Fővárosom Bukarest! 2011. november 25-27. között részt vehettünk a Nemzetközi Sport és Ifjúsági Szövetség által szervezett „Fővárosom Bukarest!” elnevezésű kiránduláson, amelynek célja volt Bukarest ismertetése hátrányos helyzetű gyerekekkel, diákokkal. Hargita megyéből két autóbusznyi diák indult útra, de úgy éreztük, hogy nem volt kellő idő, hogy megismerjünk egy ekkora várost. Ennek ellenére, a szervezők megpróbálták nekünk a fontosabb helyeket bemutatni és szerintünk sikerült is ez, hiszen láttuk a főváros öt legfontosabb épületét, és elmondták, hogy mi az, amire büszke lehet Bukarest. A legjobban várt hely, ahová ellátogattunk, az a Parlament Palotája volt. Erre a látogatásra második nap került sor, hiszen első nap a román Érsekség központi épületét látogattunk, ahol megízlelhettük, hogy milyen az ortodox mise. Itt azt furcsáltuk többen is, hogy milyen kicsiny templom az ortodox egyház központja, hiszen csak egy kis kápolna az egész. Aztán megtudtuk, hogy már elkészült a nagy templom terve is Bukarest területén, ahová majd átköltözhet a központ, ennek makettje így néz ki.
Amint említettem második nap látogattunk el a parlamentbe. Megdöbbentően szép épület kívülről. Egyszerűen hihetetlenül nagy.
Viszont azt kell mondanom, sokkal szebb épületre számítottunk. Lényegében csak üres termeket láttunk, amelyeket, az idegenvezető elmondása szerint, kiállítótermeknek vagy báltermeknek használnak ezért ilyen üresek jelen pillanatban. A legjobban nem a látvány döbbentett le, hanem inkább az adatok és információk, amelyeket hallottunk erről az épületről. Megtudtuk, hogy a Pentagon után a világ második legnagyobb épülete, valamint, hogy minden építőanyag és mindenki, aki épített román származású, így 70.000 román munkás dolgozott rajta és 2.700 román építészmérnök, ahogyan azt is, hogy 3.800 tonna kristályból készült az összes világítótest, ezek közül a legnagyobb annyira nagy, hogy csak úgy lehet benne égőt cserélni, ha egy felső szintről belemászunk. A világítótestben egyszerre négy ember fér el kényelmesen, amely a legelső konferenciaterem, mostmár előadó- és színházteremnek használt „szoba” boltozatát díszíti. Ugyancsak a rekordok közé sorolható a legnagyobb függöny az épületből, amely 3 méter magas, 1 méter széles és apácák kézzel szőtték, majd aranyfonallal szegélyezték. Azon kívül, hogy minden hazai származású, az lepett meg minket, hogy egy légkondicionáló készülék sincs az egész épületben, mivel Ceauşescu utálta ezeket, ehelyett viszont szellőzőlyukak rejtőznek minden terem boltozatában. Ugyancsak a második nap látogattuk meg az Antipa múzeumot, amely nekünk, mint természettudomány szakos diákoknak a legjobban tetszett. A világ minden tájáról láthattunk kitömött állatokat. Ami tetszett, hogy volt egy kitömött elefánt, valamint ennek csontváza, így láthattuk élőben, hogy mekkora. De ott volt az elefánt őse is, valamint egy kitömött mamutfej. Ez a múzeum kifogásolhatatlan volt. Egyszerűen gyönyörű. Ez volt az, amely mindkettőnknek legjobban tetszett.
A diákok annyira jól érezték magukat, hogy a szervezők beleegyeztek, hogy második nap egy elmenjünk egy plázába. Harmadik nap a Román Paraszt Múzeumát látogattuk meg. Épp a december 1-jei készülődés kellős közepén jártunk ott, a katonaság főpróbát tartott, felvonultak a tankjaikkal, a katonáikkal, a rendőrökkel, a repülőgépeikkel, helikoptereikkel. Ez nyűgözött le mindenkit a legjobban.
Kissé nehezen értünk el a múzeumig, amely alig pár száz méterre volt tőlünk. De a múzeumba érkezéskor mindenki megdöbbenve látta a gyönyörű házakat, az ország minden tájáról. Itt három dolog zavarta folyton a tömeg figyelmét: elsőként, hogy ismét kevés időnk volt, mindössze negyven perc egy ilyen óriási múzeum megnézésére, második a hideg, hiszen ez a múzeum kint van, akárcsak a Mikó-vár udvarán a székely házak, meg a székely kapuk, harmadsorban pedig a folyton elrepülő katonai helikopterek meg repülőgépek. De a látvány értékén ez nem csorbított, sőt a múzeum területén lévő nagy tó is gyönyörű látvány volt számunkra.
A múzeum után következett utolsó látogatási helyünk, a ROMEXPO, ahol egy könyvvásárra érkeztünk. Később részt vettünk Románia legtehetségesebb diákjainak „kütyüparádéján” és ezek díjazásán, amely számunkra nem volt annyira meglepő, de sokak számára igen. Köszönjük szépen ezúton is a Nemzetközi Ifjúsági és Sport Szövetségnek, hogy megadatott ez az esély, hogy eljussunk fővárosunkba, valamint az iskola igazgatóságának, ezen belül is Juhász András Réka aligazgatónőnek, hogy megadatott nekünk az esély, hogy az iskolánkon belül mi vehessünk részt ezen kiránduláson. Szőcs Szilárd XI.C. Salamon Pál XII.C.
