évfolyam 1

Evangéliumi folyóirat

Vetés és Aratás

2006/1

„...Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Õáltala.” (1János 4,9)

44. évfolyam 1. szám

HA ÉLNI AKARSZ Ha élni akarsz, de nemcsak itt a múló időben, hanem azon is túl örökkön – örökké: kell, hogy mindent a kereszt szemszögéből láss – és megbocsáss, és megbocsáss… mert amit földnek is gondolsz, itt az is csupa mocsár, és gazként terem a sás. Ha élni akarsz, nem elég, ha csak nem ütsz vissza már, szívedben sóhaj sem lehet… át kell, hogy törjön rajtad sugárzó égi fénysugár. Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít – de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Ha élni akarsz, kell, hogy szeress mindenkit mindenütt igazán – mindezért az Isten vérzett a Golgotán! Venyercsán László

A tartalomból Érettem................................................................. 4 Kik Isten gyermekei?........................................ 5 Szolgálat és közösség ....................................... 5 Krisztus feltámadt a halálból ........................ 6 Bibliai zoológia: A bíborcsiga ....................... 9 Akik Istent szeretik........................................ 10 Bizonyságtétel................................................. 12 Keresztyén énekek és énekírók ................ 13 Watchman Nee élete (1.)............................. 14 Énekeljetek az Úrnak új éneket!................ 16 Gyermeksarok................................................. 17 „Eladtam a lelkemet...” ................................. 18 Nehezen érthető bibliai helyek................. 21 Szabad-e ítélkezni?.... ..................................... 22 Szerelem–Házasság–Család ........................ 24 Az emmausi tanítványok (1.) ..................... 26 A mágia (1.)...................................................... 28

Vetés és Aratás 2006/1 (44. évfolyam 1. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 Vetés és Aratás

Az élő holnap

Kedves Olvasó!

…az ötezrek megéheztek újra; aki meggyógyult, halandó maradt; a Tábor hegyről százgondú élet oltott ki minden sugarat…

„Fut időnk egyre sebesen” – hangzik egy evangéliumi ének kezdő sora. A 2005-ös esztendő mögöttünk van, ma pedig már jól benne járunk a 2006-os esztendőben. Az egyik a múlt, a másik a jelen, és előttünk a jövő. Pál apostol azt írja: „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok a cél felé…” (Fil 3,14) Nagyon sok célt tűzhetünk magunk elé, ebből azonban sok elérhetetlen és hiábavaló is. De egy biztos cél, amelyről tekintetünket soha nem vehetjük le, az mindannyiunk számára elérhető. Hogyan? Hová, kire kell nekünk tekintenünk? A Zsoltárok 25,15-ben ezt olvassuk: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” Dávid csapdába került, de szemével nem a veszélyre tekint, hanem az Úrra! Földi pályánkon a Sátán nekünk is nap mint nap csapdát akar állítani, hogy foglyul ejtsen, hogy elbukjunk, és igyekszik a mennyei céltól eltántorítani. De ilyenkor a Krisztusban hívő ember a szabadulás hegyére, a húsvét csodájára, a Golgotára, a kereszten függő Megváltóra tekint. A zsoltáríró ezt így fejezi ki: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön…” (Zsolt 121,1-2) És ki ez az Úr? Az, aki: „Erőt ad a megfáradtnak… (Ézs 40,29) Ő, az örökkévaló Isten, az ég és a föld teremtője, aki soha nem fárad és nem lankad el (28. v.). Ez a hatalmas Isten látja a mi gyengeségeinket. Ismeri a mindennapok harcait, ismeri a kísértéseket, a próbákat, a csapdákat, a megkörnyékező bűnt (Zsid 12,1). De adja azt is, amire szükségünk van: az erőt, hogy „állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid 12,2) Megfáradtunk? Még az ifjak is megfáradnak, a „…legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,31). Ezért ne csak olykor-olykor nézzünk az Úrra, hanem szüntelenül!

Látszott már az út a Golgotára, töviskorona pálmaág helyett! Aki csak itt találkozott Vele, annak számára minden elveszett! De aki az üres sírt is látta, hiszi, tudja, érzi, hogy feltámadott: saját sírján is keresztüllépve látja az élő holnapot! Lukátsi Vilma

3 2006. évi 1. szám

3

Értem hagyta el Jézus mennyei trónusát, értem lett Emberfiává is, értem született kicsiny gyermekként istállóban, értem lett hazátlan, szegény és félreismert. Értem járt s kelt áldást árasztva a Szentföldön, értem hívta el apostolait. Értem hullatott véres verejtéket a Gecsemáné-kertben, értem fogadta el ott imádság közben a halált, értem viselt el gyalázkodást, tagadást és gúnyolódást, értem hordozta vérezve a töviskoronát, értem feszítették a keresztre, értem szögezték át a kezét, értem lett átokká és Istentől elhagyottá, értem szakadt meg szíve, ki értheti ezt? Értem szállt alá a halottak birodalmába, értem ujjongtak a mennyben győzelmi éneket.

Érettem! Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja, értem ment föl dicsőségesen a mennybe, értem nyert hatalmat, uralmat és koronát. Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt, értem tartja készen a mennyben a lakhelyemet. Értem jön majd el dicsőségesen erre a földre, Hogy én mennyei polgár lehessek Őáltala. 4 Vetés és Aratás

Ami a munkádat illeti, kedves testvérem, abban tanácsot az Úrtól kérj, és támaszkodj Őreá. Ha nincs nagy testi erőd, az a veszély fenyeget, hogy úgy végzed, mint valami megoldhatatlan feladatot vagy kötelességet, kelletlenül és kedvetlenül. Az is lehet, hogy fáradtan feladod az egészet és elcsüggedsz. Talán másokat szemlélve ítélkezés vagy irigység vesz rajtad erőt. De az Úrért való munka kiváltság, amelyben részesülünk. Fogadd el hálaadással, válogatás nélkül, légy boldog a kegyelem tudatában, azután menj és szolgálj az embereknek azzal, amid van. Ez az igazi szolgálat, amelynek végeztével talán testileg fáradt vagy, de mégis boldogan, Isten erejére támaszkodva – akinek „szárnyai” alatt nyugalmat találunk – indulhatsz új szolgálat felé. Erőnk megújul, mint a sasé, mindaddig, amíg el nem jön az igazi, a végső nyugalom. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Legfőbb szándékod mindig az Istennel való közösség, a vele való meghitt kapcsolat ápolása legyen. Ha ez rendben van, akkor minden más is rendben van, mert akkor nap mint nap felismerjük és elítéljük mindazt, ami ezt a közösséget akadályozza. Így szívünk nem keményedik meg, lelkiismeretünk nem tompul el, nyíltak maradunk a kegyelem befogadásának hatására, amely által szellemi erőt nyerünk. Újra csak ismételem: mindenek előtt az Úrral való közösségre törekedjél! „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni” (1Pt 5,10). J. N. Darby

EGY Bárány vérén megvásároltak, egy evangélium által elhívottak, egy hit által megigazultak, egy Megváltó megkegyelmezettei, egy Szellem által újjászületettek, egy Atyának gyermekei, egy Közbenjáró fölmentettjei, egy Test tagjai, egy pásztor juhai, egy nyáj bárányai, egy Úr szerettei, egy világosság gyermekei, egy tanító tanítványai, egy Mester követői, egy szőlőtő szőlővesszei, egy orvostól meggyógyultak, egy út zarándokai, egy ország polgárai, egy örökség örökösei, egy Isten házanépe, egy Isten templomai, egy Atya imádói, egy ház építőkövei, egy Úr szolgái, egy Király alattvalói, egy vigasz megvigasztaltjai, egy Szellem megszenteltjei, egy forrásból ivók, egy kenyérből evők, egy igazság tanúi, egy Urat várók. Isten gyermekei ugyanazon a talajon állnak: közös az alapjuk, közös az érdeklődésük, közös a céljuk. O. Dreibholz

5 5 2006. évi 1. szám

3. Az őrök helyett üres sírkamrát találtak

Tíz hiteles bizonyíték

1. Nyilvános kivégzés bizonyította halálát A zsidó húsvét ünnepén dühös tömeg sodorta Jézust a római igazságszolgáltatás palotájába. Az Úr Jézus, amikor megállt Júdea kormányzója, Pilátus előtt, a vallási vezetők azzal vádolták, hogy a zsidók királyának jelentette ki magát. A sokaság a halálát követelte. Jézust megkorbácsolták, és nyilvános kivégzésre ítélték. A Jeruzsálem melletti hegyen két bűnöző között keresztre feszítették. Megtört szívű barátai és csúfolódó ellenségei szemtanúi voltak haláltusájának. Amint közeledett a szombat, a halál meggyorsítására eltörték a két bűnöző lábszárát. Ám amikor Jézushoz értek, nem törték el a lábát, mivel látták, hogy már meghalt. Végső óvatosságból azonban átdöfték az oldalát. 2. Különleges biztonsággal őrizték a sírkamrát Másnap a vallási vezetők ismét találkoztak Pilátussal. Beszámoltak neki Jézus jövendöléséről, hogy azt mondta, három nap múlva feltámad. Pilátus a sírrablás elkerülése végett hivatalos római pecsétet rögzíttetett a sírboltra. A sírt katonák őrizték. Bármelyik tanítvány, aki kísérletet tett volna a test elrablására, azt csak az őrök segítségével tehette volna. A római őröknek jó okuk volt az éberségre, mivel az elalvásért halálbüntetés járt.

A szombat utáni reggelen Jézus követői közül néhányan elmentek a sírhoz, hogy Uruk testét bebalzsamozzák. De amikor megérkeztek, nagyon meglepődtek. A sír bejáratához görgetett magas kő nem volt a helyén, és Jézus teste eltűnt. Az üres sírboltban csak Jézus halotti leplét találták meg. Ez idő alatt néhány őr felkereste Jeruzsálemben a zsidó elöljárókat, hogy beszámoljon arról a nagy természetfölötti jelenségről, amely elgörgette a sír bejáratától a követ, és amelytől elveszítették eszméletüket. Amikor magukhoz tértek, a sírkamra üres volt. A tisztviselők magas összeget fizettek ki az őröknek azért, hogy hazudjanak, és mondják azt, hogy mialatt ők ájultan aludtak, a tanítványok ellopták a testet. Biztosították az őröket arról, hogy amint visszajut az elveszett testről szóló értesítés a kormányzóhoz, közbenjárnak értük. 4. Sokan bizonyították, hogy élve látták Jézust Körülbelül Krisztus születése után 55-ben Pál apostol azt írta, hogy Péter, a 12 apostol, több mint 500 ember (sokan közülük még éltek Pál idejében) Jakab és ő saját maga is (1Kor 15,5-8) látták a feltámadt Krisztust. Ezzel a kijelentéssel esélyt adott a kritikusoknak arra, hogy ellenőrizzék állítását. Továbbá, a Cselekedetek 1,3-ban Krisztus követőihez így ír Lukács: „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” 5. Az apostolok drámai módon megváltoztak Amikor Júdás elfordult Krisztustól, és cserbenhagyta Őt, a többi apostol is megfutamodott. Még Péter is, aki korábban kijelentette, hogy kész meghalni érte, elveszítette bátorságát, és tagadta még azt is, hogy ismerte volna. De az apostolok drámai változáson mentek át. Néhány héten belül szembekerültek azokkal, akik Mesterüket keresztre feszítették. Szellemük megszilárdult, elszántan ragaszkodtak ahhoz, hogy mindent feláldozzanak azért, akit Megváltójuknak és Uruknak elfogadtak. Miután az apostolokat bebörtönözték, megfenyegették, és megtiltották számukra, hogy Jézus nevében beszéljenek, így szóltak a zsidó elöljárókhoz: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (Csel 5,29). Miután megverték őket, mert nem engedelmeskedtek a zsidó tanácsnak, ezek a „gyáva apostolok” nem

6 6

Vetés és Aratás

hagyták abba a Jézusról – mint Krisztusról – szóló tanítást és prédikálást (Csel 5, 42).

9. Egy csodálatos élet méltó befejezése a bűnösök megváltása

6. Szemtanúk vállalták kijelentésükért a mártírhalált

Míg az Úr Jézus a római kereszten függött, a tömeg gúnyolódott rajta. Másoknak segített, és sajátmagán nem tudott? Csoda volt-e, hogy hamar elvégeztetett? Váratlan befejezésnek tűnt ez a tömeg számára. Három évig tartó szolgálata alatt vízen sétált, betegeket gyógyított, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma beszédkészségét, helyrehozta a béna végtagokat, kiűzte a démonokat, lecsendesítette a heves vihart, és feltámasztotta a halottat. Bölcs embereket kérdezett ki, akik nem tudtak válaszolni. A legegyszerűbb hasonlatokkal tanította a mélyről jövő igazságokat. Erős szavakkal ostorozta a csalókat, felfedve hazugságaikat. Ha mindez igaz volt, meg kell-e lepődnünk azon, hogy ellenségeinek elakadt a szava?

A történelemben sok mártírról tudunk. Számtalan férfi és nő halt meg a hitéért. Nem azt kell hangsúlyozni, hogy az első tanítványok hajlandóak voltak szenvedni és meghalni a hitükért, hanem annak van jelentősége, hogy miközben sokan fognak meghalni, mert azt hiszik, hogy övék az igazság, kevés lesz, ha van egyáltalán olyan, aki a hazugságért halna meg. Ez a filozófiai tény fontos, mivel Krisztus tanítványai nem mély hitükért haltak meg, amely tévedésük is lehetett volna. Azért haltak meg, mert kijelentették, hogy látták élve Jézust, miután feltámadt. Meghaltak kijelentésükért, hogy Jézus Krisztus nem csupán bűneikért halt meg, de feltámadt testileg a halálból azért, hogy megmutassa, nem volt hasonlatos egyetlen egyházi vezetőhöz sem, aki valaha is élt. 7. A zsidó hívők megváltoztatták a hálaadás napját A szombat a pihenés és hálaadás napja volt, amely a zsidó életforma alapját jelentette. Bármelyik zsidó, aki nem tisztelte a szombatot, bűnös volt a mózesi törvény megszegésében. De Krisztus zsidó követői a nem zsidó származású hívőkkel együtt új napot jelöltek ki a hálaadásra. A szombatot a hét első napjával helyettesítették, amelyen Krisztus feltámadt a halálból. Ez a zsidó ember életében alapvető fordulatot hozott. A krisztusi hitre való áttérés keresztelési szertartásán túlmenően az új nap azt jelentette, hogy akik hittek abban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többet jelentett számukra, mint a zsidó hit megújítása. Hitték, hogy Krisztus halála és feltámadása új utat nyitott az Istennel való kapcsolatban. Az új út nem törvényre alapozott, hanem a feltámadt Megváltó bűnhordozó, életadó kegyelmére. 8. Bár váratlanul történt, világos prófécia volt A tanítványok várták, hogy Messiásuk helyreállítsa Izráel királyságát. Olyan szilárdan hittek a messiási királyság eljövetelében, hogy azt gondolhatták, hogy Krisztus szimbolikus nyelven beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy Jeruzsálembe megy meghalni, és három nap múlva feltámad a halálból. Volt valaki, aki példázatokban beszélt, ám nem vették figyelembe, amíg az esemény be nem fejeződött. A folyamatban elkerülte figyelmüket Ézsaiás próféta jövendölése arról a béketűrő szolgáról, aki majd Izráel bűnét hordozza, önként áldozza fel magát, „mielőtt Isten meghosszabbítja napjait” (Ézs 53,10).

10. Megtapasztalás azok számára, akik bíznak Krisztusban Pál apostol így írt: „Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által” (Róm 8,11). Pál, akinek a szíve Krisztus feltámadása által drámaian megváltozott, ezt megtapasztalta. És ezt szerte a világon minden ember tapasztalja, akinek régi természete meghalt, és Krisztus által új élethez jutott. Ezt csak azok élik át, akik hajlandóak régi életüket feladni, és helyet készítenek Krisztus számára. Csak azoknál látható, akik tanúbizonyságot tesznek Krisztus feltámadásáról, elfogadva mindenható nagyságát a szívükben. Nem vagy egyedül, ha őszintén elismered és hiszed, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Gondolj arra, hogy az Úr Jézus megígérte Isten segítségét azok számára, akik Isten akaratának eleget tesznek. Azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (Jn 7,17). Ha megérted a feltámadás valóságát, jusson eszedbe, amit a Biblia mond. Krisztus meghalt, hogy megfizessen a bűneinkért, és akik hiszik, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, azokat megmenti (Róm 10,9-10). A megváltó Krisztus Isten ajándéka minden ember számára, aki a tanúbizonyság világosságában hisz Őbenne. R. B. C. Ministries, 2005.

7 2006. évi 1. szám

A csigák a puhatestűek egyik osztályát alkotják. Aszerint, hogy van-e házuk vagy nincs, házas csigának vagy meztelen csigának nevezzük. Életterük és elterjedésük szerint beszélünk tengeri, édesvízi és szárazföldi, légzésük szerint pedig elöl-, hátulkopoltyús, illetve tüdős csigákról. Minden csiga, de különösen a földicsigák egy „ezüstös” csíkot hagynak maguk után, mintha egy siklópályán mozognának előre. A bíborcsiga házas csiga, amelynek háza rendszerint megnyúlt, tüskés vagy bordázott. Világszerte elterjedt faj, de főként a trópusokon fordul elő. Táplálkozásuk úgy történik, hogy lyukat fúrnak más puhatestűek házán, és ebbe nyújtják hosszú ormányukat. A Földközi-tenger medencéjében az ún. tüskés bíborcsiga található. A csiga a Bibliában csak egyszer van említve, amikor a zsoltáríró az igazságtalan hatalmasokról énekel, akik úgy járnak, mint a csiga, amely szétmállik (Zsolt 58,9). A bíborcsiga már az Ószövetségi időben különösen keresett volt, mivel bíborszínű festékanyagot (gör.: porphira) választott ki. Palesztin tengerpartok mentén még ma is két fajtája fordul elő: a Murex brandaris és a Murex trunculus. Egy régi mondás szerint a bíborszínt a föníciaiak fedezték fel egészen véletlenül. Amikor is egy pásztorkutya összerágcsált egy bíborcsigát, és a pofája bíborszínű lett. Ez a megfigyelés vezetett a bíborfesték gyártásához. Maga a Fönícia elnevezés is feltehetően erre vall: „a vörösbíbor országa (földje)”. A bíborszín széles skálája a halvány kéktől a mély vörösibolya színig terjed. Két alapszíne az ibolyakék bíbor (asszír: ta-kil-tu; héber: tekelet), és a vörösbíbor (asszir: ar-ga-man-nu; héber: argaman). A föníciaiak olyan üzemeket létesítettek az országban, ahol a csiganedűt dolgozták fel. Ilyen üzem létezik ma is Egyiptomban és Thiatirában, Kisázsiában. Az Apostolok cselekedetei egy ilyen bíborárusról ír: „Hallgatott minket egy Lídia nevű

istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus…” (Csel 16,14) A legjobb bíbor Tíruszban és Szidónban készült. Ezért érthető az is, hogy Salamon király, aki a templomot a legszebben akarta berendezni, követeket küldött Tíruszba Hirám királyhoz, és kérte: „Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért… a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz…” (2Krón 2,6) Ezékiel könyvében a próféta Tírusz összeomlásával kapcsolatban ezt mondta: „Egyiptomi tarka vászonból volt a vitorlád… Ponyvának Elisá szigetéről való kék és piros bíbort használtál” (Ez 27,7). Eredetileg csak a gyapjút színezték, később a (len)fonalat is, ezért említi a Biblia gyakran a bíborfonalat. Áron papi ruházatát is bíborfonalakból készítették: „Készíts hósent művészi munkával… Úgy készíttesd, ahogyan az efódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonalból és sodrott lenfonalból készíttesd el!” (2Móz 28,15) A papok öltözéke hasonlóan készült (2Móz 39,1-5). Az izráeliek már az Egyiptomból való kivonulás idején is ismerték a bíbort, és nemcsak a papi ruhák készültek bíborfonalakból, hanem a szövetségsátorban a szőnyegek (2Móz 26,1-4), a kárpit (26,31) és a bejárati takaró (26,36) is. Saul király halálakor Dávid a siratóénekében ezt énekelte: „Izráel lányai! Sirassátok Sault, aki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette” (2Sám 1,24). Az előállítás nehézségeinek ellenére, szép és tartós színe miatt előszeretettel használták a bíbort a királynők felső ruházatánál. Salamon gyaloghintójával kapcsolatban pedig ezt olvassuk: „Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból…” (Én 3,10) Az Úr Jézus az egyik példázatában így szól egy gazdag emberről: „…bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett” (Lk 16,19). (De ez az örökkévalóság szempontjából semmit sem használt neki!) Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy amikor az Úr Jézust a helytartó katonái megcsúfolták és kigúnyolták, akkor: „Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére…” (Mt 27,28-29) Valószínűleg egy szokásos katonai vörös köpeny lehetett, mert a rómaiaknál csak a szenátorok használhattak egy széles, a lovagok pedig egy keskeny bíborból készült sávot a tunikán. K. J.


Isten szuverén kegyelmét látom abban, hogy „kihúzott engem” a halálból, mert sokáig alig hallottam tiszta evangéliumot, alig volt bennem az „elvetett magból”. Isten az életemben addig úgy munkálkodott, hogy szinte mindent elvett tőlem: az iskolát, a barátaimat és a kilátásaimat. A múltam elfogyott, a jövőmet pedig sehogy sem találtam. Közben már régóta naplót írtam, amelybe részletesen feljegyeztem ezt a válságomat is, de ennek ellenére sem tudtam számba venni azt a folyamatot, amit Isten bennem, egy akkor még hitetlen szívű lányban munkált ki. Elhatároztam, hogy hittantanár leszek, ezzel a szándékkal kapcsolódtam be a gyülekezetbe. Tehát a hivatásomat hamarabb megkaptam, mint az új szívemet. Mennyire igaz, hogy nem mi választjuk Őt, hanem Ő választ ki minket! Nem tudom elhallgatni azt a nagy titkot és csodát, ahogyan Isten engem a nagy semmiből újjáteremtett, és feltétlenül szeretném azt is elmondani, ami ezután következett. Amint már említettem, három napja hallgattam csak a tiszta Igét, addig nem tudtam, milyen egy igazi ifjúsági vagy hittanóra, milyen lehet a lelki közösség. Környezetemben a megtérés szót alig hallottam, az értelmét pedig végképpen nem értettem, olyan volt nálunk a lelki sötétség 1996-ig. Még a múltjára sem emlékeztek (a nem vallásosak) a hívő életnek, nem is beszélve az ifjúsági munkáról. Nyilván más gyülekezetekben mindez virágzott, de én ezt nem tudtam. Ilyen állapotban talált rám az Úr, és egyszer csak azt mondta, hogy a régiek elmúltak, és minden újjá lesz. Elmúltak? Ha igen, akkor a helyzetem vagy az állapotom változott? Én azt tapasztaltam, hogy nem lett újjá minden, sőt, rosszabbnak láttam magamat, mert észrevettem a különbséget a jó és a rossz között, és fájt a rossz. De fájt a hiánya a jónak, az igazi életnek. Hogyan lesz hát újjá minden? Ilyen és hasonló kérdések hasogattak belül, mint egyedüli fiatalt a gyülekezetben. Közvetlen lelkigondozást nem kértem senkitől (nem tudtam, hogy lehet!). Sóvárogtam a vezetésre! Isten azonban velem volt, gondja volt rám! (Szeretnék bátorítani mindenkit abban, hogy merje bármilyen sötét és kilátástalan helyzetben rábízni az életét, mert az Isten minden értelmet felülhaladó békessége segítség lesz.) Isten kegyelme ebben a helyzetben ismertetett meg a keresztyén irodalommal. Meggyőzött arról, hogy javamra válik az a közvetlen, személyes hozzámfordulás, ahogy a könyvekből is megszólított, megfeddett vagy vezetett. Ezen felbuzdulva, hívő ismerőseimet rendszeresen „megfosztottam” a könyveiktől. Úgy vélem, ha kezdetben minden vigasztalás, feddés vagy útbaigazítás emberektől származott volna, most nem lenne annyi ismeretem, talán nehezebben fogadtam volna el. A könyveken keresztül mindez személyesebben hatott rám. (Nyilván, Isten szólt az Ige és az igehirdetés által is!) Már nem emlékszem minden olvasmányomra, de azt tudom, hogy 1997 decemberének egyik éjszakáján a Megváltó: „Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem” (2Sám 22,17). Egyszer levelet írtam valakinek, és egy megfelelő idézetet kerestem. Közben átvillant az agyamon a saját nagy kérdésem is: „Mikor taníthatok már én is?” Ekkor éppen egy könyvet olvastam, és ez a mondat választ adott: „…amikor jellemed hasonul a munkád jellegéhez.” Ez tiszta, egyértelmű válasz volt számomra. Közben sok tanfolyamot elvégeztem. Egyszer egy ifjúsági táborban egy lelkész könyveket ajánlott a szolgálni vágyó fiatalok számára. Ámulva csodálkoztam, hogy ezeknek nagyobbik részét már elolvastam. 1999-től örömhír klubokat vezetek, 2000-től pedig hittanórákat tartok két helységben. Mindenki tudja, hogy a vezetőnek van a legnagyobb szüksége a vezettetésre, és nekem a Biblia után az egészséges keresztyén irodalom jelenti a legtöbb segítséget. A Kárpátaljára küldött evangéliumi könyveket (Evangéliumi Kiadó) mindig hálás szívvel veszem és adom tovább most is az Úr kegyelméből! „Vesd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt” ( Préd 11,1; Károli ford.). Vajtku Beatrix, Kárpátalja

9 2006. évi 1. szám

A

zt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál” – írja Pál apostol (Róm 8,28). Csodálatos igevers áll itt előttünk egy olyan fontos kijelentéssel, amely néha összezavar olyan keresztyéneket, akik megpróbáltatásokat élnek át, vagy egyéb támadásokat szenvednek el. Valóban mindezek a bajok a javunkra lennének?

„

BEVEZETÉS Pál apostol ezt mondja: „Tudjuk...” Vannak dolgok, amiket nem tudunk, és vannak, amiket tudunk. Egy sereg olyan dolog van, amiknél jobb is, hogy nem tudjuk. De vannak mások, amik felől nem lehetünk tudatlanságban. Amikor Jákób álmában látta a mennyei létrát (1Móz 28,16), azt mondta, amikor felébredt: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Az apostol sok olyan dolgot megemlít, amiket olvasói úgy látszik, nem tudtak: „Nem tudjátok, hogy ...?”(Róm 6,16; 1Kor 3,16; 5,6; 6,3.15.19; Jak 4,4) Ez komoly dolog, mindezt és még sok mást nem tudni, hiszen azokról az igazságokról van szó, amelyek az üdvösségünkhöz, a megszentelődésünkhöz fontosak, ahhoz a harchoz, amelyben állunk, a győzelemhez, a szív békéjéhez stb. Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk (1Tesz 4,13). Akárcsak Jób (19,25-26), Pál is ezt mondta (2Tim 1,12): „Tudom ...”; János pedig világosabban szól: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,13). Kétségtelenül: a mi tudásunk rész szerint való. Mégis a Szentírás segítségével tudjuk azt, amit Isten akaratának megfelelően tudnunk kell. Ezen túlmenően szükséges, hogy azt, amit tudunk, higgyük is, mivel ellenkező esetben tudásunk haszontalan. Tudjuk és hisszük-e igazán, hogy minden dolog a javunkra szolgál?

MINDEN DOLOG? Igen, minden! De nem túlzás ez? Gondoljunk

Józsefre! Féltékeny testvérei eladták őt Egyiptomba, ott megrágalmazták és börtönbe vetették. És éppen ez által a szenvedés által lesz később még testvéreinek és Egyiptom egész országának is a megmentőjévé (anyagi szempontból). Pál apostol a fogságban ezt írja: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Fil 1,12). Fogsága lehetővé tette neki azt, hogy az egész római helytartóságban a nyilvános igazságszolgáltatás helyén tanúbizonyságot tegyen, ahova egyébként soha nem juthatott volna. Ráadásul azok a testvérek, akik erről hallottak, még merészebben hirdették az evangéliumot. A Jeruzsálemben folyó keresztyénüldözés szétszórta az ottani gyülekezetet. Ez a szétszóratás mindamellett az evangélium terjedését szolgálta más helyeken és más országokban. Minden fenyítés, amely először szomorúságot vált ki, nem örömöt, későbbi gyümölcsként békességet és igazságot ad azoknak, akik megedződtek általa (Zsid 12,11). Így különféle hitpróbák is állhatatosságot szereznek. Az állhatatosság pedig Isten munkája bennünk (Jak 1,4). A csalódásoknak és kudarcoknak, mindenféle konfliktusnak, munkahelyi nehézségeknek, betegségeknek, gyászeseteknek stb. csupán egy értelmük, hasznuk és jelentőségük van, ha ezeket bizalommal telve fogadjuk, mert tudjuk, hogy azok mind valóban javunkra szolgálnak. „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem ... Jó nekem, hogy nyomorúság ért” (Zsolt 119,67. 71).

ALAPVETŐ FELTÉTEL Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik. Csak rájuk érvényes ez a vers. De mit értünk ezen: „Istent szeretni”? Itt nem valami általános vallásosságról van szó, szentimentális kegyességről, bizonyos romantikus vagy áhítatos érzésekről, nem is a hagyományokhoz, szokásokhoz vagy liturgiákhoz való ragaszkodásról...


Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretjük az Ő szavát (Zsolt 119,127.165). Ez pedig azt jelenti, hogy engedelmeskedünk az Ő Igéjének. „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet” (Jn 14,23). „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk” (1Jn 5,3). Istent szeretni azonban azt is jelenti, hogy gyűlöljük a gonoszságot (Zsolt 97,10) minden formájában és minden területen (ez mind a tanításra, mind az erkölcsi magatartásra érvényes). A világgal való barátság Istennel szembeni ellenségeskedés (Jak 4,4). Végül Istent szeretni még azt jelenti, hogy szeretjük a testvéreinket. „Ha valaki azt mondja: ’Szeretem Istent’, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug” (1Jn 4,20).

AZ IGAZI JÓ Az ígéret tehát azokra érvényes, akik Istent így szeretik; nekik minden a javukra szolgál. Ez pedig ilyen következményekkel jár: „Olyan jó nekem Isten közelsége” (Zsolt 73,28). Minden, ami közelebb visz minket Istenhez, az hozzájárul a javunkhoz. Hogyan tudjuk ezt leírni? Mi visz minket közelebb hozzá? Elsőként a mi üdvösségünk, szabadulásunk, azután megszentelődésünk, vagyis hitben való növekedésünk. Mindig nagyobb előrelépést teszünk, a szenvedés rövid ideje által Isten megerősít és megalapoz bennünket (1Pt 5,10). Pál ezt „a szentek felkészítésének” nevezi, „szeretetben való felnövekedésnek mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,12-15). De ennek a célnak az eléréséhez szükségünk van tartalmas élelemre, és nem elégedhetünk meg a tejjel, ami csak a hitben kiskorú gyermeknek való (Zsid 5,12-13; 1Kor 3,1-3). Ha elhanyagoljuk Isten Igéjének olvasását, nem gondolkodunk róla, és nem tanulmányozzuk azt

szorgalmasan, akkor lemaradunk, rosszul tápláltak leszünk, hiányosságunk van, vagy lelki értelemben erőtlenek vagyunk. Most pedig soroljuk fel azokat a „jókat, javakat”, amiket az Írás ígért mindazoknak, akik Istent szeretik: Az Úr megtartja a szövetségét azokkal, akik Őt szeretik (Neh 1,5), megmenti őket (Zsolt 91,14), megtartja (Zsolt 145,20), öröklik az országot (Jak 2,5), az élet koronáját ígérte nekik az Úr, amit szem nem látott és fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek (1Kor 2,9). Itt valóban a legjobb van számunkra elkészítve most és örökké. Maga a rossz pedig, vagy az, ami nekünk rossznak tűnik, és minden elszenvedett próba segít abban, hogy a legjobbat elnyerjük, ha most még nem is értjük az Ő útjait (Jn 13,7). Ahogy az Úr Jézus egykor Pétert kérdezte, úgy kérdez ma minket: „Szeretsz engem?” Ez a döntő, ezen múlik a dolog. Ha Istent valóban szeretjük, akkor mindent jól végez el számunkra. „Az ÚR javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” (Zsolt 138,8)

„Jelen!” Jöhet halál, kísértés, bármi, várhatnak úttalan utak, de láttam életemben járni és cselekedni az URAT! S ha egyszer névsorolvasás lesz honában – mert megérkezem tetőtől talpig rongyosan bár –, vígan kiáltom majd: „Jelen!” Füle Lajos

„Minél hosszabb ideig élek, annál inkább megköszönöm Istennek, hogy soha nem értem Őt egészen. Ugyanis, ha nem lenne nagyobb, mint az én felfogóképességem, bizonyára nem lenne abban a helyzetben, hogy ezt a világot kormányozza, még kevésbé pedig, hogy megmentse.” J. Köhler

11 2006. évi 1. szám

2.

Fanny Crosby, eredeti nevén Frances Jane Crosby, asszonynevén van Alstyne, vak énekköltőnőként vált ismertté. 1820. március 24-én született Southeastban, New York államban, és 1915. február 12-én halt meg Bridgeportban. Mintegy 6000 énekkel ajándékozta meg az emberiséget, amelyek közül az egyik: „Jézus karjába bizton hajtom fejem le én” (Safe in the Arms of Jesus). Énekeit a világ számos nyelvére lefordították. Fanny Crosby egyéves volt, amikor édesapja meghalt. Az is kitudódott, hogy Fanny szembetegségben szenvedett, és egy szakszerűtlen kezelés miatt hathetes korában teljesen megvakult. Bár minden oka megvolt a megkeseredésre, ami néha elő is fogta, mégis a következőket vallja: „Több mint 85 évesen egy pillanatig sem érzek egy szikrányi neheztelést sem szenvedésem miatt, mert mindig hittem, hogy drága Uram végtelen kegyelmében ezen az úton készített fel arra, hogy azt a munkát végezzem, amit rám bízott. Ha meggondolom, menynyire megáldotta az életemet, hogyan lehetnék elégedetlen?” 1835-ben beiratkozott a New York-i Vakok Intézetébe, amelynek ezután 1847 és 1858 között angoltanára volt. 1858-ban feleségül ment Alexander Van Alstyne vak muzsikushoz és komponistához. Fanny Crosby valóban egy gazdagon megáldott asszony volt. Már gyermekkorában megmutatkozott derűs, megelégedett egyénisége. Igazi napsugár volt a környezetében. Mivel vak volt, a nagymamája magyarázta el neki a napfelkeltét és a napnyugtát, a csillagokat és a szivárványt. Megtapogatta a virágokat, a sövényeket és a

fákat. Oktatójaként állt mellette. De Fannynak nemcsak ezekről beszélt, hanem mindenekelőtt Istenről és az Ő Igéjéről. Erről Fanny így nyilatkozott: „Amikor bealkonyodott, nagymama gondosan maga mellé vett a nagy karosszékébe, és hintázott velem. Eközben »mesélt« nekem Istenről, a mennyei Atyáról, aki egyetlen Fiát, Jézus Krisztust elküldte ebbe a világba azért, hogy Üdvözítőnk és Megváltónk legyen. Ő tanított meg imádkozni, azaz beszélni Istennel.” Nyolcéves volt, amikor az alábbi versikét írta:

Ó, mily boldog lélek vagyok, Bár látni nem tudok, Eldöntöttem: amíg élek, Elégedett vagyok. Mennyi áldásban van részem, Mi másnak nem jutott. Sírni azért, mert vak vagyok, Nem tudok, s nem fogok! Harmincévesen fogadta el Jézus Krisztust Megváltójának: „Egy metodista kápolnában, ami a közelünkben volt, ébredési összejövetelt tartottak. Az ima után a gyülekezet elkezdett énekelni: »Mondd, miért ontotta vérét az Úr?« Az utolsó versnél megfogant bennem a döntés, hogy ezután életemet Jézus Krisztus vezetése alá helyezem. Ettől a naptól fogva ugráltam az örömömben, és ujjongva zengtem a Halleluját.” Egyszer az történt, hogy valaki beszélt a vak énekköltőnőnek egy anyáról, aki gyermekével szorult helyzetbe került egy utcai tolongásban. A kicsit a felnőttek majdnem agyonnyomták, ezért elkezdett szánalmasan sírni. Ekkor az anya lehajolt, felemelte magához a kislányát, majd szorosan átfogta a karjaival. Amikor Fanny ezt az eseményt meghallotta, arra gondolt, milyen biztonságos egy gyermeknek az anyja karjaiban, akit szeret, és az anya viszont szereti. Hol talált a gyermek, hol találhat a felnőtt is elrejtettséget máshol, mint Jézus szerető karjaiban! Röviddel ezután a gondolatait versbe foglalta, és a következőképpen született meg az ének: „1868. április 30-án eljött hozzánk Dr. W. Doane, és ezt mondta: »Pontosan 40 percem van a vonatom indulásáig. Van itt egy dallamom. Tudna ehhez egy verset írni?« A következő 20 percben elém jött az előbb említett esemény, és semmi másra nem volt időm, sem értelme más dolognak, mint megírni a szöveget”:


„Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én. Abban találom üdvöm, ha megnyugszom hű ölén.” (Hallelujah!: 97)

menj el előlem!” Ez a férfi később Istennek áldott eszköze lett. A költőnőnek ez a kiáltás mélyen a szívébe hatolt, és így született meg ez az ének:

Fanny Crosby életében voltak sötét órák is, amikor minden oly nehéznek, rendkívülinek, és szokatlannak tűnt, annak ellenére, hogy a belső öröme nem változott. „Így kiáltottam imáimban emberi gyengeségem miatt: »Hűséges Uram, fogd az én kezem!« És ekkor visszatért szívembe a békesség, és imám meghallgatására született meg az ének”:

„Fogjad kezem! Oly gyenge vagyok; érzem, Hogy nálad nélkül járni sem tudok. Fogjad kezem! És akkor, jó Megváltóm, A félelemre többé nincsen ok.” (A hit hangjai: 534; Hallelujah!: 51) Ebben az időben hirdette az Igét nagy összejöveteleken az ismert amerikai evangélista, Moody, ahol emberek ezrei hallgatták az üzenetet Jézus Krisztusról. Fanny ezeket az alkalmakat énekeivel támogatta. Szíve azokért az emberekért dobogott, akik még nem ismerték az Üdvözítőt. Énekei által is utat akart mutatni Jézus Krisztushoz. Ezen felül sok embert, férfit és nőt keresett fel, hogy beszéljen nekik az Úr Jézusról. Fájdalommal töltötte el az a felismerés, hogy olyan sokan élnek elveszett állapotban. Ezt a súlyos helyzetet fejezi ki egyik éneke, amellyel a hívőket buzdítja az emberek megmentésére:

„El ne menj előlem Jézus, Halld, kiált szívem! Hogyha másnak adsz kegyelmet, El tőlem se menj! Jézus, Jézus! Halld, kiált szívem! Hogyha másnak adsz kegyelmet, El tőlem se menj!” (A hit hangjai: 147) Fanny Crosby 94 évet élt, szívében hálaadással és boldogan szolgált Urának, Megváltójának. Énekeinek legnagyobb része örömet és hálaadást fejezett ki. Vaksága soha nem keserítette meg, hanem még mélyebben Istenbe vetett bizalomra vezette. Énekeiben az odaadás példaképét láthatjuk, azt az Úrban való örömet, ami egész életében, szavaiban és cselekedeteiben láthatóvá vált:

„Ó! Hála az Úrnak, zengjünk néki hát, Mert úgy szeretett, hogy od’adta fiát! A kínra és halálra küldte el Őt, És megnyitni mennyet a bűnös előtt. Szívem áldd a Királyt, az Övé ez a föld; Szívem áldd a Királyt, neve mindent betölt. Jöjj bűnös az Úrhoz, jöjj, Jézus az út, Fogadd be szívedbe a drága Fiút! (Hallelujah!: 300) Nagyon sok ismert énekének felidézése után (Szent bizonyosság, Jézus enyém…; Jézus hív nyájasan, te elveszett…; Legyen szívünk mindig vidám…; Mily drága nekünk ez a jó hír…; Van reád gondja az Úrnak, ne félj…) összegezésképpen emlékezzünk a szerző búcsúzó gondolataira:

„Mentsd, aki elmerül, óvd, aki gyönge, Fogd szelíden fel a bűnbe esőt. Szánd, aki téved, hívd a bukottat, Mondd neki, csak Jézus menti meg őt!” (Hallelujah!: 130) Fanny Crosby rendületlenül járt a börtönökbe is, hogy bizonyságot tegyen a fogvatartottaknak Isten előtti bűnös és elveszett állapotukról és arról, hogy ennek ellenére Isten nagyon szereti őket. Egyik alkalommal megtapasztalta, ahogy az egyik fogvatartott így imádkozott: „Uram, Istenem, ne

„Elnémul egyszer énekem, Elpattan majd a földi húr; Nagy öröm lesz az majd nekem, Ha maga előtt lát az Úr.” (Hallelujah!: 40)

„Az éneklés legalább annyira belevési Isten Igéjét az emberek szívébe, mint a prédikáció. Azóta, hogy negyven évvel ezelőtt Isten megszólított, egyre inkább érzem az énekben kifejeződő dicsőítés fontosságát.” D. L. Moody

13 2006. évi 1. szám

Watchman Nee bizonyságtételei (amelyeket 1936. október 18-án és 20-án mondott el) Kuang Hszi Vei írása alapján Watchman Nee eredeti neve Ni To-seng, aki 1903ban Dél-Kína Fukien tartományában, Fucsouban látta meg a napvilágot. „Születésem imameghallgatás volt. Anyám attól félt, hogy követni fogja sógornőjét, és hat lányt fog világra hozni. A kínaiak ugyanis a fiúknak jobban örülnek, mint a lányoknak. Előttem már két lányt szült, és bár valószínűleg nem értette meg teljesen az imádság hatalmát, az Úrhoz kiáltott: „Ha fiam lesz, neked fogom adni.” Az Úr meghallgatta imádságát, és megszülettem én. Apám később elmondta, hogy anyám már születésem előtt Istennek ígért.”

Megtérése

Watchman Nee 1920-ban, 17 éves korában jutott hitre Krisztusban. Erről a következőket mondta el 1936-ban Kulongszuban, Kína Fukien tartományának délkeleti partjai mentén elterülő szigeten, keresztyén munkatársaknak tartott összejövetelen. „1920. április 29-én este egyedül voltam a szobámban, és azzal küszködtem, hogy eldöntsem, higgyek-e az Úrban vagy ne? Először ellenálltam, de amikor megpróbáltam imádkozni, megláttam bűneim nagyságát és Jézusnak, mint Megváltónak valóságát és hatalmát. Szívem szemeivel magam előtt láttam az Úr kinyújtott kezét a kereszten, mintha szívesen fogadna és így szólna: „Itt várok rád, hogy befogadjalak.” Megértettem, hogy Krisztus vére le tudja mosni a bűneimet. Ez a szeretet legyőzött, és befogadtam Krisztust. Korábban kinevettem azokat, akik befogadták Jézust, de azon az estén az én életemben is valóság lett. Sírtam, bevallottam a bűneimet, és az Úr bocsánatát kerestem. Amikor először imádkoztam, olyan örömöt és békességet ismertem meg, amilyet azelőtt sohasem tapasztaltam. Mintha fény öntötte volna el a szobát, és így szóltam az Úrhoz: „Ó, Uram, nagyon nagy kegyelemmel ajándékoztál meg.”

Szolgálatának kezdete

Egy nyugati misszionárius, Miss Grose tanácsára összeírta hetven olyan barátja nevét, akikért naponta imádkozott, volt amikor még bibliaóra alatt is. Az Úr kegyelméből több hónap elteltével a hetven ember egy kivétellel megtért. Nehéz próba

következett az életében, mert az Úr azt kívánta, hogy tagadja meg magát, és egész szívével Őt szeresse. „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, de rajtad kívül a földön sem gyönyörködöm másban.” – „A 73. zsoltár írója elmondhatja magáról mindezt, én azonban nem – szóltam magamban. Ennek oka azzal az ifjú hölggyel való kapcsolatom volt, aki később a feleségem lett, és akivel beszéltem már az Úrról, de csak kinevetett.” Végül 1922. február 13án kész volt félretenni ezt a kapcsolatot, és ekkor nagy örömöt tapasztalt. Fukien tartomány Fucsou nevű városában evangéliumi plakátokat ragasztott a falra, és traktátusokat osztogatott. Több százan megtértek, köztük egy kivétellel, akiknek a nevét felírta a jegyzetfüzetébe. Naponta több mint ezer traktátust osztottak szét, évente pedig két vagy három milliót, hogy ellássák a különböző gyülekezeteket. 1922. vége felé egyre nagyobb szükségét érezte egy keresztyén újság kiadásának. Megkezdte írói munkásságát. Akkoriban nagyon nehéz körülmények között élt. Így nem volt pénzük a kiadásra. Több mint egy hónapig imádkoztak, de még mindig nem volt pénzük. Ekkor leült, megírta a cikket, utána letérdelt és újra az Úrhoz fordult: „Uram, a cikk kész, már csak ki kell nyomtatni, de még mindig nincs pénzünk. Imádkozás után teljesen biztos voltam abban, hogy Isten megadja rá a pénzt, ezért előre dicsértük érte az Ő nevét. Csodálatos volt. Ahogy felálltunk, kopogtak az ajtón. Azt hittem, hogy valaki már hozza is a pénzt. Meglepetésemre azt láttam, hogy az érkező egy gazdag, de zsugori keresztyén asszony. Ő azt mondta: »Amikor ma reggel imádkoztam, Isten így szólt hozzám: Most nem imádkoznod kell. Először add oda a pénzt. Nagyon megdöbbentem, de hoztam önnek 30 dollárt, használja fel az Úr céljaira.« Ez az összeg éppen fedezte a Bizonyságtétel Ma című újság 1400 példányának nyomdai költségeit.” Röviddel megtérése után forró szeretet ébredt benne az Úr iránt, és egyre erősebb késztetést érzett, hogy szűkebb és tágabb környezetében hirdesse az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Evangelizálásának köszönhetően szinte minden iskolatársa megismerte az Urat, és az intézmény falai között megindult egy ébredés, amely 1923-ban széles körben elérte szülővárosa lakosságát. Sok száz ember megtért, és új életet kezdett élni. Watchman Nee nem végzett sem teológiai, sem bibliaiskolai tanulmányo-


János 3,16 kantoni (Kína) nyelvjárásban kat. Krisztusról, a Szent Szellemről és a Gyülekezetről főként magából a Bibliából és élő hitű emberek könyveiből gyűjtötte össze ismereteit. Kiváló bibliamagyarázó volt, és rendkívüli tehetséggel tudta szelektálni, feldolgozni, mérlegelni és memorizálni olvasmányait. Könnyedén, szinte egyetlen pillantással megállapította egy könyv mondanivalójának főbb pontjait.

Élő hite

Kellő pihenés és megfelelő ápolás hiányában Watchman Nee (21 évesen), 1924-ben tüdőbajjal ágynak esett. Betegsége olyan komolyra fordult, hogy már halálhírét kezdték kelteni. Ez a válságos időszak arra késztette, hogy Istenbe vetett bizalmát minden eddiginél erőteljesebben gyakorolja. „Nemsokára Csen Csi Kvei testvér írt, meghívott magukhoz Nankingba, hogy az ő házukban legyek, ott pihenhetek, ugyanakkor segíthetek neki a Dr. C. I. Scofileld Biblia Levelező Intézet tananyagának lefordításában.” Egy híres német orvos megröntgenezte, és nem fogadott el pénzt, mert szerinte már csak 2 hete van hátra. „Úgy éreztem, hogy még ha nem is élek sokáig, hinnem kell, hogy Isten erőt ad, és az ő ügyéért kell munkálkodnom. Utána megkérdeztem az Urat, hogy milyen befejezetlen munka elvégzését várja tőlem.” Ilyen súlyos betegen is elment egy evangelizációs alkalmat megtartani. Az Úrtól erőt kért, és egy-egy

lámpaoszlopba kapaszkodva, többször megpihenve jutott el a helyszínre. Több hónapi imádkozás után úgy érezte, hogy könyvet kell írnia mindarról, amit az Úrtól megtanult. Kibérelt Kiangszu tartomány Vuszi városában egy kis szobát, ahová bezárkózott és egész nap írt. Ekkor a betegsége annyira súlyossá vált, hogy le sem tudott feküdni. Mellkasát az íróasztalhoz szorította, hogy csökkentse a fájdalmát. Négy hónap alatt befejezte „A szellemi ember” három kötetét. (Magyarul is megjelent az Evangéliumi Kiadónál.) A nyomtatáshoz 4000 dollárra volt szükségük. Imádkozott, hogy az Úr adja meg a fedezetet. Az Úr nemsokára 400 dollárt adott, és a szerződést megkötötték a nyomdásszal, hogy kezdjen hozzá a nyomtatáshoz. Egy szívvel imádkoztak az ügyért, és a nyomdász jelentkezett a részletekért. Az Úr mindig megadta. A nyomdász látta, hogy minden rendben megy, és így szólt: „Ilyen pontosan senki sem fizet, mint önök, gyülekezeti emberek.” Összeállította: Makai Rozália (http://invitel.hu/vaise) (Folytatjuk.)

Az örök kereszt Az örök szó háromszor fordul elő a Zsidókhoz írt levél 9,12-15-ben. Krisztus áldozata örök váltságot szerzett örökkévaló Szellem által, és így megkaptuk az örökkévaló örökséget. Nem az emberekre bízta Isten, hogy felbecsüljék a kereszt értékét, Isten maga becsülte fel. Fia áldozatának akkora értéke van előtte, hogy ezért minden idők minden bűnösét elfogadja, bárhol legyenek is azok, mert Krisztus egyszer s mindenkorra áldozta fel Önmagát értük. Hangsúlyozni kívánjuk a kereszt örökkévalóságát: „Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült” (Zsid 10,12). Amikor Isten embert teremtett, már tudta, hogy mibe kerül majd a megváltás, sőt Jézus szellemben ismerte már annak gyötrelmeit is. A kereszt öröktől fogva ott volt Krisztus szívében. Örökkévaló szeretettel szereti az embert, és korszakokon át leírhatatlan szomorúságot szenvedett el, mert szeretete örökkévaló. Ó, bár méltóképpen tudnák viszonozni ezt a szeretetet! Egyedül Isten érti meg a keresztet. Mi lassan értünk meg valamit, és gyorsan felejtünk. Ezért gondoskodás történt arról, hogy lássuk és észrevegyük azt, ami messze felülmúlja értelmi képességeinket. A kenyér megtörését azért rendelte el Isten, hogy bemutassa a Bárány megölésének örökkévaló újságát, és minket hív, hogy éljünk ezzel a kegyelmi eszközzel: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” (1Kor 11,26). De hadd bizonyítsuk be a kereszt örökkévaló újságát földi pályafutásunk alatt is úgy, hogy mindennap újra alávetjük magunkat a hatásának! Bár nyitná meg Isten a szemünket, hogy meglátnánk a kereszt titkát: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével…” (Gal 6,14) Részletek Watchman Nee: Tizenkét tele kosár c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

15 2006. évi 1. szám

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Göröngyös út

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2005. okt. 27-tõl 2006. márc. 30-ig: – délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 kHz); – este, naponta 17.30-18.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9735 kHz). Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.30-22.00 között: (TWR Radio Frequency: 12,379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható! – késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]


„J” betűs rejtvény

A sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: A Biblia többször utal ezzel a szóval Isten Fiára. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 7; Józs 6; 1Kir 11; Péld 22; Jón 3; Mt 1; 24; Mk 5; Csel 2; 2Kor 9) 1. Az ilyen adakozót szereti Isten. 2. Az első város, amit Kánaán földjén Józsué és serege bevett – hit által. 3. Péter apostol a Szent Szellem kitöltésekor (pünkösdkor) idézi ezt a prófétát. 4. Nehezen engedelmeskedő próféta. Prédikálására megtért a nagy város lakossága, melynek pusztulását hirdette. 5. „Akkor …………. a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” 6. Kinek mondta Ahijjá próféta Isten nevében: „Én kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok”? 7. Ez a név azt jelenti: „az Úr megszabadít”. 8. Jézushoz könyörög, gyógyítsa meg gyermekét. „Kislányod meghalt” – hozzák a hírt. „Ne félj, csak higgy!” – biztatja Jézus… majd életre kelti a leányt. 9. Ő is a bárkában volt, így túlélte a „minden élőt” elpusztító özönvizet. 10. „A …………. tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.”

Jó Pásztorom vagy, Életem véded. Zúghat ár, vihar, Utadon vezet Segítő kezed!

17 2006. évi 1. szám

17

Nem érdekelt az élet. Alig születik meg az ember, és már meg is hal, így hát nem is törődtem azzal, hogy mi történik velem. Janis Joplin mondta egyszer: „Élj gyorsan, szeress hevesen, és halj meg fiatalon.” Ez a kijelentés lett életem vezérelve. Fordítva is igaz volt, hiszen életem egyre jobban hasonlított ehhez a tanácshoz. Nem fogadtam el tekintélynek magam fölött senkit, még az anyámat sem. „No future” = nincs jövő! Akkor hát miért dolgozzam? Semminek sem láttam értelmét. Ritkán éreztem magam jól, ritkán éreztem, hogy szeretnek. Sokszor azt gondoltam, engem csak elnyomnak, de nem értenek meg. Ezért a hentesmesterség kitanulását is hamar abbahagytam. Éppen ebben az időben lettek híresek a Rolling Stones tagjai. Dalaik, mondanivalójuk szívemben termékeny talajra találtak. Utamat, vagy az élet értelmét a huligánok, a beatles-ek és a zsákutcába került emberek között kerestem. Érdekesnek találtam a társadalom kivetettjeivel beszélgetni. Megragadott a szex, a kábítószer és a rock and roll, mégis magányos voltam. A szeretet utáni vágyat pedig elnyomta a marihuána és a hasis. A napok értelmetlenül, céltalanul teltek. „Szabad vagyok” – állapítottam meg, és nem vettem észre, milyen kötelékek tartanak rabságban. Az utcákon a tömeg békét követelt, és az én szívem is békességre vágyott. Mégsem találtam meg, még mélyebbre csúsztam a kábítószer-élvezetben. „Ha reggel beveszed az adagodat, az egész nap a barátod lesz.” Ez volt számomra a rózsaszín szemüveg világa, ahol minden más olyan sötét és kilátástalan. Miért szokik rá az ember a kábítószerre? Ez nem úgy történik, hogy egy reggel fölébred és ezt elhatározza. Egyre jobban belekeveredtem a kábító-

szer-élvezetbe, és egy reggel arra ébredtem, hogy testemben nagy vágyat éreztem a kábítószerek után. Elvonókúrás tünetek léptek fel. Attól kezdve naponta kellett pénz az újabb adagokra. Egyik hónap, majd egyik év telt a másik után. Végigsiettem az utcákon, autókat törtem fel, bementem az áruházakba lopni, még hamisított hasist és LSD-t is árultam. Recepteket hamisítottam vagy loptam, gyógyszertárakba törtem be. Sok kávéház WC-jét ismertem, hiszen ott fecskendeztem magamba az újabb adagokat. Egy reggel súlyos elvonási tünetekkel ébredtem, és nem tudtam semmit magamba fecskendezni. Olyan fájdalmaim voltak, mintha egész testem egy nagy seb lenne. Ide-oda dobáltam magam az ágyamon, vonaglottam, szemem könynyezett. Ekkor csengettek. Egy kábítószeres fiú állt az ajtó előtt, morfiumot hozott. De csak a barátnőmnek adott egy adagot, engem meg faképnél hagyott. Ekkor felpattantam, kitéptem barátnőm kezéből a fecskendőt, felgyűrtem az ingujjamat, és beadtam magamnak a hőn óhajtott adagot. Micsoda megkönnyebbülést éltem át, amikor megszabadultam a kábítószerhiánytól! A méreg átáramlott a testemen. A fájdalom megszűnt, mintha a kábítószer mindent meg tudott volna adni nekem. Életemet akkoriban a betörés, a züllött életmód és az érzéki vágyak töltötték be, a munkanélküliség, a börtön és a pszichiátria között teltek napjaim. Mindig újra kezdtem, de aztán újra be is fejeztem. Ez a körforgás időnként pszichiátriai kezelést is jelentett, ami után a terápia következett. A terápiák mindig egyformák voltak: munka és más semmi. Az embernek tető volt a feje fölött, és a kijáratnál már meg is vette az újabb adag hasist. Micsoda szabadság! Micsoda hazugság! A kábítószerek egyre mélyebbre juttattak. Igen, siettem a pokol felé. Egyre gyakrabban utaztam Amszterdamba, néhány évig ott is éltem. Már csak magammal törődtem. Csak kapni akartam, adni nem. Amszterdam a drogosok zsákutcája. Ott álltam az utcán elhagyatottan, szívemben nagyon magányosan. A szeretet, amit kerestem, eltűnt a


kábítószer iránti szenvedélyben. Nyomorúságom egyre nagyobb lett, az egyetlen lehetséges kivezető utat az öngyilkosságban láttam. Olyan fájdalmaim voltak, hogy öt milliliter levegőt fecskendeztem a vénámba, hogy levegőembóliával vessek véget az életemnek. De túléltem. Tovább róttam München és Amszterdam utcáit. Minden erkölcsi mércét elvesztettem. Dolgozni? Nem, köszönöm, ahhoz igazán semmi kedvem nem volt. Egy kényszer-elvonókúra után megpróbáltam új életet kezdeni. Még munkát is vállaltam, de a legkisebb megterhelésnél abbahagytam. Nagyon büszke voltam, egyetlen főnököt sem ismertem el magam fölött. „Eladtam a lelkemet a kábítószernek...” Mint egy távirányított robot mászkáltam az utcákon, a kábítószer űzött. Nem volt segítség, újra és újra visszaestem. A Rolling Stones együttes így énekelt: „Torn and Frayed = tépetten és kimerülten, Joe köhög, elég súlyosnak látszik. Igen, és kodeint ír fel rá az orvos. A gyógyszertáros odanyújtja a pulton át. De ki segít neki, hogy megszabaduljon a kábítószertől?” Amszterdamban egy barátom keresztyénekről beszélt, akik segítettek a kábítószereseknek. Nem fogadtam el a meghívást, és mindig lejjebb csúsztam. Végül mégiscsak a keresztyének maradtak az egyedüli reményem. Kábítószeres mámorban mentem el hozzájuk és megkérdeztem, hogy lehetségesnek tartják-e az elvonókúrát. Egyikük, aki korábban a heroin rabja volt, azt mondta, hogy csak az Úr Jézus tud rajtam segíteni. Amikor Jézusról beszéltek, mintha tudathasadásom lett volna. Egyrészt szívesen hallgattam, másrészt viszont nem. A Bibliából szakaszokat olvastak fel. Az egyik rész különösen nagy hatással volt rám: „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegye-

lemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok” (1Pt 1,13). Végül elhatároztam, hogy vállalom az elvonókúrát. Olyan voltam, mint egy ezer darabra tört korsó. Amszterdamból vidékre mentem, keresztyének kísértek ki a pályaudvarra, és a vidéki állomáson is keresztyének vártak. Elvittek Hollandia északi részére, egy kábítószeresek számára létesített keresztyén központba. Jól tudtam, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy ideggyógyintézetben végezzem, mint sokan mások. Jézus Krisztus éppen akkor lépett közbe, amikor úgy éreztem, hogy mindennek a végére érkeztem. Végigszenvedtem a heroin elvonókúrát, és miután heteket töltöttem a központban, megértettem, hogy Isten teljes és határozott fordulatot vár tőlem. Mérlegre tettem eddigi életemet, és megijedtem attól, ami eszembe jutott. Egész bűnöm előttem állt: a heroin, a hazugság, a csalás, a lopás, a rablás és a kábítószer általi önpusztítás. Szemem előtt azonban nemcsak gonosz tetteim, hanem egész gonosz lényem, bűnös voltom is megjelent a maga egész sötétségében. Voltak azonban olyan napok, amikor arra gondoltam, hogy nem fogok a keresztyéneknél megöregedni. Ezek, a Jézusukkal együtt mindnyájan kegyes bolondok – gondoltam. Imádkoznak, bibliaórára járnak, nekem mindez nem tetszett. Elhatároztam, hogyha vége lesz az elvonókúrának, elmegyek innen. Aztán minden másképp történt. Túl voltam az elvonón, és még mindig ott éltem. A döntő fordulat aznap következett be, amikor ezt olvastam a Bibliában: „...és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (Jn 6,37). Milyen nagy lehetőséget ígért az Úr Jézus! Életemben először imádkoztam. Ebben az imában egész életemet kitártam az Úr Jézus Krisztus előtt, így szóltam hozzá: „Nem bírok tovább így élni, Te gyógyítsd meg a sebeimet, látni szeretnélek, Téged akarlak követni.”

19 2006. évi 1. szám

Átadtam neki az életemet és kértem, hogy vegye azt ezentúl a kezébe. Ő pedig megszabadított. Nem az orvosok, nem is a pszichiáterek vagy a pszichológusok, hanem Ő, az Úr Jézus Krisztus. „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, szellemembe erőt öntöttél” (Zsolt 138,3). Növekedhet az erőszak és a bűnözés, fenyegethet újabb világméretű atomháború vagy más veszély, ha egyszer Jézus Krisztushoz tértem és az övé vagyok, nem kell többé nyomasztó félelemben élnem, hiszen Isten gyermeke vagyok, és az Ő keze megvéd. Jézus Krisztus mondja: „Az én juhaim hallgatnak hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (Jn 10,27-29). Az életem végre értelmet és célt kapott. Az Úr Jézus munkahelyet adott, sőt, munkámhoz még örömöt is kaptam. Szabad vagyok a kábítószer rabságától és minden más megkötözöttségtől. Otthont is adott nekem. Tudom, hogy a teremtő Isten és egyszülött Fia, Jézus Krisztus minden ígéretét megtartja, szeret, és megvéd. Mindenkit óva intek, aki játszik a kábítószerekkel. Biztos vagyok benne, hogy az ördög áll ezek mögött, aki kezdettől fogva embergyilkos. Az Úr Jézus által azonban diadalmaskodhatunk minden csábítás felett. Kedves Barátom, az Úr Jézus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa! Feltámadásával pedig bebizonyította, hogy él, Ő az egyedül élő Isten, aki a tönkrement életeket újjáteremtheti. Jézus Krisztus minden megkötözöttségből meg tud szabadítani, igazi békességet és örömöt tud adni. Akit Isten Fia megszabadít, az valóban (igazán) szabad. (Ismeretlen szerző.)

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

1. Egy lelkész és felesége nagy szegénységben élnek. Már tizennégy gyermekük van, amikor az asszony megállapítja, hogy a tizenötödik gyermekkel terhes. Hihetetlen szegénységben élnek. Ha erre a szegénységre gondolsz és a világ túlnépesedésére, akkor tanácsolnád-e az asszonynak a magzatelhajtást? 2. Az apa krónikus náthában szenved, az anya TBC-s. Négy gyerekük van: az első vak, a második meghalt, a harmadik süket, a negyedik pedig tüdőbeteg, és az asszony már megint terhes. Ha végiggondolod ezt a helyzetet, vajon tanácsolnád-e az asszonynak a magzatelhajtást? 3. Egy fehér férfi megerőszakolt egy tizenhárom éves fekete kislányt, aki teherbe esett. Ha a lányod volna, vajon tanácsolnád-e neki, hogy vetesse el a magzatot? 4. Egy fiatal lány gyermeket vár. Nincs férjnél, a jegyese pedig nem apja a gyermeknek, így hát jogosnak tűnik az abortusz. Ajánlanád-e a magzatelhajtást? Az első esetben John Wesley-t ölted volna meg, a 19. század egyik nagy evangélistáját. A második esetben pedig Beethovent. A harmadik esetben Ethel Watherst gyilkoltad volna meg, aki egy nagy gospelénekesnő (evangéliumi énekek) volt. A negyedik esetben pedig magát Jézus Krisztust ölted volna meg!

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr” (Ézs 55,8).

(Zsolt 23,4)


Nehezen érthetõ bibliai helyek

„Ha valaki az Emberﬁa ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szent Szellemet káromolja, annak nem bocsáttatik meg” (Lk 12,10). Amikor az Ige a Szent Szellem káromlásáról beszél, ami nem bocsátható meg, akkor ebből következhet az Írás azon kijelentése is, hogy van halálos és nem halálos bűn. Sőt azt is mondja, hogy aki halálos bűnt követ el, azért ne is imádkozzunk (1Jn 5,16). Sok igazán hívő emberben felvetődik a kérdés, elkövette-e a Szent Szellem elleni káromlás megbocsáthatatlan bűnét vagy nem? Már előre leszögezhetjük, hogy az ilyen újjászületett emberek nem követték el ezt a bűnt, mert akkor a kegyelem nem lenne kegyelem. Az Úr Jézus golgotai áldozata tökéletes és teljes volt, minden bűnre érvényes. Akkor mégis mit jelent a Szent Szellem elleni káromlás bűne, amire maga az Úr Jézus mondja, hogy nem bocsátható meg? Hogy ezt megértsük, el kell olvasnunk a Máté evangéliuma 12. rész 24-31. verseket, ahol többek között a farizeusok az Úr Jézust az ördög szövetségesének nevezik: „Ez (mármint Jézus) nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével” (24. v.). A farizeusok jól tudhatták, hogy ez nem igaz, mert egyik ördög nem űzi ki a másikat. „A Sátán birodalmában rend és alárendeltség uralkodik, különben nem állhatna fenn az országa” – írja Moderson Ernő. A Szent Szellem elleni bűn elsősorban abban áll, hogy valaki a Szent Szellem munkáját a Sátánnak tulajdonítja. Az Úr Jézus csodáit – hiszen itt egy démon által megszállt ﬁú gyógyításáról van szó – a gonosznak tulajdonítja. Ez valóban a Szent Szellem elleni káromlás bűne, mivel az Úr Jézus minden csodáját a Szent Szellem erejével cselekedte, és így ez azt jelentené, hogy Isten Szent Szelleme maga az ördög! Erre pedig nincs bocsánat sem ezen, sem az eljövendő korszakokban. De másképpen is megfogalmazható az, hogy mit jelent a Szent Szellem elleni káromlás. Az Ige kijelenti, hogy a Szent Szellem győzi meg a világot. „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy

mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem, az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett” (Jn 16,8-11). Leleplezi tehát a világ előtt, hogy mi a bűn, és mivel a Szent Szellem győzi meg a világot a bűnről, így ebben az értelemben nem valamilyen tettekről van szó, hanem arról, hogy valaki hitetlen állapotban marad. Aki elutasítja a kegyelmet, amelyet Isten a Szent Szellem által kínál fel, amit Jézus Krisztus szerzett meg kereszthalála által, önmaga okozza saját vesztét. Egy egyszerű hasonlattal úgy lehetne ezt érthetővé tenni, hogy egy úszni nem tudó fuldoklik a mély vízben, de a bedobott mentőövet nem ragadja meg. Az ilyen ember menthetetlenül megfullad, azaz el fog veszni. Aki tehát Isten felkínált kegyelmét megveti, az megbocsátatlan bűneivel kerül Isten ítélő széke elé, ez pedig az örök kárhozatot jelenti számára. Vagyis Isten kegyelmének tudatos elutasítása megbocsáthatatlan bűn! Annak ellenére, hogy a Szent Szellem elleni káromlást illetve bűnt egy valóban újjászületett hívő ember nem követheti el, mégis vannak olyan hívő emberek, akik szenvednek az attól való félelem miatt, hogy „visszaesés” folytán beleesnek ebbe a bűnbe. De egy újjászületett embernek örök élete van, hiszen isteni természet birtokosa még akkor is, ha valami bűn terheli a lelkét, bűnbánattal pedig helyreállítható az Úrral való közössége. Egyébként „éppen az a tény, hogy valaki aggódik emiatt (vétkezett-e a Szent Szellem ellen a fenti módon), annak a bizonyítéka, hogy nem követte el a megbocsáthatatlan bűnt” (W. MacDonald). Az sem jelenti a Szent Szellem elleni káromlást, ha egy hitetlen ugyan elutasítja Krisztust megvetően, de később belátva bűnét hozzáfordul megbocsátásért. Mert: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8b). Természetesen, ha hitetlenül hal meg, bűne akkor már megbocsáthatatlanná válik. „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát az örök életre” (Júd 20-21). J. Aster

21 2006. évi 1. szám

Meg kell tanulnunk különbséget tenni igazságok, féligazságok és hazugságok között! Egy gyülekezetnek olyannak kell lennie a világban, mint egy hajónak az óceán vizén; de ha a víz beszivárog a hajóba, a hajó bajba kerül. Attól tartok, az evangélium hajójába szivárog a víz. A világ olyan gyorsasággal szivárog be az egyházba, hogy joggal elmélkedhetünk rajta, meddig tud a hajó fennmaradni a vízen. A gyülekezet, amely arra hívatott, hogy jó hatással legyen a világra, önmagát találja a világ hatása alatt. Ha mi mint Krisztus képviselői alig tudunk a felszínen maradni, hogyan várhatjuk, hogy meg tudunk menteni egy társadalmat, amely süllyed körülöttünk? Bevásároltunk a világ értékeiből, szórakozásaiból, erkölcsi rendjéből, magatartásformáiból. Vettünk a világ toleranciájából is, abból a meggyőződéséből, hogy soha sem provokáljuk az egyének privát hiedelmeit, legyenek a gyülekezeten kívül vagy belül. A kulturális nyomás különböző fajtáival szemben zavarban érezzük magunkat, tétovázunk a cselekvés tekintetében, és képtelenek vagyunk arra, hogy szeretetteljes, de meggyőző bizonyságot tegyünk a világnak. Természetesen, van sok reménységet keltő jel is a saját kultúránkban. Vannak gyülekezetek és egyének, akik hatalmas energiát fejtenek ki az evangélium terjedéséért, és ezért hálásak vagyunk. De, mi keresztyének, legtöbben egy kényelmes keresztyénségben élünk, amely igen keveset követel, és ezért viszonzásul igen kevés eltérést is okoz a tágabb értelemben vett kultúrában. Amikor a világ tesz egy lépést felénk, mi lelkiismeret-furdalás nélkül magunkhoz öleljük. Azonban egy olyan gyülekezet, amely békét kötött a világgal, képtelen annak megváltoztatására. Közvélemény-kutatási adatok mutatják, hogy az egyház és a világ közötti különbség valahogyan elmosódott. Azok a bűnök, amelyek a világban vannak, megtalálhatók az egyházban is: válás, erkölcstelenség, pornográfia, merész szórakozások, materializmus és apátia az iránt, amit mások hisznek. Hivatalosan hisszük, hogy az ember elveszett, ha nem hisz Jézus Krisztusban, mint Megváltóban; nem hivatalosan úgy cselekszünk, mintha az, amit az emberek hisznek, és az, ahogyan élnek, valójá-

ban nem számítana. Nem csoda, hogy lámpásunk csak pislákol, és a só elveszítette az ízét. Sokan azt hiszik, hogy nincs jogunk megítélni bárkinek az életmódját és a hiedelmeit. Elkötelezettségünk a radikális individualizmus és a hit privatizációja irányában hajlandóvá tett bennünket arra, hogy minden vita, értékelés vagy rosszallás nélkül elfogadjuk az „élni és élni hagyni” elvét. Elvesztettük azt a képességünket, hogy megítéljük a világot, mert elvesztettük a képességünket, hogy megítéljük önmagunkat. Elfogadunk bizonyos hitelveket, és azután úgy teszünk, mintha nem számítanának. Nem csoda, hogy a leggyakrabban idézett bibliai vers nem ez: „Úgy szerette Isten a világot...” (Jn 3,16), hanem inkább ez: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” (Mt 7,1). Még evangéliumi körökben is halljuk néha: „Ki vagy te, hogy ítélkezel?” A kérdés nyilvánvaló mondanivalója, hogy nincs jogunk azt mondani, hogy „ez az életstílus rossz”, vagy „ez eretnekség”, vagy „ez a prédikátor hamis tanító”. Az a szó, amelyik a legjobban leírja a mi kultúránkat, az az „akármi”!!!

Az igazságot felváltja a méltányosság? Volt olyan idõ, amikor az emberek hitték, hogy létezik igazság, még ha nem is értettek egyet abban, mi is az. Ma egy meggyõzõdést nem az alapján értékelnek, hogy igaz-e vagy hamis, hanem az alapján, „méltányos-e”? Gondoljunk arra, mit jelent ez azok számára közülünk, akik hisznek az evangéliumban. Az a gondolat, hogy a megváltás egyedül csak Krisztus által nyerhető el, bizonyára nem látszik méltányosnak a sok különböző vallásnak a világában. Így a mi üzenetünk elfogadhatatlannak ítéltetik, függetlenül attól, mennyi bizonyítékot lehet felhozni mellette. Tulajdonképpen, amit mi hiszünk, mondják nekünk, szűk látókörű elfogultságon alapul. A keresztyénség csak a mi részrehajló nézetünk. Ugyanez a megközelítés az erkölcsösség értékelésében is. A posztmodernisták azt mondják, hogy az erkölcsösség, ha létezik egyáltalán, pszichológiai gyakorlat csupán. Tehát, ha te és én azt mondanánk: „Azt tartom, hogy ez erkölcstelen”; a modern gondolkodás azt hallja, mintha ezt mondanánk: „Bennem ez az előítélet él.” Mindnyájan hallottunk arról, hogy a homoszexuális jogvédő szervezetek azokat, akik hisznek a hagyományos házasságban, vakbuzgóknak tartják. Másképpen


fogalmazva, az erkölcsösség nem objektív dolog, hanem személyes elfogultság. Tehát a vallás és az erkölcsösség tekintetében az az igazság, akármire is mondom, amiről azt állítom. Számunkra az a fontos, hogy ne botránkoztassunk meg senkit. Tehát, ha úgy véled, hogy birtokában vagy az „igazságnak”, az udvariasság azt követeli, hogy tartsd meg a gondolataidat magadnak. Mint jó polgárnak, az udvariasság jegyében hallgatnod kellene személyes meggyőződésedről (azaz előítéleteidről). Még a szólásszabadságnak sem szabad addig terjednie, hogy más emberek privát magatartásával kapcsolatos erkölcsi ítéleteket hozzon. Másképpen megfogalmazva, rátaláltak egy új „jogra” az Alkotmányban. Soha, senkinek ne kelljen olyasmit hallania, amivel nem ért egyet! Soha, senkinek ne kelljen olyasmit hallania, ami sértené. A „bűngyűlölő törvénykezés”-ről azt gondolják, hogy az csak védekezés a feltehetően igazságtalanul vakbuzgóknak és bűnözőknek minősített csoportok ellen. Bármilyen érdemei legyenek is ennek a törvénykezésnek, tudatában kell lennünk annak, hogy a cél a gyűlöletbeszéd bűncselekménynek minősítése, így hallgattatva el a szólás szabadságát. A kanadai rádió-, ill. tv-társaságok vezetősége idézi a kanadai „bűngyűlölő” törvényt, amely szerint nem legális bármely csoportról elítélően beszélni. Ez azt jelenti, hogy a lelkészek nem olvashatnak fel a médiában a homoszexualitással foglalkozó bibliai verseket, különben veszélyeztetik a rádióállomások engedélyét, amelyek ennek helyet adtak. Egyesek még további lépéseket is tesznek a vitában, és azt mondják, hogy nem csak a bűn elkövetője a vétkes; bárki, aki nem tart lépést a homoszexualitás témájában, szintén bűnös. Emlékezzünk rá vissza, hogy miután a homoszexuális Matthew Sheperdet meggyilkolták, széles körben hibáztatták azokat is, akik ellenezték a homoszexuálisok házasságát és a számukra követelt speciális jogokat. Így, mivel a homoszexualitás-ellenes megnyilatkozások hozzájárulnak mások bűnéhez, a posztmodern hozzáállás az, hogy az ilyen előítéleteket bizalmasan kell kezelni – már csak azért is, mert ezek felettébb megbotránkoztatóak. A meg nem botránkoztatás befolyást gyakorolt a politikai szférára is. Bizonyára emlékszünk rá, hogy a szeptember 11-i terrortámadás után voltak

olyan hivatalok, ahol nem engedték meg az alkalmazottaknak, hogy az asztalukon tartsák az amerikai zászlót, attól félve, hogy megsértenének más alkalmazottakat, akik nem támogatták az afganisztáni háborút. S. D. Gnade, a „When Tolerance is no Virtue” (Amikor a tolerancia nem erény) című könyvében azt mondja, hogy a politikai korrektség célja az (lényegében egy másik kifejezés a posztmodernizmusra), hogy elkerüljük mások „magatartásbeli terébe” való behatolást. Az eredmény az, hogy csak jó híreket tudunk elviselni, rosszakat nem. Azt elmondhatod, hogy Jézus Krisztus megváltoztatta az életedet, de megengedhetetlen, hogy arról beszélj, hogy Ő az egyetlen út Istenhez. Szerintük az ilyen kijelentések nem méltányosak, mert Jézust más vallási vezetők fölé emeli, és ez sérti a világ népességének többségét. Sőt, az ilyen kijelentések nem lehetnek objektíven igazak, csupán az ember személyes, vallásos előítéleteinek visszatükröződései. Ezzel vége a vitának. Mi keresztyének gyakran voltunk ítélkezők, türelmetlenek és képmutatók az összes tévedés tekintetében. Vétkesek voltunk a rasszizmus, az elitizmus és a tantételbeli sznobizmus tekintetében. Vannak olyan keresztyének, akik jól használhatnának egy adag toleranciát, különösen, ha más keresztyénekkel való kapcsolatukról van szó. Figyeljük azonban meg: nem azért kellene toleránsnak lennünk e területeken, hogy ne sértsünk meg embereket, hanem mert ez a helyes, amit tennünk kell. Másképpen fogalmazva: toleranciánknak az igazságon kell alapulnia, mint amennyire a velük kapcsolatos intoleranciánknak is az igazságon kell alapulnia. Végül, állásfoglalásainknak el kell jutniuk egészen az igazság kérdéséig. A probléma az, hogy gyakran türelmetlenek vagyunk ott, ahol türelmesebbeknek kellene lennünk; és gyakran türelmesek vagyunk ott, ahol türelmetlenebbeknek kellene lennünk. Egyszóval, meg vagyunk félemlítve. Nekem nincs mindenre válaszom összezavart világunkban, de meg kell kísérelnünk, hogy hűségesek legyünk ahhoz, amit a Biblia tanít, és annak a küldetésnek megfelelően éljünk, amelyet az Úr ránk hagyott.

Erwin W. Lutzer: Ki vagy te, hogy ítélkezel? című könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

23 2006. évi 1. szám

Gyönyörű auMost tehát a nagyobb gyergusztus végi reggelmekeim előtt is vizsgázre ébredtünk. Sűrűn nom kell! sorakoztak villanyEgyedül Isten tudta, hogy drótjainkon a fecskék, jemi játszódott le bennem: édeslezve, hogy lassan itt az ősz. anya vagyok, a gyermeknevelés igen (1Mózes 22,8b) Ez sok családban az iskola kezdenehéz, de gyönyörű és szép feladat. tét is jelenti. Ahol több gyermek inAz elkészített reggeli mellől felálltam, és dul el, nem kis gond ez. Nekünk már csak négy elindultam a kertünk végében fekvő erdő felé. Úgy iskolásunk van. gondoltam, találok ott alkalmas eszközt… Talán majd Mostanában már előre meg lehet vásárolni a faleveleket lenyesegetem róla… Szomorúan emléa tankönyveket is. Ma reggel a legkisebb gyer- keztem arra, hogy egyszer Jézus is ostort készített. mekünk indult a biciklijével, hátán a hátizsákAhogy lassan lépkedtem, tétován nézelődtem, és jával, hogy ő is megvegye a könyveit. Elvégre ő haladtam a fák között egyre beljebb, a hátam mögött már ötödikes lesz, nagyon ügyes, mindent el megszólalt egy kacagó, boldog gyermekhang: „Édestud intézni. anyám! Édesanyám! Mit tetszik keresni?” Éreztem a Amikor indult, akkor ocsúdtam fel. „És hangjából is, hogy legkisebb leányom futva közeledik pénz van nálad?” – kérdeztem. „Igen! Kivettem, felém. Földbe gyökerezett a lábam. Kezemben a kés, anyu, a pénztárcádból hétezret, biztosan elég elmémben az elhatározás, hogy vesszőt keresek… Egy lesz!” – kiáltott vissza, és elviharzott. szempillantás alatt végigéltem Ábrahám helyzetét, Döbbenten álltam a nyitott kapunk előtt. Ez amikor Izsák megkérdezte: „Apám! …hol van az áldoszíven ütött. Mindig arra neveltem a gyermeke- zatra való bárány?” „Isten majd gondoskodik… fiam” imet, hogy mindent meg kell kérdezni, el kell (1Móz 22,7-8). kérni, most pedig se szó, A kislányom boldogan jött se beszéd, csak úgy elveszi haza, hogy hamar sikerült mega pénzt. Gondolataimba vásárolnia a régóta áhított könymélyedtem: Mi történt? veket, és ezt egyedül oldotta meg, Hol rontottam el? Tudom, elvégre ő már felsős. Én pedig ott hogy nagyon vágyott már álltam vesszőt keresve… Élesen látni az új könyveit, szerethasított belém a kérdés: „Édesné gondosan bekötni azoanyám! Mit tetszik keresni?” És kat… Csak hát a pénz elláttam csodálkozó, boldog mosovétele nem helyes… lyát. Amikor észrevette szememAz előző dolgokért diben a könnyeket, elkomolyodott. cséret jár, de az utóbbi Átöleltem a vállát. Elmondtam A kép illusztráció mindenképpen büntetenneki, hogy milyen ügyes, ennek dő cselekedet. Ennek olyan súlya van, hogy örülök, de most mégis meg kell fenyítenem, mert úgy ezért mindenképpen meg kell fenyítenem. A vette el a pénzt, hogy meg sem kérdezett. Könny görBiblia azt írja, hogy ne vonjuk meg a gyerme- dült le az arcán. künktől a vesszőt. Tudtam, hogy ennek most Ez esetben Isten nem engedte meg nekem a testi engedelmeskednem kell, hogy ez többet ne for- fenyítést. Megállított, mert a gyermekem nem rosszdulhasson elő. Számomra ez iszonyú nehéz- indulatból tette. De mégis… nek tűnt, és vívódásomat a nagyobbak is észreBiztos vagyok benne, hogy soha nem fogjuk elfelejvették. A család két pártra oszlott. Egyik része teni – anya és leánya –, hogy nekünk az a kis ösvény azt javasolta, hogy jobb, ha verés nélkül, szóban a fák között a Mórijja hegye volt. Csak ketten voltunk intézzük el, az fájdalmasabb. A másik része úgy ott, és a mi Istenünk. gondolta, talán most mégis helyénvaló a verés. Lázár Istvánné


Jézus az út! Engedelmesség (Részlet)

A Mórijja hegyén megállt a felemelt kés Ábrahám kezében… Milyen az én engedelmességem? Azonnali? Tudom mindig az Úr hangját meghallani? S tenni rögtön, mit Isten kiált: „Ne öld meg Ábrahám az ígéret fiát!” Nekem is szól: néha halkan, szelíden, olyan jó hallgatni, hogy mit mond az Isten! De amikor kiált, hallom-e? Az Ő szava elnyomja-e bennem a világ zaját? Tudok-e azonnal engedelmeskedni? Mert csak egy pillanat, egy szempillantásnyi idő, és az Úr eljő!

Lázár Istvánné

Istenem, terved alapján alkottál Te engemet, porból való test-ruhába helyezted el lelkemet. Ezért halhatatlan lelkem Téged keres egyedül, teremtmények Teremtője szolgálhat csak rejtekül. Mennyország és a Föld között, úgy jött létre kapcsolat, hogy Fiadat küldted hozzánk Ő képezi az utat! Bár ez az út láthatatlan, mégis drága minekünk, azon át jut fel Tehozzád hálaimánk, énekünk. Bárcsak sokan lelhetnék meg e szent utat mielőbb, mielőtt életünk napja elhagyja a delelőt. Mert halálunk beálltával döntenünk már nem lehet, jól dönthessünk: ezért kaptuk ezt a rövid életet! Pecznyik Pál

Csak a BIBLIA... ...vezet el az üdvösségre, amelyet mindnyájunknak meg kell nyernünk. ...segítségével lehet egészséges imaéletünk, hogy meghalljuk a hozzánk szóló Isten szavát. ...alapos ismerete által tanulunk meg különbséget tenni az Ószövetség és az Újszövetség között; és történelmi szemlélettel gondolkodni, hogy ne essünk gyorsan múló ideológiák és ábrándképek csapdájába. ...által tudjuk megkülönböztetni a Szent Szellem munkáját az idegen szellemek befolyásától. ...Igéinek helyes „hasogatása” által tudjuk legyőzni a hitélet gyermekbetegségeit: a törvényeskedést és a rajongást. ...mutatja meg nekünk az üdvtörténetet, azaz Isten népének történetét itt e Földön. ...lehet Isten gyermekeinek egészséges „kenyere”, mindennapi tápláléka. H. Brandenburg

25 2006. évi 1. szám

(Lukács 24,13-32)! Az elolvasott Igében két tanítványt látunk, akik Jeruzsálemből hazafelé tartanak az ünnep napjai után. Ebből a történetből három, a mai emberekre, de különösen a fiatalokra igen jellemző gondolkozásmódra szeretnék rávilágítani: a premodernizmusra, a modernizmusra és a posztmodernizmusra. Vajon Te, kedves olvasó melyik szakaszában vagy ennek a történetnek? Az igeszakasz elején nyilvánvaló, hogy a tanítványok szíve szomorú, megnehezedett, és igen elbátortalanodtak. Ezzel kapcsolatban mondja a 16. versben, hogy „a látásukat valami akadályozta”, mintha a szemük be lett volna zárva. Milyen lenne az életünk a Biblia kijelentései nélkül? Képzeld el, hogyha az Írás semmit sem jelentene ki neked a mai napon! Mert vannak keresztyének, akik így élnek ma is. A Márk 16,11-ben olvassuk: „Amikor ezek (a tanítványok) meghallották, hogy Ő (Jézus) él, és hogy Mária látta, nem hitték el.” A Máté 28,17 pedig arról beszél, hogy: „Amikor meglátták Őt (Jézust), leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket”. Ez utóbbi esetben maga Jézus Krisztus rendelte a tanítványokat a találkozási helyre (egy galileai hegyre), de a tanítványok mégsem voltak biztosak abban, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt a halálból. Azok a testvérek, akik hétről hétre megtörik a kenyeret, pontosan azt hirdetik: Jézus Krisztus ma is él. A kérdés az, hogy a mai napon annak a tudatában élsz-e, hogy a feltámadt Jézus Krisztus él? E szerint élsz-e? Egy alkalommal egy fiatal üzletember autójában utaztam, és egy üzleti ügyről kérte ki a véleményemet. Azt válaszoltam

neki, hogy mielőtt válaszolnék, meg kell kérdeznem a Főnökömet. Ő ebből arra következtetett, hogy a mobiltelefonomon fel fogok hívni valakit. Én azonban azt mondtam neki: „Nekem ennél sokkal korszerűbb megoldásom van. Imádkozom.” Annak ellenére, hogy ez a lehetőség idegen Franciaország ’modern’, ’filozofikus’ és ’gondolkozó’ társadalma számára, annyira megfogta ezt a fiatalembert, hogy azóta velem együtt látogatja a gyülekezetet. Tehát itt van ez a két emmausi tanítvány, akik engedetlenek, hiszen minden lehetőség megadatott nekik, hogy az Úr kijelentéseiben higygyenek. Melyik irányba mennek? Ha a térképen megnézzük, látható, hogy nyugati irányba. A lemenő Nap felé, nem pedig a felkelő Nap irányába. Ennek szellemi üzenete az, hogy az Ige kijelentéseit csak a Szent Szellem világosságában érthetjük meg. Bármilyen körülmények között is van az életünk, menjünk a felkelő Nap (Krisztus) irányába. Hiszel-e az Úr Jézusban, aki mint Király jön majd vissza, hogy uralkodjék? Ezek a tanítványok nagyon bátortalanok voltak, féltek. Ma is vannak, akik azért nem tudják megérteni Isten Igéjének kijelentéseit, mert olyanok, mint Mária: nem látnak a könnyeiktől (Jn 20,14). Ami miatt a tanítványoknak ezt az állapotát a premodernizmushoz hasonlítom, az a következő: minden össze van kavarodva bennük, és nem látnak. Számomra szinte úgy tűnik, mintha ezek a tanítványok franciák lennének. Miért mondom ezt? Mert a mi népünkre jellemző, hogy nagyon sokat beszélnek, de nem hallgatnak eleget. Hagyjuk abba a beszédet, és kezdjünk el figyelni és hallgatni! A kijelentés azt jelenti, hogy meghallom azt, amit Isten hozzám szól. Az Ószövetségben megjelenő próféták mindig azzal kezdték az üzenetüket, hogy Isten szólt, vagy Isten ezt mondta. A 18. versben ismét azt látjuk, hogy a tanítvány kérdez. Pedig Jézus Krisztus megjelent nekik, és előzőleg meghagyta, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. De a tanítványok engedetlenek, sőt rossz kérdéseket tesznek fel, és semmit sem értenek meg. Sok keresztyén van hasonló helyzetben:


rossz irányba haladnak. Azt mondják, hogy Isten soha nem szól hozzájuk. Eközben pedig túl sokat beszélnek, és nem hallgatnak, nem figyelnek oda az Úrra. Mi a csodálatos ebben a történetben, ami nem csak történet, hanem történelem is? Gondoltál-e már valaha arra, hogy ez a feltámadt Úrnak egyik csodálatos cselekedete? Utánamegy a két tanítványának, akik rossz irányba haladnak, és vissza akarja őket terelni a helyes útra. Lehet, hogy te is rossz irányba haladsz. Van egy tanácsom: hagyd abba a kérdések feltevését, és kezdj el hallgatni Őrá, az Úr Jézus Krisztusra! A következő dolog a modernizmusra jellemző. Az Úr így szól a tanítványokhoz: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!”(Mt 24,25) Én is gyakran tapasztalom a gyülekezetekben ezt a problémát. Mi inkább mesterséges dolgokat gyűjtünk magunk köré, mintsem hogy mindazt elhigygyük, amit Ő mondott. Jézus Krisztus mindent kijelentett nekünk, hogy higgyünk; mindent, ami a mi életutunkon szükséges lehet. De vajon hiszünk-e benne, vagy rest marad a szívünk? Hadd mondjak el egy bizonyságtételt valakiről, akinek a szíve először rest volt, de később az Úr gyermeke lett. Szenegálban, Dakar városában van egy gyülekezet, amelyet néha meglátogatok. Ebben a gyülekezetben van egy férfitestvér, aki megtért. A felesége azonban hitetlen maradt. Az asszony igen szép volt, erős egyéniség, és büszke a mohamedán hitére. Nem tetszett neki, hogy a férje keresztyén lett, és mindent megtett, hogy megingassa a hitében. Egyik este, amikor aludtak az ágyban, valami furcsa dolog történt ezzel az asszonnyal (ez egyre gyakoribb manapság az iszlám világban). Felébredt az éjszaka közepén, és „meglátta” Jézus Krisztust. Valószínűleg hallucinált, vagy egyszerűen álmodott, de az Úr azt mondta neki: „Nézd az én kezeimet! Én meghaltam érted, mert én enynyire szeretlek téged.” Az asszony válasza elutasító volt: „Ez engem nem érdekel! Nem hiszem el!” Azt hiszem, ez jellemző a modern gondolkodásmódra. Eldöntheted, hogy miben hiszel. A következő éjszaka ugyanez megtörtént. A harmadik alkalommal Jézus Krisztus azt mondta neki: „Én megmondtam neked, hogy helyetted haltam meg, mert szeretlek és meg akarlak menteni, de nem fogok többször beszélni hozzád, ez az utolsó lehe-

tőség.” Ezt az utolsó lehetőséget az asszony nem utasította vissza, felkelt, letérdelt az ágya mellé, és elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Élete ma is egy csodálatos bizonyságtétel Őróla. Talán hozzád is szólt már Jézus Krisztus számos alkalommal? Ne várakozz tovább! Ő a te életedet akarja megmenteni, és arra kér, hogy kövesd Őt. Micsoda kiváltság a királyok Királyát követni! Ne várj tovább! Dr. Briand Frederic Tatford (Franciaország) (Folytatjuk.)

„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12,15) Úgy gondolom, hogy ez a felhívás a mennyei elhívottak legnagyobb kiváltságai közé tartozik. Akárhányszor is együtt tudunk már itt a földön örülni az örülőkkel, ez mégis akkor lesz zavartalan, amikor majd ott leszünk a dicsőségben, ahol már semmi nem lesz abból, ami az örömünket megzavarhatná. De sírni a sírókkal csak itt és most a földön tudunk, mert a mennyei dicsőségben Isten letöröl az övéi szeméről minden könnyet (Jel 21,4). Hogyan is nyújthatnánk akkor majd testvéri együttérzést és vigaszt! Pál apostol így ír erről a földi szolgálatunkról: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúsá gban, azzal a viga sz tal á ss al , amellyel az Isten vigasztal minket” (2Kor 1,3-4).

27 2006. évi 1. szám

Párbeszéd a szellemvilággal

(1.)

A régmúltban a teljes civilizáció a földet szellemekkel és istenek csodáival telített varázslatos helynek tekintette. A világ fokozatosan változott. A tudomány és a racionalizmus hozzáfogott a folyamatok fizikai értelmezéséhez, természetfelettiként alkalmazva. Modern világunk ismét a természetfelettiségről gondolkodik. A megoldatlan misztériumokra alapozott tv-műsorok kutatják, hogy van-e igény az angyalok iránt, és igazak-e a túlvilágiakkal való társalgások. Még – ahogy D. Fisher forrásszerkesztő bemutatja a következő oldalakon – több komoly kérdés is felmerül a mágia és természetfeletti témák terén, nem csupán az, hogy „vajon igaz-e?” Ezeket a kérdéseket tisztázni kell – azokért is, akiket szeretünk. (M. R. De Haan)

Növekvő csodálat a mágia iránt 1965-ben volt egy dal, melynek a címe: „Hiszel-e a má-

Kristálygömb giában?” Akkor sokan összekapcsolhatták volna a mágia

szót kissé többel, mint a romantikus dallal vagy a varázslókkal, akik elbűvölték a hallgatóságot kártyatrükkökkel, tárgyak eltüntetésével vagy más káprázattal, amit eldugtak a ruha ujjában. De ma a mágia tárgyának sokkal tágabb az asszociációja. A Harry Potter sorozat milliókat (öregeket és fiatalokat) bűvölt el a nemkívánatos mostohagyermek történetével, aki felfedezte, hogy varázslatos, kiaknázatlan erővel rendelkezik. A gyűrűk ura filmtrilógia berobbant a filmvilágba, és újjáteremtette a Közel-Kelet mágikus világa iránti érdeklődést. Modern világunkban a mágia szóhoz kapcsolódó közreakció olyan sokféle, mint számos kifejezése.

Támad a Sátán Támad a Sátán szüntelen... Mindennapos a küzdelem, de ki az ÚRRAL harcol itt, eleshetik, de nem vesz el. Füle Lajos Néhányan ma is azt hiszik, hogy a mágia a bűvészet világa, esetleg színlelt, képzeletbeli világ. Növekszik azonban azoknak a száma, akik hajlamosak fizetni néhány percért valakinek, aki kijelenti, hogy jövendőmondó, vagy halottakkal tud beszélgetni, és a túlvilágiakról információkat tud mondani. A könyvtárak és a könyvesboltok látogatottsága azt mutatja, hogy növekszik az érdeklődés az okkult praktikák, boszorkányság és varázslás iránt. Néhányan komolyan hisznek a természetfeletti erő elsajátításában. Az ér-

Spiritiszta asztal deklődés növekedése érthető. A mágia világa természetfeletti tudással és erővel kápráztatja el a képzeletüket. Olyan vallási kívánsághoz hasonlítható, amely többet jelent, mint a naponta tapasztalt láthatatlan világ. A mágia iránti érdeklődés növekedése azonban kérdéseket vet fel azok számára, akik nem akarnak sem hiszékenyek, sem tájékozatlanok lenni olyan témában, amely kultúránk részévé vált. Ha Krisztus követői vagyunk, hogyan lehetünk elég okosak, hogy megtudjuk, ártatlan vagy veszélyes a természetfeletti dolgok iránti érdeklődés? Ezzel kapcsolatban négy fontos kérdésre válaszolunk: (1) Mi a mágiáról a közvélemény? (2) Mit mond a mágiáról a Biblia? (3) Miért veszélyes a mágiával kísérletezni? (4) Mi a különbség az igazi és a színlelt mágia között?

1. Közvélemény a mágiáról Világnézettel mindenki rendelkezik. Akár felismerjük, akár nem, mindnyájan bizonyos feltételezett ablaküvegen át nézzük az élet tapasztalatainak valódiságát. Világnézetünk határozza meg, hogy mit hiszünk a mágiáról, a varázslásról. Kezdjük három közvéleménnyel.


Okkult szemlélet: kísérletezés a mágiával A láthatatlan szellemi hatalmakban való hit irányítható. A mágiában hívő emberek száma egyre növekedik, az anyagi világot többnek látják, mint anyagi dolognak és energiának. Úgy vélik, természetfeletti erőből is áll, amelyek személyesek és személytelenek. Miután megtanulják, hogyan kell használni a nemzedékről nemzedékre szálló titkos recepteket, igézeteket vagy varázslatokat, azt gondolják, hogy a láthatatlan erőkkel kapcsolatot tudnak teremteni. Az ilyen emberek meggyőződtek arról, hogy a természetfölöttiek szövetségeseivé válhatnak, mert rendkívüli tudást és képességet kapnak tőlük. Az események és tárgyak felett gyakorolt természetfeletti erő személyes hasznukra válik. A varázslat dimenziója ajtót nyit nemcsak a természetfeletti világra, hanem a szellemekkel való kapcsolat erősítésére is.

Kapcsolattartás és ellenőrzés A médium kijelenti, hogy öszszekötő csatorna szükséges a földi és a szellemvilág között. Egy népszerű tv-műsorban az állítólagos szellemlátó azt kéri, hogy folytassanak társalgást a vendégek és elhunyt rokonaik között. Néha a médiumhívó érzelmeket befolyásoló megjegyzéseket tesz, mint például: „Az ön rokona nevet azon, amit most mondott”; vagy: „Az ön ismerőse közölte velem, hogy boldog, és ne aggódjon.” Máskor azonban a résztvevők meglepetésére olyan adatokat közöl, amiről csak az illetékesek tudhattak. Sok kér-

dés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a médium hogyan jut információhoz, és milyen mértékben járult az élményhez a halott hozzátartozója. Néha valóban úgy tűnik, a médium a túloldalról kap információt. Majd okkult praktikákkal kísérletezik. Ron Enroth író és tudományos kutató szerint a valóság szemlélete – az okkultizmus által – gyakran magába foglalja az „istenség ígéretét”. Az okkult irodalmat kutató emberek valószínűleg belekeverednek a panteizmusba, abba az eszmébe, hogy minden Isten. E

Ahol Isten van... Ahol Isten van, nincs gyűlölet, ahol Isten van, ott a szeretet. Ahol Isten van, nincs harag, ahol Isten van, lelkem szabad. Ahol Isten van, ott van a fény, ahol Isten van, örök a remény. Paudits Zoltán

világnézet szerint az anyagi világban „mindenki és minden az istenség” része. „Azoknak, akik ismereteiket megpróbálják varázslattal és boszorkánysággal bővíteni, szilárd meg-

Varázseszközök

győződésük, hogy az emberiség alapjaiban jó. A gonoszt csupán tökéletlenségnek vagy illúziónak látják. Így arra a következtetésre jutnak, hogy az emberiség gyökere, a tudatlanság, nem bűn. Az okkult világnézetben a felvilágosult egyedek az erkölcsi megkülönböztetés fölé emelkednek, így szükségtelen a megváltás vagy a megbocsátás.” Összegezve elmondhatjuk, hogy az okkult szemléletet azok támogatják, akik a mágiával kísérleteznek, és az istenekkel azonos szinten levőknek gondolják magukat. Ők azok, akik képesek megtanulni, hogyan jussanak biztosan természetfeletti erőkhöz, és hogyan manipulálják azokat saját hasznukra. Ne felejtsük el azonban, hogy a természetfelettiségben való hit nem szorul az okkult világnézet korlátjai közé. Létezik egy másik szemlélet, amelyet azok az emberek vallanak, akik megpróbálják alkalmazni a tudomány befolyását a természetfölötti kijelentésekhez. Ez a parapszichológia. D. Fisher (Folytatjuk.)

29 2006. évi 1. szám

A legdrágább küldetés

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe, de amelyekkel meggazdagíthatjuk a környezetünket és magunkat is: mondjunk egy jó szót; vigasztaljuk a betegeket; barátságosan nyújtsunk kezet; óvatosan csukjuk be az ajtót; az érdeklődőknek készségesen válaszoljunk; legyen időnk a segítséget kérőkre; apróságoknak is örüljünk; mindenért legyünk hálásak; adjunk jó tanácsokat; egy levél megírásával szerezzünk örömet; apró túlzásokon ne rágódjunk; jogos panaszt ne emlegessünk újra; ne tegyük szóvá, ha a másik hibázott; fogadjuk el, ha háttérbe szorulunk; levert hangulatot ne vegyünk komolyan; ne sértődjünk meg egy félresikerült szón; együttérzéssel forduljunk a megalázottakhoz; egy-egy tréfás szóval szóljunk a gyermekekhez; ismerjük el a tévedéseinket; örüljünk a holnapi napnak; ne vegyük fel újra a tegnap terheit; bizonyos dolgokra jó aludnunk egyet; mindenkire szánjuk rá a kellő időt és gondot; ne éreztessük másokkal, ha „rossz napunk” van; és mindenkihez szeretettel forduljunk. Tudva azt, amit Isten Igéje mond: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (1Korintus 16,14)

Ismeretlen szerző

Nem volt a Földön nagyobb szenvedő náladnál Uram, ó, az Te voltál! Fájdalom se volt nagyobb, súlyosabb, mint mit szótlanul békén Te hordtál. Mindnyájunk bűnét válladra vetted, s keresztre vitted, ott, a Golgotán! Mégis ó, hányszor elcsügged szívem az életúton vívott harc során. Hogyan kövessem szent lábad nyomát, értem vérező, drága Jézusom? Ajkamra panasz oly gyorsan tolul, s terhemet vinni szótlan nem tudom. Taníts engem is, roskadva járót, békén, szótlanul terhet hordani, gyilkos vádaknak záporában is – áldva az ellent – békén állani! Drága kiváltság, ha szent Nevedért, rám zúdul harag, gúny és megvetés. Éretted tűrni békén a sírig… Nincsen e Földön drágább küldetés. Pecznyik Pál


John Paton Misszionárius a kannibálok között 149 oldal (14x20 cm)

A skót származású John Paton kortársa volt Hudson Taylornak, C. H. Spurgeonnak és a bristoli Müller Györgynek. Életrajza egy bátor ember szinte állandó halálos veszedelmek közötti munkáját írja le az ÚjHebridák szigetén élő emberevők világában.

A kultúrák és a vallások össze- Benedikt Peters ütköznek, ezért tájékozottaknak Világvallások kell lennünk. Miben hisznek a 150 oldal (12,5x18 cm) zsidók? Mi a hinduizmus mondanivalója? Miért kell tudnunk, hogy az iszlám a keresztyénség után született? Milyen hatása volt a Bibliának Európa történelmére?

Újszövetségi fogalmak szótára

285 oldal (14x20 cm)

Ez a szótár 200 újszövetségi fogalom magyarázatát tartalmazza, többek között az alábbi forrásmunkák felhasználásával. W. MacDonald: Újszövetségi kommentár (E. K.); Kenneth Wuest: Szótanulmányok a Filippi levélhez (E. K.); Theo Sorg: Elhívás és felhatalmazás (E. K.); H. Langenberg: Paulinische Schriften.

Napjainkban virágzik az okkultizmus, jóllehet felvilágosult korunk embere minden természetfelettit megmagyaráz vagy elvet. De sátánista egyházak alapítása, spiritiszta filmek gyártása, a mágikus szimbólumok gyakorlása ébresztő figyelmeztetések. A szerző azt vizsgálja, mit mond mindezekről a Biblia, és azt, hogy a keresztyének hogyan viszonyuljanak ezekhez a jelenségekhez.

Dr. F. A. Tatford: Ezékiel könyvének magyarázata John Piper: Jézus Krisztus szenvedése... C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei) G. R. Brinke: Noé – Krisztus hét szava a kereszten T. Austin-Sparks: Mi az ember?

Helge Stadelmann Az okkultizmus, okkult jelenségek 96 oldal (12x18 cm)

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a Bibliában R. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válasza I. Thomas: Krisztus megtartó élete Eckart zur Nieden: Védjük meg a malmot!

GYERMEKSAROK

Megfejtés VILÁGOSSÁG 1. jókedvű 2. Jerikó 3. Jóel 4. Jónás 5. jajgat 6. Jeroboám 7. Jézus 8. Jairus 9. Jáfet 10. jóságos

31 2006. évi 1. szám

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja, adományát a fenti számlára küldheti.

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címérõl rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-Europa Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24 Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit; Konto-Nr. 415758, BLZ 600 606 06, Bank: EKK Stuttgart, vagy Konto-Nr. 4570, BLZ 520 604 10, Bank: EKK Kassel Az USA-ban élõ olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212 — E-mail: [email protected] Romániában élõ olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át: Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01 ˆ

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná Spolocnost Evanjelia Jeiša Krista részére a következõ számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 Tel/fax: 02/654 243 19 E-mail: [email protected]

évfolyam 1

Recommend Documents