EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK
DOKTORI (Ph.D.). ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM AZ ÓSZÖVETSÉG RECEPCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉLBEN AZ INTERTEXTUÁLIS MÓDSZER SEGÍTSÉGÉVEL GERŐFI GYULÁNÉ
TÉMAVEZETŐ: Dr. FABINY TAMÁS, EGYETEMI TANÁR
BUDAPEST, 2008
„… e levél pompás és ékes, mert Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól az Írások szerint, ezen felül az Ótestamentumot is alaposan és bőven Luther Márton,1
magyarázza…”
1. A kutatási téma előzményeinek rövid összefoglalása A Teológián Cserháti
Sándor
professzor
előadásai felkeltették a
figyelmemet az Újszövetség iránt. A Zsidókhoz írt levél képekben gazdag nyelve, sok Ószövetség-idézete már régóta foglalkoztatott. A Teológia elvégzése után tapasztaltam, hogy milyen sok igehirdetési alapige van a Zsidókhoz írt levélből: szám szerint 24. A levélhez anyagot, magyarázatokat alig találtam. Amikor lehetőségem nyílt 1986-ban egy külföldi ösztöndíj megpályázására, Cserháti Sándor professzor a Zsidókhoz írt levél tipológiáját ajánlotta témául. Természetesen örömmel igent mondtam. Így az erlangeni ösztöndíjam kutatási témája a tipológia Pálnál és a Zsidókhoz írt levélben lett. Ezzel kapcsolatban írtam is egy tanulmányt németül Roloff professzor szemináriumában, ami 1990ben megjelent magyar nyelven a Lelkipásztor szakfolyóiratban. Az Erlangenben töltött idő alkalmas volt arra, hogy sok anyagot gyűjtsek mind a tipológiáról, mind a Zsidókhoz írt levélről. Jürgen Roloff professzorral is konzultáltam a témáról, és tőle tudtam meg, hogy azokban az években valóságos reneszánszát élte a Zsidókhoz írt levél kutatása Németországban. Sorra jelentek meg a 80-as évek végétől az új kommentárok, tanulmányok a levél különböző témáiról. Továbbra is nagyon érdekelt az Ószövetség és az Újszövetség viszonya, írtam is egy cikket róla 1992-ben a Lelkipásztorban: Az Ószövetség és az Újszövetség Istenképe címmel. Amikor Budapestre kerültem a Deák téri
1
Luther Márton: Előszók a Szentíráshoz, 1522, Magyar Luther Szövetség, 1995, 157. ford. Szita Szilvia
2
gyülekezetbe, Cserháti professzor meghívott, hogy legyek az újszövetség tanszéken óraadó, így ismét lehetőségem nyílt a kutatásra. Majd 1994 őszén jelentkeztem
doktorálásra.
Témamegjelölésem:
Hogyan
értelmezi
az
Ószövetséget a Zsidókhoz írt levél? – volt. Az újszövetségi korral való foglalkozásomból született a „Qumran és a korai keresztyénség” c. tanulmányom, amely 1995-ben jelent meg a Lelkipásztorban. Egyéb kötelezettségeim miatt sokáig nem tudtam intenzíven foglalkozni a témával. Bár a „Tanítványok” c. kötetben 1996-ban, mely Pröhle Károly professzor 85. születésnapjára készült, megjelent tanulmányom a „Gondolatok a Zsidókhoz írt levél gyülekezeti hátteréről” címmel. 2003-ban lehetőségem nyílt két hetet Neuendettelsauban a teológiai főiskolán tölteni. Ott Wolfgang Stegemann újszövetséges professzorral konzultáltam többször a készülő dolgozatról. Ez a beszélgetés meghatározó volt a továbbiakra nézve, mivel felhívta a figyelmemet egy új módszertani eszközre, az intertextuális irodalmi megközelítési módra. Az újszövetségi exegézis ekkoriban fedezte fel magának nyugaton ezt az új módszert, és kezdte alkalmazni. Még két alkalommal volt lehetőségem Neuendettelsauban anyagot gyűjteni. Közben kiadásra került a Magyar Bibliatársulat által a Bibliaismereti Kézikönyv 2004-ben, melynek a Zsidókhoz írt levélről szóló fejezetét én írtam. Az új témavezetőm, Fabiny Tamás, egyetemi tanár lehetőséget adott arra, hogy módosítsak a dolgozat irányultságán, így lett annak témája az intertextuális megközelítés bemutatása a Zsidókhoz írt levélben az Ószövetség recepciójában. Az intertextualitás és a Biblia kapcsolatáról 2008-ban írtam egy tanulmányt a Lelkipásztor folyóiratba. Teológiánkon
a
90-es
évek
óta
kisebb
megszakításokkal
óraadóként
szemináriumokat tartok a biblikus módszertanról és a hermeneutika alapjairól. Az ebből adódó hermeneutikai tanulmányok is megkönnyítették felkészülésemet
3
Istennek adok hálát, hogy végre elkészülhettem az értekezéssel, és megszerzett ismereteimmel másoknak is szolgálhatok. 2. Problémafölvetés Egyházunkban sokaknak jelent gondot az ószövetségi textusok prédikálása és mai értelmezésük. A nem szakember laikus is zavarba jön a levél kultuszi vonatkozásainak értelmezésekor. Meglepő az a bátorság, amivel a szerző idézi az Ószövetséget, és alkalmazza Krisztus művére. Egyedül ő nevezi Krisztust főpapnak, ráadásul a titokzatos Melkisédek rendje szerint. Vajon miért nevezi Jézust főpapnak? Miért látta szükségét annak, hogy egy pogány gyülekezetnek Jézus kereszthaláláról, mint áldozati halálról az ószövetségi kultikus nyelvezet segítségével szóljon? A felvetődő kérdések egyrészt hermeneutikai jellegűek, és az első századi keresztyénség Írás-értelmezésére vonatkoznak, másrészt krisztológiaiak. Ugyanis az Ószövetség használata visszahat a szerző krisztológiájára és a szoteriológiára. Krisztus személyének titka, Fiú volta, és kereszthalálának értelme ószövetségi megokolást kap. Sokak kérdése, hogy az Ószövetséget miként lehet az egyház könyveként olvasni, értelmezni? Az újabb hermeneutikai megközelítések, amelyek a szövegek irodalmi vizsgálatára teszik a hangsúlyt, új impulzusokat adtak a kutatásnak. Az irodalomtudományban a korábbi szövegek jelenlétét és azok transzformáló, jelentésmódosító voltát egy adott irodalmi szövegben annak intertextuális értelmezésével kutatják. Ezt a módszert tudomásom szerint eddig még nem próbálták ki a Zsidókhoz írt levélen, pedig annak számos idézete kínálja a lehetőséget erre. Bizonyítani kívántam az értekezésben, hogy az ószövetségi idézeteknek és a keresztyén hitvallásnak a levélben megtalálható
4
közös tudatos intertextuális értelmezése, nemcsak stílusbeli gazdagodást, de új teológiai felismeréseket is hozott magával. Meggyőződésem, hogy a levél intertextuális olvasata segít az Ószövetség mai recepciójában. 3. Az értekezésben alkalmazott módszerek Mivel az értekezés alapvetően hermeneutikai jellegű, ezért módszerében egy olyan megközelítést választottam, amely a különböző szövegek egymásra hatását vizsgálja szinkronikusan. Az ószövetségi szövegek recepcióját az intertextuális módszer segítségével kutatom. Emellett fontosnak tartom és alkalmazom a diakrón módszereket is. Az idézeteket először a textuskritika és a kontextus kritika segítségével vizsgálom, feltárom szövegkörnyezetüket, majd az exegézis során rámutatok az adott szakasz jellemző problémáira. Ezután következik a vizsgált textus intertextuális kiértékelése kétféle megközelítésben. Először a pretextus2 - metatextus3 kapcsolatát kutató produkció orientált szempontok alapján, majd a szöveg-befogadó viszonyát vizsgáló recepcióorientált módszer segítségével. Az első módszer megállapítja az intertextualitás jellegét, és feltárja azokat a markereket, amelyeket a szerző helyezett el művében, hogy jelezze: vendégszöveggel van dolgunk. Az intertextualitásnak a befogadó szövegben eltérő intenzitása lehet. A recepció-orientált módszer azt vizsgálja milyen előzetes ismereteket feltételez a szöveg az olvasóról, és az olvasóban milyen új jelentés születik meg saját kontextusa alapján. Ezt követi a két módszer eredményeinek kiértékelése az olvasó gyülekezetre nézve, valamint egy kitekintés a szövegek mai interpretációjára vonatkoztatva.
2
A szövegbe máshonnan bekerült vendégszöveg, lehet: idézet, utalás, alluzió. A szöveg végső állapotában, az író által megszerkesztett szöveg, ami tartalmazza már a pretextust. 3
5
Könnyen adódik a kérdés az újszövetség-kutató számára, hogy a ma alkalmazott módszerek sorában hol a helye az intertextualitásnak? Hogyan építhető be az eddig alkalmazott metódusok közé? Az eddigiek alapján úgy látom, hogy a történet-kritikai vizsgálatok mellett van a helye. Feltételezi a textuskritikát és nagyon fontos számára a részletes kortörténeti ismeretek feldolgozása is. Lényeges eleme a történetiség. Nem váltja ki tehát a történetkritikai megközelítést, de arra alapozva új távlatokat ad az interpretációnak. Nagy pozitívuma ennek a módszernek, hogy olyan kérdésekre irányítja a figyelmet, amik eddig a vizsgálódások körén kívül maradtak. Így segít el bennünket a szöveg komplex feldolgozására. Az intertextuális vizsgálat figyelmünket az olvasó és a benne lejátszódó megértés folyamatára irányítja. A textusok, (fogalmak, képek) párbeszédét elemezve jobban megérthetjük, miért volt olyan fontos az Ószövetség recepciója az első századi keresztyének számára, és mennyire megtermékenyítő volt a születő keresztyén teológia gondolkodásmódjára nézve. Megértve azt a folyamatot, ami az újszövetségi iratok és olvasóik között lejátszódott, előttünk is megnyílnak a rejtélyes kifejezések, képek. Létrejöhet a mai olvasóban is a régi szövegek új intertextuális magyarázata. Különösen igaz ez az ószövetségi képekben nagyon gazdag Zsidókhoz írt levélre. Az értekezésben bizonyítom, hogy a Zsidókhoz írt levél intertextuális vizsgálata új összefüggéseket tárt fel mind a levél struktúrájáról, mind teológiai üzenetéről. Ezen kívül új fényben láthatjuk az első század végének teológiai hitvallásait Krisztusról. 4. Rövid tartalmi összefoglalás A dolgozat témája az Ószövetség recepciójának vizsgálata a Zsidókhoz írt levélben az intertextuális módszer segítségével.
6
Az első fejezetben a Zsidókhoz írt levél bevezetéstani kérdései kerülnek elő. Mivel az erre adott válaszok jelentősen meghatározzák az exegézist is, ezért szükségesnek tartottam saját álláspontom kifejtését. Bemutatom a könyv műfajával, keletkezésével, írójával, olvasóival kapcsolatos teológiai vitát és a jelenlegi nézeteket. Ezután kitérek az irat vallástörténeti hátterére és röviden felvázolom hatástörténetét napjainkig. A második fejezetben a Zsidókhoz írt levél és az Ószövetség kapcsolatát vizsgálom. Először kitérek a recepció fogalmára, majd áttekintem a kutatás történetét. A jelentős műveket ismertetve mutatom be, hogyan értelmezték a tudósok a mű ószövetségi vonatkozásait és az ebből adódó hermeneutikai kérdéseket. Megállapítom, hogy a történet-kritikai vizsgálódások lényeges kérdéseket tisztáztak a levél ószövetségi recepciójával kapcsolatban. Nyitva maradt azonban az ószövetségi hivatkozások, idézetek, utalások teológiai kiértékelése az interpretáció szempontjából. A harmadik fejezetben rátérek az intertextuális olvasat bemutatására. Mivel a módszer nálunk az exegézis területén nem annyira ismert, ezért részletesen közlöm annak meghatározását, és a biblikus exegézisben eddig megjelent nevezetesebb művek alapján alkalmazását az újszövetségi irodalomban. Ezek után összegzem a módszer adta lehetőségeket és adaptálom azt a Zsidókhoz írt levélre nézve. Megállapítom, hogy az intertextuális vizsgálat figyelmünket az olvasó és a benne lejátszódó megértés folyamatára irányítja. A fejezet végén közlöm azt a módszertani leírást, amelynek segítségével a továbbiakban a Zsidókhoz írt levél egy-egy kiválasztott szakaszát feldolgozom. A negyedik fejezetben mutatom be az új módszer alkalmazását konkrét textusokon. Így részletes exegetikai vizsgálat alá veszem az első fejezet Íráskaténáját, majd a Krisztus főpapságára vonatkozó textusokat. Az ezekben talál-
7
ható idézetek és allúziók intertextuális értelmezése adja meg a választ a levél ószövetségi hermeneutikájára. Megállapítom, hogy a Krisztust főpapnak nevező textusok egy intertextuális háló csomópontjait képezik a levélben. Ennek segítségével bontja ki a szerző az Ószövetséget jól ismerő olvasói előtt Jézus halálának új teológiai értelmezését. Kitérek arra is, hogy a vizsgálat nem talált a levélben sehol antijúdaista megállapításokat. Az intertextuális vizsgálatot a szöveg gyülekezeti olvasata zárja le. Ebben azt mutatom be, hogyan értette az olvasó közösség magára a szöveget. Az egyes magyarázatok végén kitekintésképpen a mai kontextusban élő olvasó számára összegzem a lehetséges jelentést, utalva a mai problémákra. Végül az ötödik fejezetben összegzem a kutatás eredményét. 5. Az elért eredmények ismertetése A dolgozatban megerősítést nyert az az álláspont, miszerint az Ószövetség recepciója meghatározza a levél struktúráját, krisztológiai nézeteit és új teológiai tartalommal tölti meg Jézus halálának értelmezését. Ez a kemény eledel, a főpap-metafora, válaszként születik meg a gyülekezet lelki válságára. A teológiai fejtegetés, a Szeptuagintának bibliaként való idézése lelkipásztori szándékkal történik, hogy erősítse identitásukat, és felkészítse őket a várható szenvedésekre.
Kimondható,
hogy a
szövegek
intertextuális dialógusa
eredményeképpen egy új bibliamagyarázat, ebből egy új krisztológia és egy új ekkleziológia született. A levél sajátságos hermeneutikája miatt hidat képez az Ó – és Újszövetség között a kortárs olvasók számára. Az Ószövetség újraolvasása lelkipásztori szándékkal történt, hogy kitartásra buzdítsa a gyülekezetet. 5. 1.
Az új bibliamagyarázat Az ősegyház az Írásokat Krisztus személyén keresztül magyarázta saját
korára. Volt tehát kezdettől fogva egy alapjaiban a feltámadt Jézusra
8
visszavezethető
4
krisztologikus
Írásértelmezés.
Ennek
magas
szintű
alkalmazásával találkozhatunk a Zsidókhoz írt levélben. A mű tekinthető keresztyén írásmagyarázatnak is, ószövetségi teológiai kommentárnak.
5
A
szerző az Ószövetséget hermeneutikai eszközként használja. Ahogy Isten az ószövetségi eseményekben cselekedett, az analóg módon történt Krisztus életében és halálában, és ezért az olvasók életére is igaz. Ezért megállapítható, hogy az Ószövetség recepciója a műben nem csak elméleti-teológiai síkon történt meg, hanem az olvasók számára is meghatározó módon, ezért sikeres volt. Az elhelyezett intertextuális markerek segítségével az értő olvasó előtt kibontakozott egy összefüggő értelmezési háló, amely több meghatározó ószövetségi pretextus segítségével egy új szöveggé formálta az idézeteket az olvasók tudatában. A Zsid 1,2 olyan hermeneutikai kulcsot adott az olvasók kezébe, amely lehetővé tette az Ószövetség hiteles, krisztológiai olvasatát. Ennek az intertextuális hermeneutikának az alapját a közös Ószövetség, - amelyet az olvasók éppen olyan jól ismertek, mint a szerző – jelentette. Ebből következik számunkra, hogy a Zsidókhoz írt levél nem érthető ma sem az Ószövetség ismerete nélkül. A mű végső szövege azonban nem beolvasztja, mintegy bekebelezi, az ismert idézeteket, hanem átveszi és megőrzi a bennük levő teológiai tartalom folytonosságát, azt Krisztusra értelmezve.
5. 2. Új krisztológia A levélben nemcsak az Ószövetségi idézet Krisztusra vonatkoztatása történik meg, hanem ennek ellenkezője is. A Krisztus esemény, az inkarnáció és a kereszthalál, a felemeltetés nagy témái felől tekint az ószövetségi kinyilatkoztatásokra a szerző. Ezen események kifejezésére igénybe veszi az 4
Ld ennek nyomát már a Lk 24,25-27-ben! H. Köster, Einführung in das Neue Testament, 1980, 711.o. „Az Írás magyarázata adja éppenséggel a Zsidókhoz írt levél megértéséhez a hermeneutikai kulcsot” 5
9
ószövetségi kultikus nyelvet és cselekményeket, fogalmakat. Ez az igénybevétel egyben kimutatja az ószövetségi cselekmények tökéletlen voltát, és a Krisztus eljöttével megvalósuló diszkontinuitást az áldozati teológiában. Mind Jézus személyét, mind megváltói művét illetően az ószövetség recepciója egy új krisztológiát és egy új szoteriológiai értelmezést generál Jézus haláláról. Ennek az új kultikus teológiának a végső célja a 12,1-3-ban található. A szerző itt nyíltan beszél Jézus kereszthaláláról azzal a lelkipásztori céllal, hogy a csüggedt, fásult testvéreit felkészítse a rájuk váró szenvedésben a kitartásra és hűségre. A főpap metafora az a kemény eledel a közösség számára, ami megmagyarázza, miért kellett Krisztusnak vállalnia a keresztet értünk. Isten ígéretei az új szövetségre, a bűnök bocsánatára Krisztusban valósultak meg. Krisztus áldozata megvilágítja az ószövetségi áldozatok helyes értelmezését a Tórában. És fordítva: az áldozati kultusz segít megérteni Krisztus halálának mélyebb értelmét. Az intertextuális hatás kölcsönös: a pretextus magyarázza az új eseményt, és a metatextus rámutat a pretextus új keresztyén értelmezési lehetőségére. Tehát az olvasók ezáltal segítséget kaptak a Szeptuaginta kultuszi előírásainak olvasásához. 5. 3. Új ekkleziológia Az Ószövetség újszerű értelmezése nem elméleti céllal történik. A szerző előtt egy identitás-válsággal,
megfáradással és csüggedéssel küszködő
gyülekezet képe lebeg, akiknek állhatatosságra van szükségük, hogy az Isten akaratát cselekedjék, és így beteljesüljenek rajtuk az ígéretek (Zsid 10,36). A szerző egynek tudja Isten régi és új népét, nem tesz köztük különbséget. A pusztában vándorló nép intő példája figyelmeztetés a ma gyülekezetének. (3-4 fejezet.) A 11. fejezetben a hit példaképeinek felsorolása azzal zárul, hogy
10
„Isten azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” (Zsid 11,40) A szerző nem akarja ezzel kisajátítani a zsidó nép történelmét, hanem ugyanazt az Istent látja cselekedni akkor és most. A hermeneutikai alapállásból következik tehát az az ekkeleziológiai látás, hogy Isten népe gyökerei a zsidóságban vannak, velük közös az üdvösség története, amely Krisztusban jut el a teljességre. Ez a szemlélet kizár minden antijúdaista indulatot, a folyamatosságra teszi a hangsúlyt.
5. 3.
Az antijúdaizmus vádja Az antijúdaizmus komolyan veendő vádja is a levél Ószövetség-használatát
érinti. Az egyes vizsgált textusoknál külön kitértem erre a kérdésre. Itt összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a textusok párbeszéde során nem beszélhetünk sehol az ószövetségi szövegek bekebelezésről, a zsidó eredet semmibevételéről, a zsidósággal való radikális szakítás hangoztatásáról. Sokkal inkább a folyamatosságot hangsúlyozza a szerző, aki éppen az Ószövetségben találja meg a Krisztus-esemény helyes értelmezéséhez a kulcsot! Kezdettől egynek tudja a szerző Isten népét, azt nem zsidókra és keresztyénekre osztja fel, hanem az Isten szavára figyelés alapján az azt hittel hallgatókra 6 és a bűn csábításának áldozatul esett engedetlen és hitetlen szívűekre, akik elszakadtak az élő Istentől7 A kultuszi rendelkezések és a régi szövetség kapcsán azok megváltozását és múlandó voltát8 magából az Ószövetségből vezeti le, és Isten ígéretével kapcsolja össze: Jer 31,31-34. A változásokat az idő síkján mutatja be, ide tartozik a mózesi kultuszi rendelkezés is, mely magában hordozza egy tökéletes, jobb szövetség ígéretét, míg az örök, változatlan dolgok a vertikális síkon, a mennyei világban találhatók. Az antijudaista értelmezések a levéllel
6
Zsid 4,2 Zsid 3,12 8 Zsid 8,5 7
11
kapcsolatban sokkal inkább annak hatástörténetében jelentkeznek. Ezek tisztázását nagyon fontosnak látom. 6. köszönetnyilvánítás Végül szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni mindazok felé, akik kezdettől biztattak az értekezés megírására. Külön köszönöm Cserháti Sándor emeritus professzornak, hogy megszerettette velem az Újszövetséggel való foglalkozást és bátorított, tanácsolt felkészülésemben. Köszönettel tartozom Fabiny Tamás egyetemi tanárnak, hogy vállalta, témavezetőként tanácsaival, konzultációkkal
segíti
munkámat,
az
értekezés elkészültét.
Köszönöm
egyházamnak a Neuendettelsau-i ösztöndíj-lehetőséget. Így vált lehetővé az anyaggyűjtés. Köszönet illeti Deák téri lelkészkollégáimat: Cselovszky Ferenc igazgató lelkészt és Smidéliusz Gábort nagylelkűségükért, amely lehetővé tette a Hittudományi egyetemen folyó oktató munkában való részvételemet, nyári Neuendettelsau-i kutatásaimat. Köszönöm Zászkaliczky Péter nyugdíjas lelkész egy hónapos helyettesítését, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eljussak a munka befejezéséig. Hálás vagyok a Deák téri gyülekezetnek, hogy érdeklődéssel követte munkámat, és lehetőséget adott arra, hogy munka mellett elkészülhessen ez az értekezés. Külön örömet jelentett számomra, hogy a dolgozat egyes témáit bibliaórákon, igehirdetések után megbeszélhettük és így annak gyakorlati vonatkozásai előkerülhettek. Köszönettel tartozom még Szüleimnek, akik mindig biztattak, hogy ne adjam fel, valamint Férjemnek és Gyermekeimnek, hogy segítő szeretettel és türelemmel viselték el azt az időszakot, amikor a dolgozattal foglalkoztam, és mindent megtettek, hogy befejezhessem értekezésemet. Szolgálja ez a munka Isten dicsőségét egyházunkban.
12
