FORGÁCS TÜNDE * Bevezető: a szellemi alkotások nemzetközi védelmének problematikája

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/1. (2012) pp. 271–289.

A SZELLEMI TULAJDON TERÜLETÉT SZABÁLYOZÓ NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK A MAGYAR JOGBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ E SZERZŐDÉSEKET KIHIRDETŐ NEMZETI JOGFORRÁSOKRA ÉS A SOFT LAW PROBLEMATIKÁRA FORGÁCS TÜNDE* A dolgozat elsőként a nemzetközi jogot jellemző soft law–hard law problematikával foglalkozik, majd a nemzetközi jog jogi természete mellett érvelők és azt vitatók véleményét ismerteti röviden, végül áttér a szellemi tulajdont védő, hazánk által is ratifikált konkrét nemzetközi szerződések sorba vételére. A tanulmány ezek között nagyobb figyelmet szentel a Párizsi Uniós Egyezménynek, valamint a szabadalmak területét érintő ágazati egyezményeknek, más ágazatok nemzetközi szerződéseinek pedig csupán egy listáját állítja össze. Kulcsszavak: nemzetközi szerződés, szellemi tulajdon, soft law, Párizsi Uniós Egyezmény, szabadalom. At first the paper examines the question of soft law and hard law characterizing international law, then it delineates the opinion of who argue for and who contest the legal nature of international law, and finally the paper turns to review specific international contracts aiming to protect intellectual property and ratified by Hungary. Among these, the essay pays more attention to Paris Convention for the Protection of Industrial Property and sectorial agreements ruling the area of patents, while it gives only a list of international contracts dealing with other sectors. Keywords: international agreement, intellectual property, soft law, Paris Convention for the Protection of Intellectual Property, patent.

Bevezető: a szellemi alkotások nemzetközi védelmének problematikája A nemzetközi magánjog rendszerén belül a szellemi alkotások joga sajátos helyet foglal el, mindazonáltal a dologi jog területéhez kapcsolódik, hiszen tárgya a szellemi tulajdon. A szellemi alkotások jogára a nemzetközi magánjog terén főszabályként a területhez kötöttség vagy territorialitás elve irányadó, azaz a szerzői jog és az iparjogvédelmi jogosultság csak annak az országnak a területén áll fenn, ahol az létrejött. E szerint a szabály szerint nincs, nem is alakulhat ki nemzetközileg egységes jogosultság, „világszabadalom”. Egy államnak sem áll azonban érdekében, hogy polgárai szellemi alkotásai az államhatáron kívül ne részesülhessenek szerzői jogi védelemben, ezért már a 19. századdal megjelenik egyfajta törekvés az államok részéről, melynek célja, hogy kiterjesszék ezt a fajta védelmet, saját határaikon belül a külföldi alkotók viszonylatában, saját állampolgáraikra tekintettel pedig nemzetközi szinten. Ennek a törekvésnek kezdetben három fő eszköze volt, így elsőként az államok belső jogi szabályozás útján kívántak megfelelő védelmet biztosítani külföldi s belföldi szerzőknek egyaránt: a nemzeti szellemi tulajdonhoz kapcsolódó szabályok viszonosságra vagy nemzetközi szerződésekre hivatkozással kiterjesztették a külföldi jogi szabá* Dr. FORGÁCS TÜNDE PhD-hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected]

272

Forgács Tünde

lyokat saját államuk területére, illetve a nemzeti szabályokat külföldi termékekre is alkalmazandónak rendelték. Ezzel gyakorlatilag egyoldalú kollíziós szabályok jöttek létre. Második eszközként az államok kétoldalú nemzetközi szerződéseket kötöttek egymással, míg harmadikként multilaterális nemzetközi szerződéseket. Ilyen, máig hatással bíró multilaterális szerződés a szerzői jogok területén az 1886-os Berni Uniós Egyezmény1, az iparjogvédelem területén a 1883-as Párizsi Uniós Egyezmény2 vagy az 1995-ös TRIPS egyezmény3, melyek közös jellemzője, hogy azonos védelmi szintet kívánnak biztosítani belföldi és külföldi alkotásoknak, s hogy a lex loci protectionis, azaz a védelmi igény helyének elvét rögzítik, mely szerint a szerzői jog megsértésének, így a védelmi igény keletkezésének helye szerinti jogot kell alkalmazni a felmerülő jogvitában. Meg kell továbbá említenünk, hogy fontos multilaterális szerződés még 1971-ből az ENSZ Egyetemes Szerzői Jogi Egyezménye4 és Genfi Egyezménye a hangfelvételek védelméről5. Végül, felsoroláson kívül említem csak meg a szellemi alkotások védelmének Európai Unión belüli eszközét, az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK számú rendeletét6 a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról, más néven a Róma II. rendeletet. A Rendelet szintén megfogalmazza a lex loci protectionis elvét, s (26) preambulum bekezdése szerint a rendelet alkalmazásában a „szellemi tulajdonjog” kifejezést például a szerzői és a szomszédos jogokra, az adatbázisok védelmére vonatkozó sui generis jogra, valamint az ipari tulajdonjogra vonatkozó fogalomként kell értelmezni. A szellemi tulajdonjogok megsértésével konkrétan a Rendelet 8. cikke foglalkozik, mely kizárja az általa kijelölt alkalmazandó jogtól jogválasztás útján való eltérést. A nemzetközi szerződések útján történő szabályozás esetében felmerül azonban a kérdés, hogy azok mennyiben kikényszeríthetőek, mennyiben tekinthetőek a nemzeti jogot befolyásoló, alakító jogforrásoknak. Dolgozatom erre a kérdésre fókuszál: vizsgálódásom során elemezni kívánom, hogy a fent említett, szellemi tulajdont szabályozó szerződések milyen módon érvényesülhetnek a magyar jogban.

1 Convention de Berne pour la protection des œuvres littéraires et artistiques– Berni Egyezmény az Irodalmi és Művészeti Alkotások Védelmére. 2 Convention de Paris sur la protection de la propriété intellectuelle – Párizsi Egyezmény a Szellemi Tulajdon Védelmére. 3 Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights – Egyezmény a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól. 4 Universal Copyright Treaty. Angol nyelven elérhető itt: http://portal.unesco.org/en/ev.phpURL_ID=15241&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html Az oldal 2012. február 27-i állapota. 5 Convention for the Protection of Producers of Phonograms Against Unauthorized Duplication of Their Phonograms – Egyezmény a hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételeik engedély nélküli sokszorosítása ellen. Angol nyelven elérhető itt: http://www.wipo.int/treaties/en/ip/phonograms/trtdocs_wo023.html A honlap 2012. február 28-i állapota. 6 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 199., 2007.7.31., 40–49.

A szellemi tulajdon területét szabályozó nemzetközi szerződések...

273

1. A soft law–hard law problematika A nemzetközi jog jogi jellege jelenti talán a dolgozatomban elsőként vizsgálandó kérdést. Ennek kapcsán azonban röviden szólnom kell arról, hogy a témával foglalkozó nemzetközi irodalomban széles körben elterjedt a fejezetcímben használt fogalompár, azaz a soft law és hard law kifejezések. Előbb tehát ezek definícióját kell röviden megadnom, majd át kell térnem a nemzetközi jog jogi jellegének vizsgálatára. Az erről véleményt alkotó gondolkodóknak két csoportját különítem majd el: azokat, akik szerint a nemzetközi jog bír jogi jelleggel, s azokat, akik szerint nem.7 1.1. A soft law és hard law kifejezések jelentése Általánosságban elmondhatjuk, hogy soft és hard jog vagy még inkább, a jog puha és kemény természete az adott jogi norma kikényszeríthetőségére, kötelező jogi erővel rendelkezésére vagy annak hiányára utal. Hard law-nak tekintjük tehát a klasszikus belső jogi normákat, melyek általában mint lex perfecta, szerkezetükben szankciót is tartalmaznak, így az állam bíróságai előtt kikényszeríthetőek. Szankció, mint szerkezeti elem hiányában is elmondható azonban, hogy a belső jogi normák érvényesítését az egész államapparátus szavatolja. A soft law fogalmának meghatározása már nehézségekbe ütközik, azt valójában talán csak körvonalazni lehet. Ennek a nehézségnek a hátterében véleményem szerint a terminus nemzetközi eredete, s épp ezért a kontinentális és common law jogrendszerek jogi nomenklatúráinak eltérései állnak. A fogalom felvázolása során két merőben eltérő hátterű forrásra támaszkodom majd, mégpedig Jacob E. Gersen8 és Eric A. Posner9 egy írására10, valamint az Európai Parlament egy, a soft law alkalmazásáról szóló állásfoglalására11. Ahogy azt Gersen és Posner írásában olvashatjuk, „[a] soft law kifejezés olyan jogalkotó hatóságok által tett nyilatkozatokra utal, melyek nem rendelkeznek jogi erővel (leggyakrabban azért, mert nem felelnek meg releváns alakiságoknak, vagy mert más okokból nem tekinthetők jogilag kötelezőnek), de ennek ellenére befolyásolják mások magatartását, akár mert (1) ezeket a nyilatkozatokat mások a politikai döntések vagy törekvések olyan hitelt érdemlő kifejezésének tartják, mely később formálisan kötelező jogban testesülhet meg és a végrehajtó ágensek kényszerítő cselekvéseiben fejeződhet ki, vagy (2) azért, mert ezek a nyilatkozatok tudományos útmutatásul szolgálnak arról, hogy a hatóságok hogyan látják a világot. Az egyének, kormányzatok, államok és minden egyéb cselekvő kötelezettségek bevezetésére és a magatartás befolyásolására használja a soft law-t ott, ahol a jogi mechanizmusok nemkívánatosak.”12 Hozzá kell tennem, hogy az idézett mű erősen kapcsolódik szerzői környezete, azaz a 21. század eleji Egyesült Államok államszervezetéhez.

7

KOVÁCS Péter: Nemzetközi közjog, Budapest, Osiris Kiadó, 2006, 49–53. A Chicagói Egyetem adjunktusa. 9 A Chicagói Egyetem „Kirkland and Ellis” jogász professzora. 10 E. Jacob GERSEN–A. Eric POSNER: Soft Law: Lessons from Congressional Practice, Stanford Law Review 61 (2008–2009), 573–628. 11 Az Európai Parlament 2007. szeptember 4-i állásfoglalása a „soft law” eszközök alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól (2007/2028(INI)). 12 GERSEN & POSNER i. m. 577. Fordítás a szerzőtől. 8

274

Forgács Tünde

Európai uniós forrásomra áttérve elöljáróban utalnom kell az Eurofound13 (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) mint sajátos uniós testület hivatalos honlapján található soft law fogalom-magyarázatra. Ennek megfelelően a soft law kifejezés az EU olyan intézkedéseire használatos, amilyenek az útmutatók, nyilatkozatok és vélemények, melyek, ellentétben az irányelvekkel, rendeletekkel és határozatokkal, nem kötik címzetteiket. Mindazonáltal a soft law ezen forrás szerint is bírhat bizonyos jogi hatással, azaz hangsúlyozni kell jogi kötőerejének hiánya mellett annak lehetséges gyakorlati befolyását. „Tudva való, hogy a soft law, éppen jogi hatásának hiánya miatt, illetve mivel egyfajta informális „puha” hatást gyakorol például a mintaprojektek demonstrációs hatásai révén, melyek lehetőségeket szemléltetnek és meggyőző hatást gyakorolnak, befolyásolhatja a politikák fejlődését és a gyakorlatot. A tagállamok és más szereplők önként vállalkozhatnak, hogy megtegyék azt, amit legkevésbé sem akarnának, ha arra a jog által lennének kötelezve. A soft law épp ezért néha mint a politikai célokat megvalósító rugalmasabb eszköz jelenik meg.”14 Az Európai Parlament állásfoglalása elutasító, tartózkodó viszonyt fejez ki a „puha joghoz”. Ahogy azt az érdemi rész 9. pontjában írja, álláspontja szerint a soft law uniós formáinak tekinthető „bizottsági közlemények területén a Zöld és Fehér könyvekből nem következnek közvetlen jogi kötelezettségek; úgy véli, hogy ennek ellenére a konzultációs dokumentumok és a politikai szándéknyilatkozatok elfogadásából nem következhet az ezekre vonatkozó jogszabályok elfogadására irányuló jogi kötelezettség”. A Parlament ezen kívül több helyen aggályait fejezi ki, mivel „a „soft law” (nem kötelező erejű jog) általános gyakorlaton alapuló fogalma kétértelmű és veszélyes, és azt a közösségi intézmények dokumentumaiban nem lenne szabad használni”15, valamint, mivel „a Közösség keretein belül a „soft law” igen gyakran ellentmondásos és kevéssé hatékony eszköznek minősül, amely ugyanakkor rombolóan hathat a közösségi jogalkotásra és az intézményi egyensúlyra, ezért körültekintően alkalmazandó még ott is, ahol a Szerződés rendelkezik felőle”.16 A Parlament továbbá „elítéli, hogy a Bizottság olyan esetekben is alkalmaz „soft law” eszközöket, amikor azok, a szubszidiaritás és az arányosság alapelveinek figyelembe vételével az önmagában is szükséges Uniós jogalkotást helyettesítik vagy még feltérképezetlen területekre alkalmazva általánosítják a Bíróság joggyakorlatát”17 valamint „sürgeti az intézményeket, hogy az Alkotmányszerződés I-33. cikkének elvét követve tartózkodjanak „soft law” eszközök elfogadásától, ha jogalkotási aktusok már tárgyalás alatt állnak; úgy ítéli meg, hogy ez a kötelezettség a hatályos jog szerint is az EU-Szerződés 6. cikke szerinti jogállamiság alapelvéből ered”.18 Az állásfoglalás a továbbiakban az átláthatóság védelmére sürgeti a Bizottságot, valamint arra, hogy mielőtt újabb soft law-ra tenne javaslatot, vizsgálja meg annak fogyasztókra tett hatásait. A fenti hosszas bevezetőt természetesen azon előismeret teszi szükségessé, hogy a nemzetközi jogról gondolkodók egy része szerint a nemzetközi szervezetek által alkotott jog, az államok egymás között szerződései mind soft law-nak minősülnek, mivel a bennük 13

http://www.eurofound.europa.eu/about/index.htm A honlap 2012. április 11-i állapota. 14http://www.eurofound.europa.eu/areas/industrialrelations/dictionary/definitions/softlaw.htm A honlap 2012. április 3-i állapota. Fordítás a szerzőtől. 15 Az Európai Parlament 2007. szeptember 4-i állásfoglalása a „soft law” eszközök alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól (2007/2028(INI)) Preambulum, A. pont. 16 2007/2028(INI) Állásfoglalás, rendelkező rész 1. pont. 17 2007/2028(INI) Állásfoglalás, rendelkező rész 5. pont. 18 2007/2028(INI) Állásfoglalás, rendelkező rész 6. pont.


275

foglalt normák érvényre juttatása csupán az államok önkéntes magatartására van bízva, nincs olyan felsőbb hatalom, „világállam” mely érvényesülésüket garantálná. A nemzetközi jog ezen probléma mentén kétféle megítélést nyert az idők során, így egyesek eleve tagadják annak jogi jellegét, míg mások bizalmat szavazván neki, kötőereje mellett érvelnek. 1.2. A nemzetközi jog jogi jellegét tagadók tábora A problémával – azaz, hogy egyáltalán létezik-e a nemzetközi jog – foglalkozók egy része, így Hobbes, Spinoza, Austin vagy Somló Bódog szerint a „Jog-e a nemzetközi jog?” kérdésre a válasz egyértelműen: nem. Hobbes és Austin hatalomelméleti alapon tagadják, hogy a nemzetközi jognak jogi jellege lenne19: Thomas Hobbes (1588–1679) szerint az állam és a pozitív jog – az angol nyelvű irodalom szerinti hard law – alapja a szuverén hatalomban, valamilyen szuverén hatalommal rendelkező személy vagy testület akaratában áll. Ahogy azt Bibó írja, „A pozitív jog Hobbes szerint a szuverén hatalom parancsa, amely parancs biztosítására a biztonság érdekében kényszerítő erőre van szükség.”20 Épp ez a kikényszerítő erő az, mely oly sokak szerint hiányzik a nemzetközi jogból szerintük ugyanis az állam, mint szuverén szabadon eldöntheti, hogy a megkötött szerződést meg kívánja-e tartani, vagy sem. John Austin (1790–1859), mint Hobbes hatalomelméletének folytatója szerint „[m]inden pozitív jogszabályt a szuverén hatalom birtokában levő személy vagy testület állít fel az alattvalókkal szemben. Minden szabály vagy törvény nem más, mint parancs [ … ] azaz oly kifejezett kívánság, melynek nem teljesítése esetére valamilyen hátrányos következmény, szankció van kilátásba helyezve.”21 Lényeges, hogy Austin-nál a pozitív jognak fizikai jellegű szankciója is van, tehát még Hobbes-nál is szigorúbb követelményt támaszt a jogi jelleggel szemben. Benedictus (Baruch) de Spinoza (1632-1677), mint a felvilágosodás korának racionalista filozófusa Teológiai-politikai tanulmány című művében a hasznosság, ésszerűség fogalmait járja körül, bevezet azonban egy fontos, saját terminust is szerződéselméletébe, s ez a hűségfogadalom, mely Heller Ágnes22 szavaival „egy kézzelfogható akaratnyilatkozat”. Spinoza szerint az ígéretek csak a hasznosság vagy a kívánás ereje folytán kötelezőek, amikor tehát azt állítja, hogy a nemzetközi politikában egy ország uralkodója megszeghet egy egyezményt (hűségfogadalmat), ezt az uralkodó egy másik hűségfogadalmával indokolja, azon fogadalommal, „hogy országa érdekét fogja szolgálni: „Mert ha olyasmit ígért, amiről belátja, hogy káros az ő államára nézve, akkor nem teljesítheti ígéretét, mert ezzel megszegné alattvalóinak adott szavát; pedig ez legjobban kötelezi őt, s megtartását a legszentebbül meg szokták fogadni.”23 Tehát az 19

BIBÓ István: Válogatott tanulmányok. Első kötet-1935–44. (szerk.: Nagy Endre–Vida István). Magvető, Budapest, 1986–1990, 71–73. Interneten elérhető itt: http://mek.niif.hu/02000/02043/html/ A honlap 2012. február 28-i állapota. 20 BIBÓ i. m. 72. 21 BIBÓ i. m. 73. 22 HELLER Ágnes: Megismerés, szituáció, szenvedély, In: Ész és szenvedély. Filozófiai tanulmányok a XVII–XVIII. századról (szerk.: Boros Gábor). Áron Kiadó, Budapest, 2002. Interneten elérhető itt: http://minerva.elte.hu/gaboros/eszesszenv.htm#_ftnref273 A honlap 2012. február 28-i állapota. 23 Baruch de SPINOZA: Teológiai-politikai tanulmány. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953, 238.

276

Forgács Tünde

erősebb kauzális erők, amelyek hatásának az uralkodó az államban ki van téve, előbbre valóak a külsőknél. Spinoza realista politikaelmélete ily módon magyarázatot ad mind arra, hogy miért „pacta sunt servanda”, és arra, hogy miért követik a szerződések ugyanakkor a hasznosságot.”24 Spinoza-nál tehát az uralkodó magától értetődően megszegheti a nemzetközi szerződéseket, a nemzetközi jogi források kizárólag az uralkodói akarattal összhangban tudnak érvényesülni. Somló Bódog (1873-1920), mint a hatalomelmélet modern kori képviselője szintén olyan szabályként fogja fel a jogot, melyet kibocsátója, s nem az jellemez, hogy az egyes szabály milyen garanciákat, fenyegetést, kényszert tartalmaz. Ahogy azt Bibónál olvashatjuk, „Somló megfogalmazásában a jog rendszerint követett, széles körre kiterjedő és állandó legfőbb hatalom által kibocsátott szabály. A hatalom pedig nem más, mint a kibocsátott normák megvalósításának, azaz a követés „okozásának” a képessége.”25 Lényeges eleme azonban Somló elméletének, hogy „ő is a fizikai és pszichikai kényszer kettéosztásának hagyományos fogalmazásából indul ki, melynél kimarad a kényszer legjellemzőbb megjelenése: az objektív társadalmi kényszer.”26 Ahogy azt tehát Kovács Péter summázza, a XVIII. században a nagy gondolkodók az állami szuverenitás korlátlanságát tételezték, erre alapozva, s az uralkodói gyakorlatra példaként mutatva – a hatalmi viszonyok jelentősen befolyásolták a szerződések megtartását, az erősebb állam az őt korlátozó, terhes szerződésen gyakran tette túl magát – jutottak arra az álláspontra, hogy a nemzetközi jogból voltaképpen hiányzik a szankció, s mint ilyen, nem tekinthető jognak.27 A szankció hiánya mellett mindazonáltal fontos érve még a nemzetközi jog jogi jellegét tagadók táborának, hogy a modern társadalmak államszerkezetével ellentétben, ahol érvényesül a Montesquieu-féle hatalommegosztási elmélet, s a törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás feladata jól elválik egymástól, a nemzetközi jogban ezek feladatainak gyakorlása, azaz a szerződések megkötése, végrehajtása, a belőlük eredő jogviták rendezése végső soron mind az államra mutat vissza. Felróják továbbá a nemzetközi jognak még, hogy jogalkotási rendszere sok bizonytalanságot tartalmaz, javarészt szokások mentén formálódik, s hogy az államok nem csupán nem kötelesek szerződéseket kötni, de a „szerződésben való részvétel sem jelenti a kötelezettségek maradéktalan elfogadását, hiszen a fenntartások, opcionális vagy fakultatív klauzulák stb. intézményei révén az állam nagymértékben megőrzi saját szabadságát.”28 Végül a szkeptikusok szankció-nélküliséghez kapcsolódó érvei között találjuk, hogy a szerződések, szabályok betartása voltaképp az államok jóhiszeműségétől függ, „[b]íróság elé akkor megy az állam, amikor akar.”29 Vannak azonban olyanok is, akik nem kérdőjelezik meg a nemzetközi jog jogiságát, akik kötelező erőt tulajdonítanak szerződéseinek. Következzen az ő bemutatásuk! 1.3. A nemzetközi jog kötelező ereje mellett érvelők Kovács Péter a nemzetközi jog szociológiai sajátosságából eredezteti annak kötelező erejét: „[a]mennyiben létezik az államok közössége, mint társadalmi jelenség, akkor ez 24

HELLER: i. m. Oldalszám nélkül. BIBÓ: i. m. 74. 26 BIBÓ: i. m. 74. 27 KOVÁCS: i. m. 50. 28 KOVÁCS: i. m. 50. 29 KOVÁCS: i. m. 50. 25


277

szükségképpen feltételezi jogi koordináták meglétét, amelyekhez szükségképpen kapcsolódik a kötelező erő.”30 A nemzetközi jog kérdéses jellemzőjét azonban sokan sokféleképpen magyarázták az idők során, így elsődlegesen különböztethetünk az alaki és a tartalmi megközelítést pártolók között. 1.3.1. Az alaki megközelítés iskolái Az alaki megközelítés hívei maguk is két csoportra oszlanak, így voluntarista és normativista szemléletmódot különböztethetünk meg. Georg Jellinek (1851-1911), a voluntarista iskola alapítója több művében, így 1880-as Az államszerveződések jogi természete31 című tanulmányában, majd 1882-es Az államkapcsolatok tana32 című monográfiájában is nemzetközi jogi kérdéskört dolgozott fel. Jellinek szerint a nemzetközi jogban az államok önkorlátozása vagy „önkötelezése” valósul meg, azaz „a jogrend az állammal szemben is érvényes, tehát magát az államot is kötelezi. Maga a probléma Jellinek szerint metajurisztikus természetű [ … ], és az arra adott választól függ bármiféle közjognak, sőt bármiféle jognak a lehetősége.”33 Az elmélet megfelelően alkalmazható az egyoldalú állami aktusokra, fenntartásokra, csatlakozásokra, nem ad azonban magyarázatot arra, hogy miért bírnak kötelező erővel bizonyos szabályok, mint a rabszolgakereskedelmet tiltó 1890-es, vagy a népirtás tilalmáról szóló 1948-as egyezmények, ha azokat az állam explicite nem fogadta el. Szintén a voluntarista iskola kutatója Heinrich Triepel (1868-1946), aki a nemzetközi jog kötelező erejét az állami akaratok egybeolvadásával magyarázza (Vereinbarungstheorie) A nemzetközi szokásjogban ez hallgatólagos formában történik meg, a nemzetközi szerződéseket előkészítő hosszas tárgyalások során azonban nyilvánvaló, hogy az államoknak kompromisszumra kell törekednie, hogy megszülethessen az egyezmény. Az elmélet megmagyarázza ugyan, hogy miért hajlandóak elfogadni az államok eredeti elképzelésüktől távol álló szerződéseket is, nem ad azonban választ arra, hogy miért lehetséges bizonyos szerződésekbe, mint az atomsorompó-egyezménybe belekényszeríteni egyes államokat. Triepel nemzetközi jogi munkássága kapcsán csak mint érdekességet kívánom megemlíteni, hogy Hegemónia34 című művében az Alfred Rosenberg által kidolgozott Führertum eszméjéből ismert vezérszemélyiség mintájára, nemzetközi szinten vezérállamról is beszélhetünk. Ahogy azt könyvismertetőjében35 Barankovics István írja, Triepel szerint „azok az előfeltételek, amelyek egy embert az egyének csoportja fölé vezetői hatalomra segítenek, nemcsak egy államon belül egy emberben, hanem az államok csoportjában egy államban is kialakulhatnak, amikor is az illető állam a többi államok

30

KOVÁCS i. m. 54. Die rechtliche Natur der Staatenverträge 32 Die Lehre von der Staatenverbindungen 33 SZILÁGYI Péter: Georg Jellinek, 20. http://ajkold.elte.hu/student/aje/Tananyagok%20%C3% A9s%20tanseg%C3%A9dletek/Jog%C3%A9s%C3%A1llamb%C3%B6lcselet1/GeorgJellinek%C3% A1llamelm%C3%A9lete.pdf A honlap 2012. április 12-i állapota. 34 Heinrich TRIEPEL: Hegemonie. Ein Buch von führenden Staaten, W. Kohlhammer Verlag, Stuttgart, 1938. 35 BARANKOVICs István: Egy könyv a vezérállamról, Az Ország Útja 1939/5, 307–312. A cikk az Interneten elérhető itt: http://barankovics.hu/egy-konyv-vezerallamrol A honlap 2012. április 12-i állapota. 31

278

Forgács Tünde

csoportja fölött vezetői hatalomra hivatott, vezérállami hatalommal, s ami ezzel azonos, vezérállami jogosítvánnyal és hivatottsággal rendelkezik.” Végül szólnom kell Hans Kelsen (1881-1973) normativista iskolájáról is, mely természetesen a normapiramis elméletét veszi alapul. „Eszerint valamely jogszabály a maga kötelező erejét mindig csak a felette álló jogszabályból – s nem azon kívüli tényezőkből – meríti. Azzal tehát, hogy a nemzetközi jog jogi természetét elfogadjuk, egyszersmind adottnak is kel vennünk, hogy kötelező.”36 Ennek megfelelően Kelsen a nemzetközi jog primátusát hirdeti a belső joggal szemben, mivel a pacta sunt servanda elvét, azaz a nemzetközi szerződések végrehajtásának kötelezettségét az alapnormával azonosítja, tanítványai pedig egyenesen azt helyezik a normapiramis csúcsára. Az alaki megközelítés hívei után ideje, hogy a nemzetközi jog tartalmi tényezőit hangsúlyozók csoportja felé forduljunk! 1.3.2. A tartalmi megközelítés iskolái Azon gondolkodókat, akik a nemzetközi jog kötelező erejét a jogon és az akaraton, azaz a formákon kívüli tényezőkre vezetik vissza, három csoportba sorolhatjuk, így röviden ismertetnem kell a természetjogi iskola, a szociológiai irányzat és a marxista ideológia képviselőit. Bár a természetjogi iskola gyökerei egész az ókorig, Konfuciuszig nyúlnak vissza, s a középkorban Aquinói Szent Tamás is irányzatához tartozott, számunkra releváns képviselői között olyan személyiségeket találunk, mint Hugo Grotius és Samuel von Pufendorf, akik a természeti törvényszerűség megvalósulását látták a természetjogban. Különbséget tehetünk laikus és vallási megközelítések között, azonban minden ágazat közös jellemzője, hogy szerintük a nemzetközi jog szabályai bizonyos szükségszerűségeket és törvényszerűségeket fejeznek ki, s ezért fogadják el az államok kötelezőként. Bár sok szerződés esetében megfelelő magyarázatot ad ez a gondolatmenet, nem válaszolja meg miért csak az 1890-es években születtek meg a már említett, rabszolga-kereskedelmet tiltó szerződések, vagy hogy miért van szükség technikai szabályokra, fenntartásokra, kívül maradásra. A szociológiai iskola alapítója, Georges Scelle (1878-1961) szerint, ahol van együtt élő közösség, ott szükségképpen megjelennek az együttélés rögzített szabályai is. Ahogy azt Hubert Thierry37 írja, „[a] Scelle-i gondolkodásban a tárgyi jog („droit objectif”), mely távolról sem az állam akaratának terméke, vagy, nemzetközi szinten, az államok akarata egybeolvadásának terméke, magából a társadalomból fejlődik ki. „Ubi societas, ubi [sic!] ius.” Ő ezt a jog idő- és térbeli egysége és egyetemessége kifejeződésének látta, a nemzetközi rendszerben ugyanúgy, mint a nemzeti jogrendszerben. Továbbá, az előbbi szállóigét tekinthetjük úgy is, mint amely egy olyan jog iránti igényre reflektál, mely jog majdnem ugyanúgy köti a társadalmakat, mint ahogy a természet törvényei kötik az emberi lényeket.”38 Scelle felfogása jól magyarázza, miért elképzelhetetlen, hogy egy állam kivonja magát a nemzetközi jog szabályai alól, még akkor is, ha mint a volt gyarmati államok, azok megalkotásában részt sem vett, nem alkalmazható azonban a technikai szabályok kidolgozásának folyamatára vagy a végrehajtás bizonytalanságára.39 36

KOVÁCS: i. m. 55. Hubert THIERRY: The Thought of Georges Scelle, European Journal of International Law 1990/1, 193–209. 38 THIERRY: i. m. 198. Fordítás a szerzőtől. 39 KOVÁCS: i. m. 56. 37


279

Végezetül a marxista ideológia álláspontját kell ismertetnem. Az iskola a belső jogot a „termelőerők által meghatározott termelési viszony” kategóriájával jellemezte, a nemzetközi szinten pedig a világkereskedelem és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, melyek mintegy meghatározzák a nemzetközi jog jellemzőit. Az iskola jól magyarázza, miért a gazdaságilag erős államok kezében van a nemzetközi jog alakításának lehetősége, tanai mégsem tekinthetők koherens nemzetközi jogi elméletnek. Írásom első fejezete végén tehát megállapíthatom, hogy a nemzetközi jog szabályanyaga különleges megítélés alá esik. Egyrészt emlékeztetnem kell rá, hogy a nemzetközi joganyag egy része úgynevezett soft law, mely nem bír jogi kötőerővel. A soft law természetét jól megvilágítja Gersen és Posner cikke, akik szerint a kötőerőnek ez a hiánya leginkább arra vezethető vissza, hogy azok nem felelnek meg a jogalkotásban elvárt, releváns alakiságoknak, míg az Eurofound által közzétett, ezzel egybecsengő definíció szerint az uniós soft law olyan, uniós intézmények által alkotott szövegek, melyek megjelenési formájuknál fogva nem bírnak kötőerővel. Az Európai Parlament ennek nyomán elutasítja a soft law uniós intézmények általi alkotását, s állásfoglalásában az átláthatóság védelmét sürgeti. Utalnom kell másrészt arra is, hogy a nemzetközi jog teljes joganyagának megítélése is viták forrásául szolgált az idők során, így ismeretesek olyan vélemények melyek egyenesen tagadják a nemzetközi jog jogi jellegét. A magyarázat itt is a kötőerő hiánya lehet, a végrehajthatóság megkérdőjelezhetősége, azaz a szabályok érvényesülésének garanciális problémái. A következő fejezetben áttérek az írásom konkrét témáját adó egyezmények vizsgálatára. Így sorra veszem majd, hogy milyen, hazánk által ratifikált nemzetközi szerződések szabályozzák jelenleg a szellemi alkotások jogát, s hogy azok milyen módon váltak nemzeti jogunk részévé. 2. A szellemi tulajdont védő nemzetközi egyezmények Ahogy azt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hivatalos honlapjáról40 megtudhatjuk, a magyar kormányhivatal 11 témakörbe rendezve tartja nyilván a szellemi tulajdonra vonatkozó jogforrásokat. Ezek a témakörök a következők: 1. Szabadalmi oltalom 2. Kiegészítő oltalmi tanúsítvány 3. Növényfajta-oltalom 4. Használati mintaoltalom 5. Védjegyoltalom 6. Földrajzi árujelző-oltalom 7. Formatervezési mintaoltalom 8. Topográfiaoltalom 9. Szerzői jog 10. K+F minősítés 11. Egyéb, a szellemi tulajdonjog területét érintő jogforrások. Ezen témakörök közül a „Kiegészítő oltalmi tanúsítvány” esetében csupán uniós és hazai jogforrást találunk, „Használati mintaoltalom”, „K+F minősítés” és „Egyéb, a szellemi tulajdonjog területét érintő jogforrások” esetében pedig kizárólag hazai jogszabályokat.

40

http://www.sztnh.gov.hu/ A honlap 2012. április 30-i állapota.

280

Forgács Tünde

A honlap jogforrás-gyűjteményének áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a fennmaradó, nemzetközi szerződés által is szabályozott témakör közül a „Növényfajtaoltalom” és „Szerzői jog” kivételével mindre alkalmazandó az 1883-as Párizsi Uniós Egyezmény, más egyezmények alkalmazási köre között azonban nincs átfedés, azaz ágazati egyezményekről beszélhetünk. A következő alfejezetekben bővebben elemzem majd a szabadalmakra irányadó nemzetközi szerződéseket, míg más ágazatok jogforrásainak csupán egy felsorolását adom. Következzék tehát most a hazánk által ratifikált egyezmények listájának összeállítása! 2.1. Az 1883-as Párizsi Uniós Egyezmény Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény41 1900 és 1967 közötti 6 felülvizsgálatával, majd 1979-es módosításával a szellemi tulajdon védelmének egyik legfontosabb jogforrása. Hazánk az 1970. évi 18. törvényerejű rendelettel hirdette ki, miután a Magyar Népköztársaság az egyezmény 1967-es szövegváltozatát megerősítő okiratait 1969. december 18. napján letétbe helyezte a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél (World Intellectual Property Organization WIPO). Mivel törvényerejű rendelet hirdette ki, hivatalos magyar nyelvű fordításának tartalma kötelezi a jogalkotót, hogy azzal összhangban állapítsa meg jogszabályainak szövegét. Ahogy azt a WIPO honlapján42 olvashatjuk, az egyezmény az ipari tulajdon legszélesebb körére alkalmazható, azaz tárgyát adja a szabadalmak, védjegyek, ipari minták, használati minták, márkanevek, földrajzi árujelzők, valamint a tisztességtelen verseny visszaszorítása. Nem meglepő hát, hogy ahogy fentebb utaltam rá, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szabadalom, védjegy, földrajzi árujelző, formatervezési mintaoltalom, valamint a topográfia-oltalom igénylői figyelmébe mint releváns jogforrást ajánlja. Ezek között is kiemelhetjük, hogy az Egyezmény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfia-oltalmának egyedüli nemzetközi jogi forrása ma Magyarországon. Az Egyezmény 2. cikkében nemzeti bánásmódot garantál az unióban részes államokból származó termékek számára, azaz „[a]zokat, akik az unió bármely országának joghatósága alá tartoznak, az ipari tulajdon oltalmát illetően az unió összes többi országában megilletik mindazok az előnyök, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére jelenleg, vagy a jövőben biztosítanak, az ebben az egyezményben biztosított különös jogok sérelme nélkül.”43 Ezen túlmenően az Egyezmény 4. cikke bír még különös jelentőséggel, hiszen az elsőbbség jogát deklarálja: „Azt, aki találmányt, használati mintát, ipari mintát, gyári vagy kereskedelmi védjegyet az unió egyik országában szabályszerűen bejelent, úgyszintén az ilyen bejelentő jogutódját, az alább meghatározott határidőkön belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi országban megtegye.”44 Az Egyezmény fontos közös szabályokat is tartalmaz, valamint létrehozza az uniót, annak közgyűlését, s a közgyűlés végrehajtó bizottságát. Az unió minden tagállama, mely 41

http://www.wipo.int/treaties/en/ip/paris/trtdocs_wo020.html A honlap 2012. április 30-i állapota. http://www.wipo.int/treaties/en/ip/paris/summary_paris.html A honlap 2012. április 30-i állapota. 43 1970. évi 18. tvr., 2. §, 2.cikk (1) bek. 44 1970. évi 18. tvr., 2. §, 4.cikk A) (1) bek. 42


281

az Egyezménynek legalább az 1967-es stockholmi végrehajtási és záró rendelkezéseihez csatlakozott, tagja a közgyűlésnek. A végrehajtó bizottság tagjait az unió tagjai közül választják, Svájcot kivéve, mely ex officio tag. 2.2. A Magyarország által ratifikált ágazati egyezmények 2.2.1. A szabadalmak területét szabályozó nemzetközi szerződések Ahogy azt fentebb említettem, a Párizsi Uniós Egyezmény erre a jogterületre is alkalmazandó, jelen alfejezetben azonban kizárólag ágazati egyezményeket veszek sorra. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000-ben felülvizsgált szövege (EPC) Az Egyezmény45 az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office- EPO) keretén belül jött létre, jelenleg hatályos verziója a szöveg 14. kiadása, melyet 2000. november 29-én fogadtak el. A 14. kiadás tartalmazza az Európai Szabadalmi Egyezmény 2007. december 13. óta alkalmazandó szövegét, az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatát – beleértve a 2011. január 1-jével hatályba lépő módosításokat –, az Egyezmény integráns részét képező jegyzőkönyveket, a 2000. november 29-i átdolgozott szöveg egy kivonatát, az Igazgatótanács (Administrative Council) 2001. június 28-i döntését az átdolgozott szöveg 7. cikke szerinti átmeneti rendelkezésekről, és a díjakhoz kapcsolódó szabályokat. Az Egyezményhez csatolták továbbá a Bővített Fellebbezési Tanács (Enlarged Board of Appeal) által az EPO Hivatalos Lapjában közzétett döntéseit és véleményeit, egy, az Egyezmény 1973-as és 2000-es szöveg-változatához kapcsolódó kereszthivatkozási listát, valamint egy betűrendes tárgymutatót. Az Egyezményt a 2007. évi CXXX. törvény hirdette ki Magyarországon, hatályba lépésével egyidejűleg hatályát vesztette az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről szóló 2002. évi L. törvény. A törvény tartalmazza az Egyezmény angol nyelven hiteles szövegét és annak hivatalos magyar nyelvű fordítását, valamint rendelkezést arról, hogy a Kormány felhatalmazást kap hogy az Egyezmény végrehajtása körében azon végrehajtási szabályokat, amelyek módosítása, illetve elfogadása az Egyezménnyel létrehozott Igazgatótanács hatáskörébe tartozik, rendeletben kihirdesse. A törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke gondoskodik. A törvény aktuális verziója 2011. január 1-jétől hatályos. Az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatát az EPO Igazgatótanácsa 2006. december 7-én hozott határozata állapította meg, s a 319/2007. (XII. 5.) Kormányrendelet hirdette ki. A kormányrendelet tartalmazza a szabályzat angol nyelven hiteles szövegét, valamint annak hivatalos magyar nyelvű fordítását, melyek többek között az EPO előtti eljárásról, az EPO szervezetéről, a bejelentés benyújtására nem jogosult bejelentő esetében alkalmazandó eljárásról, a feltaláló feltüntetéséről, biotechnológiai találmányokról, az európai szabadalmi bejelentés benyújtásáról, fenntartási díjakról és az európai kutatási jelentésről rendelkeznek. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztette az 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) Végrehajtási Szabályzatának kihirdetéséről 45

http://www.epo.org/law-practice/legal-texts/html/epc/2010/e/ma1.html A honlap 2012. április 30-i állapota.

Forgács Tünde

282

szóló 22/2002. (XII. 13.) IM rendelet. A rendelet a törvénnyel egy időben, 2007. december 13-án lépett hatályba, jelenleg 2011. január 1. óta hatályos verziója irányadó. A Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodás A Londoni Megállapodás egy választható megállapodás, melyhez nem kötelező csatlakozni, s melynek célja az európai szabadalmak fordításához kapcsolódó költségek csökkentése. A Megállapodás azon nagy múltra visszatekintő törekvések gyümölcse, melyek azt célozták, hogy költségkímélő, engedélyezés utáni fordítási rendszert biztosítsanak. Ezen törekvések az 1990-es években indultak az EPO keretein belül és a Párizsban, 1999. június 25-én tartott kormányközi konferencián kaptak lendületet. A Megállapodást a 2000. október 17-én Londonban tartott kormányközi konferencián kötötték meg. Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) helyébe, mint az előző pontban említettem, az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000-es szövegváltozata (EPC) lépett, 65. cikkét azonban a Londoni Megállapodás alapján hajthatják végre az ahhoz csatlakozó államok. Azon EPC tagállamok, melyek ratifikálták a Megállapodást, vállalják, hogy maradéktalanul vagy nagy mértékben lemondanak az európai szabadalmak fordítási követelményeiről, így az 1. cikk szerint: „(1) Az e Megállapodásban részes olyan állam, amelynek hivatalos nyelve megegyezik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek valamelyikével, eltekint az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási követelményektől.”46 A Megállapodást Magyarországon a 2009. évi XXIII. törvény hirdette ki, a törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke gondoskodik. Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) A Szerződés (Patent Cooperation Treaty- PCT) 1970-ben jött létre a WIPO keretén belül. A Szerződés lehetővé teszi, hogy egy találmány egy „nemzetközi” szabadalmi kérvény kitöltésével szabadalmi védelmet igényeljen egyidejűleg több államban is. Egy ilyen kérvényt bárki kitölthet, aki a PCT részes államának állampolgára vagy lakosa. Általánosságban kitöltheti azon szerződő fél állam nemzeti szabadalmi hivatala is, amelynek a kérelmező állampolgára vagy lakosa, vagy a kérelmező választása szerint, a WIPO irodája Genfben. A Szerződés részletesen szabályozza azon formai követelményeket, melyeket a nemzetközi kérvénynek teljesítenie kell. A PCT kérvény iktatása automatikusan eredményezi minden PCT szerződő fél állam kijelölését. A nemzetközi kérvény hatása valamely kijelölt államban azzal azonos, mint ha egy nemzeti szabadalmi kérvényt iktattak volna az állam nemzeti szabadalmi hivatalánál. A nemzetközi kérvényt továbbá alávetik az úgynevezett „nemzetközi kutatásnak”. Ezt a kutatást az egyik nagyobb szabadalmi hivatal végzi, és eredményeképp egy „nemzetközi kutatási jelentés” jön létre, azaz azon hivatkozott

46

2009. évi XXIII. tv. 3. §.


283

dokumentumokra tett hivatkozások kilistázása, melyek befolyásolhatják a nemzetközi kérvényben bemutatott találmány szabadalmaztathatóságát. Továbbá, az arról szóló előzetes és nem kötelező írásos véleményt, hogy a találmány teljesíteni látszik-e a szabadalmaztathatóság kritériumait, a kutatási jelentés eredményének fényében vitatják meg.47 A Szerződést az 1980. június 27-től alkalmazandó 1980. évi 14. törvényerejű rendelet hirdette ki, míg a 2011. július 1-jével hatályba lépett Végrehajtási Szabályzatának egységes szerkezetbe foglalt magyar szövegét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapján érhetjük el.48 A Genfben 2000. június 1-jén elfogadott Szabadalmi Jogi Szerződés A Szerződés (Patent Law Treaty- PLT) 2000. június 1-jén jött létre Genfben, a WIPO keretében. A Szerződés célja, hogy – tekintettel a nemzeti és regionális szabadalmi kérvényekre – harmonizálja és korszerűsítse a formai eljárásokat és szabadalmakat, és így az ilyen eljárásokat felhasználó-barátabbá tegye. Az adatszolgáltatás követelményének jelentős kivételével, a Szerződés követelmények egy maximum készletét tartalmazza, melyet a szerződő fél szabadalmi hivatala használhat. Ez azt jelenti, hogy a szerződő fél szabadon biztosíthatja azon követelményeket, melyek a kérelmezők és tulajdonosok nézőpontjából bőkezűbbek, azonban azokat, amelyek kötelezést tartalmaznak rájuk nézve, csupán azon maximumig támaszthatja, amit egy szabadalmi hivatal megkövetelhet a kérelmezőktől vagy tulajdonosoktól.49 A Szerződés mellékletét képezi annak Végrehajtási Szabályzata. A Szerződést a 2007. évi CXXXI. törvény, míg a Végrehajtási Szabályzatot a320/2007. (XII.5.) Kormányrendelet hirdette ki Magyarországon. A mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezése nemzetközi elismeréséről szóló Budapesti Szerződés A Szerződés fő jellemvonása az, hogy egy szerződő állam, mely engedélyezi vagy megköveteli a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezését, ezen célokból el kell ismerje a mikroorganizmus letétbehelyezését bármely „nemzetközi letéteményes szervnél”, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen szerv az említett állam területén, vagy azon kívül található-e. A találmány közzététele a szabadalmak megadásának feltétele. Alaphelyzetben, egy találmányt írott formában tesznek közzé. Azonban amikor a találmány mikroorganizmust, vagy mikroorganizmus használatát foglalja magába, a közzététel nem lehetséges írásos módon, hanem kizárólag a mikroorganizmus mintájának egy szakosított intézetnél történő letétbehelyezésével lehet megvalósítani. A gyakorlatban a „mikroorganizmus” kifejezés tágan értelmezendő, beleértve a biológiai anyag olyan letétbehelyezését, amely a közzététel céljai szempontjából szükséges, különös tekintettel az élelmiszerek és gyógyszerészet területéhez kapcsolódó találmányokra. Annak érdekében, hogy kiküszöböljék a letétbehelyezés szükségességét egy olyan államban, ahol szabadalmi 47

http://www.wipo.int/treaties/en/registration/pct/summary_pct.html A honlap 2012. május 2-i állapota. 48 http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/PCT_VSZ_egyseges_szerkezet.pdf A honlap 2012. május 2-i állapota. 49 http://www.wipo.int/treaties/en/ip/plt/summary_plt.html A honlap 2012. május 2-i állapota.

Forgács Tünde

284

védelmet kértek, a Szerződés biztosítja, hogy a mikroorganizmus letétbehelyezése bármely „nemzetközi letéteményes szervezetnél” teljesítse az összes szerződő állam nemzeti szabadalmi hivatalai és bármely regionális szabadalmi hivatal előtti szabadalmi eljárás céljait (ha az ilyen regionális hivatal kinyilvánítja, hogy elismeri a Szerződés hatályát). Az EPO, az Eurázsiai Szabadalmi Szervezet (EAPO) és a Szellemi Tulajdon Afrikai Regionális Szervezete (ARIPO) már deklarálta ezt.50 A Szerződést az 1981. évi 1. törvényerejű rendelet hirdette ki, míg a hozzá kapcsolódó Végrehajtási Szabályzatot a 21/2002.(XII.13.)IM rendelet. 2.2.2. Más ágazatokhoz tartozó nemzetközi szerződések A növényfajta-oltalom körében Ezen a területen egyetlen, hazánk által is ratifikált nemzetközi jogforrást találunk: a 2002. évi LI. törvénnyel kihirdetett, az új növényfajták oltalmára 1961. december 2-án létesült, Genfben 1972. november 10-én, 1978. október 23-án és 1991. március 19-én felülvizsgált Nemzetközi Egyezményt. A védjegyek körében A védjegyek területét 5 hazánk által is ratifikált nemzetközi szerződés szabályozza, melyek a következők: A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás A Megállapodás (Madrid Agreement Concernincg the International Registration of Marks) 1891. április 14-én született Madridban, utolsó módosítására 1979. szeptember 28-án került sor, magyar szövegváltozatát az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki. A Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv 1989. június 27én született, utolsó módosítására 2007. november 12-én került sor, szövegét az 1999. évi LXXXIII. törvény hirdette ki. Végül, a Megállapodáshoz és a Jegyzőkönyvhöz Közös Végrehajtási Szabályzat kapcsolódik, melynek magyar szövege a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala oldalán érhető el.51 A WIPO Védjegyjogi Szerződése A Szerződés (Trademark Law Treaty) 1994. október 24-én jött létre Genfben, a WIPO keretein belül, hazánk az 1999. évi LXXXII. törvénnyel csatlakozott hozzá. A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás A Megállapodás (Nice Agreement Concerning the International Classification of Goods and Services for the Purposes of the Registration of Marks) 1957. június 15én jött létre, legutóbbi módosítására a WIPO gondozásában 1979. szeptember 28-án került sor. Különlegessége, hogy kihirdetésére az 1983/1. Nemzetközi Szerződéssel került sor, melyet jogszabályaink között nem, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján azonban megtalálhatunk.52 50

http://www.wipo.int/treaties/en/registration/budapest/summary_budapest.html A honlap 2012. május 2-i állapota. 51 http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/madrid_VSZ_egyseges_szerkezet_May2010.pdf Az oldal 2012. május 2-i állapota. 52 http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/1983_1.html A honlap 2012. május 2-i állapota.


285

A védjegyek ábrás elemeinek nemzetközi osztályozását létrehozó Bécsi Megállapodás A Megállapodás 1973. június 12-én jött létre, legutóbb 1985. október 1-jén módosították. A hozzá csatlakozó államok Külön Uniót hoznak létre és a védjegyek ábrás elemeire vonatkozó egységes osztályozást fogadnak el. A Megállapodást kihirdető hazai jogszabály száma ismeretlen, magyar szövege azonban elérhető a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján.53 Az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, Nairobiban, 1981. szeptember 26-án elfogadott szerződés A Szerződés (Nairobi Treaty on the Protection of the Olympic Symbol) a WIPO keretében jött létre, hazai kihirdetésére a 2008. évi LX. törvénnyel került sor. A földrajzi árujelzők körében A földrajzi árujelzők területét 3 hazánk által is ratifikált, ágazati nemzetközi szerződés szabályozza, az alábbiak szerint: Az eredet-megjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás A Megállapodás (Lisbon Agreement for the Protection of Appellations of Origin and their International Registration) 1958. október 31-én jött létre, utolsó módosítására, már a WIPO keretein belül, 1979. szeptember 28-án került sor. A Megállapodást az 1982. évi 1. törvényerejű rendelet hirdette ki, míg a hozzá kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján érhető el.54 A Magyar Népköztársaság és a Svájci Államközösség között létrejött, a származási jelzések, eredetmegjelölések és egyéb földrajzi megjelölések oltalmáról szóló szerződés A Szerződés a megerősítő okiratok kicserélésével 1981. május 14-én jött létre, magyarországi kihirdetése sz 1981. évi 27. törvényerejű rendelettel történt meg. A Magyar Népköztársaság és a Portugál Köztársaság Kormányai között létrejött, a származási jelzések, eredetmegjelölések és egyéb földrajzi megnevezések oltalmáról szóló Megállapodás A Megállapodás jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás 1986. május 26-án történt meg, a szerződés tehát ekkortól él. Hazai kihirdetése a 49/1986. (XI. 12.) MT rendelettel történt meg. A formatervezési mintaoltalom körében A formatervezési mintaoltalom területét 3 hazánk által is ratifikált nemzetközi egyezmény szabályozza, melyek a következők: Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló 1925. évi Hágai Megállapodás 1999. július 2-án, Genfben felülvizsgált szövege A Megállapodás szövegét a WIPO Diplomáciai Konferenciája fogadta el 1999. július 2-án, Magyarországon a 2004. évi XC. törvény hirdette ki.

53

http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/jogforras_vedj/m_becsi.html A honlap 2012. május 2-i állapota. http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/lisbon_VSZ_egyseges_szerkezet_May2010.pdf A honlap 2012. május 2-i állapota.

54

Forgács Tünde

286

Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről létrejött Hágai Megállapodás A Megállapodás 1925. november 6-án jött létre, majd 1960. november 28-án módosították. Szövegét jelenleg a WIPO gondozza, hazánkban pedig az 1984. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki. A Hágai Megállapodás 1999. évi, 1960. évi és 1934. évi szövegeihez kapcsolódó Közös Végrehajtási Szabályzat A Közös Végrehajtási Szabályzat egységes szerkezetbe foglalt magyar szövege a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján található.55 Az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítéséről szóló Locarnói Megállapodás A Megállapodást 1968. október 8-án írták alá a WIPO keretében, hazánkban az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki más iparjogvédelmi uniós megállapodásokkal együtt. A szerzői jog körében Elérkeztünk azon szektorhoz, mely a legtöbb nemzetközi szerződés által szabályozott, s melynek további különlegessége, hogy nem érinti a Párizsi Uniós Egyezmény, azaz kizárólag ágazati jogforrásai vannak nemzetközi szinten. Következzék tehát a 8 szerzői jogi témájú nemzetközi szerződés sorba vétele! A szellemi tulajdon világszervezetének létesítésére Stockholmban, 1967. július 14én aláírt egyezmény A WIPO-t létrehozó Egyezmény aláírásával egy időben jó néhány korábban megalkotott szellemi tulajdonjoggal foglalkozó szerződés módosult, maga az Egyezmény azonban érdemi intézkedéseket ezek tárgyában nem tartalmaz. Annak oka, hogy jelen alfejezetben mégis megemlítem, egyrészt az, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának jogforrási rendszerében itt szerepel, másrészt pedig, hogy a WIPO tagadhatatlan fontossággal bír a szerzői jogok nemzetközi védelmében. Az Egyezményt hazánkban az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki. Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény Az Egyezmény (Universal Copyright Convention as revised at Paris on 24 July 1971) az UNESCO, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete keretén belül jött létre és 1974. július 10-től kell alkalmazni, hazai kihirdetéséről az 1975. évi 3. törvényerejű rendelettel gondoskodtak. A TRIPS Egyezmény Az Egyezmény (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights) az 1994. április 15-én megkötött, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet (World Trade Organization – WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 1C mellékletét képezi. Hazai kihirdetése az 1998. évi IX. törvénnyel történt. Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Az Egyezmény 1886. szeptember 9-én jött létre, utolsó módosítására 1979. szeptember 28-án került sor, a WIPO keretén belül. Az egyik legfontosabb szerzői jogi egyezmény. Hazánkban az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet hirdette ki. 55

http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/hague_VSZ_egyseges_szerkezet_May2010.pdf A honlap 2012. május 2-i állapota.


287

A hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételeik engedély nélküli sokszorosítása ellen létrejött Genfi Egyezmény Az Egyezmény 1971. október 29-én jött létre a WIPO keretén belül, módosítására a WIPO nyilvántartása szerint még nem került sor.56 Hazánkban az 1975. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki. Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római Egyezmény Az Egyezmény 1961. október 26-án született a WIPO keretén belül, melynek nyilvántartása szerint az Egyezmény szövegét még nem módosították.57 Hazai kihirdetésére az 1998. évi XLIV. törvénnyel került sor. A WIPO Szerzői Jogi Szerződés A Szerződés (WIPO Copyright Treaty- WCT) megkötésére 1996. december 20-án, Genfben került sor, a WIPO keretén belül. Szintén nagy hatású szerzői jogi egyezmény, mely 2002. március 6-án lépett hatályba. Hazánkban a 2004. évi XLIX. törvény hirdette ki a lentebb következő WIPO szerződéssel együtt. A WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés A Szerződés (WIPO Performances and Phonograms Treaty – WPPT) megkötésére a fent említett WCT-vel egyszerre, azaz 1996. december 20-án, Genfben került sor, s hazai kihirdetésére szintén a 2004. évi XLIX. törvénnyel került sor. 2.3. A nemzetközi szerződések hazai kihirdetéséről Láthattuk tehát, hogy a szellemi alkotások jogát számos nemzetközi jogforrás szabályozza, melyek között 1 univerzális jellegűt találunk, a Párizsi Uniós Egyezményt, mely 1883. óta szabályoz ipari tulajdonhoz kapcsolódó kérdéseket, s megannyi szektoriális jellegű egyezményt, szerződést, megállapodást, illetve az ezekhez kapcsolódó jegyzőkönyveket, végrehajtási szabályzatokat, melyek szintén a szellemi alkotások nemzetközi jogi kereteit adják. Azonban, ahogy azt az I.1. alfejezetben megállapíthattam, a nemzetközi joganyag önmagában még soft law, érvényesüléséhez konkrét állami akaratra van szükség. Magyarországon az állami garanciavállalást az adott nemzetközi szerződés ratifikálása biztosítja, azonban a kihirdető jogszabály formája az idők során változott. Először is meg kell említsük, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, azaz az 1949. évi XX. törvény első szövegváltozata még a Népköztársaság Elnöki Tanácsának (NET) hatáskörei között sorolja fel, hogy az a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, illetve megerősíti a nemzetközi szerződéseket,58 azok kihirdetéséről azonban nem szól. Erre való utalást csak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben találunk, mely 16. §-ában így rendelkezik:

56

http://www.wipo.int/treaties/en/ip/phonograms/trtdocs_wo023.html A honlap 2012. május 3-i állapota. 57 http://www.wipo.int/treaties/en/ip/rome/trtdocs_wo024.html A honlap 2012. május 3-i állapota. 58 1949. évi XX. törvény 20.§ (1) bek. e)-f) pont. A törvény 1949. augusztus 20-án hatályos állapota.

288

Forgács Tünde

„16. § (1) Az általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni. (2) A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerződést – ha az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács másként nem rendelkezik – a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.”59 Ez a rendelkezés még meglehetősen nehezen értelmezhető, nem tudni biztosan, mit is jelent a szerződés tartalmának megfelelő szintű jogszabály, s szintén a jogbiztonság ellen hat, hogy nem kötelező minden nemzetközi szerződést jogszabályba foglalni, elég csupán a Magyar Közlönyben közzétenni – már ha a NET vagy a Minisztertanács máshogy nem rendelkezik. Időben előrehaladva, a rendszerváltással természetesen változik a kép. Az 1989. évi I. törvénnyel módosított Alkotmány már sokkal inkább a jogállamiság és jogbiztonság talaján áll, így 2011. március 1-jén hatályos szövege az Országgyűlés,60 a köztársasági elnök61 és a Kormány62 feladatai közé sorolja nemzetközi szerződések megkötését, deklarálja, hogy az állam jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját,63 kimondja továbbá, hogy nem lehet népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról.64 A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény jelenleg hatályos szövegváltozata nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a nemzetközi szerződéseket milyen formában kell kihirdetni, Magyarország Alaptörvényének 2012. január 1-jétől hatályos verziója pedig a már hatályon kívül helyezett Alkotmányhoz nagyon hasonlóan szabályozza a nemzetközi szerződések helyzetét, ebből eredően pedig nem tartalmaz rendelkezést arra, hogyan kell kihirdetni őket. Mindezek ellenére azonban az előző alfejezetben vizsgált szerződések nyomán tehetünk néhány állítást. Először is megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás előtt a nemzetközi szerződések kihirdetésének hagyományos formája a törvényerejű rendelet volt, de találkoztunk a 49/1986.(XI.12.) MT rendelettel, sőt az 1983/1. számú nemzetközi szerződéssel is. Kijelenthetjük továbbá, hogy a rendszerváltás után a nemzetközi szerződéseket törvény formájában hirdeti ki az Országgyűlés, valamint, hogy a végrehajtási szabályzatok – mivel nem tartalmaznak általánosan kötelező magatartási szabályokat, csupán technikai rendelkezéseket – vagy nem kapnak jogszabályi formát, és így hiteles magyar szövegük tájékoztató jelleggel található meg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján, vagy kormány-, esetleg IM rendelet hirdeti ki őket.65

59

1987. évi XI. törvény 16. §. A törvény 1988. január 1-jén hatályos állapota. 1949. évi XX. tv. 19. § (3) bek. f) pont. A törvény 2011. március 1-jén hatályos állapota. 61 1949. évi XX. tv. 30/A. § (1) bek. b) pont. A törvény 2011. március 1-jén hatályos állapota. 62 1949. évi XX. tv. 35. § (1) bek. j) pont. A törvény 2011. március 1-jén hatályos állapota. 63 1949. évi XX. tv. 7. § (1) bek. A törvény 2011. március 1-jén hatályos állapota. 64 1949. évi XX. tv. 28/C. § (5) bek. b) pont. A törvény 2011. március 1-jén hatályos állapota. 65 Ld. 319/2007. (XII. 5.) Korm.r.; 320/2007. (XII. 5.) Korm.r.; 21/2002. (XII.13.) IM.r.; 22/2002. (XII. 13) IM.r. 60


289

Zárszó Dolgozatomban tehát elsőként a nemzetközi jogot jellemző soft law – hard law problematikával foglalkoztam, a kifejezések jelentésének vizsgálata során olyan forrásokat használtam, mint Jacob E. Gersen és Eric A. Posner Soft Law: Lessons from Congressional Practice című írása, az Eurofound fogalom-magyarázata, vagy az Európai Parlament állásfoglalása. Ezután a nemzetközi jog jogi természete mellett érvelők és azt vitatók véleményét ismertettem röviden, végül áttértem a szellemi tulajdont védő, hazánk által is ratifikált konkrét nemzetközi szerződések sorba vételére. Ezek között nagyobb figyelmet szenteltem a Párizsi Uniós Egyezménynek, valamint a szabadalmak területét érintő ágazati egyezményeknek, más ágazatok nemzetközi szerződéseinek pedig csupán egy listáját állítottam össze. Kutatásaim során szembesülhettem azzal, hogy a szellemi tulajdon nemzetközi védelme hosszú múltja során számos releváns szerződés jött létre, s hogy mivel ezek közül hazánk jó néhányat ratifikált is, a teljes joganyag számbavétele ha nem is problematikus, minden esetre komoly munkát igényel. Meggyőződésem, hogy a terület összetettsége, nemzetközi jellegéből adódó specialitásai nagyszerű kutatási témául szolgálnak az ez iránt érdeklődők számára.

FORGÁCS TÜNDE * Bevezető: a szellemi alkotások nemzetközi védelmének problematikája

Recommend Documents