GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata II. évf. 4. (6. sz.)
2011. december
Szeretet – születés – fejlődés Karácsonyra, Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Gondolkodjunk egy kicsit magáról az ünnepről, a családról és az egyházközségről. Egy gyermek születését megelőzi a szeretet. Jézusban az Isten szeretete nyilvánult meg. A teremtéstől kezdve megtapasztalhatjuk Isten gondviselő szeretetét. Amikor mi emberek hűtlenek lettünk a Teremtőhöz, nem engedelmeskedtünk parancsainak, a Sátánt követtük és a bűn útján jártunk, Ő akkor sem fordult el tőlünk. Bűneink ellenére is szeretett minket, bűneinket elítélte, de nem akarta és nem akarja most sem a bűnös ember halálát ( örök lelki halálát, a kárhozatot ). Isten „ … azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4 ). Az emberszerető Isten lehajolt hozzánk bűnösökhöz, hogy felemeljen bennünket. „… amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4 ). Nem csak elküldte, hanem végtelen szeretetét megmutatva feláldozta értünk. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16 ) Megtapasztalva ezt a jóságot, mi sem viselkedhetünk másképpen, minthogy viszonozzuk azt. Isten iránti szeretetünket leginkább embertársainkon keresztül mutathatjuk meg, hiszen Jézus azonosult velünk, a bűnt kivéve: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40 ) „Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4,11 ) Emberi kapcsolatainkban nélkülözhetetlen a szeretet. Ez vezeti a fiút és a lányt, a férfit és a nőt arra, hogy egymást megszeretve összekapcsolják életüket, házasságot kössenek, családot alapítsanak. Ebből a szerelemből születik a gyermek, aki a szülők szemefénye lesz. Ápolják, gondozzák, nevelik. Mennyi áldozattal jár ez?! (munka, fáradtság, pénz, lemondás … stb.) Mégsem mondja a szülő, hogy már eleget törődtem vele, nem mondja, hogy ezt már nem vállalom, mert a szeretet áldozatválla-
lásra serkenti. Szűz Máriának mennyi lelki szenvedésen kellett keresztülmennie, hogy teljesítse Isten akaratát? Milyen nagy gonddal törődött gyermekével, milyen nagy szeretettel nevelte! Tette mindezt azért, mert benne is az Isten szeretete működött. Nem riadt vissza az áldozatoktól sem. A mostani szülőknek az Ő példáját kell követniük, engedelmeskedve az Isten akaratának, mindent meg kell tenniük azért, hogy gyermekeikre is igaz legyen, amit a 12 éves Jézusról ír az evangélium: „Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.” ( Lk 2,52 ) Az egyházközség: Ahol görögkatolikus emberek szép számmal élnek egy településen előbb-utóbb megfogalmazódik bennük az igény, hogy létrehozzanak egy új egyházközséget. Hajdúböszörményben ez már réges-régen megtörtént. Amint a gyermek a szülők szeretetéből szü-
„Uram, menedékünk voltál nékünk nemzedékről nemzedékre” (Nagy doxológia)
A rézkarcot 2011. szeptember 17-re, a Nyitott templomok éjszakájára készítette Görögh Nagy Lilla
letik, úgy születik az egyházközség a hívek szeretetéből. Ahogyan a szülők áldozatos életükkel segítik gyermekeiket, úgy kell tenni az egyházközséggel is. Hála Istennek sokan adakoztak és adakoznak az egyházközség javára. Visszatekintve láthatjuk, hogy elődeink az 1700-as évektől négy templomot építettek, a régi parókiát megépítették, mindez nagy anyagi áldozatvállalásról tanúskodik. 2004-ben elkészült az ikonosztázion, 2006-ban volt a templomtető felújítás, 2009-ben a templom belső festése, s ezek csak a nagyobb munkák. Ezeket az egyházfenntartási hozzájárulásokból, adományokból és a gyűjtésekből tudtuk megvalósítani. A következő évben két nagy feladatot szeretnénk elvégezni. A templom teljes külső felújítását a templomudvar parkosításával, valamint az ifjúsági szálló megépítését. A két beruházás költsége közel 140 millió Ft lesz. A tervezett munka a jó Isten segítségével pályázati pénzből, egyházmegyei támogatásból és saját forrásból fog megvalósulni. Szeretettel buzdítom és kérem a kedves híveket, hogy adományaikkal, az egyházfenntartási hozzájárulás fizetésével járuljanak majd hozzá az önerő biztosításához. Tájékoztató az egyházfenntartási hozzájárulással kapcsolatban: A Magyar Katolikus Püspöki Kar és Fülöp püspök Úr útmutatása, rendelkezése alapján egyházfenntartási hozzájárulást kell fizetnie minden saját keresettel rendelkező személynek, melynek összege éves fizetésének 1%-a (ideális esetben erre kell törekedni), minimum 4.000 Ft. Szeretetből születik, áldozatok árán fejlődik a gyermek és az egyházközség is. Nagy tisztelettel és szeretettel kérem, hogy érezze át mindenki saját feladatát és felelősségét. Közös áldozatos munkánkkal segítsük családjaink és egyházközségünk fejlődését. Imádságainkban kérjük terveinkhez a mindenható Isten áldását és a Szűz Anya közbenjárását. Krisztus születik! – Dicsőítsétek! Sási Péter esperes parochus
2
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Emlékezés a régi templomra Az előző Görög Oldalban megjelent cikkben írtam az 1892–93-ban épült díszes templomról, melyet abban az időben – új templomként emlegettek. Most ismerkedjünk meg az elmúlt öt évszázad templomaival. Szóljunk arról az elkötelezettségről, mellyel elődeink, minden évszázadban képesek voltak új templomot építeni. Gyűjtöttek, kértek, dolgoztak, és ha kellett, harcoltak is azért, hogy a templom újra és újra felépülhessen, működhessen, A böszörményi görög katolikusság története a távoli múltban gyökeredzik, de eredete egészen pontos dátumhoz köthető, melyet a templom irattárában található leírások és memoriale is bizonyít és megerősít. Eszerint „ezen nemes Rátz Böszörmény városában már 1427 esztendőben Görög Rítuson lévő Rátz keresztények laktak. A fent említett esztendőben jött Böszörménybe Brankovics György a Ratzok fejedelme Angelina nevezetű feleségével és Lázár nevű fiával valamint háza népével és szolgáival.” Történelmi tény, hogy Brankovics délvidéki szerb despota a királytól birtokot kapott, vele érkezett a családja, szolgái, katonái. Ők hozták magukkal a keleti kereszténységüket. Innen ered a rátz elnevezés is, amely voltaképpen a „más vallású emberek csoportját” jelentette. Folytatva az idézetet:
„És Böszörménybe templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek falai most is megvannak, részint megújították, tódtak hozzá és tornyot építettek reá.” Tehát a keleti keresztényeknek ez lehetett az első temploma. Brankovics és családja később a böszörményi birtokot délvidékire cserélte és elköltözött, de a keleti kereszténység meggyökeresedett és felvirágzott ezen a vidéken. Ez a templom mind elődeinknek, mind a ma élőknek is jelen van az emlékezetében. A népi emlékezet, a szóbeli forrásokra való támaszkodás biztos fogódzó, hiszen elődeink emlékezete akár több évszázadot is átívelt. A népi emlékezet szerint tehát fatemploma is volt az egyháznak. Úgy, mint fatemplomról szóló leírást nem találtunk az írások között, de erre utaló mondatokat igen. Milyen is lehetett a régi, fából készült templom? Mint említettem, leírás róla ugyan nincsen, de a régi iratok között három helyen is találunk rá utalást. Ezt veszem sorra az alábbiakban: „A városunkbéli Görög Rítusú Ecclésia a régi sorvadozott épületű temploma helyett Isten dicsőségéhez való buzgóságábúl újonnan fundált (tervezett) kőtemplom építéséhez kezdett.” (Kiemelés a szerzőtől) Ezen okirat kelt 1746. április 26. Mivel kihangsúlyozza, hogy újonnan tervezett kőtemplom építéséhez kezdtek a régi
sorvadt épület helyett, tehát a régi épület bizonyosan fatemplom volt. A fatemplom formájáról semmit sem lehet tudni. A Toronygalériában egy erre a vidékre jellemző, képzeletbeli Tisza menti fatemplom van megfestve. „Mert míg a torony itten fenn állva négy kis fiatorony volt az torony alján, mert az templom naplemente felől épült, úgy maradt meg a torony, a templomot bontották el. Ez a torony sokáig megvolt, még nagyapáink, az 1800-as évek végén látták, emlékeztek rá, s beszéltek róla. Ezek az idézettöredékek utalnak arra a régi, sorvadozott templomocskára, melynek emléke a mai napig is él még a hívek körében. Mindezek az emlékek dicsérik elődeink buzgósását és munkáját a Templomért. Eddig tartott a leírás a régi templomokról, melyet egy 1700as években készült leltárban talált igen rövid utalás egészíti ki. „A legkisebb harang rígen a Ratzoké vala 1619” Tehát nemcsak, hogy fatemplom volt, de fordulatoktól terhes XVII. Század elején még harangot is öntöttek eleink. Az 1746-ban épült kőtemplomról már sokkal több és pontosabb, részletesebb leírás maradt ránk.
Nagy István
Ikonos gondolatok karácsonyra A karácsonyi történet a legszebb a világon. A gyermeknek mosolygós lesz a szeme, az angyalok, a pásztorok, és a háromkirályok története hallatán. Az elmélyülten vallásos felnőtt lelkében érti meg, és éli át a drámát: az Ószövetség szigorú Istene, valóságos emberré lett, Jézus személyében, azért, hogy nekünk minden könnyebb legyen. A kereszténység egy Krisztus középpontú vallás, melynek másik neve: Krisztuskövetés. A közvetlen istenábrázolást joggal tiltották az egyházi törvények, hiszen „Istent soha senki nem látta”. (Jn. 1, 18). Krisztust viszont hitvalló kötelesség ábrázolni, mert „Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje”. (Kol. 1, 8). A közelgő ünnep alkalmával, két, a karácsonnyal összefüggő ikont mutatunk be, röviden. Az első ószövetségi kötődésű. Megjegyezzük, hogy a mi keleti kereszténységünk az Ószövetséget, az Újszövetség előképeként fogja fel, és értelmezi. A történet közismert: a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokorból maga Isten szól Mózeshez: „Én vagyok, aki vagyok.” (Kiv. 3, 13-25). Az
Mózes az el nem égő csipkebokor előtt. Fametszet, Lviv, 1738.
ikon misztikusan ábrázolja a történetet. A térdre eső Mózes előtt lángoló bokor ágai között, megjelenik az Istenszülő, karján a Gyermekkel. Tehát az ószövetségi jelenet, az Újszövetségre utal. A magyarázatot, a nagy egyházatya, Nüsszai Szent Gergely adja meg (+394). Gyönyörű szavait érdemes lassan, gondolkodva olvasni… „Isten volt az az igazság, aki akkor, a szavakkal kifejezhetetlen fény által vezette Mózest, és megjelent neki… földi bokorból áradt a sugárzás, mely felülmúlta a földi csillagokét. A Szűz misztériumára tanít mindez, tőle ragyogott be az
istenség fénye az emberi életbe, a születés által romolhatatlanul őrizte meg a lángoló bokrot, a születéssel nem sértette meg a szüzesség virágát”. Az egyházatya zseniálisan fogalmaz, a természetfeletti fényjelenség, csak Krisztusra vonatkozhat. Ezt megerősíti a liturgikus himnusz is: „Ki hajdan a Sínai hegyen láthatatlanul beszélt Mózessel mondván, én vagyok, aki vagyok, ma a Tábor hegyén átváltozván színében, tanítványainak megmutatá tekintetének boldogító jóságát, magára öltvén az emberi lény alakját…”
Tehát a csipkebokorból maga Jézus szólt, aki a csipkebokor lángját, a Tábor hegyi Úrszínváltozáskor teljesítette ki. Ezt a fényt ragyogta újra és újra, a betlehemi csillag, és a feltámadást hirdető angyal vakító fénye. Második, ide tartozó ikon az Istenszülőt ábrázolja, amint felemelt karokkal imádkozik. Mellén, kör alakú dicsfényben, a gyermek Jézus látható. Ez az Istenszülő a Jel ikonja. Izaiás jövendölésén alapul: „Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet: Igen a Szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz. 7, 14). Az imádkozó istenszülő, mellén a Gyermekkel üzenet a világnak: közel az ígéret beteljesedése. A Jel ikonja a Megtestesülés előképe, mely szerint a Megváltó, emberi természetét az Istenszülőtől vette. Az ikon magasztos egyszerűsége további következménnyel is jár: amint Jézus emberi természete elválaszthatatlan Anyjától, úgy Mária megdicsőülése is elválaszthatatlan gyermeke istenségétől. Ebben a meggyőződésben gyökeredzik a keresztény Kelet elmélyült Mária tisztelete. Krisztus születik! – Dicsőítsétek! Dr. Nagymihályi Géza
3
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Dr. Varga Gyula:
Néhány adalék a hajdúböszörményi görög katolikusok történetéhez
1806-ban fejeződött be az az összeírás, amelyet jóval azelőtt, már Mária Terézia és II. József idejében elkezdtek, s amely már korábban,1737-ben kezdődött. Ekkor két Olsavszky Simon munkácsi püspök papjai számára az ún. lelkészpénztárból, amelyet még 1737-ben III. Károly császár rendeletével szerveztek meg. A lelkészpénztár intézménye azért jött létre, hogy a katolikus vallás tovább erősödjön, új templomok építésére tették félre a pénzt, illetve iskolák, paplakok létesítésére és a papság fizetésének kiegészítésére. A támogatás megítélésének feltétele volt, hogy készüljön egy összeírás a püspökség görög katolikus parókiáiról, ám 1747-ig ennek az összeírásnak csupán egy része íródott meg, a többire csak 1774-ben és 1782-ben került sor, véglegesen azonban csak 1806-ban készült el. A munkácsi püspökség lakossága ekkor az egész magyarországi lakosságnak körülbelül 7%-át tette ki. A püspökség lakói nemzetiségüket tekintve magyarok, románok, ruszinok és szlovákok voltak, a görög katolikusok körében. Ebben az időben Bacsinszky András püspök, aki kiváló szervezője volt a görög katolikus egyháznak, iskolákat alapított és a bibliafordítást is szorgalmazta, a görög katolikus vallású híveket leginkább ruszinoknak tekintette, egyben arra biztatta papjait, espereseit és a híveket, hogy térjenek vissza a ruszin hagyományokhoz, amelyek az eredetét tekintve a görög katolikus vallást gyakorló nemzet kultúráját jelentették. Bármilyen tiszteletre méltó személyisége volt is egyházunknak a püspök úr, ebben a témában valószínűleg tévedett. Az összeírásból ugyanis sokkal inkább az derült ki, hogy a ruszin (rutén) népesség mellett igen sokan a magyar és román nemzetiség tagjai voltak, amit bizonyított az is, hogy az adott parókián milyen nyelven folyt a szertartás. Ámbár a görög katolikus vallást igen sok helyen említették „orosz vallásnak”, ahogyan a régi böszörményi térképen is „orosz templomként” van jelölve a régi templom, a vallást gyakorló családok nevei már szinte kizárólag magyarok. Az összeírásból egyéb adatok is kitűnnek, amelyekből jól lehet
következtetni az adott település nagyságára, a katolikusok lélekszámán túl arra is, hogy mennyire élő az adott közösség, és a birtokviszonyokra is. Az összeírás táblázatait tekintve a következő adatok vannak feltüntetve: Parókusok neve, a parókiák vagy filiák nevei, a görög katolikus hívek száma, külön feltüntetve a gyónásra képes és nem képes hívek számát. A következő adat arra vonatkozik, hogy egy negyedórában mérve mekkora távolságban vannak az adott filiák, kik jobbágyok a lakosok közül, az adott település tiszta görög katolikus vagy vegyes a népesség. Külön feltüntetik a házaspárok számát , ill. a más vallásúakkal kötött házasságok számát. Ezen kívül a helység más vallású papját is feltüntetik, a prédikációk nyelvét, és az iskolahelyzetet, valamint az 1805-ik évet tekintve a házasságkötések, halálozások vagy születések mennyiségét. Ami Böszörményt illeti, az összeírásokból a következők derülnek ki: A parókia Szabolcs vármegye dorogi esperesi kerületéhez tartozott, három filiája volt: Szoboszló, Balmazújváros és Debrecen. A parókus neve Deáky Mihály, a görög katolikus hívek száma a parókián belül 778, ebből gyónásra képes, tehát hét éven aluli 74, míg a hozzá tartozó filiákban Szoboszlón 50, Balmazújvároson 140, Debrecenben 15 hívőt mutatnak ki az adatok. Érdekes a filiák távolsága, hiszen Szoboszlót egyórányira teszi, míg Balmazújvárost és Debrecent fél-fél órára, ami az akkori közlekedési viszonyokat ismerve, optimista túlzásnak tekinthető. A böszörményi lakosok közül kevesen voltak jobbágyok az egész lakosságnak csak mintegy 10%-a (84), ami természetes is volt a hajdúvárosokban. Böszörményben a házaspárok (160) mindannyian tiszta görög katolikus vallásúak, a filiákban előfordul más vallásúval (római katolikus, evangélikus) kötött házasság is, azonban a reformátusokkal a hajdúvárosokban is csak Nánáson (5). Alapvetően azonban a görög katolikusok egymást közt házasodtak. A kimutatásból az is kitűnik, hogy ekkor Böszörményben a görög katolikuson kívül még nem
volt római katolikus parókia. A helységben már ekkor működött a görög katolikus népiskola, és folyt katekizáció. 1805-ben Böszörményben 9 házasságkötés, 28 születés és 21 haláleset történt, ami a népességet tekintve átlagosnak mondható a korban. A prédikáció nyelve magyar volt, amint arról Nyakas Miklós is említést tesz egyik művében, a böszörményi görög katolikusok magyar családnevet viseltek. A dorogi esperesség területén egyébként csak Nyírábrányban és környékén, valamint Érkenézen, Nyíradonyban és Dorogon folyt más nyelven a prédikáció, mégpedig románul. Ezen kívül Büdön (a mai Tiszavasváriban) és Gelsén (Nyírgelse) ruszinul. Dorogon 3664 magyar anyanyelvű hívő mellett 1534-en az ún. „oláh parókiához” tartozta, akiknek külön papjuk volt Szabó Bazil személyében. A dorogi esperest ekkor Kricsfalusy Jánosnak hívták, s a dorogi magyarok mellett hozzá tartozott a kisszámú (50) nánási görög katolikus népesség
is. Ez a túlsúly a magyarok javára a továbbiakban is folytatódott, hiszen 1913-ban, amikor megalakul a hajdúdorogi egyházmegye, a 70, eredetileg a munkácsi egyházmegyéhez tartozott parókia híveinek már 85000 magyar hívője volt, ezek tiszta magyar közösségek, míg 17 parókián éltek csak vegyes, azaz ruszin és magyar lakosok. A folyamatos elmagyarosodás a későbbi trianoni Magyarországhoz csatolt területeken tovább folyt. Elmondhatjuk hát, hogy a hajdúböszörményi lakosság jelentős részét kitevő görög katolikusok ugyanolyan magyarok voltak, mint a város túlnyomó többségét alkotó reformátusok, s nagy valószínűséggel a birtokos családok közül kerültek ki többségükben. A magyarországi görög katolikusság északi területein élő ruszin, illetve erdélyi román testvéreink azonban ugyanazt a vallást követték és követik ma is, mint a mi őseink. Bár közelebb kerülhetnének egymáshoz a népek a közös gyökerek megtalálása által is!
Bioetika Új tudomány. A tudás forradalma, konkrétan a biológiai tudományok fejlődése hozta létre, ill. tette szükségessé megjelenését. A biotechnológia iparrá vált. Ez hasznos is lehet, ellentétben a biológiai manipulációnak is nevezett veszélyes területtel. A klónozás lehet jó célú, de – én sem szeretném, ha szembe jönnék magammal az utcán. A XIX. szd-i „szociáldarvinizmus”-ra mintegy válaszként adott kritika is ez. Elsődlegesen egyházi, vallási alapjai vannak, amennyiben az etikailag fejlett világvallások tudósai vetették fel először, hogy a tudomány nem lehet mindenható – legalább is a cél sosem lehet rossz. Központ, mérce tehát mindig az ember, mint egyetlen felelős erkölcsi lény. A vizsgálatok legfőbb területe pedig a genetika és az orvostudomány. A bioetikai megítélés /ma még/ nem egységes, sokszor egyéni érdekeltségtől is függ- így a társadalmi vélemény sem mindig egyezik az egyházi-esetleg filozófiai megítéléssel. (Megjegyzem, az egyház
véleménye nem csak elsődleges, de a legobjektívabb is.) De általános szabálynak nevezhető, hogy az ember, az emberi élet és a földi élet védelme, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartása, alapnak tekinthető. Az orvostudomány, a genetika és a többi résztudomány és az ember (mint egyén) védelmét, az emberiség fennmaradását kell, hogy szolgálja. De az sem mindegy, hogyan, milyen eszközzel! Voltak a múltban elítélendő „emberkísérletek” (ld. haláltáborok), és a múltat is tisztán kell látni, hogy előrenézhessünk. Nem lehet tehát (pl.) embereken kísérletezni. Nem mindegy, tudásunkat mire fordítjuk. Jó lenne, ha a bioetika is minél előbb globálisan elfogadható, mércévé válna, mert az erkölcs nem gátja, hanem jó értelmű segítője, jóra irányítója a tudományoknak. Csak így szolgálhatjuk az emberiség közös érdekeit – csak így segítheti a jövőt. Vagyis csak üdvözölni lehet ezt az új tudományt! Balla Sándor
4
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Jó ideje „kéz a kézben” A kereszténység és a művészet már jó ideje jár kéz a kézben. A korai időszakra jellemző didaktikus funkció az évszázadok során autonóm egyházi művészetté nőtte ki magát, létrejött az egyházi zene, az egyházi festészet, az egyházi képzőművészet. A hajdúböszörményi Görög Katolikus Templom gazdag, változatos programjain végigtekintve láthatjuk, hogy az egyház a mai
napig szoros köteléket ápol mind a vallási, mind a profán témát bemutató, feldolgozó művészeti ágakkal. 2011-ben rendeztek itt koncerteket, kiállításokat, még rendhagyó „történelem órát” is. Májusban a Déri Múzeum Baráti Köre által rendezett „A szeretet nagy kozmikus titok” címet viselő zenés, irodalmi áhítat került megrendezésre Erdélyi Márta közreműködésével, míg a Toronygalériában Andics Árpád fotóművész impozáns felvételei voltak
láthatóak „Reményik Sándor nyomában” címmel. A nyár utolsó hónapja sem telt el kulturális programok nélkül. A Hajdúhét keretein belül újabb kiállítás nyílt a Toronygalériában, ezúttal a Hajdúsági Művésztelep alkotóinak műveiből, és iskolás gyermekek munkáiból. Az „Emlékkiállítás” elnevezéshez híven megtekinthetők voltak örökségekből, hagyatékokból kölcsön
kapott régi konyhai és mezőgazdasági használati tárgyak, valamint egy 1848-ból származó katonai egyenruha. A múltba való visszatekintés, az ősök előtti tiszteletadás fontosságát hangsúlyozó kiállítás záró akkordját a böszörményi költő, Papp Für László versei adták, saját tolmácsolásában. A zene kedvelőinek igen kedvező időszak volt az augusztus második felétől szeptember közepéig eltelt néhány hét. Szent István Király tiszteletére – szintén a Hajdúhét programjait gazdagítva – ünnepi hangversenyt adott a hajdúböszörményi Városi Pedagógus Kórus és a gödöllői Városi Vegyeskar. Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán szerzeményei mellett liturgikus kórusművek, illetve német, holland és olasz dalok hangzottak el. Pár nappal később a Szentegy-
házi Gyermekfilharmónia hangversenyét hallgathatták meg az összegyűltek. A 150 tagból álló erdélyi gyermekkórus és zenekar a nyári hangversenykörútjuk utolsó állomásaként látogatott el Hajdúböszörménybe. Az őszt a „Három Kórus Hangverseny” nyitotta meg, ahol fellépett a Paloznaki Kórus, a sárbogárdról városunkba látogató Huszics Vendel Kórus, valamint a böszörményi Városi és Pedagógus Kórus is. A koncert a Város Napja alkalmából rendezett ünnepi prog-
katolikus kultúráról Balla Sándor tanár urat. A zene, mely leginkább alkalmas a kimondhatatlan kifejezésére, ezen az estén is fontos szerepet töltött be. A városi Pedagógus Kórus mellett fellépett a Baptista Egyház Kórusa is, szaxofonjátékával pedig Bencze Máté járult hozzá az est sikeréhez. Gitáron játszott Papp Für János, aki saját költeményeiből is előadott néhányat. Ezen az estén Isten dicsőségéé, és a művészeteké volt a főszerep. A Templom oltalmazó falai között tökéletes egysé-
ramsorozat részeként került megrendezésre. Az elmúlt hónapok legizgalmasabb, legszínesebb eseménye minden bizonnyal a Nyitott Templomok Éjszakája volt. A Görög Katolikus Templom este hattól éjfélig várta a hívőket, s a nem hívőket egyaránt. Az Istent dicsőítő szertartások emelkedett hangulata mellett jól megfért a rézkarc készítés, a Toronygalériában rendezett képzőművészeti kiállítás. Kisfilmek vetítésre is sor került. A megjelentek két előadást is végighallgathattak: történelmi és egyháztörténeti témában Nagy István világi elnök urat, és görög
get alkotott e kettő, hogy benne mindenki megtalálhassa az erőt, a békét, a megnyugvást, hogy továbbhaladhasson a számára kijelölt úton. A hajdúböszörményi görög Katolikus Templom szerves részét képezi a város kulturális életének. A Toronygaléria, a kiváló akusztika egyedülállóvá tesz minden itt lebonyolított eseményt. A szervezők odaadását és kitartását tekintve várhatóan újabb különleges programokkal, kiállításokkal gyarapszik a templom rendezvényeinek száma. Bihari Ágnes filmtörténész – esztéta
5
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Egy kiállítás képei Lehetnének a Muszorgszkij darab ihletői is a Görög Katolikus templomban az őszi hónapok alatt kiállított alkotások. Sőrésné Marika utolérhetetlen lelkesedéssel beszél arról, hogy milyen nagy örömöt okoz neki a festés és a kiállítások szervezése. A művészek mintha csak e csodás ősz színeit kapták volna ölbe és vitték volna be a templom falai közé. A böszörményi méltóságteljes templomtornyok, a házak tetőinek derűs vörösei, a vidám sárga-zöld napraforgótábla, az utcák, zugok megfejtésre váró titkainak láttán jóleső, büszke érzés fogja el az embert: jó böszörményinek lenni. Mindannyian kerültünk már, vagy még kerülhetünk nehéz helyzetbe, vagy kilátástalannak tűnő verembe és ha nincs meg bennünk a Jóistenbe vetett hit, hogy csak Ő adhat erőt a nehézségek elviseléséhez, ak„Szenteld meg azokat, akik házad ékességét szeretik!” Minden áldozati kultusszal rendelkező vallás szertartásaiban megtalálható az oltár, amely gazdag szimbolikus tartalommal bír. Egyszerre jelképezi Krisztus trónját és sírját, az áldozat színhelyét és az Isten jelenlétét. A magyar mise elnevezés a
latin missa szóból származik. A szentmise legismertebb ősi nevei: a kenyértörés, a megemlékezés, az Eucharisztia, misztériumnak is nevezték, később áldozat névvel illették. Mindezeket megtaláljuk az utolsó vacsora történetébe. Jézus Krisztus ezzel megalapította a szentmisét, a Szent Liturgiát melyben közös cselekvésre szólít. Az első keresztények idejében az oltár egyszerű faasztalka volt. Később kőből építették, négyzet alakú lappal, melyet terítők fedik. A főoltár a szentélyközepén található, hogy körüljárható legyen. A szentélytől balra helyezkedik el az előkészületi oltár. Itt történik a liturgia első, nem nyilvános, az
kor tényleg összeomolhatunk. Bízom benne, hogy akik e lélekmelengető kiállítást megtekintették, átjárta őket az alkotókból áradó hit, szeretet és alázat. Oly sokszor elég egy szín, egy illat, egy nevetés, egy telefon vagy egy baráti ölelés ahhoz, hogy feltöltekezve induljunk tovább utunkon. Hinnünk kell abban, hogy a jó kiszorítja egyszer a rosszat ebből az elgyötört világból, de ne várjunk arra, hogy a másik ember kezdje ezt el. Mi kezdjük el a lélek gyümölcseit tovább adni, még akkor is, ha nem túl nagyok, vagy olykor keserédesre érlelődtek. Köszönöm az alkotóknak, a szervezőknek a lelkükből áradó őszinte szeretetet. Az Úristent pedig hálát adva arra kérem, hogy adjon továbbra is erőt, egészséget úgy a művészeknek, mint a befogadó közönségnek. Rózsáné Szilvi
Liturgikus terítők adományokat előkészítő része, a proszkomidia. A szent liturgiánk ünnepléséhez az oltárt és a szakrális tárgyakat terítővel kell befedni. Az antependium az oltárt teljes egészében körülvevő finom kelme, fémszálas vagy drága köves díszí-
tése az oltár fenségét, méltóságát hangsúlyozza. A liturgikus terítők alapanyaga lehet batiszt, tüll, selyem, brokát vagy bársony. A középkor folyamán, a XII. századtól rohamosan terjedt a liturgikus színek használata, egységes lett az öt alapszín: fehér, vörös, zöld, viola és a fekete. A bizánci rítusban nincs a színeknek egyetemes, általános rendszere. A szerkönyvek említik meg egyedül a világos és a sötét viseletet. A görög hagyományban a gesztenyebarack (vörösbarna) és a burgundi vörös szokás az ünnepi alkalmakon, a többi napokon legjellemzőbb az arany és a fehér. A Szláv Egyházakban és ott, ahol a
nyugati hagyomány hatásai érezhetőek, átvették a liturgikus színek szokását. A motívumoknak és a színeknek szimbolikus jelentése van. Az egyes ünnepekhez köthető színek a következők: Világoskék szín: Istenszülő ünnepeken, május és október hónapokban. Lila vagy sötétvörös szín: Advent időszakában, a Nagyböjt szombatjain és vasárnapjain. Piros szín: a kereszt ünnepeken, vértanúk ünnepein pl. Keresztelő Szent János ünnepén, Karácsony előtt hat héttel, Húsvét nagyböjtjén, Krisztus szenvedéseinek ünnepein. Zöld szín: Virágvasárnap – Némely helyen a Szent Kereszt ünnepein – Pünkösdkor, Szentéletű Szerzetesek ünnepein. Fekete szín: Gyászmisén, a Nagyböjt hétköznapjain, a Nagyhét hétköznapjain, kivéve a Nagycsütörtök. Fehér szín: Húsvétkor, Karácsonykor, Vízkeresztkor, a nagy Krisztus ünnepeken (kivéve a szenvedésre vonatkozóan), temetésen. Arany szín: a többi vasárnapokon. Az Orosz Egyházban nyolc féle színt használnak az év során: arany, világoskék, lila vagy sötétvörös, piros, zöld fekete, fehér narancs vagy rozsdabarna. A Keleti Keresztény Egyházban négy szín dominál: piros, kék, arany, fehér. A Szláv Egyházakban – nyugati hatásra – a temetéseken, a Nagyböjt hétköznapjain és a Nagyhéten a fe-
ketét is használják, mint a bűnbánat és a gyász színét. A XX. század második felétől visszatért az ősi liturgikus szín a fehér, ami a feltámadásba vetett hit és remény színe. A nagy keresztény keleten volt először piros a temetésen, a feltámadás és az örök élet jelképeként. Nálunk Dr. Timkó Imre püspök vezette be a vörös temetési színt. A 452-től alkalmazott „IHS” monogram az oltárterítők középmotívuma, Jézus nevének görög betűiből kialakult rövidítés:„Jesus Hominum Salvator” azaz Jézus az emberek üdvözítője. A liturgikus terítők színben megegyeznek a liturgikus öltözettel. A terítőket az ünnep alkonyati istentisztelete előtt cserélik le. A nagy ünnepek esetében, az alkalomhoz illő terítőket a megelőző este terítik fel. Húsvétkor a nagyszombati liturgián a körmenet alatt teszik ezt, és marad az azt követő ünnepi időszak utolsó napjáig. A Toronygalériában tavaly volt a liturgikus öltözetekből és tartozékaiból kiállítás, az idén pedig az oltárterítők kerülnek kiállításra. Kardos Sándorné
6
Van, aki utólag bánja az egész életét. Nagy célokat tűzünk ki magunk elé: művelt ember, apa, anya, szeretnék lenni, s utána ezek megvalósításának élünk. Hogy ronthatjuk el mégis párkapcsolatunkat, szerelmünket, hitünket? Az életünk normális esetben halad a célja felé, de olykor lecsúszunk a lejtőn és elcsúszunk a kitűzött céljainktól. Ekkor már csak a látványos hanyatlást vesszük észre, egy alkoholizmus vagy válás viszont már a lejtő vége. Pedig az oda vezető folyamatot látva a baj megelőzhető. Csakhogy észnél kell lenni, mert maga a folyamat, amelyben elcsúszunk a céljainktól, alig észrevehető. Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap, teológus, etika tanár Szilfa utcai szabadegyetemen tartott előadásáról olvashatunk itt beszámolót, melyből megtudhatjuk, hogy mit kell észrevenni ahhoz, hogy ne utólag legyünk okosak a magunk és szeretteink életében felmerülő problémákat észlelve. A kegyelmet nem lehet könynyen elveszíteni, éppen ezért a lecsúszás első tünete az, hogy huzamosabb ideig nincs kedvünk imádkozni, templomba menni, áldozni – véli Papp Miklós, aki szerint ez magával hozza a tényt, hogy elszakadok azoktól az emberektől is, akik a jó felé noszogatnak, s olyanokkal barátkozom, akik nem helytelenítik a bűnt (például a megcsalást). A következő jel, amiből tudhatom, hogy jó irányba megyek-e, az időbeosztásom. Ha állandóan rohanok, idegeskedem és nem tudok megfelelő mennyiségű, minőségi időt szentelni azokra a dolgokra, emberekre, akik, amik fontosak számomra, az már a lejtő eleje. Intő jel, ha sok területen nem érem magam utol, kapkodok, felületesen tudok csak részt venni a dolgokban. Látni kell, hogy nem az a jó, ha mindenre sort kerítek, sokkal fontosabb, hogy néha tudjunk lemondani, lazítani, elcsendesedni és a fontos dolgokra odafigyelni. Minőségi időt szánni például a házastársamra. Noha ez még csak a lejtő eleje, azért kell észnél lenni, mert ez olyan, mint ha egy lejtőn gurulni kezd az autó: az elején még azt hisszük, hogy meg tudjuk állítani, de aztán a becsapódás előtt már annyira gyors, hogy csak kisebb-nagyobb sérülé-
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Etika a párkapcsolatban Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap előadása sekkel tudunk kiugrani belőle. A következő állomás során az ember lelkiismeretében elkezd tompulni, megzavarodik az értékítélete. Míg korábban kristálytisztán látta az értékeket, hirtelen elkezd tanakodni, hogy a jó nem is olyan jó vagy éppenhogy a rossz nem is annyira fekete. Ez azért veszélyes, mert nem igaz a mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. A bűn már előtte eldől, ha belül már nem tartom feltétlenül rossznak. Ez a banánhéj a lejtőn – mondja Papp Miklós hozzátéve, hogy ha fejben elkezdjük mondogatni, hogy nem is olyan jó dolog a hűség vagy a házassági eskü, fel is adjuk fejben, s utána könnyebben lépünk a rossz útra. Ezt követi egy váltási kényszer, amikor már sokminden kezd összeomlani: elszakadunk a közösségünktől, kapkodunk, szaladunk, belül kezdünk összeomlani, érezzük hogy ebből már elég. Néha csendes elmélkedés, néha egy nagy jel, például egy baleset során érezzük, hogy nem jó irányba tartunk. Az a szerencsés, ha csak majdnem történtek bajok, és észbe kapunk. Ha valaki körülöttünk váltani akar, azt nagyon kell tisztelni, és segíteni kell. Félre kell tenni saját sérelmeinket és menteni a menthetőt. Azonban nagyon nehéz váltani, mert ekkor már a lejtőn lefelé száguldunk. Még semmi bajunk, és bár tudjuk, hogy mi lesz a vége, de ha kiugrunk, megsérülhetünk. De a sebeket fel kell vállalni, mert minél később váltunk, annál nagyobb árat kell fizetni. Papp Miklós szerint ilyenkor fontos feltenni a kérdést: ha így folytatom, akkor mi lesz a párkapcsolatomból, a közösségemből, a hitemből? Ha az a válasz, hogy el fog hagyni a szerelmem, tönkremegy az egészségem stb, akkor váltani kell. Téves szemlélet, hogy mindent ki kell próbálni és akkor majd kiderül, hogy hova vezet, hiszen próbáljunk csak meg belenyúlni a konnektorba! Sokkal jobb, ha a megelőzést választjuk, ha előre gondolkodunk! A következő fázisban, mikor már eltávolodtam a céljaimtól, a fontos dolgoktól, keresek valami pótlékot. Ez szinte bármi lehet, tanulás, sport, munkamánia, még egy látszólag ártalmatlan hobbi is, ami általában nem vesz el sok időt, de örömet ad, játékos, vidám,
kicsit kiszakít a praktikus életből, összehoz másokkal. Pótlékként viszont a fontos dolgok helyébe lép, és túl sok örömet várok tőle, sok pénzt és időt teszek bele, elvisz a fő céljaitól. Ráadásul agyunk hátsó szegletében tudjuk hogy ez hazugság, ami egy idő múlva kidurran, mint a lufi. Ezért ha érzem, ez nem ez az én utam, hagyjam. Az újabb állomás már az önsajnálat ideje. Elúsztak a célok, kidurrant a pótlék és marad a nagy semmi. Ez egy kényes állapot, amelyben jellemző az önsajnálat, de innen is lehet még váltani, csak nem könnyű. Érdekes pszichés váltás történik: míg a lejtő elején azzal áltatjuk magunkat, hogy kézben tudjuk tartani a dolgokat, addig most áldozatnak tekintjük magunkat, aki nem tehet semmiről, így aztán a kialakult helyzeten sem tud változtatni. Papp Miklós szerint az első lépés a gyónás lehet ilyenkor, hiszen ha bevallom hogy én tehetek róla, azáltal kimondom azt is hogy kijöhetek a bajból, van hatalmam felette. Éppen ezért óvatosan sajnálgassuk egymást, inkább azt nézzük, mit tehetünk a másikért, ha bajban van. Amikor elkezd melletted valaki csúszkálni a lejtőn, nem szabad hagyni, mert nem ez az igazi szeretet – véli Papp Miklós, emlékeztetve rá, hogy Krisztus lenyúlt értünk egészen a pokolig, s csupán a liberalizmus tanítja azt, hogy a
másik életébe ne szóljunk bele. Arra viszont vigyázzunk, hogy sose adjunk bűnre tanácsot! Ha olyan szorult a helyzet, inkább ne mondjunk semmit – óv az etikatanár. A becsapódás, a tragédia előtt van egy utolsó csönd, például a nagy válások előtt. Ez ahhoz hasonlatos, mint amikor a ház alapját kimosta a víz. Egy darabig még ott áll, de amikor jön egy fuvallat, elviszi. Innen kirántani valakit a legnehezebb, ezért fontos a megelőzés, ezért nem szabad idáig eljutni. Sajnos a tragédia bekövetkezése után, ahogy mondani szokták, a baj nem jár egyedül. Ha tönkremegy a házasságom, előfordulhat, hogy épp akkor kirúgnak, megrendül az egészségem, elvesztem a barátaimat is. Ezek annyira összefüggnek, hogy egyik rántja magával a másikat. Nincs olyan, hogy „csak a házasságom ment tönkre”, nem lehet áltatni magamat, hogy ez nincs hatással a munkámra. A teológus végül arra figyelmeztet, hogy ebből is látszik, a fő bűn a hanyag életvezetés. Nem mindig az a súlyos bűn, amit annak gondolunk, éppen ezért azt kell látni, hogy mi visz el a fő céljainktól. Jellemző, hogy a szerelmemmel való veszekedést meggyónjuk, de az odáig vezető folyamatot nem. Pedig a prevenció a fontos. Előre kell okosnak lenni, mert minden egyes fázisból van visszaút. Forrás: www.csaladhalo.hu, C. L., 2011. 09. 30.
Önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! 2012-ben ünnepeljük a Hajdúdorogi Egyházmegye 100 éves évfordulóját A Hajdúdorogi Egyházmegyét templom felépítésének 120. évfor1912. június 8-án alapította X. dulóját (1892–1893). Szent Piusz pápa a Christifideles Graeci kezdetű bullával. Az alapító bullában a pápa a Magyar Királyság területén élő görög rítusú katolikus hívekről úgy nyilatkozik, mint akik híresek példaadó hitükről és jámborságukról, valamint az Apostoli Szentszék iránti buzgó igyekezetükről. Őseink eme példás buzgósága oly erős, oly termékeny volt, hogy egy új egyházmegye születhetett belőle. A hajdúböszörményi hívek jövőre egyszerre ünneplik az egyházmegye centenáriumát és a böszörményi görögkatolikus
7
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Gondolatok a vízről egy új év kezdetén Hilarion Alfejev gondolatai a Vízkereszt ünnepe előtt. A Vízkereszt más néven a Teofánia, azaz Isten megjelenése, avagy az Úrjelenés ünnepe. Egyházunk minden évben elvégzi a vízszentelés szertartását, ezt a vizet pedig nagy szentségként tartjuk számon. Ez a víz, amelyen láthatatlanul a Lélek kegyelme nyugszik, mindent megszentel, amit csak meghintenek vele, és meggyógyítja az embereket betegségeikből. Az Evangéliumban több olyan történetet is olvasható, amikor emberek víz által gyógyultak meg. Jeruzsálemben a Betesdának nevezett fürdőre időről időre leszállt az Úr angyala, és „felkavarta a vizet”. Aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett. Maga az Úr is felhasználta a vizet a gyógyításhoz. Amikor találkozott a vakon született emberrel, a földre köpött, sarat csinált a nyálával, majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában” (Jn 9,7). Az elment, megmosakodott, és látóvá lett. Az Úr az élet forrásává teszi a vizet, és a víz valóban életetadóvá válik számunkra, mert a
Lélek kegyelme megszenteli (...). Amikor ebből a vízből részesedünk, mi a Szentlélekkel és az Úr Jézus Krisztussal kerülünk közösségbe, és magával Istennel egyesülünk. Az Úr megkeresztelésének ünnepét Úrjelenésnek is hívjuk, mert Jézus megkeresztelésének pillanatában a Szentháromság mindhárom személye megnyilatkozott az embereknek. Az Úr Jézus testileg alámerült a vízbe, a Szentlélek galamb képében leszállt reá, a
mennyből pedig az Atyaisten hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,13-17). Az egyházi szertartásrend az Úr megkeresztelésének ünnepét a fények napjának is nevezi, mert ez nemcsak a Léleknek és a víznek az ünnepe, hanem az isteni fényé is, amely megvilágítja az ember belső, lelki szemeit és szívét, és átváltoztatja egész természetét. A vízszentelés nem pusztán egy szertartás. Bár nem tartozik bele a hét szentségbe, de benne, mint a szentségekben is, megtörténik az anyag titokzatos átváltozása, hiszen a közönséges víz, amelyet a csapból veszünk, átváltozik, és szentté, megszenteltté lesz. Mint minden szentségben, itt is megtörténik Isten és az ember találkozása, vagyis ez nem más, mint áldás és megújulás. Kérjük Istent, hogy a fények napján mi is, akik részt vettünk a Vízszentelés szertartásában, részesüljünk az isteni fényből, hogy megváltozzunk és átváltozzunk. Hiszen végső soron ebben rejlik minden szentség, minden egyházi szertartás, az egész keresztény élet lényege.
„Az alkohol rabságából Jézus a szabadító” Beszélgetés Titkó István görögkatolikus pappal Titkó István létavértesi görögkatolikus parókus több mint tíz éve tartja Máriapócson a szenvedélybetegek lelkigyakorlatát negyedévente. A háromnapos lelkigyakorlatok sok bajban levő családnak jelentettek életre szóló változást. – Mi indította erre az útra? – Úgy éreztem, hogy sok olyan szenvedélybeteg van, aki szeretne változtatni életén, de nem tudja, hogy merre induljon el, milyen lépéseket kell megtennie, hogy megszabaduljon. Azt éreztem, hogy minél hamarabb meg kell mutatni, hogy van remény egy jobb életre. – Kik vesznek részt a lelkigyakorlaton? Vannak jelentkezési feltételek? Milyen időközönként kerül sor a lelkigyakorlatra? – A szenvedélybetegek lelkigyakorlatán csak szenvedélybetegek és hozzátartozóik vesznek részt. Általában idegeneket nem szoktunk fogadni, csak azokat várjuk, akik gyógyulni szeretnének. A családtagot is ide számítom, hiszen a családtag, különösen a házastárs szenvedi meg a legjobban ezt a betegséget. Szeretem, ha a legközelebbi hozzátartozó is elkíséri a beteget, mert először ő kap reményt: látja, hogy másoknak is jobb lett az élete azáltal, hogy a szenvedélybeteg meggyógyult. Három havonta találkozunk, általában viszsza szoktak jönni az emberek megerősödésre, és továbbadni az örömhírt. Egy-egy lelkigyakorlaton 28-35 fő szokott részt venni. – Vannak segítők ebben a munkában? – Igen, vannak. Azok, akik már huzamosabb ideje nem isznak, s belső indíttatás miatt se-
gíteni akarnak társaikon. Ők is a szenvedély rabjai voltak, s ezért hitelesen tudják közvetíteni a szabad élet nagyszerűségét. Egyébként a józanodásuk után segítői tanfolyamokat végeztek, tehát akár szakembereknek is nevezhetnénk a társaimat. Mindezt társadalmi munkában teszik. – Vannak visszaesők, vagy visszajárók? – Vannak visszaesők is, visszajárók is. Azt tapasztaltuk, hogy azok a visszaesők, akik félreteszik szégyenkezésüket, s nem adják fel, hanem visszajönnek, előbb vagy utóbb megkapják a szabadságot. Azok viszont, akik elmaradnak, sok esetben elvesznek, s tudjuk, hogy sok szenvedéssel élik tovább életüket. – Vannak sikerek, eredmények, hatékonyak ezek a lelkigyakorlatok? – Nem tudom pontosan megmondani, hogy hány ember nem iszik azóta, hogy a lelkigyakorlaton részt vett, de sok... és mégis kevés. Vannak olyanok, akik 1, 2, 4, 5, 6, 9, 10, 11 éve nem isznak. Van olyan, aki segítségünkkel hagyta abba a kábítószert, alkoholt, cigarettát. Egyébként hárman is vagyunk, akik a dohányzást is abbahagyták. – Nem unt még bele? Nincsen kiégés, vagy reménytelenség, amikor nem sikerül valakit a „jó útra téríteni”? – Nem, egyáltalán nem untam meg. Igazából ezen a lelkigyakorlaton érzem magam a legjobban. Ott boldog vagyok. Nagyon sok szeretetet kapok, és adok. A kiégés veszélye fennáll; volt időszak, amikor így éreztem magam, nem is oly rég, de az nem egyértelműen a lelkigyakorlat miatt volt, hanem sok más dolog együttes hatása, aztán elmúlt.
– Vannak emlékezetes pillanatok? – Természetesen vannak. Felsorolhatatlanul sok élményem van, nem is igazán tudok válogatni. Testi, lelki gyógyulások, családi kibékülések, arcok megszépülése... – Mit tudna tanácsolni azoknak az iszákosoknak, akik olvassák ezeket a sorokat? Mit tudna tanácsolni a hozzátartozóiknak, akik telve haraggal, indulattal, ugyanakkor felelősségérzettel, sajnálattal, szeretnének segíteni a szenvedélybeteg családtagjukon? – A szenvedélybetegeknek csak annyit tudok mondani, hogy józanon jobb élni... Az első lépéseket mindig a józan fél szokta megtenni. Érdemes megkeresni a segítséget, azt felajánlani a szenvedélybetegnek, mellette állni, segíteni őt, mert ha elérkezik a szabadulás, akkor a házasságuk is más alapokra kerül. Valaki azt mondta, hogy nem volt ilyen boldog a házasságuk kezdetén, mint most, amikor a felesége a józan élet útjára lépett. – Mi a görögkatolikus egyház és mi az Isten üzenete a szenvedélybetegeknek? – Semmi más, mint hogy szeret az Isten. Ez a lényeg. – Hogy szeretné folytatni a szenvedélybetegekkel végzett munkáját, hivatását? – Az Isten mindig megmutatja, merre tovább. Egyenlőre marad a három havonta tartott lelkigyakorlat. Én vezetem, Jézus szabadít, gyógyít. Kell ennél több? A szenvedélybetegek legközelebbi lelkigyakorlata Máriapócson várhatóan 2012. február 2-5. között lesz. Honlap: www.sziklavar.hupont.hu/
8
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Kis karácsonyi lélektan „Krisztus születik dicsőítsétek, Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek, Krisztus a Földön, büszkélkedjetek, Énekeljetek az Úrnak minden föld és magasztaljátok őt, ó népek, mert ő megdicsőíttetett!” (Karácsonyi katavászia) Az év egyik legmeghittebb és legszentebb ünnepe a karácsony. Gazdasági és kereskedelmi szempontok, teljesítménycentrikus világunk és lelki zűrzavaraink olykor mégis elérik azt, hogy a család életében nem a szeretet, az egymás felé fordulás és Jézus születésének ünneplése jegyében telik az ünnep, hanem az idegesség, nyugtalanság, kapkodás, a felhalmozódó otthoni és munkahelyi teendők okozta feszültségek is a feldíszített fa alá kerülnek. Napjainkban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy az ünnepek beköszöntével nemcsak otthonunkat, a karácsonyfát, az ünnepi asztalt díszítjük fel, hanem lelkünket és szívünket is díszbe öltöztetjük. Tulajdonképpen rajtunk múlik, hogy a készülődés és a karácsony milyen légkörben és hangulatban telik majd szeretteink körében. Hogyan tudunk védekezni az ellen, hogy a karácsony előtti szorongás és stressz ne árnyékolja be a gyertyafénytől megvilágított, mézeskalács illatú, meghitt ünnepünket? A karácsony előtti készülődés stresszhelyzeteket válthat ki a tökéletes ajándékok beszerzésével, az ünnepi menü összeállításával, a vendégek várásával, a rend és a tisztaság elérésével… Stresszhelyzetté válhat tehát minden olyan teendő, helyzet, ami az emberi szervezetből, reakcióinkból másféle választ vált ki, mint általában: ingerültebbek és türelmetlenebbek leszünk, konfliktusaink megszaporodhatnak. Igazán nagy problémává ez a helyzet akKölyökkorom óta lesem izgatottam csodálatos zsákod! Valahányszor feltűnnek december elejei piros puttonyaid, megdobban a szívem, s a felnőttségembe gyúrt gyermek ismét magára talál. De a zsák mégiscsak más. Abba nem látok bele. Az titok! Nekem még ma sem közömbösek a csizmás kirakatok. Jól emlékszem, még az almának is más íze volt, ha Te nyúltál érte batyud mélyére, s a dió – ami halomszámra hevert nagyapám kamrájában – keleti csemegévé fénylett kezedből. Apró fejembe sokáig belefért izgalmas titkod, hogy egyetlen éjjel az egész világot körüljárod, s minden ablakba juttatsz valamit, kívülről tudod a Föld összes gyermekének nevét. Micsoda várakozás tombolt bennünk! Ötödikén este apánk mindent előkészített fogadásodra,
kor válik, ha megborul a lelki egyensúly és a stresszhelyzet az élet több területére is kiterjed, és állandósul, hiszen akkor megbetegítheti a testünket és a lelkünket is. Ilyenkor a stressz megakadályozza az igazi értékek felé fordulásunkat, ugyanis az ingerült, feszült és izgatott állapot összeférhetetlen a nyugodtsággal, harmóniával és áhítattal. Mindezek hátterében a magunkkal és másokkal szembeni hatalmas elvárások állnak: „mindennek nagyon jól kell sikerülnie, csillogni-villognia”, illetve, hogy „mindenkinek nagyon kell szeretnie egymást, és örülni egymásnak, hiszen ez a (szent)család, a szeretet és Jézus születésének ünnepe, amikor végre újra együtt van a család”. S ekkor megfeledkezünk arról, hogy tulajdonképpen az ünnepet belülről kell érezzük, lelkünk és szívünk legmélyéről óhajtanunk. Felülemelkedve nyugtalanságunkon, sérelmeinken, elvárásainkon. Nekünk is érdemes újjászületnünk, hogy az Isten Fia bennünk is megszülessen, és a világnak is. S ez múlik igazán rajtunk! S nekem mit jelent a Karácsony? Jézus Krisztus születésének ünnepe, diadal, mely gyönyörködtet, és a lelkünket akarja felébreszteni, felemelni. Az életbe beavatás gyógyító ereje. Egy olyan forrás, ahol látni lehet az Istent és érezni az ő szerető gondoskodását.
És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek. A nemes Betlehemnek városába’ Gyermek született szűztől e világra, Örömet hozott Ádám árváira, Maradékira. Eljött már, akit a szent atyák vártak A szent királyok, akit óhajtottak, Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyilván szólottak. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa vagyon bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk.
Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak, És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, Örömünnep, Istennek, a családomnak és Bölcs oktatónknak! szeretteimnek, a lelkemnek és a világnak… Ó, örök Isten, dicső Szentháromság, Szálljon mireánk mennyei vígasság, „Krisztus urunknak áldott születésén Távozzék tőlünk minden szomorúság, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Légyen vidámság!” Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett e képen: Áldott és kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kíván: A magasságban dicsőség Istennek Asztalos-Nagy Erika Békesség légyen földön embereknek,
Levél a Mikuláshoz kiment, hogy „megnézze” jössz-e már. Alig, hogy eltűnt, remegő szívvel hallhattuk nehéz lépteidet. Pásztorbot ritmusa színezte a csizmák ütemét, félreérthetetlen jeléül annak, hogy Te érkezel. – Szervusztok, gyerekek! Tudtok-e szépen köszönni? S mi akkor majdnem mindent elfelejtettünk. Csak akadozva hagyta el ajkunkat, amit vízfolyásként megtanultunk jöttöd köszöntésére. Nagyon megértő voltál, s ez jólesett. Néhány szóval helyrehoztad botlásainkat, s letetted a másik szoba ablakában lévő megtisztított cipőnkbe a nekünk szánt ajándékaid. Tudtuk, értettük, „sietned kell” – hiszen még sokan várnak. Közben apánk is előkerült – éppen kintrekedt,
amint leselkedett utánad-, s dupla öröm volt, most már vele együtt „fölfedezni”ablakba tett ajándékaidat. Sohasem csalódtunk Benned! Pedig akkor még nem voltak olyan jó összeköttetéseid, mint manapság. Ritkaság volt a csokimikulás, a narancs vagy füge álomszámba ment. Minket nem a csomag tartalma tett boldoggá, annak örültünk, hogy eljöttél… Később „felvilágosítottak”, hogy Te szüleink kezével küldöd, postázod címünkre a piros örömöt. Nem éreztem, becsaptak azelőtt. Tudtam, éreztem, hogy szóról szóra igaz minden abból is, csak négyéves eszem még többet fogadott be. Most már magyará-
zatot kérek, akkor mindent megértettem okoskodások nélkül. December elején ezért ragyog az arcom. Újra belémköltözik a gyermeki bölcsesség, s tudom, igenis tudom, hogy Te bejárod a világot egyetlen éjszaka, s hogy szereteted piros palástja csillan fel ablakainknál, s minden mosoly és kacagás, kimeríthetetlen zsákod édes gyümölcse. Öregedő fejjel nem ajándékokat kérek már azzal a reménnyel, hogy töltött tarisznyából. Sokkal többet! A zsákodat! Te biztosan találsz magadnak másikat, nekem meg nagy szükségem van rá! Semmi mást, csak a zsákodat add nekem! A titkodat könyörgöm Tőled, hogy zsákod birtokában én is öröm lehessek mások számára, mint a Te áldott puttonyod decemberben! Nagyenyedi Zoltán
9
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
Szürettől adventig Görög katolikus népszokások Hajdúböszörményben Az ősz végén lezajló ismertebb, elterjedtebb népszokások nem elsősorban névnapokhoz kötődtek, hanem inkább az együtt végzett munkákhoz. Ilyenkor általában egy jókora létszámú csapat gyűlt egybe, egy-egy nagyobb munka elvégzésére. Ők kalákában dolgoztak. Ezeknek a munkáknak nem volt pontosan előre megírt dátuma. Körülbelül azonos időben végezték el őket. Az első ilyen munka nem volt más, mint a szőlőszedés. A hajdúsági szüret régebben előre meghatározott napokon kezdődött, a helyi szokásoknak megfelelően, szeptember végétől október végéig. Általában Simon-Júdás napján, vagyis október 28-án kezdték el a nemesebb szőlőket szüretelni. Ilyenkor a házigazda segítséget hívott a munkához. A szüretelőket étellel-itallal jól tartotta. A szőlőből és a mustból kóstolót vihettek haza magukkal. Szüreti koszorút kötöttek. A szüret után bálokat és táncos mulatságokat rendeztek. Ezek lebonyolítására tisztségviselőket választottak, gazdát és csőszöket, akiknek a felügyelet mellett gondjuk volt a mulatságok résztvevőinek szórakoztatására is. A szüreti mulatságok nálunk felvonulásokkal kezdődtek. Ezen lovas legények éppen úgy részt vettek, mint maszkos alakoskodók. Helyreigazítás. Előző (augusztusi) számunkban Balla Sándor tanár úr „Kis Gondolatok” cikkében a Mulandóság és... gondolata hibásan jelent meg, amit most javítva újra leközlünk. Mulandóság és… Kell ahhoz egy bizonyos érettség, hogy belásd mennyire mulandó minden. Amikor még minden előtted van azt hiszed, sosem lesz vége. Nem félsz semmitől, a számonkéréstől sem. Amikor már több minden van mögötted, időben, tapasztalatban, munkában rájössz, igen ki van szabva az idő. Talán ezért nő meg a felelősségérzeted is. Aztán jön az örök paradoxon. Elmondod az igazságot, a figyelmeztetést a fiataloknak. Ők meg csak legyintenek. Emlékezz, Te is ezt tetted! De akkor is így is ezt kell tenned. A rádbízott
A rendezők zenészeket fogadtak fel, akik szekéren, hordó körül ülve húzták a felvonulásokon a talpalávalót. Ez szolgált egyben figyelemfelhívásra is. A szüreti mulatságok, bálok rendszerint hajnalig, reggelig tartottak. Az egyes böszörményi hegyközségek, szőlőskertek külön-külön tartották meg báljaikat. A teremben, ahol mulattak, mindig elhelyeztek egy hatalmas fürt szőlőt, ezt a szüreti mulatság résztvevői megpróbálták ellopni. A választott tisztségviselők feladata volt az, hogy vigyázzanak, ne sikerülhessen a lopás. A kukoricafosztás neve Hajdúböszörményben tengerihántás volt. Ezt minden esetben többen végezték el egyszerre. Egy-egy háznál gyűltek össze. Nagyobb helyeken, több tengeri mellé még zenészeket is felfogadtak a háziak, hogy muzsikáljanak nekik és a munkások számára. Természetesen a házigazda ételt és italt is adott a tengerihántás résztvevőinek. A résztvevők ilyenkor tréfálkoztak, énekeltek. Olykor találós kérdéseket tettek fel egymásnak az ottlévők. Jó alkalom volt ez arra is, hogy a legények és a leányok megismerkedhessenek egymással. A disznóölés az egész magyar nyelvterületen, így nálunk is ki-
emelt jelentőségű alkalom volt. Ilyenkor biztosították be az egész éves hús és zsírmennyiséget. Kolbászt töltöttek, kocsonyát készítettek a levágott sertésből. Hajdúböszörményben is, akárcsak az egész Hajdúságban, a disznóölés végét, a munkák befejezését disznótorral ünnepelték meg. A régiek disznótort csakis András napjától, november 30-tól rendeztek. A munka végeztével megjelentek a maskarások. Jókívánságaikért cserébe megkínálták őket. A fonóban a lányok és a nők dolgoztak, ők végezték a fonás nehéz munkáját. Nem mindennap lehetett fonót tartani. Luca napján, vagyis december 13-án például kifejezetten tiltva volt városunkban, mert úgy vélték, az ilyenkor végzett munka inkább kárt okozna, mint hasznot hozna. A fonók aszerint különültek el egymástól, hogy kik vettek részt rajtuk. Így fordulhatott elő, hogy akadtak asszonyfonók és leányfonók, de női fonók is. Fonhatták a saját fonalukat, de csakis a háziaké után. A fonó volt a téli szórakozás és a játék legfontosabb színtere. A résztvevők meséket mondtak, daloltak, játszottak. Olykor jóslásra is felhasználták a fonodai alkalmakat. A fonónak nagyon nagy szerepe volt a társas kapcsolatokban és az udvarlás-
„Kis gondolatok” tudást átadnod, kötelességed teljesí- Krisztus Jézushoz hasonló. De hát az emberek sokfélék – mondhatjuk. teni kell! Igen és ebben is benne van Isten A csend nagysága. Mert hogyan is fogalA csend több mint a zaj és több, mazta meg a IV. Lateráni zsinat? „A mint a zaj hiánya. A zaj lefoglal, irá- Teremtő és teremtmény között nincs nyít-elveszi szabadságodat (a gon- olyan nagy hasonlóság, hogy ne lendolkodásban). A csend kitárja lehe- ne felfedezhető a köztük levő még tőségeid. Befelé fordít, előre irányít. nagyobb mérvű eltérés.” Gondolatot ébreszt, ötletet teremt és Igen Isten az ősforrás a Teljesség. szelíden a Központ az Igazság, az Az emberiség csak keresi és talán Úr felé terel. A csend megindít vala- közelítheti őt Krisztus által. mit és ez általában jó. A csend imára Meghívás késztet, mások felé fordít. A csend jóra int. Hallgasd a csendet! Isten meghívása az embernek Hallgass a csendre! olyan, mint amikor pénzt adunk egy koldusnak. Nem veszítünk és főleg Istenképiségünk nem várunk tőle semmit, (talán) Gen.1,26: Isten újra szólt: te- csak a szeretet és az irgalom motiremtsünk embert képmásunkra, ma- vál. gunkhoz hasonlóvá.” De a koldustól is jól esik egy köEzért minden ember, aki van, szönet. Istennek hálaimával köszönvolt vagy lesz Hozzá, vagyis Fiához jük meg a kapott jót.
ban, de még a párválasztásban is. A legények ellenőrizték a fonók munkájának minőségét. A fonónak szigorú rendje volt, még leülni sem lehetett akárhová. Pontos sorend szerint foglalhattak helyet a résztvevők. A tollfosztó szintén az asszonyok és leányok társas munkája volt télidőn, görög katolikusoknál éppen úgy, mint más vallásúaknál is. Ez szintén kaláka jellegű munka volt, így alkalmat adott a közös szórakozásra is. A résztvevők énekeltek és beszélgettek. A közreműködők kibéreltek egy házat, ott gyülekeztek. A tollakat nagyságuk és minőségük szerint is osztályozták. Általában libát téptek. Mindenszentek napjához (november 1), és Halottak napjához (november 2.), éppen úgy nem tapadtak különleges népszokások Hajdúböszörményben, mint a gyakoribb, ismertebb névnapokhoz sem. Nem voltak egyedi szokások, melyek csakis a mi városunkra voltak jellemzőek. (Márton nap-november 11; Erzsébet nap november 19; Katalin nap november 22; András nap- november 30; Miklós napdecember 6. Luca nap-december 13.) S máris itt volt az új advent, az újabb görög katolikus egyházi esztendő kezdete. Borók Imre Vagy azt, amit pillanatnyilag nem is érzünk jónak. De Ő jobban tudja, mi jó nekünk, mi szolgál épülésünkre. Mert mi csak koldusok vagyunk. Semmire sem jogosultak, mégis meghívottak. A kegyelem ajándék. Meg kell hát köszönnünk, alázatos szívvel és őszintén. Köszönöm… (amen) A hit A hit megelőzi a tudást, de erősödik is általa. A hit megelőzi a tudást, nem csak azért, mert Jézus mondta Tamásnak: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn. 20,29), hanem azért is mert a hit indítja meg a tudás utáni vágyat, ad erőt a munkához és az élethez. Profán hite a hitetlennek is van. De az igazi hit Isten ajándéka. A hittel együtt jár az erkölcs még a tudással (sajnos) nem mindig! Balla Sándor
10
GÖRÖG OLDAL • 2011. december
„Valami nagyon szépet tenni Istenért”
Hogyan jött létre, ki hívta életbe a Szeretetszolgálatunkat? Egészen biztos vagyok abban, hogy az Isten Szentlelkének műve ez. Ennek az isteni műnek ugyanolyan részesei vagyunk mindnyájan. Ez legyen az első fontos alapállás, ami a későbbi munkánkat meghatározza. Innen léphetünk előre, s így láthatjuk meg azt, hogy valójában ennek a szép eredménynek csak részesei
vagyunk, hogy valójában Isten építi az egyházat. Amikor megszületett Máriapócson a Szent Lukács Szeretetszolgálat, akkor azt hallottuk, hogy Isten irgalmának a tanúságtevői vagyunk. Amikor szociális munkát végzünk, akkor nem a társadalmi feladatok egy szeletét vállaljuk magunkra. Nem társadalmi intézménnyé válunk, mondjuk, egy kis jámborsággal megfűszerezve, hanem az isteni irgalom tanúságtevői akarunk lenni. Minden szociális téren végzett munkánknak ez az indítóoka, hogy az Isten küldött, az eredménye pedig, hogy Isten szeretetéből tudunk átadni valamit. Erről soha nem szabad megfeledkezni, akkor sem, amikor a szervezés kellős közepén vagyunk, és akkor sem,
Krisztus születik! Dicsőítsétek! „Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.” (Lev 26,12)
amikor a rászorulók szükségleteit kell kielégíteni. Legyen előttünk Teréz anyának az a nagyon szép mondata, amit akkor mondott, amikor megkérdezték tőle, hogyan gondolja, az indiai végtelen nyomorúságot egy jótékonysági intézményt próbál létrehozni; képtelenség megszüntetni azt a hatalmas nyomort. Azt mondja, őt csak az vezeti, hogy valami nagyon szépet tudjon tenni az Istenért. Egyetlenegy emberen való segítség már – hogy úgy mondjam – mosolyt csal az Isten arcára. Amikor nagyszabású új tervek megvalósítói vagyunk, amikor egy új feladat kezd kibontakozni a kezünk alatt, akkor sem szabad megfeledkezni erről: valami szépet tenni az Istennek. Nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a munkánk minél termékenyebb legyen, minél valóságosabb eredményt tudjunk fölmutatni. De ha csak az intézményi hatékonyság vezet ebben, akkor kivész belőle az isteni irgalom, az isteni szeretet továbbadása. Nekünk olyan szociális intézeteket, intézményhálót kell kiépítenünk, amit más nem tud rajtunk kívül megtenni. Részesei vagyunk az Isten e különleges küldetésének, amivel olyan feladatot bíz ránk, amit más nem tud elvégezni. Ma Magyarországon a Görögkatolikus Egyháznak különleges feladat jut ezen a téren. Mi a keleti rítusnak, keleti lelkiségnek a hordozóiként olyat adhatunk, amit senki más képes. Nem pusztán a zsolozsmáinkat kell végezni ezekben az intézményekben. Lehetséges azt is, de ez önmagában kevés. A lelkünkben kell hordoznunk ezt a lelkületet! A liturgiából táplálkozó lelkiségünk gyümölcse, hogy az Istennek valami szépet tudunk adni. Ez a lelkület vezessen minket a szociális szolgálatainkban. Így lehet remélni azt is, hogy a mun-
katársainkkal is másfajta viszony alakul ki. Akikkel dolgozunk, azokkal nem csak munkacsoport vagyunk, hatékonyan együttműködő munkatársak, hanem közösség. Krisztus azért küldött, hogy az ő egyházát építsük – Ő a fő, mi a tagjai vagyunk. Keresztény közösséggé kell formálni azokat, akikkel együtt dolgozunk. Nem föltétlenül szentségi közösség, hiszen lehet, hogy vannak a munkatársak között reformátusok vagy más vallásúak. Ez azonban nem akadály, hogy krisztusi közösséget alkossunk. Sokszor nem elég ehhez a szeretetre törekvés. Az emberi kapcsolatokban nagy szakértelemre van szükség, empátiára. Ha az Istennel tudunk együtt érezni, akkor remélhetjük, hogy az emberekkel is együttérzők tudunk lenni. Minden munkatársamat arra kérek, hogy ezzel a lelkülettel végezzék ezt a nemes és szép munkát. Köszönetet is mondok azért, hogy általatok ilyen szépen alakítja Isten Szentlelke görögkatolikus egyházunk fejlődését. (Részlet Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök 2011. október 20-án Szakolyban, a szociális ellátásokat működtető egyházközségeknek szervezett szakmai napon elhangzott beszédéből)
LITURGIÁK RENDJE Hétköznapokon 7:00 Szent Liturgia Vasárnapokon: 7:00 Utrenye (Reggeli istentisztelet) 8:00 Szent Liturgia 9:30 Szent Liturgia 17:15 Vecsernye (Alkonyati istentisztelet) 18:00 Szent Liturgia
Görögkatolikus kiadványok, gyertyák, ikonok, liturgikus tárgyak, könyvek széles választékban. Olcsó lámpaolaj, imafüzérek, ragasztott ikon. Kiváló minőségű tömjén és szén. Plascsenyica, ikon, rézmetszet, tűzzománc, fafaragás minőségi munka művészektől, mesterektől. Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5. Tel.: 42/310-431 Honlap: www.szentatanazbolt.hu
