FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. KÖTET.
1915 ÁPRILIS-MÁJUS-JÚNIUS.
4-11. FÜZET.
(Arcképpel). A Magyarhoni Földtani Társulat 1915 február hónap 3-án tartott L X V .
közgyűlésén
elm on d otta
Lóczi
L óczy L ajos
d r.
Az 1914. év áprilisának 29-ik n a p já n , a E rak n ó -v ártó l u ra lt völgyöblözetben, a Rozália-hegység alján fekvő sopronvárm egyei Márczfalva csendes tem etőjében helyezték örök pihenőre korunk egyik legnagyobb term észettudó sát és legnemesebb férfiát, S u e s s E ü É t, aki a m ag y ar földben a k a rt nyugodni. Több volt ő n a g y n ev ű természetvizsgálónál, akinek nevét a földkerek ség m inden geológusa d icséri; m e rt férfiúi erényeivel és hazaszeretetével polgártársainak hálás emlékezetét b e lá th a ta tla n időkig kiérdemelte. A filozófus- és poéta-geológus, m iként A r c h i b a l d G e i k i e a Roy. Soc. elnöke őt előttem nevezte, m unkáival és ta n ítá s á v a l m indenk orra bő a n y ag o t h a g y o m á n y o zo tt az u tó k o r e lm é lk e d ő in ek ; m in t tiszta jellem ű, nemesen gondolkodó, önzetlen d e m o k ra ta pedig honfitársainak és a császárváros polgárainak szolgálhatott m intaképül. A m agyarságnak nem volt és soha nem lesz osztrák szomszédai között S u e s s E üÉnél jo b b b a rá tja . Ism erte, rokonszenvvel kísérte küzdelm einket és érdeklődött törekvéseink iránt. M egértjük ezt, tu d v a , hogy egy kiesfekvésű sopronvárm egyei faluban tö ltö tte életének nagy részét. Márczfalván, a falu közepén áll az az egyszerű kertes ház, am elyben családjával félszázadon á t nyári pihenőit élvezte. I t t élte ja v a k o rá n a k boldog éveit, nagym űveltségű hitvesének oldalán, aki költőinket és szépirodalm unkat eredetiben o l v a s t a ; itt erősödtek gyer mekei testben, lélekben és aggkorát u n o káinak élénk já té k a itt gyönyör k ö d tette. Mennyi m ag a srö p tű gondolat és milyen sok ta n u lm á n y tá m a d t itt m ag y ar földön, a lángoló lelkű költő-geológus agyában. Márczfalva hiencnépe n é m e ta jk ú ; a p ra ja-n a g v ja sűrű n j á r a császárvárosba, am elyet ízletes gyümölccsel, zam atos alm ával, körtével ellát ; a n é m e ta jk ú lakosság azonban jó m agyar érzelm ű; vérm érséklete pedig az ausztriai szomszé dokétól élénkségével nagyon különbözik. N yalka itt a legény és fürgén perFöldtani Közlöny. X L V . köt. 1915.
S
D:- LÓCZY L A JO S
106
dűl a lá n y ; a rábaközi m agyarság h a n g u la ta elszáll idáig az Alpok a ljá ra ; ennek frissesége S u e s s E d e lelkületét is befolyásolta. Mert tud om ányos m unkássága ép úgy m int közéleti tevékenysége az osztrák jellegtől élesen elütött. Merészség, hirtelen közvetlenség jellemzi az ő szellemének meg nyilatkozásait ; hasonló ahhoz, a m it a m ag y ar zseniális kitűnőségeknél ism erünk. Azért nem egyszer került szembe az ilyen m egn yilatkozáso kh:z nem szokott m u n k a tá rs a k k a l és politikusokkal hazájában. S u e s s E d e a jelenkor geológusai között a legnagyobb hírnevet sz ere z te ; nagy volt ő azonban m in t politikus és polgár is. B ám ulatos m unkabírással győzte elvállalt kötelességeit: m int egyetem i tan ár, m in t tudós író, m in t Bécs városának községtanácsosa és m in t országgyűlési képviselő — egy a rá n t jeleskedett m in d e n ü tt. E z a négy m unkásság anyagi előnyöket, gazdagságot, m agas ran got nem szerzett neki. Mindig szerény h á z ta rtá sa volt, nagyszám ú családjának ellátása, m ajd leányának N e u m a y r M e l c h i o r professor özvegyének és árvainak segítsége, szeretett nejének hosszas, sz anatórium ban tö ltö tt, g y ó g y íth a tatlan betegsége nagy anyagi gondokat h á ríto tta k reá és bizony-bizony volt idő, am ikor szűkös viszonyokban élt. Függetlenségét azonban soha nem a d ta f ö l ; szabadelvű dem o krata elveihez, amelyekkel m int 17 éves ifjú a bécsi akadém iai légió soraiba lé p ett, m indvégig h ű m ara d t. Nyilvános külső kitüntetések et, címeket, az egyetem i ta n á ri m éltóságnál m agasabb rangot nem fogadott el. É letem egyik büszkesége, hogy jó sorsom ezzel a nagy emberrel 40 év előtt m egism ertetett és vele m indvégig meleg b arátság b an t a r t o t t. Soha nem felejtem el azt a napot, am elyen 1876 telén zsengéimet neki bemut a t á m ; ezek látá sára ő azonnal b iztató b a rá to m m á lett és Gróf S z é c h e n y i BÉLÁnak ázsiai tudom ányos u taz ására geológuskísérőül ajá n lo tt. E ttő l kezdve gy ak ran v o lta m egyetemi előadásainak vendége és h á zá n ak szí vesen lá to tt láto g ató ja Bécsben és M árczfalván. Az a levélcsomag pedig, amely tőle reám m a ra d t, legkedvesebb birtokom . Nem k önn y ű feladat S u e s s E d é t o I egy emlékbeszéd keretében h ű képet adni, m ert ő sok felé nagy eredm ényekkel dolgozott. Tudományos,
1 merítettem :
Az életrajz közelebbi számadatait a következő eddig előttem ismert forrásokból
K . D i e n e r : Gedächtnisrede
gehalten anlässlich der Gedenkfeier der Geol. Gesell schaft in Wien, am 17. Juni 1914. Mitteil, der Geol. Ges. in Wien, Bd. 7. Heft 1 —2. Ehhez van hozzácsatolva Suess E. tudományos irodalmi közleményeinek eléggé teljes sora. G. B öhm : Eduard S u e s s : Petermanns geogr. Mitteilungen, Bd. 60. 339. old. N o r b . K r e b s : Eduard Suess: Mitteil, der k. k. geograph. Gesellschaft in Wien, Bd.
57. N. 7., 296. old. D a l P i a z : Eduardo Suess. N ota com m em oratoria; Atti del Reale
Ist.
♦Scienze, lettere ed arto. T. L X X I I I . Venezia. 1914. «Eduard Suess» Die Donau. Organ fürPolitik ete. X L I X . Jg . No. 851.
Veneto di
SUESS E D E .
107
108
D5 LÓCZY LA JO S
technikai, közgazdasági és politikai tevékenységét alapos készültség vezette és különösen a természet tudom ány i felfogás irá n y íto tta m inden lépését. Nyilvános életét nemes ideálizmus és józan gyakorlati érzék jelle m ezte; altruista volt m inden izében, m agának előnyöket nem biztosított. Bizonyos, hogy A usztriában sok m unkakörben fognak külön-külön meg emlékezni S u e s s E d Érői, nekünk elköltözött tiszteleti tagunk egyéniségét és sokoldalú p á ly a fu tá sá t egész teljességben illik m éltatn u n k .
S u e s s E d e régi protestáns családból szárm azott, am elynek ősiségét
a X V II. század elejéig lehet nyomozni. A család Szászországból származik. E de 1831. évi augusztus hó 20-án L ondo nban született, ahol szülői keres kedésből é lte k ; egyik életírója szerint édesatyja lelkész volt. ö t is ipari és üzleti pályára s z á n tá k ; ebből a célból a prágai, m ajd a bécsi m űegye tem et láto g a tta . A term észettu dom ány ok azonban jo b b an vo n zo tták őt, m int az üzleti élet, ezért 1852-ben a cs. kir. udvari á sv á n y tá rb a n vállalt őrsegédi állást. E lőrehaladását eleinte m egakasztotta az a körülm ény, hogy sem gim názium i érettségi bizonyítványa, sem tudom ányegyetem i do k to rátu sa nem volt, em iatt a bécsi tud. egyetem m ag á n tan á ri képesítésért iránti kérésével őt elutasította. Azonban H a i d i n g e r W . a k. k. geologische R eichsanstalt m egalapítója és első direktora felismerte a fiatal technikusban rejlő nagy tehetséget és kieszközölte T h u n L e ó miniszternél a bécsi egyetem lk. t a n á rá v á 1857-ben tö rté n t kineveztetését az őslénytanból. Később a geoló giára terjesztetett- ki előadási jogosultsága és 1867-ben Z i p p e halála u tá n a geológia nv. rendes ta n á r á v á lett, amely tanszéken 44 éven át 1901-ig, 70 éves koráig ta n íto tt. Első nagyobb m u n k ája az 1862-ben megjelent «Der Boden der S tadt Wien nach seiner Bildungsweise, Beschaffenheit und seinen Beziehungen zum bürgerlichen Leben» felkeltette a császárváros polgárságának figyel mét ; a lipótvárosiak beválasztották a községtanácsba, ahol a vízvezetéki bizottság előadói tisztét ru h áz ták reá. Nagv tudással lá to tt hozzá a város vízellátásának tanulm ányozásához. Erős ellenfelekkel kellett küzdenie, amíg sikerült a «Hochquellenwasserleitung»-ot, az ő kedves tervét 1873-ban létesítenie. Ezzel a halálozás Bécsben azonnal felényire csökkent. A Dunaszabályozás is ekkor került szóba és itt is nagyrészt S u e s s E D É n ek nevé hez is fűződik a siker, amely Bécs szomszédságában az elvadult Dunaszakaszt egy egyenes átvágással szabályozta. Vérmes rem ényeket fűzött ő ehhez az alkotásához és a D onauvereinban egy új városrésznek, a P ratersta d tn a k terveit szőtte. Az 1873. évi világkiállítást követő gazdasági meg roppanás azonban lerombolta a szép rem ényeket. A császárváros azóta sem tu d o tt akkori rövid fénykorára visszaemelkedni. S u e s s 1886-ig volt
109
SU E SS E D E .
a bécsi községtanács tagja, 1874-ben a város díszpolgárává választotta. Ugyancsak a Lipótváros választotta őt az ausztriai országgyűlésbe 1873-ban képviselőnek, ahol 1896-ig folytonosságban képviselte a L ipót várost; az alsóházban a szabadelvű-párt ékesszavú, szívesen hallgatott vezért' volt. Az osztrák delegációval gyakran já rt 23 éves politikai pályája alatt Budapesten. Tiszta és ideális politikai szereplése, magas alakja, nemes homloka, élénk szemei, választékos nyelvezete, szónoklatainak költői lendülete, mindenek felett pedig alapos tudása és finom érvelése őt az osztrák parlament legtiszteltebb tagjává tették. Amikor a Lueger-féle keresztény szocialista irányzat kerítette hatalm ába Bécs polgárságát, S u e s s megun dorodott ennek eszközökben és modorban nem válogatós politikájától és 1896-ban egészen visszavonult a politikai szerepléstől. Közéleti tevé kenysége alatt S u e s s E. a közgazdaságnak és a közoktatásnak is hasznosan szolgált «Die Zukunft des Goldes» (1877) és «Die Zukunft des Silbers (1892)1 című m unkáiban a kettős valuta mellett szállott síkra. Tudományos és bánvamívelési alapon nagy közgazdasági érveléssel küzdött az ezüst érvé nyesülése mellett és ennek szánta a jövőt. R ám u tato tt, hogy az aranytermelés kimerülésével és az ezüstvalutás India és Amerika versenyével szemben Európára súlyos gazdasági válságok fognak ivánehezedni. A Zu kunft des Silbers mintegy jóslatként e szavakkal végződik: «Nem arról van szó, hogy az ezüst mikor fog az egész földkerekségen teljes értékű érc pénzzé emelkedni, hanem arról, hogy addig milyen megpróbáltatásokat kell még E urópának kiállani.» Benne vagyunk most ezekben u g y e b á r! A természetrajzi és ebben a geológiai oktatásnak már 1862-ben nagyobb szerepet kívánt ju tta tn i az iskolákban, különösen a gimnáziumi okta tásban. És azóta is szorgalmazta ezt.2 A tudományos életpályán S u e s s E. korán érvényesült; 1860-ban 29 éves korában már a császári tudományos akadémia levelező tagjává választotta. 1867-ben az akadémia rendes tagja, 1893-ban alelnöke, 1899-ben pedig elnöke le tt; erről a tisztségéről 1911-ben m ondott le, amikor 80 éves korát betöltötte és a közélettől családi m agányába vissza vonult. A tudom ányok és művészetek nagy aranyérme, a Felségnek két sajátkezű elismerő levele voltak a tőle nagyratartott kitüntetések azokért az érdemekért, amelyeket ő hazája művelődése körül szerzett. t.
C t
'
CJ
1 Ezreket a munkákat S c h m i d t S á n d o r , illetőleg G e s e l l S á n d o r a Földtani K ö z lönyben bőven ismertették. VII. köt. 189. és X X I I I . köt. 22. oldalain. 2 Bermerkuniren ii. d. naturwiss. Unterricht in unseren Gymnasien; Wien, 18í>2. Be merk u n .íren ü. d. Einführung des geolog. Unterrichtes in unseren G ymnasien; Z eit schrift f. österr. Gymnasien. Wien, 1802. Über den bergmännischen Unterricht; Verh. G. R. A. 18().l. 71. old. Fortbildung außerhalb der S c h u l e ; üsterr. Rundschau, 1904.
110
D’
LÓCZY LAJOS
A mindig szerény, soha rá nem tartó öreg urat 1918 szeptember 2-án láttam márczfalvi otthonában utoljára. Az aggság gyengesége még alig látszott rajta. Árnyas kertjének magaslatára vidáman és elég frissen kísért föl engem, hogy onnét egy pillantást vessünk a halmos környezetre és a Rozália-hegvség erdős oldalaira. Életének több kedves és szomorú ese ményét beszélte el n e k e m ; kitartásra biztatott az akadálvokkal szemben. Olyan testi és szellemi épségben hagytam el őtet, hogy nemsokára bekö vetkezett betegsége, amely életét 1914 április hó 20-án Bécsben kioltotta, váratlanul h a to tt reám. Társulatunk 1886. évi közgyűlésén választotta S u e s s EüÉt, tiszteletbeli tagjai közé. Sújánál S c h a f a r z i k F e r e n c érdemes elnökünk m ondotta társulatunk búcsúztatóját.1 S u e s s EüÉnek ötven évet meghaladó tudományos munkásságát három korszakra oszthatjuk. I f ú s á g á n a k évei a paleontológiának és a sztratigrafiának vol tak szentelve; 1851-től 1870-ig főleg idevágó dolgozatokat írt, amelyekből a graptolitesekről, a brachiopodákról, az ammonitesekről és a fiatal harm ad kori emlőseikről megjelent tanulm ányok megmaradó becsűek; majd a kös sem rétegekről a Keleti Alpok permi-, triász- és jurarétegeinek tagozásáról, a vicenzai paleogénről és az osztrák neogénről értekezett. Mindezek a m un kálatok messzire túlszárnyalták a korukbeli szabványos iro d a lm a t; bennük már megnyilatkozott a szélesebb látókörű felfogás. A paleontológiát az élő alakok morfológiájával és biológiájával világította meg; a rétegek szinte zésében pedig a fizikai földrajzi tényezőkkel is számot v e te tt.2 1 Földtani K özlöny X L IV . kötet, 103. old. 2 Über Terebratula d i p h y a : Sitzungsb. Akad. Wien, VIII. 1852. Zur K enntnis des Stringocephalus Burtini Defr.; Verhandl. Zool. Bot. Ver. III. 1853. Über Brachiopoden der Kössener Schichten; Sitzungsber. Akad. Wien, X. 1853. és Denkschriften d. Akad. VII. 1854. Über die B r a c h i a l v o r r i c h t u n g bei den T h e c i d e e n ; Sitzungsber. Akad. X I. 1854. Über die B r a c h i o p o d e n der Hallstätter Schichten; Denkschr. d. Akad. IX . 1855. Die Brachiopoden der Stramberger S ch ic h ten ; Bcitr. z. Paläont. v. Österreich. T. 1858. Über die Wohnsitze der Brachiopoden; Sitzb. der Akad. Wien, X X X V I I . 1859. Die Brachiopoden der G osaubildungen; Denkschr. Akad. X X V . 18GG. On the recent Terebratula; Ann. M. Nat. Hist. VII. 1861. Über die Cephalopoden Sippe A c a n th o te u th is ; Sitzungsber. LI. 1865. Über A m m o n i e n. Sitzungsb. Akad. LII. 1865. Über die mutmaßlichen Äquivalente der Kössener Schichten in S ch w a b e n ; Sitzungs ber. Akad. X X I . 1856. Über die großen Raubtiere der österreichischen Tertiärablagerungen; Sitzungsb. der Akad. X L I I I 186J. Über die Verschiedenheit und die Aufeinanderfolge der tertiären Landfaunen in der Niederung von Wien. Sitzungsb. Akad. X L V II. 1863. Untersuchungen über den Charakter der österreichischen Sitzungsb. Akad. L i l i .
1866. u. LIV. 1866.
Tertiärablagerungen;
111
SU E SS E D E .
T u cl o m á n y o s v i z s g á l a t a i n a k m á s o d i k k o r s z a k a 1870-től 1896-ig egybeesett közéleti tevékenységével. Férfikorának nagy energiája hatalm asan ekkor nyilatkozott meg. A politikai küzdelmek, a községtanács viszályai, az otthoni csapások, feleségének gyógyíthatatlan betegsége, egyetemi munkáiban jobbkeze, N e u m a y r M., a jeles paleonto lógusnak 1890-ben történt korai halála tudományos m unkásságát és szellemének messzire látó frisseségét nem bénították. Talán inkább meg-megedzették lelkét, különösen mert gyönyörűségét lelte* és vigaszt talált tanítványainak munkáiban. «Mégsem éltem hiába» ezt írta nekem részvétnyilatkozatomra. Ebben az időben S u e s s E. a földtan általáno sabb problémáihoz fordult. Bécs város talajáról írt, már előbb idézett m unkája is már előíze volt ennek a munkálkodásnak, valamint a Dunáról szóló régibb közleményeiben is már általánosabb földtani kérdésekről elmélkedett.1 Tulajdonképen azonban mégis csak az 1873 jan u ár 3-iki nagy neulengbachi földrengés tanulmányozásával kezdődik az ő ez idő szakbeli munkássága.2 Erősen hangsúlyozta ekkor ennek és a hozzá hasonló földrengéseknek tektonikai jellegét, az akkor még általános vulkánikus m agyarázattal szemben. Majd 1875-ben « D ie E n t s t e h u n g der A l p e n » című 168 oldalas korszakos közleményt bocsátotta világgá.® a munka forradalmi lángként járta körül a világot. A hegyláncok ke letkezésében tagadásba vette a vulkanizmus, valamint a földgömb endogén gázai nak fölemelő erejét és a vízszintes nyomásnak tulajdonította a lánchegységek ráncvetéses fölemelkedését. E z az eszme nem volt S u e s s E. eredeti gondolata, mert Amerikában D a n a J., L e c o n t e J., S h a l e r N. S. már előbb hasonló módon értelmezték a hegységek keletkezését, síkra szállva L. v. B u c h , H u m b o l d t és E l i b d e B e a u m o n t emelkedési teóriáival. Svájcban pedig a múlt századi 70-es évek elején E s c h e r von der LiNTHtől első geológiai tanítómtól és tanítványaitól H e i m Ez
Gliederung des Gebirges zwischen dem Hallstätter und dem Wolfgangsee; Verh* G. R.-A. 1866. Studien über die Gliederung der Trias- u. Juraablagerungen in d. Ostalpen; Verh* G. R.-A. 1866. Jahrb. G. R, A. X V I I . 1867. Über die Äquivalente des Rotliegenden i. d. Südalpen; Sitzungsb. L V III.
Akad.
W ien,
1868. Über die Gliederung des Vicentinischen Tertiärgebirges; Sitzungsb. Akad. Wien,
L V III. 1868. M ojsisovics
és
S u e s s : Studien
über
Trias
u. Jurabildungen
i.
d.
östlichen
Alpen. II. Die Gebirgsgruppe der Osterhörn; Jahrb. G. R.-A. X V I I I . 1868. Über das Rotliegende i. d. Val. T rom p ia; Sitzungsb. Akad. Wien, L IX . 1869. 1 Über den Lauf der D on au; Österreichische R evue 1864. IV. c. Neues Jahrb. für Miner, etc. 1864. Über das Grundwasser der D o n a u ; Österreichische R e v u e 1866. 2 Die Erdbeben Niederösterreichs: Denkschr. der Akad. Wien, X X X I I I . 1873. 3 Bőven ismertettem a T erm észettudom ányi Közlöny 1876. évfolyam ának 225 —256. oldalain.
112
I>! LÓCZY LAJOS
Ai . B . - t ő l , l l v i / r z E U - t ő l az oklalnyomástól származó hegvreelőzést már erősen hallot tam hirdetni. Először azonban mégis S uess E. lépett ki jól átgondolt és az Alpok rendszerére alkalmazott általánosabb elmélettel, teljes határozottsággal ellene for dulva az Európában meggyökereseelett teóriáknak, amelyek gránitunk és a többi vulkáni tömegeknek tulajdonították a lánchegységeket felemelő és összegyűrő erőt, avagy ismeretlen mélységi erőkből származtatták a kontinentális emelkedéseket. S uess E. munkája az Alpok rendszerébe foglalta a Kárpátokat, a Dunavidéket és az Appeninoi-hegy láncokat, ezzel az E 1 i e d e B e a u m o n t-féle merev kristály élekkel párvonalas emelkedési rendszer ellen is fordult. Európa többi hegységeiről és az ázsiai hegyláncokról.is szólt; végső következtetéseiben arra az eredményre jutott, hogy a Földgömb kihűlése zsugorodással jár és ezt a megszilárdult föld kéregben tangenciális oldalnvomás váltja ki, ami a rétegek összeráncosoelását okozza. Azt is tanította e tartalmas rövid munka, hogy az európai összegyűrt hegységeket délről ható nyomás torlasztotta fel és hogy azok nem szimmetrikus, hanem egyoldaliban elhelyezkedő rétegsorozatokból állanak. A Dinári-hegyláncokat az Alpoktól különválasztandó, délnek mozgó hegyláncoknak tekintette. Az európai hegyláncok északnak görbülő íveit az ázsiai hegységek délfelé tekintő domborúságát szembe állítva, azokra északról délfelé irányuló oldalnyomást feltételezett. Érthető, hogy a kis könyv forradalmi erejű volt a geológia további irányára ; de erős ellenzéket is támasztott, különöse*]) a térképező geole')gusok kö zött, akik a nagy általánosságba)) mozgó tanokat nenn igazolhatták szűk munkatenületükön. Amíg az Appe*ninokban és a Kárpátokban az egyoldalúság, a be^lső oldal vulkánossága S uess felfogását híve')) visszatükrözte1, a Keleti-Alpok déli mészkőövezete' a szimmetrikus tagozat mellett szólt. Még a he*gvredők délnek for duló bolte)zatai is az északi mészkőalpok északnak te*kintő antiklinális tengelyei nek tükörképed, ami a déli mészkőalpokra az északról jövő eddalnyomást látszott bizonyítani. Ep a k. k. geologische* llenchsanstalt elenvk tagjai között támadt fed a le*ghevesebl> ellenzés S uess E. alpe*si tektonikája elleni. Ebből a kis könyvből nőtt ki mégis a geedógiának új kora, a ideológiai renaissance, amely nem fedíte-tte többé a legnagve)bb nyomatéket a réte*gek liüvedyknyi pontosságú sztratigrafiai szintezésére és az eredeti tanulmányok helyén fedismert szinted; általánosítására. Elannyira ment ebben) az elfogultság, hogy az öre*g Q u e n s t e d t megbotránkozot t a fedett, amikor e*gyik kedves tanítványa j\ 1 o e s c i i az aargaui jurában nemi ismerte fel a sváb jurának a —£ rétegsorait és az ő megjedölésedtől edtérő neveled; alkalmazott az ottani rétegekre. S uess munkája egyszerre felszabadította a fiatalokat a nagy, ele edöívgeeledt tediintélyedv nyomása alól és a bée-si geológus lángedméje nyomán edkezdőelött minde-nütt a hegvalakulás mechanikájának kutatása, Egy új elisze-i }>lina kidet ke-zedt a geológiában. amedy az előbbi ele-ehudivus te'oredizálás hedyett szetrgalnias és fáraszte) bejárások és veszedelmes kapaszkodások közölt látott hozzá az al}>e*si régiók szövevényes szerkezete tanulmányozásához. j\hnt e*zt. kívánta edsősorban maga S uess E. is a fölelkenvkség 1ekloilikai jele>nségeined< me'gismeréséhe-z. Az «E n t s t e>h u n g el e>r A 1 p e n» minli'gv edőbeszéel volt ahhoz az irányhoz, amelyet S uess egyetimii edőadásaiban és összes munkásságában ezután folytatott. Sűrűn járta tanítványaival az Alpokat, a Csedi-morva hegyi öme'ged.
SU E SS E D E .
113
Itáliát és előadásaival lépést tart va kezdte írni az «Antlitz der Erde») című monu mentális munkáját. Ennek I. kötete lHSij-ben, a Il-ik 18H8-ban jelent meg; ezek ben az «Enstehung der Alpen» eszméi vannak széles látókörben az egész íöldkerekság hegyeire és tengereire kiterjesztve. A befejező 111. kötet két része 1901 és 1909ben látott napvilágot és S uess E. életének harmadik korszakába esik. Az «A n t 1 i t z d e r E r d e» két első kötetében, valamint időközben megjelent közleményeiben.1 amelyek folytonos tanulmányok és külső munkálatok eredményei voltak, mintegy előkészítette a metodika és a terminológia kidolgozá sával a harmadik szintetikai főrésznek tárgyát, a föld arculatának egységes leírá sát. S u e s s 70-dik évét betöltötte volt már, amikor lDO-l-ben Nauders vidékét a nehe zen járható felső Ilin-völgyben tanulmányozta. Erről szóló értekezésében már a t aka r ó k el m é 1e t é v e 1 kutatott és ezzel tudományos munkásságának harmadik korszakát nyitotta meg. amelynek főeredménye az «Antlitz» befejezése volt.1 A két első kötetben S uess E. úgyszólván kizárólag a tőle kidolgozott kontrakciós elmélet értelmében az egyoldalú tangenciális nyomóerőtől régi masszívu mokra rátorlódott és a kifelé az erő hatásának irányában átbuktatott redőkkel elemezte a lánchegységeket ; a vulkáni jelenségeket pedig a hegyláncok belső ol dalára helyezte, ahol a tektonikai folyamatok, nagy besüllyedések vannak és ezeknek hegy alj i peremén törtek fel a magmabeli tömegek. A harmadik kötetben már B e r t r a n d M., T e r m i e r , S c h a r d t , L u g e o n , I I eim takaróit és fekvőredőit, mint a charriage, vagy a tőle már előbb is leírt áttolódások nagyobb szabású
1 Über die vermeintlichen säkularen Schwankungen einzelner Teile der Erdober fläche. Verh. G. R. A. 1880. Uber die Erdbeben der österr.-ung. Monarchie; Monatsber. des wiss. Club in Wien, 1880. Nov. Über unterbrochene G ebirgsfaltung; Sitzungsb. Akad. Wien, XCIY. 18S6. Über die Struktur Europas; Verbr. nat. Kennt. Wien, X X X . 1890. Die Brüche des öst. Afrika; Denkschr. Akad. Wien, L VIII. 1891. Are great ocean-pepths permanent? Nat. Sc. II. 1893. Einige Bemerkungen über den Mond; Sitzungsb. Akad. Wien, CIV. 1895. Über die Assymetrie der nördlichen Halbkugel. Sitzungsb. Akad. CV1I. 1898. 1 A harmadik korszak munkái az Antlitz befejező kötetén k í v ü l : Über heiße Quellen; Vcrhandl. Ges. der deutschen Naturforscher u. Arzte. Karlsbad, 1902. Sur la nature des chariages; C. R. Acad. sc. Paris C X X X I X . 1904. Über das Inntal bei Nauders; Sitzungsb. Akad. CXIV. 1905. CXVI.
Über Einzelheiten i. d. Beschaffenheiten einiger Himmelskörper; Sitzungsb. Akad. 1907.
«Preface» zu Comte Montessus de B a llo r e : La sciense seismologique, Paris, 1907. cs Előszó H o b b s : On somc principles of seismic geologv című értekezéséhez; Gerland. Bei träge z. Geophysik. VIII. 1907. Das Leben; Mitteilungen der Geol. Ges. II. 1909. Synthesis of the Palaiogeography of N o r th -A m e rik a ; Am. Journ. of Science, X X X I .
1911. Über Zerlegung der Gebirgsbiklenden K raft; Mitt. Geol. Ges. Wien, VII. 1913. Über die Donau. Festversamml. d. kais. Akad. i. Wien, 1911.
114
I)’:
LÓCZY LAJOS
jelenségeit figyelembe vette és az Alpokra meg a Kárpátokra U h l i g V . nyomán magyarázó kísérletképen alkalmazta. Csak egyben nem hódolt be az újabb néze teknek : az izosztázia tanainak és ezeknek a földkéreg emelkedéseire vonatkozó magyarázatait nem fogadta el. Logikus gondolatmenetben az összezsugorodással kisebbedé) földgömbön csak beszakadásokat tartott lehetséges mozgásoknak és a pozitivus felemelkedéseket csak a láncvetéssel járó kiemelkedéseknek tekintette. Amíg az «Antlitz der Erde» két első kötete a hegységek és a tengerek inkább elemző terminológiai tárgyalását taitalmazza, addig a III. kötet két részében, amelyek 13, illetőleg 21 év után követték az első köteteket, van a munka főcélja, a «föld arculatának» szintetikus leírása kifejtve. A felületesen ítélők könnyen ellentmondást láthatnának a nagy munkának eleje és hosszú idő után történt befejező köteteinek tartalma között. Pedig ez nagy tévedés volna ; aki gondosan olvassa, vagy inkább mondjuk alaposan tanulmányozza a művet, arra a megis merésre jut, hogy mindvégig ugyanazon eszme vonul végig az «Antlitz der Erde» kötetein, tudniillik, hogy minden gondolat és valamennyi részlettanulmány figyelembevételével szintetikusan ismertesse meg velünk a földfelület ábrázatját. Kétségtelen, hogy S u e s s E. eszméi és az ő kezdeményezése indították a geológu sokat további elmélkedésre és ha a franciák, meg U h l i g egy-két fiatal tanítványa túlhajtott merészséggel fejtette is ki fantazmagóriás hipotéziseit az Alpokról és a Kárpátokról, ezek is mind a kontrakciós elméletből és a vízszintes egyoldali nyomásból indultak ki. Felette gyümölcsöző volt tehát a munka első 2 kötete a tektonika fellendülésére. E. munkásságának fordulópontja az 1903. évi Becsben lefolyt nemzetközi földtani kongresszus volt. E kongresszus alkalmára jelent meg a «Bau und Bild Österreichs» című vastag kötet H o e r n e s R., D i e x e r K., S u e s s F r . és U h l i g Y . tollából; a mester írt hozzá előszót. Ebben a m unká ban még nem érvényesült a takaróelm élet; a kongresszus tárgyalásai és kirándulásai közben azonban H e i m , L u g e o n , T e r m i e r felfogása győze delmeskedett és a bécsi iskola elméletük hívévé szegődött. A hasznosnak vélt új nézetek elől tehát S u e s s E. nem zárkózott el, sőt örömmel fogadott minden eredeti gondolatot. Példaképen egy esetet említek, amely bizonyítja, mennyire figyelmes volt a felfogások tisztázásá ban. Amikor 1900-ban a párisi világkiállísásra készülő, Magyarországot ábrázoló fali geológiai térképet szerkesztettem és ehhez kíséretül egy fizikai földrajzi térképsorozatot rajzoltam, meg voltam akadva, hogy hegységein ket nyugaton szintetikusan miképen csoportosítsam. Kérdésekkel fordul tam a mesterhez, aki viszont a Bau und Bild érdekében kívánt tőlem megtudakolni tgyet-m ást. Minthogy levélváltás útján nem lehetett elin tézni a dolgot, S u e s s E. 1900 február 2-ára — ép most van ennek 15 évi for dulója — rajtam kívül magához hívta C'vuic J. belgrádi, D i e n e r K. bécsi, U h l i g V. prágai professzorokat; még fia Ferenc Eduard is részt vett az érte kezleten. Az Alpok keleti végződéseinek viszonya a Kárpátokhoz és a horvát országi hegységekhez a dunántúli és gráci medence altalajának elrejti tt szerS uess
SUESS
EDE.
115
kezete és a Mojsisovicstól körvonalazott «Orientalisches Festland», amelyet. S u e s s E. szerb-horvát masszívumoknak nevezett, határainak megvonásai voltak a megbeszélések tárgyai. S u e s s ezt a masszívumot a Bacherhegvségtől délre fekvőnek vette (Antlitz I. 804—350. old.) és ettől a hegységtől a Balaton mellett északkeletnek vonuló alpesi ágnak tekintette a Bakonyt. Ezzel szemben én a m agyar medencében a K árpátok belső övezetéig az Alföld alatt, alpesi zavargásoktól nem érintett hegyrögöket feltételeztem és ezeket a szerb-horvát. masszívumhoz szám ítottam, amely a Bhodopehegységtől az Alföldön keresztül nyugat felé a karinthiai medencékbe is belenyomul. Sokkal kevesebb megfigyelés és részletes tanulm ány állott még akkor rendelkezésünkre ahhoz, hogy az értekezlet határozott ered ménnyel végződhetett volna; mindazonáltal az én felfogásom vala mennyire mégis érvényesült a Bau und Bild 474. és az Antlitz III. 2., 15., 221—*231. oldalain. S uess E. utóbb a K árpátok tektonikáját a takaróelmélethez alkalmazva U h l i g V.-nak «Zur T e k t o n i k d e r K a r p a t h e n» című kísérletnek jelzett értékezése után a Bau und Bildben kifejtett 1* írástól és régibb ecseteléseitől eltérően m agyarázta (Antlitz II L 2.,229—230. old.). Azonban az Alpokra, különösen a Keleti-Alpokra és a K árpátokra azt mondja, hogy a megfigyelési adatok, amelyeken a tektonikai leírása alap szik, még vajmi hiányosak és nagy részben elavultak; ezekhez képest a modern nézetek alkalmazása még nagyon is új keletű. Mindezeknél fogva a legértékesebb m om entum , am it a szintetikus módszer az Alpok tektoni kájában a takaróelmélet kísérletszerű alkalmazásával elérhet, abban áll, hogy kimutassa, hol legsürgősebbek a vizsgálódások. Milyen bölcs ítélet és mennyi intés van e sz a v a k b a n ! A Keleti-Alpok és a Dinaridák között végignyuló periadriatikus, vulkáni kitörésekkel kísért, sebhely (Narbe) a drávam enti hegyvonulat és a karinthiai kristályos tömegek és a drávam enti paleozoikum sajátszerű tektonikájvi régiója S u e s s E. régibb felfogásait m ódosította ugyan anélkül, hogy ellentmondást lehetne felróni nagy művének előző és végső részeiben. Igen sok helyen a bizonytalanságok felsorolását nem követi az Antlitzban határozott megoldás vagy vélem énynyilvánítás; vagy pedig egy némely vidékről nagyon is kevés szó esik. Ahelyett, hogy ezt S u e s s E.-nek, miként némelyek teszik, hibául rónánk fel, inkább dicsérnünk kell, hogy függőben hagyta és az ezutáni kutatókra hagyom ányozta a megoldhatatlan problémákat és fel nem használható adatokkal nem tetézte az irodalmi megterhelést valamelyik vidékre. Nem szabad ilyen leírásokat keres nünk az Antlitz der Erdeben, különösen nem annak III. kötetében; sem pedig regionális leírásokat ne várjunk attól. Sok helyen találkozunk e m un kában felvetett, de megoldatlanul hagyott problémákkal, máshol pedig mintegy befejezetlen tárgyalások vannak és a tárgjTÓl meglevő adatok
1141
IX' LÓCZY LAJOS
alig liogv érintvék. Az eszmék világában dolgozó szerző mintegy öntuda tosan siklóit át a kétségesen, utódaira hagyva, hogy a problémát tüzetesebb tanulm ányok alapján megoldják. A kategorikus pozitivizmus S u e s s nagy művéből hiányzik. («Tévedésből, tévedésbe lépve jutunk el végre az igazság hoz!» ez volt a jelszava. Az «A 1 1 1 1 i t z d e r E r d c» a földkerekség kiemelkedéseinek szerkezeti szintézisét és az Óceánok partszéli elemzését foglalja magában. Bámulatos kitartással k u tatta föl, ehhez S u e s s a legelrejtettebb irodalmi adatot is; hogy a szétszórt orosz irodalmat felhasználhassa, (»reg korában megtanult oroszul is. A nagy munka nem szorítkozott egyedül a geológiai képződmények morfológiai és telepedés szerinti viszonyaira, hanem kritikailag elmélkedik az életfolyamatok, a planetáris hasonlóságok, a geofizikai tényezők és az emberi t(irténét adatairól is, ahol azok a geológiai eredményeket megvilá gíthatják. Az emberi művelődés minden idejében nélkülözhetetlen codex marad ez a munka mindenkire, aki akár általánosságban foglalkozik a földfelület kialakulásának megoldatlan problémáival, akár a földre mint egészre veti az ügyet, akár pedig annak csak egy kis darabját tanulmányozza. Az Antlitz azonban nem könnyű olvasmány, csak tanult geológus kezébe való, kezdő ne vegye elő, mert vagy meg nem érti, vagy ami még ros>zabb, félreérti. Máris elég megcáfolni való származott azokban az írá sokban, amelyek S u e s s E. tartózkodó és sokszor határozatlan leírásaiból kiindulva kategorikusan kifejtett fantazmagóriákkal látták el hegyvidé keinket. mint kétségtelenül megállapított bizonyságokat írván le azokat. Az ősz tudós élte* végéig tiszta fővel és éles ítélettel gondolkozott és Istenáldotta szellemi tehetségét élte fogytáig megőrizte. ^lég 1013-ban is egy magasröptű tanulm ányt írt: « U b e r Z e r1 e g u n g d e r ( r c b i i g s l ) i l d e n d e n K r a f t» (Mitt. Geol. Ges. Wien, VI.) Abban a beszédben pedig, amelyet a bécsi császári akadémiának lí*ll március 9-én tarto tt rendkívüli ünnepi gyülekezetében mint az ak a démiának elnöke elmondott, nemes lelkületének, meleg haza- és emberszeretet ének, ékes nyelvezetének, szónoki tehetségének és nagy tudásának összefoglalását mintegy gyűjtő gócban m utatta be. Nem volt ez a beszéd egy nagy szólamokban bővelkedő panegrikus R a i n e r főherceg az akadémia kurátorának dicsőítésére, akinek jubileumán az akadémia díszülését tartotta. Egyszerű címet viselt «Die Donau»; ennek a folyamnak mesteri ismerte tésén finom aranyfonalként vonul végig a t(irténét ismereti* és az a törekvés, hogy a folyó mellékén élő emberek harmonikus egyetértésben boldogul janak. Gyönyörűen emlékszik meg S u e s s E. ebben a leírásban a mi «ragyogó főváro sunkról. amelynek látása — így mondja — az emlékek rajait támasztják fel benne; csak egyet szemel ki ezekből, amely a mai napra a legjobban illik: 1 l!>0-et írtak. Ekkor Budán Corvin Mátyás hírneves könyvtára korül
SU E SS EDE.
117
nagyműveltségű férfiak gyülekeztek, élükéin V iT É z z e l, Veszprém püspöké vel. Eleven szellemi élei uralkodott itt, mert a klasszikus humanizmus ébredezett a skolasztikával szemben. Ott volt C k l t k s K o x r á d a nürn bergi laureatus poéta, aki Krakóból jö tt Budára a Jagellói egyetem ajánló levelével. Tárgyalnak klasszikus irodalomról, árapálytól, a szivárvány keletkezéséről. Coetus Ungarorum (Magyarok tud. egyesülete) származik, V i t é z püspök ennek vezérlő embere. C e l t e s Budáról vitte hazájába a t u dományos egyesület eszméjét és Heidelbergben hasonló társaságot ala pított. Szándéké volt a magyarokat, a németeket, a szlávokat ilyen testü letek alapján egymáshoz közelébb hozni. M i k s a császár C e l t e s t 1497-ben Becsbe hívja, még egyszer meg fordul Budán és a Sodalitas litteraria D a n u b t a n a i alapítja, Bécset és Budát téve annak székhelyévé. V i t é z püspök volt ennek 1499-ig az elnöke, utána K r a c h e n b e r g e r M i k s a császár t i t k á r a ; de C e l t e s m aradt az éltető lelke. Regensburgban, Ingolstadtban, W ittenbergben és még egyéb helyeken is hasonló testü letek alakultak. Céljuk a tudom ány mívelése, a barbárság leküzdése! Ez a XV. és XVI. közti századvégi szövetkezés a mai Tud. Akadémia őse. 1508-ban meghalt C e l t e s , 1519-ben Miksa császár, mire a Dunai Társaság szétoszlik. A bécsi I. kerület Singerstrasse 10. házának udvarán egy emlék örö kíti meg az első nemzetközi tudományos szövetkezet kísérletét. Három m árványtáblából áll ez, a balodali a tudós Dunai Társaságnak van szentelve, egyszersmind 12 kiválóbb tagját és élükön IvRACHENBERGERt felsorolja. E nnek a táblának szemlélése közben m intha az évszázadok mélysé géitől egy összehangolt akkord hangzanék fel felénk. Budán vetették el ennek a m agját, ezért most a köszönetnek egy késői szava illesse ezt. Költői lendülettel és a természet köréből v ett bátor hasonlatokkal fejezi be S u e s s ezt az értekezését és melegséggel szól a főherceg-kurátor vezérlő nagy céljairól: erősödjék a jellem erkölcsi alapon, ennek előfelté tele legyen pedig a gondolat szabadsága és egyik útjául szolgáljon ezután is a nemzetek barátságos közlekedése. Meghalt a kurátor és elköltözött az elnök is; boldogok ők, hogy n a p jaink gyilkos küzdelmét nem érték meg és nemes eszméiknek, óhajtásaik nak mostani elhalványulását nem látták. A tanszéken és az értekező asztalnál is páratlan volt S u e s s E. Mindig választékos, gyakran lendületes szónoki előadása, rokonszenves bariton hangja, pompás rajzolótehetsége, amely kevés vonallal világosan jellemezte a képet, előadását nemcsak hogy tanulságossá, hanem élveze tessé is tették. A múlt század 70-es és 80-as éveiben ismételve volt alkal mam az ő szíves meghívására egyetemi előadásain hoszpitálnom. Reggel 8 —9 óra között ta rto tta azokat, amelyeken az egyetemi polgárokon kívül
118
Di
LÓCZY LAJOS
öregebb érdemes tudósok is resztvettek. Ott láttam A b i c h orosz korm ány tanácsost a Kaukázus és Kisázsia k utatóját, P o s e p n y í , F u c h s T i v a d a r í és másokat. Nem kevésbbé voltak látogatottak havonkint esti órákban ta rto tt konzervatóriumok, amelyeken az újabb irodalmat ismertették az idősebb szaktársak és tanítványok. Tartalmas előadásait kezdettől fogva a széleskörű olvasottság és a legutolsó adatok szintétikus felhasználása jellem ezte; ez a körülmény nem kevésbbé vonzotta tanterm ébe a hallgatóságot és a vendégeket. Sajátságos hanghordozás, néha epikureusi kétség, máskor a meglepő jelenségek nyom a tékos kidomborítása élénkítette előadásait. Egy-egy fejezet végén pedig n y ú jto tt, elhaló hanggal, csaknem suttogva mondta el a végkövetkeztetést. Nem egy gondolata és elmélete m intha az előadói székben szülemlett volna. Ilyen volt a vadózus és juvenilis forrásokról szóló felfogása is, amelyet a német természetvizsgálók és orvosok vándorgyűlésén Karlsbadban fejtett ki. akkor a mikor ott a karlsbadi hévvízről értekezett. Ez a helyi érdekű érte kezése1 nagy elterjedésű, sokat v itatott, az abisszodinamikára jelentős irattá lett. H átra van még, hogy S u e s s EüÉnek hazánkra vonatkozó tudományos közleményeiről röviden szóljak. Magyarországot illető első bővebb értekezése a Rozália-hegység tövében talált pseudoglaciális görgetegekről szólt.2 Hasonló erratikus gör getegeket írt le ebben a márczfalvi Natterer-árokból, mint amilyeneket M a r l o t és C z j z e k a Rozália-hegység nyugati aljában találtak és a rajtuk levő karcolások m iatt glaciális eredetiteknek írtak le. S u e s s kim utatta róluk, hogy tengeri eredetű rétegekben vannak ; ő fiatalabb posztglaciális tengeri transzgresszióra gondolt az északeurópai driftelmélet hatása alatt. Régóta tudjuk, hogy mediterrán kavicsból valók ezek az erratikus görgetegek. Második Magyarországra vonatkozó közleményében egy tiszolezi csont barlang m aradványait : barlangi medve, farkas, róka, hiéna és görény csontjait írja le.3 Majd nagy harmadkori ragadozók csontmaradványait ismertette Tiszolczról és B a ltav árró l; a M a ch a iro d u s cultridens Cuv. és H y a e n a liip p e rio n u m Gém . fogazatát és a vértessomlyói széntelepekből szár mazó A n th racotherium ot .4 1863-ban K o v á t s G y u l a M. N. Muzeumi őr küldött Suessnak mastodon m aradványokat, aki ezekből széles látókörrel
1 Über heiße Quellen: Verh. d. Gesell, deutschen Naturforscher und Ärzte. K arls bad, 1902. 2 Erratische Vorkommnisse am
ostl. Abhange des Rosaliengebirges; Verh. d. k. k.
geol. R.-Anst., Wien, 1858. 101. old. 3 Fossile K nochen von T heißhol/.; Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. 1858. 187. old. 4 Über die großen Raubtiere der österr. Tertiärablagerungen; Sitzungsb. der k. k. Akad. d. Wiss., Wien, X L I I I . 18G1. 2 1 7 - 2 3 2 . old.
SU E SS E D E .
119
világítja meg a harm adkor p a 1 e o g e o g r a f i á j á t Magyaro r s z á g o n 1 és a bécsi medencében. Általános földrajzi tárgyú két népszerű értekezése szól a Dunáról.2 Az 1868. évi aszályos esztendő és Bécs város vízellátása érdekében meg kezdett tanulm ányai indították e szélesebb körökben olvasott közlemények közrebocsátására. Mintegy folytatásai voltak ezek «Über den Boden der Ov i Stadt Wien» című m unkájának. Az első közleményben a Dunának magyarországi szakaszában a folyamnak jobbra való nyomulását a B A E R -fé le törvénnyel m a g y a rá z ta ; a másodikban az Alföld ismeretére különösen érdekes és m aradandóan becses adatokat állított össze, amennyiben leírta és szelvényben is ábrázolta a Duna-Tisza közti földhátságon keresztül veV O zető B udapest—Szolnok vasútvonal állomásai és őrházai melletti kutak vízállásait, amelyeket 1864 december 14-én S u e s s E. kérésére megmértek. Nagyon becses vonatkozások vannak Magyarországra a harmad kori lerakódásokról szóló tanulm ányokban.3 A m editerrán emeleteknek, a «Schlier»-nek és a szarmátiai emeletek jellemzését S u e s s E. ezekben alapí to tta meg. A löszről az volt S u e s s nézete, hogy az nagy folyók iszapja, de hangsúlyozza, hogy benne a szárazföldi csigahéjak túlnyom óak; sze rinte erre a képződményre többé tengeri üledék nem borult reá.4 A lősz a földmívelés legjobb otthona. Majd Erdélyből származó jurakorszakbeli kövületeket tanulmányozva, szintezte a bucses- és a gyilkostóvidéki rétegeket.5 ö határozta meg a H o f m a n n K á r ó l Y t ó l hozzá küldött krivádiai oligocénkorú sertésféle m a rad v án y t L istr io d o n spendens MEY-nek.6 «Das Erdbeben von Niederösterreich» című értekezésében S u e s s E. az 1768 II/*28-iki komáromi és az 1810 I/14-iki székesfehérvári pusztító földrengéseket is megemlíti. A «Die E ntstehung der Alpen» és a «Das Antlitz der Erde»;7 a nagy férfiúnak e klasszikus művei számos helyen szólnak Magyarországról. Végül
1 Über die Verschiedenheiten u. d. Aufeinanderfolge der tertiären Landfaunen in der Niederung von W ien; Sitzungsb. d. k. k. Akad. der Wiss. Wien, X L V II. 1868. 306 — 331. old. 2 Über den Lauf der D onau; Österr. Revue, Wien, 1863. IV. 262 —272. old.u.Über das Grundwasser der D o n a u; Öster. Revue, Wien, 1866. I. 128 — 134. old. 3 Untersuchungen ü. d. Charakter d. österr. Tertiärablagerungen. I. A b t.; Sitzungsb. d. kais. Akad. der Wiss., WTien L I I I - L I V . 1866. i. II. u. a. LIV. 1866. 4 Über den L öß; Schrift, d. Verein z. Verbreit. Naturh. Kenntnisse, Wien. VI. 1867. 335 —349. old. 6 Der braune Jura in Siebenbürgen; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1867. 28 —31. old. 6 Neue Säugetierreste aus Österreich; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1870. 2 8 —30. old. 7 Az «Antlitz» következő helyei vonatkoznak Magyarországra: I. köt. 177. old. 209 — 213., 2 8 5 - 2 8 8 . , 3 0 3 - 3 0 7 . , 3 4 9 - 3 5 1 . , 6 1 3 - 6 2 5 . old; II. köt. 3 3 9 - 3 5 1 . old. ; III. köt. 4 2 6 427. old.; I II. köt. 5 - 2 4 . old.; 2 2 0 - 2 2 1 . , 2 2 9 - 2 3 6 . , 578., 6 1 7 - 6 1 9 . old.
1-20
1>; I.ÓCZY LAJOS
említhetem a bécsi tudományos akadémiának 1911. évi ünnepélyes iilé.-én a ] huniról szóló elnöki beszédét. Hu e s s E. nyilvános szereplésének ezen utolsó megnyilatkozása az ő ideális gondolkozásának és pcétikus tollúnak úgyszólván hattyúdala volt.1 Ebben annyi szeretettel és olyan melegség*• • » O O gél írt hazánkról, hogyha sok egyébként nem is, ez biztosította volna iránta hálás emlékezet linket. Mint az osztrák delegációnak tagja, S u e s s E. 23 éves parlamenti élete alatt gyakran volt Budapesten. Az egykori E r o h n e r -, most Continental-Hotelben volt szállása, ahol sűrűn látogatták őtet közéletünk ki tűnőségei, tisztelői és barátai. Közállapotaink, a i^ a g i és erkölcsi gyara podásunk nagyon érdekelték őt, természetesen geológiai haladásunk és bányászatunk állapota iránt különös figyelemmel érdeklődött, nemesfém bányászatunk állandó lehanyatlása őszinte sajnálattal töltötte el és velem élénken latolgatta az elméleti és gazdasági módszereket, amelyektől a régen nagyhírű m agyar fémbányászat fellendülését remélte. Az erdélyi földi gáz feltalálásának érdeme is S u e s s E. nevéhez fűző dik. bárha ő nem is sejtette annak nagy mennyiségét. Budapesti és bécsi találkozásaink alkalmával már az 1890-es években ismételve és sürgetően figyelmeztetett, hogy miért nem kutat a m agyar kormány Erdélyben mély fúrásokkal kálisó-telepekre, amelyeknek szerinte a valószínűség szerint ott kell rejtőzködniök az elzárt harm adkon medence sóban bővelkedő mély ségeiben. Öreg barátom figyelmeztetéseire én ismételve előhoztam a dolgot H o i t s y B á l előtt, aki akkor országgyűlési képviselő volt és aki tu d v a levőleg sokat és behatóan foglalkozott bányászattal. Igyekeztem őt reá bírni, hogy L u k á c s L ászló majd W e k e r l e S á n d o r pénzügyminiszter uraknál a kálisókutatás ügyét szorgalmazza. Egy ízben valamikor 1899-ben, vagy az 1900. év elején S u e s s E . engem az egyetem földrajzi intézetén m eg láto g ato tt; ekkor véletlenül H o i t s y P á l barátom is nálam volt. É n őt Si’Essnek mint a hazai bányaügyekbe beavatott férfiút m u tattam he: azonnal szóba került a kálisó. E találkozásból kifolyólag H o i t s y P á l buzgolkodása idézte elő, vagy legalább siettette a kálisókutatás megindítását. Ez kitűnt abból a levélből, amelyet Kissármási M á l y S á n d o r miniszteri tanácsos, P o p o v i c s S á n d o r állam titkár nevében 190G-ban hozzám intézett. Ebben azt a felhívást vettem, adjak véleményt H o i t s y PÁLnak előzőleg tett lépései figyelembevételével, hol és miképen kellene Erdélyben a kálisóvet mélyfúrásokkal kutatni. E k k é p e n S u e s s E d e biztatásaira és H o i t s y P á l közvetítésével indult meg Erdélyben a kálisókutatás, amely a gazdag, de sajnos még nagyon kevéssé kihasznált földgáztelepeket m egnyitotta. t.
1 Über die Donau; Akad. Almanach, Wien, 1911.
SU E SS
EDE.
1 21
E nnek további történetét P a p p K á r o l y írta meg a Földtani Közlöny 1911. évfolyamában. Az osztrák-német tudományosság és közélet. Ausztria és Bécs pol gársága S u e s s EüÉben fényes tehetségű, önzetlen és ideális törekvésű fiát bírta, aki soha el nem halványuló érdemeket szerzett hazájának, városá nak és a tudom ánvnak. Tágas látókörű tudása, szóban és írásban istenáldotta közlési képes sége, világszerte elismert geológiai iskolát terem tett Bécsben, amelyet mindenfelől felkerestek a m ár kész geológusok is. S u e s s nevét és tanítását a földkerekségen m indenütt ismerték és eszméi, iránya ham ar az egész világ szellemi tulajdonává lettek.1 De ha S u e s s E. emléke az egész világé is, hazáján kívül, nekünk m agyaroknak legközelebbi jussunk van hozzá; mert Magyarország földjén élte nemes életének legboldogabb napjait és utolsó akarata a m agyar hantok alá vitte őt örök pihenésre. Illő tehát, hogy mi a legnemesebb kegyelettel őrizzük idegenből hozzánk származott barátunknak, m indnyájunk mesterének és az ideálisan igaz ember leg tökéletesebb m intaképének emlékét.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT LXY-IK KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKI MEGNYITÓ ELŐADÁSA. Az 1915. é v február h ó n a p 3-án t a r t o t t a
Dr.
S c h a fa r z ik F e r e n c
elnök.
Tisztelt K özgyűlés! A mai évzáró ülésre kiválóan nagy és komoly időben sereglettünk össze! Már több m int egy féléve, hogy Ausztriával és hű szövetségesünkkel a Xémet Birodalommal, meg Törökországgal együtt a bennünket körülözönlő ellenségeinkkel harcban állunk. A kocka ugyan még forog és a hadi szerencse még nem dőlt el, de azért mégis a legjobbat reméljük. E rőt és elszántságot e minden eddiginél ádázabb, reánk erőszakolt háborúban nemcsak az ősi dicsőség utáni vágyakozás kölcsönöz nekünk, hanem egy-
1 Das A n tlitz der Erde öt nyelvbe van átültetve. A francia fordítás (La face de la terre) Bertrand Marcel előszavával Margerie E m .-től
származik, de még nincs befejezve.
E z a kiadás illusztrációkkal gazdagon van ellátva és ezért fölöttébb becses, sőt az eredeti munkának lényeges kiegészítése. Az olasz kiadást Vinassa de R cgny P., az angolt Sollas fordítja. Földtani Közlöny. XLV köt. 1915.
9
