évfolyam .
1939. október hó.
FERENCES KÖZLÖNY S z e rk e s z tő s é g
é s k ia d ó h iv a la l
B udapest.
XII.» H e in n c h
Istv a n -u . 3—5.
F e le lő s s2erkesziö é s k ia d ó :
P. MAJSAI MÓR OFM.
T e le fo n sz á m : 165-626. P o s ta ic s e k k s z á m : 51.581. M e g je le n ik 1-en re g g e l.
A fontos hét pont. Egy terciárius egyetem i tan ár, aki m ár többszáz lelket n y ert m eg a világból Szent F erenc szellemének, hét pontban foglalta össze a legfon tosabb tudnivalókat a harm adikrendről. 1. A terciárius rend valóságos, 13 pápa által m egerősített, rendi sza bállyal, egyévi próbaidővel, fogadalommal, rendi ruhával és névvel bíró rend. A rendi állapot Isten szem ében nagyobb dicsőség, m in t az em berek szemében a legnagyobb rang vagy hatalom. A három szeráfi rendhez ta r tozók érdemközössége által a terciárius rend védelem az életben, segítség a halálban, a tisztítótűzben és különös öröm forrása a m ennyországban. Ehhez járu l az év folyam án a havi gyűléseken, a nagy ünnepeken és a rendi szentek ünnepein elnyerhető szám talan teljes búcsú. 2. A III. rendben m egkívánt lelki szegénység (azaz: a földi javakhoz való túlságos ragaszkodás kerülése és ezek helyes használata), az álla potbeli tisztaság, az egyszerűség az életm ódban, a ruházatban, az önzet len apostolkodás, a kétes szórakozásoktól való tartózkodás, a lehetőleg napi szt. m isehallgatás, havi vagy még gyakrabbi szentségekhez járu lás — m egfelel a katolikus, az evangélium i eszménynek. 3. A rendi im a XIII. Leó pápa reform ja óta 12 M iatyánk, 12 Üdvözlégy és 12 Dicsőség. A papok szám ára a rendbelépés nem jelent külön im akötelezettséget. A belépés előfeltétele: a betöltött 14. esztendő és jó akarat a szeráfi szellem követésére. A k itartás biztosítéka: az imádságos szellem! Az örök boldogság záloga: az Oltáriszentség és felebarátaink ál dozatos szeretete. 4. A belépőnek próbaévet kell kitöltenie. Ez idő a la tt a ren d összes kiváltságait élvezi. A próbaév letelte u tán fogadalom tétel által válik a rend végleges tagjává. Az igazi terciáriust a hálás alázat és a fá rad h a ta t lan egyházias tevékenység alakítja ki derűs ferencessé. 5. A rend tagjai rendiközségekben egyesülnek; ezeket a rendi igazgató (pap) és a rendi elöljáróság (laikusok) irányítják. Ha lakóhelyünk válto zik, vagy m ás fontos okból, k érh etjü k áthelyezésünket egyik rendiköz ségből a m ásikba. Nem is m ondható igazán terciárius lelkületűnek az, aki nem m u tat a terciárius ügyek irán t érdeklődést. Am ivel teli a szívem, arról beszél az ajkam . 289
6. A rendi szabály előírásai nem bűn terhe a la tt kötelezők, de a buzgó rendi szeretettel igyekszik szerintük élni. A skapulárét és a kordát ál landóan kell viselnünk, különben nem részesülünk a kiváltságokban. Na ponta áldjad a jó Istent, hogy Szent F erenc ru h ájáb an járhatsz és egykor ebben jelenhetsz meg Jézus előtt! 7. B elépésre buzdít igen sok szent és híres em ber példája: Szent Lajos király, Szent Erzsébet, P áli Szent Vince, V ianney Szent János, az O rleansi Szűz, H absburg Rudolf császár, egy Kolombus, Dante, Raffaello, stb. Ha őket boldogokká, szentekké változtatta, téged is örökké boldogíthat Isten Szegénykéjének lelkülete, csak következetesen kövesd!
Nagy kincset találtunk. A m ikor m egism erjük Szt. Ferenc A tyánk szellem ét és követésére öröm m el és áldozatosan vállalkozunk, akkor eddig nem ism ert szépségek, öröm ök fakadnak lépten-nyom on a Feléje vezető úton. Öröm ott is, ahol eddig elhaladva sem m it észre nem vettünk. Gondoltuk-e, hogy a szent ru h a felöltése m ennyi öröm öt re jt és m i lyen biztonságot! M ilyen k itüntetés ért, hiszen olyan család tagjaivá lettünk, am ely sok szentet nevelt! M ennyi jócselekedet és im a részeseivé váltunk? Csak meg is becsüljük! Gondoltuk-e, hogy lemondás, egyszerűség öröm et okozhat? Hiszen hasonlóvá tesznek a szegény Ferenchez, aki K risztusnak m ása volt. Nála pedig a lelki derű forrásozik. Vagy a szerető lehajlás a szegény nyomorgókhoz, beteghez, koldus hoz a lelket em elheti? De m ennyire, m ert ilyenkor virágzik ki bennünk Jézus lelkülete. Lelki gyönyörűséget szerez az egyszerű m unka is, am it talán eddig lenéztünk. Hiszen az Ü r Jézus is ácssegéd szerepében dolgozott 30 éves koráig! Az elhagyatottság m egérteti velünk Szt. A tyánk m agányát Carceri b arlan g ján ak m élyében, vagy az A lverna csúcsán. Ilyenkor száll le hozzá Jézus és pecsétet nyom Rája, a szeretet pecsétjét, am ely fájdalm as-édes boldogsággal jár. A m egpróbáltatás, a szenvedés, a m egaláztatások a szeráfi Atya szellem ében és lelkületével nézve m ind a lelki derű m agasztos forrásaivá dicsőülnek. Ism eretünk boldogítóan bővül, új családunk körében hogyha szétte k intünk. M iként a tavasznak virágzó pom pája elbűvölnek m inket a láto t tak. M ennyi szépség, nagyság tündöklik m indenfélűiről! Az isteni szeretet fakasztotta virágok illatoznak felénk. L em ondtunk m indenről, am i ú tjá t állja az Ű r Jézus szeretete ihletésének és így szabadon ég bennünk az égi tűz. H a m ár a jó Isten kegyelm e m inket kiválasztott s tagjává lettü n k ennek a szenteket nevelő családnak, tá rju k ki lelkünket abba az irányba, ahonnan oktatást, szellemet, vezetést kapunk. Ha így haladunk áldott A tyánk nyom dokain, akkor m indig beljebb és beljebb h atolhatunk szeráfi R endünk szellemébe az erények útján. Szent Ferenc A tyánk viszont kiesdi szám unkra, hogy legyenek m indig h ű követői, akik m int szelleme m egtestesítői, példaként álljanak előttünk s a szívekbe ültessék az Evangélium boldogságos országát. Azt akarja ugyanis Jézus, hogy az élet sivatagának oázisa m aradjon a szeráfi szel lem. Nagy kincset találtunk. A djunk sokat érte. Im át, m unkát, m inden képességünk gyüm ölcsöztetését. Aki sokat ad, százannyit kap érte! B ékés Józsefné. 290
Szűz Mária életének alkonya és halála II. Irta'- P ■ Beaufays Ignác O. F. M. Ezenközben azonban a hívek száma egyre növekedett és buzgóságuk c s o d á la t o s volt. Az Egyház, K risztus titokzatos teste növekedett, fejlődött, e r ő s ö d ö t t . Az Ű r keze velük volt, sok csodát m űveltek. P étern ek még az á r n y é k a is m eggyógyította a betegeket. Jézus együtt dolgozott övéivel
és tanúskodásukat rendkívüli esem ényekkel erősítette meg. Messze föld ről csodás m egtérések híre hallatszott: egy róm ai katonatiszt egész csa ládjával m egkeresztelkedett. Antióchiából egy egész sereg m egtérést ■jeleztek. Saul rabbi, a szenvedélyes kereszténygyűlölő lángbuzgalm ú apos tol lett. F iatal lányok, m int például Fülöp szerpap négy leánya szüzes s é g e t fogadtak és ezért Isten ju talm u l m egajándékozta őket a jövendölés adom ányaival m int egykor Deborát, A nnát, és Holdát. De voltak ennek a képnek árnyoldalai is, am elyek sok szenvedést •okoztak M áriának: az özvegyek és a szegények panasza, akik ellátatlanul m a r a d t a k a Szentföldön, m ert más országban születtek és görögül be széltek! Az érvényesülést keresők és egyes álszenteskedők ham is képm utatása, akiket dicséretekkel halm oztak el, am iért egész va gyonukat az Egyháznak adták, holott annak jórészét m egtartották m aguk nak. A farizeusok vakbuzgósága, akik m egkeresztelkedtek, de Mózes törvényét ak á rták ráerőszakolni a m egtért pogányokra, m intha a Jézus nevében történő keresztség nem le tt volna elegendő m egigazulásukra! A m egkeresztelésük előtt tem plom i szolgálatot végző keresztények meg nem értése, akik vissza ak artak térn i az állat-áldozatokhoz, m intha Jézus vére nem lett volna elegendő m egváltásukra! Az oktalan csodaszeretet és keresés, am ely az új keresztényeket arra bírta, hogy a gyerm ek Jézusról ízléstelen csodákat költsenek, — am elyeket az apokrif irodalom átszár m aztatott reánk — m intha nem az lett volna a legnagyobb csoda, hogy az Istenem ber N ázárethben élt és engedelmes volt szüleinek! M ennyire igaza volt az öreg Sim eonnak, am ikor ezt m ondta Jézus anyjának: „Fiad eljövetele sok re jte tt gondolatot fog napvilágra hozni; egyesek elesnek, m ások fel fognak em elkedni.“ És hozzátette: „Tőr fogja átjárn i szívedet“. M ária valójában szenve dett. M int szűz távol volt az érzékek öröm étől; m int anya szenvedni lá tta gyerm ekét; és m ost feleslegesnek érezte m agát, m int az, aki betöl tötte hiv atását és akire m ár nincs szüksége senkinek. De azért tovább •érezte, hogy egyesek félreértik és sértegetik. De jóságával m indig győzedel m eskedett a gonoszon és Fia példájára napról-napra kisebb a k a rt lenni. Nem m osta- e meg Jézus is az apostolok lábát? Nem adta-e oda m ag át h aláláig azokért, akiket szeretett? „Isten kis szolgálójának“ ez a m agatartása, am ellyel oly tiszteletre gerjesztette a kiválasztott lelkeket, a „kívül állókat“ sem akadályozta, hogy Jézus an y ját áldják benne. Ha m eggondoljuk, m ily kiváltságot él veztek a zsidó-keresztények között az „Űr testvérei“*), különösen ifjabb Jakab, m inden nehézség nélkül elfogadhatjuk, hogy nagy tisztelet vette körül Jézus anyját. Hisz ő hordozta méhében, szülte a világra és táplálta a világ M egváltóját. H arm inc éves koráig állandóan vele volt, paracsolt neki, m int gyerm ekének, és Jézus első csodáját az ő kedvéért m űvelte a kánai menyegzőn. Hogy Jézus m egszülethessen B etlehem ben és m eg halhasson a K álvárián, szükség volt M áriára. Az Istenem ber vonásaiban m egtaláljuk az anya vonásait. Egyedül ő tudta, am it m ások nem tu d tak *) Az Űr Jézus „testvérei“ alatt az Evangélium Jézus unokatestvéreit, rokonait érti.
291
körülötte. Egyedül ő m ondhatta a világ előtt elre jte tt hittitkokról beszél ve: „Emlékszem, m it m ondott nekem az angyal és hogyan ad ato tt Erzsé bet tu d tára a M egváltó eljövetele a földre, hogyan tak artam pólyába és tettem jászolba karácsony éjjelén, am ikor m egszületett, hogyan tettem eleget a Törvény m inden előírásának, hogy jöttek a napkeleti bölcsek, hogy im ádják őt.“ M ária akkor hallgatott és v árta Isten óráját. Most, hogy a Szentlélek b eav atta az apostolokat az igazság teljébe és a titkokról lehullott a lepel, ő is beszélhetett. De tanúbizonysága, am it oly sokáig re jte g etett szívében és az Evangélium elmond, tele van sze rénységgel, alázattal és m egható őszinteséggel.. . „Ő, aki látott, tesz ta n ú ságot és tanúsága igaz és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyé te k “. M ert mindaz, am i Jézussal történt, beteljesülése volt annak, ami m eg van írva a törvénykönyvben és am it a próféták hirdettek. Végül a napok egyikén Szűz M ária átköltözött isteni Fiához. A biztos k eletet nem tudjuk, annak ellenére, hogy a régiek úgy hitték, az apostolok ekkor még nem hagyták el végleg a szent Várost, am i 12 évvel a m ennybem enetel u tán történt. De — m ondja az Egyház — o tt fenn is m eg m arad „a keresztények segítsége, a szom orúak vigasztalója, a bűnösök m enedéke“ és a szegény em beriség legnagyobb jótevője. Máshol él, de a földön cselekszik. Am ikor abban az időben a hívek elhagyták a földet, szem üket az ég felé em elték és Jézusnak aján lo tták lelkűket. M eghalni az Istennel való egyesülést jelentette. János, M ária fogadott fia, leírta az Ü r jövetelét váró szenvedőknek, hogy odafönt hogyan csoportosulnak a feláldozott és örökké élő B árány tró n ja köré a szentek, hogyan tündö kölnek az égi fényben és ünnepük boldog békében felszabadulásukat. A drágakövektől ragyogó m ennyei Jeruzsálem „em berek által lak o tt Isten háza le tt“. A hívek egy gyönyörű, üde, illatos kertben, zene hangjai m ellett tu d ták h alottaikat, és am int a katakom bák feliratai bizonyítják, p ártfo g ásu k af kérték. M ária részére halálának reggele m ég többet jelentett. Szent P ál gon dolatát folytatva — aki K risztust m ásodik Á dám nak nevezi, — az apostoli egyházak — Jusztin, Iréneus, T ertullián bizonyítéka szerint — M áriát ú j É vaként állíto tták K risztus, az új Á dám mellé. Segítő volt, úgy m int Jézus; hűséges szolgáló az Ö rökkévaló Szolgáló m ellett, az A tya alázatos» leánya a szeretett F iú m ellett. (Folyt, köv.)
Szereinek nagyon jó lenni! Szeretnék nagyon jó lenni! M inden keresztet fölvenni. É rted éjbe, harcba m enni, S zen t N evedért sokat tenni. Szeretn ék nagyon jó lenni! Parancsaidhoz simuló, Em ber, állat simogató. M indenkinek m indentadó. S zeretnék nagyon jó lenni! M egtagadni m inden álmot: T övisért adni virágot. Eloltani m inden lángot! K oldúsnak lenni, bolondnak! Uram, engedj lenni jónak! B a tth yá n y L ujza grófnő292
Szent Antal ferences elhivatása. Irta P á lfjy Erzsébet grófnő. A z öt forrás. A két kisebb testv ér alázatosan m eghúzódott a S anta C rux-zárda folyosóján, a p o rta közelében. Alamizsnás zsákjukat m aguk m ellé tették, a földre. Don F ernandezt várták. Hogy hasztalanul ne teljék az idő, imádkozni kezdtek, de alig fejezték be az első M iatyánkot, m ár jö tt is a fiatal kanonok. Messziről kiáltotta: —Isten hozott benneteket! Hogy van Zaccaria testvér? — Nincs jobban, de azért ma felkelt. Azt m ondja, dolgozni akar, pihenni rá é r az örökkévalóságban. Ha a házfőnök atya rá nem p aran csol a szent engedelmesség nevében, h á t bejön a városba, hogy elvé gezze az alam izsnagyüjtést. Am ikor eljöttünk, a konyhában foglalatos kodott. A lelkünkre kötötte, m ondjuk meg neked, uram , im ádkozik érted, hogy szíved vágya teljesüljön. Don Fernandez szép, nyugodt arcát elöntötte a vér. Zaccaria test vér im ádkozik érte. Oh, m ilyen m egható és kedves. Hogy a szíve vágya teljesü ljö n .. . B elátott volna gondolataiba a jóságos öreg te s tv é r? ... M egérezte volna, hogy m inden csepp vérével a rra az ú tra vágyik, am e lyen B erardo és társai elindultak? — Igaz, tudtok-e valam i ú ja t Berardóékről? — tette fel hangosan a kérdést. — Sem m it, uram , se m m it... Csak sejtelm eink v a n n a k ... — Miféle sejtelm ek? — A lenqueri zárdánkból üzenték, hogy az elm últ hónap 16. napján, teljesen váratlan u l, öt forrás fakadt a fö ld b ő l.. . A vízből ivott egy váltólázas beteg és azonnal meggyógyult. A testvérek nagy része sze rin t a csodát Isten azért m űvelte, hogy jelezze: B erárd, Ottó, Akkurziusz, P éter és A djut testvérek m egérkeztek a m ennyországba... A testvérek vélekedése ham arosan valóságnak bizonyult. Egy dél ben dón Pedro Nuno nagy izgalommal sietett be az ebédlőbe. — H allottátok? Az öt kisebb testvér M arokkóban vértanúságot szen vedett! Egy percre halálos csend tám adt. Sokan keresztet vetettek és belekezdtek a Mementóba. M ajd egyesek felugrottak az asztaltól. K örülfog ták dón P ed ró t és faggatták a részletek felől. — L ehet bízni a h ír valódiságában? — szólt közbe az apát. — M arokkó messze van tő lü n k ... — Don P edro infáns szám olt be róla. L áttam a levelet. K ülönben néhány nap m úlva m eggyőződhetünk a m agunk szemével is. Az infáns elhozta a v értan ú k földi m aradványait. Lisszabonban óriási ünnepséggel fogadták a szent ereklyéket, am elyek m ost m ár útban vannak ide, Coim brába. Alfonz király és U rraca k irályné kiadták a rendelkezést, hogy a főváros m ég nagyobb fényt fejtsen ki, m int Lisszabon. A m it az öszvér dönt el. Coim brában m ég aznap elterjedt a kisebb testvérek vértanúságának és dicsőséges portugáliai útján ak h ír e ... Legendák keltek szárnyra. Űiabb meg újabb érte sü lé sek ... Rebesgették, hogy az infáns csak G aliziáig kísérte a vértanúk ereklyéit. O nnan elm ent nagybátyjához, León királyhoz. Ügy látszik, még m indig nem égett ki szívéből a m egbántás keserűsége bátyja, Alfonz k irály irán t s nem felejtette el, hogy m iatta néhány éve szám kivetésbe kellett m e n n ie ... M esélték azt is, hogy huszonnégy keresztes lovag is volt az ereklyék kíséretében, de ezek Lisszabonban, Sancia hercegnő és u d v artartása jelenlétében beléptek 293
a kisebb testvérek rendjébe. Fényes páncéljukat fölcserélték az assziszibeli Szegény darócruhájával. Díszbe öltözött a város. Zászlók lengtek a paloták orm án. Színpom pás szőnyegek om lottak le az ablakról és erkélyről. G yönyörű m enet in d u lt a h atárba. A királyi udvar, a papság, szerzetesek és a pálm át lengető nép b eláth atatlan tömege. Him nuszok zengtek. A töm jén lila füstje szállt a levegőbe. A m ikor a kéklő messzeségből kibontakozott a m ásik m enet, a lisszaboni, felzúgtak a harsonák, m egperdültek a d o b o k ... Az ereklyéket a székesegyházba viszik. így tervezte Alfonz király. De Isten m áskép határozott. Am ikor a m enet a városba visszajövet a S anta C rux-tem plom hoz érkezett, az ezüst ereklyeszekrényt hozó öszvér m egállt és semmi bíztatásra sem ak a rt to v ábbm enni.. . C soda!. . . Csoda! — zúgott végig a sokaságon. — A kisebb testvérek az ágostonrendiek tem plom ában ak arn ak n y u g o d n i!. . . A király, a püspök néhány percig tanácstalanul álldogált. A királyné jö tt segítségükre. — N yittassuk ki a tem plom kapuját, — tanácsolta. — Ha az öszvér bemegy, m arad jan ak itt a kisebb te stv é re k ... F eltárták a hatalm as kapu m indkét szárnyát. K itám asztották. És íme! Az öszvér m egindult. Á tlépte a küszöböt. V égighaladt a főhajón. M egálla podott egyik m ellékoltárnál és lassan térdreereszkedett. É jfélre já rt az idő, m ire az ájtatoskodók többszöri felszólításra el h agyták a tem plomot. A sekrestyés eloltotta a gyertyákat. Csak az O ltáriszentségnél m arad t égve a mécs és a vértan ú k ereklyéit lobogták körül rőt fénnyel a m agas tartókba helyezett g y e rty á k ... Don Fernandez ott térd elt az o ltár előtt és nézte a délszaki növények koszorújába font szekrényt, am elyben Szent Ferenc v értan ú fiai pihentek. Nagy, sötét szemében elfoj to tt zokogás ült. A szíve tele volt bánattal, fájdalom m al, szem rehányással. N yom orult senkinek, haszontalan féregnek érezte m agát és végtelen sze génynek ezekhez a testvérekhez képest, akik gyerm eki lelkesedéssel, meg gondolás és töprengés nélkül harcbaszálltak K risztusért és vérüket ontot ták é r te ... Pedig nem ta n u ltak évekig theológiát, nem ism erték a Szent aty ák írásait. Csak egy volt pap köztük, a többi la ik u s .. . É gett azonban a lelkűkben valam i, ami értékesebb m inden tudom ánynál: élő, meleg istenszeretet, am ely cselekszik és nagylelkűen, öröm m el áld o z... Kezébe tem ette arcát. — Oh, Istenem — susogta, — m iért nem engedted, hogy résztvegyek v értan ú ság u k b an ?... M iért kell itt térdelnem csontjaik m ellett, ahelyett, hogy az én fejem is lehullt volna a hóhér b árdja a la tt? ... M iért?... Uram, m egajándékozol-e valaha is ezzel a kegyelem m el?... Eljő-e a boldog óra, hogy vérem et onthatom Jézusom ért? Rózsák közt. A kanonokok nagy kitüntetésnek vették, hogy a ferences v értanúk az ő tem plom ukban választottak nyugvóhelyet. Le-lem entek a sírjukhoz. Im ádkoztak és ih letet kértek Isten nagyobb szeretetére. Különösen dón F ernandez volt elválhatatlan az ő szentjeitől. M inden szabad idejét náluk töltötte. Ez feltű n t dón Cesarenak, az apátnak. Őszintén szólva nem te t szett neki. H allott m ár egyetm ást dón F ernandez ferences rokonszenveiről s balsejtelm ek ébredtek benne. Ki tu d ja ? .. . G yanakvása növekedett, am ikor egy alkalom m al, csak úgy félvállról megjegyezte, hogy a jó test v érek féligm eddig m aguk is okai voltak haláluknak, m ert m eggondolat lanok voltak és esztelenül kiélezték a h ely z e te t... Ha nem lépnek fel a nyilvánosság, sőt m aga a fejedelem , Abu Jak u b előtt, hanem szép titok ban terjesztik az Igét, még m a is é lh e tn é n e k ... Fernandez erre szokatlan izgatottsággal kijelentette: Ha így fogjuk
fel a dolgokat, akkor kárhoztatnunk kell a róm ai vértanúkat, az apos tolokat, sőt az Ű r Jézust is, am iért el hagyta m agát fogni és kivégeztetni, m in t valam i közönséges g y ilk o st... Az ap át nem feszegette tovább a kérdést, de v árta az alkalm at, hogy m egbizonyosodjék Fernandez szándékai felől. N éhány h ét te lt el. K ivirágzott a tavasz. Az apátság kertjében ism ét v iru ltak a rózsák. Don F ernandez gyakran já rt köztük és elragadtatva szívta be édes illatu kat. Ilyenkor m indig eszébe ju to tt Assziszi Ferenc, és önkéntelenül is ajk ára jö tt a szó: te s tv é r . . . ró z satestv ér... Egyszer éppen egy vérvörös rózsafejet v ett kezébe, hogy elgyönyörködjék a csodá latos, bársonyos szirm okban, am ikor szemközt, a kavicsos úton feltű n t az ap át magas, vékony alakja. — Ah, a rózsák között — bólogatott dón Cesare kedvesen. — Bizo n y ára te figyelm edet se kerülte el, hogy az idén sokkal szebbek, m int az elm últ esztendőkben. — Különösen ezek a vörösek — jegyezte m eg dón Fernandez. — M intha csak a mi kisebb testvéreink v érét látnám rajtuk. Don Cesare hom loka ráncbafutott. — Fernandez, — m ondta elkom olyodva — még m indig a v értan u k ra gondolsz?... Semmi értelm e az ilyen ra jo n g á sn ak ... Tudod jól, hogy rendünk szabályai közt nem szerepel a missziós m u n k a ... — De a kisebb testvérek rendjében ig e n ... — Ez ig a z . . . Csakhogy te Szent Ágoston fia vagy és nem Assziszi Ferencé. Don Fernandez nem felelt. Don Cesare m elléje lépett. V állára te tte kezét és átható tek in tettel m érte végig. — Fiam , Isten óvjon a m eggondolatlan cselekedetektől!. . . Ne feledd, téged Szent Ágoston rendjébe hívott Isten. Ne feledd, ebben a rendben töltötted ifjú ság o d at!. . . Ebben a rendben fo ly tattad ta n u lm á n y a id a t!. . . Ebben a rendben lettél az Ű r p a p ja !. . . Jöjj velem ! Oh igen. Ezt dón F ernandez soha egy p illan atra el nem felejtette. És éppen ez kínozta. Éppen ez fá jt neki. Ez nehezítette meg szám ára a döntést. A vágyai, az akarata, a szeretete a vértanúság felé sodorta. A hála azonban ezer szállal kapaszkodott a leikébe és v isszah ú zta... Istenhez m enekült segítségért. A m aga erejében, elhatározásában nem bízott. Szentm iséiben forró könyörgéssel ostrom olta az U rat, adjon valam i jelt, m utasson irányt, hol kövesse... Egyik nap épp a holtak M em entóját m ondta, am ikor szeme elől elveszett az oltár, a templom. Nagy fény tám adt s aztán egy kisebb test v ér lelkét látta, am int fecske alakjában keresztülsuhan a tisztítótűzön, m ajd villám gyorsan felszáll a menyországba. Még a délelőtt hírülhozták, hogy Zaccaria testv ér átszenderült az örökkévalóságba. Szentm iséről kijövet találtak rá holtan társai. Csende sen, mosolyogva, im árakulcsolt kézzel feküdt az ágyán, m intha a lu d n a ... Forró könnyeket ontott a jó testvér halálán. Nem is hitte, hogy enyn y ire fájni fog az elválás a m indig napsugaras, gyerm ekiesen egyszerű em b erk étő l... B án atát csak az enyhítette, hogy Zaccaria m ár ott van a célnál. Színről-színre lá tja Istent és boldog élvezője a m ennyei öröm ök nek. Leszállt az este. A kanonokok szobáiban egym ásután kialudt a mécs láng. Pihenőre tértek. F ernandez cellája is sötétbe borult. De a fiatal szerzetes nem aludt. Im ádkozott. A térdeplőjére borulva. Éjfél felé aztán felállt. V alam i úgy húzta, vonta a vértanúk sírjához. Óvatosan, hogy zajt ne csapjon, lem ent a zárdából nyíló kis ajtón át a tem plomba. Oda
b o to rk ált az oltárhoz. L ekuporgott a szőnyegre s fejét odahajtotta a m ár ván y hideg kövére. — B e ra rd o ... O tto n e.. . P ie tro .. . A d iu to .. . A ccursio.. : Zaccaria! — m ondta nagy szom orúsággal... E lm entetek m ind . . . az égi hazába. Meg k ap táto k az önfeláldozó szeretet, lemondó szegénységetek ju ta lm á t... De mi lesz v elem ?... Hol az én h ely em ?.. . Hol találom meg az én lelkem nyu g a lm á t? .. . M it te g y e k ? ... M it tegyek?! — Jö jj velem! — csendült fel egy lágy, dallam os hang. F elkapta a fejét. Egy kisebb testvér állt tőle néhány lépésnyire, a fé lh o m ály b an ... R ádöbbent: Assziszi F e re n c !. . . Zaccaria testvér leírá sából jól ism erte. Finom, sovány alak. Keskeny, sápadt arc. Á tszellem ült mosoly. A béke és szeretet sugarát árasztó szem ek... — Jö jj velem! — ism ételte. — Assziszi F erenc hív — viharzott fel F ernandezben az öröm. — Uram , Istenem , Te is azt akarod, hogy kisebb testér leg y ek !. . . T alpraugrott. K itárta k a rjá t a jelenség felé, de m ielőtt hozzáért volna, a Sze gényke e ltű n t.. .
Krisztus közelében. „Boldogok, a kik sírnak, m ert ők m ajd vigasztalást találnak.“ (Máté 5, 5.) (Folytatás.) Az Ű r Jézusnak b ű n bánatra hangoló gyönyörű tanítása és az evan gélium i vezeklők bátorító és útm utató példája, m egterm i boldogító gyü mölcseit. A kereszténység m inden időben bővelkedett a szebbnél-szebb bű n b án ati cselekm ényekben. A hívőknek m indenkor fülükbe cseng az Űr Jézus kem ény figyelm eztetése: „Ha bűnbánatot nem tartotok, m indnyájan elvesztek“ (Lukács 13, 5.). De a jóságos bátorítás is: „Nem boldogul, aki b ű neit palástolja, de irgalm at nyer, aki m egvallja s elhagyja azokat.“ (Péld. 28, 13.) A b ű n tu d atra ébredt em berek ezrei tolonganak napról-napra az is teni irgalom forrásánál, a gyóntatószéknél és utána fo ly tatják a csendes, m agukbazárt b ánatban a vezeklést tö rh etetlen következetességben és állhatatosságban! És az isteni kegyelem és em beri m ély fájdalom összeölelkezésében olyan példák adódnak a nyilvánosság előtt is, am elyek szá zadokra kiterjesztik bűnbánatot keltő h a tá s a ik a t. . . B átorítás és útm utatás! A farizeusi szellem botránkozik és elítél. Az igazi keresztény lélek felbuzdul és épül. Most azokat tartom szem előtt, akik m egértik az Ű r Jézus küldetését, am elynek vezető gondolata: Nem akarom , hogy a bűnös elvesszen, hanem hogy m egtérjen és éljen! A bűnbánók szenttéavatott példaképe: C o r t o n a i S z t . M a r g it! Életében annyi tanulságot találhatunk, m int kevés szentében. A zért rö viden ism ertetem . O a K risztus utáni idők M ária M agdolnája. Jó családból szárm azott. É desanyja gondos és vallásos nevelésben részesítette. Rendkívüli szépség volt és erre hiú. A tükör előtt órákig el tu d o tt gyönyörködni term etének arányosságában, szemeinek tüzes ragyo gásában és orcájának feslő rózsáiban. A nyja gyakran figyelm eztette: „Lá nyom , ne gyönyörködjél tested szépségében, am elyet nem csak az idő, de a betegség is tönkre tehet, hanem arra legyen gondod, hogy szíved és lel ked szépségét m egóvd a világ csábításaitól és a hiúság szeplöitől.“ A nyja életében nem is tö rté n t baj. De m ikor e gyász bekövetkezett, a m ostoha nem sokat törődött vele, ő pedig m egindult a lejtőn. Tizenötéves korában 296
in á r b ek ö v etk e ze tt a baj. E lb u k ott. K ilen c é v ig tarto tta a bűn fogságban■Gyermeke is le tt.
B űntársa egyik ú tjáró l nem jö tt haza, csak hű k u ty ája szűkölve, vo nítva. M argit rosszat sejtve követte az őt szinte vonszoló kutyát a k özeli e r d ő b e . Egy gödörnél, am elyben gallyak és moha volt látható, m egállt a vonító jószág. M argit fölem elte a gallyakat és óriási megdöbbenéssel m eg g y ilk o lt kedvesének eltorzult és férgektől nyüzsgő tetem ét lá tta maga e lő t t . É rtelm etlenül és gondolat nélkül bám ulta egy darabig a borzalmas l e l e t e t . M ajd hirtelen eszébe vágódott a gondolat: „Ó szerencsétlen, hol Dán m ost a lelked!? A felelet m ár nem volt fontos, hisz’ úgyis tudta, hová ju to tt. De a következő p illanatban m ár a m aga lelkére gondolt. Most döbbent rá egész valósággal, hogy eddig ő is a kárhozat ú tján rohant! F e ltáru lt előtte re t ten etes bukása és o tt a foszladozó tetem m ellett, nagy elszántsággal is m ételgette: „Soha többé, soha többé.“ Visszatérve otthonába, kis fiát m a gához vette és visszatért az apai házba. A m ostoha kiutasította. A tyja kertjének egyik lugasában átsírta és átim ádkozta az éjtszakát, és reggel K ortanába sietett. O tt a tem plom ban térden állva hangosan bocsánatot kért Istentől, em berektől. Egyik szentéletü ferencesnél életgyónást vég zett. M ajd a ferences atyák közbenjárására két jám bor özvegy magához vette szállásra. E ttől kezdve élete szakadatlan és könyörtelen kem ény bűnbánatban telt. Finom ru h á it és ékszereit a szegényeknek adta, m aga durva darócba öltözött. Venyigén vagy puszta földön hált, az éjtszaka nagy részén ke serves könnyhullatással im ádkozott. Étkezéséül száraz kenyér és egy ke vés gyümölcs szolgált. M últjára tö rtén t rosszindulatú célzásokat nyugod tan vette, a m egaláztatást szinte kereste. Egy vasárnap szülőfaluja tem plom ában rongyos ru h ába öltözve, durva kötéllel a nyakán jelent meg és úgy k érte polgártársainak bocsánatát az okozott botrányért! Legszívesebben lépett volna valam i szigorú szerzetbe, hogy ott za vartalan u l sirassa gyászos eltévelyedését, de ez nem volt lehetséges. Vé.gül hosszas könyörgésre és három évi próba után Szent Ferenc III. rend jébe k é rt és kapott felvételt. M int m egtérése kezdetén, úgy most is élet gyónást végzett, am elyre nyolc napos lelkigyakorlattal készült. A szent áldozáshoz kötéllel a nyakán járu lt. Áldozás után elragadtatásba esett. M egjelent neki az Ű r Jézus és kedvesen leányának szólította. Magához térve, így só h ajtott fel: „Ő végnélküli édesség; ó gyönyörűséggel teljes szavak, am elyekkel engem leányának kegyeskedett nevezni az édes Üd vözítő!“ A vezeklést k érlelhetetlen szigorral fo ly tatta úgyannyira, hogy a gyengeség m iatt a legnagyobb m elegben is didergett. A bánat könnyei lassan elapadtak és helyettük az öröm könnyei buzogtak fel. Az Ű r Jézus elhalm ozta töredelm es szívű bűnbánóját rendkívüli m isztikus kegyelm ek kel. Ötvenéves korában h ú n y t el 1297. febr. 22-én. Teste a kortanai Szt. B alázs-tem plom ban ma is épen és sértetlenül látható. Isten halála után szám talan csodával tü n tette ki az erőslelkű vezeklőt. Az Egyház 1728-ban szentjei közé ik tatta. Élete hasznos m egfontolásokra szolgáltat alkalm at! Elénk táru l a hiúság, a test cicomázása folytán fenyegető nagy ve szedelem, a szörnyű bukás! „Akik a testben vetnek, a testből nyernek végső rom lást!“ figyelm eztet az Ű r szava a Szentírásban. A test szépsége, fiatalos üdesége könnyen tönkrem egy, de a baj, am ibe beledönthet, vég zetes lehet! Nagyon helyénvaló ez a m egfontolás úgy a hiúság pórázán ngrándozó fiataloknak, m int a szülőknek! K önnyű M argitot a bukásban követni, de m ár nehéz, sőt nagyon nehéz a vezeklés szigorúságában és őszinteségében nyom dokaiba lé p n i. . . 297
És ha m ár valaki olyan szerencsétlen lett, hogy M argit bukásának szánalom ra m éltó részesévé alacsonyodott, még m indig nincs minden veszve! A Szent Vezeklő m u tatja az ú tat, m elyen nem csak szabadulhat a bűntől, de még szent is le h e t. . . Ennek első feltétele a m erész és elszánt szakítás a bűnnel és m ind azzal, am i odavezethet. Ezt elősegíti annak élénk és határozott m egfonto lása: hová ju t a lélek, m ely bűnben kerül Isten ítélőszéke elé?! Ha meg gondolja és szinte átéli azokat a képzeletet felülm úló gyötrelm eket, me lyeket az elkárhozottak szenvednek a pokol tüzében, nem fog semmiféle m egaláztatástól és vezekléstől visszariadni. A józan ész ugyanis belátja, hogy inkább itt gyötrődik és szenved ideig-óráig olyan kínokat, m elyek nek édes vigasztalást ígért az Űr, m int o tt örök tűzben enyhülés nélkül szenvedjen távol Istentől! És ha ezt belátja, akkor csak erős és tö rh etet len ak a rat kell a könnyes vezekléshez és Isten segítő kegyelm ével ham a rosan m egváltozik m inden: a bűn fojtogató karm aiból Isten vigasztaló k arjaib a kerül a bűnbánó lé le k !.. Sokakat m egtántorít az a gondolat: m it szólnak hozzá az em berek, a rokonok, ismerősök?! Ez ellen oltalm at talál hatu n k abban az igazságban, hogy b árm it m ondanak, az az ő dolguk! R ajtu n k ezzel se nem könnyítenek, se terh e t nem jelentenek. És hozzá tehetjü k : m it szólnának elkárhozásunkhoz?! Biztosan fájdalm asabb volna ezt hallani, m int a bűnbánathoz fűzött megjegyzéseket! De az is ténv, hogy akik a lelket nézik, azok csak épülnek a vezeklésen. A kik pedig lelket nem ism ernek, azok hadd ítéljenek bárm it! Ép pen az áru lja el az em berek benső világát, m it m ondanak és tarta n ak az alázatos vezeklőkről! A nem es és istenfélő lelkek épülnek rajtuk, a lelki tartalom nélküliek gúnyolódnak felettük és követ dobnak rájuk. Pedig inkább ők is követnék. A bánatkönnyeket síróké az Isten vigasztalása! A gőgös „igazaké,“ a farizeusoké a megalázó b ü n te té se !.. Testvér! m elyik ben akarsz ré sz e sü ln i? !... P. Roznik Rajner O. F. M.
Engeszteljünk ! írta: P. Juhász Vince O. F. M. Betlehem . Érezzük, ha v ihar van kitörőben. Egy könnyű fu v allatra megborzon gunk: ösztönünk m egsúgja, hogy orkán előszele az. A p áratelt levegő nyo m ása ránehezedik m ellünkre, lelkünkre. Az értelm etlen term észet is riadozik. A m ad ár nem csicsereg: ném án, alacsonyan száll, m enekül fész kébe. A virágok bezárják k e ly h ü k e t. . . Ne legyünk hasonlók azokhoz, akiket az örök Igazság korhol az Evangélium ban, hogy az időváltozást m egjósolják, de a term észetfölötti világ sorsdöntő eseményei re jtv e m aradnak előtttük! Nem látjuk-e, hogy sorsunkat is vihar fenyegeti? Nem érezzük-e a szörnyű villamos feszültséget, am ely a világra nehezedik? Csupa ellentétr csupa gyűlölet. K ünn népek tusája, odahaza néposztályok m arakodása. K ü n n a kard, odahaza a r é m ü le t. . . (Móz. V. 32, 25.) Mi a világ Istenhez képest? Ő ta rtja m arkában a m indenséget. Őbenne élünk, m ozgunk és vagyunk. (Ap. Csel. 18, 28.) A kínzó nyugtalanság, am ely a holnap elé borzongva tekintő em beriséget h atalm ába ejti: nem egyéb, m int az Ű r kitörő haragjának előjele, érzete! Olvassuk a Szentírást: m inden háború, m inden forradalom Isten re n delése volt Izrael vagy m ás népek bűneinek büntetésére! Jól m ondja a nagy konvertita: Chesterton „Világosságot!“ (O rthodoxy) c. m ű vében, hogy Izrael m inden történelm i esem ényről előre szerzett tudom ást. P ró fétái fülébe dörögték, hogy jön a számadás: 298
r
Böm böl az Űr a Sionról, És hallatja szavát Jeruzsálemből; És elhervadnak a pásztorok ékes rrtézői, És kiszárad a K árm el teteje. (Áfnosz 1, 2.) A Szentlélek az írá st nem egy m aroknyi népnek sugallta csupán.M indnyájunknak szólnak e m egrendítő szavák. Vagy nincs-e m a is oka az Ú rnak haragra? Ma, am ikor a legellentétesebb irányzatok egyszerre tö r nek Isten Országára: az Egyházra, hogy m egsem m isítsék m indazt, am i az em bert em berré teszi: vallást, családi szentélyt, honszerelm et és em berszeretetet? K risztus U runk az Evengélium ban úgy jelenik meg, m int szelíd áldo zati B árány. M ikor azonban a Jelenések könyve az Egyház jövőjét festi, haragos Bíró alakjában m u tatja be a M indenség K irályát. Szájából k é t élű kard jön ki, (Jel. 1, 16.) és vértől ázott ruhába van öltözve. (U. o. 19, 13.) Igen: Ő, a Megváltó lett a m egváltást megvető, hiábavalóvá tévő vi lág vádló és ítélő Bírája! Engeszteljünk! Hogyan? Üdvözítőnk k in y ilatkoztatta szentjeinek, minő mélységes fájdalom árasztja el szentséges Szívét. Igaz, hogy Ő végtelenül boldog. Nemcsak isteni, de em beri term észete sem ism eri a szenvedést, boldogtalanságot. De mégis igaz, hogy Szívét fájdalom tölti el azok hálátlansága, közönye, rom lottsága m iatt, ak ik ért Ö em berré lett, és kínhalált szenvedett. Mennyei A tyjának színről-színre való látása tökéletes vigasztalást n y ú jt istenem beri Szívének; de ha ez nem volna, valóban boldogtalan lenne. Fájdalm a kim ondhatatlanul mély, hiszen Ő a végtelen Jóság. F ájdalm ában osztozik szentséges A nyjának Szíve. ím e az első eszköz, am ellyel U runk h arag ját enyhíthetjük, és elfor díth atju k a világról. V együnk részt szent^ Szívének fájdalm ában. Tisz teljük, szeressük, im ádjuk és engeszteljük Őt az Oltáriszentségben, hiszen éppen a szeretet e szentségével szemben nyilatkozik m eg a legszörnyűbb módon az em berek h álátlan árulása, elvetem ültsége, hitetlensége. B ár hol vagyunk, k ü ldjünk egy fohászt az O ltáriszentség felé, és terjesszük a gyakori és m indennapi szentáldozást. V iseljük türelem m el a szenvedést, a bántalm at, a nyom orúságot, és ajánljuk föl ezeket elégtételül. Áldozattá lesznek engesztelő oltáromon, hogy felségem házát meg dicsőítsem! (Izaiás 60, 7.) A m ásik eszköze az engesztelésnek: Szűzanyánk szent S zívének tisztelete! E ljö tt hozzánk a Fájdalmas Szűz. E ljött a K álváriáról, hogy kinyi latkoztassa népének szent Szíve bánatát. Óh, az a tőr, am ety e Szívet ott a Golgotán által verte, nem volt más, m int a mi bűneink! És h ab á r m ost isteni F iának jobbján örök boldogság is az osztályrésze, szíve nem szűnt meg érezni, fájlalni azt, hogy oly sokak szám ára hiábavalóvá lett szent Fiának áldozata! M enjünk bizalom m al a Golgotái Fájdalm as Anya átv ert Szívéhez.. Sirassuk meg vele együtt korunkat: a történelem legnagyobb hitehagyását. A kereszthalál véres sziklájáról való a Golgotái K ápolna oltára.*) A K álvá riáról való a Golgothai K ápolna m ozaikszerű kövezete, am elynek valódi ságát a történettudom ány igazolja. Zarándokoljunk teh át a Golgotái K á polnába bűnbánó lélekkel, hogy ra jtu n k is beteljesedjék a P róféta szava: K iöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az im ád ság lelkét; és m ajd reám tekintenek, akit átdöftek, és siratják m ajd ő t ... És sír m ajd az ország... (Zakariás 12, 10—12.) *)
Budapest, XII. Heinrich István-u. 3, vagy Hidegkúti u. 117.
299;
Rendünk róm ai egyetem ének kápolnájában S zen t Lajos király szob r a áll. Páncél fedi a K ereszt re tteg ett katonáját. O ldalán k ard villog, de K risztus töviskoronája van kezében: hosszan nézi és s í r . .. M agyar ifjak! Hazám férfiai! Nézzetek ti is erre a tö v isk o ro n ára.. . Nem zeti P átró n án k fejét ékesíti a m agyar szent Korona, amely, fájdalom , m a igen hasonló m intaképéhez: a Töviskoronához! És aztán lépjetek a küzdőtérre. T anuljatok, dolgozzatok, küzdjetek Isten ért és a hazáért, ha kell — a halálig is! A ti zászlótok a Nagyboidogasszony zászlaja. A ti hivatástok világraszóló: fegyelm ezett és K risztus hoz, Szűz M áriához hű jellem etekkel építsétek ú jra Európa védőfalát: az ezeréves m agyar hazát. R átok győzelem vár, m ert a ti zászlótok a Nagy asszony zászlaja! De innen induljatok: a Golgothai oltártól. A b án at könnyeivel indul jatok, m int Szent Lajos a Szentföldre. Fájdalm as P átró n án k könnyeivel elegyítsétek a bűnbánat könnyeit, hogy kiolthassák a nem zetünkre nehe zedő isteni h aragnak tüzét! Énekeljétek: Szép N agyasszony, sírj te is velünk: K önnyeiddel m entsd m eg nem zetünk!
A z Úrangyala a vendégfogadóban. Egy terciárius ú r A ltöttingben járván, délfelé bevetődött a Schex-féle vendégfogadóba. Ebédet rendelt és egy korsó sört fogyasztva v á rta a fel szolgálást. Egyszer csak m egszólaltak a delet jelző harangok. Ekkor a ven dégek között foglalatoskodó pincérnő abbahagyta a m unkát, keresztet ve te tt és elkezdte hangosan im ádkozni az Ü rangyalát. A jelenlevők nagy része utána, a végén pedig egy vendég sem volt, aki ne m ondta volna az im át. M ikor később asztalához jö tt a tulajdonos, m eg nem állhatta, hogy szóvá ne tegye a pincérnő bátorságát. — Óh kérem , — felelte a vendéglős mosolyogva — nálunk így van ez m ár 34 éve. M inden áldott nap elm ondjuk vendégeinkkel együtt az Ü ra n g y a lá t. . . Mi is végezzük el m indenhol és m indenki előtt az Ű rangyalát.
Rendi hírek. A szolnoki rendiközség tagjai Isten kegyelm ével az 1938. évben is fokozottan igyekeztek Szent Ferenc A tyánk szeráfi szellem étől áthatva ez Üdvözítő nyomdokain haladni. Mindig szem előtt tartották a célt: Lelkeket vezetni Krisztushoz! Ügy élni, hogy a kisugrázó szeretet által közönyös em bertársaink is megtérjenek. Ft. P. Szabó Polikárp igazgató atvánk a ferences s 7 ellem erősítésé* és íeflődését szeretettel T a r ta tta szem előU Főtörekvése hoay \zig-vérie^ er^ cíáriusok legyünk. ^ § § A lelkiélet kim élyítésére szeretett igazgató atyánk elnökletével minden hó második vasárnapján megtartottuk az elöljárósági gyűléseket. Ezeken igazgató atyánk buzdító beszéde után az elöljárósággal kijelölte a m unkateret a rendtagok számára. Minden hónap harmadik vasárnapján reggel szt.
300
m isét hallgattunk és közös szt. áldozást végeztünk. A szt. m isén a Ferences énekkar énekelt. Az énekkar m egszervezéséért és vezetéséért igazgató atyánknak hálás köszönettel tar tozunk. Délután a templomi ájtatosság után a rendi otthonban konferencia-beszéd után intézték el a rendi ügyeket. Október 1, 2. és 3-án háromnapos áj tatosságot tartottunk Szent Ferenc A tyánk elszenderulesenek em lékére’ ~ majd november 17> 18- és 19‘ én ll'iduumot Szent Erzsébet, a mi Pártfogónk tiszteletére; továbbá december 5, 6. es 7-en ajtatossagot a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére, — Szentségimádást végeztünk Krisztus Király napján, húshagyó kedden és nagypénteken. — A kijelölt ünnepeken általános feloldozásban részesültek a rendi tagok, am ely nagy lelki öröm űnkre szolgált. Az egyes szakosztályok lelkiism ere-
lesen és örömmel feleltek meg követel ményeiknek. — A kézimunka szakosz tály vezetője Herbilné Ágnes nővér, akinek vezetésével sikeres eredményt értünk el. A rendi nővérek a kedd délutánokat felhasználva az egyházi r u h á k o n a legcsekélyebb hibát is kija vítják, továbbá új miseruhák stb. m u t a t j á k szorgalmukat. Az itt készült kézimunkákkal a dec. 1—7-ig rendezett „Karácsonyi vásár- és játékkiállí tás“ nagy anyagi haszonnal járt a K aritász céljaira. — A munkadélutánok v o n z ó b b á és melegebbé tételére az elöljáró testvér vallásos előadásokat tartott. Az Űr Jézus szeretetétől áthatva örömmel és áhítattal végzik a rendi nő v é r e k a nekik kijelölt oltárok és szob rok virággal való díszítését és rend ben tartását. Karácsonykor a betle hem, húsvétkor a szentsír oltárát éke sítik fel. Az eucharisztikus szakosztály is buzgósággal dolgozik. Hetenkint kétszer sütik az ostyákat. A jótékony gyerm ekebédeltetési ak cióból is kivették részüket a rendi nő vérek. Végezték a gyűjtési m unkála tokat, továbbá a téli hónapokban he tenkint három napon főztek a szegény gyermekek részére. Tarhonyát, leves tésztákat készítettek és paradicsom be főzést végeztek a nyári hónapokban. A kultúrelőadások egy részének tiszta jövedelmét a „Karitász“ céljaira for dítottuk. A karácsonyi szt. ünnepek alkalm á val a didergő szegény gyerm ekekről se feledkeztünk meg. A „karácsonyi vásár és játékkiállítás“ tiszta jövedel méből 7 gyerm eket cipővel és 26 gyer meket ruhával láttunk el és több sze gény családnak juttattunk élelm isze reket. Az első szentáldozáskor pedig 9 gyerm eknek adtunk fehér ruhát. A m issziósszövetség és a Szent K e reszt Hadserege szakosztályainak ve zetői és csoportvezetői is szívükön hordják kitűzött céljukat. Két havonkjnt m issziós gyűléseket tartottunk, ahol a vezetők m egbeszélték a feren ces misszió és Szent Kereszt Hadsere ge ügyeit. A begyűlt összegeket elkült í í tÜk a központba. A gyűjtési m un kálatok szép eredm énnyel járnak, va lamint a „Szentföld“ és „Isten Dalo®^>“-nak terjesztése is. — Nagy kullurelőadást rendeztünk a kínai m iszn j a v á r a , am elyen P. Károlyi Berpi" *5Ínai misszionárius tartott értékes loadást a kínai missziókról és a kis ln®i fiűcska, Tomi köszönetét tolm ásolta a missziónak. — A másik nagy
kultúrelőadás a Szentföld javára, a m elyen P. Majsai Mór szentföldi biz tos tartott értékes előadásokat a Szent földről. Két örvendetes esem ény történt az elmúlt évben. Az egyik: P. Schneider Vencel vizitátor atya látogatása, ami kor rendi gyülésünk keretében szere tettel buzdított bennünket és m egelé gedését fejezte ki. — A m ásik P. R affinszky Romuáld pár évvel ezelőtt volt III. rendi igazgatónk jelenleg newyorki plébános látogatása. Díszva csora keretében magyar dalokkal rót tuk le hálánkat iránta. Résztvettünk a m átraverebély-szentkuti zarándoklaton és azt felajánlot tuk hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Ott voltunk a budapesti Eucha risztikus Világkongresszuson is. Tes tületileg zászlónkkal, égő lám pácskákkal jelentünk meg a feltámadási, úr napi és az aranyvonattal érkezett Szent Jobb körmeneten Isten dicsősé gére. Könyvtárunkat igazgató atyánk ér tékes vallásos könyvekkel gyarapí totta. Kultúrelőadásainkat igazgató atyánk támogatta és vitte előre. Azok mindig nagy anyagi és erkölcsi sikerrel jár tak. Kiem elve kell m egem lékeznem a m inden alkalom mal közreműködő ren di tagokról, akik fáradhatatlanul apostolkodtak anyagi és erkölcsi si kerünk érdekében. — 3 nagy kultúrestélyt és műsoros teaestélyt rendez tünk, am elyeken budapesti m űvészek is szerepeltek. A jövedelm et a kari tász céljaira és a „Magyar a m agyar ért“ mozgalom céljaira fordítottuk. A harmadikrend tulajdonát képező „Kegytárgy“ üzletből 300 P tiszta jö vedelm ünk volt. Szentmisékre kifizet tünk 118.40 P-t., szt. missziók javára 200 P -t, „Magyar a magyarért“ moz galom javára 100 P -t adományoztunk. Igazgató atyánk fáradhatatlan bűzgósággal végzi az újoncoktatást. Buz gó m unkásságának köszönhetjük, hogy tagjaink száma szépen szaporodik. Taglétszám: 145. Örömmel írhatom, hogy az elm últ év folyamán a III. rend tagjai hűek m a radtak kitűzött céljukhoz és Szeráfi Atyánk szelleméhez. Hála ezért az édes Üdvözítőnek és P. Szabó P olikárp igazgató atyánknak, aki fárad ságot nem kím élve sz íw el-lé lek k e l viszi előre a III. rend lelki életét és anyagi ügyeit Isten dicsőségére. Befejezve közleményemet Isten ke gyelm ét kérem a további munkához. Titkár nővér.
301.
Pécs. A jó Isten akaratából, a tar tományfőnökség rendelkezése folytán •élünkről Szécsénybe távozott a mi szeretett jó igazgató atyánk, Jagicza Juvenál. Drága jó lelkének kincses házából oly bőven osztogatta nekünk a hitnek, a rem énynek és a szeretet nek tündöklő gyöngyeit, hogy most tá vozása után csak a hála és a szeretet érzelm ei azok, am elyekkel új állom ás helyére kísérjük. Szabad-e, lehet-e a jóságot feledni avagy hálátlansággal közönbösségbe temetni? Csordultig van a mi terciárius családunk szíve a búcsúzás könnyeivel s az a néhány csepp, ami kibuggyant belőle és belehullott egy m ásik szív b e... Az atyai szíve együtt dobogott a mienkkel, örült a mi örö münknek és szenvedett a mi szenvedé sünkben. Jósággal irányított bennün ket, de korholt is, ha kellett, féltő szeretettel és úgy vezett bennünket Szent Ferenc Atyánk nyomdokain az örökélet forrásaihoz. A búcsúzás könnyein és a hála ér zelm ein keresztül a szívek e szerető találkozásában az ég is fényesebben ragyog felettünk. Istenben bízó szívvel üzen a pécsi rendiközség: Isten megáldja, Isten ve zérelje volt jóságos főtisztelendő igaz gató atyánkat, P. Jagicza Juvenál, újoncmestert, hogy sok lelkes feren cest irányíthasson Ég felé! A búcsú zás fájó érzelm ei m egenyhülnek, am i kor tudjuk, hogy jóságos és szerető igazgató atyát kaptunk Eördögh A l fonz házfőnök atyában.“ ő t, mint új igazgató atyánkat nagy szeretettel kö szöntjük és megígérjük, hogy lelke sen, áldozatosan és igazán ferences szellem ben fogadjuk szavait. Isten hozta! Csíksomlyón, a székelynép régi bú csújáró helyén 700 óta vannak terciáriusok. A rendiközség vezetését a Fő tiszt. igazgató atyák egymaguk végezték egészen 1933-ig. Ekkor P. Fi dél a rendiközséget újraszervezte, nem csak Somlyón, hanem a csíki kör zethez tartozó 7 fiókközségben is: Csíkszereda, Szépvíz, Szentmihály, Karcfalva, Szenttamás, Szentdomónkos, Ozsdola községekben, és m inden hová világi elöljárókat is nevezett ki. Azóta a csíki kerületben élő kb. 350 terciáriusnak vezetését a világi elöljá rók végzik a Főtiszt. Plébános urak támogatása és az Igazgató Atya irá nyítása m ellett. Az Igazgató atya kezdem ényezésé re 1934. óta minden év október 4-én
302
évi kerületi terciárius gyűlést tartunk. Erre a napra úgy sereglenek össze a kerületben élő testvérek, hogy résztvehessenek a gyűlést m egelőző ün nepségen is, ami a következő sorrend ben szokott lefolyni: 3-án d. u. be öltöznek az összes rendiközségek je löltjei, és e szertartás után a testvérek résztvesznek a ferences rendházzal együtt a szertartáson, 4-én reggel Szent Ferenc ünnepén közös szt. ál dozáshoz járulnak, azután pedig az újoncok leteszik ünnepélyes fogadal mukat. Ezt követi a közös reggeli, am elyet a Somlyói testvérek rendeznek kedves vendégeik számára. A 10 órás ünnepi szt. m ise után megtartják az évi kerületi terciárius gyűlést. — En nek tárgysorozata: 1) Elnöki megnyitó. 2) A rendiközségek jelentése az évi munkaprogramról. 3) M egbeszélések és célkitűzés a jövő évre. 4) A főtiszt, atyák oktató, buzdító beszédei. M indezekből m erített sok lelkikincscsel meggazdagodva térnek haza az évi nagygyűlésről otthonukba a test vérek. Ezeken a kongresszusokon üdvös ha tározatokat is hoznak. Például elha tározták, hogy minden rendiközség te hetségéhez képest hozzájárul egy szer zetes kispap tanításához. Elhatározták tovább azt is, hogy a beindított és negyedévenkint m egjelenő „Terciárius Értesítő“ fenntartásának költségeit fe dezik és ez úton is fenntartják a kap csolatot az anyaközséggel. A csóksomlyói rendiközség élete és működése röviden összefoglalva a kö vetkező: A tagok létszám a 40—50 kö zött van. Minden hónap második va sárnapján tartották rendes gyűlései ket, utána pedig a tanács ülést. A téli hónapokban hetenkint egyszer újonc oktatást rendeztek. A rendi szt. mise a hónap harmadik vasárnapján volt, és azon közös szt. áldozáshoz járultak a testvérek. Rendszeressé tették az alábbi áhí tatgyakorlatokat: Szentségimádás nap ján közös és külön imaórát végeztek, nagyböjtben a szentsím ál három na pig beosztás szerint imádták a Szent séget; az évfolyam án minden nap egy testvér szentséglátogatást tartott, a hó nap első péntekén és a nagyböjt pén tekjein keresztúti ájtatosságot végez tek, a főbb ünnepekre kilenceddel ké szültek elő. Az igazgató atya minden évben lel kigyakorlatot tartott a terciáriusok ré-
¿re hogy a rendi szellem ben erősítse testvéreket.
Hogy a testvérek az egym ás iránt , olt szeretetet tettekben is kifejezés r e juttassák, ezért alakították meg 1937 évben a tagok tem etkezési egy l e t é t , am elynek célja az elhalt rendi t e s t v e r földimaradványainak tisztes séges eltem ettetése. Megszervezték az i g a z g a t ó atya buzdítására az önsegély ig pénztárt, am elyből a rend tagjai s z ü k s é g esetén kamatmentesen vehet n e k fel kölcsönt. A szeretetet gyakorolták a Renden kívül á l l ó felebarátj aikkal is. Kará c s o n y k o r 40—50 szegénynek osztottak ki r u h á t és élelem segélyt. Az ajándé kokat részben gyűjtés útján szerezték be a testvérek, a többit pedig a rendi p é n z t á r b ó l fedezték. Szent Erzsébet n a p j á n 25—30 szegénynek adtak ebé det. A segélynyújtás mindég egy ked ves műsor keretében történt, hogy n e c s a k alamizsnát kapjanak a sze g é n y e k , hanem szeretetet, lelki fe l üdülést is. Az 1935. évben kétévi gyűjtés után elkészítették a szép fehér rendi zász lót. A fölszentelésre a Főtiszt, atyák vezetésével háromnapi lelkielvonulás sal készültek elő a testvérek. A föl szentelés szertartását a Főtiszt, igaz gató atya végezte, d. u. pedig kedves díszgyűlés fejezte be az ünnepséget. A rendiközség ez időtől kezdve zászló alatt testületileg vesz részt a körme neteken és az elhalt terciáriusok te metésén. — A rendnek van saját könyvtára, am elyet a tagok rendsze
resen használnak s gondjuk van arra hogy a könyvtárt jó könyvekkel gya rapítsák. Az 1936. évben fölvetették az eszmét hogy rendi otthont alapítanak, ön k én tes adózást róttak ki az egyesekre s ezen kívül állandóan dolgoznak más irányban is az ügyért. Igaz, nehéz fel adatot tűztek ki maguk elé, m ivel a rendiközség szegény, és így lehet, hogy évtizedekről van szó, mire meg valósul a kitűzött cél. Pedig ennek m egvalósítása szükséges először a v i déki testvérek miatt, akik évente töbször összejönnének Somlyón, de szük séges azért is, mert sokkal több szépet sikerülne m egvalósítania, hogyha saját otthonában élhetne a rendiközség. Buzdításul szolgált és új lelkesedést öntött m indig a tagokba a főtiszt. P. M ansvét vizitátor atya kétszeri láto gatása. Felejthetetlen em lék marad a Főtisztelendő M iniszter Generális Atya 1938. augusztus 29-ki m egjelenése. Az évi kongresszuson a Főtisztelen dő igazgató atya a templomépítő Szent Ferencet rajzolta követendő pél dának a terciáriusok elé, aki nem hát rált m eg a nehézségek elől. Kitartó munkájának m eg is volt az eredmé nye. Ez az eszme vezeti a Somlyói testvéreket is abban, hogy ha nem is tudnak nagy dolgokat alkotni, de az apró jócselekedetekkel a saját lelkűk ben építenek az „Ürnak templomot“ s így m egfelelnek a Szent Rendalapító által kitűzött életcélnak. Bene Zoltán rendi titkár.
Szerkesztői üzenetek. P. Dr. H. A . N a g y k a n iz sa . H á lása n köszönöm a küldött beszám olót. Kicsit későn érkezett. N ovem berben közöljük. A 8310/1939. M. E. s z á m ú re n d e le t értelm ében lap u n k fél terjedelem ben jelenhet meg.
Terciárius naptár november hóra. 1. M in d e n sz e n te k ü n n e p e Á F. , E lsején déli 12 órától kezd v e m inden nyilv án o s tem p lo m b an v ag y k á p o ln á ban a n n y is zo r nyerhetsz c s a t a m eg h o lta ké rt teljes búcsú t, a h á n y s z o r ott a p á p a szán d ék ára 6 M iatyánkot, 6 Ü dvözlégyet, 6 D icsőséget im ádkozol. Ez a teljes búcsu ^ n y e rh e tő 2-án éjjel 12 óráig (36 ó rán át). 2. H alottak n a p ja . Teljes bú csú m int fent c sak a h alo ttak jav ára. hal n a p já n a k n y o lcad á n belül m in d e n n a p teljes b ú c sú t n y e r h e t ü n k a o ttak ja v á ra , h a a tem ető b e m együnk é s o tt a h o lta kért im á d k o z u n k . Föltétel: ^ n a s , áldozás. 13. Szt. D idák I. r. hv. T B v il. *4. Szt. Jozafát püsp. é s vt. TBvil.
16. 19. 21. 26. 28. 29.
Szt. Á gnes (Szt. K lára nővére) II. r. szű z T B v il. Á rp ád h azi Szt. E rzsébet III. r. özv. a 111. r. v édőszentje. Á F . T B vil. Szűz M ária h e m u ta tá sa a tem plom ban. Á F. Portum auriziói Szt. L énárt I. r. hv. T B vil. M archiai Szt. Ja k a b I. r. hv. T B v il A szeráfi ren d m in d en szen tjén ek ü n n ep e. T B vil.
E ré n y g y a k o rla t e h ó r a : B oldogok az irgalm asok, m ert ők irgalm asságot nyernek ! Az irgalm asság lelki és testi cselek ed etei so h sem olyan időszerűek, mint eb b en a h ó n a p b a n G yakorold a z o k at helyzeted és k é p esség eid szerint, d e úgy hogy k arácso n y ra titkosan szép cso k ro t k észíth ess b elő lü k Jé z u sk án ak .
LINK É
ÚRI DIVAT
M A R G IT -K Ö R Ú T 5 1 - Á T R IU M M O Z G Ó M E L L E T T ! Férfi fehérnemüek, divatcikkek, pyjamák, házi kabátok, nyakkendők, zsebkendők, stb. nagy választékban olcsó és jó minőségben. Hozott anyagból fehérnemű varrását is vállalom. __________________________ T E L K F O N : 15 3 -7 1 9 ._________________________
Eladás : IV., Prohászka Ottokár-u. 8.
/¡Jsi 'j
'M
m
VI., Teréz-körút 8. II., Margit-krt 50. VII., Baross-tér 15. V., Berlini.tér 6.
"i V
j
z ó f ív f iíj é t /
TMUffWlswvtiíZvm
M agyarország egyetlen katolikus kézben levő p osztógyára!
FINOM GYAPJÚSZÖVETEK GYÁRA f Á p o l j u k a j
Zene
Közismert
és
ápolás
—
lelki
ápolás
a legjobb
II a r in ő ■■ i ii in o k n em es orgo n ah an g g al h á zi h a sz n á la tra , iskolák-, d a lá rd á k -, tem plom oknak' M ag y aro rszág b an vezető harm ónium cég, legnagyobb h a rm ó n iu m ra k tá r:
H örl Nándor Budapest, T elefo n : 516-52
Kapisztrán-Nyomda, Vác.
—
II., T ö r ö k - u t c a 8. s z á m. Fizetésk ed v ezm én y 1 — S ü rg ö n y eim : H arm onhörl.
Printed in Hungary.
Művezető: Farkass Károly
