Fél évszázada indult az operaénekesi pályán

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika 2009. V. évfolyam 3. szám

MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

Fél évszázada indult az operaénekesi pályán Városunk szülöttét, Pulveri Magdát, az Állami Operaház nyugalomba vonult neves énekesnő pályafutását mutatjuk be jubileumi évfordulója kapcsán. Köszöntjük az 1959-ben Pécsen indult művészi karriert, példás szakmai életutat. A szerény visszahúzódó jellem kimagasló tehetséget takar. 1936. július 10.-én született Kemecsén Blaner Ida és Pulveri Antal szülőktől. Húga Pulveri Katalin, öccse Pulveri Antal. Általános iskolai tanulmányait Kemecsén végezte. Sorsa nehézséggel indult. A TSZ-ben marokszedő volt, fizikai és lelki nehézségek között. Az akkori református kántor ajánlotta édesapjának, taníttassa a Debreceni Zeneművészeti Szakiskolában, ahová fel is vették. Debreceni tanárnője Papp Árpádné Pécsre költözött és hívta magával, biztatta, támogatta az ígéretes tehetséget. A Pécsi Zeneművészeti Szakiskola a mindenki által nagyon tisztelt Antal igazgató úr vezetésével egy életre szóló élmény, szakmai műhely volt. A Pécsi Nemzeti Színház operastátuszt kapott és Pulveri Magda oda felvételizett. Az énekkarba felvételt is nyert. Felvételije kimagaslóan sikerült. A szakiskolai végzős növendékek hangversenyén a színház karnagya is részt vett, akinek rögtön feltűnt Pulveri Magda kiemelkedő énektudása. 1959-1966 között operaénekes a Pécsi Nemzeti Színházban. Verdi: Don Carlos című operájában Simándi Józseffel szerepelt, kiváló karnagyai voltak dr. Győri Miklós, Paulusz Elemér. 1966-ban Huszár Klára az Állami Operaház rendezője hívta felvételire, támogatta, biztatta. A sikeres felvételi után 1966-tól 1999-ig 33 éven át volt az Állami Operaház énekese, megbecsült művésze. Az ötven éve indult művészi pályafutásról szóló kiállítást Kemecsén a Helytörténeti Gyűjteményben 2009. október 23.-i nemzeti ünnepünk részeként mutatjuk be és állítjuk példaképül a látogatók számára.

2.

2009. 3. szám

Koszorúzás – Budapest, Kerepesi temető, 2009. augusztus 13. 11 óra „Hazádnak rendületlenűl Légy híve, ó magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.” Tisztelt emlékezők! Nemzeti imánk, Vörösmarty Mihály Szózatának első két versszakának felidézésével kezdjük koszorúzási ünnepségünket itt, a budapesti Kerepesi temetőben egy kis szabolcsi település, Vasmegyer szülöttére, dr. Megyery István jogi szakíró, császári és királyi kamarás, magyar királyi koronaügyész-helyettesre emlékezve, születésének 150. évfordulóján. Apja: Megyery (II.) Pál (*1826. november 12. †Vasmegyer, 1860. július 13.) római katolikus kemecsei földbirtokos, anyja: nagyváthi Porkoláb Róza (Rózsa) (*1839. december 22. †Debrecen, 1899. szeptember 10.), akit Kemecsén, 1856. március 11-én vett nőül. Hosszú és küzdelmes út vezetett Vasmegyerről az Igazságügyi Minisztériumig, a szakmai elismertségig, megbecsülésig. Az édesapját alig egy évesen elvesztő fiút, és a családfő halála után fél évvel megszülető öccsét özvegy édesanyjuk emberfeletti küzdelemmel, szorgalommal, kitartással – mindenekelőtt a gyermekek felneveléséhez szükséges anyagiak előteremtésével –, gondos neveléssel és féltő gondoskodással taníttatta, hogy később megállják helyüket az életben. Mindketten a jogi pályát választották hivatásuknak. Megyery István 1881. június havában lépett közszolgálatba, mint kir. ügyészségi joggyakornok, s haladt fokról-fokra, míg 1912-ben, mint koronaügyész-helyettes végzi sokirányú munkáját úgy szépirodalmi, szakirodalmi, valamint igazságügyi jogalkotás terén. Büdszentmihályon, a mai Tiszavasváriban, 1887.

október 29-én vezette oltár elé Korniss Saroltát, Korniss Ferenc Ugocsa vármegye szolgabírája, a nyíregyházi kir. törvényszék elnöke, a tiszaeszlári vérvád-per tanácsvezető bírája, a dadai járás országgyűlési képviselőjének másodszülött leányát, akitől később elvált. Házasságukból három leány született: Ella, Irma és Sári, akit végakaratának megfelelően ide, apja mellé temettek. Megyery István széleskörű ismeretekkel, nagy nyelvtehetséggel rendelkezett; német, francia, angol és latin nyelveken is beszélt. Beutazta egész Európát. Jártas volt a szépirodalom terén is. Szakmunkái közül többek között „A magyar kir. ügyészségek”, valamint a „Magyar börtönügy” című munkáit kell kiemelnünk; ez utóbbi megjelenése után királyi legfelsőbb elismerésben (Signum Laudis) részesült, majd 1916. januárjában az Osztrák Császári Lipót Rend lovagkeresztjét kapta kitüntetésül, 1917-ben pedig a Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztályát nyerte el. Ezenkívül még a Magyar Királyi Szent István Rend kiskeresztjét is megkapta. Ténykedése nyugdíjba vonulásával sem szűnt meg, s azt követőleg szakelőadója a büntetőügyeknek a Jogügyi Igazgatóságnál, több társadalmi egyesület tagja, történelmi és művészeti tárgyú felolvasásait a korabeli sajtó is meleg hangon méltatta. Élete utolsó éveiben gyakran betegeskedett. 1931. augusztus 17-én rövid szenvedés után hunyt el Budapesten. Koporsóját augusztus 19-én szentelték be a Kerepesi úti temető halottasházában, és a főváros által adományozott díszsírhelyen helyezték végső nyugalomra. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozatot augusztus 21-én mutatták be a ferencrendiek belvárosi templomában. A Kerepesi úti temető XXXIV. parcella, 4. sor, 43. számú sírban nyugszik, síremlékét Lányi Dezső szobrászművész készítette. Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Babits Mihály közvetlen szomszédságában alussza örök álmát.

Adalékok Kemecse történetéhez

2009. 3. szám

3.

Megyery István szakmunkáin jogászgenerációk nőttek fel. Neve méltatlanul merült feledésbe. Mai megemlékezésünkkel is megpróbáljuk törleszteni az utóbbi évtizedek alatt a vele szemben felgyülemlett adósságot. November 13-án, Nyíregyházán, a legfőbb ügyész úr fővédnökségével egy emlékkonferencia keretében fogjuk felidézni munkáságát, portréját. Fény nevére, áldás emlékére! Nyugodjon békében! Tisztelt emlékezők! Megemlékezésünket koszorúzással folytatjuk. Koszorút helyeznek el: - Dr. Kovács Tamás, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze képviseletében: dr. Tancsik Rudolf legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész; - a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség nevében: dr. Kovács András címzetes fellebbviteli

főügyészségi ügyész, megyei főügyész, dr. Sipos László címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész, megyei főügyész-helyettes és dr. Nagy Ferenc címzetes főügyészségi ügyész, nyíregyházi városi vezető ügyész; - a Megyery-család nevében: Megyery Pál, a nemzetség magyarországi családfője és húga, Megyery Enikő; - a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület nevében: Lucza János nyugalmazott iskolaigazgató, elnökségi tag; - Vasmegyer Község nevében: Nagy Gézáné Jakab Anna, a Szociális Szolgáltató Központ intézményvezetője és Balogh László, az Arany Élet Alapítvány elnöke. Megköszönöm megtisztelő jelenlétüket, találkozunk novemberben Nyíregyházán. Viszontlátásra!

Adalékok Kemecse történetéhez

Komiszár Dénes helytörténész

4.

2009. 3. szám

A nyírbogdányi járás székhelye Kemecsén Szabolcs vármegye bizottsága az 1877. évi tavaszi közgyűlésén tárgyalta először az új járások ügyét. A május 16-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve szerint a 103. számú napirendi pontként szerepelt az új járásbeosztás. Nem előzmények nélküli, mert az 1877. március 27-i közgyűlés a 47. számú határozatával kiküldött egy 16 tagú bizottságot Bónis Barnabás alispán elnökletével, hogy mondjon véleményt a közigazgatás átszervezéséről. E bizottságban ott találjuk Krasznay Pétert is. A kiküldött választmány tehát májusban terjesztette be elaborátumát, mely szerint a vármegye a korábbi négy helyett hat járással működhetne korszerűen. Itt azonban, nevek említése nélkül, azt is olvashatjuk, hogy mások öt, megint mások meg hét járást javasoltak. Szavazásra került a sor, s azon 60: 41 arányban a hét járás megszervezése győzött. A voksolás alapján tehát a közgyűlés „a jó és gyors közigazgatás” alapelvének érvényesülése érdekében kimondta a hét járás megszervezését azzal, hogy a jó és gyors közigazgatás eszméje úgy érhető el a leginkább, ha a szolgabírák a járások központjaiban fogják székhelyüket tartani, de időnként községeikben is meg kell majd jelenniük. Az ekkor megszervezett hét járás: Tiszai (Mándok), Kisvárdai (Kisvárda), Dadai alsó (Szentmihály), Dadai felső (Rakamaz), Bogdányi (Kemecse), Nagykállói (Nagykálló) és Nyírbátori (Nyírbátor) járások székhelyükkel. Döntöttek a vármegyei, járási tisztikar összetételéről, javadalmazásáról is. A járásokban egységesen egy szolgabírói, egy segéd szolgabírói, egy szolgabírói írnoki, egy járásorvosi, egy állatorvosi állást rendszeresítettek, s a közbiztonságra, megfelelő személyzettel, egy-egy csendbiztos felügyelt. Meghatározták a javadalmazást is: a szolgabíró évi fizetése 1000 forint, mellé 200 forint lakbér és 300 forint utazási általány. A segédszolgabíró 800 forintot és 100 forint lakbért, az írnok 400 forintot és 60 forint lakbért, az orvos 400 forintot és 100 forint utazási általányt, az állatorvos évi 300 forint fizetést és 150 forint utazási általányt kapott. A csendbiztos évi bére 500 forint, mellé 60 forint lakbér és 200 forint járt lótápra. Jegyzőkönyvben határozták meg az egyes járások beosztását is, a bogdányi járást 21 község: Tét, Székely, Kótaj, Bogdány, Rád, Vasmegyer, Pazony, Oros, Tura, Sényő, Beszterec, Kék, Demecser, Gégény, Napkor, Ibrony, Ramocsaháza, Kércs,

Berkesz, Székely és Kemecse alkották összesen 25.563 lakossal. Ez a közgyűlés mondta ki azt is, hogy a járás székhelye Kemecse! Krasznay Péter Naplójában is megemlékezik erről a döntésről. I 1861-től szolgabíró, korábban a dadai járást vezette. Az 1876. évről szólva írta, hogy járása a kállói járásból Napkorral, a bátoriból Ibronnyal, Ramocsaházával, Kérccsel, a kisvárdaiból pedig Székellyel és Téttel gyarapodott, így a hozzá tartozó községek száma 15-ről 21-re emelkedett. Ezt a határozatot azonban nem fogadta egyhangú lelkesedés. Az 1877. augusztus 29-i megyebizottsági ülésen a 123. számú napirend éppen arról tudósít, hogy belügyminisztériumi leirat érkezett, miszerint Bogdány és néhány más község a legfelső hatósághoz fellebbezett, hogy ha már bogdányi járásról van szó, miért Kemecse a székhely? A megyebizottság válasza rövid és velős volt, a kormány a vármegyékre bízta a székhelyek eldöntését, a jelenlegi szolgabíró, Krasznay Péter pedig Kemecsén lakik. Itt kell tehát keresnünk a választ arra, hogy miért lett Kemecse a járás székhelye. Erről is megemlékezett a naplóíró, leírva, hogy azért a fentiek nem voltak igazán mindenki számára egyértelműek, s a megyegyűlésen szavazásra került sor, a jelen lévő 318 megyegyűlési tagból 311-en Kemecse mellett döntöttek és csak 7en támogatták Bogdányt. Ezt azután már csak megerősítette az 1877. december 21-i tisztújítás, amikor a bogdányi járás szolgabírájává közfelkiáltással újra Krasznay Pétert választották meg. Hogy miért mégis bogdányi járásként szervezték ezt a közigazgatási egységet, arra pedig az lehet a magyarázat, hogy amikor 1848ban a népképviseleti választásokra készült az ország és természetesen a vármegye, hét országgyűlési képviselői választókerületet alakítottak ki, melyek közül az egyik a bogdányi kerület volt. A dualizmus korában azután végig hat választókerület élt a vármegyében, hiszen a vármegyék területének rendezésével a nádudvari járás (vele a választókerület is) az újonnan alakított Hajdú vármegyéhez került át.

Adalékok Kemecse történetéhez

2009. 3. szám

5.

E választókerületek tehát: Kisvárdai, Nyírbogdányi, Tiszalöki, Nagykállói, Nyírbátori és Nyíregyházi, majdnem egybeesnek a járásbeosztással. Úgy gondolom ez a, jogfolytonosságot, a 48-as alapokat jelenti beosztás miatt maradt az új járás neve bogdányi, de a mindenkori szolgabíró lakása volt a dönti, ezért Kemecse a központ. S ez nem egyedi eset, inkább az az érdekes, hogy itt állandósult a központ. Ha ugyanis megnézzük az első járásbeosztást, a következőt tapasztaljuk: a kisvárdai járás központja Kisvárda, főszolgabírája: Bónis Sámuel, a tiszai járásé Mándok helyett Gyüre, ott lakik Erdőhegyi Lajos főszolgabíró, a Dadai alsójárásé Szentmihály helyett Tiszalök, Szunyogh Bertalan főszolgabíró lakhelye, a felsőjárásé Szabolcs, Dobozy Ferenc lakhelye. A bogdányi járásé Kemecse, a nyírbátorié Bátor helyett Vaja, Vay István főszolgabíró lakhelye, míg a nagykállóié Kállósemjén, mert itt él Kállay János. Az újonnan szervezett járásnak sokáig volt főszolgabírája Krasznay Péter (1830-1916). Lakásán volt a hivatal, ott dolgozott a szolgabíró is. Az 1899es naplóbejegyzésben azonban már azt olvassuk, hogy az akkori alispán, Mikecz János az őszi közgyűlésen bejelentette, hogy a vármegye a volt kállói megyeházat állami tébolydának adta el, s azért 50.000 forint vételárat nyert. Ezt az összeget az egyes járásokban főszolgabírói hivatalok létesítésére, illetve, igény szerint lakások építésére használják fel. Felajánlotta, hogy eladja Kemecsén a központi fekvésű saját ingatlanát, ha azon új, modern hivatal és főszolgabírói lakás épül. Krasznay Péter kissé malíciózusan jegyezte meg erre a naplóban, hogy így sikerült Mikecz Jánosnak az alig 800 forint értékű belsőségét 2000 forintért a vármegyével megvétetnie, hogy azután azon a telken 7000 forintért megfeleli helyiség és külön főszolgabírói lakás is épüljön. A napló szerint 1900-ra az építkezés is megtörtént. Mivel Krasznay Péternek volt háza Kemecsén, az alispán az újonnan épített házba költöztette a hivatalt és a szolgabírót. Krasznay Péter igen nehezményezte, hogy neki így, 70 évesen, naponta oda-vissza majd egy kilométert kell gyalogolnia a hivatalába. Valami semmi állat egészségügyi dolog miatt ráadásul ekkoriban fegyelmit is kapott, s így azután a megkeseredett

öregúr 1901 nyarán nyugdíjazását kérte. 70 éves volt, 40 évet töltött a közszolgálatban, végig mint a dadai, majd a bogdányi járás főszolgabírája. Még ugyanabban az évben, a december 9-én tartott megyegyűlésen új főszolgabírót választottak. Ahogyan Krasznay Pétert mindig közfelkiáltással emelte járása és a megye tisztségébe, most komoly voksolásra került sor, hiszen négy jelöltből kellett választani. A helyben lakó Mikecz István, Somlyódy János, Péchy Gábor és Okolicsányi Dezső voltak a jelöltek. A szavazáson Okolicsányi 189, Somlyódy 61, Péchy 59, Mikecz István pedig 27 szavazatot kapott. Okolicsányi mellé Péchy Gábort nevezte ki azután az alispán szolgabíróvá. Az új főszolgabírónak viszont lakás is kellett, ezért a vármegye 1905-ben megvásárolta az úgynevezett Niczky kastélyt és azt, már az akkori idők szerinti modern hivatallá építette ki. Az emeletes épület átalakítására a versenytárgyalást 1905. október 3-án tartották a vármegyeházán. A beérkezett 4 ajánlatból azután Szikszay Pál alispán, Vajay Endre királyi főmérnök és Fejér Imre tiszti főügyész a vencsellői Lipschitz József fakereskedő 15.636 korona 85 filléres ajánlatát fogadta el. A munkálatok az építési napló tanúsága szerint 1906. április 16-án kezdődtek, az átalakítást folyamatosan ellenőrizte a vármegye Heincz Frigyes királyi mérnök személyében. 1906. október 16-án volt az átvétel. Ezt már Mikecz Dezső alispán folytatta le. Az épületet mindenben rendben valónak nyilvánították, s még a pótmunkálatok címén benyújtott költségvetést is elfogadták és kifizették. A pótmunkálatok meg azért kellettek, mert az átalakításkor derült ki, hogy az épületben sok rejtett ajtónyílást, elfalazást találtak, azokat ki kellett javítani, a padló megbontásakor azt tapasztalták, hogy úgy rossz, ahogy van, azt teljesen ki kellett cserélni stb. Az épület földszintjét a hivatalok, az emeleti részt a főszolgabíró lakása foglalta el. A levéltárban őrzött átalakítási tervrajz szerint az épület közepén boltíves kapubejáró vezetett át az udvarba. A kapun belépve balra először a hajdú szobája nyílt, majd tovább haladva a szolgabíró szobájába lehetett belépni.

Adalékok Kemecse történetéhez

6.

A hajdú szobájából nyílt a fogda, a szolgabíróéból a főszolgabírói szoba. A kapubejárat másik oldalára építették az emeletre vezeti lépcsőházat, mellette nyílt a járási állatorvos és a számvevő szobája, abból az iroda és az irattár. Az emeletre felmenve a lépcsőházból kilépve balra nyílt egy előszoba, abból az ebédlő illetve a hálószoba. Az ebédlőből lehetett átmenni a férfi szalonba, onnan a női szalonban, onnan pedig a gyerekszobába, ami azután ismét a hálószobába nyílt. A lépcsőházból kilépve szemben volt a vendégszoba, jobbra pedig a konyha, a cselédszoba és a kamra. A kastély korábbi építéstörténetéhez Kozma Sándor bátyánk könyve ad hasznos információkat a következőkben. 1760-1763 között Niczky József volt Szabolcs vármegye egyik alispánja. Akkoriban folyt a kállói megyeháza építése. Niczky az ottani építkezésekről kapott kölcsön a régi, a Kemechey család kúriájának átépítéséhez bolthajtású idomokat, építési anyagokat, csigát az emelet anyagának felhúzásához. Az udvaron állt a nagy gazdasági épület (magtár, istállók, cselédlakás). Erre még Kausay Ödönnek szüksége volt, s csak főszolgabíróságának utolsó esztendőiben bontották le, hogy azután a helyén, már Mikecz István idején tágas udvart, teniszpályát alakítsanak ki. Az I. világháború előtti években tovább gyarapodott a járások száma: megszerveződött a Ligetaljai és a Nyírbaktai járás. A nyírbogdányi járás községeinek száma 17-re apadt, átadta Baktának Ramocsaházát, Ibronyt és Kércset, Kállónak pedig Napkort. Ez a beosztás maradt meg a két világháború között is, annyi különbséggel, hogy a községek száma eggyel nőtt, önálló községgé vált Nyírszőlős. Az I. világháború idején Mezőssy László, majd 1917-től dr. Kausay Ödön a járás főszolgabírája. A 18 település lélekszáma az alábbiak szerint oszlott meg: Nagyközségek: Nagyhalász: 7903, Oros: 6969, Kemecse 4464, Demecser 4366, Kótaj 4286, Nyírpazony: 3027, Nyírbogdány: 2520, Nyírszőlős: 1800 lakos, a kisközségek, körjegyzőségek: Gégény, Berkesz 3312, Kék, Beszterec: 3493, Nyírtét, Székely: 2390, Nyírtura, Sényi: 2606, Vasmegyer, Tiszarád: 2700 lakos, a járás lélekszáma összesen: 49.836 fő. Az 1930-as évek elején tűnik fel Kausay Ödön mellett szolgabíróként Mikecz István, majd 1935-től 1948-ig i a járás főszolgabírája. Állandó lakhelye is Kemecsén volt. Nyugalomba vonulása

2009. 3. szám

után költözött csak Budapestre. 1950. január 10-én az alispán kérdésére azt írta róla Thoma László akkori járási főjegyző, hogy Mikecz István a háború alatt is Kemecsén maradt, „s itt a nép részéről ellene semmiféle megnyilvánulás nem történt.” Mikecz István (1893-1969) elődei nyomán a közigazgatási pályát választotta, előbb a dadai járás szolgabírája Gáván, ahol Olchváry Pál főszolgabíró javaslatára tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezik ki 1929-ben. Ilyen minőségben kerül át még ugyanabban az esztendőben Kemecsére Kausay Ödön mellé szolgabírónak. 1933-ban dr. Kornis Ferenc megyei képviselő azt javasolta, hogy a bogdányi járás székhelyét Kemecséről tegyék át Nyíregyházára. Stépán Béla községi jegyző a helybeli képviselő-testület megbízásából alapos választ adott e felvetésre. Kozma Sándor bácsi könyvét idézzük:-A járás lakosságából 34635 ember Kemecséhez lakik közelebb, s csak 10604 Nyíregyházához. -A járás 18 településéből közúton 8 (Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád, Beszterec, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz), vasúton 11 (Kemecse, Tiszarád, Beszterec, Nyírtura, Nyírbogdány, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz, Székely) Kemecsén keresztül érkezik Nyíregyházára. -Kemecse jó megközelíthetősége miatt a Pénzügyminisztérium 21 községet utalt Kemecséhez forgalmi adó ügyekben.-Mezőgazdasági termelvényeit 9 község a kemecsei MÁV állomásra szállítja, ezeknek minden teherforgalma Kemecsén bonyolódik. -Ez a forgalom Kemecsén 38 kereskedőnek és 66 iparosnak ad munkalehetőséget és keresetet. -A járási hivatal 14 alkalmazottjának 8 bérlakás áll rendelkezésre Kemecsén, a hivatal épületével együtt. Végül is az ügy lekerült a napirendről. 1950-ben a járások területének újrarendezésekor kapta a járás immár hivatalosan is a kemecsei járás nevet. Területe változott, csökkent, a nyíregyházi járáshoz került a nagyközségei közül Kótaj, Nyírpazony, Nyírszőlős, Oros, nagyközséggé vált Berkesz és Gégény, körjegyzőségekben maradtak Kék, Beszterec, Nyírtét, Székely, Nyírtura, Sényő, Vasmegyer és Tiszarád, tehát összesen 14 település. A járás élete nem tartott sokáig 1956. február 1-vel szűnt meg. 80 évig működött.

Adalékok Kemecse történetéhez

Dr. Bene János történész

2009. 3. szám

7.

Enyedi Sándor: Emlékül a kender költéséről II. rész (A dörzsöléstől a szövésig)

Kender ásztatása Kemecsén 1941-ben Dörzsölés után a szöszt újra szárították és szeptember végén, október elején fogtak hozzá a gerebenezéshez. Ez egy vasfogakkal ellátott kézi szerszám volt, amely osztályozta a szösz minőségét, ami két fajta volt. 1. osztályú volt a szálszösz, melyből finom fonalat fontak. Ebből készült az abrosz, törölköző, szakasztó kendő, melyet kenyér sütéshez használtak, valamint a lepedők. A háború alatt be is festették és Nyerges János, még öltönyt is készített belőle. Népviseleteink közül például az úgynevezett bőgatya is ebből a jó minőségű vászonból készült. Gerebenezés során kikerült gyenge minőségű szöszt csepűnek hívták. Ebből készült a konyhai törlőkendő, valamint a vastagabbra font zsák és a cséplésnél használt nagy ponyva. Először a szöszt guzsalyon fonták, később kerekes guzsalyt használtak, amin egyszerűbben és

gyorsabban lehet fonni. A fonás általában már novemberben elkezdődött. Ekkor, ha kellett és sürgős volt, már reggel 6-kor is elkezdték. Úgy kellett igyekezni, hogy Julianna napjára (február vége) a tavaszi munkák megkezdése előtt a fonás befejeződjön. Ezután az asszonyok széksót és akácfa hamut gyűjtöttek és ezzel erősítették a fonalat. Ezt az eljárást hívták szapulásnak. A fonalat az orsóról az úgynevezett motollára rakták. A motolla fából készült gömbölyű, könnyű szerkezet, melynek két végén könnyen megmunkált léc volt, melyen három szál volt egy ige. Minden 10 igét ezen kötötték. Minden motolláláskor megszámolták, hogy egyforma matringok legyenek, mert csak így tudták megállapítani, hogy mennyi vászonra elég a fonal. A szapulás után következett a fonal mosása, amely a tél beállta előtt történt, de ha korábban jött a fagy, akkor egy jégen léket vágtak és úgy mosták.

Adalékok Kemecse történetéhez

8. Ha nem volt fagy, akkor a vízen keresztül deszkákat raktak, s arra rakták rá a mosott fonalat. Addig kellett mosni, míg a lúg ki nem ment belőle. Míg a fonál száradt, addig a pamut gombolyítása folyt. Ugyanis a finom vászon szövéséhez pamutot is használtak, amit üzletekben vásároltak. A fonal gombolyításához egy finoman megmunkált két lécből álló szerszámot használtak, melynek négyszög alakú közepét szét lehetett nyitni. Ezt a munkát pár nap alatt elvégezték. Minden matring fonal külön gombolyag volt. Ez után következett a fonal felvetése, amelyet egy alacsony helyiségben végeztek. Ehhez való eszköz volt a vetélő, melyre a fonalat tekerték fel, mely nagy pontosságot igényelt. Ezután jött a szövés művelete. Szövőszék nem volt minden családnál, így szomszédok, családok egymásnak kölcsönözték. A szövéshez legalább három személy kellett. Ezek általában szomszédok, rokonok voltak. A fonal felhúzásához a szövőszékre két-három emberre volt szükség. Egy elől eresztette, másik hátul tekerte, a harmadik középen igazgatta a fonalat. A szövőszéket a lakás legvilágosabb részén állították fel, az ablak közelében. A szövőszék több részből állt. Két oldala nehéz, kemény fából készült. Az alja kemény fával volt összekötve és ékekkel rögzítve, hogy stabilon álljon. A hátsó végén volt egy gömbölyű fa, melyre a fonalat tekerték. A szövőszék hossza 150-200 cm volt. A szövőszék nagyon fontos

2009. 3. szám kelléke volt a nyüst, amely két gömbölyű fára szerelt spárgából állt. A nyüst három részre volt osztva: felső és alsó rész, középen volt az a rész, melyen egy ujjnyi nyílás volt, melybe a pamutot és a fonalat szálanként fűzték. Ezután következet a borda. Ebben egy vastag nád volt, melybe két szálanként fűzték a fonalat. A nyüstre volt szerelve a lábító erős zsineggel, mely a fonal nyílását irányította. Volt egy úgynevezett csörlő, mely 10 cm hosszú volt kb., melyre nádszálból csöveket készítettek. Így került a fonal erre a csőre. Ezt a műveletet a gyerekek is szívesen végezték, mert olyan volt mint a játékszer és szórakoztak is vele, a szövéskor meg jó segítség is volt. Ha sikerült a pamutot, vagy a fonalat felhúzni a szövőszékre sikeresen, akkor 10 napig tartott a szövés. Persze este még sokszor este 9-10 óráig is szőttek. Ha ennyi ideig tartott a szövés, akkor kb. 25 m vásznat szőttek ennyi idő alatt. Ezután jött a vászon fehérítése, ami általában nyár derekára esett. Ez abból állt, hogy a végvásznakat kiterítették és locsolóval annyiszor locsolták, ahányszor megszáradt. Ez volt a fehérítés és puhítás. Másik télen volt a vásznak felszabása és törölközők, lepedők, abroszok és szakajtók készítése. A durvább vásznakból zsákok, ponyvák és rongyból szabdalt szőnyegek készültek. A ma élő fiatalok számára ez már nem mond semmit, mert nem ismerik, de a ma még élő öregeknek felejthetetlen emlék.

Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecsei Helytörténeti Gyűjtemény E-mail: [email protected] Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Letölthető: www.kemecse.hu ; www.kemecseonline.hu Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza