Fizika – 10. osztály Definíciók: 1. Celsius-féle hőmérsékleti skála: olyan hőmérsékleti skála, melyen a 0°C az olvadó jég hőmérséklete, a 100°C a forrásban lévő vízé és a kettő közötti rész egyenlő részekre van felosztva. 2. Hőtágulás: az anyagok hőmérséklet változás hatására bekövetkező méretváltozása. Melegítés hatására tágulás, hűtés hatására zsugorodás tapasztalható. Ezzel vigyázz, gondolj a vízre! 3. Lineáris hőtágulás: Hőmérséklet változás hatására(Akkor tapasztalható, ha valamilyen termikus kölcsönhatás következtében) a szilárd test hosszmérete megváltozik. A gyakorlatban elsősorban olyan testek lineáris hőtágulását vizsgáljuk, amelyek esetén a hosszméret jóval nagyobb a keresztirányú méreteknél. 4. Térfogati hőtágulás: Hőmérséklet változás hatására miatt bekövetkező térfogatváltozás. 5. Bimetál: Ha két különböző hőtágulási együtthatójú fémszalagot szegecseléssel vagy ponthegesztéssel összeerősítünk, akkor ún. bimetált (kettős fém) kapunk. 6. Egyensúlyi állapot: Adott mennyiségű és térfogatú gáz azon állapota, amikor a gáz belsejében mindenhol ugyanakkora a nyomás és a hőmérséklet értéke. 7. Állapotjelzők: A gázok egyensúlyi állapotát egyértelműen meghatározó, mérhető fizikai mennyiségek. 8. Intenzív állapotjelzők: kiegyenlítődő mennyiségek. Ilyenek a hőmérséklet és a nyomás. 9. Extenzív állapotjelzők: összeadódó mennyiségek. Ilyenek a tömeg, és a térfogat. 10. Állapotváltozás: Ha egy adott mennyiségű gáz kölcsönhatásba kerül más testekkel, akkor a gáz állapota megváltozik. A gáz állapotának megváltozását az állapotjelzőinek változása mutatja. A gáz állapotváltozásakor legalább két állapotjelző változik. 11. Izobár állapotváltozás: Állandó nyomáson bekövetkező állapotváltozás. 12. Izochor állapotváltozás: Állandó térfogaton bekövetkező állapotváltozás. 13. Izoterm állapotváltozás: Állandó hőmérsékleten bekövetkező állapotváltozás. 14. Izoterma: Ha egy izoterm állapotváltozást p-V diagramon ábrázolunk egy hiperbolát kapunk. Ezt a grafikont nevezzük izotermának. 15. Adiabatikus állapotváltozás: Ezen állapotváltozás folyamán nincs a környezettel hőcsere. 16. Ideális gáz: Egy olyan nem létező gáz, amelynek a térfogati hőtágulási tényezője pontosan β=1/273 oC. Az olyan valódi gázokat, amelyek hőtágulási tényezője jól megközelíti a fenti értéket, ideális gázoknak nevezzük 17. Valódi gáz: az összes olyan gáz, mely nem kezelhető ideális gázként
18. Kelvin-skála: Ezt a skálát úgy kapjuk, hogy a Celsius-skála értékeit megnöveljük 273-mal. A két skála beosztásai azonban nem térnek el. A Kelvin-skála alulról zárt. Legkisebb értéke a 0 K, ami -273 oC-nak feleltethető meg. 19. Anyagmennyiség: Jele n. Azt mutatja meg, hogy egy adott mennyiségű anyagban mennyi a részecskék száma. Mértékegysége a mól, 1 mol anyagban 6 . 1023 db részecske van. 20. Avogadro-állandó: A 6 . 1023 értéket nevezzük Avogadro-állandónak. 21. Moláris tömeg: Jele M. Mértékegysége a g/mol. 1 mol anyag tömegét fejezi ki. 22. Univerzális gázállandó: Jele R. Értéke 23. Brown-mozgás: Folyadékokban és gázokban lebegő részecskék rendezetlen mozgása. 24. Diffúzió: Anyagi részecskék áramlása, melyet az illető részecskék helytől függően változó koncentrációja / sűrűségkülönbsége okoz.(A nagyobb koncentrációjú hely felől a kisebb koncentrációjú hely felé) 25. Fajhő: Egy adott anyag fajhője megmutatja, hogy mekkora hőmennyiség felvételére vagy leadására van szükség ahhoz, hogy az 1 kg tömegű anyag hőmérséklete 1 oC-kal (vagy 1 K-nel) változzon. Mértékegysége
vagy
26. Elektromos állapotok: Megkülönböztetünk pozitív és negatív elektromos állapotokat. Egy test akkor van elektromos állapotban, ha pozitív vagy negatív töltésből többlettel (többlettöltés) rendelkezik. 27. Elektromos kölcsönhatások a töltések között: Azonos töltések között taszítás, különnemű töltések között pedig vonzás figyelhető meg. A semleges testeket a pozitív és a negatív töltéssel rendelkező testek is vonzzák megosztás és polarizáció révén. 28. Elemi töltés: az elektromos töltés legkisebb „adagja”, az elektron töltése. Értéke: -1,6 . 10-19 C 29. Elemi részecskék: az atomot felépítő részecskék. Ide tartozik az elektron, a proton és a neutron. A proton (p+) egységnyi pozitív, míg az elektron (e-) egységnyi negatív töltéssel rendelkezik. A neutron (no) semleges részecske. 30. Vezető és szigetelőanyag: A vezető anyagban szabad (elmozdulni tudó) töltéshordozókat találunk, míg ez a szigetelő anyagokból hiányzik. 31. Földelés: Ha egy fém tárgyat fémes vezetővel összekötünk a föld nedves, vezető rétegével, akkor földelésről beszélünk. 32. Elektroszkóp: A töltések kimutatására és mennyiségüknek mérésére szolgáló eszköz. Működési elve az azonos töltések között fellépő taszító erőn alapszik. 33. Elektromos megosztás: Amikor egy elektromos állapotban lévő testet egy töltetlen, de vezető anyaghoz közelítünk, akkor az a vezetőt elektromosan megosztja. A vezetőben lévő
ellentétes töltésű töltéshordozókat megpróbálja maga felé húzni, míg a vele megegyező töltésűeket magától minél távolabbra taszítani. 34. Polarizáció: Amikor egy elektromos állapotban lévő testet egy semleges, szigetelő anyaghoz közelítünk, akkor az előbbi jelenség nem következhet be, mivel a töltéshordozók lokalizáltak. Ebben az esetben molekuláris szintem történnek változások. Ha az anyag eleve dipólusos molekulákból áll, akkor a töltött test azokat megfelelő irányba forgatja, ha viszont a szigetelő anyagot apoláris molekulák alkotják, akkor a molekulákon belül szimmetrikusan elhelyezkedő töltések súlypontját tolja el, így hozva létre dipólus molekulákat. 35. Elektromos dipólus: Két, egy pozitív és egy negatív pólussal rendelkező „tárgy”. 36. Elektromos mező vagy erőtér: Az elektromos töltéssel rendelkező testek közötti kölcsönhatás az általuk létrehozott elektromos mező vagy más néven elektromos erőtér közvetítéssel jön létre. Az elektromos mező az anyag létező, sajátos, nagyon finom eloszlású, nem atomi felépítésű formája. Az elektromos erőteret a belehelyezett próbatöltés segítségével vizsgálhatjuk. 37. Elektromos térerősség: Az elektromos erőteret valamely pontjában a próbatöltésre ható erő és a próbatöltés hányadosával jellemezhetjük. Ennek a hányadosnak a neve: elektromos térerősség, jele: E. Mértékegysége N/C. 38. Elektromos fluxus: Egy felületen merőlegesen áthaladó elektromos erővonal száma a felület elektromos fluxusának számértékét adja. A fluxus jele: ψ, mértékegysége: N/C . m2. 39. Elektromos mező munkája: Az elektromos mező képes a töltések mozgatására, tehát képes munkát végezni. Két pont között a mező munkavégző képességét a feszültséggel (potenciálkülönbséggel) jellemezhetjük. 40. Feszültség: Két pont közötti elektromos mező jellemzésére szolgáló adat. Két pont között az egységnyi próbatöltésen végzett munka értékét adja meg. 41. Potenciál: Közös ponthoz viszonyított feszültség. Feszültség = potenciálkülönbség. 42. Sztatikus elektromos állapot: Amikor a töltések nincsenek mozgásban (nyugalmi állapotban vannak), nincs potenciálkülönbség, nem folyik áram. 43. Elektromos árnyékolás: A fémtestben kialakított üreg belsejébe a külső elektromos mező nem hatol be. 44. Ekvipotenciális pontok: Azonos potenciálú pontok, melyek között ebből adódóan nincs feszültségkülönbség. 45. Faraday-kalitka: Az elektromágneses hatás kiküszöbölésére szolgáló, fémhálóval körülvett térrész, amelybe a fémháló védőhatása folytán a külső elektromos erőtér nem hatol be 46. Elektromos csúcshatás: Fémtárgyak csúcsainál nagyobb az elektromos térerősség mint a gömbölyűbb részeiknél.
47. Kondenzátor: Elektromos töltések felhalmozására, sűrítésére szolgáló eszköz. 48. Elektromos áram: Töltéshordozók egy irányba történő, rendezett áramlása, potenciálkülönbség hatására. 49. Áramerősség: Az elektromos áram erősségét a vezető keresztmetszetén egységnyi idő alatt átáramló töltések mennyisége határozza meg. Így az áram erősségét (I) a Q/t hányadossal számíthatjuk. 50. Az áram iránya: Megállapodás alapján, az áram irányán mindig a pozitív töltéshordozók áramlási irányát (vagy a negatív töltéshordozók áramlási irányával ellentétes irányt) értjük. 51. Ohm törvénye: Egy vezetőn átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a vezetőn eső feszültséggel. 52. Ellenállás: Az egyenesen arányos mennyiségek hányadosa állandó, ezért az U/I hányados jellemző a vezetőre. A hányados neve: ellenállás. Jele: R. 53. Elektrolízis: Az elektrolitok általában pozitív és negatív ionokat tartalmaznak. Az áramforrás elektromos mezőjének hatására a pozitív ionok a negatív elektród (a katód), a negatív ionok a pozitív elektród (az anód) felé vándorolnak. Az elektródokon történő anyagkiválás az elektrolízis. 54. Mágneses pólus: A mágnes egy dipólus. Egyik végét északi, míg másik végét déli pólusnak nevezzük. Az egyforma pólusok taszítják, míg a különbözőek vonzzák egymást, hasonlóan a töltésekhez. 55. Felmágnesezés: Ha ferromágneses anyagon (pl. Fe) mágnest húzunk végig, az mágnesként kezd viselkedni. 56. Mágneses mező vagy erőtér: Az elektromos kölcsönhatásokhoz hasonlóan a mágneses kölcsönhatásokat is mező közvetíti, a mágneses mező vagy erőtér. 57. Oersted kísérlet: Az árammal átjárt vezető közelében elhelyezett iránytű az áram hatására elfordul, tehát az elektromos áram mágneses teret létesít. (A mozgó töltések maguk körül mágneses teret hoznak létre.) 58. Jobbkéz-szabály: 1; Egy áram járta tekercs északi pólusát úgy határozhatjuk meg, hogy a jobb kezünkkel úgy fogjuk meg a tekercset, hogy a behajlított ujjaink az áram irányába mutassanak, ilyenkor a hüvelykujjunk a tekercs északi végét mutatja. 2; Ha jobb kezünk három ujját merőlegesen kifeszítjük úgy, hogy hüvelykujjunk a mozgó töltés által képviselt áram (I) irányába, mutatóujjunk a mágneses indukció (B) irányába mutat, akkor középső ujjunk jelzi a mozgó töltésre ható erő (Lorentz-erő, F) irányát.
59. Mágneses indukció: 1;Ha egy vezető úgy mozog valamely mágneses mezőhöz viszonyítva, hogy metszi annak (képzeletbeli) indukcióvonalait, akkor a vezető két vége között elektromos feszültség, zárt vezetőkör esetén pedig elektromos áram jön létre a Lorentz-erő révén. A keletkezett feszültséget indukált feszültségnek, az áramot indukált áramnak nevezzük. Az egész jelenség neve: mozgási elektromágneses indukció. 2; Változó mágneses mező körül örvényes elektromos mező alakul ki. Ezt a jelenséget elektromágneses indukciónak nevezzük. 3; A tekercs áramának változásakor is változik a tekercs belsejében a mágneses fluxus, emiatt feszültség indukálódik a tekercsben. Ez az önindukció jelensége. 60. Faraday-féle indukciós törvény: Az indukált feszültség nagysága számolható a vezető által körülzárt fluxus megváltozása (vagy a vezető által átmetszett fluxus) és az ehhez szükséges idő hányadosaként. 61. Lenz törvénye: Az indukált áram iránya mindig olyan, hogy mágneses hatásával akadályozza az indukáló folyamatot. Lenz törvénye az energiamegmaradás törvényét fejezi ki. 62. Mágneses indukcióvonal: Az elektromos erővonalakhoz hasonlóan a mágneses indukcióvonalak is a mező szemléltetésére szolgálnak. Az indukcióvonalak érintőjének iránya megegyezik a mágneses indukcióvektor irányával. 63. Mágneses fluxus: Egy felületen merőlegesen áthaladó indukcióvonalak száma a felület mágneses fluxusának számértékét adja. A mágneses fluxus betűjele: φ, mértékegysége Wb (Weber) 64. Elektromágnes: Lágyvasmagból és tekercsből álló eszköz, mely áram hatására mágnesként viselkedik. 65.Ferromágneses anyagok: Olyan anyagok, amelyek külső mágneses tér hatására mágnesként kezdenek el viselkedni és a külső tér megszűnése után is azok maradnak. 66. Paramágnesek: Külső mágneses tér hatására mágnesként kezdenek viselkedni, de annak megszűnése után elvesztik mágneses tulajdonságukat. 67. Diamágnesek: Külső mágneses tér hatására olyan mágnesként kezdenek viselkedni, melyek az őket létrehozó külső teret gyengíteni fogják. 68. Transzformátor: A transzformátor két (vagy több) közös, zárt vasmagon elhelyezett tekercsből áll. Ezzel az eszközzel a váltakozó feszültséget transzformálhatjuk a nekünk megfelelő nagyságúvá.
