EVANGÉLIKUS SZEMLE. Lüthi-meditáció. Agy - tudat keresztény hit. Szabó József emlékezete Csehszlovákiai magyar irodalom

EVANGÉLIKUS SZEMLE

Lüthi-meditáció Agy - tudat — keresztény hit Szabó József emlékezete Csehszlovákiai magyar irodalom Nagy Elemér hagyatékából Emlékezés a fasori gimnáziumra Nemzettudat, keresztény művészet Schütz életművéről A hit útja az Ószövetségben Sylvester-dráma fináléja Egészségünkért - teljes értelemben Őszintén a konfirmációról Magyari István életrajzához Versek, kulturális figyelő

DIAKQNIA EVANGÉLIKUS SZEMLE

A M A G Y A R O RSZÁ G I E V A N G É L IK U S EG Y H Á Z ID Ő SZ A K I F O L Y Ó IR A T A

IX. évfolyam 1987. 1. szám SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG K ÄLD Y Z O L T Á N , a sze rk e sz tő b izo ttság elnöke FE K E T E Z O L T Á N , a sze rk e sz tő b izo ttság társe ln ö k e VEÖREÖS IM R E szerkesztő B ozóky É va C serh á ti S á n d o r F ab in y T ib o r F asan g Á rp á d F re n k l R ó b ert ifj. Görög T ib o r H afen sch er K á ro ly H a rm ati B éla J á n o s y Istv á n K a rn e r Á g o sto n

K n e ffe l P á l K o m já th y M iklós N agy G y u la P é te r M á r ta P rő h le K á ro ly R euss A n d rá s R édey P á l S zo k o lay S án d o r V ám os Jó z se f

K iad ja a M agyarországi E v an g é lik u s E gyház S ajtóosztálya — Felelős szerk esztő és kiadó: D r. K áld y Zoltán — S zerkesztőség és k ia d ó h iv a ta l: Budapest V III., P u sk in u. 12., I. em. 1088. T e l: 142-074 — M egjelenik é v e n te kétszer, tav asszal é s ősszel — E lőfizetési díj év i 130,— Ft, eg y es szám á ra 65,— F t — M eg ren d el­ h ető a fenti tím e n , külföldre v aló kü ld ésre is — Utcán á r u s ítja a M agyar P o sta — K apható a k ia d ó h iv atalb a n , a z ev a n g élik u s lelkészi h iv a talo k b an és a P ro te s ­ tá n s K önyvesboltban (B udapest IX., R á d ay u. 1.) — C sekkszám laszám : 516— 220.278 — 87.2702/20-1. Zrínyi N yom da, B u d a p est. Felelős v ez ető : Vágó S án d o rn é vezérigazgató In d e x : 25 198 ISSN-1593

T artalomjegyzék

^ ^

W alter L ü th i Az éjféli kopogtatóról

~

Szentágothai János Agy—tu d a t—keresztény h it

13

Veöreös Im re „Fényben, borúban te m aradj velem !” Szabó József em lékezete

23

Czine M ihály A vox h u m an a irodalm a A csehszlovákiai m agyar irodalom ról

29

Nagy Elem ér A v o n atfü tty Soproni gyerm ekkor

33

Szabó József im ádság-fordításaiból (továbbá a 39. és 40. oldalon)

- , ^

Frenkl R óbert Egészségünkért — teljes értelem ben

2 q

/

K épes Géza Készülődés (vers) G yapay Gábor—Peskó György Emlékezés a fasori gim názium ra

42 c-f.

'

K éri Á d á m N em zettudat, keresztény m űvészet Beszélgetés Somogyi Győzővel Hans H einrich Schm id Az ószövetségi hit kialakulása Holló A ndrás A lélek izm ai (vers)

/ r\ OU

Jánosy István Sylvester János Finálé (drám arészlet)

74

Reisinger János H ét szó a keresztfán Heinrich Schütz életm űve

q -^

R édey Pál A konfirm ációról — őszintén

86

Bencze Imre A dalék M agyari István életrajzához Egy sárvári m ustjegyzék tanúsága

89

K ulturális figyelő E rdély története (K o m já th y Miklós) — Dosztojevszkij ördögei színpádon (Bozóky Éva) — Fényszóró (Fabiny Tibor) — L. A. Duval: M iért oly hosszú az éj? (Csepregi András) — A budapesti katolikus —m arxista párbeszéd külföldi visszhangjáról (Reuss András)

95

S u m m ary

96

Aus dem Inhalt

Somogyi Győző m űveiről a fényképfelvételeket T ím á r Péter készítette.

JELEN SZÁM UNK SZERZŐ I Bencze Im re lelkész Bozóky É va újságíró Csepregi A n drás teológiai hallgató Dr. C zine M ihály irodalom történész, egyetem i ta n á r Dr. F ab in y T ibor teológiai ta n á r Dr. F re n k l R óbert orvos, egyetem i ta n á r Dr. G yapay G ábor ta n á r Holló A n d rá s ta n á r Jánosy Istv á n író Képes G éza költő

K éri Á d á m képzőm űvész Dr. K o m já th y Miklós tö rté n ész fN ag y E le m é r építész R e isin g er Já n o s irodalom történész Dr, R e u ss A n d rás lelkész R édey P á l lelkész P eskó Z o ltá n orgonam űvész, ta n á r Som ogyi G yőző képzőm űvész S zen tág o th a i János ak a d ém ik u s Dr. S ch m id , H ans H einrich te o ló g iai ta n á r (Zürich) V eöreös Im re lelkész

WALTER LÜTHI

Äz éjféli kopogtatóról

A zután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy b arátja, és ha az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt m ondja neki: B arátom , adj nekem kölcsön h á­ rom kenyeret, m ert egy barátom érkezett hozzám, és nincs m it adnom ne­ ki, így válaszolna belülről: ne zavarj engem, az ajtó m ár be v an zárva, és velem együtt gyerm ekeim is ágyban v a n n a k ; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is ad n a neki azért, m ert barátja, tolakodása m iatt fel fog kelni, és m egadja neki, am ire szük­ sége van.” „Én is azt m ondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek és m eg n yittatik nektek. M ert m indaz, aki kér, k a p ; aki keres, talál; és aki zörget, annak m egnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiá­ n ak kígyót ad, am ikor az halat k ér tőle, vagy am ikor to já st kér, skorpiót ad neki? Ha teh át ti gonosz létetekre tudtok gyerm ekeiteknek jó ajándékokat adni, m ennyivel inkább ad m ennyei A tyátok Szentleiket azoknak, akik ké­ rik tőle.” (Lukács 11,5—10) Ami itt lejátszódik, az csakugyan arcátlanság. Ilyesm it m ég igazi szükséghelyzetben, olyankor sem csinálunk szívesen, ha valakinél szülés kezdődik, vagy közeledni látszik a halál, és arról van szó, hogy orvost vagy bábaaszszonyt kell hívni éjszaka. Ez pedig jön, és kenyeret k ér az éjszaka kellős közepén! Mit szólna hozzá .a pék, ha éjjel tizenkét órakor becsengetnénk hozzá ezzel az indoklással: elfogyott a kenyerünk, és ráad ásu l vendégek érkeztek? A rcátlanság az éjszaka kellős közepén kenyeret k é rn i; ez pedig itt kétszeresen is pim aszul viselkedik, m ert m akacsul ragaszkodik kérésé­ hez, semmiféle ellenérv h atására sem tágít tőle, s addig rim ánkodik és gyötri a m ásikat, míg az végre enged és teljesíti kérését. De ami m ár em berekkel szemben is az arcátlanság teteje, azt a szent Isten elviseli a m agunkfajtáktól. És így e példabeszéd Isten szeretetének m érhetetlen titkával szembesít bennünket. V ajon nem arcátlanság m inden imádkozás, egyáltalán m aga az im ád­ ság, m ég akkor is, h a nem ilyen alkalm atlan időpontban és n em ilyen zak-

A p á r évvel ezelőtt m ag as életkorban elh u n y t sv ájci lelkész k o ru n k kiem elkedő ig eh ird etője volt. M editációul közölt p réd ik á ció ját a b ern i székesegyházban ta r ­ to tta 1947. jú n iu s 1-én. (Lüthi, W alter: Vom b itten d e n F reu n d u m M itternacht. B asel 1947. R e in h a rd t. B asler P red ig ten . 11. Nr. 4.)

4

W ALTER L Ü T H I: AZ É JF É L I KOPOGTATÓRÓL

latóan történik, m int ebben az esetben? Hiszen ha jól meggondoljuk, vak­ merőség Istentől elvárni, hogy egyáltalán figyeljen iánk. M intha a Biblia imádkozói valam elyest még tisztában volnának az im ádságnak ezzel az álta­ lános és elvi arcátlanságával. Nézzük csak á t ebből a szempontból a zsoltá­ rokat. Akik e zsoltárokat imádkozzék, nem ro ntanak egyszerűen ajtóstúl a házba. Hanem kérnek, keresnek, kopogtatnak. Ezek az em berek m indig ú j­ ra azt kérik legelőször, hogy Isten egyáltalán hallgassa meg őket, hogy Isten egyáltalán m éltassa őket figyelem re és vegyen tudom ást róluk. „Hallgass meg engem, Istenem .” „H ajtsd hozzám füledet.” „O rcádat ne fordítsd el tő­ lem.” Ki ne hallaná az im ádságnak ezeket a megrázó kiáltásait, am elyek­ kel a zsoltárim ádságok m indig kezdődnek? Ezek az em berek még tu d ják : nem m agától értetődő az, hogy im ádkozhatunk. Istennek volna oka arra, hogy ne hallgasson reánk és kiáltásunkra n e figyeljen. Ők m ég tudják, hogy tulajdonképpen arcátlanság kérésekkel m enni Istenhez. És mégis im ádkoz­ nak, kérnek, keresnek, zörgetnek. De az em beri im ádságnak ezen az alapvető szemtelenségén túl valóban azért is arcátlanság a mi im ádságunk, m ert akárcsak a példázatban, mi is m indig alkalm atlan időben im ádkozunk. Mindig ú jra azon k ap ju k ra jta m agunkat, hogy Isten hosszú időn át egyszerűen közömbös szám unkra, és nagyon jól m egvagyunk nélküle. És ugyancsak silány és hitvány dolog az, hogy gyakran és m indig újból csak akkor kiáltunk Istenhez, am ikor szüksé­ günk van rá, vagy úgy véljük, hogy különösen sürgősen szükségünk van reá. Több m ai em ber van, m int ahogy első pillantásra gondolhatnánk, akik valam elyest érzik m ég m agukban ezt az arcátlanságot, és ebből a titkos szé­ gyenérzetből azt a dacos, büszke következtetést vonják le: ha jó napokban nem jöttem , rossz napokban sem akarok jönni. Vagy h a egész életünkben nem im ádkoztunk, és m ost sötétedni kezd, tíz óra felé jár, talán m á r ti­ zenegy óra is elm últ, s akkor éjfél körül egyszer csak hirtelen eszünkbe jut, talán mégis m egpróbálkozhatnánk az im ádsággal —, az ilyen éjféli im ád­ ság csakugyan nem valam i szép dolog: arcátlan imádság. De K risztus tisztában van azzal, hogy az em ber m ennyire kínos helyzet­ ben van az imádkozással. Éppen ezért m ondja el az alkalm atlan időben tör­ ténő, arcátlan im ádságról, az éjféli im ádságról szóló példázatot. Hogy v an ilyen éjféli im ádság, az egész különösen fényes csillag Isten egén. A Szent­ írás szerint ugyanis van túl késő is. T udunk arról az éjfélről is, am ikor m ár hiába m inden kopogtatás, m ert az ajtók zárva m aradnak (Máté 25,1—12). De — k iáltja K risztus nekünk, akik o tt állunk kint, egészen közel ehhez a szörnyű lehetőséghez — m ost még nincs késő. K érjetek, keressetek, ha m in d járt éjfél volna is. Hogy éjfélkor még egyáltalán van lehetőség az im ádkozásra, az oly hal­ latlan dolog, hogy K risztuson kívül senki más nem m ondhatná el ezt a példázatot. Ilyen m erész ígérethez a Fiú különleges m eghatalm azottsága kel­ lett. De K risztus az, aki jóváhagyja az éjféli im ádságot. Nem a k á rk i: ő teszi ezt teljhatalom m al, az A tya megbízásából. R ajta kívül senki m ás nem tehetné meg. Ö Jó Pásztor, aki a szakadék legszéléig elmegy ju h ai után, hogy visszahozza ő k e t: ő közvetítő itt Isten és az arcátlan terem tm ény között. Az előtt ugyanis, aki a példabeszéd szerint éjfélkor jön, hogy kopogtasson, o tt megy valaki, aki egyengeti előtte az u ta t: ott megy előtte Krisztus. Krisz­ tu s tö r nekünk u ta t az akadályokon keresztül, am elyek akkor állnak utu n k ­ ba, am ikor rászánjuk m agunkat az im ádságra. Krisztus a közbenjárónk és a szószólónk, ő keres, ő kér, ő kopogtat. És m inél inkább későre jár, mi­

W ALTER L Ü T H I: AZ É JF É L I KOPOGTATÓRÓL

5

nél arcátlan ab b lesz az imádság, m inél 'kevésbé m ern én k mi m agunk — ő zörget érted, és ő b á to rít: kérj, keress, zörgess! ted d az én nevem ben és az én p arancsom ra! V agy talán addig ak aru n k várni, am ikor m ár szégyenkezés nélkül Is­ ten elé léphetünk, am ikor im ádságunkban m ár nélkülözni tu d ju k Krisz­ tus közbenjárását? T alán úgy ak aru n k Isten elé járulni, m int az az ifjú, aki az ap ját elhagyva A m erikába m ent, és megfogadta, hogy csak akkor fog hazatérni, am ikor m ajd sikeres em berként odaállhat az apja elé, és aki azután el is éri célját, s finom szabású öltönyében, u jjain csillogó brilliánsokkal így szól: Nézzétek, ez vagyok én! Vajon így ak aru n k az A tya elé járu ln i? V árhatnánk m i arra, hogy ne legyen szükségünk a közbenjáró K risztusra! De ő m ost hív bennünket, m ert tudja, hogy hányadán állunk az im ádkozással, ezért hív és bátorít: Gyertek! És h a úgy is látszik, hogy m ár csaknem túl késő van, és a szívünk vádol m inket, m ondván, hogy m ár valóban tú l késő van —, akkor lép színre Krisztus, és m ondja n ekünk e p éld ázattal: Nem, m ég nincs egészen késő; ha m in d já rt az utolsó vonattal, a rongyszed őkkel jö nnétek is, csak gyertek, elfogad az Isten érdem telenül! Egyedül K risztus a „sikeres em ber”, egyedül neki v an érdem e; de Jézusért ti is jöhettek, haza jö h ettek — éjfélkor is. Van m ég ennek a példázatnak néhány vonása, am elyre érdem es figyelni. Ha K risztus itt ily m erészen b áto rít az im ádságra, ezzel sem m iképpen sem engedi meg vagy éppenséggel tanácsolja, hogy fegyelm ezetlenül im ád­ kozzunk, m indenért, am i csak eszünkbe ju t és am it kívánunk. A tizen­ ketted ik órában elm ondott im ádság is fegyelm ezett im ádság. Világos, hogy az éjfélkor segítségért folyam odó k enyeret k ér és nem m ondjuk cigarettát. És a példázatban az áll, hogy Isten m eg is adja neki, „am ire szüksége v an ”, vagyis azt, ami szükséges. Szabad k é m ü n k azt, am i szükséges. Term észete­ sen tisztáb an vagyunk vele, hogy m inden korban m ennyire eltérnek a vé­ lem ények a rra vonatkozólag, mi az, am i szükséges. Isten talán sok m in­ dent nem ism er el abból, am it mi feltétlenül szükségesnek tartunk, és pol­ gári ( ...) im aszándékaink alighanem vajm i keveset szám ítanak a m enny­ ben. De a szükségesért odajárulhatunk szégyentelenül is, és az érte való im ádságban lehetünk k itartóak. De példázatunkban különösképpen figyelemrem éltó az a körülm ény, hogy a szóban forgó em ber, aki alkalm atlan időben zörget barátjánál, nem a m aga ügyében jár. V alaki m ásnak a kedvéért k elt fel, ki éjfélkor útról érkezett hozzá; az ő k edvéért öltözött fel, s m ent el a barátjához, hogy éj­ szaka felzörgesse. M ásnak a kedvéért te tte m agát tú l szégyenkezésén vagy épp gyávaságán; m ásnak a kedvéért v állalta azt a kockázatot, hogy a szom­ szédja m egsértődik és m egneheztel rá, m ásért tette, am it tett. Síkraszállni a m ásikért, erről van szó ebben a példázatban. A világ, am elyben élünk, tele van olyan em berekkel s nem is kell őket lám pással keresnünk, akik rá vannak utalva arra, hogy valaki kiáll jón értük. V oltaképp szinte m in­ den betegünk arra vár, hogy valaki odaáll jón értük. Haldoklóink m ár an­ n ak is örülnek, ha valaki egyáltalán o tt van m ellettük. A boldogtalanok, a m agányosak, a hátrányos helyzetűek, azok, akiket nem értenek m eg vagy félreállítanak — m indezek kitaszítottak lehetnek az em beri társadalom ban, a m unkahelyükön vagy a k á r a saját családjukban is. M ásfelől mindig kevesen vannak azok, akik tudják, m it jelen t odaállni m ásokért, ak á r alkalmas, akár alkalm atlan időben. Feltűnő, hogy am a ke­

6

W ALTER L Ü T H I: AZ É JF É L I K O PO G TA TÓ RÓ L

veseknek, a k ik m ásokért síkraszállnak, egy jelentékeny hányada nem hívő. Ilyen például az orvos, ak it a saját anyagi vagy tudom ányos hasznán túl is érdekel a páciense, vagy a hivatalnok, aki — mintegy m egfeledkezve arról, hogy fixfizetésű alkalm azott — a hivatalos m unkaidején tú l is foglalkozik egy esettel. Vagy a tanár, aki az osztályában szívén viseli annak a m el­ lőzött gyerm eknek a sorsát is, aki nem szárm azása vagy sokat ígérő teh et­ sége folytán érdekes szám ára. ( ...) V agy az az ember, aki tiltakozik, ha valaki m ással igazságtalanság történik. A napokban egy iparos felesége di­ csérte előttem egyik dolgozójukat, aki an n y ira odaáll a m unkaadója mellé, hogy m indig azon töri a fejét, hogyan leh etn e ezt vagy azt a m unkát még kevesebb idő alatt és m ég kevesebb erőkifejtés árán elvégezni —, de azt is hallottam , hogy bérviták esetén m ennyire kiáll ugyanez az em ber a társai m ellett, egyszerűen azért, m ert életelem e a m ásokért való kiállás. Ilyen em berekre v ár a világ. Sajnos, m i keresztények nem dicsekedhe­ tü n k azzal, hogy a jelen vagy a m últ században különösképpen élen já r­ tu n k volna, am ikor arról volt szó, hogy k i kell állni a jogfosztottak és m ellőzöttek m ellett. Évtizedeken át nem tu d tu n k okosabbat tenni, m int hogy beálltunk azok kórusába, akik a bérm unkások osztályharca m iatt siránkoz­ tak, és közben m egfeledkeztünk arról, hogy minden osztályharc fent kezdő­ dik, valam int arról, hogy az alulról jövő osztályharc m indig csak a gyengéb­ bik ikertestvére a felülről jövő osztályharcnak. Természetesen az egyházban is voltak olyanok, akik k iálltak a jogfosztottak és üldözöttek — így a zsi­ dók — m ellett. Ha ezek szám a sokasodna, ez ígéretes jele lehetne annak, hogy az egyházban újraéled és erősödik a m ásokért való kiállás készsége és ereje. Hogy a gyengékért való kiállás m ennyire van m eg az egyházban, szo­ rosan összefügg a közbenjárás leikével. H a az egyházban ism ét nagyobb te­ re t kap és nagyobb jelentőségre tesz szert a közbenjáró im ádság, ha az egy­ házban ism ét több lesz a szégyentelen éjféli zaklatás, ak k o r a világ csodál­ kozni fog m ajd azon, hogy az üldözötteknek és m ellőzötteknek micsoda me­ nedékévé leh et majd ism ét az egyház a népek között. Am az egyház e m eg­ újulásának a közbenjáró im ádságból kell fakadnia. Hadd m ondjuk ki m ég egyszer: itt, a m ásokért való kiállásban arcátlanok lehetünk mi, keresztények. A szerénység egyébként szép dolog; itt azonban nem lenne szép, itt a sze­ rénytelenség nemcsak m egengedett, h an em egyenesen kötelező. Jó an n a k a kereszténységnek, am ely újból felfedezi a közbenjáró im ádság h allatlan je­ lentőségét. M ondják, ha az elefánt tu d n á, micsoda erő lakozik az orm ányá­ ban, nem volna olyan engedelm es és ártalm atlan. Azt is m ondhatnánk: ha a keresztények gyülekezete tudná, m icsoda lehetőségeket kapott a közben­ járó im ádsággal, nem lenne többé olyan ártalm atlan és veszélytelen. H a­ talommá, lelki hatalom m á v á lh a tn é k : nem társadalm i, nem pénzügyi és nem is politikai hatalom m á, hanem im ahatalom m á. Egy m odern keresztény költő, R einhold Schneider egyik szonettjében a következő szavakkal állítja szembe egym ással a tettek em berét, aki önere­ jében bízik, és az alázatos im ádkozót, a k i közbenjár: M ert tettek k el az égnek nem parancsolsz. Mit egyesítesz, ismét csak felbomlik, m it ú jjá alkotsz, m ásnap m áris ósdi, s m it te építesz, azzal inkább rombolsz. „M ert tettekkel az égnek nem parancsolsz” — term észetesen im ádság­ gal sem. De az im ádkozok odaléphetnek annak tró n ja elé, akinek adatott

W A LTER L Ü T H I: AZ É JF É L I KOPO G TA TÓ RÓ L

7

m inden hatalom m ennyben és földön. Imádkozok kopogtathatnak ott, ahol tu d n ak parancsolni égnek és földnek, ahol angyalok állnak készenlétben, akikről írva van, hogy „hatalm as erejűek, akik p arancsát” teljesítik (Zsolt 103,20). Am ikor im ádságukkal síkraszállnak valam iért, a keresztények le­ h etn ek egészen vakm erőek és arcátlanok, a közbenjáróra tekintve, aki U ra az angyaloknak. A Biblia im ádkozóiról azt olvassuk, hogy egész városok és vidékek sorsáért im ádkoztak, hogy Istennek a tűz, a víz és az időjárás feletti hatalm ához folyam odtak. A Zsidókhoz írt levél szerzője nem túloz am ikor többek között ezt m ondja a hívő im ádkozókról: „országokat győztek le, oroszlánok száját töm ték be, tűz erejét kio lto tták ”. (11,33—34). K özben­ járó im ádsággal odaállni a legfőbb K özbenjáró elé — azt jelen ti: kérni és zörgetni ott, ahol az igazi döntéseket hozzák a népek életére v o n atk o ­ zólag is. De honnan k apja az ösztönzést ez az éjféli kopogtató, akiről a példázat szól, hogy egyáltalán fölkeljen és közbenjárjon útról érkezett b a rá tjá é rt? Mi in d ítja arra, hogy egyáltalán m eghallja a zörgetést éjfélkor az ú t felől? Mi in d ítja arra, hogy útról érkező b a rá tjá t ne intézze el egyszerűen az ágy­ ból azzal a felvilágosítással, hogy nincs otthon sem m ije? Hiszen ezzel még csak nem is hazudna! Még csak nem is üres kifogás volna ez! T anácsolhatná neki: Menj a szomszédhoz, m ert tudom , hogy (annak van kenyere. M iért törődik a b arátjával? Mi a m otorja, m i a hajtóereje közbenjárásának, m iért áll k i a m ásikért? Igénk erről is szól: V an egy ajándék, am ely drágább m indennél; több kenyérnél, h aln ál és tojásnál, s ez pedig a Szentlélek ajándéka. A Szentlélek ajándéka a szív­ ből kiindulva m egváltoztatja, m egm ozdítja a körülm ényeket. A Szentlélek az ajándékok ajándéka, am it arcátlanul, alkalm atlan időben egyaránt k érh e­ tü n k , és am ire a m eghallgattatás ígérete vonatkozik: „Ha teh át ti gonosz lé­ te te k re tudtok gyerm ekeiteknek jó ajándékot adni, m ennyivel inkább ad m ennyei A tyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!” De ugyanakkor: a Szentlélek a titk a, indító rugója az igazi közbenjáró im ádságnak. A Szentlélek az, aki a közbenjáró im ádságot ébreszti, erősíti és sokasítja a gyülekezetben. A Szentlélek teszi kitartóvá a gyülekezetben a közbenjáró imádságot. Ö ébreszti fel az alvókat, am ikor éjfélkor v alak i se­ gítséget k ér az utcáról, ő szítja a gyülekezetben a szent nyugtalanságot, am i­ k o r az ú tról kiáltás hallatszik. Egy kegyes írásm agyarázó ezzel a fohásszal zárta le ezt a szakaszt: „N yugtalaníts, hogy ne hagyjak neked nyugtot.” Igen, hatalm as Istenünk, nyugtalaníts, hogy ne hagyjunk neked nyug­ tot. Hadd imádkozzon a te néped itt és m indenütt szüntelenül a következő­ képpen: „U runk, A tyánk, békességért könyörgünk hozzád, am elyet csak te ad­ hatsz. Békességért könyörgünk hozzád, mely m inden értelm et felülhalad. Add, hogy békességed eláradjon közöttünk, m int vízáradat és a te igazsá­ god, m in t a ten g er hullám ai. K érünk, növeld a te szent, egyetemes, keresztény egyházadat a föld egyik határátó l a másikig, hogy m indnyájan egyek legyenek, am in t te, A tyánk és a Fiú egy vagytok. Könyörgünk hozzád ezért a gyülekezetért, pásztoraiért, tan ító ié rt és presbitereiért, m indenkiért, aki neked szolgál, m indazokért, akik itt a hitben összegyűltek. Adj, kérünk m indnyájunknak alázatot, bátorságot es állh ata­ tosságot.

8

W A LTER LÜTH I: A Z ÉJFÉLI KO POG TATORÖL

Könyörgünk valam ennyi nép felsőbbségéért, hogy igazi vezetők legye­ n ek ; könyörgünk m inden országért, a mi hazánkért is, ezért a v áro sért és m indazokért, akiket itt felelősséggel ruháztál fel: add, hogy ellenálljanak a gonosznak és ne lakadályozzák a te ügyedet. K önyörgünk hozzád az özvegyekért és árvákért, az öregek között vég­ zett segítő szolgálat megerősödéséért, m inden betegünkért, ápolóikért és hoz­ zátartozóikért: győzd meg őket, hogy felőlük való gondolataid a békességnek gondolatai. Különösképpen könyörgünk a hontalanokért és az éhezőkért. Tám assz nekik olyan segítséget, hogy az em berek lássák a jó cselekedeteket és m agasztalják a te nevedet. U runk, könyörgünk a szülőkért és házastársakért, a ta n á ro k é rt és a tanulókért, különösképpen a m egkeresztelt kicsinyekért, hogy angyalaik őrizzék őket. Könyörgünk a föld bőséges term éséért, megfelelő m unkabérért, igazságos ítéletért és békés időkért. M ents meg m inket, U runk, és ta rts m eg Fiad irgalm assága által, aki veled és a Szentlélekkel együtt m agasztaltassék m ost és örökké. Á m en.” E ndreffy Zoltán fordítása

H einrich S ch ü tz 1585—1672 Cikk a 74. oldalon

SZENTÄGOTHAI JÁNOS

Agy—tudat—keresztény hit

Cím adásunk eleve a rra kényszerít, hogy a m a létező és gyorsan szaporodó agy—tudat-elm életek közül figyelm en kívül hagyjuk azokat, amelyek filozó­ fiai (ideológiai) indításúak, és helyettük azokat vegyük elsősorban figye­ lembe, am elyek filozófiailag (ideológiailag) „neutrálisak” , azaz elsősorban, vagy akár kizárólag term észettudom ányi, ezen belül is neurobiológiai ténye­ ken, illetve a tárg y jellege okából általánosabb term észettudom ányi (ter­ m odinam ika, rendszerelm élet, irányítás- és szervezéselm élet, inform atika) is­ m eretekre épülnek. Ha nem így tennénk, aligha k erülhetnénk el m inden ilyen okoskodás veszélyét, hogy érvelésünk előbb-utóbb „önm agába viszszatérővé” (cirkulárissá = az angolban használt „circular reasoning” vagy „circular arg u m en t”) váljék. Érdekes tény, hogy a legújabb és e k ritériu m u n k n ak megfelelő elméle­ tek az idegm űködések m agyarázatában az eddig messzemenően elhanyagolt „szelekciós elv et” hangsúlyozzák. Ez első pillan tásra paradoxnak tűnik, h i­ szen az idegrendszer legsajátosabb képessége az em lékezés és tanulás, teh át mi sem lenne logikusabb, m int hogy az élő term észetben valam i új létrejöt­ tében közrejátszó k ét lehetséges elv: az instrukciós és a szelekciós elv (vagy mechanizm us) közül legalább az idegm űködésekben az instrukciós és nem a szelekciós elv érvényesüljön. De a szerzett im m unitásban is az lenne felü­ letes szemlélő szám ára a logikus m echanizm us, hogy a szervezet egy kór­ okozó vagy hatóanyaga (esetleg m ás káros anyag) elleni védettségét instruk­ ciós m echanizm ussal „tan u ln á” meg. De pont e téren d erü lt ki az elm últ, m ondjuk, 25 évben, hogy az im m unrendszer szigorúan a szelekciós elven m űködik. E nnek m olekuláris biológiai és genetikai alap jait a tudom ány a n apnál világosabban kiderítette. A bban a furcsa helyzetben vagyunk tehát, hogy a biológia két — lényegében beérett (befejezettnek m ég nem m erném m ondani) — forradalm ában a darw ini evolúció (szemben a régebbi Lam arcknak tulajdonított, lényegében instrukciós m echanizm ussal) a szelekció m e­ chanizm usán alapul, és hasonlóan a m olekuláris biológia forradalm ában (amelynek az im munbiológia csak egyik részterülete) ugyancsak a szelekció a centrális m echanizm us. Most pedig a m ég csak főbb vonásaiban bontakozó

F o ly ó iratu n k 1981/1. szám ában, a vele fo ly ta to tt beszélgetésben o lv ash attu n k S zentágothai Já n o s agyelm életéről. M ostani írá sá v a l k ap cso latb an felh ív ju k re á a figyelm et. (Szerkesztő)

10

SZEN TÁ GO TH A I J.: A G Y — TUDAT — K ERESZTÉNY H IT

harm adik biológiai forradalom — a neuro (psycho)-biológiai forradalom — ugyancsak a szelekció m echanizusát látszik igazolni. Ilyen elmélet m ár elnevezésében is G. M. Edelm an (Nobel-díjas im m unkémikus) „Csoport-szelekciós és fázikus visszatáplálásos jelzés” (Croup se­ lection and phasic re en tran t signaling1) elmélete. Lehetetlen itt a k á r csak érintőlegesen is belem ennünk az elm élet ism ertetésébe; lényegében arró l van szó, hogy a magzati fejlődés során lé tre jö tt számos lehetséges idegsejtkapcsolatból ia külvilág im pulzusai k eltette idegm űködések nyom án eleinte szin­ te véletlenül egyes csoportok jobban összekapcsolódnak (kapcsolataik m eg­ erősödnek), m ajd további hasonló idegm űködések a kapcsolatok közül egye­ seket m egerősítenek, m ásokat, gyengítenek tehát a m űködés szelektál és fokozatosan erősít meg és specializál a m aga szám ára bizonyos k o n k rét sejt­ csoportokat. amelyek hasonló funkciós körülm ények között specifikusan kerülnek m ajd bevetésre. Ez így önm agában aligha hangzik tú l m eggyőző­ nek, de Reeke és Edelm an ugyanilyen elvek alap ján olyan elektronikus au to m atát tu d tak szerkeszteni, am ely m inden előzetes instrukció n élk ü l (!) a gépbe táp lált néhány nyom tatott nagybetű fo rm áját egy idő u tá n meg tu d ja különböztetni és m indegyiket fel is ismeri.2 Egy m ásik szelekciós elmélet C hangeux francia k u tató é; „szelektív stabi­ lizáció” kulcsszóval az idegsejt-idegsejt-, idegsejt-izom kapcsolatok biokém iai elemzéséből ju t el a szelekciós m echanizm us kulcsfontosságú szerepének fel­ ism eréséhez.3 O jabban C hangeux m unkatársaival4 egy, e sorok írója elkép­ zeléseihez5 közelítő, csak átvittebb értelem ben szelekciósnak m ondható el­ m élethez ju t el. Feltételezik, hogy a felsőbb központok neuronjai spontán aktivitása ún. „prereprezentációkat” hoz létre, am elyekből a külvilág inge­ rei k eltette aktivitás szelektálja azokat a spontán aktivitási m intákat, am e­ lyekkel „harm onikusan rezonálnak”. Ezt a gondolatot Changeux és m un­ k atársai4 m atem atikailag form alizált alakban is lefektetik. E sorok írójának elképzelései5 nem szelekciós indíttatásűak, de szelekciós elm életekkel könnyen összhangba hozhatók. Az elképzelés a kísérleti ideg­ fejlődéstan, pontosabban em briókban kivitelezhető idegközpont-átültetési kí­ sérletekben te tt m egfigyelésekből v e tte eredetét. K ísérleti kérdésfeltevésünk — m ég az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején — az volt, hogy vajon mi az a legelemibb (legkevesebb idegsejtből álló) ideghálózat, am ely a k ö r­ nyezettől teljesen izolálva valam iféle idegi jellegű aktivitásra képes? K itűnt, hogy alig tizenegynéhány idegsejt együttese, teljesen m agára hagyottan jel­ legzetes — b ár biológiailag értelm etlen — aktivitási m in tá t hoz létre. Ennek feltételét m ár akkor abban véltük felism erni, hogy egymással kölcsönösen, b ár véletlenszerűen összekapcsolt izgalm i (excitatorikus) és gátló neuronok együttese spontán m ódon hozza létre ezeket az aktivitási m intákat. Jóval később, 1972-ben am erikai biom atem atikusok ezt az érdekes elemi idegháló­ zati m odellt az idegelemek főbb ism ert m űködési tulajdonságait reprezentáló bonyolult egyenletrendszerrel m odellezték és a m atem atikai „szim ulációval” az általu n k régebben észlelt aktivitási m in ták szinte tökéletes m ását állították elő — m integy utólag m egjósolva azt, am it előzőleg ténylegesen tapasztal­ tunk. — Eredeti kísérleteink idején a tudom ány aránylag keveset tu d o tt az „önszervezés” jelenségéről, azért term észetesen észleleteinket csak leírh attu k , de belőlük messzebb m enő következtetéseket nem v onhattunk le. Időközben m ind az élő, m ind az élettelen term észetben előforduló önszervező m echa­ nizm usokat jobban m egism erték, és ez lehetővé tette, hogy eredeti k ísérlete­ inket ú jra in terp retálju k .5 Ennek az interpretációnak a lényege az, hogy az

SZENTÁGOTHAI J . : AGY — TUDAT — KERESZTÉNY H IT

11

idegi jelenségek talán legfontosabb ta la já t képezően az idegelem ekben spon­ tá n m ódon — anyagcserem űködésük során — véletlenszerűen aktivitás (ideg­ im pulzusok) jön(nek) létre. Ez véletlenszerű lévén, az egyes idegelem re néz­ ve önm agában nem jelent sem m it; egyszerűn az idegsejt létének m ellékter­ méke, valam i olyasféle, m int az inform ációátvitel m esterséges rendszereiben a „zaj”. Igen ám, de ha ilyen „zajos” elem ek egym ást kölcsönösen ingerelni vagy gátolni képesek, az önszervezés eredm énye többé-kevésbé stabilis akti­ vitási m in ták — ún. dinam ikus (térben és időben változó) stru k tú rák — lét­ rejötte. H a az idegelemek egymás közötti viszonos kapcsolata nem véletlenszerű, h anem tervszerűen huzalozott, akkor ez a rendezetlen „zajból” ön­ szervező m ódon keletkezett aktivitás biológiailag értelm es jelsorozattá tud alakulni, am ely pl. ak á r egy végtagot is tu d a rá jellem ző lépési ritm usban m ozgatni, am int ezt meggyőző kísérletekkel m ár régebben ki le h e te tt m u­ tatni. Ha m árm ost sok százezer, vagy em berben sok m illió ilyen elem i idegsejthálózatot képzelünk el eléggé tervszerű összeköttetésben, akkor az idegi organizációnak teljesen m ás képe áll össze. Ebben az idegrendszer m á r nem hagyom ányos „tabula ra sa” (üres lap), am elyet a külvilágtól beérkező im­ pulzusok késztetnek reflexválaszra, ill. am iben fokozatosan g y ű jtjü k össze — tanulás ú tján — tapasztalati és ism ereti kincsünket. Épp ellenkezőleg, a kezdeményezés 'az idegrendszer részéről van; ennek „önszervezéssel” ke­ letkezett „dinam ikus stru k tú ráiv al” lépnek kapcsolatba a külvilág ingerei. Az idegrendszer m inden állatfaj szám ára genetikailag m eghatározott huza­ lozásba az állatok többségében bonyolult m agatartásform ák lehetőségei (haj­ tóerők, ösztönök stb.) van n ak beépítve. Ezek biztosítják, hogy az á lla t egy­ szerűbb ingerekre szervezete épségének fe n n ta rtására szolgáló reflexekkel válaszoljon. Idegrendszerük teszi képessé őket arra, hogy ökológiai viszo­ n y aiknak megfelelő bonyolult cselekvési program okkal az életre felkészül­ jenek. Ezen program ok vagy m inden tanulás nélkül, vagy fejlettebb állat­ fajokban általában bizonyos adaptációs periódus nyom án m űködnek. Az em ber esete minőségileg eltér m ég az em berszabású m ajm okétól is, am ennyiben a testtartás, az alapvető m ozgásform ák, tag jain k és testrészeink védelm ére vannak előre beépített reflexeink, de ösztönöknek a legjobb eset­ ben is csak halvány és önm agukban elégtelen nyom ai vannak. A gya vi­ szont specifikusan alkalm as az érzékszervein keresztül beérkező legkülön­ bözőbb jelm intákból m ásodlagosan bonyolult szim bólum rendszerek (beszéd, elvont fogalm ak, sőt, ezek form alizált rendszerei — írás, m atem atika, zene és m ás m űvészi kifejezés „nyelvei”) m egterem tésére. Így az idegi organizá­ ció lényegére vonatkozó előző okfejtésünket az em berre vonatkozóan azzal kell kiegészítenünk, hogy az idegrendszer által g en e rált aktivitási m inták nem egyszerűen csak a külvilág ingereire adnak biológiailag célszerű vála­ szokat, és aránylag kicsiny az idegrendszer huzalozásában genetikailag le­ fe k te tett m agatartási repertoár, de annál jelentősebb az inform ációnak az a hatalm as világa, am it ezek az szim bólum rendszerek nyitnak meg szám unk­ ra. R áadásul ezek közül a legalapvetőbb és elsődleges a beszéd képessége, mely agyunkba valósággal be van „huzalozva” (ma a z t is tudjuk, hogy hol), hiszen egyébként érth e tetle n lenne, hogy a legtöbb gyerm ek két éves ko­ rá ra lényegében m ár beszél; am inek persze előfeltétele, hogy környezeté­ ben m ás beszélő em ber legyen és az ehhez szükséges érzékszerve, a (beszéd-)hallása ép legyen. Az em lített elm életek egyike sem ad semmi felvilágosítást arról, hogy

12

SZEN TÁ GO TH A I J .: AGY — TUDAT — KERESZTÉNY H IT

ebben az egész rendszerben hol van ak ár a legkisebb eleme a tu d atn ak : an­ nak, am it m indannyian szubjektíve érzüník és ami m indannyiunk szám ára létünk valós tartalm a. — De ezek az elm életek nagyon tudatosan távol ta rt­ ják m agukat attól, hogy a tu d a t jelenségeit m ai ism ereteink szintjén m agya­ rázni próbálják. Joggal kérdezhetnénk teh át m agunktól: akkor m ire jó ez az egész elméletesdi? Nem eleve rem énytelen-e a tu d a t problém áinak megközelítése a te r­ m észettudom ány eszközeivel? — A fejlődés tendenciája nem ezt m u tatja: sorozatosan ism er fel a m odem elektrofiziológia olyan idegsejteket, illetve idegsejtkapcsolatok egész hierarchiáit, am elyeken szinte nyom on követhet­ jük, hogy pl. a látórendszer az állat környezetében levő tárg y a k at m iként bontja előbb képelem ekre, m ajd fokozatosan m iként illeszti össze környezeté­ ben való tájékozódás szem pontjából fontos egységekké; konkrétan a m ajom szám ára fontos kéz, vagy arc képévé, am elynek jelenlétét egy-egy agykérgi sejt specifikusan képes jelezni. Fordítva, pontosan identifikálni tu d u n k olyan idegsejteket, amelyek egy betan íto tt döntési szituációban — m ég jóval m eg­ előzve a döntés eredm ényeképpen végrehajtandó mozgást — m ár kiadják az u tasítást a mozgási program ot kivitelező kérgi apparátus beindítására. N ap-nap u tá n fedeznek fel olyan idegsejteket, vagy több sejtből álló háló­ zatokat, am elyek m űködése az állat éberségi állapotát, hangulatát, az élet­ viteléhez tartozó m agatartási folyam atok egyikének vagy m ásikának kivál­ tását biztosítják, ráadásul sok esetben ism erjük azokat a jellegzetes anyago­ k at — általában idegsejtek anyagcsereterm ékeit (főleg peptideket) —, ame­ lyek m ind e bonyolult és általáb a n pszichikusnak te k in te tt funkciókat k i­ váltják, befolyásolják, esetleg gátolják. A m ai orvoslás talán legdinam iku­ sabban fejlődő ága a pszichoneurofarm akológia, amely e hatóanyagok által vezérelt m űködésekbe való beavatkozással igyekszik és képes gyógyhatást elérni. Sajnálatosan ism ert az is, hogy bizonyos — sok esetben elég egy­ szerű szerkezetű — vegyi anyagok a tu d a t állapotát alapvetően m egváltoz­ tatják , olyannyira, hogy a velük való visszaélés a 20. századvég társadalm ai­ n ak egyik legsúlyosabb veszélye. — Ezért is nagyon aggályos és irracioná­ lis is lenne olyan szem léletet m agunkévá tenni, m ely szerint a tu d atu n k szubjektív világa egyszer s m indenkorra m egközelíthetetlen lenne a tudo­ m ány szám ára. Sokkal ésszerűbb álláspont az idegi organizáció és m űkö­ désének tisztán term észettudom ányi megközelítése, term észetesen an n ak fel­ ism erése m ellett, hogy az em ber idegrendszerének fejlődése olyan minőségi ugrást jelent, amelynek következm ényeképpen az em ber m ár nem csak bio­ lógiai, hanem — főleg ahol specifikus em bervonásai kerülnek előtérbe, m ár inkább — társadalm i m eghatározottságú élőlény. Itt érkeztünk el a cím ben jelzett problem atika m agvához: a term észettudom ányos világkép és a keresztény vallás — vagy a k á r m ás ún. „kultúrvallás” — közötti ellentéthez. Ez az ellentét régi keletű, m ai gondolkozá­ sunk szám ára (mert a régebbi konfrontációkat m ár nem tud ju k utánaérezni) belülről is érthetően a Galilei perrel kezdődik. Az akkori idők vallási „establishm ent”-je szám ára elfogadhatatlannak és veszélyesnek tű n t az ad­ digi geocentrikus szem léletnek napközpontúvá való átalakítása. G alileinek persze igaza volt; ő még nem is sejthette, hogy földünk nem csupán a n ap ­ rendszeren belül, hanem a naprendszerünk s a sok m illiárd naprendszerből álló tejútrendszerünk sem k itü n te te tt p o n tja az egész universum nak, hiszen rengeteg, a m iénknél nagyobb, hasonló szerkezetű galaxis létezik. Viszont, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tudom ásunk szerint csak a földön fejlődött

SZENTÁGOTHAI J .: AGY — TUDAT — K ERESZTÉN Y H IT

13

ki em beri agy, am elynek tu d atáb an a világegyetem tükröződik; nélküle akár ne is lenne világegyetem ; ak k o r igazán k ár volt a nagy vitáért. Persze, nem zárható ki, hogy a világegyetem valam ely m ás zugában egy m ás boly­ gón hasonló élet fejlődött ki, m int földünkön. D e a távolságokat, a fény sebességét és az em beri élettartam m al m ért határtényezőket figyelem be véve igen valószínűtlen, hogy m ás ilyen esetleges civilizációval valaha is dialó­ gusba k erüljünk, ezért a kérdés m eglehetősen „akadém ikus jellegű” . — A második ilyen „botránykő” a darw ini evolúció. M ennyi jobb sorsra érdemes szellemi erőfeszítés m ent pocsékba (bocsánat az erős kifejezésért) és fordult szégyenletesen a visszájára (ti. a kereszténység k árára) azzal, hogy a bibliai terem téstörténet lényegi m ondanivalója helyett a p á r ezer évvel ezelőtti em ber szám ára felfoghatók szó szerintiségét igazolják. Most persze korunk második biológiai forradalm a — a m olekuláris biológiáé — az élet egy kö­ zös gyökérből, közös m echanizm ussal való fejlődését a napnál világosabban igazolta. Igaz, nem egészen úgy, ahogy ezt a korai darw inizm us vagy a ké­ sőbbi neodarw inizm us elképzelte: m ert a fejlődés és a fajok közös és egy­ másból Való szárm azása ugyan bizonyított, de épp m ost vált ú jra kétségessé, hogy vajon az eddig felism ert evolúciós m echanizm usok képesek-e kielégítő­ en m agyarázni az evolúció elképesztően adaptív és ugyanakkor k re atív jel­ legét. Viszont ugyanakkor az élő lényegéről a m ásodik biológiai forradalom valami olyasm it is felszínre hozott, ami záró gondolatunkat fogja egy, a teológia szám ára talán eléggé váratlan fordulattal tám ogatni: ti. hogy az élet lényege voltaképpen a genom ában lefek tetett algoritmus, vagy némi parafrázissal élve „inform áció”. — A harm adik és legnagyobb „botránykő” persze a lélek fogalma. M int tudjuk, az arisztotelészi filozófiát a korai ke­ reszténység nagyon h am ar m agába olvasztotta. A filozófiai dualizm us végső klasszikus m egfogalm azása D escartes-tól szárm azik a kiterjedéssel rendel­ kező „rés exlensa” azaz valódi anyag, és az ezzel nem rendelkező „rés cogitans”, azaz a gondolkozó „nem -anyag” — valam i („anyag”). Ez nyilván na­ gyon kényelm es filozófia a legtöbb vallásos, köztük a keresztény hit szá­ mára. De vajon helyes stratégia-e a „rugalm as elszakadással” m indig újabb „hátsó védelm i vonalakba” való visszavonulás a tudom ány kérhetetlenül előrehaladó fejlődése láttán? Az agy szerkezetének és m űködésének — beleértve a tu d ati szintet is — ism erete sem dualista filozófiai m agyarázatot, sem pedig m onistát nem bizonyít, d e nem is zár ki. M ind a kettőre találu n k elég példát az utóbbi évek tudom ányos irodalm ában. R áadásul a dualista filozófiát elfogadók nem szükségszerűen vallásosak.6 Így a kérdés voltaképpen a tudom ány felől nyi­ tott. Mégis a tudom ányos következtetések „takarékossági” alapkövetelm é­ nye (angolul „law of parsim ony”) szám unkra is irányadó lehet, ti. ne hasz­ náljunk fel több feltételezést, m int am i elengedhetetlenül szükséges. E te­ kintetben az előny kétségtelenül a m onista, éspedig a m aterialista állásfog­ lalás részéről lenne. Kevésbé a régi m echanikus vagy redukcionalista m ate­ rializm us szám ára, am elynek végkövetkeztetése szerint a létnek nincsen semmi értelm e. A dialektikus m aterializm us szám ára a lét célja és értelme a fejlődés (ezért is volt ném i logika Monod7 érvelésében, hogy a dialektikus m aterializm ust a kereszténységgel egy-ugyanazon vádlottak p ad jára ültette azzal a kijelentéssel: m indkettő „anim ista” [az anim ista fogalm at persze rosszul használva]). De vagyunk azért sokan, akiket ez a szemlélet nem elégít ki, m ert am int ezt Tom ka Miklós jól fejezi ki a K ritika című folyóiratban ír t cikkében:8

14

SZENTÁGOTHAI J .: AGY — TUDAT — KERESZTÉNY HIT

ezeknek „növekvő” csoportja „úgy és a z é rt vallásos, m ert egyéni és tá r ­ sadalm i létünk problém áival szerintük így lehet a legjobban m egbirkózni, m ert szám ukra ez teszi értelm essé az é le te t. . M élyebbre ju tu n k i t t kö­ zös gyökereinkre való visszatekintéssel, ha elfogadjuk hazánk kiváló tudósa, az orientalista-hebraista Goldziher Ignác m egállapítását, hogy a zsidóság tan ai — szám unkra az Ö testam entum ban vannak lefektetve — nem ellen­ kezhetnek és nem is ellenkeznek a tudom ányos igazságokkal. Persze csak akkor, ha — am int ezt dr. Hoffm ann A ndor a közelm últban oly világo­ san k ife jti10 — „célunk, hogy a naív vallásos hittől eljussunk az intellektuá­ lis hithez (kiemelés az eredetiben), hogy az U niversum törvényeiben m eg­ találju k a harm óniát, azt a m agasabbrendű értelm et, amely a törvények felett uralkodik, a transzcendens erkölcsi m értéket, Iste n t”. Csakhogy a keresztény hithez az a hitvallás tartozik: „ h is z e m ... test­ nek feltám adását és az örök életet”. A ltatn i kell-e vajon m agunkat tovább is a XX. század végén azzal, hogy ezt könnyebb elhinni (vagy inkább len­ n e lehetséges) egy dualista lét feltételezésével? Szerény nézetem szerint aligha. Ha mi, em berek gyarló — és nem is veszélytelen — tudom ányunkkal az ism ert genetikai kód nyom án — te h á t inform áció birtokában — és kevés nem élő alapanyaggal legalábbis elvben m esterségesen életet tu d u n k létre­ hozni, akkor, ha Isten van és olyan, am ilyennek m agát az Ó- és Ű jtestam enfum ban kijelenti, azaz m inden inform áció tökéletes birtokában van (m inden em berről külön-külön), akkor enyhén szólva furcsa kishitűség len­ ne abban kétkedni, hogy Isten a m aga idejében és m ódján ben n ü n k et is újraterem tsen egyénileg „új kiadásban”, ahogy ezt F ran k lin Benjam in saját sírfelirata szám ára oly szépen m egfogalm azta.11

JE G Y ZETEK : 1. E delm an G. M., T he m in d fu l brain, M IT P ress, Cam bridge, M ass. 1978, 1., továbbá E delm an G. M. és F in k el L. H. D ynam ic aspects of neocortical fun ctio n , W iley, N ew Y ork, 1984. 2. Reeke, G. N. és E delm an, G. M., A n n als of th e N ew Y ork A cad, of Sei, pp. 181—201, 1985. 3. J. P. C hangeux: I ,’h o m m e neuronal, F ay ard , P aris, 1983. 4. H eidm an, A., H eidm an, T. és C h an g eu x , J. P. (1984) Ctes R end, de l’A cad. de Sei. P aris, 299; Ser. III. 839—844. 5. S zentágothai Ján o s, M agyar T u d o m án y 8:601—616 (1979); N atu rw isse n ­ schaften (1984) 72: 303—309. 6. P opper, K. R. és J. C Eccles, T he s e lf and i t ’s brain. S pringer In te m a tl. B erlin, H eidelberg, L ondon, N ew Y ork, 1977. 7. Monod, J. L e hasard et la nécessiét, E ditions de Seuil, P aris, 1970. 8. T om ka Miklós, A v allás szerepe a m i tá rsad alm u n k b an . K ritik a 1985. évi 1. sz. 9. G oldziher Ignác, A zsidóság lényege és fejlődése. N épszerű Zsidó K ö n y v ­ tá r (szerk. Bánóczi József és G ábor Ignác) I. 2. fűz. 13. old. 10. Dr. H offm ann A ndor, Ü j Élet, B pest. 1986. dec. 16. 1. old. 11. „ Itt nyugszik F R A N K L IN B E N JA M IN k ö n yvnyom tatónak te ste ócska könyvhöz hasonlatosan, am elynek ta rta lm a k iv é te te tt s am ely cím étől és a r a ­ nyozásától m egfosztatott. S ím e p o n d ró k n ak a d a to tt tá p lálék u l, ám de m ag a a m ű n em m egy veszendőbe, hanem — m in t a m egboldogult hiszi — egykoron ú j és szebb k iad ásb an fog m egjelenni átn éz v e és k ija v ítv a a Szerző á lta l.” (Dr. W ildner Ödön fordítása)

VEÖREÖS IMRE

„Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete

1902—1986

A 85. évében elhunyt evangélikus lelkész, nyugalm azott püspök teljes való­ já t igazában csak az idősebbek ism erhetik a m últból. A fiatalabb korosz­ tályok, és az őt csak az utolsó huszonöt évben m egism erők szemétől egy­ házi alak ját elzárja a „neves M adách-kutató” függönye. E megnevezés jog­ gal illeti őt — én is kellő értékeléssel fogok visszatérni rá —, de csak m in­ den más után. Ügy érzem, előbb szét kell húznom ezt a függönyt, és mögöt­ te végigtekintenünk pályáját. M áskülönben nem lennénk hűségesek hozzá, és éppen a leglényegesebbeket felejtenénk el róla. Tartozom ezzel egyhá­ zunknak, a m agyarországi kereszténységnek, de a kívülállóknak is, akik benne olyan jellegzetes arccal ism erkedhetnek, am elyre jó nézni. Tartozom vele közel ötven esztendős barátságunknak is, am elyet felhő nem árnyé­ kolt, sem elvi eltérés nem forgácsolt. A visszatekintésbe néhol belevillódzik, noha csak töredékesen, az á té lt kor is, am elynek m egism erésére a mai fiatal nemzedék annyira szomjas, hiszen látni kívánja a m últat, am elyből kinőtt a jelen. A dunántúli K em enesalja vidéke több százados m agyar evangélikusság fészke. Egyik kis falujából, Alsómesteriből, közm egbecsülésben álló paraszt­ családból szárm azott Szabó József. Községi bíró volt apja is, báty ja is. Élete végéig hálásan em lékezett osztatlan elemi iskolai tan ító jára, Gaál Sándor­ ra, aki az egyszerű fiú b an m eglátta a kibontakozásra váró tehetséget, és a szüleinek rnég az 1914-es hadifogságból is írt: „a Jóska gyereket ne felejt­ sék elvinni a soproni líceum ba”. A „Jóska g y erek ” oda is k e rü lt a neves evangélikus középiskolába. T anárai közül későbbi éveiben különösen a m a­ gyar irodalm at tan ító Hollósy K álm ánt em legette. H átram aradt iratai kö­ zött egy kötegen olvasom szép kerek betűit: „Szüleim levelei”. És hozzáírta a halálán tú lra szólóan. „U tódaim ! Becsüljétek m eg!” Szülőföldjére, a m a­ gyar falura, paraszti szárm azására m indenkor büszke volt — az előző ren d ­ szerben is. A soproni teológiai fakultáson végzett. 1926-ban av a tta lelkésszé Szom­ bathelyen a dunántúli egyházkerület püspöke, K api Béla. Hat évvel később

16

VEÖREÖS IM R E : SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

tö rtén t, de itt említem, m ert felkészüléséhez ta rto z o tt: több hónapot tö ltö tt ösztöndíjas tanulm ányúton Angliában. Term ékenyítő hatásokkal érk ezett haza és olyan angol nyelvtudással, am ely egyházunkban páratlan volt, és később jó gyüm ölcsöket term ett. Lelkészi szolgálatát felavatása u tán Győ­ rö tt kezdte m int segédlelkész, m ajd vallástanító lelkész. Három év m úlva m ár püspöki m ásodlelkész, m ajd a nagy m últú és pezsgő életű győri gyü­ lekezet lelkésze, később igazgató-lelkésze. 21 évet ölelt á t győri m űködése, s itt m élyre eresztette élete gyökereit. H ázassága is ilyen gyökér volt, m ely szorosan belevonta ebbe a városba: jelentős polgárcsalád szép leányát v ette feleségül, aki m indvégig hűséges segítőtársa lett. Szabó József lelkészként egyszerre volt közel a gyülekezet különböző társadalm i rétegeihez. Ú jváros földm űves családjai meg külön szeretettel tekintettek rá.

Vonzó erőt elsősorban prédikációi biztosítottak szám ára. Tőről m etszett m ondatokban, kristálytisztán és érdekfeszítően beszélt, érintetlen népiségből fakadó szép m agyar nyelven, és egyszerre m agas színvonalon. G, a fiatal kezdő, p ár éven belül nem es értelem ben vett „v ersen y társa” le tt a szószéken olyan nagyoknak, m int Túróczy Zoltán és K api Béla. Igehirdetése tartalm ilag gyor­ san felfelé ívelő vonalat m utatott. R övidesen az evangélium , a Jézus K risz­ tusról szóló jó hír elm élyült hirdetője. Hosszú, keskeny papírlapokra, „ku­ ty an y elv ekre” írta bő vázlatait. A m ondatok végső kikerekítése, m egform á­ lása részben m ár a szószéken történt. A le írt szöveg lendületét néhol gyors­ írás rögzíti, így kevés teljes prédikációja m ara d t fenn. Álljon itt példának egy igehirdetése, am elyet egy akkori kezdetleges hangfelvétel őrzött meg. T ö rténetét előrebocsátom. 1948. ja n u á r 25-én búcsúzott Szabó Jó zsef a győri gyülekezettől. P ü sp ö k i szék v á rta a távolban, a búcsú m égsem le h e te tt könnyű. Ó tt voltam , a m ik o r a r e jte tt m ik ro fo n n al fe lv e tt isten tisztelet h an g jai, k ö zv etlen ü l utána, a g y ü le­ kezet ta n ácsterm éb en összegyűltek e lő tt v á ra tla n u l felcsendültek. Ú jra h a n g ­ zott a k ó ru s: „Ó, m a ra d j v é l e m ...” E z Szabó József k ed v es én ek e volt, ő fo rd íto tta angolból — visszaem lékezésem cím éü l is ebből választo ttam egy so rt (mai énekeskönyvünkben a 121. ének). É s a hangszóróból v isszah allo ttu k a p ré ­ dikáció m o n d atait. Szem ét könnyek fu to ttá k át. M in d n y áju n k n ak m e g ren d ítő p illan a to k voltak, ezt az elek tro tech n ik a későbbi fejlődésétől elk é n y e z te te tt fü lű ek m a m á r n em é rth e tik . A ta rta lm á b a n , nyelvében, szem élyességében k 'tű n ő p réd ik á ció ta lá n b etű k b e öntve is á ta d h a t v a la m it sugárzásából. A z a z ­ n ap i igehirdetési alap ig e L ukács 10,38—42 volt. „K eresztyén G yülekezet! K edves T estv éreim ! Egy zörgő kulcscsom ó és lázas sü rg és-fo rg ás: ez M árta. A lacsony zsám oly és szótlan á h ita t: ez M ária. C supa tevékenység az egyik, csupa elm élyedés a m ásik. E szünkben sincs, hogy m eg ­ szóljuk M á rtá t, hiszen ezt az asszonyt a sz erete t m ozgatja. Az utas J é z u s t h á ­ zába fogadja. — H iszen ezt az asszonyt a szorgalom m o z g atja: foglalatos volt a sz ü n telen való szolgálatban. P rím a háziasszony: ezer felé té p i m ag át. Szeme, keze m in d e n ü tt o tt van. — E zt az asszonyt a szolgálat m o zg atja. H iszen m in d en gondoskodásának a n a g y vendég, Jé zu s K risztus a tá r ­ gya. És h ú g á t is, M á riá t a z é rt ró ja m eg, hogy nem segít Jézu sn ak szolgálni. — M ária, m in t kicsiny gyerm ek a n a g y professzor előtt, ül m élyen K risztu s láb ain ál. M á rta az ért ró ja meg, hogy „ m ag a m ra hag y o tt a szo lg álatb an ”. Azt je len ti ez, hogy m áskor, egyéb alk alo m m al M ária sem tétlenkedett, m egfogta ő is a dolog végét. De m ost, m ikor itt v a n Jézus, a k k o r félre tesz m in d em . Ügy érzi, hogy ennél a n ag y alkalom nál eg y a teendő: h allg atn i Jézust. N em csoda, hogyha ez a k ét különböző típ u s: M árta és M ária szem b ek erü l egym ással. M á rta K risztus színe elő tt v á d o lja M áriát. A zóta is sz ü n telen ü l ta rt

VEÖREÖS IM RE: SZABÓ JÖ Z SE F EM LÉKEZETE

17

a M árta—M á ria vitája. L egtöbbször győz M árta. Meg k ell állap ítan u n k , hogy m a a M á rta stílu sa v an felül. M eglódult ro h an á sb an lohol ez az egész világ. Z akatoló m a sin á k le tte k az emlberök, s hely sincs, idő sincs az elm élyedésre. A dolgozó m a kü lö n b nevezet, m in t a sz e n t — m ég a k k o r is, h a a dolgozó n em is dolgozó, a szent pedig csakugyan szent. E lfe le jtjü k , hogy m in d e n do­ lognak, m in d en m u n k á n ak gyökere a szellem i és le lk i világból táplálkozik. E lőbb-utóbb vészesen k itű n ik m inden olyan tevékenységnek gyökértelensége és gyüm ölcstelensége, am ely ik nem az elm élyedésből táp lálk o zik . H a a M á riá k aló l k irá n tju k a Jézu sra való hallg atás zsám olyát, elő b b -u tó b b m eg áll a M ár­ tá k főzőkanala. A fra n cia fo rradalom ban, m ik o r a z em b e re k e t a rra k én y sze­ ríte tté k , hogy v asárn ap is dolgozzanak, a z le tt a vége, hogy kezdtek h étk ö zn ap sem dolgozni. M inket az onban ez a k érdés nem a n n y ira világi vonalon, h an em egyházi von atk ozásban érdekel. Ez a z ige m érleg re helyezi igen kom olyan egész gy a­ k o rlati egyházszem léletünket. V alljuk be, hogy az egyházi életben is M á rta a k ö zk eletű id eál. N agyüzem szerű egyházi gépezetünk so k k al inkább m u ta tja a M á rta sürgés-forgását, m in t a M ária elcsendesedését és ig eh allg atását. K önnyű ezt m eglátni n éh á n y egyszerű példán. H a teszem azt h a llju k , hogy eb b en vagy ab b a n a gyülekezetben eleven egyházíi é let folyik, v a jo n m ire g o n d o lu n k ? O lyan gyülekezetre gondolunk, ahol sok a z im ádkozó? S okan sokszor v esznek b ű n b o csán ato t az Ú rvacsorában? Sokan té rn e k m eg b ű n eik b ő l? N em a n n y ira ilyen gyülekezet ju t eszü n k b e az elev en egyházi é le tre gondolásnál, h an e m olyan, ahol jó l befolyik az egyházi adó, szép az ad akozás, nagyon so k a z egy­ h áz tá rsa d alm i egyesületi m ozgolódás és g y a k ra n ta rta n a k vallásos estet. H a azt h allju k , hogy jó evangélikus, jó keresztyén — vajon m ily en em b er arc k é p e á ll elénk? O lyan em beré, a k in e k neve be v an írv a az é le t könyvébe (Jel 3,5), a k i Jé zu st elfogadta b ű n e i M egváltójának és ezzel á lta lm e n t a h alálb ó l az életb e? N em a n n y ira ilyen em ber ju t eszünkbe, h a n e m olyan em ber, a k i jól betölti, m egteszi a k eresztyén em ber életének, kötelességeinek a M á rta -sz e rű dolgait. S végül, m ikor egy gyülekezet le lk ip ászto rt v álaszt, a sokféle szem p o n t között, hogy az illető jó szónok legyen, n ag y han g g al a nyelve a la tt, sokat tu d jo n , re p rez en tá ln i képes legyen, szervező erő legyen és a többi ilyen külső szem pont m e lle tt kív án csi-e a lelkészválasztó gyülekezet a legfőbb szem pontra, ihogy vajon a lelkipásztor m ennyi időt szokott tölteni K risz tu s lá b ain ál, od a­ h allg ató csendességben? Egy bizonyos: hogy K risztu s U ru n k a M á rta—M ária típ u s v itá já b a n h a tá ­ ro zo ttan M ária m ellé állt, éspedig nem is csak közvetítő és áth id aló érte lem ­ ben, m in t ahogy m i szok tu k legtöbbször e z t a z igét m eg o ld an i, hogy p ró b á lju k összegyúrni a k é t típ u st: igen, fontos a M ária dolga, d e az ért éppen olyan fo n to s a M ártáé is. Jézu s K risztus itt egészen egyoldalúan á ll oda M ária m ellé. M árta, te ezerfelé téped, szaggatod m agad, de a szükséges, am ik o r itt vagyok, c sa k egy: a jó rész t M á ria választotta. E zt az a Jézus m o n d ja, a k it ugy an csak n em leh et m egvádolni azzal, hogy a z é le t gyakorlati te en d ő it lenézte. A z a Jézu s m o n d ja ezt, ak i p ont az előző tö rté n e tb e n éppen a se m m ittev é sért ró ja m eg a le v itá t és a papot, ak i elk erü lte a jerikói ú to n k ira b o lt e m b ert és a sa m a ritá n u st dicséri m eg a z é rt, m e rt fe lv e tte a n n a k g o n d ját. — M it je le n t ez? A m ik o r és ah o l Jézus K risztu s m egjelenik, o tt m in d en tevék en y ség n él fo n to ­ sa b b n a k ta rtja az ő hallg atását. E zért m in d e n t el kell hagyni. Légy n y u godt, M á ria — ha csakugyan jó v o lt a h a llg a tá s a .— m ajd felk el, m ajd m e g ra g ad ja a szolgálat ü stö k ét és be fogja hozni. A z ü n nepnap o t m eg szen teljed a k k o r is, h a ren d b e n v a n a szénád, és a legfontosabb teendőidhez se a tem plom tól sp ó ­ ro ld el az időt. Jézu s m ég a z érte végzett szolgálatnál is fo n to sab b n ak ta r tja az ő igéjénetc h allg atását. A m ik o r az ő lá to g atásán ak és jelen létén ek a d rá g a ideje és a lk a l­ m a itt van, a k k o r nem a sü rgés-forgás a m i dolgunk, h a n e m a csendes h a ll­ gatás. G y ak o rlatilag :' ak á rm ily en fontos p éld áu l a tem plom építés, sokkal fon­ tosabb a tem plom kincse, az ige és szentség. És vegyük tudom ásul, hogy az an y aszentegyház n em sürgő-forgó em bereknek a helye, h a n e m a K risztu s lá b a i­ hoz kuporodó, igét hallgató em berek n ek a helye. Egyházi egyesületek z a k la to tt eln ö k ei és em b erei n e fele d jétek : az a z igazi szolgálat, krisztusi szo lg álat, m ik o r h a llg a tjá to k az ő igéjét. M indez pedig azért van, m e rt Jézus K risztu s n e m a z é rt jö tt, hogy n eki szolgáljanak, han em , hogy ő szo lg áljo n n ekünk. N em az a lényeges, a m it én teszek é re tte ; az a döntő, a m it ő tesz értem . Egész k eresztyénségünk azon rom lik, hogy so k k a l többet b eszélü n k őróla, m in t

18

VEÖREÖS IM RE: SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

am ennyit engedjük, hogy ő szóljon n ek ü n k . S okkál többet a k a ru n k tenni érte mi, állítólagos szolgálat Írve a la tt, m in t am en n y it engedjük, hogy ő tegyen értü n k . P edig Jézus K risztus n em té tle n bálv án y , ak i k eleti k é n y ú r­ k é n t gubbasztó helyzetben v á rja a hódolatot, hogy eléje já ru lju n k , ö az Isten Fia, az Ü r szenvedő szolgája, m egöletett B árán y , aki jö tt az elveszettek k ere­ sésére, ak i m egm ossa a bűnösök lá b á t és a k i szolgálni a k a r nekem , s az én irán ta való szolgálatom m é rté k é t és érté k ét az szab ja meg, hogy m en n y it engedek őneki szolgálni nekem . — H etv en ed v asá rn a p ja , böjtelő. L assan fel­ tetszik ism ét a golgotái kereszt. T estvérem ! K risztu s a z é rt jött, hogy azon a kereszten érted m eghaljon és h a lá lá v a l m egváltson. A n n y it é r az én szolgá­ latom , am en n y ire engedem , hogy K risztu s a k ere szte n szent v érév el engem m egváltson. És m o st kedves győri gyülekezet, am ik o r az Isten elszólító a k a ra tá b ó l b ú ­ csúzom tőled, úgy érzem , h a v an b o csán ato t k é rn i v aló m — am inthogy v a n —, nem a n n y ira a z é rt k e ll bocsánatot k é rn e m tőled, hogy n em alk o th attam többet közötted, hogy a g y ő rújfálui tem plom ot n e m tu d tu k elkezdeni és az ú j tem plom nem tu d o tt befejeződni, han em a z é rt kell b o csán ato t kérnem , hogy n em töltöt­ tem több időt a M ária zsám olyán ü lve a K risztu s láb ain ál. M ert h a o tt több időt tö ltö tte m volna, a k k o r biztosan a külső alk o tó m u n k a terén is tö b b lett volna az eredm ény. És hogyha búcsúzásom kor v an k ém iv aló m — am inhogy van —, n em k é rh e te k tőled m ást, győri gyülekezet, m inthogy im ádkozz értem , hogy ezentúl több időt tu d ja k tölteni K risztu s lá b ain á l egy m eglódult, felk av a­ rodott, rohanó, robotos, egyoldalúan M árta-v ilág b an . És hogyha van k ív án n iv aló m a sz ám o d ra —, am in th o g y v an kívánnivalóm , győri gyülekezet, a z t kívánom neked, áld jo n m eg a z Isten téged o lyan lelkip ásztorokkal és olyan hívekkel, a k ik so k időt tö lten e k a M ária zsám olyán K risztus lábainál, igével töltekezve. M e rt te tsz ett a z Istennek, hogy az egyházat ne a sürgő-forgó M árták k al, han em a csendes M á riá k k al éltesse. És h a ez az ő felséges végzése, a k k o r a z em ber a z t vegye aláz ato sa n és engedelm esen tudo­ m ásul. T a rtsá k ehhez m a g u k at hív ek is, p ap o k is. Á m en .”

Szabó József vonzóerejét kiem elkedő igehirdetői adottsága m ellett nyitott egyéniségének köszönhette. B elülről jövő, term észetes nyitottság jellemezte. Hogyan tu d o tt a legegyszerűbb em berre is odafigyelni! Érdekelte, am it a másik tud, érez, gondol. S ez a tulajdonsága ki csillant szeméből, rá ü lt ar­ cára, m osolyára, am ikor valakivel beszélt. B ízott is az em berekben. A bi­ zalom, a figyelem, a ragaszkodás tette, hogy olyan sokan érezték őt b arát­ juknak. Ez a beiső m agatartás hozta m agával, hogy állandóan kész volt tanulni másoktól. Ö, a könyvek szerelmese, antikvárium ok élethossziglani böngé­ szője, aki rengeteget olvasott szakirodalm at és szépirodalm at —, tudásá­ nak, teológiai látásának, m űveltségének jelentős részét nem betűkből, ha­ nem élőszóból m erítette. Nem felejtem el a látványt, am ikor egyszer Gyenesdiáson, lelkészkonfe­ rencián h allgatta az akkor köztünk já rt kolozsvári evangélikus lelkészt. Járosi A ndort. A fűvön ültünk. Szeme a beszélőn csüngött, arcán annak az em bernek repeső kifejezése, aki szom jasan éppen tiszta forrásvízből iszik. Pedig A ndor bácsi — így becézték a középkorú fé rfit — nem volt jó elő­ adó. Töredezetten beszélt, de kincsek gördültek szavából annak kezébe, aki a nyers kőzetben fel tu d ta fedezni az aranyércet. És Szabó József, a kitűnő szónok, m ohón v ette m agához a nehézkesen születő m ondatokból a rejtőző aranyat. Victor Jánost is, akinek viszont m inden m ondata azonnal nyom­ dába k erü lh etett volna, így h allg atta valam ikor a tah i fennsíkon a M agyar Evangélium i K eresztyén Diákszövetség esti tábortüzénél — m aga is m int előadó. Az pedig m élyen m egtisztelő néhányunk szám ára, hogy tőlünk, fia­ tal kezdőktől is tan u ln i akart, nyíltan, leplezés nélkül, m intha ez lenne a világ legterm észetesebb dolga.

VEÖREÖS IM R E : SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

1'9

Győri korszakának felejthetetlen része a közösségteremtés. M integy tízen voltunk, közel tíz éven át, győri székhellyel, különböző egyházi szolgálatban működő lelkészek. H etente egyik este összeültünk. M indegyik más egyéniség, különböző adott­ ságokkal. Nem fogta össze a társaságot más, csak a közös ügy. „C supán” beszélgettünk. Ennek a körnek éltető lelke ő volt. Éppen a nyitottságával, m ásokban a term ékeny gondolatokat m egm ozgató, belőlük az érték ek et elő­ hozó érdeklődésével. G yőrött v ált egyházunkban a sajtó első em berévé. Amit tere m te tt, ma m ár a m últé, de ak k o r ez éltető ken y ér volt sokaknak. Túróczy Zoltán ke­ zéből v ette á t a Harangszó országos hetilap szerkesztését, m egterem tette a Harangszó-nyom dát, kiadóvállalatot, könyvkereskedést. Szerkesztette tíz éven át 40 000-es példányszám ban a Harangszó. N a p tá rt, amely az ő kezé­ b en lett kalendárium ból egyházi évkönyv. Irt és fordított. Két m űvét kü­ lönösen ajánlom figyelembe, egyházi k ö n y v tárb a n bizonyára elérhetők. Stanley Jones-nak, India m odern értelem ben v ett m isszionáriusának a pün­ kösdre v áró egyházról szóló könyvét K risztus a világ országútján címen bocsátotta a hazai kereszténység elé. Jer, ö rve n d jü n k keresztyének! címen pedig L u th er írásaiból összeállított napi áhitatoskönyvet fordított. Kisebb m űveinek, cikkeinek se szeri, se száma. Tömör m ondatai nem egyszer teli­ találatok. Podm aniczky Pál teológiai ta n á r nekrológját szerkesztői kérésem ­ re a Lelkipásztor 1949. évi novem beri szám ában egy oldalon foglalta össze. M intha m árványba véste volna. Így kezdődik: „N agyra tágult, tiszta szem­ pár, szüntelen mosoly, nagy szív, m elég szó, sem m i összetettség, csupa egy­ szerűség: ?z volt Podmaniczky Pál. Ügy já r t közöttünk, m int az evangé­ lium derűs fárosza, m inden vonásán, m ozdulatán átragyogott az örök nagy öröm hír.” Izzott szívében a m agyarság szeretete. Volt olyan helyzet, am ikor m a­ gyar faji törekvés vádjával gyanúsították, de tisztán került ki az ügyből. Mai szemmel sem lehetne nacionalistának látni, h a régebbi írása it olvas­ suk. E llenben forrón szerette m agyar népét a népiség ápolásával is. ___ _ E sorok írása k o r k e rü lt kezem hez a győri egyházközség á lta l m eg jelen ­ te te tt p réd ik á ció ja E rdély egy részének visszatérése alkalm ából. A z isten tisz­ telet idején, 1940. szeptem ber 15-én v o n u lt be H o rth y M iklós feh ér lo v o n K o­ lozsvárra. És Szabó József igehirdetésének a la p té m á ja a b b a n az ó ráb a n a győri öregtem plom szószékén: Isten n ek „m élységesen elkom olyító, befelé fordító, önvizsgáló b ű n b á n a tra késztető ü zenete”. Mózes első k ö n y v e 37,3—11 a la p já n a „m agyar b ű n ö k e t” v e tte so rra : testvérgyűlölet, szem élyválogatás, ú rh a tn á m ság. „A h az á n a k éppen ezek ellenkezőjére v an szü k ség e: szem élyválogatás n élküli te stv é rsz eretetre és szolgálatos lé lek re” — fo g la lja össze m o n d an iv aló ­ já t. T öbbek között ezeket is m on d ta: „Ebben az o rszá g b an még m a is v an n ak első-, m ásod- és h arm a d re n d ű polgárok. B íborban fe sz ít az egyik, rongy o k b an gyalázkodik a m ásik. D úsan lakozik az egyik, n y o m o ro g a másik. S ehol nem tu d ják olyan bántó éllel kiejteni ezt a szót, hogy p a ra szt, m int n á lu n k , sehol sem tesznek olyan felszínes és helytelen alapon k ü lö n b ség et úriem ber és nem úriem ber, úriasszony és n em úriasszony között, m in t n á lu n k . Sehol se m bélyeg­ zik az e m b ert olyan könnyen kom m unistának, h a szo ciális igazságot követel, m in t n álunk. Isten n em az ért te re m te tte K á n a á n n a k e z t a földet, hogy az egyik habzsolva é lje n ra jta , a m ásik pedig m egszökjék ró la .” Ö röm ünnepnek m ondta Szabó József is azt a n ap o t — alig vo ltak akkor, a k ik n e m osztoztak a z öröm ­ ben, m e rt előre lá tta k —, de h a lla tla n u l m erész p ró fé ta i szót m ondott k i : Isten felelősségre vonó igéjét h ird e tte az öröm m ám orban úszó m agyar nép n ek . A ligha hiszem , hogy n e le tt volna kivétel ez a beszéd azo n a napon. Nem ig en a k a d ­

20

VEÖREÖS IM RE: SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

hatott még egy prédikáció, amely a haza és a magyarság forró szeretetével együtt Istennek ilyen figyelmeztető szavát hirdette volna. Nam fejezhetem be összefoglalásom at Szabó József lelkészi m űködésé­ nek győri korszakáról, hogy ne idéznék az egyházi szeretetszolgálatról val­ lott, korszerű látását tükröző, 1947. decem ber 7-én a győri Evangélikus Belmissziói Egyesület 40 éves fennállása alkalm ából ta rto tt beszédéből. „ . . . a belmissziói egyesület és léte kényszerből van, és bizonyos értelem ­ ben ítélet a gyülekezet hitéletére. Ahol élő hitű a gyülekezet, o tt intéz­ m ény nélkül is, csak úgy m agától folyik a szeretetm unka, éppen m int a hit gyümölcse. (...) Pálm ai Lajos és m unkatársai azért létesítették a Belmiszsziói Egyesületet (1907-ben Győrött) — és legyen áld o tt érte az emlékeze­ tük —, m ert sok volt ak k o r a gyülekezetben a rongyos, az éhező, a rászo­ ruló. De h át m iért volt sok a rongyos, az éhező, a rászoruló? Azért, m ert az egyes keresztyének nem teljesítették hitből fakadó kötelességüket. Az az igazi, am ikor intézm ény nélkül nincs rongyos, intézm ény nélkül nincs éhe­ ző a gyülekezetben, m e rt a hívek m aguktól m eglátják és felveszik az ügyü­ k et.” A dunáninneni egyházkerület m egválasztotta püspökének. 1948. m árcius 18-án tö rtén t beikatása

Balassagyarmaton, ahol egyúttal a gyülekezet papja lett. Voltak, a k ik sokallták a püspöki székfoglalóban ezt a m ondatot: „Aki M agyarországon m a egyházüldözés­ ről beszélne, az vagy tévedne, vagy tévesztem ak a rn a.” Ez a m ondat még a Rákosi-korszak súlyos szakasza előtt hangzott el, s éle azok felé fordult, akik az új helyzetben nem ak arták tudom ásul venni, hogy az egyháznak meg kell keresnie és találnia a helyét a nem polgári dem okráciát képviselő hazai fejlődésben. A m inthogy — im m ár visszatekintve — valam ennyi hazai keresztény felekezet, a hatalm as róm ai katolikus egyház is, e rre az út­ ra tért. Egyházi szem pontból a m egalkuvás v ád ja azért sem érh eti Szabó Józsefet az idézett m ondatért, m ert k é t bekezdéssel később ez a kijelenté­ se olvasható: „az egyház nem azért van, hogy az állam hízelgő udvarlója legyen, hanem hogy az állam lelkiism erete legyen, és Isten a k a ratát kép­ viselje és hirdesse a m indenkori hatalom felé is.” (A kiemelés az eredeti szövegben.) A melegszívű, hagyom ányos kegyességű nógrádi evangélikus nép talajá­ ban ham arosan gyökeret v ert az á tü lte te tt fa. Szabó József rövidesen már így kezdi új népéhez szóló üzenetét: „Esztendeje kerültem Nógrádba. Ak­ kor írta egyik barátom : ’Biztosan m egszereted m ajd a jó palócok, csendes m agyarok országát’. Igaza volt. M egszerettem . S m a m ár nem képm utató hízelgés, ha vasm egyei fejjel, dunántúli szájízzel is így beszélek: Mi nóg­ rádiak.” (Üj Harangszó, 1949/5. szám.) A gyülekezet viszontszeretete meg őt ölelte körül családjával együtt 25 éven át, sőt azon tú l — ennek a koporsója m ellett is tanúi voltunk. A ba­ lassagyarm ati parókia vendégszeretete pedig felejthetetlen órákkal aján­ dékozott meg távoli barátolt, ism erőst, sokakat, sokunkat — bárhogy for­ du lt is lakój uk életsorsa az ott tö ltö tt negyedszázadban. A püspöki tiszttel egyházi hatalom is együttjár. Hatalom birtoklása pe­ dig m indig vizsgára tesz emberségből. Szabó József püspököt nem ejtette

VEÖREÖS IM R E : SZABÓ JÓ Z SE F EM LÉKEZETE

21

meg a hatalom kísértése. Az első órától kezdve m indvégig ugyanaz m a­ radt, m in t am ilyen volt addig. Sőt, akik azelőtt csak távolról ism erték, úgy látják, hogy a püspöki tiszt egyenesen közelebb hozta lelkésztársaához, szin­ te különb em berré tette. Tudatosan vállalt program ja volt a püspöki tiszt protestáns értelmezése. Lelkészeihez írt első körlevele így kezdődik: „Kedves Testvér! Szolgálato­ m at köztetek, veletek Isten nevében m egkezdem. ( ...) Szolgálatom vonalvezetésében teljesen elfogadom Sólyom Jenő dr. egyelőre m ég csak kéz­ iratos tan u lm ányának jó látású m egállapítását: a lelkészi szolgálat egy­ séges, s csak elágaztatásai vannak. Egyik segédlelkész, m ásik püspök, egyik vallástanító, m ásik esperes és lelkész, de m indegyik lelkész. [A szerzője által rö v id ített tanulm ány m egjelent a Lelkipásztor 1949. m ájusi szám á­ ban — V. I.] Ez az értelm ezés (. ..) csak a prim us in ter pares elvét hagyja meg [szolgálatomban], azt is a m unkaközösség értelm ében.” (1948. márc. 22.) Püspöki koncepciója élt azoknak az éveknek a lehetőségeivel. Fő ügynek az evangélizációt tekinti. Maga is m űveli és ajánlja a gyülekezeteknek. Ma m ár egyháztörténeti jelenségként állapítható meg, hogy a második világ­ háború u tán i évek — am int az ország ocsúdott a rom okból — egyházunk­ ban a lelki tavaszt hozták m agukkal. Nem csupán a kedvező körülm ények, hanem belső szomjúság, Isten igéje utáni vágy, és a Szentlélek erejével m egáldott egyházi m unkások, papok és nem papok tere m te tté k meg az éle­ teket m egm ozgató sok evangélizációt (esti igehirdetéssorozatot a gyüleke­ zetekben) és konferenciákat (így nevezték az egy-egy központi helyen, m int például Gyenesdiáson, Foton, vagy akár egy gyülekezetben sokféléi jö tté k ­ nek, különböző rétegeknek, egyházi m unkásoknak rendezett egész hetes al­ kalm akat). Belső m egelevenedést éltünk á t akkor egyházunkban. L uther az ilyen jelenséget tovahaladó term ékenyítő záporhoz hasonlítja, am ely egyszer itt, másszor am ott h u llatja bőségben Isten áldott igéjét. Ha szám ba vesszük gyülekezeteink m ai ére tt korú és idősebb aktív tag jait, akikre szá­ m ítani lehet, javarészt azokkal a régi arcokkal találkozunk, akiknek ab ­ ban az időben ragyogott fel az evangélium napfénye. Szabó József im ént idézett körlevelében szerepel ez a m ondat is: „Az evangélizációt igen fon­ tosnak ta rto m (...) m int sű rített és kihegyezett igehirdetési alkalm at, k ere­ tet, am elyet tapasztalatom szerint az egyház U ra nagy dolgokra használ a mai időkben." Püspöki jelentéseinek és körleveleinek összesített táblázatai egyenként sorolják fel a rendezett hitébresztő és hitm élyítő alkalm akat, Tiég azok szám át is jelzik gyülekezetenként, akik országos alkalm akon ona n részt v ettek. A lelkészeknek ta rto tt eVangélizádók m ellett elsősorban a ■vasárnapi iskolai (mai nevén: gyerm ekbibliaórai) vezetők részére szóló k n feren ciák at ajánlja. \ fősúlyt em ellett a lelkészek teológiai továbbképzésére fektette. R end­ hagyó módon az egyébként egyházközigazgatási ügyeket tárgyaló körleve­ lében újszövetségi görög szavak jelentéstartalm ával is foglalkozik; rövid ta n h n á n y t ad a m agyar bibliafordítások tö rté n e té rő l; L uthertől és a bibliatudc Bengeltől im ádságokat közöl; teológiai könyvek olvasására buzdít. Mellkeli E. Thurneysen bázeli lelkész budapesti előadását m agyar fordí­ tásába: A szabad kegyelem üzenete az igehirdetésben, a lelkigondozásban és a ívelésben. És így tovább. Egy-gy esztendőt összefoglaló, egyházkerületi közgyűlésen elhangzott püspök jelentéseiben a bevezető általános rész aktuális teológiai ú tm u ta­ tást tai^im azott. Ezekből is kibontakozik egyházvezetői nézőpontja.

22

VEÖREÖS IM R E : SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

1951 au gusztusában ez alkalom ból a z „egyház” újszövetségi szav át v ilá g ítja meg. Az „eklézsia” kettős értelm ű, egyházat és gyülekezetét is jelen t. „E zúttal is erő teljesen hangsúlyozom régi tételem e t: a z egyház a gyülekezetből, a g y ü le­ kezetben és a gyülekezet ért él. ( ...) M in t püspöknek, k erü le ti elnökségnek, egyházi főhatóságnak, tudom , a z a kötelességem , hogy én vagyok a z e k k lésziáért, s nem az ekklészia énértem . ( ...) A z A u g u stan a Confessio (Ágostai H itvallás) egyházában nem csak jogilag, h an e m teológiailag és gy ak o rlatilag sem lehetséges hierarch ia. ( ...) H a az egyház a gyülekezetből, a g y ülekezet­ ben, a g y ü lekezetért él, ső t az egyház = gyülekezet, a k k o r az egyháznak m in ­ denképpen erősítenie, szolgálnia kell a gyülekezetei. A m ag am részérő l e z t az elv et (püspöki) szolgálatom tengelyének vallom . U gyanakkor ( ...) m in d e n egyes gyülekezetnek az egész egyház te lje s életé t kell élnie. A z egyház egyetlen lényeges fun kciója sem hiányozhatik, se m n em szü n etelh et egyetlen g y ü lek ezet­ ben sem . ( ...) H a p éld áu l a diakónia is szerves fu n k ció ja a z egyháznak, am inthogy az, hiszen K risztu s te stén ek n em csak szája van, han em keze is, altkor a gyülekezet a d ia k ó n iát sem a d h a tja ki se a l-, se főbérletbe, h an e m diak ó n iát k ell folytatnia m inden egyes gyülekezetnek. (...) H a a m isszió szerves funkciója az egyháznak, a k k o r ( ...) m inden gyülekezet felelős a k ü lm isszióért.” (E jelentés elhangzásakor m ég n em a la k u lt ki a m a v ilágszerte é rv é n y re ju to tt felfogás, am ely nem tesz k ü lö n b ség et távoli és h azai m isszió között. — V. J.) „M inden gyülekezet a teljes egyház életé t élje. Ez n em a k a r in d ep en d en tizm usra (az egyházközségek függetlenségére), különcködő önzésre b u zdítani. AZ ekklésziák összetartoznak, m e rt ’egy a test, eg y a Lélek, egy az Ű r, egy a hit, egy a keresztség, egy a z Isten és m in d e n ek n e k A tyja, ak i m in d en ek n ek fele tte van, és m indenek á ltal és m in d n y á ja to k b an m u n k álk o d ik ” (Ef 4,4—6). P á l ap o s­ tol, ak i n em egyházat, h an e m g yü lek eze tét alap íto tt, m ilyen gonddal ü g y elt a rra , hogy K risztus te ste részekre n e szag g attassék (lK o r 1,10— 13). (...) S m ennyire igyekezett a gyülekezetekben éb re n ta rta n i az egym ás irá n ti köteles sz erete t felelősségét.”

Szabó József püspöki beiktatása u tá n röviddel új szituációba k erü lt az egyház. M egkezdődtek az állam és az egyház viszonyát érintő tárgyalások, egyezm ény kötését előkészítő tanácskozások a Rákosi-korszak légkörében. Közben a m agyar országgyűlés 1948. jú n iu s 16-án elfogadta az iskolák ál­ lam osításáról szóló törvényt. Az evangélikus egyház a reform átus egyház u tán kötötte meg az egyezményt. Z sinatunk az egyezmény tervezetét de­ cem ber 8-án fogadta el. (A katolikus egyházzal a m egállapodás 1950-ben történt.) Jelen visszemlékezés nem alkalm as arra, hogy vázolni próbáljam a korabeli egyházpolitikai irányzatokat, m elyek közül kettőt Túróczy-, ill. O rdass-vonalnak neveztek el. A h arm a d ik at — ha az előbbiekhez hasonlóan névről ak arju k m egjelölni — Dezséry-vonalnak m ondhatnánk. Szabó Jó ­ zsef és (magam is Túróczy Zoltán püspökkel együtt küzdöttünk azért hogy egyházunk m egtalálja helyét az új m agyar állam keretei között, m ér pedig egyházi hitelveink és Istenhez k ö tö tt lelkiism eretünk h atárain b elt. Ezek a belső egyházi küzdelm ek m ár a jövő egyháztörténetírásának m flegelésáre tartoznak. Szabó József püspöki szolgálatának négy esztendejét — noha nem ad­ h atta, hogy ennyi adatik neki — töm ényen felhasználta egyházépít jó m unkára. Nem véletlenül idézte hosszasan egyik püspöki körlevelében anem sokkal azelőtt elhunyt Podm aniczky P ál egyik cikkét: Isten siet, mi ifsiessünk. R endet ta rto tt hivatalában, s azt m egkívánta a lelkészektől é' gyü­ lekezetektől, de távol állt tőle m inden bürokrácia. Püspök korába is a hangsúlyt a jó igehirdetésre és a papok pásztorlására tette.

VEÖREÖS IM RE: SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

23

K ülső szemmel nézve v áratlan u l fejeződött be aktív püspöksége. A hely­ zettel ismerősök azonban tudták, hogy ez az akkori egyházpolitikai körül­ m ényeknek elkerülhetetlen velejárója volt: Túróczy Zoltán és Szabó József 1952. feb ru ár 9-én kénytelen volt benyújtani lem ondását püspöki tisztéről. E nnek nyom án jelentős változás tö rtén t az éppen ülésező zsinat ügyrendjé­ ben. Addig a négy egyházkerület terü leti arányosítása volt szőnyegen. Ez a jav aslat Túróczy Zoltán és Szabó József lem ondásával így m ódosult: „A zsinaton alakíttassák m ind a négy m ai egyházkerületet érintően két egy­ házkerület, mely arányosan osztja fel országos egyházunk te rü le té t két részre.” (Az országos esperesi értekezlet határozata 1952. m árc. 12-én.) A zsinat m egalkotta a régi négy egyházkerület helyett a Déli és az Északi E gyházkerületet, am elynek a püspöki tisztében m egm aradt Dezséry László, ill. Vető La'jos lett a vezetője. Szabó József to vábbra is balassagyarm ati lelkész m aradt, ahogyan kérte. És ugyanazzal a derűs lélekkel szolgált tovább gyülekezetében, m int püspök­ sége előtt. Sérelem érzése legkevésbé sem vert fészket lelkében. Változott helyzete p róbára te tte benne az em bert és a lelkészi hivatástudatot, s ő meg­ állta a próbát. Sok egyéb m ellett ezért is tisztelettel hajtsa meg előtte fejét az utókor. További 21 évi (!) balassagyarm ati hűséges, harm onikus lelké­ szi szolgálata pecsétté vált a püspöki indulásakor te tt kijelentésén: az egy­ séges lelkészi szolgálat elágazásait egyform a örömmel vállalta — legyen az püspöki tiszt vagy vidéki kisváros lelkészsége. Néha az ilyen gesztusok m egkapják az em beri elism erést is: hét évvel később, am ikor a régi egyházkerületét is m agába fogadó Északi Egyházke­ rü let püspöke, Vető Lajos súlyosan m egbetegedett, helyettesítését teljes püspöki jogkörrel Szabó József ny. püspökre, balassagyarm ati lelkészre bízták. 1959. június 9-től decem ber 31-ig püspökhelyettesként végezte újra a püspöki szolgálatot. Nem m ondta sohasem, m agam is csak m ost jövök r á : ez volt az ő — nem papíron tö rtén t, hanem tényékbe öltözött — csendes rehabilitációja.

Madách nagy műve Szaöó Józsefet m ár ifjúkorától foglalkoztatta. A z em ber tragédiája volt az érettségi tétele is. A nagy olvasó könyvgyűjtő szenvedélye párosult a Tra­ gédia varázsával. Végig kísérte egyházi m unkától zsúfolt éveit is, s teljesen foglyul e jtette pályája m egcsendesedett utolsó évtizedeiben. Balassagyar­ m aton a táj szelleme is ebbe az irányba vitte: gyakran já rt ki M adách csesztvei kúriájához, s a h atáro n tú l a közeli Sztregovára többször ellátogatott. M adách-kutatása, m elyet sa já t tudásával és lelkesedésével kezdett el, iro­ dalom történész! m egbecsülést szerzett neki. A külföldi Tragédia-fordítókkal fo ly tato tt levelezése páratlan. Több, m int 7000 tételből álló gyűjtem ényé­ ben szerepelnek A z em ber tragédiája hazai és külföldi m agyar nyelvű ki­ adásai, a világ összes m egjelent fordítása, eredeti kéziratok, M adách életé­ ről és m űveiről szóló tudom ányos m unkák, a vele kapcsolatos egyéb könyvés folyóiratanyag, színháztörténeti vonatkozások, képzőművészeti alkotások, fotók, illusztrációk és egyéb járulékos anyag a bélyegektől kezdve hangle­ mezekig. (Lásd a Diakonia 1979/2. számát!) M adách-gyűjtem énye csendes, m eghitt életestével ajándékozta meg: Győr városa átvette a X antus János Múzeum részére az országban egyedülálló

24

VEÖREÖS IM R E : SZABÓ JÓ ZSEF EM LÉKEZETE

teljességű anyagot, ő pedig — lelkészi szolgálatából 1973-ban nyugdíjba vonulva — Győrbe, fiatal- és ére tt férfikorának szárnyaló helyére, költöz­ h etett feleségével, s gondozhatta, fejleszthette a m inden egyes darabjában szívéhez n ő tt állom ányt. K utató m unkájának elévülhetetlen m egkoronázása volt A z em ber tragé­ diájának Madách Im re születése 150. évfordulójára, Bálint Endre rajzaival m egjelent díszkiadása. (Szépirodalmi, 1972.) A szöveget gondozta és az utószó tan u lm án y át Szabó József írta. R endkívüli fáradozás és beleélés jel­ lemzi ezt a m unkát: a Tragédia 4140 sorát egybevetette Madách kéziratával, a kézirat változtatásaival, főként A rany Jánosnak a költő által felhatalm a­ zott javításaival. Az A ranytól észre nem v ett tolihibákat kijavította. Mér­ legelte a M adách életében m egjelent első k ét kiadás nyom dahibáit, ill. vál­ toztatásait. Gondos szemmel v égigtekintett a további, több m int száz kiadá­ son, egyes szövegingadozásokon. M indezen tú l Szabó József szöveggondo­ zásában a legjelentősebb, m erész teljesítm ény, hogy m egfontoltan és szigo­ rú m értéktartással néhány A rany-m ódosítást visszajavított Madách kézira­ tán ak eredeti szövegére: „ezzel sem m iképpen nem kisebbítjük, m ég csak nem is b írá lju k A rany nyelvi zsenialitását, hanem ’az idő fü rd ő jéb en ’ Ba­ bits óta még tovább fejlődött, frissü lt m ai stílusízlésnek szolgáltatunk né­ mi igazságot. M ert bizonyos, hogy a Tragédia m ély ragyogásé rem ekm űvé­ nek kem ény darabosságai, súlyos zordonságai hozzánk közelebb állnak, mint a m ú lt század nyelvészeihez.” Kilenc helyen hozza A rany János javításaival szemben az eredeti m adáchi szöveget, részletes megokolással. Ezek a ma­ gyarázatok m egkapóan tan ú sítják , m ilyen m élyen élt ő a m ag y ar nyelv­ ben. 1986-ban 3. kiadásban, tetszetős kis form ában jelent meg Szabó József szöveghelyreállításában ez a mű. ö akkor m ár h alott volt, de M adách-kutatásán ak nyom át viszi tovább a jövő felé az általa gondozott, h elyreállított Tragédia-szöveg. A z em ber tragédiája tartalm áról, szépségéről, mélységéről és m ondani­ valójáról élőszóban rengeteget beszélt Szabó József. Telítettsége vele ki­ fogyhatatlan volt. Személyes beszélgetések, előadások özönében v á lto tta ap­ rópénzre a hatalm as m ű szellemi értékeit. Ameddig rá nem szakadtak az utolsó években az öregség, betegség terhei, G yőrött m ég prédikált, diákoknak ta rto tt előadásokat a Tragédiáról. 1984ben, a L utheránus Világszövetség budapesti nagygyűlését megelőzően ré­ szesült egyháza k itü n tetéséb en : az Evangélikus Teológiai Akadém ia tisztelet­ beli doktori címmel ruházta fel. Az ünnepségen a nyelv egykori m űvészi mes­ tere m egtörtén csak egy szót tu d o tt válaszolni: Köszönöm. Kis u n o k ája és egyik leánya halálát m ár jótékony alkonyi ködben érte meg. A m em ória ugyan akadozhatott, a test rom olhatott, a m egfogyott, kicsivé v ált a rc hol volt m ár a daliás férfiétól —, személyisége azonban ugyanaz m a ra d t: m á­ sok felé fordulva, nyitottan, tele érdeklődő szeretettel. Aligha lehet nagyobb ajándék Istentől az élet végső rokkantságában! Visszafojtom érzéseimet, az em lékek feltörő árját. Csupán egy olyan val­ lom ást idézek, mely elhunytakor fakadt, és átfogja Szabó József egész éle­ té t: „A m agasban szerény és irgalm as m aradt, a m élyben igényes és csüggedetlen.”

CZINE MIHÁLY

A vox humana irodalma A csehszlovákiai magyar irodalomról

A vox hum ana népeként ism erjük a csehszlovákiai m agyarságot. író i is m in­ dig a vox hum ana jegyében, a m in d en ü tt és m indenkire k iterjesz te tt em­ berség igényével szóltak és szólnak. A hum ánum elkötelezettjeként, a test­ vériség vágyával végezték, és végzik hídépítő m unkájukat. O kkal fogal­ m azta F áb ry Zoltán: ennek az irodalom nak lényege, m értéke és értelm e a vox hum ana. Az em beri szó. Az em berség m agatartása, az em berség meg­ tartása. Ez a küldetése. Nehéz volt az ú tja a csehszlovákiai m agyar irodalom nak: történelm e első 30 esztendejében három szor kellett ú jra indulnia. Először az első világhá­ ború után, az első Csehszlovák Köztársaságban, aztán a Szlovák Á llam meg­ alakulása idején, m ajd a második világháború befejezése után, a szocialista ú tra induló Csehszlovákiában. Volt idő, m ikor szinte m indenünnen „leírt" adaléknak szám ított, volt m ikor legszívesebben m ég a gyökerét is átvágták volna. De — az em beri lélek terem tő diadalát példázza — a háborús rette­ net, a kitelepítések, a jogfosztottság éveiben is m egm aradt, s testvériségre kész szívvel m indig ú jra indult. A csehszlovákiai m agyar irodalom nehéz történelm i ú tja során egyértelm űen nagykorúvá v á lt; ma m ár a minőség bárhol érvényes m értékével mérhető. Az a táj, am elyiken a hétszázezem yi csehszlovákiai m agyarság él, a ko­ rábbi századokban ás tehetségterm ő v o lt: az ott élő m agyarság a d ta a lírá­ nak Balassi Bálintot, Reviczkyt, K om játhyt és K assák Lajost, a d ta a XIX. század két legnagyobb epikusát, Jó k ait és M ikszáthot, az em beriség sorsá­ val (birkózó M adáchot; azon a tájo n dolgozott Pázm ány, Kazinczy és Ba­ tsányi is. De ezek a fényes nevek nem jelentettek, n em jelen th ettek annyira éltető hagyom ányt a csehszlovákiai m agyar irodalom m egterem téséhez, m int Bőd P éter, Apáczai Csere, a Bolyaiak, Kemény, A rany és Ady jelentettek az erdélyiek számára. Erdélynek századokon keresztül önálló szellem i éle­ te volt, Rom ániához kapcsolva is könnyebben fo lyta th a tta a m aga életét, a felvidéki m agyarság korábban m indig M agyarországhoz volt kötve, így előzmények nélkül kényszerült önálló szellemi életét kezdeni. A nagy történelm i változás kezdetén m ég regionális írók is alig éltek ezen a tájon (Sziklav Ferenc, Rácz Pál, Jankovich Marcell), s a hosszabb-rövidebb id ő re idehúzódó em igránsok is csak m érsékelten művészi e rő t képvi­ seltek. (B arta Lajos, Göm öri Jenő, K aczér Illés). Az irodalom terem tés nagy feladata leginkább azokra a húszesztendős fiatalokra várt, akik a lövészárkokból kerültek haza. A háború poklából, a testvér-em ber v ág y á t hoz­ ták m agukkal, az Ember az em bertelenségben erkölcsi parancsát. Ez az Ady-

26

CZINE M IH Á LY : A VOX HUMANA IRODALMA

vers lett az igéjük és m egtartójuk. A testvér-em berre figyeltek. M ár az első szlovenszkói költőnek a néptestvériség volt a szava. A vox hum ana, a szlovenszkói m agyar szellem itt csírázik, Mécs László tárulkozó testv ér­ lírájában, Földes Sándor expresszionista sikolyaiban, s F ábry Zoltán h it­ valló cikkeiben. Ez a testvériség érzés táp lá lta G yőry Dezső' K isebbségi Gé­ niuszát és a Zengő D unatáj álm át is. Rokonmód jelentkezett ez az érzés az induló rom ániai, a jugoszláviai m agyar irodalom ban is: a számvető lélek ki­ sebbségi helyzetében csakis a hum ánum , dem okrácia és a néptestvériség irányában kereshette, rem élhette sorsa m egoldását. S ez a testvériség-vágy o tt m u nkált a hazai m ag y ar irodalom ban is. Ady m ár korábban a m a­ gyar, rom án és szláv b á n a t rokonságáról énekelt, N ém eth László a kelet­ európai népek tej testvériségéről, József A ttila „közös dolgaink” rendezé­ séről beszélt —, de legerősebben talán a csehszlovákiai m agyar irodalom ban fogalmazódott. Nemzeti m agányosságukban ők érezték talán legelőször a nagy em beri testvériség biztató ethoszát. Volt idő, m ikor abban rem ényked­ tek, h átha a csehszlovákiai m agyar szellemiség lesz „az az archim édeszi” pont, am elyből k iforgathatják sarkaiból a tespedt m agyar é le te t. . . Voltak ehhez a hithez biztató indulások is: Mécs László, Győry Dezső, F ábry Zoltán, F orbáth Im re, Földes S ándor után sorra jelentkeztek a „cso­ dálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák”, a „m ásfényű, m áslángú, m ás­ színű tüzek” —, az „újarcú m agyarok”, ahogy Győry Dezső versben szólt róluk. 1926-tól kezdve jelentkeztek a Sarló fiataljai, Balogh Edgár, H orváth Ferenc, a Dobossyak — László és Im re —, Jócsik Lajos, Balázs András, Sándor László, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Ilku P á l; esszéisták, k ritik u ­ sok. szociológusok, publicisták és szépírók is: a lírával induló M orvay Gyula és az epikus Sellyéi József. Csak a m esék születhetnek olyan szépen, ahogy a sarlósok indultak. A „paplan alól hűlt bokorba” kerülő fiatalok, a cseh polgári dem okrácia sza­ badabb levegőjében, m ás népek sürgés-forgásában rá találtak a m aguk népi feladatára. Ady, Móricz, B artók és K odály szellemére figyelve új horizont nyílt meg előttük: a hum anizm us európai kultúrája. V allották Ady igazát: „a m agyarság szükség és érték az em beriség és az em beriség csillagokhoz vezető ú tja szám ára”, s m iként Ady, kelet-európai táv latb an látták kis né­ pük sorsát. Eszméik három ország m ag y ar ifjúságának adtak buzdító lö­ kést, M agyarországon a B arth a Miklós Társaság körül gyülekezőknek, Ro­ m ániában az Erdélyi Fiataloknak, a Szerb—H orvát—Szlovén K irályságban a Híd m u n katársainak és olvasóinak. De önm agukat nem tu d tá k mégsem kiteljesíteni. A harm incas évek de­ rek ára a Sarló m ár széthullóban van, Csehszlovákia új határainak megvo­ násával az egykori sarlósok nagy része M agyarországra került. A Szlovákiában uralom ra jutó fasizm us elől a m agyar írók jó része emig­ rációba m ent, de akik m arad h attak és szólhattak, tovább m ondták az em­ berség szavait, Győry Dezső ekkor fogalm azta meg legmesszebb hangzóan a vox h um anát, az összetartozás, az em beri m egszakíthatatlanság énekét: Sosem m agunkért, m indig m ásért H ird ettü nk többet, m in t m agunk: Jobb lenni ösztönünknél s másnál, s tartan i m inden gátom lásnál élő gátnak szívünk és agyunk. Gyűlölségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk.

CZINE M IH ÁLY : A VOX HUMANA IRODALM A

27

Nemcsak Győry Dezső, a költő, de az írásra m ódot találó tanárem berek és publicisták is, Szalatnai Rezső és P eéry Rezső is a vox hum ana jegyében fogalm aztak. ,,Mindazok képviseletében szóltak akkor — írta róluk Fábry Zoltán —, akik hallgatásra, ném aságra voltak ítélve, azok h ely ett kellett m egnyom niok a tollat, akiknek a bujdosás és bujkálás volt ez idő tá jt az osztályrészük.” Bizonyították, „hogy a mi szlovákiai vox hu m an án k nem papiros, de élő és éltető erő, m egfogható valóság, és ellenőrizhető perdön­ tő tanulság és tanúság. M agatartás, am ely m indenkor és m inden körülm é­ nyek között szót kér, am ikor a földet és történelm et elöntéssel fenyegeti az em bertelenség hullám a.” Ezek az évek a „próbáltatás és igazoltság”, „a hű­ ség és k ita rtá s” évei voltak, ahogy F áb ry Zoltán m ondta. Az akkor szüle­ te tt írások történelm i okm ányok a m ag y ar kisebbség helytállásáról. H at és fél esztendő után, 1945 tavaszán szabadult a szlovák nép a fasiz­ mus alól. A szlovákiai m agyar kisebbség azonban m ég esztendőkig nem já r­ h ato tt felem elt fővel: az első csehszlovák köztársaság széttörésében kiáltot­ tá k ki bűnösnek. T anúból vádlottá té te tte k ; a kitelepítések, a reszlovákizáció, a jogfosztottság évei következtek. Csak 1948-ban, a gottw aldi „jég­ törő fe b ru á r” után k a p ta k a csehszlovákiai m agyarok is állam polgárságot. Szabad lett ú jra a m agyar írás; harm inc esztendővel az első indulás után in d u lh ato tt újra, im m ár harm adszor a csehszlovákiai m agyar irodalom . Ez az indulás volt a legnehezebb; csakugyan a semmi talajáról k ellett indulni. Nem csak az irodalm at kellett újrakezdeni, de az egész m agyar nyelvű kul­ tu rális tevékenységet is. Nem volt iskola, nem volt újság, nem volt kiadó, nem volt színház, nem volt író, s alig-alig m aradtak m agyar értelm iségiek. A jogf osztottság, a diszkrim inációs intézkedések következtében m egritkult, százezrekkel fogyott, fej nélkül m ara d t egy m illiósként induló népcsoport. S m egint jöttek a csodák. A szlovákiai m agyarság otthon m ara d t írói az em beriség elkötelezettjeiként szólaltak m eg a sérelm ek, a kitagadottságok u tán is. S jelentkeztek az alig húsz esztendős fiatalok, akik iskolájukat több­ n y ire földönfutóként végezték. Jö ttek a m agyar falvakból a szlovák fővá­ rosba, tétován, egymás kezét s az új környezet fogódzóit keresve. Egri V iktor és Sas A ndor volt az első ösztönzőjük, s F ábry Z oltán fogta fel, s jav ítg atta leginkább akadozó hangjukat. F áb ry Zoltán ak k o r m ár a hatv an ad ik éve felé já rt, sok csalódással, sok keserű tapasztalattal, de volt ereje ú jra indulni, és a tragikus kor u tá n m ásokat is biztatni. R akta a pallót a felrob b an to tt híd pillérei közé, közvetítette, továbbadta a csehszlovákiai m agyar irodalom két korszakának nagy örökségét: a hum ánum ot. A népek és k u ltú rák tiszteletét. Az em ber az em bertelenségben erkölcsi parancsát. S F áb ry Zoltán közéleti gondolkodását, nemzeti léttel szembeni felelősségét hozták tovább a m indenünnen sereglő fiatalok. Legteljesebben Dobos László. F áb ry Zoltántól ő v ette át a stafétát. Te­ tem re hív ta a történelm et, robbantotta a közönyt. Eszm éltetett, összefogta a jó célra törekvő erőket. Olyanféle alapozó m unkát végzett a felszabadu­ lás után i csehszlovákiai m agyar irodaiam ban, m int korábban, a két világnáború között, Kós K ároly és Kuncz A ladár az erdélyi m agyar irodalom ­ ban, vagy Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél a vajdasági m agyar iroda­ lomban. A szocialista ú tra lépő Csehszlovákiában viszonylag gyorsan kiépültek az irodalm i élet szervezetei, 1958-ban folyóirat is indult, az Irodalm i Szemle, m ajd önálló kiadó is alakult, a M adách Könyvkiadó. M egszületett a har­ m advirágzás irodalm a, a férfikor lírája, a kisebbségi regény.

28

CZINE M IH Á L Y : A VOX HUM ANA IRODALM A

A lírában m ár az ötvenes évek végén jelentkezett egy nemzedék. Tőzsér Á rpád és Cselényi László nem zedéke. A szlovák és a cseh irodalom pezsdülő légkörében sa já t feladataikra ébredtek. Felism erték, hogy hagyom ány nél­ kül, gyökerek nélkül nincs tartós élet és fejlődés, s azt is, hogy a provinciá­ lisból k itörni csakis az egyetem esbe való fogódzkodással lehet. A m a­ gyarság és európaiság igényével néztek szembe a valóságos helyzettel, ke­ serű kem énységgel. A későbben indulóknál a korszerűség igénye ta lá n még erősebb is l e t t ; a szlovákiai m agyar líra új lehetőségeit többen az avantgarde irányába keresik. A két világháború közötti csehszlovákiai m agyar irodalom ban csakúgy, m int a rom ániaiban, a líra hozta az első eredm ényeket. A harm advirágzás is a líráb an kezdődött, a ném aságra kárhoztatás után először költők jelent­ keztek nagyobb számban, s többen, különösen Tőzsér Árpád, Cselényi László és Zs. Nagy Lajos, új u ta k a t is kerestek, sőt találtak. A hatvanas évek ele­ jétől kezdve azonban a próza m intha többször lépett volna nagyobb m a­ gasságokba. Méghozzá nem csak a novellában, am ely az első köztársaság­ ban is virágzott, hanem a regényben is. M ikor a rom ániai és a jugoszláviai m agyar prózában a nem zetiség életéről m ég inkább csak vasárnapi színe­ ket festegettek, a szlovákiai m agyar regények m ár cím eikben is a reali­ tást idézték: Messze voltak a csillagok (1963), M egtudtam , hogy élsz (1964), M egm ondom m indenkinek (1965), Földönfutók (1967), Adósságtörlesztés (1968). Regénybe kínálkozott leginkább az élm ényanyag, a m aguk és az apák sorsa. Tisztázni kívánták, m it éltek m eg; feltárni, kibeszélni a valóságot, a m egaláztatásokat, hogy soha többé vissza ne térjenek. Eme erőfeszítések eredm ényeként született m eg a csehszlovákiai m agyar kisebbségi-nem zetiségi regény, am elyet a két világháború közötti időben a k ritik a még hiába sür­ getett. Dobos László eszm éltető realizm usa, Duba Gyula filozofikus, keser­ nyés, szatírába hajló epikája, Gál Sándor m eg-megszakadó sziréna vijjogása, s G rendel Lajos m odern hangvételű regényei a m agyar próza legjobb lehe­ tőségeit és eredm ényeit jelzik. A szlovákiai m agyar irodalom nak im m ár erős az irodalom történeti-kri­ tikai vonulatá is: Turczel Lajos, C sanda Sándor, Fonod Zoltán, Roncsol László, Szeberényi Zoltán, Révész B ertalan és Zalabai Zsigmond írásai ér­ demes képét adnak a csehszlovákiai m agyar irodalom tö rtén eti ú tjáró l és jelenbeli gondjairól.

NAGY ELEMÉR

A vonatfütty Soproni gyermekkor

Az im ént, ahogy a szokásos esti szellőztetésre kinyitottuk az ablakot, m egint hallottam . Egy távol, hosszan visszhangzó gépüvöltés, m ozdonyfütty, rikkantás vagy talán rikoltás, kinek hogy vésődött gyerm ekkori emlékezetébe. M ár akik vasút m ellett laktak. Lehetetlen, hogy ez az em berfeletti hang, mely a mozgó lokom otív belső feszítő erejéből szabadul fel, ne b u jk áln a ott sokak gyerm ekkori hangulatai között, akár békés, csöndes falusi kisvárosi estek sötétjét, az elalvás édes zsibbadását reszkettette meg, a k á r napfényes udvarok játék o s zsivajába hasított bele, a m enetrendtől függően. Meg az­ u tán látni ás lehetett, ahogy a kis m eghúzott szelep szájánál égnek tornyo­ sult a vékony, fehér gőzoszlop, m integy első bizonyságát is adva a hang terjedési sebességének, a fényhez képest — lustaságának. Nekem nagyon fontos volt m indig a vonatfütty, s az előbbiekből sejthe­ tően főképp gyerm ekkorom ban. Mivel egyre ritk áb b an hallom — az elektro­ mos és Diesel vonatoknak m ár bizony m ás a hangjuk, s m ilyen m ás —, így ez is az elveszett édenre em lékeztet. E gyre ritkábban. Sopronban az a lakás, ahol önm agám ra eszméltem, am elyben kialakultak kis birodalm am tartom ányai, a Győr—Sopron—E benfurti vasútvonalra né­ zett igen tisztes távolból, éspedig úgy, hogy az állom ás felét is látni, s így könnyen hallani is lehetett. V onattolatások, ütközők sorozat-csattanásai, s ezek a furcsa, hosszú, néha egy kis hajlítással artik u lált rikkantások m in­ dennaposak voltak. Én valahogy úgy éreztem — m ost keresem a pontos m agyarázatát —, hogy ezek a hangok a nagyvilág, az ism eretlen, de majd egyszer m egközelíthető, bejárható világ üzenetei. V alam i nagyszerűség, va­ lami tüdőt tágító, s ugyanakkor elvágyódó érzés u ralk o d o tt el rajtam . Utazni. Elm enni messze városokba, országokba; pakkosan, kipirultan m egérkezni, együtt szüleim m el p ersze; vagy csak v árn i v alakit az állomáson, ú jra és ú jra átélni a kedves vidéki szokást, am ikor az em bert várják, am ikor olyan jó a m egérkezés. Veszekedni, ki vigye a vendég bőröndjét; ha nagyon nehéz, a piros, piszkos kalapos, számmal ellátott h o rd ár a kétkerekű targoncán viszi, de azért odapillantunk, m inden m egvan-e; egym ásba karolva m enni esti, k ih alt utcákon egym ás szavába vágva, virágzó vadgesztenyefák alatt. S közben néha — bizonyára m ás vonatok is vannak — belehasít a légbe még egy-egy elhaló, búcsúzó, és ezért szomorú vonatfütty. De a lokom otívnak szaga is van. S ne m ondjátok, hogy büdös. Az az orrcsavaró, talán könnyet is fakasztó kéngőzös valam i, az illatüzenet. A kár­ csak a hangja, ez is elterü l a városi utcákon, a vadvirágos sínek m enti lej­

30

NAGY ELEM ÉR: A VONATFÜTTY

tőkön, az előjelzőket mozgató feszes dróthuzalok közt szinte fennakad, de azután legyőzi a nyári vagy őszi illatár. Csak kacéran végigsim ítja arcunk, orrunkba karm ol gyengéden, m ajd elszáll hívogatón, gondolatainkat egy­ két p illan atra m agával rántva. De a m ozdonynak testszaga is van. Ez m ár nem annyira égésterm ék, m int olajok, zsírok párolgása, a testét lemosó s a súrlódást gátló izzadm ány. Jó közelmenni hozzá, vonz, és m int igazi vasparipa, izgat. S illatának bódula­ tában m egint csak kalandvágy szabadul. Rábízni m agad, bárhová visz, csak m utasson m eg más állom ásokat, m ás tá ja k a t, városokat, lépje á t a határt. Igen, a határ. Ez a Sopront körülvevő, soha meg nem fogott, de mindig ott settenkedő vonal, m ely gyerm ekkorom tól szorít. Most m ár bevallhatom , ha a hegyek tetejét m egm ásztuk, a K ároly vagy a M ukk kilátó (akkor még fából ró tt arányos, kecses — b ár valam i róm ai őrtoronyra is em lékeztető, melyet csak régiségtankönyvekben láttam persze) teraszairól kitekintettem , engem csak a h atár izgatott. Az m ár nem M agyarország. Hol van a határ? B ám ultam sokszor, a szőlők, vetések, búzatáblák, erdők b orította dom bor­ zat távoli rejtelm eibe. A kkor még nem voltak őrtornyok, kiszántás, szol­ gálati u tak, nem is látszott a gránic. M indig azon tú l néztem . Nem is anynyira az odavágyással, hanem a károsult érzésével. Az m ár nem a m iénk. A trianoni határ! S a szép időben nagy testét m egvillantó R ax és Sem m e­ ring hófödte h áta és orm a nem a term észet szépségét jelentette, hanem va­ lami politikai, hatalm i idegenséget. Az m á r nem fá jt, m ert túl volt a Laj­ tán, csak a közöttünk húzódó dim bes-dom bos táj, a falvak, a behúzott nya­ kú tornyok, üzemi és gazdasági épületek. De Sopron nemcsak a vonatfüttyökkel ajándékozta m eg lassan ébrede­ ző hallásom at, hanem annyi más hang- és zajem lékkel is gazdagított. Né­ hány ütőhangszer — ha szabad így titu lá ln i ezeket — hangja valóban szí­ nessé te tte m indennapjainkat. Az egyik m in d já rt a vasúthoz tartozik, az a divatból m ár kim ent utójelző, m ely m inden keresztezésnél, így az Alsó-lővér utcainál is m egtalálható volt. N ekünk, gyerm ekeknek úgy tetszett, hogy m agától szól, siettet az áthaladásra, m ert ereszkedik a MÁV sorompó, vagy a kis piros zászlóját a kezében tartó b a k te r azonnal tolni fogja a kereke­ ken gördülő GySEV sorom pókorlátot. Ezek az acéloszlopon hetykén ülő1fém ­ kalapok jellegzetes form ai emlékek, s a kis göm bvégű nyelv is, m ely a ka­ lapkát vésztjóslóan csapdosta. Csak később láttu k át a láncos szerkezetet, amely m űködtette, s am ely elengedhetetlen része volt a vasútüzem soka­ kat m agával ragadó m echanizm usának. Ez a lassú, ütem es figyelm eztető „dallam ” kis vidéki állom ásokon: Fertőhöz, Pinnye, Nagycenk-Hidegség álmos h ajn ali állom ásain éppúgy öröm m el köszöntött, m int H elsingőr csat­ togó sínéin, aranyló nyári alkonyatban, a tengertől nedves, olajos levegő­ ben, am ikor a téglafalak, m int fá rad t m unkások, izzadt arcukat villogtat­ ják felém, m ikor a kom phajóból kihúzzák a pullm an-vagonokat. A sopro­ ni vasúti sorom póra em lékeztetett ez is. De utohangot adtak a toronyórák is. S a hűség városában volt p ro fán to­ rony is, méghozzá m ilyen; a várostorony, a tűztorony. Biztosan sok tem p­ lom órája jelzett, s ki tu d n á m ár m a m egm ondani, hogy hányat ü tö tt, s mikor. De az biztos, hogy ünnepi alkalm ak voltak, ha a tűztorony szűk vas­ betonerősítésű kapuján akkor m ehettünk át, am ikor a teljes ó rát ütötte. S életem egyik em lékezetes pillanata volt, am ikor m ár m int vendég, lá­ togató, egy nyári délután nyugalm ában, a torony részletes felm érését be­ fejezve, ott álltunk fá rad tan a Storno ház sarkán, s az óra hatot ütött. Ne-

NAGY ELEM ÉR: A VONATFÜTTY

31

héz évek voltak, talán éppen 1951, m inden zúzódott, recsegett, kavargóit, de az a pillanat a béke volt, a kiengesztelődés, az örökkévalóság előlegezett pillanata. S azután a harangok. Volt ebből is egy regim ent, a különböző kis gótikus tornyocskákban csilingelők, a barokk sisakok alatt zengők, de nekem mégis a belvárosi nagy lu theránus tem plom óriás harangjának félelm etes döngése a legfontosabb. Ahogy ott siettünk alatta, a hangok szinte te stet öltöttek, valam i hullám zó leplek képzetében, m elyek ott hullám zottak nyugtalanul, m ajd elpihentek a Templom utca szűkös elágazásában, vagy szóródtan sza­ kadtak darabokra a tem plom m ögötti kavicsos játszótéren a kócos aká­ cok vagy kőrisek bozontjain. M ennyi harangszó van, s hány helyen, m eny­ nyiféle időben, időjárásban. Távolról csilingelő ezüsthangok, ragyogó nap­ sütésben, kék hegyek elő tt; vasárnap délelőtti beharangozások falun, a lé­ lekharangok búcsúja, m íg távolban kanyarog a m enet; de a régi városokban más, valahogy rán k zuhan, rá n k terpeszkedik, beterít, húz, terel. Nem hall­ ju k saját m agunk h angját, a csontjaink is rezonálnak, s csak a tem plom ajtó bolthajtása szabadít m eg hatalm ukból. S bent a tem plom ban új varázslat fogad, az orgona. Ez is hányféle, csak a tudósai tu d n ák m egm ondani. A soproni evangélikus tem plom orgonája m indenesetre hatalm as, gyönyörű s kom plikált alkotm ány. Nagy, későba­ rokk hangszer, s m inden alap nélkül engem a lipcsei Tamás tem plom éra em lékeztet vagy legalábbis ilyen nagy, több m anuálos orgonánál képzel­ tem el a kövérkés-csodaíkezű m estert. Volt a mi soproni tem plom unknak is jeles orgonistája, aki talán jellegzetes feje és grim asza m iatt felejthetetlen fig u rak én t őrződött m eg em lékezetem ben, akárcsak a neve. A Silberm an orgonához milyen hasonló nekem a név, Am m inger Kálm án. Csak nem té­ vedek: magas, kopasz koponyatető, kissé csúcsos fej, s a hom lokráncok alatt a fürge szemöldök, am elyet oly hirtelen és figyelm eztetőn, néha fe­ nyegetőn emelt fel, függően a diákok zajától. M ert az iskolásokat nehéz fegyelmezni. Nekünk, elem istáknak a m ásodik em eleti karzaton volt a he­ lyünk, de a licdsták, az akkori evangélikus líceum bíborbársonysapkás nö­ vendékei alattunk, az első karzaton sokasodtak. Lenézve m indig volt vala­ mi mozgás, valam i rendellenesség. Rettenetes, m onum entális h an g ja volt, s bizonnyal van is ennek az orgonának a finom játékos cérnahangáktól gam bákon át a hatalm as tuttikig, és m eg tudta zendíteni Jo h an n Sebastian Bach koráljait. De van m ég néhány hang, ami Sopronhoz köt. A kocsizörgés például. Ennek is m ennyi fajtá ja , finom sága van. Erős zajjal járn a k a falu ró l a vá­ rosba vonuló parasztszekerek. Rázkódnak, m inden csontjuk, porcikájuk mo­ zog, azt hinnéd, üresen szétesnek rohantukban. S vasabroncsos k erek ek zör­ gése a billegő kockakövezeten, m icsoda lárm a a piacok idején, de távoli em lékként m ilyen bensőséges, andalító zaj mégis. Népdalok és dalok is em­ lékeztetnek erre. De az még különösen izgalmas, ahogy ez a kocsizörgés erősödik, m ajd elhalkul, elvész a csöndben. De ehhez a lovak p a tá ja veri a másik, finom abb dallam ot, s ezek az eszeveszett polifoniák hogy m egtöl­ tik a városszél és a piactér útjait, vagy a köves bevezető m akadám szaka­ szokat. De volt m ár gum ikerekű teherkocsi is, nehéz m ecklenburgi lovak­ kal, ilyennél a lópaták dallam a a vezérszólam. Pulz Lorenz fuvaros izza­ dó, izgalmas Szagot párolgó táltosai hozták mindig a tüzelőt. A zonban a leg­ érdekesebbek a hintók voltak, ha szakszerűen m eg tudnám nevezni őket. Fekete, felhúzható tetejű határok, lényegében fiákerék, de az állom ás mel­

32

NAGY ELEMÉR: A VONATFÜTTY

le tt egylovas árva konflisok is álltak. A lovak különböző pokrócokkal lete­ rítve, szemük m ellett fekete fityegő bőrellenző, s néha nyakukban az abrakos zsák. De kecses lovak húzták a M agyar K irályi Posta csomagszállító kocsi­ já t is. Nagy izgalom karácsony előtt az ablakból látni a zöld, zártdobozú alkotm ányt, tetején kis alacsony és könnyed vaskorláttal, elöl az ülésen két hely. M egállásnál gyors m ozdulatokkal csavarták be a kéziféket, hogy a kéz­ besítéskor el n e csám borogjanak a jám bor paripák. A fiákerek és a sárga hom okfutók esetében csodálatos könnyeddé válik a kerékzaj, és a véko­ nyabb, könnyebb lovak patkói is játékosabban, vidám abb ritm u sra kopog­ nak. S néha még lovasok is végigm entek a város fontosabb ú tjain , főként a karhatalom , a lovasrendőrök és rendőrtisztek, és a katonatisztek a F landorfer ú ti laktanyák környékén. Itt az ú t m enti fák alatt, a földes, füves, po­ ros sávban poroszkáltak, ügettek szállásukra a délceg tisztecskék és vaskos őrm esterek. Néha, ha kisebb lovas m enetoszlop vonult, még tro m b itás is volt köztük, s a m egzendített bojtos, csillogó rézalkotm ány bizony mesesze­ r ű emlék m ara d a gyerm eknek. V oltak csengőhangok is, a fagylaltos ko­ csiját jelezték, ahogy ta lá n nap m in t nap m egjelent az utcában. K étkere­ kű, m ai szemmel nézve otrom ba alkotm ány volt, két szarvánál tolta, elő­ redűlve, kiabálva, időnként csengettyűjét erőteljesen m egrázva. Ha volt kundschaft, m egállt, és a két aknából osztotta 10 fillérért a m áln át és a citrom ot, s azu tán elhagyva a kis gyerm ektum ultust, továbbzörgött. De úgy rémlik, a szüreti szekerek is csengettyűztek, de néha a téli szánok is. Me­ sés, elfelejtett képek, a m ásodnapos, m ár lenyom tatott, de még szinte szűzi hóban h angtalanul sikló vastag szántalpak, m elyeket a szekerek alá lehe­ te tt átszerelni, s lovak p a tá ja csak herseg, s ritm ikusan szólnak a csengők. A belső városrészben persze nem sokáig siklottak, volt m ár ú tte stta k a rí­ tás, a járdaszéleken m egjelentek a végtelen hóvonulatok, m elyek egyre piszkosodva, szürkülve, kem ényedve egészen tavaszig roskadoztak. A beszéd, az utcai lárm a, az iskolai hangzavar néha-néha felzsong még bennem. A m ire most jóérzéssel em lékezem, az az idegen nyelv okozta különös — furcsa módon — nosztalgikus érzés. Sokan beszéltek akkor még ném etül, s itt-o tt horvátul a város különböző részein, s a Balfi ú t környé­ kén, vagy a környező falvakból, K ópházáról bejövő vásárosok, cselédek színezték, tark á zták a nyelvi környezetet. Elsősorban az a kissé torz né­ m et, am it ponzichtem ek neveztünk, de nekem utóbb az az érzésem tám adt, hogy ezek a nyelvjárások valahogy a flam and, a dán, a svájci ném et nyelv meleg, bensőséges, titkos kifejezésform áit példázták, s azóta hallgatom m in­ dig szeretettel ezeket a furcsa germ án változatokat. S m ost értem meg, hogy a népek és nem zetiségek ún. békés egym ásm ellettélésének lehetőségét 1938-ig, persze az én gyerm ekperspektívám ból és szűk kitekintő nyíláso­ mon, ott szülővárosom ban átélhettem . Tanítóm , osztálytársaim és pajtásaim sokan ném etül beszéltek egym ás közt, el kellett m ennünk ném et nyelvű istentiszteletekre és ném et nyelvű ifjúsági előadásokra, valahol a Szt. György utca egyik hátsó term ében összezsúfolódva hallgatni a ném etajk ú gyerm ekek karácsonyi színielőadásait. S nem volt bennünk idegenség, és pláne gyűlölet. S még valam i egészen korai emlék, a szél hangja. A m it bizonyára m inden gyerek átél, esténként, főképpen késő ősszel, télen a kém énylyukak félelm e­ tesen sivító h an g ját hallva, vagy huzatos, sötét padlásokon hallgatva rem e­ gő szívvel a szél dalát. Sopronban sokféle szél volt. Ilyen rejtelm es dudorászásai éppúgy emlékezetesek, m in t a b ö jti szelek szigorú, hideg rázása, v ag y nagy n y ári orkánok, viharok. S m ilyen szép m indez az erdőkben, a

NAGY ELEMÉR: A VONATFÜTTY

33

fenyők súrlódásait figyelni, ahogy tűlevelű, sötétzöld k arjaik at a m ár le­ bukó barnáslila estében egymáshoz nyújtják, s közben m ár legallyazott törzseik között halkan zenél a szél a széleken. De ezek a szelek tiszta időt hoznak, friss, üde alpesi levegőt leginkább, a néha látható Sem m eringről, a kom orabb R ax környezetéből. Tisztaság és távlat, s mégis a dom bokkal körülvett városban, a bezárt üzlettáblák között m á r p o rt fúj a szél, k av a r­ ja, zavarja a papírokat, széna- és szalm atörm eléket, s közben a borbélym űhely lengő réztán yérja a függesztővasához koccan — vége az előadásnak. Vége a napnak. A reggelt a szomszéd k ertek barom fiudvarából jelezték a szárnyasok, a félelm etesen rikoltó kakas, három szor, sőt többször is m indig em lékeztetve lelki restségünkre —, s befejezi egy hosszú, kesergő trom bita­ szó. P ár száz m éter csak a szobánk ablakától, a II. Rákóczi Ferenc nevelőintézet őrsége tak aró d ét fúj. M egvilágított kis toronyórája néha, lom btalanság idején idelátszik, de nyáron csak a kürtszó, a lefújás. A m agasan felsivító hang, m ajd a dom ináns három szor-négyszer, a tere, s végül m eg­ nyugszik a dominánson. Egyszerű, ereszkedő hangsor. De m ennyit hangzott ez a h a tá r k ét oldalán húzódó nyugat-m agyarországi területen is, a h atá­ ron fekvő két iskolában, ahonnan jó egy évtized m últával, de sokan vonul­ ta k a rem énytelen harcm ezőkre. Itt m ég csak gyakorlat, katonásdi, játék ébresztőket, tisztelgőket fújni, de csak ez a szomorú, lemondó, m egpihenő és elpihentető takarodó, a lefújás m arad t m eg em lékezetem ben. Sopron hangjai között gyárszirénák is búgtak néha, s később, de m ennyi­ szer a légvédelmi szirénák, a bom bák robbanása, a gyilkos golyósorozatok. De azt csak hallottam , arról csak olvastam , m ilyen jó, hogy így nem láttam , ezeket m ár nem hallottam . 1984. 3. 30.

Luther Márton imádsága a Szentlélekhez Jöjj, Szentlélek, Ű riste n ! Töltsd meg kegyelm ed ajándékával híveid szívét, száját, értelm ét. Forró szerelm eddel gyújts tü zet bennük. Világosságoddal m inden nyelvek közül h itre gyűjtőd népedet. Dicsérünk ezért téged. H alleluja! Halleluja! Világíts nekünk Isten igéjével, s tan íts az Isten igaz ism eretére, hogy szívből aty án k n ak szólíthassuk. Őrizz m eg idegen tudom ánytól, hogy ne keressünk m ás tanítóm estert, hanem igaz hittel csak Jézus K risztust és m inden erőnkkel csak benne bízzunk. H alleluja! H alleluja! Szent szeretőnk s édes vigaszunk, könyörülj ra jtu n k , hogy szolgálatod­ ban állhatatosan m egm aradjunk és sem m i nyom orúság tőled el ne szakaszszón. Urunk, erősítsd m eg hitvány testünket, hogy itt vitézül küzdjünk és életen, halálon át hozzád törekedjünk. H alleluja! H alleluja! Amen. Szabó József fordítása

FRENKL ROBERT

Egészségünkért — teljes értelemben

Sokszorosan m egerősített tapasztalat napjainkban, hogy a testi egészség és az anyagi jólét együtt sem jelenti az em ber szám ára a boldogságot. Ter­ mészetesen szó sincs arról, hogy nem tartozik állam és társadalom legfon­ tosabb feladatai közé — vannak, akik szerint m a is éppen ezek a legfonto­ sabbak — a szegénység és a betegségek elleni küzdelem. De korunkban, a fejlett országokban m ár nemcsak egy szűk elit, hanem a többség szám ára valósággá vált a biológiai értelem ben v ett egészség és az anyagi jólét ta r­ tósan m agas szintje. íg y derülhetett ki, hogy az emberiség évezredes nyo­ m orúságának, a szegénységnek és a betegségnek a kiküszöbölése önm agá­ ban m ég nem oldja m eg az élet nagy kérdéseit, sőt ekkor találkozhatunk a m aguk teljességében létünk gondjaival. Ez a felism erés vezetett az egészség fogalm ának a kiterjesztéséhez, a m entálhigiénia, a lelki-szellem i egészség fogalm ának a bevezetéséhez. Régeb­ ben egészségen egyszerűen a betegség hiányát értették. Egészséges az, aki nem beteg. Ma m ár tu d ju k , hogy lényegesen többről van szó. Egészségesnek lenni testi, lelki és közösségi egyensúlyt, ideálisan harm óniát jelent. Egyen­ súlyt a szervezeten belül, a különböző szervrendszerek kiegyensúlyozott, összehangolt m űködését, egyensúlyt a szervezet és a környezet között, értve ezen a szervezet jó alkalm azkodóképességét is. Lelki egyensúlyt: jóban vagyok önm agám m al, és közösségi egyensúlyt: jóban vagyok környezetem ­ mel, ide szám ítva a szűkebb — család, m unkahely — és a tágabb — haza, em beriség — környezetet egyaránt. Emberi dolog, hogy negatív jelenségeket észlelve szeretjük elhárítani a fe­ lelősséget. Jelen esetben a m odern civilizáció, a kialakulását lehetővé tevő tudom ányos-technikai fejlődés, az urbanizáció, a nagyvárosi életform a kap­ ta és k apja a k ritikát. Logikus lenne, hogy a tudom ány sok nagyszerű vív­ m ánya segítségével egészségesebb, boldogabb lenne a ma em bere. Egészen nagy vonalakban: a term elés oldalát nézve az ip ar autom atizálása, a mezőgazdaság gépesítése m egszüntette az évszázados, évezredes robotot; a kor­ szerű közlekedés, a háztartási gépek elterjedése könnyebbé, kényelm esebbé tette az életet; a m últ és a jelen század nagy orvosi felfedezései, a baktériu­ mok, m ajd a vírusok megism erése, a védőoltások rendszerének kidolgozása, a higiéniai rendszabályok bevezetése, nagyhatású gyógyszerek előállítása, új gyógymódok bevezetése nélkül ki sem alakulhattak volna a fe jle tt tá r­ sadalm ak. A korábbi term észetes szelekciót felváltotta a m esterséges sze­ lekció, m ert az új orvosi eredm ények alkalm azása révén m egm enthetők azok a m agzatok, újszülöttek, csecsemők, gyerm ekek, akik a korábbi te r­ mészetes szelekcióban elhullottak volna. U gyanakkor az elm últ negyedszá-

FREN KL RO B ER T: EGÉSZSÉGÜNKÉRT

35

zadban m ár — nálunk egyre erőteljesebben — jelentkeztek a negatívum ok. A látványos eredm ény, az átlagéletkor m eghosszabbodása — a fél évszázad­ dal ezelőtti 40 évről 69,5 évre (1985), (ez is az egyik legalacsonyabb E urópá­ ban) — nem fedhette el, sőt inkább kiem elte, hogy a m eghosszabbodott élet sokaknak betegségekkel való évtizedes együttélést jelent. A leküzdött fertőző betegségek helyét átv ették korunk járványai, elsősorban a szív-vér­ keringési betegségek, élükön a szívizom infarktussal, a balesetek, a dagana­ tos betegségek, allergiás kórképek, neurózisok. E betegségek többségét, el­ sősorban a keringés, a légzés ártalm ait, a fekélybetegséget, különféle n eu ­ rózisokat szokták gyűjtőnéven civilizációs károsodásoknak is nevezni, jelez­ ve, hogy valam iképpen összefüggnek a civilizált em ber életm ódjával. A m á­ sik divatos gyűjtőfogalom a „pszichoszomatikus betegségek” elnevezés, m ely jelzi, hogy betegségek, testi bajok előidézésében lelki tényezők, a lelki m ű ­ ködések zavara is szerepet játszik. Civilizációnkra legfeljebb az m ondható, hogy Janus-arcú. Vívm ányai könnyebbé, kényelm esebbé, szebbé tették az emberiség életét, ugyanakkor új ártalm ak jelentkeztek. Ha azonban m élyebbre tekintünk, kiderül, hogy az ártalm ak nem szükségszerűen a civilizációval, hanem a vívm ányokkal oko­ san élni nem tudó em beriséggel függnek össze. Ezért a problém áknak két csom ópontja állapítható m e g : a term észeti környezet károsodásai, és az ez ellen küzdő környezetvédelem ; valam int az életm óddal kapcsolatos gondok, és az ezek kiküszöbölését célzó egészségmegőrző, egészségvédő törekvések. Egyszerűen fogalm azva az em ber nem tu d úgy élni a tudom ány nagysze­ rű eredm ényeivel, hogy ne károsítsa önm agát és környezetét. Balga dolog ezért a tu dom ányt és a segítségével kialakult civilizációt hibáztatni. Fordítsuk m ost figyelm ünket az em berre és életm ódjára. M ár csak azért is, m ert k id erült, hogy a n álu n k fejlettebb, többek között fejlettebb egész­ ségüggyel rendelkező országok számára is szinte m egoldhatatlan feladatot jelen t egyrészt a m esterséges szelekcióból, m ásrészt az életkor meghosszab­ bodásából adódó kihívás. N em elég ugyanis m egm enteni az újszülötteket az életnek, el kell érni, hogy egészséges, erős felnőttek legyenek. Nem elég m eghosszabbítani az élet id ejét, ha ez nem jelent igazi egészséges életet, értéket. A legfejlettebb gyógyító orvostudom ány sem tu d eleget ten n i a m egnövekedett feladatoknak, m ennyiségileg sem, de az új, nagyszerű tu d o ­ mányos eredm ények ellenére minőségileg is rem énytelen a versenyfutás a helytelen életm ódból is adódó új ártalm akkal. Talán elég utalni a m inden tekintetben drám aian jelentkező AIDS-betegségre. Hol a kiú t? Van-e egyáltalán kiút? Vagy mégis azoknak van igaza, akik a civilizációt, a fejlődést h ibáztatják a b ajokért? Az elm últ évtizedekben m egtanultuk a rizikófaktorok fogalm át. Ilyenek a magas vérnyom ás, a vérben levő zsírszerű anyagok, elsősorban a kolesz­ terin magas szintje, a helytelen táplálkozás, az elhízás, a többletsúly, az al­ koholizálás, dohányzás, a m ozgáshiány, a feszültségekkel, konfliktusokkal terhes élet. Nem vitatható, hogy ezek a faktorok jellem zőek a m ai em ber életm ódjára. M inél inkább, annál nagyobb a veszélyeztetettség, elsősorban a keringési betegséget, az in fark tu st tekintve. Érthető, hogy az orvostudo­ m ány új ága, az egészségnevelés erőfeszítései a rizikófaktorok leküzdésére irányulnak. Ahogy a gondok kialakulásában, úgy a program sikerében is döntő az a tényező, m elytől indultunk. A m entálhigiénia, a lelki-szellem i egészség, a gondolkodás, az életvezetés egészsége. Végül is ez húzódik meg a látszólag

36

FR E N K L RÓ B ER T: EGÉSZSÉGÜNKÉRT

egym ástól távoleső jelenségek, ha tetszik rizikófaktorok, ha tetszik egy­ szerűen a tünetek m élyén. Nem rendelkezünk azzal a lelki egészséggel, azzal a gondolkodásm óddal, közösségi kultúrával, am ely m egtanítana, segítene élni a huszadik század világában. Terhelésközpontú, terhelést vállaló vagy terhelést elutasító, terheléstől m enekülő élet — úgy vélem itt húzódik a h a­ tárvonal, itt ju tu n k el a bajok gyökeréig. Ügy látszik — leegyszerűsítve, kicsit hum orosra ás véve a gondot —, hogy az évezredes nélkülözés, robo­ tolás u tá n m eghökkentő gyorsasággal a jólét körülm ényei közé k erü lt civi­ lizált, urbanizált em ber nem tud betelni a v áratlan u l rászakadt jóm óddal. Nem tu d betelni a földi javakkal, ú jra meg ú jra jól ak a r lakni, többet eszik a szükségesnél, ugyanakkor nem ak a r elfáradni, m in th a félne, hogy ism ét robotolni kell, elutasít m inden fizikai terhelést, nehezen vagy egyáltalán nem tu d lem ondani a dohányzásról, alkoholról. Lehetne folytatni, de ma m ár elég közism ertek ezek a jelenségek. És ezek, a szomatikus szférához tartozó tünetek m ég m indig az egyszerűbbek, a könnyebben m agyarázha­ tók. Ä korszerű, összetett egészségfogalom m érlegén a lelki és a szociális gondok jelzik az igazi m élységeket: a születési és válási statisztikák, az ön­ gyilkosok magas száma, a kábítószert élvező fiatalok növekvő aránya. D ur­ va jelzői ezek egyéni és közösségi egészségünk károsodásának, veszélyezte­ tettségének. Nem is lenne helyes súlyos, sajátos, önálló elemzést igénylő problém ákat egy m ondatban em líteni. Csak azért tettem , m ert különbségeik ellenére szinte m indegyik jelenség összefügg a civilizált, urbanizált em ber em lített jellemző életm ódjával. Ne feledjük, a m ár statisztikusan is ész­ lelhető negatívum ok hátterében szinte a teljes népesség helytelen életm ódja húzódik meg. Csak éppen az eltérő örökletes adottságok és környezeti (csa­ lád, m unkahely stb.) tényezők függvényében m ásként, és más ideig tu d u n k alkalm azkodni a m egterhelésekhez. A kérdések gyökere a lelki egészség, és időszerű ezzel összefüggésben még egy fogalom, az értékrend, pontosabban a helyreállított értékrend fogal­ m ának az említése. Súlyos torzulások jellem zik társadalm unkban az é rté k ­ ren d et, a torzulás következm énye a lelki egészség zavara. A megoldás ú tja sem indulhat m áshonnan, m in t az értékrend, a társa d al­ mi közgondolkodás legalább viszonylagos helyreállításától, a gondolkodás egészségétől. A jólét túlértékelése, az olykor könyörtelen küzdelem a még nagyobb gazdagság érdekében csökkenti egymás irá n ti toleranciánkat, m ér­ gezi az em beri kapcsolatokat. A lelki sérülések sokakban rejtve m aradnak, csak következm ényeik észlelhetők. Lassan jellem zővé válnak az anyagi cél­ ju k at elérő, közben elhidegülő fiatal házasok, a sikereik csúcsán, életü k de­ lén súlyosan m egbetegedők. A lapvetően nem a törekvésekben, hanem az életm ódban, a gondolkodásban, az anyagi eszközökkel nem m érhető érté­ kek lebecsülésében van a hiba. A változás m indenki által elfogadható ki­ indulópontja az egészség fogalm a lehet. Az egészség érték, igazi érték , de csak a m aga teljességében. Term észetesen nem csak szükséges, de fejleszten­ dő a gyógyító orvostudom ány is, de láttuk, a leglátványosabb fejlesztés sem ta rth a t lépést a növekvő terhekkel, ha más úto n a betegségek, káro­ sodások társadalm i m éretű megelőzésével nem szorítjuk vissza a negatí­ vum okat. Társadalm i érdek ez, de érdeke m indenkinek. A m egvalósulást is ez a kettősség jellem zi, kell jellemezze. Átgondolt, jó, célirányos intézke­ désekkel, tám ogatásokkal, propagandával v ég reh ajto tt társadalm i m éretű p rogram egyfelől, a célkitűzésekkel azonosuló, azokat a m aguk életében

FR E N K L RÓBERT: EGÉSZSÉGÜNKÉRT

37

m egvalósítani akaró em berek m ásfelől, együtt vihetik csak sikerre az el­ képzeléseket. Hiszen m inden az em berért tö rtén ik és nélküle nem lehet sikeres. Ha nem áll helyre a gondolkodás egészsége, nem nyerik vissza ra n g ju k a t az ősi, m egkopott, m indig m egújuló értékek, m int a szeretet, az áldozatvál­ lalás, a hűség, a tisztesség, a m egbízhatóság, ha nem lesz nyilvánvaló, hogy nem terheléseink nagyok, hanem teherbíró képességünk csekély és ezen éppenséggel a terhelések vállalásával lehet segíteni —, nem lehet hatásos a legjobban átgondolt program sem. Aki nehéznek ta rt egy ötkilós csomagot, annak eszébe sem ju t, hogy öt­ ven kilót m egpróbáljon felemelni. Ha az egészség egyensúlyi állapot, akkor az edzettség szilárd egészségi állapotot, szilárd egyensúlyt jelent. Ugyan­ csak a szó teljes, testi, lelki és közösségi értelm ében. Szociológusok tanúsít­ ják, hogy a ma jellem ző életmód hibás körét azoknál lehet hatásosan meg­ változtatni, akik szakítanak a tespedtséggel és elkezdenek sportolni, vállal­ nak rendszeres fizikai aktivitást. A fizikai terhelés kedvező közvetlen élet­ tan i hatásain túl számos kedvező közvetett kölcsönhatással bír az életmód egyéb tényezőivel: a táplálkozással, a tanulással, a m unkával, a pihenés­ sel, az alvással. A sport, a játék öröm e, amely szántén nem egyszerűen szo­ m atikus hatások eredője — hiszen a sport lényege a teljesítm ény fokozó­ dása, a győzelem, elsősorban önm agam , lustaságom , fáradtságom , ügyet­ lenségem fölött —, hanem igazi hum án sikerélm ény, a fizikai terhelés az egész személyiséget form álja. E zért is nélkülözhetetlen eszköz a sport — biológiai h atásain tú l is — az egészséges ifjúság nevelésében. M it tehetnek az egyházak a társadalom ezen súlyos gondjának enyhíté­ séért, az életm ódváltás m unkálásáért? A jó válaszhoz szükséges egy előze­ tes beismerés. Az egyházak is aktív résztvevői voltak az elm últ évtizedek­ nek. Nem v o nhatják ki m agukat azon felelősség alól, hogy szinte tétlenül szem lélték az életm óddal kapcsolatos negatív jelenségeket, az értékrend torzulását. Nem m enti őket, inkább növeli a felelősségüket, az az alap­ m ag atartásuk, hogy nem szívesen bírálják a társadalm i élet kedvezőtlen jelenségeit, attól félve, hogy ez m egkérdőjelezheti a társadalm i rendszerrel való pozitív együttélésük őszinteségét. V alójában éppen ez a m agatartás tám aszth at kételyeket. Az egyház örök m ondanivalója, az evangélium hirdetése napjainkban éppúgy, m int bárm ikor jelenti a szeretetben cselekvő hitet is, többek kö­ zött a szegények, .a betegek, a m agukra hagyottak segítését, gondozását. Ezt a szeretetm unkát — legalábbis m a m ég — azok a társadalm ak sem nélkü­ lözhetik, amelyek program szerűen küzdenek ezen ősi gondok ellen. De m in t m inden korban, m a is v an az örök felad at m ellett időszerű fel­ ad a t is. Az evangélium m indig m indenkinek szólt, többnyire elsősorban a nyom orúságban levőknek kívánt vigasztalásul szolgálni. N apjaink üzenete, hogy a jólétben, testi egészségben élőknek sem teljes az élete. Szükségük van segítségre, lelki egészség nélkül nem tudnak eligazodni a világban, nem tu d n a k m it kezdeni soha nem volt lehetőségeikkel. A keresztény em berek és m aguk az egyházak m in tát ad h a tn a k a terheléseket, mások, kis és nagy közösségek gondját vállaló életvezetésből, egészen az értelm etlennek lát­ szó irracionális cselekvő szeretetig, am ely m a is szinte kizárólag a hit em­ bereinek a sajátja.

KÉPES GÉZA

Készülődés

Nem tudom, hol já r az eszem: bárm ibe kezdjek, nem sikerül. Nem megy az olvasás — kihull kezemből a könyv. Nem m egy a versírás — m egáll kezem ben a toll. Beszélgetni se tudnék, úgy kergetőznek agyam ban a gondolatok. Lehet, hogy mégis látjuk egym ást, Hellász? S lehet, hogy m eglátod bennem a lángszívű ifjút, ki tizenöt éves fejjel fo rd íto tta Theokritoszt? Egy finn költőnek elm ondtam egyszer ezt az em lékemet, ő erre gúnyosan társára kacsintott s ezt m ondta hangosan: „A kkor te biztosan csodagyerek v o ltá l. . . ” Nem, nem , nem volt ebben semmi csodagyerekség! Az egészben csak egy csoda volt: a görögség. A m ikor m in t költő m egszólaltam : m ár Alkaiosz ritm usára daloltam . (Ki tudja, honnan szállt rám ez a gazdag örökség!) Csoda volt ez? Lehet. De Görögország te tt m ás nagyobb csodákat: m íg kapzsi karm ok tépték s vad hullám ok sodorták, ez az ökölnyi, szívnyi félsziget messziről, kicsinyen, láth atatlan u l bontogatta a barbárság kohorszát. A világ m ég útvesztőkben botorkált, d e az ő to rk á t m ár a tiszta dallam feszítette. S m ikor dalolni kezdett: a term észet — víz, fű, lomb, levegő — e fénytől, árnytól ittas

K É PE S GÉZA: KÉSZÜLŐDÉS

39

zenére rezgett. A lelkem is fűszál volt, az ő sorsa is ez lett, ez a tiszta, halk zengés, am íg fűszál élete tart. Görög föld, m eglátod-e bennem hűséges fiadat? Örökzöld olaj erdőd — ezüst ölébe v ajon befogad-é? Az első merész len d ü let óta négy évtized szállt el felettem : az idő felkavart porától m agam is szürke lettem . De te, te még ifjan mosolyogsz m in t k étezer éve — S b ár m ost látlak először, úgy érzem, betéve tudom m inden kövedet. Szobraid, töredékesen is tökéletesek, tu d o m : vallani fognak nékem. Tem plom aid vakító m árvány oszlopcsarnokai befogadnak engem, üldözöttet és Delphi b arlan g ja kétélű jóslatot m ond a száműzöttnek.

Szent Atyám , örök Isten! Az Írá st akarom m ost tudakozni. A bban van örök életem , m ert szerelmes Fiadról, m egváltó Jézus K risztusom ról, az én U ram ról tesz bizonyságot. De érzéki em ber nem foghatja meg Isten Lel­ kének dolgait. N yugtasd meg azért rajtam a bölcsességnek, értelem nek, tanácsnak, erőnek, ism eretednek és félelm ednek Lelkét. Nyisd m eg szemei­ m et, hogy szemlélhessem törvényednek csodálatos voltát. Add, hogy igé­ det tiszta jó szívvel m egtartsam és gyümölcsét terem jem béketűréssel a K risztusért. Ámen. H álát adok neked, Istenem Atyám ! Jézus Krisztus, az én U ram által, hogy szent igédben ak arato d at m ost értésem re adtad. Ne engedd, hogy szívemből az ördög k ik ap ja vagy a világ gondja és gyönyörűsége m egfojtsa igédet. H anem inkább cselekedd Szentlelkeddel, hogy az igének m eg tartó ja le­ gyek, ne csak hallgatója, megcsalván m agam at. Ígéreteddel biztatom m aga­ m at, hogy igéd nem té r vissza hozzád üresen, hanem megcselekszi, am it akarsz, és szerencsés lesz ott, ahova küldötted. E hatalm as szavakat töltsd be U ram rajtam is szent neved dicsőségéért. Ámen. L uther Márton Szabó József fordítása

GY AP AY G A B O R -P E S K Ó GYÖRGY

Emlékezés a fasori gimnáziumra „Egy gim názium , am ely már csak a szívekben él. Fasori öregdiákok em lékez­ n ek alma m aterü kre” —- így kezdődött a K ossuth Rádió adása 1986. novem ­ ber 30-án reggel kilenc órakor. A m űsort a fasori baráti kör, a magyar rádió és televízió dokum entum ainak felhasználásával Szabó Éva készítette. A z első és az utolsó em lékezést a d ju k itt vissza, részben rövidítve, a rádió m unkatársának szavával.

G yapay Gábor: A bban a szerencsés helyzetben voltam , hogy a Deák téri evangélikus elemi­ ben kezdtem, onnan átkerültem a fasori evangélikus gim názium ba. Nyolc évig o tt voltam , aztán m iniszteri engedéllyel a gyakorló évem et is a Fasor­ b an töltöttem , és u tán a rögtön m eg is választottak történelem - és latinta­ nárnak. Mi volt szám om ra a varázslatos ebben az iskolában? M ert az volt! Az, hogy én első perctől kezdve haza m entem . A m ásik, ami nagyon hasznos volt számomra, hogy azt láttam , hogy a tan áro k m ind tan ítan i akarnak m inket. Ha a rra gondolok, hogy én m iért tudok jól m agyarázni — m ert szokták m ondani, hogy jól tudok m agyarázni — akkor azt kell m ondanom , azért, m ert engem úgy tanítottak, hogy az alapjaiban kell m egism erni a dolgokat, és nem passzívan kell átvenni az ism ereteket, hanem nekem kell elrendezni. A tan áro k tálalják a dolgot, de nekem kell rendbe rakni. Nem az volt a trü k k , hogy m ilyen m ódszerekkel próbálják az em bereknek előadni a dolgot, hanem az, hogy az igazságot próbálták előadni. T ehát nem azt tan íto tták, hogy erről most m it kell tanítani, hanem azt, hogy m i a való­ ság, és ezt kell valahogy m egérteni. Több ta n á r is ta n íto tt bennünket éppen történelem re, de a legm élyebb nyom okat term észetesen Jánosy P ista bácsi hagyta bennünk, aki rengeteg szabálytalan dolgot te tt, m ert például névsorban feleltetett — m indenki ki­ tu d ta számítani, hogy m ikor fog felelni, s ennek ellenére mégis tu d ta, hogy m it tudunk. Szóval, m a azt kell m ondani, hogy m etodikailag néha elfogad­ h atatlan dolgokat csinált, és mégis egyike volt a legjobb történelem tanárok­ nak. M ert am ikor egy kérdéshez eljutott, m élyen elm agyarázta, a legkü­ lönbözőbb összefüggésekre rám u tato tt, és az egész mögött, a m élyén az em­ berség volt. Nagyon jó érzés volt, hogy én is a fasori ősi protestáns autonóm ia ú tján kerültem ott a katedrára. Köztudom ású, hogy a protestáns iskoláknak sa­ játos szerkezete volt; nem felsőbb szerv nevezte ki a tan áro k at vagy az igazgatót, hanem a tan testü let — ha m egürült egy tanszék, akkor a külön­ böző jelöltek közül m aga választott. Méghozzá a választásnál az volt a leg­ fontosabb szempont, hogy ak it oda hívnak, vagy akinek jelentkezését el­ fogadják, az tudom ányosan jól képzett em ber legyen, a tudom ányok m ű­ velője legyen, m ert az volt a tapasztalat, hogy igazán jó tan ár az lehet, aki a tudom ányban is járatos és aki az élő tudom ánnyal aktív kapcsolatot tart. A volt fasori tan áro k között tizennyolc le tt a M agyar Tudom ányos Aka­

EMLÉKEZÉS A FASORI GIM NÁ ZIUM RA

41

démia tagja, teh át valóban azt kell m ondani, hogy nem csak tanítottak, h a­ nem a m ag y ar tudom ányt is m űvelték. Jellegzetesen protestáns iskola volt. M agyarországon a protestantizm us bizonyos m értékig ellenzékiséget jelen tett valam ikor. Az eszménykép és az érték ren d is sajátos volt. Emlékszem, nekem L uther M árton im ponált, aki a worm si birodalm i gyűlésen nem vonja vissza tanait, vagy a gályarabok im ponáltak. Ezt az em ber nem tudatosította, de olyan m agatartást alakí­ to tt ki, am i az em berre egész életében jellemző lett. M ondhatom , én m indig rendkívüli hálával gondoltam az iskolám ra, am ikor az életben nehéz válaszutak elé kerültem és sikerült jól választanom . (A rádió m unkatársai átm ennek a szomszédos tem plom ba Peskó György orgonaművésszel, ahol eljátssza édesapjának, Peskó Z oltánnak egy orgona­ darabját. Szabó Éva kérdezi: „Milyen gyerm ekkori élm ényt ju tta t az eszé­ be ez az o rgona?”) Peskó G yörgy: „H át talán m indent. Itt tanultam járn i, itt ism ertem meg a k o t t á t . . . Ha az em ber ide belép, akkor valahogy egyszerre visszajön ez az elm últ ötven é v . .. , ebből nyolcat itt töltöttem , ide jártam az evangélikus gim názium ba. Ma a n ap i m unkám nagy része tanítás — középiskolában tan íto k ; valaki, ha pedagógus, autom atikusan m agával hozza a középiskolai élm ényeit. Én is igyekszem valahogy úgy tanítani, ahogy m inket tanítottak. Az orgonához külön is kötődöm, hiszen édesapám itt volt 1929-től 1963-ig. Én örököltem a hivatását. A kárhol játszom a világon, valahogy ennek az o r­ gonának a h an g ját keresem . Ez egy A ngster orgona. M agyarországon az A ngster g y ár jóval több, m int 1000 orgonát épített. V annak hasonlóságok, vannak különbségek. H a valahol fölfedezek egy ilyen subbass 16-os regisz­ tert, m int itt a pedálunk, valahogy visszajön m inden, az az akusztikai aszszociáció. Három éves korom ban egyszer leestem az orgonapedálra és m eg­ szólalt az orgona. K aptam egy elegáns rú g ást; elgurított róla, hogy elhall­ gasson a hangszer. A m últ hónapban volt egy hangversenyem itt. M egkaptam a tem plom kulcsait az esperes úrtól. Sok zár van ezen a tem plom kapun, s ő kezdte ne­ kem m agyarázni, hogy ez a kulcs az alsó, az a középső . . . Nekem m ondod? Az u jjaim m al — m int ahogy a vakok a vakírást — kitapintottam a kul­ csok nyelvét, és a helyes zárba rögtön beletaláltam . Valahogy olyan ó riá s i. . . hazajön az em ber. Elszakadunk m indnyájan, elszakadunk a gyökereinktől, és látszólag egy ilyen kis semmiség, egy kulcs rögtön visszahoz m indent. Sokáig nem tudtam ide belépni. Valahogy az m otoszkált bennem , hogy itt olyan boldog voltam , a gyerm ekkorom at itt töltöttem . Még egyszer oda visszam enni, valam i hallatlan nagy belső erőre van szükség, hogy az em ber közönyt vagy közömbösséget erőltessen m agára. A ztán úgyis, am i­ kor m ár b en t van, akkor rászakad . . . de amíg ide é rte m ! Tíz évig tarto tt, hogy vissza tu d ja k jönni. Amit az iskolától kaptam , az talán az egész m unkám — h át m uzsikus let­ tem . Látszólag feleslegesen tan u ltam 8 évig heti 6 órában latint, az utolsó 4 gim názium i osztályban görögöt is, m atem atikát, fizikát. S m inden apró ütem ben és taktusban m indenhol ott van m ögötte az a középiskolai ta ­ nulm ány.

KÉRI ÁDÁM

Nemzettudat, keresztény művészet Beszélgetés Somogyi Győzővel

— É vekig nem foglalkoztál grafikával és festészettel. De eredetileg ezt a pályát választottad, és újra visszatértél hozzá. M ilyen okai vo lta k ennek? — A képzőművészeti gimnázium u tá n a katolikus H ittudom ányi Aka­ dém iára iratkoztam be. A vallás és a papi hivatás tíz évre háttérbe szorítot­ ta a m űvészetet. R ajzoltam ugyan ezalatt is, de nem tudtam elszakadni a gim názium i stúdium októl. H arm incéves korom ra tu d tam felhagyni e bol­ dogtalan iránnyal, és elkezdtem rajzolni úgy, ahogy a diákok a k önyv szé­ lére firk áln ak : szabadon, nem törődve táv lattal és aránnyal. — Én m ár ezekkel a rajzokkal találkoztam 1973 körül. Bibliai illusztrá­ ciók vo lta k azok, vagy valam ilyen értelm ezései a Bibliának? V agy telje­ sen önálló grafikák, am elyekben a vélem ényedet elmondod? — A kkor nem tu d tam erről sem m it, hiszen a rajzolás éppen a szándéktalanságból fakadt. E gyháztörténettel foglalkoztam, és a m egism ert részle­ tek et rajzoltam le. H iteles ruhákat, szem ita arcokat. A keresztre a rá m u l is felírtam az INRI-t. A végeredm ény aztán igen távol esett a tö rté n e ti hite­ lességtől. — U gyanakkor a közönség iróniát érez ezekben a rajzokban. Egy m ai em­ ber m intha mai em bereket ábrázolna. — Sokszor szememre hányták a groteszket, pedig az irónia m indig tá­ vol állt tőlem. Nyilván van bennem egy belső grim asz, am iről n em tudok. Talán a M etró-mozgólépcső tapasztalatai, melyek szerin t mi, m ai em berek nem vagyunk sem boldogok, sem szépek. Ábrázolni próbáltam a m egkínzottságban, nyom orúságban rejlő szépséget. — Én hallottam ezekb en a rajzokban valami nagyon őszinte hangot, de sohasem éreztem azt, hogy ironizáltál volna m agával a témával. — K ellett valam ilyen képi világot terem tenem a m agam hite és tapasz­ talatai szám ára, m iután a tem plom ainkban látható szentképek és szobrok azt nem elégítették ki. Azóta jóval elnézőbb lettem a gipsz-szobrok iránt, m ert üzenetet tartalm aznak a népnek. — Talán még szereted is őket? — Sajnálom és siratom , hogy kidobálták a tem plom okból, és h ely ü k üres m aradt. A kifogásom ellenük az volt, hogy túl felszínesen voltak szépek. Az a term észetfelettit idéző stilizálás, am ely megvolt például az ikonokban, ki­ kopott az utóbbi évszázad szentképeiből. Talán m e rt hitetlen k o rb a n és tö­ m egesen készültek. Az én rajzaim kísérletek eg y fajta stilizálásra, am elyet azonban sohasem képzeltem bevinni a tem plomba. — E zekben az év ekb en alakult k i a saját stílusod, am elyet későbbi ké-

K É R I ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

43

1848 — A vereség. Szita. 25X56 cm

A II. m agyar hadsereg. Szita. 22X75 cm

peiden is használtál. A ká r a II. m agyar hadsereg cím ű m unkádra gondo­ lok, akár a tájképekre, vagy a Parasztbibliához készített illusztrációkra. K ialakult egy saját hang, am ivel el tudtad m ondani vélem ényedet a világ­ ról. Saját „egyházm űvészetedet” csak így tudod elképzelni a m ai világ­ ban, vagy teljesen realista m ódon is? — M inden m űvészet stilizál, még a fotográfia is. Egy az egyben a lá t­ v ányt nem tudjálk visszaadni m ég holográfiával, térh atású képpel sem ; rá ­ adásul a látv án y kevés. M ár a szem ünkben elkezdődik a válogatás, a rész­ letek kiem elése és elhagyása, ebben pedig közrejátszik az em ber világképe. — A saját világképed vagy a 20. század m ásodik felének világképe? — Rem élem , hogy az én világképem a keresztény kultúrához tartozik. Ez viszont nem uralkodó eszméje k o ru n k n a k ; azzal helyenként élesen szem­ ben áll. — Ezért kérdeztem , hogy beszélhetünk-e ma egységes világképről. A jövő úgy fogja értékelni, hogy a m ai kort az egymással szembenálló nézetek ütközése jellem zi.

44

K É R I ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

Ip artelep . Szita. 28X40 cm

E m berek. S zita. 16X40 cm

— Igen. M árpedig az alkotáshoz belső harmónia, biztos szellemi h áttér szükséges. Én am ikor rajzolok, a keresztény és nem zeti hagyom ányokból m erítek akkor is, ha a kép mai tém ájú, és meg sem kísérelem ezt korunk m ás eszméivel összehozni. — T érjü n k át a történelem m el kapcsolatos témáidra, a nem rég m egje­ lent Szabadságharc hadserege cím ű könyvre. Ebben csak egyenruhák és katonai felszerelések szerepelnek bizonyos rendbe sorolva — ugyanakkor az az érzésem , hogy ez a kö n yv anélkül, hogy egy szóval is kim ondaná, hoz­ zájárul a nem zeti tudat ápolásához. E gy kokárda, csákó vagy tüzérsapka

KÉRI ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

45

Hollókő. Szita. 41X53 cm

is el tud in dítani izgalmas gondolatokat a vizualitás szintjéről. Gondoltál vajon erre is, vagy csak izgatott a katonásdi? — G yerekkorom óta játszom katonásdit, és bújom a történelm et. Ezek­ kel a rajzo k k al ugyanúgy egy képhiányt igyekeztem m agam nak pótolni, m in t a bibliai tém ák esetében. Az iskolában olyan történelm et ta n íto tta k , hogy abban egy kép vagy érdekes tö rté n e t sem volt, csak elvont m egállapí­ tások és elvi értelmezések. A konkrétum ok fölött elsiklottak. Engem pedig pont a k o n k rét esemény, a részlet és a látvány érdekel. A szem tanúk viszszaemlékezései. Hogyan éltek, m it ettek a katonák? M ilyen volt a patk ó a huszár lova lábán? Ez a részletvágy am olyan kézm űves dolog, nyilván jel­ lemző a képzőm űvészekre. Közben a rra gondoltam : m ié rt szeretem a nem ­ zetem et? M ert a történelm e tele van konkrét részletkincsekkel, érdekes események, személyek és tárgyak sokaságával. Csak ha ezeket ism erjük, tud a szeretetünk mibe kapaszkodni. Aki a szabadságharcról például csak el­ vont ad ato k at tanult, hiába lobogtatok meg előtte egy piros-fehér-zöld zászlót, nem ju t róla sem m i az eszébe. — Itt látom a jelentőségét ennek a könyvnek. De hadd ugorjak egyet. M ásik újabb m unkád a Parasztbiblia illusztrálása: itt nem hagyom ányos felfogását látom a bibliai tém áknak. — M ikor 15 éve rajzolni kezdtem, nagy hatást te tte k rám az Erdélyi Zsuzsa-féle apokrif népi imádságok. Első rajzaim nem is magához a Bib­ liához, hanem ezekhez az imákhoz készültek. Talán azért, m ert a S zentírás-

46

KÉRI ÁDÁ M BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

A keresztelés (Parasztbiblia). Szita. 21X24 cm

A búza (Parasztbiblia). Szita. 24X39 cm

K É R I ADAM BESZÉLGETÉSE SOM OGYI GYŐZŐVEL

Isten báránya. Szita. 33X28 cm

47

48

K ÉRI ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

hoz m ost sem m erek hozzányúlni igazán. Nem érzem m agam sem felkészült­ nek, sem m éltónak, hogy például Jézu st m agát lerajzoljam . — N em is tudom , hogy szabad-e őt lerajzolni egyáltalán? — Nem csak szabad, de kötelező, ám de én nem tudom . Ezek az apokrif népi im ádságok, illetve a P arasztbibliában olvasható prózai szövegek azon­ ban segítettek rajtam , m ert erős képek vannak bennük, m agyar paraszti arcok, népviselet, m agyar falusi környezet. Ismerős, leábrázolható világ. Ehhez m ár m ertem nyúlni. Ha valaki bibliai tém át rajzol, súlyos gondja ez: m ilyen korban, környezetbe tegyem , m ilyen ru h á b a öltöztessem? H a csak jelzem a dolgokat, kiüresedik a látvány. — A Parasztbiblia-rajzokat h itelesnek érzem. A parasztm esék paraszt­ ruhái teljesen helyénvalók. De ha a m ai egyházm űvészetre gondolok, hogy lehetne ezt mai környezettel megcsinálni? — A középkor és a reneszánsz a sa já t divatja szerint öltöztette a bibliai alakokat. Ezt én is m egpróbáltam . Jézus sírja m ellé például roham sisakos m odern katonákat állítottam , m eghatározhatatlan típ u sú puskákkal. M ert itt ú jab b dilem ma áll elő: m ilyen egyenruhát rajzoljak: m agyart? ném etet? oroszt? Egy m odern környezet pontos leábrázolása rögtön tévútra, a lényeg­ től elfelé visz. M unkástém ájú grafikáim on is a fen ti problém át szerettem volna m egoldani —, de sikertelenül. A m űvésznek szeretnie kell tá rg y á t, m ár pedig a mai művész viszonya sa já t korához más, m int középkori elődjének. Ezért azt gondolom, bibliai képet m odern környezettel csak naiv m űvész festhet, vagy akinek tárg y a valójában nem a Biblia. A naiv m űvészben a középkori lelkűiét is m egvan még, n em lá tja a m odern kor problém áit. M in­ dent m egfest, ahogyan eléje kerül, ahogyan látja. — M iért tartod lehetetlennek, hogy m űvész m odern környezetbe helyez­ zen transzcendens tém át? — A m odern m űvész szükségszerűen k ritikus a környezettel szem ben, a középkori pedig k ritik a nélkül m egfestette. Ha én m int m odern m űvész k ritik u san ábrázolom a világot, a B iblia csak ürüggyé válik a képem en, m ert a m ai világ k erül tulajdonképpeni középpontjába. A paraszti vallásos­ ság az én saját világom, azzal én m ég találkoztam , abból kellő élm ényeim , em lékeim vannak, ism erem és szeretem . — Igen, ezért érzem hitelesnek a Parasztbibliában képeidet. — De látod, K risztus itt is olyan, ahogy a szentképeken ábrázolják, nem egy m ag y ar paraszt. — H ogy fel lehessen ismerni. De ki tudja, m ilyen vo lt valójában K risztus? — É n azt hiszem, tu d ju k milyen. 2000 éve m indig ábrázolták. A tu rin i le­ pel révén Isten szinte felszólított az ábrázolásra. Ez Damaszkuszi S zent J á ­ nos ikonelm életével együtt a hagyom ányos ábrázolás m ellett szól. — E z az elmélet olyan hatással v o lt rád, hogy a képeidbe is beleszólt? M ondj valam it erről. — A VIII. században iszlám h atásra képrom boló irányzat k e rü lt h a ta ­ lom ra a keleti egyházban. Császárok és zsinatok tilto ttá k az ábrázolást, ve­ rették le a képeket a falról. Ekkor alak u lt ki a szentképek addig m agától értetődő kultuszának elm élete Dam aszkuszi Szent János nyomán. Lényege: Jézusban az A tyaisten élő képm ása, ikonja jelent m eg a földön. Ö az elsőd­ leges szimbólum, kép (ikon) Istenről, vele a m egfoghatatlan m egfogható, az ábrázolhatatlan, a kim ondhatatlan kim ondható lett. Az ő egyik ábrázolása az Újszövetség. Ezt róla írták, őt ábrázolták betűvel. Ez m ár egy m ásodlagos szim bólum, s ezen alapszik azóta is a keresztény tanítás.

K ÉRI ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

49

De Jézus m egjelenésével lehetővé v ált egy hiteles képi ábrázolás is. A Jézust, a szenteket és a m egváltás m űvét ábrázoló ikonok ugyanolyan sza­ vahihető szimbólumok, m int a Szentírás és a szó. Term észetesen csak akkor, ha a képi hagyom ány ren d je szerint Jéz u sra m utat. A Biblia is csak akkor hiteles, h a nem m ásítják m eg — például rossz fordítással, téves értelm e­ zéssel. T eh át ha az ábrázolás törvényeit betartják, az ikon nem bálvány, hanem ugyanolyan tiszteletre m éltó beszéd Istenről, m int a prédikáció. Nagyon leegyszerűsítem , de talán így is érezni, hogy ez egy döntő gondo­ lat. Ezen alapul az egész európai m űvészet. Az addigi ókeresztény m űvésze­ te t az antik m űvészet b a rb á r változatának tekinthetjük. — M ondhatni azt is, hogy a császárkor, az első századok keresztény m ű­ vészete illegális m űvészet. Eszembe ju to tt sokszor, hogy nem a róm ai m ű­ vészethez kell-e sorolnunk? — Igen. M iután a VII. egyetemes zsinat (Nicea, 787) elfogadta Damasz­ kuszi Szent János tan ítását, kezdődött a m i m űvészettörténetünk. K eresz­ tény m űvészet addig is volt, de ekkor fogalm azták m eg a keresztény képel­ m életet az ikonról. Talán nem kell bizonyítani, hogy csak ha Isten ábrázol­ ható, akkor lehet em bert és tájképet is festeni. K risztus az A tya képm ása — ebből sok m inden következik, pl. em berábrázoló, figurális m űvészet. A m odern ab sz trak t m űvészetet ezért érzem képromboló irányzatnak, amely term észetes m ódon megy át a m űvészet tagadásába.

Augustinus imádsága a Szentiélekhez M indenható Szentlélek Ű risten, szom orúak kegyes vigasztalója! Szállj lelkem h ajlék áb a hatalm as erőddel, ragyogó világosságod fényével, vidítsd meg elhanyagult bensőm homályos zugait. Kegyes vendég, tedd term ékenynyé h arm atod bőségével hosszú szárazságtól kiaszott szívemet. Üdvösséges tüzeddel gy ú jtsd lángra derm edt lelkem et. Ragyogd be szent buzgalom fü­ zével és áraszd el testem nek, lelkem nek m inden rejtekét. Adj innom gyö­ nyörűséged patakjából, hogy elm enjen a kedvem e világ m egm érgezett édességének ízétől. Taníts m eg akaratod teljesítésére, m ert Te vagy az én Istenem. Hiszem, hogy akiben Te lakozol, veled lakozik abban az A tya és F iú is. Boldog, ak in ek vendége vagy, m ert általad az Atya és Fiú is lak ást vesz annál. Jö jj im m ár, jöjj, kesergő lelkeknek kegyes vigasztalója, jó sorsban és m egpróbáltatásokban irgalm as segítőm . Jöjj, bűnök lemosója, sebek gyógyítója, jö jj, törékenyek erőssége, ingadozók m egtám asztója! Jö jj, alá­ zatosak tan ító ja, kevélyek m egrontója, jö jj, árvák kegyes Atyja, özvegyek gyámola. Jö jj, szegények reménysége, m egfogyatkozottak talpraállítója. Jöjj, hajózok csillaga, hajótöröttek kikötője. Jöjj, m inden élők ékessége, haldoklók egyetlen üdvössége. Jöjj, Szentlélek, jöjj, könyörülj rajtam ! Tégy m agadévá, szállj hozzám kegyesen, hogy irgalm ad bősége szerint használ­ hass Jézus K risztus, Üdvözítőm által, ki Veled és az A tyával él és uralkodik m indörökkön örökké! Ámen. Szabó József fordítása

HANS HEINRICH SCHMID

Az ószövetségi hit kialakulása

Lehet, hogy valaki a cím beli tém am egjelölés mögé csendben egy kis kérdő­ jelet tesz. Helyes dolog-e — így kérdezhetné valaki —, a bibliai h itre a „kiala­ kulás” fogalm át alkalm azni? Nem úgy van-e inkább, hogy a bibliai h it az Ószövetségben Mózes á lta l és az Újszövetségben Jézus által kinyilatkoz­ ta to tt valóság, s a bibliai könyvek az Ószövetségben a mózesi hitnek, az Újszövetségben pedig a Jézusban való hitnek hiteles m agyarázatai? Sza­ bad-e e h it mögé kérdezni ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk azt? A következőkben szeretném m egm utatni, hogy a dolog kissé bonyolul­ tabb. Közelebbről, hogy a bibliai hit valóban történetileg alakult ki, és hogy ez éppen alapvető lényegéhez tartozik. Sőt így van ez m a is, am ikor a ke­ resztény h it lehetőségét és m egjelenési form áját keressük a mi k o ru n k szá­ mára. M ert ma is a keresztény hit lényegéhez tartozik, hogy az nem egy­ szerűen olyan adottság, am ivel rendelkezhetünk, hanem annak m a is m in­ dig ú jra lé tre kell jönnie, ki kell alakulnia. Ha a k ettő t — a bibliai és a mai keresztény h itet — egybevetjük, a k k o r a betekintés a bibliai h it kialaku­ lásába hallatlanul aktuális jelentőségűvé válik. E betekintésből lényeges kritérium ok és szem pontok adódnak a r ra nézve, hogy m iként jöhet létre a mi k o runkban is m indig ú jra a hit. M ielőtt a tulajdonképpeni tém ára térn é k , esetleges félreértések elkerülése érdekében szólnom kell néhány szót a Biblia jellegéről. Az ugyanis igaz, hogy a B iblia csak in d irek t módon beszél a hit kialakulásáról. Ez azonban a bibliai irato k sajátosságával függ össze. B ár a keresztény egyház a Bib­ liát saját alapjának tek in ti, a kereszténység lényege szerint mégsem könyv­ vallás. A kereszténység nem betűkből él, hanem a m egélt hitből. A h it pe­ dig, ahogy P ál m ondja, hallásból van (Rm 10, 17). És a Biblia csak ezzel a megélt h itte l összefüggésben Szentírás a keresztény egyház szám ára. Ez m ár a bibliai iratok keletkezésére is érvényes. Sem a régi izraeliták, sem az újszövetségi ősgyülekezet neon iratok alap ján ju to ttak h itre elsősorban, ha­ nem a bibliai iratok a m ár előzőleg m egélt hit lecsapódásai. A próféták felléptek, beszéltek, és ezzel hitet ébresztettek. Szavaikat csak utólag ír­ ták le, éspedig rendszerint nem is ők m aguk, hanem a hallgatók, akik a konkrét igehirdetés által hitre ju to tta k , és ezt a h ite t foglalták írásos for­ mába. Hasonlóképpen v an az Újszövetségben is. Jézus prédikált, betegeket gyógyított, szenvedett és m eghalt — és az evangélium okat csak 3—5 év­ tizeddel később írták, éspedig olyan em berek, akik Jézus vagy az ősgyüle­ kezet igehirdetése révén ju to ttak h itre. Amikor az Ószövetség Izrael tö r­ ténetének eseményeit, vagy az evangélium ok Jézus élete esem ényeit leír­

H. H. SCH M ID : A B IB L IA I H IT K IA LA K ULÁ SA

51

ja, akkor ez m indig visszatekintve történik. Az Ószövetségben az események és leírásuk között g y ak ran több évszázad van, az evangélium oknál pedig m indenképpen évtizedek. Ehhez járul, hogy az esem ények leírása n em tör­ téneti abban az értelem ben, hogy azt m u tatn ák meg, hogyan tá m a d t álta­ luk hit, hanem teológiai, azaz a m ár létre jö tt hit felől tekintenek vissza azzal a nézőponttal, hogy hogyan szem léltethető általu k a m ár m egélt hit. Nézzünk k ét példát! A későbbi Izrael egy részének Egyiptom ban robotm unkát kellett végeznie. Sikerült kiszabadulniok és a pusztán á t Palesztinába m enekülniük. Akik akkor részesei voltak ennek, azok az Egyiptomból való m egm enekülésben és a pusztai vándorlásban Isten cselekvését élték át, am i a tulajdonképpen lehetetlent lehetővé tette. Így keletkezett az ótestam entum i istenhit egy lényeges eleme. Izrael ezt az élményt sohasem felejtette el, és a későbbi hit szám ára ez az esemény alapvető isteni kinyilatkoztatássá lett. Az ószövet­ ségi tö rtén etírás m ár m in t ilyet ábrázolja. Eszerint Izrael nemcsak azt tu d ­ ja kezdettől fogva, hogy Isten áll az esem ény mögött, hanem azt is, hogy a m egm enekülés eleve Isten terve volt. Erről szól Istennek egyik Mózes­ hez in tézett beszéde, am elyben Isten ezeket az összefüggéseket előre közli. Ami te h á t történetileg a h it kialakulásának egy m ozzanata volt, azt a Bib­ lia a m ár lé tre jö tt hit felől visszapillantva ábrázolja. Vagy egy hasonló példa az Üj szövetségből. Az evangélium okból m a is egészen világosan felism erhető, hogy az a kérdés, vajon Jézus-e a Messiás, Jézus idejében, te h á t történetileg, nagyon is v itato tt volt. Az ősgyülekezet­ ben viszont m ár m egoldódott ez a problém a. Jézus m űködése alapján ugyan­ is ők a rra a hitre ju to ttak , hogy Jézus a Messiás, és ezért az evangélium ok e h it felől visszatekintve ábrázolják Jézus életét. Ebben az ábrázolásban kezdettől fogva félreérthetetlenül világos, hogy Jézus a Messiás: m ár Jézus születése tö rténetében, a szűztől való születés elbeszélésében, m ajd a csil­ lagot követő bölcsek történetében szem léletesen ju t ez kifejezésre. A le­ írás ism ét nem történetileg m u tatja m eg a h it keletkezését, hanem a Jézus­ történetekkel teológiailag fejezi ki a m ár létre jö tt hitet. Mindez azt jelenti: ak i a bibliai h it kialakulásáról kérdez — és hadd hangsúlyozzam m ég egyszer: ez éppen a h it szem pontjából fontos, m ivel a hitnek szükségképpen m indig újra kell létrejönnie —, te h á t: aki a bibliai h it kialakulásáról kérdez, annak bizonyos szempontból a bibliai szövegek mögé is vissza kell nyúlnia, és nemcsak azok mai szövegét m egfontolnia, hanem kérdeznie keletkezésük helyéről, idejéről és előfeltételeiről. Így m ost m eghívom olvasóim at egy kis kirándulásra az ószövetségi hit eredetéhez és történetébe. Meg fogják látni, hogy eközben sok tek in tetb en a saját hitü n k kezdetéről és történetéről is szó lesz. 1. Hosszú tö rtén e te során a régi Izrael egyet soha nem felejtett e l: azt, hogy elődeik nem laktak m indig K ánaánban, hanem eredetileg nom ádok voltak, és csak egy bizonyos történelm i órában telepedtek le Palesztinában. Az Ószövetség ezt úgy ábrázolja, hogy elbeszéli Á brahám bevándorlását M ezopotám iából és az Egyiptom ból való kivonulást az azt követő pusztai vándorlással egy ü tt; v alam in t úgy ábrázolja, hogy nem csak Á brahám ot, hanem Izsákot és Jákobot is m int még legalábbis félnom ádokat jellem zi. Nos, mai form áju k b an az ősatyák történetei is egy sokkal későbbi időből szárm aznak, m égis elég világosan kivehető még belőlük, hogy m ilyen volt a h it abban a korai időben. Az ősatyák elsősorban úgy tapasztalták meg

52

H. H. SCH M ID : A B IB L IA I H IT K IA LA K U LÁ SA

Istent, m in t aki legelőváltoztatásaik és vándorlásaik során vezette őket, és m egőrizte őket m indenekelőtt a pusztai veszedelm ektől. Az ism ert 23. zsol­ tá r — „Az Ü r az én pásztorom , nem szűkölködöm . . . ” — bár későbbi idő­ ből szárm azik, éppen a kezdő versekben azt az ősi, Isten iránti bizalm at írja le, am elynek gyökerei a korai nom ád időkre nyúlnak vissza. K ülönö­ sen fontos volt ez az oltalom, am ikor egy nom ád törzsnek szárazság vagy a szomszédokkal való viszály m iatt új legelőt kellett keresnie — ezt nevezi az etnológia transzm igrációnak —, és a sejk inspirációt v árt az istenség­ től, aki ú tb a igazította őt új, tak arm án y b an gazdag legelők felé. T örténeti­ leg egy ilyen transzm igráció áll A brahám M ezopotám iából való kivándor­ lása m ögött csakúgy, m in t az Egyiptom ból való kivonulás mögött. Ennek az Istennek a közelségét élték á t — m int em lítettük — a szomszé­ dokkal való összeütközések, háborús konfliktusok idején. Az Ószövetség honfoglalási elbeszéléseiben még m a is felism erhető, hogy ilyen esetekben Istent egészen term észetes módon a m ag u k oldalán tudták, vele vonultak a harcba, és győzelem esetén azt Isten győzelm eként értékelték. E bbe az időbe n y ú lik vissza a láda használata is. Ez eredetileg vagy egy üres trón volt, vagy pedig egy szent köveket tartalm azó láda, amely Isten jelenlétét szimbolizálta, és ennek a hitnek adott szem léletes bizonyosságot. És m ég valam i felism erhető m a is e szövegekben: az, hogy az ősatyák még egyáltalán nem Jah v ét tisztelték, ahogy az Ószövetség Istenét később ál­ talában nevezték. Hasonló isteneket tiszteltek, m in t más akkori nom ád törzsek. És még fontosabb m egfigyelés, hogy a m onoteizm ust a későbbi Ószövetség értelm ében ők még nem ism erték. B ár rendszerint m inden törzs csak egy istent tisztelt, de m indenki előtt világos volt és egyáltalán nem v itattá k , hogy m ás törzseknek m ás isteneik vannak. így olvassuk ma is lMóz 31-ben, hogy egy Jákob és L ábán közötti m egállapodásnál Jákob Á brahám Istenére és Izsák félelmes Istenére, Lábán pedig apjának, Náhórnak Isten ére esküdött. Az Ószövetség kezdetekor tehát egy olyan hitet találunk, am ely ezzel a nomád életm óddal és élm ényvilággal v an szoros kapcsolatban. E h it lénye­ ge az ősi bizalom Istenben, am ely Isten t abban tapasztalja meg, hogy ő hor­ dozza ezt az életet, és a nehézségek idején segítségül hívható. Nem kétsé­ ges, hogy ez az istenértelm ezés a m ai hitünknek is fontos vonását fejezi ki. Ha pl. gyerm ekim ádságokat figyelünk meg, azt találjuk, hogy azok lé­ nyegében nem igen különböznek ettől az ősi hittől. De nemcsak gyerm ekim ákat em líthetnénk itt. Egyébként is van egy általános Istenben való bi­ zakodás, am elynek azonban gyakran csak laza kapcsolata van a bibliai istenhittel. Ennek ellenére a hitnek ez az aspektusa jogos. Viszont Izrael tö rtén ete és a mi tapasztalatunk azt tan ítja, hogy ez a hit m agában elég­ telen. 2. Az Izraelbe később bevándorolt nom ádok egy m ásodik csoportja egészen más istenélm ényt hozott magával. Ók Isten m egjelenéséről szám oltak be, amely Isten hegyénél tö rtén t. Ezt a hegyet az Ószövetségben vagy Sínainak vagy H órebnek nevezik. Itt is érvényes: am it m a a Sínai-elbeszélésben ol­ vasunk, az sokkal későbbi időből szárm azik. Ez m indenekelőtt azokra az el­ beszélésekre áll, am elyek arról szólnak, hogy Mózes az Isten hegyénél egy sor rendelkezést és tö rv én y t kapott. A Sínairól szóló régi szövegekben anynyi az egybehangzó közlés, hogy Isten ezen a hegyen lakik, s ott hatalm as, m ennydörgésekkel és villámlással, fü sttel és tűzzel kísért term észeti jelen­ ségek közepette lehet őt észlelni. N em egészen biztos, hogy a h áttérben

H. H. SCHM ID: A B IB L IA I H IT K IA LA K ULÁ SA

53

nagy zivatarok vagy egy vulkánkitörés élménye áll-e. M indenesetre olyan jelenségeket éltek itt át, am elyek rém ületet v álto tta k ki, és olyan lenyűgözőek voltak, hogy azokat csak egy istenségre lehetett visszavezetni. És ez az istenség, alkit itt átéltek, a Jah v e nevet viselte, azt a nevet tehát, ame­ ly et az Ószövetség később Izrael Istenére alkalm azott. Isten i t t m ár nem csupán a jó Isten, a gondoskodó Isten, hanem úgy élik át őt, m in t a m eg­ közelíthetetlen Istent, aki előtt népe reszket. A p atriarchák istenképéhez ez az istenélm ény alapvető kiegészítést adott. Ügy tűnik, hogy később m in­ denekelőtt ez az istenszem lélet volt az, am elyre visszavezették az isteni segítséget a háborúban. És nem véletlen, hogy későbbi időben, am ikor pa­ rancs és törvény központi helyet foglalt el az ószövetségi hitben, ezt a tö r­ vényt m in t a Sinai hegy nagyhatalm ú Istenének törvényét értették, és a m egfelelő jogi szövegeket, elbeszélésbe foglalva, a Sinai hegyre helyezték vissza, ahogy ez a m ai Ószövetségben található. Az istenképnek ez az aspektusa szintén hozzátartozik a m i h itü n k alap­ jaihoz is — m int az im ént tárg y alt jóságos, vezető és hordozó Isten képé­ nek kiegészítése. Érdekes, hogy a svájci ném et nyelv az „Isten” szót tu laj­ donképpen nem ism eri. H elyette vagy „Jóisten”- t (Liebgott) vagy „Űriste n ”-t (Herrgott) m ond a tájn y elv — és az istenképnek éppen ez a két as­ pektusa az, amely m ár Izrael korai hitében m egtalálható. 3. A honfoglalás és a bírák kora háb o rú it az izraelita törzsek ennek az Is­ ten n ek a nevében folytatták. Ekkor telepedett m eg lassan Izrael az ország­ ban. Dávid idején pedig sikerült az eddig el nem foglalt kánaáni városokat is legyőzniük és azokat a kialakuló dávidi birodalom ba betagolniok, közöt­ tü k a központi fekvésű Jeruzsálem et is, amely ekkor m ár hosszú m ú ltra te­ k in tett vissza, és am elyet Dávid m ost birodalm a fővárosává te tt. Ezeknek az esem ényeknek persze Izrael fiatal hite szám ára m élyreható következm ényei voltak. A kánaániakkal való érintkezésben Izrael teljesen más k u ltú ráv al és vallási form ákkal k erü lt kapcsolatba. A kán aán iak több­ ségükben nem pásztorok voltak, hanem parasztok. Nem sátrak b an laktak, hanem házakban. Közösségi életük stru k tú rá ja nem a családra és nem zet­ ségre tám aszkodott, hanem városokra és városállam okra. Itt nem a patriarcha állt az élet középpontjában, hanem a király a m aga hivatalnokai­ val. Az együttélést nem a kialakult szokások irányították, hanem a jog és a törvény. Isten t nem a családi közösség keretei között tisztelték, hanem az állam i kultusz rítu sainak és ünnepeinek keretében, am elyeknek rendjét hivatásos papi rend állapította meg. Az egység köteléke nem a pusztában nélkülözhetetlen összefogás kényszere volt, hanem k iforrott nem zeti ön­ tud at. Itt széles keretek között folyt a kereskedelem, a m ás ku ltú rák k al való érintkezés, az anyagi és szellemi javak cseréje. Ennek m egfelelően a vallásnak is teljesen m ás stru k tú rá ja volt. Az isteni szférát a k irály i ház­ hoz hasonlónak képzelték el. A legfőbb istent királynak ta rto ttá k , aki kö­ rü l ott volt az alacsonyabb ran g ú istenekből álló udvartartás. Az istenek atyjának El volt a neve. Neki tulajdonították a világ terem tését, ö alkot­ ta az állam jogrendjét és m in t legfőbb bíró őrködött azon. Ebben a kultú­ rában a döntő istenélm ény forrása m ár nem leh etett a pusztában való is­ teni vezettetés. A letelepedettek élete nem a pusztának volt kiszolgáltatva életre-halálra, hanem a term észetnek és a term ékenységnek. Így nem csoda, hogy a k ánaáni vallás lényeges vonatkozásokban term ékenységi vallás volt, és hogy El m ellett m ásodik istenként m indenekelőtt Baalt tisztelték, m int

54

H. H. SCH M ID : A BIBLIA I H IT K IA LA K U LÁ SA

az időjárás és a term ékenység istenét. Itt te h á t az isteni cselekvés m egta­ pasztalására a terem tés, a term észet és a term ékenység adott alkalm at. De Izrael nem csak érintkezésbe ju to tt K ánaánnal, hanem a legszélesebb területeken át is vette ezt a sokkal fejlettebb kultúrát, ö k is a m ezőgazda­ ság felé fordultak. V árosokban kezdtek lakni. Állam ot alapítottak, királyt választottak, és egy nagy tem plom ot építettek Jeruzsálem ben. M indebből szükségképpen következett, hogy istenképük és istenhitük is kibővült és m egváltozott. És nem lepődhetünk meg azon, hogy ez a változás a Jahveh it alapvető kánaánizálása irányában történt. Ha pl. a 82. zsoltár azt m ondja: „Isten o tt áll az isteni közösségben, íté­ letet ta rt az istenek fölött”, akkor itt Jahve egyértelm űen a kánaáni El vonásait viseli. Ehhez hasonló, am ikor Ézsaiás az elhivatási víziójában Jah v é t m int trónon ülő k irály t lá tja szeráfok seregétől körülvéve. És még Jób könyve is ism er hasonló képzetet: Jah v e az istenek tanácsában láth a­ tó és m indegyik isten beszámol, m it láto tt a földön. Am ikor a 2. zsoltárban Ja h v e a király trónralépésénél azt m ondja: „Az én fiam vagy! F iam m á te t­ telek m a téged!”, akkor em ögött az a kánaáni képzet van, hogy a király El fia, és ezért El megbízásából, m integy El helyett, neki kell gondoskodnia az országban a jogról és a jólétről. És am ikor a szöveg nyom ban így foly­ tatódik: „K érd tőlem és neked adom örökségül a népeket, birtokul a föld­ kerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, m int a cserépedényt” —, ak k o r Izrael vallását is az ókeleti nem zeti vallások sorában találjuk, ahol a béke nem békés együttélést jelent, hanem az ellenség leigázását. Így nő bele Jah ve ebben az időben Izrael hite szám ára El funkcióiba, m in t a világ terem tője, m egtartója és bírája: azt az isteni cselekvést, am elyet K ánaán­ b an El nevéhez kapcsolva tapasztaltak és vallottak meg, most m in t Jahve tevékenységét tapasztalták és vallották meg. Sőt IMóz 14,22 Ja h v é t kife­ jezetten Élnek m ondja, aki a m enny és föld alkotója. Ism ét álljunk meg röviden és állapítsuk m eg: az izraeliták hitének ez a foka is alkotóelem e lett m ai istenhitünknek. Hol van olyan keresztyén hit, am ely Istent ne tarta n á a világ terem tőjének és m egtartójának, m int ahogy végső b íráján ak is? K étségtelen: m indez a későbbi időben még egyszer lé­ nyeges m ódosuláson m ent át, de az ószövetségi hit ezen aspektusának is m egvoltak utóhatásai — egészen a m ai időkig. A J a h v e -h it k án a án izálása azonban m ég tovább m ent. Bizonyos körökben J a h v é t n em csak m in t Élt, h an e m m in t B aalt, a term ékenység isten ét tisztel­ ték. H óseás ta n ú sítja (2,18), hogy Ja h v é t így h ív tá k segítségül: „Én B aalom !” És olyan jelen tő s em berek, m in t S aul és D ávid, fiaik közül n é h á n y n a k olyan n ev e k et ad tak , am elyek a B aal n ev e t ta rtalm a zz ák és k étségtelenül a B aal-h it fo rm á it alkalm azó Ja h v e -tisz te le tre enged n ek k ö vetkeztetni. U gyanebbe az irán y b a m u ta t, am ikor a 104. zsoltár J a h v é t úgy m agasztalja, m in t a k i „a fel­ hőket te tte kocsijává, a v ih a r szárnyain já r, a szeleket te tte k ö v eteivé” (3—4. v.). E zek a k ép zetek eredetileg n em Jahvéhoz, n em is Élhez, han em B aalhoz ta r­ toztak. M ost h á t Ja h v e a B aal, aki esőt és term ékenységet hoz. Sőt m ég többről van szó! Az Ó szövetségben hosszú so r u ta lás v a n a rra , hogy Izraelben, csaknem a z egész fogság előtti időben, Ja h v e m e lle tt m ég egy se re g m ás istenséget tiszteltek. O lvassuk csak el egyszer a K irály o k k é t köny­ v ét ebből a szem pontból! L épten-nyom on, g y ak o rlatilag Izrael m in d e n k irálya idején, találk o zu n k azzal a m egjegyzéssel, hogy Izrael szen th ely ek et é p íte tt a m agaslatokon, B aalokat, A sérák a t és Á sta rté k a t tiszteltek, és m in d en féle k á n a á n i p ra k tik á k a t gyakoroltak. A jelen leg i szöveg m indezt m in t J a h v e ellen elk ö v ete tt gonoszságot veti Izrael szem ére, de ism ét egy későbbi k o r felől nézve, am elyben — m in t lá tn i fogjuk — Ja h v é t alapvetően m egkülönböztették B aaltól és a z egyetlen valóságos Iste n n e k ism erték el. Izrael h ité n e k ezt a k á n a án izá lási folyam atát történelm ileg n em szab ad úgy m egítélnünk, ah o g y ezt

H. H. SCH M ID : A B IB L IA I H IT K IA LA K U LÁ SA

55

a későbbi Ó szövetség áb rázo lja, hogy ti. itt e lp á rto lá s tö rté n t az ered eti, tiszta Ja h v e -h ittő l pogány istenekhez. S okkal inkább a n om ád Ja h v e -h itn e k az Izrael letelepedésével összefüggő, kézenfekvő áta la k u lá sa m e n t itt végbe. E n n ek egye­ n esen egy bizonyos szükségszerűséggel k ellett m e g tö rtén n ie éppen azért, hogy a Ja h v e -tisz te le t el n e veszítse jelentőségét, és n e v á ljé k egy m e g h alad o tt n o ­ m á d vallássá. M ár u ta lta m reá, hogy a Ja h v e -h itn e k errő l a fokáról is jelen tő s im pulzusok in d u lta k ki, am elyeknek egy része m áig m egm aradt.

4. De Izrael története, és ezzel a Jahve-hit tö rtén ete is haladt tovább. Min­ denekelőtt belpolitikai folyam atok lettek döntővé. Izrael berendezkedett az országban, és az ennek során á tv ett k u ltú rát tovább építette. B ővítették a mezőgazdaságot, új területeket urbanizáltak, nagybirtokok keletkeztek. A növekvő közéleti viszonyok m unkam egosztást kívántak. Önálló kézműves rend alakult, m egnövekedett a hivatalnokok szám a; kifejlődtek annak kez­ deti form ái, am it m a a szolgáltató vállalatok körének nevezünk. Ebből viszont szociális átrétegződések és különbségek adódtak. Voltak elöljárók és beosztottak. Egyidejűleg a régi cserekereskedelem ről áttérte k a pénzgazdálkodásra. L étrejött a különbség szegények és gazdagok között. Aki nem tu d o tt fizetni, az rabszolga lett. Így alakultak ki az elnyom ás és jogi egyenlőtlenség első form ái és szaporodtak a súlyos jogtiprások esetei. A közösség rendje, am elyet eddig m indig m int végső isteni rendet tekintettek, alapjaiban összezavarodott. Ebben a helyzetben léptek fel a nagy próféták. Teljes élességgel szembe­ sítették a népet gonoszságával, és rám u tattak , hogy itt nem csak a közös­ ség élete elleni tám adásról van szó, hanem Isten, az élet terem tője elleni tám adásról is. M eghirdették, hogy Isten ezeket a bűnöket nem hagyja büntetlenül és n ép ét számon fogja kérni. És am ikor a Kétfolyó földjének két nagyhatalm a, Asszíria és Babilónia m egindultak, hogy P alesztinát is leigázzák, a pró féták nem riad ta k vissza, hogy a vereséget, és a nép deportációját Isten m egérdem elt, büntető ítéletének nyilvánítsák. Isten, akit a próféták hirdettek, nem a Jó Isten volt, hanem az Űr Isten, aki erőszak­ kal v ette kezébe népe sorsát. Itt ism ét lényeges ponton változott m eg az is­ tenkép és az istenélm ény. Míg korábban abból indultak ki, hogy Isten igazsága alapjában csak a nép üdvét m unkálhatja, m ost a próféták nyo­ m atékkai h irdetik, hogy Isten igazságát sokkal m élyebben kell m egragadni, m ert az, ha szükséges, saját népe ellen fordul. Isten több, m int a világ jó ­ létének garanciája. Kegyelme nem olcsó kegyelem. Ha kell, válságba ta ­ szíthatja saját népét. Hogy ez az új istenértelm ezés m ennyire forradalm i volt, az talán leginkább az ún. ham is prófétákkal való vitában m utatkozik meg. ö k Isten jóságából indulnak ki és úgy vélik: végül is semmi baj nem tö rtén h et velünk, talán még két év és a babilóniaiak elvonulnak. Ezzel ők pontosan a hagyom ányos Jahve-hit konzekvenciáját képviselik. De a pró­ féták ítélete szerint — és a későbbi Ószövetség ítélete szerint is — ők nem értették helyesen az idők jeleit — és Isten jeleit. Ezért nevezi őket a mai Ószövetség „hamis prófétáknak”. Így ju to tt a régi Izrael — súlyos politikai tapasztalatok révén — olyan istenism eretre, am ely szintén alapvető eleme le tt m ai hitünknek. Többé nem térh etü n k vissza a próféták felism erése mögé. B árm ennyire helyénvaló Isten kegyelm ének hirdetése, Isten nem olyan m ódon kegyelmes, hogy egy­ szerűen lehunyja m indkét szemét. Isten nem valam i arany ló lepel életünk felett, am ely alatt azt csinálhatunk, am it akarunk. Isten tettein k b írája is, ak i m ag atartásu n k ért szám adásra von bennünket.

56

H. H. SCHM ID: A B IB L IA I H IT K IA LA K ULÁ SA

5. Izrael, m int állam, elpusztult a világtörténelem akkori viharaiban. Kr. e. 722-ben az asszír tám adás során elesett az északi országrész, Izrael, majd Kr. e. 587-ben a babilóniaiak tám adása során a déli országrész, Juda. Az országot feldúlták, a lakosság felső rétegét elhurcolták Babilonba. B ár a próféták előre jelezték, sa já t állam iságának elvesztése Izrael szá­ m ára nemcsak politikai, hanem mély vallásos k atasztró fát is jelentett. Cső­ döt m ondott Jahve? Erősebbnek bizonyultak az asszír és babiloni istenek? Egész sor ószövetségi ira t van, am ely a hitnek ezzel az akkori alapkérdé­ sével birkózik. Ezek Izrael és Ju d a királyságának történetét beszélik el — éspedig a fogság idejéből visszatekintve s a próféták szemszögéből nézve. Leírják, hogy Izrael a királyság teljes idején m indig ú jra vétkezett a jog és az igazság, a felebarát és a közösség, és m indezen keresztül Jahve ellen. Itt jelentkezik az a vád is, hogy Izrael Jah v e m ellett más isteneket is tisz­ telt. Nem ta rto tta m agát ahhoz az Istenhez, aki m ár történetének kezde­ tén ott állt, hanem olyan istenekhez csatlakozott, akiktől szinte m agától értetődően v á rt term ékenységet, győzelmet a háborúban és jólétet, akik azonban m indezt nem tu d tá k garantálni. így d erü lt ki, hogy az a sors, am elyet Izrael m ost elszenvedett, nem Jahve csődjére, hanem Izrael vétké­ re vezethető vissza. Ezzel a v é te k fogalm a központi jelentőséget kap Izrael hitében, éspedig nemcsak az egyes em ber vétke a p riv át életben, hanem a közösség vétke is a történelem területén. És én úgy v élem : a bibliai h it ezzel is olyan felis­ m erésre ju to tt, am ely m áig nem veszített aktualitásából. Ha a m i vilá­ gunk problém áit figyeljük, vélem ényem szerint az a kérdés, hogy számos dolog, am in m a háborognunk kell, vajon nem a m i saját v étkünkre vezethető-e vissza —, nem csupán a hit kérdése, hanem olyan kérdés is, am ely­ nek segítségével számos politikai problém át m élyebben tu d n án k m egra­ gadni. És el tudnám képzelni, hogy éppen a m egtérésre való hívás, amely Izraelben a babiloni fogság idején v ált hangossá, m a is hallható legyen. 6. De más szem pontból is hozott vallásos eszmélődést a babiloni fogság. K ét ilyen szem pontot em elek ki. Egyfelől azt kezdték m egfontolás tárg y áv á tenni, hogyan is kellett volna viselkedniük, hogy ez a szerencsétlenség ne következzék be, és hogy milyen m ag atartást kell tanúsítaniok, hogy ne tö rtén jék ism ét hasonló. A fogság előtti prófétasághoz csatlakozva n ő tt an n ak felism erése, hogy az em beries­ ség legelemibb alapelvei ellen vétkeztek, és am i ezzel szorosan összefüg­ gött, hogy m inden kínálkozó istenhez egyszerűen odafordultak és közben saját Istenüket, Jah v é t elfelejtették. Felism erték, hogy a régi jogszabályok többet jelentettek, m in t puszta jogszabályt, hogy azokat Isten parancsának kell tekinteniük. íg y keletkeztek az Ószövetségnek azok a könyvei, amelyek a jogi m agatartás követelm ényét isteni paranccsá em elték. Ennek legfonto­ sabb példájaként csak a tízparancsolatot em lítem . I tt tö rtén t az alapvetés ahhoz, hogy a későbbi időben a törvény a zsidó h it centrum a lett. Az ide­ vágó ószövetségi könyvek azonban még nem prédikálnak törvényeskedést, hanem teljes nyom atékkal hirdetik, hogy nem lehet szó Istennel való helyes kapcsolatról, hitről ott, ahol az em berek közötti kapcsolat nincs rendben. És ez a vonás is m eghatározza a bibliai h ite t m indm áig. Az új eszmélődés egy m ásik eleme a következő volt: m ivel Isten m űkö­ dése a történelem esem ényeiben problém ává lett, felvetődött a kérdés, vajon

H. H. SCH M ID : A B IB L IA I H IT K IA LA K ULÁ SA

57

Isten egyáltalán tevékenykedik-e a történelem ben, és h a igen, hogyan. Ezért kezdték nem csak a királyok korának tö rtén etét feldolgozni, hanem még m esszebbre néztek vissza, és Izrael korai történetének hagyom ányaira is visszanyúltak. Így keletkeztek Mózes 5 könyvének történetei elbeszélései. És eközben világosodott m eg Izrael h ite szám ára az a felismerés, hogy Is­ ten valósággal ott áll a történelem m ögött. De azt is felism erték, hogy az em ber m indig is v étkezett: erről beszél m ár az őstörténet, hasonlóképpen az ősatyák tö rtén ete és az a közlés is, hogy Izrael szüntelenül zúgolódott a pusz­ tában. Ez a tö rtén eti összkép azonban azt is m egm utatta a h it szám ára, hogy Isten és az ő cselekvésének ígérete az em ber vétke ellenére ott áll a tö rté­ nelem fölött, ő irán y ítja a történelm et, h a az em ber m indig ú jra zavart tá ­ m aszt is az ő terveiben. A történelem ú tjá t Isten „m égis”-e kíséri. A hit régi hagyom ányaira tám aszkodva így n ő tt meg a rem ény, hogy Isten ebben a nehéz helyzetben sem szűnik meg odafordulni népéhez. Ez a rem ény ta r­ to tta össze Izraelt m in t Isten népét a fogságban is, és elhárította azt a ve­ szélyt, hogy a régi kelet m ás deportált népeihez hasonlóan Babilonba be­ olvadjon. És ez az a rem én y is, am ely a rra tám aszkodik, hogy Isten az em­ beri bűn ellenére is hatékonyan cselekszik. Vagy m ásképpen kifejezve: a bűnök bocsánatának bizonyossága is ettől fogva elszakíthatatlanul hozzá­ tartozik a bibliai h it alapjaihoz, és a keresztény h it m a is vallja, hogy ez a rem ény nem csal meg. 7. A babiloni fogságban élő izraeliták szám ára ez a rem énység m indenek­ előtt a közeli jövőre irányult. Ha Isten Izraelt kivezette Egyiptomból, ak­ kor bizonyára a 'babiloni fogságnak is véget vet egyszer. P róféták léptek fel, akik m eghirdették Istennek ezt az új cselekedetét Izraellel. És nem csalódtak rem ényükben. Am ikor Kyros, perzsa király, Kr. e. 539-ben a babilóniaiak hatalm át m egtörte, először m egengedte a Palesztinában m a­ ra d t zsidóknak, hogy a jeruzsálem i tem plom ot ism ét felépítsék, m ajd né­ hány évvel később a hazavándorlás is m egvalósult. Mégis m arad t egy nagy probléma. A fogsági próféták nemcsak a vissza­ térést v ártá k , hanem a rra is szám ítottak, hogy a visszatérés után beköszönt az országba a végső üdvidő. És ez a rem énység nem teljesedett. Sőt új ne­ hézségek és problém ák tám adtak, am elyek Jahv e történelem form áló h atal­ m át ism ét kérdésessé tették . Ism ét pró féták léptek fel. Egyik csoportjuk, m int pl. Haggeus és Z akariás, az üdvidő elm aradását azzal a ténnyel kap­ csolta össze, hogy Izrael m indenekelőtt önm agára gondolt, és a tem plom újjáép ítését elhanyagolta. Mások a fogság előtti p ró féták igehirdetésére ny ú ltak vissza és rá m u ta ttak , hogy Izrael egyébként is vétkezett ism ét, és ezzel m agyarázták a m ég nagyon kezdetleges viszonyokat. Összességében azonban lassanként érvényesült az a felism erés, hogy a tökéletes üdvösség a történelem ben soha nem valósulhat meg. Ehhez túlságosan nagy és kiirth atatlan a világ m eghasonlottsága. és az em berek vétke. Az üdvösség meg­ valósulása m ost m ár csak attó l várható, hogy Isten döntő módon új kez­ detet hoz. így alakult ki egy új szövetség reménye, m iután a régit az em­ ber m indig ú jra megszegte, egy új D ávid m egjelenésének reménye, m iután az eddigi királyok m indig ú jra csődöt m ondtak, sőt egy új ég és új föld rem énye, m ivel úgy tű n t, hogy a régi föld gyógyíthatatlanul tönkrem ent. A végső időnek itt jelentkező rem ényét nevezzük a teológiában eszkatalogikus gondolkodásnak. M árm ost téves lenne ezt az eszkatalogikus rem ényt egyszerűen m int

58

H. H. SCH M ID : A BIBLIA I H IT K IA LA K ULÁ SA

puszta túlvilági vigaszt értelmezni. Ellenkezőleg! A nnak hallatlan pozitív jelentősége van éppen az evilági életre nézve. Lehetőséget ad az em ber­ nek, hogy belekapaszkodjék Istenbe, akinek célja van a világgal és igénye van a világra, m égha a tapasztalat azt m u ta tja is, hogy ezzel az igénnyel kapcsolatban az em ber m indig ú jra csődöt mond, és a világ m aga tám aszt mindig új nehézségeket a saját célja felé vezető úton. Így segít ez a re ­ ménység, ez a hit, hogy az em ber a világ tökéletlensége m iatt ne váljon rezignálttá, és frusztrálván ne adja fel a harcot. Sőt az eszkatalogikus hit tudja, hogy a világ tökéletlensége, és az em ber vétke nem a végső tényező, am i a valóságot m eghatározza, hanem van egy cél, am elyet a világ a tö r­ ténelem ben ugyan soha nem tud elérni, mégis megéri, hogy ragaszkodjunk hozzá az em ber s a világ érdekében, Isten kedvéért. Ebben az értelem ben m inden biblikus h it m a is eszkatalogikus hit. Ebbe az összefüggésbe tartozik m ég a halottak feltám adásának rem énye is, am ely az Ószövetség legkésőbbi irata ib a n bontakozik ki. Ha az üdvösség teljes érvényre ju tása csak a jövőben várható, akkor következetes az a gon­ dolat, am it a két T estam entum közötti időnek egy zsidó irata így fogalm az meg: „Ó, boldog az, aki abban az időben élh et m ajd!” (Ps Sál 17,44). Egyút­ tal azonban felvetődik a kérdés: vajon mi történik a m ár elhunytakkal? A válasz pedig így hangzik: aki Isten útjához ragaszkodott, az m ajd feltám ad, és részesül Isten teljes üdvösségében. Így a feltám adás rem énysége szem­ léletes tan ú sítása annak a hitnek, hogy az em ber akkor is k itarth at odaállásában Isten és a világ mellé, ha ez az ú t meg is reked az ideiglenesben, töredékesben, sőt ha végső esetben csődbe is kell jutnia. Így a bibliai h it ószövetségi ú tja végén három elem fedezhető fel: a való­ ságnak és az em ber korlátozott lehetőségeinek józan értékelése; a cél és a világban való feladat felism erése; az a hit, hogy Isten, külsőleg ugyan re jt­ ve, de a h it szám ára teljes világossággal o tt áll a világ mögött, és azt célja felé vezérli. Ebbe a józanná lett, de várakozással és rem énnyel teli hitvilágba lépett be a n ázáreti Jézus, és hozott e hit szám ára ism ét teljesen új fordulatot. Ez azonban m ár a bibliai h it újszövetségi tö rténetébe tartozik. Az eddigiekre visszatekintve elm ondhatjuk, hogy a bibliai—ószövetségi hit valóban történetileg alakult ki és le tt az, ami. Hosszú története a régi keleten indul, ott gyökerezik, de Izrael a m aga története során olyan ta­ pasztalatokra ju to tt Istennel és a világgal kapcsolatban, am elyek a h it óke­ leti k o rlátáit széttörték. A bibliai h it m indig is konkrét történeti tapasztala­ tok közepette nyilatkozik meg, azokra vonatkozik, és azok összefüggésében bizonyítja m eg m agát. B árm ily paradoxon hangzik is: a bibliai hit m indkét lábával a világ valóságának a talaján áll — és éppen így Istenben való hit. M ert úgy ta n u lta meg, hogy a valóságot egy m ás dimenzió felől nézze. Olyan dimenzió felől, am ely nem azonos ezzel a világgal, de ugyanennek a való­ ságnak az isteni dim enziója, am elyben m indnyájan élünk, és am elyben hi­ telesen helyt kell állnunk. A bibliai h itn ek ebben a valósághoz és m egta­ pasztaláshoz kötött voltában vélem ényem szerint nagy ígéret rejlik a mi korunk szám ára is. A tapasztalatok, am elyek révén a bibliai hit kialakult, az em bernek a világ felől szerzett alaptapasztalataihoz tartoznak. És úgy vé­ lem, hogy ezeknek az alaptapasztalatoknak m ai konkrét m egnyilvánulásai közepette is van ennek a hitnek még m indig hordozó ereje. Fordította Dóka Zoltán

H O LLÓ ANDRÁS

A lélek izmai Balczó Andrásnak

K érdéseket és feleleteket helyettesíteni figyelemmel. Csak arréb b tolni n ém án a hegyet, hogy n e árnyékban éljen az ember. M egterhelés alatt lenni m indég: a fizikai s lelki súlyokban a teljes idő m indenség-ingét viselni, önm agunkra-szabottan. Kipréselni a testből, m íg pezsdül, a kín-csom ói-üveggolyókat — elcsigázva, a bőrön keresztül, hogy hely jusson m inél több dolognak. K ételyt végzettel ellensúlyozni. Erőt csüggedés mélyéből nyerni. A csontrendszert rem egésbe hozni. A kényelm et m úzeum nak venni. Virág len n i egy idegen síron. Csellózni egyszer a psillagoknak. Sínylődni, hogy sokat megindítson, kik fügét m u tattak a titkoknak. Belefeledkezni az életbe. A föld kihívásait vállalni, de nem veszni az em elkedettbe. K itartani, vagyis m egtartatni.

60

JÁNOSY ISTVÁN

Sylvester János Finálé

CSEPREG NÄDASDY TAMÁS: Föltétlenül beszélni akartam M agister úrral. SYLVESTER JÁNOS: M egkövetem Nagyságos uram at, de lábfájásom útjá t szegte jövetelem nek. Levelem ben írtam egyéb ügyeim ről: lányom nak ke­ m encéről leeséséről, tetszhaláláról, jószágom elbitangolásáról. NÄDASDY: Hogy halad a bécsi Egyetem en? SYLVESTER: Nincs nekem ott m ár m it tanulnom . Ollyik professzorién taníthatnám . NÄDASDY: Akkor m iért kötődik oda? SYLVESTER: A nyom da m iatt. NÄDASDY: S árvárott is volt nyom dája. SYLVESTER: Nyomda volt, igaz. De eladni nem tu d tu k a könyveinket. Syngreniustól pedig megveszik, nem kell nekünk m agunknak árulni. NÄDASDY: És miről szól m ajd a m ost írandó könyve? SYLVESTER: Hadat kell vinni a törökre, m ielőtt elnyelné Pannóniát. És hogy addig segítsenek a nyugati fejedelm ek, m íg nem késő. NÄDASDY: Ingyen sem találh ato tt volna ki jobb program ot. Erasm us is írt m ár ilyesmiről. SYLVESTER: 1530-ban, am ikor Szulejm án Bécset fenyegette. De m i volt az a m ostani veszedelemhez képest, am ikor Buda elfoglalásával terítv e fek­ szik az egész ország a szultán előtt, csak bé kell nyelni. S az a S árkány ugyancsak nagyra tudja tá ta n i a torkát. NÄDASDY: És e könyvben m iről ír? SYLVESTER: Először is m egábrázolom , m iket m űvelt a török a m agyar néppel. Hogy az erdők sűrűjében, barlangok m élyében bujdosók apró gyerm eiket elevenen ássák el a földbe, hogy hangos sírásuk ne vezesse nyom ra üldözőiket. A terhes an y ák m enekülés közben vagy bilincsbe v erve szülik meg m agzatukat. A szülők béklyóban tehetetlenül nézik gyerm ekeik kegyet­ len m észárlását vagy durva elhurcolását. Mások az ellenség elől m ocsarakba m enekülnek és ott vesznek. A szabad ég a la tt tanyázókat a tél hidege ve­ szíti el. És hányán lelik h alálu k at a felgyújtott házakban?! Sokan inkább megölik övéiket és k ard ju k b a dőlnek, csakhogy ne kerüljenek az ellenség kezébe. És így néptelenedik el az egész m agyar lak ta föld, a pusztát csak a farkasok üvöltése és a v arjak , keselyűk vijjogása veri föl. NÄDASDY: (megilletődve) Jó, hogy m egírta m indezeket, M agister uram , csak azok vennék fülükbe, akiket illet: a fejedelm ek, akiknek nincs egyéb gondjuk, m inthogy a valláson nyúzakodjanak. Magam m int az űzött vad úgy kujtorgok saját birtokaim on. A tö rö k m ár a déli jószágomat kapdossa

JÄNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁ N OS

61

és valam ennyi v áram at erősíteni nincsen tehetősségem. K inek aján lja ez újabb m űvét? SYLVESTER: F erdinánd királynak. NÄDASDY: Azt m ost jól teszi, m ert épp a m in a p ajánlottam M agister u ram at a királynak: nevezze ki professzornak a m egüresedett héber tan ­ székre. SYLVESTER (meglepődve): Professzornak? Köszönöm kegyelmességét. Mivel is tu d n ám m eghálálni? NÄDASDY: Írja a m űvét és nyom assa meg a sok exem plárban, hadd jus­ son el m indenfelé. Hanem, M agister uram , tartso n ékesebb rendet Gógánfalván. És a szépséges Viola asszony csalogányképpen ne csak énekeljen, hanem törődjék a házi gonddal is! SYLVESTER (megütődve, de azért tartóztatva m agát): T iszttartó uram susárlására m ondja Nagyságod. Az nekem ádáz ellenségem. NÄDASDY: Nekem meg jóem berem . És nem hiszem, hogy v alótlant ál­ lítana. Na. Isten áldja Kegyedet! BÉCS — Sylvesterék szállása. SYLVESTERNÉ, VIOLA: Mit szólsz a sikerem hez? Az egész Becs tom ­ bolt és Violát kívánta hallani. Ilyen sikerem m ég K rakkóban sem volt! SYLVESTER: Ezek gyerekes dolgok. VIOLA: K rakkóban bezzeg nem így szóltál! Emlékszel, leborultál a lá­ bam elé és sírtál: „Oh, m ily csodálatos kincs az én Violám !” (más hangon) Pedig m ost még nagyobb sikerem lett volna, h a te kísérsz és nem az a kajla diák. SYLVESTER (gorombán): Az illik hozzád. VIOLA: Ezt kom olyan m ondtad? SYLVESTER: Olyan komolyan, am ilyen komoly dolog az a süvöltözés. VIOLA: Süvöltözés?! Az ének? A m űvészet? SYLVESTER: K inek használ? M egszünteti az em berek kínzását, meg'nyom orítását? Ki lesz általa boldogabb? VIOLA: No és az a sok buta latin és görög szöveg, am it leírsz? Ki lesz általa boldogabb? Az én énekeim ért legalább lelkesednek a nagyurak, pol­ gárok! Láttad, hogyan őrjöngtek, tapsoltak! Ki lelkesedik a te nagy tudósságodért? Könyveid? K inek kellenek? Azt a sok Üjszövetséget csak hurcol­ ju k ide-oda. Am ennyi fuvarköltséget m ár kifizettünk. SYLVESTER: H át m ár te is . . . ? Neked is csak ennyit jelent az én nyo­ m orúságos törettetésem ? VIOLA: Csak em észted m agadat és nem látom célját. SYLVESTER: M ajd meglátod, h a Isten m eglátogat. Körülveszik a háza­ dat a török lovasok. L eugrálnak a lórul, engem m int K risztust odaszögez­ nek az ajtóra, téged ágynak döntenek, a gyerekek meg sikítoznak. U tána meg elszakítják a gyerekeidet tőled, elhajtják külön. A négyéves V iolát is g y alo g , gondolhatod, m iham ar összeesik és ottm arad az úton télvíz idején, hollóknak étkül. Téged meg ugyanaz a szpáhi fölültet a lovára; nem látsz többé se engem, sem sarjaidat. Ha éjszaka nap m in t nap ilyesm ikről álmo­ dom, ne csodáld, ha nem lelkesedem dalaid sikeréért. VIOLA: Szomorú, hogy te az életből csak a feketét látod. A fényt, az

62

JÁ N O SY ISTVÁN: SYLVESTER JÁ N OS

öröm et soha. Pedig, ha te kísérnél, úgy m int K rakkóban, és te is átélnéd, hogyan tom bol a töm eg érted . . . SYLVESTER: Biztos jó volna, de . . . VIOLA: Ha elővennéd a lantodat, érted biztos ugyanúgy lelkendeznének, m in t értem , vagy még j óbban . . . SYLVESTER: Csak én nem lelkesedem . H iábavalóságnak tartom . VIOLA: M enthetetlen vagy. Az élet olyan ritk án ád örömet, szépet, jót. S te még azt is üröm m é teszed, am it ád, ahelyett hogy örülnél neki. Hogyan lehet ilyen fé rfit szeretni?! SYLVESTER: H át ne szeress! , VIOLA: Ezt kom olyan m ondtad? SYLVESTER: Komolyan. VIO LA: R ajtad m ár az Isten sem segít, nem hogy é n ! SYLVESTER: Lehet. , VIOLA: Pedig én csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit örülj valam i­ nek. Hogy egyszer m ár örülj nekem is! BECS. Dalest a királyi udvarban. VIOLA: (egymás után énekli a dalokat, a tömeg mégis mind újab b dalt kíván). FERDINAND K IRÁ LY : K i ez a csodálatos csalogány? BECK KANCELLÁR: Nem tu d ja Fenséged? N ádasdy gróf p ártfo g o ln á­ nak, Sylvester Jánosnak a felesége. S ylvestert nem régen nevezte ki Fensé­ ged egyetem ünkre héber professzornak. FERDINAND: Aki azt a török ellen buzdító költem ényt írta? KANCELLÁR: Volt szerencsém Fenséged figyelm ébe ajánlani. FERDINAND: Érdemes írás. Nem m arad szégyenben a nagy Erasm us hasonló tárg y ú m űve m ellett sem. KANCELLÁR: Némely részleteiben felül is m úlja azt. O tt például, ahoi a török pusztításait, kínzásait írja le. FERDINAND: Persze, Erasm ustól távol estek m indezek, a m agyarok a bőrükön érzik. Csak az a kár, hogy bárm ily szívfacsaróan írja le Sylvester a m agyarok keresztre feszíttetését, az európai fejedelm ek rá sem hede­ rítenek. KANCELLÁR: Mégis jó volna m egküldeni ezt a kis írást a választófeje­ delm eknek. H átha eszükre térnek. FERDINAND: Oh azok m ással van n ak elfoglalva. Hogy a h itú jítás p ár­ tolása vagy ellenzése ürügyén m inél nagyobb hasznot húzzanak. KANCELLÁR: Ezért kellett volna m ár rég zsinatot hívni össze és erőnek erejével összebékíteni a feleket. FERDINAND: Csakhogy K ároly császár m indm áig nem szánta rá m agát. Ez a baj. A török ezalatt bényeli egész M agyarországot. Hanem az érdem es M agisterről nem feledkezünk meg. K ivált hogy ilyen tündéri felesége van. A BÉCSI UTCÁN VIOLA (a diákhoz, aki énekét k ísérte): Gloria, Gloria, V ictoria! Ilyen si­ k e rt m ég nem láto tt a világ! DIÁK: Azt m ondják, a király Őfensége is igen lelkesedett. M agam is láttam , hogy élénken beszélgetett a kancellár úrral. VIOLA: Oh ha tudnám , hogy m iről beszéltek!

JÁNOSY ISTV Á N : SYLVESTER JÁNOS

63

D IÁ K : Biztos a Kegyed szépségéről. VIOLA: Na, na! Azért ne hízelegjél! D IÁ K : É n csak az igazat m ondtam . Azaz még az igazság felét sem. VIO LA: Bárcsak m ás m ondaná . . . DIÁK: Kicsoda? VIOLA: Az uram , Ján o sm ester. DIÁK: Az a vén fülesbagoly? Én h a kegyed volnék, rá se füttyentenék. Hiszen m indenki csak kineveti. VIOLA: Kineveti? K ik? DIÁK: A diákok. Vén BUHU. így hívják. Hozzá m ég sán ta és göthös. És olyan a képe, m in t egy félresikerült ördögnek. VIOLA: Ne hidd, hogy ha az u ra m a t ócsárolod, azért a kegyeim be fo­ gadlak. DIÁK: H át akkor m it tegyek? VIOLA: Tanulj meg olyan jól lanton játszani, m int János mester. DIÁK: A kkor enyém leszel? VIOLA: A kkor talán. DIÁK: M ert fiatalabb vagyok. VIO LA: Meg csinosabb is, ezt nem tagadom . DIÁK: Remek. Ezzel m agad is elism erted, hogy az urad félresik erü lt ördög. VIOLA: Szem telenkedéssel nem érsz célt nálam. DIÁK: H át mivel? VIOLA: (kihívóan) T aláld ki! DIÁK: Avval, hogy a legalázatosabb könyörgésem m el kérve kérlek, gyere föl az én szerény kis diákszobámba. VIOLA (fölkacag): Ez m ég nagyobb szemtelenség! JÁRÓKELŐK (figyelik őket, összesugdolóznak. N éhány diák tüntetőén köszön.) DIÁK: Nem szemtelenség. Kétségbeesés. Az igazi és legőszintébb első sze­ relem kétségbeesése. VIOLA: Hányszor m ondtad el ugyanezt és hánynak? DIÁK: Soha senkinek. Csak neked. VIOLA: Hiszem, ha akarom . DIÁK: A kard! VIOLA: No m ajd m eglátjuk. (Bizonytalankodás u tá n mégis fölm egy a diákkal. O tt fönn m indketten vetkeznek.) DIÄK: (végsőkig felizgatva feléje n y ú l): Ne vondd el tőlem m agadat! Nem élem túl, ha visszautasítasz! VIOLA: M eggondoltam. Hagyj békén. Nem akarlak. Hagyj elm ennem ! DIÁK: (kétségbeesett gúnnyal): In k áb b kell az a rusnya fülesbagoly. VIOLA: Orcátlan! Ne m erj róla így beszélni. E gyáltalán ne m erd a nevét a szájadra venni. DIÁK: H át ennyire vagyunk? E nnyire szerelmesek vagyunk? A bba a bőgő vadszam árba? VIOLA: Játszanád úgy B akfark B álintot, m int az a bőgő vadszam ár. BÉCS. Sylvesterék szállása. SYLVESTER: Hát te hol voltál? VIOLA (hetykén): A nnál a diáknál. A kísérőmnél.

64

JÁ N O SY ISTVÁN: SYLVESTER JÁ N O S

SYLVESTER: A szállásán? VIOLA: Ott. Holnap m á r hallhatod m ásoktól is, m ert láttak , am ikor föl­ mentem. SYLVESTER: És ezt te csak így m ondod? VIOLA: így. És nem b án tam meg. SYLVESTER: Ördöngős boszorkány! És te m ég a feleségem vagy? VIOLA: Sajnos. SYLVESTER (végsőkig döbbenten): Sajnos?! VIOLA (zokogva kitör): Láttad, m ilyen sikerem volt. A király is lelke­ sedett. Ha m ost téged ki fognak tü n tetn i, azt nekem köszönheted! Az Is­ tenért, m iért nem te kísértél engem, János! M iért hagytál egyedül? Olyan boldogtalan vagyok most, m ikor an n y ira boldognak kéne lennem ! (nyakába omlik) SYLVESTER (ellöki): Szajha, szemét. T akarodj innét! VIOLA: Mi ez? Elűzöl a házból is? SYLVESTER: Azt kéne tennem . Meg is tenném , h a nem volnál a gyer­ mekeim anyja. De együtt m ár nem élek veled. Holnap visszaköltöztetlek benneteket Gógánfára. JÓVAL KÉSŐBB. BÉCSBEN SYLVESTER: Adjon Isten, Tinódi Sebestyén uram. Mi jára tb an kereste meg sorsverte házunkat? TINÓDI: Olvastam K egyelm ed írá sá t De hello Turcis jerendo elegia. Szívemet hevítette, lelkem et gyógyította m inden egy sora. SYLVESTER: Soha sem m it nem írtam annyira szívemből, m in t ezt. Egyetlen plánum a nyom orult életem nek, hogy hazám nak veszését távoztassam. Ha nyom orék, láb atlan testem k ard d al képtelen erre, legalább betűim ­ mel védjem népemet! TINÖDI: Magam is ebben nyűvődöm . M ióta a török kiverte a kezemből a kardot és jobbom ról lenyeste középső ujjam at, m ár csak a lan to t tu ­ dom pöngetni, példákon m u tatv án hadakozó, bajvívó és v árb an szorult m agyar vitézeknek az pogány ellenségnek mi m ódon ellene hadakozzanak üdvösséges, tisztességes m egm aradásukra. SYLVESTER: H allottam h írét K egyelm ed énekeinek, sokan m agasztal­ ták, akik hallották, de bötűkben m ég nem olvastam. N yom attassa meg Kend! TINÖDI: M egnyom attatnám , csakhogy pénzem nincsen hozzá. Magam kó­ dorgó, bujdosó szerzet vagyok, sokszor m ég födél sincs a fejem felett éj­ szaka. Étkem , oltalmam semmi. N ádban, szittyósban éjszakázom, m ert az sokszor nagyobb biztonságot ád, m int a lak o tt hajlék. SYLVESTER: Hogyan tu d ja ezt m ind elszenvedni? TINÓDI: H ajt a nagy buzgóság: m enteni, am i m ég m enthető. SYLVESTER: Engem is az hajt, csak m á r kifulladok belé. Jóbnak sem volt annyi nyom orúsága, m int am ivel engem v e rt meg az Ür. TINÓDI: Aligha hihetem . Hiszen hozzám képest Kegyelmed valóságos nagyúr. N ádasdy uram kegyeltje, Bécsben professzor, úgy hírlik F erdinánd király is jó szívvel van K egyed iránt. SYLVESTER: Látszat ez, Tinódi uram , délibáb. A pőre valóság ezzel el­ lenkező. Feleségem m egcsalt, kis jószágom at elbitangolták hűtlen szolgák. És íme itt van életem nek legnagyobb szorgalma, a fordítottam Üjszövet-

JÁ N OSY ISTV Á N : SYLVESTER JÁNOS

65

s é g . . . H ét éve nyom tattam meg és nem adtam el belőle ha húsz darabot. K em ény ny ak ú nép ez a miénk. Végveszedelmében sem ak a r m egtérni, B ibliát olvasni. TINÖDI: L áttam belőle exem plárt Abádi m esternél. Szép m unka. Ha egyszer még m egérném , hogy énekeim et is így kinyom tatták lé g y e n . . . SYLVESTER: Beajánlom K elm edet Nádasdy nagyságos uram nál. Talán ő ad rá pénzt. TINÖDI: Pénzt könyvre, am ikor v árak építésére sem futja, s ezért veszi be egymás u tá n a török?! Nem rem élek hozzá. Tudja, hogy v an ez a mi m esterségünkkel. Am ikor m inden omlik, a könyv ebnek sem kell. SYLVESTER: A kkor m iért erőltetjük mégis? TINÓDI: Una stilus victis nullám, sperare salutem — Ha m ár nem re­ m ényiünk semmi rem ényt, akkor m á r úgyis m indegy. Csináljuk a lehetet­ len t is. SYLVESTER: Lelkem legbelső zugolyát nevezte néven Tinódi uram . Ma­ gam is így teszek, h ab á r tudom : hasztalan. M ert ki rá n t kardot az én szé­ pen csiszolt hexam étereim hatására? TINÖDI: M iért írja Kegyelmed latin u l? , SYLVESTER: Dejszen írhatnám m agyarul is. Hiszen magam m u tattam példáját először, m ilyen szépen csöndül a hexam éter m agyarul is. Azért írtam mégis latinul, hogy értsék a nyugatiak, észhez térjen ek és segítsenek! TIN Ó D I: Azt v á rh a tja K elm ed! Azok csak a m aguk dolgában sürgődnek. SYLVESTER: És m ost teljesen elvette az eszüket a hitújítás. N ekünk a legrosszabbkor jött. TINÓDI: Jó l jö tt az nekünk. M ert ha testünket a török agyonveri is, a szellem ünk fölébredett. És ezt a hitújítás tette. SYLVESTER: T ette azt m ár a nagy Erasmus is. TINÓDI: É bresztgette a tudósokat, m int Kelmed, meg a N ádasdy-féle okos u rakat, de nem a kétkezi népet. És nekünk m ost a kétkezieket kell m egokosítanunk, hogy föltám adjanak a pogány ellen. Ahhoz az u ra k k ardja nem elég. SYLVESTER: Engem erre ne tanítson, Tinódi uram . Magam is praeceptorlkodtam S árv áro tt 10 évig — tanítottam , palléroztam a nép fiait. TINÓDI: Igaz. Ha Melanohthon, m int m ondják, praeoeptor G erm aniae, akkor Sylvester János: praeceptor H ungáriáé. Azért mégis le kell voksolni a hitú jítás m ellett. SYLVESTER: L uther m ellett? Ugyan?! TINÓDI: L u th er m ellett. M ert ő ta n íto tta először, hogy nyilván vagyon az A tya Ű ristennek jó volta, hogy a halandókat életükre nem az ő érde­ m ükből, hanem az ö irgalm asságos jó voltából különb-különb ajándékával szerette m eg és látogatta. És ezt nap m in t nap érzem és élem, m ert kegye­ lemből élünk. SYLVESTER: Kegyelemből és jócselekedetekből. A Szent Írás a hittel a jó cselekedeteket egybefoglalta. M ert am iképpen a h it hiábavaló a jó m űvelkedet nélkül, a cselekedet is haszontalan az igaz h it nélkül. TINÓDI: Nem azért m ondtam , hogy v itát kezdjek a tudós teológussal: szegény, kardforgató, nem telen em bernek nincsen is tudom ányom hozzá, de csak azért m ondtam , hogy ha a világ té és tova áll, a m agunkfajtának dön­ ten ü n k kell, hogy té vagy tova, különben tétova em ber lesz belőlünk, és úgy járu n k , m in t a B uridán szam ara, am elynek elibe tettek szénát és zabot és addig gondolkodott, m elyikből egyék, mígnem éhen halt.

66

JÁNOSY IST V Á N : SYLVESTER JÁ N O S

SYLVESTER: Elevenem re talált. M agam is úgy érzem, jobban járnék, ha levoksolnék akár a lutheriek, akár a pápások oldalára. Ha lutheristának állnék, egyszeriben m egsüvegelne engem tiszttartó uram , aki pedig m ost fennen gyűlöl és m ásban sem fondorkodik, m iképpen m ocskolhatna be engemdt N ádasdy u ram és saját szolgáim előtt. Feleségem et meg üldözi. TINÓDI: Feleségét? SYLVESTER: Meg vagyok áldva azzal is. Csak énekelne egész évben, m in t a tücsök. TINÓDI: Énekelne? SYLVESTER: Azt tud. Inkább csalogánynak született. TINÓDI: H allhatnám ? SYLVESTER: M ostanában nem váltok szót vele. (kimegy és beszólítja). VIOLA (belép. É rtetlenül néz a két férfira. Hosszú, zavart csönd). TINÓDI: Tinódi Sebestyén diák ajánlom m agam at Sylvesterné asszony­ nak. F érjeurától hallom , hogy nagyon szépen énekel. H allhatnám . VIOLA: Nem énekelek m ár, m ivel az uram nem leli kedvét benne. , (Űjabb hosszú, zavart csönd.) SYLVESTER (Tinódihoz): H allhatnánk a Kegyed históriás énekeiből. TINÓDI: Z avarba ejt, hogy az én kopott hangom m al ilyen szépség előtt énekeljek, aki m aga is énekhez tudó. SYLVESTER: Ne zavartassa m agát, Tinódi uram . TINÓDI: Énekelek B udavár veszéséről és Török Bálint fogságba eséséről. Siralom ad a tik sok rendbéli népnek, Ki hírével lészön föld kerekségének, M ert vége lön im m ár m i víg életünknek, Estevén fogságba kegyes vezérünknek . . . Benn Erdélyben lön János király halála. O ttan ő udvara igen m egpusztula. U rakban egynéhány m ert o tt m eghasonla. K ik m iatt ez ország itt m ind elpusztula. (Violát láthatóan m eglepi a dallam szépsége, úgyhogy a további verssza­ kokat szöveg nélkül együtt énekli Tinódival.) TINÓDI: Ágyukkal ném etek o ttan kerülőnek, Kincses B uda alá h am ar sietének. Törést és nagy ro n tást ők h am ar tevének, A zért az B udába nem férik őzhetének. TINÓDI: Micsoda gyönyörűséges hang! B arátom , Kegyed ilyen kincset őrizget a hajlékában. Ilyen tü n d ér fü lem ü lét! VIOLA: Nem becsül ő engemet. TINÓDI: É nekeljen valam it Kegyed is. VIOLA: Csak akkor, ha az uram kísér. SYLVESTER (dacosan): Nem! VIOLA: A kkor nem éneklek. TINÓDI: Ugyan M agister uram , m iért nem ak a rja kísérni? SYLVESTER: M ert m egfogadtam , hogy nem kísérem többé. TINÓDI: De az én kedvem ért.

JÁ NO SY IST V Á N : SYLVESTER JÁ NO S

67

SYLVESTER: Jó. Most az egyszer a kegyed kedvéért. VIOLA (énekel): Egy gyönge kism adár Billogot égettek koldus szép arcomba. hozzám kezde járni. Farkasok riogattak Virágos kertem ben susárló vadonba. fészket kezde rakni. De azt az irigyek észbe kezdék venni. M adárka a fészkét öszve kezdé rontni.

H anem a m adárka p á rjá t nem találja. P á rja elzárkózott fóliánsok honába.

Énekes m ad árk én t H iába énekel fészkemből kiűztek, tiszta szívből n é k i: utcára koldulni, szerelmes énekét szeretkezni űztek. szirénhangnak véli. SYLVESTER (rosszallóan de azért némi szeretettel): No te m inket jól kiénekeltél! TINÓDI: Fogják ezt a dalt énekelni még sokszáz évig. VIOLA (kicsit durcásan): Mégis az én uram nem szenvedheti énekem et. T iltja. *í | TINÓDI: Ugyan, M agister uram ! El sem hiszem. SYLVESTER: Nem tiltom . Csak haszontalanságnak tartom . Ilyen siral­ m as időkben ilyen dőre m ulatságot. TINÓDI: H aszontalanságnak ta rtja ? Dőre m ulatságnak? H a én B uda veszésének h istó riáját meg a tö b b it gyalog nótában m ondanám el, tíz strófát se h allg atn án ak belőle; ha viszont énekkel m ondom az én rossz, rekedt hangom m al, kétszer is elm ondatják velem egyvégtiben. Bölcs ének csak dalolva ér valam it. VIOLA: No látja, kedves uracskám , én is csak ezt m ondtam Kendnek. SYLVESTER: H át ha eztán olyan énekeket szólasz, m int Sebestyén test­ vér, azt nem bánom. De nem olyan szem érm etlen históriákat, am ilyenek­ kel a bécsieket bolondítottád! VIOLA: H át ha még a király n ak is az tetszett! A BÉCSI BURGBAN. FERDINAND: Kedves Sylvester. Elégedetten olvastam a Török háború viseléséért peroráló költem ényét. Csak az a kár, hogy olyan kevéssé hajla­ n ak rá azok, akiknek meg kéne szívlelniök. A külső hatalm asságok egymást ölik a vallás m iatt. Én a tö rö k ellen alig adhatok pénzt, katonát, m ert azt tőlem Császár bátyám igényli. Ám de m agyari uram ék is nehezen mozdul­ nak. Azok buzgólkodnak csak, akiket m egtám adott a török, a szomszéd u ra­ ság m ár tétlen nézi. No de h á t ezzel nem akarom keseríteni. írá sa m inden­ képpen érdem es írás. Különösen jólesett az a néhány költem ény, am it sze­ gény feleségem halálára írt. Könnyezve olvastam . Azóta is többször elő­ vettem őket. SYLVESTER: A nna királynő nagyon szerette M agyarországot, ezért őt m i is szívünkbe zártuk. FERDINAND: M ennyit szenvedett fivére Mohácson esett halála m iatt! A zóta is m eggyászolta m inden város elestét. B udavár veszésekor hetekig szólni sem leh ete tt vele, csak sírt, sóhajtozott.

68

JÁ N O SY ISTV Á N : SYLVESTER JÁ N OS

SYLVESTER: É reztük ezt, Felség. Soraim ból Felség is kiérezheti mély, őszinte gyászomat. FERDINAND: Nem is tudom, m ivel szolgáljam meg. Kérjen b á tra n akár­ m it. H a teljesíteni tudom , nem tagadom meg. SYLVESTER: G ógánfalván van egy kis földem, jószágom, am it 10 évi m unkám m al szereztem, de még nincsen a nevemen. A rra kérem Felségedet, adom ányozza azt nekem és iktasson be a birtokába. FERDINAND: N yújtsa be a kérelm ét írásban a kancellárián és jószerint én nem ta rto k ellene. SYLVESTER (m eghatódva a k irály elé térdel): Felséged m indig az öz­ vegyek, árvák, szegények gyámola volt. Most is az. FERDINAND (mosolyogva): K egyed felesége az a széphangú csalogány? Még m indig a fülem ben van gyönyörű éneke. Tiszteltetem . Isten vele. (elbocsátólag int). SYLVESTER: Szolgálatára, Felség. BÉCS. Sylvesterék szállása. SYLVESTER: K épzeld, a király olyan szeretettel fogadott, m in t soha senkit! M ikor A nna királynő em lékére íro tt verseim et említette, kiserkent a könnye. VIOLA: Engem nem em lített? SYLVESTER: De igen. Dicsérte énekedet. M iután a verseim ről beszélt, egyenesen a rra szólított föl: kérjek tőle, am it akarok. VIOLA: És te m it kértél? SYLVESTER: Azt, hogy iktasson be engem et G ógánf alva birtokába. VIOLA (m egrettenve): Szent Isten! M iért nem kértél m ásik birtokot? M it szól hozzá m ajd Nádasdy u ram ? SYLVESTER: Én azt a birtokot m egszolgáltam fáradozásaim m al fölösen is. Igazságom vagyon hozzá. VIOLA: Ezt te gondolod így és ta lá n nem is m éltánytalanul. De vajon N ádasdy uram is ugyanezt gondolja-e? Nem fog-e m egneheztelni, hogy te a k irálytól kérted az ő háta m ögött? Hiszen az m ég mindig az ő birtoka. Csak használatba a d ta á t neked. SYLVESTER (elvakultan): Lehet, hogy ez betű szerint így van, nekem mégis igazságom vagyon. Hol k ap tam m eg én N ádasdytól annak a java­ dalom nak csak a törm elékét, am it Erasm us kapott, vagy Luther?! Luther egy egész kolostort k ap o tt a hozzá tartozó b irtokkal együtt. És hol kaptam meg azt a tiszteletet, am it a fejedelm ek még ak k o r is m egadnak Luther­ nek, h a az ak á r ördögnek, zsiványnak korholja őket? , VIOLA: De te nem vagy hitújító. SYLVESTER: De épp olyan tudós vagyok. És h a Ferdinánd k irály úgy tisztel és szeret, ahogy azt kim utatta, akkor tiszteljen engem N ádasdy is. És főleg a tiszttartója is! Majd m egm utatom nekik, ki vagyok én! VIOLA: Szerencsétlen! Még m ost sem látod, hogy nem B aselben élünk, nem K rakkóban és nem W ittenbergben, de Gógánfalván. SYLVESTER: Azt azért mégsem tűröm , hogy rühes szolgáik táncoltassa­ nak engem Nádasdy tiszttartója fölbujtására! Ha m ár ősi jussom ból ki­ b o ríto ttak odahaza, ezért akarok végre egy saját birtokot, ahol csak én paran cso lok!

JÁNOSY IST V Á N : SYLVESTER JÁNOS

69

VIOLA: A türelm etlenség beszél belőled. A Jóisten távoztassa el e csa­ pást a fe jü n k fölül! SÁRVÁROTT: TISZTTARTÓ: A csornai konvent a király Őfelsége parancsára ez évi (1550) október 14-én b eik tatta Sylvestert G ógánfalva tulajdonába. NÁDASDY (éktelenül fölfo rty an v a): Micsoda? B eiktatta? Mi jogon? Gó­ gánfalva az én birtokom ! , TISZTTARTÓ: Mégis Sylvester uram a királytól kérte. K érelm ét azzal indokolta, hogy a földet 10 évi m unkájával szerezte, s így m éltónak érzi, hogy e b irtok az ő tulajdona legyen. NÁDASDY: Hallatlan! Ilyen inzultus engem m ég nem ért! A királlyal adom ányoztatja m agának az én birtokom at! TISZTTA RTÓ : Bizony ez cifra história. Méltó a M agister árm ányos, ör­ dögi leikéhez. NÁDASDY: És a M agister m ost hol időz? G ógánfalván? TISZTTARTÓ: Ott. C saládjával együtt. , NÁDASDY: Parancsom ez. O ttani jobbágyaim m egfogják a M agistert és a kurva feleségét és kiverik őket az én határaim on túlra. A kacatjait meg kiszórják az országúira. És ha bárhová a földeim re beteszi a lábát, bottal verjék ki! TISZTTARTÓ: És ha a király a csornai konvent ú tjá n számon veszi? NÁDASDY: Jelentsék nekik, hogy jószágom at csak használatul adtam a M agisternek és ő m egfeledkezett urának e jótétem ényéről. A hálátlan! KANIZSAI ORSOLYA (eddig csöndesen hallgatta a párbeszédet, most közbeszól): K edves uram, legyen m ár egy kissé csöndesebb. NÁDASDY: Csöndesebb? ORSOLYA: Higgadtabb. Ne eméssze m agát szükségtelenül. NÁDASDY: Amikor a birtokom at orozza? ORSOLYA: Országnyi jószágnak az ura. Mi ehhez képest egy kis falu? NÁDASDY: Micsoda? Engedjem át neki? ORSOLYA: Ahogy gondolja, drága uram . De előbb hányja-vesse meg az ügyet m agával Sylvesterrel. Tudakolja m eg okát, mi késztette e m eggon­ dolatlan lépésre és jussanak békés akkordára. NÁDASDY: Alázkodjak m eg egy jö ttm en t senki előtt? Ha ezt m egten­ ném, bárm elyik szolgám szabadon lázadna ellenem! ORSOLYA: Sylvester u ram nem egyszerű szolga. NÁDASDY: H át mi? ORSOLYA: Tudós fő, am ilyen nincs m ég egy az országban. Ha ő nem i t t élne, hanem Baselben, W ittenbergben . . . NÁDASDY: Édes-kedves asszonykám, nem é rt ehhez Nagyságod. Gyer­ m eteg lelkét lám elbűvölte azzal az ördöngős m uzsikával. . . ORSOLYA: Bizony még m a is csodálom. Gondolja m eg jól Nagyságod. A BÉCSI BURGBAN KANCELLÁR: Most érkezett Felséged híve, Sylvester János m em orandu­ m a, akit Felséged beiktatni rendelt a gógánfalvai birtokba. Azit panaszolja, hogy 1550 év októberében a gógánfalvai és horpácsi jobbágyok a tiszttartó vezetésével rá tö rte k tíz évi m unkájával szerzett birtokára és őt m agát h it­ vesével és gyerm ekeivel együtt erőszakkal elűzték onnan.

70

JÁ N O SY ISTV Á N : SYLVESTER JÁ N O S

FERDINAND: Micsoda rendetlenség m egint! Törvénytelenség az egész ország b an! KANCELLÁR: A ligha tehették N ádasdy uram tu d ta és ak arata nélkül. FERDINAND: Tessék elrendelni az ügy kivizsgálását! KANCELLÁR: N ádasdy uram aligha veszi jónéven. FERDINAND: Elegem van m ár N ádasdy erőszakoskodásaiból! A m inap ia Istvánffy Pál királyi tanácsos fiát em berei által a D unába fojttatita. Én még ezt is lenyeltem , m ert rá vagyok utalva. M ert ő m ég hajlandó ten n i va­ lam it a tö rök ellen. KANCELLÁR: A b irtok tulajdonjoga vitatott. S ylvester azt erősgeti, hogy 10 év szolgálatával szerezte, N ádasdy uram tisztta rtó ja viszont azt állítja, hogy u ra nem örökbe, hanem csak haszonbérbe a d ta Sylvesternek. FERDINAND: A kár így, akár ú g y . . . Sylvester te tt m ár annyi szolgála­ tot N ádasdynak és a m agyaroknak, hogy azt a nyom orult kis földecskét ki­ érdem elte. Ne utasítsuk el. GÓGÁNFALVÁN VIOLA: Azt hiszem, nagyon helytelenül tettük, hogy ide visszajöttünk. SYLVESTER: M ár te is ezzel ölsz? Mi kárunk lehetne? VIOLA: Ránk csapnak és ú jra kiűznek. SYLVESTER (fölkacag): Böszme gyerm ek! H át ettől félsz? I tt a kezem­ ben a k irály nagy levele (m eglobogtatja). VIOLA: Előbb is a király levelével jöttünk, m égis kiűztek. SYLVESTER: De ennek az érvénye még erősebb. VIOLA: Nádasdy u ra m is úgy gondolja? És hátha neki lesz igaza! SYLVESTER: A kkor még egyszer a király elé járu lo k és a király akkor is nekem ád igazat. M ert a király szeret és értékeli m űveim et. VIOLA: Művek? K önyvek? M it szám ítanak! Én rosszat sejtek. Az éjjel rosszat álmodtam. K arn ev ál volt, s én táncoltam egy furcsa, feketeköpenyes em berrel. Olyan erős nézése volt és összenőtt szemöldöke, hogy m egszédül­ tem. A kkor hirtelen tűzbe lobbant a szoknyám, futottam , futottam , annál jobban égett. Végül elestem és m egégtem. (K intről morajlás. Egyre fokozódik, m intha töm eg közeledne). VIOLA: Jönnek m ár! Jönnek! Jézus Isten! SYLVESTER: M ajd é n . . . (Kimegy, a tömeg m ár egész közel, a tiszttartó vezeti. R átám adnak Sylvesterre. Ez lobogtatja a k irály i beiktatási parancsot, de a töm egből valaki röhögve k irá n tja a kezéből és összetépi. L efogják őket: egy csoport Sylvestert, m ásik csoport az asszonyt és a gyerekeket.) TISZTTARTÓ: H ordjátok ki a házból, am ijük csak van! (Iratcsom ókat hoznak ki.) EGY HANG: T épjétek össze! Ö rdögi m esterkedés van írva ráju k . M ÁSIK HANG: Az angyalát! B oroshordók a pincében. Üssük csapra. (N éhányan berohannak a pincébe, hozzák a bort, nekibuzdulnak.) EGY FÉRFI (nekim egy Sylvesternek): H át te fajankó! Te m ég itt téblábolódol? No most m egugrasztunk! (kergetik). SYLVESTER (ügyetlenül sántikál, elbukik. Elkezdik püfölni). TISZTTARTÓ: Félre, bolondok! Agyon ne üssétek, m ert abból nekem lesz bajom. Csak kergessétek! SYLVESTER ( kitántorog a színről). (Most a m ulatozók Violát és a gyerm ekeket veszik körül.)

JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS

71

KÖVÉR ASSZONY: Ha kicsit m egnyuvasztj átok a kurvát, annál szebben énekel. BERÜGOTT LEGÉNYEK (nekiesnek Violának): K iverjük a szemedet, ha nem énekelsz. EGY K ISLÁ N Y : M iért b án tják a nénit? KÖVÉR ASSZONY: Közel ne menj hozzá, m ert szemmel ver az a bo­ szorkány. MÁSIK ASSZONY: Egész nap csak az ágyban hentereg. HARMADIK ASSZONY: A tükörben nézi m agát. KÖVÉR ASSZONY: A ztán eloson a szeretőjéhez és azalatt leesik a kis­ lány a kályha-padkáról. MÁSIK ASSZONY: Tudjátok, m it kellene ten n i az ilyen paráznával? G yertyát állatni vele. Szurokba m árto tt rongyba bugyolálni, aztán m eggyúj­ tani. LEGÉNY (Violához): Állj ide középre és én ek elj! MÁSIK LEGÉNY: K iverjük a szemedet, ha nem énekelsz! LEGÉNY (a kislányra m utat): A kkor m ajd ezzel szórakozunk. Elkapjuk a k arjá t és húzzuk szétfele. TISZTTARTÓ (közbelép): A gyereket ne bántsátok. És őhozzá se érjetek! (Violához) Énekelj, m ert ha nem, ugyan m eg b án o d . . . VIOLA: (Énekelni kezd. A töm eg elcsöndesül.) Alugyál el, Istennek báránya. Szeretetből jöttél a világra. K érdi Jézus: M ért keseregsz, anyám ? Hogyne sírnék, keseregnék fiam. M ikor az én áldott, szép fiam at Pilátushoz ítéletre vitték. A k é t kezét egym ásra szegezték, büdös nyálakval teleköpködték. Hosszú szulicára szulicálták, magos keresztfára fölfeszíték . . . (Erdélyi Zsuzsa gyűjtése) (Az ének h atására a töm eg megcsöndesül, m ajd áhítatosan figyel.) TISZTTARTÓ (a töm eg hangulatváltozásától m eglepődve): Nos, bocsás­ sátok el! K otródjék innét! VIOLA (ölében a kisbabával, fiával, nagyobb lányával lassan elindul. Közben m eg-m egáll és bánatosan visszanéz a házra. A töm eg még m indig teljes csöndben áll és nézi a távozókat.) BÉCS. Sylvester szállása SYLVESTER: Tinódi m ester! De rég láttam ! Mi já ra tb a n Bécsben? TINÓDI: Ferdinánd királytól jövök. M agánkihallgatáson fogadott. És személyesen adta át nem esi oklevelemet. SYLVESTER: Nemességet kapott? Rem ek! És m ivel érdem iette meg? TINÓDI: Ez van írv a: Az éneklés m esterségében való tehetségével és históriáknak m agyar ritm usokba való foglalásával. SYLVESTER: Istenem ! H át ilyesm iért is lehet nem ességet nyerni? Én m ár eleve nemes voltam , de ha például az Ú jszövetségem ért kaptam volna nemességet, öröm est elfogadtam v o ln a! M ert ugyan m it é rt az én életem ­ ben az én ősi nem es m ivoltom ? M int szolgával b án tak velem mindig.

72

.JÁNOSY ISTV Á N: SYLVESTER JÁ N O S

Jussom at elorozták és am ikor a szolgaságból szabadulandó birtokot kértem m agam nak, ím e z lett a vége, hogy itt rohadok éhen, betegen. K e n d et nem telenségében is jobban m egbecsülték. TINÓDI: Aligha. U raim ha énekeim et meg is vivátozták, asztalukhoz so­ sem ültettek. Mindig csak a szolgaasztalnál ettem -ittam . No de sebaj. Én m indig csak azt néztem, m iben szolgálhatok nyom orult hazám nak, hogyan tudnám tartó ztatn i veszését. SYLVESTER: Nohát ebben bajoskodtam én is. De m it értem el? TINÓDI: És m it értem el én? De hisz am it teszek, a hazám ért teszem, nem köszönetért. Egy kancsó borért, am it szívesen elfogadok, m e rt attól ugyancsak szikrázik a toliam , de az u d v arb író uraim ék még azt sem adták meg. Legtöbbször büdös b o rt adnak, ih atatlan t. De é n nem törődöm velük. Beírom a nótáim ba őket is, m int a derék vitézek fennen vitézkedését, magamegáldozását. M ert ahogy vész ez a kicsi ország, úgy szaporodnak a m agyar messiások. Ebben az 1552-ik évben nagyon sok v á r veszett el, s v e lü k őr­ zőik, de gyáva alig akadt bennük. V agy aki akkordára meg is a d ta m agát, látván, hogy a török nem ta rtja szavát, k in n a v árk ap u b an oroszlánná dühösödött és halálig fo rg atta a kardját. H a a törököket visszaűznöm nin­ csen is erőm, legalább énekbe örökítem ezeket a m ártíro k at, akik a hazáért haltak meg, hogy példájuk lelkesítse az élőket jó vitézi helytállásra és az utódokat a haza visszaszerzésére és m ég a kínpadon is magyari m ivoltuk meg nem tagadására. SYLVESTER: Kend boldog, hogy te h e ti ezt. Bár tehetném én is. De az én kezemből kiütötte a tollat az ördög. TINÓDI: De a la n tjá t még tudja pöngetni. És m ajd a szépséges Viola asszony énekli a textust. SYLVESTER: Viola?! U gyan hol lehet? TINÓDI: H át nincsen itt? SYLVESTER: Nincs. M ikor Nádasdy kivetett a birtokom ból a tisztta rtó uszítására, a parasztok m eg ak artak ölni. K ergettek, én m enekültem , el­ szakítottak a családomtól. Azt rem éltem , hogy feleségem a gyerm ekeim m el ham arosan itt terem , Bécsben. De azóta sem látom őket. A lábam n y av aly ája egyre jobban gyötrött, utóbb m ár föl sem tudok állni. Most meg elbocsátot­ tak az Egyetemről, így kenyér nélkül m aradtam . Legutolsó írásom at S yngrenius visszaadta — nem nyom atja meg. N yavalyám meg odáig rom lott, hogy m ár se nem eszem se nem ürítek. TINÓDI: G yógyíttassa m agát! M iért n em hív felcsert? SYLVESTER: Tudom én a nyavalyáim at, jobban m in t a felcser. Hiszen én orvosdoktor is vagyok. A ztán hiába is gyógyítanám magam, h a ő k meg akarnak halasztani. Még néhány napig i t t elfetrengek, aztán vége. TINÓDI: És az ország? A szegény m ag y ar haza? A m aradékát m o st pusz­ títja el a török. M ár csak egy kis holdacska m aradt Pannóniából, a m ásik Erdélyből. És akkor a tudós János m e ste r halni akar, ahelyett hogy se­ gítene ! SYLVESTER: Ugyan m ivel? TINÓDI: A tollával, a lantjával. SYLVESTER: De hiszen am it írok, nem ak arják m egnyom atni. TINÓDI: A zért csak írjon! M egnyom attatom én Erdélyben. V an o tt egy nyomdász barátom . Ugyan szász az istenadta, de azért jobb m agyar őkelm e, m int akárm elyikünk. SYLVESTER: Kicsoda?

JÁNOSY ISTV Á N : SYLVESTER JÁNOS

73

TIN ÓDI: H eltai Gáspár. SYLVESTER: Ugyan, Tinódi uram , nincs erőm. Kiesik a toll a kezemből. M ár csak az az egy kívánságom : csak m ég élve láth atn ám enyéimet, vagy legalább h írü k et venném, hogy élnek. TINÓDI: Életem egyik legszebb emléke Viola asszony éneke. Még most is a fülem ben vagyon. A világ legszebb hangja. SYLVESTER: Én is a ttu l bolondultam meg, am ikor elvettem . S ha m eg­ gondolom: ha m i ketten Itáliáb a vetődtünk volna, ő a hangjával, én a lan ­ tommal, fejedelm ek versengtek volna értü n k , többről többre ígértek volna, csakhogy n áluk m aradjunk. Ehelyett én ide kötöttem m agam at P annóniá­ hoz, csakhogy m agyar B ibliát kreáljak és m agyar gram m atikát. És m i lett a jutalm a? És ha m int tudós, K rakkóban m aradtam volna az egyetem en. . . TINÓDI: Nincs vesztegetnivaló idő. Írja meg tüstént, am it még meg akar írni. Én még itt hetelek Bécsben, u tán a írását elviszem Erdélybe és m egnyom attatom , csakúgy m int a m agam énekeit. SYLVESTER: Késő. Nincs m ár erőm. H a elköltözöm innen, nincs m it m egbánnom , hiszen nem m agam ért éltem és m ég m indig jobban bántam az em berekkel, m in t azok b án tak velem ; egyedül csak azt szánom, sajnálom , hogy nem kedveztem jobban az én V iolám nak. Tündéri énekes m adár volt, én mégis csak azt kívántam tőle, hogy igásló legyen, afféle kardos m agyar gazdaasszony, aki fakanállal kordában ta rtja a cselédséget. Pedig h át ő m aga volt a m uzsika, akit csodálni, im ádni kellett volna és benne m indig ú jra meg ú jra születni. Most is csak azon emésztődöm, m iért kellett elfutni enyéimtől. De h á t űztek, k ergettek m aguk előtt, hogyan tarto ttam volna el­ len t egym agám annyi em bernek! És azóta keresem őket. Semmi h írü k . Közben az országot elözönlötte a török. Nem tudok m ásra gondolni, m int­ hogy elrabolták őket. M egvették a falut, ahol m eghúzták m agukat, m inden­ k it pőrére vetkezni parancsoltak. Most Violához lép egy török, kam aszlányát a lánycsoporthoz löki, fiá t a fiúkhoz, csak a kisdedet hagyja a mellén. A ztán jönnek a rangosabb törökök és értőn válogatnak az áru b an : aki m egtetszik nekik, viszik. V iolát is viszik, kötélen h a jtjá k m aguk előtt vagy m ögéjük a lovukra ü ltetik . Nem, ezt m ár nem bírom lá t n i ! . . . Nem bírom . . . (halkan siratót énekel) Ja j, te szegény feleségem, m erre vonszol m ost a vad török? — Lélekben látom m eztelen hátadon korbácsütések vörös nyomait. — Él-e még a kis csecsemő vagy nem tudtál adni néki m it? — és elalélt az úton, gyönge kis feje örökre lekókadt, m int kaszabolt virágé. — M ennyire nem becsültelek meg, sorsodra hagytalak gyerm ekeinkkel a nagy futásban, csak saját irh ám at m entettem ! — Jaj, szegény kislányom , ak it én keltettelek életre, am ikor leestél a padkáról, — hol járh atsz most, m elyik durva m a rta lóc hárem ébe kerültél? — Hogyan sikolthattál, m ikor elvették kislányszüzességedet? — M erre leh et szállásod gorom ba szer ecsenek közt? — Hiába sírsz, sikoltozol m agyari nyelveden, nem érti senki, csak kigúnyolnak érte, s még Istennek se panaszolhatod el k ín ja id a t!— M ert nem tan íto ttalak meg im ádkozni! — M iért oly árva a m agyari nyelv, nem érti senki! — Erőm elfogyott, rossz lábam on járn i nem tudo k m ár. — Nem jutok el a következő faluig és m ár estére hajolt. — M ocsár van előttem , az én bánatom és rem énytelenségem m ocsara, bevágódom oda és m ár benneteket soha meg nem talállak . . . (végleg elném ul, feje hátracsuklik) TINÓDI: (lecsukja a szem ét és halkan egy zsoltárt énekel fölötte)

R E IS IN G E R JÁ N O S

Hét szó a keresztfán Heinrich Schütz életműve

A valóságos, igaz em beri helyzeteket feltáró m űvészet mindig rendelke­ zik megszólító erővel. Az a művész, aki alapvető sorskérdésekkel szembesül, s aláveti m agát a kifejezés form ai törvényeinek, kellő alázattal hordva ki alkotásait: „m odern” m arad örök időkre. Bőven lesz m ondanivalója m eg sem született jövendők szám ára is, szemben azokkal, akiket e „m odem ek” mel­ lett Pilinszky János „aktuális” (azaz közönségük napi igényeit kiszolgáló) m űvészeknek nevezett. A lkotásokat azonban igazában olyan h it éltethet, mely m eghalad korokat és határokat, s ezért képes megszólítani bárm ikor és bárm ilyen körülm ényben. Ilyen, a szó nemes értelm ében v ett program szerű m űvészet a R eform á­ ció óta létezik. Az előkészület m ozgalm ait is figyelem be véve, Európa törté­ nelm ének olyannyira fényes időszaka ez, m elyre nem leh et eléggé em lékez­ nünk. A művészeiteket tekintve is az: az irodalom ban legkevésbé vagy lassúbb kibontakozással, Cranach, R em brandt festészetében m ár átütő erő­ vel, Schütz, Händel és Bach zenéjében pedig összem érhetetlen teljesítm é­ nyekkel nyilatkozott m eg a kereszténység igazi szelleme. A m űvészettel kifejezhető hitnek m indm áig legérvényesebb bizonyságtételeit találju k a Reform ációra következő k ét-k é t és fél évszázad rem ekm űveiben. E m aradandóságról sokat tö p ren g ett Fülep Lajos, akinek figyelm et érdemlő ifjúkori gondolataiban találkozhatunk ilyen m egfigyelésekkel: „A reform áció leg­ végsőkig feszítette a bibliai kinyilatkoztatás elvét, és legm agasabbra em elte Jézus életének örök értékét. De éppoly végsőkig m ent el a tö rtén e ti té­ nyező elfogadásának és hangsúlyozásának terén . . . Hogy lehet a kinyilat­ koztatás örök, s fokonként teljesed ő ?. . . Hogy lehet a művészi form a örök, s mégis fejlődésnek a lá v e te tt? . . . E gyáltalán össze lehet-e egyeztetni e két ellentétet? Nem zárja-e ki egym ást teljesen e két hom lokegyenest ellenkező elv: örökkévalóság és idő? A reform áció nem filozófiai spekuláció, hanem hitvallás lévén, m ind a két oldalt egyszerre és egyform a erővel m agáévá te t­ te . . . Tényleg paradoxon, a legm élyebb, am elyen az em beri szellem meg­ vetheti lábát, s hogy a reform áció felfedte, s m aga is rálépett, ez legmé­ lyebb értelm ű vívm ánya”. (Örök reform áció, 1917.) E „vívm ány” egyik kevéssé m éltányolt, ám annál jelentősebb szerzőjét kí­ vánjuk az alábbiakban megidézni: H einrich Schütz-öt.

R EISIN G ER JÁ N OS: H É T SZŐ A KERESZTEN

75

1. Ha pusztán form ai szempontból tek in tü n k végig darabjain, m áris érdekes m egfigyeléseket tehetünk. Schütz zenéje csaknem kizárólag vokális m űvek együttese. Az európai ze­ netörténet olyan korszakában alkotott, m elyben a frottolák, m adrigálok, k an táták, m otetták (Tallis, Byrd), m ajd az oratórium ok (Carissimi) és operák (M onteverdi) a legtöbbet te tté k szöveg és dallam egybekapcsolá­ sáért. A k ár P alestrina áttetsző' polifóniájára, akár a következő században megszülető m onódiára gondolunk, el kell ism ernünk a korabarokk p árat­ lan készségét szövegek zenei m egjelenítésében, éppúgy, m int későbbi érett festészetének virtuozitását a táv lato k ábrázolásában. S H einrich Schütz m indennek végére szeretett volna járni a nem zene­ szerzőnek szánt em ber buzgalmával. Édesapja, aki később polgárm ester lett, az 1585. október 8-án született fiá t egészen m ás pályára irányította. A th ü rin g iai K österlitz otthona u tá n Schütz életének Weissenfels, Kassel, m ajd a m arburgi egyetem jogi fak u ltása voltak legfőbb állomásai. M arburgban m élyült el lutheránus hite, töltekezett fel műveltségével, s kezdte érezni, hogy a zenéhez is ugyanez a (saját szavait idézve) „m agasabb szel­ lem u tán i vágy” vezeti lépteit. 1609-ben, huszonnégy évesen indult először Itáliába, hogy a k o r vezető olasz kom ponistáitól tanuljon. Ism ert nevet szerzett, m ire hazatért, s könynyen találh ato tt volna helyet m agának fejedelm i udvarokban, ahol egy­ m ást érték az esküvők, keresztelők és más, zenészeknek feladatot, s meg­ élhetést n y ú jtó ünnepségek. A ném et polgári m uzsika m egterem tője lehe­ te tt volna, s nyugodt körülm ények, viszonylag biztonságos élet ígéretei­ vel b iztatták külföldi m eghívásai is. Schütz azonban a keskeny u ta t vá­ lasztotta. M iközben d ú lt a harm incéves háború, feleségét m ajd két lá­ nyát rag ad ta el a h alál: ő kórusokat szervezett, kenyéradói helyett saját m aga fizette énekeseit, darabjairól átirato k at készített, hogy a legegysze­ rűbb és legszegényebb körülm ények között is meg tu d ják szólaltatni őket. Innen adódik életm űvének m ásik feltűnő jellegzetessége. A vokális m ű­ veken belül szinte kizárólag bibliai szövegeket zenésített meg. Ha nem szám ítjuk elveszett D aphnéját (az 1627-es, első ném et operát), itáliai m ad­ rigáljait, valam int néhány kisebb darabot: Schütz m űvészete teljes egé­ szében a Biblia igéiből táplálkozott. K ivált az Evangélium ok (s azokon belül is a Passió) jeleneteiben, Zsoltárok könyvében és Pál apostol levelei­ ben talá lt ösztönzésre. Művészete lényegét tekintve igazi igeszolgálat, an­ nak h a tá rta la n koncentrációjában, intenzitásában, s ugyanakkor könnyed felszabadultságában, szárnyaló szépségében. M enny és föld találkozik ben­ ne, hogy az előbbi m agához emelje, m egnem esítse az utóbbit. M űvészetét aligha nevezhetjük azonban illusztrációnak, kom m entárnak, sokkal inkább a B iblia m egszólaltatásának a m aga igazi hangsúlyaival. Sok-sok példát lehetne idézni rá, m ennyire jót áll a Könyvek K önyve ön­ m agában, m ennyire igazolja a zeneszerzőt, aki egyedül rá hagyatkozik. Aki például eddig átsik lo tt a 136. zsoltár refrénjein, Schütz feldolgozásá­ ból szerkezetét tan u lja, a V örös-tenger szétválasztásának dallam festésén ám ulhat, s a kórusok és szólók helycseréjében, a ritm usváltásokban a tisz­ telet,és hála m indig meg-m egújuló érzésére k ap h a t példát és bátorítást. (SWV 45. CANTATE, 658215) U gyanilyen egyszerű eszközökkel használja ki két ige (Luk. 2,10. és Ésa. 9,6) kapcsolatát a betlehem i pásztoroknak

76

REISIN G ER JÁ N O S: H ÉT SZŐ A KERESZTEN

hozott üzenet m egszólaltatásában. A Der Engel sprach zu den Hirten egyik legtöbbet próbált tém ája, pár ütem nyi dallam tiszta öröm m é foko­ zása rövid m otetta segítségével. A leghíresebb m űvei közé szám ító Saul, Saul, was verfolgst du m ich Pál apostol m egtérésére derít fényt k ét ige m egelevenítésével (Csel. 9,4—5.). Az egym ás u tán belépő kórusok Jézus szavait ism étlik, egyszersm ind azzal a döbbenettel is, m elyet azok Saul lelkében vertek. A kérdések úgy követik egym ást és visszhangoznak, m int egy kú tk áva fölé hajló em ber szólításai. Schütz feldolgozásából rögtön m egérthetjük, hogy nem pillanatnyi, hanem régóta tartó vívódás nyert eredm ényt a damaszkuszi úton. A főtanács em berét m egrendítette István m egkövezésekor tan ú síto tt m agatartása, igazságaiban m ár többször meg­ inoghatott, h a „el kellett végeznie m agában” hogy „ama názáreti Jézus ellen sok ellenséges dolgot” cselekedjen (Csel. 26,9.), az igaz felism erések annyira sokasodtak benne, hogy valóban „nehéz volt az ösztöke ellen rúgódoznia”. Nem véletlenül szárnyalnak elsöprő lendülettel az utóbbi sza­ vak a m o tetta második részében. De a lélektani helyzet zenei kidolgozó-5 sara a befejezés teszi föl a koronát: az összefoglaló lezárás — ú jra a meg­ szólítás. A zene egészen a hallgató szívéig akar kéredzkedni. Nem külön­ leges, szám unkra elérhetetlenül távoli esem ényről hallottunk, hanem m ind­ annyiunk elhívásának törvényszerűségeiről, és az a rra adott válasz felelős­ ségéről. (SWV 415. ETERNA, 825 964) Szándékkal em lítettünk egyes darabokat tőle. Ezek a m otetták a zeneiro­ dalom gyöngyszemei. G yűjtem ényes form ájukban is rem ekm űvet képeznek, és „a m agasabb szellem u tán i vágy” m indvégig nyom on kísérhető bennük (Psalmen Davids, 1628, 1647, 1650, Musicalische Exequien, 1635, Kleine geistliche Concerte, 1636, 1639, Sym phoniae Sacrae, 1629, 1647, 1650.). Több m int száz évvel a Reform áció után, Schütz-ben ú jra lobogott „az első sze­ re te t” lángja, a zene nyelvén h ird ette a h it általi m egigazulást, az Ige „rom olhatatlan m agvának” em bert m egjobbító, ú jjáterem tő hatalm át. Hogy m ennyire tu d atáb a n volt ennek, hadd álljon itt egy részlet a B ecker-féle Z soltárkönyv (SWV 5.) elé 1628-ban íro tt bevezetéséből: „Bár az Ű risten szent, tiszta és meg nem ham isított szava lakoznék is­ tenfélő tan ító k és vallásos, vigaszt nyújtó zsoltárok és dalok által ezekben a szomorú időkben m inden iskolában, tem plom ban, s m inden családatya házánál, az Ö szeretett Fiának, a mi M egváltónknak óhajtott eljöveteléig, hogy ezáltal is szeretetben, türelem m el és rem énykedéssel várakozzunk, s erre mindig készen találtassunk. Á m en.” (Idézi: V árnai P éter: Heinrich Schütz. „Kis Zenei K ö n y v tár”, 8. Bp., 1959. 122.)

2. A XVII. század első felének „zenei köznyelvét”, m ellyel Schütz szem be­ került, döntő m ódon h atáro zták meg a trie n ti zsinatra következő esem é­ nyek. A katolikus egyház E urópa-szerte lassankint visszanyerte régi pozícióit. A zsinati püspökök egyházzenei m egszorításait nem v á rt gyor­ sasággal te tte gyakorlattá P alestrina a m aga többszólam ú, szövegileg mégis nyomon követhető zenéjével. A ném etalföldi m esterek vívm ányai és a madrigalizm ustól új lendületet n y ert olasz stílus adott ta lá lk á t a „Princeps Musicae” szintézisében. De nem ütközött ellenállásba, m időn ezt az „egyszerű, róm ai „stílust” k isvártatva a velencei „stílus lu x u rian s” v álto tta föl. A következő időszakban ez volt a töm egek visszanyerésének legkedvezőbb ú t­

REISIN G ER JÁ N OS: H É T SZŐ A KERESZTEN

77

ja. M estere Giovanni Gabrieli, a Szent M árk székesegyház karnagya^— aki­ nél Schütz is m egfordult első itáliai ú tja alkalm ával — nem szólam okat szerepeltetett, hanem hatalm as kórustöm egeket v o n u ltáto tt föl, s ezek elő­ ször egym ással feleselgetve, később hatalm as töm bbé olvadva a harm ó­ nia és hangfestés k áprázatos hatását v álto ttá k ki. Az em beri hang ten g erár­ hullám zását itt erő sítette első ízben zenekar, harsonákkal, fafúvókkal, gambákkal. Mikor húsz évvel később, 1628-ban H einrich Schütz engedélyt k ap o tt u rá­ tól, a szász választófejedelem től, hogy ism ét Velencébe utazzék, m egint egy újabb stílus u ralkodott a városon. M onteverdi m onódiája visszatérést je­ len tett az egyszólamúsághoz (vagy a basso continuoval kísért ál-egyszólam úsághoz) a szövegi részek érvényesítése végett. M űvészete azonban a m i­ sék közönségét operahallgatókká tette. 1637-ben n y ílo tt meg az első opera­ ház a lagúnák városában, melyet a század végéig további tizenkettő kö­ vetett. Kétségtelen, hogy Schütz sokat ta n u lt itáliai ú tjain. A Reform áció száz­ éves évfordulóját ünneplő drezdai rendezvényen, G abrieli m in tájára, a kor színvonalát messze m eghaladó zenekart állított fel. S ha M onteverdit sze­ m élyesen nem ism erte is: drámai szövésű művészete m inden bizonnyal ha­ tással volt rá. U gyanakkor épp m estereihez képest világlanak fe l m űvé­ szetének legsajátosabb jegyei. Elsőként zenei ökonóm iájára u talh atu n k , m elyben m indig kiem elkedik a szöveg tartalm i lényege, eleve kiszorul belő­ le viszont m inden színpadiasság. A zután: a M onteverdi-féle trag ik u m a fá j­ dalom és a szenvedély végletes állapotaiban nyilatkozik meg csupán, s ez inkább a görög m itológia sorsüldözötteinek világára üt, míg S chütz a ra ­ dikális bűnösség bibliai tanítását visszhangozza. A zokban a Passióiban feje­ ződik ez ki legnyilvánvalóbban, m elyekről Pilinszky János a következő­ ket írta : „Schütz m agányos óriása a zenének. M űveit a harm incéves há­ ború poklában kom ponálta. Tragikus, mégis győzelmes életm űve kivéte­ les erővel int, b á to rít és tan ít m a is. A rra int, hogy a háború n em hegyomlásszerű, idegen katasztrófa, hanem bűnös term észetünk következ­ m énye és lelepleződése. Orvosságul Schütz a jézusi erények valódi gya­ ko rlatára buzdít. Passióival annak szavait idézi, ki a kard ellen a leg­ szelídebben és leg bátrabban tiltakozott, s ki az erőszak fölött örök győ­ zelmet a ra to tt, példát adva, és ú tm u ta tá st v alam en n y iü n k n ek . . (P. J . : A k i csak füllel h a llg a tja ..., Üj Em ber, 1965. V. 23. K ötetben: Szög és olaj, Bp., 1982., 131.)

3. Hogyan élt a M egváltó lénye Heinrich Schütz hitében? S m ilyen kifejezé­ sét sik erü lt ennek adnia zenem űvészetében? Főm űvének, a Sieben Worte Jesu Christi am K re u z című m otettának az értelm ezése válaszolhat kérdéseinkre. A lkotását Schütz 1645-ben, hat­ vanéves korában, egy egész élet hívő tap asztalatáv al kom ponálta. Énekes és zenei k eretbe illesztett tárgya: az Üdvözítőnek az Evangélium ok által le­ jegyzett utolsó hét szava a golgotái keresztfán. (SWV. 478. ETERNA 026 233.) A két kórust m ozgató előjáték („Introitus”), v alam in t az azt követő hang­ szeres bevezetés („Sym phonia”) elénk idézi az u tat, m elyen K risztus „mint bárány m ely m észárszékre vitetik . . . m egném ult az őt nyírok e lő tt” (Ésa.

78

REISIN G ER JÁ N O S: HÉT SZŐ A KERESZTEN

53,7.). Ha Jézus K risztus egyetlen egyszer is engedett volna a legkisebb bűn­ nek, akár csak a szóval való visszavágásénak is, m egváltásunk terv e nem m ent volna végbe. A legparányibb önző cselekedet a részéről az isteni szeretet kudarcát, s ezzel a rossztól való reális szabadulásunk lehetetlenségét jelentette volna. A m ennyei A tya sem h atály talan íth atta volna rá nézve a „bűn zsoldja a halál” törvényét (Róm. 6,23.), „ha pedig Krisztus fel nem tám adott, hiábavaló a mi h itü n k is”, m e rt „csak ebben az életben rem ény­ kedni a K risztusban, m inden em bernél nyom orultabb” nyom orúságot jelent (I. Kor. 15, 17. 19.). A Sieben W orte bevezető ütem eit hallgatva elgondolkodhatunk arról is, hogy Jézus K risztus küzdelm ét nem könnyítette meg, hogy ö Isten Fia volt. Először is azért, m e rt az isteninez „Á brahám ” és „Dávid m agvából való”, „m indenekben hozzánk hasonlóan m egkísérthető” emberi term észet járu lt (Gál. 4,4., Zsid. 2,16., Róm. 1,3., Zsid. 4,15.). S azt sem szabad elfelej­ tenünk, hogy m ivel isteni hatalm át levetette (Ján. 10,17—18., Fii. 2,6—8.), Jézus K risztus szám ára is egyedül a m iénkhez hasonló lehetőség m ara d t meg, hogy az em beri term észet legyőzéséhez a kísértésekben m ennyei erőt nyerjen: a hit és az im ádság lehetősége. Jézus K risztus első szava a keresztfán: a haldokló Ű r im ája azokért a bűnben-halottakért, akik őt átszegezték. A recitativók u tán ezzel kezdődik Schütz passió-töredéke. „A tyám ! Bocsásd meg nékik, m ert nem tu d já k m it cselekszenek” (Luk. 23,34.). Az im ádság zenei m egjelenítése nem egyszerű feladat. Ha „a lélek és é r­ telem ” (I. Kor. 14,15.) kapcsolata felbom lik benne, nagyon könnyen a rimánkodás vagy a lam entáció felé csúszhat el. Ez jellem ző például Carissiminek, Schütz egyik k ortársának (zeneileg egyébként figyelem re méltó) Jónás-oratórium ára, m elyben a prófétának a hal gyom rából h allato tt im á­ ja valóságos ária. A szerző csaknem teljesen le is m ondott a bibliai szöveg­ ről, a m agaalkotta im ádságban pedig a kor jellegzetes jezsuita heroizm usáé lett a főszerep. (HUNGAROTON SLPX. 12509.) Milyen m élységek vannak ezzel szemben a Schütz-m ű első jézusi m eg­ nyilatkozásában! A m ind-m ind emelkedő tenorszólam háromszor ism ételve fordul az A tyához („Vater, Vater, V a te r . . a rra tanítva, hogy akiknek eleget beszéltünk Istenről, mégsem fo rd u ltak Hozzá: ne hagyjuk abba értü k való tusakodásunkat. A kinek nem lehet Istenről beszélni, beszéljünk róla Istennek. K ét feljájdulás fejezi ki ezután az istenism eret hiányát, a tu d a t­ lanság iszonyatát ( „ ... denn sie wissen nicht, denn sie wissen n ic h t. . . ”), m ajd a rövid im a az egész m ű legm élyebb hangján végződik ( „ ... w as sie t u n . . k é t és fél hanggal mélyebben, m int Jézus legfájdalm asabb fel­ kiáltása, az Éli, Éli, lama sabaktani. Ezzel Schütz m in d já rt m űve elején bizonyságot tesz róla, m ilyen Megváltó is ad ato tt érettü n k : aki az em ber­ ié t pokoli m élységeibe aláereszkedve, „nem szégyell m inket atyjafiainak hívni” (Zsid. 2,11).

4. Jézus K risztus utolsó szavai közül leggyakrabban a negyediket szokták idéz­ n i: „Kilenc óra körül pedig (ez palesztinai időszám ítás szerint délután három ó rát jelent) fennszóval kiáltott Jézus, m ondván: Éli, lam a sabaktán i? azaz: Én Istenem, én Istenem ! m iért hagytál el engem et?” (Mt. 27,46.,

REISIN G ER JÁ N O S: HÉT SZÓ A KERESZTEN

79

Mk. 15,34.) Nem ritka, hogy ezéket a szavakat panaszos, sőt lázadó kijelen­ tésnek tü n tetik föl. Még Ö is szem rehányást te tt Istennek — vallják sokan. Az ige valóságos értelm e azonban nem ez. Először is tu d n u n k kell róla, hogy egy im ának, a 22. zsoltárnak a kezdősoráról v an szó. D ávidnak a Szent­ lélek által ihletett könyörgésével fordult Istenhez Jézus K risztus a kereszt­ fán. A kitaszított em ber szavait mélységes bizalom járja át, Jézus visszaidézése pedig a fájdalm as m egszólításnak különleges nyom atékot kölcsö­ nöz. Nem felelősségre vonás, hanem a kereszthalál valóságos drám ája tü k ­ röződik benne: em beri felfogásunk szám ára szeretné tudatni, milyen bor­ zalmas az életadó A tyától való távolság, am it m i olyan gyakran és könnye­ dén m egengedünk m agunknak. K risztus keresztje m egm utatja, mi Isten válasza a bűnre, ö a teljes, tö­ kéletes szeretet, és ezzel ellentétes elvvel nem vállal egyezséget. Ha ak ár egyszülött Fia azonosította m agát a bűnökkel, „m agára vette a világ b ű ­ n eit” : A tyja nem kedvezhetett néki. Isten Jézusban m u tatta m eg azt az igazságát, hogy a végső ítéletben, m elyet egyelőre kegyelm esen felfüggesz­ tett, Krisztushoz hasonlóan m inket is el kell hagynia, ha nem szabadulunk meg bűneinktől. A helyett azonban, hogy ra jtu n k , em bereken h ajtan á végre ítéletét, ahogyan azt mi m indannyian m egérdem elnénk, olyan szeretetet m u tato tt be Jézus K risztusban, aki értü n k az A tyától való távolságot is vállalta, csakhogy föleszm éltessen önzésünkből, viszontszeretetre késztes­ sen, s m egtérés, újjászületés által alkalm assá tu d jo n tenni az örök életre, m ert „ha valaki ú jonnan nem születik, nem lá th a tja az Isten országát” (Ján. 3,3.). A zért időztünk (többek között) ennél a rövid igénél, m ert H einrich Schütz zenéje is teljes m egragadására tör. A Szentíráshoz hasonlóan, először a rá ­ mi nyelven szólal meg, ekkor sokkal fájdalm asabb, a szólista el kell hogy h arapja a szót ( „ ... lama a sab-thani”), míg a ném et nyelvű ismétlésben tom pítottabb, hiszen ez m agyarázat, nem közvetlenül az Üdvözítő szájá­ ból szárm azik. Schütz nagyon jól értette, hogy Jézus Krisztus halála a k á r­ hozat, a „m ásodik halál” elhagyatottsága volt, hogy azt ne m inékünk kell­ jen elszenvednünk, s ha ezt egy valaki is m egérti és változtat életén: nem volt hiábavaló e földre jönnie. S ezzel m áris a Sieben W orte utolsó nagy gondolati és zenei csomópont­ jához, az Es ist vollbracht tételhez jutunk.

5. Nem lenne igazi öröm hír az evangélium, h a nem biztosítaná az em beri élet legnagyobb fekélyéből, a bűnbetegségből való gyógyulást. H iányában csak h elyettünk, de nem értü n k tö rté n t volna
so

REISIN G ER JÁ N O S: HÉT SZÓ A KERESZTEN

ban („A lberti-basszus”) énekelteti a passió öt tu rb á n já b a n (Nr. 3, 5, 26, 29, 46.). E rre (most helyszűke m iatt nem részletezendő) m agyarázattal szolgál­ nak az akkori lipcsei zenei állapotok, de talán vallásfelekezeti m egfonto­ lások is. „A korabeli közönség valószínűleg ezt tisztán felism erte, sőt, ta ­ lán helyesnek is találta, hogy Jézust olyasféle em berek feszítették keresztre, m int a pápista talján o k ” (P. A. kísérőszövege a HUNGAROTON LPX 11580—82 felvételhez). Szám unkra ebből m ost csupán az a lényeges, hogy a János passióban Jézus az em beri butaságnak, a k iszám íthatatlan töm eg­ nek esik áldozatul. Bach Es ist vollbracht tétele m élyre hulló dallam , re ­ zignált sum m ázat. Ettől az érzéstől a nyom on következő két ária sem sza­ badulhat, a „Judabeli oroszlán győzelm ére” vonatkozó felívelést rögtön az elégiába való visszazökkenés nyom ja el. Ezzel szemben Schütz Sieben W orté-jében K risztus nem áldozatul esik, hanem áldozatul adja magát. Győzelme m inden em beri élet győzelm ének le­ hetőségét hirdeti. A kezdőhang, m elyről indul, azonos az im ént idézett első szó ( „ ... was sie tu n ”) végével, vagyis az egész m ű legm élyebb hangjával, innen em elkedik, s ér a legm agasabbig:

Egyéb m űveiben is a m egigazulásnak ezzel a szem léletével találkozunk. A Zsolt. 51, 12. 14. igéire kom ponált S ch a ffe in mir. Gott, ein reines H erz kezdetű, két szólóhangra íro tt feldolgozásában az „új terem tés”-nek hasonló hite nyilatkozik meg. A harm incéves háború befejeződésére szerzett N un danket alle Gott (SWV 418. ETERNA 82 5964) kezdetű m o tettája a zenem ű­ vészet egyik legszebb hallelujája. M űvészetéből áradó bizonyosság, hogy Jézus K risztus hite visszavezet ben n ü n k et Isten szeretet-törvényéhez, szí­ vünkbe és elm énkbe írja annak parancsolatait (Zsid. 10,16.). „P rotestáns h it és tiszta meggyőződés jellem zi Schütz m ag atartását, ez adja életm űvé­ nek aranyfedezetét.” (Pernye A ndrás: A n ém et zene története 1750-ig. Bp., 1964. 49.) Hadd idézzük befejezésül az 1672-ben, 87 éves korában el­ hu n y t m ester kedvelt zsoltárigéjét m in t zenem űvészetének az előbbieket m egerősítő, végső pecsétjét: „Ének volt rám nézve m inden parancsolatod bujdosásom nak h ajlék áb an ” (Zsolt. 119,54.).

RÉDEY PÁL

A konfirmációról — őszintén

A háború utáni társadalm i földrengés közepette a konfirm ációnak is el kel­ le tt viselnie a m aga változásait. Legtöbb helyen — főként a városi gyüle­ kezetekben — „h ittanpótló” intézm énnyé vált, a népegyházi keretek bom­ lásával g yakran form ális aktussá lett, a tan u lási szint az előző oktatás hiá­ nyában sok gyülekezetben csökkent. Ez a tan u lm án y azonban m ás oldalról kívánja m egközelíteni a konfirm áció kérdését. Nevezetesen a statisztika ol­ daláról. A statisztika, a szám szerű adatok lényegében a népegyház kereté­ be utalnak bennünket, noha itt ellentm ondó helyzet fogad. Egyfelől a tá r ­ sadalm i változásoknak m egfelelően bom lófélben vannak a népegyházi ke­ retek — az egyház mozgalm i jellegű intézm énnyé válik —, m ásfelől gör­ csösen ragaszkodunk a népegyházra jellem ző szerkezethez, s ezen belül a népegyházat jellemző adatokhoz, lélekszámokhoz, statisztikákhoz. Az a té ­ ves vélekedés is uralkodik rajtunk, hogy tekintélyünket, a társadalom ban elfoglalt helyünket a m inél nagyobb számok határozzák meg. A nagy szá­ mok bűvöletében tab u k én t kezeltük azokat a konkrét adatokat, am elyek a szám okban m egadott súlyunkat rendítették volna esetleg meg. Pusztán azt a konkrét igazságot vállaltuk, hogy szórványegyház vagyunk, de ennek konzekvenciáját m ár alig vontuk le. A kérdést azonban éppen a mi nem ze­ dékünk nem kerü lh eti meg. M ert eközben a szociológia kiváló m űvelői a tá r­ sadalom m inden jelenségét módszeresen fe ltá rtá k — érintőleg a társadalom vallásosságát is —, és szem besítettek bennünket olyan stru k tu rális változá­ sokkal, am elyek kétségkívül erőteljesen h ato ttak az egyház arculatára, sőt szociológiai összetételére. Csak példának okáért em lítem a falusi társada­ lom dem ográfiai változását, a falvak elnéptelenedését, elöregedését, az ipa­ ri társadalom szám szerű növekedését, városok, központi települések kiala­ kulását, a születés csökkenését, a házasságok felbom lását. Mi tö rté n t ez idő a la tt egyházunkban? Lépést tarto ttu n k -e ezekkel a nem zet életében p á rjá t ritk ító mozgásokkal? F elm értük-e ezeknek a jelen­ ségeknek h atását egyházunkra? Megítélésem szerint rendületlenül egy sta­ bil, m ozdulatlan egyházi képletben gondolkodtunk, erre a stabil egyházra képeztük ki lelkészeinket. Ügy éltük le a m ögöttünk levő évtizedeket, m int­ ha a társadalom ban végbem ent viharok nem é rin te ttek volna bennünket. Ennek következtében sem m iféle prognózis nem állt rendelkezésünkre, egy­ fajta állóvízben lubickoltunk, még ha időnként az őszinte szó, netán a ri­ deg tények felborzolták is körülöttünk a tó vizét. Pusztán a közös gondolkodás érdekében, a teljesség igénye nélkül néhány

RÉDEY P Á L : A KONFIRM Á CIÓ RÓ L — Ő SZIN TÉN

82

dem ográfiai adatot ism ertetek. A konfirm ációs adatok köré gyűjtöttem n é­ hány m ás adatot négy helyről: k ét fővárosi, egy falusi és egy vidéki v á­ rosi gyülekezetből. Összefoglalásképpen az országos egyház adatai szerepel­ nek. A fővárosból az egyik gyülekezet régi hagyom ányokkal rendelkezik, lelkészi ellátottsága megfelelő, többen végzik a hagyom ányos szolgálatokat. R endezett körülm ények között, sű rű n lak o tt kerületben. Nagyobb dem ográ­ fiai mozgás, szanálás, új lakótelep építése nem történt. Talán az egyetlen, b ár nem lényegtelen változás, hogy évtizedek óta nincs hitoktatás. A gyü­ lekezet becsült lélekszám a 1600—1800; ebből kb. 600—700-ról tudnak. Ezekkel a stabil tényezőkkel nem találkozunk a m ásik fővárosi gyüle­ kezetben. Egyetlen lelkész látja el a szolgálatokat. Az elöregedett város­ részben az elm últ tíz évben szanálás volt, új lakótelep épült. Ez a gyülekezet teh át elszenvedte a részbeni kiköltöztetést, m ajd új, ism eretlen telepesek­ kel gyarapodott. Lélekszám ban elvileg növekednie kellett volna — a k e rü ­ let lakossága is m egnőtt —, ezzel szem ben a nagy mozgás következtében apadt a gyülekezeti lélekszám. Becsült lélekszám a 1000—1200; ebből 470 egyházfenntartót ta rta n a k nyilván. A k ét típus jellem ző fővárosi gyüleke­ zeteinkre. V idéken szintén két típust próbáltam vizsgálni. Az egyik „érintetlen fa­ lusi gyülekezet”. A tízezer lakosú község többsége evangélikus. Vezető lel­ késze 3600-ra becsüli a gyülekezet lélekszám út. Több lelkész látja el a szol­ gálatot. A községbe a beáram lás és kiáram lás kiegyenlíti egymást, a lélek­ száma így stabilnak m ondható. A m ásik vidéki gyülekezet egy történelm i városban van. A város rk. püspöki székhely. A háború után az ipartelepítés következtében a lakos­ ság több m int kétszeresére növekedett, 120 000 körül mozog. H atalm as új lakótelepek veszik körül a történelm i m agot. Az evangélikusság 1—1,5%-a lehet az összlakosságnak. A becsült lélekszám teh át legfeljebb 1800; ebből 700 lelket tartanaik nyilván. Egy lelkész látja el a szolgálatokat. Ism ét két típust választottam ki, m ivel ez nagyjából jellemző a m agyar vidékre. V együk az első fővárosi gyülekezet 12 éves adatait. K eresztelés 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985

K onfirm áció

T em etés

54 53 53 41 43 38 33 38 28 36 38 29

17 18 6 15 16 10 5 12 15 23 13 15

87 94 106 96 105 98 103 91 90 75 76 79

484

160

1.100

Az összesítésből kitűnik, hogy a keresztelésnek erősebb a hagyom ánya, m in t a konfirm ációnak. A konfirm álások száma és a keresztelések szám a közötti arány nem értelm ezhető úgy, hogy a m egkeresztelteknek egyharm adát konfirm álják meg. Ugyanis időközben a születések száma igen erősen

RÉDEY P Á L : A K O NFIRM ÁCIÓ RÓ L — Ő SZINTÉN

83

ingadozott, az 1975. évi csúcsról visszaesett, viszont a konfirm áltak az 1974— 1985 közötti időszakban az 1974-et megelőző évben vagy években szüle­ tettek közül kerültek ki, te h á t az 1974—1977-es években születetteknél ál­ taláb an kisebb, az u tána születetteknél nagyobb nem zedékekből. E zért leg­ feljebb azt a következtetést szabad levonni, hogy nem m inden m egkeresz­ telt gyerm eket konfirm álnak meg. A tem etési adatokat azért vettem a többihez, m ivel a tem etés tradíciója a legerősebb, s bizonyos fokig jelzi gyülekezeteink elöregedését. De jelzi azt is, hogy a vallásos életben erőteljesebben az idősek vesznek részt. A m ásik fővárosi gyülekezet statisztikája „gyengébb”. M int jeleztem, súlyos dem ográfiai m egrázkódtatáson m ent keresztü l:

1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985

K eresztelés

K onfirm áció

15 18 18 11 14 4 5 16 9 4 5 8

6 6 9 3 6

127

K eresztelés 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985

Tem etés

7 4 9 8 3 4

57 64 68 50 54 54 50 51 49 57 50 45

65

649

—

K onfirm áció

T em etés

84 102 106 106 100 80 76 78 66 73 78 79

66 63 59 55 61 69 63 70 58 52 50 59

105 102 86 70 103 87 114 109 119 112 106 112

1030

725

1219

A számok híven tükrözik a gyülekezet stab ilitását. Elsősorban ami a keresztelési és a tem etési arán y t illeti. Az a rá n y t lényegében a nem zet életében beállt általános születéscsökkenés ro n tja. A csökkenés 1979-től

RÉDEY P Á L : A KO NFIRM ÁCIÓ RÓ L — Ő SZINTÉN

84

tartós jelenség. Ügy fest a dolog, hogy m inden gyerm eket m egkeresztel­ nek, s m inden h alo ttat egyházi szertartásban részesítenek. M indezt m ár nem m ondhatjuk el a konfirm ációról. És m ost próbáljuk hasonló m ódszerrel vizsgálni azt a városi gyüleke­ zetünket, ahol az evangélikusok rop p an t szórványban élnék, és egyre n a ­ gyobb nehézséget jelen t szám on ta rta n i és pásztorolni őket. K eresztelés 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985

16 23 11 13 19 14 10 12 12 5 10 21 166

K eresztelés 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985

K onfirm áció

Tem etés

6 4 15

17 10 21 15 23 21 26 23 14 16 18 18

56

192

K onfirm áció

T em etés

—

5 3 9 — 5 7 2 —

4 520 4 793 4 355 4 237 4 237 4 072 3 400 3 238 3 088 3 093 3 062 3 081

2 536 2 475 2 340 2 055 2 448 2 227 2 411 2 221 2 305 2 117 2 229 2 240

5 474 5 826 5 919 5 791 6153 5 720 6 072 6 075 6101 6 234 6 003 5 910

44 650

27 604

71 274

Egy országos felm érés alap ján M agyarországon a vallásos lakosságból vasárnaponként 10—12% vesz részt istentiszteleteken, illetve m iséken. A

RÉDEY P Á L : A K O NFIRM Á CIÓ RÓ L — ŐSZINTÉN

85

nagy ünnepeken — húsvét, karácsony — m ódosul ez az arány 30—33%-ra. Európai viszonylatban ez igen kedvező arán y n ak mondható. U gyanez a felmérés k im u tatja, hogy a született gyerm ekeknek 60—65%-át keresztelik meg, míg a m eghalt lakosság 75%-a részesül egyházi szertartásban. Ezek az arányok vidékenként, településenként, felekezetenként m ódosulnak. Hová helyezhetjük ebben az összefüggésben a bennünket érintő kérdést, a konfirm ációt? Egyházunk országos adatai, vagyis az évi 2200—2500 kö­ rü l mozgó szám nem nevezhető rossznak. Hiszen ez még m indig a meg­ kereszteltek jelentős része. Gond ott jelentkezik, h a a konfirm áltak szám­ szerű ad atait egybevetjük a tem etési adatokkal. Egyházi tevékenységünk egyik leglazább m unkaága sajnálatos m ódon a konfirm ációra való felkészítés lett. Ennek objektív okai, nehézségei vannak. Itt csak an n y it jegyzek meg róla, hogy alig nevezhető komoly értelem ben v ett hitbeli „m egerősítésnek” ez az aktus. Term észetesen a lelkészek min­ dent elkövetnek, hogy az ak tu s u tán is tovább m élyítsék a fiatalokban a hi­ te t és az egyházhoz való hűséget. Ám itt m utatk o zn ak a legnagyobb héza­ gok. (A D unántúlon h allottam ezt a keserű k ifak a d ást: „Lényegében kikon­ firm álom a gyerekeket az egyházból”. Ezt úgy kell értenünk, hogy konfir­ máció u tán a gyerm ekek m ár istentiszteletre is alig járn a k el.) G yakorlati­ lag egy elm élyült ifjúsági m unka tu d n á integrálni a gyerm ekeket az egy­ házba. A konfirm ációs kurzus rövidsége, v alam in t a gyermekek életében éppen ebben a korban beállt változások — középiskolába jutás, elszakadás a szülői háztól stb. — ezt az intenzív m u n k át m eglehetősen lehetetlenítik. Nézzük, hogy áll ez a kérdés az elem zésünk a lap já u l vett gyülekezetek­ ben. Vagyis a két fővárosi és két vidéki gyülekezetben. Az első vizsgált gyülekezetben, ahol évente 15—20 konfirm ált gyerm ekkel szám olnak, a konfirm ációt követő k ét évben ezeknek kb. 50—60% -a vesz részt ifjúsági alkalm akon, m íg a későbbi években ez a szám leap a d gyakorlatilag 3—4 fiatalra. A m ásik fővárosi gyülekezetben, ahol 12 év átlagában _ 5 gyer­ m eket konfirm áltak évente, nem sikerül utólagosan is foglalkozni velük. Vidéken a vizsgált gyülekezetekben kedvezőbb a helyzet. Említés történt, hogy a vonatkozó falusi gyülekezetben rendszeres h ito k tatás van, am ely két­ séget kizáróan elősegíti az ifjúsági m u n k át is. B ár a lelkész m egállapítása szerint a m integy 400 gyerm ek közül 100—150 vesz részt hitoktatásban, mégis a konfirm áltak „utógondozásán” 40—50%-os a részvétel. Ez 20—30 fiatalt érint. Ezt a kedvező képet -nem festhetjük m eg minden falusi gyü­ lekezetünkről. A m ásik vidéki gyülekezetünkről nincsenek hiteles adataim , csak általánosságban em lítem meg, hogy folyik ifjúsági munka. Ez eddigiekből kitűnik, hogy evangélikus egyházunk allergikus pontjai egyértelm űen a fővárosban és általában a vidéki városokban vannak. (Né­ m elyik ún. „torony nélküli” városban, pl. D unaújvárosban, Leninvárosban, K azincbarcikán stb. konfirm ációs m unka nem folyik.) A következő nehéz zóna az aprófalvak, a kihalásra ítélt települések hálózata. Ezekben a köz­ ségekben oly nagyfokú az elöregedés, és az elvándorlás, hogy alig találunk gyerm eket. A körzetesítés, a gyülekezetek összevonása egyebekben is meg­ növelte az egyház gyerm ekm unkájának gondjait. E gyre több lelkészünkre h áru l elképesztően nagy körzet. És ha így szám ításba vesszük a nehéz­ ségeket, szíven ü t a problém a súlyossága. Ez a kis tan u lm án y nem a k a rt feleletet adni ezekre a kérdésekre, pusztán ösztönözni k ív á n t arra, hogy foglalkoznunk kell egyházunk jövője szem­ pontjából ilyen s hasonló problém ákkal.

BENCZE IMRE

Adalék Magyari István életrajzához Egy sárvári mustjegyzék tanúsága

A k u tató k szám ára a fennm aradt régi gazdasági irato k éppolyan értékesek, m int az okmányok, levelek, vagy m ás történeti feljegyzések. így a Magyar Országos L evéltárban őrzött Nádasdy-családi lev éltár gazdasági iratai is fontos fo rrást jelentenek a hazai m űvelődéstörténet számára. F en n m aradt például 1548-ból az Eger alá vonuló Nádasdy-sereg felsze­ relésének, útipoggyászának jegyzéke, am elynek felsorolásában nem csak sisa­ kok, trom biták, lobogók, de egy palack té n ta és ú ti kalam áris is szerepel.1 A k apuvári uradalom (Castrumi Kapu) településeinek 1590-ben készült fel­ m érése pedig tartalm azza az ottani egyházközségek és a prédikátorok ada­ ta it is. Előfordul, hogy m áshonnan eddig nem ism ert nevet közöl, tehát egyháztörténeti szem pontból is nagyon jelentős.2 A N ádasdy-levéltár anyagában k e rü lt kezem be egy 1605 őszén felvett sárvári m ustjegyzék, am elynek egyik tétele a neves -hitvitázó prédikátorra, M agyari Istvánra vonatkozhat.3 A m ustjegyzék felirata betűhíven: „Anno 1605 19 Octobris S árv áry V árasban az m eny m ust uagion, kiknél és kiéyé azoknak Zamok.” A félrétre h a jto tt három ív h é t félív oldalon sorolja fel a m usttal rendelkezők neveit és az elhelyezést, valam int a hordók számát és a m u st m ennyiségét. A keskeny ira t hátlapján, külzetén viszont ez olvas­ ható: „Az Sárvári V árasban kinek m enny bora uolth. Annak az szám a”. A felsorolásban a sárvári 124 m usttulajdonos m ellett Péntek-falu 17 gazdája is szerepel, összesen 1890 akó m usttal. Ez gyengébb évjárat leh etett szőlő­ term és tekintetében, m e rt az 1606-ból való feljegyzésben az áll, hogy „Sár­ váron vagyon kétezerkétszázharm inc akó b o r”.4 Az összeírást valószínűleg a város szélső p o rtá já n kezdhették, m ert az első személy, aki a listán szerepel, L akatjártó Balázs. Neve u tá n ítélve bizonyára m esterem ber lehetett. A m ásodik oldalon találkozunk a szám tar­ tóval, s a harm adik oldalon következik csupán a magasabb rangú udvar­ bíró, m ajd néhány p rédikátor a felsorolásban. S árvárott tárolták az iváni ispán, s néhány porpáci, újkéri, büki és cenki nem esem ber borát is. M inket azonban elsősorban az érint, hogy a m ust jegyzékben a hiva­ talos írnok gyakorlott kézírásával egy keresztnéven nevezett prédikátor és több m ásu tt szolgáló lelkész is szerepel. Nekik is volt teh át boruk Sár­ várott, mégpedig a peresztegi lelkésznek „István prédikátor” házánál, a hegyfalusi préd ik áto rn ak K alm ár M ihály deák kisebbik házánál, az ölbői

BENCZE IM R E : M AGYARI ISTVÁN ÉLETR A JZÁ H O Z

87

prédikátornak pedig egy bizonyos Szabó M ihálynál elhelyezve. Ezt olvas­ suk ugyanis a jegyzék 3. oldalán: „István préd ik átor U ram nak négy átalagban akó, Ibidem Peresztegi prédikátornak egy hordóval” , m ajd „Ibidem cenki p rédikátornak három hordóval”, alább „Ibidem ölbői prédikátornak két átalagban akó 4” , s a 6. oldalon: „M ihály deák kisebbik házánál hegyfalui prédikátornak öt hordóban 39 akó.” P ay r Sándortól tu d ju k hogy a S árv á r közelében levő ölbőn ezidőtájt Polyáni A m brus v olt a lelkész, H egyfalun pedig P álházi Göncz Miklós, a későbbi püspök és az Ágostai H itvallás első m ag y arra fordítója. Peresztegen Tétényi Kevi Dániel szolgált, Cenken pedig Zvonarics M ihály.5 De ki leh et a keresztnevén nevezett prédikátor, a k it az az összeíró egy­ szerűen „István p rédikátor u ram ”-mak m ond? Nem leh et m ás, m in t M agyari István, sárvári prédikátor és főszenior, a N ádasdy-család udvari papja. Érveim a következők: 1. a m egnevezett csakis sárv ári lehetett, külön­ ben foglalkozása m ellett a szolgálati helyét is jelezték volna, m in t a többi esetben; 2., S árv árott (— tudom ásom szerint — eddigelé István n e v ű prédi­ kátor nem m űködött. így csakis M agyari Istvánra vonatkozhat a feljegy­ zés. Ezt m u ta tja az is, hogy a jegyzéket készítő írn o k „prédikátor uram ”nak nevezi bizalm as tisztelettel és melegen. Az egész jegyzéken „uram ”nak az ud v arb író és a szám tartó m ellett csupán h áro m régi tisztségviselőt nevez m eg így az összeíró (Kozma, Jánossy és H agym ásy „uram ’). A többi lelkészt pedig egyszerűen „prédikátor”-n ak m ondja.6 A m ustjegyzék elárulja, hogy a m egnevezett prédikátoroknak — így Ma­ gyarinak is — saját szőlejük és b orük lehetett S árv áro tt, azon a járandó­ ságon kívül, am elyet a patrónusuktól kaptak. T udom ásunk van arról, hogy M agyari utódjának, Zvonarics M ihálynak 1606-ban illetm ényként 12 akó b o r szerepel a fizetési jegyzékében.7 De am i ennél fontosabb: ez a m ustjegyzék bizonyítja, hogy Magyari István él 1605. október 19-én. K ülönben a pontosságra igyekvő összeíró a „néhai” jelzőt használta volna a neve m ellett v a g y legalábbis az özve­ gyét em lítette volna. A hivatalos írnok jól ism erh ette Magyarít, hiszen ak­ k o r m ár több mint; fél évtizede S árv áro tt m űködött a prédikátor. M ár itt fordította 1600-ban Joachim Beust latin nyelvű m u n k á já t m a g y a rra : „Kézbeli könyvecske a jól és boldogul való m eghalásnak m esterségéről” cím­ mel.8 A „fekete bég” bíztatására és költségével k ész ü lt el ez a m ű, de Ma­ gyari azt Ü ngnad D ávid császári—k irályi tanácsosnak ajánlotta — bizo­ n y ára nem ok nélkül. Az író -prédikátor aztán 1602-ben a saját költségén — s ez ebben a korban m ég igen ritk á n fordult elő — nyom tatta k i „Az országokban való sok rom lásoknak okairól” című nagy m unkáját, am elyben a törökkérdést m int nem zeti veszedelm et tárgyalja, és a bajok gyökerét a hitélet m egrom ­ lásában látja.9 1604 első napjaiban ő m ondott m ég gyászbeszédet a fiatalon elhunyt patrónusa, N ádasdy Ferenc ravatalánál és tem etésén. Ezek a be­ szédei is m egjelentek nyom tatásban.10 M agyari Istv á n halálának időpont­ já t azonban m ég eddig nem sikerült m eghatározni, m e r t a rendelkezésünk­ re álló források ellentm ondanak egym ásnak. A m egözvegyült Nádasdyné, a h írh ed ett B áthory Erzsébet csejtei pap­

88

BENCZE IM RE: M AGYARI ISTV Á N ÉLETRA JZÁH O Z

ja (Ponikénusz János) 1611-ben azt írta levelében, hogy M agyari István m ár nyolc évvel azelőtt elhunyt. Vagyis szerinte 1603-ban.11 A m agyarhoni evangélikus szuperintendensekről k észült kronológia viszont úgy közli, hogy M agyari István a szuperintendensi tisztét 1607-ig viselte em lékezete­ sen korm ányozva.12 P ay r Sándor a dunántúli egyházkerület történetéről szóló alapvető m unkájában azt állapítja m eg róla: „Az 1604, év végén, vagy 1605 elején h alt m eg”, m e rt 1605-ben Zvonarics M ihályt hívták S árvárra M agyari utód­ jáu l.13 (Sajnos, P ayr ez utóbbi a d a t fo rrását nem közli.) Makkai László is P ayr ad atára hivatkozik: „1605 elején m á r nem ő a sárvári plébános. Ha­ m arosan követte te h á t sírba szeretett p atró n u sát.”14 A m egtalált m ustjegyzék szerint azonban M agyari István m ég é lt 1605 őszén. F en n m aradt m ég a gazdasági irato k között a Nádasdy-család alkal­ m azottainak 1614-ben felvett illetm ényjegyzéke, am elyen Zvonarics Mihály sárvári prédikátorról ez áll: „kezdeték esztendeje 1614. ápr. 13.”15. Vagyis illetm ényeit m inden esztendőben áprilistól szám ították, m ert áprilisban állt be a szolgálatba. Ez pedig bizonyosan 1606 áprilisa volt. Ezt erősíti az az adat is, hogy Zvonarics M ihály előzőleg kilenc évig m unkálkodott a cenki eklézsiában, te h á t 1597-től 1606-ig, am int azt róla veje, Lethenyei István írja a postillás kötetben közölt életrajzi versében. M agyari István halálának időpontja te h á t m indenképpen 1605 végére vagy 1606 elejére tehető. Ez az apró adat is azzal biztat, hogy egyszer ta lá n többet tu d u n k meg M agyari István életrajzáról. De életpályája így, ism eretlen pontjaival is a reformáció ügyének és a hazafiúi szeretetnek péld ája m arad m a is, ne­ künk is.

JEGYZETEK 1. M agyar O rszágos L e v é ltá r (ezentúl OL) N ádasdy család It. E 185/b 9 p. 47 2. OL E 185/b 9 p. 171—286. M egtudjuk, hogy Szil p ré d ik á to ra K erm e n d i Ist­ ván, B eledé G áli M ihály deák, H idegségé — az eddig ism eretlen — V elikin u s A ndrás, P eresztegé pedig P éter. 3. OL E 185/b 9 p.486 4. OL E 185/b 9 p.491 5. P ay r S án d o r: A D u n án tú li E vangélikus E g y h ázk erü let története. S o p ro n 1924. p.70, 72, 134, 140. 6. O L E 185/b 10 p. 139. 1600-ban a g a b o n a ju tta tá s n á l: „S árv ári p ré d ik á to r u ra m ­ n ak 8 kőiből”. M ár k ijá r t neki a tisztelet! 7. L ásd 4. jegyzet. 8. Régi M agyar N yom tatványok I. 869 (ezentúl RMNY) 9 . RMNY II 890 10. RMNY II 913 11. P a y r S.: M agyari Istv á n és B áth o ry E rzsébet. B u d a p est 1912. 12. E vangélikus O rszágos L ev é ltá r A rch. gen. eccl. I. a 3.15 13. P a y r i. m. p.62. 14. M agyari I s tv á n : A z országokban v aló sok ro m lá so k n ak okairól. B udapest 1979. U tószó: M akkai László p.189. 15. OL E 185/b 9 p.523. — Egyébként, h a h ite lt a d u n k P ay r azon állításán ak , hogy M agyari u tó d já t m á r 1605-ben h ív tá k S á rv á rra , ak k o r ez csak abban az esetben érthető, h a M agyari ek k o r m á r oly súlyos betegségben szenve­ dett, hogy tiszté t n em lá th a tta el.

KULTURÁLIS FIGYELŐ

Erdély története B udapest 1986. Akadémiai Kiadó E rrő l a h atalm as, 3 kötetes, 1945 la ­ pos, m é rh e te tle n tudásanyagot felh a l­ mozó, szem pontokban gazdag m u n k á ­ ró l n em o lvasni kell, ezt el k ell olvas­ ni. M ár a szerzők névsora is biztosí­ té k a rra , hogy ak i v alam it m eg a k a r tu d n i E rd ély m últjáról, m egbízható v álasz t k a p kérd éseire M akkai L ászló­ tól, V árkonyi Á gnestől, Trócsányi Z solttól s a fiatalabbaktól, P é te r K a ­ talin tó l, S zász Zoltántól, B a rta G áb o r­ tól, M iskolczy A m brustól, v a la m in t a régész M ócsy A ndrástól, V ékony G á­ bortól, B óna Istvántól, T óth E n d ré­ től, u to ljá ra , de elsősorban a szerkesz­ tés n ehéz m u n k á já t vállaló s a köte­ tek m o n d a n iv aló ján a k lényegét beve­ zetőjében és k itekintésében világosan és tárgyilagosan összefoglaló Köpeczi B élától. M inden p ro b lém a sokoldalú m egvi­ lá g ításb a k e r ü lt a kitűnő kötetekben. T iszta k ép e t k ap az olvasó a dáko­ ro m án k érd éstő l kezdve („A róm ai hó­ d ítás u tá n a ta rto m án y b a n m a ra d t dák szórványok rom an izáció ját te h á t sem ­ m i sem b iz o n y ítja .” 92.) E rdély két v ilá g h á b o rú t átv ész elt tö rté n eté n ek n e­ héz kérdéseiig m indenről. M ég a m in ­ k e t közelebbről érdeklő problém ára, az evangélikus h it elterjed ésére is szép szám m al ta lá lu n k adatokat. L u th e r ta ­ n a it elsőként a brassói szárm azású H o n teru s ism e rte tte meg h o n fitá rsa i­ val, elsősorban a szászokkal. 1545-ben a szászok k im o n d o tták a lu th e ri tan o k elfogadását, s rövidesen sz u p erin te n ­ d en st is v álasz to tta k . E tnikum és v al­ lás erős összefonódottsága tovább szi­ lá rd íto tta a szászok igazgatási au to n ó ­

m iá já t. H am arosan a m ag y aro k k ö ré­ ben is népszerűvé v á lta k L u th er t a ­ n ításai. E bben nagy szerep e volt az anyanyelvűségnek, a h itté te le k k ö zért­ h ető b b é válásának, a feu d ális pom pa és cerem ó n iák elh ag y ásán ak s a v ilá­ gi h a ta lo m m a l szem ben a sok háborús n y o m o rú ság m ia tt is eg y re fokozódó k ritik á n a k . A szászok u tá n a második, im m ár m a g y ar evangélikus egyházm e­ gye T em esv ár, Arad, M akó, Szeged v i­ dékén alaikult meg. A z első m agyar sz u p erin te n d en s Gönczi M áté. A lu ­ th e ri ta n ítá so k sok k iv áló h ird ető je közül a legjelesebb D évai Bíró M á­ tyás volt. A X V I. század közepétől a refo rm á­ ció m á so d ik ágának, a sv á jcin ak h u l­ lám ai m in d in k áb b v isszaszo ríto tták L u th e r h ív eit. K iv áltk ép p a fiatal, energ ik u s, debreceni lelkész, m ajd sz u p erin te n d en s M elius Ju h á sz P éter n é h a gyű lö lettő l fű tö tt szenvedéllyel szállt szem b e katolikusokkal, evangé­ lik u so k k al egyaránt. A z á lta la szer­ k eszte tt debreceni és egervölgyi h it­ vallás egész E urópában ritk aság k én t az é let teljesség ét szabályozni k ívánta. A m a g y a r evangélikusság E rdélyben is visszaszorult, helyt a d v a a helvét h itv a llá s követőinek. A refo rm átu s v allás sz in te az állam v allás tek in té­ lyére em elkedett. E n n ek jelentőségét, egyebek m ellett, azon is lem érh etjü k , h a tu d ju k , hogy a H ab sb u rg uralom a la tti M agyarország k ato licizm u sán ak legerősebb tám aszai az E rd ély b ő l oda­ k e rü lt n eo fiták , P ázm án y P é te r és V eresm arti M ihály v o ltak , s hogy K áldi G yö rg y b ib liafo rd ításá t B ethlen

K U LTU RÁ LIS FIG Y ELŐ

90 G ábor anyagilag tám ogatta. Az ő u ra l­ m a a la tt n ő tt meg igazán a rom án pópák tekintélye is. N agy v áltozást hozott vallási, egy­ házi té re n E rdély H ab sb u rg uralom a lá kerülése. Ez egyet je le n te tt az ellenreform áció m egindulásával, am ely 1711 u tá n nyom asztóan nehezed ett a p ro testán s gyülekezetekre. A refo rm á­ tu so k at a fontosabb tisztségekből, a legfőbb korm ányszékekből kiszorítot­ ták. S o rra települtek b e a különböző szerzetesrendek. A p ro testán so k leg­ főbb e re je továbbra is a külföldi egyetem ek látogatása volt. U gyanak­ kor az erdélyi szászok, a m arad ék evangélikusság egy töm bben élő k ép ­ viselői, ak ik n ek isk o laren d je nagyon h aso n líto tt a ném etországiakéhoz s így o tt könnyebben fo ly ta th a ttá k ta ­ n u lm án y aik at, egyre in k á b b a m agya­ ro k ellen fordultak, s n é m e t an y a n y el­ vű, te rü leti autonóm iává k ív á n tá k f e j­ leszteni önkorm ányzatukat. E rd ély újabbkor! tö rté n e té n e k leg­ lényegesebb tényezője a z volt, hogy a X V III. századra lakossága rom án több­ ségűvé vált. Igen sa jn á la to s volt, hogy a szabadságharc id e jén m in d a m a­ gyarok, m in d a rom ánok későn ism er­

ték fel eg y m ásrau taltság u k at. T év ed é­ seiknek az u tá n a ném etek, főképpen ped ig H itle r v e tte hasznát. A b a rn a in ges „vezér” ügyes po litik áv al egym ás ellen já tsz o tta k i a tö rtén elm i szem ­ pontból tu lajd o n k ép p en egym ásra u ta lt, k ét nem zetet. Sok m eg p ró b á lta tást je le n te tt a m ásodik v ilá g h áb o rú s az a z t lezáró béke E rdély és E rdélyen b elü l első­ so rb an a m ag y arság szám ára. B á r az 1965-ös ro m án alk o tm án y a n em zetisé­ geknek m in d en szinten b izto síto tta an y an y elv ű k h aszn álatát, a m ag y ar ny elv h aszn á lata a közéletben v issza­ szorult. A m ag y ar irodalom , tu dom ány és m űvészet azo n b an tovább v irá g ­ zik, s n em sz ak a d tak meg a k ap cso ­ lato k a m agyarországi és az erdélyi m agyarság között. S ajátos m ódon csö k k en tette a m agyarság sú ly á t a m integy 300 000, többségében erd ély i s m ag át m a g y arn ak valló zsidó k ite le p ü ­ lése Izraelbe. Köpeczi B é lá n ak m indezeket a k é r­ dések et is igen m é rté k ta rtó a n tá r ­ gyaló, tan u lság o s „k itek in tése” z á rja a h áro m k itű n ő kötetet.

K om játhy Miklós

Dosztojevszkij ördögei színpadon H ol a h a tá r jó és rossz között? E gyál­ talán, m i a jó és m i a rossz? K i v á ­ la sz th a tn á el a jó t a rossztól, ha nem Isten ? „H a ő nincs, a k k o r m inden lehetséges . . . ” D osztojevszkij sokat v ív ó d o tt ezek­ kel a gondolatokkal. S zin te v alam enynyi m űvében jelen v a n n a k a h it és k étely kérdései, nyo m u k b an az erk ö l­ csi posztulátum m al: Isten n e k lennie kell, m e rt nélküle az em b er dém onai elszabadulnak, és n in c s m egállás a lejtőn. A nagy orosz író t a m élylélek­ ta n elő fu tárak é n t is szokták em legetni; a m it F re u d tudom ányos m egalapozott­ sággal állított, a z t ő m á r k o ráb b an m e g sejtette zsenialitásával, em b eris­ m eretével, és a világ elé tá rta regény­ a lak ja ib a n . A m ost színpadra v itt Ö rdögök cí­ m ű regény is ilyen lélekanalízis, vagy

in k áb b tá rsad alo m lélek tan i vízió egy m eg tö rtén t ese t kapcsán. A tö rté n et m agva ren d ő ri h ír: 1869-ben egy an a rch ista cso p o rt tag jai á ru lá ssa l v á­ d o lták és m eg ö lték egy te lje sen á r ta t­ la n tá rsu k at, csu p án azért, m e rt egy N yecsajev n ev ű an a rch ista szervező er­ re rá v e tte őket. M i volt a cé lja ? Hogy a k io n to tt v ér, a közös b ű n összekös­ se őket, m eg hogy g y akorolják m agu­ k a t a gyilkolásban, le szo k jan ak az „értelm iségi kényeskedésről”. D e ezt a v álaszt m á r n em N yecsajev, hanem D osztojevszkij a d ja meg, m iu tá n az olvasott h ír reg én y írásra késztette. M űvében m á r n em egy, d e sok em bert p u sz títa n ak el, csupán azért, m ert n em bíznak egym ásban. A b izalm at­ lanság m a g v ait egy S ztavrogin nevű, előkelő és gazdag an a rch ista h in ti el köztük. S ztav ro g in való b an ördögi fi­

K U LTU RÁ LIS FIGYELŐ gura, v ez érk én t tisztelik és zsarnokká válik, m iközben játékosan kísérletezik sa já t d ém o n aiv al: sz ab a d jára engedi ő k et és gyönyörködik gaztetteikben. D osztojevszkij e fig u rá já b an to v áb b ­ fejlesztette k o rá b b i hősét: Sztavrogin valósággal h a tv á n y ra em elt R aszkolnyífcov, de m íg a B ű n és bűnhődés hőse ölt, m e rt éhes és szegény volt, és csak utó lag igyekezett eszm ei a la ­ pozást ad n i te tté n ek —, S ztavrogin m in d e n t m egtesz, am i rossz, csupán azért, m e rt gyönyörűségét leli benne. A félelm etes regényt, „a harag k ö n y v ét” veszélyes vállalkozás szín­ p a d ra vinni, n o h a a m esterien fo r­ m á lt fig u rá k odakívánkoznak. Á m a veszély k é t irán y b ó l is fe n y e g e t: a rengeteg je le n e t ap ró m ozaikokra töri a d rá m á t; a sok véro n tás pedig a g ran d guignol felé viszi, esetleg á t­ csap a s a já t ellentétébe és kom ikus h a tá st kelt. A m ásodik veszélyt sike­ r ü lt elkerülni, ám a töredezettségtől n em szab ad u lt m eg az előadás. H a a h áttér-m eg v ilág ítás szószerint „fényes” ö tletével érd e k es á rn y já té k k á is v ált az örökös sz ín p ad -átre n d ez és és h a ez az á rn y já té k h an g u latterem tő h a tá s á ­ v al fokozza is a feszültséget —, a gondolatok íve, sajnos, sokszor m egtö­ r ik m iatta. Ez is növeli a m egértés n e­ hézségét, hiszen ak i a regényt n em ol­ vasta, bizony b ajo san fogja föl az a la ­ kok közti kapcsolatokat, de állan d ó iz­ g ato ttságuk o k á t is aligha érth eti.

91 P edig az izgalom ra az ok adott. H a Isten n incs többé (megöltük, m eghalt), a k k o r m in d e n t szabad, m ag u n k le ­ szünk isten n é — h ird e tik a kis n y o ­ m o ru lt em berkék, de n em képesek a szabadság illú zió ján ak h ordozására. N em szab ad d á v á ln a k ugyanis, h an e m a b ű n m eg lán co lt rab ja iv á. S ztavrogin sem tu d m it kezdeni v ég ü l a le lk ek fele tti h atalm áv a l, m egtébolyodik. Á m D osztojevszkij tú l lá t a pokoli látom áson. R em én y ét az öreg ta n á r, S ztavrogin hald o k ló nevelője fejezi ki L ukács ev a n g éliu m át idézve (Lk 8,33): „az ördögök m ag u k kérik, hogy a disznókba b elem e h essen e k ... Ezek m i v a g y u n k ..., és eszeveszetten, m egszál­ lo tta n ro h a n u n k a szikláról a te n g e r­ be, és m in d b elefu llad u n k , de úgy k ell n ek ü n k , m e rt hiszen tő lünk több n em telik. D e a beteg m eggyógyul, és a J é ­ zus lá b á n á l ü l m ajd , és elám u lv a nézi az egészet.” A gyógyulásra v áró b eteg a nép, m ely ria d ta n figyeli az egym ást öldöklő an a rch isták a t. A színpadi áb rázo lás nehéz fe la d a tá ­ v al A scher T am ás rendező vívódott, sokszor igen sikeres, fele jth e tetlen j e ­ le n ete k et te re m tv e ; a fig u rá k a t D a r­ vas Iván, T örőcsik M ari, A ndorai P é ­ te r, P a p V era, K e rn A ndrás, B ánsági Ildikó és az egész vígszínházi együttes rem e k alak ítása i k e lte tté k életre. Bozóky Éva

Fényszóró Közel kétszáz éven á t lap p an g o tt K rm a n n D ániel evangélikus püspök (1663—1740) egyik legjelentősebb la ­ tin nyelvű k é z ira ta a bécsi császári és k irá ly i u d v a ri lev éltárb an . II. R á­ kóczi F erenc követségében 1708—1709b en te tt oroszországi ú tjá n a k le írá sá ­ r a először a M agyar Tudom ányos A k ad ém ia fig y elt fel. M encsik F erd in á n d és K lu ch Ján o s szerkesztésében 1894-ben a M onum enta H u n g áriáé H isto rica sorozat 33. kötetében fig y el­ h e te tt fel r á először a m ag y ar o lva­ sóközönség szűk értelm iségi rétege. A Szlovák Tudom ányos A kadém ia

1967-ben Jozef M lin árik professzor szerkesztésében, G u stav V iktory e v a n ­ gélikus lelkész gondozásában és fo r­ d ítá sá b a n ism ét felelev en ítette a h á ­ n y a to tt életű tudós szlovák sz u p erin ­ tendens em lék ét —, a m agyar közön­ ség az o n b an n a p ja in k ig alig tu d o tt v a la m it ró la és diplom áciai tev ék en y ­ ségéről. E lism erés illeti a budapesti E u ró p aés a pozsonyi T á trá n K iadó közös vállalkozását, hogy a B ibliotheca S aecu lorum sorozat k ere téb e n 1984-ben m ag y ar és szlovák nyelven külön k ö ­ tetekben, szép illusztrációkkal díszítve

92 m e g jelen te tte K rm a n n Itin e ra riu m á t (1708—1709) ,, K ü ld eté sem tö rtén e te” cím m el. A közös történelm i m ú lt örökségé­ ben m éltó elhatározás volt ennek az érdekfeszítő nap ló n ak a kiad ása. T á r­ gyánál fogva szétfeszíti a közös m a ­ gyar—szlovák k u ltú rtö rté n e t k ereteit, am elyet am úgyis egyre tu d a to sa b b an és elfogulatlanabbul k ell a jövőben ápolnunk. A zsolnai evangélikus fő ­ pásztor Rákóczi fejedelem — zöm ében evangélikus — sz en á to ra in a k 'kezde­ m ényezésére in d u lt követségbe XI I . K ároly svéd királyhoz, hogy részben előkészítse a fejedelem svéd o rie n tá ­ ciójú d ip lo m áciáján ak ú j ú tja it, rész­ ben segítséget k ap jo n az eperjesi evangélikus K ollégium további fe n n ­

K U LTU RÁ LIS FIG Y ELŐ tartásához. M ire azonban a rózsahegyi zsinat (1707) h atáro zata érte lm é b en K rm an n p ü sp ö k és kísérője, Pohorszlky Sám uel ú tn a k in d u ltak , a sv éd k irá ly m á r h ad b an á llt Nagy P é te r orosz cár seregeivel. A lengyel földön le za jlo tt utazás és k ih a llg a tás részletei, k ü lö ­ nösen pedig a sv éd ek re n ézv e végze­ tes p oltavai ütközet esem ényeinek szem tan ú k én t való leírása nem csak érdekfeszítővé, h an em fo rrá sé rté k ű v é teszi a m űvet. Szabó Z su zsan n a élvezetes, g ö rd ü lé­ keny fo rd ítása m inden olvasóhoz k ö ­ zel hozza Rákóczi evangélikus d ip lo ­ m a táján a k m é lta tla n u l e lfe led e tt a la k ­ já t és a X V III. század első éveinek m ozgalm as eu ró p ai tö rtén elm ét. id. F a b in y Tibor

L. A. Duval: Miért oly hosszú B u d ap est 1986. Szent Istv á n T á rsu la t Szem élyes, gyakran tegező hang, ö n ­ feltáró közeledés. Egy élet, egy beteg­ ség és gyógyulás tö rté n ete , egy em berés világszem lélet fejlődése, az Isten re ta lálás élm énye. L aza szövésű, de nem széteső elbeszélés, esetlegesnek látszó, m égis m indig u g yanazt kerülgető gon­ dolatok. Szerzőjük éjsza k ai au tó ú tja i a la tt m ondta őket m ikrofonba. K ikapcsolni a külső v ilá g o t és fe l­ idézni a m ú lta t — m á r D uval aty a m unkam ódszere is a r r ó l tanúskodik, hogy a k k o r él igazán, h a éb ren álm o­ dik. Á lm odott g y erm ekkorában, a m i­ kor a szülői ház és a v áro si iskola kö­ zött m eg tett n api k étsze r k étó rás úto n a hold fén y t k u ta tta vag y a hó csikor­ g ását h allg atta, hogy fele jth e sse a fe l­ n ő tt v ilág gonosz ellentm ondásait. Á l­ m o d o tt később, je z su ita szerzetesként a k o n certterm ek b en m ikrofonok és erő ­ sítők között, ahol az em berek n ek egy szebb világról, szerete trő l és Jézus K risztu sró l énekelt. É rzékeny belső világa és a feldolgozatlan nyers v aló ­ ság közötti áro k b a h ú zó d o tt be később az alkoholizm us, a m e n ek ü lés reflexe. „K ezdetben az alkohol ösztönzi m in d ­ azt, am i jó bennünk, a barátság o t, az

igazság u tá n i vágyat, a m eg h allg atást, az a lk o tá s t. . . az em ber eb b ő l a b o l­ dog időszakból észrevétlenül sik lik át a következőbe, am ely végzetes.” A z álom a sikerek és a növekvő népszerűség ellen ére egyre in k á b b a betegségre haso n líto tt. A r e n d tá rs a k és a közvetlen b a rá to k egyre z a v a rta b b a n viselkedtek, L ucien fizik ailag m ind gyengébbé v ált, s csak év ek m ú ltá n d ö b b en tette r á sokadik o rv o sa: ön a l­ koholista, s az alkoholizm us szinte gyóg y íth atatlan . Később m a g a is m eg­ tap asztalta, hogy itt nem se g ít a b á­ torság, sem az, h a m eg k em én y íti m a­ gát, nem se g íte n ek a k önnyek (különö­ sen nem a m ásokéi), a pénz, a b ü szk e­ ség, az értelem , az Istennek te tt íg ére­ tek, sőt, n ek i, az im ádkozó szerzetesn ek m ég az im ád ság sem segített. E gy se­ g íte tt: a közösség. „Ma tu d o m , hogy Isten n em egyedül m u n k álk o d ik , h a ­ nem te stv éreim , az em b erek k a rjá t h aszn á lja fe l.” Az A nonim A lkoholisták eg y ik cso­ p o rtjáb ó l k e re sté k meg, s h ív tá k öszszejövetelre. V ak vezet v ilá g ta la n t? H ogyan se g íth etn ek egym áson azok, ak ik m in d en eg y ü ttlétü k elején k ije le n ­

K U LTU RÁ LIS FIGYELŐ tik : ,,T eh etetlen vagyok az alkohollal szem ben, és elvesztettem az u ra lm a t az életem fölött.” A hogyanra nincs v á ­ lasz, a gyógyulás m égis valóság. L u ­ d e n Já n o s evangélista v a k já ra em lé­ keztető m ódon m o n d h atn á el: egyet tudok, hogy halálos beteg voltam , s m ost nem vagyok az. A m in t a csoport nyilvánossága előtt k im o n d ta: „Lucien vagyok, és alkoholista” —, szorongása és m erevsége felengedett, m egérezte elfo g adottságát s m e g értette a gyógyul­ ni k ívánó alkoholisták e g y m ásrau talt­ ság át is. A sok évig teológiát tanuló, m illió k n ak Jézusról éneklő szerzetes egym ásba kapaszkodó n év telen b ete­ gek között találk o zo tt — m ég nevén sem em lítve — az életet m egújító Is­ tennel. S ú jr a álm odik, egy olyan v i­ lágról, ahol az em berek ráé b re d n ek eg y m ásrau taltság u k ra, s hogy meggyó­ g y uljanak, ki tu d já k m ondani egym ás elő tt: „X Y -nak neveznek, szadista, h á ­ b orús uszító és hazug vagyok”,v a g y : ,.X Y -nak hívnak, ripacs, nyegle és pénzsóvár vagyok’. A lom ez a javából. H iszen még a n y ilv án v aló an beteg alkoh o listák sem

93 m indig ism erik fel, hogy gyógyulásra v an szükségük. L u cien g y ak ra n átélte tehetetlenségét, am ik o r m áso k at h ív o tt a gyógyító közösségbe. A hogyan nem ta lá lt m ag y arázato t a sa já t szab ad u ­ lására, úgy m áso k m ak acs ellen á llá sá­ ra sem. „T itokzatos dolgok m indezek.” B ár em lékezésében részletesen szól az alkoholizm usra h a jlá s külső okairól, hangsúlyozza, hogy a baj gyökere a betegben van. N em m esterség et, o rszá­ got, életm ódot kell v álto ztatn i, han em fe je t kell cserélni. A m in t ez tá rs a i kö­ zös ta p asz talata i s : észrevettem az A nonim A lk o h o listák n ál, hogy csak önm agukról b e s z é ln e k . . . M e rt ön­ m aguk m egdolgozása épp en elég­ gé óriási fe la d a t ahhoz, hogy n e le­ gyen ere jü k m ásra. És ö n m ag u k at m egváltoztatni k étség telen ü l v a n anyn y ira nehéz, m in t a v ilág o t m egváltoz­ tatn i. És a v ilág o t a k a rn i m egváltoz­ ta tn i néh a csak alibi, hogy az em ber ne változtassa m eg ö n m ag át.” V allom ás a v álto zásró l — nem csak alkoholistáknak.

Csepregi András

Budapesti katolikus-marxista párbeszéd külföldi visszhangjából L u kács József em lékén ek A lig k a p ta m kézbe a S v ájcb an m eg­ jelenő O rientierung egyik őszi szá­ m át, hogy az 1986. o któberében ta r ­ to tt bud ap esti ülés külföldi katolikus v issz h a n g já t ism ertessem a D iáko­ m éb an, am ik o r L ukács József h a lá l­ h íré t v ettü k . A lak ja egyre inkább összefonódott a dialógus ügyével. Szí­ vesen á llt ki párbeszéd re kisebb és nagyobb, fontos és k evésbé fontos fórum okon. Igazi p a rtn e rré a d ialó­ gusban fokozatosan és szin te észre­ v étlen ü l lett, elsősorban n em valam i ren d k ív ü li diplom áciai vagy kom p­ rom isszum -készség alap ján , han em a t­ tól a m eggyőződéstől vezetve, hogy az em beriség, a m ai világ olyan p ro b ­ lém ák elő tt áll, „am ely k ato lik u s­ n ak és m a rx istá n a k eg y a rán t súlyos g o n d ja”. B udapesti m egnyitó előadá­ sáb an kin y ilv án íto tta, hogy „a világ

két, bizonnyal legnagyobb befolyású eszm eáram latán ak , a k ato licizm u sn ak és m a rx izm u sn ak m a n d á tu m á t” nem abban lá tja , hogy m in d eg y ik fél a m ásik v ilág szem léletét tegye felelőssé a világ g o n d jaiért, h an e m „hogy sa­ já t n ézetren d szerü n k b ő l k iin d u lv a és m égis közösen m it te h e tn é n k leküz­ désük érd e k éb en ?” K özös kérdés, hogy „m it kell te n n ü n k avégett, ( . . . ) hogy az em berek ta rtó sa n m egváltozzanak, hogy a m o rális k u ltú ra évezredes m ú ltjá n a k csúcsteljesítm ényei való b an a m ind en n ap i élet h ató erejé v é v ál­ h assan a k ?” M ivel p edig n em pusz­ tá n az egyéni lét, h an em „m aga az em beri egzisztencia, az em b eri nem m in t olyan k e rü lt életveszélybe”, ezért „új gondolkodásm ód, ú j logika n élk ü l nem ju th a tu n k tovább. De hozzáteszem : k ato lik u so k és m a rx is­

K U LTU RÁ LIS FIG Y ELŐ

94 tá k ezt a lo gikát sa já t hagyom ányaik kom olyan vételével, e trad íció k ú jr a ­ értelm ezésével m u n k á lh a tjá k k i” (Vi­ lágosság 1986, 12.). A párbeszédben való részv ételét így nem csak a tudós kíváncsisága vagy a világnézeti—fi­ lozófiai v ita izgalm a fűtötte, han em az a vágy te tte égetően időszerűvé, hogy az em beriség sürgető p ro b lém ái­ ban m egoldásokat találjo n . . N em p usztán a m a rx ista oldal, han em m a­ ga a p árbeszéd ügye v eszített vele értékes m unkást, n y ito tt beszélgetőtá rsat, tisz te le tre és szerete tre m éltó em bert. R en ata M. E rich (Bécs) beszá­ m olója az O rientierung e m líte tt szá­ m ában (1986. novem ber 15.) általános k ép et igyekszik nyú jtan i, a m ik o r b e­ vezetőben ism erteti a bud ap esti p á r ­ beszéd létrejö ttén e k előzm ényeit, a korábbi kato lik u s—m a rx ista p árb eszé­ dek tényét, de még szinte p rotokol­ láris részletek et is közöl. K iem elten ism erteti a budapesti szim pózium alap elv eit: nem győzelem re tö rek ed ­ nek a m á sik fél felett, igyekeznek egym ás szem p o n tjait és aggodalm ait legteljesebben m egism erni, és tö re ­ kednek a helytelen inform ációk h e ­ lyesbítésére. N ém et nyelvű laptól bizonyára m egértéssel fogadhatóan leg terje d el­ m esebb K o nrad F eiereis (E rfurt, NDK) kato lik u s professzor előad ásá­ n ak ism ertetése, ö az együttélés és tá rsa d alm i együttm űködés k érdéseiről beszélt az NDK 1945 u tá n i fejlődésé­ nek tü k réb e n . E gyrészt m eg állap íto t­ ta, hogy a m arx izm u sn ak elengedhe­ tetlen, de n em legfontosabb része az ateizm us; hogy a m a teria lista v ilág ­ nézet és a vallásos h it ellen téte a közös életé rd e k ek h á tte ré n m ásodla­ gos; hogy a v allást nem le h et a po­ litik ai reak ció v al a z o n o síta n i; és hogy a m arx izm u s is elism eri a v a l­ lásos meggyőződés pozitív erkölcsi szerepét. M ásrészt fe lte tte a kérdést, m ennyiben vétkesek k eresztyének m aguk is abban, hogy a m arxizm us fen n ta rtáso k k a l és elu tasító an b án ik a keresztyénséggel. „M erész realizm us” alcím m el külön is kiem eli a lap két m agyar m a rx is­ ta, A ncsel É va és Földesi T am ás hoz­

zá já ru lá sá t. A ncsel É va a z em ber au to n ó m iá já t hangsúlyozta, m elyből n em n o rm ák b etartása vagy á th á g á ­ sa, h an em ethosz k ö vetkezik, mely a r r a in d ítja az em bert, hogy csele­ k ed etein ek sa já t m aga legyen a szer­ zője, és így fokozottan v á lla lja fe­ lelősségét. Az ism ertetés sz e rin t szólt az irgalm asságról és a b o csán a tró l is, „m elyek az em b er válaszai a bűn ö s­ ség és szenvedés közös je le n lé té re ”. A szeretet is m agában fo g la lja az irgalm aságot, és m ivel fe lté te l n él­ küli, ezért eleve m egbocsát. József A ttilá t idézte, aki azt írta , hogy a m egnem bocsátás b ű n e az eredendő b űn. A m ásik m agyar előadó, Földesi T am ás, az igazságosság és egyenlőség m a rx ista felfo g ását fe jte g e tte és a m in d en n ap i p o litik ai g y a k o rla t k é r­ déseivel konfrontálta. R en ata M. E rich szerin t n em m in ­ den részvevő ta n ú síto tt egyform a n y íltság o t és érdeklődést, m in t azok, a k ik e t idézett. L ukács Jó z sef is r á ­ m u ta to tt, hogy v o lt felszólaló, „aki ( ...) n em an n y ira a k o rszerű en k i­ f e jte tt m arx izm u s pozícióival, inkább v alam ily en a n n a k v élelm ezett állás­ p o n tta l vitázott. ( ...) Egyes m a rx ista felszólalások viszont n élk ü lö zték a m á sik fél á llásp o n tjára való, m egfe­ lelően m ély reflex ió t” (Világosság 1987,

1. ) .

A z á rt a jtó k m ögött m eg ren d ezett p árb eszéd ta rta lm a csak m o st kezd a nagyközönség szám ára is hozzáfér­ hető en és dok u m en tálv a ism ertté v áln i. Az elm élyült, rész letek b e m e­ nő ism ertetés vagy érté k elé s ezért m ég nem lehetséges. B áto rító azon­ ban, hogy az O rien tieru n g beszám oló­ ja és a szim pózium m ag y ar szerve­ zője hasonló v égkövetkeztetésekre ju t. É rdeklődéssel olvassuk a vissz­ h angokat, a k ü lfö ld iek et és a h azai­ ak a t, s v á rju k a p árb eszéd teljes an y ag án ak p u b lik á lá sát a V ilágosság­ ban is, m ely L ukács Jó zsef kezében le tt a p árbeszéd egyik fo n to s fó ru ­ m a, de ta lá n külön k ö tetb en is. Egy­ fo rm á n szolgálná ez a párbeszéd ü g y ét és L ukács József em lékét. 1987. I. 30.

Reuss András

95

Diakonia Lutheran Review Summary T he firs t a rtic le in th is publication, W alter L iith i’s serm on on L uke 11:5— 13, ’T he P a ra b le about th e M idnight K n o ck er’ is intended fo r m editation purposes. (Basler P re d ig te n , 11 J a h r­ gang. Nr. 4. Basel 1947.) F ollow ing a brief su rv e y of philo­ sophy- (ideology) n e u tra l brain -m in d th eo ries — „G roup S election, etc.” th eo ry of G. M. E d elm an ; th e „Selec­ tiv e S tab iliza tio n ” th eo ry of J.—P. C hangeux an d the au th o rs ow n con­ cepts on th e „Self O rgan izatio n of S pontaneous N euronal A ctiv ity into D ynam ic A ctiv ity S tru c tu re P a tte rn s” — the a u th o r, ac ad em ician János Szentágothai trie s to fa c e th e ques­ tion, w h e th e r C h ristian fa ith is in need of em bracing a philosophical d u alism of th e A risto telean -C artesia n type. H is an sw er to th is funda­ m e n ta l q uestion is no. T he traditional d u alist v ie w is n e ith e r necessary no r su fficient — in view o f th e advances of m odern science — prov id ed th a t o u r th in k in g is sw itched rad ically to­ w ard s th e concept of in fo rm a tio n . T he essay-type m a n u sc rip t by edi­ to r Im re Veöreös rev ie w s th e life of re tire d bishop József S zabó w ho died in his 85th year. As a c tiv e bishop for o nly four years, b etw een 1948—1952, in a troublesom e tim e fo r th e church, h e set an exam ple fo r th e attitu d e and service of a m o d ern bishop. As p asto r in th e preceding a n d succee­ d ing y ears h is serm ons a n d outgoing h u m a n ity a ttra c te d m any. H e w as a pio n eer fo r th e church p ress, a first class tra n sla to r from E nglish and G erm an w ith an artistic lite ra ry style in H ungarian. H is rese arch e s during th e last decades of h is life into th e 19th ce n tu ry play, Im re M adách’s ’T ragedy of M an’ gained n atio n al sig­ nificance. n atio n al serv ice to p u b lish H ungarian lite ra tu re fro m beyond the borders. In th e prev io u s issue a prom inent

P u b lic a tio n o f the L u th e ra n C hurch in H ungary Responsible e d ito r: Dr. Z o ltá n K á ld y E d ito r: Im re Veöreös E d ito ria l and P u b lish in g O ffic e : H — 1088 Budapest, P uskin u. 12. S ubscriptions to above address. Published e ve ry s ix months. A n n u a l s u b scrip tio n : 130,— Forints.

H u n g arian lite r a r y h isto rian rev iew ed th e w orks of H u n g arian w rite rs and poets in R o m ania, m ore p recisely in T ransylvan ia, w h ile in th e cu rren t issue the w ritin g s of H u n g arian s in C zechoslovakia a r e review ed by a li­ k ew ise w ell-k n o w n H u n g arian lite ra ­ ry historian, M ih á ly Czine. Hans H e in ric h Schm id, th e renow ­ n e d Old T e sta m e n t ex p e rt in Zurich, w h o on se v eral occasions m ad e a v a i­ la b le to us th e findings, of h is scienti­ fic researches (see 1984/1 a n d 1986 1 issues), n o w pro v id es in te restin g in sig h t in to th e developm ent of bib li­ cal faith in th e O ld T estam ent. In th e course of its long history th is faith w as alw ays fo rm e d an d expressed in th e m idst of co n c rete h isto rical ex p e­ riences. T hough w ith its ro o ts in th e an c ie n t E ast, Isra e l’s experiences w ith God an d th e w o rld b ro k e dow n th e b arriers of th e an c ie n t eastern faith . As th e discoveries belong to th e basic experiences, biblical faith offers m uch p ro m ise to m odern m an k in d . In his a r tic le u n iv ersity professor R obert F re n k l, an actice ch u rch el­ der, analyses th e significance of m en ­ ta l hygienie a n d th e rig h t w ay to con­ d u c t life in th e persp ectiv e of p h y ­ sical health a n d a h ea lth y rela tio n ­ ship w ith th e com m unity. In th is con­ nection he p o in ts o u t th e ro le of the churches an d th e form ing p o w er of fa ith derived fro m h earin g th e gos­ pel. János R eisinger, C h ristian literary h isto ria n also v ersed in th e a r t of m usic, rev iew s th e w ork of H einrich S chütz in w h o m h e recognizes the re ­ v iv e r of th e m u sic of th e R eform a­ tion. H e an aly ses in d etail th e m otet ’Je su s’ Seven W ords on the Cross’. T he com position culm inates in the soaring m elo d y ’i t is accom plished’ proclaim ing th e victorious salvation w ork ed o ut on th e cross. Besides th e p ap e rs rev iew ed above also a T able of C ontents is included in English a n d G erm an.

Oíakonia

Aus dem Inhalt

Herausgegeben von der L u th e risch e n K irc h e in U ngarn V e ra n tw o rtlic h e r S c h riftle ite r: Dr. Z o ltá n K á ld y S c h riftle ite r: Im re Veöreös S c h riftle itu n g und V erlag: H —1088 Budapest, P uskin u. 12. E rscheint zw e im a l jä h rlic h . B estellungen an die obige Andresse. A bonnem ent p ro Ja h r: 130,— F o rin t.

A ls M e d ita tio n am B eginn dieser N um m er d ie n t W a lte r L ü th is P re d ig t über L k 11,5—13: V om b ittenden F reund u m M ittern ach t. (Basler P re ­ digten. 11. Jahrg ./N r. 4. B asel 1947.) Nach e in e m Ü berblick ü b er einige der n e u e ste n „H irn -G eist” T heorien — D er „G roup S e le c tio n . . . e,tc” T heorie vo n G. M. E d elm an ; d e r a u f dem K o n ze p t d er „S elektiven S ta b i­ lisation” au fg e b au te n T h eo rie von J. —P. C h a n g eu x ; und d e r V orstellun­ gen des A u to rs ü b er „S elbst-O rgani­ sation sp o n ta n e r n e u ro n a le r E rre g u n ­ gen zu d y nam ischen A k tiv itäts-M u s­ te rn ” — s te llt sich d e r A utor, Prof. János S zentágothai die F ra g e ob „der christliche G laube gleichzeitig die A nnahm e eines A ristoteleisch—C artesianischen D ualism us e rfo rd e rt”. Die A ntw ort la u te t eindeutig „n e in ” . E ine dualistische B etrach tu n g d e r W elt ist, in A n b e tra c h t d er E rgebnisse d e r m o­ dernen N atu rw issen sch aften , w eder notw endig, noch w ü nschensw ert, a l­ lerdings n u r fü r den F all, dass w ir unser D en k en rad ik a l im S inne des neueren W eltbilds der In fo rm a tio n zu ändern g en e ig t sind. Den L ebensw eg des in seinem 85. L eb en sjah r versto rb en en B ischofs i. R. József Szabó verfolgt R e d ak teu r Im re Veöreös in seiner S tudie. N ur v ier Ja h re , von 1948—1952, tru g er das B ischofsam t in k irch lich k am p f­ bew egter Z e it als B eispiel eines zeit­ gem äßen bischöflichen V erhaltens und D ienstes. Auch d a v o r un d d a ­ nach zog e r als G em e in d e p fa rrer viele m it se in er fesselnden W o rt­ v erkündigung u nd offenen M ensch­ lichkeit an. E r leistete b ah n b re ch en d e A rbeit bei d e r k irch lich e n Presse. L andesw eite B edeutung gew annen in den le tzten Ja h rz e h n te n seine F o r­ schungen ü b e r das H a u p tw e rk Im re M adáchs D ie T ragödie des M en­ schen. U nsere Z eitsch rift em p fin d et die V erbreitung d e r ung arisch en L ite ra ­ tu r jen seits d er L andesgrenzen als

ak tu ellen D ienst am U n g artu m . W ie in d e r vorigen N u m m e r die W erke d e r ungarischen S ch riftste ller und D ich ter in R um änien, gen au er in S ieb en b ü rg en , so ü b erb lick t dies­ m al eb en falls ein n a m h a fte r L ite ra ­ tu rh isto rik e r aus U ngarn, M ih á ly Czine d ie d erjen ig en in d e r T schecho­ slow akei. D er b e k a n n te Z ürcher A ltte sta m e n tle r Hans H e in ric h Schmid, u n seren L esern m it seinen w issenschaftlichen A rb eiten schon bek an n t (vgl. 1984/1, 1986/1), g ib t diesm al ein en sp a n ­ n enden E in b lick in das W erd en des bib lisch en G laubens im A lte n Tes­ tam en t. D ieser G laube m it sein er langen G esch ich te h atte sich stets u n te r k o n k re te n geschichtlichen E r­ fah ru n g en g estaltet und g eo ffen b art. Seine A n fä n g e w urzeln tie f im alten O rient, a b e r Israels E rfa h ru n g e n m it G ott u n d d e r W elt h ab en d ie a lt­ o rien talisch e B egrenztheit des G lau ­ bens aufgebrochen. Diese E rfa h ru n ­ gen g eh ö ren zu den G ru n d e rle b n is­ sen des m enschlichen L ebens, und d a ru m b e d e u te t der b ib lisch e G laube auch fü r d en M enschen u n s e re r Z eit eine große V erheißung. P ro fesso r R obert F re n k l, ak tiv e r G em ein d ep resb y ter, b eh an d elt in sei­ nem A rtik e l d ie B edeutung d e r gei­ stigen G esu n d h eit, der M entalhygiene u n d d e r sinnvollen L ebensgestaltung v o r dem H in te rg ru n d d er leiblichen G esu n d h eit u n d des gesu n d en So­ zialv erh alten s. Das L eb en sw erk von H e in ric h Schütz b e tra c h te t der a u c h in der M usik b e w a n d e rte L ite ra tu rh isto rik e r János R eisinger. In Schütz sie h t er den W ied ererw eck er der R efo rm atio n in d er M usik. E r bietet e in e genaue A nalyse d e r M otette Sieben W orte Je su C h risti a m Kreuz, d ere n G ip fel­ p u n k t d ie K om position des E s ist v o llb ra ch t m it ih rer sich in die H öhe erh eb en d en M elodik bildet, ein e V er­ k ü n d u n g d e r a m K reuz geschehenen siegreichen Erlösung.

Lutherische Rundschau

Contents

Inhaltsverzeichnis

L ü th i: T h e P a r a b le o f th e M id n ig h t K nock er* János Szenlágothai: B r a in — M in d — C h r istia n F aith* Im re Veöreös: ’T h r o u g h clo u d a n d s u n s h in e , Lord, a b id e w ith m e’ (from h y m n by H . F . L y te, 1793— 1847) — in c o m m e m o r a tio n o f J ó z s e f S za b ó * M ih á ly Czine: T h e V o x H u m an a L i­ te r a tu r e — in C z e c h o slo v a k ia * Elemér N agy: T he W h is tle o f th e T ra'n — R e m in is c e n c e s o f S o p r o n R obert F re n k l: In th e I n te r e s t o f o u r H e a lth — in its fu ll M ean in g* Géza Képes: P r e p a r a tio n (poem ) Gábor Gyapay and G yörgy Peskó: R e ­ m in is c e n c e s a b o u t th e G ram m ers c h o o l in F asor Adam K é r i: N a tio n a l I d e n tity , C h r is­ tia n A r t — C o n v e r sa tio n w ith G yőző Som ogyi Hans H e in ric h S chm id: T h e D e v e lo p ­ m e n t o f B ib lic a l F a ith (T h e O ld T e sta m e n t)* András H o lló : T h e M u s c le s of th e S p ir it (p oem ) István Jánosy: J á n o s S y lv e s te r ( e x ­ cerp t fr o m dram a, fin a le ) János R eisinger: S e v e n W o rd s on th e C ross — L ife W o rk o f H ein rich S ch ü tz* Pál Rédey: A b ou t C o n fir m a tio n — fr a n k ly

W alter L ü th i: Vom b itten d e n Freund um M itternacht* János Szentágothai: G eh irn — B e­ w uß tsein — ch ristlich er Glaube* Imre Veöreös: „In L ic h t und D ü ster­ nis b le ib e du bei m ir!” — Zum G edächtnis József Szabós* Mihály Czine: Die L ite ra tu r der vox h um an a — Über d ie u n garische L i­ te ra tu r in der Tschechoslow akei* Elemér Nagy: Der P fiff des Zuges — E rin n eru n g en an S o pron Robert Frenkl: F ü r u n se re G esu n d ­ heit — in vollem S inne* Géza Képes: V o rb ereitu n g (Gedicht)

W a lte r

Im re

Bencze: A d d e n d u m to Istv á n M a g y a r i’s B io g ra p h y — fr o m a n e w w in e li s t fou n d a t S á r v á r

C u ltu ra l R eview : H isto r y o f T r a n ssy l­ v a n ia (M ikló s K o m já th y ) — D o s ­ to ie v s k y ’s D e v ils on th e S ta g e (Eva Bozóky) — L. A . D u v a l: W h y is th e N ig h t s o lo n g ? (A ndrás Csepregi) — S e a r c h lig h t (T ibor F a b in y) — E ch o abroad to th e C a th o lic — M a r x ist D ia lo g u e in B u d a p est (A n d rá s Reuss)

József Szabó: S o m e

P rayer

T r a n sla ­

tion s

* B r ie f r é s u m é o f a r t ic le o n P a g e 95

Ara: 65 Ft

Gábor Gyapay und E rin n eru n g sium

an

d as

György

Peskó:

F asor-G ym na-

Ádám

Kéri: N ationalbew ußtsein, ch ristlich e K unst — G espräch m it Győző Somogyi Hans Heinrich Schmid: Das W erden des b iblischen G lau b en s (Das A lte T estam ent) * A.ndrás Holló: Die M uskeln der Seele (Gedicht) István Jánosy: János S y lv ester (D ra­ m enauszug, Finale) János Reisinger: S ieb en W orte am K reuz — Das L eb en sw erk von H einrich Schütz* Pál Rédey: Uber die K o n firm atio n — offen u n d ehrlich Imre Bencze: Beitrag z u r B iographie István M agyaris — D as Zeugnis einer M ostliste von S á rv á r Kulturelle Rundschau: G eschichte S iebenbürgens (Miklós Komjáthy) — D ostojew skis T eu fel auf d er Bühne (Éva Bozóky) — L. A. D u ­ val: W a ru m ist die N ac h t so lang? (András Csepregi) — S cheinw erfer (Tibor Fabiny) — A us dem Echo des A u slan d s Zum katholisch— m arx istisch en Dialog von B udapest (A ndrás Reuss) A us den G ebetsübersetzungen von József Szabó * K urze Z u sam m enfassung kels sieh e S. 96.

des A rti­

EVANGÉLIKUS SZEMLE

t Dr. Káldy Zoltán Lüthi-meditáció József Attila kapcsolata Istennel Tűnődés József Attila haláláról Pázmány Péter az egész magyarságé A protestáns elv Bibó Istvánnál Mohácstól Buda visszavívásáig Későbarokk templomépítészet A teológia és a 20. századi fizika Húsz János éneke A nő a finn egyházban A velencei kalmárról Levelező teológiai hallgatók Ki emlékszik Vladár Gáborra? Szerepszemélyiségünk Növényi psziché? Versek, kulturális figyelő

EVANGÉLIKUS SZEMLE

A M A G Y A R O R SZ Á G I E V A N G É L IK U S E G Y H Á Z ID Ő S Z A K I FO LY Ó IR A TA IX. é v fo ly a m 1987. 2. szám SZER K ESZTŐ B IZO TTSÁ G :

N A G Y GYULA, a szerk esztő b iz o ttsá g elnöke F E K E T E ZOLTÁN, a sze rk esztő b iz o ttsá g tá rse ln ö k e V EÖ R EÖ S IMRE szerk esztő B ozóky É v a C s e rh á ti S ándor F a b in y T ib o r F a sa n g Á rp á d F re n k l R ó b ert ifj. G ö rö g T ibor H a fe n s c h e r K ároly H a rm a ti B éla J á n o s y Istv á n

K a rn e r Á g o sto n K n e ffe l P á l K o m já th y M iklós P é te r M á rta P rő h le K á ro ly R euss A n d rá s R éd ey P á l S zokolay S á n d o r V ám os Jó z se f

K ia d ja a M agyarországi E vangélikus E gy h áz S ajtó o sztály a — Felelős szerkesz­ tő és k ia d ó : dr. N agy G y u la — S zerkesztőség és k ia d ó h iv atal: B u d a p est VIII., P u sk in u. 12. 1. em. 1088. Tel.: 142-074 — M eg jelen ik évente kétszer, tavaszszal és ősszel — E lőfizetési díj évi 130,— Ft, egyes szám ára 65,— FT — Meg­ ren d e lh ető a fenti cím en, kü lfö ld re v aló k ü ld é sre is — U tcán á r u s ítja a M a­ gyar P o sta —K apható a k ia d ó h iv a ta lb a n , az ev an g élik u s lelkészi h iv atalo k b an és a P ro te stá n s könyvesboltban (B u d ap est IX., R á d ay u. 1.) — C sekkszám la­ szám : 516-220.278 — 87.2702/20-2. Z rín y i N yom da, B udapest. F elelős vezető: Vágó S á n d o m é vezérigazgató ISSN 0139—1953

T artalomjegyzék

o

Nagy Gyula

3 r Dr. K áldy Zoltán -j '

W alter L ü th i Jézus példázata a kovászról

'i'i -*-*■

Jeleníts Istvá n „ . . . hogy valljalak, ta g a d ja la k .. Olvasónapló József A ttiláról

'•j'i

Kovács Im re „A csöndbe té rn e k a dalok .. Tűnődés József Attila haláláról

^ — ^ 3

N em eskü rty István „Oly m agyar, m int akárki” A felekezeti viszályokon túllépő P ázm ány Péter

qq

M akkal László A p rotestáns elv BibóIstván

3*3 oo

33 on

életm űvében

W eltm ann Im re Mohácstól B uda visszavívásáig

30

Rába G yörgy Én nagyvilág (vers)

OQ 3 0

Koch Valéria Johanna stációi, Johanna harcai, Jo h an n a im ája (versek)

/.r \

K rahling János—Zoboki Gábor Későbarokk tem plom építészetünk a D él-D unántúlon

c-/~v 3 0

Fried Istvá n Székács József sírjánál

3 ^

V ankó P éter A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata

s s~)

Jánosy Istvá n a párbeszéd fo ly a tá sa (vers)

s o

Tuula Pohjalainen A nő a fin n egyházban

'J /

Bozóky Éva Levelező teológiai hallgatók — m iért?

•7 0 ' ^

Húsz János éneke Jézus, te vagy

— j o ‘ ^

Udvaros Béla „A kegyelem . . . úgy fakad, m int csöndes eső a m ennyből” Shakespeare: A velencei kalm ár

-7 0 ' ^

Czipri Éva A csordakútnál, A vers lopakodik (versek)

-7Q ' '

Bodrog M iklós Segít vagy sorvaszt? Szerepszem élyiségünk: a jungi „persona”

Qo

K o m játhy Miklós Ki em lékezik V ladár G áborra?

q

/

Qq Oy

95

Halász K ristó f Növényi psziché? K ulturális figyelő K iállítás a felvilágosodásról (id. M agassy Sándor) — Kabdebó L óránt: Szabó Lőrinc (Hárs Ernő) — Fényszóró: E. L. M anner, R ába György, Holló A ndrás verseskötetéi, Sütő A ndrás drám ája (Rakovszky István, Reisinger János, Veöreös Imre) — E lfelejtett értékeink: A versm ondó Székács József (Szigeti Jenő) S um m ary, Aus dem Inhalt

A tem plom felvételeket és linóleum m etszeteket K rähling János készítette. A kottagrafika Bartha Zsuzsanna műve.

JEL E N SZÁM UNK SZERZŐI D r. Bodrog M iklós lelkész, pszich o terap eu ta Bozóky É va ú jsá g író F rie d István egyetem i docens H alász K ristóf biológus H á rs Ernő író Ján o sy István író D r. Jeleníts Istv á n p ia rista tarto m án y fő n ö k K och V aléria k ö ltő D r. K om játhy M iklós történész K ovács Im re teológiai hallgató K rä h lin g Já n o s építészhallgató id. M agassy S á n d o r lelkész M akkai László akadém ikus

Dr. N agy G y u la püspök-elnök N em e sk ü rty Istv á n irodalom történész P o h ja la in e n , T u u la teológiai h allg ató R áb a G yörgy író, irodalom történész R akovszky Istv á n könyvtáros R eisin g er Já n o s iro d alo m tö rtén ész Dr. S zigeti Jenő, a H. N. A d v en tista E g y h áz elnöke U d v aro s B éla színházi rendező V ankó P é te r elek tro m érn ö k V eöreös Im re lelkész W ellm ann Im re, a tö rtén ettu d o m án y o k d o k to ra Zoboki G áb o r építészhallgató

NAGY GYULA

DR. KÁLDY ZOLTÁN 1919— 1987

K áld y Z oltán utolsó beszám olóját ta r tja O rszágos esperesi értekezlet B udapest, 1985. d ecem b er 15.

Búcsúzunk folyóiratunk alapítójától és szerkesztő bizottságának első elnöké­ től. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a gyász és a szívet szorító fá jd a ­ lom talán m ár elhalványulnak. De nem szabad a hálátlan feledésé lennie m indannak, am it Isten m aga ajándékozott nekünk K áldy Zoltán püspök életm űvén keresztül. Az ige is így tanít: „Ne feledkezzetek m eg vezetőitekről, akik az Isten igéjét h ird ették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek h itü k et” (Zsidókhoz írt levél 13:7).

4

NAG Y G Y U L A : f K Á LDY ZOLTÁN

1. M i v o lt K á ld y Z o ltá n é le té n e k , az ih a ro s b e r é n y i p a r ó k iá tó l a L u th e rá n u s V ilá g sz ö v e tsé g e ln ö k i sz é k é ig ív elő , h a ta lm a s é le tm ű v é n e k a v ég ső titk a ? K é ts é g te le n ü l sz e m é ly e s K ris z tu s -h ite , a m e ly m in d e n te h e r és p r ó b a té te l a la tt is m e g ta r to tta , és k im e r íth e te tle n e r ő f o rr á s a v o lt. „ S z e m é ly ile g I s te n s z e re te té rő l, h ű s é g é rő l és le le m é n y e s s é g é rő l o ly a n m ély , eg ész é le tr e sz ó ló ta p a s z ta la ta im v a n n a k , h o g y az o k a lá z a to s , b á to r e lő re n é z é s re s e r k e n te n e k ” — v a llo tta m e g f e le jth e te tle n p ü s p ö k i s z é k ­ fo g la ló já b a n . E rr e a sz em é ly es I s te n - h itr e , K ris z tu s -k ö v e té s re é p ü lt te o ló g ia i m e g g y ő ­ ződése. E g ész é le té n á t te lje s sz ív v e l v a llo tta és t a n íto tt a : Iste n , a t ö r t é ­ n e le m U ra , m a g a á l líto t ta e g y h á z u n k a t a m á s o d ik v ilá g h á b o r ú u tá n a szo ­ c ia lista tá rs a d a lo m f o r r a d a lm ia n ú j sz o lg á la ti te r ü le té r e , és h ív ta el o tt az e v a n g é liu m ró l ig e h ird e té s s e l és s z e r e te tte l v a ló ta n ú s á g té te lr e . A s o k a k é r t s z o lg á ln i j ö t t K ris z tu s k ö v e té s é re é p ü l t te o ló g iá ja , m e ly e t a „ d ia k ó n ia te o ló g iá já n a k ” n e v e z e tt. Íg y is v á lt is m e r tté az ö k u m e n é széles te r ü le té n . F o ly ó ir a tu n k e ln ev e zé se is e r r ő l a te o ló g ia i h itv a llá s ró l ta n ú s k o ­ dik. L é n y e g e p e d ig az a m é ly sé g e se n b ib lia i- r e f o rm á to r i ig a zsá g , h o g y a sz em é ly es K ris z tu s -h itn e k , az e g y h á z h ité n e k a s e g ítő sz e re te t c s e le k e d e te i­ b e n k e ll jó g y ü m ö lc sö k e t te re m n ie . A c s a lá d b a n , a g y ü le k e z e tb e n , a m u n k a ­ h e ly e n , a m a i m a g y a r tá rsa d a lo m ib a n és v ilá g u n k m a i g y ö trő g o n d ja i és f e la d a ta i k ö z ö tt. M e rt a h it P á l a p o s to l s z e rin t is „ s z e re te t á lta l m u n k á lk o ­ dó h i t ” (G a la ta le v é l 5:6). M e n n y is z e r é r té k tá m a d á s o k , h á n y s z o r f é lr e é r t e tt é k v a g y f é lre m a g y a ra z iá k e g y -e g y m o n d a tá t, m in th a a h it és a c s e le k e d e te k s z é tv á la s z tá s á t, az e tik u m n a k a z e g y o ld a lú k ie m e lé s é t h ir d e tte v o ln a . A k ik k ö z e le b b rő l is­ m e rté k , tu d tá k , m e n n y ir e a sz em é ly es Iste n -h it, a K ris z tu s s a l v aló eg y ség v o lt s z á m á r a m in d e n n e k a k e z d e te ! M a g a is é le te v é g é ig f á r a d o z o tt — e g y ­ h á z u n k so k te o ló g u s á v a l, le lk é s z é v e l e g y ü tt — azo n , h o g y d ia k ó n ia ite o ló g ia i h itv a llá s á n a k b ib lik u s és r e f o r m á to r i a la p ja it e rő sítse , b iz to sítsa . É s ez t a fe la d a to t v é g ső ö rö k sé g ü l, te s ta m e n tu m á u l h a g y ta r e á n k : a K ris z tu s ­ h it és a se g ítő , sz o lg á ló s z e re te t b ib lia i e g y sé g é n e k m e g ő rz é sé t, m in d e g y ­ h á z u n k , m in d sz em é ly es k e re s z ty é n é le tü n k ö ssz efü g g ése ib e n .

2. K á ld y Z o ltá n é le té n e k a m á sik ti t k a : az ig e h ir d e tő je v o lt és a k a r t le n n i egész é le té n k e re s z tü l. L u th e r M á r to n n a l e g y ü tt v a llo tta : az e g y h á z r a b í­ z o tt ig a z i, le g n a g y o b b k in c s — a „ th e s a u ru s e c c le sia e ” — za e v a n g é liu m . M a g á v a l r a g a d ó a n t u d t a h ir d e tn i a z ig é t, k is f a lu s i sz ó rv á n y o k b a n és a p éc si szó szék en , m a jd a D e á k t é r i te m p lo m sz ó szé k érő l, g y ü le k e z e tlá to g a tá s o k a lk a lm a in s z e r te a z o rs z á g b a n és a r á d ió h u llá m a in . E g ész é le té n k e re s z tü l m e g m a r a d t m e g té r é s re h ív ó , h ite t é b re s z tő , „ e v a n g é liz á ló ” ig e ­ h ir d e tő n e k . D e m in d ig ú g y h ir d e tte I s te n ig é jé t, h o g y a sz em é ly es le lk i é le t k é r d é s e in k e r e s z tü l a m a i e m b e r és v ilá g le g n e h e z e b b k é r d é s e ir e is v á la sz t k e r e s e tt, e z e k b e n is u t a t t u d o t t m u ta tn i. A z ig e h ird e té s n e k e z t a k e ttő s -e g y f e la d a tá t u g y a n c s a k ö rö k sé g ü l, te s ta m e n tu m u l h a g y ta re á n k . M iv e l az ig e h ird e té s e n n y ire é le te c e n tr u m á b a n á llo tt, a z é r t s z e r e tte o ly a n m é ly sé g e se n a S z e n tír á s ta n u lm á n y o z á s á t és a z e r r e fö lk é sz ítő b ib lia i­

NAG Y G Y U L A : + K Á L D Y ZOLTÁN

5

teológiai tudom ányokat. Első könyve a „Bevezetés az Üjszövetségbe” (1957). E lindította a Biblia könyveit m agyarázó könyvsorozatot. Fáradozott szün­ telenül teológiai képzésünk m egújításáért, teológiai konferenciákat szerve­ zett és feladatul hagyta reánk az Evangélikus Teológiai Társaság szolgála­ tának teljes kiépítését. Ennek az igehirdető szolgálatnak a „legmagasabb szószéke” volt szám ára egyházunk sajtóm unkája. Emlékszem nagy örömére, am ikor két évtizedes, közös ökum enikus fordítói m unka u tá n végre m egjelent a Biblia teljes, új m agyar fordítása (1975). Szerkesztőként éveken á t fáradozott az új Evan­ gélikus Énekeskönyv (1982) és a m á r második, átdolgozott és bővített ki­ adásban m egjelent (1986) Lelkészi A genda elkészülésén. Egyházunk lapjai — az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor és a D iakonia — közvetlen „szív­ ügye” voltak. Maga is négy kötetben, m egszám lálhatatlan cikkben, tan u l­ m ányban, írásban te tt tanúságot Isten megbocsátó szeretettről, és hívott a keresztyén szeretet legszélesebb horizontú szolgálatára.

3. Káldy Z oltán életm űvének harm adik, az előző kettőre épülő lényege és titk a: a hitből fakadó diakónia fá rad h a ta tla n m unkása volt az élet min­ den terü letén . M ár pécsi gyülekezetében, m ajd a csaknem három évtizedet átfogó püs­ pöki szolgálata alatt azon fáradozott, hogy m inden gyülekezetünk egyúttal „diakóniai m unkaközösséggé” is váljék. Másfelől állandó célkitűzése volt. hogy éb ren tartsa egész egyházunk felelősségét tizennyolc diakóniai intéz­ m ényünk, a testileg-szellemileg súlyosan sérült gyerm ekek és a m agányos, idős em berek szerető gondozása irán t. Felkarolta a diakónia új form ákban jelentkező, segítő szolgálatát az alkohol, a kábítószerek rabjai, a kallódó fiatalok között. Azt vallotta: a diakónia teológiája m it sem é r a segítő szeretet cselekedetei nélkül. A gyülekezeteknek és a hívő em bereknek — h ird ette — tevékenyen részt kell vállalniuk népünk és társadalm unk életének építésében is. A családi élet védelm ében és erősítésében. A becsületes lmunkavégzés, a közösség jav áé rt való önzetlen fáradozás terü letén . És társadalm unk erkölcsi-szellemi értékeinek megőrzésében és gazdagításában. Ezért is vállalt egyre bővülő közéleti szolgálatot az országgyűlésben, a Hazafias N épfront, az Országos B éketanács és a M agyarok Világszövetsége m unkájában. És ezeken a köz­ életi terü letek en is m eg tudott m arad n i az ige és a krisztusi szeretet tan úján ak . Alig felbecsülhető érté k ű szolgálata volt egyházunk életében, hogy annyi küzdelem és bizonytalanság után egyházunk végleg m egtalálhatta helyét az új m ag y ar társadalom ban. Igen nagy része volt abban, hogy az állam és egyházunk egymáshoz való viszonya az elm últ három évtized során ren­ dezett, jó viszonnyá vált, és új vonásokkal gazdagodott. K áldy Zoltán hatalm as ívelésű életpályájának legszélesebb m unkaterülete végül a nemzetközi élet, a világ-ökum ené területén és egy emberségesebb, békés földi jövőért vállalt szolgálata volt. K orán bekapcsolódott a nem ­ zetközi egyházi életbe. Alapító ta g ja volt a K eresztyén B ékekonferenciá­ nak. R észt vett az Európai Egyházak K onferenciája első éveinek alapozó m unkájában. Tizennégy éven keresztül aktív tag ja volt az Egyházak

6

N A G Y GYULA: f K Á L D Y ZOLTÁN

Világtanácsa Központi B izottságának. A szívéhez legközelebb álló felada­ tok mégis a L utheránus Világszövetséghez kötötték. Először több fontos bi­ zottságban dolgozott, m ajd 1977 óta a V égrehajtó Bizottság tagja és 1984 nyarától, a felejthetetlen budapesti evangélikus világgyűléstől kezdve a Világszövetség elnöke volt haláláig. Ezzel az egyházi-ökum enikus szolgálattal szorosan egybefonódott a népek és a világ békés jövőjéért, igazságos gazdasági és társadalm i rendjének épí­ téséért való m unkálkodás. Ez az ún. „nemzetközi diakónia” ma m ár szinte m agától értetődő része a legtöbb egyházi világszervezet, köztük a L utheránus Világszövetség m unkájának. H arm inc-harm incöt évvel ezelőtt azonban még nem volt így, hanem sokszor éles k ritik a, sőt diszkrim ináció já r t érte. Hogy ez a helyzet gyökeresen m egváltozott, s az egyházak szervezetei ma együtt fáradoznak az egyházak egységéért és a világ igazságos, békés jövő­ jé é rt —, ebben neki is része volt. „Káldy Zoltán — így em lékezett meg róla gyászjelentésében a L utheránus Világszövetség — korunk kérdéseivel szembesülve .hídépítőnek’ tu d ta m a­ gát, akinek az volt a legfontosabb, hogy az evangélium szellemében ellenté­ tek et békítsen meg, és így egyházban és társadalom ban megalapozza a jövő közösségét.” H itünk reménységével és a budapesti világgyűlésen, em lékezetes igehirde­ tésében elhangzott igével búcsúzunk K áldy Zoltán p ü spöktől: „Ama nem es harcot m egharcoltam , futásom at elvégeztem, a hitet m egtartottam ; végezet­ re eltétetett nekem az igazság koronája, am elyet m egad nekem az Ür. az igaz bíró, am a napon” (2. Tim óteus-levél 4:7—8). És azzal a hálás bizonyossággal em lékezünk reá, hogy földi életének gyü­ mölcsterm ése nem száll vele együtt a sírba, hanem velünk m arad, és segít bennünket m ai szolgálatunkban is, m ert beleépült egyháza, népe és a L utheránus Világszövetség életébe.

W A LTER LÜ TH I

Jézus példázata a kovászról Más példázatot is m ondott n ek ik : „Hasonló a m e n n y e k országa a kovászhoz, am elyet fog az aszszony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész m egkel.” (Máté 13, 331 Egy gondot levesz vállunkról az Isten, azt a balga hiedelm et, hogy a keresz­ tyén hit idejét m últa, hogy az evangélium lejátszott lemez. Nem szégyelljük ezt az aggodalm unkat, jó társaság b a kerülünk vele: m ég m ag át Keresztelő Ján o st is foglalkoztatta ez a kérdés, am ikor azt a szokatlanul precíz k é r­ dést tette fel Jézusnak: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy m ást v árju n k ?” Nem, feleli nekünk Jézus ebben a hasonlatban, ne várju n k m ást. ö a világ egyedüli üdvözítője: „Hasonló a m ennyek országa a kovászhoz, am elyet fog az asszony, belekever három m érce lisztbe, és végül az egész m egkel.” És K risztus ezt az igét nem eszmének szánta, nem is kegyes óhajnak, nem is követelésnek, hanem egyszerűen egy bevégzett tény, egy esemény közlésének. Isten országa leszállt a földre és egyesült vele. A föld és a m enny találkozott. Méghozzá ez a találkozás befejezett tö rtén et. Nem felül­ ről érin tette a m ennyek országa a földet, m ondjuk úgy, m in th a szálló angyal lába súrolná a földet, nem, a m ennyek országa m ind a két lábával a földre szállt, a m ennyek országa test és vér, ember, zsidó le tt Jézus K risz­ tusban. T ehát a m ennyek országa belebújt a földbe, ahogyan a kovász a három m érce lisztbe elegyedett. Nincs a világnak az a hatalm a, mely ezt a folyam atot visszacsinálhatná. Diadalm i to rt ülhetünk felette és úgy k iá lt­ h atju k : benne van. Érted? B enne van! Senki m ás, csak m aga az Isten tu d n á az eget a földtől ú jra elválasztani. Ki tudná a kovászt k ivenni a tésztából, m ikor a kenyér m ár szépen kelni kezd? Az Ü r hangját ujjongó öröm já rja át, a karácsonyi angyalok ujjongó öröme, m ikor így szól: „Hasonló a m ennyek országa a kovászhoz, am elyet fog az asszony, belekever három m érce lisztbe, és végül az egész m egkel.” Am int a kovász az egész tésztá t m egkeleszti, úgy van Jézus szerint a m ennyek országa is. Ugyanaz a tulajdonsága és ugyanaz a hatása; nem nyugszik, míg az egész földet át nem hatja. Az egészet! H árom féleképpen is érti ezt. Először is b ejárja a föld összes népeit, am int a missziói parancs m ondja: „M enjetek el, tegyek tanítvánnyá m inden népet, m egkeresztelve őket.” Egyetlen népről sem tö rtén ik említés, hogy az talán kivételt képez-

A m editációul a já n lo tt ig e h ird eté st W. L üthi sv ájci lelkész m agyarországi ú tja alkalm ából ta rto tta 1949 jú n iu sá b a n B udapesten és D ebrecenben. (M egjelent a B asler P re d ig te n sorozat 1949. júliu si kiad v án y áb an B ázelban.) A nnak id e ­ jé n a z Üj H arangszó cím ű evangélikus hetilap közölte 1949. áu g . 7-i szám ában, am ely m a m á r alig hozzáférhető. A szöveget kiegészített fo rd ításb a n hozzuk.

8

W ALTER L Ü T H I: JÉZU S PÉL D Á Z A TA A KO VÁ SZRÓ L

ne, sem a m agyarról, sem a svájciról, sem a zsidóról. A m ennyek országa egészen h atja át az egész világot. M ásodszor az egyes em berre érti, m int egész em berre. P ünkösdkor a Szentlélek h atása alatt álló Péter szava a hall­ gatóság szívét egészen áthatja, „m intha szíven találták volna őket”. A m ennyek országa á tjá rja az em ber szivét. A kinek közülünk beteg a szíve, tu d ja jól, ha a szív fáradt, a bágyadtságot az em ber az egész testében az u jja hegyéig érzi. Egy szívspecialista m ondotta nekem egy alkalom m al, orvosi kezelés szem pontjából a szív az egyik leghálásabb szerv, néhány csepp, és m áris feléled. I tt pedig nem csak néhány csepp orvosságról v an szó, hanem az Isten igéjéről, amely a Szentlélek által úgy átjárja, hogy hatása m egfogja az em bert az u jja hegyéig — egészen. Végül áth atja a m ennyek országa m indazokat a területeket, am elyeken keresztények forgolódnak, a m űvészet és tudom ány területét, a technikát, a gazdasági életet, a tá rsa ­ dalm i rendet és a politikát. Nem felében, nem harm adában, nem tizedében, hanem egészen: „Hasonló a m ennyek országa a kovászhoz, am elyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész megkel.” De hogyan megy ez végbe? Nem kív án u n k lehetetlent? E kérdésnek addig van jogosultsága, m íg azt gondoljuk, K risztus tőlünk kívánja, hogy a m ennyek országát a földdel egyesítsük. Ha erről az áthatásról nekünk kel­ lene gondoskodnunk, valóban m egrendültén és csüggedten k iálth atn án k fel: lehetetlenség! M ár miaga az nem csekélység, am it a kenyértészta megdagasztása jelent. A kkor jöttem erre igazában rá, m ikor egy parasztházban a kenyérsütés előestéjén a dagasztásnak ta n ú ja voltam. M ár az m agában fe ltű n t, hogy a parasztgazda végezte azt. K érdésem re azt felelte: férfinak való m unka ez a javából. Láttam , hogyan m erült m indkét k a rja könyékig a tésztába, hogyan döfte, húzta, tép te a szívós gombolyagot, hogyan verte ki hom lokát a verejték, hogyan tö rü lte le többször is a felesége. Igazat kellett adnom neki: férfim unka. És m ost csak gondoljuk el, a hasonlatban szereplő tészta az egész világ, m agában foglalja m ind az ötm illiárd jelenleg élő em­ b ert (a 38 évvel ezelőtti szövegben kétm illiárd szerepel. — Szerkesztő), m indazokat is, akik valaha éltek, és akik élni fognak majd. Hol az a férfiú, ak in ek karjai elég erősek, hogy a m ennyek országát ebbe a tésztába ele­ gyítse? Ez a férfiú K risztus. Ő állt neki m indkét karjával a szívós, rugal­ m as tésztának, és nem volt senki, aki verejtékét letörölgette volna, rá­ m ent a m unkájára, K risztusnak meg kellett halnia. N agypénteken mégis m egdagasztott. És nagypéntekkel még nincs is vége. A húsvét titk áb an K risztu s feltám adt, és attó l fogva m ind a mai napig hatalm as k arjáv al m u n k áb an áll. A Szentírás utolsó könyvében van megírva, hogyan megy végbe, m ikor a m ennyek országa a földet áthatja. János m ennyei jelenései a kovászról szóló példázat legalaposabb és legátfogóbb kifejtését nyújtják. K risztus nem fog nyugodni addig, m ígnem az egész megkel, az egész! De h á t mi hárul ebből a m unkából m iránk, em berekre? Milyen szerep ju t n ek ü n k ? Ez a kérdés nem vall túlságos szerénységre. Talán jobb le tt volna egyáltalán nem feltenni, m ert a felelet m inden, csak nem hízelgő rá n k néz­ ve. Mi vagyunk ugyanis a szívós és gonosz tészta, mely a m ennyek orszá­ gának annyi b ajt és fáradtságot okoz. Közelről nézve így fest a mi szere­ pünk. Volt egy iskolatársam , akinek nyelves szomszédja haragjában egyszer azt v ág ta a szemébe: Csak ne nagyon já rjo n a szád, és ne hordd m agasan az orrod, tudom , hogy tem iattad h alt m eg az édesanyád! Valóban a gyer­ m ek születésekor az anya a szülésbe belehalt. M ikor az Isten országa terjedéséről van szó, mi se járta ssu k nagyon a szánkat, nincs okunk fenn-

WALTER L Ü T H I: JÉ ZU S PÉLD ÁZA TA A KO VÁ SZRÓ L

9

héjázásra, m e rt sohasem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus Krisztus m iattu n k halt meg. És neki éppen azért kellett meghalnia, m ivel mi ilyen gonosz tészta vagyunk. Pünkösd napján P éter mégis azt hirdeti, hogy nem csak m iattunk halt meg K risztus, hanem érettünk. Az hirdeti, hogy Isten országa terjedéséhez igenis cselekvőleg hozzájárulhatunk. Valóságos csoda ez! Ki szabad nyitni a szánkat, és bizonyságot tehetünk Isten hatalm as cselekedetéről. K özre­ m űködhetünk a föld megkelesztésében. Közben az Isten országának terje­ dését szívesen képzeljük olyannak, m in t más evilági dolgok terjedését. A tudós terjeszti tu dom ányát azzal, hogy előadásokat ta r t és könyveket ír. A kereskedő reklám ot csinál árujának. A politikus eszméinek terjesztése érdekében felhasználja a propaganda eszközeit. A m i Urunk, éppen m ert közénk alázkodott, az ilyen em beri eszközöket is szolgálatába tu d ja állítani. De rem élhetőleg mi keresztények is tu d u n k valam it abból, amit az egyszeri kereskedő vallott, am ikor azt m ondotta: Nem költők sok pénzt p ap írrek ­ lám okra, az én reklám om maga a portékám . R em élhetőleg a mi legjobb reklám unk is maga az árucikk. Mégis nagyon figyelem re méltó, hogy Krisztus nem csak ezt a fa jta reklá­ mot alkalm azza. Országa terjesztésében m indig olyan u ta k a t követ, am elyek a reklám szakem berek és propagandisták szemében m erőben érthetetlenek. Krisztus n éh a olyankor is felhasznál bennünket, m ikor egyáltalán n em érez­ zük, hogy a kereszténységnek jó reklám ai vagyunk. M egtörténhetik, hogy Krisztus hírnöke akadályozva van, a h ír mégis r a jta keresztül terje d . Is­ m ertem Isten országának olyan m unkását, akinek m unkaerejét veleszületett álm atlanság, krónikus fejfájás árnyékolta és csökkentette, úgyhogy sok­ szor a m u n k áját alig tu d ta ellátni. De fájdalm ai között is oly hűséggel szolgálta az igét, hogy gyülekezete szemmel láthatólag épült és gyarapodott. Pál, a pogányok apostola is betegséggel m egvert em ber volt, az Isten ..sántító k ö v ete”, mégis példa nélküli m ódon felhasználta őt Krisztus. Csodálatos, hogy am ikor a történelem ben a gyülekezet korlátozva volt nemcsak propagandatevékenységében, hanem úgy látszott, annak m inden eszközétől tökéletesen m eg volt fosztva, az evangélium mégis egyre terjedt. M ert K risztusnak olyan ú tja i és eszközei vannak, am elyek m inden reklá­ mon felül állnak. A bban az órában, m ikor Jézus porkolábjainak odanyújtot­ ta kezeit, hogy megkötözzék, azt m ondta nekik, k é rh e tn é az ő A ty já t és az küldhetné neki több m in t 12 légió angyalt. Több m in t 72 000 angyal áll rendelkezésére, kik közül egyetlenegy is elég lenne ahhoz, hogy járv á n y ­ nyal árasszon el egy egész világrészt. K risztusnak rendelkezésére állanak „az erős vitézek, akik parancsát v ég reh ajtják ”. Aki fel tu d ja venni a harcot az angyalokkal, ám próbálja meg. A ztán K risztusnak rendelkezésére áll az ő országában a Szentlélek ereje és segítsége is. Egyszer a szélhez hason­ lítja a Szentleiket, m ely „fú ahova akar, zúgását hallod; de nem tudod, honnan jő és hová m egy”. Mi, svájciak sohasem fogjuk elfelejteni, micsoda dühvei tu d végigsöpörni a m agyar pusztán a szél. Ki foghatja be a szeleket? Ki korm ányozhatja? K i verheti béklyóba? Éppen ilyen titokzatosan és cso­ dálatosan keleszti a m ennyek országa a földet, „végül az egész m egkel”, az egész!

Csak m ég egy kérdést: ez m inden? Ez a mi összes szerepünk a m ennyek országa terjedésében? És ezúttal joggal tesszük fel a kérdést. M ert a leg­ döntőbbet, ami a világ átalakításában ránk vár, m ég m indig nem neveztük

IO

W ALTER L Ü T H I: JÉ Z U S P É L D Á Z A T A A K O VÁSZRÓ L

meg. És ez a hit. Hiszitek-e? Hogy m it jelent kézzelfoghatólag hinni ab­ ban, hogy az ég egészen áth atja a földet, azt kell m ég tisztáznunk. Az első zsidó hallgatóságra ez a példázat okvetlen idegenül h ath ato tt. Izrael év ente m egünnepelte az édes kenyér ünnepét. Ilyenkor h é t napig m indenki kovásztalan kenyeret evett. E rre az ünnepre m inden régi kovászt el kellett tisztítani. K ínosan ügyeltek arra , hogy a háztartásban egyetlen morzsája vagy porszeme se m aradjon a régi kovásznak. Nemcsak a konyhai edényeket m osták meg, hanem még a bútorokat is kihúzkodták, úgy ke­ resték a régi kovászt. Ráadásul m ég im ádkoztak is, hogy ha valahol tudtukon k ív ül m aradt volna régi kovász, Isten m aga pusztítsa el azt. így lett az ő fogalm i körükben a kovász nem a jónak, hanem a gonosznak, az ártalm asnak m egtestesítője. Ilyen értelem ben használva a szót, a kovászról szóló kép egészen más értelm et nyerne. Ha a világban levő gonoszról m ondaná valaki, hogy az beleelegyedett a földbe, és nem nyugszik, amíg az egészet meg nem poshasztja, ez tetszenék nekünk, ezt k ö nnyen m egértenénk. Ha Jézus azt m on­ daná, hogy hasonlatos a S átán országa a kovászhoz, am elyet fog az aszszony, belekever három m érce lisztbe, és végül az egész megkel, akkor m ind­ nyájan m agunkra gondolnánk és a világ állapotára, és nagy m egértéssel bólogatnánk a fejünkkel. Az ilyen fejbólintás azonban csak olcsó d estru k ­ ció lenne. Az Ü r szent könnyelműséggel m egfordítja a képet, és azt m ondja, nem a poklok birodalm a, hanem a m ennyek országa hasonló a kovászhoz, amely nem nyugszik, míg az egész földet át nem hatja. Ezt, nem kevesebbet, ezt kell hinnünk. Azzal kezdtem , hogy Isten levett a vállunkról egy gondot, ti. az Isten országa győzelm éért való aggodalm askodást. Egy gondot azonban m eghagyott nekünk, és ez kell, hogy a mi egyetlen gondunk legyen: hiszünk mi ebben? „Hiszek, Uram , segíts hitetlenségem en! „Növeljed a mi h itü n k et!” ..Boldogok, akik nem látnak, és h iszn ek !” Bojtos Sándor fordítása

Részlet Karinthy Frigyes „Isten” c. cikkéből (Cím szavak a Nagy E nciklopédiához I. S zépirodalm i K iadó. Bp. 1980)

„ . . . K ét dolgot most m ár biztosan tudok. A z egyik, hogy rajtam k ív ü l van valahol ő, aki tu d rólam , aki jobban tu d ja nálam , ki vagyok. A m ásik, hogy hiába keresem így — hatalm asabb ő nálam , csak ő találh at meg engem — vakon tapogatózva, ha m indketten keresgélünk, eltévesztjük egym ást, el­ megyünk egym ás m ellett. Egyikünknek csendben k ell m aradni, — hadd legyek én az, a gyöngébb és fáradtabb. V árnom kell és figyelnem — várnom és figyelnem türelem m el — és csak m ik o r közelemben érzem tapogató ke­ zét, szabad im m ár suttognom halkan: itt vagyok, itt vagyok, én vagyok az — lám, m ilyen egyszerű és világos le tt minden, jaj, Istenem, én Istenem , én külön Istenem .” K arin th y F rig y es író születésének 100. év fo rd u ló ja alk alm áb ó l közlünk ír á s a i­ ból n éh án y olyan részletet — sokkal tö b b e t lehetne —, m ely hitbeli, erkölcsi szem léletére jellem ző. Ö különben, m in t az egyik töred ék b ő l is k id e rü l, az evangélikus egyház ta g ja volt.

JE L E N ÍT S ISTVÁN

„...hogy valljalak, tagadjalak...” Olvasónapló József Attiláról

„A görög-keleti vallásban / nyugalm at nem lelt, csak papot.” Önmagáról vall így a költő — m indenesetre fiatalon, hiszen a József A t t ila című vers, am elyből idéztünk, 1928-ban m ár megjelent, s lehet, hogy első fogalm azvá­ nya jó néhány évvel korábbi. Az idézett m ondat állítm ánya m últ idejű. T alán gyerekkori em lékekre, csalódásokra utal? H a a kiem elt k ét sort a költem ény egészében olvassuk, más értelm ezést látunk valószínűnek. A vers epitáfium -szerű, tíz soron át m inden m o n d ata m últ idejű, egészében elővételezi a K é sz a le ltá r meg a hozzá hasonló „kései” költem ények típ u ­ sát. A költő úgy beszél benne magáról, m in t aki m ár az életen túlról te­ kinti át egész: rövid, de tanulságos életú tján ak m in d e n tapasztalatát. A vallom ása annál súlyosabb. A költem ény s a két idézett sor értelm ezését illetően m ást is tisztázni kell. Bóka László szerint József A ttila idézett k é t sora „szem telen fricska m indenféle vallásosság felé, otrom ba teológiai tévedés. Mert m i h á t a val­ lás, szálloda talán , mely ,nyugalm at’ ígér h ív ein ek ” ?1 Ugyanezeket a soro­ k at Sík Sándor egészen m ás hangsúllyal olvassa. így ír róluk: „Hogy ez a m ondat m ilyen belső örvényeket tár fel, m egsejthetjük, h a meggondol­ juk, hogy [a költő] szükségesnek látta belevenni egy néhánysoros önjel­ lemzésbe, am elyben m inden sornak mázsás súlya van.”2 A k ét felkínált értelmezés között jó volna úgy választani, hogy ne vá­ rakozásaink vezessenek. Előbbre segít, ha fellapozzuk az evangéliumot. Jól em lékeztünk: egy h elyütt Jézus valóban n y u g a lm a t ígér azoknak, akik ta ­ nítványává szegődnek: „V egyétek m agatokra igám at, és tan u ljato k tőlem, m ert szelíd vagyok és alázatos szívű, és n y u g a lm a t ta lá lto k te lk e te k n e k ” (Mt. 11,29). A m ondat teh át a Bibliára villan, nem polgárpukkasztó hety­ keség diktálta, hanem igaz megrendülés. A költő úgy érzi, okkal panaszol­ hatja, hogy az ő sorsában nem teljesült Jézus ígérete. A vers zárósora sem „fölényes nyelvi kézlegyintés”, m int Bóka — s őt idézve Szabolcsi Miklós is __ gondolja.3 Inkább nagylelkű feloldozás a köteles részvét terhe alól: „no de hát ne búsuljatok.” Mi ne fogadjuk el ezt a kedves fölm entő gesztust, inkább vállaljuk a m egrendülést! V ersek és kötetek sorát követve gondoljuk végig, hogy is alak u lt a trag ik u s sorsú költőnek nem is a vallással, hanem Istennel való kapcsolata.

]2

JELEN ÍTS IST V Á N : O L V A SÓ N A PLÓ JÓZSEF

ATTILÁRÓL

I. A h an g ját kereső, fiatal József A ttilának m eglepően sok versében esik szó Istenről. Annál feltűnőbb, hogy első kötete, a Szépség koldusa ezek közül a versek közül csak kettőt tartalm az: A fü st-ö t és a Csöndes estéli zsol­ tár-t. Juhász G yula tanácsa érvényesült ebben a válogatásban, vagy más, irodalom politikai m egfontolások? Valószínűbb, hogy a fiatal költő a ki­ hagyott verseken m egérezte Ady hangját, s a bennük m egrajzolt isten­ képet nem vállalta egészen a m agáénak. Igaz, a kötetbe fölvett k é t vers is nagy költőm esterekre utal. A Csöndes estéli zsoltárról azt állapítja meg Szabolcsi Miklós, hogy „Füst M ilán versnek is beillene”4, A fü st a Nyugat első nem zedékéhez tartozók parnasszien szonettjeire em lékeztet. Aligha véletlen azonban, hogy a kihagyott versekből egy „szörnyű Ű r”-nak, „ret­ tentő Istennek” képe rajzolódik elénk (Em ber is; m agyar is; m agam is — Tovább én nem bírom — K eserű nekifohászkodás), akiben „hinni kell” (Fohászkodó ének), akinek „nehéz, kegyetlen nehéz a láb a” (Istenjárás), a kötetbe fölvett versek viszont tétova, álmélkodó, de m indenképpen pozi­ tív hangon szólnak Istenről. 1923: a Lázadó K risztus m egjelenésének éve, am ely József A ttilára zúdí­ to tta az em lékezetes istenkárom lási pert. Ez a vers inkább a körülötte tám ad t botrány m iatt emlékezetes. Igazat ad h atu n k Szabolcsi M iklósnak: „nem tartozik [József Attila] igazán sikerült versei közé”5. H a m egint az újabb kötetnek, a N em én kiáltok-nak istenes verseit figyeljük, azokban a Szépség koldusában m egtalált hang zeng tovább. Jellemző, hogy m agát a pert is egy evangélium i m ondatra utaló vers zárja, a M ilyen jó lenne nem ütn i vissza: „Fölem elnek a napsugarak, / Isten m egcsókolja m inden arcom / És nagy, rak o tt szekerek indulnak belőlem / A pusztaság fele.” Szabolcsi Miklós többször idézi a fiatal költőnek Galamb .Ödönhöz szóló leveleit — a Lázadó K risztussal kapcsolatost is: „én az Istent új és igazi valójában fogom m egm utatni”.6 A N em én kiá lto k nem a tagadásnak, ha­ nem az új istenkép m egrajzolásának program jával ad elénk jó tucatnyi költem ényt. Isten alakjához ezekben a versekben a béke, a szelídség képze­ te társul. Isten színe előtt a költő maga is a term észetnek egy darabjává lesz. Ügy érzi, épp szegénysége, árvasága m iatt különös bátorsággal fordul­ h at Istenhez. Nem csak egyes szám első szem élyben szól hozzá, hanem a többi szegény em ber nevében is: „mi, A tyánk, a te gyerekeid vagyunk. / Hiszünk az erő jó szándokában. / Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, /A k ár az égben laksz, ak ár a tejben, / A nevetésben, sóban, vagy m ibennünk” (Im ádság m egfáradtaknak). Ez a legutolsónak idézett vers talán a legszebb és legteljesebb kibontása annak, am it a Nem é n kiáltok kötet Istenről el akar m ondani. Jellemző, hogy ezt a verset több szál fűzi a N em én kiá lto k című költem ényhez, amely cím adója az egész kötetnek. Szembeötlő a fűszál-m etafora. „De erősebbek vagyunk gyönge életünknél, / M ert a fűszálak sose csorbulnak k i . . . ” — m ondja az Im ádság m egfáradtaknak. A Nem én kiáltok így felel rá : „Légy egy fűszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Kevésbé feltűnő, de még fontosabb rokonság, hogy az első szerint Isten lakik „a tejben, [...] sóban, vagy m ibennünk”, a m ásodik a szegény em bert bíztatja igy: „rejtsd el m agad a frissen sült kenyérben”. Scheiber Sándor figyelm eztetett arra, hogy a Nem én kiáltok istenképe

JELENÍTS IS T V Á N : OLVASÓ NAPLÓ JÓZSEF

ATTILÁRÓL

13

m ögött a zsidó vallási hagyom ány elemei húzódnak meg.7 Egy József A ttilakötet dedikációjáról szólva rá m u ta t a szem élyre is, aki a fiatalem bert en­ nek a kedves és mégis fönséges istenképnek m egism erésére elvezethette.3 Úgy látszik, ugyanarról az em berről van szó, akit a József A ttila című vers em lít: „Egy zsidó orvostól kapott / k a b á t o t . .. ” Dr. Líebm ann István Jo ­ lánnak volt orvosa, később szerelm e; A ttilával való kapcsolatáról m egint csak Szabolcsi Miklós ír részletesen. M ilyen m egrendítő, hogy az ő köz­ vetítésével F ü st M ilán költői hatása mögé odazárul a haszidizmus hagyo­ m ányvilága, am elyet az európai köztudat szám ára ugyanaz id ő tájt M artin B uber te tt m egközelíthetővé! A Scheiber Sándor tanulm ányában fö ltá rt m otívum egyezések tú lm u ta t­ n ak a Nem én kiáltok köteten. Legszebb ta lá n az Isten című versekben feltűnő példa: „Istenem , én nagyon szeretlek, / Én szíve lennék a szívednek. / Ha rikkancs volna mesterséged, / Segítnék kiabálni néked. / Hogyha meg szántóvető lennél, / Segítnék akkor is m indennél. / A lovaidat is szeret­ ném , / Szépen, okosan vezetném ” (az 1984-es kritikai kiadásban a 253/3.. d arab ; ism ertebb, végleges változata Istenem címmel a M edvetánc című kötetben jelen t meg, a kritik ai kiadásban ez a 334-es darab. Ez a kiadás Stoll Béla m unkája. Nagy érdeme, hogy a költem ények szövegváltozatait a korábbiaknál sokkal gazdagabban bem utatja.) Scheiber a haszid hagyo­ m ányból idéz hasonló fohászokat: „Világok U ra! Te tudod, hogy ha neked volnának barm aid, s rám bíznád őrizetüket — bárki m ásnak bérért teszem —, a tieidet ingyen gondoznám, m ert szeretlek téged. — Jóságos Isten! Bízd rám a te ju haidat, úgy vigyázok ráju k , m int a szemem v ilágára!” Itt nemcsak az epikai elem azonos, hanem az Isten-kapcsolat együgyű, pajtási közvetlensége is. Nem gyerm ek-apa viszony ez, s nem is olyan közvetlenség, am iben fölényesség bújkálna, am i Isten fönségét sértené. Inkább az a m eg­ győződés húzódik meg m ögötte: olyan nagy az Isten, hogy ilyen egyszerűen :s m eg lehet szólítani. Hogy ez a zsidó hagyom ányból táplálkozó istenkép m ily hosszú időn át foglalkoztatta József A ttilát, a rra érdekes bizonyíték a Szegénység szenny­ lepleiben kezdetű vers, am elyet a legújabb kritikai kiadás 1934-re datál. Ennek a három szakaszos költem énynek refrénje a „Smá Jiszróel!”, ez a jellegzetes zsidó hitvallási form ula, am elynek eredete a B ibliára vezethető vissza: „H alld Izrael — héberül: smá Jiszróel —, az Ö rökkévaló a mi Is­ tenünk, az örö k k év aló egy” (5 Móz 6,4). H add idézzek egy m odern bibliai lexikonból: „Zsidó hitvallási form ula ez, am ely Isten egy-voltát jelenti ki. A kultuszban n ap o n ta k étszer recitálják, este és reggel (az 5 Móz 6.7 előírása szerint). Központi eleme a m indennapi zsidó im ádságnak. Li­ turgikusán Mózes öt könyvéből három részlet recitálását jelenti ez: az 5 Móz 6,4—9-ét; 11,13—21-ét és a 4 Móz 15,37—41-ét. Megelőzi két áldás, követi reggel egy, este kettő-három . A T alm udot követve lefekvés előtt is el szokták m ondani. Ezt m ondja a haldokló is, vagy érte m ondják a kö­ rülötte állók. Századokon át ez volt a zsidó vértan ú k im ádsága. A sm a egy része olvasható a mezuza pergam enjén m eg a tefillin-en (5 Móz 6,4—9; 11,13—21).”9 A költem ény első versszaka a költő gyerm ekkorát idézi: „Víg nép közt egyedül borongtam . / Hol az ágy, am elyben m egpihen / e fárad t lélek / ” (Is­ tenem , az ágy! Ez a panaszos kérdés a G yerm ekké tettél, az Öda közeléből való.) A m ásodik versszak egy olyan életszakaszt idéz, am elyik József A ttila életéből hiányzik, de a Biblia szerint az igaz em ber életútjának szükség­

M

JE LE N ÍT S IST V Á N : O L V A SÓ N A PLÓ

JÓZSEF

ATTILÁRÓL

szerűen elkövetkező része: a boldogság, a siker korszaka ez. A költő 1934ben még „megelőlegezte” m agának ezt az életszakaszt, egy kicsit mesébe illő szavakkal, de végül ism ét a refrén hitv allásáv al: „mondtam m agamban, s em elt fővel: / Sm á Jiszróel.” A harm adik szakasz előretekintés. Akármi jöhet ezután, a hitvallás töretlenül hangzik föl a boldogság és a m egpróbál­ tatás napjaiból. „És b ár halálos ágyam vessék, / a véghetetlen szeretet / szavát kiáltom, bárm i essék: / Smá Jiszróel!”

II. De közben nagyon előreszaladtunk, vissza kell térn ü n k a M edvetánc s a Nincsen apám, se anyám köteteket megelőző időkbe. 1924-ben a Népszava karácsonyi szám ában jelent meg a N ekem m in d e g y ... című v ers: „Nekem m indegy: van isten vagy nincsen / S bizonyisten hinnék benne. / De még annyi szabadidőm sincsen” — ez a hangütése. F eltűnő a kisbetűs isten-szó: csak a Népszava írásm ódját tükrözi-e vajon? S zokatlan a keserű, éles hangja is. Szabolcsi Miklós — tévesen — a Nem én kiáltok kötetbe u ta lja (készen volt m ár a kötet m egjelenésekor), s egy korábbi, hallei m egjelenéséről tudósít.10 A legújabb (1984-es) k ritik ai kiadás egyszerűen a N épszavára utal, s a kötetek tartalom jegyzékében ezt a verset nem szerepelteti (sem a Nem én kiáltok-ban, sem a Nincsen apám . . . kötetben nem szerepel). Hogyan fér össze ez a vers az általunk b em u tato tt istenes versekkel? Talán az egyes szám első személyt kell m ásképp érteni, m int a többi vers­ ben? Lehet, hogy a költő itt nem egészen önm agát tá rja föl, inkább bele­ éli m agát azoknak a szegényeknek a helyzetébe, akiktől csakugyan elvette a szabadidőt is a kím életlen gazdasági kiszolgáltatottság. A lírai vers nem föltétlenül pontos önvallom ás A zért m indenképpen m eggondolkodtató, hogy 1925. m árcius 5-én meg­ jelenik a Tiszta szívvel. Ritm usa, hangnem e m iatt a N ekem m indegy éret­ tebb párjának tek in th etjü k . S lám, i t t is föltűnik a kisbetűs isten egy tagadó m o n d atb an: „Nincsen apám , se anyám , / se istenem , se hazám . . . ” Időrendben az Isten cím alatt összegyűjtött verscsokor előtt vagyunk néhány hónappal. S ietünk leszögezni: a „se istenem ” épp oly kevéssé kér­ dőjelezheti meg az „Istenem , én nagyon szeretlek” érvényességét, m int aho­ gyan a „se hazám ” nem árnyékolja be az „édes Hazám, fogadj szívedbe” sort s mindazt, am i körülötte van. A költő izg a to tt: érzékeny lelkének rán­ dulásait végletes éllel fogalmazza meg. M indenesetre hiba volna, ha költői jeladásainak csak egyik vonulatára figyelnénk. De tö rténhetett itt valam i m ás is. Szabolcsi Miklós részletes m onográfiájá­ ban nem találok rá adatot, de az istenes versek olvasása mindig m egerősíti bennem azt a gyanút, hogy József A ttilának 1924-ben, vagyis épp az Isten címen összefoglalt versszövegek m egírása táján kellett m egism erkednie F euerbach írásaival. Nem lehet feladatunk, hogy F euerbach valláskritikai nézeteit ism ertessük. A kereszténység lényege című írásából világos, hogy részben Schleierm acher nyom án gondolkodik, tőle veszi át azt az alapgondolatot, hogy a vallás elsősorban az érzelem, a szív ügye. („A szív nem pusztán egyik m egjelenési form ája a vallásnak, m intha annak a szívben is otthon kellene lennie, in­ kább lényege a vallásn ak ” — írja A filozófia m egújításának szükségessé­

JELEN ÍTS IST V Á N : OLV ASÓ NA PLÓ

JÓ ZSEF

ATTILÁ RÓ L

15

géről szóló tanulm ányában.) Másfelől F euerbach elfogadja kiindulásul Strauss rad ik ális biblia k ritik áját. Ennek nyom án fo rd ítja át az antropológia nyelvére az Egyház teológiai tan itását és hitvallását. A m egtestesülés azt jelenti, hogy az emberiség egy végtelen fejlődés folyam án egyre em beribbé lesz. Az Isten pedig bennünk van, nem kívülünk. „Ha Isten szereti az em ­ bert, akkor az ember Isten szíve — hisz az Ö legfontosabb ügye az ember java. [ ...] De akkor az a kijelentés, hogy ,Isten szereti az e m b e rt’ nem orientalizm us-e — lényege szerint a vallás keleti eredetű —, am it ném etre [m agyarra] így kellene fordítani: A legnagyobb az ember szeretete?”11 Am int Scheiber Sándor egymás mellé ra k o tt József A ttila stró fák at (so­ rokat) és középkori vagy későbbi rabbinikus szövegeket, érdemes volna az 1924—25-ből való istenes versek egy-egy részlete m ellé odaválogatni egy-egy idézetet Feuerbachtól. M indenesetre József A ttilánál is fontos szerepet já t­ szik a s z ív : „Én szíve lennék a szívednek” (Isten. 253—3), „T ettenértem az én szívem ben” (253—1). Ö nm agában a szív talán még nem sokat jelentene. Az im ént idézett sor­ ban azonban nemcsak a szív szó üti m eg a fülünket, hanem az a fordulat is, hogy Isten t m agunkban „érhetjük te tte n ”. Ehhez a témához bőven le­ hetne az ekkor született versekből ad ato k at keresni. Talán a legjellem zőbb az A te hajad kezdetűből: „Tiszta vagyok, azért vagyok, / M ert szeretlek ,/ / Látom én az Istent, am int / Szívét adja a szívednek. / Hogy tebenned jö tt most elém, / Azt is látom —/ ő az én örök szerelm em / S a halálom .” ^Kritikai kiadás 261.) A hivő em ber az ilyenféle sorokat a m aga m ódján értelmezi. Kérdés, hogy m aga a költő hogyan gondolkodott ekkoriban arról az Istenről, akit olyan gyöngéden szeretett, s akinek hűségében kedvesét is an n y ira meg ak a rta ta rta n i: „Csak az Istent, szerelm esem , / Az én szép, nagy Istene­ met, / M egőrizzed” (A te h a ja d . .. kezdetű vers utolsó sorai). H a a Feuerbach-párhuzam okban nem tévedünk, szinte bizonyosra kell vennünk, hogy kom olyan fölm erült benne a kérdés: létezik-e Isten odakint is, vagy csak bennünk van? Valószínű, hogy ekkoriban ezt a kérdést nem gondolta el­ dönthetőnek; talán úgy vélte, hogy nem is olyan fontos eldönteni. Ilyen értelem ben egyetérthetünk Fejtő Ferenccel, akinek m egállapítását Szabolcsi Miklós idézi: „József A ttila a szó pozitív értelm ében, istenes versei ellenére sem volt vallásos költő, b ár a szó határozott és harcos értelm ében nem volt ateista sem .”12 Persze nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy ha Feuerbach h a to tt József A ttila istenszem léletére, akkor a költő istenes versei egyszerűen a feuerbachi elm élet költő m egfogalm azásaként értelm ezhetők. József A ttila ver­ sei még o tt sem váltak pusztán egy filozófia „költői” szóvátételévé, ahol sokkal nyilvánvalóbban kapcsolódnak filozófiai indításokhoz. Term észete­ sen nagy m arx ista világnézeti verseire gondolok. Azokban is v an egy olyan személyes többlet, am ely annak szám ára is fontossá, jelentőségteljessé teszi ezeket a verseket, akit a filozófia hidegen hagyna. Így van ez az istenes versek esetében is, sokszorosan így. A költő nem filozófiai tételeket illuszt­ rál, hanem tapasztalatokat tesz szóvá — esetleg közben tám aszkodva egy filozófiára — , s ennek a „szóvátételnek” lírai igazsága lenyűgöző, belső gaz­ dasága olyan, hogy az olvasót nem m egköti, hanem felszabadítja, felszólítja arra, hogy a m aga m ódján közeledjék ahhoz, ami elébe tárul.

i6

JE LE N ÍT S ISTV Á N :

O LV ASÓ NA PLÓ

JÖZSEF

A TTILÁRÓ L

III. Legsúlyosabbak mégis az utolsó évek istenes versei. Ezek Isten nevét az anyag, a bűn, a semmi — és a szeretet szavak p árja k én t idézik. „Nem isten, nem is az ész, hanem /a szén, vas és olaj, / / a való anyag terem tett m inket” — m ondja A város perem én. „És verje bosszúd vagy kegyed / belém : a bűntelenség vétek!” — k iált a B u kj föl az árból. Ebben a versben Istent is „a sem m i sodra” rá n tja el, s a költő önm agáról is így nyilatkozik: „Már m indent m erek, / de nincs értelm e sem m inek sem .” „Négykézláb másztam. Álló Istenem / lenézett rá m és nem em elt föl engem. / Ez a szabadság adta értenem , / hogy lesz m ég erő, lábraállni, bennem. / / Ügy segített, hogy nem segíthetett. / L ehetett láng, de nem lehetett ham va. / A hány igazság, annyi szeretet. / Ügy v an velem , hogy itt hagyott m agam ra” — ezek a sorok m ár valóban a legutolsó hetekből valók (A z isten itt állt a hátam m ö g ö tt. .. ) József A ttila életének külső esem ényeit ezekben az utolsó években m in­ denki ism eri; úgy lapozgatunk bennük, m in t egy híres pör aktáiban. Sokkal nehezebb m egm ondani, m i játszódott le „odabent”, a költő szíve mélyén. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben m élyedt bele a filozófiába: elsősorban term észetesen a m arxizm usnak és a freudizm us filozófiai konzekvenciáinak tanulm ányozásába. K orábban is sokszor eljátszott a halál gondolatával —, akár költőként, például a Tiszta szívvel záró soraiban, akár úgy, hogy ú jra meg ú jra öngyilkosságot is m egkísérelt. Kom olyan most kezd foglal­ kozni az elm úlás törvényével, keserűen és lázadozva ellene. A József A ttila cimű ö n p o rtrét vigasztaló gesztussal zárta („No de h át ne búsuljatok”) most kiáltozva panaszolja árvaságát, rim ánkodik könyörületért. Nyilván a m arxizm us és a freudista pszichoterápia h atására épp ekkor érzi kötelességének, hogy eljusson egy érett, nyílt ateizmusig. „Nem lesz utolsó ítélet”, „nincs h alh ata tlan oltalom ” (Szám vetés, Kiáltozás): ezek egy veszteséglista adatai. Hogy m it jelent szám ára Isten, a költő akkor fogja föl legvilágosabban, am ikor — értelm ének parancsára — meg kell tagadnia. „M eghalni lélekzetem et / fojtom vissza, ha nem versz bottal / és úgy nézek farkaslszemet, / em berarcú, a hiányoddal!” (B ukj föl az árból). P aradox m ódon a tagadáshoz is Istentől kér erőt: „am ire kényszerűnek engem, / hogy valljalak, tagadjalak, / segíts meg m indkét szükségemben. / / Tudod, szívem m ily kisgyerek — / ne viíszonozd a tagadásom ” (Nem em el föl). Term észetesen alig néhány versről van itt szó, de ezek a versek nemcsak m agyar, hanem világirodalm i m értékkel m érve is századunk legjava lírai term éséhez tartoznak. Az ellentét különféle fajtáit ősidőktől ism eri a re to ­ rika. Az oxym oront is, am elyben egy névszóhoz annak alapjelentését meg­ hazudtoló jelző tapad: boldog kín, édes keserűség. Ezeket a retorikai alak­ zatokat a m ai fül kissé m esterkéltnek érzi. Az im ént fölidézett versek képtelen ellentétei nem tűnnek reto rik ai bravúrnak, szem fényvesztésnek; lenyűgözően hitelesek. P edig micsoda ellentétek ezek! Farkasszem et egy lo­ bogó szem párral szoktunk nézni, am elyben — akárcsak a mi szem ünkben — az összeszedettség, az erő lte te tt figyelem v et lobot. József A ttila az em ber­ arcú Isten 'hiányával néz farkasszem et. Versében a m inden és a semmi, az ártatlanság és a bűn, a bosszú és a kegy ellentéte nem színpadi m eny­ dörgés, hanem egy m ár-m ár szétomló lélek félelmetes látom ása. Ez a szélsőséges ellentm ondásosság egyébként — az istenes verseken túl — jellemző József A ttila utolsó szerelmes verseire is. A k ét verscsoport rokon­

JELEN ÍTS IST V Á N : O LV ASÓ NA PLÓ

JÓ ZSEF

ATTILÁRÓ L

17

sága nem véletlen, s nem. pusztán a költő lelkiállapotával m agyarázható. Am ikor Isten t elveszítette (vagy úgy látta, hogy el kell vesztenie), a költő a szeretetbe, a szerelembe kapaszkodott. A „halhatatlan oltalom ” helyett halandóknál keresett m enedéket? Megváltó, kegyelemosztó Isten helyett em ­ berektől rem élt feloldozást? Lehet. Ö m aga így fogalmazott. Akárhogy isannak a kétségbeesésnek, amellyel az ú tjáb a akadó nőkhöz, barátokhoz fordult, teológiai mélysége van. Term észetesen: ezt m egint mi, hivő em berek látju k így. Nem akarjuk a költő gondolatait kifacsarni. Azok a tapasztalatok, am elyekről m egrendülve és halálosan pontosan beszámol, bennünk mégis óhatatlanul fölidézik a hit és a kinyilatkoztatás vonatkoztatásrendszerét. M ár Sík Sándor rá m u ta to tt arra, hogy József A ttilának Istennel való kapcsolatában milyen fontos szerepet játszik a szeretet. Am ikor Isten (,,a semmi sod ráb an ”) elsodródott előle, a szeretetben változatlanul bizakodott; nem csak m úlandó vigaszt, hanem m egváltást, új em berré születést rem élt tőle. M egoldást, amely kiem el a m úlandóság kényszeréből • Makacs elm úlás tolja a világot m aga előtt, m int bányász a szenet, m elyet k ifejtett, darabokra vágott. De m élyben, egyben él, aki szeret ” (E lm aradt ölelés m iatt) De a szeretet nem Istennek egy m ásik neve-e''' JEG Y ZETEK 1 . Bóka L ászló: József A ttila (Esszé és vallom ás). In : V álogatott ta n u lm á ­ nyok, Bp. 1966. 135. 2. S ík S á n d o r: József A ttila istenélm énye — V igília, 1948, 582—589. 3. Szabolcsi M iklós: É rik a fény. Bp. 1977. 705. 4. Szabolcsi M iklós: F iata l életek indulója. Bp. 1963. 303. 5. F iata l é lete k indulója, 461. 6. É rik a fény. 330. 7. József A ttila istenes v ersein ek tá rg y - és k ép zettö rtén eti h áttere. Iro d alo m ­ tö rté n et. 1946/1—2. 13—23. 8. József A ttila-dedikációk. T iszatáj 1966. 312—315. 9. L ’U nivers de la Bible. X. kötet. Éd. Lidis. P a ris 1985. 10. É rik a fény. 305. A datát az ó ta az új k ritik a i k ia d ás jegyzete pontosította! 11. Das W esen des C hristentum s. B erlin 1984. In : L. F eu erb ach s G esam m elte W erke. 5:116. F euerbachot illetően h aszn á ltam R. V an co u rt ta n u lm á n y át: „P hilosophie de l ’a v e n ir” e t „R eligion de l’hom m e” selon Feuerbach. N ouvelle R evue Théologiaue. 1974. 167—186. és 266—282. 12. É rik a fény, 338. Az em lítettek b ő l n éhány v erse t itt közlünk, hogy az olvasó kezénél legyen az elm o n d o ttak átgondolása közben. A v ersek a k ritik a i kiadás so rren d jéb en k ö ­ vetkeznek, e kiadásbeli sorszám m al. (Szerkesztő)

Im ád ság m e g fá ra d ta k n a k A lkotni vagyunk, nem dicsérni. G yerekeink sem azért vannak, Hogy tisz te lje n e k b ennünket S mi, A tyánk, a te gyerekeid vagyunk. H iszünk az erő jó szándokában. T udjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted. A k ár az égben laksz, a k á r a tejben,

i8

JELEN ÍTS IST V Á N : OLV ASÓ NA PLÓ

A nevetésben, sóban, vagy m ibennünk. Te is tudod, hogyha m i síru n k , H a a rc u n k fényét p á r könnycsepp kócolja, A kkor szívünkben zuhatagok v annak, De erősebbek vagyunk gyönge életünknél, M ert a fűszálak sose cso rb u ln ak ki, Csak a k ard o k , tornyok és ölő igék, M ost m égis, m egfáradván D icséreteddel k eresünk új e rő t S enm agim k előtti s té rd e t h ajtu n k , m ondván: S zabadíts m eg a gonosztól. A karom .

239. Isten e m D olgaim elől rejtegetlek, Istenem , én nagyon szeretlek. H a rik k a n c s volna m esterséged, segítnék k ia b áln i néked. H ogyha m eg szántóvető lennél, segítnék a k k o r is m indennél. A lo v aid at is szeretném és szépen, okosan vezetném . Vagy inkább ekeszarvat fogva sz án ta n ék én is a nyom odba, a sz ik re figyelnék, hogy o tta n a v asat m ég m élyebbre nyom jam . H a csősz volnál, hogy óvd a sa rja i, én z a v a rn á m a fele v a rja t. S b árm i efféle volna m unkád, velem azt soha meg nem unnád. H a nevetnél, én is örülnék, vacsora u tá n m elléd ülnék, p ip á m at egy k ic sit elkérn éd s én hosszan, m indent elbeszélnék.

334. Jó zsef A ttila V idám és jó v olt s tán konok, ha b á n to ttá k vélt igazában. S zeretett enni s egyben m ásban istenhez is hasonlított. Egy zsidó orvostól kap o tt k ab á to t és a rokonok úgy h ív tá k : T ö bbé-itt-ne-lássam . A görög-keleti vallásban n y u g alm at nem lelt, csak pap o t — országos v o lt a pusztulásban, no de h á t ne búsuljatok. 338.

JÓZSEF

ATTILÁ RÓ L

JELENÍTS

IST V Á N : OLV ASÓ NA PLÓ

[S zegénység sze n n y le p leib en . . . ] Szegénység szennylepleíben én n y u g h atatlan u l bonyongtam , sírt, m in t a gyerm ek, a szívem víg nép k ö zt egyedül borongtam . Hol az ágy, m elyben m egpihen e fá ra d t lé lek ? — K iáltottam : Sm á Jiszró el! És leste szolga a szavam, selyem párnán, hűséges nővel szám láltam m arh ám , aranyam , g y arap odtam ésszel, erővel s am ikor ad tam , boldogan m ondtam m agam ban, s em elt fővel: Smá Jiszróel. És m ost is a k á rm i jöhet, dicsőség, sok pénz, nagy betegség; ak á rk i v e th e t rá m követ és b á r halálo s ágyam vessék, a v ég hetetlen szeretet szav át kiáltom , bárm i e ssé k : Smá Jiszró el! 456.

N em em el fö l Nem em el föl m á r senki sem , b eienehezültem a sárba. Fogadj fiad n ak , Istenem, hogy n e legyek kegyetlen á rv a Fogj össze, form áló alak, s am ire k én y szerítn ek engem , hogy v ailja lak , tagadjalak, segíts meg m in d k é t szükségem ben Tudod, szívem m ily kisgyerek — n e viszonozd a tagadásom ; n e v akítsd m eg a lelkem et, n éh a engedd, hogy m ennybe lásson K inek m indegy volt m ár a kín, hisz g ondjaid m agam ra vettem , az á rn y é k v ilág árkain m ost m á r te őrködj énfelettem . In tsd m eg m ind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám . Vizsgáld m eg a z én ügyem et, m ielőtt m a g am feláldoznám

522.

JÓ ZSEF

ATTILÁRÓL

19

20

JE LE N ÍT S

ISTVÁN:

O LV ASÓ NA PLÓ

B ukj föl az árból Ijessz m eg engem, Istenem , szükségem v an a h aragodra. Bukj föl az árból h irtelen , ne rán tso n el a semmi so d ra. Én, a k it föltaszít a ló, s a p orból éppen hogy kilátszom , nem em b er szívébe való nagy k ín o k késeivel játszom . G yúlékony vagyok, s m in t a nap, oly lángot lobbantottam — vedd el! O rdíts reárn,, hogy n em s z a b a d ! Csapj a k ezem re m ennyköveddel. És v e rje bosszúd vagy kegyed belém : a bűntelenség v étek ! Hisz hogy ily árta tla n legyek, az a p o k o ln á l jobban éget. Vad, habzó nyálú tengerek fa la tja k é n t forgok, h a fekszem , s egyedül. M ár m indent m erek, de nincs é rte lm e sem m inek sem. M eghalni lélekzetem et fojtom vissza, ha nem v e rsz bottal és úgy nézek farkasszem et, em berarcú, a h ián y o d d al1 526

[Az iste n i t t állt a h á ta m m ö g ö tt. . .] Az isten itt állt a hátam m ögött s én m egkerültem érte a világ o t

N égykézláb m ásztam . Á lló Istenem lenézett rá m és nem e m e lt föl engem. Ez a szabadság adta érten em , hogy lesz m ég erő, lá b ra álln i, bennem . Úgy segített, hogy nem segíthetett. L ehetett láng, de nem le h e te tt ham va. A hány igazság, annyi szeretet. Úgy v an velem , hogy itt hagyott m agam ra. Gyönge a te ste m : óvja félelem ! De én a p áro m m osolyogva várom , m e rt énvelem a hűség v a n jelen az üres ű rb e n tántorgó világon

554.

JÓZSEF

A TTILÁRÓ L

KOVÁCS IMRE

„A csöndbe térnek a dalok...” Tűnődés József Attila haláláról K atonája a m indenségnek, bakája a nyom orúságnak, teszünk azzal valam it is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat? (Pilinszky János: József A ttila) Teszünk-e v alam it is a m éltatásokkal, a tanulm ányokkal, az irodalom tudo­ mányos vagy pszichológiai közelítésű elem zésekkel? Neki m agának m ár nem. M ert a h an g talan leöletést visszafordítani nem tudjuk. „Négy percig állt az állomáson a tehervonat. A leeresztett sorompó előtt já rt idegesen A ttilácska szegény, m ajd am ikor a vonat lassan elindult, á t­ bújt, letérd elt a sínek elé, két kezét előre téve a sínekre. M ikor egy kocsi hátsó kereke átm ent ra jta és leszelte szegénynek az ujjait, az új kocsi elé h ajto tta h angtalanul a fejét i s . . . ” — írja Szántó Ju d it másnap Illyés Gyulának. Teszünk-e valam it is az utólagos elfogadással, hiszen m á r csak a m űvet fogadhatjuk el, azt is töredékesen, m agunkhoz igazítva, így inkább kisajá­ títva, m int valóban elfogadva. Az em bert eltem ettük. Öt is töredékesen. Hőségtől kiégett szárszói sírján katicabogarak nyüzsögtek — emlékezik Ró­ nay György: „Ide-oda m ászkáltak, izgatottan fölrebbentek s nyom ban visszaszálltak, apró klárisokként csillogtak a Badacsony felől odatűző alkonyi fényben, finom kis zizegéssel röpdöstek a levegőben, ujjnyira a sír­ domb hasadozott földje fölött, olymód, m in th a csak a költő kedvéért tennék, akinek sorai szintén tele voltak ilyesfajta, folytonos, meglepő, já ­ tékos, zizzenő mozzanatossággal; de játékosságuk azért még sem puszta tréfa volt, m in t ezeké a pöttyös kis bogaraké sem: m ert hiszen ami a sze­ m ünk előtt nyüzsgött, az élet volt, nász volt, szerelem volt — és halál is volt. M intha a term észet legalább h oltában m egajándékozta volna — b á r­ m ilyen elkésve m ár — a ,könnyű em lékek’ játékával ezt a mindig oly ,nehéz szívet’.” Akikkel oly szívesen azonosította volna m agát, a „szén, vas és olaj” szü­ löttei, a „nehézszavú, kiszikkadó parasztok” h am ar elfeledték: „A faluban akkor, nem egészen három évvel halála u tá n — írja Rónay György —. m ár nem nagyon em lékeztek (vagy nem nagyon ak artak emlékezni) rá. H ely­ béliek, akiknél kérdezősködtünk, vállat vontak, elnéztek a levegőbe, g y a­ nakodva hunyorogtak. Bóza bácsi, aki a házunkra ügyelt, és vasutas volt, töprengve csóválta a fejét: ,Nem, kérem , ilyen illetőre nem emlékszem'. Pedig a baleseti jegyzőkönyvön ott van az ő névaláírása is. De ki emlékszik vissza szívesen egy gázolásra? Különben sem a vasút volt a hibás; meg nem is voltak odavalósiak.” „Szegényeket sem izgatok, nem állok én vigasznak ott, ahol szeretni szégyen.” (Könnyű, fehér ruhában, 1937. jún.)

22

K O V Á C S IMRE: T ŰN Ő D ÉS JÓ ZSEF ATTILA H A LÁ LÁ R Ó L

S aját köre, ahová alkata, tehetsége szerint tarto zo tt, m int költőt értékelte —, de kevés kivétellel: inkább alulértékelte. Az ő számukra József Attila elsősorban m int költő volt érdekes. A költő é rté k ét pedig költészetének ér­ téke szabja meg, szem élyét is m űvein keresztül közelítik. Nagy Lajos írja önéletrajzi művében, A m enekülő em ber ben: „Szerettem , kedves fiú volt. Sok kiváló verset írt, nagy költő volt. M egvallom azonban, hogy József A ttilával szemben engem egy-két b ű n terhel. Az első az, hogy nem ism er­ tem fel, legalábbis a m aga idejében, költői jelentőségét. Ez azért volt súlyos hiba, m ert sokat volt velem, vonzódott hozzám, gyakran olvasta fel nekem a frissében m egírt v erseit, és bizony több, m elegebb dicséret fé rt volna rá, m int am it m egadtam neki. Ha visszagondolok e rre a m ulasztásom ra, meg­ fájdul a szívem. Én figyeltem a felolvasását, de m indig azt lestem , hogy hol van a versben valam i zökkenő, és akkor lecsaptam rá. — O stoba vol­ tam, m ennyivel igazabb, okosabb, szebb lett volna, ha olyankor, amikor felolvasta egy-egy költem ényét, és az szép volt vagy nagyszerű, m int pél­ dául a .Külvárosi éj’, m egöleltem, megcsókoltam volna.” Pedig Nagy Lajos szerette, m ert kedves fiú volt. De nem m indenki v o lt vele így, hisz nemcsak kedves, de kím életlen fiú is volt. Talán egyszerre. Maga is körének gondolkodásm ódját képviselte, gyakran szélsőségesebben, m int társai. Elég sokat em legetett, d u rv a Babitsb írálatára gondolnunk, am it később m ár m aga is restellt. Intellektuális ereje, szellemének világossága, kím életlen pontossága vonzó és taszító is lehetett környezete szám ára. Sorsa rím el Steinbeck gondolatára: „Minden szenvedély közül a legtragikusabb az igazság szenvedélyes szeretete.” A görcsössé váló pontosság m ár a kom ikum ba hajlik. Illyés G yuláné írja József A ttila utolsó hónapjairól című dokum entum könyvében: „igen heves, konok vitatkozónak m ondták. Többektől hallottam , azóta olvastam is — Kosztoláryi és Nagy Lajos leírásában — egyik híressé vált v itája lefolyá­ sát egy alapjában lényegtelen, szubjektív m egítélésű dolog fölött: a tenger színe kék vagy zöld? Izgatottan, m akacs vita során, érvek-ellenérvek felso­ rakoztatása után József A ttila végül elfogadta, hogy a tenger inkább kék. ,De nem úgy kék, ahogy te gondolod’ — lett m égis övé az utolsó szó.” Az agresszivitálsig logikus volt, ta lá n védtelenségének, otthontalanságának ellensúlyozására, de verseiben messze m eghaladja életének — kam aszosan tú lfű tö tt — logika irá n ti igényét. M egtartja a pontos kimondás törvényét, de éppen azáltal, hogy m egvalósításában túlm egy a pusztán szavakba fog­ lalhatom Képeinek udvarában, az u d v a r csendjében ott bolyong a kim ond­ hatatlan — hiszen a valóság több, m int a tények összege. Költő, nem teo­ retikus. S a kétféle látás közt lényegi különbség v an abban, hogy az utóbbi döntően az értelem közvetítésével viszonyul a tárgyiasított világhoz, míg a költő, m eghaladva ezt, elemi közvetlenségű kapcsolatban van a dolgokkal, a valóságegésszel, így hozza létre a „határo lt végtelenség”-et, a m űalkotást. József A ttila m ásoktól való leszakadásában gyerm ekkori trau m ái, a moz­ galom ban való csalódása, költői, m agánéleti sikertelensége m ellett szerepet játszhatott az a kím életlenség, ahogyan igazát képviselte. A pontos ki­ mondás kényszerét erősítette a társadalom form álásának igénye. De a tá r­ sadalom m indig csak a M ásikban jelenik meg, aki lehet küzdőtárs vagy el­ lenség, de m indenképpen: személy. Személy, akinek szüksége van az igaz­ ságra is, de még előtte: az elfogadásra. A részvétre. Ha ellenség, ak k o r külö­ nösen. Dosztojevszkij tu d ta : „Nincs bennetek gyengédség, csak igazságos­ ság, ezért igazságtalanok vagytok.”

KOVÁCS IM RE: TŰNŐDÉS JÓZSEF A T T IL A HALÁLÁ RÓ L

23

Nemcsak a világgal, önm agával szemben is kíméletlen. Kései versei k ét­ ségbeesetten pontos dokum entum ai az önm agába záródás, a semmisülés folyam atának: „Majd eljön értem a halott, ki szült, k i d ajk ált énekelve. És elm úlik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe té rn e k a dalok, kitágul m in t az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s m int a világ visszája, bolyog bennem a lélek, a lét türelm e. Széthull a testem , m int a kelme, m it összerágtak a molyok. S m ajd összeszedi a halott, ki élt, ki d ajk ált énekelve. (Majd . . . 1937. jún.l A nyja m ara d t utolsó otthona, a halott, az egyetlen, aki csupasz önm agáért szerette. Nem teljesítm ényéért: nagy verseiért, gondolatainak tisztaságáért, hanem önm agáért: József A ttiláért, a g y erm ek ért — egyszerűen azért, m ert van. „Csak mlost jöttem rá, hogy az anyám m ilyen rendkívüli módon szere­ tett, tudja, egy-egy pillantásában oly sok gyöngédség volt — írja Flórának 1937. júniusában. — Nagyon elszégyelltem m agam at, am ikor eszembe ju to tt, hogy én G yöm rői Editnek azt állítottam , hogy anyám nem szeretett.” A feltétlen elfogadás talán m egtarthatta volna — súlyos betegségében? Voltak b arátai, jóakarói. Ignotus a Siesta szanatórium ban, m ajd Szárszóra írt leveleiben állandóan m u n k ára serkenti a költőt: „Nagyon fontos, hogy kapjunk tőled kéziratot, ak á r verset, akár p ró z át (...) ha írsz, máris hasz­ nodat vesszük.” De ez ra jta m ár nem segíthetett. Szanatórium i ápolónője, Felkai Béláné így emlékszik vissza: „M ár őt az irodalom abszolút nem érde­ kelte. Ügy, hogy alkotni nem alkotott, to lla t a kezébe n em ak a rt venni.” A szanatórium ból írta az őt látogatni nem tudó, m ert beteg Flórának: „Azt hiszem attó l tartanak, hogy öngyilkos leszek, — nem ad nak be kést. ,Szeretnek engem, boldogság, hogy élek’ — írta Kosztolányi —, de nem boldogság. M iért így szeretnek? Maga is azt írta , hogy szeret, de m iért úgy?" Flóra elszánta m agát: feleségül megy a beteg költőhöz —, hogy m egm ent­ se. Bár nem ez volt az egyetlen oka kapcsolatuknak, de ez volt a végső. „S a legfőbb érv : azt éreztem, nem hagyhatom el őt ilyen veszélyben. Hi­ vatásom a gyógypedagógia. A rra esküdtem föl. A segítségnyújtás vágya is leh et szenvedély” — írja Illyés Gyuláné. Szom orú kim ondani, de az önfeláldozás sem t a r t meg, m ert nem ta rth a t m eg. Van benne valami, a kap­ csolaton kívüli, idegen elem, am i nem a m ásikra, hanem önm agára irányul. M inden tiszta és valóban tiszteletre m éltó szándék ellenére. József A ttila, a kétségbeesett kapaszkodás ellenére vagy tá n épp emiatt, pontosan érezte ezt: „én nem akarom , hogy m aga föláldozza m a g á t ...” — írja Flórának. Költészete kom or pontossággal rögzíti a bezáruló kör, a leszakadás, a sem m isülés folyam atát. Kései verseinek egyre erősödő m otívum a az uni­ verzum , a lét sem m ijének gondolata: „Ügy szállong a sem m i benne, m int v a la m i.. .” (K öltőnk és Kora. 1937. szept.) É letével és m űvével szembesülve ettől a folyam attól eltekinteni nem volna szabad. Utolsó versei: a „Karóval

24

K O V Á C S IMRE: TŰN Ő D ÉS JÓZSEF A TTILA H A LÁLÁ RÓ L

j öt t él . . az „ím e h á t m egleltem h a z á ma t . . és a szárszói letérdelés át­ rendezik az életmű hangsúlyait. A befejezés felnagyítja a szorongás, a ma­ gány, a semmi költem ényeinek súlyát, és viszonylagossá tesz m inden mást, am it a semmisülés ellen segítségül hívott: a mozgalom, a rend, a szerelem, a jövő verseit. A „sem m i sodra” elrántotta. Nem az értelem nek feltáruló semmi, a „tiszta ű r ” sem m ije az, am i végül m egadásra kényszerítette, sok­ kal inkább személyes kapcsolódásainak semmivé válása, csupasz önm agának otthontalansága. M eghatározó kapcsolatunk nem a dolgokhoz, nem a bölcseletileg m egragadott léthez, hanem a személyekhez köt bennünket. Az első nem -én, akiben a „valam i m ás”-t, a világot ta p in tju k : az anya — aki tá p ­ lálék, meleg bőr, élet és m egnyugvás adója, első és felejthetetlen otthonunk. Édesanyám , egyetlen, drága, te szüzesség kinyílt virága önnön fájdalm ad boldogsága. Isten t alkotok (szivem szenved), hogy élhess, hogy terem tsen m ennyet, hogy jó legyek s u tá n a d m enjek! (Töredék. 1937) Pilinszky Jánossal kezdtük, zárju k vele az emlékezést. Joggal tehetjük, m ert az ő költészete ott kezdődik, ahol József A ttiláé befejeződik. S innen ju t el a minden szenvedést elhordozó és meghaladó d erű világába. „A m ennyire a k u ta tó észnek, a kísérletező szellemnek öröm et szerez a világ ok-okozati láncának fölfejtése, az ember sorsának, személyiségének és érzésvilágának egészével bizony kevésnek találja és ridegnek a puszta ok és okozati rendszert, s kénytelen-kelletlen más táplálékot is keres magának, így m enekül az álm odozásokba vagy az élvezetek hajszolásába, s kim erülve a hazugságba és a közönybe. M ert a világ rideg ok-okozati zónáját reálisan egyedül a szeretet h alad ja meg. A szeretet nem kérdez. P ontosabban egyedül a szeretet szám ára indokolt maga a lét, egy k o n k rét em ber léte. Semmiféle filozófia nem tu d ja megin­ dokolni egy konkrét em ber k o n k rét jelenlétének értelm ét. Ez egyedül a szeretet számára indokolt, ennek értelm ét egyedül a szeretet nem kérdi meg, mitöbb, a szeretet talán nem is egyéb, m int a létezés szélességi (ok és okozati) szintjének m eghaladása, túllépése és v ertikális szintjének befoga­ dása, vagyis m élységének m egértése. Ilyen vonatkozásban a szeretet min­ den filozófia m eghaladása egyben.” (Ami elveszett. 1973)

NEMESKÜRTY ISTVÁN

„Oly magyar, mint akárki” A felekezeti viszályokon túllépő Pázmány Péter

1629. novem ber tizenötödikén G yulafehérvárott meghalt B ethlen Gábor fe­ jedelem. A huszonhárom éves K em ény Jánost a k irály i, a „Habsburg-M agyarországra” küldik, hogy személyesen jelentse az uralkodónak és Pázm ány Péternek a fejedelem elhunytát. Üzenetet is v itt az erdélyi korm ánytól. „Engemet estve expediálának róm ai császárhoz postán, hogy én vinném meg első h írét az fejedelem halálának . . . E lsőben az kaadinálhoz, Pázm ány Péterhez m ennék, kit Sem ptén lenni m on d an ak ; oda kerültem ; ott nem tanálván, N agyszom batra; ott sem, hanem Pozsonyon innen ú tb a n jőni ta n á lám, kivel szem ben lévén, szekeréről leszálla és privatim beszélgete vélem ; azután lovára ülvén s visszatérvén, Pozsonyig beszélgetett; onnan csá­ szárhoz bocsáta, írván császárnak m ellettem szép kom m endatóriát.” Pázm ány teh át, aki éppen ekkor lett bíboros, tanúk n élk ü l óhajtott K e­ ménnyel beszélgetni. Kem ény előzőleg m ár h áro m ízben já r t Pázm ánynál, 1627-ben és 1628-ban. „Noha ifjacska voltam , de hatalm as dolgokról való trak tátu sb an .” T ehát ism erték egymást. Miről beszélgetett bizalm asan a huszonhárom éves erdélyi reform átus if­ jú és az ötvenkilenc éves katolikus egyházfő7 ím e Kemény János szavai: „Pázmány m ondja vala: — A tkozott em ber volna, ki titeket a rra kisztetne, hogy töröktől elsza­ kadjatok, ellene rugoldozzatok, míg az Isten az keresztyénségen m ásképpen nem könyörül; m ert ti azoknak torkokban lak to k : oda an n ak okáért ad já­ tok meg, azm ivel tartoztok; ide tartsato k csak jó korrespondenciát, m ert itt keresztyén fejedelem m el van dolgotok, tu d n iillik róm ai császárral; ado­ m ánytok nem kell; az törököt töltsétek adom ánytokkal; m ert noha im lá­ tod, édes öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekéntetünk v a n m ostan az mi kegyelmes keresztyén császárunk előtt — de csak addig d u rál az ném et nem zet előtt, m íglen Erdélyben m agyar fejedelem hallatik floreálni, azon­ tú l m indjárt kontem ptusban jutván, g alléru n k alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki légyen.” (Kemény Ján o s: önéletírása. Bp. 1980 99—100.) Pázm ány azért is lehetett ennyire, szinte m á r könnyelm űen bizalmas az erdélyi követhez, m ert szegről-végre atyafiságban voltak egymással. P áz­ m ány nevelőanyja ugyanis — (akinek k ed v é ért a tizenhárom éves ifjú re ­ form átusról katolikus h itre té rt és felvételét kérte a jezsu ita rendbe) — Toldi Borbála volt, — „kik közül való volt am az nagyerejű híres vitéz Toldi M iklós” — K em ény János anyai nagyanyja pedig Toldi Petronella. P áz­

26

NEMESKÜRTY ISTVÁN: PÁZMÁNY PÉTERRŐL

m ány még azt is szóba hozta, hogy nagyra becsüli Geleji K atona Istvánt, Kem ény Jánosnak „a fejérvári skólában tudós, böcsületes akadém ikus mes­ terét.” Meg is jegyzi Kemény, hogy m eglepte ez a „dicsirtes em lékezet”, hiszen Pázm ány „ellenkező vallású volt.” Valószínű, hogy az egyébként is kiváló tehetségű ifjút, Kemény Jánost azért választotta B ethlen követül Pázm ányhoz, m ert tudhatott az atyafiságról. Viszont az m á r B ethlent és Pázm ányt dicséri, hogy ez a k ét jeles állam férfi m ennyire a m agyar érdekeket ta rto tta szem előtt, m ilyen bizal­ m asan érintkeztek egym ással a császár háta m ögött és ilyen nagy, országos dolgokban maga Pázm ány is, aki pedig a türelm etlen térítő szerepében is­ m ert a közvélemény előtt, m ennyire tú lte tte m agát a felekezeti szem pon­ tokon. Kem ény Jánosnak, a kortársnak ez a tanúbizonysága vitán felül igazolja hogy Pázm ány és életm űve tényleg az egész m agyarságé; m indannyiunk közös tulajdona; Pázm ány, m int állam férfi hazája érdekében túl tudott em elkedni a szűkebb felekezeti szempontokon. M ár 1616-ban, érseki kinevezésének esztendejében büszkén írta Thurzó György nádornak: „Én is szinte oly m agyarnak tartom m agam at, m int akárki; hazám nak, nem zetem nek böcsületit s csendességét szeretem és Isteniül óhajtva ké­ rem . . . ” B ethlen G áborral pedig annak haláláig m egszakítás nélkül titkos bár, de bizalmas viszonyt ápolt. 1622. jan u ár tizedikén írja Pázm ány B ethlennek: „Az Ü risten fölségedet az újesztendőben m inden jókkal m e g á ld ja .. . M inthogy az visszavonó üdőnek állapotja m agával hordozza az gyűlölkö­ désre való okokat, felségedet kérem , hogy az elm últ dolgokat feledékenységben hagyván, ta rtso n engem is jó a k a ró já n a k . . . igyekezem azon, hogy az én vékony értékem és tehetségem szerint kedveskedjem m indenben fel­ ségednek, viszontag felségednek hasonló ak a ra tjá t várván.” Ezt az egyensúlyozó politikát, nehogy az erdélyi fejedelem ség netáni gyengülése esetén „gallérunk alá pökhessen az ném et”, I. Rákóczi Györgyhöz fűződő viszonyában is m egtartotta Pázm ány. M egható gesztusa, hogy rö­ viddel halála előtt m egküldötte az erdélyi fejedelem nek utolsó könyvét: prédikációs kötetét. „Egy exem plárt nagy böcsülettel és szeretettel kegyel­ m ednek küldöttem . . . Azt hiszem, hogy kegyelmed pápista prédikációt ta­ lán nem is hallott. O ttan csak olvasni ne restellje kegyelmed. Fényességes uraságodnak szolgálatra kész b a rá tja : cardinalis Pázm ány m anu p ro p ria.” Pozsony, 1636. decem ber 26-án. Pázm ánynak ez az utolsó irodalm i m ű v e: prédikációskönyve m egérdem li figyelm ünket. N em hiába éppen ezt küldötte el a reform átus fejedelem nek: élete alkonyán szokatlan türelem m el, b ár hitelveihez term észetesen ragasz­ kodva nyilatkozik meg. „A m ostan tám adott tévelygések ellen, m ivel bévségesen írtam a K alauzban és egyéb harcoló könyveim ben: nem akarom itt kétszerezni írásaim at.” Pázm ány teh át m egkülönbözteti „harcoló könyveit” : v itairatait egyéb írásaitól, például ezektől a prédikációktól. Alkalm azkodik a felvidéki reform áció Bornemisza P éter-terem tette szokásaihoz is; m ivel kevés a katolikus pap, javasolja, hogy prédikációsköny véből világi férfiak olvassanak fel részleteket, akár otthonukban is — felér az ilyen együttlét is egy istentisztelettel. „A papok szűk v o ltá é r t. . . világi böcsületes főem berek, örök dücsőséggel jutalm azandó dicsiretes példával vagy magok olvassanak,

NEMESKÜRTY ISTVÁN: PÁZMÁNY PÉTERRŐL

27

vagy m ásokkal olvastassanak cselédjek előtt nyom tatott postillákat.” Ki­ jelenti, hogy a k it m egkereszteltek, bárm ilyen felekezethez tartozzék is: „mind ü d vö zü ln ek”. (337.) Meglepő egy m egjegyzése: „Mi se ugorjunk ki a szent P éter hajójából, még ha a pápa önnönmaga, aki láthatóképpen a korm ányt ta rtja , kiugranék is.” (859) E kijelentésében szerepet játszh at keserűsége, hogy tudniillik VIII. O rbán p ápa nyíltan franciabarát, Habsburg-ellenes politikát folytatott. Pázm ány úgy érezhette, a pápa e m agatartásával elárulta az igaz ügyet. Nem szükséges persze túlzott jelentőséget tulajdonítani ennek, mégis feltű­ nő, hogy egy jezsuitából lett bíboros szükségesnek ta rt efféle megjegyzést. A nnyi bizonyos, hogy P ázm ányt utolsó róm ai ú tján , 1632 tavaszán a ja ­ vában dúló harm incéves háborúban nem lelkesíthette a pápa politikája. Pázm ánynak rem énytelenül nehéz dolga volt a bíboros-ellenfelét, a Habsburg-ház rom lására akár a törökkel is szövetkező Richelieut tám ogató O rbán pápával, családi nevén M affeo B arberinivel, aki ifjúkorában Párizs­ ban élt és egy életre elkötelezte m agát a franciák iránti rokonszenvnek. A pápa verseket írt, zenét szerzett; Róma világias barokk pom páját éppoly idegenkedve nézhette Pázm ány, m int a G alilei ellen éppen akkor folyó szégyenletes port. Talán a rra sem árt em lékeztetni, hogy P ázm ánynak m ár 1614-es róm ai látogatása sem volt felhőtlen, am ikor még Forgách érsek meg­ bízásából já rt ott, egy életrajzírói által nem szívesen em legetett fegyelmi jellegű felelősségrevonás m iatt. Pázm ány tisztázta magát, de annyira neki­ keseredett, hogy legszívesebben átlépett volna a világtól elvonult szigorú karthauzi rendbe. Mindezzel a rra utalunk, hogy a harcosan katolikus Páz­ m ány P éter m egőrizte egyéniségét, m agyar hazafi-m ivoltát és kritikával fi­ gyelte a nagyvilág és benne Róma eseményeit, ügyeskedéseit. E gyébiránt am ennyire valószínű, annyira term észetes, hogy Pázm ány fel­ tétlen katolicizm usát és H absburg-elkötelezetttségét is Róm ában szerezhette, ottani tanulóévei során. P ázm ányra döntően h a th a to tt az akkori pápa, VIII. Kelemen gesztusa, aki 1595 n y arán maga pénzelte csapattesteket küldött Ma­ gyarországra, Esztergom felszabadítására. Ha nem is sikerült ak k o r Buda és az ország visszavétele, ez az esem ény egy életre m eghatározó élm ényt adott Pázm ánynak. Személyesen tapasztalta, hogy a világ fővárosában m aga a p á­ pa foglalkozik M agyarország ügyével; innen fak ad h ato tt mély meggyőződé­ se, hogy hazája felszabadítása csak e kapcsolatok révén — pápa, H absburgok — valósítható m eg. 1595 nyarán Pázm ány P éter szeme láttára vonult a pápa rokona, G ianfrancesco A ldobrandini tábornok a messzi M agyarországra; kí­ séretében o tt v an Vincenzo Gonzaga, M antova hercege, aki viszont magával vitte ud v ari m uzsikusát, Claudio M onteverdit, aki az esztergomi táborban hangversenyt ad o tt a katonáknak és a vezéreknek. Esztergom a la tt teh át ott nyüzsög a H absburg birodalom legjelesebb katonái és hadvezérei mellett, őket tám ogatva, szinte az egész olasz arisztokrácia. A tüzérség parancsnoka Giovanni Medici, a lovasságot Paolo Sforza vezényli. M indennek akkora je ­ lentőséget tulajd o n ítottak Róm ában, hogy a p áp a elrendelte: készülő sírem ­ lékére farag ják ki Esztergom ostrom át. Meg is történt, s ha a mai turista a S anta M aria M aggiore baloldali oldalkápolnájában VIII. Kelem en pápa sír­ em lékében gyönyörködik, ak k o r m egtekintheti Esztergom ostrom át, m ár­ ványba faragva. A pápa-rokon A ldobrandini tábornok m aga is hazánk ügyéért h alt m eg Esztergom közelében 1600-ban. E tényekről, m elyekről a legkim erítőbb Pázm ány-életrajzok is el szoktak feledkezni, azért kell meg­ em lékeznünk, m ert m eghatározták Pázm ány későbbi életútját és politikáját.

28

NEMESKURTY ISTVÁN: PÁZMÁNY PÉTERRŐL

R áadásul a történelem Pázm ányt igazolta: ő ugyan m ár nem érte meg, de halála után ötven esztendővel valóban a pápa ösztönzésére és részben költ­ ségével toborzott, H absburg-bajor vezényletű hadsereg szabadította fel Buda v á rá t és M agyarországot. Am ikor teh át a róm ai laterán i bazilikában 1596 áprilisában pappá szentelt Pázm ány 1601-ben F erran te Gonzaga kassai fő­ kap itán y gyóntatója lesz: világos és töretlen a szellemi és politikai út, am ely­ re Pázm ány P éter, nem utolsó sorban az akkori pápa M agyarország iránti tettein ek hatására, rálépett. Pázm ány, részben éppen ezért, m indig különös figyelemm el viseltetett a katonáskodás irán t. K ijelenti: igaz ugyan, hogy „az egyházi em bereket az anyaszentegyház törvénye eltiltotta a h ad ak o zástu l. . . de az egyházi törvény nem kötelezi a papokat, m ikor magok vagy hazájok oltalm a szükségkép­ pen kívánja, hogy k ard o t r á n ts a n a k ...” (1151) Ingerülten m ondja — derült­ ségre fakasztva a tem plom i hallgatóságot — hogy inkább a fegyvert forgas­ sák a m agyar u rak, sem m int a poharat, m ert „hogyha egy nagy völgybe vin­ nék a török császár erejét és ráeresztenék azt a bort, m elyet sok részegeske­ désben m egittak M agyarország szabadulásáért: nem kellene sem m i vízözön a tö rö k veszedelm ére — m ind borban halnának.” (222.) M ert h át „vakm erő­ ség nélkül m erem m ondani, hogy eleitül fogva m inden veszedelm ünknek oka volt az urak n ak és Tisztviselőknek éjjel-nappali részegeskedése.” T alán m ár ez a kis részlet is érzékelteti valam ennyire, hogy Pázm ány — ellentétben „harcoló irataiv al” — a Felvidéken Bornem isza és Telegdi által m eghonosított prédikációs gyakorlatot, stílust, hangütést, m esélőkedvet foly­ tatja. Szinte jelképes bizonyítéka ennek 1635. decem ber 25-én a nagyszombati tem plom ban elm ondott karácsonyi prédikációjának befejezése. Ez a prédi­ káció, m elyet szinte végrendeletül szán, hiszen meg is írja, hogy többé nem fog m ár prédikálni, m ert közeledni érzi halálát, — „mellyem fulladási, hu­ ru to k és belső szelek szaggatási, emlékezésem fogyatkozási, fogaim kihullási, egyéb m indennapi sok nyavalyákkal egyetem ben alkalm atlanná tettek a préd ik álásra” és ezt a karácsonyi szentbeszédet is „nehéz akadozással, sőt félbenszakasztással” tu d ta csak elm ondani — teh át ez a prédikáció a követ­ kező m ondattal végződik: „— Víg kiáltással énekeljük: Dicsiretes az gyerm ek, ki ez nap szúleték.” (1248. lap) Bornemisza P éternek szintén halála előtt befejezett, 1584-es prédikációsk ö n y v éb e n a karácsonyi postilla ezzel a m ondattal zárul: „Utolsó éneklésről: Dicséretes az gyerm ek, ki ez nap születék.” Tudjuk, hogy a középkor óta ism ert, régi m agyar karácsonyi énekről van szó; H uszár Gál 1560-as énekeskönyvében (melynek nyom tató-segédje Bor­ nem isza Péter volt!) éppúgy szerepel, m int Bornem isza: É nekek három rendbe című 1582-es antológiájában. M ilyen szép jelkép, egy felekezeti viszályokon túlem elkedm tudó, egy­ séges m agyar szellemiség bizonyítéka, hogy az evangélikus szuperintendens Bornem isza P éter ugyanazt a karácsonyi éneket aján lja híveinek, m int a katolikus bíboros-érsek Pázm ány P é te r: Dicséretes az gyerm ek, ki ez nap születék Egy szeplőtelen Szűztől vigasztalásunkra Ha nem született volna, m ind elvesztünk volna, Ő mi idvösségünk, egyetlen egy Jézusunk, Ki m iértünk születtél, ótalmazz pokoltól.

MAKKAI LÁSZLÓ

A protestáns elv Bibó István életművében

Bibó István életm űvét a hazai olvasók sokáig csak töredékesen, nem egy­ szer más és m ás világnézeti oldalra kiélezetten ism erhették. Végre 1986-ban a Magvető Könyvkiadó három vaskos kötetben m egjelentette „V álogatott ta ­ nulm ányok” címen legtöbb m aradandó é rté k ű írását, Huszár Tibor m egértő és sok m in d en t m egértető utószavával. Bibó István a politika tudósa és cse­ lekvő alak ító ja volt, de a történelem úgy hozta m agával, hogy az lett belőle m aradandó, am it tollával alkotott. G yakorlati politikusi tevékenysége a Márciusi F ro n tb an való részvételének egy évére (1937—38). korm ánytiszt­ viselői m egbízatásának m ásfél évére (1945—46) & egy valójában meg sem alakult k o rm án y állam m iniszterségének egy hónapjára (1956 november) kor­ látozódott. Egyébként tudom ányos oktató és kutató intézm ényekben, könyv­ tárak b an dolgozott. Noha 1950 és 1957 között teljesen elhallgatott, sőt még korábbi és későbbi írásainak tekintélyes része sem k erü lt életében nyilvá­ nosságra, m ost m ár egészében m egism erhető életm űve terjedelem ben is te ­ kintélyes, és — illetékes m éltatója szerint — a m agyar politológiai irodalom ­ nak Eötvös Józsefhez és Kemény Zsigmondhoz felérő m ércéjével m érhető. K özéppontjában áll a k ét világháború között m egingott, s a II. világhábo­ rúban válságba került európai dem okráciának, jó hagyom ányai m egőrzésé­ vel, főleg a szociális igazságosság jegyében történő m egújulása, illetve az ah ­ hoz vezető elvek és módszerek keresése. M agát szocialistának vallotta, de nem m arxistának, ennek ellenére viszont a népfront-politika m indvégig h ű ­ séges h ív ek én t a kom m unistákkal való együttm űködést a dem okratikus á t­ alakulás elengedhetetlen feltételének ta rto tta . 1943-ban írta, hogy „a szocia­ lizmus azért kikerülhetetlen és szükségszerű, m ert az em ber személyiségéről és m éltóságáról való m ai erkölcsi nézeteink m ellett elkerülhetetlen a tá rsa ­ dalom születésrendi szerkezetének, a személyes uralom intézm ényeinek és m indenféle —
30

M A K K A I LÁSZLÓ: A PRO TESTÁN S E LV BIBO IS T V Á N N Á L

állandósítása, s egyáltalán a m inden erkölcsi gátlástól felszabadított ta k ti­ kai szem pont uralm a” (III. 464—5.). Á lláspontja 1956 u tá n sem változott, s noha a h ib áit javító hazai szocialis­ ta rendszert „a történelem ben eddig ism ert legokosabban korm ányzott pro­ letá rd ik ta tú ra ”, „m értéktartó és értelm es hatalom ” jelzőkkel illette, számos korábbi nem -kom m unista harcostársától eltérőleg vonakodott bekapcsolódni a közéletbe, azzal az indokolással, hogy m ás „a tén y ek ostoba sem m ibevé­ tele”, am itől elhatárolta m agát, és m ás „a lelkiism eret, a vélem ényalkotás belső szabadságának és függetlenségének fe n n ta rtása”, am ire elkötelezte ma­ gát (III. 478—80). Ez az a pont, ahol m i most, anélkül, hogy Bibó politoló­ giai életm űvének szakszerű m éltatását, ellentm ondásosságainak oldozgatását még csak m egkísérelni is szándékoznánk, annak egy szám unkra jelen­ tős, és ta lá n mások szám ára is tanulságos jellegzeteségére, a „protestáns elv” tudatos érvényesítésére rám utathatunk. A „protestáns elvet” 1529-ben Speyerben a ném et birodalm i gyűlésen a re ­ formációhoz csatlakozott 5 fejedelem és 14 szabad város a római katolikus valláskényszer ellen tiltakozva úgy fogalm azta meg, hogy „Isten tiszteleté­ nek és a lelki üdvösségnek dolgaiban m indenkinek önm agáért kell Isten elé állnia és szám ot adnia”. Ebben a kijelentésben nem an n y ira a valam i ellen, hanem a valam i m ellett, éspedig a lelkiism ereti szabadság m ellett való ki­ állás a döntő. De ez eredetileg annyira össze volt kötve a reform ációban meg­ ú ju lt keresztyén hittel, hogy a reform áció egyházainak közös elnevezése lett a „protestantizm us”. C sak a felvilágosodás, a liberalizm us és a szekularizm us hígította fel filozofikus theizm ussá vagy deizmussá, vagy — m inden vallásos tartalm át kilúgozva — egyszerű szabadgondolkozássá a „protestantizm us” fogalmát. Az ébredéseknek és különösen az ú jreform átori teológiának a bib­ liai keresztyén hithez való visszatérése folytán a protestantizm us, a teológiai liberalizm ussal egy kalap alá vétetve, a reform áció egyházainak hívő m ag­ va szemében súlyosan kom prom ittálódott. Ez azonban akarva, nem akarva a felekezeti elkülönülés erősödésével, a reformáció közös örökségével szem­ ben a p artikuláris sajátosságok előtérbe kerülésével já rt, s a „protestáns” m egjelölésben a visszanyert felekezeti identitás veszélyeztetését kezdték érez­ ni. így „ p ro te stá n sá n a k m ár csak az nevezte és nevezi magát, a k in ek fele­ kezeti kötődése m eglazult, s akit az egyházias oldalról „egyháziatlan”, eset­ leg „vallástalan”, vagy éppen „szekularizált”, teh át nem is „igazi” keresz­ tyénnek tekintenek. Az ökum enizm us lassanként m egtalálja a felekezeti elkülönülésből szár­ mazó elidegenülés orvosságát az egym ást kiegészítő különbségek h arm óniá­ jának felismerésében, de továbbra is súlyos problém át jelent az „egyháziat­ lan” protestánsok — vagy tágabban véve: keresztyének — és a felekeze­ tekben láthatóvá váló egyház viszonya. Erre a problém ára keresett megol­ dást századunk egyik nag y teológusa, P aul Tülich, és vélt m egoldást találni a „protestáns elv”-ben, m ely a speyeri tiltakozás m élyebb és egyben időtállóbb értelm ét a viszonylagosnak az abszolút igényével való fellépése, az em berinek az isteni helyébe való állítása, m indenféle „bálványim ádás” elle­ ni tiltakozásban jelöli meg. Nem lehet öncél sem m iféle emberi é rté k vagy célkitűzés, de még a láth ató egyház sem. Minden csak eszköz az egyetlen célhoz, m ely az öncél ellentéte, a szolgálat. Tillich szerint — m int okos ism er­ tetője, Bóna Zoltán a Confessio 1986/4. szám ában írja — „az egyház lényege, a láth atatlan egyház egyrészt nyilvánvaló módon a láth ató egyházban m un­

M A K R AI LÁSZLÓ: A PRO TESTÁN S ELV BIBÖ IST V Á N N Á L

31

kálkodik, m ásrészt látenciában m inden vallásban, m ozgalom ban vágyegyénben. Tillich ezzel a hittel buzdítja az egyházat arra, hogy önkritikus és kritikus bátorsággal forduljon oda ahhoz a világhoz, m elyhez az Isten K risz­ tusban odafordult”. A m agyarországi protestáns egyházak teológiájában a „szolgálat” elvének és gyakorlatának előtérbe kerülésével párhuzam osan, velük „protestáns” kap­ csolatban fordult Bibó István m int keresztyén em ber, tudós és politikus (a „keresztyén” az ő szám ára az, akinek döntő élm énye a K risztussal való „személyes kapcsolatba kerülés” : III. 19.) szolgálattal a világ felé. Szolgá­ lata a „protestáns elv” szerinti korrektiv, kritik ai viszonyulás volt, s első­ sorban a hatalom gyakorlásának öncéllá torzulása ellen, pontosabban arra a célra irán y u lt, hogy „m inden eddig hatalom gyakorlásnak ism ert funkciót szolgálattá alakítunk át m ind szervezési form ájában, m ind a hozzá hasonló erkölcsi tartalm ak b an, és az egész társadalm at kölcsönös szolgálatok és szol­ gáltatások rendszerévé alak ítju k át, ahol m inden helyzetben m indenki föl­ veszi mind a pu lt m ögött álló kiszolgáló, m ind a pult előtt álló ügyfélnek a helyzetét; és a szervezés legm agasabb szintjén sem jön létre a hatalom ­ gyakorló, a trónon ülő és az előtte instanciázó em bernek a viszonylata, h a ­ nem m in d en ü tt a kölcsönös szolgálatok viszonylatában alakul ki. (...) Ez elsősorban az uralom gyakorlás m orális tartalm ain ak a változtatását kíván­ ja, de úgy, hogy m inden m orális elm élyülés egyben megfelelő szervezeti for­ m ákban hátv éd et és tám asztékot is kap, m ert m erőben m orális szentenciák­ n ak a hirdetésével nyilvánvalóan nem fogunk egy állam szervezetet m orali­ zálni tu d n i” (III. 77.). A politika etikai kötelezettsége, ami a politológiában M achiavelli óta abszurdum nak szám ított, B ibónak m ár az állam hatalm ak elválasztásáról szóló akadém iai székfoglalója óta (1947) olyan, egész m unkásságát átható alapelve, m ely önm agában is előkelő helyet biztosít szám ára korunk politi­ kai gondolkodói közt. A nnál inkább így van ez, m ivel nem utópisztikus vágy­ álm okat kerget, hanem az európai dem okrácia m ár bevált intézm ényrend­ szerének gyakorlati továbbépítését sürgeti. S azért ta rth a tja ezt megvaló­ síthatónak, m ert a nyugati keresztyénség m ár a középkorban m egtette ebben az irányba az elhatározó lépéseket. „A nyugati társadalom egésze, melyet a középkori társadalm i szervezés hivatástudattal tö ltö tt el, a polgári fejlő­ dés töm egerővel ruházott fel, a reform áció a tekintélyekkel való szembefor­ dulásra bátorított, s a vallásháborúk a hatalom relativitásának a tapasz­ talatával ism ertettek meg, tovább őrizte és tovább fejlesztette a hatalom m oralizálásának, hum anizálásának, funkciókká való átértelm ezésének im­ m ár évezredes trad ícióját” (II. 377.). A „nyugati társadalom ” alatt Bibó nem a tőkés világot érte tte , a „keleti” szocialistával szemben, hiszen — m int fentebb idéztük — a szocializmust az általános, világm éretű politikai fejlődés kikerülhetetlen ú tjá n a k tekintette. Am ióta a keresztyén tradíciójú „nyugati társadalom ” m ár vagy még nem keresztyén, hanem világnézetileg pluralisztikus, ugyanakkor azonban közös etikát igénylő társadalom , L uthernek Isten két birodalm áról szóló tanítása új fényt és ak tu alitást nyert. A látható, szervezett egyház m in t „hivatal” nem adhat tételes tanácsot a világi korm ányzásra, sőt a társad alm i m orálra sem. Ezt a szolgálatot a középkorban valóban az egyház, ab ban is a klérus lá tta el, a reform áció s főleg a felvilágosodás óta azonban a politika és az

32

MAKKAI LÁSZLÓ: A PROTESTÁNS ELV BIBÓ ISTVÁNNÁL

etika az em beri gondolkodás autonóm területeivé, szekuláris eszm erendsze­ rekké váltak. Ez nem jelenti viszont azt, hogy a keresztyén em ber világi hivatásában ne képviselje a keresztyén h it politikai és etikai konzekvenciáit m ind önm a­ gával, m ind m ásokkal szemben, m indig az em bertárs javára, szolgálatként. Term észetesen az egyházaknak m int testületeknek is van tennivalója poli­ tikai és m orális síkon, de csak bizonyos h atárok között. Sokkal messzebb mehet, radikálisabb, m e rt szakszerűbb lehet viszont a keresztyén em ber, de csak a politika és az etika evilági autonóm iájának keretei közt, saját felelős­ ségére s nem egyháza képviselőjeként. Isten világi korm ányzása ilyen esz­ közének tu d ta m agát Bibó István, aki a politika szocialista h tjá v a l szem­ ben is a keresztyén tradíció im m ár szekuláris továbbvitelének igényét tá­ m asztotta (ami egyébként nem is ellenkezik a szocializmus elveivel). Ebben az igényében Tillich „protestáns elve”, a korrektiv, azaz javító szándékú k ri­ tika elve érvényesült, ti. a lá th atatlan egyház latens, rejtett m unkálkodása szekuláris területen, annak játékszabályait b etartv a s mégis tu d ato san ke­ resztyén szolgálatként. A reform áció egyházainak ma az lenne az egyik legfontosabb feladata, hogy ilyen szolgálatokra felkészítse világi hivatásokban álló tag jait. S ez nem tö rtén h etik m ásként, m int a reform áció m indeddig teljesen ki nem fi­ zetett adósságként rán k m arad t felhívásának teljesítésével, a B ibliának m in­ denki kezébe adásával, m indenkinek a Bibliával való önálló élésre való meg­ tanításával. A reform áció századában nálunk a lelkipásztort „ ta n ító d n a k nevezték. Ma sokszorosan kötelező ez a szolgálat, m elyet csak erre kiképzett s holtig tanuló lelkészek végezhetnek. A B ibliát olvasók és tanulm ányozók hálásabb és értőbb hallgatói lesznek az igehirdetésnek, em ellett pedig ra j­ tu k keresztül ju th at el a szekularizált világhoz az, am it a Biblia a nem ke­ resztyéneknek is m ondhat K risztusról és az őt követő szolgálatról.

Részlet Karinthy Frigyes,, Mint idegen forgók Pesten” c. cikkéből (C ím szavak .. .1. 551—2.)

„ . . .Szép ez a nagy tem plom — B azilika a neve, m it szól hozzá? Szép, de m iért fo rdít h á ta t a K örútnak? Nekem ez jobban tetszik, ez i t t e n . . . hogy m ondja? Hallgassa csak a v e z e tő t. . . a Deák téri evangélikus te m p lo m .. . m it mond róla, tessék csak mondani, hogy m iről nevezetes? U gyan k é re m . . . n a és azt nem em lítette meg, hogy ebben a tem plom ban kereszteltek engem, vagy negyven évvel ezelőtt? Krach! E ljárt a szám. G yorsan meglógok, köszönés nélkül. Igaz is! Micsoda tehetségtelen vezető! B udapestet m utogatja — és a leg­ nagyobb nevezetességet, aki itt ül a h á ta m ögött, nem ism eri meg. Meg vagyok sértődve. Ebben az országban csak szobornak érdem es lenni ”

WELLMANN IMRE

Mohácstól Buda visszavívásáig

Háromszáz esztendővel ezelőtt szerte E urópában harangzúgás, hálaadó is­ tentiszteletek, öröm ujjongást sugárzó népünnepélyek, tűzijátékok, a sikeres küzdelem részleteit fölelevenítő alkalm i kiadványok serege ünnepelte a nagy esem ényt: hogy 145 év u tán a török félhold végre lekerült Budának, a m a­ gyar királyok hajdani fényes székhelyének tornyairól. Hosszú, kem ény, a keresztény erők összefogására épülő harcok vezettek a m agyar részről régtől fogva várva v á rt győzelemhez. M ár akkor sem hiányzott az együttérzés Európa népeiben, midőn Mohács­ nál döntő csapás érte II. Lajos király seregét 1526. augusztus 29-én. A rész­ vét azonban nem öltött testet tényleges segítségnyújtásban, m iután 1. Szulejm án szultán nem használta ki győzelmét Buda elfoglalására, pedig a vá­ rost a gyászos h ír hallatára az özveggyé lett H absburg M ária k irályné és a polgárság hanyatt-hom lok sorsára hagyták. A m agát kalifának: m inden m u­ zulm án egyházi és világi fejének kinyilvánított uralkodó m egelégedett az­ zal, hogy M átyás k irály palotájának fő értékeit elragadja és hadainak sza­ bad prédálást engedjen a városban, s aztán visszavonult. Ezek után, meg­ m aradván az ország fővárosa, a török hatalom m al szemben való helytállást nyugaton annál inkább a m agyarok saját ügyének fogták fel, m ert ők erőik összefogása helyett két királyt választottak. A Szapolyai János u tá n ugyancsak királlyá lett H absburg F erdinánd, jól fölismerve B uda jelentőségét uralm ának szilárdsága szempontjából, nem kés­ lekedett a város birtokbavételével. Őrsége azonban ham ar felhagyott az ellenállással, m időn a szultán Bécs ellen vonultában körülfogta a várost „csillagsokaságú” hadával. B udát azonban ekkor, 1529-ben sem ta rto tta meg m a­ gának, hanem á ta d ta János királynak, ki azt sikerrel meg is védte F erdi­ nánd ostrom ló seregétől. így a város egy évtizedre királyi székhely lett, mégegyszer és utoljára. F erdinánd nem is te tt újabb kísérletet Buda elfoglalására, amíg János 1540-ben meg nem halt. A védők ellenállása, s fölm entő török csapatok be­ avatkozása azonban a következő évi ostrom ot kudarcba fullasztotta. Mire a szultán m egérkezett fő seregével, m ár csak hűlt helye volt F erdinánd sere­ gének. Ám János híveit mélységes aggodalom fogta el, midőn Ó budán tisz­ telgő látogatásra Szulejm án elé járu ltak . Személyi vonatkozású félelmeik ugyan nem váltak valóra: bántatlanul visszatérhettek, s a szultánnak be­ m u tatn i k ívánt csecsemő királyfi: János Zsigmond sem m aradt nála, hogy janicsár-növendékké válás legyen a sorsa. Viszont anyjával, Izabella özvegy királynéval Erdélybe kellett távoznia, m ert Szulejm án kijelentette, hogy Bu­

34

W ELLM A N N IMRE: M OHÁCSTÓL B U D A VISSZ A V I V Á SÁ IG

dát ő tu d ja s fogja m egvédeni számára. Közben katonái, kik előtt a város kapuit nem leh etett zárva tartani, fokozatosan beszállingóztak oda, s fontos pontjait adott jelre hatalm ukba kerítették. K erek tizenöt esztendővel Mo­ hács után, 1541. augusztus 29-én M agyarország fővárosa kardcsapás nélkül a török hatalm ába került. Nem lehetett föl nem ism erni: hódítási terveinek alapvető össztevőjeként céltudatosan készült rá a szultán, hogy B udát nem védelmébe, hanem saját birtokába vegye. Ebből m ár nyugat felé is komoly és közeli fenyegetést érez­ tek ki; am i eddig lényegében a m agyarok ügye volt, Buda elestével KözépEurópa ügyévé szélesedett. A ném et birodalm i gyűlés egyszeriben tekintélyes hadi vállalkozást szavazott meg m ár 1542-re a város visszafoglalására. Csak­ hogy m ár n y ár vége felé já rt az idő, m ire a sereg Pest alá ért, s ott hozzá a m agyarok csatlakozhattak, pedig akkoriban az őszi esőzés véget szokott vet­ ni a hadm űveleteknek. így még a komoly erősségnek nem m ondható Pest ostrom lásában sem m entek többre részeredm ényeknél, s továbbjutásuknak az oszmán védők állhatatosan gátat vetettek. Ezek u tán a ném et haditanács, belátva, hogy Pestet, ha bevenné is, nem ta rth a tja meg, elkésve Buda ostro­ mához fogni m eg m ár nem kecsegtet sikerrel, dolgavégezetlenül az elvonulás m ellett döntött a m agyarok keserűségére. A súlyos kudarc h atására láthatólag olyan nézet kerekedett fölül KözépEurópa vezető köreiben, hogy további próbálkozás a török visszaszorításá­ val nem ígér eredm ényt; föl is hagytak vele teljes fél évszázadra. így az oszmán hatalom fo ly tatta előnyom ulását, ú rrá lett M agyarország középső és déli részén, s Budával m int középponttal tartó san berendezkedett ott. További feltartóztatásának feladata a m agyarokra m aradt: F erdinánd tá­ mogatásával ők építették ki a végvárak egész övezetét nagyrészt a Középhegység m entén, s a rra tám aszkodva, bár folytonos küzdelmek és véráldozat árán, sik erült a török további előnyom ulásának ú tjá t állniuk, nagyjából egyensúlyi helyzetet terem teniük. Csak a 16. század végén, am ikor az oszmánok ism ét tám adásba lendültek, látta elkerülhetetlennek a ném et birodalom , hogy csapatokat küldjön előre­ törésük m egállítására. Ezek m agyar tám ogatással 1598-ban, 1602-ben és 1603-ban három szor is m egpróbálkoztak Buda elfoglalásával, de D una-parti Vízivárosának és P estnek időleges bevételénél nem ju to ttak tovább. A tizen­ ötéves háború nem hozott a m agyaroknak m ást egyfelől földjük s népük m érhetetlen pusztulásánál, főképp ahol idegen zsoldosok vagy ta tá r hordák téli beszállásolását kellett elszenvedniük, m ásfelől mélységes csalódásnál, a két városért folytatott küzdelem mel ugyanis a H absburgok kerek nyolc év­ tizedre fölhagytak. N yugaton m inden jel szerint beletörődtek abba, hogy M agyarország hajdani fővárosa az oszmán birodalom tartom ányi székhelye lett, a kereszténység sokat dicsért m agyar hősiességgel fen n ta rto tt védőfalá­ nak alappillére az iszlám szilárd védőbástyájává változott, 1664-ben Bécs, külső segítséget is igénybe véve, mégis m egütközni kény­ szerült a törökkel, m iután az, hanyatló korszak u tán erejét összeszedve, Ér­ sekújvárig hatolt előre, 130 km -re m egközelítve a császár fővárosát. A szent­ gotthárdi győzelem azonban nem h ato tt ki B uda sorsára, sőt I. Lipót a béke kedvéért még új hódításaiknak is birtokában hagyta az oszmánokat, m ajd a m agyarok ennek nyom án tám adt felzúdulását vezető főurak kivégzésével, idegen katonaságnak a nép nyakára ültetésével, roppant adóteher erőszakos behajtásával, kím életlen protestánsüldözéssel próbálta elfojtani. Ezzel m a­ ga tám asztott m agának ellenséget az országban, tizenhárom esztendőn át nem

W ELLM ANN IMRE: M OHÁCSTÓL B U D A V ISSZ A V ÍV Á SÁ IG

35

tu d o tt a bujdosók fölkelésén ú rrá lenni, az élükre állt Thököly Im rével vé­ gül is alkudozásokra kényszerült. Szerencséjére a császárnak sikerült idejében szövetségre lépni a lengyel királlyal, m időn a török a vasvári békét megszegve, 1683-ban egyenesen a császárváros elfoglalására indult. Ezzel az oszmánok elleni küzdelem m agyar ügyből ú jra európai üggyé vált, és Sobieski János segítségével sikerült Bécs alatt súlyos vereséget m érni a nagyvezír hadaira. Sőt m iután ezt Párkánynál is győzelem s Esztergom visszafoglalása követte, végre Lipót is feladta a béke m ellett kitartó álláspontját, m egindulhatott a M agyarországot török uralom alól felszabadító háború. M ennyire fölism erték e részben Buda mielőbbi visszafoglalásának fontosságát, kitűnik abból, hogy m ár a következő évre ezt tű zték a hadjárat fő céljául. Eleinte jól is indult az idejében m eg­ kezdett 1684-i ostrom, ám a várbeliek kem ényen védekeztek, pusztító kiro­ hanásokat intéztek, kívülről sikerült segítséget b ejuttatni hozzájuk, a m á­ sik oldalról meg az ostrom lók fölm entő török sereg tám adásainak voltak kitéve. K ét tűz közé kerülve, súlyos veszteségek után nem m aradt más vá­ lasztásuk, m int szégyenszemre elvonulni Buda alól. A császári sereg letörten, betegségek m iatt is erősen m egfogyatkozva nagy­ részt M agyarország kevés nyugati és északi m egyéjében v e tt téli szállást igénybe; am int elfogulatlan szemlélő: Velencének Thököly küzdelm ét ellen­ séges szemmel néző követe állapította meg, a katonai teh er nagyobb részét az o ttaniaknak kellett viselniük az osztrák és cseh örökös tartom ányok könynyebbsége érdekében. A súlyos adóterhen fölül ekkor ta n u lta meg az or­ szág népe igazán, mit jelent m ár évtizednél tovább ta rto tt m egpróbáltatások u tán idegen katonaságnak kényszerű eltartása, neki az elszenvedettekért kárpótlás nyújtása, garázdálkodásának eltűrése. Ezek elől a lakosság gyak­ ran m ár a puszta hírre, hogy csapatok közelednek, h a csak kem ény, havas tél nem gátolta ebben, m enekülésre fogta a dolgot, nem egyszer fa­ lustól földönfutóvá lett, sőt kivándorlására is akadt példa; s akkor nyo­ morúság, éhínség v á rt az ő terhüket is viselni kénytelen visszam aradottakra. Pedig akkor még nem is tu d h atta a nép, hogy a hadakozás további tizenöt esztendeig el fog húzódni. Valóban a nagyrészt hadszíntérnek m aradt ország hordozta a felszabadító háború terhének dandárját. De m agának a háborúnak folytatására nézve előnyöket is hozott az 1684. esztendő. Az anyagi tám ogatást is nyújtó XI. Ince pápa buzgólkodására a császár, Sobieski és Velence a török ellen Szent Ligára lép ett egymással. A ném et terü letek rovására terjeszkedő XIV. Lajos francia királlyal sikerült fegyverszünetet kötni, úgyhogy a császár a m agyarországi hadszíntérre összpontosíthatta erejét. Am ikor pedig a török m eggondolatlanul fogságra vetette Thökölyt, hívei tízezrével csatlakoztak a felszabadító sereghez, s vi­ tézül kivették részüket sikereiben. Pedig nem fogadták őket bizalommal, s nem látták el kellően zsolddal s öltözettel; azt se lá th a ttá k előre, hogy Lipót fegyverei jogán m ajd önkényesen rendelkezik az ország visszafogla­ lásra kerülő részével. Az eredm ényes 1685. év, többek között É rsekújvár visszafoglalása u tán K ároly lotharingiai herceg császári fővezérnek sikerült rávennie az uralk o ­ dót, hogy 1686-ban ism ét B uda vissza vívása legyen a h a d já ra t fő célja — az­ zal a föltétellel, hogy M iksa Emánuel bajor választófejedelem a m aga által választandó részen önállóan vezethesse az ostrom m űveleteket, ami az erők m egosztásának h átrányával járt. Igaz, Buda vára nem volt korszerű, beve­ hetetlennek látszó erőd. M agaslatának oldala csak kelet (a Duna) és nyugat

36

W ELLM ANN IMRE: M OHÁCSTÓL B U D A VISSZ AVI VÁSÁ IG

felől volt m eredek, északról és délről enyhébb lejtőn lehetett hozzáférni. T etejének hosszan elnyúló, nagyjából háromszögű alak ja m egnehezítette a védelem erőinek összpontosítását. F alait sokszögű bástya csak egy ponton, különben hengeres rondellák erősítették. A nyugat, északnyugat és dél felől körülvevő dom bokon alkalm as helyek kínálkoztak az ostromlók ü te­ gei szám ára. De a veszélyeztetettebb északi oldalon a Bécsi kaputól az északnyugati rondelláig m ásodik és h arm adik fal is, köztük széles és mély árokkal, délről pedig barbakánszerű előretolt védőm ű szolgált nagyobb biztonságul. S a töröknek nemcsak a védőm űvek 1684-ben szenvedett sé­ rüléseinek kijavítására volt gondja, hanem új falat is épített le a Dunáig a vízhordás oltalm azására. A m indenre elszánt tízezer főnyi várőrséget pedig, élén a várvívás és -védelem teré n nagy tapasztalatokkal bíró Abdurrahm án pasával, az is bizalommal tö ltö tte el, hogy 1684-ben Buda János ideje óta m ár hatodszor állt sikerrel ellen az ostrom lóknak De az utóbbiák is tan u ltak a két esztendővel korábbi kudarcból. Ezúttal még korábban jelentek meg a helyszínen, hadianyaggal és élelemm el bő­ ven ellátott, 77 000 főre kiegészülő sereggel, m elyben a császári és a bajor csapatokon kívül a protestáns brandenburgiak és szászok is jelentős erőt képviseltek, nem különben 15 000 m agyar hajdú és huszár. De ott küzdött E urópának szinte m inden részéből jö tt ezernyi, közte sok előkelő szárm a­ zású önkéntes is, m ert Buda visszavívása. s vele a török kiűzése végre az egész kereszténység ügyévé lett. A védők álital k iü ríte tt Pest elfoglalása m ár június 17-én m egtörtént. M ásnap a lovasság, egyúttal takarm ányról is gondoskodva, elállta a várhoz vezető utakat, hogy segítség ne juthasson be oda; utóbb annak körülsáncolása is m egindult a védők kirohanásainak akadályozására. M ajd fel­ állíto tták az ágyútelepeket a körülvevő dombok alkalm as oldalain, s míg ezek nappal törették a falakat, nagyrészt éjszakai m unkával folyt a m eg­ közelítésükre szolgáló ostrom árkok ásása, zegzugos vonalban, hogy a v ár­ beliek tüze végig ne pásztázhassa őket, jóval m élyebben és tágasabban, m int k é t évvel előbb, s párhuzam osokkal összekötve. A Vízivárost, m elyet le az északnyugati rondellától nagyjából a M ártírok ú tja m entén a Dunáig haladó egyszerű fal védett, m ár június 24-én sikerült elfoglalni. Ám észak­ ról a július 13-i roham súlyos veszteségek árán is sikertelen m aradt, a felhatolók lába a la tt m egnyílni látszott a föld az aknák robbanása nyom án, s azokat, kik mégis a v ár falára ju tatta k , puskagolyókon, nyilakon és lándzsa­ döféseken kívül égő szurokkoszorúk és robbanó lőportartók özöne zúdította vissza. K iderült, hogy a védők nem csak a réseket töm ik be tüstént, s az ágyútűzben bírják a versenyt, de az aknaharcban határozott fölényben vannak. A m ikor palotabeli nagy lő p o rrak táru k július 22-én eget-földet rá­ zó robbanással levegőbe repült, akkor is hiábavalónak bizonyult a v á r fel­ adására való felszólításuk. Csak az északról és délről július 27-én egy­ szerre m egindított általános roham hozta m eg ott a külső várfal és ro n ­ dellák, itt az előretolt védőm ű elfoglalását. Északon azonban egyelőre nem halad h attak tovább a második és a h arm a­ dik fal, s a köztük levő árok leküzdésében, délről a v árfal birtokbavételében, m ert Érd felől m egjelent a 60 000 főnyi török felm entő sereg. Mivel azon­ ban nagyrészt szedett-vedett népből állt, a nagyvezír nem m ert a m agu­ k at előbb körülsáncolt, m ajd onnan kilépve csatarendbe állt ostrom lókkal nyílt ütközetre kiállni. V álogatott katonáival csak m egkerülő hadm ozdulat­ tal, m ajd kétszer is janicsároknak a v árb a juttatásával próbálkozott, m ind­

W ELLMANN IM RE: M OHÁCSTÓL B UD A V ISSZ A V ÍV Á SÁ IG

37

annyiszor sikertelenül. így a szeptem ber 2-i végső roham ra az ostromlók szinte a fölm entésre jöttek szem elóttára vállalkozhattak. Északon a sarki nagy rondella m ellett ü tö tt résen felhatolva, az egyik rohamoszlop oldalba fogta a harm ad ik fal védőit, s ezután véres, em bernek ember elleni küz­ delemben sik erü lt fölülkerekedniük. A város elesett, s ennek hírére a palota szorongatott védői is m egadták m agukat. Keresztény összefogással végre sikerült súlyos áldozatokkal terhes 78 napi küzdelem á rá n kiragadni M agyarország egykori fővárosát az oszmánok kezéből, s ezáltal a K árpát-m edencében alapjában re n d ü lt meg a török ha­ talm a. A rendkívüli jelentőségű esemény hatása a la tt m ár olyan rem ények is keltek szárnyra, hogy B udával K onstantinápoly és Jeruzsálem kulcsa ke­ rü lt a keresztények kezére. A hajdani királyi székhely azonban, hol a győz­ tes fővezérek szabad prédálást engedtek sokat kiállt katonáiknak, a közben k itö rt tűz következtében egyelőre alig volt több füstölgő rom halm aznál. Nem­ zedékek v állv etett erőfeszítésére volt még szükség, hogy a pusztulás helyén sudárba szökkenő új élet sarjadjon.

Részlet Karinthy Frigyes „Film” c. cikkéből (Címszavak . . . I. 428—9.) „ . .. H átha m ég azt is tu d n ád — restellem bevallani — , hogy ami egyáltalán papírra k erül, milyen elenyésző kis része annak, ami beszélgetés, vitatkozás közben rö p p en t el az utcán, villamoson. Tudod m it — oda se neki! Nem baj, nem kár érte! Ne tarts léhának, se álszem érm esnek — könnyelm űségem mö­ gött a legnagyobb gőg éppen úgy elfér, m int a legm élyebb szerénység. Egy­ szerűen csak azt akarom m ondani, hogy az a gondolat, am i rendszerbe fog­ lalás és lerögzítés, a gondolattőzsdén való hivatalos bejegyzés nélkül elvész — az nem is érdem elte meg, hogy m egm aradjon: viszont a valam irevaló gondo­ lat, m indezek nélkül is m egm arad — olyan az. m int a tüzes szikra, akárhova esik, nyomot hagy maga u tán , előbb-utóbb eljut a m aga helyére. Ami gon­ dolatom é rt valam it, jó volt, helyes volt, igaz volt, a valósággal m egegye­ zett, annak a hatásáról meggyőződtem, bárhol nyilatkoztattam ki, az be­ v ált mint m egállapítás, m int jóslat — visszakerült hozzám, elevenen és m eggyarapodva, m iután elvégezte körforgását a gondolatok ta rk a kozmo­ szában, ak k o r is, ha egy szó, egy jelző form ájában vetettem el valahol be­ szélgetés közben; ami pedig puszta spekuláció volt csak, dialektikus játéka a valóságtól elvonatkozott értelem nek, azt írtam , vagy írtam volna meg vaskos kötetben, holtan és ism eretlenül feküdne valam elyik könyvtár poros polcai között. Nem igaz ám mindig, hogy scripta m anent, verba volant — lám, ama K risztus kezéből egyetlen sor írás sem m arad t meg, mégis tisztább képünk van világszemléletéről, mint Spengleréről p é ld á u l. . . ”

RÁBA GYÖRGY

Én nagyvilág Fölött látsz s alatt haladok nyom aim at összekötve szeretetem gyűlöletem áb ráját rajzolod a földre De én m inden kéreg alá szivárgók az élet savának napjaim ezre féktelen tenyészetben szerteáradt millió létem névtelen dicsőíthetsz és gyalázhatsz ki ujjal szemmel hiszel drám át hatalm ad rajtam semmi sincs nem m ondhatsz csak nagyvilágnak

KOCH VALÉRIA

Johanna stációi gödölye volt ki mellém szegődött az első ösvényen szökellő lábunknál szétnyílt a fű a lom bokban ott villant arcod U ram kardod lebegett üszkös város fölött az úton tovább öl ettem álm odtam neveddel vágtattam győzelmem a te győzelmednek hittem U ram most itt a téren égő áldozat vagyok csupán nem hős nem szent Jeanne d’Arc vagyok voltam s leszek m indörökké rendelkezz velem U ram

KOCH VALÉRIA

Johanna harcai messze a máglya kérdi Jo h an n a a felkelő napban sátra előtt lobogó h aját sisakba gyűri felövezi karddal friss d erek át ez m ár a máglya érzi Jo h an n a az árulás füstje fo jtja szívét légy engedelmes m ondja m agának s az ingébe kapó lángokba néz

KOCH VALÉRIA

Johanna imája U ram ism erem a vér a füst szagát az elülő csatazajt vércse vijjogását a győzelem m ám orát a dicsőséget álnok u ra k sunyi m osolyát de nem ismerem m agam at Uram titkos értelm ű rózsa a testem szerelem re érett halálra szánt a holdfényben ha övem et megoldom letéve kardom erőm elhágy és oly jó szelídnek lenni Uram Uram h a rendeltél szabadítónak erősítsd meg szívem tenger haragvását s ha m ajd m egátkoznak tégy hallóvá halljam angyalod szárnya suhogását m időn átkelek a lángon Uram

KRÄHLING JÁNOS -

ZOBOKI GÁBOR

Későbarokk templomépítészetünk a Dél-Dunántúlon

A Hegyhát és a Völgység, ez a két alig ism ert dél-dunántúli tájegység, kevés igazán „nagy” m űem léket ta rto g a t szám unkra. E vidék m egközelítőleg Tolna m egye középső részétől a szomszédos B aranya megye északi, Somogy megye keleti széléig húzódik, te h á t a török hódoltság pusztításának legnagyobb m értékben k ite tt területek közé tartozik. A hódoltságot megelőző idők épí­ tészetéről csak néhány em lék tanúskodik. A ma is álló épületek többsége a barokk k orban vagy később keletkezett. A XVIII. század emlékei között szerényen húzódnak meg evangélikus tem plom aink, m elyek falusi templomépítészetünk kutatásában szinte érintetlen területet képeznek. Faluképet m eghatározó jellegük érdekes színfoltja a kor építészetének. M unkánkban a H egyhát és a Völgység korabeli evangélikus tem plom ainak jellegezetességeit vázoljuk föl, de még nem m értük fel m indegyiket a környéken. 1781 előtt kevés protestáns kőtem plom épült, hiszen a vidék lakossága a török hódoltság alatt csaknem teljesen kipusztult. Az elnéptelenedett fal­ vak a XVIII. század elejétől kezdve keltek életre. A nagyarányú ném et telepítésből, valam int az ország más vidékeiről idetelepülő és a helybeli m agyarokból került ki a T olna—B aranya—Somogyi Egyházmegye evangélikussága. Tolna megye középső részének akkori földesura, a k o rát g o n ­ dolkodásban messze megelőző Mercy gróf, uradalm ának falvait azonos vallásúakkal és nem zetiségüekkel telepítette be, és vallásuk gyakorlásá­ b an is m egvédelmezte jobbágyait. Később eladta tolnai birtokait, de az általa kialakított, felekezeti és nemzetiségi szempontból egységes településszerkezet századunk közepéig csaknem teljesen m egm aradt. P ajtaszerű ora­ tórium ról tu d u n k például Bonyhádon és Györkönyben is, de sehol nem m aradt fönn ilyen épület. Az 1731-es Carolina Resolutio után im aházak bezárásáról, lelkészek elüldözéséről, várm egyei végrehajtók zaklatásáról olvashatunk az anyaköny­ vekben. M ária Terézia uralkodásának utolsó éveiben m ár m egváltozott az állam m agatartása a nem katolikus gyülekezetekkel szemben. Ez II. József­ nek köszönhető, aki m int trónörökös bekapcsolódott a korm ányzásba. így Sárszentlőrincen 1775-ben, K istorm áson 1777-ben m ár épülhetett „kőtem p­ lom ”. A XVIII. század végére gyülekezeteink anyagilag m egerősödtek, úgy­ hogy létrejö tt tem plom építészetünk felvirágzásának anyagi alapja. Az 1781. október 25-én kiadott Türelm i rendelet h atására a H egyhát és a Völgység tájain sajátos vonásokkal rendelkező evangélikus tem plom építészet alakult ki. A pátens még mindig tartalm azott korlátozásokat, de azokat az 1791-es országgyűlés véglegesen eltörölte.

K R Ä H LIN G JÁ N O S—ZOBOKI G Á BOR: K ÉSÖ BA RO K K . . .

41

Murga, a templom nézete az apszis felől

Ha tem plom ainkat alaposabban m egtekintjük, azonnal szem betűnik, hogy az 1791 előttiek —: a Türelm i rendelet korlátozásainak m egfelelően — nem állnak utcafronton. Ez a m egkötés azonban a település előnyére is szolgál­ hatott, hiszen a dombos-lankás felszín völgyeiben meghúzódó falvak fölé a dom boldalra vagy a tetőre épült a falu legszebben m egform ált közösségi épülete, az istenháza. A völgyben fekvő M ekényes faluképét a szemközti domboldalról egym ásra néző tem plom és tem ető jellemzi. K istorm ás domb­ tetőn épült tem plom a messziről észrevehető, akárcsak B onyhádé és Kalaznóé. Az 1795-ben épült hidasi tem plom m ár a falu főutcájára nyílik. A helytartótanácsi engedélyek szigorúan m eghatározták a tem plom ok méretét, a gyülekezetek viszont m inél több hívőnek a k a rta k helyet terem ten i bennük, így az esztétikai szem pontokat mellőzve, arán y talan u l hosszú alaprajz is kialakulhatott. Kistorm áson például a szélesség és hosszúság aránya 1:2,8. A tem plom hosszúságát a messze előrenyúló oldalkarzatok fokozzák. A hosszhajós tem plom típus eredetének, állandóságának azonban több oka is van. K orabeli alföldi protestáns tem plom ok k u tatása alapján Bibó István m űvészettörténész három tényezőt em lít (Bibó I.: Az Alföld későbarokk és klasszicista építészetének néhány kérdése). S zerinte a legfontosabb előzmény a tem plom és a lakóház szerkezeti hasonlósága. A ..kőtem plomok” elődeit, az oratórium okat olyan falusi építőm esterek építették, akiknek tudása lakó­ háznál nagyobb m éretű épület emelésére nem volt elegendő. íg y az orató­ rium ok a hagyom ányos falszerkezet (patics, vályogfal, faváz) és az ebből adódó alakítási szabályok, kötöttségek m iatt a lakóházhoz hasonlítottak. Má­

42

K R Ä H LIN G JÁ N O S—ZOBOKI G Á BO R : KÉSÖ BA RO K K .. .

sik fontos előzmény, hogy a tem plom nak Szent István óta kialak u lt és m egszokott „tem plom form ájúnak” kellett lennie. H arm adikként em líti, hogy a kezdetleges technika és a silány építőanyagok m iatt az azonos alapterületű négyzetes, illetve téglalap alakú alaprajz esetén az utóbbi lefedése egysze­ rű b b és könnyebb. Végül hozzá kell tennünk, hogy a sok ném et bevándorló is hasonló hosszíházas előképet hozott m agával a ném et területről. Leonhard C hristoph Sturm 1746-ban A ugsburgban kiadott tem plom okról szóló m inta­ könyvének alaprajzai között is előfordul a hosszházas forma. Templomaink építői helyi m esterek voltak. Név szerint keveset isme­ rünk. Tudjuk, hogy Schneiderhahn Fülöp építette a bonyhádi róm ai kato­ likus plébániatem plom ot 1769—82 között, m ajd az egyházaskozári evan­ gélikus templomot 1783—86. végül a bonyhádi evangélikus tem plom ot 1 7 9 5 —1800 között. E tem plomok csehboltozati rendszereit m egfigyelve könnyen m egtaláljuk ugyanazon építőm ester keze m unkájának sajátos vo­ násait. Kozári és bonyhádi evangélikus tem plom unk is négyszakaszos szer­ kesztésű. akárcsak a katolikusoké, ahol a hajóhoz szentély kapcsolódik. A bonyhádi római katolikus és evangélikus tem plom főhom lokzatán a karzat m agasságában szoborfülkék, Egyházaskozáron ablakok találhatók, fgy m ind­ egyik homlokzat három tengellyel rendelkezik, s ez a tagolás a többi épü­ leteken ott nem található. S chneiderhahn tevékenysége m agyarázatot ad arra, hogy az evangélikus és katolikus tem plom ok között külsőleg nem sok különbséget találunk, ha a felhasznált anyagok minőségét és m egm unkálá­ sát tekintjük. Ám a kiragadott példákban nem csak az építőm ester, hanem az építők is azonosak voltak. A bonyhádi katolikus parókia história domusának bejegyzése szerint az evangélikusok csak akkor kezdhették el építeni tem plom ukat, miikor a katolikust m ár befejezték. Ilyen „tanulóm unkával” épülhetett fel a ma is álló tem plom unk. Az épületek alaprajzának megfelelően felépítm ényük terem tem plom ; tö­ m egük is ezt az alaprajzi rendszert tükrözi. A főhomlokzati b e já ra t felett torony emelkedik, ehhez simul a belső tér nyeregtetős fedése, m ely a nyolc­ szög három oldalával az ívesen záródó szentély feletti kontybán végződik. T ehát tem plom aink külső m egjelenését alapvetően a templom hosszú belső tere és a torony töm ege határozza meg, ezért a hódoltságot súlyosan elszen­ vedő m ásik tájegység — az Alföld — tem plom aival m utatnak rokonságot. Az alföldi hosszházas — tornyos tem plom ok azonban nem végződnek m in­ dig kontytetővel (pl. Mezőberény II. kerületi evangélikus tem plom a). A nyugat-m agyarországi torony nélküli típusoktól (Győr, Sopron, Kőszeg, Tét), illetve az észak-m agyarországi és Pest környéki centrális típusok­ tól (Késmárk, Maglód, Domony) nyilvánvalóan különböznek e dél-dunán­ túli tem plom aink. Eleinte a völgységi tem plomok is torony nélkül épültek, de a toronyépítés korlátozásának m egszűntével m indenhol felépítették a haran g o k at hordozó és fontos tűzjelző feladatot ellátó tornyokat. A torony általában a hom lokzat előtt áll, ez a későbbi hozzáépítésre utal. Ezt látju k Kalaznón, Kistorm áson, M urgán, V arsádon, Sárszentlőrincen, Keszőhidegkúton és Majoson. B onyhádon és a szomszédos Hidason a torony a tem plom tömegéből csak kicsit ugrik előre, a főhomlokzathoz íves felület­ tel kapcsolódik. Szárazdon „hom lokzati” tornyot találunk (a torony és a fő­ hom lokzat első síkja megegyezik). A torony m agassági kiterjedését a víz­ szintes párkányzatok általában három szintre tagolják. Ezek a párkányok a tető ereszének m agasságában és a toronyóra felett fu tn ak körbe. Az órap ár­ kányt és az óra helyét akkor is elkészítették, ha a gyülekezetnek nem volt

K R Ä H LIN G JÁ N O S—ZOBOKI GÁBOR: K ÉSÖ BA RO K K . . .

M urga, b e ls ő té r

Kalaznó, a főbejárat feletti címer

43

44

K R Ä H LIN G

J Á N O S — Z O B O K I G Á B O R : K É S Ö B A R O K K . ..

Bonyhád, a la p ra jz

E gyházaskozár, alap rajz

pénze toronyórára. A tornyot lezáró toronysisak kezdetben mindig hagym a­ sisakos kialakítású volt, a későbbi felújítások során azonban gyakran egy­ szerűbbre alakították ki. Így például Keszőhidegkúton az eredetileg barokk toronysisak helyére a század elején egyszerű, úgynevezett csürlős jellegű toronysisak került. Egyházaskozár példája különösen érdekes. Az 1783-ban kezdődő építkezés idején még tilos volt tornyot építeni, azonban a gyüle­ kezet m ár a torony alísó részét beépítette a tem plom „testébe” ; a m ásodik osztópárkányzat m agasságában tim panonnal zárták le a hom lokzatot, a to­ rony ablakai pedig padlásablakként szolgáltak. Később, a korlátozás m eg­ szűntével, a timpanonok főhom lokzat fölé építették fel a tornyot. A b ejáratn ak , kapuzatnak megoldása m indig jelentős volt. Nem véletlen, hogy a T ürelm i rendelet kezdetben tilto tta az utcáról nyíló közvetlen bejá­ rást, m in t az épület reprezentatív m egközelítésének legmegfelelőbb m ódját. Ezért csak oldalbejáratokat nyith attak , de később, a toronnyal együtt meg épített főbejárattal sem szűnt meg az oldalbejárat használata. A tem plom ­ kapuk fe le tt kőbe vésett címerek, la tin vagy ném et nyelvű feliratok ta lá l­ hatók. A m agyar cím er gyakran m egtalálható, de vele együtt H absburg

k r ä h l in g

J á n o s —z o b o k i G á b o r : k é s ö b a r o k k 45

Keszőhidegkút, axonometrikus metszet

46

K R Ä H L IN G JÁ NO S— ZOBOKI G Á BO R : K É S Ő B A R O K K ...

császári koronát és kétfejű sast is láth atu n k (Majos és Kaiaznó címerei). A feliratok a tem plom építésének éve m ellett Istent m agasztalják, II. Jó ­ zsef vallási türelm ességét hirdetik. Hidason a főbejáratot oszlopokon nyugvó íves p árk án y emeli ki, felette barokk ablak látható. A főhomlokzat jelleg­ zetes elem e a csaknem m indenhol m egtalálható csigavonal (voluta), am ely Vignola II Gesú-ján jelen t meg először Rómában, és ném et közvetítéssel nálunk is szinte m inden barokk tem plom on m egtalálható. Az oldalhom lokzatot falsávok vagy pilaszterek tagolják, köztük egymás felett két, csaknem azonos nagyságú ablak van. Ezáltal az oldalkarzat és az alatta levő tér is egyform a külső m egvilágítást kap. A katolikus tem p­ lom okban nincs oldalkarzat, ezért o tt a legritkább esetben található két egymás feletti ablak, így a protestáns és katolikus templomok az oldalhom lokzat alapján könnyen m egkülönböztethetők. Az oltárfalra viszont na­ gyobb ablakok is kerülnek, hiszen itt nem osztja ketté a teret a karzat. Ezek az ablakok sokszor különlegesen m egform ált ún. lantablakok. M urgán és K alaznón látható ilyen, továbbá Hidason és M ajoson a főbejárat fölött. Az épület belső térh a tását a m ennyezet kiképzése is nagym értékben befolyásolja. A boltozatok mozgást, tagoltságot hoznak a térbe. M urga tem p­ loma két, Bonyhád, Keszőhidegkút és Egyházaskozár három harántboltövvel van tagolva; ezekben csehboltozatok sora kelt mozgalmas tér­ élményt. Az em lített gyülekezetek m egfelelő anyagiakkal és kellő tudású építőm esterrel rendelkeztek. A sík m ennyezet gyakrabban fordul elő, ez kevésbé megkapó. A tem plom ba belépőt m eghökkenti a hosszú karzatok térszűkítő hatása. Az oratórium okban felállított, fából készült karzatok szerkesztésm ódját m eg tarto tták a később téglából felépített tem plom okban is. Ez a belső tere t beszűkíti. A karzatok m agassága és a közöttük levő légtér aránya határozza meg a té r hatását. K alaznón és K eszőhidegkúton ez az arány jobb, m int a többi tem plom nál. Az előrenyúló karzat-m ellvédeken bibliai idézetek, fi­ gurális ábrázolások láthatók. M agyarországon m indez csak itt található. Festőkre vonatkozó adato k at nem találtu n k , csak néhány stílusbeli hason­ lóság fedezhető fel egyes tem plomok között. A képek tem atikája és fotók alapján bizonyítható, hogy K eszőhidegkút és Kaiaznó karzatm ellvédjét ugyanaz a vándorpiktor festhette. A képek kialakítása és tém ája egyedi. Varsád és Mekényes képei is hasonlóak. Külön feldolgozást érdem elne e karzat-m ellvédek ikonográfiája. C éljuk a Biblia képi illusztrálása. Ó- és újszövetségi jeleneteket, igefeliratokat, próféták, tanítványok és evangé­ listák, L u th er és II. József ábrázolását is láthatjuk a karzatok mellvédjein. Majoson, Varsádon és M ekényesen m inden második festm ény vázát ábrázol. A m urgai karzat-m ellvédnek népi ízléssel és tanultsággal m egform ált fi­ gurái — köztük II. József és L u th er — különleges értéket képviselnek. Kalaznón az oltár előtt életnagyságú Luther-szobor áll, Varsádon az oltár mögötti falon is m egjelenik II. József portréja. A padok sűrű elhelyezésével és a padsorok falhoz állításával elérték, hogy egyszerre 700—800 lélek beférhetett a tem plomba. A padvégek kialakítása a korabeli csigavonalas barokk padvégekhez hasonló. A liturgikus tér centrum a m indenhol a szószékoltár. A templom szűkös­ sége m iatt a szószék legmegfelelőbb helye az oltár fölött van, m ásrészt itt az oldalkarzaton ülők is láthatják az igehirdetőt. A reform áció folyam án először 1590-ben a schm alkaldeni várkápolnában került a szószék az oltár fölé, m ajd ném et és szlovák közvetítéssel nálunk is elterjedt ez a form a, mely

K R Ä H L IN G JÁ N O S—ZOBOKI G Á BOR: KÉSÖBAROKK

M ajos, főb ejárat fe le tti cím er

H idas, tem p lo m b ejárat

K alaznó, lantablak

M ajos, Á ron szobor az o ltárró l

47

48

K R Ä H I.IN G

JÁ N O S—ZOBOKI GÁBOR: K É S Ő B A R O K K ...

Szárazd, szószékoltár

Murga, szószékoltár

Varsád, szószékoltár

Kalaznó, szószékoltár

K R Ä H L IN G JÁ N O S —ZOBOKI G Á B O R : K ÉSÖ BAROKK . . .

49

N yugat-D unántúlon és Észak-M agyarországon is gyakran előfordul. A szó­ székoltár három fő szerkezeti részből áll. Az alsó rész az oltárasztal. Kö­ rü lö tte található a térdeplő, m elyet később korláttal is körbefogtak. Az ol­ tárk o rlá to k nem egyidősek az oltárral, legtöbbször fém ből készültek, gyak­ ra n neogót vagy szecessziós ízléssel. A felső rész a szószék, m elyet hangvető koronáz. E két fontos funkcionális elemet az oltárfal, a retabló fogja össze. E ttől a rendszertől egyedül a hidasi szószékoltár tér el. Itt a papi pad és a vele szim m etrikusan elhelyezkedő sekrestye fölött az oltárfalon végighú­ zódó, a két oldalkarzatot is összekötő karzat található, mely a szószéket is m agába foglalja. Ez előtt áll az oltár. Az oltárkép m indig Jézust ábrázolta. A korabeli oltárképeken a keresztre feszített Jézust festették meg (Majos, Keszőhidegkút, K istorm ás, Szárazd, Mekényes), míg a későbbieken Jézust az O lajfák hegyén. Az utóbbiak azon­ ban kevésbé értékes olajnyom atok. Az o ltárfalat korintoszi oszloprend és p árkányzat keretezi. A párkányzaton Mózes és Áron szobrai a bűn ellen alkotott isteni törvényt és m egtartását szim bolizálják; ennek ellenpólusa­ k én t a bűn terh étő l m egszabadító Jézus az oltárképen jelenik meg. A szó­ szék m ellett vagy felett ism ét felfedezhetők a vázadíszek. Tem plom aink hangvetőjének ikonológiája a Jelenések könyvén alapul. M indenhol m eg­ találju k a Jézus vissza jövetelét trom bitával h írü l adó angyalokat. Bonyhádon a hétpecsétes könyvön ülő Bárány, több helyen a Megváltó uralm át jelképező korona utal a végső ítéletre és K risztus eljövendő országára. Eddig nem szóltunk az épületek állagáról. Ebben a tekintetben nagy elté­ réseket találunk. Kevés épület van jó állapotban. A legtöbb gyülekezet a ném et kitelepítés óta kis létszám ú, néhol csak p ár lélek van, így az épüle­ tek et nem tu d ják m egfelelően gondozni. Szép példákat is látu n k a helyreállításra. Ez sajnos nem m indig értékének megfelelő m ódon történik. P él­ dául a karzat-m ellvédek festm ényeinek javítása restaurátori m unkát igé­ nyelne. A kalaznói tem plom a legszebbek közé tartozik, de a tönkrem ent tetőszerkezetek okozta beázás az épület összedőlésével fenyeget. K istorm á­ son villámcsapás m iatt folyam atosan pusztul a torony. Még szám talan pél­ d á t sorolhatnánk. A jelen feladata, hogy ezekből az em lékekből m inél tö b ­ b et m egm entsünk. Rem éljük, hogy felmérő m unkánk hozzájárult e tem plo­ mok jobb m egismeréséhez és pusztulásuk megakadályozásához.

H id a s, te m p lo m b e lső

FRIED ISTVÁN

Székács József sírjánál

A Pesti Evangélikus Egyház D eák té ri gyülekezete ez évben ünnepli m eg­ alakulásának 200. évfordulóját. Ebből az alkalom ból történetének egyik legjelentősebb személyiségére, Székács József (1809—1876) bányakerületi püspökre em lékezünk. Egy k o rtárs katolikus pap „az ország pap ján ak ” ne­ vezte őt. Most sokoldalú irodalm i tevékenységének egy kevéssé ism ert te­ rületével kapcsolatosan m u tatju k be. Az em lékbeszéd 1987. június 5-én hangzott el a püspök-költő K erepesi úti sírem lékének m egkoszorúzása al­ kalm ából, a „szerb—m agyar irodalm i kapcsolatok” konferencia résztvevői előtt. (Szerkesztő) „Ki völgyben áll, ha körültekint, csak szirtfalakat, ha feltekint, kis részben borús vagy borútlan eget lát, ítélete szűk, m ert láth atára szűk; k i hegytetőn áll, ha körültekint kéklő messzeségben bérczeket, síkokat, tengert, — ha fel­ tek in t, nagy egészben az ég azúr boltozatját szemléli, s ra jta napot s felle­ get egyszerre, ha letekint, a völgy történet-könyvében olvas — ítélete tá ­ gas, m ert láth atára tágas .. 1838. április elsején hangzott el ez a szózat, a pesti evangélikus tem plom ­ ban, a várost m egpróbáló nagy árvíz után. Aki elm ondta, költői és fordítói hírn ev et m ondhatott a m agáénak, m egjárta a külföldet, m egism erte hazánk nem csak m agyar, hanem szlovák és szerb népét és k u ltú rá já t is; 1836-tól a M agyar Tudós Társaság tag jak é n t tevékenykedett, ism erősei között ép­ pen úgy m egtalálható a m agyar szellemi élet színe-java (Vörösmarty Mi­ hály, Bajza József, Toldy Ferenc), m int a szláv művelődés nem egy ki­ em elkedő képviselője. Pavel Jozef Safárik, S tevan Stratim irovic, és leve­ lezőtársként az európai hírű G oethétől és G rim m Jakabtól ünnepelt Vük Stefanovic Karadzic. A m it legtöbbet em legetünk m anapság, az a szerb— m agyar kulturális kapcsolatok történetében p áratlan becsű Szerb népda­ lok és hősregék 1836-os kötete, m elynek m űvészi értékét legutóbb Juhász F erenc m éltatta. S am iről kevesebbet szólunk: Plutarkhosz-tolm ácsolása, általáb an a görög epigram m ák kongeniális m agyar megszólaltatása. A m a­ gyarországi antikvitás-kultusz histórikum ában azonban Terentius- és Horatiu s-fo rd ításait is megfelelő helyére kellene állítanunk, ifjúkori Schil­ le r- és későbbi G oethe-átültetései is gyarapították világirodalm i m űvelt­ ségünket. Székács József hegytetőn állt, szem határa tágasnak bizonyult. Tudta, hogy kora egyben a népszabadság és népfenség eszm éjének időszaka, ezért za­ rándokolt el K rakkóba, hol a lengyel szabadsághős, Kosciuszko sírhalm a versre ihlette.

FRIED IST V Á N : SZÉK ÁC S JÓZSEF S ÍR JÁ N Á L

51

S b ár a hazaszeretet vélte — nem csekély joggal — „az ősvágyak földileg legigézőbbiké”-nek, m indenkor arra törekedett, hogy a m aga csekély és mégis hathatós eszközeivel elősegítse: a nem zet „dicső és virágzó, szabad és nagy s az em beriséget képző nem zeti testvérek között m éltó te stv é r” legyen. Ezek között a nemzeti testv érek között ta rto tta számon Székács József a szerbeket, kiknek nyelvét m egtanulta, kiknek népköltészetéből kötetre valót fordított, s még élete alkonyán is azt szerette volna, ha kö­ tete m egtisztítva az egykorú nyelvhasználat esetlegességeitől ism ét m egje­ lenjen. De am iként erre a poézisra lelt, ugyanolyan biztonsággal lelt rá a régi idők ad riai-tengerparti költészetére, a királyudvari kéziratra és m ás szláv népek dalaira is, amelyekből antológiát készült összeállítani — és rá ­ talált az újgörög költészetre is, fordítóként is a B yron és Goethe nevével jelzett fiihellén mozgalomhoz csatlakozva. Tévedhetetlen érzékkel állt az új szlovák irodalmi nyelv ügyét képviselők mellé, és állást foglalt a Já n K ollártól m eghirdetett elavult nyelvi eszménnyel szemben, jóllehet a népköltészetet kiadó K ollárt idézte, nagyra becsülte. S m ég nem szóltunk a szerkesztőről, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap m unkás kiadójáról, a m agyar forradalom és szabadságharc hívéről, kinek szabadsághitéért előbb m enekülnie, m ajd kisebb térre összehúzódnia kellett, a Bach-korszak egyház- és szabadság-ellenes korm ányzata merész tagadójá­ ról, az egyházi autonóm ia határozott képviselőjéről, a vallásos énekek szer­ zőjéről. Ez a sokoldalú, a népek testvériségében hívő „ország p ap ja” nem ­ csak hird ette, vallotta az igét, hanem közhasznú tevékenységével szolgálta is. A m it Balassa János orvosprofesszorról m ondott, őrá is áll: „tudom á­ nyát (.. .) nem úgy tek in té (...) m int sokan, — arcánum nak, mely csak pénzen kapható, oraculum nak, m elynek csak az aran y előtt nyílik meg a j­ taja __ hanem az em beriség közjavának, hogy azt legjobb tehetsége sze­ rint közölje m indenekkel m indenek jav ára . . . ” S am ikor a szerb—m agyar kapcsolatok m űvelőiként, a reform kor k u tató i­ ként, a szerb népköltészet és Vük K aradzic kései m éltatóiként m eghajtjuk fejünket az előd ro p p an t hatású m unkásságát felidézve, akkor egy hajdan volt korszak legjobb képviselőinek egyikét is köszöntjük, azt a sosem avíttá váló törekvést, amely a m agyarság és emberség, a szabadelvűség és lelkiism ereti szabadság eszméit az em beriség pótolhatatlan közkincsének tu d ta és hirdette.

VANKO PE T E R

A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata

Ebben az írásban azt keressük, hogyan segíthetik századunk nagy fizikai felismerései a teológiai gondolkozást. Azt szeretnénk m egm utatni, hogy az egyház m entegetődző-bizonygató vagy védekező-támadó viszonyulása he­ lyett egészen m ásfajta kapcsolatot kell és lehet kialakítani a term észettu­ dományok és keresztény h itü n k között. Ennek m egm utatására a 20. századi fizika két nagy eredm ényét: a speciális és általános relativitáselm életet, valam int a kvantum m echanikát fogjuk részletesebben megvizsgálni. De előbb két megjegyzést kell tennünk a term észettudom ányokra, illetve a teológiára vonatkozóan. A tudom ányos eredm ényeket, egy-egy tudom ányág állításait, tételeit h a j­ lam osak vagyunk egyenlővé tenni a valósággal. Ezt m u ta tja az a jelenség is, hogy „fizikai törvényekről" beszélünk, m intha ezek korm ányoznák a valóságot. A 20. századi fizika eredm ényei és elsősorban a kvantum m echa­ nika filozófiai értelmezése ébresztette rá a fizikusokat arra, hogy a fizika és általában a term észettudom ányok tételei, „törvényei” nem azonosak a valósággal, hanem a valóság szim bólumai. Ezek a szim bólum ok nagyon sokat elárulhatnak a valóságról, jól használhatóak lehetnek — ezt igazol­ ják a technika eredm ényei — , de nem rag ad h atják meg a valóságot a maga teljességében. Hasonló m egállapításokat tehetünk a teológiáról és a vallásos gondol­ kodásról. A teológia tudom ánya és a vallásos em ber éppúgy törekszik m eg­ ragadni. szavakkal és gondolatokkal kifejezni Istent és a h it lényegét, m int a term észettudom ányok a fizikai valóságot. A m egism erésnek ezen a terén is nagy a kísértés, hogy Isten t a bennünk kialakult istenképpel azonosítsuk. A teológia, a vallás szavai, állításai és dogm ái — a fizikai törvényekhez hasonlóan — szimbólumok. És ha valóban élő szimbólumok, akkor az egyéni és közösségi élet m egannyi tapasztalata igazolhatja erejüket. De soha nem szabad azt képzelnünk, hogy ezek a szimbólumok azonosak azzal a valósággal, am it szám unkra képviselnek.1 K ét szim bólum rendszer áll tehát előttünk, és most a rra vállalkozunk, hogy _ term észetesen a teljesség igénye nélkül — kapcsolatot keressünk e két rendszer között. Miért pró b álju k segítségül hívni a term észettudom ányokat, a fizikát a keresztény igazság teljesebb m egértéséhez? Ennek oka többek között, hogy ma M agyarországon — a teológus szakem bereket és m ás k e ­ veseket kivéve — még a nem term észettudom ányokkal foglalkozó em berek is többet tanulnak, és talán többet is tu d n a k a fizika tételeiről, m int a teo­ lógia rejtelm eiről. De a fizika segítségül hívásának ennél mélyebb oka is van: ez pedig a fizika szim bólum ait leíró, megfogalmazó, teljesen egyértel­ mű, m indenki szám ára azonos jelentést hordozó „nyelv” , a m atem atika. A

VANKÓ PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20, SZ Á Z A D I FIZIK A

53

m atem atika segítségével a szakem ber, és bizonyos m értékig az érdeklődő is m egism erheti a fizikai szim bólumokat, m egértheti azok összefüggéseit. És ennek a tu d ásn ak a birtokában m egsejtheti azt a valóságot, am it a szimbólumok kifejeznek: a valóságot, am int az térben, időben, anyagban m egnyilvánul. És ez a sejtés, ez a vízió segíthet m inket, am ikor a valóságot egészen más irányból közelítjük. Segíthet teológiai igazságok jobb meg­ értésében. Egyrészt a világ fizikai szerkezetéről való mélyebb tudással ki­ küszöbölhetjük, m egváltoztathatjuk hibás elképzeléseinket a világm inden­ ségről; m ásrészt a fizika paradox szim bólum rendszerét, m int hasonlatot, segítségül h ív h atju k a teológiai szim bólum rendszer paradox képeinek egy­ ségbe rendezéséhez. A következőkben a lehető legcsekélyebb alapism eretet feltételezve fel­ vázoljuk ezt a megvilágító kapcsolatot. Ahhoz ta lá n elég lesz, hogy láthas­ suk, milyen értékeket hordoz egy ilyen összehasonlítás —, és talán néhányakban kedvet kelt mélyebb vizsgálódáshoz a fizika és a teológia titkaiban.

Tér és idő A té r és az idő életünk közege: a világtörténelem eseményeit térben és idő­ ben helyezzük el. Saját sorsunk is elválaszthatatlan térbeliségünktől és idő­ beliségünktől. Viszont azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk képesek a tér és idő szerkezetét m egváltoztatni. G yakran érezzük az idő m úlását, a távolságokat változónak; érzetük nagyon függ lelkiállapotunktól is; de hét­ köznapi eszközeink — az órák, n aptárak, térképek, m érőszalagok — mégis állandóságukat és tőlünk való függetlenségüket, objektivitásukat igazolják. A teret és az időt tőlünk és egym ástól függetlenül létező abszolutum nak érzékeljük. E bben a m inden irányban végtelen térben és időben próbáljuk elképzelni a világm indenség alakulását. Ez a próbálkozás egy sor problém át vet fel, m int p éld áu l: Ha az idő végtelen, akkor a világ örökké van-e, vagy keletkezett, Isten terem tette, de akkor mi volt „előtte” ? Ha a tér végtelen, akkor vagy végtelenül nagy a világ, vagy véges m éretű, de akkor mi v an „kívül” ? Ha a világm indenség vázát a té r és az idő adja, akkor hol van Isten (térben és időben)? Változik-e Isten az idővel, vagy változatlan? Megvál­ tozott-e Jézus kereszthalálakor, változtat-e „szándékain” kérő im ádságaink hatására ? Hogy viszonyulhatunk m úlandóságunkhoz, az időhöz, ahhoz, am i elmúlt, és „végleg a m ú lté” ? Hová helyezhetjük az örökkévalóságot?2 De nem csak filozófiai és teológiai problém ák adódnak. Az újkori fizika — a new toni m echanika és a M axwell-féle elektrom ágneses elm élet — a m inket körülvevő valóság jelentős részét le tu d ta írni és meg tu d ta m agya­ rázni az abszolút tér és idő fogalm aira épülő rendszerével. De néhány za­ varó _ ellentm ondást sejtető — eredm ény is született. Ezek közül az egyik __ szám unkra a té r és az idő szem pontjából a legfontosabb — a Michelsonféle kísérlet kud arca: a mozgó Föld sebességét próbálták m eghatározni a nyugvó éterhez képest. A fénynek, m in t elektrom ágneses hullám nak, a terjedéséhez egy rugalm as közeget k ellett feltételezni, am ely kitölti a világm indenséget. (Hasonlóan ahhoz, hogy a hanghullám ok is csak valam ilyen anyagban, például levegő­

54

VANKO PÉTER: A TEOLÓ G IA ÉS A 20. SZÁZADI FIZ IK A

ben terjedhetnek — erre a kérdésre m ég visszatérünk írásunk m ásodik ré­ szében.) Ez az elképzelt nyugvó közeg az éter — m elynek segítségével egy­ szerű és nagyon pontos módszer kínálkozott a Föld sebességének m egm é­ résére. A fény a nyugvó közegben — az éterben — terjed, és így annak a két fénysugárnak, am elyek közül az egyik a Földdel azonos irányban, m ásik ellenkező irán y b a n halad, a mozgó Földről figyelve különböző se­ bességet kellene m u ta tn ia —, hiszen m ialatt a fénysugár egy bizonyos — egyenlő — távolságot megtesz m indkét irányban az éterben, azalatt a Föld is elmozdul, s így a Földdel azonos irányban haladó fénysugár látszólagos elm ozdulása kisebb kell, hogy legyen, m int az ellenkező irányban haladó sugáré. (Lásd az ábrát.)

A nnak ellenére, hogy a mérőeszköz elég pontos volt ahhoz, hogy ezt a különbséget kim utassa, m inden kísérlet negatív eredm énnyel végződött, azaz azt tapasztalták, hogy a két fénysugár között sem m ilyen különbséget nem lehet kim utatni. Elsősorban ennek a kísérletnek a kudarcára alapozta Einstein 1905-ben publikált speciális relativitáselm életét. A term észettudom ányoknak, és így a fizikának, csak olyan fogalm akban szabad gondolkodnia, am elyek — el­ vileg — m egm érhetőek. így, mivel a fény sebességét egymáshoz képest moz­ gó m egfigyelők is egyform ának m érik, nem lehet eldönteni, hogy egy rend­ szer mozog vagy áll a „nyugvó térh ez képest” — csak relatív, egymáshoz képest való sebességeket lehet m érni. Ezért nincs értelm e „nyugvó térrő l” beszélni. K ét mozgó rendszer egym ással teljesen egyenrangú. A fény m inden rendszerben azonos sebességgel halad. Ezekből az állításokból m ár egyszerű szám tani m űveletekkel m egkaphatok a speciális relativitáselm élet m eghök­ kentő eredm ényei: két egymáshoz képest mozgó megfigyelő ugyanazt a távolságot és id ő tartam o t különbözőnek fogja tapasztalni. Az abszolútnak képzelt té r és idő „m éretei”, a távolságok és az időtartam ok függenek a megfigyelő m ozgásától: m ásképp telik az idő, m ások a távolságok, ha meg­ változik a rendszer mozgásállapota. Nem lehet megm ondani, hogy a külön­ böző m érési eredm ények közül m elyik az „igazi” ; m indegyik egyenrangú. És ezt az ellentm ondónak tűnő állítást nem lehet feloldani azzal, hogy a megfigyelő „csalóka szubjektivitását” feltételezzük. Az egymáshoz képest mozgó rendszerekben a fizikai folyam atok is m ásképpen zajlanak le. (Ezt kísérletileg is meg lehet figyelni: nagyon rövid élettartam ú, gyorsan bomló elem i részecskék, h a nagy — fénysebességhez közeli — sebességgel mozog­

V A N K Ó PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20. SZ Á Z A D I FIZIKA

55

nak a Földhöz képest, akkor jóval hosszabb életűnek m utatkoznak szám unk­ ra, m ert „saját ó ráju k ” sokkal lassabban jár, m in t a miénk.) Tehát sem abszolút térről, sem abszolút időről nincs értelm e beszélni. Az idő és a té r elválaszthatatlan egym ástól és a „m egfigyelőtől” — azaz az anyagi világtól. Ezentúl a „tér-idő” kifejezést is fogjuk használni e két különbözőnek érzékelt fizikai m ennyiség alapvető, ontológiai együvétartozásának kifejezésére. Tíz évvel később Einstein a tér-idő és az anyag még szorosabb összefüggé­ sét írta le. Ez a kapcsolat általános relativitáselm élet néven ism ert, és nem olyan egyszerű, befejezett fejezete a fizikának, m int a speciális relativitáselmélet. Einstein m ár korábban m egm utatta, hogy a tömeg és az energia egymással ekvivalensek, egym ásba átalakíthatok. Híres E = m.c2 képletét azóta m ár rengeteg kísérleti eredm ény és gyakorlati tapasztalat igazolja. Az általános relativitáselm élet azt m u tatja m eg,hogy a tér-idő és az anyag (tömeg vagy energia) ugyanannak a valóságnak két különböző leírása. Ahhoz, hogy a kísérleti tapasztalatokkal megegyező eredm ényekre ju s­ sunk, kénytelenek vagyunk a hétköznapi gyakorlatban m egszokott euklédeszi geom etria helyett a Bólyai-féle általános, görbült térb en írni fel a mozgás és a gravitáció egyenleteit, ahol a töm eg a tér-idő görbületével helyettesíthető, és viszont: a tér-időt a világm indenség tömegeloszlása h a­ tározza meg. A té r és az idő az anyagi világnak éppen olyan tulajdonsága, m értéke, m int a tömeg, az energia és a többi fizikai mennyiség. A fizikai valóságot leíró fogalm ak ezek ,— és nem azt m egalapozó abszolút létezők. A világ változásának alávetettek, és nem örök, változatlan struktúrák. Ezeknek az új m egállapításoknak a fényében néhány kérdésünket — ha nem is m egválaszolhatjuk, de — visszautasíthatjuk. Mi volt a terem tés „előtt” ? É rtelm etlen kérdés, hiszen az idő is a világgal együtt tere m te te tt (vagy keletkezett), az „előtt” határozó így értelm etlen. Mi van a véges világon „tú l” ? Ez is hasonlóan értelm etlen kérdés: a tér a világ m értéke, csak a világban létezik, így a „tú l”, m int távolságfogalom értelm etlen, ha a világm indenségre vonatkoztatjuk. A Bolyai-féle geom et­ riában a té r lehet egyszerre véges (terjedelm ű) és h atártalan (azaz nincs olyan h atár, am in „túl” m ár „semmi sincs”). Ezt az állítást m ég a kétdi­ menziós véges terü le tű és mégis h atárnélküli göm bfelület hasonlatával is nehéz elképzelni vizuálisan. De elfogadhatjuk, hogy a világ szerkezetét a „véges és h a tártalan ” paradoxnak tűnő állítása írja le legjobban. B ár erre még nincsenek bizonyítékaink, elképzelhető, hogy egy nagyon távoli gala­ xisban saját csillagrendszerünk — ősrégi — képét láth atju k hátulról, azaz a té r önm agára görbül, záródik. A rra a kérdésre, hogy hol van Isten, m egint nem tudunk válaszolni, de m inden olyan próbálkozást visszautasíthatunk, am ely Istent, m inden létező alapját, a végső abszolutum ot a té r és az idő relatív, a terem tett világhoz kötött fogalm aival próbálja valahol elhelyezni. M ióta a csillagászat, a repülés, az űrhajózás „kézzelfoghatóvá” te tte az eget, m ár nem nagyon próbáljuk Isten országát térben „fen t” elhelyezni. U gyanakkor az idő dim enziójában Isten országát, az örök életet hajlam osak vagyunk a távoli jövőbe helyezni, m intha az a m ostani (abszolútnak érzett) idő egyenes folytatása lenne. Ugyanígy Istent m agát is időben változónak képzeljük. Ezeket az elképzeléseinket m indenképp helyre kell igazítanunk.

56

V A N K Ö PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20. SZÁZADI F IZ IK A

Az örökkévalóság, „az örök jelen” kérdésében T illich n ek — a D iákom é­ ban m egjelent — írásához fordulhatunk.2 Eddigi gondolatm enetünk is m eg­ erősíti Tillich állítását: Isten országát nem a földi tér-idő, hanem egy alap ­ vetően más dim enzióban kell keresnünk. De ez a dimenzió — Tillich kife­ jezésével a mélység dim enziója — átszövi a mi valóságunkat: m ondhatjuk, hogy Isten országa m indig és m indenhol ott van, de am i ennél is fontosabb szám unkra: itt és m ost lehetünk részesei. Isten m indenhol és m indenkor jelen van, a m élység dim enziója az egész világtörténelm et átszövi: így nem kell szom orkodnunk az idő elm úlásán, és nem kell tarta n u n k a jövőtől se — a m últ is, a jelen is, a jövő is egyform án Isten dimenziójához tartozik, a terem tett világ, a tér-idő egyenrangú része. Ami m egtörtént, az „van” ; ne féljünk, ha a m últ hom ályába vész. Istennel itt és m ost találkozhatunk, de Isten mégse része az időnek, nem változik az idő függvényében. Ennek tükrében alaposan meg kell vizsgál­ nunk a keresztény tan ítás központi részét, a m egváltásról alkotott felfogá­ sunkat. B árm ilyen egyedülálló esem ény Jézus élete és halála, mégis vissza kell utasítanunk azt az állítást, hogy a kereszthafál m egváltoztatta Istent, Istennek az em berekhez való viszonyulását. A nnyit m ondhatunk, hogy az Ószövetség em bere sokszor inkább haragvónak és félelm etesnek tapasztalta Istent (de nem mindig!), és mi, éppen Jézus életének, ta n ítá sá ­ nak, halálának fényében Istent szeretőnek, m inket elfogadónak hisszük és tapasztaljuk. De azt nem m ondhatjuk, hogy Isten közben m egváltozott. Isten abszolút, és így a változó té r és idő kereteibe nem kényszeríthetj ük bele. Ennek alapján Jézusra vonatkoztatva az „áldozat” szót is inkább félre­ vezetőnek érezzük, hiszen az áldozat célja Isten szándékának m egváltozta­ tása. Jézus életével és halálával nem Istennek az emberiséghez való viszo­ n y át változtatta meg, hanem Isten örök szeretetét m u tatta meg az em beri­ ségnek —, hogy ezzel az em bert változtassa meg, az em ber viszonyulását Istenhez és em bertársaihoz. Jézus, vallási értelem ben, nem áldozat. Halála m int áldozat élő szim bólum lehetett az ókor em berének, de aligha lehet nekünk. Hasonlóan el kell u tasítan u n k azokat az elképzeléseket, melyek szerint Istent bárm ilyen m ódon befolyásolhatjuk, „szándékát” m egváltoztathatjuk. Ennek tu d atáb an kell átgondolnunk a kérő im ádság szerepét életünkben. Talán nem kell szám űznünk im ádságunkból a kéréseket, de m indig tu d ­ nunk kell, hogy — képekben kifejezve — a kérő im ádsággal inkább m agun­ k at és világunkat em eljük fel Isten erőterébe, m intsem Istent csalogatnánk le, hogy m egváltoztassa földi életünket. Néhány kérdést m egvizsgáltunk, de még sok alapproblém ánk v ár segít­ séget. A következő részben m egkíséreljük összebékíteni világképünk p ara­ dox, egymással ellentm ondó tap asztalatait, m int am ilyen Isten „abszolút h atalm ának” és az em ber szabad a k a ratán a k viszonya, vagy az a tudásunk, hogy Isten m egragadhatatlan szám unkra, mégis m egéljük a személyes ta ­ lálkozás boldog bizonyosságának pillanatait. Ehhez először még egy k irán d u ­ lást teszünk a fizikatörténet birodalm ában.

VAN K Ó PÉT E R : A TEO LÓG IA ÉS A 20. SZÁZA DI F IZ IK A

57

Megfigyelés és közlése Az újkori fizika „felfedezte” a tudom ányos kísérletet. A kísérlet fontos feltétele, hogy a világot megfigyelőre és a megfigyelőtől független objek­ tum ra, tá rg y ra osztja. (A megfigyelő lehet maga az em ber, vagy az em ber és egy bonyolult m űszer együttese.) K ialakította a tudom ányos k utatás máig is érvényes alapsém áját: konkrét kísérletekből, tapasztalatokból elvonatkoz­ tat, és megfogalmaz egy általános elvet, m ajd ezt az általános elvet alkal­ mazza a jelenségek tág ab b körének leírására, m egm agyarázására, előre­ jelzésére. A new toni m echanika fantasztikus tömörséggel, ugyanazzal a néhány egyenlettel, axióm ával írta le a bolygók m ozgását és a m inket körülvevő legapróbb tárg y ak viselkedését. Egy ilyen elegáns, m indenhol érvényesnek tapasztalt rendszert könnyű azonosítani a valóság törvényével. A m echanika rendszerét kiegészítette később a klasszikus fizika többi területe: az optika, a szintén nagyon elegáns M axwell-féle elektrom ágneses elmélet, a m echa­ nikából levezethető hőtan. Közben nagyot fejlődött a m éréstechnika, és el­ vileg semmi akadálya nem m utatkozott a m érési pontosság m inden határo n túli fokozásának. így teljesen érthető, hogy m egfogalm azódott a m echanikus m aterializm us állítása: elvileg semmi akadálya, hogy m egm érjük az összes test helyzetét és sebességét egy adott pillanatban, és ezekből a kezdő fel­ tételekből a m echanika törvényeivel és m atem atikai m ódszerekkel (elvileg) a m últ és a jövő tetszőleges pillanatában m eghatározhatjuk a testek helyze­ té t és m ozgását. Az állítás k ét fontos dolgot ta rta lm a z : a világ determ inált, azaz egy ad o tt pillanatbeli állapota teljesen m eghatározza a jövőt, és hogy ez az állapot — legalábbis elvileg — tetszőleges pontossággal m egm érhető. L áthatjuk, hogy m inden nagyon jól definiált, m eghatározott, leírható, ki­ m ondható ebben a rendszerben. A hétköznapi nyelv szavai, fogalm ai te l­ jesen m egfelelnek a fizikai valóság leírására. Az erkölcsi, vallási „szférák­ kal” m ár sokkal több baj adódott. K érdésessé vált az em ber szabad akarata, erkölcsi felelőssége. így M ax Planck, aki, m int látni fogjuk, a hatáskvantum felfedezésével (bevezetésével) a kvantum m echanika és az új fizika egyik aty ja lett, de tudom ányos világnézetében m ég a klasszikus fizika képviselője, kénytelen a világot, a valóságot két külön részre osztani: az anyagi világ­ ra, ahol az okság törvénye m űködik, m inden m egism erhető, m egjósolható; és az erkölcsi világra, ahol egészen m ás term észetű elvek érvényesülnek. Csak így tu d ta megóvni m ély vallási és erkölcsi meggyőződését. A k ét vilá­ got az em ber köti össze, aki m indkettőnek tudója, részese.3 M ár az előző részben is láttu k , hogy ezt a befejezettnek h itt világot, a fizika kék egét, néhány kis felhő, hom ályos pont zav arta meg. Az egyik ilyenről, az abszolút sebesség m érésének kudarcáról m ár beszéltünk. De az einsteini speciális relativitáselm élet m ég belefér a klasszikus fizikába: az összes egyenleten végre kell hajtani az Einstein által m egadott korrekció­ k at ,— és a régi rendszer m ég azokban az esetekben is m űködik, ahol a relativitáselm élet problém ákat okozott. De — szerencsére — m ás bajok is m utatkoztak. Az egyik egy hőtani. elektrom ágneses problém a volt: sem m ilyen elm élettel nem tudták m egm a­ gyarázni a testek hőm érséklettől függő sugárzását. Illetve több elm élet is volt, de m indegyik csak egyes tartom ányokban volt érvényes. Az új fizika kezdetét 1900 karácsonya körüli időre teh etjü k , amikor Planck egy bátor lépéssel azt feltételezte, hogy a testek csak bizonyos adagokban.

58

V A N K Ö PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20. SZÁZA DI FIZ IK A

kvantum okban képesek sugárzó energiát leadni. Plancknak erre sem m ilyen indoka nem volt, de ilyen módon m inden nagyságrendben érvényes, pontos m egoldást kapott, ami teljesen m egegyezett a m érésekkel.3 Itt most nem iu d ju k végigkövetni az elkövetkező harm inc év fejlődését a fizikában. Az atomok, az elektronok, a rádioaktivitás k utatása hirtelen m egoldatlan k ér­ dések töm egét vetette föl, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a klasszikus fizika eszközeivel ezeket a problém ákat nem lehet megoldani: — Az atom m ag körül keringő elektronoknak a klasszikus elmélet szerint folyam atos sugárzás közepette el kellene veszteniük energiájukat, és az atom m agba kellene zuhanniuk. Ezzel szem ben az atom ok csak nagyon pon­ tosan m eghatározott frekvenciájú sugárzást bocsátanak ki. és nagy részük hihetetlenül stabil, állandó; nem bom lanak el, nem változnak meg. — A sugárzások — és így a láth ató fény — kvantáltságát (tehát hogy a sugárzás csak m eghatározott energiájú kvantum okban, „csomagokban” te r­ jedhet) Planck első feltételezése után sok kísérlet igazolta. A fénykvantu­ mot, m in t részecskét, Einstein elnevezte fotonnak. Ugyanakkor jól ism ertek voltak az optika korábbi eredm ényei, amelyek csak a fény hullám term észe­ tével m agyarázhatók meg. (Például az interferencia, am i a hullám oknak az a tulajdonsága, hogy egym ást kioltani vagy erősíteni képesek, attól függően, hogy egy „hullám hegy” „hullám vöggyel”, vagy egy másik „hullám heggyel’' találkozik.) A huszas évek közepén Niels Bohr körül csoportosuló fiatal tudósok fe jé ­ ben m egszületett a kvantum m echanika. Egy m atem atikai reprezentáció, amely leírja az összes ellentm ondónak tűnő jelenséget, s am ely önm agában teljesen következetes, sőt amelyből új, eddig ism eretlen jelenségeket lehe­ tett kikövetkeztetni; ezeket a kísérleti fizikusok ham arosan meg is találták. Az elegáns m atem atikai leírás, az összes gyakorlati tapasztalattal való egye­ zés azonnal m eggyőzte a fiatal fizikusokat. U gyanakkor a „nagy öregek” , Planck, Einstein, b ár elism erték használhatóságát, nem tudták egészében elfogadni, m ert az elm élet „klasszikus nézőpontból” elfogadhatatlan állítá­ sokat tartalm az. A k v an tu m m e ch a n ik a nem (nem közvetlenül) a részecskék m ozgását vizs­ gálja té rb e n és időben, han em egy közv etlen fizikai ta rta lm a t nem hordozó m a tem atik ai függvény (az „állapotfüggv én y ”, jele pszi) válto zását a té rb e n és az időben. A leírás d eterm inisztikus, hiszen az okság elve nélkül n in c s tu d o ­ m ány. D e enn ek a fik tív m atem atik ai szim bólum nak és a m eg tap asztalh ató fi­ zikai v alóságnak a kapcsolata m á r bonyolultabb. E gyrészt a kezdeti fe lté te ­ leket a H eisenberg-féle határo zatlan ság i reláció (lásd később) értelm éb en elvi­ leg is csak egy m eghatározott pontossággal m é rh e tjü k meg, te h á t soha nem á lla p íth a tju k m eg pontosan, hogy „mi v a n ”. M ásrészt a pszi állapotfüggvény csak a z t a valószínűséget ad ja meg, am iv el egy a d o tt esem ény bekövetkezik. M akroszkopikus ren d szerek n él ez a valószínűségi leírás a részecskék nagy szám a m ia tt nagyon határozott, a klaszik u s elm élettel egyező ered m én y t ad. De m ikroszkopikus rendszereknél (am ilyen az atom , az elem i részecskék, az anyag fin o m szerkezete, de talán a nagyon bonyolult felépítésű s tru k tú rá it m a krorendszereknél is m in t pl. az em b eri idegrendszer) ez a h atáro za tla n ság jelentős lelhet, a klasszikus fizika nem használható, és egy k o n k rét esem ény kim en etele elvileg sem jósolható m eg te lje s biztonsággal. N ézzünk e rre egy p éldát, am i m á r közvetlenül filozófiai k ö v etk eztetésein k ­ ben fog se g íte n i! H a egy fén y su g arat k é t keskeny rése n en gedünk keresztül, ak k o r a k é t fén y ­ sugár a rések m ögött szétterül, és egym ással találozik, in terferál. H a egy e r­ nyőt vag y fotólem ezt helyezünk a rése k mögé, jellegzetes csíkos in te rfe re n ­ ciaképet lá th atu n k . A jelenséget nagyon jól le tu d ju k írn i a fény h u llá m te r­ m észetével — ezt a k ísé rlete t az iskoláb an is lá th attu k .

V A N K Ó PÉT E R : A TEOLÓGIA ÉS A 20

fényforrás

rések

SZÁZA DI FIZ IK A

ernyő

59

interferencia-kép az ernyőn

Az a m eglepő, hogy h a a k ísé rlete t fény h ely ett elek tro n su g árzással ism é­ te ljü k m eg, a k k o r is ugyanilyen jellegű in te rfe re n cia k ép e t kapunk. T e h á t az elektronok, m elyeknek töm egét, töltését p o ntosan ism erjük, te h á t „részecsk ék ”, ebben a k ísérletb en h u llá m k é n t „viselkednek”. P ró b álk o zh atu n k azzal a m a ­ g y arázattal, hogy a z elektronok egym ásra h a tn a k , és ez ért v iselkednek h u llá m ­ szerűen. De h a a z elek tro n fo rrás in te n z itá sá t 1ecsökkentjük, és egyszerre m in ­ dig csak egyetlenegy elek tro n v an a ren d szerb en , az ern y ő k é n t szolgáló fo tó le ­ m ezen szép lassan ugyanaz a z in te rfe re n cia k ép alakul ki. T eh át az egy e le k t­ ron m in d k é t résrő l „tud”, (hiszen ha csak egy rés van, akikor nincs in te r fe ­ rencia), azaz m in d k é t résen áth ala d , te h á t h u llá m k é n t „elk en v e” az egész t é r ­ ben te rjed . U gyanakkor a film helyére fluoresszens ernyőt (TV -képernyőt) h e ­ lyezve jól lá th ató , ahogy különböző hely ek re becsapódik egy-egy elektron. E gy­ sz erre m indig csak egy, és m indig egy nagyon kicsi jól k ö rü lh atáro lh ató ré sz ­ re. H a m indig csak egy részecske érkezik, a k k o r m égiscsak m eg kell tu d n u n k m ondani, hogy m elyik résen érk e zett — gondolh atn án k — , hiszen az elek tro n nem v á lh a t k e tté . De a k v an tu m m e ch a n ik a m egm utatja, hogy ezt n em le h et eldönteni —, és ha mégis m egpróbáljuk, azzal tön k retesszü k az in te rfe re n ciá t, azaz a la p ja ib a n v álto ztatju k m eg a k ísé rle t k ö rü lm é n y e it4

Tehát az elektront ugyanabban a kísérletben egyszerre tapasztaljuk „hullám nak” és „részecskének” . És ha m egpróbáljuk az elektront „m eg­ fogni” m int vagy részecskét vagy hullám ot, akkor ez vagy nem sikerül, vagy olyan durván beleavatkozunk a kísérletbe, hogy egyáltalában nem azt fi­ gyeljük meg, am i eredetileg volt. A kvantum m echanika filozófiai értelmezése, am i K oppenhágai értelm ezés néven vált ism ertté (és talán nagyobb v ih a rt kavart, m int m aga az elmélet), ezt a tap asztalatot kom plem entaritásnak nevezi. A dott egy valóságos, elvégezhető kísérlet. A kv an tu m m ech an ik a m a tem atik ai a p p a rátu sá v al ezt a k ísé rlete t le tu d ju k írni, k im en etelét — valószínűségekben kifejezve — m eg tu d ju k ad n i. (A m i esetünkben ez azt je len ti, hogy n em tu d ­ ju k m egm ondani, hogy egy bizonyos részecske hová fog becsapódni az ernyőn, d e m eg tu d ju k m ondani, hogy nagyszám ú elek tro n b ecsapódása u tán m ilyen in te rfe re n cia k ép keletkezik, azaz hogy m ily en lesz a becsapódások eloszlása.) U g yanakkor a jelenséget nem tu d ju k egyértelm űen leírni, elm ondani a k laszszikus fizika hétköznapi nyelvből v e tt szavaival. E gyszerre kell h aszn á ln u n k olyan klasszikus fizikai (és így hétköznapi) értelem b en egym ásnak ellentm ondó, d e v aló jáb an épp egym ást kiegészítő, k o m p lem en ter fog alm ak at, m in t a r é ­ szecske és a hullám . N em m o n d h atju k , hogy az elektron „részecske”, d e azt se m o n d h a tju k , hogy az elek tro n „hullám ”. A zt m on d h atju k , elég p o n ta tla n u l, hogy az e le k tro n n a k van „részecske-term észete” és „h u llám term észete” is. B i­ zonyos k ísé rlete k b en egyik vagy m ásik dom inál, de m indig je len van a k o m p ­ le m en ter tu la jd o n sá g is; néhol pedig csak úgy é rth e tjü k m eg a jelenséget, h a m in d k é t je lle g et figyelem be vesszük.

El kell te h á t fogadnunk, hogy a „legkézzelfoghatóbbnak” gondolt dolgok, m aga az anyag, sem ragadható meg teljesen nyelvünk egy-egy jól definiált fogalm ával, hanem csak kom plem enter, egym ást kiegészítő fogalm ak együt­ tes használatával.

6o

V A N K Ó PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20. SZÁZA DI F IZ IK A

De té rjü n k vissza m ég egy p illa n a tra elektrom os kísérletü n k h ö z. L áth atju k , hogy a z é rt nem tu d ju k m eghatározni az elek tro n ú tjá t (hogy m elyik résen m egy árt), m e rt ehhez d u rv á n m eg k ellen e v á lto z ta tn u n k a ren d szert (például be k ellen e zárn i az egyik rést). Ez azt m u ta tja , hogy n em tu d ju k teljesíten i a kísérletezés alap feltételét: a m egfigyelő és a m egfigyelt tá rg y k ü lö n v álasztását, azt, hogy a m egfigyelő ne befolyásolja a m egfigyelt folyam atot. A k v a n tu m m ech an ik a m egm utatja, hogy ez a feltéte l soha n em te lje sü lh e t m a ra d é k ta ­ lanul. M akroszkopikus ren d szerek n él elég jól teljesü l ahhoz, hogy m egfeled­ kezhessünk erről, de m ik ro ren d szerek n él nem . A hhoz, hogy v alam it m egfigyelhessünk, legalább egy fo to n ra — a fén y e le ­ mi k v a n tu m já ra — v an szükségünk. H a k isen erg iájú , azaz n ag y h ullám hoszszúságú, fén y t választunk, a k k o r az erő sen elh ajlik , és n em tu d ju k , hogy hol van a m egfigyelt tá rg y (például egy elektron), h a v iszont jó leképzést n y ú jtó k is hullám hosszúságú fé n y t választunk, a k k o r a n n a k olyan nagy az en erg iája, és a k k o rá t lök a m egfigyelt tárgyon, hogy a n n a k állap o ta jelentősen m e g v ál­ tozik, és így nem ere d eti á lla p o tá t m é rjü k , h an em azt, am it imi okoztunk m a ­ gával a m egfigyeléssel. (K örülbelül ez fogalm azódik meg a h atáro zatlan ság i relációban.) H asonlóan ahhoz, hogy n em le h et egyetlen k alap áccsal m eg v izs­ gálni egy óra m űködését, m e rt vagy óvatoskodunk, és n em n y ílik ki, v agy p e ­ dig összetörjük, de a k k o r m á r nem m űködik.

Összefoglalásul te h á t azt m ondhatjuk, hogy a megfigyelő „objektivitása” soha nem teljesülhet m aradéktalanul, a megfigyelő m indig „beavatkozó” is egyben. A megfigyelő m indig része a folyam atnak, am it megfigyel, és így m indig befolyásolja is azt. Soha nem lehet m egfigyelni a jelenségeket úgy, „ahogy azok vannak”. Soha nem beszélhetünk csak a jelenségről, m indig csak egy megfigyelési folyam at eredm ényeiről, a jelenség és a megfigyelő kapcsolatáról. A kvantum m echanika te h á t k ét nagyon lényeges ponton m ódosította a klasszikus fizika alap ren d szerét: — A valóság nem ragadható m eg teljesen a hétköznapi nyelv szavaival, m indig csak kom plem enter fogalm ak együttes használatával. — A megfigyelő és a m egfigyelt jelenség soha nem választható el egy­ mástól teljesen. Így pontosan m indig csak a m egfigyelési folyam atról be­ szélhetünk. Ezek u tán m ár csak azt szeretnénk m egm utatni, hogy ezekkel a tapasz­ talatokkal az em beriség és mi m agunk is találkoztunk: em beri kapcsola­ tain k b an , vallási életünkben, teológiai gondolkodásunkban. De -— talán épp az ú jk o ri term észettudom ány h atására — m egpróbáltuk száműzni a nem egyértelm ű m eghatározásokat, az egym ásnak ellentm ondani látszó tapasz­ talato k at: m egpróbálunk dönteni Isten „m indehatóságának” és az emberszabad akaratának, a „gondviselésnek” és az em beri tragédiáknak az ellentm ondó kérdéseiben. A 20. századi fizika felism erései ráébreszthetnek, hogy ilyen ellentm ondá­ sok, nézőponttól való függőségek a valóság vizsgálatának velejárói, és ha ezeket m egpróbáljuk kiküszöbölni, akkor lényeges elem eket vesztünk el a valóságról való ism eretünkből. A kvantum m echanika olyan szim bólum rend­ szert épít fel, am ely m agában foglalja ezeket a kom plem enter tapasztalato­ kat, és így arra b íztat m inket, hogy mi is m erjü n k paradox, kom lem enter fogalm akban gondolkodni a valóságról, em berről, Istenről. Azt is láthatjuk, hogy a m egfigyelő és a m egfigyelt folyam at csak együtt írható le, ugyanígy m i is csak az em ber (és így saját m agunk) Isten-tapasz­ talatáró l beszélhetünk, kapcsolatunkról a m egfoghatatlan Istennel. A helyett, hogy m egpróbáljuk Isten t m egragadni, ás kategóriáinkba belekényszeríteni. Az em ber személyes kapcsolatban lehet Istennel, találkozhat vele m int személy személlyel —, de nem állíthatja, hogy „Isten személy”. Nem állíthat

V A N K Ö PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20. SZ Á Z A D I FIZIKA

6t

róla sem m i mást, m int hogy „Isten m inden létező alapja” —, de ezt is csak a szavak szimbolikus értelmében. És ez nem jelenti azt, hogy Istennek ne lenne önazonossága. Csak azt, hogy ezt az önazonosságot nem vagyunk ké­ pesek teljességében és egyértelm űen m egragadni. Mégis szeretnénk Istent em beri szavainkkal kifejezni: mi keresztények úgy ism ertük meg Istent Jézus K risztusban, m in t a végső, feltétel nélküli szeretet. A kvantum m echanika, lem ondva a kategóriákba sorolásról, m inden rész­ let pontos m eghatározásáról, a fizikai valóság sokkal teljesebb leírását adta, m in t a klasszikus fizika. (Ezt a m odern technika is igazolja, am i elképzel­ hetetlen a kvantum m echanika nélkül.) Ha mi is — talán a 20. századi fizika tapasztalatain is okulva — le m erünk mondani arró l a vágyról, hogy Istent fogalm ainkba kényszerítsük, és kitesszük m agunkat a találkozásnak Isten­ nel, nem valam ilyen Istennel, nem is valakivel vagy valamivel, hanem m in­ den létező alapjával, akkor sokkal jobban m egtapasztalhatjuk a Létezést, sm inek-akinek mi is részei vagyunk, és elfogad m inket.5 JEG Y ZETEK 1. A szim bólum okról szebben és részletesebben lásd P au l T illicb : Die verlo­ ren e D im ension c. könyvében. F u rch e—Verlag. H am b u rg 1962. 2. P a u l T illich: Az ö rö k jelen. D iakonia 1986/1. szám . 3. M ax P la n c k : V álogatott tanulm ányok. G ondolat K iad ó . B udapest, 1965. 4. K árolyházi F rigyes: Igaz varázslat. G ondolat K iadó. B udapest 1976. (nagyon jó k is könyvecske a k v an tu m m ech an ik áró l — nem fizikusoknak.) 5. P a u l T illich: T he C ourage to Be. Y ale U niversity P ress. New H aven an d London 1952.

Ajánlott olvasmányok: A lb ert E instein: A speciális és általán o s rela tiv itás elm élete. G ondolat Kiadó. B u d ap est 1978.5 Sim onyi K ároly: A fizik a k u ltú rtö rté n ete . G ondolat K iadó. B u d ap est 1981.2 W erner H eisenberg: A rész és az egész. G ondolat K iadó. B udapest 1983.3 W erner H eisenberg: P h y sics and Philosophy. H arper. N ew Y ork 1958. H ans-D ietrich A lte n d o rf: P aul Tillich, a lét h a tá rá n gondolkodó D iakonia 1980/2.

A tkistorm ási tem plom

JÁNOSY ISTVÁN

A párbeszéd folytatása

JÉZUS:

Anyám , ezt végrendeletem ként hagyom rád, m e rt szavam at m ajd kiforgatják sokan, s Isten nevében ölnek boldogan. Az Isten jó: csak szeretet, sosem árt. Az Isten ártást, gyilkot nem parancsol. Nem Ö küldte az Asszírt Izraelre, s Jeruzsálem et dúlni se szottyant kedve keresztesekkel! — Ő csak áld, sose roncsol. E m berre rontást küld maga az ember, ö n m a g á t irtja konok gerjedelem m el a hatalom ért, m ert azért horgad vére! F önn az Isten v árja türelem m el, m ikor undorodik m eg magától, s tékozlón visszatér az égi révbe.

MÁRIA:

Fiam , megőrzőm szavad, s türelem m el szolgálom csak a békét és a csöndet, b ár m ég őrjöng a S á tá n e s az em ber gyilkos hatalm i vágyából nem enged.

JÉZUS:

Csak az fáj, hogy gyötrő kereszthalálom u tá n m inden m arad a régiben. D úl-fúl az em ber, gyilkol hidegen. M inden küzdelm em más se volt, csak álom.

MÁRIA:

Ne hidd, fiam ! M it Te, s én együtt éltünk, s szenvedtünk: az volt a végső Költészet, m it soha többé költő nem m úl felül. S ha az em ber százszor is bűnbe, halálba m erül, s m agát k iírtja : örök a K öltészet: mi felragyogunk, s kezdheti ú jra az egészet.

Lásd az 1983/2. szám ban Já n o sy Istv án : P árb eszéd c. v ersé t

TUULA P O H JA L A IN E N

A nő a finn egyházban

Néhány évvel ezelőtt ú ttö rő jellegű k önyv jelent m eg a Finn Egyházi Sajtó gondozásában. Szerzők egyházunk k é t m unkása, teológiát végzett nők, akik nem ük szemszögéből tették m érlegre m unkájukat, elhivatottságukat, identitásukat. Ez a könyv — sok hasonlóval együtt — lendületet adott egy­ házunkban a nőkről és a nők egyházi m u n k áb an betöltött szerepéről folyó párbeszédnek. A lelkészi szolgálat m int női tevékenység volt a párbeszéd legsarkalatosabb kérdése, de szerencsére nem korlátozódott csupán erre. Itt nem csak a fem inista teológiáról v an szó, am elynek a finn teológia területén m ég meglehetősen negatív hangzása van. Egyházunkban valójában tágabb értelem ben keresik m ostanában a női nézőpontot. Lehet, hogy első hallásra fu rcsa ez a gondolat, mivel a gyülekezetek nagyobb része úgyis nő, sőt a finn teológus hallgatóknak több m in t fele az, vagyis a női nézőpont szinte term észetes lenne m ost már. Ám m ost m ár ezt a nyilvános p árb e­ szédekben és a döntéshozatalokban is figyelem be kellene venni. A Biblia meglepően sok olyan nőről tesz em lítést, akiknek jelentős szerepük volt az üdvtörténetben. Az Újszövetség szerint Jézus radikális módon v álto ztatta meg a korabeli nőképet. Az egyháztörténet folyam án sok jelentős nő alak k al találkozhatunk, akik hűek voltak isteni elhivatottságuk­ hoz. Nagyon valószínű, hogy a Biblia m inden szerzője, akárcsak a későbbi egyháztörténészek, férfiak voltak. Ez nagyon is érthető, ha figyelembe vesszük a nő k társadalm i helyzetét és m űveltségi színvonalát az egyes k o r­ szakokban. A következm ény azonban az lett, hogy férfi határozta meg a nőt és an nak helyzetét. A női tapasztalatokat és a női m egnyilatkozásokat a férfi szemszögéből örökítették meg. Á ltalában elfogadott tény, hogy a férfi és a nő egyenrangú, de szerve­ zetük alap ja it tekintve különböző em berek. A nőnek nagy szüksége van arra, hogy go n d ját viselje valakinek, neveljen valakit, összetartsa a közös­ séget, legyen az ak ár a család, a rokonság vagy a gyülekezet. A fé rfira viszont jellem zőbb a vezetés, a szervezés irá n ti igény és a logikus gondol­ kodás. Ezek term észetesen durva általánosítások, am elyek alól kivételek vannak. A nők között is vannak született szervezők, ugyanakkor vannak olyan férfiak is, akiket inkább az érzelmi légkör foglalkoztat. E gyházunkban is elérkezett az idő, am ikor el kell gondolkoznunk, ho­ gyan is tu d fé rfi és nő egym ást kiegészítve, összes képességét és talentum át felhasználva szolgálni az egyházban. Úgy, hogy a nőnek ne kelljen állandóan a férfihoz m érnie magát, és ne azt kelljen m egm utatnia, hogy ő is a rra képes, am ire a férfi. Hogy a nő nő m aradhasson, s így legyen nélkülözhe­ tetlen és m egbecsült a fela d ata végzésében.

64

T U U L A P O H JA L A IN E N : A NÖ A FIN N EG Y H Á ZBA N

A nő és a gyülekezeti feladatok A. nők fontos szerepe egyházunk gyerm ek- és ifjúsági m unkájában a leg­ szembetűnőbb. A gyülekezet napközi otthonainak és a vasárnapi iskoláknak a vezetői túlnyomó részben nők. U gyanez a tendencia figyelhető m eg az if­ júsági m unkában. Szakképzett férfiakból itt is hiány van. Az ifjúsági m un­ ka vezetője mindig teológiát végzett személy, aki szintén lehet teológiát végzett nő. És mivel ezzel párhuzam osan a községi napközi otthonok és az iskolák tan ári testületéi is egyre inkább elnőiesednek, a helyzet m eglehe­ tősen aggasztó. H onnan kapjon a m ai finn gyerek és fiatal biztonságos apaés férfim odellt, kiváltképp ha saját családja széthullott? A helyzetből adó­ dóan a pedagógusképző intézm ényekben a fiúknak m áris m eghatározott kontingensük van, am elyet akár a felvételi p o n th atár leszállítása árá n is igyekeznek betölteni. Lehetséges, hogy ez a gyakorlat egyszer m ég a teoló­ giai fak u ltásra is bevonul, ha ott az elnőiesedés tovább folytatódik. A nők a szeretetm unka terü letén úttörők voltak m ár a m últ században, am ikor az állami szociális gondozás és az egyházi diakónia elváltak egy­ mástól. N apjainkban az a diakónia feladata, hogy o tt segítsen, hol a leg­ nagyobb a baj, vagy ahová a társad alm i segítség nem ér el. Az elmúlt évtizedben a női diakonisszák és a fé rfi diakónusok m egkülönböztetése is eltűnt: m ost m ár csak a diakónusokról beszélünk. Ilyennek az egyházi törvény szerint m inden gyülekezetben lennie kell. A m unka hangsúlya is eltolódott az anyagi segítségről a lelkire, például a m agány és a szo­ rongás feloldására. Sok em bernek, tö b b ek között az időseknek és az egye­ dülállóknak, az őket m eghallgató em bertárs hiánya a legfájóbb. Sok diakó­ nus nőnek éppen az em pátiára és a részvétre van különös képessége. Ezért ck alkalm asak a lelki telefonszolgálat végzésére, vagy kórházi lelkigondo­ zásra, am i minden nagyobb finn kórházban általános gyakorlat. Á hítatokat tartan ak , lelkipásztori beszélgetéseket folytatnak és úrvacsorát osztanak a betegeknek. Hogy e m u n k á t végezhessék, a teológiai végzettség u tá n még két év speciális képzésben részesülnek. A helyi gyülekezetekben sok nő végez olyan m unkát is, amely nem szel­ lemi term észetű. K öztük vannak a gyülkezeti háziasszonyok, akik az ün­ nepek, összejövetelek és a táborok ellátásáról gondoskodnak, vagy a taka­ rítónők és a gondnoknak. M unkájuk nélkülözhetetlen a gyülekezet életéhez. A lelkészi hivatalok tisztviselői m ajdnem kivétel nélkül nők. Ök találkoz­ nak először a házasságot bejelentő jegyespárral vagy az anyakönyvi kivo­ natot k érő fiatallal, hiszen a finn egyház az anyakönyvi hivatal szerepét is betölti. Az ilyen találkozás sokak szám ára sorsdöntő lehet: az itten i meleg fogadtatás akár az egyházzal szembeni tartózkodást is föloldhatja, s az ilye­ nek b átrab b an jönnek el máskor is.

Nők az egyházi munkaágakban Finnország a szervezetek és egyesületek — így a vallásos egyesületek — „ígé­ retfö ld je” is. A legtöbb egyesület evangélikus egyházunkon belül vagy azzal szoros együttm űködésben tevékenykedik. Minden egyesületnek m egvan a sa­ ját m u n katerülete és kiem elt feladata. Ez lehet evangélizáció, missziós m un­ ka, a kábítószeresekkel és alkoholistákkal vagy a testi és szellemi fogyaté­ kosokkal való foglalkozás. E m u nkákban a nők különösképpen aktívak. Egy kisebb közösségben könnyebben ta lálja meg valaki a saját helyét, mint egy nagy gyülekezetben.

T U U L A PO H JA L A IN E N : A N Ö A F IN N EG Y H Á ZBA N

65

Mivel Finnország evangélikus ország, s 5 milliós lakosságának m integy 90%-a evangélikus, akik m integy 600 gyülekezetbe töm örülnek, érthető, hogy gyakran a hatalm as gyülekezeteknél a kisebb társaságok hatékonyab­ b an tudnak m űködni. Az egyik jelentős szervezeti terület a missziói m unka, ahol a finn egyház világosan lá tja feladatát, és amelyhez évente állami tám ogatást is kap. H at hivatalos m issziói szervezet van, am elyek közül a legnagyobb és a legré­ gibb a F inn Missziói Társaság (Suomen Lähetysseura). Ennek első m unkaterü lete a m ai Namíbia terü letén jö tt létre több m int száz éve. Jelenleg egyházunknak összesen több m int ötszáz m isszionáriusa v an a különböző országokban és földrészeken. A kiküldött tanárok, betegápolók és orvosok legnagyobb része nő. Csupán a teológiát végzettek és a m űszaki személyzet körében van fé rfi többség. A férfim isszionáriusok csaknem m ind családo­ sok, míg a m isszionárius nők közt m eglepően nagy a hajadonok száma. Ök valószínűleg könnyebben alkalm azkodnak az idegen körülm ényekhez, és család h íján egészen m unkájuknak tu d ják szentelni m agukat.

A laikus nők felelőssége A laikus szolgálattevőknek, a férfiaknak és nőknek egyaránt sok feladatuk v an a gyülekezetben. Az adm inisztrációra, pénzügyekre és lelkészi te ­ vékenységre vonatkozó határozatokat m inden gyülekezetben az egyházi képviselőtestület és tanács hozza. Ezeket négy évre választják. Az 1986. őszi gyülekezeti választások óta e bizalmi szem élyeknek kb. a fele nő az egész országban. Sok bibliakör vagy m ás kis csoport vezetője is laikus nő. Többen vállal­ tak önként családlátogatói m unkát. A kézim unkázó és a sütem ényeket k é­ szítő nők a jótékony célú vásárok és a sorsjátékok révén kapcsolódnak be az egyház széles körű m unkájába. A gyülekezeti kórusok legnagyobb része vegyeskar, m eglehetősen nagy számú női taggal. Nem szabad m egfeledkeznünk a keresztény családi nevelés jelentőségéről sem. Á ltalában a nőket ta rtjá k a vallásosabb nem nek, és anyákként több időt töltenek a gyerekekkel. E zért term észetes, hogy ők tan ítjá k m eg nekik az esti im ákat, és ők viszik m agukkal a kicsiket a gyülekezeti összejövetelekre. Semm iféle statisztika nem m u tath atja ki, hány anya vezeti el gyerm ekét a Mennyei Atyához, ezzel is gyülekezeti m unkát végezve a maga helyén. Részben talán épp e családi hagyom ány következm énye, hogy a hitbeli dolgokat és a gyülekezeti m u n k át inkább női tevékenységnek ta rtjá k . Meg­ felelő és testreszabott feladatot kell azonban találnunk a laikus fé r­ fiaknak is, különben „K risztus teste” torzó m arad.

A teológiát végzett nők lelkésszé válása Finnországban az első teológus nő alig száz évvel ezelőtt kezdte meg ta ­ nulm ányait, hivatalosan azonban csak 1953-tól foglalták bele a teológiát vég­ zett nőket és tevékenységüket az egyházi törvényekbe. Ekkor m u nkájukat „lehtori” h iv atalk én t h atáro zták meg. Jelenleg egyházunkban több m int 400 „lehtori” v a n ; tevékenységi terü letü k gyülekezettől függően változik. A felelősségi kö rü k b e tartozó terü let lehet pl. a gyermek- és ifjúsági m unka, a nőkkel való foglalkozás vagy a diakóniai és missziói m unka. Az idők fo­ lyam án jelentősen kiszélesedtek a jogaik. A lelkész jogaihoz viszonyítva ma m ár csak an n y i a különbség, hogy a litu rg iá ra és a kazuális szolgálatra nin-

66

TUULA POHJALAINEN: A N ö A FINN EGYHÁZBAN

csenek feljogosítva. Ez így m eglehetősen m esterséges konstrukció, mivel bibliai alapja és a lelkészségtől való elhatárolása nem világos. Előnyt jelent viszont rugalm as jellege és az, hogy viselőire nem terjednek ki a lelkészek­ kel szembeni elvárások. H árom évtizede folyik Finnországban a vita a női lelkészi szolgálat kér­ déséről. Némelykor egészen élessé vált, szavazásra is sor került, m áskor m ind a m ellette állók, m ind az ellene szólók b elefárad tak a tém ába. A vita ideje a latt, sok teológiát végzett nő költözött Svédországba, ott lelkésszé szentelték és a fin n bevándorlók lelkészeként k ap o tt m unkát. 1986. március 6-án az egyház k e rü lt a töm egkom m unikációs eszközök híreinek élére hazánkban. Az Egyház Országos Z sinata egyháztörténeti je­ lentőségű döntést hozott a női lelkészi szolgálat m ellett, 87:21 szavazati aránnyal. Ez a h atáro zat a szükséges 75%-os szavazattöbbséget bőven meg­ haladta. Ám a tö rv én y csak 1988 jan u árjáb an lép életbe, m ivel a szo­ kásos parlam enti u ta t végig kell járnia. Idő kell továbbá sok gyakorlati részlet megszervezéséhez. Ezek közül a legsürgetőbb a „lehtori”-k kiegészí­ tő képzése, legalábbis a liturgia és a kazuális szolgálatok (esketés, tem etés stb.) terén. M egtervezték részükre a női lelkészi öltözetet is. M egoldásra vár az a kérdés, hogy m i legyen a „lehtori” hivatalok sorsa. Teljes egészében nem leh et őket m egszüntetni vagy lelkészi hivatallá változtatni, m ivel nem m inden „lehtori” a k a rja , hogy lelkésszé szenteljék. A női lelkészi szolgálat ellenzői ígéretet kaptak, hogy g aran tálják cse­ lekvési szabadságukat, mivel az egyházhasadást feltétlenül el a k a rjá k ke­ rülni. Nyolc püspökünk közül egy szavazott a h atáro zat ellen, ő saját egy­ házkerületében nem is fog nőket lelkésszé avatni. Nem akarja azonban gá­ tolni m unkájukat. A lelkésszé av a tá st más püspök is elvégezheti helyette. Az első lelkésznők ú tja bizonyára göröngyös lesz. Hűségesen és hozzá­ értéssel kell végezniük új hivatásukat, hogy rácáfoljanak az ellenzők ké­ telyeire, és m egfeleljenek a nők papi szolgálatát helyeslők évről évre nö­ vekvő várakozásainak. Igazi pappá válni csak Isten kegyelméből és hívásá­ ra lehet, legyen szó a k á r férfiról, ak á r nőről. A m egnyílt lehetőség talán egyre több nőt késztet továbbtanulásra is; az ú t n yitva áll előttük egészen a püspökségig. A licenciátusi és doktori fokozatot elért nők száma m indm áig aggasztóan kicsi. Sok tehetséges, teológiát végzett nő tudom ányos pály ája hiúsult m eg eddig az önbizalom hiánya vagy a család bővülése m iatt. A Helsinki Tudom ányegyetem Teoló­ giai K a rán jelenleg csak egyetlen professzornő van, de a tanársegédek kö­ zött számos nő található. A fin n egyháznak m éltánytalanul sok ideje és energiája m ent rá a női lelkészi szolgálat kérdésére. E m iatt sok más kérdés kapott a szükségesnél kisebb figyelmet. M ost az, új helyzetfelm érés id eje érkezett el. H atá­ rozat született egyházunk lelkészhiányának m egszüntetésére. N őknek és férfiak n ak egyesült erővel kell tervezni további m unkájukat és m eg­ felelni elhivatottságuknak. Együtt k ell választ keresniük arra, hogy mi az egyház szerepe az egyre technicizálódó és városiasodó társadalom ban, amely ontja az inform ációkat. Hová kell áthelyezni az egyházi m unka súlypontjait, mik az egyház válaszai a változó kor kihívásaira? Ehhez a m unkához K risztus egyházának férfiakra és nőkre egyaránt szüksége van, legyenek azok lelkészek vagy laikusok. Fordította Móra Klára

BOZÓKY ÉVA

Levelező teológiai hallgatók

miért ?

A levelező tanulás világszerte elterjedt a felsőoktatásban, úgyszólván m in­ den olyan szakon, m ely nem kíván sűrű gyakorlati foglalkozást, és em iatt állandó jelenlétet. Elterjedésének oka kettős: szakem berhiány az egyik ol­ dalon ; egyéni érdeklődés vagy pályakorrekciós vágy, esetleg ezeknél fon­ tosabb lelkesültség a másikon. Zsenge ifjúságában nem m indenki tan u lh atja azt, am it szeretne, olykor nem is tudja, m it szeretne. Az is előfordul, hogy valaki csak egyszerűen egy közösség hasznára kíván lenni. A levelező oktatás az utóbbi fél évszázad vívm ánya, s m int ilyen, fiatal oktatási forma. M egítélésében különfélék a vélem ények. Némelyek leérté­ kelik, m ondván, kevesebbet tanul, aki csupán szabad perceit, s az éjszaka óráit áldozza, m int akinek más dolga sincs; van aki viszont többet v á r ;a levelező diáktól, m ert az felnőtt em ber, tudja, m it akar, s am it tanul, az több tapasztalatra és rendszerint m ár több éves szellemi m unkával élesített elm ére épül. Igazságelem eket m indkét vélem ény hordoz, a tapasztalat mégis azt m u tatja, hogy a felsőoktatás m indkét form ájában igen fontos a diák személyisége; m indenki — legyen b ár nappali hallgató vagy levelező — annyit hoz az illető egyetemről, főiskoláról, am ennyit saját m aga ér. Nem az oktatás form ája az értékjelző, hanem a hallgató igényessége. M indezt azért kellett előrebocsátanom, m ert ha valahol, h á t a teológiai oktatásban igazán sok fenntartás előzte meg, és kísérte a levelező csoportok indítását. A mi egyházunk ném i késéssel fogott hozzá. A róm ai katolikusok kivált nehéz kérdéssel nézhettek szembe: m it kezdjenek a végzettekkel? Hiszen papi pályára a nappali tagozaton végzett nőket sem engedhetnek, a leve­ lezők között pedig igencsak sok a nő. Kell-e ennyi segéderő tan ításra, szeretetm u n k ára, családlátogatásra? M iközben a paphiány m égsem enyhül? Érdemes-e m agasfokú képzést adni azoknak, akik esetleg csak o ltárt dí­ szítenek? De a reform átusoknál sem oldott meg m inden gondot a levelező oktatás, pedig náluk ezen az úton akár teljes értékű lelkészdiplom át is le­ het szerezni. Csakhogy a végzett levelező nem könnyen m ozgósítható em ­ ber. R endszerint v an világi állása, szakm ája, am it nem szívesen ad fel. s ha mégis, köti a család, házastársának m unkahelye, a lakás, a gyerekek iskoláztatása. A végzett levelező rendszerint csak ott áll m unkába, ahol él, lakik; o tt pedig ta lá n több is van belőle a kelleténél. A levelező egyik leg­ jellem zőbb tulajdonsága, hogy oda megy vissza, ahonnan érkezett; ott erő­ síti fel a gyülekezeti m unka eredm ényességét, ahol az m ár am úgy is jó

68

BOZÖKY ÉVA: LEVELEZŐ TEOLÓGIAI H A LLG ATÓ K

volt, hiszen m aga a tény, hogy ő levelező lett, m ár önm agában m u tatja a gyümölcsöző pasztorálás hatását. Csakhogy az elhanyagolt fehér foltokon mindez m it sem segít. (Legfeljebb közvetve: m inél többet tud a végzett le­ velező átvállalni a lelkész terheiből, annál inkább válik az szabaddá a szór­ vány látogatására, esetleges vendégszolgálatokra stb.) Mégis győzött egy­ házunkban az az álláspont, m ely szerint be kell vezetni ezt az oktatási form át, s az első csoport 1979 őszén nekifogott a tanulásnak. A mi levelezőink kezdettől fogva h átrá n y b an voltak a világi felsőoktatás diákjaival, de m ég a reform átus levelezőkkel szemben is. A hároméves k u r­ zus csak gyülekezeti m unkatársakat, am olyan „félkész lelkészeket” ké­ pez, akik levelező úton nem is ju th atn ak teljes értékű lelkészi diplom á­ hoz, csak ha nappali tagozaton folytatják tanulm ányaikat; ez újabb három ­ éves, bentlakásos diákéletet jelentene, családos em ber szám ára többnyire lehetetlen vállalkozást. A levelező tanfolyam ideje alatt tanulm ányi sza­ badság nincs; a vidékiek sa já t költségükön utaznak a konzultációkra stb. (Változnak az idők: az első csoport tag jai közül még többen is titkolták m unkahelyi környezetükben, hogy m iért és hová utaznak a hét végén, a későbbieknél ez m ár nem igen fordult elő.) Az első csoport még a m agánélet szem pontjából is nehezebb helyzetben volt, lévén közöttük a legtöbb a kis­ gyermekes an y a — 18 újszülött látta meg a napvilágot a három év alatt —, és nagyobb gyerm ekeik is voltak. Ebben az évfolyam ban akadt a legtöbb élem edett, alkonyhoz közelítő em ber is. De h át a mi levelezőink nem a k a rtak se „k a rriert csinálni” , se pénzt keresni. Az egyház U rát ak a rták szolgálni, az egyházat segíteni, és ebben volt az erejük. Világi sikerekért, érvényesülésért aligha hoztak volna ennyi áldozatot. A havonta ta rto tt, kétnapos konzultációk, a szigorú vizsgák, több jegyzet hiánya nagy terh e t ró tt e bátor diákokra. Hiszen kezdettől, n a p ra ­ készen csak a filozófia, gyakorlati teológia, Ó- és Újszövetség jegyzete állt rendelkezésükre. A többi vagy m enet közben készült el, vagy csupán bib­ liográfia pótolta. (Ez utóbbi jó, ha van, term észetes, hogy m inden tárg y ­ körben hozzá kell olvasni a legszűkebben vett tanyanyaghoz, de nem pó­ to lh atja a jegyzetet.) A nehézségek következtében senki sem tu d h atta még sajátm agáról sem, bírja-e erővel, eljut-e a harm adik év végére, s ha igen, m ire is használhatja, am it tan u lt? Sokan vigasztalták m agukat azzal, hogy éppen ez az igazi. A tanulás önm agáért. A tudásért. Voltak, akik valóban csakis a tudásért, érdeklődéstől hajtva iratkoztak be — b ár ezt a tiszta tudásvágyat ro p p an t nehéz a gyakorlati felhasználás szándékától elválasztani, hiszen m indenki „mások szám ára” (gyülekezet, család, b aráti kör stb.) is igyekezett ism ereteket szerezni. Minél nagyobb előképzettséggel érkezett azonban valaki, annál erősebben vágyakozott a rendszerezésre; évek során, autodidakta m ódon szerzett m ozaikdarabkák összeillesztésére, am i nem csak a világosabb látást, a szélesebb látókört, de a m egjegyezhetőséget is szolgálja. (Éppen e logikai rendszerezés m iatt nem pótolja az egyéni olvasás a szervezett tanulást!) Nem tisztázódott kezdetben, hogy m it és m ennyit tan u ljan ak ezek a diákok. Egyes tárgyak (m int például az an n y ira fontos bibliai kortörténet!) teljesen kim aradtak, holott történelm i ism eretek és látásm ód nélkül bajos eligazodni az időben, m ég nehezebb „átélni” a bibliai eseményeket. Volt olyan professzor, aki kijelölte jegyzetében, m it kíván meg a leve­

BO ZÚK Y É VA : LEVELEZŐ TEOLÓGIAI HALLG ATÓ K

69

lezőtől, m it nem. Csakhogy ennek a m ódszernek az összefüggések lá ttá k k árát. Aki kicsit is ad o tt m agára, úgyis m egtanulta az egészet. Jobb eset volt a m axim alista igény (régi tapasztalat, hogy akiben bíznak, akitől v á rn ak valam it, az szárnyakat kap!), és a feltételezés, mely elegáns könnyedséggel tek in tette p artn ern ek a „m ezei” hallgatót, olyannyira, hogy utóbbi n éha csak kapkodhatta a fejét. Előfordult, hogy valaki sehogy se tu d ta „hova ten n i” a M uratori-kánont, m ert a derék olasz könyvtáros neve m égsem úgy hangzott, m int az ism erős egyházatyáké, míg végül a lexikon igazította el, ám bár a jegyzet közepén m egtalálta volna, ha egyáltalán sejti, m it hol keressen. Némelyik jegyzet úgy em legette a m últ század nagynevű ném et teológusait, m in t közeli ism erősöket, pedig nem á rto tt volna a jegy­ zet elején a rövid lexikális bem utatás — ki m ikor m űködött, milyen irán y ­ zatot képviselt —, m ert így bizony előfordult, hogy valaki egy B ettina von A rnim -ról szóló lányregényből tu d ta meg, hogy ki is volt Schleierm acher . . . A „kísérleti ny u lak” aztán úgy húzták szét a vizsgákat, m int a ré te s­ tésztát, és noha kezdetben úgy látszott, hogy az idők végezetéig levelezők lesznek, csodálatosképpen három és fél év alatt a csoport mégis végzett; igaz, hogy a sok ingadozás, bizonytalanság m iatt a következő turnus csak 1983 őszén indulhatott. A későbbi évfolyam okban több volt az egyetem et végzett, s még inkább a nem régen végzett, akikben még frissen é lt a felsőfokú tanulm ányokhoz szükséges önállóság és önfegyelem ; így ők m ár nem okoztak annyi gondot bizonytalankodásukkal, igaz, kísérleti alanyok sem voltak, s ha jegyzet, m a­ gyarázat, segítség kellett, az elődökre m indig szám íthattak. H a az eddigi három csoportnak csupán a statisztikáját hasonlítjuk össze, rájövünk, beszédesek ezek a számok, annyi m indent elárulnak egy évtized változásairól. Az 1979-ben beiratkozott 42 hallgató között sok volt a nő (28), kevés a férfi (14), viszonylag sok a 40 év fölötti (14) és kevés a hum án értelm iségi (5). A 42-ből levelezőn végzett 34, nappalin folytatta ta n u l­ m án y ait 4, lem orzsolódott 4. A következő, b á r kisebb csoportban arányosabb m egoszlást látu n k : 24 hallgatóból fele-fele nő, illetve férfi, csupán öten idősebbek 40 évnél, és 10 fő a hum án értelmiségi. Az 1986-ban in d u lt harm adik tanfolyam összetétele folytatja ezt a ten ­ denciát: 40-ből 28 a férfi, 12 a nő, csak öten idősebbek 40 évnél, és 12 fő a hu m án értelm iségi. Ez a pár a d a t is érezteti a változást: m ár bővül a hum án értelm iségiek köre, jönnek a fiatalok és a „családfenntartó” fé r­ fiak: nincs m itől félni. Az első csoportnak jellegzetes színfoltja volt a sok papné jelenléte. A 34 végzett hallgatóból 13 fő, teh át több m int a hallgatók harm ada volt lelkészfeleség (pontosabban: kettő csak le tt azzá, m ert utóbb m ent férjhez). A jav arészt fiatal papnék sereglése azt m utatja, hogy nagyobb tudással sze­ retn ék eddig is ellátott m u n k áju k at végezni, és többükben élt a rem ény, s a szándék is vele, hogy előbb-utóbb „függetlenített” gyülekezeti m u n k atár­ sak lehetnek, bárm ilyen kicsi fizetéssel, nyugdíj-kilátással, m ert ez esetben szívesen feladnák világi állásukat. Hiszen napi 8 órás elfoglaltság m ellett csak em beri erőt m eghaladó m unkabírással lehet a papné és a családanya szerepét jól betölteni. H a m indhárom csoport világi foglalkozását nézzük, széles a skála, de m inden csoportban feltűnik a m űszakiak sokasága (m érnökök, technikusok, m űvezetők). Van aztán jó néhány közgazdász, könyvelő, tisztviselő; néhány

70

BOZÓK Y ÉVA: LEVELEZŐ TEOLÓGIAI HALLG ATO K

orvos, gyógyszerész, ápolónő, védőnő, kertészm érnök, agronóm us; egy-két m agángazdálkodó, lótenyésztő; néhány önálló kisiparos: szűcs, szabó, kőfa­ ragó, fúróm ester, kerám ikus. A hum án értelm iségiek többsége pedagógus (gyógypedagógus, óvónő is); akad pszichológus, m atem atikus, muzsikus és újságíró. A csoportokban több a vidéki, m int a fővárosi; az elsőben 24 a 13-hoz volt az arány; a m ásodikban fele-fele; a harm adikban 29 a 16-hoz. Ez rend­ jén való, hiszen vidéken kell inkább a segítség, és m int m ondottuk a le­ velező ritk án m ozdítható. K ét csoport m ár m egbirkózott a nehézségeivel. A lem aradás sosem h a ­ lad ta meg a 4—5 főt, de azok közül is visszajöttek páran, am ikor kedvezően alakultak a körülm ényeik, és folytatták a tan u lást a következő csoportban. A harm adik tanfolyam hallgatói most „veszik az akadályokat”. A testv éri­ ség, összetartozás, egym ás segítése jellemző mindegyik csoportra. Az ak a­ dályok különbözők. Az idősebbeknek nagy előnyük a hajdani rendszeres, alapos, heti két órában folyt hittan-tanulás, am i az érettségivel sem szűnt meg, hanem az egyetem első k ét évében is kötelezően folytatódott; s ha bibliaforgató, érdeklődő em ber leikébe hullott a vetés, aki még olvasott is hozzá, akkor a tudás m egm aradt, még ha a m em ória gyöngült is netán. A fiatalabbaknak rugalm asabb az eszük, de kevesebbet hoztak m agukkal, mégpedig nem csak hitbeli ism eretek terén, de egyebekben is ; és főként idegen a történelem ben való gondolkodás, enélkül pedig nehéz távoli koro­ kat. m egérteni. „Mélységesen m ély a m últnak k ú tja ” — ám aki felkészület­ lenül hajol föléje, csak a fecsegő felszínt látja. M egragadó élm ény volt, m ennyire összenőttek a levelezők, közösséggé fo r­ m álódtak, noha a három év a la tt csak m integy harm incszor jöttek össze. Kevesen és ritk á n hiányoztak. A konzultációkra érkezettek mögött össze­ fogott a család, a gyülekezet; volt olyan vidéki papné, kinek gyerm ekei m ellett a gyülekezet asszonyai felváltva helyettesítették az anyát. Im ádság és áldozat kísérte a levelezők m unkáját. H ázastársak, gyerm ekek könnyítették az otthoni terh ek et, gyülekezeti tagok, rokonok, barátok im ád­ koztak értük, velük; segítettek, am iben csak tudtak. Lelkipásztorok korre­ p etáltak velük, ha erre szükség adódott; előfordult, hogy a korrepetitor egyben férjük, apjuk vagy gyerm ekük volt, m ert olyan levelező is akadt, akinek egyik fia m ár lelkész volt, a másik még teológus. Számszerű bontásban nehéz lenne közölni, hogy a végzettek közül ki m i­ lyen m unkát végez a gyülekezetében, m égpedig a sok átfedés m iatt. Hiszen legtöbben a m aguk részfeladata m ellett „m indenesek” is, teh át bárm ikor „bevethetők”, ha a lelkész beteg, utazik, szabadságra vagy értekezletre távozik. A „m indenesség” te h á t állandó jelenség, utána a gyerm ekbibliaköri m unka vezet, am i érthető is, ha a sok kisgyerm ekes anyára gondolunk, akiknek éppen azért van sok gyerm ekük — sokkal több m int az egykorú népesség egészében —, m ert szeretnek és tu d n ak gyerekekkel foglalkozni. Jó néhány kántor, felügyelő, presbiter is van, szintúgy bibliaóra-vezető és prédikátor is. A volt levelezők a lelkigondozásban is élénken részt vesznek. N éhányan vannak csupán, akik még nem leltek állandó m unkakörre vagy nekik való szolgálatra; az időnként kapott részfeladatok pedig nem elégítik ki őket.. Az első csoportból négyen nappali tagozaton folytatták és fejezték be tanulm ányaikat. R ajtuk kívül még ketten látn ak el — szórványban — ön­

BOZÖKY É V A : LEVELEZŐ TEOLÓGIAI H A LLG ATO K

7[

álló lelkészi m unkakört, híveik őszinte m egelégedésére. Ennek a kettőnek a példája — egyikük nő, a m ásik férfi — m utatja, hogy egyházunk rugal­ mas m ódon lehetőséget adott főállású, széleskörű lelkészi m unkatársi szol­ gálatra is a végzett levelezőknek. Akik erre vállalkoznak, azokat a gondo­ zott gyülekezet hálája és szeretete kíséri. K ár, hogy különféle okokból nem élnek többen ezzel a lehetőséggel: b eiktatott, hivatalosan szolgálatba állí­ to tt, főhivatású „lelkész-m unkatársakká” lenni lelkész nélkül m aradt gyü­ lekezetekben. Felvetődik a kérdés: m it vár, m it remél, m it kap az egyház a levelező teológiai oktatástól? Csupán teológiai té re n m űvelt laikusokat, akik sok­ féle részterületen teherm entesítvén a lelkészt, közvetve enyhíthetik a lel­ készhiányt? Ezt is, bár a nappali hallgatók örvendetes sokasodása feltehetően egy idő m úlva csökkenti a lelkészhiányt. Inkább abban látju k a levelezőképzés nagy jelentőségét, hogy kialakul egy olyan tevékeny, áldozatkész, képzett gárda, amely sajátos lendületével m ozgásba hozza a gyülekezeteket, k irán tja őket a passzivitás merevségéből, friss életet lehel beléjük. Ez a g ár­ da sem m it sem kíván m agának, se rangot, se címet, se honorárium ot, se különösebb tekintélyt. Csak szolgálni ak ar, önzetlenül. A m ai világban ez m ár eleve m egdöbbentő. Az ilyen „csodabogarakra” oda kell figyelni. És ha netán kiderül, hogy ezek teljesen norm ális emberek, sőt többnyire jeles művelői szakm ájuknak, akkor m ár a puszta létük is elgondolkoztató, pél­ d áju k k al pedig a gyülekezet kovászává válhatnak. Az oktatás tarta lm át illetően ajánlatos lenne némi előzetes felkeszúlési lehetőséget biztosítani m ind a leendő levelező, mind a nappali tagozatos hallgatók szám ára. Nem zord-m ord felvételi vizsgára gondolok, hanem az autodidakta felkészülés m egkönnyítésére, m ivel a mai középiskolákban a hum án m űveltség, sajnos, erősen háttérbe szorul. Jó lenne a filozófiajegy­ zetet például nyilvánosan terjeszteni, hasonlóképpen rövid, töm ör ókortör­ téneti jegyzetet is kiadni laikusok szám ára, és főként olyan gondos bibliog­ ráfiára lenne szükség, mely eligazítaná a teológiára készülőket a hozzáfér­ hető állam i vagy m ás felekezetbeli kiadásban megjelent, jól felhasználható m űvek között. Ezek közé tarto zik a szépirodalom java term ése is, m ert aki nem olvasta a H áború és békét, a József tetralógiát, a görög tragédiákat vagy Shakespeare drám áit, az m it sem tu d az emberről, ha m ég annyi ta ­ pasztalata v an is. Tehát egy m agyar- és világirodalm i „törzsjegyzéket” is össze kellene állítani, nemcsak bíztatni a diákokat, hogy olvassanak. M eny­ nyi „zöldséget” összeolvas egy m agára hagyott fiatal, nem tudván, hogy az am úgy is rövid élet is kevés a jav a irodalom olvasására! A lelkésznek pedig, ha a szó szoros értelm ében „pásztor” akar lenni, az em bert is ism ernie kell, a pásztorolandót; úgy is m in t egyént, és úgy is m int közösségalakítót. A világ sokat vár a lelkésztől, feltételezi, hogy okos, bölcs, m inden hely­ zetben tanácsadásra képes. Ilyennek is kellene lennie, hiszen csak így tu d ja a mai em berhez az evangélium üzenetét közvetíteni, és csak így tu d a hívek segítségére lenni. De élettapasztalata — kivált ha fiatal — kevés, elenged­ hetetlenül szüksége van az em beriség kollektív emlékezetére. És feltétlenül be kellene vezetni a levelezőknél is a beszédtechnika, a retorika és a logika tanítását. A gyerm ekbibliakörökre specializálódók szám ára legalább m ini­ mális gyerm eklélektani alapozást. Szociológiát és pszichológiát pedig feltét­ lenül m indenkinek: em ber és társadalom ism erete nélkül úgy beszélünk bele a világba, hogy azt sem tudjuk, kihez szólunk.

HÚSZ JÁNOS ÉNEKE

Jézus, te vagy

Meg nem rendül szerelmed, ó bűnünk tudó, irgalm azó. Kincseiddel ím be nem telünk. M aradj velünk.

Éltél köztünk e föld felett, kap tál értünk fájó sebet. B űnünk sötét, s nincs érdem ünk. M aradj velünk. K értél bennünk lakóhelyet; lettél tető, fejünk felett. Lettél kenyér, szent ételünk. M aradj velünk. Ih a tju k m ind véred borát, mely szomjazónak enyhet ád. Ki nem fogyó szent serlegünk. M aradj velünk.

Jav u n k ra ím ad ta d magad, ontod reánk irgalm adat. Méltó nevet Tőled nyerünk M aradj velünk. Vágytad szívünk m egváltani, haláloddal m egáldani. Nem lesz Pokol végső helyünk. M aradj velünk. M egváltottál kínok sokán. É rtünk haltál a Golgotán. Keresztednél letérdelünk. M aradj velünk . . . Bede Anna fordítása

Az „E vangelicky zpevnik” cím ű énekeskönyvből (P rah a 1978)

UDVAROS BÉLA

„A kegyelem... úgy fakad, mint a csöndes eső a mennyből” Shakespeare: A velencei kalmár „Shakespeare olyan, m int a világ vagy az élet. M inden kor m egta­ lálja benne azt, amit keres, és am it látni akar benne.” (Jan Kott)

Hazai színjátszásunk egyik legm arkansabb színfoltja a Shakespearekultusz. Nincs olyan színházi évadunk, am elyben ne szerepelne Shakespearenek több m űve is színpadjainkon. Éppen ezért különös, bár nem érth e tet­ len, hogy egyik pompás rem ekm űvét, A velencei k alm árt csak negyvenöt évi szünet u tán , 1986 tavaszán m utatta be ism ét a N em zeti Színház. Érdem es fokozott figyelemm el szembenézni a darab problém áival, értékeivel. M indenekelőtt ism erjük meg a mű forrásm unkáit; m iket használt fel be­ lőlük Shakespeare, és hogyan változtatott azokon. A darab cselekményének legnagyobb része Ser G iovanni Fiorentino II Pecorone című, 1378-ból szár­ mazó novelláskötetéből szárm azik. Az olasz novellában egy kérő próbálko­ zik három szor, Shakespeare darabjában három kérő próbálkozik egyszer. A több im pozáns testi és szellemi tulajdonságokkal rendelkező kérő P ortia kiváló tulajdonságait bizonyítja. A legdöntőbb különség pedig az, hogy míg a novellában a szerelm i próba nyers erotikum , addig Shakespeare-nél szel­ lemi erőpróbává, valóságos szellemi to rn áv á fejlődik, am elyben az em ber­ nek — jelen esetben a három kérőnek — egész világszemlélete, belső valója tárul fel. Ez Shakespeare, akin a középkor összes tém ái átszűrődnek és kitisztulnak, m egfinom ulnak. Talán egyetlen Shakespeare-darab körül sem zajlottak le olyan nagy viha­ rok az évszakok során, m in t e körül a darab körül. Kom édia vagy trag é­ dia? A zsidókérdésről van benne szó vagy sem? A ntiszem ita vagy filosze­ m ita? Ki a középponti hőse — Shylock vagy A ntonio? Mesés játék vagy reális drám a? V itathatatlan, hogy a zsidókérdés felvetése eltolta eredeti vágányáról a K alm árt. Shakespeare ugyanis b átran választott darabja egyik nagy szereplőjéül a játék komikus alak ján ak (clown) egy zsidót, m iután az ö idejében A ngliában egyáltalán nem volt zsidókérdés. Ugyanis ezidőben a zsidók ki voltak tiltva Angliából. A közönségnek általános zsidógyűlöletre nem hogy oka, de alkalm a sem lehetett. Olyan egzotikum volt szám ukra a zsidó, m int például a szerecsen. Tény, hogy Shakespeare a kom édiával teli K alm árban a zsidót olyan egzotikum nak szánta, m in t azt, hogy Othello szerecsen. Az idők folyam án azonban kivetkőztették a darabot eredeti mi­ voltából. Shylock került m indinkább az előadások tengelyébe, az V. felvo­ nást — am elyben Shylock m ár nem szerepel — elhagyták. Szélsőséges vi­ lágnézetek m em entóként és önigazolásképpen szólaltatták meg nem a da­ rabot, h anem Shylockot. íg y vált Antonio „velencei k alm ár”-ja m indinkább Shylock „velencei zsidó”-jává (a S tuartok kora után átdolgozva k erü lt szín­ re, s évtizedeken át „A velencei zsidó” cím en játszották!).

74

UDVAROS BÉLA: A VELENCEI KALMÁRRÓL

Azok alapján, am iket eddig m egállapítottunk, m indenekelőtt a darab m űfaját kell m eghatározni. M iért bonyolult ezt m egtenni a K alm árnál? Azért, m ert hol tragédiaként játszották, hol vígjátéknak; hol ez volt a darab hőse, hol az. Kétségtelen van tragikus és van kom ikus lehetősége is; v an ­ nak m esés és reális elem ei is. Nézzük m eg először a reális elemeket. Ilyen elsősorban a színhely, Velence. A reneszánszkori Velence képe piaccal, üz­ leti tevékenységgel, kam atlábbal, áruval m egrakott hajókkal, nagy kocká­ zatokkal a kor m erkantil életét m utatja. Reális Shylock váltója, m int é r­ tékpapír. Reális a tárgyalás előkészítése (dogé, bírák, Antonio „előzetes le­ tartó ztatása”), sőt az objektív igazságra való törekvése a tárgyalás szelle­ m ét is reálissá teszi. Most nézzük meg a meseszerű elem eket. M ár a kezdete ilyen, am ikor Bassanio h írt ad b arátján ak Belm ont tündérszép úrnőjéről, s a kérők v er­ sengéséről. Meseszerű a három ládika, az egy font hús kam atzáloga, Jessica apró d ru h ában való kalandos m egszöktetése a karneváli éjszakából, Antonio összes gályájának különböző helyeken egyszerre történő elsüllyedése, meg hogy éppen a P ortia szám ára egyedül rokonszenves Bassanio választja a helyes ládikát, P ortia és Nerissa álruhás m egjelenése a tárgyaláson, a gyű­ rűjáték, és végül hogy Antonio elveszett három hajója mégis befut a sze­ rencsés vég érdekében. Ha csak a szám arányt vetjük össze, akkor is 9 : 4 a meseszerű javára. De ha a reális elem nek v e tt tárgyalás jogi problém áit jól megnézzük, akkor azt látjuk, hogy nem Itáliában élünk, hanem a mesében, am ely így kezdődik: élt egyszer Belm ontban egy fiatal, gazdag és csodaszép leány. Atyja, vagyonán kívül, három zárt ládikát hagyott reá — aranyból, ezüstből és ólomból valót. Fogadalm at téte tte k vele, hogy an nak a férfinak lesz a felesége, aki az ő kép ét tartalm azó lád ik át választja e három közül. Olyan országban vagyunk, am ely sohasem volt a róm ai jognak alávetve; jó k k a l inkább a „beautiful nonsense”, a szép képtelenség költői világában. Mindezek alapján a darab m ű faja mesés reneszánsz kom édia (m int a Szentiván-éji álom, a Vízkereszt, a Sok hűhő stb.). Ezek szerint a darab P ortia körül forog. Az első színben Bassanio azért kér pénzt kölcsön A ntoniótól, hogy elm ehessen kérőként Portiához. A ntonio ■’ m iatt kötelezi el m agát Shylocknál. A d arab m inden eseménye közvetlenül vagy közvetve őérte vagy őáltala történ ik. A darab szereplőinek h ierarchiá­ jában P o rtia a középponti, a legfőbb személy. A ztán következik Antonio és Bassanio. S az epizódszereplők közül csak az egyik — igaz, a legfontosabb — Shylock. Ebben a sorrendben vizsgáljuk meg őket. (A műből Vas István fordítása alapján idézek.) „Ha két isten fogadna fenn az égben [ S a m érlegen két földi asszony ülne / S egyik Portia, úgy a m ásikat m ég / Meg kéne toldani; e nyers világon / Nincs m ása.” Shakespeare talán m inden kortársánál jobban m a­ gasztalja a nőt. G yakran kifejti, hogy a nők szépsége és tekintete növeli a férfiak erejét és tehetségét, nemesebb feladatokra teszi őket képessé. Nők nélkül nem lenne költői ihlet, az ő szem ükből árad az igazi proinétheuszi láng, ébren tartják , m agukba foglalják és táplálják az egész világot. Hogy Shakespeare m ennyire csodálja a nőket, az is bizonyítja, hogy jóform án m inden vígjátékának a hőse, főszereplője nő: Rosalinda, Beatrice, Viola, Imogen, a két w indsori „víg”-asszony, K ata, Titánia, Helena, s itt van Portia. A shakespeare-i vígjátékban m indig a nő uralkodik. P ortia pedig erények dolgában talán m indegyiken túltesz. Azt m ondják, a szépség, jóság,

U D V A R O S BÉLA: A VELENCEI KALM ÁRRÓ L

75

igazság alkotja az em beri ideált. Nohát Portia ilyen értelem ben tökéletes." Csodálatosan szép tündéri királylány, angyalian jóságos segítő terem tés, és m indenen keresztüllátó értelem m el az igazság bajnoka. Egy em berben ez így együtt m eseszerű. Eleven gondolkodása, bám ulatos lélekjelenléte és m agával ragadó ékesszólása révén retorikája felülm úlja még azokat a híres angol jogászokét is, akiket Shakespeare a Tem ple Bar-ban, a High Court of Justice-ben és a P arliam entben hallgathatott. Korokon, előítéleteken is felüláll. Jessica m ég zavarban van, am ikor apródruhában kell megjelennie Lorenzo előtt, s kijelenti, hogy m ég maga Cupido is elpirulna, ha látná őt így fiúvá átalakulva. Ezzel szem ben Portia m ulat álruhába öltözésén. Egyéb­ ként ez a tökéletessége P ortiának az egyetlen „h ib ája”. A nnyira m akulátlan, hogy m ár szinte nem is emberi. Ez főleg abban jelentkezik, hogy nem szen­ vedélyes. Semmi nem hozza tú lzo tt izgalomba, sem szerelem, sem életveszély. H a e vígjáték hőse Portia, a k k o r a főszereplője pedig A ntonio, aki „a velencei kalm ár”. A tündéri P o rtia m ellett ő az emberi. Nem szárnyal úgy a szelleme, m in t P ortiáé, de önzetlen szívjósága és barátsága őszinte, igaz. Az a m agatartása pedig, amellyel az életét is feláldozná Bassanioért, Antoniot a világirodalom nagy barát-eszm ényei — Püladész, H oratio és Posa m árki közé emeli. B ár a három nagy szerep közül Bassanioé a legkisebb, em beri tulajdon­ ságok tekintetében — értem a gyarlóságokat —- ő a „leggazdagabb”. M ár a d arab elején indítékai is sántítanak, hiszen Portiánál először pusztán azért próbál szerencsét, hogy a busás hozom ánnyal rendbehozza zilált anya­ gi viszonyait. Persze azért olyan kalandvágyó, tem peram entum os lovag, aki nemcsak anyagi kincsekért száll tengerre, hanem szellemi kincsek is vonzzák. Tény az is, hogy m ár a ládika-választás előtt őszinte vonzalommal fordul Portiához. A választás ala tti feszültségben pedig olyan költőiség és nem es m orál buggyan ki belőle, hogy nemcsak felnő Portiához, de heves szenvedélyét tek in tv e em beribbé is válik. A ntonioért való h arca a tárgya­ láson nemes és feddhetetlen szívre vall. Shylock jellem zését arra alapozzuk, hogy uzsorás. Ennek alátám asztásául vizsgáljuk meg azt az öt színt, am elyben m egjelenik. 1/3. szín: Bassanio felkeresi kölcsön céljából. K am at helyett „tréfából” egy font húst k ér zálogul. A ntoniót nem azért gyűlöli, m ert az keresztény, hanem m ert kam at nélkül ad kölcsönt, s ezzel lenyom ja a kam atlábat. Uzsorás volta n apnál világosabb. II/5 szín: Közli lányával, hogy üzleti okokból egy keresztény lakom á­ ra megy. Uzsorás volta tovább erősödik. Vallásos zsidóként semmiképpen sem tenné a lábát egy keresztény házba, nem hogy m ég egyen is ott! II l/l. szín: T ubal egyszerre érte síti Antonio hajóinak pusztulásáról (et­ től uzsorás-szíve öröm től repes) és elszökött leányának pazarló életm ódjáról (a pénzét siratja, nem a gyermekét). III/3. szín: A ntonio hiába kérleli őt a zálog elengedésére. Azzal érvel, hogy Velence üzleti és jogi hírneve m iatt vigyáz a szerződések m egtartásá­ ra. Ezzel egyúttal leplezi gyűlöletes bosszúvágyát. IV /l. szín: T árgyalás a zálog behajtása ügyében. Hogy itt is a gyáva uszorás, és nem zsidó volta a jellem zője, ezt az igazolja, hogy a végén — életét m entve — még kereszténnyé is lesz. Ha igaz zsidó lenne, nem tudná m egtenni. Gyáva és p ó ru ljárt uzsorás, a bőrét m enti. Távozása nem tragikus, hanem m egérdem elten nevetséges. V égigm entünk a darabban levő öt jelenetén, és kivétel nélkül a üénz-

76

U D V A R O S B E L A : A VELENCEI K A LM ÁR RÓ L

éhes, kapzsi uzsorás jelent m eg benne. K acagjuk utálatos fösvénységét és sorozatos felsülését. Lányától ételt, ruhát, szabadságot, m indent m egvon, m ire Jessica gazdag álruhában, pénzzel, ékszerekkel m egrakottan megszökik. Szolgájától is m indent sajnál. Az is otthagyja. Végül m inden uszorásbosszúját a zálogügyre teszi fel, s abban sül fel a legcsúfosabban. Még híres, úgynevezett zsidó-védelmét kell helyes m egvilágításba helyeznünk. A ntonio állítólagos fajgyűlöletéről így beszél: „ . . . m egakadályozta üzleteim et, hűtötte a barátaim at, fűtötte az ellenségeim et és m iért? M ert zsidó vagyok. H át a zsidónak nincs szeme? A zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, értelm e, szenvedélye?” M ajd a továbbiakban nagy raffin áltan m u tatja meg, hogy a z é rt a zsidó is ember. Igen ám , csakhogy ez az egész szónoki rem ekm ű k árty av ár, am ely arra a hazugságra épül, hogy Antonio gyűlöli őt, m ert zsidó! Antonio viszont nem gyűlöli sem őt, sem mást. Ezt csak Shylock á llítja róla. A ntonio utálja az uzsorát, s ezért u tálja Shylockot, aki Velence legvérszopóbb uzsorása. Shylock tirád ája nem őszinte érzelemből, hanem ham is ravaszkodásból fakad. Shakespeare nem zsidó lelket, hanem egy aljas uszorást rajzolt m eg Shylockban. Ezzel lehúztuk Shylockról a kaftánt. Nem új alakot form áltunk belőle, hanem visszaadtuk eredeti jellegét. Ism ét a já té k kom ikus alak ja (clown) lett, a rászedett ördög nevetséges figurája, aki clown-ná szelídült. H a jól m egfigyeljük, észrevehetjük, hogyan játszik Shakespeare a h á r­ m assággal. Elképesztő az a játszi könnyedség, ahogyan zsonglőrként m oti­ v á lja a hárm as elem eket. ím e: 3 m otívum (ládika-játék, az egy font húsról szóló váltó, gyűrű-játék); 3 ládika (arany, ezüst, ólom); 3 kérő (m arokkói herceg, aragóniai herceg, Bassanio); 3 nőalaik (Portia, Nerissa, Jessica); 3 szerelmes p ár (Bassanio-Portia, Lorenzo-Jessica, G ratiano-N erissa), 3 jó b arát (Antonio, Bassanio, G ratiano) ; 3 gyűrű (Portiáé és Nerissáé, valam int Jessica anyjától örökölt gyűrűje, am elyet elcserélt egy m ajom ért); 3 kötelezvény (Portia és az apja, A ntonio és Shylock, P ortia és Nerissa gyűrűi újdonsült férjüknek); 3 zsidó (Shylock, Tubal, Jessica). H a ezt a já té k o t tovább visszük és a hárm asságot a szereplők belső m ivoltára is ráv etítjü k , akkor a testiséget Shylock képviseli m ohóságával, gyűlöletével, önzésével, m indenféle m űvészet (zene, dal) irán ti érzéketlen­ ségével. A ntonio önzetlen és áldozatkész b a rá t és ember, de hiányzik belőle az indíték, am elyre tulajdonságai visszavezethetők volnának. A szellem nap su g ara P ortia arcán fénylik. A shylocki gyűlölet, a hétköznapi gyarló­ ság az antonioi jellem m egbocsátásán keresztül érkezik el a portiai igazság­ hoz. A mű drám ai csúcspontján, a tárgyaláson az állati kegyetlenségű Shy­ lockot A ntonio — b ár m ódjában lenne — nem bünteti meg, hanem P ortia segítségével visszaadja az életnek. Tovább k u tatv a a hárm asság m élységeit, ez m inden igazi mesének a kerete. S m egjelenik az egyiptomi piram isok háromszögeiben, az obelíszkek csúcsaiban és a hegeli dialektikában (tézis, antitézis, szintézis) is. H a a drám a szerelm i kapcsolatait vizsgáljuk meg, tapasztaljuk, hogy P or­ tia és Bassanio szerelm ében S hakespeare olyan érzéseket és olyan helyze­ te k e t terem tett, amelyek m ás m űvei szerelm eseinél nem találhatók. Sem ez, sem a másik k é t p á r szerelm e nem é r véget a happy endnél. M egkötik há-

U DV AR O S B É L A : A VELENCEI KALM ÁRRÓ L

77

zasságukat, s u tán a viszontagságokon m ennek át a darabon belül. Fiatal házasokként is tovább élnek a cselekm ényben. L áthatjuk, hogy a házasság, am elyet tiszta szerelem és szeretet aranyoz be, m ilyen akadályokon segíti át a fiatalokat. Az egymás sorsának átélése, am ely a házasság legfontosabb alapja, e játék b an szépen példázódik. P ortia eléri boldogsága teljességét, de am ikor értesül fé rje b arátján ak sorsáról, lem ond sa já t pillanatnyi érzéséről, vállalja férje gondját, aggodalm át, s azonnal segíteni siet. Vagy ahogyan Lorenzo átéli Jessica sorsának sanyarúságát a zsarnoki házban, s azon van, hogy m egszabadítsa onnan kedvesét! De nem kisebb szépségű m otívum a barátság bem utatása. Shakespearere egyik k o rtársa, Lyly nagy hatással volt. ő ezt írja Endym ion-jában: „A férfiak szerelm e a nők irán t szokványos és term észetes, de a barátság végtelen és h alh atatlan .” Shakespeare nagy részt ju tta t a barátságnak szo­ nettjeiben is, vígjátékaiban és tragédiáiban is. A vígjátékokban P roteus és Valentin, H erm ia és Heléna, Rosalinda és Célia barátsága m ellett ott van Antonio és Bassanio barátsága. A tragédiákban B rutus és Cassius, H am let és Horatio, Leontes és Polxenes barátsága. A K alm árban P ortia ezt m ondja a barátságról: . . . ha jó cim borák Együtt tö ltik idejüket, s a lelkűk A szeretetnek ugyanegy igáját Hordja, akkor a vonásuk, kedélyük S m odoruk is lassanként egy arányt ölt. Ezúttal a szerelem és a barátság egym ást erősítő m ivoltát látjuk. A ba­ rátság feláldozza m agát, a szerelem m egóvja a barátságot. Antonio igaz barát, s P ortia nem eslelkűsége beleolvasztja a szerelem be az igazi barátságot. A m ű re jte tt mélységeit k u tatv a érdem es a bírói tárgyalásra figyelni. P ortia beszéde a kegyelem ről: A kegyelem lényege nem a kényszer, Ügy fakad, m int csöndes eső a mennyből A lenti földre, s kétszeresen áldott: M egáldja azt, ki adja, s azt, ki kapja. A nagyokban is ez a legnagyobb. K oronánál szebb dísze a királynak. M ert jo g ara földi erő jele, A félelem és felség tartozéka, De kegyelm e erősebb a jogarnál, A királyok szívében ta rtja tró n já t S az Istennek m agának tartozéka. S a hatalom akkor a legistenibb, Ha fékje kegyelem . Te is, zsidó, B ár igazságot kérsz, fontold meg ezt, Hogy igazságtól egyikünk se vár M egváltást: m i bocsánatért könyörgünk, S im ánk egyúttal m egbocsátani In t m inket is. A kegyelem nek, a m egváltásnak, a bocsánatnak ez az összefoglalása szin­ te bibliai szépségű. P ál apostol leveleire em lékeztet. A m ű költőisége is p á­ ra tlan ; különösen Bassanio ládika-választási jelenlétében és a végső beimonti kert szerelm i jelenetében (Lorenzo vallom ása) helyenként a Romeo

U D V A R O S BELA : A VELENCEI KALM ÁRRÓ L

75

és Júlia, s A vihar m agasságát éri el. A zene m agasztosságáról így fuvoláz Lorenzo Jessicának (a következő sorokat Szabó Lőrinc fordításában idézem ): Az a férfi, akiben nincs zene, S akire édes összhang sose hat Gyanús, hogy megcsal, kirabol, elárul. Lelke mozgása nehéz, m int az éj. Érzése sötét m int az Erebus. Ilyennek ne higgyj. Hallgasd a zenét! Vagy nézzük m eg P ortia aty ján ak végrendelkezését a három ládikáról. A m esem otívum okban felszínesen nézve sok a naivság. Ha m egfejtjük tit­ kukat, egyszerre csak a naivságból életbölcsesség lesz. így van ez a ládikákkal is. Felszínesen nézve micsoda otrom baság egy apától, hogy elvegye lá­ nya szabadságát férje m egválasztásában. A m ese valóságában azonban az atya azt szeretné, hogy lánya p árja ne olyan férfi legyen, aki a csillogó felszín alapján választ (arany, ezüst), hanem aki a szürke ólom mögött észreveszi a belső szépséget jelképező P ortia képét. Az arany is jelentős szerepet játszik a darabban, jó és rossz értelem ben egyaránt. Az aran y ládika csalóka látszat form ájában becsapja a m arokkói herceget. Becsapja A ntoniot azzal, hogy hajói n em futnak be az aran y ­ rakom ánnyal. B ecsapja a csak érte reszkető Shylockot is. Bassanio viszont m egnyeri az aran y at és vele a boldogságot, m ert nem a látszat u tán ítélt. P ortia m egaranyoz m indent és m indenkit m aga körül; kinek halált, kinek életet oszt. Elérkeztünk fejtegetéseink befejezéséhez. M egállapítottuk, hogy Shakespeare-t egyetlen m űvével sem kom prom ittálták olyan m értékben és annyi­ szor, m int a K alm árral. Ennek oka az volt, hogy lerángatták Shakespeare-t a földi világ alantasságaiba, holott nem őt kell lehúzni, hanem nekünk kell felemelkedni az ő eszmei világába. Ennek az írásn ak is ez a célja. Vissza kell adni a m ű eredeti frissen pergő ritm usát, üdítő hum orát; feltenni is­ m ét Shylock kom ikus m aszkját a rászedett uzsorás szerepében, és megszó­ laltatn i a szerelem és a barátság him nuszát. Lágy, dallamos zenébe burkolt csillogó vidám játék b a n hirdetni az eltikkadt em bereknek: G yertek el S hakespeare varázsos Velencéjébe, ahol a szerelem, a b arát­ ság, a költészet és a zene hatalm át hirdetik; s ahol valóban a jó diadal­ maskodik.

CZIPRI ÉVA

csordakútnál A csordakútnál hol járam egykor a pásztor azt m ondta fürödj meg azóta tiszta vagyok nem tapad szenny és vér a kezemhez a csillogó víz a betegségtől megóvott s m egóvta m éhem ben szépülő magzataim a csordakútnál hol jára m egykor . . .

lopakodik A vers lopakodik m int a leopárd a bozótban az indák a la tt gyönyörű virágok terem nek csattognak a hús érvei de feldagadt szívünk m ár m egérti az isteni szót

BODROG MIKLÓS

Segít vagy sorvaszt? Szerepszemélyiségünk: a jungi „persona”

Kétségtelen, hogy az em beri együttélésnek m inden szinten szüksége van közmegegyezéses m agatartásform ákra. A társaslét norm áit — m ég ha ezek k u ltú rán k é n t és koronként változnak is — nem lehet következm ények nél­ k ü l sem m ibe venni. É rtékeljük azt, aki jól játssza szerepét, ám ha csak szerepjátszás az, am it művel, vegyes érzelm ekkel fogadjuk. M ár gyerm ekkorunkban m eg kell tanulnunk, hogy nem engedhetünk meg m agunknak akárm it. „Szocializálódnunk” kell. Á m ha a szülők kényelem ­ szeretetből vagy dicsőségvágyból agyonnevelik s ezzel szinte viselkedőgéppé nyom orítják gyereküket, annak élethossziglan keserves következm ényei lesznek. (Igen tanulságosan ír erről is H erm ann Alice Em berré nevelés című könyvében, Bp. 1982.) A dresszírozottakat az a veszély fenyegeti, hogy vagy gátlásosak, kényszeredetten tú l engedelm esek lesznek — ha ugyan nem szolgalelkűek —, vagy m aguk v áln ak kritikátlan engedelm ességre kénysze­ rítő zsarnokká kisebb-nagyobb hatáskörükben. A keverékm odell sincs ki­ zárva: fölfelé rabszolga valaki, lefelé kényúr, esetleg a szülőktől eltanult, jól hangzó indokolással. A gyerekkor term észetesen pozitív értelem ben is m eghatározó: a meleg, de nem tú lfű tö tt, a szabad, de nem szabadjára engedő légkör a feln ő tt szerepek jó betöltésére is szép esélyt nyit. C. G. Ju n g az ókori színészm aszkot jelentő persona szóval jelölte meg énünknek a szereplő, külvilág felé forduló hom lokzatát. Ez „olyan funkció­ nyaláb, am elyet az alkalm azkodás vagy az elemi kényelem szükséglete tett nélkülözhetetlenné, ám nem azonos az egyéniséggel. K izárólag a külsőhöz való viszonyulásra irányul. — A persona a közösség és az egyén kiegyezése arról, hogy kinek mi a szerepe.” Ebben a túlszabályozás nyilvánvalóan egyé­ niségölő beszűkülést okozhat, a „norm átlanság” pedig szétesést, általános kiszám íthatatlanságot. (Jelenünket inkább az utóbbi jellemzi.) Ugyanaz a személy általában több szerepet képvisel, s ezek között tudnia kell különbséget tenni. Ha valakiből folyton „kitör” például a pedagógus vagy a vezető, a házastársi, rokoni, b aráti (stb.) szerepében is m indunta­ lan oktatni vagy irányítani óhajt, az valam elyest m áris beleragadt a ked­ venc attitűdjébe. Nem használ ez neki sem, m ert unalm assá, idegesítővé laposítja személyiségét, elidegenítő hatású. Ki kell tudnunk lépni a hajla­ m ainkhoz legközelebb álló szerepből is. Ha m ondjuk bíró vagyok, napnál világosabb, hogy énem nek egészen m ás oldalával fordulok egykori osztály­ társam hoz vagy a szomszédomhoz, beteg ismerősömhöz vagy frissen háza­ sodott unokaöcsémhez, hiszen az adott személy és a helyzete az ehhez iga­ zodó em beri m agatartást kívánja meg tőlem, s akkor vajm i kevéssé játszik

8o

BODROG M IK LÓ S: SZER EPSZEM ELY ISEG Ü NK

szerepet az, hogy m ellesleg bíró vagyok. Zavar akkor tám ad, ha valam elyik szerep a többi rovására elhatalm asodik, vagy bizonyos szerepekre képtele­ nek vagyunk, talán m ert azokra gyerekkorunkban nem kaptunk egészséges m intát. Minél nagyobb vagy m agasztosabb szerepet játszik valaki egy bizonyos közösségben, annál égetőbben van szüksége arra, hogy m ás vi­ szonylatokban tudjon kis szerepeket is vállalni, különben könnyen felfuvalkodik „ő nagy dicsőségében” — és elem bertelenedik. S akkor inkább m ár a szerep játssza az e m b e r t. . . Ám a „kis” szerepek sem okvetlen egyszerűek, például a szülőé. Egyrészt nagy rugalm asság kell hozzá, a gyerek korától és egyéni jellegzetességeitől függően, m ásrészt akit szinte elvakít m ondjuk a jó anya szerepe, az könnyen észre sem veszi, hogy férjének édeskevés ju t belőle, önm agát is elhanyagolja a gyerekét pedig m értéktelen túlvédelm ezéssel önállótlan puhánnyá „szere­ t i ” vagy agyonregulázza. Egy szerepen belül is veszedelmes a merevség. M eglehet, hogy a tekintélyéhez görcsösen ragaszkodó szülő felnőtt gyerekét ugyanúgy akarja m arkában ta rta n i, m intha az kisiskolás volna, an nak pe­ dig akkor is á rt ez a háló, ha szét tu d ja tépni. A jó tündér szerepe is m egvesztegetően szép. Ő a rokonság és az üzem üdvöskéje, lót-fut m indenkiért, dicsérik és kihasználják, lógósok és potyalesők bevált áldozata, pihenésképtelen, jogaiért nem tu d kiállni, évek m úl­ tá n egyre kevésbé képes leplezni fáradtságát, felszivárgó szomorúságát. Átlagosan 35—40 között omlik össze, és ak k o r m indenki csodálkozik: Hogy­ hogy? Hiszen eddig rem ekül b írta! A kórházban valahogy rendbeteszik, de ahogy hazaér, m egint két bő rt ak arn ak lenyúzni róla. S ha nem tanul meg jó lelkiism erettel nem et m ondani, valahányszor az indokolt, ak k o r m á­ sok önzésének engedve fokozatos öngyilkosságként elkezdi életerejének végkiárusítását. — Az ilyen szerep h átteréb en többnyire gyerm ekkori ártal­ m ak állnak. (Vö. Az önvesztés gyökere. Diakónia, 1985. 1.). Az egykori ke­ serves élm ények lényege ilyenkor elfojtásba m erül, fennm arad azonban az aránytalan teljesítm énykényszer, am ellyel az illető szorongásai m élyén vol­ tak ép p en a létjogosultságát szeretné biztosítani, azt, hogy őt szerethetőnek tartsák . Vagy nem kapott elegendő valódi megbecsülést, vagy a nevelője is lelkiism ereti túlnyom ásban szenvedett, és ez le tt szám ára em bervesztő, ke­ gyetlen norm a. K éptelen önm agát szeretni-elfogadni, holott az újszövetségi alapképlet is ez: „Szeresd felebarátodat, m in t m agadat.” Ezt az egyensúlyt sem erről sem tanácsos m egbontani. Volt, akivel óriási betűkkel Írattam receptként rajzlapra: „K önyörülj m agadon!” —, m ert őt erre k ellett bíz­ tatn i. A m űvi, kipréselt „jóság” következm ényei áldatlanok. Egészen más az aggályos önűzéstől m entes, kiegyensúlyozott jóság, amely képes nem et is m ondani, és segítő erejét be tu d ja osztani. Egyébként a legtündökletesebb szerepek hátulütőjét annak a legnehezebb m eglátnia, aki belecsábult, és nem érti, hogy m iért fogyott el ta lp a alól az út. Se szeri, se száma a kisebb-nagyobb szerepficam oknak, a legveszedelm e­ sebbek azonban a közm egbecsüléstől övezettek s egyben legirigyeltebbek. (Akár falu- vagy eklézsia-szinten is.) „V an valam i m egejtő a hivatallal és ranggal való azonosulásban. Ennek következtében sok em ber sem m i más m in t a társadalom tól k ap o tt m éltósága. E pikkely m ögött hiába is keresnénk személyiséget, csak egy szánalm as em berkét találn án k ” — írja Jung. Minél ragyogóbb a szerep, an n ál ellenállhatatlanabbul sodorhat m ám orba, hiszen töm eg néz fel rá, m ely infantilis kiegyensúlyozatlanságával egyenes arány­ ban igényli a vezért, a sztárt, a hőst, a 'bölcset, netalán a szentet, akire

BODROG M IK LÓ S: SZER EPSZEM ÉLY ISÉG Ü NK

81

„delegálhatja” döntésképességét, érték tu d atát, sőt valójában felelősségét is. Gyerm eteg, nyájszellem ű em berek öröm est szegődnek egy fölöttük állónak látszó, „okos és erős” atyafigura nyom ába, m ert az fölm enti(?) őket azon terhes kötelességük alól, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak, és személyes lelkiism eretük szerint cselekedjenek. Vésztjósló, ha a „nagy em ber” kife­ jezetten ilyen típusúakat g y ű jt m aga köré, vagy ilyenné próbálja átgyúrni alvezéreit. Különösen súlyos esetekben egy nagy kollektívum egyedei a szabadító hős archetípusát (hatalm as erejű lelki ősképét) v etítik rá lényük tu d attalan mélyéből m egváltójelöltjükre, a k i többnyire elfogadja ezt a varázslatos szerepet, hérosszá részegül, s eszközeit a „nemes cél” által m ind jobban szentesítettelek tekinti. Világos látású, bátor em bereknek m indenkori nehéz kötelessége, hogy a hérosz-(ön)jelölteket, akik általában csillapíthatat­ lan hatalom vágy m egszállottjai, lehetőleg m egakadályozzák abban, hogy u ralm uk alá züllesszék a közösséget. E veszély komolyságához csak pár sort a Nyírő G yula szerkesztésében húsz éve m egjelent Psychiatria c. egyetemi tankönyvből: „ . . . a z em beriségnek közel egyötöde abnorm ális személyiség ( . . . ) közülük sokan ju th atn ak különös adottságaik révén vezető szerephez, s az em beri társadalom nak súlyos károkat okozhatnak.” Normális példaképekre van szükségünk, főként fiatal korunkban. Senki sem nélkülözhet nála tapasztaltabb, szélesebb látókörű, tu d ásb an és hitben érettebb, m élyebb gondolkozású személyeket. Ám idővel e tekintetben is felnőtté kell válnunk, önm agunkban építve föl évek, sőt évtizedek nehéz, válságoktól sem mentes fáradságával azt az em bert, aki felelősen és bölcsen tu d dönteni, életével m ásoknak is irán y t m utatva. Eközben m ind jobban tu d a tá ra éb red ü n k saját gyarlóságainknak is, annak, hogy senki sem lá t­ h at túl a saját szem határán. A tényleg kiváló vezető sem, aki ha m élyre lát, alázatot is tanul szerepének gyakorlása közben. Enélkül ugyanis sze­ m élyiségfejlődése elakad, illetve torzulni kezd, főként ha nincs, aki figyel­ meztesse, vagy ha süket az intő szóra, n e tá n agresszívan reagál rá. S ez m ár vészt jelez: követőivel együtt katasztrófa felé sodródhat. A végletesen sö tét iskolapélda Hitler, aki faj- és népm egváltóként lép ett föl, s m ivel elegendő tekintélyim ádót ta lá lt, sikerült v érb e borítania a fél világot. Ha az efféle „népboldogító” győz, ak k o r saját körein belül fog új meg új „ellen­ ségeket” fölfedezni, sőt gyártani, m ert önm aga kaotikus árnyékszem élyisé­ gét ösztönösen kivetíti m indenkori környezetére. (Vö. Diakónia, 1982. 1. 69.) Az igazi hőst — ha van ilyen — a töm eghisztériát kihasználó és önim á­ d atának is áldozatául eső ólm essiástól elsősorban talán az különbözteti meg, hogy nem ta rtja m agát hősnek vagy nagynak még tito k b an sem, s így nincs mitől m egszédülnie. Egy tiszt így m ondta el m agas kitüntetésének tö rtén etét: „R ajtu nk ütöttek a nácik. Ijed tü n k b en olyan veszettül védekez­ tü nk, hogy m ire föleszm éltünk, m ár zubbonyunkon volt a rendjel.” — Szerepeink kóros burjánzása ellen hathatós orvosság a józan szerénység, mely nem h ag y ja m agát „naggyá” felfújni m ég kis szinten sem. (Rangvi­ táb a bonyolódó tanítványai elé Jézus is eg y gyerm eket állít példaképnek.) A szerepm ám orból bajos kijózanodni, m ert benne a legszebb nárcisztikus álm ok kecsegtetnek valóraválással. „A m agunk szerelme” még halálos is lehet. M egfojthatja elevenségünket, elszürkítheti szavainkat, szerepünk függvényévé alázhat, s akkor környezetünkre is léleksorvasztó hatású. Ha pedig egy v á ra tla n esemény letépi a tetszetős maszkot, ala tta m ár nincs meg az eredeti arc, m ert az összenőtt az álarccal, am ely fokozatosan fel­ szívta.

82

BODROG M IKLÓS: SZER EPSZEM ÉLY ISÉG Ü NK

A persona rab ját kom olyan figyelem eztetheti egy-egy rövid, átm eneti helyzet, am elyben kiderül, hogy m aszkja nélkül m intha súlyos légszom jjal küzdene. Rangos ú r — nevezzük így — drága külföldi társasutazásra fize­ te tt be, de két napnál tovább nem b írta, hogy ott ő csak egy a sok utas közül, és hazam enekült. Am ikor itthoni m ikroklím ájában m egint rangján szólítot­ ták, kezdett visszatérni bele az élet. (Milyen élet?) Egy idős főorvos így szűrte le idevágó tapasztalatait: „Aligha van szánalm asabb látvány, m int Mr. N agyúr felülvizsgálatkor, csak a bőrébe öltözötten, díszruha, u dvaron­ cok és emelvény nélkül.” — A nnyit érünk, am ennyit a szerepünk nélkül érünk. A nagyobb hatáskörű társadalm i szerepekben a persona jó működéséhez három dologra van szükség. 1. Feleljen meg az egyén eszményképének, annak, hogy milyen em ber sze­ retn e lenni. Aki költőnek term ett, azt ne erőltessék ügyvédnek, a zene sze­ relm eséből se a k a rjan ak orvost faragni, am int azt Vergilius, illetve H ändel esete m utatja. A kadt olyan tekintélyes atya, aki fiait a neki tetsző hiva­ tásra szorította — b á r ne te tte volna! Tiszteletrem éltó belső hajóerő nél­ kül elgörbül m inden pálya. 2. T udnunk kell, m it várnak el tőlünk a választott tisztségben, hivatásban. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, an n ak túl sok konfliktusa lesz. Még a h atározott egyéniségnek is tudnia kell alkalm azkodni. P éldaként egy kínai közm ondás: Aki nem tu d mosolyogni, ne nyisson boltot. 3. Szám ot kell vetni a testi és lelki alkalm assággal is. G yerekekkel, be­ tegekkel való foglalkozáshoz elengedhetetlen (volna) az érzelmi gazdagság, egzakt kutatóprogram hoz pedig a kim űvelt logika. A tervező vagy művész aligha nélkülözheti az intuíciót, a kivitelező pedig a kézzelfogható dolgok irán ti jó gyakorlati érzéket. Az adott szolgálati ágban várható pszichikai és fizikai terheléseket is bírnia kell a jelöltnek, különben a legszebb szán­ dék is megfeneklik. A „szerepveszély” annál fenyegetőbb, m inél több lefojtott érvényesülési, elism ertetési indulat, kisebbrendűségi és sérelmi érzés fűti titkon a „sze­ replőt” ; m inél szorongatóbb engedelm ességet kényszerítettek rá gyerm ek­ korában (talán nem is nyíltan); m inél hiúbbá tette például az atyai elvárás és az anyai bálványozás; s m inél önhittebben téveszti össze saját nagyon is esendő személyét az általa képviselt szép eszm ével-hittel (m intha a K risz­ tus szam ara azt gondolná, hogy neki szól a hozsánna). Senkitől ne v árju n k el pontosan kedvünkre való szerepalakítást! Pascal m ondta: „Aki az angyalt ak a rja játszani, az ördög szerepében fogja találni m agát.” Szerepében az segít, akinek „hivatalos” m agatartásán is átsü t em ­ berségének melege és hite.

K O M JÁ TH Y M IKLÓS

Ki emlékezik Vladár Gáborra?

1944 júniusában a Sztójay-korm ány igazságügy-minisztere, A ntal István kö­ zölte Vladár G áborral, a törvényelőkészítő osztály vezetőjével, hogy a bel­ ügym inisztérium a letartóztatási intézetekben különböző bűncselekm ények m iatt fogva ta rto tt zsidóknak a csendőrség kezére adását kívánja. Vladár elism erte, hogy akkor, am ikor tízezrével hurcolják el az á rta tla n zsidókat, nehéz lenne a közönséges bűncselekm ények m iatt büntetésüket töltő zsi­ dók védelm ére kelni. Mégis úgy érvelt, hogy az igazságügy-m iniszter nem követhet el törvénytelenséget, csupán azt teheti a foglyokkal, am it a bírói ítélet rendelt el. Keserves vita u tán V ladár álláspontja győzött. M aga a tény is jellemző V ladár G áborra, de m ég jellemzőbb az, ahogy önm aga előtt in­ dokolta állásfoglalását: igaz, m ég e világ m értékével m érve is bűnösök e zsidók, de „útitársaim voltak a földi élet széles országútján, am elyen Krisz­ tus tanítása szerint nem h ag y h atju k segítség nélkül azokat az ú titársain­ k a t sem, akik az országút kövében elbotlottak, sarába beleragadtak, útszéli bozótjában eltévedtek”. A zsidók életét m egm entő elhatározás s az elhatározást indokoló gondo­ latok akkor fogantak meg V ladár Gábor lelkében, am ikor az antiszem itiz­ m us gyilkos lán g ja m ár m agasan lobogott hazánkban s egyre kevesebben voltak, akik a V ladárhoz hasonlóan védték az üldözötteket, és szembeszáll­ ta k üldözőikkel. A V ladár-család hét évszázadon át a valaha volt M agyarország legészakibb pontján, a túróczi völgyben élt, ahova Á rpád-házi királyaink telepítették őket a Keviczky, Beniczky, K ossuth (Vladár egyik nagyanyja K ossuth Te­ rézia volt), Zathureczky, Rakovszky, Paraszkay, Turcsányi, Tomcsányi és m ás családokkal egyetemben. V ladár Gábor édesapja még abban a nemesi udvarházban született, am elyet ősei kaptak a XIII. század elején. Kis ado­ m ánybirtokukat együtt m űvelték zselléreikkel, egyik-m ásikuk megyei tiszt­ séget is viselt, katonáskodtak is, Mohácsnál a V ladár-családnak tizenhárom tag ja vesztette életét. V ladár édesatyja, Lajos, testvéreivel együtt elhagyta az ősi szülőföldet. M agyaróvárott kiváló képesítéssel elvégezte a mezőgaz­ dasági akadém iát és Sándor M óric gróf biai uradalm ában helyezkedett el. K ilenc gyerm ekének egyike volt Gábor, aki Bián, Debrecenben, m ajd a budapesti Deák té ri iskolában végezte elemi tanulm ányait. Gim názium ba is a Deák téren (a Fasor elődjében) járt. A K arinthy-centenárium kapcsán had d em lítsem meg, hogy szűk b aráti körükbe tartoztak a K arinthy-gyerekek. N yaranta nemegyszer lá ttá k vendégül az egész családot Bián. Az utolsó félszázad egyik legnagyobb jogásza páratlan szerénységgel azt irja m agáról: m ásra nem lévén tehetsége, elm ent joghallgatónak. Magasba ívelő pályájának m inden m ozzanata azt bizonyítja, hogy igazi jogász volt,

S4

K O M JÁ T H Y M IK LÓ S: VLA DÁ R GÁBORRŐL

ak inek jogász-m ivolta nem ütközött össze soha hívő kereszténységével. H ivatali pályafutása során 1910-ben berendelték az igazságügy-m iniszté­ rium ba. A m agánjogi ügyosztályon dolgozott, m ajd 1929-től a törvényelő­ készítő ügyosztály főnöke lett. Ezen az osztályon, kivált a negyvenes évek jogtipró rendelkezései idején, érvényesülhetett a m aga teljességében V ladár G ábornak lelkületéből fakadó s kiváló jogtanárai (főképp Grosschmid Béni) által m egerősített, tán to ríth atatlan meggyőződése arról, hogy a jog épp an n y ira az ész, m int a szív dolga. Az igazságügym inisztérium kodifikációs osztálya épp azokban az esztendőkben valam ennyi m inisztérium jogi ta­ nácsadó, rendelet- és törvényjavaslat-form ulázó, afféle interm iniszteriális szervévé vált. Ide kerültek a honvédelm i m inisztérium nak azok a rendelet­ tervezetei is, am elyek a zsidó m unkaszolgálatosok életét halálba vivő po­ kollá tették volna. V ladár G ábor finom , stiláris változtatásokkal, am elyeket a katonák nem vettek észre, m egpróbálta élét venni a rendeletek törvénysértő kegyetlenségeinek. A negyvenes években egyre nyom asztóbbá vált a vezérkar befolyása az állam i életre. Még Gömbös G yula te tte kötelező olvasm ánnyá Szálasi Fe­ ren c vezérkari szakdolgozatát, am elynek alapgondolata az állam élet egé­ szének katonai irányítás, legalábbis ellenőrzés alá helyezése volt. Gömbös H itlernél tett látogatásával u ta t n y ito tt a ném et nemzetiszocializm us befo­ lyásának. E két átkos örökséggel (ezek V ladár szavai), a katonai és a né­ m et nem zetiszocialista nyom ással Gömbös utódai m ár nem tu d ta k m egbir­ kózni. A szinte rem énytelen küzdelem ben n ő tt naggyá V ladár G ábor szerény, csendes, krisztusi alázatosságú alakja. Világosan k itű n t ez a honvédelm i tö r­ vényjavaslat és a zsidókérdésre vonatkozó jogszabályok előkészítése során. Az előbbi tárgyalását, amelyen m integy százfőnyi, m agasrangú tiszt és más m inisztérium ok képviselői voltak jelen, egy tábornok vezette. Az igazság­ ügy k ét képviselője (az egyik V ladár volt) felháborodva hallgatta a generá­ lis előterjesztését, am ely a totális háborúra előkészítő törvényjavaslat in­ dokolásául Szálasi szakdolgozatát v ette alapul. E szerint, háborúval fenye­ gető helyzetben m inden hatalom (korm ányzat, közigazgatás, jórészt a bírás­ kodás is, nem különben a gazdasági élet irányítása) a hadsereg kezébe megy át. Nagyobb, mezőgazdasági birtokok, ipari üzem ek, városi bérházak az ál­ lam tulajdonává válnak. Kínos küzdelem u tán V ladám ak sikerült a tárg y a­ lásokat elhúznia. E nnek során a tárgyalások fonala józanabb katonák kezébe k erült. V ladár m eggátolta a zsidó tartalékos tisztek rendfokozatának eltör­ lését, háborús kitüntetéseik m egsem m isítését, a katonai bíróság hatásköré­ nek polgári szem élyekre kiterjesztését, a sztrájknak bűncselekm énnyé nyil­ vánítását. M indent m egtett, hogy a jogrendünket elsöpréssel fenyegető, szennyes eszm eáram latoknak g átat vessen. H orthy Miklós korm ányzó tudom ással b írt az akkor m ár titkos tanácsos V ladár erőfeszítéseiről, am elyek nem kis m értékben járultak hozzá, hogy a m űvelt világ vélem énye hazánkról nem vált teljesen lesújtóvá. Amikor H orthy elhatározta, hogy m érsékli a zsidóüldözést, s am int lehet, kiválik a háborúból s ezért elbocsátja a S ztójay-korm ányt, elsőnek V ladár G ábort k érette magához. A jogrend őre, aki hangsúlyozta, hogy soha ak tív politi­ kával nem foglalkozott, csak a korm ányzó ism é te lj és nyom atékos kérésére vállalkozott az általa eleve rem énytelennek tűnő feladatra. M int a Lakatos­ korm ány igazságügy-m inisztere kiszabadította és biztonságba helyezte a nácik által letartó z ta to tt felsőházi tagokat és képviselőket (Bajcsy-Zsilinszky Endre, B aranyai Lipót, Laky Dezső, Peyer K ároly stb). V ladár egyébként

K O M JÁTH Y M IKLÓS: V LA D Á R GÁBORRÓ L

85

is m indent m egtett, hogy a Gestapo és a vezérkar erőszakos intézkedéseivel szemben védje az üldözötteket. H itler teljhatalm ú m egbízottja, Veesenm ayer követ, m inderről tudom ást szerezve, a korm ányból való eltávolítását kö­ vetelte. Lakatos m iniszterelnök ezt nagy nehezen m eg tu d ta akadályozni. A ném etek által uralom ra segített nyilasok rém uralm ának V ladár G ábor is csaknem áldozatául esett. H alálra keresték a „hazaáruló gazem bert”. A korm ányzó október 15-i proklam áció ja utáni zűrzavarban azonban sikerült elrejtőznie s a nehéz hónapokat átvészelnie. A negyvenes évek második felében m ár csak egyházunk közéletében vett részt. M int a budavári egyházközség felügyelőjének nagy szerepe volt a súlyosan sérült tem plom állam i tám ogatással tö rtén t helyreállításában. Ne­ véhez fűződik a Budahegyvidéki Egyházközség néven önállósult gyülekezet részére a T artsay Vilmos utcai villa megszerzése, im aházzá, lelkészlakássá és lelkészi hivatallá átalakítása. Alig volt az egyházi közéletnek olyan te­ rülete, am elyen ne hűséges sáfárk én t tevékenykedett volna. M ár az 1934— 36. évi zsinaton is jelentős m unkát végzett: a törvénykezésről szóló zsinati törvény egészen az ő m unkája volt. T agja volt az egyetemes presbitérium ­ nak, m ajd rövid időre a Bányai Egyházkerület felügyelője lett. Az ún. „személyi ku ltu sz” korának em bertelensége őrá is lesújtott. 1951 júliu sáb an egy kis észak-borsodi községbe, Tom orra telepítették ki család­ jával együtt. A m ikor 1953-ban feloldották a kitelepítéseket, régi otthona elpusztulván, elfogadta édesapja egy volt alkalm azottjának aján latát, hogy kedves szülőföldje, Bia h atárában a K utyahegyen telepedjék be ottani présházába. M érhetetlen sok nehézséggel kellett o tt megküz'deniük. E ne­ hézségeket betetőzte, hogy 1958-ban favágás közben egy felpattanó fadarab egyik szeme világát kioltotta, m ajd m ásik szemére is m egvakult. Közben nagy áldozatok árán sik erü lt új otthonhoz jutniok B udán. Egy­ két évig m ég élvezhette a napfényes, csendes otthon és m adárdalos kert szépségét, de rövidesen ennek is véget v etett szemevilágának teljes kialvása. Csak törh etetlen hite adhatott erőt neki arra, hogy vakon nekifogjon vissza­ emlékezései írásához. Nagyon szép m unkáját négy év alatt be is fejezte, am ikor kilencvenegy éves korában, 1972-ben agyérgörcs kiütötte kezéből a tollat. Alig olvasható írásá t M ária leánya és Pál fia legépelte. N ekik köszö­ nöm a kéziratos m em oár tanulm ányozásának lehetőségét. Egy örökre el­ süllyedt világnak atm oszfératerem tő erővel m egrajzolt képe így m egm aradt az u tókor számára. Jézus m ondta: „tanuljátok meg tőlem', hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”. Nagycsepcsényi és m uthnai V ladár G ábor m egtanulta, és isteni M esterének ígérete szerint nyugodalm at talált lelkének.

HALÁSZ KRISTÓF

Növényi psziché?

Növénykedvelők gyakran nyilatkoznak úgy, m intha a virágok leikéről szóló költői képeket tudom ányos hitel is m egilletné. A belga M aeterlinck (1862— 1949) „A virágok intelligenciája” címen írt nagyon megkapó tanulm ányt, amely m agyarul 1912-ben jelen t m eg (Révai-kiadás). A drám aíró m űvészete ötvöződik itt tudom ányos m egfigyelésekkel, am iket titokzatos fátyolon át szem léltet az olvasóval. A kit hogyha m egejt a leírás varázsa, hajlam os lesz arra, hogy a biológiai alkalm azkodás m eghökkentő tényeit a növényi in­ telligencia jelzéseinek vélje. Hasonlóképpen h ato tt a szakíró Raoul F rancé (1874—1943) azaz Francé Rezső az olvasók generációira, m iután a m agyaróvári növénykórtani állo­ másról indulva bejárta a nagyvilágot. Egyik legism ertebb könyvében pl. így ír: „ . . . a növény ugyanannyi, gyakran még több intelligenciát és m ű­ szaki képességet árul el, m in t letű n t népek an n y ira megcsodált kultúrm aradványai, sőt napjaink építészeti m űrem ekei is”. (A növények élete; Dantekiadás 1942.) A szalmaszál valóban az építészet remeke. Közel ezerszer hosszabb a kalászt hordozó szalma, m int am ekkora az átm érője. Létezik-e ilyen gyárkém ény?! A növények alkalm azkodása kapcsán F rancé a következőket is írja: . , . . . a növények építőm unkája nem gépies legom bolyítása bizonyos meglevő törvényszerűségeknek — itt az alakuló genetikai kutatásokra célzott! — a növények építőm unkája egyéni, individuális. A hibákat kijavítja, a sérü­ léseket re p ará lja; ha új szükségletek lépnek fel, kielégíti őket, elhagyja a régi építkezési módot, újat, m egfelelőbbet kezd . . . ” Kétségtelen, hogy ezekben az írásokban neovitalista szemlélet érvényesül, am ely a titokzatos életerő m egnyilatkozásait látja a növények nagyon di­ nam ikus alkalm azkodóképességében. Ettől azonban még lehet tudom ányos értéke Francé, M aeterlinck, L inné és elődei m unkásságának. De m it szól­ ju n k ilyesféle mai(!) nyilatkozatokhoz, még ha laikustól, bár nem műve­ letlenektől szárm aznak is? „M egfigyelték, hogy a növények szebben fejlődnek az őket kedvelő személy keze alatt, m in t egy rideg em ber m ellett.” — Nono! A rra nem gondolunk, hogy az egyik öntözgeti, figyelve gondozza, a másik meg netán elhanyagolja a növényeket. Nem kevésbé naiv állítás, pedig ez sem tanulatlanoktól szárm azik, hogy a növények megérzik a rossz ak a ratú em ber közeledését, sőt m ég riasztják is a többieket. Hogyan? Illő anyagokkal? A m ikorra ezek hatnának, m ár régen o tt garázdálkodik az ebadta. K ülönben is m ire jó a riasztás, h a nem fu th atn ak el?

HALÁSZ KRISTÓF: N Ö V ÉN Y I PSZICH É?

87

T ársaságban beszélgettek állítólagos kísérletekről, valahogy így: „Megvál­ tozik a növény elektrom os ellenállása, h a a kísérletező gondolatban(i) arra készül, hogy a növény levelét m egpörköli.” — H át kérem , módom van hi­ vatásosan tanúsítani, hogyha odaállok a mimóza elé, rászögezem a tek in te­ tem és borzasztó kegyetlen cselekedetre készülök a kezem ben levő gyufá­ val, a m im óza meg sem rezzen! Bezzeg, h a meg is pörkölöm valam elyik le­ vélkéjét, m egkezdődik a „traum atonasztiás” mozgás; a levélkék fölfelé h a­ jolnak, tö b b n y ire szép sorjában egym ás után. Am ikor pedig a pörkölés okozta ingerület elérkezik az összetett levél csuklójához, az egész levél­ rendszer ernyedten lehajlik. —Szegény mimóza! — m ondaná valam elyik széplélek — Hogy fájhat neki! Kérem, higyjék el a növényfiziológusnak: —D ehogyis fáj! Sem m it sem tud az egészről. Nem, a m im ózának és semmi m ás növénynek nincs idegrendszere; még akkor sem, ha időnként felfedezni vélik. Mi okozza teh át a növényi idegrendszerről, sőt m ár-m ár pszichéről al­ kotott tév es elképzeléseket? Ennek több forrása lehet; többek közt talán az. hogy a növényi szervezet is vesz fel a környezetből ingerhatásokat, és azo­ kat in g erü letk én t közvetíteni is képes kisebb-nagyobb távolságokra az élő szövetrendszerekben. Mi több, úgynevezett akciós áram is többnyire ki­ m utatható az ingerület haladásával együtt. Ezt az akciós áram ot egy nega­ tív elektrom os töltés hullám szerű vándorlása okozza, m ely pl. a m im ózában 1—2 cm sebességgel h alad m ásodpercenként, míg el nem csitul. Az akciós áram létrejövetele egyszerű fizikai jelenség. A sejtek élő pro­ toplazm ájának felületét rendkívül finom hártya, ún. plazm alem m a borítja. Ezen csak a legkisebb oldott részecskék, pl. a pozitív elektrom os töltésű hidrogén iónok tudnak kijutni. Felsorakoznak a h árty a külső felszínén, m i­ vel a sejten belül re k ed t nagyobb m éretű és ellenkező elektrom os jellegű részecskék vonzása nem engedi m esszebb távozni ezeket a mozgékony parányokat. H a a pozitív és negatív töltésű részecskék (ún. kationok és anionok) egymással egyensúlyban vannak, akkor az em lített h árty a külső és belső oldalán elektrom os feszültség, vagyis potenciálkülönbség (nyugalmi potenciál) m utatkozik, de elektromos áram lás nem folyik. A m int a proto­ plazma felü le té t borító h árty a finom szerkezetét valam ilyen hatás, pl. szú­ rás, nyom ás, ütés, égetés stb. valahol m egbontja, ott a nagyobb m éretű ellentétes töltésű anionok is átju th atn ak a hártyán. D urva hasonlat szerint, egy finom szövésű szitán is átju tn ak durvább részek ott, ahol karcolást ejtettünk. Ahol jobban áteresztővé v ált a plazmalemma, ott semlegesítés folytán csökken az uralkodó pozitív elektrom os töltés a h ártya külső olda­ lán és az így keletkezett egyensúlyzavar elektromos áram lással egyenlítő­ dik ki. Ez az a bizonyos akciós áram , am ely m inden élő rendszerben fel­ léphet többé-kevésbé hasonló módon. A növényhez képest bonyolultabb állati szervezetben az ingerületek vezetésére külön idegszövet képződött. Ez sokkal gyorsabb reagálást tesz lehetővé, m int a növénvek esetében. Em ellett az állatoknak izom zatúk van, am i a növényekből teljességgel hiányzik. Az izm okat az idegek vezérlik és kikülönült érzékszervek segítik az állatok gyors tájékozódását a környezetben. A m enekülni tudáshoz hozzá tartozik a fájdalom érzés képessége és némi intelligencia, amivel az állat felm érheti a lehetőségeket. Ezek nélkül az állat éppúgy áldozatul esne bárm ilyen m ásiknak, vagy akár a tűznek is, m iként

88

H A L Á SZ KRISTÓF: N ÖVÉNYI PSZIC H É?

az a növényeknél az idők kezdte óta történik. De ott ez nem tragédia. A növény, ha reagál is akciós áram m al, vagy netalán jól észlelhető helyzet­ változtató mozgással kíséri az érintést-sebzést, m iként a valódi mimóza, ez olyan autom atikus jelenségsorozat, m elynek nincs sem m iféle pszichés vele­ járója. Sem fájdalom, sem félelem. Még a levél m ozgását sem izmok okoz­ zák, hanem a levélcsukló víztartalm ának hirtelen megváltozása. R áfoghat­ juk ugyan, hogy a m im óza ezzel a mozgással talán elriasztja a zsiráfot a legeléstől, de bizonyára v ajm i csekély hatásfokkal. Hogy m iért végez a m i­ móza m ozgásokat, henye kiszólással azt m ondhatjuk: „C sak!” Tisztessége­ sebb válasz, h a m egm ondjuk: a tudom ány sokkal inkább az előidéző okokat kutatja, nem pedig egy jelenség célját. Eféle „célkutatás” gyakran csak meddő em beri okoskodás . . . Hasonlóképpen csupán spekuláció a növénynek tulajdonítani azt a bölcs előrelátást és szemmel láth ató „céltudatos igyekezetét”, am ellyel pl. a m ag­ vak elterjesztését biztosítja a juharfa pergő ikerlependéke, vagy a gyerm ek­ láncfű ejtőernyő m ódjára szállongó bóbitás kaszatterm ése és a többi, való­ ban csodás lelem ényre utaló megoldás. Nem a növény lelem ényes; csupán „céltárgya” bonyolult hatásoknak, m elyek a korláttalan időben létrehozzák ezt a csodát. Az úgynevezett okos gépezetek az em beri intelligencia tükröződései, ö n ­ m agában a legzseniálisabb számítógép is csak élettelen anyag. A rád ió k é­ szülék sem m agától m ondja közlem ényeit. Mindezek úgy vannak m egszer­ kesztve, hogy alkalm asak a szám ukra előírt szolgálatra. A növénynek nincs saját ak arata, vágya, tu d a ta , pszichéje, de engedelmesen éli a maga csendes vegetatív életét. Zöld klorofilljét a földön kívüli napenergia szerves anyag term elésére veheti igénybe széndioxid és víz felhasználásával, m iközben a légkört m egújított oxigénnel látja el. Ezek az összefüggések a hívő te rm é ­ szettudóst a Terem tő bölcs ak a ratára figyelm eztetik, aki úgy alkotta meg a növényeket, hogy az élet fennm aradását szolgálják a Földön.

A m ajosi tem plom

KULTURÁLIS FIGYELŐ

Kiállítás a felvilágosodásról Felem ás érzésekkel tá v o ztam a N ép­ rajzi M úzeum ból. Egyfelől im ponáló volt szám om ra a „ K u ltú ra és a tá rsa ­ dalom a X V III. századi M agyarorszá­ gon (1730—1830)” cím en rendezett, jú ­ lius végén m egnyílt k iá llítá s gazdag te m atik ája: az, hogy különböző tá rsa­ dalm i osztályok, falu és város élete, ip ar és gazdaság, k u ltú ra , tudom ány és m űvészet, h it és vallás tá rg y i em lékei sokszínűén rep rez en tá ljá k ezt a fontos korszakot. Első term ü k b en a ta lá n leg­ sikerültebb eligazító szöveg fo g ad : „M agyarországon fra n c ia és ném et kapcsolatok révén te rje d te k el a fel­ világosodás eszméi, ezek — ném i ké­ séssel — a 18. század d ere k átó l kezdve éreztették h atásukat. A p o litik a te rü ­ letén erős állam elm élete, a gazdaság és a k u ltú ra m egreform álása; a vallás te rü leté n az ortodoxia h á tté rb e sz o rí­ tá sa és a to leran cia (türelem ) érvénye­ sítése; a filozófia te rü le té n a m etafi­ zika elvetése, az ism eretelm élet és a term észetfilozófia előtérbe á llítá s a ; a történelem szem lélet te rü le té n a haladás gondolata; az erkölcs te rü le té n a bol­ dogság keresése; az irodalom és m ű­ vészet te rü le té n pedig az eszmék je ­ lentőségének felértékelése v o lt az el­ érendő cél.” A kiállítás egészének m eg­ tekintése u tá n a látogató azzal a be­ nyom ással távozhat, hogy az elérendő cél — nagyban egészében — m egvaló­ su lt e korszak folyam án; a hosszú h á ­ borúktól m eggyötört ország behozta je ­ lentős le m arad á sá t és eg y ü tt tu d o tt lépni a k o r vezérlő szellem i á ra m la tá ­ b an élő E urópával, vag y legalábbis meg tu d ta a z t közelíteni. Ez az összbe­

nyom ás a k iá llítás készítőinek elv ita t­ h a ta tla n érdem e.* M ásfelől azo n b an nem le h et elh all­ gatni k é rd é sek e t és k ételyeket; szólni kell h iá n y érzetü n k rő l is. A látogatónak term észetszerűleg tá m ad h a t az a k é r­ dése, hogy p éld áu l a gőzgépmodell e re ­ d etije hol, m ikor, m eddig m űködött? Egyedi példány, v agy n etán egy soro­ z a t d a ra b ja ? H ogyan viszonylik ez időben W a tt korszakos jelentőségű gőz­ gépének az Ip arb an való m egjelenésé­ hez és elterjed éséh ez? V agy: azokat az iskolai szem léltető eszközöket, m elyek a term észettudom ányos érdeklődés té r ­ hódítását re p re z e n tá ljá k az o ktatásban, m ikor és hol kezdték használni, s eg y általán : m ily en széles k ö rb en érv é­ n y esü lt az új o k tatási szem lélet h a tá ­ sa? A felvetődő k érd ések re azonban sem a tá rg y a k a t jelölő táblácskák, sem az összefoglaló szövegek nem ad n ak választ. És az ily en jellegű p éld ák at m ég hosszan le h etn e sorolni. A te rm ek b en k iá llíto tt szép anyagot szem lélve ú jr a és ú jr a felm erü lt b en ­ nem a k érd és: v ajo n az érdeklődő á t­ lagem bernek is k észü lt ez a k iállítás, vagy csak a k o rszak o t ism erő szakem ­ bereknek ? H a ugyanis nincs m a g y ará­ zato t adó vezető, s nincs kézbevehető szövegkönyv, a k k o r a látogató a rázú * A re p re z e n ta tív ^kiállítás — több, hasonló tá rg y k ö rb en ren d ezett k iá llí­ tással eg y ü tt — a 36 ország tu d ó sa i­ n a k részvételével B udapesten m eg­ ta rto tt, VII. nem zetközi felvilágoso­ d ástö rtén eti kongresszushoz kapcsoló­ dott.

90

dúló in fo rm ác ió árad a tta l érdem ben alig tud kezdeni valam it. M ilyen nagy­ szerű gondolat a m agyar felvilágoso­ dás „szellem i előképei”-vel in d ítan i a kiállítást, s lá tn i V oltaire, M ontesquieu, és még n éh á n y „nagy” k ép m ását a fa ­ lon! U gyanakkor m ilyen za v arb a ejtő egym ás m e lle tt látni P rév o st abbénak és D iderotnak arcm ását, s közben azon töprengeni, hogy ugyan m i leh et az a lényegi szál, am i összefűzi a katolikus papot a k eresztyén h it a la p ja it tu d a­ tosan tám adó, m a teria lista meggyőző­ désű nagy gondolkodóval? És — m ivel a p o rtrék a la tt hiányoznak az évszá­ m ok — m ég az sem d e rü l ki, hogy am ikor p éld áu l Feneion püspök meg­ hal (1715), ak k o r D iderot kettő, Rous­ seau pedig három éves kisgyerm ek csu­ pán. A k érdések kételyekké erősödtek az engem elsőrenden érdeklő terem ben, ahol a vallásfelekezetek em lékei lá th a ­ tók. Csak u ta ln i tudok itt m ost arra, hogy az iz ra eliták k a l kapcso latb an né­ hány k eg y tárg y b em u tatása m ellett csak an n y it le h et m egtudni, hogy a 18/19. század fordulóján nagyobb m é­ retű b evándorlás tö rté n ik U krajnából; a hazánk összlakosságának 14% -át al­ kotó ortodox (görög keleti) keresztyénséget pedig m indössze n éh án y ikon képviseli, egyetlen sor eligazító meg­ jegyzés nélkül! A róm ai katolicizm us­ ról viszont m egtudjuk, hogy a II. Jó ­ zsef á ltal e lre n d e lt szerzetesrend-felosz­ latások, v a la m in t az állam i iskolázta­ tás bevezetése m iatt veszteségeket szenved, m elyeket látványos építkezé­ sekkel, s á lta lá b a n az egyházm űvészet­ tel igyekszik ellensúlyozni. P árhuzam o­ san em líti a „protestánsok” m egerősö­ dését, k iá llíto tt anyagában és szövegé­ ben á lta lá b a n összemosva azt a tényt, hogy itt evangélikusokról és reform á­

K U L TU R Á L IS FIGYELŐ

tu so k ró l van szó. A nagyobb sz ab a d ­ ságot elsősorban a tem plom építési le ­ hetőségben lá tja , m iközben — kevéssé szerencsésen — azt az állítá st ko ck áz­ ta tja meg, hogy a refo rm átu so k n ál a paraszto k , vagyis a nép, az ev an g éli­ k u so k n ál pedig a földesurak é p ítik a tem plom ot. Egyszerűbb és helyesebb le tt volna m ag ára a T ürelm i re n d e le t­ re utaln i, m ely egy végpusztulással fe ­ nyegető, fojtogató helyzetet v á lto z ta ­ to tt meg azzal, hogy a katolicizm us m onopolhelyzetét m egszüntette, n o h a „u ralk o d ó v allás” jellegét még így sem te tte kérdésessé. „M egerősödésünk” egész k o rszak ra kivetítése m egtévesz­ tő, m in t ahogy nem lehet igazolni azt az á llítá st sem, hogy evangélikus te m p ­ lo m a in k a t evangélikus „fö ld esu rak ” ép ítették ! K ülönösen feltűnő a re fo r­ m á tu s R áday P á l és Gedeon, v a la m in t az evangélikus K is János püspök-költő és T essedik S ám uel lelkész teljes h iá ­ n y a. összességében ez a k iá llíto tt anyagrész és a hozzá fűzött m a g y a rá ­ zat, „eligazító” szöveg hevenyészettnek tű n t. Lehet, hogy nem v o lt m ód ille té ­ kes egyházi szakem berekkel való k o n ­ zu ltálásra. M indenesetre k ár, h a így tö rté n t. Jó, hogy az egyik falon — igaz, itt is közelebbi m egjelölés n élk ü l — lá t­ h a tju k „a m ag y ar L ivius”, P ray G yörgy k ép m ását (aki kato lik u s k a n o ­ n o k volt) az evangélikus Schedius L a­ jos és S ch w artn er M árton egyetem i ta ­ n á ro k társaság áb an . Csalódások, f u r ­ csaságok, v álasz nélkül m a ra d t k é rd é ­ sek csendesednek bennünk, m iközben ú jr a m agunk elé idézzük K azinczy m ondását, m ely az előcsarnokban fo­ g ad o tt: „A ki eleget teve a m ag a ko­ rán a k , az m in d en következőknek élt.” id. Magassy Sándor

K U L TU R Á L IS FIGYELŐ

91

Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc B udapest 1985. Gondolat Kiadó Az A ra n y János halála óta eltelt idő­ szak legjobb m agyar költői közé ta rto ­ zik, ak in ek vetély társait félkézen meg leh et szám olni — m o n d ja Szabó Lőrinczről Illyés G yula ab b a n . a neveze­ tes bevezetőben, m elyet a csaknem egy évtizedig m é ltatlan u l m ellőzött pálya­ tá rsá n a k és jó b a rá tn ak a z 1956. évi könyvnapon m egjelent v álo g ato tt v er­ seihez írt. A nagyerejű érv ek k el a lá tá ­ m asztott reh ab ilitáló ta n u lm á n y — m e­ lyet Szabó Lőrinc B ernáth A u rél szem­ tan ú i beszám olója szerint k éziratb an m ár egy évvel korábban sírv a olvasott végig Á brahám hegyen — nem csak az évek hosszú során á t puszta m űfordí­ tóvá lefokozott költőt a d ta vissza a m agyar irodalom nak, de a ró la szóló k ritik a i elem zéseknek is valóságos re ­ neszánszát in d íto tta el. Kevés k o rtá rsa dicsekedhet azzal, hogy életé t — olykor a szenvedélyes viták kereszttüzében — olyan sokolda­ lúan, m inden részletre k ite rjed ő e n fel­ dolgozták volna, m in t az övét. S oktucat — különböző előjelű és fajsú ly ú ta n u l­ m ány és em lékezés m ellett tö b b nagy­ lélegzetű m onográfia is foglalkozott a p ály ájával, illetv e annak bizonyos vetületeivel, a rró l nem is beszélve, hogy az életm ű m agyarázatául szolgáló leg­ hitelesebb dokum entum okként levelezé­ sének egy része és naplói is fokozato­ san n ap v ilág o t lá tta k . Hogy a „Szabó L őrinc-per”, m elyben a vád és a védelem eg y arán t bősége­ sen h a lla tta a szavát, m a m á r végle­ gesen le zá rtn a k tekinthető, a b b a n elvi­ ta th a ta tla n érdem e v an K abdebó Lórán tn ak , a m ai irodalom történész középnem edék egyik kiem elkedő képvise­ lőjének. K abdebó több m in t k é t évti­ zed óta szenteli m unkásságának legna­ gyobb részét a Szabó L ő rin c-k u tatásnak, s b á r szem élyesen soha nem is­ m erte a költőt, hosszú éveken á t tartó szívós adatgyűjtéssel, a k o rtá rsa k — családtagok, rokonok, b aráto k és ism e­ rősök — m egszólaltatásával olyan m élységű és szélességű h á ttérd o k u m e n ­ tációt ép ített a költői m ű köré, am ely ben mozogva, végül a dolgok te rm észe­

ténél fogva m indig csak részleges tá jé ­ kozottsággal rendelkező szem tanúknál is hitelesebben fo rm á lh a tja meg íté le­ te it az alkotói p ály a és az életrajz legkülönbözőbb szakaszairól. K abdebó m u n k ásság án ak legfonto­ sabb eredm énye — a költő számos p ró ­ zai és költői m űvének posztum usz köz­ zététele m ellett — a három kötetes S za­ bó L ő rin cz-m o n o g ráfia: Szabó Lőrincz lázadó évtizede, Ú tkeresés és kü lö n b é­ ke, A z összegezés ideje. S m ikor úgy tetszett, hogy m ár m in d en lehetségesei és fonto sat elm ondott a nem m in d en ­ n ap i életm ű rő l és létrehozójáról, ú jab b feldolgozással lep m eg bennünket. A hogy az 1985. év végén m egjelent alig három száz oldalas m u n k a előszavában ír ja „a m ostani kézikönyv jellegű fo r­ m a a lk a lm a t adott, hogy összefoglaljam és egyetlen könyvben összegezzem a költőről alkotott képem et. A lkalm am n yílott így arra, hogy m in d a sa já t k u ­ tatásaim , m ind az a d o tt korszakra vo­ natkozó iro d alo m tö rtén eti eredm ények felhaszn álásáv al teljeseb b é tegyem a k o ráb b i m eg állap ításo k at is.” Nos, K abdebó L ó rán t n em csak ta rtalm i szem pontból te lje síte tte a bevezetőben vázolt program ot, könyve form ai te k in ­ tetben, m in t szépirodalm i alkotás is le­ bilincselő. Azzá teszi a fölényes anyagism eretre tám aszkodó m egírás szinte tö retlen lendülete, az egym ást követő életszakaszok rajzán ak arányosan k i­ egyenlített lüktetése. A legtöbb ú jd o n ­ ságot a könyv — az időrendiségből is következően — A huszonhatodik év k ritik a i feldolgozásánál tartalm azza. S zívbem arkoló az az összefoglalás, am elyben a költő K o rzáti E rzsébet fia szám ára a tem etés u tá n i n apon rögzíti a huszonöt év külső életrajzi esem é­ nyeit, de fontosak azok a m eg állap ítá­ sok is, m elyeket K abdebó a k á r m in t a m ások, a k á r m in t a s a já t vélem ényét a szonettekkel k ap cso latb an elénktár. K abdebó L ó rá n t könyve hosszú és elm élyü lt k u tató m u n k á n alapuló m a­ gasszintű összegezés, s így a recenzens h ib á k ra alig, legfeljebb apróbb h iá­ n yokra tu d rám u tatn i. N em érzi p él­

92

d áu l elég meggyőzőnek a Tücsökzene keletkezésére ad o tt m agyarázatot. A Tücsökzenét azért le h ete tt m egírni, m e rt a régi világ ren d je m ég nem tö rt össze teljesen. Jó le tt volna továbbá többet h a lla n i a B abits-kapcsolatról, vagy az O svát E rnővel k ia la k u lt v i­ szonyról, Szabó Lőrinc h it u tá n i k é t­ ségbeesett vággyal p áro su lt csökönyös ateizm usáról, végül A huszonhatodik év és az ezt követő ú jab b szonettek m élyebb világirodalm i összefüggéseiről. A k önyvet életrajzi n ap tár, a m űvek és a Szabó L őrincről szóló irodalom

K U L T U R Á L IS FIGY.

jegyzéke egészíti ki, ren d k ív ü l h asz­ nos szem léltető függelékként. K ár, hogy az ere d eti m ű v ek és a fordítások f e l­ sorolása tú l som m ás. Csak az utolsó összefoglaló g y űjtem ények szerepelnek. Igaz, hogy az é letrajzb a n m e g találju k a m egelőző k ia d áso k a t is, d e a k ö ltő 1957-ben bekö v etk ezett h alála ó ta is fo ly am ato san je len tek meg m ű v eib ő l m áso d - és h arm ad k iad áso k , ső t egy posztum usz p ró zak ö tet is (A k ö ltészet dicsérete), m ely ek et az em lített jegyzék n em ta rtalm az. Hars Ernő

Fényszóró E eva-L iisa M anner költészete nem is­ m eretlen a D iakonia o lvasóinak: n é­ hány v e rsé t m á r o lv a sh a ttá k folyóra tu n k 1986/1. szám ában. A fü s t á r­ n yéka cím m el 1987-ben az E u ró p a K i­ adó a d ta ki verseit, Szopori N agy L a ­ jos válo g atásáb an és utószavával. A fin n költőnő verseib en a z újab b m agyar költészetből olyannyira hiányzó teljesség-igény rag a d o tt meg leginkább. N em véletlen, hogy ezek a lét é rte lm é re oly sokféleképpen r á ­ kérdező v ersek a teljesség nagy m a ­ gyar költőjének, B a b itsn a k a sorait ju tta ttá k eszem be: „m iért nő a fű, hogyha m a jd leszárad? / m ié rt szá­ ra d le, hogyha ú jra n ő ?”. M anner az érzékelésből, m in d en ek elő tt a te rm é­ szeti lé t érzékeléséből ép íti föl költői filozófiáját, hogy ú jr a m eg ú jr a r á ­ d ö b b en jen m inden létértelm ezés h iá ­ bavalóságára. H iszen m in d e n létező ö n m ag áért való titok, s belehelyezésük a „nagy egészbe” csak a gondol­ kodói önkény m űve. A fü st árnyéka költője szám ára a reflex ió nélküli é r­ zékelés, a puszta létezés, a valóság é r­ zéki teljességébe való beolvadás je ­ len ten é a paradicsom i állapotot. Ezt azonban leh etetlen n é teszi a gondol­ kodó É n létezése, a reflex ió kénysze­ re, hogy m agunkat elhelyezzük a v i­ lágban. L ét és g o ndolat feszültségéi M a n n er nem oldja fe l valam iféle m egnyugtató, ám e lsie te tt válasszal; k ita r t kérdőjelei és világnézeti agnoszticizm usa m ellett („Ügy írj, hogy

senki n e m ondhasson m agáénak, / se a m a teria lista, se a m isztik u s” — m o n d ja egyik versében), s h a ez a m a g a ta rtá s szám om ra néh o l zava ró a n ezo te rik u sn ak tű n t is, ta g a d h a ­ ta tla n , hogy a k ö tet versei ép p en e fe lo ld h a ta tla n feszültségnek köszön­ h e tik szuggesztív szépségüket. R áb a G yörgy verseskötetének, A va ló ­ ság ve n d ég é n ek cím lap ján egy h a r ­ cosfej lá th a tó L eonardo A n g h ia n csa­ ta vázlatáró l. A b o rító terv te lita lá la t: R áb a k öltészete lászólagos sta tik u sság áb a n is küzdő, ak tív költészet, m i­ közben éppoly teljességre tö rekvő (így szem lélődésre is képes), m int M anneré. Ez a poézis is érzék elés és reflex ió p illérei között feszül, fe­ szültsége azo n b an nem bölcseleti, h a ­ n em „g y a k o rlati” term észetű. „A k öl­ tészet ( ...) a valóság k ia k n á z a tla n esélyeit teszi m eg játszh ató v á” — v all­ ja a költő. P ilin szk y János em lék eze­ tes a rs p o eticá ja cseng vissza ebben a h itv a llá sb a n : „A m űvészet illeté­ kességi te rü le te a jó v á teh e te tlen .” Ez a „ jó v á te h e te tle n ” e v ersek tö b b ség é­ b en a szem élyesen m egélt tö rtén elm i m ú lt: gyötrelm esen valóságos élm é­ nyek, am elyekből a költői cselekvés, a v ersalk o tó te tt b o n tja ki az egyete­ m es érv én y ű szim bolikus-bölcseleti ta rta lm a k a t, összegező k ö te t A való­ ság vendége, egy naggyá é r e tt m agyar költő szám adása, a m egszenvedett m ú lt h arco san rezignált szám b av éte­

93

K U L T U R Á L IS FIGYELŐ

le. K om or eredm ényű végelszám olás, am ely azonban éppen k om orságában k a ta rtik u s hatású . H iányzik itt a nagy előd, A rany Já n o s Ö szikéinek elérzékenyülő-m egbocsátó rétege — a n n á l in k á b b jelen v a n an n a k k e se rű sé ­ ge: „árv u l egy saro k b a n / az én n e ­ v ű te h e r / lá tjá k -e h á tá ra / ugyan ki veszi fel” — olvassuk az Ö szike cí­ m ű versben. Ez a keserűség az onban — k itu d ja, m ié rt — élni segít az ol­ vasónak, aki veszi a fáradságot, hogy a R ába-v ersek kem ény nyelvi b u rk á t feltö rv e lényegükig hatoljon. (Szépirodalm i, 1987) hakovszky

Istvá n

P réselt lepke cím m el je len t m eg H ol­ ló A ndrás első k ö tete a K ozm osz K önyvek fia ta l költőket b em u tató so­ ro zatáb an . H olló A n d rás nevét a régi Mozgó Világ, a ta ta b á n y a i Űj F o rrá s és a D iakonia olvasói ism erh etik k ü ­ lönösképpen. E ddig két antológiában szerepelt, éppen id e je volt te h át, hogy ö n álló gyűjtem énye is az olvasókö­ zönség kezébe k erüljön. Tehetség, m esterségbeli tu d á s és a so rsáv al való küszködés különös h e ­ vessége egyarán t k itü n te tik a h a r ­ m incnégy éves költő bem utatkozó v e r ­ seskönyvét, m elyet h é t év a lk o tá s a i­ ból válogatott egybe. Holló A n d rá s p ály ain d u lásá ra P ilinszky és T andori Dezső költészete v o lt hatással. K e ­ serűségében és a képtelenségek eldalo lásáb an a szenvedő tu d a t fá jd a lm á ­ n a k énekese ő is. A köteten vég ig ­ v o n u ló haikuk, strófikus-rím es, m a jd szab advers- és rapszó d ia-jelleg ű f o r ­ m ák hol halkan, hol m eg dübörgő in ­ ten zitássa l m o n d já k el a m é rté k e it v e sz te tt élet g yötrelm eit, „hogy sű rítv e ki legyen fejezve az, / am i egy é g i­ te ste n ólom ba v o n ja a cipőket” (Tes­ tam entum ). M etaforái m in t h a ln a k a víz, m a d árn ak a levegő: ezekben él és mozog, egyenletes suhan ással és szárnycsapással h alad előre ben n ü k . O lyan költőt olvashatunk, aki sz erin t

„M inden dolognak v ersirán y u ltság a volt s v a n ” (Átszövések), s utószavá­ n ak szép kifejezésével élve, „A m indenség m ikroszkópja a lá k ell vonni a földi életet, hogy arán y o s legyen hoz­ zánk.” F ellépése nem v á r t aján d ék a m agyar lírán ak , érték elése részletes analízisre vár. R eisinger János

Sütő A n d rá s h a tv a n a d ik születésnap­ já ra ú j d rám áv al aján d ék o zo tt meg b ennünk et. A „ b e n n ü n k et” e d a ra b ­ bal k ap cso latb an a legszélesebb é r ­ telem ben veendő. N em csak a ro m á­ niai és a h azai m ag y ar iro d alm at lep­ te m eg vele, m in t előző m űveivel, h a ­ nem az egész em beriséget. P a te tik u ­ san han g zik , pedig az n em szokásom. De ebb en a színm űben a rró l van szó, ami a X X . század legnagyobb b o t­ rán y a v o lt — ahogyan P ilinszky J á ­ nos erezte, s am i m ás m ódszerekkel többfelé fenyeget a v ilág o n : egy nép, egy nem zetiség m egfojtása. Ezért ez a sz ín d arab úgy fu th a tn á b e ú tját, ha legalább egy v ilág n y elv re lefo rd íta­ nák. A szerző m aga a d ja a kulcsot m ű­ ve értelm ezéséhez a m o ttó v al: „T örté­ nik A usschw itzban és tö rté n ik bárhol, ahol m e g tö rtén h e t.” A félszázados tö rténetű d rá m a és a je le n b e n történő d rám a egyszerre, eg y m ásb a fonódva jászódik a színen. M ert rö v id ta r t a l ­ m a en n y i: egy m ai színész-író ausschw itzi tá rg y ú sz ín d a ra b já t játszák a színpadon, ahová a szereplő színé­ szek m a i országa tö r be. „M indig a nyelvét a k a rjá k k iszak ítan i. A m ás­ nyelvűsége m ia tt” — m o n d ja a k e t­ tős szín h áz jelenbeli felé b en a főhős az ü ld ö zö tt fiáról. A lázad ás vagy m egalkuvás, Sütő A n d rá s több előző d a ra b já n a k központi k érd é se itt is szerepel, d e m á r — m in d k é t színhe­ lyen — eld ö n tö tten : az a d o tt helyzet­ ben m in d eg y ik rem énytelen. A z Á lo m ­ komm andó félelm etes sikoly a k i­ sebbségek jö v ő jéért — h a m eghalla­ ná ez a világ! Veöreös Im re

94

K U L TU R Á L IS FIGYELŐ

Elfelejtett értékelnie A versm ondó Székács József A K is János á lta l alap íto tt S oproni M ag y ar T ársaság n ak egy érdekes rendelkezése 1802-ben kötelezővé te t­ te a tagok szám ára, hogy m u n k á ik at k ív ü lrő l „szájolják”, hogy így „az em ­ lé k ezet gyak o ro ltatásán kívül a m on­ d á sb a n is nagyobb készséget n y e rh e s­ se n ek ” (vö. K ovács S ándor: A sop­ ro n i evangélikus lyceum i M agyar T ársa ság tö rté n e te 1790—1890. Sopron 1890.) I tt ta n u lta m eg a versm ondás m ű ­ v észe tét Székács József is, aki ennek a k ö rn e k volt a m u n k á s tagja. I tt m u ­ ta tta be nagy sik e rű ifjú k o ri verseit. „Az á r v a ” — cím ű verssel nagy si­ k e r t ara to tt. O lyan hatásosan m o n d ­ ta el, hogy a közönség hölgytagjai k ö n n y ek re fa k a d ta k és nem győzték az előadás u tá n Székácsot arró l f a g ­ g atn i, hogy m i le tt a so rsa a szegény á rv á n a k . K ésőbb e z t a sik ert nem é r ­ té k e lte túlságosan nagyra. Ö n é le tra j­ zá b an így em lékezett erre: „A k ö lte­ m én y olyan silány, m in t csak lehet, ügy ann y ira, hogy nem ta rto tta m m é l­ tó n a k a rra , hogy ifja b b k o ri m u n k á la ­ ta im közé felvegyem . De volt egy elő­ nyöm tá rsa im fele tt, jobban tu d ta m declam álni, m in t ők, s evvel hom okot sz ó rta m a h allg ató k szemei közé is”. A K is Jánostól ta n u lt kiváló szónoki készséget a látá m a szto tta jó m eg jele­ nése és k itűnő orgánum a. É le tra jz író ­ ja, B en k ő Istv á n így írt róla: „M a­ gas, h atalm as term ete, nem es szép a r ­ ca, m indig biztos, folyékony beszéde, nagy terjed elm ű hangja, m ely lá ­ gy an suttogva h a to tt a szív legm é­ lyebb belsejébe, m a jd m ennydörögve rá z ta meg az em b er egész v a ló já t —

m ind szám bavehető tényező an n a k az e llen á llh a tatlan erőnek, m ely szónok­ la tá b a n r e jte tt”. (Székács József éle­ te és irodalm i m unkássága. M aro sv á­ sárhely 1901). Székács ep erjesi ta n á r ­ kodása id ején — 1833— 1834-ben — az ep erjesi nyelvm űvelő tá rsa sá g b an is m o n d o tt verseket. Székács Józsefet 1838-ban a K isfa­ ludy T ársaság tag jáv á v álaszto tták , és ettől kezdve ő szavalta a tá rsa sá g író i­ nak m űveit. V örösm arty M ihály nem szívesen m o n d ta el v erseit. E zért a legtöbbet Székács József m u ta tta be. Csak ritk a alk alm ak k o r v állalk o zo tt V örösm arty arra, hogy v erse it el­ m ondja, b á r kiváló szónok h íréb en állt. (Balázs S ándor: V isszaem lékezé­ sek: V örösm arty m in t szónok. P esti H írlap. 1881. aug. 2. 1-2., aug. 3. 1-2., aug. 5. 1-2. o.) A K isfaludy T ársaság ülésein Székács is szép sik erek et a r a ­ to tt szatíráiv al. Az első közül való ezek közül a „H ogyan le h e t k önnyen m eggazdagodni” cím ű cikk, m elyben m in t a többi sz a tírá já b a n is, k o rán a k tá rsa d alm i fo n ák ság ait ostorozta p ré ­ d ik á to ri h ev ü lettel és jó ra in tő sze­ rete tte l. „A m ikor m egszólam lott tisz­ ta, csengő h an g jáv al s folyt a szó b e ­ szédes ajk airó l, szav ain ak v a rá z sh a ­ talm a, k eresetlen egyszerűsége s k ö l­ tő i s vallásos ihletettsége sohasem té ­ vesztette a k ív á n t h a tá st s b izto síto t­ ta szám ára a nem m in d en n ap i sik e rt ’ (Törteli L ajos: Székács József élete és m űködése. Székács Em lékkönyv. P o ­ zsony, B udapest 1912.) Ezzel az a d a ­ lék k al is em lékezünk a neves ev a n ­ gélikus püspökre. S zig eti Jenő

95

Summary

P u b lica tio n of the L u th e ra n Church in H u n g ary Responsible e d ito r: d r. G yula Nagy E d ito r: Im re Veöreös E d ito ria l and P u b lis h in g O ffice : H —1088 Budapest, P u s k in u. 12. Subscriptions to above address. P ublished every s ix months. A n n u a l subscription ra te : 130. — Forints.

B ishop G yula Nagy com m em orates B ishop Z oltán K áldy, fou n d er of our jo u rn a l and th e first p resid e n t of its ed ito rial board. B orn in a sm all v il­ lage p arsonage his ca reer led to the presidency of the L u th e ra n W orld F ed eration. The w rite r sees the m ain ch a racteristics of K áldy’s life-w o rk m ain ly in his personal faith in C hrist, in h is p ow erful serm ons, in his ’th e ­ ology of d iak o n ia’, in his jo u rn alistic activity, in his efforts to establish a rela tio n sh ip betw een th e church and th e n ew society in H ungary, in his w o rk fo r in te rn atio n a l church ra p p ­ rochem ent, for peace an d a ju st eco­ nom ic and social order in th e w orld. W a lte r L iit h i’s serm on on Je su s’ p a ­ rab le of the leaven serves as a m e­ ditatio n. T he serm on d elivered d uring L iith i’s v isit to H ungary in 1947 has n ot lo st actuality. (B asler P redingten. 13. Ja h rg a n g . Nr. 3. B asel 1947) P ia r is t ab b o t-g e n eral a n d h isto ria n Istvá n Jeleníts has co n trib u ted a m e­ d ita tiv e essay on the godly poem s by A ttila József, one of th e greatest H u n g aria n poets of th e 20th century (1905—1937). On th e basis of the latest critica l editions the w rite r exam ines in a n u m b e r of poem s an d volum es th e trag ic-fa ted poet’s relationship w ith God. The la st sentences of th e deeply probing essay are quoted as follow s: ’W hen (’D rifting in N othing­ ness’) God d rifted out of sight th e poet continued to firm ly tru s t love expecting n o t so m uch fleeting con­ solation, b u t ra th e r sa lv atio n an d re b ­ irth , a solution th a t w ould lift him o ut of th e co nstraints of tran sitio n ( . . . ) . B u t isn ’t love an o th er nam e for G o d ?’ C a rd in al Peter Pázmány, A rchbishop of E sztergom Who died 350 years ago is g enerally know n as th e leader of the co u n ter-refo rm atio n in H ungary, w h ile P ro te sta n ts usually praise him only fo r his pow erful lite ra ry style.

H istorian István N em eskürthy has proved w ith co n tem p o rary evidence th a t P ázm án y and h is life-w o rk bel­ ong to th e H u n g aria n n atio n as a w hole. As statesm an, in th e interest of his country, P ázm án y w as able to look beyond n a rro w -m in d e d denom i­ natio n al views. In a n extensive essay electrical en ­ gineer Peter Vankó ex p lo res how the g reat discoveries m ad e in physics in our cen tu ry can su p p o rt theological thinking. These p erceptions, especially th e philosophical in te rp re ta tio n of q u an tu m m echanics m a d e physicists realize th a t theses of n a tu ra l sciences are not identical w ith b u t only the sym bols of reality. S im ilarly to the law s of physics th e expressions, the sta te m en ts of theology a n d religion are also symbols. T he a u th o r projects space an d tim e, as u n d ersto o d today, on questions of religion, such as the w hereab o u ts of God, th e kingdom of God, th e p ray er of supplication, etc. T he phy sical experience of com ple­ m en tarity encourages one to date to th in k ab o u t reality, m an k in d , and God in paradox, com plem entary con­ cepts. Biologist K ris tó f Halász w rites about th e m isconception th a t is rev iv ­ ed from tim e to tim e reg ard in g the discovery of a p la n t n erv o u s system, m entionin g even h id d en psychic con­ nections. T his unfo u n d ed reasoning is based on th e scientific fa c t th a t cer­ ta in stim u li can p ro d u ce so-called action c u rren ts also in p lan ts. In his article en titled ,P la n t P sy ch e?’ the biologist says th a t th e su rm ised r a ­ tionale an d foresight are d eriv ed from com plex effects w h ich rem in d the believer of God’s creativ e, lifesustaining will. Besides th e papers rev iew ed above also a T able of C ontents is included in E nglish and G erm an.

Diakonia Lutheran Review

96

Lutherische Rundschau

Herausgegeben von der Lutherischen K irc h e in U ngarn V e ra n tw o rtlic h e r S c h riftle ite r: D r. G yula Nagy S c h riftle ite r: Im re Veöreös S c h riftle itu n g und V erlag: H — 1088 Budapest, P uskin u. 12. E rscheint zw e im a l jä h rlic h . Bestellungen an obige Andresse. A bonnem ent p ro J a h r: 130,— F o rin t.

Bischof G yula Nagy w ü rd ig t in sei­ nem N ekrolog Bischof Z o ltá n K á ld y , den G rü n d e r umd ersten V orsitzenden des H edaiktionskom itees u n se re r Z eit­ schrift, der, K ind einer klein en D orf­ pfarre, seine L au fb ah n als P rä sid e n t des L u th erisch en W eltbundes b ee n ­ dete. Die C h a ra k te ristik e n seines L ebenswerikes siehit der V erfasser des N achrufes v o r allem in seinem p e r­ sönlichen C hristus-G lauben, d er K ra ft sein er W ortverkündigung, in seiner „diakonischen T heologie”, seiner P re s­ se tätig k eit sow ie in seinem W irken zugunsten d e r B eziehungen d e r K ir­ che zu r n euen ungarischen G esell­ schaft, der in te rn atio n a le A n n äh e ru n g d er K irchen, d er fried lich en Z u k u n ft d er W elt u n d einer gerechten ökono­ m ischen u n d gesellschaftlichen O rd­ nung. Als M editation d ien t W a lte r L ü th is P re d ig t ü b e r Je su s’ Rede vom S a u e r­ teig, die — geh alten bei seinem U ng a rn a u fe n th a lt 1947 — se ith e r nichts von ih re r A k tu a litä t eingebüßt hat. (B asler P red ig ten . 13. Jg., N r. 3, B a­ sel 1947) D er V erfasser ein er m e d ita tiv e n S tudie ü b e r G edichte m it göttlichem Bezug A ttila Józsefs (1905— 1937), ei­ nes d e r g rö ß ten u n garischen D ich ter des 20. Ja h rh u n d e rts, ist d er B iaristen provinzial u n d L ite ra tu rh isto rik e r Is t­ ván Jeleníts. A uf der Basis d e r n eu e­ sten k ritisc h e n W erkausgabe b efrag t e r die G edichte und B ände, w ie sich die G ottesbeziehung des tragisch en ­ denden D ichters gestaltete. Die S chlußsätze dieser tie fsch ü rfe n d en S tudie la u te n : „Als G ott (’im S trom des N ichts’) von ih m fortg erissen w orden w ar, v e rtra u te er u n v e rä n d e rt a u f die D iebe: e r erh o ffte v on ih r n ich t n u r v ergänglichen T rost, son­ d ern E rlösung, G eburt zu einem neuen M enschen; eine Lösung, die aus dem Z w ang d er V ergänglichkeit h era u sh eb t ( ...) A ber ist die Liebe n ich t ein an d e re r N am e f ü r G o tt? ” K ard in a l Péter Pázmány, E rzbischof von E sztergom — dessen 350. Todes-

tages w ir gedenken — k e n n t die öf­ fen tlich e M einung als F ü h re rg e sta lt der u n g arisch en G egenreform ation, und die P ro te sta n te n p fleg ten nur seine S p rach g ew alt an zu erk en n e n . Der H isto rik er Istvá n N em eskürty belegt m it Zeitzeugnissen, daß P ázm án y m it seinem L eb en sw erk dem gesam ten U n g arn gehört. Im re W ellm ann, D oktor d e r G e­ schichtsw issenschaften, v erfo lg t in seinem B eitrag, w ie sich d e r W esten zu r tü rk isc h en Besetzung U ngarns nach der N iederlage bei M ohács 1526 150 Ja h re h in d u rch verhielt. M it dem F all von B uda w a r M itteleu ro p a b e­ d roht, doch w u rd e au ß e r einzelnen V ersuchen niohts gegen die O sm anen u n ternom m en. A ls der T ü rk e 1683 zur E roberung W iens ansetzte, w u rd e Bu­ d a w ied eru m z u r Sache E u ro p as, und 1686 ero b erten die p ro testan tisch en B ran d e n b u rg er u n d Sachsen v erein t m it F reiw illig en aus ganz E u ro p a so­ w ie u n g arisch en H eiducken u n d H u­ sa re n die S ta d t zurück. D er E lek tro in g en ieu r P éter Vankó u n te rsu c h t in se in er au sfü h rlic h en Studie, w ie die großen p h y sik alisch en E rk en n tn isse u nseres Ja h rh u n d e rts das theologische D enken beeinflussen könnten. B esonders die philosophische D eutung d e r Q u an ten m ech an ik zeigte d en P h y sik ern , daß die n atu rw isse n ­ sch aftlich en T hesen n ich t m it d e r W irk­ lich k eit id en tisch , so n d ern ih r e Sym ­ bole sind — Sym bole w ie au ch die Theologie, die religiösen W ö rte r und B eh auptungen. D er A utor ü b e rträ g t das heutige V erstän d n is von Raum u n d Z eit au f religiöse F ra g e n wie nach dem A u fe n th altso rt G ottes, nach G ottes R eich o d er nach dem B ittgebet. Die p hysikalische E rfa h ru n g der K o m p le m en taritä t w iederum erm utigt, auch ü b e r die W irklichkeit, den M en­ schen u n d G ott in p arad o x en , kom ­ p le m en tären B egriffen zu denken. A ußerdem b rin g en w ir d as v o ll­ ständige Inhaltsverzeichnis in eng­ lischer u n d d eutscher Sprache.

Diakonia, Aus dem Inhalt

Inhaltsverzeichnis

Contents G yu la Nagy: t Z o ltá n Káldy* W a lte r L ü th i: Je su s’ P arab le of

the

Leaven* Is tv á n

Jeleníts:

R e ading-diary

ab o u t

A ttila József* Im re

Kovács: P o n d e rin g

over A ttila

Jó z sef’s D eath Is tv á n N em eskürty: A b o u t P é te r P á z ­

m ány* László M a k k a l: T h e P ro te sta n t P r i n ­

ciple in Istv án B ib ó ’s L ife-w ork Im re W ellm ann: F ro m Mohács to th e

R eoccupation of B u d a G yörgy Rába, Is tv á n Jánosy, V a lé ria K och, Éva C z ip ri: Poem s János K rö h lin g a n d Gábor Z o b o k i:

L a te Bai'ock C h u rch A rchitecture in S outh T ra n sd a n u b ia Is tv á n F rie d : In M em óriám B ishop József Székács P éter V ankó: C onnection b e tw e e n Theology and 20th C entury Physics* John H us’ Song T u u la P ohjalain e n : W om en in th e F in n ish C hurch Éva Bozóky: T heological S tudents on C orrespondence C ourses — W hy? Béla Udvaros: A bout, The M erch an t of V enice M ik ló s Bodrog: H elp or H ind ran ce? — O ur Role P erso n ality : th e Ju n g ’p e rso n a ’ M ik ló s K o m já th y : W ho Remembers G áb o r V ladár? K ris tó f Halász: P la n t Psyché?* C u ltu ra l R eview : .’C u ltu re and S o­ ciety in 18th C e n tu ry H ungary’ — E x h ib itio n (S ándor Magassy Sr.) — L ó rá n t K abdebó: L őrin c Szabó (E r ­ nő Hárs) — O ur F orgotten T re a s u ­ res: T he P o etry R eciting József S zékács (Jenő S zigeti) — S e a rc h ­ lig h t (János R eisinger, István R akovszky, Im re Veöreös)

E x cerp ts from F rigyes K a rin th y ’s W ri­ tin g s ‘ B rief résum é of a rtic le on page 95,

Gyula N agy: f Z oltán Káldy* W a lte r L ü th i: Jesu s' G leichnisrede

vom Sauerteig* L esertagebuch ü b er A ttila József* Im re K ovács: N achsinnen ü ber A ttila Jó zsefs Tod Istvá n N em eskürty: Ü b er P éter P á z ­ mány* László M a k k a l: D as p ro testan tisch e P rin z ip in István Bibós L ebens­ w erk Im re W e llm a n n : Von M ohács bis zu r W ied erero b eru n g Budas* G edichte von G yörgy Rába, István Jánosy, V aléria K och u n d Éva Istvá n Jeleníts:

C z ip ri János K rä h lin g

und G ábor Z oboki: S p ätb aro ck e K irch b a u ten in Südtran sd a n u b ie n István F rie d : E rin n eru n g an Bischof József Székács Péter V a n k ó : Die V erb in d u n g zw i­ schen d e r Theologie u n d der P hysik des 20. Ja h rh u n d erts* Ein L ied von Jan Hus Tuula P o h ja la in e n : D ie F ra u in der fin n isc h en K irche Éva B ozóky: F ern stu d iu m Theologie — w a ru m ? Béla U dvaros: Ü ber d en K aufm ann von V enedig M ikló s B odrog: H ilft es oder zeh rt es ab? — U nsere R o llenpersönlichkeit: die Ju n g sch e „p erso n a” M iklós K o m já th y : W er erin n e rt sich an G á b o r V ladár? K ris tó f Halász: P flanzenseele? K u ltu re lle Rundschau: „K u ltu r und G esellschaft im U n g arn des 18. J a h rh u n d e rts ” — A usstellu n g (Sán­ dor Magassy sen.) — L ó rán t K ab ­ debó: L őrinc Szabó (E rn ő Hárs) — U nsere vergessenen W erte: D er R ezitato r József S zékács (Jenő Szi­ geti) — S cheinw erfer (János R e i­ singer, Istvá n Rakovszky, Im re Veö­ reös) A u szü g e, aus S chriften von Frigyes K a rin th y

‘ K urze Z usam m enfassung kels sie h e S. 96

Ära: 65 Ft

des

A rti­