FILMKLUB 2012. első félév. A vetitések ingyenesen látógathatóak
Ember a felvevőgéppel, 1929 68 perc
Dziga Vertov
Dziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén. A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva. Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése. A mai néző számára is lenyűgöző a film a tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.
Szülővárosában zenét tanult, majd 1916-tól a szentpétervári Neurológiai Intézetben orvosnak készült. 1918-1919-ben az első szovjet filmhíradósok között dolgozott. Különböző híradós felvételekből A polgárháború története címmel önálló filmet állított össze. 1922-1925 között az általa kezdeményezett, havonta jelentkező híradó (Kinopravda) szerkesztését irányította, melyből 23 szám készült el. Ez a híradó nemcsak a tájékoztatás, hanem az agitáció eszköze is volt, és a hatás eléréséhez Vertov már tudatosan alkalmazta a film alapvető kifejezőeszközeit, mint a premier plánt, a változó beállításokat, vagy a képsorok ritmusát a vágás segítségével. Híressé vált filmszem-elméletének lényege, hogy az objektív, a kamera (“Én vagyok a filmszem. Én vagyok a gép-szem. Én vagyok a gép…”) képes a tényeket, az eseményeket közvetlenül, bárhol és bármikor, részleteiben és állandó mozgásában is filmre venni, sőt újraalkotni. A régi, “polgári” cselekményes filmre, a forgatókönyvre, egyáltalán a játékfilmre semmi szükség. “A filmszem maga a filmigazság.” Elméletét először 1924-ben készült dokumentumfilmjeiben (Filmszem) alkalmazta, melyeket operatőr-testvérével, Mihail Kaufmannal együtt, valós helyszíneken, néha rejtett kamerával vettek fel. Az így felvett képsorok összeállításánál igyekezett a montázs nyújtotta lehetőségeket maximálisan kihasználni. Itt tűnik fel filmjeinek az a jellegzetessége, melyet “lírai dokumentumfilm”-nek lehet nevezni. E tekintetben szokták filmjeit szembeállítani a kortárs dokumentarista, Robert Flaherty objektivitásra törekvő filmjeivel. (A harmadik testvér, Borisz Kaufman nyugaton dolgozott: előbb Jean Vigo filmjeinek, majd többek között Elia Kazan és Sidney Lumet operatőreként csinált karriert.) Elméletének legteljesebb formába öntése az 1929-ben készített Ember a felvevőgéppel, melyet 1964-ben, a mannheimi nemzetközi rövidfilm fesztiválon a világ húsz legjobb dokumentumfilmje közé választottak.
A vetités időpontja: 2012.február 1. 16.00 óra
Louisianai történet, 1948 75 perc
Robert Flaherty
A louisianai mocsarakban halászatból és vadászatból él néhány francia származású telepes család. Egy nap úszó gyár érkezik az öbölbe. A Standard Oil kutat fúr. A munkát siker koronázza, majd eljönnek, hogy az olajat kitermeljék. A történetet egy kisfiú szemszögéből látjuk, aki olyan nyugodt és jó, mint Flaherty, olyan bájos és babonás, mint a maoriak vagy az eszkimók Flaherty korábbi filmjeiben. A vetités időpontja: 2012. február 15. 16.00 óra
Nanook, 1920 103 perc
Robert Flaherty
A Nanuk igen ellentmondásos film: magán viseli a közösségi filmkészítés számos jelét, amelyet a mai napig nagyra értékelnek az újító és haladó filmesek. Számos vonatkozásában interkulturális együttmőködésnek tekinthetı, de pusztán két olyan férfira korlátozódott, akiket az asszonyok élete és dolga voltaképp hidegen hagy. Az élelemért folytatott elkeseredett küzdelem, amely egyenértékő a férfiak vadásztevékenységével, aprólékosan kibontakozik a film teljes hosszában. A filmkészítı jelenlétét a feliratokra korlátozni, személyét pedig szigorúan a kamera mögött tartani az „objektivitás” látszatát keltette a korábbi filmekhez képest, holott a filmrendezı éppen hogy sokkal tudatosabban manipulálta anyagát. A Nanuk sok szempontból már a hollywoodi fikciós filmek technikájával dolgozik, s valójában a fikció és a dokumentumfilm határán egyensúlyoz azzal, hogy a néprajzi megfigyeléseket romantizált narrációvá gyúrja. 1920 -ban Robert Flaherty filmrendező világhírnévre tett szert a Nanook, az eszkimó című filmjével, melyet joggal tekinthetünk az első dokumentumfilmnek, a műfaj őstípusának. A film elmeséli a forgatás és két ember barátságának a történetét, és két világ hihetetlen találkozását... A filmet a Behring-szorosnál, mínusz 30 fokos hidegben forgatták, mely az egész stábtól nagy emberi erőfeszítést kívánt. 1994-ben a Montreáli Világ Filmfesztiválon a legjobb fényképezés díját kapta. A vetités időpontja: 2012. február 29. 16.00 óra
Szél, 1994 7 perc
IVÁNYI Marcell 1973-ban született Budapesten. Tanulmányait a Klotildligeti Drámaiskolában végezte, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Szél című rövidfilmje 1996-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjat nyert. 2000-ben a Cinéfondation Residence ösztöndíjasaként Párizsba költözött. Újabb munkái között van a NahTe (2003) című dokumentumfilm, valamint a Harminchárom kép (1998) és a Ballada (2005) című rövidfilm; A legismertebb magyar Arany Pálmás kisfilm kétségkívül Iványi Marcell 1996-os Szél című élőszereplős alkotása. A kb. hétperces, fekete-ehér film vágás nélkül készült: a körbeforgó kamera három egy irányba néző, egymás mögött álló nőtől indul és hozzájuk tér vissza. A filmet a magyar származású fotóművész, Lucien Hervé ‘51-es, Három nő című fényképe ihlette. A vetités időpontja: 2012. március 14. 16.00
Ballada, 2005 12 perc
IVÁNYI Marcell
Ahogy a Szél annak idején egy fénykép hatására készült (Lucien Hervé Három asszonyság című fotója alapján), és bravúrosan egyetlen körsvenkben mutatott be egy megrázó eseményt, az új mű is egy társművészeti alkotás (Giuseppe Pellizza da Volpedo Il quarto stato című 1901-es festménye) nyomán született, szintén tragikus - mondhatni balladisztikusan tragikus - a története, és mindehhez ismét kapunk technikai truvaille-t is: a festett hátteret utólag illesztették a filmhez (mintegy 18 ezer képkockát rajzoltak meg egyesével), így a Ballada díszlete maga is festményszerűvé vált. A film nem is annyira történetet akar elmesélni - bár azt lehet tudni, hogy a kép a milánói parasztfelkelést örökítette meg -, inkább impressziókat kelt nézőiben (például azt, mintha mi magunk is bekerülnénk a festmény világába), így nem biztos, hogy 100 százalékig sikerül majd megfejtenünk. Ez a veszély viszont fennáll a Takeshis’-nél is, melynek kísérőfilmjeként az Iványi-művet vetítik.
A vetités időpontja: 2012. március 14. 16.00
Before Dawn, 2005 12 perc
Kenyeres Bálint
Vágás nélkül, egyetlen, folyamatos, összetett koreográfiájú kameramozgással fekete-fehérben filmezte Kenyeres Bálint forgatókönyvíró–rendező és Erdély Mátyás operatőr a Before Dawn-t (a kísérleti- és kisjátékfilm kategória rendezői és operatőri díja). Dombokon hullámzó búzamezőn svenkel a felvevőgép (a kisfilmek kedvelt nyitó képsora). A csapáson teherautó érkezik. Az addig üresnek hitt búzatábla megelevenedik, többtucat ember bukkan elő a gabonatengerből és indul a kocsi platójához. A megtelt IFA megfordul, eligyekszik, ám rendőrautók veszik körbe, amelyek visszafordulásra és megállásra kényszerítik. A kamiont az elfogott menekülőkkel helikopter és kékvillogós kocsik kísérik. Ismét csendesen ring a búza, jókora területeken letaposott szálak jelzik az iménti események nyomait. Egy felegyenesedő emberre bukkan a mező felett pásztázó kamera, s az arcára közelít.
A vetités időpontja: 2012. március 14. 16.30
A báránytolvaj/ The Sheep Thief 2003 23 perc
Asif Kapadia
Asif Kapadia filmje több szempontból is tanulságos lehet számunkra a kelet-nyugati kultúrmix, a (világzene mintájára:) világfilm tekintetében. Kapadia indiai származású, azonban Londonban született és ott is nőtt fel. Életében először 23 éves korában utazott két hétre Indiába, hogy azután legközelebb akkor térjen vissza, amikor első rövidfilmjét, a Birkatolvajt (The Sheep Thief) készítette (ami egyébként sok nemzetközi fesztiválon szerepelt sikerrel, köztük Cannes-ban is).
A vetités időpontja: 2012. március 14. 17.00
Balance, 1989 7 perc
Christophe & Wolfgang Lauenstein A stop-motion technikával készült rövidfilmjüket a Lauenstein fivérek eredetileg az Alphaville Middle of the Right c. számához – az együttes felkérésre – készítették, mely az együttes 1989-ben kiadott Songlines című filmjében jelent meg.[3] A Balance 1990-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Egy a semmiben lebegő, sík felületen öt kabátos férfi áll, úgy tűnik horgásznak. Mindegyikük hátán egy szám található (23, 35, 51, 75, 77). A sík, melyen állnak egyensúlyban van, azonban ha az egyikük megmozdul, akkor a felület kibillen, és valakinek szintén mozdulnia kell, hogy újra egyensúlyba kerüljön. Semmi nem zavarja a nyugalmukat és az egyensúlyukat. Míg nem az egyikük egy zenélő dobozt „halászik ki”. A doboz kizökkenti őket. Mindenki meg akarja nézni a dobozt, ami csak úgy lehetséges, ha együttműködnek. De doboz megszerzéséért folytatott küzdelemben, megfeledkeznek az együttműködésről, mindenki csak a dobozra koncentrál. A küzdelemben, a felborult egyensúly miatt, sorra zuhannak le a felületről a semmibe. Végül egyikük „győztesen” kerül ki, de egy reménytelen helyzetben találja magát: a sík egyik sarkában ő áll, míg a doboz a másik sarokban, egyensúlyban.
Vincent 1982 6 perc
Tim Burton
Első stoptrükkös kisfilmje, a Vincent (1982). Ez a zseniális, ám mindössze 6 perces, feketefehér, báb-animációs gyöngyszem tulajdonképpen önéletrajzi ihletésű kisfilm egy olyan fiúról, aki ahelyett, hogy a többi gyerekkel játszott volna, a sötét szobájában Vincent Pricenak képzeli magát és Edgar Allen Poe-t olvas. Az elmesélés a valódi Vincent Price verses narrációjával megtámogatva, olyan zseniális atmoszférát eredményez, amely mellett lehetetlen szó nélkül elmenni. Sötét és eredeti, szurokfekete humorral és temérdek kilátástalansággal nyakonöntött műremek, melyet az animációs fesztiválok is csak ünnepelni tudtak.
A vetités időpontja: 2012. március 28. 16.00 óra
Boy and Bicycle, 1965 27 perc
Ridley Scott
Ridley Scott első filmje. A két ismert rendező Ridley és Tony Scott alkotása. Ezúttal a 21 éves Tony színészként jelenik meg bátyja bemutatkozó fimjében. Egy fiú az iskola helyett egy kerékpártúrára megy. Megfigyelhetjük, ahogy biciklizik a part mentén, a vidámparkban - ahol egy kutya megkergeti őt -, meglátogat egy elhagyatott házat vagy elhalad néhány bolt mellett. Láthatjuk, amint a vízben a saját tükörképét nézi, majd a kamera mögül hallhatjuk a monológusát. A film különleges hangulata a későbbi Ridley Scott alkotásokra emlékeztett.
A vetités időpontja: 2012. március 28. 16.30 óra
Dear Phone, 1977 17 perc
Peter Greenaway
Az 1977-ben rendezett kísérleti filmjében Greenaway a brit telefonfülke jellegzetes külsejét háttérként használja fel bájosan abszurd történetei elbeszéléséhez. A közismert brit telefonfülke az ország egyik szimbóluma. A rendező sokféle szemszögből és megvilágításban mutatja be ezt a komunikációs eszközt a rá jellemző csengőhangok, hangjelek és beszédrészletek alájátszásával. A narrátor (maga Greenaway) különös telefonálókról mesél.
A vetités időpontja: 2012. március 28. 17.00 óra
Handsworth Songs, 1986 60 perc
John Akomfrah/ /Black Audio Film Collective 1985 októberében Nagy-Britanniában, Birmingham-ben és Londonban társadalmi nyugtalanság volt .........
A vetités időpontja: 2012. április 11. 16.00 óra
Se kép, se hang, 2000 25 perc
Xantus János
“Micsoda, micsoda...! Az, hogy nincs... nincs nő, nincs sírás... nincs lóvé és nincs munkám se, és akkor jön ez az állás, ez az Escort-meló, és marha jó, és rögtön belezúgok az első nőbe, és az első randevún, az első nem fizetéses randevún kiderül, hogy van férje! És a férje történetesen a bátyám, és micsinál a g..i? Odaadja a zsugát, b....g, bocsánat...” A “Se kép, se hang...” az első magyar, kizárólag digitális forgalmazásra készült “véletlen-mozi”. A CD-ROM-on tárolt képanyagot véletlen-generátor vezérli, így a néző, ha újra megnézi a filmet, már nem ugyanazt látja.
A vetités időpontja: 2012. április 25. 16.00 óra
Dyonisos 1970 85 perc
Brian de Palma
Az 1960-as évek javát De Palma rövidfilmek készítésével töltötte. E filmben használta először az osztott képmezőt, ami későbbi alkotásainak egyik meghatározó stílusjegye lett. Az osztott képmező ugyanis arra ad lehetőséget számára, hogy egyidőben, de különböző helyszíneken játszódó eseményeket egyszerre tudjon bemutatni a közönségnek. A Dionysus esetében e módszerrel egyszerre tudta ábrázolni a színpadon zajló performance történéseit, és bemutatni a közönség reakcióit, hiszen a nézők egy performance előadásnak mindenkor aktív résztvevői.
A vetités időpontja: 2012. május 9. 16.00 óra
The Wedding Party, 1963 92 perc
Brian de Palma
“1963-ban forgatta első játékfilmjét The Wedding Party címmel, amely azonban csak 6 évvel később került bemutatásra. E film egyik szerepét egy akkor még teljesen ismeretlen fiatal színész, Robert De Niro játszotta, partnernője pedig egy bizonyos Jill Clayburgh volt: mindkét művész az 1970-es években vált világhírűvé.
A vetités időpontja: 2012. május 23. 16.00 óra
Enter Achilles, (a film) 2004 50 perc
DV8 Physical Theatre
A brit fizikai színházra, ahogy a brit filmművészet és irodalom számos alkotására, jellemző a társadalmi témák, illetve problémák középpontba helyezése. A közel 20 éves múltra visszatekintő DV8 korábbi előadásai úttörőnek számítottak a brit fizikai színház markáns karakterének és jellegzetes átpolitizáltságának megteremtésében. Lloyd Newson, a társulat alapítójának és művészeti vezetőjének érdeklődésének középpontjában már a 80-as, 90-es évek idején olyan kényes társadalmi kérdések álltak, mint a szexualitás, és ezen belül is a férfiasság – a maszkulin férfi ideál – és a szexuálpolitika problematikája. A mára már közkedvelt témának számító genderkutatás és a nemi identitás kérdéseinek vizsgálata akkor még gyerekcipőben jártak, a darabok (My Sex, Our Dance; My Body, Your Body) alapjául elsősorban feminista elméletek szolgáltak. Az akkor kitörő AIDS-krízis és az eluralkodó homofóbia különösen aktuálissá tették a DV8 provokatív megközelítését.
A vetités időpontja: 2012. június 6. 17.00 óra
Ben Lewis - Art Safari, 2004 30 perc
A vetités időpontja: 2012. június 20. 17.00 óra
