FÉLELEM VAGY SZERETET?

FÉLELEM VAGY SZERETET?

„
Demeter József

1

KÖSZÖNETNYÍLV[NÍT[S Köszönetemet fejezem ki ez úton is Schmied Andr{snak, a könyv tartalmi, és stílusbeli építő sz{ndékú segítségéért. Tov{bb{ Pék Bal{zsnak és Zöldi Józsefnének, a helyesír{s tekintetében nyújtott ellenőrző munk{jukért. Mindenekfelett pedig Istennek adok h{l{t, aki r{m terhelte ennek a témakörnek a fontoss{g{t. Nemcsak szívemre helyezte a közlési v{gyat, hanem minden tekintetben igazgatta ennek a könyvnek a létrejöttét.

Elérhetőségek: [email protected] 20/ 429 – 5924

2

ELŐSZÓ Ez a könyv olyan problém{val foglalkozik, amely egyre több ember éltét érinti, hiszen a mai kor embere nagyon sokszor küzd félelmével, szorong{saival. Ez a küzdelem felemészti az emberek életerejét, és leterheli a csal{dok életét. Az emberek úgy érzik, nincsen kiút a félelem sötét völgyéből, nincs kiút a sötét rengetegből ahol eltévedtek. Milyen jó lenne egy jelzés, csak egy kicsiny t{bl{cska, merre tal{lható a hazavezető út? A könyv, amelyet a kedves olvasó kezében tart, biblikus v{laszt keres erre a kérdésre, és bizonys{got tesz Isten megmentő szeretetéről, kegyelméről. A könyvet olvasva felismerhetjük Isten szeretetének a jelentőségét, hiszen ez az ír{s ennek a szeretetnek megismerésére hívja az olvasóit. Az író megtapasztal{sa teszi hitelessé bizonys{g{t, hiszen ő is mint keresztyén ember elmondhatja: Jézus Krisztus igazi megismerése {ltal, békességet és nyugalmat tal{lt emberré lettem. Szeretettel aj{nlom az olvasóknak ezt a könyvet, amely mint egy útjelző t{bla, Jézushoz ir{nyít, Ő az „élő út” aki visszavezet az Atyai h{zba, Isten szerető karjaiba. Jézus mondta: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” „
3

TARTALOM

Előszó <<<<<<<<<<<<<<<<<<. 3 Tartalom <<<<<<<<<<<<<<<<<. 4 Bevezetés <<<<<<<<<<<<<<<<.... 6 1. FEJEZET. A félelem az ember legősibb kísérőt{rsa <<< 8 Ijedtség és tartós félelem közötti különbség<.. 11 2.FEJEZET. A félelem jelenléte a mai kor embereiben <<..18  Félelem a t{rsadalomban <<<<<<.. 19  Félelem az emberközi kapcsolatokban<21  Félelem a csal{dban <<<<<<<<<25  Időskori félelmek <<<<<<<<<.. 31  [ltal{nos emberi mechanizmusok <..... 36  Politikai eszközök a félelemre <<<< 38  Félelem önmagunkban <<<<<<<. 45 3. FEJEZET. Orvosi programok a félelem leküzdésére <<. 50  A félelem mint betegség <<<<<....... 53  A stressz <<<<<<<<<<<<<... 54  A depresszió és a félelem <<<<<<. 57  A szorong{s mint betegség <<<<<.. 64  A kényszer-szindróma <<<<<<<.. 67  A p{nikbetegségekről <<<<<<<... 69  Az agorafóbia <<<<<<<<<<<. 71  Miért nem tud az ember {tfogó megold{st nyújtani a félelemre? <<<<<<<<.79

4

4.FEJEZET Isten kín{lta lehetőség (teljes körű megold{s).. 86 5. FEJEZET. Félelem vagy szeretet? <<<<<<<<<<<.91 6. FEJEZET. A teljes szeretet kiűzi a félelmet <<<<<<.. 96  Félelemold{s a t{rsadalmi élet félelmeivel szemben <<<<<<<<.. 97  Féleleműzés a csal{d tekintetében <.... 104  Személyes belső félelmek old{sa <<.. 112  Az akaratgyengeség <<<<<<<<.. 113  A félelem az egyh{zi életben <<<<.. 123 7. FEJEZET. Teljesedjünk be szeretettel <<<<<<<<. 135  Ahol kiz{rólag miénk a felelősség<<..136  Hol van a probléma? <<<<<<<< 138

5

BEVEZETÉS A félelem az emberi lét egyik {llandó és kellemetlen kísérőt{rsa, amely ott van a földi élet minden aprócska mozzanat{ban. Isten félelemnélkülinek teremtette az embert, és visszavezeti a félelemnélküli élet {ldott {llapot{ba. Az Ő szeretetén keresztül v{lik valóra a félelem nélküli boldog élet. Az eljövendő mennyei boldogs{g előízeként jelenik meg az élőhitű keresztyének sz{m{ra, akik hinni mernek abban, amit m{sok megmosolyognak, vagy éppen erőszakosan tiltakoznak ellene. A félelmek között különbségtételre van szükség. Így meg kell különböztetnünk egym{stól a nem kóros félelmeket, és a félelembetegségek különböző form{it. Előrebocs{tom, hogy csak a félelmek természete között l{tok különbséget, nem a gyógyítóban. Mert teljesnek érzem ezen a területen is Isten Igéjét, amely ezt mondja nekünk: „Az Úr a Te gyógyítód<”. A félelembetegségek vonatkoz{s{ban hivatkozom orvosi és pszichológiai felt{r{sokra, útmutat{sokra. Nem teljes keresztmetszetében, hiszen külön könyvet lehetne írni minden egyes félelembetegségről. Ezt m{r megtették helyettem az orvostudom{ny szakemberei. Csup{n az {ttekintés szintjén teszek említést róluk a gyógykezelések megértése és elfogad{sa érdekében. Az orvosi munk{t is Isten „nagy munk{ja” részének tartom, az embergyógy{szat terén. Tisztelettel és megbecsüléssel

6

tekintek arra az őszinte törekvésre, amellyel az emberi élet jav{t kív{nja szolg{lni az orvostudom{ny. Ha igaznak hisszük, mint keresztyén emberek azt, hogy a földi hatalmass{gok is Istentől rendeltettek, és a földi törvény embereiről is azt mondja a Biblia: ”Isten szolg{ja ő a te javadra<” (Rm.13:1-4), akkor mennyivel ink{bb Isten eszközének sz{mít az orvos, akit a test és a lélek gyógyít{s{ban egyar{nt felhaszn{l a mennyei Főorvos. Az pedig, hogy ki milyen szemléletben, és milyen lelkiséggel végzi hivat{s{t, egy külön kérdést képez. Az erre vonatkozó v{laszt mindenkinek személyesen kell megadnia – önmaga előtt, az emberiség előtt, és majd egykor az Igaz Bíró előtt. Isten azt akarja, hogy az Ő félelemgyógyító programj{t megismerhessük és alkalmaz{sra is kerülhessen életünkben. Az Ő éltető szeretete nyilv{nul meg abban is, hogy értelmet adott azoknak, akik odasz{nt{k életüket, munk{ss{gukat az emberek segítésére. Teh{t mindenképpen Isten szeretete {ltal van a félelem gyógyít{sa is. De a köznapi félelmek megszűnése is. Így akar Isten egy teljes körű félelemoldó programba belevonni minden félelem között élő embert. Ezt a témakört kísérjük most nyomon együtt, Isten segítségével.

7

1. FEJEZET. A FÉLELEM AZ EMBER LEGŐSIBB KÍSÉRŐT[RSA (a nem kóros félelmekről) Egyik kedves csal{dban az édesapa késő estig dolgozott otthon; dolgozószob{j{ból nyílott a kisfiúk gyerekszob{ja. Egy este szok{s szerint aludni küldte az apa a kisfi{t, miközben nyitva hagyta résnyire a gyerekszoba ajtaj{t, így dolgozószob{ja megnyugv{st adó fénye {tsug{rzott a gyerekszob{ba – míg a gyermek elalszik. Mikor m{r úgy gondolta, hogy csemetéjük elaludt, halkan odaosont, hogy óvatosan behajtsa az ajtót. A kisfia azonban megszólalt: – „Apa, ne csukd be – olyan jó nézni téged<”.

*** Ezt a kedves csal{di epizódot egy prédik{cióban hallottam megemlíteni, és megvallom őszintén, hogy mélyen megérintett. A sötét földre {tsug{rzó kegyelmi fényre emlékeztet, – amely Mennyei Aty{nk szeretetközvetítője is sz{munkra. Milyen jó, hogy Isten

8

megnyitotta a „mennyei ajtót”! Az Ő dicsfényével teli szeretetsug{r így {thatolhat az univerzumon, keresztül minden akad{lyon Földünkre, – és egyenesen a gondterhelt emberi szívek felé ir{nyulhat. Jézus Krisztuson, az „igaz vil{goss{gon” keresztül juthat el a félelmekkel teli szívhez a „megnyílt ég” megnyugv{st adó l{tv{nya. Jézus vil{goss{g{n {t szemlélhetjük a szerető mennyei Aty{nk biztons{got {rasztó csod{latos lényét. Amely feloldhatja mindennemű félelmünket. Egyedül Jézus mondhatta el egykor, félelmekkel, kételkedésekkel birkózó Fülöp felé megnyugtat{sul: „Aki engem l{t, l{tja az Aty{t”. Egyedül Ő mondhatja a mai kor emberei felé is, hogy: „Jöjjetek énhozz{m mindny{jan, akik megf{radtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugv{st adok nektek”...(Mt.11:28.) Milyen jó, hogy nem csak elmondhatja – de készséggel el is mondja!

Összességében, a félelmet olyan kellemetlen kísérőnek nevezhetjük az emberi életben, amely hívatlanul odaszegődött – és szinte sohasem marad el. A megszületés pillanat{tól belép az ember életébe, és jelenléte az egész életet végigkíséri. Hol egészen rettegésben tartva az embert, hol pedig csak alig érzékelhető, bizsergető érzésként – de ott van! A félelem voltaképpen nagyon régi eredetű. Egészen az emberi tragédi{ig (az édeni bűnesetig) vezethető vissza. Innentől új fejezet kezdődött az emberiség életében, és

9

ennek az új fejezetnek kényszerű, kelletlen velej{rója a félelemérzet. Ha a félelmet, mint érzést vizsg{ljuk, akkor gondolnunk kell arra, hogy egy érzés nem születik csak úgy mag{tól. Minden érzés mögött egy kiv{ltó okot kell keresnünk, amelyből megszületethetett a bizonyos érzés. Úgy hiszem, ha a félelem ok{t keresgetjük, akkor a félelem kezdetéig érdemes oknyomoz{sba fogni. Az ember történetében azt l{tjuk, hogy a félelem a bűn megjelenésével köszöntött be az emberi életbe, mint egy kellemetlen vendég. Így h{t most igen rövid úton kiderült, hogy a félelmünk – a bűn megjelenésével szorosan összefügg. Elmondhatjuk teh{t, hogy ahol a bűn ott van, ott a félelem is megjelenik, mint sötét {rnyék. Mint ahogyan a saj{t {rnyékunkat nem tudjuk {tlépni, vagy {tugrani, b{rmennyire is szeretnénk – ugyanígy a félelem is kikerülhetetlen azon a területen, ahol a bűn megjelenik. Az édeni elbuk{s óta a bűn {t – meg {tszövi az ember életét keresztben, hossz{ban. Ha a különböző korok, hoznak is v{ltoz{sokat, de a félelem marad. Hiszen az emberi gyarlós{g, az egyetemes bűn öröklődik – Így az „aty{inktól örökölt hi{bavaló élettel” együtt örököljük ezt a nem kív{natos örökséget is, a félelem jelenlétét. A félelmek egy bizonyos része v{ltozik az idők múl{s{val, de a legtöbbnek jellemvon{sa ismétlődik gener{ciókrólgener{ciókra.

10

IJEDTSÉG ÉS TARTÓS FÉLELEM KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK Különbséget kell tennünk a megijedés, és a tartós félelemérzet között. Az értelmező lexikon a következőképpen nevezi meg a különböző v{ltozatokat: „A félelem: a bekövetkezhető baj elgondol{s{ból sz{rmazott nyugtalanító érzés. A félelem kisebb foka: elfogód{s; nagyobb foka főképp, ha testi szorongat{ssal j{r: aggodalom; ha hirtelen {ll be: ijedtség, ha a testet és lelket egyar{nt megbénítja: rémület”.

Vegyük elsőként, az ijedtség jellemzőit vizsg{lat al{. [ltal{ban az ijedtség egy hirtelenül bekövetkezett, v{ratlan, spont{n reakció. A kiv{ltó ok is v{ratlanul érkezik, ezért mindig felkészületlenek vagyunk vele szemben. Sohasem lehet az ijedségre felkészülni. Egyik alkalommal magam elé merengve bandukoltam a j{rd{n. Egy épületsarokn{l kis híj{n egym{snak üköztünk egy m{sik j{rókelővel, aki szintén gondolataiba mélyedt. Mindketten nagyon megijedtünk, alig kaptam hirtelen levegőt az ijedségtől, majd kölcsönösen bocs{natot kértünk, és fejcsóv{lva tov{bb mentünk utunkon. De komolyabb ijedtségek is tarkítj{k életünket. Péld{ul, ha az úttesten {thaladva r{nk dud{l egy közeli autó,

11

amely a semmiből ott terem hirtelen. Vagy amikor v{ratlan baleset éri az embert. Történt m{r olyan is, hogy egy jelentéktelenebb balesetnél, úgy megijedt az illető, hogy alig tért mag{hoz, nagyobb volt az ijedtség, mint a baj. Vagyis, az ijedtség volt a nagyobbik baj. Megtörtént esetként említettek olyat is, hogy este a temető gyalogútj{n {thaladó le{nyt hal{lra rémített egy férfi. Mikor a sötét temetőben érzett félelméről beszélt a férfinek, ő ezt v{laszolta vissza: – „Én is féltem, míg éltem”. – Erre a l{ny eszméletlenül zuhant a földre< Szívgörcsöt kapott a hirtelen rémülettől, amely pillanatok alatt végzett vele. Nem bírta elviselni a hirtelen r{zúduló lelki és pszichikai túlterheltséget. Volt m{r olyan férfi is aki a megunt, vagyonos feleségét úgy tette el l{b alól, hogy hal{lra rémítette egy jól kiagyalt alantas terv alapj{n. Többen vannak, akiknél életre szóló jegyeket hagy egy-egy {télt rémültség a maga p{nikszerű stresszhat{s{val. Egyik gyerekkori bar{tom mindig dadogott, ha hirtelen akart mondani valamit ezért gyakran megmosolyogt{k. Sokan nem tudt{k róla, hogy kisgyermekkor{ban saj{t lovuk bekapta a fejét j{tékból. Nem sérült meg ugyan testileg, de az ijedtség örök nyomot hagyott a beszédén. De a lelkében is, kisebbrendűségi érzés alakult ki, mert nem tudott egyenrangúan t{rsalogni beszédhib{ja miatt.

12

Megijedünk olyankor is, ha egy vill{m hirtelen nagyot dördülve lecsap – és szinte visszhangzik bele a környék. Megrettenünk, pedig tudjuk, hogy vihar van. Mégis v{ratlan ijedtséget idéz elő bennünk a vill{ml{s. A kisfiam akkor is meg szokott ijedni, ha a fényképező vakuja r{villan, mindig becsukja a szemét, ezért szinte lehetetlen róla jó fényképet készíteni közelről. Hosszasan sorolhatn{m az ijedtség megnyilv{nul{sait, fokozatait. Összességében elmondhatjuk, hogy a nagyobb jelentőségű ijedtségek mindig reakciókat v{ltanak ki testünkből és lelkünkből egyar{nt. Ilyenkor összer{ndulunk és pulzussz{munk, megszaporodik, az adrenalin szintünk hirtelen felszökik. [ltal{ban: hirtelen mozdulatot teszünk, ami legtöbbször logik{tlan, vagy pedig lemerevedünk földbegyökerezett l{bbal. Olyan ez, mint amikor rövidz{rlat keletkezik a villamosh{lózatban. Amiben volt is részünk a közelmúltban. A szolg{lati lak{sunk elektromos h{lózata elavult {llapotban volt, és a mikrohull{mú sütő bekapcsol{sakor nem bírta tov{bb a terhelést. Összeégett a vezeték rövidz{rlatot okozva, és így rögtön lecsapta a biztosítékot. Hasonló reakció zajlik bennünk ilyenkor, és nem tudjuk kisz{mítani önmagunkat. A hirtelen ijedtség pillanat{ban – „rövidre z{runk” és ösztönösen cselekszünk, vagy megbénulunk {tmenetileg. Ez a jelenség nem kerüli el a hívő embereket sem és rendszerint nincs különbség a reakciókban. Csak az ijedtség ut{ni szakaszban. Amikor is fontoss{ v{lik a

13

feloldód{s jelentősége. A feloldód{st {ltal{ban megoldja a saj{t szervezetünk, megnyugszunk magunktól idővel. Esetenként lehet, hogy szükséges m{sik személynek a jelenléte, vagy megnyugtató beszéde vagy simogat{sa. De előfordulhat az is, hogy mindez kevésnek bizonyul. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, aki megfelelő ir{nyba tereli a rémült beteget. A keresztyén emberek abban az {ldott helyzetben vannak, hogy ők „lecsillapodhatnak” az Úrban. Isten közvetíti sz{mukra az Ő megnyugtató jelenlétén keresztül: szav{t, vagy biztons{got adó simogat{s{t. Fontos, hogy megijedés ut{n rögtön im{dkozzunk, amikor felocsúdtunk a rémületünkből. Ha lehet, hívjuk fel a lelkip{sztorunkat, vagy testvéreket, akik együtt im{dkoznak velünk. Fontos, hogy ne maradjunk sok{ig az ijedtség hat{sa alatt! Sz{moljunk azzal a lehetőséggel, hogy a mi szeretett Jó P{sztorunk személyes gondviseléséhez, hozz{tartozik a „megriadt b{r{nyk{k” utólagos megnyugtat{sa is. Beszélhetünk ijedtségről kissé késleltetett form{ban is, amikor némiképp r{ tudunk készülni a kiv{ltó ok megjelenésére. Egy rövidke időnk van még a veszély bekövetkeztéig. Ezt a rövid időszakot {ltal{ban a p{nikhangulat gyors kialakul{sa jellemzi, majd hirtelen cselekvés. Ez lehet hirtelen kigondolt, de lehet ösztönös is, ha nincs épkézl{b gondolat kéznél. Egy gyermekkori történet jut eszembe ezzel kapcsolatban. – Úgy négy-öt éves lehettem, amikor

14

elbarangoltam egyedül a szomszédos utc{ba, miközben édesany{m a keresésemre indult. A községnek, ahol akkoriban éltünk, még volt saj{t ménese. A lovak ez alkalommal megvadulva v{gtattak be a falu utc{iba és arra tartottak, ahol éppen sét{lgattam a saj{t kis felfedező utamon. Egy néni is arra j{rt az utc{n, de neki sikerült kerékp{rj{val együtt az {rokba vetnie mag{t. Én viszont egyedül {lltam a közeledő porfelhő előtt, amit a megvadult lovak kavartak. Édesany{m nagyon megijedt, mert l{tta, hogy tehetetlen a hirtelen veszéllyel szemben. A reakciója az volt, hogy a fut{s helyett hirtelen letérdelt, és kezeit a magasba emelve Istenhez ki{ltott végső kétségbeesésében< – „Uram, mentsd meg a kisfiamat
15

eseményeknél is. Amikor megijedtünk – osszuk meg az Úrral utólagosan is riadts{gunkat, amikor m{r úgy érezzük, felocsúdtunk megdöbbenésünkből, és lenyugv{st tal{lunk N{la! Így megszűnhet rövid időn belül az ijedelem okozta lelki zaklatotts{gunk és nem {llandósul félelemmé.

A hosszantartó félelem viszont jellegében m{s, mint az ijedtség. Először is időtartam{t illetően különbözik. Hosszabb ideig tart. Van elő-félelem, amikor tenni akarunk valamit, de félünk a kivitelezéstől. Vagy éppen, ha valami előre fenyeget minket. Utó-félelemről is beszélhetünk, amikor m{r megtettünk valamit és félünk a kimenetelétől. Sokszor nem is az a nagyobbik baj, hogy félelem keletkezett bennünk, hanem az, hogy hagyjuk {llandósulni magunkban. Ne engedjük, hogy a félelem megülje az életünket. Ezért gyakran mi vagyunk az elsősz{mú felelősek. Meglehet, hogy nem tehetek semmit az ellen, mikor egy mad{r a fejem fölött elrepülve „valamit” a fejemre pottyant, de azt azonban megakad{lyozhatom, hogy fészket rakjon a fejem tetejére. A félelemmel is hasonló a helyzet. Gyakran nem tehetek róla, hogy megijedtem, de arról m{r igen, hogy félelemben éljek, mert van r{ megold{s. Csak éppen

16

belőlünk hi{nyzik az alkalmaz{si készség. Nem szabad, és nem kell {llandósult félelmek között élnünk, mert Isten adott a kezünkbe lehetőséget. Csakhogy ez a lehetőség a hit nélkül, nem lép működésbe. Az isteni segítséget hit {ltal nekünk kell magunkév{ tennünk. Hinnünk kell a Segítőben ahhoz, hogy a segítség aktiv{lódhasson az életünkben – nevezetesen, az Ő szeretete.

17

2. FEJEZET. A FÉLELEM JELENLÉTE A MAI KOR EMBEREIBEN.

Úgy tűnik, hogy a félelem nem veszített aktualit{s{ból a mai korra nézve sem. Tal{n egyre ink{bb egy növekvő tendencia érzékelhető a félelem területén. Ha körültekintünk környezetünkben, l{thatjuk, hogy mennyire növekszik a bűn életünk körül. Ez a jelenség a keresztyén gondolkod{sú embereket nem lepi meg – hiszen a Szentír{s r{mutat erre a negatív ir{nyú tendenci{ra, amikor kimondja az utolsó időkre nézve; „Mivel pedig megsokasodik a gonoszs{g, a szeretet sokakban meghidegül.” Mt .24:12. A jelenben teh{t olyan kort élünk, amikor a félelem fokozottan {tj{rja az életünket, és igen elszomorító, hogy ebben pozitív v{ltoz{s nem fog be{llni a jövőben sem. Azt hiszem, ezt minden túlzó pesszimizmus nélkül {llíthatom, hiszen ez a mai kor re{lis vil{gképhez – sajnos – hozz{ tartozik. Vizsg{ljunk most meg néh{ny területet a mindennapi életből, hogy r{l{thassunk némileg a félelem k{ros, jelenlétére.

18

FÉLELEM A T[RSADALOMBAN.

Ha vil{gviszonylatból kezdjük lebontani a félelem jelenlétét, akkor a következőt l{thatjuk: Földünkön sokszor feszült a politikai helyzet különböző térségekben. Ez h{borús félelmet von mag{val sok esetben. Az emberek tömegesen rettegnek az életükért, gyermekeik életéért – a holnapért. A mai korban megjelent új félelmet keltve a nemzetközi terrorizmus veszélye, amely rejtetten, alattomosan és ezért ki nem védhetően t{mad és pusztít a t{rsadalmakban. Az ÚJ EXODUS c. teológiai és hitéleti folyóirat 14. évfolyam 2. sz{m{ban ez {ll a terrorizmusról: „Az európai emberekben tal{n még ma sem teljesen tudatosult, hogy békésnek tűnő hétköznapjainkat gyakorlatilag közvetlen, {llandó h{borús veszély fenyegeti. Vannak, akik viszont ezt mondj{k: a harmadik vil{gh{ború m{r elkezdődött. [m ez a fegyveres konfliktus a h{borúnak egy egészen új form{j{t hozta el: nem regul{ris hadseregek között, nyílt szembenézéssel, betartva a szab{lyokat, kímélve a polg{ri lakoss{got – hanem alattomosan, h{tulról, minden becsületet felrúgva, {rtatlan, fegyvertelen civileket, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkolva. „Ha pedig valaki sz{ndékosan tör felebar{tja ellen, hogy azt orvul megölje,

19

olt{romról is elvidd azt a hal{lra” – parancsolja Isten Törvénye (2Móz 21:14). „A terrorizmus a polg{rokon gyakorolt sz{ndékos, módszeres erőszak, mely az {ltala kiv{ltott félelmen keresztül politikai célokat kív{n megvalósítani< Erőszak alkalmaz{sa {rtatlan embereken, akik legitimnek nyilv{nított konfliktusterületen kívül tartózkodnak” – hangzik Benjamin Netanjahu, egykori izraeli miniszterelnök meghat{roz{sa. Az Egyesült [llamok Külügyminisztériuma szerint a terrorizmus „előre kitervelt és politikailag motiv{lt erőszakos cselekmény, melyet civilekkel szemben félkatonai szervezetek vagy ügynökök hajtanak végre, {ltal{ban egy célcsoport befoly{sa célj{ból”. Nem csoda, ha úgy érzi az ember, hogy a békét szimboliz{ló galamb, amely olaj{ggal a csőrében repült szerte a vil{gon, – m{ra lassan h{ttérbe kerül, és észrevétlenül a feledésbe merül. Helyette a terrorizmus „sötét madara” lendült akcióba, a fenyegetettség és a hal{l üzenetét hordozza szét a föld minden t{j{ra. Ez rendkívül döbbenetes képet mutat sz{munkra, amelynek valós alapja új félelmet kelt az {rtatlan emberi szívekben. Félnek az emberek a különféle j{rv{nyoktól, betegségektől is, amelyeknek nagy sz{zaléka összefügg valamilyen jellegű környezetszennyezéssel. A környezetvédelmi szab{lyok {th{g{sa is félelemkeltő

20

alaphelyzeteket szül a t{rsadalomban. A közvetlen környezetünkben is. Gyakran hallhatjuk, hogy milyen nagymértékben k{rosul környezetünk, esetenként jóv{tehetetlenül, egy-egy szab{ly semmibevétele miatt. Félelemkeltő tényező lehet még t{rsadalmi szinten az egyre romló közbiztons{g. Nincs teljes biztons{gban az ember sehol sem. Emlékszem r{, hogy katonakoromban gyakran stoppoltam hazafelé az orsz{gúton. Ennek m{r húsz éve. Akkoriban még meg{lltak az emberek az autójukkal, de ma m{r nem divat a stopposokat fölvenni. Nem csup{n azért, mert jobb a közlekedés, sokkal ink{bb azért, mert félnek az emberek egym{stól. Az emberközi kapcsolatok terén is egyre szaporodnak a félelemkeltő jelenségek. Régebben megkérdezte tőlem egyik lelki bar{tom – Józsi, tudod-e mi a szeretet ellentéte? – mire én kap{sból azt v{laszoltam – H{t a harag! Rossz v{lasz volt. Ma m{r tudom, hogy a szeretet ellentéte az, ha nincs. Vagyis a közöny, a szeretetlenség. Assisi Ferenc úgy tartotta, hogy: „A szeretet mértéke – a mértéktelen szeretet.” H{t bizony ebből egyre kevesebb van az emberek közötti kapcsolatokban. Sajnos, nem mérhetetlenül sok, hanem megmérhetetlenül kevés van belőle. Szinte nem is érzékelhető az „igazs{g-mérleg” serpenyőjében. Isten szava szerint: „Az utolsó időkben a bűn megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül.” Bizony, kihűlőben van

21

a szeretet. Ha úgy is érezzük sokszor, hogy „jéghegyen ülünk”, a mi feladatunk az, hogy „melegünkkel” felolvasszuk az alattunk lévő jégdarabot. Bőven van mit „melengetnünk” ezen a kihűlőfélben lévő vil{gon. – Persze, csakis az Istentől nyert „szeretet hőmérsékletével” sikerülhet némi melegséget {rasztanunk a saj{t környezetünkben. P{l apostol nem éppen idillikusnak mondható jövőképet fest a fiatal Timótheus szemei elé az „utolsó időkről”. Megdöbbentő, hogy szinte a mi huszonegyedik sz{zadi bizonytalan és összekusz{lt, poszt-modern vil{gunkra ismerhetünk r{ az Ige tükrében. P{l a következőket mondja szeretett „lelki fi{nak”: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóv{rak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenk{romlók, szüleikkel szemben engedetlenek, h{l{tlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, r{galmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, {rulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik ink{bb az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség l{tszat{t megőrzik ugyan, de megtagadj{k annak erejét.” Ebből a képből szembeszökően t{rul elénk a mai kor vil{ga. Az a vil{g amelyben az ember a bűnökkel, és félelmekkel {tszőtt, „élettelen életét” éli< (úgy ahogyan). – A szeretetlenség, és a közömbösség jegyében. Az utc{n alig mer az ember a közalkalmazottakon kívül m{ssal szóba {llni. Mert szokt{k mondani: „nem tudni, kiben mi lakik” - és ez teljesen így is van. Nincs bizalom

22

az emberekben egym{s ir{nt. Nem is lehet, hiszen a gonoszs{g növekedése miatt a kölcsönös bizalom alapja megingott. Félnek, és ezzel együtt elhidegülnek az emberek egym{stól. Megtörtént m{r nem egyszer az is, hogy valaki rosszullét következtében összeesve hal meg az utc{n. Mindössze azért, mert a j{rókelők nem mertek hozz{nyúlni, hogy segítsenek rajta. Előfordult, hogy még a mobiltelefonjukat sem vették elő, hogy mentőt hívjanak. – Úgy gondolj{k félelmükben; „jobb ebből kimaradni” vagy éppen annyira sietős a dolguk, hogy nem érnek r{ m{ssal foglalkozni. – Még ha egy utc{n haldokló emberről is van szó. Olyat is hallottam egyik munkat{rsamtól, hogy egy buszmeg{llóban egy fiatal di{kot h{rom m{sik fiatalember addig ütött és rugdosott fényes nappal, hogy az a helyszínen belehalt sérüléseibe. A megdöbbentő az volt sz{momra, hogy az ott {csorgó tömegből senki nem volt, aki közbeavatkozzon, és rendre utasítsa a dühöngő di{kokat. Ebbe nem voltak hajlandók beleavatkozni az utcai emberek. Bezzeg, amibe nem kellene, abba kérés és kérdés nélkül ütik bele az orrukat. – Egym{s, és a közéleti személyiségek mag{nügyeibe. De ebbe m{r ne menjünk bele. Lényeg, hogy az emberek félnek egym{stól, és egym{ssal közös félnivalóluk is akad jócsk{n a t{rsadalmon belül. Egy m{sik döbbenetes esetet most hallottam, amelyben egy tizenéves l{ny haj{t gyújtott{k

23

meg szórakozott fiatal sr{cok. Ők egy életre szóló sérülést okoztak egyetlen szórakoz{sukkal. Gyakran a saj{t bűnünk, de a m{sok bűne is félelemkeltő hat{ssal van r{nk. Mérgezzük magunkat és egym{st is. Megfigyelhető az, hogy a bűn mindig félelmet kelt az emberek életében. Nem véletlenül figyelt föl r{ Reinagle Alexandar Robert sem, (aki egy kedves lelki ének írója), amikor megvil{gosodott benne a következő gondolat: „A bűnben kín van, s félelem. Mi m{st, s m{s minket öl<” Majd ekképpen folytatja a következő sort: „Öröm köt egybe, s szeretet Krisztus szívén belöl.” Krisztusban lenni azt is jelenti; hogy olyan szfér{ban élni, ahol a bűn kezelése tökéletes megold{st nyerhet. A jövőre nézve is. Ezért a bűnökből eredő félelmek oldód{s{t is itt lehet a legre{lisabban elképzelni. Isten megold{sa túlmutat a „békés egym{s-mellett élésen”, ami az emberiség ősrégi v{gy{lma. Krisztusban a szeretetre ir{nyul figyelmünk, amely az emberek közötti jó kapcsolatok lényegévé v{lik.

Sajnos, mégis kevesen v{lasztj{k ezt a lehetőséget. Pedig sok félelem meg sem születne. A meglévők pedig nagyban oldódhatn{nak az emberi kapcsolatokban.

24

FÉLELEM A CSAL[DBAN.

A félelem nem ismer hat{rokat, így a csal{di kör hat{rait is {ttöri kegyetlenül és g{tl{stalanul. Kezdjük azzal, hogy a csal{dfőnek is megvannak a maga félelmei, hi{ba ő a csal{d feje. Tal{n éppen őt éri ezért a r{nehezedő felelősségéért a legtöbb stresszhat{s. Félelem a munkanélküliségtől – szorosan a jelenkor hat{sa régiónkban, hiszen úgy harminc évvel ezelőtt ez a fogalom ismeretlen volt, sőt, büntetéssel j{rt. De ha van is munkahely, akkor a munkahelyi stressz jelenléte okoz félelemteljes érzést. Vagy éppen a munkahely elveszítésétől való félelem. Aggodalom a lét bizonytalans{g{tól. Félelem a gyermekek jövőjét illetően. Vajon tudja-e őket megfelelően iskol{ztatni? Vajon sikerül-e megtartani gyermekeit erkölcsileg a helyes úton? Mi lesz belőlük, ha felnőnek? Sorolhatn{nk még hosszasan ezeket a filozof{lgató kérdéseket. Ennyiből is l{tható, hogy egy csal{dfő élete telve van kényes kérdésekkel, amelyeknek megv{laszol{s{t az élet adja. De vajon ki tudja milyen v{lasz érkezik majd?! Fontos dolog minden egyéb mellett, hogy egy édesapa jó példa lehessen a gyermekei előtt. Akit követhetnek, és felnézhetnek r{. Ez is bizonyos félelmeket kelthet a felelősségteljesen gondolkodó apa szívében. Nem kicsi a kock{zat ezen a területen, mert gyermekeink, akarva akaratlanul is, r{nk kezdenek hasonlítani. A későbbi

25

jellemform{lód{sukat nagyban befoly{solja az édesapa személyisége. Idővel megjelennek az édesapa személyiségjegyei a gyermekek életében – tőle tanulnak „élni”. Ez sokszor tudat alatt is működik a gyermeki szívben, értelemben. Ezt a valós jelenséget hűen reprezent{lja előttünk a következő csal{d története, ahol egy fiatal ap{nak kedves felesége és egy aranyos kisfia volt. Egy ideig boldogan éltek együtt, és örvendeztek szép otthonukban. [m azut{n megtörtént a baj – a férj megtörte a h{zass{got, megcsalta a feleségét. Elindult a lejtőn, kicsapongó életet élt, kétes t{rsas{gokba keveredett. Nagyon ritk{n azért megl{togatta csal{dj{t, a hat éves kisfia legnagyobb örömére. A gyermek örvendezve ugrott édesapja ölébe egyik l{togat{s alkalm{val is a következőket mondva: – Te vagy a legjobb apuka a vil{gon! Mi igazi bar{tok vagyunk, igaz, apu? Sokkal jobb, mikor itthon vagy, és nem vagyok olyan egyedül anyuval. Mikor elérkezett a lefekvés ideje, a kisfiú apuk{j{val szeretett volna szob{j{ba menni, aki el is kísérte, miközben azt mondta a kisfiúnak: – Most pedig nyom{s az {gyba! Szépen betakarlak, lekapcsolom a l{mp{t, azut{n lemegyek anyuhoz. Csakhogy a kisfiú tiltakozott, merthogy anyuk{j{val im{dkozni szoktak lefekvés előtt. Szok{s szerint elmondta a kis im{ds{got, amit az anyuk{ja tanított meg neki, de a megtanult im{ds{g ezúttal kiegészült a következő kéréssel a kicsi gyermekszívből:

26

– Kedves Istenem, – mondta hangosan – tegyél engem olyann{, mint az apuk{m! Tudom, hogy Te meg tudod tenni! [men! Azut{n vid{man bebújt az {gyba, abban a gyermeki hitben, hogy Isten meghallgatta egyszerű im{ds{g{t. Majd édesapja betakargatta, de ahelyett, hogy lement volna, ott {lldog{lt, és mélyen eltűnődött kisfia im{ds{g{n. [tgondolta lecsúszott helyzetét. Szab{lyosan megundorodott egész elrontott életétől. A szégyenérzet és bűnv{d felv{ltva marcangolta f{jdalommal és félelemmel telt szívét. – Majd l{bujjhegyen az {gyhoz lépett, és egy darabig ném{n szemlélte gyermekét. Azut{n letérdelt, pontosan ott, ahol az imént kisfia térdepelt, és halkan így im{dkozott: – Kedves Isten, tégy engem olyann{, amilyen a kisfiam, olyan tiszt{v{ és jóv{. Igen, tégy engem olyann{, mint a kisfiam! [men! *** Először nekünk, keresztyén ap{knak, kell megtanulnunk az Istennel szembeni „gyermekies” bizalmat. Azért, hogy gyermekeink is mélt{n bízhassanak abban, – hogy jó ir{nyba mutatunk. Az Isten hozz{nk való „atyai szeretete” tanít meg minket igaz{n „ap{v{” lenni, – ugyanakkor adhat megnyugv{st sz{munkra a „meg nem feleléstől való félelem”-mel szemben is.

27

Hasonló aggodalmakkal, és félelmekkel van megtelve egy {tlag csal{danya is, mert a mindennapi élet gondjaiból bőven kijut neki is. A régebbi csal{dmodellek m{ra gyökeres v{ltoz{sokon mentek keresztül. Valamikor az édesanya dolga a gyermeknevelésben és h{ztart{sban kimerült. A mai kor jóval több terhet jelent az anya sz{m{ra is. A megélhetési gond az ő v{ll{ra is jócsk{n {tterhelődött. Nem ritkas{g, hogy két vagy h{rom gyermek nevelése mellett még négyór{s, vagy alkalmi munk{t kénytelen v{llalni. – Mert a csal{d érdekei kőkeményen megkív{nj{k. Nem akarja, hogy gyermekei h{tr{nyt érezzenek m{s gyermekekkel szemben az iskol{ban, óvod{ban. A maximumot szeretné nyújtani csemetéinek, férjének. – Ez azonban, nem kis megterhelést jelent fizikai és szellemi vonatkoz{sban egyar{nt. [llandó stressz és {llandó félelem. – A „nem megfelelőség” okozta szenvedéstől való félelem is jellemzi az {tlag csal{danya belső {llapot{t. „
28

ritk{bbik eset. De van egy m{sik fajta félelem a tanulm{nnyal kapcsolatban, amikor attól fél a di{k, hogy mit mond majd a szülő?! Tal{n elszomorítja vele szüleit. Félhet attól is, hogy tal{n megszidj{k vagy tettlegesen is b{ntalmazz{k ha rossz jeggyel megy haza?! Itt szeretnék különbséget tenni a következetes szülői fegyelmezés és a csal{don belüli erőszak között. Azt mondja a Biblia ezzel kapcsolatosan: „A szabadj{ra hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyj{t” Péld. 29.15. „Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki”. Péld.23:13.14. Fontos különbséget tenni, mert a fenyítés elmulaszt{sa is, és a fenyítésben történő túlkap{s is egyar{nt hiba szülői részről. Sok gyermek hajlott el rossz ir{nyba, amelynek okai között ott szerepelt a szülői túlzott engedékenység. Ugyanakkor megdöbbentő, értelmetlen kegyetlenkedéseket is hall az ember csal{dokon belül. Sajnos, előfordul a szülő, vagy még rosszabb esetben mindkét szülő alkoholos befoly{solts{ga, amelynek következtében saj{t gyermekükben okoznak maradandó sérüléseket. Testi és lelki sérüléseket egyar{nt. Pszichológusok kimutatt{k, hogy a felnőttkori félelembetegségek eredete igen nagy sz{zalékban a gyermekkorba nyúlik vissza. Sok csal{dban mindennapos az erőszak. A lelki terrortól elkezdve, (és sajnos meg kell említenem a nemi úton elkövetett

29

erőszakos cselekményeket is), a testi brutalit{s sz{mtalan v{lfaj{ig. Elszomorító tény; hogy az erőszaknak sok esetben a gyermekek szenvedő és rettegő alanyai. Ők pedig tov{bb hordozz{k magukba z{rva ezeket a sérüléseket. A legfélelmetesebb tragédi{nak tekintem, hogy az ilyen csal{dban megnőhet az esély arra is, hogy a gyermek hasonló szülővé v{lik majd! Mint ahogyan szokt{k mondani egy-egy esetben az emberek valakiről: „Az alma nem esett messze a f{j{tól”!

30

IDŐSKORI FÉLELMEK.

Az időskori félelmekről is említést kell tennem, amely beköszönt szinte mindenki életébe az idő előrehaladt{val. Az öregkort úgy is emlegetik, mint az „élet elvonókúr{ja”. Amikor az ember élettere egyre ink{bb beszűkül minden tekintetben. – Az élet szépségei mintha mindink{bb csak fogyn{nak, és egyre sz{mosabb területen. Mindez pedig egy gyorsuló tendenci{t mutatva halad előre az idő sor{n. Egyébir{nt a német Angs = félelem, az eng = „szűk” szoros szóból ered, erre utal a magyar szorong{s szó is, a félelem rokon értelmű szinonim{ja is. Ezek közül egyik jellegzetesség az egyedülléttől való félelem, amikor leszűkül minden az ember körül. Amikor az ember {térzi, hogy öregszik és egyre gyengül. Időközben elveszíti szüleit, majd esetleg szeretett élete t{rs{t is. Észreveszi, hogy gyermekei, unok{i sem figyelnek r{ eléggé, nincs idejük, és ő pedig annyira egyedül érzi mag{t. Egyre közelebb érzi mag{hoz férkőzni a szomorú, és félelmekkel telítődött mag{ny érzését. A mag{ny, a fölöslegessé v{l{s, és a tehetetlenség érzése, v{ltakozva szomorítja meg a csökkenő képességű embereket. A „szükség” érzet, mint anyagi félelem is jelentkezhet {ltal{ban idős asszonyok esetében, akik

31

igyekeznek mindenből „besp{jzolni”. Rosszul vannak, ha a lisztes edény csak félig van, mert ők megéltek régebben nehezebb, szűkösebb napokat is. Teh{t a nélkülözéstől és az elszegényedéstől való félelem is fokozottabb. Szükségérzet form{j{ban hat az idős emberekre. Főleg, akik a vil{gh{ború idején vagy az 56-os forradalom idején {télték a szükség napjait. Egy bibliai idézetet tudnék aj{nlani a mindennemű szükség-érzet félelmeire. A Zsolt{ríró szabads{gtól duzzadó, boldog szívvel ki{ltja az egek Istene felé h{la himnusz{t: „Szűkségemben segítségül hív{m az Urat, meghallgatott és t{gas térre tett engem az Úr”.(Zsolt. 118:5. K{roli ford.) Szeretném a csal{dtagok figyelmét is felhívni arra, hogy nem csup{n unalom kérdése a szükség és a mag{ny érzése. Sok esetben az ilyesmit egy legyintéssel el szokt{k intézni a fiatalok. „Szomorkodik nagyapa vagy nagymama, mert unatkozik<” – mondj{k {ltal{ban a gyermekek, unok{k, akik rendszerint ki sem l{tszanak a munk{ból, vagy a vizsgaidőszakok feladatai közül. Úgy szólva, ők még „magas fordulatsz{mon” élnek, ezért képtelenek beleélni magukat az idősek aktu{lis problém{iba. Pedig egy nagyon is komoly dolog az elhagyatotts{g érzet, amely gyakorta mélyen marcangoló félelemérzetté torzul. Nem véletlenül inti a Biblia a gyermekeket, a „viszont-tartoz{s” megad{s{ra, hiszen a szülőnek

32

egyszer ugyanolyan szüksége lesz gyermeke gondviselésére, mint ahogyan az fordítva történt, jó néh{ny évvel előtte. Az időskor beköszöntével előtérbe kerül a legnagyobb félelem aktualit{sa, a hal{lfélelem, amellyel fel lehet venni ugyan a küzdelmet, de győzni felette önerőből nem lehet. Mindig vissza-visszatér a mag{nyos pillanatokban. A beteg{gyakon, a kórh{zi kezelések sor{n. Rabul ejti szorosan gúzsba kötve az idősek lelkét, ez a szörnyű félelemfajta is. A meghal{s senkinek sem mindegy. Ezért gyógyító módon sokat jelenthet az örök, tökéletes példa: Jézus, amint felkészül a hal{lra. Megrendítő őszinteséggel írj{k le az evangéliumok, hogy az Embernek Fia (Jézus) is félt kereszt-hal{la előtt. Ezt is {t kellett élnie, mint embernek. Jóllehet nem a saj{t, – hanem az emberiség bűnei miatt, amelyet mag{ra v{llalt önként. Egyedül akart lenni, de nem egészen egyedül. Szerette volna, ha közelében – de csak a közelében – virrasztan{nak legkedvesebb tanítv{nyai, akiknek megmondotta: „Szomorú az én lelkem mindhal{lig<” Azt{n rettegni és gyötrődni kezdett, im{dkozott és verejtékezett. De kapcsolatban maradt az Aty{val és környezetével is. Se p{nikba nem esett, se letargi{ba, hanem keresztjével és hal{l{val szembefordulva, azt mondta: „Menjünk!” „Így halni jó hal{l<”.

33

Követendő példa előttünk a mi Megv{ltónk, aki előttünk ment, s kitaposta az ösvényt – a hal{l bozótos rengetegén keresztül is utat tört nekünk. De a SzentekSzentélyének k{rpitj{n is {thatolva bevitte a saj{t vér{ldozat{t engesztelésül az emberiségért. Mert meg akarta törni a hal{l hatalm{t a Benne bízók életében. Így az Őt követők R{tekintve könnyedén {thaladhatnak a „hal{l {rnyék{nak völgyén” is. Ahogyan a Zsolt{rok 23. fejezetében megénekli D{vid: „
Idős testvérem, embert{rsam! Ez a lehetőség mindny{junk sz{m{ra adatott. Ne feledkezzük meg erről a mag{ny, a gyengeség ór{iban sem, hiszen éppen akkor emelkedik ki ezeknek csod{latos jelentősége! Mert az elköltözésünk közeledésével nem elt{volodunk az élettől. – Ellenkezőleg! Az örök-életünk kiteljesedésének küszöbéhez érkezünk meg. A végső pillanatban van a legközelebb hozz{nk az üdvösség. Sokkal közelebb, mint a hívő életünk eddig eltelt idejében.

34

„[LTAL[NOS” EMBERI MECHANIZMUSOK A FÉLELEMMEL SZEMBEN A félelemold{sra a legkülönfélébb eszközöket haszn{lja fel az ember a mindennapjai sor{n. Van, aki a tudat{llapota megv{ltozat{s{ban l{tja a megold{st. Pl. alkoholba foltja b{nat{t, félelmét. Izgult egy kicsit vizsga előtt a di{k és felhajtott egy féldecit a sarki talpon{llóban. Majd úgy érezte, b{trabb lett, „bejött” ez a saj{t módszer. Később m{r minden esetben ezt haszn{lta. Észre sem vette, de évekkel ut{na m{r a v{lóperes bírói döntés előtt kellett ugyancsak lenyugtatnia mag{t. A saj{tosan jól begyakorolt módszerével, a „gallér mögé” hajtott féldecivel, amelyet minden {ldott (vagy ink{bb {tkozott) nap, kénytelen volt – újra és újra gyakorolni... Időközben bizony alkoholista lett. Ha nem iv{ssal kezdte a napot, remegett és rossz volt a közérzete. Közben, mivel csal{dja is szétesett, teljesen a létbizonytalans{g érzésében élt. Lassan a t{rsadalom periféri{j{ra vetődött. Lecsúszott emberként kéregetett, koszos, sov{ny tenyerét a j{rókelők felé nyújtogatva, hogy újabb „b{torítót” vehessen mag{nak az egyre növekvő félelmeire. De ha jobban összejött a kéregetés, vagy ha kétes „szeszcimbor{ival” esetleg sikerült egy nagyobb fog{s – akkor még keményebb eszközökhöz, drogokhoz nyúlhatott. Remélte a feloldód{st, – hisz a félelmei egyre jobban gyötörték és így egyre „ütősebb” anyagra kényszerült.

35

Sok mindenbe lehet még menekülni a félelem elől: az evésbe, a munk{ba, a sikerhajh{sz{sba a szexbe, vagy éppen a különböző vall{spótlékokba. Van olyan ember is, aki egy adott szitu{cióban még kifelé és előre törni is fél, így önmaga ellen fordítja agressziój{t, és öngyilkos lesz. A lényeg, hogy b{rmiben keresse az ember a megold{sokat, könyörtelenül mindenütt kőfalnak ütközik. Csup{n annyi a kérdés, mikor és milyen utat bej{rva vall kudarcot? Szinte a „huszonkettes csapd{j{ban” van az ember, mert fél félni, tesz valamit – ha tesz valamit –, arról utólag bizonyosodik be, hogy nem jó, ezért mégiscsak tov{bb kell félnie. – Így ezen a meccsen csak „öngólt” rúghat saj{t mag{nak. Az igazs{g az, hogy görbe csövű pusk{val lövöldözünk a félelemre, amely mindig visszafelé sül el – és magunkat lőjük szit{v{, miközben elkeseredetten egyre csak tüzelünk< Prób{l az ember ellen{llni, és megnyugtató v{laszt adni önmag{nak. Ezért gyakran szembefordul a félelmei forr{s{val – elé {ll. Ha „fakardokkal” is, de megprób{l küzdeni. Esetenként a félelem, menekülés helyett késztetést ad a kiv{ltó okkal való szembefordul{sra. Olvastam egy történetben, hogy egy megijedt kisfiú szembefordult hirtelen az őt üldöző nagytestű kuty{val, és visszaugatott r{< Majd a kutya megtorpant, és eloldalgott. A gyermek szinte tudat alatt cselekedett ijedtében. M{sok nevettek ugyan a jeleneten, de ő verejtékezett a félelemtől.

36

A félelem, mint egy késztető rugó működik, és védelmi mechanizmusokat indít be bennünk. Ez reakcióként jelenik meg, és az ember cselekedeteinek motiv{ciója is lehet.

Pozitív péld{k: – Az ember fél az {rvíztől, ezért g{takat épít; – Retteg a j{rv{nyoktól, betegségtől, ezért védőolt{sokat és gyógyszereket tal{l fel. – Legpozitívabb értelemben az istenfélelem Isten felé fordul{st eredményez (de helyes értelemben vett félve tisztelő, engedelmes magatart{st). Negatív péld{k: – Fél az ember az ellenségeitől, ezért fegyverkezik, és ő t{mad először. – De túlz{sokra is késztethet, és beteges kényszercselekményekre is ösztönözhet. Bekövetkezhet bizonyos túlvédekezés is egy-egy félelemforr{ssal szemben. Sajnos, néha vannak előttünk megdöbbentő emberi péld{k is. Olyan szerencsétlenek, akiket a félelem egyenesen suicid{lis (öngyilkos) hangulatba húzott. Az életet fenyegető krízisben végzetes tragédiaként z{rult az egyén akciója a félelemmel szemben. Sajnos, előadódik, amikor az ember nem tud szembesülni félelmei

37

forr{s{val, és furcsa, – de félelmei elől belemenekül a „hal{l kebelébe”. Tal{n a Jézust el{ruló, Isk{riótes Júd{s öngyilkoss{ga is hasonlóan szövődhetett össze. Akit a tettével való szembesülésekor, iszonyatos rettegés fogott el. Ink{bb a kötelet v{lasztotta, a s{t{n erőteljes késztetésére. A lélek ellensége, mindig rossz mechanizmust sugall a félelemmel szemben. Hiszen ő „emberölő” volt kezdettől fogva, és csakis gyilkos tan{csokat osztogatott az édentől napjainkig, a félelemben szenvedőknek. Politikai eszközökkel is próbálják az emberi félelmek bizonyos típusait (nem kóros félelmeket) egyensúlyban tartani, amikor a békét hirdetik a médiákon keresztül, és a globalizációt gazdasági és katonai tekintetben egyaránt. Választások alkalmával előtérbe kerül a biztonság és a jólét fogalma a politikai pártprogramokban. Ezek mind bizonyos félelmek megnyugtatására irányulnak. „Egységben az erő” – mondat húzódik meg mottóként ezek mögött az emberi törekvések mögött. Lehet az is, hogy jó szándékkal. De teljes megnyugvást és teljes lelki békét nem lehet kívülről mondva előidézni. A Bibliában a következőt olvashatjuk; Jer. 6:14.”Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – De nincs békesség.”

38

FÉLELEM ÖNMAGUNKBAN, (személyes belső félelmek)

A félelem jelenlétéről szóló fejezetünknek a legszűkebb kategóri{j{hoz érkeztünk most, amikor egyéni tekintetben folytatjuk a vizsg{lód{st. Tulajdonképp, az előző gondolatok is személyesen érinthetnek minket, közvetett vagy közvetlen form{ban. Azonban ennél a résznél az eddigieknél mélyrehatóbban prób{ljuk megtekinteni a félelem jelenlétét az emberi lélekben. Az eddigiekben leírt félelemkeltő jelenségek együttese hat az ember lelkületére. Sokrétű és összetett a félelemforr{sok jellege és sz{ma. Egy napunk – sőt egy ór{nk sincs, hogy ne félnénk valamitől, vagy valakitől. Teh{t elmondhatjuk, hogy a félelem teljesen {tszövi az ember életének minden mozzanat{t anélkül, hogy még, mint betegségről beszélnénk a félelemről. Vagyis a félelmek egy bizonyos mértékig természetessé v{ltak az ember sz{m{ra. John Powell S. J. a chikagói Loyola egyetem professzora „Miért félek Attól, Aki Vagyok” c. könyvében érdekes tém{t vet fel sz{munkra. Többek között arról ír, hogy az ember a személyiségében hordoz bizonyosfajta félelmeket. Mint pl. az elutasít{stól való félelmet, vagy hogy megtudj{k m{sok a belső titkaikat. A szerző „megrajzol” néh{ny személyiségtípust a jellemző

39

von{saival együtt, a maga saj{tos problémakörében. Azzal a szerepj{tékkal, amelyet az emberek azért j{tszanak el, hogy védjék magukat. Néh{nyat felidézek közülük a következő sorokban: A TÉVEDHETETLEN Ezek az emberek ritk{n, vagy sohasem veszítenek a vit{kban. Ha kezdenek fölhalmozódni az ellenük szóló érvek, a nézeteik ir{nti kétség, még akkor is képesek megmenteni tekintélyüket. Nem igaz{n figyelnek m{sokra, és azt a benyom{st keltik, hogy sz{mít{saik szerint semmit, vagy igen keveset tanulhatnak a többiektől. Alapj{ban véve az önbecsülésük forog kock{n. Mint a túlzott gyöngédség, a dogmatizmus is reakcióképződés eredménye. Kétszeres biztons{ggal cselekszenek, hogy felvértezzék magukat azokkal a mardosó kétségekkel szemben, amelyek tudatalattijukban kavarognak, és arra készülnek, hogy al{{ss{k magabiztoss{gukat. Viselkedésük a l{tszólagos igazs{g ellenkezőjére enged következtetni. Komoly, hab{r tudatalatti kétségeik vannak önmagukkal és saj{t véleményükkel kapcsolatban. A SZÉPTESTŰ A testi hiús{g {ltal{ban az ember személyiségében rejlő, pusztító kisebbrendűség kompenz{ciója. A j{tszm{t j{tszó szép vagy csinos emberek folyton saj{t képm{sukat keresik, mind a falon lévő tükörben, mind a

40

többi ember szemének tükrében (és valamennyi fényes felületen). Azért teszik, mert ennél mélyebb vigasztal{st nem tal{lnak. Az ilyen hiús{got valamiféle szomorús{g lengi körül. Harmincötön túl az életnek biztosan vége van. Végletes esetben ezek az emberek a testükkel azonosítj{k a személyiségüket. A „Ki vagy te?” kérdésre azt v{laszoln{k: „Szép vagyok.” De ha nyíltak és őszinték tudn{nak lenni, hozz{tennék: „<semmi több, csak szép”.

A HENCEGŐ Ez a j{tszma gyerekes kísérlet az ember felsőbbrendűségének bizonyít{s{ra. A visszamaradt érzelmi fejlődés sz{mos megnyilv{nul{sa közül az egyik. A „hencegő”, ha a körülmények engedik, egyben erőszakos is. A kérkedők uralkodni akarnak m{sok fölött, ak{r szavakkal, ak{r – ha elég biztosak önmagukban – fizikai erejükkel is. Mindez az önbecsülés hi{ny{ra utal. Fontosnak akarj{k érezni magukat, és nem tal{lnak önmagukban semmit, ami ezt az igényt kielégítené. Néha szívesen megkérdeznénk: „Engem akarsz meggyőzni vagy magadat?” A v{lasz: mindkettőt. A BOHÓC A megrögzött „bohócok” – éppúgy, mint közülünk legtöbben – valamiféle elismerésre és figyelemre v{gynak. Szomorú, hogy azt gondolj{k: m{sok figyelmét csak akkor kelthetik fel, ha a bolondot j{tssz{k. Lehet,

41

hogy személyiségük mélyebb rétegében azonosulnak a szerepükkel, és úgy prób{lnak elmenekülni a valós{g elől, hogy semmit sem vesznek komolyan. A bohóckod{s néha menekülési kísérlet. A bohócok a komoly helyzetekben nem tudnak magukkal mit kezdeni, és nem tudj{k, hogyan reag{ljanak m{sok szomorús{g{ra; ezért a felelőtlen jókedvű magatart{s{t öltik magukra. M{sokkal való kapcsolatukban a bohóckod{suk kellő védelmet biztosító {larcként szolg{l (mint a cirkuszi bohóc {larca); nem engedi, hogy megtudj{k, kik is ők valój{ban. Ink{bb nevetnek és viccelődnek, semhogy szembenézzenek az élet szigorú valós{g{val. Ink{bb színészkednek, semhogy prób{ra tegyék önmagukat.

AZ INGERLÉKENY Az ingerlékeny embereket a neurotikus hajlam és az alacsony frusztr{ciós tolerancia jellemzi. Rosszul tűrik a feszültségekkel j{ró stressz-helyzeteket. Programoz{suk – a versengőkéhez hasonlóan – {ltal{ban mag{ban foglalja a gyermekkori érzelmi nélkülözést, ami végül is ellenséges érzelmekhez vezet. Hi{nyzik belőlük a személyes biztons{gérzet. Ha rosszul mennek a dolgok, elbizonytalanodnak önmagukban, és hosszú list{t tartogatnak kedvenc, m{sok bosszant{s{ra kital{lt j{tékaikból, amelyet időről időre t{rsaikkal űznek. A környezetükben lévők tudj{k, hogy ezek közül b{rmelyiktől meg tudnak pukkadni, és éppen ez adja az

42

egésznek a j{tszma jelleget. A kívül{llóknak pedig a legkülönbözőbb módon adj{k tudom{s{ra, hogy az ingerlékenyeket nem szabad frusztr{ciónak kitenni. A PLETYK[S E j{tszma résztvevői – a többi j{tszma j{tékosaihoz hasonlóan – érzékenységük és személyes érdekeik miatt kezdenek j{tszani. Nem tudj{k képességeiket teljes mértékben kiakn{zni, és szívük mélyén a vesztesek önsajn{lat{val – mert nem tudnak felnőni személyes énide{ljukhoz – prób{lj{k m{sok becsületét al{{sni, és ezzel önbecsülésüket növelni. Adler „becsmérlő kritik{nak” nevezi az ilyet. Sokkal könnyebb m{sokat lehúzni, mint teljesítményünk révén önmagunknak fölemelkedni. Minthogy a felsőbb- és alsóbbrendűség relatív fogalom, m{sok lekicsinylése emelni l{tszik saj{t st{tuszunkat. Benjamin Franklin mondta egyszer, hogy ha meg akarjuk ismerni valakinek a hib{it, dicsérjük őt t{rsai előtt. A pletyka gyógyírként hathat bűntudat{ra is. Szívesen előhozakodik m{sok vétségeivel, hogy könnyebben elviselje a mag{ét. Emiatt van, hogy olyan türelmetlenül v{rja az újs{gok, magazinok és egyéb hírforr{sok botr{nyait. A média kész kielégíteni ezeket az igényeket. Ha péld{ul kegyetlen gyilkoss{gról olvas, gúnyolód{sa és indulatoss{ga m{r nem is l{tszik olyan szörnyű gonoszs{gnak. A j{tszma nyeresége: énje fölértékelése és az önsajn{lat{val való együttélés megkönnyítése.

43

ÉN< ÉN< ÉN Szinte {ltal{nos törvény, hogy az ember egocentrizmus{nak mértéke a benne lévő f{jdalommal ar{nyos. Minden a figyelmen múlik. Ha nagy figyelmet fordítunk önmagunkra, nem vagyunk képesek ugyanakkor m{sokra figyelni. Figyelmünk mértéke korl{tozott. A f{jdalom romboló vagy leépítő jellege abban {ll, hogy figyelmünket önmagunkhoz és f{jdalmunk területéhez vonzza. Mindenki, aki ak{r fogf{j{stól, ak{r az öregkor mag{ny{tól szenved, hajlamos az önzésre. Akik kiz{rólag önmagukkal törődnek, gyakran hipochondri{ss{ (egészségük miatt túlzottan aggodalmaskodóv{) v{lnak. Ha arra rendezkedik be, hogy ő a vil{g közepe, akkor nem tud megbékélni azzal a ténnyel, hogy m{sok nem fogadj{k el annak. B{rmilyen f{jdalmakat hagyott is benne múltbéli programoz{sa (bűntudat, kisebbrendűségi érzés, szorong{s stb.), ezek a f{jdalmak elkerülhetetlenül az önzés valamely csapd{j{ba vezeti őt. Az egoist{knak mindegy, miről folyik a beszélgetés, ha az valami módon velük kapcsolatos. Végül is érzelmi depresszióba esnek, hiszen ennyire beszűkült vil{gban élni annyit jelent, mint börtönben élni. Még azokn{l is többet fognak szenvedni, mint akiknek velük együtt kell élniük vagy dolgozniuk.

44

A HAT[ROZATLAN ÉS BIZONYTALAN Mondj{k, hogy a legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet, a hib{któl való félelem. A hat{rozatlans{g és a bizonytalans{g a hib{k és a felelősség elkerülésének módjai. Ha nincs döntés, nem történik baj. A döntés elkerülésére tett kísérlete néha abban nyilv{nul meg, hogy azokat a döntéseit, amelyeket mindenképpen meg kell hoznia, addig halogatja, amíg csak lehetséges. Az egyetlen valódi hiba az, ha nem tanul a hib{iból. Itt az alapvető probléma az önbecsülés és az önbecsülés védelmezése. A hat{rozatlan emberek attól félnek, hogy ha döntésük rossznak bizonyul, elvesztik m{sok elismerését ir{ntuk. Ahogy mondani szokt{k, csak a kisemberek nem tévednek sohasem. Többet tanulunk hib{inkból mint a sikereinkből. A hat{rozatlan emberek azonban annyira el vannak foglalva önmagukkal és saj{t személyük értékével, hogy képtelenek fölismerni ezeket az igazs{gokat. A j{tszma lényege a biztons{g és az önvédelem, mottója pedig: aki nem kock{ztat, nem is veszít. A hat{rozatlans{g igen gyakran olyan emberekben is kialakulhat, akiket sz{mtalan (sokszor egym{snak ellentmondó) utasít{s és erkölcsi tanít{s révén programoztak, vagy akiket kor{bbi hib{ikért szemreh{ny{s vagy szégyen ért. Végül olyan emberek is hat{rozatlann{ v{lhatnak, akik több érzelmileg megterhelő problém{t v{llalnak magukra, mint amennyit

45

meg tudnak oldani. Ettől {ltal{ban zavarba jönnek, és végül semmit sem tudnak megoldani.

A MAG[NYOS Van egy m{sik menekülési mód vagy j{tszma, ami nagyon hasonlít az előző j{tszma elef{ntcsonttoronyszemléletéhez – és ez az elkülönülés j{tszm{ja. A mag{nyosok elz{rkóznak m{sok elől, egyedül élnek, és megprób{lj{k meggyőzni magukat arról, hogy ez nekik így jó. Mag{ncell{jukba z{rkózva el tudj{k kerülni az emberi élet és a t{rsadalom valamennyi kihív{s{t. Az önelégültség póz{t öltik magukra; gúnyolódnak a t{rsadalmi szervezeteken, és kinevetik azok „szerencsétlen tagjait”, akire tettetett felsőbbrendűséggel és leereszkedéssel tekintenek. Azt mondogatj{k magukban, hogy fölötte {llnak az ilyen ostobas{goknak. A neurotikusok két belső igény között őrlődnek: hogy az emberekhez közel kerüljenek, illetve, hogy tőlük t{vol maradjanak. A mag{nyosok olyan neurotikusok, akik az emberektől való t{volmarad{st v{lasztj{k. Visszavonulnak, és mivel nem tudnak m{sokkal könnyen kapcsolatot létesíteni, j{tszm{ba kezdenek, hogy elkerüljék az emberi kapcsolatokkal együtt j{ró kudarcokat. A végeredmény attól függ, hogy mik voltak visszavonul{suk okai. Ha ellenséges érzelmek uralkodnak bennük, akkor j{tszm{juk végül is erőszakoss{gba torkollhat. Ha a szorong{s domin{l, a

46

kényszerképzetek neurotikus szok{sai alakulhatnak ki (mint péld{ul a folytonos kézmos{s), ha pedig a paranoia, akkor elmélyül a szakadék közöttük és az emberiség fennmaradó része között. A menekülés, mint viselkedésmód, mindig valamilyen mag{nyos emberi tragédi{hoz vezet. AZ AGGODALMASKODÓ Rollo May The Meaning of Anxiety „A szorong{s jelentése” c. könyvében azt {llítja, hogy a természetes szorong{s ar{nyos az egyén személyiségének objektív fenyegetettségével és veszélyeztetettségével. Ezzel szemben a neurotikus szorong{s nincs ar{nyban az objektív veszéllyel. Az ar{nytalan szorong{s leggyakoribb oka az egyénnek csecsemő– és gyermekkorban megtapasztalt bizonytalans{gérzete. Ha a csecsemő nem tapasztalja meg a szükséges biztons{gérzetet – ha nem veszik fel biztos karok, nem ringatj{k gyöngéden {lomba stb. -, és ha a gyermek nem biztos szülei szeretetében, szorong{si szintje valószínűleg nagyon magas lesz. A j{tszma mindig a programot követi. Az aggodalmaskod{s j{tszm{ja a problém{k kezelésének éretlen form{ja. Az aggodalmaskodók taposómalomba kerülnek, újra és újra végigj{rj{k ugyanazt az utat, és nem jutnak sehov{. (Végül azonban gyomorfekélyük lesz). Értelmetlenül ismételgetik problém{jukat, és felsorolj{k a lehetséges megold{sokat

47

anélkül, hogy döntést hozn{nak. Újra és újra kisz{mítj{k lehetséges döntéseik valamennyi lehetséges következményét. Valószínűleg bűntudatuk van, mert nem csin{lnak semmi érdekeset; ezért azt{n megprób{lnak valamit tenni: aggódnak. Pszichológiai értelemben az aggodalom a szorong{ssal kapcsolatos. A szorong{s külső fenyegetettségből adódó, vagy attól független, túlfűtött elfojtott (rejtett) érzelmek (péld{ul ellenszenv) eredménye. Így azt{n a krónikus aggodalmaskodók anélkül is rosszul érezhetik magukat, hogy tudn{k, aktu{lisan mi zavarja őket. Az elfojtott érzelmekből adódó belső feszültség ezt a kellemetlen érzést időnként külső inger nélkül is kiv{ltja. Ez az egyik súlyos {ra annak, hogy érzelmeinket elfojtjuk.”

Az említetteknél jóval több személyiségtípust v{zol fel John Powell azokról, akik magukban hordoznak félelmeket és neurotikus zavarokat. Megemlíti a „versenyzőt”, aki valamilyen régi seb hat{s{ra folyton versenyez. Bizonyítani akar, és egy {llandó bizonytalans{gban él. A „cinikust”, aki összeomlott remények, ki{br{ndul{sok tettek ilyenné. Az „{lmodozót” pedig egyszerűen menekülőnek {br{zolja. Ehhez hasonlít az „alkoholista és a k{bítószerfüggő” problém{ja is. Azt írja ezekről, hogy egyfajta menekülés ez is a valós{g realit{s{tól. [tmenetileg „mankót” jelent.

48

De a valós{gtól való elszakad{s még nehezebbé teszi a valós{ghoz való visszatérést, és a vele együttélést. Megemlíti a „kisebbrendű és a bűnös” problém{j{t is. Amikor a kisebbrendűségi érzésben szenvedő valóban kisebbnek érzi mag{t és ez f{jdalmas sz{m{ra. Fölényességgel, és a versengés valamely form{j{val igyekszik ezt leküzdeni. Ettől pedig bűntudata sz{rmazik. Ezért a kettősség a jellemző: a kisebbrendűségi érzés l{zadóv{ és a bűntudat pedig szerény és engedelmes konformist{v{ teszi az embert. Ezeknek a személyiségtípusoknak a keverékei is előfordulnak, ezért szinte lehetetlenség valamennyiről v{zlatot készíteni. A közös bennük, hogy mindannyian valami miatt szenvednek, és félnek. Valami mozgatja és „szerepv{llal{sra” készteti az embert. Bizonyos védekezési mechanizmust is felfedezhetünk bennük, amely a belső kudarcok, félelmek és kellemetlen érzésektől való menekülésre ir{nyul. L{thatjuk teh{t, hogy saj{t személyiségünkben is ott van a félelemforr{s. Örökletes úton is velünk születhetnek, de az életünk sor{n is hozz{nk tapadnak a félelemérzések különböző fajt{i. Anélkül, hogy még, mint betegségről beszélnénk a félelemről. A következő fejezetben a félelem betegségform{it fogjuk több nézőpontból {ttekinteni.

49

3. FEJEZET. ORVOSI PROGRAMOK A FÉLELEM LEKÜZDÉSÉRE ( a kóros félelmekkel szemben) Ennél a fejezetnél szeretnék néh{ny dolgot megemlíteni bevezetésként. Az orvostudom{ny és a keresztyén lelkigondoz{s közötti súrlód{s szinte végtelennek tűnik. Folyton újraéleződő szemléletbeli problém{k nehezítik és lehetetlenítik az együttműködést. A pszichi{terek és pszichológusok, „laikus sarlat{noknak” tartj{k a keresztyén lelkigondozókat, lelkészeket. A lelkip{sztorok pedig csup{n emberi alapokon nyugvó „tudom{nyoskodó” prób{lkoz{st l{tnak a pszichológia szakembereinek munk{j{ban. Miközben pedig, amint saj{t kompetenci{juk körül folyik a perlekedés, nehezen veszik észre, hogy tulajdonképp – a betegük érdeke összeköti őket! Mennyivel jobb lenne a bajbajutott embereknek, ha a segítő együttmunk{lkod{sra készség nyílhatna meg mindkét oldalról. Dr. Hézser G{bor szerint igaz{n optim{lis segítő személy nem létezik a gyakorlatban, mert mindenkinek megvannak a gyengéi és az erősségei. Téves elképzelés az, miszerint valaki minden helyzetben segíteni tudna. A

50

kompetencia egyik ismérve az, hogy a lelkigondozó ismeri erősségeit és gyengeségeit, fel tudja mérni hat{rait, és ilyen esetben a segítségre szorulót m{s kollég{k, szakemberek gondjaira tudja bízni. Ehhez kollég{lis kapcsolatokra van szükség. Értékes péld{k is {llnak előttünk e-vonatkoz{sban. Mostan{ban hallottam, hogy súlyos betegek közé hívtak meg az orvosok egy lelkészt, akinek szolg{lata nyom{n a betegek gyógyul{si ar{nya kedvezően növekedésnek indult. De a mi gyülekezetünkben is tudok olyan betegről, aki pszichi{triai kezeléseken vesz részt, gyógyszerekkel él, de a gyülekezet, mint lelki otthona, segíti őt a hitéletében. [llapota az utóbbi időben nem is éppen csak stabiliz{lódott, hanem érzékelhetően javul{snak indult. Istennek legyen h{la érte! Egyh{zi oldalról szólva: ha elfogadjuk, hogy Isten felhaszn{lhatja a belgyógy{szt vagy a szívsebészt – akkor el kell fogadnunk a pszichológus, és a pszichi{ter munk{j{t is, aki az emberi psziché gyógyít{sa mellett kötelezte el mag{t. Ha Istentől jön a segítség, el kell fogadnia a keresztyén embernek akkor is, ha az orvos éppen ateista szemléletű. Az Úr sok embert tudta nélkül is felhaszn{lt m{r (l{sd. a bevezetésben leírtakat is). Orvosi oldalt tekintve is megemlítenék példaként egy orvost, aki a rendelője ajtaj{ra nem röstellte a következőt kiírni: „ÉN RENDELEK, ISTEN GYÓGYÍT”. Azt hiszem, jó lenne, ha egyre több rendelő ajtaj{ra kikerülhetne

51

ehhez hasonló felirat – vagy legal{bb a doktori szívekben fogalmazódhatna meg. Az optim{lis viszonyul{st az jelentené, ha lelkigondoz{s tekintetében nem lenne külön orvosi és egyh{zi oldal, hanem csup{n segítségre szorultak és a segítő oldalt képviselő emberek csoportja létezhetne. Nem „összemos{s” vagy összekusz{l{s-szerűen, hanem úgy, hogy mindenki tenné azt, amint tennie kell a közössé form{lódott cél érdekében. Nevezetesen; a lelki segélynyújt{s hatékonys{g{ért a segítségre szoruló emberek életében. Egyszerűbb alapokra kell helyezkedni mindezek érdekében, mégpedig az egyszerű emberszeretet és a kölcsönös megbecsülés alapjaira.

52

A FÉLELEM, MINT BETEGSÉG. Az orvostudom{ny akkor beszél a félelemről, amikor azt m{r betegségként lehet megemlíteni. A betegség az egészség rendellenessége. Így a kisebb félelemérzetek még nem sz{mítanak rendellenességnek az orvosi {ll{spontok szerint. Különféle félelembetegségek, fóbi{k, szorong{sok, p{nikbetegségek, depressziók, neurotikus zavarok, belső stressz, kisebbrendűségi érzés stb. Ezek mindegyikénél megfigyelhető a félelem kisebb-nagyobb ar{nyban, mint összetevő, amely rombolja az ember lelki egészségét.

53

A STRESSZ Szeretném a félelembetegségek közül elsőként kiemelni, korunk egyik népbetegségének sz{mító jelenségét, a stresszhat{st. Szinte minden koroszt{lyban és mindenkit érint. Lazarus így jelenséget:

fogalmazza

meg

röviden

a

stressz

„Olyan univerz{lis jelenség, amely egy terhes és intenzív tapasztalat vagy élmény eredménye, és amely jelentősen befoly{solja az egész magatart{smódot.” Dr. Hézser G{bor „P{sztori Pszichológia” c. kézikönyvében ír a stresszről és a krízisjelenségekről együttesen. A krízisjelenség egyszerűsített megfogalmaz{sban: egy kritikus pontot jelent életünkben, ahol a dolgok kétesélyessé v{lnak, vagy jobb lesz, vagy rosszabbra fordulhatnak. Be kell l{tnunk, hogy az életünk telve van ilyen krízispontokkal. Mindig újabb és újabb kihív{st jelentenek az ember sz{m{ra. Ezeknek a pontoknak megvan a maguk félelemtartom{nya is. Dr. Hézser G{bor a következőképpen ír a krízisről: „A krízist az jellemzi, hogy egy aktu{lis probléma megold{sakor a kor{bbi, begyakorlott megold{si mechanizmusok csődöt mondanak. A feszültség növekszik, az egyén fokozatosan növekvő izgalmi

54

{llapotba kerül, félelem, bűntudat és szégyenérzet keríti hatalm{ba. Megkísérel önerejéből megold{st tal{lni, és egyben kiz{rja a hat{stalannak minősült prób{lkoz{sokat. Ha ez nem vezet eredményhez, akkor a feszültség tov{bbi növekedése teljes pszichikai összeoml{shoz („idegösszeoml{shoz”) vezet.”

Hézser szerint a krízis négy szakaszban lej{tszódó folyamat: 1. A feszültség fellépése; 2. Az egyéni, hagyom{nyos megold{si kísérletek csődje; 3. Új megold{sok keresése, és ha ezek is sikertelenek maradnak; 4. Teljes összeoml{s. _______________________________________

Nem csoda, ha félelemmel teljes az életünk, amikor telis-tele van tűzdelve krízispontokkal. Az ember kénytelen felv{llalni a harcot ezek ellen.

55

Orvosl{s: A cél ebben a betegségben az ön{llósul{s elősegítése. Az ön{lló megold{sok megtal{l{sa lelkigondozói segítséggel. Igyekezni kell bizalmas kapcsolatok kiépülésén. Legyenek kontrollbeszélgetések. Fontosak ezzel p{rhuzamban a szeretetkapcsolatok kiépítése is. Ezekben érezheti a beteg, hogy m{sok elfogadj{k és megbecsülik őt. Nagy jelentőségük van keresztyén emberek között az együtt im{dkozó testvéri együttléteknek. Itt együtt tekinthetnek fel a hatalmas szerető Istenre, Aki előtt nincsenek {thatolhatatlan akad{lyok. Mindezekkel egyben erősebbnek, ellen{llóbbnak érezheti mag{t a beteg az élet kritikus pontjaival szemben.

56

A DEPRESSZIÓ ÉS A FÉLELEM Nem véletlen, hogy rögtön a stresszhat{s ismertetése ut{ni részben helyeztem el a depresszióról szóló részt. Hiszen a depresszió kiv{ltó oka egy-egy súlyos stresszhelyzet kialakul{sa. A depresszió nem tartozik kiz{rólagosan a félelembetegségek közé, de ennek is megvannak a maga saj{tos félelem-kísérői. Ezért néh{ny gondolatot leírok ezekről is. A depressziót, korunk népbetegségeként emlegetik. Ezt, szerintem, a korunkra jellemző stressz-helyzetek, krízis{llapotok ugr{sszerű szaporod{sa nagyban elősegítette. Szinte mindenki beleesik kisebb-nagyobb depresszív érzésbe, amiből azt{n kil{bal zavartalanul, és „megy tov{bb az élet”. Ilyen lehet, a „téli depresszió”, amit a tartósan ködös, kellemetlen időj{r{s is kiv{lthat. Mikor a rossz időj{r{s hat{s{ra a kedély{llapotunk is „borús” lesz. A napsütés megjelenésével ez megszűnik. Vagy b{rmilyen {tmeneti rosszkedv, kisebb nyomaszt{s, ami a hétköznapok sor{n ér minket. De {tmenetinek sz{mít még a „szülés ut{ni depresszió” is, amin némely kismama {tesik. Ez azonban m{r súlyosabb, és segítő odafigyelést igényel a csal{di és bar{ti környezet részéről.

57

A depressziós hangulat kialakul{sa. B{rkinél kialakulhat, amint említettem, de vannak ún. depresszív alkatú emberek, akiknek a vezérelve a következő: „Akkor érzem magam értékesnek, ha környezetem (csal{dom, kollég{im, Isten) elismer. Önértékem mértéke tőlük függ. Magamat annyira becsülöm, amennyire m{sok becsülnek engem. Megbecsülésüket figyelmességemmel, {ldozatoss{gommal, jó teljesítményemmel, kedvességemmel biztosítom.”

Depresszív-zavar{llapot akkor következik be, ha péld{ul egy krízis következtében ez az életelv nem teljesíthető, ekkor a következő érzelmi körforg{s indul meg: „ – Érzem, hogy csökken az erőm – képtelen vagyok eleget tenni feladataimnak – így értéktelenné v{lok, m{sok nem fognak becsülni – ez nyomasztóan hat hangulatomra – testi beteggé tesz – még kevésbé tudom teljesíteni azt, amit akarok – így még nyilv{nvalóbb{ v{lik, hogy csökken az erőm< Nem tudok im{dkozni – képtelen vagyok Istent megérteni – így bűnössé v{lok – Isten elítél – megvonja szeretetét tőlem – ez annyira nyomaszt és félelemmel tölt el, hogy nem tudok im{dkozni<”

58

Ez a lelki folyamat jellemzi a depresszív hangulat kialakul{s{t. L{thatjuk, hogy a kiindul{st egy krízis okozza. Mint pl. baleset, betegség, hozz{tartozó elveszítése, csal{di problém{k, sérelmek, amik ak{r testiek, ak{r lelkiek is lehetnek. Hirtelen ért lelki traum{k b{rmilyen fajt{ja kiv{lthatja, de nem felelős a depresszív hangulat megérlelődéséért. A depressziónak több megjelenési form{ja is létezik. [ltal{ban jelentkezhet a teljesen testi eredetű, (kondicion{lt) megbetegedéstől elkezdve, a külső körülményekre (pl. szeretett személy vagy fontos dolog elvesztésére) való reakcióként fellépőkig. Minden depressziós megbetegedésben két összetevő j{tszik szerepet: a szomatikus-biokémiai (endogén) és a pszichikus-reaktív (pszichogén) komponens. Lefoly{suk szerint van: enyhe; középsúlyos; és súlyos depresszió. Különböző korokra vonatkozóan, különféle módokban lépnek fel a depressziós megbetegedések. A súlyos endogén-depresszión{l h{romféle lefoly{s lehetséges: Monopol{ris-depresszió: amikor két mélypont között vannak időszakok, amikor a beteg norm{lis életet tud élni. Érzelmi vil{ga, gondolati vil{ga zavartalanul működik. Előfordul, hogy csak egy mélypontja van. Bipol{ris, vagy m{ni{s-depressziós pszichózis az, amikor a beteg {llapot{t egyfajta hull{mz{s jellemzi. A gyötrelmes mélypontot érzelmi csúcspont követi, amit a

59

beteg az elviselhetetlen {llapotból való szabadul{sként él meg. De újra visszasüllyed az előző mély {llapotra – és ez periódikusan ismétlődővé v{lik. Krónikus-depresszió {ll fenn akkor, ha két évnél tov{bb tart és elégtelenül reag{l a gyógyszeres kezelésre. Orvosi becslés szerint a depresszió, tíztől húsz sz{zalékig terjedő h{nyada v{lik krónikus lefoly{súv{. Nem mindig a legsúlyosabb {llapotok v{lnak hosszantartóv{, de a középsúlyos depresszió is végtelenül nyomasztó lehet. Gyakran ezek a betegek kevés megértést és emp{ti{t tapasztalnak a környezetük részéről, és ez még ink{bb mag{nyba z{rja őket. Súlyos depressziós tünetként még meg szeretném említeni a depressziós-téveszméket. A „hipochondri{stéveszme” a beteg azon meggyőződése, hogy valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenved. Vagy a „téveszmeszerű önv{d”. A beteg azzal v{dolja mag{t, hogy valamilyen bűncselekményt követett el, és ezért meg fogj{k büntetni. A „kudarc téveszme”. A p{ciens azt hiszi, hogy egész élete teljesen kudarcba fulladt. – Ez félelemteljes csüggedéssel tölti el. A kor{bban elért eredményeket semmibe veszi. M{sokkal összehasonlítva semmit sem tud felmutatni. Csal{dj{val, munkahelyével, feladataival szemben nem teljesített eléggé. Összességében egy „csődtömegnek” érzi önmag{t.

60

A „vétkességi téveszme”. A keresztyén depressziós betegeket különösen sújtja a bűnösségi téveszme, amikor m{r sokszor megb{nt és megvallott bűnöket újra, és újra felró önmag{nak. Orvosl{s: enyhe depresszió esetén elégséges lehet a segítő, t{mogató lelkigondozói beszélgetés. De a középsúlyos és súlyos depresszió esetén forduljon orvoshoz az egyén. Hiszen a különféle antidepressz{ns gyógyszeres kezelések nélkülözhetetlenek a gyógyul{s érdekében. A különböző ter{pi{s elj{r{sok kiegészítik egym{st. A depresszió nem csup{n érzelmi, hanem gyakran hitbeli v{ls{got is jelent. Ezért az orvosi kezelés mellett ne maradjon el a lelkigondozói segítség sem! Több orvos és pszichológus véleménye is megegyezik abban, hogy a depresszióban szenvedő betegek lelkigondozói beszélgetéseinek lehetnek építő, ill. romboló tényezői. Felidézek a következő sorokban néh{nyat ezek közül: Destruktív tényezők - Az akaratra való hivatkoz{s: (A jelenlegi {llapotban pont ez nem megy a betegnek, és éppen ez miatt van kétségbe esve.) - Tan{csad{s: „Túls{gosan f{radt, kapcsolódjon ki egy kicsit.” (Ha tudn{, m{r megtette volna.) - Pozitívumokra való utal{s: pl. öröm. (jelenleg a beteg nem tudja, mi az öröm).

61

- Argument{l{s, helyreigazít{s: „Hogyan félhet ennyire a betegségektől?! Ilyen kitűnő fizikummal!” (A félelme, a depresszióból ered.) - Hit(ki)oktat{s: „Biztos lehet abban, hogy Isten mindenkinek megbocs{tja bűneit!” (Éppen ebben nem tud jelenleg biztos lenni.) - A téveszmék sarkalatos megkérdőjelezése: ( ha megkérdőjelezzük, attól csak még jobban ragaszkodik hozz{. S{muel Pfeifer a következőt szokta mondani ilyenkor a betegeinek: „B{r a szívünk elítél, az Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud”.)

Konstrutív tényezők - Az érzelemvil{g gazdagod{s{ra való törekvés: (jó hat{sú, mert a p{ciens érzelmeire éppen a siv{rs{g jellemző.) - A depresszió súly{nak elismerése: (Ebben a nehéz lelki{llapotban nem v{rható nagy teljesítmény. Ha majd jobban lesz, el fogja tudni végezni a munk{t.) - a félelmek komolyan vétele: pl. hipochondri{s félelmi téveszme esetén. („Nyomasztó a betegségtől való {llandó félelem. Tudom, hogy nincs szervi baja, de ez az ön sz{m{ra most kevéssé vigasztaló. Kív{nom, hogy ne tartson m{r sok{ ez az {llapot<”)

62

- Hitbeli kétségek komolyan vétele: építő tényező lehet, ha a bibliai Jóbra, Illésre, panasz-Zsolt{rok írój{ra, vagy m{s szenvedőre emlékeztetjük. A szenvedő felfedezheti, hogy voltak sorst{rsai. Csökkenhet egyedüllétének érzése. Fontos mindenesetben az empatikus, türelmes elfogadó magatart{s. Az Úr is erre szólít fel minket: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk
Bővebb tanulm{nyként aj{nlani szeretném az olvasónak: Tim La Halye: Kivezető út a depresszióból c. könyvét. Tov{bb{ Samuel Pfeifer: Pszichi{tria és Lelkigondoz{s c. könyvének idevonatkozó fejezeteit.

63

A SZORONG[S MINT BETEGSÉG „A szorong{s rejtett hajlam, tartalomra v{ró üres forma. Ha tartalommal töltjük meg, a szorong{s félelemmé v{ltozik {t.” Pierre Nannoni

A szorong{s is a félelem egyik megjelenési form{ja. Ismeretes szinte mindenki előtt. Azonban vannak, akiknél ez fokozottabban és tartósabban előfordul – gyakran az egész életre szólóan. Ilyenkor az orvosok szorong{s-szindróm{ról beszélnek. A beteg egészen egyszerű élethelyzetekben fenyegetettséget él {t. [llandó veszélyben érzi mag{t, sokszor logikailag megmagyar{zhatatlanul. Néha {tmenetileg, a p{nikig fokozódhat a félelme. S{muel Pfeifer pszichológus-lelkész egy asszony péld{j{val illusztr{lja esettanulm{nyként a szorong{sszindróm{t. Az asszony a következőket mondta el neki félelmeiről: „Ha kinézek az ablakon, az a félelmem t{mad, hogy kizuhanok. Liftbe sohasem sz{llnék be, mert félek, hogy megakadhat. Az autóban {llandóan balesettől félek. Munk{m közben mindig rettegek, hogy elkövetek valami

64

hib{t, és elveszíthetem az {ll{somat. V{s{rolni m{r évek óta a férjemet küldöm. Ha istentiszteleten veszek részt, félek a sok embertől. A szívem a torkomban dobog, s nem kapok levegőt. Amikor a Bibli{t olvasom, attól tartok, hogy nem vagyok megv{ltott, vagy esetleg démonok tartanak megsz{llva, noha valój{ban biztosan tudom, hogy Isten kezében vagyok. Egyszerűen nem tudok védekezni a szorong{ssal szemben; csak gyógyszerekkel érzem magam valamivel jobban, de félek, hogy gyógyszerfüggővé v{lok.” A betegek félnek a félelemtől, ezért kerülnek mindent, ami szorong{st v{lthat ki vagy megerősítheti azt. A szorong{s-szindróm{s emberek rettenetesen szenvednek korl{taiktól. Mégis ink{bb mag{nyos, visszahúzódó éltet élnek, mintsem hogy kitegyék magukat azoknak a borzalmas félelemérzéseknek, amiket kor{bban megtapasztaltak. Előfordul, hogy a szenvedő p{ciens jó időszak{ban úgy dönt, hogy lassan kiteszi mag{t olyan helyzeteknek, melyek kor{bban félelmet v{ltottak ki belőle. Eleinte még képes elnyomni az enyhe rossz közérzetet, mely elfogja, {m később egyre erősebben jelentkeznek újra a régi szorong{sok. Végül eljut arra a pontra, amikor m{r nem térhet ki a kínzó belső feszültség elől. Legtöbbször beletörődve feladja, és visszahúzódik abba a biztons{gba, amelyben még valamelyest tűrhetően érzi mag{t. Pfeifer szerint, ez a „félelem börtöne”.

65

Orvosl{s: Enyhébb félelmek esetében a különféle lazít{si technik{k hasznosak lehetnek. De súlyos szorong{sszindróm{kn{l nem elégségesek. A tudatos lazít{s is csak csekély enyhülést eredményez, újabb félelmeket ébreszt a p{ciensben. A pszichoter{pi{s kezelések nyom{n is csak tov{bb frusztr{lódhat az {llapota. Tov{bbra is megmarad az igény, az agy biokémi{j{nak közvetlen, gyógyszeres befoly{sol{s{ra. Ma m{r tudjuk, hogy az agyban vannak olyan receptorok, amelyekhez nyugtató anyagok kapcsolódnak hozz{, mint pl. valium, s ez a feszültségek jól érzékelhető oldód{s{t eredményezi. Egyértelmű javul{s érhető el nyugtatók segítségével. A gyógyszerek éppen a leírt szorong{s-szindróm{kn{l oly mértékben tehermentesíti a p{cienst, hogy szorong{sa elviselhetővé v{lik. Fontos a nyugtatók mellett, hogy az orvos vagy a lelkip{sztora elfogadja és b{torítsa a szorong{sai {llította korl{tokkal való együttélésben. A Biblia olyan {térzéssel és mégis olyan valószerűen írja le az ember szorong{s{t, mint bizony{ra a vil{g egyetlen m{s könyve sem. Jézus nem ígéri tanítv{nyainak, hogy minden esetben teljesen szabadok lesznek a félelem valamennyi form{j{tól, azt viszont mondja nekik, hogy „a vil{gon nyomorús{gotok van, de bízzatok: én legyőztem a vil{got.” J{n. 16:33.

66

A KÉNYSZERSZINDRÓMA (amikor elvész a gondolatok ir{nyíthatós{ga) Ez a fajta zavar szerencsére eléggé ritka Pfeifer szerint, mintegy öt a tízezerhez. Különbséget kell tennünk a megjelenési form{k között:  kényszergondolatok  kényszerimpulzusok  kényszercselekvések A kényszergondolatok h{tterében a szorong{s {ll (péld{ul valami baj érhet engem, vagy m{st) vagy bűntudat (elkövethetek valamilyen bűnt vagy vétkes vagyok m{sok szerencsétlenségében) {ll. A kényszerimpulzusokban gyakran valamilyen veszélyes vagy illetlen tettre késztető v{gy uralkodik el az emberen (péld{ul hogy öltse ki a nyelvét, vagy – ami keresztyének sz{m{ra különösen kellemetlen, hogy obszcén dolgokat vagy k{romkod{sokat mondjon ki). B{r a beteg nem hajtja végre, amire az impulzus indítja, érzékeny lelkiismerete rettenetesen szenved miatta. Végül a kényszercselekvések különböző ismétlődő tevékenységekben jelentkeznek, péld{ul sz{mol{si, ellenőrzési vagy tisztogat{si kényszerben. A kialakul{suk mindm{ig kellőképpen nem tiszt{zódott. Az agy összetett működési zavar{ról beszélhetünk: nyilv{nvalón nem képes arra, hogy az inform{cióval kapcsolatban (péld{ul a kezek tisztas{g{t illetően) megőrizze bizonyoss{g{t, ezért {llandóan, az

67

akarat kontrollj{t megkerülve, újabb és újabb cselekvési és gondolati impulzusokat küld. Orvosl{s: a kényszerszindróm{nak mai napig nincs {tfogó ter{pi{ja. A kényszerektől való szabadul{st nem lehet kierőszakolni. Gyógyszeres kezeléssel a betegeknek mintegy felénél el lehet érni a panaszok hat{rozott enyhülését. Főleg, ha csak {tmenetileg jelentkeznek tünetek. M{r az is nagy segítség, ha valaki elfogadja őket. Ami nehéz, mert a betegek teljesen egészségeseknek tűnnek. Fontos feladat sz{mukra, hogy egészséges elfoglalts{gra neveljék magukat. Segítőjük pedig komolyan vegye őket, és hozz{segítse valamilyen értelmes tevékenységhez – saj{t korl{taikon belül. A rendszeres őszinte beszélgetések is megkönnyebbülést jelenthetnek a p{ciens sz{m{ra.

68

A P[NIKBETEGSÉGEKRŐL P{nikban lenni azt jelenti: rettegni attól, hogy valami szörnyű dolog történik, melyben az ember elveszti az uralm{t sorsa ir{nyít{sa felett. Így kiszolg{ltatva, az ember a létezés biztons{gérzését veszti el, ami hal{lfélelmet hív elő. (Dr. Haraszti) A p{nikbetegségekről Dr. Haraszti L{szló pszichi{ter ír: Mitől és miért félünk c. könyvében. Abból indul ki, hogy a p{nikbetegségek tulajdonképpeni alapja a szorong{s. A szorong{ssal m{r foglalkoztunk kor{bban a szorong{sok alcím alatt, és az időskori félelmeknél is említésre került. Az indogerm{n eredetű Angh kifejezést is említettem jelentéstartalm{val együtt, ami tulajdonképpen a szűkség, a lelki kín, a f{jdalomérzet gondolat{t hordozza mag{ban. Ebből az {llapotból alakulhat ki a p{nikhangulat, vagy p{nikbetegség. A legtöbb ember {tél kisebb nagyobb p{nikhelyzeteket az életben anélkül, hogy betegségről beszélnénk. Haraszti Dr. szerint: A p{nik tüneteit akkor tekinthetjük betegségnek, ha akkor is fellépnek, amikor nincs r{ semmi ok, amikor nincs szükségünk a vészreakciókra.

69

A p{nik tünetei: a p{nikot {télt emberek besz{moltak arról, hogy ilyenkor fellép az elgyengülés, az erős izzad{s, ürítési (vizelési, székelési) ingerük t{madt, l{buk remeg, szívük hevesen ver, kapkodj{k a levegőt, semmi m{sra nem tudnak gondolni, csak arra, hogy minél előbb kikerüljenek ebből az elviselhetetlen helyzetből. [ltal{ban a rosszullétek kétharmada nem az otthoni környezetben lép fel, nem is a munkahelyen, hanem miközben megyünk valahova. De otthon is előfordulnak p{nikrohamok, sőt éjjel is megtörténik, hogy a beteg arra ébred, valami szorítja a mellkas{t, szíve szapor{n ver, izzad stb.

70

AZ AGORAFÓBIA ( mint a p{nikbetegség leggyakoribb tünete) A hivatalos (DSM IV.) meghat{roz{s szerint: agorafóbia = szorong{s olyan helyektől és helyzetektől, ahonnan a menekülés nehéz (zavarba ejtő), vagy amely helyzetekben segítségre nem lehet sz{mítani v{ratlan vagy a helyzettől feltételezett p{nikroham, p{nikszerű tünetek esetén. Az agorafóbi{s félelem leggyakoribb helyzetei: az egyedüllét, t{vol az otthontól; tömegben lenni, vagy sorban {llni; hídon, liftben; utazni buszon, vonaton, repülőn.

Agora görögül teret jelent, ahol az emberek sét{lva beszélgettek. A fóbia pedig a valamitől való viszolyg{st, taszít{st jelenti. Az agorafóbia szó szerint teh{t a nyílt tértől való viszolyg{s, félelem. A ma elterjedt szóhaszn{lat azonban többet jelent ennél. Agorafóbi{nak hívjuk azt is, amikor valaki a közlekedéstől fél, vagy a boltba nem mer bemenni. A mindennapi értelmezés azt is az agorafóbi{hoz csatolja, amit kor{bban még klausztrofóbi{nak neveztek. Az agorafóbi{s ugyanis, aki a közlekedéstől fél, félelmét azzal magyar{zza, hogy azért nem mer felsz{llni egy buszra vagy vonatra, mert ott be van z{rva, nem tud b{rmikor kisz{llni, „lelépni”. Igen gyakori a lifttől való félelem: ebben az esetben

71

hasonló megokol{st hallunk a betegtől. Nem attól félnek, hogy a lift (repülő) lezuhan, hanem attól, hogy nem sz{llhatnak ki belőle b{rmikor. A p{nikbetegség és az agorafóbia szoros összetartoz{sa ellenére a ter{pi{s kísérletek tanuls{ga, hogy ha a szorong{s egy bizonyos helyzetre vetül ( z{rt tér, szoci{lis helyzet stb.) és azon megtapad, akkor gyógyszer m{r nem sokat segít rajta. A szorong{s ehhez a helyzethez kötődik, így rögzül bennük és ettől kezdve puszta gyógyszeradagol{ssal csak keveset lehet segíteni. A gyógyul{shoz a beteg erőteljes elhat{roz{s{ra van szükség: merje kitenni mag{t a szorong{st keltő helyzetnek.

Dr. Haraszti szerint a p{nikos, fóbi{s betegek nagy része nem kerül kezelésbe, nem hiszi (nem meri hinni), hogy meggyógyulhat. Szégyelli is az {llapot{t, s ezt a szégyenérzetet ébren tartja, újra és újra megerősíti benne a környezete, amikor leértékelő gúnnyal minősíti tehetetlenségét. Egyebek mellett épp ez a szégyenkezése g{tolja meg abban, hogy orvoshoz forduljon: hiszen ki az, aki szívesen mondan{ el gyengeségeit, melyek „egy kis akarattal” legyőzhetőek voln{nak? Az ilyen betegeknek m{r az is megkönnyebbülés, ha olyan emberrel beszélhetnek, aki nem leértékelően, hanem megértő beleérzéssel viseltetik ir{ntuk.

72

Agorafóbia gyógyít{sa: a beteg gyógyszerek mellett is kerülni fogja a fóbi{t kiv{ltó okot. Egészen addig, amíg nem kényszerül r{, hogy szembe nézzen vele. Leggyakrabban külső r{hat{sra van szükség ahhoz, hogy feladja eddigi magatart{s{t. Minden ter{pi{s rendszer arra épít, hogy a félelmet jelentő feladat sikeres leküzdése én-erősítő hat{sú. Az egym{st követő sikerélmények, mint az egym{sra kerülő tégl{k, stabil biztons{got fognak adni a betegnek, aminek a birtok{ban m{r ön{lló lépésekre is képes lesz. Ha b{rmely módon sikerül fokozni az önértékelést, és ezzel kialakítani azt a hitet, hogy a beteg képes legyőzni a félelmet okozó szitu{ciót, akkor ez v{lik a gyógyul{s legerősebb tényezőjévé. A fóbi{s beteg elveszített örömforr{sai is fokozatosan visszatérnek a sikerélmények hat{s{ra. A p{nik gyógyít{sa: a p{nikbetegség jelenlegi gyógyszeres kezelése ink{bb arra ir{nyul, hogy megelőzze a rohamok kialakul{s{t, s nem arra, hogy azonnal megszüntesse a rohamokat. Tényként {llapítja meg Haraszti Dr. azt, hogy kiz{rólag a gyógyszerek hat{s{ra a p{nikbetegeknek még a fele sem gyógyult meg. A pszichoter{pi{s kezelésekkel m{r nagyobb eredmény érhető el. Ezek közül is érdemes megemlíteni a kognitív = (lat. A megismerésre vonatkozó; a megismeréshez szükséges lelki, szellemi képesség) viselkedéster{pi{t. Ez a testi tüneteket helyezi a

73

középpontba, hogy megbontsa a testi tünetek feltételesreflex-rögzültségét csakúgy, mint az ehhez kapcsolódó gondolatok tévútjait. Fokról-fokra h{ntja le a p{nikroham alatt keletkező félelmek irracionalit{s{t, gondolati (kognitív) hib{it. Közben ezeket ésszerű következtetésekkel, magyar{zatokkal helyettesíti, melyeket azt{n vezérfonalként pl{nt{l el a betegben.

Mit tehet gyógyul{s{ért a p{nik beteg? Orvosl{sok: Haraszti Dr. javaslatai alapj{n hasznos, ha naplót vezet a beteg a p{nik előzményeiről, mindenről, amire képes emlékezni. Aj{nlja még a p{nikellenes légzőtechnik{t. Ez abból {ll, hogy lelassítjuk a kilégzést, két belégzés között pedig hosszabb, 6 m{sodperces szünetet tartunk. Az optim{lis percenként 7 légzés. Ezt gyakoroljuk mindennap, ülve és j{r{s közben egyar{nt. Később keressük fel azt a helyet, melyhez félelmünk kapcsolódik, s ott prób{ljuk ki a védő hat{st. Legyünk úrr{ félelmünkön, ne meneküljünk ki a helyzetből. Ne engedjünk v{gyunknak, ne kerüljük el azt a helyzetet, amitől rettegünk. Ha a panasz fenn{ll{s{nak ideje csökken, akkor az a gyógyul{s jele. Ha megfutamod{s nélkül jutottunk túl egy p{nikrohamon vagy minket ijesztő helyzeten, jutalmazzuk meg magunkat. Sikerünket osszuk meg bar{tainkkal, hozz{tartozóinkkal. Ne szégyelljük, hogy gyengék voltunk. Ha keresztyén a beteg, im{dkozzon, és

74

legyenek, akik vele im{ds{gos szeretetkapcsolatban vannak. Ha a beteg nem ér el eredményeket önmag{tól, sürgősen folyamodjon megfelelő külső segítséghez. Legyen körültekintő a segítő megv{laszt{s{ban. Hiszen előfordulhat az is, hogy nem megfelelő segítséget kap, vagy nem éppen a v{rt eredményre vezetik el. Sajnos, erre is van negatív megtapasztal{s. A tudom{ny címszava alatt az „{ltudom{ny” is teret hódított, és furcsa eredményeket produk{l. Mindemellett jelen van a jó sz{ndék mögötti tévedhetőség. Amikor tévedésből helytelen a diagnózis, vagy helytelen maga a gyógymód gyakorlati alkalmaz{sa. Úgy h{romsz{z évvel ezelőtt Moliére mondta, hogy az orvosok rendkívül előnyös helyzetben vannak, mert érdemeiket a napfény vil{gítja meg, tévedéseiket pedig a föld takarja. Ma természetesen rosszm{jú megjegyzés lenne, hiszen napjainkra az orvostudom{ny rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül. Tov{bb{, mutassunk egy embert, aki mentes a tévedhetőség alól< Szokt{k mondani: „tévedni emberi dolog”. Mindazon{ltal magam is csod{lom és tisztelem az orvosok odasz{n{s{nak, és Isten munk{j{nak eredményét: amely az orvostudom{nyban is l{thatóv{ v{lik. Amint ezt a bevezetésben is megemlítettem.

75

Azonban ezen a területen is érvényesnek érzem azt az igei alapelvet: „Mindent vizsg{ljatok meg: a jót tarts{tok meg, a gonosz minden fajt{j{tól tartózkodjatok.”(1Thessz. 5:21-22.). A rendelkezésre bocs{tott különféle módszerek, elj{r{sok között az ember szinte nem tudja mag{t kiismerni. Sz{mtalan módszerrel tal{lkozunk, amellyel a félelembetegségeket kezelni ill. gyógyítani sz{ndékoznak. Sajnos, nem minden esetben önzetlen emberek. Ezek a kín{latok rendkívül széles sk{l{n mozognak. Pszichológiai eszközökben széles a v{laszték, elmélet, diagnosztika és ter{pia vonatkoz{s{ban egyar{nt. Meg is említenék egy-két esetet. Nem b{nt{sként, hanem mert úgy gondolom, tartozom az olvasónak az ez ir{nyú figyelemfelkeltéssel is. Elterjedtek a különböző „én-erősítő” programok, módszerek, amelyekkel kezelnek félelembeteg embereket. Én ezt elneveztem magamban „nem félünk a farkastól” módszernek, annyira megmosolyogni való hasonlatot véltem felfedezni e gyógymódszer között és egy bizonyos gyermekmese között. Amikor a veszélyben lévő mesebeli kismalacok ezzel az ön{mítgató mondattal szerették volna saj{t félelmüket gyógyítgatni, miközben beleremegtek a félelembe, mikor mégiscsak megjelent a farkas. Prób{lkozik gyakran az ember is azzal {ltatni mag{t, hogy a félelme csup{n fikció, vagyis egy önmaga

76

{ltal kre{lt valótlan jelenség; és innen kiindulva a saj{t félelme, voltaképpen, nem is létezik. Ez az elgondol{s meg is {llna, ha nem jelenne meg a „farkas”! Így teh{t sokszor mesélgetünk magunknak, de a félelmet nem tudjuk mégsem elhessegetni közelünkből, csak csalód{sokat okozunk önmagunknak, és sokszor m{soknak is. Előfordulhat a mi életükben is a következő, m{r-m{r irónikusnak tűnő eset, amely nagyon is valós{g-ízű a maga édes-kesernyés csattanój{val a végén. Amikor orvoshoz fordulunk és egyszerűen az orvosl{si kísérlet hat{stalan sz{mukra. Befejezetlen történet a segítségről „Súlyos kétségek és gyötrő félelmek között élt egy férfi. Úgy érezte, élete értelmét elveszítette. Az összeoml{s küszöbén {llva felkereste az orvost, és elpanaszolta gondjait. Az végighallgatta. Recept helyett ink{bb egy tan{csot adott neki: – Fiatalember, magam is ismerem ezt az {llapotot, gyógyszerek nem haszn{lnak. Valami m{sra van szüksége az embernek ilyenkor< A napokban, amikor magam is ilyen nyomorult hangulatban voltam, elmentem a cirkuszba. Fellépett ott egy csod{latos bohóc. Aki őt l{tja, annak visszatér az életkedve. Én m{r h{romszor néztem meg ott az előad{st<

77

A fiatalember els{padt, nagyon halkan csak ennyit mondott – Doktor úr, az a bohóc én vagyok< – és lassan elhagyta a rendelőt. Hogy érezhette mag{t hazafelé az úton?” (K. Buscher nyom{n)

Előfordulhat az is, hogy a diagnózis, vagy a ter{pia módszere nem alkalmazkodik hűen a p{ciens problém{j{hoz. Nemrégiben olvastam, hogy az USA-ban annyira elterjedt a pszichológusok sz{ma, ak{rcsak a fogorvosoké. Nagyj{ból ugyanakkora az igény is a szolg{ltat{saik ir{nt. Transzparensek hirdetnek olyan programokat, hogy a gy{va, félénk emberekből néh{ny hét leforg{sa alatt magabiztos, b{tor sikerembereket gyúrnak össze. Szó szerint a „kisegérből” „oroszl{nt” form{lnak az ügyes szakemberek. Az egyik fiatal l{ny is egy ilyen pszichológiai megold{sba kapaszkodott. Részt vett egy ilyen ir{nyú un. „oroszl{nképző” csoportter{pi{n, és l{m, meglett az eredmény, de nem a remélt végeredmény következett be. Ugyanis a le{nyzó annyira magabiztoss{ v{lt, hogy a r{következő időkben kétszeres le{nyanya lett. Még a gyermekek apj{t sem tudta beazonosítani. Majd újra mag{ba zuhant, mélyebbre, mint azelőtt. Összeomolva, több lelki sebből vérezve, kereste fel egykori lelkip{sztor{t – keresztyén le{nyról lévén szó. Majd őszinte bűnvallom{s-tétel ut{n

78

lecsöndesedett lelki zaklatotts{g{ban. Félelmei szűnni kezdtek, és biztons{gos nyugalmat tal{lt Isten szeretetében szeretetében.

Miért nem tud az ember {tfogó megold{st nyújtani a félelemre? A legjobb sz{ndékú emberi prób{lkoz{s sem képes esetenként eljutni a belső lelki félelmek tekintetében a megold{shoz. Miért? – Mert a félelmek gyökere néha mélyebbre nyúlik, mint ahogyan azt gondoln{ az ember. Vannak olyan jellegű lelki félelmeink, amelyek egym{sba vannak kapaszkodva, és mögöttük ott húzódik az örökkévalós{g dimenziója. A félelmeink gyakran összeköttetésben vannak egym{ssal, és így a legnagyobb félelmünkkel, a hal{lfélelemmel. A mi fogalomt{runk szerinti hal{lfélelem pedig azonos azzal a félelemmel, amit a teológia k{rhozattól való félelemnek nevez.

Egy Kov{cs nevezetű férfi élete sor{n félelmekkel súlyosan megterhelt {llapotra jutott. Annyira, hogy m{r

79

attól lehetett tartani, hogy a pszichi{tri{ra kell beutalni. Sok orvos vizsg{lta m{r, és végső prób{lkoz{sként egy jó hírű angol orvost keresett fel. Az első vizsg{lat kiderítette, hogy testileg teljesen egészséges. Az orvos beszélgetésben kérdezgette Kov{cs urat a csal{di és munkahelyi körülményeiről, de minden kérdésére pozitív v{laszt kapott a férfitől. Minden a legnagyobb rendben volt a férfi körül, szerető csal{dja vette körül és a munkahelyén is megbecsült, jól jövedelmező {ll{sa volt. Az orvos szinte m{r kifogyva a kérdésekből, egy pillanatig elgondolkodva meredt maga elé. – És – hogy {ll Istennel? – kérdezte rövid szünet ut{n. – Nos, mit feleljek erre? Tudja, én született kételkedő vagyok. A Bibli{ban nem hiszek, a templomi szertart{sokkal meg vajmi keveset tudok kezdeni. Amit a papok mondanak, azt olyan ízléstelennek tartom, hogy a józan eszem is tiltakozik ellene. – Teh{t ezek a dolgok sohasem gyakoroltak nagyobb hat{st önre? – Kutakodott tov{bb az orvos. – Nos, hogy őszinte legyek – v{laszolta Kov{cs úr tétov{n –, van egy fejezet a Bibli{ban, ami problém{t okoz, sőt nem hagy nyugodni. Ak{rh{nyszor megprób{lom bemagyar{zni magamnak, hogy ez ostobas{g, makacsul visszatér a kép. Bizony{ra egyfajta hallucin{cióról van szó. – Melyik fejezet nyugtalanítja ennyire?

80

– Az, amelyik az utolsó ítéletről szól. Időnként annyira foglalkoztat, hogy szinte kézzelfoghatóan l{tom magam előtt az egészet. L{tok egy nagy, fehér trónust, amelyen a Bíró ül. Arc{nak rettenetes fenségétől megborzongok. Azt{n hallom, hogy nevemen szólít. Olyankor félelemmel telve csak egy v{gyam van: elrejtőzni. Azonban nem tal{lok búvóhelyet, mert sem a Föld, sem az ég nincs m{r meg, és teljesen egyedül {llok Isten előtt. Érti, doktor úr? – Kov{cs úr itt szünetet tartott, és félelemmel telve meredt az orvosra. – Egyedül, Isten előtt
81

egy komoly igazs{ggal van-e dolgom, amely ily módon jut a tudom{somra. Tudom, kissé különös vallom{s ez egy olyan embertől, akinek egyébként egészséges mind az öt érzékszerve – tette hozz{ Kov{cs úr. – Egészen őszinte lehetek, nem igaz? --Természetesen. Egy egészen régi könyvben tudok egy orvoss{got a szenvedéseire – mondta az orvos, mialatt felemelt az íróasztal{ról egy sokat forgatott kötetet, és lapozni kezdett benne. Amikor megtal{lta a keresett helyet, {tnyújtotta Kov{cs úrnak a Bibli{j{t, és arra kérte, olvassa fel, hangosan, Ézsai{s próféta könyvének 53. fejezetét<”. Az olvas{s közben többször meg{llva, az orvos magyar{zta neki a különböző hitigazs{gokat, majd újra az olvas{s folytat{s{ra kérte meg a férfit. Kov{cs úr engedelmeskedett a felszólít{snak: „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva l{tja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolg{m sokakat tesz igazz{ ismeretével, és ő hordozza bűneiket”. Ekkor örömteli fénysug{r csillant meg a mélabús szemp{rban. – Most m{r értem! – ki{ltott fel. – Most m{r vil{gos. „Sokakat tesz igazz{ ismeretével, és ő hordozza bűneiket”. Akkor teh{t nem kell tov{bb rettegnem attól a szörnyű ítélettől. Teh{t Jézus, az Isten Fia az én bűneimet is elhordozta, és akkor Jézus az én Üdvözítőm is
82

Térdre borult, életében először h{l{t adott az Úr Jézusnak ezért a megmentő cselekedetért. – Úr Jézus, bocs{sd meg hosszú ellen{ll{somat, az Ellened való l{zad{somat, a bűneimet, sok-sok vétkemet! Itt vagyok, a Tied vagyok, egészen a Tied akarok lenni! Miut{n im{ds{gban kiöntötte szívét az Úr Jézus előtt, sug{rzó arc{ról ezt lehetett leolvasni: Megszabadultam! Meggyógyultam! Meggyógyított{l engem Istenem! Kov{cs úr h{latelt szívvel elbúcsúzott az orvostól, és hazatért. A régi elmúlt, és minden megújult< *** Ez a kis történet nagyon kézzel foghatóan szemlélteti velünk a bűnös életből eredő félelmeket. Hűen demonstr{lja előttünk a félelmek végső eredetét, és a „kiv{ltó ok” megszüntetésekor bekövetkező azonnali gyógyul{st. Az Istentől jövő szeretet tudta helyre{llítani a p{rbeszédben szereplő férfi belső lelkivil{g{t. Egy pillanat alatt kioltotta lelkében a legkínzóbb érzést, a hal{lfélelmet, és ezen keresztül a többi félelmeit is. Olyan ez, mintha egy sima vizű tóba egy kavicsot dobunk, és a hull{mok a középpontból elkezdenek egyre nagyobb körbe gyűrűzni a víz felszínén. Így {rad szét és terül el az Isten megnyugtató szeretete életünkön: a belső üdvbizonyoss{gból kiindulva elhat minden területre. Gyökeres v{ltoz{s {llhatott be az örökkévalós{g tekintetében, mely szerint: a hal{l helyét az élet foglalja

83

el. Így ez a v{ltoz{s pozitív eredményeket hozhat a többi félelemre nézve is. H{la Istennek!

Egy lényeges pszichológiai felfedezés. Annak m{r jó néh{ny éve, hogy a pszichológiai tudom{ny felt{rta mélylélektani kutat{sokon keresztül az emberi tudattalant. A tudattalan mögött pedig felfedezte a kollektív tudattalant, ahol ősrégi archeotipikus képek tal{lhatók. Ahol megtal{lható minden emberben az Istennel, és a szellemi dimenzióval való kapcsolód{si pont is. Teh{t minden emberben ott van a lelki igény az Isten nyújtotta biztons{gérzetre, és a v{gy az örök életre. Csak éppen nem hagyja a mai kor intellektu{lis lénye, a homo sapiens ezt az igazs{got tudatosulni önmag{ban. Könnyen felfedezhetjük magunkban, hogy a végső jó, vagyis az örök élet ut{ni v{gy belénk van szinte kódolva, mert arra lettünk teremtve. Ugyanígy igazs{gként érzékelhetjük magunkon azt is, hogy félelmeink ennek elveszítéséből erednek - végső soron. Ha még nem is

84

tudatosan, de innen ered a hal{lfélelmünk, ami l{thatatlanul t{pl{lja a többi félelmünket. Mindez lelkünk legmélyéből indul ki, ahov{ m{r mi is csak hom{lyosan l{tunk le. Ezért a megold{st is, a félelemre való ellenszert is innen kell megközelítenünk, sok esetben. Az örökkévalós{g dimenziój{ból kell, hogy jöjjön megold{s a félelmünkre. Ahogyan a zsolt{ríró mondja: „szemeimet a hegyekre emelem, mert onnan jön az én szabadít{som.” Zsolt. 121:1.

Az elkövetkezendőkben az Isten kín{lta lehetőséget fogjuk megvizsg{lni, amelyet teljes körű lehetőségként ismerhetünk fel, és ismerhetünk el. Ami mag{ban foglalja az orvosi pozitív ir{nyú gyógytevékenységeket is.

85

4. FEJEZET. ISTEN KÍN[LTA LEHETŐSÉG ( HOGY TELJES LEGYEN A MEGOLD[S.) Az emberi programokról szóló fejezetnél a pszichi{triai és pszichológiai gyógymódokról és módszerekről esett szó. Úgy gondolom, hasznos és hat{sos lehet a jóindulatú és valóban az őszinte segítősz{ndékon alapuló orvosi beavatkoz{s. Valój{ban a gyógyul{s Isten kezétől jön akkor is, ha nem kéztörésről, vagy szívműtétről van éppen szó. Így az elme és a lélek gyógyít{s{ban is Isten haszn{lja fel az orvosokat, és teszi hasznoss{ munk{jukat az emberiség jav{ra. Sajnos, az orvosok igen kis sz{zaléka él és szolg{l ebben a tudatban, egyedül Istennek tulajdonítva az embergyógy{szatban elért eredményeit, sikereit. Ha az orvostudom{nynak a félelembetegségeket gyakran sikerül is visszaszorítani, vagy ak{r teljesen kiküszöbölni is a p{ciens életéből, egy bizonyos helyen mégis hi{ny mutatkozik. Mégpedig ott, hogy nem tudnak a betegüknek üdvbizonyoss{got adni! Itt l{tszik, hogy az orvostudom{ny önmag{ban, nem tud teljes körű programot meghirdetni. (Örökkévalós{g tekintetében.) Mert csup{n a „nagy gépezet” egy bizonyos része, és ha nem is ennek tudat{ban működik, a nagy Tervező

86

szab{lyozza működését. Mint ahogyan az úszó jéghegy sem annyi, ami a víz fölött l{tszik belőle. A nagyobbik része mindig a vízfelszín alatt húzódik, és ha nem is l{tjuk – ez mégis összetartozik. Így a lélekgyógy{szatban is sokkal nagyobb kiterjedésű rész, az emberi érzékkel felfoghatatlan dimenzió. A földi értelemben megfogalmazott lélekgyógyít{sn{l: a Pszichológi{n{l. A félelembetegségből való kigyógyul{st az üdvbizonyoss{g tudja megkoron{zni. Ezt kiz{rólagosan Isten adhatja meg az ember sz{m{ra. EZ JELENTI A FÉLELEMBETEGSÉGEK GÓGYÍT[SA KÖRÉNEK BETELJESEDÉSÉT! A m{sik igazs{g: az Istennel való szeretetközösség megőrizheti a gyógyult beteget. Vagyis az Isten szeretetének utógondoz{s{ban lehet része. A hittestvéreken keresztül szintén egy mélységes szeretetközösség veszi körül a félelmeivel küszködő gyógyuló embert. Ha nem is nevezzük csoport-ter{pi{s módszernek, mégis gyógyhat{sa van kölcsönösen a tagokra. – Azért, mert az Isten szeretete j{rhatja {t a légkört. Mindaddig, amíg az orvosok kezelték, csak közvetetten érintkezett a „főorvossal”, Jézussal. Jó volt, hasznos volt eddig is, de nem elég. Személyes kapcsolatra kell Vele jutni, hogy az Ő szeretetén keresztül az egyéb ir{nyú félelmek is feloldódhassanak. Jézus teljességre akarja

87

vinni azt a félelemgyógyító munk{t, amelyet az orvosokon keresztül kezdett el egy-egy ember életében. Ő azt szeretné, ha minden ember gyógyult lehetne, és örök életet adhatna mindenkinek. Ezért nevezem én Isten programj{t TELJESKÖRŰ MEGOLD[SNAK. Lehet, hogy kissé elfogultnak tűnik ez az {llít{som, de én valóban ezt érzem. Remélem, hogy kedves Olvasómat is sikerül elvezetni (Isten kegyelmi munk{ja révén) ennek a ténynek az igazol{s{ig. Hogy mennyire Isten az egyedüli tökéletes félelemoldó, azt a saj{t életemből l{ttam meg a legközelebbről. Gyermekkorom óta éreztem a félelem jelenlétét életem körül, mint m{s ember. Felnőttkoromban is sokszor elfogott a félelem, de erről soha senkinek nem beszéltem. Ez olyan tabuféle volt n{lam, mint {ltal{ban m{sokn{l. Sokszor elgondolkodtatott, de nem értettem és igaz{ból nem is nagyon zavart, hiszen az élet ment tov{bb így is, félelemmel együtt. M{r jóval elmúltam húszéves, amikor tal{lkoztam Jézus Krisztussal. Megtérésemet követően megfigyeltem magamban egy szembeszökő v{ltoz{st. Azt, hogy a félelmeim feloldódtak. Voltaképpen az történt, hogy a félelmeim, amelyekre eddig nem is nagyon figyeltem oda, feltűnőekké v{ltak, miut{n megszűntek. Ezt akkor egy csodaként éltem {t, ami végül is a kegyelem szabadító csod{ja. Jn. 8:36. „Ha teh{t a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

88

Ma m{r tudom, ha Isten szeretetetével beteljesedik az ember lelke, az{ltal feloldódhat a köznapi félelmei alól. Mert a legnagyobb félelemre, a hal{lfélelemre ad helyes v{laszt a léleknek! Mégpedig az örök élet bizonyoss{g{val v{laszol!

Ahogyan az Ige mondja: „Maga a Lélek tesz bizonys{got a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” Rm. 8:16. Az Isten gyermekének lenni valóban mag{ba foglalja az öröklét valós{g{t. Nézzük csak; azt mondja itt az Ige, hogy az Isten Lelke teszi bizonyoss{ a mi lelkünket az örök életünk felől. Azut{n pedig említi, hogy a mi lelkünk is erről van meggyőződve, ezt boldogan hangoztatja, mintegy visszajelzésként – „igen, tényleg Isten gyermeke lettem”. A végső tekintetben vett szabadul{s a félelemből, (a k{rhozat félelméből) {thatja a félelemoldó hat{s{val az egész valónkat. – Úgy, mint ahogyan előtte a hal{lfélelem t{pl{lta bennünk az egyébir{nyú félelmeket. Így az utóbbi jó kikapcsolta bennünk az előbbi rosszat. Az élet reménysége megoltotta a hal{l lehetőségét. A hal{l valószínűségének eltűnésével pedig megszűnik a félelem kiv{ltó oka. Említettük m{r, hogy minden félelemnek van oka. A kiv{ltó ok megszüntetésével pedig eltűnik a

89

félelem, mint érzés. Ebben a csod{ban lehet része b{rkinek, aki Isten kegyelmi munk{j{t engedi az életébe belefolyni. A kegyelmi munka az üdvözítésre irányul ugyan, de a félelemtől való szabadítás is része, ilyenképpen levezetve. Egyébiránt az üdvösség szó jelentése: „megszabadulni valami nagyon rossztól.” Ez a „nagyon rossz” pedig, mint tudjuk, a kárhozat, az örök gyötrelem.

90

5. FEJEZET. FÉLELEM VAGY SZERETET?

Amikor ezt a címet adtam ennek a kis könyvecskének, egy bibliai Igerész terhelődött a szívemre, a félelem és a szeretet összefüggésével kapcsolatosan. Ez a bizonyos Igerész a J{nos első levelében van megírva a negyedik résznél, 17. és 18. versekben. „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk, az ítélet napja felé, mert ahogyan Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a vil{gban. 17. A szeretetben nincsen félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel j{r, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 18. Mielőtt hozz{l{tn{nk ennek a rendkívül fontos mennyei üzenetnek a kielemzéséhez, tiszt{znunk kell azt, hogy mire gondol J{nos a szeretet szó leír{sakor. Az eredeti görög szövegben ennél a résznél az agapé szó {ll, amely jellegében m{s szeretetet jelent, mint az egyéb helyeken előforduló phileo kifejezés. A phileo egy laz{bb vonalú, bar{ti jellegű szeretetet jelent, ak{r a

91

vendégszeretet jelölésére is haszn{lt{k. Ezekkel a szavakkal fordíthatjuk: bar{ti érzésekkel van valaki ir{nt; gondoz; {pol; csókol; szeretget, becézget valakit; szeret tenni valamit; szívesen tesz valamit. A szeretet külső jeleként haszn{latos. Rokon jellegű kifejezések még a philos, amely hasonlóan a kedveskedés külső megjelenését jelöli. Azt{n haszn{latos még a philia kifejezés is, amely a bar{ts{got jelenti szintén, de nem csak személyek felé, hanem pl. a vil{ghoz való vonzód{st vagy ragaszkod{st. Ezekkel szemben az itteni szövegrésznél J{nos {ltal is haszn{lt agapé a szeretetnek, egy m{sik aspektus{t fejezi ki. Haszn{lja az emberek közötti szeretetre is {ltal{nos értelemben. De a h{zast{rsi szeretetet is ezzel jelöli {g{p{ó form{ban. Haszn{lja még az Újszövetség Jézus szeretetére, valamint Jézus és az Atya szeretetének kifejezésére. A legradik{lisabb megfogalmaz{sban tal{lkozunk itt a Jn. 4:16-ban az agapé kifejezéssel, amikor kijelenti: „Isten a szeretet”. L{thatjuk teh{t, hogy az Isten szeretetének jelölésére is az „agapé” szót haszn{lja az Újszövetség, itt, J{nos levelében is. Itt még tov{bb vezet bennünket, mikor kimondja, hogy „Isten a szeretet”. Itt az igazi szeretet megszemélyesül, és elnyeri végső tökéletes tartalm{t. A szeretet szó új értelmet nyer egy tökéletes szeretet megnyilv{nul{s{ban. Isten személyesen értelmezi {t a

92

szeretet fogalm{t, amikor mag{ra öltve, az Ő személye jelentheti az ember sz{m{ra a szeretetet. – Végső tökéletes valós{gként. Itt J{nosn{l nem csup{n azt tudhatjuk meg, hogy Isten szeret bennünket, hanem azt is, hogy a SZERETET Ő maga! Mikor Jézus azt mondja: „nincs ann{l nagyobb szeretet, mint amikor az ember a saj{t életét adja az ő bar{taiért” Jn. 15:13., Ő akkor legaliz{lta a szeretet fogalm{t. Azt adta tudtul, hogy az Ő személyes szereteténél nem létezik nagyobb! Ugyanígy itt az 1.Jn. 4:17-ben is azt mondja, hogy teljessé lett a szeretet közöttünk. Vagyis Isten cselekedetében kiteljesedett a szeretet fogalma az emberi szem előtt. Mert Isten ezt nem rejtette el, hanem kinyilv{nította sz{ndékosan az emberek előtt.

Miben lett teljessé közöttünk ez a szeretet? A v{lasz a Jn.3:16-ban. tal{lható: „Mert úgy szerette Isten a vil{got, hogy Egyszülött Fi{t adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Majd a 17. és 18. versekben ezt olvashatjuk tov{bb: „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a vil{gba, hogy elítélje a vil{got, hanem hogy üdvözüljön a vil{g {ltala.”

93

„Aki hisz Őbenne, az nem jut ítéltre, aki pedig nem hisz, az ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fi{nak nevében.” Az 1.Jn.4:17-ben is azt mondja ki felénk, hogy Isten szeretetén keresztül (amely egy aktív, cselekvő szeretet) megnyílott sz{munkra. Egy LEHETŐSÉG, amely arra ir{nyul, hogy bizalmunk születhessen az ítélet napja felé. – Vagyis, az utolsó ítéletkor ne a k{rhozat, az örök hal{l legyen az oszt{lyrészünk, hanem az üdvösségben reménykedhessünk. Emlékezzünk vissza az „üdvösség” és a „k{rhozat” szavak jelentésére! Az egyik az örök rosszat, a m{sik pedig az ettől való megmenekülés lehetőségét jelenti. M{r azt is vizsg{lgattuk, hogy vannak félelmeink, amelyeknek gyökerei {tnyúlnak a nem l{tható szellemi dimenzióba. A hal{lban lévő {llapot valós{ga {ttükröződik innen és t{pl{lja bennünk a félelemérzetet. Ez az Igerész felt{rja előttünk azt a tényt, hogy amikor v{ltoz{s {ll be az örökkévalós{gban elfoglalt helyünket illetően, ez v{ltoz{st idéz elő a jelenlegi földi életszakaszban is. Így a félelmeinket illetően is. Mégpedig olyan v{ltoz{st, hogy egyszerűen megszűnik tov{bb jelen lenni az életünkben. Azt hiszem, ez a jelenség egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az Isten kegyelmi munk{j{nak, amelyet bennünk végez. Úgy folytatja J{nos ebben az Ige versben: „Mert ahogy Ő van, Úgy vagyunk mi is ebben a vil{gban”. Hogyan van

94

Jézus ebben a vil{gban? H{t úgy, hogy amikor testben itt j{rt, l{tható hús-vér emberként volt jelen. Mindeközben végig összeköttetésben volt az Aty{val, és a mennyei vil{ggal. Ezért v{laszolta Pil{tusnak is: „az én orsz{gom nem e vil{gról való”. A tanítv{nyai felé is ezt mondja: „
95

6. FEJEZET. A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET Amikor teljes szeretetről beszélünk, nem a mi szeretetünk kipótl{s{ra kell gondolnunk. Isten nem plusz adagként csöpögtet még szívünkbe valamennyit a szeretetéből. Pontosabban, egy eddig ismeretlen szeretet jelenik meg bennünk hit {ltal, amely egy kiteljesedett, tökéletes isteni szeretet. Ez ad teljes üdvbizonyoss{got, és félelmeket űzhet ki a lelkünkből. Azokat is, amelyeket akkor tal{l bennünk, és azokat is, amelyek a kicsinyhitűségeink, és gyengeségeink miatt esetleg később prób{lnak gyökeret verni lelkünkben. Egyedüli kivételt képez az istenfélelem, amelyre ink{bb megerősít minket az Isten szeretete. Az istenfélelem nem pejoratív értelmű szó, mint a többi félelem kifejezés. Mert az Istenfélelem az Isten felé tanúsított félve tisztelő magatart{st jelenti. Ebből pedig csak jó sz{rmazik annak, akinek szívében megfogalmazódhat.

96

De vannak olyan lélekromboló hat{sú félelmek, amelyeket messze kiűz az Istentől sz{rmazó szeretet. Ezt fogjuk most megvizsg{lni ebben a fejezetben.

FÉLELEMOLD[S A T[RSADALMI ÉLET FÉLELMEIVEL SZEMBEN Tekintsünk most vissza kissé a m{sodik fejezet tartalm{ra, ahol a félelem jelenlétét vizsg{ltuk a mai kor embereinek életében. A t{rsadalmi életben jelentkező félelmekkel kezdtük a vizsg{latot, és egyre szűkítettük a kört, felt{rva a félelmek rosszhat{sú jelenlétét. Most is hasonló úton haladunk majd, amikor a (nem betegség jellegű) félelmek megszűnését prób{ljuk nyomon követni. A szoci{lis jellegű félelmek nem szűnnek meg a t{rsadalom minden tagj{nak életében. B{rcsak így lenne! De akik Isten szeretetét befogadt{k, azoknak életében megoldott{ v{lhatnak a szoci{lis helyzetből adódó félelmek is. Egyrészt azért, mert a Szentír{s az életünk középpontj{v{ lett. Nem csup{n teológiai vonatkoz{sban, hanem etikai és mor{lis tekintetben is. A Biblia kalauzolja, vezeti az életünket. Arra tanít minket, hogy adjuk meg a cs{sz{rnak, ami a cs{sz{ré, és az

97

Istennek, ami az Istené. Teljesítsük t{rsadalmi kötelezettségeinket, alkalmazkodva az adott t{rsadalmi norm{hoz. Ne legyünk rendbontók és ellenszegülők, kerüljük a bűnnek minden form{j{t. Azt mondja a Szentír{s, hogy a hatalmass{gok Istentől rendeltettek a mi javunkra. Ha jót cselekszünk, dicséretünk lesz tőlük, és nem kell félnünk. De ha nem engedelmeskedünk, féljünk, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert. Azt is olvashatjuk a Róm. 13:5-ben: „ezért teh{t engedelmeskedni kell, nemcsak a harag miatt, hanem, a lelkiismeret miatt is.” Isten szeretete a lelkiismeretünkön keresztül gyógyít minket a félelmeinkből. Arra ösztönöz, hogy a lelkiismeretünk ne legyen bűnnel terhelt {llapotban. Így az ítélet félelme nem verhet gyökeret a szívünkben! Ugyanis igaz az alapelv minden területen, ahogyan J{nos apostol mondja: „Szeretteim, ha szívünk nem v{dol minket, bizodalmunk van az Istenhez.”(K{roli ford.) A tiszta lelkiismeret megőrzése Isten előtt a hívő ember legféltettebb szívügye. Ezért gondosan igyekszik mindenben Istennek tetsző életet élni, mert szereti az Istent. Valój{ban, aki az Isten szeretetét mag{ba fogadta, annak az életében a csod{k sorozata kezdődhet el! Manaps{g sokat hangoztatj{k a kételkedő szívű emberek, mikor keresztyén, hívő emberrel beszélnek, hogy ma miért nincsenek csod{k?

98

Erre a kérdésre azt tudom felelni, hogy igenis vannak csod{k! Csak meg kell l{tni őket. Mit is nevezhetünk csod{nak tulajdonképpen? A csoda az, ha valami természetfeletti jelenség v{lik megtapasztalhatóv{ sz{munkra valamilyen úton módon. Nem csak a para-jelenségek sz{mítanak csod{knak. Bizony, az Isten szeretete is természetfelettinek sz{mít! Mert nem a mi emberi természetünkből való! Ezt soha ne tévesszük össze! Hiszen ezen a szereteten keresztül tudunk az emberekhez szeretetteljesen fordulni, még akkor is, ha a természetünk m{st dikt{lna sz{munkra.

Az emberi természet felett {lló szeretet képesít, (képesít, és nem kényszerít) minket arra, hogy a gyarló természetünkkel ellentétes jellemform{lód{s indulhasson el bennünk. Amikor gyűlölni kellene, szeretni tudjunk, amikor vissza kellene v{gnunk, csendben maradhassunk. Amikor dühössé, agresszívvé kellene v{lnunk valami miatt – szelídek lehessünk. Itt szeretném eloszlatni azt a szemléletet, hogy a szelídség egyenlő a gy{vas{ggal. A következő megfogalmaz{st hallottam nem régiben a szelídségről, amivel teljes mértékig egyetértettem: „A szelídség nem a

99

gy{vas{g jele, hanem az erős emberek finom viselkedése.” Ez a szeretet tesz képessé a megbocs{t{sra, a sérelmek keserűség nélküli elszenvedésére – és még folytathatn{nk a felsorol{st hosszasan. H{t kell ennél nagyobb csoda? Istentől hatalmat kapok arra, amire magamtól nem volna erőm. Mert a bűnös természetem mindig rosszra sarkall és hatalm{ban tart, de az Isten szeretete {tveszi a helyet. Megold{st ad az addig lehetetlenre: az emberek szeretetére. Beleértve az ellenségem szeretetét is. Az pedig a csod{k-csod{ja, hogy mindezt b{rki igénybe veheti személyi feltétel és minden ellenszolg{ltat{s nélkül! Meg{llapíthatjuk teh{t, hogy az Isten szeretete megold{st ad a t{rsadalmi életben jelenlévő félelmekre. Azokra, amelyeket a bűnök oda-vissza történő k{ros hat{saként élünk meg. Melyeket a rombol{s és az elhidegülés nyomai kísérnek, az emberközi kapcsolatokban. A szeretet visszatartó erő a saj{t bűneink elkövetésére embert{rsaikkal szemben. Ugyanakkor, védelmi képességgel ruh{z fel m{sok bűneinek elszenvedésére is. Olyanform{n, hogy az Isten szeretetén keresztül

100

mindig képesek leszünk a megbocs{t{sra. Az emberek ir{nt érzett szeretetünk minden esetben felülmúlhatja a minket ért sérelmek fok{t. Ha ez nem történik meg, bajban vagyunk! Mert nem az Isten szeretetét helyeztük előtérbe az életünkben. Ugyanis tudjuk, hogy az Isten szeretete elégséges volt Krisztusban az őt megölő gyilkosai felé történő megbocs{t{shoz is: „Aty{m, bocs{sd meg nekik, mert nem tudj{k, mit cselekszenek.” Lk. 23:34. Sőt, tov{bb megyek a gondolattal, és azt mondom, hogy én is okozója vagyok a Krisztus hal{l{nak a bűneimmel és te is. Krisztus azóta is, egyfolyt{ban az Ő gyilkosainak osztogatja a megbocs{t{st imm{ron kétezer éve! Hogy emberek közül is hozzak péld{kat, l{thatjuk ugyanezt megismétlődni Istv{n, a vértanú életében is. Közbenj{ró im{ds{got mond az őt éppen kövekkel agyonverő gyilkosaiért. – „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” ApCsel. 7:60. Mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy Istv{n szívében ugyanaz a szeretet volt jelen, mint Megv{ltój{ban. Egy erdélyi evangéliumi lelkip{sztor esetéről hallottam, aki a múlt rendszerben súlyos b{ntalmaz{sokat élt {t. Egyik alkalommal kegyetlenül ütlegelte őt gumibottal egy elh{rító tiszt a gyülekezete szemel{tt{ra. Nagyon szívcsavaró l{tv{ny volt a döbbenten sajn{lkozók előtt. Ez az ember hangosan zokogva im{dkozott Istenhez. Azt kérte, hogy legyen irgalmas az őt dühödten ütlegelő emberhez. Holott sírva, és jajveszékelve kellett volna könyörögnie a b{ntalmazója felé: hogy hagyja abba a

101

megszégyenítő, f{jdalmas verést. Kérdezem én, mi ez, ha nem a természetünk felett elhelyezkedő isteni szeretet csod{ja? Az isteni szeretet elfoglalhatta a félelem helyét, a lelkip{sztor szívében. Ezeknél a gondolatokn{l Dr. Gyökössy Endre mondatai jutnak most eszembe. Ő a következőt írta le egyik könyvében azokról, akikben Isten szeretete munk{lkodik: „A feléjük dobott követ és a r{juk dob{lt sarat kenyérré gyúrj{k kezükben, és úgy repül vissza az ellenség felé. A feléjük dobott kést elkapj{k, és kenyeret szelnek vele az ellenségnek.” L{thatjuk ezekből a gondolatokból, hogy nem elegendő az ellenségünk felé a „passzív elviselés” magatart{sa, mert ez még lehet, hogy a mi természeti erőlködésünk. Az agapé szeretet aktív, és keresi az utat is arra nézve, hogy mit tehetne az ellensége jav{ra? Lehet, hogy nem mindig sikerül tenni valamit, de hogy keresi, az biztos! Ha érezzük magunkban azt, hogy szeretnénk valami jót tenni azzal, aki minket megb{ntott, akkor tekintsük ezt, természetfeletti aj{ndéknak életünk pillanatnyi helyzetére. Mert ez az Isten szeretete bennünk. Ne fojtsuk el soha kicsinyhitű kételkedéseinkkel, hanem engedjünk az ISTENI SZERETET munk{j{nak. Ez a szeretet nyilv{nult meg Megv{ltónk szívéből is és nekünk is ezt a parancsolatot adja a Hegyi Beszédben:

102

„Én pedig azt mondom nektek, ne sz{lljatok szembe a gonosszal, hanem aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a m{sik arcodat is<” Mt. 5:39/b. „Én pedig azt mondom néktek; Szeressétek ellenségeiteket, {ldj{tok azokat, akik titeket {tkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és im{dkozzatok azokért, akik h{borgatnak és kergetnek titeket.” 44.v. (K{roli ford.) Mivel az Isten szeretetének befogad{sa bűn kérdésében megold{st hoz, oda – vissza értelemben a t{rsadalmi emberközi kapcsolatokban, így a szeretet hatalma a bűnök okozta félelmek megszűnésére nyit lehetőséget a hívő lélek sz{m{ra.

103

FÉLELMEK OLD[SA A CSAL[D TEKINTETÉBEN

Vizsg{ltuk m{r kor{bbi fejezetben, hogy mennyi félelem jellemzi a mai kor csal{di életét. Az Isten szeretete erről a területről is el tud oszlatni minden félelmet. Azonban itt is ki kell hangsúlyoznom, hogy csakis kiz{rólag a Krisztusban hívő lelkek sz{m{ra. Az Isten szeretete nem holmi var{zsszer, amelyet az ember kénye-kedve szerint felhaszn{lhat. Az Isten szeretete tulajdonképpen Ő maga, Aki a Szentlélek {ltal lakoz{st vesz a hívő lélekben. Teh{t az Isten szeretete egyenlő az Ő jelenlétével. Így lehetetlen, hogy valaki csup{n az Isten szeretetét akarja mint eszközt. Istent, mint személyt pedig, kívülre rekessze a szívéből. Az Isten szeretetének jelenlétéhez az Istennel való közösség a feltétel – m{s lehetőség teljességgel elképzelhetetlen! Ezt tartsuk szem előtt mindig, amikor az Isten szeretetéről elmélkedünk. A csal{dok félelmei között tal{n első helyen {llnak a megélhetési gondokhoz t{rsuló félelmek. Tov{bb szeretném itt boncolgatni azt a gondolatmenetet, amelyről m{r tettem némi említést kor{bban, nevezetesen hogy: A szeretet jelenléte, mint Isten jelenléte, megoldja a legnagyobb félelmünket, a hal{lfélelmünket.

104

Ez itt a „csal{di” jellegű félelmeknél is rendkívül fontos tényező – mint kiindul{si pont. A megélhetési félelmek összefüggésben vannak a hal{lfélelemmel. Amikor az életünket l{tjuk veszélyeztetve, akkor mindig félelem tölt el bennünket. A mindennapi életszínvonal emelésében, (v. szinten tart{s{ban) az életünk fenntart{s{t véljük l{tni. A minél jobb életszínvonal teremtése a féltett élet biztosíték{t jelentheti sz{munkra. Amikor az életszínvonal kezd süllyedni, ezzel egyenes ar{nyban a csal{d félelme növekedésnek indul. Ebből eredően a vil{gi emberek gondolkod{s{t nagyban jellemzi ezen a területen az a szemlélet, amit a Biblia is jellemez. „És ezt mondom a lelkemnek: sok javad van, sok évre félretéve, pihenj, egyél, igy{l, vigadozz{l!” Lk. 12:19. L{thatjuk, hogy a vil{g emberének életfelfog{sa a „bölcsőtől a koporsóig” terjed, és ezt az időszakot a lehető legmagasabb színvonalon prób{lja megélni. P{l is r{mutat erre az életfilozófi{ra – rövid, de ann{l velősebb jellemzésében: „együnk igyunk, holnap úgyis meghalunk.” 1 Kor. 15:32. Vil{gos ebből előttünk, hogy a hit nélküli emberek életfelfog{s{nak végén a hal{l van. A hal{l jelenti az elkerülhetetlen legrosszabbat, a földi élet pedig, a lehető legjobbat. Ezért, mikor a jelen életet; mint az elérhető legjobbat veszélyben l{tja, közel jönni érzi mag{hoz a legrosszabbat. Ez pedig félelmet kelt az emberben. Ebben

105

a megvil{gít{sban az életszínvonalban történő legkisebb ingadoz{s is félelemmel t{rsul. Ezeken a félelmeken is {t tud minket lendíteni az Isten szeretete. A gondviselésében megtapasztalhatóv{ teszi mag{t a hívő lélek sz{m{ra. A Gondviselő Szeretet a hal{lfélelemre ad először is kielégítő v{laszt, mint m{r említettem is, az üdvbizonyoss{gon keresztül. Ezzel megoltja azt a szemléletet bennünk, hogy a földi életünket tekintsük a lehető legjobbnak, és ezt prób{ljuk a maximumra emelni. Mert ennek az eddigi jónak a helyébe lépett a legjobb; az üdvösség {llapota! Ez a gyökeres v{ltoz{s abban érződik, hogy nem akarom m{r minden{ron elvenni az itt tal{lható „földi jót”, mert oda{t engem a „legjobb”, az abszolút jó v{r! Így törekvésünk túlmutathat a körülöttünk lévő „jó” fogalm{n. Az Ige fel is hívja erre a figyelmünket több helyen is, pl. így jellemzi többek között ezt az {llapotot: „
106

Ezért aki igaz{n a „fentiekkel” törődik, az nem fél a jelenlegi életszínvonal esetleges csökkenésétől, hiszen P{l is azt mondja: „Ki v{laszthatna el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorús{g vagy szorongattat{s, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy fegyver?” Róm. 8:35. Ezeken az Igéken keresztül nem szeretnék senkit sem ijesztgetni, hogy biztosan ezek v{rnak a hívőkre. B{r sok példa volt r{ a történelem folyam{n. Vértanúk hal{la, bebörtönzése, kínz{sok, és egyéb kegyetlenségek, mostoha életkörülmények. Mindezek gyakorta előfordultak élő hitű emberek életében is. De Isten szeretete mégis képes volt felülemelni, a benne bízó gyermekeinek tekintetét a földi nyomoron és szenvedéseken. Ezek az esetek mind bizonyítékok az utókor sz{m{ra, minden idők hívő embereinek. Hűen péld{zza előttünk, hogy az isteni szeretet gondviselése, hatalmasabb minden földi prób{n{l. – Ez teljes nyugalommal kell, hogy eltöltse lelkünket. Krisztusban örök, biztos nyugvópontra helyezte Isten az életünket. Egy abszolút fix pontra, amelyet nem ingathat meg semmi és senki. Sem személy, sem pedig semmilyen életkörülmény. Az Úr Jézus szerint semmi okunk nincs az aggodalomra az életünk felől. De jó lenne ezt teljesen magukév{ tenni – és magunk előtt tartani szüntelenül! Azt mondja az Úr a Hegyi Beszédben: „Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mibe ruh{zkodjatok. Nem többe az élet a t{pl{lékn{l, és a test a ruh{zatn{l?” Mt. 6:25 Azt is

107

mondja az Úr, hogy ne aggódjunk a holnap tekintetében sem. Mindig a mai nap aktualit{sa szerint adjunk h{l{t azért, amit aznap kaptunk, b{rmi legyen is az. Jézus tudom{sunkra hozza, hogy „Jól tudja a ti Mennyei Aty{tok, mire van szükségetek”. Isten jól l{tja a valós szükségleteinket, és azokat meg is adja! De jó, hogy csak azokat! Gondoljunk bele, hov{ jutn{nk, ha mindenféle érdektelen, vagy éppen lelki életünkre rossz hat{st gyakorló kív{ns{gunkat teljesítené az Úr? Igaz, hogy olyan ígéretünk van, hogy b{rmit kérhetünk az Aty{tól a Jézus nevében, megadja nekünk. De gondoljuk csak {t, mikor kérünk igaz{n Jézus nevében, és mikor csak úgy a saj{t testies önmagunk nevében?! Ha őszinték leszünk, akkor csakis lelki kív{ns{gok hagyj{k el ajkunkat. Olyanok, amelyek az újj{született lélek, őszinte v{gyakoz{saival összeegyeztethetőek. – Ha ez így van, akkor azok megegyeznek bizony{ra az Atya akarat{val. Egyébként is kéréseinket mindig az Atya akarat{t tudakozva kell megfogalmazni. Miért? Mert csakis Ő tudja igaz{n, mire van szükségem! Különben is, így folytatja az Úr a tanít{st a Hegyi Beszédnél ezzel kapcsolatban: „Keressétek először az Ő orsz{g{t és igazs{g{t, és ezek mind r{ad{sul megadatnak nektek.” Mt. 6:33. Majd az örökkévalós{g felé mutató bíztat{ssal oldja fel az esetleges feszültséget, ennél a tém{n{l. „Ne félj te kicsiny ny{j, mert úgy tetszett a ti Aty{toknak, hogy nektek adja az orsz{got!” Lk.12:32.

108

Úgy érzem, egy végső megnyugv{st kaphatunk itt, a Luk{cs evangélium{nak mezei prédik{ciój{ban. Ez p{rhuzamban {ll a M{té Hegyi Beszédével. Mélt{n lenyugodhat szívünk azon a gondolaton, hogy a mi mennyei Aty{nk akarata a végső „abszolút jó” felé ir{nyítja az életünk foly{s{t. – Ebben a tekintetben pedig, v{ltozatlan maradt az Ő örök terve. Ezért megvan Urunktól az aj{ndékunk, hogy a mindennapi megélhetésünk gondjait összeköthetjük a hit kötelékével, az örökkévaló hellyel: „Amit szem nem l{tott, fül nem hallott, és az ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” 1Kor. 2:9. Felül {ll minden emberi képzeleten az a hely, amelyet az Úr készített elő azért, hogy az övéit oda bevigye. Itt a földi {tmeneti helyünkön pedig legyen ott életvitelünk minőségén az egyszerű rendezettség ismertető jegye! Lelkünkben a félelem és aggodalom nélküli megelégedéssel, – hogy boldog szívvel adhassunk h{l{t, mindenkor mindenért a Gondviselő Jó Aty{nknak, a Jézus Krisztus {ltal. Az al{bbi kedves költeménnyel szeretném befejezni ezt a gondolatkört. Egyben bíztat{st is adni az Isten szeretetére való r{hagyatkoz{shoz – a csal{di félelmekkel kapcsolatban.

109

KÉZBEN< „A kos{rlabda a kezemben kb. 19 doll{rt ér, Michael Jordanéban viszont 33 milliót. Ez attól függ, kinek a kezében van. A baseball-labda a kezemben kb. 6 doll{rt ér, Mark Mc Guire kezében viszont 19 milliót. Ez attól függ, kinek a kezében van. A teniszütő haszontalan az én kezemben, viszont Venus Williams kezében bajnoks{gi győzelmet hoz. Ez attól függ, kinek a kezében van. Egy bot a kezemben t{vol tart egy vad{llatot, Mózes kezében viszont szétv{lasztja a hatalmas tengert. Ez attól függ, kinek a kezében van. Egy csúzli a kezemben csak gyermekj{ték, de D{vid kezében viszont óri{st győz le. Ez attól függ, kinek a kezében van. Két hal és öt kenyér a kezemben csup{n két halas szendvics, Isten kezében viszont ezreket t{pl{l. Ez attól függ, kinek a kezében van.

110

Kezemben szögekkel csak mad{retetőt építhetek, de Jézus kezeiben az egész vil{got megv{ltóak a szögek. Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak. Helyezd h{t aggodalmaidat, félelmeidet, reményeidet, csal{dodat, kapcsolataidat Isten kezébe, hiszen<
111

SZEMÉLYES BELSŐ FÉLEMEK OLD[SA Isten szeretete a személyes belső félelmeinket is megoldja életünkben. Mint ahogyan alapigénkben {ll, „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”. Valój{ban az eddig felsorolt félelem-területek nem hat{rolódnak el egym{stól élesen. Hiszen az emberközi kapcsolatokból sz{rmaró félelmek, és a csal{di közösségben tapasztaltak egyben személyes belső félelmek is. Így elmondhatjuk, hogy az eddigiekben említett félelem-jelenségek mind előadódhatnak egyetlen személy életében is. Szörnyen hangzik, de legtöbb esetben elő is adódik, ha időben nem is egyszerre. Megdöbbentő, hogy mennyiféle szorong{s kavarog az emberben élete folyam{n. A felsoroltak list{ja még kor{nt sem teljes. Azt hiszem, a teljesség igényét nem is hozhatjuk szóba, hiszen lehetetlenség lenne aprólékosan felsorolni minden félelemjelenséget. A személyes félelmeinknél is érvényes az alapelv; hogy a félelmeink nagy többsége a végső hal{lfélelemmel van összeköttetésben. Ezért minden, ami veszélyt jelent az emberi életre, félelemmel tölt el. Ezért félünk az erőszaktól, a nincstelenségtől, a megvetéstől, mindennemű b{ntalomtól vagy sérelemtől. Ezek a félelmek megkötözhetik életünket. Majdnem, hogy beteges tünetként alakulhat ki bennünk, a döntésektől való félelem is. Ezek összességének hat{s{ra akaratgyengévé v{lhatunk.

112

AZ AKARATGYENESÉG FÉLELMEI Ez egy igen gyakori lélektani jelenség, jelentős területen még nem nevezhető kimondottan betegségnek. Lehet csup{n múló, pillanatnyi gyengeség is. De lehet velünk született – vagy éppen időközben kialakult lelki alkati kérdés is. Ha azonban m{r betegségként lép fel az egyén életében, akkor orvosi segítségre is szükség van. [ltal{ban akaratgyenge ember az, akinek mindig megmondt{k, hogy mikor mit csin{ljon. Lassan ehhez hozz{szokva, később m{r egyfajta igény alakul ki benne. Gyökössy Endre ún. „folyond{rnak” (ami egy kúszónövény) nevezi ezt az alkatot, akinek bizonyos „karó emberre” van szüksége, akire biztons{gosan r{tekeredhet, és az megtartja őt. Az ilyen embernek megmondj{k, milyen alkalomra milyen ruh{t vegyen fel, és később m{r meg is fogja kérdezni. Eddig még nincs is probléma, de ez elterjedhet od{ig, hogy m{s mondja meg, milyen tanulm{nyt v{lasszunk. Ki legyen az életünk t{rsa, hol éljünk< S még sorolhatn{nk az életünk fontos kérdéseit, amelyek újabb és újabb döntések elé {llítj{k az embert. Az akaratgyengeségben ott rejlik mélyen a félelem érzése, a „rossz döntéstől” való rettegés. Egy kicsit szeretné az ember, ha az esetleges rossz döntésért nem őt terhelné a felelősség. Fontos neki, hogy azt mondhassa: „apuk{m vagy anyuk{m döntött így, vagy a bar{tnőm vagy a bar{tom beszélt r{”. Mert a rossz döntéseknek

113

rossz következménye van, és nem akar mag{nak rosszat az ember! Innen kiindulva szinte észre sem vesszük, hogy akaratgyengévé v{lunk! Sok esetben idős korra alakult ki az akaratgyengeség, mikorra m{r bőven eldől, hogy ki hordja a kalapot a csal{dban. Gyakran előfordul, hogy a feleséget nem csup{n „anyj{nak” hívja a férj, de valóban ő any{skodik is fölötte. Odaadja a gyógyszert, vigy{z a szigorú diét{ra stb. Előfordul az ilyen helyzetekben, hogy a feleség ön{llóan dönt az anyagi kérdésekben is: mikor mit v{s{roljanak, mivel lepjék meg kar{csony t{j{n a gyerekeket és unok{kat. Ha néha meg is kérdezi a feleség a férjtől, hogy mi a véleménye egy adott dologban, a v{lasz rendszerit ennyi: „Te tudod, anyuk{m, te szoktad ezeket eldönteni”. De ennek a fordítottja is előadódhat, amikor a férjnél alakul ki döntési jog mindenben, és így v{lik a feleség akaratgyengévé időközben. Valahol egy egészséges hat{rig ez nem is jelent problém{t, sőt a legtöbb esetben ez indokoltt{ is v{lik. Mivel az erősebbik jellem mindig nagyobb hat{st gyakorol a gyengébbikre, az egészséges kölcsönhat{s félrebillenhet. Kialakulhat az is, amikor az erősebb jellem tudatosan legaliz{lja a saj{t személyiségét és helyezi a m{sik fölé. Ennek eltorzult eredménye lehet a lelki terror és ennek behódolva lesz a „t{rsból” „al{rendelt” és később akaratgyenge – az eredetileg egyenrangú felekkel indult kapcsolatban.

114

Éreznünk kell egy hat{rvonalat, amelyen túl m{r k{ros hat{sként éljük meg a döntési félelmünket. Vall{sos embereknél is kialakulhat az akaratgyengeség. Sokat emlegetett kegyes gondolat, hogy: „Én az Úrtól v{rom mindenben a döntést<” vagy „Nem tudom, de megkérdezem a lelkip{sztoromat, döntse el ő<”. Pedig az Isten is sokszor {llít minket döntések elé. Erről egyik kedves egyh{zi elölj{róm, Schmied Andr{s testvérem beszélt nekem. Ő mutatott r{ előttem arra, hogy sok esetben az Úr r{nk bíz döntéseket. Azokért pedig, a magunk nevében kell felv{llalnunk a felelősséget. Ilyen esetben nem tehetjük Istent felelőssé. R{nevel minket Isten a döntéshozatalra is bizonyos helyzetekben. Így h{rom csoportot említett meg testvérem, Isten vezetésére, ebben a kis beszélgetésben: 1.) Amikor a Szentír{s kimondja a vezetést, konkrétan valamely dologban. 2.) Amikor bizonyos dolgokat nekem magamtól tudnom kell eldöntenem, a hétköznapi életben. 3.) Amikor Isten személyesen nyilatkoztat ki vezetést valamiben (ami egyben döntés is) sz{momra. Nagyon úgy l{tszik, sok esetben az akaratgyengeség az oka, hogy nem mer az ember felv{llalni bizonyos döntéseket. Erre gyakran jól jön a „kegyes kibúvó”, az

115

{th{rít{s lehetősége. Ezzel a fajta félelemmel is törődni kell, mert k{ros lehet az egészséges lelki életre. Léteznek bizonyos „én-erősítő” módszerek a pszichológia eszközt{r{ban is. Nagyrészük azonban ellentmond a Biblia elveinek, ezért nem minden esetben aj{nlott hívő keresztyének sz{m{ra. Feltétlenül nem a lelkip{sztor véleményezése, vagy tudta nélkül. A keresztyén lelki gondoz{s területén is megtal{lható az „én-gyógyít{s”, mint az akaratgyengeség lélekgyógyító eszköze. Ezt azonban helyesen kell értelmeznünk, ugyanis a Biblia felszólít minket arra, hogy „öldököljük meg a testiséget magunkban<” vagy „adjuk hal{lba az ó-emberünket<” és minden erőnkkel küzdjünk az „én” ellen. Ezek a bibliai elvek sokszor félre értelmeződnek a szemléletünkben, és éppen így születik a saj{tos értelmezésünkből lelki deform{lts{g. A testiség elleni harc z{szlaja alatt megesik, hogy a saj{t lelkünk ellen is fordulunk. Nyomorgatjuk és sanyargatjuk, egész valónkat. Ilyenkor m{r sajn{latos módon, a félreértelmezés {ldozataiv{ v{ltunk.

116

A Szentír{s helyes „énképet”, helyes „vil{gképet”(emberek) és helyes „Isten-képet” akar alkotni bennünk a szeretet paranccsal: „Jézus így v{laszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és a nagy parancsolat. A m{sodik hasonló ehhez: Szeresd felebar{todat, mint magadat!” Mt. 22:37-39 A Szentír{s Isten szeretetéből kiindulva tud rendet alkotni bennük ezekben a kérdésekben. Rendkívül fontos a sorrend. A szeretet Istentől ered, nem tőlünk. Ő az, aki előbb szeretett minket, mikor még ellenségei voltunk neki. Azonban a viszontszeretetre képesek vagyunk, amit el is v{r az Úr a vele közösségben élőktől. Teh{t: elsősorban Istent kell viszontszeretnünk azért, hogy szabad foly{s nyíljon az Isteni szeretet befogad{s{ra, amire nagy szükségünk van, mert nélküle nem tudunk megfelelni a tov{bbi szeretetparancsnak. De ha befogadtuk az Isten szeretetét, akkor az képesíthet minket arra, hogy szerethessük {ltala az embereket. Dr{g{k lehessenek nekünk azok, akiket úgy szeretett Isten, hogy egyszülött Fi{t is odaadta megmentésükért. De a szeretetparancs harmadik részlete is nagyon fontos, önmagunk helyes szeretete. Erre a részletre, sajnos, nem szoktunk odafigyelni eléggé. Úgy gondoljuk: abból van éppen elég bennünk, nem kell saj{t figyelmünket felhívni r{. Sőt, kegyes dolognak tűnik önmagunk s{rba tipr{sa,

117

önmagunk lealacsonyít{sa. Pedig ez is bűn ink{bb, mint erény. Egyszer egyik egyh{zi vezetőnk előad{s{ban hallottam, hogy Isten nem akar minket emberi mivoltunkból kivetkeztetni, és {llatt{ alacsonyítani – hanem a természetes emberi {br{zatot akarja helyre {llítani bennünk (a bűneset előttit). Úgy gondolom, az a helyes önmagunkkal szemben, ha szeretem magamban a „krisztusit”, az „új teremtést”, amelyet Isten {llított helyre. Ha ez megtörténik, akkor fogom igazs{gosan és helyesen értékelni az aty{mfiait, akik szintén Tőle, Istentől születtek. Így fogom majd értékelni bajbajutott embert{rsaimat, és őszinte sajn{latot érezni ir{ntuk, – hisz őket is az én Istenem teremtette, Akit én nagyon szeretek. Érezhetjük ebből a gondolatsorból a szeretet oda-vissza történő kölcsönhat{s{t. Valój{ban azzal kezdődik el, hogy: Isten szeret engem<, én viszont szeretem Őt<, így szerethetem felebar{taimat< és az újj{teremtett önmagamat<. Isten sohasem akar minket robotokk{ vagy a gondolkod{s hi{ny{ban szenvedő és arra képtelen „zombikk{” degrad{lni. Ő {ldott meg a gondolkod{s képességével. Az Ő képm{s{ra teremtett minket, és ehhez hozz{tartozik a döntéshozatal készsége is. Amint l{thatjuk, az Ő szeretete tud képessé tenni r{, hogy

118

döntéseinknek megfelelő alapja lehessen. Ez{ltal engedelmeskedhessünk a szeretetre való felhív{s{nak is: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe
119

Mikor Pécsre kerültem a h{zass{gom kapcs{n, felkértek, hogy git{rozzak az ottani lelki otthonomm{ v{lt gyülekezet zenekar{ban. Nagyon meglepődtem és tétov{ztam a v{laszad{ssal, egy bizonyosfajta félelem volt bennem. L{tva ezt egyik lelki testvérem, felhívta a figyelmemet egy sz{momra lényeges dologra; arra, hogy a baj nem a git{rommal van, hanem azzal – amire haszn{ltam. Akkor döbbentem r{, hogy nem a hangszertől kell félnem, mert most m{r azzal dicsőíthetem is az Istent. Mert Ő m{r {tform{lt belül és helyes ir{nyt adott a zenei képességeimnek is. Amit valój{ban Tőle kaptam, csak, sajnos, Nélküle haszn{ltam; és ez bennem rejlő hiba volt. Az Ige elgondolkodtat és szinte felszólít minket: „Ne uralkodjék teh{t a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kív{ns{gainak. Tagjaitokat se adj{tok oda a bűn szolg{lat{ra, hogy a gonoszs{g fegyvereivé legyenek. Hanem adj{tok oda magatokat az Istennek, mint akik a hal{lból életre keltetek. Tagjaitokat is adj{tok {t az igazs{g fegyvereiként az Istennek.” Rm.6:12.13. Az Úrtól kaptunk mindent, ami jó és tökéletes aj{ndék az életünkben, de a felelősség sokszor a miénk, elherd{ljuk-e?! El{ssuk-e?! Vagy pedig Őt dicsőítjük-e vele?! Így a mi értelmünk is, amelyet Isten helyes ir{nyba terelt, képes döntésekre az élet mindennapi dolgaiban. Ha Őbenne vagyunk beteljesedve, nem kell félnünk a

120

döntéshozataloktól! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a saj{t értelműnkre t{maszkodunk. Éppen ellenkezőleg: az értelmünkkel együtt Istenre. Akkor nem hagyjuk ki tulajdonképpen Istent a döntéseinkből, hiszen az Ő szeretetével beteljesedve helyesen l{thatjuk a mindennapi dolgainkat. Így az esetek többségében jó döntéseket hozhatunk, de a tévedések lehetősége is ott van, merthogy esendőek is vagyunk. Akkor sem kell rettegnünk, hiszen ha akaratunkon kívül valami félre is sikeredhet, annak is megvan a maga jelentősége az életünkben. Megtanuljuk a felelősségv{llal{st, a hib{k következményeinek elhordoz{s{t, miközben okulunk belőle. Az a bölcs, aki a m{s k{r{n tanul, de tal{n azt is elmondhatjuk ugyanakkor – aki a maga k{r{n tanul, az igaz{n és mélyrehatóan tanul. Megvoltak a bibliai hősöknek, elődöknek is esetenként az elhib{zott döntéseik. Isten megengedte, hogy hib{zhassanak, tévedhessenek. Ő azonban minden esetben jót hozott ki belőlük, és végül gyermekei jav{ra v{lhattak valamilyen módon. (Akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van.) Természetesen nem a sz{ndékos, bűnös, rossz döntésekre gondolok. Azok szigorúan kerülendők! Az akaratgyengeség gyógyító eszköze a döntéshozatalra való felkészítésben van. Egy lelkip{sztorról hallottam, hogy egy alkalommal felkereste egy akaratgyengeségtől szenvedő, tétova asszony tan{cskérés célj{val. Elpanaszolta gondj{t, baj{t, és a beszélgetés vége felé kérte a megold{st jelentő bölcs

121

tan{csot. A v{lasz szokatlan volt sz{m{ra, hiszen egy kérdés hangzott felé: „És te most mit fogsz tenni a jelen helyzetedben?” Az asszony nagyon meglepődött, de hosszas haboz{s ut{n mégis előadta a saj{t verziój{t, amelyben problém{ja megold{s{t l{tta. A lelki-gondozó p{sztor tudott volna jobb megold{st javasolni sz{m{ra< de mivel az asszonyé sem volt éppenséggel rossz, mégis hagyta, hogy az asszony javaslata lehessen a megold{s. Még meg is dicsérte az asszonyt, milyen frapp{nsra sikeredett a döntéshozatala< Az asszony sug{rzó arccal t{vozott, hiszen meghozta a saj{t ön{lló döntését valamiben, amit végre nem m{s mondott meg neki. Ezzel {ttört egy {thatolhatatlannak l{tszó kőfalat, ami eddig körülz{rta őt. Lez{rhatjuk ezt a tém{t azzal, hogy fontos, és szükségszerű a döntéshozatal az életünk folyam{n. De még fontosabb, hogy az alapja Isten szeretetének jelenléte lehessen, így űzheti el a szeretet a félelmet a döntéshozatalokn{l is. A döntéseket nem kerülhetjük ki, mert lépten–nyomon beléjük botlunk úgy is. Az akaratgyengeség nem megold{s – hanem a megold{s kikerülési kísérlete; és mint ilyen, helytelen!

122

A FÉLELEM AZ EGYH[ZI ÉLETBEN. Lehet, elsőre ez az {llít{s lehetetlenségnek és képtelenségnek tűnik. De vezessük le együtt a félelem jelenléténél megfogalmazódott alapelvet. Hol tal{lható meg a félelem? Ott, ahol bűn van! Előfordulhat a bűn az egyh{zban a jelen időben? A v{laszunk< – nyílv{n keserű sz{jízzel – de (sajnos) igent kell r{ mondanunk! Mert az Egyh{zban (az egyetemes Egyh{zra gondolok) mi emberek vagyunk, és el kell mondanunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, b{r a „tökéletesedés” útj{n haladunk, hívő igyekezettel! – Ezt nagyon lényeges megjegyeznünk! Ezért ahol a bűnnek engedünk, ott a félelem is felüti a fejét, mint a bűn {rnyéka, sejteti velünk a bűnben rejlő hal{l jelenlétét. Egy lélektani jelenségről szeretnék említést tenni. Lelkész pszichológusok (Dr. Gyökössy Endre, Dr. Hézser G{bor, Süle Ferenc) kutatt{k és kimutatt{k, hogy az: Egyh{zban előfordulhatnak lelki betegségek, pl. az ekkleziogén neurózis elnevezéssel emlegetett betegség, ami egyh{zban szerzett neurózist jelent. A neurotikus betegségek {ltal{noss{gban az emberközi kapcsolatokban fellépő zavarokat foglalj{k magukba. Ak{r különböző félelembetegségek form{j{ban is megjelenhetnek.

123

Az ekkleziogén neurózis kifejezést E Schaetzing vezette be 1955-ben az: „Egyh{zi dogmatizmus okozta neurózisok” jelölésére. Szerinte: „a „dogmatizmus” nem teológiai, hanem köznapi értelemben veendő: olyan elhib{zott vall{sos nevelést jelöl, amely rideg szigor{val, büntetéseivel akad{lyozz{k az egészséges fejlődést”. A probléma teh{t nem a Biblia tanít{s{ban van, hanem a tanít{s {tad{s{ban jelentkezik. Tragédi{nak tartom, hogy a Szeretet Evangélium{t szeretetlen, rideg hitoktat{sként prób{lj{k emberek m{sokba sulykolni. Törvénykező, hideg vall{ss{ form{lni az Isten szeretetén alapuló lelki munk{t. Egyenesen l{tszik ebből a megközelítésből, hogy valami hi{nyzik< A szeretetről tanítanak szeretetlenül. Megvan az eredménye, megjelenik a félelem. Az ilyen közegben eluralkodik a félelem!

124

Tekintsünk most meg együtt, néh{ny gyülekezeti form{t, amelyekben szeretethi{ny jelentkezett. Hegyi Andr{s: A Gyülekezet építése c. munk{j{ból idézem a következő gyülekezeti form{król leírt jellemzéseket.

a.) Gyanakvó szervezet „Aki benne él, úgy érzi, mintha valaki {llandóan a sark{ban j{rna és figyelné őt. Ezért védekeznie kell valamiféle megfoghatatlan „t{mad{s” ellen. Félnie kell valamiféle lelepleződéstől. Biztosítania kell a létét és magyar{zatot tal{lni a tetteire. Működik egy valós{gos, vagy képzeletbeli kontroll. Nem gondolhat, vagy szólhat, akarhat valaki szabadon valamit, mert minden mögött egy rejtett sz{ndékot gyanítanak. Felügyelik az inform{ció {raml{s{t. Ha valaki nyilatkozik, vagy egyszerűen csak tesz valamit, olyan érzése van, mintha rajtakapt{k volna. Nem kellemes az ilyen gyülekezetben élni. Ha valaki elhagyja az ilyen gyülekezetet, nem a valós{gos okot veszik észre, hanem kre{lnak valamilyen indokot, és az illetőt hib{ztatj{k. Az ilyen gyülekezetben élő tagok lassan leépülnek. [ltal{ban valamely jelentős csoporthoz való tartoz{s érdeke tartja ott a tagokat.

125

b.) Elszigetelt szervezet Hideg, bizalmatlan, t{vols{gtartó mindenki m{ssal szemben, akik nem tartoznak az adott csoporthoz. Ez az a helyzet, amikor a gyülekezet annyira önmag{ra koncentr{l, hogy emiatt mellékv{g{nyra kerül. A vil{g eseményeitől t{vol, bizonyos belső, lelki t{vols{gtart{ssal élnek. Ami a gyülekezeten, a gyülekezet érdeklődési vagy érdekkörén kívül esik, az mind gyanús, „vil{gi”, vagy egyszerűen nem létezik sz{mukra. A puszta t{jékozotts{g vagy érdeklődés veszélyezteti a gyülekezetet. Legtöbbször valamilyen saj{tos elv{r{sa van a gyülekezetnek vagy vezetőiknek, amelynek a fontoss{g{ról meg vannak győződve, de amelyet nem akarnak nyilv{noss{gra hozni, hogy az {ltal megmérettessék. Ez a tény el{rulja a belső bizonytalans{got, amelyet a mesterségesen fenntartott fanatizmus, a megbélyegzéstől való félelem és nem az igazs{g szeretete tart életben. Ez sokszor egy saj{tosan értelmezett tan. Egy-két textusra felépített doktrína, vagy valamilyen gyülekezeti gyakorlat, amely vita t{rgy{t képezhetné. Az elszigetelt gyülekezet öntudatlanul is védekezik. E gyülekezetek jellegzetes von{sa, hogy az atyafiak túl közel vannak egym{shoz. Belel{tnak egym{s „fazek{ba”, intim dolgaiba, és egy kicsit befülledt, szellőzetlen lak{s benyom{s{t keltik. Többnyire nincs missziós elképzelésük, vagy ha igen, akkor az új megtérőtől nem

126

azt v{rj{k el, hogy megértse tanít{sukat, hanem hogy behódoljon. Az ilyen közösségek „f{znak” a kívülvalóktól, ink{bb egym{ssal foglalkoznak. Sok pletyka, feszültség terheli az egym{ssal való kapcsolatukat. Tele van a közösségi lét gyermekbetegségeivel. Ugyanakkor melegszívűek, tal{n néha túlz{sokba esnek, bensőségesek egym{shoz. Az Úr Jézus különv{lasztotta a gyülekezetet a vil{gtól, de a vil{gba küldte a gyülekezetet az emberek megmentéséért és megtart{s{ért. Azért, hogy sókk{, a gonoszs{got visszatartó erővé legyenek e vil{gban.

c.) Túlszab{lyozott szervezet. Túlszab{lyozott, semmiféle spont{n kezdeményezést nem tűr el, nem szereti a kezdeményező embereket, vagy a hagyom{nyostól való eltérést. Olyan dolgokat is szab{lyoznak, amelyeket a Szentír{s tanús{ga szerint csak a farizeusok szab{lyoztak. H{ny lépést lehet megtenni egy szombatnapon, hogy az illető Izrael gyülekezetének még a tagja maradhasson. Milyen terítőt kell feltenni bizonyos ünnepeken. Kinek milyen joga, lehetősége van a kezdeményezésre. H{ny percet kell ülve, {llva tölteni egy istentisztelten. Volt idő, amikor v{rtam, hogy orsz{gos közgyűléseinken

127

szab{lyozva lesz a tüsszentés időpontja, és ut{na kipip{lva: „tüsszentés napirendi pont megtörtént”. Vannak ésszerű, és vannak ésszerűtlen szab{lyok. Az ésszerű szab{lyok a gyülekezet életét és működését segítik. Az ésszerűtlen és kicsinyes szab{lyok merevítik a gyülekezet együttléteit. Kellemetlenül érzik magukat a tagok is, még ink{bb a vendégek, hiszen sohasem tudj{k, hogy mikor szegtek meg egy íratlan szab{lyt, és ez {ltal csökkent értékűnek kell tekinteniük önmagukat. d.) Elnyomó szervezet T{vols{gtartó, hideg, bürokratikus, személytelen, hatalmi módszerekkel oper{ló. A benne élők al{fölérendeltségi viszonyban vannak egym{ssal. Az „alattvalóknak” nem szabad kezdeményezni. Tekintélyelvű, legtöbbször hierarchikusan felépített hivatali szervezet. Félnek mindenfajta rugalmass{gtól, szab{lyoktól való eltéréstől. A szolg{lati út betart{sa a legnagyobb erény. Kiépítik a biztons{gos középmezőnyt. Az egyh{zi hivatalnokok z{rt vil{g{t, évtizedek óta „bev{lt”, és mozdulatlan személyekkel és elj{r{sokkal biztosítj{k. Ettől akkor sem térnek el, ha nem hat{sos a munk{juk, erről nem vesznek tudom{st. Nemlegesnek tekintik azokat a problém{kat, amelyeket az élet újabban felvet. Visszahúzódnak a m{r bev{lt módszerek z{rt vil{g{ba, ott érzik magukat biztons{gban, ott mozognak otthonosan. Minden újjal szemben bizalmatlanok. Direkt

128

és {ttételes technik{k vannak az új kezdeményezések kiszűrésére. Tipikusan nagyegyh{zi forma, amely újabban l{bra kap a kisegyh{zak rugalmasabb, a v{ltozó élethez, új problém{khoz jobban alkalmazkodó struktúr{ikban is. Míg amott ink{bb tapasztalunk – persze, bizonyos mértékű - fellazul{st, nem szerencsés, ha az úgynevezett evangéliumi közösség elveszti probléma-érzékenységét. Minden korban megvannak azok a kérdések, amelyek a legtöbb embert foglalkoztatj{k. Érdekes, hogy a múlt sz{zadban megtért és szolg{latba {llított parasztemberek mennyire értették saj{t korukat. Olykor jobban, mint a templomban szolg{latot végző lelkészek. Azért tal{lt{k meg az emberek szívéhez az utat, mert ezekre a kielégítetlen szükségletekre érzékenyek voltak és a felmerülő kérdésekre megadt{k a v{laszt. Persze, az adott gyülekezetek lehetnek adott szervezeti form{k keverékei, sőt, minden ar{ny m{s-m{s arculatot hoz létre. A cél az, hogy a gyülekezet minél egészségesebb legyen. Vagyis a legkevésbé terheljék a fenti tulajdons{gok, ellenben minél jobban megközelítse azt, amit Isten gondol a gyülekezetről, amiért létrehozta azt. Mi a keresztyénség lényege? Valaki hozz{m jön és megkérdezi tőlem, mit kell tennie, hova kell mennie, mit kell v{llalnia, ha keresztyén akar lenni? Mit v{laszolok neki? A keresztyénség teljes absztinencia? Egyfajta erkölcsi szok{sgyűjtemény? Egy szervezet, egy tant valló

129

közösség? A római katolikus egyh{zban a szentségek? A protest{ns egyh{zakban a hitből való megigazul{s tana? Vagy személyesen megv{ltva lenni, és megv{ltott emberként beépülni a megv{ltottak gyülekezetébe? Hogy néz ki azonban a megv{ltott gyülekezet? Mennyi lelkiséget hordoz a Megv{ltóból, és mennyit vett fel menetközben m{s forr{sból? Ezért kell munk{lkodnunk {llandóan a gyülekezet arculat{n! Valószínűleg ennek kialakít{sa {llandó és kemény, olykor kritikai, önkritikai munk{t igényel. Pozitív r{hangolód{st az isteni dolgokra a maguk egyszerűségében, ahogy a Biblia tanítja.” *** Ezeket a gondolatokat kív{ntam felidézni Hegyi Andr{s művéből a személyes belső félelmekhez kapcsolva. Hisz jóllehet, mindannyian tudjuk és érzékeljük; nem mindegy, milyen közösségben éljük a hitéletünket. A gyülekezeti légkör alakul{s{ban mi magunk vagyunk a felelősek, hiszen mi viszünk be szeretetet, vagy szeretetlenséget. A gyülekezet belőlünk {ll. L{thattuk, a felt{rt negatív gyülekezeti koncepciók mindegyikének volt egy közös gyengesége; a „Krisztusi szeretet” hi{nya! Ahol a szeretet hi{nya fellép, ott a bűn is, és ahol a bűn ott van, a félelemérzet is rögtön jelentkezik! A lelki szolg{latban feltételként fontos helyre teszi az Úr Jézus a szelídséget, a türelmet, az együttérzést, a segíteni akar{st, a megértést és elfogad{st, valamint a

130

megbocs{t{s légkörét. Prób{ljuk csak meg ezeket az Isten szeretete nélkül kierőltetni magunkból! Nagy valószínűséggel kudarcot fogunk vallani! Vagy a képmutat{s bűnébe eshetünk, vagy egyszerűen az említett lelki feltételek nem lesznek jelen szolg{ltunkn{l; – ami tragédi{t jelent! Mert a lelki szolg{latunk csup{n csak rideg szab{lykövetelő, hitsulykoló szolg{lat lesz. Ahogyan egyik egyh{zi vezetőnk fogalmazott egyszer: „bűn-ostorozó”. Ez pedig, nem a v{rt eredményt fogja maga ut{n vonni. Lehet, hogy behódolnak a gyülekezeti tagok, de biztos, hogy a félelem ott lesz az életükben. Hallottam m{r embert úgy beszélni a szeretetről, hogy a h{tam is borsózott bele, annyira ijesztő volt. A szószéken toporzékolva {tsug{rzott a saj{t agressziója, miközben a szeretetről beszélt. Egy elbeszélésből hallottam, hogy egy gyülekezeti tag hosszú prób{lkoz{s ut{n végre el tudta hívni kedves ismerősét az imah{zba. Majd később, egy m{sik alkalommal újra prób{lta hívogatni szeretettel. A kedves ismerős riadtan tiltakozott ezt mondva: „
131

nélkülözhetetlenségét. Így a mi életünkben sem elegendő az elméleti ismeret, mert a Biblia azt tanítja róla: „az ismeret felfuvalkodott{ tesz, a szeretet pedig épít<”. Ezért az „atyafiúi szeretet” teszi hitelessé, és „krisztusillatúv{” a tanít{sunkat. Így a v{rt eredmény nem marad el! Nem félelmet fogunk előidézni a hívek szívében, hanem az Isten felé ir{nyuló viszont-szeretetet. Nem beszélve arról, hogy minket is viszont fognak szeretni a testvéreink – és micsoda boldogs{g így a szolg{lat!

Ha nem kell félnünk egym{stól! Milyen jó, ha a szolg{ló testvérnek sem kell félnie a szolg{lataira ir{nyuló rosszindulatú kritik{któl. A h{ta mögötti suttyomban történő ítélgető megbeszéléstől. Vagy éppen a szolg{lattevők összehasonlítgat{s{tól, ami legtöbbször jó- vagy rosszindulatú elfogults{gon alapszik. P{lnak is volt ilyen keserű tapasztalata a korinthusi gyülekezetben, mikor egyik tag hozz{ húzott, a m{sik pedig Apollóshoz, és megoszl{sok keletkeztek a tagok között. Ami sok vit{ra, ellenségeskedésre, vagy p{rtoskod{sra nyitott alkalmat. Sok bűnös gondolat és indulat szabadult el, és mérgezte a gyülekezet légkörét, félelmet keltve egym{s között is. Egyik tag sem nagyon

132

tudhatta, hogy melyik oldalon {ll a m{sik. Vajon megbízhat-e a m{sikban – egy{ltal{n hozz{ tartozik-e? Szörnyen tragikus az ilyen légkör! P{l apostol is jónak l{tta ezt tiszt{zni egy ma is érvényes alapelvvel: „
133

míveljék és ne b{nkódva, mert ez néktek nem haszn{l.” (K{roli ford.) Mindkét fordít{sból ki{br{zolódik a kölcsönhat{s jelentőssége. Mondhatn{m, r{ vagyunk utalva egym{s szeretetére, legyen az b{rki a közösségen belül. Kölcsönösen létfontoss{gú tényező mindny{junk sz{m{ra, hogy az Isten szeretete kifejthesse a testvéri lelkeket (oda-vissza) egybekötő munk{j{t a „szeretet kötelékével.” Ó, de sok félelmet megoldana és kiűzne a gyülekezeti közösségből ez a „szeretet”, és tenné felszabadultt{ a lelkek sokas{g{t, – hogy egy szívvel és egy sz{jjal dicsőíthetnénk az Istent, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyj{t. Boldog az a helyi közösség, ahol mindezekre tudatos igyekezetet fordítanak

134

7. FEJEZET.

TELJESEDJÜNK BE SZERETETTEL! Az eddigiek sor{n, m{r sokféle félelmet különböztettünk meg. A betegségform{kat is említettük. Amikor az orvosi és a lelkigondozói segítségen keresztül gyógyítja az Úr a félelembetegeket. Ilyen esetekben nem mindig terhelődik r{ a betegre a felelősség. Hiszen ki tehet arról, hogy beteg? Hacsak nem sz{ndékosan betegedett meg, amire {ltal{ban eléggé kicsi az esély. Betegség esetén: a gyógyító lelkigondozói segítség mellett a saj{t gyógyulni akar{s és az Istenben való személyes hit is fontos szerepet kap. Tov{bb{, a szeretetteljes csal{di, ill. hittestvéri kapcsolatok együttese. Mindezek összessége eredményezhet egy teljes értékű felépülést. A m{sok bűneiből és a környezetünk hat{s{ból eredő félelmekről is szó esett m{r. Előfordulhat, hogy ezekről nem tehetünk, mert szenvedő alanyai vagyunk mindezeknek. Ilyen vil{gban élünk. De vannak olyan félelmeink is, amelyek a mi hib{inkból terhelik meg életünket. Ezekre viszont hasznos odafigyelni. De nem elég csup{n felfigyelni r{. Igénybe is kell venni az Isten

135

{ltal felt{rt útmutat{sokat. Személyre szabottan alkalmazva azt a saj{t életünkben. Bizonyos értelemben a saj{t félelmeik megold{s{t a saj{t kezünkbe kapjuk Istentől. Miénk a döntés, hogy élünk-e a kezünkbe hullott lehetőséggel? Nevezetesen, beteljesedünk-e a „féleleműző szeretettel”? Ezzel a megfigyeléssel z{rjuk a félelem témakörét az utolsó fejezetben. Mert így kapunk valós összegzést a félelemproblém{ink megold{s{ban. Amint m{r ezt kor{bban is igyekeztem kihangsúlyozni.

Ahol kiz{rólag miénk a felelősség<

A saj{t bűneink, és az ön{tad{s hi{ny{ból eredő félelmeinkért teljes mértékig r{nk h{rul a felelősség. Senkit nem hib{ztathatunk miattuk, és csup{n rajtunk {ll, hogy egy Isten {ltal mutatott úton rendeződhessenek.

A szeretettel való beteljesedés fontoss{g{ra szeretnék r{mutatni, mint a félelem egyedüli, biztos megold{s{ra. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a megold{st nem tekintem a saj{t tal{lm{nyomnak. Én csup{n felfedeztem

136

azt, amit ezrek és milliók sokas{ga megtapasztalt m{r előttem, vagy előttünk. A szeretet félelemoldó csod{j{t. Természetesen, a betegségjellegű félelmeket Isten az orvosokon keresztül gyógyítja, de akkor is az Ő ir{ntunk való szeretetéből történhet mindez. Sok esetben az Ő szeretete belülről gyógyít és nyugtat meg minket. Szó szerint úgy érezhetjük, hogy kiűzte a félelmeinket. Amint ez jól szemlélhető az eddig említett esetekből, péld{kból. Ezekben a féleleműző csod{kban egyfajta folyamatot is vélhetünk felfedezni, ami egyenesen ar{nyos az Isten szeretetével való beteljesedéssel. A tov{bbiakban az ön{tad{s jelentőségét vizsg{ljuk meg. Amikor beteljesedésről beszélünk, különbséget kell tennünk. Azt mondja J{nos apostol: „Ha szeretjük egym{st, Isten lakik bennünk, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk.” 1Jn. 4:12. A 17. versben pedig: „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalommal tekinthetünk az ítélet napja felé<” Amint l{tjuk, itt teljességről beszél az Ige, kétféle vonatkoz{sban. Egyrészt, ha igaz{n („képmutat{s nélküli atyafiúi szeretettel”) szeretjük egym{st; ez bizonyítja az Isten szeretetével való teljességet. Vagyis a testvérszeretet egy indexmutatóként jelzi az Isten szeretetével való teljesség szintjét. M{srészt, az üdvösségben való reménységünk is a szeretettel való teljességünk mutatója. Tudjuk, hogy a reményünket illetően is az a kív{nalma az Úrnak felénk:

137

„
138

HOL VAN A PROBLÉMA? Isten szeretete úgy van jelen bennünk, mint amikor egy kontinensen egy uralkodó kitűzi a saj{t z{szlaj{t, és ott egy területen az ő fennhatós{g{t jelezheti ezzel. De csup{n csak azon a területen, amely m{r az övé. B{r szeretné meghódítani, és a mag{énak tudni a kontinens egész területét! Így van az Úr is a mi életünkkel. A különbség az, hogy Isten egy olyan uralkodó, aki nem leig{z és meghódít a jelen időben. Sokkal ink{bb türelmesen és szelíden v{r arra, – hogy magunktól hódoljunk be neki. Így amely területet nem adjuk {t Neki szabad akaratunkból, Ő oda nem tör be erőszakkal, hogy uralma al{ hajtsa. Viszont azon a területen nem érvényesül szeretete sem, és ez m{r probléma! Nem mintha Isten mindenhatós{g{n{l fogva nem tehetne meg b{rmit is. Ink{bb azért, mert Ő szabad akaratot adott nekünk, és az ő saj{t igazs{g{t nem sérti meg, semmilyen körülmény között sem. Ebből a gondolatsorból szembeszökő sz{munkra a felelősség, a saj{t életünket illetően. A nagy kérdés, amely mindig aktu{lis marad földi éltünk folyam{n: Mennyi területet adt{l {t magadból Isten sz{m{ra?! Csakis azon a területen fog hatékonyan jelen lenni az isteni szeretet.

139

Eszembe jutott ennél a mondatn{l Billy Graham, amikor egy gyönyörű nagyv{rosban evangeliz{lt. A következőt mondta köszöntése ut{n a főtéren összeggyülekezett kív{ncsi tömeg felé: „nagyon szép a v{rosuk, a v{ros polg{rainak kinézete a jólétről és elégedettségről {rulkodik. Csup{n egy problém{t l{t, azt hogy olyan kicsi Úr Jézusuk van, hogy belefér a zsebükbe”. Ha teh{t kicsi helyet adunk az Úrnak, akkor kis területen lesz Úr az életünkben. Sajnos lehet, hogy csak a zsebünkben, vagy éppen ahol helyet adunk Neki. Jézusnak mindig a fő helyen kellene lenni, ahonnan megfelelően és hatékonyan ir{nyíthatja egész életünket. Az ember gyakran mégis csak egy kicsinyke helyet ad Neki életéből. De mi van addig a többi hellyel? A többi hely, sajnos, nem marad parlagon! Hanem ahol nincs helye a szeretetnek, ott helyet keres a bűn, és erőszakkal befészkeli mag{t. Soha nem fog téged megkérdezni. Észre sem veszed, és m{r ott is van, és ha megtűröd, akkor folyton csak terjeszkedik benned. Ahol pedig a bűn terjeszkedésnek indulhat, ott a félelem is növekszik.

140

A bűneink okozta félelem félelemérzet. Egyetlen módon {llítható meg a bűneink miatti félelem érzése a szívünkben. Nevezetesen úgy, ha Krisztus vérével kitisztíttatjuk onnan a bűnt. Ezzel egyidejűleg viszont {tadjuk önként és sietve a mennyei Kir{lynak. Azért, hogy abban a szűk értelemben vett tartom{nyban is – Ő lehessen az Úr egyedül. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy az Isten szeretetének fennhatós{ga egyre ink{bb kiteljesedhessen életünkben. Fokról-fokra az ön{tad{s küzdelmét kell vívnunk önmagunkkal. Szűkégszerű, hogy lemondhassunk minden területről, minden kicsi zugocsk{ról a szívünk legmélyén is. Az legyen a célunk, hogy egy par{nyi hely sem maradhasson, ahol még én vagyok vagy a bűn az úr. Honnan tudod, hogy még ott a bűn? Mert félsz azon a területen! Gondolj arra, hogy teljes szeretetre van szükséged, hogy a félelem sehol sem tal{lhasson helyet a bűnön keresztül,< hogy kiűzhesse a bűn okozta félelmeidet
141

Egyszerűen félelemnek nem volt helye a szívükben, mert kitölthetett mindent a SZERETET. Ha vannak félelmeink, amelyek elkísérnek minket egész földi életünk sor{n, azok egy bizonyos része azért keseríti lelkünket, mert nem vagyunk tökéletesek a hitben, a bizalomban és az ön{tad{s területén. De fontos, hogy meglévő félelmeinkbe soha ne törődjünk bele! Legyen példa előttünk P{l apostol életir{nyító alapelve: „Nem mondom, hogy m{r elértem, vagy hogy m{r tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott a Krisztus.” Fil. 3:12.(K{roli ford.) Sok félelmet hordozunk, amelyeket nem lenne musz{j, sőt nem is szabadna cipelnie Isten gyermekeinek. Ezért soha ne mondjunk le a teljesség igényéről félelmeinket illetően! Mert az olyan tragédia, mintha nem akarn{nk végig megharcolni „ama nemes harcot” vagy nem akarn{nk végigfutni a „versenyp{ly{n”. Bizony, akkor nem beszélhetnénk győzelemről – dicső koron{ról. Mert csak a győztesek kaphatj{k meg egyedül! Aki pedig fél, még nem lett teljessé a szeretetben. Mindny{junknak van mit bepótolnunk, és {tadnivalónk a szeretet Istenének fennhatós{ga és védelme al{. Tegyük ezt mindig őszinte szívvel, soha ne elégedjünk meg a jelen eredményével, „mert aki azt hiszi, hogy {ll, vigy{zzon, hogy el ne essen<”.1Kor. 10:12. Soha ne adjuk fel a félelem elleni küzdelmet! Ne engedjük, hogy a félelem a sarokba szoríthassa lelkünket.

142

Ne csüggedjünk félelmeink miatt, de ne is nyugodjunk bele! Éljünk az Isten-adta lehetőségünkkel, és adjuk {t ezt a harcot a „féleleműző” Szeretet Istenének, aki készséggel elűzi félelmeinket. Azért, hogy szabadnak és boldognak l{thassa gyermekeit m{r itt a földi lét gondjai és küzdelmei között is. Ő megteremti itt a Földön a mi sz{munkra a „Mennyet”, hiszen maga Jézus mondta az övéinek: „a Mennyek orsz{ga ti bennetek van<”Lk. 17:21. Legyen bennünk a Mennyek orsz{ga, a Mennyek Kir{ly{val együtt, és szeretetteljes, félelemnélkülivé v{lhat Vele életünk< Amit őszinte szívből kív{nok minden hittestvéremnek az Úrban, bar{taimnak, és minden embert{rsamnak a Föld színén.

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józans{gnak lelkét”. 2Tim. „Ne
143

Felhaszn{lt és aj{nlott irodalom: Dr. Gyökössi Endre <<Magunkról Magunknak. Dr. Hézser G{bor<...........A P{sztori Pszichológia Kézikönyve. Dr. Haraszti L{szló<<<.Mitől És Miért Félünk. Samuel Pfeifer <
144

FÉLELEM VAGY SZERETET?

Recommend Documents