Figyeljünk oda az idős testvéreinkre! 12. OLDAL ÉNEKEK: 74., 119

2014. MÁRCIUS 15.

TANULMÁNYOZÁSI CIKKEK ________________________________________________________________________________________________________________________

________________________________________________________________________________________________________________________

________________________________________________________________________________________________________________________

________________________________________________________________________________________________________________________

MÁJUS 5–11.

MÁJUS 12–18.

MÁJUS 19–25.

MÁJUS 26. – JÚNIUS 1.

Önfeláldozó vagy?

Ne veszítsd el az önbecsülésed!

Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!

12. OLDAL ÉNEKEK: 74., 119.

20. OLDAL ÉNEKEK: 90., 135.

Hogyan viseljük gondját idős szüleinknek?

7. OLDAL ÉNEKEK: 61., 25.

25. OLDAL ÉNEKEK: 134., 29.

TANULMÁNYOZÁSI CIKKEK __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Önfeláldozó vagy? Mindannyian hajlunk az önzésre. Ha nem harcolunk ellene, fokozatosan eluralkodhat rajtunk. Ez a cikk arról szól, hogyan segíthet a Biblia ebben a harcban.

AUSZTRÁLIA

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

CÍMLAP: Ausztráliában néhány Tanú kész messzire utazni, hogy elvigye a jó hírt azokhoz, akik a félreeső marhafarmokon laknak ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Ne veszítsd el az önbecsülésed! Az egészséges önbecsülés segít abban, hogy kitartóan tudjuk szolgálni Jehovát. Miért küszködnek néhányan az önbecsülés hiányával? Ebből a cikkből megtudhatjuk, miként segít a Biblia abban, hogy ne veszítsük el az önbecsülésünket. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

LAKOSSÁGA

23192500

Figyeljünk oda az idős testvéreinkre! Hogyan viseljük gondját idős szüleinknek?

HÍRNÖKÖK

Ezekben a cikkekben arról olvashatunk, milyen felelősséggel tartoznak a keresztények és az egész gyülekezet az idősödő hittestvéreik és rokonaik iránt. Néhány gyakorlatias javaslatról is szó lesz.

66967 ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

AZ ÚTTÖRŐK SZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE KISEGÍTŐ ÚTTÖRŐK

ÁLTALÁNOS ÚTTÖRŐK

30000

KÜLÖNLEGES ÚTTÖRŐK

6000

110 100

25000

5000

70

4000

15000 3000 10000

3 Segíts a rokonaidnak megszeretni Jehovát! __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

60

17 Családi imádat – Hogyan tehetjük élvezetessé?

50

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

40

30 Állod a szavad?

30

2000

5000

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

90 80

20000

UGYANEBBEN A SZÁMBAN

20

1000

1000

10

2013

2003

1993

2013

1993

2003

2013

2003 1993

March 15, 2014 Vol. 135, No. 6 Semimonthly HUNGARIAN

´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ¨ Ez a kiadvany nem ertekesıtesre szant peldany. Kozre´ ´ ´ ¨ ´ ´ ´ adasa reszet alkotja az onkentes adomanyokbol fenntar´ ´ ˝ ´ ´ ¨ ¨ tott, vilagmeretu bibliai oktatomunkanak. Ha kulon nem ¨ ¨ ´ ´ ¨ ˝ jeloltuk, az ırasszovegeket egy modern nyelvezetu biblia´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ´ ¨ fordıtasbol, A Szentıras uj vilag fordıtasabol vettuk.

The Watchtower (ISSN 0043-1087) is published semimonthly by Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc., 25 Columbia Heights, Brooklyn, NY 11201-2483. Periodicals Postage Paid at Brooklyn, N.Y., and at additional mailing offices.

Druck und Verlag: Wachtturm Bibel- und TraktatGesellschaft der Zeugen Jehovas, e. V., Selters/ Taunus. Verantwortliche Redaktion: Ramon Templeton, Selters/Taunus. 5 2014 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania. Printed in Germany.

Segíts a rokonaidnak megszeretni Jehovát! „MENJ haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova, és milyen irgalmas volt hozzád.” Jézus Krisztus valószínűleg a Galileai-tengertől délkeletre fekvő Gadara közelében volt, amikor erre szólított fel egy férfit, aki a követője szeretett volna lenni. Igen, Jézus jól tudta, hogy mi, emberek vágyunk rá, hogy megosszuk a hozzátartozóinkkal azt, ami számunkra érdekes és fontos (Márk 5:19). Ez ma is így van, bár kultúránként eltérő lehet, hogy milyen szoros a rokonok közti kapcsolat. Nem meglepő hát, hogy ha valaki megismeri az igaz Istent, Jehovát, ég a vágytól, hogy beszéljen róla a szeretteinek. De hogyan tegye ezt? Hogyan segíthet a nem hívő vagy a más valláshoz tartozó rokonainak, hogy megismerjék az igaz Istent? A Biblia hasznos, kiegyensúlyozott tanácsokat nyújt. „MEGTALÁLTUK A MESSIÁST”

„Ne beszéljünk nekik folyton-folyvást a Bibliáról!” (Jürgen)

Az I. században András az elsők között volt, akik felismerték, hogy Jézus a Messiás. Mit tett ezután? Azon nyomban megkereste a testvérét, Simont, „és ezt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást« (ami lefordítva azt jelenti: ’Krisztus’)”. András ezután Jézushoz vezette Pétert, így lehetőséget teremtett arra, hogy a testvére Jézus követőjévé váljon (Ján 1:35–42). Körülbelül hat évvel később, amikor Péter éppen Joppéban volt, felkeresték egy katonatisztnek, Kornéliusznak a szolgái, és arra kérték, hogy menjen fel északra, Cezáreába az urukhoz. Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz már várta őt és az útitársait, méghozzá nem egyedül, hiszen addigra „összehívta rokonait és meghitt barátait”. Ő is megteremtette a lehetőséget a rokonainak,

3

hogy meghallgathassák Pétert, és a hallottak alapján állást foglaljanak (Csel 10:22–33). Mit tanulhatunk Andrástól és Kornéliusztól? Egyikük sem bízta a véletlenre, hogy a szeretteik megismerjék az igaz Istent. András személyesen mutatta be Pétert Jézusnak, Kornéliusz pedig összehívta a rokonait, hogy ők is hallhassák Pétert. Ugyanakkor nem kényszerítették, illetve nem próbálták rafináltan rávenni a hozzátartozóikat arra, hogy kövessék Krisztust. Mi ebből a tanulság? Időnként talán mi is megoszthatunk néhány szentírási gondolatot a szeretteinkkel, vagy lehetőséget teremthetünk arra, hogy beszélgessenek a hittársainkkal. De mindeközben tartsuk tiszteletben a szabad akaratukat, és vigyázzunk, nehogy azt érezzék, hogy bármire is rákényszerítjük őket. Egy Németországban élő házaspárnak, Jürgennek és Petrának a példájából sokat tanulhatunk arról, hogyan segíthetünk a rokonainknak, hogy megismerjék Jehovát. Petra annak idején tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, és megkeresztelkedett. Jürgen, aki az idő tájt a hadseregben szolgált tisztként, nem örült a felesége döntésének. Ám idővel felismerte, hogy a Tanúk tanítják az igazságot, és ő is átadta az életét Jehovának. Ma vénként szolgál a gyülekezetükben. Jürgen szerint hogyan segíthetünk a más vallású rokonainknak, hogy megismerjék az igaz Istent? Ezt mondja: „Ne beszéljünk nekik folytonfolyvást a Bibliáról! Ez csak még jobban elriasztja őket. Hosszú távon az a legjobb, ha olykor-olykor tapintatosan említünk nekik egy-két gondolatot. Az is hasznos, ha összeismertetjük őket olyan hittársainkkal, akik egyidősek velük, és hasonló az érdeklődési körük. Mindezek segíthetnek, hogy áthidaljuk a szakadékot.” Habár Péter apostol és Kornéliusz rokonai hamar elfogadták a Biblia üzenetét, az I. század-

„Leginkább türelemre van szükség” (Roswitha)

ban voltak olyanok, akiknek ehhez több időre volt szükségük. JÉZUS TESTVÉREI

Jézusnak több olyan rokona is volt, aki már akkor felismerte és elhitte, hogy ő a Messiás, amikor a földi szolgálatát végezte. Jakab és János apostol alighanem Jézus unokatestvérei voltak, az édesanyjuk, Salómé pedig a nagynénje. Salómé egyike volt azoknak az asszonyoknak, „akik szolgáltak [Jézusnak és apostolainak] a javaikból” (Luk 8:1–3). Jézust azonban más családtagjai csak később fogadták el Messiásként. Ez abból az esetből is látható, amely több mint egy évvel a keresztelkedése után történt. Nagyon sokan gyűltek össze egy házban, hogy hallgassák őt. „Amikor a rokonai ezt meghallották, kimentek, hogy megfogják, mert ezt mondták: »Elment az esze.«” Nem sokkal ezután a féltestvérei arról kérdezgették, hová utazik, ő azonban nem mondta meg nekik. Miért nem? Mert „nem gyakoroltak benne hitet” (Márk 3:21; Ján 7:5). Mit tanulhatunk Jézustól? Nem sértődött meg, amikor néhány rokona azt állította, hogy elment az esze. Még a kivégzése és feltámadása után is azon volt, hogy segítsen nekik megerősíteni a hitüket. Megjelent a féltestvérének, Jakabnak, és

úgy tűnik, hogy ez nemcsak Jakabot, hanem a többi féltestvérét is meggyőzte arról, hogy ő a Messiás. Ennek eredményeként amikor az apostolok és mások egybegyűltek Jeruzsálemben egy felső szobában, ők is ott voltak velük, és nyilván rájuk is kitöltetett a szent szellem. Később Jakab és Júdás, aki szintén Jézus féltestvére volt, további megtisztelő feladatokat kapott (Csel 1:12–14; 2:1–4; 1Kor 15:7). VAN, AKINEK TÖBB IDŐ KELL

Ma is előfordulhat, hogy néhány rokonunknak több időre van szüksége ahhoz, hogy az élet útjára lépjen. Lássuk, mi történt Roswithával! 1978-ban, amikor a férje Tanú lett, ő még buzgó katolikus volt. Eleinte ellenezte a férje hitnézeteit, mert meg volt győződve arról, hogy a katolikusoké az igaz vallás. Ám az évek múlásával megenyhült, ugyanis felismerte, hogy a Tanúk nem ferdítik el a Biblia tanításait. 2003-ban ő is Tanú lett. Ehhez az is hozzájárult, hogy a férje nem bántódott meg, amikor kezdetben ellenségesen viselkedett vele, hanem időt adott neki arra, hogy megváltozzon a véleménye. Mit tanácsol nekünk Roswitha? „Leginkább türelemre van szükség” – mondja. Monika 1974-ben keresztelkedett meg, a két fia pedig körülbelül 10 évvel később. Bár a férje, Hans sohasem volt ellenséges velük, egészen 2006-ig nem keresztelkedett meg. A tapasztalatukból azt szűrték le, hogy fontos ragaszkodni Jehovához és a szentírási tanításokhoz. Az is lényeges, hogy a nem Tanú rokon érezze, hogy a családtagjai szeretik. Soha nem szabad lemondani róla! AZ IGAZSÁG FELÜDÍTŐ VIZE

Jézus örök életet adó vízhez hasonlította az igazság üzenetét (Ján 4:13, 14). Azt szeretnénk, ha a hozzátartozóinkat felfrissítené az igazság hűs, tiszta vize. Semmiképp sem lenne jó rájuk zúdítani a Biblia tanításait. Az, hogy felfrissülnek-e, vagy úgyszólván megfulladnak az igazság vizétől, azon is múlik, hogyan osztjuk meg velük a hitnézeteinket. A Biblia szerint „az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen”, és „a bölcsnek szí2014. MÁRCIUS 15.

ve éleslátást tükröző szavakat ad szájába, és meggyőzőerőt ad ajkainak”. Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanácsot a mindennapokban? (Péld 15:28; 16:23). Természetes, hogy egy feleség szeretné megosztani a hitnézeteit a férjével. Ha „elmélkedik, hogy mit feleljen”, nem fog elhamarkodottan szólni, és nem fogja azt a benyomást kelteni, hogy ő mindent jobban tud, vagy hogy neki mindig igaza van. Szavai felfrissítőek lesznek és hozzájárulnak a családi békéhez. Érdemes átgondolnia a következő kérdéseket, hogy bölcsen tudjon viselkedni: „Mikor lehet nyugodtan beszélgetni a férjemmel? Milyen témák érdeklik, a tudomány, a politika vagy a sport? Hogyan kelthetem fel az érdeklődését a Biblia iránt úgy, hogy közben tiszteletben tartom az érzéseit és a véleményét?” Ha azt szeretnénk, hogy a rokonaink is Jehova mellett foglaljanak állást, többre van szükség annál, mint hogy megfelelő mértékben adagoljuk nekik az igazságot. Fontos, hogy összhangban is éljünk azzal, amiről beszélünk. A PÉLDÁS VISELKEDÉS EREJE

A korábban említett Jürgen ezt mondja: „Kövessük mindig a szentírási alapelveket, hiszen leginkább a viselkedésünk kelti fel a rokonaink érdeklődését a Biblia tanításai iránt, még ha ezt kezdetben nem is vallják be.” Hans, aki mintegy 30 évvel később keresztelkedett meg, mint a felesége, egyetért ezzel: „Ha példamutató a viselkedésünk, a családtagjaink láthatják, hogy az igazság jó hatással van az életünkre.” Fontos, hogy a rokonaink lássák, hogy a hitünk nem rosszabb, hanem jobb emberekké tesz minket. Péter apostol ezt a hasznos tanácsot adta azoknak az asszonyoknak, akiknek a férje nem volt keresztény: „rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedéseteknek. Ékességetek pedig ne a külsőséges hajfonogatásból és aranydíszek felrakásából vagy felsőruhák viseléséből álljon, hanem

5

legyen az a szív rejtett embere a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében; ennek a szellemnek nagy értéke van az Isten szemében” (1Pét 3:1–4). Péter arról írt, hogy ha a feleség példamutatóan viselkedik, meggyőzheti a férjét arról, hogy a keresztény életút a legjobb. Egy testvérnő, Christa is ezt a szentírási alapelvet igyekszik követni azóta, hogy 1972-ben megkeresztelkedett. Jóllehet a férje egy ideig tanulmányozott a Tanúkkal, mégsem foglalt állást az igazság mellett. Időnként elmegy az összejövetelekre, és szívesen van együtt a gyülekezet tagjaival. A testvérek tiszteletben tartják, hogy a döntés az övé. És hogyan segít neki Christa, hogy még közelebb kerüljön Istenhez? Ezt mondja: „Ragaszkodom Jehova elvárásaihoz, és igyekszem »szó nélkül«, a viselkedésemmel hatni a férjemre. Szívesen eleget teszek a kéréseinek, ha azok nem ütköznek bibliai alapelvekbe. Emellett persze tiszteletben tartom, hogy szabad akarata van, és Jehovára bízom, hogy mi lesz vele.” Christa példája is jól mutatja, hogy nagyon fontos rugalmasnak lennünk. Christa nem ha-

„Ha példamutató a viselkedésünk, a családtagjaink láthatják, hogy az igazság jó hatással van az életünkre” (Hans)

nyagolja el a keresztény tevékenységeit, például rendszeresen jelen van az összejöveteleken, és szorgalmasan prédikál. Ám nem feledkezik meg arról sem, hogy a férjének szüksége van a szeretetére és a figyelmére, és a férje joggal várja el tőle, hogy időt töltsenek együtt. Elengedhetetlen, hogy ésszerűen, megértően bánjunk azokkal a rokonainkkal, akik nincsenek egy hiten velünk. A Biblia szerint „mindennek meghatározott ideje van”. Így annak is, hogy időt szakítsunk a nem Tanú szeretteinkre, főként a házastársunkra. Az együtt töltött idő előmozdítja a jó gondolatcserét. És ha közlékenyek egymással a családtagok, az elejét veheti annak, hogy valamelyikük magányosnak, kirekesztettnek érezze magát, vagy hogy féltékeny legyen (Préd 3:1). SOSE ADD FEL A REMÉNYT!

Holger, akinek az apukája 20 évvel később keresztelkedett meg, mint a család többi tagja, ezt az észrevételt teszi: „Nélkülözhetetlen, hogy kimutassuk a szeretetünket a nem Tanú családtagjaink iránt, és imádkozzunk értük.” Christa pedig elhatározta, hogy soha nem adja fel a reményt, hogy a férje elfogadja majd az igazságot, és állást foglal Jehova mellett. Sose mondjunk le a szeretteinkről! Törekedjünk hát jó kapcsolatot ápolni a rokonainkkal, adjunk nekik lehetőséget arra, hogy megismerjék a Biblia üzenetét, és megszeressék az igaz Istent! Viselkedjünk mindig „szelíden és mélységes megbecsülést tanúsítva”! (1Pét 3:15).

Önfeláldozó vagy? „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát” (MÁTÉ 16:24)

JÉZUS tökéletes példát mutatott az önfeláldozásban. Isten akaratának a cselekvése mindig fontosabb volt neki, mint a saját vágyai vagy kényelme (Ján 5:30). Hűséges maradt egészen a kínoszlopon való haláláig, és ezzel bebizonyította, hogy bármilyen áldozatra kész másokért (Fil 2:8). 2Mivel Jézus követői vagyunk, nekünk is önfeláldozónak kell lennünk. Mit jelent az önfeláldozás? Azt, hogy készek vagyunk háttérbe szorítani másokért a saját érdekeinket. Az önfeláldozás voltaképpen az önzés ellentéte. (Olvassátok fel: Máté 16:24.) Ha önfeláldozóak vagyunk, fontosabbnak tartjuk mások érzéseit és kívánságait (Fil 2:3, 4). Jézus azt tanította, hogy önfeláldozás nélkül nem lehet Jehovát szolgálni. Miért igaz ez? Mert Jézus igaz követőit a szeretet jellemzi, a szeretet pedig önfeláldozásra indít (Ján 13:34, 35). És milyen jó is, hogy a hittársaink az egész világon önfeláldozóak! 3Tartsuk azonban észben, hogy mindannyian hajlunk az önzésre. Ha nem harcolunk ellene, fokozatosan 1. Miért mondhatjuk, hogy Jézus tökéletes példát mutatott az önfelál-

dozásban? 2. Mire késztet az önfeláldozás, és miért fontos? 3. Miért nem könnyű önfeláldozónak lenni? 2014. MÁRCIUS 15.

7

HOGYAN VÁLASZOLNÁL? ________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan vehetjük észre magunkon az önzés jeleit a Biblia segítségével?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Mire int minket Saul király példája?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan bizonyítja Péter példája, hogy felül lehet kerekedni az önzésen?

eluralkodhat rajtunk. Emlékezzünk rá, hogy Ádám és Éva is önzővé vált. Éva olyan akart lenni, mint Isten, Ádám pedig önző módon a felesége tetszését kereste, nem pedig Istenét (1Móz 3:5, 6). Az Ördög nem elégedett meg azzal, hogy az első emberpárt rossz útra térítse, azóta is önzésre csábítja az embereket. Még Jézust is megpróbálta rászedni (Máté 4:1–9). Napjainkban nagyon sikeres, hiszen az emberi társadalmat teljesen átitatja az önzés. Ha nem vigyázunk, a világban uralkodó önzés ránk is átragadhat (Ef 2:2). 4Az önzés olyan, mint a rozsda. A természeti elemek hatására a vas rozsdásodni kezd, és ha nem állítják meg ezt a folyamatot, a rozsda idővel megeszi a vasat. Jelenleg még gyarlók vagyunk, és nem tudunk megszabadulni az önzésre való hajlamtól, ezért állandóan küzdenünk kell a gyengeségeink ellen (1Kor 9:26, 27). Mi segíthet, hogy felismerjük magunkon az önzésre utaló jeleket? És hogyan lehetünk még önfeláldozóbbak? ÖNVIZSGÁLAT A BIBLIA TÜKRÉBEN

5Ahogyan a tükörben megvizsgáljuk a külsőnket, úgy a Biblia segítségével megvizsgálhatjuk a belső énünket, és kijavíthatjuk a hiányosságainkat. (Olvassátok fel: Jakab 1:22–25.) De fontos, hogy megfelelően használjuk a tükröt. Ha csak futó pillantást vetünk benne magunkra, nem fogjuk észrevenni az apró, ám nem elhanyagolható hibákat. Ha pedig nem szem4. a) Meg tudunk szabadulni az önzésre való

hajlamtól? Magyarázd meg! b) Milyen kérdésekre kapunk választ? 5.a)Miért hasonlítható a Biblia tükörhöz? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Hogyan vehetjük észre a hibáinkat?

8

ből nézünk bele, nem magunkat, hanem másvalakit fogunk látni benne. Ehhez hasonlóan lényeges, hogy a Bibliát se csupán futólag olvassuk, vagy úgy, hogy közben más hibáin gondolkodunk, mert akkor nem vesszük észre a sajátjainkat, például azt, hogy önzők vagyunk. 6Lehet, hogy naponta olvassuk Isten Szavát, mégsem vesszük észre magunkon az önzés jeleit. Hogyan fordulhat ez elő? Gondoljunk arra, amit Jakab írt! Amikor úgy fogalmazott, hogy a férfi „megnézi magát” a tükörben, egy olyan görög igét használt, amely alapos vizsgálatra utal. A gond nem az, hogy a férfi csak futó pillantást vet magára a tükörben. De akkor mi a baj? Kiderül Jakab következő szavaiból: „elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő”. Tehát miután a férfi megnézi magát, sarkon fordul, és nem tesz semmit. A boldog ember azonban nem csupán „beletekint a szabadság tökéletes törvényébe”, hanem „meg [is] marad annál”, vagyis nem felejti el, mit vár el tőle Isten, és a szerint él, amit a Szentírás tanít. Jézus hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok” (Ján 8:31). 7Ahhoz, hogy szembe tudj szállni az önző jellemvonásaiddal, mindenekelőtt olvasd figyelmesen Isten Szavát. Így észreveheted a gyengeségeidet. De az is szükséges, hogy alaposan kutass. Miután jól megértettél egy bibliai részt, próbáld magad beleképzelni a történetbe, és tegyél fel magadnak 6. Mit kell tennünk azonkívül, hogy beletekin-

tünk a tökéletes törvénybe? 7. Hogyan vehetjük észre magunkon az önzés jeleit a Biblia segítségével? AZ ŐRTORONY

ehhez hasonló kérdéseket: „Én mit csináltam volna ilyen helyzetben? Tényleg azt tettem volna, ami helyes?” A legfontosabb az, hogy miután elmélkedtél a bibliai beszámolón, igyekezz alkalmazni a tanultakat (Máté 7:24, 25). Most lássuk, hogyan segíthet Saul király és Péter apostol példája, hogy még önfeláldozóbbak legyünk! SAUL KIRÁLY INTŐ PÉLDÁJA

8Saul király intő példájából láthatjuk, hogy az önzés kikezdi az önzetlenséget. Saul eleinte alázatos és szerény király volt (1Sám 9:21). Nem büntette meg azokat az izraelitákat, akik elvetették őt, noha megtehette volna, hiszen Istentől kapta a királyi hatalmát (1Sám 10:27). Engedte, hogy Isten szelleme vezesse, ezért az izraeliták élén hadba vonult az ammoniták ellen, és diadalt aratott felettük. A győzelmet alázatosan nem magának, hanem Jehovának tulajdonította (1Sám 11:6, 11–13). 9Ahogyan a rozsda lassanként kikezdi a vasat, úgy hatalmasodott el az önzés és a büszkeség Saulon, mert nem tett ellene semmit. Miután legyőzte az amálekitákat, a saját vágyai fontosabbak voltak neki, mint hogy engedelmeskedjen Jehovának. Erőt vett rajta a kapzsiság, megtartotta a zsákmányt, jóllehet Jehova azt parancsolta, hogy pusztítsa el. Emellett a büszke Saul még emlékművet is állíttatott magának (1Sám 15:3, 9, 12). Amikor Sámuel próféta a tudtára adta, hogy Jehova nem örül annak, amit tett, Saul igazolni próbálta magát. Hogyan? Azt 8. Milyen király volt eleinte Saul, és honnan

tudjuk ezt? 9. Mi mutatja, hogy Saul önző lett? 2014. MÁRCIUS 15.

igyekezett hangsúlyozni, amit megtartott Isten parancsából, és másokat okolt a történtekért (1Sám 15:16–21). Jobban félt attól, hogy csorba esik a tekintélyén, mint attól, hogy elveszíti Isten tetszését (1Sám 15:30). Hogyan segíthet nekünk a Saulról szóló beszámoló, mint egy tükör, hogy meglássuk, miként lehetünk önfeláldozóbbak? 10 Saul példája egyrészt arra int bennünket, hogy könnyen beleeshetünk az önelégültség csapdájába. Ha elbízzuk magunkat, és nem teszünk erőfeszítéseket azért, hogy önfeláldozóak maradjunk, önzővé válhatunk (1Tim 4:10). Saul eleinte Isten tetszését élvezte, de aztán hagyta, hogy úrrá legyen rajta az önzés, és engedetlenné vált, ezért Jehova elvetette. 11Másrészt fontos, hogy ne csak az erősségeinket lássuk meg, hanem a gyengeségeinket is. Ha figyelmen kívül hagynánk a hiányosságainkat, az olyan lenne, mintha a tükör előtt az új ruhánkban gyönyörködnénk, és nem vennénk észre, hogy az arcunk maszatos. Még ha nincs is bennünk olyan mérvű büszkeség és önelégültség, mint Saulban, akkor is éberen kell figyelnünk az önzésre utaló jeleket. Ha tanácsot kapunk, ne próbáljuk meg igazolni a tetteinket, mentségeket keresni, vagy másokra hárítani a felelősséget, ahogyan Saul tette. Bölcsebb, ha megfogadjuk a tanácsot. (Olvassátok fel: Zsoltárok 141:5.) 12De mi a helyzet akkor, ha súlyos bűnt követtünk el? Saulnak sajnos fontosabb volt a hírneve, mint 10–11.Milyen tanulságokat szűrhetünk le Saul esetéből? 12. Mire ösztönözhet az önfeláldozás, ha súlyos bűnt követtünk el?

9

Hogyan fogadta Péter a feddést? Te mit tennél ilyen helyzetben? (Lásd a 15. bekezdést.)

az, hogy helyrehozza a kapcsolatát Jehovával. Vele ellentétben mi legyünk önfeláldozóak, és kérjünk segítséget még akkor is, ha ezt kínosnak érezzük (Péld 28:13; Jak 5:14–16). Figyeljünk meg egy példát! Egy testvér 12 éves korától kezdve több mint tíz éven át titokban pornográf anyagokat nézegetett. Így emlékszik vissza: „Nehezemre esett elmondani a feleségemnek és a véneknek, hogy mit tettem. Ám miután bevallottam nekik, nagy kő esett le a szívemről. Néhány barátom csalódottan fogadta a hírt, hogy többé nem vagyok kisegítőszolga. De tudom, hogy Jehova most jobban örül a szolgálatomnak. És igazából az számít, hogy ő mit gondol.” PÉTER KÖVETENDŐ PÉLDÁJA

Péter apostol sokszor önfeláldozó volt (Luk 5:3–11). De a Szentírásból kiderül, hogy ő is hajlott az önzésre. Például haragra gerjedt, amikor Jakab és 13

13–14. Mi mutatja, hogy Péter is hajlott az ön-

zésre?

10

János apostol arra kérték Jézust, hogy biztosítson nekik kiemelkedő helyet Isten Királyságában. Lehet, hogy Péter úgy gondolta, hogy az egyik hely őt illeti meg, mivel Jézus korábban azt mondta neki, hogy különleges szerepet fog betölteni (Máté 16:18, 19). Bárhogy volt is, Jézus figyelmeztette Jakabot, Jánost, valamint Pétert és a többi apostolt, hogy ne hatalmaskodjanak önző módon a testvéreiken (Márk 10:35–45). 14 Péternek még ezek után is küzdenie kellett az önző jellemvonásai ellen. Amikor Jézus elmondta az apostoloknak, hogy egy időre el fogják hagyni, Péter a többiek fölé emelte magát, és azzal kérkedett, hogy ő lesz az egyetlen, aki hűen kitart mellette (Máté 26:31–33). Az elbizakodottsága miatt azonban nagyot hibázott. Még aznap éjjel háromszor megtagadta Jézust. Ahelyett, hogy önfeláldozóan kiállt volna Jézus mellett, önmagát védte (Máté 26:69–75). AZ ŐRTORONY

Péter a küzdelmei és a botlásai ellenére is bátorító példa számunkra. Az erőfeszítéseinek és Isten szellemének köszönhetően felül tudott kerekedni az önzésen, és képes volt önuralmat tanúsítani és önfeláldozóan szeretni másokat (Gal 5:22, 23). Később olyan próbákat is ki tudott állni, melyekben korábban talán elbukott volna. Például alázatosan viselkedett, amikor Pál apostol megfeddte mások előtt (Gal 2:11–14). Nem neheztelt Pálra, és nem érezte azt, hogy aláásták a tekintélyét. Ezután is szeretett testvérnek nevezte Pált (2Pét 3:15). Péter példája segít, hogy önfeláldozóak legyünk. 16Te mit teszel nehéz helyzetekben? Amikor Pétert és az apostolokat a jó hír prédikálása miatt bebörtönözték, majd megverték, boldogok voltak, „amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek [Jézus] nevéért” (Csel 5:41). Ha üldözést élsz át, gondolj arra, hogy Péterhez és Jézushoz hasonlóan lehetőséged van önfeláldozónak lenni. (Olvassátok fel: 1Péter 2:20, 21.) Ez a szemléletmód akkor is segíthet, ha a vének megfegyelmeznek. Ilyenkor is kövesd Péter példáját, és ne sértődj meg! (Préd 7:9). 17Péter példájából akkor is hasznot meríthetsz, ha a teokratikus céljaidon gondolkodsz. Fontos, hogy ilyenkor is az önfeláldozás vezéreljen, és ne a kitűnni vágyás. Kérdezd hát meg magadtól: „Miért szeretnék előrehaladni, és többet tenni Jehováért? Azért, mert di15

15.Miért mondhatjuk, hogy Péter bátorító példa számunkra? 16. Hogyan lehetsz önfeláldozó nehéz helyzetekben? 17–18. a) Mit gondolj át a teokratikus céljaiddal kapcsolatban? b) Mit tegyél, ha önzésre utaló jeleket veszel észre magadon? 2014. MÁRCIUS 15.

cséretre vagy tekintélyre vágyom, ahogyan annak idején Jakab és János is?” 18Ha önzésre utaló jeleket veszel észre magadon, kérd Jehovát, hogy segítsen helyesen gondolkodnod és érezned! Arra törekedj, hogy Jehovának szerezz dicsőséget, és ne magadnak! (Zsolt 86:11). Olyan célokat is kitűzhetsz, melyek nem annyira látványosak. Például ha van olyan vonása a szellem gyümölcsének, amely kevésbé jellemez téged, elhatározhatnád, hogy megpróbálod elsajátítani. Vagy ha szorgalmasan felkészülsz ugyan a gyülekezeti feladataidra, de nem szívesen takarítasz a Királyság-teremben, megfogadhatnád a Róma 12:16 tanácsát. (Olvassátok fel!) 19Ha alaposan megvizsgáljuk magunkat Isten Szavának tükrében, és észrevesszük a hibáinkat, akár az önzésre utaló jeleket is, előfordulhat, hogy elkeseredünk. Ilyen esetben gondoljunk arra, mit tesz Jakab szemléltetésében a boldog ember. Jakab nem beszél arról, hogy milyen gyorsan tudja kijavítani a hibáit ez az ember, vagy hogy le tudja-e küzdeni minden egyes gyengeségét. Egyszerűen annyit mond róla, hogy „megmarad [a tökéletes törvénynél]” (Jak 1:25). Nem felejti el, mit látott a tükörben, és folyamatosan azon van, hogy jobb ember legyen. Ezért hát gondolkodj kiegyensúlyozottan magadról, és ne feledd, hogy mindannyian gyarlók vagyunk! (Olvassátok fel: Prédikátor 7:20.) Jehova neked is örömmel segít megváltoznod, mint ahogy már oly sok testvérednek segített. Ha igyekszel a Biblia tanításai szerint élni és önfeláldozó lenni, Jehova örömét leli majd benned, és megáld. 19. Mi segíthet, hogy ne keseredjünk el, ami-

kor észrevesszük a hiányosságainkat?

11

Ne veszítsd el az önbecsülésed! „Ha egy ember sok esztendőt él is, örvendezzen mindazokban” (PRÉD 11:8) HOGYAN VÁLASZOLNÁL? ________________________________________________________________________________________________________________________________

Miért veszítheti el az ember időnként az önbecsülését?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan segíthet a Biblia, hogy ne veszítsük el az önbecsülésünket?

________________________________________________________________________________________________________________________________

A szűkölködő özvegynek, Illésnek és a 102. zsoltár írójának az esete hogyan segít abban, hogy egészséges legyen az önbecsülésünk?

JEHOVA azt szeretné, ha boldogok lennénk. Áldásokkal áraszt el minket, hogy boldogságra leljünk. Már az is áldás, hogy élünk, hiszen így dicsőíthetjük Istent, amiért az igaz imádathoz vonzott minket (Zsolt 144:15; Ján 6:44). Jehova biztosít bennünket a szeretete felől, és segít abban, hogy kitartóan tudjuk őt szolgálni (Jer 31:3; 2Kor 4:16). Bizonyos értelemben már most is paradicsomban vagyunk, elvégre bőséges ismeretet szerezhetünk Istenről, és szerető testvérek vesznek körül minket. Mindemellett abban is reménykedhetünk, hogy csodálatos jövő vár ránk. 2 Bár sok okunk van arra, hogy boldogok legyünk, Isten hűséges szolgái közül néhányan mégis azzal küszködnek, hogy nincs önbecsülésük. Talán azt gondolják, hogy Jehova sem őket, sem a szolgálatukat nem értékeli. Azoknak, akik nem tudnak szabadulni ezektől az érzésektől, csak álom, hogy boldogan éljenek „sok esztendőt”. Úgy érezhetik, hogy az életük másból sem áll, csak borús napokból (Préd 11:8). 3Ezeknek a testvéreknek talán azért nincs önbecsülésük, mert csalódottak, betegek, vagy szembesülnek azokkal a kor1. Jehova mely áldásai segítenek abban, hogy boldogok legyünk? 2. Mivel küzd Isten néhány hű szolgája? 3. Mi miatt lehet némelyeknek kevés az önbecsülésük?

12

AZ ŐRTORONY

látokkal, melyek az időskorral járnak (Zsolt 71:9; Péld 13:12; Préd 7:7). De a keresztényeknek észben kell tartaniuk, hogy csalárd a szív, és elítél minket, még akkor is, ha Isten a kedvét leli bennünk (Jer 17:9; 1Ján 3:20). Az Ördög hamis vádakkal illeti Isten szolgáit. Akik pedig úgy gondolkodnak, mint Sátán, azt az érzést kelthetik bennünk, mintha Isten szemében értéktelenek lennénk. Ezt tette Elifáz is, akinek nem volt hite. Csakhogy ez hazugság volt Jób napjaiban is, és hazugság ma is (Jób 4:18, 19). 4Jehova világosan leíratta a Szentírásban, hogy azokkal van, akik „a sötét árnyék völgyében” járnak (Zsolt 23:4). Miért mondhatjuk, hogy velünk van? Többek között azért, mert nekünk adta a Szavát. A Bibliából erő árad, hisz Istentől származik, és alkalmas „erődítések lerontására”. Ilyen erődítések például a téves nézetek és a rossz gondolatok (2Kor 10:4, 5). Vizsgáljuk meg, hogyan segíthet a Biblia abban, hogy jó véleménnyel legyünk magunkról, és ne veszítsük el az önbecsülésünket. Ebből mi magunk is hasznot meríthetünk, és másoknak is a segítségére lehetünk. HOGYAN SEGÍT A BIBLIA? 5Pál apostol leírta, mi segíthet abban, hogy jó véleménnyel legyünk magunkról. A korintuszi gyülekezet tagjait erre buzdította: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e” (2Kor 13:5). A hit a Bibliában található keresztény tanításokba vetett hitre utal. Ha ezekkel a tanításokkal összhangban beszélünk és cselekszünk, akkor a próbát kiálltuk, és a hitben vagyunk. Természetesen az életünknek a keresztény tanítások egészével kell összhangban lennie. Nem

válogathatunk, hogy minek szeretnénk megfelelni, és minek nem (Jak 2:10, 11). 6Talán nem szívesen teszed magad próbára, főleg, ha úgy érzed, nem mennél át a próbán. Csakhogy a saját véleményünknél sokkal fontosabb, hogy Jehova mit gondol rólunk, hiszen ő bölcsebb nálunk (Ézs 55:8, 9). Nem azért vizsgálja meg az imádóit, mert el akarja őket ítélni, hanem azért, mert a jó tulajdonságokat keresi bennük, és segíteni akar nekik. Ha Isten Szavának a fényében teszed magad próbára, hogy a hitben vagy-e, akkor Isten szemével fogod látni magadat. Ez segíthet elűzni azt a gondolatot, hogy nem becsül téged sokra Jehova. Látni fogod, miről biztosít a Biblia: Drága vagy Jehova szemében! Ez olyan lehet, mintha széthúznád a függönyt, hogy napsugarak ragyogják be a sötét szobát. 7Ennek az önvizsgálatnak hatékony módja, ha elmélkedsz azon, hogy mit ír a Biblia a hithű emberekről. Vesd össze a körülményeiket és az érzéseiket a tieiddel, és gondold át, hogy te mit tettél volna a helyükben. Vizsgáljunk meg most három példát, ami ötletet adhat, hogy a Biblia fényében miként tudod próbára tenni magad, hogy a hitben vagy-e, és ami segíthet, hogy jobb véleménnyel legyél magadról. A SZŰKÖLKÖDŐ ÖZVEGY 8 Jézus a jeruzsálemi templomnál megfigyelte, mit tesz egy szűkölködő özvegy. Az asszony példája segíthet abban, hogy túllássunk a korlátainkon, és ne veszítsük el az önbecsülésünket. (Olvassátok fel: Lukács 21:1–4.) Nézzük meg, milyen

6. Miért kell próbára tennünk magunkat, hogy

gyünk magunkról?

a hitben vagyunk-e? (Lásd a képet a cikk elején.) 7. Hogyan meríthetünk hasznot a hithű emberek példájából? 8–9. a) Milyen helyzetben volt a szűkölködő özvegyasszony? b) Milyen gondolatok járhattak az asszony fejében?

2014. MÁRCIUS 15.

13

4. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben? 5. Mi segíthet abban, hogy jó véleménnyel le-

Mit tanulhatsz a szűkölködő özvegy esetéből? (Lásd a 8–10. bekezdést.)

helyzetben volt az özvegyasszony. Bánkódott amiatt, hogy elveszítette a férjét, ráadásul akkoriban a vallási vezetők nemhogy segítettek volna a védteleneken, hanem felemésztették az özvegyek házát (Luk 20:47). Az asszony olyannyira szegény volt, hogy csak annyi adományt tudott vinni a templomba, amennyit egy munkás néhány perc alatt megkeresett. 9Próbáld magad a helyébe képzelni. Mit érezhetett, amikor a két kicsi pénzérméjével bement a templom udvarába? Vajon arra gondolt, milyen keveset tud adni ahhoz képest, amit esetleg akkor tudott adni, amikor a férje még élt? Talán zavarban volt, amikor látta, hogy az előtte lévők mennyit adnak, és azon gondolkodott, hogy ér-e valamit az ő adománya. Akármilyen érzések dúltak is benne, amit tudott, azt megtette az igaz imádatért. 10 Jézus rávilágított, hogy az özvegyaszszony és az adománya is értékes Jehova szemében. Azt mondta, hogy az asszony

„többet dobott be mindnyájuknál”, mármint a gazdagoknál. Adománya elvegyült a többiekével, ám Jézus látta, mit dobott be, és dicsérően beszélt róla. Amikor később a templom kincstárában dolgozók kezébe került a két kis érme, aligha tudták, mennyire értékesek ezek és az adományozójuk Jehovának. De Jehova véleménye számított, és nem a többi emberé, vagy az, hogy az özvegyasszony mit gondolt önmagáról. Látod, miként tudod ezt a példát felhasználni arra, hogy próbára tedd magadat, hogy a hitben vagy-e? 11A körülményeid közvetlen hatással lehetnek arra, hogy mit tudsz tenni Jehova szolgálatában. Az időskor vagy a betegség miatt néhányan talán igen keveset tudnak prédikálni. Vajon jogosan gondolják azt, hogy nem is érdemes jelenteniük, hogy mennyi időt töltöttek a szolgálatban? De még ha nem is ilyen nehéz a helyzeted, előfordulhat, hogy mégis úgy érzed, hogy vajmi keveset teszel ahhoz

10. Hogyan világított rá Jézus, hogy az özvegy-

11. Mit tanulhatunk az özvegyasszony eseté-

asszony értékes volt Isten szemében?

ből?

14

AZ ŐRTORONY

képest, amit Isten népe visz véghez egy év alatt. A szegény özvegyasszony esetéből azonban kiderül, hogy Jehova észreveszi és becsben tartja minden egyes tettünket, amit érte teszünk, főleg, ha valamit a nehézségeink ellenére tudunk megvalósítani. Most gondolj arra, hogy mit tettél az elmúlt évben Jehováért. Volt olyan óra, ami rendkívüli erőfeszítésedbe tellett? Ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy számára értékes, amit abban az órában tettél. Ha a szegény özvegyasszonyhoz hasonlóan minden tőled telhetőt megteszel Jehova szolgálatában, akkor nyugodt lehetsz afelől, hogy a hitben vagy. „VEDD EL AZ ÉN LELKEMET...” 12Illés próféta hűségesen szolgálta Jehovát, és erős volt a hite. Ám egyszer olyan mélypontra jutott, hogy ezt kérte Jehovától: „Elég! Most tehát, ó, Jehova, vedd el az én lelkemet” (1Kir 19:4). Akik sosem voltak ennyire elkeseredettek, talán azt gondolják, hogy Illés imája nem volt más, csak féktelen szavak áradata (Jób 6:3). De Illés tényleg így érzett! Figyeld meg azonban, hogy Jehova nem korholta Illést, amiért meg akart halni, hanem inkább a segítségére sietett. 13Miért jutott el Illés erre a pontra? Nem sokkal korábban Izraelben tisztázni kellett, hogy ki az igaz Isten. Jehova Illés által bizonyította, hogy ő az igaz Isten, aminek az lett a következménye, hogy Baál 450 prófétáját megölték (1Kir 18:37–40). Illés minden bizonnyal abban reménykedett, hogy Isten népe most már visszatér az igaz imádathoz. Csakhogy ez nem így történt. A gonosz királyné, Jezabel üzent Illésnek, hogy meg fogja öletni. Illés féltve az életét, elmenekült. Júdán át délre ment a pusztába, egy kietlen és kopár vidékre (1Kir 19:2–4). 12–14. a) Miből látszik, hogy úrrá lett Illésen

az elkeseredettség? b) Miért érzett így Illés? 2014. MÁRCIUS 15.

14Magányában akörül forogtak a gondolatai, hogy ugyan mi haszna a prófétai munkájának. Ezt mondta Jehovának: „nem vagyok jobb ősatyáimnál.” Arra gondolt, hogy olyannyira hasznavehetetlen, mint a már meghalt őseinek a porrá lett csontjai. Úgy könyvelte el magát, hogy kudarcot vallott, és sem Jehova, sem más nem veszi a hasznát. De Illés igazából a saját mércéje szerint ítélte meg magát. 15A Mindenható azonban másképp látta Illést. A próféta értékes volt Isten szemében, és Jehova biztosította is őt efelől. Egy angyalt küldött, hogy erősítse őt. Ennivalót és vizet adott neki, amiből a próféta erőt merített ahhoz, hogy 40 napon át gyalogoljon dél felé a Hórebhegyhez. Ezenkívül kedvesen kiigazította Illést, és elmondta, hogy maradtak Izraelben olyanok, akik hűségesek hozzá. Fontos megemlíteni, hogy Isten újabb feladatokkal bízta meg Illést, amiket a próféta el is végzett. Illés a javára fordította Jehova segítségét, és újult erővel tért vissza a prófétai munkájához (1Kir 19:5–8, 15–19). 16 Illés esete segíthet abban, hogy próbára tedd magad, vajon a hitben vagy-e, és arra ösztönözhet, hogy jobb véleménnyel legyél magadról. Először is gondolj arra, hogy hogyan segített neked Jehova. Volt olyan, hogy az egyik szolgája, mondjuk egy vén vagy egy érett keresztény átsegített egy nehéz helyzeten? (Gal 6:2). Vagy érezted már, hogy pont neked szól, amit a Bibliában és a keresztény kiadványokban olvastál, illetve amit az összejöveteleken hallottál? Ha megint lesz ilyen alkalom, gondolj arra, hogy a segítség valójában Jehovától származik, és adj neki hálát imában (Zsolt 121:1, 2). 15. Hogyan biztosította Isten Illést afelől, hogy

még mindig értékesnek tartja? 16. Valószínűleg hogyan segített neked Jehova már eddig is?

15

Azt se felejtsd el, hogy az önbecsülés hiánya csapda lehet. Isten véleménye az, ami számít. (Olvassátok fel: Róma 14:4.) Jehova azt értékeli, ha odaadóan szolgáljuk őt, és hűségesek vagyunk hozzá, és nem a teljesítményünk szerint ítél meg minket. Nagyon is meglehet, hogy akárcsak Illés, többet tettél Jehováért, mint gondolnád! Biztosan vannak olyanok a gyülekezetedben, akikre jó hatással voltál, és a területeden is minden bizonnyal van olyan ember, aki tőled hallott az igazságról. 18Végül pedig minden megbízatásra, amelyet Jehovától kaptál, tekints úgy, mint ami annak a bizonyítéka, hogy ő veled van (Jer 20:11). Talán Illéshez hasonlóan elkedvetlenedtél, mert úgy érzed, hogy hiábavaló, amit Jehováért teszel, vagy látszólag elérhetetlen számodra néhány cél az ő szolgálatában. De attól még a lehető legnagyobb kiváltság a tiéd: prédikálhatod a jó hírt, és viselheted Isten nevét! Maradj hozzá hűséges! Így bizonyos értelemben neked is szólnak azok a szavak, amelyeket Jézus az egyik példázatában mondott: „Menj be urad örömébe” (Máté 25:23). 17

„AZ ELNYOMOTT EMBER IMÁJA” 19A 102. zsoltár írója elcsüggedt. „Elnyomott” volt abban az értelemben, hogy rendkívüli fizikai és érzelmi nehézségeket élt át, és nem volt ereje, hogy megküzdjön a gondjaival (102. zsoltár felirata). Szavai arról árulkodnak, hogy fájdalmakkal, magánnyal és a saját érzéseivel küszködött (Zsolt 102:3, 4, 6, 11). Azt hitte, hogy Jehova el akarja őt vetni (Zsolt 102:10). 20Igen ám, de a zsoltáríró életben volt, és dicsérhette Jehovát. (Olvassátok 17. Mit értékel Jehova a szolgáiban? 18. Mit bizonyít a Jehovától kapott megbízatá-

sod? 19. Min ment keresztül a 102. zsoltár írója? 20.Hogyan segíthet az ima azoknak, akik rossz érzésekkel küszködnek?

16

fel: Zsoltárok 102:19–21.) A 102. zsoltárból láthatjuk, hogy még olyanok is élhetnek át fájdalmakat, és küszködhetnek azzal, hogy túllássanak a nehézségeiken, akik hűségesek. A zsoltáríró úgy érezte, hogy olyan, akár „egy árva madár a tetőn”, mintha magára maradt volna a gondjaival (Zsolt 102:7). Ha bármikor is ilyen érzéseid támadnak, öntsd ki a szíved Jehovának, ahogy a zsoltáríró tette. Az elnyomottnak az imája, azaz ebben az esetben a te imád segíthet felülkerekedni a rossz érzéseiden. Jehova azt ígérte, hogy „odafordul a kisemmizettek imájához, nem veti meg imádságukat” (Zsolt 102:17). Bízzál ebben az ígéretben! 21A 102. zsoltár arra is rámutat, hogyan tudod jobb irányba terelni a gondolataidat. A zsoltáríró ezt úgy tette meg, hogy a Jehovával való kapcsolatára irányította a figyelmét (Zsolt 102:12, 27). Vigaszra lelt abban, hogy Jehova mindig a népe mellett áll, és átsegíti őket a próbákon. Ha tehát a rossz gondolataid vagy érzéseid egy időre nem engedik, hogy anynyit tegyél Isten szolgálatában, amennyit szeretnél, mondd el Jehovának. De ne csak azt kérd tőle, hogy segítsen rajtad, hanem azt is, hogy legyen hirdetve az ő neve (Zsolt 102:20, 21). 22 Összegezve tehát, a Biblia segít megbizonyosodni arról, hogy a hitben vagyunk-e, és látni, hogy értékesek vagyunk Jehovának. Igaz, a mostani világrendszerben nem lehetséges, hogy soha ne legyenek rossz érzéseink, és hogy ne keseredjünk el időnként. De ettől még mindannyian elnyerhetjük Jehova tetszését, és megmentésben részesülhetünk, ha kitartóan és hűségesen szolgáljuk őt (Máté 24:13). 21. Hogyan tudja jobb irányba terelni a gondo-

latait az, aki rossz érzésekkel küzd? 22. Hogyan nyerhetjük el mindannyian Jehova tetszését? AZ ŐRTORONY

Családi imádat

Hogyan tehetjük élvezetessé?

„A családi imádatunkra szánt estéken sokszor annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy ha nem szólnék, éjszakába nyúlóan folytatnánk” – meséli egy brazil apuka. Egy japán családfő azt mondja, hogy a tízéves kisfia a családi imádat alatt észre sem veszi, milyen gyorsan repül az idő, és alig akarja abbahagyni a tanulmányozást. Hogy tud ennyire belefelejtkezni? „Nagyon lelkesedik a családi imádatért” – jegyzi meg az apuka. Persze nem minden gyermek érdeklődését csigázza fel ennyire a családi imádat, sőt, ha őszinték akarunk lenni, néhányuk nem élvezi. Vajon miért nem? Egy togói apukának ez a meglátása: „Jehova imádatának nem szabad unalmasnak lennie.” Ha a gyermekeid unalmasnak érzik a családi imádatot, elképzelhető, hogy nem megfelelően vezeted le? Sok család tapasztalatból mondhatja, hogy némi erőfeszítéssel a családi imádat örömteli él2014. MÁRCIUS 15.

mény lehet, ahogyan a sabbat is az volt, melyet Ézsaiás könyve „gyönyörűségnek” nevez (Ézs 58:13, 14). A keresztény édesapák jól tudják, hogy a családi imádat sokkal élvezetesebb, ha oldott a légkör. Ralf, akinek három lánya és egy fia van, elmondja, hogy a családi imádatuk nem is annyira tanulmányozás, inkább kötetlen beszélgetés, amelybe mindenki bekapcsolódik. Természetesen nem könnyű elérni, hogy a téma mindig mindenkit lekössön. Egy édesanya elismeri: „Sajnos nincs mindig energiám ahhoz, hogy olyan élvezetessé tegyem a családi imádatot, amilyenné szeretném.” Mit lehet tenni a családi imádat sikeréért? RUGALMASSÁG ÉS VÁLTOZATOSSÁG

Egy Németországban élő kétgyermekes apuka ezt mondja: „Rugalmasnak kell lennünk.” Natalia pedig, akinek szintén két

17

gyermeke van, megjegyzi: „Változatosság, változatosság, és harmadszor is változatosság. A mi családunknak erre van leginkább szüksége.” Sok család több részre osztja fel a családi imádatot. „A tanulmányozás így sokkal lendületesebb, és mindenki be tud kapcsolódni” – meséli a Brazíliában élő Cleiton, aki két tizenéves gyermek édesapja. Ha nagy a korkülönbség a gyermekek között, különösen előnyös több részre felosztani a tanulmányozást, mert a szülők így minden gyermekre oda tudnak figyelni, és rugalmasan választhatják meg a tanulmányozás témáját és formáját. Hogyan törekszik néhány család változatossá tenni a családi imádatot? Vannak, akik Jehovát dicsérő énekkel kezdik a tanulmányozást. „Az éneklés oldott légkört teremt, és segít ráhangolódni a tanulásra” – mondja a mexikói Juan. A gyermekei szokták kiválasztani az énekeket, mindig olyanokat, amik kapcsolódnak a tanulmányozás témájához. Más családok a Bibliából olvasnak fel egy részt, és hogy színesebb legyen az olvasás, felosztják egymás közt a szerepeket. Egy japán apuka elismeri, hogy eleinte kicsit furcsa volt neki ez a módszer, de a fiai nagyon élvezték, hogy a szüleikkel együtt csinálhatnak valamit. Néhány család el is játssza a bibliai történeteket. A gyerekek „gyakran olyasmire is felfigyelnek egy-egy bibliai történetben, amit mi nem veszünk észre” – meséli a DélAfrikában élő Roger, aki két fiút nevel. Az is érdekessé teheti a családi imádatot, ha közösen alkottok valamit. Például megépíthetitek Noé bárkájának vagy Salamon templomának a makettjét. Ezekhez a feladatokhoz kutatni kell, ami nagyon izgalmas. Például egy ázsiai házaspár az ötéves kislányukkal és a nagymamával társasjátékot készítettek Pál apostol misszionáriusi útjai alapján. Más családok pedig a Mózes 2. könyvének történeteit vették alapul a társasjátékhoz. A változatosság „felélénkítette a családi imádatunkat, és az egész családot is” – mondja a Togóban élő, 19 éves Donald. Van valami jó ötleted, ami élvezetesebbé teheti a családi imádatot? A FELKÉSZÜLÉS NÉLKÜLÖZHETETLEN

Noha a rugalmasság és a változatosság érdekessé teszi a családi imádatot, ahhoz, hogy iga-

18

zán hasznos legyen, mindenkinek fel kell rá készülnie. Mivel a kisebb gyerekek csak rövid ideig képesek figyelni, fontos, hogy a családfők előre átgondolják, miről legyen szó, és az is lényeges, hogy jól felkészüljenek. Egy édesapa ezt mondja: „Ha jól felkészülök, mindenki többet merít a tanulmányozásból.” Egy német apuka hetekkel előre megmondja a gyermekeinek, miről fognak tanulni. Egy hatgyermekes benini család időnként bibliai témájú filmet néz meg a családi imádaton. Az édesapa jó előre kérdéseket készít a filmhez, és odaadja azokat a családjának. Vitathatatlan, hogy a felkészülés emeli a családi imádat színvonalát. Ha a családtagok időben megtudják, miről lesz szó a tanulmányozáson, beszélgethetnek róla a hét folyamán, és így nagyobb lelkesedéssel fogják várni a családi imádatot. Ha mindenki kap valamilyen feladatot, azt fogja érezni, hogy ő is hozzájárul a családi imádat sikeréhez. LEGYEN RENDSZERES!

Számos családnak okoz gondot, hogy rendszeresen megtartsa a családi imádatot. Sok férfinak hosszú órákon át kell dolgoznia, hogy el tudja tartani a családját. Például egy mexikói családfő már reggel hatkor elmegy otthonról, és csak este nyolckor ér haza. Időnként más teokratikus események is befolyásolhatják, mikor tudja egy család megtartani a tanulmányozást. Bárhogy van is, mindent meg kell tennünk azért, hogy rendszeresen megtartsuk a családi imádatot. Egy togói család ebben nagyon eltökélt. „Néha közbejön valami, és a tanulmányozást csak későn tudjuk elkezdeni, de akkor is megtartjuk” – mondja a 11 éves Loïs. Néhány család ezért a hét elejére ütemezi be a közös tanulmányozást. Így ha történik valami, átteheti a hét másik napjára. A családi imádat Jehova imádatának szerves része, ahogy azt a neve is mutatja. Ezért határozzátok el, hogy a családotok minden héten felajánlja „[ajkai] fiatal bikáit” Jehovának! (Hós 14:2). Bárcsak mindannyian élvezetesnek találnátok ezeket az alkalmakat, hogy „Jehova öröme a ti erődítményetek” legyen! (Neh 8:9, 10). AZ ŐRTORONY

Egyesült Államok

MI SZÜKSÉGES A CSALÁDI IMÁDAT SIKERÉHEZ?

Oldott légkör Rugalmasság Változatosság Alapos felkészülés Rendszeresség

Srí Lanka Dél-Afrika

Figyeljünk oda az idős testvéreinkre! „Legyél figyelmes az idős ember személye iránt” (3MÓZ 19:32)

HOGYAN VÁLASZOLNÁL? ________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan tekint Jehova a hűséges idős szolgáira?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Milyen felelősséggel tartoznak a felnőtt gyermekek az idősödő szüleik iránt?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan figyelhet oda a gyülekezet az idős testvérekre?

JEHOVA soha nem akarta, hogy az emberek megöregedjenek, és fokozatosan elveszítsék az erejüket. Épp ellenkezőleg! Az volt a célja, hogy tökéletesen egészségesek legyenek, és paradicsomban éljenek. Most viszont „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik” (Róma 8:22). Milyen szomorú látni, hogy sok idősre pont akkor nem fordítanak kellő figyelmet, amikor több segítségre lenne szüksége (Zsolt 39:5; 2Tim 3:3). Szerinted mit érez Isten, amikor látja, milyen borzalmas károkat okoz a bűn? 2Jehova népe örül, hogy idősek is vannak a gyülekezetben. Hasznot merítünk a bölcsességükből, és ösztönzőleg hat ránk a hitük. Sokunkat rokoni szálak fűznek a kedves idős testvéreinkhez. De függetlenül attól, hogy a családtagjaink-e vagy sem, törődünk velük (Gal 6:10; 1Pét 1:22). Mindannyiunk javára válik, ha megvizsgáljuk, hogyan tekint Isten az idősekre. Azt is megbeszéljük, hogy milyen felelőssége van a családtagoknak, illetve a gyülekezetnek. 1. Milyen helyzetben van az emberiség? 2. Miért fordítsanak különleges figyelmet a keresztények az idő-

sekre?

20

AZ ŐRTORONY

„NE TASZÍTS EL ENGEM”

A zsoltáríró ihletés alatt így könyörgött Istenhez: „Ne taszíts el engem öregkoromban, ha megfogyatkozik erőm, ne hagyj el” (Zsolt 71:9). Ez a zsoltár minden bizonnyal a 70. zsoltár folytatása, amelynek a feliratából kiderül, hogy „Dávidtól” való. Vagyis a Zsoltárok 71:9-ben található kérést nyilvánvalóan Dávid fogalmazta meg. Fiatalon kezdte el szolgálni Istent, és még élete alkonyán sem hagyott fel vele. Mindez idő alatt Jehova sok hatalmas tettet vitt véghez általa (1Sám 17:33–37, 50; 1Kir 2:1–3, 10). Dávid mégis arra érzett indíttatást, hogy azt kérje Jehovától, továbbra is mutasson iránta kedvességet. (Olvassátok fel: Zsoltárok 71:17, 18.) 4 Ma is sokan vannak hasonló helyzetben, mint Dávid. Bár már jó néhány évet megértek, és eljöttek rájuk „a vészterhes napok”, mindmáig dicsérik Istent, amennyire a körülményeik engedik (Préd 12:1–7). Sokuk talán már nem bír annyit tenni, mint korábban, és ez igaz a szolgálatra is. Ám ők is könyöröghetnek Jehovához, hogy időskorukban se feledkezzen meg róluk, és törődjön velük. Ezek a hűséges idős testvérek biztosak lehetnek abban, hogy Isten válaszol az imájukra. Végtére is ugyanazokat a jogos aggodalmakat tárják fel Jehovának, melyekről Dávid is írt annak idején ihletés alatt. 5A Szentírásból kiderül, hogy Jehova nagyra becsüli azokat, akik időskorukban is ragaszkodnak hozzá, és elvárja a szolgáitól, hogy figyeljenek oda rájuk (Zsolt 22:24–26; Péld 16:31; 20:29). A 3Mózes 19:32 kijelenti: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős em3

ber személye iránt, és féld Istenedet. Én vagyok Jehova.” Vagyis abban az időben, amikor ezeket a szavakat írták, Isten népére komoly felelősség hárult, hiszen törődniük kellett az idősekkel. Ez ma sincs másképp. De tulajdonképpen kinek a felelőssége gondot viselni az idősekről? A CSALÁDTAGOK FELELŐSSÉGE

Isten Szavában ezt olvashatjuk: „Tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20:12; Ef 6:2). Jézus is rámutatott ennek a parancsnak a fontosságára azzal, hogy elítélte a farizeusokat és az írástudókat, amiért nem akartak gondot viselni a szüleikre (Márk 7:5, 10–13). Ő maga jó példával járt elöl. Amikor a kínoszlopon függött, és már a halálán volt, szeretett apostolára, Jánosra bízta az édesanyját, aki ekkor már valószínűleg özvegy volt (Ján 19:26, 27). 7 Pál apostol ihletés alatt azt írta, hogy a keresztényeknek gondoskodniuk kell a háznépük tagjairól. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:4, 8, 16.) Vegyük szemügyre, miről írt Pál ebben a fejezetben Timóteusznak. Azt fejtegette, hogy ki jogosult arra, hogy anyagi támogatást kapjon a gyülekezettől. Egyértelművé tette, hogy az idős özvegyekről elsősorban a hívő gyermekeknek, unokáknak és más rokonoknak kell gondot viselni. Így nem kerül szükségtelen anyagi teher a gyülekezetre. Ma is hozzátartozik az Isten iránti odaadáshoz, hogy anyagilag támogatjuk a rászoruló családtagjainkat. 8Röviden szólva a felnőtt keresztények felelőssége, hogy anyagilag gondoskodjanak a szüleikről. Noha Pál a 6

6. Miben mutatott jó példát Jézus? 7. a) Milyen alapelvet fektetett le Pál apostol

3–4.a)Milyen kérést fogalmazott meg a 71. zsoltár írója? b) Mit kérhetnek Istentől a gyülekezet idősebb tagjai? 5. Hogyan tekint Jehova a hűséges idős szolgáira? 2014. MÁRCIUS 15.

a szülők gondozását illetően? b) Mit fejtegetett Pál a levelében? 8. Miért nem tesz a Biblia konkrét javaslatokat arra, hogy hogyan kell gondoskodni az idősödő szülőkről?

21

hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez. Az, hogy hogyan gondoskodnak a gyermekek a szüleikről, nagyon eltérő lehet. Nincs két egyforma helyzet. Mindenkinek más és más a szükséglete, az egyénisége és az egészségi állapota. Néhányaknak több gyermekük van, míg másoknak csak egy. Vannak, akik kapnak támogatást az államtól, mások viszont nem. Az is különbözhet, hogy ki mit részesít előnyben. Tehát nem vallana bölcsességre és nem árulkodna szeretetről, ha kritizálnánk azt, hogy ki hogyan igyekszik gondoskodni az idősödő családtagjairól. Jehova pedig minden döntést meg tud áldani, mely a Szentíráson alapul. Ez már Mózes napjaiban is igaz volt, és ma is az (4Móz 11:23). 9Igazán akkor nehéz gondoskodni a gyermekeknek a szüleikről, ha távol élnek tőlük. Ha a szüleik egészsége hirtelen megromlik, szükségessé válhat, hogy azonnal hazautazzanak. Előfordulhat, hogy az egyik szülő elesik, eltöri valamijét vagy valamilyen más súlyos dolog történik vele, és szüksége van segítségre. Ennek következtében átmenetileg, de akár hosszabb ideig is segítségre szorulhat. 10Azoknak a teljes idejű szolgáknak, akik az otthonuktól távol élnek, talán nagyon nehéz döntéseket kell meghozniuk. A Bételben szolgálók, a misszionáriusok és az utazófelvigyázók kincsnek tekintik és áldásnak tartják a megbízatásukat. Persze, ha a szüleik megbetegedHogy milyen lehetőségek jöhetnek szóba, ha a szülők gondozásra szorulnak, arról a következő cikk beszél.

nek, az lehet az első gondolatuk, hogy abbahagyják a teljes idejű szolgálatot, és hazamennek, hogy gondoskodni tudjanak róluk. Ám bölcs dolog lenne imában Jehova vezetését kérni, és átgondolni, hogy tényleg erre van-e szükség, illetve hogy ezt szeretnék-e a szülők. Nem lenne jó, ha elhamarkodott döntést hoznának, és feladnák a teljes idejű szolgálatot, ugyanis nem biztos, hogy ez a megoldás. Érdemes a következőkre is gondolni: Lehetséges, hogy a szülők egészsége idővel javulni fog? Vagy esetleg vannak a szülők gyülekezetében olyanok, akik szívesen segítenének nekik? (Péld 21:5). 11Vegyük két vér szerinti testvér esetét. Mindketten a szüleiktől távol szolgálnak, az egyikük misszionárius Dél-Amerikában, a másikuk pedig a főhivatalban, Brooklynban szolgál. Az idős szüleik segítségre szorultak, ezért a testvérek a feleségeikkel hazautaztak Japánba, hogy lássák, pontosan miben kell segíteni nekik. A misszionáriusként szolgáló házaspár azt fontolgatta, hogy hazaköltözik. Aztán a szülők gyülekezetéből felhívta őket a vének testületének koordinátora, aki elmondta, hogy a vének beszéltek a családjuk helyzetéről, és arra jutottak, hogy szeretnék támogatni őket, hogy folytatni tudják a szolgálatukat, ameddig csak lehetséges. Értékelték a misszionáriusok munkáját, és úgy határoztak, hogy segítenek nekik a szüleik gondozásában. A családban mindenki hálás volt a vének figyelmességéért. 12Bárhogy döntsön is egy keresztény család az idősödő szülők gondozásának kérdésében, az a legfontosabb, hogy a döntésük jó fényt vessen Isten nevére. Semmiképpen sem szeretnénk olya-

9–11. a) Milyen helyzet áll fenn néhány csa-

ládban? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Miért ne adják fel a gyermekek elhamarkodottan a teljes idejű szolgálatot? Mondj egy példát!

22

12. Mit vegyünk figyelembe, amikor döntést

hozunk az idősödő szülők gondozásának kérdésében? AZ ŐRTORONY

nok lenni, mint Jézus napjaiban a vallási vezetők (Máté 15:3–6). Azt szeretnénk, ha a döntésünk hozzájárulna Jehova és a gyülekezet jó hírnevéhez (2Kor 6:3). A GYÜLEKEZET FELELŐSSÉGE 13Nem mindenki tud úgy segíteni a teljes idejű szolgáknak, ahogy arról az előzőekben beszéltünk. Ám egy első századi példa jól mutatja, hogy a gyülekezetek szívükön viselik a hűséges idős testvérek sorsát. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben senki sem szűkölködött. Ez nem azt jelentette, hogy mindenki jólétben élt. Néhányan nyilván szegények voltak, viszont a gyülekezetben „kinek-kinek a szükséglete szerint” szétosztották az eladott javak értékét (Csel 4:34, 35). De később a gyülekezetben egyes özvegyeket elhanyagoltak az eledel naponkénti kiosztásánál. Ekkor az apostolok kijelöltek rátermett férfiakat, akik megszervezték, hogy az özvegyek szükségleteit igazságosan elégítsék ki (Csel 6:1–5). Igaz, ez csak átmeneti helyzet volt, hiszen azok, akik i. sz. 33 pünkösdjén lettek keresztények, az ünnep után csak egy kis ideig maradtak Jeruzsálemben, hogy erősítsék a hitüket. De az apostolok lépése jól mutatja, hogy a gyülekezet segíthet a szükségben lévő tagjainak. 14Ahogy láttuk, Pál leírta Timóteusznak, hogy az özvegyek közül kik kaphatnak anyagi támogatást a gyülekezettől (1Tim 5:3–16). Jakab, aki szintén írt bibliai könyvet ihletés alatt, elismerte, hogy a keresztényeknek kötelességük gondot viselni az árvákra és az özvegyekre a nyomorúságukban, vagyis ha szükséget szenvednek (Jak 1:27; 2:15–17). János apostol is hasonló gondolatot fejte-

Ha baleset történik, milyen segítséget nyújthat a gyülekezet? (Lásd a 15. és 16. bekezdést.)

getett: „Akinek pedig megvannak e világ létfenntartásra való javai, és látja, hogy a testvére szükségben van, s mégis bezárja előtte gyengéd könyörületének ajtaját, abban mi módon marad meg az Isten szeretete?” (1Ján 3:17). Ha az egyes keresztények felelősek a szükségben levőkért, akkor vajon ez nem mondható el a gyülekezetről is? 15 Egyes országokban az állam nyugdíjról, szociális ellátásról, illetve házi betegápolásról gondoskodik (Róma 13:6). Más országokban nincs ilyen szolgáltatás. Mennyi segítséget kell hát nyújtaniuk

13–14. A Szentírás alapján miért mondhat-

juk, hogy a gyülekezetnek is szívén kell viselnie az idős testvérek sorsát? 2014. MÁRCIUS 15.

15. Mi mindent kell figyelembe venni, ha se-

gítségre szorulnak az idősebb testvérek?

23

a családtagoknak és a gyülekezetnek, ha egy idős személy szükségben van? Ez az adott körülményektől függ. Ha a hívő gyermekek távol élnek a szüleiktől, talán nem tudnak olyan sok segítséget nyújtani nekik. Hasznos lehet, ha a gyermekek nyíltan beszélnek a szüleik gyülekezetében szolgáló vénekkel, hogy mindenki tisztában legyen a családban fennálló helyzettel. A vének például utánajárhatnak, hogy milyen állami ellátásra jogosultak a szülők, és segíthetnek, hogy meg is kapják azt. Előfordulhat, hogy a szülőknél észrevesznek felbontatlan számlaleveleket, vagy látják, hogy nem megfelelően szedik a gyógyszereiket. Fontos, hogy mindezekről tudjanak a gyermekek. Ha a vének és a gyermekek nyíltak és egyenesek egymással, az segíthet jó megoldást találni. A helyiek gyors segítségének és észrevételeinek köszönhetően sok aggodalmat el lehet kerülni. 16A kedves idős testvéreik iránti szeretetből néhány keresztény önként vállalja, hogy áldoz az idejéből és az erejéből, és amennyire tud, segít a rászorulókon. Igyekeznek jobban odafigyelni rájuk. Vannak, akik a gyülekezetből másokkal együtt, talán felváltva viselnek gondot róluk. Mivel a körülményeik nem teszik lehetővé, hogy ők maguk teljes idejű szolgák legyenek, örömmel segítenek az idős testvérek gyermekeinek, hogy azok minél tovább maradhassanak azon az életpályán, amelyet választottak. Milyen szép példát mutatnak ezek a testvérek! Ez persze nem mentesíti a gyermekeket a felelősségük alól. BÁTORÍTSUK AZ IDŐSEKET KEDVES SZAVAKKAL 17Mind a segítségnyújtók, mind az idősödő testvérek törekedjenek arra,

hogy amennyire csak lehet, mindenkiben kellemes érzések maradjanak az együtt töltött idő után. Mindkét fél igyekezzen arra összpontosítani, ami jó. Sok esetben az időskorral együtt jár a lehangoltság vagy a depresszió. Ezért a segítséget nyújtónak törekednie kell arra, hogy építő dolgokról beszéljen az idősekkel. Dicséretet érdemelnek ezek a drága idős testvérek, hiszen egész életükben hűségesen szolgálták Jehovát! Ő nem feledkezik meg arról, amit tettek, és mi se feledkezzünk meg róla! (Olvassátok fel: Malakiás 3:16; Héberek 6:10.) 18 Az is kellemesebbé teszi a gondozás mindennapjait, ha az idős testvéreknek, illetve a gondozóiknak is van humorérzékük (Préd 3:1, 4). Sok idős figyel arra, hogy ne legyen túlzottan követelőző. Tudják, hogy szívesebben segítenek nekik, és többször látogatják meg őket, ha kellemes légkört teremtenek. Nem ritka ezt hallani azoktól, akik meglátogattak egy idős testvért: „Azért mentem, hogy bátorítsam őt, de igazából ő bátorított engem” (Péld 15:13; 17:22). 19Isten szolgái várva várják azt az időt, amikor a szenvedés a múlté lesz, és végre tökéletes emberként örökké élhetnek. Míg ez el nem jön, merítsünk erőt ebből a reménységünkből. Tudjuk, hogy az Isten ígéreteibe vetett hitünk horgonyként szolgál a nehézségek idején. A hitünknek köszönhetően „nem adjuk fel, hanem még ha a külső emberünk sorvad is, a belső emberünk bizonyosan napról napra megújul” (2Kor 4:16–18; Héb 6:18, 19). De amellett, hogy szilárd a hitünk, mi segíthet még, hogy eleget tudjunk tenni az idős családtagjaink iránti felelősségünknek? A következő cikkben gyakorlatias javaslatokról lesz szó.

16. Mit vállal önként néhány keresztény?

19. Milyen reménységet táplál magában fiatal

17–18. Mi könnyíti meg a gondozást?

és idős egyaránt?

24

AZ ŐRTORONY

Hogyan viseljük gondját idős szüleinknek? „Kicsiny gyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1JÁN 3:18) BELESAJDUL az ember szíve, amikor azzal szembesül, hogy az egykor erejük teljében lévő szülei, akik nem szorultak rá mások segítségére, már nem képesek ellátni magukat. Néhányaknak talán elesett az édesanyja vagy az édesapja, és combnyaktörése lett; nem mindig tudja, hogy hol van, és néha elkószál; vagy súlyos beteg lett. Ugyanakkor az éremnek van egy másik oldala is. Az időseknek nem lehet könnyű elfogadniuk, hogy romlik az egészségük, vagy hogy más okok miatt már nem tudnak olyan önálló életet élni (Jób 14:1). Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan gondoskodhatunk róluk? 2 Egy idősek gondozásáról szóló cikk ezt írja: „El kell ismerni, nehéz arról beszélni, mi mindennel jár az öregkor. De azok a családok, amelyek megbeszélik, hogy egy-egy adott helyzetben mit lehet tenni, és terveket dolgoznak ki, sokkal inkább felkészültek arra, hogy jó döntéseket hozzanak.” Az időskorral járó bajok elkerülhetetlenek. Ez még inkább hangsúlyozza, hogy mennyire hasznos beszélni erről. Tehát jó, ha felkészülünk, és néhány dolgot előre eldöntünk. Lássuk, hogyan tudnak a családtagok összefogni és terveket szőni, hogy könnyebben tudjanak szembenézni a változásokkal. 1–2. a) Milyen helyzettel szembesül sok család? b) Hogyan tudnak

a szülők és a gyermekek szembenézni a változásokkal? 2014. MÁRCIUS 15.

25

HOGYAN VÁLASZOLNÁL? ________________________________________________________________________________________________________________________________

Mit tehetnek a szülők és a gyermekek, „mielőtt eljönnek a vészterhes napok”?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a szülőknek több segítségre van szükségük?

________________________________________________________________________________________________________________________________

Hogyan tudsz gyakorlati segítséget nyújtani azoknak, akik az idős szüleikről gondoskodnak?

„MIELŐTT ELJÖNNEK A VÉSZTERHES NAPOK”

A legtöbb idős életében egyszer eljön az az idő, amikor már nem tudja teljesen ellátni magát, és segítségre van szüksége. (Olvassátok fel: Prédikátor 12:1–7.) Ha ez a helyzet, akkor a gyermekeikkel együtt döntsék el, hogy mi volna a legjobb megoldás, illetve mit engedhetnek meg maguknak anyagilag. Általában az a legjobb, ha a család összeül, és megbeszéli, mire van szükség, illetve hogy ki hogyan tud segíteni. Mindenki beszéljen nyíltan, különösen a szülők. Bátran mondják el az érzéseiket, de lássák reálisan a tényeket. Arról is szó eshet, hogy biztonságos-e, ha a szülők a saját otthonukban maradnak, persze némi segítséggel. Azt is megbeszélhetik, hogy pontosan mit tegyenek az egyes családtagok (Péld 24:6). Példának okáért: vannak, akik a mindennapi teendőkben tudnak segíteni a szüleiknek, mások viszont inkább anyagilag tudják támogatni őket. Mindenkinek vállalnia kell a maga részét, ami természetesen idővel változhat, vagy az is lehet, hogy a családtagok körforgásszerűen osztják be egymás között a feladatokat. 4Mielőtt arra kerülne a sor, hogy gondoznod kell a szüleidet, gyűjts össze anynyi információt a betegségükről, amennyit csak lehetséges. Ha a betegségük leépüléssel jár, tudd meg, mire számíthatsz (Péld 1:5). Érdeklődj a hivataloknál, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak az időseknek. Járj utána, milyen segítséget kaphatsz, hogy könnyebben és jobban tudj gondoskodni a szüleidről. A várható változások talán felkavarnak, lehet, hogy elve3

Általában a helyi szokások hatással vannak arra, hogy a családok mit részesítenek előnyben. Sok helyen az a megszokott, hogy több generáció együtt él, vagy rendszeresen összejön. 3. Mit tehetnek a családok, ha a szülőknek

több segítségre van szükségük? (Lásd a képet a cikk elején.) 4. Hova fordulhatsz segítségért?

26

szettnek érzed magad, megrémülsz és öszsze vagy zavarodva. Ha ilyen érzések vannak benned, beszélj egy jó barátoddal. Mindenekelőtt pedig öntsd ki a szíved Jehovának. Ő meg tud nyugtatni, és így helyt tudsz majd állni (Zsolt 55:22; Péld 24:10; Fil 4:6, 7). 5 Néhány idős a családjával együtt már jó előre utánajár, hogy milyen lehetőségek vannak a gondozásukra, és ezt bölcsen teszik. Vajon praktikus lenne, ha a szülők valamelyik gyermekükhöz költöznének? Vagy jobb megoldásnak tűnik az idősek otthona? Esetleg van más lehetőség is? Ezek a családok időben felkészülnek a bajjal és fájdalommal járó időszakra (Zsolt 90:10). Sajnos sok család nem készít terveket, aminek az a következménye, hogy kapkodva kell döntést hozniuk, akkor, amikor már baj van. Egy szakértő szerint ilyenkor a legrosszabb dönteni. A nagy sietség közepette a családtagok feszültek, és könnyen kialakulhatnak konfliktusok. Ha viszont jó előre terveket készítünk, a jövőbeli változások kevésbé lesznek fájdalmasak (Péld 20:18). 6Meglehet, hogy zavarban vagy, ha arról kell beszélned a szüleiddel, hogy egy nap majd át kell alakítani az otthonukat, vagy hogy el kell költözniük otthonról. Ám sokan mondták azt utólag, hogy ezek a beszélgetések rendkívül hasznosnak bizonyultak. Miért? Azért, mert bensőséges légkörben és egyetértésben olyan terveket tudtak készíteni, amelyek beváltak. Azt tapasztalták, hogy mivel a tervezésnél mindenki kedvesen elmondta a véleményét, sokkal könnyebb volt a döntéshozatal, amikor arra került a sor. Akkor is hasznosak az ilyen jellegű beszélgetések, ha a szülők szeretnének külön élni, amed5. Miért bölcs dolog jó előre utánajárni, hogy

milyen lehetőségek vannak a szülők gondozására? 6. Miért hasznos megbeszélni, hogy idővel hol és milyen körülmények között éljenek a szülők? AZ ŐRTORONY

dig csak lehetséges, és szeretnék maguk irányítani az életüket. Így mindenki tudni fogja, hogy ők mit részesítenek előnyben egy adott helyzetben. 7 Kedves szülők, mondjátok el a családtagjaitoknak, hogy mit szeretnétek, menynyi pénzt tudtok áldozni a gondozásra, és a lehetőségek közül, mit választanátok. Így ha ti nem lesztek abban a helyzetben, hogy dönteni tudjatok, a gyermekeitek olyan döntést hoznak majd, ami nektek is tetszene. Ők amennyire csak lehetséges, azon vannak, hogy tiszteletben tartsák az akaratotokat, és annyi önállóságot kapjatok, amennyi az adott helyzetben lehetséges (Ef 6:2–4). Talán azt szeretnétek, hogy az egyik gyermeketek felajánlja, hogy költözzetek hozzá, vagy lehet, hogy másra vágytok. Bármi merül is fel bennetek, legyetek reálisak. Nem mindenki látja úgy a dolgokat, ahogy ti. Hagyjatok időt magatoknak is, és a gyermekeiteknek is arra, hogy átgondoljátok a lehetőségeket. 8Mindenki tartsa szem előtt, hogy tervezéssel és megbeszéléssel sok problémát el lehet kerülni (Péld 15:22). Beszéljetek az orvosi kezelésekről is. Mindenképpen nézzétek át az Orvosi ellátásra vonatkozó dokumentum és képviseleti meghatalmazás nevű okiratot. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tudomása legyen a lehetséges kezelési eljárásokról, és hogy eldönthesse, hogy él-e velük vagy sem. Előzetesen rendelkezhetünk afelől, hogy milyen orvosi ellátást kérünk. Ha van egy meghatalmazottunk (feltéve, hogy a törvények ezt lehetővé teszik, illetve figyelembe veszik), akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy jó kezekben vagyunk. Célszerű, hogy minden érintettnek legyen egy másolata a szükséges dokumentumokról. Vannak, akik az orvosi ellátásról szóló dokumentumaikat egy helyen tartják a végrendeletükkel és más fontos iratokkal, mint például a

A család megbeszélheti, hogy ki mit fog vállalni (Lásd a 6–8. bekezdést.)

biztosítási és a banki papírokkal vagy a hivatalos szervek elérhetőségének listájával. HA MEGVÁLTOZNAK A KÖRÜLMÉNYEK

Sok esetben a szülők és a gyermekek is azon a véleményen vannak, hogy ameddig csak a szülők ereje és képessége engedi, éljenek külön. Talán tudnak magukra főzni, rendben tudják tartani az otthonukat, tudják, mikor milyen gyógyszert kell beszedniük, és el tudják mondani, mire van szükségük. Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség arra, hogy a gyermekeik a kelleténél jobban belefolyjanak az életükbe. Ám lehet, hogy idővel már nehezen tudnak kimozdulni otthonról, például nem tudnak bevásárolni, de az is lehet, hogy időnként cserbenhagyja őket az emlékezetük. Ekkor szükségessé válhat, hogy a gyermekek többet tegyenek értük. 10Az öregedéssel gyakran együtt jár a zavartság, a depresszió, az inkontinencia, az, hogy gyengül az idősek hallása és látása, vagy hogy egyre kevesebb dologra 9

7–8. Mit beszéljen meg a család, és miért hasz-

9–10. Mikor kerülhet sor arra, hogy a gyerme-

nos ez?

keknek többet kell segíteniük a szüleiknek?

2014. MÁRCIUS 15.

27

emlékeznek. Ha ennek a jelei észlelhetőek, célszerű orvoshoz fordulni. Eljöhet annak is az ideje, hogy a gyermekek olyasmit kénytelenek a kezükbe venni, amit korábban a szülők intéztek, például időpontot egyeztetni az orvosokkal. Hogy a szülők a lehető legjobb ellátásban részesüljenek, a gyermekek talán a szülők „képviselői”, „titkárai” vagy „sofőrei” lesznek (Péld 3:27). 11Ha a szüleid egészségi állapotában nem várható javulás, talán ki kell dolgozni egy új módszert az ellátásukra, vagy lehet, hogy át kell alakítani az otthonukat. Minél kevesebb a változás, valószínűleg annál könnyebb nekik az alkalmazkodás. Ha távolabb élsz a szüleidtől, lehet, hogy az is elegendő, ha egy hittestvéred vagy egy szomszéd rendszeresen benéz hozzájuk, és tájékoztat téged vagy az egyik testvéredet az állapotukról. Vagy talán csak a főzésben és a takarításban kell nekik segíteni. Egy-két kisebb átalakítás a lakásukban megkönnyítheti és biztonságosabbá teheti nekik otthon a fürdést vagy a közlekedést. Talán akkor is önállóak maradhatnak, ha egy fizetett gondozó segíti őket. Ám ha nem lenne biztonságos, hogy egyedül éljenek, akkor lehet, hogy állandó segítségre van szükség. Akármilyen helyzet adódjon is, járj utána, hogy milyen szolgáltatások elérhetőek a környéken. (Olvassátok fel: Példabeszédek 21:5.) KÜLÖNBÖZŐ KÖRÜLMÉNYEK, KÜLÖNBÖZŐ MEGOLDÁSOK 12A gyermekek a legjobbat szeretnék a szüleiknek, hiszen szeretik őket. Akkor nyugodtak, ha tudják, hogy a szüleik jó ellátást kapnak. Sok gyermek viszont biHa az édesapád vagy az édesanyád még otthon lakik, győződj meg arról, hogy a gondozóiknak – akik megbízhatóak – van kulcsuk a lakáshoz, hogy sürgős esetben be tudjanak menni hozzá. 11. Mit lehet tenni, hogy a szülőknek köny-

nyebb legyen alkalmazkodni a változásokhoz? 12–13. Hogyan gondoskodhatnak a szüleikről azok a gyermekek, akik távol laknak tőlük?

28

zonyos kötelezettségek miatt messze él a szüleitől. Többen is vannak, akik a szabadságuk alatt meglátogatják a szüleiket, és igyekeznek a segítségükre lenni, például elvégeznek olyan házimunkákat, melyekre ők már nem képesek. Ha rendszeresen felhívják őket – talán mindennap –, vagy küldenek nekik egy levelet vagy egy emailt, akkor érezni fogják, hogy szeretik őket (Péld 23:24, 25). 13De akár távol laknak a szüleid, akár nem, át kell gondolnod, hogyan gondoskodj róluk. Ha messze laksz tőlük, és Tanúk, akkor megkérheted a gyülekezetük véneit, hogy mondják el a meglátásaikat. És okvetlenül beszélj a helyzetről Jehovával. (Olvassátok fel: Példabeszédek 11:14.) Nyilván akkor is szeretnél eleget tenni annak a parancsnak, hogy „tiszteld apádat és anyádat”, ha a szüleid nem Tanúk (2Móz 20:12; Péld 23:22). Persze nem minden család dönt egyformán. Vannak, akik megszervezik, hogy a szüleik költözzenek az otthonukba, vagy legalábbis közelebb hozzájuk. Ám ez nem mindig járható út. Néhány szülő nem szeretne együtt lakni a gyermekeivel és azok családjával, mert így függetlenebbek maradhatnak, illetve mert nem akarnak a családjuk terhére lenni. Egyeseknek talán megvan az anyagi hátterük, és jobban örülnének annak, ha a saját otthonukban gondozná őket egy ápoló (Préd 7:12). 14 Sok családban a gondozás oroszlánrésze inkább csak az egyik gyermekre esik, általában arra, aki a legközelebb él a szülőkhöz. De azoknak, akikre a legtöbb feladat hárul, kiegyensúlyozottnak kell lenniük, mivel a saját családjuk szükségleteivel is törődniük kell. Mindenkinek véges az ereje és az ideje. A gondozó családtag helyzete is megváltozhat, ami szükségessé teheti, hogy újra átgondolják, mi lenne a legjobb megoldás. Nem nehezedik túl sok 14. Milyen nehézségei adódhatnak annak, aki-

re a legtöbb feladat hárul? AZ ŐRTORONY

teher egyetlen személy vállára? Besegíthetnének a többiek is, mondjuk úgy, hogy felváltva gondoskodnak a szülőkről? 15 Ha egy idősödő szülő folyamatos segítségre szorul, fennáll annak a veszélye, hogy az, aki a gondozás java részét végzi, ki fog égni (Préd 4:6). Mivel a gyermekek szeretik a szüleiket, szeretnének mindent megtenni értük, ami csak tőlük telik. Ellenben kimerítő lehet, ha sosincs megállás. Ilyen helyzetben ésszerűségre van szükség, talán arra, hogy segítséget kérjenek másoktól. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy időközönként besegítsen valaki, és így nem kell a szülőnek idősek otthonába menni, amikor még nincs is rá szükség. 16 Szomorú látni, hogy a szüleink megöregedtek. Sokan azok közül, akik gondoskodnak róluk, szomorúságot, aggodalmat, csalódottságot, haragot, bűntudatot, vagy akár még neheztelést is érezhetnek. Ez amiatt is lehet, hogy a szülő olykor hálátlan, vagy olyasmit mond, ami nem kedves. Ezt ne vedd a szívedre. Egy mentális betegségekkel foglalkozó szakember megjegyezte: „Az a legjobb, ha szembenézünk az érzéseinkkel, különösen akkor, ha felkavaróak. Vállaljuk, hogy mit érzünk, és ne ítéljük el magunkat miatta.” Beszélj a házastársaddal, egy másik rokonoddal vagy egy meghitt barátoddal. Ha elmondod az érzéseidet, az segít, hogy megértsd azokat, és kiegyensúlyozott maradj. 17Egyszer eljöhet annak is az ideje, hogy a családnak már sem lehetősége, sem szakértelme nincs ahhoz, hogy a szeretett hozzátartozóját otthon gondozza. Talán elkerülhetetlen, hogy a beteg szülő idősek otthonába kerüljön. Egy testvérnő, aki szinte mindennap meglátogatta az édes15. Hogyan kerülhető el, hogy kiégjen az, aki

az idős szüleit gondozza? 16–17. a) Milyen érzések kavaroghatnak azokban a gyermekekben, akik a szüleiket gondozzák? b) Hogyan tudnak megbirkózni az érzéseikkel? (Lásd a „Csak viszonozza, amit kapott” című kiemelt részt is.) 2014. MÁRCIUS 15.

CSAK VISZONOZZA, AMIT KAPOTT Egy testvérnő négyórányira lakik a szüleitől, akikre három testvérével együtt visel gondot. Az édesanyjuk Alzheimer-kórban szenved. A testvérnő ezt mondja: „Megérintettek Jézus bölcs szavai: »Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.« Nem tudunk mit tenni, a betegség csak súlyosbodni fog. Ezért mindennap csupán arra törekszünk, hogy anya és apa minél nagyobb biztonságban érezze magát. Olyan sokat tettek értünk, és én hálás vagyok, hogy most a gondjukat viselhetem!” Jehovának nagyon kedvesek az ilyen szavak (Máté 6:34; Zsolt 68:19).

anyját az idősek otthonában, ezt mondta a családja helyzetéről: „Egyszerűen nem tudtuk biztosítani anyának a 24 órás felügyeletet. Nem volt könnyű úgy dönteni, hogy idősek otthonába menjen. Sőt, nagyon-nagyon nehéz volt. De élete utolsó hónapjaiban ez volt a legjobb megoldás, és ezt ő is tudta.” 18Nem mindig egyszerű gondoskodni az idősödő szülőkről, és érzelmileg is megterhelő lehet. Nincsenek szabályok arra, hogy mikor mit lenne jó tenni. Ám ha gondosan tervezünk, ha összefogunk a családdal, és mindent megbeszélünk, legfőképpen pedig, ha imában Jehovához fordulunk, képesek leszünk ellátni a feladatunkat. Ezzel eleget teszünk annak a parancsnak, hogy tiszteljük a szeretteinket. Ezenkívül nyugodtak leszünk, mert tudjuk, hogy kellő figyelmet kapnak, és megfelelő ellátásban részesülnek. (Olvassátok fel: 1Korintusz 13:4–8.) Ami pedig a legfontosabb, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova belső békét ad nekünk, mivel tiszteljük a szüleinket (Fil 4:7). 18. Miben lehetünk biztosak?

29

Állod a szavad? Képzeld el a következő helyzetet: Egy vén, aki a kórházi összekötő bizottság tagja, megbeszéli egy fiatal testvérrel, hogy vasárnap délelőtt prédikálni fognak. Ám aznap reggel sürgős telefonhívást kap. Egy testvér arra kéri, hogy segítsen neki olyan orvost találni, aki tiszteletben tartja Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos álláspontját, mert a felesége autóbalesetet szenvedett, és kórházba került. Ezért a vén lemondja a prédikálást, hogy segítséget nyújtson a családnak ebben a vészhelyzetben.

Nézzünk egy másik helyzetet is: Egy anyuka egyedül neveli a két kislányát. Egy házaspár a gyülekezetből meghívja őket vendégségbe. Amikor az édesanya elmeséli a gyermekeinek a hírt, nagyon megörülnek. Alig várják, hogy elérkezzen a megbeszélt nap. Azonban egy nappal a vendégség előtt a házaspár visszavonja a meghívást, mert valami közbejött nekik. Az anyuka később megtudja, mi történt valójában. A házaspár ugyanarra a napra kapott egy meghívást a barátaitól, és elfogadta. Mivel keresztények vagyunk, természetesen állnunk kell a szavunkat. Nem lenne helyes, ha a beszédünk úgyszólván „»igen« és mégis »nem«” volna (2Kor 1:18). Ám ahogy a fenti példák is mutatják, nem vehetünk minden helyzetet egy kalap alá. Időnként előfordulhat, hogy le kell mondanunk valamit, amit megígértünk. Ez egyszer Pál apostollal is megtörtént. PÁLT MEGBÍZHATATLANNAK BÉLYEGZIK

Pál a harmadik misszionáriusi útján járt, amikor i. sz. 55-ben Efézusban elhatározta, hogy áthajózik az Égei-tengeren Korintuszba. Azt tervezte, hogy onnan majd Makedóniába megy, és amikor visszaindul Jeruzsálembe, még egyszer útba ejti Korintuszt. Minden bizonnyal azért akarta újból meglátogatni a korintuszi testvéreket, hogy elvihesse nagylelkű ajándékaikat a jeruzsálemi gyülekezetnek (1Kor 16:3). Ez egyértelműen kiderül a 2Korintusz 1:15, 16-ból: „Így, ezzel a bizalommal, az volt korábban a szándékom, hogy elmegyek hozzátok, hogy másodízben legyen alkalmatok az örömre, és nálatok megállva megyek Makedóniába, Makedóniából pedig visszatérek hozzátok, és ti elkísértek egy darabon Júdeába.” Pál valószínűleg egy korábbi levelében már értesítette a korintuszi testvéreket erről a szándékáról (1Kor 5:9). De nem sokkal azután, hogy megírta ezt a levelet, a Kloé AZ ŐRTORONY

házából valók feltárták neki, hogy a gyülekezetben viszályok vannak (1Kor 1:10, 11). Úgy döntött, hogy változtat a tervén, és írt a gyülekezetnek egy levelet, melyet most A korintusziaknak írt első levélként ismerünk. Ebben szeretetteljes tanácsot adott nekik. Arról is említést tett, hogy változtat az útitervén, először Makedóniába megy, és csak azután látogat el Korintuszba (1Kor 16:5, 6). Úgy tűnik, hogy miután a korintusziak megkapták Pál levelét, „a fölöttébb kiváló” apostolok közül néhányan azzal vádolták Pált, hogy megbízhatatlan, nem állja a szavát. Védekezésképpen Pál ezt kérdezte: „Nos, amikor ilyen szándékom volt, csak nem engedtem meg magamnak valami könnyelműséget? Vagy amiket elhatározok, azokat a test szerint határozom el, úgyhogy énnálam egyszer »igen, igen« van, aztán meg »nem, nem«?” (2Kor 1:17; 11:5). Talán felmerül bennünk a kérdés, hogy csakugyan könnyelmű volt-e Pál ebben a helyzetben. Természetesen nem volt az. A könnyelműségnek fordított szó azt a jelentést hordozza, hogy valaki megbízhatatlan, nem teljesíti, amit ígér. Pál ezt a költői kérdést intézte a korintusziakhoz: „amiket elhatározok, azokat a test szerint határozom el...?” Ebből megérthették, hogy nem azért változtatta meg a terveit, mert megbízhatatlan. Pál határozottan megcáfolta az ellene szóló vádakat. Ezt írta: „De bízni lehet az Istenben, hogy a hozzátok intézett beszédünk nem »igen« és mégis »nem«” (2Kor 1:18). Minden kétséget kizáróan azért változtatta meg a terveit, mert úgy gondolta, hogy a korintuszi testvéreknek így lesz a legjobb. A 2Korintusz 1:23-ban így fogalPál röviddel azután, hogy megírta a korintusziaknak szóló első levelét, Troászt útba ejtve Makedóniába utazott. Itt írta meg a korintusziaknak írt második levelét (2Kor 2:12; 7:5). Később, ahogy megígérte, ellátogatott Korintuszba. 2014. MÁRCIUS 15.

mazott: „azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket.” Pál tehát lehetőséget adott a korintuszi testvéreknek, hogy elrendezzék a vitás ügyeiket, mielőtt meglátogatja őket. És úgy is lett, ahogy remélte. Nagy örömére Makedóniában azt a hírt kapta Titusztól, hogy a levele sajnálatra és megbánásra indította a korintusziakat (2Kor 6:11; 7:5–7). „AZ »ÁMEN« IS ŐÁLTALA MONDATIK”

Amikor „a fölöttébb kiváló” apostolok azzal vádolták Pált, hogy megbízhatatlan, vélhetően arra is céloztak, hogy az sem igaz, amit prédikál. Pál azonban emlékeztette a korintusziakat, hogy ő Jézus Krisztusról prédikált nekik. Ezt írta: „az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit mi, vagyis én és Szilvánusz és Timóteusz prédikáltunk közöttetek, nem lett »igen« és mégis »nem«, hanem az »igen« »igen« lett az ő esetében” (2Kor 1:19). Előfordult-e valaha is, hogy Pál példaképe, Jézus Krisztus megbízhatatlannak bizonyult? Nem. Jézus a földi élete és szolgálata során mindig igazat mondott (Ján 14:6; 18:37). A tanításai igazak és megbízhatóak voltak, és mivel Pál ugyanazt hirdette, amit Jézus, alaptalanul feltételezték róla, hogy valótlanságokat mond. Jehova az „igazságnak Istene” (Zsolt 31:5). Ezt támasztja alá, amit Pál a levele folytatásában írt: „bármennyi ígérete van is Istennek, ezek [Jézus Krisztus által] lettek »igenné«.” Mivel Jézus a földi élete során mindvégig feddhetetlen maradt, semmi okunk sincs kételkedni Jehova ígéreteinek a megvalósulásában. Pál ezt írta: „Így tehát az »ámen« is [Jézus által] mondatik az Istennek dicsőségül általunk” (2Kor 1:20). Jézus az „ámen”, vagyis ő a garancia arra, hogy Jehova Isten minden ígérete valóra fog válni. Tehát Pál megbízható volt, ugyanúgy, ahogy Jézus Krisztus és Jehova Isten is az

31

(2Kor 1:19). Amit elhatározott, nem „a test szerint” határozta el, hanem mindenben Isten szelleme vezette (2Kor 1:17; Gal 5:16). Mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, és állta a szavát. TE ÁLLOD A SZAVAD?

Ez a folyóirat és más kiadványok is ingyenesen letölthetők a www.jw.org weboldalról

Az Új világ fordítást is olvashatod online

Használd a kódot, vagy látogass el a honlapunkra: www.jw.org

w14 03/15-H 131120

Akik nem követik a Biblia alapelveit, teljesen természetesnek tartják, hogy nem teljesítik az ígéretüket, ha közbejön valami, vagy egy jobb lehetőség kínálkozik. Az üzleti életben az „igen” nem mindig jelent „igent”, még akkor sem, ha az üzletfelek írásos megállapodást kötöttek. A házasságot, mely szintén két fél közötti megállapodás, sokan nem tartják életre szóló köteléknek. A válások eget verő száma azt mutatja, hogy a legtöbben úgy gondolják, a házasság ideiglenes kapcsolat, melyet könnyen fel lehet bontani (2Tim 3:1, 2). A te igened mindig igent jelent? Ahogy azt a cikk elején említettük, olykor előfordulhat, hogy rajtad kívül álló okokból le kell mondanod valamit, amit megígértél. Ám ha keresztényként megígérsz valamit, vagy elkötelezed magad, mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, hogy álld a szavad (Zsolt 15:4; Máté 5:37). Ha így teszel, megbízhatónak fognak tartani, olyan embernek, akinek lehet adni a szavára, aki mindig igazat mond (Ef 4:15, 25; Jak 5:12). Ha az emberek látják, hogy a mindennapokban megbízható vagy, valószínűleg szívesebben meghallgatnak, amikor Isten Királyságáról beszélsz nekik. Ezért hát tegyél meg mindent, hogy az igened valóban igen legyen!