FEDŐLAP A Medgyaszay István Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium diáklapja (2008-2009-es tanév I. szám)
Ahogy az ország számos intézményébe, így iskolánkban is az idei tanév kezdetén elérhetővé vált a szelektív hulladékgyűjtés, ennek fontosságáról, valamint gyakorlati alkalmazásáról olvashattok az alábbi cikkben, amit Kacsinecz tanár úr készített újságunk számára:
Talán nincs még egy olyan területe a környezetvédelemnek manapság, amely ekkora népszerűségre tett volna szert a közép-kelet európai országokban, mint a szelektív hulladékgyűjtés. Az a módszer, amely a nyugat-európai társadalmakban sok esetben már bevett szokás hosszú évek óta, csak nemrég gyűrűzött be hozzánk. Ezért mindenekelőtt fontos tisztában lennünk a szelektív hulladékgyűjtés jelentésével, majd tudnunk kell miért és hogyan tehetünk az ügy érdekében akár otthon, akár az iskolában. Bár a módszerrel kapcsolatos tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket helyenként már unjuk, tudatosítanunk kell, hogy a szemléletváltással együtt járó viselkedésforma mind közös jövőnk szempontjából, mind környezetvédelmi és gazdasági szempontból hatalmas jelentőséggel bír. A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerint való elkülönített gyűjtését jelenti. Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy a megvásárolt élelmiszerek és fogyasztási cikkek csomagolóanyagát - a papír, műanyag, Gyűjthető anyag Műanyag
Papír
Összenyomott üdítős palack és italos kartondoboz, nem szennyezett műanyag zacskók és táskák, elöblített tejfölös, joghurtos és kefíres poharak Újságpapír, dolgozatpapír, elhasznált füzet,
üveg, fém és italos kartondoboz csomagolást - a termékek elfogyasztását követően már otthonunkban anyaguk szerint különválasztva tároljuk, ezt követően pedig ugyancsak anyaguk szerint elkülönítve helyezzük el a szelektív hulladékgyűjtő szigetek megfelelő edényeiben. De mit is gyűjthetünk szelektíven? A gyűjtés öt alapvető csoport szerint történik a településeken: műanyag, papír, színes üveg, fehér üveg és fém. Ezen hulladékcsoportok elkülönítésére és gyűjtésére a városban számos helyen kihelyezett hulladékgyűjtő szigetek szolgálnak. Ilyen szigetet a 2008/09-es tanévtől iskolánkban is működtetünk. A szigethez társul az iskola épületében kihelyezett több hulladékgyűjtő edény, amelyek leginkább a viszonylag nagy mennyiségben termelődő műanyag hulladék gyűjtésére szolgálnak. Ezen kívül jelenleg gyűjthető hulladéktípus még a papír, a kartonpapír és szárazelem. A továbbiakban részletes elemzés következik hulladéktípusok szerint a gyűjtőedények helyét és a gyűjthető hulladékot illetően: Nem gyűjthető anyag Olajos műanyag palack, szennyezett műanyag zacskók és csomagolóanyagok, csokoládés papírok
Hulladékgyűjtő edény helye A „B” épület minden emeletén, a „C” épület első és harmadik emeletén, ill. a szeméttárolónál, az iskola hulladékgyűjtő szigetén Szennyezett papír, A „B” épület alsó szalvéta, szintjén, ill. a papírzsebkendő szeméttárolónál, az
Kartonpapír
Szárazelem
reklámújságok, szórólapok, irodai papírok, vastagabb papírdobozok összehajtva Hullámpapír, kartondoboz, pizzásdoboz
Elhasznált, kimerült elemek, akkumulátorok
A továbbiakban tervezzük üveg és fémhulladék gyűjtésére szolgáló edények beszerzését és kihelyezését, így teljessé válik majd a gyűjthető hulladékok elkülönítése. De nézzük meg, miért is fontos a szelektív hulladékgyűjtés! A szelektíven gyűjtött csomagolási hulladékok újrahasznosítása a csomagolóanyagok körforgásban tartása környezeti és gazdasági szempontból is előnyös. Az újrahasznosítással egyrészt nyersanyagokat és energiát takarítunk meg, másrészt csökkentjük a környezet terhelését, hiszen a szelektíven gyűjtött hulladék nem kerül a lerakókra. Mindegyik általunk begyűjtött hulladék ugyanis elszállításra, majd újrahasznosításra kerül. Az újrahasznosítás során az egyes hulladéktípusokból más-más késztermék kerül előállításra: - PET palackokból újra PET palack, polár pulóver, műanyag háztartási eszközök, dvd- vagy cd-tokok,
iskola hulladékgyűjtő szigetén
Az anyag elsősorban a szeméttárolónál, az iskola hulladékgyűjtő szigetén kerül elkülönítésre, de kihelyezhető a kollégium („C” épület) első emeletén is, a műanyagtároló mellett A „B” épület alsó szintjén, a műanyag és papírtárolókkal együtt hulladékpapírból hullámkarton, kartondoboz, papírtörlő, WC papír, - italos kartondobozokból pedig szintén kartondobozok, esetleg bútorlapok készülhetnek. A szárazelem hulladék mennyisége messze alulmúlja gyűjtőedényünket, így ezt idáig nem kellett elszállítani. Ha ez megtörténik, természetesen a közüzemi szolgáltatóké a feladat, hogy semlegesítsék. Összegezve tehát az új hulladékgyűjtési módszer mindenekelőtt szemléletváltást igényel. Ezen első lépés után a megvalósítás a cél, amelyre iskolánk már megteremtette a feltételeket, így a jelenlegi tanévtől kezdődően közös felelősségünk, hogy környezetünket minél kevesebb szeméttel terheljük, és elinduljunk egy olyan úton, amely a modern, környezettudatos magatartás segítségével elviselhetőbb jövőt teremthet mindannyiunk számára.
Interjú fémjelzésű rovatunk (hosszas) kihagyás után ismét visszatért a hasábok közé. Nemrégiben Nádasi János (12.c) készített riportot, iskolánk egyik új tanárnőjével Kalácska Zitával:
Egy vidám hangulatú beszélgetést töltöttem el Kalácska Zita tanárnővel. Hol végezte el iskoláit? Szekszárdon jártam általános és középiskolába is és az egyetem jó híre miatt a felsőoktatást a Veszprémi Pannon Egyetemen német szakon végeztem el. Hogy lett tanár? Mindig is az szeretett volna lenni? Nem, nem akartam. Akkoriban még nem voltak ilyen terveim, bár a nagymamám matek-kémia szakos tanár volt. Az idegen nyelvet/nyelveket már akkor is nagyon szerettem, és azt tudtam hogy velük is akarok foglalkozni. Hozzájuk köthető az idegenforgalom és a tanítás. Mint már mondtam, megtetszett a Veszprémi Egyetemen a pedagógiapszichológia tanszék hozzáállása, ezért lettem végül is tanár. Hogyan került iskolánkba? Koronczai Róberttől és Kertész Ildikótól (aki mellesleg a csoporttársam volt) hallottam, hogy valamelyikük el fog menni, lesz egy üres állás. Mondták, hogy pályázzam meg és én hallgattam rájuk. Most így vagyunk itt. Hogy vélekedik az iskoláról, tanulókról? Mit gondol a mai diákokról?
Az iskolában nagyon jól érzem magam. Szerintem nagyon differenciált az iskola, az osztályok eléggé különböznek egymástól, de pont ez a változatosság bennük a szép. Véleményem szerint az iskolában jó a hangulat és jó társaságok vannak. A mai diákok viszont merészebbek, bátrabbak egyesek néha túl sok mindent engednek meg maguknak, mint régebben. Utolsó kérdésem nem az iskolával kapcsolatos; mit csinált/csinál szabadidejében? Szabadidőm sajnos elég kevés van, ugyanis egy másik iskolában is tanítok. Viszont ha van, akkor azt a barátaimmal töltöm, koncertekre, moziba, színházba járok; nagyon szeretem pl.: a musicaleket. Szeretek táncolni, korábban 13 évig táncoltam Szekszárdon, szeretek zenét hallgatni, jó könyveket olvasni. Célul tűztem még ki magamnak, még több idegen nyelv tanulását, de sajnos manapság nincs hozzájuk kitartásom a sok elfoglaltság mellett. Köszönöm szépen az interjút és kívánom, hogy sok szép emlékkel gazdagodjon iskolánkban!
A közelmúlt, illetve a közeljövő ünnepeiről olvashattok most egy rövidke ismertető/leírást Török Fanni (12.c.) tollából (ujjbegyeiből):
A Halloween ünnep története Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet egyszerre hódolva a Napisten és a holtak Ura előtt. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak. Október 31-én, miután a termést betakarították, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, terményés állatáldozatokat mutattak be. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kelnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élők és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek, szellemnek öltözve parádéztak az utcákon,
hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be. A varázslók a megfélemlített embereket kényszeríthették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. Az Amerikába irányuló tömeges kivándorlás 1840 körül hozta létre a Halloween ünnepet. Ekkor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és magukkal vitték szokásaikat az Újvilágba. Napjainkra a Mindenszenteket megelőző nap eredeti jelentősége alapjában megváltozott és főleg gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy élénk képzelet alkotta ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek ("jack-olanterna"), s rémisztőnek tűnő fenyegetésekkel házról-házra vándorolva gyümölcsöket és édességeket zsaroljanak ki az ott lakóktól ("trick-o-treating"). Halloween szimbóluma hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
A lámpás története szintén a kelta hagyományból ered: Jack a hiedelem szerint egy részeges kovács volt, aki állandóan valami tréfán törte a fejét. Egy alkalommal magát az ördögöt is megviccelte; felzavarta ugyanis egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt annak a törzsére. Mivel az ördög irtózott a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, hogy megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a
pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ehelyett odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.
Karácsony más országokban Anglia Angliában a karácsonyi készülődés már októberben megkezdődik. A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák, és december elején feltűnnek a Télapók. Ennek ellenére nem ünnepelik a Mikulást. A gyerekek december 24-én este kikötik hosszú, piros gyapjú zoknijukat a kandalló fölé, mert a karácsony éjjelén Santa Claus - a mi Mikulásunk rokona – vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy megtöltse ajándékkal. A protestáns angolszász karácsony nem ismerik a szenteste fogalmát. A karácsony ünnepe arrafelé Christmas Day-jel december 25-ével kezdődik. Így a nálunk szokásos éjféli mise is hiányzik.
Az angolok december 25-én mennek templomba, utána bontják ki az ajándékokat, melynek sok családban márt Christmas Day előtt gyűlnek a karácsony fa alatt, de csak 25-én szabad felbontani. A jókedv fokozására szaloncukor formájú úgynevezett pukkanó bonbont akasztanak a fára, melyben kedves kis ajándékok rejtőznek. Az ajándék bontás után következik az ünnepi ebéd, amely a háziasszony számára ott is éppoly megpróbáltatás, mint itthon. Az ebéd elképzelhetetlen gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret, krumplipüré nélkül. Hozzá jófajta fehérbort isznak. Az ebéd fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding. Alapja aszalt szilva, mazsola, füge, citrom- és narancslé, Brendy, sokféle szárított gyümölcs fűszerek és egyéb finomságok. A házilag készített karácsonyi édességbe szerencse pénzt – sokszögletű hosszúpennyst – rejtetek. Akinek a tányérjára a pénzes szelet jut, a közhit szerint szerencsés esztendőre számíthat.
Amerikai Egyesült Államok Az Egyesült Államokban kissé elhalványítja a karácsonyt november utolsó csütörtökén a hálaadás, amely jellegzetesen amerikai ünnep, a családi összetartozás jelképe. Azokra emlékeznek, akik zarándokként érkeztek Új – Angliába 1620 novemberében, és az elsõ termés betakarítása után egy évvel adtak hálát az Úrnak, hogy átvészeljék a kezdeti nehézségeket. Ezen tradicionális ünnepen összegyûlnek a családok, az asztalra sült pulyka kukoricával és sülttökbõl készült
süteménnyel. A következõ hét péntekén megkezdõdik a karácsonyi vásár. A bevásárló központok, a családi házak karácsonyi ruhát öltenek, a kertekben álló fenyõfákat is lámpafüzérekkel díszítik. Az amerikai zsidóság megemlékezik a hanuka ünnepérõl. A Fehér Ház elõtt felállítják a hatalmas menórát, s vele szemben az óriási fenyõfát, amelynek gyertyáit az ellnõk és a felesége gyújtja meg ünnepéjesen. A családok ismét összegyûlnek, igyekeznek közösen eltölteni a szentestét.
Németország Németországban lámpafüzérekkel, szalagokkal, fenyőágakkal díszítik az utcákat. Fenyőfát állítanak az üzletekbe, hivatalokba, irodaházak előcsarnokába. Advent idején megnyílik a karácsonyi vásárnak nevezett bódévásár, ahol sült hal, kolbász, süteményeket és az elengedhetetlen tocsnit lehet majszolni. De lehet itt kapni kisebb –nagyobb ajándékokat, karácsonyi kellékeket is. Az adventi koszorú és az adventi naptár a karácsonyt meg előző időszak jelképe. Németországban a karácsonyhoz is rengeteg népi és vallásos hagyomány
kötődik. Sok vidéken van roráte: hajnal hat órakor az angyalok meséjére hív a harangszó. Fennmaradt a betlehemezés szokása is. A szeretet ünnepe összehozza a német családokat. Szentestére mindenütt karácsonyfát állítanak, és a családok ajándékokkal kedveskednek egymásnak. A karácsonyi menü fő étele a libasült. A kávézáshoz elengedhetetlen a püspökkenyér, a saját sütésű karácsonyi aprósütemény. Télen igen kedvelt ital Glühwein, a forralt bor. A karácsonyi ajándékokat nem a Jézuska hozza német gyerekeknek, hanem a Mikulásra emlékeztetõ Télapó, a Weinachtsmann.
Mikulás Világszerteismert Szent Miklós neve. Az időszámításunk szerinti IV század közepén élt. A kis-ázsiai Myra püspöke volt. Sok jó cselekedetéről legendák születtek. A mai mikulás-esti ajándékozási szokással az a jótéteménye hozható összefüggésbe, mely szerint egy elszegényedett nemes ember három lányát mentette meg attól, hogy apjuk áruba bocsássa bájaikat. Egymást követő három éjjelen arannyal telt zacskókat helyezett el az ablakukban. Hazánkban a gyermekek ablakba tett cipőibe, csizmáiba ajándékokat rejteni csak mintegy másfél évszázada szokás. A Mikulás hozta virgácsnak is megvan az eredetije Szent Miklós legendáriumában. Halála után egy kolostorban a szerzetesek az ő dicsőségére kezdtek énekelni, de azt a rend főnöke megtiltotta. Éjjel azonban a
szent megjelent a rendfőnöknek, és egy virgáccsal jól elnáspángolta. A nagy paraszti hagyományokban is megtaláljuk a Mikulás-járást, mely a diákok középkorban általánosan elterjedt ünnepköszöntő adománykéréséből fejlődött ki. Ilyenkor „Miklós püspök” kíséretével együtt betért olyan házakhoz, ahol gyerekek voltak, és viselkedésük felöl tudakozódott, vizsgáztatta őket, tudnak e szépen imádkozni… aztán attól függöen hogyan vizsgáztak, vagy megjutalmazta vagy virgáccsal fenyegette őket. Sok esetben nem is Ő maga, hanem a kíséretében lévő ördög suhogtatta a virgácsot.
Az „mazsola-avató” illetve az Október 23.-ai ünnepség képei megtalálhatóak az alábbi link alatt: http://www.medgyaszay.sulinet.hu/iskola/cpg/index.php
