Ézs 27,1-13 Ama napon „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van. Ama napon a színború szőlőről énekeljetek: Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt; Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt; Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem! Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel. Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg? Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján. Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok! Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait. És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója. És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai. És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.” Bevezetés Négyszer olvastuk ebben a részben, hogy „ama napon”. Mikor lesz ez a nap? Ennek egy része már megvalósult akkor, amikor a babiloni fogságból megszabadult Izrael népe. Akkor már eljött az a nap, de a teljes megvalósulás, az egésznek a beteljesedése majd az ezeréves királyságban lesz. Ezen túlmenően szeretnék még arról szólni, hogy a mi életünkben hogyan teljesednek be ezek, szellemiekben, nem külsőben, mint ahogy Izrael életében. Babilon után Nézzük először tehát azt, hogy a babiloni fogság után mi teljesedett be ebből a próféciából? Ezt Ézsaiás még a babiloni fogság előtt írta. Azt olvastuk az 1. versben, hogy majd ama napon meglátogatja az Úr kemény nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van. Leviatánról többször van szó a Szentírásban. A Zsoltárok könyvében is, és Jób könyvében egy egész fejezet szól róla, maga az Úr hozza szóba a Leviatánt, és nyilvánvaló ott, hogy teljesen az ördögnek a jelképe ez a Leviatán. Az 1. versben, amit olvastunk, nyilvánvalóan mondja az Ige, hogy ez a Leviatán, az a kígyó, ama régi sárkány. Ebből is nyilvánvaló, hogy itt az ördögről van szó. A Dániel könyvéből és más helyről is tudjuk a Szentírásból, hogy nagyon sokszor a pogány népek és a pogány birodalmak vezetői mögött az ördög áll, aki biztatja, inspirálja őket gonosz dolgokra. Így állt például Babilon mögött is az ördög. És itt tulajdonképpen azt mondja el Isten, hogy majd eljön az idő, amikor az Úr meglátogatja ezt a Leviatánt, ezt a babiloni birodalom mögött álló gonosz szellemiséget, el fogja távolítani, és eljön majd az a nap, amikor színború szőlőről fognak énekelni. Valóban az Úr megdöbbentő módon, egyik napról a másikra félretette ezt a világbirodalmat, megölte a mögötte álló szellemiséget, és Izrael számára eljött az idő, mikor Czírus, perzsa király kiadta a parancsot, hogy hazamehet
mindenki, aki csak akar, aki az Ő népe közül való. És az elpusztult országot, Jeruzsálemet, és a templomot, és az oltárt újra építhették. Azt olvastuk a 6. versben, hogy a jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul, és betöltik a földnek színét gyümölccsel. A babiloni fogságban úgy nézett ki, hogy Izrael olyan, mint egy kiszáradt fa, elpusztult az egész ország. De utána beteljesedett az, hogy ez a kiszáradt fa mint nemzet, újból kihajtott. És talán kérdezhetné valaki, vajon gyümölcsöt is termett? Hiszen nem lehet mondani, hogy a babiloni fogság után teljesen Isten szíve szerinti, istenfélő nép lett a zsidó nép. De termett gyümölcsöt, egyetlen nagyon drága gyümölcsöt termett: közülük született a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, Aki majd aztán az egész világért odaadta az életét, és az egész világért elszenvedte a halált, és megváltotta az egész világot. Az Ő népét mértékkel ítéli - fenyíti A 7-8. versben azt olvastuk, hogy egy kérdést tesz fel a próféta, hogy Izraelt vajon úgy verte-e meg Isten, mint ahogy az ellenségeit megverte? Mint például Babilont. És azt mondja, hogy nem. Mérték szerint ítélte meg őt Isten, akkor is, ha ráfútt kemény leheletével, mint a keleti szél. A szél képében nagyon sokszor az ítéletet jelenti ki a Szentírás. Nyilván a babiloni fogság egy ítélet volt Izrael számára. De nem semmisült meg ebben. Mérték szerint ítélte Isten. De nem úgy, mint az ellenségeit, például a babiloni birodalmat. Az megszűnt, vége lett, soha többé helyre nem állt. De Izrael helyreállt. Annyira nem állt helyre, hogy itt egy másik képet is hoz az Ige: „Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait. És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörűl meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója” (10-11. vers). Szó volt már itt Ézsaiás könyvében az erős városokról, mennyire Isten-ellenes képződmények ezek a városok, mind a mai napig. Különösen Babilon. És olyan lett, mint a fa, amikor kiszárad, a gallya összetöretik, és elégetik, szemben Izraellel, amelyik úgy nézett ki, hogy kiszáradt, de eljött az idő, hogy ismét meggyökerezett, és gyümölcsöt termett. Mi volt a célja Istennek, hogy Izraelt megfenyítette? „…így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!” (9. vers). Berkek és naposzlopok voltak azok a helyek, ahol Izrael is a bálványoknak áldozott. És a babiloni fogság után végleg megszabadította Isten Izraelt a bálványimádástól, nem lettek többé bálványimádók. Nem lettek teljesen Isten szerint valók sem, mind a mai napig. Ez még hátra van. De a bálványimádást kiirtotta Isten közülük. Ez a babiloni fogság egy jó fenyítés volt az Úr kezében, hogy megtisztítsa őket ezektől a bálványoktól. „És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvízétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai” (12. vers). Mikor Czírus elfoglalta a trónt, és ezt a területet is a maga birodalma alá hajtotta, és Izrael hazatérhetett, akkor valóban Isten egyenként szedte ki őket. Ezsdrás és Nehémiás könyvében részletesen le van írva, hogy hogyan mentek haza először egy csapat, aztán másik csapat, voltak, akik ottmaradtak. A hűségeseket egyenként szedte ki Isten, hogy térjenek vissza. Na, ez volt az első beteljesedése ennek a próféciának. Az ezeréves királyságban A második, és az igazi beteljesedése az ezeréves királyságban lesz. Az ezeréves királyságot megelőzi az antikrisztusi kor. Az antikrisztusi korban különösen látszani fog majd, hogy mennyire a Sátán van e világ hatalmasai és vezetői mögött. Bár meg van írva, hogy nincs hatalmasság, csak Istentől, de Isten megengedte, hogy az ember, aki Őnélküle akar boldogulni, nézze meg, hogy hova juthat Nélküle. Nézze meg, hogy hova juthat azzal a sátáni elvekkel, amit ez a világ képvisel, és ez az antikrisztusi korban ki fog teljesedni. Az
antikrisztusi korban a Sátánt különösen két jelentős alak fogja képviselni, akikről a Jelenések 13-ban van leírva, az egyik az Antikrisztus, amely úgy van leírva, mint egy fenevad, ami a tengerből jön elő, és utána a földből egy bárányhoz hasonló valaki jön elő. Aki a tengerből jön, az ördögnek a világi hatalmát fogja képviselni, ez lesz az Antikrisztus. Aki a földből jön elő, és a bárányhoz hasonló, ez lesz a hamis próféta. Mind a kettőnek a Sátán, a sárkány adja az erejét. Amikor Isten elérkezettnek látja az időt (mert előre meg van szabva az ő idejük, ez mindössze az egész hét év, szorosabban három és fél év), akkor eljön az Úr, és meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával ezeket az ördögi vezetőket, és eljön a végük is. Ez így van leírva, felolvasom szó szerint, hogy amikor megjelenik az Úr Jézus Krisztus, akkor hogy lesz vége az Antikrisztusnak is, és a hamis prófétának is. Pál apostol úgy írja le, hogy megemészti az Úr szájának leheletével, és megsemmisíti az Ő feltűnésének a hatalmával. „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül [Krisztus ellen] vala és az ő serege ellen. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, [ez a fenevad az Antikrisztus] a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával” (Jel 19,19-21). Tesz akkor valamit az Úr Jézus Krisztus a Sátánnal is: „És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre” (Jel 20,1-3). Tehát az ezeréves királyság alatt nem lesz Antikrisztus, hamis próféta, és el lesz némítva az ördög, be lesz zárva. Egy lánccal a mélységben bepecsételve. Még az ezeréves királyság után egy rövid időt enged neki Isten, hogy elhitesse Gógot és Mágógot, de azután: „És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” (Jel 20,10). Tehát eljön az Úr, meglátogatja nagy, erős és súlyos kardjával a Leviatánt, és megöli a sárkányt, amely a tengerben van. Ez akkor be fog teljesedni. A szőlő Ez után jön egy másik nap. Jön egy másik „ama nap”. „Ama napon színború szőlőről énekeljetek. Én az Úr őrizem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt” (2-3. vers). Emlékszünk még bizonyára, hogy Ézsaiás írt egy másik szőlőről is. „Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!” (Ézs 5,1-7). Ez a régi szőlő szintén Izrael volt, amelyik nem hozta meg a várt gyümölcsöt. Bár Isten mindent megtett, amit csak tehetett. Mindent megadott annak érdekében, hogy olyan életet éljenek, amilyen méltó Istenhez. De nem termették meg a gyümölcsöt.
Vadszőlőt teremtek, ezért Isten elrontotta a kerítését. Ez azt jelenti, hogy tovább nem védelmezte őket. Ezért jöhetett Babilon, ezért jöhetett Asszíria, ezért jöhetett mindenfajta ellenség, és mehetett át Jeruzsálemen, és rombolhatta őket. Nem öntözi őket többé nem lesz rajtuk áldás, az Istennek áldása. Tövis és gaz veri fel őket. Amikor az ember vétkezett, Isten azt mondta, hogy átkozott legyen a föld, töviset és bogáncskórót teremjen. A tövis az átoknak, a terméketlenségnek a képe. Átok alá kerültek, mert meg is van írva a törvényben, hogy átkozott, aki meg nem marad mindezekben a beszédekben. És ez Izráelnél tartott nemcsak a babiloni fogságig, hanem egészen tart a mai napig, tart az antikrisztusi korban is. Úgy néz ki, hogy Isten nagyon kemény kézzel bánik velük, elrontotta a kerítést, és hiába kérdezik az emberek sokszor felháborodva: Miért? Miért? Hogy lehet holokauszt, hogy engedhette Isten, hogy Hitler így bánjon? Elbontotta a kerítését, hogy lelegeltessék, mert nem maradtak meg mindabban. Ez figyelmeztetés a keresztyénségnek is, és mindannyiunk számára figyelmeztetés, hogy vár jogőrzésre, és a jogtalanság az égig hat. Egyszer Isten közbe fog most is lépni, bár megvárja, míg az antikrisztusi korban kiteljesedik ez a jogtalanság, de közbe fog az Úr lépni. De mikor eljön majd az a nap, tehát, amikor az antikrisztusi kor végén Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy mindezekre az embereket az ördög inspirálta, és az ember hallgatott az ördögre, és Istenre pedig nem hallgatott. Az emberiségnek hatezer éves története fogja bizonyítani, hogy emberek, hallgattatok az ördögre. Mindig be tudott benneteket csapni. Mindig azt ígérte, hogy most már jobb lesz. Mindig azt ígérte, hogy most már eljön a Kánaán. Mindig azt ígérte, hogy most már boldogok lesztek. Hat évezreden keresztül orrotoknál fogva vezetett benneteket. És amikor megölik, és eljön a békekirályság, Jézus Krisztus uralma és királysága, akkor Izrael is más lesz. Egy új szőlő lesz. Ez a szőlő nem terem többet vadszőlőt, hanem olyan szőlőt terem, amelyből színbort, másik helyen mondja Ézsaiás, erős bort lehet készíteni. A bor a Szentírásban gyakran az örömnek a képe. És valóban, mondja is Ézsaiás a másik helyen, hogy örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak. És elmúlik fájdalom és sóhaj. Amit mindig az ördög ígért, de soha nem valósult meg. Nemcsak gyümölcsöt fog teremni, hanem ez a gyümölcs betölti az egész földnek a színét (6. vers). Isten azt kívánta volna Izraeltől, hogy ismertessék meg az Ő nevét a többi néppel. Hiszen már Ábrahámnak is azt ígérte, hogy az egész föld számára áldássá teszi, és benne áldja meg az egész föld. Nem valósította meg Izraelben, de az ezeréves királyságban nemcsak önmagukért fognak élni, hanem a gyümölcsük be fogja tölteni az egész földnek a színét, mert Krisztus lesz a Királyuk. Az a Krisztus, aki meghalt az egész világért, úgy szerette az egész világot. Nem önzés fog uralkodni, nem jogtalanság lesz, hanem a jogosság, az igazság, a szeretet, az irgalom, a krisztusi lelkület, a krisztusi szellemiség fog uralkodni ezen az egész földön. És azt ígérte itt Isten, hogy Ő őrzi őket. Ő őrzi akkor is, amikor az ezeréves királyság végén fellázad az ördög, mikor eloldják, és hozza Gógot és Mágógot, Ő őrzi őket. És Ő eltávolít minden tövist, azt mondja, csatára megyek ellene, minden átkot. És Ő öntözi őket. Tehát minden áldásukat Isten rájuk fogja árasztani. Békesség és gyümölcstermés Mond egy érdekeset: „…fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (5. vers). Az egész történelem a hatezer év alatt mindig a háborúságnak a története volt, mindig folyt valahol a vér. Sokszor több helyen is egyszerre. Milliók és milliók pusztultak el. Az ezeréves királyságban béke lesz. Izrael békét köt Istennel, Isten pedig Krisztust adja Királyul, aki a békességnek a Fejedelme. Békekirályság lesz. Azért írja a próféta más helyen, hogy a kardokból ekevasakat fognak kovácsolni, és a harci saru, a vérrel fertőzött öltözet mind megég és tűzbe vetik. Békesség lesz. Most is csak akkor van békesség, és ott van békesség, akik Krisztussal megbékéltek. Azért mondja Pál apostol: mintha az Isten kérne miáltalunk, a Krisztusért kérünk, hogy béküljetek
meg az Istennel. Aki megbékélt az Istennel, annak van csak igazán békessége. Nincs másképp békesség. Mondja is az Írás: nincs békességük, így szól Istenem, a hitetleneknek. Hanem mint amikor a vihar az iszapot és sárt hányja ki a vízből, olyan a hitetleneknek a lelke. Békételen, nyugtalan, nincs nyugalma. Ekkor mindenki szeme előtt nyilvánvaló lesz, ami a 6. versben meg van megjövendölve: „Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik, virúl Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.” Amikor Jézus Krisztus a földön járt, egy fügefán keresett gyümölcsöt. Nem talált rajta, és megátkozta: Terajtad többé ne teremjen! A fügefa gyökerestől kiszáradt. Izraelt jelképezi. Az Úr Jézus hiába kereste rajtuk a gyümölcsöt, a szeretetnek, az örömnek, az Istenhez való ragaszkodásnak, a hűségnek a gyümölcsét, csak hitetlenséggel, ellenségeskedéssel találkozott. És Izrael kiszáradt, mint nemzet is odalett. Most előttünk kezd hajtani, de még gyümölcsöt nem terem. Majd gyümölcsöt csak az ezeréves királyságban fog teremni a maradék, akik megtérnek az Úrhoz. De az egész világ szeme láttára teszi Isten azt a csodát, hogy a gyökerestől kiszáradt, a helyéről kivágott fa, Izrael, ismét virul. Virágzik, és gyümölcsöt fog teremni. Példák Mond egy másik példázatot az Úr Jézus: három éve járok, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fán, de nem találok rajta. Vágd ki azt. Minek foglalja a földet hiába. Azt mondja a vincellér, még egy évet adj neki, és megkapálom, megtrágyázom. Ha jó, akkor hagyd meg, ha nem, akkor vágd ki. Az Úr Jézus Krisztus után még kapott nem egy évet, több esztendőt kapott Izrael. De elutasították István bizonyságtételét ugyanúgy, mint a tizenkét apostol bizonyságtételét, Pál apostol bizonyságtételét, a Szent Szellem munkáját, sorozatban és sokszor visszautasították. És eljött hetvenben az idő, Isten még nem egy évet várt, majdnem negyven évet, és hetvenben kivágta. Jött Titusz, és kivágta az egész nemzetet. És a kivágott nemzet egyszer mégiscsak kihajt. Az elszáradt fa, a kivágott fa (ez az Isten csodája) mégis kihajt. A jövőben Jákób meggyökerezik. A gyökerestől elpusztult fa meggyökerezik, virágzik, és virul, és betöltik a földnek a színét gyümölccsel. Nem így a többi világbirodalom. Akik erős városokat építettek, de nem az Úr az erősségük. Akik mindenfajta emberi manipulációval, pénzzel, kereskedéssel, hatalommal, gyilkolással akarják megerősíteni a városokat. A másik példa, amit hoz, amit már az előbb is mondtam: megszáradnak a gallyai, összetöretnek, asszonyok eljővén megégetik azokat, mert értelem nélkül való ez a nép. Ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez neki Alkotója. Ez azt jelenti, hogy minden más birodalom össze fog törni gyógyíthatatlanul. Megszáradni, és többet nem fog kihajtani. Az a kő, amit Dániel látott, ami leütötte az arany állóképet, és összezúzta porrá, és elvitte a szél, azt jelenti, hogy minden más világbirodalom, ami mögött sátáni hatalmak álltak, semmivé lesz. Nem fog többet feltámadni. Mert nem Istenre alapoztak. De Izrael, aminek a maradéka, nem az egész, de a maradék, egy kicsiny nyáj, amelyik elfogadja Jézus Krisztust Isten Fiának, és Megváltónak, ezért a kicsiny maradékért megkegyelmez a nemzetnek. És meggyökerezik. De a többi népek, akik nem akarnak tudni Istenről, és nem Istenre alapozzák az életüket, értelem nélkül valóak. Értelmetlenek. Bár nagyokosoknak tartják magukat, milyen okosok, mennyi pénzt, meg hatalmat tudnak szerezni, de ez Isten szemében bolondság. Oktalanság. És mivel oktalanok, nem kell Isten, ezért elpusztulnak, kivágatnak, örökre, és gyógyíthatatlanul. Minden más hatalom, és minden más birodalom, és minden más törekvés odalesz. Csak az áll meg, ami Istennek a törekvése. Izraelt másképpen ítélte meg Isten, mint az ellenségeit: „Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg? Mérték szerint ítélted őt…” (7. vers). Ez látszik az elmúlt kétezer évben is, hogy fenyítette Isten, de mértékkel. A
kicsiny maradék miatt, amit Isten kegyelemből hagyott. És a fenyítés azért volt, és azért lesz, még a java eztán jön, az antikrisztusi korban, a nagy nyomorúságban, azért, hogy megtisztítsa őket. Kitisztítsa minden bálványozásukból. Most nem folyik olyan bálványozás, hogy bálványképek előtt hajolnak le. De folyik a pénz imádata. Folyik a világi hatalom imádata, folyik a vallásosságuknak az imádata, az önerejüknek az imádata. Mindből kitisztítja Isten, és úgy mennek be az antikrisztusi kor nyomorúsága után, a maradék megtisztulva, az ezeréves királyságba. Összegyűjti majd őket Isten erre a királyságra. „És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai” (12. vers). Ez a cséplés ítéletet jelent. És érdekes, amit behatárol, hogy hol: Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. Ábrahámnak ugyanezt ígérte Isten. Ezt a földet neked adom. Egyiptom folyóvizétől fogva a nagy folyóvízig, az Eufráteszig. Soha nem volt még ez Izraelé, még Salamon ideje alatt sem, amikor legnagyobb volt a birodalom. Az antikrisztusi kor végén Isten ezen a területen ítéletet tart, és utána nekik adja. És azt mondja, egyenként szedlek össze benneteket. Hogy hogyan szedi össze őket Isten egyenként, ez le van írva: „És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldé az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Mt 24,30-31). Hogy olvassuk? „És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben” (13. vers). Megfújják a nagy kürtöt. Azt mondja az Úr Jézus itt is: Elküldi angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait. És hogy gyűjtik egybe? „Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őrül a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Mt 24,40-41). Ez nem az elragadtatás, amiben a Gyülekezet részesül, ez Izrael összegyűjtése a királyságban, Asszíria földjéből is. Mikor kerültek Asszíria földjébe? A tíz törzs került az asszíriai fogságba, és a tíz törzsről nem tudjuk, hogy hol van. Azt mondja: én egyenként kiválogatlak benneteket. Még ha a sziklák hasadékában lennétek elbújva, onnan is előhoználak benneteket. De csak a maradékot viszi be. Két asszony őröl a malomban, csak az egyiket viszi el. Két ember fekszik az ágyban, de csak az egyiket viszi el. Akik Krisztust elfogadják, mint Isten Fiát és Messiást. Ama nap – a mi életünkben Most hadd térjek rá ennek az Igének a mi számunkra szóló szellemi üzenetére. „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával [kemény kardjával] Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt mely a tengerben van” (1. vers). Lett már egy meglátogatás ideje a mi számunkra. Mikor eljött Isten Krisztusban erre a földre. És amikor meghalt a kereszten, azt olvassuk, hogy lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vett rajtuk abban. Csak ez a diadal nem olyan, mint amilyen majd lesz a nagy nyomorúság végén, ami minden ember számára látható diadal lesz. Amikor minden ember számára láthatóan megfogják az Antikrisztust, meg a hamis prófétát is, és megölik Krisztus ellenségeit. Ezt a győzelmet, ami a Golgotán történt, ezt csak hit által lehet elfogadni. És az az ember, aki hiszi, hogy a golgotai kereszten Krisztus legyőzte a Sátánt, az az ember, aki a saját életére nézve elfogadja, hogy én ugyan a Sátán uralma alatt voltam, de az én életemben is hatékony Krisztusnak a Golgotán aratott győzelme, és nem vagyok többet a Sátán uralma alatt. Megszabadított a sötétség hatalmából, átvitt szeretett Fia országába. Aki így hit által fogadja el Krisztusnak a Golgotán értünk bemutatott áldozatát, annak az embernek az életében eljött „ama nap”, hogy az ő szívében, élete fölött Isten megölte a sárkányt, ama régi kígyót. Nincs hatalma többet az ördögnek. Azért is mondja: az ördögnek ne adjatok helyet. És a békesség Istene megrontja a Sátánt a ti lábatok alatt hamar.
Hit által fogadhatjuk el, hogy egyénileg, személyesen az életünkbe eljött „ama nap”. Meglátogatott bennünket a naptámadat a magasságból. Akinek az életébe ez a nap eljött, annak el fog jönni a második „ama nap” is: „Ama napon a színború szőlőről énekeljetek” (2. vers). Vagyis, akinek szabadulást hozott Jézus Krisztus, annak az életében a gyümölcstermést is el fogja hozni. Azt a gyümölcsöt, hogy „szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a hűség, és a szelídség, mértékletesség” (Gal 5,22). De akinek az életében nem jött el az első „ama nap” hogy az Úr megölte a sárkányt, annak nem jöhet el a második „ama nap” sem, hogy gyümölcstermő legyen az élete. Hogy igazi szeretet legyen benne, igazi öröme legyen, igazi békessége legyen, és mások hasznára éljen. Nem jöhet el. Bár vannak rendkívül jószívű emberek a világban is. De piszkáljuk csak meg egy kicsit. Mindjárt kiderül, hogy még a Sátánnak a köteléke alatt van. Még nem szabad, még igazából nem azt teszi, amit ő szeretne, hanem parancsol neki a parancsolója, az ördög. Amíg nem valóság hit által az, hogy a Sátánt Jézus Krisztus legyőzte az én életemben, addig az ember csak nyomorultan vergődik. Szeretne jó lenni, szeretne más lenni, szeretne örülni. Szeretne békességet, de nem megy. Akinek eljött ez a második „ama nap” is, a színború szőlő, az megtapasztalja az Úr védelmét és áldását az életében. Beleengedhet az Úr próbákba, kísértésekbe, szenvedésekbe is, de mindig Ő húzza meg a határt: eddig, és tovább nem. És ott van az áldás, ami nem földi áldás. De a szellemünknek örökkévaló mennyei áldásokat ad. Ahogy az Efézusi levélben van, hogy megáldott minden szellemi áldással, a mennyekben, a Krisztusban. Az megtapasztalja Krisztus erejét, és békességét, hogy „fogózzék az én erőmbe” (5. v.). Bele tudunk fogódzni. Nem kell a saját erőnkkel megoldani dolgokat. Békét kössön velem. A békesség ott lesz az életében, mert megbékélt Istennel. Fenyítés a hívő ember életében Lehet olyan is, hogy Isten megfenyít, ahogy a 7. verstől olvassuk, azért, hogy valamitől megtisztítson bennünket. Mint ahogy a szülő fenyíti a gyermekeit. De egy biztos, 11. versben azt olvastuk, hogy vannak itt gallyak, amik megszáradnak, és elégetnek, velünk soha nem tesz így Isten. Mindig úgy, mint Izraellel. Meggyökerezik a fa, virul, és gyümölcsöt terem. Mérték szerint fenyít az Úr. Vagyis, úgy olvassuk az egyik helyen, hogy könyörülök azon, akin könyörülök, kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Tehát akin már egyszer könyörült, akin már egyszer kegyelmet gyakorolt az Úr, mindörökké könyörül, és mindig kegyelmez. Megfenyítheti, nehéz szenvedésekbe is beviheti, hogy megtisztítson, de irgalmát nem vonja meg többet. Jön az Úr! Aztán egy néhány szót szólnék még a két utolsó versről. Akinek eljött ez a két „ama nap”, tudja, hogy az Úr győzelmet aratott a Golgotán, és neki új életet adott, színború szőlőről énekelt, így járja végig a földi utat, annak az életében el fog jönni a harmadik „ama nap” is. Amiről itt olvasunk: „És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai” (12. vers). Jön erre a világra a nagy nyomorúság, de mi, akin egyszer már könyörült, össze fogunk szedetni egyenként még előle elvisz az Úr, a nagy nyomorúság elől. „És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben” (13. vers). Ez a mi életünkben azt jelenti, hogy ha majd eljön az idő, és felharsan a kürt, akkor Krisztus önmagán eljön értünk, és elvisz, önmagához gyűjt össze a mennybe. Két Igét olvasok ezzel kapcsolatosan: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” (1Kor 15,51-52). Ez a trombita nem ugyanaz, mint
ami Izraelt összegyűjti a királyságban. Ez a trombita nem ugyanaz, mint amit a Jelenések könyvében olvasunk, hogy hét trombita. Mert hiszen az elragadtatás után még lesznek trombiták, itt meg azt mondja, az utolsó trombitaszóra. De a Testgyülekezet számára ezen a földön ez lesz az utolsó trombitaszó. Innen azután elragad bennünket az Úr. Azt mondja: titkot mondok. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra mindnyájan elváltozunk. És akik meghaltak, feltámadnak, akik élnek, és az övéi elváltoznak, mert test és vér nem örökölheti Isten országát. Itt is itt lesz a trombita. És még egy Igét: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel” (Thessz 4,16-18). Vigasztaló beszéd, hogy eljött egyszer ama nap, amikor megértettük, hogy Krisztus a kereszten győzelmet aratott, és megszabadított a sötétség hatalmából. Eljött „ama nap”, amikor gyümölcsöt teremhet az életünk, mert mindenben részesülhetünk, Isten áldásában, jóságában, erejében, hatalmában, békességében, mert ez dicsőíti Őt, hogy gyümölcsöt teremjünk. Mikor vége lesz a földi életünknek, vagy eljön az elragadtatás ideje, mikor eljön a harmadik „ama nap”, amikor riadóval, arkangyal szózatával, isteni harsonával egyenként mind magához gyűjt bennünket, egy se marad itt, aki az övé, véletlenül se hagy itt egyet se az Úr, mindnyájunkat ismer név szerint, kedvesek és drágák vagyunk a szemében, hiszen nagy árat fizetett értünk. Elragad magához, nem fog itt hagyni. Befejezés Vigasztaljátok azért egymást ezekkel a beszédekkel. Úgy gondolom, nemcsak ez a vigasztaló, amit a Thesszalonikai levélben olvastunk, hanem az is, amit hallottunk Izrael népével kapcsolatban, hogy megkülönböztetett módon bánik velünk Isten. Nem úgy, mint az ellenségeivel. Megfenyíthet, még úgy néz ki, hogy ki is vágja az életünket, de akik egyszer az Övéi, azokon könyörül, és gyökeret hajtanak, kivirágoznak és gyümölcsöt teremnek. Ámen. Debrecen, 2004. augusztus 22.
