Arató Krisztina — Lux Ágnes
A szociális partnerek és az Európai Unió Elnöksége
2011-ben az EU egyik soros elnöke Magyarország
Foglalkoztatási és Szociális Hivatal
Budapest, 2007.
Arató Krisztina — Lux Ágnes
TARTALOM
Az Európai Unió Elnöksége és a szociális partnerek 2011 egyik soros elnöke: Magyarország Lektorálta: Simonyi Ágnes Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központ Internet: www.apk.org.hu Készült a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központ gondozásában Felelõs kiadó: Pirisi Károly fõigazgató Budapest, 2007. Grafikai tervezés és nyomdai elõkészítés: Szauer Gyöngyi Tarr Bernadette Készült a Foglalkozatási és Szociális Hivatal nyomdájában 1033/2008 — F. v.: Szauer Miklós ISBN 978-963-06-4298-9 A könyv újrahasznosított papírra nyomtatva
Elõszó
I. Az Európai Unió elnöksége
1. Az Unió „arca és hangja” 2. Elsõ az egyenlõk között 3. De ki legyen az elnök? 4. Az Elnökség feladatai
5. Elnökségi prioritások meghatározása
6. Az Elnökség intézményének értékelése
II. Szociális párbeszéd az Európai Unióban
1.A közösségi szociális párbeszéd elõzményei és kialakulása
2.Ágazati szintû szociális párbeszéd 3.Közös politikaformálás
4.Közösségi szintû kétoldalú szociális párbeszéd
5.A közösségi szinten szervezõdõ legjelentõsebb szociális partnerek
6. Tripartit Szociális Csúcstalálkozók
A közösségi szintû szociális partnerek elérhetõségei
I. Az Európai Unió Elnöksége
1. Az Unió „arca és hangja”
Elõszó
Az Elnökség funkciójának kialakulása
Tisztelt Olvasó!
Magyarország 2001-ben — fél évre — az Európai Unió soros elnöke. Az elnökségi feladat ellátása komoly kihívás nemcsak a kormányzat, hanem a szociális párbeszédben résztvevõk számára is. A Társadalmi Párbeszéd Központ ennek ismeretében kezdte meg — szakmai körökben elsõként — a várható feladatokra történõ felkészülést. Munkánk során a szociális partnereknek megfelelõ háttér-információkat biztosítunk és elõsegítjük a soros elnökség ellátására való felkészülésüket, illetve a munkamegosztásból adódó feladataik ellátását. A kiadvány, amelyet a kezében tart, egyaránt hivatott szolgálni a széleskörû érdeklõdés és szakmai felkészülés igényét, valamint könnyedebb hangvételével az aktív és professzionálisan inspiráló kikapcsolódás lehetõségét. A Társadalmi Párbeszéd Központ számára a szociális partnerek felkészítése és bevonása kiemelt szempont, ezért a koordinálására bízott Ágazati Párbeszéd Bizottságok (ÁPB-k) résztvevõi különös figyelmet kapnak és prioritást élveznek munkánk során. Az ágazati szakmai vélemények formálását is ellátó ÁPB-k, mint az ágazati szintû, kétoldalú — munkaadói érdekképviseletek és szakszervezetek közötti — közvetlen párbeszéd fórumai biztosítanak keretet ágazati megállapodások és kollektív szerzõdések kötéséhez, valamint a szociális partnerek egyeztetéséhez. A velünk együtt dolgozó bizottságok, szervezetek tehát az európai érdekegyeztetés elvárásainak is megfelelõ, a jól mûködõ, modern munkaügyi kapcsolatok kiépítésének fórumai. A soros elnöki tisztség betöltése lehetõséget ad a hazai szociális partnereknek az európai szociális párbeszédben kapcsolataik, elvárt szerepük erõsítésére, amelyet ezzel a kiadvánnyal is szeretnénk elõsegíteni. Valamennyiüknek sikeres felkészülést, tartalmas párbeszédre ösztönzõ hasznos idõtöltést kívánok a Társadalmi Párbeszéd Központ és a szerzõk nevében: Kordás László a Társadalmi Párbeszéd Központ vezetõje
Az Európai Unió (EU) elsõdleges döntéshozó szerve a Tanács. A Tanács elnevezés alatt két szervezetileg különálló, ám egymáshoz mégis szorosan kötõdõ intézményt értünk: egyrészt az ágazati minisztereket tömörítõ, rendszeresen ülésezõ Miniszterek Tanácsát, másrészt a formális, kormányközi csúcstalálkozók formájában mûködõ állam-és kormányfõk tárgyalását, az Európai Tanácsot. Míg a Miniszterek Tanácsa a legtöbb ágazat esetében egy folyamatosan ülésezõ döntéshozatali testület, addig az Európai Tanács általában félévente kétszer ül össze, hogy az Uniót érintõ legfontosabb „nagypolitikai” és stratégiai kérdésekben döntést hozzon.
1. ábra: A Tanács felépítése. Forrás: saját szerkesztés
Amennyiben az Európai Tanácsot az Európai Unió csúcsszerveként határozzuk meg, úgy az Elnökség ennek is a legtetején áll.
Az Elnökséget, pontos szóhasználattal élve az Európai Tanács Elnökségét a gyakorlati szükség hívta életre, és a legfontosabb döntéshozó szervhez 5
kapcsolódó funkcióként, ma már az Európai Unió megkerülhetetlen és talán legjobban szem elõtt lévõ eleme.
Az Elnökség nem egy állandó testület, vagy intézmény, hanem egy funkció, amelyet a tagállamok töltenek be. Az Elnökséget egy-egy tagország hat hónapig látja el, ez alatt az idõszak alatt, az Elnökség és így bizonyos értelemben a soros tagország válik az Európai Unió „arcává és hangjává”: kifelé képviseli egyként valamennyi tagországot.
Az európai integráció fejlõdésének korai szakaszában azért hozták létre ezt a funkciót, hogy legyen egy olyan, jól azonosítható szereplõ, amely a Tanács üléseit adminisztratív szinten bonyolítja, a tárgyalások zökkenõmentességét biztosítja és az üléseket általában véve elõkészíti és levezeti. Az Elnökség feladatát a kezdetekben az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) alapító hat tagállam: a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Franciaország és a Benelux-államok között felváltva, saját nyelvükön használatos elnevezésük ABC sorrendjében látták el.
köztársasági elnök, késõbb pedig az Európai Alkotmányozó Konvent elnöke) javasolta, hogy állítsák fel az önálló Európai Tanács intézményét, amelynek okán az Elnökségnek a feladatai is megsokszorozódtak és egyre kiterjedtebbé váltak. A Tanács üléseinek technikai—adminisztratív lebonyolítása kiegészült egyfajta intézmények közötti közvetítõi szerepkörrel, valamint az Európai Unió képviseletével a külvilág felé. A hetvenes—nyolcvanas évek nemcsak a tagországok számának bõvülését hozták, hanem a közösségi politikák fejlõdését is. Ez messzemenõ következményekkel járt az Elnökség intézményére nézve is, hiszen a közösségi politikák számának növekedése és a jogalkotás fejlõdése kapcsán megszaporodtak nemzetek feletti, azaz szupranacionális szinten is a teendõk. A feladatok számának növekedése együtt járt azzal az erõsödõ igénnyel, hogy még hatékonyabb és gördülékenyebb legyen az ülések lebonyolítása. Az Elnökség jelentõségének fokozódása, a feladatok kiszélesedése, s ezáltal az Elnökség hatékonyságának növekedése, pozitívan hatott a Tanács egészének mûködésére. Ennek az idõszaknak a kísérõ jelensége volt, hogy megjelent az igény mind a „távoli Brüsszelben” mûködõ Unió, mind az attól messze levõ állampolgárok részérõl, hogy az Uniót jobban láthatóvá kell tenni az emberek számára: „közelebb” kell hozni hozzájuk. Ezért is kellett kiválasztani egy intézményt, amelyik, mint maga az Európai Unió jelenik meg a széle-
1. kép Az EGK-t alapító Római Szerzõdés aláírása a „Hatok” által — 1957 márc. 25. Forrás: www.europa.eu
Késõbb, a hetvenes évek közepétõl kezdõdõen, új országok csatlakozásával, fokozatosan szélesedett és mélyült az Elnökség feladat- és hatásköre. 1974 fordulópontot jelentett: Valéry Giscard d'Estaing (akkoriban francia 6
A 2 007 . más od ik fé lé vi p ortugá l eln ök ség logója: a „Kék virág” szimbolizálja napjaink Portugáliáját: modernitást, harmóniát, az óceánt, átláthatóságot és a jövõ iránti nyitottságot. A nem szabályosan, ám mégis koncentrikusan elhelyezett szirmok jelképezik a tagállamok egyedi hozzájárulásait a közös vállalkozáshoz, amit egységes Európának hívunk. A portugál külügyminisztérium pályázatán nyertes tervezõ cég, úgy képzelte, hogy a logó minden nemzeti színre ráilleszthetõ, ezzel is hangsúlyozva a portugál elnökség nyitottságát és konstruktivitását valamennyi tagállam felé.
7
sebb közvélemény számára. Innentõl kezdve mindegyik Elnökséget betöltõ ország egyszerre találkozott növekvõ várakozással mind a külvilág, mind saját hazája felõl. Ekkortól vált bevett gyakorlattá, hogy az Elnökséget betöltõ ország saját logót talál ki, amelyben szimbolikusan megjelenik részben a saját országa ugyanakkor maga az Unió is.
Az elnökségi logók megalkotása és kiválasztása manapság pályázat útján valósul meg, amelyet általában az adott ország külügyminisztériuma hirdet meg. Az országot és az Európai Uniót egyaránt szimbolizáló, megjelenítõ logók fontos szerepet töltenek be az Elnökség tevékenységében, hiszen az ország logója szerepel az Elnökség valamennyi, az emberek felé megjelenõ kommunikációs anyagon, és egyéb elsõsorban PR funkciókat betöltõ ismeretterjesztõ-népszerûsítõ kiadványokon, ajándéktárgyakon is.
Válogatás az Elnökségek logóiból
A rohamos technikai fejlõdésnek köszönhetõen kezdték el kihasználni a kilencvenes évektõl kezdõdõen az Internet nyújtotta lehetõségeket az Európai Unió mûködésének megismertetése érdekében. Minden elnöklõ ország weboldalt mûködtet az aktuális Elnökség számára, amelyen végig lehet kísérni a félév uniós eseményeit, a Tanács üléseinek idõpontjait, dokumentumait, friss, híreit, írásos formában és egyre több multimédiás eszköz felhasználásával. 8
A kiterjedt feladatkör okán, ma egy ország felkészülése az Európai Unió soros elnöki tisztségének hat hónapig tartó betöltésére már évekkel korábban megkezdõdik. Ezt a tisztséget ellátni elõnyöket és nehézségeket egyaránt jelent.
Egyértelmû pozitívum, hogy az Elnökséget ellátó orTudta-e Ön, hogy szág helyzete és presztízse rendkívüli módon megnöaz ír elnökség az or- vekedhet azáltal, hogy az üléseket, több száz formászág szimbólumát, lis és informális tárgyalást olajozottan irányítja és a hárfát választotta megszervezi, eredményesen képviseli az Uniót „kifelogójának, amelyet lé”, netán látványos kulturális eseményekkel színesíti több pályázat közül a munkáját: félév alatt ténylegesen az EU szívévé válír iskolások szavaztak meg kétharma- hat a tagország. Belpolitikai hozadéka is lehet e tisztségnek azáltal, hogy az elnökségi ciklus alatt a tagdos többségben? ország állam-és kormányfõje, szakminiszterei — általában elsõsorban a kormányfõ és a külügyminiszter — prominens külföldi politikusokkal, államférfiakkal tárgyalnak, képviselve az egész Uniót. Ennek megfelelõen a média figyelme is megsokszorozódik az adott ország tekintetében. További, nem elhanyagolható elõnye az Elnökségnek, hogy ekkor a tagország méretétõl, egyéb esetleges gyengébb adottságaitól függetlenül, a többi tagországhoz képest kiemelt helyzetben féléves terminusa alatt alakíthatja az Unió politikai napirendjét, meghatározhatja az aktuális prioritásokat, amellett, hogy folytatnia kell természetesen a korábbi elnökségek megkezdett munkáját is, adott esetben a holtpontra jutott nézeteltérések feloldásának elõmozdításával, korábbi elhatározások végrehajtásával is. Nehézséget jelenthet esetlegesen a kisebb, gyengébb gazdasági potenciállal bíró országok számára a funkció ellátása, hiszen a soros tagországnak (központi uniós segítséggel persze) kell megszerveznie, elnökölnie és lebonyolítania átlagosan több mint 4000 tárgyalást a félév alatt, amely jelentõs anyagi szükséglettel és szakértõi-személyzeti igénnyel jár.
Tudta-e Ön, hogy... az Elnökség funkciójának betöltése kb. 60 millió ι költséggel, átlagosan több mint 4000 ülés megszervezésével jár? 9
Mindemellett az eddigi tapasztalatok inkább azt támasztják alá, hogy a kisebb tagállamok legalább olyan eredményes, ha nem sikeresebb elnökségi periódusokat tudhatnak maguk mögött, mint a nagyobb államok. Példaként szokás említeni a tíz új tagország uniós belépését bonyolító és a lisszaboni stratégiát felülvizsgáló ír elnökséget 2004. elsõ felében vagy a dán elnökséget 2002. második felében, ellentétben a sokat kritizált 2000. második félévének „nagy” francia vagy 2003. második félévének olasz elnökségeivel.
2. El s õ a z eg y e n lõ k kö z ö tt Az Elnökség, mint szervezet
A fél évig elnöklõ ország nem emelkedik ki jogosultságaiban a többi tagállam közül, mégis, feladatának ellátása során különös felelõsség és figyelem hárul rá. Ezért munkáját két intézmény is segíti: egyrészt a Tanács Fõtitkársága, másrészt az Elnökséget betöltõ tagállam brüsszeli Állandó Képviselete.
A Fõtitkárság legfontosabb feladata a Tanács — így az Elnökség — munkájának szakmai és adminisztratív segítése. Az ábrán jól látható, hogy a Tanács Általános Titkársága mellett jelenleg mûködõ nyolc fõigazgatóságként funkcionáló szervezet lefedi az Unió valamennyi szakpolitikáját, ráadásul az adminisztratív teendõket is, ezért az Elnökségnek mind tudásukkal, mint adminisztratív kapacitásukkal óriási segítséget nyújtanak.
10
2. ábra: A Tanács Fõtitkárságának s z e r k e z e ti á b r á j a . Forrás: saját szerkesztés
A Fõtitkárság elõkészítõ teendõket lát el a különbözõ munkacsoportok, az Állandó Képviselõk Bizottsága (francia betûszóként elterjedt elnevezése: COREPER) és a formális Tanács ülések elõtt. Közvetítõ szerepet lát el továbbá, amikor az Elnökség részérõl felmerült kérdéseket, problémákat megfogalmazza az érintettek irányában.
Az Állandó Képviselõk Bizottságát az európai integráció kezdetén azért hozták létre, hogy kapocsként mûködjön az uniós szint és a nemzetállami szint között. Brüsszelben, az adott tagállam mintegy kicsinyített másaként - valamennyi ágazatban jártas szakértõkkel, komoly felkészültségû szakmai stábbal — mûködõ, „szûrõszereppel” bíró Állandó Képviseleten hatalmas munkateher van az uniós döntések elõkészítése során1. Kettõs feladatot látnak el a Képviseletek: egyfelõl a nemzeti érdekeket jelenítik meg hétrõl hétre az uniós döntések alakítása során, másfelõl az uniós politikák irányáról, fejleményeirõl tájékoztatják folyamatosan országukat. Ennek megfelelõen egy ország elnökségi feladatainak ellátása során a tagállam Állandó Képviseletére különösen támaszkodik. A félév alatt a hetente tartott COREPER üléseket és valamennyi elõkészítõ munkacsoport ülést az elnöklõ tagállam vezeti.
A két szerv minden Tanács ülés elõtt informálja az Elnökséget a COREPER által megtárgyalt kérdésekrõl, hogy egyik vagy másik téma miért van napirenden vagy miért került le, és tájékoztatást ad az egyes tagállamok az adott kérdésben kinyilvánított álláspontjáról is. Ezzel az elõzetes tájékozódással az Elnökség fel tudja mérni, melyik kérdésben van reális esély a döntés megszületésére.
Az Európai Tanács elnöke féléven keresztül az Elnökséget betöltõ tagállam vezetõje. A Miniszterek Tanácsának üléseit az elnöklõ tagállam ágazati minisztere vezeti. Így a jelenleg érvényben lévõ rendszer alapján, a majdani magyar Elnökség idején, az Európai Tanács elnöke a magyar miniszterelnök lesz, a különbözõ Tanács üléseket pedig a magyar szakminiszterek fogják vezetni.
Amennyiben a legújabb, a tagállamok állam- és kormányfõi által 2007. december 13-án aláírt, ún. lisszaboni Reformszerzõdés 2009-tõl életbe lép, akkor a korábban elvetett Alkotmányos Szerzõdésben új tisztségként megjelenõ két és fél évre választott Állandó Tanácsi Elnök látja el az Elnökség vezetését. 1Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletének jelenlegi vezetõje: Kiss Tibor nagykövet.
11
Tudta-e Ön, hogy... rendkívüli esetben lehet kérni a kapott „hely” megváltoztatását? Ez történt Németország esetében, aki a finnekkel való helycserét kért, mert parlamenti választás volt kiírva 2006 szeptemberére, a német elnökség tervezett idejére. Végülis elõrehozott választások zajlottak Németországban: az eredeti rend maradt.
3. ábra: Az Európai Unió Miniszterek Tanácsának szerkezete. Forrás: saját szerkesztés.
3. De ki legyen az elnök?
Az Elnökség mûködési rendje
Az Elnökség alapvetõ mûködésérõl az alapszerzõdések rendelkeznek, a technikai részletekbe menõ aprólékos szabályozást pedig a Tanács belsõ eljárási szabályzata tartalmazza.
A legfontosabb kérdés természetesen, hogy a tagországok milyen sorrendben kapják meg ezt a feladatot. Ez nemcsak a tagállamok elnökségi sor12
rendjének szabályozását jelenti, hanem meghatározza a késõbbiekben a valamennyi Tanács ülésen, a tárgyalóasztalnál betöltött helyük sorrendjét is.
Az Európai Szén-és Acélközösséget megalapító Párizsi Szerzõdés 1951-ben rögzítette, hogy három hónapig a hat tagállam saját nyelvén használt elnevezésének ABC sorrendjében egymást váltva vezeti a Tanács elnökének hivatalát. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzõdések 1957-ben kiterjesztették a három hónapos ciklus idõtartamát hat hónapra, a rotációs elv meghagyása mellett.
Jelentõsebb módosítások a sorozatos bõvítések kapcsán váltak szükségessé. Így, Spanyolország és Portugália csatlakozásával változtatást vezettek be annak garantálására, hogy a tagállamok számának növekedése ellenére, egy tagállam egy évnek ne mindig ugyanabban a felében viselje az Elnökség tisztét. Ennek oka, hogy két félév intenzitása és tennivaló i eltérõek. Az elsõ félév januártól júniusig, a második félév júliustól decemberig tart. A nyári hónapok a belpolitikához hasonlóan az Unió számára is „uborkaszezonként” a legkevésbé aktív hónapok, ekkor az Elnökségnek nincs annyi teendõje, mint például decemberben, amikor a jogalkotási aktivitás nagy. A költségvetés elfogadása rögzítetten az év végén zajlik, továbbá sok esetben, az elsõ félévben elkezdett, de befejezetlen kezdeményezést is a második félévben tetõ alá kell hozni. Ellenben a tavasz bizonyosan a mezõgazdasági kérdések és támogatások odaítélésének periódusa, amely szintén nem kevés munkával jár. A késõ tavaszi, nyári hónapok viszont kifejezetten kedveznek a nem kevésbé fontos, informális Tanács ülések megrendezésének. A következõ változást Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozását követõen vezették be, ekkortól különös hangsúlyt kapott a trojka intézménye, ami a koherens, félévnél hosszabb távra szóló tervezést szolgálja. A 13
trojka mindig az aktuálisan a jelenlegi, az elõzõ az elõzõ soron következõ Elnökség tagállamainak együttmûködése annak érdekében, hogy többéves programot tudjanak kidolgozni az egy-egy félévet meghatározó elnöklõ ország programja mellett. A kritikák kereszttüzében álló, túlzottan rövid féléves ciklus helyett, valamint ennek a hármasságnak a bevezetésével a rotációs rendszer kibõvült egy újabb szabállyal: a három egymást követõ tagállamból legalább egy ún. nagy tagállam kell, legyen.
A legújabb, 2004. decemberében hozott döntés értelmében, csoportos elnökségi rendszer lépett hatályba 2007. január elsejétõl, amely azt jelenti, hogy a három egymást követõ ország, tehát a trojka tagjai egyenként hat hónapig látják el a soros Elnökség feladatait, azonban 18 hónapon keresztül közösen vállalják a felelõsséget az Elnökség munkájáért, a közösen kidolgozott, többéves program követésével. A három ország sorrendjének kiválasztásánál a kiegyensúlyozottság érdekében figyelembe vették az ország földrajzi méretét, gazdasági súlyát és hogy „régi” vagy „új” tagállamról van-e szó.
Magyarország 2011. január 1. és június 30. között látja el a soros Elnökséget, a csoportos Elnökség tagjaként szoros együttmûködésben a megelõzõen két Elnökséget adó, nagy Spanyolországgal és az alapító tagállam, eddig 11 Elnökséget ellátó Belgiummal. Ez a hármas Elnökség ideálisnak mondható: három különbözõ térséget, három különbözõ fázisú integrációs tapasztalatot képvisel.
2000 2001
J a n u á r 1 . — J ú n i u s 3 0.
J úl iu s 1 .— D e c e m b e r 3 1.
Svédország
Belgium
Portugália
2002
Spanyolország
2004
Írország
Franciaország Dánia
Görögország
Olaszország
2005
Luxemburg
Nagy-Britannia
2007
Németország
Portugália
2009
Csehország
2003
2006
Ausztria
Hollandia
Finnország
Szlovénia
Franciaország
2010
S pan y ol ország
B el g ium
2012
Dánia
2008
2011
2013 2014 2015
Svédország
Ma g y a r or s zá g
Lengyelország
Írország
Litvánia
Görögország Lettország
Ciprus
Olaszország Luxemburg
1. táblázat Az Elnökséget betöltõ tagállamok sorrendje 2000—2015.
14
A spanyol—belga—magyar csoportos Elnökség tagállamai elnökségi feladatokra való felkészülése már elkezdõdött 2006-ban, amikor az év elején Madridban, majd Brüsszelben megtörtént az intézmények közötti kapcsolatfelvétel az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságban képviselt magyar központi közigazgatási szervek vezetõi/helyetteseik és spanyol illetve belga partnerei között. A három tagállamban felkészítõ szemináriu15
mokat tartanak a feladatok általános áttekintése céljából. A három ország európai ügyekért felelõs politikusai a felkészüléssel összefüggõ kérdésekben rendszeres egyeztetést folytatnak az Általános Ügyek Tanácsa (uniós külügyminiszterek fóruma) üléseihez igazítva. A szakminiszteri magas szinten történõ politikai egyeztetések általában a miniszteri tanácsüléseken és informális úton egyaránt zajlanak. 2007 õszétõl elkezdõdött a szakértõi és politikai szinten kialakítandó intézményi együttmûködés kiépítése az elnökségi program kidolgozásához.
A hármas Elnökség programját hivatalosan a csoport elsõ tagja, Spanyolország külügyminisztere mutatja be 2009. decemberében. Ehhez 2008ban már meg kell határozni a 18 hónapos munkaprogram stratégiai irányait, amelyeket magas szintû politikai egyeztetésen fognak 2009-ben véglegesíteni.
Magyar részrõl a Kormány elrendelte az ún. EU-Elnökség Bizottság létrehozását 2007 tavaszán, amely az Elnökség elõkészítésére, valamint az ehhez szükséges kormányzati intézkedést igénylõ aktuális kérdések megvitatására (különös tekintettel az elnökségi program kialakítására, az egységes arculat meghatározására, a szükséges társadalmi és politikai konszenzus biztosítására, a nagy mértékû emberi és költségvetési erõforrások garantálására).
Az EU- Elnökség Bizottság vezetõje a miniszterelnök. Tagjai: a külügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, a szociális és munkaügyi miniszter, és a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter kormányzati személyügyért felelõs államtitkára. A Bizottság és a Kormány hangsúlyozott felada-
16
Tudta-e Ön, hogy…
— a magyar Elnökség ellátásához az elnökségi stáb részeként több mint 800 köztisztviselõt indokolt felkészíteni,
— valamint több mint 350 külsõ szak ér tõ be vo ná sa is szükséges,
— s az elnökségi feladatok ellátásához alapos uniós ismeretek, az adott terület tekintetében releváns ágazati ismeretek, az Unió minél több hivatalos nyelvén, de legalább angol nyelven tárgyalóképes és francia nyelvbõl erõs passzív nyelvtudással rendelkezõ köztisztviselõk szükségesek?
ta a munkájukról való széleskörû tájékoztatás a civil-, a szociális-, a gazdasági- és a kulturális szféra felé valamint rendszeresen tájékoztatni szükséges az Országgyûlést és annak illetékes bizottságait is.
Magyarország a felkészülés idõszakában (2008-2009) Belgiummal és Spanyolországgal való együttmûködése során alakítja ki 18 hónapos munkaprogramját (prioritások meghatározása, esemény-naptárok harmonizálása, egységes arculat kialakítása, összekötõk cseréje, közös képzések lebonyolítása). A csoportos Elnökség ideje alatt (2010. január 1.—2011. június 30.) még szorosabb együttmûködés lesz a három tagállam között, amelynek során valószínûleg lesznek elnökségeken átívelõ kérdések, amelyek együttes szervezést igényelnek, továbbá elképzelhetõ a tanácsi munkacsoportok elnökletének vagy a harmadik országban való elnökségi képviselet átadása az elnökségi trió másik országának is.
A magyar Elnökség elõkészítésében és lebonyolításában részt vevõ nagyszámú személyi állomány felkészítése és szakmai valamint nyelvi képzése 2008 elsõ felében indul meg. A képzés kiterjed a döntés-elõkészítõi csoportokon túl, a döntéshozói körre, tehát a tanácsi munkában majd résztvevõ miniszterek, államtitkárok, szakállamtitkárok képzésére is.
Az erõs szimbolikával bíró Alkotmányos Szerzõdés 2005-ben Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elbukott tervezete, további újítást vezetett volna be. E szöveg szerint az Elnökség egyfelõl a már leírt módon, mint csoportos Elnökség funkcionál, ugyanakkor nem az egyes tagállam aktuális állam-vagy kormányfõje az Európai Tanács soros elnöke, hanem egy, két és fél éves ciklusra — egy alkalommal történõ lehetséges megújítással önállóan, a Tanács által minõsített többséggel megválasztott személy, mint állandó elnök tölti be ezt a tisztséget. Az Európai Tanács elnöke vezeti az Európai Tanács üléseit és „lendületet ad munkájának”, a Bizottság elnökével együttmûködve és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának elõkészítésérõl és folyamatosságáról, továbbá erõfeszítéseket tesz a Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére, s minden ülés után je17
lentést nyújt be az Európai Parlamentnek. Az Elnök ellátja saját szintjén az Unió külsõ képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó kérdésekben.
A 2007. október 19-én Lisszabonban elfogadott Reformszerzõdés tervezete az Európai Tanács elnökének bevezetését és a csoportos Elnökség rendszerét szintén tartalmazza. Amennyiben a legújabb szerzõdést a tervek szerint 2009-ig ratifikálják a tagállamok, a magyar Elnökség idején az Európai Tanács üléseket már az Európai Unió két és fél évre választott állandó elnöke vezeti majd.
A Tanács belsõ eljárási rendje rögzíti, hogy a Tanács akkor ülésezik, ha az elnök összehívja saját kezdeményezésére, egy tagállam vagy az Európai Bizottság kérésére. Az elnöknek hét hónappal a félév tényleges megkezdése elõtt nyilvánosságra kell hoznia, mikor lesznek várhatóan a Tanács ülések. Az ülések idõpontjait ma már az Elnökség honlapján is figyelemmel lehet kísérni. Az üléseket elsõdlegesen Brüsszelben, a Tanács, Justus Lipsius nevû fõépületében tartják, kivéve április, június és október hónapokat, amikor Luxemburg ad otthont a Tanács üléseinek.
Tudta-e Ön, hogy…
— Németország legutóbbi elnöksége idején több mint 150 ülésnek adott otthont a félév során?
— Továbbá kulturális eseménye ket (ki ál lí tás, kon cert, film, játékok) szervezett ÍrorE uszágtól Görögországig „E rópa és a kultúr a kéz a kézben já r” szlogennel? 18
Ezeket kiegészítendõ, tartanak Tanács üléseket az Elnökséget betöltõ tagállamban is. Kedvelt és mára hagyományossá vált megoldás, hogy az informális üléseket legtöbbször az elnöklõ tagország látja vendégül, amelynek fontos pozitívuma, hogy a tagállam legjobb oldalát mutathatja be kulináris élmények, kulturális programok révén Európának és fordítva, az Unió népszerûsítése is lehetõvé válik a tagállamban. Az eljárási rend tartalmazza továbbá, hogy az ülések napirendjérõl az elnöknek elõzetesen (legkésõbb 14 nappal az adott ülés elõtt) értesítenie kell a tagállamokat. A napirendre azokat a politikai
kérdéseket kell tûzni, amelyeket a hat hónapos program (illetve ennek megfelelõen a trojka többéves programja) tartalmaz. Az eljárási szabályok tartalmazzák a szavazások technikai lebonyolításának mikéntjét és más, az ülések gördülékenységét biztosító szabályokat.
Mivel mára az Elnökségnek kiterjedt feladatköre és az általa vezetett Tanácsnak 27 tagja van, az elõkészületeket korábban, legalább három évvel az Elnökség tényleges megkezdését megelõzõen el kell kezdeni. Az elõkészítõ munkában is az Elnökség két segítõjére, a Fõitkárságra és az Állandó Képviseletre támaszkodhat. A Fõitkárság továbbá ún. kézikönyvet is kiad a tagállam közigazgatása számára a rájuk háruló hat hónap feladatainak részletes leírásával.
4. A z E l n ö k s é g f e l a d a t a i
Az ülések elõkészítésétõl, a huszonhét ország közötti konszenzusteremtésig
Tudta-e Ön, hogy…
Finnország annyira büszke a konyhájára, hogy a 2006-os Elnöksége során a környezetvé de lem kér dé sei mel lett a gasztronómia kiemelt hangsúlyt kapott: külön recepteket, ételekhez tartozó történeteket tartalmazó kiadvány készítettek a tanácsülések és más elnöksé gi ren dez vé nyek szer ve zõi számára?
Az Elnökség kiemelt feladata a Tanács és elõkészítõ üléseinek összehívása, szervezése, levezetése. Továbbá az Elnökségnek kell meghatároznia az Unió politikai napirendjét az adott félévre. Az elnöklõ tagország, mint az Unió „arca és hangja” reprezentálja kifelé az egész Uniót egységesen a harmadik államok felé, valamint képviseli a Tanácsot fõként az Európai Bizottság és az Európai Parlament, de valamennyi uniós intézmény felé is.
1989 óta az Elnökséget betöltõ tagállamok részletes programot adnak közre tervezett munkájukról, politikájuk prioritásairól, egészen az ülések várható idõpontjáig.
A 2002. júniusában tartott Sevilla-i Európai Tanács ülés döntésével még tovább kívánta csökkenteni a féléves elnökségi ciklusból adódó kockáza19
tokat. Megállapodás született, hogy — a trojkán belüli, másfél évre szóló közös programon felül — három évre szóló, hat elnökségi idõszakot érintõ stratégiai programot kell közösen kidolgozni az érintett tagállamoknak, egyeztetve az Európai Bizottsággal, és a külügyminisztereket tömörítõ Általános Ügyek Tanácsával, amelyet az Európai Tanács fogad el.
Tudta-e Ön, hogy…
az elsõ ilyen stratégiai közös program 2004—2006 közötti Elnökségekre vonatkozóan, 2003-ban született meg, s az érintett Írország, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Ausztria és Finnország közösen dolgozta ki?
Emellett az azonos évben Elnökséget ellátó két o rszág közösen dolgozza ki az éves programját, amit az Elnökségüket megelõzõ év decemberében átadnak az Általános Ügyek Tanácsának megvitatásra.
Végül, ezen kereteken belül do lgo znak ki egy saját, az adott Elnökség prioritásait tartalmazó munkatervet a tagállamok, amely felkerül a Tanács és az Elnökség honlapjára. Ezzel a hatékony és koherens ügyvitel elõtti lehetséges legnagyobb akadályok el is hárulnak.
S hogy ezeken a folytatólagosságot garantáló kereteken túl, mitõl lesz hatékony egy Elnökség ügykezelése? Egyrészt a döntéshozatalhoz szükséges konszenzus elérésével, amelynek kimunkálására az Elnökség több döntés-elõkészítési szinten már elõzetesen is kísérletet tesz az egy-egy ügy kapcsán várható tagállamok közötti eltérõ álláspontok letisztázásával. Ennek során nagymértékben lehet támaszkodnia az Elnökségnek a Fõtitkárságra, akik a delegációk álláspontjait röviden összefoglalják, és felvillantják az álláspontok elmozdításának lehetséges útjait, amennyiben szükséges. Ezen túl nagyon fontos, hogy olyan személyek üljenek a Tanácsot vezetõ posztokon, akik a tárgyalt kérdésekhez értenek és átlátják az álláspontok mozgását, továbbá meg tudják tervezni az eredményes döntéshozatal mikéntjét és azt kivitelezni is képesek a nemzeti érdek túlzott befolyása nélkül.
Az eljárási rend lehetõvé teszi, hogy az eredményes döntés érdekében, az Elnökség meghatározza az ülésteremben tartózkodó delegáltak szá20
mát, a hozzászólások idõtartamát. Ahhoz, hogy a hozzászólások röviden és csak a tárgyra vonatkozóan hangozzanak el, az Elnökségnek van feladata az említett keretek megszabásán túl abban is, hogy delegációk közötti együttmûködés elõmozdításában jól teljesítsen. Így, mire döntésre kerül sor, a felek tisztában vannak a tagállamok és az Elnökség által preferált állásponttal.
Az Elnökség e feladatok ellátása során elsõsorban saját külügyminisztériumára, a brüsszeli Állandó Képviseletre, az Általános Ügyek Tanácsára és a COREPER-re, mint „szûrõkre” és mint a konstruktív koordináció szerveire támaszkodik.
Az Elnökség, ha nem is kizárólagos, de kiemelten fontos találkozási pontot jelent a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament számára. Valamennyi felelõsségteljes Elnökség szoros együttmûködésben dolgozza ki programját meghatározó bizottsági szakértõkkel, a tagállami Állandó Képviselet, a Titkárság, a Fõigazgatóságok, a biztosi kabinetek szakértõivel. Természetesen a jó kapcsolat igénye mögött politikai megfontolások is meghúzódnak. A Bizottság érdekelt abban, hogy egyik vagy másik bizottsági javaslat tanácsi „hátszelet” kapjon, ha döntésre kerül a sor, vagy megjelenhet a bizottsági érdek olyan területeken is, mint az Unió második vagy harmadik pillére alá tartozó, kormányközi metódussal mûködõ, elsõsorban tagállami, tehát tanácsi hatáskörben lévõ politikák területén is.2
Összegezve mindezeket, az elõkészület és a tényleges E lnökség félévének feladatai a következõk:
• Az Elnökségre készülõ tagállam három évvel a tényleges elnökségi félév megkezdése elõtt megkezdi az elõkészületeket. Tartalmi értelemben ez együttmûködést jelent az egy stratégiai periódusban elnökségre készülõ tagállamokkal, az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel.
2A Maastrichti Szerzõdés vezette be az Európai Unió hatásköreinek plasztikus leírására az ún. pillér-rendszert. Ennek alapján jelenleg az elsõ, közösségi pillér tulajdonképpen maga az Európai Közösség, a második, kormányközi pillér a közös kül-és biztonságpolitika, a harmadik pedig a szintén kormányközi jellegû rendõri és bírói együttmûködés büntetõügyekben.
21
Elõzetes tartalmi feladatok:
Programtervezetet dolgoz ki öt másik tagállammal együtt, az Unió következõ három évére, a fõbb prioritások meghatározásával; Másfél éves programtervezetet készít a trojka tagjaival;
Egy éves programtervezetet dolgoz ki azzal a tagállammal, amelyikkel azonos évben viseli a tagállam az elnöki tisztséget;
Kidolgozza az elnöksége programját (munkatervet), a Tanács ülések javasolt idõpontjainak megjelölésével.
Elõzetes logisztikai-technikai feladatok (a Titkársággal, az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel együttmûködve): Kijelöli a formális és informális Tanács ülések idõpontjait (legalább hét hónappal az elnökség megkezdése elõtt);
Egyéb, a Tanács hatáskörébe tartozó ülések javasolt idõpontjait is felvázolja;
Megállapodik az Európai Parlamenttel való tanácskozások idõpontjáról;
Javaslatot tesz a félév során esedékes szakpolitikai viták idõpontjaira.
Elõzetes személyi ügyeket érintõ feladatok:
Döntést hoz a különbözõ bizottságokat és munkacsoportokat elnöklõ személyekrõl; Amennyiben szükséges, az elnökségi munkához szükséges és alkalmas munkatársakat toboroz; Felkészítõ tréningeket szervez a majdani részt vevõ szereplõk számára.
Elõzetes koordinációs feladatok:
Szoros koordinációt tart fenn az elõzõ elnökséggel a zökkenõmentes hivatalátvétel érdekében;
Létrehozza vagy megerõsíti a tagállami koordináció rendszerét (minisztériumok közötti, minisztériumokon belüli és a brüsszeli Állandó Képviselettel való koordináció);
22
Koordinációs rendszert épít ki az Általános Titkárság hivatalával, valamint az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel.
Egyéb elõzetes feladatok:
Dönt az Elnökség logójáról és létrehozza az Elnökségi honlapot;
Megállapodik a tagállamban tartott ülések idõpontjairól és helyszínérõl.
• Az Elnökség fél éve alatt felmerülõ legfontosabb teendõk, a különbözõ döntéshozatali intézmények tekintetében:
A Tanács vonatkozásában:
Összehívja a Tanács üléseket saját kezdeményezésére, valamint egy tagállam vagy a Bizottság kérésére;
Elõzetes napirendet készít a Tanács ülések számára; Vezeti a Tanács üléseket;
Kompromisszumos javaslatokat dolgoz ki az esetlegesen holtpontra jutott tárgyalások megmentése érdekében;
Szavazásra bocsát egy kérdést saját kezdeményezésre vagy a Tanács tagállamainak többségének indítványára; Ellenjegyzi a Tanács által hozott határozat szövegét;
Meghatározza a Tanács ülések idõtartamát;
Vendégül látja és vezeti az informális üléseket (általában az adott tagállamban).
Az Európai Tanács vonatkozásában:
Elõkészíti és elnökként levezeti az Európai Tanács üléseit;
Összehívhat rendkívüli ülést, amennyiben szükségesnek tartja;
A médiában képviseli a Tanácsot, és bemutatja az Elnökség Záródokumentumát.
Az Európai Parlament (EP) vonatkozásában:
Benyújtja az Elnökség programját hivatalba lépésekor az EP-nek; 23
Tájékoztatja az EP-t az Európai Tanács tárgyalásainak eredményérõl;
Az Elnökség miniszterei részt vesznek az EP ülésein, amíg a területüket érintõ kérdésekre válaszolnak, továbbá a Tanácsot képviselve részt vesznek a parlamenti vitákon, valamint részt vehetnek a releváns EP bizottságok ülésein is; Jelentést tesz az EP-nek az Elnökség által elvégzett feladatokról a félév végén;
Részt vesz a háromoldalú tárgyalásokon (politikai és hivatali szinten) költségvetési ügyekben, horizontális kérdésekben és az együtt-döntési eljárás alá tartozó kérdésekben.
Az Európai Bizottság vonatkozásában:
Egyeztet az Európai Bizottság elnökével és a biztosokkal az Elnökség programjának felvázolásakor;
Egyeztet a Biztosok Kollégiumával és munkatársaival az Elnökség idejére esõ releváns kérdésekrõl.
2. kép A 2007-ben soros trojka találkozója Indiában Forrás: www.eu2007.de
A Közös Kül- és Biztonságpolitika vonatkozásában:
Képviseli az Uniót és átülteti a közös kül- és biztonságpolitikát érintõ döntéseket, szoros együttmûködésben a Külügyek Legfõbb Képviselõjével.
Külkapcsolatok vonatkozásában:
A Tanács nevében tárgyalhat nemzetközi megállapodások elõkészítésekor; Közölheti a tagállamok közös álláspontját egy adott kérdésben, vagy erõteljesen hozzájárulhat annak pontos megfogalmazásához.
Koordinatív találkozókat szervezhet a harmadik államban vagy nemzetközi szervezetben mûködõ uniós tagállamok képviseleteivel. 3. kép EU—USA találkozó 2007-ben (Az akkori Elnökséget adó Németország kancellárja, az Európai Bizottság elnöke és az USA elnöke részvételével) Forrás: www.eu2007.de 24
25
5. El n ö ks é g i pr i o ri t á s ok m eg h a tá r oz á s a Különös tekintettel a munka világára
Své d o r s z á g — 2001 .
Az Elnökségek programjukban meghatározzák azokat a politikákat, ügyeket, amelyekkel az elnökségi ciklus során kiemelten foglalkozni szándékoznak. Ezek nagyrészt az Unió szokásos politikai napirendjébõl is következnek, azonban minden Elnökség megjelöl bizonyos területeket prioritásként, amelyeknek tárgyalása speciálisan az õ Elnökségére legyen jellemzõ. A svéd Elnökség prioritásaiként az Unió bõvítését, a foglalkoztatottság és a munka világának kérdéseit valamint a környezetvédelmet határozta meg, mint az Unió egészét vitálisan érintõ és egymástól sem elkülöníthetõ területeket („három E”: Enlargement, Employment, Environment).
T u d t a - e Ö n , hogy…
a svéd elnökség kiemelt helyen kezelte a kommunikációt és az átláthatóságot, ezért nemcsak a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium szervezett kampányokat, hanem a honlapon és a mobiltelefonok WAP funkciójával is végig lehetett kísérni a félév eseményeit?
A foglalkoztatottság kérdése Svédországban hagyományosan fontos politikai téma, ezért az uniós elnöksége idõszakát is igyekezett ennek javítására kihasználni. A „több és jobb munkahely” teremtése elsõszámú célként lebegett, 2001. március 23—34-én tartott Stockholmi Tanács ülésen az állam és kormányfõk megegyeztek a teljes foglalkoztatottság mihamarabbi elérésének elõmozdításában. A csúcstalálkozón egyhangú megegyezés született arról is, hogy az ún. lisszaboni célként3 is 3
2000. márciusában az Unió állam-és kormányfõi elkötelezték magukat amellett, hogy 2010-re az Uniót a gazdasági, szociális és környezetvédelmi megújulás érdekében, a világ legversenyképesebb, tudásalapú, a teljes foglalkoztatottságot elérõ, a fenntartható fejlõdést szem elõtt tartó gazdaságává teszik.
26
megjelölt teljes foglalkoztatottság 2000-ben megfogalmazott elérése és a jóléti államok versenyképességének növelése nagy ráfordítást igényel a munkaügy és a szociálpolitika terén.
A stockholmi csúcstalálkozó döntései a munka világáról:
— 2010-re az 55 év feletti személyek legalább 50 százalékát foglalkoztatni kell, az akkori uniós átlag 38 százalék helyett; — A foglalkoztatottsági rátát növelni kell 2005-re, a munkaképes korú lakosság 67 százalékának foglalkoztatásával (nõk esetében 57 százalék);
— Közös standardokat kell meghatározni a gyermek- és idõsgondozás területén az Unió valamennyi országában;
— A Lule-i informális Tanács ülésen a munka minõségének javításáról határoztak: a munkakörülmények, a nemi egyenlõség, a továbbképzésre való lehetõség, a fogyatékkal élõk foglalkoztatásának javítása kérdéseiben; — A szakmunkás, a képzett munkaerõ, a mobilitás hiányának megoldására szakmai testületet hívtak életre az üzleti világ, a szociális partnerek képviselõibõl, és az oktatás és a munkavilága szakértõibõl;
— Közös standardot kell kialakítani a fogyatékkal élõ személyek foglalkoztatásának javítására.
Az a tény, hogy egyre kevesebb aktív adóés járulékfizetõ munkavállaló van az európai társadalmakban, több területre van kihatással, így a munka világára, a nyugdíjés a társadalombiztosítás rendszerére is. A Göteborg-i Tanács ülésen, az állam- és kormányfõk általános elveket fogalmaztak meg a biztonságos és fenntartható nyugdíjrendszerek reformja érdekében.
4. kép www.eu2001.se
A svéd Elnökség felülvizsgálta azokat a szabályozásokat, amelyek a munka minõségének javítását célozták, így a megfelelõ munkakörülmények és rugalmas munkaszervezet kérdéseit, a munkavállalói részvétel és a munkavállalói jogok, valamint a szociális biztonság kérdéseit. Irányelveket fo27
gadtak el, amelyek az Unió szociális dimenzióját javítják és amelyektõl a fent említett területeken eredményes javulást érnek el, például a munkavállalók informálásának és a velük való konzultáció minimális követelményeinek irányelvvé formálásával. Ezeknek az irányelveknek kiemelt célja a munkáltatók és a munkavállalók közti párbeszéd elõsegítése és erõsítése. A svéd Elnökség egyszerûsítette azt a közösségi szabályt, amely a munkavállaló, vagy önfoglalkoztató személy és családjának egyik tagállamból a másikba való letelepedése során a szociális biztonságot garantálja. Az Elnökség ideje alatt a tagállamok elfogadtak nemzeti akcióterveket a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemrõl.
A Római Szerzõdések életbe lépése óta a nemek közti esélyegyenlõség elvének a Közösség valamennyi szabályozási területét át kell hatnia. A munka világának összetett területén ennek különösen érvényesülnie kell, ezért a Norrköping-i informális Tanács ülésen döntöttek arról, hogy a nemek közti egyenlõség, a szociális biztonság és az adózás kérdéseit együttesen kell tárgyalni. Továbbá az elnökség képzéseket, szemináriumokat szervezett e témakörben az Európai Parlamentben és több svéd városban is.
P ortu gália — 2007.
A portugál Elnökség prioritásai között szerepelt a 2000-ben megfogalmazott lisszaboni stratégia 2004-es felülvizsgálata során rögzített új célok elérése is, elsõsorban a versenyképesség, a fenntartható fejlõdés és a munka világának modernizálása terén. Ennek részeként tárgyalta az Unió szociális dimenziójának erõsítését is.
Az Elnökség idõtartamára esik az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10. évfordulója, amely jó alkalmat kínált arra, hogy a tagállamok foglalkoztatás politikai szerepét és összehangolásuk lehetõségeit megvitassák. A legfontosabb cél a „több és jobb munkahely” megteremtése maradt továbbra is. Ennek értelmében a rugalmasság és a biztonság összehangolása („flexicurity”) a munka világában több kiemelten fontos kérdésre kell, te28
relje a figyelmet: az élethosszig tartó tanulás, a szociális védõ mechanizmusok, az aktív munkaerõ-piaci politika, a mûködõ rugalmasság modelljeire és mindezek terén a tagállamok közötti különbségek kérdéseire. Az ezeken a kereteken belül való elõrelépésekkel és a szociális partnerek bevonásának biztosításával tovább lehet fejleszteni az európai szinten megjelenõ közös elvek és értékek meghatározását a munka világának területén is. A társadalmi felelõsségvállalás az európai szociális modell egyik jellemzõje. A társadalmi kirekesztés elleni harc, a szegénység — különösen a gyermek szegénység — elleni küzdelem, valamint a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése a portugál elnökség kiemelt prioritásai voltak. Emellett a nemek közti egyenlõség dimenzióját is bevonta valamennyi közösségi politika tárgyalásába.
A másik két — német és szlovén — Elnökséggel kidolgozott 18 hónapos stratégiai program a munka világát érintõ kérdéseket szintén elsõsorban az említett lisszaboni célok mentén fogalmazta meg, ami iránt mindhárom ország elkötelezett. Mindhárom Elnökség folytatni kívánja a szociálisan érzékeny, modern és fenntartható munkajog európai szinten történõ továbbfejlesztését. A magyar elnökség pr ioritásai a felkészülés jelenlegi fázisában a várható uniós napirendbõl fakadóan vázolhatók fel (egyéb tartalmi, speciális meghatározásokra késõbb, de legkésõbb 2009 végéig kerül sor), amelyek a következõk Iván Gábor (a Külügyminisztérium témafelelõs államtitkára) elmondása alapján: • Az új költségvetési periódus, pénzügyi perspektíva (2014—2020) vitájának elõkészítése, megkezdése; • A kohéziós- és agrárpolitika felülvizsgálata;
• Bõvítési kérdések (Horvátország 2011-ben írja alá csatlakozási szerzõdését, a figyelem várhatóan a Nyugat-Balkán felé fordul, várhatók tárgyalások Macedóniával, Szerbiával);
29
• A Bel- és Igazságügy kérdéseivel foglalkozó Hágai Program lejártával, annak folytatása;
• A felülvizsgált Lisszaboni Stratégia hároméves (2008-2011) periódusának lejártával, az új hároméves program megkezdése (Itt: a szociális dimenzió lehetséges erõsítése, a tagállamok közötti „open method of coordination” módszer meghaladása, lépések megtétele a nagyobb harmonizáció felé);
• A Környezetvédelmi Akcióprogram felülvizsgálata.
6. Az El nö k s é g i n té z m én y é n ek é r té k el é s e Az Elnökség intézményét legtöbb kritika a túl rövidnek tartott és a konzisztens politika folytatását megakadályozó hat hónapos periódus miatt éri. A kilencvenes évek óta felmerülõ intézményi reformok már-már elmaradhatatlan eleme az elnökségi ciklus megváltoztatása is. Annak ellenére, hogy több változtatást életbe léptettek a ciklus rövidségébõl adódó esetleges problémák kiküszöbölésére (lásd többéves stratégia programok, stb.). egyértelmûen pozitívan ítélik meg a szakirodalomban a kollektív képviselõként mûködõ Elnökség munkáját a harmadik államok és nemzetközi szervezetek felé, közvetítõi képességét a többi uniós szereplõ felé, valamint azt a funkcióját, amelynek keretében a széles közvélemény számára megjeleníti az Uniót.
E r õs sé g ek
G ye ng esé g ek
— Az elnöklõ országok cseréje — Megerõsíti az egyenlõség kritériumának okán v á l t o z n a k a p r i o r i t á gyakorlati megvalósulását, azáltal hogy s o k az összehangolt stratégiún. kis és nagy állam egyaránt elnök lehet ák ellenére 30
E r õ ss ég ek
G y e n ge sé g e k
— K o h e r e n c i á t é s h a t é k o n y s á g o t eredményez egy tagállam vezetõ szerepe a Tanácsi mûködésben
— Az Elnökség j e l e n t õ s k ö l t s é g e k k e l jár a tagállam számára — Jel en tõ s b el sõ é s kü ls õ fo r r á s (nemcsak anyagi) felhasználással jár
— „ K ö z e l e b b h o z z a ” a z U n i ó t az emberekhez, jobban látható válik, népszerûsödhet a tagállam és vele együtt az Unió is
— D i s z k o n t i n u i t á s t eredményez a hat havonta történõ csere a külsõ partnerekkel való viszonylatban is
— Kiszélesíti a tagállami politika figyelmének spektrumát a kizárólagos belpolitikáról, e u r ó p a i ü g y e k r e is
— Hosszú az idõ az egyes országok ismételt elnökségei között és r ö v i d a p o l i t i k a i , in tézm é nyi „em l éke zet ”
— M e g m u t a t h at j a a s or o s t a gá l l a m a z o r s z á g á t , kultúráját, termékeit Európának
— E hosszú köztes idõ miatt, cs ö kk enhe t a ta g á ll a m elk ö t e l e z e t t s é g e , felelõsségvállalása az Unió felé
— Felbecsülhetetlen értékû t a n u l á s i l e h e t õ s é g , fõképp a kisebb, szkeptikusabb országok számára
— V á l to z ó m i n õ s é g û a z e g y e s o r s z á g o k E l n ö k s ég e — A 26 partnerrel való folyamatos tárgyalás, egyeztetés igen idõigényes 31
II. Szociális párbeszéd az Európai Unióban
1. A közösségi szociális párbeszéd elõzményei és kialakulása Miért foglakozik szociális ügyekkel egy gazdasági közösség?
Az európai integrációs intézmények az 1950-es években olyan gazdasági-politikai körülmények között jöttek létre, amelyek a ma embere számára történelmi távlatokat idéznek. Az ún. Alapító atyák (Jean Monnet, PaulHenri Spaak és sokan mások) az Egyesült Államok és a Szovjetunió jelentette két szuperhatalom között olyan európai szervezetet próbáltak létrehozni, amely lehetõvé teszi Európa II. világháború utáni felemelkedését, feloldja a német-francia ellentétet és lehetetlenné teszi egy esetleges újabb európai háború kitörését.
5. kép: Jean Monnet és Robert Schuman. Forrás: www.europaallalavagna.it
6. kép: Paul-Henri Spaak. Forrás: www.nato.it
Az együttmûködés módszere, a kialakított intézményrendszer a történelemben addig ismeretlen megoldásokat tartalmazott: a nemzetközi szervezetektõl eltérõen a közösség tagállamai között lehetõség van a többségi (nem egyhangú) döntéshozatalra, a közösen kialakított döntések pedig elsõbbséget élveznek a tagállami szabályozással szemben. A kialakított intézményrendszernek egyszerre kellett két elvárásnak megfelelni. Egyrészt képesnek kellett lennie arra, hogy a tagállamok közös, ún. közösségi érdekeit kialakítsa és képviselje — a célok lefektetésénél ugyanis abból in32
dultak ki, hogy Európa csakis úgy emelkedhet fel újra, ha tagállamai hatékonyan és közösen cselekszenek. Másrészt azonban a tagállamok ragaszkodtak ahhoz, hogy egyéni érdekeik kifejezésére és érvényesítésére is legyen lehetõségük. Ez a kettõsség vezetett oda, hogy a jelenlegi Európai Unió intézményrendszere rendkívül sokszereplõs és bonyolult. Ahogy mondani szokás, az Európai Unióban semmi nem az, aminek látszik: a Parlament nem a hagyományos értelemben vett törvényhozó (hiszen törvényalkotó jogköre részleges), az Európai Bizottság nem kormány (hiszen nem a parlament választja). A sort még folytathatnánk.
Az európai integráció egy-egy speciális szakpolitikai területen kezdte meg mûködését, s az alapító atyák azt várták, hogy ezek száma egyre növekedni fog. Igazuk lett. A nehézipar, az agrárpolitika kezdeti közösségi politikáitól mára eljutottunk az egységes valutáig, a közös határvédelemig, a közös környezetvédelmi politikáig, stb. A gazdasági együttmûködés alapján azonban más területeken is elindult az integráció: ma már emlegetjük a „szociális Európát”, a gazdasági és szociális kohéziót, valamint kialakulóban vannak a politikai közösség elemei is.
Tudta-e Ön, hogy…
— ma az Európai Uniónak 23 hivatalos nyelve van,
— mintegy 30 000 alkalmazottat foglalkoztat az Európai Bizottság, s a munkatársak jelentõs hányada fordító és tolmács, — s a közösségi joganyag ma több mint 80 000 oldal?
Ezt a folyamatot végigkísérték a tagállami, s késõbb a közösségi szintû szociális partnerek. Lehetõségeik, befolyásuk egyre nõ: a konzultációtól eljutottak a döntések olyan mértékû befolyásolásáig (egyes szociális vonatkozású területeken), ami az egyes tagállami politikai rendszerekben gyakran ismeretlen.
A szociális partnerek — szakszervezetek és munkaadói szervezetek — a közösség mûködésének kezdetétõl részt vesznek az egyik közösségi konzultatív intézményben, a Gazdasági és Szociális Bizottságban (GSZB). A GSZB kialakítása — az akkori Európai Parlamenthez hasonlóan — összefüggésben volt azzal az elvárással, hogy a tagállami demokratikus intézmények egy közösségi szinten kialakítható válto33
zatát is létrehozzák. A GSZB háromoldalú, de nem tripartit intézmény: jelenlegi 344 tagját 3 csoport alkotja: a munkaadók (Group I.), a munkavállalók (Group II.), valamint „egyéb tevékenységek” (Group III.) csoportjára.
értelemben vett gazdasági és szociális érdekeket képviselõ szervezetek körét. A GSZB magát a szervezett civil társadalom európai „gyûjtõhelyeként” és tájékoztatási központjaként definiálja. A GSZ B ma gya r t ag ja i és de le gál ó sze rve zet ei k
4. ábra: A Gazdasági és Szociális Bizottság helye a döntéshozatalban Forrás: www.mek.oszk.hu
Ez utóbbiba tartoznak a gazdasági és társadalmi élet a fenti elsõ két csoportba nem sorolható képviselõi, elsõsorban a környezet- és fogyasztóvédelmi szervezetek, a szociális gazdaság szervezetei (szövetkezetek, önsegélyezõ egyesületek), a családi egyesületek, valamint a hátrányos helyzetûeket védõ és a társadalmi kirekesztés ellen küzdõ szervezetek stb. A GSZB tagjait az Európai Unió Tanácsa nevezi ki, a tagállami kormányok jelölése alapján. A tagállamok mandátumainak száma függ az ország méretétõl és lakosságának számától is — Magyarországról 12 képviselõ (4 munkaadói, 4 szakszervezetei és 4 civil delegált) képviseli szervezetét és tágabb értelemben vett szektorát. A Gazdasági és Szociális Bizottság konzultatív intézmény — tárgyalja és véleményezi az Európai Bizottság elõterjesztéseit. Bár a szociális partnerek súlyponti szereplõk a GSZB-ben, ez mégsem nevezhetõ az európai szociális párbeszéd fórumának, hiszen a „harmadik oldal”, a civil szereplõk jelentõs mértékben kitágítják a szûkebb 34
Barabás Miklós (Európa Ház)
Nagy Tamás (MOSZ)
Cser Ágnes (SZEF-ÉSZT)
Pásztor Miklós (Munkástanácsok)
Csuport Antal (STRATOSZ)
Tóth János (IPE)
Garai István (OFE)
Vadász Péter (MGYOSZ)
Herczog Mária (Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Szervezet kutatója)
Vértes János (KISOSZ)
Kapuvári József (ÉDOSZ)
Szûcs András (EDEN)
2. táblázat: A GSZB magyar tagjai és delegáló szervezeteik. Forrás: www.europa.eu
Az 1960-as évektõl az elsõsorban tagállami, illetve európai ágazati szinten szervezõdõ szociális partnerek a Gazdasági és Szociális Bizottságban való részvételen túlmutató együttmûködési lehetõségeket kerestek. Szempontjukból az Európai Bizottság a közösségi döntéshozatal fõszereplõje. Ennek oka, hogy a közösségi döntéshozatal tapasztalatai szerint az Európai Bizottság, mint a döntéseket elõkészítõ, ún. elõterjesztési joggal bíró intézmény, rendkívül sikeres és hatásos munkát végez. Ennek a sikernek az alapja, hogy — hiába a rendkívül sok szereplõ és sokféle érdek a közösségi döntéshozatal bonyolult folyamataiban — a bizottsági elõterjesztések 35
mindössze 20—30%-ban módosulnak az elõterjesztésekhez képest. Minden külsõ szereplõnek tehát, aki befolyásolni kívánja a közösségi jogalkotást és politikaformálást, a Bizottságnál érdemes kezdenie. Ugyanakkor a Bizottság szempontjából is fontosak a szociális partnerek és más külsõ szereplõk: a Bizottság ugyanis abban érdekelt, hogy elõterjesztései megalapozottak és körültekintõek legyenek — a döntéshozatalban fõszereplõ tagállamok közötti parázs vitákban ugyanis csak ilyen jogszabálytervezetek és koncepciók állják meg a helyüket. A szociális partnerek elsõsorban olyan szakpolitikai területeken keresték az együttmûködést az Európai Bizottsággal, amelyben az Európai Közösség komoly jogalkotási és politikaformálási hatáskörrel rendelkezett. Így az 1960-as évektõl, a közösségi szakpolitikák kialakításával párhuzamosan ún. közös bizottságok alakultak pl. a mezõgazdasági politika (1962), a közúti közlekedés (1965), a vasúti közlekedés (1972), a tengeri halászat (1974) területén. Ezeket a bizottságokat az Európai Bizottság által alkotott jogszabály hozta létre, résztvevõi európai szinten szervezõdõ ágazati szociális partnerek voltak, s a Bizottság képviselõje is részt vett a tárgyalásokon. A hivatalosan mûködõ testületeken kívül azonban számos olyan informális testület is született a szakszervezetek és munkaadói szövetségek részvételével, amely nem vett igénybe jogszabályi keretet.
A hatvanas-hetvenes években a közösség szociális szerepvállalása gyerekcipõben járt. Nem is ez a terület volt az integrációs intézményrendszer homlokterében, hanem a gazdasági együttmûködés, de bizonyos szociális elemek azért már ekkor is megjelentek. Így például Francia nyomásra bekerült az alapító Római Szerzõdésekbe az Európai Szociális Alap létrehozása, az eredeti célok között is szerepelt a munkaerõ szabad áramlásának biztosítása, valamint az egyenlõ munkáért egyenlõ bérezés elve (késõbb ez alakult a nõk és férfiak közötti esélyegyenlõség követelményévé). A szociális, illetve munkajogi jellegû közösségi szabályozás elõtt azonban áthághatatlan akadályok tornyosultak: a Tanácsban ugyanis csak egyhangú döntést lehetett ezekben az esetekben hozni, ami azt is jelentette, hogy minden egyes tagállamnak vétójoga volt. Egy tagállam pedig mindig akadt — általában az Egyesült Királyság —, hogy az Európai Bizottság ilyen jellegû elõterjesztéseit megvétózza. Addig tehát, ameddig az Európai Közösség alapvetõ céljai között nem szerepelt a közös szociális politika ki36
alakítása, valamint a Tanácsban egyhangú döntés volt a döntéshozatali módszer, ezek a kérdések háttérben maradtak. A szociális partnerek is jórészt a konzultáció módszerével, ágazati politikai kérdésekben hallathatták hangjukat.
7. kép: Bányász-sztrájk Nagy-Britanniában Forrás: www.bized.co.uk
8. kép: Margaret Thatcher Forrás: www.allposters.com
Az 1980-as években jelentõs változások kezdõdtek. Jacques Delors, az Európai Bizottság elnökének nevével fémjelzett korszak új fejlõdési pályára állította az európai integrációs intézményeket. Elindult az egységes piac programja — az áruk, a szolgáltatások, a tõke és a munkaerõ szabad áramlásának megvalósítására irányuló intézkedések sorozata, 1989-ben megkezdõdött a gazdasági és pénzügyi unó, azaz a közös valuta bevezetésének elõkészítése. Mindez szoros kapcsolatban állt a világgazdaság átalakulásával, a multinacionális vállalatok térnyerésével, a globalizációval. Az egységes piac, s késõbb az egységes valuta bevezetése azonban egyet jelentett a tagállamok gazdasági szereplõi közötti fokozódó versennyel, amelynek fogyasztóként mindenki az áldásos hatását érzékelhette, munkavállalóként azonban a vesztesek között is 9. kép: Jacques Delors találhatta magát. Forrás: www.britannica.com 37
Jacques Delors és a tagállamok többsége szerint ezért a gazdaság hatékonyságán túl a Közösségnek — 1992-tõl az Európai Uniónak — fokozott figyelmet kell fordítania a szociális viszonyokra is. A Delors-korszakban került be az integrációs intézményrendszer alapvetõ célkitûzései közé a gazdasági és szociális kohézió megteremtése, azóta használjuk az Európai Szociális Térség fogalmát. Eszerint az európai országok által kialakított jóléti állam olyan érték, amelyet meg kell õrizni még akkor is, ha az Unió legfõbb célkitûzése a gazdasági versenyképesség javítása. A közösségi szociális szerepvállalás kiszélesítéséhez elengedhetetlen volt a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel való együttmûködés. Az egységes piac programjához kapcsolódóan tehát a szociális partnerek számára megnyílt az Európai Unióval való magas szintû együttmûködés lehetõsége, melyet az alapító szerzõdésben is rögzítettek. A Maastrichti Szerzõdés 118.b cikke szerint: „A Bizottság azon fáradozik, hogy a felek között európai síkon párbeszédet fejlesszen ki, amely, ha a felek kívánatosnak tartják, szerzõdéses kapcsolatokhoz vezethet.”
T u d t a - e Ö n , hogy…
— Jacques Delors volt a leghosszabb ideig (1985-95) az Európai Bizottság elnöke
— jelenleg a Notre Eur ope, elkötelezett Európa-párti thinktank elnöke
— 2007-ben az Európai Szocialisták Pártja vezetõjével, Poul Nyrup Rasmussen-nel közösen kidolgozta az ú j szociális Európ a koncepcióját?
38
A szociális partnerek európai ágazatközi szervezeteivel Delors a Val Duchesse-i, valamint az Egmont kastélyban szervezett találkozókat. Ezeknek a tárgyalásoknak legnagyobb értékük a szervezetek közötti kapcsolatfelvétel elõsegítése volt.
A szakszervezetek és a munkaadói szövetségek az 1990-es években tovább növelték befolyásukat az Európai Unió szociális és munkaügyi vonatkozású jogalkotási folyamatában. Az 1992-ben elfogadott, a Maastrichti Szerzõdéshez csatolt Szociális Jegyzõkönyv, illetve az 1997-es Amszterdami Szerzõdés szociális fejezete új lehetõséget kínált a szociális partnereknek. Olyan keretmegállapodások megkötése vált ekkor lehetõvé, amelyeket a szociális
partnerek felkérésére az Európai Unió intézményrendszere közösségi jogszabállyá alakíthat. A jogalkotás ilyen erõteljes befolyásolása a tagállami szociális partnerek számára tagállamukban általában nem áll rendelkezésére.
Az ezredforduló folyamatai további kihívásokat jelentettek az Európai Unió intézményrendszere, a tagállamok közötti gazdasági együttmûködés, valamint a szociális partnerek számára. A versenyképesség és a foglalkoztatás helyzetét javítani kívánó Lisszaboni Stratégia, a keleti bõvítés által keletkezett új tagállami konstelláció azt is eredményezte, hogy a szociális partnerek együttmûködését már nemcsak az Európai Bizottság, hanem a legfontosabb döntéshozói jogkörökkel rendelkezõ Tanács is kereste. Ennek jegyében mûködik 2003 óta a Tripartit Szociális Csúcsok rendszere, amely lehetõvé teszi a legmagasabb szintû együttmûködést a legfontosabb gazdaságpolitikai, foglalkoztatási, képzési és szociális védelemmel kapcsolatos kérdésekben.
2. Ág a z a ti s z i n tû s z oc i ál i s p ár b e s z éd
A középszintû párbeszéd elõzményei és jelene
Az á g a z a t i s z in t û s z o ciá lis p á r b e s z é d s z i n t e e g y id õ s a z e u r ó p a i i n t e g r ác i ó s i n t éz mé n ye k k e l . A szociális partnerek elsõsorban olyan szakpolitikai területeken keresték az együttmûködést az Európai Bizottsággal, amelyben az Európai Közösség jogalkotási és politikaformálási hatáskörrel rendelkezett. Így az 1960-as évektõl, a közösségi szakpolitikák kialakításával párhuzamosan ún. közös bizottságok alakultak pl. a mezõgazdasági politika (1962), a közúti közlekedés (1965), a vasúti közlekedés (1972), a tengeri halászat (1974) területén. Ezeket a bizottságokat az Európai Bizottság által alkotott jogszabály hozta létre, résztvevõi európai szinten szervezõdõ ágazati 10. kép www.europa.eu 39
szociális partnerek voltak, s a Bizottság képviselõje is részt vett a tárgyalásokon.
A hivatalosan mûködõ testületeken kívül azonban számos olyan informális testület is született a szakszervezetek és munkaadói szövetségek részvételével, amely nem vett igénybe jogszabályi keretet.
A z Eu rópa i Á PB - k Étkeztetés
Gáz
Vasút
A hivatalos és nem hivatalos formában mûködõ tanácskozások módszere azonban meglehetõsen átláthatatlan, kusza mûködést eredményezett. Ezért az Európai Bizottság 1998-ban átalakította a konzultáció rendszerét és az eddigi bizottságok helyett kialakította az — immár a magyarországi gyakorlatban is jól ismert — Ágazati Párbeszéd Bizottságok (ÁPBk) rendszerét. A Bizottság szabályozta az ÁPBk létrehozásának feltételeit, a reprezentativitás kérdéseit és a bizottságok mûködésének alapvetõ szabályait. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállítását az adott ágazatban európai szinten szervezõdõ szociális partnerek közösen kezdeményezik. A résztvevõknek mindkét oldalon a következõ követelményeknek kell megfelelniük:
Vegyipar
Vendéglátás
Közúti közlekedés/szállítás
Polgári légi közlekedés
Kórház
Tengeri halászat
Tisztítás
Folyami közlekedés
Tengeri közlekedés/szállítás
Kereskedelem
Biztosítás
Hajóépítés
Építõipar
Szórakoztatóipar
Acélipar
— tagjaik között olyan tagállami szakszervezetek, illetve munkaadói szervezetek találhatók, akik elismert részesei a tagállami szociális párbeszéd rendszereknek, akik képesek megállapodások kötésére és akik jelentõs számú tagállami szervezetet tömörítenek;
Villamosenergia ipar
Helyi- és regionális önkormányzatok
Cukoripar
— egy-egy ágazatban, illetve al- vagy szakágazatban kell mûködniük;
— szervezeti hátterük lehetõvé teszi a kialakítandó bizottságban a hatékony részvételt.
A z E u r ó p a i ÁPB B-k Mezõgazdaság
Bányászat, kitermelõ Ipar
Személyi szolgáltatás
Audiovizuális
Cipõipar
Posta
Bank
Bútoripar
Magánbiztonság
40
Bõripar
Idõszakos munkavállalás
Telekommunikáció
Faipar
Textilipar
3. Táblázat: Az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Forrás: www.europa.eu
Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok legfeljebb 54 tagból állnak, a munkaadói és a szakszervezeti oldal egyenlõ számú képviselõt delegál. Az ÁPBk elnökei bármelyik oldalról jelölhetõk, de felkérhetik az Európai Bizottságot — illetve annak egy delegáltját — a Bizottság elnöki teendõinek ellátására. Emellett az Európai Bizottság biztosítja az ÁPBk titkárságát is. Mindegyik bizottság saját mûködési szabályokat állít fel és évente legalább egy plenáris ülést tart. Jelenleg 35 európai szinten megalakított ÁPB mûködik és 2 bizottság kialakítása van folyamatban. 41
Az Ágazati Párbeszéd Bizo ttságok számos dokumentumot fogadnak el, több megállapodást kötnek ágazatuk munkaügyi, fo glalkoztatási viszonyai vonatkozásában. Munkájuk jelentõs része azonban túlmutat a foglalkoztatási és munkaügyi kérdéseken: számos példa van arra, hogy ezek a testületek fogadnak el az adott ágazatban alkalmazandó etikai kódexet, a munkavállalók szakmai képzésre, továbbképzésére vonatkozó ajánlásokat és sûrûn foglalkoznak ágazatuk versenyképességének kérdéskörével is.
Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok sikeres mûködése számos tagállam szociális párbeszéd rendszerére hatással van, s ez Magyarország esetében is így van. Az Országos Munkaügyi Tanács 2001. februárjában döntött az ágazati érdekegyeztetés fejlesztését célzó „Az autonóm társadalmi párbeszéd megerõsítéT u d t a - e Ö n , hogy… se” címû PHARE program indításáról, 2006-ban dr. Zoltay Ákos, a amelynek közvetlen célja ágazati párMagyar Bányászati Szövetség beszéd bizottságok (ÁPB-k) megalakítáfõtitkára töltötte be az Európai sa volt. Az ÁPB- k az ágazati sz intû , kétBányászati Ágazati Párbeszéd oldalú — m unkaadói érdekképv iseletek Bizottság soros elnöki tisztét? é s s z a k s z e r v e z e t e k k ö z ö tt i — k ö z v e t l e n p á r b e s z é d f ór u m a i , a m e l y e k k e r e t e t b i z t o s í t a n a k á g a z a ti m e g á l l a p o d á s o k é s k o l l e k tí v s z e r z õ d é s e k k ö t é s é h e z , v a l a m i n t a s z o c i á l i s p a r tn e r e k k o nzultáció jáho z. A program 2004. január 27-én egy nagyszabású zárókonferenciával zárult. Az Európai Bizottság elfogadta, hogy a fõ cél — az ágazati párbeszéd bizottságok felállítása — megvalósult. Az ÁPB-k mûködése kiszámíthatóbbá teszi az ágazati munkaügyi kapcsolatokat, elõsegíti ágazati kollektív szerzõdések kötését, egyszerûsíti azok kiterjesztését. Az ÁPB-k alkalmasak arra, hogy a szociális partnerek a kompetenciájukba tartozó területeken megvitassák az ágazatot érintõ kérdéseket; közös akciókat; képzéseket; közös projekteket kezdeményezzenek. A hazai ÁPBk munkáját a Társadalmi Párbeszéd Központ segíti, mely a titkársági feladatokat ellátja, s ezzel segíti az ágazati szociális partnerek együttmûködését. Jelenleg 23 ágazatban, s további 11 42
al-, illetve szakágazatban mûködik hazánkban ágazati párbeszéd bizottság.
Bányaipar
A m agy ar Á PB - k ( ága zat o k- a lá gaz ato k )
Élelmiszeripar Cukoripar Édesipar
Gázipar
Nyomdaipar
Hírközlés
Rehabilitáció
Gépipar
Kereskedelem
Húsipar
Kohászat
Sütõipar
Könnyûipar
Építõipar
Építõanyag ipar
Építõipar alágazat
Faipari-, bútoripari és erdészeti Fürdõipar Villamosenergia-ipar
Közúti közlekedés Légi szállítás
Magánbiztonság
Posta
Településszolgáltatás
Turizmus, vendéglátás Közösségi étkeztetés Szállodák
Utazási irodák
Vendéglátás alágazat
Mezõgazdaság
Vegyipar
Mezõgazdasági vízgazdálkodás
Gyógyszeripar
Vízi közmû
4. Táblázat: A magyar Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Forrás: www.szmm.gov.hu
3. Kö z ös p o li t i k af o r m ál á s Avagy concertation
Az európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok tevékenységének egy része — mely az ágazat munkaügyi viszonyainak rendezésére irányul — a hagyományos konzultáció módszerén alapul. Ennek lényege, hogy a közösségi jogszabályok elõterjesztõje, az Európai Bizottság elkészíti a konzultációs 43
folyamatban véleményezésre kerülõ tervezeteket, azt a partnerekhez eljuttatja, s õk véleményt alkothatnak. A konzultáció módszere átlátható, viszonylag kevéssé idõigényes folyamat. A szociális partnerek hatni tudnak a döntéshozatalra, a Bizottság elõterjesztései pedig kiegészülnek az érintettek véleményével. Ugyanakkor, a szociális partnerek nem vesznek részt az eredeti koncepció és javaslat kialakításában, s voltaképpen reaktív szerepet játszanak.
A közös politikafo rmálás együttmûködési módszere szerint a partnerek a szabályozási folyamat elejétõl fogva, a koncepcióalkotás kezdetétõl együttmûködnek. Ahogy mondani szokás, a felek — a mindenkori szabályozó és a szociális partnerek — üres papír mellé ülnek le tárgyalni, s azt együtt írják tele. Ez a folyamat túlmutat a konzultáció módszerén, hiszen a tartalmi elõkészítés teljes spektrumában együtt dolgoznak a felek. A konzultációval összehasonlítva ez az együttmûködés tartalmasabb, de egyben idõigényesebb is.
Ezt a módszert az Európai Közösségben elõször az 1970-ben megalakított Foglalkoztatási Állandó Bizo ttság (FÁB) alkalmazta. A tanácsi határozattal létrehozott fórum résztvevõi a Tanács (tehát a szociális, illetve foglalkoztatási ügyekben illetékes miniszterek), a Bizottság munkatársai, illetve a szociális partnerek képviselõt. A munkaadók és a szakszervezetek részérõl meghívták az európai ágazatközi szervezetek, európai ágazati szociális partnerek, valamint néhány tagT u d t a - e Ö n , hogy… állami szakszervezeti és munkaadói szövetség képviselõjét. A Foglalkoztatási Ála megújult Foglalkoztatási landó Bizottság részt vett a közösségi szoÁllandó Bizottság orosz- ciális akciótervek kidolgozásában, s általánrészt vállalt az 1999- lában a foglalkoztatási problémák kezeben életbe lépett Amszter- lésében. Ugyanakkor, a hetvenes évekdami Szerzõdés által létre- ben kialakult világgazdasági válság és a hozott közösségi foglal- közösségi együttmûködés gyengülése (az koztatáspolitika kialakítá- ún. europesszimizmus) visszavetette a Bizottság mûködését. sában? 44
A Foglalkoztatási Állandó Bizottság mûködését a Tanács 1999-ben szabályozta újra, összhangban a közösségi foglalkoztatáspolitika alapító szerzõdésbe történõ beemelésével. Az új FÁB feladata, hogy biztosítsa a folyamatos párbeszédet a tagállami kormányok, az Európai Bizottság és a szociális partnerek között, annak érdekében, hogy összehangolják foglalkoztatáspolitikájukat a közösségi célokkal összhangban. Tagjai a tagállami kormányok képviselõi (szo ciális, illetve munkaügyi miniszterek), a Bizottság képviselõi, illetve szociális partnerek (10—10 képviselõ oldalanként). A FÁB elsõsorban a közösségi foglalkoztatáspolitika hatékony kialakítására, a közösségi foglalkoztatási irányelvek, a tagállami éves foglalkoztatási akciótervek kialakítására, értékelésére koncentrál. A szociális partnerek képviseletében az ágazatközi európai szakszervezeti, valamint munkaadói szövetségek, illetve a legjelentõsebb európai ágazati szövetségek képviselõi vesznek részt a munkában. A tripartit Szociális Csúcsértekezletek 2003-ban történt bevezetése óta a Foglalkoztatási Állandó Bizottság munkáját ez a fórum vette át.
4. Kö z ös s ég i s z i nt û k ét o ld a l ú s z oc i á li s p á r be s z é d
A közösségi szinten szervezõdõ szociális partnerek lehetõségei és felelõssége
A szociális partnerek és az Európai Unió intézményei közötti együttmûködésben, illetve a közösségi szociális és munkaügyi szabályozás kialakításában áttö rést jelentett az európai szintû kétoldalú szociális párbeszéd rendszerének kialakítása. A kapcsolatrendszer szorosabbra fûzésében jelentõs szerepet játszott J acques D elors, az Európai Bizottság elnökének nevéhez fûzõdõ szemléletváltás, az E uró pai Unió szociális szerepvállalásának erõsítése, az egységes piac programja, valamint az a fejlemény, hogy 1992-tõl könnyebbé vált a szociális és munkaügyi területen történõ közösségi jogalkotás. Ennek az volt a hátterében, hogy bizonyos, vonatkozó szabályozási területeken (pl. a munkavállalók munkakörülményei, a munkaerõpiacról kívül rekedt személyek integrálása, az esélyegyenlõség, stb.) lehetõvé vált a tagállami vétó eltörlése, vagyis a minõsített többségi döntéshozatal a Tanácsban. 45
11. kép: A Maastrichti Szerzõdés. Forrás: www.europa.eu
A szo ciális partnerek közösségi s z e r e p é t a z E u r ó p a i U ni ó t l é t r e hozó Maastrichti Szerzõdés rögzíti. A 138. cikk szerint a közösség kompetenciájához tartozó szociális és munkaügyi területeken kötelezõ a konzultáció a szociális partnerekkel a következõ módon: — mielõtt az Európai Bizottság új jogszabály-tervezetet terjeszt elõ, köteles konzultálni a szo-
A közösségi kétoldalú párbeszéd keretében különbözõ típusú dokumentumok keletkeznek:
— Megállapodások — a szociális partnerek között létrejött kétoldalú megállapodások, melyeket a közösségi jogalkotási folyamat segítségével közösségi jogszabállyá emeltek, valamint olyan megállapodások, amelyek végrehajtásáért a szociális partnerek, illetve tagállami tagszervezeteik felelõsek. A 1 3 9 ( 2 ) c i k k a l a p j á n me g kö t ö t t m e g á l l a p o d ás o k Keretmegállapodás a szülõi szabadságról (1995)
Keretmegállapodás a részmunkaidõrõl (1997)
ciális partnerekkel a közösségi szabályozás irányáról;
— amennyiben megegyezés születik a szabályozás irányáról, konzultálni kell a szociális partnerekkel az elõterjesztés tartalmáról.
A 139. cikk szerint a szociális partnerek kétoldalú tárgyalások keretében egymással megállapodásokat köthetnek a közösségi szociálpolitika területén. A megállapodásokhoz vezetõ tárgyalások legfeljebb 9 hónapot vehetnek igénybe. A megállapodások végrehajtása két úton történhet:
— jogszabályi kötelezettség nélkül a közösségi szinten szervezõdõ szociális partnerek, tagállami tagszervezeteik segítségével, jogszabályi kötelezettség nélkül biztosíthatják a megállapodások gyakorlatba történõ átültetését, vagy
— felkérhetik a Tanácsot, hogy — az Európai Bizottság elõterjesztése alapján — a keretmegállapodás alapján alkosson közösségi jogszabályt (irányelvet). Ezen utóbbi esetben gyakorlatilag a szociális partnerek alkotnak ezzel a közvetett módszerrel közösségi jogszabályt.
A közösségi szociális párbeszéd ezen formája kivételesen erõs beleszólást biztosít a közösségi szociális és munkaügyi normák kialakításának területén a szociális partnereknek. Mondhatni, ebben a témában a szociális partnerek tudta, illetve beleszólása nélkül közösségi jogszabályt alkotni lehetetlen. 46
Tanácsi határozattal megerõsített keretmegállapodások
Keretmegállapodás a határozott idejû munkáról (1999) Európai megállapodás a tengerészek munkaidejérõl (1998) Európai megállapodás a polgári légiközlekedésben dolgozók munkaidejérõl (2000) Európai megállapodás a határon átnyúló szolgáltatóknál dolgozó munkavállalókról (2004)
Autonóm megállapodások a szociális partnerek és a tagállamok végrehajtásával
Keretmegállapodás a távmunkáról (2002) Keretmegállapodás a munkahelyi stresszrõl (2004)
5. Táblázat: A megállapodások típusai. Forrás: saját szerkesztés
— A j á n l á s o k — a szociális partnerek által közösen elfogadott olyan szövegek, amelyek elsõsorban a tagállami tagszervezeteknek, illetve a tagállami szinten mûködõ hatóságoknak nyújtanak segítséget a közös 47
döntések végrehajtásában. Ezen dokumentumok lehetnek cselekvési kerettervek, iránymutatások, illetve a közösségi politikák végrehajtását elõsegítõ segédanyagok. A dokumentumok érvényesítését követõ mechanizmusok segítségével a szociális partnerek folyamatosan ellenõrzik az ajánlások érvényesülését, megvalósulását. A z aj ánl ás ok tí pu sa i
Pé ld ák
Ajánlások
Ajánlások a nemek közötti esélyegyenlõség érdekében megteendõ intézkedésekrõl (2005)
Iránymutatások
Iránymutatás a fogyasztói kapcsolattartási pontokról (távközlés) (2004)
Szakpolitikai állásfoglalás
Az Európai Üzemi Tanácsok mûködésének tanulságai (2005)
6. Táblázat: Az ajánlások típusai. Forrás: saját szerkesztés
— Információcserét szolgáló közös vélemények, nyilatkozatok — a közösségi szinten szervezõdõ szociális partnerek olyan dokumentumai, amelyek elsõdleges célja, hogy az európai intézmények, illetve a tagállami tagszervezetek megfelelõ információt szerezzenek a közösségi politikákról, illetve azok tagállami hatásairól. Ezen dokumentumok, jellegükbõl adódóan, nem képezik további eljárások (követés, utólagos értékelés) tárgyát. Kö z ö s vél em én y ek t í pu sai Közös vélemények 48
Pé ld ák Az európai szociális partnerek közös véleménye a légiközlekedésrõl. (2001)
K ö z ö s v él em ény ek t íp us ai Nyilatkozatok
P él dá k
A szociális partnerek közös nyilatkozata az Európai Unió keleti bõvítésének tisztítóiparra gyakorolt hatásáról (2000)
Kézikönyv az alapvetõ õrzõ-védõ tevékenység oktatásáról (magánbiztonság)
Eszközök
7. Táblázat: A közös vélemények típusai. Forrás: saját szerkesztés
A s zo c iál i s pár bes zé d k er et ébe n a par tn ere k i mmá r t ö bb mi n t 3 0 0 k ül ö n bö zõ do k u men tu mo t f o g adt ak e l, me ly ek k ö zü l 6 k ere tme gá ll ap o dás vá lt a k ö zö s ség i j o gan yag r ész évé !
Fontos megemlíteni, hogy a közösségi szintû szociális párbeszéd a tagállami érdekegyeztetés rendszereit és folyamatait kiegészítõ tevékenység. Az Európai Unió nem szabályozza a tagállami érdekegyeztetés rendszereit, nem akar modellt kényszeríteni a tagállamokra. Ugyanakkor, az Európai Unió fontosnak tartja, hogy a tagállamokban lehetséges legyen az érdemi párbeszéd az érintett szereplõk között.
5. A k ö z ös s é g i s z i n te n s z e r ve z õd õ l eg j e le n tõ s e bb s z oc i á li s p a r tn e r ek Az Európai Szakszervezeti Szövetség
Az Eu ró pa Szak szer ve ze ti Szö vet ség (European Trade Union Confederation, ETUC) ágazatközi európai szakszervezeti konföderáció. 1973-ban alakult, ma 36 euró pai ország (ezen belül mindegyik EU tagállam) 82 nemzeti szakszervezeti szövetsége található tagjai között. Ezen felül 49
12 euró pai ágazati szakszervezet is a tagja, s így mintegy 60 millió munkavállaló képviseletét biztosítja. Az európai szociális párbeszéd vonatkozásában az ETUC végrehajtó bizottsága kétharmados többséggel hozhat határozatokat. Magyarországró l az T u d t a - e Ö n , hogy… Országos Érdekegyeztetõ Tanács szakaz Európai Szakszervezeti Szö- sz erv ez eti o ldalán résztv ev õ mind a hat vetség minden elnökség elején sz akszervezeti konföderáció a tago k köközzétesz egy memorandumot zö tt sz erepel. az ETUC legfontosabb elérendõ céljairól?
Az Európai Szakszervezeti Szövetség legfontosabb célja az Európai Szociális Modell fenntartása és továbbfejlesztése, mely magában foglalja a fenntartható fejlõdés mellett a javuló élet- és munkakörülményeket, a teljes foglalkoztatást, a szociális védelmet, az esélyegyenlõséget, a szociális befogadást és a nyitott és demokratikus döntési folyamatokat. Mindennek érdekében az ETUC törekszik az európai gazdaság- és szociálpolitika befolyásolására, az európai szociális John Monks ETUC fõtitkár párbeszéd fenntartására, s eszköze az Forrás: www.etuc.org európai szakszervezeti demonstrációk szervezése, valamint a demokratikus belsõ döntéshozatal. E urópai Munkaa dói S zöv ets ég
Az Európai Munkaadói Szövetség (Confederation of European Business, BUSINESSEUROPE, korábban UNICE) 1958-ban, vagyis az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római szerzõdések életbe lépésének évében alakult. Jelenleg 33 ország (ezen belül az összes EU tagállam) 39 munkaadói és üzleti szövetsége szerepel a tagok listáján. A BUSINESSEUROPE így mintegy 20 millió európai üzleti vállalkozást tömörítõ 50
szövetség. Elnöksége az európai szociális párbeszéd vonatkozásában döntéseit egyhangúlag hozza. Magyarországról az Országos Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói oldalán is helyet foglaló Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) az egyetlen tagja. A BUSINESSEUROPE legfontosabb céljai között szerepel a növekedést és foglalkoztatást célzó európai intézkedések megvalósítása, az európai belsõ piac mûködésének tökéletesítése, az Európai Unió hatékony döntéshozatalának elõsegítése, a globalizáció alakítása és a protekcionizmus csökkentése, a biztonságos, klímabarát és versenyképes energiaellátó-rendszer megteremtése, valamint a globális kihívásoknak is megfelelni képes európai szociális rendszer kialakítása. Á l l a m i V á l l a l a t ok Eu ró p a i K ö z p on t j a Állami Vállalatok Európai Központja (European Centre of Enterprises with Public Participation and of Enterprises of General Economic Interest, CEEP) olyan speciális munkaadói szövetség, mely a közszektor vállalatait, ún. hálózati vállalkozásokat (helyi közlekedés, posta, vízmûvek stb.) és az önkormányzati tulajdonú vállalatokat tömöríti. A CEEP 1961-ben alakult, tagjai között európai szövetségek (pl. a European Broadcasting Union, EBU) és tagállami szervezetek találhatók. A CEEP döntéseit a közgyûlés hozza. Magyarországról tagjai között szerepel az Országos Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói oldalán is résztvevõ STRATOSZ.
A CEEP legfõbb céljai között szerepel a közszolgáltatások javítása, az európai szociális párbeszéd erõsítése, valamint a fenntartható fejlõdés elõsegítése. K i s - é s K öz e p e s m é re t û V á l l a l k o z á s ok Eu r ó p a i S z öv e t s é g e
A Kis- és Közepes méretû Vállalkozások Európai Szövetsége (European Association of Craft Small and Medium Size Enterprises, UEAPME) 1979-ben ala51
kult és az európai kisipar, kiskereskedelem és általában a kis- és közepes méretû vállalkozások képviseletét látja el. Jelenleg a 27 EU tagállam 78 tagállami szövetsége szerepel a tagok listáján. Saját adatai szerint az UEAPME mintegy 12 millió kisvállalkozást képvisel, melyek kb. 50 millió munkavállalót foglalkoztatnak szerte Európában. Az UEAPME a BUSINESSEUROPE-pal kötött megállapodás alapján, vele közösen vesz részt az európai szociális párbeszéd rendszerében. Magyarországró l a szövetség tagja az Országos Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói oldalának kis-és közép vállalkozásokat képviselõ tagjai, az IPOSZ, a KISOSZ és az OKISZ.
ban az európai ágazatközi érdekeket képviselõ szövetségekbõl, valamint a legfontosabb speciális érdekeket (kis- és közepes méretû vállalkozások, menedzserek, stb.) képviselõ szövetségekbõl kerülnek ki. A szociális partnerek két oldalán adódó koordinációs tevékenységet az Európai Szakszervezeti Szövetség, valamint a BUSINESSEUROPE látja el.
Az UEAPME legfontosabb célja az Európai Unió döntéshozatali folyamatainak nyomon követése, a tagszervezetek érdekeinek képviselete, a tagok segítése a szövetség szakmai hátterének és közösségi jogi szakértelmének felhasználásával, valamint az európai integráció általános támogatása.
6. Tripartit Szociális Csúcstalálkozók A legújabb fejlemények
Az Elnökség feladatait ellátó tagállamok 1997 óta hívják meg rendszeresen a szociális partnerek képviselõit az Európai Tanács üléseit közvetlenül megelõzõ napon. A Nizzai Európai Tanács ülésen 2000-ben a tagállami vezetõk úgy határoztak, hogy évente egyszer rendszeressé kell tenni ezeket a találkozókat. Ilyen ülésekre 2001 márciusában Stockholmban, 2001 decemberében Laekenben, 2002 márciusában pedig Barcelonában került sor. A kedvezõ tapasztalatok alapján 2003. márciusában a Tanács határozatban alapította meg a Tripartit Szociális Csúcstalálkozók (hivatalos nevén a Növekedési és Foglalkoztatási Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozó) rendszerét. Résztvevõi az elnökséget ellátó tagállam és két soron következõ elnökségi ország képviselõi, az Európai Bizottság, valamint a szociális partnerek legmagasabb szintû képviselõi. Az ülés elnöki teendõit a Tanács és a Bizottság elnökei közösen látják el. A szociális partnerek két delegációja legfeljebb 10-10 képviselõbõ l áll, akik elsõsor52
12. kép: A 2007-es Tripartit Szociális Csúcs. (J.Monks, A.Merkel, J.Barroso) Forrás: www.etuc.org
A Tripartit Szociális Csúcstalálkozók a közös politikaformálás, az uniós döntéshozók és az európai szinten szervezõdõ szociális partnerek legmagasabb szintû együttmûködését teszi lehetõvé. Alkalmas ez a fórum arra is, hogy az Európai Unió jelenlegi legfontosabb célrendszerét, az európai növekedés és a foglalkoztatás bõvítésére koncentráló lisszaboni stratégia közös erõfeszítések eredményeképpen valósuljon meg.
A jelenlegi rendszerben a tárgyalások négy fõ területen, technikai és politikai szinten egyaránt zajlanak:
— Makrogazdasági kérdésekben a tárgyalásokon gyakran részt vesznek a foglalkoztatáspolitikával, valamint a gazdaság- és pénzügyi politi53
kával foglalkozó miniszterek, valamint az Európai Központi Bank képviselõje;
— Foglalkoztatási ügyekben a Csúcs átvette a Foglalkoztatási Állandó Bizottság feladatait;
— A szociális védelem kérdéseiben a hangsúly a technikai jellegû egyeztetésen van, és ezek a kérdések szorosan összefüggnek a foglalkoztatás témakörével is;
— Az oktatás és képzés területén a trojka, a szociális partnerek és az Európai Bizottság közös munkájának eredményeképpen elõrelépés történt az élethosszig tartó tanulás, a kompetencia-alapú oktatás és a kutatás területén.
A Tripartit Szociális Csúcsértekezletek modellje az Elnökség és a közösségi szintû szociális partnerek közötti együttmûködés rendszeres és intézményesült modellje. A szakszervezetek és a munkaadók olyan hatékonyan befolyásolhatják az Európai Unió szakpolitikai döntéseit, amire tagállami szinten nincsen példa. Az Elnökségnek tehát nemcsak az intézményrendszer mûködtetésére, a prioritások meghatározására, s az Európai Unió képviseletére kell koncentrálni, hanem tekintetbe kell vennie a szociális partnerek preferenciáit is. A szociális partnerek az általuk képviselt csoportok nevében és az õ érdekeiket hatékonyan képviselve képesek befolyásolni az Európai Unió általános stratégiai döntéseit, az európai versenyképességet és a foglalkoztatást elõsegítõ programokat (Lisszaboni Stratégia), valamint tagságukhoz, az európai vállalkozásokhoz és az európai munkavállalókhoz közelebb hozni az európai intézményeket, s általánosságban Európa eszméjét.
54
A k öz ö s s ég i s z i n tû s z oc i ál i s p ar t n er e k el é r he t õs é g ei : European Trade Union Confederation International Trade Union House (ITUH) Boulevard du Roi Albert II, 5 B-1210 Brussels Belgium Tel: + 32 (0)2 224 04 11 Fax: + 32 (0)2 224 04 54 www.etuc.org CEEP Rue de la Charité 15 bte 12 B-1210 Brussels Belgium Tel: + 32(0)2 219 27 98 www.ceep.org UAPME Rue Jacques de Lalaing 4 B-1040 Brussels Belgium Tel: + 32(0) 2 230 75 99 Fax: +32(0) 2 230 78 61 www.ueapme.com BUSINESSEUROPE Av. de Cortenbergh, 168 1000 Brussels Belgium Tel: +32 (0)2 237 65 11 Fax: +32 (0)2 231 14 45 www.businesseurope.eu 55
