Fenntarthatóság az oktatásban Bevezetés Napjaink társadalmi vitáinak egyik súlypontja annak a paradigma váltásnak a szükségessége, amely szerint a gazdasági és társadalmi fejlődés a fenntarthatóság eszméjén kell, hogy nyugodjon. A környezetvédelmi problémák felhalmozása egyre nagyobb feladatot jelent a jövő generációi számára. Az energiatermelés és –felhasználás kérdései, az eltűnő növény és állatfajok, az édesvízkészletek szűkössége, valamint a globális felmelegedés és számos más esetek, amelyek már az egész Földgolyóra kiterjednek, arra fordítják a figyelmünket, hogy a jelenlegi piacközpontú gazdasági magatartás beláthatatlan károkat okozott, és még fog is okozni bolygónkon. A fogyasztói társadalmak felemésztik bolygónk tartalékait, miközben hihetetlen mértékű szennyezést okoznak. Ám az átállás nagyon nehéz lesz ebben az „én központú” világban, mert az emberek többsége nem, vagy csak nagyon nehezen hoz áldozatokat, amelyek a környezetvédelmet szolgálnák. A fejlett világ („észak”, „nyugat”) eme hihetetlen mértékű pazarlása korlátozott ideig tartható fenn. 1986-ban alakult meg a Római Klub, mely az emberiség jövőjével foglalkozni kívánó tudósokból, szakmai képviselőkből, politikusokból áll. Magukat a „világ tudós gyülekezetének” nevezik. Céljuk, hogy időről időre felhívják a nemzetközi szervezetek és a kormányok figyelmét az emberiség veszélyeztetett helyzetére, valamint egy-egy konkrét jelenkori világproblémára. 1972-ben publikálták „A növekedés határai” (The Limits of Growht) című művüket. Ebben a könyvben világmodelleket (összesen 12) vázoltak fel, ehhez a következő alaptényezőket vizsgálták: népesedés, iparosodás, élelmiszertermelés, környezettermelés, meg nem újuló nyersanyagkészletek csökkentése. Egy stabilizált világmodellt tartanak elfogadhatónak, mely feltételezi az ipari termelés jelenleginél alacsonyabb szinten történő állandósulását („zéró növekedés”). A legtöbb modell azt sugallta, hogy a környezeti szennyezést kell mérsékelni, mert ez lehet a legnagyobb probléma a jövőben, ez szabhat határt a további fejlődésnek. A végkövetkeztetésben mindenki egyetértett: a gátlástalan gazdasági növekedés súlyos környezeti rombolást eredményez. Tehát ha meg akarjuk állítani bolygónk további degradációját, igen bonyolult feladat elé nézünk, mivel ehhez paradigmaváltás szükséges, és ez, csak egy hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg. Egy alternatívát jelentő új paradigma a „fenntartható fejlődés” eszméje lett. Ezt a gondolatot elsőként az 1987-es Brundtland jelentésben („Közös Jövőnk”) fogalmazták meg nyilvánosan. Röviden, a „fenntartható” szót értelmezhetjük úgy, hogy a jelenlegi szükségleteink kielégítésével nem veszélyeztetjük a jövő generációk hasonló jellegű szükségleteinek kielégítését. A fogalom „fejlődés” része pedig inkább minőségi változást jelentsen, ne pedig mennyiségit. Felvázolták a szükséges intézkedéseket 2000-ig, valamint azon túl. Egy új környezeti etikát kell bevezetni, „a kölcsönösen összefonódott gazdasági és ökológiai rendszerek valós világa nem fog megváltozni; az érintett politikai gyakorlatnak és intézményeknek kell átalakulniuk.” Ehhez az új stratégiához szükség van különböző eszközökre, így megfelelő politikai-, gazdasági-, társadalmi-, technikai-, kormányzati-, valamint nemzetközi gazdasági rendszerre. 1992-ben a világ kormányai összeültek („Föld Csúcstalálkozója”) és hosszú távú, közös célként a „fenntartható fejlődést” tűzték ki célul.
1
Az eddigieket bővebben kifejtve: a megújuló energiaforrások felhasználása ne haladja meg újratermelődésük mértékét; a környezetszennyező anyag kibocsátásának üteme ne haladja meg a környezet feldolgozó-kapacitását; a nem megújuló erőforrások felhasználása és az újra nem hasznosítható hulladékká alakításának üteme ne haladja meg a helyettük megújuló energiaforrások felfedezését és felhasználást, megfelelő odafigyeléssel minden ember tegyen meg mindent a környezet védelme érdekében, hogy az utánunk jövő generációk is élvezni tudják azt a természeti gazdagságot, mely nekünk megadatik.
Az oktatás átalakítása A társadalmi, gazdasági és környezeti problémák összehangolt megoldása csak egy megváltozott szemléletű társadalomban képzelhető el. Hogy minél nagyobb eséllyel vághasson neki az emberiség ennek a feladatnak, nem csak beszélni kell a problémákról, hanem cselekedni is. A fenntarthatóság fogalmát már gyermekkorban meg kell ismertetni a kicsikkel, hogy az minél jobban beépüljön a gondolkodásukba. A fenntarthatóság pedagógiája a nevelés átfogó eszmerendszere, ideológiája. Etikai dimenziókat céloz meg, holisztikusan közelíti meg a fenntarthatóság kulcstémaköreit és eszközrendszerét a társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem területén. A fenntartható nevelés-oktatás feladata, hogy speciális eszközeivel segítsen kialakítani egy olyan etikai, érték- és cselekvési rendszert, amely figyelmet fordít a kulturális identitásra, a demokratikus döntéshozatalra, a természet értékeire és a természeti erőforrások megfelelő felhasználására és kezelésére. A fenntarthatóság pedagógiája megismerteti a társadalom minden tagjával a fenntartható fejlődés elveit, koncepcióját, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit, eszközeit. A fenntarthatóság oktatása során megtanulunk olyan személyes döntéseket hozni, és úgy bekapcsolódni a társadalmi döntéshozatali folyamatokba, hogy döntéseink elősegítsék a jelen és a jövő generációinak jólétét, miközben nem veszélyeztetik a földi ökoszisztémák működőképességét. A fentiekből következik, hogy a társadalom minden rétegében szükség van a fenntarthatóság elveinek és gyakorlatának elsajátítására: a fenntarthatóságra nevelésre. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005–2015 közötti évtizedet a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította. Egy évtized alatt meg kellene valósítanunk azt, hogy az oktatás minden szintjét és formáját áthassák a fenntarthatóság alapelvei. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) az UNESCO-val együttműködve, a páneurópao régióban, megalkotta és elfogadta a „A fenntarthatóságra nevelés” stratégiát (UNECE Strategy for Education for Sustainable Development). A stratégia célja, hogy a fenntarthatóság elvei, céljai, módszerei, az ezzel kapcsolatos értékek jelenjenek meg életünk minden színterén, az iskolában, munkahelyen, otthon és a különböző közösségekben.
A fenntarthatóságra nevelés/oktatás (A) Jellemzői: 1)
A fenntartható fejlődés ismereteinek integrálása a meglévő oktatási rendszerekbe
2)
Értékközpontúság: a jelen és jövő generációk tiszteletével
3)
A kritikus gondolkodás bátorítása, a problémamegoldás ösztönzése
4)
Különböző pedagógiai módszerek használata. Speciális képzési programok kidolgozása
2
5)
A tanulók részvétele az oktatással kapcsolatos döntéshozatalban
6)
Gyakorlati alkalmazhatóság a mindennapi életben
7)
A társadalom minden rétegére kiterjed
8)
Helyi és globális ügyekkel való foglalkozás, egyensúlyt keresve a lokális és a globális
9)
érdekek között
10)
Törekvés a pillanatnyi és időben távoli érdekek egyensúlyára
(B) Feltételei: 1)
A fenntartható fejlődés befogadására alkalmas, azt igénylő politika, kormányzás, oktatáspolitika
2)
A fenntarthatósággal kapcsolatos tudományos ismeretek, szaktudományos háttér
3)
A fenntarthatóság módszertani alapok
4)
Az ismeretek befogadására, alkalmazására képes társadalmi bázis
5)
Az ismeretek széleskörű terjesztésére alkalmas korszerű info-kommunikációs technikai háttér
pedagógiájával
kapcsolatos
neveléstudományi
ismeretek,
(C) Módszerei: 1)
Holisztikus, interdiszciplináris megközelítés
2)
Képességfejlesztés (kritikai és kreatív együttműködés, konfliktuskezelés)
3)
Kompetenciafejlesztés
4)
Az alapoktatás színvonalának javítása
5)
Az oktatás intézményesített és szabad formái színvonalának javítása
gondolkodás,
állampolgári
részvétel,
(D) Ütemezése: Rövidtávon: - a fenntarthatóság társadalmi szintű megértését elősegítő folyamat elindítása, a fenntarthatóság folytonos napirenden tartása - A fenntarthatóság „mérőszámainak” (indikátorainak) kidolgozása Középtávon: - a társadalom jelentős része értse a fenntarthatóság jelentését, s igényelje a fenntartható társadalmat Hosszú távon: - a fenntartható társadalom kulturális és strukturális kereteinek megteremtése, a fenntarthatóság feltételeinek teljesülése és megvalósítása
3
A fenntarthatóságra való törekvés feltételezi az egész oktatási-nevelési folyamat átértékelését céljaiban, módszereiben és tudásanyagában egyaránt. Az analitikus ismereteken, a tantárgyakra bontó tudásanyagon nyugvó iskolarendszer kevéssé alkalmas a rendszerszemléletű társadalom felnevelésére. Az oktatás megismertet a válság tüneteivel, azonban ritkán jut el a problémák összefüggéseinek feltárásához, így a megoldás módjait, sem képes hitelesen bemutatni. A fenntarthatósággal kapcsolatos tanításban, nevelésben résztvevő oktatók fontos szerepet játszanak. Az oktatókat képzéssel, továbbképzéssel képessé kell tenni a fenntartható fejlődés tanítására, eszmerendszerének átadására; szükségessé válik a megfelelő tananyagok és eszközök elérhetőségének biztosítása. A megvalósítás érdekében szükség van egy olyan támogató szabályozói és a működtetői háttérre, amely a mindezeket figyelembe vevő szereplők egyetértésén, együttműködésén, partnerségén alapszik. Az érdekelt felek közé tartoznak a kormány, az önkormányzatok és a magánszféra, az oktatási és a tudományos szféra (beleértve a tanulókat és a hallgatókat is), az egészségügy, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság, a szakszervezetek, a tömegtájékoztatás, a helyi és regionális civil szervezetek, a nemzetiségi közösségek és a nemzetközi szervezetek képviselői. Mindezekre tekintettel a közeljövő egyik fontos feladata egy hazai stratégia vagy keretprogram kialakítása a „fenntarthatóságra nevelés” tárgyában, amely a fentiekben vázolt (A) jellemzőkre, (B) feltételekre, (C) módszerekre épül, és előkészítésében az összes érintett és érdekelt szereplő együttműködik.
A magyar oktatás • A fenntartható fejlődésre nevelés fogalma és tartalmi szabályozása Magyarországon a környezet megóvására, az erőforrásokkal való gazdálkodás fenntartható változatára irányuló társadalmi és közpolitikai erőfeszítések az oktatásban is felerősödtek. Az elmúlt évek hazai környezetvédelmi és oktatáspolitikai törvényi szabályozás közeledése lehetővé tette a fenntarthatóság pedagógiájának előretörését. A magyarországi környezeti nevelést a közoktatási intézményekre érvényes törvények és országos dokumentumok szabályozzák. A 2003. évi LXI Törvény (A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról) 48.§ 3. pontja alapján valamennyi magyarországi közoktatási intézmény köteles kiegészíteni a helyi pedagógiai programját (ez a tanulás-oktatás helyi szabályozásának alapvetően meghatározó dokumentuma, amelynek összhangban kell lennie a Nemzeti alaptantervvel) az iskolában zajló környezeti nevelési stratégiával. A kiegészítés a törvényi előírás szerint kiterjed a helyi egészség- és környezeti nevelési programra. A magyarországi közoktatás fejlesztési prioritásait az Oktatási Minisztérium 2004-ben közreadott Középtávú Közoktatás-fejlesztési Stratégiája tartalmazza. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja 1999-ben megteremtette az országban a differenciált és decentralizált óvodai nevelés törvényi alapját. Az intézmények sorra hozták létre a saját óvodai nevelési programjaikat.
4
• A környezeti nevelés gyakorlata a közoktatási intézményekben Kedvelt, de nagyon szűk körű az erdei óvodai program megvalósítása, ez népszerű az óvodapedagógusok és a szülők körében egyaránt. A természet megszerettetése, védelme, a tiszta környezet iránti igény alapjainak a lerakása fontos feladatává vált az óvodai nevelésnek. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás pályázatai évente biztosítják azt, hogy a hazai óvodák támogatásokat kaphassanak környezetük fejlesztésére, az óvodakertek és tanösvények gondozására, óvodapedagógusok szakirányú továbbképzésére. Az iskolákban megvalósuló környezeti nevelés hagyományosan az extrakurrikuláris területek felől (iskolai szakkörök, táborok, múzeumi és állatkerti pedagógia, jeles napok megünneplése, helyi akciók, vetélkedők, kiállítások stb.) közeledik a tantárgyakba való konkrét beépülés és összehangolódás felé. Miután a környezeti nevelésnek nincsen sajátlagos kitüntetett tantárgya, ezért más tantárgyakba épülve és a tanórán kívüli pedagógiai helyzetekben valósul meg. Ez a „diffúzió” mint a környezeti nevelés átfogó, széleskörű és összehangolt pedagógiai megjelenése, világszerte elterjedt és bevált gyakorlat. A környezeti nevelés tanulási tartalma eközben kiszélesedik és magába foglalja a természeti, az épített környezet, az egészség, a gazdálkodásgazdaság, társadalomismeret és a demokráciára nevelés vonatkozásait is. A legjelentősebb új eredmény az erdei iskolák gyakorlatának előretörése. A kormányzati támogatású erdei iskola program olyan tanulás szervezési módszer, amely a 2003/2004-es tanév részeként valósul meg. Az erdei iskola általában egy néhány napos, kihelyezett tanulási helyzet, amely során a tanulók az adott helyen élnek, laknak, felfedezik az erdei iskolai környezetét, tanulmányokat folytatnak – más módszerekkel, más eszközökkel, mint a tantermükben szoktak. A fontos cél, hogy az általános iskolás gyerekek tanulmányaik során legalább egy alkalommal eljussanak erdei iskolába.
• A környezeti nevelés infrastruktúrája, támogató rendszerek, hálózatok és programok A hazai környezeti nevelés gyakorlatában megnyilvánulnak erősségek és gyengeségek. Az óvodákban a helyi környezeti nevelés a napirend kialakításával, a szokástanulás megszervezésével történik. Hatékony az óvodai pedagógiai gyakorlatban a természet szeretetére, a természettisztelő magatartás megalapozására irányuló nevelés. Az iskolákban általános probléma a környezeti nevelés alulfinanszírozottsága, és hiányzik a pedagógusok környezeti nevelési képesítése. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium mind több külföldi forrást (elsősorban szaktudást) tesz hozzáférhetővé a környezeti nevelés terén. A Környezetvédelmi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium 1999-ben megállapodásban rögzítette a két tárca által közösen kifejlesztett Környezeti Nevelési Koncepcióját. Az együttműködési területük kiterjed az óvodai nevelésre, a közoktatás valamennyi szintjére, a szakképzésre, a felsőoktatásra és a továbbképzésekre. A két minisztérium együttes megállapodása nyomán 1999-ben jön létre a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda (KöNKomP). A Programiroda a környezeti neveléshez, oktatáshoz szükséges módszertan és programok kidolgozásában koordináló szerepet vállal, és ezekhez kiadványokat jelentet meg, valamint környezeti nevelési könyvtárat működtet. Az Oktatási Minisztérium által 2004-ben megalapított Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus továbbképzési Közhasznú társaság az oktatási programcsomagok fejlesztésekor a fenntarthatóság pedagógiai kritériumait valamennyi tantárgyi tanulási program fejlesztésekor érvényesítik. 5
A környezeti nevelés ügyét erősíti a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amely a környezettudatosságot és a környezetvédelmi szemléletformálást fontos állami feladatként határozza meg. A környezeti neveléshez szorosan kapcsolódik az Egészségügyi Minisztérium által kidolgozott 3 éves Nemzeti Környezetegészségi Akció Program, amelynek egyik fontos fejezete a környezet-egészségi nevelés, szemléletformálás. Ez a program alapvetően a helyi környezetegészségi kockázatok felismerésére és a kockázatok megelőzésére épül, bevonva a regionális és megyei Állami Nemzeti Tisztiorvosi Szolgálatot, a helyi Környezetvédelmi felügyelőségeket, a pedagógiai szakszolgálatokat, az óvodákat és iskolákat. A magyarországi állatkertek és vadasparkok intenzív környezeti nevelést folytatnak, amely a zoopedagógiai tevékenységük szerves része. Ezek általában óvodai és iskolai tanulócsoportok állatkerti programjai, amelyben az adott állatok repatriálási programjai, a védett fajok megőrzése, a génbank funkció, a természetvédelem helyi és globális kérdései vannak a középpontban.
• A környezeti nevelés humán feltételei – a pedagógusképzés Magyarországon is a környezeti nevelés legfontosabb forrása a pedagógusok szaktudása és kompetenciái. A hazai pedagógusképzésben nem kiterjedten és összehangoltan valósul meg a környezeti nevelést szolgáló szakszerű felkészítés. Ez csak néhány óvodapedagógus- és tanítóképző főiskolai karon valósul meg, ahol vannak ilyen tartalmú stúdiumok. Néhány magyarországi tanárképző főiskolai karon évekkel ezelőtt megindult a környezeti nevelési szakos tanárképzés.
Egy gyakorlati példa Volt szerencsém résztvenni egy fenntartható oktatási programban. Kozármisleny község (lakóhelyem) általános iskolájában kisiskolásokat ismertetnek meg gyakorlati úton a természet értékeivel. Kéthetente más-más téma bemutatása történik 2 órán keresztül. A vizek, az erdők élővilága, a madarak, a vadállatok életének bemutatása külön-külön előadást érdemelnek. Állatkerti gondozók, nemzeti park dolgozók is megfordultak az iskolában előadást tartani. A gyógynövények hasznosításának skálája, a mindennapi életünkben, igen széles. A kicsiket is nagyon lekötötte a téma. Egy meghívott biológus mesélt a növények előfordulási helyeiről, felhasználásukról, és jótékony hatásaikról. Az előadás végén több növényt is megtekinthettek a gyerekek és megkóstolhatták az igazi kamillateát. Az osztály tanítónője felkért, hogy tartsak előadást a környezetvédelemről. Itt szóba került a szelektív szemét gyűjtés, a különböző hulladékfajták újrahasznosítása. A levegő, a vizek, és a talaj védelme. Az egészséges táplálkozás, valamint a rendszeres testmozgás, és hogy ez milyen hatással van környezetünkre. Úgy gondolom gyakorlati ötletekkel, tanácsokkal jobban felkelthető a gyerekek figyelme, így azokat részesítettem előnyben. Kézbe foghatták a gumireszelékből készült játszótér aljzat egy darabját és a fehér újrapapírt. Illusztráltam a levegőszennyezést egy kis műanyagdarab elégetésével, a túlzott tisztítószerek használatát kristálytiszta vízben, valamint egy elszáradt növényt, melyet olajszennyezés ért. Rengeteg színes képpel keltettem fel az érdeklődésüket, és hívtam fel a figyelmüket a környezet értékeire. A dohányzás káros hatásai, a rendszeres gyümölcs és zöldségfogyasztás, valamint a napi testedzés is szerepelt a programban. A végén egy kis torna és játék után mindenki frissebben emlékezett vissza az előadásra.
6
Felmérés Egy felmérést végeztem a Műszaki Egyetem hallgatói között. A fiatalok jóval kevesebb, mint a fele találkozott már a Fenntartható fejlődés fogalmával. Voltak, akik megpróbálták kikövetkeztetni, bár más oldalról közelítették meg a dolgot, de a többségük egyáltalán nem tudott róla semmit. Az is befolyásolta az ismereteiket, hogy milyen karon, illetve szakon tanulnak. A villamos-, informatikus-, és építőmérnök hallgatók ismerik legkevésbé ezt a fogalmat, és eszmerendszert. A közgazdászok már több információval rendelkeznek róla. Számomra a legmeghökkentőbb választ idézném is: 1: Hallottál már a Fenntartható Fejlődésről? Sajnos még nem hallottam róla. Gondolom, azt jelenti, hogy a nyereség által visszaforgatott tőke állandó fejlesztést tesz lehetővé. 2: Hogyan jellemeznéd azt, mit tudsz róla? Elég keveset tudok róla. 3: Ha ezt a szót össze kellene kapcsolni az oktatással (Fenntarthatóság az oktatásban) mit jelentene ez Számodra? Fenntartható fejlesztés, vagy fenntarthatóság? Fenntartható fejlesztés számomra azt az idilli képet jelentené, hogy a tananyag követi a piaci igényeket, tehát az ipar határozza meg az oktatást, ezáltal nyereségesebb üzemmé válhat. 4: Van pár ötleted, hogyan valósítanád meg ezt? Én globálisan kezelném az egészet, és törvényi szinten szabályoznám. Ehhez a különböző oktatás intézményeket szerkezetükben hasonlóvá, működésükben a rendszerhez kapcsolhatóvá tenném. Mindezt az ipari részvevők bevonásával képzelem el.
A megkérdezettek mindegyike az oktatás fenntarthatóságát, a kevesebb tananyagot, a jobban átgondolt iskolai rendszert értette a 3. pont alatt, és nem a Fenntartható Fejlődés eszmerendszerének átadását, elterjesztését a fiatalok körében. Megvalósítandó ötlet egy sem született. Úgy vélem, ahelyett, hogy beszélünk a Fenntartható Fejlődésről, cselekednünk kellene. A politikusoknak, a felsőbb vezetőknek, a médiának, az ipari szereplőknek is hangsúlyozniuk kellene ezt a hozzáállást. Bár, a mai rövid távú hasznot hajtó multinacionális cégek, kormányok aligha fognak tenni az ügy érdekében. Ezért nekünk, kisembereknek kell egyenként küzdenünk eme nemes, bolygónkat megmentő eszméért. Félretéve a haszonközpontú szemléletet, szabadidőnk egy részét feláldozva megtenni a tőlünk telhetőt.
7
