Felemáslábú rákok (Amphipoda; Crustacea) globális diverzitása kontinentális vizekben
Készítette: Reitzi Bernadett Pécs 2014
Rendszertani besorolás: • Regnum: Animalia • Phylum: Arthropoda • Subphylum: Crustacea • Classis: Malacostraca • Subclassis: Eumalacostraca • Superorder: Pericardia • Order: Amphipoda – Felemáslábú rákok 53 család 293 nemzetség 1870 faj kontinentális vizekből http://animal.memozee.com/view.php?tid=3&did=27309
• ritka fosszíliák • legalább 250 millió éves a rend • Pangea feldarabolódásának idejére tehető a csoport diverzifikálása, kontinentális vizekben
Általános jellemzők: • • • • • •
tagolt, oldalirányban lapított test ált. egy pár nyél nélküli összetett szem 2 - 40 mm közvetlen fejlődés marsupium (költőüreg) hideg áramló vizek és felszín alatti élőhelyek • trópusokon ritkák
Általános jellemzők: • összességében a legdiverzebb felszín alatti állatcsoportok közé tartoznak • diverz táplálkozási szokások • táplálék és energiacsatornaként működnek • polifiletikus csoport
Kontinensek közötti mintázatok A kontinentális fajok (felül) és nemzetségek (alul) teljes száma
• tipikus előfordulás hideg-mérsékelt övben • trópusokon ritkák • alacsony diverzitás az északi szélességi fokoknál a pleisztocén eljegesedések miatt • magasabb diverzitás: Európa mediterrán része, ÉszakAmerika déli része, vagy Dél-Ausztrália.
Kontinensek közötti mintázatok • Palearktisz: 38 család o az endemizmusok centruma 16 családdal • Fajképződési forrópontok: Dél-Európa, Bajkál-tó és a Ponto-kaszpi-medence • Nearktisz: 12 család • Ausztrália: 12 család A kontinentális családok (felül) és endemikus családok(alul) száma
Gammarus lacustris a legnagyobb elterjedésű faj (cirkumboreális)
Palearktisz
Faunája: 5 állatföldrajzilag elkülönült részből áll. 1. Nyugat-Palearktisz: • a világon leírt felemáslábú rákok közel fele fordul elő • főként felszín alatti fajok és családok • Niphargidae és Pseudoniphargidae
Palearktisz 2. Kelet-Palearktisz: • Jesogammarus és Gammarus nemzetségek • endemikus a Pseudocrangonictydae család
Pallaseidae
3. Bajkál-tó: • 363 endemikus faj • a felemáslábú rákokat tekintve legmagasabb a diverzitás és az endemikus taxonok száma
Palearktisz 4. Ponto-kaszpi-medence: • neogén epikontinentális tengerből származik • Pontogammaridae és Corophiidae családok • 40 endemikus faj csak a Kaszpi-tengerben
Corophiidae
5. Észak-Holarktisz: • erős diszperziós képességekkel rendelkező taxonok • Európában például: Monoporeia affinis, Pallaseopsis quadrispinosa. • felszín alatti refúgiumokban: Crymostygius thingvallensis Crymostygius thingvallensis
Monoporeia affinis
Nearktisz • 236 kontinentális vízi taxon • Crangonyctoidea szupercsalád • a diverzitás Észak-Amerika karsztos területein a legnagyobb Gammarus tigrinus – másodlagos kolonizáció jelenkori példája
Neotropikus birodalom
• Karib-térség barlangjaiban számos reliktumfaj (Hadziidae) • Bogidiellidae család
Ausztráliai birodalom • Crangonyctoidea szupercsalád 2 családja endemikus Ausztráliában és további 2 család Új-Zélandon • Parameltidae család a Gondwana reliktumcsoportja • Tasmania: Antipodeus genus
Veszélyek: • endemizmusok szűk elterjedése (barlangok, korlátozott élőhelyek) • kihalás • élőhely pusztulás és leromlás
Invázió Dikerogammarus villosus
• kontinesen belüli invázió • a kolonizációs siker összefügghet a környezet zavarásával és szennyezésével • Észak- és Közép-Európai folyók közösségei változás alatt állnak a Dikerogammarus villosus agresszív terjedésével (már a Balatonban is) • az Észak-Amerikai Gammarus tigrinus európai hódítása
Hazánkban… Jelenleg három őshonos faj (Gammarus fossarum, G. balcanicus és G. roeseli) és kilenc ponto-kaszpi eredetű inváziós faj található Magyarországon (Chelicorophium sowinskyi, C. curvispinum, C. robustum, Dikerogammarus haemobaphes, D. bispinosus, D. villosus, Echinogammarus ischnus, E. trichiatus és Obesogammarus obesus).
Gammarus roeseli Gervais 1835
Gammarus fossarum Koch 1835
Köszönöm a figyelmet!
