f Életrõl, halálról 8. oldal

evangélikus hetilap „»Itt kihalófélben vannak a gyülekezetek. Csupa idõs embert látni« – kezdte. »Nálunk, Kenyában a templomok fiatalokkal vannak tele.«” f „Nálatok a templomok hidegek” – 4. oldal

Ára: 165 Ft

71. évfolyam, 13. szám – 2006. március 26. – Böjt 4. vasárnapja (Laetare) „Mindig a gyakorlati teológia iránt éreztem elkötelezettséget: az igehirdetés, a lelkigondozás állt legközelebb hozzám, és ez püspöki szolgálatom során is prioritásként volt jelen.” f Interjú D. Szebik Imre püspökkel – 7. oldal

„Azt hiszem, önmagában jó, hogy elfogulatlanul, több tudomány nézõpontjából, magas intellektuális szinten igyekszünk foglalkozni az elmúlás problematikájával. Böjtben különösen idõszerû ez.” f Életrõl, halálról… – 8. oldal

Három püspök, három téma f 4. oldal Egy ’48-as evangélikus honvédtiszt hagyatéka f 5. oldal Kassák Lajos istenkeresése f 5. oldal Interjú a békéscsabai és a bonyhádi evangélikus gimnázium igazgatójával f 6. oldal Szeretetvendégség Szepetneken f 11. oldal

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Megrendült emlékezésbõl lesz boldog ünneplés

XV. országos hittanverseny b Tizennégy évvel ezelõtt indult útjára a Cserháti Péter által megálmodott országos evangélikus hittanverseny. A megmérettetés döntõjére az idén az elmúlt hét végén, március 17–18-án került sor Bonyhádon. A közel háromszáz versenyzõ és kísérõik a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium rendkívül otthonos kollégiumában kaptak szállást és ellátást; az intézmény falai között zajlott a (hit)építõ vetélkedés is.

Nagy utat tettek meg a gyerekek a döntõig – képletesen és szó szerint is. Hiszen akik ide eljutottak, mind gyõztesei a megyei vagy területi versenyeknek, s nagy utat tettek meg fizikailag is – bizony voltak, akik már péntek reggel útnak indultak, hogy estére Bonyhádon legyenek. A folyamatosan érkezõ csapatokat lelkes segítõk fogadták a bejáratnál; a szobák elfoglalása után ismerkedéssel, az ebéd-

lõben, az alagsorban és a tornateremben játékkal telt az idõ vacsoráig. Az esti áhítat a pár percnyi sétára lévõ templomban volt, ahol elõször Mády Erzsébet gyermekreferens, a verseny fõszervezõje köszöntötte a résztvevõket, majd Krähling Dániel esperes, bonyhádi lelkész üdvözölt mindenkit az oltárkép rövid bemutatásával. Börönte Márta lelkész a 138. zsoltár 3. verse („Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erõt öntöttél.”) alapján beszélt a gyerekekhez – sikerült is felkeltenie a már kissé fáradt társaság figyelmét, s megmozgatta a templomot zsúfolásig megtöltõ gyülekezetet. A verseny szombaton 10 órakor kezdõdött, addigra befutottak a reggel érkezõ csapatok is, s mindenki a kategóriájának kijelölt helyszínre igyekezett. Az elmúlt évhez hasonlóan ez alkalommal is külön versenyeztek a gyülekezetek által küldött és az iskolákból érkezett négynégy fõs csapatok, de az idén már négy korosztályra bontva: az 1–2., 3–4., 5–6. és 7–8. osztályosok összesen hetvenkét –

ötven gyülekezeti és huszonkét iskolai – csoportja mérte össze tudását. Az ez évi versenynek a Péter apostollal kapcsolatos történetek szolgáltak alapjául, ebbõl a témakörbõl kaptak az elsõ-másodikosok akadályversenyszerû, kicsit játékosabb, a nagyobbak pedig tesztjellegû feladatokat, rejtvényeket. A közel kétórás verseny után még az ebédet kellett izgalomban tölteni, utána került sor a várva várt eredményhirdetésre. Rövidesen a tornaterem dobogóin állhattak a legjobbak, és senki nem maradt ajándék nélkül. S hogy milyen volt a kétnapos verseny hangulata, mit meséltek a gyerekek? Egy elsõs érdeklõdött, hogy a következõ héten is mennek-e Bonyhádra, egy jövõre már iskolás kistestvér pedig csak annyit kérdezett: „Anyu, jövõre én is mehetek?” g Darvas Anikó

A hittanverseny helyezettjeinek névsora a 10. oldalon olvasható. Lapunk következõ gyermekmelléklete teljes egészében a jubileumi hittanversennyel foglalkozik.

Miskolc felkészült a püspökiktatásra b „Nagy megtiszteltetés a gyülekezetnek, hogy Miskolcon iktatják be szolgálatába dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület új püspökét” – hangsúlyozta Sándor Frigyes helyi lelkész. A borsod-hevesi esperesnek és segítõinek, illetve Hafenscher Károlynak, az Országos Egyházi Iroda igazgatójának (az esemény fõ koordinátorának) mintegy három hónapjuk volt az ünnepi alkalom elõkészítésére. Egy héttel az ünnepi istentisztelet elõtt annak próbáltunk utánajárni, hogy milyen feladatokkal kell (még) megbirkózniuk ahhoz, hogy március 25-ére minden a helyére kerüljön.

Az ünnepi liturgia kidolgozása, a fogadásnak és a vendégek elszállásolásának az elõkészítése – csak néhány a megannyi feladat közül. Az utolsó hétre valójában már csak a „forgatókönyv” ap-

róbb elemeinek összehangolása, illetve a televíziós közvetítés technikai feltételeinek megteremtése maradt. (A hatvanfõs stáb péntek délután érkezik Miskolcra, és tart kamerapróbát a templomban. Ezt megelõzõen a szervezõk kedden még egyszer bejárták a helyszíneket.)

Miért Miskolc? Az egyházkerület régi és új püspöke egyaránt kötõdik Miskolchoz. D. Szebik Imre közel húsz évig szolgált a borsodi megyeszékhelyen, dr. Fabiny Tamás pedig

gyermekévei egy részét töltötte a városban. Az egyházkerület földrajzi középpontjában ezért is övezi megkülönböztetett figyelem a püspökiktatást. Hafenscher Károly hatalmas lelkesedést és tenni vágyást tapasztalt a miskolci gyülekezet tagjai körében, de a város vezetõi és intézményei – így többek között az iskolák, illetve a rendõrség – is nagy nyitottságról és segítõkészségrõl tettek tanúbizonyságot az elõkészületek során. f Folytatás a 3. oldalon

A püspökiktatás szervezõi mintegy kétezer vendégre számítanak – az istentisztelet rendjét tartalmazó füzetbõl is ennyit nyomtatnak. A miskolci templom nem egészen ezer férõhelyes, a szomszédos evangélikus gimnáziumban azonban további 700-800 embert tudnak leültetni. A templom helyeit – az alkalom zavartalansága érdekében, illetve a Magyar Televízió élõ közvetítése miatt – 10.45-ig lehet elfoglalni. (A helyfoglalás érkezési sorrendben történik!) A szervezõk elõre is kérik mindazok megértését és türelmét, akik nem férnek majd be a templomba. Õk a gimnázium tantermeiben, illetve az udvaron képernyõk segítségével követhetik nyomon az MTV adását.

Mint minden esztendõben, elõbb-utóbb az idén is elhagy bennünket a mogorva, ködös, havas, jeges tél, és lassan bontogatni kezdi rügyeit a természet, hogy feltámadjon a téli halálálomból, és új életre ébredve színpompával hirdesse a teremtett világ szépségét. Ám nemcsak a természet téli álomhalála és az abból való látványos feltámadás, felébredés foglalkoztat bennünket, hanem hitünk szent titka is, amikor idén is megemlékezünk a szent történetrõl, az életünket mentõ eseményrõl, hogy Krisztus Urunk vállalta érettünk, helyettünk és miattunk a megváltó halált, a golgotai keresztet. És idén is elõbb emlékezünk, azután – talán szívvel és lélekkel – ünnepelünk. Megrendült emlékezésbõl lesz boldog ünneplés! *** Esztendõrõl esztendõre közhírré teszszük minden lehetséges módon, lapunkban és szószékekrõl egyaránt, hogy a nagypénteki kereszt és a harmadnapi diadal a lehetõ legszorosabban tartozik össze! Szétválaszthatatlanul! Elsõ a megrendült emlékezés! Az egész böjti idõszak alatt arra készülünk minden esztendõben, hogy méltóképpen emlékezhessünk meg az Úr Jézus Krisztus drámai vállalkozásáról: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) A keresztény tisztességhez hozzátartozik a méltó emlékezés. Emlékezés a látszólagos örömünnepre is: mert Jézus Jeruzsálembe való bevonulása látszólag diadalmas (Mt 21). Meglehetõsen nagy tömeg köszönti hódolattal, szinte mértéktelen ujjongással, frissen tördelt pálmaágakkal, földre terített felsõruháival a híressé vált Mestert, a gyógyítót, a csodatevõt, a váratlanul kenyéradót. Mindenki ujjong, csak Jézus néma; szótlanul, halálra kész lélekkel ül a békésen baktató csacsin, mert eljött az õ órája, és látja a senki által sem látható keresztet. És megemlékezünk ilyenkor a nagycsütörtök esti történetrõl is, amikor kezébe vette a kenyeret, kijelentve róla megtörése után: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, majd vette a poharat, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,19.20) *** A szentség megalapítása után tanítványai énekelve mentek a híres kertbe, õ pedig akkor is némán ment velük, hogy megkezdje a megváltás drámai küzdelmét. Este van, késõ, vacsora után a tanítványok békésen alszanak a kertben, Jézus pedig rettenetesen gyötrõdik, „és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lk 22,44). Még vergõdõ lélekkel kéri az Atyát, ha lehetséges, múljék el az ítélet pohara, de alázatos lélekkel hozzáteszi: „…mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Emlékezetben követhetjük az elfogatás történetét is: át kell élnie az áruló Júdás mocskos csókját, és azután jönnek a bántó szavak, a pofon, a korbács, a köpés, a dölyfös, de zavarodott Pilátus, a

pojáca Heródes… Végül Barabbás szabadul, és az Atya fia indul a keresztre. Emlékezhetünk a töviskoronára, a szögekre, a fájdalomra, és elhangzik hét ige a keresztfán. Majd csend lesz, némaság, halál. De megindul a föld. Megremegnek a létezés eresztékei. Szétesne minden, ha nem tartaná össze kegyelmesen a kaotikussá váló létet az újjáteremtés csodája és érthetetlen titka. *** Emlékezzünk megrendült lélekkel, hogy miért, hogyan, kik miatt halt meg az Úr Jézus! Énekeljük megindult lélekkel, hogy a „keresztfához megyek”, s benne ezt is: „Isten ama Báránya / Hogy jut a keresztfára? / Mért foly alá szent vére? / Értem tette ezt Jézusom, / Fájó szívvel hiszem, tudom, / Lelkem örök üdvére.” (EÉ 208,2) A megrendült emlékezés az egyik lelki alapfeltétele annak, hogy az a csoda is eljusson szívünkig, hogy Jézus feltámadt. Nehezen indult a feltámadás hírének terjesztése, mert a tanítványokat is meglepte ez a fordulat, mely tényleg váratlan volt számukra is. Hiszen azt még csak megértették, hogy a Názáreti a tanítása, gondolkodása, szavai miatt nemkívánatos személlyé vált az akkori államhatalom képviselõi számára, és ha nagy fájdalommal is, de képesek voltak felfogni a szörnyû történetet s azt, hogy mindennek vége. De egyszer csak ott áll elõttük Jézus! Alig hisznek – sõt nemegyszer nem is hisznek – a szemüknek. Annyira nem volt a gondolatvilágukban Jézus feltámadása, hogy ezzel az értelmüket meghaladó ténnyel egy jó ideig nem tudtak mit kezdeni. Tényleg itt van elõttük? Tényleg Jézus az? Asszonyok jönnek az üres sír hírével s azzal is, hogy látták a Feltámadottat, „de õk (az okos férfiak) üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik” (Lk 24,11). Ám lassan átjárja hitetlenkedõ tanítványai halálfélelemtõl megfagyott szívét a boldog öröm: Jézus él, és még a hitetlen Tamás száján is kiszalad egy rövid, de mélységében páratlan hitvallás: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) *** Amilyen drámai erõvel és hirtelen szakad rájuk a kereszt iszonyú valósága, olyan lassan tisztul a bánattól, gyásztól megvakult lelkük, olyan lassan tisztul a halálfélelemtõl elvakított lelki szemük, és csak lassan kezdik felismerni, hogy Jézus tényleg él! A Feltámadott egyszer meglepte a tanítványok asztaltársaságát. Köszönt nekik, õk pedig félelmükben azt hitték, hogy kísértetet látnak. Hát persze, hiszen az ajtó zárva volt. S Jézus mégis így szól: „Békesség nektek!” „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?” – hangzik a kérdése. A tanítványok pedig „még mindig nem mertek hinni örömükben”! (Lk 24,36.38.41) Mi pedig – 2006-ban is – ünnepelünk! Merjünk hinni! A halál feletti gyõzelmet ünnepeljük! Merjünk hinni! Ünnepeljük Krisztusnak a halálunk felett aratott gyõzelmét, boldogan ünnepeljük! Merjünk hinni! g Ribár János

2

e

2006. március 26.

forrás

B Ö J T N E G Y E D I K V A S Á R N A P J A ( L A E T A R E ) – Gal 4,21–31

ÉLÕ VÍZ

Hogyan kezdjük a napot?

Meddõségben áldás

Egy-egy napunk sorsa jórészt attól függ, hogy miként kezdjük. Ha reggel valami kellemetlenség ér bennünket, az el tudja rontani az egész napot. Énekeskönyvünk 96. éneke – „Mennynek, földnek teremtõje…” – megtanít arra, miként kell nekivágnunk egy új napnak, hogy az valóban áldott legyen a számunkra. Mindenekelõtt Isten dicsõítésével kell kezdeni a napot. Ez a nagy titok. Hálát kell adnunk Istennek, ahogyan énekünk 2. verse is mondja: „Hogy békével nyughattam, / Mára felvirradhattam.” Amíg az ember fiatal és egészséges, addig természetesnek veszi, hogy jól alszik. Nincs gond, amely felzaklatja, nincs fájdalom, betegség, amely kínozza. Idõsebb korban azonban jelentkeznek a bajok, és sokszor még éjjel is gyötörnek. Ilyenkor tanuljuk meg: nem természetes, hogy békében nyughatunk. Szüleink, nagyszüleink gyakran mesélik, milyen hálásak voltak háború idején, ha egy-egy éjszaka légiriadó nélkül, nyugodtan telt el. Hálát kell adni a nyugodt éjszakáért. És mivel ezt magunktól nem akarjuk megtenni, figyelmeztet rá reggeli énekünk. Miért hálátlan az ember? Miért veszi természetesnek az életében mindazt, ami jó? Mert szívesen elfelejti, hogy hányszor fordult el Istentõl, hányszor utasította el vezetését, és hányszor választotta inkább a maga útját. Ezért naponta indokolt a 3. vers kérése: „Múljék az éj sötétjével / Bûneimnek homálya, / És szívemet szent fényével / Lelked derítse, áldja; / Jézusomnak sebében / Legyen én reménységem!” Ezután a szép reggeli ének után vessük fel a kérdést: hogyan tovább? Kezdõdik a nap! Reggeli, gyerekek indítása az iskolába, a közlekedés idegtépõ megpróbáltatásai… A munkahelyen egy kellemetlen telefon, egy kolléga, aki valamely mulasztásért engem hibáztat, váratlan megbízatások, amelyek áthúzzák a terveimet… És így tovább. Igen. Napközben gyõzni kell. Legyõzni a világot – és fõleg magamat. Rossz kedvet, félelmet, türelmetlenséget… Le kell gyõzni a fáradtságot, a reménytelenség kísértését és azt a téves gondolatot, hogy sehonnan se várhatok segítséget. Mert a segítség készen van. Amikor reggel hálaadással kezdtem a napot, amikor dicsõítettem megtartó szeretetéért, akkor Isten felkínálta vezetését, õrzését az egész napomra. Sokan megtapasztalták és sokan elmondták már, hogy milyen csodálatos erõforrás Jézus ígérete: „Ne aggodalmaskodjatok…” „…mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle.” (Mt 6,25.8; Károli fordítás) g Gáncs Aladár

SEMPER REFORMANDA

„Ha tehát nyom a terhed, és érzed gyengeségedet, járulj oda szaporán, és fogadd el a felüdítést, vigasztalást és erõsítést. Mert ha addig akarsz várni, amíg mindettõl megszabadulsz, úgy, hogy tisztán és méltón járulsz a szentséghez, akkor örökké távol kell maradnod.” d Luther Márton: Nagy káté (Prõhle Károly fordítása)

Ábrahámnak két fia született: Izmael és Izsák. Izmael az akkori családi, társadalmi rend szerint jött a világra: a családfõ és a háza népéhez tartozó szolgáló között – a meddõ feleség beleegyezésével – létrejött testi kapcsolatból származott. Születésénél az öröklés rendje játszotta a fõszerepet. Fogantatása szükségmegoldás volt arra az esetre, ha a feleség, Sára késõbb sem hozna világra utódot. Isten terve szempontjából Izmael csupán test szerint, testi vágyból született, szolgaságra. Izsák helyzete más. Izsák fogantatásában Istené a fõszerep. Õ Ábrahám Isten iránt érzett „szerelmének”, szeretetének gyümölcse. Izsák – aki egy meddõ édesanya szíve alatt kelt életre – szabadságból szabadságra született. Isten ígérete és terve valóságosabb volt Sára meddõségénél. Mert mindaz, amit Isten eltervez, fölülírja az emberi gondolkodás logikáját. Hasonló történik, amikor meddõ életû emberek térnek meg, és lesznek hívõkké, vagy amikor meddõ életû közösségek kelnek életre, és válnak örömmel szolgáló gyülekezetté. A meddõ életû egyház is csak Istenre figyelve képes újjászületni. Minél több sivár és terméketlen életben válik Jézus valósággá, és lel otthonra a „személyes transzcendens”, annál nagyobb esélye van az egyháznak arra,

A VASÁRNAP IGÉJE

hogy meghatározóvá legyen a társadalom mindennapi életében. Ahogyan Pál apostol életében a Krisztussal való találkozás nyomán végbement változás gyülekezeteket, hitüket gyakorló keresztény közösségeket hívott létre, ahogyan Luther „toronyszobaélménye” a kor egyetemes egyháza által elhomályosított, deformált istenkeresésbõl tiszta és jézusi tanításra lelt reformációt indított el, úgy gyõzhet ma is a lélek szerint való. Sára lélek szerint kapott ígéretet. Test szerint meddõsége miatt megbélyegzett asszony volt; remény nélkül, tehetetlenül, a kor társadalmának súlyos megítélésétõl szenvedett. De Istennek erre az asszonyra volt szüksége. Ezt az asszonyt választotta, hogy az Ábrahámnak tett ígéret teljesüljön. Ahogy Ábrahám hitének gyümölcse Izsák lehetett, úgy lehetünk mi is az ígéret gyermekei. Isten megígérte Fiát, s elküldte õt. Szeretetbõl. Eszembe jut az az ébredési ének, amelynek elsõ sorai így hangoznak: „Most nem sietek, most

nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok / Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.” Ábrahám és Izsák sem tett mást. Csak engedték, hogy szeresse õket az Isten. Istennek nem esik nehezére olyat ígérni, olyat tenni, ami a lényébõl fakad. Mindenki azt tudja adni, ami benne van, ami a személyét meghatározza. Isten a szeretet. Õ ezt tudja adni. Nemcsak Sárának és Ábrahámnak, hanem mindenkinek. Szeretetének egyik megjelenési formája az ígéret. Mindent ígér, ami a Bibliában az örök élet említésekor kinyilatkoztatásként szerepel. Megígéri a bûnösök, gõgösök, istentelenek, pogányok elítélését, létük mennyországon kívüli folytatását. Megígéri a bûnösök megbüntetését, a világ fiainak végsõ magukra maradását. De ígéretet tesz arra is, hogy mindenki, aki Isten közelében éli életét, Isten országának gyermeke. Megígéri, hogy a meddõ élet vele együtt életes élet lehet. Megígéri, hogyha vele együtt meghalunk a bûnnek, vele együtt élni is fogunk. Megígéri, hogy aki Jézust vallja Urának, és ezáltal élete megváltozik, annak örök élete lesz, és színrõl színre látja majd az Atyát. Pál apostol tollával üzeni és ígéri, hogy akiben Isten Lelke van, azok tudnak majd igazán szeretni.

Akit õ formál, akit õ megajándékoz, abban lakozik a szeretet. Isten megígéri, hogy ha õt magát nem egy mese, nem egy régi, poros történet fõszereplõjének tekintjük, és nem csupán teológiai igazságnak, hanem élet, zsigeri valóság a számunkra, akkor örökösei és országának polgárai leszünk. Ennek elõszobája lehet minden hely és minden helyzet, ahol Isten van közöttünk, bennünk. Megígéri, hogy benne szabadok lehetünk. Erre a szabadságra születtünk, ebben a reménységben lehetünk jelen a teremtett világban – otthon. g Horváth-Hegyi Olivér

Imádkozzunk! Mindenütt jelen lévõ, mindenható Istenünk! Igédben most is felkínálod azt az életet, amelynek koronáját az örökkévalóságban ajándékozod nekünk. De addig is velünk vagy, bennünk vagy. Addig is érezhetjük szeretetedet, melybõl a mi szeretetünk is fakadhat. Jobbá, boldogabbá, élhetõbbé teszed a világot azzal, hogy ígéreted szerint közöttünk vagy az úrvacsorában éppúgy, mint akkor, amikor imádkozunk, amikor szeretjük egymást, amikor életünk értelmét országod építésében találjuk meg. Tedd áldottá ittlétedet, és szentelj meg bennünket jelenléteddel, hogy meddõ életünkben is áldás fakadjon. Szeress bennünket! Ámen.

Oratio œcumenica [Lelkész:] Úr Jézus Krisztus! Te a kereszt útján is örömmel töltötted be Atyád akaratát. Add, hogy neki tetszõ dolgokért könyörögjünk! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és az egész kereszténységért. Tanúidat ruházd fel erõddel mindenütt a világon, hogy a kereszt evangéliuma minden népet megörvendeztessen, és az üdvösség örökösévé tegyen! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!

[Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Növeld közöttünk az egységet! Add, hogy a lelki ajándékok különbözõsége se vetélkedést, se viszálykodást ne okozzon! Taníts egymást szeretetben hordozni! Add, hogy a téged keresõk valódi lelki otthont találjanak közösségünkben! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk betegeinkért és orvosaikért, ápolóikért, illetve a szenvedõkért aggódó hozzátarto-

zókért. Szentlelked tegye teljessé szívükben a bizonyosságot, hogy a téged szeretõknek minden javukra válik! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Légy velünk életünk minden napján, végsõ óránkon pedig segíts mennyei országodba az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen.

VEGYÜK KÉZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 10.

Krisztus-dicséret b A Liturgikus könyvben található két régi-új áhítatforma közül a múlt héten Luther könyörgése (a litánia) került elénk. Most, böjt 4. vasárnapi számunkban a Krisztus-dicséretet mutatjuk be. Laetare vasárnapja van, azaz a böjt lila-komor bûnbánati idején felcsendül az istentiszteletet meghatározó kezdõzsoltár keretverse: Örvendj, Jeruzsálem! Amikor Pál apostol az örömrõl beszél, mindig az Úrban való örömöt emlegeti: örüljetek az Úrban. A Krisztusdicséret ezt az örömöt alapozza meg, hogy felszínes mondókák helyett mély bibliai igazságokat kimondó imádságunk és lelkigyakorlatunk lehessen egyéni elcsendesedésünkben éppen úgy, mint a közösségi áhítatok alkalmával.

A kereszténységre a kezdetektõl jellemzõ az a kegyességi forma, amelyben megismétli, felidézi, újra emlékezetébe vési az üdvösség történetének eseményeit. Ezzel is hangsúlyozza azt, hogy Isten mentõ szeretete, az üdvösség ajándéka, a Krisztus-esemény jelenvaló, a ma embere számára elérhetõ, megragadható, elsajátítható. A commemoratio – a közös visszaemlékezés – az Ószövetségben és az Újszövetségben (árnyalataiban eltérõ, de) lényeges szerepet játszik. Mindig a jelenben gyümölcsözik, és a jövõt építi. Ezt az apostoli prédikációkból is ismert eseményfelidézést folytatta a korai kereszténység a liturgiában, illetve használja mind a mai napig az ünnepi istentiszteleteken és a paraliturgikus alkalmakon egyaránt. Az áhítatrendek ez

utóbbihoz tartoztak. Ezek elsõdlegesen nem liturgikus alkalmak voltak, hanem elõbb-utóbb rögzülõ formájú közös imádságok. A Liturgikus könyvben található Krisztus-dicséret régi gyakorlatra vezethetõ vissza, de itt olvasható formája egy német evangélikus testvéri – sajátosan lutheránus félszerzetesi – közösség, a Michaelsbruderschaft (Mihály-testvérek) liturgikus gyakorlatában alakult ki. A Krisztus-dicséret kezdõéneke mindenképpen Jézus-ének. Ilyet bõven kínál énekeskönyvünk. Az agendaszerkesztõk mégis az egyik „alapkorált” ajánlják: „Jézus, boldogságom…” (EÉ 357, 1.4) Ezt követõen elmondhatjuk az Apostoli hitvallást, amely nem egyszerûen egy vallomás. Ezekkel a drága mondatokkal beletagozódunk a kétezer éves kereszténység

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

nagy családjába, amely akkor is Istent dicséri, amikor hitérõl vall. A Szentháromság Isten dicséretének legrészletesebb szakasza pedig a második hitágazat: hiszek Jézus Krisztusban. Ezek a mondatok – érdemes sokszor félmondatonként megállva végiggondolni õket – summázzák Urunk életét, megváltói munkáját. A hitvallást követõ kilenc szakasz mindegyike ugyanúgy kezdõdik, és ugyanazzal a formulával zárul. Az elsõ mondat a legõsibb liturgiamondatok egyike, az evangéliumok által Jézusra alkalmazott ószövetségi mondat: „Áldott, aki jön az Úr nevében…” Ezt egészíti ki az elsõ keresztények óta folyamatosan hangzó, Krisztus kettõs természetérõl szóló bizonyságtétel, hogy tudniillik õ valóságos Isten és valóságos ember egyszerre. Istenségét a mennyei Atyához kapcsolódó Fiúsága jelenti, emberségét pedig az, hogy Mária fia („…született Szûz Máriától…”). Az egyes részek tehát így indulnak: „Áldott, aki jön az Úr nevében: Jézus Krisztus, Isten és Mária fia, aki…” És ez után az „aki” után következnek a Krisztus életének eseményeire utaló mondatok. Példaként hadd álljon itt néhány: aki értünk emberré lett az idõk teljességében; aki megmosta a tanítványok lábát; aki megmutatta magát a kenyér megtö-

LITURGIKUS SAROK

résében; aki az élet könyvébe írja nevünket; aki Szentlelkével vezeti egyházát; akinek feltámadását angyalok hirdették; akiben reménykednek a hívõk életükben és halálukban (ez csupán a bibliai utalások egyötöde). Az öt-öt evangéliumi mondat után mindig a Gloria Patri (Dicsõség az Atyának és a Fiúnak…) csendül fel. A Miatyánk elmondása után pedig énekeskönyvünk 360. énekét ajánlják a szerkesztõk: „Jézus, édes emlékezet, / Te adsz szívünknek örömet.” Ezt követi a nap imádsága (kollekta), amely háromféle lehet attól függõen, hogy a nap mely szakában mondjuk az imádságot. A Krisztus-dicséret áldással és záróénekkel fejezõdik be. A liturgia próbája a használat. Olvassuk, imádkozzuk – minél gyakrabban. Sokunknak áldás fakadt már belõle. Ha a böjt valóban az elcsendesedés, a bûnbánat, a lelki salaktalanítás ideje, akkor itt a jó lehetõség. Éljünk vele. g Hafenscher Károly (ifj.)

Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu

2006. március 26.

evangélikus élet

Miskolc felkészült a püspökiktatásra mann Ottó Gimnázium sportcsarnokában (Tizeshonvéd u. 21.) lesz.

e Folytatás az 1. oldalról Fellegvári Zoltán igazgató arról tájékoztatott, hogy a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola diákjai a vendégek eligazításában, a parkolók õrzésében és a fogadás lebonyolításában segédkeznek majd. (Az iktatásra érkezõk szombaton ingyen használhatják az erre kijelölt parkolóhelyeket, amelyeket 11 óráig a városi rendõrkapitányság munkatársai felügyelnek, 11 óra után pedig – tanári felügyelet mellett – a diákok vigyáznak. A parkolókba érkezõk egy Luther-rózsás „parkolójegyet” kapnak, ez igazolja, hogy a püspökiktatáson vesznek részt, illetve ezzel lehet ingyenesen igénybe venni a parkolókat.) Mivel a gimnáziumnak csak egy kisebb tornaterme van, az istentiszteletet követõ fogadás a templomtól mintegy hétszáz-nyolcszáz méterre lévõ Her-

Az ünnepi istentisztelet Maga a püspökiktatás a mindenkori elnök-püspöknek a feladata, Fabiny Tamást tehát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke iktatja hivatalába, de a liturgia szolgálatában részt vesz D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület nyugállományba vonult püspöke és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is. Mellettük – zsoltárolvasásra – Adorjáni Dezsõ Zoltán erdélyi püspök és Pátkay Róbert nyugalmazott londoni egyházi vezetõ áll még az oltárhoz. A zenei szolgálatot az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének oktatói – dr. Finta Gergely orgonamûvész, Csorba István karnagy és

f

3

Kistormási (r)omlás

Johann Gyula egyetemi lelkész – irányítják. (Közremûködik az EHE kórusa, tér-, illetve toronyzenéléssel pedig az intézmény központi fúvósegyüttese.) Az ünnepi istentiszteleten nem lesz úrvacsora. Elsõsorban a templom szûk mozgástere miatt kellett így dönteni. Sándor Frigyes szerint a püspöki döntést az is indokolja, hogy úrvacsora esetén a szertartás nagyon elhúzódna. (Fabiny Tamás egy nappal korábban, péntek délután az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának a kápolnájában – családja és közvetlen munkatársai körében – vesz úrvacsorát.) Az új püspököt egyébként az egyházkerület hagyományai szerint a budavári templomban is beiktatják parókus lelkésznek. Erre az ünnepi alkalomra április 2-án, vasárnap délelõtt 11 órakor kerül majd sor. g Vitális Judit

Amint errõl a Tv2 Tények címû mûsora március 15-én tudósított, megsüllyedt a kistormási evangélikus templom tornya, a kis Tolna megyei település egyetlen temploma életveszélyessé vált. Gáncs Péter püspök és Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelõ március 19-én a helyszínen tájékozódott a válságkezelés lehetõségeirõl. A folyamatban lévõ szakértõi vizsgálat nyomán születhet csak felelõs döntés a mûemlék épület megmentésére. A Magyarországi Evangélikus Egyház Építési és Mûemléki Osztályának vezetõje, Mekota Ervin arról tájékoztatott, hogy lapzártánk reggelén konkrét ajánlatot kapott a földfelszín alatti talajrétegek, esetleges üregek feltérképezésére. A cég ezt a mérést egy hazánkban ez idáig még nem használt georadarral végezné, amely közel húszméteres mélységig, három dimenzióban képes megmutatni a talajrétegeket, illetõleg azok szerkezetét. d EvÉlet-infó

Okkal feltételezhetjük, hogy a március 25-ei püspökiktatáson részt venni szándékozók elõfizetõi az Evangélikus Életnek; a lapot õk még az esemény elõtt – legkésõbb pénteken – kézhez kapják. Számukra így minden bizonnyal hasznosíthatók az alábbi „közlekedési információk” is.

A püspökiktatás helyszínének megközelítése A Miskolc-Tiszai pályaudvarra érkezõket „Püspökiktatás” felirattal ellátott autóbuszok szállítják a helyszínre. Indulási idejük: 10 óra, illetve 10 óra 10 perc. A buszok a fõbejárat elõl indulnak. A templom az 1-es és 2-es villamossal is megközelíthetõ: a Tiszai pályaudvartól az ötödik, Városház elnevezésû megállónál kell leszállni, ahol a vendégeket Lutherrózsás kitûzõt viselõ diákok segítik. Az ünnepi alkalmat követõ fogadásra a vendégeket szintén a „Püspökiktatás” felirattal ellátott autóbuszok szállítják. A vonattal hazautazókat a fogadás helyszínérõl az autóbuszok a 16.40-kor Nyíregyháza felé induló gyorsvonathoz és a Budapest felé 17.05-kor induló intercityhez viszik ki. A személygépkocsival vagy autóbusszal érkezõket a mellékelt térkép segíti az eligazodásban. A több mint kétszáz gépkocsit befogadó, õrzött, ingyenes parkoló a Kis Hunyad, a Dayka Gábor és a Hunyadi utcában található. A templomudvarba gépkocsival behajtani nem lehet!

2 1 4 3

1 3

A templom 2 Lelkészi parkoló Személygépkocsi-parkoló 4 Buszparkoló

Zsinatra hangoló minden bizonnyal a nyugdíjtörvény elõzetes vitája tarthat számot a legnagyobb érdeklõdésre. A zsinat arról fog tárgyalni, hogy a nyugdíjrendszert az egyházon belül mûködtessük-e, vagy csatlakozzunk-e az állami nyugdíjbiztosítókhoz. További témák az ülésszak napirendjérõl: a 2006-ban megválasztandó zsinat

ügyrendje; az elvált lelkészekrõl szóló beadvány tárgyalása; a magasabb egyházkormányzati szintek felügyelõirõl szóló, a korhatárral kapcsolatban felvetõdött kérdések. Az ülésszakról az Evangélikus Élet április 9-i számában számolunk be. g Muntag András zsinati gazda

FOTÓ: MEE-DOKUMENTÁCIÓ

A zsinat a 15. ülésszakán elfogadta a 2005. évi törvénykönyvet, amely azóta az Evangélikus Közlöny különszámaként meg is jelent. A jelenleg folyó általános tisztújítás már e törvények szerint zajlik. A zsinat plenáris ülése a 2006. évben elõször április 1-jén ül össze. Ennek az egynapos ülésszaknak a témái között

Böjti csend és közéleti felelõsség ÉGTÁJOLÓ

A

címben szereplõ szavak, tudom, csak gondolataimban kapcsolódnak össze, szerves, tartalmi kapcsolatot keresni közöttük nincs értelme. Az egyidejûség miatt kerültek mégis egymás mellé. Mert ezekben a böjti hetekben lett hangsúlyossá bennem az elsõ, egyházi és társadalmi közéletünk sajátos párhuzamos feladatai és jelenségei miatt pedig a másik. Remélem, nem lesz hiábavaló, ha megosztom gondolataimat olvasóinkkal. *** Pár nappal ezelõtt tévés szakemberekkel a hangfelvételek „sûrítésének” fortélyairól beszélgettünk. Arról az eljárásról, amellyel a modern digitális technikával rögzített beszédet „szünetmentesíteni” lehet, vagyis könnyedén kivághatók a felvételbõl a szavak közti

szünetek, az elõadónak vagy felolvasónak a hosszabb-rövidebb hallgatásai. Mivel ezek az értelmezõ csendek könynyebben érthetõvé teszik a beszédet, a technikai beavatkozás gyakran az érthetõség kárára van, mert a kimetszett csendek nélkül egybefolyóvá, folyamatos duruzsolássá válhat a jól formált élõ elõadás is. A beszélgetés közben egészen váratlanul egy negyven évvel ezelõtti olvasmányélmény villant eszembe. A híres német író, Heinrich Böll egyik novellája volt ez, amely teológiai hallgató koromban – nem túlzás – szinte letaglózó hatással volt rám. Az írás fõszereplõje egy rádiótechnikus, akinek meghökkentõ szenvedélye van: csendet gyûjt! Így mondja: „Ha vágni kell a szalagot, mert a szereplõk szünetet tartanak, sóhajtanak, lélegzenek vagy egyszerûen elhallgatnak, nem dobom a szemétkosárba, amit kivágunk, hanem összegyûjtöm… Összeragasztom, és este otthon lejátszom magamnak a szalagot. Nem sok az egész, még csak három percem van, de hát itt ritkán hallgatnak.” Ránk is, mai korunkra különösen is jellemzõ diagnózis: itt ritkán hallgatnak! Harsány, fülre káros decibelekkel, lélekre káros indulatokkal teledübörgött éle-

tünkben nekünk is halaszthatatlan szükségünk lenne Murke doktor – így hívják a Böll-novella technikusát – tudományára. Keresnünk kell, s ha másként nem megy, meg kell teremtenünk a nélkülözhetetlen csendet, a Léleknek lelkünk számára nélkülözhetetlen csendjét, mert csak ebben hallhatjuk meg a Mester szavát. Mert már Illés története (1Kir 19,9–15a) óta tudhatjuk, hogy zúgó szélben, viharban és földrengésben, pusztító tûzben nem hallhatja meg az ember az Úr szavát. Ahhoz csend kell, amelyben a halk és szelíd hang is érthetõen szól. Azt mondják, a földi élettõl búcsúzó költõóriás, Goethe utolsó szavai ezek voltak: Mehr Licht – több fényt! Mi ne hagyjuk a végére a fontos, élet- és lélekmentõ imádságot: belsõ csendességért, lelki gazdagságért és békességért könyörgünk. Tedd számunkra áldottá és gazdaggá ezt a böjti idõt, Urunk! *** Ami a közéleti felelõsséget illeti, csak egyetlenegy kérdést szeretnék most szóba hozni. És elsõsorban nem is társadalmi közéletünk idõszerû témája, a közelgõ választások miatt. Bár ebben az összefüggésben sem lehet eléggé hangsúlyoz-

ni, milyen fontos a választásokon való felelõs részvétel. Ez – meggyõzõdésem szerint – olyan morális kötelessége minden választópolgárnak, amely alól semmilyen mondvacsinált indokkal nem lenne szabad kivonnunk magunkat. Az egyházunkban folyó általános tisztújítás folyamata ezen túl is próbára teszi közéleti felelõsségünket. Az – a politikai választásoktól függetlenül is – külön kérdés, jó-e, hogy a tisztújítás négylépcsõs folyamata az egész évet meghatározza. Hiszen az egyházközségi s vele párhuzamosan az országosfelügyelõválasztás, az egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten folyó választási eljárás nemcsak a jelölõbizottságoktól kíván rendkívüli helytállást, de a gyülekezeti közgyûlések alkotó tagjait is igénybe veszik az olykor hosszadalmas, többórás közgyûlések. S tartok tõle, hogy egyre kevesebb lesz majd a lelkesedés, s egyre kisebb a készség, hogy egyháztagjaink aktívan részt vegyenek a döntéshozatalban. Feltett szándékom, hogy 2007-ben javasolni fogom: gondoljuk át, hogy a két alsó szint (egyházközség, egyházmegye) választási ciklusát valamiképp toljuk el a két magasabb (egyházkerület, országos)

egyházkormányzati szinthez képest. Bízom benne, hogy kedvezõ visszhangra, egyetértésre talál majd ez a kezdeményezés. Hogy ez miként lesz megoldható, arra egyházunk következõ zsinatának kell megadnia a választ. De most még itt vagyunk e próbás folyamat elején. Még sokszor szólítanak különféle urnák elé bennünket. Kérem és biztatom minden hittestvéremet: vegyük komolyan feladatainkat, és éljünk jogainkkal! Akkor egyházi és társadalmi közéletünkben szavazatainkkal mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az eredmények valóban a demokrácia szabályai szerint, a többség akarata szerint alakuljanak. Ez pedig nem kis lépés a kölcsönös bizalom megteremtéséhez vezetõ úton.

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

e

2006. március 26.

keresztutak

Három püspök – három téma Egyházi vezetõk beszélgetésével kezdõdtek a keresztény egyetemi napok

Stúdiókép a televíziós evangélizáció helyszínérõl Változatos programmal ébreszteni-mélyíteni a Krisztusban való személyes hitet: ez a reménye-célja a március 20. óta hazánkban is ezreket vonzó európai ProChrist-evangélizációnak. A mûholdas igehirdetés-sorozatot a müncheni olimpiai stadionból sugározzák 18.10 és 19.30 között, de közvetítésének idõpontját a helyi ProChrist-alkalmakat szervezõ közösségek vezetõi szabadon határozhatják meg. A legtöbb magyarországi helyszínen a jelenlévõk élõben, egyenes adásban követhetik a programot, másutt korábban kezdenek, hogy elõprogrammal – imádsággal, énekkel és így tovább – hangolódhassanak rá a résztvevõk a televíziós evangélizációra. Mint azt ma egy hete megírtuk, minden este más-más témát dolgoz fel. Így például: Menny vagy pokol, újjászületés vagy megsemmisülés? Mi lesz a halál után? (március 24., péntek); Ha van valamid, akkor vagy csak valaki! Mit érek én egyáltalán? (március 25., szombat); A biztos többé nem biztos? Mi segít a félelem ellen? (március 26. vasárnap) A március 27-i záróalkalmon a Szeretett, megajándékozott és fontos vagy! üzenet hangzik. Magyarországon öt budapesti és mintegy félszáz vidéki helyszínen várják az érdeklõdõket. Az esték legfontosabb része a hagyományokhoz híven az igehirdetés. Ezt a szolgálatot Ulrich Parzany német evangélikus lelkész végzi.

Az utolsó téma az ökumené volt. A mindennapokban a pozitív példát a vegyes házasságok jelentik – hangzott el az elsõ hozzászóló, Szabó István részérõl. A „magasabb szintû, hivatalos” ökumenérõl ugyanõ mindössze csupán ennyit mondott: „A jelenlegi kormányzati politika olyan egységet teremtett, amelyen én is csodálkozom…” „A keresztény egység már adott, csak fel kell fedeznünk, meg kell élnünk. Az a kérdés – mondotta Gáncs Péter –, hogy tudunk-e tanulni egymástól, tudunk-e

Szabó István, Gáncs Péter, Veres András és a moderátor, Süveges Gergõ hangsúlyozta Gáncs Péter, hozzátéve, hogy a „kisebbségi létben” élõ egyház akkor van veszélyben, ha rossz sóvá válva megízetlenül. A református püspök felszólalásában kitért a médiára is, hangsúlyozva, hogy az egyháznak meg kell tanulnia: az egyház valósága nem keverhetõ össze a médiában való megjelenés valóságával.

együtt ünnepelni, közösen úrvacsorázni.” „Imádkozni már együtt imádkozunk, és az igazi eredmények így születnek” – tette hozzá Veres András. A vendégek véleménye szerint az ökumené mai helyzetén – túl a személyes kapcsolatok erõsítésén – egy közös bibliafordítás is tovább javíthatna. g GaZsu

Világi pályákon, de a hit útján

Igen, reménységgel, hiszen egyházunk jövõjének égetõ kérdésére kaphattak itt választ a résztvevõk: lesznek-e az idõsek után odaszánt életû fiatalok? Cecília és Tamás meggyõzõ vallomása minden aggodalmaskodást, kétséget eloszlatott. Hogy fiatal elõadók jöttek az alkalomra, azt mutatta az is, hogy bátrabban alkalmazták a modern technikát. Számítógéprõl vetítettek ki ábrákat, illusztrációként fotókat. Sokakat meglepett, milyen könnyedén bánt Cecília az eszközökkel. Nem csoda, hiszen munkahelyén, a Bethesda kórház intenzív osztályán is gépek veszik körül. „Vigyázni kell, hogy a beteg el ne vesszen a mûszerek között” – tett róla említést õ maga is. Az elõadó kifejtette: fontos, hogy egy gyermek teljes lényét gyógyítsuk; ne csak a testét, hanem a lelki sérüléseit is, sõt hatni kell a családi környezetére is – amennyire lehet. Cecília vallomásából egy átgondolt vezetésû kórház képe rajzolódott ki a hallgatók elõtt. Imponáló volt az a szerénység, ahogyan az orvos önmagáról csupán mint a gyógyító közösség egy „lényegtelen” tagjáról beszélt. Simon András grafikus képére utalt, amelyet a kórházban is kitettek a

falra. Az ismert gyógyítási történet ábrázolásában csak Jézus és a beteg vonásai látszanak; a barátok, akik megbontották a tetõt, arctalanok. „Csak a beteg gyermek és Jézus a fontos!” – tudatosította a szolgálatról vallott felfogását Cecília. Bár számtalan személyes emléket idézett fel gyógyulásokról – hiszen a gyermekeknek még nagyobb a gyógyulásra való hajlamuk, a regenerációs képessé-

hogy kollégái elõtt életvitelével, mindennapi megnyilvánulásaival tanúsíthassa keresztény meggyõzõdését. „Szolgálat lehet az életmódunk” – vallja Tamás, a hogyanra is választ adva: „Tisztán, szentül, egyszerûen, egyedül Krisztustól függve szabadon.” Világi hivatása mellett a gyülekezetében elindította a hajléktalanok körében végzett szeretetszolgálatot. Ebben is az az elv vezérli, hogy Krisztus szeretetének kell tükrözõdnie minden cselekedetünkben. Ezen a ponton szelíd kritikát is gyakorolt evangélikus egyházunk felett. Szerinte a szolgálatunk nem mindig felel meg a mai világ kihívásainak. Két területet említett. Hiányolta, hogy kevés gyülekezetünk végez igazán karitatív

Dr. Szabó Cecília gük –, mégis az a történet maradt meg leginkább a hallgatóságban, amelyik az ima erejérõl szólt. Öt százalék túlélési esélye volt annak a csecsemõnek, akiért aznap hárman kezdtek könyörögni az ügyeleti szobában. Ma hatéves, ép és egészséges. „A hívõ orvosnak ez a többlete. Van kihez fordulnia, ha szakmailag, emberileg már minden reménytelen” – összegezte a fiatal doktornõ. Amikor pedig a hallgatóság soraiból valaki megkérdezte, hogy miért lett orvos, noha korábban más pályára készült, „csupán” ezt tudta válaszolni: „Belülrõl úgy éreztem. (…) Vehetjük ezt elhívásnak, talán mondhatnám küldetésnek is.” *** Galli Tamás elõadása ugyanezt támasztotta alá. Nem kell görcsösen keresnünk a szolgálati területünket. Elég szent egyszerûséggel ráhagyatkoznunk Isten vezetésére, mindig csak egy lépést tenni, és lépésrõl lépésre jutni el oda, ahol az Úr szeretne látni bennünket. Tamás egy multinacionális cég alkalmazottja. Munkahelyén, a szekuláris környezetben Cecíliával ellentétben nincs módja arra, hogy hitét társakkal együtt gyakorolja. Arra viszont számtalan alkalma adódik,

BREBOVSZKY KLÁRA FELVÉTELEI

b Az asszonyok nehezen áldozzák fel a szombat délelõttjüket. Ilyenkor kerül sor a hét végi takarításra, mosásra-fõzésre. Az Evangélikus Nõk Klubjának kéthavonta megrendezett alkalmaira éppen emiatt inkább azok szoktak eljönni, akik már felszabadultak efféle kötelezettségeik alól: gyermekeik kirepültek, nyugdíjasként hétközben is elvégezhetik a ház körüli teendõiket. A március 18-i délelõttön azonban másként történt. A megszokott létszám duplája, közel hatvan ember gyûlt össze az Üllõi úti teremben. Ez alkalommal néhány férfi is eljött. Örömmel áldozták fel a délelõttjüket, és nem csalódtak. A két fiatal elõadónak – dr. Szabó Cecília orvosnak és Galli Tamás számítástechnikai mérnöknek – a hitrõl, hivatásról tett vallomása felüdítette, reménységgel töltötte meg a hallgatóság szívét.

„Nálatok a templomok hidegek”

Kenyai misszionáriust látott vendégül az Evangélikus Külmissziói Egyesület március 20-án, a kelenföldi esték legutóbbi alkalmán. Njeri Wanaga szeptemberben érkezett hazánkba, hogy az úgynevezett önkéntes missziói program keretében egy teljes esztendõt töltsön Magyarországon. Miskolc mellett, Novajidrány református gyülekezetében foglalkozik a gyermekekkel hittanórákon, látogatja a beteg és idõs híveket, legfõképpen pedig a falu roma lakosai közt szolgál. Hat hónap alatt remekül megtanulta nyelvünket, s ezért is élheti át örömmel, hogy Isten ebben a számára idegen környezetben használni tudja õt. Korábban már végzett missziói munkát Anglia fõvárosában, Londonban, így némi rálátása van az európai egyházak életére. „Itt kihalófélben vannak a gyülekezetek. Csupa idõs embert látni” – kezdte. „Nálunk, Kenyában a templomok fiatalokkal vannak tele.” Ennek okairól szólván a legfõbb problémának azt mondta, hogy a gyülekezetek életébõl hiányzik a családias légkör. „Nálatok a templomok hidegek” – ezt szó szerint is értette Njeri, de leginkább képletesen. Afrikában a hívõ ember életének szerves része, hogy a gyülekezet családjába tartozik. Európában ez csupán vasárnapi „rokonlátogatás”. A rideg, merev légkörben hogyan találhatna otthonra egy fiatal? Njeri Wanaga azért jött Magyarországra, hogy ébredésért imádkozzon, és azon munkálkodjon, hogy megújulhasson a megfáradt európai kereszténység. g BPM

Érdekes és aktuális kérdésekre keresték a választ a három keresztény felekezet képviselõi a csillagászati tavasz kezdetének délutánján. A beszélgetõpartnerek Magyarországról, a kereszténység jövõjérõl és az ökumenérõl fogalmazták meg gondolataikat. Elsõ kérdésével a moderátor hazánk „lelkiállapota” felõl tudakozódott. A püspökök egyetértettek abban, hogy nagy a baj. A probléma gyökerét Veres András az istennélküliségben látta. Gáncs Péter kiemelte: a társadalom hogylétét erõteljesen meghatározza, hogy az embereknek van-e kedvük élni, Szabó István pedig azt hangsúlyozta, hogy a politikai elit olyan törvényeket hoz, amelyekkel csak fokozza a romlást. A beszélgetés természetesen nem állt meg a diagnózis felállításánál. Mi lehet

a megoldás? Hogyan szólíthatnák meg az egyházak a „világi” többséget? – hangzott a következõ kérdés. A katolikus püspök utalt felekezetének Krisztust hirdetjük mindenkinek! feliratú plakátjaira, amelyekkel a misszió szükségességére kívánják felhívni a figyelmet egy olyan világban, ahol lényegében ideológiai és kultúrharc folyik a kereszténység ellen. „Az egyház ne csak várja, hogy meghallgassák, hanem õ maga is legyen kész arra, hogy másokat is meghallgasson” –

FOTÓ: BOTTA DÉNES

FORRÁS: WWW.PROCHRIST.DE

b Három püspök, egy jövõ címmel kerekasztal-beszélgetés nyitotta meg hétfõn a keresztény egyetemi napokat. A március 20-tól 25-ig tartó rendezvénysorozat programját a Keresztény Ökumenikus Diákegyesület (KÖD) és a keresztény történelmi egyházak egyetemi lelkészei állították össze. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán lezajlott „nyitány” vendége dr. Veres András római katolikus, dr. Szabó István református, valamint Gáncs Péter evangélikus püspök volt. A diskurzust Süveges Gergõ televíziós mûsorvezetõ-szerkesztõ vezette.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

4

Galli Tamás munkát. A szociálisan rászorulókat csak alkalomszerûen karoljuk fel. Másik meglátása, hogy egyházunk eddig még nem kezdett foglalkozni az egyedülálló fiatal felnõttekkel. Azokkal, akiket kissé pejoratív megnevezéssel szingliként szoktak emlegetni. Pedig sokuknál nem önzõ akarat, nem az önmegvalósítás szándéka áll amögött, hogy nem élnek házasságban. Galli Tamás kiemelte, hogy nincs olyan fórum, ahol sajátos kérdéseikrõl beszélhetnének. Két fiatal értelmiségi vallott ezen a szombat délelõttön. Presbiterként már most gyülekezetük aktív, szolgáló tagjai a Deák téren, illetve Pesterzsébeten. Nekünk ott, az Üllõi úti teremben abból adtak ízelítõt, milyen lehet a jövõ egyháza. „Itt az idõ, átadhatjuk a stafétabotot” – búcsúzott az ajtónál egy idõs asszony. „Jönnek utánunk hívõ fiatalok. Sõt, okosak!” g B. Pintér Márta

2006. március 26.

kultúrkörök

b Az idei március idusa kivételes eseménnyel gazdagította a magyar kultúrát. A Petõfi Irodalmi Múzeum az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nyitánya évfordulójának elõestéjén, március 14-én vehette át egy evangélikus honvédtiszt, Kozlay Jenõ irathagyatékát a szabadságharcos leszármazottainak jóvoltából.

Kozlay Jenõ naplóit, emlékiratait és leveleit dédunokája, az Amerikai Egyesült Államokban élõ Douglas Kozlay és felesége, a dán származású Janet Kozlay ajándékozta a Petõfi Irodalmi Múzeumnak. A hagyaték átvételének alkalmából rendezett ünnepségen Kedves Gyula, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fõigazgató-helyettese ismertette Kozlay Jenõ életútját, Kovács Krisztián színmûvész pedig részleteket olvasott fel a naplóból. Ezt követõen E. Csorba Csilla, a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója köszönetet mondott az adományozóknak, Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára pedig Pro Cultura Hungarica emlékplakettet nyújtott át számukra. Kozlay Jenõ a családi emlékezet szerint 1825-ben vagy 1826-ban született Jászladányban, evangélikus családban. Gyermekkorát Acsán töltötte. Huszonkét vagy huszonhárom évesen Pesten volt joghallgató. A haza hívó szavára õ is beállt honvédnek. 1849 januárjában Asbóth Lajos debreceni térparancsnok õrnagy „hadírnoka” lett, majd február 1-jén

Mészáros Lázár, a Honvédelmi Bizottmány tagja hadnagyi rangban a tartalék sereg „segédpénztárnokává” nevezte ki. Részt vett a dicsõséges tavaszi hadjáratban az Asbóth-hadosztály, majd a II. hadtest hadipénztári tisztjeként. Hadtestével együtt június végén Komáromba helyezték. 1849. július 28-án Klapka tábornok számfeletti fõhadnaggyá nevezte ki. Szeptember 22-én a 25. honvédzászlóalj élelmezõ tisztje lett. Komárom várának legendássá vált hõsies védelme után Klapka György a gyõztesnek kijáró fegyverletételi szerzõdést kötött 1849 októberében. A fegyverletétel egyik feltételeként kapott menlevéllel Kozlay Jenõ katonatársaival együtt elhagyta az országot.

1850 februárjában érkezett New Yorkba. Nevét ekkor Eugene Arthur Kozlayra változtatta. Hamarosan New Orleansba utazott, itt megtanult angolul. 1851-ben

tért vissza New Yorkba; 1855-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Késõbb a New York-i vámhivatalnál dolgozott, majd jogászként mûködött. A polgárháború idején New Yorkban a 45. önkéntes gyalogezred egyik szervezõje volt, 1864-tõl ezredesként vezette az ezredet. A polgárháború végeztével, 1866tól ismét a New York-i vámhivatalnál dolgozott, amíg csak 1869-ben politikai okokból el nem bocsátották az állásából. Ezután Brooklyn város önkormányzatánál mûszaki rajzolóként, földmérõként, térképkészítõként állt alkalmazásban. New Yorkban és Brooklynban is igen tevékeny volt a helyi politikai életben. 1879-ben elbocsátották Brooklyn önkormányzatából is, ezért 1880 és 1883 között a Coney Island Szállítási Társaságnál, utóbb a Brooklyni Magasvasút Társaságnál dolgozott fõmérnökként. 1883. április 1-jén halt meg Brooklynban. Az Evergreen temetõben helyezték örök nyugalomra. Emlékmûvét katonasírként gondozzák, ünnepnapokon kitûzik rá az amerikai zászlót. (Illõ volna, ha ilyenkor és a magyar nemzeti ünnepek alkalmából a két nép közös hõsének sírjára kitûznék a magyar zászlót is.) A Petõfi Irodalmi Múzeum kézirattára vezetõjének, Varga Katalinnak a tervei szerint a most kapott érdekes és értékes irategyüttes egy éven belül – forráskiadvány formájában – kötetben is megjelenik. A kiadáshoz a hagyaték jelentõségét szintén méltató Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta fel a hivatal anyagi segítségét a március 14-i ünnepségen. g Berényi Zsuzsanna Ágnes

Istenkeresés a magyar irodalomban: Kassák Lajos „A kõfeszület elõtt megemeltem a kalapomat. – Dicsértessék a te szent neved! – mondtam, s a hideg hajnali levegõ megérintette az arcomat. Miért nem vagyunk mi már ilyen szent és tiszta emberek?” Ha feladvány lenne valamely irodalmi kvízmûsorban, hogy kinek mely regényében találkozhatunk a fenti kis idézettel, aligha akadna megfejtõ. Kassák Lajos Egy ember élete címû önéletrajzi regényébõl idéztem. Igaz, az idézetnek a regényben elõtörténete is van. Egy olyan ember tisztaságvágya fogalmazódik meg benne, aki tizenévesen épp egy piros lámpás házból tart hajnalban hazafelé, mély bûnbánattal. De ezt az elõzményt talán jobb, ha a feledés jótékony homálya borítja. A fiatal Kassák, úgy tûnik, ugyanazon a „Szûk-Könyök utcán” ment hazafelé lehorgasztott fejjel, mint kortársa, az elátkozott költõ, Somlyó Zoltán – igaz, hogy az ifjú Kassák „Szûk-Könyök utcája” ekkor még nem Budapest, hanem a szülõváros, Érsekújvár. Épp az ilyen részletek miatt tartják ezt a konfesszióregényt egyes jeles irodalomtörténészeink az ágostoni konfesszióhagyomány egyik világirodalmi örökösének. Kassák – miként a nagy elõd, Ágoston is – kíméletlenül, mazochisztikusan õszinte és önfeltáró, saját bûneit és botlásait leleplezõ, nemcsak ebben a regényben, hanem egész írói-költõi életmûvében is. Miként a bûn és bûnbánat gondolata, úgy a vallási élmény, az Isten utáni égetõ szomjúság is folyamatosan kimutatható az egész Kassák-életmûben. Kassák az aktivista, a szocialista, a proletár költõ, akinek a Munkásmozgalomtörténeti lexikon önálló szócikket szentelt; a magyar irodalom egyik legszabálytalanabb alkotója. Természetesen téves az a szemlélet, amely Kassákot csak a különféle avantgárd irányzatok, izmusok manifesztumaiban keresi és találja meg. Kevesen tudják, hogy Kassák igen jártas volt a 20. századi francia, úgynevezett neokatolikus irodalomban. Olvasta, értette és szerette Mauriac, Bernanos, Péguy, Claudel mûveit. Pilinszky Jánosnak volt Kassákkal egy je-

lentõs, feltáró beszélgetése az Új Ember 1962. február 18-i számában. Ebben a riportban Pilinszky és Kassák a modern katolikus irodalomról beszélgetett. A beszélgetésben a hetvenöt esztendõs Kassák szólal meg, aki ekkor már kiérlelt alkotó, maga mögött tudja ifjúsága összes izmusát, lírája is klasszicizálódik. A diskurzus kulcsmondatát így fogalmazta meg Kassák: „Egy igaz katolikus és egy igaz szocialista író ezer kérdésben találkozhat, míg egy rossz katolikus és egy rossz szocialista író szükségszerûen ellenfelei egymásnak.” Pilinszky szerint ez a kijelentés a beszélgetés leginkább megszívlelendõ tanulsága. Kassák irodalmi munkásságának vallási élményvilágában igen gyakran tûnnek fel a gyermekkori vallásosság élményei. 1940. december 24-én Kassák tollából a Magyar Kurírban jelent meg egy kedves kis cikk, A misztérium születése címmel. Ebben az írásban az éjféli mise gyermekkori emléke elevenedik meg páratlan meghittséggel és finom plaszticitással. Jézusról a következõképp vall: „Azért vonzódom hozzá, mert õt sem törte meg az idõ, kétezer éve él közöttünk, anélkül hogy alakot változtatott volna. Jézushoz a költõk meghittebben szólnak, mint kedvesükhöz.” Jézus születésérõl, a karácsonyról több helyen is írt, a Magyar Hírek 1960. december 15-i számában például Karácsony (Üzenet a világba) címmel. A karácsonyi élmény, a karácsonyhoz kötõdõ intenzív tisztaságvágy, az újszülött Jézus alakja költészetében is újra és újra felbukkanó motívumok. Ilyen a Karácsony címû vers vagy a Karácsonyi meditáció, melyben így fogalmazza meg sajátos, hitetlenül hívõ vallomását: „Ó Jézusom ki nem vagy és nem is voltál soha / feléd sodornak a bánat kék hullámai.” Ha ezt a verset olvassuk, önkéntelenül is Ady sorai jutnak eszünkbe: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élõ, sem halott.” (Hiszek hitetlenül Istenben) Jézus születése mellett halála, a karácsony mellett a nagypéntek eseménye is

megjelenik a Kassák-életmûben. Az Anyám címére levelei között, a 14. levélben akadtam rá az alábbi megrázó vallomásra: „Nagypéntek a kereszténység legdrámaibb ünnepe, az istenember halálának órái. Nem teológiai dogma, nem vallási ceremónia, tiszta fényû emberi ünnep, mert ezen a napon halt meg Jézus, a szegény názáreti ács fia, akiben, emlékezetünk szerint, elõször feszítették meg az igazságot.” Kassák lírájában Jézus rendszerint úgy jelenik meg, mint a proletár hõsök elõképe. A proletár költõ, aki forradalmak és háborúk közt él, Jézusban egy olyan testvérre ismer, aki szegényen született, egyszerû munkásként, ácsként élt, a világtörténelem legnagyobb pacifistája volt, és az igazságért feszítették keresztre. Kassáknak tetszett Jézus egyetemessége és pacifizmusa. Az avantgárd költõnek imponált egy ilyen megváltó. Ne feledjük, Kassák két aktivista lapja, a Ma és a Tett éppen antimilitarizmusa miatt volt szálka a hatalom szemében. Lírai mûvei közül a Harangszó címû versben jelenik meg a legmarkánsabban a húsvéti élmény: „…s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát, mindennapi kenyerünkben és vizünkben dicsérjük, hogy vérünkbõl való és meghalt értünk a kereszten.” Természetesen a karácsony és a húsvét, Jézus születése és halála jelenik meg leggyakrabban Kassák írásaiban, de a keresztény ünnepkör egyéb jeles napjai és liturgiái is. A halottak napjáról a Szénaboglya címû naplójában ír, a keresztelés élményérõl a Keresztfiam címû novellájában. Végül egy teljességre nem törekvõ felsorolással, verscímekkel igyekszem érzékeltetni és bizonyítani, hogy a Kassáklíra mennyire gazdag a vallási élmény mûvészi ábrázolásában: A megfeszített; Az õrangyal; Hajnali zsoltár; A forrásnál; A magam kenyerén; Húsvét; Pogány könyörgés; Istenhez vagy valaki máshoz; Mária így szól a gonosz férfiakért; Nagypéntek; Nagyböjt elõtt; Tékozló fiú; Zsoltár… Tolle, lege! g Bozók Ferenc

5

Emléktábla két tanárnõ egykori otthona falán b Budapesten, a Hegyvidék csöndes kis utcájában március 17-én ritka jelenségre figyelhettek fel a járókelõk és a szomszéd házak lakói. A Margaréta utca 9. számú ház falán emléktáblát avattak a Deák téri evangélikus leánygimnázium két, sok áldozatot is vállaló tanárnõje emlékére, a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak és a Hadtörténeti Múzeumnak, illetve a napjainkban elhunyt Beke Jánosnak, az ’56-os Szövetség budapesti titkárának a kezdeményezésére.

Dr. Zelenka Margit (1899–1978) a magyar és német irodalom tanára, a magyar lélek, gondolkodás jó ismerõje volt, de sohasem egyoldalú. A magyar és német irodalmat úgy tanította, úgy vezetett el a klasszikusokhoz, hogy kedvet csináljon tanítványainak az európai szellem értékeinek megismeréséhez. Kedves tanártársával, Jeszenszky Ilona (1891–1970) magyar–földrajz szakos tanárral megalakította a Szép Magyarsággal Beszélõk Egyesületét, a Szembét, mely a maga idejében – a ’20-as években – életformáló erõt és figyelmeztetést kívánt nyújtani. Szívósan nevelték tanítványaikat a szép magyar beszédre és kiejtésre, szókincsük bõvítésére – kevésbé kedvezõ körülmények között, mint ahogy nyelvmûvelõink ma tehetik. Munkájukat 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte. A tanárnõk a Szembe egyik diákköri ülésén elsõként határozták el, hogy a kufsteini vár falán táblát helyeznek el az ott szenvedett magyar hazafiak emlékére. 1937-ben meghatóan szép ünnepség keretében került erre sor – 94 név meg-

örökítésével. Mindez a semmi nehézségtõl vissza nem riadó, elveikhez hûséges, a saját iskolájukhoz a nehéz idõkben is ragaszkodó tanárnõknek köszönhetõ. Olyan pedagógusok, nevelõk voltak, akik – saját egyéni tragédiájukat is hordozva – tudták, merték tanítványaikat magyarrá, hittel teli, a jót, a szépet, az igazat keresõ, családot szeretõ emberré nevelni. A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium egykori diákjai körében emlékezett Schneider Istvánné, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium nyugalmazott igazgatója szép ünnepi beszédében a Margaréta utcai ház egykori, szerénységükben, halkszavúságukban is példát mutató lakóira, akiket évtizedekkel korábbi tanítványaik is szívesen felkerestek idõnként. Az emlékezés ünnepi hangulatát emelte Takáts Bence egyetemi hallgató kitûnõ versmondásával.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Hazakerült egy ’48-as evangélikus honvédtiszt hagyatéka

f

Az ünnepségen jelen volt és emlékezett Martosné Sztrókay Piroska, a Kufsteini emléktáblánk címû album összeállítója. A hivatalos küldöttek, intézmények képviselõi és a hajdanvolt, itt-ott már õsz hajú diáklányok elhelyezték virágaikat, majd a Szózat, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a régóta idõszerû emléktábla-avatás. g Schelken Pálma

Megalakult a TEKIOE A négy történelmi egyház fenntartásában mûködõ közoktatási intézmények vezetõi 2006. február 16-án megalapították szakmai és érdekvédelmi szervezetüket, a Történelmi Egyházak Közoktatási Intézményvezetõinek Országos Egyesületét (TEKIOE). Az egyesület feladatának tekinti az intézményvezetõk szakmai, vezetõi ismereteinek bõvítését, továbbképzések, konzultációs fórumok, konferenciák szervezését és a történelmi egyházak intézményei közötti hatékonyabb szakmai kommunikáció kialakítását. Az egyesület segíteni szeretné az intézmények pedagógusainak, tanulóinak és szüleiknek hatékonyabb tájékoztatását, érdekeik védelmét. Emellett figyelemmel kívánja kísérni a neveléssel, oktatással kapcsolatos országos és helyi szintû intézkedéseket, és a döntés-elõkészítések során képviselni fogja tagjainak véleményét, érdekeit. Az egyesület alapítói fontosnak tartják, hogy a történelmi egyházak fenntartásában mûködõ közoktatási intézmények hagyományait védjék, megõrizzék, ápolják és bemutassák. Az egyesület tagja lehet a történelmi egyházakhoz tartozó intézményeken kívül bármely olyan alapítványi vagy egyesületi óvoda, iskola vezetõje, igazgatótanácsi tagja is, aki a történelmi egyházak értékrendjét elfogadja.

Közlemény a fasori gimnáziumban lefolytatott vizsgálatról Nehéz kötelezettségünknek – és korábban adott ígéretünknek – teszünk eleget, amikor ezekkel a sorokkal tájékoztatjuk egyházunk közvéleményét annak a vizsgálatnak az eredményérõl, amelyet az országos egyházi elnökség a BudapestFasori Evangélikus Gimnáziumban végeztetett a közelmúltban. A most folyó tanév elején új igazgató került a gimnázium élére, aki hivatalba lépése után rövidesen jelezte, hogy az intézmény gazdálkodásában súlyos szabálytalanságokat fedezett fel. Az országos egyházi elnökség ezután adott megbízást egy független szakembernek vizsgálat lefolytatására. Megdöbbenéssel kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy a könyvvizsgálat igazolta, sõt felül is múlta a gyanút. A korábbi igazgató és gazdasági vezetés hivatali ideje utolsó öt évének ellenõrzése igen jelentõs, 27 millió Ft-os hiányt tárt fel. A korábbi gazdasági vezetõk elismerték felelõsségüket, és az iskolának, valamint az alapítványnak okozott kár teljes megtérítésére vállaltak kötelezettséget. Ezt a kötelezettségüket az eredetileg megállapított határidõig teljesítették. Ezzel az országos egyházi elnökség az ügy gazdasági részét lezártnak tekinti, de elhatározta a személyi felelõsség feltárásának és a hasonló esetek megelõzésének érdekében szükséges lépések megtételét. Jól tudjuk, hogy az a morális kár, amelyet ez az eset nemcsak a Fasornak, hanem egész egyházunknak okozott, pénzben nem mérhetõ. Mégis reméljük, hogy a „kármentesítés” hosszú, kitartó munkával ezen a téren is megtörténhet. Eltökélt szándékunk, hogy minden eszközzel megelõzzük a hasonlós eseteket. Azt pedig õszintén reméljük, hogy az egyházunk oktató-nevelõ szolgálatán esett súlyos sebet lassan begyógyítja majd odaadóan és elkötelezetten szolgáló iskoláink, pedagógusaink munkája. A ránk bízottakért Isten elõtt hordozott felelõsség erre kötelez mindannyiunkat. Budapest–Gyõr, 2006. március 16. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke

Ittzés János, a MEE elnök-püspöke

e

2006. március 26.

panoráma

Hagyományápolás Nevelni hittel és szaktudással A békéscsabai beszélgetõtárs: Kolarovszki Zoltán és a jövõ építése Bonyhádon Beszélgetés Ónodi Szabolcs igazgatóval b Két évvel ezelõtt egyházunk Péterfy Sándorról elnevezett oktatási díjának átvétele szolgáltatta az apropót ahhoz, hogy munkatársunk felkeresse a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatóját. Az idén pedig állami kitüntetéssel, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el Ónodi Szabolcs pedagógiai tevékenységét. A Tolna megyei evangélikus középiskola vezetõjét ebbõl az alkalomból az idén kétszáz esztendõs oktatási intézmény jubileumi programsorozatáról kérdeztük.

– Tavaly a reformáció hetében tartott díszünnepséggel kezdõdött a jubileumi programsorozat a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban. Ezen az összejövetelen elmondta, hogy az év során hagyományos és rendhagyó programokkal is emlékeznek a múltra. Mi tartozik a hagyományos, illetve mi a rendhagyó rendezvények közé? – Hagyományosnak mondható például az említett nyitóünnepség, és annak tekinthetõ a 200. tanévet lezáró, május 20-i alkalom is, amelyen az öregdiákokkal ünnepelünk közösen. Ettõl eltekintve azonban minden eltér a „megszokottól”. Kollégáimmal tudatosan döntöttünk úgy, hogy minden lehetséges, a tradicionálistól eltérõ formát megragadunk ahhoz, hogy felhívjuk diákjaink figyelmét a múlt jelentõségére, és így adjunk számukra erõt a jövõhöz. – Mondana erre egy példát? – „Kézzelfoghatóvá tettük” a kétszáz évet: valamennyi régi tablóképet lefotóztuk, archiváltuk, és CD-ROM-ot készítettünk róluk. Nagy István kollégánk pedig Bicentenáriumi képeskönyvet szerkesztett. Ez utóbbi anyag korabeli fotókból és dokumentumokból állt össze, minden külön kommentár nélkül.

feladatunk is: a „reklám”, vagyis hogy igyekezzünk felhívni a szûkebb és a tágabb nyilvánosság figyelmét iskolánk alapításának évfordulójára. – Vélhetõen már az elmúlt fél év is bõvelkedett az eseményekben. – Igen nehéz is lenne mindet felsorolni. Mégis hadd említsek meg néhányat, utalva az elõbbi tematikára. A diákok iskolatörténeti vetélkedõkön vehettek részt; olyan neves öregdiákokkal találkoztak, mint például ifj. dr. Katz Sándor fizikus vagy dr. Nusszer Zoltán agykutató, akik a Talentum Akadémiai Díj birtokosai. Az elismeréssel minden évben háromhárom olyan, harmincöt év alatti, kiemelkedõ tudományos tevékenységet folytató fiatal kutató munkáját támogatják, akik jelentõs eredményeket értek el az élet-, a természet-, illetve a társadalomtudományok területén. Tanulóink kegyelettel emlékeztek intézményünk egykori tanáraira és dolgozóira is. A temetõben felkeresték, és ha szükséges volt, rendbe tették a sírjukat. A szolidaritást erõsítette önsegélyezési akciójuk: az osztályokban mindenki havonta egy-egy gombóc fagylalt árát dobta be egy közös perselybe. A befolyt összegbõl rászoruló társuk féléves menzadíját vagy – például bejáró diák esetén – a bérletének az árát fizették ki. – Kérem, említsen meg néhányat a még meg nem valósult programok közül is. – Elsõként hadd kezdjem egy még folyamatban lévõvel, a „nagyszülõprojekttel”. Azokat az öregdiákokat hívtuk meg, akiknek az unokái is ide járnak, azután pedig azokat a nagypapákat és nagymamákat várjuk szeretettel, akik ugyan nem ebben a középiskolában tanultak, de családjuk legifjabb generációjának tagjai itt koptatják a padot. Áprilisban emléktábla-avatás lesz Sárszentlõrincen, abban a helységben, ahol az iskola alapításától, 1806-tól kezdve egészen

Bonyhádi bejárat Emellett amikor munkatársaimmal elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen módon „dolgozzuk fel” az 1806 és 2006 közti idõszakot, összeállítottunk egy tematikus rendet. Több „csoportnak” az iskolához fûzõdõ viszonyát szeretnénk a középpontba állítani: a diákokét, a tanárokét és az öregdiákokét. Nem mellékes az sem, hogy intézményünk miként igyekszik jó kapcsolatot kialakítani azoknak a településeknek a vezetõivel, ahol a bejáró vagy kollégista tanulóink élnek. És természetesen ugyancsak nem feledkezünk meg annak dokumentálásáról, hogy miként mûködünk együtt fenntartónkkal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Ezenkívül van még egy másik

1870-ig mûködött, ekkor telepítették át Bonyhádra. Május 18-án a Magyar Rádió gyermekkara ad hangverseny kiemelkedõ diákjaink tiszteletére. Május 19-re hívtuk meg azokat a pedagógusokat, akik valaha is ezek között a falak között tanítottak. Már elkészült egy emlékszobor – Bertalan Sándor és Tamás, apa és fia alkotása –, ezt a május 20-i záróünnepségen avatjuk fel. Ugyancsak ekkorra várjuk a Bonyhádi Öregdiák Szövetség tagjait is. – Minden bizonnyal nagyon sok vendég érkezik ezekre az ünnepségekre. Feltehetõen fáj a szíve, hogy még nem készült el az az Ön által megálmodott közösségi terem, amely az ilyen alkalmakkor összegyûlõ sokaság befogadására is alkalmas lenne.

– Köszönöm, hogy ezt szóba hozta. Az évkönyvek tanulmányozása vezetett arra a felismerésre, hogy bölcs elõdeink gyakran hamarabb építettek iskolát, mint templomot. Úgy élték meg a jelent, hogy közben – gyakran erõn felül – áldozatot hoztak a jövõért. Célszerûnek látszik, hogy mindazokat a javakat, amelyeket az elmúlt századokban kis egyházunk a közoktatásban felhalmozott, az egyház egyéb célra is használja. A célkitûzésünk tehát az, hogy az évnek azokon a napjain, amikor nincs tanítás, álljon egyházunk rendelkezésre, szolgálja a hitéletet háromszáz férõhelyes kollégiumunk, hatszáz adagos

b A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Mûvészeti Szakközépiskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény e tanévben ünnepli alapításának százötvenedik évfordulóját. Igazgatója, Kolarovszki Zoltán március 15-e alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. A fiatal direktor a díjátadás után örömmel mesélt arról az iskoláról, amelynek elõször maga is diákja volt, majd tanára és igazgatója lett.

– Az iskolát 1855-ben alapították és 1856-ban helyezték a Békéscsabai Evangélikus Egyház-

A SZERZÕ FELVÉTELE

6

Ónodi Szabolcs (balra) és Kolarovszki Zoltán március 14-én a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetés átvételekor a Néprajzi Múzeumban konyhánk, 1,7 hektáros parkunk, húsz osztálytermünk. Egy tanítási évben összesen száznyolcvan tanítási nap van. A többin lelkészcsaládok, illetve konfirmandusok üdülhetnének, lelkészek, presbiterek tanácskozhatnának intézményünkben, ezenkívül helyet adhatna zenei táboroknak, konferenciáknak, nemzetközi ifjúsági találkozóknak is. Nagy, országos rendezvények befogadására is alkalmas lenne, ehhez csupán egy – hatszáz-nyolcszáz férõhelyes – közösségi terem hiányzik, amelyet a szorgalmi idõben tornateremnek használhatnánk. Az igazán nagy értéke ennek az lenne, hogy nem jelentene többletköltséget az üzemeltetése, karbantartása, a személyzet fenntartása, hiszen az oktatási intézmény számára egyébként is biztosított összegbõl mûködhetne. A múlt megbecsülésének és a jövõért érzett felelõsségnek természetesen elengedhetetlen része az épületbõvítés mellett a diákok segítése is. Gondolok itt azoknak a tehetséges tanulóinknak a támogatására, akik tõlünk mentek egyetemre, és akiket tanulmányaik végeztével szívesen látnánk viszont – kollégáimmal együtt – tanárként egykori iskolájukban. Számukra – tantestületünk tagjainak saját jövedelmébõl – egy havonta harmincezer forintos juttatást jelentõ ösztöndíjat alapítottunk. Ez a morális tartás adja az itt dolgozók erkölcsi erejét, a Teremtõ gondviselésébe vetett hit pedig az optimizmusát. g GZs

község pártfogása és felügyelete alá. 1948-ig szépült, bõvült, illetve eddig oktatták itt keresztény szellemben a helyi fiatalságot. Ekkor államosították az intézményt; az egyház 1993-ban kapta vissza – kezdi feleleveníteni az iskola történetét Kolarovszki Zoltán. – A gyülekezet fontosnak tartotta, hogy evangélikus gimnázium is legyen a városban. Példaértékûnek tartom a békéscsabai gyülekezet és az iskola

közötti jó kapcsolatot. Kondor Péter esperes az igazgatótanács elnöke is egyben, dr. Szeberényi Andor egyházközségi felügyelõ pedig az igazgatótanács egyik tagja. Emellett azt is elmondhatjuk, hogy a város vezetésével is jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni. A hitoktatás fontos szerepet tölt be ökumenikus nyitottságú iskolánk 716 tanulójának életében; diákjaink mintegy fele evangélikus. Vallom, a hit senkire nem kényszerítõ rá erõszakkal, viszont a személyes példának súlya van. – Kérem, szóljon most néhány szót a pályafutásáról! Ha jól tudom, a tanári munkát nem Békéscsabán kezdte, csak a kilencvenes évek elején tért vissza szülõvárosába. – Valóban így történt. Azelõtt egy Gyõr melletti községben, Töltéstaván tanítottam. Házasságkötésünk után költöztünk ide feleségemmel, Kolarovszki Sarolta magánénekessel. Amikor meghallottam, hogy Békéscsabán volt iskolám, az egykori Rózsa Ferenc Gimnázium „evangélikus kézbe kerül”, eldöntöttem, hogy igyekszem visszajönni és evangélikusként evangélikus iskolában a katedrára állni abban a városban, ahol 1969-ben megszülettem. 1993-ban kezdtem el történelmet tanítani itt, és 2002-ben lettem igazgató. – Szülei biztatására lett pedagógus? – Nincs tanár a családunkban. A történelem mindig is érdekelt, a gimnáziumomban látott személyes példa – egészen konkrétan dr. Hudák Györgyné tanárnõ – hatására döntöttem úgy, hogy én is tanár szeretnék lenni. – Azonkívül, hogy egykor Ön is e falak között tanult, valamint hogy evangélikus, „titkos” mûvészi ambíciói is közrejátszottak abban, hogy éppen egy mûvészeti szakközépiskolát választott? – Igazság szerint (nevet) nem vagyok mûvészalkat. Az intézmény gimnázium és mûvészeti szakközépiskola. Az egyházunkban unikumnak számító mûvészeti oktatás 1998-ban indult. Grafikusokat, festõket, textilmûveseket és keramikusokat képzünk. – Úgy hallottam, hogy a mai pénzés sikerorientált világunktól „idegen” képzési lehetõségek iránt nagy az érdeklõdés. – Hála Istennek, igen. Legutóbb a harminc helyre kilencvenen jelentkeztek. És a mûvészeti szakközépiskola mellett szerencsére nagyon kedvelt alapfokú mûvészetoktatási intézményünk is.

– Itt kik és mit tanulhatnak? – Heti négy-hat órát töltenek el itt azok a diákok, akiket érdekel a rajz, a tûzzománc és a kerámia. Az a célunk, hogy az, aki eljön hozzánk, szabadidejét hasznos és kreatív tevékenységgel töltse. – Ha valaki megtekinti az iskola honlapját, további különlegességekre bukkan – gondolok itt a nyelvi, valamint számítógépes képzésre. – Intézményünkben mûködik a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyelvvizsgaközpontja, továbbá egy akkreditált ECDL-, azaz európai számítógép-használói jogosítvány megszerzését lehetõvé tevõ központ is. És aminek a nyomát még nem láthatta az interneten: iskolánkban ez év január 1-jével az úgynevezett EBCL, vagyis az egységes európai gazdasági oklevél megszerzését is biztosítjuk. A képzést egyébként a jövõ tanévben szeretnénk a tananyag részévé tenni. – A jelen után tekintsünk vissza még egyszer a múltra. Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy az iskolát 1855-ben alapították, ebben a tanévben százötven esztendõs. Hogyan emlékeztek, illetve emlékeznek e jeles évfordulóra? – Az ünnepi programok sora 2005. szeptember 1-jén ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Németh Mihály lelkész szolgált. A további események közül – tekintettel az interjú terjedelmi korlátaira – csak néhányat szeretnék kiemelni. Tavaly novemberben avattuk fel az 1855 és 1948 között iskolánkban oktató pedagógusoknak, ez év február 22-én pedig Csaba Gyulának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emléktábláját. A szülõk jótékonysági bált szerveztek, melynek helyszíne a Fiume Szálló volt. A rendezvénysorozat csúcspontja az evangélikus pedagógusok országos találkozója lesz, amelyet ebben az évben július 3. és 5. között itt, Békéscsabán tartunk. Befejezésül köszönetemet szeretném kifejezni azoknak, akik érdemesnek tartották személyemet a kitüntetésre, és a kollégáimnak, akik a mindennapokban állnak helyt. Az iskolába vetett bizalom jelének tartom, hogy reménység szerint – az egyház által nyújtott anyagi segítség révén – hamarosan kollégiumunk is megnyithatja kapuit. g Gazdag Zsuzsanna

A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Mûvészeti Szakközépiskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény

2006. március 26.

panoráma

f

7

„Az igehirdetés, a lelkigondozás állt legközelebb hozzám” Interjú D. Szebik Imre püspökkel b Az Északi Egyházkerület közelmúltban nyugállományba vonult püspökét, D. Szebik Imrét 1990. március 17-én iktatták be tisztébe. Az alábbi interjú egy nap híján pontosan tizenhat esztendõvel a püspöki szolgálatba való indulás után készült. Nem szikár mérlegkészítésre szerettem volna kérni a püspök urat, hanem arra, hogy meséljen lelkészi szolgálatának tapasztalatairól – örömökrõl, találkozásokról, megtartó igékrõl, küzdelmekrõl –; idézze fel a tizenhat évnyi püspöki szolgálat meghatározó állomásait, s végül ossza meg velünk, milyen útravalót ad a püspöki székben õt követõ dr. Fabiny Tamásnak.

– Püspök úr, amikor 1962-ben lelkésszé szentelték Óbudán, megfordult-e a fejében, hogy egy napon püspöke, illetve elnök-püspöke lesz a Magyarországi Evangélikus Egyháznak? – Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valaha is püspök leszek, sem a felszentelésem napján, de sokkal késõbb – huszonegy éven át szolgáltam Miskolcon – sem. Amikor megválasztottak budavári lelkésznek, akkor sem gondoltam, hogy az a bizalom és kitüntetés ér, hogy késõbb az egyházkerület püspökévé választanak. Jeles eredménnyel végeztem el a teológiai tanulmányaimat, külföldi ösztöndíjat is kaptam 1971–72ben – de mindez természetesen nem predestinált arra, hogy püspök legyek. Budavári szolgálatom alatt került elõ a nevem – dr. Reuss András teológiai tanáréval együtt –, mikor dr. Nagy Gyula püspök úr, kedves elõdöm nyugdíjba ment, és a választás végül az én személyemre esett. Hadd idézzem Vergiliust: „Sorsát és jövõjét nem láthatja az emberi lélek.” Magam is így voltam ezzel, mikor a lelkészi pályát választottam. – Március 12-én, vasárnap tanúja lehettem püspök úr budavári búcsúztatásának – reméljük, hogy „csak” püspökként búcsúzott, ám szószéki igehirdetõként nem! –, amelyen szinte tapintható volt a bensõséges, szeretetteljes légkör. Akkor azt mondta, budavári parókusként eltöltött öt éve élete egyik legszebb idõszaka volt… – Két okból igaz ez. Az egyik, hogy Madocsai Miklós lelkész testvéremmel rendkívül harmonikusan tudtunk együttmûködni. Ugyanakkor a külsõ környezeti tényezõk, a politikai kontextus is nagyon kedvezõ volt. Az egyházba visszatértek azok, akik addig különbözõ okok miatt nem vettek részt az egyházi életben: pedagógusok, bírák, rendõrök, katonatisztek és így tovább. A társadalmi légkör a szabadságot mintegy kiterjesztette, és az egyházzal szembeni elvárások is megsokszorozódtak, mondván: oly mértékben beteg a társadalom minden téren, de fõleg erkölcsiségében, hogy szükség van egy nagyon hatékony morális megújulásra. Ez a megújulás utáni vágy volt jellemzõ pont arra az öt esztendõre. Fokozott gyülekezeti részvételben mutatkozott ez meg, egyre nagyobb lett az igény a felnõttkeresztelõ, a felnõttkonfirmáció iránt, nõtt az istentiszteletek látogatottsága. – Tehát „annak dacára” különösen szép öt parókusi évet töltött el a Várban, hogy igazán viharos kezdetben volt része, ahogy azt a vasárnapi búcsúztatón fel is idézte… Kérem, ossza meg ezt a történetet püspök úr az olvasókkal is. – 1985. február 5-én bemutatkozó szolgálatom volt Budavárban. Nagyon viharos idõ köszöntött be, dörgött, villámlott, és valami módon elektromos zárlat keletkezett. Az orgona nem szólt. Peskó György, a gyülekezet kitûnõ orgonistája a liturgia elsõ sorát még lejátszotta az orgonán, majd átfutott a harmóniumhoz, és a másodikat már azon játszotta… Az áram visszajött, majd megint elment, ezért az egész mûvelet többször megismétlõdött – hát ezért is volt nagyon emlékezetes számomra ez a viharos kezdet… De több vihar, Istennek hála, nem volt. – A kronológiát folytatva, a püspökként eltöltött tizenhat év mozgalmas történelmi idõszakra esett. A rendszerváltás izgalmakat és örömeket hozott, új lehetõségek nyíltak az egyházak elõtt… De bizonyos, hogy mindez a változás sok-sok külsõ-belsõ feszültséggel is járt – és jár ma is, ám ezt most ne említsük. Püspök úr életét a történelem alakította, Ön pedig a másfél évtizedes egyházvezetõi szolgálatával írt történelmet… Hogyan élte meg mint egyházvezetõ azt, amire tulajdonképpen elõre fel sem lehetett készülni?

– A különbözõ kormányok ideje alatt más és más minõségben tapasztaltuk a feszültséget. Természetesen a kibontakozás lehetõségét az Antall-kormány törvényileg biztosította; ezt legfeljebb lassítani lehetett. Nagyon komoly tárgyalásokra volt szükség ahhoz, hogy az egyház éljen jogaival, és kihasználja a törvény adta lehetõségeit – például visszakapja a megfelelõ ingatlanokat, elvagy újraindítsa az iskolákat. Nagy küzdelem volt egy-egy ilyen indulás. A helyi hatóság bizony nem mindig örült; volt, hogy egyenesen félretájékoztatták az iskolát, a szülõket, pedagógusokat… A feszültségek feloldására egy Seneca-idézettel válaszolok: „Csak a szeretet szava ér az égbe, a lárma sohasem.” Valóban, sajnos hat ránk a világ politikai lármája, feszültsége, de nekünk nem kell a világhoz alkalmazkodnunk, az egyháznak szabad és egyúttal kell is megmutatnia a jézusi attitûdöt! Azt elfogadom, hogy az Úristen ajándéka volt az új kezdet, hogy a szabadság hajnala virradt ezekre a volt szocialista országokra. Elment az utolsó szovjet katona – erre a legjobb elmék sem gondoltak, következésképp felkészülni sem lehetett rá. De adott helyzetben cselekedni kellett, s úgy gondolom, egyházunk kihasználta mindazt a lehetõséget, amelyet a történelem Ura tálcán nyújtott: iskolák, szociális intézmények hálózatát bõvítette. Azt nem merném mondani, hogy én a történelmet formáltam, de hogy a történelem Ura engem formált, azt igen. – Püspöki székfoglaló beszédében a hagyományos püspöki feladatok között prioritásként jelent meg a pásztorolás. Ez az attitûd esperesként is igen jellemzõ volt Önre: a lelkészek lelkészévé lenni. Hogyan valósította meg ezt, milyen személyes kapcsolatai alakultak ki lelkészeivel? – Püspöki szolgálatom elején nagy volt a lelkészhiány – akkor érte el „zenitjét” –, ugyanakkor az egyházzal szembeni elvárások egyre nõttek. Konkrétan: húsz-harminc gyülekezeti állás üres volt, miközben a végzettek száma öt és tizenöt között mozgott; másfelõl a tévében, a rádióban, az írott sajtóban, a börtön-, illetve a tábori lelkészi szolgálatban is új igények jelentkeztek, új szolgálati lehetõségek kínálkoztak. Sokszor az elõtt a döntés elõtt álltunk, hogy „gyülekezetbe vagy a hadseregbe” küldjünk-e ki lelkészt… Az Úristen ajándéka volt, hogy ezt követõen évrõl évre sokkal többen jelentkeztek a teológiára, volt, amikor száznegyven volt a hallgatók száma. Az egyháztörténelem során ilyen magas hallgatói létszám még soha nem fordult elõ, ennek köszönhetõen a hiány fokozatosan megszûnt. Gondként jelentkezett viszont, hogy a fiatal lelkészek nem tudták az idõsebbek tapasztalatait átvenni, mert azonnal önálló lelkészi szolgálatot voltak kénytelenek végezni; másrészt gyakran nem gyülekezeti háttérbõl érkeztek, hanem egy hirtelen döntés következtében kerültek a teológiára, nem ismerve az evangélikus egyház tradícióját. Ezt kellett a püspöknek kezelnie: egyfelõl segíteni a fiatalokat megmaradni az önállóságukban, másfelõl pedig a tradíciókat megismertetni, õrizni. A lelkészekkel kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoltam és ápolok. Természetesen inteni, fegyelmezni mindig nehezebb volt, de ez szerencsére ritkábban fordult elõ. Úgy érzem, jó lelkiismerettel gondolhatok vissza arra, hogy sok fiatal lelkészünket elindíthattuk az úton és segíthettük a pályán. – Hadd idézzek egy érdekes bekezdést az említett székfoglalóból: „Nem szeretnék megkeseredett püspök lenni, mint az elmúlt nehéz

történelmi idõkben azzá váltak némelyek. (…) Meggyõzõdésem, hogy újfajta püspöki szolgálat körvonalai bontakozhatnak ki elõttünk. Új püspökképre van szükség egyházunkban. Mindez lehetõvé teszi, hogy evangélium-központú, gyülekezetcentrikus, egyházépítõ – külsõ sallangoktól mentes – legyen a püspöki szolgálat.” Visszatekintve a megtett útra: sikerült-e ezt megvalósítania? – Igen, úgy érzem, hogy kiformálódott a másfajta püspökkép, amikor is nem kell „félni” az egyházvezetõtõl, nem a formalitásoknak kell eleget tenni; a kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapszik a viszony. Az elmúlt tizenhat évben Isten ajándékaként talán sikerült megvalósítani ezt. – Az Északi Egyházkerületben mintegy húsz templom építésére, szentelésére került sor 1990 óta. Templomépítõ püspöknek vallja-e magát?

mint a püspöki beiktatásom vezérigéje, a 143. zsoltár 10. verse: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” – Melyek voltak a legszebb pillanatok, feladatok? – A püspöki szolgálatban a leggyakoribb esemény a gyülekezetek látogatása. Örömmel és szívesen készültem mindig, és meghatott az a szeretet, amellyel fogadtak: teli templom, énekkar, ifjúsági szolgálat. Missziói lehetõség és felelõsség volt egy-egy látogatás, s igyekeztem a közegyház életérõl is szólni, hiszen a gyülekezeteket érdekli, hogyan élik az életüket más közösségek, valamint fontos, hogy lássák az elõttük is nyitva álló lehetõségeket. Az egyház önmagára találásának idõszaka volt ez, a külsõ kereteket lehetett szélesíteni, majd megtölteni belsõ tarta-

– Ezt a nagyon megtisztelõ címet azért nem merném viselni. Mondjuk inkább azt, hogy én „bábáskodtam” templomépítések elkezdésén, és inspiráltam a gyülekezeteket, de mindig a közösségeknek kellett felépíteniük a templomot. S ahol felépült egy-egy templom, ott a lelki élet is megelevenedett, és a gyülekezet is megerõsödött. Ilyen örömteli példa Budaörs, Budahegyvidék, Nyírtelek, Balatonfüred, Pásztó. – Izgalmas kérdés, hogy kiket tart mestereinek, hiszen szolgálata során nyilván sokszor építkezett lelkileg, teológiailag, emberileg személyes élményekbõl, kapcsolatokból. – A lelkészi pályán elindító személyiség egykori lelkészem, Németh Károly. A Dunántúli Egyházkerület püspökhelyettese, nyolc nyelven beszélõ lelkész volt, nagy könyvtárral – igazi tudós. Õ szerettette meg velem a teológiát, és lett példaképem egész életemre. Sok vendéglelkészt hívott, akik szintén hatottak rám, így például az ötvenes években a püspöki szolgálattól eltiltott Túróczy Zoltánt is. A teológiai akadémián Prõhle Károly, Nagy Gyula professzor és Karner Károly tanár alapvetõen meghatározták teológiai gondolkodásomat, segítettek az elmélyülésben. Külföldi ösztöndíjas tanulmányutamon találkozhattam Eduard Schweitzerrel, Arthur Richhel, Robert Leuenbergerrel, Nikos Nissiotisszal. Nemcsak az intellektusomat mûvelték, hanem személyiségükkel is hatottak rám, amikor szeretetükkel, megbecsülésükkel kitüntettek. Mindig a gyakorlati teológia iránt éreztem elkötelezettséget: az igehirdetés, a lelkigondozás állt legközelebb hozzám, és ez püspöki szolgálatom során is prioritásként volt jelen. – Lelkészszentelési igéje 1962-ben Óbudán Józs 1,9 volt: „Megparancsoltam neked, hogy légy erõs és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Meghatározó volt késõbb is Istennek ez a biztatása? – Igen, így van. Ez az ige állt a meghívónkon, és nagyon sokszor visszaemlékeztem rá – szükség is volt rá. Ez a Józsué könyvébõl való ige elkísért mindvégig a negyvennégy év szolgálatában, éppúgy,

lommal. Iskolai hitoktatás, ingatlanok rendezése, laikusok gyülekezeti szolgálatba állítása… Ezt különösen is fontosnak érzem: a lelkésznek legyenek munkatársai, mert ma egy közösséget csak együtt lehet vezetni! A lelkész egyik legfontosabb feladata az, hogy felfedezze hívei karizmáját. Évente általában ötven látogatást végeztem a tizenhat év alatt, most pedig már júniusig tele van a szolgálati naptáram. Különösen örömmel gondolok vissza a mintegy százhúsz lelkész felszentelésére, akiknek többsége ma is egyházunk szolgálatában áll. – Az egyik történelmi dátum szintén az Ön püspöksége idejére esett, nevezetesen Magyarországnak az Európai Unióba való belépése 2004-ben. Hogyan látja ma, a kezdeti „EUfória” után az egyházak és az EU kapcsolatát, lehetõségeit? – A múlt héten a német evangélikus egyházak püspökkari konferenciájának meghívott elõadója voltam. Beszámoltam egyházunk jelenlegi helyzetérõl, valamint megtárgyaltuk, hogyan lehetne a közép-európai kisebb egyházak hatékony képviseletét biztosítani az EU szervezetén belül. Úgy tûnik, a németek nyitottak arra, hogy a német protestáns szervezet küldöttsége bõvüljön egy Közép-Európából érkezõ személlyel, aki kizárólag ezt a régiót képviseli majd. Fontosnak tartom ennek a területnek a megjelenítését, hiszen egészen más a múltjuk – a múltunk –, a szolgálati feltételrendszerük, mint Nyugaton. Az Európai Unióba való belépésünk emlékezetes alkalma volt a szomszédos Ausztria evangélikus egyházának tisztségviselõivel közösen tartott istentisztelet Nemeskéren. – Két tisztsége, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT), illetve a Magyar Bibliatársulatnak az elnöki tiszte bizonyára folytatólagosan ad elfoglaltságot… – Tovább végezhetem szolgálatomat a MEÖT-nél, ami azért is megtisztelõ, mert svájci ösztöndíjas tanulmányaim óta az ökumené elkötelezett híve vagyok. Jézus fõpapi imádságát sokkal komolyabban kellene vennünk: a lelki összetartozást Krisztusban. Többet imád-

kozni, többet gyakorolni a testvéri közösséget. Az összetartozást a misszió és a Krisztusról való tanúskodás lehetõségeként is kell megélni. Individualizálódó, egoista világunkban a keresztények egymást is segíthetik a hétköznapi élet területein, az egzisztenciális gondok megoldásában, az egymás iránti bizalom felépítésében. – Egy korábban Önnel készült EvÉlet-interjúban a lap fõszerkesztõje a következõ kérdést is föltette: milyen könyvet olvasott utoljára püspök úr? Én most hadd legyek ennél egy fokkal általánosabb: hogyan pihen, mi módon kapcsolódik ki? – Nagyon szívesen járok hangversenyre, az orgonamuzsika különösen pihentet, csendesít. Kikapcsolódást nyújtanak a megfelelõ tévémûsorok – de a nyugdíjas évek ismérveit még nem tudom felsorakoztatni, még igazán nem kezdõdött el ez az idõszak… – Gondolom, jó néhány meghívás érkezett, érkezik püspök úr részére elõadások tartására, igeszolgálatra, látogatásra… Szóval a tévé még jó ideig bizonyosan nem lesz sokat bekapcsolva… Hadd kérdezzek az unokákról, a családról is! – Hogy hova, hány helyre hívnak, nem tudom, de szívesen teszek majd eleget ilyen jellegû kéréseknek. Püspöki szolgálatom idején hetente egyszer-kétszer találkozhattam a nagyobb családdal. Szerda délutánonként a feleségem, aki szolgálataimban hû segítõm, tizenhat gyereknek – köztük négy unokánknak – tart hittanórát. Az órák után az unokák nálunk vacsoráznak. Ezek az esték sok örömet jelentenek, jó látni, miként gyarapodnak szellemiekben. – Az utóbbi évek püspöki feladatainak egyike az állammal kórházügyben folytatott egyeztetéssorozat volt. Az evangélikus kórház – a szó szoros értelmében – szívügye püspök úrnak. Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy mik a legfrissebb fejlemények. – Az elmúlt négy-öt év állandó feladata volt az Egészségügyi Minisztériummal való tárgyalás, s úgy tûnik, hogy mára majdnem minden akadály elhárult a dr. Cserháti Péter elõkészítõ munkája nyomán elinduló evangélikus kórház megnyitása elõtt. Érdemben ez azt jelenti, hogy Budakeszi határában – de még Budapest területén – az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet öt pavilonját kapnánk meg használatra hosszú idõre. Ezen a területen, azaz a kórház indítása körüli tennivalókban a jövõben is szívesen segítek. – Végezetül kérem, ossza meg az EvÉlet olvasóival, hogy milyen útravalót, fõpásztori jó tanácsot adott vagy ad utódjának, dr. Fabiny Tamásnak. Mi az a leszûrt tapasztalat, amelyet különösen is a szívére helyez, amellyel átadja a stafétabotot március 25-én? – Sokat beszélgettünk már eddig az egyházkerületrõl. Amit fontosnak érzek, s amirõl már ebben az interjúban is szó esett, az, hogy a püspök magában is tudatosítsa: õ elsõ renden a lelkészek lelkipásztora, és ezen keresztül másodsorban a gyülekezetek életét figyeli, segíti. Nagyon jó lenne, ha több canonica visitatiót tudnának végezni püspökeink. Az ideális az lenne, ha legalább hat-nyolc évenként egyszer minden gyülekezetet felkeresne a püspök. Magam a tizenhat év alatt összesen tízet-tizenkettõt végeztem, de úgy vélem, ez kevés, ennél több lenne kívánatos. A vasárnapi igehirdetési látogatások erre a fajta alapos ismerkedésre ugyanis nem alkalmasak, ám arra igen, hogy a lelkészekkel való törõdést kifejezésre juttassuk. Bizonyos, hogy ez az én utódomnak, dr. Fabiny Tamásnak is szív szerint való feladata lesz. Az igehirdetés, a lelkigondozás mellett fontos a szakminisztériumokkal való kapcsolattartás. Nem kevésbé lényeges természetesen a jó személyes ismeretségek ápolása az egyházon belül – az intenzív együtt munkálkodás mind a gyülekezetekkel, mind az esperesekkel a szolgálat folyamatos mûködését biztosítja. Ezenkívül pedig – és mindenekelõtt – Isten áldását kívánom az utódomnak ezzel az idézettel: „Tedd, amit ma kell, híven, s a jövõt majd rendezi az Isten.” g Kõháti Dorottya

e

2006. március 26.

fókusz

Dr. Frenkl Róbert töprengései

A fiatalok, keresõk, kételkedõk, új formákra vágyók istentisztelete – legközelebb április 2-án, 18 órakor a zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV. ker., Lõcsei út 32.). Megközelíthetõ a piros 7-es busszal a Bosnyák térig. HIRDETÉS

Ezúton köszönjük, hogy az adományaikból és a felajánlott 1%-okból összegyûlt egymillió forint lehetõvé tette alapítványunk mûködését 2005-ben. Ezzel az 1992 és 2005 közötti támogatásaink teljes összege 12,4 millió forint lett, amelyet árva és krízishelyzetben lévõ fiatalok segítésére fordítottunk. Kérjük, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával ez évben is segítsenek – hogy segíthessünk. Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítõ Alapítvány (1014 Budapest, Táncsics M. u. 28.). Alapítványunk közhasznú alapítvány. Adószámunk: 19663595-1-41.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

8

HIRDETÉS

Meghívó Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklõdõt az EKE tavaszi csendesnapjára, amelyet április 1-jén, szombaton 10-tõl 16 óráig tartunk Szolnokon, az evangélikus templomban. A nap témája: „választás”. Az igeszolgálatok témái: – Nincs más választás, dönteni kell! (Józs 24,15, Mt 6,24) – Hogyan választok, mi a döntéseim alapja? A nagy lehetõség vagy Isten áldásának keresése? (1Móz 13,9–18) Válaszd a jobb részt (Lk 10,42) – A választás tétje: Életbe vágó döntés (5Móz 30,19) Kérjük, hogy mindenki hozzon magával ebédet; frissítõrõl a szervezõk gondoskodnak. Bõvebb információt kérni az alábbi címen lehet: EKE Evangéliumi Alapítvány, 1068 Budapest, Szondi u. 95. Tel./fax: 1/332-7063; e-mail: [email protected]. HIRDETÉS

Meghívó

Életrõl, halálról – böjtben b „Minden, az élettel kapcsolatos manipulációra utaló gyakorlat teológiai tekintetben veszélyes dolog” – így válaszolt kérdésemre jó néhány évvel ezelõtt a katolikus egyház egyik vezetõ személyisége. Hozzátette, õ személy szerint fogékony a tudomány nyújtotta lehetõségekre, de soha nem árt az óvatosság, kerülendõ a gyors, egyértelmû állásfoglalás. Azért is, mert az esetek többségében (már ami az élettel kapcsolatos manipulációkat illeti) álláspontunk csak elutasító lehet, és nem jó, ha az egyház – kényszerbõl, szükségbõl, õszintén – mindig mint az új utak ellenzõje jelenik meg a közvélemény elõtt.

kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók továbbképzõ konferenciájára Idõpont: április 1., szombat, 10 órától 15 óráig Helyszín: Országos Egyházi Iroda, 1085 Budapest, Üllõi út 24. Téma: Gyógyító táplálékok, tápláló gyógyszerek Elõadó: dr. Ábrahámné dr. Mester Júlia orvos Fórumbeszélgetés, zenés meditáció, személyes beszélgetések. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Kérjük, lehetõség szerint jelezze részvételi szándékát az alábbi elérhetõségek valamelyikén: Honti Irén – 20/824-5629 vagy [email protected]; Lukovits Eszter – 30/222-1200 vagy [email protected]. Szervezõ: Kórházmissziói Szolgálat HIRDETÉS

Meghívó Az Evangélikus Külmissziói Egyesület Dicsérje friss ajak az Urat! címmel külmissziói napot szervez Békéscsabán április 1-jén (szombaton) 10 órától 15 óráig az evangélikus gyülekezet termében (Luther u. 1.). Program: az Evangélikus énekeskönyv 124. éneke alapján • 10–10.45: Köszöntés – vendéglátók. „Hála, hogy ébren szentegyházad!” – kezdõáhítat: Brebovszkyné Pintér Márta elnök • 10.50–12.00: „Néped imája nem hal el. / Már a nap távol testvért ébreszt…” – Mesterházy Andrea és Balázs szolgálata vetítéssel • 12.30–13.00: Ebédszünet • 13.30–14.00: „…magasztalja tetteid” – Bemutatkoznak a békéscsabaiak • 14.00–14.45: „Jõ a nap, melyen majd együtt áld…” – Missziói lehetõségek fiataloknak – Ed és Annie Kramer, az Interserve munkatársai • 14.45–15.00: „Hajnali himnuszt néked zengtünk…” – Köszönõ szavak: Ihrig Dénes, az EKME világi elnöke. „Mert tiéd az ország, / A hatalom és dicsõség” – Útra bocsátó áldás: Kondor Péter esperes Számítunk az idõsebbek mellett a fiatalok részvételére is ezen az alkalmon, hiszen a nap témája róluk és nekik szól! Az ország minden részébõl szeretettel várjuk az érdeklõdõket: A Kelet-Békési és Nyugat-Békési Egyházmegye, valamint az EKME HIRDETÉS

Déli Evangélikus Egyházkerület Gyülekezetvezetõi találkozó – Bonyhád, április 28–29. Április 28., péntek • 17.00: Nyitóáhítat: Krähling Dániel Megnyitás: Szemerei Zoltán • 17.30: Harmati Béla köszöntése + interjú (Szûcs Petra) • 18.00: Merre tart a világkereszténység? (vetítés) – Gáncs Péter • 19.15: Vacsora • 20.30: Zenés mûsor: Kovács Gábor (Holló együttes) Április 29., szombat • 07.00: Reggeli • 08.30: Áhítat: Barthel-Rúzsa Zsolt • 09.00: A vezetés mûvészete – Káposzta Lajos és Koszorús Oszkár • 10.30: Szünet • 11.00: Merre tart egyházunk? – Új országos felügyelõ • 12.00: Egyházkerületi hûségérmek átadása • 13.00: Ebéd • 14.00: Egyházkerületi pályázati díjak átadása • 14.30: Kerületünk a számok tükrében – Andorka Árpád Fórumbeszélgetés a kerületi felügyelõjelöltekkel, egyházmegyei elnökségekkel • 16.00: Záróáhítat: Gáncs Péter • 17.00: Vacsora Jelentkezni április 10-ig lehet a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Cím: 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel.: 1/338-2360; fax: 1/338-2302; e-mail: [email protected].

A fõváros egyik legnagyobb könyvesboltjának, az Alexandra Könyvesháznak a kávézójában dedikálta legújabb kötetét dr. Frenkl Róbert. Egyházunk országos felügyelõje ezúttal a Lege Artis Medicinae (LAM) orvostudományi szakfolyóiratban 1990 óta megjelent írásait rendezte gyûjteményes kötetbe. Az egészségügy izgalmas kérdéseit boncolgató könyv múlt hét keddi bemutatóján dr. Kapócs Gábor és dr. Nemesánszky Elemér, a LAM fõszerkesztõi, valamint Abody Rita író méltatták a Töprengéseim címû kötet, illetõleg „töprengõ szerzõjének” értékeit.

A fenti rövid eszmecsere jutott eszembe a Budapesti Európa Intézet által a közelmúltban rendezett, Az élet méltó befejezése címet viselõ kerekasztalbeszélgetés-sorozat kapcsán. A sorozat házigazdája Glatz Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a beszélgetéseket pedig Bitó László orvos-író vezeti, akinek az elmúlt évben jelent meg a Boldogabb élet – jó halál. Eutélia – eutanázia címû könyve. Eddig két alkalomra került sor; még hármat terveznek. A kiindulópont: igény a mai ember halálával, ennek körülményeivel, problematikájával való szembesülésre. Ritka törekvés ez napjainkban. A fejlett világban jelentõsen meghosszabbodott átlagos élettartam kiváltott egyfajta sajátos, felelõtlen emberi magatartást. A „soha nem halunk meg” mentalitás, az elmúlás realitásának a gondolkodásból való számûzése szerepet játszik abban, hogy a társadalom morális színvonala nem kielégítõ. Így ez a magatartásmód szinte törvényszerûen vezet oda, hogy keveseknek adatik meg az emberhez méltó eltávozás. Bitó szerint kétféle halál van. A türelmetlen, amely idõ elõtt, életünk valamelyik korai szakaszában áll elénk, és amely ellen minden erõnkkel küzdenünk kell. És az életünk végén ránk váró, elkerülhetetlen, türelmes halál, amely megvált egy leépülõ test fokozódó megaláztatásaitól. Ez ellen értelmetlen küzdeni; boldogabban élhetünk, ha kibékülünk vele, felkészülünk rá. A kérdés örök, de alig vitatható, hogy a 20. század orvostudományának rendkívüli fejlõdése sajátos idõszerûséget kölcsönöz a témának. Az egyik fókuszpont a haldoklás folyamatának a megnyúlása, egyáltalán a halál fogalmának a meghatározása. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke mondta az elsõ kerekasztalvitában (melyben Heller Ágnes filozófus, Czeizel Endre orvos genetikus és Csányi Vilmos etológus vett még részt): „…közöttünk nincs igazi lényegi különbség az élet keletkezését illetõen, a halál meghatározása sokkal, de sokkal nehezebb.” Ez a vita az alapfogalmakat volt hivatott tisztázni. Egyetértés volt abban, hogy az állati és az emberi lét között a gondolkodás képessége és a nyelv mint eszköz jelenti a különbséget. Ember voltunk meghatározója az absztrakt gondolatok átadására is képes kommunikáció. Genetikailag a fogamzást követõ harmadik naptól szólhatunk – az újabb kutatások szerint – új életrõl, mert ekkortól határozza meg az anyai és apai DNSbõl létrejött új génkombináció az új egyénre jellemzõ fehérjék szintézisét. Addig a petesejt vezérel, de már jelen van természetesen az anyai és az apai

szervezetbõl származó két félgenom. A tizenötödik naptól kezdõdik meg a még mindenre képes õssejtekbõl a kétszáz különféle speciális (agy-, izom-, csontstb.) sejt kifejlõdése, elindítva az emberi szervek és testformák kialakulását. A gondolkodó személy és a pszichológiai identitás kialakulása hosszú folyamat, melyben a születés, az elsõ lélegzetvétel biológiailag, jogilag és szimbolikusan a legmeghatározóbb mérföldkõ. Mindez azért is lényeges, mert az ember a kilenc hónapos magzati élet után még valójában koraszülött, önállóan nem életképes, védelemre, ellátásra, gondozásra szorul. Megdöbbenést keltett annak a Czeizel Endre által elvégzett vizsgálatnak az eredménye, melyben a potenciális szülõk nyilatkoztak arról, hogy elvetetnéke a gyermeküket, megszakítanák-e a terhességet egy-egy adott betegség esetén. Az még érthetõ, hogy agy- és koponyahiány, hasadt, nyitott gerinc, illetve Down-kór fennállásakor csaknem 100%os az arány (99, 98, illetve 96%), de a jól gyógyítható ajakhasadék (61%), a depresszióra való hajlam (63%) és a kóros kövérség génjét hordozó (48%) esetekben már nehezebben fogadható el a döntés. És különösen rávilágít a gondokra a férfi homoszexualitásra való hajlam esetén adott 91 százalékos válasz. A legszomorúbb tapasztalat viszont, hogy a terhes nõ „válsághelyzete” miatt engedélyezett szociális indokú terhességmegszakítás csaknem mindig egészséges magzatok életének a kioltását jelenti. A Központi Statisztikai Hivatal közelmúltban megjelent adatai szerint 2005ben 97 500 újszülött látta meg a napvilágot – közel kétezer-négyszázzal több, mint 2004-ben –, de sajnos a halálozások száma is növekedett. A 135 500 elhunyt azt jelentette, hogy csekély mértékben, de nõtt a népességfogyás üteme 2004-hez képest. Egyidejûleg kell küzdenünk az elkerülhetõ halálok számának mérséklõdéséért, illetve a haldoklók életének minõségéért. Nem szorul magyarázatra, hogy kultúránkban – vagy kulturálatlanságunkban… – a születés, élet, haldoklás, halál nagy kérdései, illetve az ezekhez való viszonyunk tükrözõdnek. Megdöbbentett, amikor egy hozzáértõnek idéztem Bitó Lászlóval folytatott vitánk egy mozzanatát, és õ határozottan úgy vélte: az orvos-író álláspontja áll közel a valósághoz. Magam úgy véltem, hogy az eltávozók többsége azért megfelelõ körülmények között „ül fel Kharón ladikjára”, ha fájdalmas is a kisebbség magas aránya, és cselekvésre ösztönöz. Bitó szerint 98 százalék azoknak az aránya, akiknek testi-lelki értelemben méltatlan körülmények között kell ké-

szülniük életük befejezõ nagy eseményére. Azt elismeri, hogy a „méltatlan” jelzõ nem jelenti mindig azt, hogy a távozó már szinte vegetatív lény, de ez a kérdések egyik csomópontja. Az agyhalál mellett új fogalom a „szellemi halál”. Az orvostudomány és a technika fejlõdésével szerveink – az agy kivételével – szinte a végtelenségig életben tarthatók. Ezért véli úgy az író, hogy kivettük Isten kezébõl a halált. Ha újraindítottuk a beteg leállt szívét, vagy mesterségesen életben tartjuk, nem tagadhatjuk meg halálba segítését, amikor a haldokló erre kér. Errõl szólt a második kerekasztal-beszélgetés, amely a Rendelkezünk-e életünkkel? címet viselte. Kulcsszavak: filozófiai megközelítések, etikai és teológiai válaszok. Terápiás túlbuzgóság. Kezelésmegtagadás, passzív és aktív eutanázia. Betelvén az élettel: a szabad akarat és a „Ne ölj!” parancsa. A beszélgetésben Oberfrank Ferenc, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kutatója, Schõner Alfréd fõrabbi, Gyenge Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézete Filozófiai Tanszékének egyetemi docense, Beer Miklós váci megyés püspök és jelen sorok írója vett részt. Érdekes, hogy a részletkérdésekben – ha például az egészségügyi törvény által is lehetõvé tett kezelésmegtagadás részletkérdés – alig volt vita. Legfeljebb párhuzamosságok fordultak elõ: mástmást hangsúlyoztunk a hatalmas kérdéskörbõl. A zsidó-keresztény kultúra és a humanizmus a haldoklók gondozásában hasonló magatartást tételez föl. De a fõ kérdésre adott válasz a kerekasztal résztvevõit és a hallgatóságot is megosztotta, ha nem is volt éles a szembenállás. Az egyháziak – vagy „egyházközeliek” – sem utasították el eleve az önrendelkezési jogot, a filozófus, a házigazda és a moderátor viszont ezt tekinti alapnak, a további együtt gondolkodás vezérfonalának. A következõ alkalmakon ugyanis már az orvostudomány és a jog konkrét kérdései kerülnek elõ: a haldoklás megrövidítése vagy meghoszszabbítása, a visszaélések kiküszöbölésének a lehetõségei, a hospice esélyei, az eutélia fogalma. Azt hiszem, önmagában jó, hogy elfogulatlanul, több tudomány nézõpontjából, magas intellektuális szinten igyekszünk foglalkozni az elmúlás problematikájával. Böjtben különösen idõszerû ez. Ezt fejezte ki Bitó László sajátos exegézise a klasszikus jézusi mondásról: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Bitó László szerint felebaráti szeretetünk végsõ és önzetlen, boldogító megnyilvánulása lehet, hogy halálos ágyunkon átadjuk helyünket a nap alatt az elkövetkezõ nemzedékeknek. Erre a vitára is vonatkoztatható Bölcskei Gusztáv református püspök vélekedése az Ábrahám és Izsák címû Bitó-könyvrõl: „A sokszor olcsó megoldást kínáló programok, irányzatok, mûvek korában segíthet ez a könyv tépelõdõk, kételkedõk és hívõk (akik nem mások hitét akarják egyszerûen átvenni, hanem maguk akarnak hinni) számára egyaránt.” g Frenkl Róbert

2006. március 26.

élõ víz

A K E R E S Z T Á R N Y É K Á B A N … 3 . – Mk 15,20–22

Konfliktusok életünkben

Aki segített neki…

Emberi kapcsolataink idõnként konfliktushelyzetekkel tarkítottak. Nincs karambol nélküli együttélés. A konfliktuskezelés változatai széles skálán mozognak: a normális megbeszéléstõl a kiabálásig, a dühöngéstõl az ajtócsapkodásig, a sértõdéstõl a goromba, feszült beszólásokig. Kimondott szavainknak súlyuk van. Lehetnek igaztalanok, tiszteletlenek, indulatosak, vádlók. Idõnként szájzárat is alkalmazunk, ha dacosan büntetni akarjuk társunkat. Meg kell fogalmaznunk az érzéseinket, de nem mindegy, hogy ezt mikor és miként tesszük. Formai részletekre és íratlan szabályokra is gondolnunk kell. Például jó, ha így kezdjük mondanivalónkat: „Úgy érzem, hogy…” Vannak pillanatok, amikor csendben kell lenni. „…a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri .” (Péld 25,15) A lelki csigaházba bújt embert csak szeretettel, türelemmel és szelídséggel lehet megnyílásra késztetni. Csak a negatív érzések, csalódások félretevésével tudunk továbblépni és megbocsátani. Ha valaki nem tud meg-

b Lehet, hogy csak egy a bámészkodók közül, ráérõsnek tûnõ ember. Látszólag csupán „belecsöppent” a Jézus útját kísérõ tömegbe. Sodródik az árral az emberek között, akiknek a látottakról formált véleménye erõsen megosztott lehetett. Közülük õ az egyik: cirénei Simon.

Széles vállú, barnás bõrû, sötétebb arcú férfi. Elgondolkodtató és származására utaló beceneve is van: „Niger”; ez félvért jelent. Az észak-afrikai Cirénében élhetett, részben onnan származhatott. Erre az Egyiptomtól nyugatra esõ, korábban görög területre eljutottak és ott diaszpórában éltek a magukat Ábrahám utódainak vallók is. A pünkösdi események idejérõl és István vértanú bizonyságtétele kapcsán is emlékezhetünk az onnan érkezõk jelenlétére. Cirénei Simon tehát Jeruzsálemben van a drámai események idején. Áldozat bemutatásának a szándékával érkezhetett oda, ahová a közelgõ ünnep miatt igen sokan készültek hozzá hasonló körülmények között, a hagyomány és a kultusz gyakorlása végett. Növeli az ünnepi forgalmat – a nagy érdeklõdést – a kivégzési menet közeledése. Megtekintése igen sajátos élmény… Látni a mezõrõl odaigyekezõket, akiket kevésbé segítõ szándékuk, inkább kíváncsiságuk vezethetett a város szûkebb utcáira. Olyannak tûnik minden, mint a csúcsforgalomban… „Tömegjelenet”? Simon is látja a kíséretben közeledõ három embert, a két erõsebb alkatú lator között haladó megkínzott, keresztjét erõtlenül, kimerülten vonszoló harmadikat. A katonák tudják, miért erõtlen ez a halálraítélt. Éppen az õ választásuk esik a sötét arcú emberre. Ráparancsolnak: „Hozd azt a keresztet!” Nincs vonakodás, hiszen a parancs az parancs. Így indul el Simon Krisztus mögött… Szégyenkezve – hiszen egy halálraítélt keresztjét hordozza, maga is megalázottként –, lehajtott fõvel. „Véletlenül” került a kereszt alá? Nem, ugyanis annyira „hozzátapadt”, hogy késõbb, távoli otthonába hazaérkezve is arról beszélt. És arról, akinek segíthetett, Jézusról, akivel így került érintkezésbe. Nem tudott nem beszélni róla, és nem tudott nem beszélni a késõbb történtekrõl. Mindez átjárta õt és egész környezetét, mint ahogyan késõbb Pál apostolt és munkatársait is. A kereszthordozás rendkívül sajátos érintkezési mód. Kapcsolópont Jézus és cirénei Simon között. Akár irigylésre méltó is lehet. Ám ez utóbbi érzést helyesebb, ha felváltja – hitbõl következõen – annak az útnak a vállalása, amely ma is Jézus közelébe visz, és vele közös úton vezet. Embert az ember mellett… Ezen az úton a legjelentõsebb segítség az örömhír, az evangélium továbbadása a családban, közösségben, gyülekezetben – szolgálatban az élet valamennyi területén. De elsõsorban magad is élj vele – Isten munkatársaként… g M. L.

„Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom – nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a te dicsõséged. Minden, amit te terveztél, jó. Minden: szeretet. Az út, amelyet megnyitottál elõttem, könnyû út, a magam útjának nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé… Engedd, hogy megnyugodjam a te akaratodban, és elcsendesedjem. Akkor a te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek a tüze ég majd a szívemben, és kisugárzik belõle a te dicsõségedre. Ez az, amiért élek. Ámen.” g Thomas Merton

GYERMEKVÁR

Kedves Gyerekek! b Tíz hete indult sorozatunkban két keresztes lovagnak segíthettek a rájuk váró próbák teljesítésében. Királyuk azzal a feladattal bízta meg õket, hogy keressék meg a Tudás erdejében álló várat, amelyrõl egy nagyon régen íródott kódex tesz említést. Albert lovag és Pongrác lovag nem is késlekedett, azonnal útnak indult. A kódex leírása szerint nyolc feladatot kell teljesíteniük. Mindegyik próba egy-egy bibliai történethez kapcsolódik. Segítsetek nekik! Ha megoldottátok a feladatot, küldjétek el a szerkesztõség címére a megfejtést. Jutalmul minden egyes alkalommal megkapjátok a várat ábrázoló kép egy-egy darabját, így mire véget ér a sorozat, összerakhatjátok a kódexben látható képet. A megfejtéseket utólag is elküldhetitek. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

Albert lovag és Pongrác lovag még sokáig emlegette az elõzõ próba során átélt élményeit. Nagyon tetszett nekik, ahogyan a sok, meseszép cseppkõ csillogott-villogott a fényben. – Kár, hogy a mi vidékünkön nincs ilyen barlang! Biztosan sokat járnék oda, hogy gyönyörködhessem a cseppkövekben… – Ha legközelebb erre vezet a jó sorsom, Jégvölgyet nem fogom elkerülni! –

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

paszkodva hamarosan egy kis barlangra találtak, ahol kipihenhették a szélviharral folytatott küzdelmüket. A könyvet is elõvették, hogy végre megnézhessék, milyen feladat is vár rájuk. – Van egy rossz hírem! – mondta Pongrác lovagtársának. – A kint tomboló szél nem fog addig alábbhagyni, amíg nem teljesítettük a következõ próbát. – Tudod, nemes barátom, biztos, hogy nem lesz könnyû. De eszembe jut az a bibliai történet, amikor Jézus és a tanítványai hajóra szálltak, hogy átkeljenek a túlsó partra. A Mester nagyon fáradt volt, hamar el is aludt. Még az idõközben kitört vihar sem ébresztette fel. Pedig ott legalább annyira tombolt a szélvihar, mint itt. A hajó fedélzetére is fel-felcsaptak a hullámok. A tanítványok nagyon megijedtek. Azt gondolták, hogy menten elsüllyed a hajó, vagy darabjaira fog szétesni. Ijedtükben felébresztették Jézust, hogy segítsen rajtuk. Ekkor õ ráparancsolt a szélre, és az azonnal elcsendesedett. A tenger sem dobálta többet a hajót. A tanítványok pedig ámulva nézték a Mester hatalmát, akinek még a szélvihar is engedelmeskedett. – Albert barátom! Honnan tudtad, hogy ehhez a történethez kapcsolódik a mi próbánk is?! Az a szerencse, hogy az egerek épen hagyták a lapnak azt a részét, ahol ezek az ábrák vannak. Még azt is el tudom olvasni, hogy Jézus képes mindenki életében helyreállítani a rendet. Az a feladatunk, hogy illesszük össze ennek a széttört hajónak a darabjait. – Próbáljuk meg gyorsan! – kiáltotta Albert, és máris nekiláttak.

tette hozzá Albert lovag. – Mit ír a kódex, a következõ feladat is ilyen szép vidéken vár ránk? Pongrác épp elõvette a Szakáll királytól kapott, egérrágta könyvet, hogy megkeresse a hatodik próba leírását, amikor hirtelen nagy szél támadt. Ha nem tartotta volna erõsen a kódexet, bizony szaladhattak volna utána. – Keressünk egy szélvédett helyet! – próbálta Albert lovag túlkiabálni a nagy zúgást. Lovaik sörényében erõsen megka-

RAJZ: JENES KATALIN

6.

f

Illesszétek ti is össze õket, és olvassátok el, hogy Jézus segítségével mi költözhet az ember szívébe!

bocsátani, egyre csak a bosszún töri a fejét. Ebbe bele lehet betegedni – ne akarjunk rosszat önmagunknak (se)! Önmagunkon uralkodni mûvészet; érdemes megpróbálni! Legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk. Társunkkal egységre, egyetértésre kell jutnunk, mert akkor találjuk meg a megoldást közös életünk problémáira. Ha a jó tervek nincsenek egyeztetve, hiába minden fáradozásunk. Nem helyes, ha arra figyelmeztetjük a másikat: „Nem akarsz valamit mondani?” A megbocsátás akarati döntés. Igaz, hogy nem szokványos „eljárás”, de kipróbálható: még azelõtt bocsássunk meg a másiknak, mielõtt megbánná tettét! Ezzel is segíthetünk neki, hisz megelõlegezett szeretetet, bizalmat kap tõlünk. A szeretet „nem rója fel a rosszat” (1Kor 13,5)! A szeretet himnuszából talán ezt a legnehezebb megvalósítani. A feltétel nélküli elfogadásra csak az édesanyák képesek, de a „logikátlan” szeretet tanulható, érdemes elmélkedni róla. A rossz szokások, helytelen viselke-

désformák, emberi hiányosságok gyakori feszültségforrások. A másik megváltoztatása, átformálása nem a mi dolgunk, de el-elgondolkoztathatjuk. Saját, rövidlátó igazságaink mellett – mintegy külsõ szemlélõként – mások igazságát is kereshetjük, sõt megláthatjuk. A gondolatainknak nagy hatalmuk van, elsõsorban önmagunk felett. Meghatározhatják hozzáállásunkat, magatartásunkat, szavainkat és cselekedeteinket. Félelem, aggodalom, feltételezések, sértõdés, illetve idõnként téves vagy gonosz gondolatok befolyásolhatják döntéseinket és tetteinket. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…” (Gal 6,9a) Szabad minden szituációban a jót feltételezni a másik emberrõl, hiszen ezzel adunk esélyt számára embersége igaz megélésére. Különösen megszívlelendõ és elgondolkoztató a következõ mondás: „Az emberek hajlamosak azzá válni, akivé az életükben a legfontosabb emberek szerint válni fognak.” g Sziklai Tiborné

H E T I Ú T RAVA LÓ Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24) Böjt negyedik hetében az Útmutató reggeli igéi Jézusnak és az õ követõinek a búzaszemsorsú életérõl, az ebbõl fakadó örök örömrõl és dicsõségrõl szólnak. Böjti örömünk oka Krisztus áldozata; õ az élet kenyere mindazoknak, akik hozzá mennek. Az Ószövetség evangélistája így hirdeti Isten választott népének jövendõ boldogságát: „Örvendj, Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívbõl ujjongjatok! Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne!” (Ézs 66,10; LK) Jeruzsálemi bevonulásakor görögök jöttek Jézushoz, s a két görög nevû tanítvány továbbította kérésüket: „…Jézust szeretnénk látni.” Ez a mindenkori tanítványok feladata: a pogányokat a Jézushoz vezetõ útra segíteni. S akik az Urat „csak” látni szeretnék, azoknak õ többet akar adni: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is…” (Jn 12,21.26) De ehhez vállalnunk kell az õ vezérigénkben kijelentett búzaszemsorsát is! Az életgyûlölet azt jelenti, hogy életemet Krisztus rendelkezésére bocsátom! Tudunk-e mi dicsõítést mondani?! – „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja…” (2Kor 1,3) Az õ jósága bennünket is hûségre kötelez; az ígéret földje jó föld a búzaszeméletûek számára, alkalmas a sokszoros termésre. Számodra még jövõ idejû-e ez az ígéret: „…áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott” (5Móz 8,10)? E böjt minden keddjén találkozhatunk Jóbbal; ma ezt üzeni: Istennek mindig igaza van! „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” És: „Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.” (Jób 9,2.15) Mi már tudhatjuk, hogyan igazulhatunk meg Isten elõtt: egyedül Krisztus érdeméért; s aki õbenne marad, megmarad a szeretetében. Ez az örök öröm forrása! Urunk minket is barátainak választott ki: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (…) Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (Jn 15,12.14) Így lehet az õ öröme teljessé bennünk. Luther szerint „az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy õ az Atyával velünk marad, és megoltalmaz”. Pál a búzaszemsorsról s az azt követõ örök dicsõségrõl ír, „hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsõségére. (…) Sõt ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,15.16b) Jézus Messiás, ezért hatalma van arra, hogy életét búzaszemként halálba adja és feltámadva újra visszavegye: „…ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” „…de ti nem hisztek…” (Jn 10,18.26) A benne hívõknek õ az egyik Pártfogójuk, s az igazság Lelke a másik segítõ. „…aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom õt…” (Jn 14,21) Az örök élet öröme ez, amely elkezdõdött, ha elmondtad: „Szívbõl szeretlek, Jézusom.” (EÉ 362,1) g Garai András

HIRDETÉS

Lélegzetvétel – Kilenc nap a léleknek Szerkesztette: Szabó Lajos A Lelkipásztor címû folyóirat áprilisi számának a mellékleteként megjelent a Lélegzetvétel címû meditációs füzet. A kötet rendhagyó módon dolgozza fel a nagyhét „lelki eseményeit” egy-egy talán meghökkentõnek tûnõ fogalmat boncolgató meditációival (lépések, kezdet, útkeresztezõdés, csapda, kapcsolat, tekintet stb.) és színes képeivel. Az írások szerzõi kortárs magyar evangélikus lelkészek. A füzet tartalmánál fogva az év bármely idõszakában segítségünkre lehet konferenciákon, csendesheteken, ifjúsági táborokban, egyéni csendességünkben az Isten gondviselésére való rácsodálkozásunkban. 52 oldal, 148×210 mm, színes, irkafûzött. Kiadta a Luther Kiadó, külön is megvásárolható 720 Ft-os áron. Megrendelhetõ a kiadótól: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Fax: 1/486-1229. E-mail: [email protected]. Megvásárolható a kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllõi út 24.) vagy elektronikus könyvesboltjában: http://bolt.lutheran.hu.

9

10

e

2006. március 26.

krónika

A díjazottak egy csoportja

A XV. országos hittanverseny helyezettjei Gyülekezeti csapatok 1–2. osztályosok 1. Deák téri gyülekezet: Kézdy Borbála, Marossy Hanna, Pintér Kristóf, Székely Szabolcs 2. Györköny: Binder Anna, Gerzsei Dániel, Horváth Cintia, Kövér Bence 3. Iklad: Ecker Alíz, Ecker Olivér, Hajdú Laura, Babka Eszter 3–4. osztályosok 1. Budavár: Czenthe Ilona, Lukács Teodóra, Szebik Huba, Verburg Benedek Attila 2. Kispest: Gál Karolina, Herkely Anna, Dénes Orsolya 3. Boba: Mórotz Levente, Bejczi Rebeka, Csajbók Erik, Szuh András 5–6. osztályosok 1. Boba: Sebestyén Andor, Rosta Izabella, Gyömörey Enikõ, Varga Dóra 2. Kiskõrös: Boldoczki Fanni, Kuti Annamária, Gucsi Máté 3. Budavár: Angler Zulejka, Balázs Eszter Ildikó, Czenthe Kata, Csorba Dániel 7–8. osztályosok 1. Erdõkürt: Holló Barbara, Garai Szilvia, Nyemcsok Medárd, Kondella Szibilla 2. Budavár: Bircher Nóra, Czenthe Anna, Madocsai Csenge, Madocsai Lelle 3. Pilis: Bóbis Roland, Illanicz Klára, Kovács Krisztina, Pap Erika

Iskolai csapatok 1–2. osztályosok 1. Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola; Pápa: Kató Ágnes, Máté Alexandra, Németh Kitti, Vörös Sharon 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola; Szarvas: Furár Dominika, Janecskó Liliána, Makan Máté, Srobbel Aletta 3. Az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola evangélikus hittanosai; Kõszeg: Pintér Karolin, Bokor Gréta, Láng Ferenc, Marton Csaba 3–4. osztályosok 1. Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium: Lazanyecz György, Szabó Tamás, Quintz Boglárka, Palcsek Balázs 2. Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola: Papp Zsófia, Sajden Erik, Koska Patrik, Horváth Patrik 3. Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola; Pápa: Györgyi Bianka, Gulyás Eszter, Takács Regina, Varga Vajk Vilmos 5–6. osztályosok 1. Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium: Gyenes József, Mály Ambrus, Schranz Áron, Szabó Viola 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola; Szarvas: Bohus Brigitta, Gunda Zsuzsanna, Kitajka Béla, Tinka Tünde 3. Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; Gyõr: Szatmáry Fanni, Takács Kincsõ, Vántus Orsolya, Németh Virág 7–8. osztályosok 1. Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; Gyõr: Kalácska Nóra, Liu Liliána, Tekány Katalin, Ihász Tamás 2. Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium: Krähling Anna, Brebovszky Eszter, Kiss Dóra, Sztyehlik Boglárka 3. Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium: Balázs Beáta, Balázs Tímea, Bodnár Petra, Lõrinczi Zsófia

Szeretetvendégség és könyvbemutató Szepetneken A falu – madártávlatból Dél-Zalában, Nagykanizsától csupán öt kilométerre található egy sokat megért, takaros település, Szepetnek. A 7-es fõúton Nagykanizsa és Letenye között utazó szeme verõfényes napokon nem kerülheti el a délre, mindössze néhány kilométerre elé táruló gyönyörû látványt, amelyet a dombon elterülõ község és két, tiszteletet parancsoló templomtornya nyújt.

Az úti cél Böjt elsõ vasárnapjának délutánján nem látszott a falu. A helyiség táblájáról sem ismerhette fel a járókelõ, hogy hol jár. A kis Opel, amelyet Deme Dávid evangélikus lelkész vezetett, dacolt az elemekkel, utat tört magának a hóval fedett, hóvihartól láthatatlanná vált úton, és szerencsésen célhoz ért a szepetneki ódon evangélikus templom és az új gyülekezeti ház elõtt. Nem elõször járt aznap ott. Reggel 9 órakor már elvitte „gazdáját”, hogy istentiszteletet tartson a kis nyájnak, s továbbvitte Nagykanizsára is, majd – hogy Deme Dávid az ugyancsak lelkészként szolgáló feleségének, Smidéliusz Katalinnak is segítsen – Sandra, Patra, végül Zalaszentjakabra. Most szeretetvendégségre és könyvbemutatóra hozta utasait. A kocsi érkezésekor már tele volt a gyülekezeti ház imaterme. Közel nyolcvanan jöttek el az ítéletidõben azért, hogy emlékezzenek az elmúlt idõkre, a kétszázötven évvel ezelõtt ide érkezett õsökre, hitvalló elõdökre vagy arra, ami fáj, de mégis a múltjuk része. Az evangélikusok mellett jelen voltak más felekezetû falubeliek is: rokonok, ismerõsök, a falu vezetõi.

lyében meghívták elsõ lelkészüket, akit hamarosan Pongrácz Ferenc követett.

Az elfelejtett irodalmár Kardos Keresztelõ János 1830 és 1835 között munkálkodott a német nyelvû szepetneki gyülekezetben. Az õ szolgálata idején építettek tornyot az imaház elé. Méltán lehetnének ezért büszkék rá a mai szepetnekiek, és azért is, mert – Bálint Bélát idézve – „a 19. században lépett fel a vend irodalom legkiemelkedõbb alakja, Kardos János (…) szepetneki, majd õrihódosi lelkész. Magyar volt, magyarul tanult…, magyar szívvel dolgozott annyit, hogy benne tiszteljük a legtermékenyebb vend írót, aki mindenféle könyvekkel megajándékozta a vend népet.”

Gyülekezetépítõ lelkészek Az õt követõ Bertl Károly (1835–1855) és Wéber Sámuel (1856–1909) mûködése alatt tovább erõsödött a gyülekezet. Wéber lelkésszel több család érkezett Locsmándról. Ez ellensúlyozta a Szlavóniába továbbtelepülõk hiányát. A gyülekezet lélekszáma a századfordulóra elérte a 810-et. Szepetnek anyáskodása mellett vált Nagykanizsa fiók- (1845), leány- (1856), majd anyagyülekezetté 1900-ban. Varga Imrére (1909–1910) „rendkívüli hatású szónokként” emlékeznek. Igehirdetései alatt – amelyeken katolikusok is szép számmal részt vettek – olyannyira tömve volt a templom, hogy félõ volt, leszakad a karzat, ezért vasoszlopokkal alátámasztották. Varga Imre nevéhez fûzõdik a magyarosítás.

Az esemény

„A lejtõn lefelé”

A közös éneklést és Deme Dávid rövid igehirdetését követõen került sor A Somogy-Zalai Egyházmegye és gyülekezeteinek története címû könyv bemutatására, amelynek – másfél év elteltével – immár a második kiadását vehetik a kezükbe az olvasók. E könyvbemutató különlegessége abban állt, hogy a kötet szerzõjeként e sorok írója ott beszélhetett az egyházmegyérõl és a szepetneki gyülekezet történetérõl, ahol keresztelték, ahol konfirmálták, ahol gyermekkorát töltötte, s ahol minden zegzugot ismer. Ott, ahol a temetõ hantjai alatt apai õseinek hamvai porladnak, a kereszteken olvasható nevek ismerõs, felejthetetlen arcokat idéznek fel emlékezetében, és ott, ahol még néhány gyerekkori barátra is ráköszönhet.

A cím nem önkényes. Tihanyi Jánostól ered, aki a gyülekezet 1911 és 1942 közötti idõszakát jellemezte így. Seregély István a lelkész. Világi pap. „A helybeli takarékpénztár, Polgári Olvasókör, Községi Ifjúsági Egyesület, Hangya fogyasztási szövetkezet elnöke.” Sokat tett a faluért: meghonosította a fejlett gyümölcskultúrát, a méhészetet és virágkertészetet. Kezdetben magyarosított, majd a Volksbund hatása alá került. Lelkészként eltorzult hitvallási nézeteket vallott, amelynek következtében meg kellett válnia hivatalától. Mûködése nem volt hatástalan. 1944-ben a hívek egy része elhagyta az országot, másokat 1945-ben internáltak.

Saját hazájában senki sem lehet próféta A történetírás felelõsség. Az igazság Janus-arcú, de a tények tények. Ezért – rendhagyó módon – videofilmmel kezdõdött és fejezõdött be a rendhagyó könyvbemutató. A felvételek a kutató-, gyûjtõmunka során készültek; Fónyad Pál (†2000) egykori nagykanizsai lelkész és Tihanyi János (†2003) hajdani szepetneki lelkész visszaemlékezéseit tárták a résztvevõk elé. Jó volt általuk is megerõsítve látni és hallani a könyvben leírtakat, de még jobb volt érezni azt, hogy Szepetneken és környékén voltak olyan pásztorok, akik nem tévelyedtek el, és nem hagyták eltévelyedni a rájuk bízott nyájat sem.

A régmúlt Szepetnek több ezer év óta lakott település. I. István királyunk idejében templomos hely volt. A 14. században Egerszeget adta érte cserébe a Kanizsai család. Így lett késõbb (házasság révén) Nádasdy Tamás nádorispánnak, a reformáció nagy pártfogójának és feleségének, Kanizsai Orsolyának – a 16. század egyik legmûveltebb asszonyának, a reformáció és a magyar nyelv terjesztõjének – a birtoka. Valószínû, hogy már akkor létesült itt is evangélikus gyülekezet, de errõl konkrét adataink nincsenek.

FOTÓ: DEME DÁVID

FOTÓ: BOTTA DÉNES

„Tudja meg ezt a jövõ nemzedék…”

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. március 26. A gyökerek Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 6,1–15; Ézs 54,7–10. Alapige: Gal 4,21–31. Énekek: 360., 365. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés ) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Andres Pöder; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Petri Gábor; de. 11. (úrv.) Petri Gábor; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Szávay László; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szuplikáció) Lackner Eszter ; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gémes István; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gémes István; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Farkas Sándor; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Magassy Sándorné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

A falu a török pusztítás után (1690) újraéledt magyar és horvát nemzetiségû római katolikus betelepülõkkel és visszatelepülõkkel. Az 1700-as évek közepén Vas megye nyugati részérõl (ma Ausztria Burgenland nevû tartománya), Némethidegkút, Drumoly és más községekbõl német ajkú és nagyobb részben ágostai hitvallású evangélikus telepesek érkeztek Batthyány Lajos nádor, az új tulajdonos hívására. Velük kezdõdik a ma ott élõ evangélikusok története.

Erõs hittel a megmaradásért Érkezésük idején III. Károly rendelete, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio volt hatályban, amely a protestánsok esetében különbséget tett nyilvános és magán-vallásgyakorlat között: az elõbbit az artikuláris helyekre korlátozta, a magán-vallásgyakorlatot azonban az egész országban megengedte. A szepetneki evangélikusok ezért csak a családban õrizhették hitük parazsát, vagy a hozzájuk legközelebb (25 kilométerre) fekvõ Surdon vehettek részt nyilvános istentiszteleten.

Erõsödés hitben, gyarapodás anyagiakban Változást II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete hozott. A kis közösség 1795-ben fából imaházat és iskolát épített. 1796ban Surd leányegyháza lett. 1814-ben már 317-en voltak, kilenccel többen, mint az anyagyülekezetben! 1817 és 1822 között téglából új és nagyobb imaházat, új iskolát és tanítólakot építettek. 1820-tól vezetik anyakönyveit. Ekkor már 348-an voltak. 1825-ben anyagyülekezetté alakultak. Nerolodi János szemé-

A gyülekezet lélekszáma huszonöt év alatt egyharmadára apadt. 1923-ban 564-en voltak. A püspöklátogatási jegyzõkönyvben ez olvasható: „Püspök Úr Õméltósága a felekezeti jóviszonyról örömmel értesül, az egy gyermekrendszer pusztító hatását nagy elszomorodással látja, és ezen Isten ellen való vétektõl óva inti a híveket. Sírásója lesz a saját boldogságának és sírásója lesz nemzetének az, aki az egyke mellett megmarad. Kérve kéri Õket, hogy hagyjanak fel e nemzetpusztítással.” Az intelem nem talált meghallgatásra. 1940-ben már az ötszázat sem érte el a szepetneki evangélikusok száma.

Az utolsó hatvan év Az apadás folytatódott. A háború katona- és polgári áldozatai, a deportálások, a disszidálások, az önkény legváltozatosabb módszerei, az ateista ideológia és az új megélhetési formák keresése mind-mind fokozták azt a folyamatot, amely a múlt század elsõ felében elkezdõdött. Tihanyi János (1942–1951), Weiler Henrik (1951–1957), Varga Árpád (1958–1991) és Horváth Ferenc (1991–1996) még egy önálló, de egyre fogyó anyagyülekezetben õrizték a hit parazsát. 1996-tól Szepetnek egykori filiájának, Nagykanizsának a társegyháza lett, és azóta Deme Dávid – a társegyház lelkésze – Nagykanizsáról átjárva hirdeti az igét vasárnapról vasárnapra azért, „hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait” (Zsolt 78,7). g Dr. Jáni János

2006. március 26.

mozaik

Szigetet hulladékból ?! ÜZENET AZ ARARÁTRÓL

lése szerint, ahogy arról az egyik helyi környezetvédelmi internetes honlap beszámol. Minden látszat ellenére ezen a területen virágzik a természet. A 350 hektáros part menti terület alig húszpercnyi hajóútra van a szárazföldtõl, melynek gazdasági fejlõdése és gyors modernizációja tetemes mennyiségû szemetet termel. Semaku 63 millió köbméter hulladékot képes elnyelni, ami megoldja Szingapúr szemétgondját egészen 2045-ig. A területre folyamatosan érkeznek a hulladék-

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL A ma embere és egy másik világ Szándékosan nem másvilágot írok, mert azt gondolhatná a kedves olvasó, hogy a halálunk utáni világról szólok. Nem! A ma emberérõl beszélek, aki a nyugtalan éjszakája után reggel, amikor a várható idõjárásról kíván értesülni – bár manapság még ez is idegesítõ lehet a környezeti ártalmak felsorolása miatt –, csupa rosszat hall. Én a média idegfeszítõ híreire gondolok. Semmi jó nem hangzik el: ember ember ellen harcol a csatamezõn gyilkos fegyverekkel, a városban robbantással; a tanácstermekben milliárdokról, gyilkos pénzkötegekrõl folyik olykor szívbénulásig folyó küzdelem… Nincs nyugalom a világban, ezen a világon. Pedig a ma emberének a nyugalmas békére lenne szüksége ahhoz, hogy elérje az öregkort, a „békés nyugdíjas éveket”. Én is így éltem, és végre megtaláltam a békét, a nyugalmat, a szeretet légkörét és valóságát. Ez az út valamennyi evangélikus testvérem elõtt nyitva áll, csak legalább egyszer megtapasztalná a másik világ békés boldogságát, azt a békét, amelyet a mi Urunk Jézus hagyott ránk! Béke veletek! Ez az a nagyon régi béke, amelyet az elektronika száguldó világában számunkra az örök és változatlan Biblia közvetít. Egészen pontosan a bibliaóra, amikor nemcsak a lelkész prédikál, hanem mi valamennyien, akik részt veszünk egy ilyen alkalmon, kérdezünk és beszélünk. A nyugalom és a béke órája ez, olyan gyógyszer, amely nemcsak a lelkünket, hanem a lélek békéje által a testünket is gyógyítja. Testvéreim! Jöjjetek el sokan, mindenki, aki csak teheti, hogy ne csak tízen-tizenöten legyünk a bibliaórákon, hanem százan vagy még többen! Nyugalmat, békét, boldogságot kaptok azért a kis fáradságért, amelyet otthonotoktól az ide vezetõ út jelent. Béke veletek! Dr. Kelemen László (Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon)

Napfogyatkozás Józsué korában és napjainkban b Józsué könyvében olvashatjuk (10,12–13) az emberiség egyik legkorábbi napfogyatkozás-leírását. Ennek pontos idõpontját – részben a szintén említett holdfogyatkozás segítségével – Ponori Thewrewk Aurél csillagászattörténész, a bibliai események csillagászati és természettudományos vonatkozásainak elismert kutatója Krisztus elõtt 1222-re datálta a kronológia módszertanával.

kal, építési törmelékkel, égésmaradékokkal megrakott uszályok, amelyekrõl naponta két tonna hulladékot kotornak át a markológépek a lerakóba. De a mérnököknek, kutatóknak és környezetvédelmi szakembereknek köszönhetõen ezen a tájon a flóra és a fauna meglepõen változatos; például madárból 55 félét számoltak meg. A tengerben óriási öszszefüggõ, különleges hínár- és moszatmezõkre bukkantak, a tõkehalak pedig kifejezetten jól érzik magukat a part mentén, sõt rendszeres látogatók a cápák is. Semaku tengeri élõvilága hihetet-

A helyi környezetvédelmi tárca az idén júliusban kívánja megnyitni a látogatóközpontot. Addig azonban különleges engedéllyel lehet csak belépni a körülbelül 370 millió USA-dollárból felépített hulladéklerakóba. Ennek ellenére számos szakmai weboldalon gyûjtik a jelentkezõket, akik Semakuban kívánják kutatni a biodiverzitást, a mangrovetelepek élõvilágát vagy a változatos tengeri, illetve madárvilágot. A Kossuth rádió Kék bolygó címû mûsora alapján összeállította: g Benkovics Sándor

A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában nyitotta meg tavaszi elõadásainak sorát a Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozata. A hétfõ esti együttléten Lackner Pál evangélikus tábori püspök (balra) a reformátor bûnbánattal kapcsolatos gondolatait elemezte.

A szíve választottja Elõször huszonöt évvel ezelõtt figyeltek fel arra, hogy a grönlandi és az alaszkai eszkimók között, ahol a hal- és a halolajfogyasztás igen nagy mértékû, a szív- és keringési betegségek elõfordulása rendkívül alacsony. Kiderült, hogy a tengerek közelében élõ lakosság elsõsorban omega-3 zsírsavakban gazdag élelmiszereket – leginkább halat – fogyaszt, míg a szárazföldön élõk táplálékában ez a zsírsav csak igen kis mennyiségben fordul elõ. Az omega-3 zsírsavak esszenciális (vagyis életfontosságú), többszörösen telítetlen zsírsavak. Szervezetünk nem tudja elõállítani õket, ezért csak a megfelelõ táplálkozással juthatunk hozzájuk. Elsõsorban a halakban fordulnak elõ, például a lazacban, a makrélában és a szardíniában. Sokkal ritkábban, de megtalálhatók még a növényi eredetû olajokban és a kemény héjú gyümölcsökben is. A magyar lakosság azonban a szükséges omega-3 zsírsav bevitelének csak 0,5%-át fedezi. Ahhoz, hogy megfelelõ mennyiségû omega-3 zsírsavhoz juttassuk szervezetünket, legalább heti három-négy alkalommal kellene tengeri halat fogyasztanunk. Azonban itthon az emberek táplálkozási szokásaiba még nem épült be a rendszeres halfogyasztás, többnyire csak ünnepek – például karácsony –

alkalmával kerül az asztalra halétel. Ez a probléma szerencsére ma már megoldható, mert lehetõség van arra, hogy a szervezetünk számára szükséges mennyiségû omega-3 zsírsavat étrend-kiegészítõkkel pótoljuk. A Béres Egészségtár Omega-3 lágyzselatin kapszula olyan étrend-kiegészítõ készítmény, mely magas koncentrációban tartalmaz telítetlen zsírsavakat (EPA+DHA). A megfelelõ omega-3-bevitelre fokozottabban oda kell figyelniük a szív- és érrendszeri betegségben szenvedõknek, azoknak, akiknek magas a koleszterinszintjük, az erõs dohányosoknak, a mozgásszegény életmódot folytatóknak, a fokozott stressznek kitett egyéneknek, illetve a negyven év fölötti férfiaknak és nõknek. A Béres Egészségtár Omega-3 lágyzselatin kapszula alkalmazása azon esetekben javasolt, amikor étrendünk nem a megfelelõ mennyiségben tartalmaz olyan omega-3-ban gazdag ételeket, mint például a tengeri hal. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy azoknak, akinek nincsen a fentiekhez hasonló panaszuk, nem kell odafigyelniük a megfelelõ mennyiségû omega-3 zsírsav bevitelre. Hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a legfontosabb a megelõzés!

Napfogyatkozás természetesen nem csak az ószövetségi idõkben fordult elõ. A 2006. március 29-i fogyatkozás sávja a délelõtti órákban egy folyamatosan változó, átlagosan 200 kilométer széles sávként Afrikán halad át, érinti a földrész északi országait, Líbiát és Egyiptomot, átszeli a Földközi-tengert, majd Törökország területén jár a legközelebb Magyarországhoz. Ezt követõen a Feketetengeren túl ér Európa keleti felére, majd folytatja útját Ázsia irányába. Ezeken a területeken és ezekben az országokban a jelenség teljes napfogyatkozásként látszik – a Föld-Hold-Nap rendszer egy vonalba kerül, a Hold eltakarja elõlünk a pontosan négyszázszor nagyobb, de éppen négyszázszor távolabb levõ Nap fényes korongját, és a Hold árnyéka végigsöpör Földünk felszínén. Jóval nagyobb területrõl (így Magyarországról is) részleges napfogyatkozásként látszik e csodálatos természeti jelenség az emlékezetes 1999. augusztus 11-i teljes és a 2005. október 3-i részleges fogyatkozások után. Hazánkban a Hold 11 óra 42 perckor harap bele a Nap felszínébe. A maximális, 60%-os fázis 12 óra 51 perckor következik be. Ezt követõen Földünk hûséges kísérõje szép lassan elvonul életet adó csillagunk elõl, és a részleges napfogyatkozás 13 óra 58 perckor véget ér. Az idõpontok Budapestre vonatkoznak, de néhány perces eltéréssel az egész ország területén használhatóak. Az elmúlt esztendõk fogyatkozásaihoz, illetve a Merkúr és a Vénusz bolygók Nap elõtti átvonulásához hasonlóan most is felhívjuk a jelenséget megfigyelni szándékozók figyelmét arra, hogy a közvetlen Napba tekintés azonnali vakságot okozhat.

Úgyszintén súlyos és maradandó szemkárosodás a következménye a láthatatlan káros sugarak kiszûrésére alkalmatlan napszemüveg, kormozott üveg, túlexponált film, CD- és flopilemez használatának.

FOTÓ: MENYES GYULA

Bemutatófilm vetítése Semaku szigetérõl az érdeklõdõknek

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Amennyire riasztóak, sajnos annyira igazak is ezek a számok! Nem alap nélküliek tehát azok az elõrejelzések, melyek a közeljövõben településeink fölé magasodó szeméthegyeket festenek elénk. Egyre nagyobb gondot jelent a megtelt lerakók helyett újakat találni, hiszen bár szemetet mindenki termel, mégsem szeretne senki egy hulladéklerakó közvetlen szomszédságában lakni. A világ kezd ráeszmélni a hulladékhasznosítás fontosságára. Mi persze még nem – miközben kis hazánkban esztelen döntések következtében az eddig betétdíjas termékek egyre inkább fogynak. Így például tavaly decembertõl a pezsgõsüvegek is a kukákba vagy jobb esetben a szelektív hulladékgyûjtõ edényekbe kerülnek. Tõlünk távolabb eközben a hulladékok felhasználásának újabb és újabb módjai jelennek meg. Egy meglepõ hasznosítási lehetõségrõl tavaly a média is beszámolt. Szingapúrban, úgy tûnik, megfejtették a titkot: nincs hulladék, csak rossz helyre került használt anyag, hiszen nemcsak az elhasznált és feleslegessé vált hulladékot gyûjtik sikeresen, hanem mindebbõl még turisztikai látványosságot is varázsolnak. Fenséges gém csapkod szárnyával egy betongáton ülve, színes tengeri csillagok, apró rákok díszítik a fövenyt, a partközelben korallzátony növekszik, miközben buldózerek és dömperek dolgoznak fülsértõ zúgással. Semaku a szingapúri kormány tervei szerint hamarosan az elsõ olyan sziget lesz a világon, amely Szingapúr szemetébõl épül fel. Az idelátogatókat a hulladék bûzén és a sós tengerillaton kívül hamarosan egy egyedülálló ökoturisztikai központ is várja majd a helyi döntéshozók elképze-

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla

11

A 2005. október 3-ai részleges napfogyatkozás Gond nélkül megfigyelhetõ viszont a jelenség az erre a célra készült, speciális napszûrõ fóliával ellátott, úgynevezett napfogyatkozás-nézõ szemüvegek, a legalább 14-es fokozatú hegesztõszemüvegek, illetve a gyári védõfóliával felszerelt csillagászati távcsövek használatával. Mivel Európából legközelebb csak 2026-ban figyelhetõ meg ismét teljes napfogyatkozás, az esemény kapcsán számos magyar szak- és amatõr csillagász indul útnak – elsõsorban Törökország irányába. Emellett a részleges fogyatkozás demonstrálására az ország számos pontján szerveznek távcsöves bemutatásokat a Magyar Csillagászati Egyesület megfigyelõcsoportjai, a különbözõ hazai csillagvizsgálók és csillagászati szervezetek. A pontos helyszínekrõl és idõpontokról, valamint a jelenséggel kapcsolatos bõvebb információkról a www.mcse.hu és a hirek.csillagaszat.hu internetes címen tájékozódhatnak az érdeklõdõ olvasók. g Rezsabek Nándor

SZERETETVENDÉGSÉGRE…

„Darálós hernyós” Hozzávalók: 75 dkg liszt, 15 dkg zsír, 25 dkg porcukor, 1 csomag sütõpor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 egész tojás, 1 késhegynyi szódabikarbóna. A hozzávalókat összegyúrjuk és egy napig állni hagyjuk. Másnap a húsdarálóra rászereljük a tésztakészítõ darálós formát (konyhai felszereléseket árusító üzletekben kapható), majd a tésztát ledaráljuk körülbelül 10 centiméteres darabokra. Gyenge tûzön halványra sütjük.

FOTÓ: BODA ZSUZSA

b Hazánkban évente ötmillió tonna háztartási hulladék keletkezik. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunkra ötszáz kilogramm szemét jut egy évben. Ezzel a mennyiséggel megelõzzük Olaszországot, Németországot és Japánt is. Ha beleszámoljuk még a különféle termelési ágazatok hulladékait is, akkor százhúszmillió tonna fölött van az a szemétmennyiség, melynek elhelyezésérõl, ártalmatlanításáról minden évben gondoskodni kell.

lenül sokszínû. Olyan élõlények is vannak itt, amelyeket Szingapúrban máshol nem találunk meg. A ragadozó állatok megjelenésétõl nem kell tartani, véli a szemétlerakó vezetõje, ugyanis a hulladék 80 százaléka szervetlen anyag, amely valószínûleg nem vonz semmilyen, a tengeri élõvilágra veszélyes állatot. Hogy biztosítsák a terület levegõjének tisztaságát, a szemétlerakó alkalmazottai termõtalajjal takarják be a hulladékot, miután elsimították és összetömörítették. A terület tápanyaggazdagságát az is bizonyítja, hogy két mangroveerdõt telepítettek vissza a part mentén; a cserjék komplex biológiai közösségeknek nyújtanak lakhelyet és táplálékforrást. Ezeket a vizes, iszapos talajon élõ, érzékeny növényeket arra is használják a kutatók, hogy azonnal jelezzék, ha szennyezõdés kerül a teleprõl a tengervízbe.

f

12

e

2006. március 26.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Zenés áhítatot tartunk a pestszentlõrinci templomban (XVIII. ker., Kossuth tér 3.) március 26-án 18 órai kezdettel. A megújult orgonát Gálos Miklós fasori kántor szólaltatja meg, igét hirdet Kiss László református lelkész. A belépés díjtalan, adományokat a szemeretelepi református templom építésének támogatására elfogadunk.

Vasárnap Szeretettel értesítünk mindenkit, hogy április 2-án, vasárnap 11 órakor Bence Imre esperes a budavári evangélikus gyülekezet lelkészi szolgálatába iktatja dr. Fabiny Tamást. Ebbõl az alkalomból mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

Az Ordass Lajos Baráti Kör március 30án, csütörtökön 17 órakor tartja legközelebbi összejövetelét a kelenföldi gyülekezeti teremben (Budapest XI., Bocskai út 10). Kovács László lelkész áhítata után Kiss Réka történész-kutató tart elõadást Az Állami Egyházügyi Hivatal ’56 októbere elõtt és után címen. A baráti kör szeretettel vár minden érdeklõdõt.

HIRDETÉS

Gyökereink – Nemzetiségi irányzatok az evangélikus egyházban címmel szeretetvendégséget tartunk április 1-jén 17.30-tól a kelenföldi gyülekezet tanácstermében (Budapest XI., Bocskai út 10.). Ezen az estén a szlovák nemzetiségi-kegyességi irányzatot szeretnénk bemutatni. Vendég elõadóink: dr. Korányi András, az EHE adjunktusa, ifj. Harmati Béla mûvészettörténész és Kutyej Pál evangélikus lelkész.

HIRDETÉS

Mert azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. 2Kor 5,21 (Ézs 53,12; Jn 12,20–26; 2Kor 1,3–7; Zsolt 53) A mai vasárnapnak, böjt 4. vasárnapjának latin elnevezése így hangzik: Laetare. Azt jelenti: örvendezzetek, örüljetek! Valóban lehet okunk az örömre – böjtben is –, ha meglátjuk Krisztusban Isten Fiát. Az Úr õt sújtotta a nekünk járó büntetéssel, õ szenvedett helyettünk és érettünk a golgotai kereszten, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen. Az Isten elõtt pedig az számít majd, hogy a hitünk vajon ezen az igazságon tájékozódik-e.

Hétfõ Testem és lelkem ujjongva kiált az élõ Istenhez. Zsolt 84,3b (Lk 1,57–58; 5Móz 8,2–10; Jn 15,1–8) Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsõség! Isten mindenható és szent, cselekedetei igazak és igazságosak. Amikor valóban megismerem és hittel fogadom Isten dolgait, amikor hittel elfogadom, hogy Isten mit tett értem Krisztusban, akkor valóban megszûnik bennem a bizalmatlanság, az aggodalom és a félelem. Testem és lelkem ujjongva kiálthat az Úrhoz, mert õ nem feledkezett meg rólam.

Ezen a héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Kiskõrös (vasárnap), Csabacsüd (hétfõ), Nagyszénás–Gádoros (kedd), Balassagyarmat (szerda), Komárom (csütörtök), Felpéc (péntek), Ajka (szombat). A Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom

Az Alberti Evangélikus Általános Iskola és az Alberti Evangélikus Egyházközség Óvodája gazdasági vezetõi munkakörbe munkatársat keres mérlegképes könyvelõi végzettséggel. Bérezés a Kjt. szerint. Jelentkezés az iskola címén (2730 Albertirsa, Pesti út 110.) Somogyi Veronika igazgatónál. Tel.: 53/370-448.

Kedd Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. Ef 5,19 (Zsolt 98,1a; Jób 9,14–23.32–35; Jn 15,9–17) Ha szívbõl jövõ, eleven, üde énekszót hallunk, vagy ha mi magunk kezdünk áhítattal éneklésbe, bizonyára megtapasztaljuk, hogy a csüggedést erõ, a félénkséget bátorság váltja fel. Isten velünk van, az õ gondviselése soha nem hagy el minket. Csalódás ért bennünket? Sebeket hordozunk? Kezdjünk éneklésbe, és vigaszt, gyógyulást meríthetünk belõle.

Szerda APRÓHIRDETÉS

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL

1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016.

MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Egyházi textilek mûhelye, Gyõr. Lutherkabátok, barettek, stólák, oltárterítõk stb. készítése. Telefon: 20/947-6248, internet: www.raabmarkitextil.atw.hu.

Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból március 26-tól április 2-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

9.00 / m2 Örömhír Az evangélikus egyház mûsora (ism.) (26') 12.05 / Duna Tv Fabiny Tamás evangélikus püspök beiktatása Miskolcon (felvételrõl) (60') 15.05 / Bartók rádió Beszélgetés az egyházzenérõl Számszimbolika, számmisztika, 1. rész (55') 15.10 / mtv Örömhír A református egyház mûsora (26') 21.33 / Bartók rádió Hajtottam ágát, szedtem virágát Válogatás a magyar népköltészet gyöngyszemeibõl (12')

11.35 / Kossuth rádió Rádiószínház Egy önérzet története. Gelléri Andor Endre regényének rádióváltozata, 4. rész (25') 12.15 / PAX Ki is volt Luther Márton? (12') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája Adásunkban bemutatjuk dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület új püspökét. Mûsorunk emellett missziói percekkel és lelki útravalóval jelentkezik. 15.00 / PAX Ébredés, 6. rész (ZMC – 31') 18.30 / Viasat History Mûvészóriások Francisco Goya (30')

8.30 / Duna Tv Isten kezében Árvák apostola – Beszélgetés Regõczi Istvánnal (ism.) (26') 11.40 / Bartók rádió Magyar daloskert (20') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.10 / Kossuth rádió Társalgó irodalomról, mûvészetekrõl Benne: Bartók Béla és Móricz Zsigmond a Petõfi Irodalmi Múzeumban (50') 23.05 / Duna Tv Mindentudás Egyeteme Kosztolányi György: Mit ígér, és mit tud már ma is a genetika? (60')

5.25 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Tamásy Tamásné evangélikus lelkészt hallhatjuk. 11.20 / Kossuth rádió Beszélni nehéz! (15') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem. Bevezetés az iszlám világába, 1. rész (20') 16.05 / mtv Templomi orgonák titkai 3. rész (15') 16.30 / mtv Útmutató. A szeretet himnusza. Szerk.: Nagy László (26') 22.00 / Civil rádió Evangélikus félóra Lackner Eszter vezetésével (30')

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

6.00 / Hallmark Noé bárkája (amerikai film, 1999) 1. rész (80') 8.30 / Duna Tv Fabiny Tamás evangélikus püspök beiktatása Miskolcon (ism.) (60') 10.00 / Filmmúzeum Barátságos arcot kérek (magyar filmvígjáték, 1935) (72') 15.00 / PAX Ébredés, 9. rész (magazinmûsor) (ZMC – 31') 20.00 / PAX (premier) Mit ér az ember, ha… édesanya? Erdõs Erika (35') 21.04 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme. Kosztolányi György: Mit ígér, és mit tud már ma is a genetika? (60') 23.04 / Kossuth rádió Szokolay Sándor 75 éves (56')

Új nap – új kegyelem

6.00 / Hallmark Noé bárkája (amerikai film, 1999) 2. rész (80') 9.00 / Duna Tv A világörökség kincsei Tomar, Portugália legnagyobb kolostora (14') 18.01 / Petõfi rádió A lélek hangjai Gospelek és spirituálék feketén, fehéren (59') 19.00 / PAX (premier) A bennünk élõ mítosz 3. rész: A világ (ismeretterjesztõ sorozat) (60') 20.49 / Bartók rádió „Ha képes vagy türtõztetni magad…” Részlet John Donne egyik 17. századi prédikációjából (11')

11.05 / Petõfi rádió Jó karból, erõs gyökérbõl A családról Jelenits István asztaltársaságában, IV/2. rész 11.32 / Bartók rádió Szokolay Sándor mûveibõl (28') 12.05 / Duna Tv Isten kezében Bilincsek Krisztusért (26') 13.30 / PAX Két gyülekezet, egy templom A farkasréti evangélikus–református templom építésének története (dokumentumfilm) (22') 20.00 / PAX (premier) Állam és egyház 11. rész (40') 21.00 / m2 Tájkép csata után (lengyel film, 1970) (105')

10.30 / m2 Útmutató A szeretet himnusza. Szerk.: Nagy László (ism.) (26') 11.05 / mtv és m2 Péter bácsi nagy utazása Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes 37 évet töltött Japánban, és terjesztette a kereszténységet… (55') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (30') 15.40 / mtv Magyar elsõk. Az elsõ magyar cserkészek (20') 16.45 / PAX II. János Pál pápa személye és jelentõsége (16') 20.00 / Duna Tv Bizalom (magyar játékfilm, 1979) (101')

Az Úr letekint a mennybõl az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. Zsolt 14,2 (1Pt 2,1–2; Jn 15,9–17; Jn 15,18–25) Esténként, ha tiszta az égbolt, nagyon szeretem nézni a holdat. A telihold olyan nagynak és közelinek tûnik. Azonban tudnunk kell, hogy mi a holdnak mindig csak az egyik oldalát látjuk, a másikat sohasem. Sajnos sokan vannak így az élettel is. Csak az egyik oldalát ismerik: az Isten nélkülit, a Krisztus nélkülit. A zsoltárvers szerint az értelmes ember azonban az, aki keresi az Istent, a „másik oldalra tekint”, s tudja, hogy lehet Istenre tekintve, Krisztusban bízva is élni.

Csütörtök Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedrõl, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 1Móz 12,1 (Gal 3,9; 2Kor 4,11–18; Jn 15,26–16,4a) Abrámnak – engedelmeskedve Isten parancsának – mindent el kellett hagynia: a földjét, a rokonságát, az atyja házát. Abrám mindent rábíz az Úrra, és indul Isten akarata szerint. A keresztény ember is Isten vezetése alatt él, biztos pont az életében Isten ígérete, s nem csavarog vagy futkározik erre-arra ebben a világban, hanem vándorol, egyenest elõre, az Isten által mutatott úton.

Péntek Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtõl félned. Zof 3,15b (Ef 6,14–15; Jn 10,17–26; Jn 16,4b–11) „Ha Istenhez gyönge szódat emeled, teveled lesz akkor az Isten” – írta Ady Endre egyik versében. Keresztény hitünk drága kincse és tapasztalata, hogy velünk van az Isten. Nem egyedül, nem magányosan járjuk földi utunkat, hanem az Úr gondviselõ szeretete kísér bennünket. Érjen azonban bármilyen veszedelem, legyen mindig erõnk gyönge szavunkat Istenhez emelni, mert õ meghallgatja.

Szombat És láttam új eget és új földet, mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennybõl az Istentõl. Jel 21,1–2 (Zsolt 48,9; Jn 14,15–21; Jn 16,12–15) A Jelenések könyvébõl való igék a jövõt ábrázolják. Az utolsó ítélet utáni idõket. Ugyanakkor Isten igéje figyelmeztet is bennünket életünknek és az eljövendõ ítéletnek az összefüggéseire. Az új eget és új földet csak az láthatja majd meg, aki már itt a földön Istenben bízva él. Aki komolyan veszi azokat az igéket, amelyek a gyakorlati keresztény életrõl szólnak: a bûnbocsánatról, a békességrõl és a szeretetrõl; és mindenekelõtt aki Krisztusban felismeri és hittel követi Megváltóját. g Szabados Regina

Püspökiktatás közvetítése a Magyar Televízióban Március 25-én, szombaton 11 órai kezdettel a Magyar Televízió mindkét csatornája közvetíti Miskolcról az Északi Egyházkerület megválasztott püspökének, dr. Fabiny Tamásnak az iktatását.

Következõ számunkban:

Beszámoló a püspökiktatásról

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. ([email protected]), Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine ([email protected]), Hafenscher Károly ifj. – Liturgikus sarok ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.