Félkész f o r r a d a l o m M. L. D e r t o u z o s
Félkész forradalom Ú t b a n a m e g s z e l i d í t e t t s z á m í t ó g é p e k felé
M. L. Dertouzos
Információs társadalom A-tól Z-ig sorozat A mű eredeti címe: The Unfinished Revolution © 1995 M. L. Dertouzos Published by arrangement with Harper Business, a division of Harper Collins Publishers, Inc. © Hungarian translation Vassy Zoltán, Typotex, 2002
ISBN: 9 6 3 - 9 3 2 6 - 4 0 2 ISSN: 1587 6705
Tartalom
Előszó Köszönetnyilvánítás
1. Miért kell változtatni Uj terület kijelölése
Az „Információs Piactér"megjelenése A számítógépek beépítése mindennapi életünkbe Ide a gázpedállal és a kormánykerékkel!
7 9
11 16
21 25 27
Elérni m i n d e n embert
29
2. B e s z é l g e s s ü n k ! Természetes kölcsönhatás Megfoghatatlan intelligencia
31 31 34
A beszéd és a látás mint a kommunikáció két eltére funkciójú eszköze Beszélgessünk! Mutasd meg! Egy új metafora Agyba épített áramkörök 3. Tedd m e g n e k e m ! Automatizálás Megragadni a szöveg jelentését: e-űrlapok Jelentés a világhálón: metaadatok Külső eszközök kezelése Buta szolgák százai
36 37 43
46 49
53 53
55
59 63 65
Mivel kezdjük? Automatizálás és társadalom
67 70
4. Azt m u t a s d , a m i t a k a r o k !
73
Szervezni vagy keresni? Találd ki, mit jelent ez! Szemantikus háló: összeesküvés összeesküvó'k nélkül Az információ új modellje Mit tehet Ön m a ?
75
76 80 86 89
5. S e g í t s d a k ö z ö s m u n k á t ! Együttműködés Akihívás Üzenetek és csomagok Kollaborációs rendszerek Információs m u n k a Egy kényes téma: az adatbiztonság További társadalmi következmények Távoktatás
93 93 97 98 102 106 108 101 115
6. A l k a l m a z k o d j h o z z a m ! Növekvő igény Az operációs rendszer felturbózása Nomád szoftver
119 120 125 127
7. A l k a l m a z a s o k Egészség Kereskedelem Katasztrófahelyzet kezelése Gyógyítás a bozótban Teljes pénzügyi szolgáltatások Játék Építsünk napórát! Miért pont ez az öt? A technika és az ember összeillesztése
133 134 139 144 145 145 146 147 148 149
8. O x i g é n Az Oxigén mint egész A Handy 21 Az Enviro21 Az N21-hálózat Beszéd Automatizálás Értelmes információszerzés Együttműködés Egyénre szabás Az Oxigén szoftvere Fordulat egyhelyben
155 160 162 164 166 168 171 174 175 177 177 178
9. A v é g i g v i t t f o r r a d a l o m Info-nemesség Globális elterjedés Monokultúra és túlterheltség Zárjuk el a csapot? Gépeknek belépni tilos! Embervoltunk az új technika korában Túl az információs forradalmon
181 184 187 189 191 194 195 197
Tárgymutató
201
_ _ // / Eloszo
A Félkész forradalom az információs technika gyökeresen új irányát vázolja fel alkalmazásának új stratégiájával együtt, amely az emberek szolgálatába állítja a számítógépeket. Ma ugyanis inkább az a helyzet, hogy a gépet használó ember válik kényszerűen a gép kiszolgálójává, legalábbis szerény véleményem szerint. Az idő már megérett, sőt, túlérett az alapvető változásra. Egyének és szervezetek mindenfelé próbálják az internet, a World Wide Web meg a gombamód szaporodó digitális eszközök előnyeit kihasználni, a sajtó és a gyártók pedig folyamatosan tanácsokkal látják el őket, trendeket és lehetőségeket vázolnak fel nekik; szakvéleményben nincs hiány, a nagy pezsgés közepette mégis valami mély zavarodottság érezhető mind a laikus felhasználók, mind a specialisták részéről. Nem ok nélkül! Még bizonytalan ugyanis, hogy ez az új és izgalmas technika a javunkra válik-e, vagy elviselhetetlenül túlbonyolítja életünket, kitágítja-e az ember lehetőségeit, vagy épp legemberibb dimenzióiban korlátozza. Potenciális előnyei persze nyilvánvalóak, de hogy azok még nagyobb hátrányok nélkül érvényesüljenek is, ahhoz a továbblépés stratégiáját gondosan mérlegelnünk kell. Számomra ez a feladat több mint tíz éve kezdett körvonalazódni, amikor újra meg újra szembesültem a növekvő komplexitás ellentmondásaival. Munkám során egyrészt szükségem volt a számítógépekre, másrészt folyton azt tapasztaltam, hogy használatuk túl körülményes. A programok sokkal többet tudtak, mint amennyi nekem kellett, ami önmagában nem lett volna baj; ámde emiatt a legtöbbjük idegesítően komplikálttá és érzékennyé vált, úgy kellett bánni velük, mint egy hisztérikus munkatárssal, aki valami ártatlan mozdulattól lépten-nyomon elájul vagy dührohamot kap. Kényelmetlen érzéseimet a környéken mások is osztották. Kezdtük úgy érezni, mintha a számítástechnika inkább önmagáért volna, nem pedig értünk. Mindezt a Massachusetts Institute of Technology (MIT) fedele alatt, ahol többek közt épp ezt
Előszó
[7 ]
a technikát kutatják és fejlesztik, világszínvonalon! Ha valakinek, nekünk kötelességünk volt szembenézni a problémával, és megoldást keresni rá. Ebben a könyvben saját megoldási javaslatomat vázolom fel. Neve: emberközpontú számítástechnika. Célja, hogy a számítógépeket és más digitális eszközöket a felhasználó igényeihez és képességeihez tervezzék, ahelyett, hogy a felhasználót kényszerítenék a nehezen áttekinthető műszaki részletek megtanulására. Már most hangsúlyozni szeretném: az emberközpontú számítástechnika nem valamiféle utópisztikus vágyálom. Megvalósításához ma is lényegében minden rendelkezésre áll. Sőt, mi felhasználók jókora lépést tehetünk felé akár anélkül, hogy meglévő gépeinket és programjainkat lecserélnénk, pusztán használati módjukon változtatva. A továbbiakban erről a módról is szó lesz, valamint a folyamat mögött felismerhető öt legfontosabb hatótényezőről és azokról a társadalmi következményekről, amelyek a javasolt reformtól várhatók. Amiről viszont nem lesz szó: arról a sok futurisztikus valódi utópiáról, amivel a csúcstechnika prófétái kápráztatják el naiv közönségüket. Némi szakmai rutinnal mi sem könnyebb ilyenek kiötlésénél, miközben az igazi jövő valószínűleg érdekesebb lesz náluk. Nem fogom ismételni az „intelligens" vagy „felhasználóbarát"gépek mindenütt hallható mantráit sem. Ezek ugyan kifejeznek egy általános szükségletet, de kielégítésének útját nem mutatják meg. A jövőt előre látni nehéz, ám mindenesetre nagyobb esélyünk van rá, ha találgatás helyett magunk próbáljuk kialakítani; én ezt a stratégiát követtem már húsz évvel ezelőtt, mikor felmerült annak a világméretű információs piactérnek az ötlete, amely ma épül ki gyorsuló ütemben körülöttünk. Ugyanígy közelítünk MIT-beli kollégáimmal együtt az emberközpontú számítástechnika ambiciózus céljához is. Derűlátásunkat táplálja az a tény, hogy megközelítési módunk több ponton találkozik más élenjáró kutatókéval és fejlesztőkével szerte a világon. Az itt kifejtendő gondolatok annyiban nemcsak az enyémek, hogy sok közös töprengés és vita eredményei, mindenekelőtt az MIT Számítástudományi Laboratóriumának kollektíváján belül. Én azonban csak a magam nevében beszélek, és mondandómért a felelősség egyedül az enyém. Az emberközpontú számítógépekkel kapcsolatos saját meggyőződésemet, nézeteimet és törekvéseimet fejtem ki, mindazok számára, akik számítógépet használnak vagy terveznek, hogy megismertessem őket egy lehetséges új nézőponttal. Könyvem remélhetőleg inspirálóan hat majd egy új filozófia kialakulására a számítástechnika művelőinek és alkalmazóinak körében, és segít végigvinni napjaink egyelőre félkész „Információs Forradalmát". Michael L. Dertouzos Weston, Massachusetts
[ 8 ]
Félkész f o r r a d a l o m
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm kollégáim: Anant Agarwal, Rodney Brooks, Frans Kaashoek és Victor Zue együttműködését az emberközpontú számítógépes rendszerek új fajtájáról szóló vízió kialakításában. Köszönetet mondok mindazoknak, akik a könyv kéziratát vagy annak bizonyos részeit átnézték, és javítására értékes javaslatokat tettek: Hal Abelson, Mark Ackerman, John Ankcorn, Hari Balakrishnan, Rodney Brooks, Dave Clark, Srini Devadas, Hamish Fräser, Stephen Garland, Eric Grimson, John Guttag, David Karger, Philip Khoury, Isaac Kohane, Narayana Murthy, Ron Rivest, Gerald Ruderman, Ed Rykken, Howie Shrobe, David Siegel, Lynn Andrea Stein, Ralph Swick, David Tennenhouse, Paul Viola, Steve Ward és Victor Zue. Köszönöm asszisztensem, Anne Wailes sokirányú segítségét; Patti Richards kommunikációs szakértőnek azt, hogy a könyv eljutott a nagyközönség elé; John Benditnek, a Technology Review szerkesztőjének, hogy lehetővé tette ott megjelent cikkeim helyenként szó szerinti felhasználását; ügynökömnek, Ike Williamsnak, hogy támogatott sosem szűnő lelkesedésével; és a Harper Information Books főnökének, Adrian Zackheimnek, hogy energikus és gondolatgazdag módon ellátta a Félkész forradalom szerkesztői feladatait rengeteg más teendője mellett. Mark Fischetti szabadúszó írónak és szerkesztőnek mély hálával tartozom azért a türelmes és alkotó munkáért, amellyel segített formát találni gondolataimnak, érzékeltetni azt a megközelítési módot, amely jellemző rájuk, és kialakítani az egész könyv stílusát. Végül köszönöm feleségemnek, Catherine Liddel Dertouzosnak, hogy munkámhoz nemcsak saját tartalmi ötleteivel járult hozzá, hanem folyamatos megértésével és biztatásával is.
Köszönetnyilvánítás
[ 9 ]
M i é r t kell v á l t o z t a t n i ?
tLi,
Különös háziállatok nyüzsögnek körülöttem, otthon éppúgy, mint a munkahelyemen és mindenütt, ahol járok. Naponta órákat kell töltenem az etetésükkel, meg azzal, hogy kigyógyítsam őket kisebb-nagyobb bajaikból, meg egyáltalán, hogy alkalmazkodjam egyéni időbeosztásukhoz. És ez még hagyján, de mikor nézeteltérés támad köztük... Huzakodnak némán egymásba kapaszkodva, én pedig - elvileg a gazdájuk hiába kiabálok nekik, nem méltatnak többre egy horkantásnál vagy üres tekintetnél. Aztán ha történetesen béke van, és már épp kezdenék valami szeretetfélét érezni irántuk, valamelyik egyszer csak fogja magát, és látszólag minden ok nélkül belém harap. Ezek a lények ma csaknem mindnyájunkat körülvesznek. Igen, a számítógépekről van szó, meg a rokonságukról - PC-k, laptopok, nyomtatók, internetre kapcsolt telefonok, „intelligens" háztartási és szórakoztató eszközök, szóval az egész digitális csodavilág. Ott vannak mindenütt, és egyre többen lesznek. Ez persze még nem volna baj, csakhogy ahelyett, hogy tisztük szerint minket szolgálnának, valójában mi szolgáljuk őket. Várunk türelmesen vagy türelmetlenül, amíg gépünk bekapcsoláskor üzemképessé válik, vagy amíg egy letöltött weblap darabjai sorra megjelennek a képernyőn; próbáljuk a rejtélyes hibaüzeneteket megfejteni; tévelygünk egy-egy automatizált ügyfélszolgálat labirintusában. Hiába vesszük meg a programok új és új kiadását, és működtetésükhöz hiába biflázunk be egyre komplikáltabb varázsigéket, garantált, hogy előbb-utóbb a gép megint fejreáll, és a kikapcs-bekapcs után csak azt remélhetjük, hogy előző munkánkból nem törlődött le túl sok. Ha az így viselkedő lények tényleg háziállatok volnának, sose lennénk hajlandók a lakásunkba vagy az irodánkba befogadni őket, ahogy a számítógépekkel tesszük. Nos, szerény véleményem szerint nem kellene ez utóbbiakkal sem. A gépek szolgálatának zsákutcájába már olyan mélyen behatoltunk, hogy azt hisszük, más utca a környéken nincs is. Pedig van. Itt az idő, hogy hangosan és eltö-
Miért kell v á l t o z t a t n i ?
[ 11 ]
kélten kimondjuk: „Ide nekünk az egyszerűen használható számítástechnikával!" Tegyék a gépeink azt, amit mi kívánunk tőlük, lehessen velük érthetően és természetesen kommunikálni - akár beszéd útján -, arra feleljenek, amit kérdeztünk, segítsenek együttműködni más emberekkel, és alkalmazkodjanak egyéni igényeinkhez. Csak ha mindez összejön, akkor lesznek hasznunkra igazán. Akkor majd tényleg ők szolgálnak minket, nem pedig fordítva. Lehetséges ez? Miért ne! Mielőtt felvázolnám a számítástechnika és alkalmazási módja új szemléletét vagyis egy elképzelést az emberközpontú számítástechnikáról -, hadd jegyezzem meg: imént indult századunkban minden jogunk megvan alapvető reformot várni ezen a téren is. Vagy negyven éve élünk a digitális számítógépekkel egy fedél alatt, és mikor ennyi idő után az együttélés akadozni kezd, az ember - vagyis a felhasználó, Ön és én - esetleg hajlamos önmagát hibáztatni érte. „Talán nekem kellene jobban vigyáznom..." Szerintem viszont ez a felfogás esetükben nem indokolt, még ha bölcs és ajánlandó is mondjuk egy napsugaras kort megért házasságban. Végtére mégiscsak a gépek vannak értünk, a kutyafáját! Egész csomó tudóst és mérnököt tartunk fenn, hogy előállítsák őket nekünk, akkor hát mért nem olyannak állítják elő, hogy meg legyünk velük elégedve? A számítástechnika mai szemléletének meg kell változnia. Ha a digitális eszközök fel akarnak nőni a jövő feladataihoz, ideje úgy átalakulniuk, hogy kétségtelen erényeiket ne rontsák le minduntalan a használóiknak okozott bosszúsággal. Hosszú repülőúton voltunk Tajvanba az MIT Számítástudományi Laboratóriumában dolgozó kollégáimmal. Közben, ahogy egy szorgalmas kutatóhoz illik, dolgozni próbáltam, ölbe véve csinos kis laptop-gépemet; létezik hozzá egy „okos kártya", amit a megfelelő' helyre dugva egy egész adatbázis beletöltheto. Lett volna..., ha a kártyát fogadó szoftver meg a gép operációs rendszere nem tiltakozott volna a másik jelenléte ellen. Nagyjából három óráig harcoltak egymással, én pedig velük, eredménytelenül. A mellettem üld Tim Berners-Lee kedvesen felajánlotta, hogy segít, de a küzdő felek szemlátomást nem hatódtak meg attól, hogy da World Wide Web - bizony, az a bizonyos www-pont-stb. - feltalálója személyesen; körülbelül egy óra múlva beismerte, hogy ez a feladat túl nehéz neki. Akkor Ron Rivesthez fordultam, aki annak idején az RSA titkosítási kódot kidolgozta, remélve, hogy neki több rutinja van az efféle konfliktuskezelésben. Ő azonban olyan bölcs volt, hogy nem is próbálkozott. Ekkor a hátunk mögül udvariasan megszólalt egy sihederkorú munkatárs: „ Ti ehhez túl öregek vagytok, majd én!" Másfél óra után őis feladta, közben szemlátomást már szinte hozzánk öregedve. Ekkor visszatértem a műszakiak szokásos próba-szerencse módszeréhez: az ember ötletszerűen nyomogatja a gombokat, meg kapcsolgatja a gépet ki-be, hátha egyszer a kellő műveletre hibázik rá. Még szerencse,
[ 12 ]
Félkész f o r r a d a l o m
