Évkönyv
2003
N
NemesGaléria
1024 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 3. Telefon/Fax • (06 1) 212-3156, (06 1) 212-4826
1053 Budapest, Falk Miksa utca 28. Telefon/Fax • (06 1) 302-8696, (06 1) 302-8698
E-mail •
[email protected]
4
TELEPY KÁROLY /DEBRECEN, 1828–BUDAPEST, 1906/ Tájkép (Szigligeti várrom), 1899 OLAJ-VÁSZON,
56
X
96
JELEZVE BALRA LENT
•
CM TELEPY K.
899.
VÉDETT
KIÁLLÍTVA
1977.
•
43.
BÁV
SZEPTEMBER
KAT. SZ.:
222.,
REPRODUKÁLVA KATALÓGUS.
MÛVÉSZETI KÉPAUKCIÓ,
11–SZEPTEMBER 18.
SZIGLIGETI VÁRROM.
•
38.
BÁV
43.
MÛVÉSZETI KÉPAUKCIÓ,
OLDAL., SZIGLIGETI VÁRROM.
1977.
5
RUDNAY GYULA /PELSÔC, 1878–BUDAPEST, 1957/ Álló férfi, 1917 OLAJ-VÁSZON, JELEZVE JOBBRA LENT
•
97
X
76
RUDNAY GY
CM
1917
VÉDETT PROVENIENCIA
•
EGYKOR DR. LUCS FERENC GYÛJTEMÉNYÉBEN.
6
PECHÁN JÓZSEF /DUNACSÉB, 1875–VERBÁSZ, 1922/ Kislány cicával, 1899 OLAJ-VÁSZON,
150
X
100
JELEZVE JOBBRA LENT
•
CM
PECHÁN
99
7
BÁNSÁGHI VINCE /RESICABÁNYA, 1881–?/ Tájkép, 1913 OLAJ-VÁSZON, JELEZVE JOBBRA LENT
•
89
X
109,5
BÁNSÁGHI V.
CM
1913
12
PAIZS GOEBEL JENÔ /BUDAPEST, 1896–BUDAPEST, 1944/ Csendélet szobrokkal, 1929 OLAJ-RÉTEGELT FALEMEZ, JELEZVE JOBBRA LENT
•
100
X
80
CM
PAIZS GOEBEL.
929.
13
SZÔNYI ISTVÁN /ÚJPEST, 1894–ZEBEGÉNY, 1960/ Szántás, 1927 OLAJ-VÁSZON, JELEZVE BALRA LENT
76 •
X
100,5
SZÔNYI
CM
1927
16
MATTIS TEUTSCH JÁNOS /BRASSÓ, 1884–BRASSÓ, 1960/ Vörös-zöld kompozíció OLAJ-KARTON,
35,5
X
29,2
CM
JELEZVE JOBBRA LENT MONOGRAMMAL
•
MT
17
MATTIS TEUTSCH JÁNOS /BRASSÓ, 1884–BRASSÓ, 1960/ Ülô nôi alak, 1925 körül OLAJ-PAPÍR,
32
X
24,5
CM
•
MT
JELEZVE JOBBRA LENT MONOGRAMMAL HÁTOLDALÁN
• Kompozíció
VEGYESTECHNIKA-PAPÍR,
24,5
32
X
CM
A MÛVÉSZ FIÁNAK SAJÁTKEZÛ FELJEGYZÉSÉVEL.
REPRODUKÁLVA
•
MAJOROS VALÉRIA:
MATTIS TEUTSCH. BUDAPEST,
139.
OLDAL., ÜLÔ NÔI ALAK,
1925
1998.
KÖRÜL.
18
LOHWAG ERNESZTIN /BÉCS, 1874–BUDAPEST, 1934/ Nôi portré, 1920 OLAJ-VÁSZON,
118
X
JELEZVE BALRA FENT
94,5 •
CM
LOHWAG E
1920
19
SZÔNYI ISTVÁN /ÚJPEST, 1894–ZEBEGÉNY, 1960/ Társaság a Dunakanyarnál TEMPERA-VÁSZON,
50
JELEZVE JOBBRA LENT
•
X
70
CM
SZÔNYI I.
20
Az 1930-as évekre Iványi Grünwald keresett, befutott festôvé vált, aki élvezettel és könnyû kézzel legendásan sokat dolgozott. Festményei annyira kedveltek voltak, hogy tanítványi gárdájának tehetségesebb tagjaiból egyfajta bottégát is verbuvált maga köré. A Mulatozó társaság Iványi Grünwald kései termésének egyik „klasszikus” darabja, akár a fordulatokban gazdag festôi pálya egyik érett sommázatának is tekinthetjük. Maga a táj a nagybányai és kecskeméti motívumok Fényes Adolfra hajazóan romantikus párlata, az alakokban pedig a paraszti életképek és az érett reneszánsz Grünwald-féle recepciójának nyomait fedezhetjük fel. Alkonyi színeinek tekintetében idézzük Petrovics Eleket: „amilyen mértékben szürkültek fürtjei, olyan mértékben derültek fel és színesedtek meg képei. Évrôl évre frissebb és közvetlenebb lett kézírása, mind könnyebb és levegôsebb képeket festett, finom, világos színekbôl, villogó fényekbôl, áttetszô, könnyû árnyékokból egyre üdébb színpoémákat költött.” 1 Iványi Grünwaldban Réti István is mindenekelôtt a koloristát tisztelte, aki idôs korára visszatért a nagybányai „impresszionizmus” sajátos, iványis változatához: „Mûvészi produkciójában szín- és harmóniaérzéke volt a vezetô érték. ... Öntudatlan összhangérzék irányította könnyed, hajlékony komponálókészségét, hogy a tömeget, színfoltokat a rendelkezésére adódó képtérbe arányosan, kellemesen helyezze el. Hogy ebbe a komponáló biztosságba mennyit hozott Székely és Lotz iskolájából, nem tudhatjuk. Egyénisége ezeket is úgy magába olvasztotta, mint a késôbbi hatásokat, felötlôen egyiket sem ôrizte meg tartósan.” 2 Nagybánya hatása sokáig érzôdött Grünwald festészetén, festményünk tájhátterében azonban a városrészlet a karcsú templomtoronnyal leginkább Kecskemétre emlékeztet. Iványi Grünwald az 1910-es években tevékenyen közremûködött a mûvésztelep létrehozásában és egészen 1920-ig a telep egyik vezetô mestere maradt. Táj- és életképeiben ekkor teljesedett ki Gauguin és a szintetizmus hatása, amit olyan remekmûvek ôriznek, mint a Kecskeméti kofák különféle variációi. Iványi azonban nem sokáig „ragadt le” Gauguin-nél, 1914-ben ugyanis Velencében beleszeretett Tiziano és Tintoretto mûvészetébe. E szerelem kései reminiszcenciáit magyaros ruhatáruk ellenére a Mulatozó társaság nôalakjai is magukon viselik. A Mulatozó társaság figyelemreméltó táj- és felhôformációi ellenére nem a tájképek kései vonulatához tartozik, sokkal inkább egyfajta kései „romantikus” variációként az 1924-es Tánc vonzásköréhez sorolható. Mitologikus kompozíciók sora után Iványi a huszas évek elején a magyaros életképbe is megkísérelte beoltani az érett reneszánsz színvilágát és kompozíciós megoldásait. E mûvelet legnagyobb volumenû termése a Tánc címet viselô magyaros Bacchanália lett hetyke huszárjával, táncos lábú menyecskéivel és joviális klarinétosával. A Mulatozó társaságot a Tánc táncosaihoz hasonlóan fák keretezik, a középtérben pedig staffázs-motívumok vezetik hátrafelé a tekintetet. Persze azért a különbségek is számottevôek: Iványi egyrészt a Tánctól eltérôen egy asztal köré ültette alakjait, másrészt a juhász staffázs-figuráját elôrébb hozta és életkép-töredéket kreált belôle. A kompozíció minden bizonnyal jól illeszkedett a huszas évek „magyaros” közhangulatához, ami Iványi korabeli értékelését is meghatározta: „Mert nemcsak témái magyarok, a magyar föld és természet tüneményeinek világából valók, hanem minden ízében magyar az a lélek is, mely megalkotása módjából elénk tárul.” 3 Nem csoda, ha Iványi a harmincas években már jórészt az emlékeibôl élt, hiszen a huszas évek végétôl kezdve sorra érték a komolyabbnál komolyabb elismerések kétséget sem hagyva benne mûvészetének kvalitásait illetôen. 1928-ban a Munkácsy Céh elnöke lett. 1929ben Csók István, Rudnay Gyula és Vaszary János társaságában Milánóban szerepelt, ahol a Dull Mihály elítéltetése címû mûvével aranyérmet szerzett. Még ugyanebben az évben a Barcelonai Világkiállításon is aranyérmet nyert a Cigányokkal. A következô évben pedig Genovában és San Remóban is bemutatták mûveit, ahol Hermann Lipót anekdotája szerint a híres gyûjtô, Bruno Kahnemann még irreálisan magas árat is hajlandó volt kifizetni egyik festményéért. (Iványi kereskedôje, Selinko Géza ugyanis tudta, hogy a mester nem akar megválni a mûtôl, ezért irreálisan magas összeget jelölt meg vételárként.) Tanulmányunkat talán Oltványi Imre szavaival érdemes lezárnunk, aki nekrológjában 4 így összegezte Iványi Grünwald kései festészetét: „Most talált csak igazán haza, most, amikor már elmúlt a küzdelmes férfikor, s közeledett a kiegyensúlyozott, bölcs és boldog öregkor. Mindig is fürge, friss és könnyû ecsetje megelevenedett, színvilága üde, derûs, napfényes szépségben tündökölt, s az érzés melege, mint valami belsô rejtett tûz, át meg átjárta minden alkotását. Egész sorozatban örökítette meg a magyar falut, az aratást és a cséplést, a tempós magyar parasztot és kackiás parasztmenyecskét, a balatoni táj rejtelmes atmoszféráját és ragyogó színittas csendéleteken kötötte csokorba a magyar föld pazar virágait.” HORNYIK SÁNDOR
1 Petrovics Elek: Elôszó. In: Iványi Grünwald Béla mûvészi hagyatékának kiállítása. Ernst Múzeum. Budapest, 1941. 5. oldal. 2 Réti István: A nagybányai mûvésztelep. Budapest, 1994. 112. oldal. 3 Farkas Zoltán: Iványi-Grünwald Béla, Magyar Mûvészet. 1925/3. 125 oldal. 4 Oltványi Imre: Iványi-Grünwald Béla. Jelenkor, 1940/20.
21
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA /SOMOGYSOM, 1867–BUDAPEST, 1940/ Mulatozó társaság OLAJ-VÁSZON, JELEZVE JOBBRA LENT
•
92,5
X
145
CM
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA
24
MÁRFFY ÖDÖN /BUDAPEST, 1878–BUDAPEST, 1959/ Zebegényi jelenet (Visegrádi táj) OLAJ-VÁSZON,
60
X
73
JELEZVE JOBBRA LENT
KIÁLLÍTVA
1968.
•
•
MÁRFFY ÖDÖN
BÁV JUBILEUMI AUKCIÓ,
DECEMBER
KAT. SZ.:
CM
727.,
1–DECEMBER 8.
VISEGRÁDI TÁJ.
5.
MÛVÉSZETI NAGYAUKCIÓ,
28
GYARMATHY TIHAMÉR /PÉCS, 1915Ablak (Ablakterv), 1959 OLAJ-FÉMLEMEZ,
53,5
X
55
CM
HÁTOLDALÁN JELEZVE JOBBRA FENT
•
GYARMATHY
ÉLETMÛKATALÓGUS-NYILVÁNTARTÁSI SZÁM:
59/9
959.
29
ZEMPLÉNYI MAGDA /BUDAPEST, 1899–BUDAPEST, 1965/ Szürreális álom OLAJ-VÁSZON,
66
X
90
CM
JELZÉS NÉLKÜL PROVENIENCIA
•
•
EGYKOR A MÛVÉSZ HAGYATÉKÁBAN.
30
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Virágcsendélet, 1936 körül OLAJ-VÁSZON,
60
X
50
JELEZVE JOBBRA LENT
CM
•
ROZSDA
31
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Bécsi romantika, 1955 körül OLAJ-VÁSZON,
50
JELEZVE JOBBRA LENT
X
•
65
CM
ROZSDA
32
Rozsda Endre életmûve csak az elmúlt években találta meg helyét a magyar képzômûvészet történetében. Számos 1956-ban emigrált alkotónkhoz hasonlóan, a hazai közönség Rozsda mûvészetének alakulásáról is csak keveset tudhatott korábban. Személyét, mint a magyar absztrakció egyik úttörôjét és az Európai Iskola alapítótársát, legendák övezték. Halála elôtt egy esztendôvel, a Mûcsarnokban megrendezett retrospektív tárlata, majd grafikáinak 2001-es bemutatója a Szépmûvészeti Múzeumban a reveláció erejével hatott, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rozsda életmûve itthon is elfoglalja az ôt megilletô helyét. Rozsda nevét immár hasonlóképp tartja számon a francia és a magyar mûvészeti gondolkodás, sziporkázóan ötletgazdag, kiapadhatatlan életörömmel és optimizmussal teli festészete azonos mértékben kötôdik Budapesthez és Párizshoz. Kettôs gyökerû életmûve épp ezért meggyôzô tanubizonysága a 20. századi európai festészet országhatárokon és politikai irányokon átívelô szellemi azonosságának. Mivel különleges rajztehetsége már kisgyermekként jelentkezett, pályaválasztása egyértelmûen a festészet felé terelte Rozsda Endrét. Kikerülve a hivatalos mûvészképzés fellegvárát, a mesterségbeli alapokat Aba-Novák Vilmos magániskolájában szerezte meg, s alig egy évvel késôbb már segédkezett mestere jászszentandrási és szegedi freskómegbízásainál. Legkorábbi, 1932 és 1938 közötti alkotói periódusában a Szônyi István nevével fémjelzett hazai posztimpresszionizmus legígéretesebb tehetségeként lépett fel. Fakó koloritú, oldott festôiségû, poétikus hangulatú enteriôrjei, életképei és portréi már elsô, a Tamás Galériában megrendezett önálló kiállításán is feltûnést keltettek. Friss szemléletû, fölényes technikai tudásról árulkodó vásznairól a legnevesebb mûértôk és kritikusok is elismerôen nyilatkoztak. E korszakhoz kötôdik az 1936 körül festett Virágcsendélet, amely erôteljes színeivel és nagyvonalú fogalmazásmódjával a hazai festészet mérsékelt modernizmusának jellegzetes képviselôje. Ígéretes indulása kiegyensúlyozott jövôvel bíztatta az ifjú festôt, ám egy váratlan mûvészi élmény új irányba terelte érdeklôdését. Nem sokkal a nagy sikerû tárlat után barátai, Ámos Imre és Anna Margit meghívták Bartók Béla egyik zongorakoncertjére, ahol a merészen új zene a megvilágosodás erejével hatott a fiatal festôre. „Megértettem, hogy nem vagyok a magam kortársa” – foglalta össze pár szóban e szellemi fordulatot a késôbbiekben. 1938-ban a modern mûvészet fellegvárába, Párizsba utazott, ahol ez idô tájt a legkorszerûbb mûvészeti kísérletek a szürrealizmus égisze alatt folytak. Noha az 1939-ben emigráló párizsi szürrealista alkotókkal Rozsdának már nem volt módja személyes kapcsolatba lépni, de hatásukra a negyvenes évek elejétôl fokozatosan eltávolodott a figuratív ábrázolástól. Párizsban festett, korai nonfiguratív kompozícióit erôteljes színek, a festôi gesztus szabad áramlását tükrözô képek jellemzik. Absztrakt kísérleteinek az sem szabott gátat, hogy a háború miatt 1943-ban kénytelen volt elhagyni Párizst. Újabb budapesti tárlatán, az Alkotás Mûvészházban bemutatott, groteszk, szürrealisztikus hangulatú képeit a hazai kritika idegenkedve, értetlenül fogadta. Ám Pán Imre és Mezei Árpád személyében hamarosan itthon is szellemi társakra talált, akikkel a háború végén közösen dolgozták ki egy szabad és korszerû, nyugati igazodású mûvészeti társulás, az Európai Iskola körvonalait. Rozsda Endre absztrakciója ezekben, az 1944 és 1948 közötti években teljesedett ki. A szürrealista képalkotási technikákkal rokon módon, kompozícióit nem tervezte meg elôzetesen, hanem hagyta, hogy a motívumok egymásból kibontakozva terítsék be a képi felületet. Megszabadulva minden illuzionizmustól a vonalrajz és a szín immár autonóm alkotóeleme képeinek. Passuth Krisztina megfogalmazása szerint: „a kép szövete maga a kép”. A tárgyi lenyomatokból, aprólékos vonalhálókból kibontakozó, az élôvilág organikus szövedékeit megidézô hálózatai az Európai Iskola más alkotóival párhuzamosan „a természet rejtett arcát”, a felszín mögött lüktetô eleven létezôt tárták fel. Az Európai Iskola 1948-as feloszlatását követôen Rozsda Endre festészete légüres térbe került. Társaihoz hasonlóan ô is kettôs életre kényszerült, megélhetését bábszínházi munkákkal és könyvillusztrációkkal biztosította, s miközben a hivatalos tárlatokon olykor egy-egy „semleges” képpel jelent meg, mûtermében folytatta immár „illegális” kísérleteit. A „sötét idôk” neurózisa csak közvetve jelentkezett alkotásaiban, vázlatfüzeteiben megsokasodtak az álomszerû, szürrealisztikus lények, vagy a jelen idôn kívül helyezett rokokó vagy biedermeier idillt idézô dámák ábrázolásai (Kalapos nô, 1948 körül; Nôi büszt posztamensen, 1949 körül). Festészetét az ötvenes években figuráció és absztrakció finom ötvözete jellemezte. Az 1955 körüli Bécsi romantika kesernyés nosztalgiáját a szürrealizmus asszociatív, álomszerû képtársítási módszere hatja át. A valamivel késôbbi Lidérctáncon az alakok, arcok már az emlékezés folyamatához hasonlóan a kavargó idô szövetébôl villanak elô. E kulturális vákumból 1956 végén szabadult ki végérvényesen. Menedéket ismét Párizs nyújtott számára, ahol 1999-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Itt hamarosan kapcsolatba került a francia szürrealisták vezéregyéniségével, André Bretonnal. Rozsda 1957 februárjában, a párizsi Galerie Fürstenbergben megnyílt önálló kiállításához Breton írt katalógusbevezetôt. Az elsô párizsi években kidolgozott képalkotási technikáját jól illusztrálja a Burjánzás, amelynek gomolygó alakzatai tusba mártott vatta-lenyomatok sorozatából
33
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Kompozíció TOLL-PAPÍR, JELEZVE JOBBRA LENT
•
237
X
317
MM
ENDRE ROZSDA
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Szárnyas nôalak TOLL-PAPÍR, JELEZVE JOBBRA LENT
•
295
X
206
MM
ROZSDA ENDRE
34
bontakoznak ki. Rozsda jellegzetes, poétikus absztrakciója a hatvanas évektôl haláláig összefüggô egységet alkot életmûvében. Az 1970-es években készült mûveinek közelnézetben kibontakozó rendkívüli részletgazdagsága eleven szövetként borítja be a kép síkját. Csipkézetük pihék, tollak, falevelek organikus szövedékét idézi, kavargó, összesûrûsödô, majd ismét szétfoszló áramlásuk az élô szervezet folytonos metamorfózisát varázsolja a kép felületére. Rozsda káosz és harmónia határán egyensúlyozó kompozícióiban minden részletet kitüntetett figyelem illet, a kristályos egységet alkotó részletek zsibongó kavalkádja szakadtalan mozgásban, növekedésben tartja a látványt. A festô saját megfogalmazása szerint: „Arra törekszem, hogy nyugtalan felszínt hozzak létre, melyen tapogatózva bizonyos rend keresésére indulhatok, amely fokról fokra módosítja az elôzô rendet, és egy másik rendetlenséget hoz létre. Az anyag hozza létre a szellemi felszínt, ahonnan az idô nyomába eredhetek.” RÉVÉSZ EMESE
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Cím nélkül, 1960-as évek OLAJ-VÁSZON,
27
X
35
JELEZVE JOBBRA LENT
CM
•
ROZSDA
35
ROZSDA ENDRE /MOHÁCS, 1913–PÁRIZS, 1999/ Lidérctánc, 1957 körül OLAJ-VÁSZON,
45,5
X
JELEZVE JOBBRA LENT
37,5
•
CM
ROZSDA
36
„Kiléptünk a középvilág terébôl, a naprendszernek kis egysége vagyunk, és a bennünk végbemenô rend azonos a világegyetem nagy összefüggéseinek rendjével” – határozta meg Gyarmathy Tihamér a ma emberének helyét és jellemzôit az 1960-as évek végén. Ettôl kezdve a centrálperspektíva nélküli, de illuzionisztikus és egyidejûleg többdimenziós relatív „Tér” problematikája lett a mester minden forma- és szerkezetalakítói célkitûzésének átfogó terrénuma. Ennek egyedi, de a végtelenségig variálható vizuális megteremtéséhez a színek (apró kis négyzetek vagy kör alakú idomok) térképzô lehetôségeit, azok fényerejét halmazokba rendezôdô vagy szétszórtan felbukkanó megjelenését éppúgy felhasználta, mint a relativitás elméletének fizikai és filozófiai tanulságait. Utóbbiak szerint, ahol a tér szerkezetének kialakításánál (vagyis ábrázolásánál) nem az eukleidészi axiómát és az erre felépített rendszert érvényesítjük, ott a rendezô koordináták érdekében a hiperbolikus geometria törvényeit kell figyelembe vennünk. Gyarmathy ezen korszakához tartozó mûveiben nem is találkozhatunk a klasszikus térképzéshez szükséges párhuzamos egyenesekkel, centrálperspektívikus megoldásokkal (enyészponttal, rövidülésekkel, klasszikus távlattani és illuzionisztikus szerkezeti vagy plasztikusságot érzékeltetô mesterfogásokkal). Helyette a sík táblaképen a motívikus, véletlenszerûnek tûnô elrendezést, a tematika alapegységeinek finom vibrálását és konvergenciáját, súlytalanságát és lebegését, a hiperbolikus pályairányok jelzéseit, rajzolatát valamint igen gyakran a centrális ponttól távolodó raszteres térsûrítéseket észlelhetjük. A Struktúrák egy rendszerben címû festmény a fentieket mind együttesen és egyidejûleg érvényesíti. Úgy tûnik, hogy az 1968as keletû egyik fômû – egy fôvárosi magángyûjteményben található – Kozmikus kompozíció sajátos redukciójával alakított itt a mester rokon szellemû, de az ujjongásig fokozott tónusú és különleges koloritú változatot. Ennek tíz évvel korábbi párdarabján ugyanis a plasztikussá tett körök /égitestek/ és fénypontok sûrû halmaza szervezi a kiterjedt centrális hangsúly vonzatában a kozmikus teret. Ebbôl, az 1978-as itteni variánsban a fénypontok annyira halványultak, hogy csak jelzik a képi történés kozmikus színhelyét. A különös koloritú és önálló pályaíveken mozgó kettôs és magányos égitestek – bolygók és állócsillagok – rokonai lehetnek a mikroszkopikus bioegységeknek is. Mindössze ezek a szereplôi az elképzelt látványnak, a jelenésig felfokozott, fantáziaképben megragadott univerzumnak. Az alapon áttûnô látens koordináta-ívek valahol a képsíkon kívül, a végtelenben találkozhatnak, mint Bólyai János párhuzamos egyenesei. Láttatásuk – a mester szavait idézve – a bennünk megfogalmazott, képzet nélküli „gondolati Tér” érzetének felidézéséhez szükségeltetik. A „struktúrák” azonban mikrostruktúrák is lehetnek, maga a szerkezeti „rendszer” mikroszkopikus környezetünket is jelentheti. Számunkra a lényeges, hogy univerzumunknak végsô soron homogénnek ítélhetô egységességét ragadja meg, függetlenül annak dimenzionált nagyságrendjétôl. A kozmikus valóság elragadó szépségét tárja fel egyedi módon, fantáziánk esztétikai élményeink gazdagítása közben. Gyarmathy Tihamér érett mûvészetében – a tér-idô-okság összekapcsolódó rendszerén belül – a viszonylagos nyugalom a mozgás abszolútumával nyert egyidejû megjelenítést, az állandóság-megszakítottság ellentétpárja kozmikus dimenzióban vívja tovább örök küzdelmét. A mester új szépségideált teremtett, melyben korunknak földtôl elszakadni kész vágya korszerû képzômûvészeti eszmeiséggel egyesült. Életmûve a valóságról nyert ismereteinknek, képzeletünknek ad dimenziókat mozgásba hozó, eredeti tükrözôdést, szavaival élve: „…minél több az élmény és minél magasabb szintû, annál tágabb a világ, és annál tartalmasabb az Élet.”
ASZALÓS ENDRE
37
GYARMATHY TIHAMÉR /PÉCS, 1915– Struktúrák egy rendszerben, 1978 OLAJ-VÁSZON, HÁTOLDALÁN JELEZVE JOBBRA FENT HÁTOLDALÁN JOBBRA FENT A MÛVÉSZ SAJÁTKEZÛ FELJEGYZÉSE
•
90
X
100
GYARMATHY T.
• „STRUKTURÁK
978 II.
EGY RENDSZERBEN”.
ÉLETMÛKATALÓGUS-NYILVÁNTARTÁSI SZÁM:
KIÁLLÍTVA
•
CM
78/19
GYARMATHY TIHAMÉR FESTÔMÛVÉSZ KIÁLLÍTÁSA. KECSKEMÉT,
BÁCS-KISKUN MEGYEI MÛVELÔDÉSI KÖZPONT KISGALÉRIÁJA,
1980.
ÁPRILIS
13–MÁJUS 12.
KAT. SZ. N.
GYARMATHY TIHAMÉR. AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ KIÁLLÍTÁS. BUDAPEST, KÖRMENDI GALÉRIA,
1993.
JÚNIUS
7–JÚLIUS 2.
KAT. SZ.
27.,
STRUKTÚRÁK EGY RENDSZERBEN,
1978.
GYARMATHY TIHAMÉR ÉLETMÛ KIÁLLÍTÁSA. BUDAPEST, BUDAPEST TÖRTÉNETI MÚZEUM-FÔVÁROSI KÉPTÁR,
1995.
MÁRCIUS
8–JÚLIUS 3.
KAT. SZ.:
168.,
STRUKTÚRÁK EGY RENDSZERBEN
1978.
38
SZÁNTÓ PIROSKA /KISKUNFÉLEGYHÁZA, 1913–BUDAPEST, 1998/ Izbégi feszület, 1968 OLAJ-VÁSZON,
100
X
60
JELEZVE JOBBRA LENT
•
CM SZÁNTÓ PIROSKA
39
FISCHER ERNÔ /LOSONC, 1914–BUDAPEST, 2002/ Angyali üdvözlet II., 1974 OLAJ-VEGYESTECHNIKA-PAPÍR,
43,5
X
53,5
CM
JELEZVE JOBBRA LENT FISCHER E.
KIÁLLÍTVA
•
•
74.
FISCHER ERNÔ
FESTÔMÛVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A VIGADÓ GALÉRIÁBAN. BUDAPEST,
2002.
AUGUSZTUS
KAT. SZ.:
35.,
1–
AUGUSZTUS
23.
ANGYALI ÜDVÖZLET II.
FISCHER ERNÔ /LOSONC, 1914–BUDAPEST, 2002/ Háromkirályok, 1961 OLAJ-VEGYESTECHNIKA-PAPÍR,
KIÁLLÍTVA
•
25
X
35
CM
JELEZVE JOBBRA LENT MONOGRAMMAL
•
FE
61.
FISCHER ERNÔ FESTÔMÛVÉSZ. BUDAPEST, MÛCSARNOK, KAT. SZ.:
57.,
1973. H. N.
HÁROMKIRÁLYOK.
40
FISCHER ERNÔ /LOSONC, 1914–BUDAPEST, 2002/ Vitorlások szürke alapon, 1977 OLAJ-VEGYESTECHNIKA-PAPÍR, JELEZVE BALRA LENT
KIÁLLÍTVA
•
•
30
X
FISCHER E.
42,5
CM
77.
FISCHER ERNÔ FESTÔMÛVÉSZ KIÁLLÍTÁSA
A VIGADÓ GALÉRIÁBAN. BUDAPEST,
2002.
AUGUSZTUS
KAT. SZ.:
40.,
1–AUGUSZTUS 23.
VITORLÁSOK SZÜRKE ALAPON,
1977.
41
FISCHER ERNÔ /LOSONC, 1914–BUDAPEST, 2002/ Kék vitorlások, 1985 OLAJ-VEGYESTECHNIKA-PAPÍR, JELEZVE KÖZÉPEN LENT
25,5 •
40,5
CM
FISCHER E.
85.
X
42
FISCHER ERNÔ /LOSONC, 1914–BUDAPEST, 2002/ Szent György viadala I., 1979 OLAJ-VEGYESTECHNIKA-PAPÍR, JELEZVE JOBBRA LENT
KIÁLLÍTVA
•
•
GALLERI KCH
34,7
FISCHER E.
49,6
X
CM
79.
1969–1979.
KUNST I HVERDAGEN. HOLBAEK, DÁNIA,
1979.
FISCHER ERNÔ FESTÔMÛVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A VIGADÓ GALÉRIÁBAN. BUDAPEST,
1984.
JANUÁR
13–FEBRUÁR 5.
KAT. SZ.:
21.,
SZENT GYÖRGY VIADALA.
FISCHER ERNÔ KIÁLLÍTÁSA. SZEGED, MÓRA FERENC MÚZEUM–KÉPTÁR,
1985.
OKTÓBER–NOVEMBER. KAT. SZ.:
REPRODUKÁLVA
•
HOLBAEK, DÁNIA,
GALLERI KCH
1979.
35.,
SZENT GYÖRGY VIADALA.
1969–1979.
KATALÓGUS.
16.
KUNST I HVERDAGEN.
OLDAL., CÍM NÉLKÜL.
FISCHER ERNÔ–SZUROMI PÁL: AZ UTÁNZÁSTÓL A SZIMBOLIKUS FORMAKÉPZÉSIG. BUDAPEST,
1997. 60.
KÉP., SZENT GYÖRGY VIADALA I.
KAT. SZ. N.
43
ORSZÁG LILI /UNGVÁR, 1926–BUDAPEST, 1978/ Montázs, 1958-60 között MONTÁZS-PAPÍR,
285
X
198
MM
44
1960 táján Ország Lilit a prágai zsidó temetôben érte a „nagy találkozás”. Rátalált a valóságban is azokra a kövekre, melyeket már régóta magában hordott. Ez a temetô benne volt, s egyre biztosabban érezte, hogy korábbi útkeresô korszakait maga mögött hagyva ezeket a köveket kell festenie. Köveket, melyek dacolnak az idôvel, melyek jellé válva hordoznak egy elmúlt sorsot, melyeknek kopott erezetében az érzékeny szem meglátja a néhai embert. Ország Lilinek üzentek a kövek, és ô, mint egy csodás médium, emlékezett. Festészete szinte már nem is mûvészettörténeti kategória, hanem különös képesség az emberi lét folytonosságának csodálatos érzékelésére. Hiszen Ország Lili az emberi sorskövekbôl falakat emelt, megidézve ezredéves városokat, népeket, kultúrákat, s a falak erdeibôl labirintusokat alkotott, végtelen kanyarulataikban megjelenítve az emberiség létének nagy folyamát, a történelmet. Mintha végigjárta volna már valaha e hatalmas közös útvesztôt, úgy álmodta meg képeiben, szinte látnokként az elpusztult világokat. Mintegy menekülést keresve saját szorongó létének labirintusában. Útja sötét falak közt indult, kamaszlányként bár megmenekült a haláltáborba tartó vonatról, de a félelem falai addigra már egy életre szilárdan megkötöttek a tudatában. A fôiskola elvégzése után befelé koncentrálva csakhamar meglelte magában e falakat, s mûvein megörökítve ezeket fordult szembe szorongásaival. A magyar festészetben szinte példa nélkül, a klasszikus szürrealizmus hangján szólaltak meg e vallomásai. A nyugati klasszikusoktól azonban megkülönbözteti látás- és elôadásmódjának egyéni színezete. „Kétségtelen, hogy a feloldhatatlan szorongás, fojtogató félelem és iszonyatos magány jellemzi ezt a korszakát.” – írta barátja, Bálint Endre. 1956 táján már rutinszerûnek érezte szürreális mûveinek alkotását, s úgy találta, hogy a festészet mûfajából egyfajta irodalmi pszichologizáló területre tévedt. Meg akart újulni, meg akarta szüntetni képei klasszikus, perspektivikus terét, lebontani a vizuális kötöttségek falát, hogy átjuthasson egy érzéseit szabadabban kifejezô, oldottabb képi világba. Szinte törvényszerû volt, hogy lelkének legmélyebb pokoljárása után az enyhet adó feloldást a transzcendens irányába kereste. A szláv ikonok hatására most már szakrális szimbólumokat festett. E mûveknek Vajda Lajos festészetét idézô szerkezeti rendje megmutatta Ország Lili nyilvánvaló csatlakozását a szentendreiek mûvészetéhez. Vajdához és Bálint Endréhez hasonlóan felismerte a kollázs jelentôségét. De a párhuzam csak részleges, hiszen Vajda és Bálint montázsainak legfôbb jellemzôje „sorsunk végleteinek szembesítése”, míg Ország Lilinél a legszemélyesebb élményekrôl, emlékekrôl van szó, s a kor, a közelmúlt csak ezek vetületében van jelen. 1958–1960 közt készült Montázsán is láthatók bulgáriai és moszkvai utazásának „élményei”. A kompozícióba beépült a pravoszláv ikonok hatása, s így e montázson is egy meghatározhatatlan – s ezáltal örök – transzcendens térben lebeg az ábrázolás (fotók, reprodukciók, régi könyvillusztrációk, szemléltetô ábrák kivágott részletei), rá jellemzôen szigorú horizontális, vertikális kompozícióba rendezve. Ez idôtájt szólították meg a kövek, s talált rá egyedi, senkivel össze nem téveszthetô kifejezésmódjára. Városalaprajzokat kezdett festeni, olyan városokét, melyek régóta benne éltek, olyan városokét, melyekben valaha benne élt. Festészetében ezután a városképek köveit már egyre inkább írásszerûen rakta le, hiszen mindig is vonzotta a jelek, betûk misztikája. Kövek, betûk, titkok, mítoszok sejtelmes bújócskájával megteremtette 1966-tól 1969-ig tartó írásos korszakát. Jelek tûnnek fel agyagtáblán, szürke kôfalakon, melyek kopottságukkal, málló felszínükkel érzékeltetik a rajtuk megjelent üzenetek, kultúrák kiszolgáltatottságát az idô kérlelhetetlen folyamának. Festészetében mindig az idô távlatait karolta át, s mint a Lenyomat címû mûvén is az ôsi kôfalakba bemaródott nyomtatott áramkörök labirintusait látva, érzékelhetjük múlt, jelen, jövô mesterséges idôsíkjainak átjárhatóságát. Az elektronikus útvesztô figyelmeztet: a ma halhatatlannak hitt csodája holnap már csak felderengô lenyomat. 1969-ben önálló kiállítása nyílt Rómában. Éveken át rendszeresen visszatért az Örök városba, Pompejibe, Herculaneumba, a látottak a benne rejlô vibrációkra rezonáltak. Németh Lajos így fogalmazott: „…Ország Lili a pompeji romváros légkörében élte át leginkább mindazt a jelentést, amelyet a történelmet sugalló ôsi falakból, kövekbôl kiolvasott. A nagy múlt tárgyi töredékei alkalmasak voltak arra, hogy mobilizálják a lelki mélystruktúra erôit és lehetôvé vált a mítoszok emléktöredékeinek, a történelem
45
ORSZÁG LILI /UNGVÁR, 1926–BUDAPEST, 1978/ Lenyomat XXIV., 1968 MONOTÍPIA,
315
X
234
JELEZVE JOBBRA LENT (KARCOLVA)
•
MM
O. L.
46
dimenziójának formába öntése.” A Pompeji fejek ennek a meghatározó korszaknak az alkotása. Kopott, égett falon rajzolódnak ki a romváros alaprajzai, mint útvesztôk, zegzugos, kiismerhetetlen kanyarulataik mögött rejtve a város szomorú sorsát. S a fal egyes építôkövein feltûnnek az arcok, pompeji lakóié, kik jelen vannak minden faldarabban, fejeiknek körvonalában hordozva saját énjük bevégzett labirintusát. Monokróm a mû színvilága, mindent belep a múlandóság, a korom, az egykoron lüktetô világra rákövesedett hamu. Utolsó korszakában kiragadott falfelületek helyett az útvesztô már a maga egészében mutatkozott meg, szinte feltárulkozva a végsô kalandhoz. „Az a labirintussorozat, amit festek most, az én labirintusom. Ezen végig kell mennem, és én úgy megyek végig, hogy megfestem. Borzalmas kín, de itt nem lehet megalkudni. Ezt be kell járni. – írta. Ezeken az 1974-tôl készült mûvein furcsa, másvilági palotákban, hatalmas várakozó kôszobrok közt megnyílnak a labirintus rejtélyei. A sorozat késôi mûvei már feketébe borulnak, mintha érezte volna, hogy útjának végéhez érkezett. A halála elôtt egy évvel készült Római sírkamrák címû mûvén feltárul a végállomás, a sírbolt sötétje. Szarkofágban fekvô múmiaszerû kôalakok várnak itt a labirintus utolsó csarnokában, ahol kôtömb és írás jelzi sorsukat és sorsunkat, Rómában vagy itthon vagy a prágai temetôben. KOLOZSVÁRY MARIANNA
ORSZÁG LILI /UNGVÁR, 1926–BUDAPEST, 1978/ Pompeji fejek OLAJ-FAROST,
30
X
39,5
CM
JELEZVE BALRA LENT (KARCOLVA)
•
ORSZÁG
47
ORSZÁG LILI /UNGVÁR, 1926–BUDAPEST, 1978/ Római sírkamrák, 1977 OLAJ-FAROST,
29,5
X
23,5
CM
JELZÉS NÉLKÜL
•
48
DEIM PÁL /SZENTENDRE, 1932– Kompozíciók murális feladathoz, 1972 ALUMÍNIUM-ALUGRAFIKA,
40
X
50
JELEZVE HÁTOLDALÁN KARCOLVA
KIÁLLÍTVA
1972.
•
•
CM DEIM PÁL
1972
UNGARSK KUNST AF I DAG. FREDERIKSBERG, DÁNIA,
OKTÓBER
13–OKTÓBER 28.
KAT. SZ. N.,
COMPOSITION TO THE MURAL TASKS II. UNGARSK KUNST AF I DAG. ARHUS, DÁNIA,
1972.
NOVEMBER
4–NOVEMBER 12.
KAT. SZ. N.,
COMPOSITION TO THE MURAL TASKS II.
49
BAK IMRE /BUDAPEST, 1939– Tükrözés, 1976 TEMPERA-KARTON,
61,7
X
JELEZVE JOBBRA LENT
46,5
•
CM
BAK/76
50
KONKOLY GYULA /BUDAPEST, 1941– Döntetlen, 1968 OLAJ-VÁSZON-FA-MÛGYANTA, JELEZVE A HÁTOLDALON
REPRODUKÁLVA
•
•
100
X
KONKOLY
136
CM
1968
KONKOLY FIGURATÍV KÉPEK. KATALÓGUS.
BUDAPEST, ERNST MÚZEUM,
2003. 8.
KÉP., DÖNTETLEN,
1968.
51
KONKOLY GYULA /BUDAPEST, 1941– Édes kettes, 1968 OLAJ-FAROST-MÛGYANTA,
120
X
115
X
25
CM
JELZÉS NÉLKÜL
REPRODUKÁLVA
•
•
KONKOLY FIGURATÍV KÉPEK. KATALÓGUS.
BUDAPEST, ERNST MÚZEUM,
2003. 7.KÉP.,
ÉDES KETTES,
1968.
52
TÜRK PÉTER /PESTSZENTERZSÉBET, 1943– Formaképzés számtani alapú programokkal 1., 1970 AKRIL-VÁSZON,
80
X
80
JELEZVE A HÁTOLDALON
CM
•
TÜRK PÉTER
1970.
HÁTOLDALON A MÛVÉSZ SAJÁTKEZÛ FELJEGYZÉSE SZÁMTANI ALAPÚ PROGRAMOKKAL
1.
•
FORMAKÉPZÉS
53
TÜRK PÉTER /PESTSZENTERZSÉBET, 1943– Formaképzés számtani alapú programokkal 2., 1970 AKRIL-VÁSZON,
80
X
80
CM
JELEZVE A HÁTOLDALON
•
TÜRK P.
1970
HÁTOLDALON A MÛVÉSZ SAJÁTKEZÛ FELJEGYZÉSE
•
FORMAKÉPZÉS
SZÁMTANI ALAPÚ PROGRAMOKKAL
2.
54
BAK IMRE /BUDAPEST, 1939– Ellentétek, 1988 AKRIL-VÁSZON,
40
X
30
JELEZVE A HÁTOLDALON
CM
•
BAK I.
55
KELEMEN KÁROLY /GYÔR, 1948– Portrék az Absence címû képhez I., 1997 OLAJ-FAROST,
70
JELEZVE KÖZÉPEN LENT MONOGRAMMAL JELEZVE A HÁTOLDALON HÁTOLDALÁN A MÛVÉSZ SAJÁTKEZÛ FELJEGYZÉSE
REPRODUKÁLVA
•
PÉCS,
•
•
CM
• 97
KK
KELEMEN KK
PORTRAIT FROM THE GRAND HOTEL AVIGNON.
KELEMEN KÁROLY (SZERK.): KELEMEN RETROSPEKTÍV
2002. 212.
50
X
1975–2002.
OLDAL., PORTRÉK AZ ABSENCE CÍMÛ KÉPHEZ I.,
1997.
56
KELEMEN KÁROLY /GYÔR, 1948– Lyuk, 1995 OLAJ-VÁSZON,
170
X
150
CM
JELEZVE JOBBRA LENT MONOGRAMMAL
KIÁLLÍTVA
1995.
•
•
KK
KELEMEN KÁROLY. SZÉKESFEHÉRVÁR, SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM–CSÓK ISTVÁN KÉPTÁR,
OKTÓBER
21–NOVEMBER 26.
KAT. SZ. N., LYUK.
NEOROMANTIKA–KOLLEKTÍV KIÁLLÍTÁS. BUDAPEST, DOVIN GALÉRIA,
1997.
JANUÁR
REPRODUKÁLVA
10–MÁRCIUS 4. •
LUDWIG MÚZEUM,
KAT. SZ. N., LYUK.
KELEMEN KÁROLY (SZERK.): KELEMEN KÁROLY. KATALÓGUS. BUDAPEST,
1995. 57.
OLDAL., LYUK.
KELEMEN KÁROLY (SZERK.): KELEMEN RETROSPEKTÍV
1975–2002.
PÉCS,
2002. 201.
OLDAL., LYUK,
1995.
57
EL KAZOVSZKIJ /LENINGRÁD, 1950– Oszlopos Szent (Kék Vénusz XVII.) OLAJ-FAROST, JELEZVE KÖZÉPEN LENT
•
118
X
78
CM
EL KAZOVSZKIJ
