ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.5 3.5
Fűtés szennyvízhővel – a hasznosítás feltételei, a rendszer méretezése, gazdasági és ökológiai előnyei: svájci tanulságok Tárgyszavak: szennyvíz; energia-visszanyerés; energiaátalakítás; hasznosítás; fűtés; fűtőberendezés.
A szennyvíz annyi hőt tárol, ill. szállít, amennyivel elméletileg egymillió svájci lakos otthonát lehetne fűteni. A szennyvízgyűjtő csatornák és szennyvíztisztítók közelében levő helyszínek, objektumok – nagy épületek, akár egész lakónegyedek, ipari létesítmények – százainak hőigényét lehetne szinte ingyen és egész éven át kielégíteni. Előnyös ebben a rendszerben a szerződéses finanszírozhatóság, ezért Svájcban számos város és község támogatja költségvetési összegekkel és a lehetőségeket felmérő tanulmányok megrendelésével a szennyvíz hőjének hasznosítását.
A szennyvízhő-hasznosító egység részei, alapfunkciói A szennyvízből való energianyerés egyszerű és kipróbált technikáinak központi elemei – a hőcserélő, amely a szennyvízből kivonja a hőt és – a hőszivattyú, amely a magasabb hőfokra emelve fűtésre alkalmassá teszi. A hőcserélő a hőkivonáson kívül még egy funkciót lát el: elkülöníti a szennyvíztől a fűtőrendszer tiszta vízkörét. A hőcserélőt vagy a csatornafenékre, vagy a szennyvíztisztító elfolyó vezetékébe telepítik (1. ábra), a nyers, ill. a tisztított szennyvíz energiájának hasznosítása céljából. Új gyártású csatornaszakaszok beépített hőcserélővel is készülnek.
fogyasztó
szennyvíztisztító berendezés
fűtőközpont meleg víz
helyiségek fűtése
fűtőkazán
hőenergiatároló szivattyú
tömbfűtő hőerőmű
kis távolságú hőhálózat 90°C-ig szennyvízcsatorna 10–20 °C-ig hőcserélő
1. ábra A szennyvízből nyerhető energia körfolyamata A hőcserélőtől a langyos szennyvízből nyert hő többnyire szigetelés nélküli vezetéken jut a fogyasztóhoz, ahol a hőszivattyú kedvező esetben 70 °C-ig emeli a hőfokát, így fűtőkazánnal kombinálva ott is használható, ahol magasabb hőmérsékletre van szükség. Ez a kombináció növeli a hőellátás biztonságát és gazdaságosságát. Földgázellátás esetén a hőszivattyú tömbfűtő erőműhöz is csatlakoztatható, amely így villamos hajtásáról is gondoskodik.
A szennyvízhő-hasznosítás műszaki és engedélyezési feltételei A szennyvízbe telepített hőszivattyúk épületek, épületegyüttesek, akár lakónegyedek hő- és melegvízellátása mellett beválnak uszodák fűtésére, sőt nem nagy hőigény esetén ipari célokra is. Működésük hatásfoka annál jobb, minél alacsonyabb a hasznosítás hőmérséklete. Nyáron, a be- és kimenet irányát felcserélve, ugyanaz a rendszer hűtőgépként használható, helyiségek kondicionálására. A szennyvízből energiát termelő egység létesítéséhez meg kell szerezni a szennyvízcsatorna és a -tisztító mű üzemeltetőjének beleegyezését, amelynek alapvető feltétele nyilvánvalóan az, hogy a csatorna és a tisztítómű működése zavartalan maradjon. Svájcban ezen kívül irányadó a Vízvédelmi és Szennyvízkezelési Ágazati Szövetség ajánlása, amely szerint a szennyvízhő-hasznosítás alkalmával
– a hőelvonás által a szennyvíz legfeljebb 0,6 °C-kal hűljön le, és – a tisztítóműbe bevezetett szennyvíz középhőmérséklete a leghidegebb téli hónapokban se legyen 10 °C-nál alacsonyabb. A szennyvíz hűtési célú hasznosításához pedig – a tisztított szennyvizet befogadó élővíz legfeljebb 1,5 °C-kal melegedhet fel, – hőmérséklete nem emelkedhet 25 °C fölé. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, szakértőnek kell eldöntenie, hogy engedélyezhető-e a hasznosítás a csatornaüzem (főleg a tisztító) káros befolyásolása nélkül.
Szennyvíz alapú fűtés telepítésének feltételei A szennyvíz energetikai hasznosításának feltételei új és meglevő építményekben: – legalább 150 kW hőteljesítményt igénylő, e tekintetben 50 lakóegységnek megfelelő épület vagy épületcsoport; meglevő építmények esetében 200 kW az alsó határ, – fontos a szennyvízcsatorna vagy -tisztító mű költségcsökkentő közelsége, az objektumból való távolság beépített városrészekben 100–300 m, beépítetlen területeken 1 km lehet. További tényezők és körülmények is befolyásolhatják a rendszer telepítésének előnyös voltát: – minél sűrűbb a beépítés, annál gazdaságosabb a működés, 100 m sugáron belül közös lehet a fűtőközpont, – mivel a hőszivattyúk alacsony hőmérsékletű hőt hasznosítanak jó hatásfokkal, a legjobb eredményt padlófűtésű és épületrész kondicionálással ellátott új épületekben lehet elérni, – különösen előnyös a folyamatos hőigény, azaz a hőszivattyú hosszú üzemideje (a melegvízfogyasztás hétvégi megszakítása nélkül), pl. uszodában, – a hűtéssel való kombinálás klímaberendezésben már ma is feltétlenül gazdaságos.
Követelmények a szennyvízcsatornával szemben A csatornából való energiakinyerés döntő tényezői: – a csatornában szállított vízmennyiségnek legalább 15 l/s-nak kell lennie, – a szennyvíz hőmérséklete legyen télen is 10 °C-nál magasabb,
– a hőcserélő elhelyezéséhez legalább 80 cm-es csatornaátmérő, – ugyanehhez 20, nagyobb egységeknél 100 m-es egyenes szakasz szükséges, – a csatornához való jó hozzáférés csökkenti a hőcserélő karbantartási költségét, – a fűtőközponthoz való vezetékes csatlakozás – egyébként jelentős – költségtételéből sokat meg lehet takarítani a meglevő oldalcsatorna felhasználásával vagy beépítetlen területen való fektetésével.
Szennyvízhő-hasznosító egységek méretezésének kérdései A több szempont és igény szerint optimáló méretezést a részletes geometriai, funkcionális, fizikai, kémiai és környezeti adatok, feltételek elemzése és rendszerezése előzi meg. A szennyvízhő-hasznosítás komplex ismereteket kíván mind a vízellátás–vízépítés, mind a fűtés–hűtés–klimatizálás összefüggő szakterületén. Egyfelől ugyanis megbízható és lehetőleg gazdaságos energiaellátásról kell gondoskodni, másfelől arról is, hogy a hőelvonásnak ne legyen kedvezőtlen hatása a szennyvízcsatorna és -tisztító mű üzemére. A szennyvízenergiát hasznosító egység tervezésében elengedhetetlen a víz- és a klímaszakma mérnökeinek együttműködése, hogy beépüljenek olyan speciális befolyásoló tényezők, mint – a csatorna profilja és lejtése, – a szennyvíz hőmérsékletének ingadozása, – a hőátadást befolyásoló lerakódások a hőcserélő felületén, – a szennyvíz hőhasznosítás okozta lehűtésének hatása a tisztítási folyamatokra.
A szennyvizes fűtőegység felépítése A szennyvizes fűtőegység felépítése a hőtermeléssel elérendő céltól függ: – az ún. monovalens üzemek ásványi energiahordozó teljes kiiktatásával, kizárólag hőcserélővel és hőszivattyúval működnek, nagy mennyiségű szennyvízenergia hasznosításával (2. ábra); – a bivalens üzem, a gazdaságosabb és megbízhatóbb működés érdekében fűtőkazánnal egészül ki, amely pótolja a kieső vagy a szennyvízcsatornából származó hőellátást;
– energiahatékonyság tekintetében a legelőnyösebb a szennyvizes hőszivattyú kombinálása tömbfűtő hőerőművel, amely az előbbit ellátja a szükséges árammal is. Ez a „multivalens” változat kevés primer energiát, az építtetőtől viszont nagy beruházási költséget igényel. Előnyei felhasználhatósága szükségáramforrásként, valamint különféle egyéb alternatív energiák – talajvízhő, hűtőberendezések, ipari folyamatok, füstgáz, levegősűrítő – hulladék hőjének hasznosítására.
WP = hőszivattyú BHKW = tömbfűtőmű
melegvíz
fűtés
melegvíz
fűtés
WP
WP
monovalens hőtermelés
bivalens hőtermelés
kazán
melegvíz
WP
fűtés
BHKW kazán
multivalens hőtermelés
2. ábra Szennyvízhő-hasznosító egységek változatai
Méretezés és energiakínálat A hőszivattyú és a hőcserélő méretezéséhez először is ismerni kell az ellátandó épület vagy épületegyüttes fűtőigényét. A hőszivattyúk kívánt hőátviteli teljesítményének meghatározása szempontjából döntő a hőteljesítmény-szükséglet éves alakulása (3. ábra), amelyből – legegyszerűbben grafikus leképezéssel, mint a görbe alatti terület – kiszámítható a szükséglet éves összértéke.
relatív hőteljesítmény, %
levegő víz
-8
0
12
14
5
10 14
0
[°C]
18
a hőszivattyú teljesítménytartománya
fűtőkazán 30%
hőszivattyú, 70%
az év üzemi napjai
3. ábra Bivalens fűtésű épület hőteljesítmény-diagramja Bivalens rendszerben a biztonságos méretezésnek abból kell kiindulnia, hogy – a hőszivattyú a maximálisan igényelt (téli) fűtőteljesítmény 30– 40%-át nyújtja, – a csúcsterhelés 60–70%-át hagyományos fűtőkazán fedezi, ilyen megosztás esetén az összes évi hőszükségletből, – 70–80%-ot elégít ki a hőszivattyú és – 20–30%-ot pótol a kazánfűtés. A terhek ilyen megosztásával kisebb méretű hőszivattyút és hőcserélőt lehet alkalmazni, üzemidejük hosszabb és jobb hatásfokkal működnek (télen is), mint a teljesítményszükséglet 100%-os, kiegészítés nélküli fedezése esetén.
A méretezés gyakorlati feltételei a hőforrás oldaláról A hőszivattyú és a hőcserélő forrásoldali feltételeként ismerni kell a szennyvíz – rendelkezésre álló mennyiségét és – hőmérsékletét.
A gyakorlati feladat – ezen adatok és a szükséges hőteljesítmény ismeretében – annak eldöntése, hogy a szennyvíz térfogat- és hőkínálata elég-e a célobjektum(ok) hőellátásához. A becslés alapegyenletei:
WF 25
(1)
WE = 6Q A = WB
(2)
QA =
amelyekben: QA –- a szükséges szennyvízmennyiség, azaz a száraz időben mért napi átfolyás középértéke, l/s, WF – a fűtés és a vízmelegítés teljesítményigénye, kW, WE – a hőcserélő maximális hőkivonó teljesítménye, kW, WB – a bivalens szennyvizes fűtőrendszer maximális hőteljesítménye, kW. Az (1) és (2) empirikus egyenletekben elfogadott feltételek: – a csatornában levő víz elvonás általi lehűlése 3 °C, – a hőcserélő méretezése a száraz időben való elfolyás napi középértékének 70%-át veszi alapul, – a hőcserélő elszennyeződésének faktora 0,7, – a hőszivattyú évi munkaszáma 3,5 (egy évre vonatkozó energiaszám), – a hőszivattyú részaránya a hőtermelésben 35%.
A szükséges átviteli teljesítmény és a hőelvonás okozta lehűlés A hőcserélő szükséges hőátviteli teljesítménye (WA) kiszámítható a hőszivattyú hőteljesítményéből (WL) és hőátviteli számából (COP), a hőtervezés –8 °C-os külső hőmérsékletén. A COP-érték a hőszivattyú hőteljesítményének és a szivattyú kompresszorát működtető villamos teljesítménynek a hányadosa. A szükséges hőátviteli teljesítmény és a szennyvízmennyiség ismeretében meghatározható a felhasznált szennyvíz hőmérsékletének csökkenése (∆TA). Meghatározható végül a hőcserélő hőátviteli teljesítményben kifejezett mérete:
WA = k · AWT · ∆T az egyenletben AWT – a hőcserére alkalmas felületek nagysága, m2, k – hőátviteli együttható, W/m2 · K ∆T – a szennyvíz (leghidegebb téli) és a hőcserélőben keringő közeg (szekunder kör) hőmérséklet-különbsége, amely a hőszivattyú párologtató teljesítménye (azaz a hőcserélő teljesítmény és k · AWT értéke) szerint alakul.
Hőátvitel és szennyeződés A szekunder kör közegéül célszerű a legjobb hőátvivő képességű vizet választani, de (éppen ezért!) a hőszivattyúban való megfagyás elkerülésére, glikollal szokás keverni. A k hőátviteli együttható értékét nagymértékben befolyásolja a hőcserélő biofilm (élő szervezetek megtelepedése) általi szennyeződése főleg ott, ahol a csapadékvizet a kommunális szennyvíztől elkülönítve vezetik el. Ezáltal ugyanis a szennyvíz lassabban áramlik, töményebb és melegebb is. Svájci hatósági laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a biofilmképződés átlagosan 60%-kal csökkenti a hőcserélő teljesítményét, de ez, időszakos csatornaöblítés hatására ismét visszaáll eredeti értékére. Svájci éghajlati és egyéb körülmények közt a biofilmképződés miatt (csatornaöblítésre nem számítva) az elméleti hőátviteli teljesítményre számított, 50%-ig terjedő ráhagyással méretezik a hőcserélőt. Ezt azonban, tekintettel a különböző szennyezettségre és hidraulikai viszonyokra, esetről-esetre kell megállapítani. A hőcserélő fajlagos teljesítményének vonatkozásában a következő durva irányértékekből lehet kiindulni: 3–4 kW/m2, ha kicsi a szennyeződés veszélye, vagy ha terveztek rendszeres tisztítást;tisztítás nélkül 2–3 kW/m2.
A szennyvízhő hasznosításának hatása a tisztítóművek üzemére A szennyvíztisztítók tisztítókapacitásának fenntartása és az élővizek védelme érdekében gondoskodni kell arról, hogy a hőelvonás ne ártson a tisztítóművek funkciójának. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy nem kell tartani a szennyvízhasznosítás káros hőelvonásától, mert ez
nem haladja meg a természetes hőveszteségeket, sőt kisebb az időjárási ingadozásoknál. Bivalens rendszerben még a hagyományos kazánnal való kiegészítés sem veszélyes, ha a befolyó tisztított szennyvíz hőmérséklete időszakosan a kritikus érték alatt marad (1. táblázat). 1. táblázat A szennyvízhőmérséklet csökkentése a csatornába helyezett hőcserélők hatására* Szennyvízáram
Hőmérséklet hőcserélő előtt [°C]
Elfolyó víz, Q [l/s]
1. részáram hőelvétellel 2. részáram hőelvétellel 3. részáram hőelvétellel 4. részáram hőelvétellel Tisztítómű-bevezetés hőelvétel nélkül
12,00 13,00 11,00 10,00 12,43
50 25 40 80 405
Összes bevezetés tisztítóműbe
12,00
600
Hőcserélő Hőmérséklet- Hőmérséklet teljesítmény, csökkenés, hőcserélő WA után ∆T [°C] [kW] [K] 300 150 100 150
1,43 1,43 0,60 0,45 0,00
10,57 11,57 1,40 9,55 12,43
0,28
11,72
* A hőkivonás hatása több bevezetéssel bíró, kb. 150 000 lakost ellátó szennyvíztisztító mutatóira
A csatorna-hőcserélő jellemzői, beépítése A csatornából való vízkivonáshoz a hőcserélőt – a csatornába vagy – annak egy mellékágába lehet beépíteni. A hőszivattyús energiakinyeréshez a hőcserélőt többnyire a csatorna főágában helyezik el, meglevő csatornában a kívánt egyedi módon. Ehhez a csatornának legalább 80 cm átmérőjűnek és jó állapotúnak kell lennie. Új hálózat kiépítéséhez előre gyártott csatornaelemeket használnak, beépített hőcserélővel. A minimális vezetékátmérő ebben az esetben 50 cm. Bármilyen keresztmetszetű csatornában elhelyezhető a hőcserélő, de a szennyvíz átfolyó kapacitását nem szabad csökkentenie, beleértve a hozzá tartozó szerelvényeket (vezetékeket, csatlakozó elemeket). Jó megoldás a hőcserélő elhelyezése a csatorna erre a célra kellő csőátmérővel létesített kerülővezetékébe, ahol a beszerelés nem
zavarja a szennyvíz elfolyását, és elárasztástól sem kell tartani. Egyébként a beszerelés idejére átmeneti elvezetésről, kisebb csatornáknál válaszfalról, a beszerelt hőcserélő, valamint be- és kimenő vezetékei jó megközelíthetőségéről kell gondoskodni. A szennyvízcsatornába helyezett hőcserélő élettartamával kapcsolatban Svájcban már tanulsággal szolgál egy sporttelepen 20 éve működő és egy 2002. évi vizsgálat alapján még további 20–30 évig üzemképes berendezés. Így várható élettartamként, rendszeres ellenőrzést és kellő karbantartást feltételezve, a szennyvízcsatornába szerelt – hőcserélők 40–50, – hőszivattyúk 15–20 éves megbízható működőképességével lehet számolni.
A hő szállítása és elosztása A hő szennyvízcsatornából vagy -tisztító műből a fűtőközpontba történő szállítására – egycsöves vagy – kétcsöves rendszerek használatosak. A kizárólag tisztított szennyvízre alkalmazható egyvezetékes rendszerben a szennyvíz hőcserélő közbeiktatása nélkül jut a hőszivattyúba, ahonnan a párologtatás és hőelvonás után nem kell feltétlenül visszavezetni a tisztítóműbe, hanem közvetlenül a befogadó élővízbe lehet irányítani. Az egyetlen, hőszigetelés nélküli csővezeték takarékos, emellett nagyobb távolságot is megenged a tisztítómű és a hasznosító között. Tisztítatlan szennyvíz hőjének hasznosításakor a csatornát és a fűtőközpontot két csőből, a be- és kifolyó vezetékéből álló, zárt köztes vízkör köti össze. Ennek a költségesebb megoldásnak nagy előnye, hogy egyszerűen lehet vele kombinálni más hőforrásokat (geotermális és ipari hulladék hőt). A fűtőközpont és a fogyasztó közötti hőelosztásnak is két rendszere alkalmazható (4. ábra). – A „hideghő” koncepciója szerint egy az energiatermelés elé csatolt közös hálózat az energiát több egység közt osztja szét. Az energiaszállítás hőmérséklete alacsony: 8–15 °C, ezért olcsó műanyag csövek használhatók nagy távolságra (2 km-ig) hőszigetelés és hőveszteség nélkül. A decentralizált energianyerés lehetővé teszi az alkalmazkodást különböző fogyasztói igényekhez, ún. rendszerhőfokokhoz.
– A központilag termelt „meleghőt” magas hőmérsékleten (90 °C-ig) hőszigetelt vezetéken szállítják a – lehetőleg közeli – fogyasztóhoz. A viszonylag nagy beruházási költség mellett a rendszer előnyei az – ugyancsak központi karbantartás, – megkönnyített kapcsolt energia- és hőtermelés, – jobb szerződéses feltételek, – a csatlakoztatott épületekben az energiatechnikai felszerelés kisebb helyigénye.
hűtőközpontok az épületekben „hideg” hőellátó hálózat, 7–17 °C
„meleg” hőellátó hálózat, 80 °C-ig
fűtőközpont
hőcserélő
csatorna
„hideg” hő decentralizált energiatermeléssel
hőcserélő
csatorna
„meleg” hő központi energiatermeléssel
4. ábra A hőellátás különböző szennyvizes rendszerei
Gazdasági és ökológiai előnyök A szennyvíz, a nagy lakossági és ipari melegvízhasználat folytán télen is 10–15 °C-os, ezért lehet vele primer energiából nagy megtakarítást elérni. A szennyvíz-hőszivattyú, csúcsterhelés ellátására (vagy egyéb gazdasági megfontolásokból) fűtőkazánnal kombinálva
– a közvetlen gázfűtésnél 10%-kal, – az olajfűtésnél 23%-kal kevesebb primer energiát fogyaszt, és sokkal eredményesebben működik, a talajvizet vagy a geotermális energiát hasznosító hőszivattyúknál is. A primerenergia-megtakarítással nyilvánvalóan párhuzamosan valósul meg a légkört klimatikusan terhelő szén-dioxid-kibocsátás csökkenése (2. táblázat). 2. táblázat Energiarendszerek relatív CO2-kibocsátása Rendszer, kombinációk Olajfűtés Gázfűtés fűtőértékkazánnal Hőszivattyú–tömbfűtő erőmű1 „Bivalens” hőszivattyú2 1 2
Kibocsátás, % 100 63 41 22
A hőszivattyú évi munkaszáma 3,5, a hőtermelésben a hőszivattyú része 80, a földgázfűtésű „csúcskazáné” 20% Az erőmű hő- és energiahatásfoka 55, ill. 35, a hőtermelésben a hőszivattyú része 50, az erőműé 30, a csúcskazáné 20%
A jól tervezett, optimálisan üzemelő szennyvizes fűtő-, ill. hűtőrendszerek elvi munkaszáma is nagy: meghaladja a négyet. Ha a hőszivattyú hatásfokát mérő évi munkaszám pl. négy, az azt jelenti, hogy négy egység hasznosítható energiatermelésre, a hőszivattyú működésére pedig az áramból csak egy egységnyit kell fordítani. A szennyvízhő hasznosítása kettős ökológiai haszonnal is együtt jár: földi erőforrások és légköri emissziók „megtakarításával”. Olajtüzeléssel összehasonlítva, egy fűtő/hűtő szennyvizes hőszivattyú – svájci erőműben termelt árammal hajtva 78%-kal, – gázmotoros vegyes tömbfűtő erőműből származó árammal 59%kal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki (2. táblázat). Egy szakértői felmérés megállapítja, hogy az „Ecoindicator ’99” modell szerinti összökológiai értékelő rendszerben a hőszivattyúk „osztályzata” kétszerese-ötszöröse a földgázas fűtőkazánokénak. Ezen kívül elmarad az élővizek hőterhelése. Svájcban a legrégibb szennyvizes hőszivattyú 20 éve működik, jó eredménnyel. Megfelelő kiinduló feltételek mellett a hőszivattyúk a gazdaságosság határán vannak. A hagyományos fűtőrendszerekkel ver-
senyképesek, de csak teljes, nem hagyományos költségszámítást alapul véve, amely „nem felejti ki” – az energianormák és hővédő előírások betartásáért járó jóváírásokat, – a tőkefelvétel kedvező feltételeit, – környezeti adók, illetékek, valamint – az energiatermeléssel járó környezetkárosítási és légszennyezési kiadások elmaradását. A mai energiaárakban nem jelennek meg a fosszilis fűtőanyagokon alapuló rendszerek környezet- és egészségkárosító kockázatainak ún. externális költségtételei. A „Gazdasági számítások a magasépítési beruházásokban” című SIA 480 jelű, 2004 óta hatályos svájci szabvány a magánépíttetőket is kötelezi döntéseikben az externális költségek mérlegelésére. Ezek az externális költségek szennyvízhasznosító fűtés igénybevételével alig érik el a hagyományos rendszerekének felét. A nyers szennyvíz alapú hőellátás gazdasági előnyei tételesen: – a rendszer nagy beszerzési költségű részei (hőcserélő, távvezeték stb.) élettartama 30–50 év; – a megújuló szennyvízenergia kevéssé függ a jövő áremelkedéseitől és környezeti adóitól; – Svájcban megújuló energia használatáért könnyítés jár a kötelező hőszigetelésből; – hőszivattyúval könnyebben érhető el a „minergia”-norma; – svájci bankok megújuló energiával működő berendezésekre kedvező kamatozású kölcsönt adnak; – néhány község és kanton anyagi támogatást ad szennyvízhasznosító rendszerek előtanulmányaihoz és létesítéséhez; – a szennyvizes energiaellátás lehetővé teszi a hő- és hidegtermelés kombinálását, ami a hagyományos rendszerekhez képest csökkenti mind a beruházási, mind az üzemköltséget; – az innovatív energiaellátó megoldások előnyösebbé tehetik az eladás és bérbeadás feltételeit. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Müller, E. A.: Heizen und Kühlen mit Abwasser. = GWA Gas Wasser Abwasser, 85. k. 2. sz. 2005. p. 93–99. Buri, R.: Planung und Dimensionierung von Abwasserwärmenutzungsanlagen. = GWA Gas Wasser Abwasser, 85. k. 2. sz. 2005. p. 101–109.
