fülespacsirta (Eremophila alpestris). Kis számú, téli (XI-II.) vendég főleg a Tiszántúlon. Védett.]

Dr. Faragó Sándor

Gerinces állatrendszertan

BEVEZETÉS A „Gerinces állatrendszertan” c. önálló tárgy oktatása az 1999/2000-es tanévben kezdődött az Erdőmérnöki Kar Vadgazda Mérnöki Szakán. E stúdiumokat már megalapozta a „Gerinces állatok anatómiája és élettana” c. tárgy és annak jegyzete, így ebben a kiadványban eltekintek a részletes anatómiai és élettani ismertetésektől, a tárgyalás során alkalmazott fogalmak magyarázatától. A jegyzetben igyekeztem teljes képet nyújtani a magyar gerinces faunáról, annak minden fajáról. Valamennyi faj (alfaj) részletes ismertetése – különösen a ritkábban előfordulóké, jövevényeké -, azonban nem lehetett célom. Azt, hogy mely fajokat tartottam bemutatásra érdemesnek részben gyakoriságuk, részben védettségük mértéke, részben valamilyen irányú gazdasági szerepük motiválta. A leggyakoribb, vagy a fokozottan védett fajokat illik minden szakembernek ismernie, hiszen feladatai megoldása közben összetalálkozhatnak velük. Ilyenkor a fajismeret, a felismerés fontos adatokat szolgáltathat a védelemmel foglalkozó szakemberek, szaktársak számára, ugyanakkor befolyásolhatja - a védelem segítése, aktív támogatása irányába szükségszerűen módosíthatja -, a vadgazdálkodó helyi tevékenységét. Ezzel a megközelítéssel a sokunk által óhajtott, elmélyült vadgazdatermészetvédő viszonyt építjük, alakítjuk jó irányba. A „kevésbé fontos”, fajok esetében kis betűvel utalok annak jelenlétére a magyar faunában, és pár szóval ismertetem a rá vonatkozó legfontosabb információkat [pl.: Havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris). Kis számú, téli (XI-II.) vendég főleg a Tiszántúlon. Védett.]. Az egyes fajokra vonatkozó információk között, a szöveges rész végén mindig megtörténik a faj - védettségére vagy hasznosíthatóságára vonatkozó -, aktuális státusának közlése. A védett fajok esetében a hazai védettség fokát, illetve a pénzben kifejezett „eszmei értéket” a „Mellékletek” tartalmazzák. Ugyanígy a törvény által nevesített vadfajok esetében a vadászidényeket, illetve az ugyancsak pénzben kifejezett „tenyészértéket” is közlöm. A halak osztályának tárgyalásakor szerepelnek a magyarországi horgászidények is. A „Gerinces állatrendszertan” c. tárgy és tankönyv egyszersmind alapozó tananyag is, előkészíti a „Vadászati állattan és etológia” című tárgyat. Természetesen a vadgazdálkodással, vadászattal hivatásszerűen foglalkozóknak a gazdálkodásuk tárgyát képező fajokról az itt közölteknél jóval elmélyültebb ismeretekre van szükségük. Ezen fajok esetében – azaz amelyekről az önálló tárgy stúdiumai során részletesebb ismereteket fognak kapni -, a faj neve előtt egy Ρ logóval utalok arra, hogy azok megtalálhatók a „Vadászati állattan” c. tankönyvben. Néhány védett faj neve előtt is szerepel a Ρ. Ez olyan fajok esetében lehetséges, amelyeket azért tárgyalok részletesen a vadászati állattan keretében, mert vagy a szomszédos országokban vadászhatók (pl. fajdfélék, farkas, medve), vagy összetéveszthetők vadászható fajokkal (pl. nyuszt), vagy vadászati megítélésük – legtöbbször tévesen -, ellentétes természetvédelmi értékelésükkel. Ez utóbbi esetben a tisztánlátás igénye 1

Dr. Faragó Sándor


vezetett. Más esetben (pl. túzok) pedig a vadgazdálkodás és vadbiológiai kutatás sokat tett, tesz és tehet a védett faj megmentése érdekében. A rendszertani felosztásnál eltértem a korábbi DUDICH és LOKSA-féle rendszertől, s a legújabb kutatási eredményeket figyelembe vevő, PAPP LÁSZLÓ által szerkesztett „Zootaxonómia” c. tankönyv rendszerét alkalmaztam. Az egyes fajok esetében mindig bemutatom azok habitus képét, emlősök esetében a koponyájuk rajzát is. Az ábrákat a körszájúak és halak esetében BERINKEY, L. (1966): Halak – Pisces. és PINTÉR, K. (1989): Magyarország halai., kétéltűek esetében DELY, O. Gy. (1967): Kétéltűek – Amphibia, hüllők esetében DELY, O. Gy. (1978): Hüllők – Reptilia, madarak esetében STRESEMANN E. (1974): Exkursionsfauna für die Gebiete der DDR und der BRD. Wirbeltiere., míg emlősök esetében van den BRINK, F.H. (1972): Die Säugetiere Europas, TOPÁL, Gy. (1969): Denevérek – Chiroptera. és ÚJHELYI, P. (1994): A magyarországi vadon élő emlősállatok határozója c. munkáiból vettem át. A fajok tárgyalása során mindig utalok a képeken is látható faji ismérvekre, a faj areájára – elsősorban európai elterjedésére -, hazai előfordulására, állománynagyságára, tipikus élőhelyeire, szaporodási időszakára, a szaporodás módjára, az utódszámra, az utódnevelés módjára és időtartamára, állandó vagy vonuló voltára, táplálkozására és a már említett védettségi státusára. Mindezek nyomán remélem, hogy hallgatóim a lexikális tudás mellett a korszerű taxonómiai, természetvédelmi és hasznosítási szemléletet is elsajátítják e tankönyvből, amit majd pályájuk során alkalmazni is fognak. A jegyzet elkészítése során nyújtott segítségéért köszönetet mondok GOSZTONYI LÍVIÁNAK és KOCSIS ADRIENNEK, a szép nyomdai munkáért pedig a LŐVÉRPRINT Kft-nek. Végül köszönöm lektoraimnak, Dr.habil. KŐHALMY TAMÁS intézetigazgató egyetemi tanárnak, az MTA doktorának és Dr. TRASER GYÖRGY egyetemi docensnek a mg. tudomány kandidátusának a segítő bírálatokat és hasznos tanácsokat.

Sopron, 1999. november 15.

Dr.habil. FARAGÓ SÁNDOR CSC. egyetemi tanár

2

Dr. Faragó Sándor


G E R I N C E S E K (VERTEBRATA) T Ö R Z S E Mint a nevük is mutatja jellemzőjük a test hátvonalán húzódó gerincoszlop, amely a fejlettség függvényében eltérő mértékben csontosodott el. A gerincoszlophoz kapcsolódó függelékekkel együtt a test passzív vázrendszerét alkotja. Testük fejre, nyakra, törzsre, végtagokra és farokra tagolódik. A vízi fajoknál a nyak nem különül el, míg egyes rendszertani egységeknél a páros végtagok valamint a farok, elcsökevényesedtek. Testüregük másodlagos, háromszakaszú emésztőszervrendszerének járulékos szervei a máj és a hasnyálmirigy. Zárt keringési rendszerük központja a 2-4 üregű szív. A vörös vértestekben hemoglobin található. A fejletlenebbek (halak, kétéltűek fiatalabb fejlődési stádiumban) kopoltyúval, a fejlettebbek tüdővel lélegeznek. Előző szerv a víz, utóbbi a légkör oxigénjének felvételére alkalmas. Kiválasztó rendszerük ős-, vagy utóvese. Központi idegrendszerük agyi és gerincvelői egységre tagolható, agyideg párjaik száma 10-12. Endokrin rendszerüket az agyalapi mirigy irányítja. Kültakarójuk hám és irharétegből áll, amin sokféle függelék alakulhat ki. Váltivarú állatok, utódaik közvetlenül, vagy átalakulással fejlődnek. Származásukat illetően ma leginkább GARSTANG elméletét fogadják el, aki szerint az ősi zsákállatok gerinchúros, szabadon úszó és már e stádiumban szaporodni képes (neoténikus) lárváiból alakultak ki a gerincesek. A sok szakaszú fejlődés során jöttek létre a fejgerinchúrosok vagy koponyátlanok (Cephalocordata vagy Acrania), majd a gerincesek (Vertebrata) törzse. Ezt a fejlődési hálót kezdeti lépésként az állkapocs nélküli páncélos halak megjelenése indította el a kambriumban, mintegy 570 millió évvel ezelőtt (1. ábra). A gerincesek fejlődése a szilur vége és a devon eleje földtörténeti korban kettévált, miután ekkor megjelentek az állkapoccsal rendelkező fajok. E differenciálódásnak eredményeként jöttek létre a ma is élő állkapocs nélküli ingolák és nyálkás halak, illetve a magasabb fejlődési szintet elérő állkapcsos páncélos halak. Ennek megfelelően a Vertebrata törzs két altörzsre osztható:

• ÁLLKAPOCS NÉLKÜLIEK (AGNATHA) altörzse • ÁLLKAPCSOSAK (GNATHOSTOMATA) altörzse Természetesen az evolúció során sok – olykor fiatal -, taxon kipusztult, de akár napjainkig továbbélhettek evolúciós értelemben ősi rendszertani egységek képviselői. A tudomány természetesen vitatkozik az egyes leágazások, rokonságok idejéről és mikéntjéről (2. ábra). Ez számunkra csak az érdekesség szintjéig fontos, s az adott rendszertani egységeknél teszünk róluk említést.

3

Dr. Faragó Sándor


4

Dr. Faragó Sándor


5

Dr. Faragó Sándor


6

Dr. Faragó Sándor


ÁLLKAPOCS NÉLKÜLIEK (AGNATHA) ALTÖRZSE Koponyával rendelkező, állkapocs nélküli, megnyúlt testű, csupasz bőrű ősi gerincesek. Porcos vázúak, a gerinchúr kifejlett korban is megtalálható. A koponya nyakszirti tájéka hiányzik. Szívük egy pitvarból és egy kamrából áll, kopoltyúval lélegeznek. Két osztályuk van a nyálkahalak (Myxini) osztálya illetve az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya. A nyálkahalak kizárólag tengerben, míg az ingolák tengerben és édesvízekben is élnek, de szaporodásuk mindig édesvízhez kötődik. Utóbbiak közül két faj előfordul hazánkban is. Korábban az ingolákat a körszájúak (Cyclostomata) osztályába sorolták, s a felsőbbrendű halak (Teleostomi) osztályával együtt a halakkal (PISCES) foglalkozó könyvekben tárgyalták őket. Ma már külön altörzsbe soroljuk őket, mint ahogy a halaknak is több osztályát alakította ki az állatrendszertan tudománya

INGOLÁK (CEPHALASPIDOMORPHI) OSZTÁLYA. INGOLA-ALAKÚAK (PETROMYZONTIFORMES) RENDJE Az osztálynak egyetlen rendje és családja (INGOLAFÉLÉK-PETROMYZONTHYDAE) 6 nemében 32 édesvízi és 9 tengeri faj ismert. Hazai fajaira érvényes jellemzőjük, hogy a száj többé-kevésbé szabályos kör alakú, széle puha, az orrnyílás a szem fölött helyezkedik el, a szem mögött két oldalt, egy sorban 7-7 kopoltyúnyílás van. Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) (I.tábla). A faj szívó szájszervén, a felső ajaklemez felett 5-nél több sort alkotnak a sertefogak, az alsó ajaklemezen a fogak száma 8-12, alatta a sertefogak egyetlen sorban helyezkednek el (3.a ábra). 1988-ban sikerült bebizonyítani, hogy hazánkban a Tisza és mellékfolyói jelentik elterjedési területét, kizárólag a tiszta vizekben él meg. Április-májusban ívik. A felnőtt állatok – 4-5 éves lárvafejlődés után -, 25-30 cm-re is megnőhetnek. A lárvák az aljzaton féreg módjára élnek, a kifejlett állatok a gyengén pikkelyezett halakon élősködnek, vérrel, olykor testszövetekkel táplálkoznak. Védett. Dunai ingola (Eudontomyzon mariae) A faj szívó szájszervén, a felső ajaklemezen legfeljebb 5 sort alkotnak a sertefogak, az alsó ajaklemezen a fogak száma 5-9, alatta a sertefogak 2-3 sorban helyezkednek el (3.b ábra). Hazánkban a Duna vízrendszerében található meg, hiányzik a Tiszából és mellékfolyóiból. Élőhelye iránt kevésbé érzékeny. Tavasszal ívik, a lárvafejlődés 3-4 évig tart, ugyancsak az aljzaton. Az átalakulás őszre esik, a felnőtt állatok az ívásig nem táplálkoznak, azaz nem paraziták (!). A felnőtt állatok az ívás után elpusztulnak, ezért ritkán kerül szem elé. Védett.

7

Dr. Faragó Sándor


3.ábra: A tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) (a) és a dunai ingola (Eudontomyzon mariae (b) szájszerve (HOLCIK ÉS HENSEL nyomán PINTÉR, 1989)

ÁLLKAPCSOSOK (GNATHOSTOMATA) ALTÖRZSE Kialakult már az állkapocs, s a koponya nyakszirti tájéka. Rendszerint páros végtagjaik vannak. Az evolúció során hamar elkülönült a p o r c o s v á z ú a k és a c s o nt o s v á z ú a k ágazata. Előbbihez tartoznak a nálunk elő nem forduló cápák és ráják, utóbbihoz az ugyancsak egzotikus tüdőshalak, bojtosúszósok valamint a sugarasúszójú halak osztályai tartoznak. Ez utóbbi osztály két alosztályának egyike a valódi sugarasúszójúak.

SUGARASÚSZÓJÚ HALAK (ACTINOPTERYGII) OSZTÁLYA A rendszerezéssel foglalkozó szakemberek az osztályt több alosztályra, azokat tagozatokra, altagozatokra és rendekre bontották. A sugarasúszójú halak 32 rendbe sorolhatóak. Hazai képviselőire jellemző, hogy a szájnyílás széle kemény és nem kör alakú, az orrnyílások a szemek előtt találhatók, az 1-1 kopoltyúnyílás a fej két oldalán található. Mielőtt a rendszertani ismertetését, illetve a fajok bemutatását megtennénk, szükséges a külső testfelépítés ismertetése azért (4. ábra), mert annak ismerete híján nem ismerhetők meg a fajok sem. A testet 3 fő testtájra: fejre, törzsre és farokra osztjuk. A mozgást a törzsön és a farokrészen elhelyezkedő úszók biztosítják. Közülük párosak a mellúszók és a hasúszók (ezek a többi gerinces mellső és hátsó végtagjainak felelnek meg), páratlanok és mindig a test középvonalában helyezkednek el a hát-, farok- és farokalatti úszók. A fej két oldalán találjuk a kopoltyúfedőket. A hátúszó és a farokalatti úszó több részből is állhat, de a farokkal együtt néhány faj esetében össze is nőhetnek.

8

Dr. Faragó Sándor


4. ábra: A halak fő testtájai, testrészei, úszóinak elhelyezkedése (a sügér – Perca fluviatilis példáján, TEROFAL, 1997)

5. ábra: A halak szájállása. A: felső állású, B: félig felső állású, C: végállású, D: félig alsó állású, E: alsó állású. (BERINKEY, 1966) 9

Dr. Faragó Sándor


A farokúszó alakja lehet részarányos (diphycerk és homocerk) illetve részaránytalan (heterocerk). A száj állása ugyancsak fontos faji bélyeg lehet. Megkülönböztetünk felső állású, félig felső állású, végállású, félig alsó állású és alsó állású szájat (5. ábra). A testoldalon oldalvonal húzódik. TOKALAKÚAK (ACIPENSERIFORMES) RENDJE Belső vázuk hiányosan csontosodott el. Ez a jelenség az ősibb alakokhoz képest visszafejlődés, azaz másodlagos jelenség. Fejük ormányszerűen végződik. Szájnyílásuk a fej alsó (ventrális) oldalán található. Két családja közül nálunk csak a tokfélék élnek. Hátvonalukon fogas vértsor található, a farok részaránytalan. TOKFÉLÉK (ACIPENSERIDAE) CSALÁDJA A testüket öt sorban nagyobb csontlemezek borítják. A szájnyílásuk előtt bajuszszálak találhatók, amelyek hossza és elhelyezkedése segíti a faji hovatartozás megállapítását (I.tábla). A hátúszó közvetlenül a farokúszó előtt helyezkedik el. A kifejlett egyedek fogatlanok. Édes és sós vízben egyaránt élnek, de a tengeri fajok is édesvízben ívnak. A tengerben felnövekvő, de édesvízben ívó halakat anadróm fajoknak hívjuk. Halászatuk jelentős gazdasági szereppel bír. Hazánkban két nemhez 5 faj sorolható (II.tábla). Viza (Huso huso) (II.tábla). Több évtizedes életkort megélő, 9 m-es testhosszat és 1500 kg-os testtömeget is elérő hal. A hátrasimított bajuszszálak elérik a felső ajkat. Alsó ajka nem folytonos. A Fekete- és Kaszpi-tenger hala, ívni az oda ömlő folyókba húzódik. Az állomány egy része ősszel, másik része tavasszal teszi ezt. Kétévente, március-május hónapokban szaporodik. 1970, a Vaskapui duzzasztó megépülése óta csak ritkán jut el Magyarországra, annak ellenére, hogy korábban a Duna Budapest-Esztergom közti szakasza fontos ívóhelye volt, s előfordult a mellékfolyókban is. A fiatalok alsóbbrendű állatokat esznek, az idősebbek ragadozók. Védett. Vágótok (Acipenser güldenstaedti) (II.tábla). Ugyancsak hosszú élettartamú, 2 m-t és 80 kg-os testtömeget is elérő tengeri faj. Alsó ajka osztott, bajuszszálai rövidek, nem érik el a felső ajkat. Az újabb vizsgálatok feltételezni engedik édesvízi vándorláshoz alkalmazkodott formáját is. Február-márciusban ívik, de nem minden évben. A Dunából és Tiszából is többször megkerült. Tápláléka és annak változása egyező a vizáéval. Védett. Sima tok (Acipenser nudiventris) (II.tábla). Nemritkán 30 évet, 2 m-es testhosszat és 40-50 kg-os testtömeget elérő faj. Alsó ajka osztatlan, bajuszszálai osztottak, a felső ajkat nem érik el. Két-háromévente ívik, március-április hónapban. Elterjedése a Fekete- és a Kaszpitengerre, az Aral-tóra illetve azok mellékvizeire tehető. Nálunk a Tisza felső folyásánál élhet alkalmilag. Alacsonyabb rendű állatokkal, kisebb halakkal él. Védett.

10

Dr. Faragó Sándor


11

Dr. Faragó Sándor


12

Dr. Faragó Sándor


Sőreg tok (Acipenser stellatus) (II.tábla). Nagysága meghaladhatja a 2 m-t, testtömege a 65 kg-t. Hosszú ormánya kissé felfelé hajlik. A bajuszszálai nem osztottak, rövidek. Alsó ajka osztott. A Vaskapu megépítése óta nem jön föl a magyar Dunába és Tiszába, bár korábban a felső szakaszokon is ívott. Ugyancsak ősszel és tavasszal vándorolhat az ívóhelyekre, az ívás ideje tavasztól nyár végéig tart. 2-3 hónapot marad édesvízben az ivadék. Rovarlárvák, apró halak képezik táplálékát. Védett. Kecsege (Acipenser rutenus) (II.tábla). Teljesen az édesvízhez alkalmazkodott, 60-80 cm-es testhosszat és 5- kg-ot meghaladó testtömeget elérő faj. Hegyes orra, osztott, a felső ajkat elérő bajuszszálai alapján felismerhető. Minden nagyobb, de feltétlenül tiszta vizű folyónkban fogható. Gazdasági jelentősége növekvő, extenzív módon való szaporítása, nevelése és telepítése megoldott. ANGOLNA-ALAKÚAK (ANGUILLIFORMES) RENDJE Testük kígyószerű, hasúszóik nincsenek. A hát-, a farok- és a farokalatti úszó összeolvadt. Igen kis pikkelyei lehetnek, vagy teljesen hiányozhatnak. Egy családon kívül kizárólag tengeri halak. ANGOLNAFÉLÉK (ANGUILLIDAE) CSALÁDJA Szájuk végállású, hátsó szöglete túlér a szem vonalán. Állkapcsaikban apró fogak ülnek. A tengerben szaporodnak, de életük nagy részét édesvizekben élik le. Az édesvízben felnövő és tengerben szaporodó fajokat katadróm fajoknak hívjuk. Egy fajuk él hazánkban Angolna (Anguilla anguilla) (III.tábla). Általában 60-70 cm-t (olykor az 1 m-t) meghaladó, 20 éves kort elérő faj. Életének nagy részét édesvízben tölti, de ívni a Sargasso-tengerhez megy. (Itt, a téli hónapokban, 20 °C–os vízben, mintegy 100-200 m mélységben történik a párzás. A fűzlevél alakú lárvák februárban jelennek meg a tenger felszínén. (Ez annyira eltérő formájú a kifejlett egyedtől, hogy korábban Leptocephalus brevirostris néven önálló fajként írták le). A lárvák 3-4 év sodródás után érik el Európa partjait. Korábban ritka volt Magyarországon, de az 1961-ben megkezdett telepítési program eredményeként mindenütt előfordulhat. Tenyésztése – amely az ivadékok nagy hagyományú begyűjtésén és nevelésén alapszik -, hazánkban is megoldott. A népesített vizekben növekvő a halászati és horgászati jelentősége. Részben ragadozó, de inkább alacsonyabb rendű állatokat fogyaszt.

HERINGALAKÚAK (CLUPEIFORMES) RENDJE A legtöbb faj haséle fogazott, az oldalvonal nem látszik, a farok mélyen bemetszett. Fogaik hiányoznak. A legtöbb faj tengerhez kötődik, csak néhány faj ívik, vagy él édesvízben. HERINGFÉLÉK (CLUPEIDAE) CSALÁDJA Az élelmezésben is fontos szerepet játszó, rendszerint rajokban mozgó fajgazdag család. Hazánkban egyetlen faja – a dunai nagy hering (Caspialosa kessleri pontica) fordul elő viszonylag ritkán.

13

Dr. Faragó Sándor


PONTYALAKÚAK (CYPRINIFORMES) RENDJE Igen gazdag és változatos rendje a halaknak. A páros hasúszó a mellúszó mögött, a has közepén, a hátúszó alatt helyezkedik el. Úszóikat úszósugarak merevítik, amelyek a hát-, a farok alatti és a mellúszók elején tüskékké módosulhatnak. Hazánkban két családjuk él. E családokba tartozó fajok szájában nincsenek fogak, de az 5. kopoltyúív módosulásával létrejött garatcsonton a táplálék megőrlésére alkalmas un. garatfogak találhatók (6. ábra), amelyek egy, két vagy három sorban helyezkedhetnek el a garatíven. E fogszámok változatosságot mutatnak, de ennek ellenére jellemzőek az egyes fajokra (1. táblázat). PONTYFÉLÉK (CYPRINIDAE) CSALÁDJA A Palearktiszban és a Nearktiszban több, mint 2000 fajuk él, máshová pedig betelepítették őket. Nincs a hátúszójuk és farok úszójuk között ún. zsírúszó. Bodorka (Rutilus rutilus) (III.tábla). A szeme színe sárgásbarna, a száj végállású, a hasúszók alapja a hátúszó vonalával egybeesik, a páros úszói sárgásvörösek. A has éle U-alakú. Az oldalvonalon 38-46 pikkely található. Testhossza 25-30 (-50) cm, testtömege 0,25 kg-ot is elérhet. Dél-Európát és Skandinávia É-i részét kivéve egész Európában folyó- és állóvizekben mindenütt előfordul (előzőekben a pér szinttájig). Gyakori, tömeges előfordulású rajhal. Vízi növényekben gazdag parti zóna hala. Három-négy éves ivarérés után április-májusban ívik, ikrái (50 000-100 000) és lárvái a vízi növényekre tapadnak. Kelési ideje 4-10 nap. Táplálékát kis testű alacsonyabb rendű állatok és vízinövények képezik. Fogható. Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) (III.tábla). A szeme aranyszínű, száj felső állású, a hasúszók alapja a hátúszók előtt van, páros úszói vérvörösek. A has éle Valakú. Az oldalvonalon 37-43 pikkely van. Lassú növekedés után testhossza 20-30 (-50) cm, testtömege pedig 0,5 kg-ot érhet el. Csak Európa É-i területeiről, illetve az Ibériai-félszigetről hiányzó széles elterjedésű faj, amely minden álló- és lassú folyású folyóvízben, csatornában, holtágban tömegesen előfordul. Környezetével szemben igényesebb, mint az előző faj. Ugyancsak a parti zóna növényzetében tartózkodik, április-májusi íváskor e növényekre rakja ragadós ikráit (100 000-200 000). Táplálékuk elsősorban növényi eredetű, de kisebb állatokat is elfogyasztanak. A ragadozóhalak fontos zsákmányállatai. Fogható. Vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi) (III.tábla). Szája félig alsó állású, mellúszója hosszú, csaknem a hasúszóig ér. Oldalán a test hosszában a szemtől a farokig széles szürke csík húzódik, ami az ívás idején lila színűvé válik. Páros úszók és a farokalatti úszó, a kopoltyúfedő és a pikkelyek széle élénk narancssárga. Testhossza 12-17 (-24) cm. Csak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszain él, nálunk a Felső-Tisza, a Dráva, a Körösök és a Maros felső szakaszán lehet alkalmi vendég. Oxigéndús vizek mélyebb, kavicsos aljzatát kedvelő rajhal, mely március május közt ugyanitt csapatosan ívik s rakja le ikráját (40006000). Tápláléka plankton és kistestű fenéklakó alacsonyabb rendű állatok. Védett.

14

Dr. Faragó Sándor


15

Dr. Faragó Sándor


Leánykoncér (Rutilus pigus virgo) (IV.tábla). Teste megnyúlt, lapított, feje kicsi. Szája félig alsó állású. Nagy kerek pikkelyei vannak, az oldalvonalon 44-49. Hasúszói, a farok alatti és a farokúszó vörösesek. Testhossza 20-30 (50) cm, testtömege elérheti az 1 kg-ot is. Csak a Dunában és annak mélyebb vizű mellékfolyóiban él. Hazánkban a Duna, a Dráva és a Tisza felső szakaszain él. Három évesen ivarérett, ekkor április-májusban holtágakba, elárasztott területekre vonulva növényekre és kövekre rakja ikráit (40 000-60 000). Tápláléka fenéklakók, rovarlárvák, férgek, puhatestűek. A folyószabályozásokkal egyes helyeken veszélyeztetettek állományai. Fogható. Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri). A Duna felső folyásán él, bizonnyal hazánkban is megjelenik.

Amúr (Ctenopharyngodon idella) (IV.tábla). Teste erősen megnyúlt. Orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. A száj végállású, szöglete lefelé konyul, bajuszszálai nincsenek. Pikkelyei nagyok, az oldalvonal mentén 42-45. Az oldalvonal alatt 5 pikkelysor található. Pikkelyei sötéten szegettek. Eredeti areája Kína nagy folyói (Jangce, Sárga-folyó stb.) és az Amúr középső folyása. Európa több természetes vizébe és tógazdaságába is betelepítették, hazánkba 1963-ban. Testhossza eléri a 120 cm-t, testtömege a 25 kg-ot. Ivarérettségét nálunk 6-8 éves korában éri el, ekkor a testnagyságtól függően 100 000-2 000 000 ikrát rak. Növényevő, de étvágya csak 20 °C fölött számottevő. Hazánk természetes vizeiben csak a holtágakban, továbbá halastavakban van jelentősége. Fontos szerepe van az eutrofizálódott vizekben a burjánzó növényzet elleni biológiai védekezésben. Fogható. Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus). Erős sodrású vizeinkben mindenütt előforduló rajhal, 15-20 cm-re nő. Fejes domolykó (Leuciscus cephalus). Álló és folyóvizeinkben egyaránt előfordul, 30-40 cm-re nő meg.

Jász (Leuciscus idus) (IV.tábla). Test megnyúlt, oldalról lapított, kissé magas háttal. Szája végállású, kicsi pikkelyei vannak, számuk az oldalvonal mentén 55-63. Testhossza 30-50 (80) cm, maximális testtömege 2,5-3 kg lehet. Közép és Kelet-Európa folyóinak márna szinttáján élő, tavakban, patakokban ritka rajhal. 3-5 évesen ivarérett, ilyenkor április-június közt ívik, homokos, kavicsos partszakaszon kövekre, vagy növényekre rakják le ragadós ikráikat (40.000-115.000). A kelési idő 10-20 nap. A fiatalok planktonnal, az idősebbek alacsonyabb rendű állatokkal táplálkoznak. Fogható. Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) (IV.tábla). Erősen megnyúlt testének keresztmetszete csaknem kör alakú, csak a farok lapított oldalról. Pikkelyei kicsik, egy sorban 80-90 található, oldalvonala a test közepe után megszakad. A száj végállású, a felső állkapocs hosszabb, mint az alsó. A testet függőleges barna sávok tarkítják. Testhossza 7-10 (-14) cm. Európában csak Skandinávia É-i feléből és az Ibériai-félszigetről hiányzik. A hegyi patakok és folyók pisztráng és pér-padúc szinttájainak faja. 2. éves korban, május-júniusban csapatban ívik (ikraszám: 200-1000). Alsóbbrendű állatokkal táplálkozik. Védett.

16

Dr. Faragó Sándor


17

Dr. Faragó Sándor


Balin (Aspius aspius) (V.tábla). Teste megnyúlt, kissé oldallapított, feje hegyes, szája felső állású. A szájszögletre húzott merőleges metszi a szemgolyó hátsó felét. A farokalatti úszó pereme sarlószerűen öblösödő. A mell-, a hasúszók és a farokalatti úszó vörösesek. Testhossza 50-75 (-120) cm, tömege 6-7 (-12) kg. Közép és kelet Európai elterjedésű, folyóvizekben, nagyobb tavakban, lagúnákban él, hazánkban mindenütt gyakori. Egynyaras korukban küszrajokhoz csatlakozva élnek, második életévükben a ragadozó életmód kifejlődésével önálló balin rajok jönnek létre. Az idősebb példányok magányossá válnak. Ivarérettségük elértével (4-5 év) március-júniusban ívik, a köves aljzathoz tapadt ikrák (80.000-100.000) 10-17 nap alatt kelnek ki. Fiatalon kisebb állatokat, kifejlett állapotban halat, madarat, kisebb emlőst is fogyaszt. Fogható. Kurta baing (Leucaspius delineatus) (V.tábla). Orsó alakú teste csak kissé lapított. Nagy, (egy-egy sorban 44-48) ezüstösen csillogó pikkelyei könnyen leválnak. Oldalvonala csak 7-12 pikkelyre terjed ki. A has alsó szegélye a hasúszók és a farokalatti úszó között V alakú. Testhossza 8-9 (nőstényeknél 12) cm. Hazánkban minden dús növényzettel benőtt vízben megél. Második évétől párban ívik, 100-150 ikráját növényekre rakja, amit a hím őriz. Állományainak nagysága hullámzó, időjárásfüggő. Tápláléka állati és növényi plankton, rovarok. Védett. Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) (V.tábla). Teste karcsú, oldalról lapított. Szája felső állású, alsó állkapcsa előre áll, de nem vastagodott meg. A hasúszók és a farokalatti úszó közötti él pikkely nélküli. A farokalatti úszó sugarainak száma 16-19. Testhossza 12-15 (-25) cm. Észak-Skandinávia, az Ibériai- és az Appenin-félszigetek kivételével egész Európában előfordul. Álló-, és lassú folyású vizek közönséges rajhala. A ragadozó halak fő táplálék forrása. A víz felszínén mozog (innen a neve). Április-júniusban ívik, a ragadós ikrák (1500) köveken és növényeken tapadnak meg, de már 5-10 nap után kikelnek. Tápláléka állati plankton, rovarlárva, rovar. Fogható. Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) (V.tábla). Teste megnyúlt, oldalról lapított, de zömökebb, mint a szélhajtó küsz. Szája végállású, szájrése csaknem vízszintes. A hasúszók és a farokalatti úszó közötti él pikkelyezett. Lefelé hajló oldalvonala mentén 44-51 pikkely van. Oldalvonala alul és felül feketével szegett. Páros úszói és a farokalatti úszó tövüknél narancssárga színűek. Testhossza 9-13 (-16) cm. A kontinens belsejében mindenütt előfordul, a Balkánt kivéve hiányzik minden nagy félszigetről és a Brit-szigetekről. A tiszta, oxigéndús, gyorsfolyású vizeket kedvelő rajhal. Minden vízépítési beavatkozás zavarja, ezért onnan eltűnik. Ivarérettségét 2-3 évesen éri el, május-júniusban sekély, kavicsos aljzatú vizekben ívik, s ide rakja ikráit (4000-8000). Tápláléka állati plankton, rovarlárva, rovar. Védett. Karikakeszeg (Blicca bjoerkna). Az oldalvonal fölött 8-10 pikkelysor van, a farokalatti úszó sugarainak száma 18-23, az úszó kezdete a hátúszó vége alatt van. Csendesebb vizekben tömeges. 20-30 cm, 0,7 kg. Mindenevő.

18

Dr. Faragó Sándor


19

Dr. Faragó Sándor


Állas küsz (Chalcalburnus calcoides mento) (VI.tábla). Erősen megnyúlt, karcsú, lapított testű. Szája felső állású, pikkelyei kicsik, számuk az oldalvonal mentén 60-67. Farokalatti úszója jóval hosszabb, mint a hátúszó. A hát- és a farokúszó feketés. Testhossza 15-25 (-35) cm. Fiatal korban faji meghatározása gondot okoz. Csak a Duna völgyének folyóiban, és a Feketetengerbe ömlő folyókban él. A Vaskapu feletti Duna szakaszon, így hazánkban is kifejezetten ritka. A tiszta, oxigénben gazdag vizek rajhala. Május-júniusban ívik, sekély, kavicsos vagy homokos helyen. Ide rakja ikráit is (10-15.000). Tápláléka állati plankton, rovar és rovarlárvák. Védett. Dévérkeszeg (Abramis brama) (VI.tábla). Teste oldalról erősen lapított, magas, orra tömpe, szája végállású. Szemének átmérője kisebb, mint az orr hossza. Az oldalvonal pikkelyszáma 50-57. Az oldalvonal felett 11-13 pikkelysor található. A farokalatti úszó sugarainak száma 23-30, az úszó kezdete a hátúszó alatt van. Testhossza 30-50 (-70) cm, tömege legfeljebb 2 kg körüli. É- és D-Európából hiányzik, hazánkban minden folyó és állóvízben jelen van, de tipikus a lassú folyású folyókban (dévérkeszeg szinttáj). 3-4 éves ivarérés után májusjúniusban nagy csapatokban ívik sekély, növénnyel gazdagon benőtt vizekben. Ikráit (100 000-300 000) növényekre rakja, amelyek aztán 3-12 nap alatt kelnek ki. Tápláléka állati plankton, ízeltlábú. Fogható. Garda (Pelecus cultratus) (VI.tábla). Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. A száj felső állású, szájrése merőlegesen felfelé áll. Különösen jellemzőek hosszú, sarlószerű mellúszói, amelyek túlérnek a hasúszók tövi részén. A has vonalát éles él alkotja., az oldalvonal kanyargós, mentén 90-116 pikkely helyezkedik el. Testhossza 25-35 (-60) cm, testtömege 0,5-1 kg. Közép- és K-Európai vándorló rajhal, álló és lassú folyású vizekben él. A Balaton híres hala (HERMAN OTTÓ „látott hala”), de Dunában és mellékvizeiben is megtalálható. Ivarérett 3-4 évesen, május-júniusban ívik. Az ikrák (30-100.000) szabadon sodródnak. Kelési idő 3-4 nap. Állati eredetű táplálékot, olykor kisebb halat fogyaszt. Fogható. Compó (Tinca tinca) (VI.tábla). A testoldal fű- és olajzöld, a száj végállású, a hátúszó felső éle lekerekített. Testhossza 20-30 (-60) cm, testtömege 0,25 kg (max. 4 kg). Európában elterjedt, a mocsarak, lápok lecsapolásával ma már veszélyeztetetté vált. Hazánk állóvizeiben gyakori. Május-júniusban ívik, ikráit (200 000-300 000) vízinövényekre rakja. 3 nap után kikelnek. Plankton-, alsóbbrendű állat- és növényevők. Fogható. Lapos keszeg (Abramis ballerus). A Duna vízgyűjtője fontos előfordulási területe. A szája felső állású, farokalatti úszójának sugárszáma 36. Testhossz 20-30 cm, max. testtömeg 1 kg. Vándorló faj. Állati eredetű táplálékot fogyaszt Bagolykeszeg (Abramis sapa). Kelet-Európai faj, Közép-Európában csak a Duna és mellékfolyói előfordulási helye. Szája alsó állású, a farokalatti úszó sugarainak száma 36. Testhossza 20-30 cm, testtömege 0,6-0,7 kg. Állati eredetű táplálékot fogyaszt Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba). Szája alsó állású, az orr megnyúlt, kékes színű. A farokalatti úszó sugarainak száma 20-25. Közép-és K-Európai elterjedésű faj. Vándorló, anadróm és tisztán édesvízi formái is vannak. Testhossza 20-35 cm, testtömege max. 1 kg. Kistestű állati eredetű táplálékot fogyaszt

20

Dr. Faragó Sándor


21

Dr. Faragó Sándor


Paduc (Chondrostoma nasus) (VII.tábla). Tömpe orra előreugrik. Szája alsó állású széles haránthasíték (innen egyik neve: vésettajkú paduc). Közepes nagyságú pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 55-62. Testhossza 25-40 (-50) cm, testtömege elérheti a 2 kg-t. Európa középső sávján előforduló rajhal, hiányzik É- és D-Európából, valamint a Brit-szigetekről. Nálunk gyakori. Folyókban a pénzes pér és a márna szinttáj lakója, az áramló, sekély vizeket kedveli. Ivarérettségét 2-4 évesen éri el. Március-május közt csapatosan ívik, ikráikat (100.000) a sekély vizű kavicspadokon rakják le. Táplálékát az algabevonat és az azokon élő állati szervezetek képezik. Fogható. Márna (Barbus barbus) (VII.tábla). Teste karcsú, megnyúlt, has oldala szinte egyenes vonalú, háta is csak alig domború. Megnyúlt orra alatt alsó állású száj található. Vastag, húsos ajkai vannak, felső ajkán 4 bajuszszál lóg. Közepes nagyságú pikkelyeinek oldalvonal menti száma 55-65. A hátúszó első sugara kemény és fogazott. A farokalatti úszó vége nem éri el a farokúszó vonalát. Úszói vöröses árnyalatúak (vö. rózsás márna). Testhossza 30-50 (-100) cm, testtömege 4-6 kg. Közép- és Ny-Európában fordul elő, homokos vagy kavicsos aljzatú, oxigéndús tiszta folyóvizekben. Ez a folyók ún. márna szinttája. Nálunk minden folyóvízben előforduló rajhal. Az ivarérettséget 4-5 évesen éri el. Kavicsos-homokos folyószakaszokon május-júniusban ívik, a kavicsos aljzatra ikrázik (3000-9000), az ikrákat szakaszosan érleli. Ikrái 10-15 nap alatt kelnek. Apró állatokat, halikrát és ritkán növényeket eszik. Fogható. Petényi márna (Barbus meridionalis petenyi) (VII.tábla). A pisztrángmárna hazánkban előforduló endemikus alfaja. Teste karcsú, megnyúlt, hasoldala egyenes vonalú, háta is csak alig domború. Megnyúlt orra alatt alsó állású száj található. Felső, vastag ajkán 4 bajuszszál lóg. Pikkelyei nagyok, számuk az oldalvonal mentén 48-56. A hátúszó első sugara vékony és nem fogazott. A farokalatti úszó eléri a farokúszó vonalát. Testhossza 20-30 (-40) cm. A faj a Kárpát-medence környékén, illetve a Földközi-tenger É-i parti sávjának folyóiban él. Hazánkban a Dunától keletre folyó hegyi patakok és kisebb folyók vizeiben, valamint a Pilis patakjaiban él. Az élőhely bolygatására érzékeny. Gyorsfolyású patakokban rajhal módjára él és szaporodik. Májustól augusztusig ívik, ikráit szakaszosan érleli. Mindenevő faj, kisebb állatok, ikrák, növények szerepelnek étlapján. Védett. Fenékjáró küllő (Gobio gobio) (VII.tábla). Teste orsó alakú, farok nyele rövid, magas. Feje hosszú, szeme nagy, orra tömpe, szája alsó állású. A test ezüstfehér, oldalán hosszanti sorban foltok figyelhetők meg. A farokúszó rendszertelenül pettyezett. Pikkelyei nagyok, számuk az oldalvonal mentén 40-42. Testhossza 8-14 (-20) cm. É-Skandinávia és az Ibériai-félsziget kivételével egész Európában előforduló, rajban élő fenékhal. Folyókban, patakokban, oxigéndús tópart szakaszokon egyaránt előfordul. Nálunk is közönséges, bár utóbbi időben állománya ritkult. Május-júniusban ívik, ikráit (1000-3000) kövekre, növényekre rakja. Kelési idő 10-30 nap. Alsóbbrendű állatokkal, alkalmilag halikrával táplálkozik. Fogható.

22

Dr. Faragó Sándor


23

Dr. Faragó Sándor


Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) (VIII.tábla). Feje hosszú, orra rövid és tömpe, szája alsó állású. Szemei nagyok, átmérője legalább akkora, mint a két szem közti távolság. Bajuszszála visszahajtva a szem hátulsó szegélyéig ér. Pikkelyei nagyok, 39-43 helyezkedik el az oldalvonal mentén. Az oldalvonal mellett apró pontokból összetett foltsor van. Az oldalvonal pórusai alul és felül sötéten szegettek lehetnek. Az oldalvonal és a hasúszók többi része között 4 pikkelysort lehet számolni. A farokúszó nem pettyezett, két görbe keresztvonal tarkítja. Testhossza 8-10 (-13) cm. Areája a Kárpát-medence és az attól K-re fekvő Európai vizek. Elsősorban kavicsos folyószakaszokon rajban élő fenékhal. Ivarérettségét 2 évesen éri el. Május-júniusban ugyanitt ívik, ikráit (500-1500) köves-algás helyen rakja le. Tápláléka apró állatok, algák. Védett. Kessler v. Homoki küllő (Gobio kessleri) (VIII.tábla). Feje hosszú, szája alsó állású. Szemei nagyok, átmérője akkora, mint a két szem közti távolság. A száj szögletében található bajuszszála visszahajtva a szem hátulsó szegélyéig ér. Pikkelyei nagyok, 40-43 van az oldalvonal mentén. Oldalán nagy, nem túl élénk foltok találhatók, hát- és farokúszóján 1-3 sötét foltsor észlelhető. Testhossza 10-12 (-15) cm. Areája a Duna középső és alsó folyásának mellékfolyóira és a Visztula felső szakaszára terjed ki. Először 1981-ben mutatták ki hazánkból, ennek ellenére helyenként gyakori is lehet. Gyorsfolyású, hidegoxigén dús vizekben él. Áprilistól-júniusig ívik. Alga- és apróállat-evő. Védett. Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus) (VIII.tábla). Teste orsó alakú, farok nyele vékony, feje hosszú, felülről lapított. Szemei nagyok felfelé irányulnak (vö. felpillantó). Bajuszszála visszahajtva a szem hátulsó szegélye mögé ér. Pikkelyei nagyok, 40-42 helyezkedik el az oldalvonal mentén. Testhossza 10-12 (-15) cm. Csak a Duna vízrendszere alacsony, sebes sodrású, oxigén dús vizeiben él. Hazánkban ilyen helyekről több helyütt előkerült. Kis rajokban élő fenékhal. Május-júniusban ívik, ikráit az elöntött parti kövekre rakja. Védett. Kárász (Carassius carassius) (VIII.tábla). Teste zömök, oldalról lapított, magas. A hát- és a farokalatti úszó külső éle domború, oldala sárgás (vö. aranykárász), az oldalvonalon 32-35 pikkely van, a száj felső állású. Egész Európában elterjedt, egyike az alkalmazkodni leginkább képes pontyfélének. Oxigénhiányra kevésbé érzékeny. Hazánkban közönséges, a sekély, dús növényű tavakat, holtágakat kedveli. A Balatonban ritkább, a folyókat kerüli. Télire iszapba fúrja magát (vermel), ezt teszi, ha a vize kezd kiszáradni. Ivarérettek 2-3 évesen, május-júniusban csapatban ívnak, dús növényzetű, sekély helyeken. Ikráikat (150.000-300.000) növényekre rakják, azok 3-7 nap alatt kelnek ki. Vízinövényekkel, rovarlárvákkal él. Fogható. Kínai razbóra (Pseudorasbora parva). Kelet-Ázsiai faj, hazánkban, 1963-ban észlelték először. Mára mindenütt elterjedt, nem kívánatos faj. Fogható. Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus). Közönséges, 5-6 cm-es faj, tavi vagy festőkagylóval együtt él, ikrái a kagylóban kelnek. Fogható.

24

Dr. Faragó Sándor


25

Dr. Faragó Sándor


Ezüst kárász (Carassius auratus) (IX.tábla). Teste nyújtott, oldalról lapított, nem olyan magas, mint a kárászé. Testhossza 2-2,5-szerese a testmagasságnak. Pikkelyei nagyok, 28-32 van az oldalvonal mentén. Farokúszója erőteljesen kimetszett. A száj végállású, bajuszszálai nincsenek. A hát- és a farokalatti úszó külső széle homorú, vagy egyenes. Oldala ezüstfehér, vagy szürke (vö. ezüstkárász). Testhossza 15-35 (-45) cm, testtömege 1 (max. 3) kg. Eredeti areája és élőhelye a lágy aljzatú, dús növényzetű álló-, vagy lassú áramú folyóvizek KÁzsiától (Amúr-medence) Szibériáig. Közép és Kelet Európába betelepítették, tógazdaságokban tenyésztik is. Nagy alkalmazkodóképessége következtében széltében elterjedt. Ezt azonban elősegítette különleges szaporodási képessége/adottsága is. Májusban, júliusban részletekben ívik, ikráit (160-380.000) sekély vízben, növényzet sűrűjében rakja le. Ikrájának barázdálódását más pontyfélék spermája (!) indítja meg azáltal, hogy a sperma behatol ugyan az ikrába, de azt csak fejlődésre serkenti, az örökítő anyag összeolvadása elmarad. Ez a jelenség az ún. spontán gynogenezis. Tejesek génkészlete nem vesz részt az utód létrehozásában. A kelési idő 5-7 nap. A kikelő utódok nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok, amelyek ivarérettségüket, mint nőstény ezüstkárászok érik el. Ez a jelenség csak Európában jellemző a fajra. Az utóbbi években feltűnő hím példányok vagy szaporodási mód változás következményei, vagy elvadult aranyhalaktól származnak. Növényevő, apróállat fogyasztó. Fogható. Ponty (Cyprinus carpio) (IX.tábla). A természetes törzsalak (= tőponty) teste nyújtott, oldalról kissé lapított. A testhossz és a testmagasság hányadosa (=profilindex) 3,6-nál nagyobb. Szája végállású, a csúcson nyíló, felső ajkán 2 hosszabb és 2 rövidebb bajuszszál lóg. Pikkelyei nagyok, az oldalvonal mentén számuk 33-40. Testhossza 25-27 (max. 120) cm, testtömege hazánkban elérheti a max. 25 kg-ot. A tenyésztett formáknál (= nemes ponty) - amelyeknek profilindexe 3,5-nél kisebb -, az alábbi típusokat különböztetjük meg: • Pikkelyes ponty – teljes pikkelyezettséggel • Hátpikkelysoros tükörponty – rendszertelenül elhelyezkedő „tükörpikkelyekkel” • Oldalpikkelysoros tükörponty – egy sor nagy pikkellyel az oldalvonal mentén • Csupasz vagy bőrponty – kevés pikkellyel, vagy pikkely nélkül Széles areáján 3 alfajt mutattak ki, Európában, s így nálunk a törzsalak, az európaitranszkaukázusi ponty, (Cyprinus carpio carpio) fordul elő, említett vadpontyok és nemes pontyok ebből vezethetők le. Eredeti élőhelye az alföldi jellegű, sekély vizű, ezért nyáron könnyen felmelegedő tavak, holtágak jelentik. Ezzel magyarázható, hogy jól alkalmazkodik a magas sótartalomhoz és a relatív oxigénhiányhoz is. A tejesek 2-3, az ikrások 3-4 évesen ivarérettek. Május-júliusban csoportosan ívó faj, egy ívó helyen néhány ikrásból és több tejesből álló csapat különül el. Az ikrás testkilogrammonként 150 000-200.000 ikrát rak le, melyek 3-3,5 nap alatt kelnek ki. Főként növényeket, de apró állatokat is fogyaszt. A kárásszal és az ezüstkárász távol-keleti formájával az aranyhallal kereszteződik.

26

Dr. Faragó Sándor


27

Dr. Faragó Sándor


28

Dr. Faragó Sándor


29

Dr. Faragó Sándor


Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) (X.tábla). Teste nyújtott, oldalról lapított, feje széles, csúcsos. Szája felső állású, a szem alacsonyan ül, a szájzúg meghosszabbítása félbe metszi. Pikkelyei kicsinyek, számuk az oldalvonal mentén 110-124. A hasvonal végig éles, V alakú. A testoldal nem foltos. Testhossza max. 100 cm, testtömege meghaladhatja a 25 kg-ot. Kínában és az Amúr vízrendszerében a meleg, mély vizű folyókat kedveli. 1963 óta tenyésztik Magyarországon, 1973 óta a Tiszában természetes populációja is szaporodik. Nálunk a tejesek 4-6, az ikrások 5-6 év alatt válnak ivaréretté. Az ikrák (60 000 db/testtömeg kg) szabadon sodródnak és 1-2 nap alatt kelnek ki. Zoo- és fitoplanktonnal táplálkozik. Fogható. Pettyes busa (Aristichthys nobilis) (X.tábla). Teste nyújtott, oldalról lapított, feje széles, csúcsos. Szája felső állású, bajuszszálai nincsenek. A szem mélyen ül, mélyebben, mint a fehér busáé, a száj zúg vonala a szem közepe felett halad el. Pikkelyei kicsinyek, számuk az oldalvonal mentén 114-120. A hasvonal a hasúszók és a farokalatti úszók között éles, V alakú. A testoldal foltos. Testhossza max. 195 cm, testtömege 30 (max. 36) kg. Dél-Kínában a meleg, mély vizű folyókat és tavakat kedveli. Hazánkba a fehér busa ivadékokkal 1963-ban került, ma tógazdaságokban tenyésztik. Nálunk 3-4 év alatt válnak ivaréretté. Az ikrák (1.000.000) szabadon sodródnak és 1-2 nap alatt kelnek ki. Mivel természetes szaporodását hazai vizekben nem figyelték meg, ez a halfaj még nem akklimatizálódott. Állomány utánpótlása teljes egészében mesterséges szaporítással történik. Zoo- és fitoplanktonnal táplálkozik, de nagyobb méretűekkel, mint a fehér busa. Fogható. CSÍKFÉLÉK (COBITIDAE) CSALÁDJA Réti csík (Misgurnus fossilis) (X.tábla). Teste henger alakú, hátul oldalról lapított. Bőre erősen nyálkás. Keskeny szájnyílása alsó állású. 10 bajuszszálából 6 a felső, 4 az alsó ajkon lóg. Pikkelyei kicsik, oldalvonala nem teljes. A farokúszó vége domború. Testén hosszanti egybefüggő csíkok találhatók. 20-25 (-30) cm hosszú. Közép-Európában elterjedt, mocsarak, lápok, tavak parti régiójának, növényzettel bíró patakok, csatornák lakója. Állománya igen megfogyatkozott. Kopoltyúja mellett béllégzése is van, így az oxigénszűkös viszonyokat is elviseli. Két év alatt ivarérett. Április-májusban párosan ívik, sekély, vízinövények közt. Ikráit (10 000-150 000) 2-3 részletben rakja le, s a lárvák 4-5 nap múlva kelnek ki. Védett. Vágó csík (Cobitis taenia) (X.tábla). Megnyúlt testű, lapított fejű hal, felső ajakán 6 bajuszszál található. A farokúszó hátsó vonala domború, a foltok, csíkokban rendezettek. Európában elterjedt. Mindenfajta vízben előfordul. 10-12 cm hosszú, 2 éves korától szaporodik, ikrái (1000-1500) 4-7 nap alatt kelnek. Az aljzaton szerves törmelékkel táplálkozik. Védett. Kövi csík (Noemacheilus barbatulus). Hegyi patakokban él, 12-15 cm, fenéklakó, mindenevő. Védett. Kőfúró v. Balkáni csík (Sabanejewia aurata). Ritka a Duna-Tisza közi csatornákban. Vándorló. Védett.

30

Dr. Faragó Sándor


31

Dr. Faragó Sándor


HARCSAALAKÚAK (SILURIFORMES) RENDJE Testük csupasz pikkelytelen, többnyire van zsírúszójuk. A felső és alsó ajkakon bajuszszálak vannak. TÖRPEHARCSAFÉLÉK (ICTALURIDAE) CSALÁDJA Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus) (XI.tábla). Nyújtott teste pikkelyek nélküli, feje széles lapos, 8 bajuszszála van. Ebből 2 a felső ajkon olyan hosszú, mint a fej, 4 rövid az alsó ajkon, 2 pedig az orrnyílások mögött. Zsírúszója van. Oldalvonala teljes. Testhossza 15-40 cm, testtömege max. 0,3 kg. Észak-Amerikából került Európába, Közép- és Ny-Európában elterjedt. Hozzánk a század elején került. Tavakban, csatornákban, lassú folyású vizekben gyakori. Éjszaka aktív fenékhal. Nálunk májusban ívik, az ikrákat (1000-5000) 6-9 napig a szülők fészekben őrzik, majd a hím szájban kelteti ki őket. A kikelt lárvák – őrzés mellett még egy hétig a fészekben nevelkednek. Ezután a szülők terelgetik az ivadékokat. Állatevő, de növényi részeket is felszed. Fogható. Fekete törpeharcsa (Ictalurus melas). 1980-ban telepítették, néhány helyen természetes populációja alakult ki.

HARCSAFÉLÉK (SILURIDAE) CSALÁDJA Harcsa (Silurus glanis) (XI.tábla) Teste megnyúlt, pikkely nélküli, feje széles és lapos. Fején 6 bajuszszál található, 2 igen hosszú a felső állon, 4 rövidebb a fej alsó felén. A farokalatti úszó a farokúszóig ér. Zsírúszója nincs. Testhossza 100-120 (-250) cm, testtömege max. 120 kg lehet. Közép- és K-Európában mindenütt előfordul, ahol laza aljzatú, melegebb vizű tavak, holtágak, vagy nagyobb folyók vannak. Nálunk minden vízben fellelhető. Éjszaka aktív, télire elvermel, beszünteti a táplálkozást. A tejesek 4, az ikrások 5 évesen ivarérettek. Májusjúniusban ívik, a fészekbe rakott ikrák (20-30.000 db/test kg) 3 nap alatt kelnek ki. Kelés után egy héttel kezdenek önállóan táplálkozni. A fiatalok zooplanktonon és apróbb állatokon, az idősebbek főként halat, de más gerincest is fogyasztanak. Fogható. LAZACALAKÚAK (SALMONIFORMES) RENDJE Valamennyi úszósugaruk lágy, a legtöbb faj úszóhólyagja légjáratos. Az úszóhólyag és a belső fül között nincs kapcsolat. A hát és farokúszó között gyakran zsírúszó található. CSUKAFÉLÉK (ESOCIDAE) CSALÁDJA Csuka (Esox lucius) (XI.tábla). Hosszú, torpedó alakú hal. Hátúszója hátul, a farokalatti úszó fölött helyezkedik el. A hasúszó sokkal előbb található. Szája kacsacsőrszerű, nagy fogakkal (évi fogváltása van). Testhossza max. 100 (hím)-150 (nőstény) cm, testtömege max 35 kg. Egész Európában elterjedt, hazánk minden vízében él. A tejesek 2, az ikrások 3 évesen ivarérettek. Az ikraszám a vízterülettől és a példány méretétől függ (3000-200 000). Két hét után kel. Halak, emlősök, madarak szerepelnek a felnőttek tápláléklistáján. Fogható. PÓCFÉLÉK (UMBRIDAE) CSALÁDJA Lápi póc (Umbra krameri) (XI.tábla). Teste nyújtott, hátúszója egész hátul helyezkedik el, alatta vagy előtte van a hasúszó. Nagy pikkelyei beborítják a fejet és a kopoltyút is. Testhossza 8-13 cm. A Duna vízgyűjtőjének endemikus hala. Február-áprilisban ívik, őrzött fészkébe 150 ikrát rak a nőstény, lárvái 6-10 nap alatt kelnek. Apró állatokon él. Védett. 32

Dr. Faragó Sándor


33

Dr. Faragó Sándor


LAZACFÉLÉK (SALMONIDAE) CSALÁDJA Sebes pisztráng (Salmo trutta fario) (XII.tábla). Teste megnyúlt, hátúszója és farokúszója között zsírúszó található, piros pettyekkel. Pikkelyei kicsinyek, számuk az oldalvonal mentén 115-132. Szájnyílása a szem mögé ér. Oldalán sötét, az oldalvonalon és alatta fehér udvarral körülvett piros pettyek vannak. A farokúszón nincsenek foltok. Testhossza 20-40 (-60) cm, testtömege 2-3 kg. Egész Európában elterjedt, őshonos, ott, ahol a víz oxigén dús, hideg és tiszta, azaz a középhegységek erős sodrású patakjaiban (lásd pisztráng szinttáj), és néhány folyó gyors folyású, tiszta szakaszán. Ivarérettsége 3-4 év. Szeptemberben vándorol a sekély ívó helyekre, ahol október-december között ívik. Szakaszosan rakja a nőstény ikráját (2001000) az általa kialakított kotrásokba, a keléshez 3 hónapra (!) van szükség. Tápláléka apró vízi állatok, később ragadozó, azaz halat, békát, apró emlőst eszik. Konkurense a szivárványos pisztráng. Fogható. Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) (XII.tábla). Teste megnyúlt, hátúszója és farokúszója között zsírúszó található. Pikkelyei kicsinyek, számuk az oldalvonal mentén 120150. Szájnyílása a szem mögé ér. Az oldalvonal mentén széles, a testoldal 1/3-át fedő szivárványsáv található, oldalán és a farokúszón szabálytalan fekete pettyek találhatók (pirosak nincsenek). Testhossza 25-50 (-70) cm, testtömege 5-6 kg. Észak-Amerikából került Európa vizeibe, ahol mára elterjedt. Hazánkba először 1885-ben telepítették (Dejte), pisztrángos patakjainkban és gyors folyóinkban elterjedt, de önfenntartó állomány ritka. Nálunk 3 éves korban ivarérett. Amerikában tavasszal ívik, (ikraszám: 500-2000) de ma már vannak ősszel ívó törzsek, így biztosítható a pisztrángosok termelésének folyamatossága. Nagy szakértelem mellett jól tenyészthető, kiemelendő a szilvásváradi pisztrángos. Fogható. Pataki szaibling (Salvelinus fontinalis). É-amerikai faj, többször kísérelték meg honosítását. Fogható.

Dunai galóca (Hucho hucho) (XII.tábla). Teste megnyúlt, orsó alakú, fekete foltokkal. Kis pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 180-200. Testhossza 60-120 (-150) cm, testtömege 25-30 (max. 46) kg. A Duna vízrendszerének endemikus faja, mára a Rajna és a Rhone vízrendszerébe is betelepítették. Hazánkban a Duna és a Tisza felső szakaszán, a Dráva-Mura vízrendszerében fordul elő a márna és a pénzes pér szinttájon. 4-5 évesen ivarérett. Április elején ívik, gyakran a pisztráng szinttájon. Az ikrás gödörbe helyezi ikráit (1000-3000). A kelés több mint egy hónapig tart. A fiatalok apró állatokkal élnek, később kedvenc tápláléka a padúc. Védett. Nagy maréna (Coregonus lavaretus). Eurázsia É-i részén él, nálunk ritka, nálunk 7 bizonyító példánya ismert. Törpe maréna (Coregonus albula) Alkalmi vendég a hazai felső Duna-szakaszon, 4 bizonyító példánya ismert.

Pénzes pér (Thymallus thymallus) (XII.tábla). Szájnyílása kicsi, hátúszója magas, elől álló. Oldalán fekete foltok. Nálunk ritkán, áradások után fordul elő (a pér-paduc szinttáj faja) a Duna-, illetve a Tisza egyes szakaszain. Védett.

34

Dr. Faragó Sándor


35

Dr. Faragó Sándor


TŐKEHALALAKÚAK (GADIFORMES) RENDJE Úszósugaraik lágyak. Hasúszóik a mellúszók alatt, vagy azok előtt kezdődnek. Úszóhólyagjuk zárt típusú. Főleg tengerben élnek. TŐKEHALFÉLÉK (GADIDAE) CSALÁDJA Menyhal (Lota lota) (XIII.tábla). Teste megnyúlt, elől hengeres, hátul oldalról lapított, feje széles, lapos. Állán egy hosszú, az orrnyílásoknál pedig 2 rövid bajuszszál található. A hasúszó torokállású, farokúszója lekerekített, hát- és farokalatti úszói hosszúak, a farokúszóig érnek. Oldalvonala nem teljes. Testhossza 30-60 (-120) cm, testtömege 4 kg. Egész Európában elterjedt (kivéve Ibériai-félsziget), nálunk a gyors folyású hegyi folyók, illetve a Duna és a Tisza gyorsfolyású, kemény aljzatú szakaszain, illetve tavakban is él. A vízépítési munkák miatt állománya megfogyott. Ivarérett 3-4 éves korban. November és március között ívik, ikrái (1.000.000 pld/nőstény kg) - melyeken olajcsepp van -, szabadon sodródnak a vízben. Kelési idő 6-10 hét. Apró állatokon, később halikrán és ivadékon él. Fogható. FOGASPONTY ALAKÚAK (CYPRINODONTIFORMES) RENDJE IKRÁZÓ FOGASPONTYFÉLÉK (CYPRINIDONTIDAE) CSALÁDJA Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis). É-Amerikából telepítették be, csak melegvízben él, pl. Hévizi-tó.

PIKÓHAL-ALAKÚAK (GASTEROSTEIFORMES) RENDJE A hátúszókban tüskeszerű úszósugarak vannak. A testet csontlapok boríthatják. Úszóhólyagjuk zárt. A felső állkapocs előrenyújtható. PIKÓHALFÉLÉK (GASTEROSTEIDAE) CSALÁDJA Háromtüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) (XIII.tábla). A kis termetű (5-8 cm) faj hasúszói tüskékké alakultak, hátán 3 (2-5) csonttüske van. Európa tengerparti és partközeli édesvizeiben, illetve a Dunában él. Hazánkban először 1956-ban észlelték, ma a Duna öbleiben, mellékágaiban többfelé megtalálható. A hím fészekkészítő és őrző (90-450 ikra), ivadékgondozó viselkedése ismert. Állatevő. Fogható. SÁRKÁNYFEJŰHAL-ALAKÚAK (SCORPAENIFORMES) RENDJE Fejükön, kopoltyúfedőjükön és testükön tüskeszerű nyúlványok lehetnek. Testük gyakran pikkely nélküli, vagy csontlapokkal borított. Mellúszóik jól fejlettek. KÖLÖNTEFÉLÉK (COTTIDAE) CSALÁDJA Botos kölönte (Cottus gobio) (XIII.tábla). Kis termetű (10-15 cm), a két hasúszó összenőtt, a fej alján V alakú pontsor (tapogató, ízlelő idegvégződések) található. Európában elterjedt, hegyi patakok, gyorssodrú folyók lakója, a Duna hazai felső szakaszán gyakori. 2 évesen ivarérett. Március-áprilisban ívik, ikrái (100-300) az ívó gödörben 4-5 hét alatt kelnek. Apró gerinctelenekkel, halikrával és ivadékkal táplálkozik. Védett. SÜGÉRALAKÚAK (PERCIFORMES) RENDJE Hát és farokalatti úszóikban valódi kemény úszósugarak is vannak. Hasúszóik a mellúszók alatt, vagy kissé mögöttük kezdődnek. Úszóhólyagjuk zárt. NAPHALFÉLÉK (CENTRARCHIDAE) CSALÁDJA Naphal (Lepomis gibbosus) (XIII.tábla). Magas testű díszes hal, szája kicsi, hátúszója hosszú, osztatlan. Testhossza 15-20 (-30) cm. Észak Amerikából került Európába, ahol elterjedt, hozzánk 1895-ben érkezett. Álló- vagy lassú folyású, vízinövényes vizekben terjedt el. 2-3 évesen ivarérett. Május-augusztusban ívik, a gödörbe rakott ikrákat (3000) és a kikelt ivadékot a hím őrzi. Tápláléka plankton, bevonat, apró gerinctelenek, halikra. Fogható. Pisztrángsügér (Micropterus salmoides) Észak-amerikai faj, csatornákban, bányatavakban él. Ragadozó, 2-3 kg. 36

Dr. Faragó Sándor


XIII.tábla

37

Dr. Faragó Sándor


SÜGÉRFÉLÉK (PERCIDAE) CSALÁDJA Sügér (Perca fluviatilis) (XIV.tábla). Arányos, háta élőhelytől függően eltérő magasságú, orra tömpe, szájnyílása széles, végállású. Hátúszója osztott, az első tüskés, amelynek végén fekete folt van. Kopoltyúfedője hátrafelé csúcsos, erős tüskével. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonal mellett 58-67. Testhossza 20-35 (-50) cm, testtömege nálunk 0,5 kg. Ibériaifélszigeten kívül egész Európában elterjedt. Kedveli a tiszta vizeket, lassú folyókat, tavakat. A tejesek 2, az ikrások 3(-4) éves korban ivarérettek. Március-júniusban ívik, ikráit (max. 200.000) kocsonyás szalagban rakja le, amely az aljzatra, növényekre tapad. A lárvák 2-3 hét után kelnek ki. Apró állatokat, halikrát és ivadékot, kisebb halakat eszik. Fogható. Vágó durbincs (Gymnocephalus cernuus) (XIV.tábla). Karcsú, orra olya hosszú, mint a szem átmérője, homloka széles. A fej alsó felén kerek nyálkagödröcskék találhatók. A két hátúszó egybenőtt, a kopoltyúfedő hosszú, erős tüskével. A hátúszó leghátsó osztott sugaraira állított merőleges vonal a farok nyéllel hegyes szöget alkot. A farokalatti úszó első két sugara közötti hártya csak enyhén bevágott. A testét szabálytalanul elhelyezkedő fekete foltok tarkítják. Fésűs pikkelyeinek száma egy sorban 35-40. Testhossza 12-15 cm. Dél-Európát kivéve Európában mindenütt előfordul. Mindenféle folyó és állóvízben megél. Ivarérett 2-3 éves korban. Március-májusban ívik, ikrái (50-100.000) nyálkás zsinórban vagy csomóban kövekre, növényekre rögzülnek, s 8-12 nap alatt kelnek ki. Tápláléka apróbb alacsonyabb rendű állatok, halikra és ivadék. Fogható. Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) (XIV.tábla). Mindössze 1974-ben írták le, mint fajt. A vágó durbincshoz hasonló. A hátúszó leghátsó osztott sugaraira állított merőleges vonal a farok nyéllel majdnem derékszöget alkot. A farokalatti úszó első két sugara közötti hártya mélyen bevágott. A testen lévő sötét foltok szabálytalan sávokat alkotnak. Magyarországról 1981-ben mutatták ki először. A Duna endemikus faja, a Tiszából is bizonyították előfordulását. Élőhelye a kavicsos folyómedrek, sodráskedvelő, magányos faj. Páros ívó, szaporodásbiológiája alig ismert, feltehetőleg territórium tartó. Védett. Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer) (XIV.tábla). Teste erősen nyújtott, orra hosszú (min. 1 ½-szerese a szemnek), homloka széles. A kopoltyúfedőin hosszú tüskék vannak. A két hátúszó egybenőtt. Fésűs pikkelyeinek száma egy sorban 55-62, az oldalvonal nem teljes. Testszíne sárga, oldalán vonalozottan foltozott. Testhossza 15-20 cm. A Duna vízgyűjtőjében endemikus. Élőhelye a homokos, kavicsos folyómedrek, sodráskedvelő faj. 3 évesen ivarérett. Április-májusban ívik, ragadós ikráit (5000-9000) csíkokban kövekre rakja. Alacsonyabbrendű állatokkal, halivadékkal él. Állománya erősen lecsökkent. Védett.

38

Dr. Faragó Sándor


XIV.tábla

39

Dr. Faragó Sándor


Fogassüllő (Stizostedion lucioperca) (XV.tábla). Teste megnyúlt, hasonló a csukához. Orra hosszú, hegyes, szája széles, végállású. A szájzug eléri a szemvonalat. Fogazata egyenlőtlen, kis kefefogai és kiemelkedő ebfogai is vannak. Az elülső kopoltyúfedő hátsó vonala lekerekített. Apró fésűs pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 80-97. Testhossza 40-70 (-130) cm, testtömege max. 14 kg. Közép- és Kelet-Európában fordul elő. Hazánk álló és folyóvizeiben egyaránt megél, legnagyobb egyedszámban, a Balatonban („balatoni fogas”). A tejesek 3, az ikrások 4 évesen ivarérettek. Április-májusban ívik, a ragadós ikrák (150.000200.000) egyesével gyökerekre, faágakra tapadnak. A halászok a természetes vizek állományának pótlására már a század eleje óta használják a mesterséges süllőfészkek védett környezetben történő érlelését, amit növények gyökereiből alakítanak ki. Az ikrákat – amelyek a hím őrzi. A fiatalok eredményes túléléséhez az szükséges, hogy 5-6 hetes korban átálljanak a ragadozó életmódra. Később kizárólag halakon él. A faj fennmaradását segíti a rendszeres telepítés is. Tógazdaságok is foglalkoznak szaporításával. Fogható. Kősüllő (Stizostedion volgense) (XV.tábla). Teste megnyúlt, orra hosszú, hegyes, szája széles, végállású. Csak apró kefefogai vannak, ebfoga nincs. A szájzug nem ér el a szemig, az elülső kopoltyúfedő hátsó vonala szögletes. Apró fésűs pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 70-73. Testhossza 25-30 (-35) cm, testtömege 0,5-1,0 kg. A Duna, valamint a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékvizeinek lakója. A Balatonban és a nagyobb folyókban találhatók állományai. 3-4 évesen ivarérettek. Április-májusban ívik, a ragadós ikrák gyökerekre, növényekre, kövekre tapadnak. Később tér át a ragadozásra, mint a fogassüllő, s táplálékában az alacsonyabb rendű szervezetek a későbbiekben is jelen vannak, a zsákmányhalai is kisebbek. Fogható. Magyar bucó (Zingel zingel) (XV.tábla). Teste megnyúlt, csaknem henger alakú, feje hegyes, háromszög alakú, szája alsó állású. Feje oldalra mozdítható, szemei egymástól függetlenül mozognak. Osztott hátúszói vannak, az elülső hátúszóban 13-15 sugár található. Apró fésűs pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 83-92. Testhossza 20-30 (-50) cm, testtömege max. 1,0 kg. Nincs úszóhólyagja. A Duna, a Prut és a Dnyeszter vízrendszerének lakója. A Tisza teljes hosszán is jelen van. A mély, köves medreket keresi. Március-májusban ívik, ikráit (5000) kavicspadokra rakja. Tápláléka apró fenéklakó állatok, ikra, ivadék. Állományai veszélyeztetettek. Védett. Német bucó (Zingel streber) (XV.tábla). Teste megnyúlt, faroknyele feltűnően karcsú, feje hegyes, kissé oldalra fordítható, szemei egymástól függetlenül mozognak. Osztott hátúszói vannak, az elülső hátúszóban 8-9 sugár található. Apró fésűs pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 70-81. Testhossza 12-18 (-22) cm. Nincs úszóhólyagja. A Duna vízrendszerének lakója. Sekélyebb vizet kedveli. Március-májusban ívik, ikráit (5000) kavicspadokra rakja. Tápláléka apró fenéklakó állatok, ikra, ivadék. Védett.

40

Dr. Faragó Sándor


XV.tábla

41

Dr. Faragó Sándor


XVI.tábla

GÉBFÉLÉK (GOBIIDAE) CSALÁDJA Tarka géb (Pterorhinus marmoratus) (XVI.tábla). Teste zömök, feje rövid, lényegesen magasabb, mint széles. A száj felett 2 csövecske található, a pikkelyek száma az oldalvonalon 42-46, a testen összefüggő nagy foltok találhatók. A két hátúszót alacsony hártya köti össze. Hasúszóiból tapadókorong alakult. Valamennyi úszója barna pontsoros, a szem alatt egy sötét folt, a farokúszó tövén háromszög alakú, fehérrel szegett folt van. A hím íváskor fekete, első hátúszóján vörös folttal. Testhossza 8-10 cm. Sekély parti vizek lakója. A Fekete- és Kaszpitenger folyóinak hala, a Dunán fokozatosan terjeszkedik. Nálunk 1872-ben fogták először a Dunában, azóta a Dunántúl folyó és állóvizeiben elterjedt. Április-májusban ívása szakaszos, az ikrákat (80-150) a hím őrzi. Tápláléka féreg, rovarlárva, rákok, ikra, ivadék. Fogható. Folyami géb (Neogobius fluviatilis) (XVI.tábla) Teste zömök, feje hosszú, gyengén lapított, csak kissé szélesebb, mint magas. A száj felett csövecskék nem találhatók, a pikkelyek száma az oldalvonalon 58-65, a testen kis különálló foltok találhatók. A két hátúszót hártya nem köti össze, különállóak. Hasúszóiból tapadókorong alakult. Testhossza 25-30 cm. A nászruhás hím mély indigókék, páratlan úszói világosan szegettek. Ez a faj is a Fekete-tenger vidékéről terjedt el. A Dunában, a Duna-Tisza közén szórványos, a Balatonban az 1970-es évektől tömeges. 2 évesen ivarérett. A hímek territórium tartók, május-júniusban ívik. Kövek közti üregek felső boltozatára ragasztják a nőstények a cca. 200 ikráját, amelyeket a hím őriz, ápol, megnyúlt hátúszójával legyez. Tápláléka apró rákok, ikra, ivadék. Védett. Kessler géb v. Békafejű géb (Neogobius kessleri). A Duna alsó szakaszának hala. 1990-es évek közepe óta fogják a hazai Duna szakaszon, 1995-ben már Bécsben is kimutatták. Fogható.

42

Dr. Faragó Sándor


Horgászidények

43

Dr. Faragó Sándor


NÉGYLÁBÚAK (TETRAPODA) A Négylábúak csoportjának illetve azon belül az Anamnia és Amniota egységeknek a legújabb rendszertani könyvek nem adnak taxonómiai rangot, a hierarchikus klasszifikáció e csoportjain történő kiemelések lehetővé teszik, hogy az ide sorolt taxonok rangjai a származástani kapcsolatokat is tükrözzék (PAPP, 1997). A szárazföldi négylábú gerincesek első képviselői a devonban különültek el a bojtosúszós halaktól, de még mindig főként vízben éltek. Belőlük két irányban indult meg a fejlődés a kétéltűek (Amphibia) és a már kihalt Anthracosauria irányba. Ez utóbbiból vált le az a Cotylosauria ág, amely a magzatburkos gerincesek (Amniota) kialakulását eredményezte (lásd később).

MAGZATBUROK NÉLKÜLIEK (ANAMNIA) Az ide tartozó fajok esetében az embrionális korban nem alakul ki az embrió táplálását, légzését, anyagcsere végtermékének tárolását és a védelmet szolgáló magzatburok. Mivel ez a szerv a gerincesek törzsén belül a halaknál sincsen, ezért itt a magzatburok nélküliek körét szűkebb értelemben értelmezzük. E csoport tehát egy közös ős nem minden leszármazási ágát tartalmazza (azaz nem monofiletikus).

KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA) OSZTÁLYA A kétéltűek a szárazföldi életmódhoz alkalmazkodó állkapcsos gerincesek első képviselői. Jellemzőjük, hogy a legtöbb faj esetében az egyedfejlődés kezdeti szakasza a vízhez kötődik, a későbbiekben azonban attól kisebb-nagyobb mértékben elszakadhatnak. Testhőmérsékletüket a környezet állapota szabja meg (poikilotherm fajok), a hőszabályozást helyváltoztatással érik el. Jellemzőjük a telelés (hibernáció) és a forró nyarak esetében a nyári álom. Bőrüket gyengén elszarusodott többrétegű laphám borítja. Az irharétegben nyálka- és méregmirigyek is találhatók, ez utóbbiak célja kizárólag a védekezés. A békák bordái hiányoznak, vagy a csigolyák harántnyúlványaihoz illeszkednek. Ha hiányoznak, akkor szerepüket az igen fejlett harántnyúlványok veszik át. Szívük két pitvarból és egy kamrából áll. A kétéltűek virágkora a karbonban és a permben volt. A ma élő kétéltűek széles elterjedésűek, csak hideg égövek alól hiányoznak.∗

∗A jelenleg is élő (recens) taxonok rendszerezésére napjainkban FROST felosztása a legelfogadottabb, amelynek értelmében Földünkön 4398 kétéltű faj él, amelyet 430 nembe, 42 családba és 3 rendbe sorolhatunk.

44

Dr. Faragó Sándor


A kétéltűeket három rendbe oszthatjuk, amelyek közül kettő fordul elő Magyarország területén: • • •

LÁBATLAN KÉTÉLTŰEK (GYMNOPHIONA) RENDJE FARKOS KÉTÉLTŰEK (CAUDATA) RENDJE BÉKÁK (ANURA) RENDJE

A FARKOS KÉTÉLTŰEK (Caudata) teste megnyúlt, s kifejlett állapotban is (nemcsak lárva stádiumban) van farkuk. A fej és a törzs a nyak révén elkülönül. Két pár végtagjuk van, ami a hazai fajoknál mindig megvan. Hátcsigolyáikhoz rövid bordák csatlakoznak. Ragadozó állatok, amelyek táplálékát férgek, csigák, ízeltlábúak jelentik. Nyelvük hátul lenőtt, elől mozgatható. Lárváik vízben fejlődnek, külső kopoltyúik, kopoltyúrésük és mindkét állkapocsban fogaik vannak. A kopoltyú az átalakulás során a hazai fajainknál visszafejlődik. A megtermékenyítés általában belső, de lehet külső is. Belső megtermékenyítés esetén a hím spermatophora formában (azaz egy tokban) rakja le ivarsejtjeit, amit a nőstény kloakájával vesz fel. A nőstényekben spermatheca tárolja a felvett ivarsejteket. Az utódok fejlődése a nőstény testén kívül közvetlenül, vagy közvetett módon történhet. Átalakulásuk kisebb változást mutat, mint a békáké. A vízben élőket általában gőtéknek, a szárazföldieket pedig szalamandráknak hívjuk. Elsősorban holarktikus elterjedésűek, 10 családjukba 61 nem és 390 faj tartozik, többségében É-Amerikában.

A BÉKÁK (Anura) kifejlett korban farok nélküliek, testük rövid, zömök. Hátsó lábuk megnyúlt, a mellsőnél fejlettebb ugróláb. A szárazföldi gerincesek végtag alaptípusától eltérően egységes alkarcsontjuk és lábszárcsontjuk van. A legtöbb faj vízbe helyezi petéit, lárvái ott fejlődnek és alakulnak át. Az ebihal kezdetben külső, majd belső kopoltyúval lélegzik, de a bőrlégzés is fontos. Később is fontos szerepe van a légzésben a testfelszínnek, a szájgaratüreg nyálkahártyájának és kisebb mértékben a tüdőnek. Az ebihal szájnyílását csőrszerű szaruállkapcsok határolják, s a körülötte lévő szájmezőben apró szaru fogacskák vannak. A kifejlett állatok nyelve elől lenőtt, s kicsapható. A békák a sarkvidékeket kivéve mindenütt élnek, 3843 fajuk ismert, amely 333 nembe és 26 családba sorolható. A legnagyobb a trópusok fajgazdagsága.

Hazánkban az alábbi családok képviselői fordulnak elő: • • • • •

KORONGNYELVŰBÉKA-FÉLÉK (DISCOGLOSSIDAE) CSALÁDJA ÁSÓBÉKA-FÉLÉK (PELOBATIDAE) CSALÁDJA VARANGYFÉLÉK (BUFONIDAE) CSALÁDJA LEVELIBÉKA-FÉLÉK (HYLIDAE) CSALÁDJA VALÓDIBÉKA-FÉLÉK (RANAIDAE) CSALÁDJA

45

Dr. Faragó Sándor


FARKOS KÉTÉLTŰEK (CAUDATA) RENDJE SZALAMANDRAFÉLÉK (SALAMANDRIDAE) CSALÁDJA Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) (XVII.tábla). Háta és oldala fekete, melyet sárga foltok tarkítanak és egyedi mintázatot adnak. A has szürkés és ugyancsak foltos. A nyakon vese alakú fültőmirigyek láthatók. Hossza 20 cm. Skandinávia és a Brit szigetek kivételével egész Európában él. Hazánkban a középhegységekben lelhető fel. A lomberdők lakója, a tiszta vizű patakok sziklás környezetét különösen kedveli, de csak lárvafialáskor keresik fel a vizet. Április-májusban párzik, az ondótokok egy része – elraktározódva a nőstényben -, biztosítja a folyamatos megtermékenyülést. A peték (70) a petevezetékben fejlődnek lárvává (az ilyen fajokat ovovipar-nak hívjuk). Május-júniusban fial. 4 évesen ivarérett. Telelésből március-áprilisban bújnak elő. Ízeltlábúakon, csigákon, gilisztákon él. Védett. Alpesi gőte (Triturus alpestris) (XVII.tábla). A hím hátoldala palaszürke, márványozott, oldalán foltokkal tarkított szegély húzódik, alul azúrkék sávval. Hasa egyszínű narancsvörös. A nőstény szürke, barna foltokkal, a has sárga. Hossza 8 (hím)-12 (nőstény) cm. Középeurópai areájú faj, amely 3000 m-es tengerszint feletti magasságig előfordul. Itthoni előfordulásai: Bakony, Mátra, Bükk, Zempléni-hg. (400-) 600 m feletti tiszta vizű patakok, források, vízállások. Telelés után áprilisban rögtön párzik, a hím a vízfenékre rakja az ondótokot, amit a nőstény kloakájával felszív. Petéit vízinövényekre, kövekre ragasztja. 11-15 nap alatt kelnek ki a lárvák, s szeptemberben alakulnak át. Októberben vonul telelni. Ízeltlábúakon (és azok lárváin), csigákon él. Védett. Tarajos gőte (Triturus cristatus) (XVII.tábla). A kifejlett hím háta sötétbarna, sötét foltokkal. Oldala világosan pettyezett, has oldala sárga/narancsszínű, fekete foltokkal. Párzáskor erős háttaraja jelenik meg. A nőstény színe hasonló, de a has sűrűbben foltozott, nincs háttaraja. Testhossz: 14-18 cm. Általánosan elterjedt Európában. Nálunk sík- és dombvidéken, álló vagy kissodrú vizekben (patak, ártér, halastó, csatorna) gyakori. Március elején bújik elő. A hím az aljzatra rakja ondótokjait, amiket a nőstény felvesz, s néhány hét múlva növényekre ragasztja petéit (200-400), amelyekből 12-13 nap múlva bújik ki a lárva. Átalakulása egy jó hónapig tart. Gilisztát, meztelen csigát, ízeltlábúakat, békapetét eszik. Védett. Pettyes gőte (Triturus vulgaris) (XVII.tábla). A hím sárgásbarna, nagy sötét foltokkal, a fejen sötét csíkokkal, Has sárgás, apró pettyekkel. Háttaraja van. A nőstény színe hasonló, de tompábbak a mintázatok. Testhossz: 10-11 cm. Általánosan elterjedt Európában. Nálunk síkés hegyvidéken, de főként az Alföldön gyakori. Patakok, tavak, halastavak, csatornák, keréknyomok, bányatavak, dagonyák, stb. jelentik élőhelyét. Életmódja hasonló a tarajos gőtéhez. 3 évesen ivarérett. Petézés után a felnőttek átállnak szárazföldi életre. Védett.

46

Dr. Faragó Sándor


XVII.tábla

47

Dr. Faragó Sándor


BÉKÁK (ANURA) RENDJE KORONGNYELVŰBÉKA-FÉLÉK (DISCOGLOSSIDAE) CSALÁDJA Vöröshasú unka (Bombina bombina) (XVIII.tábla). Hasa narancsvörös foltokkal tarkított, hátán a szemölcsök laposak, rajtuk egy vagy több szarubibircs található. Hossza 4-5 cm. Közép és K.-Európában elterjedt, elsősorban a síkvidéket lakja, de domb- és hegyvidékre is felhatol. Minden vízben megtalálható. Március-áprilisban ébred téli álmából, párzása több hónapig elhúzódhat, a növényekre rakott peték 14-18 nap után bújnak ki, s júliusban már átalakulnak. Ízeltlábúakon, meztelen csigán él. Védett. Sárgahasú unka (Bombina variegata) (XVIII.tábla). Hasa sárga foltokkal tarkított, hátán a szemölcsök kiemelkednek, rajtuk szarutüske található. Hossza 5 cm. Közép, K. és DEurópában elterjedt, nálunk a hegyvidéket lakja, de domb- és síkvidéken (Somogy, SzatmárBereg) is megél. Előfordulási helyein minden vízben megtalálható. A szaporodási időszakban három alkalommal, a növényekre rakott petéi 8-10 nap után bújnak ki, s júliusban már átalakulnak. Rovarokon, férgeken él. Védett. A két faj kereszteződhet egymással. ÁSÓBÉKA-FÉLÉK (PELOBATIDAE) CSALÁDJA Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) (XVIII.tábla). Tömzsi, a tarkóján daganatszerű duzzanat. Hátsó lábának alsó felén ásósarkantyú található. 5-8 cm. Közép- és K-Európától az Aral-tóig fordul elő. Síkvidékek lakója, laza talajt kedveli (de sziken is megél). Márciusig telel, áprilismájusban párzik, petezsinórját növényre tekeri. A lárvák 6-8 nap után kelnek, vannak több évet lárva stádiumban töltő (neoténiás) óriás ebihalak. Aszályos nyarakon nyári álmot is alhat. Mindenfajta éjszakai állatot elfogyaszt. Védett. VARANGYFÉLÉK (BUFONIDAE) CSALÁDJA Barna varangy (Bufo bufo) (XVIII.tábla). Nagytestű (max. 15 cm), igen gyakori fajunk, hátszíne barnás, mintázat nélküli. Egész Európában előfordul. Márciusban ébred és azonnal a szaporodó helyre indul. Egy nőstényre 4-5 hím is jut. A párzás szünetében a hím növényre tekeri a megtermékenyített petéjű petezsinórt (max. 5-7 m). A peték 18 nap után kelnek. Júniusban kezd átalakulni. Minden állatot elfogyaszt (olykor apróbb gerinceseket is). Védett. Zöld varangy (Bufo viridis) (XVIII.tábla). Közepes testű (max. 10 cm), zöld foltos békánk. Dánia vonalától K-re fordul elő. Nálunk mindenütt közönséges. Áprilisban ébred, májustól párzik, a peték 3-4 nap után kelnek, s 2-3 hónap után alakulnak át. Rovarokon él. Védett. LEVELIBÉKA-FÉLÉK (HYLIDAE) CSALÁDJA Zöld levelibéka (Hyla arborea) (XVIII.tábla). Kis testű (max. 5 cm) egyszínű zöld békánk, de színe a környezet függvényében változhat. Egész Európában, így nálunk is széltében elterjedt. Víz közeli helyeken él. Márciusban ébred, a párzás a nőstények elhúzódó érkezése miatt folyamatos. A lárvák június végére alakulnak át, 3 évesen ivarérettek. Rovarokon (repülő is), csigákon, férgeken él. Egyedüli fára mászó békánk. Védett.

48

Dr. Faragó Sándor


XVIII.tábla

49

Dr. Faragó Sándor


VALÓDIBÉKA-FÉLÉK (RANAIDAE) CSALÁDJA Gyepi béka (Rana temporaria) (XIX.tábla). Közepes testnagyságú faj, a dobhártyát barna háromszög alakú folt fogja körül. Csíkos, foltos és egyszínű színváltozata ismert. Hasoldala márványozott, 7-9 cm. Hátsó lábát előrehajtva a bokaizület nem éri el az orrcsúcsot (7.ábra). Európában a 43-70 szélességi körök közt él. Nálunk hegyvidéki faj, ahol minden típusú állóvízben megtalálható. Március elején, már „jeges” vízben petézik. Az ebihalak 14-18 nap múlva kelnek, s június végére átalakulnak. Nedves erdőket kedveli. Férgeket, csigákat, rovarokat esznek. Védett. Hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi) (XIX.tábla). Kis termetű (4-7 cm), erőteljes alkatú faj. Oldalán a végtagok között sötét foltok/szalag, a gerincvonalnál világos sáv található. A hímek nászidőben égszínkékek. Hátsó lábát előrehajtva a bokaizület eléri az orrcsúcsot (7.ábra). Közép- és K-európai faj. Síkvidéki faj, lápokat, mocsarakat, ártéri erdőket, halastavakat kedveli. Március elején petézik, az ebihalak 14 nap múlva kelnek, s július végére átalakulnak. 2 évesen ivarérettek. Gilisztát, csigákat, rovarokat esznek. Védett. Erdei béka (Rana dalmatina) (XIX.tábla). Kis termetű (4-8 cm), karcsú testalkatú faj. Oldalán a végtagok között sötét folt/szalag nem látható, a gerincvonalnál világos sáv nem húzódik, helyette fordított V alakú sötét folt található. Hátsó lábát előrehajtva a bokaizület túlér az orrcsúcson (7.ábra). Erőteljes hátsó lábával hatalmas, akár 2 m-es ugrásokra is képes. Középeurópai faj. Nálunk a sík-, domb- és hegyvidéki, különösen az ártéri erdőket kedveli. Március végén petézik, az ebihalak 14 nap múlva kelnek, s június-augusztus között alakulnak át. 2-3 évesen ivarérettek. Gilisztát, csigákat, rovarokat esznek. Védett. Tavi béka (Rana ridibunda) (XIX.tábla). Legnagyobb béka, s egyúttal zöldbéka fajunk (max. 17 cm). A gerincvonalon világos csík fut. Ha a combokat a test tengelyére merőlegesen állítjuk, akkor a sarkak mindig túlérnek egymáson (8.ábra). Közép és K-Európában, illetve Ny-Ázsiában honos. Nálunk a síkvidéki területeken mindenütt honos, általában a nagyobb vizeket kedveli. Mindig a vízparton, vagy a vízben találhatók. Április végén petézik, az ebihalak nyár végétől szeptemberig alakulnak át. 2-3 évesen ivarérettek. Repülő rovarokat, halivadékot, gőte- és békalárvát, vízbe hullott egyéb kistestű gerincest is esznek. Védett. Kis tavi béka (Rana lessonae). Csak újabban tartjuk önálló fajnak. A legkisebb testű zöldbéka, 5-7 cm. Combjának hátsó oldala sárgás/naracssárgás. Ha a combokat a test tengelyére merőlegesen állítjuk, akkor a sarkak éppen összeérnek. Sarokgumója nagy és éles (8.ábra). Egész Európában él (kivéve Ibériai-félsziget, Skandinávia, Brit-szigetek és Balkán). Vízi béka. Májusban petézik, az ebihalak 7-10 nap alatt kelnek és 3-4 hónap alatt alakulnak át. Rovarokon él. Az iszapban vagy szárazulaton (pl. Fertő-tó) telel. Védett. Kecskebéka (Rana esculenta)(XIX.tábla). Közepes testű (max. 10 cm). Ha a combokat a test tengelyére merőlegesen állítjuk, akkor a sarkak nem érnek össze. A tavi és kis tavi béka hibridje, amelyekkel folyamatosan visszakereszteződik. A szülők örökítő anyaga bonyolult módon jut át az utódokba, melynek során triploid génkészletű egyedek is létrejönnek. Bármelyik szülővel való visszakeresztezés során jön létre a magasabb petekelési arányt produkáló „kecskebéka” típus. Olyan tiszta kecskebéka állományok, amelyek valamelyik szülő faj nélkül, magukban szaporodnak, lassanként elvesztik életképességüket, mert nő az életképtelen pete és torz lárva részarány. A szakemberek úgy vélik, hogy egy új faj kialakulásának vagyunk tanúi, s ezt a rendszertani kategóriát (taxont) a klepton névvel illetik. 50

Dr. Faragó Sándor


XIX.tábla

51

Dr. Faragó Sándor


7. ábra: A három bajszos béka meghatározása az előrehajlított hátsó láb és a a sarokgumó segítségével (PÉCHY ÉS HARASZTHY, 1997)

8. ábra: A három zöldbéka elkülönítése a sarokgumók és a hátsó lábak segítségével (PÉCHY ÉS HARASZTHY, 1997) 52

Dr. Faragó Sándor


9. ábra: Ebihalak szájformája (SCHOLZ alapján PÉCHY ÉS HARASZTHY, 1997)

53

Dr. Faragó Sándor


MAGZATBURKOSAK (AMNIOTA) Ezen csoportba sorolt fajokat az embrionális fejlődés alatt kialakuló magzatburok (allantois és amnion) fogja össze egységgé. E csoportnál embrionális légzőszervként az embrionális vizelethólyag kitüremkedése, a húgyhártya (allantois) szolgál, míg az embrió fejlődése a folyadékkal telt bárányhártyában (amnion) folyik. Az amnion-ba zárt embriót és a szikanyagot kívülről a harmadik magzatburok, a savóshártya (chorion) veszi körül. A magzatburok megjelenésének jelentősége a szárazföldi léthez való alkalmazkodásban van. A tojással fejlődő magzatburkosak tojásai is ellenállóbbak lettek és száraz helyen is fejlődőképesek. Kifejlett állapotban a magzatburkosak mind tüdővel lélegeznek. Fejlődésük a Tetrapoda fejlődési vonalon belül a már említett (és kihalt) Cotylosauria csoportból vezethető le. Az embrionális fejlődés a magzatburkok tekintetében teljesen megegyezik a ma élő emlősöket (Mammalia) magába foglaló Synapsida, valamint a ma élő hüllőket (Anapsida és Diapsida) és a madarakat (Aves) egyesítő Reptilia csoportoknál. Ez bizonyítja közös származásukat. Amint azt a 10. ábra mutatja, a ma élő madarak szervesen illeszkednek a Diapsida irányvonalba és törzsfejlődési tekintetben nem is választhatók el a hüllőktől.

HÜLLŐK–REPTILIA Mivel a fenti leszármazási vonal miatt a hüllők rendszertani kategóriáját olyan szélesre nyitották, hogy abba a madarak is beleférjenek, ezért a hüllők mint osztálynév megszűnt, s helyettük a Reptilia-kon belül jelzett két fő fejlődési irányvonal kapott osztály rangot, amelyek további tagolása a következő: Osztály : ANAPSIDA Rend: Teknősök – Testudines Osztály: DIAPSIDA Alosztály: ARCHOSAURIA Rend: Krokodilok - Crocodylia Alosztály: LEPIDOSAURIA Rend: Hidasgyíkok - Sphenodontida Rend: Pikkelyes hüllők – Squamata Közülük hazánkban a teknősök és a pikkelyes hüllők rendjeinek vannak képviselői. Kültakarójuk száraz, mirigyekben szegény, erősen elszarusodott, pikkely, vagy pajzs. A Lepidosauria alosztályban a bőr szakaszosan növekszik, azt a gyíkok és hidasgyíkok darabokban, a kígyók pedig egészben vedlik le. Változó testhőmérsékletű állatok. Bár szívük két pitvarból és egy háromrészes kamrából áll, keringésük tökéletesebb, mint a kétéltűeké. A krokodiloknál már két kamrafél található, de a vér még náluk is keveredik a két aortaív elrendeződése miatt. A teknősöknek két, a kígyóknak egy tüdőfelük van. A viperáknál ún. tracheatüdő alakult ki.

54

Dr. Faragó Sándor


10. ábra: A magzatburkosok (Amniota) főbb evolúciós irányvonalai (ZUG nyomán PAPP, 1997) (a † -gal jelzett taxonok már kipusztultak) A korábban használt rendszertani besorolás (DUDICH ÉS LOKSA, 1971) az alábbi volt: Osztály: Hüllők – Reptilia Rend: Felemás gyíkok - Rhynchocephalia Rend: Pikkelyes hüllők – Squamata Alrend: Gyíkok – Lacertilia Alrend: Kaméleonok – Rhiptoglossa Alrend: Kígyók - Ophidia Rend: Krokodilok - Emydosauria Rend: Teknősök – Chelonia

55

Dr. Faragó Sándor


ANAPSIDA OSZTÁLY TEKNŐSÖK (TESTUDINES) RENDJE Testük rövid, zömök, csontpáncélok vagy szarupajzsok által alkotott teknőbe vagy páncélba zárt. Bőrük vastag, amely a páncélon kívüli testrészeket fedi, rajta pikkelyek pajzsok lehetnek. Csak a nyak és farkcsigolyáik mozgathatók. A 8. törzscsigolya összenőtt a hátpajzs csontlemez sorával, az ún. gerinclemezekkel. Bordái a bordalemezekkel forrtak össze. Nincs mellcsontjuk. Fogaik nincsenek, állkapcsaikat éles szarukáva borítja. MOCSÁRITEKNŐS-FÉLÉK (EMYDIDAE) CSALÁDJA Mocsári teknős (Emys orbicularis) (XX.tábla). Egyetlen teknősfajunk, amelynek páncélhossza elérheti a 20 cm-t. Areája Közép- és D-Európától az Aral-tóig húzódik. Hazánkban általánosan elterjedt, csaknem minden síkvidéki álló és lassú folyású vízben megtalálható, kedveli az iszapos, mocsaras, zsombékos helyeket. A telet az iszapban, fövenyben, vízben tölti, márciusban jön elő téli álmából. Májusban párzik, a nőstény június-júliusban laza talajba rakja le tojásait (4-12 pld). A 3 cm-es ivadékok szeptember végén kelnek ki, s 6-8 évesen lesznek ivarérettek. Éjszaka aktív húsevő, megeszi a dögöt is. Október végén vonul téli pihenőre. Védett.

DIAPSIDA OSZTÁLY PIKKELYES HÜLLŐK (SQUAMATA) RENDJE LÁBATLANGYÍK-ALAKÚAK (ANGUIMORPHA) ALRENDJE LÁBATLANGYÍK-FÉLÉK (ANGUIDAE) CSALÁDJA Lábatlan gyík (Anguis fragilis) (XX.tábla). Testalkata kígyóra emlékeztet, lábai nincsenek. Pikkelyei simák, fényesek, barnás, fémes csillogású. A gerincvonalon többnyire sötét csík húzódik. Nálunk a var. colchicus színváltozat is előfordul, amelynél főként a hímeken égszínkék pettyek találhatók a háton. Hossza 40-45 cm. Egész Európában mindenütt elterjedt. Hazánkban a domb- és hegyvidéken mindenütt, síkvidéken csak erdőkben él. A dús növényzetű, üde termőhelyű erdőket kedveli, de általában a tölgyesekben jelen van. Föld alatti lyukakban töltött téli álmából áprilisban jön elő, április/május fordulója táján párzik. A fiatalok (6-22 pld) a tojásban a nőstény testében fejlődnek ki, 11-13 hét után vékony burokban jönnek a világra, (azaz nem valódi elevenszülők). Hosszuk 10 cm. 3 évesen ivarérettek. Támadás esetén képes elveszteni farkát, akár több darabban is. Gilisztákat és meztelen csigákat fogyaszt. A sün, a róka, a vaddisznó zsákmánya és az egerészölyv fontos tápláléka. Gyakran kígyónak nézik és elpusztítják. Nem veszélyeztetett. Védett.

56

Dr. Faragó Sándor


XX.tábla

57

Dr. Faragó Sándor


VAKONDGYÍK-ALAKÚAK (SCINCOMORPHA) ALRENDJE VAKONDGYÍK-FÉLÉK (SCINCIDAE) CSALÁDJA Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) (XXI.tábla). Háta bronzos, közepén két hosszanti fekete sávval. Az orrtól a test két oldalán világossal szegett fekete sáv fut a hátsó lábakig. Lábaik kicsik, egymástól távolállók. Szemhéjai összenőttek, nem képes pislogni. Testhossz: 10-12 cm. Nincs ivari dimorfizmus. Közép- és DK-Európában foltszerű az elterjedése. Elterjedésének É-i és Ny-i határa a Kárpát-medence. Hazai előfordulása: Pilis, Budai-hg, Börzsöny, Bükk, Duna-Tisza köze. Meleg, füves, sziklás D-i kitettségű lejtőkön érzi jól magát. Március végén ébred, májusban párzik. 5-6 borsónyi tojását puha talajba, avar alá tojja. Augusztus/szeptemberi kelés után októberben húzódnak téli álomra. Reggel és késő délután vadászik apró ízeltlábúakra azok lárváira, férgekre. Védett. NYAKÖRVÖSGYÍK-FÉLÉK (LACERTIDAE) CSALÁDJA Zöld gyík (Lacerta viridis) (XXI.tábla). Legnagyobb testű gyíkfajunk, testhossza elérheti a 40 cm-t, amelyből a farok tesz ki 60%-ot. A nyak alján az örv jól látszik. Színük méregzöld fekete foltokkal, a hímek torka nászidőben kobaltkék. A nőstények színei tompábbak, barnásak. Európában a 41-50. szélességi körök között él, Ny-i elterjedése az Ibériaifélszigetig, K-i a Fekete-tengerig tart. Magyarországon mindenütt előfordul a homok sztyeppéktől a sziklás hegyoldalakig. Kedveli a meleg mezo- és mikroklímájú helyeket. Április elején ébred, párzása május végére tehető. A tartós párkapcsolat jellemzi. A nőstények a 6-14 (-20) puha héjú tojást laza földbe tojják, amelyek 80 nap után, augusztus végén/szeptember elején kelnek. Táplálékuk ízeltlábúak, apró gyíkok, rágcsálók, madárfiókák. Október közepén/végén húzódnak téli álomra. Védett. Elevenszülő gyík v. Hegyi gyík (Lacerta vivipara) (XXI.tábla). Kisebb termetű (max. 16-18 cm), erőteljes alkatú gyík. Háta vörösbarna, szürkésbarna, hosszanti fekete csíkkal. Az oldalakon barnás sáv látható, hasa sötét, egyeseknél fekete. Európa legelterjedtebb gyíkfaja, amely csak az Ibériai- és Appenin-félszigetről, és a Fekete-tenger É-i partvidékéről hiányzik. É-i előfordulási határa a 70. szélességi kör. A Kárpát-medencén kívül általában hegyvidéki faj, nálunk viszont kizárólag síkvidéken, az ún. jégkorszaki maradvány (posztglaciális reliktum) területeken él, mint a Hanság, Ócsa, Bátorliget, Szatmár-Beregi-síkság. E helyek jellegéből adódóan tőzeglápokon, mocsaras területeken, réteken, láperdőkben lelhető meg. A telelésből március végén jön elő, de csak május elején párzik. A nőstény a tojásokat (4-10 pld) testében hordozza, amelyek így a július/augusztusi lerakás után szinte azonnal kikelnek, innen az elevenszülésre utaló téves fajnév. A kis gyíkok (5-6 cm-esek) azonnal önálló életet kezdenek. Nappal aktív faj. Tápláléka földigiliszta, csiga, meztelen csiga, lágy héjú ízeltlábúak. Téli álomba októberben vonul. Védett.

58

Dr. Faragó Sándor


XXI.tábla

59

Dr. Faragó Sándor


Fürge gyík (Lacerta agilis) (XXII.tábla). Hosszú, tövében lapított farkú gyík, melynek végtagjai vastagok, rövidek. A hím oldala és alsóteste világos, vagy sötétzöld. A sötét fejtetőtől egy széles barna sáv indul, amely a farok első harmadánál foltokba megy át. E sávot kétoldalt világos csík szegi. A hát vonalán vékony fehér (olykor szaggatott) vonal húzódik. A has zöld, feketén foltos, a lábak barnák. A nőstények felül barnák, barnásszürkék, hasuk sárgás, foltmentes, sohasem zöld. K-Európában gyakori színváltozat a vöröshátú fürge gyík (L.a. var. rubra), amely vöröses hátrajzolat mindkét ivarnál előfordul. Ritkán fekete színváltozatot is találni. A mediterrán régiót, Skandináviát és a Brit-szigetek nagy részét nem számítva egész Európában elterjedt. Ázsiában a Bajkál-tóig honos. Magyarországon mindenütt előfordul, ennek megfelelően igen sokféle élőhelyen fellelhető. Elsősorban a füves élőhelyekhez kötődik, de az alföldi erdőkben is megtalálható. Március végén ébred téli álmából, május elején történik a párzás. Másfél hónap múlva a nőstény 5-12 puha héjú tojást rak az avar, vagy kövek alá, amit földdel fed be. A kelés július/augusztus fordulójára esik, a kis gyíkok azonnal önállóak. Kétévesen ivarérettek. Nem mozog olyan gyorsan, mint az nevéből elvárható lenne. Nappal aktív, ízeltlábúakkal táplálkozik. Októberben húzódik téli álomra. Védett. Fali gyík (Podarcis muralis) (XXII.tábla). Karcsú, nyúlánk gyíkfaj, hossza 16-20 (-25) cm. Végtagjai vékonyak, háta szürkésbarna, sötét és világos foltokkal tarkított. Fekete példányai is lehetségesek. A két ivar háta ± hasonló, a hím hasa és torka vörös, a haspajzsok széleit kék foltok tarkázzák. A nőstények hasa rózsaszín, a torkot téglavörös pettyek díszítik. Európa középső sávjában átlósan fordul elő Franciaországtól Bulgáriáig. Magyarországon igen gyakori a köves hegy- és dombvidéken, kőfejtőkben, vasúti töltéseken, szőlőhegyeken, várakon, városi épületeken. Igen gyors mozgású gyík. Áprilisban ébred téli álmából. Kolóniát képző faj, azaz egy helyütt sok észlelhető belőle. A leginkább melegkedvelő gyíkunk. Párzása május első felére esik. A nőstények július második felében sziklák közé, kövek alá 2-8 tojást tojnak. Augusztus/szeptemberben kelnek a kisgyíkok. Ízeltlábúakkal táplálkoznak. Október végén vonul téli álomra. Védett. Homoki gyík (Podarcis taurica) (XXII.tábla). Zömök fejű gyík, melynek háta zöld, ritkán barna, hátán és oldalán sötét rajzolat található. A háton összefüggő zöld sáv húzódik. A hímek hasa nászidőben narancssárga, a hasoldal határán kék pontsorral. A nőstények hasa matt fehér. Kizárólag a Balkán K-i és D-i részén él összefüggő állománya, szigetszerűen azonban Ukrajnában és Magyarországon is előfordul. Hazai szigetszerű előfordulásai olyan homokos talajú élőhelyeken találhatók, ahol nincs összefüggő növényzet. Lelőhelyei: Duna-Tisza köze, Tiszántúl É-i része, Szegedi Fehér-tó. Áprilisban ébred, utána párzik, a nőstény június elején rakja le tojásait (2-6 pld), amelyek augusztus/szeptember fordulóján kelnek. Jobban igényli a meleget, mint más gyíkfajunk, csak meleg napos időben mozog. Ízeltlábúakon él. Védett.

60

Dr. Faragó Sándor


XXII.tábla

61

Dr. Faragó Sándor


KÍGYÓK (SERPENTES) ALRENDJE Hosszú testű lábatlan hüllők, medenceövük és szegycsontjuk mindig hiányzik. Ún. álbordáik vannak, mozgás közben ezek végére támaszkodnak. Arccsontjaikat rugalmas szalagok tartják össze, ez teszi lehetővé, hogy szájukat rendkívüli mértékben tudják kitátani, s a testük átmérőjénél jóval nagyobb táplálékot is képesek elnyelni. Vékony hegyes fogaik nemcsak az állkapcsokon, de a szájüreg más csontjain is nőnek, csak a zsákmány megragadására alkalmasak. A mérges kígyók felső állkapcsában 1-1 méregfog található, amelynek közepén a fog csúcsa alatt nyíló méregvezető csatorna fut végig. A méregfog a nyálmirigyből átalakult méregmiriggyel áll összeköttetésben, s ennek váladékát vezeti a sebbe. A kígyók zsákmányukat előbb megmérgezik vagy megfojtják, azután egészben bekebelezik. SIKLÓFÉLÉK (COLUBRIDAE) CSALÁDJA Haragos sikló (Coluber caspius) (XXIII.tábla). Teste karcsú, hosszú (160-180, max. 250 cm), feje viszonylag nagy, szemei nagyok. Háta barna, a pikkelyek közepén sárga csíkkal. Hasa világossárga. Európában csak a Balkán-félsziget széles tengerparti sávjában és a Feketetenger vidékén él. Hazánkban csupán Budapest környékéről és a Dél-Dunántúlról ismert előfordulása. Bokros, sziklakibúvásos, meleg hegyoldalakat kedveli. Május első felében ébred, június közepéig lefolyik a párzás. Június/július hónapban 6-16 tojást rak. Az 50 cm-es kicsik augusztus/szeptember fordulóján kelnek. Növényzet közt napozik, rágcsálókat, gyíkot, madarat eszik. Fokozottan védett. Erdei sikló (Elaphe longissima) (XXIII.tábla). Karcsú, hosszú farkú, megnyúlt fejű kígyó, a fej jól elhatárolódik a nyaktól. Testhossza 140-160 (max. 200) cm. Színe zöldesbarna-barna, a törzs pikkelyeinek felső széle fehérrel vonalazott. Tarkóján oldalt világos, vagy sötét sárga folt található, amely sötéttel szegett. Egyes populációkban a törzsön halvány sáv is megjelenhet. Hasa sárga. Európában ± a 48. szélességi körtől D-re fordul elő, kivéve az Ibériai-félszigetet. Németországba még az ókorban (!) telepítették be, itt foltszerű az előfordulása. Magyarországon hegy- és dombvidéki meleg erdőkben, valamint azok környékén, a napsütötte domboldalakon, réteken mindenütt előfordul. Április végén/május elején ébred téli álmából. Június közepe táján párzik, s június végén/július elején rakja le a nőstény 5-8 nagy, puhahéjú, egy csomóba ragadt tojását. Avarba, korhadék alá helyezett tojásokból augusztus végén, szeptember elején kelnek ki a kis siklók, amelyek első vedlésükig (6-8 nap) nem táplálkoznak. Az erdei sikló táplálékában főként kisemlősök (cickányok is), madártojás, fiókák, mókus és pele fiak szerepelnek, hiszen jól mászik fára is. Nagyobb testű áldozatait előbb megfojtja és csak azután nyeli el. Október végén húzódik téli álomba. Olykor lakóépületekbe, padlásokba (erdészházak) is behúzódnak. Védett.

62

Dr. Faragó Sándor


XXIII.tábla

63

Dr. Faragó Sándor


SIKLÓFÉLÉK (COLUBRIDAE) CSALÁDJA Rézsikló (Coronella austriaca) (XXIV.tábla). Teste zömök, farka nem hosszú, feje rövid, hegyes, alig válik el a nyaktól. Kis termetű (60-70 cm). A hímek háta és oldala barnás, vagy bronzos, a nőstényeké szürke vagy barnás fekete, bár ez nem mindig ivari elkülönítő bélyeg. Hátmintázata kis sötét pettyekből áll, amely halvány hosszanti csíkokká folyhat egybe. A fejtetőn jellegzetes mintázat található, amely kiterjesztett madár/lepkeszárnyra emlékeztet. Az arcon - az orrtól a szemen át a nyakig -, sötét csík található. A has a hímeknél vörösesbarna, vagy narancsszínű, a nőstényeknél szürke, vagy feketés. Lehet foltos, vagy egyszínű is. ÉEurópa, a Brit-szigetek, és az Ibériai-félsziget D-i részét kivéve egész Európában előfordul. Magyarországon sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Mindenütt inkább a bokros, füves területeken észlelhető. Március/április hónapban ébred és mindjárt párzik. A nőstény a tojásokat a testében hordja ki, s „elevenszülő” módon fial (8-15 pld) augusztus második felében. A kis rézsiklók átlátszó burokban jönnek a világra, amelyből azonnal kibújnak. Fialását úgy időzíti, hogy a területen élő gyíkok kelése után történjen, ugyanis a rézsikló gyíkokkal vagy más siklókkal táplálkozik. Alkalmanként kisemlősöket is zsákmányol. A fiatalok sáskát, tücsköt is esznek. Telelni október második felében megy. Védett. Vízisikló (Natrix natrix) (XXIV.tábla). Kékesszürke, vagy olajzöld színű sikló, melynek háta lehet mintázatlan, hátvonalán 3-6, pontokból álló foltsor is húzódhat. A szem mögött fehéres, sárgás, feketével szegett, félhold alakú folt található. A has feketén kockás. Olykor fekete egyedek is láthatók. A hímek hossza 70-75 cm, a nőstényeké 85-90 cm. (Max. hossz 100-120 cm). Egész Európában, északon a 67. szélességi körig elterjedt, de hiányzik a Brit-szigetek É-i részéről. Magyarországon a sík- és dombvidéki (alkalmasint a hegyvidéki) vizek környékén honos. Mindenfajta vízi élőhely-típusban megjelenik, csak a sebes sodrású vizeket nem kedveli. Márciusban ébred téli álmából, május/június fordulóján párzik. A nőstény július/augusztusban rakja le füzérszerűen összeragadt tojásait (12-20-40 pld). Olykor több nőstény is ugyanazt a nyirkos üreget választja, így előfordul ilyen helyen akár több száz, vagy ezer tojás is. 4-6 hét alatt kelnek a kicsinyek. A vízisikló békákkal, halakkal táplálkozik. Október végén, november elején földi lyukakba, védett helyekre vonul telelni. Védett. Kockás sikló (Natrix tessellata) (XXIV.tábla). Közepes termetű (75-90 cm), karcsú sikló, hosszúkás keskeny fejjel, nagy szemekkel. Erősen ormós pikkelyei, és hosszú farka van. Felül a teste szürkés, barnás, ritkán feketés. Hátmintázata kockás. Hasa fehéres/sárgás, fekete foltokkal. Csak DK-Európában, a Kárpát-medencében, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vidékén van jelen Európában. Magyarországon szórványosan fordul elő, melegebb állóvizek környékén. Olyan síksági tavaknál él, amelynek partján fák, bokrok, nádas található. Áprilisban bújik elő, azonnal párzik, s a nőstény július/augusztusban rakja le tojásait (8-25). A kelés hamar, augusztus végén bekövetkezik. Egész életét a vízben tölti, csak téli alvóhelye van attól távolabb. Halat, békát, ebihalat, gőtét fogyaszt. Órákat tölt víz alatt. Védett.

64

Dr. Faragó Sándor


XXIV.tábla

65

Dr. Faragó Sándor


VIPERAFÉLÉK (VIPERIDAE) CSALÁDJA Keresztes vipera (Vipera berus) (XXV.tábla). Izmos, vaskos testű kígyó, feje csak alig különül el a nyaktól. Pikkelyei ormósak, farka rövid. Hátának alapszíne szürkés vagy barnás, de lehet vörös és fekete színváltozata is. A fején X, fordított V, vagy )( alakú mintázat van, szemétől pedig sötét csík fut hátra a nyakig. A hátán széles zegzugos szalag fut végig, a hímeknél ennek színe sötétbarna vagy fekete, a nőstényeknél világos-, vagy csokoládébarna. A test oldalán sötét foltsor figyelhető meg. A has szürke, feketén foltos. A 45. szélességi körtől északra egész Európában előfordul. Hazánkban két alfaja él. É-, ÉK-Magyarországon a törzsalak, a közönséges keresztes vipera (Vipera berus berus), míg D-, DNyMagyarországon a boszniai keresztes vipera (Vipera berus bosniensis). A törzsalak zegzugos hátszalagja összefüggő, míg a boszniai alfaj estében az, a test alsó felétől, harmadától keresztsávokra szakadozott. A két alfaj közti további különbségek az alábbiak: a berus alfajnál a szem és a felső ajakpajzsok között rendszerint csak 1 pikkelysor van, a bosniensis esetében 2, de a második gyakran nem teljes. A berus alfaj egyedei között ritka a fekete, míg a bosniensis alfaj esetében gyakori a fekete példány. Hazai előfordulásai V.b. berus: Zempléni-hegység, Szatmár-Beregi-síkság, V.b.bosniensis: Zala, Somogy, Veszprém megye (új lelőhely, 1997). Mindenütt erdőhöz kötődően él, olykor hegyvidéken (Zemplén) máskor sík- vagy dombvidéken. Szereti a meleg területeket, de a nedves párás élőhelyeket is elfoglalta (lásd Baláta-tó). Március végén, április elején ébred, április végén, március elején van a párzás. Maga az aktus órákig eltarthat. A nőstények 75-100 napi vemhesség után augusztus eleje-szeptember eleje között – koruk függvényében 6-14, 18-20 cm-es kis kígyót hoznak a világra. Az átlátszó burokból a kicsik azonnal kibújnak és néhány óra után, mindjárt vedlenek is. Mivel napközben sütkéreznek, ezért találkozhatunk is vele (főként az erdőben munkát végzők: favágók, vadászok). Ha veszélyben érzi magát, akkor támadhat, s mérge halálos is lehet. Ez természetesen ellenszérummal megelőzhető. Táplálékát elsősorban kisemlősök képezik, de olykor gyíkokat is elkap. Madárfióka fogyasztását is kimutatták (földön fészkelőknél). Lesből, vagy portyázva zsákmányol. Zsákmányát a marás után többnyire elengedi és megvárja, míg hat a méreg. Ezután szaglásával megkeresi az áldozatot és fejénél fogva lassan, nyelni kezdi. Egy kifejlett példány képes egymás után 2-3 pockot is megenni. Ezután meleg helyre félrevonul és teste emésztési hőmérsékletre áll be. A keresztes vipera legnagyobb ellenségei a sünök (Erinaceus europaeus), de a vaddisznó (Sus scrofa), a görény (Mustela putorius), a holló (Corvus corax), baglyok, gémek, gólyák, ragadozómadarak is zsákmányolják, bár egyikük sem immunis mérgére. Októberben húzódik téli szállásra. Egy-egy alkalmas helyen több száz egyed is összegyűlhet, olykor más sikló és gyíkfajokkal együtt. Védett.

66

Dr. Faragó Sándor


XXV.tábla

67

Dr. Faragó Sándor


VIPERAFÉLÉK (VIPERIDAE) CSALÁDJA Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) (XXVI.tábla). A rákosi vipera a parlagi vipera (Vipera ursinii) magyarországi, endemikus alfaja, amelynek egyes szerzők által szorgalmazott önálló faji státusát a korszerű vizsgálatokkal nem sikerült igazolni. Kicsi, robusztus vipera, feje alig különül el a nyaktól. Pikkelyei ormósak, farka rövid. Háta szürke, vagy barna alapszínű. Fejének mintázata hasonló a keresztes viperáéhoz. Ez a mintázat egyedi azonosítást tesz lehetővé. A fejtől sötétbarna zegzugos sáv húzódik a testen végig, mindkét oldalán sötéttel szegett. Oldalán sötét foltsor húzódik. A has szürke, fehéres foltokkal. Ismert olyan forma, amelynél a hátrajzolat mintázata szakadozott, s így inkább pettyes benyomást kelt. Nincs ivari dimorfizmus, a különbség a farok hosszban és a farok pajzsok számában van. Ez utóbbi a nőstényeknél maximum 22-32, a hímeknél 32-38. E faj napjainkra kipusztult korábbi előfordulási helyei közül Ausztriából, Romániából és Bulgáriából. Jelenleg csak hazánkban él, s nálunk is erősen feldarabolódott elterjedési területe, szigetszerű populációi élnek a Hanságban és a Duna-Tisza közén. Élőhelyei elsősorban a nedves láprétek, gyepek, de száraz homok-sztyeppei környezetben is megél (egyik kiskunsági populáció). Igen rejtőzködő életet él. Április elején bújik elő a telelésre használt földalatti lyukakból, s április végén történik a párzás. A nőstények valószínűleg csak kétévente párzanak, de ettől eltérés lehet. Kedvező esetben július végétől augusztus elejéig fialnak, de megkésett szeptemberi fialás is ismert. Az egyes egyedek világrajövetele gyorsan lejátszódik, de az átlátszó burokba zárt utódok (4-16 pld) születése között 15-50 perc is eltelhet. A születés után a fiatalok sok mozgással megrepesztik a fejükön a bőrt, s megszabadulnak első bőrüktől. Hosszuk ilyenkor 12-16 cm, tömegük 3-4 gramm. Az anya a születéseket követően ugyancsak vedlik. A kicsik első évükben havonta vedlenek, a kifejlettek évente háromszor: előbújás után, nyár közepén és téli álom előtt. Elsősorban egyenesszárnyúakkal, gyíkokkal táplálkozik, de elkapja a kisemlősöket és a földön fészkelő madarak fiókáit is. Mérge gyenge, emberre gyakorlatilag veszélytelen. Sok a természetes ellensége. Elsősorban a madarak tizedelik állományát. A felnőtteket a nagyobb testűek, mint a túzok, gólya, nagy póling,, rétihéják, szalakóta, a fiatalokat a varjúfélék, fácán, búbos banka, bíbic. Utóbbiakat elkapja a rézsikló és a zöld gyík is. Ki kell emelni a vaddisznó szerepét, amely fehérjeforrás után kutatva az aktív és a már elvermelt állatokat is meglelheti és elfogyaszthatja. Ezért maradvány előfordulási helyeiről a vaddisznót ki kell zárni. Védelme csak élőhelyeinek megőrzésén, az ott korábban alkalmazott extenzív gazdálkodás fenntartásával, vagy ismételt bevezetésén keresztül lehetséges. Fokozottan védett.

68

Dr. Faragó Sándor


XXVI.tábla

69

Dr. Faragó Sándor


MADARAK (AVES) OSZTÁLYA Mint korábbiakban láttuk, a korszerű származástan a madarakat és a ma élő hüllőket (Anapsida és Diapsida) közösen REPTILIA csoportba egyesíti, bizonyítva közös származásukat. Amint azt a 10. ábra mutatja, a ma élő madarak szervesen illeszkednek a Diapsida irányvonalba és törzsfejlődési tekintetben nem is választhatók el a hüllőktől. Egyik jellemzőjük a tollazat, amely a felhámból alakult ki. A fedő-, evező- és kormánytollak egy hosszú és merev tollgerincből és a két oldalán fésűszerűen elhelyezkedő tollsugarakból állnak. Ettől eltérőek a pehelytollak, amelyeknek a töve – az ún. cséve -, több laza, puha szárú tollelemben folytatódik, pamatot alkotva. A másik általános madárbélyeg a szárny és a csőr. A csőr a táplálkozási alkalmazkodást tükrözi, alsó és felső kávára különül. Az elülső végtagok repülésre alkalmas szárnnyá módosultak. A testvégi (fark-) tollak megnyúltak, a kormányzást segítik. A tollakon külső és belső zászlót lehet elkülöníteni, amelyeken szűkítések, bemetszések találhatók. Ezek a meghatározásban nagy segítséget jelentenek. A madaraknál az ivari dimorfizmus a jellemző, a hím rendszerint élénkebb, tarkább tollruhát visel. Aránylag nagy, két pitvaros szívük van, amely lényegében azonos az emlősökével. Szívverésük gyorsabb, a testhőmérsékletük jóval magasabb (44 ºC körüli), mint más állatoké. Tüdejük szorosan préselődik a bordákhoz, a szervek közé mélyen benyúló, nagy légzsákokkal van összekapcsolódva. Fog híján az előemésztésre a nyelőcsövön tágulat – begy-, és a fajok többségénél a táplálék felaprózására szolgáló zúzógyomor (zúza) alakult ki. Látásuk és hallásuk rendkívül fejlett, az ízlelésük és a szaglásuk viszont tökéletlen. A fészeképítés, a tojásrakás, a fiókanevelés, a vonulás mind-mind a madarak sajátja, így együtt ez sehol másutt nem jelenik meg az állatvilágban. A madarak osztályozása igen nehéz, az egyes rendeket távolról sem lehet olyan jól látható és lényeges bélyegek alapján elkülöníteni, mint azt más állatcsoportoknál megteszik. Olyan rejtett bélyegeket vettek figyelembe, mint a szájpadlás szerkezete, a koponyacsontok elrendeződése. A finomabb rendszerezéshez ma már nemcsak a testméreteket, testfelépítést, színt stb. veszik figyelembe, hanem az új ún. DNS-hibridizációs technikát is alkalmazzák, megalapítva ez által a molekuláris taxonómiát. Ezzel a módszerrel nemcsak a rokonságokat, de annak mértékét, fokát is ki lehet deríti. A madarakat azonban mindenek előtt fel kell ismerni, le kell írni, ehhez pedig ismernünk kell a testtájakat, azok nevét, helyét (11.ábra) a madár testén. Leírásainkban is ezeket a neveket használjuk. Fontos információ a madár testhossza. Konvencionálisan a hátára fektetett madár csőr hegyétől a farok végéig mérjük, és mm-ben adjuk meg. A madarak esetében a hímet hímnek, kakasnak, gácsérnak, gúnárnak, a nőstényt tojónak vagy tyúknak, a nem repülős kicsiket fiókának, csibének, a repülőset fiatalnak, az ivarérettet kifejlettnek, felnőttnek, vagy öregnek hívjuk. A Magyarországon előforduló madárrendek rövid jellemzése az alábbi. BÚVÁRALAKÚAK (GAVIIFORMES) RENDJE Alakjuk és szervezetük teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Úszás közben csak a lábukat használják. A csüd oldalt lapított, az előre álló ujjak között teljes úszóhártya van. 11 elsőrendű evezőjük van. A másodrendű evezők közül az 5. hiányzik, de a neki megfelelő alsó és felső szárnyfedő tollak megvannak. A farktollak kicsik, de jól láthatók, számuk 16-20. Faggyúmirigyük tollas. Nyakcsigolyáik száma 14-15. A fiatalok nem csíkosak.

70

Dr. Faragó Sándor


11. ábra: A madár testrészei és szárnyrészei (a fekete rigó – Turdus merula példáján, HORVÁTH nyomán) 71

Dr. Faragó Sándor


VÖCSÖKALAKÚAK (PODICIPEDIFORMES) RENDJE Ugyancsak vízi életmódhoz alkalmazkodtak. Mind a négy ujjukon oldallebenyszerű úszóhártyát viselnek. A tollazat lágy, prémszerű. 12 elsőrendű evezőjük van, a legkülső kicsi. A farktollak csökevényesek, többnyire nehezen különböztethetők meg a farkfedő tollaktól. 17-21 nyakcsigolyájuk van. A fiatalok ± fekete-fehér csíkosak. GÖDÉNYALAKÚAK (PELECANIFORMES) RENDJE Halevő vízimadarak. Mind a négy ujjukat úszóhártya köti össze, a hüvelykujj is előre fordul, és a belső ujjhoz csatlakozik. Az alsó állkapocs szétálló ágai között a csupasz, táguló bőr ± zacskószerű. GÓLYAALAKÚAK (CICONIIFORMES) RENDJE A rendbe hosszú lábú és csőrű gázlómadarak tartoznak. A vakbelük csaknem mindig kicsi, faggyúmirigyük néhány gémet kivéve tollas. Nyakcsigolyáik száma 16-20. FLAMINGÓALAKÚAK (PHOENICOPTERIFORMES) RENDJE Néhány sajátságuk a lúdfélékre emlékeztet. A sűrű pehelytollazat, a teljes úszóhártya, a vastag nyelv és részben a csőr felépítése is lúdszerű. A hátulsó ujj kicsi, vagy hiányzik. Vakbelük jól fejlett. A farktollak száma 12-16, a nyakcsigolyák száma 19. LÚDALAKÚAK (ANSERIFORMES) RENDJE Vízi, vízkörnyéki fajok. Erre vall testük alakja, tollazatuk tömörsége és fejlett farktövi mirigyeik, amelyek a tollazat zsírozására szolgálnak, valamint az, hogy ujjaikat úszóhártya köti össze. Csőük rendszerint lapos és lemezes. Csonttanilag a szájpadláscsontok állása és a 8, a mellcsontot elérő borda jellemi. Vedléskor összes evezőtollukat egy időben dobják le. VÁGÓMADÁRALAKÚAK (ACCIPITRIFORMES) RENDJE Ragadozó csőr és láb jellemzi őket. Kézevezőik száma 11. Jellemzőjük az orrnyílást körülvevő csupasz viaszhártya. A földről markoló fajok viszonylag rövid ujjúak, a repülő prédát üldözők hosszú ujjúak. A keselyűk karmai tompák. SÓLYOMALAKÚAK (FALCONIFORMES) RENDJE Ragadozó csőr és láb jellemzi őket. Kézevezőik száma 11. Jellemzőjük az orrnyílást körülvevő csupasz viaszhártya. A felső csőrkáván a csőrhegy mögött fogszerű kiemelkedés ún. „csőrfog” van. Az orrnyílás kerek és közepét kis bütyök tölti ki. TYÚKALAKÚAK (GALLIIFORMES) RENDJE Főként földön élő, négyujjú madarak, az első, azaz a hátulsó ujj mindig megvan. A külső orrnyílás hátulsó pereme lekerekített, az orrjáratok elválasztó lemeze tökéletes. A begy és vakbél nagy, a zúzógyomor erős. Elsőrendű evezőik száma 10, a farktollaké 10-20. A másodrendű evezők sora megszakítatlan. Faggyúmirigyük rendszerint tollas. 16 nyakcsigolyájuk van. DARUALAKÚAK (GRUIFORMES) RENDJE Az ide tartozó 3 családnak kevés közös vonása van, sok rendszertani szakember nem is ismeri el ennek a rendnek a létjogosultságát. Közös sajátságuk, hogy begyük nincs, vakbelük fejlett, s az tevőlegesen részt vesz az emésztőrendszer munkájában. LILEALAKÚAK (CHARADRIIFORMES) RENDJE A rend igen változatos alkatú és nagyságú madarakat foglal magába. Nem határolódik el élesen a többi rendtől, mint az más rendek esetében tapasztalható. Közös jellemzőik: az ekecsont jól fejlett, ugyanígy az orrmirigy is. Begyük nincs, a vakbél általában jól fejlett. A hátulsó ujj gyengén fejlett, vagy hiányzik. 12 kormánytolluk van (kivéve a sárszalonkát, amelynek max. 26 kormánytolla lehet), az evezőtollak száma 11.

72

Dr. Faragó Sándor


PUSZTAITYÚK-ALAKÚAK (PTEROCLIFORMES) RENDJE Tollazatuk sűrű és vastag, gyengén kapcsolódnak a tollak a bőrhöz. A másodrendű evezők sora megszakított, az 5. hiányzik. Faggyúmirigyük kicsi és csupasz. A begy nagy, egylebenyű, vakbelük fejlett. Farktollaik száma 14-18, nyakcsigolyáik száma 15-16. Az ujjak szélesek és rövidek. A hüvelyujj hiányzik, vagy kicsi és magasabban ered a többinél. Korábban az ide tartozó fajokat a Columbiformes rendbe sorolták. GALAMBALAKÚAK (COLUMBIFORMES) RENDJE Tollazatuk sűrű és vastag, gyengén kapcsolódnak a tollak a bőrhöz. A másodrendű evezők sora megszakított, az 5. hiányzik. Faggyúmirigyük csupasz, esetleg hiányzik. A begy nagy, kétlebenyű, zúzógyomruk erős. Vakbelük hiányzik, vagy nagyon kicsi. Farktollaik száma 1214 (kivételesen 16-20), nyakcsigolyáik száma 14-15. KAKUKKALAKÚAK (CUCULIFORMES) RENDJE Külső ujjuk hátra is fordítható ún. vetélőujj. Az elsőrendű evezők száma 10, a másodrendűeké 9-10, a farktollak száma 10. Faggyúmirigyük csupasz, bőrük nagyon vékony. Vakbelük meglehetősen hosszú. 13-14 nyakcsigolyájuk van. BAGOLYALAKÚAK (STRIGIFORMES) RENDJE Semmi származásbeli kapcsolatuk nincs a nappali ragadozókkal, a fenotipikus megjelenés csak konvergens fejlődés eredménye. Testalkatuk az éjszakai vadászathoz alkalmazkodott, csőrük görbe, karmaik tőrszerűen hegyesek, combizmaik erősek. 11 kézevezőjük és 12 (ritkán 10) farktolluk van. Arcukon tollakból alakult ún. fátyol található. Szemük előre néző, nagy, a felső szemhéj csukódik az alsóra. Zsírmirigyük csupasz, begyük nincs, táplálékukat többnyire egészben nyelik le, s az emészthetetlen részeket köpet formájában visszaöklendezik. LAPPANTYÚALAKÚAK (CAPRIMULGIFORMES) RENDJE A hátulsó ujj aránylag rövid, a vakbél vége kiszélesedő. 10 elsőrendű evezőjük és 10 farktolluk van. A faggyúmirigy kicsi és csupasz, olykor hiányzik. Szájzug sertéik hosszúak. Nyakcsigolyáik száma 14. SARLÓSFECSKE-ALAKÚAK (APODIFORMES) RENDJE A felkarcsont nagyon rövid, a kézcsontok ellenben erősen megnyúltak. Vakbelük csökevényes, az emésztésben nem vesz részt. 10 elsőrendű evezőjük van, a másodrendű evezők nagyon rövidek. 10 farktolluk van. Faggyúmirigyük csupasz. Nyakcsigolyáik száma 13-15. SZALAKÓTAALAKÚAK (CORACIIFORMES) RENDJE Igen csekély az egész rendre érvényes közös sajátosságok száma. Leginkább az előreálló ujjakat lehet e bélyegek közé sorolni, továbbá néhány apróbb csonttani jellemzőt. A legtöbb fajnak pompás tollazata van. HARKÁLYALAKÚAK (PICIFORMES) RENDJE 10 elsőrendű, 10-12 másodrendű evezőjük van. Faggyúmirigyük tollbojtos. A csontok alakjában és az izmok, inak alakjában, lefutásában találni hasonlóságot. 14 nyakcsigolyájuk van. VERÉBALAKÚAK (PASSERIIFORMES) RENDJE A madárfajoknak mintegy 3/5-e ebbe a rendbe sorolható. Valamennyit elsősorban a garatcsontok képződése egyesíti. Hangadószervük, az alsó gégefő (syrinx) jól fejlett, sok esetben különleges fejlettségű. A villacsont jól fejlett, általában 5 valódi bordájuk van, nyakcsigolyáik száma szinte mindig 14. A hátsó ujj fejlett és az első ujjakkal egy síkban fekszik. Vakbelük lympho-epitheliális szervvé alakult. Az evezők átlagos száma 9+1. Rendszerint 12 kormánytolluk van. A farktőmirigy csaknem mindig csupasz.

73

Dr. Faragó Sándor


BÚVÁRALAKÚAK (GAVIIFORMES) RENDJE BÚVÁRFÉLÉK (GAVIIDAE) CSALÁDJA Sarki búvár (Gavia arctica) (XXVII.tábla) Télen teste sötét színű, sapkája világosabb. Csőre karcsú, nem hajlik felfelé. Palearktikus faj, Európának az É-i részén fészkel. Nálunk ritka őszi, vagy tavaszi átvonuló, olykor téli vendég. Általában nagyobb folyóinkon, tavainkon egyesével, vagy kis csapatban jelenik meg. Nálunk halakat fogyaszt. Védett. Északi búvár (Gavia stellata) Ritka vendég X-II. között, magányosan, v kis csapatban jelenik meg. Védett Jeges búvár (Gavia immer) Mindössze 4 magyar bizonyított megfigyelése van. Védett

VÖCSÖKALAKÚAK (PODICIPEDIFORMES) RENDJE VÖCSÖKFÉLÉK (PODICIPEDIDAE) CSALÁDJA Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) (XXVII.tábla) Kis sötét tömzsi test és csőrtövén világos folt jellemzi. Télen alsóteste fakó. Testhossz 27 cm. Skandináviát kivéve egész Európában költ. Gyakori fészkelőnk (Fészkelő állománya - Fá: 9000-10 000 pár). Kisebb-nagyobb tavak nádas és gyékényes zónájában, elárasztott gyepeken fészkel. Fészekalja 5-7 tojásból áll, a kotlás 19-20 napig tart. Állati táplálékon, gyommagvakon él. Mediterráneumba vonul (XIIII.), néha áttelel. Védett. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) (XXVII.tábla) Nyáron nyaka fehér, tollfüle fekete, nyakán vörös gallér. Télen világos, csőre rózsaszín, fehér arcfoltja a szem fölé ér. Testhossz 48 cm. Skandinávia É-i részét kivéve egész Európában költ. Gyakori fészkelőnk (Fá: 7000-9000 pár). Halban gazdag tavakon, halastavakon költ. Fészekalja 4-5 tojásból áll, a kotlás 25-27 napig tart. Főként halat, de ízeltlábú táplálékot és zöld növényeket is fogyaszt. Dél-Európába vonul (XI-III.), néha a Dunán áttelel. Védett. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) (XXVII.tábla) Nyáron nyaka fekete, szeme mögött aranyszínű tolldísz található. Télen nyaka szürke, fekete sapkája leér a szem alá. Csőre felfelé hajló. Testhossz 30 cm. Közép- és DK-Európában elterjedt. Nem gyakori, laza telepekben fészkelő fajunk (Fá: 600-1000 pár). Laza növényzetű állóvizeknél költ. Fészekalja 4-5 tojásból áll, a kotlás 19-20 napig tart. Főként zöld növényeket fogyaszt, de apró állatok is vannak étlapján. Dél-Európába és Kisázsiába vonul (XI-IV.) telelni. Védett. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) Ritka, növényzettel borított tavainkon fészkelő fajunk (80-150 pár). Vonuló (X-IV.), a telet a Földközi- és a Fekete-tengerek vidékén tölti. Apró állatokon él. Védett. Füles vöcsök (Podiceps auritus) Tavaszi (III-IV.) és őszi (IX-XI.) vonuláson rendszeres, ritka vendég Védett. Rend: GÖDÉNYALAKÚAK - PELECANIFORMES Család: KÁRÓKATONAFÉLÉK - PHALACROCORACIDAE ΡKárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) (XXVII.tábla) Nagytestű, sötét színű. Fejoldala

és torka fehér. A fiatalok barnák, hasuk piszkosfehér. Testhossz 91 cm. Alfajunk D-DKEurópában honos. Gyakori, növekvő állományú fészkelőnk (Fá: 2000 pár). Vizek mellett telepesen költ. Fészekalja 3-4(-5) tojásból áll, a kotlás 23-25(-29) napig tart. Csaknem kizárólag halat fogyaszt, ezzel a halgazdaságokban érzékeny károkat okozhat. Dél-Európába vonul (XI-II.), néha É-i vendégekkel együtt áttelel. Gyéríthető. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) Ritka fészkelő (30-50 pár). 4-7 tojást rak. Fokozottan védett Család: GÖDÉNYFÉLÉK - PELECANIDAE Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) (XXVII.tábla) Hatalmas szárnyú, fehér madár,

kézevezői feketések, csőre és csőrzacskója sárga, lába hússzínű. Repülés közben felülről csak a szárnyvég látszik feketének, alulról szinte az egész szárny fekete. Testhossz 140-180 cm. Egykoron fészkelt, ma ritka kóborló (IV-IX.). Fokozottan védett. Borzas gödény (Pelecanus crispus) A XIX. században még költött, 8 adata van (V-VII.) Fokozottan védett.

74

Dr. Faragó Sándor


XXVII.tábla

75

Dr. Faragó Sándor


GÓLYAALAKÚAK (CICONIIFORMES) RENDJE GÉMFÉLÉK (ARDEIDAE) CSALÁDJA Törpegém (Ixobrychus minutus) (XXVIII.tábla). Kis termetű, szárnyán nagy vajszínű folt. A hím háta fekete, a tojóé barna. A fiatalok barnák, szárnyuk sávozott. Testhossz 36 cm. Egész Európában honos. Gyakori fészkelőnk (Fá: 3500-6000 pár), állománya megcsappant. Álló- v. lassú folyású vizek nádasaiban, a vízszint fölött, nem telepesen költ. Fészekalja 5-7 tojásból áll. A vízben és vízparton élő ízeltlábúak, békák, gőték, kis halak képezik táplálékát. A faj Dél-Afrikáig elvonul (X-IV.), hazai állományának telelőhelye viszont nem ismert. Védett. Bölömbika (Botaurus stellaris) (XXVIII.tábla). Sárgásbarna, sötétbarna vonalakkal, foltokkal mintázott. Fejét/csőrét gyakran felfelé tartja. Testhossz 76 cm. Egész Európában honos. Elterjedt, de nem gyakori fészkelőnk (Fá: 400-500 pár). Nagy kiterjedésű nádasokban, mocsarak jellemző fészkelője. A vízszint fölött, magányosan költ. Fészekalja 4-6 tojásból áll, a kelés 25-26 napig tart. A sűrű vízi növényzetben élő ízeltlábúak, békák, gőték, halak és kisemlősök, madárfiókák találhatók étlapján. A Földközi-tenger partvidékére vonul telelni (XIII.), át is telel, közülük sok elpusztul. Védett. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) (XXVIII.tábla). A kifejlettek melle fehér, háta fekete, a fejtető fekete. A fiatalok barnák, hátukon és szárnyukon piszkosfehér pettyezéssel. Testhossz 36 cm. Főként D-DK Európában honos. Gyakori telepes fészkelőnk (Fá: 1800-2000 pár). Ártéri ligeterdőkben, halastavaknál és mocsarakban, fákon, bokrokon költ. Fészekalja 3-6 tojásból áll, a tojások 21 nap alatt kelnek ki. Éjszaka táplálkozik. Ízeltlábúak, gőték, kis halak, kisemlősök de mindenek előtt békák képezik táplálékát. Ny-Afrikáig illetve a Nílus völgyéig elvonul (IX-IV.).Védett. Üstökös gém (Ardeola ralloides) (XXVIII.tábla). Az öregek homokszínűek, röptében fehérnek látszanak. Lába zöldesszürke. A fiatalok sötétebb árnyalatúak, mellük barnán sávozott. Testhossz 46 cm. Főként D-DK Európában honos. Ritka telepes fészkelőnk (Fá: 200-300 pár). Ártéri ligeterdőkben, bokros-nádas mocsarakban, fákon, bokrokon költ, vegyes gémtelepeken. Fészekalja 4-6 tojásból áll, a tojások 22-24 nap alatt kelnek ki. Sekély vizekben táplálkozik. Főként ízeltlábúakat, de férgeket, kis halakat, kisemlősöket és békákat fogyaszt. NyAfrikában telel (IX-IV.), ahova Olaszországon keresztül jut. Fokozottan védett. Nagy kócsag (Egretta alba) (XXVIII.tábla). Nagy termetű, tollazata hófehér, lába sötét színű. Testhossz 90 cm. Az egész világon elterjedt, európai elterjedésének Ny-i határa a Fertő-tónál van. Ma már gyakori, telepes fészkelőnk (Fá: 1400-1500 pár). Nádasokban, mocsarakban, halastavaknál költ. Fészekalja 3-4(-5) tojásból áll, a tojások 25-26 nap alatt kelnek ki. Sekély vizekben, ősszel-télen tarlókon, lucernaföldeken táplálkozik. Főként halakat, ízeltlábúakat, de békákat, gyíkokat és kisemlősöket is fogyaszt. A Földközi-tenger mellékére vonul (IX-II.), de viszonylag sok példány át is telel. Fokozottan védett. Kis kócsag (Egretta garzetta) (XXVIII.tábla). Kis termetű, ugyancsak hófehér, lábujjai sárgák, karcsú csőre fekete. Testhossz 56 cm. Főként D-DK Európában honos. Ritka telepes fészkelőnk (Fá: 300-350 pár). Á Duna, a Tisza és mellékfolyóik ártéri ligeterdeiben, bokrosnádas mocsarakban, fákon, bokrokon költ, olykor vegyes gémtelepeken. Fészekalja 3-6 tojásból áll, a tojások 21-27 nap alatt kelnek ki. Vagy testnagyságának megfelelő, sekély vizekben, vagy úszó növények felszínéről táplálkozik. Előszeretettel keresi fel a rizstelepeket is. Főként halat, békákat és gőtéket, ízeltlábúakat és kisemlősöket fogyaszt. Fészkelő állományunk a Földközi-tenger afrikai partvidékén, valamint Ny-Afrikában (Nigéria) telel (IX-III.), ahova Olaszországon keresztül jut. Fokozottan védett. Zátonykócsag (Egretta gularis) Rendkívül ritka kóborló, egy magyarországi megfigyelése van (Biharugra, 1964). Védett.

76

Dr. Faragó Sándor


XXVIII.tábla

77

Dr. Faragó Sándor


GÉMFÉLÉK (ARDEIDAE) CSALÁDJA ΡSzürke gém (Ardea cinerea) (XXIX.tábla) Nagy termetű, teste kékesszürke, evezőtollai feketék. Behúzott nyakkal repül. Testhossz 90 cm. Skandináviát kivéve Európában mindenütt költ. Leggyakoribb, telepes fészkelőnk (Fá: 1600-1900 pár). A Duna és a Tisza ártéri erdeiben, halastavakhoz közeli erdőkben, rendszerint más fajokkal együtt, magasan költ. Fészekalja 3-6 tojásból áll, a tojások 24-25 nap alatt kelnek ki. Mélyebb, halban gazdag vizekben (olykor úszva), ősszel-télen tarlókon, gyepeken, lucernaföldeken táplálkozik. Főként halakat és kisemlősöket, de békákat, gyíkokat, csigákat és ízeltlábúakat is fogyaszt. A Földközi-tenger mellékére, az állomány egy része a Szaharán túlra vonul (IX-III.), de viszonylag sok példány át is telel. Védett, gyéríthető. Vörös gém (Ardea purpurea) (XXIX.tábla). Sötétebb és karcsúbb, mint a szürke gém, gesztenyebarna nyaka szögletes. Behúzott nyakkal repül. Testhossz 78 cm. Európában az 50. szélességi körtől D-re költ. Csökkenő állományú telepes fészkelőnk (Fá: 650-800 pár). Nádas mocsarak fészkelője, ahol a víz felett 0,5-1 m-re költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, a tojások 2528 nap alatt kelnek ki. Sekély, növénnyel benőtt vizekben táplálkozik. Főként vízi rovarokat zsákmányol, de kistestű halakat, békákat, gyíkokat, csigákat is fogyaszt. Olaszországon át a Szaharán túlra, Nyugat-Afrikába vonul (VIII-IV.). Védett. Pásztorgém (Bubulcus ibis) Ritka, nyári (VI-VIII.) koborláson megjelenő faj, 11 megfigyelése van. Védett.

GÓLYAFÉLÉK (CICONIIDAE) CSALÁDJA Fekete gólya (Ciconia nigra) (XXIX.tábla). Csillogó fekete a felsőtest, a has fehér, csőre vörös. Nyújtott nyakkal repül. Testhossz 95 cm. Közép- és K-Európában költ. Növekvő állományú fészkelőnk (Fá: 150-200 pár). Sík- és dombvidéki, nedves életterekkel határos erdőkben fészkel. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a tojások 35-46 nap alatt kelnek ki. Főként halakat, békákat, ebihalakat, ritkábban gyíkokat, ízeltlábúakat és kisemlősöket is fogyaszt. Telelni Afrikába, az Egyenlítő vidékére vonul (X-III.). Fokozottan védett. Fehér gólya (Ciconia ciconia) (XXIX.tábla). Teste fehér, szárnytollai feketék. Csőre vörös. Nyújtott nyakkal repül. Testhossz 100 cm. Közép-, K, DK-Európában illetve az Ibériaifélszigeten költ. Enyhén növekvő állományú, gyakori fészkelőnk (Fá: 4500-5000 pár). Mára főként településeken fészkel, különösen nedves életterekben gazdag területeken. Fészekalja 35 tojásból áll, a tojások 29-34 nap alatt kelnek ki. Főként ízeltlábúakat, földi gilisztát, békákat, ritkábban gyíkokat, a tarlókon kisemlősöket is fogyaszt. Telelni a Boszporuszon át, a Nílusfolyása mentén Dél-Afrikába vonul (IX-III.). Fokozottan védett. IBISZFÉLÉK (THRESKIORNITHIDAE) CSALÁDJA Batla (Plegadis falcinellus) (XXIX.tábla). Sötét csillogó testű, csőre lefelé hajló. Testhossz 55 cm. DK-Európában költ. Rendszertelenül megjelenő ritka fészkelőnk (Fá: 18-20 pár). A Hortobágyon az 1980-as évek eleje óta, lassan emelkedő számban költ. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a tojások 21 nap alatt kelnek ki. Sekély vizekben keresve főként ízeltlábúakat, apró békákat, ebihalakat, piócákat, vizicsigákat fogyaszt. Telelni a Földközi-tenger mellékére vonul (IX-IV.). Fokozottan védett. Kanalasgém (Platalea leucorodia) (XXIX.tábla). Az öregek teste fehér, kanálforma csőrük fekete. A fiatalok szárnyvége fekete, csőrük hússzínű. Testhossz 85 cm. DK-Európában, az Ibériai-félszigeten és Hollandiában költ. Hullámzó állományú fészkelőnk (Fá: 600-750 pár). Nagyobb nádasokban, telepesen költ. Fészekalja 3-4(-7) tojásból áll, a tojások 21 nap alatt kelnek ki. Főként ízeltlábúakat, földi gilisztát, békákat, apróbb halakat fogyaszt. Telelni a Földközi-tenger vidékére és a Nílus mocsaraiba vonul (XI-II.). Fokozottan védett. 78

Dr. Faragó Sándor


XXIX.tábla

79

Dr. Faragó Sándor


FLAMINGÓALAKÚAK (PHOENICOPTERIFORMES) RENDJE FLAMINGÓFÉLÉK (PHOENICOPTERIDAE) CSALÁDJA Rózsás flamingó – (Phoenicopterus ruber) (XXX.tábla). Teste fehér, szárnyán kárminpiros folt. Nyaka és a lába hosszú, nyújtott nyakkal repül. Csőre sárga, vége fekete, lába piros. Ritka kóborló, hazánkból 11 megfigyelési adata ismert. Védett. LÚDALAKÚAK (ANSERIFORMES) RENDJE RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE) CSALÁDJA Bütykös hattyú (Cygnus olor) (XXX.tábla). Nagy hófehér madár. Az öregek csőre narancsszínű, tövén fekete bütyök. A fiatalok csőre hússzínű, a csőrtő fekete. Színük barnásszürke (vannak fehér, ún. immutabilis fiatalok is). Testhossz 150 cm. Ny és KözépEurópában költ, DK irányban terjeszkedik. Egyre gyarapodó állományú fészkelőnk (Fá: 200 pár). A Dunántúlon elterjedt, az Alföldön újabban kezdett fészkelni. Fészekalja 5-7 tojásból áll, a tojások 34-38 nap alatt kelnek ki. Főként zöld növényeken él, de ízeltlábúakat, apró rákokat, csigákat is fogyaszt. Áttelelhet az É-ról érkező példányokkal, Ny-ra elkóborolhat, de a Földközi-tenger mellékére is elvonulhat (IX-IV.). Védett. Kis hattyú Cygnus columbianus). Rendkívül ritka kóborló, 11 előfordulása ismert. Védett. Énekes hattyú (Cygnus cygnus). Ritka téli (X-III.) vendég vizeinken, egyesével, vagy kis csapatban. Védett. ΡVetési lúd (Anser fabalis) (XXX.tábla). Feje és nyaka sötét, sötét csőrén narancssárga

csőrgyűrű. Lába narancssárga. A Palearktikum É-i részén fészkel. Őszi és tavaszi tetőzéssel, mintegy 80-100 000 pld-ban vonul át, főként a Dunántúlon az A.f. rossicus alfaj. Olykor igen nagy számban át is telel. Vadászható. Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus). Ritka, kis csapatokban kóborló (X-V.). Védett ΡNagy lilik (Anser albifrons) (XXX.tábla). Csőre rózsaszín, tövén, homlokán fehér folt. Hasán

fekete keresztsávozás. A fiatalok csőrtövén nincs fehér folt és a hasuk is egyszínű. Lába narancssárga. Cirkumpoláris faj, hozzánk a törzsalak érkezik. Gyakori átvonuló és téli vendég, főként az Alföldön, de újabban a Dunántúlon is. Tavasszal 100 000 pld-t meghaladó mennyiségeit is számláljuk. Vadászható. ΡKis lilik (Anser erythropus) (XXX.tábla). Kis termetű, csőre rövid, szeme körül sárga gyűrű. Fehér homlokfoltja a fejtetőig ér. Lába narancssárga. Fenno-skandináv fészkelő helyein állománya igen megfogyott, szintúgy az É-Oroszországban fészkelőké. Globálisan veszélyeztetett faj. Átvonuláson (IX-XI. és III-IV.) 200-400, alkalmanként 1000-1200 pld jelenik meg. Ritkán át is telel. A Tiszántúlon (Hortobágy, Biharugra, Kardoskút) vannak legfontosabb előfordulási helyei. Fokozottan védett. ΡNyári lúd (Anser anser) (XXX.tábla). Nagy testű, világos szürke, csőre rózsaszín (K-Európai alfaj: A.a.rubrirostris), vagy narancssárga (Ny-Európai alfaj: A.a.anser). Testhossz 75-90 cm. É-, Közép- és K-Európában fordul elő. Egyre gyarapodó állományú fészkelőnk (Fá: 10001200 pár). Kiterjedtebb nádasainkban költ. Fészekalja 5-6(-7) tojásból áll, a tojások 27-28 nap alatt kelnek ki. Főként zöld növényeken él, de tarlókon is megjelenik. Áttelelhet az É-ról érkező példányokkal. A hazai fészkelők a Földközi-tenger mellékére, É-Afrikába is elvonulhatnak (XII-II.). Megfigyelt mennyisége vonuláson 20 000-25 000 pld. Védett. Kanadai lúd (Branta canadensis). Rendkívül ritka kóborló, Skandináviába betelepítették. Védett. Apácalúd (Branta leucopsis). Kóborlóként egyesével, kisebb csapatokban (IX-IV.) érkezik. Gyakoribb. Védett. Örvös lúd (Branta bernicla). Ritka kóborló, 30 körüli előfordulása ismert (IX-V.). Védett. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) (XXX.tábla). Melle gesztenye-vörös, oldalán széles fehér

sáv. Fején jellegzetes mintázat. Északi fészkelőhelyein erőteljesen csökkent az állománya. Globálisan veszélyeztetett. Egyes példányok, vagy kisebb csapatok X-IV. időszakban nagy lilikekkel együtt jelennek meg. Mennyisége növekszik, évente 40-90 pld. Fokozottan védett. 80

Dr. Faragó Sándor


XXX.tábla

81

Dr. Faragó Sándor


RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE) CSALÁDJA ΡCsörgő réce (Anas crecca) (XXXI.tábla). Kis termetű réce. A gácsér feje sötét, gesztenyebarna, fémes zöld szemfolttal, teste szürke. Szárnya felett vízszintes fehér vonal van. A tojó barnás, szárnytükre zöld. Testhossz 35 cm. Ny-, É-, Közép- és K-Európában található fészkelő areája. Néhány esetben bebizonyosodott hazai költése (Fá: 0-5 pár). Fészekalja 8-10 tojásból áll, a tojások 21-22 nap alatt kelnek ki. Főként gyommagokon, zöld növényeken él, de csigákat és rovarlárvákat is fogyaszt. Tömeges őszi és tavaszi vonuló, nagy számban áttelelhetnek az É-ról érkező példányok. A Földközi-tenger Ny-i medencéjébe vonulnak (IX-IV.). Vadászható. ΡTőkés réce (Anas platyrhynchos). A gácsér feje zöld, nyakán fehér gyűrű, melle gesztenyebarna. Csőre sárga. A tojó barna, csőre narancssárgás, a farka világos. (XXXI.tábla) Testhossz 58 cm. Egész Eurázsiában és É-Amerikában fészkel. A leggyakoribb hazai fészkelő vízimadárfajok egyike (Fá: 100 000-150 000 pár). Minden vizes élőhelyen, sőt attól távol is megtelepszik. Fészekalja 9-16 tojásból áll, a tojások 22-28 nap alatt kelnek ki. Főként gyommagokon, zöld növényeken és termesztett növények magvain él, de csigákat, rovarokat, rovarlárvákat, ebihalat, apró rákokat is fogyaszt. Tömeges őszi (IX-XI.) és tavaszi (II-IV.) vonuló. Nyílt vizeinken nagy számban áttelelnek. A Földközi-tenger medencéjébe, alkalmasint az Atlanti partokhoz vonulnak telelni (XII-III.). Vadászható. ΡBöjti réce (Anas querquedula) (XXXI.tábla). Kis termetű. A gácsér fején fehér szemsáv húzódik, vállfoltja kékes. Szárnya szürkébb, mint a csörgőréce tojójáé. Szárnytükre nem látszik. Testhossz 37 cm. Ny-, Közép- és K-Európában található fészkelő areája, É-ról és Dről hiányzik. Gyakori fészkelő (Fá: 1200-1500 pár) síkvidéki mocsarainkban. Fészekalja 6-13 tojásból áll, a tojások 23 nap alatt kelnek ki. Főként gyommagokon, zöld növényeken él, de csigákat és rovarokat, rovarlárvákat és kultúrnövények magvait is fogyasztja. Tömeges őszi és tavaszi vonuló (III-X.) állóvizeinknél. A Niger és a Szenegál folyók vidékén, Ny-Afrikában telelnek (X-III.), ahova a Földközi-tenger Ny-i és középső részén át vonulnak. Vadászható. Kanalas réce (Anas clypeata) (XXXI.tábla). Kanalas csőre egyértelmű felismerést tesz lehetővé. A gácsér feje zöldes, melle nyaka fehér, testoldala gesztenyebarna. A tojó farka világos, erőteljes kékes vállfoltja van. Testhossz 50 cm. Ny-, Közép- és K-Európában található fészkelő areája. Közepes gyakoriságú (Fá: 500-600 pár) fészkelő fajunk. Halastavainkon, tavainkon, mocsarainkon fészkel. Fészekalja 8-12 tojásból áll, a tojások 2223 nap alatt kelnek ki. Mindig a sekély vizekben keresi táplálékát. Főként rovarokkal és rovarlárvákkal, zöld növényekkel él, plankton fogyasztását valószínűsítik. Gyakori őszi és tavaszi vonuló, át is telelhetnek. A Földközi-tenger Ny-i medencéjébe vonulnak (XI-II.), de érkeznek hozzánk az É-i fészkelő helyekről, sőt kapcsolat lehet az atlanti partvidékkel is. Védett. Fütyülő réce (Anas penelope). Gyakori átvonuló (IX-IV.), kisebb számban át is telel állóvizeinknél. Ritkán átnyaraló példányok is akadhatnak. 1993 előtt vadászható faj volt. Védett. Kendermagos réce (Anas strepera). Kis számban (100-200 pár) a Fertő-tavon és a Kisbalatonon fészkelő fajunk. Vonuláskor is állóvizeinket keresi fel (III-XI.) Védett. Nyílfarkú réce (Anas acuta). Gyakori átvonuló az állóvizeken, de kis számban (30-50 pár) fészkel is sekélyvizű alföldi tavaknál (II-XI.). Áttelelő példányai is lehetnek. Védett. Üstökös réce (Netta rufina) Az 1980-as évek közepe óta fészkelő fajunk, korábban csak kóborláson fordult elő. A Fertő-tónál, a Kisbalatonon, a Dinnyési-Fertőn, Rétszilason,és Soponyán költ (60-70 pár). Védett.

82

Dr. Faragó Sándor


XXXI.tábla

83

Dr. Faragó Sándor


RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE) CSALÁDJA Márványos réce (Marmaronetta angustirostris) (XXXII.tábla). Pettyes tollazat jellemzi, a fej bozontos, a szemfolt kormos, a farok világos. Testhossz: 40 cm. Elszigetelt nyugati (DSpanyolország, É-Afrika) és keleti (Közép-Kelet, Közép-Ázsia) fészkelő területén erőteljesen csökkent állománya. Globálisan veszélyeztetett. Nálunk rendkívül ritka kóborló, többnyire magányos példányok (VIII-V.) jelentek meg (6 adata ismert). Fokozottan védett. ΡBarátréce (Aythya ferina) (XXXII.tábla). A gácsér teste szürke, melle fekete, feje gesztenyebarna. A tojó szeme és csőre körül sárgás folt, csőrén kék gyűrű található. Reptében szürke szárnycsík látszik. Testhossz 46 cm. Közép-, K- és DK-Európában, illetve a Brit-szigeteken található fészkelő areája, É-ról és DNy-ról hiányzik. Nyugati irányba lassan terjeszkedik. Gyakori fészkelő (Fá: 5000-10 000 pár) mozaikos növényborítású, inkább nagyobb kiterjedésű vizeinknél. Fészekalja 8-11 tojásból áll, a tojások 23-25 nap alatt kelnek ki. Főként gyommagokon, zöld növényeken él, télen csigákat és kagylókat fogyaszt, melyekért a mélyebb vizbe is lebukik. Tömeges őszi és tavaszi vonuló állóvizeinknél, sok helyütt át is telel (X-II.). A nálunk költők a Földközi-tenger Ny-i medencéjébe és az atlanti partokhoz vonulnak. Vadászható Cigányréce (Aythya nyroca) (XXXII.tábla). A gácsér csokoládébarna, alsó farkfedői fehérek, a tojó a gácsérhoz hasonló, de fakóbb. Reptében fehér szárnycsíkja látszik. Testhossz 40 cm. Közép-, K- és DK-Európában, illetve az Ibériai-félszigeten található fészkelő areája, amely az utóbbi időben erőteljesen felaprózódott. Elterjedésének Ny-i határa rohamosan húzódik K felé. Ez a folyamat meghatározza hazai létét is. Megfogyatkozott állományú fészkelő fajunk (Fá: 500-600 pár), amely globálisan veszélyeztetett, sérülékeny. Az állománycsökkenés az élőhely vesztésen túl a korábbi száraz periódusra is visszavezethető. Sűrű növényborítású, kisebb-nagyobb tavaknál (halastavaknál is) és mocsarakban fészkel. Fészekalja 8-12 tojásból áll, de gyakori, hogy két, vagy több tojó is összetojik egy fészekbe. A tojások 25-28 nap alatt kelnek ki. Táplálékát alábukva szerzi meg. Főként gyommagokon, zöld növényeken, rovarokon és rovarlárvákon él, de a csigákat, rákokat, apró halat és kagylókat is fogyaszt. Ritka őszi és tavaszi vonuló állóvizeinknél, kivételesen át is telel (III-XI.). A nálunk költők a Földközi-tenger medencéjében, főleg Olaszország adriai partjainál (Termoli és Manfredonia lagúnáiban) telelnek. Fokozottan védett. Kontyos réce (Aythya fuligula) (XXXII.tábla). A gácsér mellső része és a háta fekete, oldala fehér, tarkóján fekete kontytollak. A tojó barna, rövid kontyszerű tollakkal a fején, csőre tövén alig van fehér toll, vagy teljesen hiányzik (szemben a hegyi réce tojójával). Reptében szárnycsíkja fehér. Testhossz 43 cm. É-Európában illetve Közép-Európa É-i részén fészkelő, déli irányba terjeszkedő faj. Nálunk kis számban költ főleg a Dunántúlon, de vannak alföldi fészkelésére vonatkozó bizonyítékok is (Fá: 80-100 pár). Legjellemzőbb fészkelőhelye É-i elterjedési területén a tiszta, mély vizű tavak partszegélye. Nálunk inkább sűrű növényzettel borított vizeinknél (Kisbalaton, Rétszilas) fészkel. Telepes fészkelésre hajlamos, gyakori, hogy 2-3 tojó összetojik egy fészekbe, sőt más fajjal is megteszi ezt. Fészekalja 5-12 tojásból áll, a tojások 24 nap alatt kelnek ki. Táplálékát alábukva szerzi meg. Európai terjeszkedését a vándorkagyló elterjedése feltűnően befolyásolta. Főként a csigákat és kagylókat, ízeltlábúakat és lárváikat fogyasztja, de gyommagokat is szívesen vesz fel. Tömeges őszi és tavaszi vonuló álló- és folyóvizeinknél, a nyílt vizeken (Duna, Balaton) nagy példányszámban át is telel (XIIV.). Az európai állomány az atlanti partokhoz és a Duna-deltába vonul telelni. Védett. Hegyi réce (Aythya marila). Szórványos téli vendég (XI-IV.) főként a Dunán, kisebb mértékben a Balatonon, főként kontyos récék közé vegyülve. Másutt csak vonuláson észlelhető. Védett.

84

Dr. Faragó Sándor


XXXII.tábla

85

Dr. Faragó Sándor


RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE) CSALÁDJA Pehelyréce (Somateria mollissima) (XXXIII.tábla). A gácsér felül fehér, oldala fekete, nagy lejtős sárga csőre a szemig felhúzódik, fekete szemmaszkja van. Reptében a fehér hát és szárnyfedők jellegzetesek, a has fekete. A tojó barna, egész teste sűrűn sávozott (cirmos), a csőrformája hasonló a gácséréhoz, s ebben elüt a többi pehelyréce fajtól. Testhossz: 58 cm. Európában csak az É-i tengerpartok mentén és szigeteken fészkel, költ Amerikában is. Nálunk alkalmi téli vendég, többnyire magányos példányok (IX-II.) jelennek meg főként a Dunán és be nem fagyó állóvizeinknél (mintegy 80 adata ismert). Nálunk elsősorban puhatestűekkel táplálkozik Védett. Cifra pehelyréce (Somateria spectabilis). Rendkívül ritka kóborló, csak néhány előfordulása ismert. Védett. Jegesréce (Clangula hyemalis) (XXXIII.tábla). A gácsér nyári tollazatára a tűhegyes farok, a

sötét felső és fehér alsótest, illetve a fehér arcfolt jellemző. Télen a mell és a hát sötét, a fej, oldal és a has fehér, a szemfolt sötét. Reptében szárnya sötét folt nélküli, feje és teste fehér, rajta „nadrágtartó” formájú sötét mintázat. A tojó szárnya sötét, teste világos, begye szürke, a piszkosfehér fejen barna mintázat (sötét fejtető és pofafolt). Testhossz: gácsér a hosszú farok miatt 52 cm, a tojó 40 cm. Cirkumpoláris faj, Európában Izlandon, a Spitzbergákon és Fennoskandinávia É-i részén költ. Nálunk rendszeres téli vendég, többnyire magányos példányok vagy kisebb csapatok (XI-IV.) jelennek meg főként a Dunán, nagyobb folyóinkon és mélyebb, be nem fagyott tavainkon. Olykor inváziószerűen jelenik meg. Elsősorban puhatestűekkel táplálkozik. Védett. Fekete réce (Melanitta nigra) Kis számú átvonuló és téli vendég (XI-IV.), egyesével jelenik meg folyóinkon és mélyebb tavainkon. Olykor inváziószerű megjelenése. Védett. Füstös réce (Melanitta fusca) (XXXIII.tábla). A gácsér teste fekete, szárnyfoltja fehér, csőre

oldalt sárga, szem mellett kis sárga folt. A tojó sötétbarna, fehér arcfoltokkal és fehér szárnyfolttal. Reptében sötét, fehér szárnyfolttal. Testhossz: 55 cm. Holarktikus faj, Európában Skandináviában, a Keleti-tenger partján Észtországig K-en az Ob-Jenyiszej vízválasztóig költ. Nálunk rendszeres átvonuló vagy téli vendég, főként magányos példányok vagy kisebb csapatok (XI-IV.) jelennek meg főként a Dunán, nagyobb folyóinkon és mélyebb, be nem fagyott tavainkon, de olykor 100-200 pld-os csoportosulása is előfordul (Dunakanyar). Nálunk elsősorban puhatestűekkel táplálkozik Védett. Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) (XXXIII.tábla). A gácsér teste sötét, feje fehér, csőre nyáron kék. Farka hosszú és felfelé álló. A tojó teste barna, világos arcfoltját sötét sáv keresztezi. A farok ugyancsak hosszú és felálló. Mind a két ivarnál duzzadt a csőrtő. Testhossz 45 cm. Összefüggő elterjedése csak Közép-Ázsiában van. Európában csak DSpanyolországban, Törökországban és Oroszországban fészkel. Korábban a Kárpátmedencében és DK-Európában is költött, innen az utóbbi időben kipusztult. Globálisan veszélyeztetett, sérülékeny. Ez a folyamat meghatározza hazai helyzetét is. Mára már nem tekinthető fészkelő fajunknak. Növényzettel borított/szegett főként szikes tavaknál fészkelt (Bizonyítottan utoljára 1960-ban). Az állománycsökkenés az élőhely vesztésen túl az area felaprózódására és az illegális (preparálási célú) vadászatra vezethető vissza. Fészekalja 3-8 tojásból áll, a tojások 23-25 nap alatt kelnek ki. Főként gyommagokon, zöld növényeken, a költési időben rovarokon és rovarlárvákon él, de a puhatestűeket is fogyaszthat. Ritka kóborló halastavainkon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által az 1980-as években kezdeményezett visszatelepítési program teljes kudarccal végződött. Fokozottan védett. Halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis). Igen ritka kóborló, valószínűleg a Spanyolországba betelepítettekből vetődhet példány Európa belsejébe. Egy hazai megfigyelése van Védett. 86

Dr. Faragó Sándor


XXXIII.tábla

87

Dr. Faragó Sándor


RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE) CSALÁDJA ΡKerceréce – (Bucephala clangula) (XXXIV.tábla). A gácsér feje és háta fekete, alsó teste fehér, szárnya feketével vonalkázott. A szeme előtt kerek fehér folt van. A tojó teste szürkés, feje barna, nyakörve fehér. A szárny fehér foltja úszáskor is látszik, amely reptében négyszögletes fehér szárnyfoltot mutat. Testhossz 45 cm. Holarktikus faj. É-Európában, illetve Közép-Európa É-i részén fészkelő, déli irányba terjeszkedő faj. Nálunk költését még nem lehetett kimutatni, bár É-i szomszédainknál már fészkel. Legjellemzőbb fészkelő helye É-i elterjedési területén a tiszta, mély vizű tavak és folyók partszegélye. Odúköltő faj. Táplálékát alábukva szerzi meg. Európai terjeszkedését e faj esetében is a vándorkagyló elterjedése segíti elő. Főként a csigákat és kagylókat, ízeltlábúakat és lárváikat fogyasztja, de gyommagokat is szívesen vesz fel. Tömeges őszi és tavaszi vonuló álló- és folyóvizeinknél, a nyílt vizeken (Duna, Balaton) nagy példányszámban át is telel (XI-IV.). Mennyiségét a tél keménysége szabja meg. Kivételesen át is nyaral. Az európai állomány az atlanti partokhoz, Duna középső szakaszára, az Adriai- és a Fekete-tenger vidékére vonul telelni. Vadászható. Kis bukó – (Mergus albellus) (XXXIV.tábla). A gácsér teste fehér, fekete mintázattal, fején fehér bóbitával. A tojót barna sapka, fehér fejoldal vékony, rövid, sötét csőr jellemzi. Reptében a gácsérnál fehér szárnyközép és fekete szárnyvég látszik. Testhossz: 40 cm. Skandinávia ÉK-i részétől Kamcsatkáig terjed fészkelő területe. Nálunk rendszeres átvonuló és téli vendég, magányos példányok vagy kisebb csapatok (XI-IV.) jelennek meg főként a Dunán, nagyobb folyóinkon és mélyebb, be nem fagyott tavainkon. Egyes halastavakon százas csapatai is kialakulhatnak. Telelés során főként halakkal (8-15 cm) táplálkozik Védett. Örvös bukó – (Mergus serrator). Szórványos átvonuló, alkalmanként áttelelő, egyesével vagy kisebb csapatban (XI-IV.) a Dunán és nagyobb vizeinknél. Védett. Nagy bukó – (Mergus merganser) (XXXIV.tábla). A gácsért hosszú megnyúlt test, sötét fej és

fekete hát jellemzi. A tojó feje barna, élesen elhatárolt fehér torokfolttal, hátranyúló üstökkel. A test szürke, a mell világosabb. Röptében a gácsérnál fehér test és szárnyközép látszik. Testhossz: 65 cm. Az 53. szélességi körtől É-ra, Írországtól Kamcsatkáig terjed fészkelő területe. Az Alpokban szigetszerű költőállománya található. Nálunk rendszeres átvonuló és téli vendég, kisebb csapatok (XI-IV.) jelennek meg főként a Dunán, nagyobb folyóinkon és mélyebb, be nem fagyott tavainkon. Tetőző mennyisége a több száz és néhány ezer között változhat. Halakkal (10-25 cm) táplálkozik Védett. Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) (XXXIV.tábla). Teste rozsdaszínű, feje fakó. A gácsér nyakán vékony fekete gyűrű húzódik. Röptében széles fehér szárnyfoltok látszanak. Testhossz: 63 cm. A Palearktisz D-i részének mediterrán zónájában, sztyeppei, sivatagi és hegyi régióiban költ. Európában a Balkánon és a dél-ukrán és dél-orosz sztyeppéken fordul elő. Ritka kóborló Magyarországon, mintegy 20 előfordulása ismert (II-XI.) Többnyire magányos példányok jelennek meg. Főként növényeken él, de szezonálisan állati táplálékot is fogyaszt (pl. egyenesszárnyúakat.)Védett. Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna). (XXXIV.tábla). Fehér testén gesztenyebarna öv, oldalán fekete sáv látható. Csőre piros, a gácsér csőrtövén bütyökkel. Ez a tojónál hiányzik viszont a csőrtövén vékony fehér szegés látható. Röptében fekete-fehér és gesztenyebarna mintát mutat. Testhossz: 60 cm. Egy nagy egybefüggő ázsiai és egy keskeny, hosszan elnyúló tengerparti, ÉNy-európai fészkelő területe van. Szórványos átvonuló, vagy téli vendég (IX-IV.). Az 1990es évek végén kimutatták hazai fészkelését is. Fészekalja 7-15 tojásból áll, 28-30 nap alatt kelnek ki a fiókák. Az európaiak ősztől tavaszig kóborolnak. Hazánkat a Ny-európaiak és a Fekete-tenger mellékiek keresik fel. Főleg állati táplálékon él. Védett.

88

Dr. Faragó Sándor


XXXIV.tábla

89

Dr. Faragó Sándor


VÁGÓMADÁRALAKÚAK (ACCIPITRIFORMES) RENDJE VÁGÓMADÁRFÉLÉK (ACCIPITRIDAE) CSALÁDJA Barna kánya (Milvus migrans)(XXXV.tábla). Testszíne sötétbarna, farka enyhén villás. Röptében szárnya alulról csaknem egyszínű. Testhossz 55 cm. É-Európát és a Brit-szigeteket nem számítva Európában mindenütt költ. Hazánkban kis számban költ (Fá: 150-160 pár), nagyobb folyóink ártéri erdeinek jellegzetes fészkelője, az erdőszélhez közel fészkel. Gyakran elfoglalja más fajok fészkét. Április végén kezd költeni. Fészekalja 2-3(-4) tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 32-33 nap alatt kelnek ki. A fiatalokat mindkét szülő eteti, 42-45 nap után repülnek. Kisemlősöket, madarak fiókáit, kétéltűeket, hüllőket és halat fogyaszt. Szívesen jár dögre is. Októberben vonul el. A nálunk költők a Boszporuszon át a trópusi Afrikába vonulnak. Fokozottan védett. Vörös kánya (Milvus milvus)(XXXV.tábla). Testszíne élénk rozsdavörös, feje halványabb, farka erősen villás. Röptében szárnymintázata feltűnő, kézevezői tövénél nagy, világos folttal. Testhossz 60 cm. Kis elterjedési területű, főként Európában és É-Afrikában él. Ny-Európa tengerparti sávjából és Skandináviából hiányzik. Nálunk igen ritkán költ (Fá: 0-2 pár), középhegységi tölgyesekben, a hegygerinc közelében, közel a fa csúcsához fészkel. Az elmúlt 25 évben csak alkalmilag fészkelt 1-1 pár. Ritkán más ragadozómadár fészkét is elfoglalja. Április közepén kezd költeni. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 30 nap alatt kelnek ki. A fiatalokat kezdetben a hím, később mindkét szülő eteti, 50-55 nap után repülnek. Kisemlősöket, madarakat, hüllőket és halat fogyaszt. Szívesen jár dögre is. Októberben vonul el. A nálunk költők a telet a Földközi-tenger vidékén töltik/töltötték. Fokozottan védett. Kígyászölyv (Circaetus gallicus)(XXXV.tábla). Szárnya és teste alulról fehér, mellén sötét szalag, bár ez némelyik példányon hiányzik. Farok sávozott, végén széles szalag. Feje bagolyszerű. Testhossz 65 cm. Európában csak a kontinens déli részén él, de elterjedési területe elér Mongóliáig. Kis számú fészkelő (Fá: 40-50 pár) főként az Északiközéphegységben, a déli kitettségű tölgyesekben. A fészek a lombkorona felső harmadában épül, maga készíti. Április végén kezd költeni. Fészekalja 1 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojás 45 nap alatt kel ki. A fiókát mindkét szülő eteti, lassan növekszik, 70 napos korában repül ki. Elsősorban hüllőket fogyaszt, nálunk siklókat. Alkalmanként kisemlőst és madárfiókát is eszik. Szeptember végén vonul el. A telet Közép-Afrika széles sávjában, a Szahel övezettől D-re tölti. Fokozottan védett. Rétisas (Haliaeetus albicilla)(XXXV.tábla). Farka ék alakú, szárnya széles, élei párhuzamosak (keselyűszerűek), csőre hatalmas. A fiatalok farka sötét, az időseké fehér. Testhossz 70-90 cm. Európában főként a kontinens Középső és K-i részén él, de Skandináviában és Izlandon is költ. Elterjedési területe elér Kamcsatkáig, Mandzsúriáig. Kis számú fészkelő (Fá: 65-70 pár) főként a nagyobb folyók ártéri erdeiben és a D-Dunántúl halastavainak körzetében. A fészek kimagasló vagy tisztásszélen álló fa csúcsa közelében épül, maga készíti. Április végén kezd költeni. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a tojó (ritkán a hím is) kotlik, a tojások 38-40 nap alatt kelnek ki. A fiókákat kezdetben őrzik, később mindkét szülő eteti. Lassan növekszik, 80-90 napos korban repülnek ki. 5-6 évesen ivarérett. Elsősorban madarakat, emlősöket és halat eszik. Szívesen táplálkozik a vízfelszínről. Télen felveszi a dögöt, így etethető. A hazai öregek nem vonulnak, a fiatalok D-re húzódhatnak. Télen É-i egyedek jönnek hozzánk telelni, amelyek nagy csapatban együtt éjszakázhatnak. Fokozottan védett. Darázsölyv (Pernis apivorus). Meleg, déli kitettségű tölgyesek fészkelője (Fá: 300-350 pár). Vonuló. Védett. Dögkeselyű (Neophron percnopterus). Rendkívül ritka kóborló, néhány alföldi megfigyelése ismert. Védett. Fakó keselyű (Gyps fulvus) Szórványosan jelenik meg költés után az Alföldön. Védett. Barátkeselyű (Aegypius monachus) Rendkívül ritka kóborló, négy régebbi adata ismert Fokozottan védett. 90

Dr. Faragó Sándor


XXXV.tábla

91

Dr. Faragó Sándor


VÁGÓMADÁRFÉLÉK (ACCIPITRIDAE) CSALÁDJA ΡBarna rétihéja (Circus aeruginosus)(XXXVI.tábla). Barna tónusú, a hím szárnyán és farkán szürke színezéssel, mely röptében élesen lehatárolt. Alsó oldala rozsdabarna. A tojó sötétbarna, feje és torka világos, krémszínű, röptében a szárny élei világosak. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de fejük sötétebb. E fajnak nincs világos farcsíkja. Testhossz 48-55 cm. Európában csak a Brit-szigeteken és Skandinávia nagy részén nem él. Gyakori fészkelő (Fá: 1000-1500 pár), a mérgezések betiltása óta növekszik állománya. Sík- és dombvidéki nádasokban, halastavakon költ, gabonatáblákban csak ritkán telepszik meg. A fészek nád-, sás-, gyékényfoltban az aljzatra épül, mindkét szülő készíti. Április végén kezd költeni. Fészekalja 3-6 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 30-31 nap alatt kelnek ki. A fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal, amit a levegőben ad át neki. A fiatalok 40 napos korban repülnek ki. Főleg kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókát eszik. A telet (X-III.) Közép-Afrika széles sávjában, a Szaharától D-re tölti. É-i példányok átvonulnak hazánkon. Védett. ΡKékes rétihéja (Circus cyaneus)(XXXVI.tábla). A hím feje, háta és farka szürke, jól látható a fehér farcsík. A szárnyon nincs sötét keresztsáv, a karevezők vége fekete. A tojó barna, csíkozott, farcsíkja fehér. Testhossz 43-50 cm. Európa D-i területein nem fészkel. Ma nem fészkel Magyarországon sem, bár a század első felében alkalmilag költött a Dunántúlon (4 bizonyított költés). A telet (X-III.) tölti nálunk, az Alföldön gyakoribb. Kedveli a nedves területeket, de a gyepeket és szántókat is. Éjszakázni nagy csapatokban gyülekeznek. Táplálékában kisemlősök, madarak szerepelnek, fontos táplálékállata a fogoly. Védett. Hamvas rétihéja (Circus pygargus)(XXXVI.tábla). A hím feje, háta és farka szürke, fekete keresztszalag látható a szárnyon, a farcsík szürkés és a testaljon fahéjvörös csíkozás figyelhető meg. A tojó barna, csíkozott, karcsúbb a kékes rétihéjánál, farcsíkja keskenyebb. Testhossz 40-45 cm. Európában csak Skandináviában és a Balkánon nem él. Magyarországon ritka fészkelő (Fá: 100-200 pár). Tipikus költőhelyei a posztglaciális reliktumok (Hanság, Ócsa), napjainkban egyre gyakrabban fészkel gabona és lucerna táblákban. A fészek a talajra, vagy zsombék aljzatra épül, mindkét szülő készíti. Gyakran több fészek van egymás mellett. Május elején kezd költeni. Fészekalja 2-6 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 29-30 nap alatt kelnek ki. A fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal, amit a levegőben ad át neki. A fiatalok 30-35 napos korban repülnek ki. Főleg kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókát eszik, de nagyobb ízeltlábúakat is elfog. A telet (X-III.) Közép-Afrikában a Szaharától D-re, a szavanna É-i sávjában tölti. É-i példányok átvonulnak hazánkon. Fokozottan védett. Fakó rétihéja (Circus macrourus)(XXXVI.tábla) Ritka, rendszeres tavaszi és őszi vonuló az Alföldön Védett. Békászó sas (Aquila pomarina)(XXXVI.tábla). Barna tónusú, fejteteje és szárnyfedői kissé

világosabbak. Felső farkfedői olykor, alsó farkfedői mindig fehérrel mintázottak. A tarkón aranysárga folt van. A farok sötétbarna, farcsíkja világos. Röptében farka keskenytövű. Az elsőrendű evezők töve világos, többnyire krémszínű szabálytalan alakú és különböző méretű és színű folttal. Röptében külön látható a 6. kézevező. Testhossz 60-65 cm. Közép-, K és DK Európában, Kis-Ázsiában és Közép-Keleten él. Kis számú fészkelőnk (Fá: 100-150 pár) középhegységi és dombvidéki idős, zárt erdőinkben, továbbá a nagyobb kiterjedésű üde és ártéri erdőkben. A fészek mindig a törzs mellett épül, mindkét szülő készíti, több évig használja. Április végén kezd költeni. Fészekalja 1-2(-3) tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 38-40 nap alatt kelnek ki. Az idősebb fióka pelyhes korban megöli testvérét (káinizmus). Emberi segítséggel megmenthető a második fióka. A megmaradt fióka 50-57 napos korban repül ki. Főleg kisemlősöket, kis arányban madarakat, nagyobb rovarokat eszik. A telet (XIII.) Dél- és Közép-Afrikában tölti. É-i példányok átvonulnak hazánkon. Fokozottan védett. 92

Dr. Faragó Sándor


XXXVI.tábla

93

Dr. Faragó Sándor


VÁGÓMADÁRFÉLÉK (ACCIPITRIDAE) CSALÁDJA ΡHéja (Accipiter gentilis)(XXXVII.tábla). Az öregek nagy testűek, mellükön és hasukon hullámos harántvonalak láthatók. Arcfoltjuk sötét, erőteljes fehér szemöldöksávval. A fiatalok barnák, mellükön hosszanti barna cseppfoltokkal. A szemöldöksáv ugyancsak jól látszik. A héja alsó farkfedői fehérek. Testhossz 48-60 cm. É-Amerikától Japánig költ, Európában csak Írországból hiányzik. Gyakori fészkelőnk (Fá: 2000-3000 pár) hegy- és dombvidéki bükk és fenyőerdeinkben, az utóbbi évtizedekben az alföldi erdőkben is megtelepedett. Kedveli az erdőszélek közelségét. A fészket mindkét szülő készíti, több évig használja. Több váltófészke is lehet. Április elején kezd költeni. Fészekalja 2-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, de a tojó többet. A tojások 35-38 nap alatt kelnek ki. Kezdetben csak a hím hordja a táplálékot, később mindketten etetnek. A fiókák 38-40 napos korban repülnek ki. Igen széles a táplálékspektruma. Főként madarakat zsákmányol, de emlősöket is elfog. Gazdag táplálékforrása a kibocsátott fácán. Állandó madár, de a tőlünk É-ra fészkelők D-re húzódnak, s a fiatalok nagyobb távolságra is elkóborolhatnak. Védett, gyéríthető. Karvaly (Accipiter nisus)(XXXVII.tábla). A hím kis termetű, háta szürke, mellén és hasán sűrű rozsdabarna harántvonalakkal. Torka világos. Ugyanezek a harántvonalak a jóval nagyobb termetű tojónál szürkék. Fehér szemsávja van. Testhossz 27-37 cm. A legészakibb területek kivételével egész Európában és É-Afrikában költ, K-i áreahatára a Jenyiszejnél húzható meg. Elterjedt, de nem gyakori fészkelőnk (Fá: 600-1000 pár) hegy- és dombvidéki erdőkben, főleg fenyvesekben. Alföldi erdőkben is fészkel, de nagyobb városi parkokban és városkörnyéki erdőkben is megtelepedett. Kedveli a ligetes szerkezetű erdőállományokat. A fészekanyagot a hím hordja, és a tojó építi meg a fészket, ami általában alacsonyan (6-10 m) a törzs mellett, vagy vastag ág tövében áll. Májustól kezd költeni. Fészekalja 3-8 tojásból áll, a tojó kotlik. A tojások 35 nap alatt kelnek ki. A hím hordja a táplálékot, amelyet tépőhelyén letollaz, mielőtt a fészekbe vinné. A fiókák 28-30 napos korban repülnek ki. Apró madarakat zsákmányol, de pockot és egeret is elfog. Állandó madár, de a tőlünk É-ra fészkelők D-re húzódnak, ezért állományunk télen feldúsul. Védett. Kis héja (Accipiter brevipes) Ritka, alkalmi fészkelő (Fá: 0-5 pár) ill. kóborló a Tiszántúlon. Fokozottan védett. ΡEgerészölyv (Buteo buteo)(XXXVII.tábla). Színe változó, rendszerint sötétbarna, melle és

hasa harántcsíkos, vagy cseppfoltos. Kézevezői és farka vékonyan, halványan csíkozott, utóbbi néha csaknem sáv nélküli, egyszínű vöröses. Testhossz 50-55 cm. Európában a fátlan területek továbbá a Brit-szigetek kivételével mindenütt költ. Gyakori fészkelőnk (Fá: 30005000 pár) hegy- és dombvidéki erdőkben, az utóbbi évtizedekben az alföldi erdőkben is megtelepedett. A fészket mindkét szülő készíti, több évig használja. Április elején kezd költeni. Fészekalja 1-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, de a tojó többet. A tojások 33 nap alatt kelnek ki. Két hétig csak a hím hordja a táplálékot, később mindketten etetnek. A fiókák 45 napos korban repülnek ki. Igen széles a táplálékspektruma. Főként kisemlősöket, néha madarakat, hüllőket, rovarokat zsákmányol. Rámegy a dögre is. Állandó madár, de a tőlünk É-ra fészkelők D-re húzódnak. A fiatalok nagyobb távolságra is elkóborolhatnak Védett. Gatyás ölyv (Buteo lagopus)(XXXVII.tábla). Hasán sötét folt található, feje világos, farka fehér, a végén széles sötét szalaggal. Alsó szárnyfedői világosak, a szárnyhajlásban fekete foltok láthatók. Testhossz 50-60 cm. É-Skandináviában fészkel. A telet (X-III.) tölti nálunk, a nyílt gyepeket és szántókat kedveli. Téli táplálékát kisemlősök képezik, de rámegy a dögre is. Gyakran társul egerészölyvekkel. Védett. Pusztai ölyv (Buteo rufinus) Európában csak a Balkánon költ. Rendszeres nyári és őszi (V-X.) vendég az Alföld pusztáin, olykor át is telel. 1994 óta fészkelő faj (1-3 pár) Magyarországon. Védett.

94

Dr. Faragó Sándor


XXXVII.tábla

95

Dr. Faragó Sándor


VÁGÓMADÁRFÉLÉK (ACCIPITRIDAE) CSALÁDJA Szirti sas (Aquila chrysaetos) (XXXVIII.tábla). Az öregek csaknem egyenletesen sötétbarnák, feje és szárnyfedő tollai aranyszínűek. Kifeszített szárnya egyenes, rajta a kézevezők felfelé hajlanak. Farka hosszú, szögletesen végződik. A fiatalok farka fehér, végén sötét szalag, a kéz- és külső karevezők tövén nagy fehér folt. Testhossz 75-90 cm. A Palearktiszban és a Nearktiszban óriási elterjedési területen költ. Európában minden magashegyvidéki élőhelyen megtalálható, középhegységekben ritka. Ritka fészkelőnk (Fá: 1-3 pár) Az 1980-as évek óta néhány pár fészkel a Zempléni-hegységben. Általában sziklán költ, a hazai párok fán fészkelnek. A fészket mindkét szülő készíti, több évig használja. Váltófészke is lehet. Április elején kezd költeni. Fészekalja 1-3 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, de a tojó sokkal többet. A tojások 43-45 nap alatt kelnek ki. A fiókákat mindketten etetik, azok 70-75 napos korban repülnek ki. Főként emlősöket zsákmányol, de madarakat is elfog, sőt a dögöt is felkeresi. Állandó madár, de a fiatalok nagyobb távolságra is elkóborolhatnak Fokozottan védett. Parlagi sas (Aquila heliaca) (XXXVIII.tábla). Tollazata feketésbarna, a fejtető és tarkó világos, az öregeké csaknem fehér. Válltollai közül néhány tiszta fehér. Farka kissé szögletesen lekerekített, szürkésen sávozott. A fiatalok többnyire sötéten sávozottak, fejük teteje sárga, vagy vöröses. Testhossz 77-84 cm. Európában csak a Kárpát-medencében, a Balkánon fészkel. Spanyolországi állományát ma már külön fajba (Aquila adalberti) sorolják. Areája az ukrán és orosz sztyepprégión át a Bajkál tóig terjed. Kis számú, utóbbi évben növekvő állományú fészkelőnk (Fá: 50-70 pár) hegyvidéki erdeinkben, az utóbbi évtizedekben az alföldi fasorokban is megtelepedett. Megtelepedését segíti az ürgés hörcsögös legelők közelsége. Kedveli a hagyásfákat, vagy a ritkás állományt, a fészkét a fa csúcsa közelébe, mindkét szülő készíti, s több évig használja. Váltófészke is lehet. Április elején kezd költeni. Fészekalja 1-3 tojásból áll, mindkét szülő kotlik. A tojások 43 nap alatt kelnek ki, mindkét szülő etet, páronként eltérő arányban. A fiókák 55-60 napos korban repülnek ki. Főként ürgét és hörcsögöt zsákmányol, de más ragadozómadarak röpképtelen fiataljait is elfogja. Olykor a földön nagyobb ízeltlábúakat keres. Elfogyasztja a kaszálások során összevágott állatokat is. Az idősek a fészek környékén maradnak, míg a fiatalok D-re vándorolnak, s a telet Afrika É-i részén töltik. Nem koncentráltan, hanem széles sávban vonul. Fokozottan védett. Fekete sas (Aquila clanga). Ritka átvonuló, (X-XI. és III-IV.) v. áttelelő, pusztai vagy vizes élőhelyeken Védett. Pusztai sas (Aquila nipalensis). Rendkívül ritka (10 megfigyelés) nyári kóborló (V-IX.) az Alföldön Védett. Törpe sas (Hieraaetus pennatus). Ritka fészkelőnk (Fá:9-10 pár) középhegységi erdőkben. Vonuló, átvonulók és kóborlók főleg az Alföldön láthatók. Fokozottan védett. Héjasas (Hieraaetus fasciatus). Rendkívül rirka (3 adat) kóborló az Alföldön. Védett.

HALÁSZSASFÉLÉK (PANDIONIDAE) CSALÁDJA Halászsas (Pandion haliaetus) (XXXVIII.tábla). Hátoldala sötét, hasoldala fehér, mellén elmosódott sötétebb keresztsávval. Feje fehér, széles szemfoltja feket, tarkóján rövid üstök van. Szárnya hosszú, keskeny, szárnyhajlása szögletes. A szárny alul fehér, apró fekete pettyekkel mintázott, a kéztő-izületnél nagyobb fekete folttal. Farka keresztsávozott. Testhossz 50-57 cm. É-, ÉK-Európában fészkel (Ázsiában, Észak- és Közép-Amerikában, Ausztráliában is előfordul). Rendszeres tavaszi (III-V.) és őszi (VIII-X.) átvonuló Magyarország egész területén, elsősorban nagyobb folyók és halastavak térségében. 19901991-ben fészkelési kísérlete is volt (Cserebökény). Kizárólag hallal táplálkozik, amit zuhanórepüléssel szerez meg a vízből. Fokozottan védett. 96

Dr. Faragó Sándor


XXXVIII.tábla

97

Dr. Faragó Sándor


SÓLYOMALAKÚAK (FALCONIFORMES) RENDJE SÓLYOMFÉLÉK (FALCONIDAE) CSALÁDJA Fehérkarmú vércse (Falco naumanni) (XXXIX.tábla). Vörös háta folt nélküli, belső szárnyszegélye fehér. A századfordulóig fészkelt Ny- és D-Dunántúlon. Alkalmi költése is ismert, de mára csak kóborlóként jelenik meg (IV-IX.). Globálisan veszélyeztetett faj, Európában Spanyol- és Franciaországban, a Balkánon fészkel. Fokozottan védett. Vörös vércse (Falco tinnunculus) (XXXIX.tábla). A hím háta vörösbarna, feje és farka szürke, a farokvégen fekete szalag. A tojó egész teste vörösbarna, keskeny fekete harántcsíkokkal. Testhossz 34 cm. Európában mindenütt él. Magyarországon gyakori fészkelő (Fá: 3000-4000 pár). Tipikus költőhelyei a fasorokkal tagolt fátlan területek. Más fajok fészkében költ, gyakran épületekben. Áprilisban kezd költeni. Fészekalja 3-8 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 28-30 nap alatt kelnek ki. A fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal, 28-30 napos korban repülnek ki. Főleg kisemlősöket, de gyíkokat és ízeltlábúakat is elfog. A telet (X-III.) É-Afrikában tölti. Egyes példányok áttelelnek az É-ról érkezettekkel együtt. Védett. Kék vércse (Falco vespertinus) (XXXIX.tábla). A hím hamvas palakék, lába vörös, alsó farkfedői rozsdavörösek. A tojó fejteteje és hasa rozsdássárga, a szürke háton harántszalagok. Testhossz 30 cm. Magyarország a Ny-i elterjedésének határa, nálunk gyakori, telepesen fészkelő (Fá: 2000-2200 pár). Tipikus költőhelyei a fasorokkal tagolt fátlan területek. Más fajok - főként a vetési varjú - fészkében költ. Május végén kezd költeni. Fészekalja 2-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 22-23 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő eteti a 27 napos korban kirepülő fiókákat. Elsősorban rovarokkal, főként egyenesszárnyúakkal táplálkoznak. Szívesen fogyasztanak békát és pockot is. A telet (VIII-IV.) Közép- és DAfrikában tölti, ahova széles sávban vonul. Védett. Kabasólyom (Falco subbuteo) (XXXIX.tábla). Feje, háta, farka sötétszürke, torka világos, erős barkóval. Mellén és hasán hosszanti csíkozás, gatyája rozsdaszínű. Testhossz 30-36 cm. Egész Európában előfordul, nálunk is elterjedt (Fá: 600-800 pár). Erdőkben, ligetekben, erdősávokban költ. Más fajok fészkét foglalja el. Június elején kezd költeni. Fészekalja 2-4 tojás, amelyek 28 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő őrzi és eteti a 28-30 napos korban kirepülő fiókákat. Elsősorban rovarokkal és madarakkal táplálkoznak. A telet (IX-IV.) Afrika D-i részén, főként Zimbabweban tölti. Védett. Kerecsensólyom (Falco cherrug) (XXXIX.tábla). Háta és szárnya barna, feje és hasa világos, hosszanti csíkozással illetve cseppfoltokkal. Testhossz 45 cm. K-Európától Mongóliáig fordul elő, nálunk állománya nő (Fá: 120-140 pár). Hegyvidéki erdőkben, a síkságon ligetekben, erdősávokban, távvezeték oszlopokon költ. Más fajok fészkét foglalja el. Március végén kezd költeni. Fészekalja 2-5 tojás, amelyek 32-33 nap alatt kelnek ki. Két hétig a tojó őrzi, a hím eteti, később mindkét szülő eteti a 42-45 napos korban kirepülő fiókákat. Elsősorban ürgékkel táplálkozik, ha nem jut hozzá, akkor galambokat, vagy hörcsögöt fogyaszt. Az idősek a fészek környékén maradnak, a fiatalok a telet (XI-II.) Észak-Afrikában töltik. Fokozottan védett. Vándorsólyom (Falco peregrinus) (XXXIX.tábla). Az öregek háta palaszürke, mellük fehéres, erős fekete barkójuk van. A fiatalok barnák, mellük világos, hosszanti cseppfoltokkal, erős barkóval. 1960-ig sziklafalakon ritkán költött. Egyre gyakoribb téli (X-III.) vendég. 1997-ben 1 pár költött a Pilisben. Újbóli megjelenése Ny-európai állománynövekedésének az eredménye. 2-5 tojását a szülők 28-29 nap alatt költik ki, 42-50 naposan már repülősek. Repülő madarakat zsákmányol. Állandó, a fiatalok kóborolnak. Fokozottan védett. Kis sólyom (Falco columbarius) Nyílt síkvidéki területeken gyakori téli (X-III.) vendég Védett. Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) Mediterrán elterjedésű, igen ritka kóborló, 2 alföldi előfordulására van bizonyító adat. Fokozottan védett. 98

Dr. Faragó Sándor


XXXIX.tábla

99

Dr. Faragó Sándor


TYÚKALAKÚAK (GALLIIFORMES) RENDJE FAJDFÉLÉK (TETRAONIDAE) CSALÁDJA ΡCsászármadár (Bonasa bonasia) (XL.tábla). Színe a rőtestől a szürkéig változhat. Legyező alakú farka végén fekete szegély, fején rövid bóbita látszik. A torok alsó oldalán és a válltollakon széles fehér sáv fut. A kakas torkán feltűnő fekete folt van, fehér szegéllyel. Testhossz 35 cm. Közép, K- és É-Európában illetve egész Ázsiában előfordul. Magyarországon széttöredezett, egyre fogyó állománya él (Fá: 60-80 pár). Előfordulási helyén a legkülönbözőbb erdőtípusokban fészkel. Áprilisban kezd költeni. Fészekalja 8-12 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 21-23 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, a tojó vezeti őket, mert a hím a tojásrakás után elhagyja a tojót. Fiókái 2 hetes korban repülősek. Főleg növényi részeket és ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó madár. Fokozottan védett. ΡNyírfajd (Tetrao tetrix) (XL.tábla). A kakas csillogó fekete, farka lant alakú, szárnycsíkja fehér, szeme fölött vörös, szemölcsös dudor. A tojó nagy termetű, barna színű, cirmos, a farka enyhén villás. Testhossz kakas: 52 cm, tyúk: 40 cm. A század elején még költött ÉKMagyarországon, azóta nincs megfigyeléséről adatunk. Védett. ΡSiketfajd (Tetrao urogallus) (XL.tábla). A kakas igen nagy testű, sötét színezetű, farka legyező alakú, vállán fehér folt található. A tyúk nagy termetű, barna színű, melle vöröses. Farka legyező alakú. Testhossz kakas: 85 cm, tyúk: 60 cm. Fenyvesekhez kötődő eurázsiai faj. A század első felében kis fészkelő állománya előfordult még az Alpokalján: a Soproni-, a Kőszegi-hegységben, az Őrségben és a Vendvidéken. Az elmúlt évtizedekben igen ritka kóborlóként jelent meg ugyanitt. Védett. Család: FÁCÁNFÉLÉK (PHASIANIDAE) CSALÁDJA ΡFogoly - (Perdix perdix) (XL.tábla). Háta barna, alsó fele szürkés, hasán ± sötét patkófolt. Fejoldala és farka rozsdavörös. Testhossz 30 cm. A Palearktisz Ny-i és középső részén fordul elő, É-Amerikába és Új-Zélandra betelepítették. Magyarországi állománya igen lecsökkent (Fá: 30 000-40 000 pár). A mezei élőhelyek madara, kedveli a mozaikos élőhely szerkezetet. Áprilisban kezd költeni. Fészekalja 8-20 (átlag 16) tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 24-25 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, mindkét szülő vezeti őket. 2 hetes korban repülősek, a család a következő tavaszig együtt marad. A fiatalok apró ízeltlábúakat, az öregek főleg növényi részeket és szezonálisan ízeltlábúakat fogyasztanak. Állandó madár. Vadászható. ΡFürj – (Coturnix coturnix) (XL.tábla). Kis termetű, sárgásbarna, fejtető sötétbarna, a fejsáv és a szemöldöksáv sárga. Hátoldalán sűrű sárgásfehér és fekete sávozás. Világos testalja oldalán világos és sötét hosszanti foltok. A kakas torkán sötét sávok, a tyúkok torka sárga. Eurázsia minden részén előfordul. Magyarországi állománya egy időben lecsökkent, utóbbi években azonban gyarapszik (Fá: 20 000-30 000 pár), így mindenütt elterjedt. A mezei élőhelyek madara, kedveli a mozaikos, extenzíven kezelt területeket. Két fészekaljat nevel. Első költését május végén másodikat júliusban kezdi. Fészekalja 9-13 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 18 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, csak a tojó vezeti őket. 2 hetes korban repülősek. A fiatalok apró ízeltlábúakat, az öregek főleg magvakat, valamint szezonálisan ízeltlábúakat fogyasztanak. Európa déli és Afrika északi részén telel. Védett. ΡFácán – (Phasianus colchicus) (XL.tábla). Tollazata színes, farka hosszú és hegyes, feje zöldes, fémfényű, vörös dürgő folttal. A tyúk világos barna, sötétbarna mintával. Farka hosszú és hegyes. Nem őshonos faj. Általánosan elterjedt. (Fá: 600 000 pld). Poligám. 12-18 tojásán a tojó kotlik, azok 22-28 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, csak a tojó vezeti őket. 2 hetes korban repülősek. A csibék ízeltlábúakat, az öregek főleg gyom- és gazdasági növények magvait, valamint szezonálisan ízeltlábúakat fogyasztanak. Állandó, tenyésztett. Vadászható. 100

Dr. Faragó Sándor


XL.tábla

101

Dr. Faragó Sándor


DARUALAKÚAK (GRUIFORMES) RENDJE GUVATFÉLÉK (RALLIDAE) CSALÁDJA Guvat (Rallus aquaticus) (XLI.tábla) Csőre hosszú, piros. Az öregek háta mintás barna, melle szürke. Testoldala sávozott, farkalja fehér. A fiatalok színe tompább, alsó teste elmosódottan sávozott. Testhossz 27 cm. É-Skandináviát kivéve egész Eurázsiában és É-Afrikában él. Magyarországon erős állománya él (Fá: 10 000-20 000 pár). Nádasok, gyékényesek, sásosok, mocsárrétek és zsombékosok jellegzetes fészkelője. Kétszer költ. Április végén és június végén kezd költeni. Fészekalja 5-15 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 19-22 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, a szülők vezetik őket. 4-5 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, csigákat, férgeket fogyaszt. Kistestű gerinceseket is megfog. Nagy számban áttelel, de egy része a Mediterráneumba vonul (X-III.). Védett. Törpevízicsibe (Porzana pusilla) (XLI.tábla). Csőrén nincs piros folt. Lába barnás hússzínű. Oldalán feltűnő sávozás. Hátoldala élénk gesztenyebarna, elütő fehér pettyekkel. Testhossz 17 cm. Az Újvilág kivételével minden kontinensen előfordul, Kontinensünkön DNy és DEurópában él. Magyarországon ritka fészkelő (Fá: 30-50 pár). Zsombékos mocsárréteken, szikes laposokon és nedves réteken fészkel, ám rendszeresen csak a mezőföldi Sárréten és a Hortobágyon. Egyetlen fészekalját május végén kezdi költeni. Fészekalja 4-11 tojásból áll, mindkét madár kotlik, a tojások 14-16 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 35 napos korban repülősek. Főleg vízi ízeltlábúakat, csigát, magvakat és zöld növényi részt fogyaszt. Ismert telelőterülete Egyiptomban van, de lejut Közép-Afrikába is (IX-IV.). Fokozottan védett. Pettyes vízicsibe (Porzana porzana) Fészkelő (Fá: 500-600 pár) vizes élőhelyeken, vonuló (XI-III.). Védett. Kis vízicsibe (Porzana parva) Gyakori fészkelő (Fá: 3000-5000 pár). Vonuló (IX-IV.). Védett. Haris (Crex crex) (XLI.tábla). Világosbarna tónusú madár, csőre sárgás, szárnya rozsdavörös.

Testhossz 26 cm. É- és D-Európát kivéve az egész kontinensen, keletre Ny-Szibériáig él. A világban és Magyarországon is széttöredezett, egyre fogyó állományai élnek (Fá: 300-500 pár). Globálisan veszélyeztetett faj. Elsősorban nedves rétek, hegyi kaszálók és gyomos területek fészkelője. Május végén kezd költeni. Fészekalja 7-13 tojásból áll, csak a tojó kotlik, a tojások 15 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 4 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, csigákat, férgeket, illetve gyom- és hasznonnövények magvait fogyasztja. A telet (IX-IV.) az Egyenlítőtől D-re, K-Afrikában tölti. Sikertelen költés után nagy távolságra kóborol. Fokozottan védett. Vízityúk (Gallinula chloropus) (XLI.tábla). Az öregek csőre piros, oldalán fehér csík húzódik, alsó farkfedői fehérek. A fiatalok barnás színűek, csőrük zöldesbarna, a fehér oldalcsík látszik, az alsó farkfedőjük fehér. Testhossz 32 cm. Az É-i féltekén honos. Magyarországon gyakori fészkelő (Fá: 12 000-15 000 pár). Síkvidéki nádasok, gyékényesek madara. Kétszer költ. Május végén, majd júliusban kezd költeni. Fészekalja 7-10 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 19-22 nap alatt kelnek ki. 2-3 nap után fészekhagyók, 3 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, zöld növényi részeket és magokat fogyaszt. A telet (X-IV.) Afrikában tölti, de vannak áttelelők is. Védett. ΡSzárcsa (Fulica atra) (XLI.tábla). Fekete madár, az öregek csőre és homlokpajzsa fehér, a szem piros. A fiatalok barnák, fejoldaluk és nyakuk világos, az alsó farkfedők nem fehérek. A pelyhesek feje narancssárga. Testhossz 37 cm. A kontinensen csak É-Európából hiányzik. Magyarországon igen gyakori (Fá: 80 000-120 000 pár). Minden állóvíznél költ. Egyszer, ritkán kétszer költ. Áprilisban kezd költeni. Fészekalja 6-12 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 21-24 nap alatt kelnek. Fészekhagyók, de a fészekben éjszakáznak. Növényi részeket, ízeltlábúakat, csigát, ebihalat fogyaszt. A Mediterráneumba vonul (X-III) télre. Vadászható. Kék fú (Porphyrio porphyrio) Igen ritka kóborló, egy bizonyított előfordulása a Velencei-tónál volt. Védett. 102

Dr. Faragó Sándor


XLI.tábla

103

Dr. Faragó Sándor


DARUFÉLÉK (GRUIDAE) CSALÁDJA Daru (Grus grus) (XLII.tábla). Teste szürke, feje fekete, rajta hosszú fehér arcsáv, a szemei fölött piros folt. Farka felett bokrétaszerű dísztollak. Testhossz 115 cm. Hazánkban utoljára az 1910-es években a Balaton melletti Nagyberekben fészkelt. Napjainkban rendszeres tavaszi (III-IV.) és tömeges őszi (IX-XI.) vonuló, főként a Tiszántúlon és a Tisza mentén. A Hortobágy Európa legnagyobb gyülekezőhelye, ahol kis számú áttelelő és átnyaraló példányai is ismertek. Védett. Pártásdaru (Anthropoides virgo). Rendkívül ritka kóborló, négy elfogadott magyar megfigyelési adata van. Védett.

TÚZOKFÉLÉK (OTIDIDAE) CSALÁDJA ΡTúzok (Otis tarda) (XLII.tábla). Igen nagy testű, feje nyaka világosszürke, fehér szárnyfoltja a kézevezőkig terjed. A kakasnak dürgéskor gesztenyebarna nyaksávja és hosszú bajusza van. A tyúk kisebb és színei is tompábbak. Testhossz: kakas 100 cm, tyúk 80 cm. Spanyolországtól Közép-Ázsiáig fészkel. A világban és Magyarországon is széttöredezett areája, egyre fogyó állományai élnek (Fá: 1300 pld). Globálisan veszélyeztetett faj. Gyepen, szántókon, főleg gabona és lucerna táblákban költ. Április végén kezd költeni. Fészekalja 1-3 tojásból áll, csak a tojó kotlik, a tojások 25-28 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, de az első 2 hétben a tojó eteti a csibéket. 8 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, csigákat, illetve gyom- és hasznonnövények leveleit és magvait fogyasztja. A repce fontos téli tápláléka. Állandó, de kemény teleken (XI-II.) D-Európába vonulhat. Dürgés, költés után nagy távolságra kóborol. Fokozottan védett. Reznek (Tetrax tetrax). Kis termetű, a kakas nyakán fekete-fehér mintázat, a tojó feje és nyaka barnán csíkozott. Testhossz 42 cm. A század elején még költött a Kárpát-medencében. Napjainkban ritka kóborló elsősorban az Alföldön. Az év bármely időszakában megjelent, de főként ősszel és télen. Fokozottan védett. LILEALAKÚAK (CHARADRIIFORMES) RENDJE CSIGAFORGATÓFÉLÉK (HAEMATOPIDIDAE) CSALÁDJA Csigaforgató (Haematopus ostralegus) (XLII.tábla). Feje fekete, az alsóteste, a szárnycsíkja és a farcsíkja fehér. Csőre narancsvörös. Testhossz 42 cm. Európában a tengerpartokon költ. Rendszeres, de ritka tavaszi (IV-V.) és őszi (VIII-IX.) átvonuló, főként leeresztett halastavaknál, a Dunán és a Balaton vidékén. Megfigyelései megszaporodtak, gyakrabban mutatkozik nyáron (VI-VII.) is. Védett. GULIPÁNFÉLÉK (RECURVIROSTRIDAE) CSALÁDJA Gólyatöcs (Himantopus himantopus) (XLII.tábla). Háta, szárnya alul-felül fekete, testalja fehér. Piros lába igen hosszú, röptében jóval túlér a farkon. Testhossz 38 cm. 5 földrészen él. Magyarországon kis, de növekvő számú fészkelő (Fá: 100-150 pár) főleg az alföldi szikeseken. Április végén májusban kezd költeni. Fészekalja 3-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 25-26 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 4 hetes korban repülősek. Főleg vízi ízeltlábúakat és más gerincteleneket fogyaszt. A telet (IX-IV.) Afrikában, a Szaharától Dre, de az Egyenlítőtől É-ra tölti. Fokozottan védett. Gulipán (Recurvirostra avosetta) (XLII.tábla). Teste fehér, feje és háta fekete csíkos, csőre vékony, felfelé hajlik. Testhossz 42 cm. Európában a tengerpartokon és a Kárpát-medencében költ. Magyarországon rendszeres, telepes fészkelő (Fá: 200-400 pár). Alföldi sekély vizű tavak madara. Április végén kezd költeni. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a tojások 22-24 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 5-6 hetes korban repülősek. Főleg zooplanktont fogyaszt. A telet (X-III.) a Mediterráneumban, Közép- és K-Afrikában tölti. Fokozottan védett. 104

Dr. Faragó Sándor


XLII.tábla

105

Dr. Faragó Sándor


UGARTYÚKFÉLÉK (BURCHINIDAE) CSALÁDJA Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) (XLIII.tábla). Háta sötét, alsó része világos barnás, hosszanti sötétebb sávokkal. Testét púposan tartja. Feje busa, szeme nagy, világos. Csukott szárnyán feketével szegett széles fehér sáv van, ami reptében kettős fehér szárnycsíkot mutat. Testhossz 40 cm. Európában csak Skandináviából és a Brit-szigetek É-i feléről hiányzik. Areája Indiáig és É-Afrikáig terjed. Magyarországon kis számú fészkelő (Fá: 200-250 pár) főleg az alföldi szikes és homokpusztákon, illetve mezőgazdasági területeken. Költött a Kisalföldön is. Kétszer költ, először május elején, majd júliusban megismétli. Fészekalja 1-2 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 25-27 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók. Főleg ízeltlábúakat, gilisztát, békát, gyíkot és kisemlősöket fogyaszt. Vonulás előtt nagyobb csapatokat (60-80 pld) képezhet. A telet (XI-IV.) Észak-Afrikában tölti. Fokozottan védett. SZÉKICSÉRFÉLÉK (GLAREOLIDAE) CSALÁDJA Székicsér (Glareola pratincola) (XLIII.tábla). Kecses, fecskeformát mutat. Lába és rövid, lefelé hajló csőre fekete. Feje kicsi, nyaka vastag. Háta földbarna, melle sárgás, hasa fehér. Hosszú hegyes szárnya sötét színű. Mélyen villás farka fekete, csak a tövén fehér. Torkán feketével szegett sárga folt van. Szárnybélése gesztenye-vörös. A fiatalok melle barnán sávozott. Testhossz 25 cm. Szétaprózódott elterjedésű faj. Dél-Európában, a dél ukrán és dél orosz sztyeppéken költ. Magyarországon kis, csökkenő számú, telepesen fészkelő (Fá: 40-90 pár) főleg az alföldi szikeseken, de újabban a szántóterületeken is megjelent, ahol főleg rizsföldek közelében fészkel. Május végén kezd költeni, de első költése is elhúzódhat augusztusig. Ritkán kétszer fészkel. Fészekalja 1-4 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 17-19 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 1 hetes korig a szülők etetnek. 4 hetes korban repülősek. Főleg egyenesszárnyúakat, olykor más ízeltlábúakat fogyaszt. A telet (VIIIIV.) a trópusi Afrikában, a Szaharától D-re tölti. Fokozottan védett. Feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni) (XLIII.tábla). Nehéz megkülönböztetni a székicsértől – az ott leírtak érvényesek e fajra is -, attól fekete szárnybélése különbözteti meg. Testhossz 25 cm. Költőterülete Dobrudzsától Ny-Szibériáig tart. Magyarországon ritka, alkalmi fészkelő (Fá: 0-1 pár) az Alföldön, többnyire székicsér telepben. E században 19231929 között, 1973-ban, 1975-ben, 1979-1980-ban, 1995-ben bizonyították költését. Fészekalja 3-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások valószínűleg 25-26 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 4 hetes korban repülősek. Tápláléka hasonló a székicséréhez. A telet (IXIV.) Afrikában, a Szaharától D-re, olykor egészen D-Afrikában tölti. Eseti fészkelése mellett ritka kóborló az Alföldön (V-IX.), 1976 óta bizonyítottan 5 esetben fordult elő. Fokozottan védett. LILEFÉLÉK (CHARADRIDAE) CSALÁDJA Bíbic (Vanellus vanellus) (XLIII.tábla). Hátoldala fémesen csillogó zöld, bíboros zománccal. Fejteteje, arcsávja, torka és melle fekete. Tarkóján hosszú, felfelé hajló fekete bóbita van. Hasa fehér, alsó farkfedői gesztenyevörösek. Farka fehér, széles fekete végszalaggal. Szárnya széles, lekerekített. Testhossz 30 cm. Eurázsia nagy részén előfordul. Európában É felé terjeszkedik. Magyarországon gyakori, de csökkenő számú fészkelő (Fá: 50 000-100 000 pár). Szikeseken, réteken, szántókon fészkel. Évente egyszer költ. Április elején kezd kotlani. Fészekalja 4 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 24 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 5 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és más gerincteleneket fogyaszt. Tavasszal és ősszel nagy csapatokban vonul át. A telet (XII-II.) főként az atlanti partoknál tölti. Védett. Tüskés bíbic (Hoplopterus spinosus) Igen ritka kóborló (1 megfigyelés: 1993). Közel-keleti, afrikai faj. Védett. Lilebíbic (Chettusia gregaria) Igen ritka kóborló (5 megfigyelés).Közép-ázsiai, szibériai faj.Fokozottan védett. Fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura) Igen ritka kóborló (3 megfigyelés). Közép-ázsiai faj. Védett. 106

Dr. Faragó Sándor


XLIII.tábla

107

Dr. Faragó Sándor


LILEFÉLÉK (CHARADRIDAE) CSALÁDJA Kis lile (Charadrius dubius) (XLIV.tábla). Háta sötét homokszínű. Szárnyán nincs fehér csík, lába sárgás rózsaszín. Barna mellsávja van, amely a fiataloknál nem ér össze. Szeme fölött fehér vonal, a szemgyűrűje sárga. Testhossz 15 cm. Eurázsia nagy részén előfordul. Európában É-on hiányzik. Magyarországon kis számú fészkelő (Fá: 800-1000 pár). Zátonyokon, bányatavaknál, szikeseken, halastavaknál évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 3-4 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 24-25 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 4 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és csigákat fogyaszt. Tavasszal és ősszel nagy csapatokban vonul át. A telet (IX-III.) Afrikában a Szahara és az Egyenlítő közötti területen tölti. Védett. Széki lile (Charadrius alexandrinus). (XLIV.tábla) Kinézetre karcsúbb, mint más lilefajok. Hátoldala világosabb homokbarna, csőre és lába fekete. Fekete szemsávja keskeny. Mellén kétoldalt félhold alakú fekete sáv, amely elől sohasem ér össze. Keskeny fehér szárnycsíkja van (mint a parti lilének), de szélső farktollai fehérebbek. A hím szemöldöksávja fehér, fejtetején kis fekete folt. A tojó világosabb, melloldalán két barna folt, de a fejtetején nincs sötét folt. Csőre narancssárga, a vége fekete. Röptében jól látszik fehér szárnycsíkja. Testhossz 16 cm. Eurázsia, Amerika és É-Afrika az előfordulási helye. Európában a Földközitenger, az Északi-tenger vidékén, és a Kárpát-medencében fészkel. Magyarországon fészkelő (Fá: 60-100 pár). Szikes tavaknál, leeresztett halastavaknál laza telepekben fészkel. Évente egyszer költ. Március végén, április elején kezd kotlani. Fészekalja 1-4 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 24-26 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, a kétszülős gondozás 6 napig tart, ezután rendszerint a tojó elhagyja a családot, a fiókákat elhagyó madarak újra párosodhatnak. Főleg ízeltlábúakat fogyaszt. Tavasszal és ősszel nagy csapatokban vonul át. A telet (XII-II.) főként az atlanti partoknál tölti. Fokozottan védett. Parti lile (Charadrius hiaticula) (XLIV.tábla). Hátoldala szürkésbarna, nyakörve fehér, szemfoltja fekete, homloka fehér. Fehér mellén széles fekete szalag húzódik. Lába narancssárga. Röptében szárnycsíkja jól látszik, farka sötét, kétoldalt fehér szegéllyel. Testhossz 19 cm. Két alfaja jelenik meg: C.h. hiatilcula, C.h. tundrae. Rendszeres, tavaszi (III-IV.) és őszi (VIII-X.) átvonuló, főként leeresztett halastavaknál, szikeseken. Védett. Havasi lile (Charadrius morinellus) (XLIV.tábla). A hím valamivel kisebb, mint a tojó. A fejtető fekete, szeme felett hosszú, fehér szemsáv van, amely a tarkón V-alakban összeér. Arca fehér, barnásszürke mellén halvány keskeny fehér szalag fut. Oldala rozsdaszínű, hasalja nyáron feketés, télen világosabb. Alsó farkfedőik fehérek. Lába sárgás. Testhossz 22 cm. Rendszeres, de kis számú őszi (VIII-XI.) átvonuló a Hortobágy néhány rövid füvű szikes pusztáján. Másutt ritkább, a Dunántúlon ritka. Tavasszal (III-V.) csak alkalmanként. Védett. Ékfarkú lile (Charadrius vociferus). Rendkívül ritka kóborló, 2 magyar megfigyelése van (1986, 1992). Védett. Sivatagi lile (Charadrius leschenaultii) Rendkívül ritka kóborló, csak 1997-ben figyelték meg. Védett. Aranylile (Pluvialis apricaria) (XLIV.tábla). Hátoldala télen nyáron aranyszínű foltokkal

sűrűn pettyezett. A mellén fekete folt van, a testén végighúzódik egy elmosódott fehér sáv. Télen a fej és oldal világos, mellük és hátuk aranybarnával pettyezett. Reptében hónaljtollai fehérek. Testhossz 27 cm. Gyakori tavaszi (III-IV.) és őszi (IX-XII.) átvonuló síksági sekély vizű élőhelyeken, határos szántókon és tarlókon. Tavaszi vonulása megerősödött. Védett. Ezüstlile (Pluvialis squatarola) (XLIV.tábla). Zömökebb, mint az aranylile, csőre erősebb, szeme nagyobb. A repülő ezüstlilét minden időben a fehér szárnycsíkja és fehér farcsíkja különbözteti meg az aranylilétől. A hónaljtollai mindig feketék. Télen hátoldala barnásszürke, alsó fele fehéres. Testhossz 27 cm. Rendszeres tavaszi (IV-V.) és gyakori őszi (VIII-XI.) átvonuló elsősorban sekély vizű élőhelyeken (szikes tavak, halastavak, vízállások). Védett.

108

Dr. Faragó Sándor


XLIV.tábla

109

Dr. Faragó Sándor


SZALONKAFÉLÉK (SCOLOPACIDAE ) CSALÁDJA Apró partfutó (Calidris minuta) (XLV.tábla). Nagyon kicsi, egyik legkisebb parti madár. Lába fekete, csőre rövid. Nyáron a tollazat rozsdás színű, ősszel szürke, a hátán V alakú rajzolat, melle világos. Röptében szárnycsíkja fehér, farka kétoldalt szürke, középen fekete. Testhossz 14 cm. Kisebb-nagyobb csapatokban rendszeres tavaszi (IV-VI.) és őszi (VIII-XI.) átvonuló. Leeresztett halastavakon, szikeseken és árasztásokon jelenik meg. Ritkán átnyaral. Védett. Sarlós partfutó (Calidris ferruginea) (XLV.tábla). Teste felül szürke, alul piszkos sárga, Fejtető sötét, fehér szemsávja és vékony lefelé hajló csőre van. Farcsíkja fehér, reptében szárnycsíkja fehér. Testhossz 14 cm. Rendszeres őszi (VII-X.) és kisebb számú tavaszi (VVI.) átvonuló. Leeresztett halastavakon, szikeseken és árasztásokon jelenik meg. Az Alföldön gyakoribb, mint a Dunántúlon. Védett. Havasi partfutó (Calidris alpina) (XLV.tábla). Teste felül barnásszürke, melle világosabb, a hasalj fehér. Mellén hosszanti csíkozás. Fejtető sötét, vékony fehér szemsávval, csőre enyhén lefelé hajlik. Reptében szárnycsíkja fehér. Testhossz 17 cm. Két alfaja jelenik meg Magyarországon: C.a. alpina és C.a.schinzii.A tözsalak gyakran nagy csapatokban vonul át tavasszal (IV-V) és ősszel (VIII-XI.) az Alföldön, de a Dunántúlon is gyakori. A C.a. schinzii alfaj kisebb egyedszámmal vonul át mind tavasszal (III-IV.), mind ősszel (VII-XI.). Leeresztett halastavakon, szikeseken, kiöntéseken és árasztásokon jelenik meg. Védett. Sarki partfutó (Calidris canutus). Rendszeres, de ritka vendég, főleg a Hortobágy térségében. Védett. Fenyérfutó (Calidris alba). Rendszeres, de kisszámú őszi és szórványos tavaszi vonuló Védett. Temminck-partfutó (Calidris temminckii). Rendszeres, kis számú vonuló alföldi vizes élőhelyeken. Védett. Bonaparte-partfutó (Calidris fuscicollis). Egy magyarországi megfigyelése van. Védett. Vándorpartfutó (Calidris melanotos). Igen ritka, 8 hazai megfigyelése ismert. Védett. Tengeri partfutó (Calidris maritima). Egy előfordulási adata van 1820-ból. Védett. Sárjáró (Limicola falcinellus). Tavasszal és ősszel rendszeres, de kis számú átvonuló. Védett. Cankópartfutó (Tryngites subruficollis). Igen ritka, 2 ismert előfordulása van (1993, 1995). Védett. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) (XLV.tábla). A hím nyáron változatos színű és mintájú

tollgallért visel. Ősszel pikkelyesen mintázott barna hát jellemzi. A tojó őszi tollruhája a hímhez hasonlít, de jóval kisebb. Testhossz: hím 29 cm, tojó 23 cm. Tavasszal (III-V.) sok ezer példányos tömegekben vonul át halastavakon, szikeseken, pusztákon. Ősszel (VIII-XI.) is gyakori, de kisebb számban fordul elő. Néhány példány rendszeresen átnyaral. Alkalmi költése is előfordult mocsárréteken. Védett. Nagy goda (Limosa limosa) (XLV.tábla). A melle nyáron gesztenyevörös, hosszú csőre egyenes. Oldalsávjai és farka vége fekete. Télen teste szürke. Reptében fehér szárny- és farcsíkja élesen elválik. A farkát széles fekete szalag szegélyezi. Testhossz 40 cm. Eurázsiai faj 45. és 60 szélességi körök közt fészkel. Európában Közép-és K- Európában elterjedt, másutt szigetszerű előfordulásai vannak. Magyarországon gyakori fészkelő (Fá: 1000-1200 pár). Szikes gyepeken, mocsárréteken fészkel. Évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 3-5 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 24-26 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 1 hónapos korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és csigákat fogyaszt. Tavasszal (II-IV.) az ország keleti részén sokezres csapatai vonulnak, nyár végén és ősszel (VIII-XI.) szintén gyakori, de száma jóval kevesebb. Esetenként több ezres csapatai nyaralnak át. A telet (XI-III.) a Földközi-tenger mellékén, főként Észak-Afrikában tölti. Védett. Kis goda (Limosa lapponica) (XLV.tábla). Lába rövidebb, mint a nagy godáé, csőre hosszú, kissé felfelé ível. Farka keresztsávozott, farcsíkja fehér. Nyáron hasoldala rozsdavörös, télen szürkés. Reptében nincs fehér szárnycsíkja. Testhossz 37 cm. Alkalmi, egyre gyakoribb tavaszi (IV-V.) és rendszeres, de ritka őszi (VIII-X.) vonuló. Elsősorban az Alföld leeresztett halastavainál és szikesein jelenik meg, de a Fertő-tónál is rendszeresen észlelhető. Védett.

110

Dr. Faragó Sándor


XLV.tábla

111

Dr. Faragó Sándor


SZALONKAFÉLÉK (SCOLOPACIDAE ) CSALÁDJA Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) (XLVI.tábla). Kis termetű, Csőre rövid, a fejtető sávja sötét, farka hegyes, nincs rajta fehér folt. Testhossz 19 cm. Kis számú tavaszi (III-V.) és őszi (IX-XI.) vonuló. Mocsárréteken, kiöntéseken észlelhető. Olykor áttelel. Védett. Sárszalonka (Gallinago gallinago) (XLVI.tábla). A csőre hosszú, egyenes, a fejtető sávozott. A farok lekerekített, végén világos szalag, melynek közepe vörös, a szélső faroktollaknál fehér. Testhossz 26 cm. É-Amerika és Eurázsia mérsékelt övi részén fészkel. Előfordul Afrika és D-Amerika trópusi vidékein is. Csökkenő állományú fészkelő fajunk (Fá: 300-500 pár). Tőzeglápokon, mocsárréteken, zsombékos szikeseken fészkel. Évente kétszer költhet. Április elején kezd kotlani. Fészekalja 4 tojásból áll, csak a tojó kotlik, a tojások 19-20 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 3 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és csigákat, talajlakó férgeket fogyaszt. Tavasszal kisebb, ősszel nagyobb számban vonul. Egy-egy példány át is telelhet. A telet (XI-III.) a Földközi-tenger Ny-i medencéje mellékén tölti. Védett. Nagy sárszalonka (Gallinago media) (XLVI.tábla). Nagyobb testű, csőre rövidebb. A farok lekerekített, a szélső faroktollai fehérek, röptében fehér foltoknak látszanak. Testhossz 28 cm. Szórványos, egyesével jelentkező átvonuló tavasszal (IV-V.) és ősszel (VIII-X.). Elsősorban az Alföld mocsárrétjein és kiöntésein jelenik meg, de a Dunántúlon is rendszeresen észlelhető. Fokozottan védett. Hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) Mindössze egy alkalommal (1995) észlelték. Védett. ΡErdei szalonka (Scolopax rusticola) (XLVI.tábla). Teste nagy, zömök, csőre hosszú a fejtető sötét keresztsávozott. A testalj világosabb finoman keresztsávozott. Röptében szárnya lekerekítettnek látszik. Testhossz 34 cm. Eurázsia mérsékelt övi részén fészkel. Csak DEurópában és a magas északon nem költ. Ritka fészkelő fajunk (Fá: 20-50 pár). Középkorú és idős erdőkben fészkel. Nálunk egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 3-5 tojásból áll, csak a tojó kotlik, a kakas csak a párzás idején van a tojóval. A tojások 22-24 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 1 hónapos korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, gilisztát és csigákat fogyaszt. Tavasszal (III-IV.) egy kéthullámú gyorsabb, ősszel (IX-XI.) egy elhúzódó lassúbb vonulása ismert. Lehetnek áttelelő példányai is. A telet (XI-III.) a Földközi-tenger Ny-i medencéje mellékén tölti. Vadászható. Kis póling (Numenius phaeopus) (XLVI.tábla). Csőre lefelé hajlik, a fejtetőn erős sötét sávval. Testhossz 41 cm. Tavasszal (IV.) több ezres tömegekben vonul át a Dél-Tiszántúl szikes pusztáin, de az Alföldön másutt is megjelenik. Rendszeresen átnyaral szikeseken, halastavakon. Őszi (VIII-IX.) vonuláson jóval kisebb számban fordul elő. Védett. Vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) (XLVI.tábla). Csőrhossza ± mint a kis pólingé, de nincs a fejtetőn sötét sáv. Csőre vékony, lefelé hajló, oldalán jól látható sötét szív alakú foltokkal. Testhossz 41 cm. A század elején még szórványos, de rendszeres vonuló volt, ma már csak igen ritkán jelenik meg. Globálisan veszélyeztetett faj. Fokozottan védett. Nagy póling (Numenius arquata) (XLVI.tábla). Nagytestű, csőre hosszú lefelé ívelő. A fejtetőn nincs sötét sáv. Testhossz 52-57 cm. Eurázsiai faj, Ny-, DNy-Európában nem fészkel. A N.a. arquata törzsalak Magyarországon kis számú fészkelő (Fá: 20-60 pár) a Dunántúl és a DunaTisza köze láprétjein. Évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 3-6 tojásból áll, mindkét szülő kotlik, a tojások 29-30 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 5-6 hetesen repülősek. Főleg ízeltlábúakat és csigákat fogyaszt. Tavasszal és ősszel nagy csapatokban vonul az Alföldön. Esetenként nagyobb mennyiség átnyaral. A N.a.orientalis rendszeresen, de kis számban vonul át a Tiszántúlon. A telet (XI-II.) a Földközi-tenger mellékén, főként Olaszországban és Észak-Afrikában tölti. Fokozottan védett. 112

Dr. Faragó Sándor


XLVI.tábla

113

Dr. Faragó Sándor


SZALONKAFÉLÉK (SCOLOPACIDAE ) CSALÁDJA Füstös cankó (Tringa erythropus) (XLVII.tábla). Nyáron teste kormos-fekete, lába sötétvörös, csőre hosszú. Télen teste világos hamuszürke, apró fekete-fehér pontokkal. csak a csőrhossza különbözteti meg a piroslábú cankótól. Keskeny fehér farcsíkja, a hát közepéig nyúlik. Szárnyán nincs fehér szárnycsík. Röptében lába jóval túlnyúlik a farkon. Testhossz 30 cm. Gyakori tavaszi (III-V.) és őszi (VIII-XI.) vonuláson, ekkor ezer példány feletti tömegekben az alföldi halastavakon jelenik meg. Kisebb csapatokban rendszeresen átnyaral. Védett. Piroslábú cankó (Tringa totanus) (XLVII.tábla). Világosbarna hátoldala fekete és szürke foltokkal sűrűn mintázott. Feje, melle és oldala szintén sűrűn sávozott és pettyezett. Hosszú lába narancsvörös, csőre a tövénél piros, a végén fekete. Farcsíkja fehér, hátsó szárnyélén széles, fehér szárnycsík található. A farok fekete-fehéren keresztsávozott. Testhossz 27 cm. Eurázsiai faj. Kis állományú fészkelőnk (Fá: 600-800 pár) az Alföld és a Kisalföld nedves, szikes rétjein. Évente egyszer költ. Április elején kezd kotlani. Fészekalja 4 tojásból áll, a tojások 23 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 4-5 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és férgeket fogyaszt. A Földközi-tenger Ny-i részén és K-Afrikában telel. Védett. Tavi cankó (Tringa stagnatilis) (XLVII.tábla). Kisebb testméretű, karcsú madár, színezete hasonlít a szürke cankóhoz. Lába hosszú, röptében hosszan a farok mögé nyúlik. Csőre tűszerű, egyenes, fehér farcsíkja V alakban a válláig nyúlik. Testhossz 22 cm. Az 1940-es évekig kis számban fészkelt. Azóta alkalmi költései vagy kísérletei ismertek. Kis számú tavaszi (IV-V.) és őszi (VII-IX.) átvonuló az alföldi halastavakon, szikes tavakon és árasztásokon. Rendszeresen átnyaral. Fokozottan védett. Szürke cankó (Tringa nebularia). Feje és nyaka világos, hátoldala világosszürke. Szárnyán nincs fehér szárnycsík. Fehér farcsíkja a háta közepéig ér. Hosszú fekete csőre enyhén felfelé hajlik. Lába zöldes, hosszú, röptében túlér a farkon. Testhossz 30 cm. Rendszeres tavaszi (IVV.) és őszi (VIII-IX.) átvonuló az alföldi sekélyvizű élőhelyeken. Gyakran átnyaral. Védett. Réti cankó (Tringa glareola) (XLVII.tábla). Háta sötét, de világosabb, mint az erdei cankóé. Szemöldöksávja fehér. Fehér farcsíkja röptében nem olyan feltűnő, mint az erdei cankóé. Szárnyalja világos, farka sűrűn keresztsávozott. Lába sárgászöld. Testhossz 20 cm. Gyakori tavaszi (IV-V.) és őszi (VII-IX.) átvonuló sekély vizes élőhelyeken. Az Alföldön és a Fertőtónál több száz vonuló is összegyűlik. Rendszeresen átnyaral. Védett. Billegetőcankó (Actitis hypoleucos) (XLVII.tábla). Hátoldala zöldesbarna, alsó oldala fehér. Nyaka és melle finoman sávozott. Nyáron a hátoldal apró fekete pontokkal mintázott. Szárnycsíkja fehér, farcsíkja sötét. Melle két oldalán világos folt található. Járás közben testét gyakran billegteti. Testhossz 20 cm. Eurázsiai faj. Kis állományú fészkelőnk (Fá: 150-200 pár) a Duna, a Rába, a Dráva, a Sajó és a Hernád zátonyain. Évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 3-4 tojásból áll, a tojások 20-21 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók, 14-18 napos korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat és férgeket fogyaszt. A telet (IX-III.) a Földközi-tenger Ny-i részén, illetve Ny-Afrikában tölti. Védett. Kőforgató (Arenaria interpres) (XLVII.tábla). Zömök termetű. Nyáron háta rozsdavörös, feje és alsóteste fehér, arcán fekete mintázat. Melle fekete. Télen feje, háta és melle sötét, mintázott. Testhossz 22 cm. Rendszeres, de viszonylag ritka tavaszi (V-VI.) és őszi (VIII-X.) átvonuló. Síkvidéki sekélyvizű élőhelyeken és a Balaton térségében jelenik meg. Védett. Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) (XLVII.tábla). Nyáron a tojó nyaka vörös, torka és hasa fehér, a hím színei tompábbak. Télen háta szürke, mintázott, alsó teste fehéres, szemsávja sötét. Sötét szárnyukon a vékony szárnycsík feltűnő. Lába, úszóhártyája és csőre fekete, utóbbi tűvékony. Testhossz 17 cm. Rendszertelen tavaszi (V-VI.) és rendszeres őszi (VIII-IX.) átvonuló az alföldi sekélyvizű élőhelyeken. Védett. 114

Dr. Faragó Sándor


XLVII.tábla

115

Dr. Faragó Sándor


SZALONKAFÉLÉK (SCOLOPACIDAE ) CSALÁDJA Sárgalábú cankó (Tringa flavipes) Igen ritka kóborló, mindössze 2 alföldi megfigyelése ismert. Védett. Erdei cankó (Tringa ochropus) Magányosan vagy kis csapatokban vonul át. Áttelelhet és átnyaralhat. Védett. Terekcankó (Xenus cinereus) Ritka átvonuló, mintegy 20 észlelése ismert. Védett. Lapscsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) Igen ritka kóborló, 11 megfigyelése ismert. Védett.

HALFARKASFÉLÉK (STERCORARIIDAE) CSALÁDJA Ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) (XLVIII.tábla). Hátoldala sötétbarna, testalja fehér, mellén rendszerint sötét folttal. Középső, ék alakú faroktollai egyenesen nyúlnak a többi faroktoll mögé. Sötét, világos és átmeneti változata is ismert. Testhossz 45 cm, ebből a megnyúlt farok tollak 8 cm-t tesznek ki. Egyesével megjelenő rendszeres őszi (VIII-IX.) átvonuló, több mint 70 megfigyelési adattal a leggyakrabban megjelenő halfarkas faj. Védett. Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus) Ritka, 10 hazai preparátuma és 12 megfigyelése van. Védett. Nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus) Mindössze 21 hazai előfordulása ismert. Védett. Nagy halfarkas (Stercorarius skua) Rendkívül ritka kóborló, 5 dunántúli előfordulási adata ismert. Ebből 2 megfigyelés, 3 preparátum. Utóbbiak közül az egyik izlandi, a másik orosz gyűrűs példány volt. Védett.

SIRÁLYFÉLÉK (LARIDAE) CSALÁDJA ΡDankasirály – (Larus ridibundus) (XLVIII.tábla). Az idős madarak feje a tarkón a szem magasságáig csokoládébarna, kézevezőinek éle fehér, a csőre és a lába vörös. Télen az öregek feje is világos, így hasonlítanak a fiatalokhoz. A fiatalok fejoldalán sötét foltok, kézevezőin világos részek találhatók. A farok végén vékony sötét szalag húzódik. Testhossz 37 cm. Eurázsiai faj, Európa középső sávjában fészkel. Jelentős állományú telepes fészkelő (Fá: 10000-12 000 pár) tavainkon, halastavainkon szerte az országban. Évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, a tojások 20-21 nap alatt kelnek ki. A fiókák a fészek környezetében mozognak, 5-6 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, apró halat, gyümölcsöt fogyaszt. A telet (IX-III.) a Földközitenger partjainál, főként az Adrián tölti. A nálunk telelők É-európaiak. Védett, gyéríthető. Szerecsensirály – (Larus melanocephalus) (XLVIII.tábla). Kissé nagyobb és zömökebb, mint a dankasirály. Az öreg madarak kézevezői nyáron-télen fehérek, a feje és a nyaka koromfekete, a fekete szín a nyak aljáig ér. A csőre és a lába élénk piros, csőrön sötét gyűrű. Szemgyűrűje fehér. Télen az öregek feje is világos, így hasonlítanak a fiatalokhoz. A fiatalok fejoldalán sötét foltok, kézevezői sötétek. A farok végén vékony sötét szalag húzódik. Testhossz 39 cm. Pontusi faj, a század közepe óta terjeszkedik, ma már Európa tengerpartjainál fészkel. Kicsi, de növekvő állományú fészkelőnk (Fá: 140-160 pár) 1940 óta. Dankasirály telepeken jelenik meg. Évente egyszer költ. Május közepén kezd kotlani. Fészekalja 2-3 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak. A tojások 23-25 nap alatt kelnek ki, s néhány nap után elhagyják a fészket, annak környékén mozognak. 35-40 napos korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, csigát, férgeket fogyaszt. A telet (VIII-III.) a földközi-tengeri és atlanti partoknál tölti, követve a folyóvölgyek vonalát. K-ről érkezők átvonulnak rajtunk. Védett. Kis sirály – (Larus minutus) (XLVIII.tábla). Legkisebb sirályunk. Az öregek feje fekete, a feketeség leér a tarkó alá. Szárnyuk tompa, lekerekített, alsó oldala sötét színű, felső oldalán nincs fekete szín. Csőre nyáron sötétvörös, télen fekete. Lába piros. Télen fejük fehér, sötét foltokkal A fiatalok háta sötét, összecsukott szárnyukon fehér folttal, tarkójukon nincs sötét keresztsáv (ebben különböznek a fiatal csüllőktől). Testhossz 27 cm. Rendszeres tavaszi (IVV.) és őszi (VIII-X.) átvonuló, változó számban. Síkvidéki vizes élőhelyeken, nagyobb tavaknál, ritkábban a Dunán jelenik meg. Védett.

116

Dr. Faragó Sándor


XLVIII.tábla

117

Dr. Faragó Sándor


SIRÁLYFÉLÉK (LARIDAE) CSALÁDJA Viharsirály – (Larus canus) (XLIX.tábla). Közepes testméretű, háta világosszürke, hosszú szárnyának vége fekete, kisebb fehér foltokkal. Karcsú, rövid csőre és lába zöldessárga. A fiatalok szürkésbarnák, farkuk fehér, a végén széles fekete szalaggal. Csőrük feketés, lábuk barnás. Testhossz 40 cm. Az északi félteke mérsékelt övi sztyeppzónájától a sarkkörig fészkel. Hazánkban két alfaja fordul elő. A L.c. canus gyakori tavaszi és őszi átvonuló és téli vendég a folyókon, nagyobb állóvizeken, halastavakon. 1988-ban költött először hazánkban, azóta fészkelő (Fá: 2-4 pár) fajunknak tekinthető. A jövőben várható elterjedése. Évente egyszer költ. Május közepén kezd kotlani. Fészekalja 2-5 tojásból áll, a tojások 22-28 nap alatt kelnek ki, 5 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, halat, kisemlőst, magvakat fogyaszt. Őszi és tavaszi vonuláson egyaránt nagy számban jelenik meg, közben a télen lecsökken telelő állományuk. A telet (IX-III.) a Földközi-tenger partjainál, főként az Adrián tölti. A nálunk telelők É-európaiak, köztük a rendkívül ritka (2 adat) L.c. heinei. Védett. Ezüstsirály (Larus argentatus) (XLIX.tábla). Háta és szárnya szürke, szárnyvége fekete, fehér foltokkal. Lába hússzínű. A fiatalok piszkosbarnák, később szürkésbarnák alul kifehérednek, farcsíkjuk is világos lesz. Testhossz 55 cm. Szórványos vendég az év bármely szakában, de elsősorban télen. Rendszerint egyesével mutatkozik a Dunán, a Balatonon és az alföldi halastavakon. Bizonytalan státusú faj. ΡSárgalábú sirály (Larus cachinnans) (XLIX.tábla). Háta és szárnya szürke, szárnyvége fekete, fehér foltokkal. Lába sárga. A fiatalok barnák, később szürkésbarnák alul kifehérednek, farcsíkjuk világos lesz. Testhossz 55 cm. Elsősorban déli, mediterrán elterjedésű faj, de areája Mongóliáig húzódik. Hazánkban két alfaja fordul elő. A L.c. michahellis gyakori nyári és őszi (VII-XI.) vendég a Dunán és a Dunántúl nagyobb állóvizein, továbbá az alföldi halastavakon. 1988-ban költött először hazánkban, azóta a Dunántúlon fészkelő (Fá: 1-3 pár) (al)fajunknak tekinthető. A L.c. cachinnans a keleti országrészben jelenik meg, kis hányada a fajnak. 1996-ban ez az alfaj is költött. A jövőben várható a faj elterjedése. Évente egyszer költ. Május közepén kezd kotlani. Fészekalja 2-7 tojásból áll, a tojások – főként a tojó kotlása révén -, 27-31 nap alatt kelnek ki, 5 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, halat, kisemlőst olykor tojást és fiókát fogyaszt. A fészkelő helyén állandó v. részben vonuló, így keresi fel mindkét alfaj hazánkat, főként a folyók mentén vonulva. Gyéríthető. Csüllő (Rissa tridactyla) (XLIX.tábla). Az öregek háta és szárnya szürke, feje és farka fehér. A szárnyhegyei egy élesen lehatárolt vonalig feketék. Lába fekete. A fiatalok szárnyán átlósan sötét szalag, tarkójukon sötét keresztsáv húzódik. Testhossz 40 cm. Rendszeresen megjelenő, de elég ritka átvonuló és téli vendég (IX-V.). Leggyakoribb a késő őszi időszakban nagyobb álló- és folyóvizeinknél, különösen halastavaknál. Védett. Halászsirály (Larus ichthyaetus) K-ről terjeszkedő faj, 1992 óta szórványos nyári (III-X.) vendég. Védett. Prérisirály (Larus pipixcan) Ritka kóborló, egy hazai megfigyelése van (1992). Védett. Fecskesirály (Larus sabini) Ritka kóborló, egy hazai megfigyelése van (1941). Védett. Vékonycsőrű sirály (Larus genei) Ritka kóborló, két hazai megfigyelése van (1992, 1994). Védett. Gyűrűscsőrű sirály (Larus delawarensis) Ritka kóborló, egy hazai megfigyelése van (1990). Védett. Heringsirály (Larus fuscus) L.f. fuscus szórványos tavaszi (IV-V.) és őszi (VIII-X.) vonuló, ritkán át is telel. L.f. heuglini-nek egy észlelése van (1939). Védett. Sarki sirály (Larus glaucoides) Ritka kóborló, egy hazai megfigyelése van (1934). Védett. Jeges sirály (Larus hyperboreus) Ritka kóborló, hét hazai megfigyelése van. Védett. Dolmányos sirály (Larus marinus) Az 1970-es évek második felétől megjelenő ritka őszi (IX-XII.) és tavaszi (III-V.) átvonuló. 1980-as évek óta rendszeresen előfordul. Védett.

118

Dr. Faragó Sándor


XLIX.tábla

119

Dr. Faragó Sándor


CSÉRFÉLÉK (STERNIDAE) CSALÁDJA Lócsér (Sterna caspia) (L.tábla). Nagy termetű, hatalmas csőre skarlátvörös. A kézevezők alsó oldala sötétszürke. Nyáron feje (sapkája) fekete, télen homloka csíkozott. Farka kissé villás. Testhossz 52 cm. Rendszeres tavaszi (III-V.) és őszi (VIII-IX.) átvonuló vizeinknél. Védett. Küszvágó csér (Sterna hirundo) (L.tábla). Az öregek sapkája fekete, csőre narancsvörös, a hegye fekete. A szárny szürke, a test alsó fele és a farok fehér. A farok erősen villás, de nem ér túl az összezárt szárny végén. A fiatalok homloka fehér, a kiterjesztett szárny első éle a hajlásig fekete. Testhossz 35 cm. Eurázsia mérsékelt égövi sávjában fészkel. Telepes fészkelő (Fá: 800-900 pár) tavainkon, folyózátonyokon. Évente egyszer költ. Májusban kezd kotlani. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a tojások 22-26 nap alatt kelnek ki, 4 hetes korban repülősek. Apró halakat, vízi ízeltlábúakat fogyaszt. Dél-Afrikában telel (IX-IV.). Védett. Kis csér (Sterna albifrons) (L.tábla). A legkisebb európai csér. Az öregek fekete sapkát viselnek, homlokuk fehér (=albifrons), a szem fölé ér és élesen elválik a fekete sapkától és a fekete szemsávtól. Csőrük és lábuk sárga. A szárny keskeny, a szélső karevezők feketék. A farok közepesen villás. A fiataloknak csak a tarkóján húzódik fekete folt, a karevezők nagyobb területen sötétek, a kiterjesztett szárny első éle végig fekete. Csőrük és lábuk sötétebb. Testhossz 22 cm. A tundra zóna kivételével mindenütt fészkel a világon. Ritka telepes fészkelő (Fá: 0-15 pár), 1990-es évek elején újra fészkelt a Dráva zátonyain. Évente egyszer költ. Júniusban kezd kotlani. Fészekalja 2-3 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, a tojások 19-22 nap alatt kelnek ki. A fiókák a fészek környezetében mozognak, 4 hetesen repülősek. Apró halakat, vízi ízeltlábúakat fogyaszt. A Vörös-tengeren és az Arab-félsziget Di részén telel (VIII-IV.). Fokozottan védett. Kenti csér (Sterna sandvicensis) Igen ritka kóborló, 10 magyarországi megfigyelése van. Védett. Sarki csér (Sterna paradisaea) Igen ritka kóborló, 4 magyarországi megfigyelése van. Védett. Kacagócsér (Gelochelidon nilotica) Ritka kóborló (IV-VIII.), elsősorban a nyár közepén jelenik meg az alföldi halastavaknál. Alkalmai költései ismertek a Fertő-tóról, Fonyódról és Kiskunságból. Védett. Kormos szerkő (Chlidonias niger) (L.tábla). Az öregek feje és teste nyáron fekete, szárnyuk

szürke, alsó farkfedőjük fehér. Csőre és lába vöröses fekete. Testhossz 24 cm. Eurázsiai és Éamerikai faj. Telepes fészkelő (Fá: 500-600 pár) mocsarakban, szikes tavakon. Évente egyszer költ. Május végén kezd kotlani. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a tojások 20-23 nap alatt kelnek ki, 19 napos korban repülősek. Főleg apró halat, ízeltlábúakat fogyaszt. DNy-Afrikában telel (VIII-IV.). Védett. Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) (L.tábla). Az öregek feje, teste és szárnybélése fekete, szárnyfedői, farcsíkja és farka fehér. Csőre feketés piros, lábuk élénkvörös. Testhossz 24 cm. Eurázsiai faj. Ingadozó állományú telepes fészkelőnk (Fá: 50-350 pár) szikes mocsárréteken, zsombékosokon. Évente egyszer költ. Május végén kezd kotlani. Fészekalja 3 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, a tojások 18-19 nap alatt kelnek ki, 3 hetes korban repülősek. Leginkább repülő ízeltlábúakat fogyaszt. A trópusi Afrikában (IX-IV.) telel. Fokozottan védett. Fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) (L.tábla). Az öregek hasa sötétszürke, arcfoltja fehér (korábbi neve fehérarcú szerkő). Csőre és lába sötét kárminpiros. Testhossz 25 cm. Eurázsiai faj, Európa középső sávjában fészkel. Jelentős állományú telepes fészkelő (Fá: 10000-12 000 pár) tavainkon, halastavainkon szerte az országban. Évente egyszer költ. Április végén kezd kotlani. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, a tojások 20-21 nap alatt kelnek ki. A fiókák a fészek környezetében mozognak, 5-6 hetes korban repülősek. Főleg ízeltlábúakat, apró halat, gyümölcsöt fogyaszt. A telet (IX-III.) a Földközi-tenger partjainál, főként az Adrián tölti. A nálunk telelők É-európaiak. Fokozottan védett.

120

Dr. Faragó Sándor


L.tábla

121

Dr. Faragó Sándor


ALKAFÉLÉK (ALCIDAE) CSALÁDJA Alka (Alca torda) Mindössze egyetlen magyarországi bizonyíték van megjelenésére (1935). Védett. Lunda (Fratercula arctica) Egy hazai preparátum (1862) bizonyítja hazai előfordulását. Védett.

PUSZTAITYÚK-ALAKÚAK (PTEROCLIFORMES) RENDJE PUSZTAITYÚKFÉLÉK (PTEROCLIDAE) CSALÁDJA Talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus) (LI.tábla). Tűhegyes középső faroktollai nagyon hosszúak. Hasán fekete folt van. A hím feje és torka rozsdasárga, szemétől szürke vonal húzódik a nyakra. Háta homokszínű, keresztsávozott, melle világos szürke. A tojó torokfoltja feketén szegett, szürkés fejtetején és nyakán fekete foltok. Testhossz 35-40 cm. Inváziós madár, a XIX. században rendszertelenül, kisebb-nagyobb mennyiségben, a XX. század első felében kisebb intenzitással és mennyiségben jelent meg, utoljára 1944-ben. Védett. Barnahasú pusztaityúk (Pterocles exustus) Ritka kóborló, egy hazai előfordulása van (1863). Védett.

GALAMBALAKÚAK (COLUMIFORMES) RENDJE GALAMBFÉLÉK (COLUMBIDAE) CSALÁDJA Kék galamb (Columba oenas) (LI.tábla). Sötét hamvaskék, karevezőin két rövid, fekete keresztsáv húzódik. Farcsíkja szürke. Testhossz 32 cm. Európában, Ny-Ázsiában és ÉNyAfrikában elterjedt. Gyakori fészkelő (Fá: 2000-5000 pár) idős bükkösökben, tölgyesekben, ártéri erdőkben. Odúlakó, évente 5(-6)-szor is költ. Március végén kezd kotlani. Fészekalja 2 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, a tojások 16-17 nap alatt kelnek ki. Még tokosak, vagy tollasak a fiókák, de már a tojó melléjük tojja a következő fészekalj tojásait. Ha szűk az odú, akkor közeli váltóodúban folyik a költés. Augusztus végén is lehet kelés. 27-29 naposan repülősek. Apró szemű magvakat fogyaszt. A Földközi-tenger vidékén telel (X-II.). Védett. ΡÖrvös galamb (Columba palumbus) (LI.tábla). A legnagyobb termetű európai vadgalamb. A fej és a nyak kékesszürke, szárnyfoltja és nyakfoltja fehér. Testhossz 40 cm. Európában, DNy-Ázsiában, ÉNy-Afrikában, Amerikában és Ausztráliában él. Gyakori fészkelő (Fá: 40.000-50.000 pár). Ligetes erdőkben, parkokban, erdősávokban, 2,5-4 m magasra rakja fészkét. Évente kétszer is költ. Áprilisban kezd kotlani, fészekalja 2 tojásból áll, a szülők felváltva ülnek, a tojások 15-17 nap alatt kelnek ki. 28-30 naposan repülősek. A fiókák egyhetes korában, másik fészekben a tojó lerakhatja második fészekalját. Gyom- és haszonnövények magvait fogyasztja. A Földközi-tengernél telel (XI-II.). Vadászható. ΡBalkáni gerle (Streptopelia decaocto) (LI.tábla). Háta sárgásbarna, a nyak hátoldalán rövid, világosan szegett fekete gallérja van. A farka alsó oldala csaknem a farok tőig fehér. Kézevezői feketék. Testhossz 27 cm. Ázsiai faj, az utóbbi 60 évben meghódította a világot, Európát is. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-300 000 pár) elsősorban települések környékén. Februártól kezdve évente 4-5-ször költ. Fészekalja 2 tojásból áll, a szülők felváltva ülnek, a tojások 13-14 nap alatt kelnek ki. A fészket 16-19 naposan hagyják el, a szülők még egy hétig etetik őket. Gyom- és haszonnövények magvait fogyasztja. Állandó madár. Vadászható. ΡVadgerle (Streptopelia turtur) (LI.tábla). Háta vörösesbarna, fekete pettyekkel. Nyakának két oldalán fekete-fehér vonalak találhatók. Erősen lekerekített farkán a szélső faroktollak külső éle és hegye fehér. A farok alsó oldalán fehér végszalag fut. Testhossz 27 cm. Európai, Ny-ázsiai, É-afrikai faj. Gyakori fészkelő (Fá: 50 000-150 000 pár) Ligetes erdőkben, erdősávokban 6-7 m magasan, évente 1(-2)-szer is költ. Májusban kezd kotlani. Fészekalja 2 tojásból áll, a szülők felváltva ülnek, a tojások 14-17 nap alatt kelnek, 25-30 naposan repülősek. Gyom- és haszonnövények magvait fogyasztja. A Szaharától D-re telel. Védett. Szirti galamb (Columba livia) Gyakori településeken, állandó madár. Bizonytalan státusú faj. Keleti gerle (Streptopelia orientalis) Ritka kóborló, egy hazai előfordulása van (1985). Bizonytalan státusú faj. 122

Dr. Faragó Sándor


LI.tábla

123

Dr. Faragó Sándor


KAKUKKALAKÚAK (CUCULIFORMES) RENDJE KAKUKKFÉLÉK (CUCULIDAE) CSALÁDJA Kakukk (Cuculus canorus) (LII.tábla). Feje és begye szürke, melle és hasa sűrűn keresztsávozott. Csak a tojóknál fordul elő az alul-felül sűrűn keresztsávozott vörhenyes változat. Szárnya hosszú, keskeny, hegyes, sarló alakú. Testhossz 32 cm. Eurázsia nagy részén és ÉNyAfrikában él. Gyakori fészkelő (Fá: 15.000-50.000 pár) sík, domb- és hegyvidéken. Fészekparazita, síkvidéken elsősorban a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), domb- és hegyvidéki erdős területen a vörösbegy (Erithacus rubecula) a dajkamadara. Hazánkban ± 30 gazdamadarát mutatták ki. Évente két tojássorozatot rak le, egyiket május első felében, a másodikat június közepén. Az első sorozat 9-10, a második 8-10 tojásból áll. A tojások 12 nap alatt kelnek ki. A kis kakukk kilöki a fészekből a gazdamadár tojásait, fiókáit. 3 hetesen repülősek. Hernyókat, köztük szőröseket fogyaszt. Afrika trópusi részein telel (IX-IV.). Védett. BAGOLYALAKÚAK (STRIGIFORMES) RENDJE GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK (TYTONIDAE) CSALÁDJA Gyöngybagoly (Tyto alba) (LII.tábla). Világos tollazatú, a szemeket körülvevő fátyol fehér, szív alakú. Lába hosszú, világos aranysárga hátoldala finoman pettyezett. Testalja rozsdássárga, finom sötétbarna és fehér pettyezéssel (T.a. guttata) vagy fehér (T.a. alba). Nálunk az előbbi terjedt el, de olykor a törzsalak is megjelenik. Szeme fekete. Testhossz 34 cm. Kozmopolita faj, az egész világon előfordul. A D-Dunántúlon gyakori, másutt elterjedt fészkelő (Fá: 800-1000 pár). Kultúrakövető faj, elsősorban épületek (főként templomok) padlásán költ. Ha jó a táplálékkínálat (Microtus arvalis) kétszer is költ. Márciusban kezd kotlani, fészekalja az első költésben 4-7, a második költésben 5-9 tojásból áll, általában a tojó ül. A tojások 27-34 nap alatt kelnek ki, a fiatalok 2 hónaposan repülősek. Kisemlősöket, denevért, verebet, békát fogyaszt. Állandó, nagyobb távolságra kóborol. Fokozottan védett. BAGOLYFÉLÉK (STRIGIDAE) CSALÁDJA Füleskuvik (Otus scops) (LII.tábla). Kis termetű. Tollfülét gyakran lesimítja. Szürkésbarna tollazata sűrű sávokkal és foltokkal tarkított. Feje kisebb és nem olyan lapos, mint a kuviké. Testhossz 19 cm. Eurázsiában és Afrikában él. Nem gyakori odúköltő (Fá: 300-400 pár) fajunk. Felhagyott gyümölcsösök, szőlők és gyepek mozaikos élőhelyén, karsztbokorerdők szegélyében évente egyszer költ. Május közepén kezd kotlani, fészekalja 2-6 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 24-25 nap alatt kelnek ki. 20-32 naposan repülősek. Az öregek még hetekig etetik a fiókákat. Rovartáplálékon él. Közép-Afrika szavannáin telel (IX-IV.). Védett. Uhu (Bubo bubo) (LII.tábla). A legnagyobb európai bagoly. Tollfülei jól láthatók. Sárgásbarna tollazata sötétbarnán sávozott. Nagy szeme narancsvörös. Testhossz 65-70 cm. Palearktikus elterjedésű. Ritka fészkelőnk (Fá: 10-15 pár). Sziklás területen, régi kőbányában évente egyszer költ. Márciusban kezd kotlani, fészekalja 3-5 tojásból áll, a tojó kotlik, a tojások 34 nap alatt kelnek ki. 2 hónaposan repülősek. Minden nálánál kisebb állatot elfog. Fő táplálékállatai a hörcsög, a patkány és a sün. Állandó madár. Fokozottan védett. Kuvik (Athene noctua) (LII.tábla). Kis testű. Sötétbarna hátoldala fehéren sávozott és pettyezett. Testalja fehéres, széles sötétbarna hosszanti sávokkal. Feje kissé lapított, szeme sárga. Testhossz 21 cm. Eurázsiában és É és ÉNy-Afrikában él. Gyakori fészkelő (Fá: 15002000 pár). Kultúrakövető faj, elsősorban épületekben, odvas fákban évente egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, fészekalja 2-7 tojás, csak a tojó ül, a tojások 24-28 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 4 hetesen repülősek, de még egy hónapig etetik őket a szülők. Kisemlősöket, madarakat, békát, ritkán rovart fogyaszt. Állandó madár, kóborolhat. Fokozottan védett. 124

Dr. Faragó Sándor


LII.tábla

125

Dr. Faragó Sándor


BAGOLYFÉLÉK (STRIGIDAE) CSALÁDJA Macskabagoly (Strix aluco) (LII.tábla). Zömök testalkatú, kerek feje feltűnően nagy, nincs tollfüle. Hátoldala rozsdaszínű vagy szürke, testalja sárgásbarna, sötét hosszanti sávokkal. Szárnya és hosszú, lekerekített végű farka barnán keresztsávozott. Arcfátyla szürkésfehér, gyűrűs rajzolat nélküli, szeme fekete. Testhossz 37 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában él. Gyakori fészkelő (Fá: 2000-5000 pár). Hegyvidéki és ártéri erdőkben, parkokban, odvas fákban vagy épület zugokban évente egyszer költ. Márciusban kezd kotlani, fészekalja 2-5 tojás, csak a tojó ül, a tojások 28-30 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 4 hetesen hagyják el az odút, de még további 7-10 nap után repülősek. Erdei kisemlősöket, a téli hónapokban madarakat fogyaszt. Állandó madár, nagyobb távra kóborolhat. Védett. Uráli bagoly (Strix uralensis) (LII.tábla). Nagy termetű, fakó színű, hosszú farkú. Tollazata világos szürke, sűrű barna hosszanti csíkozással. Arcán nincs mintázat, kis szeme sötétbarna. Testhossz 60 cm. Eurázsia boreális zónájának költőfaja. Fészkel a Kárpátokban és a Dinárihegységben is. 1962 óta fészkelő (Fá: 50-150 pár) a Zemplénben, az Aggteleki-karszton és a Bükkben. Öreg, zárt bükkösökben, tölgyesekben, ragadozók gallyfészkeiben és odvakban költ. Március elején kezd kotlani, fészekalja 1-6 tojás, csak a tojó ül 27-29 napig. A fiatalok 20-30 hetesen elhagyják a fészket, de a teljes önállóságot csak 60-80 naposan érik el, addig etetik őket a szülők. Főként kisemlősöket fogyaszt, madarakat ritkán zsákmányol. Állandó madár, gradációs faj, egyes években É-ról feldúsulhat állománya. Fokozottan védett. Erdei fülesbagoly (Asio otus) (LII.tábla). Karcsú testű, rozsdássárga tollazatát sűrű, sötét hosszanti sávozás és finom keresztvonalak tarkítják. Szeme narancssárga. Megriadva tollpamatait felmereszti. Testhossz 35 cm. Az északi félteke mérsékelt zónájában él. Gyakori fészkelő (Fá: 15 000-20 000 pár). Költőterülete egybe esik a szarka és a dolmányos varjú fészkelő területeivel, mivel ezek elhagyott gallyfészkeit használja. Márciusban kezd kotlani, fészekalja 3-8 tojás. Csak a tojó ül, a tojások 25-30 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 20-24 naposan elhagyják a fészket, de még egy hónapig etetik őket a szülők. Mezei pockot, erdei egereket, helyenként madarakat fogyaszt. Állandó madár, É-i vendégek érkezhetnek. Védett. Réti fülesbagoly (Asio flammeus) (LII.tábla). Sárgásbarna, sűrű hosszanti sávozással. Szárnya hosszú, röptében alulról jól látható a kéztő-izület táján levő sötét folt. Tollfüle kicsi. Testhossz 37 cm. Eurázsiában és Amerikában él. Ritka, ingadozó számú fészkelő (Fá: 5-40 pár). Nedves réteken, mezőgazdasági területeken, a talajon fészkel. Évente kétszer költhet. Áprilisban végén kezd kotlani, fészekalja 4-8 (olykor 10-16) tojás, csak a tojó ül, a tojások 24-29 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 4 hetesen repülősek, de még egy hónapig etetik őket a szülők. Főként mezei pockot, alkalmanként más kisemlősöket, elvétve madarakat és rovart is fogyaszt. Állandó madár, VIII-III között É-i vendégek érkezhetnek. Fokozottan védett. Hóbagoly (Nyctea scandiaca). Rendkívül ritka, 2 előfordulása ismert. Fokozottan védett. Karvalybagoly (Surnia ulula). Rendkívül ritka, 3 előfordulása ismert. Védett. Törpekuvik (Glaucidium passerinum) Rendkívül ritka, 5 előfordulása ismert. Védett. Gatyáskuvik (Aegolius funereus) Rendkívül ritka, 9 előfordulása ismert, 1997-ben két pár költött. Védett.

LAPPANTYÚALAKÚAK (CAPRIMULGIFORMES) RENDJE LAPPANTYÚFÉLÉK (CAPRIMULGIDAE) CSALÁDJA Lappantyú (Caprimulgus europaeus) (LII.tábla). Felül avar vagy kéregszínű, alul sűrűn keresztsávozott. Szemük nagy, csőrük kicsi, szájuk igen nagyra tátható. Szárnyuk és farkuk hosszú, lábuk apró. Éjszaka aktívak. Testhossz 26 cm. Palearktikus faj. Gyakori fészkelő (Fá: 5000-10 000 pár) ligetes erdők, vágásterületek, gyümölcsösök talaján. Júniusban kezd kotlani, fészekalja 2 tojás, főleg a tojó ül, a fiókák 16-18 nap után kelnek, 15 napos korban repülősek. Éjszaka repülő rovarokra vadászik. Közép- és D-Afrikában telel (IX-IV.). Védett. 126

Dr. Faragó Sándor


LIII.tábla

127

Dr. Faragó Sándor


SARLÓSFECSKE-ALAKÚAK (APODIFORMES) RENDJE SARLÓSFECSKEFÉLÉK (APODIDAE) CSALÁDJA Sarlósfecske (Apus apus) (LIV.tábla). Barnásfekete, rövid farka villás, szárnya hosszú, sarló alakú. Testhossz 16 cm. Eurázsiai és É-afrikai faj. Telepes fészkelő (Fá: 3000-5000 pár) épületek tetőszerkezetében, fali üregekben, ritkán faodvakban. Évente egyszer költ. Júniusban kezd kotlani, fészekalja 1-4 tojás, mindkét szülő kotlik, a fiókák 18-23 nap után kelnek, 41 napos korban repülősek. Repülő rovarokra vadászik. D-Afrikában telel (VIII-IV.).Védett. Halvány sarlósfecske (Apus pallidus). Rendkívül ritka kóborló, egy hazai adata van (1996). Védett. Havasi sarlósfecske (Apus melba) Rendkívül ritka kóborló, egy hazai adata van (1996). Védett.

SZALAKÓTAALAKÚAK (CORACIIFORMES) RENDJE JÉGMADÁRFÉLÉK (ALCEDINIDAE) CSALÁDJA Jégmadár (Alcedo atthis) (LIV.tábla). Zömök, kis testű, szárnya és a farka rövid. Háta ragyogó kékeszöld, szemfoltja és alsó teste vörösbarna, torka és nyakoldala fehér. Apró lába élénkpiros. Csőre hosszú, hegyes. Testhossz 16 cm. Eurázsiában és Észak-Afrikában fordul elő. Kis számú fészkelő (Fá: 800-1000 pár). Évente kétszer költ álló- és folyóvizek partszakadásaiba, lösz- és agyagfalakba mélyített, 50-100 cm mély üregekben. Áprilisban kezd kotlani, fészekalja 4-10 tojás, mindkét szülő kotlik, a fiókák 19-21 nap után kelnek, 2327 napos korban repülősek. Apró halakból és kis részben vízi rovarokból áll tápláléka. Az öregek állandóak, a fiatalok kóborolhatnak. Télire É-ról érkezhetnek vendégek. Védett. GYURGYALAGFÉLÉK (MEROPIDAE) CSALÁDJA Gyurgyalag (Merops apiaster) (LIV.tábla). Szinpompás tollazatú, torka sárga, melle kékeszöld e kettőt fekete csík választja el egymástól. Feje, háta gesztenyebarna és kénsárga. Kézevezői és farka kékeszöldek. Szeme kárminpiros. Csőre hosszú és hajlott, a középső faroktollak megnyúltak. Testhossz 27 cm. Eurázsiai elterjedésű faj, de él É- és D-Afrikában is. Lassan gyarapodó állományú, telepesen fészkelő (Fá: 3000-5000 pár) faj. Lösz- és homokfalakban, folyók partfalában fészkel. A költőüregek hossza 180-200 cm. Júniusban kezd kotlani, az 5-8 tojást, mindkét szülő üli. A fiókák 20-22 nap után kelnek, 30 napos korban repülősek. Repülő rovarokra vadászik. K-és D-Afrikában, a Kongó-vidékén telel (IX-V.). Fokozottan védett. SZALAKÓTAFÉLÉK (CORACIIDAE) CSALÁDJA Szalakóta (Coracias garrulus) (LIV.tábla). Zömök termetű, erős csőrű. Tollazata azúrkék, háta gesztenyevörös, szárnya ragyogó kék, fekete szegéllyel, farka zöldeskék, a középső farok tollak sötétszürkék. Testhossz 30 cm. Eurázsia erdőssztyepp jellegű vidékein és ÉNyAfrikában honos. Kis számú fészkelő (Fá: 300-600 pár) az Alföldön erdős pusztákon, ligeterdőkben. Odúköltő. Májusban kezd kotlani, a 4-6 tojást, mindkét szülő üli. A fiókák 1819 nap után kelnek, 26-28 napos korban repülősek. Rovarokra lesből vadászik. KözépkeletAfrikában telel (VIII-IV.). Fokozottan védett. BANKAFÉLÉK (UPUPIDAE) CSALÁDJA Búbosbanka (Upupa epops) (LIV.tábla). Világos rozsdabarna. Szárnya és farka fekete-fehéren keresztsávozott. Legyezőszerűen széttárható bóbitáján az egyes tollak hegye fekete. Hosszú, vékony csőre ívben lefelé hajlik. Testhossz 27 cm. Eurázsiában és Afrikában költ. Gyakori fészkelő (Fá: 8000-10 000 pár) ligetes erdőkben, ártereken, gyümölcsösökben. Odúköltő, nálunk kétszer költ. Áprilisban kezd kotlani, a 4-10 tojást csak a tojó üli, a fiókák 16-19 nap után kelnek, 23-27 napos korban repülnek. A talajon rovarokra, csigákra, fiatal gyíkokra és békákra vadászik, amiket a felső rétegben is elér. A trópusi Afrikában telel (VIII-III.).Védett. 128

Dr. Faragó Sándor


LIV.tábla

129

Dr. Faragó Sándor


HARKÁLYALAKÚAK (PICIFORMES) RENDJE HARKÁLYFÉLÉK (PICIDAE) CSALÁDJA Nyaktekercs (Jynx torquilla) (LV.tábla) Szürkésbarna tollazata finoman mintázott. Háta és farka szürke. Agyagsárga hasoldala szürkésbarnán sávozott. Testhossz 16 cm. Európában és É-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 20 000-25 000 pár) sík- és dombvidéki lomberdőkben, parkokban, gyümölcsösökben. Odúköltő. Kétszer költhet. Májusban kezd kotlani, a 7-12 tojást főleg a tojó üli. A fiókák 12-14 nap után kelnek, 2 hetes korban repülősek. Főleg hangyákat eszik. A trópusi Afrikában telel (IX-III.). Védett. Zöld küllő (Picus viridis) (LV.tábla). Háta zöldes, farcsíkja sárga. Feje piros, fejoldalán széles fekete barkó. Testhossz 32 cm. Európában, DNy-Ázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 10 000-15 000 pár) sík- és hegyvidéki lombos erdőkben, parkokban, öreg fasorokban. Odúköltő, egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, az 5-7 tojásból a fiókák 15-16 nap után kelnek, 20-22 napos korban hagyják el az odút. Fő tápláléka a hangyák, szúfélék és kéreg alatti rovarok, ősszel télen magvakat is eszik. Állandó, télen kóborolhat. Védett. Fekete harkály (Dryocopus martius) (LV.tábla) Nagy testű, koromfekete, sapkája tűzpiros, üstökben végződik. Testhossz 46 cm. Eurázsiai faj, Ny-Európában több helyütt hiányzik. Stabil állományú fészkelő (Fá: 3000-5000 pár) idősebb (odvas) bükkösökben, tölgyesekben, ártereken. Odúköltő, az odú mélysége 50-80 cm. Évente egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, a 4-5 tojást mindkét szülő üli. A fiókák 17-19 nap után kelnek, 25-30 napos korban hagyják el az odút. A szülők még 2 hétig etetik őket. Kizárólag rovarokon él. Állandó madár. Védett. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) (LV.tábla) Vállán nagy fehér folt. Sapkája fekete, a fiataloké piros, fekete szegéllyel. Fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Hasa fehér, alsó farkfedői pirosak. Az öreg hímek tarkóján piros folt van. Testhossz 23 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) erdőkben, ligetekben, parkokban. Odúköltő, évente egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, a 4-6 tojást mindkét szülő üli. A fiókák 14-16 nap után kelnek, 20 napos korban repülősek. Fatörzseken és talajon keresi rovar táplálékát. Télen magot is eszik. Állandó, kóborolhat. Védett. Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) (LV.tábla) Hátának felső része és válla fekete, alsó része pedig széles fehér-fekete sávokkal mintázott. Szárnya is fehéren sávozott. A hím sapkája piros, a tojóé fekete. Testhossz 25 cm. Eurázsia mérsékelt övi erdőzónájában honos. Kis számú fészkelő (Fá: 100-200 pár) idős állományú, domb- és hegyvidéki lomberdőkben, főként bükkösökben. Odúköltő, évente egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, a 4-6 tojást, mindkét szülő üli. A fiókák 14-16 nap után kelnek, 27-28 napos korban repülősek. Rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Állandó madár. Fokozottan védett. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) (LV.tábla) Veréb nagyságú, háta sűrűn keresztsávozott. Alsó farkfedői nem pirosak. Testhossz 14 cm. Európában, Közép-Keleten és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 20 000-30 000 pár) tölgyesekben és ártéri erdőkben. Odúköltő, évente egyszer költ. Májusban kezd kotlani, az 5-6 tojást mindkét szülő üli. A fiókák 10-12 nap után kelnek, 3 hetes korban repülősek. A lombozatban keresi a rovarokat, lárvákat. Állandó madár. Védett. Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) (LV.tábla) Arcsávja nem ér a tarkóig, piros sapkájának nincs fekete szegélye. Testhossz 22 cm. Európai, Ny-ázsiai faj. Rendszeres fészkelő (Fá: 5000-10 000 pár) tölgyesekben, parkokban, ártéren. Odúköltő, egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani, az 5-8 tojást mindkét szülő üli. A fiókák 12-14 nap után kelnek, 2021 napos korban repülősek. Rovarokat, eszik. Állandó. Védett. Hamvas küllő (Picus canus) Kis számban (Fá: 1000-1200 pár) fészkel domb- és hegyvidékeinken. Védett. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 1938 óta fészkel nálunk (Fá: 5000-6000 pár). Védett.

130

Dr. Faragó Sándor


LV.tábla

131

Dr. Faragó Sándor


VERÉBALAKÚAK (PASSERIFORMES) RENDJE PACSIRTAFÉLÉK (ALAUDIDAE) CSALÁDJA Mezei pacsirta (Alauda arvensis) (LVI.tábla). Barna, feje, háta melle csíkozott. Fején rövid bóbita. Farka elég hosszú, szélső farktollai fehérek. Testhossz 18 cm. Eurázsiában és ÉNyAfrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 300 000-800 000 pár) gyepeken és szántókon. A talajon, évente 2-3-szor költ. Áprilisban kezd kotlani, a 4-5 tojást csak a tojó üli. A fiókák 1114 nap után kelnek, 18-20 napos korban repülősek. Második fészekalja 3-4 tojásból áll. Rovarokat, magot, zöld növényi részeket eszik. D-Európában telel (X-II.). Védett. Búbospacsirta (Galerida cristata) (LVI.tábla). Melle csíkozott. Bóbitája hosszú, sárgásan szegett farka rövid. Szárnya kerekded, alul sárgásbarna. Testhossz 17 cm. Eurázsiában és ÉAfrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 50 000-100 000 pár) fátlan élőhelyeken, kultúrakövető. Talajon, évente 2-szer költ. Április végén kezd kotlani, a 3-6 tojást csak a tojó üli. A fiókák 11-13 nap után kelnek, 15-16 napos korban repülősek. Rovarokat, magokat eszik. Állandó, kóborolhat. Védett. Erdei pacsirta (Lullula arborea) (LVI.tábla). Melle erősen csíkozott. Rövid farka és tarkóig húzódó szemsávja különbözteti meg a mezei pacsirtától. Szárnya élén fekete-fehér folt van. Testhossz 15 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Kis számú fészkelő (Fá: 2000-5000 pár) erdőszéleken, vágásterületen, gyümölcsösökben. Talajon, 2-3-szor költ. Április elején kezd kotlani, a 3-6 tojást csak a tojó üli. A fiókák 11-15 nap után kelnek, 12-13 napos korban repülősek. Rovart, apró magvakat fogyaszt. A Földközi-tenger vidékén telel (IX-II.). Védett. Szikipacsirta (Calandrella brachydactyla hungarica) (LVI.tábla). Kis termetű, világos színű. Melle mintázatlan, nyakán apró sötét folt látszik. Testhossz 14 cm. A faj Eurázsiában és ÉNyAfrikában honos, nálunk elszigetelt állománya él. Ritka fészkelő (Fá: 50-100 pár) gyepeken, mezőgazdasági területen. Talajon, 2-szer költ. Április végétől kotlik, a 3-6 tojást csak a tojó üli. A fiókák 13 nap után kelnek, 12-13 napos korban repülősek. Rovarokat, magvakat, zöld növényi hajtásokat esznek. A Földközi-tenger mellékén telel (IX-IV.). Fokozottan védett. Havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris). Kis számú, téli (XI-II.) vendég főleg a Tiszántúlon. Védett. Kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra). Rendkívül ritka kóborló, 2 hazai adata ismert. Védett.

FECSKEFÉLÉK (HIRUNDINIDAE) CSALÁDJA Partifecske (Riparia riparia) (LVI.tábla). Felső teste barna, alsó teste fehér, mellén barna keresztszalag. Farka alig villás. Testhossz 12 cm. Eurázsiában, É-Amerikában és É-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 60 000-80 000 pár) folyópartokon, homok- és sóderbányákban. Üregben (40-120 cm), évente 2-szer költ. Április végétől kotlik, a 4-6(7) tojásból a fiókák 1216 nap után kelnek, ± 20 napos korban repülősek. A második fészekalj 3-4 tojásos. Levegőben szerzi rovar táplálékát. Afrika Szaharától D-re eső területein telel (X-IV.). Védett. Füsti fecske (Hirundo rustica) (LVI.tábla). Felső teste feketés, nyakán fekete keresztszalag, torka, csőrtöve vörös. Farka mélyen villás. Testhossz 19 cm. Eurázsiában, É-Amerikában és É-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 150 000-200 000 pár) épületekben. 3-szor költhet. Áprilistól kotlik, a 4-6 tojásból a fiókák 14-16 nap után kelnek, 18-23 napos korban repülősek. A levegőben szerzi rovar táplálékát. D-Afrikában telel (X-III.).Védett. Molnárfecske (Delichon urbica) (LVI.tábla). Felső teste feketés, nyakán nincs fekete keresztszalag, torka, melle, hasa és farcsíkja fehér. Farka kissé villás. Testhossz 18 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) épületek külső részén 2-3-szor költ. Áprilisban kezd kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 14-16 nap után kelnek, 21-23 napos korban repülősek. A levegőben gyűjti rovar táplálékát. Afrikában a trópusi esőerdők zónájában telel (X-III). Védett.

132

Dr. Faragó Sándor


LVI.tábla

133

Dr. Faragó Sándor


BILLEGETŐFÉLÉK (MOTACILLIDAE) CSALÁDJA Parlagi pityer (Anthus campestris) (LVII.tábla). Karcsú testű, melle egyszínű, lába és farka hosszú. Szélső farktolla fehér. Testhossz 17 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Nem túl gyakori fészkelő (Fá: 10 000-20 000 pár), gyepeken, parlagokon, ugarokon, árok- és csatorna partokon évente 2-szer költ. Májusban kezd kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 12-14 napos korban elhagyják a fészket, 3 hetesen már önállóak. A talajon futkosva gyűjti rovar táplálékát. É-Afrikában és Arábiában telel (IX-IV.). Védett. Réti pityer (Anthus pratensis) (LVII.tábla). Kis termetű, földbarna foltokkal és sávokkal mintázott. Szélső farktolla fehér. Testhossz 15 cm. Réteken, legelőkön, kaszálókon, füves és szikes pusztákon gyakori, néha tömeges tavaszi (III-IV.) és őszi (IX-XI.) átvonuló. Egyesével, vagy kis csapatban gyakran áttelel. Védett. Erdei pityer (Anthus trivialis) (LVII.tábla). Sárgásbarna tollazata és rózsaszínűbb lába különbözteti meg a réti pityertől. Szélső farktolla fehér. Testhossz 15 cm. Palearktikus faj, Dés É-Európából hiányzik. Gyakori fészkelő (Fá: 150 000-300 000 pár). Hegy- és dombvidéki erdőszéleken, tisztásokon, nyiladékokon, vágásterületeken, a síkvidéken facsoportokban, erdősávokban évente 2-szer költ. Májusban kezd kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 10-12 napos korban hagyják el a fészket. A szülők további 2 hétig etetik őket. Főleg rovarokkal táplálkozik. Afrikában a Szaharától D-re telel (IX-IV). Védett. Sarkantyús pityer (Anthus richardi). Renkívül ritka kóborló, egy előfordulása ismert. Védett. Rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus). Rendszeres, de kis számú tavaszi (V.) és őszi (IX.X.) átvonuló. Védett. Havasi pityer (Anthus spinoletta). Rendszeres, kis számú tavaszi és őszi átvonuló, téli vendég (X-IV.). Védett. Barázdabillegető (Motacilla alba) (LVII.tábla). Háta szürke, sapkája és melle fekete.

Homloka, arca, nyakoldala és testalja fehér. Testhossz 18 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár). Víz melletti létesítményekhez, épületekhez vonzódik, fészkeit is abba rakja. Évente 2(-3)-szor költ. Április elején kezd kotlani, az 5-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 14-15 napos korban repülősek. Rovarokkal, alkalomszerűen csigákkal táplálkozik. Részben a Földközi-tenger medencéjében, részben a trópusi Afrikában telel (X-II). Védett. Sárga billegető (Motacilla flava) (LVII.tábla). Alsóteste sárga, háta olajzöld. Sapkája és arca kékesszürke. Testhossz 17 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában és É-Amerika alaszkai partvidékén (!) honos. Nálunk a M.f. flava alfaj költ, tavaszi vonuláson megfigyelhető a M.f. thunbergi és 1955 óta rendszeres megjelenik a fekete fejű, balkáni alfaj a M.f. feldegg. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-200 000 pár). Vízi élőhelyek körül, időszakos vízborítású zsombékosok, sásrétek, nedves csatornapartok fészkelője. Évente 1(-2)-szer költ. Májusban kezd kotlani, a 3-8 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 16 napos korban repülősek. Rovar tápláléka változatos, sokszor a legelő állatok által felzavart rovarokat fogdossa. Afrikában a trópusokon telel (IX-III). Védett. Hegyi billegető (Motacilla cinerea) (LVII.tábla). Testalja sárga, feje és háta szürke. A hím torkán fekete folt található, a tojónak erős fehér kantárja van. Farka a leghosszabb a billegető fajok között. Testhossz 18 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos, tipikusan hegyvidéki faj. Ritka, csökkenő számú fészkelő (Fá: 100-150 pár) hegyi patakjainknál. Évente 2-szer költ. Április elején kezd kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 11-14 nap után kelnek, 14-15 napos korban repülősek. Vízi és víz menti rovarok, vízicsigák jelentik táplálékát. Fészkelő helyén állandó. Védett. Citrombillegető (Motacilla citreola). 1989 óta növekvő számú (14) megfigyelése van Védett.

134

Dr. Faragó Sándor


LVII.tábla

135

Dr. Faragó Sándor


CSONTTOLLÚFÉLÉK (BOMBYCILLIDAE) CSALÁDJA Csonttollú (Bombycilla garrulus) (LVIII.tábla). Vörösbarna színű, selymes tollazatú, bóbitás madár. Farka végén sárga szalag, Szemsávja, torokfoltja fekete. Sötét szárnyukon sárga és fehér foltok. A karevezők végén apró piros lemezkék. Testhossz 18 cm. Eurázsia és Amerika É-i részén fészkel. Jellegzetes téli inváziós madár, egyes években, nagy számban jelenik meg városi parkokban, kertekben, máskor csak kis csapatai mozognak (X-IV.). Védett. VÍZIRIGÓFÉLÉK (CINCLIDAE) CSALÁDJA Vízirigó (Cinclus cinclus) (LVIII.tábla). Zömök, sötét színű. Melle fehér, rövid farkát felcsapja. Testhossz 18 cm. Európában, a Közép-Keleten,az Uralban és az Atlasz-hg-ben honos. Nálunk tipikusan hegyvidéki faj. Ritka, csökkenő számú fészkelő (Fá: 5-10 pár) hegyi patakjainknál (Aggteleki-karszt, Börzsöny). Évente 1-2-szer költ. Fészkét sziklára, odúba építi. Március elején kezd kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 11-14 nap után kelnek, 14-15 napos korban repülősek. Vízi és víz menti rovarok, vízicsigák jelentik táplálékát, amelyeket a patakmeder alján futva (!) szed össze. Fészkelő helyén állandó, a fiatalok kóborolnak. Védett. ÖKÖRSZEMFÉLÉK (TROGLODYTIDAE) CSALÁDJA Ökörszem (Troglodytes troglodytes) (LVIII.tábla). Nagyon kis, kerekded testű. Színe barna, szárnya és farka sávozott, farkát felcsapja. Testhossz 9 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában és ÉAmerikában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 20 000-25 000 pár). Hegy- és dombvidéki, dús aljnövényzetű erdőkben évente kétszer költ. Zárt fészkét gyökerek, sarjak közé rakja. Áprilisban kezd kotlani, csak a tojó üli a 6-7 tojást. A fiókák 14-16 nap után kelnek, 15-19 napos korban hagyják el a fészket. Apró rovarokat, télen apró fű magvakat is fogyaszt. Télen kóborol, ilyenkor településeken is látni. É-i példányok érkezhetnek telelni. Védett SZÜRKEBEGYFÉLÉK (PRUNELLIDAE) CSALÁDJA Erdei szürkebegy (Prunella modularis) (LVIII.tábla). Barna színű, sávozott. Melle és feje szürke, csőre vékony, árszerű. Testhossz 15 cm. Európai terjeszkedő faj, Kis-Ázsia ÉNy-i részén is honos. 1933 óta ritka fészkelőnk (Fá: 1200-1500 pár). Hegységi fiatal fenyvesekben, bükkösökben, patak menti cserjésekben és árterületeken évente 2-szer költ. A fészek a sűrű növényzetben, közel a talajhoz épül. Április közepén a tojó egyedül kezd kotlani, a 4-7 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 11-13 naposan hagyják el a fészket. Rovarokat, magvakat eszik. A Földközi-tengernél telel (IX-III.), de vannak áttelelő példányai is. Védett. Havasi szürkebegy (Prunella collaris). Kis számú, de rendszeres téli vendég (XI-III.) a Dunántúl és Északiközéphegység várromjain, kőfejtőiben, sziklás hegyoldalain. Egyesével, v. kisebb csapatokban látható. Védett.

RIGÓFÉLÉK (TURDIDAE) CSALÁDJA Vörösbegy (Erithacus rubecula) (LVIII.tábla). Arca és melle narancsvörös. Testhossz 14 cm. Eurázsiában (Ny-Szibériáig), ÉNy-Afrikában honos. Igen gyakori fészkelő fajunk (Fá: 250.000-500.000 pár). Dús aljnövényzetű elegyes erdőkben, parkokban, talajon, vagy közelében évente 2-szer költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, a 4-8 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 12-15 napos korban elhagyják a fészket. Rovarokat, bogyókat, magvakat eszik. A Földközi tengernél telel (X-III.), de télire É-i ÉK-i vendégek érkeznek. Védett. Kékbegy (Luscinia svecica) (LVIII.tábla). A hím begye kék, közepén vörös v. fehér „csillag”. Nálunk a fehércsillagos L.s. cyanecula költ, s egy megfigyelése van a vöröscsillagos L.s. svecica alfajnak. A farkán narancsvörös folt van. A tojónak sötét U alakú mellsávja van, farkán narancsvörös folttal. Testhossz 14 cm. Ny-Európától Ny-Szibériáig honos. Kis számú fészkelő (Fá: 500-1000 pár) nádasok, halastavak szárazulat felöli részén, mocsaraknál, nedves réteken. Évente 2-szer költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, az 5-7 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 13 naposan hagyják el a fészket. Rovarok, férgek jelentik táplálékát. A telet a Földközi-tenger Ny-i medencéjében tölti (IX-III.). Védett.

136

Dr. Faragó Sándor


LVIII.tábla

137

Dr. Faragó Sándor


RIGÓFÉLÉK (TURDIDAE) CSALÁDJA Nagy fülemüle (Luscinia luscinia) (LIX.tábla). Háta barna, melle világos, foltokkal mintázott, farka barnás, gesztenye vörös. Testhossz 16 cm. É- és K-Európától Ny-Szibériáig honos. Nálunk igen kis számú fészkelő (Fá: 5-10 pár) ÉK-Magyarországon a Tiszát és Bodrogot kísérő fűz-nyár ligeterdőkben és fűzbokrosokban. Évente egyszer költ. Fészket a sűrű aljnövényzetbe épít. Májusban kezd kotlani a tojó, a 4-6 tojásból a fiókák 13 nap után kelnek, 11-13 naposan hagyják el a fészket. Rovarok, vonuláson bogyók jelentik táplálékát. A telet Közép- és Dél-Afrikában tölti (IX-III.). Fokozottan védett. Fülemüle (Luscinia megarhynchos) (LIX.tábla). Háta barna, melle egyszínű világos, farka gesztenyevörös. Testhossz 16 cm. Eurázsia Ny-i felében és É-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) dús aljnövényzetű erdők szélén, ártéri erdőkben, cserjésekben és parkokban. Évente egyszer költ. Fészkét a talajra, a növényzet védelmében építi. Április végén kezd kotlani a tojó, a 4-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 13 naposan hagyják el a fészket, négy hetesen önállóak. Rovarok, férgek jelentik táplálékát. A telet É-Afrika K-i részén tölti (VIII-IV.). Védett. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) (LIX.tábla). A hím fekete, farka rozsdavörös, szárnyán fehér folt látható. A tojó sötétszürke, farka rozsdavörös. Testhossz 14 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 50 000-60 000 pár) településeken, kertekben és szőlőkben, köves sziklás hegyoldalakon, kőbányákban. Évente 2 (-3)-szor költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, az 5-7 tojásból a fiókák 12-17 nap után kelnek, 14-17 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak, vonuláskor bogyók jelentik táplálékát. A telet a Földközi-tenger vidékén tölti (IX-III.). Védett. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) (LIX.tábla). A hím farka rozsdavörös, a melle narancsvörös, a torka fekete, homloka és szemtája fehér. A tojó farka rozsdavörös, melle barnás. Testhossz 14 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Csökkenő számú fészkelő (Fá: 8000-12 000 pár) öreg ártéri erdőkben, botoló fűzesekben, olykor parkokban, szőlőkben, gyümölcsösökben. Évente egyszer, odúban költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, az 5-7 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 14-15 naposan hagyják el az odút. Rovarok jelentik táplálékát, amit talajon, fatörzsön és levegőben egyaránt zsákmányol. A telet feltehetően a trópusi Afrikában tölti (IX-IV.). Védett. Rozsdás csuk (Saxicola rubetra) (LIX.tábla). Barna fején fehér szemsáv húzódik. Háta barna, sávozott, begye barnás, hasa világos. Farktollai részben fehérek. Testhossz 13 cm. NyEurópától Ny-Szibériáig honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 50 000-100 000 pár) bokrokkal tarkított nedves réteken, kaszálókon és turjánosokban, árok- és csatornapartokon. Évente egyszer (kivételesen kétszer) költ. Májusban kezd kotlani a tojó, az 5-7 tojásból a fiókák 1113 nap után kelnek, 12-14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak jelentik táplálékát, vonuláson bogyókat is eszik. A telet (IX-IV.) valószínűleg Afrikában, az egyenlítőtől D-re fekvő szavannákon tölti. Védett. Cigánycsuk (Saxicola torquata) (LIX.tábla). A hím feje fekete, melle rozsdavörös, háta sötéten mintázott, farcsíkja világos, farka fekete. Nyakoldalán fehér folt. A tojó barnás, tompább színű mintázata hasonlít a híméhez. Testhossz 13 cm. Eurázsiában, É- és DAfrikában, illetve Madagaszkáron honos. Gyakori fészkelő (Fá: 200 000-400 000 pár) bokrokkal tarkított száraz domboldalakon, gyomos árok- és csatornapartokon, parlagokon, elhagyott szőlőkben, száraz gyepeken, vágásterületeken. Évente kétszer költ. Március végén kezd kotlani a tojó, a 3-8 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak jelentik táplálékát, de olykor magvakat, bogyót is fogyaszt. A telet a Földközi-tenger európai és É-afrikai partjainál tölti (X-III.). Védett. 138

Dr. Faragó Sándor


LIX.tábla

139

Dr. Faragó Sándor


RIGÓFÉLÉK (TURDIDAE) CSALÁDJA Hantmadár (Oenanthe oenanthe) (LX.tábla). A háta szürke, farcsíkja fehér, szemfoltja fekete. Testhossz 14 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában, É-Amerikában és Grönlandon honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 20 000-30 000 pár) legelők, parlagok, romok, sziklás hegyoldalak vidékén. Évente egyszer költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, az 5-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 13-15 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak és csigák jelentik táplálékát. A telet (VIII-III.) Afrika szavannáin tölti. Védett. Apácahantmadár (Oenanthe pleschanka). Rendkívül ritka kóborló, 5 előfordulása ismert. Védett. Déli hantmadár (Oenanthe hispanica). Rendkívül ritka kóborló, 10 előfordulása ismert. Védett. Sivatagi hantmadár – (Oenanthe deserti) Rendkívül ritka kóborló, 1 előfordulása ismert. Védett. Kövirigó (Monticola saxatilis) (LX.tábla). A hím feje kék, melle és farka narancsvörös. A tojó

alsó teste barnán sávozott, farka rozsdavörös. Testhossz 19 cm. D- és Közép Európában, Kisés K-Ázsiában, ÉNy-Afrikában, honos. Ritka fészkelő (Fá: 15-25 pár) ÉK-Magyarország sziklás, karsztos hegyoldalain, kőbányákban. Évente egyszer (kivételesen kétszer) költ. Májusban kezd kotlani a tojó, a 4-5 tojásból a fiókák 1-14 nap után kelnek, 13-14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, apró gerinceseket eszik. A telet (VIII-IV.) valószínűleg a trópusi Afrikában tölti. Fokozottan védett. Fekete rigó (Turdus merula) (LX.tábla). A hím tiszta fekete, csőre sárga. A tojó sötétbarna, csőre feketésbarna. Testhossz 25 cm. Eurázsia nagy részén, ÉNy-Afrikában, illetve a Kanáriszigeteken honos. Gyakori fán, cserjéken fészkelő (Fá: 300 000-550 000 pár) erdőkben, parkokban, kertekben. Erdőben kétszer, városban háromszor költ. Márciusban kezd kotlani a tojó, a 4-6 tojásból a fiókák 14 nap után kelnek, 12-13 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak, giliszták jelentik táplálékát, ősztől bogyókat, magvakat is eszik. A városiak helyben maradnak. Az erdőben fészkelők a telet (IX-II.) a Mediterráneumban töltik. Védett. Fenyőrigó (Turdus pilaris) (LX.tábla). Feje és farcsíkja szürke, háta gesztenyebarna, melle sárgásbarna, erősen pettyezett, farka fekete. Testhossz 25 cm. Eurázsia É-i részén, K-re a Lénáig honos. D felé terjeszkedő ritka, fán fészkelő (Fá: 50-150 pár), gyakori átvonuló és telelőfajunk. Nedves rétek körüli fákon, facsoportokon fészkel. Évente egyszer (kivételesen kétszer) költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 4-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 11-15 naposan hagyják el a fészket. Főként gilisztával él, de ízeltlábúakat is elfog. Vonuláson és télen bogyókat fogyaszt. A telet (X-III.) a Földközi-tenger partvidékén tölti. Védett. Énekes rigó (Turdus philomelos) (LX.tábla). Világosbarna, melle sárgás, erősen pettyezett, szárnybélése sárga. Testhossz 22 cm. Eurázsiában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 150 000200.000 pár) gazdag cserjeszintű erdőkben, parkokban. Évente kétszer költ. Április elején kezd kotlani a tojó, a 3-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 12-14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak, giliszták, csigák jelentik táplálékát, gyümölcsöt, bogyókat is eszik. A telet (X-III.) Olaszországban tölti. Védett. Léprigó (Turdus viscivorus) (LX.tábla). Nagytestű, mellén és a hasán a pettyek nagyok és kör alakúak. Szárnybélése fehér. Testhossz 26 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 5000-10 000 pár) hegy- és dombvidéki tölgyesekben, bükkösökben. Évente 1(-2)-szer költ. Március végén kezd kotlani a tojó (a hím igen ritkán váltja), a 4-5 tojásból a fiókák 13-15 nap után kelnek, 14-15 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak, férgeket, puhatestűeket ősszel fagyöngy és fakín termését eszik, azok emésztőcsatornájukon áthaladva válnak csiraképessé. Nem vonul, csak alacsonyabb erdőzónába húzódik le. Védett. Örvös rigó (Turdus torquatus). Ritka vonuló,(III-IV. ill. X.) olykor át is telel. Védett. Szőlőrigó (Turdus iliacus). Rendszeres őszi (X-XI.) és tavaszi (III-IV.) átvonuló, alkalmi áttelelő kisebb csapatokban, erdőkben, parkokban, gyakran fenyőrigók csapatához társultan. Védett. Naumann-rigó (Turdus naumannii). Rendkívül ritka kóborló, 1 előfordulása ismert az 1820-as évekből. Védett.

140

Dr. Faragó Sándor


LX.tábla

141

Dr. Faragó Sándor


POSZÁTAFÉLÉK (SYLVIIDAE) CSALÁDJA Réti tücsökmadár (Locustella naevia) (LXI.tábla). Háta felül foltozott, szemcsíkja halvány. Hangja hosszú, folyamatos, magas hangú pirregés. Testhossz 13 cm. Eurázsiában honos. Kis számú fészkelő (2000-3000 pár) nedves gyepeken, erdősítésekben. Évente kétszer, a talajon költ. Május végén kezd mindkét szülő kotlani, az 5-7 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 10-12 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúak, puhatestűek jelentik táplálékát. A telet (IXV.) Afrikában, a Szaharától D-re tölti. Védett. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) (LXI.tábla). Háta egyszínű, mellén elmosódott sávozás látható. Hangja kéttagú pirregés elkülönülő hangokkal. Testhossz 14 cm. Eurázsiában (az Irtiszig) honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 10 000-30 000 pár) nedves bokros, gazos sűrűségekben, ártereken. Fészkét növényzetbe, talaj közelbe építi. Évente egyszer költ. Május végén kezd kotlani mindkét szülő, a 4-5 tojásból a fiókák 13-15 nap után kelnek, 11-13 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat eszik. A telet (IX-IV.) DK-Afrikában tölti. Védett. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) (LXI.tábla). Háta egyszínű, hangja folyamatos, egytagú pirregés. Testhossz 14 cm. Eurázsiában (K-en az Obig) honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 30 000-60 000 pár) nádasokban, mocsarakban. Növényzetbe, közel a vízhez fészkel. Évente kétszer költ. Május közepén kezd kotlani a tojó, a 4-5 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 13-14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat eszik. A telet (IX-IV.) A Szaharától délre, az erdőmentes zónában tölti. Védett. Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon). Kis számban fészkel (3000-5000 pár), nagy kiterjedésű nádasokban, gyékényesekben. Vonuló. Védett. Csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) (LXI.tábla). Háta mintázott, a fejtetőn

sárga fejsáv, oldalt két sötét sáv. Testhossz 13 cm. Európai faj, areája igen felaprózódott, globálisan veszélyeztetett. Igen ritka fészkelő (Fá: 610-620 pár) kizárólag a Hortobágy zsombékos mocsárrétjein (1971 óta). Zsombékokra, avas fűcsomó alá rejti fészkét. Poligámia jellemzi. Évente kétszer költ. Május végén kezd kotlani a tojó, az 5-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 10-14 naposan hagyják el a fészket. Kizárólag ízeltlábúakat eszik. A telet (VIII-IV.) Afrikában tölti. Fokozottan védett. Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) (LXI.tábla). Háta sávozott, szemsávja sárgásfehér. Testhossz 13 cm. Eurázsiában (a Jenyiszejig) honos. Gyakori fészkelő (Fá: 150.000-200.000 pár) nádasokban, sásosokban, mocsárréteken, nedves csatornapartokon. Évente 1(-2)-szer költ. A fészket a növényzetbe, a talajhoz közel építi. Május végén kezd kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 12-13 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat eszik. A telet (VIII-IV.) Ny-Afrikában tölti. Védett. Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris). Elég gyakori fészkelő (50 000-80 000 pár), gazos csatornapartokon, mocsár és lápréteken, gabonatáblák szegélyében. Vonuló. Védett. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) (LXI.tábla). Barna háta egyszínű, alul

sárgásfehér. Szemgyűrűje halvány. Többtagú strófát hallat. Testhossz 13 cm. Európában, NyÁzsiában, ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) nádasokban, gyékényesekben. Évente 1(-2)- költ, nádszálakra, a víztől 40-180 cm-re rakja fészkét. Májusban kezd kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12 nap után kelnek, 11-12 naposan hagyják el a fészket. Apró ízeltlábúak jelentik táplálékát. A telet (IX-IV.) Afrikában tölti. Védett. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) (LXI.tábla). Nagyobb termetű, csőre hosszabb, szemsávja fehéres. Éles hangja van. Testhossz 19 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában és Ausztráliában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 30 000-50 000 pár), nádra (40-130 cm), nyílt víz közelébe építi fészkét. Évente kétszer költ. Május végén kezd kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 11-12 naposan hagyják el a fészket. Apró ízeltlábúakat fogyaszt. Ny-, DNy-Afrikában telel (X-IV.). Védett. 142

Dr. Faragó Sándor


LXI.tábla

143

Dr. Faragó Sándor


POSZÁTAFÉLÉK (SYLVIIDAE) CSALÁDJA Kerti geze (Hippolais icterina) (LXII.tábla). Teste felül olívzöldes, alul sárga, lába kékesszürke. Testhossz 13 cm. Európában, Ny-Szibériában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 800010 000 pár) ártereken, ligeterdőkben, parkokban. Évente egyszer, bokrokon költ. Május végén kezd kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 13-14 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, gyümölcsöt fogyaszt. A trópusi Afrikában telel (IX-V.). Védett. Kis poszáta (Sylvia curruca) (LXII.tábla). A fej, hát, farok szürke, a fejoldala sötét, élesen elüt a világos nyaktól és melltől. Szárnya barna. Szélső faroktollai fehérek. Testhossz 13 cm. Eurázsiában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 50 000-100 000 pár), ligeterdőkben, erdősávokban, erdőszéleken. Évente egyszer, földközelben épített fészekben költ. Májusban kezd mindkét szülő kotlani, a 3-5 tojásból a fiókák 11-13 nap után kelnek, 11-13 naposan repülnek ki. Ízeltlábúakat, őszön bogyókat fogyaszt. K-Afrikában telel (X-IV.). Védett. Mezei poszáta (Sylvia communis) (LXII.tábla). A hím feje hamuszürke, torka tiszta fehér, testalja világos, halvány rózsaszínes árnyalattal. Szárnya rozsdabarna, szélső faroktollai fehérek. Testhossz 14 cm. Eurázsiában, ÉNy-Afrikában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 50.000-100 000 pár), bokrosokban, ligetekben, parkokban. Alacsony növényzetben, bokrok alsó ágára építi fészkét. Évente 1(-2)-szer költ. Május kezd kotlani, mindkét szülő üli a 4-6 tojást. Második költésnél csak a tojó kotlik. A fiókák 11-13 nap után kelnek, 10-12 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat fogyaszt. Közép-Afrikában telel (IX-IV.). Védett. Barátposzáta (Sylvia atricapilla) (LXII.tábla). A hím fényes fekete sapkája a szemig ér. Hátoldala szürkésbarna. Fejoldala és testalja hamuszürke. A tojó sapkája rozsdabarna. Testhossz 14 cm. Eurázsiában (Jenyiszejig) és ÉNy-Afrikában honos. Igen gyakori fészkelő (Fá: 600 000-800 000 pár), gazdag cserjeszintű faállományokban, cserjésekben. Alacsony bokrokon, iszalagban, szederben fészkel. Évente kétszer költ. Áprilisban kezdenek kotlani, a 3-7 tojásból a fiókák 11-14 nap után kelnek, 10-13 naposan hagyják el a fészket. Rovarokat, pókokat, csigákat, ősszel bodzát fogyaszt. É-Afrikában, Kisázsiában telel (IX-III.). Védett. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) (LXII.tábla). Hátoldala élénk sárgászöld, torka és begye kénsárga, hasa fehér. Széles szemsávja sárga. Hosszú szárnya zöldesbarna, az evezők szegélye sárga. Testhossz 13 cm. Európában és Ny-Szibériában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) zárt, gyér aljnövényzetű bükkösökben, elegyes erdőkben, inkább hegyvidéki faj. Fűcsomó alá építi fészkét. Évente egyszer költ. Május közepén kezd a tojó kotlani, a 4-10 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 11-13 naposan hagyják el a fészket. Apró ízeltlábúakat és hernyókat fogyaszt. Közép-Afrikában telel (IX-IV.). Védett. Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) (LXII.tábla). Hátoldala olívbarna, testalja sárgásfehér, enyhe ciromsárga árnyalattal. A 2. kézevező rövidebb, mint a 6. Éneke csilpcsalp. Testhossz 11 cm. Eurázsiában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 400 000-600 000 pár), nádra (40-130 cm) ritkás, aljnövényzetben gazdag erdőkben, ártereken, parkokban. Fészkét az aljnövényzet közé rejti. Évente kétszer költ. Április végén kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 11-13 naposan hagyják el a fészket. Apró ízeltlábúakat fogyaszt. A Földközi-tenger mellékén és É-Afrikában telel (X-III.). Védett. Sárgafejű királyka (Regulus regulus) (LXII.tábla). Apró termetű, kissé zömök. Fejtetején élénksárga sáv, kétoldalt fekete szegéllyel. A hím fejeteteje inkább narancsszínű, a tojóké valamivel világosabb. Szárnyán kettős fehér szárnycsík és fekete szalag. Testhossz 8 cm. Eurázsiában a lucfenyő elterjedési területén fészkel. Ritka fészkelő (Fá: 1000-5000) öreg lucosokban, parkokban, lucfenyőre (2-16 m) építi fészkét. Évente kétszer költ. Május elején kezd a tojó kotlani, a 7-11 tojásból a fiókák 14-17 nap után kelnek, 18-22 naposan hagyják el a fészket. Apró ízeltlábúakat fogyaszt. Dél-Európába vonul, de sok áttelel (IX-IV.). Védett. 144

Dr. Faragó Sándor


LXII.tábla

145

Dr. Faragó Sándor


POSZÁTAFÉLÉK (SYLVIIDAE) CSALÁDJA TOVÁBBI FÉSZKELŐ FAJOK Halvány geze (Hippolais pallida) Kis számú fészkelő (200-500 pár) ártereinken (1950-es évek óta). Védett. Karvalyposzáta (Sylvia nisoria) Elterjedt fészkelő (20 000-40 000 pár) cserjés élőhelyeken. Védett. Kerti poszáta (Sylvia borin). Elterjedt fészkelő (10 000-30 000 pár) ligetes szerkezetű fás élőhelyeken. Védett. Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) Elterjedt fészkelő (15 000-20 000 pár) elegyes erdőkben, ártéren. Védett. Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) Kis számú fészkelő (400-500 pár) lucosokban. Védett.

RITKÁN ELŐFORDULÓ FAJOK Rozsdás nádiposzáta (Acrocephalus agricola). Rendkívül ritka kóborló, 4 megfigyelése ismert. Védett. Berki poszáta (Cettia cetti). Rendkívül ritka kóborló, 1 megfigyelése ismert. Védett. Kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala). Rendkívül ritka kóborló, 1 megfigyelése ismert. Védett. Királyfüzike (Phylloscopus proregulus). Rendkívül ritka kóborló, 1 megfigyelése ismert. Védett. Vándorfüzike (Phylloscopus inornatus). Rendkívül ritka kóborló, 2 megfigyelése ismert. Védett. Bonelli-füzike (Phylloscopus bonelli). Rendkívül ritka kóborló, 1 megfigyelése ismert. Védett.

POSZÁTAFÉLÉK (SYLVIIDAE) SZÁRNYFORMÁI (SVENSSON nyomán)

146

Dr. Faragó Sándor


147

Dr. Faragó Sándor


LÉGYKAPÓFÉLÉK (MUSCICAPIDAE) CSALÁDJA Szürke légykapó (Muscicapa striata) (LXIII.tábla). Háta szürkésbarna, begyén keskeny hosszanti sávok, szárnyán nincs világos folt. Testhossz 14 cm. Európában, Kis-Ázsiában, ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 80 000-120 000 pár) nyílt erdőkben, ligetekben, parkokban, szőlőkben, gyümölcsösökben. Évente 1(-2)-szer bokrokon, fákon költ. Májusban kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 11-13 nap után kelnek, 12-14 naposan hagyják el a fészket. Repülő ízeltlábúakat, gyümölcsöt fogyaszt. A Szaharától D-re telel (IX-IV.). Védett. Örvös légykapó (Ficedula albicollis) (LXIII.tábla). Felső teste fekete, alsó fehér, nyakán fehér örv van, fehér szárnyfoltja a szárny végéig ér. Testhossz 13 cm. Közép- és D-Európában, KisÁzsiában és a Kaukázusban honos. Gyakori fészkelő (Fá: 70 000-150 000 pár) lomberdőkben, elsősorban tölgyesekben. Évente 1(-2)-szer, odúban költ. A hímek egy része többnejű. Május elején kezd a tojó kotlani, a 4-8 (második költésnél 3-4) tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 14 naposan hagyják el az odút. Ízeltlábúakat fogyaszt, levegőből, levelekről, talajról. A trópusi Afrikában (Csád, Szudán, Zaire) telel (IX-IV.). Védett. Kis légykapó (Ficedula parva) Kis számban fészkel (Fá: 300-500 pár) idős, hegyvidéki lomberdőkben. Védett. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) Alkalmi fészkelő (Fá: 5-20 pár) idős, domb- és hegyvidéki lomberdőkben, gyakori tavaszi (IV-V.) és őszi (VIII-IX.) vonuló. Védett.

CSÚSZKAFÉLÉK (SITTIDAE) CSALÁDJA Csuszka (Sitta europaea) (LXIII.tábla). Teste zömök, farka rövid. Felül szürkéskék, alul rozsda sárga. Csőre hegyes. Fején fekete szemsáv húzódik. Testhossz 14 cm. Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 100 000-200 000 pár) hegy- és dombvidéki lomberdőkben, parkokban, kertekben. Évente 1(-2)-szer, odúban (15-20 m) költ. A bejáratot sárral tapasztva szűkíti le. Április elején kezd kotlani, a 6-9 tojásból a fiókák 14-18 nap után kelnek, 20-21 naposan hagyják el az odút. A fák törzsén táplálkozik, ízeltlábúakat, ősszel és télen magot, bogyót fogyaszt. Állandó madár, télen is mutat territoriális magatartást. Védett. HAJNALMADÁRFÉLÉK (TICHODROMIDAE) CSALÁDJA Hajnalmadár (Tichodroma muraria) (LXIII.tábla). Teste szürke, torka fekete. Kerek nagy szárnyán élénkpiros folt, kézevezőin fehér pettyek vannak. Csőre hosszú, vékony, lefelé ívelő. Szórványos átvonuló és téli vendég (X-IV.), elsősorban sziklákon, kőbányákban, várromokon, magas kő-, vagy téglaépületek falain, templomtornyokon is megjelenik. Legtöbb adata a Bükkből származik. Védett. FAKUSZFÉLÉK (CERTHIIDAE) CSALÁDJA Hegyi fakusz (Certhia familiaris) (LXIII.tábla). Teste barnán sávozott, farcsíkja rozsdás. Alsó fele ezüstös fehér. Csőre karcsú, ívelt. Csőre rövidebb, karma hosszabb. Testhossz 12 cm. Eurázsiai kontinentális faj, D-Ázsiában csak a hegyvidékeken honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 8000-10 000 pár) domb- és hegyvidéki bükk és fenyőerdőkben fészkel, de előfordul a Beregi-síkságon is. Évente kétszer, alacsonyan elhelyezkedő farepedésekben költ. Április közepén kezd kotlani a tojó, a 4-10 tojásból a fiókák 14-15 nap után kelnek, 17-18 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó, kóborlása megfigyelhető. Védett. Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) (LXIII.tábla). Hasonlít a hegyi fakuszhoz, de oldala barnás. Csőre hosszabb, karma rövidebb. Testhossz 13 cm. Közép- és D-Európában, Kis-Ázsiában és a Ny-Kaukázusban honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 30 000-40 000 pár) zárt idős és középkorú lomberdőkben, parkokban, sík- és hegyvidéken. Évente kétszer, farepedésekben, ritkán odúban költ (2 m alatt). Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 6-7 tojásból a fiókák 15-16 nap után kelnek, 16-17 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat fogyaszt. Kóborló madár. Védett. 148

Dr. Faragó Sándor


LXIII.tábla

149

Dr. Faragó Sándor


TIMÁLIAFÉLÉK (TIMALIIDAE) CSALÁDJA Barkóscinege (Panurus biarmicus) (LXIV.tábla). A hím feje és arca hamuszürke, hegyesen végződő széles barkója és alsó farkfedői tiszta feketék. Háta és hosszú farka rozsdás fahéjszínű. Melle világos. A tojónak nincs barkója, és nem feketék alsó farkfedői. Testhossz 16 cm. Eurázsiában honos, európai areáje szétszórt. Elég gyakori fészkelő (Fá: 5000-15 000 pár) nádasainkban és gyékényeseinkben. Évente 2(-3)-szor, nádra, sásra víz fölé (0,3-1,2 m) rakja fészkét. Márciusban kezdenek a szülők kotlani, a 3-11 tojásból a fiókák 10-13 nap után kelnek, 12-13 naposan hagyják el a fészket. Nyáron rovarokat, ősszel és télen magvakat fogyaszt. Állandó, olykor kóborló madár, de D-Európában is megjelenik. Védett. ŐSZAPÓFÉLÉK (AEGITHALIDAE) CSALÁDJA Őszapó (Aegithalos caudatus) (LXIV.tábla). Fekete, fehér és rózsaszínes tollazata, apró teste és hosszú farka jellegzetes. Feje fehér, szemük felett széles, fekete sáv húzódik. Testhossz 14 cm. Eurázsia mérsékelt égövi zónájában honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 30 000-50 000 pár) nyílt, aljnövényzettel borított lomberdőkben, fiatal fenyvesekben, kertekben, gyümölcsösökben. Évente egyszer, zacskószerű zárt fészekben költ (1-18 m). Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 9-12 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, 18-19 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, télen kevés magot fogyaszt. Állandó madár, kóborolhat. Védett. CINEGEFÉLÉK (PARIDAE) CSALÁDJA Széncinege (Parus major) (LXIV.tábla). Feje és nyaka fényes kékesfekete, arcfoltja fehér. Testalja citromsárga, mellén és hasán fekete, hosszanti sáv. Háta szürkészöld, farcsíkja és farka szürkéskék. Testhossz 14 cm. Eurázsiában és É-Afrikában honos. Igen gyakori fészkelő (Fá: 300 000-500 000 pár) minden olyan hazai erdőállományban és fás élőhelyen, ahol fészkelésre alkalmas helyet talál. Évente kétszer, odúban, üregben költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 6-13 tojásból a fiókák 13-15 nap után kelnek, 20-22 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó, kóborló madár. Védett. Kék cinege (Parus caeruleus) (LXIV.tábla). Fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék. Testalja citromsárga, arca fehér. Kék sapkája alul fehéren szegett, tarkóján fehéres folt. Testhossz 11 cm. Európában, Elő-Ázsiában és É-Amerikában honos. Igen gyakori fészkelő (Fá: 200 000-300 000 pár) minden olyan hazai erdőállományban és fás élőhelyen, ahol fészkelésre alkalmas helyet talál. Évente egyszer (részben kétszer) üregben, odúban költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 6-15 tojásból a fiókák 14-(20) nap után kelnek, 18-22 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó, kóborló madár. Védett. Barátcinege (Parus palustris) (LXIV.tábla). Fejteteje és torka fekete. Fényes fekete sapkája van. Hátoldala szürkésbarna, fejoldala és testalja szürkésfehér. Testhossz 11 cm. Eurázsiai faj, ázsiai areája szabdalt. Elég gyakori fészkelő (Fá: 25 000-30.000 pár) hegy és dombvidéki lomberdőkben, parkokban, ligeterdőkben. Évente egyszer, üregben, odúban költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 7-11 tojásból a fiókák 14-16 nap után kelnek, 17-20 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, ősszel bogyókat, magvakat fogyaszt. Állandó, kóborló faj. Védett. Fenyvescinege (Parus ater) (LXIV.tábla). Fekete fejmintázata hasonlít a széncinegére, de tarkóján tiszta fehér folt van. Háta zöldesszürke, szárnyán kettős fehér szárnycsík húzódik. Testalja szürkésfehér, oldala sárgás. Testhossz 11 cm. Eurázsia fenyőrégióiban honos. Elég gyakori fészkelő (Fá: 15 000-20 000 pár) fenyvesekben, fenyőelegyes lomberdőkben, parkokban, sík- és hegyvidéken. Évente kétszer, odúban költ. Áprilisban kezd kotlani a tojó, a 6-10 tojásból a fiókák 12-15 nap után kelnek, 17-21 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, télen magvakat is fogyaszt. Téli kóborló madár. Védett. Búbos cinege (Parus cristatus). Helyenként fészkel (Fá: 3500-5000 pár) Ny-Dunántúl fenyveseiben. Védett. Kormosfejű cinege (Parus montanus). Kis számú fészkelő (300-500 pár) az Északi-középhegységben. Védett.

150

Dr. Faragó Sándor


LXIV.tábla

151

Dr. Faragó Sándor


FÜGGŐCINEGEFÉLÉK (REMIZIDAE) CSALÁDJA Függőcinege (Remiz pendulinus) (LXV.tábla). Nagyon kicsiny. Feje világosszürke, széles szemfoltja fekete. Háta rozsdabarna, alsóteste sárgásfehér. Testhossz 11 cm. Eurázsiai faj, ázsiai areája szabdalt. Elég gyakori fészkelő (Fá: 8000-15 000 pár) ártéri ligeterdőkben, tavak és mocsarak nádasait szegélyező füzesekben, fűzligetekben. Évente kétszer költ, de a mindkét ivarnál fellépő poligámia miatt mindketten három költésben is részt vehetnek. Lecsüngő ágra függesztett, zárt, zacskó alakú fészekben költ. Áprilisban kezd kotlani rendszerint a tojó, a 5-8 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, 18-26 naposan hagyják el a fészket. Többférjűség esetén a hímek is kotlanak. Ízeltlábúakat, ősszel és télen nád és gyékény magvakat fogyaszt. Hazai állományunk a Pó-síkságon telel (X-III.). Védett. SÁRGARIGÓFÉLÉK (ORIOLIDAE) CSALÁDJA Sárgarigó (Oriolus oriolus) (LXV.tábla). A hím tollazata ragyogó aranysárga, szárnya és farka fekete. A farok fekete, de a szélső farktollak hegye is aranysárga. A tojó és a fiatalok sárgászöldek, szárnyuk és farkuk sötétebb. Testhossz 23 cm. Európa kontinentális részére, attól K-re pedig a Jenyiszejig terjed areája. Elég gyakori fészkelő (Fá: 80 000-100 000 pár) sík- és dombvidéki lomberdőkben, ligetekben, fasorban, facsoportokban, gyümölcsösökben. Évente egyszer, fán (2-20 m) költ. Májusban kezdenek a szülők kotlani, a 3-5 tojásból a fiókák 14-16 nap után kelnek, 14-17 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, apró gerinceseket, gyümölcsöt fogyaszt. Kelet-Afrikában telel (IX-IV.). Védett. GÉBICSFÉLÉK (LANIIDAE) CSALÁDJA Tövisszúró gébics (Lanius collurio) (LXV.tábla). A hím háta gesztenye-vörös, fejteteje és farcsíkja kékesszürke. Széles szemsávja fekete Testalja rózsaszínnel árnyalt fehér. Farka fekete, a szélső farktollak részben fehérek. A tojó háta fakó rozsdabarna, sárgás alsó oldalán hullámos barna keresztsávozás. Testhossz 17 cm. Ny-Eurázsiai faj, areája Szibériáig terjed. Gyakori fészkelő (Fá: 200 000-400 000 pár) sík- és dombvidéki nyílt fás és bokros élőhelyeken, fasorokban, erdőszéleken, vágásterületen. Évente egyszer, bokrokon költ. Májusban kezd kotlani a tojó, a 3-7 tojásból a fiókák 14-15 nap után kelnek, 14-16 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat, apró gerinceseket fogyaszt. Táplálék bő napokon zsákmányát tövisre szúrva raktározza. Közép-Afrikában telel (X-IV.). Védett. Kis őrgébics (Lanius minor) (LXV.tábla). Fejteteje és háta kékesszürke. Homloka és széles szemsávja fekete. Szárnya és farka fekete, szárnyfoltja és szélső farktollai fehérek. Melle és hasa rózsaszínnel árnyalt fehér. Testhossz 20 cm. Ny-Európától Közép-Ázsiáig terjed areája. Nem gyakori fészkelő (Fá: 5000-8000 pár) síkvidéki nyílt fás és bokros élőhelyeken, fasorokban, erdősávokban, fás legelőn. 1970-1990 között állománya jelentősen megfogyott. Évente egyszer, fakoronában (4-8 m) költ. Júniusban kezd kotlani a tojó, az 5-7 tojásból a fiókák 15-16 nap után kelnek, 16 naposan hagyják el a fészket. Ízeltlábúakat (főleg egyenesszárnyúakat), alkalmanként fiatal mezei pockot fogyaszt. A faj D-Afrikában telel, de magyar gyűrűs példányok csak Görögországban (útközben) kerültek meg (VIII-V.). Védett. Nagy őrgébics (Lanius excubitor) (LXV.tábla). Nagy termetű, hasonlít a kis őrgébicshez, de attól szürke homloka és keskeny fehér szemsávja, hosszabb csőre és viszonylag rövid szárnya biztosan megkülönbözteti. Testhossz 24 cm. Nyílt, bokros, fás élőhelyeken általában egyesével előforduló, elég gyakori téli vendég (IX-IV.) Védett. Vörösfejű gébics (Lanius senator). A XIX. század végén és a XX.. század elején még elszórtan fészkelt a DNyDunántúlon, Sopron környékén illetve a Bükk lábainál. Utolsó ismert költése az Aggteleki-karszton volt (1981). Védett.

152

Dr. Faragó Sándor


LXV.tábla

153

Dr. Faragó Sándor


VARJÚFÉLÉK (CORVIDAE) CSALÁDJA ΡVetési varjú (Corvus frugilegus) (LXVI.tábla). Tollazata fekete. Az öregek csőrtöve és torka csupasz. Feketés csőre karcsú és hegyes. Bozontos gatyája a csüdig ér. A fiatalok torkán nincs csupasz folt. Testhossz 45 cm. Eurázsiai elterjedésű faj, Új-Zélandba betelepítették. Gyakori telepes fészkelő (Fá: 30 000-35 000 pár) erdőfoltokban, parkokban, fasorokban. Állománya megfogyott. Évente egyszer, fákon (15-20 m) költ. Március végén kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 16-18 nap után kelnek, a 28-30 naposak repülnek ki. Mindenevő, de az állati táplálékot előnyben részesíti. Állandó, ÉK-európai tömegei telelnek (X-III.). Vadászható. ΡDolmányos varjú (Corvus corone cornix) (LXVI.tábla). Háta és testalja hamvas szürke. Feje, szárnya és farka, erős, vaskos csőre és lába fekete. Testhossz 46 cm. A faj Eurázsiában, ÉAfrikában honos. A dolmányos varjú az Elbától K-re, az Ír-szigeten, Skóciában, Skandináviában és az Appenin-félszigeten fordul elő. Gyakori fészkelő (Fá: 70 000-80 000 pár) nyílt erdőkben, ártereken, ligetekben, erdősávokban, fasorokban. Évente egyszer, fákon (12-18 m) költ. Márciusban kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 18-20 nap után kelnek, 28-35 naposan hagyják el a fészket. Főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt, amit növényi eredetűekkel egészít ki. Állandó, 10-20 km-es körzetben csapatosan kóborolnak. Vadászható. Kormos varjú (Corvus corone corone) (LXVI.tábla). Egész teste fekete, csőre vaskos, nincs gatyája. Testhossz 14 cm. Európában az Elba és az Alpok Ny-i peremének vonalától Ny-ra fészkel, beleértve a Ibériai-félszigetet. Ugyancsak költ Angliában és Walesben. Ritka, rendszertelen fészkelő (Fá: 10-20 pár) Ny-Magyarországon ligetekben, fasorokban, erdőszéleken. Gyakoriak a dolmányos varjúval vegyes párok, hibridjeik szaporodóképesek. Szaporodására és táplálkozására a dolmányos varjúnál ismertetett az érvényes. Védett. Holló (Corvus corax) (LXVI.tábla). Nagy testű, fekete tollú madár, hatalmas erős csőrének felső vonala ívelt. Torkán bozontos, szakállszerű tollak vannak. Farka ék alakúan kerekített. Testhossz 63 cm. Eurázsiában, É-Afrikában és É-Amerikában honos. Nem ritka fészkelő (Fá: 300-400 pár) kiterjedt erdőségekben, főként bükkösökben és kőbányákban költ. Ma már minden erdős területen megtelepedett, s az idősebb állományokat veszi birtokba. Évente egyszer, magas fákon (15-20 m) költ. Márciusban kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 20-21 nap után kelnek, 35-42 naposan hagyják el a fészket. Állati tápláléka változatos, előszeretettel fogyaszt dögöt. Növényi eredetű táplálékot is felvesz. Állandó, kóborol. Védett. Csóka (Corvus monedula) (LXVI.tábla). Fejteteje és háta fekete, tarkója és fejoldala hamuszürke. Testalja sötétszürke. Az öregek szeme fehér, a fiataloké világoskék. Testhossz 32 cm. Eurázsiában, É-Afrikában honos. Elég gyakori, kisebb telepekben, vagy egyesével fészkelő (Fá: 5000-10 000 pár) fajunk. Ligeterdőkben, parkokban, fasorokban, magas épületeken, kőbányákban évente egyszer, fákon, épületekben vagy odúban költ. Májusban kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 17-18 nap után kelnek, 30-34 naposan hagyják el a fészket. Mindenevő, de az állati táplálékot jobban kedveli. Állandó, Lengyelországból, Oroszországból érkezőkkel feldúsul télen az állomány. Védett. ΡSzarka (Pica pica) (LXVI.tábla). Tollazata fekete-fehéren mintázott. Feje, melle és háta fekete, széles szárnyfoltja és hasa fehér. Szárnyán és hosszú farkán a feketés tollak zöldes, kékes, bíboros fémfényűek. Testhossz 45 cm. Az északi féltekén általánosan elterjedt. Igen gyakori fészkelő (Fá: 100 000-150 000 pár) bokrokkal, fákkal elszórtan települt területeken, ligetekben, fasorokban és parkokban. Fedett, tapasztott fészkét cserjékre, fákra építi. Évente egyszer költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, az 5-9 tojásból a fiókák 17-18 nap után kelnek, 15-20 naposan hagyják el a fészket. Főként állati eredetű táplálékot fogyaszt. Állandó madár, kisebb körzetben kóborolhat. Vadászható. 154

Dr. Faragó Sándor


LXVI.tábla

155

Dr. Faragó Sándor


VARJÚFÉLÉK (CORVIDAE) CSALÁDJA ΡSzajkó (Garrulus glandarius) (LXVII.tábla). Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, farcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán széles, fehér folt és feketén vonalkázott égszínkék szárnyfolt látható. Felmereszthető fejtető tollai feketén és fehéren vonalkázottak. Szeme világoskék. Testhossz 33 cm. Eurázsiai és É-afrikai elterjedésű faj. Gyakori fészkelő (Fá: 60 000-100 000 pár) nagyobb erdőterületeken, ligetekben facsoportokban. Állománya emelkedett. Évente egyszer, fákon (4-12 m) költ. Április végén kezd felváltva mindkét szülő kotlani, az 5-6 tojásból a fiókák 16-17 nap után kelnek, a 19-21 naposak repülnek ki. Mindenevő, fiókaneveléskor az állati táplálékot előnyben részesíti. Tojásokat, fiókákat, makkot, magokat is eszik. Állandó, sokszor kóborló. Vadászható. Fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes). Két alafaja közül a N.c. caryocatactes egyesével, vagy szórványosan átvonuló, illetve téli vendég, olykor kisebb invázióval (IX-IV.). A N.c.macrorynchos inváziók alkalmával, egyesével vagy kis csapatokban jelenik meg (X-III.). Védett. Havasi csóka (Pyrrhocorax graculus). Rendkívül ritka kóborló, Ny-Magyarországon. Védett. Havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax). Rendkívül ritka kóborló, 1 hazai adata ismert. Védett.

SEREGÉLYFÉLÉK (STURNIDAE) CSALÁDJA ΡSeregély (Sturnus vulgaris) (LXVII.tábla). Finoman pontozott feketés tollazata zöldes, bronzos és bíboros fémfényű. Szárnya hegyes, farka rövid. Egyenes csőre hegyes. Őszi tollazata sűrűn pettyezett. Testhossz 21 cm. Eurázsiai elterjedésű faj, É-Amerikába betelepítették. Gyakori fészkelő (Fá: 300 000-500 000 pár) a zárt erdőterületeken kívül mindenütt. Erdőfoltokban, parkokban, fasorokban évente kétszer, odúban költ (a párok 60%-a költ másodszor). Április közepén kezdenek a szülők kotlani, a 3-7 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, a 14-22 naposak repülnek ki. Tavasszal és nyáron az állati táplálékot előnyben részesíti, egyéb időszakban főleg növényevő. ÉK-európai tömegei érkeznek nyár végén, majd továbbvonulnak a hazaiak után É-Afrikába (IX-II.). Vadászható. Pásztormadár (Sturnus roseus) (LXVII.tábla). Teste rózsaszínű. Feje, nyaka, szárnya és farka ércfényű fekete. Tarkóján felmereszthető bóbita. Csőre és lába rózsaszínű. Testhossz 21 cm. A Palearktisz középső részén költ. Rendszertelen nyári vendég (V-VIII.) az Alföldön. Időnként inváziószerűen megjelenő költőfaj (legutóbb 1994-1995) az Alföld K-i DK-i részén. 1995-ben mintegy 1700 pár költött a Hortobágyon. Telepes fészkelő, nálunk építményeken, romokon, évente egyszer költ. Júniusban kezd a tojó kotlani, a 3-9 tojásból a fiókák 11-14 nap után kelnek, a 14-17 naposak repülnek ki. Költéskor az állati táplálékot előnyben részesíti. A nálunk gyűrűzöttek Spanyolországtól Indiáig kerültek meg. Védett. VERÉBFÉLÉK (PASSERIDAE) CSALÁDJA Házi veréb (Passer domesticus) (LXVII.tábla). A hím fejteteje szürke, tarkója gesztenye-barna, torka fekete. A tojón nincs fekete torokfolt, hátoldala barna, testaljuk szürkésfehér. Testhossz 15 cm. Eurázsiai (Indiáig) É-afrikai elterjedésű faj, sok helyre a világon betelepítették. Gyakori telepes fészkelő (Fá: 500 000-1.000.000 pár) emberi településeken, parkokban, fasorokban. Évente háromszor, fákon, épületrésekben költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, a 27 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, a 14 naposak repülnek ki. Mindenevő, növényi túlsúllyal. Állandó. Bizonytalan státusú. Mezei veréb (Passer montanus) (LXVII.tábla). Fejteteje csokoládébarna, Fehér arcától jól elütő fekete folt látható a fejoldalon. Testhossz 14 cm. Eurázsiai elterjedésű faj, sok helyre betelepítették. Gyakori fészkelő (Fá: 200 000-500 000 pár) a zárt erdőn kívül mindenütt, nem ragaszkodik az emberi településekhez. Évente 2(-3)-szor, odúban, üregben költ. Áprilisban kezdenek a szülők kotlani, az 5-7 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek, a 12-14 naposak repülnek ki. Mindenevő, az állati táplálékot előnyben részesíti. Állandó. Bizonytalan státusú. Havasipinty (Montifringilla nivalis). Rendkívül ritka kóborló, 1 ismert hazai megfigyelése van (1995). Védett. 156

Dr. Faragó Sándor


LXVII.tábla

157

Dr. Faragó Sándor


PINTYFÉLÉK (FRINGILLIIDAE) CSALÁDJA Erdei pinty (Fringilla coelebs) (LXVIII.tábla). A hím fejteteje és tarkója kékesszürke, háta gesztenyebarna, farcsíkja zöldes. Testalja borvörös, szárnyán kettős fehér szalag. A tojó hátoldala olajbarna, alsóteste fakóbarna. Testhossz 15 cm. Eurázsiai (Ny-Szibériáig) É-afrikai és Kis-ázsiai elterjedésű faj. Igen gyakori fészkelő (Fá: 650 000-800.000 pár) minden erdőállományban megtalálható, különösen a puhafás ligeteket és bükkösöket kedveli. Kétszer, fák vízszintes ágán költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák a 13. napon kelnek, a fiókák 13-14 naposan repülnek ki. Magevő. Fészkelőink Olaszországban telelnek. Védett. Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) (LXVIII.tábla). Melle és válla rozsdavörös. Tavasszal a hím feje és háta fekete, télen barnás. Farcsíkja fehér. A szárnyon kettős fehér szalag fut. A tojó tollazata világos sárgásbarna, farcsíkja fehér, fejtetején sötét sávozás. Testhossz 15 cm. Változó számban, gyakran tömegesen megjelenő átvonuló és téli vendég (IX-IV.). Erdőben, erdőszélen, parlagokon, településeken (etetőn) jelenik meg. Védett. Zöldike (Carduelis chloris) (LXVIII.tábla). A hím tollazata olívzöld, farcsíkja zöldessárga, szárnyán és farkán élénksárga foltok. Erős csőre és lába hússzínű. A tojó tompább színezetű, szárnyfoltja fakósárga. Testhossz 15 cm. Európában, É-Afrikában és Kis-Ázsiában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 200 000-250.000 pár) nyílt bokros, ligetes területeken, kertekben, gyümölcsösökben, erdőszélen. Évente kétszer, fákon (2-6 m) költ. Április végén kezd a tojó kotlani, az 5-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek, 11-14 naposan repülnek ki. Gyommagvakat eszik, fiókáinak rovarokat is hord. Rövid távra, a Balkánra vonul, kóborló. Védett. Tengelic (Carduelis carduelis) (LXVIII.tábla). A két ivar hasonló, a fej kárminpiros, fekete és fehér színekkel mintázott. Fekete szárnyán széles, aranysárga szalag. Háta fahéjbarna, farcsíkja fehéres. Testhossz 12 cm. Európában, DNy-Ázsiában és É-Afrikában honos. Gyakori fészkelő (Fá: 200 000-250.000 pár) nyílt fás élőhelyeken, parkokban, gyümölcsösökben, fasorokban. Évente 2(-3)-szor, fákon (2-12 m), ágvégen költ. Májusban kezd a tojó kotlani, a 4-5 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, a 14-15 naposak repülnek ki. Magevő. Rövid távú, balkáni, olaszországi vonuló. É-i vendégek érkezhetnek. Védett. Csíz (Carduelis spinus) (LXVIII.tábla). A tollazata sárgászöld, a hím fejteteje és torka fekete. Szárnycsíkja, farcsíkja és szemsávja sárga. Farka tövén kétoldalt sárga folt van. Testhossz 11 cm. Palearktikus elterjedésű faj. Kis számú, rendszertelen fészkelő (Fá: 200-300 pár) középhegységi fenyvesekben (Ny-Dunántúl, Bakony, Bükk, Zemplén). Évente kétszer, magas lucfenyőág végén rakott fészekben költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, a 4-5 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, a fiókák 14-15 napos korban repülnek ki. Magevő. Főként Olaszországban, továbbá a Földközi-tenger Ny-i medencéje partvidékén telel (X-III.). Védett. Kenderike (Carduelis cannabina) (LXVIII.tábla). A hím háta gesztenyebarna, sötét szárnyán és kissé villás farkán fehér szegély van. Feje szürkés, testalja barnássárga, sötét sávozással. Melle halványpiros. Nászruhában a hím fejteteje és begye kárminpiros, fehéres torka barnán vonalkázott. A tojón nincs vörös szín. Testhossz 13 cm. Európában, Kis-Ázsiában és ÉAfrikában honos. Országszerte elterjedt, elég gyakori fészkelő (Fá: 60 000-100.000 pár) nyílt területeken, bokros árokpartokon és domboldalakon, borókásokban, parkokban, fasorokban, sövényekben. Évente 2(-3)-szor, mindig alacsonyan, bokrokra, szőlőtőkére rakott fészekben költ. Áprilisban kezd a tojó kotlani, az 5-6 tojásból a fiókák 10-12 nap után kelnek, és 11-13 naposan repülnek ki. Magevő, még fiókáit is apró magvakkal eteti. Fészkelőink Olaszországban, Máltán telelnek (X-IV.), hozzánk pedig É-ÉK-ről érkeznek vendégek. Védett. Sárgacsőrű kenderike (Carduelis flavirostris). Az Alföldön rendszeres, tömeges téli vendég (X-III.). Védett.

158

Dr. Faragó Sándor


LXVIII.tábla

159

Dr. Faragó Sándor


PINTYFÉLÉK (FRINGILLIIDAE) CSALÁDJA Zsezse (Carduelis flammea) (LXIX.tábla). Hátoldala szürkésbarna, sötét sávozással. Sötét szárnyán világos szárnycsík fut. Oldala sávozott. A homloka kárminpiros, torka fekete. A hím melle rózsaszínű. Testhossz 13 cm. Változó számban, rendszeresen megjelenő téli vendég (XIII.). Egyes években inváziószerűen keresi fel hazánkat. Erdőben, erdőszélen, parlagokon jelenik meg. Védett. Szürke zsezse (Carduelis hornemanni). Rendkívül ritka kóborló, 3 hazai előfordulása ismert. Védett. Csicsörke (Serinus serinus) (LXIX.tábla). Kis termetű, sárgás tollazatú, sötéten sávozott

madár. Rövid csőre tömzsi, farcsíkja élénksárga. A hím homloka, szemöldöksávja, torka és begye zöldessárga. A tojó sűrűbben sávozott, alul szürkébb, felül barnább. Testhossz 11 cm. Közép- és Ny-Európában, ÉNy-Afrikában, Kis-Ázsiában honos. A XIX. század óta elterjedt, gyakori fészkelő (Fá: 50 000-100 000 pár) parkokban, kertekben, gyümölcsösökben. Évente kétszer költ, fészkét ágvillába (1-10 m) rakja. Májusban kezd a tojó kotlani, a 4-5 tojásból a fiókák 13-15 nap után kelnek és 13-15 napos korban repülnek ki. Magevő. A Földközi-tenger partvidékén telel (X-III.). Védett. Szalagos keresztcsőrű (Loxia leucoptera). Rendkívül ritka kóborló, 3 hazai előfordulása ismert. Védett. Keresztcsőrű (Loxia curvirostra) (LXIX.tábla). Csőrkávái keresztezik egymást. A hím

tollazata sötétpiros, farcsíkja élénkpiros. Szárnya és farka sötét. A tojó háta zöldesszürke, farcsíkja és testalja sárgás. Farka villás. Testhossz 16 cm. Holarktikus elterjedésű faj Eurázsia, É-Afrika és É-Amerika fenyőövezetének lakója. Rendszeres, de ritka fészkelő (Fá: 10-100 pár) telepített fenyvesekben (Ny-Dunántúl, Bükk, Zemplén). Évente kétszer, 7-12 m magasan, kihajló ág közepén rakott fészekben költ. Januárban kezd a tojó kotlani, ideje a lucfenyő toboza érésének idejével van összhangban. A 3-4 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek, a fiókák 18-19 napos korban repülnek ki. Magevő (fenyőmag) és rügyet is fogyaszt. Nagyobb távú kóborló, de inváziószerűen érkezhetnek hozzánk É-ról. Védett. Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus). Rendkívül ritka kóborló, 14 hazai előfordulása ismert. Védett. Rózsás pirók (Carpodacus roseus). Rendkívül ritka kóborló, 1 hazai előfordulása ismert. Védett. Nagy pirók (Pinicola enucleator). Rendkívül ritka kóborló, 1 hazai előfordulása ismert. Védett. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) (LXIX.tábla). Hatalmas, vaskos csőréről

könnyen felismerhető. Feje nagy, nyaka rövid, teste tömzsi. Kékesfekete szárnyán széles, fehér keresztszalag. Farka vége fehér. Feje fahéjbarna, háta gesztenye-barna, testalja ibolyás fahéjbarna. Torokfoltja fekete. Csőre tavasszal kékesszürke, télen sárgásfehér. A tojó világosabb, fejteteje kevésbé vörhenyes. Testhossz 18 cm. Palearktikus elterjedésű faj. Elég gyakori fészkelő (Fá: 80 000-120 000 pár) gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, ligetekben, kertekben. Évente kétszer (de csak az állomány egy része), ágvillába (2-15 m) rakott fészekben költ. Májusban kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek és 10-11 napos korban repülnek ki. Magevő. Egy része Közép-Olaszországban telel, másik része az északról érkezőkkel együtt olykor csapatokban mozog, nem vonul. Védett. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) (LXIX.tábla). Zömök kinézetű, nagyobb testű pintyféle. A hím sapkája fekete, melle rózsapiros. Háta kékesszürke, farcsíkja fehér. Vaskos csőre fekete. Szárnya és farka fekete, szárnyfoltja fehér. A tojó mintázata hasonló, de sapkája fekete, melle világosbarna, háta szürkésbarna. Testhossz 15 cm. Palearktikus elterjedésű faj, a fenyőövben és az ezzel határos lomb és fenyőelegyes erdőket lakja. Kis számú, rendszeres fészkelő (Fá: 200-300 pár) telepített fenyvesekben (Ny-Dunántúl, Medves, Mátra, Bükk, Zemplén). Évente kétszer, fenyők takart alsó koronájában (1-2 m) ágközépre rakott fészekben költ. Májusban kezd a tojó kotlani, az 5-6 tojásból a fiókák 12-14 nap után kelnek és 14-16 napos korban repülnek ki. Magevő, rügyeket is fogyaszt. D-i irányú vonuló, sok a telelő (Alpok, Kárpátok, vagy még északabbról). Védett. 160

Dr. Faragó Sándor


LXIX.tábla

161

Dr. Faragó Sándor


SÁRMÁNYFÉLÉK (EMBERIZIDAE) CSALÁDJA Citromsármány (Emberiza citrinella) (LXX.tábla). A hím feje és alsó teste citromsárga, farcsíkja rozsdavörös. Gesztenye-barna háta és oldala sötéten sávozott. A szélső farktollak szegése fehér. Testhossz 16 cm. Európai elterjedésű faj. Gyakori fészkelő (Fá: 350 000400.000 pár) nyílt, bokrokkal és fákkal benőtt területeken, nyílt erdőkben, erdőszéleken, erdősávokban. Évente 2(-3)-szor, talajmélyedésben költ. Április végén kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 13-14 nap után kelnek és 12-13 napos korban repülnek ki. Magevő. Télen kóborló, É-i állományokból érkezhetnek hozzánk telelni. Védett. Kerti sármány (Emberiza hortulana) (LXX.tábla). Feje és melle szürkészöld, bajuszsávja zöldes. Hátoldala barna, feketés sávozással. Torka és szemgyűrűje sárga. Csőre hússzínű. Testhossz 16 cm. Eurázsiai elterjedésű faj. Ritka fészkelő (Fá: 10-15 pár) déli nyílt domboldalakon, alföldi erdőtelepítések szegélyében. Jelenleg a Mecsekből és Békés megyéből ismert fészkelése. Évente kétszer, földre rakott fészekben költ. Május elején kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 11-12 nap után kelnek és 12-13 napos korban hagyják el a fészket. Magevő, költéskor ízeltlábúakkal él. Afrika Szaharától D-re eső területein (Guinea, Elefántcsontpart, Nigéria, Etiópia) telel (VIII-IV.). Fokozottan védett. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) (LXX.tábla). A hím feje és melle fekete, bajuszsávja és gallérja fehér. Hátoldala barna, fekete sávozással. Farcsíkja szürkés, szélső farktollai fehérek. Testalja szürkésfehér, oldalán keskeny, fekete sávok. A tojó feje barna, szemöldöksávja sárgás. Csőrétől sárgás és feketés bajuszsáv húzódik hátra. Farcsíkja barnás. Mellén és oldalán keskeny, sötét sávok. Testhossz 15 cm. Eurázsiai elterjedésű faj. Magyarországon 5 alfaja fordul elő fészkeléskor és vonuláskor. Elég gyakori fészkelő (Fá: 30 000-50 000 pár) az E.s. stresemanni és valószínűleg a Nyírségben az E.s. ukrainae. Nedves sásréteken, nádasokban költ. Évente kétszer (de csak az állomány egy része), talajszinten, avas nádba rakott fészekben költ. Jellemző rá a többnejűség. Májusban kezd a tojó kotlani, a 4-6 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek és 10-12 napos korban repülnek ki. Magevő. Egy része Olaszországban telel, másik része az északról érkezőkkel együtt olykor nagy csapatokban mozog, nem vonul. Védett. Sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus). Rendszeres (IX-IV.) téli vendég az Alföld K-i pusztáin. Védett. Hósármány (Plectrophenax nivalis). Rendszertelen, kis számú téli vendég (X-III.) az Alföldön. Védett. Fenyősármány (Emberiza leucocephalus). Rendkívül ritka kóborló, 1 hazai megfigyelése van. Védett. Sövénysármány (Emberiza cirlus). Csak a Villányi-hg-ben és a Mecsekben fészkel (Fá: 1-10 pár). Védett. Bajszos sármány (Emberiza cia). Sziklagyepeken, bokorerdőkben ritka (400-600 pár) fészkelő. Nagyobb állománya csak az Aggteleki-karszton él. Védett. Törpesármány (Emberiza pusilla). Rendkívül ritka kóborló, 2 hazai megfigyelése van. Védett. Kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) Rendkívül ritka kóborló, 1 hazai megfigyelése van. Védett. Sordély (Miliaria calandra) (LXX.tábla). Barnás tollazata sötéten sávozott. Szárnyán és farkán

nincs fehér szín, csőre kúpos, mindezek jól elkülönítik a pacsirtáktól és pityerektől. Csőre és lába sárgás, farka enyhén villás. Testhossz 18 cm. É-Afrikában, Kis-Ázsiában, Európa DNy és középső harmadában költ. Elég gyakori fészkelő (Fá: 20 000-50 000 pár) sík- és dombvidéki nyílt területeken, fákkal, cserjékkel tarkított mezőgazdasági kultúrákban (gabona és lucerna), parlagokon, árokszéleken. Évente kétszer, a talaj közvetlen közelében, sűrű bokorra, vagy egyéb növényre rakott fészekben költ. Májusban kezd a tojó kotlani, a 3-6 tojásból a fiókák 12 nap után kelnek és 12 napos korban repülnek ki. Magevő, de jelentős a rovar fogyasztása is, e tekintetben kiválik a többi magevő közül. Nem vonul, legfeljebb kemény teleken délebbre húzódik. Védett.

162

Dr. Faragó Sándor


LXX.tábla

163

Dr. Faragó Sándor


EMLŐSSZERŰEK - SYNAPSIDA A magzatburkosok (Amniota) fejlődése - mint láttuk korábban -, a Tetrapoda fejlődési vonalon belül a már említett (és kihalt) Cotylosauria csoportból vezethető le. Ennek folyományaként az embrionális fejlődés a magzatburkok tekintetében teljesen megegyezik a ma élő emlősöket (Mammalia) magába foglaló Synapsida, valamint a ma élő hüllőket (Anapsida és Diapsida) valamint a madarakat (Aves) egyesítő Reptilia csoportoknál, ez bizonyítja közös származásukat (10. ábra). A Synapsida csoport közös jellemzője, hogy a koponyán egyetlen halántékablak van, ennek elhelyezkedése és mérete azonban a különböző fejlettségi csoportoknál változik. Az e csoportba tartozó Pelycosauria osztály már korábban kihalt. Az emlősszerű őshüllők (Therapsida) osztálya magán hordozta az ősi hüllő jellegeket és a modern emlőstulajdonságokat egyaránt. Ez utóbbiak mind nagyobb teret nyertek, de valamennyi emlősjelleg együtt sosem jelent meg. A Therapsida osztály a későbbiekben kipusztult.

EMLŐSÖK (MAMMALIA) OSZTÁLYA Az emlősök – az állatvilág legfejlettebb osztálya -, mintegy 300 millió éves múltra tekinthet vissza. A Therapsida-któl az alábbi jellemzők különítik el, amelyek egyszersmint valamennyi kihalt és élő emlőst jellemeznek: • az állkapcsot egyetlen pár csont alkotja, • tejtermelő emlőmirigyek alakultak ki, • valamely fejlődési stádiumban megtalálható szőrzet, • a mell- és hasüreg határán kialakult, erősen izmolt rekeszizom, • a bal aortaív kialakulása, • a mag nélküli vörös vértestek, • a fejlett nagy- és középagy. Az emlősök szőrzete lehet pihe-, vagy fedőszőr, módosulhatnak sertékké és tüskékké. Több taxonnál a szőrzet redukálódhat, vagy szinte eltűnik. Helyenként pikkelyszerű képződmények boríthatják a testet, amelyek az epidermisz elszarusodásából jöhetnek létre (egérfélék, hódfélék farka), vagy az irha elcsontosodásából alakulhatnak a testfelszínen képletek (övesállatok). A bőrben található többféle mirigy közül a sok taxonnál megfigyelhető verejtékmirigy a hőregulációt segíti. A faggyúmirigyek a szőrzet ellenálló képességét fokozzák (kiszáradás, elázás). E két mirigy kombinációjából jöttek létre az illatmirigyek. A csak emlősökre jellemző tejmirigyek ugyancsak módosult verejtékmirigyek, amelyek csoportosulva az emlőket alkotják. Az emlők száma 2-22 közötti lehet. Az emlősök eredeti fogképlete 3143/3143, amitől igen sokféle eltérés alakult ki a törzsfejlődés folytán. Az óriástatu fogainak száma elérheti a százat, a delfineké meghaladhatja a 200-at, esetükben azonban egynemű fogakról beszélünk. Bizonyos csoportok – táplálkozásuk következtében -, elvesztették fogaikat, ilyenek a kacsacsőrű emlős, a hangyászsünök, a tobzoskák és a sziláscetek. Igen sok különleges fogképlet is kialakult az idők folyamán. Nagyon sok állatnak egész életen át növő, gyökértelen fogai vannak (pl. rágcsálóknál, nyulaknál), agyarak alakultak ki más csoportoknál a szemfog (sertésfélék), vagy a metszőfogak (elefántfélék) módosulásából, hiányozhatnak a felső metszőfogak (kérődzők), a felső álkapocsban második sor metszőfog fejlődik (nyulak). Hiányozhatnak a szemfogak (kérődzők, nyúlfélék), és elcsökevényesednek a zápfogak is.

164

Dr. Faragó Sándor


Az emlősök döntő többségének a végtagjain, ujjain körmök, karmok vagy paták találhatók. A karmok általában rögzítettek, de a macskaféléknél visszahúzhatók. A jelenleg élő (és az elmúlt 500 évben kipusztult) emlősfajok száma meghaladja a 4600-at, az elmúlt évtizedben mintegy 180 új fajt írtak le. A fajok döntő hányada a rovarevők, a denevérek és a rágcsálók rendjeiből származik. Magyarországon a vadon élő emlősfajok száma 86. (CSORBA in PAPP, 1997)

12. ábra: Az emlősök testtájai és a méretfelvételek helyei (ÚJHELYI, 1994). TH – testhossz, FH – farokhossz, FüH – fülhossz, TaH - talphossz

13. ábra : A denevérek testrészei (ÚJHELYI, 1994). ALK – alkarhossz, FF – fülfedő, FV – farokvitorla, KV – kézvitorla, ÖV – öregvitorla, S – sarkantyú, SZF – szélfogó, I, II, III, IV, V – a mellső végtag ujjai

165

Dr. Faragó Sándor


14. ábra: Az emlősök koponyája és fogazata – kutya (Canis familiaris) (TOPÁL in MÓCZÁR, 1969) ROVAREVŐK (INSECTIVORA) RENDJE Sok ősi emlősállat jelleget mutatnak a koponya felépítésében és a fogazatban. Fogazatuk teljes, a metsző-, szem-, előzáp- és zápfogak szorosan érintkeznek egymással. Tűhegyes és tarajos fogaik a rovarok kitinvázának feltörésére specializálódtak, felszínük vagy v (zalambdodontok), vagy W (dilambdodontok) alakban rendeződnek. A koponya varratai már fiatal korban összecsontosodnak. Koponyájukon a dobhólyag (bulla tympani) hiányos, vagy hiányzik. Vakbelük nincs. Magyarországon a sünfélék (Erinaceidae) és a cickányfélék (Soricidae) családjai tartoznak e rendbe. DENEVÉREK (CHIROPTERA) RENDJE Aktív repülésre képesek, mert mellső végtagjaik hosszú ujjai, a kar, a test, a hátulsó végtagok és a farok között bőrhártya, ún. repülőhártya (patagium) feszül (12. ábra). Számos fajnál a csigolyák, valamint a bordák és a szegycsont összenőttek. A szegycsonton – a madarakhoz hasonlóan -, a mellizmok tapadását segítendő fejlett taraj található. A hátsó lábon egy speciális ín is csatlakozik a karmokhoz, amely a test súlyát hordva behajlítja a karmot, emiatt a függeszkedés izommunkát nem igényel. Agyféltekéik nagyok, de nem barázdáltak. Hazai denevéreink mind kistermetűek (kivétel nélkül a Microchiroptera – Kisdenevérek alrendjébe tartoznak) és rovarevők. Fogazatuk teljes, ősi típusú, hasonlít az Insectivora-k fogazatára. Előzápfogaik (P) közül az egyhegyűek aprók és egyes fajoknál részben vagy teljesen hiányoznak, az utolsó, többhegyű előzápfog és a zápfogak csúcsait éles tarajok kötik össze. A mellső végtagon csak a hüvelykujjon van karom. Alkonyati és éjjeli állatok, az önmaguk által kibocsátott ultrahangok visszhangja nyomán tájékozódnak és zsákmányolják a repülő rovarokat. Télen egyesével, vagy csoportokban téli álmot alszanak. Hazánkban a

166

Dr. Faragó Sándor


patkósdenevér-félék (Rhinolophidae) és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjai tartoznak e rendbe. RAGADOZÓK (CARNIVORA) RENDJE Kis, közepes és nagytestű fajok tartoznak e rendbe. Többnyire húsevők, ritkán mindenevők. Érzékszerveik, agyuk fejlett. Ujjaikon karmok vannak. Fogazatuk általában kis metszőfogakból, nagy, kúp alakú szemfogból, tarajos előzáp- és zápfogakból áll (14. ábra). Az utolsó felső előzápfogból és az alsó első utózápfogból ún. tépőfog alakult. Nálunk a kutyafélék (Canidae), a macskafélék (Felidae), a menyétfélék (Mustelidae), a mosómedvefélék (Procyonidae) és a medvefélék (Ursidae) családjaiba tartozó fajok fordulnak elő állandóan, vagy vendégként. PÁRATLANUJJÚ PATÁSOK (PERISSODACTYLA) RENDJE Közepes-, vagy nagytestű növényevők. Mellső végtagjukon 3 vagy 4, a hátsón 3 (olykor csak az ujjak csökevényei) maradtak meg. A lóféléknél (Equidae) csak a középső ujj érinti a talajt, a 2. és 4. ujj kívülről nem látható kapocscsonttá csökevényesedett. Koponyájuk megnyúlt, az alsó állkapocs masszív, széles nyúlványaik a rágóizmok tapadását segítik. Kulcscsontjuk nincs. Gyomruk egyszerű, tagolatlan, belük hosszú, vakbelük jól fejlett. Hazánkban a lófélék (Equidae) családjába tartozó vadló (Equus caballus) élt egykoron, ennek alfaja az ázsiai Przewalski-ló (Equus caballus przewalskii), amelynek honosítási kísérletei folynak a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Ez a faj házi lovunk őse. Másik lóféle háziállatunk, a szamár őse az afrikai vadszamár (Equus asinus).

PÁROSUJJÚ PATÁSOK (ARTIODACTYLA) RENDJE Végtagjaik 4 ujjúak, közülük az egyformán fejlett 3. és 4. járás közben érinti a földet. A másik két ujj, különböző mértékben visszafejlődött. Faggyú és verejtékmirigyeik mindig vannak. A kulcscsontjuk hiányzik. Vékonybelük hosszú, vakbelük egyszerű. Táplálékuk kizárólagosan, vagy döntő hányadban növényi eredetű. A csak növényt evők kérődzők. A fogazatuk teljes, a növényevőknél hiányos. Magyarországon három családja él, a disznófélék (Suidae), az igazi szarvasok (Cervidae) és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjai. RÁGCSÁLÓK (RODENTIA) RENDJE Elsősorban kistermetű, ritkán közepes nagyságúra megnövő fajok tartoznak e rendbe. Agyuk egyszerű. Ujjaikon karmok vannak. Szemfoguk hiányzik, nagy hézag van a felső és alsó 2-2, erőteljesen fejlett, állandóan növő és véső élű metszőfogak mögött az előzáp- (P), illetve egyes fajoknál a zápfogakig (M). A zápfogak szerkezete lehet gumós, redős, hasábos. Csontos szemgyűrűjük nincs, koponyájukon a dobhólyag (bulla tympani) mindig megvan. Ujjaikon karmok találhatók. Zömében növényevők, de vannak mindenevők is. Faunánkban a mókusfélék (Sciuridae), a hódfélék (Castoridae) az ugróegérfélék (Dipodiae), az egérfélék (Muridae) és a pelefélék (Myoxidae) családjai tartoznak e rendbe. NYÚLALAKÚAK (LAGOMORPHA) RENDJE Régebben a Rodentia rendbe sorolták e fajokat is, azonban mára már külön rendet kaptak. Hazai fajaink középtermetűek. Az alsó állkapocs-felek szorosan összefüggnek. A rágómozgás oldalirányú. A mellső lábak nem alkalmasak a táplálék megragadására. Fogazatuk hiányos, csak metsző és zápfogakból áll (közöttük széles hiánnyal, ún. diasztémával), a felső metszőfogak mögött egy pár kisebb metszőfog található. A nagy metszőfogak elülső felszínének közepén keskeny barázda húzódik végig. Növényevők, az elsődleges székletet (cökotróf) visszaeszik, s újra emésztik. Ez a jelenség a cökotrófia. Hazánkban kizárólag a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozó fajok élnek.

167

Dr. Faragó Sándor


ROVAREVŐK (INSECTIVORA) RENDJE SÜNFÉLÉK – ERINACEIDAE Keleti sün (Erinaceus concolor) (LXXI-LXXII.tábla). Hátát tüskék borítják, melltájéka világos. Korábban feltételezték a barna mellű európai sün (Erinaceus europaeus) hazai előfordulását, de ez a faj nem él nálunk, mivel annak K-i elterjedési határa Németországon és Csehországon keresztül húzódik. Testhossz: max. 35 cm. Sűrű aljnövényzetű cserjés, ritkás fás vegetációt kedvelik. Kultúrakövető. Téli álmot alszik (Testhőmérséklete ilyenkor 6 °C !). A párzás márciusban kezdődik, évente 1-2 almot vet. A vemhességi idő 5-6(-7) hét. Ellésenkénti utódszám 3-8. Az utódok zárt szemmel jönnek a világra, 14-18 naposan nyílik ki a szemük. 40 napos korukig szopnak. 10-12 hónaposan ivarérettek. Táplálékuk földigiliszta, csiga, ízeltlábúak, olykor tojás, fióka, kisebb hüllők, gyümölcs. Védett. VAKONDFÉLÉK (TALPIDAE) CSALÁDJA Közönséges vakond (Talpa europaea) (LXXI-LXXII.tábla). Testét fekete szőr borítja. Mellső végtagjai ásólábakká módosultak, s erőteljesebbek a hátsóknál. A fülkagyló hiányzik, a farok rövidebb a testnél. Testhossz: 11-16 cm. Egész Európában elterjedt. Szántókon, gyepeken, kertekben, ritkás erdőben honos. Földalatti járatokban (max. 150 m) él. A párzás március végén kezdődik, évente 2 almot vet. A vemhességi idő 3-4 hét. Ellésenkénti utódszám 3-7. Az utódok zárt szemmel jönnek a világra, 3 hetesen nyílik ki a szemük. 4-5(-6) hetes korukig szopnak, 12 hónaposan ivarérettek. Táplálékuk földigiliszta, rovar, rovarlárva. Védett. CICKÁNYFÉLÉK (SORICIDAE) CSALÁDJA Törpecickány (Sorex minutus) (LXXI-LXXII.tábla). A farok egynemű szőrszálakkal borított, a tövénél hirtelen leszűkül. A fogak hegye vörös. Testhossz 48-56 mm, a talphossz 10-11,5 mm. Egész Európában elterjedt. Száraz, dús növényzetű, cserjés területeket, ligetes erdőket kedveli. A párzás áprilisban kezdődik, évente 2-4 almot vet. A vemhességi idő 3 hét. Ellésenkénti utódszám 2-8. Az utódok zárt szemmel jönnek a világra, 2-3 hetesen nyílik ki a szemük. 9-12 hónaposan ivarérettek. Táplálékuk földigiliszta, rovar, rovarlárva. Védett. Erdei cickány (Sorex araneus) (LXXI-LXXII.tábla). A bunda barnás-fekete vagy fekete, a has oldal valamivel világosabb. A farok egynemű szőrszálakkal borított, a tövénél csak gyengén szűkülő. A fogak hegye vörös. Testhossz: >58 mm, a talphossz: > 12 mm. Egész Európában elterjedt. Erdőkben, sűrű gazosokban, mocsarakban honos. A párzás március végén kezdődik, évente 2-4 almot vet. A vemhességi idő 3-4 hét. Ellésenkénti utódszám 5-7. A testszőrzet a 6. napra fejlődik ki, és 18-25 naposan nyílik ki a szemük. 3 hetes korukig szopnak, 9-12 hónaposan ivarérettek. Táplálékuk földigiliszta, csiga, rovar. Védett. Havasi cickány (Sorex alpinus). Eddig csak a Kőszegi-hegységből ismert hazai előfordulása. Védett. Közönséges vízicickány (Neomys fodiens) (LXXI-LXXII.tábla). A farok teljes hosszán és a

talpakon úszást segítő sörteraj alakult ki. Testhossz: 72-96 mm. Egész Európában elterjedt. Tiszta vizeknél él. A párzás március végén kezdődik, évente 2-3 almot vet. A vemhességi idő 3-4 hét. Ellésenkénti utódszám 4-7. Csupaszon, zárt szemmel születnek. 5-6 hetes korukig szopnak, 3-4 hónaposan ivarérettek. Tápláléka vízicsiga, rovar, kis hal, béka. Védett. Miller-vízicickány (Neomys anomalus). Elsősorban hegyekben és nedves réteken fordul elő. Védett. Keleti cickány (Crocidura suaveolens). Magyarországon főként a Tiszántúlon gyakori. Védett. Mezei cickány (Crocidura leucodon) (LXXI-LXXII.tábla). A hát sötét és a hasoldal világos

színe élesen elválik egymástól. A fülkagyló jól fejlett. A farokhoz simuló szőrszálak között elszórtan hosszabb (4-5 mm-es) szőrök is találhatók. A fogak hegye fehér. Testhossz: 85-95 mm. Közép-, DK-Európában elterjedt. Szántókon, gyepeken, kertekben, erdőszéleken él. A párzás áprilisban kezdődik, évente 2-4 almot vet. A vemhességi idő 31-33 nap. Ellésenkénti utódszám 3-9. Csupaszon, zárt szemmel születnek, a szemek a 13. napon nyílnak ki. 16-26 napos korukig szopnak, 4 hónaposan ivarérettek. Táplálékát kizárólag rovar képezik. Védett. 168

Dr. Faragó Sándor


LXXI.tábla

169

Dr. Faragó Sándor


LXXII.tábla

Koponyák Sünök, cickányok

170

Dr. Faragó Sándor


LXXIII.tábla

Denevér fülek, koponyák 1.

171

Dr. Faragó Sándor


DENEVÉREK (CHIROPTERA) RENDJE PATKÓSDENEVÉR-FÉLÉK (RHINOLOPHIDAE) CSALÁDJA Kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) (LXXIV.tábla). A legkisebb, finom alkatú patkósorrú denevér. Füle viszonylag kicsi. Színezete sötét. Orrlebenyén a nyereg ék alakú. Testhossz: 35-43 mm, alkarhossz: 34-41 mm. Közép-, D-Európában elterjedt. Ritkás erdőkben, facsoportokban, kulturtájakon él. A párzás ősszel kezdődik, télen félbeszakad, majd tavasszal folytatódik. A téli álom kevésbé mély. Évente egyszer (V-VII.) kölykezik. A vemhességi idő 75 nap. Kölyökszám 1(-2). Zárt szemeik 1 hét után nyílnak ki, két hét után teljes lesz szőrzetük. 1-1 ½ évesen ivarérettek. Késő éjszaka, csoportosan vadászik. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Védett. Nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) (LXXIII,LXXIV,LXXVI.tábla). Erőteljes, nagytestű állat, a nőstény nagyobb, minta a hím. Testszíne világos barna, orrnyerge hegedű alakú, a felső része lapos. Testhossz: 50-69 mm, alkarhossz: 51-61 mm. Közép-, DEurópában elterjedt. Ritkás erdőkben, facsoportokban, sziklás helyeken él. Nálunk szórványosan fordul elő. A párzás ősszel kezdődik, télen félbeszakad, majd tavasszal folytatódik. A téli álom mély. Évente egyszer (V-VII.) kölykezik. Kölyökszám 1(-2). Zárt szemeik 1 hét után nyílnak ki. A levegőben vadászik, de talajról is felvesz rovarokat. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Védett. Kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolophus euryale). Ritka, hegyvidéki. Barlanglakó. Védett.

SIMAORRÚ DENEVÉREK (VESPERTILIONIDAE) CSALÁDJA Hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi) (LXXIII, LXXIV, LXXVI.tábla). Közepes termetű faj. Hátoldala szürkésbarna, hasa világosabb. Füle rövid, majdnem négyszögletes. Orra tömpe, homloka kidomborodó. A fején lévő szőrzet göndör. Szárnya hosszú, keskeny, a farok teljesen beépül a farkvitorlába. A fülfedő keskeny. Testhossz: 52-60 mm, alkarhossz: 35-41 mm. D-Európában és a Kárpát-medencében elterjedt. Nyáron és télen barlangokban él. Hazánkban ma már ritkán előforduló faj. A párzás ősszel történik, a téli álom alatt a zigóta nyugalmi állapotba kerül. Évente egyszer (V-VII.) kölykezik. Kölyökszám 1(-2). Zárt szemeik 1 hét után nyílnak ki. 1 ¼ -1 ½ évesen ivarérettek. Naplementétől hajnalig vadászik. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Fokozottan védett. Korai denevér (Nyctalus noctula) (LXXIII, LXXIV, LXXVI.tábla). Robusztus alkatú faj, orra domború. Füle rövid lekerekített. Fülfedője rövid, ívelt, a végén szélesebb, mint a tövén. Vitorlája a felkar alatt igen szőrös. Az utolsó farkcsigolya túlér a farkvitorlán. Testhossz: 6982 mm, alkarhossz: 45-55 mm. Közép-, D-Európában elterjedt. Hazánkban igen gyakori, telepeket alkotó faj ott, ahol faodút talál. A párzás ősszel kezdődik, majd tavasszal folytatódik. Évente egyszer (V-VII.) kölykezik. A vemhességi idő 70-73 nap. Kölyökszám 1(2). Zárt szemeik 1 hét után nyílnak ki. 1-1 ½ évesen ivarérettek. Napnyugta után, csoportosan vizek fölött vadászik. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Ősszel 500-1600 km-t vonul. Védett. Kései denevér (Eptesicus serotinus) (LXXIII, LXXIV, LXXVI.tábla). Nagy, széles szárnyú faj. Bundája sötétbarna, a fül, a szárnyvitorlák és az arc csupasz bőre fekete. A farok és az ujjak rövidek, a két utolsó csigolya túlnyúlik a farkvitorlán. Testhossz: 62-80 mm, alkarhossz: 4856 mm. Közép-, D-Európában elterjedt. Magyarországon a legelterjedtebb denevér, épületekben él. A párzás ősszel indul, majd tavasszal folytatódik. Évente egyszer (VI.) 1(-2) fiat kölykezik. Szaporodása alig ismert. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Védett. Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus). Magyarországon igen ritka, épületekben találták meg eddig. Védett. Szőröskarú denevér (Nyctalus leisleri). Odúlakó hegy- és dombvidéki faj, vizeknél gyakori. Védett. Óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus). A legnagyobb denevérünk, ritka hegyvidéki öreg erdőkben. Védett. Északi denevér (Eptesicus nilssoni). É-európai elterjedésű, Magyarországon ritka, barlangokban telel. Védett. Alpesi denevér (Hypsugo savii). Magyarországon eddig egy alkalommal (1991) a Bükkben fogták. Védett.

172

Dr. Faragó Sándor


LXXIV.tábla

173

Dr. Faragó Sándor


SIMAORRÚ DENEVÉREK (VESPERTILIONIDAE) CSALÁDJA Törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) (LXXIII, LXXV, LXXVI.tábla). A legkisebb európai denevérfaj. Bundája sötétbarna. Az alkari vitorlatájék erősen szőrös, a sarkantyúkaréj mindig jól fejlett. Testhossz: 33-52 mm, alkarhossz: 27-32 mm. Közép-, D-Európában elterjedt. Magyarországon elterjedt, gyakori faj, épületekben él. A párzás ősszel indul, majd tavasszal folytatódik. Évente egyszer (V-VII.) kölykezik. Kölyökszám 1-2(-3). Szaporodása alig ismert. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Védett. Durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii). Az Alföldön és a Dél-Dunántúlon szórványosan előforduló odúlakó faj. Ártéri ligeterdőkben, parkokban lehet fellelni. Védett. Fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli). Magyarországon eddig mindössze két előfordulása nyert bizonyítást. Épületben, faodúban, barlangban tűnhet fel. A fajra ÉK irányú terjedés jellemző. Védett. Hegyesorrú denevér (Myotis blythi) (LXXIII, LXXV, LXXVI.tábla). Nagy termetű faj, a fülei az

orrlyukakon túlérnek. A has egészen világos fehér. A közönséges denevérrel könnyen összetéveszthető. A fülkagyló hossza 21-24 mm (a hozzá hasonló közönséges denevérnél 2528 mm). Testhossz: 62-70 mm, alkarhossz: 54-61 mm. Közép-, D-, DK Európában elterjedt. Magyarországon gyakori, barlangokban, épületekben, ritkán odvakban él. A párzás ősszel indul, majd tavasszal folytatódik. Évente egyszer (VI.) kölykezik. Kölyökszám 1(-2). Szaporodása alig ismert. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Védett. Közönséges denevér (Myotis myotis). Gyakori, barlangokban, bányavágatokban és épületekben él. Főként templomtornyokban és padlásokon található. Előfordulnak 2000-2500 pld-os kolóniái is. Védett. Nagyfülű denevér (Myotis bechsteini). Szórványosan előforduló hegy- és dombvidéki faj. Nyáron faodvakban, télen barlangokban és bányavágatokban él. Fokozottan védett. Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus). Magyarországon szórványosan előforduló faj. Épület és barlanglakó. A legnagyobb kolóniák elérhetik az 1000 pld-t. Fokozottan védett. Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri). Szórványosan fordul elő hazánkban főleg az Északi-középhegységben és a Mecsek vidékén. Nyáron odúlakó, télen barlangokba költözik. Védett. Bajuszos denevér (Myotis mystacinus). Az Északi-középhegységben gyakori faj. Patakpartok idős fűz-éger ligeteiben él. Hegyvidéken tóparton is előfordul. Védett. Brandt denevér (Myotis brandti). Ritka faj. Kis hegyi tavak és patakok térségében lehet megtalálni. Védett. Vízi denevér (Myotis daubentoni) (LXXIII, LXXV, LXXVI.tábla). Viszonylag kis faj, lába

hosszú. Háta barna, a has szennyes fehér vagy világos szürkés-barna. A farok hegye túlér a farokvitorlán. Füleit 4 redő keresztezi. A fülfedő a fülhossz fele. A fül előrehajtva nem ér túl az orrlyukakon. Testhossz: 41-51 mm, alkarhossz: 33-41 mm. Közép-, DNy- és NyEurópában elterjedt. Magyarországon vizek mellett gyakori, odvakban, épületekben, télen barlangokban él. A párzás tavasszal történik. Vemhességi idő ± 54 nap. Évente egyszer (VIVII.) kölykezik. Kölyökszám 1(-2). Fejlődése alig ismert. A fiatalok 6-7 hét után önállóak. Táplálékát ízeltlábúak képezik, csak röptében táplálkozik. Védett. Tavi denevér (Myotis dasycneme). Szórványosan előforduló faj barlangokban, faodvakban és épületekben. Nyáron vizek környezetében tanyázik. Védett. Szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) (LXXV-LXXVI.tábla). Háta szürke vagy

barnás-szürke, hasa szürkésfehér, a toroktájékon olykor sárgás foltokkal. A szemek körül és az orr gerincén összefüggő fekete maszk látható. Fülei a fejtetőn összenőttek. A hüvelykujj karom nélküli hossza 6 mm alatti (a hozzá hasonló barna hosszúfülű denevérnél 6 mm fölötti). Testhossz: 47-53 mm, alkarhossz: 37-43 mm. Közép-, D-Európában elterjedt. Magyarországon gyakori faj, szinte minden településen előfordul. Épületekben, padláson, toronyban, ha módja van rá pincékben él. A párzás tavasszal történik. Évente egyszer (VI.) kölykezik. Kölyökszám 1(-2). Szaporodása alig ismert. Táplálékát ízeltlábúak képezik. Nemcsak repülő, de a lombozaton ülő rovarokat is elkapja. Védett. Barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus). Szórványos, hegy- és dombvidéki elterjedésű faj. Védett. Pisze denevér (Barbastella barbastellus). Hegyvidéki idős erdőállományokban szórványos. Fokozottan védett.

174

Dr. Faragó Sándor


LXXV.tábla

175

Dr. Faragó Sándor


LXXVI.tábla

Denevér fülek, koponyák 2.

176

Dr. Faragó Sándor


LXXVII.tábla Ragadozó koponyák 1.

177

Dr. Faragó Sándor


RAGADOZÓK (CARNIVORA) RENDJE KUTYAFÉLÉK (CANIDAE) CSALÁDJA ΡFarkas (Canis lupus) (LXXVII-LXXVIII.tábla). A nyaka vastag, feje széles, fülei elállóak. Farka mindig lógó, hosszú szőrű. Mellső lábain 5, a hátsókon 4 ujj van. Testtömege 35-50 kg (kan), 30-40 kg (szuka). Eurázsiában és É-Amerikában 16 alfaja él. ÉK és D Magyarországon alkalmilag megjelenik, olykor szaporodik a nagyobb, zavartalan erdőtömbökben. A párzás tél végén (XII-III.) történik. Vemhességi idő 60-70 (75) nap. Évente egyszer (III-V.) kölykezik. Az (1-)4-6(8) kölyök vakon születik, 10. napon nyílik ki a szemük, 6-8 hetes korukig szopnak. 3 évesen teljesen kifejlettek. Táplálékát vadfajok, háziállatok képezik. Védett. ΡAranysakál (Canis aureus) (LXXVII-LXXVIII.tábla). A kan testmérte nagyobb, mint a szukáé. Háta és farka szürkésfekete, oldala, combjai vörösek. A farka a testhez képest rövid (20-30 cm). Feje keskeny, orra hegyes, fülei hosszúak. Testtömege 12-16 kg. Eurázsia D-i, Afrika É-i és K-i részein él. Magyarországon D-DNy irányból alkalmilag megjelenik, olykor szaporodik. Terjedő faj. Erdőtömbökben, nagyobb nádasokban telepedhet meg. A párzás tavasszal (II-III.) történik. Vemhességi idő 50-53 nap. Évente egyszer (IV-V.) kölykezik. Kölyökszám 4-5. A kölykök 8-9 hetes korukig szopnak. Félévesen érik el a felnőtt korú testméretet. Alacsonyabb rendű állatokon, madarakon és kisebb emlősökön él. Vadászható. ΡVörös róka (Vulpes vulpes) (LXXVII-LXXVIII.tábla). Testén a vöröses szín dominál, a háton sötét sáv húzódik, ugyanilyen keresztezi a testet a lapockánál. Hasa világos, lábai és fülei feketék, a farok vége fehér. Testtömege 4-10 kg. Eurázsiában, É-Afrikában és É-Amerikában őshonos. Magyarországon minden életteret elfoglaló, igen közönséges faj. A párzás tél végén (XII-III.) történik. Vemhességi idő 52-53 nap. Évente egyszer (III-IV.) kölykezik. Kölyökszám 4-8(10). A kölykök vakon születnek, 11-14. napon nyílik ki a szemük, 3 hetes korukig szopnak. 1 évesen teljesen kifejlettek. Táplálékát gerincesek képezik. Vadászható. ΡNyestkutya (Nycetereutes procyonoides) (LXXVII-LXXVIII.tábla). Hasonlít a mosómedvéhez, pofáján hasonló fekete álarc látható. Feje busa, erős pofaszakálla van, farka nem gyűrűzött. Testtömege 6,5-10 kg. K-ázsiai elterjedésű faj. K-Európába betelepítették, onnan terjed Ny-ra. Hazánkban erdős-vizes élőhelyeken alkalmilag megjelenik. A párzás tél végén (II-IV.) történik. Vemhességi idő 52-79 nap. Évente egyszer (IV-V.) kölykezik. Kölyökszám 6-10(15). A kölykök csupaszon és vakon születnek, a 7. napon nyílik ki a szemük. Táplálékát kisemlősök, békák, madártojások, fiókák, halak képezik. Vadászható. MACSKAFÉLÉK (FELIDAE) CSALÁDJA ΡVadmacsaka (Felis silvestris) (LXXVII-LXXVIII.tábla). A fej gömbölyded, a fülek rövidek, a szőrzet hosszú és tömött. A fejen 4-6 hosszanti sáv található. A farka végig egyenletesen vastag és dús szőrzetű, a farok végén 5-7 (-10) fekete gyűrűvel. Testtömege 5-12(-16) kg (kandúr) és 4-10 kg (nőstény). Európában (Kaszpi-tengerig) és É-Afrikában él. Nálunk erdős területeken elég gyakorinak mondható. A párzás tél végén (II-III.) történik. Vemhességi idő 63-68 nap. Évente egyszer (IV-VI.) kölykezik. Kölyökszám 3-4. A kölykök vakon születnek, a 9-12. napon nyílik ki a szemük. Táplálékát kisemlősök, télen még madarak képezik. Védett. ΡKözönséges hiúz (Lynx lynx) (LXXVII-LXXVIII.tábla). Európa legnagyobb macskaféle ragadozója. Nyári bundája vörösesbarna, a téli szürkés árnyalatú., apró sötét foltokkal pettyezett. Pofaszakálla világos, fülei háromszögletűek, felállóak, végükön pamaccsal. Farka rövid, a végén fekete. Testtömege 18-38 kg. Holarktikus elterjedésű faj. ÉK-Magyarország erdős területeire visszatelepült, de ritka. A párzás (II-III.) és 65-75 napos vemhesség után évente egyszer (IV-V.), 2-4 utódot ellik. A kölykök vakon születnek, a 16-17. napon nyílik ki a szemük. Öt hónapig szopnak. Étlapján az őz és a kisemlősök dominálnak. Fokozottan védett. 178

Dr. Faragó Sándor


LXXVIII.tábla

179

Dr. Faragó Sándor


MENYÉTFÉLÉK (MUSTELIDAE) CSALÁDJA ΡBorz (Meles meles) (LXXIX-LXXX.tábla). Testszíne barnásszürke, a has és a lábak sötétek. A vékony és hegyes fej, valamint a nyak fehér, a szem és fül vonalán fekete sávval. Lábai rövidek. A farok világos. Testtömege nyáron 7-13 kg, ősszel 15-17(-25) kg. Egész Európában elterjedt (Kivéve a magas északon). Nálunk erdős területeken ma már elég gyakorinak mondható. A párzás tavasz végén és nyáron (IV-VIII.) történik. Vemhességi idő 11-12 hónapos, ún. elnyújtott vemhesség. Évente egyszer (II-IV.) kölykezik. Kölyökszám 2-5. A kölykök vakon születnek, a 4-5. héten nyílik ki a szemük, 2-2 ½ hónapos korig szopnak. Mindenevő, nyáron állati, később főként növényi táplálékon él. Nem igazi téli alvó. Védett. Hermelin (Mustela erminea) (LXXIX-LXXX.tábla). A hím nagyobb, mint a nőstény. Karcsú testű, viszonylag hosszú farka vége mindig fekete. Nyáron háta barna hasa fehér, télen az egész szőrzet fehér. Testtömege 140-440 gramm (!). D-Európa kivételével Európában mindenütt él. Csak a sűrű erdőket kerüli, nálunk inkább az üde, nedves élőhelyeken fordul elő. A párzás nyárra esik (VI-VIII.). Elnyújtott vemhesség jellemzi. Évente egyszer (III-IV.) kölykezik. Kölyökszám 6-7. A kölykök vakon születnek, az 5-6. héten nyílik ki a szemük. 3-4 hónaposan önállóak. Táplálékát kisemlősök, üregi nyúl és madarak képezik. Védett. ΡMenyét (Mustela nivalis) (LXXIX-LXXX.tábla). A világ legkisebb emlős ragadozója. Felsőteste barna, alsóteste fehér és ez megmarad télire is. Farka rövid, egyszínű barna, bojt nélküli. A hím testtömege 60-170 gramm, a nőstényé 45-90 gramm (!). Izland és Írország kivételével Európában mindenütt, ligetes erdőkben, gyepeken, lucernásokban él. Talajlakó emlősök járatait használja. A párzás tél végére esik (II-III.), de lehetséges, hogy egész éven át ivarképes. A vemhességi idő 5-6 (8-10) hét. Évente 2-3-szor kölykezik. Kölyökszám almonként 6-8. A kölykök csupaszon és vakon születnek, 20-30 nap után nyílik ki a szemük. 6-8 hétig szopnak. Táplálékát kisemlősök, kisnyúl, fácán és fogolycsibe képezik. Védett. ΡKözönséges görény (Mustela putorius) (LXXIX-LXXX.tábla). Bundája barnás-fekete, oldala világosabb. Orrhegye fekete, orra és szemsávja illetve a pofa részben sárgásfehér, a farok a testtel egyszínű. A hím testtömege 1-1,5 kg, a nőstényé 0,6-0,9 kg. É-Európa és a Britszigetek nagy része kivételével Európában mindenütt él. Minden élőhely típusban, még emberi településeken is előfordul. A párzás tavaszra-koranyárra esik (III-VII.). A vemhességi idő 40-43 nap. Évente normális esetben egyszer (IV-VIII.) kölykezik, de ha elpusztul az alom, másodszor is kölykezik. Kölyökszám 3-7(-11). A kölykök vakon születnek, a 32-36. napon nyílik ki a szemük, 4-5 hétig szopnak. Táplálékát kisemlősök, békák, mezei és üregi nyúl, illetve földön fészkelő madarak képezik. Vadászható. ΡMolnárgörény (Mustela eversmanni) (LXXIX-LXXX.tábla). Teste szalmasárga színű, melle és lába fekete, hasa és farka világos, a farkvég barnás-fekete, szemfoltja sötét. Mérete hasonló a görényéhez, azzal kereszteződhet is. Sztyeppei faj, K Európában mindenütt előfordul. Hazánkban az 1920-as években természetes úton települt be. Nálunk az Alföld gyepjein és lucernásaiban él. Szaporodása hasonló a görényéhez, de alomnagysága nagyobb: 4-10. Táplálékát kisemlősök, mezei nyúl fiak, illetve madarak tojásai és fiókái képezik. Védett. ΡVidra (Lutra lutra) (LXXIX-LXXX.tábla). Prémje sötétbarna, torka és melle világos, e szín lehúzódik a mellső lábakra is. A feje lapított, a farok hosszú, elvékonyodó, ujjai között úszóhártya feszül. Testtömege 7-14(-25) kg, a hím nagyobb. Európában mindenütt él. Minden halban gazdag, tiszta vizű élőhelyen előfordul. A párzás csúcsa tél végére esik (I-II.), de egész évben szaporíthat. A vemhességi idő 2 hónap. Évente egyszer kölykezik. Kölyökszám 2-4(6), melyek vakon születnek, a 31-34. napon nyílik ki a szemük, 10 hétig szopnak. Táplálékát főként halak képezik, de fogyaszt más gerincest, csigát és kagylót is. Fokozottan védett. Európai nyérc (Mustela lutreola) (LXXIX.tábla). Nálunk korábban ritka „kóborló” volt. Fokozottan védett. 180

Dr. Faragó Sándor


LXXIX.tábla

181

Dr. Faragó Sándor


LXXX.tábla Ragadozó koponyák 2. Menyétfélék

182

Dr. Faragó Sándor


LXXXI.tábla Ragadozó koponyák 3. Menyétfélék Mosómedve, medve Vaddisznó

183

Dr. Faragó Sándor


MENYÉTFÉLÉK (MUSTELIDAE) CSALÁDJA ΡNyuszt (Martes martes) (LXXXI-LXXXII.tábla). Bundája gesztenyebarna, lekerekített sárga torokfoltot visel, szutyakja sötétszürke, ujjpárnája mentén hosszú szőrszálak találhatók. Mellső és hátsó lábán 5-5 ujj van. Testtömege 1,1-1,5 kg, a hím nagyobb. Európában Angliát, az Ibériai- és Balkán-félszigetek D-i részeit kivéve mindenütt él. Nálunk minden erdei élőhelyen előfordul. A párzás nyár végére esik (VI-VIII.). A vemhességi idő 10-11 hónap, benne 6 hónap diapauzával. Évente egyszer kölykezik (IV-V). Kölyökszám 2-4, melyek csupaszon és vakon születnek, a 34-38. napon nyílik ki a szemük, 8 hétig szopnak. Táplálékát főként erdei rágcsálók, madártojások és fiókák, madarak, olykor rovarok alkotják. Védett. ΡNyest (Martes foina) (LXXXI-LXXXII.tábla) Bundája szürkésbarna, fehér torokfoltja villa alakú, s lenyúlik a mellső lábakra. Szutyakja világos hússzínű, talp és ujjpárnái csupaszok. Mellső és hátsó lábán 5-5 ujj van. Testtömege 1,2-2 kg, a hím nagyobb. Európában a Britszigeteken és Skandinávián kívül mindenütt él. Eredeti erdei élőhelyeit is megtartva emberi települések környékére, vagy településekbe költözött. A párzás nyár végére esik (VI-VIII.). A vemhességi idő 9-10 hónap, benne 6 hónapos diapauzával. Évente egyszer kölykezik (IV-V.). Kölyökszám 3-6, melyek csupaszon és vakon születnek, négy hetes korban nyílik ki a szemük, 8-10 hétig szopnak. 4-5 hónaposan már szaporodni is képesek. Mindenevő, emlőst, madarat, kétéltűt, hüllőt, alacsonyabb rendű állatokat és gyümölcsöt fogyaszt. Vadászható. MOSÓMEDVEFÉLÉK (PROCYONIDAE) CSALÁDJA ΡMosómedve (Procyon lotor) (LXXXI-LXXXII.tábla). A testszőrzet és a farok szürkés-sárga, a hát olykor fekete. Az arc világos, a szem vonalában húzódó fekete maszkkal. A farok feketén gyűrűzött, vége is mindig fekete. Testtömege 3-10 kg. É-amerikai faj, Európába (Németország) az 1930-as évekbe telepítették. Közép-Európában és a Balti államokban terjedt el. Néhány hazai megfigyelése van. Európában a párzás tél végére esik (II-III.). A vemhességi idő 60-63 nap, 6 hónapos diapauzával. Évente egyszer kölykezik (IV-V.). A kölykök számuk (2-)5-6(-8) -, vakon születnek, 18-23 napos korban nyílik ki a szemük, 7 hétig szopnak. Mindenevő, emlős, madár fogyasztása nemkívánatos jövevénnyé teszi. Vadászható. MEDVEFÉLÉK (URSIDAE) CSALÁDJA ΡBarnamedve (Ursus arctos) (LXXXI-LXXXII.tábla). Bundájának színe a barna minden árnyalatát felveheti. Teste zömök, feje nagy fülei kicsik, lekerekítettek. Mellső és hátsó lábán 5-5 ujj van, különösen a mellső lábakon erős karmokkal. Testtömege 100-340 kg. Eurázsiai és É-amerikai areája területén 10 alfaját írták le. Környékünkön a Kárpátokban és a Balkánon él. Néhány É-magyarországi megfigyelése ismert. Európában a párzás nyár elejére esik (IV-VI.). A vemhességi idő 8-9 hónap, benne 1-2 hónapos diapauzával. Évente egyszer ellik (XII-II.). A bocsok száma 2-3(5), csupaszon és vakon születnek, 3-6 hetes korban nyílik ki a szemük, 4 hónapig szopnak. Mindenevő, nyáron főként zöld növényi részeket és gyümölcsöt fogyaszt, de megeszi az alacsonyabb rendű állatokat és a dögöt is. Védett. PÁROSUJJÚ PATÁSOK (ARTIODACTYLA) RENDJE DISZNÓFÉLÉK (SUIDAE) CSALÁDJA ΡVaddisznó (Sus scrofa) (LXXXI-LXXXII.tábla). Szőre sötétbarna, vagy fekete, feje hosszú, fülei kicsik, felállóak, a szegélyük szőrös. A törzs rövid, hátrafelé lejt. Lábai rövidek, a farok egyenes, kifejletteknél bojtos. A kannak agyara, a kocának kampója van (ezek szemfogak). A kanok testtömege 50-190 kg, a kocáké 35-160 kg. Eurázsiában és É-Afrikában őshonos. Mindenütt, de főleg erdőben fordul elő. A búgás főként tél elejére esik (X-I.). A vemhességi idő 112-120 nap. Évente egyszer ellik (IV-V.). Malacszám (4-)5-6(-12), a vackot 4-5 naposan hagyják el, 4 hónapig szopnak. Mindenevő, táplálékának zömét a vegetációs időszakon kívül főként az etetőknél veszi fel. Vadászható. 184

Dr. Faragó Sándor


LXXXII.tábla

185

Dr. Faragó Sándor


IGAZI SZARVASOK (CERVIDAE) CSALÁDJA ΡGímszarvas (Cervus elaphus) (LXXXIII-LXXXIV.tábla). Nagytestű, nyáron vörösbarna, télen szürkésbarna szőrzetű faj, melyet az ivari dimorfizmus jellemez. A bikák agancsot viselnek, melyet minden évben (II-V.) levetnek, és mintegy 120 nap alatt újra növesztenek. A bikák testtömege 160-200 kg, a teheneké 80-100 kg. Eurázsiában és É-Afrikában őshonos. Főleg erdőben és a határos mezei élőhelyeken fordul elő. A bőgés őszre esik (IX-X.). A vemhességi idő 7 és ½ hónap ± 1-2 hét. Évente egyszer ellik (V.). A borjúszám 1 (igen ritkán 2), a borjak 6-8 hónapig szopnak. Legelő típusú, magasabb rosttartalmat (fás növények hajtását) igénylő kérődző. A vegetációs időszakon kívül az etetőkre is szívesen jár. Vadászható. ΡDámszarvas (Cervus dama) (LXXXIII-LXXXIV.tábla). Közepes testméretű, rozsdavörös, fekete, ritkán fehér szőrzetű szarvas faj. Teste krémszínű, pénzérme nagyságú pettyekkel hintett. Hátán sötét csík húzódik, amely a faron kettéválva a tükröt szegélyezi. A bikák nyaka sötét. A bikák testtömege 40-125 kg, a teheneké 25-50 kg. D-Európában és a Közel-Keleten őshonos, hazánkba a középkorban telepítették be. Főleg sík- és dombvidéki lomberdőkben és a határos mezőgazdasági területeken fordul elő. A barcogás őszre esik (IX-X.). A vemhességi idő 225-230 nap. Évente egyszer ellik (V-VI.). A borjúszám 1 (ritkán 2), a borjak 5 hónapig szopnak. A legigénytelenebb kérődző. Az etetőkre is szívesen jár. Vadászható. ΡSzikaszarvas (Cervus nippon) (LXXXIII-LXXXIV.tábla). Az ázsiai fajnak 8(-13) alfaja ismert. Közülük hazánkba, a fehérvárcsurgói vadaskertbe 1910-ben a japán szikát (Cervus nippon nippon), majd 1975-ben a Dybowsky szikát (Cervus nippon hortulorum) telepítették. Vörösesbarna csuhájú, fehéren pettyezett, rövid fejű. Csak a bika hord fejdíszt, azonban az csak hatos, vagy nyolcas, igen ritkán tízes és mindig korona nélküli. A két alfaj között igen lényeges a különbség a méreteket illetően. A japán szika marmagassága 80-90 cm, a bika testtömege 45-65 kg, a tehéné 40-45 kg. A Dybowski szika marmagassága 106-112 cm, testtömege 117-132 kg. A japán szika agancsszára rövidebb, a Dybowski szikáé valamennyi alfaj közül a leghosszabb (max. 86 cm). A bőgés - amely inkább füttyentés -, őszre esik (X.). A vemhességi idő 218-229 nap. Évente egyszer ellik (V-VI.). A borjúszám 1 (ritkán 2), a borjak 3-4 hónapig szopnak. Nem igényes kérődző. Vadászható. ΡŐz (Capreolus capreolus) (LXXXIII-LXXXIV.tábla). Leggyakoribb, kis testű szarvas fajunk. Az ivari kétalakúság a bakok agancs viselésében és mintegy 10 cm-rel nagyobb marmagasságával írható le. Nyáron vöröses, télen szürkésbarna szőrzetet visel. Farán fehér tükör látható, farka rövid. A bakok testtömege az Alföldön a legnagyobb, 24-26(-30) kg, a sutáké 20-22(-24) kg. Egész Európában, keleten az Urálig honos. Sík-, domb- és hegyvidéki lomberdőkben (erdei őz) és a mezőgazdasági területeken (mezei őz) fordul elő. Az üzekedés nyárra esik (VI-VIII.), ismert egy novemberi, ún. rejtett üzekedés. A vemhességi idő 10 hónap, ebből 4 hónap a diapauza. Évente egyszer ellik (V-VI.). A gidaszám 1-2(-3, igen ritkán 4), a gidák 4 hónapig szopnak. Válogatós (pákosztos) kérődző, elsősorban a lágy ízletes zöld növényi részeket fogyasztja, emésztőrendszere kényes a magas rosttartalomra. Vadászható. ΡJávorszarvas (Alces alces) (LXXXIII-LXXXIV.tábla). A legnagyobb testű szarvas, jellegzetes orral, toroklebennyel, marpúppal, hosszú lábakkal. Farka igen rövid. Szőrzete barnás vagy szürkés, lába mindig világos. A bikák viselnek csak agancsot, amely Európában nem mindig lapátos. Szárai közel vízszintesen fejlődnek. Csülkei hosszúak, szétállóak. A bikák testtömege 160-200 kg, a teheneké 80-100 kg. Eurázsiában és É-Amerikában honos, terjedő faj. Nálunk mindössze néhány előfordulása ismert. Főleg mocsaras-vizes élőhelyeken fordul elő. Az üzekedés őszre esik (IX.). A vemhességi idő 242-250 nap. Évente egyszer ellik (V.). A borjúszám 1 (ritkán 2), a borjak 3-4 hónapig szopnak. Lomb és vízinövény fogyasztó. Védett. 186

Dr. Faragó Sándor


LXXXIII.tábla

187

Dr. Faragó Sándor


LXXXIV.tábla

Koponyák Szarvasok

188

Dr. Faragó Sándor


LXXXV.tábla Koponyák Muflon Zerge Mókus Ürge, hód

189

Dr. Faragó Sándor


TÜLKÖSSZARVÚAK (BOVIDAE) CSALÁDJA ΡMuflon (Ovis musimon) (LXXXV-LXXXVI.tábla). Színe barna, a has, a lábak térdtől lefelé, a tükör, az arc egy része, a fül belső fele fehér. A kos hátvonalán és nyakon elől szakáll formájában fekete csík, az oldalán fehér folt, ún. nyereg látszik. A kosok, továbbá a jerkék és juhok 5-10%-a szarvat visel. Előbbiek szarva 3-, utóbbiaké 2-élű. A kosok testtömege 35-55 kg, a juhoké 25-40 kg. Európában, Kis- és Közép-Ázsiában 6 alfaja elterjedt. Hegyvidéki idős erdőállományhoz és váztalajokhoz kötődik leginkább. Az üzekedés késő őszre (X-XII.) esik. A vemhességi idő 147-174 nap. Évente egyszer (III-V.) 1-2 bárányt ellik, melyek 2 hónapig szopnak. Fűféléket, egyéb növényi részeket, gombát fogyaszt. Vadászható. ΡZerge (Rupicapra rupicapra) (LXXXV-LXXXVI.tábla). Erős zömök testű állat. A feje az orr irányába keskenyedve háromszög alakú. Füle hosszú, hegyes, felálló. A farok rövid. A felsőtest mindig sötétebb, nyáron barnás, hátán fekete csíkkal, télen feketésbarna. Az alsó test világos. Fején a szemtájékon két fekete csík húzódik. Mindkét nemű zergének van szarva, zergekampója, a bakoké erősebb ívben hajlik hátra. A bakok testtömege 35-55 kg, a kecskéké ennél mindig kisebb. Európában és a Kaukázusban 10 alfaja él szórványos elterjedésben. Havasi réteket, vagy a törpe fenyveseket kedveli, ott, ahol sziklás talajok vannak. Télen alacsonyabb régiókba is lehúzódik. Magyarországon mintegy 20 bizonyított előfordulása ismert. Az üzekedés késő őszre (X-XII.) esik. A vemhességi idő 25-27 hét. Évente egyszer ellik (IV-VI.). A gidák száma 1, idősebb kecskéknél akár 2-3 is lehet. Mintegy 6 hónapig szopnak. Főleg fűféléket, de más lágyszárúakat, cserjék és fák hajtásait is fogyasztja. Védett. RÁGCSÁLÓK (RODENTIA) RENDJE MÓKUSFÉLÉK (SCIURIDAE) CSALÁDJA Közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris) (LXXXV-LXXXVI.tábla). A bundájában a barna árnyalat dominál, has oldala mindig világos. Színezetük a környezetbe való beolvadást segíti elő. Farka nagy és bozontos, fülei hosszúak, végükön pamattal. Testhossza 20-30 cm, farok hossza 14-25 cm. Egész Európában elterjedt. Mindenféle erdőtípusban, parkban és kertben előfordul. Valódi téli álmot nem alszik. Fészke odúban, vagy ágvillában készül, ilyenkor zárt, gömb alakú. A párzás tavasszal kezdődik, évente 2 almot vet. A vemhességi idő 28 nap. Ellésenkénti utódszám 4-7. Az utódok zárt szemmel jönnek a világra, 30-32 naposan nyílik ki a szemük. 10-12 hetes korukig szopnak. Mindenevők, olykor a madárfészkek kifosztásával érzékeny veszteségeket okozhatnak. Védett. Ürge (Citellus citellus) (LXXXV-LXXXVI.tábla). Háta barna/vöröses szürke, elmosódott foltokkal. Hasa világos fehéres, homokszínű. Farka rövid, szeme nagy és sötét, füle épp hogy kilátszik a bundából. Rövid lábain erős karmok vannak. Testhossza 20-22 cm, farok hossza 67,5 cm. DK-Európa sztyeppzónájában honos. Nálunk elterjedt, ritkuló. Kolóniákban, hosszú járatú üregekben él. Téli álmot alszik. A párzás tavasszal történik (IV-VI.), évente többnyire 1 almot vet. A vemhességi idő 25-28 nap, az utódszám 5-8. Az utódok zárt szemmel születnek, 8 naposan nyílik ki a szemük. 3 hetes korukig szopnak. Növényevő. Védett. HÓDFÉLÉK (CASTORIDAE) CSALÁDJA Közönséges hód (Castor fiber) (LXXXV-LXXXVI.tábla). Testalkata tömzsi, szőrzete barna, tömött, erős fogai vörösek. Nagy, pikkelyes, szőrtelen, ellaposodó farka egyértelmű faji bélyeg. Testhossza 20-22 cm, farok hossza 6-7,5 cm. É- és K-Európában gyakori, KözépEurópában szórványos előfordulású. Vízparti puhafás erdőket kedveli. Nálunk kipusztult, visszatelepítése folyamatban van (Tisza-tó, Gemenc). A párzás a tél végén történik (I-II.), évente 1 almot vet (IV-V.). A vemhességi idő 105-107 nap, az utódszám 2-4(-5). Az utódok nyitott szemmel jönnek a világra, 2 hónapos korukig szopnak. Növényevő. Védett. 190

Dr. Faragó Sándor


LXXXVI.tábla

191

Dr. Faragó Sándor


UGRÓEGÉRFÉLÉK (DIPODIDAE) CSALÁDJA Csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) Magyarországon előforduló alfaja a Háromcsíkos egér (Sicista subtilis trizona) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). Apró termetű, farka hosszú, legfeljebb 1/3-dal hosszabb, mint a test. A hátán fekete sáv húzódik végig, egészen a farktőig. Felül szürkésbarna, alul szürkésfehér színű. K-Európa és Ny-Ázsia erdős sztyeppjein él. Nálunk helyenként előforduló, igen ritka faj. Testhossza 50-70 mm, farok hossza 70-90 mm. Téli álmot alszik. A párzás tavasszal kezdődik (V.), évente több almot vet. A szaporodása kevésbé ismert. Növényevő. Fokozottan védett. EGÉRFÉLÉK (MURIDAE) CSALÁDJA Hörcsög (Cricetus cricetus) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). Zömök testalkatú faj, háta sárgásbarna, vöröses barna, hasa fekete. Fülei kicsik, lekerekítettek, orrtája, mandzsettái fehérek, orra, ujjai rózsaszínűek. Farka kicsi, rövid szőr borítja. Közép- és K-Európa sztyepp területein él. Nálunk gyakori faj meleg és laza talajú gyep és szántó területeken. Testhossza 21-28 cm, farok hossza 3-6 cm. Téli álmot alszik, de időnként felébred. A párzás tavasszal kezdődik (IV-VIII.), évente 2-3 almot vet. A vemhességi idő mintegy 20 nap. Alomnagysága 4-12 kölyök. Önállóak a 4. héten, s már a 3. hónapban ivarérettek. Ez teszi lehetővé gradáció jellegű időszakos felszaporodását. Növényevő. Bizonytalan státusú. Fogják és gyérítik. Vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus). Erdőkben, parkokban gyakori. Bizonytalan státusú. Közönséges kószapocok (Arvicola terrestris) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). A legnagyobb

őshonos pocok fajunk. Teste szürke, oldalán vöröses árnyalattal. Farka hengeres, rövid szőrű, rövidebb a testénél. Két típusa ismert. Egyik a kertekben, réten szántókon él, ahol a felszín közeli járataiból kitúrt földhányásokról lehet megismerni (Sok helyütt ezt is „földikutyának” hívják.). A másik típus a vizek környékén lelhető meg, partoldalba ássa járatait (Ezt pedig „vízi pocok”-nak nevezik). É-, Közép- és K-Európában honos, hazánkban gyakori. Szaporodása (IV-X.) során 3-4 almot vet, a vemhességi idő 21-22 nap, ami után 2-8 pld-t fial, melyek nyitott szemmel jönnek a világra. 2-2 ½ hónaposan ivarérett. Növényevő. Bizonytalan státusú. Kártételei miatt gyérítik. Közönséges földipocok (Pitymys subterraneus) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). Bundája sötétbarna, oldalán vöröses árnyalattal, hasa világosabb, vagy szürkésfehér. Farka rövid. Testhossza 7-11 cm, farok hossza 3-4 cm. DNy-, Közép-Európában él, nálunk inkább hegyvidéken és neves gyepeken. Nem ritka faj. A párzás kora tavasszal kezdődik (III-X.), fészkét 30-40 cm mélyen a talajban készíti. Évente 2-3(6) almot vet. A vemhességi idő 21 nap. Egy alom nagysága 2-5 kölyök. Szemük a 11. napon nyílik ki. Már a 2. hónapban ivarérettek. Növényevő. Bizonytalan státusú. Mezei pocok (Microtus arvalis) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). Bundája a barna különféle árnyalatainak színét veszi fel. Füle kicsi, hátraálló, belül a fülkagyló sűrűn szőrös. Európa és hazánk legelterjedtebb kisemlőse. Testhossza 7-11 cm, farok hossza 3-4 cm. A párzás kora tavasszal kezdődik (II-X.). Évente 3-10(-12) almot vet. A vemhességi idő 19-21 nap. Egy alom nagysága 3-8 kölyök. Szemük a 8-10. napon nyílik ki. Két hétig szopnak. Már a 2. hónapban ivarérettek. Ez teszi lehetővé 3-4 évenkénti, gradáció jellegű, időszakos felszaporodását. Növényevő. Bizonytalan státusú. Csalitjáró pocok (Microtus agrestis) (LXXXVII-LXXXVIII.tábla). Bundája sötétbarna, igen hasonlít a mezei pocokra. Fülkagylójának csak a felső részében vannak viszonylag hosszú szőrök. D-Európából hiányzik, hazánkban is csak a Dunántúlon él. Testhossza 9-13 cm, farok hossza 3-4 cm. A párzás kora tavasszal kezdődik (III-X.). Évente 3-4 almot vet. A vemhességi idő 18-21 nap. Egy alom nagysága 4-7 kölyök. Szemük a 8-9. napon nyílik ki. Már a 2-3. hónapban ivarérettek. Növényevő. Védett. 192

Dr. Faragó Sándor


LXXXVII.tábla

193

Dr. Faragó Sándor


LXXXVIII.tábla Koponyák

Egérfélék 1.

194

Dr. Faragó Sándor


LXXXIX.tábla Koponyák

Egérfélék 2.

195

Dr. Faragó Sándor


EGÉRFÉLÉK (MURIDAE) CSALÁDJA Északi v. Patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) (LXXXIX-XC.tábla). Hasonlít a csalitjáró pocokhoz, biztosan megkülönböztetni csak fogazat alapján lehetséges. Tőlünk É-ra fordul elő, nálunk posztglaciális reliktum fajnak tekintendő. Nedves területeken, mocsarakban, lápokon, sásréteken, nádasokban fordul elő. Testhossza 10-12 cm, farok hossza 4-6 cm. A párzás kora tavasszal kezdődik (III-IX.). Évente 3-4 almot vet. A vemhességi idő 20-23 nap. Egy alom nagysága 4-7 kölyök. Szemük a 10-12. napon nyílik ki. Már a 3-5. héten ivarérettek. Növényevő. Védett. ΡPézsmapocok (Ondatra zibethicus) (LXXXIX-XC.tábla). Háta sötétbarna, hasa világosabb, Hátsó lábán az ujjak között kis úszóhártyák vannak. Farka pikkelyes, oldalról kissé lapított. Amerikából telepítették Csehországba, onnan terjedt el. 1915-ben jelent meg hazánkban. Napjainkban vizes élőhelyeken elterjedt. Testhossza 26-40 cm, farok hossza 20-27 cm. A párzás tél végén kezdődik (I-X.). Évente 3-4(-5) almot vet. A vemhességi idő 21 nap. Egy alom nagysága 5-9 kölyök. Szemük a 11. napon nyílik ki. 3 hétig szopnak, már a 4. hónapban ivarérettek. Növényevő, olykor alacsonyabb rendű állatokat is fogyaszt. Vadászható. Pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) (LXXXIX-XC.tábla). Bundája nyáron vöröses barna, télen szürkésbarna, hasi oldala szürkésfehér. Hátán fekete csík húzódik végig. Farka szőr nélküli, 120-140 gyűrű van rajta, hossza legfeljebb azonos a testhosszal. Közép- és KEurópának főként laza erdei vegetációiban jelenik meg. A nedves-üde élőhelyeket kedveli. Testhossza 9-13 cm, farok hossza 6-9 cm. A párzás tavasszal kezdődik (III-IX.). Évente 34(5) almot vet. A vemhességi idő 21-23 nap. Egy alom nagysága 4-9 kölyök, szemük a 11(14). napon nyílik ki. Már a 7-8. héten ivarérettek. Növényevő. Bizonytalan státusú. Sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) (LXXXIX-XC.tábla). Sárga nyakörve, vagy torokfoltja van. Hasa fehér, és élesen elválik a hátoldal vöröses barna színétől. Farka hosszú, 170-240 gyűrű van rajta. Lába hosszú, füle nagy. Közép-, DK- és K-Európában él. Erdős területeken és kultúr tájon egyaránt megél. Nálunk gyakori. Testhossza 8-13 cm, farok hossza 9-14 cm. A párzás kora tavasszal kezdődik (II-IX.). Évente 2-4(5) almot vet. A vemhességi idő 23-26 nap. Egy alom nagysága 3-8(-12) kölyök, szemük a 12-14. napon nyílik ki. Már a 7-8. héten ivarérettek. Növényevő. Bizonytalan státusú. Közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) (LXXXIX-XC.tábla). Hasonlít az előző fajhoz, de annál kisebb, nincs sárga torokfoltja, a test alsó felének színe nem élesen válik el a háttól. Farka rövidebb, 120-190 gyűrű van rajta. Csak É-Európában nem él. Erdős területeken, sűrű cserjésekben és ritkán kultúr tájon él. Nálunk gyakori, de ritkább, mint a sárganyakú erdeiegér. Testhossza 7-11 cm, farok hossza 7-12 cm. A párzás tavasszal kezdődik (III-IX.). Évente (2-)3(-4) almot vet. A vemhességi idő 21-23 nap. Egy alom nagysága 2-8(-9) kölyök, szemük a 12-14. napon nyílik ki, a 7-8. héten ivarérettek. Növényevő. Bizonytalan státusú. Törpeegér (Micromys minutus) (LXXXIX-XC.tábla). Szőrzete barnás árnyalatú, a hasa mindig világosabb. Szőrős füle kicsi, alig látszik ki a bundából. Hátsó lábai csak alig nagyobbak a mellsőknél. Farka csaknem olyan hosszú, mint a teste, rajta 120-150 gyűrű található. A farkával jól kapaszkodik. É- és D-Európában nem él. Kerüli a hegyeket, inkább domb- és síkvidéki faj. Erdőszéleken, sűrű cserjésekben, vízparti növényzetben és kultúr tájon él. Gömb alakú fészkét bozótban, vagy gabonában fűszálakból építi. Bejárata ferdén lefelé néz. Télen a földben vackol el. Nálunk gyakori. Testhossza 5-8 cm, farok hossza 5-8 cm. A párzás tavasszal kezdődik (IV-VIII.). Évente 2-3(-7) almot vet. A vemhességi idő 21-23 nap. Egy alom nagysága 3-6(-12) kölyök, szemük a (7-)9. napon nyílik ki, az 5-6. héten ivarérettek. Növényevő. Bizonytalan státusú.

196

Dr. Faragó Sándor


XC.tábla

197

Dr. Faragó Sándor


EGÉRFÉLÉK (MURIDAE) CSALÁDJA Házi patkány (Rattus rattus) (XCI-XCII.tábla). Bundája szürkésfekete, hasa világosabb. Füle nagy, vékony, alig van rajta szőr, előrehajtva teljesen (vagy félig) elfedi a szemet. Farka hosszú, világos, rajta 220-290 pikkelygyűrűvel. Még az ókorban – feltételezések szerint Afrikán át -, jutott Indiából Európába, D- és Közép-Európában meghonosodott. Mára megfogyatkozott, elterjedése az Alpoktól D-re és a Rajnától Ny-ra eső területekre korlátozódik. Magyarországról kipusztult. Kizárólag településeken és kultúr tájon 20-60 tagú csoportokban él. Várat nem épít, fészkét mélyedésbe, gerendák között, hasadékokban helyezi el. Testhossza 15-23 cm, farok hossza 17-25 cm. Párzás szinte egész évben megfigyelhető [I(IV-VIII)-XII]. Évente 2-6 almot vet. A vemhességi idő 18-21 nap. Egy alom nagysága 3-9(15) kölyök, szemük a 13-16. napon nyílik ki, a 3(-6). hónapban ivarérettek. Mindenevő, de túlsúlyban van a növényi táplálék. Magtárakban kárt okoz. Bizonytalan státusú. Vándorpatkány (Rattus norvegicus) (XCI-XCII.tábla). Nagyobb és erőteljesebb a házi patkánynál. Bundája a szürke minden árnyalatát felveheti, hasi oldala piszkosfehér. Farka hengeres, rövidebb, 160-205 gyűrűből áll, hátrafelé elvékonyodik. Fülkagylója rövidebb, előre hajtva legfeljebb a szem hátsó szögletéig ér. Metszőfogainak külsején egy narancsszínű kemény réteg található, ezért a fogak ferdén, élesre kopnak. K-Ázsiában őshonos, ott a szabad természetben is él. Nem tudni hogyan jutott Európába már a XI-XIII. században megjelent, de csak a XVIII. században terjedt el. Inkább az Alpoktól északra települt meg, így a két faj felosztotta egymás közt Európát. Ahol együtt élnek ott a vándorpatkány inkább a csatornákban, vízpartokon, pincékben, boltokban jelent meg. Hazánkban igen gyakori. Testhossza 20-28 cm, farok hossza 17-23 cm. Párzás szinte egész évben megfigyelhető [I-(IIX)-XII]. Évente 2-3(-7) almot vet. A vemhességi idő 22-24 nap. Alomnagysága 4-9(-22), a kölykök szeme a 6. napon nyílik ki, a 3(-5). hónapban ivarérettek. Mindenevők, nagy károkat okoznak, súlyos betegségek terjesztői. Bizonytalan státusú. Szervezett módon irtják. Házi egér (Mus musculus) (XCI-XCII.tábla). Színe egérszürke, kis termetű, farka és teste egyforma hosszú. ÉNy-Afrika, Spanyolország és K-Ázsia sztyeppéiről és félsivatagjaiból származik. A történelem előtti időben az ember mellé szegődött, építményeit megszállta. Ma mindenütt él a világban, nálunk is közönséges. Kisebb nagyobb családi közösségekben élnek. Testhossza 7-10 cm, farok hossza 7-10 cm. Párzás szinte egész évben megfigyelhető [I-(IIIX)-XII]. Évente 4-6 almot vet. A vemhességi idő 22-24 nap. Egy alom nagysága 4-8(-12) kölyök, szemük a 12-14. napon nyílik ki, a 6-7. héten ivarérettek. A szó legszélesebb értelmében mindenevő, készleteket nem halmoz fel. Nagy károkat okoz az élelmiszerkészletekben, súlyos betegségek terjesztője. Bizonytalan státusú. Szervezett módon irtják. Güzüegér (Mus spicilegus) (XCI-XCII.tábla). Színe sötét barnásszürke, kis termetű, farka és teste egyforma hosszú. DK-európai eredetű és elterjedésű, egész évben réteken, mezőkön tanyázik. Különösen a parlag és ugarterületek alkalmasak fennmaradására. Elképesztő mennyiségű készletet halmoz fel (max. 16 kg) télire. Testhossza 7-10 cm, farok hossza 7-10 cm. Párzási időszaka (III-X) rövid. Évente 3-4 almot vet. A vemhességi idő 22-24 nap. Egy alom nagysága 4-8(-12) kölyök, szemük a 12-14. napon nyílik ki, a 6-7. héten ivarérettek. Mindenevő, de domináns magfogyasztása. Bizonytalan státusú. Földikutya (Spalax leucodon) (XCI-XCII.tábla). Zömök, hengeres testű, sötét bundájú. Metszőfogai előre állnak, farka igen rövid, szeme kicsi, nem látszik (ezért hívják „vakegér”nek). Szeme előtt hártya, fejoldalán érzékelő szőrök vannak, fülkagylója nincs. DKEurópában és Ny-Ázsiában, hazánkban a Tiszántúlon szórványosan, föld alatti járatokban, magányosan él. Testhossza 18-27 cm. Párzása (III-IV) korai, évente 1 almot vet, alomnagyság 2-4 kölyök, szaporodása alig ismert. Fűfélékkel, magvakkal táplálkozik. Fokozottan védett. 198

Dr. Faragó Sándor


XCI.tábla

199

Dr. Faragó Sándor


XCII.tábla Koponyák Muridae 3. Patkányok Egerek földikutya

200

Dr. Faragó Sándor


XCIII.tábla Koponyák Pelék

201

Dr. Faragó Sándor


PELEFÉLÉK (MYOXIDAE) CSALÁDJA Kerti pele (Eliomys quercinus) (XCIII-XCIV.tábla). Patkány nagyságú, füle nagy, farka vékony, apró szőrrel borított, végén fehér bojtos. Szeménél és füle tövénél széles fekete sáv húzódik. Ny- és Közép-európai elterjedésű, de csak helyenként gyakori. Hazai előfordulása igen kis területű. A ritkás lomberdőket kedveli. Testhossza 11-17 cm, farok hossza 9-12 cm. Földi lyukakban, kőrakásokban, ritkán odvakban él. Párzása (IV-V.) után évente 1-(2) almot vet. A vemhességi idő 23 nap. Egy alom nagysága 3-6(-8) kölyök, szemük a 18(-21). napon nyílik ki, egyévesen ivarérettek. Téli álmot alszik (X-IV.). Állati eredetű táplálék mellett magvakat fogyaszt. Védett. Erdei pele (Dryomys nitedula) (XCIII-XCIV.tábla). Kistestű faj, farka bozontos, színezete felül a szürkéstől a vörhenyesbarnáig változhat. Füle kicsi, csak alig látszik ki a bundából. Szürke, a fejtől elütő színű szemfoltja van. Közép-, DK és K-európai elterjedésű faj, hazánkban viszonylag ritka. A lombos és fenyőelegyes erdőket kedveli. Testhossza 8-10 cm, farok hossza 8 cm. Fészkét bokrokra vagy odvakban (mesterséges is) építi. Párzása (IV-VII.) után évente 1(-2) almot vet. A vemhességi idő 23-25 nap. Egy alom nagysága 2-4(-7) kölyök, szemük a 21. napon nyílik ki, egyévesen ivarérettek. Nálunk téli álmot alszik (X-IV.). Rovarokat és magvakat, gyümölcsöt fogyaszt. Védett. Nagy pele (Glis glis) (XCIII-XCIV.tábla). Formája, testfelépítése a mókusra emlékeztet, de annál jóval kisebb. Bundája mindig szürkés, szeme nagy, fekete, körülötte fekete gyűrű. Bajuszszálai hosszúak. Farka hosszú, vastag. Közép-, DK és K-európai elterjedésű faj (K-en Iránig), hazánkban viszonylag gyakori. A lombos erdőket és kerteket kedveli. Testhossza 1318 cm, farok hossza 12-15 cm. A mókus éjszakai megfelelőjének tarthatjuk. Fészkét odvakban (mesterséges is), üregekben építi. Párzása (V-VIII.) után évente 1(-2) almot vet. A vemhességi idő 30-32 nap. Egy alom nagysága 2-9(-11) kölyök, szemük a 20-22. napon nyílik ki, egyévesen ivarérettek. Nálunk téli álmot alszik (X-IV.). Alapvetően magvakat, gyümölcsöt fogyaszt, ősszel főleg olajtartalmú magvakat (makkokat, mogyorót) eszik. Védett. Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) (XCIII-XCIV.tábla). Kis termetű. Bundája felül sárgásbarna, a hasa alja fehér. Füle kicsi, lekerekített. Szeme feltűnően nagy, fekete. Farka vékony, erősen szőrözött. Közép-, DK-európai elterjedésű faj, hazánkban viszonylag gyakori. A gazdag aljnövényzetű fás élőhelyeket kedveli. Testhossza 7-9 cm, farok hossza 6-7 cm. Nyári fészkét bokrokra, téli fészkét üregekbe, odvakban (mesterséges is) építi. Párzása (VVIII.) után évente 1-2(-3) almot vet. A vemhességi idő 20-28 nap. Egy alom nagysága 3-7(-9) kölyök, szemük a 21. napon nyílik ki, egyévesen ivarérettek. Nálunk téli álmot alszik (X-IV.). Tavasszal rovarokat és növényi részeket, később magvakat, gyümölcsöt fogyaszt. Védett. NYÚLALAKÚAK (LAGOMORPHA) RENDJE NYÚLFÉLÉK (LEPORIDAE) CSALÁDJA ΡÜregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) (XCIII-XCIV.tábla). Bundája felül szürkés, alul piszkos fehér. A farok felső fele és a fülszegély fekete. A házi nyúl őse. Füle előrehajtva nem éri el az orr hegyét. Eredendően DNy-európai faj, betelepítés útján került a kontinensre és hazánkba. A laza talajú területeket kedveli. Erdős és gyepes területen él. Testhossza 34-46 cm, farok hossza 4-8 cm. Földalatti üregekben, kolóniákban él. Párzása (I-VIII.) után évente 3-5(-6) almot vet. A vemhességi idő 28-33 nap. Egy alom nagysága 3-9(-15) kölyök, szemük a 10. napon nyílik ki, 6-8 hónaposan ivarérettek. Növényevő. Vadászható. ΡMezei nyúl (Lepus europaeus) (XCIII-XCIV.tábla). Gyakori, hosszú fülű barnásvörös bundájú őshonos fajunk. Mezei élőhelyeken közönséges. Párzás időszakában (XII-IX.) évente 2-4(5) almot vet. A vemhességi idő 41 nap, de a szuperfötáció miatt 38 nap után 2-4(-6) fiat ellik, melyek nyitott szemmel születnek. 6-8 hónaposan ivarérettek. Növényevő. Vadászható. 202

Dr. Faragó Sándor


XCIV.tábla

203

fülespacsirta (Eremophila alpestris). Kis számú, téli (XI-II.) vendég főleg a Tiszántúlon. Védett.]

Recommend Documents