m
i
i
fl GflZDRSflGI VEZETÉS ES SZERVEZÉS ÚJ MÓDSZEREI fl SZOCIflLISTfl NÉPGflZDASflGBRN
AJANLO
BIBLIOGRÁFIA
Összeállította: Dr. KARDOS
JÓZSEFIJE, a Szolnok Megyei Verseghy
Könyvtár olvasószolgálati csoportvezetője
Készlilt: a Szolnok Megyei Verseghy Könyvtár rotaprint sokszorosítóján 300 példányban, 32 oldal terjedelemben, A/5-ös nagyságban. 29/65-sz. 1965. augusztus hó. Felelős kiadó: dr. Nagy János.
- 3-
*
"Gazdasági vezetőnek és politikai munkásnak helyt kell állnia intézkedéséért, állásfoglalásáért, gazdasági és politikai sikon egyaránt. A különbség abban van, hogy a gazdasági vezetésnek a műszaki és gazdasági irányitás oldaláról kell szolgálnia a szocializmus épitésének politikai célját /és nem valami elvont, önmagában elképzelt gazdasági célt/, a politikai munkásnak viszont a politikai és eszmei nevelőmunka eszközeivel kell segitenie ellenőrizni az ország előtt álló feladatok, mindenekelőtt gazdasági feladatok megoldását." /Bognár Gyula: Napirenden az ideológiai irányelvek. Pártélet 1965- június/
"A technika, a termelés gyors fejlődésével egyre nehezebb vezetni és jól vezetni. A nagyobb, bonyolultabb gazdasági egységek vezetése mind több hozzáértést kivan a vezetőtől, s a jobb gazdasági vezetés megvalósitása ma már kulcskérdése annak a világméretű, sőt világűrre is kiterjedő békés versenynek, amely a szocialista és a tőkés gazdaság között folyik." irja Bihari Ferenc, a Gazdasági vezetés a gyakorlatban cimü mü szerzője. Ajánló bibliográfiánkká], közvetve szeretnénk bekapcsolódni a jobb gazdasági vezetésre való törekvésekbe. A rendelkezésre álló magyar nyelvű irodalomból válogattuk ki azokat a
könyveket, folyóirat- és újságcikkeket, amelyek a szocialista gazdaság átalakításával és ezzel kapcsolatban a vezetés módszereinek megváltoztatásával foglalkoznak. Gyűjtésünket 1964- novemberében kezdtük meg és 1965 júliusában zártuk le. A bibliográfia beosztása a következő: I. A szervezéstudományról és vezetésről általában. II. A szervezés és vezetés a szomszédos szocialista országok népgazdaságáfban. III. A szervezés és vezetés'kérdései a n:agyár népgazdaságban. a./ Összefoglaló témák. b./ Ipar. c./ Mezőgazdaság. Reméljük, hogy összeállításunkat jól tudják hasznositani a népgazdaság egész területén működő gazdasági és pártvezetők egyaránt.
- 5^_A_szervezéstudománYról_és_vezetésrol_áltálában 1./ FRISS István: Gazdaság és ideológia. = Valóság 1965- l.sz. 1-10. 1. •
,,
A tanulmány a gazdaság és ideológia viszonyát elsősorban az ideológiai munka szempontjából vizsgálja. Az 1964. évi Statisztikai Zsebkönyv nyomán áttekinti népgazdaságunk eredményeit. Az ipari termelés és a nemzeti jövedelem alakulását összeveti a szocialista, illetve a kapitalista államokéval. Megállapitja, hogy a statisztikából is tükröződnek a népgazdaság egyes ágaiban fellépő hiányosságok. Nem bontakozott ki kellőképpen a szocialista gazdasági rend fölénye. Ezért a szocialista országok közgazdászait egyre inkább foglalkoztatják a tervezés, vezetés tökéletesítésére vonatkozó kutatások. Ebben a helyzetben, amikor a szocialista országok munkáspártjai bátran foglalkoznak a népgazdaság átszervezésének problémáival, fokozott jelentősége van az ideológiai és kulturális munkának. A szerző érdekes példákat hoz a gyakorlati élettel összhangban álló ideológiai munkára. Ki kell emelnünk a falusi pártmunkáról és az ipari vállalatok népgazdasági szemléletét megváltoztatni szándékozó pártmunkáról szóló fejtegetéseit. A tanulmány mind pártmunkások, mind gazdasági vezetők számára érdekes és hasznos olvasmány.
- 62./ HEGEDŰS András: Optimalizálás és humanizálás. /Az irányitási rendszer korszerűsítéséről./ = Valóság 1965. 3-sz. 18-32. 1. Az irányitási rendszer tudományos vizsgálata az 50-es évek társadalomszemléletében nem bontakozhatott ki. Az irányitási rendszer tökéletesítésével történetileg szinte minden szocialista országban egyszerre a közgazdaságtudomány kezdett foglalkozni az utóbbi néhány évben. Kimutatták, hogy a társadalmi és gazdaságpolitikai célok megvalósításában nemcsak az anyagi érdekeltségi rendszernek s az erkölcsi ösztönzésnek van szerepe, hanem sok más, eddig nem vizsgált tényezőnek is; a döntési jogok centralizálásának és decentralizálásának, a vezetők és vezetettek viszonyának, az irányitási rendszerben dolgozók ismereti szintjének, a mindennapi tudat különböző formáinak és különösen a politikai, közgazdasági tudatnak. A szerző ezeket az uj tényezőket vizsgálja a következő fejezetekben: 1. A döntések optimalizálása és ennek társadalmi feltételei. 2. Az igazgatási rendszer humanizálásának problémái. 3. A vezetők ismeretei, a kiválasztások módja, a vezető - vezetett viszony a szocializmusban. A munka, bár tudományos alapvetés jellegű, nemcsak közgazdászok, hanem gazdasági vezetők és a pártapparátusban dolgozó munkatársak érdeklődésére is számithat.
— 7 — 3./ ERDEI Ferenc: A társadalmi vezetés korszerű tudoraányos megalapozása a szocializmusban. = Valóság 1965. 4-.sz. 20-30. 1. ; A tanulmány kísérlet a szervezéstudomány körvonalazására. Fejezetei 1. A vezetés, mint rendszeren belüli funkció. 2. A szervezés és a vezetés többféle értelme. /Szervezés; mint szervezetek, organizáció, pld. állami vagy gazdasági vagy pártszervezetek - szervezés; mint technológiai folyamatok összeállítása és " működtetése./ 3. A szervezéstudomány fejezetei. Ha a vezetést, mint rendszeren belüli funkciót fogjuk fel, a szervezést pedig társadalmi szervezetek létrehozására és működtetésére értelmezzük, akkor körülhatároltuk a társadalomtudományok ama zónáját, amelyet szervezéstudománynak nevezhetünk. A szervezéstudomány első fejezete a társadalmi szervezetekről szólhatna, második a vezetési funkcióról, harmadik a vezető személyek és testületek problematikája, negyedik az igazgatás szervezésmódszerei és technikai eszközei. A szerzőt a tanulmányában ismertetett megállapításokra a mezőgazdasági üzemszervezés példája inditotta. Külön fejezetben foglalkozik a mezőgazdasági szervezés és vezetés kérdéseivel. A munka elsősorban közgazdászok érdeklődésére tart számot.
- 8k.f D0B03SY Imre: A munkahelyi vezetés. Müvek és irányzatok. = Valóság 1965. 5-sz. 9-15. 1. A vezetés sajátos tevékenység, ennek a tevékenységnek az objektív törvényeivel való foglalkozás pedig tudomány. A vezetés tudományával világszerte egyre több tudományos igényli munka foglalkozik. A cikkiró rövid áttekintést ad a vezetéstudomány nyugati irodalmáról és ezzel kapcsolatban az információs gépek használatáról. Végezetül válogatott bibliográfiát közöl a vezetés külföldi szakirodalmáról. A cikk elsősorban közgazdászoknak szól. 5./ FÁTH János: Nagyvállalatok korszerű vezetése. Bp. 1964, Közgazd. és Jogi K. 202 1. 20 cm. Az ipar átszervezése, a vállalatok megnagyobbodását idézte elő. Ez a folyamat még nem lezárt és várható a nagyvállalatok számának növekedése. A szocialista gazdálkodásnak megfelelő, a szükséges önállósággal és felelősségtudattal rendelkező, nagy kezdeményező erőt tanúsító szocialista vállalatvezetés normáinak, jellemző módszereinek feltárása a könyv. Megjelentetése időszerű volt. Elsősorban nagyvállalatok vezetőinek szükséges tanulmányozása.
- 9 6./ BIHARI Ferenc: Gazdasági vezetés a gyakorlatban. 2. kiad. Bp. 1965, Közgazd. és Jogi K. I83 1. 19 cm. A kötet szerzője hosszú évek során szerzett gazdag vezetési tapasztalatait adja közre, a legfontosabb elméleti és gyakorlati tudnivalókat rendszerezi. A munka első része a vezetés elméleti kérdéseit boncolja. Foglalkozik a vezetés céljával, fejlődésével, a vezetési módszerekkel, a kiválasztás és vezetőképzés problémáival. A második rész a vezetők saját munkájának megszervezéséhez nyújt segitséget. A harmadik rész a vezetésre háruló szervező munka elméleti és gyakorlati kérdéseit boncolja. Hangsúlyozza a jó üzemi légkör fontosságát és nagy segitséget nyújt az ellentétek felismeréséhez, megelőzéséhez és feloldásához. Foglalkozik a dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltségével is. A negyedik rész a vezető és a munkatársak kapcsolatával, a kollektiva összhangjával és egyes magatartásbeli jelenségekkel foglalkozik. A könyv fontos hézagpótló munka. Elsősorban vállalati igazgatókhoz, osztályvezetőkhöz, csoportvezetőkhöz szól. Különösen kezdő vezetőknek ad értékes tanácsokat. ?./ KÁPOLNAI György: Dönteni is tudni kell! = Figyelő 1965. március 3« A tőkés országok vezetéssel, irányitással foglalkozó szakirodáimé nagy teret szentel a döntés elméleti és gyakorlati prolematikájának. Nálunk viszonylag keveset foglalkoztak e problémakör elvi és gyakorlati témáival, pedig a mi viszonyaink között a vezetők felelőssége egy-
- 10 egy döntés alkalmával hatványozottan nagyobb, mint a tőkés vezetőké. Az ipar szerkezetének jelenlegi átszervezése megnöveli a döntés jelentőségét. Nagyobb lett a kockázat mértéke, a kockázat nagysága. A továbbiakban a cikkiró a nagyobb kockázat gazdasági alapját fejtegeti, majd a döntés technikájáról és technológiájáról ir. Befejezésül rámutat arra, hogy nagyvállalatainkat még jobbára "kisipari módszerekkel" irányitják, mivel nem rendelkezünk az irányitás korszerű eszközeivel. Ez egyre sürgetőbbé teszi a fejlettebb módszerek alkalmazását. 8./ GELENCSÉR Miklós: Ankét a vezetőképzésről. - Népszabadság 1965. július 8, A Győr-Sopron Megyei Pártbizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- Jogtudományi Intézete, a Magyar Közgazdasági Társaság és az MTSz szervezéstudományi ankétot tartott Győrött. A tanácskozáson elsősorban a gazdasági vezetők képzésének, illetve továbbképzésének problémáival foglalkoztak. Az ankét hozzászólói egybehangzóan azon a véleményen voltak, hogy az un. rutinmunka egyre kevésbé felel meg a követelményeknek. Csakúgy, mint külföldön nálunk is sürgető igény a vezetőképzés és továbbképzés. A tanácskozáson beszámoltak a KGM vezetőképző tanfolyamáról. Felvetették, hogy a vezetés kérdéséről kevés publikáció- jelent meg.
- 11 __A_szervezés_és_vezetés_a_szomszédos_szocialista_grszágok_népgazdaságában 9./ APRÓ Antal: A szocialista országok gazdasági együttműködéséért. /Cikkek, előadások./ Bp. 1964, Kossuth K. 303 1. 20 cm. Apró Antalnak 1958. és 1964. között készült tanulmányait, cikkeit, beszámolóit közli a kötet. Az államositás tizedik évfordulója alkalmából irt első cikk kivételével valamennyi irás a szocialista országok gazdasági együttműködésével, a KGST fejlődésével foglalkozik. 10./ -ÍOBZA, Jaroslav: A csehszlovák gazdaság tervszerű irányításának uj rendszere. = Társadalmi Szemle 1965. 3-sz. 94-103. 1. A népgazdaság extenziv fejlesztésének forrásai kimerültek. Át kell térni az intenziv fejlesztésre. Ez csak uj irányitási rendszerrel oldható meg. Az uj rendszer fő jellemzői: 1. A népgazdaság intenziv fejlesztése, 2. decentralizálás, 3. a gazdasági tervek és a piaci viszonyok összehangolása.
- 12 Az egyes vállalatok az értékesítésbe és főleg az exportba közvetlenül kapcsolódnak be és igy érdekeltségük is közvetlenebb. Az irányítás fő eszköze a távlati, 20-30 éves terv. Ezt 10-12 éves szakaszokra bontják le. 11./ Terv és árutermelés az uj csehszlovák irányítási rendszerben. /Uta Sik és Frantisek Vlasák a Rude Právóban megjelent cikke alapján./ - Figyelő 1965. 2.sz. A tervszerű irányítás lényeges tökéletesítése, érdekében legfontosabb változtatás az uj tervezési módszerre való áttérés. Ennek első feltétele —• elsősorban a gazdasági folyamatok mai, egyoldalúan mennyiségi értelmezésének megszüntetése. A továbbiakban a távlati terv 5 éves tervekre bontásával és az 5 éves tervek összeállításának szempontjaival foglalkoznak. E szempontok szerint a vállalatok a központilag tervszerűen előirt fő irányelvek alapján saját maguk fogják meghatározni rövidlejáratu és szokásos termelési terveik és programjaikat. Hasznos változás áll be az árak és az ösztönzés kapcsolatában. Az árak, amellett, hogy hatást gyakorolnak a gyártók érdekeire, hatással lesznek a vállalatok jövedelmének és munkából származó bevételeinek alakulására. Megszűnnek az adminisztratív irányitás feltételei közt
keletkezett helytelen előítéletek; a káros gyakorlat, amely szerint a vásárolók vagy kereskedelemi vállalatok kötelesek átvenni minden gyártmányt, amit terv szerint előállítottak - akkor is, ha ez nem felelt meg a szerződésben kikötött feltételeknek. A jövőben az i lyen árut visszautasító vállalatot senki sem kényszeríti az átvételre. Az uj népgazdasági terv szerint a vállalatoknak a kifizetett munkabérhez meg kell keresni a pénzt. A vállalat az államtól csak igen ritkán és akkor is csak meghatározott időre kap szubvenciót. 12./ SULC, Z: Az uj irányítási rendszerrel kapcsolatos egyes nézetekről. /Ismertetés./ • • • . . . = Valóság 1965. 5.sz. "Külföldi folyóiratokból". 114-115. 1. A Ruda Právó-ban megjelent cikk a csehszlovák népgazdaság uj irányítási rendszerével kapcsolatban a szocialista népgazdaságról elterjedt leegyszerűsített, hamis közgazdasági elméletekkel foglalkozik. Ezek szerint az áru-pénz viszonyok - az ár, a kínálat és kereslet, az összjövedelem - idegen és ellenséges elemet képviselnek a szocialista gazdálkodásban. Továbbá az áru- és pénzviszonyok, létezésük, a piaci mechanizmus kihasználása egyet jelent a kapitalista elemeknek a szocializmusban történt engedélyezésével. A cikkíró vizsgálja ezeknek az elképzeléseknek történelmi gyökereit, majd leszögezi, hogy az áru- és pénzviszony nem a kapitalizmus közgazdasá-
gi törvénye, hanem a társadalmi munkamegosztással létrejött viszony és mint ilyen, a szocialista gazdálkodásban is hat. Ha e viszonyok a szocializmuson belüli feltételeit vesszük figyelembe, nyilvánvaló, hogy nem a szocializmustól idegen elemről van szó, hanem a szocialista gazdálkodás létfontosságú és sajátos vonásáról. 13./ SŐTÉR Edit: Uj utakon az NDK tervgazdasága. 1. A tervezés és irányitás uj gazdasági rendszere. = Népszabadság 1965- június 3« Az uj rendszernek három fő törekvése van: 1. A tervezés gyökeres megváltoztatása, áttérés a tudományosan megalapozott távlati tervezésre. 2. A gazdasági emelők /érték, ár, forgalom, rentabilitás/ és a közvetlen személyes érdekeltségi formák /bér, prémium, nyereség/ olyan összefüggő rendszerének megalkotása, amely harmonikus összhangot biztosit a társadalom szükségletei és a csoport és egyéni érdekek között. 3. Olyan irányitási és vezetési formák és módszerek meghonosítása,, amely keretében meszszemenően érvényesül az önállóság és a felelősség, s amely széles teret enged a dolgozók kezdeményezéseinek. Az elhatározott intézkedések egy részét már 1963-ban bevezették, majd kísérleteket folytatnak 4- iparvállalati egyesülésnél /VVB-nél/ és 10 további üzemnél az uj módszerek bevezetésére.
- 15 A cikk részletesen ismerteti az egyes szempontok végrehajtásának módjait. Különösen érdekes a termelési elv az iparirányításban. A területi irányitás helyett a termelés jellege és az alkalmazott technika alapján csoportosított vállalatokat iparvállalati egyesülések VVB-k iranyitják. Az egyesülések teljes felelősséget vállalnak mindazokért a gazdasági folyamatokért, amelyek az országos fejlesztési tervből az iaprágra hárulnak. 1964-ben a VVB-k áttértek az önálló elszámolásra. A vállalatok a nyereséget a VVB-nek fizetik be, ez adja az anyagi alapját a műszaki fejlesztésnek, gyártmányfejlesztésnek, másik részét a VVB-k befizetik az államkasszába. Az alapok nagysága a nyereség nagyságától függ, tehát az üzemek, vállalatok maguk gazdálkodjak ki további fejlődésük lehetőségeit, eszközeit. 14./ Uj utakon az NDK tervgazdasága. 2. Önállóan gazdálkodó iparági központ: a VVB. = Népgazdaság 1965. június 4. A cik az ipari egyesülések /iparági vezetőszervek/ uj szerepéről tájékoztat. Az uj gazdasági elszámolási rendszerben az üzemek nem az államkasszába, hanem a VVB-nek fizetik be a nyereséget. A VVB-k ebből fejlesztik az iparág technológiáját, finanszírozzák az uj kutatásokat és ebből premizálnak.
- 16 15-/ Uj utakon az NDK tervgazdasága. 3. Hogyan lehet a Q jelet elnyerni? = Népszabadság 1965. június 5. A cikk a különleges gyártmányminősitéseknek az ipari termékekre gyakorolt hatását elemzi. 16./ Uj utakon az NDK tervgazdasága. 4. Kié legyen a külföldi üzletkötés joga? = Népszabadság 1965- június 6. . . . Olyan uj anyagi érdekeltségi formákat dolgoztak ki, amelyek gazdaságos exportra ösztönöznek. 17-/ Uj utakon az NDK tervgazdasága, 5. A gondolkodásmód is változik. = Népszabadság 1965. június 8. A cikk a vezetőkkel szemben támasztott uj követelményekről irt: önállóság és kezdeményezés, bátorság a döntésekben, kereskedelmi és üzleti érzék. Rámutat arra, hogy az üzemek vezetői kulcsszerepet töltenek be a tervezés és irányitás uj rendszerében *
- 17 III_1_A_szervezés_es_vezetés_kérdései_a_magy_ar_néggazdaságban a./ Összefoglaló témák 18./ AJTAI Miklós: Az 1965- évi népgazdasági terv fő kérdései. Bp. 1965, Kossuth K. 29 1. 20 cm. /Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája./ = Népszabadság 1965. január 14-. /rövidített formában/. A tervhivatal elnökének tanulmánya az 1965. évi terv lényeges összefüggéseit és sajátosságait ismerteti. Részletesebben foglalkozik a közlekedés, a mezőgazdaság tervelőirányzatával, a készletgazdálkodás, a beruházások, az életszínvonal, a külkereskedelmi áruforgalom és a termelékenység, valamint a takarékosság problémáival. Az anyag tanulmányozása a népgazdaság és pártfunkció minden szintjén dolgozó szakember számára elsőrendűen fontos. 19./ BÁLINT József: Gazdasági fejlődésünkről és feladatainkról. = Társadalmi Szemle 1965. l.sz. 1-17.1. Az MSZMP Központi Bizottsága 1964. decemberi ülésén megtárgyalta gazdasági fejlődésünk időszerű kérdéseit és kijelölte a
- 18 soronlévő gazdasági tennivalókat. A tanulmány ennek alapján tekinti át gazdasági eredményeinket és foglalkozik a további feladatokkal is. Szempontjai a következők: 1. a nemzeti jövedelem termelése és elosztása; 2. a gazdasági tevékenység hatékonysága; 3- a termelés és a készletek alakulása; 4. a gazdasági irányító munka. 20./ NYERS Rezső: A gazdasági irányítási rendszer átalakításáról. = Népszabadság 1965- április 25. 3- old. Az MSZMP Központi Bizottsága 1964. decemberi ülése szükségesnek látta a gazdasági mechanizmus tökéletesítését, továbbfejlesztését. Az ülés óta már előkészítő munkálatok folynak. Ezekkel kapcsolatban készített interjút a Népszabadság Nyers Reszővel. Ma és holnap a műszaki fejlesztés a nemzeti jövedelem gyarapításának fő módja. Változnia kell ezért a gazdasági mércének és intézkedéseknek. A gazdaságirányítás különféle kérdéseinek vizsgálatára 11 munkacsoportba 130 közgazdász, mérnök, tudományos kutató vesz részt. Nyers «-lí"$árs ""felsorolj a a munkacsoportok témáit. A kidolgozott javasiatok a-éirány év alatt folyamatosan kerülnek bevezetésre.
- 19 21./ TÍMÁR Mátyás: Költségvetés, pénzügyek, gazdaságirányítás. Bp. 1964, Közgazd. és Jogi K. 189 1. 19 cm. Timár Mátyás könyve elemzi a szocialista állam gazdaság— irányitó tevékenységét a költségvetés terén. Foglalkozik a költségvetés és a többi pénzügyi mérlegek kapcsolataival, a költségvetés szerepével a vállalati és mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás, valamint az államhatalmi és államigazgatási szervek irányitásában. A magas szinvonalu szakkönyv a szocialista állam gazdaságirányitó tevékenységének továbbfejlesztéséhez is segitséget kivan nyújtani. 22./ FALUVÉGI Lajos: Költségvetési gazdálkodás. 2. kiad. Bp. 1964, Közgazd. és Jogi K. 379 1. 24 cm. A könyv elsősorban a pénzügyi szakoktatás számára készült, de gyakorlati kézikönyvnek is szánták. így az alapvető általános kérdések tárgyalása mellett nagy teret szentel a gyakorlati problémáknak is. Az állami költségvetés szerkezetét, mérőszámait, normáit, az összeállítására és felülvizsgálatára vonatkozó tudnivalókat. Külön fejezetet szentel a tanácsok költségvetésének, majd a költségvetés végrehajtásával és a pénzellátás rendszerével foglalkozik. Ismerteti az operativ gazdálkodás módszereit, a létszám és munkabérgazdálkodás szabályait,
- 20 a költségvetés és az állami vállalatok kapcsolatát. Foglalkozik a költségvetésből fedezett beruházásokkal, a költségvetési beszámolókkal és a gazdálkodás ellenőrzésével. Az intézmények saját gazdálkodásuk kézikönyveként használhatják. Nem szakemberek számára a könyv stilusa nehezen érthető. 23./ MÁRIÁS Antal: A gazdaságossági számításokról. A gazdaságossági számitások kutatásának néhány jellemző vonása és fő iránya. = Közgazdasági Szemle 1965. 6,sz. 739-74-6. 1. •i
A szerző bevezetőül a gazdaságossági számításokkal foglallalkozó tanulmányokat tekinti ét. Megemliti, hogy az agrárközgazdászok kutatásai megelőzték az ipari üzemekben folyó gazdaságossági vizsgálatokat. Sajnos, igen ritka a gyárig üzemi folyamatok elemzésével, a gazdaságosság fokozásával foglalkozó tanulmány. A továbbiakban a gazdaságossági számitások alapvető problémáit vizsgálja: az állami szervek által kötelezően előirt un. konvencionális gazdasági számitásokat és az igényesebb matematikai eszközöket alkalmazó számitásokat és az igényesebb matematikai eszközöket alkalmazó számításokat /matematikai programozás, ágazati kapcsolatok mérlege/.
- 21 Végezetül a gazdaságosság és a gazdaság tervszerű irányításával foglalkozik és sémát ad a különféle népgazdasági ágakban bonyolódó folyamatok dinamikus modelljének kialakítására. A tanulmány elsősorban közgazdászok érdeklődésére tart számot. 24./ TÓTH Pál: Milyen a mai pártmunka? = Népszabadság 1965. május 25. A pártmunkát a ma tennivalóihoz kell mérni. A jó pártmunka elSreviszi a társadalom gazdasági fejlődését. Ugyanakkor a gazdasági feladatokat viszont nem lehet a politikai és ideológiai feladatoktól függetleníteni. b./ Ipar 25-/ Ipargazdaságtan. 1. rész. Irta: /Szabados Anna, Szakasits György, Wilcsek Jenő./ Bp. 1964, Közgazd. és Jogi K. 401 1. 24 cm. A mü az egyetemi ipargazdaszkepzes tankönyve. Foglalkozik a magyar ipar fejlődésének történetével, helyével a népgazdaság egészében. Részletes áttekintést ad a szocialista ipar szerkezetéről, a munka társadalmasításának formáiról. Tárgyalja a szocialista ipar központi irányításának kérdéseit, foglalkozik a műszaki fej-
- 22 lődés jelentőségével és lehetőségeivel. A további fejezetek a termelési terv, a termelési kapacitás és a kapacitás kihasználásának, valamint az állóalapok újratermelésének kérdéseit ismertetik. . . . - " . A tankönyv jellege mellett a kötet tanulmányozása fontos a termelést irányitó közgazdászok és műszakiak, általában a gazdasági vezetők számára. 26./ SZIKRA Tamás: Az ipar szerkezete és a külkereskedelem. = Figyelő 1965- február 3« Mivel behozatalunk 90 %-a, kivitelünk 77 %-a ipari eredetű nyersanyag, félkésztermék és gépi berendezés, ezekből az következik, hogy az ipari termelés szerkezeti változásai nagy hatással vannak a külkereskedelemi forgalomra. A termelés és a kivitel növekedési ütemét a cikk az élőmunkatartalom és az exportgazdaságosság szempontjából vizsgálja. Számitási eredményei azt mutatják, hogy nincs, vagy csak igen jelentéktelen kapcsolat van az ipari termelésben az élőmunkatartalom és az exportgazdaságosság között. A továbbiakban az ipari termelés és a piac kapcsolatát elemzi. Jobban kell alkalmazkodnunk gyártmányfejlesztéssel a tőkés piac kivánalmaihoz, mert pillanatnyilag ipari termékeink külföldi piaca szükülőben van. Ha növelni akarjuk tőkés relációjú gép-
külkereskedelmünket, a termelés összetételének, a műszaki fejlesztésnek, a tudományos kutatás ütemének és irányának meghatározásakor és a beruházások elosztásában tekintettel kell lennünk a tőkés világpiaci kereslet összetételére és fej lődésének várható tendenciáira. 2?./ TÓTH József: Az üzemi agitáció. Bp. 1964, Kossuth K. 60 1. 8 t. 19 cm.
,,
A kötet az üzemi agitáció tartalmi kérdéseivel, az üzemekben folyó politikai munkával foglalkozik. Fontos segédeszköz pártmunkások, propagandisták számára.
c./ Mezőgazdaság . 28./ CSÁKI István: A termelőszövetkezeti tagság egységéért. = Pártélet 1965. 6.sz. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára ismerteti a megye termelőszövetkezeteinek és szövetkezeti tagságának az utóbbi négy évben megtett útját, fejlődését, Rámutat, hogy napjainkban rendkivül sok még a csak részben kihasznált, vagy teljesen kiakná-
- 24- zatlan lehetőség a szövetkezeti gazdálkodásban; ezek feltárásához és hasznosításához természetesen minden tsz-re érvényes utasitás nem adható. Ezek a lehetőségek gazdaságonként változók és elsősorban belülről, a vezetők kezdeményezésével, a tagság közös erőfeszítésével lehet feltárni és hasznosítani őket. A cikkiró az összes lehetőségek közül a legnagyobbnak és egyben legfontosabbnak a szövetkezeti tagság közös ügyekben részvételét, a szövetkezethez,mint termelőegységhez és mint emberi közösséghez való hozzáállását, fegyelmét, szorgalmát, végső soron tehát a tagság egységét tartja. A tanulmány részletesen foglalkozik a vezetés módszerével, a szövetkezeti demokráciával, a termelőszövetkezeti pártszervezetek és a pártmunkások feladataival, a jövedelemelosztás rendjével és az ösztönző módszerek alkalmazásával. Minden termelőszövetkezeti vezetőnek, a mezőgazdaságban dolgozóknak általában, de különösen a pártmunkásoknak fontos az anyag tanulmányozása. 29-/ GARAMVÖLGYI Károly: Mezőgazdaságunk szocialista átalakítása. /Az átszervezés néhány közgazdasági és társadalmi problémája./ Bp. 1965, Kossuth K. 389 1. 6 térk. 20 cm. A közgazdászok és agrárgazdászok számára irott könyv első részében áttekinti a magyar mezőgazdaság szocialista átszerve-
zésének történetét, a háború alatti feltételekből kiindulva 1960ig. A második rész a szocialista átszervezés és a termelés nagyarányú fejlesztéséből, adódó kettős feladat elméleti és gyakorlati problémáját tárgyalja. A harmadik rész az 1959-1961.. időszak mezőgazdasági helyzetének áttekintését és értékelését adja. A munkát számos táblázat, gazdasági térkép és részletes irodalomjegyzék egésziti ki. 30-/ FEHÉR Lajos: A mezőgazdaság három éve. Bp. 1965. Kossuth K. 62 1. 20 cm. /Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája./ = Népszabadság 1965- február 25- /Röviditett formában./ Az utóbbi három esztendő fontos korszaka mezőgazdaságunk történetének. Megteremtette a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kereteit. A szocialista nagyüzemi rendszer teljes kiépitése azonban még előttünk áll. Fehér Lajos tanulmánya az eddigi eredményeket ismerteti, de feltárja a megoldásra váró problémákat is és összefoglalja a legfontosabb feladatokat. A könyv mezőgazdasági vezetők és falusi pártfunkcionáriusok számára elsőrendűen fontos.
- 26 31./ DIMÉNY Imre: Mezőgazdaságunk helyzetéről, feladatairól. = Magyar Mezőgazdaság 1965. január 13Az MSZMP Központi Bizottsága Mezőgazdasági Osztályának szakvezetője elöljáróban a mezőgazdasági termelés 1964. évi ered. menyeiről számol be. A termelés 1963-hoz viszonyítva 2,5 %-kal növekedett. Kenyérgabonából, ipari növényekből az előző évinél több termést értünk el,, lemaradás volt a takarmánygabona, a zöldség, az aprómagvak termelésében. A népgazdaság 1965. évi terve fő feladatnak a gazdálkodás hatékonyságának növelését jelölte meg a népgazdaság valamennyi ágában. 1,5 - 2 %-os emelkedés irányoztak elő. Ezt tervszerűbben, gazdaságosabban * kell elérni. Fő feladatok: 1. Az ország kenyérgabona-szükségletét hazai termésből fedezni. 2. Meg kell teremteni az állatállomány és takarmányellátás összhangját. Lényeges előrehaladást kell tenni a takarmánygazdálkodásban. 3. Az állati termékek termelését jelentősen növelni kell. 4. A rendelkezésre álló anyagokat és eszközöket gazdaságosan kell felhasználni. 5. Nagyobb gondot kell forditani a dolgozók személyes anyagi érdekeltségére. 6. Helyes létszámgazdálkodás és takarékosság.
Mindezeknek a feladatoknak megoldása kulcsa a mezőgazdaság egészséges fejlődésének. 32./ NAGY Gyula: A magyar mezőgazdaság fejlődésének egyes kérdései. = Magyar Mezőgazdaság 1965- április 21. A szocialista termelési mód fejlődésével együtt jár a gyorsütemü iparositás. A társadalmi termék és a nemzeti jövedelem létrehozásában fokozatosan növekszik az ipar és csökken a mezőgazdaság aránya. A szerző ezt a képet 1938. és 1963. között statisztikai táblázatban is bemutatja. A mezőgazdaság tényleges népgazdasági jelentőségét azonban csupán a társa- ' dalmi termék és a nemzeti jövedelem előállításában betöltött szerepe nem mutatja eléggé. A mezőgazdaság ugyanis alapjat képezi más népgazdasági ágak fejlődésének. Az élelmiszeriparon, vendéglátóiparon, a kereskedelmen keresztül termékeinek egyre nagyobb hányada kerül a népgazdaság újratermelési folyamatába. A cikkíró a továbbiakban a mezőgazdasági népesség arányának csökkenéséről, a korösszetétel romlásáról számol be, statisztikailag alátámasztva észrevételeit. Az előzőkből következően az elmúlt években jelentős befektetéseket kellett eszközölni a mezőgazdaságban. A fejlődés eredményeként az élő- és holtmunka aránya is megváltozott, sőt, a tárgyiasult
- 28 munka összetétele is jelentős változáson ment át. A mezőgazdaságban végbement változásokat a szerző részletes statisztikai adatokkal bizonyltja. Cikkét a munkaerő és a munkaerőkapacitás vizsgálatával fejezi bé. 33-/ GÖNCZI Iván: Mezőgazdasági nagyüzemeink lehetőségeinek kihasználása. - Társadalmi Szemle 1965. 2.sz. 17-30. 1. A szerző a mezőgazdasági nagyüzemek termelését vizsgálja. Kiindulópontja: milyenek az üzemek eredményei, ha nem a múlt-" hoz, hanem a szocialista mezőgazdaságban rejlő lehetőségekhez viszonyitjuk a termelési, gazdálkodási szinvonalat. Megállapitja, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság iparszerüvé válásával egyidejűleg egyes gazdaságokban lebecsülték a kötelező takarékosságot. A nagyüzemi méretekből fakadó előnyöket nem használják ki eléggé. Problémák vannak a termelőszövetkezeteknek a népgazdaság egyéb szektoraival való kapcsolatában, pl. a kereskedelemmel, az élelmiszeriparral. Az önálló élelmiszeriparmai szervezettsége éppen nem röviditi, hanem hosszabbitja a termék útját a termelőtől a fogyasztóig. Végül az uj beruházások és állami támogatás további szükségességéről is. Az elemi szükségletek /utak, villamositás, műtrágya/ kielégitétlensége meggátolja az üzemeket termelőkapacitásuk kihasználásában.
LÁSZLÓ János. A mezőgazdasági árpolitika és a termelés tervszerű irányitása. Bp. 1962, Közgazd. és Jogi K. 252 1. 19 cm. Ez az egyetlen mü. amit bibliográfiánkba a régebbi k^arlá közül felvettünk. Elsősorban azért, mert sok, jelen kiadványban ismertetett munka forrásként használja, illetve hivatkozásaiban megemliti. A szocialista épités gyakorlata bizonyitja, hogy az anyagi ösztönzés eszközeinek vizsgálata, ezek közt az árrendszeré, mind gyakorlati, mind elméleti szempontból rendkivül jelentős. A kötet részletesen elemzi az egyes mezőgazdasági árucikkek jövedelmezőségének és az áraknak kapcsolatát, összefüggésben a mezőgazdaság termelési adottságaival és a termelőszövetkezeti tulajdonviszonyokból fakadó sajátosságokkal. Vitatkozik azokkal a nézetekkel, amelyek ezeket a sajátosságokat egyáltalán nem, vagy nem kellőképpen veszik figyelembe a mezőgazdasági árképzésben. A szerző sokoldalú tudományos megközelítését adja a vizsgált témának. A kötet végén bőséges bibliográfiát találunk a kérdés nemzetközi és hazai szakirodalmáról. A kötet közgazdászok és mezőgazdasági vezetők érdeklődésére tart számot.
- 30 35-/ KIRÁLYI Ernő: Az állami gazdaságok helyzete és feladatai. = Társadalmi Szemle 1965. 5.sz. 45-52. 1. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1965 februárjában határozatban foglalkozott az állami gazdaságok helyzetével és kijelölte feladataikat. A tömeges kollektivizálás befejezése után az állami gazdaságok uj helyzetbe kerültek. Csökkent a nekik nyújtott állami segítség - a tsz-ek versenytársként jelentkeztek. Több ezer szakember és szakmunkás került át mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe. A nehézségek ellenére is az állami gazdaságok biztos árutermelő bázisai voltak a népgazdaságnak. Sajnos, a gazdaságok egy része nem teljesítette az utóbbi években terveit. Jövedelmezőségük alacsony színvonalú volt, jó néhány gazdaság pedig veszteséggel gazdálkodott. A következő időszak teendői: emelni a gazdálkodás szinvonalat^ javítani a termények és termékek minőségét. Előtérbe kell állítani a hozamok gazdaságos növelését. Önálló bérgazdálkodási rendszert kell bevezetni. 36./ CSENDES Béla - VÁGI Ferenc: Jövedelmezőség és termelés a szövetkezeti gazdaságokban. Kiad. a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. Bp. 1964, Kossuth K. 3 H 129 cm. Gazdaságpolitikánk egyik fő feladata jelenleg a mezőgazdaság fejlesztése, a bőséges élelmiszerellátás és az ipar
- 31 mezőgazdasági nyersanyagellátásának biztosítása. Fontos ugyanakkor az is, hogy termelőszövetkezeteink jól jövedelmező me- • zőgazdasági nagyüzemekké váljanak. Ezeket a fontos kérdéseket szem előtt tartva, végezték a szerzők kutatásaikat és vontak le egy sor általános, a fejlődés megalapozásához hozzájáruló következtetést. Munkájuk első részében meghatározzák a termelőszövetkezeti jövedelmek és a jövedelmezőség néhány alapfogalmát és számitási módszerét. A második részben a jövedelmezőségnek a termelésre gyakorolt hatását vizsgálják. Végül a kidolgozott vizsgálati módszerek gyakorlati alkalmazásával elemzik a termelés és jövedelmezőség kölcsönhatását termelőszövetkezetekben és az egyes gazdálkodási ágazatokban. A kötethez szakirodalmi tájékoztató és a felhasznált irodalom jegyzéke csatlakozik. Elsősorban agrárközgazdászok és a mezőgazdasági termelést irányító szakemberek számára fontos munka. 37./ LÁSZLÓ Domokos - TRESSER Pál: A jövedelemrészesedés és munkaszervezés néhány tapasztalata. Bp. 1964, Mezőgazd.K. 187 1. 20 cm. A szerzők a zsámboki Petőfi és a mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet adatai alapján elemzik a jövedelemrészesedés módjának hatását a gazdálkodás egészére és a termelés szervezésére. A hagyományos munkaegységrendszer bírálatából kiindulva,
részletesen ismertetik a bruttó termelési értéken alapuló százalékos jovedelemreszesedes és a garantált munkaegység rendszerét. A könyvet a termelőszövetkezeti gazdálkodás, vezetés és szervezés megjavítására vonatkozó javaslatok zárják le<
