132.qxd
2005. 02. 04.
9:05
Page 2
Budapest, Pestszentlõrinc Szent László (Havanna) Plébánia
A PÁPA MÁRCIUSI IMASZÁNDÉKA - Hogy a nemzeti kormányok politikája és fejlesztési terve mindig tekintettel legyen a szegényekre, a kitaszítottakra és az elnyomottakra. - Hogy a helyi egyházak tudatosítsák egyre sürgetőbb feladatukat olyan szent keresztények előkészítésére, akik képesek szembenézni az újraevangelizálás kihívásaival.
HAMVAZÓSZERDA (Bűnbánat - Hamvazkodás) A Nagyböjt kezdete. Szigorú böjt! Az Eucharisztikus Szövetség összejövetele 11. A betegek világnapja Imádkozzunk értük, törődjünk velük! 13. Templomunk egyházmegyei szentségimádási napja Fatimai est templomunkban. Du. 5-től közös rózsafüzér. 26. Kirándulás 27. Országos gyűjtés a katolikus iskolák javára 30. Utolsóvasárnapi szentségimádás du. 5 ó. 9.
MÁRCIUSI NAPTÁR 6. Találkozás az evangélikusokkal 13. Országos gyűjtés a Szentföld javára 19. Szent József ünnepe 20. Virágvasárnap 24. NAGYCSÜTÖRTÖK A Húsvéti Szent Háromnap kezdete Irodai szolgálat plébániánkon Hétfő és péntek du. 4-6-ig Kedd és szerda de. 9-11-ig
A BÖJTI FEGYELEM - A nagyböjti idő célja húsvét ünneplésének előkészítése. Visszaemlékezünk keresztségünkre, és bűnbánatot tartunk (ajánlatos egy alaposabb szentgyónás, életgyónás). MÁRCIUSI ÉLETIGE “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)
Köszönjük, hogy adója 1%-ával is támogatja a Szent László Plébániatemplom Alapítványt! Adószámunk: 19702786-1-43 Szentmisék templomunkban: Vasárnap r. 7, de. 1/2 10 és este 6 Hétköznap r. 7 és este 6 Szombaton r. 7 Csütörtök este közös zsolozsma, áldozási lehetőséggel
Szeretné rendezni tartozását Egyháza felé? Anyagilag is szeretné támogatni templomunkat, plébániánkat? Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma:IEB 11100104-19819246-36000001 Szent László Plébánia Templom Alapítvány: 11718000-20342867
Felelős kiadó: Nagy Károly plébános (
[email protected]) 1181 Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 www.szentlaszlo-havanna.hu
FEBRUÁRI NAPTÁR
ELED ÉS ELÉD 2005. XV. évf. 2.sz. (132.)
K e d v e s Te s t v é r e k !
NAGYBÖJT
Bor t
Az idén is kaptunk nagyböjti üzenetet a Szentatyától. Felhívja a figyelmet, hogy “A Nagyböjt minden évben megfelelő alkalom arra, hogy még buzgóbban imádkozzunk és vezekeljünk, megnyitva szívünket az isteni akarat engedelmes befogadásának. Ez az időszak megjelöl számunkra egy lelki útvonalat, amely felkészít arra, hogy újból átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy misztériumát, főleg Isten szavának még buzgóbb hallgatásával, az önmegtagadás nagylelkű gyakorlásával, amely révén még inkább segítségére lehetünk szükséget szenvedő testvéreinknek.” Majd beszél arról, hogy az idősek gondozását viseljék mindig szívükön a hívek... (minderről részletesebben is olvashatunk a 2-3. oldalon.) KERESZTÚT 1. Hallgat a Bárány 2. Átöleli a keresztet 3. Elesik - felkel 4. Máriával a keresztúton 5. Elfogadja a segítséget 6. Szenvedve is ajándékoz 7. Nehéz, de folytatja 8. Figyelmeztet és vigasztal 9. Nem adja fel, újrakezd 10. Ruháit is odaadja 11. Összenő a kereszttel 12. Atyám, bocsáss meg nekik! 13. Mária karjai között 14. Temetés után a feltámadás jön!
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 2
NAGYBÖJT - HÚSVÉTRA KÉSZÜLÜNK “Az idősek gondozását viseljék mindig szívükön a hívek” – írja nagyböjti üzenetében a Szentatya, és az idősek jogainak tiszteletben tartását és megbecsülését szorgalmazza, egyúttal hangsúlyozza, hogy az életet minden szakaszában védelmezni kell. A pápa szorgalmazza a különböző nemzedékek közötti, egymást gazdagító párbeszédet, és arra is figyelmeztet, hogy a Nagyböjt a megtérésre és a szolidaritásra szólít fel. A hosszú élet Isten különleges ajándéka... Az érett kor a bibliai felfogás szerint a Mindenható áldó jóakaratának jele. “A hosszú élet tehát különleges isteni ajándéknak tűnik” – írja üzenetében a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy gondolkodjanak el a nagyböjti időszakban erről a témáról, mélyítsék el annak tudatát, milyen szerepet kell betölteniük az időseknek a társadalomban és az egyházban, továbbá, hogyan készüljenek fel lélekben az időseket mindig megillető szeretetteljes elfogadásra. A mai társadalomban, hála a tudománynak és különösen az orvostudománynak, az emberi élet meghosszabbodásának és így az idősek száma megnövekedésének lehetünk tanúi. Ezért tehát szükség van arra, hogy sajátos figyelmet szenteljünk az idősekre, segítsük őket, hogy maradéktalanul megélhessék adottságaikat, azokat az egész közösség szolgálatába állítva. Az
2 Veled és Feléd
idősek gondozását, különösen, amikor nehézségekkel küzdenek, viseljék mindig szívükön a hívek... Az ember élete olyan értékes ajándék, amelyet minden szakaszában szeretni és védeni kell: a “Ne ölj!” parancsolat azt írja elő, hogy mindig tartsuk tiszteletben és óvjuk az életet, kezdetétől fogva egészen természetes alkonyáig. Olyan parancsról van szó, amely érvényes betegségek esetén, és akkor is, amikor az életerő megfogyatkozása korlátozza az embert önállóságában. Az öregedés, amit ha a vele járó elkerülhetetlen életfeltételekkel együtt a hit fényében, kiegyensúlyozottan fogadunk el, akkor értékes alkalom lehet arra, hogy jobban megértsük a Kereszt misztériumát, amely teljes értéket ad az emberi létnek. “Az idős embereknek szükségük van arra, hogy megértsék és segítsék őket” – figyelmeztet a Szentatya, majd elismerését fejezi ki mindazoknak, akik ezeknek az igényeknek a kielégítésén fáradoznak. Bárcsak mások is vállalkoznának rá, hogy a nagyböjti időszakot felhasználva szintén hasznossá tennék magukat ezen a téren! Ez lehetővé tenné annyi idős ember számára, hogy ne érezze tehernek magát a közösség, olykor saját családja számára, ne éljen magányban, kitéve a bezártság és a csüggedés kísértésének. Az idősek bölcsessége és tapasztalata
megvilágíthatja a haladás útját. Növelni kell a köztudatban, hogy az idősek minden esetben erőforrást jelentenek, amelyet érvényre kell juttatni....
Mivel ebben az életszakaszban az emberek több szabadidővel rendelkeznek, ez alkalmat ad az időseknek arra, hogy szembenézzenek azokkal az alapvető kérdésekkel, amelyeket előzőleg elhanyagoltak, más, sürgető, de mindenképpen elsőbbséget élvező érdekek miatt. A végcél közeledésének tudata arra készteti az idős embereket, hogy a lényegesre összpontosítsanak, fontosságot tulajdonítva annak, amit az idő vasfoga nem pusztít el... A pápa arra is figyelmeztet, hogy rendkívül fontos a különböző nemzedékek között az egymást gazdagító párbeszéd. A Nagyböjt a megtérésre és a szolidaritásra szólít fel, és idén arra késztet bennünket, hogy ezekre a mindenkit érintő fontos témákra összpontosítsuk figyelmünket. “Mi
történne, ha Isten népe megadná magát egy olyan mai felfogásnak, amely szinte teljesen haszontalannak tekinti ezeket a testvéreinket, amikor az életkor vagy a betegség miatt képességeik csökkennek? Milyen más lesz ezzel szemben az a közösség, kezdve a családtól, amely mindig arra törekszik, hogy nyitott maradjon irányukba és befogadja őket!” – írja nagyböjti üzenetében a Szentatya. Egyúttal hangsúlyozza: “Isten szavára támasz-kodva gondolkozzunk el azon, meny-nyire fontos, hogy minden közösség szeretetteljes megértéssel kísérje el mindazokat, akik megöregednek. Hozzá kell szokni továbbá ahhoz, hogy bizalommal gondoljunk a halál misztériumára, hogy az Istennel való végleges találkozás a belső béke légkörében jöjjön létre, annak tuda-tában, hogy az Úr vár ránk, aki képére és hasonlatosságára teremtett bennünket és akiről a zsoltáros így ír: “anyám méhében te szőtted a testem...” Végül a Szentatya áldással fejezi be nagyböjti üzenetét: “Mária irányítsa lépteinket nagyböjti zarándoklatunkon, és vezessen el minden hívőt, különösen az időseket a meghalt és feltámadt Krisztus egyre mélyebb megismerésére, hiszen ő létünk legvégső értelme. A Szűzanya, isteni Fia hűséges szolgálóleánya, Szent Annával és Joachimmal együtt járjon közbe mindannyiunkért, most és halálunk óráján.
Veled és Feléd 3
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 4
EUCHARISZTIA ÉVE Csendesítsd le szívemet, hogy halljam hangodat Kergesd el a felhőt, hogy megláthassalak. Szomjúságom csillapítsd hűs forrásoddal Vezess engem utadon bölcs tanácsoddal. A vihar elől óvd meg életem Véred takarjon be, hogy ne legyek védtelen! Szárítsd fel könnyem, kötözd be sebem Szükségem van Rád, Istenem...!
SZENTSÉGIMÁDÁS “Mostanában különös örömet jelent számomra a Szentségimádás. Azt hiszem, ezt észre lehet venni arról is, hogy többször vagyok jelen a péntek esti alkalmakon. Nem lehet egyikre sem azt mondani, hogy ugyanolyan volt, vagy ugyanazt éreztem, mint az előzőn. Az viszont többször előfordult mostanában, hogy becsukott szemeim mögött nagy fényt "látok", különös érzés kerít hatalmába, mintha elzsibbadna kezem-lábam és a fejem, és olyan, mintha az Úr eltöltene jelenlétével. Úgy érzem magam, mint ahogy - gondolom - az északi vidékeken élők érezhetik, akik a hosszú tél után gyönyörűséggel fürdetik arcukat a nap szinte életet adó melegében. Csodálatos érzés, még akkor is, ha néha egészen rövid ideig tart. Máskor Jézus egész különös módon mutatja meg magát az Oltáriszentségben. Látom őt (vagy elképzelem?) különböző - az Evangéliumból ismert - helyzetekben. És ez arra késztet, hogy tovább elmélkedjem azon, amit "látok". A Szentléleknek köszönhetően csodálatos felismerések, megismerések birtokába jutok így, egészen egyszerű dolgokat is, amiket addig azt hittem, hogy értek, a szívemmel kezdem érezni - és ez egészen más. Sokáig nem fedeztem fel a Szentségimádás gyönyörűségét, de azt hiszem itt is a kitartás a fontos. Most sem mindig kapok ilyen ajándékokat, de rájöttem, hogy nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy OTT LEGYEK, VELE LEGYEK, megosszam Vele azt az egy órát, és akkor már nem fontos, hogy bármit is kérjek, hiszen ismeri minden gondomat, tudja, mi válik javamra. Én csak legyek Vele... és így egyre gyakrabban megkapom a lehetőséget, hogy felismerjem a hétköznapokban, hogy mindenütt, mindenkor és minden testvérben Vele lehessek.”
4 Veled és Feléd
Ugye tudatosan éli mindenki a vállalását? Érdemes újraolvasgatni, gyakori lelkiismeretvizsgálat tárgyává tenni. Épül, fejlődik kapcsolatom EUCHARISZTIKUS az eucharisztikus Jézussal? Hamvazószerdán az esti szentmise SZÖVETSÉG után összejövünk, hiszen két hónap eltelt! Arra kérjük a Szövetség kedves Tagjait, hogy a szentségimádásokon, szentséglátogatásokon vagy éppen a miséken átélt Isten-élményeiket osszátok meg a közösséggel, a Veled és Feléd olvasóival is!
L E L K I I S M E R E T V I Z S G Á L AT Élem-e az Eucharisztiát? Mert: - Az Eucharisztia lakoma, ünnep. Vannak-e ünnepeim? Vagy csak szürke hétköznapok torlódnak egymásra az életemben? Tudok-e szeretteimmel, barátaimmal, Istennel ünnepelni? - Az Eucharisztia jelenlét. Én jelen vagyok-e azok számára, akinek szükségük van a szeretetemre? Jelen vagyok-e a betegeknek, szenvedőknek, rosszkedvűeknek is, vagy csak azokkal létesítek kapcsolatot, akik nekem szereznek örömet? - Az Eucharisztia áldozat. Én hogy viszonyulok ahhoz, amikor áldozatot kell hoznom? Elismerést várok? Büszke vagyok magamra? Sajnálom-e csendben magamat azért, mert másokért fel kellett áldoznom időmet, akaratomat…? Vagy szeretetből természetesnek tartom mindezt? - Az Eucharisztia eggyé tesz. Igyekszem megőrizni, építeni ezt az egységet a szentáldozás után? Vagy szeretetlenséggel, pl. pletykával, megszólással rombolom? Tudatosítom-e, hogy igenis közöm van azokhoz, akikkel együtt részesülök Krisztus testéből, vagy hagyom eluralkodni magamon a közömbösséget, netán a rosszindulatot is?
Keddi szentségimádás Öröm, hogy mindig jön valaki. Bármikor lehet jönni, de aki teheti, nézze a feliratkozási lehetőséget és olyan időpontra jelentkezzen, amelyik még üres. Fontos, hogy egy percig se maradjon egyedül Jézus!
Szentségimádások időpontjai: minden kedden egész nap, minden pénteken este 9-10-ig, minden hónap utolsó vasárnapján délután 5-6-ig.
Veled és Feléd 5
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 6
BÚCSÚ - AZ EUCHARISZTIA ÉVÉBEN
Az Apostoli Penitenciária dekrétuma az Eucharisztikus Év alkalmából elnyerhetõ búcsúkról Vatikán: Az Eucharisztia – a legnagyobb csoda, Urunk, Jézus Krisztus vére által szerzett megváltás legmagasabb rendű emlékezete – mint áldozat s mint szentség maradéktalanul megvalósítja és a természetfeletti kegyelem erejével biztosítja az egyház egységét. Kimondhatatlan örömmel árasztja el az egyházat, ugyanakkor táplálja a hívők jámborságát és serkenti őket a keresztény élet tökéletességére. Mindezt figyelembe véve, valamint az egyház iránti gondoskodásának kifejezéseként, II. János Pál pápa, hogy elősegítse a legszentebb Oltáriszentség tisztelete nyilvános és magán formáinak megnyilvánulásait, 2004. október 7én kibocsátott, Mane nobiscum, Domine – Maradj velünk Urunk k. apostoli levelében elrendelte, hogy az egész egyházban ünnepeljék meg az „Eucharisztikus Évet”. A pápa arra kívánta buzdítani a híveket, hogy az év során még inkább mélyítsék el a hit e kimondhatatlan misztériuma iránti szeretetüket, és hogy abból egyre több lelki gyümölcsöt nyerjenek. A Szentatya, 2004. december 17-én, kihallgatáson fogadta az Apostoli Penitenciária munkatársait, és bú-csúkkal kívánta gazdagítani az Oltáriszentség iránti tisztelet egyes kifejezési formáit. 1. Teljes búcsút nyerhetnek el azok a hívek, akik a szokásos feltételek mellett összeszedetten és áhítattal részt vesznek egy szentségimádási ájtatosságon, akár az ünnepélyesen kihelyezett, akár a Tabernákulumban őrzött Oltáriszentség előtt. (A szokásos feltételek: szentségi gyónás, szentáldozás, ima a szentatya szándékára, bármilyen bűntől való teljes elszakadás) 2. A fent említett feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek el a papok, az Istennek szentelt személyek, apostoli társaságok tagjai, valamint azok a hívek, akik az imaórák liturgiáját (zsolozsmát), a Tabernákulumban jelen lévő Úr Krisztus előtt imádkozzák el naponta közösségben, vagy egyénileg, akár kötelességből, akár személyes buzgóságból. Azok a hívek, akik betegség, vagy más komoly akadály miatt nem imádkozhatnak a Legszentebb Oltáriszentség előtt templomban vagy kápolnában, elnyerhetik a teljes búcsút otthonukban is, vagy ahol éppen tartózkodnak, ha maradéktalanul elszakadnak minden bűntől, és megfogadják, hogy amint lehetőségük nyílik rá, eleget tesznek a három szokásos feltételnek, és lélekben
6 Veled és Feléd
szentséglátogatást végeznek, továbbá elimádkozzák a Miatyánkot és a Hiszekegyet, hozzátéve a szentségi Jézushoz intézett fohászt: „Dicsértessék és áldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség most és mindörökké.” Ha ezt sem tudnák megtenni, akkor úgy nyerhetik el a teljes búcsút, ha lélekben egyesülnek mindazokkal, akik a szokásos módon teljesítik a szükséges feltételeket, felajánlják az Irgalmas Istennek betegségüket és életük nehézségeit, megfogadva, hogy amint lehetséges, eleget tesznek a teljes búcsú már említett, előírt feltételeinek. A lelkipásztori szolgálatot teljesítő papok – elsősorban a plébánosok – figyelembe véve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. október 15én közzétett, ide vonatkozó javas-latait, a legmegfelelőbb módon tájékoztassák híveiket az egyháznak erről az üdvös intézkedéséről. Készségesen és nagylelkűen szolgáltassák ki a gyónás szentségét, és a hívek számára legalkalmasabb, előre meghatározott napokon vezessenek ünnepélyes, közösségi szentségimádási ájtatosságot.
Õ Á LTA L A ÕVELE ÕBENNE
Végül a katekézis során buzdítsák a híveket arra, hogy gyakran tegyenek nyilvános tanúságot hitükről és az Oltáriszentség iránti tiszteletükről, mint ahogy ezt az „Enchiridion Indulgentiarium” – Búcsúk kézikönyve javasolja a 4. pont általános búcsúengedélyében. Ez a dekrétum érvényes az egész Eucharisztikus Év során, attól a naptól kezdve, amikor az Osservatore Romano c. vatikáni napilapban megjelenik.
Veled és Feléd 7
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 8
FARSANG Januárban úgy próbáltam az igét életre váltani, hogy a cselekedeteimet a szeretet irányítsa. A plébániai közösség, a családom, a munkahelyem egyaránt nagy kihívást jelentett. Két gondolat ragadott meg Chiara üzenetéből, ami számomra szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az egyik: "szeress és tégy, amit akarsz", a másik: "a megélt ige megszabadít minket az emberi korlátozó tényezőktől, örömet, békét és egyszerűséget ad, az élet teljességét, fényt". Az idei plébániai farsang közeledtével felvetődött, hogy mit tudok tenni ? Az első gondolat az volt, hogy ilyenkor sok feladat van, amibe be lehet kapcsolódni, teszem, amire hívnak, amire szükség lesz. Egy valamit nem szerettem volna: szerepelni. És akkor jött a hívó szó! Igent mondtam, pedig lett volna bőven "emberi korlátozó tényező": kevés az idő a próbákra, jelmezre, szerephez való azonosulásra. De minden olyan egyszerű lett, mert mindannyiunkat a szeretet vezetett. Mindenki hozzátett valamit. Jó volt érezni, hogy mennyire működött az egység. Köszönöm mindenkinek. Hálás vagyok, mert örömöt és békét adott. /V.E./ Családközösségünk karácsonyi összejövetelén úgy döntöttünk, hogy idén nem készülünk jelenettel a farsangra, mert kevés az idő, nem tudunk mit kitalálni. Egyik vasárnapi misén azonban az Úr megszólított! A prédikációból két szó érintett meg: "közösbe tenni". Nem hagyott nyugodni, hát felhívtam családközösségünk egyik tagját, és elmeséltem neki, ami történt, és hogy valamit mégis tennünk kellene a farsangon. Hátha mégis összejön valami! Megértéssel és lelkendezéssel fogadta ezt az elhatározást. Másnap már jött is faxon két történet. Telefonon keresztül értesítettük a többieket is. Egyeztettünk, jöttek az ötletek, mindenki hozzátett valamit. Próbára azonban nem volt idő, lehetőség, mindenki nagyon el volt foglalva, ki családi, ki munkahelyi problémákkal. Az adni akarás azonban már bennünk volt. Az Úrban bízva indultunk a farsangra. És mégis összejött…Aki az Úrban bízik, megsegíti, és annak semmi sem lehetetlen… /SZ.M./
8 Veled és Feléd
ÖKUMENIKUS IMAHÉT - VISSZATEKINTÉS S EGYSÉG (az imahét után)… - Az evangélikus testvéreinkkel folytatjuk a találkozásokat... Pl. a hónap első vasárnapjain... - Házon belül, egymás között is lehet... Az egység csak szeretet kérdése. Két ember között, családban, plébánián, munkahelyen… Az előfordul és természetes is, hogy más a véleményem. Az is előfordul, hogy nem értek egyet valamiben, vagy valakivel. Nézeteltérés, véleménykülönbség… Nyilván nem az a megoldás, hogy becsapom magam mögött az ajtót, ha nem az történik, amit én akarok. Együtt kell élni, minden nap. Újra elmondom, felkínálom a meglátásom, kérésem. Vagy éppen tudomásul veszem, hogy most nem az én elképzelésem valósul meg. Bízzam a családfőre, vagy akinek felelőssége a döntés. Alázatosan elfogadom, netán engedelmeskedem - szeretetből. Mert építeni akarok. Az én dolgom csak az, hogy adjak, beadjam a közösbe… Örülök, ha fel tudják használni. Ha nem, az sem baj. Legközelebb (mindig!) ismét adom, amim van. Szabad vagyok, nem ragaszkodom… A szeretet mindent megold! Eszembe jutott a vasárnap szép liturgiája (amikor a katolikus és az evangélikus lelkész összekötözött két fát), s az akkor megfogalmazódott gondolatok: keresztet már tudunk készíteni Jézusnak közösen, de vajon tudunk-e tovább menni lehozni Őt a keresztről, életet adni Neki köztünk, magunk között tartani Őt a mindennapokban?! Élni a Feltámadottal… Élni az Ő életét…
Veled és Feléd 9
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 10
ORSZÁGOS LELKIPÁSZTORI NAPOK "Az Eucharisztia "egységesíti" az életünket, és megment a szétzilálódástól." Mint már évek óta rendszeresen, idén januárban is megrendezték Egerben, 240 fõ részvételével a Lelkipásztori Napokat. Közel száz pap mellett szerzetesek és világi munkatársak keresték határon innen és túlról egyaránt, az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében, az Útkeresõ Plébánosok csoportjának vezetésével a magyar egyház megújulásának útjait. Az idei találkozó témája az "Eucharisztia - plébánia hivatásgondozás" volt.
Mit hoztam magammal? Hálás vagyok, mert keresztény lehetek. Nagy öröm számomra, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik hitelesen megélik keresztény hivatásukat. Érzek szívemben egy vágyat arra, hogy én is átadott, elkötelezett életet éljek, mely az Eucharisztiából táplálkozik. Tudom, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus hétről-hétre engem is vár! Boldogságom egyedüli záloga, hogy szabadon tudok igent mondani az Ő hívására, ha Őt szolgálom, még akkor is, ha ez sok lemondást jelent. Bíró László püspök egyik gondolata különösen megérintett: "Nincs értelme sajnálni magunkat, hogy tönkremegyünk, hogy rámegyünk a szolgálatra. Ez létünk értelme. Krisztus is önként vállalta értünk a kereszthalált!" /K.K./
10 Veled és Feléd
"Plébánosunk azt mondta, hogy a plébánia legfontosabb feladata az, hogy aki ide betér, az szeretve érezze magát, és nekem óriási felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy ez nemcsak az idegenekre, hanem közösségünk tagjaira is éppúgy érvényes!" "Fontos, hogy sokkal konkrétabban imádkozzunk papi hivatásokért, ne csak úgy általában. Uram, az én gyermekeim közül, a mi családunkból, a mi utcánkból, egyházközségünkből hívj meg valakit!" "Egy élő közösség, egy közösséghez való tartozás mindig tükröt tart elénk, és kemény önvizsgálati kérdéseket vethet fel, ami elől vagy elmenekülünk még a környékről is, vagy meg kell harcolnunk ezeket." "Néha előfordul, hogy amiatt, amit gondolunk magunkról, félreértjük az Isten szavát. Például: menj a templomba… és én berohanok imádkozni, pedig csak azt akarta mondani, hogy oltsam le a villanyt… Ne azt tegyük, amit általában egy papnak, családanyának, stb. tennie kell, hanem azt, amit most és itt Isten kér tőlem!" "Úgy kell élnünk, hogy a munkánk ne csupán foglalkozás legyen, amit a fizetség határoz meg, hanem hivatás, amelyben Isten akaratát, a Vele való életet keresem." "Valamiért nem lehet élni, csak Valakiért… A házasság és a papi cölibátus is átadott élet, és ha nem kétfelé sántikálás, hanem hűség és odaadás, akkor mindkettő boldog állapot." "A mai lelkipásztorkodás valójában "kapcsolatba-hozás" (Istennel és embertársainkkal), mert a mai világ legnagyobb baja, hogy elvesztek a kapcsolataink és egyedül maradtunk."
Veled és Feléd 11
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 12
INTERJÚ-NK December végén Károly atya nemzetközi papi találkozón vett részt a Róma melletti Castelgandolfóban. Ezzel kapcsolatban kérdeztük őt: - Hány résztvevő volt és ők honnan érkeztek? Kb. 1200 résztvevő volt. Jórészt papok, de kispapok is voltak köztünk. Főleg Európából, de összességében minden kontinensről érkeztek. Jó volt látni is a színes forgatagot (Afrika, Korea, Amerika, Fülöp szigetek, stb.) és hallani a sok szép tapasztalatot, életjelet a Világegyház életéből… - Magyarországról hányan indultak? Országunkból huszonkilencen voltunk, de a határon túli magyar papok is szép számban képviseltették magukat! - Milyen volt az utazás? Az utazás most érdekes volt! Először próbáltuk ki a "fapados" repülőjáratot. Eddig autóval utaztunk (12-14 óra - sőt hajdanában egy Trabantban négyen zötyögtünk Rómáig…). Most érdekes volt tapasztalnom pl. hogy de. 11-kor még a plébánián voltam, du. 3-kor pedig már Rómában sétálhattam. Sok előnye van a repülőútnak, de így kimaradtak az autós élmények, az utazás összekovácsoló ereje… - Régebbről ismerték-e egymást a magyar résztvevők? Bizony már többségében régebbről ismerjük egymást. Gimnáziumi, főiskolai évfolyamtársak voltunk, együtt szenteltek vagy éppen a későbbi évek hoztak össze bennünket. - Mi volt a találkozó fő gondolata? A találkozó fő témája: a köztünk lévő Jézus. - Tudjuk, a feltámadt Jézus továbbra is él, találkozhatunk vele… sokféle jelenléti módja van, többek között: ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében (vö: Mt 18,20). E témában sok értékes előadás, tapasztalat elhangzott, hogyan valósul ez a papok életében is… - Van esetleg egy mondat, amely különösen is megragadott? A köztünk lévő Jézust a kölcsönös szeretet életre tudja hívni… Vagy: az Egyházat a kölcsönös szeretet teszi láthatóvá. Ez meghívás is, minden keresztény számára. Jézus is beszél róla: arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást! - Köszönjük az interjút!
12 Veled és Feléd
‘EGY TEMPLOM - EGY CSALÁD’ TÁBOR Miért kell a nyári lelkigyakorlatos tábor? Öröm és hála, hogy ez sokaknak nem kérdés. Sokan örülnek neki! Végre együtt lehetek azokkal - nemcsak a misén - akikkel évek óta egy templomba járok. Végre nemcsak egy-két órás hittan van, hanem hosszabb ideig együtt lehetünk! Végre együtt lehetek családtagjaimmal, és testvéreim családtagjaival is! Végre jobban megismerhetjük egymást… Ha már távol lakunk egymástól, ha már nem lakhatunk egy utcában, egy lépcsőházban, ha már nem dolgozhatunk egy munkahelyen, hogy minél többet együtt legyünk, legalább ezt a pár napot töltsünk együtt, hiszen egy család, a mennyei Atya családja vagyunk… És sorolhatnánk a sok megnyilatkozást! Persze van egy-két ember, akinek ez még kérdés. Akiknek még kevés közösségi, egyház-élményük van. Nem baj. Kérdezzenek, segítsünk nekik. Nyári balinkai táborozásunkkal kapcsolatban többektől hallottam: Ó, ez nagyon sok pénz, ennyi nekünk nincsen… Sajnos, nem tudunk menni, nekünk ez anyagilag elképzelhetetlen… Erről eszembe jutott egy megtörtént eset: Az egyik plébánián a vasárnapi misén a plébános kihirdette, hogy a következő hetekben gyűjtést rendeznek rászoruló családok részére. Volt ott egy többgyermekes család is a szentmisén, akik hazamenve elhatározták, megpróbálnak takarékoskodni, lemondásokat keresni, hogy segíthessenek a náluk szegényebbeknek. Meglepődve és örömmel vették tudomásul, hogy szép összeget tudtak a perselybe dobni. Még nagyobb volt a meglepetésük azonban, amikor másnap plébánosuk csöngetett be hozzájuk, és átadta a gyűjtés összegét nekik, mint az egyházközség rászoruló családjának. Legjobban nem is a váratlan ajándéknak örültek, hanem annak, hogy kiderült, mennyi lehetőségük van még, és ők egyáltalán nem is olyan szegények!! Számoltam is egy keveset… Mostantól még 23 hét van a táborig. A felnőtt részvételi díjat nézve ez fejenként kb. heti 600.- Ft megtakarítását jelentené. Hát még ha már az első hirdetéskor elkezdtük a takarékoskodást! Egész biztos, hogy az anyagiakkal, és nem a fontossági sorrendünkkel van a baj? Egész biztos, hogy semmi olyan kiadásunk nincs, amiről a közös lelkigyakorlatos tábor érdekében lemondhatnánk? Egy doboz cigaretta, néhány csésze kávé vagy kóla, egy újság, egy mozijegy? Családoknál a gyerekeket is bevonva? Különösen a Nagyböjtben! Természetesen keressük a pályázati lehetőségeket is, és minden követ megmozgatunk, hogy be tudjunk segíteni annak, aki valóban rászorul. Olyanoktól is várunk támogatást, akik rajtuk kívülálló okok (pl. munkahely, stb.) nem tudnak eljönni, de másokat szívesen segítenének. Tehát bátorság! Gondoljuk át őszintén helyzetünket (családok közösen!), ne keressünk kifogásokat, tegyük meg a magunk részét, és a többit biztosan megkapjuk hozzá!
Veled és Feléd 13
vef 132a.qxd
2005. 02. 04.
9:12
Page 14
LEVELESLÁDA KAPCSOLATOK A lelkinapon vetődött fel a kérdés a misék utáni beszélgetéssel kapcsolatban.... Én mint újonnan érkező, gyakorlatra csöppentem hozzátok, és nagyon új volt számomra az, hogy mise után megmozdul a templom, az emberek odamennek egymáshoz és beszélgetnek... Sőt még az atyák is ott vannak... Nekem ez fantasztikus élmény volt, nagyon jó lehetőség annak, aki ki van éhezve a jó szóra!!! Semmiképpen sem szabad ezt elfojtani, mert nagyon jó, gazdagítja a közösséget. Nagyon tetszett az a javaslat, hogy jól kell ezt alkalmazni, azokhoz szólni, akiket nem ismerünk... Ez nagy kincsetek, hogy az emberek mernek egymás felé lépni, vigyázzatok rá!!! Otthon sajnos nem így van... (r.i.) MINISTRÁNSOK “Károly atya engem 2004. szeptember 11-én hívott ministrálni. Azért szeretek ministrálni, mert szolgálhatok a misén. Sok új barátot is szereztem. Közelebb lehetek Jézushoz és az Oltáriszentséghez. Misék után sokat szórakozunk a barátaimmal. Nagyon szeretem a ministránsgyűléseket. Károly atyától ezek végén mindig kapunk csokit. Már alig várom a tábort. Amióta ministrálhatok igyekszem az összes misén ott lenni. Remélem ez így is marad.” (Fanczal Mihály) “Én Károly atya hívására lettem ministráns. Így közelebb kerülhettem Jézushoz és egy nagyon jó, új közösségnek lehetek tagja. Szolgálhatok a szentmiséken, jöhetek az összejövetelekre. Hálát adok Istennek, hogy ministráns lehetek!” (Biriszló Bence) “Miért szeretek ministrálni járni? Azért, mert sok hittanos társam is jár, és jól érzem magam közöttük. A misén való szolgálás nagy örömöt okoz nekem, mert Jézusnak szolgálok. A szentmise előtt imádkozunk, hogy egységben legyünk. Jézusom, köszönöm neked, hogy bennem élsz. Hogy jött ez a gondolat, hogy ministráljak? Engem Joci barátom hívott, hogy menjek, mert nagyon jó ministrálni. Nekem megtetszett és így kerültem be a csoportba.” (Szepesei Norbert)
14 Veled és Feléd
AJTÓ Sokfelé látom, ki van írva az ajtókra: kérjük becsukni! Már sokszor elgondolkodtam rajta. Szomorú, hogy ki kell írni. Nem természetes. Az ajtó azért van. Legfeljebb azt kellene kiírni: kérem, ne csukja be! Egyébként mindig be kell csukni! Templomunk ajtaját is de jó lenne, ha mindenki becsukná! Főleg most, télen. Egyik vasárnap is - szokás szerint vagy 20-30 későn jövő volt - szomorúan láttam, hogy senki sem csukta be!!! - pl Annak ellenére, hogy rendszeres olvasója vagyok a Veled és Feléd c. újságnak, még soha nem írtam bele cikket. Pedig többször előfordult, hogy úgy éreztem, tapasztalataimat meg kellene osztanom közösségem tagjaival. A 10. számban a befogadásról szóló történet mélyen megérintett. Talán emlékeztek, arról szólt, hogyan fogadta be egy macska az új jövevényt. "Le tudta győzni egy MACSKA a benne lévő féltékenységet, sértődöttséget, duzzogást. Mi (én) miért nem tudjuk befogadni egymást?" Talán azért, mert nem tudunk kilépni önmagunkból (kevés az önbizalmunk), elsőként odamenni a másikhoz, s olyan párbeszédet kezdeményezni, amelynek célja az egyetértés. (Ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem ami összeköt minket.) Jézus azt ígérte: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük". Miért nem fogadjuk el (be) ezt a kincset? Olyan párbeszédet kezdeményezni, amelynek célja az egyetértés, a mai világban elég nehéz. Van egy nagy úr, aki megakadályozza mindezt, ez az IDŐ. Szinte semmire nem érünk rá, pedig tudjuk, arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. A mai kor emberének szemléletbeli váltásra van szüksége. Csak azt a személyt tudom elfogadni, akit befogadok. Embertársam ne eszköz legyen, hanem cél! Ezt a gondolatot csak úgy tudom befogadni, ha hajlandó vagyok lehajolni testvéremhez, mint az irgalmas szamaritánus, aki észrevette, hogy felebarátjának szüksége van rá. Gyógyulásához nemcsak pénzt, törődést, hanem IDŐ-t is adott. Örülök, hogy le tudtam győzni önmagamat, nem kerestem kifogást, időt szántam arra, hogy megosszam veletek mondanivalómat. Ígérem, folytatom tovább! Egy nagyszerű kalandra hívlak meg benneteket, amellyel plébániai közösségünk összefogását erősíthetjük, de ezt majd a legközelebbi írásomban fejtem ki Nektek.
Addig is: Bízd Újra Életed Krisztusra! Olexa Ani
Veled és Feléd 15
