Tizenhatodik éviolyam.
Orosháza, 1898. nov. 24
47. szám.
EVANG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.
Előfizetés dija :
—
Egész é r r e . . e frt. Fél évre . . . 3 „ Negyed évre 1 t r t £ » O k r . Egy szám ára 1 2 kr.
—
Hirdetés dija Egész oldal . . S fr; Fél o l d a l . . . . 4 „ Negyed oldal . . « , Ennél kisebb . . 1 , Bélyeg külön 3 0 kr.
—
Felelős szerkesztő és kiadó :
V E R E S
J Ó Z S E F .
Ó-év esti ének.
Istennek hála, hogy
minékünk
A Jézusban adott vezért ! Irta: Sántha Károly.
S
hogy
a templom
volt
menedékünk,
S vigasztalónk, ha búbaj ért !
D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát h a g y j a .
S itt osztott bűnbocsánatot, Az év haldoklik. Hála Néked
Ki értünk halt s föltámadott,
Ez alkonyon, oh mi Urunk ! Örök a te királyi széked,
Az év haldoklik. Még mi élünk,
Zsámolyánál leborulunk.
De szivünkből sóhaj fakad :
Te voltál megtartónk
Hányan elköltöztek
nekünk,
Tehozzád szálljon énekünk!
mellőlünk!
Atyánk, nyugosztald
hainvokat !
Adj minekünk jó éjszakát, Ez évben e nap az utolso,
Boldog újévet s szebb hazát!
Eltünk, mint árnyék, elsuhan ; Egymáshoz bölcső és koporsó Olyan közel van, oh Uram !
Felhívás
Add, hogy e rövid életet Hosszabbítsa meg
szeretet !
a lelkészek és tanítókhoz szövetkezetek alakítására. M o t t ó : „Viseljetek gondot magatokról ós az egész nyájról, melyben a szentlélek vigyázókká tett." (Apóst. csel. 20. 35. o.)
Úgy töltöttük-e ezt az évet, Atyánk, mint a te fiaid? Ha lábunk bűn űtjára tévedt, Hozzád vitt-e ismét a hit? Ki a keresztfán szenvedett, Ö érte nyújtsd
kegyelmedet!
Általános a panasz az idők mostohasága s a megélhetés nehézsége miatt. Ha valaha, úgy most teljesült
be, mondják
sokan, a biblia szava:
ar-
Ha örömmel hintéd utunkat,
czodnak verejtékével egyed a te
Áldottuk-e áldó kezed ?
tűnt bizony
Ha bűval töltéd poharunkat,
könnyen megtalálta s kielégíthette életszükségleteit.
Volt-e, ki nem
csüggedezett?
az a boldog
kor,
kenyeredet. Elmidőn
mindenki
Sokféle a panasz, mely lépten-nyomon felénk
Atyánk, majd sűjtasz, majd emelsz,
hangzik. De elmondhatjuk, sokféle a kielégíthetet-
A mennyországra igy nevelsz.
len vágy is, mely egyiránt kínozva a szegényt, a gazdagot,
Ej szárnya ránk borúi sötéten, Csak a villámló köny ragyog ;
földmivest
és
iparost,
hogy egyszerűségükből
A biztató szép
nek engedtek helyet egyszerű
Oh gyújtsuk meg hálánk tüzét, Hit lángja ha lobog, mi szép!
pihenést
Mily sokan tették nehézzé az életet az által,
S kigyúlnak fenn a magas égen csillagok.
mely
nem enged, folyton az elégedetlenség bűnét éleszti. kivetkőzve, oly fényűzéshajlókukban, mely
nincs arányban a csekély jövedelemmel. A 70—80-as
években,
midőn
talán az ál-
<570 dott fold bővebben adta a termést, a gabonának az ára is jó volt, megkedvelték a költekezést, melyről utóbb az alacsony gabonaárak mellett sem tudtak lemondani s visszalépni a régi elhagyott egyszerűséghez. A mai kivételes magasabb gabonaár nem sokat segit az évek óta adóssággal dolgozó kisgazdákon, mert a mellett, hogy kevés termett, ezt is eladták a legtöbb helyen e l ő r e . Nagyot változott a kisgazda s iparos helyzete hazánkban 30 év alatt. Megváltozott életmódja, megváltozott élelme és ruházata. Hajdan beőrlött s a barna kenyér is jó volt, ma már a gőzlisztben is válogat. A régi tartós, önmaga készítette szövet helyét, drága közvetítés mellett, silány gyári kelme váltotta fel. Az igények nagyok lettek, a kisgazdától kezdve felfelé ; a bevétel a kiadásnak nem felel meg, talán még a régi egyszerűség mellett se volna elég. A kisiparost a gyári olcsó árúk teljesen leszorították a versenyről. Nagy veszély fenyegeti a gazdaközönséget, a cseléd- és munkáshiányban, másfelől ezek túlságos, sokszor igaztalan követeléseikben. Városokba húzódik faluról a munkásnép s cselédség jó része, a hol eddigi gondolatvilágával egészen ellenkező állapotot talál. S ha onnét visszatér falujába, oly eszméket hoz magával, melyek teljesen megzavarják egyszerű népünk gondolkozását. Elégedetlenséget, irigységet, munkátlanságot hoznak falura a városokból visszakerülök. Nekünk, mint az Úr evangelioma hirdetőinek, ily körülmények s ebből származó bajok nem kerülhetik el figyelmünket. Sőt elmondhatjuk : ezen téves eszmék s gondolatok ellen hiába való a törvény szigora, hiába a fegyveres erő, csak szeretetnyújtotta kenyér csillapítja le a háborgó szegénységet, a munkáért járó illő bér az elégedetlenséget. Ha látja ez a szegény betöltve a krisztusi parancsot: egymás terheit hordozzátok, ha nem fordulunk el tőle könyörtelenül nyomorúságában, ha — mint hajdan — az a nagy birtokos, az a jobb módú is kiterjeszti gondját a szegényebbre. Ha látja a keresztyén vallás hirdetőitől a készséget, odaadó munkásságot teljesíteni. Pál apostol intését, mely nemcsak a lelkiekre, hanem az anyagiakra is vonatkozik: „Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szent lélek vigyázókká tett,*' akkor nem fordul el egyházától az a szegény szűkölködő egyháztag s nem iámad a társadalmi rend ellen.
Mindnyájan érezzük, hogy baj van, a viszonyok oly nagyon megváltoztak, hogy valamit okvetlenül tennünk kell, mert máskép hívatlan próféták jelennek meg s ók igyekeznek a maguk ferde észjárása szerint vezetni a népet, vagy mint mondják, segíteni a bajon. Mit tegyünk? Ha meg akarjuk tartani a népre befolyásunkat s irányítani akarjuk nemcsak gondolataiban, hanem cselekedeteiben is ! ? A sokféle bajra és panaszra úgy egyesek, mint az államok vezetői keresik a gyógyirt, a mentőeszközöket. Ujabban megyék fáradoznak azon, hogy ezen mentőeszközt megtalálják s keresik : a bomlással fenyegető veszélyes társadalmi mozgalmaknak miként álljanak ellent? A leghelyesebb s legjobban bevált orvosszer a sok közül: „ s e g i t s m a g a d o n , I s t e n i s m e g s e g í t " elvnek keresztülvitele. Becsületes munka, illő bér s ennek megtakarítása. Vagyis takarékosságra kell szoktatni a népet, arra kell törekedni, hogy heti keresményéből a legszegényebb napszámos is 1 0 — 2 0 krt félre tegyen hetenkint. A pénzkeresmény megtakarításával, megbecsülésével elvonatik a könnyelmű költekezéstől, sőt megtanul nem egy kívánságáról; vágyáról lemondani, egyszerűbb életmódot folytatni. A gépek mellett néhány hét alatt keres anynyit, mint hajdan hónapokon keresztül, csakhogy hajdan élelmet is kapott a bór mellett, ma m e g maga kosztján él; helyette, igaz, pénzt kap, a melylyel azonban bánni az alsóbb néposztály nem tud, nem tudja helyesen beosztani, máról holnapra eltenni. Hogy keresményét megtakaríthassa, vagyis arra az időre tudjon eltenni, midőn keresete nem lesz, erre valók a k ö z s é g i hitelszöv e t k e z e t e k . A nép gondolkozásának, cselekedeteinek helyes irányt csak ezek adhatnak. Falahelyen sok 10 krajczárt lehet elvonni a szövetkezetek által a t o r o k t ó l , melyen egyébként, hol szövetkezet nincs, vasárnap délutánonként sok heti keresmény lefolydogál. Sok 10 krt lehet megtakarittatni, a mely szövetkezet nélkül elfogyott volna minden látszat nélkül. Nem hiszem, hogy az az elámított nép, mely most 2 0 krnyi befizetését hetenkint oly készséggel teljesiti a szocziális pártkasszába, holott tudja, azt vissza nem kapja, kellő felvilágosítással szivesebben ne fizetne a szövetkezetbe, a mely azt neki kamatosan visszaadja. S nem kell kicsinyelni a 10 kros
•
<571 hetifizetéseket, nálunk 5 év alatt 3 0 , 0 0 0 forintot megannyi áldott eszközök a községi lakosok anyagi, takaritottak igy meg, a mely összeg, mondanom erkölcsi helyzetének javitására. Mihelyt a szegény is fölösleges, az elözö 5 évben, midőn szövetke- is meg tud takarítani néhány fillért, sőt földet zet még nem volt nálunk, elfolyt, mint hólé, tud venni, nem lesz abból dologtalan izgató proletár. Megtanit a szövetkezet arra, bizzék az emhaszon nélkül. A hol szövetkezet van, ott nem fordulhat ber Isten után saját erejében, ne másban keresse elő az a szomorú jelenség, hogy a megszorult boldogulása titkát, mint a tisztességes munkában, kisgazda májusban előre eladja még le nem ara- józan takarékosságban. Ki ne ismerné a magyar ember azon szokását, hogy anyagi bajaiért sohase tott termését. Faluhelyen a lelkészekre, tanitókra tekint a önmagát, de mindig mást, legtöbbször a jó Istent nép szeme, tőlük várja első sorban a szövetkeze- okozza, feledve, hogy már az első embernek is tek alakítását s igy anyagi jólétének előmozditá- azt mondotta: mivelje a kertet, a hova helyezte, sát, helyzetének javitását. Mai nap tehát nemcsak vagyis munka után igért segedelmet, áldást. Sea lelki gondozást kell sokkal nagyobb buzgóság- gits magadon, Isten is úgy segit ! gal gyakorolnunk, mint eddig, hanem ki kell terA szövetkezet által valósul meg az igazi kejeszteni gondoskodásunkat az anyagiakra is. S resztyén-szocziálizmus, mert őrizője lesz egyik valóban a keresztyén felebaráti irgalmasságot gya- ember a másiknak, a szegényebb is megérzi a korló szeretetnek úgy leszünk gyakorlói. keresztyónszeretet áldó melegét. Látja az a szeEz a leghathatósabb fegyver a társadalmi gény, hogy a vagyonosabb ő érte küzd, fárad, bajok ellen, melyre isteni idvezitőnk élete, taní- minden anyagi jutalom reménye nélkül megmentása, cselekedetei által példát mutat f Ezen ke- teni igyekszik a bajokkal küzdőt, eloszlik szivéresztyén szeretet gyakorlására hiv fel Pál apos- ből az irigység, a gyűlölet. tol is, mondván: „szükség, ilyen módon munkáNémet- ós Francziaország, nem is emlitve lódván, az erőtlenekről gondot viselni s megem- Angolországot, a szövetkezetek felkarolása által lékezni az Úr Jézus beszédéről, hogy t. i. ő tették lehetővé a munkásnép, kisgazdák, iparosok mondotta: „ j o b b a d n i m á s n a k , h o g y s e m fenmaradását. Ki tudja, nem ez által vették-e elevenni." jét a szocziális forradalomnak? Németország 5 0 Mily szép munkatér nyilik előttünk, lelké- millió márkát bocsátott a szövetkezetek rendelkeszek ós tanitók előtt, népünk anyagi helyzetének zésére, hogy olcsón adhassanak pénzt tagjaiknak. javitása körül, szóval ós tettel hirdetni : Nálunk újabban szinte igérte a kormány a szö„Valaki háza népéről s ö v é i r ő l vetkezetek segélyezését. Mily sokat lehetne nág o n d o t nem v i s e l , az a h i t é t m e g t a - lunk is tenni, lia csak néhány millió forint bogadta s a pogánynál alábbvaló!" csáttatnék is egyszersmindenkorra a szövetkezeNe feledjük, hogy az anyagi nyomorúság teknek rendelkezésére, ha nem is kamatmentehoz legnagyobb veszedelmet a lélekre s megvál- sen, de csekély kamatra. toztatja a lelki világot. Az anyagi bajokkal küzdő Erkölcsi hatása a szövetkezeteknek elmaradgyülekezetek, egyháztagok nem hozhatnak, nem hatatlan. A tagokban felkelti az önbizalmat, a muntudnak áldozatokat hozni sem az Úr oltárára, sem kában, s józan takarékosságban rejlő nagy erőt. közjóra. Az uzsora, mely pénzben, árúban, gabonában faAz sem lehet reánk nézve soha közönyös, luhelyen, a hol szövetkezet nincs, mindenütt viha birtokváltozás van a községben, kié lesz az? rágzik, megszűnik. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a kisOtt, a hol van jóakarat, igyekezet a népben, birtokos osztály, a munkásnép szerezze azt meg. segiteni baján, ott, a hol bizalmasan feltárják a S ezt a munkát a szövetkezetek által valósithat- szomorú helyzetet, melyben a falu legtöbb népe juk meg. benne van, a hol néhány értelmes, megbizható A szövetkezetek átalakitják az embereket, ember található, ott a szövetkezetek megmentóegy czél érdekében működve megtanulják, hogy jévé lesznek a népnek. Ezt tapasztaltam közséegymásra van utalva szegény ós gazdag. A szo- gemben és a szomszéd községekben, hol hitel- és ros összetartás, takarékosság a tőkegyűjtés, e fogyasztási szövetkezetek működnek. mellett a könnyen hozzáférhető olcsó hitel, mind Nálunk a szövetkezetek előtt virágzott a
<572 pénznél az uzsora, 1 2 — 1 5 % nem volt ritkaság. Járta az uzsora gabonában, pénzben, ily munkára is kerül vállalkozó majd minden faluban. Kölcsönmagtár alakításával 1884-ben kivettük a legveszedelmesebb uzsorások kezéből a megszorult embereket, 1891-ben hitelszövetkezet által megszüntettük a pénzuzsorát, 1892-ben a fogyasztási szövetkezet által az árúuzsorát. S ez idő óta az előbb eladósodott község kezdett fellélegzeni, szabadabban mozogni. Ugy hogy ma olyanok vesznek földet, a melynek ára megkétszereződött, a kik erre még tiz évvel ezelőtt gondolni sem mertek. Épen ezért a legmelegebben ajánlom a lelkészek és tanítóknak figyelmébe a szövetkezetek alakítását ott, a hol a népnél megvan a jóakarat. Anglia dicső hadvezére N e l s o n a trafalgári győzelem előtt aztmondá: „ A n g l i a m e g v á r j a , hogy mindenki meg teg y e kötelesség é t . " A tanítóktól s lelkészektől is megvárja nemcsak az egyház, a társadalom, hanem édes magyar hazánk is, hogy tegyük meg kötelességünket, ne csak a lelkiekben, de az anyagiakban is. Legyünk őrt állói a gondjainkra bizott nyájnak. Lelkészeiben s tanítóiban bizik legjobban népünk, ne csalatkozzék soha bennük, igy tartjuk meg a sokat szenvedett népet a jövő ezredévnek. Hetenként néhány órai munka vár reánk, mely néhány óv alatt gazdagon fog gyümölcsözni számunkra, népünk szeretete, hálája kisér bennünket. En részemről nem bántam meg, hogy híveim lelki gondozása mellett azok anyagi helyzetének javítására is gondoltam. Ne riasszon vissza senkit ez a téves nézet, hogy a hitelszövetkezet a lelkészt esetleg összeütközésbe hozhatja a kölcsön meg nem szavazásokért híveivel, vagy hogy az uzsorások, kik a községben talán a vezérszerepet viszik, megharagusznak reá. A kölcsönöket az igazgatóság szavazza meg, a hol bizony, mint eddig tapasztaltam, nem néznek se sógorra, se komára, érzi mindegyik, hogy felelősséggel tartozik. Az uzsorások haragjától, a kik a régi farizeusok utódai s igy minden jónak esküdt ellenségei, bizony nincs oka lelkésznek félni, midőn a közérdekért munkálkodik. Ha az uzsorásokat megkérdeztük volna, nem létesül nálunk sem magtár, sem szövetkezet. Hiszen éppen ezért a legszebb felebaráti intézmény a szövetkezet, mert ez nem zsákmányolja Jki soha a megszorult ember kinos helyzetét, de
segit szeretettel, e mellett kötelezi a segélyezettet pontosságra, takarékosságra s terheinek hetenkénti törlesztésére. Lelkészek és tanitók, értsük meg a társadalmat mozgató eszmék fontosságát, a szövetkezeti mozgalmaktól ne tartsuk magunkat távol, mert különben a vezetés s hiveinkre való iótékony befolyástól elesünk. Hitelszövetkezetek alakulására kellő útbaigazítással szolgál a budapesti központi hitelszövetkezet titkára, B e r n á t István (Budapest, Egyetem-utcza 2.), a ki egyébként egy kicsi, de tanulságos lapnak, „ S z ö v e t k e z é s é n e k is szerkesztője. Úgyszintén most alakult meg egy központi fogyasztási szövetkezet „ H a n g y a " czimmel (Budapest. Zöldfa-utcza 10.) a kicsi vidéki szövetkezetek alakítása és támogatására. Mind a két központnak kipróbált, buzgó, áldozatkész hazafiak állanak élén, — a szélhámosság teljesen ki van zárva. Elég még azt mondanom, hogy mind a két központ megalakításánál főképp gróf K á r o l y i Sándort illeti meg a magyar nép hálája, elismerése s forró köszönete. (Vönöczk.) VARGA GYULA, ev. esperes.
Magyar pietisták.*) Ismerteti : K o v á c s S á n d o r .
A Magyar Prot. Irodalmi Társaság kedves meglepetésben részesítette az egyháztörténet kedvelőit P a y r Sándor tanulmányának közzétételével. Gondolatokban termékeny, alkotásokban kifogyhatatlan nemzedék belső élete tárul föl benne. Történetíróink eddig örömestebb elidőztek a XVI. és XVII század mozgalmas, korszakos eseményekben gazdag vidékein, a hol hatalmasabban pezseg az élet, tusáznak a szenvedélyek s a harczokban a katholicismusnak és reformátiónak ősereje vív egymással csatát. Érdekes, változatos, a lelket érzóshullámzásba ringató képek egész sora bilincseli le itt a figyelmet. A XVIII. század kopárabb mezejére alig egy-két kutató tévedt, azt is hamar visszariasztotta a fáradság, sikertelenség és a sivárság látása. Szemökben ez a Kimerült, emlékein élődő, harczra tehetetlen, a győz*) Magyar Pietisták a XVIII században. Irta Payr Sándor. Különlenyomat a Magy. Prot. Irodalmi Társaság »Egyháztörténeti monográfiák* czimü kiadványából. Budapest, 1898.
<573 tes ellenfél lealázó bánásmódját meghunyászkodva tűrő emberöltő igazi sarkvidéki tájék, fagyos, elriasztó- S ime akadt egy lelkes tudós, a kit épen e sarkvidék flórája érdekel, a ki a hó alól nagy fáradsággal és türelemmel előkeresett adalékokkal bizonyítja, hogy a protestantismus, nem hiába életerő, az elnyomás századában is tudott gazdag tenyészetet létrehozni, s ez a század, melyet eddig a kimerültség és aléltság korának hittünk, tulajdonképen az e r ő g y ű j t é s n e k ideje. Ezt a tenyészetet, ezt a változatos és eléggé gazdag tlórát a XVIII. század a pietisták gondos kertész kezének köszönheti. Ók voltak az űj életáramlat megindítói s mintegy félszázadon át irányitói. Lelkesedésök űj tartalmat öntött a magyar protestantismus kiszáradt folyammedreibe. Bár fellépósök óta a jelenkorig sok gűny és gáncs érte nevöket, munkájukat, kivált a terméketlen dogmatismus hivei részéről, világtörténelmi jelentőségre tudtak emelkedni s a szerep, a mi nekik osztályrészül jutott, épen nem disztelen. A pietismus visszahatás volt a vallásos hitnek, a merő dogmatanulásba fojtása ellen, mely az egyházi életet elposványosodással fenyegette. Tulajdonképen csak fel újította s teljesebben végrehajtotta a reformátió korának programmját: a hiveknek igazán elidegeníthetetlen kincsévé akarta tenni az evangelium igazságait. A nélkül, hogy az egyház hitvallását megtámadta volna, oktató, felvilágosító, épitő munkájával egész forradalmat támasztott a protestantismusban.^ Ennek a forradalomnak tisztító, nemesitő hatását még a mi távol eső korunk is érzi. Elveit e három pontban lehetne összefoglalni: é l ő h i t , a m e g g y ő z ő d é s e k tiszt e l e t e é s f á r a d h a t a t l a n m u n k a . Igaz, hogy a mesterek halála után a pietismus hivei erős táborrá szervezkedvén, az egyházi élet régebbi munka mezejét elhanyagolták. Összejöveteleikkel mintegy az istenitiszteletet akarták pótolni, a közös épülést, a mire törekedtek, ilyenformán szűkebb körre szorították s közel jártak ahhoz, hogy az egyháztól elszakadva, külön felekezetté alakuljanak, de ebben ép annyi része van az ellenpárt szeretettelen, gyűlölködő jellemű támadásainak, mint a pietisták különködésének. Azt sem tagadhatjuk, hogy a pietista mozgalom utóbb sokat vesztett tisztaságából és nemességéből ; az egyoldalú fejlődés s a szakadatlan heves polémia, a mit támadóikkal folytattak, meggyökereztette a külső, olykor sivár belsőt takaró szenteskedést,
erénynyé emelte a világ javainak oktalan megvetését, de a mozgalomnak e fattyúhajtásai miatt nem Ítélhetjük el a pietismust, a mely tiszta forrásból fakadt s igazán nagy czélt tűzött maga elé. P a y r munkájából kitűnik, hogy a mi pietistáink a párt józanabb, mérsékeltebb árnyalatához tartoztaK s a külföldön megismert elveket a magyar fajra jellemző kritikával sajátították el és alkalmazták. Az egyházi hitvallások iránt való indifferentismus, a mivel egyik-másik német pietistát vádolták az egykorúak, nálunk csak elvétve jelentkezik, mondhatni ismeretlen, sőt vezérei, B á r á n y G-yörgy, K á r o l y i István, T ó t h S i p k o v i c s János versenyt hirdetik az egyház symbolikus irataihoz való hűségüket. B á r á n y György 1790-ben kiadta az ágostai hitvallás fordítását, mert „szégyen ós igen nagy kár volna, ha az Augustana Confession lévő keresztyének az Augustana Confessiót nem értenék." Magáról a hitvallásról őszinte tisztelettel hirdeti, hogy „megmutatja, miként kelljen a megigazító és üdvözítő hitet egész életednek, szivecinek és cselekedetednek megváltozásával vagy az igaz keresztyéni élettel megmutatnod." 1735ben irt kátéjában szintén hangsúlyozza, hogy igyekezett a symbolikus könyvekhez szabni. B a l o g h Ádám püspök pedig sorban tudakolja egyházlátogatásai alkalmával a gyülekezetektől : „vájjon papjaik a megigazulásról szorgalmasan prédikáltanak-e?" Noha e szerint a pietisták fellépése a dogmatikában nem jelentett forradalmat, az orthodoxia mindjárt kezdetben átkot mondott reájuk. K r m a n Dániel superintendens valósággal izgatott ellenök s „az Úr szőllejét pusztító rókáknak és rókafiaknak" nevezte őket. a nélkül, hogy elveik kárhozatos voltáról, munkájuk romboló hatásáról döntő bizonyítékai lettek volna. Az 1707-iki rózsahegyi zsinaton indítványozza, hogy minden szakadást, eretnekséget, kiváltképen a pietismust szigorú átok alá vessék. A felvidéken a pietismus nem is tudott gyökeret verni, bár egy-két gyülekezetünkbe utat tört. Dunán túl azonban nagy népszerűségre vergődött s híveiből esperesek, püspökök kerültek ki. Joggal mondhatjuk, hogy a nagy vérvesztéstől elgyengült magyar gyülekezeteinket a pietisták gondos és lelkes munkássága állította talpra. B á r á n y György hősre valló erélylyel szervezte a világ különféle tájairól öszszeverődött tolnai esperességet, apostol módjára vándorolt faluról-falura, hogy új egyházakat ala-
<574 kitson s a mi a 'mult nagy hajótöréséből megmaradt, biztos örökségkép szállássá az utókorra. Csodálandó az a fáradhatatlanság, a mivel az Úrnak szóllejében munkálkodtak, az az önmegtagadás, melylyel az élet sanyaruságait, a hatalom packázásait, a földesurak kényét, saját hitsorsosaik méltatlan bánásmódját, sértő gyanúsításait tűrték. F á b r i Gergely ártatlanul börtönbe j u t a vadosfalvi eset miatt, mások bújdosókká válnak, de az egyházépitő munkát sem a fogságban, sem a bújdosásban abba nem hagyják. H e g y f a l u s i György, a „ S z á z l e v e l ű r ó z s a " szerzője, úgyszólva minden második esztendőn új eklézsiában paposkodik, de bármerre járjon, mindenütt dolgozik és épit. V á s o n y i Márton saját kezeivel segíti rakni a vadosfalvi templom falait s egész háza népét neki állítja az istenes munkának. F á b r i versenyt elegyíti a sárt s fagyos deczemberi napokon oda áll sározni a szegényes kertai parochia sövényfalát. Megtörhetetlen idealismus lakik bennök, a mit ellenfeleikben hasztalan keresünk. Épen ez a medréből kicsapó, rajongással határos, önfeláldozást követelő lelkesedés tette őket az evangelikus nép ünnepelt alakjaivá, a kiket, mint szenteket és martirokat az egész nemzedék szivébe zárt.
géliumi módról, a mely szerint a gyermekek a Krisztusban való igazságra vezéreltessenek. A keresztyén ideál megvalósítása volt a pietista nevelés végső czélja s e czélt szolgálták minden téren minden fegyverrel. A vallásoktatás, a hová csak irányuk elhatott, eredményesebbé vált, mert a gyermeklélek életének pontos megfigyelésén alapult. Nagyon ügyeltek arra. hogy a növendéknek az ismeretszerzés ne teher, hanem gyönyörűség legyen s játszva tanuljon ; a fák. füvek, virágok megismertetését a séta idejére szórakozásúl, a számtant, földrajzot pedig a pihenés óráira szánták. Ellenben aggódva kerültek mindent, a mi a gyermek különben is munkás képzeletét felizgathatná; komédia, színjáték s hasonló előadások, a gyermek képzelő erejét foglalkoztató játékok az észszerű nevelésnek ártalmas hátráltatói. Bár a vallásoktatás volt rendszeröknek középpontja, nevelésök azért nem vált egyoldalúvá : az ismeret egyetlen ágát sem hanyagolták el. sót alig van tér, a hol jelentékeny szolgálatot ne tettek volna az emberi művelődésnek. B é l Mátyás a pietisták példáján lelkesedve s F r a n c k e hallei intézetén lett hazája ünnepelt geographusává ; tőlök tanulta, hogy a történelem és földrajz ikertestvérek, egymást megértetik, felvilágosítják, magyarázzák. F r a n c k e nevének akkora varázsa van a magyar pietisták táborában, hogy még a harmadik nemzedék is hivatkozik reá és mesterének vallja. H r a b o v s z k y György, egy munkás dunántúli pap Várpalotán s utóbb Hegyes-Kis-Somlyön árvaházat s alumneumot alapit a hallei anyaintózet mintájára. Végre a pietismusnak egy kései, de nem utolsó alkotása a felső-lövői intézet, a mely a keresztyén szeretet és hitbuzgósás: filléreiből épült s W i m m e r n e k megszerezte a „magyar Francke" disznevet.
A pietisták idealismusának egyik legékesenszólóbb bizonysága, hogy az egyházi életnek egész körét munkamezejöknek tekintették s nem korlátozták tevékenységöket szűkebb területre. De igazi munkamezejök, a hol hatásuk áldásos volta legjobban szembe tűnik, a nevelésügy. Francke nevelő módszere és hallei alkotása a mi pietistáinkat bámulatra ragadja és követésre ösztönzi. B á r á n y György Francke után irja az első magyar neveléstant, a melyben mesterét követve, a vallást teszi a nevelés központjává. A vallás, az istenfélelem a nevelés sikerének főbiztosítéka s A mult században a pietisták voltak egyházi ezen elvből fejti ki a nevelés és oktatás egész irodalmunk leghivatottabb s legképzettebb műverendszerét. A nevelőtől megkívánja, hogy Krisz- lői. A confirmatiói kátét ők teremtik meg s azóta tus lakozzék benne s munkájával ne világi hasz- sem érte utol senki őket e nemben. Gyakorlati not keressen, hanem Isten dicsőségét és az Is- theologiai felfogásuk emelkedettsége bizonyítja, ten iránti szeretet legyen minden ténykedésének hogy idevágó könyveiben ( A t y a f i s á g o s s e r fundamentoma. Jellemző a korra ós irányra a k e n t é s e k B á r á n y Györgytől és S ú l y o s pakönyv felosztása ós a fejezetek czime is: Az p i t e h e r V á s o n y i Mártontól) a lelkipásztor első a gyermeknevelés méltóságáról, a második feddhetetlen, apostoli jellemét tartják a tiszta és az elmére való gondviselésről, a harmadik a ke- szent egyházi élet zálogának. Prédikációiktól aránygyességre vezető eszközökről, a negyedik a há- lag kevés emlék maradt fenn, de énekes- ós rom virtusokról, (igazságszeretet, engedelmesség, imádságos könyveik rendkívüli népszerűségre juezorgalmatosság) szól, az ötödik pedig azon evan- tottak. Az ő munkájuk emléke a M a g y a r l e l -
k i ó r a (Sartorius János 1730.) az Ú j z e n g e d e z ő m e n n y e i k a r , a miből éltesebb hiveink a téli estéken ma is örömest énekelgetnek. Pietista szerző, T o r k o s András irta az E n g e s z t e l ő Á l d o z a t o t (Halle 1709.) az evang. családok e régi kedves vigasztalóját ; pietista iró, H e g y f a l n s i György munkája a S z á z l e v e l ü R ó z s a , a pietismus életfájának hajtása Á t s Mihály A r a n y L á n c z a s ezen kivül egy sereg épitő, tudományos könyv, káté, bibliaforditás. Alig van az egyházi irodalomnak ága, a melyet eszményi fölfogásával, meg nem nemesített volna, a mely a pietismus óletnedvótől átjárva egykét szép gyümölcsöt ne termett volna. A P a y r munkája függelékében közölt hosszú, bár épen nem teljes bibliographia, hű tükre a pietisták sokoldalú, alapos, áldásos hatású munkálkodásának. A pietismus nem csupán az egyházi élet reformatiója s a tulajdonképeni egyházat építő munka megteremtője, hanem nálunk a nemzeti szellem és hazafias érzés fáradhatatlan ápolója is. Igaz, hogy paedagógiai elveik nem kedveztek e költészet egyes ágainak, a drámának és éposznak, de a nemzeti nyelv nekik is drága s diadaláért versenyt dolgoznak. Különben e téren is a német pietisták tanítványai, hiszen ez irány szülőföldjén, Németországban pietista tudósok. T h o m a s i u s . F r a n k e , S e l v a d e adnak elő német nyelven legelőször s üldözést is szenvednek a merész kezdeményért. Nálunk B á r á n y György tör először lándsát neveléstani művében a magyar nyelv mellett; kimutatja, mennyi idő kárba vész addig, mig a deáknyelvet a tanulók elsajátítják s a latin nyelv erőszakolásának tudja be, hogy alig akad magyar iró, a ki nemzete nyelvét hibátlanúl tudná. A vallásoktatásról szólva megjegyzi, hogy „a keresztyénségtől sem kapnak oly hamar csömört a gyermekek, ha magyar könyvből tanulnak." A hazafias szellem minden munkájukból kicsillog; B á r á n y György, S a r t o r i u s János, M i s k e y Ádám, H e g y f a l u s i György lelkes versekben szólnak a hazáról s intik tettben serény, hivalkodástól ment hazaszeretetre az ifjúságot, olvasó közönségüket. Szivöknek két oltára van : egyház és haza s mind a két oltáron egyenlően élesztik, szítják a tüzet. P a y r Sándor rendkívül hasznos s értékes munkát végzett a magyar pietismus életének világos és találó rajzolásával. Részletesen ismerteti nevesebb s irodalmi téren munkálkodó pietistáin-
kat. tisztázza életrajzi adataikat, megvilágítja theologiai jelentőségüket. Semmit sem mellőz, a mi a pietista kor nemzedékére jellemző s az idők gondolkodását s hangulatát nagy szorgalommal felkutatott, történelmi érzékkel csoportosított adatokkal érzékiti meg előttünk. Nagy kár, hogy sem a bibliográfia, sem a pietisták névsora nem teljes. Hiányzik közülök, hogy a legkiválóbbat említsem, P e t r ő c z y Kata Szidónia, a kinek „A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt s z i v e k e t é l e s z t ő j ó i l l a t ú t i z e n k é t lil i o m " czimű könyve 1705-ben Kolozsvárit s másodizben 1764. ugyanott, „ J ó i l l a t t a l f ü s t ö l g ő i g a z s z i v " - e pedig, mely nem egyéb, mint A r n d János „Igaz keresztyénség n é g y k ö n y v e " czimű munkájának rövid átdolgozása, 1708-ban Lőcsén jelent meg. E kornak terméke P e t r ő c z y Kata Szidónia első munkája : „A p á p i s t a v a l l á s r a h a j l o t t l u t h e r á n u sok lelkek es m é r e t é n e k k i n n y a . " a mely M a y e r Fridrik János német munkájának fordítása, s két óv alatt két kiadást ért (Hamburg 1690. Frankfurt 1692.) Tartalmánál fogva inkább polemikus, mint aszketikus irányú könyv, de már érzik rajt a feltűnt új irány hatása. Énekei pedig ez időszak legclassicusabb lyrai költeményei, a melyek messze fölülemelkednek a pietista énekes könyvek költői színvonalán. Több adatból lehet következtetni, hogy a pietismus árja átcsapott a testvér református egyházba is s megtermékenyítette az egyházi élet és irodalom elsivárult földjét. A kuruczvilág vallásos dalain, R á d a y Pál L e l k i h ó d o l á s á n meglátszik, hogy szerzőik már érezték hatását s öntudatlanul kifejezőivó, apostolaivá válnak az egyre hatalmasodó új szellemnek. A magyar pietistákról szóló tanulmány határozott nyereség irodalmunkra, mely eredeti forrástanulmányon alapuló s az anyagot eszmei szempontból tárgyaló monográfiáknak nincs bőviben. Úgy tetszik, szerzője erősebb a kutatásban, az adatok bírálatában, a következtetésben, mint a kutatás eredményének értékesítésében. A vizsgálat tárgyául szolgáló jelenségekről nagy óvatosan ítél s általában gondosan vigyáz előadása s stilje tárgyszerűségére. P a y r n a k már második munkája foglalkozik a XVIII. század életével. Az első, F á b r i Gergely egy epizódot beszél el, az elnyomás, üldözés idejének egy szomorú eseményét; jelen tanulmánya általánosabb érdekű,
<576 több s jellemzőbb korfeslő részlet van benne s alakító tehetsége is sokat izmosodott. E dolgozat hasznos s szinte mellőzhetetlen köve lesz a megalkotandó magyar egyháztörténelemnek.
BELFÖLD. Vasárnapi munkaszünet. Mig nálunk hasztalan igyekeznek a magántisztviselők, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet életbe lépjen, a külföldön mind nagyobb tért foglal az a helyes felfogás, hogy a vasárnapi munkaszünetre a főnöknek, úgy mint az alkalmazottnak egyformán szüksége van. Nem is emiitjük Angliát és Amerikát, amelyekben régtől fogva szünetel a munka szombattól hétfőig, Francziaországot ós Belgiumot, ahol a társadalmi szokás szentesitette meg a vasárnapi pihenőt, de hivatkozunk az alsó-ausztriai helytartó tavalyi rendeletére, mely a vasárnapi munkát ugyancsak megszorítja, a nélkül, hogy az üzleti forgalom a legcsekélyebb mértékben fönnakadna. Ha ezek a nagykereskedő és iparos országok meg tudnak lenni vasárnapi munka nélkül, mi is meglehetnénk. Es pusztán egy két szóvivő kereskedő nyakasságán múlik, hogy azt a rendeletet, mely a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt megcsorbitja, még mindig nem vonták vissza, Minden értelmes kereskedő és vállalkozó egyetért az alkalmazottakkal abban, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénynek eredeti alakjába történő visszahelyezése üdvös és kívánatos dolog. Csak az a néhány garasrágó van ellene, akiknek nem birja meg a szive, hogy az alkalmazottaikat hét napi munka alapján vették föl és azok most hat napi munkáért kapjanak ugyanannyi fizetést, mint eddig. Ez a szatócs felfogás állja nálunk útját a teljes vasárnapi szünetnek. Másutt nincsenek ilyen akadályok. Majna melletti Frankfurtban például, mint német lapok írják, a kereskedelmi alkalmazottak egyesülete beadványban kérte a tanácsot, hogy a gyárakban, pénzintézetekben és nagy kereskedésekben alkalmazott személyzet vasárnapi munkáját tiltsa el. A tanács szívesen fogadta az indítványt és átiratban fölszólította a szomszédos Offenbach, Hanau, Darmstadt, Mainz és Wiesbaden városokat, hogy a vasárnapi munkaszünetet ők is rendeljék el. A Tabon egybegyűlt r. katli. papi korona összes tagjai egyértelmüleg elhatározták, hogy tiltakoznak az állami kongrua ellen. „Mi az állami kongruát perhorreskáljuk, nekünk az állami kongrua nem kell. Azt akarjuk, hogy az állam, mint ilyen, apostoli királyunk főkegyúri jogának épségben tartása mellett — adja ki nekünk vallás és tanulmányi alapot, s akkor mi katholikusok megoldjuk a kongrua-kérdóst a saját
körünkön belül, az indifferens állam közbejötte nélkül. Nem akarunk a franczia papság sorsára jutni; lelki és politikai függetlenségünket e téren is mindaddig meg akarjuk őrizni, mig azt megőrizni tudjuk. Készséggel adjuk meg kongruális filléreinket, önmegadóztatás útján, kath. egyházunk vezérférfiainak, de tiltakozunk az állam mézes beavatkozása ellen, mely nem más, mint bilincs elménkre, szivünkre, de legfőkóp lelki működésünkre. „Jam ardet Ucalegon" ütött a 12-dik óra, a bilincsek már készülnek : tiltakozzunk. E helyütt tiltakozásra felhívjuk az összes esperesi kerületeket, mig nem késő. Tegyünk, mig tehetünk. mert egyébként az utókor kárhoztató ítélete joggal minket fog érni."
A késmárki er. lyceumnál kiirt vallástanári állomásra 16 pályázó, 5 kandidált közül szótöbbséggel B i n d e r Jenő birdai lelkész lett megválasztva. Isten áldása rajta ! Dr. Tirtsch Gergely dunáninneni püspöki titkár f. hó 12-én avattatott fel Kolozsvárott a philosophia doctorává. A szeptember lioban kötött vegyes Yallású házasságoknál egyezség által veszt az ág. h. ev. egyház a r. kath. egyházzal szemben 41 esetben; az ev. ref. egyház 31 esetben. Egy hiterős prot. fiókegyliáz. Midőn mostanában a hivek régi vallási at itt-ott könynyen elhagyják : annál is inkább feltűnő a józseffalvi hivek hű serege. Már mikor ezen szegény hivek 3 0 - 40 év előtt a most feloszlott határőrvidéken telepedtek le, nagy veszélynek voltak kitéve, inert gyermekeiket kénytelenek voltak szerb iskolákba küldeni, imaház építésre pedig pénzük nem volt; de még nagyobb veszély fenyegette őket akkor, a mikor a szerbek közt a nazarenismus kezdett terjedni és midőn újabb időben Újvidékről és Uj-Sóvéről baptista missionariusok járták be hetenként Józseffalvát és a környéket; mindazonáltal eddigelé híveinktől egyetlen egy lélek sem tért ki 1 Miután azonban a józseffalvi hivek nagyon szegények és eddig is csak a politikai hatóságok támogatására voltak utalva, ideje volna, hogy ha az egyházi hatóságok is ezen hű seregről megemlékeznének 1 Hallomás szerint az első lépés Józseffalva segélyzésre már megtörtént!
Az eperjesi ág. liitv. ev. I. egyház kebelében alig két éve alakult: „Evang. gyámintézeti nőegylet" áldásos működéséről elismerő örömmel emlékszünk meg a következőkben : Még a mult év nyarán rendezett templomi hangverseny összes jövedelme 156 frt 65 kr. volt. Ez év elején, egy diakonissza állás létesítése által fölmerült költségek fedezésére rendezett estély összes bevétele 729 frt 47 kr. volt. Most pedig e hó 13-án, polgári leányiskolánk mult évben végzett növendékeinek közreműködésével ifjúsági, vulgo: gyermek szinielóadást tartott a kollégium
<577 dísztermében. Az előadást két, meglepően szépen sikerült élőkép — „Jancsi és Juliska álma" — előzte meg. Az élőképet, iskolánk növendékeiből alkotta össze O e s c h g e r Adél polg. iskolai tanítónő, oly remek ízléssel, hogy a dísztermet betöltő közönséget perczekig tartó tapsokra ragadta s örömkönnyeket csalt a boldog szülők sugárzó szemébe. A színdarabot: „ M e l i t t a herczegnő" czim alatt C s e n g e y Gusztáv theol. dókán irta. A gyöngéd ifjú szivekre oly üdvös hatású, a felnőttekre pedig tárgyánál fogva oly érdekes színműben F l ó r i á n Lujza, M a l ó t e r Erzsike, Maus e r Anna, H a r t m a n n Margit, H u s z Edit és K r i e b e l Etelka működtek közre. A ki ismeri C s e n g e y költői lelkének a gyermek csillogó szép kedélyvilágában oly otthonos üde frisseségét, egyszerűségét és mélységét, az méltányolhatja azt az igaz, megható, lelkes tüntetést, melylyel a jótékonyság oltárán áldozó közönség újra meg újra ünnepelte a szerény, igénytelen költőt. A színdarab után Mai é t e r Aranka és H u s z Editke énekeltek egy tréfás duettet. A délutáni 5 órától •esti 8 óráig tartó szép sikerű estély rendezésében legtöbbet O e s c h g e r Adél úrhölgy fáradozott, kinek fáradhatatlan buzgalmát, rokonszenves egyéniségét, rendező tehetségét az élvezetet nyújtó színjáték juttatta kifejezésre. A rendezés technikai részét H u s z Ármin, az egyház újonnan választott pénztárnoka és M a y e r Endre a nőegylet fáradhatlan lelkes titkára látták el, minden irányban sikeresen, sok utánjárással, nagy áldozatokkal. Az est jövedelme meghaladja a 2 2 0 forintot. A nő egylet elnöknője dr. M o s á n s z k y Győzőnó és egyik választmányi tagja dr. S z t e h 1 o Jánosnó úrnők 1 0 0 — 1 0 0 frttal léptek az alapító tagok sorába. Az Isten áldása lebegjen e lelkes nők kicsiny seregén. Teljesüljön a nőegylet minden tagján az írásnak szava: „A ki ad a s z e g é n y nek, n e m 1 ó s z e n neki s z ü k s é g e ! " y.
altal követett szabályellenes eljárás folytán szenvedett jogsérelme orvosoltassók, — az 5 7 4 5 / 9 7 . sz. alispáni határozattal első fokon ós az 1 0 9 9 / 9 7 . sz. közigazgatási bizottsági határozattal másodfokon is elutasittatván, s a főszolgabíró panasz tárgyává tett eljárása helyben hagyatván, panaszló S. Gyula a közigazgatási bizottsági határozat ellen hozzám felfolyamodással élt. — Ezen felfolyamoclás folytán a közigazgatási bizottsági határozatot az 1 8 8 6 : XXI. t.-cz. 10. §. alapján felülvizsgálat alá vonván. — a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetórtőleg következőleg határozok : A p—i ev. réf. ».speresnek a es—i ev. ref. hitközség képviseletében az u—i járási főszolgabíróhoz 4 4 8 9 / 9 3 . sz. a, beadott kérvényében S. Gyula terhére felszámított 120 frt három évi hitközségi adó-tartozásból egy évi adónak megfelelő 4 0 frt kirovását ós az erre vonatkozó végrehajtási intézkedéseket érintetlenül hagyom ; ellenben a panaszolt eljárást egyéb részeiben, jelesen az ide vonatkozó közigazgatási bizottsági és alispáni határozatokat, a főszolgabírói intézkedésekkel együtt ezennel megsemmisítem.
Indokolás : A p—i ev. ref. esperes 1893. október hó 22-ón 4489. sz. a. megkereste az u—i járási főszolgabírót, . hogy S. Gyula budapesti lakosra, es—i és f—i birtokai után a e s — i ev. ref. hitközségben 3 évre kirótt évi 40 frtnyi, összesen 120 frtnyi, hitközségi adótartozást közigazgatási úton hajtson be. A megkeresésben nincs kitüntetve, hogy az adó-hátralék melyik évekre vonatkozik, és azért az évek a jelen határozat rendelkező részében sem voltak megjelölhetők. Az u—i járási főszolgabíró ezt a megkeresést a f—i községi jegyzőnek adta ki, a ki 1893. november 2-án azt jelentette, hogy S. Gyulát a követelésbe vett 120 frt befizetésére felhívta, ez azonban a Mozgalmak az ev. lelkészek terhének fizetést megtagadta, és kifogást emelt a követelés könnyítésére. E lapok 46. számában megneve- jogossága ellen, azt adva okul, hogy ő reá jogzett községekhez F e l ka is csatlakozott, mely önerősen csupán egyszer, egy évre vettetett ki 4 0 ként magára vállalta a 60 frtnyi belépti dijt a frt hitközségi adó, tehát ő csupán csak ezzel az nyugdíjintézetbe. összeggel tartozik, az ezt meghaladó követelésnek pedig semmiféle jogalapja nincs. A főszolgabíró közölte a fél által az adó-követelés jogossága ellen támasztott kifogást a megkereső egyRENDELETEK. házi hatósággal s miután ettől azt az újabbi érEgyházi hatóságoknak egyházi adótartozás behajtására irátesítést vette, hogy a 3 évi adótartozás tényleg nyuló megkereséseit a közigazgatási hatóságok csak akkor kötelesek ós jogosultak teljesíteni, ha a behajtás végett kifennáll, s a fél által felhozott kifogások alaptamutatott tartozás törvényszerű ós jogeiöá egyházhatósági halanok : — az eljáró főszolgabíró az iratokat a tározaton alapul. (A belügyminiáternek 15,665/88. sz. a. K. vármegye közigazgatási bizottságához intézett rendelete.) hivatalánál alkalmazott közigazgatási végrehajtónak adta ki, a ki a helyszínére kiszállva, S. S. Gyula, budapesti lakos azon panaszos Gyula ellenében a zálogolást foganatosította 120 kérelmével, hogy a es—i evang. reform, hitköz- frt egyházi tartozás és 8 frt 52 kr. eljárási ség részéről ellene támasztott hitközségi adó-kö- költség erejéig. vetelés behajtása körül az egyházi hatóság megS. Gyula a zálogolásról értesittetvén, a kökeresése alapján eljárt u—i járási főszolgabíró vetelésbe vett 128 frt 52 krnyi összeget letétbo
<578 helyezte és egyben a főszolgabíró eljárása ellen panaszszal élt, — egyrészt a miatt, mert a főszolgabíró a panaszlót jogszerűen nem terhelhető egyházi adó behajtása végett, — daczára megtett kifogásainak, — nála foglalást eszközöltetett, a nélkül, hogy kifogásai alaposságának megvizsgálása czéljából tárgyalást tartott és az eredményhez képest a jogorvoslat rendes útjának nyitvahagyása mellett, határozatot hozott volna ; másrészt pedig a miatt, hogy a főszolgabíró a végrehajtás körül is szabálytalanul járt el, a mennyiben az előző végrehajtási joglépések mellőzésével nála zálogolást foganatosított, és igy megfosztotta őt annak a lehetőségétől, hogy a sérelmes és jogtalannak tartott adókövetelés ügyében birtokon belül szerezhessen magának jogorvoslatot. Ebben a panaszbeadványban ismételten kijelenti S, Gyula, hogy elismeri, miszerint 4 0 frt hitközségi adó reá jogerősen ki van vetve, tehát ő ezzel az összeggel, — de csakis ezzel, — tényleg tartozik, s igy a letétbe helyezett összegből 40 írtnak a e s — i hitközség részére való átadása ellen nem is tesz kifogást; — ellenben a további 80 frtnyi összeggel, vagyis a további két évre 4 0 — 4 0 írtjával követelésbe vett hitközségi adóval panaszló nem tartozik, mert a most emiitett adó reá soha kivetve nem lett. A panaszkérvény ezen előadása szerint a panasz az utóbb emiitett 80 frtnyi adókövetelés behajtására és ezen kivül a 8 frt 52 kr. eljárási költségre vonatkozik, mely utóbbinak megfizetésére magát a panaszló azért nem érzi kötelezettnek, mert a zálogolás szabályellenesen eszközöltetett, s igy az ebből felmerült eljárási költség a felet nem terhelheti. A vármegye alispánja a panaszos ügyben szóbeli tárgyalást tartott, mely alkalommal azonban az egyházi hatóság képviseletében megjelent V. Lajos esperes a panasz azon részére nézve, hogy az adókövetelésnek az egy évi 40 frtnyi kivetést felülhaladó része semmiféle jogalappal nem bir, — az alispán s általában a közigazgatási hatóság illetékességét kétségbe vonta, s az adókövetelés jogosságának igazolását, illetőleg az erre szolgálható iratok, egyházhatósági határozatok bemutatását megtagadta. A panaszolt járási főszolgabíró pedig eljárását azzal indokolta, hogy felfogása szerint a közigazgatási hatóságok kötelesek az egyházi hatóságoknak az egyházi adó behajtására irányuló megkereséseit föltótlenül foganatositani, s ehhez képest ő nem érezte magát arra följogosítva, hogy az egyházi adókövetelés jogossága ellen a fél részéről támasztott kifogás tárgyalásába s a követelés törvényszerűségének megbirálásába belebocsátkozzék. A vármegye alispánja 1897, június 26-án 5745. sz. a hozott határozatával S. Gyula panaszát elutasította,
a főszolgabíró panaszolt eljárását jóváhagyta é s egyben, — minden indokolás nélkül, — kimondotta, hogy ez a határozata csakis birtokon kivül felebbezhetó. Ezt az alispáni határozatot a közigazgatási bizottság is, — a fentebbiekben felülvizsgálat alá vont határozatával, — helybenhagyta. Az imént vázolt tényállásból az tűnik ki, hogy a jelen ügyben eljárt alsó és középfokú hatóságok intézkedéseinek s határozatainak alapját az a felfogás képezte, hogy az egyházi hatóságoknak, egyházi adótartozás behajtása iránti megkereséseit a közigazgatási hatóságok föltétlenül foganatositani tartoznak, a nélkül, hogy joguk volna annak vizsgálatába belebocsátkozni, vájjon a behajtás végett kimutatott tartozás tényleg fennáll-e, vagyis létezik-e olyan jogerős és végrehajtható egyházhatósági határozat, a mely az illető felet a kimutatott tartozási összeg megfizetésére kötelezi? Ez a felfogás azonban téves. Mert a magyarországi ev. ref. egyház alkotmányos szervezetének 4. §-a határozottan úgy rendelkezik, hogy a jelen egyházi törvényben megállapított fokozatos képviselőtestületek, egyházi hatóságok és biróságok által hozott rendszabályok, határozatok és Ítéletek végrehajtása végett van joga a megnevezett egyházi testületeknek és hatóságoknak, szükség esetén az állam közigazgatási hatóságainak segédkezósét és eljárását igénybe venni. Ugyanebben az értelemben veendő az 5. §. utolsóelőtti bekezdése is, mely szerint az állam és hatóságai a végrehajtásban való segédkezést meg nem tagadhatják, és kötelesek a végrehajtást saját közegeik által foganatosíttatni. A közigazgatási hatóságok segédkezésének és végrehajtási intézkedéseinek törvényszerű alapját, vagyis előföltételét tehát nem csupán valamely egyházhatósági megkeresés, hanem az egyházhatóság által törvényszerűen hozott és jogerőre emelkedett marasztaló határozat képezi. Ami annyit jelent, hogy az egyházi hatóság által törvényszerűen hozott ós jogerőre emelkedett határozat nem létében, az egyházi hatóságnak nincs joga valamely összeg behajtása, vagy egyéb végrehajtási intézkedések megtétele végett a közigazgatási hatósághoz megkeresést intézni, a közigazgatási hatóság pedig ilyen esetben nincs kötelezve, sőt nincs is feljogosítva a megkeresésnek eleget tenni. A jelen esetben S. Gyula a terhére kimutatott 120 frt adótartozásból 40 frtnak fennállását beismerte, az ezen összeget meghaladó 8 0 frtra nézve pedig épen azt a kifogást emelte, hogy nem létezik olyan egyházhatósági jogerős határozat, a melynek értelmében ő a kifogásolt összeg megfizetésére kötelezve volna. A fentebb előadottakból önként következik,
<579 kiterjedt rokonságon és hivein kivűl, az ismerősök, barátok és a jellemes munkálkodás iránt fogékonyságot érző nemes szivek nagy sokasága állotta körül, s kit folyó hó 13-án, férfikora delén, síri álmára kisértünk ki. E férfiú T e r r a y Béla süvetei ág. hitv. ev. lelkész és a gömöri egyházmegye kitűnő tollú főjegyzője volt. Fájdalom, már csak volt. Született Vizesréten 1848. év november 19-én, atyja T e r r a y Pál, C o b u r g gothai heiczeg erdőmestere, anyja K o r i c s á n s z k y Emilia volt. Iskoláit Rimaszombatban. Kézsmárkon, Rozsnyón, a theol. tanfolyamot pedig Pozsonyban, kitűnő eredménynyel végezte. A hittani tanfolyam bevégzése után, Rozsnyón néhai N é h r e r Mátyás úri házánál László és Gyula fiai mellett, nevelői állást nyert, a honnét C z é k u s István püspök oldala mellé káplánul hivatott. Rövid 9 hónapi káplánkodása után, — mert időközben a tanítói oklevelet a losonczi állami képezdében megszerezte — a rozsnyói községi iskola tanítójául, később a gömör-panyiti egyház lelkészeűl, majd Dobsinára, ismét a községi iskola tanítójául választatott. Ezt A es—i ev. ref. hitközség által követelésbe a helyét az oláhpataki egyház lelkészi állásával vett 120 írtból 40 frt egyévi adótartozás kiveté- cserélte fel, a honnét 1890. év nyarán. Süvetébe sének jogosságát S. Gyula maga is beismerte, lelkészül hivatott. 24 esztendőre terjedett nyilváde ezt egyébként utólagosan, vagyis az alispán nos működését itt fejezte be, midőn nov. 11-én, által tartott tárgyalás megtartása után — a megaz erőteljes, egészséges férfiú, reggeli 5 órakor, kereső egjházi hatóság is igazolta, minélfogva szeretett családja, testvére, rokonai, barátai és megállapítandó volt, hogy a követelés ezen része hivei nagy fájdalmára váratlanul, epekiömlés, s jogerős határozaton alapuló kirovást képezvén, azután agyszélhűdés következtében meghalt. mint ilyen nem fizetés esetén behajtás tárgyát is Sokoldalú képzettségét, a nevelés és tanügy, képezheti. Ellenben a fentebbi 4 0 frton felül könemkülönben egyházmegyéje szívesen vette igényvetelésbe vett 80 frtnyi egyházi adó behajtására be. Két ízben dékán, majd esperességi jegyző, nézve az állam közigazgatási hatóságainak segédvégre főjegyzői tisztséggel lett kitüntetve. Egykezósét megtagadni, illetőleg az egyházhatóságot megkeresésének erre vonatkozó részével elutasí- házának hű papja, népének igaz lelki atyja, csatani kellett, mert a megkereső egyházi hatóság ládjának odaadó gondos feje, öníeláldozó testvér, ezen 80 frtnyi adÓKövetelés jogossága ellenében rokon, igaz barát, becsületes férfiú volt. Sok mega fél által támasztott kifogásokkal szemben nem próbáltatásai közepette is, vidám kedély uralta igazolta azt, hogy ezen összeggel a fél tényleg lelkületét, melyet szerettei körében, a szülői háztartozik, vagyis, hogy az a félre törvényszerűen ban öröklött egyliázias érzületével és a zene iránt hozott és jogerőre emelkedett egyházhatósági táplált nemes érzékével ápolt. Lelkes szónoklataihatározattal tényleg ki lett vetve, sőt a megke- val és kitűnő hangjával, az isteni tiszteletek koreső egyházi hatóság az ennek igazolására szol- molyságának és áhítatának emelésére nagy ós légáló iratoknak a közigazgatási hatóság előtt való lekemelő befolyást gyakorolt. Szorgalom, munkásság, kötelességében és rendszeretetében példás bemutatását egyenesen megtagadta. tevékenység jellemezték. "hogy az adott esetben az u—i járás főszolgabirájának kötelessége lett volna az S. Gyula ellen támasztott adóhátraléki követelés ellen a nevezett fél által emelt kifogást alapos tárgyalás és vizsgálat tárgyává tenni, — a tárgyalás eredményéhez képest határozatot hozni, és a további végrehajtási joglépéseket mindaddig függőben tartani, a mig határozata jogerőre emelkedik. A menynyiben tehát az u—i járási főszolgabíró a jelen ügyben nem a fentirt módon járt el, — eljárása helytelen és szabályellenes, ós azért megsemmisítendő volt. A főszolgabíró által követett helytelen eljárás fentiekben indokolt megsemmisítésének okszerű folyománya gyanánt a jelen ügyben hozott ílispáni és közigazgatási bizottsági határozatokat, melyekkel a főszolgabíró eljárása helybenhagyatott, szintén meg kellett semmisíteni, és pedig az alispáni határozatnak birtokon kivüli felebbezést kimondó részét külön még abból az okból is, mert a birtokon kivüli felebbezés kimondása a határozatban mindenkor külön és tüzetesen indokolandó, a mi a jelen esetben teljesen elmulasztatott.
!
t e m e t ő .
!
Terray Béla. 1898. növ. 19. — 1898. nov. 11.
sunk
Temetésről jövünk. Egy evang. lelkésztártemetéséről, kinek ravatalát a családon, a
Teitietésóre, nemcsak a közelből, hanem messzebb vidékekről is eljöttek azok, kik váratlan halála által megdöbbenve, a közszeretetben álló derék ós tiszta jellemű fórfiút nyugvóhelyére el akarták kisérni. Ravatala a zsúfolásig megtelt templom oltár hajójában volt felállítva, azon szentélyben, melynek megújításán oly sokat fárad ott, oly szép öszszegeket egybegyűjtött, s a mely szorgalmávsl, testvérbátyja és hivatali elődje megkezdett művét oly szépen befejezte, s tiszteletreméltó igyekezetét,
5 SO munkásságát ezen egyháza aöreben oly fényesen megörökitelte. Eletét, munkásságát és érdemeit, de ezek mellett a számára is megtermett közélet töviseit, melyeket érzékeny lelkülete s jobb sorsra érdemes önérzete mélyen fájlalt, de Istenbe vetett bizodalmával, magába rejtett, P e t r e n k o János kövi i, s B a l t a z á r Antal jolsvai lelkész testvérek oly élethiven, találóan ecseteltek, hogy nemcsak a család mély gyászának, de mindenek őszinte fájdalmának ós részvétének hű tolmácsaivá lőnek. Sírjára ott a süvetei domb oldalon, a hol szülői és sógornője pihenik siri álmukat, az őszi természet, lehullatja a fa lombját. Fedje e lomb sirját, takarja el és óvja a tél zord fagya ellen, tavaszszal majd helyén zöld fü nő és virág terem. — Nyugodjék békével, legyen boldog siri álma, legyen dicső feltámadása!
ÜZENETEK. S z . Ni. Ha bevégződik, a mit most kezdtünk m e g : az következik. Szerencsét kívánok! — A . J . A folyó év végéig ki van fizetve. — Z . D. A legközelebbi napokban levelet irok ; köszönöm. — M . P . A községi pótadóra vonatkozó intézkedések lapunk f. évi 38 számában olvashatók ; de már arra nem érek rá, hogy leírjam az egészet magán levélben ; tessék járatni a lapot! — N. E. Méltóztassék a jegyzökönyvet türelemmel megvárni, vagy az egyetemes jegyzőnél kérdezősködni; én nem tudok felvilágosítást adni. — M . G. Levél ment. — H. K . Levelet írtam. — S . K. Levelet küldtem. — D. L . Megjelenik ; köszönöm. — M r N. Megint a czimszalag ! Ha — költséget nem tekintve —rányomatnám a czimszalagra : mikor jár le az előfizetés, akkor még több harag lenne belőle, mert a hátralékos, postás, levélhordó minden héten olvashatná sok szalagon, hogy az előfizetés már régen lejárt; most p. o. némely szalagon ennek kellene állnia: előfizetése lejárt Î896. júl. 1-én. Ez pedig nem tetszenék. Nincs itt más mód, mint megtartani a rendet : lejáratkor megújítani az előfizetést. — K. L. Levelet küldtem.— D. L. Megkaptam; köszönöm; kérem a másikat is, mentül többet, hogy változatossá tehessem a lapot, s a közönséggel is megismertethessem értéke szerint a szerzőt. Sok a mi egy házunkban a tenni való; vegye ki belőle részét mindenki. A mostani nemzedéket félig-meddig elvesztettük; a következőt meg kell mentenünk, és az kiváltkép a fiatalabb lelkészek íeladata ! — E. J. Számitok r á ; köszönöm. — D. M . A legközelebbi számban
lelkészi képesítés, kifogástalan m a g a v i s e let. Évi díjazás: 625 frt utólagos V4 évi részletekben, 3 szobából, 1 k o n y h á b ó l és 1 kamrából álló lakás. Ha a pályázó a templomi orgonálást és az énekvezetést is képes és hajlandó végezni, ezért külön évi 75 frt díjazásra s a g y a k o r l a t b a n levő stólákra s ha képes latint s németet tanitani tisztességes mellékjövedelemre számíthat. Kötelesség: Hitoktatás az alszegi i s k o l á k b a n heti 12—18 órán, az e g y h á z i jegyzőség, az egyházi s z á m a d á s o k n á l az Írásbeli teendők végzése s akadályoztatás esetén a lelkész helyettesítése. A választásnál azok bírnak elsőbbséggel, kik tanitói oklevéllel is rendelkeznek. A p á l y á zati feltételeket igazoló o k m á n y o k k a l felszerelt folyamodás 1S9S. (lecz. 2-ig n y ú j t ható be az alólirt egyháztanácsnál. Hosszáfalu, 'Brassómegye) 1893. november 16. Az alszegi ág. h. ev. e g y h á z t a n á c s : SÁNEK PÉTER
MASZNYIK GYULA
gondnok.
57. 2—1.
? t té H ^ ^ H If-M ? ? f-^É tttI
ev. lelkész.
ft ? f "tr 11 ^Éá
fft^ ü
Pályázat. A brassói áo;. hitv. ev. m a g y a r egyházmegye kötelékébe tartozó Hosszútalu-Fürészmező ág hitv. ev. egyházközség
papi állomására
pályázat hirdettetik. Javadalom: 1-ször, lakás, melyhez két szoba, egy konyha, kamara, padlás és pincze tartozik kerttel és melléképületekkel; 2-szor, évi 600 írt készpénz; 3-szor, két drb, összesen 476 • öl területű szántó és két hold legelő haszonélvezete; 4-szer, stólajövedelem. — Megjegyeztetik, hogy a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület f. évi szept. havában tartott közgyűlése, a melyhez ezen papi állomás ü g y e az e g y h á z m e g y e által az a l k o t m á n y 319. §-a értelmében felterjesztetett: a lelkészi állomásnak az eddigi 800 frt minimumnál kevesebb díjazás mellett leendő betöltését engedélyezte. A pályázni óhajtók kellően felszerelt k é r v é n y e i f, évi deczeitlber 7-ig esti Póltjd^ot. 6 Órájáig alulírott főespereshez k ü l d e n d ő k be. A hosszúfalusi (Brassóinegye) alszegi Kelt, Budapest és Brassóban, 1898. évi ág. h. ev. egyház november hó 21-én.
H I T O
K
T A
T
Ó I
állására pályázatot hirdet. A pályázás feltételei: a m a g y a r nyelv teljes ismerete,
Molnár Victor felügyelő.
fffMfmfmtwttfftffWM
Orosházán nyomatott Veres Lajos gyorssajtóján.
Moór
Gyula
főesperes.
