Ez 18,1-32 „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” „És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik; Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik; És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi; Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt; Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból; Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette; A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett; Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta! S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint: A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti, És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” Az új törvény Ez a felolvasott rész nagyon sok újszövetségi vonást tartalmaz. A legfeltűnőbb az, amiről szinte az egész rész szól, hogy Isten előtt személyesen felelünk mindnyájan. Ez nekünk most nagyon természetes, de az Ószövetségben egyáltalán nem volt az. Annyira nem, hogy amikor ezt Isten kijelentette, akkor úgy olvastuk, azt mondta Izrael háza, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. Mert hogy volt régen a törvény szerint? Úgy, ahogy a közmondás, a közbeszéd járta Izraelben: az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele. Azt mondja az Úr, hogy többet nem lesz ez a közbeszéd Izraelben, új törvényt hoz: mindenki a maga bűnéért és vétkéért felel Isten előtt. Ebben, amit mondott Izrael háza, hogy az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott bele, sok igazság volt. Mert Isten maga jelentette ki a törvényben, hogy megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyed ízig. De igaz volt a fordítottja is, hogy az atyák hűségéért megáldotta Isten a fiakat is. Mert az előbbi Ige így folytatódik: de megáldom a fiakat ezer íziglen. Tehát a gonosz szülők bűnének a fiakban való büntetése csak három-négy nemzedéken át tart, de a hűségesek jutalma a fiakban ezer íziglen tart. Megjegyzem, hogy mióta ember él a földön, még nem élt ezer nemzetség. Nem is fog élni a Bibliának a próféciái szerint, mert hétezer év lesz ezen a földön. És ha csak húsz évet számolunk egy nemzetségnek, akkor is húszezer évnek kellene eltelni. Tehát végtelen hosszú Istennek a kegyelme, szeretete és türelme. Hogy van ez ma? Felmerül a kérdés, hogy, hogy van ma? Ma nincsen ilyen, hogy az atyák bűnéért a fiak bűnhődnek? Vagy pedig az atyák hűségéért a fiak is jutalmat kapnak? Most is van ilyen. Nézzünk meg egy néhány példát. Hogyha van egy istentelen szülő, aki mindenféle gonoszságra adja magát, akkor az a gyermekének mindenféle területen árt: testileg, lelkileg, szellemileg. Mert, hogyha például van egy részeges szülő, akkor az a gyermek szenved testileg is, mert durva, bántalmazza. Nem törődik vele, nincs kenyere, sokszor éhezik; nincs ruhája, sokszor fagyoskodik. Vagy hogyha van egy olyan szülő, aki az ő mértéktelen, bűnös élete miatt betegséget szerez, nagyon sokszor adja tovább a gyermeknek. Szenved a gyermek lelkileg is, és legtöbbet talán úgy szenved. De szenved szellemileg is. Mert egy istentelen szülőtől csak istentelenséget és istenkáromlást tanul, és nem tanul jót. Hát most is van ilyen. És van fordítva is. Valaki hűséges, gondoskodik a családjáról, gyermekeiről, és a jóra tanítja, és az Ige szellemében tanítja, akkor jót kap a gyermek is. Hát akkor, hogy van? Miért mondja az Úr, hogy nem lesz többet ez a beszéd, és másféle törvény lesz, mindenki a maga bűnéért hal meg, és mindenkit a maga vétkéért von Isten felelősségre. Vagy hozok egy másik példát. Ott van Ádám, az első ember. Ő vétkezett, és mindnyájunkra elhatott a bűn, és a bűnnek a következménye is, az egész emberi nemre. Vagy hogy van az, hogy nagyon sokszor a hűséges szülők hűséges gyermekei, és általában az Isten szentjei és szerettei szenvednek a legtöbbet? Ki értheti ezt meg? Fel is teszi a kérdést a zsoltáríró a 73. zsoltárban, amikor itt elmondja, éppen ezt a dolgot, hogy, hogy van ez, hogy az istenteleneknek gyermekei vannak, azok is istentelenek, és Isten mégis megáldja őket, nem megbünteti. „Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez a szemeimben. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki
őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint az álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket” (Zsolt 73,16-20). Vagyis, itt a zsoltáríró Istennek a jelenlétében értette meg, ami a nélkül nem érthető. Ami a nélkül olyan gondolatokat fakaszt az emberben, mint itt mondta is Izrael háza, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. Isten jelenlétében lehet csak megérteni. Hogy minden, ami ezen a földön történik, egy célt szolgál, azt, ami ennek a résznek fő mondanivalója: térjetek meg! Miért vesznétek el? Én nem gyönyörködöm a bűnösnek a halálában, én azt akarom, hogy minden ember éljen. Hogy Isten nem ezt a földi életet tartja elsősorban szem előtt, hogy itt jó legyen, hanem azt, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. És mindent ennek a célnak az érdekében tesz az ember életében Isten. Igazságos-e az Úr útja? Ha visszatérünk ide az alapigénkhez, egy következő kérdéssel is kell foglalkoznunk. Éppen ezzel a kérdéssel, amit itt felvet Izrael háza, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. És ők úgy vetik fel ezt a kérdést, hogy „Miért ne viselje a fiú az apa vétkét?” (19. vers). Mert az Úr azt mondta, hogy nem fogja viselni a fiú az apa vétkét, mindenki a maga vétkéért hal meg. Izraelben már olyan természetes volt a másik, hogy a fiú, az egész család viseli a bűnnek a következményeit, vagy az áldott életnek az áldásait, hogy amikor Isten kijelentette ezt az új törvényt, akkor azt mondották, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. Nézzük meg, hogyan is gondolkozott Isten. Milyen nehezen érti meg az ember Istennek a gondolatait! Izrael is nehezen értette meg. Először Isten hozta ezt a törvényt, hogy megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad-negyed íziglen; és megáldom a fiakat az atyák hűségéért ezer íziglen. Tehát ez volt a törvény, hogy az atya utódai részesüljenek az ő életének az áldásaiból, vagy bűnének az átkából. Ezért volt, hogy amikor Ádám vétkezett, akkor minden emberre elhatott a kárhozat. De Isten tett egy másik, igen nagy lépést is ugyanebben a törvényben, ugyanebben a szellemben, hogy egy ember vétkezzen, és mindenkire elhasson, illetve, hogy egy ember tegyen valamit, nem vétkezésképpen, az ellenkezője, de elhasson mindenkire. Ezt a Római levélből szeretném felolvasni: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: Mert a törvényig volt bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. […] De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek” (Róm 5,12-13.15-19). Ez nagyon világos beszéd itt az Igében. Ádám vétkezett, egy ember vétkezett, és minden emberre elhatott a kárhozat. Akkor eljött egy másik ember, a második ember, Jézus Krisztus, a mennyből való ember, Ő pedig igaz volt Isten előtt. És ez az Ő igazsága, az Ő golgotai kereszten szerzett áldozata, ugyanúgy minden emberre elhatott. Mindenkinek a bűnét hordozta, mindenkinek a bűnét eltörölte Isten az Ő Fiában. Mint ahogy Isten nem kérdezte meg tőlünk, amikor megszülettünk, hogy akarunk-e részesülni az Ádám bűnében, nem volt beleszólásunk, ha akartuk, ha nem, úgy születtünk meg, hogy bűnbe születtünk. Bűnben melengetett az anyánk, és elhatott ránk a kárhozat. Ugyanúgy Isten nem kérdezte meg, hogy mit szólunk mi ahhoz, hogy Jézus Krisztus elveszi a mi bűneinket, az egész világ bűnét, hogy
meghal minden bűnért. Úgy olvastuk itt: „…mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra” (15-16. vers). Nem kérdezte Isten, hogy beleegyezik-e az emberiség, hogy az ő sok bűneit Krisztusra vesse, hanem rávetette minden embernek minden bűnét. Így van megírva: De az Isten mindnyájunk vétkét Őreá veté. És minden emberre elhatott Jézus Krisztusnak az igazsága, áldozata. És itt van ez a két vonal. Ádám, az ősatyánk vétkezett, és elhatott a bűn végig. És jött Jézus Krisztus, és elhatott az áldás végig, minden emberre. Igaz, hogy Jézus Krisztus időben később jött. De mégis, az Ige ezt jelenti ki róla, mert Ő mindenekelőtt született, örök időknek előtte, és minden Őbenne áll fenn. Ez volt a régi törvény, és most jön az új. Most jön az új törvény, amikor Isten azt mondja, hogy mindenki szabadon választ. Lehetősége van, hogy döntsön: miben akar élni, miben akar járni. A bűn útját választja, járhat azon. Vagy az igazság, a szent élet útját választja, járhat azon is. És ezért von Isten most már egyénileg mindenkit. Ezért személyes mindenkinek a felelőssége, mert mi döntjük el, hogy mit akarunk, minden ember maga dönti el. Senki nem mondhatja azt, hogy nem tehetek róla, hogy bűnösnek születtem, én maradok tovább a bűnben, mert nincs erőm, és nincs lehetőségem kimenni a bűnből. Erre azt mondja Isten, hogy igaz, hogy bűnösnek születtél, de ott van Jézus Krisztus. Ő elvette a bűnödet, és ad erőt és lehetőséget, hogy szentül élj. Ezért egyéni most már mindenkinek a felelőssége. Azt mondja Izrael háza, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. Különös gondolkozás. És különösek Istennek az útjai is. Izrael háza azt kifogásolta az Úrban, hogy: „…Miért ne viselje a fiú az apa vétkét?” (19. vers). Hát ezért nem kell viselni az apa vétkét, mert jött Jézus Krisztus, és az Ő igazsága elhatott ránk. Azt mondja Izrael háza kétszer is ebben a részben: „…Nem igazságos az Úrnak útja!” (25. és 29. vers). És még a 33. részben is kétszer mondják ugyanezt, hogy nem igazságos az Úrnak az útja. Hát a legnagyobb igazságtalanság, ha így vesszük, éppen a Golgotán történt, amikor az szenvedett, és az viselte el Istennek a haragját, aki erre nem volt méltó, Jézus Krisztus, Aki igaz volt. Atyák és fiak Nézzük tovább Ezékiel könyvének 18. részét, hogy mit is tanulhatunk még ebből. Itt az Úr hosszasan felsorolja azokat a bűnöket, amiket Izraelben akkor cselekedtek. A 6. versben az, hogy, ha a hegyeken nem eszik. Tudjuk, hogy Izrael hegyein a bálványoknak áldoztak, és abból ettek. Tehát azt jelenti ki ezzel az Úr, hogy ha valaki nem bálványimádó, és sorolja tovább. De csak akkor voltak ezek a bűnök? Most is ugyanezek vannak. Csak másképpen folyik a bálványimádás, de nagyon sok bűn ugyanúgy van most is, mint akkor. Felebarátja feleségét megfertézteti, a másikat nyomorgatja. ragadományt ragadoz, pénzét uzsorára és kamatra adja, de a kenyerét nem szegi meg az éhezőnek, mezítelent nem födözi be ruhával, és a többi. Nem ugyanaz van most is? És itt az Úr elmondja azt, hogy ha valaki ezekben a bűnökben jár, de megtér az ő útjáról, akkor Isten életet ad neki, mert megbánta, és megtért. Mert ennek az egész résznek a középpontjában ez a vers van és az utolsó vers: „Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? Ezt mondja az Úr Isten; nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (23. vers). Az utolsó: „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (32. vers). Ha megfigyeljük az ószövetségi Szentírást, nagyon gyakran előfordul, különösen a királyok életében szembetűnő, hogy ha volt egy istenfélő király, annak a gyermeke nagyon istentelen. Ennek az istentelen királynak pedig olyan gyermeke volt, aki istenfélő lett. És ugyanezt mondja itt is az Ige: „És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik…” (5. vers). Vagy: „És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból [a bűnökből]; [...] S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket
cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint” (10. és 14. vers). Tehát egy istenfélő atya, istentelen gyermek, megint egy istenfélő gyermek. Királyok és fiaik Izrael királyainak a történetéből szeretnék rámutatni néhány királynak az életére, hogy ez valóban így történt Izraelben. A Krónikák 2. könyvében különösen sűrűn váltják egymást az ilyen királyok, hogy egyik istenfélő, a másik istentelen. Először a Krónikák 2. könyvéből olvasok egy igét. Jótám királyról van itt szó: „És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mint az ő atyja, Uzziás is cselekedett…” (2Krón 27,2). Itt egy istenfélő királynak volt egy istenfélő gyermeke; mert ilyen is van. Nem törvényszerű az, hogy az istenfélőnek csak istentelen gyermeke lehet, és fordítva. Mint az ő atyja, Uzziás, ez a Jótám is istenfélő volt. 6. vers: „És hatalmassá lőn Jótám, mert útjában az Úr előtt, az ő Istene előtt járt.” Aztán nézzük meg milyen lett az ő fia. „Húszesztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja; Hanem az Izrael királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére. Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint…” (2Krón 28,1-3). És ennek az Akháznak volt egy istenfélő fia. „És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt mind a szerint, a mint Dávid, az ő atyja is cselekedett vala. És az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá. És egybehívatá a papokat és a Lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utczában” (2Krón 29,2-4). És leírja tovább, hogy mennyi jó dolgot cselekedett Isten előtt. Ennek az Ezékiás királynak az idejében történt az, amikor feljött az északi országrész ellen Asszíria királya, Sénakhérib. Eljött Jeruzsálem ellen is, és gyalázta Izrael Istenét. És ez a király volt az, aki a gyalázó levelet az Úr templomába kiterítette Isten előtt: Uram, lásd! Ellened szól ez, nem énellenem, és nem a nép ellen. Ekkor történt az, amikor kijött az Úr angyala, és egy éjjel száznyolcvanötezret levágott az asszíriabeli táborból, és megszabadult Jeruzsálem. Egy istenfélő király volt Ezékiás. És ennek az istenfélő Ezékiás királynak egy rettenetes istentelen fia született. Erről olvashatunk a 33. részben: „Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.” Itt mindjárt meg is állhatunk. Egy nagyon istentelen király, és ötvenöt évet adott neki Isten. Hát nem néztem pontosan utána, de azt hiszem, majdnem a legtöbb a királyok közül, aki ilyen hosszú ideig uralkodott. Hát nem bizonyítja azt az igét, hogy nem gyönyörködöm én az istentelen halálában, hanem, hogy megtérjen, és éljen? Az Úr tűr és vár, hogy megtérjünk Manassénak az élete nagyon tanulságos ennek az Igének a fényében. Így folytatja ugyanis, hogy: „És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala. Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak. Sőt az Úr házában is építe oltárokat, a melyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké. És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban” (2Krón 33,2-5). Hát ez már igazán legnagyobb becstelenség és kihívás Isten ellen, hogy az Úr templomába vitte be a bálványok oltárait. Az előző királyok legalább csak a hegyekre vitték, messze az Úr házától. Ő be az Úr házába. És folytatódik az Ige, hogy fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiainak völgyében. És 10. vers: „És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.” Az Úr igen hosszú időt adott neki, ötvenöt esztendőt. Tudjuk-e, miért kapott ilyen hosszú időt? Elolvasom a 33. résznek a végét: „És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és
uralkodék Amon, az ő fia helyette. Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala. Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt” (2Krón 33,20-23). Hát én most csak ezt az egy verset akarom kiemelni, más helyen bővebben le van írva, hogy élete végén ez az istentelen Manasse megalázta magát az Úr előtt. Megtért az Úrhoz ez a nagyon istentelen király. Úgy látszik, ötvenöt évet várt az Úr. Sokáig várt, hátha megtér, és nem várt hiába. Most is így van. Isten vár erre a világra, vár egyénileg az emberekre, hogy térjenek meg az ő gonosz útjaikról. Írja is az Ige, hogy az Istennek hosszútűrését üdvösségnek tartsátok, mint a mi szeretett atyánkfia Pál is írta nektek a neki adott kegyelem szerint. Vagy másik helyen: nem késik el az ígérettel az Úr, mint ahogy késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr, nem akarja, hogy némelyek elvesszenek. Itt volt ez a Manasse is. Nem hiába várt az Úr, megtért. Megemlítek még egy másik királyt, Akhábot, aki Illés idejében élt, és mennyi gonoszságot tett feleségének a befolyására! Az Úr kihirdette fölötte az ítéletet. És mit csinált Akháb? Megtért, és az Úr megkegyelmezett neki. Hát ez van ebben a felolvasott Igében is, hogy Isten hosszan tűr és vár, egyénileg, személyesen mindenkinek az életében. És meg lehet térni, mert az Úr nem gyönyörködik a bűnösnek a halálában, hanem azt akarja, hogy éljünk. Egyéni felelősség az Úr előtt Még azt említem meg, hogy ez a személyes felelősség, ennek a kegyelemnek a kihirdetése Ezékiel által az ószövetségi népnek, ez nagyon szoros összefüggésben van azzal a látomással, amit megmutatott az Úr Ezékielnek a 8, 9, 10, 11. részben. Amikor elvitte őt az Úr látomásban a templomba, és megmutatta, hogy milyen Izrael népe, mi folyik a templomban. Tudniillik, azt mondja a nép: az atyák ették az egrest, és a fiak foga vásott bele. Vagyis, ők ezzel felmentették magukat. Azt mondták: nem mi vétkeztünk, hanem az atyák. Csak ránk jön a büntetés. Mi igazak vagyunk, az atyák voltak a bűnösök. És akkor az Úr elvitte Ezékielt látomásban, és kijelentette neki, és rajta keresztül az Izraelnek, hogy nem úgy van az, hogy az atyák vétkeztek, és ti bűnhődtök miatta. Ti is vétkesek vagytok, ti csak szaporítjátok a bűnt, amit az atyák vétkeztek! Emlékszünk még ugye a 8. részre? Ez a rész írja le, amikor látomásban megmutatta Ezékielnek az Úr, hogy a templomban ott van az a bálvány, amit Manasse bevitt, de aztán Manassénak az utóda, először Amon király volt, akiről olvastuk, azt megölte hamar a nép, mert nagyon gonosz volt, a nép sem tűrte. Utána Jósiás lett a király, aki nagyon istenfélő volt. Kihajított mindent a templomból, minden bálványt. És íme, most bemutatja Ezékiel által az Úr, hogy megint ott van a bálvány, a bosszúság bálványa benn a templomban. De nemcsak az a bálvány, hanem a sötétben Izrael fői, a vezetők, mindenki a maga képes házában, a maga bálványa előtt füstöl, az asszonyok meg siratják a Tammuzt. Némelyek pedig a nap előtt borulnak le az Úr házának a pitvarában. Tehát nem úgy van az, hogy az atyák vétkeztek, mi meg igazak vagyunk. Ezt jelenti ki nekik az Úr. És ugyanakkor nagyon szorosan kapcsolódik a 9. részhez is, ahol azt jelentette ki Isten, hogy e miatt a bűn miatt jön az ítélet Izraelre, de kiküldött egy angyalt, hogy jegyezze meg a homlokán mindazokat, akik sóhajtoznak és nyögnek a romlás miatt. Tehát akik másak, más szellem van bennük, akik megtérnek az Úrhoz. Tehát személyes a felelősség. Nem úgy, mint régen, amikor egy egész népet az Úr megáldott Ábrahámért. Azután a nép bűne, vagy a királyoknak a bűne miatt, vagy a vezetőknek a bűne miatt, vagy egy családfőknek a bűne miatt sokszor megbüntetett családokat. Gondoljunk például Kóré esetére. Kóré vétkezett, és a föld elnyelte nemcsak Kórét, hanem feleségét, minden jószágát, gyermekeit, mind az egész
családot. És itt Isten kijelenti: Nézd! Mindenki vétkezett. Nem mondhatja senki, hogy én csak a szüleim vétkét viselem. És különösen a mai korban egész világosan látszik ez, amikor Jézus Krisztusban van lehetőség mindenkinek, hogy elhagyja a bűnös utat, és mégis a bűnt választják, mégis azt szeretik. Ádám bűne és vétke miatt hal meg akkor az ember? Nem, hanem a maga bűne és a maga vétke miatt. S milyen bűne miatt? Hogy kapzsi? Hogy gőgös, öntelt, hogy parázna életű? Az Úr Jézus így jelenti ki, hogy mikor eljön a Szent Szellem, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Bűn tekintetében, hogy nem hittek énbennem. Ez az embernek a bűne, e miatt kárhozik el. Mert Jézus Krisztusban van lehetőség hátat fordítani a régi életnek, de ha valakinek nem kell Jézus Krisztus, akkor marad a bűnben. S mivel megveti a felkínált kegyelmet, a szabadulást, megveti Krisztust, megveti az egyetlen utat a szabadulásra, ezért kell, hogy elvesszen. Ezért kell, hogy a kárhozatba jusson. És aki megmenekül, az sem a maga igazságáért menekül meg, hanem Jézus Krisztus igazságáért menekül meg. Mi a mi részünk? Befejezésül még egyszer elolvasom ebből a részből ezeket a nagyon szép és teljesen újszövetségi ihletésű verseket: „Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? Ezt mondja az Úr Isten; nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? [...] Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért halnátok meg, oh Izráel háza? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (23. és 30-32. vers). Isten megmutatta azt, hogy Ő nem kívánja a bűnösnek a halálát. Megmutatta először is, hogy Jézus Krisztust adta, hogy senki el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És megmutatja másodszor abban, hogy hosszan tűr és vár minden ember életében hosszan tűr az Úr. De mit kell nekünk tenni? Két dolgot mond itt az Úr: Térjetek meg! Ez az egyik. Másik pedig: szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket. Hogy megtérni mit jelent erről már itt köztünk sokszor volt szó, de úgy röviden, néhány szóban összefoglalom. A megtérés ott kezdődik, amikor az ember bűnismeretre jut. Amikor szól hozzá Isten Igéje, és meglátja, beismeri, hogy bűnös, és utána ezt a bűnt megbánja. Ez a második lépés. A bűn ismerete után a bűnbánat. Amikor a bűneivel nem kérkedik. Van egy ilyen Ige, hogy akik bűneikkel Sodoma módjára kérkednek. Amikor a bűneit nem mentegeti: Hát igen, bűnös vagyok, de gyarló minden ember. De más is azt teszi, de más még jobban azt teszi. Tehát nem mentegeti magát, hanem megbánja a bűnét. A harmadik lépés a bűnvallás. Elsősorban Isten előtt, de ha olyan természetű, emberek előtt is. Ahogy Dávid mondja: Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem födöztem el. Azt mondtam, vétkem bevallom az Úrnak, és te elvetted rólam bűneimnek a terhét. Azután, a bűnbánat után következik a bűnnek az elhagyása. Itt is erre szólít fel az Úr. Ez a leglényegesebb lépése. Nem a bűnbánat - az kell. Nem a bűnvallás – bár az is kell. De a leglényegesebb lépés hátat fordítani a bűnnek. Ez pecsételi be, hogy igazi volt a bűnbánatom, igazi volt a bűnvallásom, hogy hátat fordítok a bűnnek. Ez az emberen múlik, ezt meg tudja tenni az ember. És utána az ötödik lépés, amikor a megtérésnek a gyümölcseit termi valaki. Keresztelő János volt a megtérés legnagyobb igehirdetője: térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. És a megtérésnek a gyümölcseit olyanokban jelöli meg, pontosan olyanokban, mint amit itt mond az Úr, hogy, azt mondja, hogy de a mezítelent nem ruházza fel. De az éhezőnek a kenyerét nem szegi meg. És mit mond Keresztelő János, mikor jöttek hozzá, hogy mit tegyünk? Hát két ruhád van? Add oda annak, akinek egy sincs. Ne zsaroljatok, mondta a katonáknak, ne fosztogassatok, elégedjetek meg azzal, ami van! Hát ilyenek a megtérés gyümölcsei.
Van egy másik lépés. Mikor itt azt mondja az Úr: Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket. Hát hogy lehet új szívet és új lelket szerezni? Egyféleképpen: újjászületéssel. Ha valaki újjászületik, és Isten lesz az atyja, az édesatyja. Istentől születik. Akkor új szívet és új lelket kap. Ha valaki újonnan nem születik, nem látja meg az Isten országát. És hogyan lehet újjászületni? Egy lehetőség van rá: Jézus Krisztus. Azt mondja János: Ha valakik befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. Aki elfogadja Jézus Krisztust, annak Isten nagy hatalmat ad. Az Isten Fiának a hatalmát, és ez az egyetlen út a megmenekedésre. Mert ha valakinek nem kell Jézus Krisztus, akkor marad a bűnben, és a bűnnek a zsoldja a halál. De az Isten kegyelmi ajándéka örökélet a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Ámen. Debrecen, 1988. november 13.
