FEKETE ÁDÁM A KUPAKGYÁROS SZEREPLŐK a kupakgyáros és a kupakgyáros anyja SZÍN a kupakgyáros anyjának lakása a kupakgyáros anyja az asztalnál ül hosszan ül gyógyszeres dobozt vesz elő és bevesz pár szem gyógyszert elrakja a gyógyszeres dobozt kinéz az ablakon kint esik az eső a bejárati ajtón belép a kupakgyáros K
szia csönd hazajöttem csönd arra gondoltam hogy ideköltöznék egy időre
A
ki maga
K
a fiad vagyok
A
nem emlékszem magára
K
régen jártam itthon
A
nem emlékszem tudja semmire nem emlékszem szerencse még csak az kéne hogy folyton emlékezni kelljen valamire
K
én vagyok az a fiad
A
természetesen nem zárhatom ki ezt a lehetőséget tudja ha az ember nem emlékszik semmire nem zárhat ki semmilyen lehetőséget csönd szállást akar az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K
leteszem a csomagokat a konyhában
A
a konyhába ne pakoljon a konyhában főzünk és étkezünk a konyha nem rakodópályaudvar csönd mit akar tőlem
K
sok mindent kell elmondanom neked anya sok mindent el kell mondanom hiszen sokáig nem mondtam el neked semmit mert nem látogattalak meg azért nem látogattalak meg mert nem volt időm hogy meglátogassalak hiszen dolgoztam csak dolgoztam és dolgoztam amíg csönd a kupakgyárat bezárták csönd tudod hogy én világ életemben kupakokat gyártottam a kupakgyártásnak szenteltem az egész életemet és elsőrangú kupakgyáros voltam biztosan hallottál a kupakgyártás terén szerzett sikereimről a sikereim híre nyilván eljutott hozzád
A
nem kizárt
K
én mindig ezzel vigasztaltam magamat merthogy én egész életemben rászorultam önmagam vigasztalására azzal vigasztaltam magamat hogy még ha nem is látogatom meg az anyámat merthogy nincs időm az anyámat meglátogatni azért a sikereim híre amiket a kupakgyártás terén szereztem biztosan eljutott hozzá és a hír hallatán bizonyára nagy büszkeség töltötte el
A
nem értem hogy ezeket miért mondja nekem mióta belépett a házamba olyan dolgokról beszél amiket én egyáltalán nem értek
K
biztosan nem emlékszel rám
A
kellene emlékeznem magára maga talán emlékezetes személyiség csönd láthattam a televízióban az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K
mik ezek a gyógyszerek
A
azt mondták szednem kell ezeket a gyógyszereket nagyon fontos hogy szedjem őket
a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként kell bevennem a kéket és az oválisalakút húszpercenként kell bevennem a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként kell bevennem a sárgát és a trapézalakút negyvenötpercenként kell bevennem ez azt jelenti hogy minden második alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be zöldet és gömbalakút is beveszek ez azt is jelenti hogy minden harmadik alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be sárgát és trapézalakút is beveszek emellett ez azt is jelenti hogy minden negyedik alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be kéket és oválisalakút is beveszek amellett hogy ilyenkor zöldet és gömbalakút is beveszek kéket és oválisalakút és sárgát és trapézalakút tehát háromóránként veszek be egyszerre zöldet és gömbalakút és sárgát és trapézalakút másfélóránként veszek be egyszerre kéket és oválisalakút és zöldet és gömbalakút pedig egyóránként veszek be egyszerre K
teljesen elbutulsz ezektől a gyógyszerektől ezek a gyógyszerek tették szivacsossá az agyadat csönd arra sem emlékszel hogy van egy fiad arra hogy van egy fiad mégiscsak emlékezned kell
A
könnyen lehet a magamfajta asszonyoknak gyakran vannak fiai csönd nem értem hogy miért mondja nekem ezeket mielőtt betette ide a lábát nyugalom honolt ebben a házban én itt ültem az asztalnál és figyeltem az esőt az ablaküvegen keresztül bevettem a gyógyszereimet nem kellett gondolni semmire és nem kellett emlékezni semmire az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K
a fiadra emlékezned kell a fiadra aki valaha híres kupakgyáros volt emlékezned kell arra a büszkeségre amit akkor kellett érezned amikor megtudtad hogy a fiadból nagy ember lett ha az életnek nem is egy oly közkedvelt területén mint a költészet vagy az űrhajózás hanem csak egy olyan elenyésző és az általános érdeklődés homlokterében állónak még a legjobb indulattal se mondható területen mint a kupakgyártás mégis ezen a talpalatnyi területen
a fiad sikereket ért el és ezzel a hozzáfűzött reményeket ha nem is úgy ahogy azt fiatalkorában gondolták róla de beváltotta az efölött érzett örömre ha volt efölött érzett örömöd bizonyára emlékezned kell csönd vagy ha az örömre nem is arra mégiscsak emlékezned kell hogy keserves kínok között fiat szültél azt nem felejthetted el hogy megannyi szenvedés árán a világra préseltél egy embert egy embert akinek soha senki nem mondta el hogy mit kéne tennie bár mindenki elvárta tőle hogy tudja ezt ő legalábbis folyamatosan ezt érezte ezek alatt a hosszú és megpróbáltatásokkal teli évek alatt hogy mindenki arra vár hogy végre rájöjjön arra amire ők már rájöttek tehát arra hogy mit is kéne tennie ő azonban soha nem jött rá hogy mire is kéne rájönnie ezekre a szülési kínokra mégiscsak emlékezned kell hiszen ha az örömökre nem is a kínokra mindig emlékszik az ember a kínok mindig megtalálják a módját hogy hogyan ne feledtessék el magukat az emberrel az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert ne szedd ezeket a gyógyszereket anya mindent elfelejtesz ezektől a gyógyszerektől A
szednem kell őket K elveszi az anyjától a gyógyszeres dobozt adja vissza
K
emlékezned kell rám
A
adja vissza a gyógyszereimet
K
megvan még a szoba
A
milyen szoba
K
a szobám a gyerekszoba a szoba ahol az életem első felét töltöttem a szoba ahol az életemnek azt a részét töltöttem mielőtt kupakgyáros lett belőlem míg végül sikeres kupakgyáros nem lett belőlem
A
gyerekszoba gyerekszoba nem tudom a magamfajta asszonyok házaiban gyakran vannak gyerekszobák csönd adja vissza a gyógyszereimet a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként kell bevennem
K
a kupakgyártást általában nem sok elismerés övezi ezt már az első időkben meg kellett tapasztalnom társaságokban amelyeket különben világéletemben kerültem és amelyekben mindig sokkal elhagyatottabbnak éreztem magam mint egyedül ezért amikor csak tehettem örökké az egyedüllétet kerestem tehát ezekben a társaságokban a kupakgyártás témája soha nem aratott akkora sikert mint mondjuk az űrhajózás vagy a költészet témája a kupakgyártás ezeknek a társaságoknak a tagjaiból soha nem váltott ki elragadtatást vagy lelkesedést ezeknek a társaságoknak a tagjait soha nem hozta lázba soha nem villanyozta fel a kupakgyártás témája ezeknek a társaságoknak a tagjai soha nem lúdbőröztek amikor a kupakgyártás témája került a társalgás középpontjába ami tulajdonképpen soha nem is történt meg vagy ha meg is történt olyan elenyésző és emberi érzékekkel mérhetetlen időre történt hogy azt a felelősségvonástól való legkisebb félelem nélkül a nem-történés tartományába tartozóként könyvelhetjük el mivel a kupakgyártás témája rögtön ahogy egy ilyen társaságban felmerült abban a pillanatban vissza is süllyedt az általános érdektelenség pusztító homályába
A
a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként be kell vennem
K
és később amikor már elértem azokat a sikereket amiket a kupakgyártás terén elérhet az ember a szakmám amelyet ekkor már a legnagyobb profizmussal és a legnagyobb hatékonysággal végeztem még ekkor sem találkozott senki elismerésével vagy akár csak a legcsekélyebb érdeklődésével senki nem bátorított és senki nem méltatott senki nem mondott semmit számukra én a kupakgyáros mintha nem is léteztem volna
A
és ha el is szalasztom bevenni a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként a kéket és az oválisalakút mindenképpen be kell vennem húszpercenként és ha el is szalasztom bevenni a kéket és az oválisalakút húszpercenként a zöldet és a gömbalakút mindenképpen be kell vennem harmincpercenként
és ha el is szalasztom bevenni a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként a sárgát és a trapézalakút mindenképpen be kell vennem negyvenötpercenként különben K
így van kupakgyárosként egyszerűen nem léteztem az emberek számára másként pedig nem létezhettem az emberek számára mivel én világéletemben kupakgyáros voltam és kupakokat gyártottam
A
letelt a tizenöt perc adja vissza a gyógyszereimet csönd most hogy elszalasztottam időben bevenni a pirosat és a rombuszalakút a kéket és az oválisalakút öt perc múlva mindenképpen be kell vennem
K
érdekes körülmény hogy ezek az emberek akik számára kupakgyárosként egyszerűen nem léteztem másként pedig nem létezhettem ezek az emberek megfigyeléseim szerint mivel az említett társaságokban amiket különben minden erőfeszítésemmel megpróbáltam elkerülni volt alkalmam megfigyeléseket tenni az emberek használati tárgyakkal ápolt viszonyával kapcsolatban tehát az ilyen társaságokban megfigyeléseim szerint az emberek mindig nagy szeretettel használtak kupakokat a kupakot mint használati tárgyat megbecsülték és bizonyos hálával így van hálával viseltettek a kupak mint használati tárgy iránt amiért az meggátolja egy palack egy üveg egy doboz vagy egy tégely vagy más egyéb tárolóeszköz tartalmának szerencsétlen kiáradását
A
nem értem miért mondja ezeket nekem én csak egy egyszerű asszony vagyok egy egyszerű asszony akinek nincs más célja az életben mint hogy időben bevegye a gyógyszereit vagy ha voltak is más céljai az életben mert a magamfajta asszonyoknak szoktak lenni múltbéli életcéljai tehát ha voltak is ezekre az életcélokra már nagyon régen nem emlékszik és mivel nem emlékszik ezekre az emlékekre amik múltbéli életcéljait rejtik ezek az emlékek nem is hiányoznak neki
K
nekem viszont szükségem van ezekre az emlékekre elengedhetetlenül szükséges hogy ezek az emlékek visszaidéződjenek
hogy emlékezz rám rám a fiadra hiszen rám a kupakgyárosra képtelenség emlékezni hiszen kupakgyárosként soha nem is léteztem az emberek számára holott a kupakok felé az általam gyártott kupakok felé a kupakjaim ha szabad így kifejeznem magam a kupakjaim felé mindig valamiféle hálával és megbecsüléssel fordultak míg felém e használati tárgyak gyártója e használati tárgyak létrehozója és mert ebben az esetben talán szerénytelenség nélkül használhatom a teremtő szót tehát felém e használati tárgyak teremtője felé az emberek nem hogy hálával és megbecsüléssel de még megvetéssel és undorral még gúnnyal és viszolygással sem fordultak mert az emberek egyáltalán nem fordultak felém A
letelt a öt perc adja vissza a gyógyszereimet csönd most hogy elszalasztottam időben bevenni a kéket és az oválisalakút a zöldet és a gömbalakút tíz perc múlva mindenképpen be kell vennem csönd olyan nyugalom honolt ebben a házban amíg maga be nem tette ide a lábát nagyon kérem adja vissza a gyógyszereimet és távozzon érzem hogy fogy a levegő mióta maga itt van és érzem hogy lüktet a halántékom mióta elszalasztottam bevenni a gyógyszereimet
K
még most sem emlékszel rám
A
nem
K
még most sem jut eszedbe rólam senki
A
tudja én még soha nem felejtettem el időben bevenni a gyógyszeremet
K
még most sem emlékszel semmire hosszú csönd nézz rám hosszú csönd á!
láttam láttam hogy eszedbe jutott valami láttam az arcodon hogy hirtelen eszedbe jutott valami és láttam az egész testeden hogy hirtelen eszedbe jutott valami az emlékezés fintora végigsuhant az arcodon és az emlékezés mint valami görcs végigvonaglott a testeden láttam láttam láttam A
adja vissza a gyógyszereimet a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként be kell vennem
K
láttam láttam láttam
A
rosszul láttad
K
nem láttam rosszul mondd el mondd el hogy mi jutott eszedbe
A
most hogy elszalasztottam időben bevenni a zöldet és a gömbalakút és vele együtt egy pirosat és rombuszalakút is elszalasztottam venni a kéket és az ovális alakút tíz perc múlva mindenképpen be kell vennem
K
mondd el az emlékedet számomra elengedhetetlenül szükséges hogy megtudjam emlékszel-e rám hiszen te vagy az egyetlen ember aki még emlékezhet rám egyáltalán mondd hát el az emlékedet
A
nem fontos dolog
K
nem fontos dolog hogy érted azt hogy nem fontos dolog miért ejted ki ezeket a szavakat ilyen különös hangon nem fontos dolog
A
egy épület előtt állok betonépület hatalmas nemrég szálltam le a vonatról a vonatról amellyel jöttem bár nem szoktam vonattal utazni de ide csak vonattal jöhettem nagyon lüktet a halántékom
K
folytasd folytasd az emléket
A
belépek egy vasajtón a hatalmas betonépület vasajtaján és egy hatalmas betonhangárba érek az épület belülről még hatalmasabbnak tűnik mint kívülrő és bent még hidegebb van mint odakint a sárgát és a trapézalakút negyvenötpercenként kell bevennem
K
folytasd
A
a hangárban óriási a tömeg életemben nem láttam még ekkora tömeget mint abban a betonból készült hangárban elképesztő a hangzavar kibírhatatlan az emberek hatalmas futószalagok állnak és dolgoznak mindenki kék munkaruhában van az emberek kék munkaruhában állnak és dolgoznak a hatalmas futószalagok előtt csönd most hogy elszalasztottam bevenni a kéket és az oválisalakút a sárgát és a trapézalakút öt perc múlva mindenképpen be kell vennem és vele együtt egy pirosat és rombuszalakút is feltétlenül be kell majd vennem különben
K
mit dolgoznak
A
nem tudom nem tudok rájönni pedig nagyon próbálkozom emlékszem hogy nagyon megpróbálok rájönni de egyszerűen nem tudok rájönni azt hiszem valami egészen elhanyagolható dolgot csinálnak mintha nem is csinálnának semmit egészen olyan mintha nem csinálnának semmit de az lehetetlen hogy ennyi ember egy ekkora hangárban ne csináljon semmit
K
és mit keresel a hangárban
A
egy embert jöttem meglátogatni így van látogatóba jöttem még süteményt is hoztam neki de nagyon sokan vannak elképesztően sokan vannak és mindannyian ugyanúgy néznek ki mindannyian ugyanolyan kék munkaruhát hordanak és mindannyiuknak az arcára ugyanaz a különös arckifejezés ül ki mintha valami nagyon bonyolult dologgal volnának elfoglalva
pedig az egész olyan mintha nem is csinálnának semmit ez a semmi mégis nagyon elfoglalja és megterheli őket és ennek az elfoglaltságnak és megterhelésnek a sajátos arckifejezése egészen ugyanolyanná teszi őket emlékszem ahogy járkálok a futószalagok között az ugyanúgy öltözött ugyanolyan arckifejezésű emberek között mindegyikőjüket megnézem de egyik sem ő az nem találom őt akihez látogatóba jöttem és akinek még süteményt is hoztam hát persze hiszen egyik sem nem lehet ő közülük egyik sem lehet ő hiszen ő egyáltalán nem hasonlít hozzájuk ő egyáltalán nem hasonlíthat ezekhez az emberekhez amikor egyszer csak csönd ránéz K-ra ott van csönd ott áll kék munkaruhában az egyik hatalmas futószalag végen és dolgozik ugyanúgy ugyanazzal a különösen torz arckifejezéssel mint hogyha az amit dolgozik rendkívüli módon elfoglalná és megterhelné és testileg és szellemileg is igénybe venné testtartása görnyedt fejét lehajtja teljesen egyedül van egyedül a sok ugyanúgy öltözött ugyanolyan arckifejezésű ember között és némán dolgozik dolgozik ki tudja micsodát csak dolgozik és dolgozik K
ki volt az csönd odamentél hozzá
A
nem mert ez nem ő ezt gondoltam magamban ez nem lehet ő akihez látogatóba jöttem
K
de ő volt az nem
A
ő volt egy pillanatra ő volt de aztán már nem volt ő
onnantól kezdve már nem ő volt az ezt gondoltam magamban és én sarkon fordultam és elmentem át a kékruhás emberek között ki a hatalmas betonhangárból át a vasajtón ki a hidegebből a kevésbé hidegbe meg sem állva egészen a vonatállomásig K
pedig ő volt a legsikeresebb kupakgyáros mindközül ő érte el a legnagyobb sikereket a kupakgyártás terén számos kitüntetést szerzett az összes lehetséges kupakgyártói kitüntetést megszerezte és a gyár legjobb dolgozója címet egyhuzamban
A
vajon ezért nem látogatott meg soha
K
de most már itt van a kupakgyárat bezárták és ő hazajött hozzád soha többet nem kell kupakokat gyártania most már itt lesz veled ő a fiad tessék itt a gyógyszer nyújtja a dobozt
A
nem kell gyógyszer csönd olyan jó volt amikor nem kellett gondolni semmire és nem kellett emlékezni semmire
K
ne aggódj most már itt lesz veled most már itt lesz mindig itt a gyógyszer
A
most hogy elszalasztottam időben bevenni a sárgát és a trapézalakút miután elszalasztottam időben bevenni a zöldet és a gömbalakút miután kétszer elszalasztottam időben bevenni a kéket és az oválisalakút miután háromszor elszalasztottam időben bevenni a pirosat és a rombuszalakút meghal
K
anya mi történt veled anya
csönd ne aggódj most már itt lesz mindig csönd K kivesz a dobozból egy piros és egy rombusz alakú gyógyszert sötét
