A fájdalom és diszkomfort érzet felismerése laboratóriumi rágcsálókban Recognition and assessment of the signs of pain and distress in laboratory rodents Az általános állapotfelmérés alapelvei - Basic Guidelines of General Examination A szakemberek régóta egyetértenek abban a kérdésben, hogy a farmon, vagy gyárakban tartott állatok egészségi állapotát, hogylétét folyamatosan ellenőrizni kell. Nekünk kutatóknak éppolyan fontos, hogy laboratóriumi állatainkra odafigyeljünk, ha kell, jobbá tegyük környezetüket. A kisméretű állatoknál a fájdalom és a diszkomfort felismerése gyakran elég nehézkes, minden egyes állatot külön-külön meg kell figyelnünk, noha általában csoportban tartjuk őket. Fontos, hogy meghatározzuk a fájdalom, diszkomfort mértékét, amely széles skálán mozog, s ennek alapján további intézkedéseket tegyünk, ha szükséges. Azonban, mivel állatonként nagyon eltérő egyéni érzékenység állhat fönn, fontos tisztában lennünk a genetikai variabilitással és az állapotfelmérés egyes kötelező lépéseivel, követelményeivel, amely már elegendő a megfelelő diagnózishoz. Az akut fájdalom első fázisa általában együtt jár egy adott ártalmas ingerrel, vagy nagyon gyorsan követi azt. Ez lehet valamilyen reflex válasz, vagy gyors, hanggal kísért elhúzódás az ingert kiváltó forrástól. Gyakran követi a fájdalmas terület kaparása, megrázása, megnyalása. Ebben a stádiumban nagyon nehéz lehet a probléma felismerése, járjunk el körültekintően! Az akut fájdalom második fázisa akkor lép életbe, amikor az ártalmas ingert ismételjük, vagy egy korábban keletkezett seb gyógyulás alatt áll. Ekkor már a viselkedés-mintázatban is változások következnek be, mint például mozgászavar, evészavarok, a szociális viselkedésben, a testtartásban bekövetkező zavarok. Ezen tünetek esetén fontos a fájdalomcsillapító terápia alkalmazása. Az első fázis jeleinek felismerésekor fontos törekvés-különösen a még kevésbé tapasztalt kísérletezők számára-hogy elvonatkoztassanak azoktól a tünetektől, amelyek nehezebbé tehetik, bonyolítják a diagnózist, úgymint az állat tekintete, vérnyomása, etc. Ebben a szakaszban hagyatkozzunk a normál életvitel, fizikai megjelenés, viselkedés jeleinek, vagy ezek hiányának felismerésére. Fontos, hogy alaposak legyünk, az adott fajból minden állatot figyeljünk meg és tegyünk különbséget az eltérő életkorú, nemű állatok és a különböző törzsek között is. Tartsuk észben, hogy más és más a viselkedése a nappal és az éjszaka aktív állatoknak, illetve komoly szezonális változásokkal is számolnunk kell. Általánosságban elmondható, hogy a rágcsálókkal és nyulakkal különösen óvatosan kell bánnunk, nehezen viselik a közelségünket, a zajokat, ha elmozdítjuk, vagy felvesszük őket. Próbáljuk kialakítani egy standard állapotfelmérő metodikát, amelyet jól dokumentálunk és tartsuk magunkat ehhez a továbbiakban. Amíg lehetséges, csak általános állapotfelmérést végezzünk, egyéb beavatkozásokat,
például testhőmérséklet-mérést csak abban az esetben végezzünk, ha a második fázisban említett jeleket is észleljük. A legtöbb laboratóriumi rágcsáló éber, aktív és kíváncsi viselkedést mutat, ha közeledünk hozzá. Tisztában kell lennünk az aktív-passzív periódusuk idejével és hosszával, hiszen a gyakori alvás közbeni felzavarás nagymértékű diszkomforthoz is vezethet. Az állatok tapintásra melegek, szőrük sima, gondozott, nem borzas, nincsenek kopasz foltjaik. A nyulak ez alól kivételt képezhetnek a vedlés időszakában. A borzas szőr, az egymással való törődő viselkedés csökkenése, viszketés, elszíneződés a bőrön egyértelműen arra utal, hogy az állat nem érzi jól magát a bőrében. Az orral, szemmel, vagyis a szaglással, látással összefüggő zavart jelek, a bőr kitüremkedése, a túlzott soványság is komoly gyanúra kell, hogy okot adjon. A bőr ismételt harapdálása, vakarása, nyaldosása nemcsak paraziták jelenlétét tükrözheti, de krónikus fájdalom esetén is jelentkezhet. Az egészséges állat rendszeresen eszik, iszik és az anyagcseréje is rendben van. Ha 24 órán belül rendszertelenséget tapasztalunk bármelyik paraméterben, az állatot betegnek kell tekintenünk. A patkányok és egerek például nagyon hamar kiszáradnak, amelyet a háton található bőr gyengéd megcsípésével ellenőrizhetünk. Szárazság esetén a bőr nem ugrik vissza rugalmasan, az összecsípett pozícióban marad. A megfelelő étvágyat is folyamatosan ellenőrizzük, a növésben lévő állatok súlyát monitorozzuk. Mivel a rágcsálók metszőfogai folyamatosan kopnak/regenerálódnak, esetleges sérülésük hamar súlyos evési zavarokhoz vezethetnek. Figyeljük meg a légzésüket is, szaporán, ám egyenletesen kell levegőt venniük, hasi légzést folytatniuk. Hallgassuk meg, vajon társulnak-e nem kívánt hangjelenségek a lélegzetvétel mellé. Az állatházban mindig magas páratartalom uralkodjon és keringessük a szobahőmérsékletű levegőt.
Viselkedés - Behaviour Az egészséges rágcsálók társas lények, akik közösségben érzik jól magukat. Az együttes tartás biztonságérzetet is nyújt nekik, az izoláció ártalmas lehet, illetve kóros állapotra utal. Az emberrel szemben nyílt, kíváncsi, agressziótól mentes viselkedést tanúsítanak, az agresszió megjelenése fájdalmat, betegséget tükröz. Azonban a teljes indifferens viselkedés is találgatásokra adhat okot. Az ember közeledése, az állatok megzavarása mindemellett kiválthat többféle reakciót, úgy, mint hangok kiadása, vizelet, vagy székletürítés, küzdelem, agresszió. Ezek nem feltétlenül betegség tünetei, a félelem megnyilvánulásai is lehetnek, amely természetes folyamat. Érdemes minél több állatot szemügyre venni, ha egy közösségben felfedezni véljük az esetleges jeleket.
Fiziológiás tünetek - Physiological symptoms A légzés-Respiratory:
<erőltetett