F Ö L D M Ű V E L É S Ü N K
ÉS
A
T A T A B Á N Y A I
T E R M E L Ő S Z Ö V E T K E Z E T E K
T Ö R T É N E T E .
Lánczos
Zoltán.
- K é z i r a t . 1976. -
R Ö V I D
T A R T A L O M .
Földművelésünk múltja
2.
A termelőszövetkezetek
4.
A háztájiak
8.
A mezőgazdasági továbbképzés
9.
Az állami gazdaságokról
9.
A termelőszövetkezetek szövetségei
területi 10.
Alkotmány Tszcs.
14.
Előre T s z .
15.
Jószerencsét Tszcs
18.
Szabad Föld Tszcs
20.
Szabadság Tsz
21.
Táncsics Tszcs
25.
Virágzó Tszcs
26.
Irodalom
27.
- 2 -
A földművelés az egyik legősibb és legfontosabb ter melő foglalkozás, mivel az elsődleges emberi szükséglete ket
kielégítő
növényi és állati terményeket
állítja
elő.
Ezen szerepe folytán is megalapozott Koch Nándornak megállapítása,
az a
hogy "a földművelés a társadalomnak állan
dóan nagy érdeklődést keltő problémája, a földművelés tör ténete pedig az emberiség történetét és a társadalom
fej-
lődését sokkal világosabban megmutatja, mint a politikai történelem." Azért tartottam szükségesnek, hogy rövid viszszapillantást tegyünk a földművelés fejlődésére, m á r csak azért is, hogy ezzel is dokumentáljuk
: az 1945. évi
fel
szabadulásunk első három évtizedében gyorsabban, többet fejlődött mezőgazdaságunk, mint hosszú évszázadok alatt.
Földművelésünk múltja.
A földművelés az államalapítás óta Magyarország legfon tosabb foglalkozási ága volt. Komárom megye területén keres ve gyökereit, számtalan tárgyi
bizonyíték
alapján könnyedén
jutunk el a Dunántúlnak a rómaiak által történt meghódításának idejéig. A rómaiak földművelését a mezőfüves gazdálkodás, kiter jedt gabonatermelés jellemezte. A szőlő-, számos zöldségféle, a hüvelyes növények-, a kender- és néhány gyümölcs termelé sét is ők honosították meg Komárom megye területén. A rómaiak által lerakott alapokra épült tehát kezdetle ges földművelésünk, s ezt az I.István király által
behívott
szláv és német szerzetesek jelentős mértékben "modernizálták". A középkor folyamán ő általuk jutott el hozzánk is a földmű-
- 3 -
velésnek a frankok által meghonosított módszere. Sajnos évszázadokon keresztül szinte kizárólag a meg művelt föld, a birtok területének növelésére irányult a f i gyelem, nem pedig a gazdaság belterjesítésére. Hét évszá zadnak kellett eltelni p l . míg sabb mezőgazdasági munkagépét -
- az akkori idők legfonto az ekét, vasalni, kormány
lemezzel ellátni kezdték. / 1 . / A népesség szaporodtával a föld elégtelensége és a ter melés növelésének szüksége a 18.-19. századforduló
idején
nyomasztó társadalmi problémává kezdett válni. A z akkor meg indult társadalmi átalakulások, forradalmak egyik fő oka is ebben keresendő. A társadalmi mozgalmak fő eredménye a föld birtoknak és a földművelő parasztságnak felszabadítása lett. A bekövetkezett változás azonban égetően szükségessé tette a mezőgazdaság átalakulását. A házi szükségletre termelő gazdaságok helyett piacra termelő gazdasági üzemekre lett volna szükség, ez viszont új termelési módszerek bevezeté sével vált volna csak lehetővé. Ezen a téren
- főleg n é
pünk konzervativizmusa, hagyománytisztelete miatt -
csak
annyit haladtunk megyénkben is, hogy a szláv és germán tele pesek
meghonosítottak
néhány eddig itt nem ismert ésszerű
földművelés-technológiai eljárást. Világviszonylatban a mezőgazdaság fejlődésére forra dalmi hatással volt Thaer Albert fellépése /+1828./, aki a földművelés mesterségét mezőgazdasági tudománnyá fejlesz tette. Az ő kezdeményezésére indult meg az ugar fokozottabb kihasználása, okszerű vetésforgók alkalmazása, az állatok okszerű takarmányozása. Megvetette az alapjait a mezőgaz dasági üzemtannak és számvitelnek. Mikor tanainak híre hozzánk is eljutott, a haladó esz mék iránt fogékonyabb föld- és gazdaság- tulajdonosok nem elégedtek meg családjuk szükségleteinek megteremtésével, többtermelésre, a piacra való termelésre törekedtek. Voltak olyanok is, akik már szinte vállalkozókként űzték a művelést és a vele járó állattenyésztést.
föld
- 4 -
Ismét néhány évtizedre volt azonban szükség, míg Liebig
/+1873/ feltárta a növénytáplálkozás kémiai és
biológiai alapjait, megalapozta a mezőgazdasági vegytant és felvetette a mesterséges trágyázás lehetőségének gondola tát. Meglepő eredményeket ért el kezdetlegesen készült n ö vénytápszereivel. Ugyan akkor a műszaki tudományok nagy fellendülése is jótékony kihatással volt a mezőgazdaságra. Több ötletes talajművelő eszköz, szántó-, arató- és
betakarító
gép
került forgalomba. Megjelentek az első gőzekék i s . Érthetetlen módon azonban a terméshozam viszonylag nagy mérvű megnagyobbodása ellenére a mezőgazdaság üzleti kérdései háttérbe kerültek. Az
értékesítés
lehetőségeit
nem használták ki, nem is latolgatták, nem kutatták a piac felvevőképességét sem, pedig a tengerentúli mezőgazdasági termékek az egyre fejlődő külföldi kereskedelem révén erős versenytársként már felbukkantak hazánkban i s . Ennek ered ménye lett az 1880-as években felfokozódott
agrárkrízis,
eladósodás, nagy mérvű birtokcsere. Számos kis-, középés nagybirtok csúszott ki régi birtokosaik talpa alól és jutott leleményes, kereskedő-szellemmel megáldott új tu lajdonosok birtokába. A X X . század második évtizedében kitört világháború, majd az azt követő korszak is visszavetette a mezőgazda ság fejlődését. A tőkések manipulációi következtében be állott tőkehiány, a nagy mérvű munkanélküliség,
a bérek
alacsony szintje is csökkentette a fogyasztóképességet. Hiába javasolták egyes tisztánlátó gazdasági szakemberek a szövetkezetek, sőt mezőgazdasági iparüzemek kifejlesz tésének szükségességét, az ezeket megvalósítani akarók t ö rekvése megtört a tőkések, nagybirtokosok ellenállásán. Egy ujabb világégésnek kellett következnie, hogy nálunk is megvalósulhasson a szocialista szellemű gazdálkodás.
A termelőszövetkezetek.
- 5 -
A szegény és középparasztság szocialista útra való átvezetésének módszereit és eszközeit Lenin mutatta meg legvilágosabban. / 2 . / Munkájában rámutat, hogy a termelő szövetkezetekbe tömörült parasztság nem csak a maga éle tét teszi könnyebbé, emberibbé a termelési munkák kollektív elvégzésével, a jövedelem felfokozásával, de óriási segítséget mára
nyújt a népgazdaság és a fogyasztók tömege szá
is. A szocialista termelőszövetkezeteket hivatalosan így
definiálják meg
: "Olyan
kollektív
nagyüzem, amelynek ön
kéntesen szövetkező tagjai közösen végeznek termelő- vagy szolgáltató tevékenységet és a
kollektíva
számára gazdál
kodnak." A parasztság termelőszövetkezetei jellemzően mezőgaz dasági tevékenységet folytatnak, de gyakori, hogy mellék üzemágként termékek ipari feldolgozásával is foglalkoznak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek magántulajdon ban volt földeken alakultak meg, de számos esetben az á l lam is hozzájárult ből" -
- elsősorban az ú.n. "tartalék földek
földtulajdonuk valamilyen okból szükségessé vált
megnagyobbításához. A szövetkezetbe bevitt termelőeszközöknek 75 százalé kát az állam által
folyósított
hitelekből visszafizették
a tagoknak, a további 25 százalékot pedig a szövetkezeti termelési alaphoz való hozzájárulásként számolták e l . A termelőszövetkezet elsősorban tagjainak és azok hozzátartozóinak munkaerejét használva fel gazdálkodik, de szakmai
irányítással
kapcsolatos munkakörben kivételesen
alkalmazhatnak szerződéses alkalmazottakat is. /Könyvelő, agronomus, iparos./ A tagok számára kötelező az országos irányszámok alapján egység
megállapított
minimális számú munka
teljesítése.
Jellemzője a termelőszövetkezeteknek, hogy demokra tikus alapelvekre épül egész s z e r v e z e t ü k . Legfelsőbb szervük a tagok rendszeres időközökben
összehívott
lése, melynek feladata az állam által kijelölt
közgyű
irányelvek
- 6 -
alapján az alapszabályok lefektetése is. A közgyűlés választja meg az elnököt és a többi v e zetőt. A vezetőknek kötelessége a közgyűlést rendszere sen és közérthetően tájékoztatni a termelési tervekről, a gazdálkodás menetéről és eredményeiről. 1953-ig a kulákok számára, nehogy esetleges aknamun kájukkal gátolják a termelőszövetkezet fejlődését,
nem
tették lehetővé a belépést. Az ország belső rendjének megszilárdulását követően azonban a MSZMP. egy párthatá rozata alapján ez a rendelkezés érvényét
veszítette.
Ki
mondották, hogy a közgyűlés határozata alapján a kulákok is felvehetők a szövetkezetbe, de tagságuk első két évé ben vezetőségi vagy felügyelőbizottsági tagok nem lehet nek. A termelőszövetkezeti tagok a szövetkezetből ki is léphetnek, s a szövetkezetbe bevitt földjükért kárpótlá sul a szövetkezet határéban kapnak azonos értékben föl det. A bevitt termelőeszközök ki nem fizetett értékét is kiadják a szövetkezet
jövedelméből.
A közgyűlés feladata, hogy a vezetőség tevékenységé nek ellenőrzésére felügyelőbizottságot válasszon. Veze tőségi tag rokona, hozzátartozója nem lehet felügyelő bizottsági tag. A tagok brigádokban, ezen belül munkacsoportokban dolgoznak. Elvben 1000 katasztrális hold
szántóterületre
40-60 tagból álló brigádot szerveznek. Vannak növénytermesztési-, állattenyésztési- brigá dok. Az utóbbiak
- munkacsoportokra bontva -
valameny-
nyi állatfaj gondozását ellátják. Amennyiben a termelőszövetkezetnek saját gépállomá nya van, központilag
irányított
traktoros brigádot
is
szerveznek. A termelőszövetkezetek a helyi tanácsi szervek mező gazdasági osztályénak irányítása mellett évente részletes gazdálkodási tervet állítanak
készítenek.
Év végén zárszámadást is
össze, melyben az egész év gazdasági eredményei-
- 7 -
ről részletesen beszámolnak. Ilyenkor osztják el a munkadijazásra szánt közös jövedelmet, figyelembe véve
a
teljesített munkaegységeket és az év közben kiadott elő legeket. A szövetkezeti tagok a bevitt földjük után földjá radékot is kaphatnak, de ez nem haladhatja meg a terme lőszövetkezet összes jövedelmének 25 % - á t . A termelőszövetkezetek jövedelméből a tagok részese désének 10 %-ának megfelelő összeget /legalább/ a szövet kezeti alapok növelésére kell
fordítani.
A közös gazdálkodás mellett a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodást is űzhetnek. A szocialista szövetkezeti mozgalom kezdetén a termelő szövetkezeteket I. és II. típusba sorolták, majd szak csoportokat is szerveztek. Az I. csoportba tartozó termelőszövetkezetekben a növények ill. a növénytermelés talajelőkészítő, vetési és növényápolási munkálatait végezték közösen. A betaka rítási munkálatokat már a termelőszövetkezeti tagok egyé nileg hajtották végre a vetésterületekből reájuk jutó földterületen. A I I . csoportban a betakarítás is közösen végzendő feladat volt. A vetéstermékeket az adott termés termés átlaga és a tag vetésterületének nagysága alapján osz tották fel. A csoportokban felmerült költségeket a tagok vetés területüknek nagysága szerint viselték. A közös munkából is ennek arányában kellett kivegyék részüket. A szakcsoportokban a mezőgazdasági termelés egy-egy ágának művelésére /szőlő, gyümölcs, stb.../ szövetkeztek a tagok. A szakcsoportokban a szövetkezeti tagok tulaj donai fokozatosan alakultak ét csoport-tulajdonná. A szövetkezetek számának gyarapodását figyelembe v é ve az állam gondoskodott gépállomások hálózatának fejlesz téséről. Ezeknek a gép- és traktorállomásoknak
szolgálta-
- 8 -
tásait a termelőszövetkezetek rendszerint az önköltség nél is alacsonyabb áron vehették igénybe. A termelőszövetkezetek jelentős része ma már
meg
felelő gép-parkkal rendelkezik. Számos esetben egyik-másik termelőszövetkezet egész gépállomást megvásárolt.
Az
állam ilyen célra is évről évre jelentősebb összegű, hosszú vagy középlejáratú hitelt
biztosított
a termelő
szövetkezetnek.
Napjainkban a parasztságunk - a látott és tapasztalt példák alapján -
belátja, hogy a szövetkezeti gazdálko
dásnak hallatlanul nagyobbak az előnyei, mint az egyéni gazdálkodásnak, a mezőgazdaságunkban uralkodóvá vált
a
szocialista termelés, melyen belül a háztáji gazdaságok is kiveszik részüket a népgazdaság célkitűzéseinek szol gálatából.
A háztájiak.
Mint már szó volt róla, a szövetkezeti tagok háztáji gaz dálkodást is űzhetnek. E célra családonkint legfeljebb egy kh. földet, 1 tehenet, 1-2 növendékmarhát, 1-2 malacaival, évente 3-4
hízósertést,
anyakocát
5 juhot vagy kecskét,
korlátlan számú baromfit, házinyulat és méhcsaládot tart hattak. A háztáji gazdaságok nagy gondot
fordítanak
arra is,
hogy jó tejtermelő egyedeket tartsanak. A Megyei Állatte nyésztési Felügyelőség nem csak inspirálja, de a legmeszszebbmenően támogatja is ezt a törekvést. E támogatás többek között -
abban is megnyilvánul, hogy a termelőszö
vetkezetek xxxxx részére 3-5 hetes korban, 60-80 kg-os súly ban, lényegesen magasabb áron veszi ót az üszőborjakat, mint azokat egyébként értékesíteni tudnák. Ezeket az álla tokat azután a termelőszövetkezet kellő gonddal neveli,
- 9 -
majd hét hónapos vemhesként értékesíti, ugyancsak a Felügyelőség utján.
A mezőgazdasági továbbképzés.
Kormányzatunk igen nagy súlyt fektet a mezőgazdaságban dolgozók
szakképzettségére.
1975-ben hazánkban a termelési rendszerek területe túlhaladta a 900 ezer hektárt. Az állattartók a IV. öt éves terv időszakában 250 nagyüzemi telepet vettek á t . Éppen ezért a mezőgazdasági egyetemek és főiskolák
fo
kozták a képzést. E felsőoktatási intézményekben 1975ben több mint 2000-en szereztek diplomát. Jelentős volt - hasonló mértékben -
a MM
irányításával működő szak
munkásképző intézetek tevékenysége is. Az ország külön böző vidékein 12 intézményben szerveztek tanfolyamokat, előadássorozatokat, s ennek során 1971-1975 között több mint 55 ezren sajátították el a korszerű műszaki-bioló giai ismereteket, fejlesztve tudásukat. A fizikai munkások részére is országszerte
tanfolya
mokat indítottak be, hogy a munkájukkal kapcsolatos m e zőgazdasági ismereteiket
bővítsék,
az új technológiai
eljárásokat megismerjék. Az így továbbképzett munkások száma évről évre n ő . Az 1974. évben e tanfolyamokon résztvevők száma 1975-ben közel 30 %-al nőtt. / 3 . /
Az állami gazdaságokról.
A Földművelési Minisztérium 1945 augusztuséban létre hozta az Állami Gazdaságok Főosztályát, mely Komárom megyében két jószágfelügyelőséget szervezett. Egyet Bá bolnán és egyet Kisbéren. Ezek alapját az ottani ménes birtokok képezték.
- 10 -
A bábolnaihoz öt, a kisbérihez 4 gazdaság tartozott eleinte. A jószágfelügyelőségeket ságokká
alakították
1946-ban jószágigazgató-
át, majd 1947. október 1.-től
az
akkor megszervezett kerületi felügyelőségnek rendelték alá. A megye két jószágigazgatósága a "Dunántúli I.sz. Kerületi Felügyelőséghez" tartozott ettől kezdve. Ez a felügyelőség Székesfehérváron székelt. A nagyüzemi gazdálkodás
megvalósítása,
gépesített
a vetőmagok neme-
sítése, értékes tenyészállatok kitenyésztése
érdekében
a Gazdasági Főtanács 1948 decemberében létrehozta
az
Állami Mezőgazdasági Központot és az addig költségvetés ből gazdálkodó üzemeket vállalatokká jöttek létre az "Állami
xxxxxxxxx
alakították
át.
Így
Gazdaságok Nemzeti
Vállalatai", melynek üzemegységeivé váltak az addig ön álló gazdaságok. 1950 januárjától megszűntek a nemzeti vállalatok, azaz.
átalakultak üzemegységekből álló állami vállala
tokká. Ezeknek a középirányitó felügyeleti szervük Komárom megyében -
a Komárom
megyei Állami Gazdaságok
Központja lett, melyhez tíz gazdaság tartozott. Mikor 1951-ben létrehozták az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumát, a Komárom megyei Állami Gazdaságok Központja trösztté alakult "Komárom megyei Állami Gazda ságok Trösztje" néven. Ekkor már 14 gazdaság tartozott a felügyelete alá. A tröszt feletti felügyeletet
az
Észak-Magyarországi Igazgatóság látta el, mely a fővá rosban székelt. 1953-ban a gazdaságok fejlődése, a termelőszövet kezetek számának állandó jellegű nagyobbodása további átszervezést tett szükségessé. 1953. február 28.-án a tröszt megszűnt és
- ugyancsak budapesti székhellyel
- megalakult a "Közép-Magyarországi Állami Gazdaságok Igazgatósága" melyhez 24 gazdaság tartozott. 1955. január 1.-től a középszintű felügyeletet a
- 11 -
"Fejér- és Komárom megyei Állami Gazdaságok Igazgató sága" vette át. Eme igazgatósághoz akkor 33 gazdaság tartozott. Az összevont, két megye területén működött igazgatóság 1956. január 1.-én kettévált. Bábolna t o vábbra is az újjászervezett "Állami Gazdaságok Főigazgatóságá"-nak közvetlen felügyelete alá került. Az 1956-os események, s az azt követő állapot átcsoportosításokat,
új
átszervezéseket tettek szükséges
sé. Ezek nagyjából átmeneti jellegűek voltak és 1962ben, január 1.-től, az állami gazdaságok koncentráló dásához vezettek. Sok kisebb Üzemet összevontak, így a meglévő 13 gazdaságból 8 lett. 1967 július 1.-én megszűnt az Állami Gazdaságok Főigazgatósága, s helyette megalakult az "Állami Gazda ságok Országos Központja" budapesti székhellyel.
A
megyei gazdaságok felügyeleti szerve Komárom megyében az "Állami Gazdaságok Országos Központjának Komárom Megyei Főosztálya" lett, tatabányai székhellyel. Ennek feladatává vált a bábolnai, kisbéri, környei, komáromi, pilishegyi, tatai és somodorpusztai gazdaságok feletti felügyelet ellátása, azok szükség szerinti
irányítása,
támogatása.
A termelőszövetkezetek területi szövetségei.
1967-ben nem megyénként, hanem gazdasági körzetenként alakultak meg a mezőgazdasági szövetkezetek területi szövetségei. A termelőszövetkezetek területi szövetsé gei 1975 utóján megtartották szokásos küldöttközgyűlé seiket, melyeken a közös gazdaságok társadalmi képvise leti szerveinek, a tsz területi szövetségeknek összevo nását határozták e l . Ezzel kapcsolatban a sajtóban D r . Németi László, a TOT titkára a következő magyarázatot adta a magyar sajtó számára :
- 12 -
1967-ben a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági kör zetenként területi szövetségbe tömörültek. Az ország ban szám szerint ötven szervezet jött létre. Megyén ként általában két-három, néhol négy szövetség működött. A gyakorlat
bebizonyította,
hogy szükség van e szövet
ségekre, azonban figyelembe kellett venni bizonyos vál tozásokat
: nyolc év alatt 2100-ról 3500 hektárra gya
rapodott az egy termelőszövetkezetre
jutó átlagos terü
let, miközben 1600-ra csökkent a gazdaságok száma.
A
koncentrálódás következtében kitágult a gazdasági kör zetek határa, ami az érdekképviselet hatékonyságát
is
csökkentette. Ezért vált szükségessé az átszervezés. 1976-tól megyénként egy-egy területi szövetség szolgálja a termelőszövetkezetek gazdálkodásénak f e j lesztését, három nagyobb megyében lesz csupán két-két szövetség. Ezeken kívül 1976-tól egy országos halászati szövetséget is szerveztek. / 4 . /
J e g y z e t e k . 1./ Évezredek teltek el, míg az eke XIX. századi alakja kifejlődött a legősibb formából, ami nem volt m á s , mint egy V alakú erősebb faág. 2./ V.J. Lenin : A szövetkezetekről. 1959. 3./ Dolgozók Lapja. 1975. december 3 0 . s z . 6. lap. 4./ Dolgozók Lapja. 1975. december 2 4 . s z . 1. lap.
- 13 -
T A T A B Á N Y A
T E R M E L Ő S Z Ö V E T K E Z E T E I
;
- 14 -
A L K O T M Á N Y
T S Z C S .
/ Bánhida. /
Az 1945. évi földosztáskor földet kapott nincstelen parasz tok néhány olyan kis- és középparaszt családdal 1952. augusztus 20.-án, akik fejlődését látva -
- a környékbeli
alapították
szövetkezetek
a közös gazdálkodás útjára
kívántak
lép
ni. Első elnöke az egyéni gazdálkodás terén is ügyesen működött Holczhacker Simon
v o l t . Nagy agilitással, jó gazdasági ér
zékkel látott neki a szervezéshez. Ennek és a hatóságok á l tal nyújtott messzemenő támogatásnak ellenére, már 1953 ele jén a bomlás jelei mutatkoztak az egész fiatal szövetkezeti csoportban. 1953 második felében a tagok létszáma már a kez deti létszám felére csökkent. A nagy munkaerőhiány miatt nem csak a fejlődés lehetősége vált lehetetlenné, de a meglévő földek és állatállomány mindennapi, minimálisan szükséges gondozása sem volt lehetséges. A kor mányzat jóvoltából, a munkaerőhiány megszüntetése céljából a Békés megyei Bucsa községből tíz népes családot
telepitettek
át Bánhidára. Ezek nem csak szorgalmukkal, hanem ötleteikkel is némi lendületet vittek az elhalóban lévő csoport életébe. Az ő javaslatukra az Általér és a Galla patak mentén 4 kataszt rális holdon a rizstermeléssel is megpróbálkoztak, A kapott állami támogatás és a tagság egy részének minden igye kezete ellenére sem sikerült a tagságot igazi szocialista egységgé kovácsolni, a csoportot fejleszteni. 1955 őszén, feladva önállóságukat, a felsőgallai Szabad Föld TSZCS-vel egyesültek, majd nem sokára azzal együtt beolvadtak az életerős bánhidai Szabadság TSZCS-be.
- 15 -
E L Ő R E
T S Z .
/ Felsőgalla. /
A z 1950-ben megkezdett első ötéves terv az életszínvonal 35 százalékos emelését irányozta elő, s ennek érdekében fő célkitűzésévé tette az ország iparának szocializálása m e l lett a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az első év sikerei megtévesztették a Magyar Dolgozók Pártja II. kong resszusának résztvevőit is és "a terv célkitűzéseinek felemelését
irreális
határozta e l . Előirányozta a gyáripari termelés
200 százalékos, ezen belül a nehézipar 280 százalékos, a m e zőgazdasági termelés 50 százalékos növelését, a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezését és a beruházások összegének felemelését 51 milliárdról 85 milliárd forintra. A szocialista építés üteme 1951-ben megtört. Az alacsony hatásfokú és az ország anyagi lehetőségeit messze felülmúló beruházási poli tika következtében az
életszínvonal
nem növekedett, hanem
1951-ben, 1852-ben csökkent. A szocializmus gazdasági szerke zetében aránytalanságok keletkeztek." / 1 . / Ez a körülmény kapkodó intézkedésekhez vezetett. Csak 1953ban az évi tervet 225 alkalommal módosították. / 2 . / Nem csoda, hogy ilyen állapotok mellett a legtöbb termelőszö vetkezet képtelen volt tagjait megfelelően animálni, össze tartani. Stagnálás, bomlás jelei mutatkoztak a szövetkezetek ben. Az 1956. évi eseményeket politikai konszolidáció, ezt pedig gazdasági életünk konszolidációja követte. A személyi kultusz híveinek háttérbe
szorítása
után a magyar
történelemben szinte páratlan népszerűséget élvező Kádár János
- 16 -
és jól megválasztott munkatársai, a pártvezetőség gya korlati érzékű, feladataik ellátására megfelelően k i képzett tagjai olyan légkört teremtettek, hogy az egyé nileg gazdálkodó parasztok bizalommal, önként léptek a közös gazdálkodás útjára. Sok feloszlott
szövetkezet
újjá alakult és sok új termelőszövetkezet létesült. Ez utóbbiak közé tartozott az 1960. február 15.-én megalakult "ELŐRE T S Z . " . Első elnöke Márk István lett. Az új termelőszövetkezet kezdetben a fő súlyt az állat tenyésztésre helyezte. A sertés szaporasága, gyors növekedése, a takarmányozás hoz való nagy alkalmazkodó képessége miatt főleg sertés állományuk fejlesztésére törekedtek. Kocaállományuk ügyes megválogatásával elérték, hogy évente az egy kocára eső malacszaporulat meghaladta a 18-at és a 3 százalékra leszorított elhullási arány biztosította a
hízó-állomány
jelentős mennyiségi növekedését i s . A korszerű, jó tar tási feltételekkel 16 kilógram körüli
xxxxxxxxxx
átlag-
súlyt értek el a választási malacoknál. Állami
segítséggel
részére istállókat
megfelelő ólakat, a tehenek és lovak építettek.
Ló állományukra is nagy gondot
fordítottak
különösen az
első években. Fajtáik megválogatásánál első sorban az igavonó képességre voltak tekintettel. A nagy szakértelemmel
irányított,
szocialista öntudattal
közös célért dolgozó tagság munkája meg is hozta eredmé nyét. A szövetkezet példamutató mértékben erősödött, g a z dagodott. 1964-ben már öt modern erőgéppel rendelkeztek. Jelentős erő- és munkagép parkjuk 1965-ben már saját gépjavítóműhely
felállítását
tette szükségessé.
Tehergépkocsi parkjuk is úgy megnövekedett, hogy a saját fuvarszükségleteik ellátása mellett még bérfuvarozást is vállalhattak. Mindezek mellett a növénytermesztést, a földművelést sem
- 17 -
hanyagolták e l . Talajjavítással, növényvédőszerek h a s z nálatával katasztrális holdanként búzából 17,1 q, kuko ricából 25,8 q átlagot értek e l . Három modern arató-csép lőgépükkel, kukorica-adapterükkel elérték, hogy a rendel kezésre álló és eleinte a mezőgazdasági munkák ellátására használt munkaerő egy részét más területeken hasznosíthatták. Egymás után létesítettek melléküzemágakat : kőbányájuk, mészégetőjük, daráló-malmuk, zöldség és gyümölcsárusító standjaik, sőt egy 50-60 fővel dolgozó építőbrigádjuk
is
működött. A melléküzemágak a szövetkezet bevételének 58 százalékát adták. A Magyar Szocialista és Munkás Párt I. kongresszusának h a tározata alapján 1972-ben egyesült a bánhidai
"Szabadság"
TSZ-el. Az egyesülést megelőzően a megalakuláskor birtokába került földterületet 523 kat. hold szántóra, 81 kat. hold rétre, 6 kat. hold szőlőre, 207 kat. hold legelőre, 134 kat. hold erdőre és 12 kat. hold művelésből kivont, ipari célra hasz nált területre növelte.
J e g y z e t e k .
1./
Marxista vitakör. Tankönyv a Kör résztvevőinek 1970/71. Társadalmi kérdések. Ifjúsági Lapkia dó Vállalat.Bp.1970. - 95-96. old.
2./
idézett Marxista vitakör.
9 6 . old.
Megjegyzés : Az "Előre" termelőszövetkezet fejlődését az is elősegítette, hogy 1965. január 1.-én magába olvasztotta az alsógallai "Jószerencsét" termelőszövetkezetet, mely legértékesebb te rületeinek kisajátítása miatt válságos helyzetbe került.
- 18 -
J Ó S Z E R E N C S É T
T S Z C S .
/ Alsógalla. /
Megalakulása 1960. április 19.-én az "Előre" termelőszö vetkezetével hasonló okokból és körülmények között jött létre. Első elnöke Hoffmann Mihály volt. Már megalakulásakor nagy nehézségeket okozott, hogy az alapító tagok nagy többsége az idősebb korosztályhoz tartozott, munkaképtelenek illetve csökkent munkaképességűek voltak. /Az alsógallai fiatalság legnagyobb része ekkor már az ipar ban, főleg a bányaiparban és a kereskedelemben, szórványo san értelmiségi pályán helyezkedett e l . / A tagok által behozott földekhez az állami tartalék földek ből 87 katasztrális holdat kapott a termelő szövetkezet. A bevitt állatállomány részére, mely főleg
szarvasmarhákból
és sertésekből állt, ugyancsak az állam által kiutalt pénz ből
építettek
istállókat, pajtákat.
Tekintettel az emberi munkaerő hiányára, a földek művelé sét, a növények ápolását a gépállomásokkal bérmunkában v é geztették e l . A megművelést
megnehezítette,
hogy a földek
közel nyolcvan százaléka nem sík, hanem dombos, hepe-hupás területen feküdt. Az állatállomány a megfelelő gondozás és takarmányozás hiá nyában nem fejlődött kellő mértékben, hozama egészen elenyésző értékű volt. A szövetkezet bevételének, termelési érté kének felét a melléküzemágként működtetett mészégető adta. Hátráltatta a termelőszövetkezet fejlődését az a körülmény is, hogy Tatabánya-Újvárosnak Alsógalla irányába történő, gyors ütemű terjeszkedése miatt legjobb
termőterületeit
- 19 -
sajátította ki a város. Legjobb földjeinek elvesztése természetesen a tagság jövedelmének lényeges csökkené sét vonta maga után, így 1965. január 1.-én a párt és a tanácsi szervek javaslatára beolvadt az "Előre T S Z " be.
- 20 -
S Z A B A D
F Ö L D
T S Z C S .
/ Felsőgalla./
III. típusú csoportként alakult meg Felsőgallán, főleg olyan gazdák kezdeményezésére, akik 1945-ben a földosztás során jutottak földhöz. Az
alapító
tagok száma 34 volt, s ezek 170 katasztrá
lis hold földet hoztak magukkal a közös gazdaságba. A tagság bizalmából az első elnök Gál Ferenc lett. Meglehetősen nehéz körülmények között kezdték meg műkö désüket. Főleg tőkehiánnyal küzdöttek. Nem tudtak közös, meg felelő istállókat, ólakat építeni, így állatállományukat sza naszét, a tagok addig is meg volt istállóiban, óljaiban helyez ték e l . A tagok többségét nem hatotta át a meggyőződés, hogy a közös gazdálkodás a gazdálkodásnak az egyetlen helyes
és
korszerű módja. Többségük csupán azért lépett be a csoportba, hogy a kötelező beszolgáltatás alól mentesüljön. Az állami támogatásból sokan
- az istállók, ólak
szerszámok, gépek beszerzése helyett -
építése,
gazdasági
saját házaikat h o
zatták rendbe, egyéni jövedelmüket növelték. Az állami szervek és helyi pártvezetőség hogy
felvilágosító
megkísérelte,
rábeszéléssel véget vessen a helytelen,
szociálisnak nem mondható gazdálkodásnak, majd mikor nyilván valóvá lett, hogy a vezetés képtelen a hibákat felszámolni, javasolták, hogy a csoport olvadjon be a bánhidai ALKOTMÁNY Tszcs-be. A beolvadás 1955 őszén meg is történt.
- 21 -
S Z A B A D S Á G
T S Z .
/ Bánhida. /
Hivatalosan 1949. december 28.-án alakult meg hosszas körültekintő szervezés után. A kezdet fő nehézségeit főként a rendelkezésre
álló
hiányos felszerelés, a nagyon kis számú, gyenge minőségű állatállomány és a földterület szétszórtsága okozta.
Az
állatállomány minőségén a megyei szervek néhány tenyésztés re adott szarvasmarhával igyekeztek
javítani.
A közös gazdálkodásra szövetkező 24 család 32 tagja, melyek többsége az 1945-ben földhözjuttatottakból verbuvá lódott, 1950 tavaszán 144 katasztrális holdon kezdte meg a közös gazdálkodást. Nagyon nehéz volt az első két-három esztendő. Különös szerencsének tudható be, hogy első párttitkára, egy rendkívül
agilis, a közösségért fanatikus lelkesedéssel dolgo
zó ember, Elek János lett. Buzdító szavai, vonzó példája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezet
meg
tudott maradni a legnehezebb körülmények között is, sőt a gazdálkodás terén végrehajtott szerencsés és okos reformok kal, néhány éven belül Tatabánya legstabilabb termelőszövet kezete lett. Elek János mint párttitkár, majd brigádvezető, végül elnök érdeme, hogy p l . a Marasztok dűlőben zöldségkerté szetet létesítettek, melyet 1960-ban már 30 holdra növeltek, a sertéstenyésztés terén pedig a mangalica fajtáról
át
tértek a jövedelmezőbbnek bizonyult nagy fekete cornwall fajta tartására. A tatabányai termelőszövetkezetek történetének ez a
- 22 -
jeles egyénisége megérdemli, hogy személyéről lega lább néhány mondatban itt is megemlékezzünk. Csépen született 1904 március 13.-án. 1925-ban telepedett meg Tatabányán. Az I./A
aknában helyezke
dett el bányacsillésként. Rövidesen aktív tagja lett a bányászok szakszervezetének, s ezért kitiltották a bányából. Mint olyan sok elvtársa, ő is kivándorolt Franciaországba szerencsét próbálni. Egy év múlva, 1930-ban, mér tagja lett a Francia Kommunista Pártnak, ezért mint nem
kívánatos
idegent,
kiutasították.
Visz-
szatért Tatabányára, ahol azonban csak alkalmi munkák kal tudta magát fenntartani. Egy ideig bérfuvarozás ból élt. 1933-ban kommunista szervezkedésért elitélték és szabadulása után sokáig csendőri feleügyelet alatt állt. A felszabadulás után a bánhidai Földigénylő bizottság elnöke, majd községi bíró lett. A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének helyi titkárául is megválasztották. Érdemei elismeréséül a Párt és a Kor mány számos kitüntetésben részesítette. Része volt abban is, hogy 1956-ban, amikor az ö s z szes tatabányai termelőszövetkezetek széthullottak,
a
Szabadság TSZ., bár tagjainak mintegy 30 %-a kilépett és ezzel a szövetkezet 250 katasztrális hold földet veszí tett el /maradt 425 kh./ , egyedül maradt meg a város területén közös gazdaságként. Az 1956. esztendő sem jelentett azonban kiheverhetetlen visszaesést a termelőszövetkezet fejlődésében. Segítségére
siettek a I I . számú erőmű /Bánhida/ dolgozói,
akik szerszámokat, sőt egy villanymotoros szivattyút is ajándékoztak a nagy munkaerő hiánnyal küzdő kertészetnek és számtalan munkaórával
segítették
a szövetkezetet.
A szövetkezet vezetősége ügyesen gondoskodott a termények elhelyezéséről. A Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja
segítségével,
valamint a Kertvárosban és
- 23 -
az Újvárosban
létesített
zöldséges boltjaiban értéke
síti terményei legnagyobb részét. Erőgép parkjukat is úgy megnagyobbították, hogy nem szorulnak a gépállomások
segítségére.
Saját javí-
tó műhelyük is v a n . Szarvasmarha és sertéstenyésztésük mennyiség minőség szempontjából egyaránt
és
jelentős.
Nagyon kifejlesztették baromfi állományukat i s . 1975-ben közel 2000 tojótyúkot ill. hízóbaromfit tar tottak. A Síkvölgypusztai Állami Gazdaság 1962-ben megszűnt, azaz
beolvadt a Környei Állami Gazdaságba. A Szabadság
termelőszövetkezet ekkor megkapta a
síkvölgyi
majort és
a hozzátartozó közel 700 kat. holdnyi földet. Gépkocsiparkjának
kibővítése
után széleskörű bér
fuvarozással is foglalkozik. A Magyar Szocialista Munkás Párt I. kongresszusának határozata alapján 1972 márciuséban egyesült, helyeseb ben magába o l v a s z t o t t a az ELŐRE TSZ-t. Ekkor földterü lete már 4468 katasztrális holdat tett k i . Melléküzemági tevékenységet is folytat. Homok- és kavics- kitermeléssel, fa és vasiparral is foglalkoznak. 1975-ben ezzel kapcsolatban a szövetkezet elnöke és f ő könyvelője nagy arányú visszaéléseket követett el. Mócher József főkönyvelő, Varga László elnök Ébner Tibor ral a termelőszövetkezetben öntőminta üzemágat létesí tettek. A melléküzemben dolgozóknak, elsősorban Ébner Tibornak, lényegesen magasabb jövedelmet
biztosítottak,
mint amekkora az ugyan ilyen munkakörben dolgozók jöve delme. A többletbér kifizetésével több mint 320,000 F t . kárt okoztak a termelőszövetkezetnek.
Mócher József fő
könyvelő mintegy 453,000 forint bérjellegű összeg kifi zetése után eltitkolta a jövedelemadót, s ezzel csaknem 262,000 forint adó befizetését mulasztotta e l . A gazda ság elnöke és főkönyvelője 18 ezer forint prémiumot és
- 24 -
30,000 forint
újítási
dijat fizetett ki Ébnernek, anél
kül, hogy meggyőződtek volna arról, hogy az újítás való tan megtakarítást eredményezett-e. Meghamisították az év végi mérleget i s . Csaknem egymillió fiktív árbevételt könyveltek el, ezzel 425,000 forinttal "növelték" a nye reséget. Az esztergomi Megyei
Bíróság
1975 decemberében
Mócher Józsefet két évi szabadságvesztésre és 15 ezer forint mellékbüntetésre ítélte. Varga László elnököt ugyancsak két évi szabadságvesztésre és 15 ezer forint mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtá sát mindkét esetben öt évi próbaidőre
felfüggesztették.
Ébner Tibort másfél évi szabadságvesztésre ítélték és mellékbüntetésként 15 ezer forint megfizetésére
kötelezték.
Kártérítésként kötelezte a bíróság Mócher Józsefet 165 ezer forint, Varga Lászlót 243 ezer forint, Ébner Tibort 41,300 forint megfizetésére.
- 25 -
T Á N C S I C S
T S Z C S .
/ Alsógalla. /
Tatabánya legkisebb, legrövidebb életű termelőszövetkeze ti csoportja. 1952. augusztus 20.-án mint I. típusú csoport kezdte meg működését 18 taggal és 150 katasztrális hold földterület tel, jelentéktelen mennyiségű és minőségű állatállomány nyal. A fenti okok miatt nagy nehézségekkel küzdve tengődött 1956ig, amikor az ellenforradalom napjaiban felbomlott. Tagjainak egy része 1960-ban belépett az akkor alakult J ó szerencsét
termelőszövetkezetbe.
- 26 -
V I R Á G Z Ó
TSZCS.
/Felsőgalla./
Mint I. típusú csoport alakult meg 1952-ben Felsőgallán. Alapító tagjainak száma, akik főleg középparasztok sorából kerültek ki, tizennégy volt. A közösbe adott föld nagysága 116 kat. hold v o l t , melyen azonban csak egyes munkákat végeztek el közösen. Valójában mindenki tovább művelte a saját földjét.
Az
állatállományt sem vonták össze. Az 1950-es évek első felében elrendelt terménybeadási kötelezettségnek is egyé nileg tettek eleget. 1953-ban a
tagosítás
alkalmából igen sok ipari dol
gozó leadta a földjét az államnak. A csoport ezekből
a
földekből is részesült. 1956 októberében az ellenforradalom idején a termelő szövetkezeti csoport megszűnt és a földek ismét egyéni tu lajdonba kerültek.
- 27 -
I r o d a l o m .
-
Agrárfejlődés ipari környezetben. Komárom megye 19451970. /bev./ /Havasi Ferenc./ Szerk. Pulay Zoltán, Técsi János. Tatabánya, 1970.
- Szakács Sándor : Földosztás és agrárfejlődés a magyar népi demokráciában. 1945-1948.Bp. 1964. Közgazd. és Jogi Kiadó. -
Szakács Sándor : A népi demokratikus agrárfejlődés kez detei Magyarországon. 1945-1948. B p . 1971. Akad. Kiadó.
-
Técsi János : A termelőszövetkezeti tagok foglalkozta tása munkabíróképességük szerint. B p . 1964. Mezőgazd. Kiadó.
-
Dobi István : Emberek és demokrácia a termelőszövetke zetekben. B p . 1961. Hazafias Nép front kiad.
-
Dobi István : A parasztság jövője a szövetkezet. 2.kiad. Bp. 1955. Mezőgazd. Kiadó.
-
Dobi István : Szocialista mezőgazdaság - gazdag paraszt ság. Dobi István beszédeinek gyűjte ménye 1957-58. B p . 1958. Kossuth K i adó.
-
Győzelmek Utján. /A Komárom megyei Tanács kiadása. Komá rom, 1958./
-
Komárom megye dolgozó parasztjai a boldog élet utján. Kiadta a Magyar Dolgozók Pártja Ko márommegyei Bizottsága agit.prop.o. Tatabánya, 1953.
-
Komárom megyei üzemszervezési Bizottság Tájékoztatója. Tatabánya, 1960.
-
Szabó Gyula - Balogh József : A mezőgazdasági termelő szövetkezetek építési beruházásainak szabályai. /Lezárva : 1965.június 3 0 . / A Komárom megyei Tanács V.B. Mező gazd. Osztálya, a Komárom megyei Ter melőszövetkezeti Beruházási Iroda és a Termelőszövetkezeti Tanács Komárom megyei Irodájának kiadása. Komárom, 1963.
- 28 -
- Tatabányai kislexikon. Szerk: Mészáros AntalTapolcai Ernőné. Tb.1975. - Termelőszövetkezetek gazdálkodása. Szerk: Horváth László. 1961. - Nagy - Seres : A termelőszövetkezeti törvény.1961. - Nyers Rezső : A földművesszövetkezetek erősítése. 1959. - Termelési rendszerek a szántóföldi növénytermelés ben. Szerk: Sárkány Pál a IGÉI Termelési- és Műszaki Fejlesztési Főosztályának munkatársaival. Mezőgazd. Kiad. 1975.
