Füst Milán
Máli néni Szereplők: VEZÉRIGAZGATÓ ALFONZ, a fia TILDA, a lánya NOVÁK AMÁL, a nagynénje NOVÁK BÁCSI, Máli néni öreg férje MARGIT KISASSZONY, titkárnő HORVÁTH ÚR, könyvelő EGY MÁSIK MARGIT SZOLGÁLÓ NOVÁKÉKNÁL SZOLGA
1. FELVONÁS 1. jelenet Egy gyár irodája. Jobb oldalon két ajtó. Az egyik a Vezérigazgató, a másik a könyvelő irodájába vezet. Bal oldalon Alfonz irodájának ajtaja. Hátul, középen még egy, az a bejárat. A bal oldali ajtótól a hátsó sarokhoz közelebb van Margit íróasztala. Jobb oldalon elöl kis dohányzóasztalka két székkel. A színen Margit és Tilda. Zene szól, és erre táncoltatja Tilda Margitot. Tilda (Lelkesen, középen táncoltatja Margitot, aztán átvezeti balra és elengedi. Ő maga középen marad) Milyen szép lett maga. Hogy lesült… Csupa élet. Mutassa magát, hatalmasság. (Erree Margit egyszer körbefordul) Ragyogjon. (A világosság felé vonja magával) Margit (zavartan nevetgél) Jézusom, Tildus. Mit csinál velem? (kifelé int) Már az egész gyárban hatalmasságnak neveznek… Tilda Mert az is. Jól néz ki, hatalmasság. Remek, még szebb, mint volt. Most pedig fogadja el ezt a fogadalmi virágocskát egy szerény kérelmezőtől. (Odamegy Margithoz, átadja a virágot.) Margit De Tildus… Tilda (Nevetve) Hát nem hatalmasság? (Átmegy a dohányzóasztalhoz, és rátámaszkodik az egyik szék támlájára. Margit mindeközben kissé zavartan nézi a virágot és Tildát felváltva) Van egy gyár, négyszáz munkással, ez itt állítólag az apámé. Én meg állítólag a leánya vagyok az apámnak. Na mármost, hogy tulajdon apámat, meg a fivéremet megnyergeljem, ahhoz a maga közbenjárására van szükségem. Hát nem hatalmasság? Tehát megvesztegetem. Itt a virágom. (Előre jön a dohányzóasztal elé, és a dobozból kínál egy cigarettát.) Margit Köszönöm. Tilda Itt egy cigaretta is. Margit (félszeg mosollyal, odamegy Tildához, kivesz egy cigarettát a dobozból) Jaj, azt is köszönöm. Tilda Most pedig üljünk le, és cigarettázzunk. (Leülnek. Margit félve körbenéz, hogy nem látja-e valaki. Rágyújtanak) Itt egy kis csokoládé is. (Kínálja) Na, vegyen már. Margit Én nem szeretem a csokoládét. Tilda Tegye csak be a szájába, ott nagyon jó. Meglátja. Ide tegye be. (Mutatja neki, hogy a nyelve alá tegye.) Ide tegye be. (Margit bekapja a csokoládét, félszegen mosolyog. Cigarettázás közben Tildát utánozza, aki a füsttel felfújja az arcát közben, majd kifújják a füstöt. Tilda élvezkedve, elhaló hangon) Én ezt szoktam csinálni délutánonként, amikor kéjelgek… Cigaretta csokoládéval… (Kis szünet, sóhaj.) Nehéz az élet Margitka… Margit Mért olyan nehéz, Tilduska?... Tilda Mit tudom én… Csak úgy… (Kis szünet.) Úgy szeretnék megszökni valakivel… (Margit felnevet) Mi az, mit nevet? Talán maga is? Margit (szendén) Hát, én is, Tilduskám, édesem… Tilda Mondja, mitől olyan szép maga? Mi baja? Margit Szerelmes vagyok, Tilduskám… Tilda Gondoltam én azt, Margitkám… Margit Óh, túlságosan is Tilduskám… Tilda És kibe, Margitkám? Margit Azt én nem mondom meg, Tilduskám. Tilda Szegény, jó édesapámba, Margitkám? Margit Azt én nem tudhatom, Tilduskám… Tilda Vagy netán idétlen fivérembe, Margitkám? Margit Azt én nem árulom el, Tilduskám. És nem is idétlen.
2
Tilda Nem idétlen? Figyelmeztetem, annak még nem nőtt be a feje lágya. Vagy a könyvelőbe? (Margit elkomorodik.) A nyakkendőemberbe? Oly jó volna nekem, édes… Tegye meg a kedvemért, és legyen a könyvelőbe szerelmes… Margit És mért jó az magának, édes? Tilda (Éllel a hangjában) Megszabadulnék magától, édes… (Közben feláll, és átmegy a másik oldalra) Margit (Ugyanazzal a hanglejtéssel válaszol) Nagyon édes. Tilda (Visszafordul. Erőteljesen) Maga talán az apámat akarja választani, Margit? Margit (Félszegen) Hát választhatok én, Tildus? Tilda (Letámaszkodik a középső íróasztalra) Maga túlságosan rejtelmes, szívem. Margit (Mosolyog) Én az vagyok. (Kis szünet) Tilda (Szemléli Margitot) Maga egy észbontó nőalak. Margit (Mosolyog) Igen, én az is vagyok. Tilda Maga képes rá, és szerelmes az én mafla fivérembe. Margit (Félszegen) Hát lehetek én szerelmes, az én helyzetemben, Tildus? Tilda (Előbbre lép egy kicsit) Tehát akkor marad a könyvelő. (Margit elmosolyodik. Pillanatnyi szünet) Most mit mosolyog úgy? Margit Én néha szoktam mosolyogni is, kérem. Tilda (Kissé sértődötten elfordul, majd nekitámaszkodik Margit íróasztalának.) Könnyű magának. Körül zümmögik, mint a legyek… Margit De hát maga mondta épp az imént… Tilda Igen, igen, de az csak egy. Mit érek eggyel? Ráadásul az se zümmög körül… (Kis szünet, majd hirtelen mozdul és előbbre lép) Ha viszont mégiscsak a fivérembe szerelmes… Hallgasson ide. Ha hozzámegy, mit ér vele akkor is? (Szinte kárörvendőn) Kidobják innen magukat, repülnek, mint a legyek – nem igaz? (A hátsó ajtó kinyílik és Novákné jelenik meg, majd a szolga) Szolga Ide, kérem, nem lehet bemenni… Novákné De mért nem lehet, kérem? Hagyjon csak maga engem. Szolga De ha mondom, hogy nem lehet. Tiltva van. Novákné De mért nem lehet? Margit (Felugrik) Egy pillanat édes néni… (Az ajtó becsukódik. Margit nevet) Tilda Ki ez a hölgy? Margit Egy szegény kéregető. Tilda (ismét letámaszkodik a középső asztalra) De jut is eszembe, van egy komoly ügyem is, hiszen valahol én is kéregető vagyok. Margit (Az íróasztalhoz megy, állva marad, kissé szemrehányón) Egy kicsit dolgozni is kéne már, Tilduskám, édes… Tilda Vagyishogy menjek el? Azt akarja, szívem? Margit Igen, szívem. Tilda Jó, akkor leülök. (Leül a dohányzóasztalhoz) Margit (Az óráját nézi) De mindjárt itt lesz a méltóságos úr is, Tildus… Tilda Nem baj. A következőről van sürgősen szó. Van egy barátnőm, egy szegény nő, és van egy kisgyereke is, nagyon szép gyereke, mondhatom… Margit Milyen jó neki. Tilda Akar egyet? (Margit meglepetten néz) Na látja, szívem. (Magyarázva) Tudni illik ez a gyerek törvénytelen. És amellett ennek a szegény nőnek nincs mit enni. (A szájára mutat) Itt, a szájával – ért engemet? A gyerekről majd én gondoskodom valahogy – az rendben volna -, maguk pedig vegyék ide azt az asszonyt, a hivatalba. Na nem? Hát, ezt gondoltam ki az éjjel. Margit (Leül az asztalhoz) És mért nem fordul ezzel, Tildus, az édesapjához? (Mindenféle papírokat nézeget, közben csóválja a fejét)
3
Tilda Először is: ha én kérem… (ránéz Margitra, kis szünet.) – ne rázza úgy a fejecskéjét -, még nem ismeri, még nem a felesége… Margit Higgye el, azért mégiscsak ismerem. Tilda Én még jobban. Akár a földgolyó – mondom magának én. Az ember akárhogy jajgat, tovább forog. Margit Mégiscsak magának kellene beszélni vele. Tilda Egy törvénytelen gyerekről? És hogy az én barátnőmnek van egy olyan? Horváth (Virággal a kezében benyit) Édes, Margit kisasszony… (Margit feláll, kicsit előbbre jön. Horváth észreveszi Tildát) Ezer bocsánat Tilda kisasszony… Tilda (Lekezelő stílusban, közben továbbra is cigarettázik.) Semmi baj, kisfiam, csak jöjjön, semmi baj. Horváth (Bejön középre, Tilda felé fordulva. Zavartan mosolyog) Tilduska szereti zavarba hozni az embereket. Tilda (Horváth elindul Margit felé) Azt én szeretem, fiam, igaza van. Ne szégyellje magát, gyermekem. Tegye csak le a virágait. Horváth Nem szégyellem magam. (Átnyújtja a virágokat Margitnak) Margit (Félszegen) Köszönöm szépen, Horváth úr. Tilda Milyen szép virágok ezek. (Kis szünet. Erőteljesen, szemrehányóan) Maga megőrült? Igazgatókkal akar maga versenyre kelni? Horváth Vagyok bátor, Tilda kisasszony. (Margit felé fordul) Tilda (Margithoz) Na látja, ez egy impozáns alak, mit akar? Margit A virágok gyönyörűek, nagyon köszönöm, Horváth úr. (Feltűnő helyre, vázába teszi) Horváth (Bokáit összecsapva meghajol, Először Margit felé, majd Tilda felé is, és indul kifelé, majd visszafordul) Alázatos kézcsókom, kedves hölgyek… Tilda (Alighogy Horváth kiment, azonnal feláll és odamegy Margithoz) Ó, hát nagyon szerelmes ez a fiú. Margit (kitör) Ne szekírozzon már, Tilda. Tilda (Már csak azért is, élvezettel) De szekírozom. Na és, magácska? Ő beléje? (Kérleli) Csak egy kicsi szót, aranyom… Margit (Tettetett haraggal) Most már haragszom Tildus. Tilda Nagyon szerelmes? Margit Nagyon haragszom. Tilda Akkor nagyon szerelmes. Margit Ha nem hagy békén, Tildus, én… Tilda (A szavába vág) Hát annyira szerelmes? (Újra nyílik a hátsó ajtó. Novákné jön be, közvetlenül utána a szolga) Szolga Már mondtam, kérem, hogy nem lehet. Novákné De mért nem lehet? (Margit ebben a pillanatban elébe megy. Tilda az íróasztalhoz megy, rátámaszkodik a szék támlájára) Margit Édes néni, ide nem lehet. Novákné (Szolgának) Maga csak hagyjon engem. Mondja, van magának mamája? Szolga Milyen mamám? Novákné Rendes mamája, kérem. Szolga Már nincs mamám, néni. Novákné Na látja, azért olyan goromba maga velem. Margit De édes néni, ide tényleg nem lehet. Novákné (Egy kicsit beljebb jön) Most maga is mondja nekem, hogy nem lehet? Margit A méltóságos úr minden percben jöhet, és ebbe a szobába nem szabad bejönni, kérem…
4
Novákné De hát mért nem szabad? (Beljebb jön. Bizalmasan) Én, látja, éppen azt gondoltam ki magamban, hogy még jobb, ha itt talál engem, amikor maga is itt van. Csak nem dob ki akkor egy öregasszonyt, mikor maga is itt van. Nem igaz? (Meggyőződéssel) Tolakodni kell, na persze. Csak hagyja, ahogy én mondom. (Eközben egyre beljebb jön, egészen a dohányzóasztal mögé) Maga már hazajött a szabadságról? Margit Igenis, néni. Novákné Milyen szép haja van magának. (Bizalmasan) A férjem megint beteg, nincs mit enni, mit csináljak? Mit néz úgy rám, mintha nem ismerne? A Novákné vagyok, a Máli néni… Margit (Mosolyog) Tudom, néni, emlékszem én önre… (Tilda köhint egyet, hogy észrevegyék, közben kicsit előbbre jön) Novákné (Margitnak) Óh, még valaki van itt? Margit (Halkan) No látja, néni. Novákné (nem zavartatja magát) Nem baj. (Tilda felé) Novákné vagyok, egy szegény rokon... (Kölcsönösen hajbókolnak egymásnak. Tildához.) Margit (Margit elnézést kérve kimegy) Bocsánat… Novákné (Tildának, közben bejön középre) Szegény vagyok, mit csináljak. Maga meg szép. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Én se voltam mindig szegény, maga se lesz mindég szép. Ilyen a világ kérem… Tilda (Előbbre jön, szelíden) És kit keres a néni? Novákné Kit keresnék? Azt a… (kihangsúlyozza) méltóságos urat, ahogy azt itt mondják neki mindig. Van pénz, mindenki meghajol. (Kicsit büszkén) Nekem rokonom. Tilda (Meglepődve) Igen? Novákné Akarja tudni, milyen rokonom? Az én anyám a második felesége volt az ő anyja fivérének, és amellett még unokatestvérek is voltak. (Tilda közben értetlenül néz, majd nagyokat bólogat) Az csak elég rokonság, nem igaz? Tilda Nekem hiába magyarázza, néni, én úgysem értem… Novákné Nem érti? Mit nem ért maga ezen? (Tilda illedelmesen mosolyog közben) Hát hallgasson ide. Az ő anyja egy bizonyos Józsi nevű, elég nagy csirkefogóhoz ment feleségül, mert az is kétszer ment férjhez… Tilda De nekem magyarázza.. Novákné (Csodálkozva) Ne magyarázzam? Tilda És most mért jött ide, néni? Novákné (Szárazon) Jótékonyság. (Kis szünet) Tilda (Lenéző mosollyal.) Óh, igazán? Novákné Éhen csak nem halhatok, nem igaz? És ha még csak én halnék éhen, azt nem bánom… Tilda Ugyan, néni. Novákné De van egy férjem is, tudja… Ha maga azt látná, (Mutatja az egyik ujját) ilyen sovány. Hát koldulni megyek, mit csináljak? Öregember. Inkább én nem eszek. Este, nem mondom: tea, kenyér. (Dohányzóasztal felé lép, és onnan fordul vissza. Hirtelen vált) Mondja, maga még lány? Tilda (Meglepődve) Az vagyok, édes néni. Novákné No látja, hogy én mindent kitalálok. Hát mért nem megy maga férjez? Tilda (Nagy sóhajjal) Mert nem visznek. Novákné Nem viszik? (Kis szünet. Nagy meggyőződéssel) Hát varrja rá magát valakire. Nagy dolog. (Tilda nevet, az asztalnak dőlve áll) Mit nevet? A házasság nagyon jó. Azt még maga nem tudja. Na. Üljünk le egy kicsit. Sokat kell itt mindig várni. (Leül a dohányzóasztalhoz, a távolabbi székhez leül.)
5
Tilda (Pillanatnyi szünet. Elgondolkodik.. Majd puhatolózva) Mondja, néni, nem vállalna el egy kisgyereket gondozásra? Novákné Milyen gyereket? Tilda Egy szegény kis törvénytelen gyerekről szeretnék gondoskodni… (Közelebb jön, majd leül Novákné mellé.) Novákné (Csodálkozva) Maga? Tilda Nem, nem én. Van egy szegény barátnőm, az jutott ilyen bajba. Novákné A maga barátnéja. Tilda Hát mit csináljak, néni? (Nevet) Novákné Magának ilyen barátnéja van? (Kis szünet. A szolga kinyitja a hátsó ajtót. Egy kosár rózsát hoz be a szobába) Virágáruslány Kisztihand, hölgyeim. Margit kisasszony? Novákné Az az a titkárné? Tilda (Feláll, kissé ridegen) A Margit kisasszonyt keresi? Virágáruslány (Az íróasztal felé mutat) Igen, neki hoztam a kosarat. Novákné És ki küldi? Virágáruslány (kajánul) Hát, megmondhatom, kérem. A méltóságos úr. Novákné (Meglepetten) Hallott már maga ilyet? Tilda Tegye csak le. Majd megmondjuk a kisasszonynak. Virágáruslány (Leteszi a rózsakosarat Margit íróasztala elé, megy kifelé. Az ajtóban meghajol.) Kisztihand. (Kimegy) Novákné Mondja, mit szól maga ehhez? Tilda Mihez? Novákné Még maga kérdezi? Egy lány, aki hat hét szabadságot kap egy gyárban? Hat hetet nem volt itt ez a nő, és hiába jöttem ide. Tilda És mi következik ebből? Novákné Még kérdezi? Egy titkárné? Tilda Hát miért ne, ha titkárné? (Feláll, odamegy a virágkosárhoz) Novákné A Riviérára? Tilda Ha van pénze, mért ne mehetne? (Kiveszi a kártyát a kosárból, közben nekidől Margit asztalának, megnézi a kártyát.) Novákné Akkor kérem, én semmit se szóltam. (Kis szünet) Én csak annyit mondok magának, ez a lány túl szép nekem ebben a szobában. (Szünet) Tilda Hát baj az, ha valaki szép? Novákné Na hallja. (Vezérigazgató irodája felé int) Egy vezérigazgató? Van egy fia meg egy felnőtt lánya. Mondják, nem nagyon sikerült lány, de lány. (Tilda meglepetten néz) Ismeri maga azt a lányt? Tilda (Kicsit kényszeredetten nevet, visszateszi a kártyát.) Igen, néni, ismerem. Novákné Ez az a veszélyes szerelem, amiről az újságok írnak. (Vészjóslóan) Ki fogja törni a nyakát ennek a (kihangsúlyozza) méltóságos úrnak… (Tilda felnevet) 2. jelenet Alfonz (Virágcsokorral a kezében jön be, azt hiszi, hogy Margit van benn. Ömlengve) Jó reggelt. (Észreveszi Tildáékat, azonnal hangszínt vált) Ja, te vagy itt, és nem is egyedül? Tilda (Nekitámaszkodik a középső asztalnak. Bemutatja Nováknét. Közben Alfonz átjön a másik oldalra… Menet közben észreveszi a kosarat, megtorpan… kicsit visszafordul… jól megnézi magának a kosarat, közben leteszi a táskáját Margit asztalára) Egy nagynénink van itt, a Máli néni.
6
Novákné (Csodálkozva feláll és odamegy Tildához) Nagynéni? Magának én nagynéni vagyok? Alfonz (A kosárra mutat) Szépek ezek a rózsák, mi? Tilda A tieid is! (Alfonz hirtelen leteszi a csokrát a táskájára, és kimegy egy pillanatra, odakint leveszi a kabátját) Novákné (Észbe kap) Maga a lánya neki? Tilda Igen, az vagyok, édes néni. Novákné Jaj, az én nagy szájam… Tilda Sose búsuljon, nincs semmi baj, néni. (Alfonz visszajön) Alfonz Ridegen, Nováknéhoz) Mivel szolgálhatok, kérem? Novákné (Hajbókol, rögtön igen folyékonyan) Tudja, egy szegény rokon. Valaha jómódban, most tönkretéve. A kegyed papája sokszor volt nálam, csak úgy tömtem minden jóval. Akkor nekem volt, most nincs. (Alázatosan) Ilyen a világ. Alfonz (A mellényéből pénzt vesz elő, ránéz) Tíz pengő? A rövidség kedvéért. (Elfordul) Novákné (Alázatosan) Mein Kompliment. Köszönetem. Alfonz (Nekem sincs sok) Nekem sincs sok. Novákné (Alfonz közben a kosarat nézi) Óh, tudom én azt. Annyi sok kiadás mindig, nem igaz? Milyen szépek ezek a rózsák. (Erre Alfonz felkapja a tekintetét, és értetlenül néz, Tilda pedig kuncogva nevet. Novákné kifelé indul) Üdvözletem. Tilda Várjon csak, néni. Hagyja meg kinn a portásnál a címét. Hátha tudok valami jót magának. (Alfonz eközben az íróasztalon tesz-vesz, a táskájában, egy papírt vesz elő, leteszi az asztalra, majd a virágcsokrát próbálja elrendezni. Elveszi a táskát is és a virágot is Margit asztaláról, átjön a középső asztalra, és leteszi mindkettőt. És tovább matat.) Novákné Az nagyon jó volna, kérem. Tilda Még nem biztos, de lehet. Novákné (Kedvesen) Nagyon jó szíve van, kérem. Tilda Viszontlátásra, néni. Novákné Minden köszönetem. (Kimegy. Tilda előrejön, cigarettát vesz elő, leül a dohányzóasztalhoz, és rágyújt) Alfonz (Az asztal előtt áll. Idegesen) Mit keresel te itt, az irodában? Tilda (Kissé gúnyosan) Gyönyörködöm a csokraitokban. Alfonz Nézd, Tilda. Nekem ebből régen elég. Tilda Miből? Alfonz Mindenből. Tilda Hát, nekem is. Alfonz Most minek ezek a sanda szemek? Egyszerű a dolog. Én szeretem ezt a lányt, és el fogom venni feleségül, tehettek, amit akartok. Tilda (Gúnyosan) Az nagyon jó lesz. (pillanatnyi szünet) Csakhogy mi lesz akkor ezzel a rózsakosárral? Alfonz (Egy pillanatra ránéz a kosárra. Gúnyosan) Azt ki is lehet ám hajítani, Tilda. Tilda Gondolod? Alfonz (középre jön) Az ablakon, hogyne. Most mit nézel úgy rám? (Ijedten) Hogy ő az apánkba szerelmes? Tilda Nem, én azt egyáltalán nem mondom. Alfonz Hanem? Tilda Semmit. (Pillanatnyi szünet. Megyőződéssel.) Hogy beléd szerelmes, kisfiam, azt. Alfonz Szóval, hogy nem szerelmes belém… Tilda Jaj, hát mit tudom én? Nem tudom. (Megpróbálja elterelni a témát) Olyan jól vagy felöltözve ma is…
7
Alfonz Ezt talán hagyjuk, kérlek. (Egy pillanatra elfordul, egy kis tükröt vesz elő, és megnézi magát, majd hirtelen eldugja a tükröt és visszafordul Tildához, közben az asztalon igazgatja a virágot)) Tilda Mért hagyjuk? Látod. Hódító vagy. Csak épp a szerelem kicsit szeszélyes néha. Hallottál már erről? Alfonz (Balra előre jön egy pillanatra) És ha szeszélyes? (Fel-alá járkál. Bizalmasan) Nézd, Tilda. Hát nem jobb, ha én veszem el? Mihelyt apánk veszi el, neked egy vasad se marad. (Közben odamegy Tildához) Tilda Nekem? Alfonz Neked, hogyne… Tilda És neked? Alfonz Nekem… sem. (Leül Tilda mellé) Tilda Ja, úgy. Hát ez a szerelem. Alfonz Amellett szerelem. Tilda És ha elveszed és az apánk kidob, hogy a lábatok sem éri a földet, akkor mi lesz? Alfonz Csakhogy ezt nem kell ám megvárni, Tilda. Meg is lehet ám szökni. Tilda (Pillanatnyi szünet) Gondolod? Alfonz Angliába, hogyne. (Feláll, hátulról megkerüli Tildát és megáll középen) Fel lehet rúgni ezt az egész bagázst, és ki lehet menni Angliába… Az már el is van intézve. Tilda Akkor gratulálok. (Kezet nyújt) Alfonz Nagyon köszönöm. Tilda Na, nyújtsd már ide azt nőies, munkához nem szokott kezedet. (Alfonz odamegy, kezet nyújt) Mert téged szeret, komolyan mondom. Tudod, hogy nekem van egy rendes beszédem is. Téged szeret. Alfonz (Letérdel Tilda elé. Ellágyulva) Tilduskám, honnan veszed ezt? Könyörgök, testvérkém, mondd meg, hogy honnan veszed? (Közben kezet csókol neki.) Tilda Ma ő is mondta nekem, hogy meg akar szökni… Alfonz (Ijedten feláll. Az íróasztalhoz felé megy) Akkor jól nézek ki. (Az asztalnak támaszkodik) Hát csak nem az apánkkal akar mégis megszökni? Tilda Hát most mondtad éppen te magad, hogy te is meg akarsz szökni. Akkor nyilván veled együtt akar. Nem? Alfonz Csakhogy én ezt még neki sose mondtam. Tilda Mit? Alfonz Hogy meg akarok szökni! Ezt én csak az éjjel gondoltam ki, mikor még Pesten sem volt. És nyomban ezután érintkezésbe is léptem Angliával. Tilda Hát, mit gondolsz, mégis kivel akar megszökni? Az apánkkal? (Tilda odamegy Alfonzhoz) Alfonz (Leverten) Lehet. Tilda (Ijedten) Lehet, mondod? Alfonz (Maga elé) Ó jaj, ez baj. Tilda (Vadul) Most meg már rímelsz is ám. Veszed észre? Alfonz (Gyerekesen) Azért, mert baj van. Testvérkém, könyörgöm, segíts. Tilda (Alfonz mellett ő is nekitámaszkodik az asztalnak) Képzeld el, hát lehet az? Apának együtt szökni egy fiatal nővel? A szakálla kilóg a vonatból… Alfonz (Magához tér, kárörvendőn mosolyogva) Ez igaz. (Bárgyún vigyorog) Tilda No látod. (Sokat sejtetőn csettint a nyelvével, Alfonz nem érti a célzást, ő is ugyanígy tesz, Tilda fejével és kezével is a könyvelő szobája felé int. Alfonz továbbra sem érti, bárgyún mosolyogva bólint. Pillanatnyi szünet. Kihívón hangnemben) A könyvelőre nem gondolsz? Az egy nagyon rendes ember… Alfonz (Hirtelen bevadul, és felugrik az asztalról) Te, menjél most már, mert agyonütlek…
8
Tilda (Tilda is feláll az asztaltól. Erőteljesen, kihívón) Na? És ha az is telefonált már talán? Ha nem is Angliába, de mondjuk Nagymarosra. És ott is kedvezőek a kilátások? (Alfonz kétségbeesetten bámul. Tilda előtt bejön középre, idegességében téblábol) Mivelhogy ma ő is virágot hozott. (Szünet) Alfonz Hát erre most megint nem gondoltam, jaj. Tilda (Tilda leül az asztal sarkára) Na látod, fiam. Hát mi van veled, kótyagos vagy? Alfonz (Bemegy Tilda mögé az íróasztalhoz) Tilduskám, menjél innen valahova, könyörgök, mert úgy megzavarod még az életemet is, menj innen valahova, nagyon szépen kérlek… (Közben felveszi a csokrát) Tilda Megyek, csak épp megvárom, fiam, amíg le tudod tenni valahova a virágaidat. Alfonz Leteszem, csak menjél innen, és ne dohányozzál már itten… (közben legyezi a füstöt) Margit (Bejön, nyájasan) Jó napot kívánok, igazgató úr. (Ahogy elmegy Tilda mellett, Tilda ráfújja a füstöt. Az íróasztalhoz megy, leül.) Alfonz (Ridegen) Jó napot. (Szünet) Tilda (Körülnéz, kissé gúnyosan) Na, így tehát szíveim, miután mindent elrendeztem szépen, talán már mehetek is. (Kifelé indulva jól hátba vágja Alfonzt, aki mindeközben maga előtt tartva a virágot úgy áll az asztalnál, mintha karót nyelt volna. Alfonz nem tud mit kezdeni magával. Feszeng. Kínos csend. Kis szünet) Alfonz (Leteszi a virágot az asztal sarkára. Fölényt mímelve) Nyaralt? Margit Igenis, igazgató úr. Alfonz Az jó. Akkor kezdjük a munkát. Vegye fel, amit mondok. (Közben egy papírt felvesz az asztalról, amit az előzőekben vett ki a táskájából) Levél. Két másolat, a könyvelőségnek, illetve annak hülye könyvelőnek utasítás, vörössel aláhúzva, ahogy szoktuk. (Miközben beszél Odalép Margithoz, és a kezébe adja a papírt) Mellékelve számlakivonat. (Ellép tőle, vissza a másik asztal mögé) Schmiedléknek, a címük épp most megváltozott, nem baj, kikéri a dossziét, előjegyzi az új címüket. (Margit közben végig ír) A Total - Viva ügyben. Készen van? Maga kérem, nagyon lassú lett. (Kis szünet. Váltás.) Válaszolva legutóbbi levelükre – kikeresi, hivatkozik - kulimunkát én… nem vállalok, – írja! – sajnáljuk, hogy… ingerülten gondol a… velünk való… (a következő szót, lassabban, kihangsúlyozva mondja, miközben idétlen csípőmozgást csinál.) összeköttetésre… (kis szünet) Ez aztán ki van fejezve. Nem? Margit De bizony. Alfonz Gondolja már át... Sajnáljuk, hogy ingerülten gondol a velünk való (Idétlen csípőmozgás ismét) összeköttetésre. Mert mit jelent ez? Hogy elhárítom azt a bizonyos hangot, s amellett jóban vagyok velük. És az én apám még nekem tesz szemrehányásokat. Mikor ezt én éjjel gondolom ki. Ért engemet? Éjjel, kínomban, nyomorúságomban… Margit (Megpróbálja elterelni a szót) Szép virágai vannak, igazgató úr… Alfonz Igen, azok vannak… Szép virágok vannak. (Fölényesen) Egy nagynénémnek viszem, szegénynek ma van a születésnapja… Margit Csak nem a Máli néninek? Alfonz Mi az? Maga beszélt ezzel az öregasszonnyal? Margit Igenis, igazgató úr. Alfonz A rokonaimmal? Maga mindenkivel beszél itt? Margit Hát, ha hozzám fordulnak, igazgató úr… Alfonz És a húgommal is talán? Margit Ha megtisztel, és szóba áll velem… Alfonz Mi az, hogy ha megtiszteli? (Ingerülten Margithoz megy és megáll mögötte.) Az magának megtiszteltetés, miután én itt alázatosan hódolok? Margit Az is megtiszteltetés. Alfonz (Rátámaszkodik a szék támlájára. Indulatosan kérdőre vonja Margitot) Maga meg akar szökni?
9
Margit Én? Az Istenért! Alfonz Most mondta a húgomnak. Kivel akar megszökni? Margit Én nem akarok. Alfonz Hanem? Jól van, akkor mondjuk úgy, hogy szeretne. Kivel szeretne megszökni? Margit (Szendén) Hát… (Elfordul tőle) Meg tetszik engedni, hogy azt mondjam, hogy az (Kacéran visszanéz rá) igazgató úrral? Alfonz (kis szünet) És ezt apámnak is ugyanígy mondja, mi? Margit Hát most mit csináljak? Alfonz (Belelovallja magát, az íróasztal elé áll) Meg a könyvelőnek is, annak a nyakkendőembernek, annak a nyavalyásnak? Igen? Azt hiszi, semmit sem tudok? Most mért nem néz a szemembe? Maga érdek-alak. (Átmegy a másik oldalra, miközben felbőszülten beszél) Az az uracs pedig ki fog innen penderülni, ezt tessék tudomásul venni. És ebben még az apámmal is hajlandó vagyok szövetkezni. (Hirtelen visszafordul) És most folytassuk, tessék írni. (Szinte hadarva) Sajnáljuk, hogy ingerülten gondol a velünk való (idétlen csípőmozgás ismét) összeköttetésre. Leírta? Margit Már régen. Alfonz (Fölényesen.) Jaj, ne nagyzoljunk, kérem, ne nagyzoljunk, ne nagyzoljunk. (Közben összefont karokkal áll) Ön elszokott a gyorsírástól, látom én a mozdulatain. De hát érthető. Udvaroltak ott is magának éppen elegen, nemde? Margit (kissé csípősen) Mért nem jött el az igazgató úr oda, és ellenőrzött volna? Alfonz (Leengedi a karjait. Szemrehányón) Maga kacér? Margit Nem, kérem, csak tisztességes. (Ledobja a ceruzát az asztalra és feláll) Ha egy szegény, tehetséges embert ki akarnak dobni az állásából énmiattam… Alfonz (Közelebb megy, közben odébb teszi a vázát Horváth virágával) Maga sajnálja őt? Margit Persze. Én mindenkit sajnálok, aki szenved. Alfonz Engem is? Margit Mért sajnálnám az igazgató urat? Alfonz Kérem, én rideg ember vagyok. Térjünk a tárgyra. (Gesztikulál) Sajnál, vagy nem sajnál? Margit (Lesütött szemmel, zavartan) Sajnálom az igazgató urat. Alfonz (Lassan, bizalmas hangon) És mért sajnál? Margit Mert éjszakákon át nem alszik, amint mondja. Alfonz (Bizalmasan megérinti Margit arcát) És még mért sajnál? Halljuk. Margit (Zavarában hirtelen leül) Hát, mert szenved. Alfonz (Fölényesen, egyre jobban belelovallja magát) Amiért megfogom a torkomat, és meg akarom fojtani magamat éjjel és minden este? Margit Azért is… Alfonz Amiért felrúgtam magáért mindent, a legszentebb családi kötelékeimet széttéptem… (Megint Margit mögé megy. Ordítva) Mi ez a virág itt? Hogy kerül ez ide? Margit (Ijedten) Én nem tudom, igazgató úr, még oda se néztem. Alfonz (Margittal szembe, az íróasztala elé áll) És ki küldte? Azt se tudja? Margit (halkan) Hát, ö… gondolom… Alfonz Gondolja? Maga gondolja? És mégis elfogadta? Margit (panaszosan) Hát mit tegyek? Alfonz Mert? Muszáj elfogadni? (megfogja a kosarat, felemeli) Visszautasítani nem lehet? Én tegyem meg maga helyett? (Dühösen középre rúgja a kosarat) Margit (Kétségbeesetten felugrik) Istenem, igazgató úr… (odamegy a kosárhoz, és szedegetni kezdi a virágokat. Alfonz felveszi az asztalról a saját csokrát, egy pillanatig tétovázik, hogy mit csináljon, majd dühösen a földhöz vágja.)
10
Alfonz Maga úgyis meg fog tébolyítani engem, az lesz a vége. (Dühösen kimegy, bevágja az ajtót maga után.) Szolga (Bejön, kitárja az ajtót) Parancsoljon, méltóságos uram. (Erre Margit hirtelen letérdel a feldöntött virágkosár mellé és sírni kezd, de csak színjáték az egész, hogy aki először belép, az észrevegye. Vezérigazgató Jó napot Margit. (Belép, az ajtóban megáll, erre Margit még jobban rájátszik). Hát itt mi van? (Bejön középre) Maga meg mért sír? Margit (Sírva, miközben feláll) Fellökték a virágaimat, méltóságos úr… Vezérigazgató (Elborul az arca) Úgy? És kicsoda? (Margit még jobban rájátszik a sírásra, és egy karmozdulattal Alfonz irodája felé mutat.) Minek is kérdezem, hogy kicsoda, mikor úgy is tudom. Az csak természetes. (Margit a Vezérigazgató vállára borul, és úgy sír. Vezérigazgató kicsit átöleli, közben egy pillanatra behunyja a szemét.) Nem baj, Margit. Fő dolog, hogy maga nem löki fel. (Elengedi. Margit abbahagyja a sírást, és már csak szipog) Mi tudjuk a magunkét, az a fő… (Megy az irodája fel. Visszafordul) Jöjjön be a szobámba, Margit. (Bizonytalanabbul) A postát fogjuk elintézni…. Margit Igenis, méltóságos úr. Vezérigazgató (Bizalmasan) Kicsit beszélgetni is fogunk. Jó lesz. Akar? Margit (Engedelmesen) Igenis, méltóságos úr. Vezérigazgató Majd én elmagyarázok magának mindent, ne féljen. Mindent a világon… Jöjjön csak be! (Bemegy az irodába. Margit egy darabig áll, aztán feltolul benne az indulat, és dühösen felrúgja a kosarat. Odamegy az asztalához, a könyvelő csokrához. Miközben igazgatja, fokozatosan megnyugszik. Megszagolja a virágokat, elmosolyodik, megsimogatja őket, aztán hirtelen bemegy az igazgató irodájába. Sötét. ÁTRENDEZÉS) 3. jelenet Novákné lakása. Középen egy asztal három székkel, bal oldalon egy karosszék, jobb oldalon a falnál egy dívány. Jobb oldalon egy ajtó, ami a másik szobába vezet. Novákné tesz-vesz a szobában. Novák a karosszékben ülve hallgatja. Novákné Tudod, mi van ott? Szerelmesek. Láttál már olyat? Mondd, igen, mondd, nem. Mondjál már valamit. Novák Mit akarsz már tőlem, te Máli? Novákné Hoztam neked finom halat vacsorára. Ettél rendesen nélkülem? (Pillanatnyi szünet) Miről is beszélek? Novák Mondtad: a gyár. Novákné Ja, a gyár. (Leül az asztalhoz, a dívány felőli székre. Közben szendvicset készít Nováknak) Hát, van ott egy kisasszony, azt te tudod. Szép kis arca van neki, azt is lehet mondani. Te, hogy azok mit akarnak ettől a nőtől? Tudod te, mi a szerelem? (Novák bólogat) Mért mondod azt, hogy tudod? Tudod, amiről az újságban írnak. (Nevetve) Most képzeld el magadnak az öreg Tónit. Mit meséljek annyit? Tizenöt évvel fiatalabb, mint én… (Odaviszi a szendvicset Nováknak, majd leül ismét az asztalhoz, de most a Novákhoz közelebbi székre) Novák Hogy te mit nem szólsz. Novákné Szerelmes belé, ahogy mondom. Meg a fia… meg egy fiatalember. Mindenki. Megismerkedtem a lányával is, jut eszembe. Novák Te mit nem szólsz… Novákné Képzeld, ezek hat hétre mennek nyaralni, télen. Hallottál már ilyet? Nyaralni, mondják. Ha én azt hinném, Isten tudja, hova mennek… (A szolgáló végigmegy a színen) Maga álljon meg. (Szolgáló megáll) Maga süssön ki nekem zsírban krumplit. Nagyon éhes vagyok. (Szolgáló nem felel) Mondja, igen, vagy nem. Szolgáló Igenis, nagyságám. (Kimegy)
11
Novákné Most mondd azt, hogy a te Málid nem egy zseni. Cselédem van nekem, ebben a nehéz időben. (Kinn csengetnek. Összerezzen) Ki az, aki most idejön? (Rászól az öregre) Mondjál már valamit. Novák (Tehetetlenül) Mit akarsz te már éntőlem, Máli? Novákné Mi van? Te folyton csak eszel? Újdonságok öregkorodra? Szolgáló (Ijedten) Nagyságám, egy nagyon szép kisasszony van itt. Novákné Mi? Szolgáló Egy kisasszony… Novákné Hozzám? Szolgáló Hát, ide akar… Novákné (Lázasan) Küldje be. (A férjéhez) Gondolom, ki az. (A szolgálóhoz) Várjon. Zöld kalapja van neki? Szolgáló Azt én nem néztem, kérem. Novákné Olyan, kicsiféle feje van, mint a krumpli? Szolgáló Ja, úgy, úgy, nagyságám. Novákné (Izgatottan) Az, az. Megmondtam én. (Odamegy a férjéhez) Na, menj ki. Menj ki már, ha mondom. (A bejárat felé indul) Ne oda menj, a másik szobába. És hallgatózzál. (A szolgálóhoz) Ne csinálja meg most a krumplit. Föltette már a zsírt? Szolgáló Még nem. Novákné Jól van, akkor ne is csinálja meg. Csináljon inkább teát. Vegye elő azt a két maradék csészét, de ne a töröttet. Csinál kis kenyereket, tudja, ahogy szoktam, ne legyen rajta semmi, mégis valami. És ne rikácsoljon nekem odakint, ne énekeljen mindig abban a konyhában, hogy „Jaj, a babám”, meg ilyeneket… (Leül a dívány felőli székre) Szolgáló (Sértődötten) Jó, nem fogok. Novákné És most mondja: A nagyságám kéreti a hölgyet. Hogy fogja mondani? Szolgáló A nagyságám kéreti a hölgyet. Novákné Jó. És most menjen. (Szolgáló rohanna kifelé. Utána kiált.) Várjon. Mit siet úgy? Hadd várjon az a nő. Olyan sürgős magának? (Szolgáló lassú mozdulatokkal indul kifelé) Na, látja. Szép lassacskán. (Szolgáló kimegy.) Én meg maradok itt ülve. Jöjjön ő ide hozzám. (Kintről hallatszik a szolgáló hangja) Szolgáló A nagyságám kéreti a hölgyet. Tilda Köszönöm (Kis szünet. Az ajtón kopognak.) Novákné (Elhaló hangon, úriasan) Tessék kérném. Tilda (Bejön) Kezét csókolom, kedves Máli néni. Novákné Jaj, ahogy én azt előre megmondtam. Tilda (Közelebb jön, meglepetten mosolyog) Mit mondott meg, néni? Novákné Hogy maga ide fog jönni, hozzám, és hogy magának zöld kalapja lesz. Tilda Ezt mind előre tetszett tudni? Novákné Persze. Mindent. Tilda És mért nem tegez, Máli néni? Novákné Azt is megmondtam, kérem, hogy ezt fogja maga kérdezni tőlem? Tilda Hogy tegezzen engem? Novákné Na, persze. De nem teszem. Tilda (Meglepetten nevet) És mért nem teszi? Novákné Azt már úgyse lehet megszokni, kérem. (Helyet mutat.) Tessék ide. (Tilda leül) Tilda Milyen okos asszony maga, Máli néni. Novákné Pedig sokat beszélek, nem igaz? Tilda Én csak bámulom magát. Hogy csinálja maga ezt, hogy ilyen jókedvű tud lenni, néni? Novákné Maga talán nem? Tilda Bizony nem, édes Máli néni.
12
Novákné Hány éves maga? Tilda Már bizony huszonöt. Novákné Huszonöt? Már nem fiatal maga. Tilda (Kicsit szomorkásan) Bizony nem. Novákné És mért nem megy maga férjhez? Tilda Mert nem visznek, édes Máli néni. Novákné Nem viszik? Tilda Egy ilyen szellemes lányt, mint én. Mit szól ehhez? Novákné Azért nincs jókedve magának. Tilda Bizony az meglehet. (Kis szünet) Novákné Huszonöt éves és nincs jókedve? (Kis szünet. Kérdőn Tildára néz) Mondja, mért jött maga énhozzám? Tilda Hát, azért jöttem, Máli néni, mert azzal a kisgyerekkel kapcsolatban… (Pillanatnyi szünet) Szeretném elhelyezni, tudja, sürgős a dolog. Nem volna az alkalmatlan itt magának? Megfizetném persze, rendesen. (Kis szünet) Volna kedve hozzá? Novákné (Rejtélyesen) Meglátom. Tilda Igaz, hogy szeretnék tanácsot is kérni magától, Máli néni. Novákné Tanácsot? Tilda Bizony. Mert maguk talán már tudják, hogy kell élni, én viszont nem tudom megtanulni, Máli néni… Novákné Maga jött hozzám tanácsot kérni? Tilda Bizony azt. Novákné (Kikiált a férjének) Te, Feri, gyere be! (Tildához) Majd én megmondom, maga milyen tanácsot akar éntőlem. A maga papája, a Tóni, meg az a titkárné, az a Mariska, avval a szép hajával. Igazam van? Tilda Bizony, édes Máli néni. Novákné Na látja, hogy én mindent tudok. (Novák bejön, Tilda feláll. Novákhoz) Most nézz meg engem, ahogy itt ülök. Gazdag emberek jönnek hozzám tanácsot kérni. Mit szólsz ehhez? (Mindközben Novák közelít Tildához, Tilda megpróbál elhúzódni előle) Novák (bárgyún) Hogy te mit nem szólsz. Novákné Most menj vissza és hallgatózzál tovább. (Tilda nevet, Novák visszamegy) Ez a férjem. Már nagyon öreg. Nincs már rendben. (Felemeli az ujját) Pedig jó volt, nagyon jó volt, sokat dolgozott értem. (Bólogat, elgondolkodik, Tilda odamegy hozzá, hátulról megöleli, megsimogatja) Tilda (Kicsit meghatódva) Édes Máli néni… Novákné Hja, megöregszünk, mit csináljak? (Eltereli a szót) Na, mondja már, mit akar? Tilda (Megáll Máli néni mellett) Arról van még szó, Máli néni édes, hogy én szeretek valakit… Novákné Tudtam. Tilda De még csak meg se merem mondani az apámnak, mert kidobna, biztos, hogy kidobna. Novákné Maga ne beszéljen semmit. Majd én megmondom magának. Magáé az a gyerek? Tilda (Döbbenten) Dehogy az enyém! Novákné És mért nem a magáé, mért nem? Ha a maga papája, a Tóni beleszeret abba a Mariskába… Tilda Margitnak hívják, Máli néni. Novákné Nem mindegy, hogy hívnak valakit? Ha a maga apja, a Tóni olyan szemtelen és megy és beleszeret egy fiatal nőbe, akkor magának lehet egy kisgyereke… Tilda De mi hasznom van nekem abból, Máli néni? Novákné Maga semmit se szóljon. Azt kell mondani, hogy a gyerek a magáé. Tilda Hogyhogy az enyém?
13
Novákné Mért ne? Elment hat hétre nyaralni, lett egy gyerek. Akkor megijednek és odaadják annak az embernek. Ért engemet? Tilda (Elgondolkodik, közben leül a díványra, szemben Nováknéval) Édes Máli néni, mi lenne, ha mi tényleg megcsinálnánk ezt? Novákné (Nevetve) Mondom én, hogy maga nagyon siet. (Elgondolkodva) Az a gyerek azé a titkárnéé, avval a szép hajával... Tilda (Ámulva) Miket beszél, édes Máli néni? Novákné (Nevetve) Látja, ehhez van kedvem nekem. Ezt a gyereket idevenni. Ha a maga papája meg a fivére megtudják, hogy annak a titkárnénak van egy törvénytelen gyereke… Tilda (Nevetve) Jézus Máriám… Novákné Maga csak hozza nekem ide azt a gyereket, de hamar. Tilda De mit akar csinálni vele, édes Máli néni? Novákné Mit tudom én? Hát, majd meglátom. Az a gyerek azé a titkárnéé. Azért volt az hat hétig nyaralni, ráadásul télen. Ott született neki az a gyereke. Mi az neki? Tilda (Döbbenten, nevetve) De neeem, Máli néni, hiszen nincs is neki gyereke… Novákné Hát nem mindegy? Tilda (Győzködve) De hát ez nem igaz. Novákné És ha nem igaz? Akkor mi van? Nem lehetne igaz? Tilda Győzködve) Máli néni, könyörgöm, hát hallgasson meg engem… Novákné Mi az, maga már készen van? Tilda Mivel? Novákné Mindennel készen van? És magával akkor mi legyen, kérem? Tilda Hogyhogy velem? Novákné Maga vénlány akar maradni? Tilda Dehogy akarok. Novákné Na lássa. Akkor hallgason rám! Maga törülközőt köt a hasára. Minden héten egyet. Fogadjon szót nekem. Tilda (Ijedten) Jézus Mária. Novákné (Jelentőségteljesen) Én is úgy csináltam. Tilda De minek, Máli néni, az Istenért? Novákné Ha kérdezik, mért olyan kövér, mondja rá: gyerekem lesz. Készen van. Tilda Nekem is, Máli néni? Novákné Persze. Tilda És akkor mi lesz? Novákné Meg lesznek majd ijedve, az nem elég magának? Tilda És ha kidobnak? Novákné (Egy pillanatra elgondolkodik, majd határozottan) Akkor majd levesszük a törülközőket. Tilda (Kicsit kétségbeesve) Csakhogy akkor már nem hiszik el, hogy még lány vagyok… Novákné Mért? Hát kell azt hinni? Tilda Hát nem kell hinni? Novákné Kit szeret maga, az a kérdés. Tilda Egy szegény fiút, néni. Módfelett, de nagyon. Egy festőt. Már öt éve szeretem. Novákné Festő? Tilda Igen, az. Novákné Az nem foglalkozás, kérem. Tilda De jogász is amellett, már régen jogász. Novákné Na, akkor attól a jogásztól maga kérdezze meg, hogy ő mit akar. Hát nem az apjához akar maga feleségül menni…
14
Tilda (Nevetve odamegy Nováknéhoz, megöleli) Hogy maga milyen okos, édes Máli néni. (Csengetnek) Jaj, Máli néni, el is felejtettem mondani, hogy én már ide is rendeltem azt a barátnőmet a gyerekével… Novákné Ne mondja? Úgy siet maga? Na, menjen, hozza be azt a gyereket. (Tilda szalad kifelé, de az ajtóból hirtelen visszafordul) Tilda (Kicsit bátortalanul) De az anyja is itt van. Novákné Hát hozza be az anyját is. (Tilda kimegy) Feri, te gyere be. (Novák bejön) Hallgatóztál? Novák Mondta: Törvénytelen… Novákné Mindent megértettél? Novák (Tehetetlenül) Mit akarsz te már éntőlem, Máli? (leül a hintaszékbe) Novákné (Bizalmasan) Idehallgass. Én csak annyit mondok neked, hiába hozta ide nekem ezt a barátnéját, az a gyerek ezé a lányé. Érted, amit mondok? (A másik Margit bejön egy babakocsit tolva) Tilda Itt hozom egy kedves barátnőmet, Máli néni, fogadja szívesen. (Margithoz, megjátszva a dolgot) Csak ne sírj már folyton, édes Margit… Ne sírj… Hallod? Ne sírj…(Erre a másik Margit megjátszva sírni kezd) Novákné Margitnak hívják? Tilda Igen. Novákné Szép neve van neki. Tilda Csakhogy folyton sír. Ne sírj. Jó helyen lesz a gyerek. És csak addig, amíg állásod nem lesz. Mihelyt lesz, magadhoz veszed. És lesz állásod, ne félj. Semmitől se félj, minden rendben lesz. Csak ne sírj már folyton, Margit. Novákné Maga folyton sír? A másik Margit (Sírva) Igenis, asszonyom. Novákné Jöjjön csak közelebb, üljön le ide. (Tilda és Margit a gyerekkel közelebb jönnek) Van neki egy gyereke és sír. Nekem lett volna életemben, nem sírtam volna. (Kis szünet) Na, akkor én kigondoltam még valamit. Maga semmit se szóljon. Most már úgysem a magáé ez a gyerek. A másik Margit (Rémülten, szipogva) Nem az enyém? Novákné Nem. Hallgasson ide. Akar maga hivatalnokné lenni? A másik Margit Jaj, nagyon szeretnék, édes asszonyom. Novákné Na látja. Akkor hallgasson énrám. Maga senkinek se mondja, hogy gyereke van. Az emberek nem szeretik azt egy hivatalban… A másik Margit Tudom én azt, édes asszonyom… Novákné Maga ne szakítson engem félbe. (A babakocsiból kivesz egy pólyába bújtatott csecsemőt, megnézi, a magasba emeli) A gyerekkel majd én csinálok valamit… A másik Margit (Ijedten felkiált) Jézus Mária, meg akarja ölni? Tilda Máli néni, én olyan nyomorúságban vagyok… Novákné Mit van maga nyomorúságban? Tilda A barátnőmnek hivatalba kell menni, én meg nem tudom, hova dugjam ezt a gyereket, édes Máli néni… Novákné (Nevetve) Mi az, hogy hova dugja? Mondom, hogy maga nagyon siet. Ez a gyerek nem is a magáé. Mit akar? Maga tegye fel nekem azt a törülközőt, magának még csak most születik meg ez a gyereke. Hallja, amit mondok? Tilda Felteszem, édes Máli, a törülközőt is, mindent megpróbálok… Novákné Na látja, kérem. (Nagyon lassan bejön a szolgáló, egy nagy lavórral a kezében, megáll Novákné mellett. Novákné kivesz két bögrét a lavórból.) Itt van maguknak egy kis tea, szendvics, mindenféle, kérem. (Novák egyből ráveti magát a szendvicsre) Sajnos, csak két csészém van, de nálam az előkelő, nem igaz? (Hirtelen sötét. ÁTRENDEZÉS)
15
4. jelenet Ismét az irodában, Margit és Tilda. Margit az íróasztalánál áll és levelet olvas, Tilda a dohányzóasztalnál ül. Tilda hasa kigömbölyödik a ruha alatt a felkötött törülközőtől. Margit (nevet) Hallott már ilyet, Tilduskám, édes? Egy gyerek ír nekem levelet, azt sem tudom kicsoda, mintha az anyja volnék. (Olvassa a levelet) Édes anyukám, nagyon jól vagyok, meg ilyeneket. Tilda A gyerek maga írta? Margit (Kicsit bosszúsan) Dehogyis. Az ördög tudja, hogy ki írhatta. Ugyan nézze meg. (Odaviszi Tildának. Tilda elveszi. Margit Tilda háta mögé állva nézi. Tilda a hasát hangsúlyozandó, a levelet a kigömbölyödő hasa alá tartja.) Tilda (Olvassa) Nagyságos Lassányi Margit úrleánynak… Margit (Bosszúsan) Méghozzá úrleánynak… (Tilda visszaadja a levelet, Margit visszamegy az asztalához) Tilda (Nagyot sóhajtva, kissé irónikusan) Hja, a világ megújul. (Margit visszafordul) Margit Mit mondott, Tilda? Tilda Csak sóhajtottam, Margitkám. Margit És mit sóhajtott, Tilduskám? Tilda (rájátszva sóhajt) Hja, a világ megújul. Ezt sóhajtottam, Margitkám. Margit Maga tényleg gyanúsít engem, hogy van egy gyerekem? Tilda (Csak úgy, maga elé) És milyen könnyen jut hozzá némelyik. Margit (Könyörög) Tilduskám édes, ilyesmivel nem jó tréfálni. (Leül) Tilda (Bólogat) Bizony nem jó, Margitka, szívem. Margit (Nevetve) Pedig olyan édes. Olvasta? (Felolvas) Kapok levest, husikát, olyan kövér vagyok. A mócsingot a néni mindig levágja előbb, hogy meg nem fájduljon a hasikám… Hát nem édes? Mért nem nevet? Tilda (Elmélázva, egy várandós kismama nehézkes mozgásával áll fel) Mert elgondolkodtam éppen, hogy mi volna, ha nekem is volna egy ilyen édes kisgyerekem. (Pillanatnyi szünet. Váltás. Szembefordul Margittal) Mondja, Margit, jól áll nekem ez a ruha? (Megperdül előtte, a hasát kidülleszti) Margit (Bizonytalanul) Nagyon jól. (Közben előre jön, középre.) De mondja, mit jelent az, amit mondott: ha magának is volna egy gyereke? Tilda (Odamegy Margithoz) Semmit szívem, éppen semmit, biztosíthatom. Mondja, jól áll nekem ez a ruha? Margit Mondtam már, hogy jól. De maga igazán gyanúsít? Tilda Én magát? Mivel? Margit Hogy igazán van egy gyerekem. Tilda De Margitka, hogy tud ilyen bűnt a szájára venni? Margit (Meglepődve) Miért, hát az bűn? Tilda Hát nem? Egy ilyen angyali lénynek gyerek? Mit csinálna vele, mondja csak, maga édes? (Kedvesen megcsípi az arcát) Margit (Elhárítja. Kicsit dacosan) Tudja, hogy még jó is volna? Tilda Micsoda, Margitka, szívem? Margit Ha az embernek volna valahol eldugva egy ilyen édes ki gyereke… Tilda Az bizony nagyon jó lehet… Margit (Ábrándozva) Mért? Az ember vinne neki mindenféle jót, amit csak kapni, csokoládét, ő pedig gagyogna, totyogna az ember körül… Tilda (Közbevág) Na látja. Helyben vagyunk. A barátnőmnek ugyanis éppen van egy ilyen gyereke. Gagyog, totyog. S ezenfelül maga a nő nagyon derék személy.
16
Margit Igen, már mondta. (Alfonz nagy lendülettel jön ki az irodájából) Alfonz Margit, kérem. Margit Azonnal, igazgató úr. (Az íróasztalhoz megy. Alfonz észreveszi Tildát) Alfonz Ja, te vagy az? Tilda (Gúnyosan) Ja, csak én. Alfonz (Margithoz) Akkor majd később. (Visszavonul.) Tilda (Miközben visszamegy az dohányzóasztal elé.) Ja, milyen fölényes. (Visszafordul Margit felé. Észreveszi, hogy Margit meredten nézi, erre mozgásával hangsúlyozza gömbölyű hasát) Mondja, maga mit néz rajtam? Margit (Zavarban) Én, magán? Tilda No de komolyan, Margitkám. Margit Esküszöm, hogy semmit. Tilda No de mégis, Margitkám! Talán a hasam? (Még jobban kidülleszti a hasát) Margit Én nem jól értem, Tildus. Tilda (Rájátszik) Talán túl nagy a hasam? Margit Jézus Mária, Tildus! Tilda Ugyan, vessen már keresztet, maga szentlélek! Margit Könyörgök, ne beszéljen ilyeneket, Tildus! Tilda Szóval, mi van velem? Halljuk! Margit (Kényszeredetten nevet) Hát honnan tudjam én azt, Tildus? Tilda Nagy a hasam? Margit Nem nagy, csak a ruha nem jó, Tildus. Tilda Nem nagy? Margit (Könyörögve) A jó Isten áldja már meg, hagyja ezeket a szörnyűségeket. Tilda (Hátra megy) Milyen szörnyűségeket, maga angyali üdvözlet? Margit (Könyörögve) A jó Isten áldja meg, Tilda, ne hozza már hírbe magát. Saját maga? Mit akar evvel? Tilda (Előbbre jön, egyik kezét hátratéve nekitámaszkodik az asztalnak) Ugye, hogy meg vagytok ijedve, angyalkák? Nem volna jó egy kicsi magának is ebből a dologból? Margit Milyen dologból? Tilda Egy kicsi a rossz hírből. Így-úgy! Érti már, mire gondolok? Margit (Döbbenten) Hogy rossz legyen a hírem, Tildus? Tilda Persze, Margitkám. (Előre jön középre) Végre megszabadulna az imádóitól. Vezérigazgató (bejön) Margit, kérem! Tilda (Miközben átmegy a másik oldalra. Nyájasan) Kezét csókolom, apus. Vezérigazgató (Bejön középre. Meglepődve) Hát te itt vagy? Tilda Amint látni tetszik. (Odalép az apjához. Nyájasan.) Nem ad egy csókot? Vezérigazgató Milyen nyájas vagy te ma hozzám. Mi bajod? Tilda (Rejtélyesen) Semmi a világon. (Megcsókolja) Vezérigazgató Kell talán valami? Tilda Semmi. Oly boldog vagyok. (Megperdül előtte, hangsúlyozza a hasát) Lallallá, látja, dalolok. (Margit nevet) Vezérigazgató És milyen furcsán vagy te felöltözve máma… (fordulna Margit felé) Tilda A hasamat gondolja, apuskám? Vezérigazgató (Hirtelen visszafordul) Miket beszélsz te? Talán bolond vagy? Tilda Milyen érzékenyek lesznek a férfiak, mihelyt a nő az alakját teszi szóvá. (Tovább táncolgat… Alfonz kissé ingerülten bejön) Alfonz Tilda, te ne csinálj itt nekem, kérem, ilyen galibákat. Nekem telefonon tárgyalásaim vannak…
17
Tilda (Élesen visszavág) Csak nem Angliával? (Erre Alfonz két kezével indulatosan fojtogatást utánoz Tilda felé.) Vezérigazgató Igaz is, ne csináljatok itt ilyen családi főzeléket. (Tildához) Ez itt hivatal, kérlek. (Indul kifelé) Tilda (Kissé gúnyos hangnemben) Óh, szerelmek dicső csarnoka. Vezérigazgató (Hirtelen, felháborodva visszafordul) Miket beszélsz te itt? Tilda Óh, semmi, semmi. Csak úgy brummogok. Vezérigazgató (Margithoz) Maga lejön velem a raktárba. (Indul kifelé) Hozza a füzetét. (Alfonz hirtelen odamegy Margit asztalához és elállja Margit útját, aki nem tud az asztalhoz menni. Alfonz matatva keresgél az asztalon, majd Margit kezébe adja a füzetet) Fölírja, amit diktálni fogok. (Alfonz egy ceruzát kerít, és az ágyéka környékén felfelé állítva adja Margitnak) Margit (Engedelmesen) Igenis. Vezérigazgató Vegyen kabátot, mert megfázik. (Margit vállára teríti a saját kabátját) Hagyjuk itt ezt a főzeléket. (Kimennek, Alfonz közben vadul csókokat dobál Margit után.) Tilda (Odamegy a fivéréhez, megérinti a mutatóujjával) Na, hogy állsz körülötte? Alfonz Nagyszerűen testvér. Én oly boldog vagyok. Tilda Ne beszélj… Alfonz Hozzám jön feleségül, meglátod. A körülmények kényszerítő hatása, testvérkém. Hallgass csak ide. De hogy én milyen ravasz vagyok folyton. (Bizalmasan) Az egyik vetélytársamat például már le is ráztam… Tilda Ne beszélj, az öreget? Alfonz Nem. Egyelőre csak a fiatalt, sajnos. (Átmegy Tilda előtt jobbra. Becsmérlőn a könyvelő ajtaja felé gesztikulálva) Van itt ugyanis egy nyálas pasas, egy rongy könyvelő... (Izgatottan) Hát, az be szokott járni, képzeld, leskelődni. Tilda Igen? Alfonz Körülszaglász itt a szobában, kiderült… Tilda És ez mit jelent? Alfonz Még kérdezed? Tehát féltékeny a pasas, tehát abszolúte nincs nyeregben a pasas… Tilda És te dobtad ki a nyeregből? Alfonz (Bárgyún grimaszolva, fölényesen) Hát nem is az öreg. Tilda És erre te hogy jöttél rá, te lángész, hogy ő leskelődik? Alfonz Óh, ez oly egyszerű. Én is leskelődöm ugyanis. Tilda Ne beszélj. Alfonz (Énekel) Oly egyszerű az élet, oly egyszerű… Tilda Látom, te meg vagy őrülve teljesen. Alfonz (Egy pillanatra leül a dohányzóasztalhoz) Meg, meg, mert szerelemes vagyok, testvérkém. (Felugrik, átmegy Tilda másik oldalára, miközben magyaráz) Hallgass ide. Ott az ajtóm, ugyebár. Azt egy kicsit nyitva szoktam hagyni. Egy picit, egy csöppecskét, egy résnyire, annyira csak, mint egy barack… Tilda Látom, te tréfás kedvedben vagy. Alfonz Igen, nagyon. (Kinyitja az irodája ajtaját) Mert az ajtót ugyanis - tikk -, így melléje szoktam zárni. És ha csend van idebenn, delejes, enyhe csend… (gesztikulál) Tilda Akkor kicsit kinyitod, nemde? Alfonz Mindent kitalálsz, testvér. (Nevetve felkapja Tildát, megpördül vele) Oly boldog vagyok, hogy így kitalálsz mindent. (Leteszi Tildát) Lesem, hogy mit csinál az édes idebenn egyedül. Tilda Szegény kislány. Alfonz Mért szegény? Tilda Mert még az orrát sem turkálhatja békében.
18
Alfonz Hiába hadonászol. Idehallgass. (Átjön jobboldalra, Tilda balra) Tegnap délután újra leskelődöm, szépen, szokás szerint. A szoba üres. Egyszer csak nyílik az ajtó, jön a pasas. Peckesen, szélesen, azt hiszi, egyedül van. Mindent körülszaglász, (gesztikulál) mint egy titán. Tilda Mért mondod, hogy titán? Alfonz Nem tudom. Csak úgy mondom. Titán. (Hátulról kerülve Margit íróasztalához megy.) A virágokat felemeli, valami után kutathat ez a pasas, gondolom. Te oly okos vagy, Tilda. (Letámaszkodik az asztalra) Mit gondolsz? Szerinted mi után kutathat a pasas? Na, majd én megmondom neked. Talán, hogy nem írok-e én (magára mutat) neki (A székre mutat, Margitot jelezve) szerelmes leveleket? Tilda Nyilván. (Pillanatnyi szünet) Na de hát akkor nyeregben vagy. (Alfonz bárgyún grimaszol, hogy igen) No és az öreg? Alfonz (Előre jön. Fellengzősen) Hol van már az öreg? Hiszen ez a violaszál, az édes csak az állását féltette nála, annyi volt az egész… (Leül a dohányzóasztalnál) Tilda Mért? És most már nem félti? (Hirtelen kinyúl Tildáért, magához húzza, és leülteti a combjára. Tilda a hasa elé kapja a kezét. Alfonz átöleli. ) Alfonz Megmondtam neki Angliát… Tilda És ő belement? Alfonz Felvillant az a gyönyörű szeme neki. Tilda Bizony, a szeme tényleg gyönyörű. Alfonz Ugye, hogy gyönyörű? Ugye, hogy te is mondod, hogy gyönyörű. (Tildát magához szorítva felemeli, miközben feláll, megpördül vele, majd leteszi és otthagyja, átmegy a középső asztalhoz. Eközben Tilda gyorsan megigazítja a hasát) Oh, testvérkém, én olyan szerelmes vagyok, hogy ezt az asztalt így… így ketté tudnám harapni… Tilda (Letámaszkodik az asztal sarkára, kidülleszti a hasát) Oh, te szegény. Alfonz Ha csak az illatát érzem is. (Szaglászni kezd) Nem érzed itt a levegőben? (Tilda szintén szaglászni kezd. Alfonz tovább szaglász, karjaival hadonászik) Tilda (Szintén szaglász) Hogyne érezném. Nagyszerű és remek. (Közben kidülleszti a hasát) Alfonz Vagy ez csak az én parfümöm? Te, nem tudom… (Hirtelen megakad Tildán a szeme. Döbbenten bámul) Te, milyen ruhában vagy te itt, Tilda? Tilda Hogyhogy milyen ruhában? Amely eltakar. Alfonz (Maga elé vonja, és körbeforgatja) Ne hadonásszál folyton, fordulj csak meg gyorsan! Tilda (Megfordul előtte, a hasát megint kihangsúlyozza) Talán te veszel észre valamit rajtam? Alfonz (Zavartan. Otthagyja, és átmegy jobbra.) Dehogy veszek én észre… Tilda Talán hogy elöl rövidebb, mint hátul? Alfonz (Zavartan, idegesen) Hűha, na hagyjuk ezt a témát, hagyjuk gyorsan, testvérkém. (Megpróbálja elterelni a témát) Milyen hangversenyen voltál utoljára? Tilda Mért hagyjuk? Csak semmi hangverseny. Maradjunk a tárgynál inkább. Alfonz Ezt most te forszírozod, kérlek? (Átmegy balra… Tilda jobbra… Alfonz elkezd idegesen fel-alá járkálni) Tilda Dehogy forszírozom. (Pillanatnyi szünet) De mért szaladgálsz úgy mindjárt ide-oda, mint egy biliárdgolyó? Alfonz (Idegesen) Milyen biliárdgolyó? Tilda Egy közönséges biliárdgolyó. Alfonz (Ingerülten) Mért mondod te pont ezt a szót, hogy biliárdgolyó? Tilda Hát mért ne mondanám, hogy (erősen kihangsúlyozva) biliárdgolyó. Alfonz (aggodalmasan) Te, valami furcsa van veled, te Tilda… Tilda Talán a hassam… Alfonz (Zavartan elfordul) Én nem tudom, én, húúúúú, én nem… Tilda Talán túl nagy a hassam?
19
Alfonz (kétségbeesve) Most megint, ahogy ezt a szót, ahogy mondja, hát… Tilda De mért ne mondanám ezt a szót, hogy hassam. Alfonz (Idegesen kifakad) Ne susogtasd már úgy legalább. Tudjuk, hogy van hasad. Tilda Hát hogyne volna hassam. Egy nő hass nélkül? Alfonz (Távolról néz feléje) És a szád is oly piros… (Kétségbeesve) Te, mi van veled te, Tilda? Te, valami… Én nem tudom… (A nagy felismerés) Jézus Máriám… Hú… Nem is nézek oda… Hát ez nem lehet igaz… Tilda (Fölényesen) Hát mi lehet egy nő alakjával, kedves igazgató úr, aki egész szívével szeret? (Alfonz közben leveszi a zakóját, és az íróasztalnál lévő székre teríti. Rövid ujjú ingben, vagy pólóban van) Alfonz Na, egyszer legyen jó kedve az embernek ezen a világon. Tilda Bizony, gyakorta voltam én is rosszkedvű, igazad van. Alfonz És most jókedvű vagy? Tilda (Belelovallja magát) De nagyon, hogyne. Büszkén viselem. Alfonz Egy törvénytelen gyereket? Tilda Az úr előtt minden gyerek törvényes. Alfonz Te meg vagy őrülve? Tilda (replikázva) Meg hát. Ha ti mind meg vagytok őrülve. Ahol egy apa a fiával vetekszik? Alfonz Jól van na. Ebben például igazad van. Tilda Na látod, kisfiam. Most legalább én is produkálok nektek valamit. Alfonz Nos, ide figyelj, Tilda. Jól van, rendben van. Most én mondok neked valamit. Figyelj rám. Nem olyan nagy baj az a gyerek… (Közben tolja maga előtt, majd leülteti a dohányzóasztalnál.) Az istenért, ide figyelj. Most én megmondom, hogy mit…. (Hirtelen váltás, kétségbeesetten, pánikolva) Eltűnni, eltűnni, de hamar. (Otthagyja Tildát) Tilda És mért menjek én el? Alfonz Azé’, azé’. (Visszafordul) De nagyon. Tűnés, eltűnés. Eltűnni, eltűnni, de hamar. Eltűnni, eltűnni. (Közben a kezeivel maga előtt hadonászik) Tilda (Pityergősre hajló hangon) És egyedül tűnjek el, amikor ő nem jöhet velem, hiszen ő folyton dolgozik? Alfonz Te, ne bosszants, mert megőrülök. Ki az a barom, aki folyton dolgozik? Tilda Hát ő… a barátom… akit szeretek. Alfonz Na, a fene egye meg őt, a fene egye meg őt, a fene egye meg őt ott, hol van, a fene egye meg őt. (Átmegy balra ismét) Tilda A természetbeni sógorodat? Alfonz (Döbbenten) Természetbeni sógor. (Kifakad) De jó hogy most megint ilyen új kifejezéseket tanulhatok. Tilda (sírásba hajló hangon) Azt egye meg a fene, akit szeretek. Alfonz Jól van, ne egye meg. (Közben odamegy a zakójáért) Tessék, ne egye meg. Akkor jó, összeszedem magam. Higgadt leszek, mint az apám. Majd meglátod milyen… (Lenyomja a dohányzóasztalnál lévő székre. Ráteríti a zakót.) Megint a kétségbeesett reakció.) Eltűnni, eltűnni édes testvér, az a fő. Tilda De mért menjek én el? Alfonz Azé’, azé’. Te Atya Úristen… Hogy ne lássanak így legalább… Jézus Úristen… Az egész világnak azért… Jézus Úristen… Hát azért mégse kéne így látni… (Közben Tilda a kabát alatt a kezével játszik, még nagyobbá téve a domborulatot, amire Alfonz így reagál, és minden alkalommal megpróbálja lefogni Tilda kezét.) Tilda Már úgyis látott. Alfonz Kicsoda? Tilda Az egész világ.
20
Alfonz Na de most ne lássanak itt legalább. Ide figyelj Tilda, legyen eszed. Elutazol még ma délután, és amíg nem vagy itt, addig én beadom valahogy az öregnek ezt a dolgot a gyerekkel. És ha már így áll a helyzet, mit csinálhat? Ki tudja, lehet, hogy odaad annak a marhának, aki folyton dolgozik. Na? Segítsek pakolni? (Ezalatt végig Tildán tartva a kabátot, maga után húzva, kihátrálnak az irodából) Tilda De hová menjek? Alfonz Akárhová. Nagymarosra. (Kimennek.) 5. jelenet Alighogy eltűntek, nyílik Horváth irodájának az ajtaja, és Horváth surran be. Körbenéz, leellenőrzi, hogy biztosan egyedül van-e. Odamegy a virágokhoz. Igazgatja őket. Horváth (Elaléltan énekel) Bűvös erő van e virágban… (Kiveszi a csokrot a vázából, az arcát a virágok közé rejtve megszagolja őket. A csokor tövét nézi) Ez a kezében volt. (Megcsókolja, majd hirtelen, élvezkedve ráharap a szárára. Visszateszi a csokrot.) Egy leveseskanál, mert ezzel az orvosságot veszi be. (Két tenyerében tartva a kanalat hintáztatja) Ennek egy puszi. (Óvatos puszit ad a kanálra, aztán hirtelen teljesen bekapja, és élvezkedőn, nagyon hosszan körbeforgatja a szájában. Majd az orvosság ízétől eltorzult arccal) Édes az orvosságod is. (Meglátja az asztalon a levelet.) Mi ez? (Olvas) Édes anyukám… Nagyon jól vagyok… Kapok levest, husikát… olyan kövér vagyok… a mócsingot… (Egy pillanatra megnézi a borítékot, aztán újra olvas) Meg ne fájduljon a hasikám… (Hirtelen észbe kap, újra megnézi a borítékot. Nagy döbbenet. Maga elé bámulva) Lassányi Margit úrleánynak? (Pillanatnyi szünet) Na most Laci, most aztán véged van ám. (Összeomlik, leül a székre, de felborul vele. Miközben felkel a padlóról, felállítja a széket és ráül újra. Elkeseredve) Margit, Margit. Lassányi Margit. (Zokogva leborul az asztalra. Közben Alfonz nagy lendülettel visszajön. Észreveszi Horváthot. Megáll. Indulatosan gesztikulálva mutat Horváthra) Alfonz (Fölényesen) Na lám, hát tudtam én. Maga itt ül a kisasszony asztalánál? (Zakóját az egyik kezével a vállára teríti) Horváth Muszály volt, igazgató úr. Alfonz Muszály volt. Mi az, hogy muszály volt? Mit keres maga egyáltalán itt, ebben az irodában, azt szeretném én tudni… Horváth Éppen elájultam, igazgató úr. Alfonz Maga elájult? Horváth Igen… Alfonz És mitől? Rosszul lett? Horváth Meg szeretnék ugyanis nősülni, igazgató úr. Alfonz Azt gondolom, hogy attól rosszul van maga. (Beljebb jön, leteszi a zakóját, az íróasztal mögötti székre) Horváth (Feláll, labilis egyensúllyal, egy kendőt vesz elő, azzal törülgeti az arcát) Ugyanis egy kis baj van a dologban, igazgató úr… akit én annyira szeretek, tetszik tudni… Alfonz (Fölényesen) Az nem nagyon szereti magát. Igazam van? Horváth Akörül még nem is volna baj, kérem. (Közben kiveszi a virágot a vázából, és egy kis vizet önt a kezére, amivel megpaskolja az arcát, a homlokát.) Alfonz Nem volna baj? Horváth Az tetszik tudni, szeret. Alfonz Az szereti magát? Horváth (Kendőjével törölgeti az arcát) Gondolom, legalább. Csak éppen… (Egy pillanatra a kendőjébe rejti az arcát) tetszik tudni… (Elkeseredve) tetszik tudni… egy kisgyereke is van már neki, kérem. (Újra leül. Hosszú szünet. Alfonz döbbenten bámul, aztán hirtelen Tilda után fordul, kifelé.)
21
Alfonz Hát azért jár ez nekem annyit ide! Horváth Kicsoda, igazgató úr? Alfonz (Észbe kap) Hogy mondja ezt maga? Hogy neki már meg is van az a bizonyos gyereke? Horváth (Összetörten) Kinek, igazgató úr? Alfonz Ne, ne, értem, fiam. Értem. Tehát akkor maga úgy veszi a dolgot, mintha már meg is lenne neki az a bizonyos gyereke. (Pillanatnyi szünet. Váltás. Rámutat Horváthra… Gesztikulál. Örömmel) Édes fiam, hát gratulálok. Na jól van, na. (Mintha meg akarná veregetni a vállát, úgy gesztikulál a távolból) Hát én bátorítom magát, jól van, jól van. Nem olyan nagy baj az a gyerek, az Istenért… Horváth Ugye, hogy nem baj? Alfonz (Felveszi a zakóját) Tudja a fene. A mai világban… Horváth Hogyhogy? Az igazgató úr talán elvenne egy olyan nőt, akinek már gyereke van? Alfonz Hogy én, fiam? Hát én… én éppen talán úgy nem… De hát, hogy jutunk mi ide? De hát mért kell rólam példát venni valakinek? Horváth Szóval, az igazgató úr talán nem is venne el egy olyat? Alfonz Nem, tudja, Horváth úr, mivelhogy tudja én… Horváth Mivelhogy ön igazgató talán? Alfonz Nem is éppen azért Horváth úr, hanem azé’, hogy mondjam, én egy olyan (idétlen hangot hallat, és idétlen mozdulatot tesz), egy olyan különös ember vagyok, egy ilyen (idétlen hangot hallat, és idétlen mozdulatot tesz), egy ilyen fenegyerek. Horváth (Feláll az asztaltól) Szóval határozottan nem. Alfonz Nem, tudja Horváth úr, mivel én azért egy olyan, olyan (idétlen hangot hallat, és idétlen mozdulatot tesz), egy olyan zabolátlan ember vagyok. Na. Horváth De jó nekem, hogy maga zabolátlan. Az ízlése ellen van? (Bejön középre) Alfonz Én nem értem magát. Mért érdekli magát az én ízlésem? Horváth (Diadalmasan) Mert én igenis, el fogom őt így is venni, igazgató úr. Alfonz Nagyszerű. Na látja, jól teszi, fiam. Horváth (Rajongva) Egy gyermek, egy kicsi gyermek, kék szalagocskákkal, igazgató úr. (Közben lehajol, mintha egy kisgyerek ott lenne, és jelzi a szalagocskát is) Baj ez ezen a világon? Alfonz Dehogy. Hát hogy volna baj? Horváth Igazgató úr tudott már a dologról? Alfonz A gyerekről? Hogyne. Épp most vallotta be nekem. Tudja, az a testvéries viszony, amivel mi vagyunk egymáshoz… Horváth Hát csak testvéries? Hogy értsem? Alfonz Mert? Mi volna más? Horváth Óh. Hála a jóságos Istennek. (Körbetáncol az íróasztal körül a Vezérigazgató irodája felé, közben kikapja a saját csokrát a vázából. Alfonz visszafelé fordulva követi Horváthot. Horváth énekel) Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél… (Eszébe jut valami) És mit tetszik gondolni, a méltóságos úr, az igazgató úr édesapja elvennee vajon egy olyan nőt, akinek már gyereke van? Alfonz Az én apám? (Bárgyún) Ööö… Na, most nem értem önt, Horváth úr… Horváth Csak éppen a felfogását tudakolnám. Alfonz Hogy mi a felfogása? Horváth (lelkesen) Igen, igen, azt. Alfonz Egy nőről, akinek törvénytelen gyereke van? Vagy éppen hogy csak lesz? Horváth Kirúgná, mi? Alfonz (Bárgyú nevetéssel) Attól félek, ezt úgy eltalálta, fiam. Horváth De most nem fogja megtenni, mi?
22
Alfonz Hova gondol? Afelől én kezeskedem. Horváth De elvenni, nem venné el az ilyet a méltóságos úr? Alfonz De mért érdekli ez magát annyira? Horváth (Leteszi a csokrot. Térdre veti magát Alfonz előtt, kezeit összekulcsolja) Úgy szeretném azt tudni, édes igazgató úr! Alfonz (Megveregeti a vállát, bárgyún vigyorog) Maga egy gyermekes személy… Horváth Kirúgna rögtön, igaz? Alfonz Hát persze. Horváth De most nem fogja megtenni, ha én elveszem, igaz? Alfonz A családjából, hova gondol? Horváth A családjából? (Pillanatnyi szünet. Feláll) Ja értem, mert hisz ez itt olyan, mint egy nagy család. (Örömében elkezd táncolni, szteppelni. Alfonz elhúzódik tőle.) Én bolond vagyok örömömben, igazgató úr… (Diadalmasan) Minden meg van oldva. Alfonz Na látja, Horváth úr. Persze. Hát ezt magyarázom magának. (Horváth visszateszi a virágot a vázába) Csak aztán ne udvaroljon nekem annyifelé kérem, itt is, meg ott is… Horváth Óh, én sírig hű vagyok igazgató úr. (Megy vissza az irodájába. Alfonz leül az íróasztalhoz) Alfonz (Leül Margit íróasztalához) Azt el is várom. A jövendő sógoromtól… Horváth (Megtorpan, visszafordul.) Hogyhogy a sógorától? Alfonz Most mi van? Most maga nem ért engem? Horváth Ja, de igen. Hogy ne érteném. (Magában) Szóval, maguk testvérek? Alfonz (Viccelődve, nevetve) Maga egy bolondos fiú, nem? Horváth úr. Horváth Hogy tetszett mondani? Bolondos? Alfonz Igen, bolondos. Kicsit olyan… (Kifigurázva, hangot hallat) Bolondos. Horváth (Vezérigazgató irodája felé fordulva) Vagy talán a törvénytelen lánya? Alfonz (Értetlenül) Hogyhogy a törvénytelen lánya? Horváth Semmi, semmi, semmi. Ez lám nagy titok… Alfonz (Értetlenül) Mi a titok? Horváth Semmi, semmi, semmi. Én ilyenkor boldogságomban énekelek és hadarok. Alfonz Na de hát azért előbb-utóbb csak elmúlik, nem, Horváth úr? Horváth Én most… akárhogyan van ez a dolog… én beteszek egy igen fontos aktát a méltóságos úr asztalára. (Eközben lassan közelebb megy, és elveszi az asztalról a levelet) Alfonz Milyen aktát, fiam? Horváth Egy nagyon fontos levelet, tetszik tudni… (és közben megy a vezérigazgató irodája felé) Alfonz De milyen levél az? Horváth Majd elmondok én mindent az igazgató úrnak úgy is. (Szájára teszi a kezét) Persze, titokban. Alfonz Az nagyszerű lesz, Horváth úr. (Horváth bekopog, majd bemegy a vezérigazgató irodájába. Alfonz gépelni kezd az írógépen) Ó édes Margit. (Nyílik a bejárati ajtó. Margit jön. Alfonz észreveszi.) Ó édes, Margit, édes Margitom! (Rajongva, eléje megy, megfogja a kezét, megtáncoltatja, körbeforgatja) Édes, édes, édes, édes, édes, édes, édes Margitom! Margitkám, nn oly boldog vagyok! Mindent értek. (Kimegy) Margit (Nem érti a dolgot) Igazán, igazgató úr? (Menne az íróasztalához, de a vezérigazgató szobájából kijön Horváth. Margit visszafordul. Horváth megáll. Összenéznek. Kis szünet) Horváth (Hirtelen odarohan Margithoz, térdre veti magát előtte. Drámai hangon) Margit, imádom magát, így is! Margit (Ijedten) Jaj, ne csináld, Alfonz úr itt van. (Felhúzza Horváthot) Horváth Imádlak Margit, így is imádlak. Margit Hogyhogy így is?
23
Horváth Nem mondok mást: csak azt, hogy szeretlek. (Megöleli) Margit Mi bajod, az Istenért? Horváth Még jobban szeretlek. Margit (Zavartan nevetve) Jaj, te olyan rejtélyes vagy folyton. Horváth Nem, nem. Nem vagyok rejtélyes. (Óvatosan körbenéz. Margit is, aztán megcsókolják egymást) Tudom, hogy van egy gyereked… Margit (Kibontakozik az ölelésből, és otthagyja Horváthot.) Jaj, miket beszélsz, összevissza… (Elölről megkerüli az íróasztalt) Horváth (Megy utána) Megtudtam, hogy van egy édes, szép gyereked, kék szalagocskákkal… Margit (Félig rémülten, félig nevetve. Előre jön. Horváth utána) Nekem gyerekem, Lacikám? Horváth Tudom, szívem, szentem, megtudtam mindent, nincs mit titkolnod előttem… Margit No ne bolondozz, ejnye, nekem nincs gyerekem. Horváth Szívem, ne szégyelld magad, oh, én mindent tudok. És akárkitől is van az a gyerek… Margit Milyen gyerek? Horváth Hát a te gyereked! Mert az csak gyönyörű lehet. Margit (Kétségbeesetten) De milyen gyerek, Lacikám? Horváth Hát a te édes kisgyereked… Margit (Észbe kap) Jaj, hát az a levél. Horváth Persze, hogy a levél. Margit (Csipkelődve bökdösi Horváthot) Mi az, kutatnak az íróasztalomon, mi? Horváth Oh, ne szégyelld, Mit számít az? Mit számít az a mai világban Margit? Margit De nekem nincsen gyerekem… Horváth Nincs gyereked? Margit (Kétségbeesve) Hát, hogy mondjam már, Úristen, hogy nekem nincs gyerekem… Horváth (Kiábrándulva) Neked nincs egy kékszalagos kisgyereked? Margit Nincs. Horváth (Döbbenten néz) Hát nincs? (Egymás szemébe nézve merednek egymásra. Szünet. Horváth a mutatóujjával megnyomja Margit orrát) Milyen kár. (Otthagyja Margitot, és a dohányzóasztalnál a távolabbi székre leül) Na, most vegyem vissza azt a levelet, Margitkám? Margit Milyen levelet, az Úristen áldjon már meg, hát ne kínozzatok már folyton. (Kétségbeesve leül a dohányzóasztalhoz) Horváth (Ő is leül, szemben Margittal) Én ugyanis betettem azt a levelet a vezér asztalára, Margitkám. Nem tagadom, bevittem neki. Margit (Rémülten) De minek vitted be, Lacikám? Horváth Hogy a jövendőbeli apósom tudja meg, hogy van egy unokája. Margit Mi? Horváth (Feláll, nagy hévvel magyaráz, miközben átmegy a másik oldalra, Margit a széken ülve fordul utána) Mert nekem itt gratuláltak ám, Margitkám. Testvéries viszonyról beszéltek. (Kis szünet) Itt van egy bökkenő. Ezt meg se mondtam neked: (elhúzva) hogy ééééén, hogy én a sógora leszek a… (Cuppant egyet, és fejével Alfonz irodája felé mutat) Margit (Feláll, szörnyülködve) Kinek, én Istenem, Szűz Máriám… Horváth Hát, a… (Megint cuppant egyet és a kezével is Alfonz irodája felé mutat) Az Alfonz úrnak… Azt mondta, hogy a sógora leszek. Na, mit szólsz ehhez? Margit (Átjön Horváth előtt balra) Hát… De hát, hogyhogy a sógora? Horváth Igazán nem tudnál semmiről, Margit? Margit Miről? Horváth A származásod titkáról. Margit Milyen titkáról?
24
Horváth Hogy te… hogy te a törvénytelen lánya volnál… (Közben a Vezérigazgató irodája felé gesztikulál) Margit (Közbevág) Én a törvénytelen lánya vagyok valakinek? Horváth (Letérdel Margit előtt, kezet csókol neki) Jó, jó, nem mondok semmit. Imádlak, imádlak így is. Vezérigazgató (Hangja kívülről, dühösen) Hol a fiam, Margit? (Horváth a vezér kintről hallható hangjára azonnal felugrik, és mindketten rendbe szedik magukat) Margit A szobájában, méltóságos úr. Vezérigazgató (Nyílik az ajtó. Belép a szolga, egy rakás könyvet cipel, utána jön a vezérigazgató.) Nekem kell ezeket az átkozott könyveket felhozatnom. Három napja kérem, könyörgök… (Észreveszi Horváthot) Á, maga is itt van, jómadár? Itt lebzsel nekem? Én a szobájába telefonálok fel, maga meg itt lebzsel nekem a kisasszonynál? Horváth Két igen fontos ügyben, méltóságos úr. Vezérigazgató Fontos ügy a Margit kisasszonynál? Ki fogom dobatni magát, hogy a lába nem éri a földet. (A szolgához) Tegye már be ezeket a vackokat a szobámba. Szolga Igenis, méltóságos úr. (Bemegy a vezérigazgató irodájába. Vezérigazgató éppen menne be a szobájába) Horváth (Lelkendezve) De én a veje leszek, méltóságos uram… Vezérigazgató (Egy pillanatra megáll háttal Horváthnak, aztán döbbenten visszanéz) Mit beszél maga? (Horváth hallgat. Erélyesen) Mennyi a felmondása magának? Horváth Hat hónap. Vezérigazgató Kifizeti a pénztár. Elsején szedi a sátorfáját. Alászolgája. Horváth (Bokázva fejet hajt) Igenis, méltóságos uram… (Elindul kifelé) Margit (ijedten előre jön) Lacikám, hát… Vezérigazgató (Bejön középre) Maga meg ezt a virágoskertet holnapra eltűnteti nekem innen, Margit. Megértett engem? Margit Igenis, méltóságos úr. Vezérigazgató És maga? Mit áll még mindig itt? Horváth Menjek ki? Vezérigazgató Természetesen. Még kérdezi? Horváth (Alázatosan) Igenis, méltóságos uram. (Indul kifelé. Visszafordul) Egy igen fontos aktát voltam bátor a vezérigazgató úr asztalára tenni. Vezérigazgató (Félfordulattal Horváth felé fordul) Maga nekem? Margit (Ijedten integet Horváth felé) Jaj, nem, nem. Vezérigazgató (Ahogy visszafordul, meglátja ezt az ijedt mozdulatot) Margit, mi ez megint? Horváth (Alázatosan) Voltam bátor… (Kimegy) Vezérigazgató (Dühösen) Maga is mindig udvaroltat magának, ez itt a legnagyobb baj… (Elindul az irodájába) Margit (Ijedten) Jaj, ne tessék most bemenni, most a szobájába méltóságos úr… Vezérigazgató Ne menjek be a szobámba? Margit (Pityeregve) Jaj, ne tessék bemenni, könyörgök… Vezérigazgató Mért ne menjek be? Hát mi van ott? Margit (sírásban tör ki) Én azt nem tudhatom… Vezérigazgató Egy hulla talán. (Erre Margit hisztérikusan sikkant) A fiam öngyilkos lett? Margit Jaj, nem az istenért. Vezérigazgató (Csodálkozva) Magának mi baja van, kérem, voltaképp? Margit Én… én olyan (Tragikus hangon, sírva) fáradt vagyok, méltóságos úr. Vezérigazgató Úgy? Margit (Elhaló hangon) Ne tessék bemenni… Vezérigazgató Mitől olyan fáradt, ha szabad tudnom? Most volt hat hétig nyaralni valaki…
25
Margit (Sírva) Sok mindentől, méltóságos úr. Csak ne tessék bemenni… Ne tessék bemenni… Vezérigazgató Sok mindentől? Igazán? Talán túl sokan udvarolnak itt, az a baj. Jöjjön be a szobámba. Margit (Hisztérikusan toporzékol) Én nem bírok… én nem bírok most, méltóságos úr. (Eltakarja az arcát) Vezérigazgató Nem bír? Margit (Hisztérikusan) Nem… Vezérigazgató Ez újdonság. Maga kezd nekem nagyon furcsa lenni, kérem… (Bemegy az irodájába, becsapja az ajtót) Margit (Ahogy a vezérigazgató bement az irodába, Margit abban a pillanatban abbahagyja a hisztit. Gyorsan leül az asztalához, és pár pillanatig zaklatottan töpreng, hogy mit csináljon. Aztán nagy lendülettel, igazi, feltörő sírással elrohan) Óh, Istenem… Istenem… Vezérigazgató (Felbőszült hangja az irodából) Margit… (Megjelenik az ajtóban, kezében a levéllel) Margit… Margit kérem… kérem… Margit… (Körbejárja az irodát, benyit Alfonzhoz, elmegy bal hátra… Ekkor megjelenik Novákné, babakocsit tolva bejön.) Novákné (Vezérigazgató visszajön, teljesen elmélázva a levelet olvassa. Nem veszi észre Nováknét) Mein Kompliment. Üdvözletem. Vezérigazgató (Felriad, a babakocsi láttán kissé mogorván) Te mindjárt egy egész családdal jössz ide, Máli? Novákné Jaj, az a titkárné, az a Mariska vagy hogy is hívják, azzal a szép hajával…? Vezérigazgató (Dühösen ráförmed) Mi dolgod van neked a titkárnéval? Novákné Hát… én csak úgy kérdeztem… Vezérigazgató Miféle gyerek ez itt? Novákné Hát ez olyan… kisgyerek. Vezérigazgató Na, ki vele, egy-kettő! Kinek a gyereke ez? Ez a Margit gyereke? Novákné Mondtam én? (meglepetést színlelve) Van neki gyereke? Vezérigazgató (Dühösen) Mit keresel te itt? Mit akarsz? Mért jöttél te ide? Te méregkeverő, te szipirtyó. Novákné Te így beszélsz egy öregasszonnyal? Hát elment az eszed? Vezérigazgató Hát most látom én, mért jársz te nekem annyit ide. De most aztán egy-kettő, elég volt, takarodjatok valahányan… Novákné Mért vagy te ilyen goromba velem? Te ki akarsz dobni engem? Vezérigazgató Egy-kettő ne lássalak itt… (elfordul tőle) Novákné Hát te kidobod a saját unokádat? Vezérigazgató (Hirtelen visszafordul) Milyen unokámat? (Döbbent csend, meredten néz a gyerekre. Nagy felismeréssel) Hát most értem én csak, hogy mit csináltatok ti velem.. (Odarohan Alfonz ajtajához, dühösen feltépi, bekiált neki) Alfonz! Gyere csak rögtön ide. (Visszamegy közére.) Hát vak voltam én? (Ebben a pillanatban kijön Alfonz. Elkapja a fiát, aki épp ebben a pillanatban jön be) Mit csináltál te velem? Alfonz Én, magával? Nem értem, édes apus. Vezérigazgató Ott a gyereked. (Alfonz bambán bámul) Idehozták be nekem az irodába. Alfonz (Döbbenten) Az én gyerekemet? Vezérigazgató Még tagadni mered? Alfonz Én? MIcsodát? Miről beszél maga egyáltalán, édes apus? Vezérigazgató Itt a levél, ezt olvasd. Itt a bizonyíték, arról, hogy te ki vagy. (Összegyűri a levelet, és Alfonzhoz vágja) Alfonz Milyen bizonyíték? Vezérigazgató (Előre-hátra járkál dühében, kétségbeesésében) No, de én megtanítalak benneteket, sose félj. Valamennyiőtöket, gazemberek. (Szenvedélyesen) Inkább felgyújtom ezt
26
a gyárat. Nem, egy fillér nem marad nektek utánam! (Bemegy az irodájába, dühösen bevágja maga után az ajtót. Kis szünet) Alfonz (Felveszi a levelet. Ámulva. Bárgyún.) Ez az én gyerekem? Novákné Hát mit tudom én… Egy kisgyerek. Én nem értem magukat. Hát, gondolja, hogy a magáé. Alfonz (Közben átfutotta a levelet) Jézus Isten, most már értem… Hát ennek a lánynak, (Kétségbeesve) te Úristen, hát szintén gyereke van? Novákné Mondják. Alfonz (Kétségbeesve, ingerülten) Na de hát, megvadulok. Hát minden nőnek gyereke van? Novákné Jaj, hát ne nevetesse ki magát. Ez régi dolog. Alfonz Na de neki is gyereke van? Novákné Épp most hallom. A maga papája épp most mondja nekem, hogy magától van neki ez a kisgyereke. Alfonz (Döbbenten) Éntőlem? Az Istenért… Novákné Mit tudom én? Alfonz És ez volna az én gyerekem? Novákné Mondják. Alfonz De mért, maga nem tudja, kié ez a gyerek? Novákné Mért, maga mit gondol? Egy gyereknek talán az orrára van írva, hogy ki az apja neki? Alfonz Honnan szedte maga ezt a gyereket? Novákné Mi köze magának hozzá? Találtam az utcán. Alfonz Hát most már értem. Na akkor… Ez… sajnos a Margit gyereke lesz csakugyan. (Hirtelen járkálni kezd, kétségbeesetten) Te Jóisten, most mit csináljak? Novákné Mit van úgy megijedve? Fél a papától? Alfonz Dehogy félek én. Hát mondom már, hogy nincs mitől félnem. Hát mondom már, hogy ez a gyerek nem az enyém… Novákné Nem? Alfonz Hát hogy mondjam már, hogy mondom már, hogy hogy (Debil hangon) mondjam, hogy ez nem az én gyerekem. Hát… Atya Úristen. Ezt én el nem hittem volna erről a lányról. És ha itt megesküszik nekem valaki… (Leül Margit íróasztalához) Novákné (Közbevág) Mit nem hitt volna? Alfonz Hogy ez lehetséges. Novákné Mit? Hogy egy lánynak gyereke lehet, azt maga nem hitte volna? Alfonz Hogy egy ilyen lánynak, édes asszonyom. Ezt a szégyent… Novákné Milyen szégyent? Én nem értem magukat. A maga mamájának talán szégyellni kellett volna, hogy maga megszületett? Alfonz Nem arról beszélek én. Novákné Mért? Egy gyerek az szégyen? Alfonz Egy gyerek az nem szégyen. De mi most egy (Debil hangon) törvénytelen gyerekről beszélünk, asszonyom. Novákné Törvénytelen, nem törvénytelen, én mondom magának, egyforma dolog. (Szolgálóhoz, aki éppen bejön) Maga vigye ki nekem ezt a törvénytelen gyereket. (Szolgáló kitolja a babakocsit. Novákné odamegy Alfonzhoz) Mutassa nekem azt a levelet. (Alfonz odaadja. Megnézi) Jaj, hát egész az én írásom. (Visszaadja) Alfonz De most aztán kidobatom innét. Novákné Maga kidobatja? Alfonz Ki, ki, ki hogy a lába nem éri a földet. És mindent megbeszélek az apámmal. Novákné De hátha a lány magát szereti, kérem? Alfonz (Fölényesen) Most már ne szeressen.
27
Novákné Na, én mondom magának, még jobb, hogy van neki ez a gyereke, és szereti magát. Nem? Alfonz Én nem értem magát. Hát mért jobb? Novákné Hát nem jobb? Alfonz (Kitör) Mért jobb, az Úristen áldja már meg magát, hát mért jobb? (Csuklóit, bokáit végigjelzi, mintha elvágná) Ha én itt most öngyilkos leszek, az magának jobb? Novákné Na, hallgasson már ide. Mondok én valamit. Az az egy biztos, hogy a maga papája most már nem fogja elvenni azt a lányt. Alfonz Hogyhogy nem fogja elvenni? Novákné Na hallja. Egy lányt, akinek gyereke van? Alfonz (Egy pillanatig elgondolkodik) Na, várjon csak, édes néni… Várjon csak… Kezd ám az eszembe jutni valami… Novákné Na, látja. Hátha nincs is gyereke neki? Alfonz Na de hát éppen ez jutott most az eszembe, néni. Novákné Hátha csak azért mondja, hogy van neki egy gyereke… Alfonz (Ijedten feláll) Mért, ő maga is mondja? Novákné Hát, mit tudom én? De hátha csak azért találta ki, hogy van neki egy gyereke, mert ahogy azt mondják, szerelmes magába. (Alfonz közelebb jön, leül a másik asztal sarkára) Az a Tóni, az meg ijedjen csak meg. Hát való neki egy ilyen a fiatal lány? Alfonz Jaj, édes, aranyos Máli néni, magának igaza lehet. (Középre fordul, Maga előtt gesztikulál) Egy világ nyílik föl előttem. Hátha csakugyan engem szeret az a lány. Novákné Na látja. Alfonz (Ujjongva) Na, most kezdem én csak érteni azt a lányt. Novákné És ha van maguknak az a kisgyerek, hát mit lehet itt csinálni? Lehet kidobni valakit egy gyerekkel az utcára? Alfonz (Előveszi a tárcáját, kivesz belőle valamennyi pénzt, odaadja neki.) Jaj, édes, aranyos Máli néni. Mindent tudjon meg nekem arról a lányról, meg a gyerekről is. Nincsen most több pénzem… Novákné (Fölényesen) Ami van… Alfonz De mindent tudjon meg a lányról is meg a gyerekről is. Hát, ki tudja, ki tudja. Hátha, csakugyan engem szeret az a lány. Novákné Na látja. Mit kell mindjárt a revolverhez szaladni? Én nem értem magukat! Alfonz Jaj, édes, aranyos Máli néni! (A nyakába borul. Hirtelen sötét)
2. FELVONÁS 1. jelenet Nincs átrendezés, Iroda ismét Novák a dohányzóasztalnál, a jobboldali széken ül, Horváth a baloldali székre támaszkodik, és kérdezgeti Novákot. Horváth (reménykedve) Törvénytelen. Drága jó bácsi, nem hallott valami olyat: törvénytelen, meg ilyen dolgokat? Novák De, de, de, de. Mondták ott: törvénytelen… Horváth És ezt a nevet: Margit. Ezt nem hallotta? Nem tetszik emlékezni, bácsi? Novák (Elnézést kérőn) Maga engem hiába kérdez… Horváth De gondoljon csak vissza, bácsi. Margit. Nem hallotta ezt a nevet? Margit! Novák Hát ott, tudja, volt egy nő… Horváth Hát ott is volt talán? Novák (Áradozón) Olyan szép volt, tudja, az a nő… Horváth Óh, akkor ott volt. És? És? És? Mondták neki, Margit? Tessék csak gondolkodni… Novák (Szinte sértetten) Gondolkodom. (Pillanatnyi szünet) Azt mondták azok ottan…
28
Horváth Na, na, hála Istennek. Na, és mit mondtak még? (Súgva) Nem mondták, hogy a méltóságos úrnak lánya volna, vagy ilyesmit, vagy efféléket? (Kis szünet) Novák (Szenilisen, sokat sejtetőn, elhúzva) Mondták, tudja: ez a lány – meg így… Horváth (Ingerültségében bejön középre, és onnan fordul vissza.) Na, de hát mit mondtak még? Nem hallotta, bácsi? Novák Én ott, tudja, hallgatóztam… Horváth Jó, hát hallgatózott. De mit mondtak még? Novák Mondták, törvénytelen… Horváth Áhá, ezt maguk is így mondották volna? Novák Mondták azt: törvénytelen. Mondták: a méltóságos úr, a Tóni… Horváth Ezt is mondták? Novák Mondták, azt, mondták… tudja, van egy kisgyerek, törülköző… Horváth Jó, jó, jó, azt értem, hogy kisgyerek. (Visszajön a székhez) De milyen törülköző, bácsi? Novák Az kell, az kell, kérem… Horváth Na jó, de hát mért? Novák (Elnézést kérőn) Azt kérem, nem tudom. Horváth És mit mondtak még? Novák Mondták azt: na… senkinek sem szabad tudni. Hogy mondják azt, kérem? Horváth Titok, azt gondolja a bácsi? Novák Ez az, igen, titok – lássa kérem. Mondták: férjhez kell már menni. Mondták: Margit. Horváth (Lelkendezve) Hallotta? Azt mondták: Margit? Novák Mondták, mondták. A méltóságos úr, a Tóni lánya… Horváth Ezt is mondták, így? Novák Törvénytelen. Horváth (Diadalittasan, átmegy a másik oldalra.) Á… Hát tudtam én. Tudtam. Hát ezért mondták ezek nékem: sógorom. Most értem én, bácsi. Novák Azt mondták: sógorom? Horváth (Visszajön, ismét rátámaszkodik a szék támlájára) Szegény Margit. Nem is tudta talán, hogy ő kicsoda? Hogy ő egy törvénytelen lány, szegény… Novák Hát igen, mondták azt: törvénytelen… Horváth Ezért voltak olyan szívesek is véle. Látja, bácsi? Virágokat hoztak neki, hat hét szabadságot adtak neki. Na, mit szól ehhez? Novák Maga mit nem szól… Horváth (Átmegy a másik oldalra, és ide-oda mászkál) És én ökör nem tudok semmiről, mert csak könyvelek, csak folyton könyvelek. Novák (felvidul, bejön középre) Maga kérem, itt könyvelő? Horváth (Megáll, visszafordul) Igen, az vagyok. Mért kérdi, bácsi? (Odamegy Novákhoz, Novák megfogja a kezét, és paskolgatni kezdi.) Novák (Szenilisen, örvendve) Én is voltam kérem, könyvelő… Horváth a Ne mondja, bácsi. Novák És mi lett belőlem… (Szenilisen nevet) Nem is értem, hogy csináltam én azt… Horváth Minek is azt ma már tudni, bácsi? Margit (Kívülről egy pillanatra beszól) A méltóságos úr. Horváth (Gyorsan) Most minden kiderül, minden kiderül, bácsi… (Átmegy jobbra) Novákné (Bejön. Észreveszi Novákot) Mi van, te még mindig itt vagy? Ahova tesznek, te ott maradsz? Na, menj ki szépen és hallgatózzál. Balra kituszkolja Novákot. Megáll bal hátul az íróasztal mögött. Közben Margit kinyitja az iroda ajtaját.) Vezérigazgató (A nyitott ajtó előtt Margithoz) Nem vagyok itt, akárki keres is. Fontos tárgyalásaim vannak.
29
Margit (Az ajtóban állva) És a kedves fia? Vezérigazgató (A szavába vágva) Senki számára nem vagyok itt, már megmondtam. (Bejön. Méltóságteljesen körbenéz, végigméri Horváthot. Horváth, alázatosan, enyhén meghajol) Jó napot, Horváth úr. Horváth Tíz órára méltóztatott berendelni. Vezérigazgató Tudom. És kezdjük is mindjárt azzal, ami elintézni valónk van egymással. (Kalapját, sétabotját, kabátját felakasztja a középen lévő fogasra. Visszafordul Horváth felé. Emelt hangon) Ön férfi, Horváth úr.. (Horváth fejet hajtva bokázik egyet) Ön, remélem, tudni fogja, hogy mi a kötelessége egy szerencsétlenül járt lánnyal szemben… Horváth Én kérem, semminek nem vagyok az oka... Vezérigazgató (Szavába vág) Kérem, ne firtassuk ezt! (Az íróasztalhoz lép. Leveleket vesz elő az asztal fiókjából) Minek itt kertelni sokat? Én különböző levelekből úgyis mindenről értesülve vagyok, sajnos. (Egy pillanatra elbizonytalanodik) Hol vagy, Amál? Kérlek, foglalj helyet itt. Nélküled én úgyse csinálok semmit ebben az ügyben. (Novákné leül, és figyel) A lányom ugyanis megírta a nagynénjének is – ez a hölgy a nagynénje… (Horváth bokáit összecsapva bólint. Kölcsönösen egymás felé biccentenek) és nekem is – ez vagyok én -, (Horváth ismét bokázik) hogy mily indokok késztették a távozásra… Horváth Hát ő itt felmondott, méltóságos uram? Vezérigazgató Ha ön ezt felmondásnak nevezi, Horváth úr… Horváth Ő itt hagyja ezt a kitűnő állást? Vezérigazgató (Erőteljesen) Ha ön ezt állásnak nevezi, Horváth úr, hogy egy lánynak van egy szegény édesapja. Horváth (Lelkendezve bejön középre) Hát csakugyan az édesapja neki? Vezérigazgató Nem értem. Ön ebben kételkedett, Horváth úr? Horváth (Tétován) Nem, nem. Én semmiben sem kételkedtem, méltóságos uram… Vezérigazgató Hanem? Horváth És ő ezt nem is tudja talán? (Félig nevetve) Szegény… Vezérigazgató Nem értem önt, Horváth úr… Horváth Azt gondolom, méltóságos uram, hogy ő még nem is tudja talán, hogy szabad-e egyáltalán az édesapjának tekintenie méltóságodat? Vezérigazgató (Döbbent szünet) Hogyhogy nem tudja? Horváth (Magyaráz) Hogy ő az édesapjával áll szemközt, már tekintve ama törvénytelen származást, tetszik tudni… Vezérigazgató Miféle törvénytelen származást? (Szigorúan) Az a gyerek, remélem, nem lesz törvénytelen, Horváth úr… Horváth (Kissé zavarodottan) Itt egy kis zavar van, méltóságos uram… Vezérigazgató Itt nincs semmiféle zavar. Ön az atyja lesz egy gyermeknek, Horváth úr… Horváth (Alázatosan) Igen, igen, mondjuk, mondjuk, kérem szépen. (Pillanatnyi szünet) De mért tetszik azt mondani, hogy leszek? Vezérigazgató Hát ön már úgy tekinti magát most is, mondjuk, kérem… Horváth Nem, nem, kérem alássan. Én csak azt akartam evvel mondani, hogy én… én nem tudtam kérem, hogy a méltóságos ilyen jó tud lenni a természetes lányához… Vezérigazgató (Döbbenten) Milyen természetes lányomhoz? (Kétségbeesetten Amálhoz) Ugyan, Amál, szólj már egy szót, az Istenért… Novákné (Hirtelen nem tudja, hogy mit mondjon) Hát… Természetes, hogy... hogy a lányodhoz jó tudsz lenni. Hát ezt akarja ő mondani… Vezérigazgató Ja… ja vagy úgy… Hogy… hogy jó tudok-e lenni? (Komolyan) Hát, bármi történt is, Horváth úr, én a lányomnak tekintem őt ma is, éppúgy, mint azelőtt… Novákné Na látja…
30
Horváth (Nyájasan) Most értem én csak a méltóságos úr szívét. Ez a töprengés mindig, tetszik tudni, ez tesz tönkre engem. Hogy minek töröm én mindig a fejem… Novákné Hát ez az! Hát mit töri? Akar maga igazgató lenni? Vezérigazgató (Közbevág) Te, várj még evvel, Amál! (Pillanatnyi szünet) Illetve, igazad van, ne is várjunk. (Kivesz egy dossziét az íróasztal fiókjából. Előbbre jön, Horváth egy kicsit hátrébb lép) Nehogy egyéb aggodalmai legyenek, Horváth úr, kijelentem már most: meg lesznek elégedve vele – meg fognak tudni élni… Novákné Na, ez a lényeg, kérem. Vezérigazgató Én ugyan felmondtam magának, de persze, ez tévedésen alapult. Mi tudjuk, ön mily szorgalmas ember… (Átmegy a dohányzóasztalhoz, a jobboldali székre leül. Barátságos mosollyal) Na, írja itt ezt alá, kedves fiam… itt, ezt a szerződést. Horváth (Közelebb lép. Tanácstalanul néz.) Milyen szerződést, méltóságos uram? Vezérigazgató Írja csak alá, nem akarok én magának rosszat. (Tartja a tollát Horváth felé) Horváth (Tétován még közelebb lép, felteszi a szemüvegét.) Nekem olyan zavart a lelkem, méltóságos uram… (Megtámaszkodik a szék támláján, és a papírt bámulja.) Vezérigazgató (Jóságosan) Itt arról van szó, ebben az okiratban, hogy ön elfogadja a kinevezését. Én ugyanis fiókot nyitok Belgrádban… (A szemébe nézve) Akar annak az igazgatója lenni? Horváth (Zavartan) Hogy… hogy akarok-e? (Tétován leül) Novákné Ne hozd őt zavarba, Tóni, hát ez egy szerény ember… Vezérigazgató (Nováknéhoz) Tudjuk mi azt régen, hogy milyen kitűnő munkaerő. Novákné Na látja. Folyton dicsérik. Mondja rá: igen! (Kis szünet) Horváth (Zavartan. Kis szünet.) Igenis, méltóságos uram… (Elveszi a tollat) Novákné Igazgató lesz. Mit akar? Írja már alá! Horváth Kérem. (Révülten) Én… én akkor most már… én mindent értek, méltóságos uram… (Aláírja az okiratot, az öltönye zsebébe dugja.) Vezérigazgató (Felvesz egy másik papírt, miközben feláll.) És, itt van, amit én írtam alá: a kinevezés. (Átnyújtja) Tegye csak el jó helyre, kedves fiam… (Visszamegy az íróasztalához, leteszi a dossziét) Horváth Igenis, méltóságos uram. (Elteszi az okiratot) Vezérigazgató (Visszafordul, középre lép.) Na… most, hogy már ez is megvan, kedves jövendő vőm-uram, (Horváth feláll a székről, és feléje fordul) sok szerencsét akarok kívánni neked, meg az én szerencsétlen lányomnak is… Mi is a keresztneved… édes… öcsém? Horváth (Összecsapja a bokáit) Lacinak hívnak, méltóságos uram. Novákné Szép neve van neki, mit akarsz? Vezérigazgató És hagyjuk el ezt a címezgetést is most már. (Bizalmasan) Persze, csak négyszemközt. Hiszen a fiamnak tekintelek mától fogva. Remélem, te is annak tekinted magad… (Odalép Horváthoz) Horváth Igenis, méltóságos, uram… Vezérigazgató (Odamegy Horváthhoz, kitárja a karjait) Na, ölelj meg ennek örömére, édes, Laci fiam… Horváth (Szabódva) De méltóságos uram… (Megölelik egymást, Vezérigazgató meglapogatja Horváthot) Novákné Minek itt mindjárt megölelni? Vezérigazgató (Elengedi Horváthot) Természetesen, ami közöttünk történt, az egyelőre még titok… Horváth (Zavartan) Igenis, édes méltóságos uram… Vezérigazgató Most pedig, menj vissza szépen vissza az íróasztalodhoz, (Kiveszi Horváth zsebéből a tollat, majd az asztalra dobja) vedd fel a tolladat és folytasd ott, ahol elhagytad. Horváth Igenis, méltóságos uram. (Meghajol, kimegy)
31
Vezérigazgató Na, csakhogy már ez is rendben van valahogy, édes Amál… Novákné Mit mondod: valahogy? Ez egészen rendben van. Vezérigazgató (Hálás hangon) Nagyon hálás vagyok neked, Amál, amiért ezekben a nehéz órákban nagy okosságoddal mellém álltál. Egész más ember vagyok azóta. (kis szünet) De mért nem szólsz? Novákné Mit szóljak? Semmit se szólok. Vezérigazgató Rossz kedved van talán? Novákné Nekem, kérem, mindig rossz kedvem van. Vezérigazgató (Egy borítékot vesz elő a zakózsebből, odalép Nováknéhoz, és átadja neki) Te nehogy azt hidd. Gondoltam ám rád, ne félj, Amál. Novákné Boríték? Nincs is rossz kedvem, kérem. Vezérigazgató (Leül az asztal sarkára) És most mit csináljunk, édes Amál? Novákné Mondtam már neked: vedd el. Téged szeret: vedd el. De te nem akarod… Vezérigazgató (Szenvedélyesen) Dehogynem akarom, édes Amál. Én csak nem tudok most beszélni vele semmiképp. (Átmegy a másik oldalra, a dohányzóasztal elé.) Képtelen vagyok erre, mióta ez az átkozott ügy van, amióta ez a dolog kiderült… Novákné Hátha nem is a fiad gyereke… Vezérigazgató (Rimánkodva, összekulcsolt kézzel) Hát ha én azt biztosan tudnám, édes Amál… Novákné Hát kérdezd meg a fiadtól. Vezérigazgató Hogy kérdezzen ilyet az ember a fiától? Novákné Akkor kérdezd meg ettől a nőtől. Vezérigazgató (Izgatottan leül a távolabbi székre a dohányzóasztalnál) Borzasztó, hogy miket beszélsz. Én nem tudok annak a nőnek a szemébe se nézni azóta… Novákné Mért nem tudsz a szemébe nézni? Vezérigazgató Mert gyereke van. Novákné (Átjön ő is, és leül a másik székre) Azért nem tudsz a szemébe nézni? Vezérigazgató Hiszen én meg akarom kérni a kezét. Érts meg, Amál. Akármilyen nevetséges ilyet elmondani (szenvedélyesen) – annyira szeretem ezt a lányt -, ne szólj semmit, és ne nevess ki engem, édes Amál… Novákné Jaj, hát hogy nevetnélek? Ez a szerelem. Hát tudom én azt. Vezérigazgató (Szenvedélyesen) De bizony, hogy ez a szerelem, sajnos, Amál… Novák Te látom, szenvedélyes ember vagy. Vezérigazgató Szenvedélyes. Annyira szenvedélyes, Amál, hogy azt el se tudom mondani neked. Mintha megbolondultam… Novákné Pedig milyen okos gyerek voltál… Vezérigazgató Hát látod, Amál, ide juthat az ember… Néha egész éjszakákon át töröm a fejem. (Suttogva) És most már biztos vagyok benne, hogy az a lány szeretett engem… Novákné (Megfogja vezérigazgató kezét. Miközben megpaskolja, negédesen) Na látod. Hátha tőled van neki az a gyereke. Vezérigazgató (Elengedi Novákné kezét. Döbbenten néz Amálra.) Miket beszélsz te itt összevissza? Köztünk nem az volt a viszony… Novákné Hát, akkor meg lehet, hogy nincs is neki gyereke. Vezérigazgató (Izgatottan) Te azt gondolod, édes Amál… Novákné Hát mit tudom én azt? Vezérigazgató De ez most már nem is érdekes. Csak éppen ez az egy dolog a fiammal… Ezt az egyet tudd meg nekem: kié ez a gyerek. A többi nem érdekes. Csak ne volna ez olyan rejtélyes, ez a nő. Novákné Rejtélyes, mondod? Vezérigazgató Te, ilyet én még nem is láttam életemben.
32
Novákné De egy titkárné… az olyan rejtélyes? (Közben bejön a Szolgáló a gyerekkel.) Vezérigazgató (Feláll az asztaltól, előre jön, közben bosszankodva) Mit akar itt kérem, ezzel a gyerekkel? Szolgáló Nem bírok vele. Éhes. (Kis szünet) Novákné (Nevetve átveszi a gyereket. Szeretgetve megsimogatja.) Na, tessék itt van… (A vezérigazgató felé) Mondd szépen, nagypapa, jó napot. Vezérigazgató Megőrültél, Amál? (Átmegy balra) Erre tanítod? Novákné Mért ne tanítanám? Úgyis kicsi még hozzá. (Vezérigazgató kezébe adja a csecsemőt, aki nem tud mit kezdeni vele, esetlenül áll, magától messzire eltartva.) Nos, nézd csak meg! Talán olyan csúnya ez a kisgyerek? (Szolgálónak) Maga menjen ki, és szóljon annak a titkárnénak, hogy jöjjön be. (Szolgáló kimegy.) Vezérigazgató (Kínlódva) Mit akarsz már éntőlem Te, Máli, ezzel a gyerekkel folyton? (Visszaadja a gyereket, Novákné leül a dohányzóasztalhoz, a jobboldali székre, ölében a gyerekkel.) Novákné Hát mit tudom én? Majd meglátom. Vezérigazgató És neki, a Margitnak… Mit akarsz neki mondani, édes Máli? Novákné Hát mit kell nekem sokat mondani? Beszéljen ő. Nem igaz? Itt a gyerek, beszéljen ő…. Vezérigazgató Hogy milyen igazad van, hogy milyen okos asszony vagy te. Bejön ide, meglátja a gyereket, rögtön kiderül, hogy… Novákné Látod? És egy ilyen okos öregasszonyt hagysz te nyomorogni? Vezérigazgató (Jobb kezét esküre emeli, bal kezét a szívére teszi) Nem hagylak én többet. Aranyba foglallak, édes Amál… Margit (Bejön. Ebben a pillanatban vezérigazgató hátrébb lép néhány lépést) Méltóságos úr, a kedves fia mindenképpen be szeretne jönni… (Észreveszi Nováknét és a gyereket. Bejön középre.) Óh, Máli néni, megfoghatom egy kicsit? (Novákné odaadja a gyereket, Margit dajkálni kezdi.) Vezérigazgató (Döbbenten nézi őket egy pillanatig, majd balról az íróasztala mögé lép) Maguk már ilyen jól ismerik egymást, kisasszony? Margit Oh, hát, mi már megismerkedtünk odakinn, méltóságos úr. Vezérigazgató (Jelentőségteljesen) Odakinn? Igazán? (Pillanatnyi szünet) Maga ennyire szereti a gyerekeket? Margit (Szendén) Jaj, hát én nagyon szeretem, méltóságos úr… (Közben szorosan magához öleli a gyereket. Vezérigazgató kétségbeesetten néz Nováknéra) Novákné Jól van, csak menj már. Vezérigazgató (Megadóan sóhajt) Hát jó. Én nem haragszom akkor sem, ha szereti a gyerekeket. (Kis szünet) Mi van ma? Péntek. Hétfőn reggel jöjjön be korán. Kis beszélnivalónk lesz egymással. El ne felejtse a kisasszony. Margit Nem felejtem el méltóságos úr. Vezérigazgató (Nagy nehezen elszánja magát, és kimegy) Lenn vagyok, kérem, az üzemben. 2. jelenet Margit (Kétségbeesetten járkálni kezd, kezében a gyerekkel) Jézus Máriám, na most mit csináljak? Hallgasson meg, imádott egy Máli néni… Novákné (Közbeszól) Ne ölelgesse már azt a gyereket, még azt hiszik, hogy a magáé. Margit (Felindultan) Dehogynem. Hisz éppen erről van most már szó. Hát hadd higgyék most már. Jaj, hát mindenféléről van szó most már. Hát hogy szedem én ezt össze? Segítsen már, Máli néni, de gyorsan, az Istenért. Novákné Gyorsan. Mit mindig gyorsan? Hát üljön már le.
33
Margit (Leül, elszántan) De csak a gyerekkel együtt. Ezt én most már így csinálom. Hadd lássanak most már így, a gyerekkel, én akár azt se bánom. Novákné Mi baja van magának? Talán a magáé ez a gyerek? Margit (Meglepetten) Jaj, dehogy az enyém. Bár az enyém volna, most már, én is azt mondom. Jaj, édes, Máli néni, segítsen az Istenért. Én ugyanis szívemből szeretek valakit… Novákné Tudtam én azt… Margit Az olyan szép, olyan aranyos, Máli néni… Novákné Tudom én azt, kérem. Ez a szerelem. De miből él? Margit Itt könyvelő… A gyárban könyvelő… Novákné És azt imádja maga? Margit Jaj, de még hogy, édes Máli néni. Hát én majd meghalok érte. Novákné Mind meg akarnak halni maguk. És akkor miből fog megélni, kérem? Margit Hát ha már meghaltam, már semmiből, édes Máli néni. Novákné Na, hallgasson ide. Mondok magának valamit. (Pillanatnyi szünet) Maga csak menjen férjhez ehhez a Tónihoz. Margit Na de édes, jó Máli néni, ne tréfáljon már, az Istenért. Novákné Hát mért? Margit Na de édes Máli néni… Novákné Na jó, akkor mondok más valamit… Akkor menjen a fiához. Margit Na de, ha mondom már, Málika néni… Nem ért meg engem? Novákné Mért? Maga nem akar vezérigazgatóné lenni? Margit (Felháborodottan) Na de ha mondom már, hogy szeretek valakit. A könyvelőt. Ne tessék elfelejteni, a könyvelőt. (Horváth kopog, benyit. Felragyogó arccal, halkan súgva Nováknénak) Na, ez az. Novákné (Súgva) Ez az? Margit Éppen ez az, Máli néni. Horváth (Ünnepélyesen bejön a szoba közepéig) Üdvözlöm a hölgyeket. (Margit észbe kap és vissza akarja adni a gyereket Nováknénak. Novák buzgón visszateszi Margit ölébe) Ne szégyelld ezt a gyermeket. (Jópofizva megsimogatja a gyerek fejét) Ütyülű pütyülűűűűű… Margit (Meglepetten, zavartan) Mit akarsz te itt mindig, édes Lacikám? Horváth Nincs itt az öreg? Margit Milyen öreg? Novákné A méltóságos úr? Horváth (Felegyenesedik. Méltósággal) Igen. Az apósomat keresem. Margit Milyen apósodat? Horváth A te atyádat. (Elneveti magát, és közben az íróasztal elé lép) Margit (Értetlenül) Milyen atyámat? Horváth Sajnálom, hogy nem találom itt, mert mondani akartam neki valami fontosat. Margit A méltóságos úrnak? Horváth Most mit félsz úgy tőle? (Megpaskolja a zsebét) Igazgató vagyok… Margit (Meglepetten) Hogy mondod ezt, szívem? Horváth Mondd meg neki, hogy csak most eszméltem a nagy meglepetéstől, és csupán csak a hálámat akartam neki kifejezni. Ennyi az egész. Egyebekben ne kérdezz semmit, Margit… (Boldogan) készülődj… Az esküvőnkre készülődj… Margit Lacikám, édes, én nem jól értelek. Horváth Az egyelőre nem baj. Margit Jaj Máli néni, vegye már vissza ezt a gyereket. Horváth (Mámorosan elveszi a gyereket) Ne szégyelld azt a gyereket, már mondtam. (A magasba emeli, középen körbeforog vele, ömlengve dajkálni kezdi.) Ez egy áldott gyermek.
34
Az én gyermekem. (Majd fennhangon) Utazunk Belgrádba, szívem. (Nyerít) Nyiha-ha-ha-ha, nyiha-ha-ha-ha. (Fújtatást utánoz) Margit Jaj, én úgy félek tőled, Lacikám… Horváth És micsoda virágokat fogok szórni a lábaid elé. És micsoda gyöngy nyakéket veszek én neked, édes! Még a király is (Látványosan beleszagol a pólyába) megcsókolná! (Visszaadja Margitnak a gyereket) Margit (Döbbenten, rémülten) Milyen király? Horváth Semmi többet. (Megfordul, indul kifelé, idióta vidámsággal énekelni kezd) „Belgrádban volt Péter király”… Ne kérdezz semmit, Margit. A többi titok. (Kimegy. Kis szünet) Margit (Döbbenten néz utána) Na, ez most mi volt? Jaj, Istenem… Novákné Jó kedve volt neki. Mit akar? Margit (Kicsit elpityeredve) Ennek valami baja van, édes néni, én mindjárt meghalok… Novákné Á, semmi baja! Margit Ez megőrült, édes néni! Novákné Hát ő mondja: igazgató… Ezerötszáz pengő fizetés… Margit Na de hát felmondtak neki, hát most mondtak föl neki az előbb… Novákné Na de, hátha nem is mondtak fel neki… Margit (Kirobban) De fölmondtak neki, értsen már meg. (Pillanatnyi szünet) Kész. Tönkre van téve az életünk, mert ez annyit ugrál folyton. Fölmondtak neki, és most nekem ebben is segíteni kell és most megbolondult… Novákné A fejébe szállt neki valami. Tudom én azt. A szerelem… Margit Jaj, Istenem… És nekem holnap vagy hétfőn… Most mit akar tőlem még a méltóságos úr is, nem tudja, néni? Novákné Akarja magát feleségül, hát ez régi dolog. Margit (Hirtelen feláll az asztaltól, bejön középre, majd visszafordul. Sírásra hajló hangon) Most megint mit csináljak, néni. Novákné (Visszaadja a gyereket Nováknénak) Nem maga mondta az előbb, hogy úgy szereti a gyerekeket… (Elveszi a gyereket, és leül a közelebbi székre) Margit (Dacos sírásba kezd.) De nekem nem kell se gyerek, se vőlegény, se semmi. (Átmegy a másik oldalra, leül az íróasztal melletti székre.) Most már a hírem is tönkre van téve… Én meg fogom ölni magam… Novákné Mért kell mindjárt megölni? Margit (Sírva) Hát akkor mit csináljak már, édes néni? Novákné Na, majd én megmondom magának. Maga kössön törülközőt a hasára. Minden héten egyet. Margit (Sírós hangon) Na de minek, a jó Isten áldja már meg… Novákné Minek? Hát mit tudom én? Majd meg látom, hogy minek. Maga csak kösse föl. Ha kérdezik, mért olyan kövér… Margit (Rémülten befogja a fület. Remegős hangon) Jaj, néni én ezt nem akarom hallgatni… Novákné Nem akarja hallgatni? Margit (Elkeseredetten) Na, most még tréfál is velem a néni? Novákné Jaj, dehogy tréfálok. (Kis szünet) Akkor mondok másvalamit. Maga menjen hozzá ehhez a szegény emberhez. Margit (Kimerülten) Milyen szegény emberhez? Novákné Hát ehhez a könyvelőhöz. De hamar. Most már én mondom azt a szót: hamar. Margit De hogy mehetnék már én férjhez? (Szolga bejön) Novákné Majd én elmondom magának. (Észreveszi a szolgát) Maga mit akar? Szolga Az aligazgató úr kéreti egy percre a nagyságos asszonyt. Novákné Olyan sürgős neki?
35
Szolga Azt én nem tudom, kérem. Novákné Akkor jöjjön ő ide. Mondja meg neki, hogy én sose megyek másvalaki szobájába. (Szolga kimegy) Margit (Hirtelen, zaklatottan bejön középre) Na? És akkor most mit fog mondani ennek is? Novákné Hát mit tudom én? Na, vigye már ki ezt a gyereket… Margit De engem ez is akar… (Megint a hisztérikus zokogás) Mert én olyan szerencsétlen vagyok, néni, hogy engem mindenki akar… Novákné Jaj, vigye már ki ezt a gyereket (Margit átveszi a gyereket. A gyereket fogva, sírva kimegy. Kis szünet) Alfonz (Óvatosan jön be. Megáll a bejáratnál.) Csak azért óhajtottam olyan sürgősen beszélni magukkal, néni, hogy megmondjam: én többé semmilyen nehézséget nem okozok maguknak, éntőlem csinálhatnak, amit akarnak, nekem ahhoz a nőhöz többé semmi közöm… Novákné (Ingerültséget színlelve) És ezt maga most mondja nekem? Amikor én már mindent megbeszéltem ezzel a titkárnéval? Alfonz Hogyhogy mindent? Novákné Magát szereti. Magához akar menni feleségül. Alfonz Még az sem érdekel. Tudja, mit? És amikor én majd belepusztultam a dologba? Különben is, éntőlem csinálhatnak, amit akarnak. Én úgyis megyek Angliába. (pillanatnyi szünet. Bejön középre) Rájöttem én a maguk praktikájára, néni… Novákné Maga rájött? Alfonz Maga a nyakamba akarja varrni ezt a lányt azzal a gyerekkel. Novákné Varrni: mondja maga? Alfonz Hát azt hitték, hogy olyan ökör vagyok, hogy idehoz nekem egy lányt, meg egy gyereket fel a hivatalba, hogy azt higgyék, hogy az enyém, hogy kényszerhelyzet elé állítsanak? No nem, angyalkák… Nem… Tudok én még gondolkodni kicsit… (Átmegy balra) Novákné Szóval maga nem veszi el? Pedig én jöttem ide kérni magát, hogy vegye el. De maga nem akarja. Igaz? Alfonz (Gúnyosan) Igaz, tökéletesen igaz. Novákné Na jó. Megmondom neki. (Indul kifelé.) A maga papája örülni fog, meg fogja látni. Alfonz (Hirtelen felindultsággal) Tessék ott megállni, ahol van. (Az íróasztalt balról megkerülve Novákné elé áll) Mi az, hogy az apám örülni fog? Mit kavar itt most maga megint? Maga el akarja vétetni az apámmal ezt a lányt? Novákné Én? Hát azt se tudom, ki az a leány. Alfonz Na, most aztán elég volt ebből. Meg ne lássam többet a környéken… Takarodjon innen ki, egy-kettő, és tűnjön el… Novákné Maga kérem, goromba velem. (Bejön középre, majd balra) Alfonz Igen, én rendkívül goromba vagyok magával. Novákné (Sértetten) Hagyjon maga engem békén… Alfonz Álljon csak meg, még nem végeztünk… Novákné Kérem, engem vár a méltóságos úr... (Bal hátul kimegy) Tilda (Jobb hátul be) Csitt-csatt, kukucs… Alfonz (Meglepetten) Tilda, mi van itt? Hát fölfordult a világ. Tilda (Bejön) Képzelem. Mit szólsz az alakomhoz? Alfonz Hagyjál már békén… (Hirtelen feleszmél) Te már hazajöttél? Tilda A Máli nénitől. Alfonz (Döbbenten) A Máli nénitől? Tilda (Gyorsan átmegy balra.) Hát persze. Nem is utaztam el. Minek elutazni? Na? Mit szólsz az alakomhoz? Levettem a törülközőt… Alfonz (Értetlenül) Milyen törülközőt? Tilda (Gyorsan) Na jó, máskor. Most tűnök el…
36
Alfonz Fiam, várjál már egy pillanatra… Tied a könyvelő… Tilda Hallom, kicsikém. Köszönöm. ((Bal hátul kimegy) Horváth (Jobb hátul bejön. Ömlengve) Óh, édes Alfonz… Alfonz (Bejön középre, az íróasztal elé) Kérem szépen, mért üldöz engem állandóan a szeretetnyilvánításaival? Horváth Óh, édes Alfonz… Alfonz (Balra kifelé int) Kérem szépen, ott van a menyasszonya, most ment oda be, tessék talán ő vele beszélgetni… Horváth (Ömlengő hangon, hadarva, bejön középre) Én már beszéltem vele, édes Alfonz. Nyugodt lehetsz. De hadd mondom el végre neked is, ami a szívemet nyomja. Itt legalább békességben vagyunk, itt szólhatok legalább… Alfonz (Megadóan leül az íróasztalnál lévő székre.) Mondja, kérem szépen, csak jó gyorsan! Horváth (Elérzékenyülve) Most értem én csak a ti jóságos szíveteket, édes Alfonz! Édes sógorom. (Felrántja Alfonzt, megöleli) Hadd öleljelek a szívemre! Mert azt hittem, megvallom, mindeddig azt hittem, hogy ti udvaroltok ennek a lánynak… Alfonz (Értetlenül) Milyen lánynak udvaroltunk? (Ingerülten toppant) Mert most már vadulok… Horváth (Elengedi Alfonzt) Apa és fiú. Hát nem erkölcstelen még a gondolat is? De én őrült voltam, megvallom. Ezt teszi a szerelem. De most, hogy végre az enyémnek mondhatom ezt a gyönyörű hölgyet, a te gyönyörű féltestvéredet… (Végigcsókolja az arcát, közben a száját is megcsókolja. Erre Alfonz a szája elé kapja a kezét és zavarodottan törölgeti a száját) Alfonz Mért mondja maga, hogy féltestvérem? Horváth (Eltávolodik tőle egy kicsit) Egész testvéred? Nem is törvénytelen? Alfonz (Zaklatottan) Hogyhogy törvénytelen? Horváth (Zavarodottan igazgatja a nyakkendőjét) Akkor esetleg… rosszul vagyok értesülve talán? Alfonz Nem talán, kérem szépen. Nagyon rosszul. Igenis törvényes. Horváth Törvényes, tetszik mondani? Alfonz Hát én nem értem magát… Horváth Vagy ezt a titkot még te sem tudod? Alfonz Milyen titkot? Horváth Akkor esetleg még igazgató sem vagyok? (Kis szünet) Alfonz (Gyanakvással) Hogyhogy maga igazgató? Horváth Én kérem, egy kis idő óta valóságos igazgató vagyok (Összecsapja a bokáit) Belgrádban… Alfonz (Gúnyos hangnemben) Belgrádban? Horváth Nem érted? Még most sem érted? (Ömlengő hangon ismét) Édes Alfonz! Ne keseríts! (Megöleli) Alfonz (Zavartan áll, maga elé) Vagy valami bajom van nekem talán? Horváth Nincs semmi bajod, biztosítalak… Testvér… (Húzza magával, leülteti az asztalra, átöleli, fejét Alfonz fejének támasztja. Alfonz erre hirtelen a szája elé kapja a kezét) Én mindent megmagyarázok. Itt egy nagy titok lappang ugyanis. Alfonz (Bizonytalanul) Milyen titok? Horváth A te édesatyádnak volt egy fiatalkori hibája… Alfonz (Bódultan) Mije volt neki? Horváth Egy kis fiatalkori hibája. (Kis szünet. Rádöbben, hogy mit mondott) Úristen, eljárt a szám. Ezt nem lett volna szabad elárulnom. (Alfonz bódultan legyint, hogy mindegy. Győzködve) Ez nem egy olyan fontos dolog, édes Alfonz… Ez csak olyan kis dolog…
37
Alfonz (Bódultan) Dolog, mondod? (Kis szünet. Hirtelen észbe kap) Máli néni. Tessék visszajönni hamar, Máli néni! (Kimegy. Sötét. ÁTRENDEZÉS. Átkötő zenének a NÁSZINDULÓ.) 3. jelenet Novákék lakása. Épp nagy csend van. Novák bóbiskol. Novákné (Utcai ruhában, kalapban benyit, mögötte jön a szolgáló, közben) Maga főz nekem egy nagyon finom kávét. Hallja, mit mondok? Szolgáló Igenis, nagyságám. Novákné (Kicsit bosszúsan, de nem agresszívan odamegy Novákhoz megböki. Novák felébred.) Te mit beszélsz folyton, amikor én nem vagyok ott? Mit kell neked mindenkinek mondani, hogy az a lány egy törvénytelen gyerek? Most az a könyvelő megy majd a Tónihoz, és fogja mondani neki: Szervusz, papám, meg ilyeneket. Novák (Szenilisen) Hogy te mit nem szólsz? Novákné Ma volt az esküvő. Novák (Felélénkülve) Volt esküvő? Novákné Na persze. Ezek mondják mindig hamar – az a könyvelő ment és elvette azt a titkárnét… Novák (Szenilisen) Mindig csak azok a fiatalok… Novákné (Replikázva) Persze… fiatalok... (Odamegy Novákhoz) Te is voltál fiatal. Akarsz újra fiatal lenni? Novák (Szenilisen) Majd holnap. (Szolgáló bejön, hozza a kávét) Novákné Tegye le nekem azt a kávét. (Novákhoz) Akarsz megnősülni öreg korodra? (Szolgálóhoz) Hozza be azt a finom vajat is. (Leül az asztalhoz. Ebben a pillanatban Margit és a másik Margit berontanak az ajtón, balról átszaladnak jobbra. Margit Jobb szél környékén, másik Margit kicsit beljebb, hátrébb áll meg.) Margit (kétségeesetten) Jaj, Istenem… Úristen… Hova legyek? Mi lesz velem, Máli néni? Novákné Maguknak meg mi bajuk? Margit (Kétségbeesve) Én férjhez mentem, Máli néni. Novákné És az olyan nagy baj? (Belép Tilda is) Margit Istenem, én egészen odavagyok. Novákné Most mit van úgy oda? Akar egy kis kávét? Margit Jaj, dehogy kávét, Máli néni. Meghalni. Az Isten áldja már meg, hát most mit csináljak? Tilda (Nevetve, lelkesen magyarázva) Maga nem látta, Máli néni. Ez az ember teljesen meg volt tébolyodva… Margit (Dühösen) Mert ti megbolondítottátok… Bolondot csináltatok egy emberből… Tilda (Pillanatnyi védekezés) Dehogy csináltunk, már magától is teljesen bolond volt. (Újra lelkesen magyaráz) Máli néni, ezt maga nem látta… Teljesen meg volt tébolyodva… Nekem folyton azt hajtogatta, hogy a sógornője vagyok… Margit És én… hogy én meg a törvénytelen lánya vagyok a méltóságos úrnak. Tilda Mint egy borjút, úgy cipelte magával ezt a nőt, nem lehetett visszatartani. A másik Margit Most meg fogta magát, elment, hogy gyöngyöket vegyen a feleségének.. Tilda Ez nagyzolásba esett. Margit (Elpityeredve leül a dohányzóasztalnál a jobboldali székre) Na, így néz ki az én esküvőm, ha már egyszer férjhez megyek. Jaj, de hogy mért is nem vallottam be inkább mindent a méltóságos úrnak… Tilda És mi lesz, hogyha még ide jön, és megkéri a kezét? A másik Margit Hát idejön?
38
Tilda Te nem tudod? Hát mondtam már. Az apám nem mert vele maga beszélni, ezért mindjárt idejön, mert Máli néni útján akarja megkérni a kezét. A másik Margit Akkor most mit csináljunk, néni? Novákné Hát mit tudom én? Margit Ezt ő maga mondta, néni, hogy meg akarja kérni a kezem? Novákné Na most maga mit törődik azzal, hogy ő mit mond? Margit De hát, akkor most mit csináljak, édes néni? Novákné Hát, mondja rá: igen. Margit (Rémülten) Menjek még egyszer férjhez? Novákné Jaj, mondtam magának, hogy kösse fel a törülközőt… Margit (Dühösen) Hagyjon már azzal a törülközővel… A másik Margit És minek neki az a törülköző? Tilda (Nevetve) Hát ez mindenre jó, néni? Novákné Ez? Mindenre. Szolgáló (Bejön) Nagyságám, egy úr akar bejönni. Tilda, Margit, másik Margit (Egyszerre felhördülnek) Jaj… Tilda (Ijedten) Ez biztosan az apám lesz. Margit (Lázasan) Öreg, fiatal? Szolgáló Azt én nem néztem, kérem. A másik Margit Szakálla van neki? Szolgáló Nem néztem én, kérem. A másik Margit Azt se nézte? Margit Mért? Kell azt külön nézni? Novákné (Szolgálóhoz) Na, mondja neki: kéretem. Tilda, Margit, másik Margit (Ijedten) De akkor most mit csináljunk? Novákné Menjenek, igyanak egy kis kávét. (Mindenki kimegy, kivéve Nováknét) Szolgáló (Hangja kintről) A nagyságám kéreti az urat. Alfonz (Hangja kintről) Köszönöm. (Bejön, becsukja az ajtót, megáll) Kezét csókolom, édes (bokáját kétszer összecsapja) Máli néni. Novákné Maga eljön ide, hozzám? Alfonz Csak nem dob, ki még ez egyszer, édes (bokáját kétszer összecsapja) Máli néni. Novákné Édes, mondja maga nekem. (Alfonz előbbre jön) Alfonz Azt mondom, hogyha (bokáját kétszer összecsapja) megengedi. Hoztam ezt a kis virágot. Novákné Mit akar? Tegye le. (Alfonz ügyetlenkedik a virággal, nem tudja, hova tegye, aztán virágjával lefelé belenyomja a csokrot egy tálba) Alfonz Igaza van, édes Máli néni, én csakugyan akarok valamit. Szabad itt leülni? (De közben már ül is le) Novákné (Közönyösen) Tessék. Alfonz Talán éppen rossz kedve van, Máli néni? Novákné Mit bánja maga az én kedvemet? Alfonz (Szerényen) Hát csak, mert voltam bátor ezt a kis borítékot is hozni… Novákné (Kissé zavarban) Mit akar? Tegye le? Novák (a sötétből) Maga kérem az a könyvelő? Alfonz (Ijedten felugrik) Ki az Atya Úristen ez, Máli? Novákné Ez kérem, az én férjem. Novák Maga megnősült, kérem? Alfonz (Döbbenten bámul Novákra) Én, kérem? Novákné Jaj, megint el akarod rontani a dolgomat. Novák (Alfonznak, aki értetlenül bámul) Én mindig olyan éhes vagyok, kérem…
39
Novákné (Ingerülten) Te menj ki innen mostan, és hallgatózzál… Novák (Ugyanolyan ingerülten) Hallgatózzál… hallgatózzál… (Dörmögve kimegy, pillanatnyi szünet.) Alfonz (Visszaül az asztalhoz, de már közben elkezdi, halkabb hangvétellel) Itt ugyanis arról van szó, édes Máli néni… Novákné Én semmit nem tudok segíteni, kérem… Alfonz Dehogynem tud. (A gyerek felsír kint, a másik szobában. Alfonz ismét ijedten felugrik) Atya Úristen, ki ez már megint? Novákné Ez egy kisgyerek. Alfonz Egy kisgyerek? Novákné Persze, kisgyerek. Novák (Nagy lendülettel be, felemelt ujjal, jelentőségteljesen, Alfonz felé) Törvénytelen… Alfonz (Ijedt kiáltással) Gondoltam, bácsi… Novák (Miközben kimegy, dörmögve) Mondták, törvénytelen… (Alfonz feszengve visszaül) Novákné Semmit nem tudok segíteni, kérem. A maga papája el fogja venni azt a titkárnét. Alfonz (kis szünet) El fogja venni… Novákné Igen. Alfonz És az a nő, az hozzámegy? Novákné Na hallja? Vezérigazgatóné lehet. Alfonz Erről van szó, édes Máli néni, mondtam én magának, az egy érdekalak… Novákné Mért érdekalak? Mert a Tóni gazdag? Alfonz Márpedig ennek nem szabad megtörténni, néni. És ezt magának kell megakadályozni… Novákné Nekem? Alfonz Nem fogja megbánni, Máli néni. Tilda meg én, nem leszünk hálátlanok, mi aranyba foglaljuk magát, Máli néni… Novákné (Megvetőn) Hát ezt én már hallottam, kérem. Alfonz Életjáradékot kap tőlünk, Máli néni, nem lesz többé semmi gondja. Novákné Milyen jószívűek lettek maguk. Alfonz (Leül az asztalhoz) Dehogy, nem vagyunk mi jószívűek. Nem, mi komisz, önző emberek vagyunk… Mert miről is van itt szó? Azt a lányt én már nem szeretem, kérem. Felőlem elveheti, aki csak akarja, csak az apám nem veheti el. Na. Most pedig egészen őszinte leszek magához, néni. Ha az apám elveszi azt a lányt… Novákné (Közbevágva) Lesz egy szép mamája magának. Mit akar? Alfonz (Felugrik az asztaltól) De hát ennek nem szabad megtörténni, néni! Novákné Mért nem szabad? Talán az örökség? Alfonz (Kicsit kínosan) Hát, az örökségről is szó van, hát persze, na. (Hirtelen határozottsággal) Adja már férjhez azt a lányt valakihez, az Isten áldja már meg magát. Novákné Én? Hát kihez adjam én férjhez? Alfonz Hát találjon valakit, hát éppen erről van itt szó. Novákné És hogy gondolja maga? Se hozomány, se semmi? Az egy szegény lány… (Alfonz közelebb lép az asztalhoz) Ha nem megy férjhez a maga papájához, kidobják… Mit gondol maga? És van egy mamája is neki… Alfonz (Előhúz egy borítékot. Fölényes magabiztossággal) Itt van egy boríték. Én már erre is gondoltam, néni, mert én mindenre gondolok, mert én egy olyan… (idétlen hang és mozdulat) olyan zabolátlan ember vagyok… Tehát, itt egy kötelezvény arra az esetre, ha máshoz menne férjhez, nem az apámhoz… Novákné Tízezer? Alfonz Nem. Csak ötezer, édes, Máli néni. Novákné Mért ötezer? Tízezer.
40
Tilda (A gyereket a karjában tartva bejön) Mondok valami jót! (Alfonz ebben a pillanatban leül) Én mondok valami jót! Legjobb lesz a könyvelő. Alfonz (Meglepetten mered Tildára) Tilda, hát te itt vagy? Tilda Hát persze, hogy itt vagyok. (Leül a karosszékre) Novákné Maga csak javítsa ki nekem azt a kötelezvényt. Alfonz (A gyerekre bámul) Atya Úristen. És akkor ez a gyerek, ez…? Novákné Az egy gyerek, na. Javítsa ki a kötelezvényt. Tilda (Magához öleli a gyereket) Ez az én édes gyermekem. Alfonz (Kétségbeesve) Neked gyereked van, az Istenért? Novákné Hát maga azt hitte, hogy törülközőket kötött magára? Alfonz (Értetlenül bámul) Milyen törülközőket? Novákné Maga csak javítsa ki a kötelezvényt. (Alfonz átadja az iratot) Novákné (Megnézi) Csak tízezer? Nem is olyan sok. Tilda Hallgasson ide, néni. Itt van az az alja ember, az rögtön elvehetné azt a lányt, az nagyszerű volna… Novákné Melyik alja ember? Tilda Az a gazember, az a Horváth úr, az a könyvelő… Alfonz Most miről beszélsz, te szerencsétlen. Hát az a te vőlegényed… Novákné Az neki, kérem nem a vőlegénye, az régi dolog… Alfonz (Elképedve) Nem a vőlegényed? Novákné Nem… Az egy alja ember… Alfonz (Elképedve) Atya Úristen. És akkor ez a gyerek, ez…? Novákné Hát az egy kisgyerek. Alfonz Jézus Isten, nem… hát most már értem… Hát akkor az megcsalt tégedet a Margittal, ez az alja ember… (Jajongva) Hogy itt mennyi bú és baj van (feláll az asztaltól) édes Tilda – hát ezt én már alig bírom, komolyan, hát… (átmegy jobbra) Itt egy gyerek, ott egy könyvelő, a papa megnősül… akkor most már esküvő lesz… Tilda Nem lesz esküvő. Alfonz (Visszafordul. Folytatja a jajongást) De én már olyan bajban vagyok, komolyan mondom, hát már így kavarog a fejem. Te… például… Most mit fogsz csinálni ezzel a gyerekkel? Novákné Hát mit törődik maga ezzel? Maga menjen Angliába. Alfonz Én menjek Angliába? Tilda (Átjön Alfonzhoz) Kitűnő gondolat. Menj csak Angliába. Alfonz Jó, de hát, most hagyjak itt mindent? Novákné Mi az a minden? Van talán egy gyereke? Alfonz (Rémülten) Isten ments, néni. Dehogy van, dehogy van… Tilda Megszökni, de hamar, most már én mondom. Alfonz Hamar, mondod? Novákné Hamar, hamar. Máma délután. Alfonz (Könyörögve) És akkor esetleg netán ti elintéztek mindent énhelyettem? Novákné Jaj, hát mit kell elintézni? Alfonz (Átmegy balra) Jaj, Atya Úristen, azért, hogy ezt megértem, hogy te is anya lettél… Tilda (Nevetve) Ne félj, nem lesz több kisgyerek. Alfonz Az esküdet is kérem erre, kistestvérem… Tilda (Felemeli az ujjait) Nézd, ha én már így teszek… Alfonz (Erőteljesen) Nem elég, nem elég. Mondd a teljes szöveget: Sem esküvő, sem kisgyerek… Tilda Sem esküvő, sem kisgyerek. Alfonz (Jajongva) Jaj, Úristen az égben, hogy nőkre bíztad ezt a nagyvilágot.
41
Tilda Ne firtass, régi dolgokat. Alfonz De ugye táviratozol, ha valami történik? Ha gyerek születik, vagy esküvő lesz, bármi van, ugye táviratozol? Tilda (Esküre emeli az ujjait) Igen, táviratozom. Alfonz Rendben van, akkor elindultam. (Megy kifelé) Tilda (Alfonz után szól) Jaj, várj! A könyvelőt, ha látod… Menj a Zéta kávéházba, talán ott van, hamar menj, mert a felesége várja. Alfonz (Döbbenten néz vissza az ajtóból) Milyen felesége? Tilda Ne több kérdést, bús szigetlakó! Alfonz Hát jó, hát jó. (Visszajön, kezet csókol Nováknénak) Kezit csókolom, Máli néni. Isten veled, testvér. (Közben összecsapja a bokáit) És, agyő, Isten veletek, ti törvénytelen gyermekek. (Indul az ajtóhoz) A könyvelőt küldöm. 4. jelenet Alfonz (Ahogy kinyitja az ajtót, megjelenik a Vezérigazgató elegáns öltönyben, gomblyukában rózsával.) Kezét csókolom, édes apus… (Tilda a gyerekkel hirtelen kiszalad. Alfonz alázatosan) Vezérigazgató (Az ajtóban megállva) Hát te, mit keresel itt? (Aztán bejön az ajtóból) Alfonz Én, én, én… csak búcsúzni jöttem, mert megyek ugyanis Angliába, testvér… (Hirtelen észbe kap, hogy mit mondott) Vezérigazgató Te testvérnek nevezel engem? Alfonz Bocsánat, csak zavaromban, édes apus. Vezérigazgató És Angliába mégy? Alfonz (Nagyon erősen) Igen… igen… mert nem akarok itt senkinek sem az útjában állni. Vezérigazgató Mi ez? Új hang? (Miközben leül a karosszékbe) Na, gyere csak ide, ülj le egy kicsit. Alfonz Nem, nem, mert én ugyanis búcsúzni jöttem, mert, mert én… hogy a nőkre bíztam itt mindent, mivelhogy ők a világrend fenntartói, tehát… Nekem egyébként indulnom kell, mert… (Énekelve menekül kifelé) Londonban sej, van számos utca, és minden utcán van sarok… Vezérigazgató (Feláll. Csodálkozva) Mit akart ez itt? Novákné Jaj, ez egy nagyon kedves fiú. Vezérigazgató Kedves fiú, mondod? Novákné Nagyon kedves. Szíve van neki. Hát, éppen az előbb mondta, hogy ő el akarja venni feleségül… Vezérigazgató (Felkiáltva közbevág, odamegy az asztalhoz) Arról szó sem lehet! Novákné Na persze, hát mit jut eszébe… Vezérigazgató Mondtad neki, remélem… Novákné Persze, mondtam. Erre mondta: megy, agyonlövi magát, bosszút állni. Erre mondtam neki, nem. Erre mondta ő is: nem. Most meg megy Angliába. Mit akarsz? Vezérigazgató Meg vagyok lepve, édes Amál. Mást nem mondhatok. (Előbbre jön) Ez egy nemes érzésű ifjú, úgy látszik, igazán. Novákné Na persze. Vezérigazgató (Szenvedélyesen) És a lány? Arról nem is szólsz, édes Amál? Novákné Mit szóljak? (Pillanatnyi tétovázás) Téged szeret. Vezérigazgató (Elragadtatva) Na beszélj, édes Amál. És a lányom? Novákné Az is téged szeret. Vezérigazgató Nem úgy értem, édes Amál. Hogy mit szólt a dologhoz? Beleegyezik ő is? Novákné Persze, beleegyezik mindenki, persze, muszáj.
42
Vezérigazgató (Elragadtatva előre jön.) Hát ez egy édes nap a mai. A fiam is, a lányom is. (Visszafordul) Hát nem kedvesek a világon az emberek? (Leveszi a kabátját, leteszi) Novákné De, nagyon kedvesek. Vezérigazgató Te talán rosszkedvű vagy, édes Amál? Novákné Hát mit bánod te az én kedvemet? Én egy szeszélyes öregasszony vagyok. Vezérigazgató Pedig gondoltam ám rád ma is, ne félj, Amál. (Elővesz egy borítékot, látványosan átadja Nováknénak) Ez az utolsó boríték… Novákné (Átveszi) Utolsó, mondod? Vezérigazgató (Tréfásan) Persze, hogy az utolsó… Novákné Na, akkor csak megszámolom, kérem… Vezérigazgató Hagyd csak, édes Amál. Tudniillik életjáradékot kapsz tőlem ezentúl. Ne legyen semmi gondod a világon… Novákné Hogy milyen jó szívűek lettetek ti… Vezérigazgató (Leül az asztalhoz) Nem lettünk mi jó szívűek, édes Amál. Önző, gonosz emberek vagyunk. Ez az igazság. (Pillanatnyi szünet) De itt most már csak arról van szó, hogy kié az a gyerek? Novákné (Megpróbálja terelni a szót) Milyen szép mellényed van teneked… Vezérigazgató (Aggodalmasan) Mit akarsz te a mellényemmel? Novákné Csak úgy mondom. Nagyon elegáns vagy. Vezérigazgató (Agresszívan az asztalra csap) Bökd már ki, hogy kié ez a gyerek? Novákné (Védekezőn, erőteljesen) Hát mit tudom én azt? Vezérigazgató (Rábeszélőn) De mégis, édes Amál… Azt végül is csak tudnom kell, hogy kié ez a gyerek… Novákné (Mérgesen) Mit akarsz te éntőlem? A jegenyefáé. (Kis szünet) Vezérigazgató (Békítőn) Jól van már na, ne haragudj. Novákné (Hirtelen rögtönözve, fennhangon) Az a titkárné… Odajött hozzám, térdre vetette magát énelőttem, és azt mondta: Édes, aranyos Máli néni… Nekem van egy törvénytelen gyerekem, és megmondom magának őszintén… (kis szünet, normális hangon) Na… hát az a gyerek a te fiadé. Vezérigazgató (Döbbenten feláll az asztaltól) Mit beszélsz, édes Amál? Novákné Ja. Vezérigazgató Hát akkor én meghalok. Novákné Mit kell mindjárt meghalni? Nagy dolog. Hát elveszed úgy. Vezérigazgató (Ordítva. Előre jön az asztaltól) A fiam gyerekével? Novákné Mért? Ti mondjátok mindig: szerelem! Vezérigazgató Meg vagy te őrülve? Hát elvegyem azt a személyt, akinek a fiamtól gyereke van? Novákné Most mit mondod, személy? Vezérigazgató (Tobolva) Hol van most ez a kölök? (Kétségbeesve. Középen állva) No most meghalok, vagy megölöm, vagy mit csináljak én már Úristen az égben… Novákné Jól van, ne kiabálj. Elment Angliába… Mit akarsz? Vezérigazgató (Magához tér) Hát nem fog ez olyan könnyen eloldalogni. (Visszafordul) Köteles elvenni ezt a lányt. (Balról megkerüli az asztalt, veszi a kabátját, indulna) Ezt én megmutatom neki, akárhol is van. Mert elfogatom ott, ahol van, letartóztattatom… Novákné Te is elmész Angliába? Vezérigazgató (Menne kifelé) Tönkretettek, megaláztak… Novákné Előfordul, kérem. Vezérigazgató (Nekidől az ajtófélfának) Csakhogy én ezt nem élem túl, édes Amál. Novákné (Az asztalra csapva felugrik) Mi az, hogy nem éled túl?
43
Vezérigazgató (Visszafordul, sértetten Nováknéra bámul) Hát én velem már akármit meg lehet tenni? Novákné (Nagyon éles hangnemben) Mért? Talán fiatal vagy? (Kis szünet) Minek tűzöl te rózsákat a kabátodra? (Vezérigazgató lassan feleszmél, kiveszi a rózsát a gomblyukából és elhajítja) Na. Tedd le a kabátod. Gyere szépen ide, ülj le. (Vezérigazgató lassan engedelmeskedve leül a karosszékbe.) Gyújts rá egy szivarra. (Vezérigazgató rágyújt, próbál lenyugodni. Kis szünet) Az egy szegény lány. Férjhez kell adni valakihez. Vezérigazgató (Zaklatottan) Na, de hogyan férjhez adni? Kihez? A gyerekével? Novákné Olyan volt már, kérem, a világon. Vezérigazgató Na, de kihez, az Istenért, hát azt mondanád meg inkább. (Kérdőn) Vagy te talán már tudsz is valakit? Novákné Én? Ja, igaz, mondták nekem, hogy van itt valaki, egy alja ember. Vezérigazgató (Döbbenten) Egy alja emberhez akarod adni? Novákné Talán nem is olyan alja. Mit lehet azt tudni? Adsz neki valamit. Az a könyvelő… Vezérigazgató Milyen könyvelő? Novákné Az a Horváth, vagy hogy hívják… Vezérigazgató (Kétségbeesve) Már megint a könyvelő? Novákné Na persze. Az a Horváth… Vezérigazgató Bocsánat, de én eddig úgy tudtam, kérem, hogy a Horváth úr a lányom vőlegénye. Novákné Milyen vőlegénye? Vezérigazgató Hát nem a vőlegénye? Novákné Mit kell a lányodnak egy ilyen Horváth? Vezérigazgató Akit én kineveztem igazgatónak? Novákné Az egy alja ember… Vezérigazgató (Döbbenten) Az egy alja ember? Novákné Hát, lehet, hogy nem is olyan alja. De mit kell egy gazdag lánynak egy ilyen könyvelő? Az jó, kérem, egy szegény lánynak. Vezérigazgató (felindultan) Na de mért ne vehetné el az én lányomat ez a könyvelő? Novákné Azért. (Ismét nagy rögtönzés kezdődik, hogy kimagyarázza magát) Mert a te lányod sírt. A te lányod térdre vetette magát előttem… Vezérigazgató (Döbbenten) Az is térdre vetette magát? Novákné Mondta nekem: Édes, aranyos Máli néni, én ki nem állhatom azt a könyvelőt… Vezérigazgató Hogy ki nem állhatja? Novákné Igen, hogy van itt egy másik alja ember, hogy ő azt szereti… Vezérigazgató (Felindultan) És az is egy alja ember? Novákné Hát mit tudom én? Mondta nekem: édes Máli néni, én öngyilkos leszek, ha hozzá kell menni ahhoz a könyvelőhöz… Vezérigazgató Hogy öngyilkos lesz? Novákné Ahogy azt már mondják, kérem. Hogy én csináljam meg neki, hogy az a másik alja ember vegye el a te lányodat… Vezérigazgató (Felindultan) Na de kicsoda az a másik alja ember. Novákné Az egy festő, azt úgy mondják. Vezérigazgató (Indulatosan) Az egy éhenkórász, azt úgy mondják. Egy éhenkórász vegye el az én lányomat? Novákné Mit bánod te azt? Fog csinálni képeket. Vezérigazgató Milyen képeket? (Pillanatnyi szünet) És a születendő gyerek? Novákné Milyen születendő gyerek? Vezérigazgató Hát eddig azt mondtátok mind, hogy lesz neki egy gyereke is. Novákné (Észbe kap, rájön, hogy már ő sem tudja, hogy mi van) Jaj, nekem…
44
Vezérigazgató Na. Hát avval mi legyen már, Úristen az égben? Novákné (Összeszedi magát) Látod, milyen igazad van? Vezérigazgató (Feláll) Na mindegy, elég volt. Egy-kettő… Hol lakik ez a festő? Hadd tudom meg a címét… (megint indul kifelé, veszi a kabátját) Novákné Na, várjál már. Ne siess olyan nagyon. Inkább mondd, meg akarsz te még nősülni? Vezérigazgató Én már nem akarok semmit a világon, édes Amál. Novákné Na látod, Tóni, nagyon okos vagy. Horváth (Kintről hallatszik a hangja) Hagyjon engem, szívem, tudom én már a járást. (Vezérigazgató megadóan ledobja a kabátját, és balra előre jön. Horváth Kalappal a fején, kivirágozva bejön) Mivel tudom azt is, hogy maga itt van, (Novákné leül az asztalhoz, a jobboldali székre) édes, egyetlen apósom… (Vezérigazgató erre feléje fordul) Novákné (Int neki) Milyen szépen ki van öltözve maga… Horváth (Bejön középre) Voltam ugyanis egy esküvőn… Vezérigazgató (Nováknéhoz) Milyen esküvőn? Novákné Hát mit tudom én. Valaki megnősült. Horváth És olyan édes ez a mai nap is. Gondoltam: kalapot veszek. Aztán rózsát tűztem a gomblyukamba… Vezérigazgató (Lemondón, szomorún) Én is kitűztem egyet, Horváth úr… Horváth (Közelebb jön) És épp ma, ezen a szép napon rosszkedvűek talán az uraságok? Vezérigazgató Tudja, Horváth úr, van az úgy néha. Én is azt hittem, hogy édes nap ez a mai… Horváth (Rajongva) Hát nem édes? Vezérigazgató Megváltozott, Horváth úr. Nagyon megváltozott. Már távolról sem olyan édes. Horváth (Aggódón) Valami baj történt talán, méltóságos uram? Vezérigazgató (rábámul) Na, ezt hogy magyarázzam én meg magának, Horváth úr? Novákné (Felugrik az asztaltól. Közbevág) Várjál csak, várjál. Majd én megmagyarázom. (Odamegy Horváthoz.) Szóval, azt akarja itt magának mondani a Tóni, hogy maga vegyen el egy másik nőt. Horváth (Értetlenül) Hogy tetszik ezt mondani, kérem? Vezérigazgató Mi itt egy igen kitűnő hölgyről beszélünk, azt is hozzá kell tenni, Máli. Horváth Hogy én mondjak le a méltóságos úr leányáról? Vezérigazgató (Méltósággal) Erre akarjuk kérni, mi ketten. És hozzáteszem: maga a lányom is, Horváth úr. Horváth (Döbbenten) A méltóságod lánya is? Novákné Na persze. Igen, azt mondta nekem: édes, jó Máli néni, kérem, én azt az embert ki nem állhatom. Horváth (Ijedten) Hogy engem ki nem állhat? Vezérigazgató Nem egészen így mondta, Málikám. Ő nagyon becsüli magát, Horváth úr, azt én tudom… Horváth (Megsemmisülve) És én minderről csak most értesülök, méltóságos urak? Novákné Na de legalább értesül. Azért mondom, hogy vegye el azt a másik nőt. Horváth (Kétségbeesetten) Hát hogy vehetném már el? Vezérigazgató (Rábeszélőn) Az egy nagyon szép, okos és kedves teremtés. (Nováknéhoz) Hát nincs igazam? Mondd meg te magad. Egy igen kellemes finom teremtés, csupa báj. Novákné Maga kap pénzt. Horváth (Kitör) A világ minden pénzéért sem, méltóságos uram. Novákné Mért, maga nem akarja? Horváth Hogy én mondjak le a méltóságos úr lányáról? Hát nősüljek meg még egyszer, azt akarja, Máli néni? (Közben Margit óvatosan belopózik) Vezérigazgató Hogyhogy még egyszer?
45
Horváth (Észreveszi Margitot, Átmegy hozzá jobbra, majd behúzza jobb előre) Gyere ide, virágom, gyere, gyere, édes feleségem. Novákné (Adja a meglepettet) Ez a maga felesége? Vezérigazgató Ezt a hölgyet maga feleségül vette talán? Horváth Hát nem mondták meg? (Lágyan) Ma volt az esküvőnk napja, méltóságos uram. Novákné Na látod. Horváth (Rajongva) És én olyan boldog vagyok a méltóságod lányával… (Kezet csókol Margitnak) Vezérigazgató Hát annak kérem, én örülök, csak éppen azt nem értem, hogy mért mondja kegyed, hogy a lányom? Horváth Méltóságod ezt nem is tudta talán? Vezérigazgató Hogy ő a lányom? Novákné Na, ne nevettesd ki magad. Hát ezt mindenki mondja… Vezérigazgató Kicsoda? Horváth (Rajongva) Ezt az egész világ tudja, kérem. De hiszen, méltóságod maga mondta nekem… Vezérigazgató Én…? …mondtam magának? Horváth (Lelkesen) Igen. Hát nem emlékszik? Vezérigazgató Neeeem. Horváth De nem csak méltóságod mondta. A fia mondta, Máli néni mondta, az egész világ mondta, a lánya mondta… Vezérigazgató (értetlenül) Melyik lányom? A másik Margit (Berohan jobb hátulról) Édes méltóságos uram… Vezérigazgató (Kétségbeesetten) Ez a lányom? A másik Margit (Térdre veti magát) Nem. Én nem vagyok a lánya, sajnos. Csak egy szerencsétlen asszony, aki állásért könyörög ön előtt. Könyörüljön rajtam, méltóságos uram. Vezérigazgató Én kérem, könyörülök… csak álljon fel már, az Istenért. (Kimerülten) Én kérem, szívesen könyörülök, csak maguk is könyörüljenek talán rajtam. (Elkeseredve) És mondják már meg végre, könyörgök, ki, kérem, az én lányom, hadd tudom meg az igazat. És ki a fiam? Vagy a lányom férje talán… (Tilda megjelenik a gyerekkel, Vezérigazgató észreveszi őket) És ki ez a gyerek? Novákné Hát mit tudom én? Vezérigazgató (Elkeseredve) Ej, ne bolondítsatok már annyit. Elég bolond voltam én eddig, kedves uraságok, hát mit akartok még tőlem? Novákné Uraságok: mondod te nekünk? Vezérigazgató (Teljes elkeseredéssel) Hát, mit mondjak már? Olyan bolond ez a világ, édes Amál, olyan szomorú… Novákné Mit mondod: szomorú? Van két szép felnőtt gyereked… Vezérigazgató (Szomorún) És az talán az unokám? Novákné Hát mit tudom én? Horváth (Megdöbbenve Margithoz) Ez nem a te gyereked? (Margit félszegen mosolyog) Vezérigazgató A Margitnak, úgy látszik nincs is gyereke. Horváth Neked nincs egy kedves, kék szalagos kisgyereked? (Margit nem válaszol, csak félszegen mosolyogva nemet int a fejével) Novákné Majd lesz neki. Mit akar? Vezérigazgató Akkor itt becsaptak mindkettőnket, Horváth úr. A Margitnak alighanem csakugyan nincs gyereke. És ennek, ha tetszik: örülhet… a Horváth úr… Novákné És te is örülhetsz. Nincs igazam? (Közben Tilda előbbre jött a gyerekkel és Novák is bejött. Átveszi a gyereket Tildától. A gyereknek) Mondd neki, nagypapa. Novák (Azt hiszi, hogy neki szóltak. Szenilisen) Nagypapa.
46
Vezérigazgató Az az én unokám? Novákné Mit tudom én? Alighanem. (Visszaadja a gyereket Tildának. Odamegy Margithoz) Fogja, itt van magának, tízezer pengő. Horváth Milyen tízezer pengő? Novákné Maga ne törődjön vele. Hozomány. Margit Na de hát, édes jó, Máli néni… Novákné Mert egy lánynak kell a hozomány. Margit (Tétován) Milyen hozomány? Horváth (Elképedve felkiált) Vagy talán a Margit a maga lánya, Máli néni? Novákné (vállat von.) Mit tudom én! (Hirtelen sötét) Vége
47
