Feuer Yvette vs. Bálint gazda: Szép vidékek emberei Páros interjú – Feuer Yvette/Bálint gazda A bohóc-színész, aki sosem fért a hagyományos keretek közé és a kertész, aki nem lett oroszlánszelídítő. Feuer Yvette és Bálint György (azaz Bálint gazda): mindketten szegénységben élő embereken segítenek különböző eszközökkel. Kiderül az is, mi kerül a Fehér Ház asztalára, és hol terem a legfinomabb őszibarack. Páros interjú
Hompola Krisztina| Népszabadság| 2012. november 30.
Feuer Yvette és Bálint György Reviczky Zsolt Magazin: Mikor látott utoljára bohócot? Bálint György: Minden reggel, amikor tükörbe nézek. Feuer Yvette: Én is, érdekes. 1996-ban kezdődött a bohócpályafutásom. A Piros Orr bohócdoktorokkal játszottam gyerekkórházakban. Aztán sok év eltelt, és a színházi
bohóckodás kezdett érdekelni. 2010-ben létrejött a Bohócok a Láthatáron nevű csoport, együtt járjuk az országot, hátrányos helyzetű gyerekeknek játszunk mindenfelé. Bálint György: Gyerekkoromból emlékszem bohócélményekre. Akkor a kultúrának fontos része volt a cirkusz. Ha szülővárosomba, Gyöngyösre eljött a vándorcirkusz, mindig ott voltam. Szerettem a bohócokat, de ott is az állatok álltak a legközelebb a szívemhez. Egy ideig oroszlánszelídítőnek készültem, végül kertész lettem. Feuer Yvette: Hogy jött az oroszlánszelídítés után a kertészet? Bálint György: Magától értetődően. Földbirtokos apám hároméves koromban megfogta a kezemet, kivitt a határba, megmutatta a búzatáblát és a kukoricatáblát, elmesélte, mit hogyan kell csinálni, mi az érdekes benne, mi lesz belőle, így mire felcseperedtem és egyetemre mentem, sokkal többet tudtam, mint a többiek. Huszonegy éves voltam, amikor apám meghalt, családfenntartóvá váltam, egy nagy üzemet kellett vezetnem a Mátra tövében, Gyöngyöstől kilenc kilométerre. A házunk északi teraszáról gyönyörűen rá lehetett látni a Kékesre. A Mátra és a Bükk csodálatos, előbbi szubalpin környék, utóbbi pedig az erdélyi hegyekre hasonlít. Feuer Yvette: Ózdra menet mindig lenyűgöz, milyen fantasztikusan szép vidék, miközben a szegénység poklába autózik az ember. Bálint György: Hat éve dolgozom a Máltai Szeretetszolgálatnak, akkoriban indult a befogadó falumozgalom. Nagycsaládos hajléktalanokat telepítettek le félig-meddig kihalt falvakba, köztük Tarnabodra. Kozma Imre arra kért, hogy a nagyrészt budapesti embereket tanítsam meg arra, hogyan tartsanak rendben egy házat és egy félhektáros telket, hogyan tartsanak baromfit, disznót, hogyan termeljék meg a télire való tartalékukat. Amikor először kaptak 25 kiló vetőburgonyát, megfőzték, mert örültek, hogy végre ételhez jutnak. Hosszú ideig tartott, amíg megértették: hogyha nem megfőzik, hanem elültetik, tízszer, hússzor annyi terem belőle. Én pedig megtanultam, hogy az emberöltő óta munkanélküli hajléktalanok kezét nem szabad elengedni, mert ha magukra hagyjuk őket, hajlamosak visszaesni a tehetetlen semmittevésbe. Később létrehoztak egy háztartási gépeket szétszerelő üzemet, egy éve pedig egy cirokseprűkészítő műhelyt is, gyakorlatilag felszámolva a munkanélküliséget a faluban. Feuer Yvette: Hány családot érint ez? Bálint György: Kétszázat. Eközben van körülbelül negyvenezer hajléktalan Magyarországon. Csepp a tengerben. Feuer Yvette: Majdnem minden az. Akkora a szükség, hogy ahhoz képest az ember örül, ha bármi értelmeset tud csinálni. A Bohócok a Láthatáron azért jött létre, hogy a hátrányos helyzetben, Magyarország szegény vidékein élő gyerekek kulturális élményben részesüljenek. Két előadással járjuk az országot, utána sokszor játszunk a gyerekekkel. Másik fő tevékenységünk, amikor drámapedagógiai foglalkozásokat tartunk. Bódvalenkén kezdtük el, oda rendszeresen visszajárunk, és Ózdon tartunk drámatábort nyaranta. Iskolákban, kultúrházakban, faluközpontokban, cigányvégeken játszunk, mint régen a vándortársulatok. Több mint nyolcezer gyerek látta már az előadásainkat. Talán ha a roma és nem roma gyerekek és szüleik együtt nézik meg, együtt vesznek részt a játékokon, akkor az átélt közös élmények enyhítik a köztük lévő feszültséget.
Magazin: Nem érzi ezt kevésnek? Egy bohócelőadás nem csillapítja az éhséget. Feuer Yvette: Nagyon kevés, és mégis valami. Mi ehhez értünk. Színészek és bohócok vagyunk. De negyedik éve karácsonyi adománygyűjtést is szervezünk. A Cserehát öt-hat szegény falujában élő gyerekeknek és családjuknak gyűjtünk gyerekruhákat, játékokat, tisztasági szereket. Tavaly Gyöngyöspatára is jutott az adományokból. Magazin: Bálint gazdaként ismeri mindenki. A hobbiját akarja elterjeszteni? Bálint György: A kertészkedés akkor kezdődött, amikor az emberek állandó lakóhelyet választottak maguknak, és megpróbálták megtermelni a növényeket, amelyeket addig csak gyűjtöttek. A magyar kertészetnek komoly múltja van, Németh László hangos szóval terjesztette az elvet, hogy Magyarországból kert-Magyarországot kell csinálni. Ez sosem volt annyira aktuális, mint most, amikor 11-12 százalékos a munkanélküliség. A földek jelentős része el van hanyagolva, itt volna a nagy lehetőség, hogy intenzív agrárgazdaságot hozzunk létre. A kormány programjában most is benne van, hogy a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés az agrárgazdaság sarkalatos kérdése, de nem a szavak a fontosak, hanem a tettek. Feuer Yvette: A nagyszüleim kocsordi földművelők voltak. A nagypapám agrármérnök volt, büszke volt a terményeire, és azt mondta, ilyen őszibarackot sehol sem fogok enni. Amerikában szépeket és ízteleneket ettem, nagyon hiányzott, hogy zamata legyen a gyümölcsnek. Bálint György: Van a világban egy mozgalom, amelynek lényege, hogy minden talpalatnyi földet meg kell művelni. Az amerikaiak élen járnak ebben, egyre többen próbálják megtermelni, amit csak tudnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy ablakládában sem muszáj muskátlit nevelni, lehet bele ültetni három tő paprikát is. E mozgalom elnöke Michelle Obama, az Egyesült Államok elnökének felesége. A Fehér Ház kertjében a virágágyások helyén zöldséget termelnek. A first lady ki is adta az utasítást a séfnek, hogy mindennap kell olyan zöldségnek kerülnie a család asztalára, ami a Fehér Ház kertjében termett. Magazin: Feuer Yvette is élt Amerikában. Feuer Yvette: Fullbright-ösztöndíjjal mentem színházat tanulni. Az egyetem után előadóművészként kezdtem dolgozni különféle társulatoknál, majd tanítottam, és ott tanultam meg azt is, hogy mi a drámapedagógia. Azt, hogyan lehet a színház eszközeivel önismeretet, erőszak-megelőzést, kommunikációt tanítani. Amerikában találkoztam a Bohócok Határok Nélkül szervezettel, amely az Orvosok Határok Nélkül mintájára alakult, és katasztrófaövezetekbe, háború sújtotta területekre, szegény országokba vitt programokat gyerekeknek. Magazin: A hagyományos színház sosem érdekelte? Feuer Yvette: Minden színház érdekel. Ha hagyományos színházi előadásba hívna egy jó rendező, boldogan mennék. Úgy alakult, hogy sosem voltam a mainstreamben, az alternatív világba kerültem. Talán azért is, mert nem tudom elfogadni az átjárhatatlan határokat: a rendező megmondja, mit tegyen a színész, a színész pedig megteszi, amit a rendező kíván. Azzal az illúzióval dolgozom, hogy színházért együtt lelkesedő emberek dolgoznak az előadásért.
Magazin: Hogyan fogott a dokumentumdrámákba? Feuer Yvette: Már másodszor voltam az Egyesült Államokban, amikor olvastam a romagyilkosságokról. Teljesen kikészültem, megdöbbentem, hogy ez lett Magyarországból. Egyik nagymamám Auschwitz-túlélő, a másik a Csillag börtönben volt, ő is túlélte. Annál horrorabbat nem tudok elképzelni, mint hogy megint faji alapon kezdjünk viszonyulni az emberekhez. Azt éreztem, hogy roma fiatalokkal kell dolgoznom, és amihez értek – színház, bohóc, drámapedagógia –, azzal kell adnom valami jót ennek a közösségnek. Bekerültem egy interaktív előadásba, a Nyári Oszkár vezette Karaván Művészeti Alapítvány Hétköznapi show című darabjába, amely a Cigánylabirintus című könyvet dolgozta fel. Egy Budapestre került állami gondozott fiúról szól. Arról, hogy milyen élethelyzetekbe kerül, mi történik vele a boltban, ha albérletet vagy munkát keres. Azután Lengyel Anna, a Pano Dráma vezetője felkérésére roma és nem roma középiskolásokkal dolgoztuk fel a mindennapi rasszizmust. Az első dokumentumszínházi előadás pedig, amiben részt vettem, a romagyilkosságokat dolgozta fel. Hatvan interjút készítettünk családtagokkal, rendőrökkel, polgármesterekkel és közéleti szereplőkkel, ezekből jött létre négy dramaturg segítségével a produkció. Ezt követte a Tanulni, tanulni című, amely az oktatási rendszert, majd a 174/B, az igazság szolgái, amely az igazságszolgáltatást dolgozza fel. Magazin: Amit Bálint György csinál, annak konkrét, kézzel fogható eredménye van, amit Feuer Yvette, annak nem. Feuer Yvette: A terméshez is idő kell. Nemrég egy VIII. kerületi workshop után egy fiatal, gyönyörű cigány lány azt mondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor nem volt jelentősége, hogy ő roma egy társaságban, és többen pedig nem. Hogy az emberekhez való viszonyulásban ez itt nem számított semmit. Emberek voltunk csak mindannyian. Ezt nagyon jó volt hallani, valamiféle visszaigazolást jelentett. Magazin: Miért vállalt parlamenti képviselőséget? Mit tudott megvalósítani abból, amiért beült az ország házába? Bálint György: Öreg legény voltam már, és végigjárva az élet mindenféle akadályát, arra gondoltam, hogy a tapasztalataimból sokat tudnék átadni. De nem sikerült, zsákutcának érzem azt a négy évet. Magazin: Mit kellene másképp csinálni? Bálint György: Először is igazat kellene mondani. Mindenkinek tudnia kellene, hogy amit tesz, azt a haza, és nem egy párt, a nemzet egyik csoportja érdekében teszi. Mindezt becsülettel, hozzáértéssel. Ezt kellene megtanulnunk a régi demokráciákból. Meg azt, hogy a tisztességes munka az alapja minden társadalmi tevékenységnek. De 93 évesen én már nem vagyok a cselekvő társadalom része, ajándék minden nap, amit élek, és csak megfigyelő vagyok. FEUER YVETTE AJÁNLJA
Feuer Yvette SZÍNHÁZ: SZÉGYEN, MUNDRUCZÓ KORNÉL RENDEZÉSE
Reviczky Zsolt
A darab Coetze Nobel-díjas dél-afrikai író regényét dolgozza fel. Megdöbbentő erővel és eredetiséggel mutatja be a szinte fordított apartheidet, ami jelenleg Dél-Afrikában tetten érhető. TÁRLAT: CÉZANNE ÉS A MÚLT, A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA Cézanne művészettörténeti kontextusban. ZENE: W. H. SHAKESPEARE SONNETS AND SONGS December 16-án este 8-kor a Nyitott Műhelyben Shakespeare-szonettek Sena Dagadu, Márkos Albert, G. Szabó Hunor és a férjem, Gryllus Samu előadásában. BÁLINT GYÖRGY AJÁNLJA KÖNYV: BILL LAWS: ÖTVEN NÖVÉNY, AMELY MEGVÁLTOZTATTA A TÖRTÉNELMET Annál is inkább, mert a napokban jelent meg a hasonló témájú, Legendás növényeink című könyvem. FILM: A MUZSIKA HANGJA Retró a divat. A sok csihi-puhi mellett karácsony táján érdemes volna ezt a régi, tanulságos, kedves és romantikus filmet ismét bemutatni.
Bálint György Reviczky Zsolt ZENE: Aperitifnek: KIS ÉJI ZENE, főételként: VARÁZSFUVOLA, csemegeként: SZÖKTETÉS. Mindhárom Wolfgang Amadeus Mozarttól
FEUER YVETTE SZÜLETETT: 1969. január 19-én, Szolnokon. FOGLALKOZÁSA: színész, drámapedagógus, bohóc. 1992-ben végzett az ELTE angol– magyar szakán. Színházi tanulmányait a Szkéné Színházban kezdte. Több külföldi és magyarországi színészképzésen vett részt. 1996 és 2001 között a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohóca. 2001-ben Fulbright-ösztöndíjjal New Yorkba ment, ahol színjátszást, rendezést és színdarabírást tanult. Drámapedagógusként New York szegényebb, hátrányos helyzetű iskoláiban tanított drámát és erőszak-megelőzési programokat a művészetek segítségével több éven keresztül. 2007-ben jött vissza Magyarországra, azóta független színházi produkciókban dolgozik. 2010-ben alapította meg a Bohócok a Láthatáron csoportot. November 22-én mutatták be a 174/B – Az igazság szolgái – ősbemutató/verbatim színházi előadás közösségi színházi végkifejlettel című előadását.
BÁLINT GYÖRGY SZÜLETETT: 1919. július 28-án, Gyöngyösön. FOGLALKOZÁSA: kertészmérnök. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa, címzetes főiskolai tanár, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián. 1942ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan koncentrációs táborba került, majd 1945-ben szabadult. 1955-től 1959-ig a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa volt, ahonnan a Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága főkertészként alkalmazta 1964-ig. Ettől kezdve 1981-ig a Kertészet és Szőlészet, valamint a Kertbarát Magazin főszerkesztője volt. 1981 és 2009 között a Magyar Televízió Ablak című magazinjának állandó munkatársaként országos ismertségre tett szert Bálint gazdaként. 1994. június 1-jén belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe; tagja lett az országos tanácsnak. 1994 és 1998 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. http://nol.hu/kult/20121130-szep_videkek_emberei
