Farmakokinetika
Tárgya: A gyógyszerhatás időbeni alakulásának vizsgálata. Meghatározható:
a gyógyszer adagja a gyógyszerhatás erőssége a hatás időtartama az adagolás rendje
Dosis efficans: terápiás dózis D.E. Dosis efficans minima: minimális hatékony dózis: D.E.M. Dosis tolerata maxima: maximális tűrt adag: D.T.M . Dosis toxica minima: legkisebb toxikus adag: D.Tox. M . Dosis letalis: halálos adag: D.L. D.E.5O: az az adag, amely 50 % - os hatást okoz. D.L.50: az az adag, amely a kísérleti állatok felét megöli.
Terápiás index: terápiás dózis osztva a letális dózissal.
Hatásszélesség: legnagyobb tűrt adag minusz a legkisebb hatékony adag
Telitő adag: az optimális gyógyszerhatás eléréséhez szükséges adag. Fenntartó adag: az a gyógyszermennyiség, amely egy adott hatás állandó szinten tartásához szükséges: elimináció visszapótlása!
cc
D.L. D.Tox.M. D.T.M. D.E.
D.E.M .
Liberalizáció
Abszorbció
Terápiás vérszint
Elimináció
Gyógyszerhatás feltételei: A gyógyszer hatása a farmakológiai receptor közvetítésével jön létre. Az elfoglalt receptorok száma a gyógyszer adag függvénye /hatékony koncentráció/. A kiváltott hatás nagysága egyenesen arányos az elfoglalt receptorok számával. A hatás intenzitásának jellemzése: Affinitás Specifikus aktivitás Affinitás: a farmakon molekula és a receptor között működő vonzási erő. Egyenlő azzal a farmakon koncentrációval, amivel a receptorok 50 %- a telíthető. Specifikus aktivitás: a farmakon hatékonyságát jelenti. Szám szerinti értéke egyenlő a farmakon által kiváltott hatás osztva a receptoron kiváltható maximális hatással. S.A. = Ph hatása R. max. hatás
Abszorbciós félidö: az az idő, ami alatt a bevitt gyógyszer mennyiségének a fele felszívódik. T1/2 = O,693/ka
Eliminációs félidő = biológiai felezési idő T1/2 = O,693/ke Az az idő, amely alatt a gyógyszer plazmakoncentrációja a felére csökken. Hosszú biológiai felezési idő esetén telítő + fenntartó kezelést kell alkalmazni.
Kumuláció: a gyógyszer bevitele meghaladja az eliminációt: a gyógyszer felhalmozódik a szervezetben, így toxikus tüneteket produkál.
Gyógyszerek kölcsönhatásai
Két vagy több gyógyszer együttadása esetén egymás hatását: nem befolyásolják egymás hatását fokozzák: synergizmus egymás hatását gátolják: antagonizmus Synergizmus: additiv potenciáló Antagonizmus: kémia funkcionális specifikus: kompetitiv nem kompetitiv alloszterikus Additív synergizmus: Két vagy több azonos hatású és támadáspontú szer hatása matematikailag összegződik. Terápiás cél: mellékhatások csökkentése: fájdalomcsillapító kombinációk. Potenciáló synergizmus: Két vagy több gyógyszer együttadása esetén az eredő hatás nagyobb, mint a külön – külön mutatott hatásaik matematikai összege. A támadáspontok nem azonosak. Alkohol + gyógyszer, narkózisban a gáznarkotikum + I.V. altató.
Kémiai antagonizmus: Kémiai tulajdonságaik alapján gátolják egymás hatását. Gyomorsósav + nátriumbikarbonát Nehézfém mérgezés + EDTA Funkcionális antagonizmus: Ellentétes fiziológiai hatással rendelkező két agonista között jön létre. Ach. + Noradrenalin Kompetitív antagonizmus: Az agonista és az antagonista a receptor azonos pontján támad, egyik a másikat leszorítja a kötődés helyéről. Annak a szernek a hatása dominál, amelyiknek nagyobb az affinitása a receptorhoz, illetve nagyobb a koncentrációja. Nem kompetitiv antagonismus: Az antagonista elfoglalja az agonista elől a receptorokat, emiatt csökken az agonista gyógyszer hatása. Cholinesterase enzim tartós bénítása. Allosterikus antagonizmus: Az antagonista megvá1toztatja az agonista receprtorának térszerkezetét, ami az aktív centrum affinitásának csökkenését eredményezi.
Gyógyszerallergia
A gyógyszer ismételt bevitelét követő, a gyógyszer eredeti hatásától intenzitásában és kvalitásában ( minőségében) eltérő, gyakran fatális kimenetelű reakció. Antigén: az allergiát kiváltó anyag, mely a szervezetben ellenanyag: antitest termelését váltja ki.
Lehet: Teljes értékű antigén: fehérjék Fél-antigén: „haptén” csak fehérjéhez kapcsolódva vállnak teljes értékű antigénné.
Allergia csoportosítása: Korai, azonnali tipusú allergia: Anaphylaxiás reakció (parenterális bevitel) Késői típusú allergia: A gyógyszer bevitelét követően órák esetleg napok múlva jelentkezik. Agglutinációs típusú allergia: A vér alakos elemeinek agglutinácíójával, esetleg ezt követő cytolysisével jár. Tünetei: bőrtünetek (urticaria), oedema, viszketés. Gégeoedema: azonnali életveszély. Terápia: Antihisztaminok adása Gyulladáscsökkentő hatású glucocorticoidok adása Adrenalin s.c. adása. Idiosynchrasia: A gyógyszer első bevitelét követő genetikusan determinált, abnormális válaszreakció
Hozzászokási jeleneségek Tolerancia: a szervezet hozzászokása az adott gyógyszerhez. Tolerancia fokozódás: az adott gyógyszernek azonos intenzitású hatása csak egyre nagyobb adagok bevitelével biztosítható. Rezisztencia: olyan mértékű tolerancia fokozódás, ahol a szer hatása teljesen megszűnik. Dependencia: gyógyszerfüggőség Az az állapot, amikor a szervezet ellenállhatatlan vágyat érez az adott szer megszerzésére, mert számára a fizikai és a psychés státus csak így biztosítható. Lehet: psychikai dependencia fizikai dependencia A szer elhagyása esetén megvonási tünetek lépnek föl. Morfinisták: Methadon - Depridol kezelése (Methadon klinikák)
Neurotranszmisszió, igarületátvitel
Synapsis: az ingerület átvitelének a helye: értjük alatta azokat a kapcsolódási helyeket, ahol az idegelemek egymással, illetve a végrehajtó elemekkel kapcsolódnak Ideg-ideg kapcsolat: axo-somaticus kapcsolat: ideg-idegsejt kapcsolat axo-deatriticus kapcsolat: ideg-dentrit kapcsolat axo-axonális kapcsolat: ideg-axon (neurit) kapcsolat Synapsis részei: 1 praesynaptikus membrán 2 synaptikus vesiculák: ingerületátvivő anyagok raktára 3 synaptikus rés 4 postsynaptikus membrán 5 postsynaptikus membrán receptorok
Ingerület átvitel: Elektromos úton Kémiai úton Extracelluláris tér:
Na+, Ca++, CI -, HCO3-, ================= ==================== Intracelluláris tér: K +, Mg++, H+, P04 - - -, fehérje, Az idegsejt membrán két oldalán az ionok egyenlőtlen ioneloszlást mutatnak. Ezt az ioneloszlást a membrán pumparendszerei tartják fenn aktív transzport útján. Emiatt a membrán két oldala között feszültség különbség jön létre. Ez a nyugalmi potenciál: membrán potenciál. Értéke – 90. mV
Depolaizíció: Az inger hatására gyors Na+ beáramlás történik a sejtbe. A sejt belseje pozitívvá válik. Repolarizáció: K+ ion áramlik a sejtből az extrcelluláris térbe. Cl- ion áramlik a sejt belsejébe: a sejt belseje újra negativvá válik. Refrakter szakasz: nem ingerelhető szakasz, helyreáll az eredeti ioneloszlás. Akciós potenciál: Ha a depolarizáció eléri az ingerküszöb értéket, akkor akciós potenciál jön létre, az ingerület tovaterjed az idegsejten.
Az ingerületátvitel lépései A praesynaptikus roston futó ingerület hatására a synaptikus vesiculákból felszabadul a mediátor anyag. „Egy adott idegsejt csak egyféle ingerületátvivő anyagot szintetizál, és bocsájt ki" Dale torvény. Az ingerületátvivő anyag a postsynaptikus membrán receptorhoz kapcsolódik: depolarizálja a membránt. Ha a depolarizáció eléri a küszöbpotenciál értékét, akciós potenciált vált ki a postsynaptikus roston: ez az Excitátoros Post Synaptikus Potenciál - EPSP. Ha az ingerületátvivő anyag a postsynaptikus membránt nem depolarizálja, hanem a nyugalmi potenciált tovább növeli, (hyperpolarizálja): Inhibítoros (gátló) Post Synaptikus Potenciál jön létre: IPSP. A sejt belsejébe CI- ion áramlik. Nem jön létre akciós potenciál, az ingerület nem terjed tovább.
A neurotranszmitter anyag kritériumai: • Jelenléte a synapsisban közvetlenül, vagy közvetve igazolható legyen. • Mennyisége az idergingerlés során megnő. • Szintéziséhez és lebontásához szükséges enzimek jelen vannak.
