FINNORSZÁG JÓZAN PARTNERSÉG. Ludvig Zsuzsa

FINNORSZÁG – JÓZAN PARTNERSÉG Ludvig Zsuzsa

A tanulmány rövidített változata a Változó világgazdaság. Globális kormányzás – vállalati nemzetköziesedés – regionális fejlődés című, a Budapesti Corvinus Egyetem által kiadott tanulmánykötetben jelent meg 2010 tavaszán.

TARTALOMJEGYZÉK 1) Történelmi visszatekintés – a Finn Nagyhercegségtől az uniós tagságig .......................................................................................139 1.1. A finnlandizációs évektől az uniós csatlakozásig ...........................141 1.2. Finn–orosz gazdaságtörténet ............................................................143 2) Politikai és intézményes kapcsolatok az EU-tag Finnország és Oroszország között ...........................................................146 2.1. Bilaterális kapcsolatok Oroszországgal ...........................................146 2.1.1. A finn biztonságpolitika orosz vonatkozásai .......................148 2.1.2. Oroszország a finn elemzések fókuszában ..........................150 2.1.3. A két társadalom kapcsolata ..................................................151 2.2. Multilaterális keretek: Finnország az EU-tagjaként .......................154 3) Gazdasági kapcsolatok a kétezres években .............................................157 3.1. Kereskedelmi kapcsolatok.................................................................157 3.1.1. Súlyok, volumenek, dinamikai és szerkezeti sajátosságok ........ ........................................................................................................157 3.1.2. A kereskedelem egyéb jellegzetességei .................................161 3.1.3. A kereskedelem problémás kérdései .....................................163 3.1.4. A gazdasági válság hatása a kétoldalú kereskedelemre ............ ........................................................................................................164 3.1.5. A finn tranzitszerep ................................................................165 3.2. Energetikai kapcsolatok ....................................................................166 3.3. Kölcsönös befektetések ......................................................................169 3.3.1. Ingatlanügyletek .....................................................................173 3.4. Tudományos és innovációs együttműködés – egy konkrét példán keresztül ................................................................................174 3.5. Turizmus ............................................................................................175 3.6. Finnország gazdasági stratégiája Oroszország irányában .............178

4) Finnország és Oroszország mint Balti államok...................................... 179 4.1. Az EU Északi Dimenziója és az uniós Balti-tengeri Stratégia ....... 179 4.1.1. Az „új” Északi Dimenzió ....................................................... 180 4.1.2. Az EU készülő Balti-stratégiája ............................................. 181 4.2. Az Északi Áramlat vezeték: a Baltikum térségét megosztó projekt................................................................................................ 181 4.3. A környezet védelmének közös ügye a Baltikumban .................... 186 5) Finnország és a Keleti Partnerség............................................................ 187 5.1. Ukrajna a finnek szemével .............................................................. 187 5.2. Finn-ukrán gazdasági kapcsolatok ................................................. 188 Konklúziók kitekintéssel ................................................................................. 189 Felhasznált irodalom ....................................................................................... 191 Használt honlapok .......................................................................................... 193 Mellékletek ....................................................................................................... 194

Finnország – józan partnerség

139

Finnország az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatrendszerben megkerülhetetlenül fontos állam. Bár az országot méretei nem predesztinálják az uniós döntésekben meghatározó szerepre, s Finnország az Európai Unióban kis tagállamnak számít, az orosz relációt illetően a finn hozadék európai uniós szinten is jelentős. Mindez természetesen nem véletlen, a közös, bár korántsem egyszerűen feldolgozható múlt, a hosszan elhúzódó közös határ és mindezzel összefüggésben a szorosan összefonódott gazdasági szálak rejtőznek e speciális kapcsolatrendszer hátterében. Finnország példaképül is állhat a többi uniós tagállam előtt. Olyan országról van ugyanis szó, amely a történelmi terheken felülemelkedve józan pragmatista magatartást tudott Oroszország irányában kialakítani, amely azonban nem öncélúan pragmatista, hanem a közösség és általában a globális környezet egésze iránt érzett felelősségről tanúskodik. Másfelől e magatartás jelentős hozzájárulást is adott az EU–orosz kapcsolatrendszer formálásához: pozitív kezdeményezéseket, s mindenek előtt igen jelentős tudásmennyiséget a hatalmas szomszédos országról. Finnország tehát egyszerre jelenik meg a felelősségteljes és a tájékozott partner szerepében, s érthető, hogy mindkét vonás gyümölcsöző a Brüsszel-Moszkva párbeszéd egészére nézve is. A finn–orosz kapcsolatok éppen ezen vonásaik miatt kerültek elemzésünk homlokterébe. A dolgozat egy, a téma megértéséhez szükséges hosszabb történelmi áttekintés után a finn–orosz viszonyrendszer különböző – politikai és gazdasági – dimenzióit elemzi a hangsúlyt először a kétoldalú kapcsolatokra, majd az európai uniós keretrendszerre helyezve. Ezt követően kerül sor a regionális vonatkozások körbejárására, a finn kezdeményezésű Északi Dimenzió és általában a Balti-térségbeli regionális együttműködések bemutatására, amelyek esetében Oroszország sikeres bevonása stratégiai jelentőségű kérdés volt. Megvizsgáljuk röviden azt is, hogy mennyiben különböznek a balti régióban élő államok Oroszország-politikái, többek között egy konkrét projekt, az Északi Áramlat gázvezeték kapcsán. Végezetül Finnország többi európai posztszovjet állammal, azaz a 2009 tavaszán beindított új uniós kezdeményezés, a Keleti Partnerség célországaival alakuló kapcsolatait vizsgáljuk röviden.

1)

Történelmi visszatekintés – a Finn Nagyhercegségtől az uniós tagságig

A finnek történelme alapvetően a két szomszédhoz, Svédországhoz és az orosz birodalomhoz való kapcsolódás különböző változatainak története. A finn törzsek nem jutottak el az önálló államalapításig, s a finnek által lakott területek a XII. századtól fokozatosan svéd befolyás alá kerültek. Finnország a XIII. századtól egészen 1809-ig a Svéd Királyság része volt, azonban a Keleti Tartománynak (Osterland) nevezett országrész a svéd birodalmon belül semmilyen önállóságot, különleges jogállást nem élvezett. Ez azzal függött össze, hogy a svédek

140

Ludvig Zsuzsa

tulajdonképpen nem tekintették tőlük elkülönült népnek a finneket, s a finn történelmet és kultúrát sem eltérőnek sajátjuktól.1 A szintén szomszédos orosz állam először Nagy Péter idejében figyelt fel a finn területekre, leginkább a stratégiai jelentőségű Finn-öbölnek köszönhetően. Az oroszok először az 1710es években, majd 1741 és 1743 között foglalták el a finn területeket, de azok végül is mindkét alkalommal visszakerültek a svédekhez. A svédekhez kötött finn történelem mintegy hét évszázadon át tartott. 1809-ben, a svéd-orosz háborút lezáró haminai szerződéssel került a finn terület a cári orosz birodalomhoz,2 ahol a svéd időszakkal ellentétben autonómiát kapott. Ez a finn–orosz együttélés a finn történelemben máig pozitív értékelést kap,3 hiszen ekkoriban az orosz hatalom nemcsak engedélyezte, sőt bátorította a finn nyelv használatát, hanem a finnek Finn Nagyhercegség néven tényleges állammá is szerveződhettek. A kedvező körülmények lehetővé tették a gazdasági fölzárkózás megindulását is. A Finn Nagyhercegség egészen az 1890-es évek végéig megőrizhette autonómiáját, megtarthatta vallását, az evangélikus vallást. A finnek orosz birodalmon belüli elkülönülését lehetővé tette skandináv típusú jogrendjük, önálló iskolarendszerük, saját államigazgatásuk, választott parlamentjük, hadseregük, postájuk, a későbbiekben pedig önálló vámrendszerük és a rubeltől független nemzeti valutájuk is. Ehhez az időszakhoz kötődik a finn zászló és nemzeti himnusz elfogadása is. Ekkoriban került át a finn területek központja a távolabb elterülő Turkuból az orosz birodalomhoz valamivel közelebb fekvő Helsinkibe. Az autonómiát a nagyhercegség a cár iránti lojalitással hálálta meg. Bár a finn alkotmányt egyes történészek szerint nem szabad túlbecsülni, mivel az alapvetően rendi jellegű alkotmány volt, a Finn Nagyhercegség mégis egy teljesen sajátos „képletet” jelentett az autokrata Oroszországon belül.4 A XIX. század végén az orosz magatartás azonban megváltozott, a finn területek szorosabb ellenőrzés alá vonására törekedett, s az 1898-tól kezdődő időszak már az elnyomatás jegyében vonult be a finn történelembe. Az 1905-ös átmeneti enyhülést követően a cári elnyomás 1909-től újra megerősödött, és a finnek Orosz Birodalomhoz való lojalitása erősen meggyengült. Ennek fényében érthető, hogy bár az 1917-es orosz forradalmat követően hatalomra jutott Kerenszkij-kormány az autonómia visszaállítására tett javaslatot, a finnek 1917. december 6-án a teljes függetlenség mellett döntöttek. Az új, lenini hatalom ekkor nem volt abban a helyzetben, hogy a finn kérdéssel érdemben foglalkozzon, s beletörődött a finnek kiválásába a formálódó Szovjet-

1

Eerola (2002) 79. p. 2 Mindez azonban már előzetes nagyhatalmi megegyezés eredménye: I. Sándor orosz cár és Napóleon egyezett meg az Európa feletti hegemónia megosztásáról 1807-ben Tilsitben. 3 Lásd például Paavo Lipponen finn miniszterelnök 2001. február 18-án a moszkvai Diplomata Akadémián elmondott beszédét. 4 Front – Krausz – Niederhauser – Szvák (2001); Kevéssé ismert tény, hogy 1826 és 1917 között mintegy 60 ezer finn emigrált Oroszországba, elsősorban Szentpétervárra, a jobb megélhetés reményében. A XIX. század végén Szentpéterváron a németek után a finnek alkották a második legnagyobb külföldi népcsoportot. Eerola (2002) 78. p.


141

Oroszországból. Vlagyimir Iljics Lenin 1917 szilveszterének napján fogadta el a finnek függetlenségét.5 Az új független állam polgárháború és német szövetségkeresést követően a húszas években befelé fordult. Ekkorra már a monarchikus erők háttérbe szorultak és erős elnöki hatalomra támaszkodó köztársasági államformát vezettek be. A harmincas években vetődött fel egy, a semleges északi államok összefogásán alapuló új biztonságpolitikai koncepció, amelynek szellemében Finnország a szomszédos svédekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzésére törekedett. Közben zajlott az ország gazdasági felzárkózása, elsősorban a fakitermelésre és feldolgozásra alapulva. A két világháború közötti időszakban a finnek és a Szovjetunió kapcsolatát a feszültségek jellemezték 1939 jelentett következő meghatározó töréspontot az orosz szomszéddal formálódó kapcsolatrendszerben, amikor a szovjet támadással kirobbant ún. téli háborúban az ország – az ígért nyugati segítség ellenére – magára maradt, s a háborút lezáró moszkvai békében elvesztette területének mintegy 10 százalékát jelentő Karéliát. Ez a történelmi epizód mind a mai napig meghatározó momentum a két szomszéd kapcsolatában. Azonban, bár Karélia elcsatolása kétségtelenül súlyos finn veszteség, mégsem vált a két államot teljesen elválasztó, szembeállító faktorrá. A finnek a II. világháborúban hivatalosan semlegesek voltak, azonban a gyakorlatban a németek oldalán harcoltak, és még egy kísérletet tettek Karélia visszafoglalására, ami átmenetileg sikerült is. Az orosz csapatok végül helyreállították a moszkvai béke állapotát, és Finnország csak azért tudta elkerülni a szovjet megszállást, mert saját hadserege verte ki az ország területéről a németeket.6 Az európai nagyhatalmak azonban egyértelműen a szovjet érdekszférában hagyták a finn területeket.7 Mintegy 400 ezer ember költözött át Finnországba az elcsatolt területekről.

1.1. A finnlandizációs évektől az uniós csatlakozásig A finn–orosz kapcsolatok történelmében meghatározó jelentőségű volt a II. világháborút követő időszak, az ún. finnlandizáció korszaka, amely egyfajta kényszerhelyzeten alapult. A finn külpolitika irányvonala ekkortól arra a Juho Kusti köztársasági elnök nevéhez fűződő felismerésre épített, amely szerint az 5

Érdekesség, hogy ezt megelőzően a finnek a nyugati hatalmakhoz fordultak függetlenségük elismerését kérve, amelyek elsőként a szovjet kormány beleegyezésének megszerzését tanácsolták. Eerola (2007) 6 Ludvig (2002) 7 A II. világháborút követően a Szovjetunióhoz került finn területek: a Karéliai földszoros, Viborg, a Viborgi-öböl nyugati partja, a Ladoga-tótól nyugatra és északra elterülő területek, a Finn-öbölbeli szigetek csoportja, a Barents-tengeri félszigetek egy része, valamint Pecsenga körzete.

142

Ludvig Zsuzsa

ország biztonságát csak a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés szavatolhatja.8 Ennek jegyében került sor 1948 áprilisában a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésére, amely a későbbiekben nagymértékben behatárolta az ország mozgásterét, mivel kimondta, hogy nyugati támadás esetén a szovjet fél használhatja a finn területeket határai védelmében, továbbá, hogy egyik fél sem köt olyan szövetséget, illetve vesz részt olyan társulásban, amelyik a másik ellen irányul. A hatalmas szomszédhoz való igazodás kényszere lényegében nem volt új a finnek számára, hiszen már az Orosz Birodalom részét képező Finn Nagyhercegség is egyfajta igazodási pontként kellett, hogy tekintsen az orosz birodalomra. Bár a szerződést eredetileg tíz évre kötötték, lényegében erre vezethető vissza Finnország késői, már a „rendszerváltások” utáni időszakra eső európai uniós tagsága. A szovjet fél ugyanis az Európai Gazdasági Közösséget a NATO-hoz hasonló, tehát vele ellenséges országok szervezetének tekintette. Bár kimondva Finnország semleges ország volt, lényegében mégis szovjet befolyásolás alatt állt, s egyes megfogalmazások szerint „egyfajta korlátozott védelmi szövetségről” beszélhettünk a két ország között ekkoriban.9 Mindez a belpolitikában is letükröződött, s annak érdekében, hogy az ország megőrizhesse maradék szuverenitását és elkerülhesse a kelet-európai országok sorsát, azaz a szovjet típusú társadalmigazdasági berendezkedés átvételének kényszerét, csak Moszkva által is elfogadott erők kerülhettek hatalomra. Finnország számára értelemszerűen maradt a jobbára semleges országok alkotta EFTÁ-hoz való tartozás lehetősége. A hetvenes évek elején azonban Moszkva „nem járult hozzá”, hogy Finnország is aláírja az EFTA-országok és az EGK közötti szabadkereskedelemről szóló megállapodást. Ennek folyományaként kötött Finnország együttműködési szerződést a KGST-vel, amely szerint Finnország az EFTA-n belül nyújtott kedvezményeket a KGST-tagoknak is megadta. Ezt követően már sok kerülhetett a korábban Moszkva által ellenzett Brüsszellel kötendő egyezmény aláírására. Jellemző momentum, hogy Finnország csak 1986-ban, már a gorbacsovi enyhülés idején válhatott az EFTA teljes jogú tagjává, korábban csak megfigyelői, majd társult tagi, később pedig speciális partnerségi státusza lehetett az ún. FINEFTA (azaz az EFTA és Finnország Közös Tanácsának) intézményén keresztül.10 Mihail Gorbacsov már elismerte Finnország szuverén jogát a nyugati integrációval való kapcsolat formálására.

8

Paasikivi elnök hasonlóan felismerte, hogy a Szovjetuniónak legitim, geopolitikai biztonsági érdekei kötődnek Finnországhoz, amelyeket tiszteletben kell tartani. Urho Kekkonen, aki a különböző finn pártok bizalmát élvezte, szintén ennek szellemében elnökösködött, hangsúlyozva, hogy a földrajzi és történelmi gyökereket mindig szem előtt kell tartani, s egy kis országnak a nagyhatalmi érdekekre is tekintettel kell lennie. A jó szomszédi kapcsolatokra törő finn politikai magatartás terjesztésében a finn média is szerepet kapott, amely jelentős mértékben hozzájárult a Szovjetunióról való pozitív kép kialakításához. Eerola (2002) 79. p. 9 Urkuti (2000) 10 Ludvig (2002)


143

Finnország kettős beágyazottságából érthető módon következett a Kelet és Nyugat közötti közvetítői szerep, amely a Helsinki-folyamatban öltött leglátványosabban testet. Finnország azonban csak 1990-ben tette meg az első igazán komoly lépést szuverenitása helyreállítása érdekében, amikor egyoldalúan felmondta a párizsi békeszerződés egyes cikkelyeit, majd a KGST-vel kötött együttműködési szerződést is. A Szovjetunió szétesése, az utódállam Oroszországban bekövetkezett gazdasági és politikai változások természetesen lényegileg írták át a kétoldalú kapcsolatok lehetőségeit és kereteit. A politikai kapcsolatok normalizálódtak, és a gazdasági kapcsolatok kényszerjellege is megszűnt, azok fejlesztése ma már két szuverén állam döntésén alapszik. Az 1991 végi új együttműködési szerződés Oroszországgal már valóban a felek egyenlőségén alapul. Európa kettéosztottságának megszűntével eltűntek az EFTA létrehozása melletti fő érvek (semleges országok EGK-n kívüli, de azzal mégis szoros szövetségben lévő tömörülése) is, s Finnországban is egyre inkább előtérbe került az EGK-tagság kérdése. 1992 márciusában szavazta meg a finn parlament a tagsági kérelem benyújtását. A finn csatlakozási folyamat rekordgyorsasággal zajlott: a szükséges ratifikációs eljárásokkal együtt alig 3 évet vett igénybe. Érdemes megjegyezni, hogy bár Finnország nettó befizetőként csatlakozott az ekkor már Európai Unió néven ismert közösséghez, mégis világosan látták, hogy a tagsággal járó előnyök esetekben is meg fogják haladni a jelentkező hátrányokat.

1.2. Finn–orosz gazdaságtörténet A finn–orosz, illetve a finn–szovjet gazdasági kapcsolatok súlya a finn gazdaság történelmének különböző szakaszaiban eltérően alakult. Mindazonáltal a hatalmas szomszéd szerepe mindvégig jelentékeny volt. Az orosz birodalom nagyhercegségeként a finnek jelentős kereskedelmet bonyolítottak le az oroszokkal. 1860 és 1916 között Oroszország az első számú kereskedelmi partnerként szerepelt, mintegy 40 százalékos részaránnyal. Ekkoriban a finn kivitel elsősorban fából és gépekből állt. A Finn Nagyhercegség nyújtotta az orosz papírfogyasztás mintegy harmadát, míg a finn gépgyártás az orosz hadsereg igényeit szolgálta. Ekkoriban a finn import elsősorban fogyasztási cikkekből, nyersanyagokból és gabonából állt.11 Az 1917-es fordulatot követően a kétoldalú kereskedelem a szovjet gazdaság befelé fordulásával összeomlott, s a két világháború között marginális jelentőségűvé vált, s mindössze 2 százaléknyi súlyt jelentett a teljes finn külkereskedelemben. Némi faexport megmaradt azonban.

11

Russia in the Finnish economy (2006)

144

Ludvig Zsuzsa

A második világháborút követően éledtek fel újra a két ország közötti gazdasági kapcsolatok. A háborús károk helyreállítása és a kialakított klíringelszámolási rendszer hozzájárult ezek fejlődéséhez.12 1945 és 1990 között a szovjet részarány a finn külkereskedelemben átlagosan 16 százalék körüli volt, ezen belül legmagasabb – az olaj árának világméretű megemelkedése okán –, mintegy negyedrésznyi a nyolcvanas évek elején. A kialakított rendszer eredetileg kereskedelmi egyensúly fenntartását célozta, és feltételei állami szinten határozódtak meg, azonban a finn oldalon ebbe a folyamatba bevonták a vállalatokat is.13 A finn kivitel fatermékekből, hajóból, egyéb járművekből és gépekből, berendezésekből állt. Orosz oldalról elsősorban energia – olaj, olajtermékek és kisebb súllyal gáz – érkezett. A hetvenes évekig az orosz élelmiszerexport is számottevő volt. A szovjet piac a finn gazdaság számára jelentős húzóerőt jelentett, mivel az itt elérhető profit meghaladta a más piacokon elérhető hasznot.14 Ráadásul máshol nehezen teríthető áruk is itt találtak piacot. A szovjet irányú, meglehetősen koncentrált kivitelnek számottevő – mindent beleszámítva akár a teljes finn munkaerő állomány 6 százalékát elérő – pozitív foglalkoztatási hatásai is voltak. Bár a finn elemzések zöme ezt a speciális négy évtizednyi kereskedelmet pozitívan értékeli, akadnak annak negatív oldalát feltüntető érvek is. Ezek közé tartozik a gazdaság függésbe kerülése, a versenyhatásoktól való mentesülés, amely a vállalkozókat elkényelmesítette, illetve az a tény is, hogy a kivitel szerkezete az egyébként kevésbé versenyképes ágazatok tartotta fenn, s végül a felhalmozódott többlet nem volt érvényre juttatható, illetve 1988 után nem volt rajta kamat. Ebben az időben a kereskedelem központi jellegű volt, azaz főleg Moszkvával bonyolódott, s emellett jött létre az ún. határmenti kereskedés, amelyben például a finn esetben a baltiak is részt vettek. Ez utóbbi aránya azonban marginális volt. Finnország már a szovjet érában is jelentős szerepet játszott a nyugati technológia Oroszország felé irányuló csatornázásában. Amikor a Nokia az 1960as években elkezdte működését az elektronikai ágazatban, a Szovjetunió jelentette számára az uralkodó exportpiacot.15 A nyolcvanas évek második felében a Szovjetunióba irányuló finn export azonban visszaesett, mind abszolút értékben mind súlyát tekintve. 12

A II. világháború után Finnországot háborús jóvátétel fizetésére kötelezték. A jóvátétel jobbára az orosz ipart szolgáló árukból és nyersanyagokból állt. 1952-re Finnország teljesítette kötelezettségét. 1950-ben kötötték az első öt évre szóló kereskedelmi megállapodást, amelyet hét hasonló követett. 13 A hetvenes-nyolcvanas évekre egyre növekvő finn többlet jött létre, amelynek összege a Szovjetunió széthullásának idejére elérte a 600 millió ECU-t. Ez a Párizsi Klub keretében a későbbiekben (1993-ban) Oroszországra terhelődött. 14 A finn pénzügyminisztérium számításai szerint például 1985-ben a szovjet piac exportárai 9,5 százalékkal voltak magasabbak a nyugati piaci áraknál. Russia in the… (2006) 20. p. 15 1972-ben például a vállalat elektronikai részlegének exportjából nem kevesebb mint 90 százalék jutott a szovjet piacra. Russia 2017…(2007) 46. p.


145

A két ország közötti tőkeberuházások mindvégig meglehetősen alacsony szintűek voltak. Bár a Szovjetunióhoz került néhány korábban német tulajdonban lévő finn vállalat, újabbak a későbbiekben szovjet kezdeményezésre nemigen keletkeztek. Hasonlóképpen a finnek sem törekedtek beruházásokra a Szovjetunióban. Miután azonban a vegyesvállalatok létrehozását engedélyezték a nyolcvanas évek végén, 1991-re már 350 körülire volt tehető a finn–orosz vegyesvállalatok száma, amely Finnország számára e tekintetben a Németország és az Egyesült Államok utáni harmadik helyezést jelentette.16 Közös gazdasági tevékenységként említhetők még azok a nagyszabású építési projektek, amelyek a határ mindkét oldalán előfordultak. Finnek orosz területeken lévő bánya kialakításában, fafeldolgozó üzemek és papírgyárak építésében vettek részt – meglehetősen szép profitot szerezve – többek között az elcsatolt Viborgban is. Finn területen orosz részvétellel energetikai projektek folytak, pl. gázvezeték-hálózat lefektetése vagy a loviisa-i nukleáris erőmű építése. A Teboil benzinkutak szintén szovjet tulajdonban voltak. A turizmus nem volt jelentős, és egyirányúan működött: finnek látogattak a Szovjetunióba. A Szovjetunió szétesését követő időszak Finnország számára nehéz éveket hozott. A korábban jelentős partner gazdasága már a szétesést megelőző évben drámai mértékben hanyatlott, megszűnt a kapcsolatrendszer stabilitását szolgáló kétoldalú kereskedelmi rendszer, s mindennek következtében 1990-ről 1991-re közel harmadára zsugorodott a szovjet relációs finn kivitel. Mindez fontos, azonban nem egyedüli oka volt a kilencvenes évek eleji mély finn recessziónak.17 A kilencvenes években a finn külkereskedelemben az orosz részarány átlagosan 6 százalék körül alakult. 1993 óta a finn export Oroszországba változó dinamikával, de növekszik. A dinamikát csak az 1998-as oroszországi válság törte meg. (4. melléklet) Az átállás a piacgazdasági viszonyokra azonban nem volt egyszerű. Bár már 1991 folyamán sor került az 1948-as barátsági, együttműködési és segítségnyújtási megállapodást felváltó új egyezmény megkötésére, ezt hamarosan, 1992 januárjában újabb, immár a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó megállapodás aláírása követte.18 Bár az állam szerepe piacgazdasági viszonyok között a korábbi időszakhoz képest lényegesen csökkent a kétoldalú kapcsolatrendszerben, természetesen kialakultak az új magas szintű kétoldalú fórumok is. A korábbi Finn–Szovjet Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága – lényegesen lecsökkentett kompetenciával – átalakult finn–orosz bizottsággá. A bizottság szerepe elsősorban a kapcsolattartásban, információcserében és a tárgyalási folyamatokban bizonyult jelentősnek. Bár Oroszország – a jogi környezet hiányosságai miatt – Finnország számára sem volt könnyű partner, a múltbeli tapasztalatok átsegítették a finneket az új nehézségeken. Változtak a fizetési kondíciók is, ko16

Sutela (1997) Finn számítások szerint a szovjet kereskedelem összeomlása mintegy 2-3 százaléknyi GDP-esést jelentett a finn gazdaság számára 1991-ben, valamint körülbelül 30-40 ezer fő munkanélkülivé válásához járult hozzá. Russia in the… (2006) 22. p. 18 Id. mű. 4. p. 17

Ludvig Zsuzsa

146

rábban a készpénz- és előrefizetési technikák domináltak. Érdekességként említjük, hogy a kilencvenes évek végén kezdett előretörni a mobiltelefon exportja, amely 2000-re már a finn kivitel 11 százalékát adta. A finn beruházások a kilencvenes években is meglehetősen alacsony szinten maradtak, egészen 1998-ig az orosz befektetési piac kedvezőtlen klímája következtében. A finn befektetések célterülete Északnyugat-Oroszország volt. A finnek szerint az új helyzetben Finnország egyfajta kapu vagy hídszerepbe került a nyugati piacok és Oroszország között, ami elsősorban az ekkor még igen fejletlen orosz infrastrukturális rendszerrel volt magyarázható. A finn (és balti) kikötők kiépítettsége, s az Oroszország és Európa közötti úthálózat gyenge minősége erősítették ezeket a reményeket. Finnország 1995-ös EU-taggá válását követően a Korfun kötött EU–orosz megállapodás vált a finn–orosz gazdasági kapcsolatokban is irányadóvá. Az ezt követő időszakról a következő fejezetben szólunk.

2)

Politikai és intézményes kapcsolatok az EU-tag Finnország és Oroszország között

Finnország az Európai Unió egyik igen sajátos állama. A sajátosságok egy része történelmi, etnikai jellegű, más részük földrajzi adottságokkal függ össze. Miközben a finnugor nyelvet beszélő finnek önálló államisága még a száz évet sem érte el, az országban a demokratikus gyökerek erősek. Finnországot az Európai Unió későn jött eminenseként szokták emlegetni, utalva egyrészt a késői finn EU-tagságra, másrészt arra is, hogy csatlakozása óta Finnország az európai integrációs folyamat egyik legeltökéltebb híve.19 „Eminenssége” azzal is összefügg, hogy az ország uniós teljesítménye jóval több területen javítja az uniós átlagot, mint rontja azt. Területét tekintve a Közösség legnagyobb államai közé tartozik, miközben minden más szempontból – népességszám, a gazdasági erő stb. – egyértelműen kicsinek számít. Az EU legészakibb és a kétezres évekig legkeletibb fekvésű országa, amely elhelyezkedésből számos következmény származik.

2.1. Bilaterális kapcsolatok Oroszországgal Jelenleg az unió leghosszabb szárazföldi határszakasza, egyúttal a leghosszabb finn határ, több mint 1300 km esik az Oroszországgal közös határra. Emellett jelentős a közös tengeri határszakasz is hatalmas szomszédjával. A Finnország19

Urkuti (2000)


147

ban élők második – a svédeket követő – legjelentősebb, számszerűen közel 40 ezer főt kitevő etnikai csoportját alkotják az orosz anyanyelvűek az összesen mintegy 5,2 millió fős országban.20 Mindezek a számok már jól jelzik a legnagyobb szomszéd politikai-gazdasági jelentőségét is. Napjaink finn–orosz viszonyai kiegyensúlyozottak, stabilak és intenzíven fejlődnek. Finnország négy képviseletet is működtet Oroszországban: a moszkvai nagykövetségen kívül konzulátust Szentpéterváron és két kihelyezett konzulátusi irodát Petrozavodszkban és Murmanszkban. A két ország között körülbelül 90 állam- és kormányközi megállapodás van érvényben, gyakorlatilag a kétoldalú együttműködés valamennyi területét lefedve. A finn külügyi vonatkozású hírekben Oroszország a leggyakrabban szereplő országok között található, ez részben a gyakori és rendszeres magas szintű találkozóknak köszönhető. A legmagasabb szinten zajló látogatásokra az elnökök, kormányfők és külügyminiszterek között éves gyakorisággal kerül sor, míg a Finn–Orosz Gazdasági Bizottságot elnöklő miniszterek évente kétszer jönnek össze. A finn–orosz parlamentközi együttműködés is aktív, a finn parlamentben „Barátság Oroszországgal” elnevezésű csoport, míg az orosz Dumában a „Finn parlamenti kapcsolatokért felelős” csoport működik.21 A gazdasági együttműködést a még 1946ban megalakított Finn–Orosz Kereskedelmi Kamara is elősegíti.22 Mindezek után nem véletlen, hogy Finnország az Európai Unióban is Oroszország egyik szószólója, legalábbis az Oroszországgal formálódó uniós kapcsolatrendszer fejlesztésének egyik fontos ügyvivője. „Oroszországot egységes egészként kell szemlélni. Ezzel az országgal formálódó politikánk széles fronton kell, hogy alapuljon, nem csak a külpolitikán. Finnország Oroszországhoz fűződő kapcsolatai a politikai és gazdasági napirenden első helyen kell álljanak.” – olvashatjuk az Oroszország jövőjéről alkotott „hivatalos” finn vízió előszavában.23 Bár orosz oldalon Finnország súlya nyilvánvalóan lényegesen kisebb, a kapcsolatok kiegyensúlyozottságát, az intenzív politikai dialógussal, szolid, de rendületlenül növekvő értékű kereskedelemmel, az észak-nyugati orosz régiók és a finnek közötti regionális együttműködéssel jellemezhető jószomszédi viszonyt az orosz fél is elismeri. A regionális együttműködés terén is igen jók a kapcsolatok: 1992-től van érvényben kormányközi megállapodás a határmenti területek együttműködéséről a Murmanszki területen, a Karéliai Köztársaságban, Szentpéterváron és a Leningrádi területen. A finn–orosz együttműködés egyik friss dokumentuma a 2009-2011 időszakra közösen elfogadott komplex program az együttműködés fejlesztéséről. Ez az orosz területeken közösen megvalósítandó, legkülönbözőbb típusú együttműködési programokat tartalmazza, 20

2002-es adatok alapján. Forrás: Finn Nagykövetség, Budapest. 21 Orosz Külügyminisztérium (http://www.mid.ru) 22 A kamara tagjainak száma 2009. június végén 828-ra rúgott, ebből 111 orosz vállalat. (http://www.finruscc.ru) 23 Russia 2017: Three scenarios (2007) 7. p.

148

Ludvig Zsuzsa

számszerűen több mint 200-at, amelyek megvalósítására a finn oldal csak 2009-ben 20 millió eurót különített el.24 1991 és 2008 között Finnország öszszesen 274 millió eurót költött Oroszországgal közösen megvalósított projektekre.25 Bár Karélia, és általában a Szovjetunióhoz került finn területek kérdése elméletileg érzékeny pont a két ország közötti kapcsolatokban, ez utóbbiakat mégsem terhelik meg a területi kérdések. Az orosz külügyminisztérium is elismeri, hogy a kérdésben időről időre fellángoló, s a finn sajtóban is éles hangon megfogalmazott finnországi vitákat a finn vezetés a helyén kezeli, s nem engedi, hogy ezek megrontsák a két ország közötti jó politikai viszonyt.26 Határkérdésekben tehát az 1947-es párizsi béke a mérvadó mindkét fél határozott hivatalos véleménye szerint.

2.1.1. A finn biztonságpolitika orosz vonatkozásai Finnország a kilencvenes évek eleje óta immár önkéntesen „semleges” ország. A pragmatista, orosz viszonylatban konfliktuskerülő, együttműködésre törekvő finn politikai irányvonallal függ össze, hogy mindezidáig nem terhelte Oroszországgal való kapcsolatát sem a NATO-ba való belépéssel, sem ilyen irányú hivatalos szándéknyilatkozattal. A téma – a NATO-tagság lehetőségének megteremtődése óta – azonban napirenden van. Bár egyelőre a finn biztonságpolitika leginkább az uniós politikába – például az európai biztonsági és védelmi politikába – ágyazódva jelenik meg, az EU és a NATO tagság (és tevékenységek) átfedései, valamint a NATO szerepének finn felfogása a NATO-hoz való viszony újraértelmezésének szükségességét is felvetik a finnek számára. A NATO ugyanis a finn megközelítésben elsősorban válságkezelést végző nemzetközi szervezet27, s a finnek – „a béke és biztonság elősegítése érdekében” – a nemzetközi válságkezelésbe igyekeznek aktívan bekapcsolódni.28 Finnországot egyébként már most is több kapocs fűzi a NATO-hoz, részt vesz a kívülállók számára nyitott együttműködési formákban, valamint a partnerségi és együttműködési programok fejlesztésében. Többek között már jelenleg is a NATOszabványokkal összhangban végzik a finn katonai erők fejlesztését, s az előbbiekben mondottak szellemében Finnország részt vállal a NATO válságkezelő akcióiban, valamint a NATO Civil Vészhelyzeti Tervezés (NATO Civil Emergency Planning) folyamatban is. Finnország szándékozik bekapcsolódni a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force) kiegészítő tevékenységeibe is. 24

Orosz Külügyminisztérium 25 Finn Külügyminisztérium 26 Orosz Külügyminisztérium 27„ In its practical activities NATO is above all a crisis management organisation”. Finnish Security and…(2009) 79. p. 28 A finn válságkezelés az EU, ENSZ, EBESZ és NATO fémjelezte tevékenységekben egyaránt megtalálható.


149

Az igazi kérdés azonban a tagság körül merül föl. Úgy tűnik, hogy a kérdésben lassú elmozdulások körvonalazódnak. Bár a 2009-es Finn Biztonság- és Védelempolitikai Kormányzati Jelentés leszögezi, hogy „Finnország egy szélesebb nemzetközi konfliktus kontextusán kívül nem számol katonai nyomással vagy fegyveres agresszióval” (ennek megfelelően Oroszország nem jelent számára katonai jellegű fenyegetettséget), az esetleges NATO-tagság előnyeivel és hátrányaival meglehetősen részletesen foglalkozik.29 A tagság-kérdés tálalásakor szintén a mondanivaló legelején fogalmazza meg azt is, hogy Finnország esetleges NATO-tagsága egész Észak-Európa és a Finnországot körülvevő területek biztonsági helyzetére kihatással lenne. A jelentés utal arra is, hogy a Külügyminisztérium által már korábban készített dokumentum szerint a tagságnak elrettentő (deterrent) hatása lenne, azaz erősítené Finnország biztonságát.30 Azonban kimondja azt is, hogy a tagság kérdését komplex megközelítésben, azaz a külpolitika, a biztonsági és válságkezelésben való együttműködés együttes szempontjai mentén kell vizsgálni. Egy másik fontos dokumentum, amelyet a Parlamenti Biztonságpolitikai Monitoring Csoport készített, szintén érinti a NATO-tagság kérdését. A jelentés kimondja, hogy „A finn biztonságpolitika irányelvei megalapozottak és nem igényelnek alapvető felülvizsgálatot.” Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy „Finnország nem tag semmilyen katonai szövetségben, de szorosan együttműködik a NATO-val és a szervezetbe való tagsági kérelem opcióját fenntartja”.31 Mindez azt tükrözi, hogy a NATOtagság kérdése egyre inkább napirendre kerül, igaz egy ilyen döntésben a finnek messzemenőkig széles politikai konszenzust és társadalmi támogatottságot tartanak szükségesnek. Az alapvetően felelősségteljes, az Oroszországgal való együttműködésre hangsúlyt helyező finn hozzáállásra utal, hogy még a NATO-tagság kapcsán is kiemelik, NATO-tagként (a NATO-Oroszország Tanács tagjaként) Finnország nagyobb mértékben befolyásolhatná a NATO-Oroszország viszonyt. Más kérdés, hogy orosz oldalról, amely a NATO-t hidegháborús maradványként értékeli, ez a fajta érvelés nem valószínű, hogy nagy megértésre találna Finnország esetleges csatlakozási kérelem mellett való döntése esetén. Oroszország egyébként a klasszikus katonai értelemben vett biztonsági megközelítések helyett leginkább gazdaságbiztonsági (és környezetbiztonsági) szempontból izgatja a finneket, hiszen Oroszország az egyik legjelentősebb, ráadásul szomszédos gazdasági partnere az országnak. Ami a környezet biztonságát illeti, a finn érdeklődés homlokterében leginkább a Balti-tengeren történő növekvő mértékű olajszállítások, az orosz infrastrukturális hálózatok gyengeségei, az elavuló nukleáris erőművek és a környezetre nem kellően tekintettel lévő orosz ipari termelés állnak.32 Az energiabiztonság vonatkozásában nem

29

Finnish Security and …(2009) Uo. 80. p. 31 Idézi Finnish Security and … (2009) 81. p. 32 Finnish Security and … (2009) 67. p. 30

150

Ludvig Zsuzsa

annyira a gázszállítások, mint inkább az Oroszországból importált villamos áram szállítása körüli bizonytalanságok jelennek meg kockázati tényezőként, tekintettel a belső oroszországi áramellátás folytonos problémáira. Ezen kívül Oroszország irányából érkező növekvő kockázat az orosz határállomásbezárásokkal összefüggésben szerintük fellépő könnyebb határátjárhatóság, ami a finn határkezelés erősítésének szükségességét vonja maga után. Finnország ugyanakkor elismeri az alapvető orosz biztonsági érdekek meglétét a Baltikum térségében, sőt azok növekedésével számol.

2.1.2. Oroszország a finn elemzések fókuszában Finnországban több kutatóintézet foglalkozik kiemelt kutatási területként Oroszországgal, közülük nem egy nemzetközi viszonyításban is kiemelkedőnek számít. Az Oroszországra vonatkozó széleskörű finn szaktudásra a finn kormányzat és az üzleti szféra egyaránt támaszkodik, annak hasznosítására törekszik. Ennek szellemében a kétezres években több kifejezetten Oroszországra, s a finn–orosz kapcsolatokra, mindenekelőtt az azokban rejlő finn lehetőségekre fókuszáló „hivatalos” vagy fél-hivatalos jelentés, elemzés készült finn állami szervek és intézmények támogatása mellett. Szinte minden évre jut egy-egy színvonalas és átfogó elemzés az orosz szomszédról! 2005-ben az Oroszországgal szemben alkalmazandó gazdasági stratégiáról írtak finn szakértők külön elemzést „A kereskedelemtől a partnerség felé” címmel.33 2006-ban a korábbi kutatásokhoz kapcsolódóan a korábbi eredményeket elmélyítő újabb átfogó munka született, mely az „Oroszország a finn gazdaságban” címet viselte.34 Mindkét mű a Finn Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Alap támogatásával jött létre. Oroszország ezt követően is az elemzések homlokterében maradt: 2007-ben újabb nagyszabású elemzés készült számos finn Oroszország-szakértő közreműködésével, amely Oroszország jövőjéről szeretett volna képet alkotni, természetesen finn nézőpontból, a tanulságokat Finnország számára levonva: Oroszország 2017: három szcenárió.35 Az ebben megfogalmazott realista megközelítést jól szemlélteti az alábbi mondat: „100 év közös történelem és 100 évnyi közös szomszédság képezi az alapját a következő 100 évnek.”36 A finnek kimondott célja az elemzéssel: ”a fejlődési trendek javunkra fordítása, és politikai célok megfogalmazása Oroszországgal kapcsolatban.”37 Az elemzést készítők 33

From Trade to Partnership (2005) Russia in the Finnish Economy (2006) Mindkét elemzés fontosabb eredményeinek és javaslatainak bemutatására a gazdasági kapcsolatokról szóló fejezetben kerül sor. 35 Russia 2017: Three scenarios (2007) A három szcenárió a következő: 1. Oroszország, mint befolyásos globális szereplő; 2. „mozaik Oroszország”; 3. hatalmi elitek Oroszországa. 36 Id. mű 50. p. 37 Id. mű 7. p. 34


151

vallják, hogy Oroszország jövője a finnek számára is létkérdés: „Oroszország sorsa mindig is befolyásolta és befolyásolni is fogja a miénket.”38 Az elemzés hangsúlyozza a finnek számos lehetőségét az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok építésében. 2008-ban a finn Védelmi Minisztérium adott ki egy Oroszországról szóló átfogó munkát „A kihívások Oroszországa” címmel.39 Érdemes felfigyelni a címre: Oroszország a finnek számára kihívást (ebbe beleértve lehetőséget), nem pedig fenyegetést jelent! Az elemzés sokoldalú áttekintést nyújt Oroszországról, kitérve a gazdasági, politikai, biztonsági, környezeti, társadalmi stb. szempontokra. A kiadvány újdonsága, hogy az elemzést követően megpróbál a kialakított tematika mentén felvázolni minden olyan „gyenge (fájó)” pontot, amely a finn–orosz kapcsolatok jövőbeli alakulására nézve fontos lehet. 2009 áprilisában újabb állomás következett a finnek Oroszországstratégiájának kialakításában: elfogadták a kormányszintű Oroszország Akciótervet.40 Ezzel Finnország az uniós tagállamok sorában úttörőnek számít. Az előretekintő akcióterv a Külügyminisztérium koordinálásával több ágazati minisztérium, az üzleti élet és a kutatói-szakértői közösség képviselőinek bevonásával készült. A dokumentum a realitásokból indul ki. Elsőként elemzi az alapvető orosz gazdasági, társadalmi és politikai trendeket, vizsgálja az EU és Oroszország között jelenleg fennálló kapcsolatrendszert, majd ezt követően tér rá a finn–orosz viszonyrendszerre, s magára a finn Oroszország-tudásra. Célja mindezt követően irányelvek megfogalmazása a kormányzat számára az Oroszországgal formálódó kapcsolatok területén. Az akcióterv felsorolja a főbb célokat és mintegy 50 intézkedést is helyez melléjük. A kormányzat az akcióterv végrehajtását rendszeresen kiértékeli majd, illetve sor kerül egy Oroszország Fórum összehívására is, amely a miniszterelnök vezetésével az akcióterv végrehajtását segíti elő a kormányzat, az üzleti szféra, a tudományos élet, a régiók és a civil szervezetek képviselőinek együttdolgozása révén.41

2.1.3. A két társadalom kapcsolata Természetesen a két ország közötti stabil politikai kapcsolatok kialakulásában szerepet játszik a két ország társadalmának egymásról való véleményformálása is. Az oroszok a történelem során soha nem tekintették semmilyen téren fenyegetőnek a finn szomszédokat, bár azokat túlzottan komolyan sem vették. Maga II. Sándor cár is úgy tartotta: „a finneket nem kell bántani, hisz a hatalmas Orosz Birodalomban szinte egyedüliként soha nem okoztak a cárnak fejfá-

38

Uo. Russia of Challenges (2008) 40 Russia Action Plan (2009) 41 The Government published… (2009) 39

Ludvig Zsuzsa

152

jást”.42 A finneket ma az orosz üzleti életben talán a németekhez hasonlóan magasra becsülik, s a minőség, megbízhatóság fogalma társul hozzájuk. Az orosz lakosság számára Finnország már évtizedek óta a fejlett Nyugat közelségét jelenti, vonzerejével magyarázható a turizmus felélénkülése is akkortól kezdve, amikor ez már lehetségessé vált. Ugyanakkor mégsem különösebben jelentőségteljes ország szemükben, ezt tükrözik az orosz Levada közvéleménykutató központ 2005 és 2007 között végzett felmérései, amelyekben Finnország nem jelenik meg a leggyakrabban említett „legbarátibb” országok között. Azonban érthető módon csak a nemzetközileg is legjelentősebb államok (Kína, India, s meglepő módon az USA), a posztszovjet térség korábbi csatlósai, valamint az EU igazi nagy, Oroszországgal stratégiai partnerséget ápoló tagállamai előzték meg, a szintén speciális helyzetű Bulgária mellett. Azonban az a tény, hogy másik oldalról nézve, szinte egyáltalán nem számít az oroszok körében barátságtalan országnak sem – e téren az összesen vizsgált 40 ország közül csak Ausztrália és India foglalt el jobb helyezést –, jelzi a két ország és társadalom között napjainkra kialakult szinte feszültségmentes viszonyt. (1. táblázat) 1. táblázat

Oroszországban legbarátibbnak és legbarátságtalanabbnak tartott országok sorrendje, 2005–2007 Legbarátibb országok Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Ország Kazahsztán Belorusszia Németország Kína Örményország India Ukrajna Franciaország Bulgária Olaszország Türkmenisztán Kirgizisztán Tádzsikisztán USA

Legbarátságtalanabb országok

2005 2006 2007 20 46 23 12 9 16 17 13 11 6 2 5 3 11

33 47 22 24 14 15 10 8 10 7 2 7 3 5

39 38 24 19 15 14 11 9 9 8 8 7 7 6

Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. … … … … … 36. 37.

Ország

2005

2006

2007

Észtország Grúzia Lettország USA Litvánia … … … … … Szerbia Szíria

32 38 49 23 42 … … … … … 1 1

28 44 46 37 42 … … … … … 1 0

60 46 36 35 32 … … … … … 0 0

38. Finnország

1

1

0

39. Ausztrália

0

0

0

15. Finnország 6 6 6 40. India 0 0 0 Megjegyzés: a táblázatban szereplő értékek az összes válasz százalékában vannak megadva. Az 1600-as mintában egy válaszoló 5 országot jelölhetett meg. Forrás: Obsesztvennoje mnyenyije – 2007. Jezsegodnyik. p. 223. , Analityicseszkij Centr Jurija Levadi

42

Eerola (2007) 76. p.


153

Másik oldalról, a finnek is úgy érthetik meg leginkább szomszédjuk ”másságát”, s magát a különös „orosz lelket”, ha azt minél jobban megismerik, azaz normális kapcsolat alakul ki a két ország lakossága, üzleti körei között. Finnországban inkább elfogadó az oroszokkal szembeni magatartás, mintsem elítélő, habár a közös történelem finnek számára terhes korszakai teljesen nyomtalanul itt sem múlhattak el. A finnek között is megtalálhatók az oroszokra vonatkozó negatív sztereotípiák, előítéletek. Ezek leginkább a második világháború előtti erőteljesen oroszellenes évek hangulatához nyúlnak vissza. Sok finn számára Oroszországhoz a fenyegetés fogalma társul még ma is. Bár külső szemlélő számára meglepő – hiszen a finnek oroszokhoz való viszonyulása kifelé példásnak tűnik –, de a finnek szerint a russzofóbia jelensége Finnországban is erős.43 Összességében a finn társadalomra mégis inkább az jellemző, hogy elfogadják a hatalmas szomszéd sajátosságait, ha úgy tetszik „másságát”, s azokat igyekezve minél jobban kiismerni, képesek barátságban együtt élni. A finnek hozzáállását leginkább úgy jellemezhetjük, hogy Oroszországban sokkal inkább lehetőséget, kihívást, mintsem egyoldalú veszélyforrást látnak. Egyébként is, az 1991 decemberében kezdődött korszak az első olyan időszak a finn– orosz történelemben, amikor minden, a kétoldalú kapcsolatrendszert komolyan beárnyékoló tényező megszűnt: Finnország nem része az orosz birodalomnak, s Oroszország nem fenyegeti sem politikai, sem katonai, sem pedig ideológiai értelemben. Közös kapocs a két ország között az orosz és a finn nyelv is, amely kapcsot természetesen az etnikai kisebbségek hoznak létre. Míg Finnországban 40 ezer főre tehető azok száma, akik anyanyelve orosz, Oroszországban a finn anyanyelvűek mintegy 51 ezren vannak.44 Erősödik a kulturális együttműködés is: 2000-től kezdődően évente kerül megrendezésre az „orosz-finn kultúra fóruma”. Ezen kívül több mint 150 testvérvárosi és testvér-települési kapcsolatot hoztak eddig létre. Összegezésül elmondható, hogy a közös múlt terhes epizódjainak lezárását követően a két ország igyekszik baráti kapcsolatokat kialakítani, s mindazt kiaknázni, amit a földrajzi közelség kínál. A társadalomban még élő negatív sztereotípiákat az ország vezetése a helyén kezeli, s nem engedi, hogy azok a két ország kapcsolatát beárnyékolják. Az, hogy Finnország az elmúlt évszázadban összességében sikeresen tudott együtt élni hatalmas szomszédjával, nagyban a finn vezetés realizmusának és helyes politikai helyzetfelismeréseinek köszönhető. A finn vezetés és elit Oroszországban a számukra maximálisan kiaknázható lehetőségeket keresi, elzárkózás helyett nyitni kívánnak felé. Az is igaz azonban, hogy mindez az észtek iránt érzett finn szolidaritás fényében, az észtorosz kapcsolatok drámai megromlása következtében korántsem egyszerű feladat, s a jövőben az észt kérdés – a NATO-tagság dilemmája mellett – akár némi árnyékot is vethet a ma még felhőtlennek tűnő viszonyra.

43 44

Ennek gyökereiről lásd Eerola (2007). Russia 2017…(2007) és Russia of Challenges (2008).

154

Ludvig Zsuzsa

A nyitás jegyében ösztönzik Finnországban a kétoldalú turizmust a finnek, s az egymás jobb megismerése érdekében törekednek az emberek közötti kapcsolatok különféle formáinak fejlesztésére, többek között diákcserék szorgalmazására. Habár ez utóbbi Finnország irányában már ma is vonzó, a finn önkritika szerint az ellenkező irányú cserékben rejlő lehetőségek még nem eléggé kiaknázottak a finnek részéről. A finn Oroszország-szakértők szorgalmazzák az orosz nyelv tanulásának ügyét is, s általában az orosz kultúra megismerésének fontosságát.45

2.2. Multilaterális keretek: Finnország az EU-tagjaként A kelet-nyugati kiengesztelődéssel Finnország elvesztette különleges politikai státuszát, ha úgy tetszik, külpolitikailag leértékelődött. Az új helyzetben perspektivikusabbnak tűntek kapcsolatai Oroszországgal az EU-n belül, mint kívül. Finnország az Európai Unióban is törekedett a hatalmas szomszédról, Oroszországról korábban megszerezett tudása, tapasztalatai kamatoztatására, s az EUban az orosz ügyek egyik fő szakértőjeként, egyben az Oroszországgal való uniós kapcsolatrendszer fejlesztéséért való szószólóként vált ismertté. A finnek 1995-ben, a keleti irányú bővítések előtt, úgy vélték, ők az egyedüli olyan uniós tagállam, amelynek speciális érdekei vannak az Oroszországgal való együttműködésben.46 Mindamellett Finnország a kis Balti-államokkal is speciálisan jó viszony kiépítésére törekedett. Azt, hogy ezt a korántsem egyszerűen összeegyeztethető kettős elkötelezettséget – tekintettel a baltiak és Oroszország közötti folyamatos feszültségekre – mind a mai napig ügyesen viszi tovább, az a finn vízió magyarázza, amely abból indul ki, hogy Európa mindennemű megosztottságának felszámolására kell törekedni. Így válhatott Finnország egyszerre a keleti bővítés egyik fő szorgalmazójává, s ugyanakkor az orosz kapcsolati rendszer egyik fő uniós ápolójává is. Jellemző a kérdésben a finn elnökasszony, Tarja Halonen megfogalmazása: „We must build a shared Europe, not new dividing lines…” (Európát azon megosztozva, nem pedig megosztva kell építenünk…).47 Finnország az Európai Uniótól a legszélesebb értelemben vett – katonai, gazdasági, környezeti stb. – biztonsága megerősítését várja. A klasszikus katonai biztonság szempontjából létfontosságú számára a szomszédos katonai nagyhatalommal, Oroszországgal való rendezett viszony EU-szinten is. Miközben a gazdasági biztonság elsősorban a piaci biztonságot jelenti a finn felfogásban, amelyben kiemelt szerep jut az integráció mélyítésének, a környezeti biztonság kérdése újból elvezet az orosz kérdéshez. A finn környezetet érő fenyegetettség

45

Russia 2017… (2007), pp. 45-46. Sutela (1997) 47 http://europa.eu.int/futurum/documents/speech, (Letöltve: 2002 május 5.) 46


155

jelentős részben ugyanis kelet felől, Oroszország és a közös Balti-tenger irányából érkezik.48 A fentiek fényében érthető, hogy Finnország az EU tagjaként minden tőle telhetőt megtett az Oroszországgal való kapcsolatrendszer intézményesítésének fejlesztésére. „Unióbeli taggá válásunk után meglepődve tapasztaltuk, milyen szegényes a dialógus az unió és Oroszország között…” – mondta Paavo Lipponen finn miniszterelnök 2002. február 28-i beszédében a moszkvai Diplomata Akadémián. Jól illusztrálja a konkrét finn szándékokat, hogy az orosz kapcsolat fejlesztése mindkét finn uniós elnökségi időszak alatt a kitűzött célok között szerepelt. Az első finn elnökséget (1999 II. félévét) lezáró Helsinki-csúcstalálkozón – Európa minél nagyobb egységének megteremtése szellemében – született meg a döntés a keleti bővítés korábbi körének további hat országgal történő kiszélesítéséről, s a tagjelöltek közötti differenciálás helyett a nagycsoportos bővítésről. A választóvonalaktól és konfliktusoktól mentes Európa víziójából eredtek azok a finn törekvések is, amelyek az Oroszországgal és a másik legjelentősebb posztszovjet utódállammal, Ukrajnával fennálló kapcsolatrendszer megreformálására irányultak. Ennek egyik kézzelfogható eredménye volt az EUtagállamok közös Ukrajna-stratégiája. Bár hasonló dokumentum Oroszországgal már valamivel korábban, 1999 júniusában, azaz éppen a finn elnökség kezdete előtt megszületett, finn elnökséghez kapcsolódó esemény az uniós stratégiára adott orosz válasz – a már Vlagyimir Putyin nevéhez kötődő, Oroszország első EU-ra vonatkozó stratégiájának – átvétele a Finnországban megrendezett EU–orosz csúcson. Finnország a második finn elnökség ideje alatt, 2006-ban is aktív közvetítő szerepre vállalkozott Brüsszel és Moszkva között. Az EU és Oroszország közötti együttműködés kérdése az elnökség kiemelt prioritásai között szerepelt. Habár ez a félév már az EU–orosz párbeszéd elhidegülésének idejére esett, a finnek meghívták a hivatalos EU-csúcs előestéjén Lahtiban rendezett informális összejövetelre az orosz vezetőt, Vlagyimir Putyint, hogy lehetőséget teremtsenek a felek közötti feszültségeket jelentő kérdésekről való kötetlen eszmecserére. Mindezzel az EU és Oroszország közötti nyitott párbeszéd kialakításához szerettek volna hozzájárulni.49 Bár a finneknek uniós konszenzus híján nem sikerült elindítaniuk az új megállapodásról szóló EU–orosz tárgyalásokat, minden erejükkel az uniós Oroszország-politika megerősítésén fáradoztak. A finn miniszterelnök az EU-elnökség mérlegét megvonó Európa Parlament előtti beszédében kitért az uniós egység hiányának negatív következményeire Oroszország kapcsán. Felhívta a figyelmet, hogy egységes uniós megállapodás híján Moszkva differenciált módon kezelheti a tagállamokat. „Mennyire egységes Európa, ha magunk között abban versengünk, hogy ki tudja a legjobb kondíciókat el48

Ludvig (2002), 6. p. Mindez bizonyos tekintetben meg is valósult: az orosz elnök határozottan – őszintén – foglalt állást több a Moszkva-Brüsszel párbeszédet terhelő kérdésben, többek között az Energia Charta orosz megítélésével kapcsolatban. 49

156

Ludvig Zsuzsa

érni? – tette fel a kérdést igen kritikusan fogalmazva, s az európai szolidaritás gyengeségeire utalva.50 Finnország az EU-ban Oroszország vonatkozásában egyszerre aktív úttörő, ahol erre módja van, és elfogadó, ahol a Brüsszel-Moszkva párbeszéd eredményeinek fegyelmezett elfogadásáról van szó. A finnek számára a jelenlegi keretek – amennyiben továbbfejlődnek és megtelnek tartalommal – megfelelőek. Így támogatják a négy közös térség koncepcióját, a vízumliberalizációs kérdéskörben való előrelépés szükségességét, s szorgalmazzák az új megállapodás megkötését, amelybe mindezen kérdéskörök beépülnek majd. Ez utóbbiban hangsúlyozzák az energetikai téma jelentőségét, s az Energia Charta lényegi beemelését. Általában szeretnék elérni, hogy az EU–orosz kapcsolatrendszert segítsék mindazon – reményeik szerint a jövőben orosz részvételű – multilaterális keretek (WTO, Energia Charta), amelyek az egységes, európai értékek szellemét magán viselő közös szabályozási keret révén könnyítenék az Oroszországgal formálódó kapcsolatokat.51 Az új megállapodás kapcsán annak jogilag kötő voltának szükségességét hangoztatják.52 Ellentétben több nagy, Oroszország barátjának kikiáltott uniós tagállammal, Finnországra nemigen szokták a különutas jelzőt aggatni. A finnek ugyanis úgy tudják a saját érdekeiket követni, hogy közben nem sértik az uniós szinten jelentkező érdekeket, vagy más tagállamok érdekeltségeit. Ez éppen azáltal lehetséges, hogy nem külön alkukra és üzletekre törekednek, hanem az orosz partner uniós ügyekbe való bevonására, Oroszország integrálására – természetesen a lehetőségeket szem előtt tartva. Finnország helyét az Európai Unióban Oroszország-politikájuk szerint felosztott országcsoportokban keresve egyértelmű, hogy az a barátságos pragmatisták között található meg. Azonban ezen a csoporton belül is a legbarátságosabbak közé sorolható, s egyúttal Ausztriával egyetemben azon országok közé, amelyek az Oroszországgal való kooperációt, s a hatalmas ország Európai Unióhoz közelebb vonását igen fontosnak tartják. Megközelítésük döntően üzleti alapokon nyugvó pragmatizmus, amely kerüli az Oroszországgal való konfrontációt a politikailag érzékenynek számító kérdésekben.53 A következő, a gazdasági szempontokat előtérbe helyező fejezet hivatott e a pragmatista szemlélet értelmének megvilágítására.

50

Vanhanen (2006) Finnish Security and … (2009) 52 Russia Action Plan (2009) 9. p. 53 Leonard–Popescu (2007) 36. p. A szerzőpáros az alábbi öt csoportba sorolja az uniós tagállamokat Oroszországhoz való viszonyulásuk alapján: 1. „trójai falovak”; 2. stratégiai partnerek; 3. barátságos pragmatisták; 4. barátságtalan (hűvös) pragmatisták; 5. „új hidegháborús harcosok”. 51


3)

157

Gazdasági kapcsolatok a kétezres években

A finn–orosz kapcsolatok stabilitásának alapját az igen szoros gazdasági szálak adják. Míg a finnlandizációs évek alatt ez szükségszerűség volt, mára kölcsönös előnnyé alakult át. Finnország közelsége, s a hosszan elnyúló közös határ kiváló feltételeket teremt a gazdasági együttműködés legkülönbözőbb változataihoz – a kereskedelem, kölcsönös befektetések, a tranzit nyújtotta vagy akár a turizmusban rejlő lehetőségeknek egyaránt.

3.1. Kereskedelmi kapcsolatok A finn–orosz gazdasági kapcsolatok intézményes kereteit az unió és Oroszország között 1997-ben érvénybe lépett Partnerségi és Együttműködési Megállapodás jelöli ki, amely a legnagyobb kedvezményes elbánást biztosítja a feleknek. Ezt megelőzően, az EU-hoz való finn csatlakozási folyamat egyik érdekes epizódjaként Oroszország – ahogy később a 2004-es keleti irányú bővüléshez kapcsolódóan is –, jelezte, hogy számára az új helyzet, elsősorban a módosuló vámtarifák következtében, a finn relációban kereskedelmi hátrányokkal fog járni. Konkrétan 250 millió finn márka értékű kompenzációt követeltek. Finn számítások szerint a tényleges kár mintegy tizede lehetett az oroszok által megnevezett összegnek, azonban a kérdés a későbbiekben lekerült a napirendről azon oknál fogva, hogy Oroszország a GATT-szerződésen kívüliként nem jogosult ilyen jellegű kompenzációra.54 Az Oroszországgal folytatott kereskedelem Finnország számára kiemelten fontos. Nincs még egy olyan uniós tagállam, ahol az orosz piac aránya a kivitelben elérné a finnországi súlyt. Oroszország 2005 őszén immár harmadszor került a kereskedelmi partnerek sorában az élre, az Orosz Birodalmon belüli Finn Nagyhercegség korszakát és a Szovjetunióval kötött kényszerű klíringházasság időszakát követően.

3.1.1. Súlyok, volumenek, dinamikai és szerkezeti sajátosságok A két ország között kereskedelmi aszimmetria áll fenn: míg Finnország számára Oroszország az utóbbi időkben az első számú kereskedelmi partnerré vált (1. melléklet), orosz oldalon a finn pozíció export tekintetében az első tízbe való bejutásig tudott feltörni, importoldalon pedig a 11-12. helyezésig. Mindez54

Sutela (1997) 8. p.

158

Ludvig Zsuzsa

zel azonban Finnország nem elhanyagolható jelentőségű partnere Oroszországnak, s az uniós országok között is csak a legnagyobbak (Németország, Olaszország, Nagy-Britannia stb.) előzik meg. (3. melléklet) Az elmúlt évek kereskedelmi dinamizmusának köszönhetően Oroszország részaránya a finn kivitelben 2008-ban már meghaladta a 10 százalékot, importoldalon pedig a 16 százalékot is. Eközben orosz oldalon – leginkább a kínai import előretörésével magyarázhatóan – a finn pozíció kicsit romlott, bár még így is igen szép egy kis országhoz képest. 2008-ban Finnország az import forrásországai között (2,5%-os részaránnyal) a 12. helyen, míg az orosz export piacai között (3,4%-os súllyal) a 9. helyen állt. (3. melléklet) Mivel a kétezres években általában az Oroszországból származó import dinamikája meghaladta a finn kivitel bővülési ütemét, az orosz relációban amúgy is meglévő – az energiaszámlával magyarázható – finn kereskedelmi mérleghiány tetemesre nőtt, 2008-re már meghaladta a 2,5 milliárd eurót. (4. melléklet) A finn–orosz kereskedelem szerkezete a komparatív előnyök alapján és az egymást kiegészítő kereskedelmi struktúrák mentén formálódik. Ez utóbbi egyúttal azt is jelenti, hogy iparágon belüli kereskedelem szinte alig mutatható ki. A finn kivitel több mint fele gépekből, berendezésekből áll, jelentős még a vegyi áruk és különböző feldolgozott áruk kivitele. Az egyik legfontosabb finn exporttermék Oroszországba a mobiltelefon.55 Néhány további finn árucsoport esetében az orosz piac különösen jelentős, részaránya a teljes kivitelben meghaladja a 30 százalékot. Ide tartoznak az állati zsírok és olajok, a festő-, cserzőés színező anyagok, a gyógyszerek, az irodai gépek és gépi adatfeldolgozó berendezések, a közúti járművek, valamint a ruházati termékek. Ezeken kívül még vagy másfél tucat árucsoport esetében az orosz piac súlya 15 százalék fölötti. A korábban jelentős élelmiszer-kivitel azonban számottevő mértékben lecsökkent az elmúlt években. Az Oroszországból származó import jóval koncentráltabb. Az energiaimport aránya (2007-es adatok alapján) majdnem 70 százalékos. Emellett csak az egyéb – nem étkezési célú – nyersanyagok és feldolgozott termékek aránya éri el az orosz relációjú behozatalban a 10 százalékot. (2. táblázat) Az orosz energiahordozók a teljes finn energiabehozatal legjelentősebb tételei, a gáz közel 90 százaléka, a behozott kőolaj mintegy 70 százaléka, és a villamos energia szintén közel 70 százaléka orosz eredetű. Ezeken kívül 40 százalék fölötti az orosz részarány a szén, a szerves vegyi termékek és a műtrágya importja esetében is, de alig valamivel ez alatti a színesfémek tekintetében. Orosz oldalon mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a finn relációs kivitel nagyjából követi az általános exportszerkezetet, ugyanakkor ezt a kapcsolatrendszert mégsem uralják olyan döntő mértékben a szénhidrogének, mint az uniós tagállamok többségében.

55

2005-ben például minden negyedik Finnországból kivitt mobiltelefon-készülék az orosz piacra irányult. Ezzel Oroszország vált a finn mobiltermékek legfontosabb piacává. Az adat azonban re-exportot is tartalmaz. Russia in the … (2006) 28. p.


159 2. táblázat

A finn–orosz külkereskedelem áruszerkezete (2007, százalék) SITC 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Összesen

Finn import Élelmiszer és élőállat Ital és dohány Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag nélkül) Ásványi fűtőanyag, kenőanyag és hasonló anyag Állati és növényi olaj, zsír és viasz Vegyi áru és hasonló termék Feldolgozott termék Gépek és szállítóeszközök Különféle feldolgozott termék Máshol fel nem tüntetett termék és ügylet

Forrás: Finn Nemzeti Vámszolgálat

Finn export

0,2 0,0

3,9 0,3

11,8

1,2 3,3 0,0 12,6 16,4

67,9 0,0 7,5 10,4 1,9 0,3 0,0 100,0

55,2 7,1 0,0 100,0

Ludvig Zsuzsa

160 3. táblázat

Az Oroszországot célzó finn export legfontosabb árucsoportjai 2007-ben* (százalék) Árucsoport 0 Élelmiszer és élőállat 1 Ital és dohány

Orosz részarány a teljes kivitelből 23,5 13,8

41 53 54 55

Állati olaj és zsír Festő-, cserző - és színezőanyag Gyógyszer és gyógyszerészeti termék Illóolaj, illat-, tisztító-, mosó- és mosdószer

68,1 35,3 32,6 31,7

57 59 62 65 66 69 72 73 74

Műanyag-alapanyag Egyéb vegyi anyag és termék Gumigyártmány Textilfonat, szövet, egyéb textilipari gyártmány Nem fémes ásványból készült termék Fémtermék Speciális szakipari gép Fémmegmunkáló gép Általános rendeltetésű ipari gép

18,7 24,8 16,3 13,1 13,4 16,3 11,1 12,9 13,2

75 Irodagép és gépi adatfeldolgozó berendezés

33,7

76 Híradástechnikai, hangrögzítő és -lejátszó készülék 77 Villamos gép, villamos készülék és műszer

10,3 14,1

78 Közúti jármű

35,4

81 82 83 84 85 88 89

Egészségügyi, épületgépészeti, fűtési és világítási szerelvény és készülék Bútor és bútorelem Útifelszerelés, kézitáska és hasonló termékek Ruházati cikk és öltözék-kiegészítő Lábbeli Fényképészeti és optikai készülék, berendezés és felszerelés, optikai cikk, óra Egyéb, különféle feldolgozott termék

14,6 12,6 19,8 31,6 26,8 12,3 20,3

* Azon fontosabb árucsoportok, ahol az orosz részarány a teljes exportból meghaladja a tíz százalékot. Forrás: Finn Nemzeti Vámszolgálat adatai


161 4. táblázat

Az Oroszországból érkező import meghatározó árucsoportjai 2007-ben* (százalék) Árucsoport 2 Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag nélkül)

32 33 34 35 51

Szén, koksz és brikett Kőolaj és kőolajtermék Természetes és mesterséges gáz Villamos energia Szerves vegyi termék

Orosz részarány a teljes importból 15,6

48,9 69,1 88,3 65,7 43,6

52 Szervetlen vegyi termék

16,0

56 Műtrágya

46,2

63 Faáru és parafaáru (bútor nélkül)

15,5

68 Színesfém

37,4

* Azon fontosabb árucsoportok, ahol az orosz részarány a teljes importból meghaladja a tíz százalékot. Forrás: Finn Nemzeti Vámszolgálat adatai

A finn elemzések azonban hangsúlyozzák, hogy bár a finn kereskedelemben egyre jelentősebb az orosz faktor szerepe, mindez nem jelent egyetlen ágazat számára sem függőséget az orosz gazdaságtól. Az orosz kereskedelmi partnerség tehát hasznos eleme a finn gazdaságnak, azonban – a szovjet érával ellentétben – ma már nem komoly kockázati tényező.56 Oroszország általában azon finn iparágak és vállalatok számára fontos exportpiac, amelyek tevékenységében a kivitel egyébként marginális.

3.1.2. A kereskedelem egyéb jellegzetességei Oroszország első helyezését a legújabb finn kereskedelmi statisztikákban azonban kisebb kiegészítést téve érdemes értelmeznünk. Az oroszországi export és a finn termelés, valamint az általános finn kivitel termékstruktúráját összevetve kiviláglik, hogy Finnország földrajzi adottságainál fogva igen jelentős tranzitszerepet tölt be az orosz piacra való szállításban. Számos olyan termék szerepel ugyanis az orosz piacot célzó finn kivitelben, amelyet vagy csak nagyon kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem gyártanak Finnországban, s a kereskedelem révén jön be és hagyja el az országot. A legtipikusabb ilyen termék a személyautó, amely az egyik legjelentősebb finn exporttermék az orosz relációban, miközben Finnországban egyáltalán nincs autógyártás, de számos fo56

Simola (2008)

162

Ludvig Zsuzsa

gyasztási cikk (pl. elektronikai eszközök, gyógyszer) is ide sorolható. A termékek egy része esetében újracsomagolásra, orosz nyelvű felcímkézésre kerül csak sor Finnországban a továbbszállítás előtt. A re-export értékét a teljes finn kivitel mintegy harmadára-negyedére teszik a finn szakértők! Ráadásul a kétezres évek első évtizedének közepén úgy tűnt, hogy a re-export gyorsabban nő az orosz piacra, mint a tényleges finn kivitel. A re-exportot a nagy finn kereskedelmi cégek bonyolítják le. Természetesen ez a tevékenység is jelentős haszonnal jár a finn gazdaság számára, azonban ez kisebb, mint a finn előállítású termékek esetében, akár az ügylet jövedelmezőségét akár annak foglalkoztatási hatásait nézzük.57 Az Oroszországgal folyó kereskedelem jellegzetessége, hogy abban a finn vállalati struktúra valamennyi szereplője részt vesz, a finn központú transznacionális társaságoktól (pl. Nokia) kezdve a középvállalatokon át a kifejezetten kisvállalkozásokig. 2006-ban összesen négyezer vállalat exportált Oroszországba, közülük 400 tartozott a nagyvállalati kategóriába. A kis- és középvállalati szektor kivitele azonban értékét tekintve sem elhanyagolható, a teljes orosz piacra érkező finn kivitel durván egyötödét tette ki ugyanebben az évben, ami a szektor teljes exportjának mintegy 15 százalékával volt egyenértékű. Természetesen különösen aktívak ezek a vállalkozások Finnország keleti és dél-keleti területein. Jelentős részük az orosz piacra specializálódott, amit jól mutat az a tény, hogy 2006-ban például az Oroszországba exportáló vállalatok durván felének máshová egyáltalán nem is volt kivitele. Ezek egy kisebb része számára az orosz piac létfontosságú, mivel teljes árbevételük közel fele innen származik. Finn importoldalon 2006-ban körülbelül 1400 vállalat szerepelt, közülük 300 nagyvállalat. A kis- és középvállalatok aránya az importban meglehetősen alacsony, 5 százalék körüli, ami az Oroszországból származó import szerkezeti sajátosságaival, egyoldalú nyersanyag – ezen belül energia – jellegével függ össze. 58 Az orosz beszerzési piac különösen a finn olajipar és faipar számára nagy jelentőségű. A kis- és középvállalkozások esetében a faipart kiegészíti a vegyipar is. Élelmiszert is szinte csak ők hoznak be Oroszországból. Milyen motivációk állnak a finn és az orosz vállalati stratégiák mögött? Mely tényezők játszanak jelentős szerepet egymás partnerként való választásában? Finn oldalon egyértelmű szempont az orosz piac közelsége és a még mindig relatíve gyenge verseny.59 Számos finn cég számára Oroszország egyszerűen a hazai piac meghosszabbítása. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy a teljes finn export szerkezete lényegesen eltér az Oroszországot célzó finn kivitel struktúrájától. Az orosz piac a finn kis- és középvállalatok számára is elérhető, sőt vonzó. Az orosz vállalatok elsősorban a finn termékek jó minősége,

57

Simola (2008) 58 Uo. 59 Érdekesség, hogy a finnek az orosz gazdaság számos szektorában gyengének értékelik a versenyt! Simola (2008)


163

ezt követően a finn–orosz együttműködés tradíciói, a finn gazdaság stabilitása, valamint az ár és minőség kedvező viszonyulása miatt kedvelik a finn partnereket. Az árukereskedelem mellett egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a szolgáltatás-export is, elsősorban az utaztatás és az építésügy területén.

3.1.3. A kereskedelem problémás kérdései Bár a kétoldalú kereskedelem dinamikája szinte töretlen, a kereskedelmi kapcsolatok természetesen nem problémamentesek. Az utóbbi időszak legjelentősebb problémás ügyét a fűrészárura kivetett orosz exportvám jelenti. Az orosz érvelés szerint az exportvámmal a feldolgozatlan faárukivitelt szeretnék gátolni, s helyette egyrészt a feldolgozás hazai fokát kívánják növelni, másrészt az oroszországi fafeldolgozásba kívánnak külföldi tőkét bevonni. Finn meglátás szerint azonban az intézkedéssel nem ez a cél valósul meg, hanem az, hogy az exportvám által érintett nyírfát váltják ki az érintett termelők a gyorsan növő eukaliptusz kivágásával, ami a nyír kiszorításához vezethet. A finnek számára az ügy azért olyan nagy jelentőségű, mert a finn faipar nagymértékben támaszkodik az orosz fa-nyersanyagra. 2005-ben például a faipar csaknem negyedrészben orosz importfából dolgozott.60 Bár 2008 decemberében az orosz fél elállt a vám további emelésétől, a kérdés koránt sincsen lezárva. A finn megoldáskeresés e tekintetben is példamutató. Folyamatosan tárgyalnak az orosz féllel a kérdésről – többek között a Finn–Orosz Kormányközi Gazdasági Együttműködési Bizottság keretei között –, mivel azonban az EU–orosz kereskedelmi kapcsolatok alapvetően Brüsszel és Moszkva között szabályozódnak, uniós fórumok elé is vitték a vitás kérdést, s az az EU–orosz WTO-tárgyalások egyik megoldandó problémájává is vált. A kérdés a 2009. októberi szentpétervári Nemzetközi Erdőipari Fórumon is terítékre került. Egy másik, a kereskedelmet érintő problémás kérdés az orosz konténerekre vonatkozó orosz rendelet, amely a teljes konténerforgalmat hajókra és vasútra szeretné átterelni, Finnország és számos más, tranzitban, illetve a környező tengerek hajóforgalmának korlátozásában érdekelt ország aggodalmára. A finn érvelés szerint a konténerek szállításának módjára vonatkozó döntést a piaci szereplőknek kell meghozniuk. A finn–orosz kereskedelem általános problémája az illegális kereskedelem meglehetősen nagy súlya. Ez leginkább a finn és orosz tükörstatisztikák nagymértékű eltéréseiben ragadható meg. Ez a mérték a finn relációban akár a 60 százalékot is elérheti! A finn számítások szerint a re-export kiszűrése után is mintegy harmadrésze tűnik el a finn kivitelnek az orosz határon leginkább a kettős számlázás trükkjén vagy az ún. „fekete raktárak” használatán keresz-

60

Uo. 29. p.

164

Ludvig Zsuzsa

tül.61 A finn szakértői elemzések szerint a finnek tisztában vannak a jelenséggel, az okokat és módszereket is jól ismerik.62 Bár maguk is igyekeznek lépéseket tenni a probléma kezelésére, de legalább súlyának felbecslésére, alapvetően úgy vélik, a probléma EU-szintű orvoslást igényel, mivel nem kifejezetten finn jelenségről van szó. A fekete és szürke technikák az etikai gondokon túlmenően egyéb komoly károkat is okoznak: áttekinthetetlenné teszik a hozzáadott-érték valós megállapítását, torzítják a versenyt, s ráadásul még a nemzetközi bűnözéshez is melegágyul szolgálnak.

3.1.4. A gazdasági válság hatása a kétoldalú kereskedelemre A gazdasági válság természetes módon a finn–orosz gazdasági kapcsolatokban is érezteti hatását. 2009. január és szeptember között az orosz piacra érkezett finn export az előző év hasonló időszakához képest közel felére zuhant, míg importoldalon a visszaesés mértéke 38 százalékot tett ki.63 Arról, hogy a válságot hogyan élik meg az érintett finn (és orosz) vállalati szereplők, a Finn–Orosz Kereskedelmi Kamara 2009 második negyedévi felmérése alapján tájékozódhatunk. Az elmúlt időszakra vonatkozóan a választ adó vállalatok közül minden második a forgalom visszaeséséről számolt be mindkét oldalon, míg 10 százalékuknál nőtt, s negyedrészüknél változatlan szinten maradt a kivitel. A visszaesés a legerőteljesebben a szolgáltatásokat érintette, finn oldalon a kereskedelmi szektort. Az orosz piacon tevékenykedő finn vállalatok 58 százaléka számolt be esésről, 30 százalékuk változatlan üzleti eredményről, míg mindössze 8 százalékuk forgalomnövekedésről. A Finnországban működő orosz vállalatok valamivel kedvezőbb képet rajzoltak, 50 százalékban a korábbi szinten maradt forgalmuk. Nem meglepő módon a korábbi időszakokkal ellentétben a válság körülményei között más tényezőket jelöltek meg legnagyobb problémaként az üzleti életben: a gazdaság bizonytalanságait, a finanszírozási lehetőségek elégtelenségét, és a rubel árfolyamát. A korábban stabilan élenjáró probléma, a vámkezelési procedúra a második-harmadik helyre szorult.64 Az eredmények arról is tanúskodnak, hogy az érintett vállalatok a vizsgálat időpontjában már a válságból való kilábalás kezdetében reménykedtek. A megkérdezett finn exportőrök és orosz importőrök mintegy harmada várt a közeljövőben növekedést a forgalomban. A bizakodás jele, hogy a megkérdezett cégek mintegy 21 százaléka vallotta azt, hogy a közeljövőben beruházást tervez Oroszországban. Érdemes felfigyelni a finn hozzáállásra: az összes finn válasz61

Russia in the… (2006) 5. p. Részletesebben lásd Russia in the … pp. 38-46. 63 Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 2009 őszén Oroszország újra visszaszorult a második helyre a finn exportpartnerek listáján, maga elé engedve a finnek másik hagyományos nagy gazdasági partnerét, Svédországot. 64 Részletesebben lásd a Finn–Orosz Kereskedelmi Kamara honlapját: http://www.finruscc.ru/index.phtml?372_m=8341&l=ru&s=296 62


165

adó valamivel több mint fele jelezte, hogy a következő félévben az orosz piacon megszerzett pozíciója kisebb vagy nagyobb mértékű megerősítésére készül, azaz a válság nem a piac elhagyására ösztönzi őket, hanem ellenkezőleg arra, hogy a piacon még szilárdabban megvessék lábukat. Egyharmaduk szerint ugyanis más piacokkal való összevetésben az orosz piac iránti érdeklődésük nőtt, 54 százalék számára a korábbihoz hasonló maradt, és csak 8 százalék számára veszített jelentőségéből. Ugyanakkor az orosz gazdasági válság mélységére utaló jel, hogy másik oldalról, az orosz vállalatoknak csak 4 százaléka tervezett további beruházásokat Finnországban.

3.1.5. A finn tranzitszerep Amint az előző alfejezetekből már láttuk, Finnország jelentős közvetítő szerepet játszik az Oroszország felé vagy akár az onnan érkező áruszállításokat tekintve is. 2008-ban mintegy egymillió teherautó haladt át a finn határállomásokon (Vaalimaaán, Nuijamaaán és Imatrán), többségében tranzitként. A finn számítások szerint a teljes orosz import mintegy negyede érkezik az országba Finnországon keresztül! A Finnországból Oroszországba – többnyire közúton – haladó tranzitban részt vevő áruk struktúrája nagyban hasonló a re-export szerkezetéhez, a legjellegzetesebb termékek a személyautó és a különböző elektronikai berendezések.65 Ellenkező irányból az áruszerkezet merőben eltérő, elsősorban orosz vegyi áruk, különböző ércek haladnak át a finn határon, mégpedig elsősorban vasúton. Míg tehát Finnországból kifelé a magas hozzáadott értékű termékek dominálnak, befelé ellenkezőleg, elsősorban alacsony feldolgozottsági fokú, kis értékű áruk a meghatározók. A tranzit a finnek felfogásában egyszerre pozitív és negatív hatású. Kedvező, mert mintegy 4000 embernek nyújt munkát, káros viszont, mivel erősen rontja a finn infrastruktúra állapotát, és feszültségeket okoz magában a közlekedésben is.66 Finnországnak gondot okoz a hatalmas tranzit lebonyolítása, az utak túlzsúfoltsága, s a határállomások áteresztő képességének korlátozott volta. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a finnek a két ország közötti minél zavartalanabb és hatékonyabb utazási feltételek kialakítása terén is aktívak. Elkezdődött a Szentpétervár-Helsinki gyorsvasút megépítését célzó projekt, amely az utazási időt 2010 végére várhatóan három és fél órára csökkenti majd le. 2009. május végén írták alá az Oroszországi Vasutak Nyrt. és a Finn Vasutak közötti logisztikai fejlesztésről szóló együttműködési Memorandumot. 65

2005-ben például a teljes orosz személyautó-import mintegy fele Finnországon keresztül érkezett az országba. Finnország földrajzi fekvése, biztonságos és hatékony tárolókapacitása és tengeri szállítás esetén nyújtott kedvezmény miatt kedvelt tranzitország. A finnek azonban a személyautó-tranzit visszaesésére számítottak 2007–2008 táján, amikorra a tervek szerint az orosz autóterminálok elkészülnek. Russia in the ... (2006) 66 Russia in the… (2006)

166

Ludvig Zsuzsa

A finnek – érdekeltségük okán – aktív szerepet vállaltak az EU és Oroszország közötti vámügyi együttműködésben is. 2009 elején kísérleti jelleggel elektronikus vámdeklarációs szolgáltatást vezettek be, ami siker esetén jelentős mértékben csökkentheti a határátlépési időt, ezen túlmenően pedig átláthatóbbá teszi a vámügyleteket, segíthet többek között a kettős számlázás jelenségének kiküszöbölésében. Jelenleg kilenc határátkelési pont működik a két ország határán. A gazdasági válság természetesen a tranzitban is érezteti hatását. Mivel az elmúlt időszakban a személyautók jelentették az egyik legjelentősebb tételt a finn tranzittevékenységben, az autópiac globális beszűkülése kihat a finn– orosz tranzitforgalomra is. Hasonlóképpen visszaveti a tranzitforgalmat az orosz import általános, több mint 40 százalékos visszaesése is.

3.2. Energetikai kapcsolatok A finn–orosz gazdasági kapcsolatokban az energetika – az EU egészéhez hasonlóan – jelentős szerepet játszik. Erről a kapcsolatrendszerről azonban mégsem állítható, hogy azt az energetika uralná, hiszen a finn gazdaság számára Oroszország, mint piac legalább akkora jelentőségű. Az Oroszországgal foglalkozó finn elemzésekben az energetikára alig egy-egy oldal vagy bekezdés jut, jelezve, hogy az Európa-szerte aggodalommal kísért „függőség”- kérdéskör itt koránt sincsen a középpontban. Maga a függőség elnevezés sem igen használatos. Mindazonáltal a tények alapján a szénhidrogénekben szegény Finnország energiaellátásában az orosz kőolaj és földgáz kiemelkedő jelentőségű, az orosz szállítások kizárólagosak a földgáz esetében és dominálnak a kőolaj-behozatalban is. Finnország, mint az orosz szénhidrogének vásárlója orosz oldalról is fontos partner, a nyers kőolajat illetően Finnország 2004-ben a nyolcadik, 2006-ban és 2007-ben már a hetedik helyen állt a teljes oroszországi eladásokat tekintve. Ezzel a finn részarány az összes orosz kőolajeladásokban 2007-re már 5,5 százalékra nőtt. (5. melléklet) Az Európa számos országában kritikusnak tekinthető földgázfüggőség kérdéskörében első megközelítésben Finnország is a leginkább érintettek között foglal helyet: a természetes földgáz importja közel 100 százalékban Oroszországból származik. Ez orosz oldalról nézve is számottevő, ha nem is meghatározó súlyú partnerséget jelent: 2,7 százalékkal a teljes orosz földgázkivitel 10-13. legfontosabb célországa Finnország. (6. melléklet) Azonban a földgázimport mégsem uralja a kétoldalú kapcsolatokat, mivel a gáz öszszességében nem játszik jelentős szerepet az ország energiaellátásában, sem a bruttó energiafogyasztásban, sem a végső energiafelhasználásban. Így a gázimport is nagyságrenddel kisebb az olajjal való összevetésben, míg az utóbbi 2006-ban elérte a 11,57 millió tonna olajegyenértéket, a gázimport mindössze 3,88 millió tonna olajegyenértékre rúgott. A földgáz jelentősége az áramtermelésben sem meghatározó, a szén, a nukleáris energia és a megújuló energiafor-


167

rások egyenként az áramtermelés mintegy 28-28-28 százalékát adják (2006os adatok alapján), míg a földgáz mindössze 16 százalékát.67 Ezzel szemben az olajbehozatal a teljes finn energiaimport több mint felét teszi ki, tehát az orosz függés az olaj terén tekinthető jelentősnek, mivel ennek domináns része – 2005-ben például mintegy 80 százaléka – Oroszországból származik. 50 százalék fölötti az oroszországi beszerzések aránya a finn szénimportban is.68 Finnország azon kevés uniós tagállamok közé tartozik, amelyek villamos áramot is importálnak Oroszországból.69 Ennek mértéke az ország teljes energiaellátását tekintve azonban szintén nem számottevő. Orosz oldalról azonban nem elhanyagolható, mivel a teljes orosz áramkivitel 60 százalékot meghaladó része esik Finnországra.70 1. ábra

A finn végső energiafelhasználás szerkezete 2006-ban (százalék) Származékos hó és ipari hulladék 17% Megújuló energia 17%

Elektromos áram 27%

Szilárd fűtőanyagok 4%

Olaj 30%

Gáz 5%

Forrás: Statistical pocketbook 2009, EU .

Összességében – a földgázt, kőolajat és a villamos energiát együttvéve – a finn energiaimport mintegy 70 százaléka, s a teljes energiafogyasztás 35 százaléka esik az orosz forrásra.71 A finnek azonban ezt nem érzik különösebben 67

Statistical pocketbook 2009, EU Egyébként Finnország teljes energiafüggősége, azaz az energiaimport belső energiafogyasztáshoz viszonyított mértéke valamivel 50 százalék fölötti, ami nagyjából az uniós átlagnak felel meg. EU27 energy dependence…(2008) 69 2005-ben a teljes villamos áramimport 50-60 százalék közötti része érkezett Oroszországból. Russia in the Finnish economy (2006) 70 Id. mű 30. p. 71 Russia Action Plan (2009) 68

168

Ludvig Zsuzsa

terhesnek. Az „orosz problémát” számukra nem a kitettség foka, hanem az arra vonatkozó aggály jelenti, hogy Oroszország a jövőben – növekvő belső szükségleteit és szintén emelkedő igényű külső piacait szem előtt tartva – egyszerűen nem lesz képes az európai kereslet kielégítésére. A finn energiapolitika ma forrásdiverzifikáció helyett inkább az önellátási fok növelésére teszi a hangsúlyt.72 A kilencvenes években azonban még felmerült a norvég gáz bevonásának lehetősége is, amelyet azonban svéd oldalról nem támogattak. Új, Oroszországból északról érkező vezeték építésében is gondolkodtak a finnek már ekkor is.73 A növekvő energiaigényre való tekintettel szavazta meg a finn parlament 2002-ben egy újabb, immár ötödik atomerőmű felépítését. Az építkezés 2005-ben el is indult és a tervek szerint 2010re fejeződik be. Az atomerőművek már ma is az ország áramtermelésének mintegy egynegyedét szolgáltatják. Egyes vélemények szerint az országnak még további atomerőművekre lenne szüksége, és erre meglenne a lehetősége is.74 Ugyanakkor egy másik opció az orosz gáz- és villamos áram behozatalának növelése. A formálódó európai uniós energiapolitikát a finnek általában támogatják. Hangsúlyozzák az egységesség, az egymás iránti szolidaritás, s az ennek jegyében megvalósuló infrastrukturális elképzelések és hálózati összekapcsolási tervek, valamint az egységes szabályozási környezet fontosságát, általában az egységes uniós energiapiac megteremtésének szükségességét. Ugyanakkor azt is rendszeresen megfogalmazzák, hogy számukra mindezidáig az orosz szállítások nem jelentettek problémát, azok rendben megérkeztek. Az orosz kérdés finn oldalon tehát nem jelentkezik különösebben élesen. A finn kormányzat egyébként is az energia megtakarításában rejlő lehetőségeket és a megújuló energia további fejlesztését kívánja előtérbe helyezni. Ugyanakkor egyes finn energetikai szakértők az uniós szabályozási keretek között bizonyos mértékű nemzeti szabadságra is igényt formálnának. Jogosan hangzik az a felvetésük, hogy az a Finnország, ahol a megújuló energiafajták szerepe a fogyasztásban már ma is jelentős, önállóan napirenden tarthassa az atomenergia szerepének további növelésére vonatkozó opciót, s Brüsszel ne kényszerítse rá a megújuló

72

Hasonlót ajánl európai szinten is az ismert finn Oroszország-szakértő, Kari Liuhto. Szerinte az állami szerepvállalást, beavatkozást határozottan növelő, irányított demokráciájú Oroszországgal való kölcsönös energetikai függés EU számára kedvezőtlen aszimmetriája egyre nő, ami az uniós energiaellátás önállóságának növelését célzó erőfeszítések szükségességére hívja fel a figyelmet az Oroszország irányában való importfüggőség további növelésével szemben. Ráadásul, amint a gázprojektek kapcsán (Északi Áramlat, Déli Áramlat) láthatjuk, az orosz gázprojektek Európát megosztó kérdésekké váltak. Véleménye szerint olyan terveknek kell elsőbbséget adni, amelyek a környezet védelme mellett biztosítják az érintett uniós tagállamok, Oroszország és a köztes térség országainak egyetértését is. Liuhto (2008) 73 Sutela (1997) 74 A kormányzat további egy atomerőmű szükségességével számol, a finn energiaipari vélemény kettőt tart szükségesnek, míg az üzleti körökből három vállalat tervez új nukleáris erőművet. Remes (2008)


169

energia részarányának további emelését.75 Szerintük a nukleáris energiára való még nagyobb hangsúlyfektetés jelenthetne választ Finnországban a jövő nagy energetikai kérdéseire. A nukleáris energia ugyanis – eme érvelés szerint – úgy növelné az önellátás fokát, hogy közben a környezetet sem szennyezi. Tekintettel arra, hogy az országban mindezidáig semmilyen nukleáris baleset nem fordult elő, a finn társadalomban a nukleáris energia elfogadottsága is magasnak tekinthető. Finnország a világon élenjáró a nukleáris hulladék elhelyezéséről folytatott kutatásokban is. Meglepő, de Finnországban a helyi önkormányzatok között akár még versengés is előállhat az új erőművek telephelyeiért!76 A nukleáris projektek egyébként az országban üzleti alapon futnak, a kormányzat nem épít és nem is finanszíroz ilyen építkezéseket, csak a döntési folyamatban vesz részt, a végső szó azonban a parlamenté.

3.3. Kölcsönös befektetések A kereskedelemhez képest a finn–orosz együttműködés kevésbé látványos területét képezik a kölcsönös tőkebefektetések. Az 1998-as orosz válság előtt nem volt számottevő a finn cégek jelenléte, azonban a válság után a finn befektetések megugrottak. Az 5. táblázat adatai szerint azonban a finn vállalatok érdeklődése az oroszországi lehetőségek iránt a kétezres évek első évtizedének közepétől nőtt meg jelentősebben, habár a számokon még mindig jól érződik az óvatosság. A finn befektetők számára Oroszország a 6. legjelentősebb célpont 2008 év végi állományadatok alapján. Ez meglehetősen szerény részarányt, mindössze 3 százalékot jelent a teljes külföldön eszközölt finn befektetések öszszegén belül. A finn befektetéseknek a kétezres években lökést adott az orosz gazdasági növekedés. Ezzel függ össze, hogy a finn befektetési motivációk között első helyen a helyi piacra való termelés áll. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy a finn ipari termelők befektetési kedve nőtt meg leglátványosabban az orosz piacon.77 A motivációkat illetően vannak azért kivételek is. A PKC Csoport és az Elcoteq elektronikai társaságok például a közös határhoz közeli helyszíneken telepedtek le, s a termelésükhöz orosz munkaerőt használnak, majd a megtermelt terméket finn, vagy távolabbi európai piacokra szállítják.78 Az alvállalkozó finn kis- és középvállalkozások is szívesen ruháznak be Oroszország közel fekvő részein, elsősorban az építőipar területén.

75

Rajala (2008) Remes (2008) 77 A Finn Ipari Vállalkozók Szövetsége 2005-ös felmérése szerint például az előző évhez képest mintegy 5-szörösre nőttek a finn ipari befektetések Oroszország irányában, s ezzel az orosz reláció súlya az összes külföldön eszközölt ipari befektetésen belül ebben az évben elérte a 10 százalékot! Russia in the… (2006) 75. p. 78 Uo. 80. p. 76

Ludvig Zsuzsa

170 5. táblázat

A külföldre irányuló finn FDI állománya fontosabb célországonként

2001

Hollandia Belgium Svédország USA Németország

Oroszország

2002

2003

2004

2005

2006 2007* 2008*

10261 8072 8092 9338 12303 12984 16073 15944 -1933 998 1109 1237 1273 9281 13856 18916 14864 18095 22590 21669 19839 19448 17157 14064 7222 5843 3808 4709 5903 5098 3794 8820 6469 4958 4789 5013 5001 5863 5750 5274

342

374

559

1097

1676

2315

19,3 22,9 17,0 10,7 6,4

2467

3,0

Luxemburg 1359 1385 1392 1688 5480 1209 2386 2133 Kína 768 582 798 1187 1234 1182 1642 1912 Lengyelország 368 345 449 436 903 927 1104 1223 Észtország 554 606 642 620 1199 1297 1295 1190 Kanada 179 591 381 822 1621 1385 1099 1165 Nagy-Britannia 2094 1756 1814 1513 1852 1504 1102 998 Norvégia 4229 4130 1184 1321 1329 943 929 992 Magyarország 242 350 618 734 1039 522 650 895 Franciaország 1916 1611 1335 1373 1686 1516 928 611 Ukrajna 0 1 0 3 10 18 64 86 Fentiek együtt 49050 49665 49375 52222 61769 64853 70144 76690

2,6 2,3 1,5 1,4 1,4 1,2 1,2 1,1 0,7 0,1 93,0

Összes

458

Részarány (százalék) 2008-ban

(millió euró)

59259 60964 60213 62420 69391 73051 79917 82489 100,0

* előzetes adat Forrás: Bank of Finland

Finn becslések szerint azonban a finn közvetlen befektetések tényleges állománya Oroszországban jelenleg körülbelül öt milliárd euró körül lehet.79 A táblázatban és az itt közölt adat közötti jelentős különbség abból adódik, hogy a finn statisztikák nem fedik le a teljes kifelé irányuló befektetéseket, mivel 1.) a finn transznacionális cégek harmadik országbeli cégein keresztül eszközölt befektetéseket és 2.) az 5 millió euró alatti éves forgalmat bonyolító cégek befektetéseit sem tartalmazzák. 3.) Számos finn cég egyéb olyan közvetítő úton keresztül fektet be Oroszországba, amelyek a fenti statisztikákban szintén nem jelentkeznek. Ezen túlmenően természetesen nem foglalják magukba a portfólió-befektetések állományértékeit sem, amelyek Finnország vonatkozásában tetemesek, 2005-ben például mintegy 2,5-szeresen haladták meg az FDI-adat

79

Russia Action Plan (2009)


171

értékét!80 A Bank of Finland FDI-állomány adatai azonban, ha a pontos értéket nem is tükrözik, mindenképpen jól jelzik a felfelé ívelő trendet. Ha azonban az Oroszországban működő leányvállalatoknál dolgozó finnek számát tekintjük, e téren már több mint húszezer fővel az előkelő harmadik helyen állt Oroszország 2006-ban, csak Svédország és Németország előzte meg. Nem elhanyagolhatók a finn befektetések uniós összevetében sem. 2006-ban például az EU-n belül – 377 millió eurós összeggel – Finnország volt a 6. legnagyobb befektető az orosz relációban,81 bár 2007-ben Finnország már csak 11. volt a listán. A bölcs finn hozzáállásra utal, hogy az orosz piacon nem stratégiainak számító területeken vannak jelen, azaz megkeresik azokat a piacréseket, amelyek nyitottak a külföldiek előtt, s ahol versenyelőnyük is lehet. A finn befektetések tehát nem követik az oroszországi FDI általános ágazati trendjeit, nem a kitermelőipart célozzák meg. Ezekben a „nem stratégiainak tekintett ágazatokban” azonban az oroszországi politikai kockázatok is alacsonyabbak. A legnagyobb értékű finn befektetések a fogyasztás-vezérelt ágazatokban, a villamos energiaiparban, a kis- és nagykereskedelem területén és az élelmiszeriparban valósultak meg a rendelkezésre álló (2005-re vonatkozó) utolsó statisztikák szerint. Ezen belül 20 százalék fölötti volt egyedül a faipar és a kiadással, publikálással foglalkozó terület részaránya.82 A finnek szerint azonban a finn faipar oroszországi jelenléte még ezzel együtt is alacsony, és az iparági finn–orosz gazdasági kapcsolatokban még a kereskedelem (azaz az orosz fa importja) a meghatározó. A legjelentősebb világszerte ismert finn befektetők a faiparon túli ágazatokban, a Stockmann kereskedelmi lánc, a Fortum villamos energetikai cég, valamint az élelmiszeripar területéről az édességipari Fazer.83 Újabban egyre több a finn tulajdonú és üzemeltetésű ipari park is Oroszországban. E téren a közeli Szentpétervár nyújt kiváló lehetőségeket, amelyek kihasználásában a Technopolis és a Sitra élenjáró. A finn eredetű befektetések túlnyomó része a közeli orosz régiókba irányul. 2005-ben Finnország állományadatok alapján a legnagyobb befektető volt Karéliában, folyó adatok szerint a második legjelentősebb a Leningrádi területen és negyedik legnagyobb Szentpéterváron. Moszkva is fontos befektetési célpont. Az elmúlt években megfogalmazódott az a finn vélemény is, amely szerint érdemes lenne tovább terjeszkedni, s megcélozni a távolabb fekvő orosz nagyvárosok fogyasztói piacait is.84

80

Russia in the (2006). A portfólióbefektetések azon befektetések, ahol a befektetést eszközlő részesedése az összes részvényből nem haladja meg a tíz százalékot. 81 Érdekesség, hogy az Eurostat adatbázisa szerint ebben az évben e téren éppen Magyarország előzte meg a finneket, 422 millió eurós befektetésével. (EU27 trade in goods…, 2008) 82 A Finn Gazdaságkutató Intézet 2005-ös vizsgálata alapján. In: Russia in the … (2006) 77. p. 83 A Stockmann például 2005-ben a nettó eladások 10 százalékát az orosz piacon realizálta. Uo. 82. p. 84 Uo. 78. p.

172

Ludvig Zsuzsa

A finn befektetőknek természetesen ugyanazon akadályokkal és nehézségekkel kell megküzdeniük, mint bármely más külföldi befektetőnek, jogi eredetű problémákkal (pl. a márkabejegyeztetési procedúra folyamán), az átláthatóság hiányával, a könyvelés területén meglévő sajátosságokkal, korrupcióval, s általában a finnek szemében feltűnően alacsony infrastrukturális fejlettséggel. Általános megítélés szerint az orosz piacon igen nehéz dolgozni, azonban a magas kockázatok kiemelkedően jó profitabilitással társulnak! A nagyobb biztonság érdekében szorgalmazták finn oldalról kétoldalú beruházás-védelmi egyezmény kötését, azonban az orosz fél ettől vonakodik. Különösen a finn faipar érzi szükségességét az egyezmény nyújtotta nagyobb védelemnek, s lényegében ez akadályozta mindezidáig az igazán nagyvonalú finn befektetések megvalósulását ebben az iparágban. A jövőben azonban vélhetően megmarad a felfutó trend a finnek oroszországi befektetéseiben, habár a gazdasági válság – a beszűkülő orosz piac hatásán keresztül – visszavetheti a korábbi dinamikát. Az orosz WTO-tagság minden bizonnyal újabb lökést adna a finnek érdeklődésének és aktivitásának. Az érdeklődés ellenkező irányból egyelőre nem túl nagy. 2005-ben mindössze hat új vállalatot alapítottak orosz tőkével, de 2006-ban is alig érkezett orosz befektetés Finnországba. 2007-2008-ra ugyan Oroszország már a 9. legnagyobb befektető címet érdemelte ki, és 500 millió euró fölé nőtt a Finnországban eszközölt orosz eredetű közvetlen befektetések értéke. Az állomány tetemes része azonban még a szovjet időkből örökölt. Az orosz eredetű befektetések zöme néhány nagy cégtől származik (mint a Teboil, Gasum, Suomen Petrooli, Nordic RAO és a Delta Auto). 2006 júniusában a finn Nemzeti Adóhivatal mintegy 2364 orosz vonatkozású vállalatot tartott nyilván Finnországban. Az orosz vonatkozás orosz állampolgárságú egyént jelent a vezetőségben. E vállalatok zöme a kis- és középvállalkozás kategóriába esik, és DélkeletFinnországban található. Közülük mintegy 2000-et tekintettek ténylegesen is aktívnak a finn hatóságok. (6. táblázat) Az orosz tőkéjű vállalkozások száma szerint a legfontosabb célterület a kereskedelem, aránya az összes orosz vonatkozású cégen belül eléri az egyharmadot. Az üzleti szolgáltatások a második legjelentősebb terület. Az orosz befektetések további jellegzetes területe a logisztika, különösen DélFinnországban. Orosz célkitűzés ugyanis a külkereskedelmet szolgáló logisztikai rendszer függetlenségének megteremtése. Mindezek az ágazatok az építőiparral kiegészülve egyúttal a megélénkült orosz kis- és középvállalkozói tevékenység jellegzetes befektetési területeit is jelzik.85

85

Uo. 87. p.


173 6. táblázat

A Finnországba érkezett közvetlen külföldi tőkebefektetések állománya forrásországonként

2001

2002

2003

2004

2005

2006 2007* 2008*

Részarány (százalék) 2008-ban

(millió euró)

Svédország 15232 17635 21345 23500 27002 30069 31028 30976 Hollandia 4709 4267 4487 3817 4737 5669 8762 7632 Dánia 1529 1644 1795 2069 1919 2539 4490 4397 Németország 767 952 1875 2273 2492 2765 2211 2960 Belgium 119 115 27 203 521 870 1937 2284 USA 762 655 1324 1066 1155 1266 1324 1574 Nagy-Britannia 1678 3440 3321 2969 2745 3284 4253 1278 Franciaország 185 260 721 760 832 1031 1215 1250

55,1 13,6 7,8 5,3 4,1 2,8 2,3 2,2

Oroszország

522

0,9

Olaszország Ausztria Norvégia Svájc Luxemburg Fentiek együtt

10 -10 87 184 265 430 492 463 148 153 238 134 126 237 384 423 657 618 374 283 705 523 689 336 523 705 684 1143 674 545 528 387 175 846 1004 1057 1158 1106 1023 -255 26800 31729 37620 39824 44709 50747 58874 54227

0,8 0,8 0,6 0,7 -0,5 96,4

Összes

27312 32407 39792 42125 46454 53583 62245 56245 100,0

306

449

338

366

378

413

538

* előzetes adat Forrás: Bank of Finland

Az orosz tőke azonban természetesen az energetika területén az egyik legmeghatározóbb a befektetések nagyságát tekintve. A Gazprom részesedése a gázelosztással foglalkozó Gasumban 25 százalékos, míg a gáz szállításában érdekelt North Transgas OY-ban 100 százalékos. Az Európa-szerte érdekeltségekkel rendelkező orosz olajipari cégóriás, a Lukoil szintén jelen van Finnországban, azonban csak a benzinkereskedelemben.86

3.3.1. Ingatlanügyletek Miközben az orosz vállalati jelenlét Finnországban ma még nem különösebben jelentős, az orosz állampolgárok ingatlanpiaci befektetései már kifejezetten je86

Ehrstedt – Vahtra (2008) 11. p.

174

Ludvig Zsuzsa

lentékenyek. Az utóbbi években az orosz tulajdonú ingatlanok száma – különösen Kelet-Finnországban emelkedőben van, mivel Finnországban a külföldiek tulajdonlását nem korlátozzák. Finn részről azonban sérelmezik a kölcsönösség hiányát, azaz azt, hogy orosz oldalon viszont korlátozás van életben, s a finn vállalatok és személyek számára egyaránt korlátozottak például a földvásárlási lehetőségek Oroszországban.

3.4. Tudományos és innovációs együttműködés – egy konkrét példán keresztül Az utóbbi években a finn–orosz kutatási és innovációs együttműködés már túlmutat az akadémiai kereteken, s az érintett önkormányzatok támogatását is élvezve egyre inkább behatol az üzleti szférába is. 2007-ben a finn Technopolis vállalat és Moszkva város önkormányzata írt alá együttműködési szándéknyilatkozatot egy Moszkva területén megvalósítandó technológiai központ megvalósításáról.87 Finn oldalról ugyanis határozottan jó üzleti lehetőségeket látnak az orosz innovációs kapacitás kihasználásban. Az innováció ügyének ráadásul újabban az orosz vezetés is nagyobb hangsúlyt ad, hiszen az innováció része a Medvegyev elnök által 2008-ban megfogalmazott öt ”i”- prioritásnak. Igen jó példája az innovációs együttműködés konkrét megvalósulásának a high-tech iparágakban tevékenykedő cégek számára megfelelő üzleti környezet megteremtésére és kapcsolódó szolgáltatások nyújtására szakosodott Technopolis szentpétervári projektje. A helyszínválasztásban a már ott lévő finn cégek nagy száma és a nagyvárosban koncentráltan jelen lévő high-tech iparágak ténye domináltak a földrajzi közelség mellett.88 Az együttműködés keretében a finn Technopolis kooperációs megállapodást kötött a Szentpétervári Technoparkkal. A finn vállalat 2006 decemberében vásárolt egy 4,6 hektáros területet a Pulkovói repülőtér közelében. Ezt követően a már a városban tevékenykedő finn cégek támogatásának céljából sor került egy innovációs központ létrehozására Szentpéterváron. A Technopolis szempontjai közül kiemelendő az, hogy helyi jelenlét megteremtését tűzte ki célul, felismerve azt, hogy Finnországból az oroszországi tevékenységek kevésbé hatékonyan bonyolíthatók.89 Mivel a finn belső piac az innováció és a K+F területén meglehetősen szűk, az e téren a lehetőségek gazdag tárházát kínáló orosz piac felé fordultak, ahol viszont az

87

Dezhina – Zashev (2007) 88 Egyébként a Technopolis tapasztalatait az orosz Információtechnológiai és Kommunikációs Minisztérium is hasznosította technopark elképzeléseinek megvalósítása során. 89 Dezhina – Peltola (2008)


175

ilyen típusú üzleti tevékenységek még meglehetősen gyerekcipőben járnak, a finn cég tehát élenjáró lehet. A pozitív finn hozzáállásra példa, hogy ők is hajlandók tanulni orosz partnereiktől: saját maguk számára hasznosítható példaként említik a nagy orosz (szövetségi) egyetemeket, amelyek tapasztalatait figyelembe kívánják venni a saját egyetemi rendszerüket átalakító folyamat során.90

3.5. Turizmus A földrajzi közelség természetesen kedvez a két ország közötti turizmusnak is. Mindkét ország fontos turisztikai célpontként jelenik meg a másik számára, habár az orosz állampolgárok finnországi látogatásai nőnek dinamikusabban. Az utóbbi években Oroszország számos mutató szerint a legjelentősebb turisztikai forrásország. 2008-ban a finn határátlépések iránya Oroszország felől volt a legmagasabb. Ugyanebben az évben a finn konzulátusok több mint hétszázezer vízumot adtak ki, zömében többszöri használatra.91 2007-ben és 2008-ban az összes külföldi látogató közül az innen érkezettek töltötték számszerűleg a legtöbb éjszakát a finn szálláshelyeken, ez 2007-ben bármely relációhoz képest rekordot, több mint, 850 ezer éjszakát jelentett. 2008-ban az összes itt töltött éjszakák 19 százaléka esett az orosz látogatókra, annak ellenére, hogy az Oroszországból érkezők hagyományosan inkább rövid látogatásokat tesznek a szomszédos Finnországban. Az Európai Unión belül Finnország az egyik legkiemelkedőbb célpontjuk. A finn statisztikai szolgáltatás szerint 2008-ban az indiai és ukrán származásúakat követően az oroszországi turisták által eltöltött éjszakák száma nőtt a legdinamikusabban, húsz százalékot meghaladó mértékben az előző évhez képest. Mindez összesen 2,3 millió orosz látogatót jelent, amely érték szintén jelentősen, mintegy 13 százalékkal nőtt 2007-hez képest.

90

Konkrétan a Helsinki Műszaki Egyetem, a Helsinki Gazdasági és Üzleti Főiskola valamint a Művészeti és Tervezési Egyetem integrációjakor. Dezhina – Peltola (2008) 91 Az összes schengeni országból messze Finnországba érkezik a legtöbb orosz vízumkérelem. Russia Action Plan (2009) p. 14.

Ludvig Zsuzsa

176 7. táblázat

Vendégéjszakák Finnországban a beutazó országa szerint 2007

2008

Fő

Fő

Beutazók országa

Oroszország Németország Svédország Nagy-Britannia Franciaország Észtország USA Norvégia Hollandia Olaszország Japán Spanyolország Dánia Svájc Kína+Hongkong Fentiek együtt Összes külföldi együtt

2008-2007 Változás (fő)

2008/2007 Változás (százalékban)

856 176

1 029 796

173 620

20,3

572 147 576 038 515 934 238 408 211 924 216 412 201 447 191 221 164 533 156 047 138 532 104 271 116 353 98 146 4 357 589 5 328 215

579 338 571 903 540 986 229 613 205 380 204 406 182 459 182 144 167 415 153 954 126 549 110 193 109 045 91 905 4 485 086 5 493 295

7 191 -4 135 25 052 -8 795 -6 544 -12 006 -18 988 -9 077 2 882 -2093 -11 983 5 922 -7 308 -6 241 127 497 165 080

1,3 -0,7 4,9 -3,7 -3,1 -5,5 -9,4 -4,7 1,8 -1,3 -8,6 5,7 -6,3 -6,4 2,9 3,1

Forrás: Finn Statisztikai Hivatal

Kérdéses, hogy ezt a felfutó trendet a jelenlegi gazdasági válság mennyiben töri meg. Az orosz látogatók ugyanis nemcsak nagy számuk miatt fontosak a finn gazdaság számára, hanem amiatt is, hogy ők az átlagos turistánál többet költenek külföldi tartózkodásaik során. „Az orosz turisták külön osztályt alkotnak”- nyilatkozta egy finn vezető turisztikai illetékes.92 2006-ban pl. egy orosz turista átlagosan mintegy 85 eurót költött naponta, miközben az összes külföldi látogatóra eső átlagos érték csak napi 53 euró volt. A napi orosz költések értéke 2008-ra már 107 euróra nőtt. Az orosz turisták ugyanis keresik a szervezett programokat, jó minőségű ételre és szolgáltatásokra vágynak, mindezt azonban hajlandók meg is fizetni. A legkedveltebb turisztikai célpont számukra a főváros és Dél-Karélia, s – szintén a finn átlagtól eltérően – a legtöbb eltöltött éjszaka a téli évszakra esik, ami a téli sportok előretörését jelzi orosz oldalon immár évről évre.93 Az Oroszországból beutazók közel fele érkezik kikapcsoló-

92

http://www.investinfinland.fi/news/2008/en_GB/tourists_visiting_Finland lék20/ 93 Finn Turisztikai Társaság (Finnish Tourist Board) http://www.mek.fi

száza-


177

dás céljából, miközben az üzleti célú utak aránya 2008-ban 11 százalékot tett ki. 8. táblázat

A legnépszerűbb turisztikai célországok a finnek számára 2008-ban Hosszú utak (több mint 4 nap) Kiutazások Célország száma Spanyolország 370 000 Észtország 170 000 Görögország 146 000 Svédország 135 000 Olaszország 130 000 Thaiföld 88 000 Németország 81 000 USA 76 000 Franciaország 74 000 Nagy-Britannia 71 000

Rövid utak Összes kiutazás (1-3 éjszaka) Kiutazások Kiutazások Célország Célország száma száma Észtország 544 000 Észtország 714 000 Svédország 203 000 Spanyolország 386 000 Oroszország 87 000 Svédország 338 000 Németország 50 000 Olaszország 156 000 Lettország 44 000 Görögország 146 000 Norvégia 27 000 Németország 131 000 Dánia 27 000 Oroszország 125 000 Olaszország 26 000 Franciaország 90 000 Nagy-Britannia 18 000 Nagy-Britannia 89 000 Franciaország 17 000 Thaiföld 89 000

Összes út 2 193 000 Összes út Forrás: Finn Turisztikai Társaság

1 135 000 Összes út

3 328 000

A turizmus azonban ellenkező irányban sem elhanyagolható. A finneknek is kedvelt utazási célországa Oroszország. Hasonlóképpen ők is többnyire rövid látogatásokat tesznek, s az 1-3 éjszakát jelentő kiutazásaikat tekintve Oroszország 2008-ban Észtországot és Svédországot követően a harmadik, az összes külföldön töltött éjszakát tekintve is – a nagy turisztikai célországok, Spanyolország, Olaszország, Görögország és Németország után, Franciaországot megelőzve – a hetedik helyen állt.94 A turizmus tehát mindenképen perspektivikus összekötő gazdasági kapocs a két szomszédos ország között. Azonban ennél több is: az egymás országaiba történő látogatások segítenek a lakosságnak is egymás jobb megismerésében és elfogadásában. Minden bizonnyal a szoros üzleti szálak mellett ez az egyik kulcsa annak, hogy Finnországban az oroszok megítélése más európai országokhoz képest kevésbé negatív, elfogadóbb, habár itt is találkozhatunk nem kis számban előítéletekkel. A kétirányú turizmus további fellendülését segítheti elő a Helsinki és Szentpétervár között épülő nagysebességű vasúti összeköttetés is.

94

Uo.

178

Ludvig Zsuzsa

3.6. Finnország gazdasági stratégiája Oroszország irányában Amint láttuk, a finnek szinte minden szóba jövő gazdasági területen keresik és aktívan fejlesztik az együttműködési és üzleti lehetőségeket az orosz partnerekkel. Ennek során a finn üzleti körök valamennyi szereplőjét számba veszik. A világszerte elterjedt NOKIA márka természetesen Oroszországban is közkedvelt. Az utóbbi időben azonban különös hangsúlyt kap a finn kis- és középvállalatok oroszországi megjelenésének támogatása is, amelyet a meglévő állami szervek (Finnpro, Finnvera, Finnfund stb.) közötti még jobb összhang megteremtése útján kívánnak elősegíteni. Felvetődött egy ’Oroszország-alap’ létrehozásának gondolata is, amely speciálisan erre a rétegre összpontosítaná tevékenységét. 2009 júliusában a finn kereskedelmi és fejlesztési miniszter döntést hozott a korábban már hatszázezer euróval létrehozott éves keretösszeg további ötszázezer euróval való támogatásáról, amely támogatás a finn kis- és középvállalkozások észak-oroszországi projektjeinek finanszírozását, például egy közös vállalat beindítását segíti majd 2009-2010 folyamán. 2003 óta hasonló konstrukcióban közel 130 projekt kapott már finanszírozást összesen mintegy 3 millió euró értékben. A válság körülményei között azonban megnövekedett az igény az ilyen jellegű állami támogatás iránt.95 Gondolkodnak az úgynevezett orosz nemzeti projektekbe való finn bekapcsolódási lehetőségekről is.96 Bár a finn–orosz gazdasági kapcsolatok velejét minden bizonnyal a klasszikus kereskedelmi szálak adják, a finn stratégia a gazdaság valamennyi területén fellelhető lehetőségek kiaknázására irányul, legyen az turizmus, innovációs együttműködés vagy éppen szolgáltatásexport. Mindebben a finn történelem speciális oroszos szálainak pozitív hozadékára támaszkodnak: mindazon társadalmi, gazdasági, nyelvi stb. ismeretekre, amelyek segítik a hatalmas és sajátos szomszéd megértését, s a vele való együttműködést. Ez a finn szakértői tudás azonban amellett, hogy a finn gazdaság érdekeinek szolgálatába állítható, az Európai Unió szintjén való hasznosításra is rendelkezésre áll. A finnek éppen ezt szeretnék: Európa Oroszország-tudásközpontjává szeretnének válni. Bizonyos tekintetben már ma is azok. Finnország stratégiája természetesen épít az uniós szintű elképzelésekre is. A finnek már a kilencvenes években is támogatták az EU–orosz szabadkereskedelemre vonatkozó elképzelést, amely, igen ködös megfogalmazásban ugyan, de már az 1994-ben aláírt Partnerségi és Együttműködési Megállapodásban is szerepelt. Finnország azóta is következetes híve az EU és Oroszország bárminemű, így gazdasági közeledésének is, így az EU és Oroszország között épülő 95

Finn Külügyminisztérium, Press Release 191/2009. (http://formin.finland.fi letöltve: 2009. július 22.) 96 Russia 2017 (2007). A 2005 őszén elindított orosz nemzeti projektek a következő területeken futnak: egészségügy, oktatás, mezőgazdaság és lakásépítés.


179

négy közös térség, azon belül a gazdasági térség ügyének is, amelyen belül továbbra is él a szabadkereskedelmi vízió, habár – vélhetően a finnek bánatára – ez ügyben az utóbbi néhány évben kevés konkrét lépés történt.

4)

Finnország és Oroszország mint Balti államok

Finnország és Oroszország kapcsolatait nagymértékben meghatározza közös földrajzi helyzetük: mindkét ország a Balti-tenger térségéhez, Európa északi területeihez tartozik. A két ország közötti együttműködés kiemelkedően fontos eleme a regionális szintű kooperáció mind multilaterális, mind pedig bilaterális szinten. Az Oroszországot célzó – akár uniós szintű – finn kezdeményezések jelentős részben éppen erre a regionális együttműködési területre irányulnak.

4.1. Az EU Északi Dimenziója és az uniós Balti-tengeri Stratégia97 Finnország az EU tagjaként a Balti-térségbeli regionális együttműködés szószólója a kezdetektől. Már a TACIS-program alakításából is jelentősen kivette részét, s számottevő szerepe volt abban, hogy a Baltikum teljes térsége egyrészt TACIS-prioritássá vált, másrészt a TACIS a határmenti térségekre is kiterjesztette tevékenységét. Hozzájárult ahhoz is, hogy a TACIS és az Interreg programok összekapcsolódhattak. A Balti-tengeri térségben ugyanis az Európai Unió és Oroszország találkoznak össze: a kilenc partmenti államból a keleti irányú 2004-es bővülés óta immár nyolc uniós tagállam, a kilencedik érintett pedig maga Oroszország. Nem véletlen tehát, hogy az unió északi peremén elhelyezkedő régió az EU és Oroszország interakcióinak egyik legintenzívebb területe. Az 1999 óta az uniós kül- és határmenti politikák részeként működő EU Északi Dimenziója a leglátványosabb finn hozzájárulás az EU és Oroszország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. A kilencvenes évekhez kötődő finn kezdeményezés eredetileg az északnyugati orosz régiók EU-hoz közelebb vonását célozta. Már a kezdetektől kiemelt együttműködési területek voltak: a környezetvédelem, közegészségügy, közlekedés és logisztika. Az Északi Dimenzió sikeresen fókuszált az ún. „low politics”-ra és az orosz régiókkal való közvetlen együttműködésre. Egyik konkrét közös projektként említhető a szentpétervári szennyvíztisztító-mű.

97

Az alább tárgyalt együttműködéseken kívül megemlítendők további északi regionális szervek, a Miniszterek Északi Tanácsa, a Balti-államok Tanácsa, a Barents Euro-Arctic Tanács és az Arctic Tanács is, amelyekben más partnerországokkal együtt az EU és Oroszország részt vesz, s amelyek tevékenységére az Északi Dimenzió is támaszkodik.

180

Ludvig Zsuzsa

Az Északi Dimenzió együttműködésben az Európai Unió mellett a térség érintettjei, Norvégia, Izland, valamint Oroszország egyenlő partnerekként vesznek részt. Hanna Smith finn Oroszország-szakértő szerint az elképzelés lényege a dialógus, konkrét együttműködés, a stabilitás, prosperitás és gazdasági együttműködés, sőt gazdasági integrálódás, versenyképesség és fenntartható fejlődés közös megvalósítása. Az északi együttműködés felfogásában magában foglalja az EU és Oroszország között épülő négy közös térség mindegyikét, de ezekhez hozzáteszi még a környezet, nukleáris biztonság, természeti erőforrások, szociális jólét és egészségügy kérdésköreit. Sokak szerint az Északi Dimenzió lényegében nem más, mint egy fontos eszköz a négy térség megvalósításához.98 Az együttműködés különösen felértékelődött az EU–orosz kapcsolatok általános megromlásának ideje óta, amikor – bár csak helyi szinten – de mégis az Oroszországgal való konkrét együttműködés egyik fontos területe maradt. A projektek kofinanszírozásban valósulnak meg, de a nemzetközi pénzügyi szervezetek (EBRD, EIB vagy a NIB – Nordic Investment Bank) is beszállnak támogatásukkal. Az együttműködés legkonkrétabb eredményei között az Északi Dimenzió Környezetvédelmi Partnerséget (2001) és az Északi Dimenzió Közegészségügyi és Szociális Jóléti Partnerséget (2003) szokták említeni. Az előbbi a környezetvédelem és a nukleáris biztonság területén megvalósított együttműködés, az utóbbi az egészséges életmód terjesztésével, betegségmegelőzéssel és egyéb, az egészségügy terén megvalósítható közös tevékenységekkel foglalkozik.

4.1.1. Az „új” Északi Dimenzió Az Északi Dimenzió megújítása a 2006-os finn elnökség egyik nagy sikere. A 2006 őszi Északi Dimenzió csúcson elhatározás született az Északi Dimenzióbeli együttműködés folytatásáról és elmélyítéséről. A négy érintett entitás, az EU, Oroszország, Izland és Norvégia vezetői elfogadták az új alapdokumentumokat, az ún. keretdokumentumot és a Politikai Deklarációt. A megújítás célja az volt, hogy új lendületet adjanak az együttműködésnek és növeljék a résztvevő országok elkötelezettségét. Az együttműködést határozottan beemelték az EU–orosz együttműködés keretrendszerébe. A kétévente megrendezett miniszteri szintű találkozók és az egyéb szakértői összejövetelek közötti munka folytonosságát a valamennyi érintett fél képviselőit összefogó szakértői Felügyelő Csoport (Steering Group) biztosítja. A már korábban beindított két partnerség mellett tervezik egy Északi Dimenzió Közlekedési és Logisztikai Partnerség beindítását is, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiák elterjesztése terén való együttműködés intenzifikálását.

98

Smith (2007) 72. p. A négy közös térség: a közös gazdasági térség; a szabadság, biztonság és igazság közös térsége; a közös külbiztonsági térség; és a közös kutatási, oktatási és kulturális térség. Részletesebben lásd Ludvig (2008).


181

4.1.2. Az EU készülő Balti-stratégiája Bár a Baltikum térségének lakossága egyike a környezet ügye iránt legfogékonyabb uniós területeknek, paradox módon a Balti-tenger mégis az egyik legszennyezettebb tenger. Ez utóbbi egyik fő oka a tengert átszelő olajszállító hajók igen nagy száma, mivel a térség fontos tranzitszerepet tölt be az EU és Oroszország közötti energiakereskedelemben.99 Nem meglepő, hogy mindezzel szoros összefüggésben az EU-ban az Európa Parlament és az érintett kormányok kezdeményezésére 2007-ben döntés született egy uniós szintű Baltitengeri stratégia kialakításáról.100 Az eredeti elképzelés szerint a 2009. júniusi EU Tanács ülésére kellett volna elkészülnie a stratégiának, ez azonban már a 2009 második félévi svéd elnökségre maradt. Bár a stratégia közvetlenül nem vonatkozik Oroszországra (Izlandra és Norvégiára sem), természetes annak (azok) érintettsége. Az orosz partner bevonására kiváló lehetőségként kínálkozik a meglévő keretrendszer: az EU Északi Dimenziója. A Balti-tenger térségének Oroszországot is mélyen érintő két nagy témája a környezetvédelem és az energetika. Ez utóbbi egy fontos, készülő projektjéről szól a következő alfejezet.

4.2. Az Északi Áramlat vezeték: a Baltikum térségét megosztó projekt A ma sokak által német-orosz különalkus projektként kezelt Északi Áramlat vezeték kérdése erősen megosztja a térséget. Érdekesség azonban, hogy egy hasonló projektelképzelés a finnekben már a kilencvenes évek második felében felötlött. A finnek ugyanis már ekkor számoltak azzal, hogy Európa növekvő mértékű gázigényét a jövőben Algériából vagy Oroszországból való többletimporttal lehet majd ellentételezni. Ez utóbbi kapcsán merült fel bennük egy Finnországon vagy a Balti-országok szárazföldi területén, esetleg tengeri területein keresztül lefektetendő vezeték lehetősége.101 A Balti-tengerfenéken elhelyezett vezeték ötlete tehát nem teljesen új keletű.

99

Egy átlagos napon mintegy 2000 tankhajó szeli át a Balti-tengert. Bár a balesetek száma az utóbbi időben csökkenőben van, a gazdasági prosperitással összefüggésben emelkedő számú hajók növekvő környezeti kockázatot jelentenek. Luoto (2008) Egy másik szemléletes adat: a Finn-öblön áthaladó olajszállítmányok mennyisége az 1995-ös húszmillió tonnáról évi száznegyvenmillióra nőtt 2006-ra. A finn környezetvédelmi miniszter szerint 2015-re az előzetes számítások alapján ez az érték elérheti a kétszázhatvanmillió tonnát. Lehtomaki (2008) 100 Luoto (2008) 101 Sutela (1997) 10. p.

182

Ludvig Zsuzsa

A 2005-ös német-orosz megállapodás aláírásával útjára indított projekt ma már az EU-t belülről egyik legjobban megosztó problémakörré vált.102 A németek joggal hivatkozhatnak arra a tényre, hogy az északi gázvezeték még 2003ban bekerült a Brüsszel által hivatalosan támogatott kiemelt energetikai projektek (TEN-E) közé is,103 amelyet 2006-ban megerősítettek, s többek között az EU–orosz energiadialógusban is közös érdekeltségű projektként tartanak számon. Másik fontos érvük, hogy amellett, hogy a projekt valóban közvetlen német érdekeket szolgál, s a betáplálási pont is Németországban lesz, az új vezetéken keresztül érkező gáz Európa számos országának gázellátásához járulhat hozzá: Belgiumba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Dániába, Franciaországba, Olaszországba, Csehországba és más uniós tagállamokba is eljuttatható az orosz gáz. Az Északi Áramlat az európai szolidaritás lehetőségét kínálja a rákapcsolódások rendszerén keresztül, többek között az egyik fő ellenlábas Lengyelország számára is.104 A Wintershall szerint mindez azért igen fontos, mert Európa energiaellátása 2030-ig még körülbelül 80 százalékban a fosszilis energiákra fog támaszkodni, a megújuló energia szerepe nem fog oly mértékben megnőni, ami szükségtelenné tenne hasonló projekteket. A módosuló európai energiamixben a gáz jelentősége pedig éppen a CO2 kibocsátás csökkentésének érdekében fog emelkedni. Német vélekedés szerint a majdani Nabucco is csak mintegy 5 százalékban lesz képes a 2020-as európai uniós gázszükségletek kielégítésére, amihez az Északi Áramlat által nyújtott körülbelül 8 százaléknyi részesedés is csak kiegészítő hozzájárulás.105 Tekintettel az orosz gáztartalékok világszintű jelentőségére, a német vélekedés szerint a növekvő mértékű európai gázfogyasztás biztosítása nem képzelhető el Oroszország nélkül. Környezetvédelmi szempontból azért támogatandó az Északi Áramlat projekt, mert tenger alatti fektetése révén nem érint érzékeny területeket, sem erdőket, sem pedig lakott területeket. Ráadásul a tenger alatti vezeték működtetésének nemcsak operációs költségei, hanem CO2 kibocsátása is alacsonyabb lesz egy szárazföldi opcióval való összevetésben. 1997 és 1999 között egy finn–orosz vegyesvállalat, a North Transgas Oy folytatott vizsgálódást egy, a térségen áthaladó új gázfolyosó lehetőségéről. Ekkortól származik a Baltitenger alatti vezeték ötlete. A későbbiekben a finnek megváltoztatták stratégiájukat, és az orosz Gazprom német partnerek felé fordult. Jelenlegi álláspont szerint öt európai vállalat lenne az újonnan érkező orosz gáz vásárlója. A két, projektben résztvevő német cégen kívül a francia Gaz de France, a dán Dong Energy A/S és a brit székhelyű Gazprom Marketing And Trading is. A projektben tehát három nagy meghatározó európai uniós tagállam is érdekelt! (www.nord-stream.com) A Nord Stream AG 2005 decemberében alakult meg. Jelenleg a vállalkozásban a Gazprom 51, a BASF/ Wintershall és az E.ON Ruhrgas 20-20, míg a francia Gasunie kilenc százalékkal részesedik. 103 Trans-European Energy Networks 104 Zwitserloot (2008) 105 Zwitzerloot (2008) Reinier Zwitserloot a Wintershall Holding Igazgató Tanácsának elnöke. Megjegyzendő, hogy időközben a gazdasági világválság hatására a korábban megfogalmazott gázprognózisokat jelentős mértékben módosították, csökkentve a várható gázszükségletekre vonatkozó értékeket. Az új helyzetben azonban inkább a kevésbé előrehaladott állapotú projektek megvalósulása került veszélybe, nem a Északi Áramlaté. 102


183

A kérdést jó néhány, a térségben érintett, de az unióhoz csak a projekt körvonalazódását követően csatlakozott ország más megvilágításban látja. Mivel orosz részről egyértelmű, hogy – az egyre problémásabbá váló posztszovjet tranzitkapcsolatok orvoslásának szándéka mellett – az új terv egyes uniós tagállamokkal való kétoldalú politikai kapcsolatok terheltté válására adott válasz is egyben, azaz célja az érintett Balti-országok, valamint Lengyelország elkerülése, a vezetéket igen sokan – elsősorban az említett érintettek –, bírálják. Ez utóbbiak sérelme érthető, hiszen a rajtuk áthaladó energiatranzit súlyának csökkenésével veszítenek Moszkvával szembeni alkuerejükből, ráadásul az elkerülő vezetékek miatt elesnek a tranzitdíjak beszedésének lehetőségétől is. A projekt ellenzőinek egyik fő érvrendszerét a környezetvédelmi szempontok alkotják. Tartanak a vezeték építése vagy működése közbeni tengeri katasztrófák lehetőségétől, többek között az elsüllyedt világháborús bombák és egyéb vegyi fegyverek megsérülése esetén. Problémásnak tartják, hogy bár a Nemzetközi Tengerjogi Szervezet a Balti-tengert „érzékeny tengernek” nyilvánította, nincs nemzetközi egyezmény a tenger alatt fektetendő vezetékek környezeti hatásainak szabályozásáról.106 A tenger egyébként felosztott a régió államai között, gyakorlatilag nincsen „nyitott” közös területe, tehát a teljes tengerfenék is a nemzetközi jog valamint a különböző nemzeti jogok hatálya alá esik. Mindez természetesen nehezíti a projekt megvalósulását, hiszen szinte valamennyi érintett parti állam hozzájárulása szükséges. Észtország például 2007-ben saját gazdasági zónájában nem járult hozzá az Északi Áramlat tengerfenéki munkálataihoz. Érdemes idézni az Európa Parlament észt képviselőjének, Siiri Oviirnek summás véleményét: „Csak remélni tudom, hogy az érintett országok elég bölcsek lesznek ahhoz, hogy elkerüljenek egy olyan szituációt, amelyben minden érintett konfliktusban van a másikkal.”107 Lengyelország szintén elutasító a projekttel szemben. Egyes vélemények szerint az új projekt megvalósulása esetén a fontosabb partnerekhez való közvetlenebb eljutás egyúttal az elkerült országok energetikai kiszolgáltatottságát is növeli, hiszen egy-egy őket érintő csapelzárás esetén is lesz/lenne lehetősége a Gazpromnak az orosz földgáz nagy nyugat-európai vásárlóihoz való eljuttatására. Mivel számukra a fő betáplálást még a korábban kiépített keleti irányú vezetékek jelentik, vélhetően az új vezetékre való potenciális rákapcsolódás sem oldja meg minden problémájukat egy esetleges újabb csapelzárás esetén. Nem különösebben híve a projektnek a térség egy következő állama, Svédország sem. Svédország, amely számára az orosz földgáz egyelőre teljesen közömbös, elsősorban környezeti okokra hivatkozva akadályozta a projekt előrehaladását. Az Északi Áramlat menedzsmentje által 2008-ban benyújtott, a svéd tengeri zónák használatát kérő megkeresést a svéd környezetvédelmi miniszter elutasította, a lehetséges környezeti hatások alaposabb feltérképezését, alternatív szárazföldi projektterv és más, érintett országokkal való tárgyalások eredményeinek bemutatását követelve. Bár az első svéd elutasításban a környezet106 107

Oviir (2008) Oviir (2008) 12. p. (saját fordítás)

184

Ludvig Zsuzsa

védelmi szempontok nyilvánvalóan jelentősek, az is valószínűsíthető, hogy abban a politikai szempontok – többek között a Baltikum térségének más államaival szemben érzett lojalitás – is meghatározóak. Él olyanfajta félelem is a svédekben, hogy az új infrastruktúra védelme növekvő orosz katonai és egyéb jelenlét előidézéséhez is hozzájárulhat a térségben. A svédek szemében azonban kiemelkedő szempont, hogy a projektet a közös európai energiapolitikát aláásó kezdeményezésként értékelik. A svédek elutasító magatartása természetesen önmagában nem akadályozhatja meg a megvalósulást, azonban késleltetheti illetve drágíthatja azt.108 Finnország a svédekhez hasonlóan elsőként elutasította a projekt engedélyezését saját kizárólagos tengeri zónájában hasonlóképpen környezetvédelmi okokkal indokolva. A finn hozzáállásban a környezet – s nem utolsósorban a tenger – védelme meghatározó szempont. A finn elutasítás azonban várhatóan nem végleges, hanem a feltételek alaposabb tisztázására s jobbítására irányul. A finnek alapvetően nyitottak a kérdésben, mindazonáltal számukra megnyugtató válaszokat kérnek a környezettel kapcsolatos aggályaikra. A kérdés finn oldalon semmi esetre sem átpolitizált, sokkal inkább pragmatikus, mégpedig felelősségteljes módon az. Mindazonáltal a kérdésben a két fél konstruktívan tudott egymással tárgyalni. A projekt tehát valóban sok ellenvélemény megfogalmazásához, s a térségen belüli megosztottsághoz vezetett. Az érintett parti államok nagy száma nehezíti, lassítja a megvalósulást, esetleg drágább megoldások szükségességét vetheti fel. Másrészről, annak megvalósulásában akár abban közvetlenül résztvevő cégek bázisországaként, akár potenciális fogyasztójaként Európa legnagyobb államai érintettek, s mindez a megvalósulásnak jelentős esélyt ad. Természetesen a gazdasági válság önmagában is hátráltathatja, késleltetheti a folyamatokat.

Svéd–orosz kapcsolatok A hasonló földrajzi helyzet természetesen nem jelent egyező politikákat az EU északi peremén. A skandináv államok Oroszország-politikája például nagy eltéréseket mutat. Bár a térség egészére jellemző a pragmatizmus, s az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok ápolására, fejlesztésére irányuló törekvés, a bilaterális politikai kapcsolatok a térség hatalmas országával, az orosz állammal szemben már igen különbözőek. Az Oroszország uniós partnerei sorában is előkelő helyet elfoglaló Finnországgal szemben Svédország hagyományosan másként tekint Oroszországra, kettejük viszonyában a történelem során végig kísért az ellenség-kép. A két ország többször is összecsapott egymással a Balti-tenger menti régió feletti kontroll megszerzéséért. 1809, azaz a finn területek elvesztését követően azonban a svédek már elkerülték a háborúzást Oroszországgal, illetve később a Szovjetunióval is. Mindez a későbbiekben már a svéd semlegesség jegyében történt. A kilencvenes években a svéd-orosz politikai kapcsolatok igen jól indultak, Borisz Jelcin orosz elnök például 1997-es stockholmi látogatása során – a baltiak NATO-tagság iránti aspirációival szemben – példaértékűként értékelte a svéd semlegességet. Bár a kétoldalú kap108

Hagstrom Frisell – Oldberg (2009)


185

csolatok ezt követően is fejlődést mutattak, azokban a kétezres években már több felhő gyülekezett. Svédország számos uniós tagállamhoz képest szigorúbban ítélte meg az orosz autoriter tendenciákat, s a csecsen kérdést is.1) A Balti-államok védelmében kifejtett tevékenysége is szembeállította egymással a két országot. Svédország amellett, hogy az orosz gazdaságban rejlő piaclehetőségeket igyekszik maximálisan kihasználni, azon uniós országok közé tartozik, amelyek következetesen hangoztatják, hogy az Európai Uniónak Oroszországon is számon kell kérnie az „európai értékek” tiszteletét, s amely Oroszországgal szemben a többi európai posztszovjet ország védelmére kíván kelni. Svédország ezt azért is megteheti, mivel gazdasága – számos uniós tagállamtól eltérően – nem tekinthető függő helyzetben lévőnek az orosz energiahordozóktól. Bár az orosz kőolaj aránya a behozatalban 2001 és 2007 között öt százalékról 32 százalékra emelkedett, és ezzel Oroszország a legjelentősebb olajbeszerzési forrás, s ezen kívül a svédek nukleáris fűtőanyagot, valamint eseti jelleggel villamos áramot is importálnak Oroszországból, ez mégsem okoz a gazdaság energiaellátására nézve jelentősebb orosz függőséget. Ennek oka egyrészt, hogy a szénhidrogének súlya az energiafelhasználásban egyike az Európában mért legalacsonyabbaknak,2) másrészt a kötöttebb, nehezebben helyettesíthető földgáz tekintetében, amely amúgy is mindössze 1,5 százalékát teszi ki az elsődleges energiaforrásoknak, egy Dánián keresztüli vezetéken érkezik a teljes svéd import. Ráadásul a kőolajimport is szinte teljes egészében a közlekedés, tehát nem az áramellátás igényeit szolgálja, s ennek tetemes része is feldolgozott formában – kőolajtermékek – további exportra kerül.3) A kétoldalú gazdasági kapcsolatok azonban a válság előtti években virágzásnak indultak. 2007–2008 folyamán az orosz piacot célzó svéd kivitel – túlnyomó részben telekommunikációs eszközök, járművek és vegyiáru – 30 százalékkal nőtt, míg az ellenkező oldalon az orosz import mintegy 53 százalékos emelkedését leginkább az energiaárak világméretű növekedése okozta. Mindezzel együtt az orosz reláció nem meghatározó súlyú a svéd gazdaságban, exportoldalon 2,4 százalékos, importoldalon 4,1 százalékos. Svédország befektetéseit tekintve az első 10-12 forrásország között szerepel Oroszországban.4) Mindezzel összefüggésben Svédország „fagyos pragmatista” az orosz relációt illetően,5) s svéd szakértők is leginkább a „hűvös szomszédok” meghatározással illetik a két ország kapcsolatát.6) Mindazonáltal a svédek pragmatizmusát jelzi, hogy 2008 augusztusát követően nem tartoztak azon uniós államok közé, amelyek követelték az új megállapodásról Oroszországgal folytatott tárgyalások megszakítását, s azok folytatását a 2009-ben kezdődött svéd elnökség alatt is fontosnak tartották. A svédek az EU–orosz viszony kapcsán az orosz WTOtagság szükségességét és az Energia Charta elveinek betartatását hangsúlyozzák. Egyes elemzőik arra számítanak, hogy a gazdasági válság körülményei között talán Moszkva is engedékenyebb, s az EU-val együttműködőbb hangot fog megütni az elkövetkező időkben. Mindazonáltal tartanak az arra vonatkozó növekvő orosz igénytől, amely az európai biztonsági rendszerben való orosz szerepvállalással függ össze. Nem véletlen az sem, hogy Svédország az európai posztszovjet térség hat, Oroszországon kívüli államának unióhoz való közelebb hozását célzó Keleti Partnerség egyik fő kezdeményezője. Bár az új uniós program alapötlete már a kétezres évek elején Lengyelországtól származott, a lengyelek önmagukban nem voltak képesek elérni a későbbiekben az európai szomszédságpolitika (ENP) keretei között futó, az európai posztszovjet államokat is átölelő uniós szomszédságpolitika keleti dimenziójának külön kezelését illetve leválasztását. Ez csak később, immár egy régi uniós tagállammal, nevezetesen Svédországgal szövetkezve valósulhatott meg. A Keleti Partnerség induló dokumentumának tekinthető beadványt Lengyelország Svédországgal karöltve készítette, s ezt mind a mai napig lengyel-svéd javaslatként emlegetik. Svédország a javaslat brüsszeli elfogadását és hivatalos megvalósításának kezdetét követően is aktív szerepet vállalt az új kezdeményezésben.7) Mindennek fényében az is érthető, hogy a 2009 második felében indult svéd elnökségi program is eredetileg prioritásai között kezelte a Keleti Partnerséget, habár természetesen az uniós célkitűzések között a svéd elnökség alatt továbbra is ott szerepelt az Oroszországgal kötendő új megállapodás ügye is.8)

186

Ludvig Zsuzsa

A szintén elnökségi prioritásként kezelt Balti-tengeri uniós stratégia is tárgyalópartnerekként ülteti egymás mellé Svédországot és Oroszországot, mivel a Balti-tenger fejlesztése nem képzelhető el aktív orosz részvétel nélkül. 1) Konkrét orosz sérelem Svédországgal kapcsolatban, hogy Svédország megtagadja az otthon elítélt csecsen menekültek (orosz vélemény szerint bűnözők) Oroszországba való visszaküldését azzal indokolva, hogy nem lát garanciát a tisztességes tárgyalások lebonyolítására. Másrészt, Svédországban jött létre és működik a Kavkaz Center internetes központja, amely az orosz megítélés szerint terrorista szerveződés. Hagstrom Frisell – Oldberg (2009), 8. p. 2) A svéd energiaellátásban különösen jelentős a szerepe a vízierőműveknek és az atomerőműveknek. 3) Hagstrom Frisell – Oldberg (2009) 4) Az IKEA a legnagyobb svéd befektető Oroszországban, amely az energiaszektoron kívüli orosz gazdaság egészét tekintve is jelentős befektetőnek számít. Hagstrom Frisell – Oldberg (2009) 10. p. 5) Mark – Popescu (2007) 6) Érdekesség, hogy bár szárazföldi határa nincs Svédországnak Oroszországgal, a svédek mégis azzal szomszédos országként kezelik magukat. Hagstrom Frisell – Oldberg (2009) 7) Egy svéd intézet, a Biztonság- és Fejlesztéspolitikai Intézet (Institute for Security and Development Policy) koordinálja például a cseh–lengyel–svéd együttműködésben futó, a hat ország civil szférájával való párbeszéd kialakítását, fejlesztését célzó új kezdeményezést. 8) Hagstrom Frisell – Oldberg (2009)

4.3. A környezet védelmének közös ügye a Baltikumban A környezet védelme a finn–orosz kapcsolatokban finn oldalról meghatározó szempont. Finnország a szűkebben és tágabban vett közös térségben egyaránt a környezetvédelem ügyének fő szószólója. Különösen érzékenyen érintik a Finnöböllel kapcsolatos környezeti kérdések, hiszen itt Oroszország mellett csak a kis, és forrásokban sem bővelkedő Észtország jelenik meg partnerként. A finn látókör azonban az egész Baltikum térségére kiterjed, s különösen fontos helyet foglalnak el benne a Balti-tenger szennyezettségével kapcsolatos problémák. Nem véletlenül vált ez a kérdéskör a készülőben lévő uniós Balti-stratégia egyik kiemelt célterületévé is. Bár Finnországban a téma folyamatosan napirenden van, sokan keveslik a tényleges tetteket, mondván nagyobb, s a szomszédokkal közös erőfeszítésekre lenne szükség. Finnország épp a környezet iránt érzett felelőssége kapcsán jellemezhető „Oroszország felelősségteljes pragmatista partnereként”. A finn magatartás ugyanis nem elzárkózó a hatalmas s a környezetre nézve is fenyegetőnek tűnő szomszéddal szemben, hanem éppen ellenkező: annak bevonására törekszik a közös problémák kezelésében.


5)

187

Finnország és a Keleti Partnerség

Finnország számára az elsődlegesen fontos posztszovjet partner egyértelműen Oroszország. 2008 augusztusát követően a hivatalos finn dokumentumok ugyan Grúziával is foglalkoznak, de csak annyira, amennyire az elengedhetetlen az ország uniós tagsága következtében. Finnország kis ország lévén elsősorban szűkebb környezetében, azaz a regionális együttműködések terén aktív, s ez a fókusz természetes módon a posztszovjet államok közül Oroszországot (és a ma már teljesen más úton járó három kis balti országot) helyezi előtérbe számára. A többiekkel a finn politika csak annyiban foglalkozik, amennyiben azt uniós tagsága megkívánja. Az Oroszországon kívüli finn posztszovjet politika tehát meglehetősen passzív, azonban az EU-n belül együttműködő, a brüsszeli döntéseket, irányokat elfogadó. Finnország eddig nemigen tűnt fel sem aktív kezdeményezőként, sem bármely lényeges, az Oroszországon kívüli posztszovjet térséget célzó uniós elképzelés vagy politika kerékkötőjeként. A visszafogott finn magatartás alól kivételként említhető meg, hogy a finn elnökség alatt került sor 1999-ben az Ukrajnára vonatkozó uniós stratégia elfogadására. Ez is jelzi, hogy fontosságát tekintve második helyen a finnek számára is Ukrajna áll, azonban messze lemaradva Oroszország mögött.

5.1. Ukrajna a finnek szemével A finn–ukrán diplomáciai kapcsolatok Ukrajna függetlenné válását követően hamarosan kiépültek, s azóta is kiegyensúlyozottak. Azonban a politikai kapcsolatok nem kifejezetten intenzívek: Ukrajna Finnország számára nem különösebben érdekes vagy fontos ország. Mindez tükröződik a visszafogott finn álláspontban Ukrajna és az EU kapcsolatát illetően is. Bár kifejezetten Ukrajnával foglalkozó hivatalos nyilatkozat vagy dokumentum szinte nem is található, néhány kapcsolódó hivatalos anyagból kirajzolódik a finn álláspont Ukrajna és az EU közös jövője kapcsán. A legfontosabb támpontot e tekintetben Finnország 2009 tavaszán fogalmazott európai uniós jelentése adja, amelyben minden tárgyalt kérdéskörrel kapcsolatban megfogalmazódik a finn 2020-ra vonatkozó vízió is. Figyelemre méltó, hogy 2020-ra a jelentés minden ún. északi ország (Nordic Country), valamennyi nyugat-balkáni ország és Törökország EU-tagságával is számol, miközben Ukrajna, vagy a posztszovjet térség bármely országa e vonatkozásban egyáltalán nincs meg említve!109 109

Government Report on EU Policy, Prime Minister’s Office Publications, 2009/20.

188

Ludvig Zsuzsa

A 2009. májusi prágai Keleti Partnerség csúcson Finnországot a miniszterelnök képviselte. Az eseményhez kapcsolódó miniszterelnöki sajtótájékoztató anyagban a Keleti Partnerség általános célkitűzéseinek elfogadása szerepel. Itt sincs külön megemlítve sem Ukrajna, sem pedig az érintett országcsoport bármely tagjának esetleges uniós tagsága.110 A finn álláspont tehát Ukrajna kapcsán igen egyszerű, mint ahogy az megfogalmazódik egy uniós Tanács-üléssel foglalkozó miniszterelnöki rövid sajtóanyagban is: „Finnország az EU-ukrán kapcsolatok fejlesztése mellett van és sürgeti Ukrajnát a reformok útján való előrehaladásban”.111 Azonban semmi több. Finnország nem számol Ukrajna uniós tagságával, s annak támogatásában sem vesz részt. Mindez érthető a kiemelt orosz kapcsolatrendszer fényében: Finnország nem kívánja orosz relációs viszonyrendszerét az ukrán kérdéssel terhelni. A visszafogottság az üzleti kapcsolatokban is megmutatkozik, habár a földrajzi távolság nem feltétlenül olyan nagy, amely nem tenne lehetővé intenzívebb gazdasági kapcsolatokat Ukrajnával. Mindazonáltal, párhuzamosan azzal, ahogyan uniós szinten Ukrajna jelentősége az utóbbi években, elsősorban a 2004–2005-ös narancsos forradalmat követően megerősödött, az ukrán téma súlya Finnországban is nőtt valamelyest, legalábbis kezdett megjelenni a kutatóműhelyek által elemzett témák között is.112

5.2. Finn-ukrán gazdasági kapcsolatok Finnország számára Ukrajna gazdasági tekintetben meglehetősen marginális jelentőségű. Habár a kétezres években az áruforgalom dinamikája növekvő, Ukrajna nem szerepel a fontosabb európai partnerek között. 2008-ban a finn behozatalban az 50. helyen állt, míg kiviteli oldalon ennél valamivel előkelőbb helyezést szerzett, bekerült az első húsz ország közé. Mindezzel együtt is Ukrajna részesedése egy százalék körül mozog a teljes finn exportból, és alig haladja meg a 0,1 százalékot az importban. Finnország ukrán oldalon sem különösebben jelentős kereskedelmi partner. Ráadásul az utóbbi évek pozitív dinamikáját megtörte a világgazdasági válság, s a finn–ukrán kereskedelem nagyobb mértékben esett vissza, mint a finn export vagy import általában. A finn kivitel legnagyobb tételét a jellegzetes finn exporttermék, a papíráru adja, míg Ukrajnából szintén klasszikusnak számító ukrán kiviteli termékek – kőolaj- és olajtermékek, valamint vas- és acéláruk – teszik ki a finn piacra érkezett áruk túlnyomó részét. Finnország évről évre tetemes többlettel zárja az Ukrajnával folytatott kereskedelmet.

110

http://www.vnk.fi/ajankohtaista/tiedotteet/tiedote/en.jsp?oid=260899 http://www.vnk.fi/ajankohtaista/tiedotteet/tiedote/en.jsp?oid=235030 112 Lásd például a Pán-Európai Intézet publikációit. (http://www.tse.fi/PEI) 111


189 9. táblázat

A finn-ukrán kereskedelem alakulása 2007 Finn import Millió euró Az előző év százalékában Részarány a teljes importból Finn export Millió euró Az előző év százalékában Részarány a teljes exportból Finn egyenleg Millió euró

2008

2009 jan.-szept.

55,4 141 0,1

65,0 117 0,1

33,8 73 0,1

520,0 113 0,8

628,0 121 1,0

230,5 47 0,7

464,6

563,0

196,7

Forrás: Finn Nemzeti Vámszolgálat adatai

Hasonlóan jelentéktelenek a tőkebefektetési kapcsolatok is. A finn befektetők a 2004-2005-ös ukrán belpolitikai fordulatot követően kezdtek érdeklődést mutatni Ukrajna iránt, azonban ez az érdeklődés is korlátozott maradt. 2008 végén az Ukrajnában eszközölt finn közvetlen tőkebefektetések állománya mindössze 64 millió eurót tett ki.113 Az ellenkező irányú közvetlen tőkeáramlások oly csekély mértékűek, hogy egyelőre – az egyébként igen részletes – finn statisztikai adatszolgáltatás nem is közöl róluk adatokat. Összességében Finnország és a posztszovjet térség egészének kapcsolatáról megállapítható, hogy abban – nem meglepő módon – a hatalmas szomszéddal, Oroszországgal való kapcsolatok dominálnak, mind politikai mind gazdasági téren. A többiekkel való kapcsolatrendszer majdhogynem marginális.

Konklúziók kitekintéssel Finnország uniós mércével mérve kis ország. A finn hozzájárulás az Európai Unió Oroszország-politikájához mégis olyannyira jelentős, hogy nem maradhatott ki elemzésünkből sem. Finnország az összes uniós tagállam közül talán a legpozitívabb példával szolgál a tekintetben, hogy hogyan érdemes Oroszországra tekinteni. Oroszországtól nem félni kell, hanem inkább megismerésére érdemes törekedni. Megváltoztatását célzó meddő törekvések helyett egyfajta józan elfogadó-alkalmazkodó magatartás lehet irányában a célravezető. A fin113

A Bank of Finland adatbázisa alapján.

190

Ludvig Zsuzsa

nek a hatalmas szomszédban nem fenyegetést, hanem kihívást, s lehetőségeket látnak. Ebből a felismerésből fakadnak mindazok a gazdasági előnyök, amelyeket a finnek orosz kapcsolataikban kiaknáznak, legyen szó kereskedelemről, innovációs együttműködésről vagy éppen turizmusról. A finnek azonban nemcsak a konkrét üzleti hasznot keresik az orosz kapcsolatokban, hasonlóan fontosak számukra a foglalkoztatási hatások is. Egy finn kalkuláció szerint az Oroszországgal folytatott gazdasági kapcsolatok az összes foglalkoztatott mintegy két százalékának jelentenek munkát, s ezt nem szabad lekicsinyelni.114 A finnek amellett, hogy pozitív, együttműködő magatartást tanúsítanak Oroszország irányában, természetesen odafigyelnek a szomszédságból és a finn– orosz kapcsolatok karakteréből fakadó nehézségekre, negatívumokra és potenciális kockázatokra is. Az előbbiekről a megfelelő fórumokon tárgyalnak, az utóbbiakat rendszerezik, s így készülnek fel egy-egy jövőbeli változás, shock esetleges következményeire. A finn megközelítés minden esetben jövőorientált. Tanulságos az a felelősségteljes mód is, ahogyan a jövő egyik nagy dilemmájához közelítenek: Finnország számára számos pragmatikus okból egyre inkább vonzó lehetőségként merül fel a NATO-csatlakozás. Azonban tisztában vannak azzal is, hogy egy ilyen irányú döntés alapvetően befolyásolná a jelenleg kiváló jelzőkkel jellemezhető finn–orosz kapcsolatokat. Bár természetesen Finnországban is jelen van a russzofóbia, a finnek Oroszországhoz való hozzáállását döntően nem ez alakítja. Ellenkezőleg, a finnek úgy érzik, hogy értik az orosz mentalitást, s ez segíti őket abban, hogy velük együttműködjenek. Ez olyan tulajdonság, amely Közép-Kelet-Európa számára is tanulságokkal jár. A közös múlt, s a partnerről megszerzett ismeretek nemcsak elválasztóak lehetnek, hanem eszközök is a jelenben és jövőben való együttműködéshez. Mindez nem jelenti azt, hogy a finn álláspont ne lenne minden ízében „európai”. A többi skandináv országhoz hasonlóan a finnek is különösen érzékenyek az ún. „európai értékek” kérdésében. Nem rejtik véka alá, hogy hiányosságokat látnak az oroszországi emberi jogok, a médiaszabadság területén vagy a civil szféra fejlődésében. Ami tanulságos, az az, ahogyan ezeket a problémákat kezelik. Mindezek a kritikák ugyanis nem válnak a kétoldalú kapcsolatokban rejtőző lehetőségek kibontakozását akadályozó tényezőkké. A finnek ugyanis azt vallják: Oroszországgal együtt kell tudni élni. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy bár a finnek kívülről nézve már az eddigiekben is igen jól menedzselték az Oroszországgal való kapcsolatot, az elért eredményekkel korántsem érik be, s még konzisztensebb és gazdaságilag is gyümölcsözőbb partnerség kiépítését szorgalmazzák. E célt szolgálja mindazon magas színvonalú, többnyire kormányzati kezdeményezésre készített elemzések sora, amelyek a finn–orosz kapcsolatok speciális témájában az utóbbi években születtek. A finn–orosz együttműködésnek Magyarországra vonatkoztatható tapasztalatai is vannak. Finnország ugyanis Magyarországhoz hasonlóan kis ország, 114

Russia in the … (2006)


191

amelynek kisebb vállalatai számára a hatalmas orosz piacon való megjelenés csak koncentrált és összefogott formában lehetséges. A finnek ezt felismerve igyekeznek a jövőben olyan intézményi hálózatot kiépíteni, amely – többek között információkkal – segíti kis és közepes méretű cégeiket az orosz piacon való megjelenésben. Hasonlóképpen törekednek minden olyan lehetőséget megragadni, amelyet az orosz partner gazdaságpolitikája kínál. Ennek szellemében kívánnak bekapcsolódni, ott ahol a vonatkozó finn tapasztalat és szakértelem megvan, az orosz nemzeti projektekbe, elsősorban az egészségügyi, oktatási és lakásépítési programokba.115 Bár Magyarország földrajzilag távolabb fekvő ország, mégis megszívlelendő tapasztalat, hogy az oroszországi turizmusra is érdemes odafigyelni. Bár a világgazdasági válság számos tekintetben visszaveti a lehetőségeket, a tanulmányban leírt finn vállalati stratégiák megszívlelendők: a válság körülményei között nem kivonulást terveznek, hanem ellenkezőleg, pozíciójuk megszilárdítását. A magyar vállalatok az 1998-as orosz pénzügyi válságot követően jelentős pozícióvesztést szenvedtek el az orosz piacon. Fontos lenne ennek megismétlődését elkerülni, hiszen hosszabb távon az orosz piac egyértelműen perspektivikus! *****

Felhasznált irodalom Baltic Rim Economies No. 5. 2008. október 31. Benet Iván (1997): Finnország útja az Európai Unióba. Statisztikai Szemle Vol. 75, No. 2. Dezhina, Irina – Zashev, Peter (2007): Linkages in innovation system in Russia – Current satus and opportunities for Russian-Finish collaboration. PEI Electronic Publications 2007/14. (www.tse.fi/pei/pub) Dezhina, Irina – Peltola, Kaisa-Kerttu (2008): International Learning in Innovation Area: Finnish Experience for Russia. PEI Electronic Publications 2008/10. (http://www.tse.fi/pei/pub) Ehrstedt, Stefan – Vahtra, Peter (2008): Russian energy investments in Europe. PEI Electronic Publications 2008/4. (http://www.tse.fi/pei/pub) EU27 energy dependence rate at 54 per cent in 2006. Eurostat Newsrelease 2008/98. – 2008 július 10. EU27 trade in goods with Russia up by quater in the first half of 2008. Eurostat Newsrelease 2008/156. – 2008. november 11.

115

Pozitívum, hogy Magyarország e tekintetben már lépett, hiszen részt veszünk ezekben a lakásépítési projektekben.

192

Ludvig Zsuzsa

Finnish Security and Defence Policy 2009. Government Report. Prime Minister’s Office Publications, 2009/13. Finnish Trade in Figures 2008, Finn Statisztikai Hivatal Hagström Frisell, Eva – Oldberg, Ingmar (2009): “Cool Neighbours”: Sweden’s EU Presidency and Russia, Russie. Nei. Visions No. 42, IFRI Russian/ NIS Center. Lehtomaki, Paula (2008): Cleaner, safer and brighter future of the Baltic Sea. Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 9. p. PanEuropean Institute (http://www.tse.fi/pei) Mark, Leonard – Popescu, Nicu (2007): A Power Audit of EU-Russian Relations. Policy Paper. European Council on Foreign Relations. (www.ecfr.eu) Government Report on EU Policy, Prime Minister’s Office Publications, 2009/20. (letöltve: 2009. jún. 20.) http://www.vnk.fi/julkaisukansio/2009/j16-eu-selonteko-j17-euredogorelse-j20-government-eu-report/pdf/en.pdf Liuhto, Kari (2008): EU’s growing energy import dependency a major risk. Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 39. p., PanEuropean Institute (http://www.tse.fi/pei) Ludvig Zsuzsa (2002): Finnország az Európai Unióban – finn érdekek valamint vélemények Európa jövőjéről. A BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola Európai integráció története c. tárgyhoz készített házidolgozat. 19. p. Ludvig Zsuzsa (2008): Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai. Akadémiai Kiadó Luoto, Jari (2008): EU focuses on the Baltic Sea. Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 15. p. Pan-European Institute (http://www.tse.fi/pei) Obsesztvennoje mnyenyije – 2007. Jezsegodnyik. Analityicseszkij Centr Jurija Levadi. Moszkva (http://www.levada.hu) Ollus, Simon Erik – Torvalds, Nils (szerk. 2006): From Trade to Partnership. Finland’s Economic Strategy for Russia. SITRA Reports series 58. Helsinki Oviir, Siiri (2008): Gas pipeline to the Baltic Sea – should it come in a civilized way or under the dictate of the big and powerful? Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 12. p. Pan-European Institute (http://www.tse.fi/pei) Simola, Heli (2008): Trade with Russia and its importance for Finnish companies. Bank of Finland Bulletin 2008/2. pp. 17–26. Rajala, Timo (2008): Finland is facing major energy decisions. Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 18. p. Pan-European Institute (http://www.tse.fi/pei)


193

Remes, Matti (2008): Finland debates energy future. News, 2008. 04. 15. http://finland.fi/Public/default.aspx?contentid=160132&nodeid=4180 5&culture=en-US (Letöltve: 2009. június 15.) Russia 2017: three scenarios (2007) szerk.: Osmo Kuusi – Hanna Smith – Paula Tihonen, Parliament of Finland, The Committee for the Future, Helsinki Russia of Challenges. Ministry of Defence, Helsinki. 2008. Statistical pocketbook 2009, EU http://ec.europa.eu/energy/publications/statistics/statistics_en.htm, (Letöltve: 2009. jún. 5.) Sutela, Pekka (1997): Economic Cooperation in the Eastern Baltic Sea Region: a Finnish View. Economic Developments and Reforms in Cooperation Partner Countries: External Economic Relations with Particular Focus on Regional Cooperation. Colloquium 1997. 25-27 June, Brussels,. NATO – Economics Directorate. The Government published its Russia Action Plan. News, 4/17/2009. Finn Külügyminisztérium (http:/formin.finland.fi) (Letöltve: 2009. június 10.) Urkuti György (2000): A későn jött „eminens”: Finnország az Európai Unióban. In: A tizenötök Európái, szerk.: Kiss J. László. Budapest. pp. 475–505. Vanhanen, Matti (2006) Speech. Prime Minister Matti Vanhanen in the European Parliament on 18 December 2006. http://www.eu2006.fi/en_GB/ (Letöltve: 2009. május 10.) Zwitserloot, Reinier (2008): Nord Stream – making more European energy solidarity possible. Baltic Rim Economies Bimonthly Review 2008. október 31. 20. p. Pan-European Institute (http://www.tse.fi/pei)

Használt honlapok http://www.finland.hu (Finn Nagykövetség, Budapest) http://vnk.fi (finn Miniszterelnöki Hivatal) http://www.bof.fi (Bank of Finland) http://www.stat.fi (Finn Statisztikai Hivatal) http://www.dfat.gov.au/geo/finland/finland_country_brief.html http://www.mek.fi (Finn Turisztikai Társaság) http://www.finruscc.ru (Finn–Orosz Kereskedelmi Kamara) http://www.tulli.fi (finn Nemzeti Vámszolgálat) http://www.customs.ru (Orosz Szövetségi Vámszolgálat) http://www.nord-stream.com/en/ (Nord Stream AG) http://formin.finland.fi (finn Külügyminisztérium)

Ludvig Zsuzsa

194

Mellékletek 1. melléklet

Finnország legfontosabb kereskedelmi partnerei – import 2007 Ország 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Millió euró

Németország

8 416,0

Oroszország

8 411,2

Svédország Kína Nagy-Britannia Hollandia Franciaország Olaszország USA Japán Dánia Norvégia Belgium Észtország Dél-Korea

5 899,9 4 458,2 2 902,9 2 726,3 2 134,5 2 067,8 2 010,1 1 606,2 1 514,8 1 296,4 1 285,4 1 252,8 1 085,2

2008 Százalékos részarány

Ország

Millió euró

Százalékos részarány

14,1 Oroszország 14,1 Németország 9,9 Svédország 7,5 Kína 4,9 Hollandia 4,6 Nagy-Britannia 3,6 Franciaország 3,5 Olaszország 3,4 USA 2,7 Norvégia 2,5 Dél-Korea 2,2 Dánia 2,2 Belgium 2,1 Észtország 1,8 Japán

10140,8

16,3

8707,4 6167,7 4364,9 2604,2 2570,1 2108,7 1865,9 1853,4 1676,7 1552,6 1454,7 1410,6 1376,8 1253,0

14,0 9,9 7,0 4,2 4,1 3,4 3,0 3,0 2,7 2,5 2,3 2,3 2,2 2,0

Fentiek együtt

47 067,7

79,1

49107,5

78,9

Összesen

59 616,0

100,0

62084,1

100,0

Forrás: Finnish Trade in Figures 2008, Finn Nemzeti Vámszolgálat


195

2. melléklet

Finnország legfontosabb kereskedelmi partnerei – export 2007 Ország 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Millió euró

Németország Svédország

7161, 7 7 035,3

Oroszország

6 724,4

USA Nagy-Britannia Hollandia Franciaország Kína Norvégia Olaszország Spanyolország Észtország Belgium Lengyelország Dánia

4 193,9 3 823,6 3 660,0 2 330,7 2 161,5 2 044,9 1 842,1 1 799,1 1 750,5 1 596,5 1 548,6 1 296,4

2008 Százalékos részarány

Ország

10,9 Oroszország 10,7 Svédország 10,2 Németország 6,4 USA 5,8 Nagy-Britannia 5,6 Hollandia 3,5 Franciaország 3,3 Olaszország 3,1 Lengyelország 2,8 Kína 2,7 Norvégia 2,7 Spanyolország 2,4 Belgium 2,4 Észtország 2,0 Dánia

Millió euró

Százalékos részarány

7611,6

11,6

6578,1 6557,1 4146,0 3595,2 3368,4 2287,8 2161,1 2104,6 2058,7 1969,1 1887,6 1636,0 1438,0 1380,6

10,0 10,0 6,3 5,5 5,1 3,5 3,3 3,2 3,1 3,0 2,9 2,5 2,2 2,1

Fentiek együtt

41 807,5

80,7

48779,9

74,3

Összesen

65 687,6

100,0

65513,0

100,0

Forrás: Finnish Trade in Figures 2008, Finn Nemzeti Vámszolgálat

Ludvig Zsuzsa

196 3. melléklet

Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnerei, 2007–2008 IMPORT 2007

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

2008

Ország

Millió USD

Hollandia Olaszország Németország Törökország Belorusszia Ukrajna Kína Svájc Lengyelország Kazahsztán Nagy-Britannia

42879,4 27529,8 26346,1 18531,7 17204,9 16424,7 15895,1 13531,6 13298 11920,2 11029,8

Százalékos részarány 12,2 7,8 7,5 5,3 4,9 4,7 4,5 3,8 3,8 3,4 3,1

Finnország

10751,1

3,1

Franciaország USA Japán

8683,9 8333,5 7663,6

2,5 2,4 2,2

Fentiek együtt

250023,4 351930

Összesen

Ország

Millió USD

Százalékos részarány 12,2 9,0 7,1 5,9 5,0 5,0 4,5 4,3

Hollandia Olaszország Németország Törökország Belorusszia Ukrajna Kína Lengyelország

57007,1 41918,6 33179,6 27713,7 23603,8 23551,4 21152,3 20192,9

Finnország

15789,2

3,4

Nagy-Britannia USA Kazahsztán Franciaország Japán Svájc

14865,8 13515,7 13360,8 12188,8 10434,6 9832,9

3,2 2,9 2,9 2,6 2,2 2,1

71,0

338307,2

72,3

100,0

468073,2

100,0

34749,3 34081,8 18584,1 16235,2 13763 10996 10585,1 10517,3 10057,2 7617,6 7028,1

13,0 12,8 7,0 6,1 5,2 4,1 4,0 3,9 3,8 2,9 2,6

6634,1

2,5

6370,2 6135,5 4810,8

2,4 2,3 1,8

EXPORT 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Németország Kína Ukrajna Japán USA Belorusszia Koreai Közt. Olaszország Franciaország Nagy-Britannia

26534,3 24424,4 13330,2 12717 9471,3 8878,6 8837,8 8536,8 7766,3 5644,7

13,3 12,2 6,7 6,4 4,7 4,4 4,4 4,3 3,9 2,8

Kína Németország Japán Ukrajna USA Olaszország Belorusszia Koreai Közt. Franciaország Nagy-Britannia 2,5 Lengyelország 2,3 Finnország 2,3 Kazahsztán 2,1 Törökország 2,1 Hollandia

Finnország

5026,3

Lengyelország Kazahsztán Törökország Brazília

4631,2 4623,1 4180,4 4108,7

Fentiek együtt

148711,1

74,4

198165,3

74,2

Összesen

199754,1

100,0

266918,4

100,0

Forrás: Orosz Szövetségi Vámszolgálat

197

4. melléklet

Finnország külkereskedelmének alakulása Oroszországgal (1993–2008)

Finn export Millió ECU/euró) Az előző év százalékában Finn import Millió ECU/euró) Az előző év százalékában Finn egyenleg Millió ECU/euró) Az előző év százalékában

1993

1997

1999

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2008/1993 (százalék)

894 …

2482 …

1623 …

3154 …

3505 111,1

4386 125,1

5947 135,6

6200 104,3

6724 108,5

7612 113,2

851,5

1187 …

2109 …

2151 …

3574 …

4377 122,5

5306 121,2

6577 124,0

7663 116,5

8411 10141 109,8 120,6

854,3

-293 …

373 …

-528 …

-420 …

-872 207,6

-920 105,5

-630 -1463 -1687 -2529 68,5 232,2 115,3 149,9

863,1

Forrás: Eurostat adatbázis, finn Nemzeti Vámszolgálat

5. melléklet

Az orosz nyersolajexport fontosabb célországai 2004

Ország

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Hollandia Németország Olaszország Ukrajna Lengyelország Ciprus Litvánia

Finnország Kína Szlovákia Fentiek együtt

2006

Részarány a Szállított teljes orosz mennyiség gázkivitel(ezer tonből na) (százalék) 35560 14,8 26395 11,0 25609 10,7 19091 8,0 17162 7,2 16864 7,0 8661 3,6

8300 7365 5723 170730

Ország

Hollandia Olaszország Németország Lengyelország Kína Ukrajna

Finnország

3,5 Litvánia 3,1 Magyarország 2,4 Szlovákia 71,2

2007

Részarány Szállított a teljes mennyiség orosz gáz(ezer tonna) kivitelből (százalék) 46835 20,6 29545 13,0 25218 11,1 19035 8,4 10973 4,8 10658 4,7

8187 6843 6777 5898 169969

Ország

Hollandia Olaszország Németország Lengyelország Kína Ukrajna

3,6 Finnország 3,0 Koreai Közt. 3,0 Kazahsztán 2,6 Magyarország 74,8

Összesen 239810 100,0 227542 100,0 Forrás: Tamozsennaja Sztatisztika Vnyesnyej Torgovli Rosszijszkoj Federaciji 2005, 2007, 2008.

Részarány a Szállított teljes orosz mennyiség gázkivitelből (ezer tonna) (százalék) 50257 30388 23637 18559 11747 10305

21,1 12,7 9,9 7,8 4,9 4,3

9578

4,0

7375 6872 6509 175227

3,1 2,9 2,7 73,5

238542

100,0

198


199 6. melléklet

Az orosz földgázexport legfontosabb célországai 2007 Részarány a Szállított teljes orosz Ország mennyiség gázkivitelből (millió m3) (százalék) 1. Németország 33689 18,5 2. Olaszország 21401 11,8 3. Törökország 19896 10,9 4. Nagy-Britannia 10640 5,8 5. Ukrajna 10066 5,5 6. Franciaország 10040 5,5 7. Magyarország 7719 4,2 8. Lengyelország 7660 4,2 9. Csehország 7290 4,0 10. Ausztria 6602 3,6 11. Szlovákia 6136 3,4 12. Románia 5067 2,8 13. Finnország 4857 2,7 14. Hollandia 4310 2,4 15. Azerbajdzsán 3748 2,1 Fentiek együtt 159121 87,4 Összesen 182055 100,0

2008

33015 23428 20844 9808 7355 6976 6962 6244 6078 5406 5255

Részarány a teljes orosz gázkivitelből (százalék) 19,3 13,7 12,2 5,7 4,3 4,1 4,1 3,6 3,5 3,2 3,1

Finnország

4667

2,7

Hollandia Ukrajna Románia

4415 4154 3935

2,6 2,4 2,3 86,7 100,0

Ország

Németország Törökország Olaszország Franciaország Kazahsztán Lengyelország Csehország Szlovákia Nagy-Britannia Ausztria Magyarország

Szállított mennyiség (millió m3)

148542 171267

Forrás: Tamozsennaja Sztatisztika Vnyesnyej Torgovli Rosszijszkoj Federaciji 2006, 2007.

200

FINNORSZÁG JÓZAN PARTNERSÉG. Ludvig Zsuzsa

Recommend Documents