FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin. ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS Mi maradjon, és minek kell mennie?

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS Mi maradjon, és minek kell mennie?

Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó!

2015. X / 30. szám

Október havában az Őszi nagytakarítás— mi maradjon, és minek kell mennie témában szeretnénk Veled megosztani gondolatainkat.

Az ősz lehetőséget ad nekünk, hogy az impulzív, kavargó és pezsgő nyár után kicsit elkezdjünk lassítani a ritmusunkon, mintegy előkészítendő a lelkünket és testünket az utána következő téli időszakra. Csodás és nyugalmat hozó hónapok ezek, melyekben elengedhetjük mindazt, amire már nincs szükségünk, és elmélyíthetjük azokat a dolgokat, amik majd a tél beköszöntével erősítenek bennünket.

Kellemes időtöltést Mindenkinek az őszi rendrakáshoz!

Répa Fatime

Kérdésed van? E-mail: [email protected] Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!

A fény és öröm útján....

Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin

FÉNYSZÖVŐK A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:

Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu Hlács Erika Nia és Pilates oktató

Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta [email protected] Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra

Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő

„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller


FÉNYSZÖVŐK

Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/LiliEgeszsegCoach instagram.com/LiliHealthCoach Arany Ágnes

„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Aien Alternatív pszichológus Természetgyógyász-Fitoterapeuta sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu

Répa Fatime Szerkesztő

Herta Müller


KÖSZÖNTŐ

Az őszi nagytakarítás számomra mindig egy olyan tevékenység, egy olyan időszak, ami mind az otthonomban, a környezetemben, mind pedig a lelkemben a „káosz” fogalmából indul :) , és egy letisztult, megnyugtató elégedettséggel zárul. Ilyenkor képes vagyok a látszólagos rendből pillanatok alatt a legnagyobb felfordulást produkálni minden szinten. A tapasztalatom az, hogy ezzel elég sokan vagyunk így, mert valami varázslatos módon mindenkiből—szinte kivétel nélkül— ezt hozza elő az ősz eljövetele. Úgy gondolom, hogy ez tudatalatti és tudatos válasz is egyben a természet változásának hívására. S milyen jó, hogy ez így van, mert így időről-időre lehetőséget kapunk arra, hogy rendet tehessünk magunk körül és magunkban. Persze az elengedés nem mindig könnyű, mert sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, érzésekhez—akár tárgyakhoz is—, amik már csak visszahúznak, akadályként vannak jelen az életünkben, és ahhoz bizony nagy bátorság kell, hogy ezeket felismerjük, s utána hagyjuk szabadon távozni az életünkből, hogy helyébe meggyógyított, átminősített, vagy teljesen új érzések, élmények, lehetőségek érkezhessenek. Az életünkben ugyanakkor azok, amik jól működnek, táplálnak minket, ennek a folyamatnak hála, még nagyobb megerősítést kaphatnak, hisz’ már elengedtük, aminek mennie kellett, s ezáltal a felszabaduló figyelmünket és energiáinkat azoknak adhatjuk. Sőt, ha élünk a változtatás lehetőségével, még értékesebbé formálhatjuk saját magunk számára ezeket. Kívánok Mindenkinek könnyed, szeretetteljes sepregetést és harmonikus „végeredményt” :)

Répa Fatime


A természet tanítása

Alkalmam volt Drunvalo Melkizedek egy egy hetes tanfolyamán részt venni sok-sok évvel ezelőtt, ő egy amerikai sámán és író. Nagyon sokat tanultam tőle, mégis a legfontosabb információk számomra nem azok voltak, amelyek az energiagyógyászattal kapcsolatban hangzottak el, hanem azok, amelyek az élet tanításai. Tőle hallottam először, hogy milyen fontos, hogy a természettel harmóniában éljünk, még akkor is, ha már nem tudunk valódi természet közeli életet élni. A természet körforgása, a ciklusok, amelyeket bejár, megmutatják, hogy milyen fontos az elengedés és a megújulás. Amikor figyeljük a természetet, megtanulhatjuk tőle, hogy az elengedés nem mindig fájdalmas, hiszen amikor az őszre készül, az számára egy ünnep. Szépen, lassan elengedi a fa a leveleit, de közben nem gondol arra, hogy milyen kár, hogy ezeket a leveleket nem tarthatja meg, hiszen tudja, hogy tavasszal majd új levelek bújnak elő a régiek helyén. Mielőtt azonban elengedné a régi leveleket, csodálatos, ugyanakkor mély színekkel itatja át, így az ősz egy különleges hangulat- és színvilágot teremt, amely befelé hív, a mélységekbe kalauzol. A nyár kifelé forduló, szenvedélyes, impulzív és folyamatosan teremtő áramlásából szükségünk van arra, hogy elinduljunk befelé, s egy kicsit lelassuljunk, elcsendesedjünk. Egyetlen kincsünk, amit a nyár folyamán gyűjtögetünk, a napfény. Erre van mindössze szükségünk, amikor elindulunk befelé, mert ez a fény fog bennünket táplálni, amikor megérkezünk a tél ölelésébe, a kívül látszólag mozdulatlan, pihenő állapotba, amely belülről sosem így nyilvánul meg; belül folytatódik az áramlás tovább, csak más minőségben.


Az ősz hív bennünket a lassulásra, hogy fel tudjunk készülni a tél varázslatára; ez egy folyamat, amelybe fokozatosan engedjük bele magunkat. Ahhoz, hogy a mozdulatlanságba megérkezhessünk, tudnunk kell azt, hogy ez az állapot nem a nem-cselekvésről szól, hanem egy "megfigyelő" állapotról. Megfigyelünk mindent, ami körülvesz bennünket, és ami már nem táplál bennünket vagy elengedjük, vagy átalakítjuk. Amikor útra kelünk valahova, magunkhoz veszünk egy zsákot, amelyben pár hasznos és fontos dolgot becsomagolunk. Ahogyan haladunk az úton, telepakoljuk a zsákunkat azokkal a dolgokkal, amelyeket nem tudunk elengedni, nem tudunk megbocsátani. A zsákunk egyre nehezebb és egyre nagyobb, egyre inkább akadályozza az előrejutásunkat, de mégis ragaszkodunk hozzá. Tudom, hogy mindenkinek megvan az oka arra, hogy miért ragaszkodik a sérelméhez, hogy miért nevelgeti, őrizgeti ezeket a fájdalmakat, de mégis ezek azok, amik visszatartanak és elvesznek az erőnkből.

"Homokba kell írni a szót, amivel megbántott megjegyezhetnénk." (Bolyki soul and gospel: Homokba van ír va)

más,

mielőtt

Ha ezt meg tudnánk tenni, nem cipelnénk tovább magunkkal ezeket a fájdalmakat, nem arra használnánk ezeket az emlékeket, hogy igazoljuk magunk számára, hogy miért tartjuk távol magunkat másoktól, hogy miért panaszkodunk, miért nehéz a mi életünk. Ahhoz, hogy a tudatunkat egy új gondolkodásmódra hangoljuk, ahhoz, hogy változtatni tudjunk, szükségünk van arra, hogy kiüresítsük az elménket, hogy egy üres edénnyé váljunk, amit magasabb rezgésekkel, új színekkel tölthessünk meg. Ahhoz, hogy szabadok legyünk, el kell engednünk mindent, amit korábban tanultunk, mert ezek megkötnek és visszahúznak.


Talán sokszor hallottuk már, hogy csak a jelen pillanat létezik, s ez valóban így is van. Ha megértjük, hogy ez mit jelent, akkor könnyebb lesz számunkra arra ráhangolódni, hogy azt engedjük el, amivel éppen dolgunk, feladatunk van. Sokszor mással foglalkozunk, mint aminek valóban ideje van. Ideje van az építésnek és ideje van a rombolásnak. Ha az „itt és most”-ra figyelek, kikörvonalazódik előttem, hogy mi az, ami éppen a legfontosabb számomra; nem veszek el a múlt árnyai között, nem rohanok a jövő vágyai felé, itt és most körülnézek és megfigyelem azt, amit magam köré gyűjtöttem. Mi az, ami valóban táplál engem? Mi az, ami valóban támogató minőség? S ami nem az, azt szeretettel bocsássuk útnak. Nem másért tesszük, hanem magunkért, azért, hogy mi magunk boldogok lehessünk. Minden ragaszkodás szenvedés, és minden hamis önigazolás egy színjáték egy olyan darabban, amire nem váltottunk jegyet, ahol nem kellene ott lennünk, és főleg nem kellene a főszerepet eljátszanunk úgy, hogy mások mondják meg, mi a szövegünk, milyenek a körülményeink. A szabadság bennünk születik meg, s abból táplálkozik, hogy felszabadítom az energiáimat, elengedem azokat a dolgokat, amelyekben korábban le voltak kötve, leteszem a zsákomat és nem cipelem tovább.

A nagytakarítás segít mindig abban, hogy tisztán lássuk magunkat. Akár minden nap végén érdemes egy összegzést csinálni, mert így el tudjuk kerülni azt, hogy olyan dolgokat cipeljük magunkkal, amelyeket már régen el kellett volna engednünk. Ha nem menekülünk az érzelmeink elől, ha megengedjük magunknak, hogy fájjon, de aztán továbblépünk, akkor könnyedebbé válik a létezésünk.


Rengeteg dolog hat ránk, nagyon sok kihívással nézünk szembe nap, mint nap, ezért nem engedhetjük meg, hogy minél több dolog, vagy fájdalom rakódjon ránk, amely előbb-utóbb visszaránt bennünket egy korábbi állapot kietlen tájára. Legyünk annyira tudatosak és szeressük annyira magunkat, hogy legalább akkor, amikor a természet figyelmeztet arra, hogy ideje van az elengedésnek és ideje a megújulásnak, akkor engedjük el, amit lehet. Azért, hogy boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak és ragyogóbbak legyünk :)

Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu


Testi - lelki - szellemi nagytakarítás ősszel is

Évszakváltáskor, de leginkább tavasszal és ősszel érdemes méregtelenítésbe vagy böjtbe kezdeni. (Kínában például ősszel keresik fel az emberek az orvosukat - nem akkor, amikor már betegek -, hogy megtudják, mely szervük milyen állapotban van. Ilyenkor a baj még szelíd módszerekkel, méregtelenítéssel, gyógyteákkal, mozgással is gyógyítható.) Nem elég csak a testet, a lelket és a szellemet is érdemes kitakarítani.

Én leggyakrabban az izzasztó kunyhó szertartást szeretem alkalmazni a testem, lelkem, szellemem gyógyítására. Most vasárnap is ezt tettem, és mondhatom, hogy újjászületve érkeztem haza. Az izzasztó kunyhó szertartás általában egy egész napos gyógyító program böjttel és elmélyüléssel összekötve. (Az eddig ismert legősibb írott beszámoló erről a tisztító szerről az időszámításunk előtti ötödik századból való, Hérodotosz tollából, aki a szkítáknál jegyzett fel ilyen rituálét, amit a világ számos pontján alkalmaznak a mai napig.) Észak-Európában a szauna, Közép-Európában és Törökországban a gőzfürdő, Mongóliában a fekete-fehér tisztítás, Észak-Amerikában az inipi, Dél-Amerikában a temazcal, és a magyar izzasztó- vagy gőz-kunyhó is mind ugyanazt a célt szolgálja: a test-lélek-szellem egyidejű tisztítását, gyógyítását. Ezt segíti elő az egész napos böjt is, amelynek során csak folyadékot, elsősorban vizet, gyógyteát fogyasztanak a résztvevők. Ez a vállalás egyben felajánlás is a kérésekért, amelyek a kunyhóban ima formájában hangzanak el. Ebben a szertartásban tisztán megélhető a négy elemmel való közvetlen kapcsolat.


A földön ülünk, a levegőt - gőzt belélegezzük, a vizet a kövekre locsolja a szertartás vezetője, és a köveket tűzben forrósítják fel. Az izzasztó kunyhó szertartás célja a megtisztulás, és az újjászületés. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiüríti a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják, és a gondok, örömök megfogalmazása a szellemi úton való járást is segítik. A kunyhó, ami az anyaméhet jelképezi, körülbelül három méter átmérőjű, másfél méter magas fűzfa vagy mogyoró vesszőből épített szerkezet, a közepén egy tűzgödörrel, ebbe kerülnek az izzó kövek. A kunyhót takarókkal borítják be, hogy sötét legyen benn. Ajtaja leggyakrabban keletre, ritkábban nyugatra néz. Az ajtótól indul egy körülbelül két méter hosszú keskeny földsáv, ami a köldökzsinórt jelképezi. Ezt zárja le az oltár, mely egy kerek földhalom. Ennek a vonalnak a meghosszabbításában pedig ott van a másik tűzgödör. Itt melegítik, izzítják a vulkanikus köveket. A szertartás a tűz megrakásával kezdődik. Általában huszonnyolc kő kerül a máglyába, bár ez alkalmanként más szám is lehet. (A huszonnyolcas szám a holdhónap napjainak száma.) A kunyhóba való belépés előtt a résztvevők megfüstölik magukat. Miután mindenki elhelyezkedett a kunyhóban, bekerül az első hét kő. A kunyhóvezető gyógynövényeket szór az izzó kövekre, melyek segítik a tisztulást. Elkezdődnek az imák, fohászok, melyek a felszálló gőzzel jutnak el a Teremtőhöz. Az imák után énekek szállnak az ég felé.


Legtöbbször 4 körös kunyhót tartanak (de vannak 3, 5, 7 körös kunyhók is), amit a négy égtáj erőihez társítanak. Nyugathoz tar tozik minden, ami az elmúlással, a véggel, a halállal kapcsolatos. A szülők, nagyszülők, távolabbi ősök köre is, és a bölcsesség iránya. Ennél a körnél érdemes imádkozni mindazért, amit el szeretnénk engedni. Észak az éjszaka, az álmok, látomások helye. Itt érdemes álmokért, látomásokért, felsőbb iránymutatásért fohászkodni. Kelet a keletkezés, indulás, születés, gyógyulás ir ánya. Ebben az ir ányban ér demes testi, lelki, szellemi gyógyulásért imádkozni. Dél az er ő köre. Ebben az ir ányban lehet er őt kér ni bár milyen feladat elvégzéséhez, illetve köszönetet mondani bárkinek, bárminek, bármiért. A szertartást általában közös lakoma zárja, ami a résztvevők által hozott könnyű ételekből áll. (Izzasztó kunyhó szertartást csak tapasztalt, arra beavatott gyógyító vezethet!) Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a szertartást, ismerkedjetek meg vele és élvezzétek áldásos tisztító, gyógyító erejét!

Lakó Erika


Nagytakarítás

Szeretem ezt a szót. Nekem mindig a könnyebbség jut eszembe. Emlékszem évekkel ezelőtt mindig nehezemre esett a nagytakarítás. Túl sok volt a kacat, és nehéz volt az elengedés, ha volt egyáltalán. A mai nap, miután megláttam az ehavi címet, nagy lelkesedéssel vágtam bele, hogy átválogassam a ruháimat. Jó volt megtapasztalni, hogy már mennyivel könnyebben engedem el a dolgokat. Milyen jó érzés megválni egy-két olyan dologtól, amire már nincs szükség, vagy esetleg ami még olyan múltbéli időszakból van, amit már sikerült lezárnunk és már nincs szükségünk rá. Természetesen találtam még én is pár darabot amin elgondolkodtam, hogy vajon miért van még mindig a szekrényemben? Hisz’ kb. 3 éve nem volt rajtam, és tudom, hogy nem is fogom felvenni. Csak hát még leheletnyi vékony szálon a múlthoz kötött, ahhoz, amiről már azt hittem, hogy rég’ elengedtem.

Néha nehéz bevallani magunknak, hogy időre van szükségünk. Természetesen már mindenkinek azt meséljük, hogy ugyan már túl vagyunk rajta, és akkor titokban előkerülnek a szekrény mélyéről az apróságok. Ahogy egy barátnőm mondaná, potyognak ki a csontvázak a szekrényből :-) Egy nagytakarítás mindig rejteget meglepetéseket saját magunk számára is. Jó ebben elidőzni, picit elmerülni a felmerülő gondolatokban-érzésekben, utazni velük, és ha kell végleg útjára engedni őket. Hálával és köszönettel.


Én is ezt tettem ma. Csodálatos volt utazni, visszanézni, hogy honnan indultam 2 éve. Mennyi mindenen mentem keresztül, és hogy hol tartok ma. Hihetetlen nyugodtság és boldogság töltött el. Látni a változásokat ott, ahol szükség volt rá, és látni azt is, hogy igenis vannak dolgok, amik sose változnak, mert nem is kell. A legnagyobb felismerésem az volt, hogy már nem ragaszkodom dolgokhoz, ötletekhez, tervekhez. Hagyom, hogy az élet vigyen magával. Bízom az univerzum vezetésében, hisz’ Ő mindig bölcsebb nálam. Fantasztikus érzés volt ezt látni, és örömmel összerakni pár dolgot kedves barátnőimnek. Aminek mennie kell, az menjen, aminek maradnia kell, az maradjon. Kívánok mindenkinek egy könnyedséggel, örömmel, és felismerésekkel teli nagytakarítást. Hajrá :-) Era


Új kép van a falon. Őszi nagytakarításos-rendrakási hevületem egyik apró eredménye. A bőrbe foglalt kerámiaképen a Hold-erdő mélyére vezet az ösvény, melyen indulhatok. Jó ideje a tapasztalások okán egyértelmű számomra, hogy ha lakásomban, szekrényemben, fizikális környezetemben rend van, akkor ez valami varázsos módon visszahat, s bennem is rendet teremt. Nagyanyáink mélyen tisztában voltak ezzel, ahogy a természet rendjével is, mely ennek a folyamatnak megszabja csillagokhoz igazodó ütemét. Tudását-emlékezését-erejét apránként visszaszerző unokájukként én talán még nem mindig hozom tudatos felszínre a mélyből irányító erőket, s többször nem értem okát-miértjét, de mindig érzem, merrefelé mozdít az energia s átengedem magam neki. Így esett, hogy az első hűvösebb szelek nemrég belefújták szívembe a rendrakás vágyát. Sok időt töltöttem azzal, hogy míg megszínesedtek, s lassan hullani kezdtek a fákról a levelek, a legutolsó zugig átnézzem, átpakoljam a lakást. Élveztem, hogy az ablakon besüt az őszi nap, s bevilágítja a teret. Elmerültem a rituáléban. Egyenként fordultam a tárgyakhoz, melyek addig az életem szerves részét alkották, s átgondoltam őszintén, hogyan is állunk mi egymással: mit jelentenek nekem, milyen érzéseket keltenek, milyen emlékeket idéznek bennem. Ezen a spirálon nagyon mélyre tudtam menni magamban. Egészen a pókhálós pincék rejtekén tárolt régi ládák ősöreg, sötét mélyéig. Messze nem csak tárgyakat tettem az ajtón kívülre ennek eredményeként, de régi mintákat, sebek mentén rögzült válaszreakciókat tudtam letenni.


Hálás vagyok mindazért, amit el tudtam engedni, mert nincs többé szükségem rá. Minden rég’ nem hordott pulóver és oly sok nehézséget okozó magatartásforma elengedéséért méltán ünneplem magam. Volt közöttük teljesen magától értetődő, könnyű elválás; s volt fájdalmasabb, könnyes búcsú is. S volt kőkemény ellenállás, amikor azt érzetem, odafönt jóval nagyobb erőkkel dobálják máglyára a szerintük nem szükségeseket, mint én azt túl tudnám élni. Saját magam sanyargatásának minden - szerintem kötelező - állomását meglátogatva, szerencsére most is eljutottam odáig, hogy átengedjem a megoldást a magam kezeiből az égieknek, ahonnét már fel tudott oldódni. Ahonnét már megbocsátottam magamnak, hogy ezt a fájdalompontot ennyire mélyen éltem meg. Ahonnét már győztesen állhattam fel, átégetve magamon a tapasztalást. Közben rendületlen tisztában vagyok vele, még így sem mindentől szabadultam meg, amire ez az időszak lehetőséget teremtett. Igen, maradtak a szekrény és a lelkem polcaira is tudottan „márnemkell” limlomok, melyeket az idei őszi esők még nem mostak ki görcsösen rájuk zárult ujjaim közül. Amik feldolgozása talán pont az elkövetkező tél barlangmélyi munkája lesz. Mindezzel együtt, a rendrakás befejeztével csendes béke van külső-belső világomban. Mindent megtettem, amire képes voltam; messze túl azon, amiről azt hittem, hogy képes vagyok rá. Az így előkészített pihenőhelyen pedig várom a telet, neki rendelt feladataival. Hely van a szekrényemben és a szívemben: a téli teremtő álom szent tere. Új kép van a falon.

JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra


Ez az év bővelkedik fordulatokban rendesen. Nem tudom ki, hogy’ van vele, de mindig mikor úgy érzem, hogy most már kezd beállni egy kicsit a rend, akkor teljesen fenekestül felfordul minden körülöttem. Amit idén tanulok az elengedés és a flexibilitás. Tudni újragondolni, és újratervezni minden percben. Nagytakarítás kétszer van egy évben, ősszel és tavasszal. Az utóbbi valahogy könnyebben épül be a mindennapjainkba, mert a hosszú téli esték után ébred a természet, s vele együtt mi is lerázzuk magunkról a tél alatt felgyülemlett felesleget. Pezsdül a vérünk, ahogy éled a napsugár, nyílnak a virágok, megjelennek az első friss zöldségek. Egyszóval könnyű.

Nyár után, mikor amúgy is kicsit szomorkásak vagyunk, hogy vége a meleg hónapoknak, nekem nem fűlik a fogam, hogy még takarítsak is, pedig muszáj. Ilyenkor készülünk fel a téli hideg estékre, és söpörjük ki a tűzhelyet, hogy legyen, hol ropogjon a tűz, és adjon meleget, boldogságot. Előre gondolunk a tavasz beköszöntére és elültetjük a virághagymákat, hogy legyen miben gyönyörködnünk. A nagytakarítás, nem csak a ház tisztaságára vonatkozik, hanem a tér, tehát a minket körülvevő tárgyak szortírozására is. Nehezen engedjük el, amit már egyszer megszereztünk, legyen az egy drága ruha, amit nem hordunk, vagy egy ingyen kapott promóciós szappan, aminek nem is tetszik igazán az illata, de jó lesz még valamire. Ez a „még jó lesz valamire” milyen csapda. Akár egy régi ing gombjairól vagy egy kiszolgált műszaki cikk alkatrészeiről van szó, mindig találunk rá okot, hogy halmozzunk, hogy megtartsunk olyan kacatokat, amelyekre már nincs szükségünk.


Észrevettem, ha például kiválogatom a ruháimat és odaadom másoknak - itt most akár gondolhatunk barátokra, szeretet szolgálatra, vagy adományboltra -, akkor valahogy én is sok új dolgot kapok hirtelen az ismerősöktől, családtól, vagy olyan is előfordult, hogy nyertem egy játékon. Az univerzum kiegyenlíti magát, és ez tényleg így működik az életemben. Bevallom nem is nagyon ragaszkodom tárgyakhoz. Az jár a fejemben, hogy a sírba úgysem tudom magammal vinni, tehát a mindennapjaimat tegyem színesebbé, vidámabbá, ne harácsoljak. Előfordul, hogy nálam jár valaki, és megtetszik neki egy tárgy nálunk, hirtelen felindulásból van, hogy odaadom, és ez nagyon boldoggá teszi őt, és engem is. Ha nekem nincs feltétlenül rá szükségem, ő neki pedig éppen ez kellene, akkor miért ne ajándékozzunk szeretettel egymásnak? Használjuk az időt, és tisztítsuk meg magunkat, környezetünket. A felesleggel pedig pörgessük meg az Univerzum kerekét, hogy új tárgyakat, energiákat, embereket engedhessünk be az életünkbe. Új helyeket szabadítsunk fel magunkban és magunk körül.

Lipovszki Viktória


Őszi ráhangolódás – az egyensúly megtartása

Az őszi szezon itt nálunk hivatalosan már szeptember elejétől elkezdődött, de ahogyan haladunk egyre beljebb az időszakban, úgy érezhetjük, ahogyan egyre hűvösebbé, borongósabbá válik az időjárás; rövidülnek a nappalok, és csökken a napos órák száma is. A fák és bokrok levelei lassan árnyalatot váltanak, és elkezdik őszi színpompájukat, majd hamarosan lelassulnak az életfolyamataik, és le is hullajtják nyári zöldellő lombjukat. Ha körülnézünk a természetben, pontosan láthatjuk azokat az apróbb-nagyobb változásokat, amik az évszakváltások ritmusa szerint minden évben újra és újra körforgásszerűen megtörténnek. Bármi is történik aktuálisan a világban, ez a folyamat megnyugtatóan és ciklikusan itt zajlik körülöttünk. Ha észrevesszük, alkalmazkodunk hozzá és követjük, akkor is; és ha figyelmen kívül igyekszünk hagyni, akkor is. Sőt, ha elfogadjuk, de kevésbé toleráljuk akkor is. Ha észrevesszük és megértjük ezt a fajta állandó ritmust és körforgást, amit a bolygónk követ rendületlenül - a napok, évszakok, emberöltők, évszázadok és évezredek során -, akkor be tudjuk engedni ennek a tökéletes harmóniának és ritmusnak az érzését és értelmét a saját életünkbe is.


Az ősz természetesen a maga színpompájával, fényeivel, változásaival együtt csodálatraméltó évszak. Ha az időjárás napos és száraz, akkor igyekszünk minél többet kint tartózkodni, magunkba szívni a nap melegítő sugarait. Ha picit borongósabbra, esősebbre vált, akkor pedig már bevonulunk az otthonunk melegébe, a családunk körébe, bekapcsoljuk a fűtést, és szívesen időzünk egy finoman illatozó meleg tea és egy jó könyv társaságában. Az ősz beköszönte tökéletes alkalom a mi számunkra is, hogy lelassuljunk, elinduljunk a bensőnk felé. Itt a feldolgozás és a megértés időszaka. A nyári villódzó, forró, páradús élmények feldolgozásának, megértésének, és konvertálásának az ideje. A kintről a bentre való áthangolódás tökéletes időszaka, ami átvezet minket a dermesztőbb, tisztább, fehérebb tél időszakába. Nekem nagyon sokat segített, amikor elkezdtem megismerkedni az Ayurveda rendszerével és szemléletével, ami egészen szorosan kapcsolódik az évszakok és a természet állandó rendjéhez, a természet jelentette harmóniához. Segített megértenem a saját és a körülöttem zajló világ dinamikáját, és nagyban előremozdított a rugalmasság és az alkalmazkodás területén is. Az Ayurveda szerint az ősz Vata időszak. A Vata időszakot leginkább a száraz, mobil, hideg, világos, érdes, tiszta tulajdonságok képviselik. Ezek a tulajdonságok felerősödnek a Vata évszak alatt, egyébként ugyanúgy, mint a napszakokon belüli Vata időszakokban is, azaz hajnali 2-6 óra között, illetve délután 2-6 óra között.


Ezért az ősz beköszöntével különösen fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő egyensúlyra az életünk minden területén. Összhangban és követve a természet és a környezetünk változásait, tervezzük meg a napjainkat, a megfelelő időbeosztásunkat, a táplálkozásunkon keresztül egészen a napi edzésünkig, és a magunkra és a környezetünkre fordított időszakok beosztásáig. A Vata évszak alatt kiemelten fontos, hogy fenntartsuk a rendszerességet a minőségi pihenés és aktív tevékenységeink között. Meleg és tápláló ételeket együnk, hogy elkerüljük a Vata egyensúlytalanságok kialakulását, amit legjobban a nyugtalanság, álmatlanság, székrekedés, száraz bőr, és állandó aggodalmaskodásra való hajlamok jellemeznek. A legfontosabb általános elv, amire érdemes figyelemmel lennünk a Vata típusú évszak alatt, hogy lehetőség szerint növeljük meg a meleg, főtt ételek arányát az étrendünkben, ügyelve arra, hogy mindig tartalmazzon elegendő mennyiségű egészséges zsiradékot is (pl.: olívaolaj, kókuszolaj, ghee). Mivel ehhez az időszakhoz tartozó minőségek a hideg, száraz, durva, és érdes, ezért ezek az állapotok különösen az erre érzékeny Vata típusú személyeket ki tudják billenteni az egyensúlyukból. Viszont a meleg ételeknek csodás, azonnali nyugtató hatása van a nyughatatlan, ideges Vata állapot lecsendesítésében. A meleg italok, mint például egy kellemes gyömbér tea, vagy meleg növényi tejjel dúsított chai tea, szintén azonnali kiegyensúlyozó hatással bírnak. Kerüljük a hideg szendvicseket, nyers salátákat, hideg italokat, a száraz reggeli müzliket hideg tejjel. Ajánlottabbak az édes, sós és a savanyú ízű ételek, és sokszor még a gyümölcsök is enyhén párolva, melegítő fűszerekkel (pl. fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kurkuma, vanília) elkészítve.


Figyeljünk rá, hogy folyamatosan hidratáltsági szinten tartsuk testünket.

megfelelő

A fázósabb, hidegre érzékenyebbek (Vata típusúak) figyeljenek az öltözködésükre, és tartsák magukat mindig melegen. Kortyolgassanak - akár egész nap melegítő italokat, teákat. Ha képesek vagyunk megőrizni az egyensúlyunkat és a rugalmasságunkat az évszakok váltakozásai közben is, akkor sokkal sikeresebben tudunk megbirkózni a hétköznapi szinten jelenlévő stresszes helyzetekkel, kihívásokkal is. Ha figyelünk a környezetünkre, ha megtanuljuk megérteni és követni a természet rendjét, azt vesszük észre, hogy minden gördülékenyebb lesz körülöttünk, sokkal kevesebbet leszünk betegek, fáradtak, elcsigázottak. Éjszakánként nyugodtan alszunk, és másnap kipihenten ébredünk. A bőrünk és a hajunk kevésbé szárad ki a hidegebb idő ellenére is. Összességében türelemmel, békével és harmóniával éljük az életünket. Mivel én is a Vata típusba tartozom, ezért számomra is különösen fontos ebben az időszakban a megfelelő egyensúly megteremtése. Ezért leggyakrabban az egyik kedvenc őszi – téli Vata balanszírozó chai teámat szoktam elkészíteni magamnak, amit melegen ajánlok Nektek is. Természetesen a nem Vaták is bátran fogyaszthatják. A krémes, fűszeres, koffeinmentes ízvilág mindig boldogsággal és megnyugvással tölt el. Nem mellesleg hormonkiegyensúlyozó, vércukorszint normalizáló hatása is van. Tökéletes választás akár a reggeli kávé helyett is.


Balance Chai tea Én mindig készítek magamnak egy nagyobb adagot a teakeverékből, amit aztán jól záródó üvegcsében tárolok. Ebből a készmixből kell nagyjából 2 dl vízbe dobni 1 teáskanálnyit, 1-2 szelet friss gyömbér kíséretében, és 5-10 percig lassú tűzön forralni, majd leszűrni, és utána már fogyasztható is, 1-2 dl növényi tejjel ízesítve. Ha a délutáni “cukoréhség” állapotában isszátok, akkor javaslom, hogy adjatok hozzá még egy kiskanál kókuszvajat is. Így igazi krémes, isteni illatú finomság lesz belőle. Én személy szerint nem édesítem, de egy kanálka mézet, vagy juharszirupot is simán elvisel :) A teakeverék hozzávalói: 

4 ek cardamom mag (egész)



4 ek fahéjrúd (apróbbra tördelve)



4 ek koriander mag



2 ek szegfűszeg (egész)



2 ek feketebors (egész)



1 ek édeskömény (egész)

Herczeg Lili


Engedj teret és lehetőséget a megújulásra, ami változni akar, hadd változzon. Ami elmúlt elmúlt, ne ragaszkodj hozzá, hadd távozzon. Távozzon, hogy helyére egy új születhessen. Mert a születés, az elmúlás és az elengedés az élet rendje. Minden születik s múlik szüntelen. A halál egy új élet lehetőségét hordozza magában, az élet születése pedig egy új lehetőséget ad a világnak.

Aien sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin. ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS Mi maradjon, és minek kell mennie?

Recommend Documents