A jövő kihívásai/Future Challanges NANOTECHNOLÓGIA, EGY ÚJ KIHÍVÁS A KÖRNYEZETHIGIÉNE SZÁMÁRA. SZÉN NANOCSÖVEK Szendi Katalin, Varga Csaba Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Népegészségtani Intézet, Környezet-egészségtani Tanszék
Összefoglalás: Az elmúlt évtized folyamán egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik egy forradalmian új anyagcsoport, a nanotechnológiai termékek iránt. Az egyik leggyorsabban fejlődő irány a szén nanocsövek felhasználása. Méreteiket tekintve, míg átmérőjük a nanométer tört része is lehet, addig hosszuk elérheti a több tíz mikrométert. A szén allotróp módosulatainak új tagjai a szén nanocsövek, melyek a fullerénekhez és a grafithoz hasonlatosak. Egyedülálló elektromos, mechanikai és termikus tulajdonságai miatt a szén nanocsövek igen fontossá válnak az elektronika, az űrkutatás és a számítógépipar újabb területein. Ma még csak évente néhány száz tonnát gyártanak belőle, de termelésük volumene exponenciálisan növekszik. A nanorészecskék különösen fontos környezeti és munkahigiénés veszélyeit két tényező jelentheti. Egyrészt már maga a mérettartomány is egy kockázati tényezőnek tekinthető, másrészt nagy adszorpciós felülettel rendelkeznek, melyre különböző toxikus anyagok kötődhetnek, ezáltal bekerülve az emberi szervezetbe. Kulcsszavak: nanotechnológiai termékek, szén nanocsövek, környezethigiéne Nanotechnology, a new challenge for environmental hygiene: Carbon nanotubes Abstract: During the last decade more and more interests have been generated in products of nanotechnology as a revolutionary new group of materials. One of the most rapidly developing applications focuses to the carbon nanotubes (CNTs). Their diameter can be even the fractional part of nanometer and their lenght can reach more than ten micrometers. Carbon nanotubes are new members of carbon allotropes similiar to fullerenes and graphite. Becasue their unique electrical, mechanical and thermal properties, carbon nanotubes are important for novel applications in the electronics, aerospace and computer industries. Two factors could make nanoparticles a particularly serious environmental and occupational health risk. Firstly their size alone could present hazards; secondly their massive surface area may adsorb other toxic agents that can consequently be transported into the body. Keywords: nanotechnological products, carbon nanotubes, environmental hygiene 1. Bevezetés A nanoszerkezetek története 1985-ben kezdődött el a szén harmadik allotróp (kristályszerkezeti) módosulata, a fullerén (C60) felfedezésével (1. ábra). A szén két közismert allotróp módosulata a gyémánt és a grafit, amelyek fizikai tulajdonságai nagymértékben eltérnek egymástól. Ez a két látszólag tejesen eltérő anyag egyaránt, tisztán szén atomokból épül fel, a különbségek oka a C atomok közötti kötés típusából származik (1. ábra). A szén harmadik allotróp módosulatának, a fullerének családjának, gyakorlati alkalmazások szempontjából legfontosabb tagjai a szén nanocsövek.
1
1. ábra A szén allotróp módosulatai 2. Szén nanocsövek 2.1. Történeti áttekintés A szén nanocsövek története 1991-re nyúlik vissza, amikor Sumio Iijima elektronmikroszkóppal vizsgált „Krätschmer” típusú reaktorban előállított korom részecskéket. Azt észlelte, hogy hosszú, szálszerű alakzatok vannak a szénrészecskék között. Ezek a, szintén kizárólag szén atomokból felépülő, rendezett, nagyon vékony és nagyon hosszú makromolekulák hamarosan, mint szén nanocsövek váltak ismertté. Ezek az anyagok a mérnöki tudományok terén dolgozó kutatók érdeklődését is felkeltették. Rendkívüli tulajdonságaik - többek között a páratlan rugalmasság, hajlékonyság, szakítószilárdság és hőstabilitás - következtében felhasználhatóak például mikroszkopikus robotok gyártására vagy ütközéseknek jobban ellenálló autókarosszériák, esetleg földrengés biztos épületek szerkezeti anyagaként. (A szén nanocsövek nem összetévesztendőek az ipar által már több évtizede szintén anyagerősítésre használt szénszálakkal, amelyektől úgy méretben, mint szerkezetben és tulajdonságokban élesen eltérnek) Ami a szén nanocsöveket mechanikailag ennyire stabillá teszi, az a szénatomok egymáshoz kapcsolódásának erőssége, amely a nanocsövek C–C kötéseiben nagyobb, mint a gyémántban található C–C kötésekben. Szén nanocsövek esetében a szénatomok egy hatszöges rácson helyezkednek el, pontosan úgy, mint a grafitnál, ezért a szén nanocsöveket úgy képzelhetjük el, mint egy grafitsík feltekerésével nyert cső (Single-Walled Carbon Nanotube = SWCNT). E csövek végei általában egy fél fullerén „sapkával” zárulnak be (2. ábra).
2
2. ábra A nanocsövek három osztálya: (a) karosszék, (b) cikk-cakk, (c) királis típusú szén nanocső (http://virag.elte.hu/~kurti/hun.html) A nanocsövek három osztályba sorolhatók. A karosszék („armchair”) típusúak, fémes jellegűek; a cikk-cakk és a királis csövek közül is egyesek fémes tulajdonsággal rendelkeznek. A többi cső félvezető. De például egy karosszék cső kiralitását egy beépített hiba segítségével megváltoztatva nanométeres skálán hozható létre fém-félvezető átmenet. Az első nanocsövek, amelyeket Iijima megfigyelt 1991-ben úgynevezett többfalú nanocsövek (Multi-Walled Carbon Nanotubes = MWCNT) voltak, ezt úgy kell elképzelni, mint több koncentrikus egyfalú nanocsövet, amelyek egyre növekvő átmérővel ágyazódnak egymásba. 2.2. Egyedülálló tulajdonságaik Első alkalmazásukat a szén nanocsövek elektromos tulajdonságaiknak köszönhették. A General Motors alkalmazott elsőként olyan műanyag alkatrészeket, amelyek szén nanocsöveket is tartalmaztak. Hosszú távon azonban valószínűsíthető, hogy a szén nanocsövek egyik legbiztosabb felhasználója az elektronikai ipar lesz, ezen nanoszerkezetek forradalmian új és egyedi elektromos tulajdonságainak köszönhetően. Azok az integrált áramkörök, amelyek a nanocsöveket aktív funkcionális eszközként tartalmazzák, gyorsabban és sokkal kevesebb energiával lesznek működtethetőek, mint a napjainkban használatosak. A kisebb energiaszükséglet egyben környezetkímélőbb megoldás is. Ezen egyedülálló elektromos sajátosságaik részben méreteikből, részben jellegzetes szerkezetükből fakadnak. Méreteiket tekintve ezek a csövek nagyon nagy hossz/átmérő aránnyal rendelkeznek. Míg átmérőjük a nanométer tört része is lehet, addig hosszuk elérheti a több tíz mikrométert (egy makrovilágbeli példával élve, egy olyan 1 milliméteres átmérőjű
3
huzalhoz hasonló, aminek a hossza kb. tíz méter). Az ilyen rendszereket kvázi 1D (egy dimenziós) rendszereknek tekinthetjük. A nanocső kerületén végighaladva általában 10-15 szén atommal találkozhatunk, ilyen mérettartományban már olyan hangsúlyos kvantummechanikai hatások érvényesülnek, amelyek magyarázatul szolgálhatnak a nanocsövek egyedi tulajdonságaira. A többfalú szén nanocsövek elektromos szempontból még komplexebb és bonyolultabb rendszerek, mint az egyfalú nanocsövek. Komplexitásuk abból ered, hogy egy többfalú nanocsövön belül a falak átmérője és szerkezete (feltekerési szöge) is különbözik, tehát az elektronszerkezetük is nagyon eltérő lehet. Ha tehát a többfalú csövek egyedi héjainak a szerkezete tervezhetővé válik, akkor olyan nanocsövek előállítására is sor kerülhet, amelyek önszigetelők, vagy amelyek több jel egyidejű továbbítására lesznek alkalmasak, mint a koaxiális kábelek, de mindezt nanométeres skálán. Sajnálatos módon azonban, egyelőre az ismert előállítási technológiákkal nem sikerült előre pontosan meghatározott geometriával (átmérő, feltekerési szög) rendelkező nanocsöveket nagy mennyiségben szintetizálni. Mechanikai tulajdonságaik még érdekesebbek: a szén nanocső olyan szilárd, hogy a saját súlyát a Földön kb. 5-600 km hosszban elbírná! (Összehasonlításul: az acélra ez az érték 2530 km). Ezen kívül egy szén nanocső akár 180 fokkal is ide-oda hajlítható anélkül, hogy eltörne, tehát rendkívüli rugalmas és plasztikus képességekkel is rendelkeznek. Átmérője 10000-szer kisebb, mint az emberi haj! 2.3. A szén nanocsövek előállítása A nanocsövek nagyon speciális körülmények között szintetizálódnak. Jelenleg három széles körben elterjedt módszer létezik előállításukra. Az egyik a plazmatechnológia, amely elektromos ívkisülés révén hoz létre a nanocső képződéséhez megfelelően magas, úgynevezett plazmahőmérsékletet (3000 C feletti). Itt szénatomok, illetve atomcsoportok képződnek a szén elektródokból, és rakódnak le különböző szénformákként a reaktorban. Szintén gyakran használt eljárás a szén nanocsövek előállítására a lézeres elpárologtatás, amely folyamán egy nagyon erős lézerimpulzussal meglőnek egy grafitfelületet, ezáltal szén plazmát hozva létre, amelyet lehűtve nanocsöveket állíthatunk elő. A harmadik és talán legelterjedtebb módszer a nanocsövek szintézisére a széntartalmú vegyületek néhány nanométeres fémklasztereken (általában kobalt, nikkel vagy vas) történő katalitikus bontása. A szén nanocsövek szintézise során a csöveken kívül más szénformák is képződnek, sőt olykor ezek alkotják a termék döntő hányadát. A szintézist követő tisztítás folyamán eltávolítják az amorf szénféleségeket, a grafitos jellegű szénformákat, s közben a kezelések hatására felnyílnak a nanocsövek végei, amelyek egyébként a legtöbb esetben zártak. A tisztítás eredményeként kapott tiszta, nyitott nanocsövek már nagy fajlagos felülettel rendelkeznek. Sok esetben azonban nem sikerül a tökéletes tisztítás, és a mintában katalizátornyomok és más szénformák is maradnak. Ennek furcsa következménye, hogy a minta fajlagos felülete vagy valamilyen gázra vonatkoztatott adszorpciós kapacitása nem éri el a kívánt értéket. A tisztítás során a felnyitott nanocsővégeken oxigéntartalmú funkciós csoportok jönnek létre. Ezeknek a legtöbbször karboxil- és hidroxil-csoportoknak az átalakíthatóságáról szintén ismertek eredmények. Ha a nanocsövek külső palástján létrehozhatók funkciós csoportok, akkor lehetőség nyílik, legalábbis elvben, hogy a nanocsövekkel kémiai reakciót lehessen végrehajtani. A nanocsövekhez lehet kapcsolni minden olyan molekulát, amely a megfelelő
4
funkciós csoportokkal rendelkezik. Ilyenek lehetnek az aminosavak, a nukleotidok, stb. Ezen kívül a funkciós csoportokkal ellátott csővégek és palástok esetén különböző geometriájú elágazásokat lehet előállítani. T, Y, X formájú elágazásokra a nanoelektronika fejlődésével egyre növekvő igény lesz. Meg kell említenünk azonban, hogy a nanocsövek gyártásában is óriási előrelépések történtek az utóbbi években, a kezdeti kis mennyiségekben történő előállítás helyett, amikor is a szén nanocső jóval drágább anyag volt, mint az arany, napjainkban már tonnaszámra képesek nanocsöveket előállítani. 2.4. Várható technikai alkalmazások, felhasználás A nanocsövek alkalmazásától a technika számos területén várnak áttörő eredményeket. Ilyenek a biztonságos hidrogéntárolás megoldása, az extrasík és kis feszültségű képernyők gyártása, a szenzorika (az érzékelés tudománya, elsősorban hadászati alkalmazásokkal), a nanoméretű katalizátorok gyártása, felhasználás és alkalmazás az orvostudományban, környezetvédelemben, és a már említett anyagerősítés, ahol pusztán érdekességképpen még megemlíthetjük, hogy egy nanocsövekből „font” kötél volna az egyetlen, amely elbírná a saját súlyát a Föld és a Föld körül keringő mesterséges holdak, azaz a világűr között (1). Az éghető gázok biztonságos tárolása régóta központi problémája az energiaiparnak. Ha feltesszük, hogy tiszta anyagokkal dolgozunk, akkor lehetőség látszik a hidrogén tárolásának megvalósítására egyfalú nanocsövekkel. Arra a kérdésre azonban, hogy az így tárolt hidrogén felhasználható lesz-e gépjárművekben, egyelőre lehetetlen válaszolni. Problémaként merült fel többek között, hogy a megfelelően tiszta egyfalú nanocső ára vetekszik a gyémántéval, illetve a nanocsövekben tárolható hidrogén mennyisége nem éri el azt a határt, ami a hidrogéntárolók tényleges technológiai megvalósításához szükséges (2). 2.4.1. Nanomedicina (nanotermékek jelenlegi és potenciális felhasználási lehetőségei az orvostudományban) A nanotechnológia egyik legígéretesebb alkalmazási területe az orvostudomány. A nanoméretű eszközök és gépezetek fejlesztése, az ezekkel történő egészségmonitorozás, az élő szervezeten belüli gyógyszerszállítás, a betegségek gyógyítása, a károsodott szövetek helyreállítása, a rák kezelése mind a hosszú távú célok között szerepelnek. Volt, aki e felhasználási területeket tudományos fantasztikus művében már korábban megjövendölte (Isaac Asimov: Fantastic Voyage). Írt olyan nanoszerkezetekről, amelyek képesek atomi szinten figyelni, megtalálni és elpusztítani a rákos sejteket, mielőtt még azok klinikailag tumort formálnának. Említett molekuláris méretű implantálható pumpákat, amelyek pontosan meghatározott dózisú gyógyszermennyiséget képesek a célsejthez juttatni; érzékeny nanoszenzorokat, melyek felismerik a patológiás elváltozásokat akár az emberi szervezet összes sejtjét is vizsgálva, és ezen információkat el is juttatják a kezelőorvosoknak. A felsorolt, és még sok egyéb, a nanomedicinát segítő nanotechnológiai újítások már fejlesztés alatt állnak. Kutatások folynak olyan nanobioszenzorok irányában is, melyek képesek személyi doziméterként is működni, alkalmasak lehetnek vércukor monitorozásra, vagy éppen mérik azon toxikus anyagok arányát, melyeknek ki vagyunk téve, és már nagyon kis koncentráció jelenlétére is figyelmeztetnek. Ez felhasználható többek között különböző területek biztonsági rendszereinek fejlesztésében, a reptereken, a vasútállomásokon, csakúgy, mint az iparban, vagy a medicinában (3). 5
A szén nanocsövek mesterséges idegsejtekként vagy akár egy olyan számítógépes rendszer elemeiként funkcionálhatnak, mint az emberi agy. Az új hibridek újra életképessé tehetik a sérült idegeket, valamint akár pacemakerként is működhetnének (4). A nanotechnológia alkalmazásával ismertté válhatnak a gén-interakciók, a biológiai rendszerek egymással való kommunikációja, és akár a sejtek közti kommunikációs csatornák is. 2.4.2. További felhasználás: Nanotechnológia a környezetvédelemben Bár a nanotechnológia környezetvédelemben való megjelenése ma még csak igen szűk területet képvisel, úgy tűnik, egyre gyorsabb ütemben fejlődik, és itt is hasonlóan hasznos eredményeket érhetnek el, mint más területeken. Felhasználási szándékai kiterjednek a szennyezőanyagok eltávolítására és egyáltalán a termelődésük visszaszorítására, illetve megelőzésére. (Pl. nanovas részecskékkel próbálják redukálni a szennyződéseket tisztítva a szennyezett talajt, talajvizet). Elképzelések szerint, mivel a reakciók a molekulák felszínén zajlanak, és a nanoanyagok nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, ezért itt nagyon nagy lesz a felületi aktivitás is, és ezáltal sokkal gyorsabbá válik a reakció folyamata, mint ha csak a már megszokott biológiai módszereket használnánk, ami évekbe is telhet. A nanotermékek ilyen formájú „passzív” alkalmazása még csak a kezdet. A következő lépést a jövőben a már kifinomultabb nanoszenzorok fogják jelenteni. Detektáló, kommunikáló funkcióval rendelkeznek majd, ezáltal pl. csak kihelyezik egy területre őket, és kész információkat fognak kapni az adott terület különböző környezeti paramétereiről. A jövőbeli tervekben szerepet kap a szennyvíztisztítás hatékonyabbá, olcsóbbá és gyorsabbá tétele is, nanoanyagokra alapozott új membrán technikákon keresztül, továbbá áttörést várnak az energia előállításában és a hulladékképződés visszaszorításában is (3). Ugyanakkor a nanotechnológiával kapcsolatos lelkesedés mellett tény, hogy nem fordul elég figyelem a kockázatbecslésre és -kezelésre, bár a kutatások javarészt még kezdeti szakaszban vannak. A nanotechnológiával kapcsolatos kockázatok kutatásának párhuzamosan kellene haladnia az alkalmazott kutatásokkal! A szén nanocsövek szerkezete feltűnően hasonlít a belélegzéssel a tüdőt károsító azbesztre, s nem lehet tudni, hogy természetes közegbe kerülve hogyan reagálnak majd a nanoanyagok. A nanotechnológia ma még felmérhetetlen fontossága és lehetőségei épp ily felmérhetetlen veszélyeket is hordozhatnak! 3. Ártalmasak-e a nanotermékek az emberi szervezetre? Mi fog történni abban az esetben, ha a nanopartikulumok bekerülnek a talajba, az ivóvízbe és a levegőbe? Mi történik, ha ezáltal bejutnak az emberi szervezetbe is? Ezen vitális kérdésekre adott válasz ma még nagyrészt ismeretlen. A nanotechnológia számos ígérete ellenére természetesen a vele járó kockázati tényezőket is figyelembe kell venni. Fontos lenne egyre nagyobb hangsúlyt helyezni a nanotermékek környezeti és egészségügyi nyomon követésére, hogy kontrollálni tudjuk az előrehaladott technika és az ezzel járó károsító tényezők egyensúlyát. A kutatások azt jelzik, hogy néhány nanotermék nem feltétlenül jóindulatú. Némelyek képesek arra, hogy bekerülve az emberi testbe lerakódjanak különböző szervekben, penetráljnak egyes sejtekbe, és gyulladásos válaszokat idézzenek elő, mint más, már ismert ultrafinom részecskék, melyekről tudjuk, hogy gyakran toxikusabbak, mint nagyobb méretű rokonaik.
6
Az expozíció során a nanorészecskék három ismert úton is bejuthatnak az emberi szervezetbe: inhalációval, bőrön keresztül és a gyomor-bél-rendszeren át. Két tényező miatt is veszélyt jelentenek. Egyrészt már maga a mérettartomány is egy kockázati tényezőnek tekinthető, másrészt nagy felülettel rendelkeznek, melyre különböző toxikus anyagok kötődhetnek, ezáltal bekerülve az emberi szervezetbe. A fullerénekről pedig már tudjuk, hogy erősen lipofilek, ebből következően sejtmembránban dúsulnak, redox-aktívak, a keletkező reaktív oxigéngyökök lipid- és protein-peroxidációt okozhatnak (5). Összegezve elmondhatjuk, hogy a szén nanocsövek tulajdonságai némileg hasonlítanak az azbesztrostokéra, melyek környezethigiénés veszélyei régóta ismertek (6)! 3.1. Irodalomban megjelent kísérleti adatok a szén nanocsövekkel kapcsolatban A szén nanocsövek szuszpenziójának egerek tüdejébe direkt módon való juttatása granulómákat okoz (7), míg patkányok tüdejében az immunsejtek a szén nanocső (SWCNT) összecsapzódások körül gyülekeznek. A tüdő SWCNT expozíciója után nem-dózisfüggő, súlyos multifokális granulómák alakultak ki, amelyek bizonyítékul szolgálnak az idegentest reakcióra. A garnulómák makrofág-szerű multinukleális óriás sejteket tartalmaztak. (A legnagyobb dózisnál [5mg/kg] a patkányok 15%-a a felső légutakat elzáró nanocsövek mechanikai blokádjától fulladt meg, nem pedig az SWCNT pulmonáris toxikus hatásainak köszönhetően) (8). A tüdő szén nanocső expozíciója és az érrendszer oxidatív státusza közötti összefüggést is megvizsgálták. A szén nanocsövek pulmonális expozíciója az érrendszerben oxidatív és gyulladásos válaszokat hoz létre, mely szerepet játszhat az atherogenezisben. Az in vivo és in vitro elvégzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a szén nanocsövek tényleges direkt és indirekt oxidatív hatással rendelkeznek, amely feltehetőleg mintegy prediszponáló tényezőként jelenik meg az atherogenezisben (9). Shvedova az SWCNT citotoxikus és genotoxikus hatásait vizsgálta humán keratinocyta és bronchiális epitheliális sejteken, in vitro. Az SWCNT ultrastruktúrális és morfológiai elváltozásokat, a sejt integritásának elvesztését, apoptózist és oxidatív stresszt okozott. A kapott adatok az sugallják, hogy az SWCNT expozíció dermális és pulmonális toxicitást okozhat, és az oxidatív stressz pedig az egyik legfontosabb sejtkárosító mechanizmus (10). Ahol pedig felmerül az oxidatív stressz létrejöttének lehetősége, ott a genotoxicitás lehetőségét sem hagyhatjuk figyelmen kívül (11). 3.2. Epidemiológiai megfontolások Számos epidemiológiai bizonyíték gyűlt már össze az emberi egészség és a különböző típusú – munkahelyi, beltéri, kültéri – részecske-expozíció témájában. Ilyen pl. az azbeszttel és egyéb rostokkal szembeni munkahelyi expoziciók és a többlet daganatos halálozás (tüdőrák, mesothelioma) és az egyéb légzőszervi megbetegedések közötti bizonyított összefüggés. A nanorészecskékkel kapcsolatban még nincsenek ilyen vizsgálati eredmények, és az első eredmények megszületéséhez nagyságrendileg egy évtized szükségeltetik. Feltétlenül szükséges tehát az expozíció mérését megoldani, valamint az alapvető toxikológiai történéseket megérteni annak eldöntéséhez, hogy szükségesek-e epidemiológiai vizsgálatok. Ma még az exponáltak száma alacsony és a veszély bizonytalan, azonban az exponáltak száma emelkedni fog és a veszélyek analizálásával sem várhatunk (12).
7
4. Konklúzió Mint láthattuk, igen kevés információ áll rendelkezésünkre a szén nanocsövek emberre kifejtett lehetséges káros hatásairól. Saját kutatásaink fõ célja, hogy különbözõ módszereket alkalmazva megállapítsuk a szén nanocsövek lehetséges specifikus toxikus hatásait (11). A nanotechnológia ma még felmérhetetlen fontossága és lehetőségei épp ily felmérhetetlen veszélyeket is hordozhatnak. Mint már sok egyéb megelőző újításnak, a nanotechnológiának is igen nagy esélye van arra, hogy meghatározó módon megváltoztassa a bolygónkat, és a rajta élő emberek életét. Törekednünk kell azonban az előrehaladott ipari fejlesztések profitorientált tevékenysége és az ezzel járó lehetséges egészséget károsító tényezők felkutatása és kivédése közti egyensúlyra. Köszönetnyilvánítás A kutatást az Egészségügyi Minisztérium, ETT 50188 támogatja. Varga Csaba az MTA Bolyaiösztöndíjasa. Hivatkozások 1. Tapasztó L.; Speciális anyagok és technológiák a XXI. században; Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet–Magyar Tudományos Akadémia (http://www.mfa.kfki.hu/int/nano/magyarul/Specmattech.html) 2. Kónya Z., B. Nagy J., Kiricsi I.; Szén nanocsövek előállítása és alkalmazásai; Magyar Tudomány (2003/9 1114. o.) 3. E. Hood; Nanotechnology: Looking as we leap; Environ Health Persp, 9, Volume 112, Number 13, A 740 (2004) 4. Montemagno; C.D., and Bachand, G.D., Constructing nanomechanical devices powered by biomolecular motors; Nanotechnol, 10, 225–331 (1999) 5. Oberdorster E; Manufactured nanomaterials (fullerenes, C60) induce oxidative stress in the brain of juvenile largemouth bass; Environ Health Perspect; 112(10): 1058-62 (2004) 6. IARC Monographs on the Evaluation of Carcinogenic Risk to Chemicals on Man. Vol 14: Asbestos, IARC, Lyon, pp. 1-106 (1977) 7. Chiu–Wing Lam, J. T. James, R. McCluskey et al; Pulmonary toxicity of single-wall carbon nanotubes in mice 7 and 90 days after intratracheal instillation; Tox Sci 77, 126– 134 (2004) 8. Warheit D.B., Laurence B.R., Reed K.L. et al; Comparative pulmonary toxicity assessment of single–wall carbon nanotubes in rats; Tox Sci 77, 117–125 (2004) 9. Li Z, Salmen L, Hulderman T et al; Pulmonary carbon nanotube exposure and oxidative status in vascular system; Free Radic Biol Med, 37: S142–S143 (2004) 10. Shvedova A.A., Kisin E., Keshava N. et al; Cytotoxic and genotoxic effects of single-wall carbon nanotube exposure on human keratinocytes and bronchial epithelial cells; Nanotechnology And The Environment, Abstr Pap - Am Chem Soc 2004 Mar; 227 (Part 1): IEC-20 (2004) 11. Szendi K, Varga Cs.: Szén nanocsövek potenciális genotoxicitásának és mesotheliomaindukciójának vizsgálata, Egészségtudomány (elbírálás alatt) 12. HM Gvernment: Characterising the potential risks posed by engineered nanoparticles. A first UK Government research report. 2005, pp. 1-55.
8
