1
Fotó: Halmi Péter Pál
HARMÓNIA VADÁSZBOLT 2890. TATA, Katona u. 17. Tel.: 34/381-418, Fax: 34/589-736 MÁR 18 ÉVE A VADÁSZOK ÉS TERMÉSZETBARÁTOK SZOLGÁLATÁBAN! Továbbra is várjuk kedves vásárlóinkat a megszokott színvonalon, hatalmas árukészletünkkel. Ízelítőül a megye legnagyobb fegyver- és lőszerválasztékából · exkluzív Krieghoff vadászfegyverek · megbízható Merkel, Steyr Mannlicher, SAKO, TIKKA, CZ golyós fegyverek · elnyűhetetlen orosz IZS és TOZ vadászfegyverek · Beretta, COMLANBER, HUGLU sörétes fegyverek, · a világ legolcsóbb HATSAN sörétes és légfegyverei · RWS, ROTTWEIL, GECO, SAKO, Sellier&Bellot, NIKE-Fiocchi lőszerek Optika · ZEISS kereső és céltávcsövek · Schmidt&Bender, Meopta céltávcsövek · MINOX, EXAKTA, PRACTIKA, VIXEN és VANGUARD keresőtávcsövek · LEICA Geovid 8 x 56 távmérős keresőtávcsövek Cipők, bakancsok, csizmák, ruhanemű · Le Chameau, Deer Hunter, TermoSwed, RP, Venator, AKU, Olang, KAMIK, KOS Fashion, AFARS, Indiform, Wallaby bőrnadrágok Egyéb kiegészítők · GREINER kar- és ébresztőórák · KA-CSA és Héliátor fegyverlámpák · Ballistol, Stil Crin fegyverápoló szerek A vadász és maroklőfegyverek sikeres műszaki vizsgáztatása érdekében lőfegyverein ingyenes állapotfelmérést végzünk.
2
választási ciklusban oldódhat meg. Fontos és akár dicsekvésre is alapot adó tény az, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó FVM vizsgálatot folytatott le megyei Kamaránknál, ahol hiányosságot a jegyzőkönyv szerint nem tapasztalt. 2009. évben folytatjuk a kialakult gazdálkodási gyakorlat szerint szervezeti életünket. A takarékos gazdálkodásnak most még egy súlyos oka van, melyet mindenki ismer, de kis taglétszámú megyénkben ezt már megszoktuk, sok újat nem jelent. Arra vállalkoztunk négy évvel ezelőtti megválasztásunk alkalmával, hogy a lehetőségekhez képest színvonalasan és minden tagunk számára elfogadhatóan biztosítjuk a Kamarai törvény előírásait és elvárásait! Hírlevelünket, melyet most olvas Tisztelt Vadásztársunk, a megyei Vadásznap előtt kapja kézhez. Június 6-án a tarjáni Német Nemzetiségi Ifjúsági táborban hagyományosan megrendezzük vadászaink megyei ünnepét, melyre ezúton is meghívjuk.
Tisztelt Vadásztársak! Vonatkozó előírásoknak megfelelően áprilisban megyei Küldöttgyűlésen tárgyaltuk meg a 2008-as év mérleg-beszámolóját. Sokan tudják vadásztársaink közül, hogy taglétszámát tekintve a legkisebb KomáromEsztergom megye. Ebből eredően költségvetésünk is meglehetősen szűk mozgásteret enged. Panaszkodni azonban nincs okunk, mert mindenki tudja - hiszen napjainkban tapasztalja és megéli - okos, takarékos és átgondolt gazdálkodással élhető világunk. Sok számmal nem terhelem olvasóinkat, de néhányat szükséges a fentiek igazolásaként leírni. Az évet pozitív eredménnyel, 396 eFt-al zártuk, mely mintegy 80 eFt-al több a tervezettnél. Minden megyei vadásztársunk tagja Kamaránknak, ez 1603 fő, akik közül a hetven éven felüli 58 idős vadásznak nem kell tagdíjat fizetnie. Kamarai rendezvényeinket elképzeléseinknek megfelelő színvonalon, rendben megtartottuk, környezettisztítási napot, hivatásos vadász továbbképzést és versenyt, Jenő napi lövészversenyt, a sportvadász továbbképzést, megyei Vadásznapot, húsvizsgálói képzést és Mikulás-napi lövész-versenyt. Vezetőségünk tagjai oktatóként működtek közre a Jávorka Szakközépiskola által szervezett vadgazdálkodási technikus képzésben. A Megyei Rendőr Főkapitánysággal megújítottuk együttműködési szerződésünket, szakmai kérdésekben segítséget nyújtunk. Hagyományaink ápolása és a vadászati kultúra javítása érdekében indított kürtös tanfolyamunk résztvevőinek szereplése méltán aratott sikert a Vadásznapon, fejlődésük és hozzáállásuk garancia a hangulatos, hagyományt tisztelő és megőrző vadászatnak. Igyekszünk szervezeti fórumainkon titkári és elnöki értekezleteken napirenden tartani a kis taglétszámú megyék finanszírozásában meglévő anomáliák feloldásának kérdését annak érdekében, hogy egy igazságosabb elosztási, visszaosztási rendszerben az ország összes kamarai tag vadásza azonos anyagi lehetőségek alapján szervezhesse életét. Látjuk, hogy ez a kérdés már csak a következő
Jöjjön el, hívja el barátait, ismerőseit, a vadászattal nem „fertőzött” civileket, hogyan tudunk szórakozásunknak, hivatásunknak örülni, hogyan tudjuk sikereinket ünnepelni, hogyan tudunk - akár tréfás megmérettetésben is - versenyezni, mit tudunk a ma velünk élő és a következő nemzedéknek mutatni a VADÁSZNAPON! Tisztelettel: Lukáts Péter elnök
3
Forrás: MGSZH KEM FM Igazgatóság, Vadászati és Halászati Osztály
4
Hivatásos vadász továbbképzés Az Országos Magyar Vadászkamara KomáromEsztergom megyei Területi Szervezete a hivatásos vadászok évenkénti kötelező továbbképzését az alábbiak szerint rendezte meg: Időpont: 2009. április 14. (Kedd) 9.00 12,00 óra Helyszín: Puskin Művelődési Ház (2800 Tatabánya, Kossuth u. 4.) Az előadások témái: • Az Erdei szalonka (Scolopax rusticola) monitoring tervezése, tapasztalatai (Dr. Szemethy László egyetemi docens, Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet)
• Az Aranysakál (Canis aureus) terjedése, vadászatának lehetőségei (Dr. Heltai Miklós egyetemi docens, Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet)
• A mezőgazdasági vadkárok aktuális kérdései (Kemenszki Péter OMVK Somogy megyei titkár)
• A vadászattal kapcsolatos jogszabályok és konzultáció (Zámbó Zoltán KEM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság Vadászati Halászati osztályvezető )
Kemenszki Péter OMVK Somogy Megyei Titkár előadása 5
Válogatás a szezon első bakjaiból (kiskoponyás súlyok)
Szákszendi FVK 400 gr.
Környei VT 397 gr.
Szákszendi FVK 447 gr.
Környei VT 368 gr. 6
Gyarmatpusztai FVK 472 gr.
Bábolna Zrt. 406 gr.
Gyarmatpusztai FVK 532 gr.
Bábolna Zrt. 494 gr. 7
Golyós puskát . . . De mekkorát??? Végre elérkezett a pillanat, hogy ifjú vadászunk boldogan kezében tartja első golyós lőfegyver megszerzési engedélyét. Még kissé bizonytalan, hogy milyen kalibert is válasszon, ezért felteszi a fenti kérdést a már hosszabb-rövidebb ideje vadászó barátainak, rokonainak. És ekkor csap be a mennykő: öt társa minimum nyolcfélét javasol. Rendesen mindenki a saját fegyverét, fegyvereit dícséri, az elért eredményei alapján. Rendjén is lenne ez így, ha időnként nem tapasztalhatna a többé-kevésbé valóban hozzáértő mérhetetlen szubjektivitást. Írásommal elsősorban ifjú, kezdő vadászbarátainknak próbálok saját tapasztalásaimból merítve reményeim szerint segíteni, rémálmaim szerint még nagyobb zavart kelteni… Az „öreg rókák” e cikknek azért nem annyira célközönsége, mert Ők annak idején a szűkös lehetőségek miatt általában azt választották, amihez végre nagy nehezen hozzájutottak. Kénytelenek voltak megtanulni azzal lőni, amit kaptak, örültek, ha „egypuskás” vadászokká válhattak. De ők a mai napig vallják: „az első lövésed menjen az élet felé!” Valóban nem estek, nem eshettek magnumőrületbe, nem hitték, hogy ha a vad mellé lőnek, „annak szele is agyoncsapja azt”. Meg aztán Ők már családtagjukként szeretik öreg, sok vadat látott „Likasvasukat”, nem cserélnék le a világ minden kincséért sem. És ez így van jól… Nézzük hát, ifjú barátaim, mi az én véleményem e kérdéskörben! Vallom, hogy mindenre jó kaliber nem létezik. Ésszerű kompromisszumokkal viszont közelíthetünk ezen ideális állapothoz. Tudnunk kell azt is, hogy maximálisan mire kívánjuk használni fegyverünket, illetve milyen a saját testalkatunk. Sokan friss vizsgával a kezükben azonnal elfelejtik, mit is ír a Törvény: 1000 Joule csőtorkolati energiáig csak kártevő-apasztásra, 1001-2500 Joule közötti energiával a hazai nemes nagyvad-fajaink közül kizárólag az őz vadászható, a többi nagyvadunk csak ettől nagyobb erőt képviselő fegyverrel ejthető el. Persze ez is sántít egy kicsit, hiszen bőgő bikára, nagy kanra nem éppen ideális az épphogy 2500 Joule-t meghaladó .22-250 Remington, vagy egy .243 Winchester. Véleményem szerint, aki őznél nagyobb csülkös vadra emel fegyvert, válasszon
a .30-as (7,62 mm-es) kalibercsalád standard kaliberei közül. Ideális lehet első fegyvernek a .30-06 Springfild, de jó tudni, hogy nagyjából ez az a kaliber, mely már „férfiasan” viselkedik, azaz érezhetően rúg. Ha testsúlyunk nem éri el a 60-65 kilót, célszerűbb választás lehet a .308 Winchester. Ez ugyanolyan lövedékméretet indít „halált repítve”, mint az előbb említett, de kevésbé „dolgozik” használója vállán. Fenti két kalibernek már jó a megállító-ereje (az ú.n. K.O.értéke) és a lövedék átmérőjéből adódóan egy keresztben álló vad mellüregébe lőve, bő vérzést könnyű utánkeresést fog adni, sőt sokszor át is üti a vadat. Aki nem szereti a rugdosós szerszámokat, ésszerű kompromisszum lehet még egy 7x64-es. Esetleg - inkább hölgyeknek valamelyik kisebb 6,5 mm-es. Ez utóbbiakkal viszont szó szerint csak akkor indítsuk útjára a lövedéket szarvasra, disznóra, vagy muflonra, ha halálbiztosak vagyunk célzásunkban, mert egy rossz találat esetén hosszas utánkeresésre számíthatunk, és oktalan szenvedést okozunk a vadnak. Kezdő vadász férfitársaimnak még jó alternatívának merném ajánlani a reneszánszát élő 8x57 JS-t. Igen jó K.O.-értékkel rendelkező, bő vérzést okozó kaliber, ugyanakkor nem csábít kockázatos, mondhatni eszetlen hosszú lövésekre. Meglátásom szerint a fent említett kalibereknél nagyobb fegyver csak 5-10 éves gyakorlattal rendelkező vadászok kezébe valók. Ezek a medium és magnum kaliberek bizony vagy hirtelen nagyot rúgnak, vagy lomhán, de nagyot tolnak. Gyakorlatlan embernél ez önkéntelenül is azt fogja eredményezni főleg, ha nem a testalkatának megfelelő helyre építették fel a céltávcsövet -, hogy bele fog nyúlni, bele fog pislantani lövéseibe. A „nagyok” közül igen jó szívvel merem ajánlani a jó öreg - idén 104 esztendős - 9,3x62 kalibert. Nem igaz az a sokszor hangoztatott állítás, hogy a rigótojás méretű göbecset csak a cipőnk orráig köpi ki ez a „kéziágyú”. Megfelelő töltényt választva hozzá 200 méterig közel ugyanolyan laposan vadászati szempontból elhanyagolható különbséggel repül, mint egy .30-06 Springfild csak a maga irgalmatlan megállítóerejével… Messzebb meg erdei körülmények között ne hazardírozzunk. Nem az a cél, hogy a vadászház teraszáról ejtsük 8
el a hőn áhított vadat, hanem a szó legnemesebb értelmében vadásszunk, cserkeljünk, s ha kell, kússzunk-másszunk érte! És egy érdekes tapasztalat: az őz testét sokszor kevésbé töri meg, mint egy kisebb kaliberű, de jóval gyorsabb „őzező” fegyver. A „nagyok” között véleményem szerint Magyarországon létjogosultsága van a .300 Winchester Magnumnak és a 8x68 S-nek középnehéz, illetve nehéz lövedékekkel. Mindkettő hibájaként említeném, hogy a .300 Winchester Magnum kb. 100 méterig, a 8x68 S 150 méterig egy kamralövéssel átrohan a közepes testméretű vadon, energiájának zömét a kimeneti oldalon adja le a földben… Előnyük, hogy vért szinte mindig jól adnak, nagyobb távolságon pedig hihetetlen gyorsan, sokszor villámcsapás-szerűen ölnek, akár egy kicsit hátrébb csúszott lövéssel is. Őzre viszont brutálisan sok mindkettő. Szóba jöhetne még a .338 Winchester Magnum; ennek ereje nekem már kicsit sok, a lövésére rá kell készülni, közelít a .375 Holland-Holland Magnumhoz. Ez utóbbi pedig már oly nagy „tagló”, hogy bőgő bikán és igen nagy disznón kívül nem látom értelmét. Nálunk kihasználhatatlan. Abban azonban biztos vagyok, hogy akinek a fent említett „nagyok”-ként említettek közül bármelyik is a tulajdonában van, az bizony előbb-utóbb keresni fog magának egy kisebb, könnyebb, cserkelésre alkalmasabb, akár őzlövő, akár dúvadazó puskát. A következő kijelentésemért lehet, hogy néhányan a véremet vennék, én mégis leírom: kis hazánkban én az egyik legalkalmatlanabb kalibernek a 7 mm Remington Magnumot találom. K.O.-értéke a .30-as kalibercsaládhoz képest alacsonyabb, sebessége nagy, ezért süldő méretű vadat meglőve azon úgy rohan át, mintha kötőtűvel böknénk át, nagytestű vadat pedig szinte soha nem üt át. A vad mindkét esetben a nagy valószínűséggel elviszi a lövést, vér pedig alig… Nem vitatom, ennek a kalibernek is megvan a maga helye; szerintem a hosszú lövéseket igénylő hegyi vadászatok egyik legjobb kalibere lehet, csak hát nálunk én meglehetősen ritkán emelem fegyverem, mondjuk ibexre. Az Ultra Magnumok ás a Super Short Magnumok igen messze állnak az én világomtól, ezért ezekről nem is nyilatkoznék.
A sokéves értékesítési statisztikáink szerint magasan a legtöbbet a .30-06 Springfildből adunk el, második helyen fej-fej mellett a .300 Winchester Magnum és a 9,3x62 található, a harmadik helyen pedig a .243 Winchester, a nagy visszatérő .308 Winchester, és az újra felfedezett 8x57 JS osztozik. Őket követi szezonálisan, a bakszezonhoz köthetően - a .22-250 Remington, a .223 Remington, a .222 Remington. Érdekes, hogy 7x64-ből ma már éves szinten csupán 2-3 darab eladható akár a .375 Holland-Holland Magnumból - , 7 mm Remington Magnumból pedig csupán 1-2 darab. Fura, de a 6,5 milliméteres családból nagyjából 2 évre jut egy eladás, 8x68 S-ből pedig vagy 5 éve egyet sem értékesítettünk. Azt veszem észre, hogy egy-egy új kalibert szinte lehetetlen bevezetni a piacra. Úgy látom, senki nem vállalja fel a „kísérleti nyúl” szerepét, inkább választja a már kipróbáltat, a tradicionálist, azt, ami már bizonyított meg persze azt, amihez megfelelő a töltényválaszték. Hangsúlyozom, hogy a fent leírtak a saját véleményemet tükrözik, lehet ellene és mellette érvek tömkelegét felsorakoztatni. Az alábbiakkal viszont remélem, mindannyian egyetértünk: 1. Nem a vadon kell megtanulni a lövészmesterséget! Ne sajnáljunk új fegyverünkből ellőni az első néhány hónapban pár pakli töltényt. 2. Meglévő lőtudásunkat tartsuk szinten, illetve csiszolgassuk azt. 3. Bízzunk a fegyverünkben! Ha egy-két rossz lövésünk volt, ne restelljünk lőtérre menni, de akár szakembert megkérni, ellenőrizze puskánkat-szerelékünket-céltávcsövünket, és ha kell, állítsa be újra. Mindig is lesznek új, felkapott, a feledés homályába vesző és újrafelfedezett kaliberek. Tudjunk bízni abban, hogy fegyverünkkel az első útjára engedett lövedék gyors és kíméletes elmúlást hoz az arra ítélt vadnak. Végezetül, mondandómat hadd zárjam egy a német vadászati módban régóta, szinte dogmatikusan alkalmazott ifjú vadászoknak igencsak megszívlelendő - vadászregulával: ha halált hozó lövéssel találtad is a Vadat, várj egy fél pipatömésnyi időt, mert Neki is jár, hogy egyedül, büszkén, e világgal megbékélve találkozhasson a Teremtővel… Drobny László Harmónia Vadászbolt, Tata 9
VAV vizsgára és felkészítésre a Megyei Vadászkamara Kinológiai Bizottságánál lehet jelentkezni. 10
hideg, szelesre változott az időjárás. Egy másik alkalommal vadászterületünk egy kimondottan apróvadas részén ellenőriztem, hogy milyen kárt tett a mostoha téli időjárás az apróvadetetőkben, amikor egy nagyobb nádfoltban furcsa építményre lettem figyelmes. Egy kidőlt, elöregedett fűzfa alatt összehordott nád és sáshalom díszelgett. Kíváncsiságomnak köszönhetően két órát csücsülhettem egy másik korhadt fa tetejében. A szorult helyzetben lélekjelenlétem és a közeli fa mentett meg a koca támadásától, ami igencsak komolynak bizonyult. A történtekhez mindjárt hozzá is tenném, hogy majd húsz éve vadászom, túl vagyok 300. vaddisznóm elejtésén, de soha nem éreztem magam olyan kényelmetlenül, mint akkor. Ilyen agresszivitásról addig csak szóbeszédből hallottam, ez az eset számomra intő példával szolgált, hogy nem feltétlenül szükséges szembekerülnöm a ,,dühöngő” kocával. Az ,,én kocám” a malacait, találkozásunktól számított második napon elvezette a 2 km-re lévő erdőségbe, így hát kapcsolatunk hamar megszakadt. Félelmük és rejtett életmódjuk miatt a vaddisznók szabad vadászterületen csak nagyon nehezen tanulmányozhatóak. Három éve abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy megyénk egy nagyobb vadaskertjébe viszonylag szabad bejárásom van. Itt kedvemre fotózhatom és figyelhetem az általam oly kedvelt vadat. Utódgondozásról és ápolásról szóló hosszabb tanulmányokat Gundlach végzett 1962-1966 között. Majd a 70-es évek elejétől kezdődően Heinz Meynhardt folytatott hasonló hosszabb ideig tartó megfigyeléseket, amelyet a Vaddisznóriport című könyvében olvashatunk. Cikkem megírásában a két tudós munkáját is felhasználtam segítségként, saját megfigyeléseim kiegészítéseként. Enyhe teleken rendszerint a kocák már január végén lemalacoznak, aminek a veszélye az, hogy az utolsó hajtások alkalmával a már malacos kocát is elejthetik, mivel ekkor egyedül kerül a vadászok elé. Azonban előfordul olyan is, a többszöri búgás, vagy a késői fejlődés következtében, hogy a nyár végén még gyenge malacokkal találkozunk. Az ilyen apróságok a kemény hideg beálltával, nagyvalószínűséggel elpusztulnak. Azoknak az egyedeknek, amelyek átvészelik a telet, nemi érettségük később következik be, így természetesen rosszkor is
Malacozás A 70-es években az őzről mondták azt, hogy a ,,jövő vadja”, ami némiképp igaz is, de ezen a vaddisznó hihetetlen szaporaságával jócskán túllépett. Nem csak a jövő, (illetve most már a jelen) hanem szinte mindenki vadjává is vált. A megváltozott körülmények kicsalogatták korábbi élőhelyéről az erdőből- s ma már hazánkban szinte mindenütt megtalálható. A nagyfokú alkalmazkodóképessége is hozzásegítette ahhoz, hogy új területeket népesítsen be. Vannak olyan területek, ahol évtizedekkel ezelőtt a hírét sem hallották, mára viszont az éves teríték kiteheti az 50-60 db-ot is. A mi európai vaddisznóink szaporodásukhoz nem igényelnek különleges élőhelyet. A fő igényük, hogy legyen elegendő fedezékük és a táplálékért ne kelljen messzire eltávolodniuk a f i a l ó v a c o k t ó l . Te s t á p o l á s u k h o z , a dagonyázáshoz szükségük van kisebb tócsákra, gödrökre vagy pocsolyákra. Ha mindez rendelkezésükre áll, térhódításuknak gátat szabni szinte lehetetlen.
Elfáradt malacok
Néhány évvel ezelőtt régi vadászterületemen hajnali szalonkázásból a vadászházunk felé sétáltva egy malacozóvacokra lettem figyelmes, amely jól látható helyen helyezkedett el. Itt a koca nem törődve a közeli erdeimunkások és az erdészeti gépek zajával, nyugodtan gondozta csemetéit. Ezt a területrészt már évek óta nem vadásztuk, mivel egy nagyobb vadrejtő sűrű közelében helyezkedett el. Ez a vaddisznókoca teljesen hozzászokott a körülményekhez és malacait csak akkor vezette be a bozótos aljnövényzet közé, amikor néhány nap múlva
11
búgnak, ezáltal ismét csak rosszkor hozzák világra utódaikat. A koca amikor érzi, hogy hamarosan eljön a malacozás ideje, alkalmas helyet keres magának, majd hatalmas mennyiségű száraz növényzetet tép ki, amit nagy halmokba hord össze. Gyakran előfordul, hogy az előző évi malacok is elkísérik anyjukat, de a fialóvacokhoz ezeknek az egyedeknek sem szabad közel menniük. A vacok elkészültével a koca bebújik és elkezdődik a malacozás. A vadmalacok nyitott szemmel és teljesen szőrösen születnek, már néhány órával a születésük után rendkívül vidámak és élénken játszadoznak. Az utódok száma kocánként igen változó lehet, amit az állat korával lehet kapcsolatba hozni. Megfigyelések szerint ez a szám egy és tíz között ingadozik. Egy koca tulajdonképpen nem tud tíznél több malacot felnevelni, mivel csak öt pár csecsbimbója van. Azok közül is az elsők igen kevés tejet adnak. A szopási viselkedésekről így ír Gundlach: ,,Közvetlen világrajövetelük után a malacok a koca hasi tájéka felé mozognak, és a csecsbimbókat keresik. A házdisznók ezt már akkor megteszik, amikor még köldökzsinórjuk sincs leválasztva. A csecsek felé való igyekvést nyilvánvalóan a meleg- és az érintkezési inger irányítja, ugyanígy a malacok mindig arra törekednek, hogy anyjuk testével kapcsolatban maradjanak. Fejük ide-oda imbolygó kereső mozgása nem észlelhető. Szájszervi mechanizmusuk teljesen ki van fejlődve és szavatolja a csecsbimbó megtalálását. A malacok kezdetben állandóan váltogatják a csecsbimbókat, a csecshűség kialakulása 4-5 hetes korra tehető. Ekkorra minden malac megkívánja, hogy saját egyéni csecsbimbója legyen. Ezenkívül az is tény, hogy egy kocának csak annyi szopott csecse van, ahány malacot vezet. A malacok fészekhagyását nagymértékben az időjárás befolyásolja, ami kedvező feltételek mellet már a negyedik napon bekövetkezhet. Természetesen ekkor még csak a közvetlen környezetet fedezik fel az apróságok. Családi közösségekben előfordul, amennyiben az időjárás nem megfelelő, hogy egy vacokban /ez általában a vezérkocáé/ több koca malacai is menedékre találhatnak. A kismalacok igencsak fázósak és egymás hegyén-hátán melegszenek. A nyolcadik naptól már nappal nem maradnak
többé a vacokban, hanem követik anyjukat kisebb élelem szerző körútjára. Heinz Meynhardt a vaddisznónak a fialóvacoknál tanúsított viselkedésével kapcsolatban a következő következtetéseket vonta le: ,1. Ha a koca azt akarja, hogy a malacai kövessék, vagy hogy szopjanak, akkor bizonyos csalogató hangokat hallat.
Halmi Péter Pál a disznók között
Ezzel szemben a malacok visítozással, sivalkodással jelzik, hogy szopni akarnak. 2. Az első 14-21 napban még nincsen semmiféle szopási rend, a malacok életének negyedik hetéig azonban biztosan kialakul. 3. A koca és malacai a hang és szag alapján ismerik fel kölcsönösen egymást. 4. A kocának eleinte teljesen mindegy, kinek a malacait szoptatja. 5. A családi közösséghez tartozó összes malac őrzéséért és vezetéséért minden koca felelősnek érzi magát. 6. A társas testápolás a fialó vacokban még nem volt megfigyelhető, a vackon kívül kb. a negyedik-ötödik naptól kezdve a kocák naponta többször is megtisztogatják orrlyukaikkal a malacokat. Az idegen testeket, mint például a füljegyeket kiharapják. 7. A társas testápolást a koca nemcsak saját malacain gyakorolja, hanem a családi közösség bármelyik más malacát is tisztogatja. 8. A dörgölődzést a malacok már négy-ötnapos korukban elkezdik. Kezdetben még nagyon ügyetlenül csinálják, előbb nyilván bele kell tanulniuk. 9. A kocának vagy a konda egy másik tagjának figyelmeztető jelére a malacok lelapulnak, s ekkor sávrajzolataik következtében majdnem 12
láthatatlanokká válnak. 10. Tíz-tizennégy napos korukban a malacok szilárd táplálékot is kezdenek fogyasztani. 11. A fialóvacokban a játékos harci viselkedés már pár órával születésük után tapasztalható. 12. A malacok még nem szerepelnek a csoport rangsorában. Különleges bánásmódban részesülnek. Legkésőbb tíz hónapos korukra azonban a rangsor kialakultnak tekinthető. A vaddisznó vadgazdasági szempontból a legproduktívabb vadfaj, mivel rendkívül nagy évi szaporulat viszonylag kis létszámú törzsállomány mellett is minden évben rendkívül magas kilövési számot engedélyez. Mindettől függetlenül tiszteljük ezt a sokunk számára oly nemes vadat, amelynek nem csak a vadászata, hanem puszta látványa is nagyszerű élményt nyújt. Halmi Péter Pál
olvashatjuk, hogy vitt magával babot, hagymát, paprikát, zöldségféléket, gyümölcsöket, de ezekre részletesebben nem tér ki. Vadászatai során a lőtt vad húsával, összegyűjtött tojásokkal (pl. kajmántojás) egészítette ki étrendjét, mint az alábbi idézetek is mutatják: „Felettem egy fatörzsön meglátok valamit. Felfelé kapaszkodik. Lajhár. Preguica. Felkapaszkodom a lajhárért, hazaviszem a szállásra. Ott majd lefényképezem azután… de ez már Abilió és a többiek dolga, akik nagyon szeretik a bárányhúsra emlékeztető lajhárhúst.” „- Hal kellene vacsorára! szólok Abilióhoz - Igen senor! előveszi a szigonyok közül az acéldrótos horgot, leballag a csónakhoz […] vacsorára készülünk. Tucatnyi vörös piranhából főzzük az erősen paprikázott hallevest. Kis zsákra való szárított cseresznyepaprika krém is van, tapajosi évelő paprikafám termése. Magyar és cabokló gyomor legyen, amelyik kibírja.”
Vadászgasztronómia A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, vagy művészete. Sokan vallják azt is, hogy a "kettő együtt". A gasztronómia mindannak intelligens ismerete, ami összefügg a táplálkozással. A szó gyökere a görög „gaster” vagy „gastros”, ami gyomrot jelent és „gnomos”, tudás vagy törvény. Vadászgasztronómia: ??!! Egy vendéglátóhelyen, illetve „vadászvacsorán” könnyű meghatározni a fogalom jelentését, addig egy több napos, hetes, hónapos vadászaton szafarin már elég nehéz behatárolni. Gyermekkoromban is sokat olvastam már a nagy vadászírók könyveit, ám akkor még nem figyeltem oda az étkezésekkel kapcsolatos l e í r á s o k r a . M a m á r, s z a k m á m b ó l é s vadászszenvedélyemből adódóan jobban odafigyelek ezekre a részletekre is. Most részleteket szeretnék bemutatni azon híres vadászok (vadászírók) könyveiből, ahol nemcsak maga a vadászat, hanem a vad elkészítése is szerepel.
„… az inambu nagy erdei az erdőaljában futkározó madár, azt is mondhatnám gyöngyös tollazatú erdei tyúk. Húsa és tojásai a legpompásabb erdei csemegét adják…” „… Tűzre, kondérba teszem a délelőtt fogott, feldarabolt kis vörös piranha halakat. A pirított hagyma illata ínycsiklandóan elegyedik az ökörhal olajszerű zsírjának illatával, amelyet a több méteres hengeres testű vízi emlős szalonnájából olvasztanak…” „Bepárázik az eresz alatti nedvességbe a megfőtt halleves illata. A sarokba a farinha d'agusas kosár […] a farinha kenyérpótló mandióka morzsa, olyan, mint otthon a pattogatott kukoricának rosszul pattogatott morzsaléka…”
Kezdjük Molnár Gáborral, aki Brazíliában vadászott a múlt század elején. Ő legtöbbször egyedül vadászott, néha kísérőkkel. Bizonyára először nehezére esett összegyűjtenie azokat a dolgokat, amikre egy hosszú vadászaton az élelmezéshez szükség lehet. Több könyvében is
„- Kajmánokat lőni este, éjszaka? - Igen! - Hm. A szakáccsal beszélt Senor? - Nem! - Pedig az szereti a pecsenyének sütött 13
jacare-farkat, ő talán menne, ha…”
Érdemes rá visszatérni 'Flapjacks' 'Hotcakes'- amerikai palacsintaszerű ételek, aztán rántotta, hideg hús, pirított kenyér, befőtt, tea, kakaó. Szakácsunk a derék Mick, szorgalmasan dolgozik… közben ő is tömi magába a reggelit, hozzá anekdotázik is, adogatja is az ételeket… de sietnie kell ám annak, aki nem akar hoppon maradni! Mert az alaszkai prémvadászkörök asztali illeme, mondhatnánk, hiányos. A legvadabb néger is illendőbben rágja a maga nyers antilopbelét, mint ezek a trapperek a 'Flapjacket'. Szennyes bicskájukkal belebele vájnak a közös lekvárosüvegbe, még szennyesebb ujjaikkal széjjeltépdesik a húsdarabokat. Itt csakis saját magára gondol mindenki. Aki udvarias vagy netán szerény az koplalhat.”
Dél-Amerikáról még egy érdekesség: Kesseleőkeői Majtényi György Vadászat DélAmerikában c. könyvében csak egy mondatnyi utalást találtam. „a bennszülöttek a nyúl húsát nem eszik, csupán a bőréért vadásszák.” Vadászok különböző földrészeken, ahogy más kultúrával, ugyanúgy más vadászszokásokkal találkoznak. Gr. Széchenyi Zsigmond két könyvéből idézek, ezáltal bemutatni két földrész egymással ellentétes szokásait. „Estére nagyszabású díszebéd készül. Hetven személyes. A házbeli vendégeken kívül a városi és környékbeli előkelőségek is hivatalosak. Ezúttal persze a nagy ebédlőben terítenek. Bombayból hozatnak zenekart. Nagyparádéba cicomázóskodik mindenki. Ezúttal kapóra jön a betegségem: itt marathatok szobámban. Díszlakomát elbliccelni, jaj, de jólesik!” „… Kezdődik a komoly élet. Vége a jólétnek, dőzsölésnek, henyélésnek. Sátor alatt lakunk majd, kemény tábori ágyon alszunk, megismerkedünk az indiai dzsungel sokféle veszedelmével. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ennek a sok kényes hölgyvendégnek ezeknek a városi dámáknak miképpen ízlik majd a szabad bográcsban főtt tábori koszt?” álmodozott Széchenyi. És a valóság…:” Hátamon végig szalad a meglepetés hidege. És amint közeledünk, ámulatom, nőttön-nő.” Széchenyi a szmokingos vacsora után ( kaviár, lazac, sültek, egzotikus gyümölcsök, kávé, édesség, szivar, pezsgő stb. ) így ábrándozik: „Hej, hova lettetek, kedves afrikai tanyáim! Széllelbélelt kis sátram, melynek nyitott bejáratát parádés strázsa helyett legfeljebb pislákoló tábortűz őrizte. Riadozva nyerítő zebramén, tompán felnyögő oroszlán, szúnyoghálóm falán hegedülő moszkitóraj ezerhangú afrikai éjszaka! Ennyire még tán sosem fájt a szívem utánad!”
Essen most pár szó a vadásztársaságot kísérő szakácsokról két idézet erejéig, melyből kitűnik, hogy nem mindegy hogy a hosszú szafarin ki készíti az étkeket. Elsősorban helybeli szakácsokat béreltek fel, akik egyben fegyver-, és teherhordók is voltak. Az ilyen hosszú utak előkészítése nagy gondosságot és odafigyelést követelt, ahol a kísérők ellátásáról is gondoskodni kellett. Afrika kivételével a többi földrészen a víz viszonylag könnyen elérhető volt, ám ott a vízellátás komoly gondot okozott, sokszor azt is szállítaniuk kellett magukkal, a többi nyersanyagról nem is beszélve. Az élelmiszerkészletüket a helyben elejtett vad húsával egészítették ki. Pár példán át szeretném ezeket bemutatni: Horty Jenő ezt írja Indokinai vadászútjáról Kittenberger Kálmánnak. „… és csak ezután jutottam elég szegényes koszthoz. Vagy három szardínia rizzsel, kenyér nélkül, mert az nincs, még nem jött meg. Szakácsunkhoz különben rendkívül kicsi a bizalmam. Ma azon kaptam, hogy egyik főzőedényünkbe jó kövéret köpött és aztán odaadta a másiknak kimosni…” Kittenberger Kálmán: „Embereimnél nagy izgalmat váltott ki Harry barátom érkezése. Kivált Haszáni, a szakácsom izgult nagyon. Haszánira nem lehetett volna ráfogni, hogy maga volt a tisztaság, azt sem, hogy mindig
„… Térjünk vissza a sátorbeli reggelihez. 14
józan volt, de ha vendég jött, akkor hét ördög hajtotta, hogy valami olyat produkáljon, amit más szakács nem tud utána csinálni… elég az hozzá, hogy sikerült nem is nagy fáradsággal az előirányzott tucat gyöngytyúkot meglőni. Megvolt tehát az ünnepi ebéd díszfogása: „Kanga á la Bwana Ndege (gyöngytyúk á la Madár úr.) Így nevezte el Harry gyöngytyúkpaprikásomat. Ez a fogás pedig úgy készül, hogy a gyöngytyúkokat osztályoztuk. A legidősebb korosztály mindjárt a fazékba került. Ha megfőtt, akkor kivettük az így nyert léből az öreg kakast vagy tyúkot. Haszáni átnyújtotta a Penda Kulának (szó szerint: „szeret enni”), a nagy bendőjű teherhordónak. Az üresen maradt húslébe kerültek a fiatalabbak, majd az egész fiatal csibék. Így készült a legfinomabb, legtartalmasabb gyöngytyúkpaprikás. Friss hagymát, gyümölcsöt az egy napi járásra lévő missziótól szereztem. Paprikát hazulról kaptam. Evett elefánt húst is, amit rágósabbnak talált a marhahúsnál.
Geleta József az első világháború után vadászott Mongóliában , Kínában, Szibériában. „ Én hozzá fogtam a készülődéshez. Igaz nem sokból állott. Winchester, töltények. Hátizsákomba 5kg kétszersült, egy kis tea, fél kiló cukor 30db töltény és egy böge. A zsebkönyvem meg egy ceruza egészítette ki a felszerelést. A többit majd a jávorszarvas adja.” „ Amikor először ismerkedtünk meg a tarbagán nyársra húzva pirult a tűzőn. Finom zsírja mint a libáé sistergett a sárga lángok között. Kövér volt, mint egy hizlalt agyonhízott süldő. A húsa: gyenge malachús. Csupa lé. A mongol sátorban nem terített asztalnál, nem késsel és villával, nem tányérról ettük a finom pecsenyét. Nem. Csak két kezünkkel. De amint bele haraptam, úgy fröccsent szét, mint a valamikori híres bécsi virsli. Nagyszerű húsa volt…” Hermann János: „ Egyenesen hazamentünk tehát a táborba, s ezen az estén kitűnő vacsoránk volt: beefsteak kásával ( öszvér szarvasból ) szőlő, jó kávé, sőt egy kis Cherry brandy is.”
Gr. Széchenyi Zsigmond „… ezért tisztelem a Waltert, néhai gyerekpuskám iránti kegyeletből, hívom flóbertnek. Nemzetközi nevét 0,22 Longrifle a hazai vadászok is jól ismerik. Tábori konyhámat évek óta ezzel látom el. Nemcsak a mindennapi vadgyöngytyúkot, fogolyfélét, libát, kacsát, hanem gazellák különböző fajait is elsősorban, a kitűnő húsú „thomsonit” „flóbertommal” szoktam elintézni. Ezen kívül, hogy többet ne mondjak még zebrát is lőttem vele, mégpedig nem is egyet!”
„ Bebújtam tehát az „ágyamba” ettem egy kis főtt medve húst, desszertnek pedig aszalt szilvát rágcsáltam…reggel megkerestem a legközelebbi kis tavat, jót ittam a kristálytiszta vízből, megettem a maradék medvehúst és útra keltem.” „ Később megpróbáltam szarvas combot sütni úgy, ahogy egy régi világvégi csapdázótól tanultam. A hátsó lábát levágtam a csípőizületnél, sok bőrt hagytam rá, betakartam az egészet úgy, hogy hús sehol sem látszott ki. Az így elkészített combot beletettem az izzó parázsba, beföttem vörösfenyő ággal, fát és parazsat tettem rá. Reggel kikapartam primitív sültemet. Késemmel felhasítottam a szinte szénné égett bőrt és alatta ott volt a tökéletesen átsült „szaftos”pecsenye. Vékony szeleteket vágtam és megkóstoltam. Remek volt.”
Sokszor a vadászok leleményességükre voltak kénytelenek hagyatkozni, főleg mikor egyedül maradtak a vadonban. Erre is pár példa: Gr. Wodcicki György dr.:„…itt felvételt készítettem róluk, a trófeákat, egy gerincet és egy combot elvitelre készítettünk. Több húsnak az elvitelére sajnos nem is gondolhattunk, annak dacára, hogy tanyánkon igen nagy hasznát vettük volna.” Vadkecskevadászat a kínai Tien-Csang hegységben.
Thurn-Rumbach István: 15
„…Az nem volt
utolsó dolog, hogy közel volt a falu. Mert ez azt jelentette, hogy Cantea esténként hazamehetett és másnap reggel egy fazékba magával hozza majd az erdészné kitűnő főztjét. Tudom, hogy vannak vadászok, kik a „stílszerű” kosztolásból is sportot űznek. Akik az említett helyzetben a tyúklevest elutasították volna. Bizony fájó szívvel!...mert hát ők azok, akik elengedhetetlennek tartják, hogy szalonnán és kenyéren éljünk, ha már egyszer medvevadászok vagyunk!...”
Kittenberger Kálmán, Fekete István közös vadászata. „…de haza érni mindkettőnknek jól esett. Ültünk kicsit a hűs szobában, aztán felkeltem. - Rántotta, tükörtojás, lágy tojás, kemény Tojás… vagy mi legyen? - Legalább gombát szedtünk volna… - Van még néhány konzervünk is ajánlottam. - Nem kell!! Süss szalonnát a tükörtojásba. És sok hagymát. - Szalonna nincs, hagyma nem lesz benne! - Csinálj amit akarsz. - Sült krumpli töpörtyűvel…teával… - Töpörtyű nincs…krumplit hoznunk kellett volna. Erre már elnevette magát, és kedvesen, szinte gyerekesen, mintha szégyenkezne: Pistákám ( ezt mindig így mondta, ha valami „nagy” kérése volt ) húzd le a cipőmet.”
Maderspach Viktor, a „Havasok hőse”, az „ Acél ember”, a „Vad magyar” írja: „Tüzet gyújtok. A zsindelytetőbe még egy nyílást török, hogy a csípős füst kimehessen. Egész nap többször eszembe jutott, hogy milyen gyenge vacsora lesz az üres káposzta a puliszka maradékkal. Azután medve szalonnából, káposztából, a medve utolsó golyó által szétroncsolt szívéből összefőtt vacsorámat elfogyasztottam.” „Tüzet gyújtottunk, őzpecsenyét sütöttünk és … elaludtam. … kéjesen nyújtózkodva figyeltem az öreg Mazettet, aki tűz körül foglalkozott. Amíg én aludtam, csigát szedett és azokat azóta már meg is főzte. Épp azzal foglalkozott, hogy az univerzális vadászbicskámon lévő villával a puhányokat héjukból kiszedje. Szalonnával, vadfokhagymával a lábasban megsütötte és kész volt a vacsora, melyet indulásunk előtt a csigamártásba aprított puliszkamaradékokkal elfogyasztottunk.”
Végül pedig tanácsok arra, hogy a mai vadászok hogy induljanak el egy hosszabb, több napos vadászatra: „A vadászélelem. A vadászat nem könnyű dolog. Szüntelen erőfeszítést követel, sokat gyalogoltok, sokat cipekedtek. Mindez alaposan kimeríti az embert, úgyhogy vadászat idején ételben-italban nem lehet hiányotok. Arra nézve, hogy ki milyen élelmet vigyen magával, nem ajánlunk semmit. Ahogy mondani szokás: ahány ház annyi szokás, vagyis mindenkinek megvan a maga egyéni ízlése. Ha a szalonnát szeretitek vigyetek szalonnát, ha a kolbászt vigyetek kolbászt, ha a virslit vigyetek virslit, tojást, konzerveket, sonkát, zöldségfélét, gyümölcsöt. Egyszóval vigyetek bármit, amihez éppen kedvetek van, de minél többet: úgyis kevés lesz! Vadászatra magától értetődően visztek magatokkal bográcsot, bögrét, kést, kanalat, villát, sőt, borsot, babérlevelet, nyers krumplit, kölest, sárgarépát, petrezselymet, fejszét (fát aprítani) és fenő követ (a fejszét élesíteni). Bizonyára kitaláltátok: mindez arra kell, hogy finom vadászkását főzhessetek, de nem tyúk, pulyka vagy birkahússal, hanem kendermagos réce, vagy kanalas récével. Hű, micsoda kása az! De még milyen!”
Helyhiány végett már csak Fekete István egyik könyvéből szeretnék egy megható momentumot idézni. (amely végül is belefér a vadászgasztronómia címszó alá) 16
Végül pedig az írásaim végéről elmaradhatatlan recept:
Elsősegély felszerelés
„Vadkacsaleves: Első és legfontosabb teendő: a kopasztás. Leghelyesebb, ha ezt a műveletet a dolgozószobátokban végzitek. S hogy a kitépett toll ne okozzon gondot, nyissatok ki ajtót, ablakot, hogy jó kis kereszthuzat legyen. Ti csak kopasszatok, majd jön a szél, és nincs több gondotok a tollal. A kacsa kopaszodik, a szoba tollasodik. Mikor ezzel végeztetek, odaszóltok az édesmamának, vagy a feleségnek, kinek mije van: - Kész vagyok a kopasztással. Mama, kezdődhet a levesfőzés! És ha a nejetek vagy az édesmamátok hüledezve felkiált: - De hiszen ez nem kacsa, hanem tyúk! ti méltóságteljesen jelentsétek ki: - Igenis kacsa. Most minden kacsa ilyen. Nemesített fajta… - És miért van elmetszve a torka? - Miért, miért? Hogy nektek mindent tudnotok kell! Repült, észrevette,hogy ráemelem a puskát, mit volt tennie, kapta magát és… elmetszette a torkát. Mi ebben a különös? Főzzetek már könyörgöm! Hátra van még ilyenformán a legutolsó: megenni a levest. Hogyan együk? Kanállal! És miután elfogyasztottátok, heverjetek végig a kanapén, és olvasgassatok…”
1-30-ig csoportos elsősegély felszerelés: bruttó 6000 Ft
Vadász elsősegély csomag: bruttó: 1000 Ft
A receptért felelősséget nem vállalok! Csorba Ferenc kamarai főszakács
Érdeklődni Clean Universal Kft. Kurucz László 06/70-942-0873
TEREPJÁRÓ Mahindra 4x4-es 0 kilométeres terepjárók vadászoknak árengedménnyel eladók Érdeklődni: 06/87/580-340 Hirdetés
17
18
Minden vadászkamarai tagunknak vadászsikerekben bővelkedő vadászévet kíván a területi vezetőség nevében.
Impresszum: Felelős kiadó: OMVK Kem Területi Szervezete Felős szerkesztő: Lukáts Péter elnök Fotók: Halmi Péter Pál, Nagypál Zoltán Nyomdai munka: REKLÁM-GM KFT. 2800 Tatabánya, Feszty Árpád u. 64 19
20
