Ézs 41,21-29 A jövendőmondókról Károli szerint: „Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.” Az új fordítás szerint: „Álljatok elő peres ügyetekkel! - mondja az ÚR. Adjátok elő érveiteket! - mondja Jákób királya. Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg; vagy tudassák velünk, mi következik, hadd tudjuk meg a jövendőt! Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva! De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ. Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, mint a sarat taposó fazekas. Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat. Én mondtam először Sionnak: Itt vannak már! Én küldtem Jeruzsálembe azt, aki örömhírt vitt. Szétnézek, de nincs köztük senki, aki tanácsot adhatna. Ha kérdezem őket, egy szót sem szólnak. Mert semmik ők mindannyian, semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél.” Bevezetés Ez az igeszakasz arról szól, hogy felszólítja a népeket, a bálványimádó népeket, meg a bálványaikat is, hogy ha tudják, mondják meg, mi volt a múlt, és főleg mondják meg, hogy mi lesz a jövő. Isten megmondta, hogy mi lesz a jövő. Az előző versekben olvastunk erről, és most is itt is megismételte, hogy északról és keletről elhozza azt a férfit, láttuk, hogy ez Czírus lesz majd. Csaknem 200 év múlva következik majd be ez, de Isten előre megmondta, hogy eljön. A népeket és azoknak a fejedelmeit eltapossa majd, mint az utca sarát. A bálványok nem tudnak semmit megmondani előre. Ezért azt mondja, hogy semmik ők, és semmik a tetteik is. Nézzük meg ebből az Igéből azt elsősorban, hogy a múlt, és főleg a jövendő, annak a tudása. A jövendő korszakok és események mind Isten kezében vannak, Ő tudja előre. Mire tanítanak bennünket ezek az Igék? A múltról Úgy olvastuk, hogy: „…Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg” (22. vers). Tulajdonképpen az ember igazából a múltat sem ismeri. Az emberek, a bálványok nemhogy a
jövőt nem tudják, hanem a múlt ismerete is nagyon hiányos. Nemcsak azért, mert egy ember képtelen befogadni az egész elmúlt történelmet, hanem gyakran nem látjuk az összefüggéseket, nem látjuk az események mögött a mozgatóerőket. Aztán van olyan, amit készakarva eltitkolnak, és eltitkoltak előlünk. Vannak olyan dolgok, amiket meghamisítottak, folyamatosan meghamisítanak a megtörtént eseményekből úgy, ahogyan az egyesek érdeke kívánja. Ez is sátáni dolog, hogy hazugság és hamisság miatt nem ismerhető meg igazán a múlt sem. Mostanában nagyon sokat foglalkozik vele a rádió, hogy már 16 és telt el a rendszerváltás óta, törvény is született, és még mindig nem tudjuk, hogy kik voltak a régi rendszerben a besúgók. Nem tudjuk, mert valakiknek az érdekében áll, hogy eltitkolják a múltat. Még nagyobb dolgokban is vannak meghamisított, vagy eltitkolt dolgok. Vannak, akik azt állítják, hogy igazából nem is tudjuk, hogy most 2006 van-e. Állítólag, és hoznak bizonyítékokat rá, hogy a középkorban meghamisították a történelmet. Sok-sok év kiesett, pontosan nem is tudjuk, hogy mennyi. Illetve nem kiesett, kitaláltak, betoldottak, úgy hogy nincs még 2000 sem. Valakiknek ez az érdekékben állt. Amikor még különböző időszámítások voltak, egy-egy fejedelem uralomra lépésétől számították az időt, és ezt utólag már nagyon nehéz kideríteni. Egyszer minden titok ki fog derülni, egyszer Isten nyilvánvalóvá teszi az egész múltat, hiszen meg van írva, hogy nincs olyan titok, ami ki ne derülne. Nincs olyan elrejtett dolog, ami napfényre ne jönne, és ez érvényes az egyéni életünkre is. Minden feltárul. Az Úr Jézus azt mondta, hogy amit fülbe súgva mondotok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Csak azt nem fogják a háztetőkről hirdetni, ha valaki a bűneit bevallja megtört szívvel, bűnbánattal, és az Úr Jézus vére eltörli. Azt Isten a háta mögé veti, és azt mondja, hogy ingyen sem említtetnek többé, de minden egyéb dolog elő fog jönni, napfényre hozza Isten. A múltat is csak Ő tudja megjelenteni. Annyira össze van zavarva, hogy senki más nem képes rá, csak Isten. A jövőről Azt olvastuk, hogy „…jelentsd meg, amik velünk történni fognak. Jelentsétek meg, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok-e!” (22. vers). A jövőt az ember magától nem tudja kitalálni, azt csak Isten ismeri. Itt azt mondja Isten, hogy ha a bálványok meg tudnák mondani a jövendőt, akkor istenek lennének. Mondják meg akkor a bálványok, mondja a bálványimádó népeknek, kérdezzétek meg, jelentsék meg a bálványaitok, hadd lássuk, hogy Istenek-e? A Sátánról úgy beszél az írás, hogy e világ istene. A Sátán vajon ismeri-e a jövőt? A démonok, a javasasszonyok, a halottidézők, a jövendőmondók által szólnak. Ismerik-e a jövőt? Teljes meggyőződésem a Szentírás alapján, hogy nem ismerik, egyáltalán nem ismerik. Istenek lennének, ha ismernék, de ők csak a bálványokat tették isteneknek. Szeretnének istenek lenni, isten képében tetszelegnek. Amikor az Írás azt mondja a Sátánról, hogy e világ istene, még ezt is Isten adta neki ideig-óráig, ezt a hatalmat, de a jövőt nem ismeri. Csak annyit ismer a jövőből a Sátán is, amennyit Isten kijelentett, egy cseppet sem többet, egy szikrányit sem többet. Semmit. Amikor jövendőt mondanak a halottidézők vagy a jövendőmondók a démoni szellemek által, akkor ez hazugság. Legtöbbször hazudnak, és hazugságot jövendölnek. Mondhatná valaki, hogy de hiszen azért vannak olyan dolgok, amit a jövendőmondók előre megmondtak, és bekövetkeztek. Hogyan álljuk ezekhez a kérdésekhez? Nézzük meg, hogy mit mond erről Isten Igéje. Mózes könyvéből felolvasok 5 helyről Igét, mindez a jövendőmondással kapcsolatos, és összefüggéseiben látva ezeket az Igéket, feleletet kapunk erre a kérdésre. Gonosz szellemi hatás Az első Igét olvasom: „Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (3Móz 19,31). Ebből az Igéből az látszik, hogy az Isten többek között azért tiltja, hogy az ember jövendőmondóhoz
menjen, mert megfertőzteti magát vele. Mit jelent ez? Azt, hogy az ember, amikor egy jövendőmondóhoz megy, aki mögött egy démon, a Sátán angyala áll, akkor kapcsolatba kerül ezzel a tisztátalan szellemmel. Kapcsolatba kerül a Sátánnal, aki „a hazugság atyja, és aki emberölő volt kezdettől fogva”. Ez a kapcsolat elég arra, hogy szellemi fertőzést kapjon az ember. Egyetlenegy kapcsolat is elég. Tudjuk, hogy ha influenzás időszak van, elég ha egy ember ránk tüsszent, attól már el lehet kapni a fertőzést. Nem kell száz ember, vagy nem kell, hogy százszor ránk tüsszentsenek. Ugyanígy van ez szellemi értelemben. Elég egyetlenegy alkalom elmenni a jövendőmondóhoz, és szellemileg fertőzést kap az ember. Miért éppen a jövendőmondók mögött áll a tisztátalan szellem? Azért, mert ez a legjobb csali, mert az ember kíváncsi. Kíváncsi a jövőre, kíváncsi a saját jövőjére: mi lesz velem? A fiatalok: ki lesz a férjem, ki lesz a feleségem? Az idősebbek: mi lesz a gyerekemmel? Sok mindenre kíváncsi az ember. Ez olyan, mint a csali: bekapja a kíváncsi ember, elmegy a jövendőmondóhoz, és megkapja a fertőzést. Ne menjetek jövendőmondókhoz, ne tudakozzatok tőlük, hogy magatokat azzal meg ne fertőztessétek! Mi lesz ez a fertőzés, amit kap az ember egy ilyen jövendőmondótól, vagy bármilyen okkult, spiritisztától? (Bármit is mondhatnánk, csak most a jövendőmondóról van szó az Igében.) Az embernek a lelkét betegíti meg először, aztán majd a teste is beteg lesz, de először a lelkét. Például megindul egy kedélyhullámzás. Néha jó kedélyű, néha nagyon rossz kedélyű. Ez a hullámzás egyre nagyobb lesz, és egyre gyakoribb lesz. Hol depresszióba esik, hol felülemelkedik. Néha olyan lesz az ember, mint ha részeg lenne. Nem tud normálisan gondolkozni, dönteni. Olyan lesz az ember, mint amilyen Saul király lett, mikor az a gonosz szellem, amit Isten engedett meg, hogy rájöjjön, néha meg akarta ölni Dávidot, aztán meg sírt Dávid felett, és azt mondta, hogy igazabb vagy nálam, és tudom, hogy te leszel Izrael királya. Ez a hullámzás végig tartott, egész életében. Elvezethet ez egészen a megtébolyodásig, az öngyilkosságig, különösen akkor, amikor ez a kedélybetegség rájön az emberre, és akkor valamilyen igézőhöz megy el gyógyulást keresni. Ez még mélyebbre húzza. Tehát ezért mondja az Ige: „Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” A másik Igét olvasom: „A mely ember pedig az ígézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül” (3Móz 20,6). Azt mondja Isten, aki elmegy a jövendőmondókhoz az Ószövetségben, azt Isten kiirtotta, meg kellett halni annak az embernek, mert a fertőzést bevitte Izrael gyülekezetébe. Azt is olvassuk ugyanebben a részben: „És akár férfi, akár asszony, hogyha ígéző vagy jövendőmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kővel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok” (3Móz 20,27). Tehát a jövendőmondó is halállal kell, hogy lakoljon, és aki elmegy hozzá a jövőt tudakozni, azt is meg kellett ölni. Isten irgalmas Isten, nem könnyen küldi a halálba az embert. Maga ez a tény, hogy halálbüntetést szabott ki rá az Isten, mutatja, hogy igen súlyos Isten színe előtt ez a bűn. Meg sem gondolják a mai emberek, akik csak úgy passziószerűen járnak halottidézőkhöz vagy asztaltáncoltató társaságba, hogy ez milyen súlyos dolog. Csak Jézus Krisztus vére tud megtisztítani ettől a fertőzéstől, és csak Jézus Krisztus tud megszabadítani ennek a fertőzésnek a következményeitől, és magától a démoni befolyástól is. Nem könnyű megszabadulni ebből, egyáltalán nem könnyű. Vannak tapasztalataim nekem is, akikkel elbeszélgettem, nem könnyű megszabadulni, és igen súlyos, tébolyodásig megy a dolog. Miért teljesedik be a jövendölés? A következő Ige, amit felolvasnék: „Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked [Most figyeljünk!] Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra
[Itt azt mondja az Ige: lehet, hogy bekövetkezik. Ha még bekövetkezik is, akkor se hallgass rá, és most jön az indoklás, hogy miért.]; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok” (5Móz 13,1). Tehát miért következik be az a csoda, az a jel, vagy az a jövendő, amit mond a jövendőmondó? Mert Isten meg akarta kísérteni, meg akarta próbálni az Ő népét. Most is megpróbálja az embereket, hogy szeretik-e Istent, vagy az ördöghöz ragaszkodnak. Ez csak akkor következhet be, ha Isten akarja. Mikor Isten megengedi neki, hogy a jövendőt mondja, az igaz jövendőt mondja, mert próbára akar tenni. Tudom, hogy közülünk senki, legalábbis nagyon remélem, hogy nem volt jövendő mondónál. Ha lenne valakinek ilyen ismerőse, és váltig bizonygatja, hogy de úgy van, beteljesedett, amit mondott, idézzük neki ezt az Igét, innen: Az Isten tett próbára téged, hogy elmégy-e idegen Istent imádni, mert a tét ez: Kövessünk idegen isteneket, tiszteljük azokat. Elmégy-e ördögöt imádni? Sátánimádó leszel-e? Végső soron erre megy ki a fertőzés. Aztán így folytatja: „Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen…” (5Móz 13,5). Minden ilyen okkult dolog, jövendőmondás, pártütés az Úr ellen, az embereknek bálványimádásra, ördögimádásra való csábítása. Megjegyzem, olyan is van, hogy mond a jövendőmondó egy jóslatot, és az ember úgy gondolja, hogy az biztos, hogy be fog következni. Annak úgy kell lenni, attól már nem lehet eltérni, sorsszerűen az a végzetem. Az ember ezért maga megy bele abba, amit az ördög jövendölt neki. Az ördög olyat jövendöl, amibe szeretné, hogy bele is menjen, mert úgy tudja elveszíteni. Régebben olvastam Shakespeare-t, és nem teljesen jut eszembe, nem biztos, hogy pontos, amit mondok, de a lényeg az megvan. Talán a Machbeth-ben van egy történet, ahol jövendőt mondtak, és aztán végül úgy gondolta ez a főhős is, hogy annak úgy kell lenni. Belement a gyilkosságba, mert az volt a jövendölés, hogy ő lesz a király. Megölte az igazi királyt, és szörnyű következményei lettek, elsősorban az ő életére nézve. Úgyhogy ez ismerős, nemcsak a hívők között, hanem ismerős a világban is. Utálatos az Úr előtt Végül hadd olvassam el a Mózes 5. könyve 18. részéből az Igét: „Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!” (5Móz 18,10-12). Azt olvastuk, hogy „utálja az Úr, aki ezeket műveli” Az alapigében olvastuk azt, hogy „utálatos dolog az, a ki titeket szeret, aki titeket választ” (24. vers). Utálatos Isten előtt, aki bálványokhoz, a jövendőmondók mögött álló démonokhoz mennek (mert a bálványok mögött a démonok állnak), utálja azokat az Úr. Tudjuk milyen az, amikor az ember valamit utál. Az Isten szeretet, de ez a szeretet Istene ezeket a démoni, jövendőmondó dolgokat utálja. Azt olvastuk, hogy azokat a nemzeteket is a jövendőmondókra és igézőkre való hallgatásuk miatt űzte ki az Úr (5Móz 18,14). Voltak köztük olyanok is, akik hallgattak rájuk, és betelt a pohár. Isten azt mondja, hogy eltörlöm ezeket a nemzeteket. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi lesz a mi népünkkel, ahol egyre jobban elharapóznak ezek a dolgok? Mi lesz az emberiséggel? Az Úr megmondja, hogy mi lesz: egyenes vonalban megy a nagy nyomorúságba, amikor megjelenik majd a Sátán, és imádhatják azt, akit addig is imádtak. Súlyos következménye lesz ennek az imádatnak, ahogy a Jelenések könyvében le van írva. Azt olvastuk, hogy prófétát támaszt az Úr, olyat mint én, mondja Mózes, őt hallgassátok (5Móz 18,15). Isten nem hagyja az embert, nem hagyja az Ő népét a sötétségben,
a jövőt illetően, csak nem a jövendőmondókon, hanem az Isten prófétáin keresztül üzeni meg a jövőt. Őt hallgassuk, aki a próféták feje, az igazi nagy próféta, az Úr Jézus Krisztus. Mástól ne tudakozzunk, se tanácsot, se eligazítást ne kérjünk. Amit Isten üzent, itt van benne a Bibliában, ezen kívül nincs más. Isten a jövőre vonatkozó leglényegesebb dolgokat kijelentette, itt vannak benne a Bibliában. A kérdés csupán az, hogy mit teszünk a kijelentett dolgokkal. Nagyon érdekes az ember, mindig olyanokat keres, ami nincs kijelentve. Valami titkokat. Sőt, a Biblia felett is okoskodik, és túllép azon, mint ami ki van jelentve, hamis következtetéseket von le, pedig ami nyilvánvalóan ki van jelentve. Érthető, mert Isten nem úgy jelent ki dolgokat, hogy ne értsük meg. Ő nagyon jól tudja, hogy mit tudunk megérteni, és mit nem tudunk megérteni. Ő érthetően jelenti ki. Akiben Isten Szelleme van, az megérti, mert a Szent Szellem meg is magyarázza a dolgokat. Mit teszünk, ha tudjuk, mi következik? Nem ez a kérdés elsősorban, hogy mint lesz a jövő, mert ez ki van jelentve fő vonalaiban, hanem az, hogy mit teszünk vele, ami ki van jelentve. Mit használ az nekünk, ami ki van jelentve? A nagy és jelentős események teljesen világosak az Igében. A leglényegesebb esemény, ami előttünk van, az elragadtatás, utána jön az antikrisztusi kor. Aztán jön Krisztus dicsőséges megjelenése, aztán az ezeréves királyság. Aztán az utolsó ítélet a nagy fehér királyi szék előtt. Aztán ennek az égnek és a földnek az elmúlása, aztán az új égnek és földnek a megjelenése. Aztán Jézus Krisztus előtt minden térd meghajol, és Isten az ellenségeit a lábai alá veti zsámolyul. Aztán Krisztus mindent átad Istennek, és Isten lesz minden mindenekben. Ezek mind kijelentett dolgok, de mit teszünk ezekkel? Változtat-e ez az életünkön? Például amikor Péter apostol arról ír, hogy „ez az ég és föld elmúlik, és új eget és földet várunk” rögtön lefordítja, hogy akkor hogy kell, hogy ez hasson a mi mindennapi életünkre. Mivel tehát mindezek felbomlanak, milyeneknek kell nektek lennetek szent életben és feddhetetlenségben? Milyeneknek kell lennetek? Máshol is azt mondja az Ige, hogy az odafelvalókat keressétek, ne a földieket, mert ez felbomlik. Az odafelvalókkal törődjetek! Igaz, mondhatná valaki, hogy jó, ezek benne vannak a Bibliában, de az én egyéni jövőm, az nincs benne a Bibliában. Milyen égető problémája egy fiatalembernek, hogy ki lesz a felesége? Vagy egy lánynak, hogy férjhez megyek-e, ki lesz a férjem? Számtalan dolgot lehetne felsorolni: most munka nélkül vagyok, kapok-e munkát? Most beteg vagyok, lesz-e gyógyulás? Sok kérdés lehetne. Valóban, ezek így nincsenek leírva, de ettől több van leírva, sokkal több, az egyéni életünkre nézve is. Le van írva a tökéletes megoldás, a végső megoldás, a cél, mert ez mind csak átmenet: a férjhez menés, a házasság, gyerekek születése, öregség, betegség, munka. A végső megoldás ott van: aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Nem megy az ítéletre, mert átment a halálból az életbe. Le van írva, hogy Istennek gondja van ránk. Nem mondja, hogy úgy lesz gondja rád, hogy férjhez mégy, vagy úgy lesz gondja rád, hogy nem mégy férjhez; vagy beteg leszel, vagy meggyógyulsz, de Istennek gondja van rád. Nem régen olvastunk ugyanebből a részből: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj! Az is meg van írva, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van például, amit olvastunk az alapigében, így van a Károliban, hogy: „hozzátok ide ügyeteket” (21. vers). Ez a lehetőség mindig fennáll, hogy Istenhez vigyük az ügyünket, ami nehéz, és minden gondunkat vessük Őreá. Istennél nincs tévedés, nem olyan, mint a hivatalokban. Mostanában mindig vannak csalódásaim a hivatalokban, hogy úgy bonyolítják az ügyeket, külön ügyosztály erre, meg arra, hogy rettenetesen elrontanak és tologatják. Ilyen Istennél nincs. Nem tologatja ide, meg oda. Mindenben Ő az illetékes. Hozzátok ide ügyeteket. Ő látja az egész jövőt. Szeret bennünket, bölcs, és tudja, hogy mi van a javunkra, és feljebb hallgat meg, mintsem kérjük, vagy elgondoljuk. Mi visszük, és kérnénk ezt. Azt mondja az Úr: jobbat adok, nem ezt, jobbat.
Mi után vágyunk? Még egy szempontra ki kell, hogy térjek. Ezt elolvasom: „És ha jövendőt tudok is mondani, [Itt is van jövendőmondás. Most nyilván nem a gonosz szellem által, hanem ha prófétai szellem van bennem, és ezért ha jövendőt tudok is mondani.] minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is…, [de így folytatódik:] ha szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok” (1Kor 13,2). Tehát, ha jövendőt tudok is mondani, van ilyen képességem, vagy ismerem az egész jövőt, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok. Először is megtanulhatjuk ebből azt, hogy milyen jó, hogy Isten nem csak a jövőt tudja, ez volt az alapigében, Ő tudja a jövőt. Nemcsak a jövőt tudja, s nemcsak kijelenti a jövőt, előre, hanem Isten a szeretet Istene is. Sőt, az Isten szeretet. Amit megjelent, szeretetből jelenti meg, és amit eltitkol, azt sem azért, hogy összezavarjon bennünket, hanem szeretetből titkolja el. A titkok az Úréi - így van megírva- a kijelentett dolgok azok a mieink, s a mi gyermekeinké. Az ördög, akiben nincs szeretet, aki embergyilkos, az fordítva teszi. Amit eltitkol akár a múltból, a jövőt meg nem is tudja, azért teszi, mert gyűlöl, nem szeret. Amit kijelent a jövőről, ami a legnagyobb részt hazugság, amint az előbb elmondtam, azt is azért teszi, mert gyűlöl, öljön és pusztítson. Éppen ezért ráillik az ördögre és minden bálványra az, amit olvastunk, hogy ha nincs bennem szeretet, akkor semmi vagyok. Az alapigében, a Károliban ezt olvastuk: „Ímé, semmiből valók vagytok” (24. vers), az új fordításban: „és dolgotok is semmi”. A bálvány semmi, mert nincs benne szeretet. Semmi, mert nem úgy lesz, és semmi, mert nem tudja igazán a jövőt. Semmi, mert az ördög maga is csak teremtmény. Semmi, mert csak azt teheti, amit az Isten akar, amit megenged neki, és csak annyit tud, amennyit kijelent neki. „Íme, ti semmik vagytok, és a dolgotok is semmi; utálat az, a ki titeket választ.” Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi után vágyunk? A jövőnek a tudása után, ami után nagyon sok ember vágyik, bekapja az ördög csaliját, mert annyira szeretné tudni a jövőt. Mi ez után vágyunk, vagy szeretet után? Nemcsak, hogy engem szeressenek, hanem én is szeressek, hogy legyen bennem szeretet? Több szeretet, mert a szeretet a legtöbb, a legnagyobb a szeretet. Ha az egész jövendőt ismerem is, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok. Úgy is mondja, hogy: semmi hasznom abból (1Kor 13,3). Semmi vagyok, és semmi hasznom nincs belőle. Sőt, ha illetéktelentől tudom a jövőt, ahogy láttuk, károm van belőle. Nagyon nagy károm. Isten örömöt hirdet Az alapigében azt olvastuk, hogy: „örömmondót adtam Jeruzsálemnek” és az új fordításban úgy van, hogy: Én küldtem Jeruzsálembe azt, aki örömhírt vitt (27. vers). A szeretet Istene, amikor a jövendőt kijelenti, jó hírt, örömhírt küld. Tudjuk az örömhírnek a görög nevét: evangélium. Tehát így is mondhatnánk, hogy én küldtem azt Jeruzsálembe, aki evangéliumot vitt. Igen, a szeretet Istene evangéliumot hirdet. A Biblia első lapjain meghirdette az ősevangéliumot. Még messze volt, messze jövőben, 4000 év múlva következett be, és így hangzott az ősevangélium: „Az asszony magva a kígyó fejére tapos.” Látta Isten a jövőt, és előre hirdette az evangéliumot. Az ószövetségben hirdette az ősevangéliumot sok előképben: például, Ábrahám kész volt feláldozni az ő fiát, de nem fogadta el Isten. Ez egy jó kép előre, hogy Isten elfogadja a saját Fiának az áldozatát. Vagy ott van a törvény szerint vitt számtalan véres áldozat. Mind evangélium. Majd Isten hozza az igazi Bárányt. Ahogy mondja ott Ábrahámnak: Majd Isten gondoskodik a bárányról. Majd a megszámlálhatatlan sok törvény szerint vitt bárány és egyéb áldozat helyett Isten gondoskodott egyetlenegy áldozatról. Evangélium szólt a Messiás születéséről, évszázadokkal, évezredekkel előtte. Megmondta a helyet is Isten, Júda Betleheme, ott fog megszületni. Szólt a Messiás haláláról is sok-sok prófécia, és a feltámadásáról is. „Nem hagyod lelkemet a sírban, nem engeded, hogy a szented rothadást lásson. Testem is biztonságban lakozik.” Evangélium szólt arról jó előre, már Ábrahámnak mondta Isten, hogy
„a magodban megáldatnak a föld minden nemzetségei.” Beteljesedett az evangélium, Isten megjelent testben. A jövőre is vonatkozik evangélium: Isten eltöröl minden könnyet azoknak a szeméről, kik hisznek Jézus Krisztusban. Habár van az Igében kijelentés a jövőre nézve kárhozatról, tűzzel és kénkővel égő tóról is, ez is csak azért van, hogy az ember válasza a jót, az életet. Lássa az ellentétet, nehogy azt válassza, vegye komolyan a felkínált evangéliumot, az örömhírt. Az evangélium valóban örömhír. Az alapvető üzenete örömhír: Isten szeret, Isten szereti az embert, Isten szereti a világot. „Úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Isten Jézus Krisztus által fiaivá fogad. Nemcsak megbocsátotta a bűneinket, Fiaivá fogadott, és Jézus Krisztusban örök dicsőségre hívott. Örök dicsőségre, és „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön”, minden ember ide jusson. Lehetünk az örömhírnek élvezői, kedvezményezettjei, részesei, de lehetünk az örömhírnek hirdetői, ahogy olvastuk, hogy: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.” Lehetünk a hirdetői életünkkel is, a szavainkkal is, bizonyságtételünkkel is, igehirdetéssel is. Kire mit bízott Isten, kinek milyen lehetőséget adott az Úr. Befejezés Végül még csak egy gondolatot. „Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik” (29. vers), a Károliban írja így, de ez egyenlő a bálványaikkal. Az új fordítás szerint: „Mert semmik ők mindannyian, [ez elsősorban a bálványaikra vonatkozik] semmit sem érnek tetteik! [Nem is tudnak semmit tenni.] A bálványok csak olyanok, mint a pusztai szél.” A bálványok a mögöttük álló gonosz erők, csak olyanok, mint a pusztai szél. Felkavarja a port a pusztai szél, és ezek a bálványok és a gonosz, démonikus erők csak port hintenek az embernek a szemébe. Összezavarják az ember látását, és gondolkozás módját annyira, ahogy az előbb elmondtam. Ha valaki fertőződik általuk, akkor a tébolyodásig jut el. Teljesen, mindent összezavarnak. Isten kijelentette, örömhírt mondott akkor is, beteljesítette az örömhírt, amikor arról beszélt, hogy Ő egy másik szelet fog támasztani. „A szél fúj, ahová akar. Annak zúgását hallod, de nem tudod, hogy honnan jön, és hová megy.” Tudunk egy szélről, hogy honnan jött, amikor eljött a Szent Szellem. Hová ment, azt is kijelentette Isten: bennünk akar lakozást venni. Aki hisz Fiúban, abban lakozást vesz. A Szent Szellem más szél: kitisztítja az embernek a látását, nem port hint, hanem kitisztítja. Kitisztítja a gondolkozását, megnyitja az ember belső szemeit, hogy lássa Jézus Krisztust, az Ő gazdagságát, az Ő szeretetét. Így van megírva, és ezzel az Igével fejezném be: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. [Figyeljük? A jövőt megjelenti] Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Jn 16,13-14). Ámen. Debrecen, 2006. május 10.
