fiatal kortárs állásfoglalások

www.fika.hu 2009 május 9–31. Pécs, Zsolnay Gyár Pécs2010 Európa Kulturális Fo ´´városa 2009-es felvezeto ´´ évének hivatalos programja

fiatal kortárs állásfoglalások

Martyn Ferenc Szabad Mûvészetoktatási Alapítány Pécs

fiatal kortárs állásfoglalások

A FIATAL KORTÁRS ÁLLÁSFOGLALÁSOK

megszervezésére és több lépcsôs bemutatására számos élmény és tapasztalat késztetett. Fôként az a vágy, hogy egyetlen helyszínen láthassuk és vethessük vizsgálat alá azokat a magyar kontextusban keletkezett mûalkotásokat, melyek a jelenkori Magyarországot és még szélesebben a globalizált világot foglalkoztató lényegi kérdéseket, problémákat, feszültségeket és zsákutcákat érintik és firtatják.1 Az elsô kiállítás egy virtuális, demokratikus szalon, melyre a 35 évnél fiatalabb alkotók az interneten adhatták be pályázataikat. Ezeket a WWW.FIKA.HU weboldalon mindenki szabadon konzultálhatja, sôt egy üzenetablakban kommentárok elhelyezésére, vitafórumra is van lehetôség. Az interneten, önjelöléssel létrejött kiállítás érdekes és tanulságos seregszemlét nyújt a beküldött kétszázhúsz pályázaton keresztül – a teljesség igénye nélkül tárja elénk Magyarország fiatal generációjának gondolkodását-véleményét és a mûvészi állásfoglalásról alkotott értelmezéseit. Az általam készített válogatás célja egyfajta helyzetjelentés. Ez a katalógus és a Pécsett megvalósuló kiállítás pedig a kritikus megközelítések szellemi, formai és hatásbeli pluralitásának bemutatására törekszik és reményeim szerint sokat elárul a bennünket körülvevô valóságról, újszerûen és néha szokatlan hangon elemezve problémáinkat. A status quo és a különbözô formájú és jellegû válságok kritikája talán sziszüfoszi erôfeszítést igényel, de elvitathatatlanul a mûvészet egyik legfontosabb feladata. A jelen igazságtalanságaira és egyenlôtlenségeire, a szabályozás alatt lévô társadalmi térre és ebben az individuumra reflektálni leginkább egy megújult mûvészeti nyelvezettel lehetséges, hiszen a 21. században a mûvészet ‚‚szelleme” ismételten új testet öltött. A kortárs mûvészek és velük együtt munkáik egyre könnyedebben járnak-kelnek a közösségi, kereskedelmi és úgymond intim szféra között, csakúgy mint az emberek általában. A kreativitásban az internet és az új technológiák fejlôdése és elterjedése eddig nem is álmodott interaktív kulturális kontextust teremtett és ebben formálódik a posztmodern (Nicolas Bourriaud szerint már ezt meghaladva, altermodern) társadalom szubjektivitása (amelyben minden hagyományos sportot legyôz a ,,szörfözés”).2 A fent említett három szféra közötti fúzió új lehetôségeket, rend és formabontó mûvészeti alkotásokat kínál, többek között azzal az indíttatással, hogy a mûvészetet kiemelje mindenfajta kontroll alól és az emberek környezetébe helyezze – nem feltétlenül a hagyományos és elfogadott irányzatokon és stílusokon keresztül.

Maga a helyszín is cinkos lesz mindebben. Szerte a világon a végét járó indusztriális társadalom jellegzetes tereiben, mára kiürült nagy gyárcsarnokokban, mûhelyekben, raktárakban jelenik meg a kortárs mûvészet életteli, friss hajtásokban gazdag burjánzása. Nemcsak hogy ezek a helyszínek igen alkalmasak az új töltésekkel és formákkal megjelenô alkotásoknak, de önmagukban is jelentést hordoznak, a funkciók változásáét, az örök alakulásét. A világhírû Zsolnay manufaktúra ideiglenes üresen álló tere befogadta fiatal képzômûvész kortársainkat és velük együtt üzen, görbe tükröt tartva a látogatóknak. Mindez pedig a válság, sôt világválság idején. Mely ugyan nem tegnap kezdôdött el, de itt és most egyedi és általános, világot rengetô és sajátosan magyarországi. Ezért is található a katalógus lezárásaként két szociológusok által írt szöveg. Hankiss Elemér látlelete nagyban inspirált, hogy ezt a projektet megszervezzem. Ebben megtalálható a szakszerû felmérési adat, az oldozómegértô, de a dramatizálást kerülô irónia és számos olyan megjegyzés, mely józanul aggódó lelkiállapotával nagyban hasonlít az itt bemutatott fiatal mûvészek szerepvállalásaihoz. Pillók Péter és Szövényi Anikó az egész pályázat, de különösképpen a 38 mûvész anyagát vizsgálja és elemzi – vajon mennyiben tükrözi a Fiatal Kortárs Állásfoglalások Magyarország jövendô felnôttjeinek szükséges elkötelezettségét? Az itt megjelent munkákból a pécsi kiállítás zárásán egy független zsûri választja ki azt a tíz alkotást, mely a projekt harmadik helyszínén, a Párizs melletti Montrouge-ban, a Jeune Création Européenne címû utazó biennálén képviseli majd Magyarországot. A 2009 szeptemberében útnak induló tárlat 9 ország városába utazik el és jövô év szeptemberében Pécs városában is látható lesz, a Pécs2010 Európa Kulturális Fôvárosa programsorozat keretén belül. Ôszintén remélem, hogy ez a kezdeményezés ezentúl kétévente megismétlôdhet és szerencsés esetben a jövôben megvalósuló kiállítások viziója és logikája mindig újabb és újabb felfedezéseket, elemzô állásfoglalásokat eredményez egy három lépcsôre tagolt kiállításon keresztül. Természetesen azt, hogy a kiválasztott mûvek hûségesen és mélységükben analizálják-e a társadalom szinte minden szegletében uralkodó válságállapotot, a kiállítás látogatója és a katalógus olvasója hivatott eldönteni. Stenczer Sári

1 Csordás Gábor fogalmazta meg a Eurozine számára adott interjúban, hogy ,,a kultúra önmagában ellenszer lehetne a magyarországi állapotokra, fôként európai verziójában, mely kritikus és felforgató karakterû.” Eurozine.com, 2007, augusztus 30. 2 John Holden: Democratic Culture – Opening up the arts to everyone, Demos, 2008

4

5

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Fiatal Kortárs Állásfoglalások Zsolnay Gyár, Pécs – 2009. május 9–31. Jeune Création Européenne, Montrouge, France – 2009. szeptember A mûvész kritikus, konstruktív-dekonstruktív hozzállása, lázadásba forduló karaktere és képessége minden megszilárdult elôitélet megkérdôjelezésére, a társadalmi és individuális konstellációk kérdésfeltevéseinek gyújtópontja lehet. Aktív szerepvállalása elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy önmagát analizálni, megérteni, egyúttal a múltat feltárni kivánó, de elsôsorban a jelen tükrében megújulni vágyó társadalom lelkiismerete, kritikusa s egyben szószólója legyen. Kezdeményezésünk célja, hogy összegyûjtsük és bemutassuk a Magyarországon élô fiatal mûvészek alkotásait, melyek érzékenyen reagálnak a magyar – illetve az egyre változó keleteurópai – valóságra, szüntelenül elemezve a múltat, figyelemmel kísérve a jelent és formálva egy emberarcú ön/jövô-kép felépítését. A kiállítás megrendezésével olyan panorámát kívánunk a nézô elé tárni, mely hû tükre lesz a kortárs Magyarországnak és differenciált képet mutathat elsôsorban a fiatal korosztály életformájáról, gondolkodásáról és világnézetérôl és arról az egyéni és csoporttudatról, amelyet ez a feltörekvô generáció nyíltan sajátjának tekint. Azokat a munkákat mutatjuk majd be, melyek a folyamatos válságban élô Magyarországon fennálló politikai, társadalmi, egzisztenciális, morális, emberjogi illetve a média befolyására vonatkozó kérdésekre keresnek radikális válaszokat. Elsôsorban olyan mûvészeti stratégiákat szeretnénk összegezni, amelyek az alig egy évtizede hátrahagyott, traumákkal terhes század, de fôként az új, folyamatosan változó Európa létrehozta helyzet, a nyugtalanító önértékelési válság és az egyéni és kollektív tudat- illetve érték-zavar megértésére és annak elkötelezett és bátor feloldására törekszenek. A Fiatal Kortárs Állásfoglalások címmel tervezett tárlat a Te optikád által kívánja bemutatni azt a közeget, amelyben Te élsz. Azt a társadalmat, amelyben mindannyian élünk. Azt a politikát, amely számunkra irányokat, törvényeket szab és virtuális és konkrét célokat vetít elénk. Stenczer Sári, kurátor Pályázati kiírás A pályázatot Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pécs2010 Menedzsment Központ hirdeti meg, a Martyn Ferenc Szabad Mûvészetoktatási Alapítvány, a Párizsi Magyar Intézet és a Jeune Création Européenne – Biennale Itinerante d’Art Contemporain támogatásával. A munka formai és technikai megközelítése teljesen szabadon kezelhetô és értelmezhetô, mûfaji megkötés nélkül. Minden pályázó csak egy, 2003 után keletkezett, vagy teljesen új munkát vagy munkaegyüttest küldhet be a pályázatra. A kurátor által kiválasztott alkotások egy csoportos kiállítás formájában láthatóak majd, májusban a Zsolnay-Gyár csarnokaiban, a Pécs2010 Európa Kulturális Fôvárosa 2009-es felvezetô évének hivatalos programjaként. A tárlat létrejötte után egy független szakmai zsûri 10 alkotást választ ki, melyek az év szeptemberében a Párizs melletti, Montrouge-ban megrendezett Jeune Création Européenne-n, egy fiatal európai mûvészeket bemutató, utazó biennálén képviselik Magyarországot. A pályázat technikai részletei A pályázaton részt vehet saját alkotásával minden 35. életévét még be nem töltött magyar, vagy Magyar?országon élô, külföldi állampolgár. A mûveket, regisztráció után, on-line, digitális formátumban kell feltölteni a www.fika.hu weboldalra 2009. március 1. és 15. között. A pályázati dossziénak tartalmaznia kell a pontosan kitöltött jelentkezési adatlapot, az alkotó önéletrajzát, az alko6

tást, vagy annak reprodukcióját, vázlatát vagy egyéb terveket (.doc, .jpg, .flv formátumban) és egy maximum 2000 leütésbôl álló alkotói állásfogalást, az alkotás bemutatásának koncepcióját. Mivel minden beadott pályázat konzultálható lesz a website-on, elô-nézeti képekre is szükség van, mely a beadott alkotás egy részletét tartalmazza, 80 x 80 pixeles (RGB, jpg) fileként. A pályázathoz csatolt képeket mind RGB színkörnyezetben, 72 dpi felbontásban, jpg formátumban kell leadni, maximum 3 Megabyte méretben, különben nem jelennek meg a weboldalon. Videóval pályázóktól a filmeket csak .flv file formátumot, 400 x 300 pixelszámban max, 10 Mb méretben fogadunk el. Online konvertáló programot a http://media-convert.com/hu/, az alábbi weboldalon találhattok. Pc-re: http://www.download.com/Free-FLV-Converter/3000-2194_4-10832044.html?hhTest Macintosh-ra: http://www.flvtomp3.net/avi-to-flv.html A kiíró fedezi a munkák Pécsre szállítását és installálását. A kiállításon szereplô mûvek alkotói 20.000 forint hozzájárulást kapnak utazási költségekre, illetve ingyenes szállást a megnyitót követô éjszakán. A kiállításhoz katalógus készül. A zsûri által kiválasztott 10 mûalkotás képviseli jövô év szeptemberében Magyarországot a Jeune Création Européenne Biennálén. A nyertes alkotók utazási támogatást és szállást kapnak Párizsban, a montrouge-i kiállítás megnyitója alatt. A Franciaországban bemutatott alkotások szerepelnek a Jeune Création Européenne angol nyelvû katalógusában, illetve két éven keresztül, a nemzetközi válogatással együtt utaznak a biennálé partnervárosainak kiállítóhelyeire. (http://www.jeunecreation.eu) A nemzetközi tárlat 2010-ben Pécsett is látható lesz, a Pécs2010 – Európa Kulturális Fôvárosa program keretében. A pályázó tudomásul veszi, hogy a beadott alkotások elkészítésével vagy azok nyilvános bemutatásával (kiállításával) okozott személyiségi és szerzôi jogsértésekért minden felelôsség a beadó szerzôt terheli, beleértve a jogsértéssel bekövetkezô anyagi felelôsséget is. A résztvevô a pályázati anyag beküldésével automatikusan elfogadja a pályázati feltételeket, és egyben hozzájárul, hogy a rendezôk a pályázattal kapcsolatos publikációkban a reprodukciókat térítésmentesen használják, valamint az interneten azokat megjelenítsék. Az alkotás az alkotó tulajdonában marad. A rendezôk fenntartják a jogot, hogy bármelyik, a pályázati feltételeknek nem megfelelô, vagy az emberi, illetve személyi jogokat sértô beadványt töröljön a beadott pályázatok közül. Az alkotások leadása: 2009. Március 1–15. 24 h További információk: Stenczer Sári, a kiállítás kurátora és a pályázat szervezôje ([email protected], Skype: Sara Stenczer) A tíz nyertes mûvet elbíráló zsûri tagjai: Babarczy Eszter, kritikus, mûfordító, eszmetörténész Készman József, mûvészettörténész, kurátor, Mûcsarnok Pinczehelyi Sándor, képzômûvész Stenczer Sári, független kurátor, kritikus, a kiállítások szervezôje Varga Csaba, képzômûvész, igazgatóhelyettes, Párizsi Magyar Intézet Várkonyi György, mûvészettörténész, fômuzeológus

7

///A magántér, mint köztér? Hol az a tér, ahol magunk lehetünk, ahol nincsenek mások által meghatározott szabályok, ahol mindenfajta álarc nélkül létezhetünk, ahol tisztelik az autonómiánkat? A köztér, mint magántér? Milyen szubsztanciális változáson megy keresztül a köztér fogalma? A privát szféra határait elhagyva hova is kerülünk? Munkáim ezekre a kérdésekre reflektálnak. Zománctáblák, méretükben és technikájukban megegyeznek Budapest utcáin található utcanév-táblákkal. Pszeudótábláimat frekventált, nagy forgalmú városi tereken helyezem el vélt vagy valós igazodási pontként.

///A L B E R T Á D Á M 1975, Veszprém Budapesten él és dolgozik [email protected] www.albertadam.hu o.T. (sorozat) 2006–2007 zománc, vaslemez, 40x70 cm

8

9

///Ez a munka még a konkrétan kimondott gazdasági válság elôtt született, de természetesen elkészülte idôpontjában is képes volt egyértelmû asszociációkat ébreszteni bennem, mindamellett, hogy nem csak konkrét megfeleltetésekkel bír. Egy igen nagy darab ezres cafatot találtam 2008 januárjában, a Szabadság-hídon. Közelében sem volt a bankoknál beváltható méretnek és sehol sem volt a többi része. A pénzdarabból egy lepkét vágtam ki, majd gombostûvel egy díszpárna közepére szúrtam, mintha az egy rovargyûjtemény féltve ôrzött darabja lenne. A lepke védettségét egy üvegbúra ,,biztosítja”. A díszpárnát egy fából készült csavart oszlopra helyeztem, amely valamikor posztamens vagy virágállvány lehetett. Az oszlop megjelenésében vaskos, nehézkes érzetet kelt, kissé stílustalan és ormótlan egyszerre.

///A N T A L B A L Á Z S 1978, Debrecen Budapesten él és dolgozik [email protected] http://antalbalazs.blogspot.com Gyûjtés 2008 assemblage (posztamens, párna, üveg, pénz) 100x90x90 cm

10

11

///2008 tavaszán kezdtem a játékok átdolgozását. A Játszótér címû munkám a negyedik próbálkozásom, mellyel a klasszikus játszás felejtését és a hirtelen felnôtté válás rossz oldalról való megközelítését szeretném ábrázolni. Nemrégiben, egészen véletlen felfigyeltem egy parlamenti kijelentésre, miszerint jó lenne, ha a gyermekek elôbb felnônének, és jó munkásemberekké válnának. A probléma világos! Sok az egyetemista, kevés a munkás! De úgy érzem, az alap probléma az, hogy a média és a virtuális valóság már képtelenné teszi a gyermekek problémamegoldó képességét arra a szintre fejleszteni, hogy tisztességes emberként 16 évesen egy nyájat ôrizzen. Esetleg eljut a királylányhoz és megmenti az ôt üldözô orkoktól, de a valóságban már a társalgásra sem képes. Nem a régi világ visszaöklendezése a célom, hiszen minden korszak változik vagy eltûnik egyszer. Éppen ezért munkám inkább egy groteszk eszköz a játék elfelejtésére, egy szilánkos hinta és homokozó – egy játszótér a játék ellen. A garantált játékundort négy személlyel és fürdôruhában lehet elérni. Érdekes lehet az érzés, amikor a szabadság szele arcunkba csap hintázás közben és mindez a szilánk bôrbe hasításával párosul. Körülbelül ilyen hatást érzek minden egyes probléma ,,megoldásakor” a 21. század Magyarországában. Egy valóság és fikció közti átmenetet szerettem volna az emberek elé rakni, mely függetlenül a véleményemtôl és a célomtól elindít egy asszociációs folyamatot vagy minimális cselekvésre késztet, hiszen valódi hatását az emberek többsége (bele értve magamat is) nem kívánja megtapasztalni.

///B É K É S I E R V I N 1986, Nagyatád Pécsett él és dolgozik [email protected] http://www.bekesiervin.eoldal.hu Játszótér 2009 installáció (tölgyfa, üveg, lánc) 130x130 cm (változó magasság)

12

13

///A viselet megszületésének alapmotívuma: kompenzálni kirekesztettségükben azokat a népcsoportokat, akiket faji, etnikai, vagy erkölcsi hovatartozásuk miatt megvetnek hazánkban (pl.: romák, feketék, zsidók, arabok, kínaiak, homoszexuálisok, fogyatékosok, hajléktalanok stb.). A kompenzáció e népcsoportok egyes jelképeinek büszkén magamra öltésével, ill. viselésével történik. A mû motivációs forrását megjelölendô – az abszolút elfogadás jelképeként – a hátamra egy ,,Lord Jesus” felvarró kerül. Az öltözékben alapvetôen kétféle akciót végzek: kiállítás megnyitókon saját sütésû kenyeret osztok (Terror-kenyérosztás), illetve a nadrágomra varrt nemzeti jelképekre térdelek (Nemzeti térdeplés). Az utóbbi megmozdulást antinacionalista cselekedetnek szánom, melyet mindenfajta nemzeti identitástudat felett álló – egyben minden nemzetre érvényes – krisztusi testvériségtudat szellemében és érdekében végzek. A képek a ruha aktuális állapotát tükrözik, amely folyamatos fejlesztés alatt áll. A fenti képen a ruha felépítése látható, alul pedig a ,,Terror-kenyérosztás” akció, amelyre 2008 decemberében a budapesti OctogonArt Galériában került sor, a ,,Szentségtörés” címû kiállítás kapcsán.

/// B O R S O S J Á N O S 1979, Székesfehérvár Budapesten él és dolgozik [email protected] Utált és megvetett – utcai demonstrációs viselet 2008 akció, 200x150 cm (XL)

Nemzeti Térdeplés 2008, videó, c. 60 s 14

15

/// ,,Feketeország az a hely, ahol minden-mindegy.” 01. Magyarország A képen matt fekete alapon fényes fekete, – talán gyászosnak és kilátástalannak tûnô, nekem inkább ironikus – Magyarország-sziluett látható, ami arra emlékeztet, hogy ha változást akarunk, elôbb bele kell néznünk saját sötét tükreinkbe. 02. BUX 44.hét Ezen a sorozaton a BUX-index 2008. október 27–31. közötti idôszak, azaz a 44. hét ingadozását festettem meg szintén feketén feketével, mint országunk ábrázolásának egy másik lehetséges variációját a Magyarország c. kép mellett. A képeket az index aktuális heti vonalának változása szerint installáltam.

///B O R S O S L O ´´R I N C L I L L A 1980, Mór Budapesten él és dolgozik [email protected] http://lilko.blogspot.com Magyarország 2008 zománcfesték, vászon, 150x200 cm

BUX 44. hét (sorozat) 2008 zománcfesték, vászon, 30x30 cm 16

17

///Ha adalékokkal színezett üdítôket iszol, ne csodálkozz azon, ha a hiperaktív viselkedészavar tüneteit diagnosztizálod magadon. Az allergiás reakciókról, migrénrôl, torz látásról, viszketésrôl, hasmenésrôl, hányásról, és egyéb emésztôrendszeri bántalmakról nem is beszélve. Míg 1955-ben fejenként 12 milligramm festék elfogyasztását fogadta el a hatóság biztonságosnak, 2007-ben már 59 milligrammot. A festékek szinte minden élelmiszerben jelen vannak, de a legnagyobb dózist az üdítôitalokkal visszük be a szervezetünkbe. A szóban forgó por formájában kapható (porfestekszerû, vízben oldódó (akvarellszerû) szintetikus színezékek legtöbbjének nagyon szép, versbeillô neve van: Allura Red, Scarlet, Sunset Yellow, Fast Yellow, Brillantkék, Green Soul (e két utóbbi keverékébôl a zöldnek szinte minden árnyalata elôállítható, pl.: zöldalma, lime, kiwi). Egyebként ezen adalékanyagok mindegyikét betiltották már Dániában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Norvégiában, Svájcban, Svédországban és Ausztriában. Szinek kódszámok szerint: Sárga (E100-109) · Narancsszínû (E110-119) · Piros (E120-129) · Kék és lila (E130-139) · Zöld (E140-149) · Barna és fekete (E150-159) · Egyéb (E160-199) Az általunk használt üdítôitalok többsége beszerezhetô egy átlagos iskolai büfében, de a legélénkebb színû italokat piacokon és kis lakótelepi nonstop abc-kben találtuk. Próbáltunk összegyûjteni egy viszonylag reprezentatív színskálát... 3-4 helyszín után majdnem a teljes színkör meglett.

///B U D H A T A M Á S – T Á B O R I A N D R Á S 1983, Budapest – 1975, Budapest Budapesten élnek és dolgoznak [email protected], [email protected] http://budhatomi.com Palack csendéletek E100-tól E199-ig 2009 fotók, üdítôk, akvarellpapír, üveg, változó méret

18

19

///Sokszor múlnak dolgok csak egy apró nyomhagyáson. Munkámban egy egyszerû eszköz, egy pecsét van fölnagyítva és ráadásként egy másik hétköznapi funkcióval társítva, mint ülô alkalmatosság jelenik meg. Ennél a tárgynál is a gesztus érdekelt: a nyomhagyás kényszerét kielégítve, ülepe által bárki társ-alkotóvá válhat. ,,Szinte semmi” vagy mégis szinte minden: Nagy hû-hó... bürokrácia.

///C S I K I E M E S E 1982, Székelyudvarhely Pécsett él és dolgozik [email protected] Pecsét-szék 2008 festett fa, fém, szilikon, 41x41x72 cm

20

/// D Á V I D T A S 1979, Pozsony Pozsonyban él és dolgozik [email protected] Állásfoglalás 2009 print, 50x70 cm

23 22

///Nyuszinak lenni másság: ez a kimondatlan gondolat húzódik végig az itt látható, mûfaji határokat feszegetô fotóképregényen, amelynek helyszíne a futballmeccs, társadalmunk egyik fô szelepnyitása. A nyulak által képviselt kulturális szubverzióban a dokumentarista fotó és a fiktív elbeszélés párosodik, ezzel új kommunikációs minôséget teremt és termékeny kereteket nyit meg a fajközi és mûfajközi együttmûködés számára. Ezek a nyuszik egy fényes, közös jövô hírnökei!

///E R D E I K R I S Z T I N A , B E R T A Á D Á M 1976, Szeged, 1974, Szeged Budapesten élnek és dolgoznak [email protected], [email protected] Nyuszicsapat a focimeccsen 2008 diavetítés

24

25

///G E L E N C S É R T Í M E A 1978, Kaposvár Kaposváron él és dolgozik [email protected] Nyitni kell 2008 fotográfia, internet alapú installáció

26

/// ,,A tilalom arra való, hogy megszegjék” (Georges Bataille) A hét fôbûn címû sorozat az emberi testen keresztül reflektál a kulturális rossz közérzetre és pesszimista módon tekint a mûvész pozíciójára. A sorozat csak médiumában (olaj/fatábla) és precíz kivitelezésében kötôdik a középkori keresztény tradícióhoz; a fôbûnök teológiai értelmezése helyett az általuk kiváltott melankolikus asszociációkra fókuszál, és radikálisan szubjektív felvetéseket fogalmaz meg a jelenkori társadalmi konfliktusok által meghatározott párbeszédben. A festmények az oktatóábrák reduktív ikonográfiáját követik, ám a tudományos vagy informatív reprezentációval szemben rákérdeznek a racionalizmus és a progresszió érvényességére azáltal, hogy összemossák a modern társadalom által konvencionálisan elfogadott határokat természetes és természetellenes, külsô és belsô, eleven és halott, alantas és magasztos között.

///G Y O ´´R F F Y L Á S Z L Ó 1976, Budapest Budapesten él és dolgozik

A mûvészet gyakorlata (Bujaság, A hét fôbûn címû sorozatból)

Szent Szar (Torkosság, A hét fôbûn címû sorozatból)

[email protected] www.varfok-galeria.hu

2008

2008

olaj, fatábla, 70x50 cm

olaj, fatábla, 70x50 cm

Hozzátok el Damien Hirst fejét (Irigység, A hét fôbûn címû sorozatból) 2008 olaj, fatábla, 70x50 cm 28

///szorítsuk sarokba a szemetet! Magyarország 2009: nagy tömegben még mindig gondolkodás nélkül használjuk a szemét fogalmát, és válogatás nélkül mindenre és mindenkire általánosítva hozunk értékítéletet: minden megy a kukába, függetlenül attól, hogy elhasználódott vagy csak nem kell, hogy elhervadt, vagy csak nemszeretem, hogy veszélyes vagy újrahasználható; szelektálás nélkül ezért joggal gondolja a tömeg, hogy sok szemét van az országban, hogy a környezet egyre mocskosabb, hogy itthon már a légkör is egyre elviselhetetlenebb: -ó, -ió, -ció, -áció, -káció, kommunikáció, provokáció, manipuláció; tervezett megtévesztés, vagy naivitásból eredô félreismert folyamat? tyúk vagy a tojás? költôi kérdés, de a válaszra várva mégis kaparásszuk egymás dombját, szemét...; vakon hallgatjuk: diszkriminálunk: mégsem a mi nyelvünk tesz különbséget a nemben és soha nem mondunk nemet, ha import lejárt lemezt: ,,kenyeret és cirkuszt” kortárs módon kapjuk be: a kenyeret hitelbôl, cirkuszt a médiából; nem tudom gyôzik-e követni... szelektáljunk végre és tényleg csak a szemetet szorítsuk a sarokba! ,,utópia – valóság” elkezdett sarok-installáció (A-H-ig) állásfoglalással.

///G Y U L A I A T T I L A 1976, Sopron Budapesten él és dolgozik [email protected] www.gyulaiattila.hu utópia – valóság 2009 installáció, 1x1x1 m

30

31

///A mû olyan kockakövekbôl áll, melyeket Budapest azon utcáiról gyûjtöttem össze, ahonnan a XX. század folyamán kirobbant forradalmak alatt a szabadságukért küzdôk, barikádokhoz és dobófegyverekhez felszedték az utca köveit. Ezáltal vált a kockakô, a forradalmak és a rendszer elleni lázadás kifejezésének erôszakos jelképévé a XX. században. A védtelen, szelíd emberek addig elfojtott, a kollektív lázadás miatt kitörô agressziójának kifejezôeszköze, indulatból és elkeseredettségbôl improvizált fegyvere. A kockák szögletesek, mint a szobor feje, vagy akár a jelenünkre jellemzô modern kori, ám a forradalmak hôskorának élményeibôl táplálkozó csoportoké, illetve az azokra mint illegális lázadásokra reagáló szervek nézetei. A kockafej, az eldobás utolsó pillanatában a nézô helyzetétôl függôen a dobott kôre néz, mintha önmagával nézne szembe, vagy elôre, a célpont irányába, büszkén, erôvel és harciassággal. Mozdulata a már megnyílt kézbôl kirepülni készülô kockakô egy elindított és megállíthatatlan folyamatot jelképez, agresszív reakciót és elkeseredett megnyilvánulást a vele szemben állók felé. ,,Ki tudja hol áll meg”, a tettével saját identitását és méltóságát hajítja el magától. A követ, mely keménységével és formájával saját alkotóeleme is, létezésének alapja és helyzeti jelenlétének indítéka. A kockakô, mely új szerepet kap egy rendkívüli esemény miatt, addigi, többedmagával laposra szorított rendszerbe ágyazott élete, melyen emberek, jármûvek tapostak, új értelmet kap: a rákényszerített rendszerbôl kiemelik, a nyugvó szorultságból repülésre és pusztításra rendelik. Ezért áll a szobor teste is Budapest utcáinak kockaköveibôl, melyek anyagi tulajdonságaik miatt tökéletesen ábrázolják korunk lelkületét és nézeteit, a szürkeséget, a ridegséget és a sarkításokra hajlamos kockafejû gondolkodást, mely csak pusztításra, vagy akadályok építésére képes. Elôrehaladni se súlya, se merevsége, se kisarkítottsága miatt nem tud. Mozdulata az ember legbensôbb és legelfojtottabb vágyait, a szabadulást, a kitörést, és az ösztöneinkbôl fakadó védekezô támadást fogalmazza meg.

///H E T E S A R Z É N I U S Z 1975, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] www.arzeniusz.eu ,,Ki tudja, hol áll meg” 2009 bazalt, andezittufa, keramittégla, 130x84x150cm

32

///2008 ôszén részt vettem a Képzômûvészeti Lektorátus által vidéki városokban szervezett publicart programban. A Pécsi Uránbányász téren megvalósított projekt akciósorozatból, és egy nagyméretû köztéri installációból állt. Alapmotívum: a képregények világából származó képi toposz, a szóbuborék. Funkciójához híven egy olyan felületként jelent meg, amelyen különbözô gondolatok kaptak teret, ez esetben a tér használóinak megnyilatkozásai. A szóbuborékokon a szövegek, rajzok, graffitik, tag-ek stb. egyfajta vizuális textúrává minôsültek, amely képletesen a tér narrációjának folyton változó emlékmûve lett. Téma: a mûvészet határterületein található társadalmi aktivitások vizsgálata, illetve azok integrációja. A projekt ötvözte a mikro-gazdasági stratégiákat a mûvészeti cselekedetekkel. Szándékom a mûvészeti hasznosság fogalmának újradefiniálása volt anélkül, hogy hangsúlyoztam volna ennek mûvészeti vonatkozásait. A projekt elsô részében, a téren álló Nôi/Férfi nyilvános WC-t hoztuk használható, a higiéniás követelményeknek megfelelô állapotba. Az illemhelyen aztán a programban részt vevô négy civil szervezet kapott propaganda felületként 1-1 WC-fülkét. Az illemhely financiális és funkcionális mûködésébe helyeztem egy szóbuborékokkal teli lightboxot. Fél áron lehetett igénybe venni a szolgáltatást, ha valaki üzenetet hagy a lightboxon. A program ideje alatt 250-en látogatták a WC-t, ebbôl 80% a sajátos kulturális cserefolyamatban is részt vett. A WC feletti téren elhelyezett 3 db méretes szóbuborék a grafittiknek, tag-eknek és más kifejezésmódoknak biztosított felületet. Nem állítom, hogy az ilyesfajta legális felületbiztosítás megoldást jelentene a graffitisek és a társadalom vitájában, de a tervezett tárgy igyekezett a vitás feleket közelebb hozni egymáshoz. Egyfelôl nem marginalizálta a tevékenységet, hiszen központi helyen jelenhetett meg, másfelôl a tagek stb. sajátos esztétikai rendszerét egy esztétikus formában, a kommunikációt tematizáló kortárs tabula rasa-n jelenítette meg. Mivel a Pécs Holding Zrt. a megállapodás ellenére sem engedélyezte a rögzítést, a buborékok sajátos utat jártak be két hét alatt. ,,Utazásuk” fizikai nyomai a formákat idô elôtt amortizálta, mely, mint jelenség élesen megosztotta a helyiek véleményét. Szerencsére a véleménykülönbségek vitákat generáltak, mely csak erôsítette a mû kommunikációra szólító üzenetét.

///H O R V Á T H C S A B A Á R P Á D 1980, Szombathely Budapesten él és dolgozik [email protected] Szóbuborék 2008 vegyes technika, videódokumentáció, változó méret

34

35

///A játékdobozban maga az ,,EMBER” mint árucikk jelenik meg. Ez többnyire morális értékeink határait boncolgatja. A bemutatott kiszolgáltatottság a fogyasztói társadalom dekadenciáját mutatja be, melyben a doboz – a játékipar csomagolásának felnagyított változata – elsôsorban a bennünket körülvevô világot és korlátainkat szimbolizálja. Azt a mesterséges környezetet kívánja szemléltetni – ha úgy tetszik börtönt –, amelyet valójában az ember hozott létre saját maga számára. A ,,Csongie” felirattal személyessé válik az alkotás: az egyén értékeit fejezi ki, és attribútumával, szívével együtt lesz XXI. századi kiállítási (kereskedelmi) tárgy.

///H O R V Á T H C S O N G O R G E R G O ´´ 1981, Keszthely Keszthelyen él és dolgozik [email protected] www.csongorhorvath.extra.hu Human 2006 installáció (favázra rögzített siku-lemez, öntapadós fólia, szitanyomat) 200x100x70 cm

36

///Ahhoz, hogy meghatározzuk magunkat a világban elôször körbe kell néznünk, viszonyítási pontokat kell kijelölnünk, ami ha jobban belegondolunk manapság nem is olyan könnyû feladat. A valóság néha összekeveredik az illúzióval. Mi lehet akkor az a biztos pont ahonnan elindulhatunk? Önmagunk, emlékeink, az otthonunk, az emberek akik körül vesznek? Talán egy közös halmaz vagyunk, amit a saját önképünk és mások rólunk alkotott véleménye határoz meg. Olaj vászon képeim egy illúziót ábrázolnak. Melyik rétegük a valóság és melyik az illúzió nem feltétlenül dönthetô el, de nem is ez a fontos. Szeretem a tárgyakat, embereket, önmagamat szimbólumokként kezelni (huszárcsákó, ecset, mûanyagfigura...), mert egy szimbólum egyszerre jelent többet és kevesebbet, mint maga az ábrázolt dolog.

///H O R V Á T H D Á N I E L 1980, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] www.horvath_daniel.extra.hu Cím nélkül 2009 olaj, vászon, 200x140 cm

Csákó 2009 olaj, vászon, 200x140 cm 38

///A kiállítótérben az s m l xl kódrendszer szerinti méretezésben, fehér pólók sokasága helyezkedik el. A ruhadarabokat a látogatók ingyen vihetik el, így növelve a földön a fényvisszeverô felületet és csökkentve az üvegházhatást serkentô besugárzást. A visszavert fénysugarak...

///H O R V Á T H T I B O R 1976, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] www.tiborhorvath.blogspot.com Background: white – Fényvisszaverô kampány 1. 2009 helyspecifikus installáció, fehér pólók (s/m/l/xl)

40

41

///2008. májusban betonba öntöttem könyveket 120 négyzetméter felületen, Budapesten a Centrális Galériában. Mûvemet a CEU, Közép Európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívuma felkérésére dolgoztam ki és készítettem el. A könyveket a Szabad Európa Rádió kutatóintézete biztosította. Az Intézet kiállításaival Közép- és Kelet-Európa múltjának eseményeit dolgozza fel. A kiállítást Nádasdy Ádám, költô nyitotta meg, az esemény a hazai könyvhét programsorozat fô eseménye és helyszíne volt. Az installáció négy napig volt látható. Lehetséges-e mûvemet létrejöttének körülményeitôl függetlenül, melyek hely- és helyzet specifikussá tették, a rendszerváltozás huszadik évfordulóján, kontextusából kiragadni és önálló mûvészeti autonómiaként kezelni. Létezik-e olyan álláspont, mely nem a történeti beágyazottságot keresi kiindulópontjaként, hanem alkotójának, mûvész-kutató személyének önfeledt és felszabadító megnyilvánulását, mély lelki szükségletének kifejezési vágyát. Valószínûleg nem. És mégis, így jellemezném alkotásomat, személyes és közösségi is egyben. Közösségi térben került bemutatásra, folyamatos konzultációban, olyan intézményben, amely hangsúlyt fektetett szerepére és érintettségére magyarországi szerepvállalásában, és a megidézett idôszakot is közösségi múltként kezeli. Olyan könyveket használtam fel, melyeket az Archívum már kiselejtezett és több alkalmat is biztosított a nyilvánosságnak, hogy szabadon válogasson közülük. A közösség nem tartott többé igényt ezekre a kötetekre. Ezt annyira komolyan kellett vennem, hogy a kiállításon az egyik vetítés ezeket a nyilvános böngészéseket mutatta be, és sajtónyilatkozatokban is meg kellett említenem; ezek a kötetek egyébként a zúzdába kerültek volna. És mégis számtalan konfliktusom származott belôle. Betonba öntött könyvek élein nem szabad járni, ez meggyalázása, megtaposása a könyveknek. Könyvekbôl nem szabad járófelületet készíteni. Sokan nem is mertek rálépni, hiába bíztattak feliratokon; tessék, rálépni szabad, sétáljanak keresztül rajta. Nem volt célom mûvemmel pusztán furcsa járófelület létrehozása. A beton és a könyvek találkozása érdekelt, lenyûgözött az a fajta átalakulás, melyben a róluk alkotott eddigi ismereteinket felül kell írjuk ahhoz, hogy befogadhassuk az élményt. A könyvek már nem maradtak meg annak, amit eddig tapasztaltunk róluk, és a beton sem aljzat csupán, hanem megôriz, és fizikai helyet biztosít, lenyomatával emléket ad és emlékszik. A nagy felület, a strukturáltság, a raszter, a színek, formák szimbiózisa, a mû fizikai jelenléte a kiállítási térben, a felülnézete, a tapintható részletek, a technológiai siker, mely lehetôvé teszi, hogy valóban elbírjon magán egy nagyobb embertömeget, mind meghatározó tapasztalatok egyénnek és közösségnek.

///H Ü B L E R J Á N O S M I H Á L Y 1975, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] Növekedési Struktúrák, az anyag metamorfózisai (társszerzôk: Rácz Márta, Szentirmai Tamás, Vági János) 2009 installáció, videódokumentáció, változó méretek

42

43

///Az eltorzult emberi értékrend, termékeket, felesleges és végsô soron haszontalan tárgyakat tett az élet központi elemévé. Majdnem minden emberi munka, tevékenység eredménye végül szemét. Az alkímia és minden metafizikai hagyomány, valamint a józan ész értelmében az ember dolga a világ felemelése, élhetôvé tétele. Az alkímia szóhasználatával aranyat készíteni, annyi, mint a világot felemelni – arannyá változtatni, az anyag, a szellem és a lélek síkján egyszerre és egyaránt. Ehelyett az ember szemetet csinál, negatív alkímiát folytat, az anyagot, a szellemet, a lelket rontja, ahelyett hogy felemelné. A mûben az aranyszínû szemét paradoxonával mutatok rá a kialakult torz értékrendre, a világ ,,arannyá” alakítása helyett, szemétdombbá való változtatására.

///K I S S A N D R Á S 1984, Budapest Szentendrén él és dolgozik

Görcs 2008 gumi kábel, változó méret

[email protected] http://kissandras.blogspot.com

Negatív Alkímia 2008 installáció, vegyes technika, változó méret

44

45

///Koncepciónkat leginkább a címeres ArtCardunkkal tudnánk összefoglalni. Bárhová is nézünk, bármit is gondolunk, bármennyire akarunk is valamit, valami egészen mást, mindenhonnan a kommunizmus szele és szelleme bukkan elô. És nem is politikai értelemben, még rosszabb... Ott van a kultúránkban, a kultúrátlanságunkban, ott van az emberek fejében, ott a mindennapjainkban, ott van a sorban, a postán és minden áthágott szabályban. Ez az ország még mindig az Állambácsitól várja, hogy mit is kéne csinálnia és még mindig ,,ôt” kárhoztatja mindenért. Ebben az országban még mindig minden közös, vagyis értéktelen. Még mindig nincs Mi, csak Én, még mindig nincs semmi, ami a Miénk, csak olyan, ami az Enyém. Mi nem várunk semmilyen politikai pártra, sem mozgalomra, ami megmondja mi a jó. Elsô fecskeként úgy éljük az életünket, ahogy szeretnénk, hogy mások is éljék: szelektíven gyûjtjük a szemetet, mosolygunk az eladóra, nem bliccelünk a buszon és másoknak sem kívánunk mást, mint magunknak. Nem várunk a másikra, csináljuk. Stencileinkkel, ArtCardjainkal és matricáinkkal is valami hasonlót szeretnénk: elindítani és terjeszteni ezt a kulturális vírust. Hiszen a Miénk ez az ország! Mi csináljuk magunknak! Mémre fel tehát!

///K O L L Á R A N D R E A – T I M K Ó B A L Á Z S 1983, Budapest / 1977, Budapest Budapesten élnek és dolgoznak [email protected], [email protected] www.andreakollar.blogspot.com Ügyes légy, ne ügyeskedj (sorozat) 2008–2009 stencil, ArtCard, matrica, változó méretek

46

47

///Munkáimat a minimális anyaghasználat, és a konceptuális tartalom fogja össze. Mûvészi érdeklôdésem többrétû. Nagy érdeklôdéssel fordulok a legújabb technikai elemek kínálta lehetôségek felé, mind társadalom kritikusan, mind kísérletezve használom fel ezeket a technikai újdonságokat. A Kritika sorozat apró, hétköznapi anyagokból áll. Mozaikszerûen készített reliefek, melyek kritikusan, ironikusan reflektálnak a korra. A gyufából, tölténybôl, szegbôl, és pénzérmékbôl készített plasztikák egyfajta maszkok, melyek a mai kor lenyomatát tükrözik. Némelyik plasztikánál az interaktivitás is fontos szerepet kap. A Fiatal Kortárs Állásfoglalások kiállításon a Kritika sorozat pénzérmékbôl készített reliefjeit mutatom be. Ezek azok a mûvek, melyek kapcsolódva az alap koncepcióhoz, sok gondolatot, és problémát vetnek fel. Gondolhatunk itt a képzômûvészet pénzre váltására, vagy a túl anyagias világra is. A dombormûvek magyar 1, és 2 forintosból, valamint a világ minden tájáról összegyûjtött pénzérmékbôl állnak. Aktualitásukat a válság, és az 1, és 2 forintos érmék bevonása erôsíti. A pénzek halmozása izgalmas látványt kelt, és furcsa módon megzavarja az általános értékítéletet. Ezek a mûvek szembesíteni próbálják a nézôket az anyagi javakra épülô világgal.

///K O M L O V S Z K Y - S Z V E T T A M Á S 1982, Gyula Szarvason él és dolgozik [email protected] www.szvet.mosaicglobe.com Kritika I–II–III. 2006–2007 mozaik (aprópénz) 30x25x15 cm

48

49

///Kiválasztottam három szimpatikus magyar mondást, három olyat, ami jellemez engem, meg a körülöttem levô világot. Az elsôn ördög, a másodikon isten, a harmadikon ember lettem, így alakult, ilyen izoláltan úgysem láthatóak soha ezek a minôségeim. Megfaragtam ôket linóleumba, felülnyomtam mindet vörössel. Az összkép egy hangulatjelentés, és ha a feladat, az hogy mai magyar valóság, akkor ez most az én valóságom itt Magyarországon.

///K O V Á C S T A M Á S 1978, Gyöngyös Budapesten él és dolgozik [email protected] www.kovacsgrafika.hu

Az Ördög sosem alszik

Ember embernek farkasa

2009

2009

linóleummetszet, 50x70 cm

linóleummetszet, 50x70 cm

Isten malmai lassan ôrölnek 2009 linóleummetszet, 100x70 cm

50

51

/// A Szemétunió az utópia dokumentuma. A sorozat nem jövôkép, hanem egy eltorzult jelen látképe. A múlt korok utópisztikus elképzeléseire alapozott romhalmaz. A belakott és megmûvelt föld különválasztása a Természettôl korszerûtlen és immorális. A lakott területek semmiben sem különböznek az érintetlen tájtól, mert a kettôt egykor szétválasztó határvonalak mára elmosódtak. Egy darabig a saját képünkre formáltuk a világot, de ma a hulladékgyártással a szeméttelep képére alakítjuk azt, valahogy ez utóbbi lett a ,,tiszta forrás”, a kiindulópont. A szemétdomb esztétikuma megjelenik az ingatlanberuházások térszervezésétôl kezdve, a kertvárosok stíluskavalkádján át a temetôk színvilágáig mindenütt. Ez a jelenség a hulladékfelhalmozódás kikerülhetetlen velejárója. Az urbanizációt kísérô hatások ugyanolyan erôsen – ha nem erôsebben – jelentkeznek a nyílt tájban, mint a belvárosokban. A befektetések és fejlesztések minden teret felemésztve a legtávolabbi perifériákra is kihatnak. A szabad tér a városi létezés végsô erôforrása, miközben zajlik mértéktelen pocsékolása. A tér természeti kincs. Pazarlása a város terjeszkedésének frontvonalán a legláthatóbb, ott ahol a települések összeérnek. A mindennapok környezetében és a szeméttelepekben közös mintázatokat és hasonlóságokat keresem. A hulladékhegyeket érintetlen természetként figyelem meg, míg minden egyebet szemétként. Végül egy rekultivált meddôhányó idézheti meg legpontosabban a természetes állapotot. A fenntartható fejlôdés fikció vagy utópisztikus képzelgés, mert a fejlôdés és a fenntarthatóság összeütközése szükségszerûen bekövetkezett. Természet már nem létezik, így a természetbe való kivonulás, a harmónia megteremtése sem lehetséges. A pozitív utópiák ideje elmúlt.

///K U D Á S Z G Á B O R A R I O N 1978, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] www.arionkudasz.com Szemétunió (sorozat) 2008, c-print, 100x84 cm

52

53

/// 300 dollár Még a nagy árfolyamesés elôtt jónak láttam szobrászi módszerrel ,,tartósítani” teljes dollárkészletemet. A bronzba öntés során maga a pénz elveszítette névértékét, miközben az értéktelen efemer papír (pontosabban mûanyag) nemes anyaggá vált. Ennek a nemes anyagnak az értéke azonban ma meglehetôsen kétséges, hiszen a bronzöntés a kortárs képzômûvészetben idejétmúlt, sôt gyanús eljárásnak számít. A munka 300 dollárért eladó. Kvantum és Puzzle A Magyar Nemzeti Bank köteles minden megrongálódott papírpénzt bevizsgálni és (amennyiben 51 %-a ugyanabból a bankjegybôl származik) érvényes, azonos értékû bankjegyre kicserélni. Ezt akkor is megteszik, ha a bankót olyan apró darabokra vágták, hogy az eljárás költsége és a ráfordított idô messze meghaladja a bankjegy értékét. Egy 256 darabra vágott ezerforintos, melynek darabkái 2 mm szélesek, még mindig ezer forintot ér. Az érvénytelen bankjegyeket bezúzzák, és tömbökbe préselve fûtôanyagként használják. Ezek a pénztéglák 1 mm-es papírfecnikbôl állnak. Ez az az egység, ahol a pénz megszûnik pénznek lenni, szemétté válik, már nem névértékén, pusztán anyagi valóságában létezik, így elveszíti fétisjellegét és szabad vele a játék. Szabadon kirakható belôle akár az igazságos Mátyás király mozaikképe is.

///L É N Á R D A N N A 1973, Budapest Budapesten él és dolgozik

Kvantum 2009 vegyes technika (papírpénz)

[email protected] http://lenardanna.blogspot.com

110x63 cm

Puzzle 2009 talált tárgy, 13x19x7 cm

300 dollár 2009 bronz, 20x11x15 cm

54

55

///A trilógia egy fiktív város pillanatképeit vázolja fel. Olyan városét, amely inkább fejekben, meg álmokban él, semmiképpen sem valós. Bár akár lehetne az is. A napi világhírek szenzációs fotóiról lemásznak a szereplôk, hogy kevésbé híres kétdimenziós szereplôkkel randevúzzanak egy fikciós térben. A huszadik század kezdetén a kollázs még a varázslat egyik eszköze volt. Ma egy globalizált és hipermediatizált megapolisz az egész planéta, a többnyire felesleges információkból tudatunk gyakran kever össze dolgokat. Mivel a világban minden információ kompatibilis és keverhetô egymással, így jöhetett létre Pex city. A sorozat egyben a jelenlegi magyar helyzet kritikája is ahol a kivagyiság és a hatalomelvûség, a felszínesség és a látszat dominálnak.

///L O W A S P É T E R 1979 Pécs Pécsett él és dolgozik [email protected] Pex City Wannabe 1–3. 2008 c-print, 40x60 cm

56

57

///Egy idôben a munkáim középpontjában az elhasznált szalagtermékek, az elfogyasztott kommersz árú megfestésének koncepciója állt. Olyan jelentéktelen, semmitmondó tárgyakat próbáltam festôi eszközökkel ábrázolni, amelyek üzenetnélküliek, mondhatni ,,szellemtelenek”, és a mögöttes tartalom gyanúját is elvetik. Amelyek ugyanakkor faktúrájuk, anyaguk révén a látvány szempontjából is egy festôien gazdag kompozíció létrejöttét jelzik elôre, bizonyos értelemben predesztinálják. Ebbôl a többnyire ösztönös festôi elképzelésbôl jöttek létre a csomagolt, nyers hús-ábrázolások. E sorozatból valók a kiállításra szánt alkotások is. Ezen alkotások ötletének gyökere egy útszéli óriásplakát látványára nyúlik vissza, amelyen hasonló húsdarab volt látható ár- és egyéb reklám feliratokkal. Egy önálló csendélet, illetve kompozíció megfestésének lehetôségét láttam benne. A kommersz csendéletet megtisztítottam a ,,fölöslegesnek” mondható reklámfeliratoktól, majd kiegészítettem azzal a vággyal, hogy önálló csendéletet hozzak létre. Tehát élettelen nyers testrészrôl van szó, amely valaha egy élôlény szerves és nélkülözhetetlen részét alkotta. Ez most már csak árúként, lelket nélkülözô maradványként, ez esetben ipari produktumként gurul végig a szalagon.

///M U L A J S Á N D O R 1979, Ruma Pécsett él és dolgozik

Császárszalonna 2006 olaj, vászon, 130x140 cm

[email protected] www.mulaj.extra.hu

Bekerített sonka 2006 olaj, farost, 140x150 cm

58

59

///Ezek a munkáim a magyar – és nemzetközi – reklámkultúra azon irritáló jelenségére kívánják felhívni a figyelmet, amit bizonyára sokan észrevettünk. Ez a szép nôi testek állandó jelenléte olyan reklámok esetén is, amelyeknek semmi közük hozzá. Mindez nem más, mint a kreatív gondolkodás kikerülésének egyik leghasználatosabb formája. Lehetséges, hogy bizonyos termékek esetében ez növelheti az eladást, hisz a szép nôi testek könnyedén befolyásolják a férfi vásárlók tudatalattiját a szexualitás eszközével. Mégis olykor siralmas látni, ahogyan odatesznek egy ilyen fotót, és a kampánykérdés le van tudva, gondolkodás megúszva. Ami pedig alapja lenne egy szellemileg színvonalas reklámnak. A projektemhez gyûjtésképpen beírtam a Google képkeresôjébe a reklám-szót, és a képtalálatok nagyjából 70%-án majdnem vagy teljesen meztelen nôket láttam, ezeknek elég alacsony hányada volt fehérnemû- vagy kozmetikumreklám, ahol ez indokolt lenne. E jelenségre oly módon próbálok munkáimmal rávilágítani, hogy ezeket a plakátok reklámparódiákká alakítom. A mindennaposnál is direktebb módon szexualitásra utaló fotók mellé szándékosan helyeztem el olyan termékek, márka és szolgáltatás emblémáit, amelyeknek távolról sincs közük a testiséghez.

///O R A V E C Z Z S Ó F I A 1985, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] http://idiopata.deviantart.com Normakorrekció 2008 számítógépes print, változó méretek

60

///A zászlótartók a múlt rendszerben fontos reprezentációs segédeszközök voltak, évente több alkalommal kötelezô jelleggel tartották a nemzeti színû és a vörös lobogót. Mára sok szempontból jelentôségüket vesztették, és maguk a zászlók többlet jelentést, jelentésferdítést szenvedtek el. Popov és Claudette ezzel nem értenek egyet. Mert jelenleg a kihelyezett zászló nem összetartozást, hanem politikai hovatartozást fejez ki, és sokan úgy gondolják, csak azok ,,tûzik ki a lobogót”, akik hivalkodni akarnak. A jelentésváltozás sok embert elrettent a zászló hagyományos használatától. Popov és Claudette úgy gondolják, a folyamat nem csak Magyarországra, de sok más helyre is igaz, például az USA-ra, mely különös képet mutatott 2001 szeptember 11-ét követôen zászlóôrületével. A zászló mindemellett fallikus szimbólum, a pszichológia szerint meghosszabbított férfiasság, kitûnni akarás, de az összetartozás, a harcra hívás jele is. Fellépve a lépcsôn, mindenki szabadon kicserélheti a zászlót, kifejezve ezzel véleményét, ha elôször tréfából is, remélhetôleg átgondolva a tett, a szimbólum jelentését. Popov és Claudette részvételre hívja a nézôket, egy egyszerû mozdulatra, a tett felvállalására, cselekvésre a nyilvános térben, amely éppen a galéria és a kiállítás miatt mégis védett szituáció. Minden olyan zászló megjelenik a kiállításon, mely az elmúlt idôszakban politikai, etnikai, erkölcsi, morális kérdések vetett fel, vagy ilyen cselekmények eszköze volt.

///O S Z V A L D T A M Á S 1976, Kôszeg Vindornyalakon él és dolgozik [email protected] http://oszvaldt.hu/ Popov és Claudette lobogózik 2009 installáció, vegyes technika, 3x6 m

62

///A ‘Millió zsebbe száll’ egy átlagos belpesti korrupció megéneklése – a düh, az elkeseredés és az akarat szülötte. A cél a Hunyadi téri piac, és tágabban a Hunyadi tér megmentése attól, hogy bevásárlóközpontot és mélygarázst romboljanak a helyére egy olyan kerületben, ahol az ember, ha zöldet lát, az többnyire festve van. A ‘Millió zsebbe száll’ performansz a kortárs demokrácia terméke. A vélemény artikulációjának bevett formái ellehetetlenednek, súlytalanná válnak, elérhetetlenek, és senki a füle botját sem mozdítja: újságcikk és sajtótájékoztató, olvasói levél, hír, nyilatkozat – egykutya. Az állampolgári érdekérvényesítés törvényben rögzített módjai értelmetlenek, mert hatástalanok, hosszúak és nincs semmi foganatjuk: kérvény, beadvány, információkikérés, aláírásgyûjtés, petíció, közösségi tervezés, felszólalás, egyeztetés – szenteltvíz. A polgármester a füle botját sem mozdítja, a képviselôtestület szolgaian szavaz, a kirendelt mediátorok hamisítanak, az igazságszolgáltatás feltakar és nyíltan csal. Nincs más mód, személyes nyomást kell gyakorolni a döntéshozókra. Ahogyan lehet. Nincs szívszaggatóbb, mint egy elkeseredett szerelmes dal a zsarnokról a zsarnoksága helyén; és nem lehet több értelme giccses szerelmes dalnak, mint ha társadalmi valóságot közvetít. A mûvészet is akkor születik újjá, amikor nem mûvészetnek készül, hanem kifejezésnek, ami nem talál más csatornát. A ‘Millió zsebbe száll’ egy láthatatlan politikai szereplôt, egy lakossági csoportot örökít meg azáltal, hogy az élethelyzetét és a véleményét artikulálja.

///P A P P R É K A K I N G A 1985, Nyíregyháza Budapesten él és dolgozik [email protected] http://lmv.hu/jeeka Millió zsebbe száll 2007 videodokumentáció, 3’ 22” perc

Millió, millió, millió... A kerület megszavazta ôt: A mellénye napról-napra nôtt. De gyanú mibennünk nem honolt, Hiszen választott polgármester volt. De lassacskán mindent eladott S hogy ennyi pénzt hová rakott? Mélygarázst venne vagyonán: Ez minálunk már-már hagyomány. Millió, millió, millió zsebbe száll, A bontás az halad, az újítás álldigáll, Millió, millió, millió zsebbe száll, A kivitelezô csak a kidobásunkra vár. (Elég volt, meguntuk, hallgass meg végre már!) E szép álom – ha teljesül, Platánsor, piac – kikerül A közös képbôl igen hamar Egy ingatlanos majd csak elkapar. Én azt mondom ne hagyjuk ezt, Vegyük le a lejárt lemezt. Autóktól nem szebb a világ, Nôjön inkább több fa és virág! Millió, millió, millió zsebbe száll, A takaró alól a lábunk kikandikál, Millió, millió, millió zsebbe száll, A kerület végre tán a sarkára áll. Elfogyott a bizalom, Véget ér már a vigalom Ügy tûnik azt hiszik már Nincs lakosság – és nincsen határ. De itt vagyunk páran, dühösek, Kezdôdjék hát az ütközet. Kezünkben beadvány, jogszabály, Fogd vissza magadat, kiskirály! Millió, millió, millió zsebbe száll, A költségvetésbôl a lóláb kilógicsál, Millió, millió, millió zsebbe száll, S csodálkozol, ha a kerület ordibál?!

(készítette Gellér-Varga Zsuzsa, fotó: Bartha Gabriella)

64

65

///Az ember, az épített tér és a természet kapcsolatát kutatom mûszaki kamerámmal, a fejlôdési folyamatok problémáinak kérdéskörét felvetve, kritikai szemszögbôl. Városképeket készítek, emberek nélkül. Foglalkoztat a régi és új szituációk közti különbség, az urbánus tér átalakulásának folyamata. Építkezési helyszíneket dokumentálok Budapest és Magyarország különbözô részein, külvárosi és belvárosi részeken egyaránt: M0-ás körgyûrû építése, közlekedés-fejlesztések, ingatlan beruházások, bevásárlóközpontok építése. A fejlôdés elengedhetetlen: a múlt eltûnése és gyors átalakulása nemcsak Magyarországra, hanem a közös múltból adódóan Közép-Kelet-Európára is jellemzô jelenség. A szocialista rendszerbôl kapitalista rendszerre való áttérés része a változás: a gazdasági-társadalmi fejlôdést, Nyugat-Európához való felzárkózást és felgyorsult társadalmunkat szolgálja. Vajon ez a fejlôdés fenntartható-e? Átalakul a megszokott táj vizuális képe, az emberek viszonya a térhez, új viszonyok alakulnak ki az urbánus térben, a közlekedésben, a természetben. A város arculata teljesen megváltozik, a régi eltûnik. Kerület-rehabilitációs programok keretén belül számos lakóházat bontottak le, egész lakónegyedeket romboltak le, hogy új lakóparkokat, irodaházakat létesítsenek: Budapest arculata gyors és átgondolatlan változásnak indult. Budapest legrégebbi lóversenypályáját, a híres Ügetôt is lebontották: helyére Közép-Európa legnagyobb bevásárlóközpontja épült. Képeim a változás állandóságát jelölik. Minden lerombolódik, újraépül. Megszokottá válik a változás, állandósul. Nincsen pont, ami örök lenne, ami biztonságot adna. Egy véget nem érô, állandósult folyamat: a felgyorsult társadalmunk része. A fényképeket mûszaki kamerával, 6x9-es színes diafilmre készítem. A kamera technikai adottságai lehetôvé teszik, hogy a képnek csak egy vonala legyen éles. Ez a választás kívánatos, hiszen az eltolásból kialakuló élesség – életlenség hatására a terek gyermeki játszótérré, a gépek pedig játékokká alakulnak. A technika segítségével kérdôjelezem meg a változások – fejlôdés végbemenetelének módját, szükségességét.

///P É T E R I L D I K Ó 1982, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] www.ildikopeter.com Terek és építkezések (sorozat) 2007–2008 Lamda print, 56x81 cm

66

67

///...A bevarrt falat, falvarratot ábrázoló munkám egy helyspecifikus alkotás, mely a múlt évben készült Pécsen a Zsolnay gyár hátsó felében. Anyagát tekintve: omlófélben lévô samott téglafal, a régi égetôkemencék falmaradványán, amelyeket lebontásra ítéltek. A célom, ,,összevarrni’’, ,,bevarrni’’ a már használhatatlanná vált épületeket, mivel a ruhát is megvarrjuk, ha elszakad... A koncepció, az épületgyógyítás szenvedélye... Ugyanakkor képzômûvészeti termékké való újrahasznosításról is beszélhetünk, mely egybeesik a Zsolnay gyár épületegyüttesének mûvészeti térré, kiállító térré való átalakításával is. Ezért is készítettem pont erre a helyre e 4 méter magas dombormûvemet. Az elmúlt évben az érdeklôdésem egyre inkább a falak felé irányult, mint szobrászati lehetôség. Ezek talált falak, adottak a természet, vagy az építô ember által, sokszínû tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek akár elválasztó felületrôl, épületrôl, várról, vagy sziklafalról szólnak. Az alkotói folyamatot eseménynek, tekintem, és ugyanakkor egyfajta grafittihez hasonló tevékenység az, ami a domborítással vagy homorítással létrehozott munkáimnál dominál. Az általam kisajátított falak, utcák, vagy dombok, ösvények varratai, szinte, titokban készülnek. Gyorsan készítem ezeket, néhány óra, vagy maximum egy-két nap alatt, hiszen az idôjárás, vagy egyéb tényezôk nem teszik lehetôvé a hosszas munkát. Mivel ez nem mûtermi munka, nem telhet el több idô – percekrôl van szó. Egy átalakulási folyamatnak vagyok szemtanúja ez idô alatt. A festett grafittiket egy idô után lemossák, vagy rájön egy újabb rajz, az én esetemben elmossa az esô, vagy lebontják a faltörô gépek, mert új épületet terveztek oda... így csak bennem él tovább és azokban, akik látták.

///P O K O R N Y A T T I L A 1977, Marosvásárhely Budapesten él és dolgozik [email protected] www.koby.ro Falvarrat 2008 helyspecifikus intervenció, samottégla, 400 cm

68

///Hogy mit jelent közép- vagy kelet-európainak lenni? Egyenlôk között egyenlôtlenebbek volnánk? Ugyanazt éljük meg mint mások? Csak másként? Ugyanazokat az eszközöket használjuk? Csak máshogy? Tényleg sötétebben látjuk a dolgokat? Vagy megtaláljuk a megoldást, akár kerülô utakon is? Hová vezetnek ezek a kerülô utak? És a többieké? Teremt-e közösséget a máshová tartozás?

/// S T E I N E R B A L Á Z S M I K L Ó S 1980, Budapest Budapesten él és dolgozik [email protected] esbeem.wordpress.com OC 2004 öntapadós print, 9x14 cm

70

71

///Installációmban egy mindennapjait munkával végzô ember napi rutinját vizsgáltam, illetve az elvégzett munkájának hatékonyságát – annak látható nyomán keresztül. Az éveken keresztül nap, mint nap elvégzett munka következtében, a szûkebb értelemben vett környezete (munkahelye) megváltozott. Két éven keresztül figyeltem, ahogy reggeltôl estig fel s alá járkált, rendületlenül újságot árulva, télen-nyáron, munkanapokon és hétvégeken egyaránt. Állandóan jó kedve volt, viccelôdott az arra járókkal. Sokan igenyeltek is jelenlétét, míg másokat kifejezetten zavart a kilátástalan ember felhôtlen jókedve. Ennél csak a monoton, csoszogása volt jellegzetesebb, melynek köszönhetôen, átalakitotta munkahelyét, mint patak a medrét. 2008 telén, a vizsgált helyszín megüresedett, installációmban ennek az embernek szeretnék emléket állítani.

///S Ü L I - Z A K A R S Z A B O L C S 1976, Debrecen Debrecenben él és dolgozik [email protected] Emlékmû 2009 rekonstrukció, 1,45x22,4 m

72

///Egy szó, mint 2000 karakter, ez egy megvásárolható szociális koporsó feltuningolva.

///S Z . A . F .

(SZÁJJAL ÉS AGGYAL FESTO ´´K V I L Á G S Z Ö V E T S É G E )

2005, MSN Messenger 7.0 Budapesten élnek és dolgoznak [email protected] http://www.szaf.blogspot.com/ Forma 1 2007 koporsó, matricák, belméret: egy átlagos (magyar/francia/eu) életnagyságú halott

74

75

///...és mennyibe kerül egy kiló karaj?

///S Z A B Ó E S Z T E R 1979, Miskolc Budapesten él és dolgozik [email protected] szaboe.blogspot.com Emberek (sorozat) 2008 akvarell, latex, videó, 12x15 cm / 1024x768 pixel

76

77

///A képzômûvész nem kap pénzt, ha kiállít és küszködik, hogy kitaláljon valamit, amit mások még nem. Ebben az esetben kitalál egy cselekvéssort, megvalósítja és el szeretné adni a megvalósítás jogát. Persze az elkészült tárgy, fel sem veheti a versenyt egy Kólaautómatával, ahogy egy mûvész sem egy gyárral (azért vannak, akik megpróbálják, de nem Magyarországon). Az a baj a kéregetôkkel, hogy a nyomorukat próbálják eladni. Az, aki barkát árul, fonnyadt virágokat, vagy fügét, amit a köztereken viruló bokrokról szed, számíthat rám, mint vásárlóra! Munkám esetében elsôsorban a szándék a fontos nem a bevétel, mert van mit ennem s van hol lakjak egyelôre.

///S Z A L A Y P É T E R 1981, Pécs Pécsett él és dolgozik [email protected] Souvenir 2009 installáció, vegyes technika 70x45x25 cm

78

79

///Munkáimat sokszor valamilyen hirtelen és gyors képi benyomás indítja el, ezután hasonló dolgokat keresek. Általában visszatérek az elsô motívumhoz, ami beindította a munkafolyamatot, de már sokkal felkészültebben, és készen arra, hogy megvalósítsak egy alkotást, amellyel egy új megközelítési módot adhatok a befogadónak. Ezt a munkámat az általunk jól ismert magyarországi vidéki tájba belefeszülô épületek romjai ihlették. Az ilyen romok és a környezetük kapcsolatában van valami szomorú beletörôdöttség, és emiatt általában fel se tûnik. Pedig azt mi emberek raktuk be oda és mi hagytuk, hogy tönkre menjen. Miszerint nem tiszteltük se a környezetünket, se azt, amit létrehoztunk és ebbôl kifolyólag magunkat se. Az ilyesforma dolgok mind a megszokásnak köszönhetôek, ami nemcsak a sokat emlegetett elidegenedéshez, de az igénytelenséghez vezet. Szerintem a legtöbbünket ez zavarja, de elfordítjuk a fejünket. Személy szerint nagyon szeretem nézni a romos házakat, a falaikat, a feltört aszfaltot, a járdát és még sorolhatnám. Az összes olyan felületet, ami rendkívüli líraisággal rendelkezik. A baj csak az, hogy ezekkel túl sokat találkozom és annak ellenére, hogy mostanában nagyon sokat merítek az említettekbôl, élni már korántsem olyan jó ebben az omladozó izében. Nem szabad elfelejteni, hogy mindez emberi produktum, melyekrôl folyamatosan megfeledkezünk, és hagyjuk belefeszülni és belevágni a tehetetlen tájba. Elismerem, hogy nem könnyû ez ellen tenni és ismét ránevelni magunkat az igényességre, de a magyar társadalom egy jó része elindult már ezen az úton, és errôl a jelen körülmények között sem szabad megfeledkezni. Remélem ezzel a munkámmal, ha csak egy kicsit is, de elmélyítem a nézôben ezeknek a problémáknak a fontosságát.

///T Ó T H M Á R T O N 1988, Budapest Biatorbágyon él és dolgozik [email protected] Intarzia 2008 vegyes technika, 102x72x30 cm

80

///Z Á D O R T A M Á S 1981, Moszkva Budapesten él és dolgozik

Panoráma #1 2009 Duratrans, 300x52,5 cm

[email protected] zador.org

///A panoráma felvételek 2009. március 3-án készültek Tatárszentgyörgyön. Robi és Robika – apa és fia – búcsúztatására összegyûlt hatalmas tömeg arcáról a legkülönfélébb érzelmek és gondolatok olvashatók le. Ezek az arckifejezések túlmutatnak a gyászon, az ilyenkor ,,megszokott” fájdalmon.

Panoráma #2 2009 Duratrans, 300x37 cm

82

83

PILLÓK PÉTER – SZÖVÉNYI ANIKÓ

TÁRSADALMI KAPCSOLATOK – AZAZ IZOLÁCIÓ ÉS FELCSERÉLHETÔSÉG

AZ ÓVATOS DUHAJ – KÍSÉRLET A PÁLYAMU ´´V E K S Z O C I O L Ó G I A I ELEMZÉSÉRE

Szorosan kapcsolódik az elôzô témakörhöz, de a mûvek alapján önálló csomópontnak érzékeltük a mai jóléti társadalomban élôk kapcsolataival foglalkozó mûveket és üzeneteket, melyekre jellemzô az atomizáltság, a gyakori, de felszínes kapcsolatok, a tömeg ellenére való egyedüllét érzése. A mûvészek a gyakori kommunikációs kapcsolatok ellenére magányosnak látják az embereket, akik látszatkapcsolataikban magukra hagyatottak, a viszonyok pedig felszínesek és esetlegesek.

A pályázat Vizsgálatunk tárgya 130 mûvész munkája, amelyek a FIKA’09 elsô rostáján átjutottak. Fiatal alkotók, akik nagyjából helyesen reagáltak arra a felhívásra, hogy az aktuális társadalmi közegben valami ellen vagy mellett állást foglaljanak. Így a tartalom jelentôs részét a problémafelvetés, hibakeresés attitûdje határozza meg. A kritikusság spektruma az önmagát vizsgáló egyéntôl az aktuálpolitikai témákig, a tömeg- és fogyasztóiság kritikájáig terjed. Ezen a horizonton igyekeztünk nagyobb témacsomópontokat meghatározni és azokat elemezni szociológiai szempontból, majd ezeket a csomópontokat megpróbáltuk elhelyezni a magyar fiatalokat általában foglalkoztató kérdések terében. Mindezt a téma által engedett interszubjektivitással, szándékaink szerint kikerülve a mûvészeti értékelést, a jó és a rossz megítélését, s a pályamûveket mint kordokumentumokat kezeltük. Természetesen többféle tematizálás és megközelítés is lehetséges egyszerre, a miénk is csak egy a létezôk közül.

Az állásfoglalók Fiatalok, akik többnyire 30 évnél nem idôsebbek, néhányan még tanulnak. Más és más szûrôkön keresztül látják a világot: egy önkifejezô huszonéves életében elsôdlegesek az élet nagy kérdéseire adott válaszok vagy legalábbis ezen válaszok keresése. Ebben a korban, élethelyzetben többnyire még erôsen végletes és kompromisszummentes a gondolkodás és problémafelvetés, ugyanakkor az állásfoglalások társadalmilag – a mikro- és makrokörnyezet által – jóval determináltabbak. A kor elôre haladtával változik az élethelyzet, és ezzel párhuzamosan a problémafelvetés is: elôtérbe kerülnek az aktuálisabb, a társadalmi kontextusra érzékenyebben és dinamikusabban reagáló kérdésfeltevések. Mindenesetre a fiatalok perspektívája mint görbe tükör, kíválóan rámutat a problémákra, hiszen éppen most tagozódnak be a társadalomba, jól láthatják annak nehézségeit.

A csomópontok Az említett spektrum mentén az alábbiakban olyan témacsomópontokat vázolunk fel, amelyek a pályázati munkák egybevetésekor rajzolódnak ki, és tartalmukkal valóban kimerítik a pályázati felhívást. Ezek a témakörök átfednek, szervesen kapcsolódnak egymásba, gondolati áramlatok mentén rendezôdnek, folyamatosan átstruktúrálódnak.

Ezek a kapcsolatok izolált egyének játszmái, amelyek a ,,homo oeconomicus” racionalitása miatt aszimmetrikusak, és egy ilyen kapcsolat csak addig létezik, amíg legalább az egyik fél hasznot húz belôle. Többször visszatérô motívum az arctalanság, amely az egyén oldaláról az identitás, az egyéni különbségtétel ,,elvesztését” jelenti; a társadalmi közeg szempontjából pedig az egyéntôl független szerepelvárást, a felcserélhetôséget az egyes szerepekben. A folyamatos változás érzése és az esetlegesség átlengi nem csak az emberekkel, hanem a tárgyakkal kapcsolatos viszonyokat is: átstrukturálódik a személyes és nem személyes eszközök és terek definíciója, újraértelmezik a körülöttünk lévô tárgyakat a ragaszkodás – nem ragaszkodás dimenziók mentén. NEMI SZEREPEK ÉS A TEST – AZAZ A TESTET ÖLTÖTT NEM

1

A témacsomópont egyik fontos eleme a klasszikus nôi szerepekkel szembeni állásfoglalások, amelyek a tágabb értelemben vett emancipációs tematikára reflektálnak. Többször visszatérô és viszonylag népszerû téma az ,,ember mint árucikk” megjelenítése, különös tekintettel az emberi, közelebbrôl a nôi testre (ilyen témával foglalkozik pl. Horváth Csongor Human projektje is). Kritizálják ezzel kapcsolatban a magamutogatás, exhibiconizmus kultúráját és az erre a kultúrára épülô üzletet is (pl.: Oravecz Zsófia munkái). Az elidegenítés általános, ebben a világban nem csak a nôk, a férfiak is arctalanok lesznek, hiszen a testi kapcsolat is társadalmi kapcsolat, az erotika pedig kilóra megvásárolható. KLASSZIKUS SZOCIÁLIS PROBLÉMÁK – SZEGÉNYSÉG, MUNKANÉLKÜLISÉG

Az állásfoglalások sok esetben reflektálnak klasszikusnak mondható társadalmi problémákra, amelyek már a ,,fejlett-, nyugati-, fogyasztói-, és jóléti társadalmak” sajátjai évtizedek óta, Magyarországon pedig jellemzôen az utolsó 20 év melléktermékei. Ezekre a problémákra jellemzô, hogy nincs egyelôre intézményes megoldásuk, csak kezelésük, azaz elôbb-utóbb valamilyen viszonyt ki kell alakítani ezekkel kapcsolatban. Ilyen klasszikus, a pályázatokban ábrázolt társadalmi problémák többek között a munkanélküliség, a hátrányos helyzet, a szegénység és az ezzel összefüggô kilátástalanság, ill. ezek lenyomata, relativizálása a társadalmi különbségek kiélezésével. (pl.: Süli-Zakar Szabolcs emlékmûve, Mulaj Sándor festményei)

TÁGABB, KONTEXTUS-FÜGGETLEN ÁLLÁSFOGLALÁSOK – AZAZ AZ ÉLET NAGY KÉRDÉSEI

A fiatalok olyan – az adott társadalmi kontextustól független – problémái és állásfoglalásai, amelyek a kamaszkor és a fiatal felnôtt élethelyzet általános témáiról szólnak, mint például helykeresés a társadalomban, saját magunk elfogadása, valóság és felnôttség kapcsolata, felnôtté válás, halál; introvertált állásfoglalások önmagukra és a lélektani problémáikra reflektálva (pl.: Békési Ervin játszótere). Ezek általános emberi kérdések, gyakorlatilag bármely kultúrában élô fiatal gondolkodik róluk és szándékosan vagy nem, de viszonyt alakít ki ezekkel a kérdésekkel. 84

FOGYASZTÓI TÁRSADALOMKRITIKÁK – VERSENY ÉS PÉNZ

Az elôzô témakörbôl logikusan következik a fogyasztói társadalom alapértékeinek megkérdôjelezése, amely mint önálló kritikai áramlat – jelen esetben az örök versengési kényszer, a kooperációra

1 Thomas Laqueur: A testet öltött nem test és nemiség a görögöktôl Freudig (Új Mandátum Könyvkiadó, 2002)

85

való képtelenség, a rivalizálás és az ebbôl is fakadó társadalmi közöny motívumai – vehetôk ki a mûvekbôl (pl. Kovács Tamás munkái). Hasonlóan a fogyasztói társadalom egy másik alappillérét, az anyagiasságot, még inkább a pénz hatalmát és egyeduralkodó jellegét is rengeteg kritika éri a mûvészek részérôl. Többen magához a papír-, illetve fémpénzekhez nyúltak anyagként, építôelemként, akár térben építve belôle objektumokat mintegy megtestesítve és egyben körülhatárolva hatalmát (így például Antal Balázs, Lénárd Anna és Komlovszky-Szvet Tamás alkotásai). Vannak frissebb, a közelmúlt és a jelenkori helyzetekre jobban reflektáló témafelvetések is ebben a témacsoportban, amelyek inkább már posztkapitalista-posztmodern társadalomkritikáknak tekinthetôk: ilyen például a transznacionalista vállalatok, valamint a ,,brandek” jelenlétének megkérdôjelezése (SZ.A.F. koporsója, Szabó Eszter bevásárló portréi) vagy a fogyasztás ipari méretû kiszolgálásának eredményeképpen létrejövô étel-adalékanyagok aktuális problematikája (Budha TamásTábori András).

A magyar politikai életre többféleképpen reagáltak az alkotók. A ,,politikus” állásfoglalásokban gyakori motívum a korrupció és a politika kapcsolatának vizsgálata és a politikával kapcsolatos morális állásfoglalások (Kollár Andrea–Timkó Balázs). Az ábrázolás skálája ebben az esetben a politikai plakátokon szereplô explicit szóviccektôl, amelyek az összjó és a közösségi kiegyezés mellett kardoskodnak amellett, hogy kifigurázzák a politikai diskurzusok realitásérzékelését (Dávid Tas), egészen az utcai demonstrációk kritikájáig terjed: készült kifejezetten utcai demonstrációs viselet (Borsos János), amelynek célja a népcsoportok, társadalmi csoportok kompenzálása; és utcai harcos is, utcakôbôl építve (Hetes Arzénusz). Az utcakô dobálástól már csak egy hajításnyira van a találékony és szervezett futball-huligán nyuszi csapat (Erdei Krisztina). Témaként felmerül még a nemzetközi gazdasági válság manifesztálódása (BUX index árfolyama által felrajzolt függvény részletek – Borsos-Lôrinc Lilla munkája), valamint külön hangsúlyt kaptak a kulturális fôvárossal kapcsolatos kétségek is.

KÖRNYEZETVÉDELEM – AZAZ A HULLADÉK ÉS A SZEMÉT RE-DEFINIÁLÁSA

VÁROSI ÉLET – AZAZ A VÁROSI TÉR BELAKÁSA

Igen kedvelt téma a globalizáció környezetvédelmi vetülete és a fenntarthatóság. Ezt a témakört elôszeretettel értelmezik tágabb geopolitikai térben hatalmi kapcsolatként: a centrum-periféria elv alapján a szemét kibocsájtó a centrum, és befogadója a periféria, mindez kiterjesztve például a nemzetállamok feletti kontinentális együttmûködési keretté, azaz szemétunióvá (Gyulai Attila). A munkákban a skála a szennyezés konkrét ábrázolásától (pl.: Kudász Gábor Arion), egészen a konceptuális, üvegházhatást közvetetten befolyásolni akaró szándékig tart: a fehér póló viselése – mint fényvisszaverô felület – az összefogás, az együtt cselekvés és bevonás eszközeivel próbálják felhívni a figyelmet a Föld számára nem fenntartható emberi létformára. (Horváth Tibor) Kedvelt téma a hulladék újradefiniálása, újrafelhasználása, a már egyszer kidobandónak ítélt anyagokból építkezô megfogalmazások, amolyan tiltakozások a pazarló életforma ellen.

Budapest és Pécs a két emblematikus kiindulópont a közterekrôl és a benne mozgókról szóló felvetésekben, melyekbôl egészen sok született a többi témacsoporthoz képest. Egy részük kifejezetten a már említett ,,retró” nosztalgiával nyúlik a városi szövet anyagához, s ezt a ,,mindennapok romantikáját” aztán némi átgyúrás után vissza is ültetik hétköznapi használati tárgyakba, divatkellékekbe (táskák, pólók stb.). Az utca emberét tipikus nyilvános helyzetekben bemutató sorozaton át (ahol sokszor az ellesett pillanatok épp magánjellegûek), az otthoni térbôl direkt az utcára kivitt privát cselekményekig a közterület mintegy visszafoglalása, újra személyessé tétele a kulcsmozzanat. Ezek a gesztusok mind arról árulkodnak, hogy mennyire nem érzik magukénak a fiatal alkotók a város nyújtotta tereket és helyszíneket, újra és újra saját maguknak kell belakniuk, nekik kell a személyesség morzsáit (matricák, objektek, graffitik, stb.) elhelyezniük ott, megbontva ezzel az egyhangúság és a mindennapi rutin érzését, tiltakozva a ,,nagy daráló gépezet” ellen (Kollár-Timkó páros). A személytelenséget többen realistább verzióban, egyszerûen emberek nélküli terek, sokszor építési területek dokumentálásával érik el, még inkább ezt az automatikus, kontroll nélküli növekedést hangsúlyozva (pl.: Péter Ildikó). Az építés mellett a pusztulás minták is inkább egy disztopikus, negatív szemléletet hoznak elôtérbe: pl. Lowas Péter Pex City sötét mindennapjait tárja elénk vagy más munkákban üres grundokra nézô házfalak jelennek meg, a lerombolt épületek nyomaival oldalukon és persze mindezeken ott virágzik a graffiti, a terület-visszafoglalás gesztusa.

MAGYARORSZÁG VÍZIÓK – AZAZ A PESSZIMISTA SZOCIALIZMUS

Ha röviden kellene jellemezni, akkor alapvetôen negatív, pesszimista megközelítés jellemzi a fiatal állásfoglalók Magyarország ábrázolását (emblematikus Borsos-Lôrincz Lilla fekete alapon fekete Magyarország festménye). Az állásfoglalók közül többen visszanyúlnak a rendszerváltás elôtti formavilághoz, érzetekhez és szimbólumokhoz annak ellenére, hogy életkorukból kifolyólag nem lehettek aktív részesei a rendszerváltás elôtti társadalmi berendezkedésnek. Meglepô mennyire élnek a szocialista múltat idézô motívumok a fiatalokban, illetve fejezik ki önmagukat ezen motívumok segítségével, sokan a ,,retró” divathullámra ültetik fel mondanivalójukat, nosztalgiával gondolva e letûnt korra. Ennek a vonulatnak a legsarkosabb megközelítése a történelmi kontinuitás értelmezése a Magyar Népköztársaság címerének elemeibôl építkezô Magyar Köztársaság címer (Kollár Andrea-Timkó Balázs). Érdekes módon több munkában ábrázolják egyszerre az ország vízió és a tudatmódosítás témáját, amelyekben Magyarország amolyan rossz ,,flash”, deliriumos élményként jelenik meg (pl. Szalay Péter pályamûve). Egyetlen pályamû reflektál a geopolitikai helyzetünkre, amely a fejlett országokhoz képest definiálja nemcsak a mi, hanem a régiónk helyét: az OC (Other Country), az egyéb ország, Steiner Balázs Miklós alkotása. 86

AKTUÁLPOLITIKAI REFLEXIÓK – AZAZ AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS NORMÁI

EMBERI JOGI KÉRDÉSEK – AZAZ ESÉLYEGYENLÔSÉG

A beérkezett pályamûvek elenyészô része foglalkozik globális emberi jogi diskurzusokhoz tartozó kérdésekkel. Ezen témák közül a rasszizmus, közelebbrôl a romákat ért atrocitások (Zádor Tamás) jelent meg egyedül. A KULTÚRA – AZAZ VALLÁS, OKTATÁS

Viszonylag kevés mû foglalkozik az oktatás és a kultúra általános kérdéseivel. E témacsomópontba tartozó pályamûvek valamilyen formában az objektivizált kulturális tôke és a képzés elértéktelenedését, áruvá válását kritizálják a maguk eszközeivel (pl.: Hübler János Mihály). A vallásossággal kapcsolatos motívumok és áramlatok mint a klasszikus vallásos gondolkodás újraértelmezése jelenik meg (A hét fôbûn Gyôrffy László mûvében). 87

A fiatal mU ´´vészek és az átlag magyar fiatal problémalátásának különbségei, avagy mit érdemes megfesteni? A kortárs szociológiai kutatások szerint a fiatalok (15–29 évesek) legnagyobb problémáiknak a munkanélküliséget és a pénztelenséget tartják, és sokan úgy érzik, hogy bizonytalan a jövôjük. Ezek a problémák direkt módon is megjelennek több mûben, ahogy azt az elôbbiekben már jeleztük. Bizonyára sokan a fiatal állásfoglalók korcsoportjaiban most tartanak a családalapítási vagy éppen párválasztási döntésnél, de a mûvekben ezekre a ,,dilemmákra” nem találtunk utalásokat. Említésre méltó továbbá, hogy ahhoz képest, hogy milyen nagy jelentôséggel bír a fiatalok életében és szocializációjában az iskolai közeg és az oktatás, egyetlen kivételtôl eltekintve nem reagálnak erre a közegre a mûvészi szándékú alkotások. A digitális kultúráról, amely a fiatalok életét teljes mértékben átszövi, szintén kevés szó esik, ez leginkább szimplán a technika használatban érezhetô, bár ez is csak a munkák kisebb hányadát jellemzi, kevesen reflektálnak rá. Emellett a saját közösségek, szubkultúrák, életterek, életstílusok dokumentálása is lehetne egy közös nevezô úgy általában a magyar fiatalok és a fiatal mûvészek között, de erre sem igen találtunk példát a beérkezett pályamûvek között. Vajon miért nem érintik ezeket a témákat a fiatal mûvészek? Talán ezek olyannyira a mindennapokat érintô kérdések, hogy nem érdemes mûvészetbe önteni ôket? Vagy mert a mûvész fiatalok érzékenyebben reagálnak, empatikusabbak a nem személy szerint ôket érintô, ámde komoly problémákkal? Be kell vallanunk, hogy a beérkezett pályamûvektôl – a kiírás alapján – jóval nagyobb mértékû radikalizmusra számítottunk. Ezen prekoncepciónkat alapvetôen két tényre alapoztuk: egyrészt fiatalok az alkotók, ebbôl adódóan merész és kritikus hangnemet képesek megütni, másrészt reméltük, hogy provokatívak lesznek pont fiatalságukból és mûvészi attitûdjükbôl adódóan. Ám a pályázók nem igen feszegetik a normák szabta kereteket, persze kérdés, hogy még léteznek-e ilyenek egyáltalán. Világhoz való viszonyuk inkább realista, ténymegállapító, dokumantáló sem mint revolucionista. Pedig szó szerint divat a lázadás, vagy talán éppen ez a baj? Hiányoltuk továbbá az alkotások témái közül a civil öntudatot, a civil kurázsit, a közügyek aktuálpolitikától független reflexióit, mint a racionális radikalizmus korunkra jellemzô mintáit. Így a munkák alapján nem egy lázadó generációt ismertünk meg: úgy tûnik az Y generáció tagjai inkább biztosra mennek.

HANKISS ELEMÉR:

MAGYARORSZÁG: VOLT — NINCS?

1

Magyarország eltU ´´nése... Régen érdekel az a kérdés, hogy mi történne, ha Magyarország egyik napról a másikra, se szó, se beszéd, eltûnne a Föld színérôl. Lekerülne a világtérképrôl. Észrevenné-e a világ? Kik vennék észre? Kik sajnálnák, illetve örülnének neki, hogy ez megesett? Mit vesztene (vagy nyerne?) a világ ezzel a furcsa kataklizmával? Több szempontból is fontosnak tartom, hogy elgondolkozzunk ezeken és az ezekhez hasonló kérdéseken. Egyrészt mert kíméletlenül éles fénnyel világítanak rá arra, hogy – meglátásunk szerint – mi a helye és értéke Magyarországnak a világban; másrészt, mert rávilágítanak arra is, hogy – érzésünk szerint – a rokonszenvek és ellenszenvek milyen európai erôterében mozog/feszeng az ország. De játsszunk el, számok és statisztikák nélkül is a gondolattal. Kérdezzük meg újra: Ki venné észre eltûnésünket? Lehet, hogy senki? Emlékeznek Brueghel híres képére, az Icarus bukásá-ra. Ikarosz lezuhan a magasból, már csak a lába kalimpál ki a tengerbôl, de a parton senki sem veszi észre, nyugodtan horgászik tovább a horgász, tereli nyáját a juhász, és mint ha mi sem történt volna, szánt tovább a szántóvetô. A mi esetünkben azért nem ilyen rossz a helyzet. Sokan észrevennék bukásunkat. De vajon mit gondolnának? Találgassunk. Id. Pieter Brueghel: Tájkép Icarus bukásával, 1554–55 k.,

Közvetlen szomszédaink minden biMusée Royaux des Beaux-Arts de Belgique, Brüsszel) zonnyal felfigyelnének a dologra. Nem kis meglepetéssel és talán némi kárörömmel. De azért egy darabig nem tudnának mit kezdeni magukkal meg a dologgal. Azzal, hogy ki honnan, hova, meddig vonuljon be az immár lakatlan területre. Talán még össze is vesznének. Talán még arra is ráébrednének, hogy nem is volt olyan rossz ötlet az, hogy Magyarország szo-

1 A felhasznált cikk a HVG 2007. Karácsonyi számában jelent meg, ezer emberrel készült telefonos interjú alapján készült felmérés után)

88

89

rongott közöttük. Sôt, talán arra is rájönnének, hogy a legjobb megoldás a béke és az együttmûködés lett volna e régióban. Ebben a pillanatban újra felbukkanhatnánk, és leülhetnénk egy új kelet-közép-európai együttmûködés kerekasztala köré. – Álom, utópia, de azért lehet, hogy a kerekasztalt ácsolják már valahol.

hogy milyen sikereket érhet el egy társadalom, ha komolyan veszi az oktatás ügyét és ráadásul még sok pénzt is szán rá. Ausztriával, hegyeivel, zúgó patakjaival, barokk városaival egy soha nem volt idilli s harmonikus életforma, csillogó Bécsével pedig az európai kultúra egyik sugárzó központja tûnne el. Világszerte milliók siratnák.

A lengyeleket egy pillanatra szíven ütné a dolog, elmorzsolnának néhány könnycseppet az állítólag ôsi lengyel-magyar barátság emlékére, meg mondjuk Báthoryra emlékezve. Az Oroszok végkép Ausztriába terveznék a nagy gáztároló megépítést és gyorsan átkeresztelnék a MALÉV-et. A franciák? Politikusaik szívérôl leesne az a kis kavics vagy porszem, ami talán ott sem volt soha, bár ott lehetett volna Trianon miatt. Néhány értelmiségi talán emlegetné 1956-ot. A borászok újra cimkéznék Tokay-ként boraikat, Sárközynek meg már nem kellene feszengenie, ha származását firtatják.

Önértékelési válság

A németek? Emlékmúzeumot állítanának hajdan idevándorolt honfitársaik emlékére; kiadnák újra Pukánszky Béla könyvét az erdélyi szász irodalomról; a Lufthansa járatait késedelem nélkül Bukarestbe és Belgrádba irányítanák; Kohl baráti körben megemlékezne Antall Józsefrôl; Márai életmûkiadást indítanának és Herder boldogan forogna a sírjában.

Aligha férhet kétség ahhoz, hogy a magyar társadalom súlyos önértékelési válságon megy át. S ez legalább olyan komoly s nehezen kezelhetô probléma, mint közéletünk és gazdaságunk kritikus helyzete.

Az angolok megkönnyebbülnének: soha senki nem dörgölhetné már az orruk alá a hat-hármat. A spanyolok Puskás Öcsit végkép hazájuk fiának fogadnák. Az amerikaiak? A CIA, a Világbank, az IMF szakértôi villámgyorsan felmérnék a helyzetet, és megállapítanák, hogy világpolitikai, hadügyi, gazdasági, pénzügyi szempontból nem jelent semmit a távoli Kelet-Európában megjelent fekete lyuk, és lezárnák az aktákat. Sokan emlékeznének még Kossuthra, néhányan Klapkára, sokkal többen Gábor Zsazsára és Szilárd Leóra vagy Tellér Edére, ámbár többségük nem tudná, hogy az elsüllyedt országból keveredtek oda ki. Brüsszelben némi megkönnyebbüléssel vennék tudomásul egy izgága, problémákkal teli ország udvarias és csöndes kimúlását, és kiszámítanák, hogy mennyi pénzt spórolnak meg ezzel. A zenészek tovább játszanák Lisztet, Bartókot, Kurtágot. A nyelvészek meg izgalommal csapnának le egy frissiben halott nyelv tanulmányozásának lehetôségére. De elég is már ezekbôl a bohóc-példákból. Csak azért soroltam ôket, hogy rádöbbenjünk: elôbbutóbb el kellene érnünk azt, hogy a világnak az a bizonyos gyémánttengelye is megrezzenjen, megbicsakoljon egy kicsit, vagy nagyon, ha ez az ország kiesne a világ országainak közösségébôl. Más szóval: föl kellene kerülnünk a világtérképre. Itt az ideje, hogy komolyan és rendszeresen gondolkozzunk azon, hogyan érhetnénk el ezt a célt. Lehetôség sok van, de mi egyelôre még nem nagyon keressük ôket. Kamasz demokráciánkban egyelôre még csak civakodunk, kapkodunk, forgunk saját keserû levünkben. Pedig más országok, kis országok is éltek már e lehetôségekkel. Igaz, sokkal korábban kezdték, mint mi. Ha például Hollandiát öntené el az emelkedô tenger, akkor jó idôre megbénulna a hajózás, zavar támadna a bank és biztosító piacon, bezárnák mindenhol a Shell kutakat, és nem volna krizantém a temetôkbe. Ezt világszerte észrevennék. Ha Finnország süllyedne el a hóban, katasztrofális hiány támadna a mobil-telefon piacon, és eltûnne annak egyik leglátványosabb bizonyítéka, 90

Válaszolóink viszonylag optimistának bizonyultak. Csak 11 %-uk mondta azt, hogy ,,senki sem venné észre eltûnésünket”. Igaz, 18 %-uk szerint ,,senki sem sajnálná”, illetve 21 %-uk szerint ,,a világ semmit sem vesztene azzal”, hogy Magyarország füstbe ment. Ez már mintha súlyos önértékelési, identitásbeli problémára utalna: úgy érzi az emberek mintegy ötöde, hogy Magyarország nem jelent semmiféle értéket a világ számára?

Csapongunk önmagunk túlértékelése (dicsôséges múlt, államalkotó nemzet, Nobel-díjasok és olimpiai bajnokok nemzete...) és keserû leértékelése között (egyedül vagyunk, nekünk semmi sem sikerült, örök vesztesek vagyunk, bezzeg az osztrákok...). E végletek közötti vergôdés helyett fokozatosan szert kellene tennünk higgadt, józan önértékelésre. Túl kellene lépnünk történeti sértôdöttségeinken (nem volt ,,vérzivatarosabb” a történelmünk, mint az európai országok többségéé); el kellene fogadnunk, hogy kis vagy középméretû ország vagyunk, de ettôl még lehet(ne) nagy és nagyszerû a teljesítményünk; kritikus szigorral föl kellene mérni erôsségeinket és gyengeségeinket, s az eddiginél sokkal jobban ki kellene aknázni az elôbbieket és fokozatosan felszámolni az utóbbiakat. Persze nem zászlólengetô nacionalizmusra vagy pufajkás kollektivizmusra van szükségünk, hanem nemzettudatra, társadalmi tudatra, egy önértékét ismerô közösség méltóságára. Rendkívül nehéz feladat egy társadalom megtört, megzavarodott öntudatát és emberi méltóságát újra fölépíteni. De nem lehetetlen. Széleskörû összefogásra, a szülôk, iskolák, médiumok, közéleti szereplôk kitartó munkájára van, volna ehhez szükség. Vannak jó történeti példák. Gondoljunk csak a német társadalom mentalitásának és magatartásának lassú de következetes átalakulására az ötvenes-hatvanas-hetvenes években; vagy mondjuk az írek és finnek jóval gyorsabb (egyáltalában nem csak gazdasági) reneszánszára a nyolcvanas-kilencvenes években. Ôk történelmük egy válságos pillanatában hozzáláttak a munkához. Tanulni kellene tôlük. De mi még szendergünk.

Szegény gazdagok? Hogy baj van önképünkkel, vagy még inkább az ország jövôbeli esélyeivel, az az arra a kérdésre adott válaszokból is kiderül, amely így hangzott: ,,Ön szerint mit veszítene a világ, ha Magyarország eltûnne a Föld térképérôl?”. A válaszolók többsége két fontos és nemes értéket említ. Szerintük a világ egy nagy múltú európai kultúrát és nagy mûvészeket veszítene el velünk. Ez így igaz. De az már nem jó, hogy a kultúrával szemben gazdasági értékünket, súlyunkat rendkívül alacsonyra becsülik a válaszolók, még ak91

kor sem, ha valószínûleg igazuk van abban, hogy Magyarország nem tartozik a világ nagy teljesítményû gazdasági és pénzügyi központjai közé. Megkérdeztük azt is, hogy milyen ország lesz Magyarország tíz év múlva. A feleletek nem túlságosan szívderítôek. A válaszolók 53 százaléka szerint az ország ,,sporteredményeirôl lesz híres”, s csak 19 százalékuk véli úgy, hogy ,,gazdasági sikereinkkel” tündöklünk majd. Norvégiában, Svédországban, Németországban, Finnországban az arány mintha fordított volna (pedig ôk is épp elég olimpiai aranyérmet nyertek.) Számos szegény és tehetetlenkedô országra jellemzô az, hogy jobb híján érmeit mutogatja, s igyekszik eltakarni az érmek ragyogása mögötti társadalom nyomorúságát. Szegény gazdagok. Nem volna jó közéjük tartozni. De ettôl függetlenül, végig gondoltuk-e valaha, hogy ez az ország mit adott s mit tudna adni a világnak? Lehet, hogy történeti teljesítményünk jó vagy akár kiváló volt. Azt a bizonyos kereszténység bástyáját szokás emlegetni ilyenkor (emlegetik magukat e tisztségben a lengyelek, lettek, litvánok s mások is), meg az Anjou-kat, hírhedett zenészeinket és megannyi Nobel-díjasunkat, egy-két feltalálónkat. Más országokkal összehasonlítva sok ez vagy kevés? Azt hiszem nem kevés. De mit adunk most Európának és a világnak? S mi mást és többet adhatnánk a jövôben? Kávéházi beszélgetéseken túl, gondolkozunk ezen, dolgozunk ezen? S ha nem, miért nem?

Jövo ´´ vagy jövo ´´tlenség A válaszokból kiderül az is, hogy az embereknek csaknem a fele (45 százaléka) véli úgy, hogy 10 év múlva Magyarország leszakadó, szegény ország lesz, s csak mintegy harmaduk (34 százalékuk) hiszi-reméli azt, hogy sikeres európai országgá emelkedik. Ez nagyon rosszul hangzik. Ha egy társadalomban ilyen sokan nem bíznak magukban és az ország jövôjében, ha elôre vesztésre állnak be, akkor az ország nagy valószínûséggel valóban veszteni fog. Hogy ez a negatív tudat kialakult, abban óriási felelôssége van a magyar politikai osztálynak, az értelmiségnek és a médiumoknak. A politikai osztálynak azért, mert tizenhét év alatt nem tudott megfogalmazni, fölfesteni a társadalom elé egy érthetô s vonzó jövôképet, egy gyarapodó és sikeres Magyarország képét. Bukdácsolunk elôre a sötétbe. Nem dolgozta ki, vagy nem mondta el az embereknek, hogy milyen lépések során lábolunk majd ki a válságból, és kerülünk majd be a sikeres európai országok közé. Kapkodásával, belháborúival, rossz döntéseivel, erkölcsi problémáival azt a meggyôzôdést alakította ki az emberek jelentôs hányadában, hogy nem ura a helyzetnek, nem képes kivezetni az országot a jelenlegi kritikus helyzetbôl. – Az értelmiség se igazán tette s teszi a dolgát: nem segítette az embereket abban, hogy megértsék, mi történt velük, az országgal az elmúlt másfél évtizedben, mik az igazi problémák, s hol vannak a kitörés lehetôségei. — A médiumok pedig – errôl máshol, már írtam – kezdik kicsit összeszedni a bátorságukat, s a bajok feltárásában a legkiválóbb orgánumok és mûsorok már kezdenek jeleskedni; de a megoldások keresésében és felmutatásában, a társadalom mozgósításában, az autonóm, felelôsségteljes polgárok kinevelésében még ügyetlenek.

Hídfo ´´k Azt nem tudom, hogy mennyire reálisan ítélik meg a jövôt azok a válaszolók (25, illetve 24 %), akik szerint tíz év múlva Magyarország ,,Oroszország”, illetve ,,Kína európai hídfôállása lesz”. Ko92

rábban is voltak már hídfô álmok: a nyolcvanas években a Toyota autók európai hídfôje akartunk lenni (nem lettünk), a kilencvenes évek elején Dél-Kelet-Európában akartunk a nyugat hídfôjévé válni (elszalasztottuk az amúgy sem túl nagy lehetôséget). Válaszolóknak 17 százaléka ennek ellenére úgy véli, hogy tíz év múlva Magyarország ,,a kelet-közép-európai régió vezetô hatalma lesz”. Valószínûleg egy a múltból, régmúltból átörökölt illúzióba ringatják magukat. Ámbár a kilencvenes években komoly szakemberek is felvetették ezt a lehetôséget. De tettünk érte valamit? A politika (lehet, hogy bölcsen) semmit, a gazdaság valamicskét. Most aztán kínai vörösre vagy orosz kék-fehérre akarjuk festeni a hídfôt. Ez önmagában még nem volna baj, mert például az ír siker egyik forrása az volt, hogy Amerika hídfôjévé vált Európában; de ez önmagában még nem elég. Gondoljunk arra, hogy Norvégia, Svédország, Finnország, Hollandia, Spanyolország önmaga hídfôje. Olyan értékeket termel, amelyek önmagukban fontossá teszik ôket a világgazdaságban. Tudom, hogy nálunk is folyik a gondolkodás arról, hogy mi lehetne az az egy-két terület, ahol Magyarország a világ élvonalába tudna betörni. Ahol a kiválóság szigetévé válhatna. És elérhetné, hogy a Made in Hungary világszerte vonzza az embereket. De a politikai harcok és lobby-érdekek miatt – úgy tudom – ez a munka is akadozik, fulladozik.

Az örök Kisantant? Ami országunk képzeletbeli eltûnése fölött érzett sajnálkozást illeti, legtöbb válaszolónk az osztrákokat, a németeket, a lengyeleket, horvátokat, oroszokat és – meglepetésre – a románokat említi. A többiek, a franciák, angolok olaszok, amerikaiak szinte meg sem rezdülnének. S hogy kik örülnének eltûnésünknek? Természetesen a románok, szlovákok és a szerbek. Vagyis válaszolóink képzeletében virulens még a Kisantant. És ez nagy baj, Mert ha szomszédaink ellenszenvének szorító gyûrûjében érezzük magunkat, akkor Európai Unió ide vagy oda, ebben a régióban nehezen és lassan érvényesül majd az európai együttmûködés szelleme. – Rengeteg itt a tennivaló, nemcsak kormányszinten, hanem a társadalmi együttmûködés minden szintjén. Ne szomszédainkat vádoljuk: az elmúlt tizenöt évben mi sem tettünk eleget e téren. Az eddiginél sokkal átgondoltabb, a politikát, az iskolai nevelést, a médiumokat érintô programokra volna szükség. Kár, hogy az Új Nemzeti Fejlesztési Tervben erre nem jut elegendô pénz. Hacsak a ,,környezetvédelem” rubrikájába nem lehet belegyömöszölni nemzetközi környezetünk ápolását is (nem lehet).

Társadalom és politika Hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a jelenlegi kritikus helyzetbôl, a megkérdezettektôl nagyon megszívlelendô válaszok érkeztek. Legfontosabb tényezôként két társadalmi/szociális változás igénye futott be: a legtöbben (a válaszolók háromnegyede) úgy látják, hogy ,,a szegénység”, illetve ,,a társadalmi egyenlôtlenségek és igazságtalanságok” felszámolása a legfôbb feladat, ez segítheti leginkább az ország fejlôdését. Ez azért meglepô, mert napi huszonnégy órában zakatol az ideológia, hogy minden a gazdasági fejlesztéseken múlik, és nem kap elég hangsúlyt az, hogy a társadalmi egyenlôtlenségek, igazságtalanságok és a szegénység felszámolása nélkül botladozik a gazdasági fejlôdés is. A kettô csak egymást kiegészítve lehet sikeres. Válaszolóink mintha ezt az arány billentették volna helyre. A második meglepetés az, hogy a válaszolók véleménye szerint a pártpolitikának jóval kisebb a je-

93

lentôsége az esetleges pozitív változásokban, mint azt a politika és a sajtó sugallja. Egy FideszMSZP nagykoalícióban a válaszolóknak csak ötöde százaléka, egy esetleges ,,kormányváltásban” a válaszolóknak csak harmada látja a megoldás kulcsát. (Igaz, egy általánosabban megfogalmazott ,,politikai kiegyezésben” már kétharmaduk látna fantáziát.)

Sikeres, igazságos, jókedvU ´´ ország? Feltettük azt a kérdést is, hogy válaszolóink milyen országnak szeretnék látni Magyarországot tíz év múlva? Legtöbben (32%) azt tartanák a legfontosabbnak, hogy az ország ,,fejlôdô, sikeres ország” legyen tíz év múlva. Ez így rendben is van. Az is bíztató, hogy másoknak, sokaknak (a válaszolók 17 százalékának) az volna a legfontosabb, hogy ,,tisztességes emberek országában” élhessen majd. Az viszont már aggasztó, hogy csak a válaszolók 7 százalékának volna igazán fontos, hogy ,,egymással törôdô emberek országának” polgára lehessen. – Azért aggasztó ez, mert tudjuk,

vagy tudni véljük, hogy társadalmunk széthullottsága, az emberek egymástól való elvadultsága, a társadalmi szolidaritás csaknem teljes hiánya ma már az ország elôbbre jutásának, a válságból való kilábolásának egyik legfôbb akadálya. Ha ez nem változik meg az elkövetkezô tíz évben, akkor – bármennyire is szeretnénk – nem sok esélyünk van arra, hogy ,,fejlôdô, sikeres országban”, ,,jómódú, gyarapodó országban”, ,,békés, csendes országban” éljünk majd tíz év múlva. De mintha az ország vezetôi nem tudnák ezt, vagy legalábbis nem sokat tettek s tesznek annak érdekében – egyik oldalon sem – hogy kialakuljon az országban a felelôsségteljes, egymással szolidáris, szociálisan érzékeny polgárok társadalma; olyan polgároké, akik egy nemzet, egy társadalom, egy értékes közösség tagjainak érzik s tudják magukat, és eszerint cselekszenek. Hogyan juthatnánk el idáig? Sok lehetôség és konkrét teendô van, volna e téren. Csak éppen mással – mivel? – vagyunk elfoglalva. Engem személy szerint az sem nagyon vidít föl, hogy a válaszolóknak csak 3, illetve 1 százaléka tartaná azt a legfontosabbnak, hogy tíz év múlva ,,jókedvû országban”, illetve ,,érdekes, színes országban” élhessen. Én erre szavaznék. Mert ha ilyen lenne tíz év múlva az ország, akkor az azt jelentené, hogy igazi nagy problémáink jelentôs részét akkorra már megoldottuk.

94

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Ennek a kiállításnak, az azt elôkészítô internetes oldalnak és a jelen katalógusnak létrejötte megannyi elkötelezett közremûködô részvételével jöhetett csak létre. Hálásan köszönöm segítségét mindazoknak, akik tudásukkal, tehetségükkel és türelmükkel hozzájárultak a projekt megvalósulásához. Külön köszönöm Salamon Péter és Fenyvesi Orsi és Lukács Lilla segítségét, akik rengeteg idôt és energiát fektettek a kiállítás megszervezésébe. Emellett Garamvölgyi Attila és a Martyn Ferenc Szabad Mûvészetoktatási Alapítvány minden dolgozójának köszönöm bizalmát és fáradozását, mellyel a projektet felkarolták és végigkísérték. A Fiatal Kortárs Állásfoglalások vizuális megjelenésében hálával tartozom Gerhes Gábornak és ennek megvalósulásában Király Andrásnak, Kádár Istvánnak és Medve Zsuzsának, akik hite és munkája végigkísérte ennek a vállalkozásnak a különbözô fázisait. Köszönet illeti Pécs városának önkormányzatát, amely a tárlat sikeres megvalósulását a legmeszszebbmenôkig segítette. A kiállítás a Pécs2010 Európa Kulturális Fôvárosa anyagi és erkölcsi támogatása nélkül nem jöhetett volna létre, köszönöm az összes itt dolgozó munkatárs, fôképpen Schmidt Gabriella és Sári Sándor munkáját. Hálával tartozom végül, de nem utolsósorban a megjelent írások szerzôinek. Hankiss Elemérnek, hogy egy korábban megjelent összefoglalóját a magyar társadalom közérzetérôl, a fiatal alkotók ügyével együttérzôen, rövidített formában rendelkezésünkre bocsátotta. Továbbá köszönöm Pillók Péternek és Szövényi Anikónak, hogy szaktudásukkal elemezték a beérkezett pályázatokat. Természetesen, egy ilyen projekt nem valósulhat meg a pályázó mûvészek érdeklôdése és elhivatottsága nélkül. Köszönöm mind a kétszázhúsz pályázónak részvételét és külön köszönöm a pécsi kiállításon bemutatkozó és a katalógusban szereplô alkotók figyelmét és munkáját: Albert Ádám, Antal Balázs, Békési Ervin, Borsos János, Borsos Lôrinc Lilla, Budha Tamás, Csiki Emese, Dávid Tas, Erdei Krisztina, Gelencsér Tímea, Gyôrffy László, Gyulai Attila, Hetes Arzéniusz, Horváth Csaba Árpád, Horváth Csongor, Horváth Dániel, Horváth Tibor, Hübler János Mihály, Kiss András, Kollár Andrea, Komlovszky-Szvet Tamás, Kovács Tamás, Kudász Gábor Arion, Lénárd Anna, Lowas Péter, Mulaj Sándor, Oravecz Zsófia, Oszvald Tamás, Papp Réka Kinga, Péter Ildikó, Pokorny Attila, Steiner Balázs Miklós, Süli-Zakar Szabolcs, SZ.A.F., Szabó Eszter, Szalay Péter, Tábori András, Timkó Balázs, Tóth Márton, Zádor Tamás

95

IMPRESSZUM Fiatal Kortárs Állásfoglalások 2009 május 9–31. Pécs, Zsolnay Gyár www.fika.hu A kiállítás kurátora és a koncepció megvalósítása: Stenczer Sári Kiállítási koordináció: Salamon Péter, Garamvölgyi Attila, Fenyvesi Orsolya, Sári Sándor Kommunikáció: Schmidt Gabriella, Lukács Lilla Grafikai arculat és katalógusterv: Gerhes Gábor Webdesign: Király András Weboldal programozás: Kádár István © Stenczer Sári, Hankiss Elemér, Pillók Péter és Szövényi Anikó szövegei © Az alkotók mûvei és állásfoglalásai Felelôs kiadó a Martyn Ferenc Szabad Mûvészetoktatási Alapítvány Nyomda: Mesterprint Kft. A kiállítás a Pécs2010 Európa Kulturális Fôvárosa 2009-es felvezetô évének hivatalos programja volt, helyszínét a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. és Pécs városa biztosította. ISBN 978-963-06-7106-4

Manota Bt. Zászlókészítô Stúdió