Franchet d Esperey, Louis-Félix-François

102-207_Britannica_9_kotet_Aprobetus_tortenelem 2012.10.30. 11:36 Page 102

Franchet d’Esperey, Louis-Félix-François (szül. 1856. máj. 25. Mostaganem, Algéria – megh. 1942. júl. 8. Albi, Franciaország), Franciaország marsallja és az I. világháború egyik legeredményesebb francia hadvezére; rákényszerítette Bulgáriát, hogy kilépjen a háborúból, és így az antant számára megnyitotta az utat Bécs felé, majd 1919-ben megindította a román hadsereg támadását a magyar Tanácsköztársaság ellen. A háború előtti időszakban Algériában és Tunéziában szolgált. Az I. világháború kitörésekor hadtestparancsnok volt Lille-ben. Sikeres hadvezetése eredményeképpen előléptették, ő lett a keleti (1916. márc.), majd az északi hadseregcsoport (1917. jan.) parancsnoka. 1918 májusában azonban vereséget szenvedett a németektől a Chemin des Dames mentén. Átvezényelték Makedóniába, a többnemzetiségű antant-haderők élére. Ott vívta ki azt a döntő jelentőségű győzelmet (1918. szept. 15–29.), amelynek következtében Bulgária kilépett a háborúból. Ezután merész támadást indított a Duna irányában, s ez az Oroszországból sietve visszaküldött, demoralizált német hadosztályok összeomlásához és Magyarország megadásához vezetett. 1921-ben Franciaország marsalljává léptették elő. franchise cégek egymással kötött megállapodásainak rendszere, amelyben a franchise-adó (franchisor) jogot ad partnerének (franchisee) arra, hogy kereskedelmi nevét, bejegyzett védjegyét (logóját), kereskedelmi formáját, termékét stb. használja, és – nagyrészt a franchisor által előírt marketingkoncepció vagy -rendszer szerint meghatározott fizetési kötelezettség (franchise-díj) vállalása fejében – árut vagy szolgáltatást kínáljon, forgalomba hozzon vagy továbbadjon. A franchise a franchise-adó cég nem anyagi jellegű elemeinek kihasználását feltételezi; a franchise-szerződés tárgya bármi lehet. A franchise a XX. században terjedt el. Francia eredeti nevén FrAnCESCO DI MArCO DI gIACOMO rAIBOLInI (szül. 1450. Bologna, Itália – megh. 1517/18. jan. 5. Bologna), olasz reneszánsz festő; nagy hatással voltak rá a ferrarai mesterek: Lorenzo Costa, Franceso del Cossa és Ercole de’ roberti. Későbbi munkáin az umbriaiak, Perugino és raffaello hatása érezhető. A „Mária mennybemenetele” (1504) c. kompozícióján és ezzel rokon munkáin figyelhetőek meg érett stílusának jellemző sajátosságai: az umbriai mesterek stílusában ábrázolt festői sziklaalakzatokkal és kecses fákkal teli szelíd vidék, ill. a Costa emberalakjait idéző nyújtott formák. Jóllehet számos Madonna-kompozíciót alkotott, tökéletesen letisztultnak mondható egyéni stílusa néhány portréján mutatkozik meg. Ilyen pl. „A gyermek Federico gonzaga arcképe” (1510). 102

Francia Akadémia franciául ACADéMIE FrAnçAISE , irodalmi akadémia, az öt francia tudományos társaságot tömörítő Francia Intézet (Institut de France) legrangosabb tagozata. A richelieu bíboros kezdeményezésére 1634-ben létrehozott intézmény mind a mai napig folyamatosan működik. Az alapítók az irodalmi ízlés magas színvonalának fenntartását és az irodalmi nyelv rögzítését tűzték ki célul. Az Akadémia 40 tagot számlál, újat csak egy-egy akadémikus elhunytakor választanak. A formai és tartalmi irodalmi újítások ellenében fellépő testületet gyakran illették a konzervativizmus vádjával, holott az évszázadok során a francia irodalom szinte valamennyi nagysága helyet kapott a „halhatatlanok” között – pl. Pierre Corneille, Jean racine, Voltaire, Chateaubriand, Victor Hugo, Ernest renan és Henri Bergson. Az európai irodalmi akadémiák között az Académie Française mind a mai napig megőrizte vezető helyét.

Thinkstock

FRA

Franchet d’Esperey, Louis-Félix-François

A Francia Akadémia épülete Párizsban

francia buldog Franciaországban, az 1800-as évek végén, kis testű helyi és buldog jellegű ebek keresztezésével kialakított kutyafajta. Kis termetű, buldogszerű állat, de nagy, felálló, kerek végű füle van. Koponyája a füle között lapos, a szeme fölött pedig domború. Kiváló társ és őrző-védő kutya. Marma-


gassága 28–30 cm, testtömege 10 kg. rövid, finom szőrű bundája szürke, szürkésbarna (őzbarna) vagy fehér. © Sally Anne Thompson / Animal Photography Partnership

Francia buldog

francia csipke franciául POInT DE FrAnCE, francia csipketípus, ill. kézimunka-iskola; a XVII. században XIV. Lajos minisztere, Jean-Baptiste Colbert azért alapította, hogy megfékezze a külföldi csipkék vásárlásából fakadó pazarlást. Colbert Velencéből és Flandriából hozatott csipkemunkásokat, és a már meglévő központokban (Sedan, Alençon), ill. körülöttük telepítette le őket. Francia déli és antarktiszi területek francia nevén TErrES AuSTrALES ET AnTArCTIquES FrAnçAISES, Franciaország tengerentúli területe; a Kerguélen-szigetek, számos más az Indiai-óceán déli részén fekvő sziget, ill. az Antarktiszon található, francia közigazgatás alatt álló Adélie-föld tartozik hozzá. A francia déli és antarktiszi területeket 1955-ben hozták létre; számos szigete korábban Madagaszkárhoz tartozott. A területet korábban Párizsból igazgatták, 2004-óta a réunion szigetén székelő prefektus irányítja. Elsősorban tudományos kutatásoknak ad otthont; a szigetek összterülete 7997 km2 (az Adélie-föld területe kb. 390 000 km2), állandó lakossága 140 (2006). Francia Egyenlítői Afrika franciául AFrIquE équATOrIALE FrAnçAISE (AEF), négy közép-afrikai francia birtok összefoglaló neve 1910–59 között. 1960-ban ubangi-Sari, és a 40 évvel korábban hozzácsatolt Csád (Tchad) területén jött létre a Középafrikai Köztársaság és a Csád Köztársaság. KözépKongó (Moyen-Congo) Kongói Köztársaság néven vált függetlenné, gabonban pedig kikiáltották a gaboni Köztársaságot. Francia Enciklopédia lásd Encyclopédie, L’ francia forradalmi és napóleoni háborúk 1792 és 1815 közötti háborúk sorozata, amelynek során Franciaország a többi európai nagyhatalom különféle koalícióival csapott össze, s rövid időre hegemóniát szerzett Európa nagy része fölött. A forradalmi háborúk (1792–1801) eredetileg a forradalmi vívmányok megvédését és terjesztését szolgálták. na-

póleon hatalomra kerülése után Franciaország célja azonban egyszerűen csak az lett, hogy megnövelje befolyását és területét. XVI. Lajos uralmának megdöntése és a köztársaság kikiáltása miatt az Európa többi részében uralmon levő monarchikus és dinasztikus kormányzatok szembefordultak Franciaországgal. A pillnitzi nyilatkozatban (1791) Ausztria és Poroszország felszólította az európai uralkodókat, hogy segítsenek helyreállítani a francia király hatalmát. 1792 áprilisában Franciaország hadat üzent. 1792. szeptember 20-án a Charles-François-Dumouriez és FrançoisChristophe Kellermann vezette francia erők Valmynál feltartóztatták a betörő porosz–osztrák sereget, novemberben pedig a franciák elfoglalták a későbbi Belgium egész területét. Ausztria, Poroszország, Spanyolország, a németalföldi Egyesült Tartományok és nagy-Britannia 1793 elején létrehozta az első franciaellenes koalíciót. Az elszenvedett katonai kudarcok nyomán a forradalmi kormányzat népfelkelést hirdetett: minden francia polgárnak a hadsereg rendelkezésére kellett állnia. Ezzel a módszerrel páratlanul nagy létszámú hadseregeket sikerült felállítani: a XVIII. század derekán lezajlott csatákban általában 60 000– 70 000 főnyi seregek harcoltak, 1800 után napóleon rendszerint negyedmilliós hadseregekkel manőverezett, az 1812-es oroszországi hadjáratban pedig mintegy 600 000 francia katona vett részt. Franciaország 1795 elejére valamennyi fronton legyőzte a szövetségeseket, elérte Amszterdamot és a rajnát, s átlépte a Pireneusokat, Poroszországot pedig kikényszerítette a koalícióból (a poroszokkal aláírt különbéke 1806-ig érvényben volt). 1795 májusában a németalföldi Egyesült Tartományok helyén megalapították a francia befolyás alatt álló Batáviai Köztársaságot. észak-Itáliában erős francia hadsereg veszélyeztette az osztrák–szárd pozíciókat, parancsnoka azonban halogatta a támadás megindítását. 1796 márciusában leváltották, és egy sokkal erélyesebb tábornok, Bonaparte napóleon lépett a helyére. napóleon hadjáratot indított az itáliai erők ellen, s a harcokat lezáró Campo Formió-i békeszerződésben Ausztria kénytelen volt lemondani Osztrák németalföldről (ma Belgium és Luxemburg), el kellett ismernie az észak-Itáliában megalakult Cisalpin és Ligur Köztársaságot is (mindkettőt a francia hatalom hozta létre). napóleon következő hadjárata hatalmas kudarccal végződött. 1798 májusában sereget küldött Egyiptomba, hogy onnan meghódítsa az Oszmán Birodalmat. Horatio nelson admirális azonban a nílusi csatában (aug. 1.) megsemmisítette a francia hajóhadat. 1799-ben napóleonnak nem sikerült bevennie Akkót, s visszatért Franciaországba (csapatai 103

FRA

francia forradalmi és napóleoni háborúk


francia forradalmi naptár

FRA

1801-ig Egyiptomban maradtak). Ezalatt más francia seregek viszont újabb területeket hódítottak meg, s köztársaságokat hoztak létre rómában, Svájcban (a Helvét Köztársaságot) és az itáliai Piemontban (a Parthenopei Köztársaságot). Ekkor jött létre nagy-Britannia, Oroszország, az Oszmán Birodalom, nápoly, Portugália és Ausztria részvételével a második koalíció.

© Photos.com / Jupiterimages

„Bonaparte az arcarole-i hídon 1796. november 17-én” – AntoineJean Gros olajfestménye a Versailles-i Múzeumban

napóleon 1799. november 9-én (VIII. év brumaire 18) államcsínnyel átvette Franciaország felett a hatalmat és első konzul lett. Ekkor a francia forradalom elleni külföldi intervenció veszélye már elmúlt, és az Ausztria fölött aratott 1800-as marengói győzelem után Franciaország az európai kontinens uralkodó hatalma lett. nagy-Britannia továbbra is szemben állt napóleonnal, és nelson trafalgari diadala (1805. okt. 21.) elhárította a franciák angliai inváziójának veszélyét. 1805-ben új koalíció alakult, ám napóleon még ugyanabban az évben ulmnál és Austerlitznél győzelmeket aratott, majd 1806-ban legyőzte Poroszországot, a koalíció új tagját is. A háborút lezáró tilsiti békeszerződés megfosztotta Poroszországot az Elbától nyugatra fekvő vidékeitől, valamint Lengyelország egy részétől. Ausztria 1809-ben rövid háborút viselt a franciák ellen, de napóleon ismét győzött, s kikényszerítette a schönbrunni békét. A tilsiti és a schönbrunni békeszerződések nyomán a kontinentális Európa csaknem egésze vagy a francia császárság része, vagy szerződéses szövetségese lett. Az 1806-ban kibocsátott berlini dekrétumban napóleon kontinentális zárlatot rendelt el nagyBritannia ellen. A rendelet értelmében az összes hajót elkobozták, amely brit kikötő érintése után ért partot valamelyik francia ellenőrzés alatt álló kikötőben. A blokád azonban kudarcot vallott, még a 104

francia kereskedők is igyekeztek azt megkerülni. ráadásul, ezalatt nagy-Britannia bővíteni tudta gyarmati piacait, s gazdasága megerősödve került ki a kereskedelmi háborúból. napóleon katonai sikereit elsősorban a csapatok gyors mozgatására és hirtelen, néha meglepetésszerű támadásokra épülő stratégiájának köszönhette. Az ellenfelek legtöbbször nem tudták összehangolni csapataik tevékenységét, így a franciák egységenként morzsolták fel az ellenállást. ugyanakkor, amíg a biztos utánpótlásra támaszkodó szövetséges haderő kivárhatta a megfelelő alkalmakat az ütközetekre, napóleon seregeinek egyre nagyobb gondot okoztak a hosszú utánpótlási vonalak. 1812ben Barclay de Tolly és Bagratyion orosz tábornokok is hasonló stratégiát alkalmaztak az Oroszországba betörő napóleon ellen: az orosz csapatok folyamatosan kerülték az összecsapást, és a hadjárat egyetlen igazi csatájában, a borogyinóiban (szept. 7.) napóleon nem tudott döntő győzelmet kicsikarni, így végül kénytelen volt visszavonulni. Ekkor az oroszok üldözőbe vették a franciákat, s a hadjárat során napóleon összességében 500 000 katonát vesztett. A –35 °C-os orosz tél is sok áldozatot szedett. 1813-ban újabb koalíció jött létre, ennek seregei már számbeli fölényben voltak a franciákkal szemben. napóleon szövetségesei egymás után elbuktak, s az év végére a császár a rajna nyugati partjára szorult vissza. 1814 elején megkezdődött Franciaország megszállása: márciusra Párizs elesett, április 6-án napóleon lemondott. Elba szigetére száműzték, de még egy év sem telt el, s 1815 márciusában – új sereget toborozva – viszszatért Franciaországba. Az ellene megszervezett hetedik – utolsó – koalícióban nagy-Britannia, Oroszország, Poroszország és Ausztria tömörült. A napóleon végleges vereségét hozó waterlooi csatában (1815. jún. 16–18.) a franciák nem tudták megakadályozni, hogy a két irányból támadó hadsereg – Wellington herceg angol és holland katonái, és gebhart Leberecht von Blücher porosz serege – egyesüljön. Június 22-én napóleon ismét lemondott, és XVIII. Lajos király személyében visszaállították a Bourbon-monarchiát. francia forradalmi naptár más néven FrAnCIA KözTÁrSASÁgI nAPTÁr, a francia forradalom idején, 1793-ban bevezetett időszámítási mód. Célja az volt, hogy a gergely-naptárt tudományosabb, ésszerűbb és a keresztény képzettársításoktól mentes rendszerrel váltsák fel. A Forradalmi Konvent 1793. október 5-én vezette be az új időszámítást, amelynek kezdetét (I. év vendémiaire 1.) a gergely-naptár szerint 1792. szeptember 22-ére tették. A francia forradalmi naptár 12 hónapja (hetek helyett) három-három 10 napos dekádból állt, az esztendő végére pedig öt (szökőévekben hat) pótnapot


francia forradalom

FRA

befolyásos polgárok) gyűlését, hogy előterjessze reformterveit, amelyek a kiváltságos osztályok adóterheinek növelésével elősegítették volna az államháztartás hiányának felszámolását. A gyűlés elutasította a reformokat, s követelte, hogy – 1614 óta első ízben – hívják össze a rendi gyűlést, ebben a papság, a nemesség és a polgárság (harmadik rend) képviseltette magát. Ám Calonne utódai minden ellenállással szembeszállva meg akarták valósítani reformterveiket, s ez kiváltotta az arisztokratatestületek lázadását. 1788 tavaszán és nyarán zavargások törtek ki Párizsban és számos más nagyvárosban. XVI. Lajos királynak engednie kellett: a korábban már menesztett Jacques neckert nevezte ki pénzügyminiszterré, és megígérte, hogy összehívja a rendi gyűlést. A gyűlésen végül a harmadik rend 600, a nemesség és a papság 300–300 küldötte vett részt, ám ezekben az arányokban is csak hosszas viták után sikerült megegyezni. Az 1789-es események. A rendi gyűlés 1789. május 5-én ült össze Versailles-ban, de nem tudtak megállapodni abban, hogy a küldöttek különkülön szavazzanak, vagy mindegyik rend egy szavazattal rendelkezzen. Az előbbi a harmadik rendnek, az utóbbi viszont a két másik rendnek kedvezett volna. A vita során a harmadik rend elnyerte az alsópapság támogatását a király pártfogását élvező kiváltságosokkal szemben. A harmadik rend képviselői június 20-án győzedelmeskedtek, s ekkor a versailles-i Labdaházban (jeu de paume) megesküdtek, hogy addig nem oszlatják fel a nemzetgyűlést, amíg az el nem fogadja Franciaország új alkotmányát. XVI. Lajos vonakodva bár, de enge-

Hulton Archive / Getty Images

tettek. A hónapok neve sorban: vendémiaire, brumaire, frimaire, nivôse, pluviôse, ventôse, germinal, floréal, prairial, messidor, thermidor és fructidor. A gergely-naptárban szereplő szentek nevét magvak, fák, virágok és gyümölcsök nevével helyettesítették. A gergely-naptárt napóleon alatt, 1806. január 1-jén állították vissza Franciaországban. francia forradalom más néven 1789-ES FOrrADALOM, forradalmi mozgalom; 1787–99 között megrázta Franciaországot, s 1789-ben érte el első csúcspontját. Innen származik a hagyományos elnevezés, az „1789-es forradalom”, amely egyszersmind a régi rend (ancien régime) bukásának idejét is jelzi, és megkülönbözteti az eseményt az 1830-as és az 1848as francia forradalmaktól. Bár a történészek vitáznak a forradalomhoz vezető útról, a következő kiváltó okokat valamennyien elfogadják: 1. Franciaország – a legnépesebb európai ország létére – nem tudta megfelelőképpen élelmezni lakosságát; 2. a gazdag és feltörekvő burzsoáziát sokkal inkább kizárták a politikai hatalomból, mint bármely más országban; 3. a parasztok egyre kevésbé voltak hajlandók fenntartani a megterhelő feudális rendszert; 4. a politikai és társadalmi reformokat szorgalmazó francia racionalisták – a felvilágosodás képviselői – műveit Franciaországban többen olvasták, mint máshol; 5. a francia részvétel az amerikai függetlenségi háborúban végleg megrendítette az államháztartást. Arisztokratalázadás (1787–89). Charles-Alexandre de Calonne pénzügyminiszter 1787 februárjában összehívta az „előkelők” (főpapok, főnemesek és

A Rendi Gyűlés megnyitása – Auguste Couder festménye (1839) a Versailles-i Múzeumban

105


FRA

francia forradalom dett, s felkérte a papságot és a nemességet, hogy a harmadik rendhez csatlakozva alakítsa meg az Alkotmányozó nemzetgyűlést. Azonban a király csapatokat gyűjtött, hogy feloszlassa az új testületet. Ezalatt az országot élelmiszerhiány is sújtotta, és terjedtek a hírek a harmadik rend ellen a király részvételével szőtt „arisztokrataösszeesküvésről”. 1789 júliusában beköszöntött a „nagy félelem korszaka”, a parasztság körében ekkor már pánik uralkodott. A király menesztette neckert, és csapatösszevonásokat hajtott végre Párizs környékén. Ennek eredményeképp július 14-én a párizsi tömeg megostromolta és bevette a Bastille-t. Egyrészt az épület mint börtön a királyi önkény jelképe volt, másrészt, a párizsi hadsereg néhány nappal korábban helyezett biztonságba nagy mennyiségű puskaport a Bastilleban. A tényleges forradalom ezzel vette kezdetét. Vidéken a parasztok fellázadtak földesuraik ellen, ez viszont a nemeseket és a polgárokat rémítette meg. A nemzetgyűlés egyetlen utat látott a parasztság lecsendesítésére: augusztus 4. éjjelén eltörölte a feudális jogrendet és az egyházi tizedet. Augusztus 26-án kiadta „Az ember és polgár jogainak deklarációjá”-t, amely kinyilvánította a szabadságot, az egyenlőséget, a tulajdon sérthetetlenségét és az elnyomással szembeni ellenállás jogát. A király azonban nem volt hajlandó szentesíteni sem az augusztus 4-i határozatokat, sem a nyilatkozatot. A párizsi nép ismét felkelt, és október 5-én Versailles-ba vonult. Egy nappal később a királyi családot Párizsba hurcolták. Az Alkotmányozó nemzetgyűlés követte az udvart, s Párizsban folytatta az új alkotmány megszövegezését. Az új rend. Az Alkotmányozó nemzetgyűlés felszámolta a feudalizmust, megszüntette a régi „rendeket”, megteremtette a polgári egyenlőséget, s a közhivatalokba való választhatóság tekintetében a jogegyenlőséget érvényesítette. Az államadósságot csökkentendő, államosították a római katolikus egyház franciaországi birtokait. A döntés nyomán számottevő mértékben átalakult a tulajdoni szerkezet. A változások fő haszonélvezője a polgárság és a birtokos parasztság volt. Miután az egyházat megfosztották vagyonától, a nemzetgyűlés kibocsátotta a papságra vonatkozó polgári alkotmányt (Constitution civile du clergé). Ezt a pápa és a francia papság többsége elutasította. A nemzetgyűlés eltörölte a bonyolult közigazgatási rendszert is. Új egységek születtek (megyék, körzetek, kantonok és kommunák), ezeket választott gyűlések irányították. Az igazságszolgáltatás alapelveit is gyökeresen megváltoztatták. A király azonban nem akart együttműködni az új hatóságokkal. 1791. június 20–21-én családostul szökést kísérelt meg, de Varennes-ben elfogták, és visszavitték Párizsba. 106

Forradalom és ellenforradalom Franciaországban és Európa többi részén. A franciaországi események új reménységgel töltötték el a többi ország forradalmárait is. Ezalatt Franciaországban sok ellenforradalmár – nemesek, papok és a polgárok egy része – felhagyott a harccal, és emigrált, majd a többi európai uralkodótól kért segítséget. A környező országok kezdetben közömbösek maradtak, ám amikor az Alkotmányozó nemzetgyűlés kimondta a népek önrendelkezési jogát mint a nemzetközi jog forradalmi elvét, aggódni kezdtek. 1791. szeptember 13-án az avignoni pápai területet újraegyesítették Franciaországgal. Franciaország és Európa többi része között egyre mélyült a szakadék, végül 1792. április 20-án Franciaország hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak. Háború, a király kivégzése, forradalmi terror. A háború első szakaszában (1792. ápr.–szept.) Franciaország sorozatos vereségeket szenvedett: az osztrák– porosz hadsereg átlépte a határt, és gyorsan nyomult előre Párizs felé. A francia forradalmárok, akik úgy gondolták, hogy a király és az arisztokraták elárulták őket, 1792. augusztus 10-én megostromolták a XVI. Lajos lakóhelyéül szolgáló Tuileriákat, s a Temple-be zárták a királyi családot. Szeptember elején a párizsi tömeg betört a börtönökbe, és lemészárolta az ott fogva tartott nemeseket és papokat. Időközben a forradalom felébresztette a franciák nemzeti érzéseit, s önkéntesek ezrei léptek be a hadseregbe. Szeptember 20-án a végső erejét összeszedő francia sereg Valmynál megállította a poroszok előrenyomulását. ugyanazon a napon összeült az újonnan választott nemzeti Konvent, hogy megfossza trónjától a királyt, és kikiáltsa a köztársaságot. A háború második szakaszában (1792. szept.– 1793. ápr.) a forradalmárok fölébe kerekedtek az ellenségnek. A francia seregek elfoglalták Belgiumot, a rajna-vidéket, Savoyát és a nizzai grófságot, s felszámolták a feudalizmust ezeken a területeken. A nemzeti Konvent két táborra szakadt: a girondisták polgári köztársaságot szerettek volna létrehozni Franciaországban, és ki akarták terjeszteni a forradalmat egész Európára, míg a robespierre vezette hegypártiak (montagnards) nagyobb gazdasági és politikai hatalmat követeltek az alsóbb néposztályoknak, de a forradalmi tevékenységet Franciaországra akarták korlátozni. A girondisták erőfeszítései ellenére a nemzeti Konvent helybenhagyta a XVI. Lajosra árulás miatt kiszabott halálos ítéletet, így a királyt 1793. január 21-én lefejezték. A háború 1793 tavaszán a harmadik szakaszába lépett, ekkor a franciák ismét vereségeket szenvedtek. Ausztria, Poroszország és nagy-Britannia létrehozta a később első koalíciónak nevezett szövetséget, ehhez Európa legtöbb uralkodója csatlakozott. Franciaország elveszítette a későbbi Belgiumot és a


Francia Guyana

FRA

kivihetetlen volt, Bonaparte kérésére a direktórium úgy döntött, hogy Egyiptom megszállásával támaszt fenyegetést a britek indiai uralmával szemben. A Bonaparte vezette expedíciós haderő könnyedén megszállta Máltát és Egyiptomot, Horatio nelson hajóhada azonban a nílusi csatában (1798. aug. 1.) megsemmisítette a franciákat. Ezt követően koalíció jött létre Ausztria, Oroszország, Törökország és nagyBritannia közt, s e szövetség 1799 első felében a határaik mögé szorította vissza a francia seregeket. Bonaparte ekkor visszatért Franciaországba, november 9-én (VIII. év brumaire 18.) feloszlatta a direktóriumot, és „első konzul”-ként Franciaország vezetője lett. Bár bejelentette, hogy a forradalom véget ért, ő maga új formában terjesztette azt Európa-szerte. Robespierre a guillotine-nál, miközben lábbal tiporja az 1791-es alkotmányt – karikatúra a francia forradalom idejéből

The Bettmann Archive

rajna-vidéket, s a betörő ellenség már Párizst fenyegette. A kudarcok a szélsőségeket erősítették: a girondista vezetőket kizárták a nemzeti Konventből, s a sansculotte-ok (munkások, mesteremberek, boltosok, kisbirtokosok és mezőgazdasági munkások) támogatását élvező hegypártiak ragadták magukhoz a hatalmat. Diktatúrájuk 1794. július 27-ig (az előző évben bevezetett forradalmi naptár szerint a II. év thermidor 9-ig) tartott. A hegypártiak a sansculotte-ok nyomására és a honvédelmi célok érdekében radikális gazdaság- és társadalompolitikát tettek magukévá. Maximálták az árakat, megadóztatták a gazdagokat, központi segítséget nyújtottak a szegényeknek és a rokkantaknak, bevezették az ingyenes és kötelező oktatást, elkobozták és eladták az emigránsok vagyonát. A rendkívüli intézkedések országszerte lázongásokat szültek, de a forradalmi terror megtörte az ellenállást. Legalább 300 000 gyanúsítottat tartóztattak le, közülük 17 000-et halálra ítéltek és kivégeztek. Sokan a börtönökben haltak meg. Ezalatt a forradalmi kormány hadserege elérte az egymillió főt, s a háború 1794 tavaszán új fordulatot vett. Az osztrákok ellen aratott fényes fleurusi győzelem (1794. jún. 26.) nyomán a franciák újból elfoglalták Belgiumot. A diadal okafogyottá tette a további terrort; 1794. július 28-án (a II. év thermidorjának 9. napján) a nemzeti Konvent kivégeztette robespierre-t. Ezt követően a forradalmi intézkedések többségét megszüntették. A nemzeti Konvent új alkotmány megtárgyalásába kezdett, nyugaton és délkeleten pedig kibontakozott a királypárti „fehérterror”. A royalisták Párizsban is megpróbálták átvenni a hatalmat, az ifjú Bonaparte tábornok azonban 1795. október 5-én (IV. év vendémiaire 13.) meghiúsította a puccskísérletet. A direktórium és a terjeszkedő forradalom. A nemzeti Konvent által elfogadott III. évi alkotmány öttagú direktórium kezébe adta a végrehajtó hatalmat. Kétkamarás Parlamentet (Corps Législatif) hozott létre, amely a vének tanácsából és az ötszázak tanácsából állt. 1797. szeptember 4-én (V. év fructidor 18.) azonban eltávolították a royalistákat a direktóriumból és a törvényhozó tanácsokból. Ezalatt a francia seregek elfoglalták a rajna-vidéket és Hollandiát, s 1795-ben béketárgyalásokra kényszerítették Hollandiát, Toscanát, Poroszországot és Spanyolországot. Egy évvel később Bonaparte Itáliába is behatolt, az Ausztria vezette forradalomellenes erők 1797-ig tartottak ki. 1798-ban és 1799ben a franciák megszállták Svájcot, a Pápai Államot és nápolyt is. Az elfoglalt területeken „testvérköztársaságokat” hoztak létre, amelyek átvették a forradalmi Franciaország intézményeit. nagy-Britannia azonban hadiállapotban maradt Franciaországgal. Minthogy az angliai partraszállás

Francia Guyana franciául DéPArTEMEnT DE LA guyAnE FrAnçAISE , Franciaország tengerentúli megyéje Dél-Amerika északkeleti partvidékén; Keleten és délen Brazíliával, nyugaton Suriname-mal határos, északkeleten pedig az Atlanti-óceán határolja. Fővárosa Cayenne. Francia guyana földje a guyanai-felföld röghegységének része. A rendszerint északkelet felé tartó folyók nagymértékben erodálták a hegységet, így Francia guyana nagy része alacsony fekvésű. nyugaton a Maroni folyó alkotja a Francia guyana és Suriname közötti határt, a keleti, brazil határt pedig az Oyapock. Délen a Tumac-Humac-hegység csúcsai 700 m-es magasságot érnek el. Cayenne-től délkeletre mocsaras síkság, nyugatra szavanna terül el. Az ország több mint 80%-át trópusi erdők borítják. December és július között hatalmas esőzések vannak, az év másik fele jóval szárazabb. Az éves csapadékmennyiség a 3800 mm-t is elérheti. A hőmérséklet egyenletes, 25–27 °C között ingadozik. 107

Franchet d Esperey, Louis-Félix-François

Recommend Documents