy itt van az ország földterületének közel 7%-a, az ágazat­ ban foglalkoztatottak 7,5%-a, és itt állítják elő a mezőgazdaság bruttó termelési ér­ tékének 6—7%-át. A z itt élő aktív keresők legnagyobb része ma is ebben az ágazatban dolgozik, bár számuk és arányuk a felszabadulást követően lényegesen csökkent. A mezőgaz­ daság szocialista átszervezése a megyében 1961-ben fejeződött be, ezután igen nagy­ számú munkaerő szabadult fel a mezőgazdaságból, akik más népgazdasági ágban ke­ restek megélhetést. Ebben az időben a megyében kevés volt a munkaalkalom, így igen nagy méreteket öltött a megyén kívülre történő vándorlás. Szabolcs-Szatmár me­ gyében ugyanis — a fejlettebb megyéktől eltérően — az ipar fejlesztése csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után indult meg és biztosított munkalehetőséget a szabad, illetve a mezőgazdaságból felszabadult munkaerőnek.

29

A mezőgazdasági keresők arányának csökkenése az 1980-as évek elejéig tartott. A népszámlálások történetében először 1980-ban fordult elő, hogy a mezőgazdasági keresők száma és aránya nem érte el az iparban és építőiparban foglalkoztatottakét. A hetvenes években a megye gyors ütemű iparosításával számos új munkahely létesült, amely vonzotta a népességet, így segítette a mezőgazdaságból történő átáramlást is. Ebben az évtizedben folyt a nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása, melynek eredményeként 1976— 1980 között több mint tízezer termelőszövetkezeti tag szerzett nyugdíjjogosultságot. A nyugdíjazás korhatára 1980 óta azonos a többi népgazdasági ággal. A foglalkoztatottak számának csökkenése ellenére a mezőgazdaság továbbra is a megye meghatározó népgazdasági ága. A mezőgazdasági keresők aránya a megyék között a harmadik helyet foglalja el. Ez az arány csak Bács-Kiskun és Békés me­ gyében magasabb, viszont kilenc megyében a 20%-ot sem éri el. Ezzel szemben az ipari keresők aránya (25,2%) Somogy megye után nálunk a legalacsonyabb. A mezőgazdasági aktív keresők alakulása Mezőgazdasági aktív keresők száma

Év

összesen

| ebből: nők j

aránya, % 1országosan

a megyében 1949 1960 1970 1980

189 277 177 193 105 526 74 404

59 740 72 818 41 619 29 898

77,8 67,2 44.5 29,1

53,9 38,7 26,5 20,5

A mezőgazdasági népesség zöme továbbra is a községekben él, és hattizedük la­ kóhelye a 3 ezer lakosnál kisebb településeken van. A kisebb lélekszámú községek­ ben csaknem egyedüli megélhetési lehetőség a termelőszövetkezet, illetve a háztáji gazdaság, ezért az itt élők többsége oda kötődik. Az 1980. évi népszámlálás időpont­ jában az 1000 főnél kisebb lakosságszámú településeken az aktív keresők jóval több mint fele a mezőgazdaságban dolgozott. A mezőgazdasági keresők aránya a megye 92 településén meghaladta az 50%-ol. Ezen belül 30 településen 60—70% közötti, 15 te ­ lepülésen 70%-nál is nagyobb arányt képviselt. Ezek a települések földrajzilag a megye szatmár-beregi részén, a kevésbé iparosodó térségekben, viszonylag koncent­ ráltan helyezkednek el (lásd: térkép). A mezőgazdasági és az ipari keresők aránya (% ) a települések népességnagysága szerint, 1380. január 1.

30

Népesség­ nagyság

Települések száma

Mezőgazdaság és erdő­ gazdálkodás

Ipar

— 499 500— 999 1 000— 1 999 2 000— 2 999 3 000— 4 999 5 000— 9 999 10 000— 19 999 20 000— Összesen

25 57 62 42 21 12 6 1 226

61,4 55,5 44,8 39,5 33.4 28,3 14.1 6.9 29.1

12.5 13.9 17,2 21.6 18,6 27,8 39,0 30,5 25,2

A keresők ágazatok szerinti összetétele és a települések népességváltozása, illetve a népesség mozgásiránya kapcsolatot mutat. Ahol a népesség száma csökken, a mezőgazdasági keresők vannak túlsúlyban, pl. a megye 26 községében — ahol a népesség tíz év alatt 15%-kal csökkent — a mezőgazdasági keresők aránya meghaladta az 58%-ot. A növekvő népességű településeken viszont fordított a helyzet, ott az ipari és a tercier ágazatok keresőinek aránya jóval magasabb, mint a mezőgazdaságiaké.

A szövetkezeti parasztság jellem zői A megye gazdasági fejlődése, szerkezetének átalakulása, a foglalkozási lehető­ ségek bővülése, a népesség osztály- és rétegtagozódásában jelentős változásokat ho­ zott; nőtt a munkásosztály és az értelmiség, ugyanakkor csökkent a parasztsághoz tartozók száma. A paraszti élet változása, a parasztságnak szövetkezeti parasztsággá történt tö­ meges átalakulása több mint két évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság szocialista át­ szervezésénél ment végbe, amely új gazdasági alapokra, a szövetkezeti tulajdon és a nagyüzemi gazdaság alapjaira helyezte a parasztság létét. A mezőgazdasági dol­ gozók többsége önálló parasztból szövetkezeti taggá vált. Tulajdonviszonyai és osz­ tályszerkezete szempontjából a parasztság ezáltal egységes osztállyá, szövetkezeti parasztsággá szerveződött. A tulajdonviszonyok, a társadalmi munkamegosztás létre­ hozta az új osztály kereteit, majd átformálta életkörülményeit és gondolkodásmódját. A szövetkezeti parasztság létszáma a mezőgazdaság szocialista átszervezése után volt a legmagasabb (1963-ban 100 ezer fő). Azóta a hagyományos paraszti munkát végzők száma és aránya nagyon lecsökkent, és a szövetkezeti parasztságon belül

31

egyre több lett a mezőgazdasági termelést segítő, valamint a kiegészítő és mellék tevékenységet végzők száma. A z 1980. évi népszámlálás időpontjában a megye népességének 27%-a (158,4 ezer fő) tartozott a szövetkezeti parasztsághoz. A megyék közül az előbbi arány csak Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében nagyobb. A szövetkezeti parasztság összetétele jelentősen eltér a népesség többi csoport­ jától. A z inaktív keresők aránya (32%) jóval magasabb, mint a munkásosztálynál (12%), vagy a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúakénál (13%), ugyanakkor az aktív keresők jóval kisebb arányt képviselnek (33%). Ebből következik, hogy a parasztság eltartási kötelezettsége a legnagyobb, 100 aktív keresőre 201 inaktív kereső és el­ tartott jut. Ez a mutató a többi csoportban kedvezőbb, a nem fizikai (szellemi) fog­ lalkozásúaknál 77, a kisárutermelőknél 76.

A népesség gazdasági aktivitása, 1980. január 1.

100 aktív keresőre jutó

Ebből Megnevezés

Népes­ ség száma, ezer fő

az aktív

az inaktív

keresők

az eltar­ tottak

eltartott

inaktív kereső és eltartott

aránya, 10 A megyében Ezen belül: a szövetkezeti parasztsághoz tartozók a munkás­ osztályhoz tartozók

593,8

43,1

17,6

39,3

91

132

158,4

33,2

31,8

35,0

106

201

319,4

43,0

12,4

44,6

104

132

A z aktív keresők között a férfiak, az inaktív keresők és eltartottak között a nők vannak többségben, különösen nagyszámú (18,8 ezer) a nem tanuló egyéb eltartott, akik egy része még megfelelő munkaalkalom esetén munkát vállalna. A megyei sajátosságot tükrözi, hogy a nyugdíjasok 56%-a a szövetkezeti paraszt­ sághoz tartozik (34%-uk a munkásosztályhoz). Ugyanakkor a gyermekgondozási se­ gélyen lévők közül csak 11%-os arányt képviseltek (58%-uk a munkásosztályhoz tar­ tozó volt) 1980. év elején. Ez is utal a munkásosztály fiatalabb korösszetételére. A nők fokozódó munkavállalása következtében számuk legnagyobb mértékben a munkásosztálynál nőtt, viszont továbbra is a férfiak aránya a magasabb, míg a szö­ vetkezeti parasztságnál a nők vannak többségben. A férfiak nagy része ugyanis a szocialista átszervezés után foglalkozást változtatott. Az ipar-építőipar, vagy egyéb ágazatokban sokszor távol az otthontól vállalták a hetenkénti ingázás nehézségeit. A nők viszont, akiket a család jobban helyhez kötött, vállalták a ház körüli és a me­ zőgazdasági munkát. Az életkor szerinti összetétel arra utal, hogy a fiatalodás ellenére a társadalom „legöregebb” osztálya továbbra is a szövetkezeti parasztság. Idős korúak nagyobb arányban csak a kisárutermelők, kiskereskedők szűk rétegében fordulnak elő. A me­ gye egész népességén belül a 60 éven felüliek aránya 14,3%, a szövetkezeti paraszt­ ságból 30,1%.

32

A szövetkezeti parasztsághoz tartozók aktív keresőinek 27,4° o-a 50 évnél idő­ sebb, ezen belül 3,3%-uk 60 évesnél is idősebb (a munkásosztálynál 14 ',0, illetve 0,7", o), és csak egynegyede 30 évnél fiatalabb, a munkásosztálynál ugyanakkor több mint négytized (42,4%) a fiatalok aiánya.

A szövetkezeti parasztság aktív keresői korcsoport és nemek szerint, 1980. január 1.

14— 29

Megnevezés

Férfiak Nők Összesen

10 574 2 530 13 104

Férfiak Nők Összesen

32,6 12,6 24,9

30—39

40—49

50—59

Száma, fő 6 655 7 279 4 288 6 831 10 943 14 110

7 274 5 366 12 640

Megoszlás, % 22,4 20.5 21,3 34.0 20,8 26,9

22,4 26,7 24,1

60—

összesen

659 1 083 1 742

32 441 20 098 52 539

2,1 5,4 3,3

100,0 100,0 100,0

A két nem aránya az egyes korcsoportokban eltérést mutat, a férfiaknak egyharmada 30 évnél fiatalabb, a nőknek közel egyharmada 50 évnél idősebb. Az iskolázottsági szint emelkedése, valamint a kevésbé iskolázott idősebb rétég folyamatos kiválása, nyugdíjba vonulása következtében az iskolázottság szerinti oszszetétel kedvezőbbé vált. Az iskolázottsági szint ugyanakkor lovabbra is a szövet­ kezeti parasztságnál a legalacsonyabb.

Az aktív keresők iskolai végzettsége nemek és osztáhj-rétegtagozódás szerint, 1980

Munkásonztály

Szövetkezeti parasztság

JTem fiz ik a i foglalkozású

Már a korösszetételből is következik, hogy ennek a társadalmi osztálynak keresői nagyrészt olyan időszakban jártak iskolába, amikor még nem létezett a osztályos általános iskola (több mint felük 40 éven felüli). Ez az egyik otca, hogy ide tartozó aktív keresők közel felének nincs meg az általános iskola 8 osztálya,

a d az es

33

mindössze 2,1%-uk fejezte be a középiskolát. A korösszetétel mellett a mezőgazdasági munka jellege is befolyásoló tényező volt. A paraszti munka nagyrészt családon belül, zömmel kézi erővel ment végbe, és nem igényelt iskolai végzettséget. A falusi iskolák elmaradottsága is közrejátszott a parasztság' alacsonyabb fokú iskolázottsá­ gában. A társadalom többi csoportjához hasonlóan a nők iskolázottsági színvonala alacsonyabb, mint a férfiaké. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a munka műszaki-technikai szín­ vonala lényegesen megváltozott. A z új technológiák, az új termelési eljárások alkal­ mazása egyre inkább növelték az igényt a szakképzettségek iránt. A hagyományos paraszti kézi munkát a nagyüzemi módszerek, a gépesítés váltotta fel, amely egyre több szakembert igényelt. A szakképzettségi szint folyamatosan emelkedett, a népszámlálás idején a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak 90%-a szak- és betanított jellegű munkát végzett és mindössze egytizedük volt segédmunkás. A foglalkozási szerkezet átalakulását mutatja az egyéni foglalkozások szerinti összetétel. A hagyományos paraszti munkát végzők száma (növénytermelő, állatgon­ dozó stb.) csökkent, viszont a szakképzettebbeké emelkedett (traktorvezető, gépész, gépszerelő, kertész stb.). A nemek szerinti összetételből következik, hogy a hagyo­ mányos mezőgazdasági munkát ma elsősorban a nők végzik. A férfiak többsége mar szakképzettséget szerzett. A szövetkezeti parasztsághoz tartozó aktív keresők számában a népszámlálás óta összességében nem volt lényeges változás. A kiegészítő tevékenység dinamikus fe j­ lődése eredményeként viszont módosult a foglalkozási szerkezet és tovább javult a szakképzettség. Nőtt az ipari foglalkozásúak száma (a fizikai foglalkozásúak ötödét teszik ki), ugyanakkor csökkent a mezőgazdasági foglalkozásúaké és a szakképzetle­ neké. A mezőgazdasági foglalkozásúak a fizikai foglalkozásúak alig több mint felét adják és minden 4. ember szakképzettséggel rendelkezik.

A háztartások összetétele a szövetkezeti parasztságnál A népszámlálás idején a szövetkezeti parasztság körében 54 653 háztartást írtak össze (ide tartozott a megye összes háztartásának 30%-a), számuk és arányuk az utóbbi évtizedben tovább csökkent. A háztartások átlagos taglétszáma (2,9) kevesebb lett, mint tíz évvel korábban és alacsonyabb az országosnál, valamint a többi osz­ tálynál és rétegnél. Kedvezően változott a keresővel rendelkező háztartások aránya, emelkedett a két vagy több aktív keresővel, vagy csak inaktív keresővel rendelkezők aránya. A megye átlagában minden ötödik háztartás csak inaktív keresővel rendel­ kezik, viszont a szövetkezeti parasztsághoz tartozók közül minden harmadik. Kedvezőtlen jelenség, hogy a többi társadalmi csoporthoz hasonlóan nőtt az egyés kétszemélyes háztartások aránya. A z összes egyszemélyes háztartás négytizede szövetkezeti parasztsághoz tartozó. Különösen a községekben magas az özvegy nők aránya és az öregedési, elmagányosodási folyamatok is itt a legerősebbek. A háztar­ tások több mint fele 1— 2 személyből áll. A z utóbbi évtizedben részben a generációk különválása, részben a kevesebb gyer­ mekszám miatt erőteljesen csökkent az 5—6 vagy annál több személyű háztartások száma a szövetkezeti parasztságnál is. Ez utóbbinál 15%-ot, a munkásosztálynál 21%ot képviselt 1980-ban. Az 1000 főnél kisebb népességű 82 településen a háztartások több mint hattize­ de a szövetkezeti parasztsághoz tartozik és viszonylag alacsony a munkás és szellemi

34

A háztartások osztály- és rétegtagozódása a személyek száma szerint, 1980

Munkásosztály

érc r ...... 11,1 ií im íj u

i f la i t fM C

!■■■■— —

/Százalék/

mm 24. b

:i j .Q 3

Minim

T ll

Szövetkezeti parasztság

19,7

iM Nem f i z i k a i foglalkozású.

.15,0

--------------

r

.

pm nT 26.2

~~---- ---

:7.4<

ÜJUÍUli

Kisárutermelők, kiskereskedők

i ; -V

TTTTTTT

W ...... .•

17,9 „•

•-i'iü 'vrti’ liü ÖSSZESEN

14,5

V *•’’’•’r. ~j - i

1

TTTTTTTT

2 4 ’ 8:

22,0

11111111

.

2_____________ 3 s z e m é l y e s

4

ÉLyJÉ 5_________ 6 és több

h á z t a r t á s

háztartások aránya. A munkás-paraszt háztartások eloszlása az 1000—2000 fő közötti 62 településen a legegyenletesebb. A nagyobb településeken a munkás, a városokban a szellemi háztartások vannak túlsúlyban. A z átlagos családnagyság a társadalom különböző rétegei közül a szövetkezeti parasztságnál a legkisebb, 100 családra 295 személy jut. Legtöbb eltartottról is ez az osztály gondoskodik (100 aktív keresőre 140 inaktív kereső es eltartott jut, a mun­ kásosztálynál 120). A családszerkezet, a családnagyság, az átlagos gyermekszám, az aktív keresők számának mutatóiban a különböző társadalmi foglalkozású csoportokban, illetve az egyes osztályok és rétegek között az utóbbi évtizedben közeledés volt. Ez az egyes társadalmi csoportok korábbra jellemző zártságának fokozatos megszűnése irányá­ ba mutat. A szövetkezeti parasztság lakáshelyzete A parasztság életkörülményeinek javulásához a lakáshelyzet változása kedvezően járult hozzá. A z utóbbi évtizedben, a nagyarányú építkezések eredmenyekenl a la­ kásállomány bővült, korszerűsödött, ami nemcsak a lakosság életkörülményeit ja v í­ totta, hanem a falvak arculatára is kedvező hatással volt. 1980 év elején a szövetkezeti parasztság lakásállománya 51 804 volt, a megye la­ kásállományának 30,3%-ával rendelkeztek. Használati jogcím szerint csaknem vala­ mennyi saját tulajdonú volt, a főbérletiek aránya mindössze 2°/0-ot tett ki. A lakások fele kétszobás, egyharmada egyszobás volt.

35

Ettől jelentősen eltér a paraszti aktív keresők lakásának szobaszám szerinti öszszetétele, ezeknél az állomány több mint egynegyede három- és több szobás. A di­ namikus ütemű lakásépítés a paraszti népesség csökkenése mellett ment végbe, ami­ nek eredményeként a laksűrűségi mutató javult, és a szövetkezeti parasztságnál volt a legkisebb, a munkásosztálynál viszont a legmagasabb. A szövetkezeti parasztság lakásállománya és laksűrűségi mutatója, 1980. január 1. Szövetkezeti parasztság Szobák száma

1 2 3 4— Együtt

Ezen belül: aktív keresők

100 lakásra jutó lakó

lakásállománya darab

százalék

darab

százalék

16 971 25 891 8 180 762 51 804

32,8 50,0 15,8 1,4 100,0

5 503 13 667 5 995 552 25 717

21,4 53,1 23,3 2.2 100,0

szövetke­ zeti paraszt­ ságnál

ezen belül: aktív keresőknél

248 318 389 439 308

378 387 415 452 393

A lakások kényelmét a komfortfokozata határozza meg, ami összefüggésben van a szobák számával is. A lakások komfortfokozata az alapvető osztályok, rétegek között a szövetkezeti parasztságnál a legalacsonyabb, bár az utóbbi építések eredményeként sokat javult. A lakások négyötöde még 1980-ban is komfort nélküli volt, a paraszti aktív keresőknél héttizede. A komfortos lakások aránya jóval alacsonyabb, mint a többi társadalmi csoportban. A lakások felszereltsége a parasztságnál is javult. Ma már a lakások zöme v il­ lannyal ellátott, a villany nélküliek egy része külterületeken helyezkedik el. V ízve­ zetékkel, vízöblítéses W. C.-vel és szennyvízelvezető csatornával a lakásoknak jóval kisebb aránya volt ellátva és ez nemcsak a társadalmi csoportok, hanem inkább a területek között mutat nagyobb különbségeket. A vízvezeték-hálózattal rendelkező települések jelentős része a megye szatmári térségében helyezkedik el. Ez az 1970. évi árvíz után újjáépítéssel végbement közművesítés eredménye, amikor egészen kis községeket is elláttak vízvezeték-hálózattal. A lakások komfortfokozata, felszereltsége, 1980. január í. Szövetkezeti parasztság Megnevezés

összes

Munkásosztály

aktív keresői lakásállománya, %

Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli összesen Villany- ' vezeVíz1 tékkel Gázzal Vízöblítéses W. C.-vel Szennyvízelvezető csatornával

ellátott lakások aránya, %

13,7 7,0 79,3 100,0 97.0 20,4 68,2

20,9 10,2 68,9 100,0 98,4 29,8 82,0

36,5 8,5 55,0 100,0 98,5 44,7 81,3

14,5

21,9

37,8

21,8

31,5

46,4

A népszámlálás óta eltelt időszakban tovább folytatódott a dinamikus lakásépí­ tési tevékenység. A z új lakásépítési hitelfeltételek és a kedvezmények kiterjesztése tovább fokozta az építési kedvet a paraszti háztartások körében is. A z utóbbi három évben a megyében közel 13 ezer lakás épült fel, ennek hattizede a községekben. Ezek

felszereltsége jóval korszerűbb, alapterületük jóval nagyobb, mint a megszűntéké, illetve a meglévőké. Az átlagos alapterület 70— 74 m2 közötti. Ezek egyre nagyobb hányada épül magánerőből, sőt a községekben csaknem teljesen. A z újonnan épülők mellett jelentős számú a bővítés vagy rekonstrukció, amely szintén a felszereltség javítására irányul. A közművek bővülésénél a városok mellett egyre több község rendelkezik veze­ tékes vízzel, viszont lassan változik a közcsatorna-hálózattal rendelkezők köre (22 község). Ez utóbbinál igen nagy az elmaradás a többi megyétől is. összességében a lakáskörülmények javulásával az ellátottsági mutatók a községek és városok, illetve a társadalom különböző csoportjai között közeledtek egymáshoz. A szövetkezeti parasztság fogyasztási szerkezete A szövetkezeti parasztság fogyasztási szerkezete is folyamatosan korszerűsödik és egyre inkább közelít a többi társadalmi csoportéhoz. A háztartások kiadásaiban leg­ nagyobb tételt — az összes kiadás közel háromtizedét — élelmiszerekre fordítják. Az élelmiszerek után legtöbbet — a kiadások egyötödét — lakásfenntartás, -építés, ingatlanvásárlásra, háztartás- és lakásfelszerelésre fordítanak. (Ez a magánerős la­ kásépítések elterjedésével is összefüggésben van.) A z utóbbi évek alatt a kiadási cso­ portok között a lakásépítésre, -vásárlásra, -fenntartásra fordított összeg növekedett legnagyobb ütemben, amiben az áremeléseknek is fontos szerepe van. Jelentősen emelkedett még a paraszti háztartásokban is az élvezeti cikkekre for­ dított kiadás, amely egy főre vetítve meghaladja a 3600 Ft-ot. Ugyanakkor nem vál­ tozik lényegesen a ruházkodásra fordított kiadás összege, így 1982-ben már többet költöttek élvezeti cikkek vásárlására, mint ruházatra. A kiadási tételek között nem nagy arányt képvisel a közlekedés, hírközlés, vala­ mint a művelődés, oktatás, üdülés, szórakozásra fordított összeg (4—5%), viszont az öt évvel korábbinak másfélszeresét fordították ilyen célokra. A háztartások egy főre jutó kiadásai a szövetkezeti parasztsághoz tartozó háztartásokban ________________________________________________________________ (Forint) 1977 Megnevezés

|

1980

|

1981

|

1982 Orszá­ gosan

A z észak-alföldi körzetben**

Élelmiszerek 8 147 10 114 10 078 Élvezeti cikkek 3 065 2 147 2 890 3 122 3 052 Ruházkodás 2 801 Lakásfenntartás, -építés, 4 578 5 457 ingatlanvásárlás 3 365 Háztartás- és 2 052 2 448 1 768 lakásfelszerelés 290 497 506 Egészségügy, testápolás 1 094 1 662 Közlekedés, hírközlés 1 526 Művelődés, oktatás, üdülés, szórakozás 1 018 1 162 803 Egyéb személyes célú kiadás 608 365 659 ÖSSZES SZEMÉLYES CÉLÜ K IA D Á S 28 038 20 780 26 456 Nyugdíjjárulék, adó 1 144 873 1 057 Termelési ráfordítások 5 842 6 101 6 836 Egyéb pénzfelhasználás* 788 1 917 1 289 ÖSSZES K IA D Á S 29 412 34 402 37 307 * Rokoni támogatás, ajándékozás stb. ** Hajdú-Bihar—Szabolcs-Szatmár—Szolnok megyék átlaga.

10 871 3 631 3 085

11 415 3 460 3 217

5 871

6 574

2 073 471 1 503

2 666 608 2 697

1 221

1 607

552

760

29 278 1 268 6 947 913 38 406

33 004 1 467 7 105 1 267 42 843

A szövetkezeti parasztság kiadásai országosan meghaladják a megyei, illetve az Észak-Alföldön élők átlagait. Ezt döntően másutt a magasabb jövedelmek indokolják, illetve teszik lehetővé. A z egy főre vetített magasabb kiadási összeg — az élvezeti cikkek kivételével — valamennyi tételre (cikkcsoportra) vonatkozik, összegét tekint­ ve legnagyobb különbség a közlekedés, hírközlés kiadásainál mutatkozik. A kiadá­ sok emelkedését és nagyságát befolyásolják az áremelkedések, amely évenként és kiadási lőcsoportonként eltérően alakul és a fogyasztói szokások függvényében az egyes osztályokat, rétegeket eltérően érinti. A fogyasztói árindex hasonlóan alakult, mint a többi osztály, rétegnél (1980. év­ ben 108,6%, 1981. évben 104,6%, 1982. évben 107,1% volt). 1978— 1982 között a fo ­ gyasztói árak összesen 33%-kal nőttek. Az élelmiszerekre fordított összeg folyamatosan emelkedett, de a személyes célú kiadáson belüli aránya mérséklődött. Ha az áremelkedéseket figyelembe vesszük, megállapítható, hogy volumenben nincs változás, inkább mérsékelt visszaesés tapasz­ talható. Ez ilyen magas fogyasztási szint mellett nem jelent jelentős változást, in­ kább azt, hogy a pazarlás (pl. kenyér) egy része visszaszorul. Az árak emelkedése a paraszti háztartásokban is igényli a takarékosságot. Évek óta stagnál a ruházkodásra fordított összeg is, így arányaiban csökkenő. Az árak emelkedésével, az életszínvonal mérsékelt javulásával a paraszti háztartásokban is élelmiszerekre és ruházkodásra fordítanak viszonylag kevesebbet a családok, illetve keresik a takarékosabb megoldásokat, lemondanak a divatcikkek egy részéről. Közismert, hogy az összes fogyasztáson belül a jövedelm ek. emelkedésére legér­ zékenyebben a tartós fogyasztási cikkek eladási forgalma reagál. A többi társadalmi csoporthoz hasonlóan az iparcikkfogyasztáson belül a parasztságnál is főleg a nagy értékű fogyasztási cikkek vásárlása emelkedett. Ennek eredményeként lényegesen ja ­ vult a paraszti háztartások gépesítettsége, felszereltsége és erőteljesen gyarapodott a gépjárműállomány (személygépkocsi, motorkerékpár). Mindezek kedvezően hatottak az ellátottsági mutatókra, amelyek lényegesen javultak és közeledtek a társadalom alapvető osztályáéhoz, a munkásosztályéhoz, és az országos állaghoz is. A 100 háztartásra jutó tartós fogyasztási cikkek állománya a szövetkezeti paraszti háztartásokban, év végén (Darab; 1977

1980

1982

1977

1980

1982

Megnevezés Az észak-alföldi körzetben* Hűtőgép Bojler Mosógép Centrifuga Porszívó Személygépkocsi Motorkerékpár Kerékpár Rádió Televízió Lemezjátszó Magnetofon Fényképezőgép, film felvevőgép és -vetítő

Országosan

60 17 91 42 44 8 32 191 107 88 13 10

79 34 95 66 56 14 31 196 113 97 19 18

87 44 96 80 67 16 41 198 119 99 16 29

72 26 90 45 53 15 37 173 116 89 17 15

178 121 97 18 23

91 52 97 80 74 27 41 183 135 103 26 35

21

24

28

28

31

30

Hajdú-Bihar—S/abolcs-Szatmár—Szolnok megyék átlaga.

3S

84 39 94 69 64 21

A tartós fogyasztási cikkek közül a rádió elérte, a televízió megközelítette a telí­ tettség szintjét. A mosógép-, centrifuga-, motorkerékpár-ellátottság azonos, a hűtőgép hasonló az ország többi megyéjében lévő paraszti háztartásokhoz. A z utóbbi években jelentősen nőtt a személyautó-, a lemezjátszó-, a magnetofon- és a íényképez.ögepállomány, viszont 100 háztartásra kevesebb jut, mint a többi osztályhoz, réteghez tar­ tozó háztartásokban, illetve mint országosan. Ez részben az alacsonyabb jövedelmi szinttel, részben az eltérő igényekkel van összefüggésben. A parasztság élelmiszer-fogyasztási szerkezetében is megfigyelhető a táplálkozás­ élettani szempontból értékesebb élelmiszerek (hús, tej, gyümölcs, cukor, édesség), va­ lamint: az élvezeti cikkek (kávé, ital, dohány...) egy főre jutó fogyasztásának em el­ kedése. Az egészségesebb táplálkozási szerkezet kialakulására utal, hogy a paraszti ház­ tartásokban is csökkenő tendenciát mutat a cereáliák (liszt, kenyér, tésztafélék) és a burgonya egy főre jutó fogyasztása és emelkedik a zöldség- és gyümölcsféléké. Az elfogyasztott, élelmiszerek közül a húsfélék, illetve állati termékek, valamint a gyümölcs, zöldség nagyobb része saját termelésükből származik. Ugyanakkor nö­ vekvő tendenciát mutat a bolti élelmiszerek (félkész, konyhakész termékek, élvezeti cikkek stb.) iránti kereslet a parasztság körében is. A háztartások egy főre jutó fogyasztásának alakulása a szövetkezeti paraszti háztartásokban (Kg) 1976

1982

1980

Megnevezés Az észak-alföldi körzetben* Húsfélék Ebből: hentesáru, konzerv Zsiradék összesen Ebből: vaj Tej, liter Tojás, db Cereáliák Ebből: kenyér Cukor Burgonya Friss és tartósított zöldség- és főzelékfélék Friss hazai és tartósított gyümölcs

Országosan

61,70

68,10

66,62

71,89

12,66 30,28

18,33 26,75

16,01 25,40

—

0,94 88,01 299,94 161,24

1,12 89,38 280,35 150,07

1,16 88,14 270,71 144,55

118,84 21,17 64,32

103,91 23,41 58,13

99,19 24,20 53,64

103,08** 24,32 57,33

73,25

68,13

72,77

76,82

67,38

56,29

59,26

58,34

24,47 —

92,73 275,29 143,05

* Hajdú-Bihar—Szabolcs-Szalmár—Szolnok megyék átlaga. ** Péksüteménnyel együtt. A megyén belül a paraszti háztartások fogyasztási szerkezete hasonlít a mun­ kásosztályéhoz. Az országos átlaghoz viszonyítva viszont kitűnik, hogy a megyében a paraszti családok kevesebb állati terméket (húst, tejel), de több zsiradékot, zöldséget, gyü­ mölcsöt fogyasztanak egy főre vetítve. A parasztság körében is egyre általánosabbá válik a rendszeres kávé- és üdítő-

39

ital-fogyasztás. Részben a mennyiségi növekedés, részben a többszöri áremelkedések miatt jelentősen nőtt az előbbi cikkek vásárlására fordított összeg. A szövetkezeti parasztság jövedelm i helyzete A parasztság életszínvonalát is nagymértékben meghatározza az elért jövedelem nagysága, amely az utóbbi években a többi társadalmi osztályéhoz, rétegéhez hason­ lóan rendszeresen emelkedett. A szövetkezeti parasztság egy főre jutó jövedelme kö­ zeledett a munkásosztályéhoz, 1972-ben még 28%-kal, 1977-ben már csak 16%-kal haladta meg a munkásosztályét. A magasabb jövedelmi szintet alapvetően a háztáji gazdaságban végzett termelőmunka és az ebből származó jövedelem biztosította. A társadalom alapvető osztályain, rétegein belül az egyes háztartások között je ­ lentős különbségek találhatók. A jövedelem szóródásának egyik jellegzetessége éppen az, hogy a családonkénti jövedelmi különbségek jóval nagyobbak, mint az egyes osz­ tályok, rétegek közöttiek. Osztályon belül a jövedelmi színvonal eltérését az átlagkeresetek mellett a családok eltérő demográfiai összetétele (a kereső— eltartott arányi és az eltartottak kormegoszlása lényegesen befolyásolja. A fajlagos jövedelmek a gyermekszám emelkedésével fordított arányban változnak (csökkennek). A jövedelmi különbségeket mérsékelik viszont a természetbeni társadalmi juttatások, amely a pa­ rasztságnál is — a többi társadalmi csoporthoz hasonlóan — az utóbbi években je ­ lentősen növekedtek. A z utóbbi években a családi jövedelmek szerkezeti változásának egyik alapvető jellemzője a pénzbeni társadalmi juttatások arányának dinamikus emelkedése volt a társadalom valamennyi osztályánál, rétegénél. A megyében 1977-ben a szövetkezeti parasztsághoz tartozó aktív keresős háztartások összes jövedelmének 13%-át adta a pénzbeni társadalmi juttatás. A munkaviszonyból származó jövedelem 37%-a a me­ zőgazdasági termelőszövetkezetekből, 39%-a a háztáji gazdaságokból származott. A munkaviszonyból származó jövedelmek az utóbbi években a termelőszövetke­ zeti dolgozóknál is folyamatosan emelkedtek és közeledtek a többi népgazdasági ág­ ban foglalkoztatottakéhoz. A havi átlagbérek több mint ötödével haladják meg az 1980. évit és magasabbak valamivel, mint a szövetkezeti ipar átlagában. A z átlagke­ resetek növekedési üteme hasonló a bérekéhez és a köztük lévő különbség lényegesen nem változott. A termelőszövetkezetekben foglalkoztatottak havi átlagbérének és átlagkeresetének alakulása (Forint) Megnevezés Havi átlagbér Havi átlagkereset

1979

1980

1981

1982

1983

2 778 2 910

2 899 3 029

3 274 3 399

3 454 3 612

3 529 3 687

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma a keresetek nagysága szerint lénye­ ges különbségeket takar. A foglalkoztatottak 5,2%-ának az átlagkeresete 2000 Ft alatt volt 1982. évben, 9000 Ft felettit 1,0%-uk ért el. Legtöbben — a létszám fele — a 3000—5000 í't közötti kategóriába tartoztak. Ezen belül a nők hattizede a 2000—4000 BH közötti kereseti kategóriába. A keresetek növekedése ellenére a termelőszövetkezetekben foglalkoztatottak át­ lagkeresete továbbra is jelentősen elmarad — mintegy 700 Ft-tal — az országos át­

40

lagtól és a megyék között itt a legalacsonyabb. A különbség a nem fizikai foglalkozá­ súaknál kisebb. Országosan a tartósan állományban lévők havi átlagkeresete 1982. évben 4301 Ft volt (a megyében 3612 Ft). A z alacsonyabb keresetek több tényezőből származnak. A megyében igen magas a veszteséges és a kedvezőtlen adottságú gazdaságok aránya, az utóbbi az összes több mint. négyötöde. A föld minősége, termőképessége jóval alacsonyabb, mint országo­ sán. A földminőséget kifejező átlagos aranykorona-érték 12, az országosnak csak mintegy háromnegyede, ezért a fajlagos hozamok, az elért eredmények is jóval alatta maradnak, alacsonyak a jövedelmezőségi mutatók. Kedvezőtlenebb az eszkózellátottság. a technikai felszereltség. A nagyarányú fejlesztések ellenére a nagyobb jövedel­ met biztosító kiegészítő tevékenység aránya is lényegesen alacsonyabb a kívánatosnál és az országos átlagnál.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fontosabb mutatói, 1982

Megnevezés Az összes gazdaságból veszteséges aránya, % kedvezőtlen adottságúak Egy hektár termőterületre jutó: — üzemi termelési érték — alaptevékenység halmozatlan termelési értéke Egy foglalkoztatottra jutó: — bruttó állóeszközérték 1000 forint — üzemi termelési érték ebből: alaptevékenység — nettó termelési érték — munkabér, munkadíj — bruttó jövedelem — nyereség Alaptevékenységen kívüli tevékenység aránya az. üzemi termelési értékből, %

Szabolcs-Sz. megye

Országosan

16,8 83,2

5,9 37,3

28,8

39,6

18,9

21,8

228 195 148 56,0 41,3 50,2 11,9

282 305 201 99,7 48,1 78.4 31,1

24,1

34,0

A munkából származó alacsonyabb jövedelmek is indokolják, hogy a mezőgazdasági kistermelés, illetve a háztáji tevékenység szerepe, jelentősége az országosnál is jóval nagyobb. Ez a kiegészítő jövedelem megszerzésének egyik forrása. A megye mezőgazdasági bruttó termelési értékének közel felét háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő, országosan alig több mint egyharmadát. Részesedésük az állattenyész­ tésben jelentősebb. A z 1980. évi teljes körű összeírás szerint a megyében 131 ezer háztáji és kisegítő gazdaság működött, több mint 1978. évben és kevesebb, mint 1972-ben. A kisgazda­ ságok 8,7%-a volt a megyében. A z országostól eltérően a mezőgazdasági termelőszö­ vetkezetek háztáji gazdaságai vannak többségben (52%), országosan az összes kisgaz­ daság 44%-át teszik ki. A 67,6 ezer háztáji gazdaság kilenctizedé fél hektárnál na­ gyobb földterületű volt.

41

A háztáji gazdaságok fontosabb adatai

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek háztáji gazdaságai

Összes Gazdaságok száma, 1000

Ebből: termő-

terület*, 1000 hektár 1972

|

1978

I

1980

0,5 ha és 14,3 11,3 6,9 kisebb terület 0,5 ha-nál 58,4 59,0 60,7 nagyobb 72,7 EGYÜTT 70,3 67,6 * A megváltott és ténylegesen használt földterület együtt.

2,7

2,2

52,8 55,5

47,7 49,9

A ténylegesen használt terület 15%-át nem művelik, 20%-ot a kert-gyümölcsös, 61%ot a szántó aránya képvisel. A z utóbbi években a kisgazdaságok munkáját is nagy­ ban könnyíti a korszerű technika alkalmazása. A közös gazdaságok segítése mellett többségük gépesítette a fontosabb munkaműveleteket. 1980. évben a háztáji gazda­ ságok 562 kéttengelyes, 478 egytengelyes traktorral, 522 rotációs kapával és 3428 mo­ toros permetezővel rendelkeztek. A szövetkezeti parasztság háztáji tevékenységét a közös gazdaságok több terüle­ ten segítik, a termelőszövetkezetek többségében háztáji agronómusok irányítják, szer­ vezik a munkát, sok esetben a szántástól a betakarításig. Vetőmaggal, szaporító­ anyaggal látják el a háztájit, segítik a takarmányellátást, a betakarítási, szállítási munkákat, a megtermelt áruk értékesítését. Igen jelentős a megyében a háztáji állattartás is, amely a paraszti jövedelmek egyik fontos és kiegészítő forrása. 1983 végén mintegy 50,1 ezer szarvasmarhát, a megye összes állományának 35%-át és 273 ezer sertést (az összes állomány közei hat­ tizedét) ők tartották. A megyében a segítő családtagok és eltartottak között is jelentős azok száma, akik valamilyen mezőgazdasági tevékenységet végeznek. A z 1980, évi adatfelvétel szerint a mezőgazdasági segítő családtagok közül több mint tízezren, az egyéb eltartottak közül több mint hatezren végeztek valamilyen mezőgazdasági munkát. Ezek döntően a nők közül kerültek ki, a férfiak aránya még a fél százalékot sem érte el. Élet­ koruk alapján legtöbben a 40—49 évesek közül kerültek ki (20%), a létszám négyti­ zedét az 50 évesnél idősebbek alkották. Mezőgazdasági munkát végzett segítő családtagok és egyéb eltartottak az 1979. évi mezőgazdasági munkanapok száma szerint 1979. évi mezőgazdasági munkanap

Mezőgazdasági segítő családtagok 90— 129 130— 179 180— 229 230— 269 270— ÖSSZESEN Mezőgazdasági munkát végzett egyéb eltartottak

42

Mezőgazdasági Férfi

222 47 52 9 10 340 62

munkát végzők szama Nő

8 234 848 560 74 93 9 809 6 191

Összesen

8 456 895 612 83 103 10 149 6 253

Közismert, hogy a háztáji gazdaságok munkái általában munkaidőn túl történ­ nek, főként a szabad idő rovására, amely az életszínvonalnak szintén egyik jelentős eleme. A z egyes családok életmódját, időfelhasználását alapvetően meghatározza, hogy van-e a háztartásnak háztáji vagy kisegítő gazdasága. Szabolcs-Szatmár megyében a szövetkezeti parasztság zömének egyetlen jövedelemkiegészítő forrása a háztáji gazdaság, ami meghatározza a napi időfelhasználásukat is. A z 1977. évi időmérleg-felvétel adatai szerint a megyében a mezőgazdasági fizi­ kai foglalkozásúak napi átlagban több mint 2 órát fordítanak háztáji tevékenység végzésére (a férfiak 11 perccel többet, mint a nők), ami a szomszédos megyék között is a legmagasabb. A háztáji gazdálkodásra naponta fordított idő, percben kifejezve Mezőgazdasági fizikai

Inaktív kereső és eltartott

Megye férfi Hajdú-Bihar Szolnok Szabolcs-Szatmár

74 112 126

nő

férfi

nő

03 49 115

91 170 149

47 08 73

A kötött idő tehát a megyében élők széles körénél — így a parasztságnál is — meglehetősen hosszú, ebből eredően kevés a szabadon beosztható idő. Kevés idő jut tanulásra, kulturális tevékenységre, szórakozásra, pihenésre és egyéb, szabadon vá ­ lasztható tevékenységre, amelyek az életszínvonalnak igen fontos elemei. Vagyis a többletjövedelemhez való jutás több munkával, fáradsággal szerezhető meg, és míg a jövcdelemszint közelít más megyék átlagához, addig a hasznos időtöltés, művelődés, kulturálódás területén mérsékeltebb előrehaladásra van lehetőség. A háztáji tevékenység fokozásához ugyanakkor a népgazdaságnak is komoly ér­ deke fűződik. A z itt feltárt erőforrások felhasználásával egyre több termék állítható elő, amely a saját fogyasztás mellett növeli a központi árualapot. Nemcsak a lakos­ ság ellátásához és az ipar nyersanyag-szükségletének kielégítéséhez járul hozzá, ha­ nem növeli az exportáru-alapokat is. Ezért a háztáji tevékenység fenntartására, tá­ mogatására a jövőben is nagy gondot kell fordítani.

★

★

A hetvenes években a szövetkezeti parasztság életkörülményeiben történelmi horderejű változások következtek be. A falvak társadalmi zártsága feloldódott, a falu népességének többsége ma már nem mezőgazdasági foglalkozású. A szociális vívmányok eredményeként (nyugdíj, családi pótlék, egészségügyi ellátás) az életszínvonal növekedett és a falu—városla­ kók, illetve a munkásság—parasztság között meglévő különbségek mérséklődtek, az ellátottsági mutatók közeledtek»egymáshoz. A nemzedékváltással sokkal kulturáltabb, szakképzettebb munkaerő foglalja el a régiek helyét, ez már gondolkodásmódjában, életkörülményeiben, igényeiben is egyre inkább azonossá válik az iparban dolgozókkal.

43

A szövetkezeti parasztság ma már egyenrangú osztályként épül be a magyar tár­ sadalom szervezetébe. „Munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktívrészese — állapítja meg az MSZMP XI. kongresszusi határozata. Ennek a folyamatnak szerves része a falu átalakulása, a vidéki települések kor­ szerűsödése, jobb ellátása, vagyis az urbanizáció előrehaladása is. A megyében ugyan­ akkor még nem tűnt cl azon hátrányok mindegyike, amelyek a földművelő munkából és a falusi életkörülményekből a parasztságra hárulnak. A falvak fejlesztéséért, felemelcsééit társadalmi összefogásra is szükség van.

Horváth János: Gyermekkor

44

CSERVENYÁK LÁSZLÓ:

A megye diplomásairól Napjainkban növekszik az érdeklődés az értelmiség iránt. A z érdeklődés öszszefügg a társadalom szerkezetének nagyarányú átalakulásával, az értelmiség szá­ mának növekedésével, a lakosság iskolázottsága és műveltsége színvonalának emel­ kedésével. Indokolható az értelmiség iránti nagyobb figyelem abból a szerepből, amelyet a szocialista építés feladatainak megoldásában az elmúlt évtizedekben betöltött és még inkább abból, amely a mai és jövő céljaink megvalósításában reá hárul. A megyei pártbizottság 1981-ben tűzte napirendjére az értelmiség kérdését. Elemezte, milyen szerepet tölt be az értelmiség a megye életében, hogyan lehetne még jobban építeni hozzáértésére és aktivitására. Akkoriban a Szemle is több cikk­ ben foglalkozott a megye értelmiségének különböző rétegeivel; bemutatva tevékeny­ ségét, élet- és munkakörülményeit. Ezért a jelen írásban nem kívánunk foglalkozni az értelmiség egész probléma­ körével. Vizsgálódásunkat csak a felsőfokú végzettségű értelmiségre korlátozzuk. A r­ ra keressük a választ, hogy a diplomások száma, összetétele, a végzettség jellege és szintjei tekintetében, továbbá a nemek és életkori viszonyok szerint mennyiben fe ­ lel meg a megye mai és jövőbeni gazdasági-társadalmi szükségleteinek, mely terü­ leteken vannak elmaradások és feszültségek, hogy az irányító szervek, az üzemek és intézmények figyelm ét ráirányítsuk ezek megszüntetésére, enyhítésére. A z elemzéshez szükséges adatokat az 1980-as népszámlálás anyagából vesszük, amely ehhez megfelelő információkat nyújt, és ahol szükségesnek mutatkozik, lehe­ tőséget ad az országos viszonyokkal való összehasonlításra is. 1970— 1980 között hazánkban másfélszeresére nőtt a diplomások száma és meg­ közelíti a félm illiót. Ezen belül a főiskolát végzetteké több mint kétszeresére, az egyetemet végzetteké lassabban, mintegy 40%-kal gyarapodott. A 25 évnél idősebb népességnek 1970-ben 4,3, 1980-ban 6,5%-a volt diplomás. Az átlagosnál nagyobb arányú volt a növekedés az oktatási, a tudományos és a közművelődési, illetve a műszaki és közgazdasági diplomásoknál. Ennek eredménye­ ként a diplomások több mint egyharmada a kulturális ágazathoz tartozó szakem­ ber, egynegyede műszaki, míg a közgazdaságiak, mezőgazdaságiak és egészségügyiek aránya 9—9%. A nők aránya elérte a 40%-ot, és a pedagóguspálya kivételével ará­ nyuk kiegyenlítettebb. A diplomások egyharmada 30 éven, több mint fele 40 éven aluli. A k tív kereső 412 ezer, 85%. A z aktív keresők 31%-a dolgozik vezető beosz­ tásban. A z egyetemet végzettek aránya 52, a főiskolát végzetteké 38, az egyéb felső­ fokú végzetteké 10%. Szabolcs-Szatmárban a jelzett idő alatt 74%-kal, 9306 főről 16 202 főre növeke­ dett a diplomások száma. A 25 évesnél idősebb népességen belüli arányuk 1,8%-ról 3,7%-ra változott.

45

A jelentősebb csoportok között a közgazdasági végzettségűeké, továbbá a műsza­ kiaké növekedett ez idő alatt gyorsabban. A z előbbiek aránya 3-ról 4,7%-ra, az utób­ biaké 7,6-ről 10,8n/ü-ra változott. Közel kétszeresére nőtt a közoktatás, a tudomány és közművelődés szakembereinek száma és ezzel tovább nőtt az egész értelmiségen belüli aránya. Közel 700 fővel gyarapodott a mezőgazdászok és több mint 300-zal az egészségügyiek száma, aránya viszont 18,7-ről 14,9%-ra, illetve 8,6-ről 6,9%-ra csök­ kent. Feltűnő, hogy a jogi-igazgatási végzettségűek száma 7 fővel kevesebb, mint 10 év előtt, így arányuk 6,8-ról 3,9%-ra esett. A z adatokból levonható az a következtetés, hogy bár az elmúlt évtizedben az or­ szágosnál gyorsabban növekedett megyénkben a diplomások száma, a 25 éven felüli népességen belüli arányát tekintve jelentősen elmarad az országostól és a megye mai, különösen pedig jövőbeli szükségleteitől. Az elmaradás nem egyszerűen mennyiségi, hanem szerkezeti és minőségi is. Szerkezeti összetételére jellemző, hogy míg országosan alig több mint 1 3-ot kép­ visel a kulturális ágazathoz tartozó diplomások aránya, a megyében 52,4%-ot. Eb­ ből következik, hogy a mezőgazdaságot kivéve viszonylag kevés a diplomás a ter­ melő, az anyagi és egészségügyi szolgáltatások területén. A kulturális ágazat magas részesedése nem jelenti azt, hogy az ide tartozó területeken a diplomások száma és összetétele mindenütt megfelel a szükségleteknek. Ugyanis a közművelődési intéz­ mények cs a középfokú oktatási intézmények is több területen szakemberhiánnyal küzdenek. A közművelődési intézményekben sok a képesítetlen, a középiskolákban hiány van nyelv- és készségszakos tanárokban, a szakmunkásképzőkben pedig je ­ lentős arányban nem rendelkeznek pedagógusi képesítéssel. Jelentős gond továbbá, hogy az iparban és építőiparban, különösen a kereske­ delemben a szükségletekhez képest kevés a diplomások száma. A megye népességé­ hez viszonyítva igen jelentős a hiány orvosokból, gyógyszerészekből. A 10 ezer la­ kosra jutó orvosok száma alig több mint 15 fő. Ezért igen nagy teher hárul az egész­ ségügyi szakemberekre. A z igényekhez képest kevés az iskola- és üzemorvos. Nincs elegendő szakorvos különösen a vidéki rendelőintézetekben és kórházakban. A végzettség szintje tekintetében is jelentős eltérések mutatkoznak az ország és a megye diplomásainak összehasonlítása során. A megye diplomásainak csak 34%-a rendelkezik egyetemi végzettséggel. Közel 49%-a főiskolai és mintegy 17%-a felsőfokú technikumi, tanítói vagy óvónői végzettségű. A z egyetemet végzettek ará­ nya legkedvezőbb a jogi-igazgatásiak és az egészségügyiek körében. Az átlagosnál nagyobb a részesedésük a mezőgazdasági, ipari és építőipari szakemberek között. A z átlagosnál alacsonyabb az arányuk a közgazdasági területen és a kulturális ága­ zatban dolgozók körében. Egyáltalán nincs egyetemi diplomás a kereskedelem szak­ emberei között. A főiskolát végzettek magasabb részesedése a két főiskola, különösen a tanár­ képző főiskola több mint két évtizedes működésével hozható kapcsolatba, amely a megye fiataljai számára az egyik legjelentősebb továbbtanulási lehetőséget nyújtja. Emellett mind a főiskolai, mind pedig az egyéb felsőfokú végzettségűek nagy sú­ lyát magyarázza a magas gyermeklétszám, amely szükségessé teszi a megfelelő szá­ mú pedagógust. Itt szükséges szólni arról, hogy az aktív diplomások közül a népszámlálás idején 690 fő volt a tudományos kutatás területén dolgozó vagy tudományos kutatással is foglalkozó, amelyből 481 a férfi és 209 a nő. Jelentős részük az öt kisebb mezőgazdasági kutatóintézetben, a két főiskolán, a megyei múzeumi szervezetben, a levéltár­ ban, az oktatási igazgatóságon és a megyei kórházban dolgozik. Az üzemek közül

46

csak a tiszavasvári Alkaloidában van több kutató. Egyébként az ipari és mezőgaz­ dasági üzemekben, az oktatási és kulturális intézményekben csak 1— 1 fo található, aki tudományos tevékenységgel is foglalkozik. Ezek többsége kutatásaival a helyi vagy egyetemi kutatóhelyekhez kötődik. Tudományos fokozattal a megyében 40 fó rendelkezik, egyetemi doktori címmel pedig az orvosokon és jogászokon kívül becs­ lésünk szerint mintegy 250 fő. A felsőfokú végzettségűeknek 45,6%-a nő, amely magasabb, mint az országos arány. Ez a részarány főképp a kulturális ágazat nagy súlyával magyarázható, ugyanis ebben az ágazatban 68% a részesedése. Viszonylag jelentős a súlyuk az egészségügyiek (43,6%) és a közgazdászok körében. Ugyanakkor alacsony az ará­ nyuk a jogászok (25%), különösen a mérnökök között (15%). A végzettség szintje tekintetében azonban kedvezőtlenebb a nők helyzete. Az egyetemi diplomásoknak csak 29,6%-a, a főiskolaiaknak 45,8%-a, ugyanakkor az egyéb felsőfokú végzettségűeknek 77%-a nő. Az életkor szerinti összetételt vizsgálva megállapítható, hogy a megye diplomá­ sainak átlagéletkora jelentősein alacsonyabb az országosnál. 34,5%-a 30 évnél, 68,8%-a 40 évnél fiatalabb. 26,2%-ot tesz ki a 40—60 év közöttiek és 5%-ot a 60 éven felü­ liek aránya. A kedvező életkori összetételből következik, hogy a diplomásoknak több mint 89%-a aktív, valamivel több mint 10%-a inaktív és 46 fő az eltartott. Természe­ tesen szakmai, társadalmi tapasztalatok szempontjából ennek hátrányai is vannak. A z inaktívak mintegy 47%-a gyermekgondozási szabadságon levő nő. Az aktív kereső diplomásoknak közel 99%-a szellemi foglalkozású, tehát alig több mint 1%-a dolgozik fizikai területen. A szellemi foglalkozásúaknak 2.9,5%-a vezető-irányító beosztásban, közel 70%-a beosztott ügyintézőként és 0,5%-a ügy­ viteli dolgozóként tevékenykedik. Tehát a megye diplomásainak az országosnál kisebb aránya tölt be vezetői munkakört. Közöttük a nők részesedése 716 fő, alig 17%. A vezető diplomások vég­ zettség szerinti összetétele: 43,5% egyetemi, 45,5% főiskolai és közel 11% egyéb felsőfokú végzettségű. A vezető diplomások kisebb aránya részben azzal magyarázható, hogy a kultu­ rális ágazat nagy részarányt képvisel és az itt dolgozó 7463 aktív diplomásból csak 1029 tölt be vezetői munkakört. A z átlagosnál lényegesen alacsonyabb a vezetői tisz­ tet betöltötték aránya az egészségügyieknél is. Ugyanakkor az átlagosnál jóval maga­ sabb a vezetők aránya a mezőgazdászok (59%), az ipar és építőipar terén dolgozó műszakiak (51%) és a közgazdászok között, továbbá még a jogászok között is 35%. A diplomások lakóhely szerinti megoszlására jellemző, hogy a megye 6 városá­ ban él 57,2%-a és Nyíregyházán él a 40%-a. A két fiatalabb várasbán — Fehérgyar­ maton és Vásárosnaményban — csak 2— 2%, A falusi értelmiség túlnyomó részét ma is a pedagógusok, részben a mezőgazdászok alkotják. Gond, hogy ezek zöme a nagy­ községekben, vagy székhelyközségekben él és a társközségekben alig található, ami hátrányosan befolyásolja ezen települések kulturális fejlődését, egész közéletét. E vázlatos elemzésre épülő jellemzés is lehetőséget ad néhány következtetés le­ vonására. Következtetéseink megerősítik azokat a megállapításokat és tennivalókat, amelyeket ebben a témakörben a pártbizottság 1981. évi határozata megfogalmazott. Ugyanakkor nyomatékosabban fel keli hívnunk a figyelm et arra, hogy a megye dip­ lomásainak száma messze elmarad a terület mai. még inkább jövőbeli szükségleteitől. Összetétele pedig nemcsak gazdaságunk szerkezetének és műszaki-technikai alapjai elégtelen fejlettségét mutatja, hanem más tényezők hiánya mellett korlátáit is jelenti a további átalakulásának és korszerűsödésének.

47

A megye különböző tevékenységi területeit irányító szerveknek terveikben körül­ tekintőbben kell számba venniök a fejlesztés, a megoldásra váró feladatok szakem­ berekre, ezen belül felsőfokú végzettségűekre irányuló igényeit. Kom oly érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekedjen az egyetemi diplomával ren­ delkezők száma. Ebben feladatot kell vállalniuk a megye középiskoláinak az okta­ tás magasabb színvonalával, a hatékonyabb pályaorientációval egyaránt. Ugyanak­ kor sokat tehetnek a diplomásoknak a megyéhez kötéséért az üzemek és intézmé­ nyek is, ha az eddigieknél több egyetemi-főiskolai hallgatóval kötnek ösztöndíjszerződést, ha folyamatos kapcsolatot tartanak velük és megismertetik őket a reájuk váró munka- és feladatkörrel, ha a fiatal értelmiséggel való törődéssel megkönnyí­ tik a pályakezdés gondjainak megoldását.

MELLÉKLET 1. Befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezők a végzettség jellege szerint 1970. szám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Ipari Építőipari Mezőgazdasági Szállítási-hírközlési Kereskedelmi Vízgazdálkodási Városgazdálkodási Földmérési Egészségügyi Oktatási, tudományos, közművelődési Művészeti Jogtudományi-igazgatási Közgazdasági Egyéb

15. összesen

48

1980. %

szám

n; ,0

545 159 1739 62 42 22 1 18 797

5,9 1,7 18,7 0,7 0,4 0,2 0,0 0,2 8,6

1340 412 2420 140 99 108 5 28 1122

8,3 2,5 14,9 0,9 0,6 0,7 0,0 0,2 6,9

4351 27 631 283 629

46,7 0,3 6,8 3,0 6,8

8489 50 624 761 604

52,4 0,3 3,9 4,7 3,7

9306

100,00

16 202

100,00

2

Befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkező aktívak a végzettség jellege szerint és nemenként 1080-ban

1. 2. 3. 4. 5. (i. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

összes

Férfi

Nö

1284 383 2280 135 92 104 4 27 1018 7463 40 447 700 502

1071 309 2038 120 54 96 2 20 567 2567 31 332 403 486

213 74 242 15 38 8 2 7 451 4896 9 115 297 16

14 479

8096

6383

4958 7142 2379

3492 4000 604

1466 3142 1775

Ipari Építőipari Mezőgazdasági Szállítási-hírközlési Kereskedelmi Vízgazdálkodási Városgazdálkodási Földmérési Egészségügyi Oktatási, tudományos, művelődési Művészeti Jogtudományi és igazgatási Közgazdasági Egyéb

15. Összesen: Egyetemi végzettségű F ő iskolai Egyéb felsőfokú

3. Vezető, irányító beosztásban dolgozó Férfi 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Ipar Építőipar Mezőgazdasági Szállítási, hírközlési Kereskedelmi Vízgazdálkodási Városgazdálkodási Földmérési Egészségügyi Oktatási, tudományos, közművelődési Művészeti Jogtudományi és igazgatási Közgazdasági Egyéb

15. összesen:

Egyetemi Főiskolai Egyéb

Nő

575 178 1274 58 30 51 1 5 167 700 8 133 258 75

70 17 67 3 16 1 — 2 71 329 1 23 114 2

3513

716

1593 1631 289

249 300 167

49

4 A felsőfokú végzettségűek életkor szerinti összetétele 1980-ban 20—24

Év

Férfi Nő

25—29

30—39

40—49

50—54

55— 59

60

összesen

1977

3614

5558

2695

973

569

816

16 202

606

1542

2885

1828

763

482

705

8 811

1371

2072

2673

867

210

87

111

7 39.1

A felsőfokú végzettségűek megoszlása 1980-ban gazdasági aktivitás szerint összes létszám Férfi Nő összesen

*

A ktív

8 811 7 391

8 096 6 383

16 202

14 479

697 980* 1 677

782 gyermekgondozásin

Bcrecz András: Kommagc

50

Inaktív

Kodály

Eltartott 18 28 46

HAGYMÁSI JÓZSEF:

A kereskedelmi ellátás Szabolcs-Szatmár megyében 1970— 1980 között A felszabadulást követően eltelt közel 4 évtizedes időszakon belül Szabolcs-Szatmár megye történetében az 1970— 1980 közötti időszak kiemelkedő jelentőséggel bír. Sajátos jellemzői ennek az időszaknak, hogy: — stabilizálódtak a gazdasági és társadalmi alapok; — látványos fejlődés megy végbe a gazdaságban, a kultúrában; — minőségi változások következnek be a termelés, a jövedelm i viszonyok és ál­ talában az életvitel területén; — jelentősen csökkennek az országos átlaghoz viszonyított szintkülönbségek; — a kereskedelmi fejlesztést kikényszeríti a dinamikus gazdasági és társadalmi átalakulás; — 10 év alatt új alapokra sikerült helyezni a megye kereskedelmi kultúráját, an­ nak tárgyi és személyi feltételeit; — a jövedelmek gyors ütemű emelkedése jó alapot teremt a fogyasztás növeke­ déséhez, melynek kellő hátteret teremt a kereskedelmi kínálat; — kívánatos kölcsönhatás alakul ki a fogyasztás és az áruforgalom között. A ke­ reskedelem eredményesen szolgálja a gyorsan változó minőségi igényeket. 1. A KERESKEDELMI E L L Á T Á S FEJLŐDÉSE ÉS S Z ÍN V O N A L A A 10 éves ciklus első és második fele sok tekintetben az azonos jellemzők mel­ lett lényeges eltéréseket is mutat. Így például a lakosság pénzbevétele 1970— 75 kö­ zött 61%-kal, 1975— 1980 között pedig 30%-kal emelkedett. Ugyanakkor a kiskereske­ delmi áruforgalom közel azonos mértékű növekedést mutat. Sajátos az is, hogy a lakossági életkörülményeket befolyásoló gazdasági és tár­ sadalmi tényezők változásának mértéke és üteme eltérő a két időszakban. Igaz, hogy a gazdasági és társadalmi realitások eltérő mértékű célok megfogal­ mazását teszik lehetővé. M íg a IV. ötéves terv időszakában (1970— 75 között) a menynyiségi növekedésre vonatkozó célkitűzések kerülnek előtérbe, így például: — a kereslet-kínálat egyensúly megteremtése; — a hálózat 90 ezer m^-rel való bővítése; — a szakmunkásképzés tömeges növelése; — az egy főre jutó áruvásárlás tekintetében az országos átlag közelítése; — a lakossági jövedelmek eredményes lekötése; addig az V. ötéves terv időszakában (1975—80 között) a minőségi jegyek megfogal­ mazása kerül előtérbe. így: — a kereslet és kínálat választékos kielégítése; — az iparcikkforgalom dinamikus fejlesztése;

51

— a munkahatckonyság fokozása; — az ellátatlan cs munkáslakta területek helyzetének javítása. A kereskedelmi kultúrában és az ellátás színvonalában bekövetkezett változások megértéséhez feltétlen indokolt, hogy az áruforgalom hátterét biztosító gazdasági és társadalmi változásokról is szót ejtsek. A IV. ötéves terv időszakában az áruforgalom gazdasági hátterét elősegítő célki­ tűzéseink teljesültek: — az ipari termelés az 5 óv során 78%-kal emelkedett; — a mezőgazdasági termelés értéke 6,4 milliárd Ft-ról 9 milliárd Ft-ra emel­ kedett; — a foglalkoztatottak száma 22 ezer fővel bővült; — a lakosság nominál jövedelme 62%-kal, reáljövedelme pedig 43%-kal emel­ kedett; — a fogyasztói ár 5 év alatt mindössze 12— 13%kal emelkedett, így a jövedelmek reálértéke kedvezően változott. A jövedelmek felhasználásának fő területe az áruvásárlás, a fogyasztás növelése volt. Emellett fokozódott a lakosság megtakarítási kedve is. Minden 100 Ft pénzbe­ vételből 3,53 Ft-ot megtakarítottak. A javuló — kereslettel egyre inkább egybeeső — kínálatra utal, hogy erősödött a kereskedelem pénzlekötő szerepe. 1975-ben minden 100 Ft lakossági pénzjövede­ lemből 89,60 Ft-ot áruvásárlásra költött megyénk lakossága (11,63 Fl-tal többet, mint az országos átlag). A z eredményes kereskedelmi tevékenységet tükrözi az is, hogy az áruforgalom jövedelemrugalmassága 1,1 volt, azaz minden 1%-os jövedelemnövekedést 1,1%-os forgalomnövekedés követett. Célkitűzéseinkkel egyezően 1975 év végére a kiskereskedelmi áruforgalom elérte a 9,1 milliárd Ft-ot. A z országos forgalomból való részesedésünk javult. Bár az évenkénti fejlődés — 1970-ben 24,1%-os (árvizes forgalom is itt jelentkezik); — 1971-ben 1,8%; — 1972-ben 6,0%; — 1973-ban 10,6%; — 1974-ben 13,2%; — 1975-ben 12%-os szélsőséges értékeket is mutat, ami az 1970. évi kiugrásból is adódik, mégis egyértel­ mű a dinamikus növekedés s az országos növekedést meghaladó fejlődés. A z áruforgalom szerkezete; az összforgalomból való részesedés élelmiszerek

30,5%

vendéglátás

15,2%

ruházat

17,1%

vegyes iparcikk

37,2%

ÖSSZESEN:

100,0%

Az országossal ellentétes tendencia még ebben az időszakban, hogy az élelmisze­ rek részaránya az összforgalomból az öt év alatt 3,3%-kal bővült. Ugyanakkor az iparcikkek részesedési aránya 3,3%-kal csökkent.

52

Az élelmiszer árufőcsoport forgalomnövekedése a legnagyobb mérvű, 67%-os volt. Ez a növekedés mintegy 16%-kal haladja meg az országos növekedést. Alapvetően determinálja ezt a tendenciát a kínálat erőteljes javulása, az értéke­ sebb élelmiszerek iránti igény ugrásszerű fejlődése és az, hogy bizonyos cikkekből a szabolcsi fogyasztás felzárkózik az országos szinthez, valamint az, hogy a korábbi saját fogyasztást központi árualapokból történő ellátással kell kiváltanunk. A vendéglátás egyenletes, dinamikus növekedést mutat. Öt év alatt 59%-kal bő­ vül, ami 10%-kal magasabb az országos átlagtól. Kedvezőtlen, hogy az ételforgalom növekedése alatta marad az italforgalom-emelkedésnek. Kedvezőtlen az is, hogy a vendéglátás forgalmának közel 69%-át még az italféleségek teszik ki. Napirendre kerül a gyermek- és munkáséle]mezés javítása. Ugyanakkor a kultu­ rált vendéglátás tárgyi feltételeinek megteremtésére viszonylag kevés anyagi eszköz jut. Kezdetét veszi a megye idegenforgalmi adottságainak feltárása, bemutatása, koordinálttá és tervszerűvé válik ez a tevékenység. A ruházati árufőcsoportban az országostól gyorsabb ütemű fejlődést mutat fel megyénk. Minőségi változást értünk el az egy lakosra jutó ruházati áruforgalomban, de sajnos még így is csak 77%-ra közelítjük meg az országos égj' lakosra jutó ruházati áruforgalmat. Minőségileg újat jelent, hogy a megyeszékhelyen megépült a Kelet és a Nyírfa Áruház, melynek kínálatában a ruházati szakma kerül előtérbe. A vegyesiparcikk árufőcsoport fejlődése 44%-os növekedést mutat. Ezzel az ütem­ mel nem voltunk elégedettek, mivel bizonyos nagyértékű, tartós fogyasztási cikkek­ ből, építőanyagból és a mezőgazdasági termelést segítő szerszámokból és szerárukból az igényeket kellőképpen nem tudtuk kielégíteni. Az V. ötéves tervidőszak (1975— 1980 között) közgazdasági tényezőinek változása az országos fejlődéstől gyorsabb ütemet mutat, és kedvező feltételt teremtett a lakos­ sági fogyasztás növeléséhez. Külön is kiemelhető, hogy: — az ipari termelés évi 9— 10%-os növekedése kedvezően hatott a többi ágazat és a lakossági életkörülmények alakulására; — a mezőgazdasági termelés fejlődési üteme meghaladja az országos növekedést és tovább folytatódott a mezőgazdasági nagyüzemek ésszerű koncentrációja; — kedvező irányba változott a foglalkoztatottság szerkezete; — az infrastruktúra előirányzatainak teljesítése kedvező változást hozott a la­ kosság fogyasztásszerkezetében, életkörülményeiben. Több mint 23 ezer lakást építünk, közműves vízellátásban részesülők aránya meghaladja az 50%-ot. A lakosság pénzbevétele 5 év alatt több mint másfélszeresére, évi átlagban 8,8%kal nőtt. A lakosság kiadásain belül az áruvásárlásra fordított hányad a bevételeket évenként 0,7%-kal meghaladó ütemben növekedett. A kereslet pénzlekötő szerepe tovább erősödött, s 1980-ban már minden 100 Ft pénzbevételből 92,80 Ft-ot a kereskedelemben költ cl a lakosság. Növekedett a taka­ rékbetét-állomány is, de 1980-ra a növekedési ütem mérséklődik. Ebben az időszak­ ban az árváltozás mértéke magasabb a korábbitól. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy erő­ teljes mértékben — közel kétszeresére — nőtt a lakossági hitelállomány. A kiskereskedelmi áruforgalom fejlődése. ö t év alatt 60%-kal növekedett az áruforgalom, s 1980-ban 14,0 milliárd Ft-ot tett ki.

53

A növekedés évenként a következőképpen alakult: 1976- ban

7,2%,

1977- ben 13,1%, 1978- ban

8 %,

1979- ben 11,8%, 1980- ban

9,1%.

Figyelembe véve az árváltozások hatását, az országos fejlődést meghaladó mér­ tékben nőtt megyénk lakosságának vásárlása. A forgalom összetételére jellemző, hogy az élelmiszer-forgalmazásban már két évtizede tartó dinamikus fejlődés tovább folytatódott és ennek hatásaként az élelmi­ szer-részarány az 5 év során tovább bővült 3,8 %-kal. Kedvezőtlennek ítéljük, hogy az amúgy is rendkívül alacsony mértékű ruházati részarány az 1975. évi 17%-ról 1980-ra 13%-ra csökkent. Ezek hatásaként a vegyes­ iparcikk árufőcsoport forgalmi részaránya 1,5%-kal bővült. A kiskereskedelmi áruforgalom szektoronkénti alakulásában: a szövetkezeti szektor pozíciója 1,6%-kal csökkent, az állami szektor és a magánkereskedelem részesedési aránya 1,5, illetve 0,1%kal erősödött. II. A KERESKEDELM I K U L T U R Á L T S Á G A kulturált kereskedelmi tevékenységnek több összetevője van. Alapvető köve­ telmény, hogy a kereslet és a kínálat találkozása milyen tárgyi (hálózati) és szemé­ lyi feltételek mellett történik. Sokat vitatott, hogy — az áruk tömege, választéka, minősége; — a vásárlói erő nagysága; — a fogyasztás kielégítettségi foka; — a fogyasztók kultúrája mellett eltörpül a kereskedelem által adotL kultúra szerepe és jelentősége. Kétségtelen, hogy prioritással bír az árualapok helyzete és a javak iránti igényét rangsorba állító jövedelme. Ezek megléte esetén viszont — s ezt a megye esete is jól példázza — szükségszerű volt a kereskedelem tárgyi és személyi feltételeinek hozzá­ igazítása a parancsoló igényekhez. Éppen a hálózat fejlesztése, a gyors ütemű szak­ emberképzés egy elért szintje adott rangot és teremtett kereskedelmi kultúrát me­ gyénkben is. Ez irányú intézkedéseink visszahatottak és mindenkor pozitívan befolyá­ solták a lakosság ellátásának körülményeit, színvonalát. A hálózatfejlesztés eredményei Év

Bolti

1970. 1975. 1980.

122 174 207

Vendéglátás alapterület 1000 m2 70 91 115

összesen

192 265 322

1970— 1975 között 73 ezer m'J-rel nőtt megyénk bolti és vendéglátóegységeinek alapterülete. Az ilyen mértékű fejlesztést szükségessé tette a korábbi évek lemara­ dása, és az adott időszak rohamosan emelkedő áruforgalma. Ilyen fejlesztési ütem

54

mellett is 1% áruforgalmi növekedést, 0,7% alapteriiletbővülés követte. Ez a hálózatfejlesztés korszerű üzemeltetési formát, modern berendezést s ennek megfelelő áru­ tömegtöbbletet tárt megyénk fogyasztói közönsége elé. A hálózatfejlesztés: — 70%-át a 8 kiemelt településre koncentráltuk. Ezt indokolta a megyei urbani­ zációs nagy ugrás; — zömmel iparcikkhálózat-bővitésben realizálódik (például nagyáruház);

Nyíregyházán

két

— súlypontja az alapellátásra összpontosul, elsősorban az ABC-áruházi program kibontakoztatására; — számottevő a szállás-férőhely bővítése, ekkor került átadásra a Hotel Szabolcs Nyíregyházán és a Szatmár-szálló Mátészalkán. A fejlesztés eredményeként az 1000 lakosra jutó — bolti alapterület 206 m2-ről 205 m2-re; — a vendéglátás alapterülete 110 m2-ről 154 m2-re növekedett. Zavartalanabbá vált a kiszolgálás folyamata, hisz — általánossá vált az önkiszolgálás; — az egységek átlagos alapterülete a boltok esetében 24 m2-rel, a vendéglátó egy­ ségeknél 12 m2-rel nőtt; — meghonosodott a korszerű technika; — széles körű szolgáltatási tevékenység bontakozott ki az üzletekben. 1075 és 1980 között — bár a korábbi ciklustól szerényebb, de országosan kiem el­ kedő — 56 ezer m2 hálózatbővüléssel sikerült további lényeges minőségi változtatást elérnünk a kereskedelmi kultúrában. A fejlesztésekben előtérbe került a vendéglátás, emellett a fejlesztési program következetes folytatása az évtized első felében elkez­ dődött programnak. Területileg egyaránt érinti a városokat, falvakat és a kistelepü­ léseket is. ö t év alatt 30 ABC-áruházat; 45 élelmiszer-háztartási boltot; 26 vendéglőt, éttermet és melegkonyhás egységet; 50 cukrászdát, eszpresszót építettünk. Bár ebben a szakaszban az 1%-os forgalomnövekedést csak 0,4%-os hálózatbő­ vítés követett, mégis ezzel a fejlesztéssel erőteljesen javult a Szabolcs-Szatmár me­ gyei ellátottsági szint. A beruházások mellett előtérbe került az ún. intenzív fejlesz­ tés: — 100 egységet korszerűsítettünk; — több száz egység profilját, választékát rendeztük; — a nyitvatartási az igényekhez igazítottuk; — közel 200 m illió Ft-ot költöttünk technikai fejlesztésre. 10 év alatt 192 ezer m2-ről 322 ezer m2-re, azaz 132 ezer m2-t nőtt a megyei kis­ kereskedelmi hálózat. A felszabadulás után az említett cikluson kívül közel 3 évtized alatt összesen sem volt olyan mértékű fejlesztés, mint 1970 és 1980 között. A személyi feltételek változása: 1970— 1975 közötti áruforgalom-növekedés és a kereskedelmi hálózat bővülése eleve szükségessé tette, hogy a kereskedelmi dolgozók létszáma is növekedjen. 5 óv alatt a hálózati dolgozók létszáma 22,5%-kal, a központi dolgozók létszáma 15,9%-kal nőtt.

55

Tény az, hogy a hozzátartozók, a családtagok megbízásából közös vagy személyes szükségletek kielégítésére jelentős mennyiségű árut megyén kívül vásárolnak. A z is igaz, hogy a kereskedelem kulturáltsága, felkészültsége ellensúlyozó tényezőként je ­ lentkezik e vonatkozásban. E mérési és számbavételi nehézségek ellenére megállapítható, hogy: — az áruforgalom ugrásszerű növekedése magasabb szintű fogyasztást tett lehe­ tővé és kedvezőbb fogyasztási szerkezet alakult ki; — az élelmiszer— iparcikk arány kedvezően változott Időszak 1970-ben 1980-ban

Élelmiszer Megyei Országos 42,4 47,6

47,8 44,9

(összforgalom =

100%).

Iparcikk Megyei Országos 57,6 52,4

52,2 55,1

— a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság fogyasztása közel azonos mértékben növekedett. Igaz, ebben jelentős szerepe van annak is, hogy a csa­ ládi kötődések sajátos „kölcsönös besegítést” eredményeztek. Minőségi fogyasztási szintet fejez ki, hogy a 100 háztartásra jutó tartós fogyasztási cikkek állománya (például hűtőgép, televízió, személygépkocsi) az országos szintet közelíti. A fogyasztás mennyiségi növekedése nem mindenkor párosult a kívánatos minő­ ségi változással. Különösen vonatkozik ez az élelmiszer-ágazatra, ahol egyes élvezeti cikkek (al­ kohol, dohány, kávé) a kívánatostól gyorsabb ütemben emelkedett. Igaz, hogy a fogyasztási struktúra nem kívánatos alakulásában sokszor árténye­ zők is jelentős szerepet játszanak, de az is igaz, hogy egyes termékek tekintetében ár­ emeléssel sem sikerült a nemkívánatos fogyasztást visszaszorítani. A társadalmi-gazdasági változások jó feltételt teremtettek a kívánatos kereske­ delmi kultúra megvalósításának. A hálózatfejlesztés, a szakemberképzés, a technikai fejlesztés magasabb szintje visszahatott az igénykielégítés körülményeire. Egészséges kölcsönhatás alakult ki, a társadalmi elvárás és az ágazati teljesítő­ képesség között. Sajnos az utóbbi években a lelassult növekedési ütem nem kedvez a korábban kialakult folyamat folytatásának. A növekedési ütem jelenlegi szintje hátrá­ nyosan hat a kereskedelmi kultúra növekedésére, a felzárkózási törekvés folyta­ tására.

58

BODNÁR LÓRÁNT:

Megyénk egészségügyi helyzete Társadalmunk csaknem minden rétegében még ma is fellelhető (uralkodó?) az a gondolat, amely szerint az egészség biztosítása (megelőzése, gyógyítása, a kialakul! kóros állapotok megszüntetése, rehabilitációja) kizárólag az egészségügyi ellátás fe l­ adató. Ebben nem kis szerepe van annak a ténynek, hogy számos, az egészségügyi területről származó információ is a lakosság egészségi állapotában bekövetkezett ked­ vező eredményeket döntően annak a látványos fejlődésnek tulajdonítja, amely egész­ ségügyi ellátásunkat a felszabadulás után jellemezte. Pedig az ember és a társadalom, a beteg és környezete kölcsönhatásait rendkí­ vül fontos figyelembe venni. A szociális társadalmi környezet ugyanis az ember egészségét meghatározza: lényegében minden betegség keletkezésében és fejlődésé­ ben valamilyen szerepet játszik. Ezért az egészségügy fogalmát is úgy határozhatjuk meg, hogy az az állami és társadalmi tevékenység (intézmények és intézkedések rendszere), amely az orvostudomány eredményeinek felhasználásával az egészség megtartására, javítására és helyreállítására, a munkaképesség és élettartam meg­ hosszabbítására irányul. Nem vitás, hogy a szűkebb értelemben vett egészségügyi ellátásnak meghatározó szerepe van. Megfelelő intézményrendszer, szakszemélyzet és gyógyító-megelőző el­ járások alkalmazása nélkül céljainkat nem érhetjük el. A z egészségügy feladatainak megvalósításában — amint azt az Egészségügyi Törvény is meghatározza — azon­ ban az egész társadalom közreműködik. A lakosság egészségi állapotát ugyanis — az orvostudomány fejlettségén kívül — természeti, társadalmi és gazdasági viszonyok határozzák meg. A társadalmi-gazda­ sági viszonyok által meghatározott életkörülmények, az általános és egészségügyi kultúra színvonala, a szokások, az egészség értékének becsülése, azaz az életmód, olyan momentumok, amelyek az egészség vagy a betegség irányába hatnak és ame­ lyeket az orvostudomány csak közvetett módon képes befolyásolni. Korunkban e té­ nyezők szerepe egyre inkább előtérbe kerül. Szemléltetően rávilágít erre az Országos Kardiológiai Intézetnek egy, a közel­ múltban megjelent tanulmánya. A z ischaemiás szívbetegségek (heveny szívizom-in­ farktus, koszorúér-elégtelenség) okozta halálozások aránya 1960— 1981. évek között 30%-kai nőtt. Pedig a legutóbbi években lényeges előrehaladás történt: kiépültek a coronária-őrzők, az intenzív megfigyelés és kezelés felére csökkentette az infarktusos megbetegedések kórházi halálozását. Ez azonban az egész lakosság infarktushalálozasában csak 5%-os csökkenést eredményezett (a rizikótényezőknek kitettek száma viszont növekszik.) A tanulmány megállapítja, hogy az ischaemiás szívbetegségek társadalmi méretű visszaszorulását csak a megfelelő megelőzéstől remélhetjük. Bármennyire is magas színvonalú (és költséges) az infarktusos betegek ellátása, a megbetegedések kialaku­ lásának passzív szemlélése az egész lakosság megbetegedési és halálozási mutatóinak

59

lényeges javulását nem fogja eredményezni. Döntő az életminőség megőrzése, az is­ mert rizikótényezők (dohányzás, elhízás, mozgáshiány stb.) megszüntetése. Ennek megvalósítása azonban széles körű társadalmi együttműködést igényei. Az orvostudomány fejlődésével, az egészségügyi hálózat kiépülésével megterem­ tődtek a korszerű betegellátás feltételei. Á m egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy pre­ ventív szemlélet, az egyének és a társadalom aktív közreműködése nélkül lehetősé­ geink behatároltak, eredményeink szűk körre korlátozódnak. Az egészségügy fejlődése Szabolcs-Szatmir megyében Egészségügyi ellátásunk helyzete a múltban és jelenleg is elválaszthatatlan me­ gyénk társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetétől, melyek fejlődése meghatározza az egészségügy fejlődését is. A nyomasztó történelmi örökség felszámolásának folya­ matával, eredményeivel külön tanulmányok foglalkoznak. Tény azonban, hogy a har­ mincas években a munkanélküliség a mezőgazdaságban 20%-os és a felnőtt lakosság 20%-a analfabéta volt. 1938-ban megyénkben összesen 704 kórháza ágy, 227 orvos és 25 védőnő működött. Minden hatodik csecsemő egyéves kora előtt meghalt. Elmara­ dottságunkat az is mutatta, hogy a 10 000 lakosra jutó orvosok száma alig több, mint egyharmada, a kórházi ágyak száma fele sem volt az országos átlagnak. A mennyiségi fejlődés már az ötvenes években megkezdődött. Szülőotthonok, já­ rási kórházak épültek, bölcsődék, csecsemőotthonok létesültek. Megyénk társadalmi­ gazdasági szerkezetének dinamikus fejlődését azonban a Politikai Bizottság 1965. évi — mérföldkőnek tekinthető — értékelése indította el, amely meghatározta a megye helyzetéből következő fejlesztési feladatokat, beleértve az egészségügyi ellátást is. A fejlődés bemutatásához néhány számszerű adat feltüntetése elengedhetetlen:

Kórházi ágyak száma

1965.

1983.

2860

4095

Szakrendelői órák szama

595,0

Orvosok száma

496

Védőnők száma Bölcsődei férőhelyek száma Egészségügyi gyermekotthoni íh. száma Szociális otthoni férőhelyek száma

1322,0 911

183

292

1398

3162

90

320

670

1410

A kórházi ágyak száma 1232-vel, azaz 43%-kal, míg a kórházból elbocsátott be­ tegek száma 58%-kal nőtt. Ez utóbbi nagyobb arányú növekedését a hosszabb gyógytartamú (tbc-) megbetegedések számának csökkenése, a korszerű gyógy cl járások al­ kalmazása tette lehetővé. Közel kétszeresére emelkedett az orvosok száma, jelentősen bővült a felnőtt és gyermek szociális intézmények kapacitása. A lakosság ellá­ tásának jobb lehetőségeit, az egészségügy leterheltségének a javulásából következő csökkenését mutatja pl. az az adat is, hogy az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma 1965— 1983 között 3106-ról 2464-re csökkent. Kiépült a gondozóhálózat, ezen belül a hatvanas évek közepére a tbc-hálózat. A szakosított alapellátás fejlődését a gyermekkörzetek létesítése, majd a fogorvosi ellá­ tás feltételeinek megteremtése mutatja. A z iparban, mezőgazdaságban dolgozók egész-

60

ségénsk védelmére fokozatosan fejlődött megyénk üzemegészségügyi ellátása is. A mennyiségi fejlődéshez a központi fejlesztés mellett helyi lehetőségeinket is maximálisan igénybe kellett venni. Kom oly gondot jelentett pl. megyénkben az or­ voshiány amelyen az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején úgy próbáltak— ered­ ménytelenül — segíteni, hogy Szabolcs-Szatmár „zárolt” megyének számított. A z adminisztrative ideirányitotó fiatal orvosoknak kötelezően kellett megyénkben dolgoz­ niuk. Ennek „eredményeképpen” a körzeti orvosi, gyermekorvosi állásoknak meg 1970-ben is 13,5°'o-a üres volt. Az orvosok, egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulása ér­ dekeben jelentős döntések és intézkedések történték. Tanácsaink az utóbbi időben több mint 200 lakást biztosítottak. Társadalmi ösztöndíjasaink száma meghaladja a 100 főt. A megyében letelepedni szándékozó fiatal értelmiségiek számára a megyei tanács alapítványt hozott létre •— ebből pl. eddig 00 orvos részesült. A megyei kórház feltételrendszerének javulásával lehetővé vált, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktató kórházaként működjön. így válik érthetővé, hogy 1983-ban pl. a kör­ zeti orvosi, gyermekorvosi állásoknak már csak 3,7%-a üres, j Nőtt az egészségügy anyagi ráfordítása is. 1970— 1983 között intézményeinkben az állóeszköz és műszerállomány értéke megötszöröződött. A társadalom részéről az egészségügy iránt felmerülő jogos elvárások a fejlődés egy bizonyos szintjen minőségi változásokat igényeltek. Az Egészségügyi Törvényben foglaltak — szán belül a lakosság teljes körű egészségügyi ellátásának biztosítása — , az egészségügyi ágazatot speciálisan érintő társadalompolitikai határozatok (nő-, if­ júság- és népesedéspolitikai határozatok), az orvostudomány fejlődése és az a köve­ telmény, hogy annak eredményeit a lehető leggyorsabban alkalmazhassuk, a gazda­ ságosság és hatékonyság igényé szükségessé tette az egészségügy rendszerének és mű­ ködésének továbbfejlesztését. A szakterületek munkája iránt támasztott követelmé­ nyek a gyógyító-megelőző ellátás minőségi változásait, a szakmai és ágazati irányítás színvonalának és az oktatásnak, továbbképzésnek javítását, az egyéni felelősség fo ­ kozását követelték meg. A társadalmi mobilitás, az urbanizáció, a lakosság demográfiai összetételében, életmódjában, a betegségek struktúrájában bekövetkezett változások, az alapellátás hozzáférhetőségének, a kistelepülések lakosságmegtartó képességének biztosítása szükségessé tette az egyes ellátási formák visszafejlesztését, átalakítását (szülőott­ honok, tüdőgondozó intézetek), más területek újraértékelését és fejlesztését (alapellá­ tás), illetve új ellátási formák bevezetését (gondozás, progresszív ellátás). Lényegében befejeződött az egészségügyi intézmények integrációja, így a fek­ vő- és járóbeteg-ellátást biztosító intézmények egységes intézménnyé váltak. K iala­ kult a progresszív betegellátás rendszere és megvalósulóban van az az elv, hogy minden beteg olyan szintű ellátásban részesüljön, amilyet állapota megkíván. Ennek keretében pl. 1983. évben a kis kórházainkból a megyei kórházba felvett betegek száma 819, míg innét a regionális központokba küldött betegek száma 474 volt. A z alapellátás ügyeleti rendszerének kialakítása lehetővé tette az egészségügyi ellátás folyamatos elérhetőségét, egyben — az ötnapos munkahét bevezetésével — az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek javulását A jelenleg működő, URH-val es gépkocsival ellátott 11 központi ügyelet megyénk lakossága több mint felének biztosítja ellátását (a változó és állandó telephelyű ügyelőiekkel együtt az egész megyében kialakult az ügyeleti rendszer). A lakosság jobb ellátását szolgálja az alapellátás bővítése (körzeti orvos, gyer­ mekorvos, fogorvos, üzemegészségügy), a tárgyi, személyi feltételek, a minőségi mun-

61

ka lehetőségeinek javulása. Az egy körzetre jutó működési feltételek elérték, sőt meghaladták az országos átlagot. A körzeti orvosi rendelők jelentős részében hor­ dozható EKG, mikroszkóp áll rendelkezésre. Bevezetésre kerültek az egyszer haszná­ latos tűk, fecskendők, lehetőség van gyors meghatározótesztek alkalmazására. Meg­ kezdődött a körzeti orvosi kislaborok kiépítése. A járóbe-teg-szakellátás bővülése, a megyei speciális szakrendelések beindítása növelte a körzeti orvosok konziliárus lehetőségeit. A z ernyőfénykép-szűréshez (EF) csatlakozó komplex szűrések a gondozásra, gyógykezelésre szorulók megismerésével segítették elő az alapellátás munkáját. 1983. évben pl. 90 000 lakos komplex szűrését végezték el szűrőbrigádjaink. A fekvőbeteg-ellátás területén is jelentős változások következtek be. A tuberkolózisos megbetegedések elleni küzdelem sikerei nyomán jelentősen csökkent a megbetegedések száma, lehetővé vált az ágyak számának más ellátási területre tör­ ténő átcsoportosítása. A tbc-s szakhálózat feladatai új területekkel bővülnek (tumo­ ros betegek, idült légúti megbetegedésben szenvedők ellátása, gondozása). Jelentősen javult kórházainkban a műszerezettség. Ez lehetővé tette a modern szülésvezetést (ph-meghatározás, monitorizálás, resustitatio), a koraszülöttek több centrumban történő ellátását, a betegek intenzívebb gyógyítását. A megyei kórház megyénk bázisintézményévé vált. A z országban itt került elő­ ször megszervezésre a vesebetegek ellátási programja. Művesokezelésben 1983-ban Cl beteg 3292 alkalommal részesült. A szakmai profilok bővítése során kialakított gastroenterologiai laborban évente több, mint 2000 beteget vizsgálnak. A kardiológiai el­ látásban szívül trahang-vizsgálatofcra van lehetőség. A szülészeti ellátást ultrahang­ vizsgálatok segítik. A tüdőgyógyászat szubintenzív részlegén korszerű, légzésfunkciós laboratórium bevezetésére került sor. A diagnosztikai lehetőségek angiographiával, izotóp-diagnosztikával, clcktromikroszkóppal stb. bővültek. Az infarktusos betegek ellátására 10 ágyas intenzív és 12 ágyas szubintenzív részleg létesült. Speciális műtéti eljárások kerültek bevezetésre (hallásjavító, uroló­ giai, plasztikai, érpótló műtétek stb.). Megteremtődtek a feltételei az üzemegészségügyi ellátás kórházi hátterének, egyes haematológiai megbetegedések ellátásának. A szakmai programok megvalósítása fo­ lyamatos. A z időnként előforduló (országosan is tapasztalható) gyógyszerhiány ellenére a megye gyógyszerellátása az utóbbi időig általában kiegyensúlyozott volt. A megyei kórházban épített infúziós labor évi 116 000 liter oldatot állít elő és a megye vala­ mennyi intézményét ellátja. Korszerűsödtek gyógyszertáraink. A közegészségügy-járványügy területén új szervezési és szakmai eljárások beve­ zetésére került sor. Gépkocsikörjárattal naponta biztosított fekvőbeteg-intézménye­ inkből a vizsgálati anyagok beszállítása a megyei KÖJÁL-ba. A z évi laboratóriumi vizsgálatok száma meghaladja a 200 ezret. A környezeti ártalmak, foglalkozási meg­ betegedések, a lakosság morbiditásának vizsgálatában, megelőzésében jelentős ered­ ményekről beszélhetünk. A szociális gondoskodás intézményi lehetőségének bővítése mellett megtörtént a szociális otthonok szakmai profilirozása is (elme, öregek szociális otthona stb.). Meg­ szervezésre került a gondozottak foglalkoztatása. A férőhelyek száma az 1965-ben 20 férőhellyel indult öregek napközi otthonában 15 év alatt 1740-ire nőtt. A házi szociális gondozást a hivatásos gondozónők mellett egyre többen végzik tiszteletdíjért, vagy társadalmi munkában.

62

Egészségügyi ellátásunk fejlődése eredményekben is megmutatkozott. Megszűn­ tek a járványos megbetegedesck, a fertőző megbetegedésben 1965-ben száznyolcvanheten, 1983-ban hetvenen haltak meg. A tbc nem népbetegség többé: 1965-ben a nyilvántartott tbc-s betegek száma 5824 volt, 1983-ban 999. A csecsemőhalálozás a két időpont között 36,3%-ról 20% alá csökkent és elérte az országos átlagot. Nőtt a lakosság átlagos életkora. Az egészségügyi ellátás jelenlegi helyzete, feladatai Vitathatatlan, hogy megyénk egészségügyi ellátottsága a legutóbbi húsz év alatt mennyiségében és minőségében is jelentősen fejlődött. A tényleges helyzetet azon­ ban az önmagunkhoz viszonyított eredmények egyedül nem jellemezhetik; azt más területek ellátottságával, az országos átlaghoz való viszonyítással is le kell mérnünk. -Számos területen sikerült lemaradásunkat pótolni, a hazai színvonalnak meg­ felelő vagy jobb ellátottságot biztosítani. A z egészségügyi gyermekotthoni férőhelyek fejlesztésével megyénkben elsők között oldódott meg a képezhetetlen értelmi fogya­ tékos gyermekek elhelyezése. Nincsen jelentős gondunk a csecsemőotthoni, bölcsődei elhelyezések, a körzeti orvosi, védőnői ellátottság terén sem. A z öregek napközi ott­ honainak dinamikus fejlesztése is jelentős eredménynek számít. Összességében azonban néhány fontos területen ellátottsági mutatóink még ma sem optimálisak. 1983. évben

10 000 lakosra jutó

Szabolcs-Szatmár

Magyarország (országos vidék)

kórházi ágyak száma

69,9

80,2*

dolgozó orvosok száma

15,5

21,3*

szociális otthoni férőhelyek (60 éven felüli lakosra)

162,0

186,3

Gyermekkörzetek száma (0— 14 éves gyermekre)

2,2

4,8

* =

1982. évi a d at

A kórházi ágyellátottság jelentős fejlesztése ellenére is csak mérsékelni lehetett az országos átlaghoz viszonyított szintkülönbséget. Igaz, a megyei kórházban jelenleg folyamatban levő rekonstrukcióval és a kisvárdai kórház bővítésével még ezen terv­ időszakban 476 ágyfejlesztés realizálódik. így a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma megyénkben is 80,0 lesz. Azonban a következő középtávú tervek során mér­ sékelt ágyfejlesztésre továbbra is szükség lesz. Az orvosellátottság megyénkben mindig gondot jelentett. Elsősorban a szakor­ vosok száma kevés (a szakorvosok aránya megyénkben 58,3%, országosan 73.9%). Ez behatárolja pl. a szakrendelői órák fejlesztését — ami ugyancsak kevesebb az orszá­ gos átlagnál (1000 lakosra megyénkben 2,3, országosan 2,6 szervezett szakrendelői szakorvosi óraszám jut) — , hiszen csak azok betöltése után gondolhatunk további jelentős fejlesztésre. A fogorvosi ellátottság javítása kivételével — amely szorosan összefügg az egye­ temi képzéssel — szakorvosainkat magunknak kell kinevelnünk. A szakorvosképzés

63

ideje minimálisan 4 ev. A legutóbbi 3 évben 126 pályakezdő orvos telepedett le me­ gyénkben, így minden reményünk megvan, hogy ezen a területen is előbbre lép­ hetünk. A z egészségügyi ellátás egyes részeit jellemezve, a körzeti orvosi ellátás terüle­ tén nagyobb gondjaink nincsenek. Az egy körzetre jutó lakosok száma kedvezőbb az országosnál. Fejlődik az üzemegészségügyi ellátás is. A gyermekkörzetek száma a legutóbbi 13 év alatt több-, mint kétszeresére növekedett, de a körzeti gyermekor­ vosi ellátás még városainkban sem épült ki teljesen. Hosszabb távon még 40—30 gyermekköt zet fejlesztésével kell számolnunk. A gyorsabb ütemű fejlesztést ugyan­ csak a szakorvosképzés lehetőségei határolják be. A z alapellátás legkedvezőtlenebb területe a fogorvosi ellátás. Egy fogorvosra több mint kétszer annyi lakos jut, mint országosan. Tovább rontja az ellátandók le­ hetőségeit, hogy pl. a körzeti fogorvosi állások 14,3%-a üres. A helyzeten megyei in­ tézkedésekkel (társadalmi ösztöndíjak, korszerű rendelők építése) igyekszünk vál­ toztatná. Jelentős segítséget nyújthatnak vállalataink, üzemeink — arra is van példa, hogy közös erővel építünk meg fogorvosi rendelőt. A fekvőbeteg-ellátás terén nemcsak az ágyak számának növelése, hanem a meg­ felelő struktúrák kialakítása is fontos feladat. Ez kórházfejlesztésünkben is tükröző­ dik, pl. az aktív-krónikus ágyak megfelelő arányának kialakításával. Szükségessé válhat egyes szakmák, osztályok ágyszámainak növelése, szakprofi'lo'k bővítése, terü­ leti igény szerinti átcsoportosítása. Fontos feladatot jelent a műszerezettség fokozása, a rekonstrukciók során a kórházak infrastrukturális adottságainak, szociális ellátásfeltételeinek javítása. Egyéb intézményeink vonatkozásában — az idősek számának növekedésével — a szociális otthoni férőhelyek bővítése szükséges. Még ebben a tervidőszakban Hodászon és Tiborszálláson létesített szociális otthonok több, mint 300 férőhelyével je ­ lentős enyhülés várható. Tovább kívánjuk fejleszteni az öregek napközi otthona, a házi szociális gondozás ellátását. A szociális gondoskodás egyes speciális formái ki­ fejlesztésének lehetőségei is adottak. Az egészségügy és a társadalom feladatai a lakosság egészségi állapotának további javítása érdekében A z a látványos fejlődés, ami az egészségügyi ellátottság vonatkozásában hazánk­ ban és megyénkben az elmúlt évtizedekben bekövetkezett, kedvezően érintette a la­ kosság egészségi állapotát. Ennek előzményeivel már az előzőekben foglalkoztunk. Azonban már a hatvanas évek közepétől néhány kedvezőtlen jelenségre is fe lfi­ gyeltünk. A halálozások arányának korábbi csökkenése megállt és ez a lakosság Öregedési folyamatától is független. Elsősorban a munkaképes korú férfiak halálozási arányai emelkedtek. Kevesebb gyermek születik. Bár a koraszülések száma már nem növek­ szik, sőt néhány éve javuló tendenciát mutat, azonban még mindig magas. A haláloki statisztikák vizsgálata megyénkben is tükrözi a kedvezőtlen tenden­ ciákat.

5/

64

XT*

Halálokok

A 10 000 lakosra jutó halálozások száma az oldalt megjelölt halálokok miatt 1970.

1975.

1082.

Daganatok

17,5

17,6

19,8

Szív- és keringési rendszer

57,9

57,6

66,1

8,9

9,2

12,2

10,8

11,0

12,0

Sérülések és mérgezések Összes halálozás (1000 lakosra)

A szív- és keringési rendszer betegségeiben megyénkben 1982. évben 10 000 férfi közül 70. míg ugyanennyi nő közül csak 63 fő halt meg. A sérülések, mérgezés (bal­ esetek) haláloki Eőcsoportszerepe is jelentősen megnőtt — ha ilyen halálok miatt pl. megyénkben 1982. évben senki nem halt volna meg, a halálozási arány 12,0% helyeit csak 10,8% lett volna. Ezen elemzések is arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészségügy! ellátottság színvonalának növelése önmagában nem elegendő. A társadalmi környezet változá­ sai, melyet nem követett az életmód gyökeres változása; az ártalmas szokások terje­ dése, a motorizáció stb. az egészségügy és a társadalom fokozott együttműködését, a preventív szemlélet kiterjesztését igényli. A Politikai Bizottság 1979. évben tárgyalta az egészségügy, a lakosság egész­ ségi állapotának helyzetét. A határozatok alapján kidolgozott szakmapolitikai irány­ elvek — melyek a kedvezőtlen folyamatok megfordítását célozzák — megvalósulóban vannak. Ennek fő irányait, megyénk egészségügyének erőfeszítéseit — a teljesség igé­ nye nélkül — az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A születendő egészségesebb nemzedék, a csecsemők és gyermekek kedvezőbb fejlődésének biztosítását a terhes- és gyermekellátás szakmai programjai valósítják meg. A terhesgondozás minőségének javulása mellett olyan kiemelt programok in­ dultak be megyénkben, mint a terhesek központi gondozása, diabeteses, vagy genetikai (ultrahang és szerológiai) szűrése (utóbbi a vele született rendellenességek megelő­ zését, koraszülések csökkenését célozza). A gyermekellátás fejlődését jelzik a speciá­ lis szűrési és gondozási programok: gyermekideg-gondozó, diabetes, vesebetegségek, mucoviscidosis gondozások, vagy az intenzív gyermekellátás, 2. Az alapellátás szerepét figyelembe véve, mivel a beteg első ellátása, majd szakkonziliárusi segítséggel további gondozása döntő jelentőségű — a szakmai prog­ ram kiemelt területét jelenti megyénkben. A feltételrendszer javítását a műszere­ zettség fokozása, a diagnosztikai lehetőségek (kislaborok) stb. mellett a körzeti orvo­ sok felkészültségének növelése (általános orvosi szakvizsga, továbbképzés, oxyologiai tanfolyamok) jelentik. 3. A megbetegedések mielőbbi felismerése, magelőzése, a halálozások csökkenté­ se érdekében szűrési, szak- és általános gondozási programok valósulnak meg. Az ernyőfénykép-szűréshez kapcsolódó komplex szűrések, a kiszűrt hipertóniás, cukor­ betegek, s z í v - és keringési betegségben szenvedők gondozása mellett az onkológiai ellátás javítása, az infarktusos betegek utógondozása került napirendre. Ehhez kap­ csolódik fekvőbeteg-intézményeink feltételeinek javítása (műszerezettség, coronáriaőrzök stb.).

65

4. Az idős korú népesség szociális ellátása ugyancsak fontos feladatunk, A felté­ telrendszer javítása mellett az ellátási formák kiterjesztése szükséges. 5. A lakosság egészségügyi kultúrájának emelése, az egészségügyi ismeretek rend­ szeres terjesztése. Kitűzött céljainkat az egészségügy önmagában nem képes megvalósítani, ehhez a lakosság és a társadalom tevékeny részvétele szükséges. Jól jellemzik közös fel­ adatainkat a bevezetőben már említett közlemény adatai. Magyarországon mintegy 900 000 magas vérnyomásos beteg gondozását kell megoldani. Jelenleg a betegek fele tud betegségéről, ám e betegeknek mintegy 25%-át gondozzák hatékonyan. így az összes beteg mintegy 12,5%-a részesül megfelelő ellátásban. A szűrővizsgálatok kiterjesztése mellett tehát arra is szükség van, hogy azon a lakosság egyre nagyobb számban részt vegyen, és a kiszűrtek rendszeresen igénybe vegyék az ellátást. Hasonlóképpen, a rosszindulatú daganatok többsége időben felis­ merve gyógyítható, ám többnyire ritkán törődünk a betegségek kezdeti tüneteivel. A szív- és keringési megbetegedések jelentős részénél fellelhető rizikófaktorok fontosságát lényegében felismertük, de keveset teszünk kiküszöbölésük érdekében. A feladatok itt is össztársadalmi tevékenységet igényelnek. Amint azt dr. Paksy öszszefoglalta, „nagyon sok embernél a mozgásszegény életmód korszerűtlen táplálkozási szokásokkal párosul. Ehhez túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás járul. S mindez felfokozott életritmussal, túlfeszültséggel, stresszel és konfliktussal — már előttünk is állnak a szív- és keringési betegségek, az összhalálozás hatvan százaléka.” A sort hosszan lehetne folytatni. A közlekedési, üzemi, háztartási balesetek meg­ előzése sem lehet kizárólag orvosi probléma. A rehabilitáció széles körű társadalmi összefogást igényel. A lakosság egészségnevelése szorosan kapcsolódik műveltségi szintjéhez. A kedvezőtlen szokások rögződése sokszor már iskoláskorban megtörténik. bAz egészségesebb életmód kialakítása, az objektív és szubjektív társadalmi té­ nyezők kapcsolódása ma már az egészségügy nélkülözhetetlen feladatait és elemeit jelentik. A lehetőségek adottak, rajtunk múlik, hogyan élünk velük.

66

Hagyom ány ERDÉSZ SÁNDOR:

Kihaló mesterségek nyomában Hazánkban a kapitalista fejlődés a X IX . század második leiében aránylag fel­ gyorsult. A gyáripari termékek fokozatosan kiszorították a kisipari készítményeket. Ez a fejlődés a céhrendszerre is halálos csapást jelentett, mivel a parasztság a vásár­ lásainál egyre inkább az olcsóbb gyári árukat részesítette előnyben. A céhek 1872-ben megszűntek, szerepüket részben az ipartestületek vették át. Azt, hogy a céhes világ­ ban hányféle mesterség volt, ma sem tudjuk pontosan, a céhkataszter1 szerint közel ezerféle lehetett. Céhes iratokat, privilégiumokat lapozgatva, ma már csak csodálkozhatunk azon, hogy a régi kézművesek mi mindennel foglalkoztak! Hol vannak már a bocskorvargák, bérkocsisok, csutorások, piparezelők, gombkötők, gubacsapók, gyerlyamártók, késgyártók, paszományosok, rostások, szegkovácsok, takácsok, fésűsök, kefekötők és társaik? Rég elmentek már, anélkül, hogy szakmabeli utódokat hagytak volna maguk után. A századfordulóig Nyíregyháza, Nyírbátor, Mátészalka, Nagykálló, Kisvárda és Büdszentmihály — a környező falvakkal, tanyákkal együtt — egy-egy gazdasági egy­ séget képezett. A város mindenféle ipari terméket előállított, a falu pedig az élelm i­ szert szolgáltatta. De az is igaz, hogy a földművelés és az ipari tevékenység között sosem volt éles határvonal. A gazdálkodó emberek fúrással-faragással, szerszámok előállításával, felszerelések javításával mindenkor foglalatoskodtak, ugyanakkor a mesterek jószágot tartottak, s egy kevés földet meg is műveltek. A mesterségtanulás sem úgy ment, mint a jelenlegi szakmunképzés idején. Akkor az inasidő 3—4 évig tartott. Az inasgyerek nemcsak a műhelyben dolgozott, hanem segédkezett a majszfernénak is a takarításban, bevásárlásban, a jószágállomány ellátásában egyaránt. Az inas, miután felszabadult, már „legény” (segéd) lett, és megkapta a vándorköny­ vét. A legények városról városra, országról országra vándoroltak, akár három-négy esztendeig is. A céhlegényeket mindenütt jószívvel fogadták, s mindennel ellátták. Sehol sem maradtak három-négy hónapnál tovább, a vándorbot nem porosodhatott meg. Közben nyitva volt a szemük, s mesterségüknek idegenben látott fortélyait is elsajátították. Akinek érzéke, szorgalma volt hozzá, az legalább egy idegen nyelvet is megtanult. A vándorúiról hazatért legény visszament régi mesteréhez. Dolgozott tovább, most már jó pénzért. Természetesen a legény arra törekedett, hogy egy „re­ mek” készítésével a mesterségbeli tudásáról a céhatyák előtt mielőbb mestervizsgát tehessen. A mestervizsga nagy esemény, s tegyük hozzá, nem olcsó mulatság volt! Ügy illett, hogy az ifjú mester az öreg mestereket — áldomásként, vagy inkább be­ fogadásért — kellő mértékben vendégül lássa. De volt miből, mivel a legény, aki élé­ re állítgatta a garast, évekig várt erre a napra! A z ifjú mester, főleg akkor, ha a há­ zassága is besikeredett, egy-kettőre új műhelyt nyithatott. A céhbeli mesterekre való­ ban ráillett a „művelt, világlátott ember" jelző, s az sem véletlen, hogy soraik közül többen tekintélyes városi tisztségeket töltöttek be.

67

A céhek a X V —X V I. században crték el virágkorukat. A céhrendszer a X V III. században már erősen hanyatlásnak indult. Különös, hogy Szabolcs és Szatmár vár­ megyékben a céhek eléggé későn alakulgattak, melynek okát a területünket sújtó hadi eseményekben, a társadalom fejlődésének itteni lemaradásában kell keresnünk. Nyírbátorban 1581-től, Fehérgyarmaton 1610-től, Matolcson 1717-től, Nyíregyházán pedig csak 1818-tól működtek céhek. Nyíregyháza kézműiparának fejlődése csak az 1753. évi betelepítés után indulha­ tott meg. Akkor, Károlyi Ferenc hívására 300 Békés megyei, zömmel szlovák anya­ nyelvű család költözött át Nyíregyházára, Petrikovics János csizmadiamester vezeté­ sével. Tudjuk, hogy a betelepülők között voltak még szűcsök, vargák és más mester­ ségbeliek is. Nyíregyháza 1786-ban városi rangot kapott. Érdekeik védelmében a mes­ terek tömörülni kezdtek. Eleinte a régibb keletű nagykállói céhekhez csatlakoztak, majd mozgalmat indítottak az önálló céhek megalakításáért. Két-három évtizedes utánajárás, érvelés után Nyíregyházán 1818-ban tíz céh kapta meg a kiharcolt privi­ légiumát, de ezenkívül 1829— 1848. között még újabb négy céh alakult. A céhek ekkor már egyre nehezebb körülmények között dolgoztak. Nemcsak a gyáriparral, hanem a céhen kívüliekkel, a kontárokkal is versenyezniük kellett, azokkal, akik még adót sem fizettek. A céhszervezet bomlásához hozzájárult a nyersanyag drágulása is. Például Nyíregyháza környékén a X IX . század végére a szabad legelők elfogytak, a gulyák­ kal és a juhnyájakkal egyetemben. A tímárok, csizmadiák, szűcsök, szíjgyártók nem juthatlak már elegendő bőrhöz. A mesterségek sorra kihaltak. De hová leltek a régi mesterek és legények? Egy részük az építőiparhoz és a bútoriparhoz pártolt át. Másik részük alkalmazkodott az új igényekhez. Például a szűcsök a subák, a cifrázott női kisbundák, a bekecsek helyeit muffokát, prémgallérokat, bundasapkákat készítettek; a kékjestök kelmefestésre váltottak át, a szűrszabók az „úri szabóságában kerestek boldogulást; a kalaposok elkezdték a sapkagyártást; a csizmadiák pedig arra kény­ szerültek, hogy az alantosnak tartott „német varga” („suszterájság” ) mesterségbe belekontárkodjanak. De mindenféle mesterségben akadt néhány utolsó mohikán, leg­ többen talán a takácsok, pipakészítők, kefekötők közül, akik ősi mesterségüket a vég­ sőkig, becsülettel folytatták, s akik mindenkitől elfeledve, nagy szegénységben hagy­ ták el e világot. Most néhány mesterséget próbálunk felidézni.

SZURSZABÓK A szabók és szűrszabók foglalkozása között a X V II. század végéig alig mutatko­ zott különbség, ezért is általában egy céhben tömörültek. Hazánkban a szabó céh specializálódása a X V III. században ment végbe, amikor vékonyszabó (űri szabó), il­ letve vastagszabó (szűrszabó)2 céhekre tagolódtak. A különválás oka a polgáriasodásban keresendő. A városi polgárság ugyanis egyre inkább a külhonból hozatott bár­ sonyból, festett kelméből, brokátból, vagy flandriai posztóból rendelte meg a ruháza­ tát. A vékonyszabók a vásározással is felhagytak. De vékonyszabók dolgoztak az ud­ varházakban és a végvárakban is. A mai Szabolcs-Szatmár megye területén elsőként Nyírbátorban, 1581-ben alakult meg a szabók és szűrszabók céhe.3 Lehetséges, hogy a X V I. században már másutt is dolgoztak szűrszabók, azonban a X V III. századig nem tesznek róluk említést. Matol­ cson a csapó és szűrszabó céh 1717-ben alakult meg; Nagykálló Böszörménnyel közö­ sen 1827-ben alkotott szűrszabó céhet; míg Nyíregyházán csak 1829-ben alakult ön­ álló szűrszabó céh.4

68

Az 1872. évi ipartörvény megjelenése után a megyebeli szűrszabó céhek is fel­ bomlottak, ha már korábban meg nem szűntek. Ugyanis a szűrt már ekkortájt is divatjamúlt viseletnek tartották. Említést kell tennünk Maczánszki Sámuel nyíregyházi szűrszabóról, aki az 1896. évi, Budapesten megrendezett miléneumi kiállításon kiállítási érmet nyert.2 Büdszentmihályon dolgozott Olasz Gyula, akinek munkásságát szerencsére jól ismerjük.^ Olasz Gyula a szűrszabó mesterséget Debrecenben tanulta, Jancsó Lajostól. Előbb Nádud­ varon, majd 1896-tól Szentmihályon dolgozott, feleségével együtt. A szűrkészítés alapanyaga a posztó, melyet három helyről lehetett beszerezni. Mint mondják, a veszprémi posztó — ha megázott — összement, ugyanakkor pedig a rozsnyói posztó kitágult. Azonban a nagydisznódi (Erdély, Szeben m.) jól tartotta magát, az igazi szentmihályi szűr ebből készült! Az első világháborúig a mester időnként szekérre ült és a szászoktól maga vásárolta meg a szűrposztót. Akkoriban Szeben megyében, de másutt is működtek már posztógyárak. Azonban a házilag elő­ állított posztó jobb minőségű volt. A szászok a bárány gyapjúból fehér posztót, a szamár szőréből pedig szürke posztót készítettek. A gyapjút (szőrt) többször is át­ mosták, megfonták és megszőtték, kallómalomban (kalantyúbtin) kezelték, majd áz­ tatták. Keretre feszítve szárították meg. A posztókészités a préseléssel fejeződött be. A posztót végben árusították, egy vég 18 m hosszú és 70 cm széles volt. A szűrszabó egy vég posztóból három szűrt készíthetett. A szűr szabása egyszerű volt. Először a végből levágták az elejének és a hátuljá­ nak valót, a kívánt hosszúságnak megfelelően. A két részt a szabóasztalon egymásra borították. A nyakkivágás abból állt, hogy a hátuljából nagyobb, az elejéből kisebb körcikket vágtak ki. A z elejét ketté vágták, majd a két darabot a vállrésznél össze­ varrták. Kiszabták az ujjnak és az oldalnak való darabokat, aztán következett az ujjvarrás és oldalvarrás. A szűr dísze a hátra csüngő nagygallér. A nyakrészt össze­ varrták a szeccével (hajtókával), majd a nyakrészhez (a kisgallérhoz) erősítették. A szűrkészítés a szegélyezéssel és a díszítéssel fejeződött be. A szűr négyféle méretben készült. A legnagyobb volt a két sing fél fertály hoszezúságú. (Egy sing = 63 cm. A félfertály a sing fele volt. Ez a méret tehát 167,5 cm hosszúságú volt.) A következő méretű volt a két sing fúrásos. (Itt hiányzott a két "ingből egy fúrás, azaz kb. 5 cm.) A harmadik méret kél sing két fúrásos (azaz kb. 116 cm). A legkisebb szűr a két sing fertály híján való volt, tehát a két singből hiányzott egy negyed sing (maradt tehát kb. 110,3 cm). A gyermckszűröknél kétfelé méretet különböztettek meg, a két sing öt fúrásost (azaz kb. 101 cm-est) es a két sing hat fú­ rásost (94 cm-est). A szegélyezés színe vidékenként eltért. Szabolcs megyében a fekete szegélyt ked­ velték, a Hajdú megyeiek pedig a drapp és a zöldszegést. Hajdúböszörményben csak zöld szegélyű szűrt viseltek. A szűr díszítésére nagy gondot fordítottak. A nagygallér közepén egy dohánylevél­ díszben, cserépből kinövő virágok között a koronás címer; a koronás dísz mellé egyegy széldíszt hímeztek, körülötte stilizált tulipán levelekkel, a gallér sarkában sarok­ dísz levélmintákkal és szekfűvel. Olasz Gyula főleg vásárokon értékesítette az áruját. Ha elkészített vagy száz da­ rab szűrt, szekérre rakta, és vitte eladni. Szabolcs megyén kívül Hajdú és Zemplén megye vásáraira járt. E három megyében a fehér és szürke szűröket kedvelték. Olasz Gyula Büdszentmihályon 1920-ban halt meg, vele együtt a szűrszabó mes­ terség is.

69

K A L A PO S O K A X V III. században területünkön a parasztság még nem viselt kalapot,? ebben az időben ugyanis süveget hordtak.8 A kalapos mesterséggel ezideig többen is foglalkoz­ tak. Luöy Margit egyik tanulmányában megállapítja,9 hogy a X X. század elején Újpest mellen Nagykároly volt a kalaposipar centruma, mivel az utóbbi városban egyidejűleg 16 kalaposmester dolgozott. Szatmár, Szabolcs, Hajdú és Bihar vármegyékben dolgozó kalapkészítők mindenkor kapcsolatban állottak Nagykárollyal, mint kalaposcentrum­ mal, a legtöbbjük a mesterséget is ott tanulta. Luby Margit bemutatja a balmazújvá­ rosi, mátészalkai, kisvárdai, nyírbátori és nyíregyházi kalaposmestereket, szakszerűen ismerteti a kalapkészítés munkamozzanatait és szerszámait. Szabó Gábor még gim­ nazista korában, 1941-ben írta meg „A z utolsó szentmihályi kalapkészítő : című pálya­ munkáját, mely hasznos adatokat tartalmaz.io A Jósa András Múzeumnak 1957-ben sikerült megszereznie Veres József kalaposműhelyét. Ugyancsak e múzeum kérésére Pap Dénes, nyíregyházi mester elkészítette azokat a kalapokat, összesen 16 félét, ameIveket a századfordulótól a második világháborúig Szabolcs megyében viseltek. A ka­ lapos mesterségre a nyírbátori Báthori István Múzeum is gazdag anyaggal rendelke­ zik. A kalapos mesterség bemutatását fontosnak tartjuk, egyrészt e kihaló mesterség megörökítése céljából, másrészt azért, hogy ennek leírásával területünk népviseletének feldolgozásához is hozzájárulhassunk. A nyíregyházi kalaposcéh 1816-ban kapta meg privilégiumát. Azonban itt már korábban is dolgoztak kalaposok. A z 1793. évi összeírásban már 8 kalaposmesteri tar­ tottak számon, akik akkor még a nagykállói céhhez tartoztak.11 A z 1821. évben kelte­ zett tiszadobi vegyes céh privilégiumában szintén szerepelnek a pileatorok, vagyis a kalaposok. Ekkoriban a kalapnak még nem volt nagy formaválasztéka, mivel több­ nyire csak a süveghez hasonló pásztorkalapokat gyártottak. Majd a X IX . század má­ sodik felében, midőn Nagykároly kalaposcentrummá fejlődött, s a kalapviselet nem­ csak a polgárság, hanem a parasztság körében is elterjedt, Nyíregyháza mellett N yír­ bátorban, Mátészalkán és Kisvárdán is létrejöttek virágzó kalaposműhelyek. Nyíregy­ házán 1810-ben 6, 1851-ben 14, 1896-ban 11, de még 1934-ben is 10 kalaposműhely működött!12 A nevesebb kalapkészítők közül meg kell emlékeznünk Leleszi József, Bodnár Györgyné és Nagy Sándor mátészalkai mesterekről; Csíki Ernő, Papp Gyula, Demján Péter és Rozi Pál kisvárdai mesterekről; Falusi Margit, Lengyel Lajos és Mikolai Mihály nyírbátori mesterekről; a büdszentmihályi Gáli Imréről, s végül a nyíregyházi kalaposokról: Veres Józsefről, Kelemen Jánosról, Suták Sámuelról, Barta Lajosról és nem utolsósorban szólnunk kell Pap Dénesről, aki a legfőbb segítőnk volt e mesterség megismerésében. A kalap anyaga a posztó (nemez), amelyik a juh gyapjából, esetleg más állat (tehén, nyúl) szőréből készül. A kalapkészítéshez szükséges posztót — még a X X. szá­ zad elején is — maguk a kalaposok gyártották. Később a gyári készítésű posztót a kereskedőktől szerezték be. A posztókészítés első munkamozzanata a fakolás. A gyapjút minőség szerint szét­ válogatták, mosták, tisztították, kártolták. Ehhez az ún. fakszitát használták. A máso­ dik mozzanat a kazánmunka volt, vagyis a gőzölés, a nemezelődés folyamata. A gyap­ jút papír és rongy közé csavarták, hogy a gőzben egybeálljon. Ezután következett a formálás, amikor a báninak nevezett kalapformán a posztót kúpalakúvá gőzölték. A kalapszél mindig külön készült, amelyet később a kúpos résszel egybedolgoztak. A kalapszélt a platírozó deszkán vágták körül. A festést a kalapformán végezték el. A nyers kalapot még többször is kézbe kellett venni ahhoz, hogy végleges alakot

70

nyerjen. A kikészítés folyamatához hozzátartozott még a keményítős és a gőzölés. Végül a kalapot a formával együtt feltették a visoló gép re és forgatás közben kiva­ salták. A díszítés többnyire a mesterné feladata! A kalapbélést be kell féreelni, az­ tán belülre izzadságfogót, kívülre szalagot kell varrni. A kalap csak ezután kerülhet a boltba vagy a vásárba. A kalaptető begyűrését maga a vevő végzi el, saját ízlésének megfelelően. A kalapviselet a kortól, foglalkozástól, társadalmi rangtól és a tájtól függően is különbözhet. Szabolcs-Szatmár megyében a X X . század elején az alábbi kalapformá­ kat ismerték: Keménykalap (a nyíregyházi középkorú polgárság fejviselele volt), vadászkalap (nyíregyházi viselet), viharkalap (a tirpák gazdák viselték, de ez volt a „kállai kettős kalap” is, mivel a nagykállói tánccsoport tagjai ezzel szerepeltek), sírekholl hegedűs kalap (a kalap szélét strekholták, azaz karimát vasaltak rá; idősebb parasztemberek viselték Kállósemjénben, Biriben és Balkányban), nagy hegedűs kalap (Szatmárban kedvelték), nyitott hegedűs kalap (felhajtott széllel, Demecser és Kék községekben a 40— 60 év közöttiek hordták), továbbá sényői kalap, királytelki kalap, gégényi kalap, pörgeszélű kalap, gyermekkalap, jiúkalap, legénykalap, pásztorkalap, csűrhés kalap, csikós kalap, gulyás kalap (az utóbbiakat foglalkozás szerint a nyíri Mezőségben és a Hortobágyon viselték), parádés kocsis kalap, ottókalap (a Tisza mentén, Gávától Tiszanagyfaluig kedvelték), szegett ottókalap (az 50 éven felüliek viselték Rétközben), imrekalap (fiatal parasztemberek viselték Kállósemjénben, Biriben és Balkányban), zöld imrekalap (lókupecok hordták), zöld vienkalap (Királytelken és környékén v i­ selték a 20— 30 év közöttiek), kanókalap vagy tirpákkalap (a 40 éven felüliek viselték Nyíregyháza környékén), szalmakalap (a hajdúvárosok lakói és a tirpák szolgalegé­ nyek kedvelték, nyári fejviselet), párizsi kalap (középparaszti fejviselet Vaján), ecsedi kalap (Szatmárban és a beregi Tiszaháton az idősebbek hordták), a legnépszerűbb pedig a Kossuth-kalap volt, amelyet mindenütt — különösen a Nyírségben — kedvel­ lek, nem kis mértékben a 48-as hagyományokhoz való ragaszkodás miatt. PIPA K É S Z tTÖK Nyírség területén a dohánytermesztés a X IX . század elején indult meg, a fellen­ dülés azonban csak az 1860-as években, a hevesi dohányos (kukás) családok áttelepülése után következett be. A nyírségi dohánytermesztés a múlt század végéig már „országos rangra emelkedett és az 1920-as években a magyarországi dohánytermesz­ tésnek már több mint negyed része erről a területről került ki.‘ 13 A dohánytermesztés terjedésével egyidejűleg a dohányzás is egyre növekedett. Területünkön a dohány élvezetének egyetlen eszköze a pipa volt. A dohánytermesz­ téshez hasonlóan a dohányzás is — az ország más részeihez viszonyítva — csak ké­ séssel hódított tért, amikor másutt a pipakészítés már fejlett iparág volt. Forrásaink mind a dohánytermesztésre, mind a pipagyártásra vonatkozóan Debrecen kisugárzó hatásáról tanúskodnak. Ezideig csupán Nyárády Mihály foglalkozott a Szabolcs megyei pipakészítés tör­ ténetével. Kimutatja, hogy néhány debreceni pipafajta továbbfejlesztésével milyen pipákat gyártottak Szabolcs megyében, és ezeken a pipakészségeken milyen díszíté­ seket alkalmaztak.14 Pipakészítőkkel sem a Szabolcs megyei céhes iratokban, sem az 1828-as országos összeírásokban nem találkozunk. Pedig a dohányfüstnek már a X IX . század elején itt is több ezren hódoltak. A z 1848-as összeírásokban már felbukkan a pipás mesterség:

71

Tiszalökön egy pipást, Tiszadobon egy mestert, Bercelen egy pipakereskedőt, Nagykálióban két piparezelőt, Kisvárdán három mestert, egy segédet és két tanulót tartanak nyilván.15 A megyei monográfia arról számol be, hogy az 1870-es években már „ v i­ rágzó iparág volt Nyíregyházán a cseréppipa-készítés, melyet az ún. piparezelők kü­ lön iparágat képezett foglalkozása egészített ki.” 16 Ugyanitt olvashatunk arról, hogy Nyíriurán állították elő a túrái csutorát, vagyis a csontból készült pipaszárszopókát, mely az egesz országban keresett volt. A statisztikai adatok szerint Szabolcs megye területén 1890-ben 5, 1900-ban 3, 1910-ben pedig 8 fő élt pipakészítésből.17 1934-ben mái csak Nyíregyházán dolgozott egy pipametsző.is A pipakészítő mesterség Szabolcs megyében, mint láthatjuk, eléggé rövid életű volt. A Debrecenben gyártott pipaféleségek közül a X IX . század derekáig Szabolcs megyében a kis veres pipát (más néven: kis magyar pipát) kedvelték. Kisebb volt a szokásosnál, s az oldala sima volt. Olcsón árulták. Aztán, a X IX . század közepétől egyre nagyobb tért hódított a dobi pipa. A szabadságharc után Tiszadobon húzódott meg Farkas Salamon, aki értett a piparezeléshez és a pipaszárkészítéshez. A helyi cserepeseket rávette arra, hogy — az általa javasolt formában — pipákat gyártsanak. A pipákat szép rézkupakokkal látta el, s ezáltal a dobi pipa csakhamar híressé vált. A dobi pipa az alja felé vékonyodott. Az oldalát kalászmintákkal díszítették. Az 1850-es évektől Tisza bercelen is dolgoztak pipakészítők, akik egy újabb típust alakítottak ki, a bércéit pipát. Ez hasonlított a debreceni kis veres pipához, azonban az alsó részének éle, azaz sarkantyúja is volt! A nyíregyházi pipák sosem voltak jellegzetesek. Kezdetben a debreceni pipákat uiánozták, de átvettek minden olyan formát, amely kelendő volt a vásárokon. A tiszaberceli agyagból égetett pipák veresek voltak. A fűrészporba ágyazott nyers pipák a kemencében fekete színt kaptak. Ezt neveztek füstös pipának vagy kéményseprő p i­ pának. A z 1880-as években Jakab Béla foglalkozott pipakészítéssel, és Jakab Móric piparezeléssel. Ezután a Blau család már gépi préseléssel, réznegatívok alkalmazásá­ val gyártott pipát. A negatívok Budapesten készültek. A gépi préseléshez a bércéi i agyag nem felelt meg. Ezért Hegyaljáról hozták mind a piros pipa, mind a fehér pipa gyártásához szükséges agyagot. Készítettek N yír­ egyházán kovácspipát, jogászpipát, körmöspipát és miskapipát is. KÖ TÉLVERÖ K Az iparos összeírásokban kötélgyártó (kötélverő) ritkán szerepel, inkább csak a városok adnak róluk számot. Ennek oka egyértelműen abban keresendő, hogy a falusi kotélverők ezt a tevékenységet háziiparszerűen űzték, a gazdálkodás mellett. Koráb­ ban a paraszti háztartások a feldolgozott kenderből — a kendők, törülközők, ruha­ félék mellett — köteleket is készítettek. A kendertermesztés, és zömmel a -feldolgo­ zás is, a nyűvéstől a dörzsölésig a paraszti hagyományok szerint ment végbe, az el­ térés csupán a fonás munkamozzanatánál kezdődött. A fonás, zsinórozás, szálazás munkamozzanatait és szerszámait viszont már többnyire német eredetű szakszavak­ kal jelölték, ami arra utal, hogy területünk kötélgyártásának előzményeit a X V I— X V II. századi céhes világban kell keresnünk. A mai Szabolcs-Szatmár lődött önálló kismesterséggé, kozott. Nem csodálkozhatunk káilóban és Nyírbátorban a

72

területén a háziipari kötélverés a X V III. században fe j­ amikor a kötéláruk iránt egyre növekvő kereslet mutat­ azon, hogy az ősi céhes mezővárosokban, mint pl. Nag.ycéhes iratok kötélverőkről nem lesznek említést. Nyír-

egyházán viszont az 1793. évi összeírás szerint már hat kötélverő dolgozott.19 Ez azzal magyarázható, hogy az 1753. évi „tirpák'-telepítés után az iparosodás, s ezzel együtt a mesterségek specializálódása Nyíregyházán igen gyorsan ment végbe, annál is in­ kább, mivel a mesteremberek mezőgazdasági tevékenységét erősen korlátozták. A levéltárban őrzött céhkönyvekből tudjuk, hogy: „A Nyíregyháza Várossában lakozó Kötél verő és Szíjgyártó egyesült Betsületes Nemes Czéh” 1818-ban kapta meg privilégiumát. Ekkor öt kötélverő és hat szíjgyártó mestert tartottak számon. Ügy lat­ szik, hogy a nyíregyházi kötélverők a X IX . század végéig megőrizték pozíciójukat. Az 1850. évi népességösszeírásban három,29 s az 1896. évi összeírásban hat kötél verő szerepel.2! A X X . században már csak két-három kötélverő műhely működött, s végül az 1970-es évek közepén ez a mesterség is megszűnt. Nyíregyházán kívül, Szabolcs-Szatmúr megye falvaiban a századforduló táján meg kb. 100— 150 kötclverő dolgozhatott, akiket azonban — az említett kettős foglalkozás miatt — nem tekintettek iparosoknak. A kötélgyártó mesterség megszűnésének több oka is van. Először is, a paraszti kendertermesztés híján a kötélverők nem juthattak anyaghoz. Másodszor, a jobb és ol­ csóbb gyári kötélárukkal nem vehették fel a versenyt. Harmadszor pedig, a szocialista mezőgazdaság gépesítésével fölöslegessé váltak az istrángok, kötőfékek, hordókötelek, a parasztgazdaságok megannyi kötél- és egyéb szerszámai. Több kötélgyártó mester próbálkozott a műanyag fonalak felhasználásával, a fonókerék gépi meghajtásával, azonban ezek az újítások legfeljebb csak lassították a mesterség hanyatlását. Tanulságos adatokat nyújtanak az iparos összeírások egyes iparos dinasztiák lé­ téről is. Pl. 1818-ban a céh alapító tagjai között találjuk idős Buró Sámuel, ifjabb Buró Sámuel és Buró János kötélverőket. 1830-ban Buró János neve ismét feltűnik, majd az. 1850-es összeírásban — nyilván ehhez a famíliához tartozó Bura András és Buro Dániel kötélverőket, mint háztulajdonos iparosokat említik meg. Az. utolsó nevesebb nyíregyházi kötélgyártó mester Bárány József volt, akinek teljes műhelyberendezése 1962-ben a Jósa András Múzeum gyűjteményébe került. Az. utolsó mesterek között még Sajti Bálint (Tiszavasvári) és Tóth. Gyula (Csenger) nevét kell megemlítenünk. A kötélgyártáshoz nyersanyagként egyedül csak kender szükséges. A nyíregyházi mesterek, mivel kendertermesztéssel nem foglalkoztak, közvetlenül a termelőktől, esetleg a heti piacon szerezték be a tilolt és dörzsölt kendert. A falusi kötélverők, mini említettük, kendertermesztéssel és -feldolgozással maguk foglalkoztak, az anyagbe­ szerzésre tehát nem kellett időt és pénzt áldozniuk. A gerebenezés már a kötélverő feladata! A kötélgyártó gereben, más néven gere­ benszék egy négylábú alkotmány, a tetején szögrózsával; tehát nem azonos a parasz­ ti gerebennel. A kenderfeje két először gerebenezik. A gerebenről lehullott, vagy a rózsában maradt csepűt, kócot sem lökik el, hanem felhasználják a gyengébb minősé­ gű kötéláru készítéséhez. A fonal készítésének eszköze a fonógép, más néven lafert. Egy ember hajtja a fonókereket, a másik, tulajdonképpen az igazi kötélverő a köté­ nyében elhelyezett kenderfejekből eregeti a fonalat. A fonal végét a horogra kötik, s a kötélverő — akárcsak a rák, hátrafelé menet — attól egyre távolodik. A fonógépen négy horog van. A fonáskor csak egyet, használnak, a zsinórozáshoz viszont kettőthármat vagy négyet, attól függően, hogy hány szálú zsinórt akarnak gyártani. A fonó­ gép horgaira akasztják a kész fonalak végeit és a fonógép sodrásával azokat össze­ eresztik. A z üsszeeresztéshez bolhavezetőt (le r) használnak. A zsinórok összeereszlésével jön létre a kötél. A kötelet mindig négy szál zsinórból sodorják össze, sőt, a kö­ tél közepére bélnek egy szál fonalat is eresztenek. A zsinórszálak kötéllé való összeeresztését szálazásnak mondják. E művelet eszköze a szálazögép, más néven sír.

73

A szálazó gépen is horgok vannak, amelyekre egy-egy hengeres forgó horgot, ún. klídert akasztanak. Az utóbbihoz kötik a zsinórvégeket és a zsinórozáshoz hasonlóan történik meg a kötél összeeresztése. Meg kell még említeni azt is, hogy mind a zsinór, mind a kötél feszesen tartásához használnak még egy hengeres állványt, melyet hengerállványnak., zsinórozó állványnak, hengerstangnak, vagy síancrlinak neveznek. A kötelet tulajdonképpen nem a műhelyben, hanem az udvarban vagy az utcán készítették. Télen, a műhelyben csak rövidebb kötelek készülhettek. A műhelyre még­ is szükség volt, mert itt tartották a különböző fonógépeket, hengerállványokat és a kisebb szerszámokat. A kötélverők legfontosabb készítményei a következők: zsinórból készül a borjú­ kötőfék (kétfonalas), a kiscsikókötőfék (nég.yfonalas), a lókótöfék (négyfonalas). Ugyancsak zsinórból készülnek a díszes, négysoros vagy hatsoros fűzött kötőfékek. Említettük, hogy a kötél mindig négyszálú zsinórból készül, a zsinór azonban lehet két-, három- vagy négyfonalas. A kötél vastagsága tehát attól függ, hogy a zsinór hány szálú és milyen vastag fonalból eresztik össze. A lóistráng („kastily”) és az ököristráng négyszálas zsinórból, a tehénistráng és a panyvás kötél háromszálas zsi­ nórból készül. A hatöles rudaló kötelet és a hordókötelet már vastag, háromszálas zsinórból gyártják, béllel. A kötelet ölre és sukkra mérték, a sukk az öl egyhatod ré­ sze. A z ügyesebb kötélverők halászhálókat, futballkapuhálókat, vontatóköteleket, szántógyeplőket és ruhaszárító-köteleket is készítettek. A kötélverők vásározni nem jártak, kivéve, ha a vásárt a saját városukban, vagy valamelyik közeli településen tartották. Viszont a heti piacokon mindig ott voltak a kötelesek. A z árusításhoz állványt állítottak fel, amelyen sorba rakták a kötélárukat. Természetesen a cégtábla sem hiányozhatott, a kötéláru minőségét a mester neve fémjelezte. *

*

*

Ma már a vásárok, heti piacok sem az igaziak! Csendesedett az eladók-vevők színes forgataga, s halkabb lett a vásári zsibongós. Eltávoztak mar azok a mesterek, akik a pult mögül árusítgatták a maguk gyártotta portékáikat, a szebbnél szebb tár­ gyaikat. A kihalt mesterségek fennmaradt tárgyait, a nép régi életmódjának e doku­ mentumait a magyar népművészet megbecsült emlékei között tartjuk nyilván.

74

JEGYZETEK 1. A m agyarországi céhes kézm űipar forrásanyagának katasztere 1—2. Bp., 1076. 2. K ovách Géza—B in der P á l: A céhes élet E rdélyben. Bukarest, 1981. 27. 3. Kiss E m ii: N yírb á to ri céhek életéből. (B áth ori István M úzeum Füzetei.) 3p., 1956. 3. 4. Céhkataszter i. m. 2. kötet 313., 320.: E perjessy G éza: M ezővárosi és falusi céhek az A lfö ld é n és a Dunántúlon (1686—1848). Bp., 1967. 246. 5. Szabolcs várm egye m on ográfiája. S zc rk .: B orovszky Samu. Bp., 1900. 326, 6. Szabó G ábor: A szentm ih ályi szűr. K ézirat. J A M N A 728. (Szabó Gábor gimn. tanuló 1941-ben készült pályam unkája.) 7. A z 1976. é v i n yíregyh ázi összeírásban kalapost még nem találu nk! L .: Á cs Z oltá n : Adatok a n yíregyh ázi céhek történetéhez. = Acta A . Paed. N y. T óm 9/B. N yíregyh á za , 1982. 28, 8. Jósa András Múzeum történeti gyű jtem ényében szám os kuruckorí, barna nem ezsüveg ta ­ lálható, am elyek 1958-ban, a m egyei llletm én yh íva ial épületének alapozási munkái köztien, egy elfeled ett tem ető m egbolygatásakor kerültek felszínre. 9. Lu b y M argit: A kézi gyapjú kalap készítése. = Ethn. 1951. 115. 10. K ézirat. J A M N A 345—67. 11. Á cs Zoltán : i, m. 28. 12. Pásztor Erzsébet E m ília: N yíregyh á za kézműipara. K özi. D T IT E F I. Debrecen, 1943. 17. 13. Dobrossy Is tv á n : Dohányterm esztés a N yírségben . Debrecen, 1978. 6, 14. N yá rád y M ih á ly: Pipakészségek Szabolcs m egyében. - JAM É vk. II. 1959. 15. N yá rád y M ih á ly: i. m. 114. 16. Szabolcs várm egye . . . i. m. 319. 17. M agyar Statisztikai K özlem én yek. 1905. 696.; 1914. 514. 18. pásztor Erzsébet E m ília: i. m. 20. 19. Ács Zoltán : i. m. 28. 20. Ács Zoltán : i. m. 52. 21. Pásztor Erzsébet E m ília: i. m, 17.

75

p |g ||~ g

A pipás mesterség kelléke: a hurkatöltő gép

Munkában a kötclverők

FELHÖSNÉ CSISZÁR SAROLTA:

Takácsmesterség és népi szövés a Felső-Tisza-vidéken A ruházat zömének alapanyaga mérhető időn belül a szőttes volt vizsgálódásunk területén, a Felső-Tisza-vidéken. A szőttes alapanyagának általában a kendert hasz­ nálták, igazolja ezt egy 1582-ből való adat is. A munkácsi uralomhoz tartozó Rákos jobbágyai ekkor az uradalom számára a következő adóval tartoztak: „minden egész házhely után györg.yi és mihálynapi adóul fizetett a jobbágy 1 írt-ot, karácsonykor minden egész helyes adott 12-fő kötet-kendert. 'i A 19 sz. közepére országosan szinte kizárólagosan a takácsokkal szövetik vásznai­ kat még a parasztok is, a házi fonásnak és szövésnek az emléke is elhomályosult. Területünkön viszont ennek az emléke még ma is elevenen él. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a rossz közlekedési viszonyok, az utak rossz minősége Bereget megközelílhctetlenné tették, és emiatt nem kapcsolódott be a múlt század közepén megindult országos kereskedelem vérkeringésébe. Az ország belseje vasúton mindössze két vonalon volt megközelíthető. A z egyik a Csap—Beregszász—Királyháza—Szatmárnémeti—Debrecen, a másik a Nyíregyháza—• Csap—Munkács vasútvonal volt, amelyeket elég későn, csak 1871—1884. évekre épí­ tettek ki teljesen. A helyi érdekű vasútvonalak pedig csak századunk tízes éveiben kapcsolódtak a fő vasúthálózatba. A z ezt megelőző időben a közlekedés és a kereske­ delem így többnyire szekérrel, elsősorban ökörszekérrel bonyolódott le a íöldutakon, ill. az egyetlen, még az 1760-as években megépített, Namény—Beregszász kezdetleges, íossz minőségű kövesúton. Ilyen természeti adottságok mellett a Felső-Tisza- vidék népe évezredes hagyo­ mányokat őrzött meg, amelyben az életmód évszázadokon keresztül alig változott. Megmaradt a falvak, települések hagyományos szerkezete és a családokon belül a hagyományos munkamegosztás, ahol a férfiak feladata a család kenyeréről való gon­ doskodás, a nők feladata a család ruházatáról, a háztartás és a gazdálkodás vászon­ neműiről való gondoskodás volt. Az ezzel való foglalkozás a területen minden társa­ dalmi rétegre jellemző volt és ezt a többi mesterségekkel együtt háziiparszerűen űz­ ték. Lehoezky Tivadar Beregvármegye monográfusa erről 1882-ben a következőket jegyzi fel: „A vidék népe a körülményekhez képest ősi időktől fogva foglalkozik a különböző termények házi iparszerű feldolgozásával,.......szükségleteik nagyobb ré­ szét magok állítják elő. Ilyen a vászon, mely leginkább kenderből, a felvidéken úgy mint a síkföldön, szövetik, jóllehet, hogy a gyárilag készült gyolcs mindinkább ki­ szorítja a házi durva vásznat a forgalomból. Rákos táján kék és veres sávolyos abro­ szok és keszkenők s törlők szövetnek, s a munkácsi és beregszászi heti és országos vásárokon sok házi vásznat lehet venni, melyet a gazdasszonyok télen át szőnek” ^ A vászonkészítés minden család életéhez hozzátartozott. A különböző dí.jievelekben, bér- és konvcnciólevelekben kivétel nélkül minden alkalmazottnál természetes

77

a kenderföld biztosítása. A X V III. sz.-i lelkészi és rektori díjlevelekbm a naturálék mellett minden esetben találkozunk a kenderfolddel. 1705 kórül Fehérgyarmaton a lelkészi javadalomhoz tartozott pl. „Egy kenderföld Zsarolyán felé. Batizi Márton is adott a Pál Kovács Mihályné földe mellett 1 földet az ekkla számára, örökké, a kis mezőn. Ismét kenderföld a Péterkottyában, a fülpösi útra jő ki.” 3 Kisarban a papnak és a tanítónak is járt kenderíöld, pl. „A papnak vagyon 9 gyümölcsöskert is zálogos 8 írtban. Vagyon kenderföld is. A tanítónak tengeri és kenderföld 2 fordulón két vékás.” 4 A kenderföldnek állandó helye volt és ugyanúgy fogalomnak számított, mint maga a kenyér vagy a búza. Ezek a falu közvetlen közelében voltak. Méretükre nézve csak annyit lehet megállapítani, hogy akkora földterület, amelybe egy vagy két véka ken­ dermagot lehet elvetni. Annyi, amennyit egy asszony egy télen fel tud dolgozni, azaz meg bír fonni. Ezért gyakori, hogy a díjlevelek nem is tüntetik fel a kenderföld nagy­ ságát, mivel az magától crthetődően egy egységnyi. Egyes földek meghatározásánál sokszor nevezik meg szomszédként valakinek a kenderföldjét, és ezek az elnevezések határnévként sok helyen máig is megvannak. Ott találjuk a kenderföldet az uradalmak minden alkalmazottjánál is. Kenderföld járt a béresnek, kocsisnak, uradalmi hajdúnak, szakácsnak, a mesterembernek éppúgy, mint a kerülőnek, béres gazdának, tiszttartónak, vagy a korcsmabérlőnek. Eördögh Dániel kopócsapáti földbirtokos éves konvencióra fogadta fel az alkalmazot­ takat. Gazdasági feljegyzéseiben nyomon követhető, hogy a szerződéseket, a konvenciós leveleket évről évre megújították és évről évre visszatérően találkozunk a más egyéb járandóságok között a kenderfölddel is. A földbirtokos a munka fejében a táp­ lálékról és a ruházatról egyaránt köteles volt gondoskodni. Igen magas konvencióra fogadta meg 1819 április 14-én Tóth Istvánt udvari gazdának, akinek a fizetése volt: hat köböl rozs, 1 köböl búza, egy köböl főzelék, 20 font só, egy süldő, 1 köböl vetés tengeri, kenderföld, kendermag két véka. Hasonlóan magas fizetésre fogadta meg is­ pánnak 1818-ban Szabó Andrást, akinek a konvencióját ötödször újította meg és a más egyéb járandóságok mellett járt neki „kenderföid két véka magra” .3 Gyakori a konvenciósoknál, hogy kendermagról is maga a birtokos gondoskodott. Egyébként mindenki magát látta el kendermaggal. Ezt nem termesztették külön, ha­ nem a kenderföld szélén körben hagytak meg egy vagy két sor magvas kendert, és ennek a terméséből biztosították a következő évi kendervetést. Területünkön a fonás és szövés mindig az asszonyok feladata volt, de volt egy asszonyi réteg, amely ezt a munkát a hagyományos munkamegosztásban hivatásszerű­ en végezte. Ezt erősítik meg a díjlevelek. Ila egy asszony özvegyen maradt, a gazda­ ságot már nem tudta továbbvinni, a fizetéseket már nem a gazdák számára meg­ szabott terménnyel, hanem vászonnal vagy fonallal teljesítette. A dijievelekben ami­ kor a fizetnivalókat kategóriákra bontva megállapítják, külön rétegként szerepelnek a „guzslyos özvegyek” . Ezek olyan özvegyasszonyok, akiknek külön gazdaságuk nincs, „más hátán laknak". Ügy tartják számon őket, akiknek a mesterségük a fonás és szövés. Nagyarban pl. 1705 körül a lelkészi és tanítói fizetés a következőkből állott: „1. Minden gazdaember 4 kereszt búzát ad 16 kévéjével, melynek egyike a scholamesteré. 2. Akinek semmi vetése nincs, 6 véka búzát ad, melynek ketteje a mesteré. 3. Minden gazda garaspénzül 5 polt. ad, ketteje a mesteré. 4. Az olyan özvegy aszszon.y, aki telket bír, füstöt bocsát, két kereszt búzát fizet, melyből 1/2 a mesteré. Ha vetése nincs: 3 véka búzát, melyből 1 az o. mestferéj. 8. Guzsaly után élő özvegy aszszonyoknak adnak 3 sing vásznat 1 3 a mesteré” 3 Mándokon „az özvegy asszonyok 3 sing vásznat7 adnak, Kisarban a „guzsalyos özvegyek 3 sing vászonnal” 8 fizetnek,

78

Kisnaményban a zsellérek adnak 1 2 bért, a guzsalyosok 5 sing vásznat".1* Tehát a falusi tisztségviselők, a papok és tanítók háztartásaik szükséges textilmennyiségét ez a „guzsalyos” réteg biztositota, akik falvankcnt változóan 3—5 sing vászonnal adóztak. A területen városi takácscéh nem volt. A z egészen nagy birtokok, a Károlyi-, vagy a Munkácsi-uradalom, amelyekhez a terület jelentős része tartozott, a területen kívül eső céhes iparra és jórészt a falusi háziiparra támaszkodtak. Többször írták össze az egyes uradalmak mesterembereit, de a felsorolásokból sorozatosan hiányoznak azok a mesterségek, így a takácsmesterség is, amelyeket a helybeli parasztlakosság magas szinten művelt és amely mesterségekhez aztán nem fogadtak külön képzett mester­ embereket. A munkácsi uradalom területén pl. Lorántffy Zsuzsanna idejében összesen: „1 vendégfogadós, 4 mészáros, 2 korcsmáros, 2 szeszgyáros, 1 porlörő, 22 halász, 17 ko­ vács, 7 kőműves, 1 fűrészmalommester, 9 fazekas, 23 cserépcsináló, 3 téglavető, 6 kő­ vágó, 19 ács és molnár, 5 asztalos, 2 kerékgyártó, 16 bodnár, 5 szabó, 6 szűcs, 2 szíj­ gyártó, 8 lakatos, 1 szénégető mester, 2 tányércsináló, 2 teknővájó, 2 rostakötő, sat. találtatott, s azon kívül a falusi lakosok közül sokan foglalkoztak kádári, kerékgyár­ tói, esztergályosi s más hasonló kézműiparral, aminthogy ők magok készítették nem­ csak öltönyeiket, szőttek és fontak vásznat, zsűrt, darócot, fürtös gubára való szöve­ tet, hanem egyéb házi szükségleteiket is."10 Az első adataink a takácsmestcrséggel kapcsolatosan 1768- bol valók, amikor a német betelepítések után a munkácsi uradalomhoz tartozó Bartháza jobbágyközség­ ben 8 lakácsot írtak össze.11 Nem véletlen az, hogy éppen Bartházára telepítettek takácsokat, mert korábban a XVI. sz.-ban a Bartházától néhány km-re lévő rákosi jobbágyok külön szolgáltatásként kenderrel is adóztak az uradalom számára. Tehát itt a kender termesztésének és feldolgozásának régi hagyományai voltak. A Barthá­ zára betelepített takácsok az uradalomhoz tartoztak. Nincsen adatunk arra, hogy különleges kiváltsággal rendelkeztek volna. A munkájukat valószínűleg mint jobbá­ gyok végezték, mert még a munkácsi vasgyárnál is „részint behívott morvák, részint ide való jobbágyok voltak, akik felváltva hat-hat óráig dolgoztak, mely munkasza­ kért minden bányász négy garassal díjazlatott.” 12 Ez a takácscsoport az Itt talált hagyományokra és igényekre támaszkodva, hatás­ sal volt a népi textilkészítésre. Ahogy Lehoczky is feljegyzi, a közeli Rákoson az asszonyok piacra is készítettek szőtteseket. Nevezetes volt a kezüktől kikerült mintás szövésű sáhos, vagy sáhol.yos kenderszöttes, amelyeket a beregszászi és más piacokon értékesítettek. Valószínű, hogy ezek a nevezetes szőttesek a kétféle technika és motí­ vumkincs kölcsönhatásának eredményeként jöttek létre, amelyet nemcsak a takácsok tanultak meg, hanem az itteni parasztlakosság is. Tudományuk a kapcsolatok révén továbbgyűrűzött a közeli falvakba, így Bótrágyra, Bátyúba, és a szintén nagyon közeli, négy-öt km-re fekvő Lányára. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a legutóbbi időben is éppen Lónyán és a legközelebbi községekben találjuk a legdíszesebb min­ tás alapanyagú szövéseket. A z állandó érintkezéssel és az állandó kapcsolatokkal ter­ mészetesen ez az egész területen elterjedt. Sajnos anyag hiányában ma már nem lehet kimutatni, hogy a szövött anyagok mintázata közül melyik származott íg.y a bartházi telepes takácsoktól, és melyek azok, amelyeket a takácsok lestek el az itteni parasztasszonyok munkáiból. Mindenesetre a XX. sz.-ban nevezetessé lett beregi textilmunkák X V III—X IX . sz.-i vizsgálatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bartházi német telepes jobbágylakácsok hatását, amely láthatólag a távolról hozott mintás alapanyag szövésében, annak technikájá­ ban jelentkezik.

79

A takácsok a helyben beszerezhető alapanyaggal, a kenderfonallal dolgoztak, így nehéz megállapítani, hogy a X V III. sz. végétől meglévő egyházi leltárakban szereplő sok sáhos abrosz kinek a munkája. Mégis azt kell mondanunk, hogy általánosan a helybeli asszonyok szövéséről van szó. Ezt az mutatja, hogy néhány darabnál feltün­ tetik, hogy takácsmunkával készítették. Ezt a megjegyzést találjuk a jandi rcf. egyház 1764-ben készült leltárában is, mely szerint az egyéb egyházi készletek után ez kö­ vetkezik: „Abrosz három, keltei sáhos, harmadik négy nyüstös, kék pamuttal igen tarkásan van megszőve Takáts mesterséggel."13 A leltárakban a sáhos abroszok egész sorával találkozunk. Itt-ott feltüntetik az ajándékozó nevét, vagy esetleg a tárgy más, különleges ismertetőjegyét. Pl. 1805-ben Tákoson az egyházi készletek összeírásakor a következő textíliákat találták: „Egy sáhos abrosz, melyet offerált néhai nemzetes Buday -Jánosné Ignétzi Judit Asszony anno 1732. Egy fejér sávos abrosz ugyan az Űr asztalára, melyet offerált Kis Barát András 1770. Egy sáhos selyem abrosz forma nagy kendő, a két régin arany tsipkével, melynek egyik szélén kivarrva ez olvastatik: T Buday Istvánná T Janka Borbála ajándéka 1805."n A gergelyi ref. egyház leltárában pl. a következőket találjuk 1844ben: „Fiié Mihály és neje Iluszti Rebeka a gergelyi ref. egyház úrasztalára egy veres csíkos nagy abroszt ajándékozott."15 Ugornyán szintén 1844-ben: „Dúl Gábor és neje Illés Ágnes az ugornyai ref. egyház úrasztalára egy veres csíkos sáhos abroszt aján­ dékozott.” 13 A sáhos megjelölésen mindenkor a színtelen, fehér alapanyag két vagy több nyüsttel történő mintázatát értjük. A z utóbbinál feltüntetett „veres csíkos sáhos ab­ rosz” minden bizonnyal paraszti munka lehet, mivel a parasztasszonyok által készí­ tett sáhos munkáknál általában a tárgy (pl. abrosz) két végén, vagy esetleg körben is 5— 10 cm széles parasztját szőnek, amit utólag színes pamuttal, legtöbbször kereszt­ öltéssel hímeznek ki. Általában törekszenek az egységes felület valamilyen módon történő megbontására. Tiszta fehér sáhos munkákkal csak nagyon ritkán találkozunk a paraszti háztartásokban. Ezzel a technikával általában az ünnepélyesebb alkalmakra szánt tárgyakat ké­ szítettek, amelyek gyakran nemzedékről nemzedékre öröklődtek, pl. abroszok, dísz­ törülközők, komakendők, gyászabroszok, tükörre való gyászkendők, hosszú vőfély­ kendők. A legutóbbi időben az 1930-as és 50-es években újabb divalú garnitúrákat is készítettek így. Ehhez általában tartozott egy nagyobb méretű abrosz, egy vagy kél kisebb terítő és általában négy vagy hat szalvéta. A legismertebb minták: tökmagos, biliznás, román kockás, rostás kockás, drótos, szilvamagos, sommagos, vastag kockás, kávés stb.) lásd a fényképmellékleten 1-től 9-ig). A Tisza menti falvak parasztasszonyai szőtteseiket nem vitték vásárra, de gyak­ ran vásárolták fel anyagaikat az uradalmak, a zsidó kereskedők, vagy a faluról falura járó hátaló edényesek. A z itt élő nagyobb birtokosok is a teljes önellátásra voltak berendezkedve. Az uradalom gazdálkodásához szükséges vászonmennyiséget igyekeztek helyben előállí­ tani. Ezt segítette elő a Mária Terézia utasítására 1766-ban kiadott beregmegyei Ur­ bárium, amely igy szól: „§. IV. A Kenderből és lenből, vagy kilenczedet ki adni, vagy a helyett Uraságnak Kenderéből vagy Lenéből, egy egész helyes Jobbágy hat íuntra való íonyásl tenni tartozzék, a mint hogy erre a fél fertályos, úgy nyolezad helyes Jobbágy is a reá esendő szám szerént kötcleztetik.” !? A birtokosok a taxásoknál külön eg.yességgel szabályozták azoknak a taxáját, akik fonással tartoztak a földesúrnak. Eürdögh Dániel kopócsapati földbirtokos is külön szerződésben rögzítette a különböző falvakban lévő taxás házak bérbeadásánál

80

a fonás kötelezettségét. Ez szinte minden ház bérbeadásánál szerepel, így a sok ha­ sonló megállapodás közül csak egyet emelünk ki mintául: „Anno 1797. die 24. Ápr. a Kerecsenyi Jó András Telke felét utána való szántó és kaszálló fölgyeivel ki véve kél darabot, melyeket Polyik Andrásnak adtam, bocsájtottam állal Fintor Andrásnak, fog érette esztendőnként fizetni hét Váltóforintot, Szolgálni négy hetet, két darabra való szöszt megfonni, az épületeimre jó gondot viselni lesz köteles.” !3 Eördögh Dániel a fonalmennyiségben nem az Urbáriumhoz, hanem a helyi mértékekhez igazodott. Míg az Urbárium a fonalmennyiséget súlyban állapítja meg, addig ő a hosszmértéket veszi alapul. A „két darab” , ha két rőí'ös motollán csinálták, közepes vászonszélesség mel­ lett (54— CO cm), 8 rőf vászon megszövéséhez volt elegendő. Nemcsak a fonalat biztosították a taxás házak bérlői. A fonal megszövéséhez külön szövőszékkel felszerelt házat tartott fenn, amelybe időnként taxás takácsot fogadott, akinek bérbe adja a házat a szerszámokkal együtt, a hozzá tartozó gyümöl­ csössel. Konvenciót is fizet neki. Ezek fejébe viszont meghatározott mennyiségű vá ­ szon megszövésével tartozott. 1824. április 24-én pl. Makár János takácsot szerződteti, akinek a fizetése és a kötelessége a következő volt: A lakáson és kerten kívül kap 3 köböl rozsot, 2 véka búzát, 1 véka aszalt almát, 1 malacot, tengeriföldet és kender­ földet. A tengeriföld mintegy egyvékás, kb. 300 négyzetöles területű, hasonló nagysá­ gú a kenderföld is. Ezeken a gazda a szántást és vetést is elvégezteti. Ezzel szemben a takács köteles a gazda számára „800 rőf vásznat, vékonyabbat és vastagabbat jól em­ berül megszűni és mérték után igazán beadni.” !0 Eördögh Dániel gazdasági feljegy­ zései mindössze arról tudósítanak bennünket, hogy 1823-ban és 1824-ben fogadott takácsot a felszerelt házba. Arról, hogy az azt megelőző és az utána következő időben kiknek adhatta bérbe, pontosan nem tudjuk, de feltehető, hogy hasonló megállapo­ dással helybeli parasztasszonyok végezték az uradalom számára a takácsmunkát. Elképzelhető, hogy amikor Kelemen Gyula a beregi keresztszernes kézimunkák felfedezője és országosan ismertté tevője A Tisza menti háziipar c. munkájában em­ lítést tesz a területen működő „vándortakácsokról” 20, ezalatt a taxas takácsokat érti. Értesüléseit valószínűleg a vásárosnaményi Lónyay— Tomcsányi családok szóbeli ha­ gyományából merítette. A Beregi Háziipari Szövetség tulajdonképpen ezeknek a „vándortakácsoknak” a helyébe lépett volna, mivel a birtokos Tomcsányi-család lányai számára már ez a Kelemen által vezetett szövetség, annak nőtagjai készítették el a nagy mennyiségű kelengyéhez tartozó textíliát, amelyet már sima vásznon, nem ta~ kácsszövés-technikával, hanem egyszerűen sima parasztvásznon keresztöltéses varrás­ sal készítettek. A vizsgált területről összefoglalva tehát elmondható, hogy a minták szerkesztésmódjának a forrása kettős: Az egyik típusba tartoznak a szabadabban rajzolt, a meg­ határozott rendben ugyan, de szétszórtan jelentkező önálló motívumok, ahol az egy­ séget csak az egész felületen vizsgálhatjuk. Ezeknél kimutatható a X V I—XVJ1. sz.-tól kezdve az úri hímzések hatása. Ilyenek az egyházaknál maradtak fenn, mint úrasztali térítők, abroszok, de ilyenek a családi használatban lévő komakendők és az abroszok nagyrésze is. A másik típus a takácsszövések hatását hordozza. Bár itt nem dolgoztak céhes takácsok, és lakácsmesterséget folytatókkal is csak itt-ott elvétve találkozunk, mégis nagy hatással voltak munkáik, elsősorban technikájuk a háziiparszerű tevékenységre. Az itteni szövő-fonó nép és a betelepített takácsok munkái kölcsönhatásával gazda­ godott a mintás alapanyagszövés, és alakult ki a beregi textildíszítésre ma is jellemző szerkesztésmód: az eddig szétszórt motívumok a takácsszövések kötöttségéhez igazod­ va csíkba rendeződnek (lásd fényképmelléklet 10— 11.).

81

JEG YZ ETEK

1 . Lehoczk y T iva d a r; B eregvárm egye m onográphiája, IIT. k. 674. 2. Lehoczk y T iva d a r: B eregvá rm egye m onográphiája, II. k. 482. 3. Kiss K álm á n : Szatm ári reform , egyh ázm egye története, Kecskem ét, 1878. 4. U o. 553.

5. B eregi M úzeum dokum entumtára. je gyzé s ei 1792—1814. (D. 73. 11.)

Eördögh Dániel

kopócsapáti föld b irtok os gazdasági fe l­

6. N a gya ri re í. egyházi levéltár, lapszám nélkül, 1705 körül. A sing azonos a rö ffe l, karhosszúságnyi, kb. 68 cm. 7. K ef. egyh ázi levéltár, M ándok, külön irat, lapszám nélkül. 8. Kiss K álm á n : Szatm ári reform , egyh ázm egye története, 553. 9. Uo. 559. 10. Leh o czk y T iva d a r: B eregvárm egye m onográphiája, IT. k. 423. 11. Uo. 436. 12. Uo. 449. 13. Jándi ref. egyh áz an yakön yve 1764—1840-ig, lapszám nélkül. 14. T ákosi ref. egyh áz je g y ző k ö n y ve 1820-ig, lapszám nélkül, 15. G ergelyi ref. egyház jegyző k ö n y ve, lapszám nélkül. 16. U gorn yai ref. egyh áz jegyző k ö n y ve, lapszám nélkül. 17. B eregi M úzeum dokum entumtára, B ercgm egyei U rbárium 1766. (D. 73. 1. 3.) 18. B eregi M úzeum dokumentumtára, Eördögh Dániel kopócsapáti földbirtokos gazdasági fe l­ jegyzései. (D. 73. 11.) 19.

Uo.

20. K elem en G yu la; A tiszam enti háziipar. Szatm ár—Ugocsa—B ereg várm egyék monográphiája, B p., 1939. 467.

82

Képes melléklet

Tökmagos terítő. Készült 1920 körül Gulácson. A Beregi Múzeum tulajdona.

Kostás kockás abrosz. Készült 1910 körül llken.

Román kockás terítő. Egyed Gyuláné, Seri Gizella tulajdona. Készült 1950 körül Lónyán.

Drótos kredenctakaró. Készült Tiszaszalkán 1930 körül.

Bilznás abrosz. Egyed Gyuláné, Seri Gizella tulajdona. Készült 1930 körül Lónyán.

Vastag kockás szövéssel készült abrosz Lónyáró! az 1930-as évekből

84

SzilvamaROs cs drótos mintájú abrosz. Készült 1920 körül Gergelyiugornyán.

Sommagos szövéssel készült abrosz. Gulácsról az 1920-as évekből.

Kávés szövésű abrosz Lőnyáról az 1930-as évekből.

85

JkJk

ré»

Gránátalma,s sarokminta X V III, sz-i térítőn

Szedett gránátalmás csíkminta népi textílián

8 ti

FARKAS JÓZSEF:

A szatmári gubáról Életem siheder hajnalán, polgárista kisdiák koromban anyai nagyapám szekér­ színében láttam először ezt az izgatóan érdekes ruhadarabot. Télviz idején a szén egyik oldalából kiálló világháborús szurony nyelén lógott, míg nyáron nagyapám szénbeli fekvőhelyén nyugodott. Gyakran henteregtem rajta a nyári melegben, bizser­ gőén simogató szőrfürtjeit ma is érzem gondolatban. Nagyapám tavasztól őszig vele takaródzott a színben, mivel nem a házban aludt. Télen, ha szekérre ült, magára kanyarintotta, hogy ne fázzon lóhajtás közben. Később a szőlőben lévő kunyhóba ke­ rült, mivel az elszaporodott mezei lopások miatt szőlővel, dinnyével, miegyébbel kint kellett nagyapámnak hálnia. Sokszor aludtam illatos éjszakákon magam is alatta nagyapámmal, Sajó kutyánk társaságában. Majd nagy-nagy idők után azon a hársdikón láttam utoljára, — derékaljként — melyen nagyapám pihent meg örök időkre . .. K i gondolta volna, hogy majdcsak fél évszázad múltán fényes gyermekkorom gubaemlékei ismét eljönnek hozzám vendégségbe, miközben a szálkái múzeum feke­ te, barna fürtös gubáit méricskélem, simogatom, őrizgetve mentegetem a még meg sem született gyermekek, emberek számára ... Mert bármennyire is hihetetlen, még napjainkban is elő-előkerül néhány megviselt darab a szatmári portákról. Hajdani gazdáik ki tudja hol, melyik szatmári temetőben porladoznak ... Szatmár jeles néprajzkutatója, Luby Margit mar 1927-ben azt írta a matolcsi gubáról, hogy „akinek van ő r z i... ma új guba alig készül, maholnap nyoma sem marad” .1 A guba „a legegyszerűbb és legősibb szabású felső ruhánk” 2 eső, hó, szél, der­ mesztő hideg ellen jó védelmet nyújtó felső ruhája „téli kabátja” volt a szabadban mozgó, tevékenykedő parasztságunknak, hasonlóan a bundához, subához, szűrhöz. Mindezektől különbözik viszont készítésmódjában és anyagában is. A bunda gallértalan, ujjatlan, hosszú szőrű juhbőrből összeállított felöltő, általában szőrével kifelé fordítva, szekerező férfiak, ritkábban nők viselik. A suba palástszerű, ujjatlan, bőr­ ruha, juhbőrből készül, majdnem bokáig érő, hímzéssel díszített vasárnapi, vagy ün­ nepi díszruha. Míg a szűr sima posztóból készült, nagy gallérral, gyakorta díszítették, felöltőként szolgált. A guba legalább térdig érő, de akkor volt igazi, ha a csizma szárát tenyérnyire takarta, kétujjas, piros posztóval beszegett nyakú felső ruha, melyet vastag guba­ szövetből, gubapokrócból szabnak ki és varrnak össze. Van sima gubapokróc és van fürtös. A fürtös gubapokrócba szövéskor kilógó gyapjúfürtöket szőnek, a járatlan ember könnyen összetévesztheti a juhbőrből készült bundával. Vállra vetve viselik, de szekéren ülve, lóhajtáskor felülivé is. Ismerünk fehéret, feketét, szürkét, daru­ színűt. A guba olcsóbb volt mint a bunda, meg jobban bírta a használatot is. A bun­ da, ha megázott, hamar tönkrement. A szamosháti szólásmondás szerint a hideget „a szűr szűri, a guba rekeszti, a bunda nem ereszti” .2

87

A guba a hosszú szőrű magyar juh gyapjúból készült. Ezt a juhíajtát a Kárpát­ medencébe a honfoglaló magyarság hozta be. Rendkívül igénytelen ez a pödrött szarvú, ún. hortobágyi racka, és mégis könnyedén bírta őseink vándorlása során a nagy távolságokba való terelést. A Hortobágy „m ellyéki” pásztornótában így dicsérik: „Fogjuk meg hát azt a babost, Azt a legnagyobb kolompost, Kiben megvan hat font faggyú, Jó gubára való gyapjú” .4 A szatmári mesterek a gyapjút régente Máramaroson (Técsőn) az ottani juhos­ gazdáktól, vagy Szatmárnémetiben a vásárokon kereskedőktől párba, (egy pár juhról) vagy súlyra vásárolták. A bárányról lenyírt gyapjút nyírás utón kiterítették, a négy sarkát középig behajtották, mint a túrósbélest, majd a hajtást megismételték, végül a szőrt összekötötték. Aztán a gyapjút folyóvízben — a matolcsiak a régi Szamosban — düröckölae átmosták, szárították és válogatták. Az állaga alapján a taplósabbját bélnek, a torzsásabbját szőrnek, a selymesebbjét felmenőnek szánták. Az így szét­ válogatott gyapjút kézzel megszaggatták, hogy ne legyen csomós. Ezt követte a gyapjú tépése: deszkalapon bőrbe erősített acéldrótíogak segítségével (köröropő) végezték. Ezután a féderesre (ruganyosra) megtépett gyapjúi fonókeréken vagy guzsalyon meg­ fonták. A fonókerék a gubásmester igen fontos szerszáma volt. A eéhpec.sétekbe is gyakorta bevésetik, mint a mesterség szimbólumát, a nyíregyházi céh pecsétjében is szerepel 1838-ban.5 A fonókerék részei: maga a nyolc „küllős” kerék, a négy részből összerótt talp­ pal, az ideggel, az orsóval, az orsótartóval. Ezen a fonalat, a belet úgy fonták, hogy a mester jobb kezével a kereket forgásba hozta, miközben a bal kezében tartott gyapjú­ csomóból lassan eresztette a fonókerék orsójára, az előzőleg már oda rögzített, majd jól kihúzott gyapjút. Amikor az orsó megtelt, levették az orsótartóról. A bél mellett a felmenőt is itt fonták meg. A gubaszövőszéken a bél a keresztszál, a felmenő a hosszanti szál volt. A bél ceruza vastagságú volt, a felmenő annak a fele. Arra kellett ügyelni, hogy a belet és a felmenőt ellentétesen sodorják a fonókeréken, így érték el, hogy a kész guba nem csavarodott el. A vékonyabb fonalat, a felmenőt gombolyagba tekerték, s onnan vetették fel a gubaszékre. A két szál a vastagabb keresztszál és a vékonyabb hosszanti egybeszövése (beverése) a hintaszerűen előre és hátra lendíthető vasbordával adta a ritkás gubavásznat. Szövés közben dolgozták bele a torzsás gyap­ júból csípett fürtöket, méghozzá úgy, hogy a váll- és a mellrészeken, a hátnál sűrűb­ ben kerüljenek a szövedékbe a fürtök. A fürtök adták kívül a guöavászon szőrit, míg belül sima, posztós maradt. Amikor egy lovasszekérre, vagy szánkára való leszőtt gubavászon (20— 30 gubára való) egybekerült, a mesterek egymást összevárták, majd együtt elindultak a Túr felső folyása mellett lévő Avasfelsőfaluba (ma: Negresti-Oas), ahol a matolcsiaknak pénzükért vásárolt bércük, erdejük, csűrjük, kallómalmuk, felszerelésük volt. A bir­ tokon kallósgazdát tartottak, akinek kötelessége volt a lovaknak szénáról, istállóról, a mestereknek fűtött helyiségről, kádakról stb. gondoskodnia. Itt a Túr ősi medre köves és „zuhatagos” , ebből a zübörgő anyamederből, a meder oldalába épített tiltó­ deszka segítségével eresztették a vizet a kallópatakba, ahol a gubavászon számára előkészített kádak állottak. A kallókádak kétcolos (kb. 5 cm) vastagságú bükkfadon­ gákból készültek. A dongák úgy voltak összefogatva „íicfa ” -gúzzsal, hogy köztük 1— 2 ujjnyi nyílás volt hagyva, hogy a kádba ömlő víz szabadon távozhasson. A ká­ dak feneke szűk volt, a teteje pedig kiöblösüdött. Lényegében a ma is használatos

88

szatmári hagyományos cefréskádakhoz hasonlítottak. A kádakat a mederbe beágyaz­ lak, kövekkel körbe rakták, hogy a víz ne tudja elsodorni. Egy-cgy kádba nagy víznél 7—8, sekély víznél 5—ö guba kallódott egyszerre. A kádra a vizet oldalról kellett ereszteni, ekkor forgatta a benne lévő gubát, ha középen kapta a kad a vizet, a gubák lenyomódtak s nem dolgozódott, „forrasztodott" össze a ritkára szőtt gubavászon. A víz ahogy forgatta a gubavásznat a kádban, egyre sűrűbb lett az addig ritkás anyag. Amikor a mester elég tövesnek találta, ogy horog segítségével kiemelte a kádból és szárítani kezdte. Félnedvesen kifésülték a fürtös oldalt, majd újra kádakba rakták, hogy a víz a szétfésült szálakat összehordja fürtökké, majd újra szárították. A rakott és fésült gubához a gyapjút mosás után festették. Öntöttvas üstben katlanon vizet forraltak. A forró vízbe fiatal égerfa héját tették, s addig főzték, amíg a víz fekete színű lett. Főzés közben gálickövet tettek bele úgy másfél evőkanálnyit. A guba vagy a gubavászon akkor lett egyenletes színű, ha kétszer-háromszor megismételték a mű­ veletet. A festékes üstben másfél óráig tartották a gubákat, miközben forgatták, né­ zegették. A megkallott, félszáraz gubavászonnal hazaszekereztek a matolcsá gubások, ott­ hon kiteregették még egyszer száradni, majd véglegesen előkészítették a szabáshoz, jobban mondva vágáshoz, mivel az összekallott gubapokrócot semmiféle olló nem fogta. A guba régmúltjára mutat szabásrendje is. A fekvő téglalap alakú gubavászon­ ból három vágással alakították ki. A két oidalvágásból az ujjakat, a középsőből a nyakkivágást. Majd összevarrták a nyakkivágást, huroköltéssel dolgozták el, majd a vásárra vagy megrendelésre készülteket piros posztóval gallérozták. A fehérgyarmati, csengeri, szálkái vásárok népe leginkább a daruszínű (szürke) vagy barna gubát, míg a nyíri ember a fekete gubát kedvelte. A fekete volt a nehe­ zebb, a szálkái múzeumban lévők mind nyolc kiló körüliek, a könnyebb, szegő nélkü­ li barna gubák hat kilósak. A GUBA ÉLETE Pulya koromban Ecscdben mindenkinek gubája volt — emlékezik adatközlőm13 — a nőknek olyan kis fehér félannyi mint a férfiaknak, de a szőre egyforma hosszú volt mindegyiknek. A férfiak leginkább a fekete színűt kedvelték. Ezt a gubát, amit a ta­ nár úr megvett most tüllem, Nagykárolyba csinálták, ott vöt gubacsináló, oda men­ tem el hozzá, oszt ott vállaltattam fel. Abban az időben lehetett váltóba is csináltatni a gubát, de ez drágább vöt, mint a vásárban árult. Egy tehen árát adtam érte vagy hetven esztendővel ezelőtt. Károlyba jártunk hetiün a hetipiacra meg a nagyvásárok­ ra szekérrel, oda hordtuk a kolompárt., tengerit, káposztát, miegyebet eladni, merthát az eresztés után (a láp lecsapolása!) a födele ontollák a terményeket. Vásár után ház­ építéshez téglát, cserepet vettünk, oszt hoztuk haza, ha mán a családnak nem kellett, eladtuk másoknak. Ügyi ez a guba akkor divat vót, meg hidegek vótak, őszi ezt vettük fel mikor a mezőre mentünk, vagy más faluba náddal, hallal, csíkkal. A z öregek az én pulyakoromban a templomba is ebbe jártak, nők, férfiak egyaránt. A gubásnak a nevére mán nem emlékszem, csak arra, hogy a piacon vót egy nagy bódé oszt ott árulta a kész gubákat, ott vette fel a rendelést. Abba a szénbe, mert úgy mondták a bódénak, három gubás is árult, ha javítani való vót valakinek a gubáján, ügyi oda beadta, ak­ kor elvitte a lakására és más héten mán készen ki is adta. A gubások meilett vót a csizmaszén, ahun a rudakra sorba felaggatott csizmákat árulták. A gubák is sorjába vótak, csak a nőké, a fehérek, külön a férfiakétól.

89

Az ócska gubát ha vittük javítani, mert a mezőre abba jártunk, ilyenkor a gubás házához is elmentünk, oszt elnéztük ahogy csinálta azokat. Ha mán estézm mentünk, a háznál lévő ünneplő gubát, vagyis a csináltáloltat vettük fel, ahol ján.yok vótak oda gyűltünk öten-haton. Télen amikor engedte az idő, hordtuk a trágyát a kinti Eődekre, ilyenkor mindig gubába vótunk. A ganédombnál megraktuk a szekeret vagy a szánkat, majd eléfogtuk a lovakat, felvettük a gubát, oszt úgy ültünk fel. Amikor kiértünk, a gubát a lovakra terítettük, a ganét lehánytuk, oszt fordultunk haza. Mindenkinek vót gubája aki csak tudott venni magának, a házkörüli munka során nem használták a gubát, mivel dógozni körülményes vót benne. Az ecsedi vásáron is árultak gubát, főleg a matolcsi gubások, meg a debreceniek, de ezt leginkább a homokfődiek vették, ezek a gubák is feketék, meg kis fehérek voltak. Ügy vótak kiakasztva az ecsedi vásárban, mint ma a nagykabát, vagy a kiskabát. A fehér csak kötésig ért a nőknek. Leginkább ak­ kor szerettem a gubát, ha Urába mentem apámmal, merthogy ott vet egy kis födünk, meg házunk is. Oda jártunk lúval, szekérrel, télen szánkával gazdálkodni, a guba nyáron sem hiányzott a szekerderekbul, mert ha jött az eső, alábújtunk többen is, nem ázott keresztül, ha tömören vót szűve, meg jól ki vót csapva. A z eső után szá­ rítani sem kellett, megszáradt az egy hapra, megszokta mán a bárányon amikor még azt melegítette. Id. Széles K ároly7 így emlékszik a matolcsi gubára: A régi időben mindenkinek volt gubája, nagyapámnak is. A legtöbbje fehér színű volt, fehér gyapjúból csinálták. Gubacéh volt itt Matolcson, gyártották itt a gubát. Magam is ismertem ilyen guba­ gyártót, de munkájukat már nem láttam. Emlékszem, de hogy pontosan mikor lett vége, már nem tudom. Gubaszövőszék volt itt a családban, a bátyámnak is, de azon gubát már nem gyártottunk, csak lópokrócot. A bátyám nem mester volt, csak fenn­ tartotta a gubaszövőt, pokrócszövésre. Csináltak itt, fekete gubát is, de itt inkább ezt a fehér hosszú fürtös gubákat csinálták jobban. Nagyszerű dolog volt az, télidőben jó volt, ahol betakarta vele biztos volt, hogy nem fázott. A barna színű gubát is csinálták a matolcsiak, de ezt leginkább a cselédemberek vették, mivel ez nem piszkolódott úgy mint a fehér, meg nem akadt úgy bele a gezemice, mivel ez nem fürtös volt, csak sima, meg olyan is volt amék ki sem volt fésül­ ve, mert kívül szőri sem volt. Jobbára mezőnjárók kedvelték, de már így falu v i­ szonylatban, a gazdaember csak fehér gubát viselt itt Matolcson. Én gubát utoljára Lábas mamán, meg Illyés mamán láttam, az első világháború alatt, abba jártak télen templomba. Utána aztán már megszűnt, bejött, a kabát, meg ilyesmi. A gubák mikor elkoptak, hát csak rongyolódik az is, legtöbbször lúpokrócot szőt­ tünk belőle. Széttéptük, a gyapjút újra körömpöltük, majd megfőniük fonókereken, abból volt a jó meleg gyapjú lópokróc. Ide lettek aztán a gubák, azért nem találni ma már hírmondónak se Matolcson. Majdnem telekszomszédja Széles Károlynak B. Balogh Bálint.8 A maga nagyapja gubás mester volt — kérdezem, ahogy bekapcsolom magnetofonomat. Igen, válaszolja büszkén — még a bárónő, Luby Margit — le is fényképezte itt a házban. Itt Matol­ cson miután nagyapám meghalt nem csinálták a gubát — bizonygatja. Arra emlék­ szem, hogy gyakorta mesélte, hogy kallózni három lóval jártak, mivel sok volt a farkas a hegyek táján. Ha jöttek a szekér vagy szánka után — a lógóst elengedték, az ordasok meg üldözőbe vették — addig ők elhaladtak, de a csengőszó után a lógós mindig visszatalált hozzájuk. Hogy hová jártak kallózni már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy onnan ide járt hozzánk Janó bácsi a bordacsináló. Egy-egy zsák bordát hozott nagyapámnak, aki azt a háztól eladogatta, amikor ment kallózni, vitte neki az árát, mivel ott aludt Janó bácsinál, az meg ha jött, minálunk. Janó bácsi

90

olyan román—ruszin féle ember volt, nagyapámmal nagy komasagban voltak. Maga látott gubát mint gyermek? — szegezem neki a kérdést. Hát hogyne láttam vóna, még nagyanyáméit abba jöttek beszélgetni abban az időben. Fújt a szél, jó volt. Olyan volt mint a juhászoknak a szűrjük, csak szőrös vót, a szőrit a szél fújta, olyan hosszú vöt. A teteje szűk vót, itt összekötötték madzaggal és a hátukra vették. Balogh nagy­ apámnak is vót, meg nagyanyámnak is. Mind a kettő fejér vót. A faluban nem is emlékszem, hogy más színűt; láttam vóna. Nagyanyámnak két testvére vót, Linka néni meg Flóri néni, azoknak is vót, meg nagyapám testvérének is. Mind ide jártak estéz­ ni, fehér gubába. Beszélgetés közben mindnek a nyaka közé vót téve a guba, — merthát a tüzelő szűkösen vót akkoriban. Guba nélkül a mezőre, kapálni sem mentek. Nem ázott át, mikor jött a felleg fordították kifele, hogy a száián a víz folyjon le­ fele. Ha nagyon meleg vót, szőrivel befele fordították, akkor hűtött. A gubát mindig őszi dolog után csinálták a faluba, mivel l'ődjc vót a gubásoknak is nyárba gazdál­ kodni kellett. Balogh Imre9 nagy időket látott és megélt, az utolsó gubaszékkel rendelkező em­ ber ma Matolcson. Hosszasan faggatom az ősi, végigtornácos ház pádimentumos szo­ bájában. Ülünk a sok jó napot látott, hatalmas tölgyfaasztalnál, s felsoroljuk egy­ másnak az elmúlt harminc-negyven esztendő örömét-keservét. Van mire emlékez­ nünk, hisz a szálkái Bojtiak révén majdcsak rokonságban is vagyunk. Felesége Kocsordról való, ahol magam is tanítottam, így a kezdeti, szakadozó beszédfonál las­ san folyamatosan tekeredik magnetofonom szalagjára, mint a simán forgó gubafonó­ kerék orsójára a mesteri marokból eresztett fo n á l... Kutyabőrüs, pecsétes, nemes tartású, betegen és életfáradtan is szép fejű és arcú ember ül előttem. Életét bizony gáládul megkeserítették, de a gubásság kellé­ keit mégsem tüzelte el riadt élethelyzetében, hanem megtartotta mementóként. Nem is adná csak 50 000 forintért, mintha elporladt, széthordott vagyonát is hozzászámí­ taná a vételárhoz. így hát csak a szó és a tárgyakat rögzítő fotó marad számomra ... Ide jegyzem beszélgetésünket. — Maga hánybeli? — kérdezem rátekintve. — Kilencbeli — feleli. — A gyermekkorában csinálták még a gubát? — faggatom tovább.

maga

„Nem gyártottak már akkor. A kilencszázas években már nem gyártották. Hát nem annyiból megy az. Elmentek Técsőre, Técsőn megvásárolták a gyapjút, a he­ gyek közül lehozták a románok. Elhozták haza. Mikor kimosták, megfonták, meg­ szőtték, megvarrták, akkor elvitték Avasfelsőfaluba, ott megkallólták, mert mint a szőrlabdát, úgy kellett azt meggyúrni. Ilyen cövekbül volt a kád és forgott benne a víz, a gubát meg belelökték. Amék guba nem jól volt megszűve, széjjelvittc, az­ tán elvitte a víz. Améket meg összevitte, azt nem lehetett széjjeltépni. A gubához a magyar juh gyapja kellett, nem a birkagyapjú, ez drágább is volt. Ebből posztót csináltak, a románok szűrkankót, szűrnadrágot varrtak. Annyit tudok mondani még, hogy a kalló, ahol kallólták a gubát, ott volt egy kaszáló, mert innen elmentek szekérrel, olt volt istálló, csűr, ház, és a kallóban lakott egy ember. Úgy hívták, hogy kallós gazda. A z mindig ott lakott. Az ledolgozta azt a szénát, hogy legyen a lovaknak mit enni, amikor odamennek. Meg volt egy bérc, ilyen hegy, ami teli volt fával. Onnan gondoskodott tűzrevalórul, hogy legyen. Mert olyankor mentek oda kallózni, amikor már hideg volt, mivel elébb a gubát meg kellett szűni. Úgyhogy a matócsi nép nem a mezőn dolgozott, hanem a gubát szűtte. Mert aki nem volt gubás, az úgy jött ide. A guba Matolcson a múlt században, az eladásra készített fekete volt, de nem festett fekete, hanem juh-fekete, a maga valóságos bogárfekete színiben. Ezt a fe-

01

kete fürtös gubát Svájcnak szállították,, a testőrségnek. Ugyanúgy készült, mint a rendes guba, csak körültekintőbben. Volt még a daruguba, de ez sem festett volt, hanem a szőrt megkeverték feketével. A nőknek olyan gubájuk is volt, amelyiknek nem volt szőri, csak kívül megfűsülték a kívül-belül egyforma szövést, ez a könnyebbik, a dogozó guba volt. Mi már csak pokrócot szőttünk ezen a gubaszéken, gubát már nem, már az apám se szűtt. Esetleg a nagyapám szőhetett fiatal korában. A nagyapám meghalt 1300-ba, én azt nem is ösinertem, de tudom, hogy 15 évig katona volt, ígyhát ka­ tonaideje előtt szőhetett még gubát. A felszerelés ránk maradt, de már apám is, én is csak pokrócot szőttünk rajta. Nemcsak mi, mások is a faluban. A régi gubákat megette a moly, nekem egy darabja maradt csupán. Mikor már elernyedt a guba, szétszedtük és megszőttük gubapokrócnak. Nagyon jó volt ez is, mikor mentünk télbe őrleni, vagy valahova, csak magunkra terítettük. Volt ne­ künk négy gubapokrócunk is. Ez melegebb volt, mint a csepüpokróc. Az idő meg­ ette ezeket is, a darabjai a kutya alá kerültek, vacoknak.” Ha a szatmári gubák napjainkra el is pusztultak, a múzeumokba körűiteket vizsgálni lehet. Tanulmányozásuk számos, eddig tisztázatlan kérdésre feleletet ad­ hat. Annyit mindemképpen meg kell jegyezni Gáborján Alice tanulmánya alapján,111 hogy „a magyar területről háromféle (kiemelés tőlem!) guba ismeretes. A z első kétnyüstös gyapjúszőttes. Bolyhosságát fésülés, bolyhozás útján érik el. Ez a füsiilt gu­ ba. A második variáns szőnyegtéchnikára jellemző beszövött fürtökkel készül, ame­ lyek szőrme benyomását keltik. Ez a rakott guba. A harmadik, amelybe egy éven aluli kisbárány természetesen göndör fürtjeit szövik. Ez a bárányfürtös guba”. A guba alapanyaga, készítése, szabása, használata — a variánsok ellenére — a Kárpát-medencében élő magyarság néprajzi egységét sejteti.

JEGYZETEK: 1. L u b y M argit: A guba készítésm ódja és a gubásmesterség. A M agyar N em zeti Múzeum N é p rajzi Táráinak: Értesítője, az „E U in ograplüa” m elléklete. 1927. 154. 2. N . Bartha K á r o ly : A cserge készítése az u dvarh elyibe gyei B á gy községben. Ethnograpliia, 1932. 22. 3. Csűry B álint:

Szamosháti Szótár. Bp., 1935. I. 334.

4. Eesiedi István : H ortob ágyi pásztor és betyárnóták. Debrecen, l',27. 18. 5. N. Bartha K á ro ly : A debreceni gubacsapó céh. Debrecen, 1939. 32. 6. Sarkadi Bálint, Nagyecsed. Széchenyi u. 13., született: 1898. 7. Id. Széles K ároly, Matolcs, Kossuth u. 7., született: 1900. 8. B. Balogh Bálint, Matolos, Kossuth u. 19., született: 1912. 9. Balogh Im re, Matolcs, Fő u. 27., született: 1909. 10. G áborján A lic e : H árom m a gyar népi posztóruha. N é p rajzi Értesítő, 1972. 47—C5.

92

Tóth József szatmári gubában

93

Gubák a mátészalkai múzeumban

SZALONTAI BARNABÁS:

A drótosok A drótostót a vándoriparosok egyik legtipikusabb és legrégibb alakja. Törött, re ­ pedt vagy lyukas cserép-, bádog-, majd zománcosedények javításával foglalkozó, eredetileg felvidéki szlovák nemzetiségű vándoriparos. Majdnem kivétel nélkül a felső-magyarországi szlovák községekből származnak. Az első világháború előtt a szlovák drótosok főfészke a trencséni Nagyrovnó (Veiké Rovne) volt. Sokan laktak az akkori csacai (Cadsa) és nagybiccsei (Veiké Bytca) járásokban, valamint Trencsénben, de éltek Szepességben és Zemplénben is. így a legdélibb zempléni drótos­ falvak a Sárospatakhoz közeli Vágáshuta, Kishuta és Nagyhuta. Ezek közül a falvak közül Kishuta az, ahonnan még ma is nagy ritkán elvetődik egy-két drótos Nyírbá­ torba. A vállalkozó szellem, az ügyesség, a munka jellege és a vagyoni helyzet szem­ pontjából a szlovák drótosok három „osztályba” voltak sorolhatók. Az egyik cso­ portba tartoztak azok, akik a szlovák földön vándoroltak, a másik csoportba tarto­ zók a régi Osztrák— Magyar Monarchia területét járták. A legügyesebbek, leglele­ ményesebbek távoli országokat kerestek fel. Sok közülük letelepedett ott, műhelyt alapított, s a kész árukkal a vállalkozó szlovák legényei házaltak, közben drótoztak. A szlovák drótosok néhány szerszámukat a hátukra akasztott krosnaba vagy klomfaba rakták, drótot, bádogot pakoltak fel, s így vágtak neki a távoli országoknak. Ha útközben elfogyott a drót, vagy a bádog, a kereskedésekben újat vásároltak. Am íg a konyhákban cserépedényeket használtak, drótozással foglalkoztak. A megrepedt cserépedényt drótozták össze, vagy még a repedés előtt dróthálóval fonták körül, vagy dróttal körültekercselve megerősítették, hogy tartósabb legyen, vagy valamelyik használati tárgyat (pl. törött, repedt, cserép, fajansz, porcelán, gránitedényt) dróttal hálószerűén át- meg átkötötték, hogy azt ismét használhatóvá tegyék. Később megtanulták a cserépedények, bádog és zománcosedények foltozását, elsa­ játították a bádogos mesterséget, s maguk is készítettek drótból, bádogból kosárkái, vödröt, tálat, gyermekjátékot, szitát, egérfogót, kalickát, ruhafogasokat, s ezeket ván­ dorlásaiknál eladták. Sokan közülük felkeresték azokat a területeket, ahová a zománcosedény még nem jutott el. Egyes drótosok szinte körüljárták a földet. „Drótozni, fo ­ tózni” — kiabálta a drótostót. „A hosszú lábú drótostót, Kopott gubáját cepeli,” „Sze­ líd drótostót lépegetett halina nadrágjában, tündöklő bádogok zörögtek a hátán.” Nyírbátor utcáin is egykor gyakrabban felbukkantak a kishutái származású dró­ tosok. A nyírbátori adatközlők szerint rendszeresen jártak ide és a környék, járás fal­ vaiba. Három-négy évtizeddel ezelőtt nagyobb számban olykor nyolcan-tízen is, (idő­ közönként) évenként szinte rendszeresen, az évszakoknak megfelelően, háromszor, négyszer. Majd a későbbi évtizedekben már kevesebben, legföljebb hárman-négyen, esy-egy évszak kihagyásával, legtöbbször tavasszal és ősszel, elvétve nyáron fordul­ tak meg itt a drótosok. A „drótoztassék” -ot elnyújtott, éneklő hangon kiabáló, az ut­ cákon bandukoló drótos az említett időknek elmaradhatalan, jellegzetes, előbukkanó

95

alakja volt Nyírbátornak is, a gazd asszonyoknak pedig nehezen várt, megszokott, a jó munkájuk folytán megszeretett vándoi'iparosuk, mesterük. Sok esetben a háztartási problémák, nehézségük megoldásában számtalan esetben a legjobbkor érkezett meg u drótos. Mert a kevés cserép- és egyéb edénnyel rendelkező szegényebb, szerény felszere­ lésű háztartás megmentője volt azzal, hogy a nélkülözhetetlen, leggyakrabban hasz­ nált, és — gazdasági okból, pénzhiány miatt — helyette, kicserélésre nem kerülhetett, vagy régóta megszokott, kedvelt, megszeretett cserépedényt, idejében talán pont a legjobb alkalomkor amikor a legnagyobb szükség volt rá, a megfelelő célra használ­ hatóvá tette a cserépedény redukálódási periódusának megfelelően: a drótozó, folto­ zó, restauráló stb. javítási eljárások, módszerek alkalmazásával. A drótosok községbe érkezése előtt, néhány héttel korábban kijelölt helyen, már félt etették a gazdasszonyok a javításra szoruló, repedt, repedezett, lyukas cserépedé­ nyeket, esetleg a megelőző erősítésre szánt újonnan vásároltakat is. így családoknál régóta bejáratos drótos a megszokott helyen, a köszöntéstől eltekintve, minden külö­ nösebb időveszteség nélkül hozzáláthatott a munkájához. A védőhálók készítése a cserépedények felületén. A drótosok fából való háti szer­ számosládájukban, a ,,krosenká"-ban vitték mesterségük kellékeit. Szerszámaik közt lemezvágó olló, kalapács, ár, lyukasztó, hidegvágó, kézi üllő, harapó- és csípőfogó volt. A foltozás kellékeihez tartozott a bádog, a szegecs és a csiriz, a drótozáshoz pedig a vas- és alumínium drót, valamint a porcelán edényekhez a rézdrót. Munkájuk legjellemzőob művelete a drótozás volt, ezért is nevezték őket drótosnak. Ezzel javíthatták meg tartósan az edényeket, illetőleg így adhattak tartós védelmet nekik. A drótozással elsősorban védőháló került az edények testére. A védőhálódrót kü­ lönféle mértani idomok keretét mintázta. A drótozás műveletének mozzanatai a kö­ vetkezőképp alakultak. Először is megfigyelték a cserépedény megrepedt vagy — ha új edényről volt szó — a sérülésnek legjobban kitett részét. E szemrevételezés után a fonás műveletét általában közvetlenül a szájnyílástól, olykor közvetlenül a fenékrész fölött kezdték meg. (A mester mindig a repedt felülettől indult ki, s legtöbbször a szájnyílás táján repedt meg a cserépedény.) A megrepedt edényrészt egy szál dróttal összefogták, összeszorították, s egy rögzítőkötés alkalmazásával a drótvéget egy má­ sik dróts/.állal összesodorták. Ezt a drótszálat aztán levezették az edény aljára, a fe­ nékperem fölötti részt ismét körülövezték vele, majd egy húzókötéssel rögzítették. Ez­ után — a fonásbeosztás távolságának megfelelően — továbbvezették a drótot, azaz ke­ resztülburkolták, majd az ár segítségével átbújtalták és áthurkolták. Ez.után fölvezet­ ték a párhuzamosan futó összetartó dróthoz, onnan meg újra levezették. Ezt a műve­ letet négyszer — esetleg többször — alkalmazva a cserépedény felületét téplalap alakú idomok hálóz.ták be. Ez a drótozás a fonás első szakaszában téglalap formájú hálószemeket alakított ki az edény teste körül. A munkafolyamat első szakasza ezzel be is fejeződött. Kötésminták. A drótozás második lépéseként alakultak ki az osztókötések. Ekkor a drótot az edény felületén úgy vezették körül, hogy a hosszanti hálórendszer minden egyes szálával találkoztatva átbújtatták és húzókötésekkel rögzítették. így — különö­ sen ha pontos volt a fonás — szabályos négyzet, téglalap, trapéz, rombusz, romboid, sőt háromszög és sokszög alakú mértani idomok formálódtak ki. Ahol több helyen látszott repedés, olt sűrűbben kellett drótozni, különösen azo­ kat a cserépedényeket, amelyeknek nagy a térfogatuk, terjedelmesek, s így a fenék felé néző edényaljukat jobban kellett védeni. Nevezetesen a lakodalmi fazekakat, a nagyobb méretű „masinás” (a csépléskor ételhordósra szolgáló), illetőleg sütő-főző edényeket.

96

Alapjában tehát a háló ckféla kötéssel készült: a zárókötések az edény felső és alsó peremét fogták körül. Olykor keresztkötéseket is alkalmaztak. A keresztkötés vagy a felső és az alsó zárókötés között, azokkal párhuzamosan fogta körbe az edényt — lehetett egy is, több is —, vagy egyetlen szálból formálva a felső keresztkötés egyik pontjától csavarvonalasan haladt az edény körül lefelé az alsó zárókötés valamely pontjáig. A zárókő lésekhez kapcsolódott — s persze ha volt keresztkötés, abba is min­ denütt bele volt hurkolva — a hosszanti kötés. Ennek készítésekor a drótszálat a száj­ nyílástól, illetőleg a felső zárókötéstől az alsó zárókötésig, azaz az edény fenekéig — néha még azon is át — le- és fölvezették, mígnem így körbefonták az edényt. Ezt a hosszanti kötést a formáját tekintve vezethették fűrészfogszerű vagy nagyjában de­ rékszögű hajtásokkal. Ezeken kívül használtak olykor az említett kötések hálózatába beilleszkedő, azt sűrítő osztókölcseket is, ha a cserép több irányban meg volt repedve, vagy ha fenékkötésre is szükség volt. A fenékkötést akkor alkalmazták, ha az edény fenekén észlel­ tek repedést, vagy ha a tárgy használata ezt a részt erősebben igénybe vette. A cserépedények formája és rendeltetése szerint is különböző idomokat létrehozó ícnásmódok honosodtak meg, s váltak népszerűvé. A z egyszerűbb alakú edényeket kevésbé bonyolultan vonták be. Például egy butéliának a fonástípusát a négyzetes és a téglalap alakú idomok együttese határozhatja meg. A függőleges kötések csupán négy cikkre osztják a henger alakú edényt. A fazékfonás szintén igen egyszerű: a lefelé egy kissé keskenyedő, hengeres testű edény hengeres részét általában négyzetidomokkal hálózták körül. E művelet alapmegoldása hasonlít az előbbihez, azzal az eltéréssel, hogy a függőleges drótfonás nem négy, hanem tizenkét cikkre bontja az edényt. Ha egy kéífülű lábast fontak be, a formájának megfelelően csupán egy sor négy­ zet vette körül azt, ám ha a fenekét is be kellett fonni, ott a feszítőkötésnek négy négyzete alakult ki. A lakodalmi fazék mutatja a legszebb, legritmikusabb drótozást egyenlő szárú háromszögű idomokat képező fonási rendszerével. A tapasztalat alapján tekintettel voltak a cserépedény nagy méretére, használatának módjára, ezért míg a felső felén csak egy oszlófonást találunk, az alsó felét három osztófonás is borítja. A masinás fazék drótozása hasonlít a lakodalmi fazékéhoz, de korántsem olyan ritmikus, és fe ­ nekének a fonásrendszere — nyilván használati meggondolásból — erősebb: a két osztókötésnek a találkozási pontjaitól egy-egy drótszál fut le az edényfenek aljára. A cserépedények drótozásának régi népi művessége arról vall: a célnak megfele­ lően alkalmazott erősítést úgy használták, hogy az egyúttal díszítőelem is legyen, te­ hát a rendeltetés és a forma szerves egységet alkotott. IR O D ALO M Guruin B éla: A z orosz ven geree „h ázaló kereskedő” 1elöntésének n ép rajzi vonatkozásai. Elirin. L X V , 1934. 76—87. M agyar N é p ra jzi L exik on , Bp. 1977., 610, 613—614. M alter János: T rcn cscn m egyei drótosaink. Csurgó, 1889. Petercsák T iva d a r: V ándoriparosok a Zem pléni-hegységben. Ethn. LX X X TV. 1973., 527 -548. Petercsák T iva d a r: H egyköz. M iskolc. 1978. 54—57. Petercsák T iva d a r: Vándoriparosok gon. Ethn. X C II. 1981. 436—451.

a Zem pléni-hegységben

és a történeti Felső-M agyarorszá-

Szalontai Barnabás: K erám ia a n yírbátori paraszti háztartásban. Debrecen, 1976. 43—72. Szalontai Barnabás: Tegnapi drótosok. K clet-M agyarország, 1982. X I. 20., 7. Szalontai Barnabás: A drótozás m űvészete. Élet és Tudom ány, 1933. 1173—1171.

07

Drótos szerszámai: 1.1 lemezvágó, ^./kalapács, 3./ ár, 4./ kézi üllő, 5./ csípőfogó, 6./ harapófogó, 7. lyukasztó, 8./ hidegvágó

A

98

drótos munka közben

Néhány edény féle fonásmintája: zeg­ zugos és csavarmenetű keresztezéssel kialakított szabályos négyzethálójú fazék fonás. m

Masinás fazék fonása fűrcszfogas és zegzugos hosszanti és csavarvonalú kercsztkötésscl, átfedéses fenékkötcsse!.

100

FAZEKAS ÁRPÁD:

A borbélyorvostól a fodrászig M ottó: „Az orvos, aki nem ismeri szükebb szakmája és az or­ vostudomány történetét, nem tudja a szakmáját sem.” (prof. Jáki Gyula, 1958; 23) A borbélyorvosok (borbély*, barbél, borbélysebész, borbélychirurgus, chirurgus) szerepe az egészségügyi ellátásban semmivel sem volt jelentéktelenebb, mint az egye­ temet végzett orvosoké az ún. orvosdoktoroké. A z egészségügyi szakemberek egyik tí­ pusáról volt szó, s minthogy az 1279. évi budai zsinat a tudós szerzetes orvosokat el­ tiltotta a sebek égetésétől és felmetszésétől (ún. „véres” műtétektől), szükségképpen előtérbe került a képzetlenebb világi orvosok és chirurgusok működése. A borbélysebészek idővel céhekbe tömörültek közös érdekeik védelmére, de ugyancsak a céh biztosította a kiképzésüket is és igazolta a vizsgák letételét. A z első európai borbély céh az 1260-ban, Párizsban alapított Sebész Céh volt, amely patrónusának a két ingyen gyógyító orvosszentet: Szent Kozmát és Szent Damjánt válasz­ totta (16, 35). A hazai borbély céhek főleg a XVI. században alakultak (2, 40, 41), így a mi vidékünkön: 1557-ben a kassai, 1577-ben a tokaji, 1583-ban a pataki (sárospata­ ki) Sebész Céh és 1607-ben a bátori Borbély Céh (13, 24). A szatmári Borbély Céh mű­ ködéséről 1635-től van adatunk, s az 1745— 1811 évi protocollum szerint Csenger me­ zőváros e tekintetben a Pesti Chirurgus Céh íilialisa volt (ilyen esetben a fő-céh sza­ bályzatát kellett betartani). Ezekbe a céhekbe a borbélyok, sebészek, fürdősök mellett igen gyakran (40) az orvosok is beletartoztak, bizonyítva azt, hogy a „mesterség és tudomány” nem mindig választható el mereven. A chirurgia (sebészet) görögül kézzel gyógyítást jelent, s ezen eljárás régen mesterségnek, iparnak számított. Sőt a kettős mesterség gyakorlása sem volt ritka: voltak orvos-gyógyszerészek, orvos-sebészek is.

A „kézzel gyógyítók” . A borbélysebészeket és patikáriusokat ismételten tiltották az ún, „belső betegsé­ gek” (ma: belgyógyászati kórképek) gyógyításától. A z első magyar kéziratos orvos­ könyv (9): az Ars Medica (1577), a IV. részének ún. Elöljáró beszédé ben (praefatio) részletesen foglalkozott az orvosok valamint a sebészek és patikáriusok kapcsolatával, feladatával, ekként: „A z kézzel való gyógyítás mindenkoron az orvoslásnak egyik ré-

♦ném etül: D ér B arbier

101

szének tartatott és mind az kettőnek a/.onegy szorzói voltának. És az kézzel való gyó­ gyításnak is nem más törvényi vannak, hanem ugyanazok mint az orvoslásnak. De végre aztán, hogy az egy orvoslásnak méltósága fcnyösb és becsületösb lünne, okos­ ságból és tanácsból vevék ezt föl az orvosok, és úgy mint szabad törvényül magoknak tulajdoníták, hogy valami ebben a kéznek munkája által leszön, mindazok az kézzel való gyógyítóknak és patikáriusoknak mesterséggel való szolgálatjok által vitessék véghöz. Ezöknek — — — —

első dolgok volt az kimenyhült és helyéből kimönt csontokat helyére csinálni, az megtörötteket penig megigazgatni és helyére szörzeni és némelyeket vasakkal megnyitni, megvágni, kimetszeni és megégetni annakutána az seböknek, kclcvényüknek és gennyetséggé változó dagadásoknak is gyógyítása őnékik hagyattatott, melyekre írrel bekent ruhákat tesznek.

Egyéb külső nyavalyák kézzel való gyógyítás nélkül is meggyógyíttathatnak, noha de azért néha az ilyenekhez is hozzányúlnak. Mindönöknek jóllehet eredetük úgy mint az belső okokból leszön, kinek megtanulása és gyógyítása nyilvánvaló orvoslás. Sőt mindazoknak is kik kívül lesznek és esnek, az orvos tudja az okát, ki még az kézzel való gyógyítónak is igazgatja cseleködetit, úgy, hogy az orvos okosságával, az kézzel gyógyító penig az ő kezének gyakorlásival cselekedjék.” (15, 26, 38, 42, 46). „ ... évszázadok távlatából nehéz a borbélyokat és az alacsonyabb képzettségű sebészeket megkülönböztetni. Ezért a továbbiakban nem teszek köztük különbséget szakképzettségük szerint” — írta Tóth András „Adatok hazánk területének katonaor­ vosairól a rómaiaktól 1848-ig” c. tanulmányában (44). Alátámasztja ezen megítélést Kis Viczay József borbély-sebész pályafutása is, ugyanis 1752-ben még borotválásért nyújtott be számlát Kassa városának, s 7 év múlva már 48 Ft fizetést folyósítottak neki, mint Kassa város és Abaúj megye chirurgus ordinarius-ának. Míg az udvari orvosi, a főurak „házi” orvosai és a vármegyei főorvosi tisztet ál­ talában egyetemet végzett orvosdoctorok töltötték be, addig városi physicusnak vagy chirurgusnak előszeretettel tettek meg ehirurgusokat és leszerelt katonaorvosokat is. A katonai egészségügy emberanyaga így tagozódott: 1. az egyetemet végzett orvosdoktorok voltak a táborban a vezető orvosok: medicus, castrensis, physicus castrensis 2. két-három éves sebészeti iskolákban képzett chirurgus volt az ún. sebész-mes­ ter (chirurgus castrensis, magister chirurgiae, medicaster) 3. a Borbély Céh keretében képzett borbély volt a borbély-sebész (borbélyorvos, borbélyehirurgus, Feldscherer, felcser) 4. a fürdős (balneator, Bader, Pader, fürdős-borbély, (Fürdős) Céh keretében kapott képzést.

fürdős-sebész)

a Borbély

Tudjuk, hogy Nagykállóban (13, 36) már 1344-ben volt fürdőház, domus balnearia. Az 1390-ben engedélyezett vásártartás nyilvánvalóan vonzotta az ún. sebgyógyítókat, gyógyfűárusokat, vándor-patikusokat és vándor-borbélyokat. Az 158ö-ben német meg­ szállás alá került várban már külön orvos is volt. Az adófizetők 1699. évi névsorában 3 chirurgus is szerepelt. A z első nagykállói chirurgus, akit név szerint is ismerünk: 1741-ből Borbély Sámuel, a helység chirurgusa. Az első név szerint is ismert borbélyorvos Szabolcs megyében Borbély Máthé, a Rákócziak szerencsi várának orvosa volt, akit 1600-ban kölcsön adtak a kisvárdai várba (12). Működéséről és az érvágásról is igen értékes adat maradt reánk abban a levélben (6), amelyet Telegdy Kata néhai Szokoly Miklós árva özvegye) küldött Kisvárdából húgának, Telegdy Borbálának (Rá­ kóczi Zsigmondnénak) Szerencs várába. Részlet e levélből (az 1600. évből):

102

„Zolgalathomat írom kegdnek, mynth zerelmes Azzonyomnak Eöchemnek Adjon a Jo Isten kegmednek minden kevanta iokath io egesseges hoszú eleteth mind Uraval eo kegmevel, kgtek zerelmes szip gjermekivel. Magam felöl kegdnek zerelmes Azzonjom Eochem azt írhattom. hogj ma bochattoth Barbelj Mathe uram labra, chak hogj lelőtte erőtlen vagjok. Tudom zerelmes azzonyom Eöchem, hogj kegmednek mindent meg tud Mathe Uram mondany, de byzonj zerelmes Azzonyom Eöchem ollj rut vér iött ki az karomból, hogj soha eleiemben anal rutabat nem latiam, mert ugjan zöld volt, minth ha ugjan siros volt volna, felötte meg is sirattam vala uthana, mynth hogj illyen nagj erőtlen koromban meg kellett vágatnom az kezemeth ... (12). Plinius szerint (eit.: 43) az emberek némelyik gyógymódot közvetlenül az állatok­ tól tanulták el, így: a vízilótól az érvágást, az. Íbisz-madártól a bélbeöntéseket (u:. csőrébe vizet szív). Az eddig említett sebészi beavatkozásokon kívül „borbély kezet kívánt” régebben a gennymell megnyitása (thoracocentesis), az idegentest eltávolítása a bronchotomia illetve tracheotomia (légcsőmetszés). Ironikusan írta 1772-ben M arikowzki (28), hogy vannak olyan lelketlen borbélyok, akik „a kizáródott sérv felvágá­ sakor a herélést is elvégzik” . Kovács adatai (25) szerint hazánkban Mária Terézia ( 1740—80) és II. József uralkodása (1780—90) alatt a mentés a borbélyokra volt bízva.

Borbély írta az első magyar orvoskönyvet. Meglepő módon csikós volt, majd borbély mellett tanult és Sopronban az a Frankovith Gergely (18, 42), akinek 1582—85 Manlius János nyomdájából megjelentetett „Hasznos és fölötte rendben a 2. kinyomtatott (az első: Melius Herbáriuma, 1578.)

végül városi orvos lett között Németújváiott szükséges köny -e idő­ magyar nyelvű orvos­

könyv, s az első, amit orvos írt. Becslések szerint Magyarországon az 1720-as években összesen 37 orvosdoktor, 13 gyógyszertár és 120 érvágó borbély volt (19). Bugát Pál összeíráson alapuló 1840. évi „Magyarországi Orvosrend Névsora” szerint 555 orvosdoktort és 1064 sebészorvost és 324 közgyógyszertárt tartottak számon. Ekkor 4600—4700 főre jutott egy orvos, míg ma 11 milliónyi lakosságunkra 30 000 orvos esik, azaz ma minden 318-adik lakosunk orvos. Régebben tehát nagyon alacsony volt az egyetemet végzett orvosdoktorok szá­ ma, különösen kevés akkor, ha az ország rossz egészségügyi közállapotát vagyis .) szükségletet is figyelembe vesszük. A z orvosdoktorok nagy tekintélye és hivatalos megbecsülése ellenére a lakosság zömét kitevő falusi paraszt nép között az oi vosi gyógyító munka nem vált népszerűvé, s inkább a falusi borbélysebészt, bábát, sőt tudatlan javasasszonyokat, kuruzslókat vettek igénybe (39). A kisebb költségen kívül szerepet játszott itt a magyar nyelv (37) is, ahogyan Bessenyei György (1747 1811) kifejezte: „M íg pedig a magyar parasztasszonyok magyarul fognak beszélni, addig a paraszt emberek is úgy beszélnek, és hasonlóul, míg a jobbágyok magyarul szólnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot elfelejten i... Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” („Magyarság” , 1778, Bécs). A borbélyorvo­ sok általában nem, vagy csak keveset tudtak latinul, magyarul beszéltek és jobban meg tudták magukat értetni az egyszerű néppel illetve a sebesült katonákkal (1). H á­ borúk esetén a katonaság előszeretettel hívta be a városok (főleg: a bányavárosok) illetve a polgári kórházak orvosait és chirurgusait. Ennek megfelelően az orvosok és borbélyok viszálykodása a hadseregben is megvolt, jóllehet a „sebes” -ek ellátását vég­ eredményben a chirurgusok végezték. A sebészkedés tehát évszázadokon keresztül hazánkban is a borbélyok foglalkozá­ sa, mestersége volt. Nemes ember nem hogy borbélynak, de még orvosdoktori pályá­

103

ra sem mehetett. A legnagyobb magyar orvosok egyikét, Bene Ferenc (1775— 1858) or­ vosdoktort tulajdon apja is ezzel a megvető kérdéssel fogadta: „igaz-e fiam, hogy hó­ hérlegény lett belőled?” (22). Mind a lakosság, mind a nemesség csak nagy járványok (pestis, cholera, ty. exanth., ty. abd.) idején tanulta meg becsülni az orvosokat és a „mesterbarbél” -okat. A borbélyorvosok helyzetét csak nehezítette, hogy sok Céh csak magyar illetve kizá­ rólag katolikus borbélyokat vett fel kebelébe, s így is csak meghatározott számú egyént. Sok volt tehát a „céhen kívüli” borbély is: vásári sebészek, „himpellérek’y* pseudomedicusok. A kuruzslóktól alig lehetett megkülönböztetni a vándor borbélysebészeket, akiket a nép „ ezüstös puzdrával cifrálkodó népség” - nek nevezett, s egy XVI. századi hegedős ének a régi gúnydalok (pasquillusok) útszéli nyelvén így szólt róluk (40): „Tetves borbélyok Mely rútak vagytok Eja! Mely cifrán jártok, Kevélyek vagytok Hetykére vágytok Mely fönnyen szóltok Hej, fa, la, la, la.” A tanulatlan „himpellér” -eket nemcsak kitiltották a vármegyékből, de elkobozták műszereiket is. Marikowzki Márton (28) szatmári főorvos 1772-ben Nagykárolyban ki­ nyomtatott „A néphez való tudósítás” c. könyve a kuruzslás elleni egészségnevelés első hazai jelentkezése (17): „A pusztító tolvajok neveit mindenütt kiszoklák hirdetni, de bár az ily kóborló és kontár orvosokat is mindenütt szorgalmatosán feljegyeznék, kinek-kinek nevéhez az ő gyilkos cselekedeteit is hozzá tévén, vagy pedig megbélye­ geznék őket, hogy ezt látván a község hova tovább elidegenedne az ily szabadon járó gonosz tévő hóhéroktul” . A híres svájci orvosdoktor Paracelsus (1493— 1541) felfogása szerint viszont: „Nem a könyvekből kell tanulni az orvoslást, hanem az életből.” Éppen ezért rendszeresen kereste a sebészek, íürdősök, juhászok, kovácsok, cigányok, öregasszonyok társaságát és tőlük tanulta el a gyógyítás titkait. Még az általánosan megvetett hóhéroknál is járt. (43) A Helytartótanács 1752-ben elrendelte, hogy minden vármegye köteles egyetemet végzett orvost (akkori néven: physicus-1) tartani, akinek hatásköre az egészségügy minden területére (bábák, gyógyszertárak, sebész céhek, közegészségügy, járványügy) kiterjedt. Ebből fejlődött ki a későbbi tisztiorvosi intézmény (megyei tisztifőorvosi).

A Borbély Céhek élete Borbélyorvos többféle úlon-módon lehetett valaki: — elvégezhette tanfolyamát

valamelyik

egyetem

(Nagyszombat

1770, Buda

1778)

sebész­

— katonasebész-tanfolyamot végzett — céhbeli sebészmester mellett tanulta a szakmát. Cégérük, jelvényük: a medence, tál, tányér, borbélytányér volt, amelyet a vérlebocsátáskor használtak. így tudjuk, hogy pl.: Bőd Péter nyakán levő carbunculus * kontár, sem m irek e llő : a ném et: H üm pler szóból.

104

(darázsfészek) kapcsán Doetov Maksai Mihály urammal kezeltette magát, aki végül is: „eret vágatott, nagy tányér vért kivett, s ezáltal fordította meg a nyavalya dol­ gát.” (3). A céh-ekbe nem volt könnyű bejutni. így például Győrött 1773-ban Soós József, a nagyszombati egyetemen végzett ehirurgus letelepedési kérelmét (35) is a megélhe­ tési nehézségekre való hivatkozással utasította vissza a városi magisztrátus: „ezen csekély városban a magyar Borbélokon kívül két Németh Borbély és Stabilis Chyrurg'us állandósul és némelykor több Militaris Chyrurgusok is tartózkodnak a szom­ szédságban a Borbélyokon kívül egy Fürdős és Fördőházával vagyon, hogy azért a Publicum az Doctoroknak önnön maguk recognitiojuk* szerint értelmes Borbélyok­ kal és tudós Chyrurgusokkal minden felé bőven provideálva légyen, minden ezen okokra nézve az belöl írt Suplicans kérésének más képpen helyt adni nem lehet, ha csak valamelyik Borbély Mesternek az műhelyét alku szerént magáivá nem teszi.” Ezért írhatta a kérdés egyik kitűnő szakértője (35): „Ü gy látszik a szegény feleselek sorsa igen nyomorúságos volt, s műhelyeik berendezése adósságra és hitelre történt, amelynek súlya alatt a céhnek csaknem valamennyi tagja roskadozott.” Egy-egy borbély vagy ehirurgus céh alapítása sok pénzbe került. Szükséges volt ugyanis: az ügynök, a céhláda, a megyei kihirdetés, s arra is törekedtek, hogy a céhlevél minél díszesebb legyen. Szervezetük és működésük olyan volt mint a többi iparos testületé. A Borbély Céh élén is a céhmester (senior, Zechmeisler) állott, akit munkájában segített az adjunktus és olykor a jegyző (nótárius). A többi céhtisztség betöltésénél a rangidősség volt mérvadó. A céh főmestere volt az asztaltársaságban (mesterasztal, társasztal, társpohár stb.) a magister bibendi is. Segítségére volt az ügyek intézésében: a'legényekre gondot viselő atyamester, a céhnek gyűlésre hívó tábláját kezelő szolgáló mester, a legények dékánja és az öreglegény. A sebészi céh tagjainak többféle elnevezése is használatos volt: chirurgi barbitonsores (Pécs, 1701), mestergazda (Veszprém), mester emberek (Debrecen), magister tonsor (Versec) és főleg „mesterbarbél” (29). Tehát, aki sebész akart lenni, beállott egy borbélymesterhez 1 havi próbaszolgá­ latra. Ezután a céhmester felvette a gremium-ba (testület) inasnak (3—4 év). Ekkor borbélysegéddé való felszabadításáról tanuló levelet kapott a céhtől és mesterétől: 1 ollót, 1 fésűt valamint 2 borotvát, amelyekkel nekilátott a legalább 3 évi vándor­ lásnak, cselédkönyvezésnek. Csak ezután kérhette a borbélylegény borbélymester-ré (mesterborbély) való avatását. A vizsgának volt gyakorlati (kenőcsök és tapaszok e l­ készítése) és szóbeli része (22). A borbély rendelője a borbélyműhely (tonstrina, officium) volt, s az utcai fron­ ton lógott az ősi jelvény: a medence. Ha meghalt a mester, az özvegy vagy a fia holtáig űzhette a borbélyságot.

Debreceni borbélysebészek 1799. évi könyvállománya Rorbélyorvosaink könyvtáráról nemigen esett szó addig, amíg végre 1945-ben dió­ sáéi Elekes György közölte (5) a debreceni borbélyi atyaíiúság 1799. év; könyvállo­ mányának részletes adatait. Nem magának a céhnek volt cchális könyvtára, hanem az akkori 12 borbélysebész-mesternek (közülük egy el volt tiltvg. a gyakorlattól) vo l­ tak könyvei. A 12 ehirurgus közül 9 tartott illetve használt könyveket, fel is sorolta •felism erésük

105

e borbélyokat: Joa. Bata, G. Bihary, Sam. Csáthy, St. Gyursa, St. Szántai, Sam. Szemerjay és St. Szemerjay, And. Végh, és G. Zombory (az Orsz. Levéltár Helytartó Ta­ nács iratai, Rés Sanit., an. 1799. fasc. 2, J\r9 21. alapján). Összesen 38 szerző 56 művet tartalmazta e kimutatás, s „Steph. Weszprémi; De obstetritia” müve mind a 9 bor­ bélysebésznek megvolt. A z ekkori debreceni borbélysebészeket tehát szülészeti isme­ reteiket tekintve joggal tarthatjuk Weszprémi István városi főorvos tanítványainak (a Babamesterségre tanító könyve 1766-ban, Debrecenben jelent meg).

A borbélytól a fodrászig Témánk szempontjából rendkívül figyelem re méltó „Benedikty Sámuel városi orvos és chirurgus szerződvénye és javadalmai” című Nyíregyházán 1805. december 4-én készült aktának (30) 5. és 8. pontja: „5° Kötelességébe fog állani a Ttes Orvos Úrnak Legényt is tartani, olyat aki leg­ alább foghúzást, érvágást és borotválásl exacte véghez vihetne. A Lakosok külső és belső nyavalyáinak orvoslásai a maga Doctor Úr tudományának és betsületjének bizattatnak.” „ÍP A Legény tanátsbéli embereket minden héten ingyen fog borotválni.” írásos nyoma van tehát annak, hogy a városi orvos borbélylegénye köteles volt minden heten ingyen borotválni a tanácsi embereket. Ez ma hihetetlennek és külö­ nösnek tűnik, de tény. Az állami vezetőnek a X V III. század közepétől kezdve törek­ vése volt a szigorúan chirurgusi illetve borbélyfodrászi működés különválasztása, azonban ez a gyakorlatban hosszú évtizedek múltán sem sikerült, a sok kiadott ren­ delet ellenére sem. Tudjuk ugyanígy a történelemből, hogy pl.: az új időszámítás vagy mértékegységek rendeleti bevezetése sohasem valósult meg egy csapásra, ha­ nem hosszú évtizedek kellettek hozzá. A céhrendszer megszüntetése (1872; ugyanekkor kezdődött hazánkban az egye­ temes orvosdoktor-képzés, amely által megszűnt az alacsonyabb fokozatú sebészeti képzés) után az utód az általános ipartársulat lett, amelynek helyébe 1885-ben az ipartestület lépett (45). Mindezek ellenére tény, viszont az is, hogy a belügyminisz­ ter 1895. évi jelentése (34) szerint Magyarországon ebben az évben 2064-en foglal­ koztak foghúzással, s a megoszlásuk a következő volt: 1070 orvos, 144 sebész, 54 fogtechnikus, 56 egyéb és 740 borbély. Ugyanezek az adatok 1895-ben Szabolcs vár­ megyében így alakultak: a foghúzással is foglalkozó 56 orvosra 35 borbély jutott. Ezek a számok jól érzékeltetik, hogy a betegek kezelése el nem hanyagolható rész­ ben még a X IX . század végén is a borbélyok kezében volt. A z említett belügymi­ niszteri jelentés a borbélyorvosok fogalmát a következőképpen határozta meg: ezek vérlebocsátással foglalkozó egyének, akiknek túlnyomó része egyébként a borbélymesterséget is űzte. E borbélyokkal és műhelyükkel többnyire elenyészett működésük és nevük is. Éppen ezért rendkívül jelentős számunkra a borbélyorvosok működésének szinte legutolsó időszakából Nagykállóban megmaradt 5 okmány (10, 11, 31, 32). Ezek a következők: Gaál Antal borbély díszes tanulólevele, a vándorkönyve és 3 db. m űkö­ dési bizonyítványa. A szegedi Sebész Céh (az 1743. évi alapítású Coetus Chyrurgorum) 1864. április 21-én állította ki a tanulólevelet, amelyből kitűnik (lásd: szöveghű közlését), hogy a borbélymesterség tanulásának 3 évét becsületesen kitöltötte (Kis­ kun) Félegyházán Sallay László borbély úrnál és így a borbélysegédek közé beje­ gyezték. Ezáltal chirurgusnak számított. Ekkor indult tapasztalatszerzés végett vándorúíjára, melynek állomásai: Szeged, Balassagyarmat, Losonc, Besztercebánya és

106

két évig Bécs voltak. (Úgy tűnik, hogy a mai szigorló orvosok „cselédkönyve” illetve a „cselédkönyves orvos” megjelölések a régi vándorkönyvre illetve kötelező vándor­ lásra vezethetők vissza.) Különben Gaál Antal 1838 és 1900 között élt. A családja igazi borbély-dinasztia. Borbély volt még ugyanis a rokonságban: második felesége, két gyermeke, veje és négy fiú unokája. Borbély-orvosi ténykedése főleg a következőkből állott: 1. érvágas, 2. köpölyüzés (azaz szívóharang illetve piócák felhelyezése), 3. sebkezelés és 4. fog­ húzás. Nagykállóban a Járásbíróság épületében a bejárattól balra eső földszinti u'cai részen volt az üzlete és a lakása. Cégérként a borbélyok szokásos réztányérja (me­ dencéje) volt kitéve. Maradt fenn hasonló adat Nyírbátorból is. A nyírbátori főtér századforduló ideji fényképét közölhetem 1973-ban (dr. Szalontai Barnabás múzeumigazgató szívességé­ ből), s az egyik cégtáblán jól olvasható a következő: „Schwartz Miksa fog- és foggyökérhúzó borbély- és fodrászmester’’ (8). Nyíregyháza legrégebbi időből név szerint ismert borbélymestere (7): 1757 ápri­ lisából Bukoviczki Mátyás, aki a telepesek egyetlen borbélya volt, s az összeírás ta­ núsága szerint a Tokaji úton lakott. Ugyanitt épült fel 1833-ban a Városi Kórház, amelyben mindig dolgozott 1— 2 bejáró borbélysebész (14). Tudjuk, hogy 1896-ban Nyíregyházán (33) 11 borbély-fodrász volt. Ezután nyil­ vánvalóan nőtt a számuk, mert az 1920-as évekből adatok maradtak fenn munkásmozgalmi szervezkedésekről, amelyekben a borbélyok élen jártak. így 1922. április 24-én a Borbély és Fodrász ’ Segédek Szakcsoportja mozgalmat indított a vasárnapi szünnapért és 1923. április 22-én a borbélysegédek sztrájkba léptek a mesterek ellen fizetésemelés érdekében (20). Valóban megszaporodtak Nyíregyházán a borbélyok, mert már 1934-ben 252 ún. egyéb kézműiparos között (33) 73 borbély- és fodrász szerepelt. A z első hölgyfodrász városunkban Tisza Miklósné volt. Hűnek Emil 1931. évi monográfiájának „Személyi adattár” -a (21) pedig 10 jelentősebb nyíregyházi fodrász személyi adatait és tisztségeit is megőrizte az utókor számára. Közülük 1 borbély­ mesternek, 2 borbély- és fodrászmesternek, 1 hölgyfodrásznak nevezte magát, a töb­ bi fodrászként szerepelt. Például: „Fischer József borbélymester. Mint segéd felsza­ badulása után Amerikába ment. Chicagóban dolgozott és ott önálló is volt 8 évig. 14 évi amerikai tartózkodás után hazajött 1921-ben és Nyíregyházán nyitotta meg üzle­ tét.” vagy „Jager János borbély és fodrászmester. 1902-ben alapította műhelyét. A szakosztály elnöke” , és Polgár községből: „Répánszky László borbélymester, szakosz­ tályi elnök. 1901 óta önálló. A z ipari tanonc vizsgabizottság alelnöke, elöljáróság tag­ ja. A Hadirokkant Egylet ügyvezető alelnöke.” Megyénkben 1947-ben 97 fodrászt és Nyíregyháza városában 51 fodrászt tartott nyilván a szakszervezet (27). A Fodrász Szakosztály még 1949-ig működött (47), utol­ só elnöke: Madácsi László volt. Az ekkor alakult Fodrász K.T.Sz. (Fodrász Kisipari Termelő Szövetkezet) első elnöke: Kereső Gyula volt. A jelenlegi Fodrászipari Sző vetkezetnek Nyíregyházán 9 nagyobb üzlete van. A fodrászatnak ma is van hatái te­ rülete a bőrgyógyászattal valamint a fiziko- és hydrotherapiával. A borbélymester ősi jelvénye, a réztányér-cégér ma már nem vagy alig látható. Tény azonban, hogy miként az ókori és középkori füveskönyvek (herbáriumok) az orvostudomány törzséből hajtottak ki „de egy ágban haladt még bennük a botanika és a gyógyítás tudománya” (Szabó T. Attila, 1978), ugyanúgy a borbély mester ség is az orvoslásból vette eredetét. A z orvostörténelem szerint ez nem dehonestáló sem az orvosokra, sem az orvostudományra; sőt illik ismerni a fejlődés menetét. Azt gondo­ lom ugyanakkor, hogy cikkünk mottója a mai fodrászokra is vonatkoztatható.

107

IRODALOM 1. Asztalos M iklós: II. R ákóczi Ferenc és kora (Dante K ön yvk iad ó, 1934, Bpest., H ornyánszky V ik tor k ön yvn yom dája, 492. old.). 2. Birtalan G yő ző : Ad atok a X V I. századbeli orvoslás m agyar történetéhez. Hadisebészeink munkája egy ostrom lott végvárban. (K aton aorvosi Szem le, 1954, 6, 11, 1106—1115). 3. Bőd P éter: M agyar Athenas (M agvető könyvkiadó, Bpest., 1932, 343. old., ezen h ivatkozás: 52. old.). 4. Borsa G edeon: Frankovith G ergely (Országos O rvostörténeti K ö n yv tá r K özlem én yei, 1936, 9, 3, 133—140). 5. diósad! Elekes G y ö rg y : 133).

Borbélysebészek

könyvtára.

(M agya r K ön yvszem le,

1945, G9, 130—

6. Eckhardt Sándor (s z e rk .): K ét vitéz nemesúr. T elegd y Pál és János levelezése a X V I. szá­ zad végéről. (K irá ly i M agyar Pázm ány P éter Tudom ányegyetem M agyarságtudom ányi In té ­ zete, 1944, Budapest, 219. old.). 7. Éble G áb or: A z ecsedi uradalom és 1898, Budapest, 171. old.).

N yíregyh á za .

(H orn yán szky

V ik to r

k ön yvn yom dája,

8. Fazekas Á rp á d : O rvosi em lékek a nyírb átori járásban. (K elel-M a gya rország, 1973, 30, 82, 9). 9. Fazekas Á rp á d : A z első m agyar orvosi kön yv. Lencsés G y ö rg y Ars M edica című mun­ kájának n égy évszázados hányattatása. (Népszabadság, 1978, X X X V I. é vi., 208 szám, 16. old.). 10. Fazekas Á rp á d : Gaál An tal n agykállói b orbélyorvos 151—154). 11. Fazekas Á rp á d : Gaál Antal n agyká llói orvosb orbély

(1838—1900). (O rvostört. K özi., 1978, 87, (O rvosi Hetilap,

1978, 119, 1238—1240).

12. Fazekas Á rp á d : Szabolcsi adatok a X V I. és X V II. századi gyó gyítás gyakorlatából, in : Zay An n a: Herbárium 1718. Fólia R ákócziana 2. kötete, N y írs é g i N yom da, 1979, N yíregy h á za ; szerk.: Heckenast Gusztáv és M olnár M átyás, 151 o ld a l; ez a c ik k : I I I —X X X III. old. 13. Fazekas Á rp á d : O rvosi em lékek Szabolcs-Szatmá.rban (N y írsé g i N yom da, 1975, N yíregyh áza, 184 old. és 82 k ép ). 14. Fazekas Á rp á d : A N yíregy h á zi V árosi K órh á z (1833) építése és első 3 évtizedén ek története, in : G yarm athy Zsigm ond (szerk .): Szabolcs-Szatm ár m egyei h elytörténetírás I —I I ; 1930, Sz.-Sz. m egyei Tanács soksz., 425 olű. 15. Fazekas Á rp á d : Lencsés G y ö r g y és az első m agyar n yelvű kéziratos orvos k ön yv 1577-ből. (Egészségnevelés, 1982, 23, ?, 79—81). 16. Fazekas Á rpá d: M egyén k bizánci műkincsei. Országos érdeklődés h om lokterébe (K elet-M agyaro rs’iág, 1982, X X X IX . évf., 184. szám, 9 old.). 17. Fazekas A r g á d : A z első m agyar 1983, X L . évf., 244. szám, 9 old.).

nyelvű

orvosi

k ön yv

Szatm árból.

18. Fazekas Á rp á d : A m agyar h erbárium -irodalom fejlettségérő l m egjelenés alatt).

kerültek.

(K elet-M agyarország,

(O rvostörténeti K özlem én yek,

19. Füsti M olnár Sándor: Egészségünk útja (M edicina, 1983, Bpest., 236 old.). 20. G yarm athy Zsigm ond (s z e rk .): A munkásság és parasztság élete és m ozgalm ai SzabolcsSzatm ár m egyében 1919—1944. Források és dokum entumok. (N yírsé gi N yom da, 1982, N y ír ­ egyháza, 602 old.). 21. Hűnek Em il (s z e rk .): N yíregy h á za és S zabolcsvárm egye Bpest., 366 old. és 141 oldaln yi „S ze m é ly i adattár” ). 22. Jáki G yu la: Sebészvizsga a X V III. században. lem ényei, 1955, 1, 5—31).

községei.

(E lek-nyom da,

1931,

(A z Országos O rvostörléneti K ön yvtá r k öz­

23. Jáki G yu la: „ A z orvostörténet oktatása” c. posthumus (1898. május 08, G yőr — 1958. m ár­ cius 18, Szentes) közlem én yeiből. 24. Kiss Ernő: N yírb á to ri céhek életéből (B ath ori István M úzeum füzetei, 1956, M agyar N em ­ zeti Múzeum rotaprint üzeme, 10 old. és 6 old. kép). 25. K ovács A la d á r: M entésügy. üiső segélynyú jtás. In : H ad- és népegészségügyi kiállítás, 1915. ápr.—máj., Bpest., (Hornyá.nszky V ik to r k ön yvn yom dája, Bpest., 256 old.). 26. Lencsés G y ö rg y : A rs M edica (kb. 1577, k ézirat; terjed elm e; 450 le vé l és 71 levélcsík ; szö­ vegkiadás: V arjas H éla: X V I. századi m agyar orvosi kön yv, K olozsvár, 1943). 27. M agyar Szabad S zakszervezetek Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, B ereg m egyei titkárának 1947. szeptem ber 30- i kimutatása.

108

28. M arik ow zk i M n o n : A néphez való tudósítás, m iképpen kellycn

maza vt gyázni (N a g y K á ro ly, 1772, g ró f K áro li Antal úr typografiájában , Szín i ti N a gy Pap Ist­ ván l>p. A lu l; 709 nia.).

29. M ayer Ferenc K olo s: A m agyar chirurgus-céhekröl.

(o rv o s i Hetilap 1525, 69, 4G, 1118—1122).

30. M egyei L e vé ltá r (N y íre g y h á za ): X IV ,1 1805/12 (B en edikty Sámuel városi o rvos és ehirurgus szerződvónye és Javadalm ai). 31. M egyei L evéltá r (N y ír e g y h á z a ): Gaál An tal tanulólevele, ván dork ön yve és 3 db. működési b izon yítván ya (je lze te : X IV . 10.). 32. (P ) P áll C é za : szám, 2 old.).

E gy n agykállói orvos-b orbély

(K elct-M agyarország,

1978,

X X X V ., évf., 120

33. Pásztor Erzsébet E m ília: N yíregyh á za kézm űipara (d ok tori értekezés, 1943, Debrecen, Nagy K á ro ly nyom dája, 32 old.). 34. P erczcl Dezső m. kir. belü gym iniszter jelentése az ország közegészségügyi viszon yairól 1895. évben (Pesti k ön yvn yom da rt., 1890, Bpest., 479 old.).

az

33. P ét* A la d á r: Ciyór szabad királyi város Szenthárom ság KőzkóTháxának m lelenc (1749—1928). (G ydrcityliA zm egycl A la p Nyom da inti Intézete, t92B, a ..N ép egészségü gy" kiadásit). 30. Pregun alatt).

István n á: N agyk állóban

felállítan dó

patika

iránti

foly am o d vá n y

1753-ból

(sajtó

37. Rácz Sám uel: A b orbéiyi tanításoknak első darabja. (Pest, 1794). 38. Spielinann József: A k özjó szolgálatában (Bukarest, 1976, K ritérion kiadó, 350 old.). 39. Spielmann J ózsef: E gy X V II. 123, 28, 1748—1751).

századi m agyar n yelvű

orvosi kéziratról.

(Orv. Hetil., 1982,

40. Szlatky M ária: Ö tezer év orvosi ruhái. (O rvostört. Közi,, 1976, 78—79, 71- 110). 41. Szlatky M ária : M agyar nyelvű kéziratos orvosló k ön yvek a 17. századból, (M agyar K ö n y v ­ szemle, 1980, 96, 2, 131—148). 42. s zla tk y M ária: „M iiidén doktorságot csak ebből k ís é rte k ” . S zem elvén yek a X V I - X V t t . század m agyar n yelvű orvosi k ézik ö n yveiből (M agvető könyvkiadó. Bpest.. 1983. 435 old .). 43. Sziim-awski U lászló! A z orvostudom ány története bölcsészeti szem pontból nézve. O rvosok és orvostanhallgatók számára. (M O K T, 1939, B p est, 649 old.; len gyelb ől fordította és m agyar vonatkozású je gyze te k k e l ellátta: Dr. H erczeg Á rp á d ). 44.

Tóth András: Ad atok ház nk területének katonaorvosa rol a róm aiaktól lH48-tg. (H évízi Orvosi Archívum , 1977, Zala m egyei N yom da Váll.. 523 old., s ze rk .: Dr. G yim ó lh y Dénes. Ez a cik k : 381—423 old.).

45. Tóth L ászló: A százéves szakmunkásképzésről.

(K elet-M agyarorszá g 1883. jan. 29).

46. Varjas B éla: X V I. századi m agyar orvosi k ön yv (K olozsvár, 1943, X X IV . oldaln yi Bevezetés és 656 oldal). 47. Vaskó M ih á ly: 72 éves nyugdíjas fodrász (N yitegyh áza , V asvári P á l u. 60. sz. alatti lakos) adatszolgáltatása 1983. január 25-én. 48. Időközben olvastam dr. G rósz Lipút 1869 é vi közlését, am ely szerint 1813-ban Debrecenben „v á n d o rló legén yek kórháza” m űködött 4 ággyal.

109

Mellékletek 1. sz. melléklet

TANULÓ

LEVÉL

Mi Szabad K irá ly i Szeged városába k ebelezett sebészek úgym in t id ősb je s többi tagjai, kir. szabadalm azott egyletünk nevében, tisztelettel tudtára adjuk m inden­ kinek, különösen pedig M agyarországi v a g y azon k ü lföld i sebész urak­ nak, m int jóakaróinknak, h o gy miután jelen levelün k előm utatója Gál Antal nevű ifjú , k i m int Kiskunság m egyei F élegyh ázi szüle­ tésű S allay László úrnál Félegyházán a tanulási három évet becsületesen kitöltötte, s ezen idő alatt magát a b orb ély iparban annyira kiképezte, h ogy m int borbélysegéd hivatásának m egfelelhet, őt mai napon tartott egyleti gyűlésünkben, a felsőbb ségileg h elyben ­ hagyott egyleti-szabályun k értelm ében, borbélysegéddé felszabadítottuk, s a segédek közé b ejegyeztük. — Ez alkalom m al ösztönözve éreztük magunkat a t. sebész urakat tisztelettel m egkeresni, h o gy nevezett ifjú t segédül elism erni, s szakm ája gyakorolhatása s további kiképeztetésére neki alkalm at és segélyt nyújtani szíveskednének, m elyet adandó alkalom m al részünkről is készségeseknek nyilatkoznak. M elyn ek h itelére jelen levelünket egyesületünk hiteles p ecsétjével m egerősítve kiadjuk. K elt szab. kir. Szeged városában 1864-ik é vi Á p ril. hó 2l-dik nap­ ján tartott egyletünk gyűléséből.

E rőskövi Ignátz Sebész és Szülész Mester úm. üdősb M óré János úm. Czéhmester P. H.

Az 1864. évi „Tanulólevcl” szövege.

110

Frankovilh könyvének egyik rézmetszete: a beteg ütőerét tapintó orvos. Borsa Gedeon szerint (4): maga Frankovith lathato.

111

Andreanszky Dienes borbély (I.osontz) aláírása és bélyegzőlenyomata 1865-ből.

112

r

f*W Afi" NÉPHEZ VALÓ TUD Ó SÍTÁS

Dr. Marikowzki Márton: A ncpliez való tudósítás c. könyvének (Nagykároly, 1772) fedőlapja.

.

Miképpen keülyen a* magi egéffégere Vigyázni HAJTATOTT

TISSOT UR M. D.

A* Londoni Királyi Tudófok; a* Baítthi Akadémiának orvat Tüdomáoyt t»nit<5 \ a’ Bernai Házi Gazdiig elö-raozdk tárára ízerzett, TarflgotDak egy nevezetet Tana, ét a* Lanfán*j Akadémiába* az Orvat Tudománynak Tanítója áltat HoRan pedig -• Háziak illapottyihoz alkalmi Magyar nyelvre fordittaat^pŐSK^N i a » u y i,o * * » V lS yM N A S IU M ' M A R IK O W Z k i M A R T O B k ( ^ M ^ y KI - N T O M TjA X T A I O TT NAGY KAROLYBAN. A '.N .M .G R O F K A R O LI A N T A L U R ttfou* * fjAjáj*aW ‘ '»

SZATMÁRI NACT PÁF 1STVA2VtTF. által

iffU

A segédek Yándorkönyv-ének 1. oldala (a pesti Egyetemi nyomdában nyomták).

113

PÁLL ISTVÁN:

A nádkötő A nádfedeles lakóházak a falvakban mára az elmaradottság, a szegénység szim ­ bólumaivá váltak. A városi lakosság, az értelmiség körében a megítélés ettől némileg eltér: egyre többen építenek hétvégi házakat, alakítanak ki telkeiken kiscbb-nagyobb nyaralót, vesznek elhagyott tanyát, s ezeket náddal kívánják befedni, — ismét felfe­ dezve annak jó hőszigetelő képességét, ami mostani, energiaszegény világunkban nem elhanyagolható szempont! S ami most csak a divat vagy a hagyományokhoz való ragaszkodás, tisztelet miatt éli reneszánszát, az a múltban a hétköznapok jelen­ sége volt. Ha valakinek ma támad az a gondolata, hogy nádtetős házat épít magá­ nak, ez a terve igen sok nehézségbe ütközik: honnan szerez megfelelő minőségű ná­ dat, s ha a nád megvan, honnan kerít a nádtető készítéséhez értő mestert? S ha min­ den összejön, igen mélyen kell a pénztárcájába nyúlnia, hogy mindezt megfizesse, hiszen a nád ma már jóval drágább, mint a cserép! Egy m- nádtető felújítását (nem új tető, csupán átlagosan 17 cm vastagságú nádborílás készítését!) 189 forintért, a tető szegését folyóméterenként 140 Ft-ért készítette 1983-ban a Hortobágyi Állami Gazdaság Erdő- és Nádgazdasági Ágazata! De hát hogyan és mikor vált az egykor a hétköznapi foglalkozások közé tartozó nádkötői (Kiss Lajos hódmezővásárhelyi szóhasználata szerint tetéjfedői) tevékeny­ ség mára olyan ritkává? Ez a rövid írás erre próbál választ keresni és néhány múlt századi adat segítségével a nádkötői mesterségbe bepillantani. Mindezek előtt azon­ ban röviden utalnunk kell arra, hogy milyen arányú volt a hagyományos nád, gyé­ kény 111. zsúptető a többi tetőfedő anyaghoz viszonyítva. Ezen anyagok gyakoriságát tekintve igen jellemzőek a hajdan Szabolcshoz tartozó három bodrogközi községből a múlt század közepéről származó adatok: Kenézlön két nemesi, zsindelyes lakóházat kivéve az összes épületet vízinövényekkel fedték; a szomszédos Vissen és Zalkodo.i a zsúptető volt túlsúlyban, zsindely csupán három házat borított. A zsindely főleg a Nyírség északi részén volt gyakori, de az 1900-as népszámlálás szerint itt is akadt sok olyan község, ahol egyáltalán nem volt más tető, mint nád, gyékény és szalma vagy zsúp (pl. Benk, Gyulaháza, Kis- és Nagyvarsány, Tiszaszentmárton, Kis- és Nagybáka). Még az 1960-as népszámlálás során is kimutatták, hogy a Nyírség köze­ pén a lakóépületek 42,3%-át fedte nád ill. szalma. A cserép — bár már a múlt szá­ zad első felében megjelent az uradalmak építészetében — jelentőssé csupán e szá­ zadban vált. A nád ára községenként változott attól függően, hogy azt honnan szerezték be (az ár azonban nem minden esetben függött attól, hogy helyben vagy nagyobb tá­ volságról kellett-e beszerezni a tetőfedéshez szükséges anyagot). A Nyírségben igen kedvelték a rétközi nádat, s szívesen vásárolták. Az árkülönbözet is a rétközi nád javára döntötte el a kérdést, hiszen az a fuvarral együtt sem mindig érte el a helyi árakat, és még a jobb minőségről nem is szóltunk! A papi ref. lelkész házának fedé­ sére 1844-ben Dögében vett 1200 kéve nád (100 kévénként 24 garast, azaz 1 forint 12

114

krajcárt számítva) a fuvarral és a vámmal együtt 18 frt 15 xr-t tett ki, a Vasmegyerről 1845-ben Nyírturára szállított nád pedig 100 kévénként 3 forint 30 krajcárba került. K irívó esetként említhetjük meg, hogy 1846-ban egy leégett balkányi ház újrafedéséhez 1635 kéve nádat vettek Geszteréden 114 forintért, ami 100 kévére átszá­ mítva 7 váltó forintot tett ki, és még ehhez járult a fuvar, száz kévénként 50 kraj­ cár! (Bár itt az a gyanúnk, hogy az árkalkulációban szerepet játszott egy kis „bizto­ sítási csalás" is, hogy a felkerekítéssel minél nagyobb összeget alkudjanak ki a Sza­ bolcs vármegyei Tűzkármentesítő Intézettől.) A rendes ár e két véglet között moz­ gott: 1845—46-ban Nyírlugoson 2— 2 frt 30 xr, Nyírbátorban 3 frt 30 xr; Nagykállóban és Kállósemjénben 4 frt-ot kértek 100 kévéért; Nyírbélteken a szegésre való jobb minőségű nádat adták 4 frt-ért, s Kislétán a borításra szánt nádkévék százát szerezhették be 6 forintért. A gyékény árára álljon itt egy székelyt árvetés 1846-ból: Kandel Kristóf „mar­ ha hízó istállójának” tetejére Gyeskó András nyíregyházi nádkötő szerint 9000 kéve gyékény ment fel, „ennek ezri Besztereczen, Halászon és Demecserbe 2 vfrt30 xron vá­ sároltatott, fizetvén ezen felől százától fuvarbér 1 v ft és így ezri 3 vft 30 xrba kerül­ vén öszvesen 315 vft.” A zsúpra csupán egyetlen adat: 1846-ban Nyírbélteken 3 kraj­ cárt kértek egy kévéért, ami százas tételbe átszámítva 5 forintot tett ki. Ezután nézzük, mennyiért vállalta a nádkötő a munkát? Ez természetesen attól is függött, hogyan tudott megegyezni a gazdával, s a készpénzen kívül milyen termé­ szetbeni juttatásokat tudott kialkudni. Csak a legritkább esetben vállalt „a maga ke­ nyerén” fedést; a szerződések azt mutatják, hogy élelmezés is járt a munkavégzés alatt. Eördögh Dániel kopócsapáti földbirtokos 1812-ben a következő feltételek mel­ lett fogadott fel egy nádkötőt: „Apátiba a Harangozó házát gyékényei meg köteti Gyüre István 12 Új forintokért, Apátiba épülő az új malmomat gyékényei ugyan ő fogja meg kötni 33 Üj forintokért napi számosokat mellé adok és tartani fogom.” Mátészalkai házának fedésére ugyanezen évben fogadta fel Sofi Imre, Szendi József és Sarkadi Ferenc nádkötőket, akik a ház náddal és gyékénnyel való megkötéséért és beszegéséért 100 forintot, 3 véka rozslisztet, 3 font szalonnát és 2 icce pálinkát kap­ tak. 1846-ban Keresztúton Zicherman Jákob csűrje megkötéséért a nádkötőnek 60 Frt munkadíjat fizetett, „azonkível a pályinka, liszt ’s szalonna mit kapott" még 19 forintot ért. A pálinka az adatok szerint „szerves” részét képezte a nádkötésnek (lehet, hogy módosítani kellene az ismert szólást a kefekötőről nádkötőre?!). Papon 1847-ben a következő tételek követik egymást az egyházgondnoki számadáskönyvben: „Mikor a’ Nád kötő meg fogadódott, áldomást vettünk egy ittze pálinkát és egy messzelyt 1 frt 8 xr. Mikor az ólat kötötték a’ munkásoknak vettünk 2 ittze pálinkát 1 frt 30 xr. Mikor a’ Nád kötő a munkát elvégezte vettünk egy messzely pálinkát 23 xr.” Egy másik nádkötő bizonyára nagyobb „kapacitású” volt (vagy túl lassan dolgozott), hi­ szen ugyanitt a lelkészház fedésének ideje alatt 1845-ben 4 frt 44 xr árú pálinkát ivott meg! Pálinkát tehát ihatott a nádkötő (legfeljebb arra kellett vigyáznia, hogy le ne szédüljön a tetőről!), de a dohányzásra nézve igen szigorú tilalmat kellett tartania. Egy 1844-es kopócsapáti adat szerint Szmretsányi Viktória Asszonyság egyik házát fedő három munkás közül a harmadik „a láptó aljján ki ütötte a bagót ’s a pipát le *ette a bagót tartván szájába” — s így semmi felelősség nem terheli abban, hogy a ház leégett, hiszen míg a tetőn tartózkodott, a bagót csak rágta! Visszatérve az árakra: hogy mennyire nem voltak kötöttek, s hogy az alkunak milyen szerepe lehetett, álljon itt két 1846-os nyírlugosi példa: a faluban levő kocs­ mára 2400 kéve nádat 45 forintért kötöttek fel, ugyanakkor a szintén a községhez

X15

tartozó gáti csárda tetejét 50 forintért fedték be 3700 kéve náddal; ez kis utánaszámclással azt jelenti, hogy az 1300 kéve különbözet csupán 5 forintért került fel a tetőre! Az épülelek tetejét nem minden esetben fedték egynemű anyaggal (náddal, gyé­ kénnyel vagy zsúppal), hanem sokszor kombinálva alkalmazták azokat. Gyakori volt, hogy a tető aljának romlása miatt, vagy éppen azt megakadályozandó, 3— 5 sor zsin­ delyt szegeztek a tető aljára; szívesen szegték a zsúptetők gerincét a jóval időtállóbb náddal is. Gróf Dessewffy Kálmán nyírbéltelci „gulya akla” tetejére 1846-ban 4200 zsindelyt, 4700 kéve zsúpot és a szegésére 400 kéve nádat vert fel Thurtai György 56 éves „súpkötő” . (Az épület alapterülete 40X3 1 2 öles, a szarufák hossza 5 öl volt, a befedendő tetőfelület tehát kb. 400 D -ölet tett ki.) Mindezért 110 forint bért kapott. Kislétán szintén ebben az évben egy lakóház tetejére 100 kéve nád és 3 szekér szal­ ma ment rá, a padlására pedig 150 kéve nádat terítettek szét (hogy a nádat nem­ csak tetőfedésre, hanem padlás-, fal- és kerítéskészítésre is gyakran használták, is­ mert dolog, s mivel ez kívül esik jelen írásunk tárgykörén, nem is foglalkozunk vele). A nádkötőnek a régi, elavult, megrongálódott tetők javításához is értenie kellelt (bár ez utóbbiakhoz nem mindig kérték specialista segítségéi, hiszen majd’ minden gazda értett valamit a ház körül adódó munkákhoz; ilyen munkákra — s általában a többi zömére is — a tehetősebbek fogadták fel a nádkötőket). Egy-egy nagyobb v i­ har által megtépázott zsúptető, a téli időjárás viszontagságai miatt megrongálódott tetőgerinc mindig adott munkát a nádkötőnek, aki ha nem is fényesen, de családjá­ val együtt nagyobb gond nélkül meg tudott élni ebből a mesterségből. Eördögh Dá­ niel 1814-ben jegyezte fel árendás- és számadáskönyvébe, hogy „ A Báki házért 3 Üjf, az Apáti Csűr igazításért, az ökör ól és pélyvás ház fodozásáért 6. Ufkat fizet­ tem Gyürének, úgy a Külső Karámért is 7 Ufkat adtam.” Papon 1832-ben ,,A’ Parochiális házak teteje kiigazításához” 300 kéve nádat vettek és a nádkötőnek a mun­ káért 4 forintot fizettek; 1847-ben ,,A’ Rector háza teteje beszegéséért a’ Nád kötő­ nek” 1 frt 30 xr-t adtak. A tetőfedés munkamenete, szerszámai — csekély eltéréssel — országszerte meg­ egyeznek, s több szakcikkben olvashatók, így azt itt csak röviden vázoljuk (részlete­ sebben lásd: Dám László: Lakóházak a Nyírségben. Debrecen, 1082. 50—54. oldal). Első mozzanat a ház felállványozása, melynek során a leendő eresz vonalába széles ereszdeszkát fektetnek, amit egyik végével a földre támaszkodó, hosszú gerendák­ hoz, drugárokhoz erősítenek. A hagyományos magasságú tetőhöz általában három sor nádat vernek fel, a negyedik már a tetőgerinc beszegáséhez szükséges. A tetőre feladogatott kévéket tövükkel az előbb említett deszkához támasztják, kioldozzák, szétteregetik, majd vastagabb karókkal ideiglenesen lekötik („lecsaptatják”), nádve­ rővel felverik, végül vesszővel lekoreolják. A korcvessző általában közepes, 2— 3 cm vastagságú ágdarab, s rendszerint annyira volt szükség belőle, ahány kéve nádat a tetőre felvertek. Száza az 1840-es évek közepén 15— 20 krajcárt ért, de Nyírlugoson 1), Nyírbélteken 25 xr-ra is tartották. A korcoláshoz két ember kell: egyik a tetőn kívül, a másik a padlástérben végzi a tetőfedés e mozzanatát, melynek eszköze n nádketetű. A kívülről beszúrt tű végén levő nyílásba a padláson dolgozó beleakaszt­ ja a gúzst (amely régebben vessző, újabban drót), azt a tetőn levő kihúzza, majd a köre fölött visszadugja, így a gúzs mindkét vége ismét a padlástérben van, ahol azt jó erősen a tetőléchez kötik. A munka befejező része a tetőgerinc leszegése, amely igen nagy szakértelmet kíván, hiszen a vihar a rosszul leszegett tetőt könnyen megbonthatja. Ezért aztán nem véletlen, hogy külön gondot fordítottak a megfelelő szegőanyag kiválasztására

116

(mint korábban láttuk, külön kiemelték a drágábban vásárolt szegőnádat); 1846-ban Kcresztúton külön tételként szerepelt a „Drugár és kabola ía a’ szeges le fogására” 14 Frt értékben. Szegésként a nádcsomókat egymáson áthajtják, végül korceal és gúzzsal leszegik, amivel tulajdonképpen el is készült a tető. (A gyékény- és felvert zsúptetőről itt nem szólunk, hiszen azonos technikával készült, mint a felvert nádtető.) A nádkötő mesterség háttérbe szorulása a múlt század végi lecsapolások, ármen­ tesítések, a hatósági építési rendeletek és nem utolsósorban újabb tetőfedő anyagok térhódítása, elterjedése miatt következett be. Kár, hogy e régi mesterség kihalóban van, hiszen ez megnehezíti a népi építészeti emlékek megőrzését, s gátolja a hagyo­ mányos, természetes anyagok felhasználásának lehetőségét is.*

♦A dolgozatot, m ivel azt nem szakcikknek szántam, láb jegyzetek kel nem láttam el. Ehelyett álljon itt a felhasznált források je g y z é k e : Eördögh Dániel árendáskönyve, a K isvarsan yi ref. egyh áz számadási je gyző k ö n y ve , Pap község gondnoki számadása a B eregi Múzeum D okum en­ tumtárában található m eg: a többi, a szövegben a forrás m egjelölése nélkül em lített község adata a Szabolcs-Szatm ár m egyei Levéltárban a IV . A. 19. szám alatt található Szabolcs v a r­ m egyei Tűzkárm entesítő Intézet irataiból származik.

A tetőgerinc leszegcse

117

BODNÁR ZSUZSA:

Kosárfonás a Tisza mentén A kosárfonás „mestersége” népünk életében mindig jelentős szerepet játszott. Napjainkban ismét virágkorát éli a vesszőből készült eszközök, használati tárgyak készítése, ezért tekintsünk vissza a múltba! Régen a Tisza mentén hatalmas árterületek voltak, melyeket nemcsak nagy áradásokkor, hanem egész éven át a víz lepte el. A vizes területek egy részét mo­ csári erdők és füzesek borították. A Tisza szabályozása idején az ártér összeszű­ kült, az itt fekvő falvak az ártéren kívülre kerültek. A mocsarakat lecsapolták, ter­ mékeny földekké tették. A z ártéren belül megmaradt füzesek fennmaradtak, a na­ gyobbakat sokszor telepítéssel továbbfejlesztették. Ezek az ártéri füzesek adták az alapanyagot a kosárfonáshoz. Akik vesszőmun­ kával foglalkoztak, különbséget tettek a hagyományos és az újabban elterjedt veszszők között. A z előbbit vadvesszőnek, az utóbbit nemesvesszőnek nevezték. A vad­ vesszők közül legjobbnak tartották a maloggyát, kevésbé jónak a veresvesszőt és a kendervesszőt, mivel ezek hosszú száradás után törékennyé váltak. A nemesített vesszők közül legjobbnak tartották az amerikai és az aranyvesszőt, ezek főleg az I. világháború után terjedtek el, ma már a feldolgozott vesszők kb. felét alkotják. A kosárfonó falvak lakosai szedés idején napokig kinn dolgoztak az ártereken. A szedésnek két fontos időpontja volt, aszerint, hogy zöld vagy fekete vesszőt akartak-e szedni. Az előbbiből hántolással készült a fehérvessző, melyből finomabb dol­ gokat készítettek. A fekete vesszőből viszont kosarakat, kasokat fontak. Hogy a veszsző háncsát lenyúzhassák, az ágakat még nedvkeringés idején levelesen kellett le­ vágni, de már kifejlettt állapotban. Erre legalkalmasabb volt az augusztus, szeptem­ ber. A fekete vesszőnél éppen az a fontos, hogy a bőre le ne jöjjön, tehát a nedvke­ ringés megszűnésével kellett leszedni, novembertől kezdődően. Így tehát a kosárfo­ násnál felhasználtak zöldvesszőt, hántolt és főzött vesszőt. A munkafolyamatok a vessző minősége szerint különbözőek lehettek: liántoláskor a természetes állapotában lévő zöldvesszőből lenyúzták a hóját; az így nyert sárgásfehér színű vessző a színét sokáig megtartotta. A hántolás mesterséges módja volt a vesszőfőzés. A főzés 2— 3 köbméteres, föld­ be épített nagy üstökben történt. Az üstben vizet melegítettek, majd a forró vízbe 2—3 mázsa fűzvesszőt tettek, ezt egy deszkával letakarták, hogy a párájában főjön meg. Kb. 2—3 óra hosszáig főtt, attól függően, hogy milyen minőségű volt a veszsző. A főzésnél fontos volt, hogy állandó tűz mellett, folyamatosan főjön, hiszen ez határozta meg a vessző minőségét. Am ikor a forró vízből kiszedték, rögtön hideg vízbe tették. A főzött vessző hántásának folyamata megegyezett a nyári vessző hán­ tásával. A nyert vessző téglavörös színű lett, így a főzést egyben festési eljárásnak is tekintették. A főzött vesszőről azt tartották, hogy kisebb értékű, mint a nyári fe­ hér vessző. A főzött vesszőt kúpokban szárították a napon, vagy télen a szobában ke-

118

mence mellett. A hőmérséklet nem haladhatta meg a 25—30 Celsius-fokot, mert a túlságosan kiszárított vesszők könnyen hasadtak. A következő művelet a kiválogatás volt, az egyenlő hosszúságú, vastagságú veszszőket különszedtek. A főzött vesszőt felhasználás előtt négy-ötszür be kellett áztat­ ni, hogy megpuhuljon, s használhatóvá váljon. A kosár készítésének a menetét csak vázlatosan mutatjuk be: kétfajta kosár tí­ pus volt használatban, a káváskosár a századfordulóig, majd a fenekes kosár. A z utóbbi készítésénél néha kaspadot használtak, a padra egy szeggel gyengén fel­ erősítették a készülő darabot, így azt munka közben könnyen forgathatták. Főleg a főzött és hántolt kosarak készítésénél alkalmazták ezt a technikát. Voltak olyan fa l­ vak, ahol a kosárkötő két térde szolgált a kosarak leszorítására. A kosár készítésének menete: 1. fenék elkészítése, fenékszegés, 2. berakóvessző vagy oldalfonás, 3. szeges (díszes formája a koszorúzás vagy coffozás), 4. tisztítás, kinyesés, 5. fül készítése. A kosárfonáshoz kevés eszközt használtak. A legfontosabb közülük az ár vagy szurkáló, amely az anyagrögzítést, lyukasztást szolgálta; a verővasat a vesszőfona­ tok egymáshoz rögzítésere, sűrítésére használták, míg a vesszőollóval a vessző da­ rabolását, a kész termék tisztítását végezték. A kosárfonás megyénkben a legnépszerűbb háziiparágak közé tartozott. A pa­ rasztember hosszú téli napokon a ház körüli munka elvégzése után gazdasági célo-

Zajácz Mihály timári kosárfonó munka közben kát szolgáló vesszőmunkák készítésével is foglalkozott. Fűzvesszőből készült a kosa­ rakon kívül gúzs, kötél, halászszerszámok, kocsikas. Igen fontos alapanyag volt a népi építkezésnél is.

US

A Tisza mentén voltak olyan falvak, melyeknek lakói saját használatukon túl eladásra is rendszeresen készítettek vesszőből tárgyakat. Olyan nagy mértékben, hogy idővel egy-egy típusú tárgy készítésére specializálódtak, amelyekről híresek lettek. Kosarairól volt híres Szabolcs, Balsa és Tímár (ez utóbbi fehérvesszővel is dolgo­ zott). Kaskőtéssel foglalkoztak Tiszavasváriban és Tiszaladányban. Valószínű azon­ ban, hogy a fokozott specializálódás a múlt századi nagy vízrendezések után követ­ kezett be. A felszárított területeken megcsappant a vesszőtermelés és az ottani lako­ sok idegen vesszőtárgyakra is rászorultak, illetve a vízmenti lakosokat a halászhe­ lyek csökkenése, valamint földjeik szétválasztásával és azok egy részének elveszté­ sével bekövetkezett szegénység arra ösztökölte, hogy háziipar révén pótolják szük­ ségleteiket. A kosárfonás régi múltra tekint vissza; a mennyiségi termelést az igények, a gaz­ dálkodás alakulása szabta meg. Nagy kosárfonó dinasztiák éltek Beregdarócon, Tarpán, Szabolcson, Tímáron. Ezek termékei a megyehatárokon is túljutottak. A kosárfonás fellendítésében, to­ vábbfejlesztésében fontos szerepe volt az 1950-es években megalakult kosárfonó há­ ziipari szövetkezeteknek. Ezek a hagyományos kosárfonó községekben alakultak meg, így munkát adtak az ott élő lakosságnak is. A készítmények közül meg kell említenünk a káváskosár különböző változatait (krumpliásó, hámozó, tojásoskosár), ezt a típust váltotta fel a fenekes szegett ko­ sár. Ennek legrégibb típusai a krumpliskosár, verembejáró, szénahordó, halas, tyúk­ ültető, szalonnás, kenyereskosár, ezek elnevezései utalnak funkcióikra. A gazdasági élet átalakulása, az igények meghatározták a kosárfonás átalakulá­ sát is. A változásnak megfelelően egyes termékek eltűntek, a helyüket újak váltot­ ták fel. Ma már nem készítenek párszárító kosarat, korsó, pászka, bálikosarakat. Régen és napjainkban is a legkedveltebb kosárfajta a karonkosár. Fennmaradásá­ nak az oka, hogy bármilyen gyümölcsöt, tojást úgy szállíthattak benne a piacra, hogy az nem tört össze. Napjainkban faluhelyen húsvétkor szentelt ételt visznek benne. Hasonlóan megtartotta szerepét a puttonykosár. Formája p puttonyhoz ha­ sonló, csak dongák helyett vesszőből készül. Tímáron és Szabolcson készítették (ké­ szítik), de ezekben a községekben nem használták. A z 1940-es évektől új termék a ruháskosár, a biciklikosarakat a csomagtartó két oldalára erősítik, s ebbe teszik a tejeskannát. A legkedveltebb, a legkeresettebb ma a szennyeskosár (ezt az 1970-es évektől készítik). A kosárfonás napjainkban már kihaló mesterség. Míg régen szinte az egész fa ­ lu tudott kosarat fonni, ma már csak az öregek foglalkoznak vele. Egyik réteg az, amelyik „időtöltésként” , nyugdíjkiegészítésként, a másik réteget azok alkotják, akik a háziipari szövetkezet kosárfonó részlegeiben dolgoznak, és otthon háziiparszerűen tovább folytatják e tevékenységet. A mesterség visszaszorulásához hozzájárul az is, hogy nem mindig jutnak alapanyaghoz. A minimális igényeket a saját maguk leszedett és feldolgozott vesszőből próbálják kielégíteni. A ma még háziiparszerűen dolgozók megrendelésre készítik termékeiket, amiért pénzt, pálinkát, bort kapnak. A vesszőmunkák fennmaradásának és mai napig tartó virágzásának viszont az az oka, hogy a fűzvesszőből készült tárgyak szellősek, könnyű szállítani és tisztán tar­ tani. E tulajdonságai miatt a társadalom valamennyi rétegénél széleskörűen használ­ ták és használják ma is.

120

Irodalom Nagy István Attila: A MÁJUSI HOLD Hazugság épül hazugságra, de nem úgy, mint Déva vára, nem egyetlen éjszaka alatt omlanak össze a falak, napokra hetek, hónapokra évek, megbicsaklott szenvedélyek mélyítik egyre a réseket. Nincsen hit a várba, talán nem is volt, csak az elhagyott májusi hold ragyogtatja fel a szobát, talán csak a szemek, a vállak, a szomjat oltó csípő, a gondolattalan tenyér

s az éjszaka: olyan fehér, hogy szinte bánt. A mondatok emlékeznek. A mozdulatok újra élnek. Nem egyetlen pillanat alatt, nem úgy, mint Déva vára, nem egyetlen éjszaka alatt omlanak össze a falak. Fölénk nő a törmelék, nem látjuk, csak érezzük. Álldogálunk elveszetten, nincsen hit a várba, talán nem is volt — mégis félünk: elveszítjük, ami talán még lehet, mert újra épít az emlékezet.

Cseh Károly:

Nagy István Attila:

ELPATTANNA Csípőd világító lámpaüvege köré ujjaim lepkék gyűlnek Bekormozza az évek lángja átlátszó forró tisztaságod Nem sírok Egy könnycsepptől elpattanna a remény virrasztani fénykörödben

VIRÁGOK nem ígértek: illatoztok nem kértek csak elfogadtok de az ember telhetetlen vágyakozik: semmi ellen készíti a menedéket kitalál hát minden szépet bástyát rendel önmagának vizesárkot honnan támad hajnal fénye kakasszóra: még egy óra még egy óra halálban is illatozók örök némák sose szólók fejeteket meghajtjátok éles kés a reggel rátok

21

Madár János: ÜTRAKELT BELŐLÜNK Arcod egyre biztonságosabban mozdul a fényhez — hajadban májusi rendjel, szeretlek. Mint a jegenyékben íölvillám ló fecskét, hordalak magamban. Elkezdődött vélünk valami táj. Kövek éneke, őstiszta ütem. Hajladozva egymás szívéhez — útrakelt belőlünk a jövő.

Madár János: ELVESZÍTELEK minden ölelésben, pedig a csillagok szemefényét nem lehet letagadni: gyűrűs ujjaddal játszik az éj, sóhajtásaink egymásba hajolnak.

Budaházi István: KIHŰLT VULKÁNOK Látod, megtörtek a csillagok fényei is homorú, szomorú alakunkon. Már nem nézünk egymás szemébe, mint a Nap és a kis patak; nem izzik már kitörésre piciny magmánk, szívünk; nem buzog lázasan vérünk, ha egymáshoz érünk. Kihűlt vulkánok foszforeszkálása az estben szerelmünk.

122

Iludák Erzsébet: ÁRVASÁGOM Árvaságom virágkelyhe örömünknek rejtekhelye leperzselte hamvát napod Égig nő fel már a bánat erdejében egyre várlak sziromarcom porba ejtve Sorsom az éj körülfonja szívemig ér hideg ujja néma kínra jár az óra

Udud István: HOL LESZ MENEDÉK? Ez itt a föld, az ott az ég. Melyik a kezdet? IIol a vég? Ez itten illat, orgona, az ott a csillagok hona. Elszállnál, mégis egyre vársz; innen föl, onnan ide vágysz. Ijeszt a tűz, riaszt a víz. Vacogsz a szélben: hova visz? Inkább a halál, mint ne hallj, mondod, de kínoz jaj s a zaj. Ez itt a föld, az ott az ég. Hol lesz számodra menedék ?

Budaházi István:

HOZZON JÓ HÍRT A SZÉL (részlet) Otthon-meleg fészek, jaj e betonrengeteg! Hol van itt ág, karjával ki ad ágat a madárnak; ki fog engem megszeretni, szerelmével megbékózni, holtomiglan velem lenni, holtáiglan velem lenni?! Adj jó hírt, kedves! Nálam most Tél van, és arcod is fehér, télfehér, — csak hajad zászlózik a szélben, s akár a varjak, már-már az égre röppen; füstjelet várok, mint az indiánok, otthont adó kémény-meleget. Hozzon jó hírt a szél! Adj jó hírt, te szelíd szavú, szív tüzét gyújtó, megtartó erő. öledben ring a Hold, sikoltnak a fák, jajdulva bokrok borulnak eléd, kapaszkodnának liánkarral beléd, mint én, és utam is hozzád visz. Engedd magadhoz nőni a fákat, engedj magadhoz, hogy ne legyen olyan messze a fény, és röppenhessek, mint a madarak.

Fénymadárka szállj a kedves ablakára Sugárka madárka fénymadárka Fényed soha meg ne törjön, csak sugarad tündököljön, csillagtemető ne legyen soha, és lidércfényű gombafüst máglya. De ablakok zörögnek, gép-parittyák süvöltenek; kompjúterek, irányított kezek. Sikoltás, a Föld üres szem. Nem látok, nem látlak, — megvakítolták a Földet. Nedvei kifolyt tengerek, fölisszák gigantikus porfellegek. Adj jó hírt kedves! Szerelemmel a Föld halála ellen, szerelemmel a Föld éhsége ellen. Szavak dallama, vígabb melege jöjjön. Sose hűvöse. Fonódjon kéz a kézzel, aortákban zubogjon friss meleg. Hozzon jó hírt a szél!

Magyar József: JÚNIUSI VACOGÁSOK csupa csupa csupa csupa csupa csupa csupa csupa

kérdőjel fázás jégcsap hidegrázás borzalom idegrángás csupaszság fájás

csupa csupa csupa csupa csupa csupa

kelés hideglelés árulás vezekelés bomlás halál

világhalál

123

Bodnár István:

AZ ELSŐ PÁZSITON Legjobban most a földutakat kedvelem a pipacsokat akácfa-illatú szerelmet ahol nincs tovább csak a megérkezés megfoghatatlan kék tájak fényözön a fényözönben tiszta minden messzire szökik a város sétálhatsz kendőzetlen mint a madarak a kezedből eszem megitatsz hogy táplálhassalak szívemben búzamezők zenéje s az első pázsiton ledőlve szirom pereg a homlokodra

Szilvási Csaba versei: MEGIGÉZETTEN Üres szó voltam, Megigéztettem, Harangzúgásos Szentige lettem. Szentírás leszek, Kőtáblád foglya, Téged hirdetlek Öröktől fogva.

RONGYOS MAGÁNYBAN Koldus a szó, idétlen, lázas, Sehol meg nem tűrt, tört, mezítlábas. Menne feléd, s csak topog egyre, Rongyos magányban, dideregve. Meghallod-e, ha tétován Ajtódhoz sántikál, s sovány Magánhangzókarját kitárva Bekérezkedik éjszakára?

124

Bodnár István:

MÁJUSNAK FELSZENTELT Felesküdtem a némaságra szerzetesrendbe menekültem az irdatlan hangzivatar elől, ágyamnál az éj csöndje ütött tanyát, léteztem talán már a testem nélkül is, azt hittem örökre elnémultak bennem a szavak és a harangvirágok szélzúgásba dőltek, de májusi arcodat tekintve ismét megnyilatkozom; taníts hát új nyelven beszélni, mert égen és földön fenekednek a vadak, hogy eltapossanak, tegnap éjjel is vadászgépek zaját hozta felénk a szél, pedig a nyáron még tisztán hallottam a tücsökhangokat, taníts hát új nyelven beszélni hangozzék fel májusnak felszentelt ujjongása ker temre nem terítettem szemfödelet.

Magyar József: REMANENCIA Kányádi Sándornak előttem repedt homlok ú tébolyított hegyek hátul a kiszámíthatatlan tenger föntről csodával az isten se biztat jobbról is tűz balról is tűz s a két tűz között egy kis remanencia

Udud István:

BOLDOGSÁG

MINT LÁNG

Fecskecsipeszek csicseregnek Szárítókötélen bennem, Széldagasztotta patyolatingként Lobogok fényes szerelemben

Mint láng az izzó fahasábot, ölel körül karod s a térded. Perzsel szűztiszta bujaságod. Lobogj, lobogj még, hogy elégjek!

Jurij N a g i b i n : A

GYÖNYÖRŰ

LÓ

Láttam néhányszor, jobban mondva megérintettem azzal az ösztönös pillan­ tással, amely nem küld világos jelzést az agyba, s amelyet többnyire a min­ dennapi életben használunk, hogy véd­ jük az érzékeny tudatot az égető bő­ ségtől. Volt valami az üdülő körüli tér­ ségben, ami nem illett bele a megha­ tározott lajstromba; nem volt az sem fa, sem bokor, sem autó, sem üdülő­ vendég, sem teodolittal felszerelt geo­ déta — hanem egy tömör massza, amely a reggeli ködszitáláson át tűnt fel, s ködrongyok takarták be a no­ vemberi korai szürkületben. A felüle­ tes tudat számára ez a „bele nem illő1' először csak „vo lt” az üdülő területén, aztán már más, a tünemény dinamiz­ musát elismerő igéket követelt magá­ nak: „feltűnt” és „eltűnt” , s végül a fennkölt „éln i” igével az élőlény rang­ jára emelkedett: területünkön hol a fényből születve, hol a homályba tűn­ ve egy ló élt. Különben, itt van egy változtatásom, egy helyesbítés: a ló — az későbbi, kez­ detben csak a ló fantomja létezett. Igen, megtudtuk, hogy az üdülő iszonyú nagy épülettömbje körüli beláthatatlan és szinte érintetlen területen, melyet egy­ szer ideiglenesen és bizonytalanul az erdőtől, a folyótól és a mezőtől vettek el, kószál egy fantom-ló. Hasonló felfedezés minden más he­ lyen nyugtalanságot, kedélyforrongást kelthetett volna, csak ebben a Moszkva környéki szanatóriumban nem, a leg­ furcsább intézményben, amit hosszú életem során láttam. A kétértelműség magában az alapfo­ galomban rejlett — „szanatórium jelle­

gű üdülő” — , mivel senki nem tudta, mi a rendeltetése a hajdani uradalmi kastélyból nem olyan rég kinőtt ko­ losszusnak: rendbe hozni, vagy tönkre­ tenni az ott lakók egészségét. Egyesek egyszerű beutalóval és azzal az őszin­ te óhajjal érkeztek ide, hogy „élvez­ zék az életet” , mások — gyógyüdülői beutalóval és azzal a reszketcg re­ ménnyel, hogy itt majd rendbe hozzák testüket, lelkűket. A z egészség templo­ mában szünet nélkül harsogott az ün­ nep, zengett a nagyon is vidám dal. A sűrű erdőből pedig titokzatos lé­ nyek bukkantak fel. Egyik kora reggel az éjjel hullott finom hó megszámlál­ hatatlan apró nyommal volt teleszór­ va, amelyeket lehetetlen volt a Moszkva-környék megszokott lakóinak: a ró­ káknak, nyulaknak, vaddisznóknak, me­ nyéteknek tulajdonítani. A megfejtést az egyik üdülő hölgy művészi érzéke súgta meg. Az álmatlanságtól gyötört dáma hajnalban felkelt, félrehúzta a függönyt, s úgy tűnt neki, hogy egy cá­ ri palást van a földre terítve. A kép su­ gallta a megfejtést:, fekete farkú fehér hermelinek jöttek az üdülőhöz — haj­ danában az ő prémjükkel ékesítették a cári díszöl lözéket. Másik alkalommal a holdvilágos er­ dőszélen egy hatalmas szarvasbika ár­ nya rohangált. Valószínűleg jávorszarvas volt, de magát a vadat senki sem látta, csupán a rohanó árnyék su­ hant végig a sápadt holdfényben fürdő földön és tűlevelű erdőn. A hajdani kastély befizette a maga misztikus obulusát az itteni életbe. Ott volt a vadon park, a hársfákkal szegé­ lyezett árnyas sétányok, a fehér oszlopcsarnokú ütött-kopott sárga kastély, az ódon temető, az empire stílusú ha­ rangtoronnyal ellátott Minden Megszomorítottakról elnevezett rózsaszínű ba-

125

rokk templom. A temetőben, az azsúros fcmkeresztek között, amelyek alatt az Erzsébet-kori udvarhölgyek és a Kata­ lin cárnő korabeli főurak sírjai omla­ doztak, kék lángocskák pislákoltak. A szóbeszéd tudni vélte, hogy a vidám uralkodónő udvarhölgyeinek nyugha­ tatlan lelkei, szűk lakásukat elhagyva vigadnak ott azon gáláns lovagok lei­ kéivel, akik az összes egyeduralkodói udvar legszeretetteljesebbikében lakoz­ tak. A csoda iránti készenlét a késő ősz bizonytalan levegőjében, amely hol erős — hajnalban fagytól edzett, nap­ pal a nap hevétől nyárillatúvá melege­ dett — , hol bágyadt, nyálkás, nyirkos­ ságtól csepegő volt. S amikor feltűnt a ló fantomja, az természetesen belépett az árnyak evilági vadságával és a túlvilági lángocskák pislákolásával össz­ hangban lévő tájba. Most azonban afelé hajlok, hogy a ló valódiságát nem a misztikus hangulat miatt vetettük el, hanem a dolgok meg­ szokott rendjéhez való ragaszkodásból. A mi gyógyintézetünkre jellemző volt, hogy türelmes az állatokkal szemben. Belül macskával, kívül pedig kutyával volt teli. A macskák — a kicsi, ráadá­ sul határozott hivatali szerepkörrel fe l­ ruházott lények — nemritkán féllegá­ lis állásban tartózkodtak az intézmény­ ben, s még a négylábú chlochard-ok fa j­ táját is gyarapítják; a kóbor kutyák az előnyös emberi szállások mellett tar­ tózkodhatnak, amíg fel nem figyelnek rájuk — rendszerint a viharos nászok idején — , s nem szólnak a sintéreknek, hogy fogdossák össze őket. De, hogy lé­ tezzen egy senki lova, holmi szabad, magányos, független vénség — ez nem fért az emberek fejébe. Hát ezért volt egyszerűbb fantomnak tartani, mint hús-vér teremtménynek. S mégis eljött a nap, amikor a titokzatos ló árnyké­ pe három dimenziót, határozott, ele­ ven színt, a környezethez pillanatonként alkalmazkodó testmozgást nyert, s fel kellett adni az önámítást — egy ló lé­

126

tezett mellettünk, amelyik szabadon jár-kél. Kora gyermekkoromtól kezdve sze­ retem a lovakat, a nagy moszkvai ud­ var óta, amely alatt borospincék hú­ zódtak, s ahová nagy sörényű orosz igáslovak húzták a hordókkal megra­ kni t kocsikat; az éjszakai legeltetés óta, ott, a rjazanyi mezőn, a szuhotyini al­ máskertek szélén; a vakmerő moszkvai kocsisok óta, akik lóversenypályáról kimustrált ügetőlovakat hajszoltak a kacskaringós utcákon. Manapság azon­ ban ritkán sikerült lovat látnom! S lám, most ez a kanca mintha gyermek­ koromból jött volna, ám valami ért­ hetetlen dolog megakadályoz abban, hogy a közelébe menjek. A magányossága volt ez az akadály, amit nem mertem átlépni. Tisztes tá­ volból figyeltem, ahogy komótosan és figyelmesen tépdeste a hol szürkésbar­ na, ritkás zöld foltokkal tarkított, hol pedig smaragdzöld nedvdús füvet; elnézegetlem, amint szenderegve megmegáll, vagy bandukol valahová, m i­ közben rövidke farkával a tolakodó le­ gyeket kergeti magáról. Néha a tüzes-komor alkonyaiban, vagy a bíborral átszőtt reggeli ködben az egyszerű kis igásló óriási, szobor­ tökéletes mesebeli paripává változott, amely egyformán kész féktelen, szabad vágtatásra és engedelmeskedni a vér­ tezett daliakéznek, amely az ellenfél felé irányítja, vagy hátán a bátor Ivanuskával a csillagrepülésre ... Később azonban csak elkezdődött a közeledésem a lóhoz. Lassú, egyenlőt­ len, szaggatott volt ez a közeledés, de megmásíthatatlanul bekövetkezett az a nap, amikor a sétaútról letérve, köze­ lebb jutottam a lóhoz, amely azzal volt elfoglalva, hogy türelmes munkával jól­ lakjon a természet szegényes asztaláról és finoman kívül maradjon a környező életen. Később aztán a ló kilépett a táj mé­ lyéből és a régi kastélyhoz, a templom­ hoz, a temetőhöz vezető sétány menten

kezdett legelészni. S én olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem nedves sző­ rének gyenge szagát. Szörnyen ápolt volt ez a vén vadóc: a farka rövidre volt vágva és kifésülve, akárcsak dús sörénye és homloksörénye. Reggeli lucsoktól befröcskölt patái tiszták, nem kérgesek, patkótianok. Lóvakaróval ápolt fara zsírosán ragyog. Tiszta és le­ mosott volt rám pillantó ép, gömb ala­ kú, sötétlila fél szeme, amely áttetsző ködös mélyebe itta az egész környező területet, előtérben parányi alakommal. Szép és kifejező volt a nagy, mély és jóságos szembogarában tükrözött világ, ám a másik szeme semmit sem tükrözött — fénytelen kékes hályog borította és élettelenül meredt a semmibe. Ép szemé­ vel ritkán és nagyokat pislogott, az élettelen azonban nem tudott védekez­ ni még akkor sem, ha hozzáért egy fűszál, vagy bele-beleragadt egy-egy légy ősz pilláinak kefécskéje alatt az összegyűlt alvadókba. Ám, bármilyen furcsa, a hályog nem rútította el a lovat, inkább még fokoz­ ta méltóságát. Veleszületett fogyaté­ kossága nem akadályozta abban, hogy betöltse élethivatását: egész életében keményen dolgozott az öreg jószág, s jutalmul kapta ezt a mostani szabad életet. Ez nem egyszerű parasztló volt. K isejlett belőle a fajtisztaság, bár nem tudom, miféle véreknek kellett egye­ sülni benne, hogy ilyen kedves lényt teremtsenek, ősei közt kétségtelenül szerepeltek nehéz igáslovak — tőlük örökölte a masszív szügyet és fart, a bozontos csüdű lábak erejét, a széles, be nem roggyant hátat. De ilyen apró nehéz igáslovak nem léteznek. A la ­ csony, zömök volt, az orosz igásló és a póni keveréke. Persze, olyan egyesítés, mint a bernáthegyi meg a pincsi keve­ réke, lehetetlen. Alkatában az erő és az apró termet roppant harmonikusan öszszefért, és szép volt szőrének tüzes pej színe. Ekkor észrevette a lovat

egy

sötét

pofájú nagy vörös kutya, s elhatároz­ ta, hogy érdemeket szerez eltartói sze­ mében. Elvégre egy kóbor ló megjele­ nése a főépület főbejárata mellett — nyilvánvaló rendbontás. Odaszaladt hát a lóhoz és buzgón megugatta. A ló nyu­ godtan tovább csipegette a füvet. Erre a kutya hangosabban és dühösebben kezdett ugatni, miközben összeráncolta az orrát és kivicsorította sárga agya­ rát. Felhergelte magát, a ló azonban, amely annyi mindent látott hosszú éle­ te során, nem tulajdonított jelentősé­ get a tettetett felbőszülésnek. Nyugal­ ma zavarba hozta a kutyát. Abbahagy­ ta az ugatást és néhányszor megcsóvál­ ta a farkát, mintha bocsánatot kérne valakitől a végig nem játszott előadá­ sért, ám ekkor észrevette, hogy figye­ lik. Marján égnek meredt a szőr, szű­ kölve a ló mögé futott és megpróbálta elkapni a ló lábát. A ló nem látta a kutyát, mert az az élettelen szeme fe ­ lől közelítette meg. Kis gondolkodás után kitalálta a kutya tartózkodási he­ lyét, megfordult, és — mint mindent, amit csak tett — gondosan meglendí­ tette két hátsó lábát, s azok, ha eltalál­ ják a kutyát, annak befellegzett volna. A lónak azonban esze ágában sem volt, hogy bajt okozzon neki. A kutya fejé­ be vette, hogy eljátssza az éber és ön­ feláldozó házőrző szerepét, a ló pedig kelletlenül ugyan, de belement a já ­ tékba. A csetepaté szüneteiben a ló to­ vább csipegette a füvet, közben lassan távolodott az üdülőtől. Végül a kutya úgy vélte, hogy teljesítette küldetését, s méltóságteljesen a falkához ügetett, elmesélni a győzelmét. A ló iránti elragadtatásom tovább nőtt. Ostoba helyzetbe keverték, de méltósággal került ki b e lő le ... Otthagyva titokzatos messzeségét, az ismeretlen lény közönséges legelésző lóvá változott, de a titokzatosság bé­ lyege rajta maradt. Kié, mért kószál egyedül, s ahol csak akar, rá se hede­ rítve azokra a korlátokra, amelyek min­ den civilizációhoz kapcsolt lényt kö­

127

rülvesznek, legyen az állat vagy em­ ber, hová megy el éjszakára, honnan és mikor tér vissza? ... Néhányan az üdülők közül megpró­ báltak szorosabb kapcsolatot teremte­ ni a lóval, ő azonban nem állt kötél­ nek, nem fogadta el sem a cukrot a tenyerükről, sem a fekete kenyeret, be­ érte szerényen az őszi fűvel. Az em­ berek mellett töltött hosszú évek bölcs óvatosságra tanították. Felügyelet nél­ kül hagyását felhívásnak fogta fel a rend betartására. Kis világunk hangháttere gazdag ská­ lájú volt, magába foglalta a hangok zúgását, a léptek nyikorgását, az ajtók csapódását, a medence vizének csobbanását, a poharak csengését a bárban, a csontgolyók csattogását a biliárdaszta­ lon, a teniszlabda tompán-feszes pat­ togását, a zenét, a lövéseket a televízió képernyőjéről, a vetítőterem kissé meg­ nyílt ajtaján kitóduló hegyomlásszerű dübörgést, amely hirtelen félbeszakadt, de a visszhangja tovább robajlott, ma­ gába olvasztott dalfoszlányt, nevetést, hívó hangot. .. A pillanatnyi csönd ha­ sadéba is hangos volt — egy magas tiszta hang újból magába olvasztotta a zúgást, a nyikorgást, a zörgéseket, a suttogásokat, a m orajokat. . . A hang­ káoszból egyes szavakat, mondatokat ki lehetett venni. Egyre gyakrabban hal­ latszott: ló . .. ló ... ló . . . Az üdülők tétlen-éber figyelm e a kóbor lóra ta­ padt. Jóakaratú, bensőséges bámulattal teli figyelem volt ez, én azonban nyug­ talan lettem. Mert a jóakaratú kórusból egyszer-egyszer kicsapott: — Nincs ez rendjén .. . — Hátha keresik? .. . — És mi van, ha beteg? — Száj- és körömfájás, veszettség...

takonykor,

— Hibás a szeme ... — ... Hályog? És ha trachoma? — Ha minden kivénhedt kanca . . . — . .. Nincs elég fű . . .

128

Aztán észrevettem, hogy az üdülők áltál nem használt óriási felső haliból, amelyen az ebédlőbe menet át szoktam vágni, eltűnt a macskafiadzás, s megér­ tettem, hogy a kismacskákat kiirtot­ ták ... A bejárati ajtók előtti csönd és üresség pedig hamarosan újabb veszte­ ségről adott hírt: eltűntek a kedves, örökké éhes kóborkutyák, amelyek koncot remélve minden ebédidőben idesereglettek. Suttyomban ügyesen öszszefogdosták őket. Arra gondoltam, hogy egy nem egészen gonosz valaki a gazdátlan ló életét váltja meg ezekkel a koncokkal. Mint később kiderült, so­ kunk fejében megfordult ez a gondolat. Mikor pedig a ló hirtelen eltűnt, mind­ annyian egyszerre mondtuk, hogy vala­ mi minden lében kanál gazember felbujtására lelőtték. Ám a ló visszatért — és nem is egye­ dül. Vele jött egy élemedett korú er­ dész. Az erős, szikár emberen zöld er­ dész egyenruha, a fején számtáblácská­ val ellátott ellcnzős sapka, a lábán tér­ den alulig lelűrt mocsárjáró csizma. Szeplős, vöröses-ősz volt, nikotinsárga ősz bajusszal. Áttetsző zöld szeme, me­ lyet összehúzott, nehogy az erdő sűrű­ jében belccsapjanak a gallyak, jósá­ gosán mosolygott mély szemgödréből. .. Szilárd, megbízható minden kis ránca, mozdulata, szava, minden porcikája; dolgos ember, aki hosszú évek tapasz­ talatát változtatta jósággá, annak az életnek a meggyőződéses elfogadásává, amelyet, úgy látszik, képes igazságos­ ságra kényszeríteni. — ...U gya n , hová gondolnak! — mondta kicsit gunyorosan (már javá­ ban beszélgetett az üdülőkkel, amikor odaértem). — Hát ki engedné meg, hogy lelőjék? Meg aztán, kinek van út­ jában Maruszjka? Hátranyúlt és megsimogatta a ló ki­ álló, kemény pofacsontját. A kanca mö­ götte állt, fejét a hátára ejtve szívta be a kedves illatot.

— Kis híján húsz évig szolgáltunk együtt. Hát most hadd barangoljon kedvére, megszolgálta a tartós szabad­ ságot. — De hát nem baj, szóval, hogy ... í g y . .. járkál? — kérdezte valaki. Az erdész nem válaszolt nyomban, mosolya kissé erőltetett lett, nem egé­ szen értette, mi a kérdés célja: a ló miatti aggodalom, vagy a Maruszjka szabadságának helytelenítése? Aztán győzött az emberek jó szándékába ve­ tett hit. Nevetve mondta: — Ugyan, ki ártana neki? K i emelne kezet egy kiszolgált öreg lóra? . . . Ma­ ruszjka okos és előzékeny, nem mászik be, ahová nem szabad, életében soha nem mocskolt össze maga körül sem­ mit, és nem csinált semmi kárt. — Vigyázzon is rá! — kérte egy ke­ rek arcú öregasszony, akinek gárdajel­ vény volt a gyapjúkardigánján. — Már hogyne vigyáznék! Nekünk egymáson kívül senkink sincs. L egfel­ jebb a jávorszarvasok, meg a vaddisz­ nók! — vidult fel egészen az erdész. — Gyerünk — mondta Maruszjkának. — A z embereknek pihenni kell. — Azért csak engedje el hozzánk — kérte a gá rda jel vény es öregasszony. — Parancsára, elengedem! — nevet­ te el magát az erdész, azzal ujjaival megérintette sapkája szegélyét és a nyomában baktató Maruszjkával elin­ dult az erdejébe. Az erdésszel való beszélgetés minden­ kit megörvendeztetett, s eszébe sem ju­ tott senkinek, hogy az öreg Maruszjkát csupán az erdészi jóság lyukas köpe­ nye védi a sorstól, nem pedig a tör­ vény. A gyönyörű öreg lovakra nincs védőlörvény ... S arra az erdőbe tartó

másfél tonnás teherkocsira sem figyelt fel senki, amelyik a főépület mellett haladt el két nappal a megható beszél­ getés után. A kocsiszekrényen két szé­ les arcú legény ült unalmas képpel. A nyirkos térségben visszafojtottan csat­ tanó gyenge lövésnek sem tulajdonított jelentőséget senki. Mikor azonban a kis teherkocsi visszafelé döcögött, sokan észrevették a kocsiszekrényből felfelé meredő négy vastag, barna rudat. Nem rudak voltak azok, hanem a lelőtt ló lábai. S ekkor félreverték a Minden Megszomorítottak templomának rég lesze­ relt harangjait. Ércnyelveken jelentet­ ték be a világnak az elkövetett gonosz­ tettet. És senki sem hitte el az Okoskodónak, aki azt állította, hogy ez a fel-felpörgő villamos fejőgép búgása. A z elvadult szántóföld mögött csakugyan volt egy tehenészet, de más napokon mért nem lehetett azt h a lla n i?... — De hát megéri-e lármát csapni egy öreg félvak, hasznavehetetlen ló miatt? — mondhatja valami józan gondolko­ dású ember. Ez azonban egy gyönyörű ló v o lt ... Meg aztán — engem nyug­ talanít a jövő. Emlékeznek, mivé vál­ tozott Ray Bradbury-nél a civilizáció virágkorában a történelemelőtti időszak­ ban megsérült lepkeszárny? Itt pedig nem is egy pillangószárnyacskáról, ha­ nem a Lóról van szó. A nem véletlenül, hanem tudatosan elpusztított Gyönyörű Lóról. Mi lesz, ha emiatt egymillió év múlva meghasad a földgolyó? A ná­ lunknál tisztességesebb emberekkel be­ népesült földgolyó? ... Nos, olyan távolra senki sem néz. Pedig nem ártana . . . Ford.: Antal Miklós

129

Képzőművészet SZEMERSZKI MIKLÓS:

Egy művészházaspár kiállítása elé Tisztelt művészetszerető közönség! Megható bemutatkozást ünnepelhetünk itt ma, egy lelkiismeretes, szakmájáért, tanítványaiért, mások tehetségének kibontakozásáért eredményesen küzdő pedagógus házaspár együttes művészi jelentkezését, örülhetünk Horváth János festőművész megújulásának, mondanivalója sokszínűségének, őszinte feltárulkozásának. Köszöntjük Horváthné Németh Katalint grafikussá, művésszé érésének fontos stádiumában, tudását, látásmódját összegző bemutatkozásán. Házaspárok ők közös feladattal, két gyermekük harmonikus környezetben való nevelésével, rendezett családi háttérrel, kialakult munkamegoszlással, de képi mondanivalójukban, azok megfogalmazásában autonóm művészek, önállóak, szuverének, másként hat rájuk a világ és környezet, mást akarnak megfogalmazni, más művészi mondanivalót tárnak elénk. Horváthné Németh Katalin viszonylag későn találkozott a művészettel, csak 1976 óta rajzol rendszeresen. Azóta amatőr tárlatok rendszeres résztvevője. A grafikát, azon belül is a tollrajzot szeretik elsősorban. Más kifejezési formákkal is próbál­ kozik. 1981-ben az országos amatőr pályázat grafikai I. díját is elnyerte. A művé­ szeti alap is felfigyelt munkájára, most segítik művészi fejlődését, hogy — reméljük rövidesen — tagjaik között üdvözölhessük. Horváthné Németh Katalin kevés beszédű, a pontos fogalmazásra gondolkodva ügyelő, szakvezető pedagógus, akinek a gyerekek és a leendő tanárok nevelése, a szakkörvezetés élethivatása. Bázis, amely alapot és keretet ad a képességei napi ki­ fejtésére, a megújulásra, a fejlődésre. Nagyon szeret és tud tanítani. Hálós az isko­ lájának, a 2. sz. gyakorlónak, mert megbecsülik, támogatják. A művészet az más, érzelmeinek kivetítése, erőpróba, hogy élményanyagát képpé, mondanivalóvá tudja-e formálni. Élményanyaga viszont nagyon gazdag, gyermekkora sok-sok felfedezése, a természet év- és napszakaival való találkozásai, a víz és a jég világa, bolyongások az erdőben, megpihenés a határban, kirándulások élményei, az állatvilág, a bag­ lyok, oroszlán, nyúl, galamb, macska stb. — viselkedése, a sötétedő szobában apja megnyugtató és felkavaró meséinek emlékei, az emberi, a szülői, anyai érzések, a félelem, a szorongás, a merengés, a féltés, a szeretet. így adódtak rajzainak témái, a természet és az ember kapcsolata, a jó és a rossz, a szép és a rút, valamint saját emlékképeinek mcgelevenítése. Rajzait továbbgondolja, alakítja, az ágyon ülve vagy fekve, a falra helyezett alkotásait sokáig nézve azok szinte megelevenednek, változ­ nak, újrafogalmazódnak, vázlatain keresztül alkotássá érnek. Azt mondja, a téma, a rajz megkomponálása a hosszabb művelet, a toll kismillió vonalrajzának az elké­ szítése, a kompozíció alkotássá formálása már gyorsan megy. Sokat dolgozik, mű­ veit gondosan érleli. Kísérletezik, kutat, hogyan alapozzon, milyen anyagra, milyen színnel dolgozzék? Kifejezésmódjában a valós és képzelt, beleélt jelenségek gondolati tisztaságban, érthető összefüggésben jelentkeznek. A zárt udvar, az erdő sötétje a fénnyel meg­

130

törve, az olvadó jég, vagy a téli reggel stb., elemzésre késztet, elgondolkodtat. Rea­ lisztikus ábrázolásmódja megnyerő, azonosulni képes indítékokat vált ki. Nyitottsá­ ga a tárlatlátogatót mondanivalója egyéni birtokbavételére inspirálja. A kész műveket nézve, azokat sokféleképpen lehet magyarázni. Én, ahogy néz­ tem Horváthné Nemeth Katalin alkotásait, a kompozíciók mögött, azok mélyén a drámaiság emberi hitelét is mindig éreztem. Szemlélet és kifejezés ritka szerencsés egybeeséséről van szó rajzain, legyenek azok akár figurálisak, akár elvontak: min­ dig belengi őket a világszemléletére oly jellemző csöndes szorongás, merengés, fé l­ tés, de soha nem képes felerősödni sötét filozófiává, hiszen vele szemben, ráadásul meghatározó szereppel, állandóan jelen van és hat, munkálkodik az „emberben” va­ ló bizaktídás nagy nyugalma is. írne, a dráma két, egymást feltételező pólusa, va­ lahol az érzelmek halk lírájának teremtő légkörében: bölcs tapasztalatok egész so­ rát gyaníthatjuk benne. A felszínen minderről csak közvetve árulkodik, az ellentétek feszültségére éppen csak utal, következésképp a drámaiság alig-alig megsejthető, de mintha ez a szemér­ messég, ez a minden látványkodást kerülő, vallomásos jelleg tenné rajzi beszédeit férfiasán súlyossá, veretessé. Horváthné Németh Katalin grafikai műhelyének mozgalmassága, minden aka­ dályt leküzdő aktivitása, művészi ambíciói mindannyiunk elismerését megérdemli. Mit lehet még mondani e felemelő szívósság láttán? Csupán annyit érdemes kívánni, hogy művészetét fejlessze lehetőségeinek a maximumáig. Tisztelt megnyitó közönség! Horváth Jánosról, a tanárképző főiskola adjunktusáról, a 40. életévébe lépő fes­ tőművészről, a képzőművészetet szeretők és tisztelők elmondják, hogy rajzkészségét hamar felismerték, a budapesti képző- és iparművészeti gimnáziumból került a kép­ zőművészeti főiskolára, ahol Szentiványi Lajos volt a mestere. A diplomaszerzést mesterképző elvégzésével folytatta. így 1970-ben került Nyíregyházára tanítani, rajz­ tanárokat képezni, alkotni. Munkáival azóta találkozunk pályázatokon, országos, me­ gyei, városi kollektív és egyéni tárlatokon, bekapcsolódott a művésztelepek munká­ jába is. Átfogó kiállítással — számadással, önértékeléssel, mint a kiállítási programfüzetben írja, legutóbb, 197ö-ban jelentkezett. Nem ritkák ezek az alkalmak? Biz­ tosan! De közben a szíve is jelzett, hogy a tempóra vigyázni kell, energiáját be kell osztani. így kettős szívszerelme, a tanítás és az alkotás közül az előző években, a tanítás előbbre tolakodott. A főiskolai oktatás, a tuzséri, újabban a tiszadobi tábo­ rozás, a fiatalok egyéni képességeinek maximális kibontakoztatása, a városi képzőművészeti stúdióban végzett — kitüntetéssel is elismert nevelőmunkúja — maga is egész embert kíván. Persze, azért alkotott ő közben is, de önmagához még szigorúbb lett, tanításában megkövetelt művészi felelősséget saját példáján emelte még ma­ gasabbra. Mondogatja, nem az az igazi festőművész, aki a természeti és társadalmi témákat felveti, szinte felleltározza, hanem az, aki bonyolult világunkban művésze­ tével is segít az eligazodásban, az emberi problémák megoldásában. Ez pedig nem mennyiséggel mérhető, hanem teltekkel, kiérlelt alkotásokkal. Ez megfigyelhető Hor­ váth János kifejezésmódjának változásában is. Horváth Jánosnál a kép egyszerre szól az értelemhez és az érzelemhez. Nem lép át a jelbeszédek, az ideogrammokig lebontott egyszerűsítés területére. Témakö­ rei, élményanyaga — szüleinek, családtagjainak portréi, — az ember és természet, a víz, a vízpart, — a csillogás, a fény és árnyék,

131

— az utca- és természeti kép, — az elvont gondolatok megfogalmazása, — egy-egy visszaemlékezés, élmény továbbvitele, ahhoz új és új mondanivaló komponálása. Mi érdekli tehát a festőt? Minden, ami az embert érdekli, csak másképpen. M in­ den arc elmond neki valamit, minden jelenség figyelm ezteti valamire. A külső hu­ tások, a valóság és képzelet együttes jelentkezésével a kész kompozíció illúzióját kel­ tik benne. Pedig mennyi méricskélő, idegfeszítő munka után lesz mindebből kép. S a végleges forma még így sem biztos, van itt olyan kép, amelyhez a festő évente hozzátett, változtatott, alakított, ahogyan akkor érezte és szükségesnek látta. Portréin az egyéniséget örökítette meg. A jellemzőt kereste és találta meg, a je l­ lemet kutatta és fedezte fel, a személyiséget tisztelettel és cinkossággal, megértőén és kíméletlenül tárja elénk. A pillanatokon túltekintő őszinteséggel, nem vádlóan, de nem is mentegetőzve, igazán ábrázol. Mutat, bemutat. A mának is, a holnap­ nak is. A művészi megismerés az élet új meg új összetevőit hozza nála előtérbe. A vá­ ros múltját őrző kompozíciók, félelmetes vagy derűs tájak, vizek, természeti képek, amelyeket utazásai, táborozásai során látott, hétköznapi jelenetek, amelyekbe mindun­ talan belebotlik, soha nem volt tájak és tárgyak, amelyek emlékeiből léptek elő az ember és természet ritmusképletei, vagy éppen szabad asszociációs érzelmek. Törek­ vései a látvány optikai és kompozíciós egységének megjelenítése, keresése, benne az ember és természet, ember és környezet hangulati elemeinek kölcsönhatásán alapuló ábrázolása. Horváth János tömörségre, áttekintőképességre törekszik, megfigyelései a termé­ szetet követi, gazdaságosságra, megfontoltságra, felelősségteljes összegzésre törek­ szik, komoly hangon figyelmeztet, szolidáris megértéssel nevel. Festőnk legvonzóbb erénye a rendteremtés, a szintetikus áttekintés, az, hogy le tudja jegyezni a mozgás jellemzőit, a szorongások eredőit, a lelkiismeret vívódásait. Mindezt a kép megszer­ vezésével, a képfelülel ökonomikus kitöltésével éri el. Kisméretű festményei is mo­ numentálisak, mert mellőzi a részleteket, s lényegre szorítkozik. A nagyvonalúság, a szűkszavúság, az összefogóképesség jellemző alkotásaira. Tőmondatokban beszél, aminek tekintélye van, mert mind több gyanú merül fel a bő lére eresztett magya­ rázatokkal, a formalista szószaporítással szemben. Horváth János filozofikus alkat, sokat meditál. Őt is megfogta a magány témá­ ja. Képein látjuk, hogy gyerekei a nád mögött állnak, erősek, mozgékonyak, szereti és félti őket, s ekkor eszébe jut, mi lesz, ha föléjük nő a nád, körülfogja őket, egye­ dül maradnak, ez a magány? Vagy a madárijesztő a sás, nád, gaz mögött kit ijeszt­ get? Vajon ez a magány? A kérdésre nekünk, tárlatlátogatóknak is válaszolni kell, vagy meditálni, ahogy művészünk teszi. Képein, alkotásain az a fajta életérzés ölt testet, amely a meditálásból, a gondo­ lati összefüggések kereséséből, az alkotás csodálatos és gyötrelmes kifejezéséből fa­ kad. Jelzi ezt, hogy alkotásaiban a teremtő képzelet — módosult, átlelkesült — ké­ pei jelennek meg, mintha számára nem a látható jelenségek sora, hanem a mögöttük rejlő ismeretlen valóság volna fontos és érdekes. Horváth János alkotásaiban a szín- és formavilág úgy alakult, hogy azok mély hangulati és érzelmi indítékokat is sugallnak. Szigorú önfegyelemmel dolgozik, csak előre tekint, s jottányit sem enged művészi elveiből. Ösztönösen és tudatosan is fok­ ról fokra, téglát téglára helyezve biztos alapokat épített, érlelte színvilágát, kompo­ nálókészségét, szerkesztési elveit. Piktúráját örömünkre derűs színek, a festői iz­ galom feszültsége, merész, lendületes ecsetjárás jellemzi. A fényt belefoglalja szí­

132

neibe. A divatos irányzatok nem csábították, de kísérletező kedvű, mint itt is lát­ ható, még a fém megmunkálásával is megpróbálkozott. Érettebb lett, nagy-nagy örö­ münkre előrelépett. Tisztelt jelenlévők! Megköszönöm a megtisztelő bizalmat, amellyel a Horváth házaspár kiállításuk megnyitására felkért. Nekik művészi kibontakozást, alkotókedvet, munkájuk, tevé­ kenységük elismerései, jó egészséget kívánok. Önöknek pedig elmélyülést, a kiállí­ tás méltó befogadását kívánom.

Horváth János: Holtág — tempera

133

Horváthné Németh Katalin: Este a kastélyban — tus

134

SZÖVÉNYI ZSOLT:

A főiskolai rajztanárok első kiállítása TIS Z TE LT VENDÉGEK! KEDVES K O L L É G Á K ! Néhány évvel ezelőtt itt Nyíregyházán, a kollégiumi épületek által körbezárt belső udvarra invitáltak szoborkiállításra. Meglepő volt a gondolkodás, a szemlélet, amely a mindenki által unva ismert teret másként ragadta meg: beengedte a hall­ gatói alkotó kedvet, plasztikáival megbontotta a teret, alkotásaival új viszonyt te­ remtett hallgató és munkája, hallgató és hallgatótársa, a rajz tanszék és a főiskola között. És mi kellett ehhez? Értő szemű, gondolkodó, a tanítvány kezét vezető, közben önmaga értekeit erősítő művésztanár; pedagógus. E kiállítás után fogalmazódott meg az a közös, addig ki nem mondott igény: teremtsünk fórumot, rendszeres kiállítási alkalmat a rajz tanszékek tanárainak, hallgatóinak. Először is azt szeretném meg­ köszönni a házigazdáknak, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolának, hogy vál­ lalta egy hol élő, hol feledésbe merülő hagyomány újrakezdését és gazdája lett az elmúlt évben a rajz szakos hallgatók és e tanévben pedig a rajz tanszékek alkotó, művésztanárai kiállításának. Szándékunk több volt annál, hogy pusztán kiállítási fórumot adjunk a Bessenyei György Tanárképző Főiskola galériájában. Szeretnénk, ha ez a kiállítás és folytatá­ sa fórumot adna művésztanárainknak a főiskolai műhelyek ablakainak kitárására, hogy a korábbi mesterek hatása, a most már élettérül szolgáló táj, a megye, a vá ­ ros létező, vagy nem létező művészi iskolája a tanárkollégák alkotásain keresztül megméretne, vitára ösztönözne, szemléletet formálna, Amikor szemléletet mondtam, én elsősorban egy egységes, a tanárjelölt és mes­ tere között kialakuló módszertani szemléletre gondoltam, meghagyva azt a sokszí­ nűséget, amely kell, hogy jellemezze tanáraink eltérő látásmódját, a világ összefüg­ géseinek sajátos megragadását színekben, formákban, anyagokban és technikában egyaránt. Ezt tükrözi a kiállítás 131 műalkotása. Ezzel amellett is hitet teszek, hogy tanszékeink alkotó tanárainknak lételeme és a képzés minőségének meghatározója, hogy tanáraink alkotó művészek is legyenek, akik megélt élményeiket a művészet nyelvén tudják közvetíteni. Németh Lászlóra emlékezve volt pályatársai szuggesztív pedagóguslétének lé­ nyegét a szavak, gesztusok, tettek mindenkor megnyilvánuló egységéből fakadó hi­ telességben látták. A mi rajz szakos jelöltjeink mestereinél ezt a hitelességet a sza­ vak nélkül megszólaló alkotások, a világ összefüggéseinek, az emberi lét értékeinek újragondolására ösztönző művek adják. A pusztán alkotó művésznél több és nagyobb a küldetése tanárainknak és hangsúlyozoltabb a felelőssége: hiszen egy ország, egy nemzet vizuális kultúrájáért, fo r­

135

manyelvéért felelős rajztanári gárdát, pedagógustársadalmat kell felnevelni. Ebbe a folyamatba a valóság-művész- és alkotóműhely láncolatba beleépül a hallgatók lá­ tásmódját, érzékenységét, kifejezésmódját formáló alkotó-nevelő műhely és egyúttal a „művész’’, művésztanárrá, mesterré nemesül. S míg az alkotás folyamatában az „érték” az elkötelezett „szocialista érték” ál­ tal meghatározott szabadságot hangsúlyozom, addig a nevelés folyamatában már erő­ sebb az egységes rendszert alkotó módszertani kultúra igénye. Azért, mert a tanszékeinkről kikerülő tanároknak az ország bármely pontján egy a hivatása: a gyermek figyelm ét ráirányítani a térre, formára, a ritmusra, a környe­ zetre, annak esztétikumaira egy új viszonyulás; környezetkultúra megteremtésére, amelyben a felismerés, értékelés, az átrendezés, az alkotás-önkifejezés, a vizuális él­ mény megragadása, az anyaghoz, mint a kifejezés eszközéhez való új viszony felébresztése a közös. Ezért kell a képzési terveinkben a formák, anyagok, módszerek, technikák sokszínűségét a hallgatóink elé tárni, de valahol mindezt egy egységes ér­ tékrendnek, s módszertani kultúrának alárendelve. Az egységen itt sem az azonosságot értem, hanem a céljában etikai és művészi elkötelezettségében azonos, de a hozzávezető útban kreatív, alkotó folyamatot kell tükrözni. A nyíltságot e területen azért is hangsúlyozom, mert a vizuális kultúránk ala­ kításában nincs olyan kizárólagos, eredményeiben, is világraszóló, átütő pedagógiai elméletünk, mint a zenében. Azonban az egymást értő közös nyelv kialakítása fe l­ adatunk és ebben is segíthetnek e kiállítások, a kötött, vagy kötetlen eszmecserék. Ha már a képzési rendünket említettem, itt is szeretném hangsúlyozni: a rajz szakos tanárképzés célja, hogy pedagógusokat képezzünk és a lehetőségeink is többékevésbé ehhez adottak. Viszont a képzési rendünkben sem mondhatunk le és nem is mondunk le hallgatóink alkotóvá neveléséről, arról, hogy a tehetséges hallgató­ ink eljussanak a művészi kefejezés adott szintjére. A z alkotáspolitika minőséget kö­ vetelő célkitűzése ezt a differenciált gondolkodást, képzést és rugalmas lehetőségek biztosítását jelenti a rajz szakos tanárképzésben, a vizuális kultúra terjesztésében. Meggyőződésem, hogy az alkotó, önmagát sajátosan kifejezni tudó lét nincs el­ lentétben a vizuális nevelés területén feladatot vállaló alkotó pedagógus létével, sőt feltételezi annak meglétét. TIS Z TE LT K O L L É G Á K ! Tudom, hogy rajz tanszékeink oktatói között sokan vannak, akik hazai és nem­ zetközi tárlatokon méretnek meg alkotásaikkal, de vannak olyan indulók is, vagy más irányban gondolkodó kollégák, akik számára egy rendszeres visszatérő és szín­ vonalában, jelentőségében is egyre számottevőbb bemutatkozás — egy tanárképzős biennálé segítséget adhatna az első közönségtalálkozáshoz is. Utoljára hagytam a tiszteletet kifejező köszönetét, amely az itt kiállító tanárkollégákat, művésztanárainkat, mestereket illeti. A köszönet egyrészt szól a lelkiismeretesen végzett pedagógiai munkájukért, más­ részt az alkotásokért, az élményért. Nem vagyok műítész, de szívesen járom a műhe­ lyeket és kiállításokat és minden alkotás előtt kérdezek: mit mond a szobor, a kép, milyen hangulatot, gondolatot közvetít felém, elkapja-e a figyelmemet, képzelete­ met, van-e megkötő ereje: élményt jelent-e számomra? Nos, a 36 alkotó közel más- ' léi száz alkotása összességében is megragadott, izgalmas utazás volt az országot je ­ lentő tájakon, a rejtett, vagy nyilvánvalóbb hangulatok, érzelmek útján, a techni­ kák és stílusok rendjében.

136

Meggyőző utazás volt, mert akik belső önfegyelemmel, vagy fésületlenebb sza­ badsággal, de eredményesen bánnak az anyaggal: értéket teremtenek a vásznakon, a bronzban vagy fában, azok az emberek biztos, hogy ezt adják tovább hallgatóiknak, igazi mesterekké válnak a rajztanárok nevelésének folyamatában. A kiállítás elren­ dezésében is egy-egy műhelyre, tanszékre irányította a figyelm ét és az alkotók egyé­ ni megszólalásán túl a sokszínű alkotóközösség élményét nyújtotta Pécs, Szeged és Nyíregyháza. Elgondolkodtam a lcerengőt végigjárva, hogy valóban minden alkotó a a legrangosabb alkotását hozta-e? Minden tanszék a határok közé kényszerített tel­ jességet hozta-c? A kérdés továbbra is csak kérdés maradjon és a választ a követ­ kező főiskolai tanári kiállítás adja meg. E megkezdett kiállítássorozat értékét, rang­ ját, az önbecsülés mértékét csak Önök, alkotó művésztanáraink adhatják meg. A z elismerés, a pályadíjak módozatának kialakítása pedig nekünk, az intézmé­ nyek irányítóinak a feladata és arról sem fogunk megfeledkezni! Pedagógus vagyok és ezért is kerestem a vásznakon, az érméken vagy grafikákon a pedagóguslétünket meghatározót, az embert és találtam meg nagyon sok alkotás­ ban. A kiállításról a síkból kiugró, tekintetével és arcélével is szárnyaló, jövőbe te­ kintő embert viszem magammal, akinek formálásáért, neveléséért mi vállaltunk és vállalunk felelősséget, és ennek az éremnek a mondandóját ajánlom a kiállítás, a művésztanári munkánk ars poeticájának is.

IIczső Ferenc: Tél

Horváth Dénes: Sorakozó

Seres János: Kohó

Lelkes István: Parasztház

137

138

Nagy Ernő: Nádas

Kelle Sándor: Téli Duna-kanyar Mohácsnál

Aranyi Sándor: Derengés

Cs. Pataj Mihály: Székek

Lázár Pál: Távoli emlék

A. Székhelyi Edit: A három királyok

Pandúr József: Faluvége

Oskóné Bódi Klára: Tél

Nagy Lajos: Nike II.

Monnai László: Állandó veszélyben

139

Bérces Gábor: November

Papp György: Pár

Henczeg István: Idő

Bcncsik István: B sorozat 6 1

Dér István: Ásatás

140

Valkovits Zoltán: Rózsaszín táj

Bényi Árpád: Illés szekerén

Berecz András: Falképterv

Blaskő János: A z elkerülhetetlen

141

Balogh Géza: Vélemény

Magyar István: Panelkutya

Szatmári Gyöngyi: Bálint Sándor néprajztudós emlékére

Sinkó János: Csendélet tájban

Tóth József: Merengő

Rétfalvi Sándor: Nagykorú táj

142

143

Könyvekről Két új beregi néprajzi kiadványról Csiszár Árpád munkáiról nem tudok elfogulatlanul írni. Nem tudok, mert nevéről a csaknem két évtized előtti, első találkozásunk jut eszembe; a gyö­ nyörű nyári Tisza-part, s az, hogy a Beregi Múzeum akkori „gazdája” , a gergelyiugornyai lelkek „pásztora” ke­ rékpáron érkezett a múzeumnak helyet adó egykori kis bolthelyiségbe. Nem tu­ dok elfogulatlanul írni, mert ritka naményi útjaim során lemérhettem, hogy miként nőtt az elmúlt két évtized alatt — az első 10 év alapvetése után — a vásárosnaményi múzeum csodálatos gazdagságú, s példásan rendezett közgyűjteménnyé. Csiszár Árpád munkáiról nem akarok elfogulatlanul írni. Nem akarok, mert nem tartózhatom az oly közeli barátok közé, akik már elfogulatlan kritikát ír­ hatnak, annál viszont még sokkal kö­ zelebb érzem ót magamhoz, hogy iga­ zán elfogulatlan lehelnék. Mert vannak esetek, amikor nem lehet csupán szak­ mai szempontok alapján hírt adni egyegy munkáról, amikor a szerző szemé­ lyisege át meg átsüt a könyv lapjain is az olvasás közben. Am ikor olyan em­ berről van szó, aki lelkészi hivatása gyakorlása közben, a régészet felől, Roska Márton tanítványaként jutott a néprajz területére, hogy fontos dolgo­ kat tárjon fel a tradicionális kultúrából, s hogy mindenki számára legyen taná­ csa, segítő, bátorító szava. Elfogult va­ gyok Csiszár Árpáddal egyszerűen azért, mert őszintén tisztelem és szeretem ezt a bölcs öreg embert emberségéért, tu­ dásáért. A közelmúltban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tan­

144

széke — Folklór és Etnográfia című so­ rozatában — két könyvecskét adott ki Csiszár Árpád munkáiból. A z első, melynek társszerzője leánya, Sarolta volt, a beregi textíliák, ill. a hozzájuk kapcsolódó szókincs, tájszóanyag lex i­ konszerű feldolgozása. A kötet közel negyedfélszáz kifejezés magyarázatát adja, ám a szócikkek egy része sokkal több és alaposabb információt tartal­ maz az egyszerű szómagyarázatnál. A leírásokból kirajzolódik a beregi vise­ let változásának számos eleme is, a szö­ vő és hímzőkultúra története, alakulá­ sa. A motívumok elnevezései nem egy­ szerűen a verbális adatgyűjtés eredmé­ nyei, hanem ott áll mögöttük a naményi múzeum páratlan gazdagságú be­ regi textilgyűjteménye, s az annak mú­ zeumi feldolgozása során szerzett is­ meretanyag is. A szerzők maguk is hangsúlyozzák, hogy „ . .. az összeállítás elsősorban a Beregi Múzeum textil­ gyűjteményének anvaga alapján ké­ szült. Nem utolsósorban a tárgyak egy­ séges megfogalmazással történő muzeológiai leírásának igénye kényszerítette ki ezt a munkát.” (Ez a törekvés a ha­ zai néprajz igen nagy módszertani gondjára hívja fel a figyelm et: a nép­ rajztudomány — kutatási területei többségén — nem rendelkezik egysé­ ges nomenklatúrával, így a tájnyelv változó adatai lépten-nvomon kevered­ nek a szaktudomány „műnyelvével” . Ez a keveredés gyakran tesz bonyolulttá aránylag egységes, áttekinthető rend­ szereket, máskor viszont szegfnyít bi­ zonyos jelenségeket.) A szerzők nem rekesztik ki vizsgála­ tuk köréből azokat a jelenségeket sem.

amelyek a tradicionális textilkultúra polgárosodásának, ill. az azok kapcsán születő „átfogalmazódás” eredménye­ ként jönnek létre. Ily módon sokkal szélesebb történeti keresztmetszetét ad­ ja a munka a beregi textilkullúrának, mint amit a vékonyka kötet az első pil­ lantásra sejtet. Sajnálatos, hogy a kötet semmiféle illusztrációt nem tartalmaz, ami pedig nagyban megkönnyítette volna az egyes kifejezések értelmezését, a motívumok megismerését. (Ezen nem változtat az sem, hogy F. Csiszár Sarolta jóvoltából a keresztszemes minták egy részét ma már ismerjük: Beregi keresztszemes minták. Budapest, 1980). A kötetet el­ sősorban úgy kell értékelnünk, mint egy „állomást" a beregi tcxtilkultúra tradí­ cióinak feltárása során. Ebben a fel­ adatban még óriási lehetőségek vannak, melyek fedezete a múzeum gyönyörű textilgyüjteménye. S ha más is jelen munka léptéke, mint pl. Péntek János nagy ívű tanulmányáé (A kalotaszegi népi hímzés és szókincs. Bukarest, 1979), mégis figyelm et keltő, s példa­ mutató vállalkozás a hazai kutatásban. Különösen arra figyelmeztet, hogy a néprajzki kutatás jelenlegi stádiumában mind fokozottabb súlyt kellene kapni­ uk a múzeumi gyűjtemények tárgy­ együttesei monografikus feldolgozásá­ nak. A másik munka, a „Szájról szájra . . című kötet Csiszár Árpád talán legked­ vesebb kutatási területére, a néphit v i­ lágába vezeti olvasóját. Ennek külön­ böző kérdéseiről korábban is többször közölt izgalmas anyagot. (PL: Gyógyí­ tás emberkoponyával. Ethnographia L X X V I. (1965) 602—603.; Csikólép és emberkoponya. Néprajzi Közlemények 1965. 379—385.; A hazajáró lélek. Jósa András Múzeum Évkönyve V III— IX. (1965— 66) 159— 201.; Szemmelverés és igézés. Jósa András Múzeum Évkönyve XI. (1968) 161— 180.) Jelen munka több vonatkozásban újra érinti a korábbi publikációk adatait is. Most egy esz­

tendővel Luby Margit „Bábalelte baboná"-jának új kiadása után ez a rend­ kívül gazdag anyag ismét jelzi, hogy Szatmár és Bereg szinte napjainkig a néphit legarchaikusabb rétegeinek gyűjtőterülete. A szerző mintegy három évtizedes gyűjtőmunkájának eredményeit adja közre e kötetben, elsősorban a több mint százharminc adatközlő megszólal­ tatásával. A munka fejezetei a néphit különböző alakjaihoz, jelenségeihez kapcsolódnak. Boszorkányok, rontok, tu­ dósok, halottlátók, gyógyítók sorjáznak hihetetlen gazdagságban a könyv hasáb­ jain. Végigjárhatjuk az ártó, rontó, a rontást elhárító és gyógyító cselekvé­ sek útjait, feltárul a kötet olvasása so­ rán a paraszti világkép sajátos rétege, a népi hitvilág és látásmód jellegzetes struktúrája. Megismerhetjük a szem­ mel való rontást, az ártó szót és a megjajjgatást, kísérteteket, az átválto­ zásokat, az állatrontást és gyógyítást, a tejelvételt, s az emberi rontásokat. Kü­ lön fejezet szól arról, hogy miként le­ hetett valaki boszorkánnyá vagy tudós­ sá. Újabb adalékokat mutat be a szer­ ző az ördöngős kocsissal kapcsolatban, melynek alakját — éppen a szatmári és a beregi tájon gyűjtött adatok alapján — Luby Margit, László Gyula és Ferenczi Imre tárta fel legteljesebben. Nagy egysége a kötetnek a halállal, annak előjeleivel, s a túlvilági léttel foglalko­ zó rész, amely rendkívül gazdag és ar­ chaikus rétegét tárja fel a tradicionális paraszti világképnek. A szerző maga is hangsúlyozza a hagyományos kultúra ezen régiójának rétegzettségét, össze­ tettségét, s gyűjtése bizonyítéka annak, hogy a legkorábbi rétegek szinte nap­ jainkig élnek, s megragadhatók népraj­ zi módszerekkel. Csiszár Árpád munkája rendkívül gazdag példatára a beregi, s az egész magyarországi néphitnek. Jelzi azt, hogy ez a régió még számos fontos ku­ tatási feladatot tartogat a néprajz mű­ velői számára, őszintén reméljük, hogy

145

nek bennünk. Üjabb szerelmes versek­ re gondolunk itt — a Margit-emlékek további megszólaltatására. Reméljük, nem marad adósunk a szerző, hisz egy sajátosan hangszerelt, lelkileg mélyre­ ható ígéretről van szó. A kötet egészét nézve — az Expozí­ ció, Áldozati morzsák a szemétből, Csu­ kott szemmel, Ráérek, Tízezeréves út, Gömbpiramis, Késő lesz már a télben, Férfibánat, Csak kő kő se címűek a legsikerültebbek. A többszörös áttéte­ lek, újszerű összevonások ezekben mu­ tatkoznak meg teljes eredetiségben. „Rozsdás felére fordult / leng / elleng a nap ' ágak közt zenél / Kertek fái égre lógatiák / zsibbadt karjukat / Idő kaptárja ' darázsló Nap ! fényes iákra rozsda zsibbad” — Áldozati morzsák a szemétből; „Bábeli nyelvmagányban 1 Néked kell hozzám eljönnöd 'szívem ­ hez közel leülnöd ' Időznöd melegé­ ben” — Késő lesz már a télben. Erőtől, feszesre szabott indulatoktól lesznek konfliktusteremtő egységgé ezek a ver­ sek. Mögöttük átfogó világkép húzódik meg. amiben meghatározó szerep jut a tárgyias-filozófikus szemléletnek. A n ­ nak az ön-analízisnek, amit sok eset­ ben tudatalatti szférák segítségével hi­ telesít. Valljuk be: olykor-olykor ösztö­ nös ráérzéseket hív rejtett dimenzióba. A megértés szempontjából — így — komoly erőkifejtést kívánnak művei. A felületes olvasó — éppen ezért — könynyelmű kijelentéseket tehet, míg a versre érzékenyebb lélek megragyog egy-egy szép sor olvasásakor: „Egymás­ ba hasadt szájjal ' birodalmak kórusa szájai” , „Papírlap-óbirodalom ' szavak varjúi a havon ' baljósán feketéidnek / akácfacsontból a lélek” . Hasonló ön­ igazolások. gyönyörködtető inspirációk bőven sorjáznak Szöllősi kötetében. A könyv öt fejezetből áll. Élesen el­ választani azonban nem lehet őket, m i­ vel ugyanazt az érzelmi-hangulatl-tartalmi töltést hordozzák. A gyermekkor iránti sóvárgást, a-' emberi kiszakítotlságot, a hazátlanság megrázó érzését. Az egyes ciklusok jelzései Szöllősi Zol­ tán most megjelent könyvében inkább pihentetőnek tűnnek, mintsem valami

elhatárolásnak. A z egész könyv egy nagy egység — nem túlzás, ha azt mondjuk: egy jól szerkesztett költe­ mény. A hangsúly, a nyelvi emelke­ dettség a harmadik ciklusra — az Egitetőre — esik, amelyben csupán egy verset, a Csak kő kő se című olvashat­ juk. „Eljön az eső zakatolva, JA az ágak ablakát kilöki ! a szél, a barbár ég, a zagyva / félvilág bezúdul rajta” — ír­ ja a fejezet élére mottóként. Mintegy — megadva a kulcsot a kompozíció rejtélvéhez. Telitalálat, hogy ebből a részből választja a köteteimet. „Éghe­ tő” — mondogatjuk magunkban, m i­ közben mégis feltesszük a kérdést: mit is jelent?, hogyan is kell értelmezni a szokatlan szókapcsolatot? A választ ne­ hezen tudnánk egyértelműen megadni. A zt azonban valamennyien érezzük, hogy a kötet érzelmi-értelmi sűrítéséről van szó. A védtelenség állapotának, a hazakeresés gyötrelmeinek egybeötvözéséről. Ugyanakkor kiolvasható belőle a szerelmi himnusz bátor kinyilatkozta­ tása, az önmagával való szembenézés szigorúsága is. Leltárt készít Szöllősi minden versében; és ehhez társakat ke­ res. Ide vezethető vissza a Kormos Ist­ vánhoz, Kassák Lajoshoz, Weöres Sán­ dorhoz, Bartók Bélához írott költemé­ nyek. Ebbe a vonulatba tartozik a Férfibánat, Szabolcsi film és a Ráérek cí­ mű vers is. Három hűségkép. A z első­ ben a Hogy a virág megmaradjon című antológia szerzőit bátorítja, a második­ ban egy filmforgatás kapcsán idézi a felnevelő tájat, míg a Ráérekben Balczó Andrásról rajzol portrét: „Tücsök morzézik ' pókhálóradar fogja ' rovarok vak repülését / Nyár ' csillaghullás lefokozás ideje / Fiatalon vénül az em­ ber ' elél sokáig” . A fenyegetett szemé­ lyiség érzésvilága húzódik meg az em­ lített sorok mögött, amelyek nagyon is kifejezik a ma emberének kiszolgálta­ tottságát. A vigasztalásnak is kevés re­ ményt. az emberi sebezhetőséget, a vég­ letekig lecsupaszított alázatot, az ér­ tékrend szomorú tanulságát. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1933.) Madár János

A r a : 1 8 , - Ft

Megjelenik minden negyedév második hónapjában