o.. RÖMMONno ,
,
~
A HAJDUSZOBOSZLOI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LAPJA
2006 HÚSVÉT "... gyorsan eltávozva a sírtól... nagy örömmel futottak..." !Mt 28:7/
fl húsvétiörömhírma is: ébreszt,hitünkbenmegerösít, feladatotbíz ránk. ÉBRESZT. A húsvéti örömhír felébreszt a hitetlenség "sírig látó" bánatából és a halál félelmébol. Az angyal- mennyei küldött - szólt az asszonyokhoz: "Ti ne féljetek!"... Ti, akik halálban is szeretitek és keresitek az Urat. Akiknek véresen, összetörten, megkorbácsoltan, kereszt kínjától eltorzult an, halálban is Úr és Krisztus, jó Mester, az Isten Fia! Aki szeretetével betöltötte a szíveteket, szelídségével, jóságával megragadta lelketeket. ..,(,,~, "Ti ne féljetek", akiknek szívére és lelkére béklyóként fonódott a bánat, a Nagypéntek
~
~' ~~\..f::' '.
..'
.
borzal~'::f::;:::~": ~a~:~~t~;tá
I
(
J
" r\
-'-'.
'~,
-,' ll""
elva~ítva és elv~k~ltan: feszítsd meg! Nekunk nem kiralyunk van, hanem
I
;~. császárunk,
f
I {-')).1
))
,/
{
'/.
;
j (\
\.1
.
"'2"~
\"'~" I f
iliiI
.f:
( \:'
akik nem árultátok el, nem adtátok el harminc ezüstért, akiket a legtisztább
szeretet vezet és visz
eIore. f , ,?Tine ~éljetek",akiktisz~elite~Ót, ,\ es tIsztesseget akartok adm neki ma H
\, 'j: ~;';:"<': is. Mert az az igazság, hogy féltek és ,o
\.\i'2'~*11';1:~ félünk:, a gyúlölet, a hitetlenség, a go. ' ' ~.J..'jJI-:<./!' noszsag, az em b erte 1enseg, a h a 1a] szörnyu erejétol! Összetörtek, és néha összeroppanunk mi is a többé nincs: az elment, a halál fájó súlya alatt. AmikOI
I '--"-~'1 jll,;r '"
.,- ,.-:;). -
-~:,.~.
-
-:..,(~;::.<~~_: :-.:::.~~
'7-
nem marad más - mint a temeto csendje, Nem marad más, mint a temetoig vezeto út, a
földre nézo bánat, fuszerszámok - könnyes tisztelet, egy-egy szál virág, az elhagyatottság mély fájdalma. Hajnal sincs még talán, a láb botorkálva keresi az utat: asszonyok mennek a temeto felé, a sírig. Úgy érzik, vissza az út még nehezebb lesz, mint oda. De angyal szava szól a Jézust szeretoknek, az Ot keresoknek, a Neki tisztességet adóknak: "Ti ne féljetek" nagy bánat hordozói, az élet nagy vesztesei, ma sem! Mert gyoztes Urunk van! Bunt és halált legyozo szeretet és hatalom, valóság: Jézus Krisztus él! Csak nézz reá és szeresd és higgy Benne! Adj tisztességet Neki! És halld meg a szót! Így ébreszt, erosít hitünkben. HITÜNKBEN EROSÍT. "Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondta néktek". Amint megmondta, kijelentette annyiszor tanítványainak. Bíztató, drága szavak voltak és ma is az: "ne féljetek" - hangzott az O ajkáról is. Távlatot nyit, csillagvilágokat elhagyó célt mutat: "az én Atyám házában sok lakóhely van". Ott lesztek velem, dicsoségemet nektek adom. Ebben a hitben erosít meg. "Amint megmondta"
-
annyiszor olvastuk a Szentírásból,
talán szüleinktol,
nagyszüloktol, lelkipásztoroktól visszhangzott vissza a szava. Annyiszor hallottuk igehirdetésekben, koporsók mellett. De igazságát, fejet, szívet felemelo erejét, reménységét
belepte,
eltakarta
az élet terhe, amit roskadozva
hordtunk
- vagy
éppen hordunk. A világ, tanítása, szüksége tett rá követ, a hitetlenség kövét, amelyet "vigyázók vigyázták" - pecséttel, néha erovel, másszor fegyverekkel, félelemkeltéssel- hogy életté ne legyen Krisztus szava! Ne lássa a szem az üres sírt és ne hallja a szív: "Én vagyok, ne féljetek...". De itt van, újra hangzik a húsvéti evangélium, örömhír. Minden úgy van, úgytörtént és úgy történik, amint O megmondta, csak higgy az O szavának. Az a hatalom, szeretet ero, ami akkor reggel nagy fölindulást hozott, ma szelíd szeretettel emeli le a sZÍvünkrol a köveket, bunöket, bánatot és reményvesztést. Hogy végre, hogy újra kinyithasd hited ajtaját, a gyoztes Úr elott imádkozó lélekkel mondjuk: "Jöjj szívembe most Úr Jézus, jöjj ma még, s lakója légy". Uzz el félelmet, halálbánatot, emeld hitem látását oda, ahol te vagy, és a "fehérruhába öltözött sereg" - ahová vársz és befogadsz. Engedd, hogy megszólítson, neveden hívjon, hogy megfogja a kezed, és veled ' menjen utadon, halálon át az életre. FELADATÓT BÍZ RÁNK. "Menjetek és mondjátok el az én atyámfiainak...", hogy Krisztus él, gyoztes és hatalmas. Feladat, hogy elmondj átok a félelmes szívueknek, a bánatba roskadtaknak, a világtól félrevezetetteknek, a csak sírig látóknak: non plus ultra = van tovább út. Mondjátok el a tegnap temetoknek és a holnap sÍróinak a legnagyobb örömhírt: "él a Krisztus, a mi fejünk". Mondjátok el, hogy célja van velünk, hogy van lehetoség és van rá mód személyesen találkozni vele. Mondjátok el gyermekeknek, tévelygo tékozló fiaknak, világbajába temetkezett felnotteknek, mindenkinek, hogy "Jézus Krisztus az út, az igazság és az
élet!" Adja Isten, hogy úgy legyen, és igaz legyen. "Elmentek nagy örömmel és elmondták, amit láttak és hallottak". "Légy örömmondó, békekövet...", hívo életeddel Krisztushoz vezeto. Ébreszt - hitünkben erosít - feladattal bíz meg. Jöjjetek és vegyünk erot, áldást, új életet a Szentlélek által. Ámen. Takács Tamás ip.
i'eltámadás A rengés vad dühvel rázta meg a földet. A sziklák megrepedtek, a föld kérge megcsavarodott. A tobzódó erok kaotikus játéka közben jelent meg elso napsugár. A sziklába vájt sírkamra ürege is vadul rázkódott. A bent hevero testet mintha valami földöntúli ero vette volna birtokába. Mozdulatlan tagjaiban minden idok legádázabb küzdelme tombolt. A kereszten odaveszett halál utolsó erejével még mindig kétségbeesetten markolta áldozatát. A föld mélye szabadításért sikoltott. A test viszonozta a sikolyt. Az ero pattanásig feszült. A sziklasír megroppant, felnyögött és megingott. Egy pillanatra lágy fény tunt elo... Mintha egyenesen az élettelen test mélyébol jött volna. A felszínre törekvo ero röpke tündöklése volt. Ekkor végre elotört a fény. Elvakította az egész, zavartan várakozó angyalsereget. Tisztaság és szentség ragyogta körül a véres testet, és egészen elrejtette. A holttest eltunt a folyékony csillogás kohójában. Vagy átváltozott? Örök élet járta át minden tagját. Mielott véget ért a robbanás, egy idot legyozo, halhatatlan VALAKI vette magára az emberi test formáját... Fölkelt, és a szorosan rácsavart halotti lepellel nem törodve talpra ugrott. A világegyetem egyetlen tökéletes lénye állt elváltozott testében: MAGA AZ ÉLET, AZ ÉLO JÉZUS KRISZTUS Az oldalán seb tátongott. -i.sz-
j -'0"
50f az igazság'? Mindennapjainkban gyakran kérdezget jük: hol az igazság? Híreket hallunk, eseményekrol informálódunk, egyesek ezt mondanak, mások mást. Mivel szeretnénk tudni az igazat, valamelyik állítást el kell fogadnunk. Döntenünk kell. Nem csak ma, régen is tele voltak az emberek kérdésekkel. Sot mióta az ember él a földön: döntenie kell. Az elso húsvét is nagy kérdéseket vetett fel - és ezeket a kérdéseket azóta senki sem kerülheti meg. A nagypénteki események, Krisztus szenvedése minden akkori Jeruzsálemben élo ember számára valóság volt. Senki sem vitatta. Krisztust elítélték, megfeszítették, meghalt és eltemették. Mindenki tanúsította a halál tényét. Jézus meghalt. Három nap múlva azonban megváltozott a helyzet. Az a hír járta át a várost, hogy Jézus kijött a sírból, angyalokat jelentek meg és azt mondták: Jézus nem halott, feltámadt. Él. Mi történt? A húsvéti történet arról szól, hogy a katonák a sír szájára nagy követ hengeríttettek, és a zsidó papok parancsára oröket állíttattak mellé. De a katonák elaludtak s mire felébredtek a ko már nem volt ott. Mikor belenéztek a sírba: már nem volt benne Jézus teste. Szaladtak jelenteni a nagytanácsnak: Jézus nincs a sírban. A nagytanács megfontolta a dolgot, majd gyors választ hozott. Utána járhattak volna az eseményeknek. Kinyomozhatták volna, hogy pontosan mi történt, de nem tették. Dönteni kellett, és úgy döntöttek: ellopták Jézus testét. Döntésüket befolyásolta, hogy könnyebb volt azt mondani, hogy ellopták, mint szembenézni azzal, hogy netán ok feszíttették keresztre Isten Fiát. Könnyebb volt más bunét, mu!asztását bizonyítani, mint kimondani azt, hogy tévedtünk, melléfogtunk. A hír megrendítette Jeruzsálem városát, felborzolta az idegeket, szembeállított családtagokat, barátokat egymással. Feltámadt Jézus vagy ellopták a testet? Hol az igazság? Mást mondtak a fotanács tagjai, mást a sírhoz kiszaladó asszonyok és tanítványok. Mást mondtak a katonák, mást az angyalok.
,-
Ez a hír túllépett Jeruzsálem falain, megrengette és ma is döntésre kényszeríti az egész világot. Hol az igazság? Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, Aki értünk halt meg és feltámadt, - vagy csak egy nagyszeru ember? Sok hazug hírt hisz el az ember. Ígéreteket, szép szavakat, kitalálásokat, meséket. Csak abban kételkedik, hogy van feltámadás. Sok mindent könnyen elhisz az ember azóta is. Csak az evangéliumot fogadja be nehezen. Mindent inkább, de azt nem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, él. Jeremiás próféta figyelmeztet: "ne bízzatok hamis beszédben" 19:51.Példabeszédek 19:9-ben olvassuk: "aki hazugságot beszél, elvész". Isten gyulöli a hazugságot. Jeruzsálemben a törvény orei azt mondták a katonáknak: hazudj átok, hogy ellopták Jézus testét, mert ha nem ezt teszitek, akkor valami rettenetes dolog történt: Az a Krisztus, akit mi megöltünk, feltámadt. Minden embernek van véleménye az üdvösségrol és a kárhozatról. Döntése azonban nem marad csupán vélemény, hanem életformává válik. Ha a fotanácsnak, katonáknak van igazuk és Krisztus nem támadt fel, akkor nem kell megtérni. Akkor élhetünk úgy, ahogy akarunk. Akkor nincs szükség vallásra, hitre, templomra, bibliára. Ez a hír kényelmes, ma is szeretik az emberek. Minden jól van úgy, ahogy van, éljünk a mának. Ha viszont Krisztus meghalt és feltámadt, - ahogyan megvalljuk azt az apostoli
hitvallásban - ideje, hogykomolyanvegyeda megtérésre való bibliai felhívást: "Térjetek meg és forduljatok el bálványaitoktól" IEz. 14:6/. Kinekjó a hazug hír? Az ördögnek. A Biblia azt tanítja róla, hogy a hazugság atyja. De aki a hazug hírre alapozza életét, az keserves árat kell, hogy fizessen érte. Aki nem hisz Isten Fiában, - az elkárhozik. Aki hisz az Isten Fiában annak örök élete van. IJn. 3:361 Húsvét a hivo embernek azt jelenti Jézus él. Valóság a feltámadás. "Ha csak ebbenaz életbenreménykedünk a Krisztlfsban,minden embernélszámalomra méltóbbak vagyunk, ámde Krisztusfeltámadt a halálból, elsozsengeként a halottak közül. " Il. Kor. 15:19-201 Én hiszem és vallom, hogy Jézus, aki meghalt él. Él, lát és ismer engem, téged. Látja buneinket, de ha mellette döntünk, kész megbocsátani minden vétkünket és örök életet ad. Te hiszed-e, hogy Jézus feltáSmikál György madt? Döntened kell. Mítosz, rege BUNBEN a vallásosságod, vagy élo hit? Nem menekülhetsz el a válaszadás elol. "Boldog az az ember, akinek hamisFöldbol kitépett ko vagyok. Fényhiány. sága megbocsáttatott, vétke elfedezSzétrobbant csönd foltja a semmi falán. tetett." IZsolt. 32:1-51 Elgondolt hang egy elképzelt orgonán. Abbahagyott mozdulat Ütötte seb a szíven. És Te mégis bennem építed templomod!
Takács Tamásné
FELTÁMADÁS Mert látták letéve szemfedod, S mellette halotti lepledet, És látták: a nagy ko félredolt, Mit elgördíteni nem lehet.
Mert tudták, nem lehet kísértet, Bár jött a zárt ajtókon át, Véttmagához a lépesmézbol, S mutatta véres oldalát.
Mert hallották szavad Emmauszba érve, Felismertek Téged kenyérrel a kézbe' Hogy áldottad és megszegted a kenyeret. Ok sírva-nevetve csókolták hult helyed.
Az a két szem nem álmodott, A porban ott van lábnyomod. Mert láttak Téged, ó boldogok! Hetvenhétszer is boldogok!
Hiszen a két szem nem álmodott, A porban ott van lábnyomod. Mert láttak Téged, ó boldogok! Hetvenhétszer is boldogok!
És láthatott végre 'Tamás is, Érezve ujjával sebed. "Én Uram, én jó Istenem!"Felelte Tamás is neked.
Mert látták, hogy ettél a halból, Hogy mint esett a halfogás. Tudták: -"A Mester néz a partról, Az Úr az ott, és senki más!"
Az a két szem nem csalódott, A porban ott van lábnyomod. Mert láttak Téged, ó boldogok! Hetvenhétszer is boldogok!
Pétersiralma
Borzasztó, ami velem történt. Tegnap este gogösen fogadkoztam: - Uram ha mindenki elhagy Téged, én soha! És háromszor megtagadtam. Szégyenembel elfutn ék a világ végére, de megbénultam. Átölelem ezt a kooszlopot, és kínosaI szorítom hozzá fejemet a fopap udvarán. - Feszítessék meg! Feszítessék meg! Üvölt a nép. Olyan, mintha agyvelomet hasogatnák ezen a suru éjszakán. Egés: Jeruzsálem talpon áll. A Gecsemáné kertjében fegyveresek rontottak Reá. Idehurcolták a Nagy tanács palotájába, elítélni. János tanítvány belopott az udvarra, ahol átszenved tem életem legnagyobb kísértését és gyalázatát. Borzasztó, ami történt. Szíveme a buneim sebezik, arcomat lefolyó könnyeim mardossák. A tuznél melegedokhöz lopakodtam, mert Jézus tanítványainak kötelesség( tájékozódni a véleményekrol és vigyázunk hidegben az egészségünkre. A Názá retit ócsárolták, hogy hamarabb kellett volna letartóztatni. Szitkozódott az , csavargó poklos is, akit az Úr gyógyított meg. Valaki beleragadt a fölso ruhámba. - Ugye te is Jézussal voltál? Zavartar hátráltam. - Nekem szóltál? Melyik Jézussal? Én idetartozom hozzátok. És h, lettem volna is? Mi közöd hozzá? Féltem, hogy kiutálnak maguk közül. Re ménykedtem, hogyha velük maradok, még segíthetek is Rajta, mert ez itt nem, nT~rlik;)l;)~
n~nf"m
~7 f'.mhf'.Tf'.k kÖ7~ v~ló
illf'.~7kf'.rlp.~
irlf'.if'.'
Alighogy föllélegeztem, hozzám lépett egy szolgalány. Megbökött. - Ez is a Názáretivel volt. Láttam a Gecsemáné kertjében. - Engem? Hol? Ugye a felvonuló sokaságban? Rám förmedt. - Ne hazudj, mert levágtad Márkus fülét. -Én? Vakuljak meg és száradjon el a kezem, ha... Csodület támadt körülöttem és a ruhámat cibálták. Jajgattam és kiabáltam: - Eresszetek! Semmi közöm hozzá! - Hirtelen kirántottam karomat a szorításból és elfutottam. Röhögve néztek utánam. - Hagyjátok menekülni ezt a férget. Kapkodtam a levegot, mellem zihált, lábam reszketett. Elhatároztam, hogy itt hagyom ezt a mocskos csocseléket. Alkalmazkodtam hozzájuk, mégsem fogadtak maguk közé. De miért is meneküljek? Eromet, bátorságom at halász társaim is irigyelték. Mivel túl vagyok a nehezén, megvárom mi lesz a vége? Távolról kakas szót sodort felém a szél. Nyugtalankodtam, mint akit számon kérnek. - Gyáva voltál Péter. Letagadtad, hogy Jézushoz tartozol. - Én? Ha bevallom, akkor elzavarnak a közelébol. Ugyan ki hallgatna most itt rám? A csocselék? A Nagytanács? Bekopogjak a tárgyalásra? Az ajtóig sem engednek. Annás, Kajafás fopapok, Poncius Pilátus római helytartó és az egész Jeruzsálem elott világos, hogy ártatlan. És most úgy segítettem a Mesternek, hogy bizonyítottam, csupán egy parányi ügyrol van szó. Tanítványai elfutottak, még én sem tartozom hozzá. - Ó, Uram! Irgalmazz nekem! Mit tettem? Belehalok! - Eloldalogtam a tuz mellol, közelebb a tornáchoz. Kiszivárgott, hogy halálra ítélték. Bujtogatták a népet, hogy követelj ék: - Feszíttessék meg! Valaki túlharsogta: - Elindultak! Jönnek! A kíváncsi nép odatódult. A Mestert kötélen vezették el, mint bárányt a mészárszékre. Elcsitult a zaj... És akkor... jaj Istenem. .. És akkor durván rángatni kezdett valaki. - Ez is a tanítványa volt! A beszédérol megismerjük, hogy Galileából jött, mint a Názáreti!
Gúnyolódtak velem, lökdöstek és fenyegetoztek. A füstszagú emberek buzös lehelete fojtogatott. Nyáluk rám fröccsent. Botokkal fenyegetoztek: - vigyétek ot is. - Egy nagyorrú férfi szakállamat rángatta. Kelepcébe zártak, amibol nincs menekülés, örökre végem! Hiába vár családom, a kéklo tenger, az élet annyi öröme, az érvényesülés. Mindennek vége. Széttaposnak... Csurgott rólam a verejték. A gonosz lélek megint suttogott: - Siess! Tagadd meg Krisztust, hogy élhess. Lejárt az ideje. Új világ, új idok köszöntöttek reánk. Nincsenek többé csodák! Hol a meggyógyultak serege? Hol vannak a megtértek, a kenyérrel és hallal jóllakottak tömege? Hol vannak a társaid? Most akarsz Krisztusról vallani? Elobb kellett volna. Mialatt önmagammal viaskodtam, belém rúgtak és reám ütöttek. - Ne vitázzatok vele, dobjátok a hóhér kötele alá. A pokol hadai zúdultak reám. És akkor... halálfélelmemben kibuggyant belolem az átkozódás. - Ne bántsatok! Én nem ismerem, gyulölöm azt az embert. Ha életben hagyjátok, elvész a templom és az ország! Nem ismerem!... Szemem sötétre sötétedjék, karom szárazra száradjék... Nagy csönd támadt. Azt képzeltem, hogy meggyoztem társaimat, pedig Krisztus haladt el a közelünkben. En még betegesen ismételtem, hogy nem ismerem azt az Embert. A csodálatos halfogás után ismertem, Czézárea városában vallottam, hogy: Te vagy a Krisztus! - Most letagadtam. Úgy éreztem, mint fekete zsákba varrt, folyóba dobott haldokló utolsó nyögése. Mikor a vádlóim elenged tek, Jézus éppen reám pillantott, mintha kérdezné: - Nem ismersz Péter? Teis a halálomat kívánod? Én ismerlek téged születésedtol fogva mindhalálig. Temegtagadtál, én pedig hu maradok hozzád. Most a Golgota hegyére vonszolnak, kínoznak és megölnek, de harmadnapon dicsoséges testben föltámadok, újra találkozunk és fölismersz engem. Másodszor szólt a kakas. Rádöbbentem, hogy beteljesült Jézus szava: - Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielott kétszer megszólal a kakas, te háromszor megtagadsz engem. A kooszlop tövére zuhantam. Keservesen sirattam drága Megváltómat és bunös magamat. - Bocsáss meg, Uram, könyörülj rajtam, nyomorult szolgádon. Belenéztem a szemedbe, és szereto szívedigláttam. Bocsásd meg dicsekedésemet, gonoszságomat, hogy elszakadt am Toled. Légy áldott, hogy utánam nyúlt ál és kiemeltél a mélységbol. Zokogva vánszorgok ki a fopap udvaráról. A Golgota hegyének komor csúcsai rajzolódnak ki a szürkületben. Hajnalodik. - Uram! Nézz reám irgalmas szemeddel. Hiszem, hogy nekem is megbocsátottál, mint Jeruzsálem cédájának, aki könnyeivel mosta és hajával töröigette szent lábaidat. Kérlek, hogy bíztass engem is: Ne félj, mert szeretlek, megváltottalak. És ha kísértések tüzén mész át, azok meg nem perzselnek téged. Eredj el békességgeL.. Köszönöm Uram! Bojtor István
-
n\l
lpl/ánno7tnr
Tamás Jeno IMÁDKOZZ ÉRTÜKI "Azért, ha majd megtérsz, erosítsd atyádfiait!" Mert eljön az ido, Amikor elgyengülnek az erosek, Megtántorodnak a huségesek, Csodöt mondanak az engedelmesek, És a szokványosságba fulladnak az imák. Egyik vasárnap olyan mint a másik, Párnázott közönybe süketül a szív, És látszatokba merevül az elso szeretet. Trójai falovakon vonul be A világ fejedelme, És díszsoifalban tapsolnak neki Még a hajdani éber orök is, És a leomló falak zajában, Meg az önkábító hallelujázásban Már nem hallják A bilincs kattanását lelkükön.
DE TE TUDOD, Hogy nincs más igazság, Isten Igéjén kívül, Te tudod, Hogy Jézus Krisztus Az élo Isten Fia; Te tudod, Hogy a hit vértjérol Lepattannak a Gonosz nyilai. Ezért maradj testvéreid mellett, Az Emmausi úton és Laodiceában, Erosítsd oket, Amikor a kordivatok füstjében fuldokolnak, Vúgy molyrágta hagyományok mögé bújnak; Imádkozz értük szorongás nélkül, Hogy megteljenek ismét szeretettel, És légy irgalmas hozzájuk.
Életedlegkomoltjabb kérdése: Ismered-e a te - talán hívonek vallottéletedben: -
-
-
az Én dicsekedését, amely különbnek szereti mutatni magát, mint amilyen az Én büszkeségét, amely a másik fölé szereti emelni magát az Én érzék~nységét, amely mindenen megsértodik, ami ot kisebbíti az Én önérzetét, amely mindig magának akarja a legjobbat az Én engedetlenségét, amely nem bírja ki, ha valami nem az o kedve szerint történik az Én ítélkezését, amelynek megvan a maga lekicsinylo vélekedése a másikról
-
-
az Én bánatát, amely senkit sem sajnál úgy, mint saját magát az Én féltékenységét, amely mindig fáj, ha a másikat jobban kedvelik, vagy többre becsülik az Én önteltségét, amely mindig igazolni akarja magát az Én önzését, amely egészen másként dolgozik saját magának, mint a köznek az Én kényelmességét, amelynek rögtön fáj, ha neki kell többet, vagy rosszabbat dolgozni az Én lustaságát, amely szívesen elmenne a munka temetésére az Én kárörömét, amely örül a rossz pletykának az Én irigységét, amely dehogy örül, ha a másiknak sikerül és mérges, ha a másiknak többje van, vagy többet kap az Én uraságát, amely szeret parancsolni, de nem szereti, ha neki parancsolnak
-
az Én elfogultságát,amelygerendátláta másikszemébenésszálkáta magáéban
-
az Én makacsságát, amely a keseruségig nem enged a maga valóságos vagy úgyvélt igazából és jogából az Én hiúságát, amely mindig képzel valamit önmagáról és szerénykedve is csak úgy nyeli az elismerést
-
-
-
az Én aggodalmaskodását,amelygyötrodvefélti a mulandót, testi önmagát
-
és ami ehhez tartozik az Én erkölcsösségét, amely hibátlannak látszik, de tisztátalan szemei, gondolatai és álmai elárulják
-
az Én kapzsiságát,amelyemberekszerintügyesen"szerez",de Isten szerintlop
-
az Én fösvénységét, amely azt is szorongatja, ami nélkül igazán meg volna az Én gogjét, amely még az alázatosságát is különbnek tartja, mint a másikét az Én személyválogatás át, amely csak azt szereti, aki ot is szereti, és csak addig, amíg az is szereti ot.
-
A szívedben vagy az Én van a trónon és Krisztus megfeszítve a kereszten,
vagy Krisztus van a trónon és az Éned a kereszten megfeszítve,Vagy - vagy! Légy oszinte: melyik az igazi? És gondolkozz rajta: kicsoda az, aki nemcsak "feszítsd meg!-et kiált, hanem maga feszíti meg saját szívében Krisztust? Toókos Gyula bibliájából
megegyeztünk Az öreg George Thomas lelkészként szolgált egy New England-i városkában. Egy vasárnap nagy, üres kalitkával a kezében ment fel a szószékre. Az emberek összenéztek és felhúzták a szemöldöküket, amikor beszélni kezdett: - Tegnap, ahogy a városban sétáltam, megláttam egy kisfiút, ahogy egy nagy kalitk át lóbált a kezében. A kalitka aljában három kis mezei madárka volt, dideregtek a félelemtol. Megszólítottam:
- Mit csinálsz ezekkel a madarakkal, fiam? - Hazaviszem oket, incselkedek velük, kihúzom atollaikat,
I hogy elkezdjenek verekedni egymással. Nagyon jól fogok szórakozni! - Ha meguntad ezt, mit csinálsz velük? - Szerzek egymacskát! Ok is szeretik a madarakat! Odaadom neki mindegyiket! Egy pillanatig elgondolkoztam, majd megkérdeztem tole: - Mennyit kérsz ezekért a madarakért, fiam? - Talán Ön megvenné? Nem is szépek! csodálkozott. - No, mennyit kérsz értük? - 30 dollár! - vágta rá. Belenyúltam a zsebembe és kifizettem az árat. A fiú eltunt, én pedig a város szélén elengedtem a madarakat. Ezért ma a szószékre már az üres kalitkát hoztam. - Tudjátok, egy napon Jézus és a Sátán beszélgetett. A Sátán dölyfösen, büszkén így szólt: - Megszereztem az összes embert a földi világban. Olyan csapdát állítottam, aminek senki sem fog tudni ellenállni. - Mit csinálsz velük? - kérdezte Jézus. - Jól fogok szórakozni! Megtanítom oket arra, hogyan házasodjanak össze és hogyan váljanak el. Megtanítom oket arra, hogyan kell gyulölni egymást, és nagy fájdalmat okozni egymásnak. Biztatom oket, hogy igyanak, káromkodjanak és szitkozódjanak.. Megtanítom oket fegyvereket készíteni és ölni. Nagyszeru lesz! - lelkendezett. - És hamar mindezt megunod, mit teszel velük? - kérdezte Jézus. - Megölöm oket. - mondta a Sátán. - Mit kérsz az életükért? - kérdezte Jézus. - Ugyan, ezek az emberek értéktelenek! Gyulölni fognak, nem lesznek hálásak Neked. Meg fogod bánni ezt az üzletet! - Mennyit kérsz értük? - kérdezte Jézus. - A véredet kérem! Az egész életedet! A könnyeidet akarom! Jézus így szólt: - Megegyeztünk. Aztán kifizel:te az árat. Igy lettek szabadok az emberek. A lelkész felemelte a kalitkát és lejött a szószékrol. .
-lSZ-
milyenhatássalvoltJézuséletea világra? Krisztus hatalma nem ismer sem térbeli, sem idobeli"határokat. Napjainkban is nagyon sok kételkedo gyözodött meg Jézus Krisztus Isten voltáról csakúgy, mint "hom,
"7 tnrtpnt
pkfí P"~7';;7"rio1..-h"n i~
Jézus keresztre feszítését követoen a tanítványok elkeseredtek. Elhagyták Jézust a Gecsemáné kertben, hogy mentsék a saját életüket. Miután azonban találkoztak a feltámadt Krisztussal, életük teljesen megváltozott. Készek voltak akár életüket áldozni azért, hogy elvigyék Jézus történetét szerte a világba. Sokukat megkínozták és megölték, mert azt hirdették, hogy Jézus él... A kételkedok és az ellenfelek szintén átformálódtak. A történelem folyamán Jézus olyan hatással volt az emberekre, amit rajta kívül senki sem tudott felülmúlni. Egyetlen nagy vezeto sem volt képes annyi pozitív változást véghezvinni a követoiben, mint Jézus. Azok az emberek, akik találkoznak a feltámadt Krisztussal, teljesen átformálódnak. Az életszemléletük örökre átváltozik. Hitükhöz huen nem haboznak szembenézni a nehézségekkel, üldöztetésseI, sot még a halállal sem. Sokan mások szolgálatának szentelik életüket, háttérbe szorítva saját vágyaikat és szükségleteiket. Lew Wallace, a híres irodalmár például közismerten ateista volt. Két évig Európa és Amerika legnagyobb könyvtáraiban kutatott, hogy készülo könyvéhez olyan információkat gyujtsön, amelyek végleg lerombolhatják a keresztyénséget. A második fejezet írása közben azonban, amikor érvelését próbálta kifejteni, hirtelen térdein találta magát, amint Jézusért kiáltott: "Én Uram és én Iste. nem". Amikor vitathatatlan bizonyítékokkal szembesült, nem tudta továb1:: tagadni, hogy Jézus Krisztus Isten fia. Nemsokkal késobb, megírta a Ben ' Hur címú könyvét, amely az egyik legkiválóbb angol regény Krisztus korá'jl ról. .
J
az ötuöstüze Egy kiscsapat asszony a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez; a harmadik fejezetben talál~oztak egyverssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Ez a vers teljesen lenyugözte az asszonyokat és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetérol. Egyikük felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni. azon túl. ho~ egyszeruen kíváncsi a tisztítási folyamatra.
Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tuz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tuz kellos közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belole. A hölgy elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tuznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész ido alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül. Az asszony egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszeru - amikor látom magamat benne."
miért'? 2003 áprilisában elvesztettük anyámat. A világ legjobb édesanyja volt. Ezt nem csak most mondom, amikor már nincs köztünk, hanem tudtam tíz, tizenöt és húszévesen is. A barátnom volt, mégis pont annyira tekintélyt parancsoló, amennyire kellett. Büszke voltam rá, és boldog vele. Nagyon. Aztán elment. Friss, gyakorló keresztyén voltam és láttam rácsukódni egy faládára egy nehéz kripta tetot, ami alatt addigi huszonegy évem értelme tunt el, legalábbis akkor Így éreztem. Lecsukódott a fedél, lecsukódott a szemem is. Nem láttam többé tisztán azt az igazságot. Kimentünk a temetobol és más voltam, mint mielott bementem. Folyton az a hang és kép volt a fejemben, amikor a kriptateto nagy durranással a helyére került, és egy rövid kérdés: Miért? Miért ot, miért most, és miért tolem? A gyász elvette az eszemet. De ezt nem mondhattam el --='-senkinek. --~ Eljártam a templomba - majd lesz valami - bár ha lehetett, ellógtam. Néztem oket, mintha üvegbúra alatt lennék. Nem ide tartozom, mégis muszáj volt jönni, mert mit szólnak, ha nem...? Ideges lettem, ha megkérdezték, hol voltam múlt vasárnap, elvégre mi közük hozzá?! Egyébként meg egyszeruen nem érdekelt az egész! Sok éven át megvolt am imádkozás nélkül, megleszek ezután is - gondol-
-=
t"m
Eloször el tudtam hessegetni a gondolatot: mi lenne, ha most kellene elszámolnom az életemmel? Eloször még tudtam játszani a gondolattal: mi van, ha tényleg csak kitalált az egész Isten-dolog és csak kábítják a népet? Egyre nyomorultabbul éreztem magam a borömben - Isten nélkül egyedül voltam. Egyszer csak jött valaki, aki munkát ajánlott nekem. Pontosan abban a szakmában, ami az álmom volt. Örültem neki, de volt egy fájó pont az egészben: O és a családja is a gyülekezetünkhöz tartozott. Biztosan o is folyton piszkálni fog a "maszlaggal". De tévedtem. Nem piszkált. Nem kezdett felesleges igehirdetésekbe, csak a bizalmamba férkozött. Természetes volt az irodában, hogy Istenrol beszélgettek, láttam közelrol hívo életeket, családot. Természetes volt a bizonyságtétel és még nyomorultabbul éreztem magam. Tudtam, hogy köztük lehetnék, mégis kívül voltam. Tudtam, hogy az enyém is lehetne az örökélet, mégsem tudtam letérdelni, és kérni azt. Nem tudtam elmondani, miért nem, csak álltam, mindig szögegyenesen, és nem hajoltam meg az Úr elott. Eloször nem érdekelt, - aztán talán csak dac volt, nyakasság... és persze továbbra is ott volt a MIÉRT. Bibliát olvastam. Olvastam, hogyan hívja Isten az embereket magához. Egyedül voltam, bezárkózva. Letérdeihettem volna, de nem tettem meg. Számtalanszor letérdeihettem volna, de nem tettem. Aztán annyira nyomorult lettem, hogy segítséget kellett kérnem. valakitol. Elmondtam a nyomorúságomat, nyolc hónapja eloször oszintén beszéltem magamról, képmutatás és díszítések nélkül. Most látom, hogy ezért a beszélgetésért kellett nekem odakerülnöm. Isten megbocsátó szeretete utolért. Teljesen összetörtem. Tudtam, hogy egy szavamba kerül és vége a nyomornak... Végre kimondtam, hogy "Istenem, bocsáss meg". Nem tudtam mondatokat mondani, szinte összefüggéstelenül beszéltem. De éreztem a melegséget, azt, hogy visszajöhettem, a békességet. Nagyon sírtam. A megkönnyebbülés könnyei voltak, megpihentem Teremtom karjai közt. A miért megmaradt, de választ kaptam Istentol: "Elég, ha én tudom, miért." Még mindig nem tudom, anyánk miért hagyott itt bennünket, de megértettem, hogy ennek így kell lennie. -kjZsenik egy amatorrel szemben Zsenik építették a Titanicot... és egy amator a bárkát...
fl te világosságod világítson! Egy anyuka a kislányával kézen fogva mentek hazafelé a templomból. Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte: - Anyu, van valami, amit nem nagyon értek abból, amit a pap bácsi mondott ma relHlel...
-
És mi az, ami megzavart,kicsim?- kérdezte az édesanyja mosolyogv
- Hááát, nem
a pap bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb, mint mi. Ez igaz, aJ Igen, ez igaz. És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz? Igen, Isten bennünk lakozik. De hát anyu, ha Isten nagyobb, mint mi, és ha O bennünk lakozik, al kéne látszódjon legalább egy kicsit?
KI VANJELÖLVEAHELYED Azért van síró, hogy vigasztald, és éhezo, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed, Jilk, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tole a világ? Jilgy tán kezedtol támadt foltra fal Ott is, ahol eddig minden tiszta vo
Azért hogy Azért hogy
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak menedéknek, oszlopnak, szárnyna Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled.
van annyi árva, üldözött, oltalmat leljen karod között. roskadnak mások vállai, terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakaszt ják, a mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrodik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd, mennyi szeretet van benned.
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. - Másként rideg, céltalan lesz életed. Mag leszel, mely kore esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh' se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótlan, kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ. Jillahol rég? Siess? keresd, Ki van jelölve a helyed!
Bódás .H
(
5yülekezeti krónika)
"Dec.31-jan. 1. - Gyülekezetünk ifjúsága együtt kezdte az újesztendot "Jan.8. - Megválasztottpresbiterekletették az esküt Isten áldja meg munkájukat "Jan. 12. - Takács Tamás eloadást tartott a nyugdíjasklubban "Jan. 14. - kirándulás Napkorra, az országos böllérversenyre "Jan. 15. - Takács Tamás Váncsodon prédikált "Jan. 16-21. - Ökumenikus imahét. Jó volt ismét együtt lenni keresztyén testvéreinkkel "Jan. 19. - Gazdasági bizottsági ülés "Jan. 22. - Imahét záró alkalma, ifjúságunk az "én sem kárhoztatlak téged" címu színdarabot adta elo a gyülekezeti teremben. A darabot írta és betanította: Bojtor István nyugdíjad lelkipásztor. "Jan. 26. - Presbiteri gyulés "Febr.2. - Egyházmegyei gazdasági bizottsági tanácsülés "Febr. 8. - Diakóniai bizottság megkezdte szerdánként a tésztakészítést "Febr. 22-27. - Gyülekezetünk és az ANNA otthon képviseletében tanulmányúton vettünk részt Hollandiában. -Megismertük a hollandiai idosek otthonainak életét "Márc. 6-11. - Bunbánati hét
"Márc. 9. - Egyházmegyei gazdasági bi-
zottsági gyulés
"Márc.12. - Úrvacsoraosztásosisten-
tisztelet "Márc. 15. - Ünnepi istentisztelet "Márc.19. -BeiktatásHajdúsámsonban "Márc.20-24. - Hitmélyíto egyházmegyeihét Berekfürdon. Gyülekezetünket népes kis csoport képviselte TakácsTamás lelkipásztor vezetésével. "Márc.25.- Alapítványunkjótékonysági bálja "Márc.27.- Lelkésztestületi gyulésBalmazújvároson "Márc.29.- Egyházlátogatás Tiszacsegén, Takács Tamás igehirdetéssel szolgált "Ápr. 2. - Egyházlátogatás alkalmával TakácsTamásKabán és Tetétlenen szolgált "Ápr. 3. - Egyházmegyei gazdasági bizottsági ülés Balmazújvároson "Ápr. 8. - "Keresztút áhítat" nyilvános hitvallása hitünknek a szoboszlói keresztyén felekezetekkel "Ápr.9.- Virágvasárnap- TakácsTamás egyházlátogatáson szolgál Tégláson "Ápr. 10-15. - Bunbánati hét "Ápr. 13. - Nagypéntek "Ápr. 16. - Húsvét
Hz ördöga templomban Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta. Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel. - Éppen úgy megyek a templomba, - felelte a sátán, - mint ti. Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott? - És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte a templomba járó.
- Oh, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! Eloször is tehát még jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekezem egyenetlenséget szítani a férj és feleség, szülok és gyermekek között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztülmenni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti a jókedvét; a feleség pedig elveszti a jó hangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyujét. - Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elron tom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák. - Azoknak az embereknek a számára, - folytatta az ördög, - akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy leány vagy asszony a templomban, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruháj ára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi muveltségük van, a prédikációban itt és ott egyegy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel, és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész. - Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghuléstol; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érinto veszedelemre? - Na és a kereskedok! Úgy intézem a dolgokat, hogy az elozo este vagy reggel, az istentisztelet elott rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük. Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsoben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész ido alatt nyugtalan lesz. Látok néhány jó megjelenésu urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem oket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az
,.J
.~
emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meg lévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal. - Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstol, akkor megpróbálom ot hatalmamba keríteni akijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenfélérol kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom oket, hogy istentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és ígykitörlök a lelkükbol minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek. Ezek voltak az ördögnek nyilatkozatai a kérdezosködo számára, amikor a templom felé indult. Edit Stein A BIZALOM GONDOLATAIN Ki orzi sorsodat mikor se hold, se nap fölötted meg nem állnak? Ki fogja meg a kezed, ha súlyos fellegek viharra orgonálnak? Ki bíztat ébredést lezárt szemedre és ki ír ösvényt szívednek? S ki jön még akkor is veled, ha útjaid a szürkületbe vesznek?
nÍDogatól
nÍDogatól nÍDogatól
nÍDogatól
SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT! Máj. 7. Anyáknapja. Hittanos gyermekek köszöntenek a délelotti istentiszteleten Mindenkit. Máj. 28. Konfirmáció. Máj. 28. du. 25 és 50 éve konfirmáltakjubileumi alkalma, szeretetvendégséggel egybekötve. Kérjük, adják át a meghívást minden ismerosnek! Jún. 5. Pünkösd. Jún. 5. Hittanosok évzáró istentisztelete gyereknappal. Júl. 3-9. Családi tábor Telkibányán.
Gyerrneko\da\ KIK A KEDVENC BIBLIAI SZEREPLOID? ISMERED OKET?
Porból gyúrt, kertet gondozós, állatot elnevezos, elalvós, bordát kivevos, feleséget kapós, tole minden szutykot elfogadós, divattervezos, bokor mögé bújós, válasz alól kibúvós, verejtékkel dolgozós idegennel fecsegos, fáról szakítós, férjének is adó, kígyóra hárítós, nehezen szülos, magva kígyótaposós Ádám Istennek tetszo áldozatot bemutatós, vére az égbe kiáltósÁbel Bárkaépítos állatkerti gondozós, árvíz után lazítós, bortól berúgós, unokáját megátko~ zós Noé Csalóka, de Istennel tusakodós, legkisebb fiát sokáig nem látós de mégis megkapós Jákob Kútbabedobós, rabszolgának eladós, börtöni álomfejtos és másodikká tevos, bosszúvágyós de megkegyelmezos Józse! Szép családdal rendelkezos, mindent elvesztos, barátokkal perlekedos, Isten elott
elnémulós, megvigasztalódósJób
.
Egyiptomit megöl os majd Istennel találkozós, népet vezeto kofaragó, földre be nem meno törvényadós Parázna, de kémeket elrejtos, Krisztus nemzetiségtáblájába bekerülos Rút Oroszlánölos mézevo és rókafogó, noket hajszoló hosszú hajú, titkát kiadós, hajaviszszanövos, halálával sokakat megöl os Sámson Gyermeket nem kapós megvetett, templomba lemenos, némán imádkozós, majd örül os, gyermeket az Úrnak adó Anna Szamarat keresgél os, holmik között bujkálós, mindenkinél magasabb, mégis királyságot elveszt os Saul Medve- és oroszlánölos lantozós, pirospozsgás parittyával célbatalálós, Isten szíve szerint való Dávid Sok bölcsességet összehordós, mégis csúnyán elbukós Salamon Vegetáriánus álomfejto, csak azért is imádkozós, oroszlánszelídítos Dániel Templomban szolgálós, angyalt látós, mégis kételkedos, elnémulós és mutogatós, nevet leírós, majd újra megszólalós Zakariás Feleségét titkon elbocsátós, mégis angyalra hallgatós, népszámlálásra menos, Egyiptomba menekülos, késobb egy jelentéktelen faluban letelepedos József . Teveszorruhát hordó pusztai útkészítos, királynak frankót megmondó fejvesztos keresztelo János Lábat elhúzós, mégis odaadós, kakasos kukorékolós és pecázni visszamenos, majd Szentlélekkel betelos és tömeg elé kiállós Péter Éjszaka odamenos, meghökkenos, tanácsban nem szavazós, Testet leszedosArimatiai Józse! Haragtól fröcsögo keresztényüldözos, Szeretethimnuszt megírós, kegyelmet hirdetos Pál Szekéren utazós, stoppost felvevos, Bibliát olvasós, bemerítkezos, nagyot nézos, mégis boldo2:an hazamenos Rtilm flif'mhf'r
5íuogatóa gt]ülekezetí alkalmakra Április 10-15. bunbánati alkalmak /gyülekezeti teremben/ Április 14. Nagypéntek de. 10 óra istentisztelet templomban du. 17 óra passió templomban Április 16. Húsvét 1 napja de. 10 óra istentisztelet úrvacsoraosztással Április 16. Húsvét 1 napja du. 17 óra istentisztelet Április 17. Húsvét 2 napja de. 10 óra istentisztelet templomban
5íuogatórendszeres alkalmaínkra: Vasárnap 10 óra - istentisztelet a templomban Vasárnap 10 óra - gyermek-istentisztelet a lelkészi hivatalban Vasárnap 17 óra - istentisztelet a templomban Kedd - csütörtök - szombat 8 óra reggeli áhítat a lelkészi hivatalban Kedd 17 óra imaóra a lelkészi hivatalban Szerda 17 óra énekkar az ANNA otthonban Csütörtök 17 óra bibliaóra a gyülekezeti teremben Péntekenként 17 óra 1. hét Ige mellett -lelkigondozói beszélgetés 2. hét Csendes óra - a heti igék áldásaiból 3. hét Keresztyén este - hit, vallás, irodalom, muvészet 4. hét Családi délután - fiatal házasok, szülok, gyermekek Szombat 10 óra konfirmációi oktatás a gyülekezeti teremben Szombat 11 óra ifjúsági óra a gyülekezeti teremben
áldott húsvétiünnepeket kívánunktestvériszeretetteU
ÉRte:s$tÉS Szeretettelértesítjüka gyülekezettagjait ésa uároslakosságát. hogyalapítuánythoztunklétre. Célja: - a hagyomány orzése és ápolása, - muemlékeink és épületeink, értékeink fenntartása, - a gyülekezet gyermekeinek, ifjúságának hitbeli támogatása, - szegények, szociálisan rászorultak segítése. Neve: S~gíto Szeretet Közalapítvány Számlaszám: 11738084-20021276 Adóigazolással rendelkezünk. Szeretettel várjuk adományaikat. Köszönjük eddigi adományaikat! Lelkészi Hivatal címe: Hajdúszoboszió, Kálvin tér 9. Telefon: 52-361-243 Gyülekezeti terem: Rákóczi u. 1. A Lelkészi Hivatalban hivatalos órák: hétfotol-péntekig naponta 8-12 óra között. Az ÖRÖMMONDÓ idoszakos Iap. A lap eloállítási költségeire az adományokat a perselybe kérjük elhelyezni. Kiadja: a Hajdúszoboszlói Református Egyházközség Presbiteriuma. Felelós: a Szerkesztobizottság. Nyomdai elókészítés: S-Printer-2001 Bt. - Nyomdai munka: Nyomtató '95 Bt.
