Fenntartható fejlődés helyett fenntartható fejlesztés -

Fenntartható fejlődés helyett fenntartható fejlesztés A jövő járható útja Írta: VERES JÁNOS

Pályamű a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európa Kabinetje és a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány Európai gondolatok, európai civilizáció és jövő című pályázatára Veres János Dunaharaszti, 2015.03.13

Veres János: Fenntartható fejlődés helyett fenntartható fejlesztés- A jövő járható útja

Tartalom I.

Bevezető .........................................................................................................................3

II. Fenntartható fejlődés a Magyar és Uniós terminológiában. ..............................................4 III.

A Fenntartható fejlődés fogalma ..................................................................................5

IV.

Fejlődés helyett fejlesztést! ..........................................................................................6

V. Fejlesztés és a Downgrade szemlélet komplexitása ..........................................................9 VI.

Népi környezetvédelem.............................................................................................. 10

VII.

Konklúzió .................................................................................................................. 12

VIII. Irodalomjegyzék ........................................................................................................ 13

2


I.

Bevezető „Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen.” JÓZSEF ATTILA: ARS POETICA

Midőn az első emberi lény tudatára ébredt saját lénye valóságára, azóta keresi saját maga és közösségének boldogulását, biztonságát, kényelmét és gyarapodását. Talán ez az ősi ösztön rejlik az ember, fejlődésre való örökös törekvésében. E évezredes küzdelem, melyet ember vív a természet erőivel és elemeivel, képezik a mai modern ember kényelmét és biztonságát. Fajunk története során, szinte minden innovációt a természet erőinek rabigába való helyezését szolgálta. Gondoljunk csak bele, a globális értelembe vett „nyugati-európai” ember mindennapi

létezésének

könnyedsége,

az

előbb

említett

innovációk

sokaságának

eredményeképpen jöhetett csak létre. Természetesnek vesszük, hogy bármikor hozzájuthatunk friss élelemhez, biztonságos közösségi közlekedés áll rendelkezésünkre szinte a nap 24 órájában; soha nem látott magaslatokat hódítunk meg, miközben elképzelhetetlen aprólékos szubatomi részecskékkel kísérletezünk. Mint minden dolognak az életben és a világban, ennek is vannak hátulütői. A soha nem látott fejlődés és fejlettség ugyan problémák és bajok sokaságát látszik orvosolni, ám az érem másik oldala is meg-megcsillan jelen századunkban. Éghajlati anomáliák, aszályok, árvizek, hulladék hegyek, olajszennyezés illetve soha korábban nem látott környezetpusztítás zajlik a szemünk előtt a mindennapokban. Az ember saját bolygója elleni háborúban ugyan kikiáltotta magát győztesnek, de lehetséges, hogy igazából saját magát győzi le hosszú távon. A környezeti viszontagságokon túl társadalmi, gazdasági, morális és közegészségügyi károk látszanak tornyosulni az emberiség feje fölé. Földanyánk megbosszulni látszik azt a rengeteg sérelmet, melyet okoztunk neki saját kapzsiságunk okán. DE miért is kell folyamatosan fejlődnünk? Korunkra, a média világában természetesnek vesszük, hogy folyamatosan fejlődünk –fejlődnünk kell – szinte előírás szerűen. A jelenlegi közfelfogásban evidencia a lineáris vagy még inkább exponenciális gazdasági mutatók produkálása. Könnyű lenne pálcát törni a jelenség felett azzal, hogy az ember végtelen hatalomvágya és gőgje az okozója mindennek. Ám amellett, hogy saját létünket fenyegetjük a bolygón, egy öngerjesztő önbecsapás áldozatává is válunk! Nem hiába született meg - az a mára már kissé közhelyessé vált- mondás, miszerint aki egy véges és

3


folyamatosan változó világban állandó gazdasági fejlődést/növekedést vizionál az vagy őrült, vagy közgazdász/politikus! A fejlődés szükséges és elengedhetetlen a modern ember jóléte és biztonsága érdekében; de találni kell egy optimumot, mely biztosítaná az arany középutat; mely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”1 Mindezek gondolatok eredőjeképpen megfogalmazódott a 80-as évek közepére a „fenntartható fejlődés” fogalma! E nagyon szép eszme fokozatosan bekerült a köztudatba és a közbeszédbe. Gondolkodók, tudósok, politikusok hada kezdte napi szinten alkalmazni a kifejezést. Ám napjainkra úgy vélem a fogalom a túlzott használat és a meggondolatlan vagdalkozás miatt kiüresedett és gyakorlati megvalósulása erősen megkérdőjelezhető szupranacionális és lokális szinten is. A sokszor konkrétumokat mellőző, de annál jobban hangzó címszavakat a gyakorlatorientált és valós megoldásokkal volna szükséges lecserélni. Nem tisztem új fogalmakat alkotni, de véleményem szerint a fenntartható fejlődés helyett az úgynevezett „fenntartható fejlesztés” fogalmát kellene megalkotni mind Hazai mind Uniós szinteken.

II.

Fenntartható fejlődés a Magyar és Uniós terminológiában.

Mielőtt a fejlődés-fejlesztés kapcsolatában részletesebb véleményt közölnék, érdemes összefoglalni, mi is lett megfogalmazva Hazánk részéről a fenntarthatóság témájában. A 2007 júniusában napvilágot látott „NEMZETI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI STRATÉGIA” tartalmazza mindazon elvek összességét, melyek megállapításra kerültek az Unió akaratával összhangban. A teljes mű értelmezése, és felülvizsgálata nagymértékben meghaladná a pályázat kereteit, így csak néhány –általam fontosnak vélt- tartalmi részt emelnék ki a későbbiekben. Ha nem is tekintem a NEMZETI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI STRATÉGIÁT irányadónak, a benne foglalt széleskörű vázrendszer megfelelő kiindulási alapot képez a fejlődés és fejlesztés problematikájának megértéséhez.

1

Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-es Brundtland-jelentése

4


III.

A Fenntartható fejlődés fogalma

A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, amely nem szűkíthető le az anyagi jólétre, hanem magában foglalja a környezet minőségét, a demokratikus jogok érvényesülését, a természeti erőforrásokhoz valamint a társadalom nyújtotta szolgáltatásokhoz és intézményekhez való hozzáférést, a teljes testi, lelki egészséget, a szabadidőt, a biztonságot is. A társadalmi jólét a környezetminőség és a társadalmat alkotók életminőségének együttes megnyilvánulása. A

természeti

erőforrásokkal

való

fenntartható

gazdálkodásnak

együtt

kell

érvényesülnie a jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel és a társadalmi igazságossággal,

esélyegyenlőséggel.(NEMZETI

FENNTARTHATÓ

FEJLŐDÉSI

STRATÉGIA; 3.p) Mint az a fenti hivatkozásban is olvashatjuk, a fenntarthatóság fogalma széles körben értelmezhető, és a mindennapi lét szinte minden elemére kihatást gyakorolhat. Ez egy természetesen magától értetődő gondolat, de könnyű átesni a ló túloldalára. Akár a fenntartható fejlődésről, akár a fejlesztést vesszük figyelembe, mindenképpen meg kell jegyezni a mértékletesség fogalmát! Ha azt szeretnénk, hogy akár nemzetünk, akár emberi méltóságunk, vagy akár az egész emberi faj, a jövő században is fennmaradjon és gyarapodjon, a döntést nem adhatjuk sem „sötétzöldek” sem technokraták kezébe. Széles látókörű és előre mutató elképzelésekre szomjazik a társadalom széles rétege, mely nem mellőzheti a biztonságot.

5


1. ábra: Fenntarthatóság (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s)

2. ábra: Fogyasztás és fenntarthatóság (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s )

IV.

Fejlődés helyett fejlesztést! A fenntartható fejlődés- mit fogalom- több szempontból is kifogásolhatóvá vált. Az

ideológia, legyen bármilyen szép is az, mára meghaladottá kezd válni. A problémákat általános szinten én az alábbi pontokban látom 

A gondolatkör először is rendelkezik egy komoly filozófiai ellentmondással; amely már az elnevezésben tetten érhető, nevezetesen: fenntartható VS

6


fejlődés! Mint azt már korábban papírra vetettem, a fejlődés az emberiség eddigi léte során soha nem volt fenntartható, és ez nagy valószínűséggel a közeljövőben sem fog radikálisan módosulni, a jelenlegi életszínvonal fenntartása mellett. 

Napjainkra a javak birtoklása soha nem tapasztalt szélsőséget ölt. A társadalmi egyenlőtlenség feszültsége kezdi repeszteni a társadalom szövetét. Eme kórság jelen van sajnos szerte a világban, így ez alól az Európai Unió és Hazánk sem kivétel. Hosszú távon szükséges lenne e feszültségforrást feloldani, vagy csillapítani. Tehát ha a fenntarthatóság jegyében fogalmazzuk meg a fejlődésünket, úgy minden bizonnyal csak konzerváljuk, ha nem eszkaláljuk ezt a generációkon és határokon átnyúló problémasort.



Mint számos Uniós és Nemzetállami kérdésben, itt is megjelenik, az Érdekütközés. Nehéz úgy fenntartható fejlődésről beszélni, hogy a Nemzetállamok rövidtávú politikai elképzeléseibe csak az említés szintjén jelenik meg az eszmeiség. A fenntarthatóság és a fejlődés nem egy platformon helyezkedik el, így még inkább szükséges lenne életre hívni a fenntartható fejlesztés

fogalmát.

Ez

a

problémafelvetés

megjelenik

a

Magyar

Természetvédők Szövetségének Tanulmányában is: „A jelenlegi politikai légkör nem igazán kedvez a fenntartható fejlődéshez szükséges változásoknak. Az Európai Unió 2001 májusában kelt ’Fenntartható Európa egy jobb világért’ c. közleményének idejében a politikai ambíciók nagyobbak voltak, mint mostanság. Ugyanakkor a cselekvés egyre sürgetőbbé vált, hiszen a környezeti terhelések és hatások még mindig nagyrészt negatív tendenciát mutatnak, több évtizednyi környezetpolitikai döntéshozatal ellenére is. Az elmúlt években számos példát láttunk arra, hogyan bukkannak fel a fenntartható stratégiákat és politikákat elviekben támogató kezdeményezések, miközben később az ágazati és/vagy nemzeti érdekek a Bizottságban és a Tanácsokban megakadályozták ezek megvalósulását. Ez úgy kormányzati, mint környezeti probléma és komoly gátja céljaink elérésének. Még ha megfelelő, átfogó kötelezettségvállalások születtek volna is, nem monitorozták őket. A Zöld Nyolcak

(a nyolc

legnagyobb brüsszeli

7

székhelyű, nemzetközi


környezetvédő civil szervezet2) áttekintő kiadványa az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiája (FFS) végrehajtásának helyzetéről, amely leány- és tagszervezeteivel együttműködésben készült, értékelést mutat be arról, mi történt a Fenntartható Fejlődés Stratégiában (FFS) rögzített bizottsági kötelezettségvállalásokkal.

A

Zöld

Nyolcak

többször

szorgalmazta

a

célkitűzések részletes áttekintését, amely hátterét képezi az éves Tavaszi Csúcsoknak, de bár ez az FFS kötelezettségek között is szerepelt, soha nem történt meg.”(Az Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiájának felülvizsgálatatanulmány; 4.p) 

A közgazdasági, politikai és közgondolkodásban a mennyiségi szemlélet uralkodik és általánosan tapasztalható a minőségi szemlélet hiánya. Fontos gondolati vezérsíkot kellene, képezzen az a feltevés, hogy Ne egyre több újat csináljunk olyan mennyiségben és volumenben, hogy az fenntarthatónak tűnjön (vagy azt mondjuk rá), hanem minőségi ugrásokat hajtsunk végre, mind strukturális, mind elemi szinteken; ezzel is a fenntartható fejlesztést szolgálva.



A jövő generációinak túlélése érdekében fontos volna egy szellemi fejlesztésen átesnie, mely során edukatív módon hangsúlyoznánk a helyzet komolyságát. Bár eddig is voltak/vannak erőfeszítések a környezettudatos nevelésre, eddig gyakorlatilag

eredménytelen

eredményességi potenciált

tudati

fejlődés

ment

végbe.

Komoly

látnék a Nemzeti eszméjű oktatás és a

fenntarthatóság és környezettudatosságra való nevelés összekapcsolásában.

2

A ma már kilenc civil szervezet a következő: a Madárvédők Nemzetközi Szervezete (Birdlife International), az Európai Éghajlat Hálózat (Climate Action Network Europe), Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB), az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (European Federation for Transport and Environment), az Európai Környezeti Egészségért Hálózat (European Public Health Alliance Environmental Network, az új tag, akivel a korábbi G-8 bővült-szerk.), a Nemzetközi Természetbarát Szövetség (Friends of the Nature International), Föld Barátai Európa (FoE Europe), Greenpeace és a Természetvédelmi Világalap (WWF).

8


V.

Fejlesztés és a Downgrade szemlélet komplexitása

Hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy „minden korok legjobbikában élünk”, ez szűk lokalitásunkra talán igaz is lehetne, de ha szélesre nyitjuk látómezőnket, könnyen beláthatjuk, hogy komoly visszásságok sora sújtja mind bolygónkat, mind Európát, mind Szülőföldünket, s Hazánkat. Ekkor számos gondolkodó fejében megérik a gondolat, hogy valamit változtatni kellene. Szinte magától értetődőnek vesszük azon szemléletet, hogy valami újat és valami mást kell megvalósítani, hogy leküzdjük a jelen kor problémáit, és egy élhetőbb és jobb világot teremtsünk, mind magunknak, mind a jövő generációi számára. Ennek a kérdéskörnek a megválaszolására született meg a fenntartható fejlődés fogalma, mint ahogy azt már a korábbiakban lejegyeztem. Ám a fogalmi megközelítés sem elméleti, sem gyakorlati síkon nem old meg problémákat. Érdekes párhuzamot vélek felfedezni az emberiség fejlődés iránti eltökéltsége, és a számítástechnikai szoftverek folyamatos kiadásai között. Szinte kötelező jelleggel nyomnak le a torkunkon minden évbe/félévben újabb és újabb operációs rendszereket, szoftvereket, stb melyek kiforratlanok, átgondolatlanok és gyakorta inkább csak egy üzleti fogás, mit sem érdemi fejlődés. Az egyszeri polgár ilyenkor nyúl vissza a régebbi és megbízhatóbb rendszerekhez, melyek ugyan nem olyan csilivili kezelőfelülettel rendelkeznek, mint „modernebb” társaik, de megbízhatóbb és stabilabb teljesítményt nyújtanak. Csak nagyritkán jelenik meg a piacon olyan termék, mely az elődök erényeit továbbörökíti, és hozzáad valami olyan pluszt, ami a jövő kihívásainak is megfelel. Gyakorta csak a programozás mély bugyraiban járatos egyének képesek összeeszkábálni olyan nem hivatalos verziókat, melyek ennek a kívánalomnak megfelel. Ezt hívja a szaknyelv Downgrade-nek. Hasonló mintázatot vélek látni az újabb és újabb eszmék és berendezkedések között is. A problémák csak tornyosulnak, és egyre kaotikusabb a mindennapi életünk, miközben szépen lassan megássuk saját sírunkat. Felmerülhet a kérdés a párhuzam révén, hogy lehet egy korábbi „verzió” néhány elemét részben vagy egészben újra kellene éleszteni, és keresni egy optimumot mely fenntarthatóan fejleszti a társadalmunkat, nem ró többletterhelést a környezetünk számára, gazdaságos és igazságosabb, mint ami most van? Véleményem szerint a fenntartható fejlődés, -mely csak egy újabb csillogós marketingfogás- helyett a fenntartható fejlesztést kell előtérbe helyeznünk, melynek gyökerei azok a jól működő alapok, amik már részben vagy egészben kiveszni látszanak.

9


VI.

Népi környezetvédelem

A fenntarthatóság kapcsán gyakorta felmerülő problémakör az úgynevezett ökológiai lábnyom. Ez az érték kifejezi, hogy egy adott technológia és berendezkedés mellett mennyi vízre és földre van szükségünk a mindennapi kényelmünk fenntartása érdekében. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. Magyarország ökológiai lábnyoma 3.7 hektár. Nyugat-Európában ez az érték magasabb: 6,3. Bátran kijelenthetjük, hogy minél jobb életszínvonalat produkál egy térség, vagy ország, annál nagyobb terhet ró a környezetére. Gondoljunk csak bele, a manapság oly nagy népszerűségnek örvendő bevásárlóközpontok termékeik gyakorta a föld túlsó feléről érkeznek hozzánk, rengeteg hulladékot termelnek akár közvetlen akár közvetett módon; gyenge minőségű és olcsó árukat terítenek az alacsonyabb keresetű fogyasztók számára, míg a tehetősebbek számára bármikor elérhető a prémium kategória bármiből. Az általam már korábban felsorolt problémapontok szinte mindegyike tetten érhető e létesítmények működésekor.  A filozófiai ellentmondás itt is megtapasztalható. Az említett multi láncok szinte folyamatosan a fenntartható fejlődés szellemiségében határozza meg mindennapi működését, holott egyértelműen tarthatatlan környezeti szempontból az általuk tanúsított erőszakos terjeszkedés. A fogyasztási cikkeke sokszor kontinenseket átívelő utaztatásra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy fenntartható lenne! Sőt horribilis ökológiai lábnyomot produkálunk ezzel sokszor tudatlanul. Egy személyes élmény: Eddigi életem során pár évet Baján töltöttem. Helyi ismerősök zsörtölődése kapcsán lettem figyelmes arra a helyzetre, miszerint a helyi nagybevásárló központban friss ponty csak korlátozott módon volt kapható, míg a mindenféle,

-

sokszor

kimondhatatlan

nevű-

egzotikus

halfajok

és

azok

késztermékeinek garmadája, a nap 24 órájában a vásárlók rendelkezésére állt. Ez a mentalitás eredendően kártékony képet mutat; egyrészt degradálja a kulináris tradíciókat a térségben, másrészt a messziről hozott ilyen olyan halhús már csak a szállítás és kitermelés módjában sem fenntartható; harmadrészt sokkal gazdaságosabb és ésszerűbb lenne azzal a fenntartható fejlesztéssel élni, mely szerint a helyi erőktől szerezzenek be helyben megtermelt/kifogott árut.  Az olcsó, de egészségtelen termékek hosszú távú egészségkárosító hatása mára már nem kérdés. Tehát ez a pont is csak bebetonozza a társadalmi egyenlőtlenséget;

10


mindeközben csak tovább hizlalunk egy amúgy sem szegény struktúrát, és annak felettes működtetőit, tulajdonosait.  Multinacionális cégek –nem feltétlenül kereskedelmi vállalatok- nem köthetőek egyértelműen egy nemzethez vagy államhoz sem. Szupranacionális környezetben működnek, és féken tartásuk is ebben a dimenzióban történhetne meg eredménnyel. Ám gyakorta tapasztaljuk, hogy akár lobbi érdekből, akár idejétmúlt libertáriánus állásponttól vezérelve, a multinacionális cégeknek adnak igazat Uniós szinten, a nemzetállami akarattal vagy céllal szembe. Hivatkozási alap mindig van, akár a szabad piacgazdaság eszméje, akár a négy szabadság elve.  Fogyasztói társadalomban élünk, e sajnálatos tény alól Magyarország sem kivétel. Mára általánossá vált az a hozzáállás, hogy megveszünk valamilyen terméket és nem sokkal később már ki is dobjuk azt. Bele sem gondolunk abba, hogy mennyi felesleges hulladékot termelünk nap, mint nap. A tervezett elavulás részét képezi a modern gazdasági berendezkedésnek. Nagyszüleinktől még hallhatunk olyan történeteket, hogy anno valaki csináltatott egy csizmát a suszternál 20 éves korában és abban is temették el. Az ilyen minőségi szemlélet nagyságrendekkel kevesebb hulladékot, állit elő -ez egy tipikus példája lehetne a downgrade jellegű fenntartható fejlesztésnek. Viszont

egyből

szembeütközünk

egy

negatív

előjelű

visszacsatolással,

a

tömegtermékek előállítása tömegek foglalkoztatását teszi lehetővé (igaz általában éhbér szinten) Amennyiben a mennyiségi szemléletet felváltaná a minőség, hirtelen feleslegessé válna az a tömeg struktúra, mely milliókat foglalkoztat világszerte.  A média és marketing világát éljük. akarva - akaratlanul szembekerülünk, néha percenként azokkal a kifinomult módszerekkel, amivel az ember zsigeri birtoklási vágyát

célozzák

meg

mindenféle

reklámokkal,

termékelhelyezésekkel,

direktmarketinggel stb. A fogyasztás centrikus szemléletmód a technikai problémák mellett a hozzáállást is erőteljesen rombolja. Saját magunkat ejtjük csapdába, mikor a mindennapi

boldogságunkat

újabb

és

újabb

sokszor

felesleges

termékek

megvásárlásától reméljük. Eme önbecsapás révén saját magunknak és szűkebb-tágabb környezetünknek is károkat okozunk. DE az igazi veszély a jövő generációkra leselkedik. Ők azok, akik ebben az őrült világban szocializálódtak, és nagyrészük nem kap megfelelő tájékoztatást azzal kapcsolatban, hogy akaratukon kívül milyen terhet rónak bolygónkra. Az esetleges működő alternatívák nem kapnak hangsúlyt, a fiatalok oktatása során. Mint azt már korábban említettem, a nemzeti szellemben történő nevelést össze lehetne kötni egy

11


környezettudatos és minőségszemléletű neveléssel-, ha úgy tetszik ez a tudati fenntartható fejlesztés lehetne. Természetesen a downgrade szemlélet itt is létjogosult lehetne. A fiataloknak be kellene mutatni, hogy más, extenzív termelés is létezik, nem csak a nagy cégek alacsony minőségű termékeit lehet vásárolni, és egy igazi hazafi nem szennyezi Hazáját az által, hogy a világ túlsó feléről származó kétes termékeket vásárolja. Ez talán a legnehezebb eleme az egész fejlesztési koncepciónak. Több évtizedes munka várna a pedagógusokra és egyéb humán szakemberekre, és az eredmény nem mérhető egzakt módon. DE a feladatnak nekiállni mindenképpen kötelesség volna, mivel a jövő generáció viszi tovább nemzetünk gyökérzetéből eredő energiát és tudást.

Hogy mit is jelent a címben leírt „népi környezetvédelem” nem mást, mint a korábban már megállapított fejlesztési és downgrade elképzelések egy lehetséges adaptációs formáját. Láthatjuk, hogy a jelenlegi urbanizálódó, multi központú világ hosszútávon zsákutcába visz minden nemzetállamot. Bár jelenlegi munkámban nem érintettem minden ágazatot, csak a hétköznapokban leginkább szembetűnő elemeket emeltem ki, könnyű belátni, hogy változtatni kell a hozzáálláson. Az természetesen elismerem, hogy utópia azt gondolni, hogy teljes egészében visszaálljanak az egykor volt falusi közösségek, és megszűnjön minden nagyvállalat, és nagyváros. Viszont egy társadalmi környezeti és gazdasági feketelyuk felé sodródunk viharos gyorsasággal. A károk mérséklése érdekében fontolóra kellene venni, hogy miképpen élhetünk a jövőben, ha ugyanazokat a hibákat követjük el folyamatosan. Az ember és társadalma, gazdasága napról napra fejlődni akar, és figyelmen kívül hagyja az általam felsorolt problémafaktorokat. Folyamatos konzultációkra és egyeztetésekre lenne szükség a szakemberekkel,

társadalomtudósokkal,

műszaki

szakemberekkel,

pedagógusokkal,

közgazdászokkal, stb Hazai, nemzetközi-uniós szinten, de akár globális értelemben is, hiszen az egész bolygó érdeke lenne a változás, a fejlesztés. Meg kellene találni azt az optimumot, mely egyesíti a korábban a történelem során már megvalósult harmonikus életet, mely a globalizált világ valóságában is megállja a helyét, és előremutató képet alkot mindenki számára.

VII.

Konklúzió

Világunk és benne Nemzetünk számos problémával és kihívással néz szembe. Szembe tudunk ezzel nézni, tudunk fejlődni? Tudunk fejleszteni? Túl tudunk lépni rövidtávú és korlátolt önös

12


érdekeinken? Lehetne sorolni a kérdéseket, melyekre választ aligha tudunk tenni. Én most megpróbálkoztam egyel; a fenntartható fejlődést mind technikai, mind filozófiai szinten a fenntartható fejlesztés fogalmával reformgondolatokat végigvinni. A fejlesztés önmagában eléggé tág fogalom, tovább érdemes szűkíteni a fogalmat, a megértés miatt. A Downgrade jelleg és a népi környezetvédelem elvi elképzelései, ha csak elméleti szinten is, de megpróbálják orvosolni korunk társadalmait sújtó betegségeket. Nem akarok sem naiv lenni, sem délibábokat kergető őrült! A megoldandó helyzeteket nem veszi senki sem komolyan addig, míg a saját bőrén nem érzi annak káros hatásait. Remélem írásom nem csak pusztába kiáltott szó marad, és megértő kezek közé kerül. Ha írásomat egy József Attila idézettel kezdtem, akkor úgy illik, hogy azzal is zárjam:

„Érted haragszom én, nem ellened,” József Attila 1926

VIII.

Irodalomjegyzék

NEMZETI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI STRATÉGIA; Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tervezői munkacsoportja; a munkacsoport koordinátora: Dr. Molnár Ferenc; kiadás dátuma: 2007Június. Az Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiájának felülvizsgálata-tanulmány; Magyar Természetvédők Szövetsége; SZERKESZTETTE: BOTÁR ALEXA; kiadás dátuma: 2005. május http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s

13

Fenntartható fejlődés helyett fenntartható fejlesztés -

Recommend Documents