EURÓPAI TÜKÖR. kapcsolatok vázlatos története A KORMÁNYZATI STRATÉGIAI ELEMZÔ KÖZPONT FOLYÓIRATA

EURÓPAI TÜKÖR A KORMÁNYZATI STRATÉGIAI ELEMZÔ KÖZPONT FOLYÓIRATA

A TARTALOMBÓL: ■ Kié a világ? – interjú Nyers Rezsôvel ■ Krajczár Gyula: Több, mint szerelem – Kína és az EU nagy kézfogója ■ Kilényi Géza: Gondolatok az új alkotmányról ■ Paul Lendvai: Hogyan lett a leggyûlöltebbôl a legnépszerûbb szomszéd? – A magyarosztrák kapcsolatok vázlatos története

IX. ÉVF. 6. SZÁM

2004. SZEPTEMBER

EURÓPAI TÜKÖR A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ folyóirata

Felelôs kiadó:

Szeredi Péter

A szerkesztôbizottság elnöke: A szerkesztôbizottság tagjai:

Palánkai Tibor Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lôrincz Lajos, Nyers Rezsô, Orbán István, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes

Fôszerkesztô: Lapszerkesztô: Lapigazgató: Rovatszerkesztôk: Szerkesztôk: Mûszaki szerkesztô: Szerkesztôségi titkárok:

Forgács Imre Hovanyecz László Bulyovszky Csilla Fazekas Judit, Becsky Róbert Asztalos Zsófia, Farkas József György Lányi György Galambos Zsuzsa, Horváthné Stramszky Márta

A szerkesztôség címe:

MEH Európai Integrációs Iroda, 1055 Budapest, Kossuth tér 4. Tel.: 441-3380 Fax: 441-3394

Az Európai Tükör megjelent számai letölthetô formátumban megtalálhatók a www.stratek.hu honlapon. A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása. Nyomás és elôkészítés: Visit Nyomda és Stúdió ISSN 1416-6151

EURÓPAI TÜKÖR 2004/6.

A KORMÁNYZATI STRATÉGIAI ELEMZÔ KÖZPONT FOLYÓIRATA

Tartalom Kié a világ? – interjú NYERS REZSÔVEL ......................................................................... 3 POMOGÁTS BÉLA: A magyar irodalom Európában ........................................................ 11 LAKATOS GÁBOR: Magyarország versenyképessége az Európai Unióban ......................... 18 KRAJCZÁR GYULA: Több, mint szerelem – Kína és az EU nagy kézfogója ....................... 35 Fórum KILÉNYI GÉZA: Gondolatok az új alkotmányról .............................................................. 44 Szemle PAUL LENDVAI: Hogyan lett a leggyûlöltebbôl a legnépszerûbb szomszéd? A magyar-osztrák kapcsolatok változatos története .............................................. 70 VÁSÁRY VIKTÓRIA: Az Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer fejlôdése és hatékonysága ................................................................................................... 78 MENYHÁRT SZABOLCS: Európai Szociális Unió? ........................................................... 93 Uniós aktualitások

Külügyminisztérium GORDOS ÁRPÁD–ÓDOR BÁLINT: Szerzôdés Európa Alkotmányáról – alapvetés a jövônek ........................................................................................................ 103

Országgyûlés Külügyi Hivatala CZURIGA ESZTER – SZALÓKI KATALIN: Az új Európai Parlament ................................ 122

Központi Statisztikai Hivatal NÉMETH ESZTER: EU-csatlakozás a statisztikák tükrében .......................................... 141 Olvasólámpa Christian Philip és Panayotis Soldatos (szerk.): La citoyenneté européenne (Az európai uniós polgárság) ............................................................................ 151 Monitor ................................................................................................................ 154 English Summaries................................................................................................. 165

3

Kié a világ? Beszélgetés Nyers Rezsôvel A Kádár-korszak legnagyobb hatású reformközgazdász-politikusát elsôsorban arról kérdezték az interjú készítôi, hogy a magyarországi reformfolyamat – útkeresései, ellentmondásossága ellenére – vajon hozzájárult-e, és ha igen, hogyan Magyarország európai uniós tagságához?

– Az idei könyvhétre jelent meg a Kossuth Kiadónál Huszár Tibornak az önnel készített interjúkötete. A Beszélgetések Nyers Rezsôvel címû munka sok új, érdekes információval szolgál az egész Kádár-rendszerrôl. Olvashatunk benne az ön gazdaságpolitikai sikereirôl, de háttérbe szorításáról is. A gazdasági reform kibontakozásáról, megtorpanásáról, visszaszorításáról is. Ön, mint a legismertebb reformközgazdász, hogyan látja: a magyarországi gazdasági reformfolyamat a maga roppant ellentmondásossága ellenére volt-e valamilyen hatással az Európai Unióhoz való csatlakozásunkra? – Amikor annak idején napirendre került a magyar gazdaság megreformálásának terve, annak az egyik fô – ha nem a legfôbb – gondolata az volt, hogy valamiképpen, legalábbis részlegesen, de mindenesetre fokozatosan vissza kell térnünk a nyugati piacokra. Tisztában voltunk vele, hogy ezt olyan körülmények között kell megoldanunk, amikor az országot szoros politikai kapcsolatok kötik a szocialistának nevezett országokhoz, mindenekelôtt a Szovjetunióhoz. Ebben a helyzetben – az akkori statisztikai adatok szerint – külkereskedelmünk 70 százaléka esett a szocialista világra, 30 százaléka pedig a nyugatira. – Hogyan változtak meg ezek az arányok? – 1968 és 1978 között 40 százalékra gyarapodott a piacgazdaságokkal folytatott kereskedelmünk, a rendszerváltás idejére pedig fele-fele arányú volt a szocialista és a nem szocialista reláció. – Ezek a számok eléggé sokatmondóak, fôként, ha számításba vesszük, hogy az 1968 utáni két évtizedben a termelés – a feldolgozóiparban és az agráriumban – igen tetemesen növekedett. – A valóban meglévô ellenállás és akadályok ellenére jelentôs strukturális átalakulás ment végbe a magyar gazdaságban és a külkereskedelemben, annak ellenére, hogy kezdetben, az 1960-as évek elején igen jelentôs volt a devizahiány. Egészen addig, amíg a mezôgazdaság talpra nem állt, gabonahiánnyal is küzdöttünk. Gabonát viszont a szocialista világban nem lehetett venni – mivel ott feleslege senkinek nem volt –, csak Kanadában, Argentínában vagy Amerikában. Ez a devizaszerzési kényszer is hozzájárult, hogy a piacgazdaságok felé forduljunk. Amikor azután az 1960as évek közepétôl gabonaexportôrré vált az ország, már nyilvánvaló volt, hogy hoszszú távon is fontos érdekek fûznek bennünket a nyugati piacokhoz.

4

EURÓPAI TÜKÖR 2004/6 • SZEPTEMBER

– A gazdaság nyugatosítására utalt, hogy a keleti kereskedelmet is dollárban számolták egy idô múltán. – Valóban, 1968-tól dollárosítottuk a szocialista országokkal folytatott kereskedelmünket is. Ez azt jelentette, hogy a magyar vállalatok szocialista relációjú exportját és importját egyaránt dollárszinten számoltuk el. A KGST-kiadványok sajátos színfoltja volt, hogy a Magyarországgal kapcsolatos statisztikai adatok nemcsak rubelben, hanem dollárban is fel voltak tüntetve. Kapcsolatot teremtettünk a különféle nyugati gazdasági és integrációs szervezetekkel. Így az OECD-vel, az EFTA-val és a Közös Piaccal is kiépítettük az állami kapcsolatokat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a reform nem csupán a külgazdasági kapcsolatokat érintette. A gazdasági folyamatokkal párhuzamosan a nyugattal folytatott kulturális és tudományos kapcsolataink is erôteljesen bôvültek. Nyugati írók, költôk mûveit nálunk is lehetett olvasni, s némi késéssel ugyan, de betört Magyarországra a nyugati társadalomtudományi irodalom is. A szociológiai, a társadalompszichológiai és a közgazdasági irodalom egyaránt. Egyebek között Galbraith, Samuelson, Schumpeter, Lévi-Strauss, Lewin és mások mûveire gondolok. Vagy olyasmire, hogy itt járt nálunk például Arrow, a kiváló amerikai közgazdász, akinek Egyensúly és döntés címû könyvét Magyarországon is kiadták. Számos kormányzati tényezôvel tárgyalt, és Hetényi Istvánnal együtt, aki akkor pénzügyminiszter volt, igen emlékezetes beszélgetéseket folytattunk vele. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a gazdasági reform elôrehaladásával együtt fokozatosan kibontakozott egy társadalmi-kulturális reformfolyamat is, ami egyebek között az értelmiség, de más társadalmi csoportok gondolkodásának megváltozását is eredményezte. Magyarországon a marxi gondolat interpretációja egyre inkább eltért a szovjettôl, és egyre közelebb került a nyugatihoz, ahhoz a típushoz, amelyet Kaldor és Balogh képviselt. Jellemzônek tartom, hogy az 1970-es években jelenik meg nálunk Bernstein, Kautsky és Gramsci. A nyugatosodás megnyilvánulásának tartom az angolszász gondolkodás – ezen belül például Hayek –, a frankfurti iskola hatását is. – Talán az is máig ható örökség, hogy az a menedzsergeneráció, amelyik az 1970es, 1980-as évektôl irányította a magyar gazdaságot, ezekben az években tanult az egyetemen, illetve a különbözô nemzetközi szervezetekben. – A gazdasági reform közvetlenül éreztette a hatását az egyetemi oktatásban is. Az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen olyan professzorok játszottak vezetô szerepet, mint Nagy Tamás, Erdôs Tibor, Szabó Kálmán, Vajda Imre, akik maguk is kiváló reformközgazdászok voltak, de megemlíteném Berend T. Iván és Ránki György szerepét is. De a mûszaki egyetemen is megtalálta a híveit a reform. Ezzel párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági Kutatóintézete és a Világgazdasági Kutatóintézet is folyamatosan foglalkozott a világgazdasági folyamatokkal, amelyeket igen jól ismertek és értettek. Itt föltétlenül megemlítendônek tartom olyan kutatók nevét, mint Kornai János és Bródy András, vagy Simai Mihály és Inotai András. Gondolom, így már érthetô, hogy egyre nagyobb teret nyert az egyetemi oktatásban a piacgazdasági viszonyok ismertetése. Elsôsorban természetesen az akkor meghatározó szerepet játszó keynesi elméletet és az arra épülô világgazdasági konstrukciót és nemzetközi pénzügyi rendszert – Világbank, IMF – ok-

KIÉ A VILÁG?

5

tatták. És azt hiszem, az 1968-at követô két évtizedben az új gondolkodás nagymértékben hozzájárult a magyar értelmiség szellemi arculatának formálásához. Ez a modern értelmiség értékes öröksége volt a reformfolyamatnak, késôbb a gazdasági rendszerváltásnak, ami végül is elvezetett az európai integrációhoz. – Az 1980-as, 1990-es évek fordulójára visszatekintve úgy tûnik, hogy a piacgazdaságra való áttérés lehetôségeit illetôen hazánknak tetemes elônye volt a térség más országaival szemben. Mára ez az elôny jórészt elapadt. Minek tulajdonítja ezt? – Csak érdekességként említem, hogy az átalakulás kezdetére készen állott mintegy hatkötetnyi anyagban a rendszerváltás gazdaságpolitikai forgatókönyve. Ezt egy nagy szakértôi csoport készítette Pulai Miklós irányításával. A forgatókönyvre azonban a rendszerváltó elit egyik szárnya sem tartott igényt. Mindenkit a politikai rendszerváltás, az alkotmányozási folyamat, a pártok szerepe foglalkoztatott. Ez persze akkor érthetô volt, bár jó lett volna, ha a politikusok és a szakértôk foglalkoznak a gazdaság és a politika jövôbeli kérdéseivel is. Igaz, el kell ismernem, hogy korábban mi is úgy próbáltuk a gazdasági reform ügyét elôbbre vinni, hogy keveset mondtunk a politikai feltételekrôl. Így egészen a rendszerváltás kezdetéig meglehetôsen kaotikus maradt a gazdaság és a politika közötti viszony. Ugyanakkor nem feledhetô, hogy ezen a téren most sem rendezettek a viszonyok. A helyzet annyiban ugyan változott a korábbiakhoz képest, hogy jelentôs képviselete van Magyarországon a nemzetközi tôkének, amely keményen képviseli a közgazdasági gondolkodást, persze a maga módján, mindenekelôtt a profitérdekeltség jegyében. Ez azonban nem látszik elegendônek. A versenyképességi pozíció javításáért a kormányzati gazdaságpolitikának is tennie kell. Annál is inkább, mivel a magyar politikai elitben olykor megjelenik a külföldi tôkeellenesség is, az agráriumban például sokan hallani sem akarnak külföldi tôkebefektetésekrôl. Pedig érdemes volna elgondolkodni arról, hogy vajon helyes-e a földet mint gazdálkodási eszközt összekeverni a hazával. – Végül is teljesült a több évtizedes álom, és Magyarország tagja lett mind a NATOnak, mind az Európai Uniónak. Most azonban, hogy révbe jutottunk, nagyon eltérô véleményeket hallunk arról, hogy milyenek lesznek az itteni esélyeink. Önnek milyenek a várakozásai gazdasági lehetôségeinket illetôen? Valóban az ígéret földjére érkeztünk, ahogyan némelyek mondják, vagy éppen ellenkezôleg, kiélezett versenyfeltételek között kell boldogulnunk? – Én a gyakorlat oldaláról nézve úgy látom, hogy egyfelôl valóban szembesülnünk kell az igen kemény európai versenyfeltételekkel – persze bízhatunk abban hogy, ez a folyamat, vagyis a szerves integrálódás évtizedek óta zajlik –, másfelôl azonban igen kedvezô lehetôségek nyílnak meg számunkra azokon a területeken, amelyeken a versenyképességünk már megfelelô. Meggyôzôdésem ugyanis, hogy vannak olyan területek, amelyeken nagyon gyorsan fel tudunk zárkózni Európa élvonalához. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gazdaságról soha nem lehet általában véve beszélni. Az agráriumot például szokás mostanában egységesen hátrányos helyzetûnek minôsíteni Magyarországon az uniós csatlakozással kapcsolatban. Ez helytelen. Igenis vannak a magyar mezôgazdaságban olyan területek, amelyek jó eséllyel indulnak az európai versenyben és az Unión keresztül a világversenyben is. Az magától értetôdik, hogy a gazdaságnak azokban a szektoraiban, amelyekben a multinacionális cégek

6


mûködnek, jobb a helyzetünk. E cégek többségének nem csupán Európa-szerte, de az egész világban jól kiépített kapcsolatrendszerei vannak. Az azonban tény, hogy meglehetôsen nehéz lesz a magyar gazdaság egészét dinamizálni, a tartós versenyképességet kibontakoztatni, mindezt úgy, ahogyan azt Európában elvárják, vagyis hogy egyszersmind megfeleljünk a szigorú környezetvédelmi elôírásoknak és a pénzügyi rendszer egyensúlyával kapcsolatos kritériumoknak is. Azaz nyilvánvaló, hogy nem alaptalan azoknak az aggodalma sem, akik azt mondják, hogy komoly nehézségekkel is kell számolnunk a csatlakozás utáni években. – Meg tudjuk pontosan mondani, hogy kik lesznek a nyertesek és kik a vesztesek? – Arról, hogy ki hova tartozik majd, melyek a nehezebb és a jobb helyzetû gazdasági területek, és ezek között milyen az arány, felelôtlenségnek tartanám nyilatkozni. Ez egyenesen következik abból a felfogásomból, amely szerint a gazdaság igen sokszínû társadalmi jelenség. Senki nem vállalhatja magára és nem is a kormányzatok feladata, hogy a gazdasági szereplôknek megmondják, hogy mit kell tenniük a sikeres uniós szereplés érdekében. Az ún. esélyteremtô állam sem mentesíthet senkit a piaci alkalmazkodás sokszor gyötrelmesen nehéz feladatai alól. De segítenie kell a gazdasági szereplôket alkalmazkodóképességük növelésében. A gazdasági, üzleti információknak szélesebb körökben kellene elterjedniük a vállalati, a kistérségi és a közszolgálati szférában. Ez hozzásegítené ôket ahhoz, hogy megismerjék az európai intézményi struktúrák mûködését, a gyorsan változó, bonyolult jogszabályi környezetet. Éppen ezért gazdaságpolitikáról is helytelennek tartom általában véve beszélni. Hiszen a pénzügypolitika, az infrastruktúra-fejlesztés, vagy akár az agrárpolitika, mind olyan területek, amelyek sajátos megközelítést és sajátos kormányzati eszközöket igényelnek. – Tehát verseny vagy kooperáció, amire a gazdasági szereplôknek készülniük kell? – A kérdés lényegével kapcsolatban szeretném leszögezni: azzal, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, egy új világba léptünk be, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Azok, akik nincsenek tudatában, rosszabb helyzetben vannak, hiszen majd csak a késôbbiekben kell ráébredniük, hogy az egységes európai piacon valóban kiélezett a verseny, de az ésszerû kooperációval sok mindent el lehet érni. Például a zöldség- és gyümölcstermesztôk még a jelentôs kínálat ellenére is növelhetik piaci alkuerejüket, ha termelôi értékesítô szervezeteket hoznak létre. A piaci szereplôk a valóságban természetesen nem az országok, hanem az egyes ágazatok, vállalatok, régiók. Ezt azért nagyon fontos hangsúlyozni, mert gyakran hallani, hogy Magyarországot jól kell majd képviselni az Európai Unióban. Szerintem nagy hiba volna, hogyha a pártok, a politikusok úgy általában próbálnák az ország érdekeit képviselni. Tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió még sokáig nem válik politikai közösséggé. Az sem valószínû, hogy egyhamar lesz „páneurópai” föderáció. Az igazi nagy kérdés az, hogy miként fog mûködni az európai verseny és az együttmûködés nemzetközi, sôt globális méretekben. Hogy miközben verseny van, hogyan alakul a különbözô gazdasági ágazatok, vállalatok, térségek sorsa. Az igazán új az lesz, hogy a kooperáció lehetôségének számtalan változatával fogunk találkozni. Akármilyen magas szintû technikánk lehet, ha a kooperációkészségünk gyenge lesz. Márpedig nálunk ez ma még nem túlzottan jó. Látható, mennyi gondunk van a

KIÉ A VILÁG?

7

formálódó kistérségekkel, és akkor még nem beszéltünk a régiók szintjén is szükséges együttmûködésrôl. Ki kell alakítani az üzleti és tudományos információáramlás mainál jóval hatékonyabb rendszerét, mert ha e szinteken az önkormányzatoknak, a térség gazdasági szereplôinek a kooperációkészsége nem javul gyorsan, nagyon könnyen lemaradhatunk. – Hogyan képzelhetô el e készségek javítása? – Nehéz erre válaszolni. Én úgy gondolom, hogy minél gyakorlatiasabban fogjuk fel az Európai Unióban való részvételünket, annál eredményesebbek leszünk, és minél ideologikusabban kezeljük a gazdaságot, annál több problémába ütközünk. Természetesen nem vitatom, hogy minden gazdaságpolitika egyúttal értékválasztásokra is épül, de aki ideológiai harcot kíván folytatni a magyar nemzetért, annak tanácsosabb magát távol tartania az Európai Unió megoldandó gondjaitól. Az ugyanis állandóan csalódni fog, s egyúttal az ország gazdasági életét is zavarja. – Ismeretes azonban, hogy az Európai Unión belül is igen heves polémiák zajlanak. Itt van például a föderalizmussal kapcsolatos vita. Abban csaknem mindenki egyetért, hogy nem idôszerû a politikai föderáció, a szuperállam. Ugyanakkor közgazdász körökben is sokan mondják, hogy ha az európai pénz nemzetek fölötti, akkor a gazdaságpolitikák aligha maradhatnak hosszú távon nemzetiek. Hasonlóképpen vitatottá váltak a maastrichti kritériumok is. Tekintélyes szakértôk érvelnek azzal, hogy e szigorú fiskális és monetáris követelményeket sem szabadna afféle szent tehénként kezelni, mert valójában rugalmatlan alkalmazásukkal le lehet fékezni az amúgy is törékeny gazdasági növekedést. – Ami ez utóbbi problémaköröket illeti, szerintem még korai lenne az álláspontokat értékelni, mert szakmailag is igen összetett kérdésekrôl van szó, s úgy gondolom, e viták még hosszú ideig folytatódnak. Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy a majdani döntésekben – ráadásul jogilag is rendezett módon – már Magyarország is részt vehet. Tehát sok-sok viharos év, évtized után Európa nagy, sorsunkat közvetlenül érintô kérdéseirôl már nem nélkülünk döntenek. Ugyanakkor tudatában kell lennünk annak, hogy Európa egyelôre egy sajátos, lebegô állapotban van. Nevezetesen: egy nagyon bizonytalan föderáció és egy évtizedek óta mûködô és alapvetôen sikeres gazdasági közös piac között. Az látható, hogy a gazdasági közös piaci állapoton túl akar lépni és egyelôre valahol a messze távolban lát maga elôtt valamit, amit jobb híján – Churchill nyomán – Európai Egyesült Államoknak nevezhetünk. De errôl a jövôképrôl ma még roppant keveset lehet tudni. Jelenleg csupán annyit mondhatunk, hogy ha esetleg valamikor, a globális gazdasági versenykihívás hatására létre is jön egy európai szövetségi állam, az merôben különbözni fog az Egyesült Államoktól. Ugyanis a sokféle nemzeti kultúrát lehetetlen és nem is szabad összegyúrni egy egységes európai kultúrává. Az persze látható, hogy a nemzeti nyelvek mellett üzleti és politikai vonalon nagy szerepet játszik a közös nyelv is, miközben a tudomány és a kultúra remélhetôen többnyelvû marad. Az is valószínû, hogy az angol megnyerte a nyelvek közötti versenyt. Ez azonban nem jelenti, hogy más nyelvek leértékelôdnek. Azt elgondolni is szörnyû, hogy például a francia kultúrát zárójelbe tehetné az angol. És persze számunkra még szörnyûbb elgondolni, hogy a magyar nyelvû kultúrát, mondjuk a magyar irodalom oktatásának szükségességét valamiféle gazdasági prag-

8


matizmus alapján bárki megkérdôjelezné. Tehát a lényeg: az egyesült Európa csak nemzetek és nemzeti kultúrák Európájaként képzelhetô el. – Volna önhöz egy igazán testre szabott kérdésünk, ami talán egy kicsit provokatívnak is tûnhet. Az ön pályájának lényegét úgy is le lehet írni, mint a tervutasításos rendszertôl, a tervgazdálkodás nyûgeitôl, béklyóitól való megszabadulásért folytatott küzdelmet, mint a piacgazdaságért folytatott küzdelmet. Az Európai Unióban pedig manapság olyan fogalmak megjelenését tapasztaljuk, mint a Nemzeti Fejlesztési Terv, a többéves pénzügyi keretprogram, vagy a tíz évre tervezett lisszaboni folyamat. Vajon 1990 után nem estünk-e át a ló túlsó oldalára? A rendszerváltás óta minden problémát csak az éves költségvetés perspektívájából ítél meg a politika. Ehhez képest nincs-e szükség szemléletváltozásra, netán újra meg kell tanulnunk – most már európai módszertan alapján – tervezni? – Ha az én életutamat mérlegre kívánjuk tenni, akkor nyilvánvalóan el kellene olvasnunk az általam tartott gazdaságpolitikai beszédeket, a reformmal kapcsolatos fontosabb események jegyzôkönyveit, és hasonlók. Ezekbôl, szerintem, az derül ki, hogy én valójában kétirányú küzdelmet folytattam. Az egyiket a piacgazdaságért. A másikat a piac és a terv mûködôképes összekapcsolásának koncepciójáért. A rendszerváltás után azonban megkezdôdött a terv és a tervezés – a kettô nem ugyanaz – számûzése a gondolkodásból. Ami abból a szempontból persze érthetô, hogy az államszocializmus idôszakában a politika túlzottan nagy szerepet szánt a tervnek, a tervezésnek, a tervezhetôségnek, ami után óhatatlanul jött a kiábrándulás. Persze az is igaz, hogy még ez a Moloch-étvágyú tervezés – akár a legszélsôségesebb formájában – sem tudta teljes egészében felfalni a gazdaságot. A Szovjetunióban Sztálin már 1952-ben, A szocializmus közgazdasági problémái címû munkájában elismerte, hogy vannak problémák a tervgazdaság körül. De azért annak kötöttségeitôl a szovjet zóna országai soha nem tudtak megszabadulni. Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogy Nyugat-Európában is voltak országok, amelyekben komoly tervezômunka folyt. Franciaországban például az úgynevezett indikatív tervezést valósították meg. Ennek keretében persze óvakodtak attól, hogy utasításokat adjanak a gazdálkodó szervezetek, a vállalatok, a vállalkozók számára. Elméleti és koncepcionális irányok megszabásával, szabályozási eszközökkel azonban igyekeztek befolyásolni a gazdasági változásokat. Tehát arra törekedtek, hogy a gyakorlat lényegében ahhoz hasonló módon alakuljon, ahogyan azt a terv optimálisnak tartotta. Nekem 1978-ban volt módom tanulmányozni a franciaországi tervezési gyakorlatot. A kormány mellett egy igen nagy, tervezési kérdésekkel foglalkozó szakmai szervezet mûködött, aminek oly módon próbálták a demokratikus mûködését biztosítani, hogy igen sok társadalmi, érdekképviseleti szervezetet is bevontak az elôkészítô munkába. Vagyis egy sajátos gazdasági szenátusról volt szó valójában, amely mindmáig mûködik. Az angoloknál más a helyzet, ôk Adam Smith hûséges követôi, aki szerint a láthatatlan kéz szabályozza a legtökéletesebben a gazdaságot. Az Egyesült Államoknak pedig, azt mondhatjuk, európai értelemben felfogott gazdaságpolitikája sincsen. Azért persze azt is tudjuk, hogy Greenspan úrnak, a Federal Reserve elnökének nem lebecsülendô befolyása van a dollár árfolyamára, a kamatpolitikára, így tulajdonképpen az egész világ pénzügyi folyamataira is.

KIÉ A VILÁG?

9

A gazdasági tervezés egyébként meglehetôsen összetett dolog. Egyfelôl, mert tudomány, másfelôl, mert egyszersmind gyakorlat is. A francia esetben említett indikatív tervezés képes a gazdasági egységek, ágazatok fejlesztési tevékenységeit viszonylag hatékony módon összehangolni. Ezzel együtt egyik rendszer sem tökéletes. Nem tökéletes tehát az Európai Unió jelenlegi tervezési, fejlesztési gyakorlata sem. Ezért is fogadták el egy sajátos közvetítôrendszer, a közös monetáris politika gyakorlatát a kilencvenes évektôl. Így megszülethetett a közös bank, a közös pénz. Azt pedig máris lehet látni, hogy ezek még korántsem jelentenek közös gazdaságpolitikát. Ezért is okoznak állandó problémát a maastrichti követelmények. A szerzôdésbe foglalt változatlan makrogazdasági kritériumok mindig is egy kicsit életidegennek bizonyulnak, hiszen nem képesek követni például a gazdasági növekedés ciklikusságát. A tagállamok kormányai viszont ettôl soha nem tekinthetnek el, ugyanis nekik az adott társadalom változó viszonyainak megfelelôen mindig lavírozniuk, manôverezniük kell. Ezért nem hiszem, hogy érdemes lenne kiátkozni a franciákat vagy a németeket, ha egyes gazdasági kényszereik (elsôsorban a magas munkanélküliség) miatt olyan helyzetbe jutottak, hogy átmenetileg nem tudnak megfelelni a költségvetési deficit mértékére vonatkozó elôírásoknak. Az én tapasztalatom szerint a valóságot sohasem szabad dogmatikusan alárendelni az elveknek. Másképpen: mindig a realitásnak kell elônyt biztosítanunk. Szerintem az Európai Központi Bank jelenlegi magatartásán módosítani kellene, és rugalmasabb eszköztárat volna célszerû létrehoznia. A gazdaság folyton produkál olyan jelenségeket, amelyeket senki nem tervezett. – Az önálló európai pénz, az euró megszületése is számos váratlan következménynyel járt a világgazdaságra nézve. – Amióta az euró megszületett, mindig okoz valamilyen zavart, elsôsorban azáltal, hogy vagy jelentôsen gyengébb, vagy éppen hogy erôsebb, mint a másik legfontosabb kulcsvaluta, a dollár. Ettôl persze még senki nem vonta kétségbe, hogy az euró az európai gazdaságok versenyképességének nagyon fontos eszköze, hiszen sokkal költségesebb volt, amíg tizenöt nemzeti valutával kellett kereskedni, nem szólva arról, hogy az egységes európai piac huszonöt tagállam nemzeti valutája mellett inkább csak illúzió lenne. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon létre kell jönnie valamiféle egyensúly közeli állapotnak, amelyben egyik fél sem kerülhet tartósan hátrányos helyzetbe. Ehhez persze a tagállamoknak, az európai monetáris politika alakítóinak is sokat kell tenniük. – Ön, mint nagy tapasztalatú, sok mindent megért közgazdász, akinek az életében annyi volt az útkeresés, mit tanácsol kezdô kollégáinak, a jelenleg közgazdaságtant tanuló fiataloknak, akik már egy uniós tagállamban gyakorolhatják majd a hivatásukat? Tudjuk, hogy ôk egészen más, talán kimondhatjuk: szerencsésebb világban élnek majd, mint szüleik és nagyszüleik, de a feladataik, a dilemmáik lehet, hogy hasonlítani is fognak azokhoz, amelyekkel önnek szembe kellett néznie. – Nem hinném, hogy bárkinek is tudnék tanácsokat adni, de a tapasztalataim alapján biztos vagyok benne, hogy a jövendôbeli gondolkodásnak elvinek-elméletinek is kell lennie, mert azért pusztán a praxisra támaszkodva a jövendô generációi sem tudnak eljutni a helyes gyakorlati cselekvéshez. Talán azt mondanám, hogy tanuljanak sokat és tanulják meg a kételkedést a dogmatikus igazságokban és hirdetôikben. Mindenekelôtt abban, hogy a mai nagyon bonyolult világgazdasági és világpolitikai vi-

10


szonyok között a problémák megoldására léteznének egyszerû válaszok, vagy pusztán marketing módszerekkel elérhetô gazdasági sikerek. A mai útkeresésekhez is elengedhetetlen az elvi-elméleti gondolkodás, melynek része a múlt ismerete is. Persze nem lehet, nem is kell mindent tudni a múltról, hiszen a történelem sem tárul fel könnyen a maga egészében. Ez azonban nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy megismerjük a múltbeli útkereséseket. Így lehet ugyanis elkerülni, hogy tudatlanságból olyasmit kezdjünk el kutatni, amit már mások egyszer vagy többször megoldottak, esetleg elvetettek, mert rossznak találtak. Ha már az útkeresésrôl esik szó, nem kerülhetjük meg, hogy ne beszéljünk egy fontos kérdésrôl, a nemzeti kérdésrôl, ami korunk egyik nagy, szinte minden mást is érintô problémája, s ami talán az Európai Unió tagjaként már nálunk is reményt adó dimenzióba kerül. Van Weöres Sándornak egy számomra igen kedves verse, A tintatartó. Ebben azt kérdezi a költô: „Kié a világ? / A haranglábé / vagy a harangozóé? / A masináé / vagy aki a masinát gyártja? / A királyi koldusé / vagy a koldus királyé? / A reformátoré / vagy a pápáé? / A sokaságé / vagy az egyetlené?” Nos, ha folytatnánk Weöres gondolatmenetét, ezt a kérdést tehetnénk fel: Kié a világ? Egy nációé? Még tovább menve: Kié a Kárpát-medence? A magyaroké? Erre csakis nemmel válaszolhatunk. Mert a Kárpát-medence csupán úgy lehet a miénk, hogy a szomszédainké is. Aki igyekszik kiutat keresni a trianoni zavarból, ami most már több mint nyolc évtizede nyomasztja a magyar társadalmat, annak jó tudnia, hogy a mai embernek egyszerre kell nemzetinek és nemzetközinek lennie. Úgy látom, s nagyon remélem, hogy a szomszédainktól eddig elválasztó határok megszûnésére reményteljes ifjú kollégáinknak már nem sokáig kell várniuk. FORGÁCS IMRE − HOVANYECZ LÁSZLÓ

11

POMOGÁTS BÉLA

A magyar irodalom Európában A szerzô esszéjében megállapítja, hogy irodalmunk európai elismertetése körül már a múlt század elsô harmadában is problémák voltak. Idônként ugyan akkor is, meg a késôbbiekben is szárnyra keltek hírek magyar irodalmi sikerekrôl, ezek azonban nem bizonyultak valóságosaknak. Ahhoz képest, hogy mennyire ismeri Európa más kisnemzetek – például a portugálok, vagy a közép-európaiak közül a csehek, a románok, a szerbek, a horvátok – irodalmát, a magyaroké bizony ismeretlen maradt. Ez a mostoha helyzet ugyan az utóbbi években változni látszik valamennyire, elsôsorban a magyar elbeszélô irodalom sikereinek köszönhetôen. A teljes áttörés azonban még hátravan. Pomogáts ezt írja: „Abban bízunk tehát, hogy európai integrálódásunk elôbb-utóbb orvosolni fogja azokat a lelki sérelmeket, amelyeket a magyar irodalmi életnek kellett folyamatosan elszenvedni amiatt, hogy nemzeti irodalmunk nem igazán saját rangján van jelen az európai köztudatban, az európai irodalmak között.”

Kosztolányi Dezsô, aki mindig szenvedélyesen érdeklôdött az iránt, hogy a nagy európai nemzetek milyen képet formálnak rólunk, magyarokról, a magyar történelemrôl, a magyar irodalomról, 1925 augusztusában Franciaországban járt, és tapasztalatairól több írásban is beszámolt a Pesti Hírlap olvasóinak. Ezek között jelent meg a Mit tudnak a magyarokról? Népek mirólunk, 1925-ben címû kis közvélemény-kutatás, ennek során Kosztolányi francia, angol, amerikai, kínai, norvég, svéd és kanadai alkalmi ismerôseitôl kért nyilatkozatot. Bizony, nemigen dicsekedhetünk ma azzal, amit Kosztolányi akkor – nyolc évtizede – megtudott. Hadd idézzem Pierre Dandin negyvenhét éves dél-francia cementgyári könyvelô szavait: „Á, igen, igen. A magyarok. Ne gondolja, hogy nem ismerjük önöket. A háborúban szemben állottunk egymással, mindnyájan megtettük a kötelességünket, önök az egyik oldalon, mi a másikon. Így a helyes. Most fogjunk kezet. Á, igen, igen. Zita királyné. Mennyit szenvedett, szegény. Marie Antoinette is osztrák volt, a forradalmárok kivégezték a nemes és jóságos királynét, Franciaország királynéját. Ez nem volt udvarias. Á, igen, igen. Sokat hallottunk önökrôl. Mi általában nagyon szeretjük a csehszlovákokat…” Valójában az elôbbiekhez hasonló rokonszenvvel, de persze jóval gazdagabb, alaposabb ismeretek birtokában nyilatkozott M. Fouché, a grenoble-i egyetem katalán származású nyelvészprofesszora: „Nekünk, szellemi munkásoknak azon kell dolgoznunk, hogy az elfogultságot, háborút, melyet néhány kolompos hozott létre, elfelejttessük, s a tudomány, irodalom magasabb egységében találkozzunk. Kijelenthetem, hogy amennyire nem szerettük és nem szeretjük a porosz szellemet, annyira nem

12


éreztünk ellenszenvet soha a magyarok iránt. (…) Tudom, hogy a finnugor népek élén vezérkednek. Izgalmas, gyönyörû munkájuk lehet. Sejtem, nagy és szép irodalmuk van. De csak sejtem. (…) Jöjjenek közénk, fordítsák le remekíróikat, és propagandát, propagandát, propagandát. Más mód nincs. Ami engem illet, nagyon rokonszenvezek a magyarokkal. Az amerikaiak azért utaznak hozzánk, mert fölveti a dollárjuk, világot akarnak látni, gazdasági, gyakorlatias célokat kergetnek. De önöket más hozza ide. Önökben lélek van.” A Kosztolányi által szerzett tapasztalatokhoz hasonlóak igen gyakran okoztak csalódást a magyar irodalom, a magyar kultúra képviselôinek a mögöttünk lévô évszázadban. Különösen a trianoni ítélet után, midôn a magyar értelmiség nagy része úgy gondolta, hogy az európai népek közössége, igazságtalanul, kirekesztette magából a magyarságot, és az ellenséges közönynek ezt a gonosz falát irodalmunknak sem sikerül áttörnie. Kétségtelen, hogy a magyar írástudó értelmiség alig tudta megemészteni azt a sorozatos értetlenséget, amely irodalmunk legjobb szellemeinek – Babitstól Illyés Gyuláig és Móricztól Németh Lászlóig – az osztályrésze volt. Mert azok a sikerjelentések, amelyek irodalmunk nemzetközi elismertségérôl idônként Budapesten szárnyra keltek, ne tévesszenek meg bennünket. A magyar irodalom más kisnemzetek, például a portugálok és a finnek, és más közép-európai nemzetek, például a csehek, a románok, a szerbek és a horvátok irodalmához képest hosszú évtizedeken keresztül sohasem tudta megszerezni azt az európai elismertséget, amelyet különben, legszentebb meggyôzôdésünk értelmében már régen meg kellett volna szereznie. Ez a mindenképpen mostoha helyzet valójában csak az utóbbi néhány esztendôben változott meg valamennyire, elsôsorban a magyar elbeszélô irodalom európai sikerének következtében, és ennek a kedvezô változásnak az elôrehaladását várjuk attól az európai integrációtól, amelynek reményeink szerint nemcsak politikai és gazdasági, hanem kulturális eredményei is lesznek. Abban bízunk tehát, hogy uniós elhelyezkedésünk, európai integrálódásunk elôbb-utóbb orvosolni fogja azokat a lelki sérelmeket, amelyeket a magyar irodalmi életnek kellett folyamatosan elszenvednie amiatt, hogy nemzeti irodalmunk mindmáig nem igazán a saját rangján van jelen az európai köztudatban, az európai irodalmak között. Ez a kétségtelenül mostoha helyzet szinte egy évszázad óta okoz elégedetlenséget a magyar irodalom öntudatát és önérzetét kifejezésre juttató írók, irodalomtörténészek és kritikusok körében. Hivatkozhatom Babits Mihály 1913-ban keletkezett, Magyar irodalom címû nagy (szinte könyvterjedelmû) tanulmányára, amely igen tekintélyes filológiai anyagot mozgásba hozva próbálja felderíteni annak okait, hogy irodalmunknak minden hazai és szórványosan külföldi erôfeszítés ellenére sem sikerült az európai köztudatot meghódítania. „Érthetô – mondja Babits –, ha annyira nemzeti értékek, mint az irodalom, nehezen kapják objektív helyüket. Még nehezebben a kis irodalom, amelynek ismeretlen a nyelve is. Ritka a nagy világirodalmi szemû kritikus, ki fáradsággal akarna utat törni ily kétes és csekély bányákba, mikor annyi gazdag, óriás tárna nyíltan áll lámpása elôtt. A kis tárnába politikai vagy faji rokonszenv szokott csak vezetni: és az nem irodalmi, annál kevésbé világirodalmi kalauz; kritikátlan dicséreteivel még inkább elriaszt.”

A MAGYAR IRODALOM EURÓPÁBAN

13

A „kis” irodalmak ugyanakkor, mindezek ellenére is, idônként átütô sikereket érnek el az idegen környezetben. Olyan, manapság a világirodalom szerves részeivé vált irodalmakra gondolok, mint a dán, a finn, a portugál vagy az újgörög irodalom. Azt Babits is érezte, hogy a magyar irodalom nemzetközi recepciójának elégtelenségét nem lehet pusztán nyelvünk elszigeteltségével magyarázni: a jelentôs huszadik századi sikereket szerzett újgörög vagy finn irodalom nyelve is elszigetelt. Gondos irodalomdiplomáciai munkával, a valóban hiteles mûfordítások (és természetesen a magyarul jól tudó külföldi mûfordítók tevékenységének) támogatásával mindazonáltal sokat lehetne segíteni a magyar irodalom külföldi recepciójának területén. Ezt az ország európai integrációjának érdeke: a hiteles és számunkra kedvezô külföldi magyarságkép kialakításának követelménye is elôtérbe helyezi. A külföldi magyarságkép – ahogy mostanában mondani szokták: az „országimázs” – gondozásában, alakításában és javításában, legalábbis az én személyes meggyôzôdésem szerint, igen sokat tehetne a klasszikus és a modern (a kortárs) magyar irodalom. Természetesen nemcsak a magyarországi, hanem az egyetemes magyar irodalom. Ezen a téren azonban, ha vannak is – különösen újabban – örvendetes eredményeink, a legkevésbé sem számolhatunk be folyamatos és átütô sikerekrôl. Tulajdonképpen el lehet mondani, hogy Petôfi kivételével nincs jelen magyar író abban a kanonizációs rendszerben, amelyet a kulturális közmegegyezés „világirodalomnak” tekint. Vörösmarty, néhány kiváló francia költô, így Jean Follain, Jean Rousselot, Pierre Emmanuel és mások jóvoltából (a Gara László gondozásában, 1962-ben megjelent Le vieux tzigane címû kis kötet révén) kissé jelen van a franciák világirodalmi tudatában. (Ugyancsak Gara László szerkesztésében adta közre 1962-ben a párizsi Seuil kiadó az Anthologie de la Poésie hongroise címû kitûnô költôi válogatást, amely a Halotti beszédtôl Csoóri Sándorig gyûjti csokorba a magyar líra remekmûveit. Sajnos ez az antológia mára az ismeretlenség homályába veszett, második, bôvített kiadása mindenképpen idôszerû volna!) Ugyanúgy Jókai és Mikszáth egy idôben jelen volt az angol és a német köztudatban, Kosztolányi és Krúdy újabban a franciában, Pilinszky János költészete mindkettôben, Németh László (elsôsorban tanulmányaival) a németben, Füst Milán és Szentkuthy Miklós a franciában, Szerb Antal regényei újabban az angolban, Szabó Magda regényei több európai országban is, illetve az újabb magyar irodalom alkotó egyéniségei közül Konrád György, Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Petri György, Grendel Lajos és mások mostanában helyet kaptak az európai és az amerikai könyvpiacon és olvasói kultúrában, és természetesen igen sokat segíthet irodalmunk európai befogadásában Kertész Imre mûveinek, különösen a Sorstalanságnak az európai sikere és az író Nobel-díjjal történt elismerése. Külön örvendetes Márai Sándor legújabb keletû német, angol és olasz elismertsége, ámbár az elgondolkodtató, hogy nem legkiválóbb mûveivel, például az Egy polgár vallomásaival vagy A Garrenek mûvével aratott sikert, ráadásul angol fordítása nem magyar eredetibôl készült. A siker azonban természetesen így is örvendetes. Európai integrációnk bekövetkeztével talán remélhetô lesz, hogy irodalmunk és általánosságban nemzeti kultúránk hatékonyabban és gazdagabban fog otthonra találni az európai nemzetek kulturális tudatában, és része lesz annak a lelki „vérke-

14


ringésnek”, amely az integráció szellemi és erkölcsi erejét adja. Azért bízhatunk ebben, mert hasonló történt más „kis” európai, az Unióhoz csatlakozó nemzetek, így a hollandok, a finnek, a dánok, a portugálok, a görögök esetében is. Az európai integráció, legalábbis az utóbbi egy-két évtized tanúsága szerint, mindenütt felgyorsította és felerôsítette azt a szellemi „anyagcserét”, amely során az európai nemzetek átadják egymásnak, illetve a nagyobb (kontinentális) közösségnek nagy értékeiket. Remélhetôleg ebbe a szellemi „anyagcserébe” fog majd minden korábbinál teljesebben bekapcsolódni irodalmunk és kultúránk is. Természetesen nem csak Magyarország irodalmára és kultúrájára gondolok, minthogy az európai nemzetek közösségében eddig sem pusztán államok, hanem nemzetek, régiók és kultúrák is szerepet kaptak. Mindenesetre azt itt és most is rögzítenünk kell, hogy a teljes magyar kultúra európai jelenlétéért és kívánatos térnyeréséért a magyarországi kormányzat, a magyarországi kulturális intézményrendszer a felelôs. Ennek az intézményrendszernek kell elôsegítenie azt, hogy az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a vajdasági, mi több, a nyugati magyar irodalom, kultúra is szerepet és hangot kapjon abban a virtuális kórusban, amelyet az uniós nemzetek irodalma és kultúrája alkot. Felelôsségünk nem kicsiny, ennek a felelôsségnek okos stratégiai munkával, szorgos igyekezettel és bizony anyagi áldozatok vállalásával tehetünk csak eleget. Az imént szóltam arról, hogy a magyar irodalom külföldi (nyugat-európai) befogadása milyen jótékonyan hathat a magyarságról alkotott kép alakulására-alakítására. Az ország arculatát elsôsorban természetesen maga a történelem alakítja, pontosabban az, hogy a nemzet miként válaszol a történelem nagy kihívásaira. Akkor lesz az országnak jó hírneve, és akkor fog kellô megbecsülést szerezni a nemzetek közösségében, ha gazdaságilag hatékonyan mûködik, valóra váltja a nyugati demokráciák eszményeit, eleget tesz a jogállamiság követelményeinek, és polgárai számára szabadságot, biztonságot, jólétet és kultúrát teremt. Az ország arculatkialakításának külpolitikai stratégiáját ezért a belpolitika megfelelô alakításával kell megalapozni: a jól mûködô gazdaság, a biztos alapokra épített jogállam és a fejlett kultúra lehet a garanciája annak, hogy országunkról kedvezô kép alakuljon ki a nagyvilágban, a nemzetközi politikai és kulturális élet fórumain. A belsô stabilitás és a demokratikus fejlôdés biztonsága mellett mindazonáltal szükség van arra is, hogy megfelelô szellemi és gyakorlati munka segítse a kedvezô országkép megjelenítését. Azt, hogy a külföldi közvélemény felismerje ennek az „imázsnak” a valóságos értékeit. Egy ország arculatának megtervezése azonban sohasem lehet politikai kampányok dolga, ellenkezôleg, igen átgondolt és következetes munkára kell épülnie. A valóban kívánatos „imázsépítést” és „arculattervezést” következetes és okos stratégiai alkotó, tervezô munkának kell elôkészítenie. Ennek a munkának kell felmérnie a jelen állapotot, ennek kell számot vetnie a közelebbi és távolabbi elôdök mulasztásaival, a külföldi közvélemény-formálók rosszindulatú torzításaival, és ennek kell józan pontossággal meghatároznia a következô célokat, valamint az érdekükben elvégzendô feladatokat. Bizonyos, hogy egy ilyen hosszú távon érvényesülô stratégia csakis a minél szélesebb körû társadalmi és politikai konszenzus eredménye lehet. A magyarság helyze-


15

tének, törekvéseinek és érdekeinek külföldi megjelenítését sohasem szabad párt- és csoportérdekeknek kiszolgáltatni, már csak azért sem, mert a többpárti demokráciában a választók akarata leválthatja a kormányzó pártokat, és más pártokat állíthat a helyükre. Az ország arculatának gondozása és felmutatása ugyanakkor a politikai intézmények egyetemes feladata, a pártpolitikák és pártérdekek fölött helyezkedik el. Kialakításán mindig az egyetemes nemzeti érdekeknek, következésképpen egy pártok fölött érvényesülô össznemzeti stratégiának kell ôrködnie. A nemzeti „imázs” kialakítása nem kerülhet politikai karrierérdekek örvényei közé, mert különben nemhogy elérné célját, hanem ellenkezôleg: az ország hitelének és nemzetközi súlyának csökkenéséhez vezet. Éppen az 1989-es történelmi változások után kezdeményezett „imázsalakítások” látványos kudarca mutatja, hogy az egyéni vagy csoportérdekeknek kiszolgáltatott „arculattervezés” általában erôtlen propagandakísérletek áldozata lesz, és nem vezet eredményre. A külföldre irányuló kulturális tájékoztatásunk bizony ma is sok kívánnivalót hagy maga után. Nemzeti történelmünk hiteles bemutatásának érdekében még mindig jóval kevesebb anyagi és szellemi erôfeszítést teszünk, mint szomszédaink, akik igen nagy pénzügyi ráfordításokkal jelenítik meg a nyugati világban nemcsak valóságos történelmi és kulturális értékeiket, hanem mitikus történelmi képzeteiket is, és ennek során nem fukarkodnak a magyarság vagy más közép-európai nemzetek történelmi múltját hamis tükrökben ábrázoló mûvek kiadásával sem. Miközben nekünk alig vannak olyan idegen nyelvû kiadványaink, amelyek a német, az angol és a francia történettudósokat eligazítanák, nagy bôségben jelennek meg a nyugati nyelveken olyan román és szlovák kiadványok, amelyek a magyar történelemrôl torzképet festenek, nem eredménytelenül. Köznapi tapasztalat, hogy a közép-európai régió nemzeteinek történetérôl minden nemzeti tudomány másfajta képet rajzol. Szükséges lenne ezért ezeket az ábrázolásokat – józan és méltányos eszmecserék során – egymáshoz közelíteni. A nyugati világ jóval kevésbé ismeri a magyar történelmet, mint más közép-európai nemzetek történetét, ebben a tekintetben nem sokat változott a helyzet az utóbbi évszázadban. Illetve nemegyszer csak azokat a torzképeket ismeri, amelyeket az elmúlt száz esztendô román, szlovák és délszláv nacionalista történetírása rajzolt, például a régi Magyarországról, amely ennek a történetírásnak a felfogása szerint évszázadokra visszamenôen elnyomó állam, úgymond a „népek börtöne” volt. Kétségtelen, hogy az 1867-es kiegyezés utáni magyar nemzetiségi politikát megterhelték a nemzeti kisebbségek szabadságát korlátozó intézkedések, egyébként az osztrák-magyar kiegyezést létrehozó Deák Ferenc vagy Eötvös József és az 1868as demokratikus szellemben készült nemzetiségi törvény szándékai ellenére. A régi Magyarország mégsem volt a nemzeti türelmetlenség földje, amit az is bizonyít, hogy mind az erdélyi románok, mint az észak-magyarországi szlovákok, mind a dél-magyarországi szerbek gazdasági és kulturális téren folyamatosan gyarapodtak, és létszámuk is növekedett. (Szemben például azzal, hogy Trianon óta a kisebbségi sorsban élô magyarság létszáma folyamatosan csökkent, és az 1920-as három és fél millióhoz képest ma csak két és félmillió – vagyis a csökkenés drámainak nevezhetô!) Emellett a közép-európai nemzeti kultúrák igen sok történelmi szerepet játszó intéz-

16


ménye: az újvidéki szerb színháztól kezdve a Matica Slovenskán keresztül a budai román nyomdáig a régi Magyarországon tevékenykedett. A kiegyezés után végbemenô széles körû polgárosodás nemcsak a magyarokat, hanem az ország más nyelvû lakosait is érintette. Talán történelmünk e korszakának a megítélésében kell számolnunk a legtöbb tudatos torzítással és téves beidegzôdéssel, minthogy a békecsináló hatalmaknak mind az elsô, mind a második világháború után érdeke volt, hogy Magyarországot kedvezôtlen színben tüntessék fel, a magyarságot a közép-európai régió „bûnbakjának” tegyék meg, és a magyar állam történetérôl torz képest fessenek. Éppen ezért fontos volna történelmünket úgy bemutatni, mint egy hosszú évtizedeken keresztül fennmaradt és életképesnek bizonyult közép-európai integráció történetét, amely integráció a néhány kisebb történelmi korszaktól, így a XIX. század végi, XX. század eleji magyarosítási politikától eltekintve igazából nem nyomta el a Kárpátmedencében élô nem magyar népek kultúráját és nemzeti identitását. Ellenkezôleg, teret engedett annak, hogy ez a nemzeti identitás kifejlôdjék, hiszen a szlovák és részben a román és a szerb nemzeti kultúra bölcsôje a régi Magyarországon ringott, amely egyformán hazát adott magyaroknak és nem magyaroknak, s mint ilyen, az európai multikulturális és interetnikus hagyományok egyik (ma is figyelemre méltó) letéteményese és mûhelye volt. Ugyancsak fontos volna az, hogy mindig kellô megvilágításban mutassuk be a nagyvilág számára történelmünk európai hagyományait és az európai történelmet jótékonyan befolyásoló erôfeszítéseinket. Így a középkori Magyarország szerepvállalását az európai civilizáció és a keresztény kultúra elterjedésében és gazdagításában, a magyarság folyamatos önfeláldozó küzdelmét az európai kultúra védelmében a keletrôl érkezô inváziókkal szemben, a magyar függetlenségi hagyományokat, amelyek az európai szabadságeszmények érvényesülését szolgálták az erdélyi fejedelmek, II. Rákóczi Ferenc és az 1848–1849-es magyar szabadságharc küzdelmei során. Igen fontos, hogy hasonló megvilágítást kapjon az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc önfeláldozó küzdelme, illetve politikai és szellemi öröksége. Ezt az önfeláldozó küzdelmet és a küzdelem világtörténelmi jelentôségét annak idején az egész európai értelmiség elismerte. Ennek a történelmi folyamatnak a megvilágítása helyes és hiteles érvelést kíván. Az érvek mozgósítása, megjelenítése a történészek és a politikusok (a diplomaták) dolga, mint ahogy a másik nagy érvrendszernek: a magyar kultúrának és természetesen a magyar irodalomnak az „országimázs” és az európai integráció szolgálatába állítása a kultúrdiplomatáknak, a mûfordítóknak és persze maguknak az íróknak a dolga. Szeretnék hinni abban, hogy az elôttünk álló évtizedekben – Magyarország európai integrációját is elôsegítve – egyik legnagyobb értékünk, amelyet az európai nemzetek elé tárhatunk, maga a magyar irodalom lesz. Ennek az irodalomnak a külföldi, európai sorsa, befogadása is új fordulatot vehet az uniós csatlakozás után. Babits Mihály majd egy évszázaddal korábban, már idézett tanulmányában a következôket jelentette ki: „A szellemi élet törvényei hasonlók a szerves élet törvényeihez, s valamint az élô test minden kis része folytonos anyagcserében áll összes


17

többi részeivel: úgy van az a nagy kultúrákkal is. Nincs ok tehát feltennünk, hogy a magyar kultúra, ha valóban kultúra és érték, az európai szellemközösségbôl igazán és sokáig, hacsak egyoldalúan is, kizárva maradhasson. Az alakulások korszakát éljük. Nemzeti irodalmunk, egész nemzetiségünkkel együtt átalakulóban van, de átalakulóban van Európa, az európai élet és kultúra is. Minden jel arra vall, hogy a változások úgy politikai, mint kulturális téren az egységesülés felé irányulnak, s kultúránk is még szorosabban fog az európai kultúrába olvadni, s ennélfogva ott nagyobb és erôihez méltóbb szerepet is vinni.” Mondhatnám, mindezt a jelenben is írhatta volna: huszadik századi történelmünk tragikus fordulatai okozták, hogy a nagy nemzeti feladatok újra és újra idôszerû kihívást jelentenek, és nekünk, megfontolva a mögöttünk lévô évszázad gyötrelmes tanulságait, válaszolnunk kell ezekre a régi kihívásokra. Mást nem tehetünk.

18

LAKATOS GÁBOR

Magyarország versenyképessége az Európai Unióban − az EU-val folytatott külkereskedelem és a külföldi közvetlen beruházások ebben játszott szerepe alapján1 A külkereskedelmi forgalomra és a külföldi közvetlen beruházásokra vonatkozó adatokból a szerzô azt az általános következtetést vonja le, hogy a Magyarországon elôállított termékek többsége megállja majd a helyét az Európai Unión belüli versenyben. A tendenciákból ugyanakkor az is megállapítható, hogy a vizsgált idôszak alatt Magyarország versenyképessége csak a gépek és gépi berendezések terén javult számottevôen, a többi termékcsoportnál kisebb-nagyobb (különösen a mezôgazdasági termékek esetében aggasztó) mértékû romlás volt megfigyelhetô 1999hez képest.

Magyarország nemzetközi versenyképessége már az Európai Unióhoz történô csatlakozás feltételei, az 1993-ban felállított ún. koppenhágai kritériumok kapcsán is felmerült. Az egyik gazdasági kritérium éppen az volt, hogy a csatlakozni kívánó ország képes legyen állni az egységes belsô piacon érvényesülô erôs versenyt. Ugyan 2004. május 1-jén Magyarország belépett az Európai Unióba, vagyis teljesítette e kritériumot, a versenyképesség kérdése továbbra sem vesztett aktualitásából, sôt, a megváltozott körülmények csak most teszik annak vizsgálatát igazán izgalmassá. A versenyképesség meglehetôsen sokrétû, rengeteg területet felölelô fogalom, amelynek elemzése egy ilyen rövid tanulmányon belül nem lehetséges, nem is cél. A következôkben csak a Magyarországon elôállított termékek kibôvült Európai Unión belüli versenyképességérôl, illetve a külföldi közvetlen beruházások ebben játszott szerepérôl lesz szó. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az elemzés alapjául a magyar külkereskedelmi statisztikák szolgálnak, amelyek makrogazdasági mutatók, vagyis a vizsgálat tárgya maga az ország versenyképessége és nem a Magyarországon tevékenykedô egyes gazdasági szereplôké, amelyek versenyképességében jelentôs eltérések mutatkozhatnak az aggregát mutatók alakulásától függetlenül is. Szintén fontos megjegyezni, hogy Magyarország Unión belüli versenyképességének alakulása nem feltétlenül esik egybe az egész világgal szemben megmutatkozó versenyképességének tendenciáival.

1

Magyarország EU-n belüli versenyképességének elemzésével e cikksorozat további két tanulmánya, Tasi Erzsébet: Foglalkoztatás, munkaerô-piaci politika és a versenyképesség összefüggései az Európai Unióban, illetve Kôrösi István: A kutatás-fejlesztés, mûszaki fejlôdés fô tendenciái az Európai Unióban és Magyarországon foglalkozik.

MAGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGE AZ EURÓPAI UNIÓBAN

19

Az EU-n belül mindenképpen indokolt külön is megvizsgálni, hogy a régi és az új tagországokkal szemben milyen sajátos tendenciák érvényesültek. Az elemzés tárgya tehát konkrétan az öt fô árucsoport esetében az EU-ba irányuló magyar export és az onnan származó import dinamikájának, értékének, és az egyes termékcsoportok teljes exportból, illetve importból történô részesedésének alakulása, valamint a külföldi közvetlen beruházások ágazati szerkezete és a külföldi érdekeltségû vállalatok EUval folytatott külkereskedelmének áruszerkezete. Az export- és importárak változása (cserearány) szintén vizsgálat tárgyát képezi, ugyanakkor itt meg kell jegyezni, hogy az új tagországok csoportjára ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, de úgy véljük, hogy a CEFTA-ra vonatkozó adatok jól közelítik azokat. Jelen cikk az MTA és a MeH versenyképességet vizsgáló közös projektjének (MeH 10.035-8) keretében készült tanulmány összefoglaló, rövidített változata. Az elemzés alapjául szolgáló statisztikák, és az azokból kiszámított mutatók, valamint ezek részletesebb vizsgálata iránt érdeklôdôk figyelmébe az említett tanulmányt ajánljuk.

1. A kibôvült EU és Magyarország közötti külkereskedelmi folyamatok alakulása 1.1. Általános tendenciák

Általánosságban elmondható, hogy mind az EU-25-be irányuló exportból, illetve az onnan származó importból a vizsgált idôszak alatt (1999–2003) az új tagországok részesedése folyamatosan növekedett (az exportból való részesedésük 7,5-rôl 9,3%ra, míg az importból való részesedésük 9-rôl 12,8%-ra nôtt). Ezzel párhuzamosan ezen országcsoporttal szemben a külkereskedelmi mérlegünk végig passzívumot mutatott, amelyet viszont nagymértékben ellensúlyozott az EU-15-tel szemben megfigyelhetô jelentôs mértékû, dinamikusan növekvô aktívum. Legfontosabb kereskedelmi partnerünk a vizsgált idôszak alatt végig Németország volt, amely az EU-25-be irányuló exportból 2003-ban 42,1%-kal, az onnan származó importból 38,8%-kal részesedett. Mindez a külkereskedelmi kapcsolatok jelentôs mértékû koncentráltságát mutatja, és ez az egyoldalú függôség a német piacokon bekövetkezô zavarok esetén kockázatokat jelent Magyarország számára. A termékcsoportokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kibôvült EU-val lebonyolított külkereskedelmi forgalom áruszerkezetében a gépek és gépi berendezések egyre nagyobb részesedéssel bírnak (ez a részesedés több mint 50%-os), míg a mezôgazdasági termékek aránya egyre inkább csökken. Ez utóbbi folyamat nem csupán a gépek térnyerésével magyarázható, hanem azzal is, hogy a mezôgazdasági export növekedése számottevôen lelassult. A többi termékcsoport részesedése megközelítôleg azonosan alakult a vizsgált idôszakban. A cserearányok csak az EU-15-tel szemben változtak kismértékben, 1999-tôl 2003-ig 4,4%-os romlás volt megfigyelhetô. A CEFTA esetében nem változtak számottevôen a cserearányok.

20


Az általános tendenciákból azt a fô következtetést lehet levonni, hogy az EU-25-ön belül Magyarország külkereskedelmében egyre nagyobb hányadot fognak képviselni az új tagállamok, ami nagy valószínûséggel a bôvítés után fokozottabb ütemben érvényesül majd. Mindez nem véletlen, hiszen míg a csatlakozási tárgyalások alatt és annak következtében a régebbi tagállamok és az új tagok közt egyenként gyakorlatilag teljesen megvalósult a szabadkereskedelem, addig az új tagországok egymás közt sokkal lassabban bontották le a korlátozásokat, amelyek csak a csatlakozás után szûntek meg teljesen. 2004. május 1-jétôl ugyanis az egységes belsô piac szabályai vonatkoznak mind a huszonöt országra. A korlátozások megszüntetése azonban csak rövid távon érezteti hatását, két-három éven belül valószínûleg megszûnnek a torzított kereskedelem következtében kialakult aránytalanságok. Az új tagok külkereskedelmünkben való részesedésének bôvülése azonban várhatóan ezután sem torpan meg. Az exporttermékek keresletében ugyanis a viszonylag alacsony ár és a viszonylag magas minôség mellett rendkívül fontos szerepet játszik az importáló ország lakosságának vásárlóereje. Már ha csak az elmúlt 6–8 évet nézzük, akkor is elmondható, hogy az újonnan csatlakozott országok gazdasági növekedése évrôl-évre jócskán meghaladja az EU-15 növekedési ütemét. Ez a tendencia nagy valószínûséggel folytatódni fog, különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy az új tagok az Uniótól nagy összegû pótlólagos forrásokhoz jutnak, amit gazdaságuk modernizálására, a teljesítôképesség növelésére fordíthatnak, ezzel is segítve a növekedést. Ezen kívül az egységes belsô piacból származó elônyök kiaknázásával is lökést adhatnak gazdaságuk bôvülésének. Mindezeket a folyamatokat figyelembe véve az életszínvonal viszonylag dinamikus emelkedésére lehet számítani a csatlakozó országokban, amivel párhuzamosan a vásárlóerô is nôni fog. Kis és nyitott gazdaságokban (amilyen az új tagországok többsége) az életszínvonal javulása többnyire az importkereslet bôvülésével is együtt jár, ami által vonzó piacot biztosítanak a többi ország exporttermékeinek. A régi tagállamokkal való kereskedelmi kapcsolatokban valószínûleg az eurózónához történô csatlakozáskor várható lényegesebb változás. Ekkor ugyanis megszûnik az árfolyamkockázat és a tranzakciós költségek egy része, ami serkentôleg hathat a kereskedelemre. Mindenképpen kedvezô fejleményként lehet értékelni, hogy a legnagyobb hozzáadott értéket képviselô termékcsoport, a gépek és gépi berendezések exportja végig dinamikusan növekedett a vizsgált idôszakban, többnyire jóval meghaladva a gépimport bôvülését. Az Európai Unió régi tagországaival szemben fennálló jelentôs mértékû aktívumunk e termékcsoportnál realizált külkereskedelmi többletünknek köszönhetô. A gépipari termékek exportjának magas szinten tartása továbbra is fontos feladat, hiszen e nagy hozzáadott értéket képviselô áruk elôállításának kumulatív hatása van az egész gazdaságra, nemcsak a külkereskedelmi egyenleg javításával fejt ki jótékony hatást, hanem többek közt a gazdaság modernizálása és munkahelyek teremtése révén is. A nagyarányú gépipari export külgazdasági pozícióra gyakorolt negatív hatásaként lehet értékelni viszont azt, hogy e termékek importtartalma meglehetôsen magas. A gépipari termelés ugyanis rendkívüli mértékben energia-, illetve nyersanyag-


21

igényes, de a gépek és gépi berendezések elôállításához ugyanúgy szükség van feldolgozott termékekre, illetve egyéb gépekre is. Amennyiben ezeket az igényeket a hazai gazdaság nem tudja kielégíteni, akkor az exportáló vállalat kénytelen a szükséges árukat külföldrôl beszerezni, ami növeli az importot és ezáltal rontja a külgazdasági pozíciót. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a nagy exportáló cégek inputkeresletének lehetô legnagyobb hányadát megfelelô felkészültséggel és kapacitással rendelkezô hazai kis- és közepes méretû vállalkozások hálózata legyen képes kielégíteni. Ezen vállalatcsoport támogatásához viszonylag nagy összegû uniós forrásokat is igénybe lehet venni. A két országcsoporttal szembeni cserearányok összességében nem nagyon változtak a vizsgált idôszak alatt. Az EU-15 esetében regisztrálható kismértékû romlás kétségtelenül kedvezôtlen abból a szempontból, hogy az egységnyi exportból származó bevételek egyre kevesebb import beszerzését teszik lehetôvé. A cserearányok alakulása azonban nem minden esetben jelent egyértelmû pozícióromlást, illetve javulást. Romló pozíciót elsôsorban azoknál a termékeknél okoz a kedvezôtlen cserearány, ahol az ország jelentôs mértékû importra szorul, és azt hazai termékekkel csak korlátozottan tudja helyettesíteni, tehát ahol az importkereslet árrugalmassága nagyon alacsony. Egyértelmûen javuló pozíciót a kedvezô cserearányok pedig azoknál a termékeknél okoznak, ahol a partnerország szorul rá számottevô mértékû importra. Azoknál a termékeknél, ahol az importkereslet árrugalmassága magas, és amelyek viszonylag könnyen helyettesíthetôk hazai árukkal, a romló cserearány nem feltétlenül okoz romló külgazdasági pozíciót is, hiszen a relatíve olcsóbb export a kedvezô ára miatt kelendôbbé válhat külföldön, mint esetleg javuló cserearányok mellett. Természetesen ez megfordítva is igaz. Az EU-25 országaival lebonyolított kereskedelemben ez utóbbi termékfajták képviselik a legnagyobb részarányt. 1.2. Mezôgazdasági termékek

Az Európai Unióhoz történô csatlakozási folyamat során kitüntetett figyelem övezte az agrárszektort. Egyrészrôl mondhatjuk, hogy ez a figyelem kissé talán túlzott, hiszen a magyar GDP alig 5%-át állítja elô ez a szektor, és az összes foglalkoztatottnak csupán 5–6%-a dolgozik a mezôgazdaságban. Másrészt azonban nem elhanyagolandó, hogy az Európai Unió közös költségvetése kiadásának 50 százaléka jut a tagországok mezôgazdaságára. Ebbôl is látszik, hogy ezt a szektort speciális módon kezeli a Közösség, tehát jobban tesszük, ha mi is elegendô figyelmet szentelünk az agráriumnak. Magyarország részérôl e kitüntetett figyelem különösen indokolt, hiszen hazánk rendkívül jó adottságokkal rendelkezik. A nagyarányú mûvelésbe vonható terület, a kedvezô klíma és az évszázados, nagy tapasztalatokat felhalmozó tradíciók jelentékeny versenyelônyöket biztosíthatnak számunkra. A kibôvült Európai Unióban, ahol Magyarország számára teljesen megszûntek az addig némiképp védettséget biztosító korlátozások, kérdéses, hogy a magyar mezôgazdasági termékek megállják-e majd helyüket a kiélezôdött versenyben. A vizsgált idôszak alatt az EU-25-be irányuló export 22,9%-kal, míg az onnan származó import 117,8%-kal bôvült. Lényeges különbség figyelhetô meg az export

22


alakulásában a régi és az új tagok között. Míg az elôbbiek esetében a kivitelünk 32,1%-kal nôtt, addig az új tagországokba irányuló exportunk 2%-kal csökkent. Az import mindkét országcsoport esetében hasonló dinamikával bôvült. Az EU-25-be irányuló teljes exportból a mezôgazdasági export egyre kisebb részesedéssel bír. Míg 1999-ben ez az arány 6,5% volt, 2003-ban már csak 5,1%. E részarány csökkenése különösképpen az új tagok esetében valósult meg látványosan (23,7-rôl 11,9%-ra). Az importnál ezzel ellentétes folyamatok játszódtak le, ugyanis az EU-25-bôl származó teljes importból a mezôgazdasági termékek részaránya 2,1rôl 3,2%-ra növekedett. Magyarország EU-25-tel szembeni külkereskedelmi mérlege végig aktívumot mutat a mezôgazdasági termékek esetében, azonban az exportnál jóval dinamikusabb importbôvülés következtében többletünk folyamatosan csökkent a vizsgált idôszak alatt (1999-hez képest 2003-ban 175 millió euróval kevesebb aktívum képzôdött). Mindez fôként az új tagokkal szembeni jelentôs mértékû pozícióromlásnak volt köszönhetô. A mezôgazdasági termékek külkereskedelmi cserearányai a régi tagokkal szemben kismértékben romlottak, míg a CEFTA-val szemben 10%-kal javultak. Az öt fô termékcsoport közül a mezôgazdasági termékek külkereskedelmében lehet a legnagyobb változásokra számítani a bôvítés után, ugyanis ez az a terület, ahol a csatlakozás pillanatáig a régi tagországokkal való kereskedelem is jelentôs korlátozásokkal volt terhelt. Az új tagországok is leginkább a mezôgazdaságukat védték egymás agrártermékeivel szemben. Éppen ezért a mezôgazdasági termékek EU-25tel szembeni külkereskedelmi forgalmának számottevô bôvülésére lehet számítani mind az export, mind az import tekintetében. A korlátozások megszûnésével nemcsak a forgalom, hanem a mezôgazdasági export és import irányában is változások következnek majd be. Nagy valószínûséggel az új tagok irányába nagyobb arányú forgalomnövekedésre lehet számítani, hiszen esetükben több korlátozás szûnt meg. A mezôgazdasági termékek adott országba, illetve országcsoportba irányuló exportjának viszonylag alacsony aránya a teljes oda irányuló exporthoz képest nem feltétlenül tekinthetô negatív fejleménynek, ha az elsôsorban a nagyobb hozzáadott értéket képviselô feldolgozott termékek és gépek térnyerésének köszönhetô. Ha ez utóbbi két termékcsoport térnyerése mellett az agrártermékek külkereskedelmi forgalmában javuló egyenleg és/vagy dinamikusan bôvülô export figyelhetô meg, akkor az alacsony arányt kifejezetten pozitív fejleményként is lehet értékelni. A magas arány sem feltétlenül kedvezôtlen, abban az esetben, ha mindemellett javuló egyenleg, relatíve magas exportérték és -bôvülés figyelhetô meg, hiszen ekkor adott ország, illetve országcsoport piacain kelendôek és versenyképesek a magyar agrártermékek. A mezôgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmában egy adott ország, országcsoport esetében a kedvezôtlen tendenciát leginkább az jelenti, ha e termékcsoport viszonylag magas arányt képvisel a teljes exporton belül, ugyanakkor az export értékének változása csökkenô, míg az importé növekvô trendet mutat. A mezôgazdasági termékek külkereskedelmi áruforgalmának tendenciái alapján azt az általános következtetést lehet levonni, hogy a kibôvülô EU-val szembeni magyar pozíció összességében romlott az elmúlt évek során, ugyanis a viszonylag kismértékû exportbôvülés mellett sokkal nagyobb arányú importnövekedés figyelhetô


23

meg. A romló tendencia azonban nem mindegyik érintett országra, illetve az egyes esetekben nem azonos mértékben érvényes. A pozícióvesztés sokkal erôteljesebben érvényesül az új tagországok esetében, mint a régi tagokéban, de mértékbeli különbségek itt is adódnak. A régi tagországokkal szembeni pozíciónkat a cserearányok alakulása nem nagyon befolyásolta. Az újonnan csatlakozott országokkal szembeni pozícióromlás azonban jelentôs mértékû cserearány-javulás mellett valósult meg, ami azt mutatja, hogy e romlás elsôsorban az import volumene ugrásszerû növekedésének köszönhetô. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy a mezôgazdasági termékek iránti hazai kereslet rendkívül árrugalmas, és a relatíve drága hazai termékek helyett az olcsó, új tagoktól beszerzett importot részesítik elônyben a hazai fogyasztók. Másrészt jelentheti azt is, hogy a magyar mezôgazdasági termékexport árnövekedését nem elegendôen követte a minôség javulása, ami a kivitel kismértékû csökkenését is magyarázhatja. Mindkét esetben elmondható, hogy a magyar mezôgazdasági termékek komoly versenyhátrányba kerültek az új tagországok agrártermékeivel szemben. A mezôgazdasági termékeknél megfigyelhetô általános külgazdasági pozíció alakulása mellett a partnerországokat öt kategóriába lehet sorolni: • I. kategória (ahol a magyar pozíció kedvezôen alakult, és ahol további javulás várható): Ausztria, Nagy Britannia, Portugália, Lettország. • II. kategória (ahol a magyar pozíció javuló tendenciát mutat): Írország, Észtország. • III. kategória (ahol a magyar pozíció alakulása egyenletes, vagy ahol ellentétes tendenciák érvényesültek): Belgium, Finnország, Luxemburg, Németország, Svédország, Málta, Ciprus. • IV. kategória (ahol a magyar pozíció romlása figyelhetô meg): Dánia, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Csehország, Szlovénia. • V. kategória (ahol a magyar pozíció kiemelkedô mértékben romlott): Görögország, Spanyolország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia. Rendkívül kedvezôtlen fejlemény, hogy legnagyobb partnereink nagy része a IV. és az V. kategóriába tartozik, vagyis ezen országok esetében folyamatosan, némelyeknél drámaian romlott a külgazdasági pozíciónk. Nem túl kedvezô az sem, hogy az EU15-be irányuló magyar mezôgazdasági export 36%-át felszívó Németország a III. kategóriába esik, ezen a piacon ugyanis elengedhetetlen a folyamatosan jó pozíció fenntartása. Egyértelmû, hogy ha e kulcsországgal szemben akár csak kisarányú változás következik is be a magyar külgazdasági pozícióban, akkor az az egész Unióval szemben fennálló pozíciót is jelentôsen befolyásolja. A nagy országokkal szembeni romló tendenciák megállítása rendkívül fontos, hiszen méretüknél, nagy felvevôpiacuknál fogva kiemelt partnereknek tekinthetôk. Kedvezô fejleménynek lehet ugyanakkor tekinteni azt, hogy második legfontosabb partnerünk, Ausztria, valamint a szintén nagy piacnak számító Nagy-Britannia esetében kedvezô tendenciák érvényesültek a vizsgált idôszakban. Az I. kategóriába tartozó országokkal tehát nincs gond, ezeken a piacokon a magyar mezôgazdasági termékek – a külkereskedelmi áruforgalom alakulása alapján – versenyképesnek tûnnek. Érdemes külön kiemelni Portugáliát és Nagy-Britanniát,

24


amelyek piacai a jövôben komoly keresletet támaszthatnak a magyar agrártermékek iránt. Portugália a jelenleg még viszonylag feltáratlan piaca miatt, míg NagyBritannia már csak méretébôl fakadóan is ígéretes partnernek tûnik. A II. kategóriába tartozó országok piacain a magyar agrártermékek szintén versenyképesnek tûnnek, azonban a versenyképesség alakulása ezen országokkal szemben valamely oknál fogva bizonytalanabb, mint az elôbbiek esetében. Írországgal például a folyamatosan növekvô export és a csökkenô import ellenére egyenlegünk az idôszak alatt végig passzívumot mutat. A III. kategóriába azok az országok tartoznak, ahol a magyar külgazdasági pozíció évek óta stabilnak, viszonylag egyenletesen alakulónak tekinthetô, ugyanakkor semmilyen tendenciából nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a jövôben bármi is változni fog. Vagyis ezek a piacok pótlólagos keresletet nem nagyon vagy alig fognak támasztani a magyar agrártermékek iránt, ennek ellenére agrártermékeink ezekben az országokban versenyképesek (Finnország, Svédország). Ide tartoznak még azok az országok is, ahol a vizsgált idôszakban ellentétes tendenciák érvényesültek, így a versenyképesség jövôbeli alakulását nehéz elôrejelezni (Belgium, Németország). Az ebbe a kategóriába tartozó országok közül három (Luxemburg, Málta, Ciprus) pedig már csak kis méretük szempontjából sem valószínû, hogy a jövôben fontosabb kereskedelmi partnerünkké válik a mezôgazdasági termékek terén. A IV. kategóriába tartozó országok esetében a magyar mezôgazdasági termékek versenyképessége nem javult és külgazdasági pozíciónk jelentôsen romlott, míg az V. kategóriába tartozó országoknál agrártermékeink folyamatos versenyhátrányba kerültek (Görögországot illetôen a trend 2003-tól megfordulni látszik). A jövôben a magyar mezôgazdaság EU-n belüli versenyképessége többek közt azon is fog múlni, hogy egyrészt milyen hatékonyan tudjuk majd felhasználni az Uniótól kapott vidékfejlesztési és egyéb felzárkóztatásra szánt összegeket, másrészt pedig, hogy maguk a gazdák hogyan fogják felhasználni az EU által folyósított, és a magyar költségvetés által kiegészített közvetlen jövedelemtámogatásokat. Ha e pótlólagos forrásokat beruházásokra fordítják, az nagyban hozzájárulhat a versenyképesség javulásához, de amennyiben „felélik” ezt a plusz pénzt, az ellenkezôje is bekövetkezhet. Éppen ezért a beruházások és a modernizálás, a hatékonyságnövelés ösztönzése elengedhetetlen gazdaságpolitikai feladat, mert amennyiben ez elégtelenül vagy egyáltalán nem valósul meg, és közben a többi új tagország jól használja fel a támogatásokat, komoly versenyhátrányba kerülhet a magyar mezôgazdaság. 1.3. Nyersanyagok és energiahordozók

A magyar külkereskedelmi áruforgalomban a nyersanyagok világviszonylatban is kis súlyt képviselnek a teljes forgalomhoz képest. Nincs ez másként az Európai Unióval szemben sem. Az EU-15-be és az EU-25-be irányuló teljes magyar exportból 2%-ot tesz ki a nyersanyagexport, míg a teljes importból 1,5–1,7%-ot. Egy ország nyersanyagokkal való ellátottsága fôként természeti adottságoktól függ, tehát a külkereskedelmi áruforgalmat az ország nyersanyagszükséglete határozza meg. Magyarország nyersanyagban szegény, viszont a gazdaság viszonylag nagy keresletet támaszt e ter-


25

mékek iránt, így az ország világviszonylatban nettó nyersanyagimportôr. A magyar külkereskedelemben játszott marginális szerepe, illetve az emberi ráhatás minimális szintje miatt a nyersanyagok külkereskedelmi forgalmának alakulása nem sokat árul el Magyarország versenyképességérôl, éppen ezért ennek részletes elemzése nem indokolt. A felgyorsult motorizáció és a technikai fejlôdés emészti az energiát, ezenkívül a növekvô életszínvonal is egyre nagyobb energiafelhasználást von maga után. Az energiahordozókban szegény Magyarország éppen ezért egyre nagyobb mértékben importra szorul. Ez a tendencia nagy valószínûséggel még hosszú ideig így alakul, egészen addig, amíg a tudomány rá nem talál a nagy mennyiségben rendelkezésre álló, olcsón elôállítható energiaforrásra. EU-magyar viszonylatban az energiahordozók külkereskedelmi áruforgalma már csak azért is marginálisnak tekinthetô, mivel egyrészt energiaexportunk részesedése a teljes, kibôvült Unióba irányuló exportból 1,5–2%-ot, míg az onnan származó import részesedése a teljes importból 2,5% körüli értéket mutat. Másrészt egyre növekvô importkeresletünket többnyire nem az Európai Unió tagállamai elégítik ki. A teljes energiaimportból a kibôvült EU, 2003-as adatok alapján 22%-kal részesedik. Igaz, teljes energiaexportunkból viszont 66%-kal. 1.4. Feldolgozott termékek

A feldolgozott termékek csoportjába már olyan áruk tartoznak, amelyek viszonylag nagy hozzáadott értéket képviselnek, éppen ezért e termékcsoport az egész magyar gazdaság versenyképessége szempontjából fontosnak tekinthetô. Az eddig vizsgált termékcsoportokkal szemben a feldolgozott termékek esetében a régi uniós tagállamokkal folytatott kereskedelem a teljes feldolgozott termékek kereskedelmén belül viszonylag nagy, kétharmados részesedéssel bír, tehát az itt megvalósuló folyamatok a kibôvülô EU-n belüli versenyképességünkrôl relatíve sokat árulhatnak el. A feldolgozott termékeket az különbözteti meg leginkább az eddig vizsgált árufôcsoportoktól, hogy míg a mezôgazdasági termékek elsôsorban fogyasztási javak, a nyersanyagok és az energiahordozók pedig elsôsorban beruházási javak, addig a feldolgozott termékek körében e két jószágtípus aránya az elôbbiekhez képest nem tér el jelentôsen. Ez azt jelenti, hogy ez a termékcsoport inputként és outputként is szerepet játszhat a termelési és értékesítési folyamatban, míg a korábban vizsgáltak jellemzôen csak vagy az egyik, vagy a másik oldalon jelennek meg. 1999 és 2002 között a kibôvült EU országaival szemben stabilan, összesen évi 2,1–2,5 milliárd euró körüli passzívumunk halmozódott fel a feldolgozott termékek kereskedelmében, nagyjából megegyezô, 2002-ig 40% körüli mértékben bôvülô export és import mellett. 2003-ban azonban drasztikus pozícióromlás következett be, ami az EU-15-be irányuló export, 2002-höz képest 6,5%-os visszaesésének volt köszönhetô. Ennek következtében a passzívum 3,3 milliárd euróra duzzadt. A feldolgozott termékek teljes magyar exportban betöltött szerepét nézve lényeges különbség figyelhetô meg a régi és az új tagok között. Míg az EU-15 esetén a feldolgozott termékek részesedése a teljes exportból 25–28% körül alakult a vizsgált idôszakban,

26


addig az újonnan csatlakozott országokra 42–48% körüli eredményt kapunk. Az import esetében a részesedésbeli eltérés nem akkora, mint az exportnál, az új tagok részaránya a teljes magyar feldolgozott termék importból csupán 5–7 százalékponttal nagyobb, mint a régi tagországoké. A vizsgált idôszak alatt, a feldolgozott termékek kereskedelme kapcsán képzôdött passzívum a régi tagállamokkal szemben 4,7%kal, a CEFTA-val szemben 4,9%-kal javuló cserearány mellett alakult ki. A feldolgozott termékek esetében mért tetemes hiány lefaragása rövid távon, de még csak középtávon sem valószínû. Ahogy korábban már megemlítettük, a feldolgozott termékek egy része a fogyasztási, míg a másik része a beruházási javakhoz tartozik. Mivel Magyarország kis és nyitott gazdaság, a várható életszínvonal-emelkedés pótlólagos importkeresletet szül a fogyasztási javak iránt, amely a külkereskedelmi egyenlegre negatív hatással lehet. Termelési oldalról nézve, ha bôvülnek a beruházások, akkor a beruházási javak iránti kereslet fut fel, és amennyiben ezt a keresletet a hazai gazdaság nem képes kielégíteni, az megint csak az import felfutását eredményezi. A vizsgált idôszak alatt végbement cserearány-javulás látszólag pozitív fejlemény, de mivel ez romló külgazdasági pozícióval járt együtt, e folyamat sokkal inkább a feldolgozott áruk relatíve könnyû helyettesíthetôségével és keresletük nagyobb árrugalmasságával magyarázható. A feldolgozott termékek esetében kialakult hiányt közvetlen kereskedelempolitikai eszközökkel (vámok, mennyiségi korlátozások stb.) az Unión belül nem lehet mérsékelni, ezért elsôsorban arra kell törekedni, hogy a nagy exportôr vállalatok a beruházási javakat ne külföldrôl, hanem hazai cégektôl szerezzék be, vagyis hogy a beszállítói körükbe minél több Magyarországon mûködô vállalatot vonjanak be. Másrészrôl e beruházási javaknak meg kell teremteni a kedvezô kínálati feltételeit is. Ugyanis adminisztratív intézkedésekkel a vállalatokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy csak bizonyos cégektôl szerezhessék be beruházási javaikat. Márpedig ha az exportôr külföldrôl olcsóbb és jobb minôségû árukat tud vásárolni, akkor nem a hazai vállalatokat részesíti majd elônyben. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a hazai kis- és közepes méretû beszállító vállalatok megfelelô, az uniós szabályokat nem áthágó támogatásban részesüljenek, ami által ösztönözni lehet a modernizációt, a hatékonyság- és termelékenységnövelést, hogy a nagy exportôr cégek vonzó partnereivé válhassanak. A teljesen korlátozásmentes EU-n belüli kereskedelem esetén a fogyasztási javak importjának helyettesítése kevésbé lehetséges, mivel a fogyasztói preferenciák alakulását nehéz elôrejelezni. A többnyire egyéni megrendelésre készítendô beruházási javak esetén ez a kockázat valamivel kisebb, ezért az importhelyettesítés itt indokoltabb. A tendenciák alapján már most látszik, hogy a feldolgozott termékek kereskedelmében egyre fontosabb szerepet játszanak az új tagországok. Az egységes belsô piacon, ahol megszûnik mindenfajta korlátozás, ez a folyamat minden bizonnyal fel fog erôsödni. A kibôvült Unión belüli partnerországokat a feldolgozott termékeket illetôen három kategóriába lehet csoportosítani: • I. kategória (ahol a magyar pozíció csak kismértékben vagy egyáltalán nem romlott, és viszonylag kedvezô tendenciák figyelhetôk meg): Belgium, Dánia, Görögország, Hollandia, Írország, Portugália, Ciprus, Észtország.


27

• II. kategória (ahol a magyar pozíció jelentôsebb mértékben romlott, de emellett néhány kedvezôbb tendencia is érvényesült): Finnország, Franciaország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Spanyolország, Lettország, Litvánia, Szlovákia. • III. kategória (ahol a magyar pozíció kiemelkedô mértékben romlott): Ausztria, Németország, Olaszország, Svédország, Csehország, Lengyelország, Málta, Szlovénia. Az országok besorolásából kitûnik, hogy az újonnan csatlakozott országok jellemzôen a II. és a III. kategóriába tartoznak, így esetükben magyar részrôl jelentôsebb pozícióromlás figyelhetô meg, mint a jelenlegi tagállamokkal szemben. Mindenképpen örvendetes, hogy az I. kategóriába relatíve sok ország tartozik, ami az exportpiac diverzifikálása szempontjából potenciális lehetôségeket sugall, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy látványos javulás csak Írország, kisebb mértékû javulás pedig Belgium, Dánia és Észtország esetében figyelhetô meg. A kategória többi országában pozíciónk nem javult, vagy valamennyire – a többi kategóriába tartozó országhoz képest ugyan kisebb mértékben, de – romlott. Rendkívül kedvezôtlen az a tény, hogy szinte az összes legfontosabb partnerünk a III. kategóriába tartozik. Németország, Olaszország és Ausztria az EU-15-be irányuló teljes feldolgozott termék exportunkból 71%-kal részesedik, míg az ebbe a kategóriába tartozó országok a teljes EU-25-ben értékesített exportból 72,3%-ot képviselnek. Az I. kategóriába ugyanakkor a kibôvült EU többnyire legkisebb piacai, a teljes feldolgozott termék exportból összességében alig 10%-kal részesedô országok tartoznak. A kedvezôtlen külgazdasági pozíció nem jelenti automatikusan azt, hogy a Magyarországon elôállított feldolgozott termékek nem versenyképesek az EU piacain. Ugyanis a negatív külkereskedelmi mérleg mellett – a 2003. évet kivéve – a legtöbb uniós tagországba irányuló export évrôl évre dinamikusan bôvült. A feldolgozott termékek negatív külkereskedelmi egyenlege sem feltétlenül kedvezôtlen, amennyiben azt megfelelôen kompenzálja a beruházási célú import felhasználása révén megvalósuló, nagyobb hozzáadott értékû termékek exportja. 1.5. Gépek és gépi berendezések

Az öt fô árucsoport közül ez a termékkör bír a legnagyobb hozzáadott értékkel. Ezen kívül azt is el lehet mondani, hogy az e termékcsoportba tartozó áruk java része a leginkább technológia-, illetve K+F intenzív az összes termék közül. Mindez azt is jelenti, hogy ezen áruk elôállítása indukálja az egész gazdaságon belül a legtöbb inputoutput kapcsolódást, vagyis ez hat leginkább a gazdasági növekedésre, a technológia fejlôdésére, fejlesztésére, és nem utolsósorban a foglalkoztatottság növelésére. Éppen ezért elmondható, hogy a gépek és gépi berendezések külkereskedelmi áruforgalmának alakulása és az azzal kapcsolatos közvetett, illetve közvetlen folyamatok már meglehetôsen sokat árulnak el a versenyképességrôl – nemcsak magáról a termékcsoportéról, hanem az egész országéról is. Ha a külgazdasági pozíció e termékkör esetében pozitív, és az exportstruktúrában egyre dominánsabb részaránnyal bír a gépexport, az nemcsak a külkereskedelmi mérleg javuló tendenciája miatt lehet

28


örvendetes, hanem azért is, mert ez a gazdasági struktúra egésze szempontjából is kedvezô, amennyiben az exportôrök inputjaikat jórészt a hazai piacról szerzik be. A vizsgált idôszak alatt a gépexport rendkívül dinamikusan, 1999-hez képest 70,5%-kal nôtt az EU-25 viszonylatában (az új tagok esetén ez a bôvülés még látványosabb, 255,4%-os volt). Az export növekedése minden évben meghaladta az importbôvülést, így a külkereskedelmi mérleg aktívuma folyamatosan nôtt, az idôszak végére az 1999. évi 1,9 milliárd euróról 6,7 milliárdra duzzadt. A dinamikus export ellenére azonban az új tagokkal szembeni egyenlegünk végig kismértékû passzívumot mutatott. A kibôvült EU-ba irányuló teljes exportból 2003-ra a gépek 65%-os részarányt képviselnek, a két országcsoportot egyenként vizsgálva azonban jelentôs különbségek adódnak. Míg a régi tagoknál 65% körüli részesedés figyelhetô meg a teljes idôszak alatt, addig az új tagok esetében még 2003-ban is csupán 38,5% volt a gépek részaránya (igaz, 1999-ben még csak 21,3% volt). A gépimport részesedése a teljes behozatalból csökkenô tendenciát mutat a régi tagok (54,5-rôl 51,1%-ra), míg növekvô trend figyelhetô meg az új tagok esetében (26,1-rôl 34,4%-ra). A javuló külgazdasági pozíciót romló cserearányok követték mindkét országcsoporttal szemben. Összességében igen kedvezô tendenciák érvényesültek a gépek és gépi berendezések külkereskedelmi áruforgalmában az egész EU-25 és a két országcsoport esetében egyaránt. Már önmagában az a tény is örvendetes, hogy ez a termékcsoport képezi az egész kibôvülô EU-val folytatott külkereskedelem több mint felét (az exportban ez az arány 2003-ra majdnem elérte a kétharmadot). Mindez többek között azt tükrözi, hogy a magyar gazdaságban domináns szerepet tölt be a nagy technológia-, K+F és szakképzett humánerôforrás-igényû termékek termelése. A gépexport évrôlévre megvalósuló dinamikus növekedése pedig azt jelenti, hogy e Magyarországon elôállított termékek egyre kelendôbbek az EU piacain, vagyis versenyképesek. Szintén kedvezô az a tendencia, hogy mind az egyes országcsoportok, mind az EU-25 egésze esetén a gépimport növekedése gyakorlatilag egyik évben sem haladta meg a gépexportét (kivételt a 2002. év jelent, amikor az újonnan csatlakozó országokból származó import bôvülése kismértékben, 2%-kal meghaladta az exportét). Ugyanakkor némi aggodalomra ad okot, hogy a régi tagállamokba irányuló exportnövekedés dinamikája csökkenô trendet mutat, igaz, ezt nem követi párhuzamosan egy gyorsuló ütemben bôvülô import. A cserearányok és a külgazdasági pozíció alakulásánál ugyanaz a jelenség figyelhetô meg, mint a mezôgazdasági és a feldolgozott termékek esetében, csak az irány éppen fordított. A gépek és gépi berendezések javuló külgazdasági pozíciója ugyanis romló cserearányokkal párosult. Mindez több tényezôvel is magyarázható. Egyrészt a relatíve drága import volumenének növekedését korlátozhatja a viszonylag szûk (bár egyre növekvô) hazai kereslet, többnyire a viszonylag alacsony vásárlóerô. Ha a beruházások oldaláról nézzük, akkor is elmondható, hogy a drága import növelheti a ráfordításokat, így azt célszerûbb lehet olcsóbban, a hazai piacról beszerezni (amenynyiben a keresett beruházási célú termék ott rendelkezésre áll). Az export oldaláról nézve, a viszonylag olcsón elôállított, kivitelre szánt termékek, ha minôségben nem nagyon térnek el a partnerországok piacain beszerezhetô áruktól, akkor ezeken a pi-


29

acokon exporttermékeink kelendôkké válhatnak. A gépek és gépi berendezések exportjára kedvezô hatással lehet még a relatíve szûkös hazai piac, hiszen a méretgazdaságossági elônyök kihasználásából fakadóan a nagy szériákban elôállított termékek itthon nem értékesíthetô részét külföldön el lehet adni. Természetesen az általános kedvezô tendencia nem egyformán és nem minden esetben érinti az egyes országokat, így itt is érdemes egy hármas bontást alkalmazni: • I. kategória (ahol a magyar pozíció rendkívül kedvezôen alakult, amely tendencia várhatóan az elkövetkezô években is folytatódik): Finnország, Görögország, NagyBritannia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Ciprus, Szlovákia. • II. kategória (ahol magyar szempontból összességében pozitív, ám a jövôre vonatkozóan bizonytalan tendenciák érvényesültek): Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Csehország, Lettország. • III. kategória (ahol a magyar pozíció kedvezôtlenül alakult): Hollandia, Írország, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Málta, Szlovénia. Az egyes országokat külön-külön vizsgálva látszik, hogy az újonnan csatlakozott országokba irányuló export dinamikus bôvülése és a gépexport részarányának növekedése ellenére ezek az országok túlnyomórészt az utolsó kategóriába tartoznak. Az elsô két kategóriába csak két-két újonnan csatlakozót találunk. Ez azt jelenti, hogy az országcsoport több mint felében magyar szempontból kedvezôtlen tendenciák valósultak meg. Összességében azonban örvendetes, hogy a vizsgált országok túlnyomó többsége esetében a magyar pozíció jól alakult az 1999-tôl 2003-ig tartó idôszak alatt.

2. A külföldi közvetlen beruházások szerepe Magyarország EU-val lebonyolított külkereskedelmében A külföldi közvetlen beruházások (FDI) egy ország gazdasági struktúrájában betöltött szerepe meglehetôsen sokrétû, amit egyaránt szoktak pozitívan vagy negatívan értékelni. Kétségtelen, hogy a kis belsô piaccal, kevés vásárlóerôvel rendelkezô, történelmi okokból a fejlett ipari országokhoz képest sok évtizedes fejlettségbeli hátrányban lévô, tôkével viszonylag rosszul ellátott országok saját szûkös erôforrásaikból nehezen tudták volna modernizálni gazdaságukat és ezáltal csökkenteni hátrányukat. A jelentôs mennyiségû tôkeimport kétséget kizáróan kedvezôen hathat a felzárkózási periódus csökkentésére. E kedvezô hatás azonban nem törvényszerû és nem egyértelmû, hiszen az jelentôs mértékben a befogadó ország által megteremtett gazdasági környezeten is múlik. Az FDI jótékony hatásai elsôsorban akkor mutatkoznak meg, ha a külföldi tôke betagozódik a hazai gazdaságba és attól éppen ezért számottevô mértékben (kölcsönösen) függôvé válik. A kis országok esetében ez a kapcsolódási pont nem a relatíve szûk hazai fogyasztói kereslet lesz, hanem a külföldi érdekeltségû vállalatok hazai beszállítói köre. Az elôbbiekbôl is látszik, hogy az FDI szerepének kedvezô megítélése elsôsorban attól függ, hogy az mennyiben generál pótlólagos input-output kapcsolatokat a hazai gazdaságban. Amennyiben ugyanis a külföldi érdekeltségû vállalatok inputjaik nagy

30


részét nem a hazai vállalatoktól szerzik be, hanem import révén, vagy esetleg a szintén itt tevékenykedô, de a saját érdekeltségi körükbe tartozó vállalkozásoktól, akkor könnyen kialakulhat a hazai gazdaság ún. duális szerkezete, ami egy modern, dinamikusan fejlôdô, többnyire külföldi cégekbôl álló szektorból, és egy lemaradó hazai szektorból áll. A tôke liberalizált mozgása következtében az FDI nemcsak könynyen jöhet be az országba, hanem ugyanolyan könnyen távozhat is. Éppen ezért, ha a külföldi mûködô tôke nem kapcsolódik „ezer szállal” a hazai gazdasághoz, akkor az esetleges tôkekivonás egyrészt sokkal könnyebbé válik, másrészt sokkal nagyobb áldozatokkal jár együtt (például tömeges elbocsátásokkal). E tanulmány keretében nem áll módunkban az FDI minden részletre kiterjedô elemzése, ezért a külföldi érdekeltségû vállalatok külkereskedelmünkben játszott szerepének vizsgálatára szorítkozunk, amely a témánk szempontjából kulcsfontossággal bír. Ennek érdekében elôször azt érdemes megnézni, hogy az egyes ágazatokban hogyan alakult a külföldi közvetlen beruházások állománya, majd ezek után már konkrétan a külföldi érdekeltségû vállalatok EU-val lebonyolított külkereskedelmünkben betöltött szerepének vizsgálata következik (ez utóbbi esetében egyelôre csak a régi tagországokkal folytatott kereskedelemmel kapcsolatosan állnak rendelkezésre adatok). Az FDI állománya (a saját tôke alapján) 1999-tôl 2002-ig 65%-kal nôtt. A vizsgált idôszak alatt a szolgáltató ágazatokba történô külföldi tôkebefektetés részarányának növekedését figyelhetjük meg a teljes FDI állományához képest, míg a feldolgozóipar részaránya némileg csökkent. A mezôgazdaságba történô befektetések aránya kismértékben nôtt a vizsgált idôszak alatt, de még 2002-ben is alig haladta meg az 1%-ot. A feldolgozóipar és a szolgáltatások részesedése egyaránt 50% körül alakult, de míg az elôbbi végig alatta, addig az utóbbi többnyire ezen érték felett áll. A feldolgozóipar részesedésének csökkenése nem az oda irányuló FDI állománya csökkenésének köszönhetô, hanem a szolgáltató szektorba történô befektetések dinamikusabb növekedésének. A feldolgozóipar, FDI-ban betöltött részarányának relatív csökkenése ellenére, még jelentôs mértékben felülreprezentált, ha a GDP elôállításában betöltött szerepéhez viszonyítjuk. A részaránycsökkenés tehát nem azt jelenti, hogy a külföldi befektetôk fokozatosan elfordulnak a feldolgozóipartól (tekintve, hogy az FDI állománya folyamatosan nôtt ebben a szektorban a vizsgált idôszak alatt), hanem azt, hogy a külföldi mûködô tôke szerkezete egyre jobban közelít a nemzetgazdaság szerkezetéhez. Bár a mezôgazdasági szektorba való közvetlen külföldi tôkeberuházás mértéke és aránya meglehetôsen alacsony, az élelmiszer-feldolgozóiparba történô befektetések évek óta a teljes FDI állományának körülbelül 7%-át teszik ki, ami az egész feldolgozóiparon belül 15–16%-os részesedést jelent, és ezzel ez az alágazat a jármû- és a villamosgépgyártás után a harmadik legtöbb külföldi tôkét vonzó területnek számít a szektoron belül. A külkereskedelem és az FDI közötti kapcsolat itt abban mutatkozik meg, hogy az élelmiszer-feldolgozóiparba történô közvetlen külföldi beruházás állományának változása többé-kevésbé követi az EU-15-tel szembeni mezôgazdasági termékforgalom alakulásának tendenciáját. Például a 2001-es jelentôs mértékû állománybôvülés a külkereskedelmi forgalom ugrásszerû növekedésével járt együtt.


31

A gépgyártás részesedése a teljes FDI állományából 2002-re megközelítette a 25%ot, ami azt jelenti, hogy a feldolgozóiparba történô külföldi mûködôtôke-befektetések több mint fele ide irányul. A gépek külkereskedelmi áruforgalmunkban betöltött hasonló mértékû szerepe is az FDI és a külkereskedelem közti szoros kapcsolatot támasztja alá. Az említett alágazatokon kívül szintén fontos területnek számít a vegyipar, bár 2000-ben az ide irányuló külföldi közvetlen befektetések állománya 50%-kal esett vissza, és az ezután megvalósuló dinamikus növekedés ellenére még 2002-re sem érte el az 1999-es értéket. Megállapítható tehát, hogy az FDI-ban domináns súllyal rendelkeznek a high-tech és a nagy hozzáadott értékkel bíró termékek. Mindez azt mutatja, hogy a külföldi érdekeltségû vállalatok jelenléte és Magyarország Unión belüli versenyképességének alakulása között szignifikáns és pozitív irányú kapcsolat figyelhetô meg. Az FDI és az EU-15-tel lebonyolított külkereskedelmi forgalom alakulása közti szoros kapcsolat a külföldi érdekeltségû vállalatok külkereskedelmének vizsgálatával válik egyértelmûvé. 1999 és 2001 között az EU-15-be irányuló export 75–84%-át a külföldi érdekeltségû vállalatok értékesítették, míg az import esetében ez az arány 75–77%. A külföldi érdekeltségû vállalatok részesedése az EU-15-be irányuló exportból a gépek terén éri el a legnagyobb értéket (2001-ben a teljes Unióba irányuló gépexport 92%-a a külföldi érdekeltségû vállalatoknak volt köszönhetô), míg a mezôgazdasági termékek és nyersanyagok esetén ez az arány csupán 40–50% körül alakult. Az import esetében a külföldi érdekeltségû vállalatok részesedése (a 2000. évi látványos visszaesés kivételével) az energiahordozók esetében a legmagasabb (90% feletti), ezt követik a gépek (80%), feldolgozott termékek (71%), mezôgazdasági termékek (61–66%) és végül a nyersanyagok (60%). A külföldi érdekeltségû vállalatok EU-ba irányuló exportjának áruszerkezete nagyjából megegyezik a teljes EU-ba irányuló exportéval, annyi különbséggel, hogy gépek és gépi berendezések némileg felül- (70%-os részesedés), míg a mezôgazdasági termékek alulreprezentáltak (3%) a vizsgált idôszak alatt végig. A Magyarországon letelepedett külföldi érdekeltségû vállalatok EU-val folytatott külkereskedelmének tendenciáiból egyértelmûen látszik, hogy az FDI és a külkereskedelmi forgalom között nagyon szoros az összefüggés, hiszen az Unióval folytatott külkereskedelem háromnegyedét ezek a vállalatok bonyolítják le. Tekintve, hogy a külföldi érdekeltségû vállalatok által értékesített exporttermékek áruszerkezetében a nagy hozzáadott értéket képviselô, különösen a csúcstechnológiával elôállított termékek töltenek be domináns szerepet, a Magyarországon gyártott, illetve elôállított áruk nemzetközi (esetünkben az Európai Unión belüli) versenyképességében döntô szerepet játszanak a külföldi közvetlen beruházások. A fentiekbôl láthattuk, hogy a külföldi érdekeltségû vállalatok EU-15-bôl származó teljes importunkból való részesedése fôként az alacsonyabb hozzáadott értékkel bíró termékeknél nagyobb, míg az oda irányuló exportunkból való részesedésük inkább a nagy hozzáadott értékû termékek esetében magas. Mindebbôl az látszik, hogy ezek a vállalatok többnyire a nagyobb hozzáadott értékû gépipari termékek termelésére és exportjára, valamint az elôállításukhoz szükséges energia, nyersanyagok, illetve egyéb félkész vagy késztermékek importjára álltak be. Az Unión belüli versenyképességünk szempontjából ez mindenképpen kedvezô folyamatnak tekinthetô.

32


Az eddig leírtakból elsô ránézésre az a következtetés vonható le, hogy a mindenkori magyar kormányzat egyik legfontosabb feladata a külföldi tôke mindenáron történô idecsalogatása, mivel a Magyarországon elôállított termékek versenyképessége jórészt a külföldi érdekeltségû vállalatok tevékenységének köszönhetô. Ez nyilván meglehetôsen nagy leegyszerûsítés. A nagyarányú külföldi tôkebeáramlás ugyanis önmagában, egyéb körülmények és folyamatok figyelembevétele nélkül, nehezen minôsíthetô egyértelmûen pozitív vagy akár negatív fejleménynek. Ugyanis Magyarország számára leginkább azok a külföldi érdekeltségû vállalatok hasznosak, amelyek egyrészt a lehetô leghosszabb ideig az országban maradnak, másrészt inputjaikat nem külföldrôl, hanem a hazai gazdasági szereplôktôl szerzik be. Ezen kívül – álláspontunk szerint – sokkal fontosabb a már most is Magyarországon tevékenykedô külföldi érdekeltségû vállalatok itt tartása, mint az új közvetlen külföldi beruházások ösztönzése. Természetesen ez utóbbi sem elhanyagolandó feladat, ugyanakkor a tôkekivonásnak nagyobbak a gazdasági és társadalmi kockázatai, ugyanis ezáltal nemcsak a közvetlenül megfigyelhetô munkanélküliség nôhet meg, hanem kisebbfajta regionális gazdasági sokkok is bekövetkezhetnek Magyarországon belül, amennyiben a kivonuló külföldi érdekeltségû vállalat egyfajta regionális vagy helyi centrumvállalatként funkcionált. Mivel a régió országai között óriási verseny folyik a külföldi közvetlen beruházásokért, nem áll módunkban „válogatni” a befektetôk között. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország számára hasznos legyen az FDI, akkor a hazai gazdasági környezetet kell úgy alakítani, hogy a külföldi befektetônek megérje a termelés széles spektrumát Magyarországra hozni, másrészt érdekében álljon a termelési láncba minél több hazai gazdasági szereplôt bevonni. A külföldi befektetések ösztönzése nem alapulhat kizárólag az alacsony munkabéreken, mivel ez ellentétes az életszínvonal folyamatos növelésének igényével. Éppen ezért az egyre magasabb bérköltségeket csak a termelékenység növekedése képes kompenzálni, amelyet leginkább a megfelelôen szakképzett munkaerô (Tasi [2004]) és az egyre magasabb szintû technológiák alkalmazása képes biztosítani. Vagyis – nem lehet elégszer hangsúlyozni – az oktatás és a kutatás-fejlesztési tevékenységek (Kôrösi [2004]) állami támogatása elengedhetetlen gazdaságpolitikai feladat. A külföldi érdekeltségû vállalatok hazai beszállítói körének szélesítése a kis- és közepes méretû vállalkozások helyzetbe hozásával ösztönözhetô. Ez azt jelenti, hogy az említett vállalkozói kör támogatására kiírt magyar vagy uniós pályázatok elbírálásánál egyrészt figyelembe kell venni, hogy a támogatandó vállalat mennyire illeszkedik a Magyarországon jelen lévô külföldi érdekeltségû vállalatok potenciális vagy már ténylegesen létezô beszállítói körébe, másrészt azokat a pályázatokat kell elônyben részesíteni, amelyek a támogatást jelentôs mértékû K+F, illetve humántôke-beruházásra kívánják fordítani.

3. Konklúzió A külkereskedelmi forgalomra és a külföldi közvetlen beruházásokra vonatkozó adatokból azt az általános következtetést lehet levonni, hogy a Magyarországon elôállított termékek többsége megállja majd a helyét az Európai Unión belüli ver-


33

senyben. A tendenciákból ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a vizsgált idôszak alatt Magyarország versenyképessége csak a gépek és gépi berendezések terén javult számottevôen, a többi termékcsoportnál kisebb-nagyobb (különösen a mezôgazdasági termékek esetében aggasztó) mértékû romlás volt megfigyelhetô 1999-hez képest. A külkereskedelemre vonatkozó összforgalmi statisztikák azt mutatják, hogy mind az Unióba irányuló exportunk, mind az onnan származó importunk országok szerinti struktúrája rendkívüli mértékben koncentrált, és ezáltal a magyar gazdaság gyakorlatilag egyoldalúan függ a Németországban (és kismértékben az Ausztriában) bekövetkezett gazdasági folyamatoktól. Magyarország viszonylag kis belsô piaccal rendelkezô nyitott gazdaságnak számít, így a szûkös hazai kereslet a Magyarországon megtermelt termékeknek csak kis részét képes felszívni. Éppen ezért a magyar gazdaság teljesítménye jelentôs mértékben export-, illetve beruházásfüggô, így az exportlehetôségek szûkülése egyben a gazdasági növekedésre is kedvezôtlenül hathat. Az export egyoldalú, egy-egy országra koncentráló struktúrája tehát jelentôs kockázatokat rejt magában, így exportpiacaink diverzifikációja elengedhetetlen feladat. A Magyarországon megvalósult külföldi közvetlen beruházások és az Európai Unióval folytatott külkereskedelem között szoros és pozitív kapcsolat áll fenn, ami azt jelenti, hogy a külföldi mûködô tôke jelenléte komoly hatással van a Magyarországon elôállított termékek nemzetközi versenyképességére. Éppen ezért a külföldi tôke kiáramlásának megakadályozása, illetve a további tôkeimport ösztönzése mindenképpen indokolt, ám annak belsô, hazai feltételeinek körültekintô biztosítása, illetve a kockázatok és elônyök gondos mérlegelése elengedhetetlen. Az FDI igazán kedvezô hatásai csak akkor érzékelhetôk, ha a külföldi érdekeltségû vállalatok jelentôs mértékben betagozódnak a magyar gazdaságba. Éppen ezért a hazai kis- és közepes méretû vállalkozások hatékonyságának növelése, illetve a külföldi érdekeltségû vállalatok számára pótlólagos exportpiacok felkutatása fontos gazdaságpolitikai feladat.

34


Források Az elemzés során felhasznált statisztikai adatok és az azok alapjául szolgáló egyénileg kalkulált mutatók a következô forrásokból származnak:

Külkereskedelem és cserearánymutatók: Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyv 1999, 2000, 2001, 2002, 2003. KSH. Külföldi közvetlen beruházások: Külföldi mûködô tôke Magyarországon 1999–2000, 2000–2001. KSH. Magyar Statisztikai Évkönyv 2002. KSH. Magyar Nemzeti Bank honlapja: http://www.mnb.hu/dokumentumok/FMUQ2003_ 2HU.xls (letöltés: 2004. május 16.) Tanulmányok: Kôrösi István: A kutatás-fejlesztés, mûszaki fejlôdés fô tendenciái az Európai Unióban és Magyarországon. MTA VKI kézirat, 47 p. 2004. Lakatos Gábor: A külgazdasági folyamatok és a külföldi közvetlen tôkebefektetések szerepe Magyarország Európai Unión belüli versenyképességében. MTA-MeH projekt, kézirat, MeH 10.035-8. 2004. Tasi Erzsébet: Foglalkoztatás, munkaerô-piaci politika és a versenyképesség összefüggései az Európai Unióban. MTA-MeH projekt, kézirat, MeH 10.035-8. 2004.

35

KRAJCZÁR GYULA

Több, mint szerelem Kína és az Európai Unió nagy kézfogója Több, mint szerelem – írta nemrégiben a Far Eastern Economic Review a Kínai Népköztársaság és az Európai Unió jelenlegi kapcsolatairól. S ha a diplomáciai, gazdaságdiplomáciai kapcsolatok intenzitását nézzük, valóban könnyen juthatunk erre a megállapításra. A kínai diplomácia számára az idei esztendô deklaráltan Európa Éve. Az ország legfontosabb három vezetôje, Hu Jintao államfô és pártfôtitkár, Wu Bangguo parlamenti elnök és Wen Jiabao miniszterelnök is járt már az idén Európában. A kínai kormány kibocsátott egy úgynevezett „fehér könyvet” az Európai Unióval kapcsolatos politikájáról. Az európai politikusok pedig gyakorlatilag csapatostul járnak Kínába, az uniósok is, s a tagállamok vezetôi is. Jacques Chirac francia elnök januárban kijelentette, hogy ez az év országa számára Kína Éve. A folyamat az összehangoltság látszatát kelti.

Egyenlô felek. A hidegháború végével mind Kína, mind az Európai Unió egy olyan világban találta magát, amelyet egy szuperhatalom dominál, s mindegyik úgy ítélte meg, hogy ez az egy éppen nem ô. Az EU – nem önmagában, de számos csatornán keresztül – az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesének hitte magát, s a gazdaságilag drasztikusan megerôsödô Kína is kereste ezt a szövetséget. Ugyanakkor mindkét oldalon nagyon hamar felvetôdött egy olyan világrend képe, amelyben a nemzetközi közösség tárgyalásos, konszenzusos, közös akciókkal operáló módon oldja meg a felvetôdô problémákat. Az idea nemcsak szépen hangzik, de Európa és Kína is jogosan láthatta úgy, hogy egy ilyen rendben olyan helyet tudna elfoglalni, amely neki jár, de legalábbis kielégíti. Hogy ez az elképzelt rend messze nem annyira egyértelmû, mint amennyire praktikusnak hat olvasva, az nem ugyanolyan gyorsan derült ki a két fél számára. Jugoszlávia bombázása Európa számára még belefért ebbe az ideába, de Kínának már nem. Pekingben már ekkor megjelent az „unilateralizmus” mint szitokszó, s használják azóta is, anélkül, hogy rendre meg kellene jegyezni, ki is ez az összeférhetetlen „uni”. A terror elleni háború meghirdetése aztán egy rövid idôre félrevezette a feleket, összehozta a szuperhatalmat a nagyobb hatalmakkal. A kínaiak – és az oroszok – ugyan elég sandán szemlélték, hogy megjelentek a tengerészgyalogosok KözépÁzsiában, de egyrészt mindennek megvan az ára, másrészt többé-kevésbé mégiscsak egy szövetségesnek ható ország katonáiról volt szó. Aztán Irak mindenkit felvilágosított a tényleges helyzetrôl. Európának keserûen rá kellett jönnie, hogy még egységes is leginkább csak akkor tudna lenni, ha elfogadná a sokak számára elfogadhatatlan helyzetet. Kína pedig igazolva látta saját korábbi félelmeit az unilateralizmustól.

36


Franciaország, Németország és Kína (Oroszországgal együtt) kénytelen volt egyszer s mindenkorra észrevételezni, hogy azonos cipôben járnak. Ha fenn akarják tartani a jogukat a fontos kérdések szabad mérlegelésében, ahhoz el kell dobniuk eredeti ideájukat. Az Egyesült Államok ugyanis egy bizonyos határ után nem tárgyal, saját érdekeinek érvényesítésében végsô soron nem tartja egyenlô partnernek a többieket. Ha úgy tetszik: hajlik az unilaterális akciókra, s ebben a többiek együtt sem tudják megakadályozni. Ráadásul senki nem akart totális szembenállást Washingtonnal, s a kínaiak valamivel könnyebben is jöttek ki a szituációból, mint a németek és a franciák. A legfontosabb azonban, hogy a kialakult helyzet bizonyos értelemben felkeltette a sorsközösség érzetét. Késôbb pedig, amikor az iraki konfliktus bonyolódott, s az USA-t támogató európai országoknak kezdett érdekükben állni európai gesztusokat tenni, már ki is kövezték az utat az egyre szorosabb EU-Kína viszonynak. A macho Kína. Kétségtelen tény, hogy Kína legjelentékenyebb tette, amellyel visszajátszotta magát a világ érdeklôdésébe, a több mint húszéves elképesztô gazdasági fejlôdés. Az ország a világ hatodik legnagyobb gazdasága lett, azzal a reális eséllyel, hogy néhány éven belül a harmadik lesz. A kínai vezetés mindig is kínosan ügyelt arra, hogy a kereskedelem, a közös vállalkozások és a technológiai transzferek következtében kialakuló függések lehetôleg ne legyenek egyoldalúak. A nagy egyensúlyozásban kétségtelen súlyként adódott Európa is, ahol néhány országban, elsôsorban Németországban és Franciaországban nagyon korán felismerték a kínai lehetôségeket. Rendkívüli nagyságú befektetések indultak Európából, s olyan méretû üzleteket építettek ki az elmúlt évtizedben, hogy – egyébként az amerikaiakhoz hasonlóan – számos európai központú multinacionális cég vált „Kína-függôvé”. A kínai gazdaságban rendkívül erôteljes az állami dominancia, s ez várhatóan így is marad. Érvényesülése meglehetôsen bonyolult, hiszen a kínai állam igen összetett, s rendkívül változatos módokon van jelen egyrészt mint tulajdonos, másrészt mint szabályzó. S akkor még harmadrészt ott van mint politikacsináló, irányvonal-meghatározó, befolyásoló. Ennek az a következménye, hogy az állam nélkül, annak megkerülésével itt gyakorlatilag nem lehet boldogulni. Állammal viszont csak állam tud tárgyalni, s lehetünk bármilyen liberálisok, ha a kínai cégeknek van államuk, akkor a nyugatiaknak is kell, hogy legyen, különben hátrányba kerülnek. Nagyjából meg is magyaráztuk az európai politikusoknak azt a tömeges áramlását, amely Pekingben megfigyelhetô. Senki nem akar lemaradni, minden állam- és kormányfôt folyamatosan revolvereznek a cégek, s évente legalább egyszer minden nagyobb ország vezetôje idejön akkor is, ha a kínaiak ezt kisebb intenzitással viszonozzák. Ugyanakkor már több brüsszeli nyilatkozatban is olvashattuk, hogy rendkívüli kínai érdeklôdést érzékelnek. Ez azon a kínai felismerésen alapul, hogy eljutottak arra a szintre, amelyen már nem elég a bejövô tôkék, áruk és szolgáltatások terén biztosítani a sokoldalúságot és az egyensúlyokat, hanem ma már ugyanez a helyzet a kínai exporttal is. Az export terén sem tehetik meg magukkal, hogy egyoldalú függôségekbe mennek bele, vagyis elsôrendû biztonsági kérdés, hogy ne csak az amerikai piacra koncentráljanak. 2003-ban harminc százalékkal növelte a kereskedelmét az Egyesült Államokkal, s 44,4 százalékkal az Európai Unióval. Nem függetlenül a bôvítéstôl, 2004-ben az EU válik Kína elsô számú kereskedelmi partne-

TÖBB, MINT SZERELEM

37

révé. Ráadásul – legalábbis egyelôre – ez a kereskedelem valamivel egészségesebb szerkezetû, mint az amerikai, s a kínai kereskedelmi többlet Európával szemben csak fele akkora, mint az Egyesült Államokkal szemben. Bonyolult viszonyok. Természetesen rendkívüli módon bonyolítja a helyzetet, hogy Peking az európai államokkal és az Európai Unióval is mûködteti kapcsolatait. Ez persze rugalmasságra is ad lehetôséget, ám ezt egyelôre – nem mindig a legszimpatikusabb módon – inkább az Óvilág politikusai tudják kihasználni. A kínai diplomácia általában abból indul ki, hogy az ô dolga államok közötti kapcsolatok menedzselése, s mindig okoz nehézséget, ha valami speciálissal találkoznak. (Például a kínaiaknak a katolikus egyházzal való ellentmondásos kapcsolatának jó része is abból fakad, hogy a Vatikánt államnak tekintik, az ennek megfelelô szuverenitási viszonyokkal.) A kínaiak egyébként nagy szabályzók, kedvelik a hivatali rendszereket, dokumentumokat, általában a bürokráciát, ennek megfelelôen méltó társra akadtak az Európai Unióban. Az említett kettôsség, mely szerint az európaiak önálló államokként és egységként is megjelennek, lehetôvé teszi nekik, hogy a kínaiak számára pozitív töltetû álláspontokat a tagállamok, a negatívakat az EU képviselje. Ilyen negatívum például az emberi jogok kérdése. Amikor állam- és kormányfôk tárgyalnak a pekingi vezetôkkel, a maximum általában a félmondatos rutin, hogy felhívták a figyelmet az emberi jogok rendkívüli fontosságára. Azt mégsem mondhatjuk, hogy Európa behunyt szemmel menne el a probléma mellett. Az Európai Parlament decemberben elítélte Kínát az emberi jogok megsértéséért, s Romano Prodi is kijelentette áprilisban, hogy Pekingnek sokkal többet kell tennie ezen a téren. Érdekes lehet, hogy hogyan viselkednek majd az újonnan csatlakozott országok ebben az ügyben, s az milyen hatással lesz az Unió politikájára. Némelyikük korábban erôs szócsatába is bonyolódott a kínaiakkal, most azonban számukra is adódik majd, hogy „elbújjanak” az EU mögé. A legérdekesebb talán ezen a téren a fegyverembargó ügye. 1989-ben, a Tienanmen téri diákmozgalom szétverése után az Egyesült Államok és az Európai Unió is fegyverembargót hirdetett meg a Kínai Népköztársasággal szemben, amely azóta is fennáll. A kínaiak érthetôen szabadulni kívánnak ettôl. Talán nem is elsôsorban amiatt, mert európai fegyverekre lenne szükségük, hanem nemzetközi elismertségük fokozásáért. Washington nagyon merev ebben a kérdésben, Európa azonban puhábbnak látszik. Jacques Chirac januárban kijelentette, hogy a tiltás tovább már nem felel meg a mai világ realitásainak. Gerhard Schröder német kancellár úgy nyilatkozott legutóbbi kínai látogatásakor, hogy az embargót fel kell oldani. Ezt Kína már hivatalosan is kérte az Európai Uniótól. Éppen ezért nagy volt a várakozás az idei EU-Kína csúcs elôtt, s a legtöbb elemzô biztosra vette, hogy be is jelentik az embargó végét. Ehhez képest Javier Solanának jutott a hálátlan szerep, hogy sûrû kéztördelések közepette elmondja, bár sokan nagyon szerették volna, mégsem törölhetik el az embargót. A kínai sajtó nem lendült támadásba, tudomásul vették a történteket. Mindenki tudta azonban, hogy a britek állnak az ügy hátterében, s miután ez ennyire nyilvánvaló lett, további folyamatok indultak el. Egyrészt ott van a brit renomé kérdése, amelyet Kínában kezelni kell. A pekingi diplomácia nem egy odadörgölôs fajta, de azért mindig lehet tudni, merre dôl a kredenc. Másrészt a brit kormány is belekez-

38


dett néhány sasszéba Európa felé, s a kínai fegyverembargó ügye ehhez eléggé kézre esett. Júniusban mindenesetre a pekingi zuhanyhíradó már azt susogta, hogy Tony Blair beadta a derekát. Mindenesetre, amikor ez a cikk nyomdába került, a fegyverembargó még létezett. A kínaiak a jelek szerint egyébként elég jól kiismerik magukat a brüsszeli bürokráciában, s az Unióval való kapcsolataik formai kereteit nagy kedvvel építik ki hasonló szellemben. A legfelsô szinten létezik a Kína-EU csúcs, amelyet évente tartanak meg. Az EU minden fôbiztosához is szerveznek egy-egy szakmai csúcsot, szabályzatokban állapítva meg, hogy pontosan kik a partnerek, milyen hatáskörökkel, kinek a felügyelete alatt. Tömegével szervezik a szakirányú konzultációkat, konferenciákat az élet minden területén, melyek szellemi beállítása a jelenlegi fázisban az, hogy a kínaiak tanulnak az európaiaktól. Ez annyiban feltétlenül igaz, hogy a kínai jogrend, a vállalati világ, a munka világa éppen totális rekonstrukció alatt áll, s ebben a folyamatban minden tapasztalatra szükség van. Ugyanakkor az európaiak számára is roppant fontos, hiszen ôk Kínát, az új cselekvési teret próbálják megtanulni. Hozzád mérem magam. A kínai vezetés politikájának egyik megkerülhetetlen sarokpontja a technológiai fejlôdés, a bejutás a világ élvonalába. Ennek roppant fontos következménye, hogy a kínaiak szemében rendkívül felértékelôdnek azok, akiktôl élenjáró technológiákra lehet számítani. Ma már nagy központi megrendelésekben csak azok reménykedhetnek, akik hajlandók a technológia átadására is. A másik út, hogy arra ösztönzik a világcégeket, telepítsenek fejlesztési központokat Kínába. Ráadásul ez az ösztönzés ma már nem is igazán kedvezményekkel, hanem egyszerûen elvárásokkal mûködik. Sôt, vannak olyan területek, ahol már maga az üzlet kényszeríti ezt ki, hiszen akkora a tülekedés a nyugati, s ma már a kínai vállalatok között. Ma a nyugati vállalatok és a fejlesztôközpontok jelentik Kínában a leghatékonyabb menedzserképzést. Európa ráérzett itt egy elônyre. Az Európai Unió vízumpolitikája ugyan szigorú, ám végsô célja mégiscsak a vízumkiadás. Ez a kijelentés, bármilyen triviálisnak is tûnik, alapvetô, hiszen a kínaiak úgy érzik, az amerikai vízumpolitika alapvetô célja megakadályozni, hogy kínaiak az Egyesült Államokba utazzanak. Ez a tény a mi szempontunkból itt azt jelenti, hogy míg az amerikai vállalatoknak jelentôs nehézséget okoz, hogy saját munkatársaikat tréningekre vagy tárgyalásokra Amerikába vigyék, addig Európában ez járható út. S gyakorlatilag ugyanez a helyzet a diákokkal. Amíg még néhány évvel ezelôtt is a Nyugat a kínaiak szemében tulajdonképpen keletre volt, mert kizárólag az Egyesült Államokat jelentette, addig mára Európa nagyon komolyan felkerült a térképre. Például tíz évvel ezelôtt néhány tucat kínai tanult Írországban, ma negyvenezer. Az EU politikája általában is jobban kedvez a kínai technológiai felzárkózásnak, mint az amerikai. Brüsszelben szinte általános nézetnek mondható, hogy a robusztus kínai növekedés kedvezô az Unió gazdasági lehetôségei szempontjából. Talán ennek köszönhetô, hogy jóval kevesebb a kínaiakat érô dömpingvád, s Peking sokkal könnyebben tud bekapcsolódni közös projektekbe az európaiakkal, mint az amerikaiakkal. Jó példája ennek a talán legfontosabb európai-kínai technológiai kapcsolat, a Galileo-program. Jelen pillanatban alapvetôen két jelentôs mûholdas navigációs rend-


39

szert fejlesztenek a világon, az amerikai GPS-t és az európai Galileót. Kína ez utóbbiba szállt be 200 millió euró erejéig. Itt nyilvánvalóan a végsô kínai cél egy saját rendszer kifejlesztése lenne, s minden bizonnyal a Galileót ítélték meg úgy, hogy onnan technológiához juthatnak. De – hogy a kínai mentalitást szemléltessük – keményen meg is versenyeztetik az európaiakat a zsírosabb falatokért. A világ talán legjelentôsebb közeljövôbeni vasúti beruházása lesz a Sanghaj-Peking vonal, ahová élvonalbeli technológiát kívánnak telepíteni. Elôször az vetôdött fel, hogy mágnesvasút lesz, ám a horribilis költségek miatt ettôl elálltak. (Ez azt jelentette, hogy egy német álom máris elmúlt.) Most három szupergyors technológia versenyez egymással: a francia TGV, a német ICE-3 és a japán Shinkansen. A japánokat könnyen lehet, hogy hamar kiszórják, hiszen alapvetô feltétel a technológiatranszfer, s ettôl ôk vonakodnak. Maradnak a franciák és a németek, s ha ideírjuk, hogy a beruházás becsült értéke 12 milliárd dollár, ez már önmagában is megmagyarázná, miért is beszélnek Kína Évérôl ezekben az európai országokban. Olyannak fogadj el, amilyen vagyok. Kína ugyan még 1975-ben létesített diplomáciai kapcsolatokat az akkori Európai Gazdasági Közösséggel, mai EU-politikája nagyjából 1998-tól kezdôdôen alakult ki. Ennek két fontos összetevôje van. Nagyjából ekkorra alakultak ki a kínai gazdaság ma is meghatározónak tekinthetô gazdaságijogi keretei, s nagyjából ekkorra érett meg a helyzet arra, hogy a Nyugat óvatosan elkezdje respektálni Kína politikai igényeit. Ismeretes, hogy 1989 után szinte a nullára zuhantak a kontaktusok, s igaz, ami igaz, a kínai vezetés álláspontja máig nem változott a Tienanmen tér ügyében. Az idén június 4-én, a represszió tizenötödik évfordulóján természetesen elôkerültek a nyugati lapok szerkesztôségeiben azok a fotók, amelyeken Zhao Ziyang, késôbb leváltott pártfôtitkár drámai beszédben kéri a téren a diákokat, hogy térjenek vissza az egyetemekre, mert nem tudja megvédeni ôket. Ez nem egyszerû történelmi emlékezés. A képen ott áll Zhao háta mögött a titkára, egy szemüveges fiatalember, bizonyos Wen Jiabao, aki ma nem más, mint az ország miniszterelnöke. De Wen nemrégiben, igen ritka interjúi egyikében azt mondta a Washington Postnak, hogy helyes döntés volt az 1989-es, mert megóvták az ország stabilitását. Kína az EU-politikájáról szóló „fehér könyvben” tételesen felsorolja, melyek azok a politikai igények, melyek követését elvárja az EU-tól. Ezek élén természetesen az „egy Kína” elv áll. Ez alapvetôen nem jelent mást, mint hogy Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintik, de a dokumentum semmit nem bíz a véletlenre. Nagyon fontosnak minôsíti, hogy semmilyen tajvani politikai személyiség ne utazhasson az EU-ba, ne támogassák Tajvan felvételét a nemzetközi szervezetekbe, s ne adjanak el neki semmilyen fegyvert. Az igazság az, hogy az utóbbi idôben az EU tagállamai ezeket elég szigorúan be is tartják. Néha az Európai Parlament próbálkozik meghívásokkal, de a viziteket többnyire Belgium és Brüsszel városa rövidpasszos összjátékokkal meghiúsítja. Idônként az Egyesült Államok felfelmelegíti Tajvannak az Egészségügyi Világszervezetbe (WHO) történô felvételét, s ehhez keres partnereket Európában is, de aztán saját maguk meggondolják. Az Európai Unió, s fôképpen nagyobb tagállamai rendszeresen és demonstratívan állnak ki az egy Kína elve mellett. Chirac még

40


George W. Busht is lekörözte, olyan vehemenciával ítélte el Chen Shuibian tajvani elnök függetlenségi aspirációit. Nem sokkal a tajvani választások elôtt a francia és a kínai flotta egységei közös mentôgyakorlatokon vettek részt nem túl távol Tajvan partjaitól. Bonyolultabb, bár kevésbé intenzív ügy Tibet problémája. A kínaiak nagyon pontosan látják, hogy világszerte meglehetôsen népszerû a Dalai Láma mint vallási vezetô. Messze nem ilyen egyértelmû az úgynevezett számûzött tibeti kormány helyzete, amelynek gyakorlatilag semmilyen legitimitása nincs. Peking semmiféle kormányt nem számûzött Tibetbôl, az önszorgalomból alakult Indiában azokból, akik ott voltak. A „fehér könyv” éppen ezért azt kéri, hogy az EU ne lépjen semmilyen kapcsolatba ezzel a bizonyos kormánnyal, és ne szolgáltasson semmilyen lehetôséget a „Dalai klikkjének” szeparatista tevékenységéhez. Vagyis nem teszi a töréspontba magát a lámát mint vallási vezetôt. Természetesen a kínai diplomácia heves aktivitást fejt ki mindig, hogy ne adjanak a lámának vízumot, ne fogadják – több-kevesebb sikerrel. Emellett Peking bátorítja az európai vezetôket, hogy látogassanak el Tibetbe, ismerkedjenek meg az ottani helyzettel. A magas szintû vizitek Tibetbe azonban egyáltalán nem jellemzôk. A kínai dokumentum nem kerüli meg az emberi jogok kérdését sem. Megállapítja, hogy sok dologban egyetértenek az EU-val, sok dologban viszont nem. Dicséri ugyanakkor az Uniót, mert általában konzultációk útján, a konfrontációkat kerülve igyekszik megoldani a felvetôdô problémákat. Kína a kilencvenes évek végére vívta ki magának ezt a pozíciót, vagyis, hogy alapvetôen nem támadják emberi jogi teljesítménye miatt, bár többnyire felvetik vele szemben a kritikákat. A kínai vezetés álláspontja ma az, hogy az országban minden a törvényesség körülményei között zajlik, s ha netán nem, azt a törvényesség körülményei között korrigálják. Nyugati álláspontról nézve elsôsorban maguk a törvényi keretek lennének bírálandók, ebbe azonban a nyugati kormányok nem szívesen mennek bele. Így általában egyes konkrét esetek megoldásában próbálnak fellépni. Néha sikerrel, néha nem. Egy azonban biztos: ezek az eseti fellépések a kínaiaknak nem tûnnek rendszerszerûnek, nem tûnnek elvszerûnek, s többnyire úgy könyvelik el azokat, mint az aktuális politikai konjunktúra által igényelt kötekedéseket. Kína tehát elôfeltételként alapvetôen azt várja el az Európai Uniótól, hogy fogadja el annak, aminek Kína tartja magát. Fogadja el a mai határait, beleértve Tajvant, fogadja el, hogy saját érdekei vannak, hogy saját politikai berendezkedése van, hogy saját törvényei vannak. Fogadja el tehát a saját maga által körülírt szuverenitását. Kína többnyire mindenkitôl ezt várja el, s jó ideje nagyjából meg is kapja. Az Európai Uniótól szinte hibátlanul megkapja. Cserében pedig Kína ugyanezt kínálja, legfeljebb partnerei többségénél nem ennyire bonyolult ez a bizonyos szuverenitás. „Van egy általános érzés Európában: ha Kínának jól megy, az jó nekünk” – mondta nemrégiben Chris Patten, az Unió külügyi fôbiztosa, aki nem mellesleg Hongkong utolsó brit kormányzója volt. „S geostratégiai értelemben – folytatta Patten – ami Európában történik, annak rendkívüli a fontossága Kína számára.” S Patten ki is mondta, mirôl szól a történet: a kínaiak egy multipoláris világban gondolkodnak, amiben igen jelentôs szerep jutna Európának.


41

Lehetnél szebb is. A gazdasági érdekek ma már a hétköznapok szintjén kapcsolják össze Európát Kínával. A viszony természetesen ma még nélkülöz bizonyos egyensúlyi elemeket. Európa fôképp befektetésekkel operál Kínában, míg a kínaiak fôképp exporttal jelentkeznek Európában. Ez tulajdonképpen normális fejleménynek tekinthetô a kínai fejlôdés jelenlegi szintjén, de az elkövetkezô egy-két évtizedben jelentôs változások várhatók. Már ma is vannak elszigetelt próbálkozások olyan üzletekre, amelyekben nagy kínai cégek kisebb európai vállalatokat vásárolnak meg. Ez azonban ma még nem több, mint hogy a lábukat próbálják meg letenni európai földre. Ezeknek a vásárlásoknak általában nincs szigorúan üzleti értelmük, s ezt meg is mondják. Sokan tudják a világban, de leginkább a kínai menedzserek: manapság egyetlen szöget sem éri meg Kínán kívül beverni. A kínaiak robusztus exportálási hajlandóságának azonban sokan nem örülnek. Sorjáznak az antidömping-eljárások. Európa ebben a tekintetben nem annyira agreszszív, mint az Egyesült Államok. Amerikában jelenleg 52 eljárás fut, míg Brüsszelben csak 32. Pekingben azonban természetesen ezt is sokallják. A kínaiak elkeseredett kísérleteket folytatnak, hogy az EU ismerje el a gazdaságukat piacgazdaságnak. Ez nem büszkeségi ügy, hanem ebben az esetben a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) rendje szerint megváltoznának a vele kapcsolatos dömpingszabályok, s sokkal nehezebb lenne megindítani az eljárásokat. A legutóbb ebben a tárgyban született brüszszeli jelentés azonban visszautasítja ezt az igényt. Az Unió elismeri, hogy Kína gazdasága jelentôsen elôrehaladt az elmúlt években, de négy területen is olyan hiányosságokat nevez meg, amelyek nem teszik lehetôvé a piacgazdasági státus megadását. Való igaz, az Unió felvetései olyan területeket érintenek, amelyek komolyan megnehezítik az európai vállalatok mûködését a kínai piacon, s valóban nem igazán piacgazdasági jelenségek. Az elsô, hogy nagyon sok az állami vállalat, amelyek ugyan elvileg ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a privát cégek, de azért csak tartja magát az a nézet, hogy ez nem teljesen így van. Kína roppant óvatosan halad elôre a privatizáció területén, s a kommunista párt központi bizottsága nemrégiben ki is mondta, hogy az állami tulajdonnak meghatározónak kell maradnia. Az állam egyébként nagyon változatos utakon gyakorolja tulajdonosi jogait, vagyonkezelô szervezeteken, minisztériumokon, helyi kormányzatokon, városi ügynökségeken keresztül. Sokszor egy-egy cégnek több, számos esetben ellenérdekelt állami tulajdonosa is van. A második uniós kifogás, hogy Kínában a vállalatvezetés általános színvonala nem kielégítô. Ez a probléma szorosan összefügg az elôzôvel. Arról van szó nevezetesen, hogy a piac számos területén a deformált viszonyoknak köszönhetôen nem jelenik meg a piaci érdek, nem tiszták a piaci viszonyok, nem piaci szempontú a hitelezés. Nincsenek megfelelô minôsítô rendszerek, nem ellenôrizhetô a vállalatok pénzügyi és tôkehelyzete. Ennek megfelelôen a vállalatok irányítása nem a modern nyugati módszereket igényli, hanem sokkal inkább a politikai kapcsolatépítést, a kijárást, a lobbizást. A nyugati cégek számára ez kifejezetten hátrányos körülményt jelent, bár a tapasztalat az, hogy az élet gyorsan rákényszeríti ôket az alkalmazkodásra. Természetesen más dolog azonban a napi boldogulás, és megint más a jövô mûködési elveinek kialakítása.

42


Az Európai Unió megjegyzi továbbá, hogy Kínában a tulajdonosi jogok védelme nem elég erôs, s a csôdeljárás megindítása igen bizonytalan. A parlament a tavasszal módosította az alkotmányt, s belekerült, hogy a magántulajdon ugyanolyan védelmet élvez, mint az állami. Ez rendkívül fontos lépés, bár még csak általános szabályozás. Valószínûleg igen hosszú idôt igényel majd, amíg a minden részletre kiterjedô törvények megszületnek, s akkor még az igazságügyi gyakorlatról nem is beszéltünk. A kínai vezetés elszántnak tûnik ezen a területen, de épp a csôdeljárások mutatják, hogy a dolgok milyen bonyolultak. Ha egy nyugati normájú szigorú csôdtörvényt és csôdgyakorlatot ráeresztenének a kínai gazdaságra, annak beláthatatlan következményei lennének. Igaz viszont, hogy a jelenlegi átmeneti és átláthatatlan periódus nem kizárólag a stabilitás fenntartásában, hanem a felelôsségek és kötelezettségek vállalása elôli elmozgásban is nagy lehetôségeket nyújt. Végül a negyedik kifogás a pénzügyi szektor átláthatatlanságát panaszolja. Ezen a téren óriási változások történnek. Megteremtették a jogi körülményeit a bizonyos nyugati minták alapján mûködô jegybanknak, létrehozták a pénzügyi felügyeleteket, s óvatosan megindult a bankprivatizáció. Itt azonban megint csak az a helyzet, hogy ha a nagy állami bankokat egyik napról a másikra elkezdenék a nyugati normák szerint szabályozni, azok pontosan az egyik napról a másikra omlanának öszsze. Mindenki tudja, hogy rendkívül veszélyes mértékû a rossz hitelek állománya, s bár nagyon nagy erôket mozgatnak meg, mérséklése igen-igen lassú ütemû. Az állam láthatatlan keze pedig jól láthatóan dolgozik a bankszektorban. A túlpörgô gazdaság lehûtésének legfontosabb eszköze, hogy központilag tiltották meg bizonyos ágazatokban a hitelezést. Összefoglalva: az Európai Unió kritikája alapos. A kínai magyarázatok helytállóak. Vagyis a helyzet az, hogy Kína a piacgazdasági státust egyelôre nagyon jogosan nem kapja meg Brüsszeltôl. Ehhez képest elég szánandók azok a felvetések, hogy már vannak országok, amelyek megadták ezt. Pontosan három: Új-Zéland, Szingapúr és Malajzia. Ez nem igényel kommentárt. Kétségtelen, hogy a kínaiaknak könnyebb lenne az életük a dömping-eljárások területén, ám nyilvánvaló, hogy a Brüsszelbôl jelzett problémák megoldása alapvetô érdekük. Európa, s még többször az Egyesült Államok, sokszor áll elô olyan kritikákkal, amelyeken látszik, hogy kötekedés, vagy valamilyen aktuális otthoni probléma megoldását célozza csak. Az is igaz, hogy Kínának is van ereje a WTO-tárgyalásokon, s a Nyugat cancúni kudarcában múlhatatlan érdemei voltak. A mai világpolitikai és világgazdasági helyzetben Kína és az Európai Unió nagyon hasonló pozícióban látja magát, s nem véletlenül igyekszik a mind szorosabb kapcsolatok kialakítására. Ügyeik, konkrét, megoldandó problémáik többsége azonban eltér, távol esik egymástól. Ez egyrészt megkönnyíti a kapcsolatok építését, hiszen ritkán alakulnak ki masszív szembenállások, másrészt azonban számos eszközt ad a felek kezébe, amelyek kockázat nélkül használhatók, ha valamikor mégis a nézeteltérést látják üdvözlendônek. Tény azonban, hogy ez igen ritka, Kína és az Európai Unió meglehetôsen korrekt eszközökkel mûködik együtt. A lendületet valójában mindig mind a két félnek az Egyesült Államokhoz való viszonya képes befolyásolni. Washington a Távol-Keleten számos kérdésben a „húzd meg – ereszd meg” taktikáját alkalmazza. Elítéli a tajvani függetlenedési törekvéseket, de fegyvereladásokról


43

tárgyal, nem emlegeti Tibetet, de fogadja a Dalai Lámát, hol kifogásolja az emberi jogok kínai helyzetét az ENSZ megfelelô szervezetében, hol nem. Az Európai Unió általában távolról követi ezeket a folyamatokat, ha teheti, nem reagál. Kína ugyancsak nem kíván komolyan megjelenni az atlanti kapcsolatok fordulatainál, de gesztusokkal, idôzítésekkel általában jelzi, hogy a többpólusú világot tartja az ideális jövônek.

44

FÓRUM Az Európai Tanács 2004. június 17–18-ai ülésén, Brüsszelben, a tagállamok állam- és kormányfôi megegyezésre jutottak az Európai Alkotmányszerzôdés végleges szövegérôl. Ezzel a tagállamok számára új fejezet kezdôdik az európai alkotmányozási folyamatban. Egyrészt szükség van arra, hogy a sikeres ratifikáció érdekében az uniós tagországok lakossága is megismerhesse az Alkotmányszerzôdésben foglaltakat. Másrészt az Európai Alkotmány megszületése több tagállamban is felvetheti a tagállami alkotmányok vizsgálatának, esetleges módosításának kérdését. E kérdéskör aktualitása és az ezzel kapcsolatos nézôpontok sokszínûsége indokolttá tette, hogy lapunk most induló Fórum-rovatában elsôként az e témával összefüggô szakmai vélemények megjelenítésének adjunk tág teret.

KILÉNYI GÉZA

Gondolatok az új alkotmányról A címben megjelölt tárgykörrôl bôségesen lennének gondolataim. Tudomásul kell azonban vennem a rendelkezésemre álló terjedelem korlátait. Ezért kénytelen vagyok arra szorítkozni, hogy egy-két – általam különösen fontosnak ítélt – tárgykörben tézisszerûen kifejtem álláspontomat, más témákban jórészt egy-egy illusztráció felvillantásával igyekszem gondolatokat ébreszteni.

1. Kezdjük talán az alapkérdésnél: szüksége van-e az országnak új alaptörvényre? A választ illetôen nem csupán a publicisztikában, hanem a tudomány világában is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik hallani sem akarnak az új alkotmányról. Ha ilyen nézettel szembesülök, óhatatlanul „déja vu” érzésem támad. Egy ilyen korszakot ugyanis már átéltem. A múlt század nyolcvanas éveinek elején és közepén „tabu” volt új alkot-

mányról beszélni. Miközben tehát tudományos kutatóknak egy elkötelezett csapata gôzerôvel dolgozott az új alaptörvény elméleti alapjainak kimunkálásán, e tevékenységet „Az Alkotmány továbbfejlesztésének megalapozása” fedôcím alá kellett rejteni. A pártállam urai – valljuk be: nem minden alap nélkül – a szocialista társadalmi berendezkedést féltették az alkotmányozástól. Ma mások és más okból berzenkednek. Egy ismert közíró – tanult szakmáját tekintve történelemtanár – odáig elment, hogy „a rendszerváltás óta kiválóan szolgáló magyar alkotmányos intézmények szétzilálását” véli meghúzódni minden változás mögött. Jómagam – talán azért, mert valami keveset konyítok az alkotmányjoghoz, s folyamatosan figyelemmel kísérem nem csupán a magyar közélet rezdüléseit, de a különbözô európai országok alkotmányfejlôdését is – óvakodva hajigálnám a „kiváló” jelzôt. (Persze lehet, hogy a nézetkülönbségnek sokkal prózaibb oka van. Egy egyetemi tanárnak óhatatlanul magasabb a követelményszintje, mint

FÓRUM

45

középiskolában okító tanártársának.) tagállamok alkotmányai. Az elôbbi testeEmellett az a véleményem, hogy napja- síti meg a stabilitást, az utóbbiak pedig inkban semmi alapja sincs a demokrati- a megváltozott viszonyokhoz való – vikus jogállam féltésének, mivel azok, akik szonylag gyors – igazodást. Nos, a tagáljobbítani akarják, legalább annyira szívü- lami alkotmányok a legújabb alkotmánykön viselik a sorsát, mint akik csupán ag- fejlôdés színvonalas termékei, a legmagasabb követelményszintnek is megfelelgódnak érte. Hasonló tôrôl fakad egy tanult kollé- nek. Van olyan tagállam, amely már a hegám vélekedése is. Szerinte mi – a tu- tedik alkotmányát nyüvi. Maradjunk tedomány jámbor és méltatlan mûvelôi – hát annyiban: az alkotmányozás tárgyhajlamosak vagyunk túlzásokba esni és körében senkitôl sem szabad igénytelenindokolatlanul magas követelményt tá- séget tanulnunk, de ha már erre vetemasztani az alaptörvénnyel szemben. mednénk, lehetôleg ne az amerikai jogáNézzük csak meg az amerikai alaptör- szokat válasszuk tanítómesterül. vényt: azt derék farmerek fabrikálták, és Egy másik – magánjogot – tanult kolmégis megért már jóval több, mint két- légám úgy véli: a magyar Alkotmány úgy száz esztendôt. Jelentem alássan, ezt a jó, ahogyan van, ha pedig netán mégsem, dolgot mi már nagyon régen megnéztük, az Alkotmánybíróság majd helyükre teméghozzá akként, hogy nem átallottunk szi a dolgokat. E felfogásával nem áll elolvasni holmi eredeti jegyzôkönyveket egyedül: udvara van római jogászok és sem. Ezekbôl kitûnt: az „alkotmányo- civilprocesszualisták körébôl. Épp ezért zó atyák” ülésein gyakran annyian lé- erre a nézetre a késôbbiek során még zengtek, mint a magyar parlamentben a visszatérek. Magyar Tudományos Akadémia elnökéVégül vannak fanyalgók, akik monek a tudomány helyzetérôl szóló tájé- nomániásan ismételgetik az elkoptatott koztatója alkalmával szoktak. (Ja kérem, közhelyet: nincs alkotmányozási szüka termést be kell takarítani.) Szóval ez séghelyzet. Nos, velük – legalábbis a a „farmer alkotmányozás” nagyon szép ténykérdésben – nem csupán egyetértek, legenda, tökéletesen beleillik az Újvilág de még túl is licitálom ôket. Nem csupán nem túlságosan hosszú történetébe. alkotmányozási szükséghelyzet nincs, de Összesen egyetlen ponton hibádzik kis- még alkotmányozási helyzet sincs. A nép sé: tudniillik nem igaz. választott képviselôi ugyanis egyfelôl Közelebb áll az igazsághoz az a verzió, abban is képtelenek megegyezésre jutmiszerint egy Jefferson nevû úriember ni, hogy – Mátyás király után igazodva – megunta, hogy hol a vetés, hol a kapálás „hol kél fel a Nap?”, másfelôl pedig immár miatt nem halad az alkotmányozás, el- huzamos ideje sokkal fontosabb dolgokvonult tehát vidéki magányába és megírt kal vannak elfoglalva. Azt próbálják kideegy normaszöveget. (Aki nem hiszi, láto- ríteni: melyik képviselô vagy államtitkár gasson el a Virginia Egyetemre, ott szí- másodfokú unokahúga dolgozik portási vesen szolgálnak részletes adalékokkal.) minôségben annál a kft-nél, amely nemEgyébként pedig az Egyesült Államok al- régiben százezer forintos szerzôdést kökotmányáról köztudott, hogy „kétfedelû” tött a lidércfalvi önkormányzattal a polalaptörvény: felül helyezkedik el a szö- gármesteri hivatal mellékhelyiségének vetségi alkotmány, alatta pedig az egyes szippantási feladataira nézve. (Bizony,

46


bizony, vigyázni kell ám az adófizetôk ját jelöli ki. Ahhoz bizony igazodnia pénzére! Persze az sem baj, ha a politikell az új jogalkotási törvénynek, az kai vetélytárs a szippantásból kifolyólag alkotmánybírósági törvénynek, a vánémileg besározódik.) lasztójogi reformnak, hogy csak néHa tehát valóban ez a helyzet, ha behány példát említsek. (Csak emlékezlátható idôn belül nincs reális esélyünk tetôül: az 1989 januárjában elfogaegy új alkotmányra, érdemes-e erre a tédott egyesülési jogi, gyülekezési jogi mára szót vesztegetni? törvény, továbbá az AlkotmánybíróÉn mindazonáltal szeretném rábírni ságra vonatkozó legfontosabb rentisztelt olvasóimat, hogy itt és most ne delkezéseknek az Alkotmányba való tegyék le ezt a szerény irományt, hanem beemelése pontosan beilleszkedett a olvassák végig. Nincs hozzá sok érvem, formálódóban lévô alkotmányozási de ami van, azt leírom. koncepcióba.) • A nyolcvanas évek legelején – ha egy- Ha tehát továbbra is megtisztelnek fiáltalán lehetséges – még kevésbé volt gyelmükkel, megpróbálom felvázolni, alkotmányozási helyzet, mint jelenleg. hogy jómagam – s nem kevés közjogász Mi ennek ellenére munkához láttunk. társam, tôlem teljesen függetlenül – miA többi már ismert. (Mielôtt valaki ért mond kategorikus igent a tulajdonfélreértené a szavaimat: nem mi hoz- képpeni alapkérdésre. A felsorolást hátuk létre a helyzetet, hanem a törté- rom olyan érvvel kezdem, amelyet én nelem. Mi csak ahhoz járultunk hozzá, sem tartok perdöntônek, de figyelmen hogy a feladat ne érjen bennünket fel- kívül hagyhatónak sem. készületlenül.) a) Hatályos alaptörvényünk már pre• Az, hogy tiszteletreméltó politikusa- ambulumában deklarálja önnön ideigink mit csinálnak, legyen az ô dolguk lenességét. Vajon meddig akarunk még és felelôsségük. Adjanak majd számot egy ideiglenes alkotmány árnyékában róla, ha idézést küld nekik az égi Bíró. élni? Ám a jogászi szakmának is megvan a b) Ha már az árnyékról esett szó: maga feladata és felelôssége. A szak- az Alkotmány címében az 1949. évi XX. mai-tudományos elôkészítés aligha- törvényre való utalást a legjobb akaratnem reánk hárul, s e téren már most tal sem tudom másnak, mint árnyéknak bôségesen akad tennivaló. nevezni. Az 1949. évi XX. törvény ere• A földközi-tengeri kikötôkben még a deti tartalmának ugyanis nagyjából anyvitorlás hajók korából fennmaradt egy nyi köze van a hatályos alaptörvénytengerészmondás, amely fölöttébb hez, mint a boldogult Enver Hodzsának megszívlelendô. Úgy hangzik: egyet- volt a demokratikus jogállamhoz. Az len szél sem jó annak a kapitánynak, Alkotmánybíróság már mûködésének aki nem tudja, hogy merre tart. elején leszögezte: noha formálisan az • Azt, hogy mikor lesz jó széljárás az 1989. évi XXXI. törvény csupán egy az alkotmányozáshoz, nem tudom meg- 1949. évi XX. törvényt módosító több jósolni. De folyamatosan tudnunk tucat törvény közül, jelentôségét és az kell, hogy merre tartunk. Ha másért általa bevezetett változások körét és nem, azért, mert a követendô irány mélységét tekintve felér egy új alkotnem csupán a leendô alkotmány út- mánnyal.

FÓRUM

47

c) A demokratikus jogállamok alkot- nevezett „kétharmados” törvények esemányait az jellemzi, hogy az alapvetô jo- te. Jómagam – a francia organikus törgokról szóló fejezet az alkotmány elején vények mintájára – szerettem volna ak– az államszervezetre vonatkozó fejeze- ként tehermentesíteni az Alkotmányt, tek elôtt – helyezkedik el. A mi Alkotmá- hogy egyfelôl az alaptörvény, másfelôl az nyunkban azonban szemérmesen meg- „egyszerû” törvények között legyen egyhúzódik az alaptörvény végén, XII. feje- néhány, csak minôsített többséggel elfozetként. Ez a szerkezet az egykori szo- gadható fontos közjogi törvény, amely az cialista országok alkotmányaira volt jel- Alkotmánnyal együtt mintegy a magyar lemzô. közjog „felsôházát” alkotja. (Akkortájt – Azt javasolom: ezen a ponton álljunk mint az új alkotmány elôkészítéséért felemeg egy szóra. Mindazt, amit az a)–c) lôs igazságügyminiszter-helyettesnek – pontban felvázoltam, már 1989-ben volt némi közöm az alkotmányozáshoz.) nem csupán tudni lehetett, de ténylege- Munkatársaim és én öt ilyen különleges sen tudtuk is. Az akkori ellenzék azon- jogállású törvényben gondolkoztunk: a ban presztízskérdést csinált abból, hogy bírósági, az ügyészségi, az önkormány„ne ezek a csúnyák alkotmányozzanak, zati, az alkotmánybírósági és a választóhanem majd mi!” Mivel pedig az alapjogi törvényben. Igen ám, csakhogy a potörvény tartalma teljesen kicserélôdött, litika – egészen más motiváció által vezémuszáj volt legalább ezt a három árnyé- reltetve – lecsapott az ötletre. Akkoriban kot megôrizni, annak érdekében, hogy ugyanis senki sem tudta megjósolni az az 1990-ben létrejövô új parlamentnek elsô szabad választások kimenetelét. is legyen valamilyen – bármilyen for- Épp ezért az egymással szembenálló femális – tennivalója. Igen ám, csakhogy lek szerették volna bebiztosítani magu1990 nyarára elmúlt „a kegyelem pilla- kat arra az esetre, ha – reményeiktôl elténata”, s a kilátásba helyezett új alkot- rôen – alulmaradnak a megmérettetésmányból végül is nem lett semmi. Sajnos nél. Emiatt napról napra nôtt az akkor mindmáig. még „alkotmányerejû törvénynek” neveAkkor hát térjünk át a fajsúlyosabb zett jogszabállyal szabályozható tárgyérvekre! körök száma. Szegény Antall József d) Az Alkotmány egyetlen fejezete este még örült a választási gyôzelemnek, sem úgy jó, ahogyan van, mindegyik ki- másnap reggel arra ébredt, hogy az orsebb-nagyobb korrekcióra szorul. Ezt a szág kormányozhatatlan, hiszen minden sommás véleményt néhány érvvel és il- valamirevaló döntéshez az összes képvilusztrációval szeretném alátámasztani. selô kétharmadának támogatására lett • Az 1989. évi XXXI. törvény egy poli- volna szükség. Elkerülhetetlen volt tetikai alkufolyamat terméke volt, amely hát az a – késôbb alkotmánymódosítása Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain jött ként is testet öltô – politikai megállapolétre. Jó néhány rendelkezését egy adott dás, amely kidobta a jogrendszerbôl az – akkor fennálló – politikai helyzethez alkotmányerejû törvényt, helyébe a jeszabták. E helyzeten már réges-rég túl- len lévô képviselôk kétharmados támojutottunk, ám az említett, ma már anak- gatását élvezô törvényt állította, s néronisztikus rendelkezések fennmarad- miképp csökkentette a csak ekként szatak. Ehhez a legjobb illusztráció az úgy- bályozható tárgykörök számát. Ez va-

48


lamifajta könnyebbséget hozott a kor- Vissza kellene tehát térni az eredeti szakmány számára, de a problémát nem ol- mai koncepcióhoz: legyen öt „kétharmadotta meg. A probléma lényege pedig dos törvény”, s ne több. az, hogy a kivételes helyzeteket leszá- • Az 1989. évi XXXI. törvény több mítva – az 1994–1998-as ciklus ilyen új – Magyarországon elôzmények nélvolt – a mindenkori kormány képtelen küli – jogintézményt vezetett be (pl. megvalósítani programját, hiszen ahhoz Alkotmánybíróság, ombudsman) ameaz ellenzék (vagy legalább egy része) lyekkel kapcsolatban nem voltak, mert szavazataira is szükség van. Valójában nem is lehettek hazai tapasztalatok, toazonban a helyzet még ennél is rosz- vábbá visszahozott olyan jogintézmészabb, hiszen nem csupán a „politikai” nyeket (pl. köztársasági elnök, Állami töltetû törvények jelentôs részének el- Számvevôszék), amelyek valamikor fogadásához kell a kétharmados több- már léteztek ugyan nálunk is, de azuség, hanem olyan, kifejezetten „szak- tán több évtizedes szünet következett, mai” törvényekhez is, mint pl. a jogal- ezért az alkotmányszerkesztôk frissnek kotásról szóló törvény. Ekként pedig a mondható hazai tapasztalatokra nem túlzásba vitt „kétharmadosság” gyakor- támaszkodhattak. Az említett jogintézlatilag megbénítja a törvényalkotást, hi- mények tekintetében nem lehetett mást szen amit nem lehet „feles” törvénnyel tenni, mint messzemenôen támaszkodeldöntetni, azt jószerével nem is nagyon ni a külföldi jogi szabályozásra és gyaérdemes az Országgyûlés elé terjeszteni. korlati tapasztalatokra, s azok figyelem(Megtörtént már, hogy a kormányváltás bevételével megkísérelni a magyar közután az új kormány érdemi változtatás jogi hagyományokhoz némiképp igazonélkül terjesztette az Országgyûlés elé dó, s az adott politikai helyzetben elfoaz elôdje által kidolgozott törvényjavas- gadhatónak tûnô szabályozás kialakítálatot, az ellenzék pedig habozás nélkül sát. Az azóta eltelt másfél évtized alaplesöpörte a – tulajdonképpen – saját tu- vetôen igazolta az említett jogintézmélajdon elmeszüleményét. Ez ékesen bi- nyek létjogosultságát: azok a magyar zonyítja: a nemleges szavazatok mö- jogállami intézményrendszer tartópillégött gyakran nem érdemi véleménykü- reivé váltak. Ugyanakkor – s ezt ôszinlönbség húzódik meg, mint inkább az tén, kertelés nélkül ki kell mondani – bia szándék, hogy az ügyeletes ellenzék zonyos részletkérdések tekintetében a borsot törjön a kormány orra alá, s egy- szabályozás megbukott. Ezt terjedeláltalán nem mellékesen erôt tudjon fel- mi okokból ismét csak egyetlen példámutatni saját szavazótáborának.) val illusztrálom. Az Alkotmánybíróságra Ezt ugyan már minden párt keserve- vonatkozó szabályozás kialakításánál sen megtapasztalta a saját bôrén, de el- 1989-ben nagy óvatosságra volt szüklenzékbe kerülve mégis foggal-köröm- ség, hiszen kényes volt az akkori helymel ragaszkodik a „kétharmados” sta- zet. Egyszerre kellett ugyanis létrehoztus quo fenntartásához, mert így módjá- ni az immár tényleges hatalommal renban áll „csípôbôl tüzelve” kilôni a vetély- delkezô, többpárti demokratikus parlatárs legfontosabb törvényjavaslatait. Ez mentet, továbbá annak kemény hatalaz ügyeletes ellenzéknek lehet, hogy jó, mi korlátját (ha így tetszik: ellensúlyát), az országnak azonban bizonyosan rossz. az Alkotmánybíróságot. Részben emiatt,

FÓRUM

részben pedig azért, mert még kísértett a dicstelen emlékû Alkotmányjogi Tanács szabályozási modellje – az utóbbi az Alkotmánybíróságról szóló törvényben is több helyen tetten érhetô – született meg az a döntés: az összes alkotmánybírót az Országgyûlés választja meg. Igaz ugyan, hogy ezzel azután az Országgyûlés el is lôtte a velük kapcsolatos puskaporát, hiszen az egyszer megválasztott alkotmánybíró tekintetében semmiféle személyzeti jogosítványa sincs, mi több, a testület tisztségviselôit is a teljes ülés, nem pedig az Országgyûlés választja meg, ám ez éppen elég: a képviselôk kétharmados támogatottsága nélkül senki sem öltheti magára a talárt. Az ebbôl eredô veszélyek nem egyszerre, hanem fokozatosan jelentkeztek. Abban, hogy az „alapító atyák” közé becsúszhatott egy-két markáns egyéniség, két tényezô játszott szerepet. Az egyik az volt: 1989 ôszén senki sem tudta, hogy milyen hatalom letéteményese az Alkotmánybíróság (nem csupán a magyar, hanem mindegyik). Talán egyesek az abszolút súlytalan Alkotmányjogi Tanács példája nyomán valamiféle „papírtigrisre” gondoltak. Másfelôl a pártok úgy vélhették: ha ôk valakit támogatnak a jelölésnél, az hálából afféle pártkatonaként viselkedik majd a testületben. Viszonylag rövid idô alatt kiderült, hogy mindkét feltételezés amolyan homokra épített vár. Ám ettôl kezdve a pártok már nagyon is résen voltak a jelölésnél, s fokozatosan itt is kialakult a „kétharmados” törvények kapcsán már jelzett effektus. Ez viszont a legkevésbé sem tett jót a testületnek. Mivel a parlamenti jelölôbizottságba minden frakció egyegy képviselôt delegálhat, fölöttébb furcsa helyzetek alakultak ki. Megtörtént például, hogy miközben a kormánykoa-

49 líció a képviselôk kétharmadát tudhatta maga mögött, a jelölôbizottságban kétharmados ellenzéki többség volt. Ennek a következménye az lett, hogy akit a jelölôbizottság jelölt, az nem kapta meg a plenáris ülésen a kétharmados támogatottságot, aki pedig megkapta volna, azt nem jelölték. Emiatt egyes alkotmánybírói székek évekig betöltetlenek voltak, ami mármár a teljes ülés megbénulásához (határozatképtelenné válásához) vezetett. Természetesen kialakult a szembenálló pártok között egyfajta alkufolyamat, aminek az volt a lényege: „ha ti elfogadjátok a mi jelöltünket, cserébe mi is elfogadjuk a tiéteket”. Magyarán: az eredményes jelöléshez konszenzusra volt szükség. Ezt azonban fölöttébb nehéz létrehozni, s eredménye akkor sem túl kedvezô az alkotmánybíráskodás szempontjából. A konszenzuskeresés ugyanis óhatatlanul magában rejti a kontraszelekció veszélyét. Könnyebb konszenzusra jutni ugyanis olyan személy tekintetében, akit – saját rokonságát leszámítva – senki sem ismer. „Eltöltött két évtizedet jogi végzettséghez kötött munkakörben, ezüstkanalat nem lopott, ô a mi emberünk”. De nincs ez másként a jelöltként szóba kerülô professzorok esetében sem: közülük pedig az van elônyben, aki „életét a tudománynak szentelte”, ami magyarul annyit tesz, hogy könyvei közül ki sem mozdulva figyelte – ha ugyan figyelte – a világ folyását, soha a közéletnek a háza táján sem járt. Márpedig nem biztos, hogy a békés és jámbor professzorok lesznek a legkiválóbb alkotmánybírák. Az alkotmánybírónak ugyanis az a dolga, hogy – amennyiben kell – ütközzék a mindenkori hatalommal. Ne azért ütközzék, mert ellenzéki, ne is azért, hogy hatalmát fitogtas-

50


sa, „pusztán” amiatt, mert esküt tett az lehetôségem a felfogás beható bírálatáAlkotmány védelmére. ba bocsátkozni – más helyen már megSzáz szónak is egy a vége: nem tesz tettem –, ezért beérem azzal a sommás jót a demokratikus jogállamnak, ha a megállapítással, hogy az említett elmaleendô alkotmánybírák személyének ki- rasztalás igaztalan. Ha ugyanis a weimari választása kényre-kedvre ki van szolgál- alkotmánynak volt hibája, akkor az nem tatva a pártpolitikának. Nem véletlen, az volt, hogy túl hosszú pórázra engedhogy kontinensünk nyugati felében el- te a német köztársasági elnököt, sokkal terjedt az alkotmánybírák „többcsator- inkább az: olyan megalázó módon gúzsnás” kiválasztási rendszere, amelynek ba kötötte minden lélegzetvételét, hogy több modellje alakult ki. Ezek közül a szinte kiprovokálta a korlátozás kijátszálegrosszabb is jobb a mi jelenlegi szisz- sát.) No már most: a köztársasági elnök témánknál. A szóba jöhetô modellek kö- „túlhatalmától” való görcsös félelem a zötti választás bizonyos fokig ízlés dol- magyar szabályozást az ellenjegyzési jog ga. Az én alkotmányjogi ízlésemhez az tekintetében olyan sajátos zagykeverékolasz modell áll a legközelebb. Ennek az ké tette, amelyben fölöttébb nehéz a joa lényege, hogy az alkotmánybírák egy- gászi logika nyomait fellelni. harmadát – együttes ülésen – a parlaEgyfelôl ugyanis az államfônek van ment két háza választja meg, egyharma- egy sor ellenjegyzéshez nem kötött, az dát a köztársasági elnök nevezi ki, to- Alkotmánybíróság által „önálló politikai vábbi egyharmada pedig az erre feljogo- döntésnek” nevezett hatásköre (ezek sított legfelsôbb bírói testületektôl nyeri skálája az Országgyûlés feloszlatásától a el megbízatását. A többcsatornás rend- már elfogadott, de még ki nem hirdetett szer nem csupán a személyi kiválasztást törvény elôzetes normakontrolljának távolítja a pártpolitikától, hanem az is az kezdeményezéséig terjed), másfelôl vielônyei közé tartozik, hogy a kiválasz- szont több, az elôbbiekhez képest abszotásnál szerepet játszik: a testületnek épp lút jelentéktelen, kifejezetten az államfô mely jogág specialistájára lenne szüksé- diszkrecionális mérlegelési körébe targe. (A pártpolitika ugyanis erre édeske- tozó ügyben (pl. abban, hogy Nagy 12. vés figyelmet fordít.) Jánosnak ad-e egyéni kegyelmet vagy • További érv az Alkotmány átfogó fe- nem) nem pusztán ellenjegyzéshez kölülvizsgálata mellett, hogy a hatályos tött az aktusa, hanem elölrôl és hátulról alaptörvény bizonyos koncepciói elhi- túlbiztosított: vagyis csak meghatározott bázottnak bizonyultak, s egyes eleme- személy elôterjesztése alapján hozhat ikben tarthatatlanok. Így pl. a Nemzeti döntést és az ellenjegyzéshez kötött. Ha Kerekasztal egyes lovagjai – vélhetôen ugyanis elfogadjuk, hogy a köztársasági a „weimari trauma” hatása alatt – leg- elnök az ország elsô közjogi méltósága, szívesebben a köztársasági elnök minden e jogállásával nehezen egyeztethetô öszszavát miniszteri ellenjegyzéshez kötöt- sze: miközben ô adományozza a Magyar ték volna. (Ismeretes: vannak néhányan, Köztársaság érdemrendjeit, ezt nem akik mind Hitler hatalomra jutását, mind csupán ellenjegyzéssel megerôsítve tehea náci diktatúra egész rendszerének ki- ti, hanem ô maga nem is lehet kezdeméalakulását megpróbálják a weimari alkot- nyezô, legfeljebb akként, hogy alázatos mány nyakába varrni. Itt és most nincs instanciával fordul a végrehajtó hatalom

FÓRUM

51

fejéhez, és elôterjesztést kér X kitünte- ben igaza volt. Hatáskörileg azonban a tésére nézve. (Talán nem véletlen, hogy legcsekélyebb mértékben sem volt igamind az elsô, mind a második köztársa- za, hiszen az Alkotmánybíróságot sensági elnök alapított magának egy olyan ki sem hatalmazta fel az Alkotmány mókitüntetésfajtát, amelynek adományozá- dosítására. Persze megszokhattuk már, sáról szuverén módon, egy személyben hogy a testületet efféle apróságok nem dönthet.) Ám az ellenjegyzési kötelezett- zavarják. Nagyobb baj ennél: a testület ség szabályozásának negatív csúcstelje- is olyannyira megszokta ezt, hogy jószesítménye mégsem ez, hanem az a ren- rével tudatában sem volt annak, mit csedelkezés, amelynek értelmében a külön lekszik. Mindez persze csupán egyetlen törvény által az államfôhöz telepített ha- illusztráció ahhoz a gondolatsorhoz: az táskörök gyakorlása kivétel nélkül ellen- alaptörvény átfogó felülvizsgálata során jegyzésre szorul (30/A. § (2) bek.). Mivel egy sor dolgot a helyére kell majd tenelôre nem lehet tudni, hogy késôbbi tör- ni. (Magam sem szeretem a csapongó vények milyen hatásköröket telepítenek eszmefuttatásokat. Ha azonban az ellenaz elnökhöz, az idézett szabályozás ma- jegyzésnél tartunk, legalább utalni szegában hordozza az államszervezeten be- retnék rá: nem árt figyelemmel kísérni lüli súlyos disszonancia veszélyét. Ez a az európai országok alkotmányfejlôdéveszély sajnálatos módon realizálódott sét. Vannak ugyanis már olyan országok, is. Az alkotmányszerkesztôk ugyanis az amelyek rádöbbentek: napjainkban nem elnöki jogkörök felsorolásából kifelej- annyira a köztársasági elnökök háza tátettek két fontos elemet, azt tudniillik, ján kell keresni a túlhatalmat, sokkal inhogy az elnök nevezi ki saját tulajdon hi- kább a miniszterelnöknél. Abból eredôen vatalának vezetôjét és annak helyettesét, ugyanis, hogy a kormányfô – legalábbtovábbá jóváhagyja a hivatal szervezeti is szociológiai értelemben – két hatalés mûködési szabályzatát. Amikor erre mi ágat is többé-kevésbé a kezében tart, fény derült, a mulasztást akként próbál- nála valóban kimutatható egy rendkívül ták jóvátenni, hogy külön törvényben erôs hatalomkoncentráció. Erre figyefeljogosították az elnököt az említett lemmel egyes országokban már megjekét döntés meghozatalára. Igen ám, de lent az ellenjegyzésnek egy új válfaja: a ebbôl a szabályozási módból automati- kormánydöntésnek az érintett szakmikusan adódott az említett döntések el- niszter általi ellenjegyzése. Persze tulenjegyzéshez kötöttsége. Márpedig azt dom: a kancellár-kormányzás hívei enelég nehéz lenne megmagyarázni: minek olvastán sürgôsen keresztet vetnek. lyen jogcímen és indokból van beleszólá- Ez a szívük joga. Miként nekem az, hogy sa a végrehajtó hatalomnak ebbe a két – ne lelkesedjem túlzottan a hatalom egy egyes egyedül az elnökre tartozó – dön- kézben való összpontosításáért.) tésbe. Ebben a kínos helyzetben végül is e) Nyomós érv az alaptörvény átfoaz Alkotmánybíróság vélte feljogosított- gó felülvizsgálata mellett, hogy az uninak magát a gordiuszi csomó átvágására: ós csatlakozás sok tekintetben új helynagy büszkén kimondta – bár elég gyer- zetet teremtett, új problémákat vetett meteg indokolással –, hogy az említett fel. Talán nem árt visszatekinteni: nékét elnöki döntés nem szorul ellenjegy- hány évvel ezelôtt az igazságügyi tárca zésre. Ami azt illeti: a testületnek érdem- – a nyár kellôs közepén – szakmai ész-

52 revételezésre bocsátotta a csatlakozással összefüggô alkotmánymódosítás téziseit. Ezeknek az volt a vezérmotívuma: „A csatlakozás nem érinti az ország szuverenitását, mivel az iskolák többségének álláspontja szerint a szuverenitás egy és oszthatatlan”. Bevallom ôszintén, elég csúnyákat mondtam, amikor az irományt a dékán utánam küldette Balatonlellére. Írni már sokkal visszafogottabban írtam, valami olyasmit, hogy „az említett iskolák feltehetôen a kisegítôáltalános iskolák közül kerülnek ki”. Szó ami szó: idôközben elég nagy tudati változás ment végbe az írástudók agyában. Ma már kevesen vitatják, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom jelentôs részének az uniós szervek részére történô átadása talán mégiscsak áll némi kapcsolatban a szuverenitással. A vita már nem is anynyira errôl, mint inkább a tény lehetôség szerinti elleplezésérôl folyik. Olyan „zseniális” nyelvi lelemények tanúi lehettünk, miszerint nem a szuverenitás egy részének átengedésérôl van szó, nem is a szuverenitás tartalmát adó állami fôhatalom részleges átadásáról, mindössze egyes hatáskörök gyakorlási jogának átruházásáról. Mivel jómagam nem vagyok híve a szavakkal való üres és értelmetlen zsonglôrködésnek, ebben a vitában nem veszek részt. (No jó: az a véleményem, hogy ez a vita nagyjából olyan fajsúlyú, mint a „nincs többé kopasz fej, csak nyakig érô homlok” szlogen.) Számomra az igazi problémát a konkrétumok jelentik. Közelebbrôl az, hogy vitán felül áll, miszerint egy önálló, szuverén országnak némiképp más a jogállása, mint egy szövetségi állam egyik tagállamának (mondjuk egy német landnak vagy osztrák tartománynak). Egy magára valamit is adó szövetségi állam ugyan-


is magában az alkotmányában rögzíti a szövetségi és a tagállami szervek közötti munkamegosztást (hatáskör-elhatárolást), s ehhez azután többé-kevésbé tartja is magát. Igen ám, de mi nem egy szövetségi államnak lettünk részei, hanem egy olyan konglomerátumnak, amelyrôl a csatlakozási tárgyalások kezdetén még jószerével azt sem lehetett tudni: mivé növi ki magát, hiszen épp a nagy belsô átalakulás korát élte. Magyarán nagy lelkesedéssel beléptünk valamibe, ami épp átalakulóban volt. Az Unió mindeddig nem szövetségi államként, hanem államszövetségként definiálta önmagát. Aki azonban vette magának a fáradságot, és beleolvasott a luxemburgi bíróság ítéleteibe, az hamar eljuthatott arra a következtetésre: létezik olyan államszövetség, amely vajmi kevéssé különbözik a szövetségi államtól, s amelynek tényleges törekvései nem kifejezetten a még meglévô különbségek konzerválására irányulnak. Vegyük pl. az uniós jog elsôdlegességének tételét a tagállami joggal szemben. Az „unionisták” nem nagyon szeretik a kemény megfogalmazású kérdéseket. Én viszont szeretem ôket, mert segítik a tisztánlátást. Az elsô kérdésem tehát az: elsôdlegességet élvez-e az uniós jog – teszem azt egy rendelet – a tagállami alkotmányokkal, közöttük a magyarral szemben? Ilyenkor az unionisták többnyire mellébeszélnek, majd kínkeservesen kinyögik, hogy igen. A második kérdésem: honnan erednek az Unió hatáskörei? Ennek hallatára megismétlôdik az elôbbi jelenet, majd következik a beismerés: bizony az uniós szerveknek nincs a Jóistentôl származtatott hatáskörük, csak azokat a hatásköröket gyakorolhatják, amelyeket a tagállamok reájuk ruháztak. Harmadik kérdés: az adott esetben ki értelmezi, hogy tu-

FÓRUM

53

lajdonképpen mire terjed ki ez a hatás- ról szó sem lehet. A luxemburgi bíróság kör? A kényszeredett válasz: természe- ugyanis idáig egyetlen esetben sem fotesen az Unió. No, itt már kezdünk egye- gadta el az a kifogást, hogy valamely uninesbe kerülni. ós döntést azért nem lehet végrehajtani, (Senki ne kövezzen meg érte: errôl mert ezt az adott tagállam nemzeti joga az egészrôl Göring elhíresült mondása nem teszi lehetôvé. (Kevés a valószínûséjut az eszembe. A Reichsmarsall ugyan- ge annak, hogy megváltoztatja eme gyais azt találta mondani a Luftwaffe vezér- korlatát.) Nem véletlenül tettünk bele kari fônökének zsidó származását fir- tehát a készülô új magyar közigazgatátató gestapósoknak: „Jegyezzék meg: si eljárási törvény tervezetébe egy áltaazt, hogy a Harmadik Birodalomban ki lános felhatalmazást: a törvény bármely minôsül zsidónak, én döntöm el!”) rendelkezésétôl külön felhatalmazás nélEzen a ponton többnyire abbahagyom kül el lehet térni, ha ez az Európai Unió az unionisták faggatását, s a többit már szervei által hozott döntések érvényre én mondom el, szigorúan a luxembur- juttatása érdekében szükséges. gi bíróság ítéletei alapján, de füllentés Itt pedig álljunk meg egy pillanatra! és mellébeszélés nélkül. Szóval: az Unió Ha valaki mindezek alapján úgy véli rószereti szélesen értelmezni a reá ruhá- lam, hogy én ellensége vagyok az unizott hatásköröket. Vegyük például a gaz- ós csatlakozásnak, az erôteljes tévedés dasági versenyjogot. Ennek mibenlétérôl áldozata. Csupán arról van szó, hogy kinek-kinek megvan a maga álláspont- nem szeretem a ködösítést, különösen ja, így az Uniónak is. Ez nagyjából úgy akkor nem, ha alkotmányjogi kérdésekhangzik: a versenyjog körébe tartozik rôl van szó. Mellékesen pedig: az is téminden, aminek közvetlenül vagy köz- vedés áldozata, aki úgy gondolja, hogy a vetve bármilyen kapcsolata lehet a gaz- csatlakozás alkotmányjogi konzekvenciádasági versennyel. Eme értelmezés tük- inak levonásán már túl vagyunk, hiszen rében a versenyjog határai az adójog- – ha nyögvenyelôsen is – beletettünk az tól a munkajogig terjedô skálán számos alaptörvénybe egy csatlakozási klauzujogág egyes rendelkezéseit magukban lát. Az iménti eszmefuttatással pontosan foglalják. De ez még nem minden. Ha azt akartam érzékeltetni, hogy egyfelôl ugyanis egy uniós döntés érvényre jut- az Unió, másfelôl a tagállamok jogi kaptatásáról van szó, annak semmi sem áll- csolatrendszere elég bonyolult, s nem hat az útjába, tekintet nélkül arra, hogy pusztán az Alkotmány egyetlen fejezeaz „útakadály” jogi szabályozása uni- tét érinti. ós vagy tagállami kompetenciába tarto- Szeretném ezt is egy példával illusztrálzik-e. Így pl. a közigazgatási eljárás sza- ni. A világon az alkotmánybíráskodásnak bályozása vitán felül álló módon tagálla- két alaptípusa alakult ki: az amerikai és mi hatáskörbe tartozik. A jámbor jogász az európai. Némi egyszerûsítéssel mindtehát úgy vélhetné: ha az Uniónak van két alaptípusnak három-három jellemvodöntési kompetenciája, természetesen nása van. a tagállam tartozik végrehajtani az uniAz amerikai rendszer esetében a háós döntést, de csak a saját szabályozá- rom jellemzô a következô: si jogkörébe tartozó jogszabályok kere- • Nincs a rendes bírósági szervezettôl tei között. Valójában azonban az utóbbielkülönült alkotmánybíróság, hanem

54


az alkotmánybíráskodást maguk a ren- eljut). Mivel pedig a bíróságok malmai a tengeren túl is lassan ôrölnek, ez bizony des bírósági szervek végzik. • Az Egyesült Államok bíróságai elôtt jó néhány évbe beletelhet. Ha azután direkt normakontrollra irányuló eljá- a jogszabályt a Szövetségi Legfelsôbb rást nem lehet indítani: tehát nem le- Bíróság is alkotmányellenesnek találja, het azzal a kérelemmel fordulni a bí- és nem alkalmazza – bár megsemmisítérósághoz, hogy állapítsa meg egy bi- si joga a legfôbb bírói testületnek sincs –, zonyos jogszabály alkotmányellenes- ez a gyakorlatban egyenértékû a szóban ségét. Az ilyen problémával a bíró- forgó jogszabály halálával. Annál a halság mindig egy eléje kerülô konkrét latlanul nagy tekintélynél fogva ugyanis, (pl. polgári vagy büntetô-) ügyben ta- amely a Szövetségi Legfelsôbb Bíróságot lálkozik, amikor a per tulajdonkép- övezi, a jogszabályt többé a Szövetség peni tárgyának elôkérdéseként állást egyetlen hatósága sem alkalmazza, s foglal abban: az a jogszabály, amelyet többnyire rövid idôn belül sor kerül foraz ügyben alkalmaznia kellene, a bíró mális megsemmisítésére is. Igen ám, de meggyôzôdése szerint alkotmányos-e addig… vagy sem. Mindezekre figyelemmel választot• Ha a bíró megítélése szerint a szóban tuk az 1989-es alkotmányozás során az forgó jogszabály alkotmányellenes, európai alkotmánybíráskodási modellt, akkor azt köteles „levegônek nézni”, amelynek három jellemzôje a következô: azaz a konkrét ügyben nem alkalmaz- • A rendes bíróság nem alkotmánybírásni. (Marshall fôbíró, aki 1803-ban az kodhat. Ha a bírónak alkotmányossáamerikai rendszerû alkotmánybírásgi aggálya támad, csupán egyet tehet: kodás teóriáját kidolgozta, ezt a köfelfüggeszti az elôtte folyó eljárást, és vetkezôkkel indokolta: minden bíró az Alkotmánybíróságnál kezdeményea Szövetségi Alkotmányra tett esküt. zi a jogszabály alkotmányossági feEme esküjénél fogva kell az általa allülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság kotmányellenesnek tartott jogszabály döntése azután mindenkire – így teralkalmazását mellôznie.) mészetesen az eljáró bíróra nézve is – Az ismertetett rendszernek azonban van kötelezô érvényû. egy nem elhanyagolható fogyatékossá- • Az elôbbiekbôl adódik: az alkotmányga: a kiszámíthatatlanságból eredô jogbibíráskodást a rendes bírósági szervezonytalanság. Az az állásfoglalás ugyanzettôl elkülönült központi szerv, az is, hogy X bíró valamely jogszabályt alalkotmánybíróság végzi. kotmányellenesnek vél, rajta kívül egyet- • Az alkotmánybíróságnak megsemmilen más bíróra nézve sem kötelezô érvésítési joga van, azaz az alkotmányellenyû. Nem csupán az fordulhat tehát elô, nes jogszabályi rendelkezést maga ikhogy más bíróságok más bírái ugyantatja ki a jogrendszerbôl. azt a jogszabályt alkotmányosnak tart- A vázolt rendszer csaknem másfél évtiják és alkalmazzák, hanem ezt megte- zeden keresztül alapjában véve jól funkheti ugyanazon bíróságnak egy másik bí- cionált hazánkban. Ezalatt azonban – ha rája is. Mindez addig van így, amíg az a nemzetközi szerzôdésektôl eltekinelvi kérdés el nem jut a Szövetségi Leg- tünk – csupán a nemzeti jogrendszeren felsôbb Bírósághoz (ha ugyan egyáltalán belüli kollíziós viták kerültek az Alkot-

FÓRUM

mánybíróság elé. Igen ám, de május elseje óta más a helyzet: a magyar jogalkalmazó szerveknek – így egyebek között a bíróságoknak – a magyar jog mellett alkalmazniuk kell az ahhoz képest elsôdlegességet élvezô uniós jogszabályokat is. Ez új helyzetet teremtett, hiszen megjelent az uniós jog-magyar jog közötti kollízió lehetôsége, ami elôbbutóbb nem marad puszta elvi lehetôség, hanem konkrét ügyekben realizálódik. No már most: vélhetôen még nem mindenkiben tudatosult, hogy ezzel együtt a kertek alatt belopakodott a magyar jogba az amerikai rendszerû alkotmánybíráskodás is, noha 1989-ben szerettük volna elkerülni annak magyarországi meghonosodását. Az Unióban ugyanis irányadó az úgynevezett Simmenthalelv, amelynek az a lényege: ha a bíró megítélése szerint a konkrét ügyben alkalmazandó nemzeti jogszabály ellentétes az uniós joggal, nem függesztheti fel az eljárást, és nem fordulhat a nemzeti alkotmánybírósághoz, hanem köteles – a nemzeti jogszabályt figyelmen kívül hagyva – az uniós jogszabály alapján meghozni döntését. Persze nem lehet kizárni annak a lehetôségét, hogy a bíró helytelenül értelmezte az uniós jogszabályt, s valójában nincs szó kollízióról. Igen ám, de ennek megállapítása nem egyszerû, hiszen az uniós jog erga omnes hatályú értelmezése a luxemburgi bíróság privilégiuma. (Kifejezetten a nemzeti bíróságok ítélkezô tevékenységének az uniós joggal való összhangját szolgálja a luxemburgi bíróságtól való elôzetes állásfoglalás-kérés, amelynek konkrét kérdést vagy kérdéseket kell tartalmaznia. A magyar bíróságoknak azonban meg kell tanulniuk kérdezni, hiszen ebben még nincs – és nem is lehet – gyakor-

55 latuk. A Bíróság pedig nem akármilyen kérdésre válaszol.) Száz szónak is egy a vége: Magyarországon e pillanatban már kétféle alkotmánybíráskodási modell él egymással párhuzamosan. A magyar-magyar jogszabály közötti kollízió esetén az európai modell, az uniós és magyar jogszabály közötti kollízió esetén pedig az amerikai modell érvényesül. Hogy erre nem csupán az Alkotmányban, de még a törvényeinkben sem található a leghalványabb utalás sem? Nos, pontosan ez volt az, amit ezzel az illusztrációval bizonyítani szerettem volna. Azt csupán hozzáfûzöm, hogy nem ártana mielôbb állást foglalni legalább két fontos elvi kérdésben. Az elsô: kombinálható-e az említett két alkotmánybíráskodási modell egymással? Szerintem ugyanis igen. Úgy vélem: semmiféle csorba nem esik a Simmenthal-elven, ha az uniós jog-magyar jog kollíziója ügyében legfelsôbb szinten – szükség esetén a luxemburgi bíróság elôzetes határozatát hasznosítva – állást foglaló magyar rendes bíróság utólagos normakontrollt kezdeményez az Alkotmánybíróságnál. Épp ellenkezôleg: ez az Unióhoz való hûségünk bizonyítéka – s egyáltalán nem mellékesen a jogbiztonság érvényre juttatása érdekében tett fontos lépés – lenne. Adott ugyanis egy magyar jogszabály, amely ellentétes az uniós joggal. Államérdek fûzôdik ahhoz, hogy ezt mielôbb „kigyomláljuk” a magyar jogrendszerbôl. Márpedig magyar jogszabály megsemmisítésére sem magyar rendes bíróságnak, sem az Unió Bíróságának nincs felhatalmazása. A másik elvi kérdés szegrôl-végrôl rokon az elsôvel. Mi a tennivaló, ha egy indítványozó utólagos normakontroll eljárást kezdeményez az Alkotmánybíróságnál arra való hivatkozással, hogy egy magyar

56 jogszabály ellentétes az uniós joggal? Konkrét jogeset nincs, tehát az amerikai modell nem alkalmazható. Ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak ez idô szerint nincs kifejezett felhatalmazása az ilyen kollíziós ügyekben való eljárásra. Vajon nem lenne célszerû és a magyar jogrendszer egészével összhangban álló megadni ezt a felhatalmazást? (Persze ez együtt járna azzal, hogy ilyen ügyekben az Alkotmánybíróság kérne elôzetes határozatot az Unió Bíróságától.) Mivel pedig az Alkotmánybíróságnak régi – és teljesen megalapozott – kívánsága, hogy hatáskörére nézve maga az alaptörvény foglaljon magában zárt taxációt, fölöttébb célszerû lenne ezt az alaptörvény átfogó felülvizsgálata keretében teljesíteni. f) Ha az uniós csatlakozás az alkotmányozás szempontjából új helyzetet teremtett, ezt bízvást megtoldhatom azzal: ugyanez elmondható az Unió alkotmányos szerzôdésének elfogadásáról is. Itt és most nincs lehetôségem az alkotmányos szerzôdés – gyakorlatilag az Unió alaptörvénye – és a tagállami alkotmányok közötti viszony teljes körû elemzésére, ezért csupán egyetlen fejezet tekintetében villantok fel néhány gondolatot. Az Európai Unió Alapjogi Chartája önálló szellemi alkotás, amely már akkor készen állott, amikor még szó sem esett az uniós alkotmány kidolgozásáról. Az Európai Tanács 1999. június 3–4-ei kölni ülésén határozta el, hogy testületet állít fel a Charta kidolgozására. A rangos és tekintélyes tagokból álló testület Roman Herzogot, a Német Szövetségi Köztársaság volt elnökét választotta elnökéül. A „Konvenció” néven ismert Herzog-csapat gyors munkát végzett: az általuk kidolgozott Chartát az Európai Tanács 2000. december 7-én, nizzai ülésén elfogadta. Ennek a döntésnek egyet-


len szépséghibája volt: nem rendelkezett a Charta jogi státusáról, közelebbrôl arról, hogy a Charta az alapszerzôdés részévé válik-e, avagy politikai deklaráció lesz. (Eredetileg úgy tervezték, hogy errôl – mivel az Unió malmai lassan ôrölnek – majd 2004-ben dönt egy kormányközi konferencia.) Tekintettel arra, hogy idôközben napirendre került az uniós alkotmány kidolgozása, kézenfekvô volt a készen álló Chartát abba beemelni, ami meg is történt. Az alkotmányos szerzôdés elfogadása után nem kell többé töprengeni a Charta jogi státusán: az ugyanis az elsôdleges közösségi jog legfontosabb elemének szerves részévé, s ekként a tagállamokra kötelezô erejûvé vált. Ilyen módon éppúgy kétszintû alkotmány jön létre, mintha egy szövetségi állam tagjai lennénk. Mindössze az alkotmányozás idôsorrendje különbözik a szövetségi államokban megszokottól, ott ugyanis többnyire elôször a szövetségi alaptörvényt alkotják meg, majd ezt követôen és ehhez igazodóan a tagállami alkotmányokat. Ám amikor a Herzogcsapat munkához látott, az akkori 15 (mára 25) tagállam már rendelkezett alkotmánnyal, ezért – továbbá a leendô Alapjogi Charta akkor még tisztázatlan jogi státusa miatt – szóba sem kerülhetett valamiféle munkamegosztás, amely arra irányult volna: mely alapjogok kerüljenek a Chartába és melyek a tagállami alkotmányokba. A Charta tehát egyfajta európai értékrendet tükrözô szuverén szellemi alkotás, amely nem kívánt a tagállami alkotmányokba foglalt alapjogi katalógus legkisebb közös többszöröse lenni. Ugyanakkor természetesen nem volt teljesen független a tagállami alkotmányok alapjogi fejezeteitôl sem, hiszen a maguk módján azok is lényegé-

FÓRUM

57

ben ugyanazt az európai jogállami érték- ni, de amelyek jogi úton nem kényszerítrendet testesítették meg. hetôk ki. A Chartában foglalt alapjogokat különAmíg az alapjogok megfogalmazása bözô szempontok szerint lehet csopor- „kopogós”: így pl. „mindenkit megillet”, tosítani. A tagállamok alapjogi katalógu- avagy „mindenkinek joga van” szövegsához való viszony alapján megkülönböz- résszel kezdôdnek, addig az államcélok megfogalmazása sokkal „puhább”, tethetünk a.) olyan alapjogokat, amelyek vala- leggyakoribb megfogalmazási módjuk mennyi (vagy csaknem valamennyi) tag- „az állam kiemelt figyelmet fordít”, illetôállami alkotmányban fellelhetôk, továbbá leg „az állam segíti és támogatja”. b.) olyan alapjogokat, amelyek tekinteAz említett két kategória fellelhetô tében a Charta „élenjáró”, mivel az alap- a Chartában is, csak némiképp eltérô jogok „negyedik generációja” túlnyomó- módon. Az alapjogok megfogalmazása részt még nem található meg a tagállami itt is „kopogós”: pl. „az emberi méltóalkotmányokban. ság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartaMindenképpen jelezni szeretném azon- ni és védelmezni kell”; illetôleg „mindenban: az a.) kategóriába való besorolás kinek joga van a testi és szellemi sértnem jelenti szükségképpen a teljesen egy- hetetlenséghez”. Ugyanakkor az állambeesô tartalmú szabályozást. A teljes- célokra a Chartában az jellemzô, hogy séghez hozzátartozik, hogy létezik egy konkrét tartalommal való kitöltésüket a c.) kategória is. Ebbe olyan alapjogok Charta nem vállalja magára, hanem ezt tartoznak, amelyek szabad gyakorlását a feladatot mintegy „továbbpasszolja”. a Charta az uniós polgárok számára az Klasszikus példa erre az egészségvédeUnió egész területén biztosítja. (Így pl. az lem megfogalmazása, amely a követkeuniós polgárokat az Unió bármely tagál- zôképpen hangzik: „A nemzeti jogszabálamában megilleti a szabad álláskeresés, lyokban és gyakorlatban megállapított munkavállalás, letelepedés és szolgálta- feltételek mellett mindenkinek joga van tásnyújtás joga.) a megelôzô egészségügyi ellátás igényLegalább ennyire fontos azonban a bevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez. jogi jelleg szerinti csoportosítás. A tag- Valamennyi uniós politika és tevékenyállami alkotmányok szintjén is megszo- ség meghatározása és végrehajtása sokott egyfelôl az alapvetôjogok, másfelôl rán biztosítani kell az emberi egészségaz államcélok közötti különbségtétel. Az védelem magas szintjét”. (Ha cinikus lenalapvetôjogok olyan, kiemelkedôen fon- nék, azt mondanám: régen rossz, ha a tos alanyi jogok, melyek az alkotmány jog a politikára bízza egy alkotmányos erejénél fogva illetik meg az érintette- cél megvalósítását. Mivel nem vagyok ciket, s amelyek biztosítása vagy a ren- nikus, csupán gondolom ezt.) Nem kedes bíróságok vagy az alkotmánybíró- vésbé klasszikus a környezetvédelem deság elôtt jogi úton is kikényszeríthetô. finíciója, amely akként hangzik, hogy „a Ezzel szemben az államcélok olyan, a magas színvonalú környezetvédelmet és pártpolitikák fölött álló nemzeti célkitû- a környezet minôségének javítását inzések, amelyek megvalósítását a min- tegrálni kell az uniós politikákban, és a denkori hatalom lehetôségei és érték- fenntartható fejlôdés elvével összhangrendje függvényében köteles elômozdíta- ban biztosítani kell megvalósulásukat”.

58 Mielôtt az alapjogok államcéllá való lefokozásának buzgó hazai „apostolai” lelkesen dörzsölnék a kezüket, sietve lehûtöm ôket. Szó sincs arról, hogy Roman Herzog és csapata államcéllá (pontosabban uniós céllá) kívánta lefokozni mindazt, amit a tagállami alkotmányok alapjoggá nyilvánítottak. Ennek bizonyítására idézem a II-53. cikket, amely szerint „e charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szûkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvetô szabadságokat, amelyeket – saját alkalmazási területükön – az Unió joga, a nemzetközi jog, a tagállamok alkotmányai, illetve az Unió vagy a tagállamok mindegyikének részességével kötött nemzetközi szerzôdések, köztük az emberi jogok és szabadságok védelmérôl szóló európai egyezmény, elismernek.” Számomra – s remélem nem csak a számomra – az idézett cikk tükrében az uniós alkotmány és a magyar alkotmány közötti viszony olyan világos, mint a Nap. Amit az uniós alkotmány alapjoggá nyilvánít, azt kutya kötelességünk alapjognak kijáró bírói (alkotmánybírósági) védelembe részesíteni, tekintet nélkül arra, hogy benne van-e hatályos alaptörvényünkben vagy sem, s méghozzá azzal a tartalommal, ahogyan azt a Charta megfogalmazta. De így van ez megfordítva is: amit a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapjoggá nyilvánított, azt a Magyar Köztársaságban akkor is alapjogként kell érvényre juttatni, ha a Charta nem tartalmazza, vagy csupán uniós célként történô megfogalmazásban tartalmazza. Magyarán: a Charta nem hivatkozási alap arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság vagy bármely magyar bíróság államcéllá fokozzon le valamit, amit a Magyar Országgyûlés alap-


joggá nyilvánított. Még magyarabbul: a Chartánál szélesebb körû alapjogvédelmet bármely tagállam nyújthat, szûkebb körût azonban egyik sem. Arról, hogy mindez a gyakorlatban is így történjék, gondoskodik majd az a kettôs szintû alkotmányvédelem, amely az Unió alkotmányos szerzôdésének elfogadása nyomán kialakul. Ezen belül a Charta – továbbá általában az uniós jogszabályok – helyes értelmezése és érvényre juttatása fölött végsô soron az Unió Bírósága, a magyar Alkotmány megtartása fölött pedig végsô soron a magyar Alkotmánybíróság ôrködik. A „végsô soron” szövegrésszel mindössze azt akartam érzékeltetni, hogy az Alkotmány védelme tekintetében – az alaptörvény 77. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésbôl eredôen – az Alkotmánybíróságnak nincs monopolhelyzete: az Alkotmány rendelkezéseit ugyanis nem csupán minden természetes és jogi személy köteles megtartani, hanem a közhatalmat gyakorló szervek (pl. a bíróságok, közigazgatási szervek) e rendelkezéseket – hatáskörük keretei között – kötelesek másokkal is megtartatni. A kettôs alkotmányvédelem vázolt rendszerébôl hárul-e valamiféle igazodási kényszer a magyar Alkotmánybíróságra? Természetesen igen. Egyfelôl a Chartában foglalt alapjogok, másfelôl a tagállami alkotmányokban foglalt alapjogok között – mint erre már utaltam – elég széles körû a tartalmi átfedés. No már most: ha egy, mind a Chartában, mind a magyar Alkotmányban azonos (vagy lényegében azonos) tartalommal szereplô alapjog értelmezésérôl van szó, a magyar Alkotmánybíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a luxemburgi bíróság döntéseit. Megjegyzem: ez nem teljesen új dolog az Alkotmánybíróság számára. Hasonló igazodási kötelezett-

FÓRUM

ség a strasbourgi bíróság irányában már régóta fennáll, s például a közszereplôk bírálhatóságának határait illetôen a magyar Alkotmánybíróság tulajdonképpen a strasbourgi gyakorlatot emelte át a saját gyakorlatába. Mi következik mindebbôl a leendô magyar alkotmány megalkotását illetôen? Nagyjából annyi, hogy a Charta tartalmára éppúgy célszerû figyelmet fordítani, mint ahogyan az 1988–89-es alkotmányozás során ezt a hatályos nemzetközi szerzôdésekkel – így pl. a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával vagy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával – tettük. Kézenfekvô, hogy ott, ahol a Charta a mienknél korszerûbb jogi szabályozást tartalmaz, azt tekintsük igazodási pontnak. Így pl. a diszkrimináció tilalma mindkét aktusban fellelhetô, s a diszkrimináció konkrét megjelenési formáit illetôen mindkét helyen példálózó felsorolást találhatunk. Ám a Chartában lévô felsorolás bôvebb: hiszen tartalmazza egyebek mellett a genetikai tulajdonság, a meggyôzôdés, a fogyatékosság, a kor, illetôleg a szexuális irányultság alapján történô különbségtétel tilalmát. Ezen túlmenôen indokolt figyelmet fordítani a II-21. cikk (2) bekezdésére, amely kimondja: az Alkotmány alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül tilos az állampolgárság alapján történô minden megkülönböztetés. Hasonlóképpen érdemes elgondolkozni a pozitív diszkrimináció létjogosultságán is. Nálunk ugyanis elég széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy az Unió nem csupán a hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem az esélyegyenlôtlenség csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló elônyös megkülönböztetést is. Ennek cáfolatául szeretnék hi-

59 vatkozni a férfiak és a nôk közötti egyenlôségrôl szóló II-23. cikkre, amely kategorikusan kimondja: az egyenlôség elve nem akadályozza, hogy az alacsonyabb arányban képviselt nem számára különleges elônyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg. Az idézett rendelkezés azért különösen fontos, mert olyan elvi kérdésrôl van szó, amelynek eldöntése nem szûkíthetô le a férfi-nô relációra, hanem a kialakított elvi álláspont értelemszerûen irányadó más, hátrányos helyzetû csoportokra is. Ha tehát a férfi-nô relációban megengedett a pozitív diszkrimináció, aligha eshet kifogás alá, hogy a magyar jog számos vonatkozásban elônyös megkülönböztetést alkalmaz pl. a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók javára. Amennyiben lehetôségem lenne rá, bôségesen sorolhatnám még azokat a példákat, amelyek azt támasztják alá: a magyar alkotmányozásnál érdemes odafigyelni a Charta tartalmára. Van azonban egy tárgykör, ahol én a Chartát egyáltalán nem tartom igazodási pontnak: s ez az államcélok köre. Ismerve a Konvenció összetételét, aligha feltételezhetô, hogy Roman Herzog és csapata nem ismerte volna pl. a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, s emiatt fokozott volna le jó néhány fontos alapjogot az államcél szintjére. Ennél sokkal valószínûbb, hogy a testület kénytelen volt meghajolni bizonyos realitások elôtt. Ilyen mindenekelôtt az eredetileg 15, mára már 25 tagállam között kimutatható lényeges különbség az alapjogok tényleges érvényre juttatása tekintetében. Vélhetôen a Konvenciót az is befolyásolta, hogy a második generációs alapjogokat magában foglaló Egyezségokmányt eleve elég széles körû berzenkedés fo-

60


gadta az államok részérôl: anyagi esz- felülvizsgálatát. Már korábban is utaltam közeik szûkösségére való hivatkozás- kifejezetten hazai indokokra, s e – kosal jó néhány állam elôre jelezte, hogy rántsem teljes körûnek szánt – felsoronem hajlandó kötelezettséget vállalni a lást is egy ilyennel szeretném befejezni. gazdasági, szociális és kulturális jogok Az Alkotmány 40. §-ának (3) bekezazonnali maradéktalan biztosítására, dése szerint: a kormány jogosult az álcsupán e jogok fokozatos bevezetésé- lamigazgatás bármely ágát közvetlenül re lát reális lehetôséget. Igen ám, csak- felügyelete alá vonni és erre külön szerhogy az Egyezségokmány megszövege- veket létesíteni. Sokan hajlamosak efözése óta négy évtized telt el. Idôközben lött a rendelkezés fölött – a megszokás az Egyesült Nemzetek Szervezete – folytán – szó nélkül átsiklani. amely eredetileg maga is kompromiszÁm az alkotmányjog professzora ezt szumra kényszerült – fokozatosan ke- nem engedheti meg magának. Mivel az ményítette a második generációs alap- idézett rendelkezés egyetemi tananyag jogok negligálásához való viszonyát, is, kénytelen rámutatni: bizony e szabály így pl. kategorikusan kimondotta: az fölött eljárt az idô, s mára már kissé anaEgyezségokmányt nem lehet úgy értel- kronisztikussá vált. mezni, hogy az egyáltalán nem hárított A rendszerváltáskor örökölt – és megazonnali intézkedési kötelezettséget a szokott – helyzet valóban az volt, hogy részes államokra. a közigazgatási szervezetrendszer csúJellemzô, hogy az 1988–89-es ma- csán a Kormány helyezkedett el, amelygyar alkotmányozási folyamat során fel nek minden államigazgatási szerv – közsem merült olyan nézet, amely generá- vetve vagy közvetlenül – az alárendeltséciók szerint tett volna különbséget az gébe tartozott. alapjogok között, s vitatta volna a másoA késôbbiek során azonban e helyzet dik generációs alapjogok alapjogi jellegét. – ha nem is egy csapásra, hanem lassan, Ezért – tekintettel a Charta II-53. cikké- fokozatosan és sokak számára észrevétben foglaltakra is – szilárd véleményem: lenül – megváltozott. Létrejöttek ugyanbizonyára jeles és Istennek tetszô csele- is olyan – tevékenységük jellege szerint kedet bizonyos, második generációs alap- egyértelmûen közigazgatási, s ezen bejogoknak az uniós politikákba való integ- lül is államigazgatási – szervek, amerálása. Ám ezzel a legcsekélyebb mérték- lyek nem tartoznak kormányzati irányíben sem áll ellentétben, ha egyes tagál- tás alá, de még csak a kormány felügyelamok – közöttük Magyarország – ennél leti jogkörébe sem. Ezek skálája a Gaztöbbet tesznek: saját alaptörvényükben dasági Versenyhivataltól az Országos alapjogként deklarálják és ténylegesen Rádió és Televízió Testületig, illetôleg az akként is kezelik a Chartában csupán uni- Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól ós célként megfogalmazott alapjogokat. a Közbeszerzések Tanácsáig terjed. Az g) Bármilyen fontos is az uniós csatla- Alkotmány idézett bekezdése tehát ma kozásnak a leendô magyar alkotmányra már nem tekinthetô általános szabálygyakorolt hatása, semmiképpen sem sze- nak: a kormánynak adott felhatalmazás retnék olyan látszatot kelteni, mintha ki- ugyanis nem terjed ki az említett szervzárólagosan vagy elsôdlegesen ez tenné csoportra, illetôleg az általa lefedett szakindokolttá a hatályos alaptörvény átfogó területekre.

FÓRUM

Annak a számára, aki ismeri a nyugati országok közigazgatási struktúráját, teljesen nyilvánvaló, hogy nem sajátosan magyar jelenségrôl van szó, hanem egy világtendencia fokozatos begyûrûzésérôl. Azt sem nehéz megjósolni, hogy az említett kategóriába tartozó szervek köre várhatóan bôvülni fog. Ebbôl a szempontból különösen két szerv érdemel figyelmet: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság. Mindkettôre az a jellemzô, hogy – magyar relációban némiképp szokatlan módon – noha kormányzati irányítás alá tartoznak, testületi vezetés alatt állnak. A stratégiai jelentôségû döntéseket egy kis létszámú testület hozza meg, míg az operatív feladatok ellátása a hivatali szervezetre hárul. Az sem titok: a PSZÁF-re vonatkozó legutóbbi törvénymódosítás elôkészítése során számottevô nemzetközi nyomás nehezedett a kormányzatra annak érdekében, hogy a Felügyeletet tegye kormányfüggetlen szervvé. Nos, ez mindeddig nem következett be. Azt viszont a legkevésbé sem lehet kizárni, hogy a belátható jövôben sor kerül erre a lépésre. Hangsúlyozom: ez a példa sem egyéb, mint egy illusztráció ama kiinduló tételemhez, hogy az Alkotmány egyetlen fejezete sem pontosan úgy jó, ahogyan van.

2. Milyen következtetések adódnak a kifejtettekbôl? Számomra a következôk: a) Közismert szentencia: „a háború sokkal komolyabb dolog annál, hogysem a katonákra lehetne bízni.” (Mindazonáltal persze nélkülük nehezen lenne elképzelhetô.) Attól tartok, nincs ez másként az alkotmányozással sem. Régen rossz annak az országnak, ahol a pártpolitikusok

61 játsszák a fôszerepet az új alkotmány szakmai-elméleti megalapozásánál. Akár tetszik nekik, akár nem, ez a feladat a tudomány jámbor és méltatlan mûvelôire hárul: az ô dolguk számba venni a nemzetközi alkotmányfejlôdés figyelmet érdemlô tendenciáit, az ország hatályos nemzetközi kötelezettségeibôl eredôen az alaptörvénybe kívánkozó rendelkezéseket, elemezni a magyar államszervezet és jogrendszer fejlôdését, különös tekintettel az új jogintézményekre, stb. Ám azoknak, aki e munkát végzik, kellô alázattal tudomásul kell venniük, hogy mindez egyfajta kiszolgáló feladat, amelynek célja: döntési helyzetbe hozni a politikusokat, hiszen mégiscsak ôk az alkotmányozó hatalom letéteményesei. b) „Erôs felindulásban”: azaz pillanatnyi ötletek nyomán, netán aktuálpolitikai indíttatás által vezérelve nem szabad belekapkodni az alaptörvénybe. Az alkotmány ugyanis egyebek között pontosan attól alaptörvény, hogy nagy fokú stabilitása van, s különbözô jogi garanciák védik a kellôen át nem gondolt változtatásokkal szemben. Általában véve az alkotmányozásnál, de ezen belül különösen egy új alkotmány kidolgozásánál különösen fontos a rendszer-szemléletû megközelítés, hiszen mind az államszervezet, mind a jogrendszer, mind pedig az alapjogok rendszere olyan összefüggô rendszert alkot, amelynek egyes elemeit csak nagy körültekintéssel szabad megváltoztatni, hiszen minden változtatás könnyen kihat az egész rendszerre, vagy legalábbis annak közvetlenül célba nem vett elemeire. c) Úgy vélem, Magyarországnak olyan új Alkotmányra van szüksége, amely megôrzi a magyar demokratikus jogállam összes alapértékét és alapintézményét, ugyanakkor harmonikusan illeszkedik az

62


Unió nyújtotta keretekbe, s egyaránt te- gött egy egészen konkrét másik kérdés kintettel van az európai alkotmányfejlô- húzódik meg: nevezetesen az, hogy mi a dés tendenciáira és a rendszerváltás óta viszony egyfelôl az Alkotmány, másfelôl szerzett hazai tapasztalatokra. Ehhez az az Alkotmánybíróság között, még ennél szükséges, hogy az új alaptörvényen mun- is konkrétabb formában: mit tehet az kálkodókat – legyenek bár a jogtudomány Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel és mûvelôi, avagy politikusok – „a megôriz- mi az, amit nem tehet meg. ve meghaladás” elve, ne pedig a mindenA közelmúltban, amikor egy szakmai áron való változtatás szándéka vezérelje. fórumon boncolgattam ezt a kérdést, Azt pedig, hogy mikor jön el a „ke- egy tanult kollégám – akinek papírja gyelem pillanata”, amikor a politikai erôk van róla, hogy ô alkotmánybíró – ellengörcsös egymásnak feszülése – legalább- állhatatlan késztetést érzett rá, hogy kiis az alkotmányozás keretei között – he- oktasson: az alkotmánybíróságnak minlyet ad a jobbító szándékú együttmunkál- den országban van alkotmányfejlesztôkodásnak, nem érdemes találgatni. Egy szerepe. Én jót derültem ezen a kioktabizonyos: mindaz, amit feladatként meg- táson, amely arról árulkodott: az illetô próbáltam felvázolni – az új alkotmányos mindeddig egyszer sem vette magának a jogintézmények mûködési tapasztalatai- fáradságot annak végiggondolására, vanak számbavételétôl és elemzésétôl az jon miben is áll ez a sokszor emlegetett uniós csatlakozás nyomán felmerülô új alkotmányfejlesztô szerep, s hol az a haproblémákra adandó magyar válasz ki- tár, amelyet a világ egyetlen alkotmánymunkálásáig –, semmiképpen sem fölös- bírósága sem jogosult átlépni. Jómagam leges munka. Tegyük tehát a dolgunkat – mint az öt „alapító atya” egyike – erre becsülettel, következtetéseinket próbál- már 1990-ban rákényszerültem, így juk meg hasznosítani az egyetemi okta- némi idôbeli – de az is lehet, hogy nem tásban és a törvényhozási eljárásban, s pusztán idôbeli – elônyben vagyok az illene hagyjuk kialudni magunkban a re- tôvel szemben. mény lángját arra nézve, hogy elôbb De kezdjük talán az elején. Ugyancsak vagy utóbb kedvezô szél duzzasztja majd 1990-bôl származik a 23/1990. (X. 31.) az alkotmányozás vitorláját is. AB határozathoz fûzött párhuzamos vélemény, az 1. számú „Sólyom-doktrína”. Ez egyebek között a következôket tartal3. Most pedig miként korábban mazza: „Az Alkotmánybíróságnak folytatígértem kitérek arra a kérdésre, nia kell azt a munkáját, hogy értelmezéhogy a Magyar Köztársaságban seiben megfogalmazza az Alkotmány és ki az alkotmányozó hatalom a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéletéteményese. leteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekA kérdés látszólag értelmetlen, hiszen bôl módosított Alkotmány fölött, mint az Alkotmány 19. §-ának (3) bekezdése „láthatatlan Alkotmány”, az alkotmányosalapján a válasz kézenfekvô: természete- ság biztos mércéjéül szolgál, és ezért a sen az Országgyûlés. Persze ha a dolog várhatóan meghozandó új Alkotmánnyal valóban ennyire kézenfekvô lenne, fel vagy jövôbeli alkotmányokkal sem kerül sem tettem volna a kérdést, amely mö- ellentétbe. Az Alkotmánybíróság ebben

FÓRUM

63

az eljárásban szabadságot élvez, amíg az hoz való jog tartalmát és korlátait. Ilyen alkotmányosság fogalmának keretén be- alapon tehát az Alkotmánybíróság valül marad”. lójában bármely alapjogot lefokozhatSenki sem vitatja el, hogy nagy ívû és na államcéllá, mint ahogyan ezt ténylemerész szárnyalású doktrína ez, amely gesen jó néhányszor meg is tette. Igen nem kevesebbre jogosítaná fel a testü- érdekes, amit errôl a témáról Sólyom letet, mint hogy az Országgyûlés által László könyvében (Az alkotmánybíráselfogadott alaptörvény fölé emelkedjék kodás kezdetei Magyarországon, Budaegyedi döntéseiben. Valójában pedig az pest, 2001) olvashatunk. Szerinte idézet utolsó mondatában foglaltak sem ugyanis „az Alkotmánybíróságnak nem korlátozzák e merész szárnyalást, hiszen volt kidolgozott elvi álláspontja a szoa testület maga dönti el, hogy meddig ciális biztonságról. Jellemzô, hogy még marad „az alkotmányosság fogalmának abban sem volt tartós egyetértés, hogy keretén belül”. a szociális biztonsághoz való jog alaMég ugyanebben az évben megszü- nyi jog-e, vagy csupán államcél.” (Id. m. letett a 31/1990. (XII. 18.) AB hatá- 660. old.) Ugyanitt az is írva vagyon: „a rozathoz kapcsolt párhuzamos véle- legmagasabb szintû egészséghez való ményként a 2. számú „Sólyom-dokt- jogot az Alkotmánybíróság pusztán álrína”, amelynek lényege a következô: lamcélnak tartotta, tartalmilag kiüre„Az Alkotmány 70/E. §-ának az a ren- síti és elbírálását az államcélnak szélsôdelkezése, amely szerint az állampol- ségesen ellentmondó rendelkezésekre gároknak joguk van a szociális bizton- korlátozza.” (Id. m. 450. old.) Göring sághoz, nem ad senkinek jogot a „szo- után szabadon: azt, hogy a Magyar ciális biztonságra” minthogy jogi igé- Köztársaságban mi minôsül alapjognak, nyek ilyen általánosságban nem is de- az Alkotmánybíróság dönti el. finiálhatók. A vonatkozó alanyi jogokat Egy évet kellett várni a „Zlinszkya törvényhozásnak (és a bírói gyakor- doktrína” megszületésére, amely a 48/ latnak) kell meghatároznia.” Ez valójá- 1991. (IX. 26.) AB határozathoz fûzött ban nem egyéb, mint az 1. számú dokt- párhuzamos vélemény formájában öltött rína konkretizálása, aprópénzre váltása. testet. Magyarán arról van szó, hogy valamit „Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügya hatályos Alkotmány alapjoggá nyilvá- gyel kapcsolatban el kellett döntenie, lénít, ám az Alkotmánybíróság felülemel- tezhet-e alkotmányos jogállamban alkotkedik az alaptörvényen, és az alapjogot mányossági joghézag. lefokozza államcéllá. (Az alapjog és az Elvileg lehetséges-e, hogy az államhaállamcél között az alkotmányjogban ég talom egyes részleteiben nem nyugszik és föld a különbség.) Ennek a „lefoko- alkotmányos szabályon, hanem annak zásnak” több apró szépséghibája is van. gyakorlására a hatalmat gyakorlók köEzek közül az a legsúlyosabb, hogy az zötti eseti megegyezések által a jövôben alaptörvény a legklasszikusabb szabad- kialakítandó „szokásjog” is irányt adhat; ságjogokat is gyakran ugyanilyen „álta- ez annyit jelentene, hogy az Alkotmányt lánosságban” szabályozza: így pl. egyál- nem a törvényhozás letéteményese, az talán nem határozza meg a sajtószabad- Országgyûlés hozza, alakítja és módosítság vagy a szabad véleménynyilvánítás- ja kétharmados többséggel, nem is – ki-

64


vételes esetben – a népakarat közvetlen annyiféle értelemben használják ezt a megnyilvánulása, hanem a hatalom gya- gumi-fogalmat. korlói is. Jómagam már magával a szóval sem Az Alkotmánybíróság a szigorú nyelv- vagyok kibékülve, hiszen az „alkotmánytani jogszabályelemzés alapján mond- fejlesztés” pontosan azt sugallja, amit a hatná, hogy valamely, az államszerve- három idézett doktrína: hogy tudniillik zetet alapjaiban érintô kérdésben, vagy az Alkotmánybíróság azt tehet az alapaz állampolgárok alapvetô jogait érintô törvény normaszövegével, amit akar, ha kérdésben az Alkotmány nem ad eliga- nem tetszik neki, félreteheti, szembezítást; joghézag áll fenn. Ám ebben az futhat az alkotmányozó hatalom írásban esetben éppen alapvetô feladatát tagad- rögzített akaratával, avagy kiegészíthená meg. Az Alkotmánybíróság alkotmány- ti azt. értelmezôhatáskörének az a célja, hogy Ha nem tûnik szerénytelenségnek, elôaz alkotmányos rend zártságát biztosít- veszem a magam doktrínáit, amelyek kösa. Az Alkotmány az államhatalom letéte- zül az elsô úgy hangzik: a Magyar Köztárményeseitôl független, ezzel a hatalom- saságban az alkotmányozó hatalomnak mal nem rendelkezô, választott testü- két letéteményese van: az Országgyûlés, letre bízza a jogrend zártságának, belsô illetôleg – az országos népszavazás keösszhangjának biztosítását: ezzel kíván- retei között – a választópolgárok közösja elérni, hogy az alkotmányos hatalom- sége. mal rendelkezô, a törvénynek alávetett A második doktrína ebbôl folyik: az tényezôk között a hatalmi súrlódás elke- Alkotmánybírság nem letéteményese az rülhetô, az állampolgárok jogbiztonsága alkotmányozó hatalomnak, ebbôl erepedig teljes legyen.” dôen nem alkotmányozhat, sem nyíltan, Mivel az idézett szövegrész a jámbor sem burkolt formában. Más megfogalolvasó számára nem feltétlenül tárul fel mazásban: a testület nem ura, hanem a maga kristálytiszta valóságában, meg- szolgája az írott alaptörvénynek. próbálom a gondolatmenetet közérthetôMindez a legcsekélyebb mértékben vé tenni. Lényegében arról van szó, hogy sem kíván tagadása lenni annak, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság nem az Alkotmánybíróság – ha jól belegondotalál valamit az Alkotmányban, amelynek, lok –, bár egy „a” betût sem változtathat megítélése szerint, benne kellene lenni, meg az alaptörvény szövegében, iszojogosult, mi több, köteles „alkotmányér- nyúan nagy hatalommal rendelkezik. Így telmezés” címszó alatt szövegszerûen ki- pl. erga omnes hatállyal – azaz magára egészíteni az alaptörvényt. Mindezt ter- az Országgyûlésre is kötelezô érvénnyel mészetesen „az alkotmányos rend zárt- – értelmezheti az Alkotmány rendelkezéságának biztosítása” érdekében. seit. Ennek keretei között egyebek melNo, mindezek elôrebocsátása után lett meghatározhatja az egyes alapjovizsgáljuk meg egy kicsit közelebbrôl gok tartalmi összetevôit (ennek során az alkotmánybíróságok sokat emlege- túlléphet azon, ameddig a törvényhotett „alkotmányfejlesztô” tevékenységét, zó hatalom eljutott), alkotmányos köveamelyre sokszor és sokan hivatkoznak, telményeket vezethet le az alaptörvényanélkül, hogy tartalmát meghatároznák. bôl, feltárhatja az Alkotmány különbözô Megkockáztatom: ahány hivatkozó van, rendelkezéseinek egymáshoz való viszo-

FÓRUM

nyát, belsô összefüggésekre mutathat rá stb. De nem kevés hatalom forrása az egyedi ügyekben való döntéshozatal sem, hiszen a testület a szükséghez képest annak keretei között is alkotmányértelmezést végez, így pl. eldönti, hogy a konkrét ügyben egymással ütközésbe kerülôkét vagy több alapjog közül melyik élvez elsôbbséget, elbírálja, hogy valamely jogszabály sértett-e alapjogot, hol húzódnak az alapjogvédelem határai; mi minôsül mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésnek. Az Alkotmánybíróság tehát – mint az alkotmányosság és az alkotmányvédelem egyik fontos letéteményese – azáltal tesz felbecsülhetetlen szolgálatot a magyar jogrendszernek, hogy döntései koherens rendszert alkotnak, s ekként biztos fogódzót jelentenek mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervek számára. Az már egészen más kérdés, hogy ez a koherens rendszer nem alkot semmiféle „láthatatlan alkotmányt”, még kevésbé lebeg az ország chartális Alkotmánya fölött, hanem igenis függvénye a mindenkori Alkotmány változásainak. Ez a függôség odáig terjed, hogy nem csupán egy esetleges új alaptörvény megalkotása esetén, hanem jószerével minden alkotmánymódosítás nyomán hivatalból meg kellene vizsgálni: a változás menynyiben érintette a korábbi normaszöveghez kapcsolódó precedenseket. Az Alkotmánybíróság ugyanis csupán akkor lehet stabil igazodási pont, ha folyamatosan karbantartja és naprakész állapotba hozza saját precedensjogát. (Sajnálatos, hogy másfél évtized alatt sem alakult ki ennek „technikája”.) Az alapkérdés, amelyre megkísérlek választ adni, az, hogy meddig terjednek az alkotmányértelmezés határai, s hol kezdôdik az a terület, amely már til-

65 tott zóna az Alkotmánybíróság számára, mivel nem az alkotmányértelmezés, hanem az alkotmányozás fogalmi körébe tartozik. Eddigi – részben alkotmánybírói, részben tudományos kutatói – tapasztalataim alapján úgy vélem: a testületnek három tilalomfát kellene tiszteletben tartania, de azokat maradéktalanul: a.) Nem tolhatja fel magát társ-alkotmányozónak, ezért nem állapíthat meg olyan normaszöveget, amelyet „belekíván” az Alkotmányba, s amelyet ettôl kezdve az alaptörvény szerves részének tekint. b.) Ha valamit az alkotmányozó hatalom alapjoggá nyilvánított, azt köteles alapjogi védelemben részesíteni, s nem fokozhatja le államcéllá. Annak eldöntése ugyanis, hogy mi alapjog és mi államcél, az alkotmányozó hatalom kizárólagos jogkörébe tartozik. c.) Egyéb módon sem kerülhet szembe az alkotmányozó hatalom egyértelmû és félreérthetetlen rendelkezésével: nem módosíthatja az Alkotmányt, és nem hagyhatja figyelmen kívül annak rendelkezéseit. Mivel az Alkotmánybíróság már mindhárom tilalmat megszegte, nézzük ezeket egyenként. ad a.) Nagyon szép és fennkölt gondolatokat tartalmaz a Zlinszky-doktrína, mindazonáltal szinte egyetlen mondatával sem tudok maradéktalanul azonosulni. Elôször is: ki lehet jelenteni, hogy az Alkotmány zárt rendszert alkot, amelyen belül nem lehet joghézag. Ez komoly és megszívlelendô intelem lehet a mindenkori alkotmányszerkesztôk számára. Ettôl azonban az Alkotmány éppúgy gyarló emberek által készített szellemi alkotás marad, mint bármely más jogszabály, s ez okból bizony nem csupán joghézag lehet benne, de elhibázott rendelkezés is. Az is nagyon szép kije-

66


lentés, miszerint az Alkotmány az Alkot- ró társammal együtt – akkora különvémánybíróságra bízta, hogy korrigálja, leményt írtam a határozathoz, hogy kiamit az alkotmányozó hatalom elron- lógott a Magyar Közlönybôl. Ebben rátott. Ennek mindössze egyetlen hibá- mutattunk: „Minden arra irányuló törekja van: az, hogy nem igaz. Ilyen felha- vés, hogy tételesen meghatározzuk azotalmazást ugyanis sem az alaptörvény, kat az okokat, amelyek fennállása esetén sem az alkotmánybírósági törvény nem a köztársasági elnök jogszerûen tagadtartalmaz. Ennek kapcsán kénytelen va- hatja meg a kinevezési okmány aláírását, gyok hivatkozni arra a párhuzamos indo- nem az alkotmányértelmezés, hanem az kolásra, amelyet öt közjogász alkotmány- alkotmányozás fogalmi körébe tartozik, bíró fûzött az Alkotmánybíróság 1260/ s így kívül esik az Alkotmánybíróság haB/1997. AB határozatához. Ennek az a táskörén”. Ehhez kiegészítésként csupán központi gondolata, hogy külön kell vá- a következôket fûzöm hozzá: lasztani az alkotmányozó hatalom és a • Európában egyetlen ország alkotmánya törvényhozó hatalom aktusait, s az Alkot- sem határoz meg konkrét okot, amelymánybíróság hatásköre csak az utóbbi- nek fennállása esetén a köztársasági elakra terjed ki. (A párhuzamos indoko- nök jogszerûen tagadhatja meg a kinevelást az Alkotmánybíróság jelenlegi elnö- zést. Ez nem alkotmányszerkesztôi feleke szövegezte, s én is csatlakoztam hoz- dékenység, hanem szándékosság. Az alzá. Az én álláspontom azóta sem válto- kotmányozó hatalom abból indult ki: a zott.) Van azonban itt egy dolog, amely köztársasági elnök az ország elsô közjosajnálatos módon elkerülte mind az ál- gi méltósága. Kellô alappal feltételezhetô, talam nagyra becsült Zlinszky profesz- hogy nyomós ok nélkül egyetlen kineveszor, mind más – nem közjogász – al- zési okmány aláírását sem tagadja meg. kotmánybírák figyelmét. Ha valamirôl az Az okok taxálása azonban lehetetlen. Alkotmány nem rendelkezik, az nem fel- (Ismeretes pl. hogy a Német Szövetségi tétlenül joghézag. Bizony megtörténhet, Köztársaság fennállásának elsô éveiben hogy a szabályozás tudatosan – az al- az államfô számos kinevezési javaslatot kotmányozó hatalom akaratából – ma- utasított el az érintett náci múltja miatt.) radt el, mivel az alkotmányozó hatalom • A magyar Alkotmány számos hatáskört szándékosan nem akarta korlátozni vala- telepít az államfôhöz. Ezek közül egyekinek a jogkörét. Mivel a Zlinszky-dokt- sekkel kapcsolatban megjelöli az intézkerína a 48/1991. (IX. 26.) AB határozat dés alapjául szolgáló okot (ebbe a körkapcsán született, maradjunk talán an- be tartozik pl. az Országgyûlés feloszlanál a példánál. A konkrét ügyben az volt tása), míg más esetekben nem (ilyen pl. az eldöntendô kérdés: a köztársasági el- a törvényben meghatározott címek, érnök milyen okból tagadhatja meg vala- demrendek, kitüntetések adományozása, mely személy meghatározott posztra avagy az egyéni kegyelmezés gyakorlávaló kinevezését. Az Alkotmány ugyan- sa). Köznevetség tárgyává tennénk az oris semmiféle okot nem határozott meg. szágot, ha pl. megpróbálnánk taxatív felAz alkotmánybírák többsége feljogosít- sorolást adni arra nézve: az államfô miva érezte magát arra, hogy szövegszerû- kor tagadhatja meg valakinek a kitünteen meghatározza a megtagadás lehetsé- tését. Ha azonban elfogadjuk a Zlinszkyges okát. Jómagam – két alkotmánybí- doktrínát, a testületnek még eszébe jut-

FÓRUM

67

hat, hogy – miként azt a kinevezés meg- ríteni. Ezzel szemben államcél: a párttagadásánál cselekedte – minden olyan politikák fölött álló olyan nemzeti célkijogkörnél, ahol az Alkotmány nem jelölt tûzés, amelynek megvalósításán a minmeg okot, ezt az Alkotmánybíróság te- denkori hatalom köteles munkálkodni, gye meg. de amelyet nem lehet jogi útra terelni, • Mint az 1989-es alkotmányozás egyik hanem érvényre juttatásának csak politiszerény közremûködôje, tanúsíthatom: kai szankciója képzelhetô el. Az említett az okok felsorolásának mellôzésénél szó két kategória megfogalmazása annyira nem volt feledékenységrôl, kizárólag az eltérô, hogy lehetetlen összetéveszteni játszott szerepet, hogy az alkotmányo- ôket. Az alapjog általában úgy kezdôdik, zásra jogosult testület nem akarta korlá- hogy „mindenkinek joga van”, avagy „a tozni a hatáskör gyakorlójának mozgás- Magyar Köztársaságban mindenkit megterét. illet”, míg az államcél szokásos szófordu• Zlinszky professzornak – doktrínája lata „az állam segíti és támogatja”, avagy nem idézett részében – van egy figye- „az állam kiemelt figyelmet fordít”. lemre méltó javaslata. Szerinte, ha az Az alapvetô jognak államcéllá való leOrszággyûlésnek nem tetszik az, amit az fokozása az elképzelhetô legdurvább Alkotmánybíróság értelmezés címén be- szembehelyezkedés az alkotmányozó csempészett az alaptörvénybe, ám adjon hatalommal, amely lényegét tekintve más szabályozást. Ezzel kapcsolatban alkotmánymódosítás. Az Alkotmánybírócsupán két szerény észrevételem van. ság ezt nagy elôszeretettel alkalmazta az Az elsô: próbáljon valaki napjaink parla- úgynevezett „második generációs” alapmenti párt-erôviszonyai mellett kéthar- vetôjogok: a gazdasági, szociális és kulmados támogatást szerezni bármilyen turális jogok egy részénél, de még ebben alkotmánymódosításhoz. A második: a sem volt következetes. Rájött ugyanis, semmit nem lehet másként szabályozni. hogy egyes jogok konkretizálása, érdeHa tehát az Országgyûlés azért nem ha- mi tartalommal való megtöltése sokkal tározott meg okot valamely államfôi in- könnyebben megy, ha azt veszi számba: tézkedéssel kapcsolatban, mert nem tar- az államra milyen kötelezettségek hárultotta szükségesnek, ezt egy alkotmány- nak az adott jog érvényre juttatása terén. módosítás vagy új Alkotmány keretében (Az Alkotmánybíróság szóhasználatával sem lehet más módon szabályozni. (Azt élve ez az adott jog „állami intézményvégül is nem lehet beleírni egy alaptör- védelmi oldala”.) Ezt azután egyes jogok vénybe: „Kéretik az Alkotmánybíróság esetében elvégezte, más jogok esetében tartózkodni az e rendelkezés alapjául nem végezte el, így az utóbbi jogok megszolgáló okok taxatív módon való meg- maradtak „tartalmilag kiüresítetten”. határozásától.) Így jött létre az a képtelen helyad b.) Az alkotmányjogban alapvetô- zet, hogy a természetvédelem – amely jog: az alkotmányozó hatalom által kife- az egészséges környezethez való jogjezetten ilyenné minôsített, kiemelkedô- nak csupán egyik összetevôje – lényegeen fontos emberi vagy állampolgári jog, sen hatékonyabb alkotmánybírósági jogamelynek érvényesülését szükség esetén védelmet élvez, mint maga az embea bíróság vagy az alkotmánybíróság köz- ri egészséghez való jog. Magyarán: az bejöttével jogi úton is ki lehet kénysze- alkotmánybírósági gyakorlati tükrében

68 a kék nünüke nagyobb értéket képvisel, mint maga az ember. Errôl itt és most nem akarok többet írni ad c.) Az alkotmánybíráskodásnak van egy etikai parancsa, amely akként fogalmazható meg: hazudni nem szabad. Mivel azonban senkinek az érzékenységét nem akarom bántani, maradjunk annyiban: nem árt ragaszkodni a tényekhez. Ezt is egy példával szeretném illusztrálni. (Sajnos akadna több is.) Történt még 1992-ben, hogy a Létminimum Alatt Élôk Társasága népszavazásra irányuló aláírásgyûjtésbe akart kezdeni, hogy ekként kényszerítse rá az Országgyûlést önmaga feloszlásának kimondására. Az ügy az Alkotmánybíróságon landolt, amely megállapította: a feloszlás kimondása csak önkéntes aktus lehet, míg a népszavazással kikényszerített feloszlás nem egyéb, mint a képviselôk kollektív visszahívása, amelyet a magyar jog nem tesz lehetôvé. A testület kimondta tehát a szentenciát: „A népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magában burkolt alkotmánymódosítást”. Utólag visszatekintve nem nehéz megállapítani, hogy az idézett megfogalmazás nem bizonyult túl szerencsésnek. Célirányosabb lett volna azt mondani: „A népszavazásra bocsátott kérdés nem irányulhat olyan eseti döntés meghozatalára, amely ellentétes az ország hatályos Alkotmányával”. Az elôbbi megfogalmazás ugyanis úgy rögzült egyes – a közjogban túlképzettnek a legjobb indulattal sem nevezhetô – emberekben, mintha az Alkotmánybíróság azt mondta volna: „Az Alkotmány rendelkezéseinek megváltoztatása nem képezheti népszavazás tárgyát”. A testület valójában nem ezt mondta, a szentenciában a hangsúly a „burkolt” szón volt. De ami


egyszer rosszul rögzül egyesek emlékezetében, azt késôbb iszonyú nehéz kitörölni. Az idôzített bomba azután 1999-ben robbant, amikor a testületnek valóban arról kellett döntetnie: helye lehet-e aláírásgyûjtésnek alkotmánymódosítás kezdeményezésére irányuló népszavazás elrendelése érdekében. Megszületett a szentencia, amely szerint „az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben a választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye”. Nos, errôl a határozatról a legjobb indulattal és az Alkotmánybíróság iránt érzett mély empátiával sem mondhatok mást: úgy alkotmányellenes, ahogyan van. A határozat indokolásának legfontosabb része a következô: „A népszavazással kapcsolatos alkotmánymódosítás során az Országgyûlés, mint alkotmányozó hatalom nem határozta meg a népszavazásnak az alkotmányozásban betöltött szerepét, azaz nem bírálta felül az Alkotmánybíróság által a 2/1993. (I.22.) AB határozatban megállapított követelményt, amely szerint népszavazással nem lehet az Alkotmányt módosítani”. Meg kell hagyni: nagyon szép mondat. Annyira szép, hogy még nekem is mindössze egyetlen gondom van vele. Csupán az, hogy semmi sem igaz belôle. Azt már tisztáztuk, hogy 1993-ban az Alkotmánybíróság nem ezt mondta. Most viszont annyit teszek hozzá: az 1997-es alkotmánymódosítás során az Országgyûlés igenis felülbírálta a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban foglaltakat, s szétválasztotta a búzát az ocsútól. Egyfelôl ugyanis beemelte az Alkotmány 28/C. §ába, hogy nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyûlés feloszlásáról, másfelôl nem emelte be, hogy nem

FÓRUM

lehet alkotmánymódosítás kezdeményezésére irányuló népszavazást tartani. Amit az Alkotmánnyal kapcsolatban a tilalmi lista tartalmaz, az mindössze anynyi, hogy nincs helye népszavazásnak „az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésrôl szóló rendelkezéseirôl”. Ha a tilalmi lista az Alkotmány összes rendelkezésére vonatkoznék, nem kellett volna külön kiemelni a népszavazásról és népi kezdeményezésrôl szóló rendelkezéseket, hiszen azok az alaptörvény szerves részét alkotják. Amennyiben tehát az Országgyûlés ezeket a rendelkezéseket mégis kiemelte, ezzel világosan és félreérthetetlenül az juttatta kifejezésre: az Alkotmány többi rendelkezése nincs rajta a tilalmi listán. Megismétlem: a ren-

69 delkezés félreérthetetlen. Félreérteni tehát nem lehet, legfeljebb szándékosan szembefutni vele. Összegzés: Az Alkotmánybíróság történelmi érdemeket szerzett a demokratikus jogállam kiépítésének és megszilárdításának folyamatában. A szándékom nem ennek kétségbe vonására, s nem a testület babérjainak megtépázására irányult. Csak annyit szerettem volna érzékeltetni: minél nagyobb a fa, annál nagyobb az árnyéka is. S ha már a leendô magyar Alkotmányról beszélünk, nem ártana az alkotmányozást felhasználni az árnyak oszlatására, s bizonyos dolgok helyretételére. Akinek van füle a hallásra, vélhetôen megérti, mire gondolok.

70

SZEMLE PAUL LENDVAI

Hogyan lett a leggyûlöltebbôl a legnépszerûbb szomszéd? A magyar-osztrák kapcsolatok változatos története

„A kapcsolatok Magyarország és Ausztria között sohasem voltak annyira zavartalanok, mint az elmúlt évtizedekben. Amióta külön államokban és külön rendszerek alatt élünk, azóta jobban kijövünk egymással, mint annak idején egy közös birodalomban.” Ezekkel a szavakkal válaszolt Bruno Kreisky osztrák kancellár, amikor egyik találkozásuk alkalmával Kádár János elmondta neki, hogy Magyarországon újra egy K.u.K-ról – Kádár-Kreisky – beszélnek. E sorok írója, egyrészt mint a londoni Financial Times tudósítója és a bécsi Die Presse kelet-európai megfigyelôje, másrészt mint az elsô Kreisky-életrajz társszerzôje úgyszólván „testközelbôl“ követte az elmúlt fél évszázad fôbb fordulatait. Így az alábbi elemzés is több, mint egy másodkézbôl összegyûjtött száraz adathalmaz, s visszatükrözi a szerzô személyes benyomásait is.

A történetet Kreisky memoárjának második kötetében, a Magyarországról szóló fejezetben meséli el. Talán Németországon kívül egy szomszéddal sem foglalkozott e vaskos könyvben olyan részletesen, mint a magyar-osztrák kapcsolatokkal. S a Habsburg Monarchia szétesése óta egy osztrák államférfi sem játszott olyan kiemelkedô, s olyan pozitív szerepet a múlt maradványainak eltüntetésé-

ben és a viszony megjavításában, mint Bruno Kreisky. A Kreisk-idézet jelentôségét persze csak akkor lehet igazán lemérni, ha egy pillantást vetünk a történelmi elôzményekre. Az 1848-as szabadságharc és az 1867-es kiegyezés ellentétes értékelése és politikai szerepe nemzedékeken keresztül meghatározta a hivatalos és emberi, kulturális ás gazdasági kapcsolatok alakulását. A tankönyvek, költemények és színdarabok, együtt a családi elbeszélésekkel, itt is és ott is a nemzeti türelmetlenséget és az idegengyûlöletet táplálták. Ugyanakkor a Monarchia két uralkodó nemzetisége közösen építette ki hegemón pozícióját a szlávokkal és a románokkal szemben. A történészek mûvei visszatükrözték a mélyen gyökerezett elôítéleteket. A magyarok kizsákmányolt és alárendelt helyzetüket húzták alá, míg az osztrák fél a magyar nacionalizmust s annak képviselôit a Monarchia sírásóinak tekintette. A legtöbb gazdaságtörténész azt a véleményt képviseli, hogy mind Ausztria, mind pedig Magyarország hasznot húzott a kiegyezésbôl. A gazdasági növekedés becslései különböznek az 1867– 1914-es szakaszról. A magyar gazdaságtörténészek közül Berend T. Iván és Ránki György a nemzeti jövedelem évi növekedését 3,2 százalékra tette, míg Katus László a bruttó nemzeti terméknél

SZEMLE

2,4 százalékos növekedési ütemet számított ki. Magyarországon az egy fôre jutó növekedési mutató 1,7 százalékkal magasabb volt az európai átlagnál. Az iparosítás és modernizálás felgyorsulása ellenére nemzetközi összehasonlításban Magyarország persze még mindig a nyugati átlag mögött maradt. A nettó belföldi termelés koronában számítva a mai Ausztria területén 1913-ban 790 koronát ért el, de az 1920 utáni magyar állam területén csak 521 koronát tett ki. Ha tehát objektíven szemléljük a politikai, gazdasági és pénzügyi tényezôket, akkor a magyarok történelmük e korszakának nem annyira áldozatai, mint inkább haszonélvezôi voltak. Sok múlt persze azon, hogy a magyar politikai és társadalmi elit milyen politikát folytatott a nemzetiségi és szociális kérdésekben a kölcsönös függôség keretein belül. Erre a pontra elsôsorban Kosáry Domokos hívta fel a figyelmet, míg a brit Magyarország-szakértô, C. A. Macartney, sajnálatosnak tartja, hogy éppen azok a reális és nagy elônyök, amelyeket a kiegyezés Magyarországnak adott, a nemzet szeme elôl rejtve maradtak: elfedte ôket „a gyanú ködfelhôje, amely azokban az évszázadokban képzôdött, amikor az osztrákokhoz való kapcsolódás annyi hátrányt hozott magával.“ A két világháború közötti idôszakban a kommunista Tanácsköztársaság a vörös terrorral, utána a Horthy-rendszer a fehérterrorral árnyékolta be a megcsonkított Magyarország képét Ausztriában, ahol az 1934-es polgárháború szintén véget vetett a parlamenti demokráciának. „Kun Béla az én emlékeimben pontosan ugyanolyan visszataszító szerepet játszott, mint Horthy Miklós“ – jegyzi meg Kreisky, mielôtt az 1956-os forradalom elôzményeinek, lefolyásának és

71 elnyomásának következményeivel foglalkozna. Ugyanakkor Kreisky mindkét memoárkötetben hangsúlyozza, hogy fiatal korában, Bécsben, majd késôbb svédországi emigrációjában, a legjobb szociáldemokraták között mindig voltak magyar emigránsok. Ezek köze tartozott például Böhm Vilmos, aki a Tanácsköztársaságban kiemelkedô szerepet játszott, majd a háború után az elsô magyar nagykövet volt Stockholmban. Mind Willy Brandt, mind Kreisky szoros kapcsolatban álltak Böhmmel. Az osztrák szociáldemokrata mozgalom sok más krónikásához hasonlóan Kreisky is kiemelte Kunfi Zsigmond példamutató tevékenységét, mint népmûvelôét és elôadóét a munkásképzô fôiskolákon. A magyar-osztrák kapcsolatokat a két világháború között Mussolini Olaszországa és Hitler Harmadik Birodalma, a két diktátor viszonyának változásai határozták meg, s e kereteken belül nem volt tér önálló akciókra az Anschluss elôtt. Ezt követôen – ugyanúgy, mint Lengyelországból – Ausztriából is sokan menekültek Magyarországra. Kevesen tudják például, hogy a Salzburgi Festwochen (ünnepi hetek) sikeres gazdasági igazgatója, majd a Theater an Der Wien menedzsere, Hans Landesmann tökéletesen beszél magyarul, mert a háborús éveket fivérével együtt Budapesten élte túl, s innen ered régi barátsága a Nobel-díjas Kertész Imrével. Talán még kevesebben tudják, hogy az osztrák külügyminisztérium nemrégiben nyugalomba vonult fôtitkára, Albert Rohan nagykövet nagyapja gróf Apponyi Albert, s nagybátyja az az Apponyi György volt, akit mint liberális és náciellenes képviselôt elsôk között küldtek Dachauba a német megszállók. A nagykövet azonban már nem tud egy szót sem magyarul, akárcsak a

72


másik híres magyar-osztrák arisztok- lóktól (ami alatt természetesen elsôsorrata família leszármazottja, a szocialis- ban a szovjet megszállási övezetet értetta Andreas Majlath-Pokorny, Vranitzky ték), s deklarálta örökös semlegességet, kancellár volt titkára, ma Bécs város kul- mindez szinte leírhatatlan hatással volt a turális tanácsosa (noha az ô apja még politikai hangulatra Magyarországon. Az anyanyelvi szinten beszéli a magyar nyel- „osztrák csoda“ (együtt a poszt-sztálini vet!). Még sok ilyen személyi mozzana- szovjet vezetés belgrádi kapitulációjával) tot lehetne megemlíteni, nem felejtve nemcsak az antisztálinista Rákosi-ellenes azoknak a Nobel-díjas természettudósok- ellenzéknek adott szárnyakat. Sokkal nak és orvosoknak a nevét, akik mind szélesebb rétegek tudták meg részben a magyar, mind az osztrák listán rend- az óvatos sajtóbeszámolókból, részben a szeresen szerepelnek. Az pedig, hogy zavaró adók ellenére hallgatott nyugati Liszt Ferenc, Lehár Ferenc, Kálmán Imre rádióadásokból, hogy született egy osztvagy Semmelweis Ignác után mindkét rák modell. Azok, akik Magyarországon országban utcákat és tereket neveztek tudatosan élték át ezeket a hónapokat, el, s hogy sok bécsi polgár még Molnár nem felejtették el, hogy mit jelentett egy Ferencet is – színdarabjainak gyakori bé- teljesen szabad, „igazi nyugati“ szomcsi bemutatása miatt – színtiszta oszt- széd állam megszületése. Ausztria haráknak tartja, a magyar-osztrák kapcso- marosan összehasonlítási mércévé vált a latok pittoreszk vonásaihoz tartozik. gazdasági és fogyasztási szférában, sôt Az osztrák-magyar viszony kulcsfon- mindmáig az is maradt. tosságú politikai eseménye – Kreisky véUgyanakkor nem szabad elfelejteleménye szerint is – az l956-os magyar ni az októberi magyar forradalom és az forradalom volt. Ennek nyitányaként azt követô szovjet elnyomás kihatásakell azonban tekinteni az osztrák állam- it az osztrák politikai elitre és az egész szerzôdés 1955. május 15-i aláírását, az közvéleményre. Ausztria szabad, de gyaörökös semlegesség kinyilatkoztatását korlatilag fegyvertelen volt. A fiatal osztés a négy megszálló hatalom csapatainak rák Bundesheer összesen 8000 rosszul kivonását Ausztria területérôl. A szovjet felfegyverzett katonából állt, szemben külpolitika azzal számolt, hogy az oszt- egy 200 ezres magyar s egy, kezdetben rák semlegesség csalétek lehetne a nyu- 150 ezres megszálló szovjet hadsereggel gatnémet politikának, s megzavarhatná szemben. Ennek ellenére az osztrák korNémetország bekapcsolódását a nyuga- mány és az osztrák nép tettekkel bizoti integrációba. Ehelyett a „csalétekre“ nyította szolidaritását. A fiatal osztrák az a Magyarország harapott rá, mely- semlegesség nagy próbája volt az 1956nek miniszterelnöke (Hegedûs András) os magyar felkelés, amely néhány nap egy nappal az osztrák államszerzôdés alatt forradalomba és szabadságharcba megkötése elôtt, május 14-én írta alá nôtt át. Ausztria minden további nélkül Varsóban azt a szerzôdést, amely legali- több mint 170 ezer menekültet fogadott zálta a szovjet csapatok állomásozását be. James Michdener, a híres amerikai Kelet-Európában. bestseller-szerzô írta Az andaui híd címû Az a tény, hogy Ausztria sikeresen könyvében: „Még egy könyv kellene ahvisszanyerte teljes szuverenitását, terü- hoz, hogy leírhassuk Ausztria hozzájárulete is megszabadult a külföldi megszál- lását a szabadsághoz. Röviden csak így

SZEMLE

73

tudom kifejezni: Ha valaha menekült- séggel folytatta tárgyalásait. Nem volt nek kellene lennem, remélem, sikerülne hajlandó például Kádár Jánost a pártközAusztriát elérnem.“ S egy magyar nô ki- pontban meglátogatni, hanem ragaszkojelentette: „Az osztrákok nekünk ajándé- dott ahhoz, hogy a parlamentben találkozták a szívüket.“ kozzék vele, mint az Elnöki Tanács tagMég ma is él ezeknek a napoknak az jával. Így bontakozott ki a távolságtartás emléke azoknak az osztrákoknak a szí- és a közeledés dialektikája, ami késôbb vében, akik akkor tizenvalahány évesen alacsonyabb fokon az osztrák-román és vagy egyetemistaként segítettek a me- az osztrák-lengyel kapcsolatokra is jelnekülttáborok szervezésében, a magyar lemzô volt. A látogatás szimbolikus jelentôségét menekültek ellátásában. Ugyanakkor a magyar tragédia láttán az a tudat, hogy aláhúzta az a tény, hogy Kreisky budamilyen szerencséje volt Ausztriának, hoz- pesti útja az elsô osztrák külügyminiszzájárult a semlegesség tiszteletben tartá- teri szintû látogatás volt harminc év sához, s az osztrák nemzeti tudat foko- után. Ugyanakkor Kreisky volt az elsô zatos megerôsödéséhez. Így megugrott nyugat-európai külügyminiszter, aki a azoknak az arányszáma, akik magukat kommunista Magyarországra látogatott. többé már nem németeknek, hanem egy (Egyébként Bukarestben és Varsóban is önálló nemzetnek tekintették. ilyen értelemben úttörô volt.) Mint az Az osztrák keleti politika alapjaiban idézett fejezet Kreisky memoárjaiból szavahihetôen kötötte össze a semleges- mutatja, az osztrák államférfi jól ismerség tiszteletben tartását a nyugati de- te ’56 elôzményeit és következményemokráciák értékrendszerének tudatos it, s nem utolsósorban Kádár politikájávédelmével. A legtöbb nyugat-európai ál- nak és stílusának változásait. A látogatás lammal ellentétben Ausztria – már Klaus alatt több egyezményt írtak alá a képkancellár idején is, de elsôsorban Kreisky viseletek nagykövetségi szintre emelésétevékenysége réven – mindig differenci- rôl, a vízumkiadás megkönnyítésérôl, a ált, individualista külpolitikát folytatott határincidensek közös bizottsági kivizsa keleti tömb tagállamaival szemben. A gálásáról, tulajdonjogi kérdésekrôl és a magyar-osztrák kapcsolatok 1956 után szakértôi szintû tárgyalások felvételérôl. gyakorlatilag holtponton voltak. A véA Magyar Tudományos Akadémián res megtorlások és Nagy Imre s legkö- tartott elôadásában Kreisky hangsúlyozzelebbi munkatársainak kivégzése után ta: az a tény, hogy a kétoldalú kapcsoa Kádár-rendszer rugalmasabb politikája latok új szakaszba léptek, semmiképpen lassan megteremtette a fokozatos javu- sem jelenti azt, hogy Ausztria ideológilás elôfeltételeit. Kreisky külügyminisz- ailag „fellazult“ volna, vagy hogy Bécs ter 1964. októberi budapesti látogatása kész lenne a kommunista rendszerekhez Ausztriában is és Nyugat-Európában is a való közeledés érdekében alapvetô megnyitást, az osztrák-magyar kapcsolatok gyôzôdéseit feláldozni. „Éppen ellenkeúj szakaszát szimbolizálta. Mint a bécsi zôleg, mi a saját társadalmi rendszerünk Die Presse és a londoni Financial Times helyességébôl indulunk ki“ – szögezte le. tudósítója elkísértem Kreiskyt, és tapaszVisszaemlékezéseiben Kreisky sokat taltam, hogy milyen hallatlanul óvatosan foglalkozott Kádár személyével is, akit és ugyanakkor nagyon nagy felkészült- 1956-os pálfordulása után a nyugat a

74 magyar nép árulójának tekintett. „Kádár mindvégig hû maradt a kommunizmus alapeszméihez. Ugyanakkor azonban túl jó ismerôje volt a magyar nép lelkének, s ezért tudta, hogy a magyarok saját nemzeti egyéniségét tiszteletben kell tartani, és azt a benyomást kell bennük erôsíteni, hogy saját útjukon mennek. ...Egy nagyon konzervatív osztrák nagykövet Budapesten azt mondta nekem, hogyha Kádár egy elnökválasztáson indulna, nagy többséggel gyôzne. El kellett ismernie, hogy Kádár nagyon népszerû Magyarországon, s hogy az ô érdeme, ha a magyar nép – hamarabb, mint a többiek – politikailag, privát és gazdasági téren nagyobb mozgási szabadságot élvez.“ Miután Kreisky látta, hogy Kádár a magyar nemzeti identitást „bizonyos fokig“ meg tudta ôrizni, és az 1956-os „lázadók“ irányában békülési politikát akart megvalósítani, megpróbálta nyugati barátait ilyen értelemben befolyásolni. „A magyarok hálásak voltak, s 1976-ban meghívtam Kádárt Ausztriába. Ez volt az elsô látogatása a keleti tömbön kívül.“ (Itt Kreiskyt korrigálni kell: Kádár elôzôleg már látogatást tett Finnországban.) Az osztrák kancellár a médiák tekintetében is jégtörô volt. Már mint külügyminiszter, s késôbb mint kormányfô segítette az újságírók munkáját. 1978-ban például e sorok íróját egy hosszabb beszélgetés közben, amit félbe kellett szakítani, meghívta: kísérje el Budapestre egy munkalátogatás keretében. Azt, hogy ez mindkét oldal protokollosainak milyen fejfájást okozott, felesleges külön részletezni. De Kreisky volt az is, aki személyes kérésével lehetôvé tette, hogy az egykori magyar menekült Kádárral a parlamentben egy hosszú exkluzív interjút készíthetett.


Ugyanez a nyitottság jellemezte a Kreiskyérában a magyar sajtóval fenntartott kapcsolatokat is. Amikor a magyar miniszterelnök Bécsben volt, a magyar újságírókat ugyanúgy meghívták a zártkörû Heurigenre, mint a vezetô osztrák hírlapírókat. Kreisky régi és széles körû kapcsolatai a világ vezetô publicistáival, valamint prominens amerikai, brit és francia diplomatáival szintén segítettek Magyarország nemzetközi pozíciójának megértésében. Ilyen értelemben dicsérte a rugalmassá lett amerikai politikát, mely a szent korona 1978-as visszaadásában tükrözôdött. Egyébként az a Phil Kaiser, aki mind Budapesten, mind Bécsben amerikai nagykövet és Kreisky régi barátja volt, szintén ilyen értelemben tevékenykedett. König bíborosnak Kreisky mint külügyminiszter biztosított egy szolgálati autót, hogy Mindszenty bíborost az amerikai követségen felkeresse. A Szentszék, Kreisky, König és az amerikai külügyminisztérium együttmûködésével sikerült Mindszenty békés távozását elérni. Az osztrák-magyar kapcsolatok alakulása nagyon fontos szerepet játszott a keleti tömb „fellazításában“, a szovjet hegemónia gyengítésében és a magyarosztrák viszony modelljellegének terjesztésében. A vízumkényszer megszüntetése és a médiák, elsôsorban a televízió beszámolói a „kis szabadságok“ jelentôségérôl befolyásolta a kelet-európai eseményeket, s Gorbacsov színre lépése a mennyiséget aztán minôséggé változtatta. Az annus mirabilisben a magyar-osztrák határ drámai nyitása – amikor Alois Mock és Horn Gyula, a két külügyminiszter 1989. június 27-én szimbolikusan átvágta a vasfüggöny drótját – s a keletnémetek exodusa szeptemberben közvetve járult hozza a berlini fal szétzúzásához és az NDK eltûnéséhez.

SZEMLE

A Mock-Horn közös fellepés egyébként szimbolikus jelentôségû volt a jövô szempontjából is. Függetlenül attól, hogy Budapesten Horn, Antall, Orbán vagy Medgyessy ült a miniszterelnöki székben, a mindenkori osztrák kancellár, legyen az Sinowatz, Vranitzky, Klima vagy Schüssel, politikai és világnézeti különbségek ellenére támogatta a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Ez a különleges viszony a nemzetközi porondon is szerepet játszott. Az ARGE Alpok-Adria, a négyoldalú olasz-osztrákjugoszláv-magyar egyezmény, a késôbbi Penta- illetve Hexagonale, a mai Középeurópai Kezdeményezés különbözô idôpontokban és változó módszerekkel Magyarország európaizálódásának folyamatát, a tömb-bilincsek lazítását célozta. A történelmi és személyi kapcsolatok szinte természetessé tették, hogy Ausztria az egy fôre jutó tôkebefektetéseknél a legnagyobb összeget Magyarországon helyezte el. A 90-es évek elsô felében Ausztria mint tôkebefektetô Németország és az USA mögött a harmadik helyen állt. Ausztria történetében az EU-ba való belépés 1995-ben – amely a népszavazáson több mint kétharmados támogatást élvezett – fordulópontot jelentett. De azt is meg kell említeni, hogy az EU-lelkesedés a politikai és kulturális eliten belül egy bizonyos elfordulást vagy legalábbis közömbösséget váltott ki a közép- és kelet-európai országok irányában. Ez konkrétan az EU-rendszabályok átvétele következtében szorosabb ellenôrzést eredményezett a személyi és áruforgalomban, továbbá megnehezítette magyar állampolgárok munkavállalási lehetôségeit. Az a tény, hogy Magyarország több volt keleti tömbországgal együtt 1999-

75 ben NATO-tagállam lett, míg Ausztriában még mindig a semlegesség megtartásáról, leszûkítésérôl. illetve teljes feladásáról vitatkoztak, kiváltott ugyan a sajtóban ironikus kommentárokat, de nem hatott igazán mélyen a közvéleményre. Egy demokráciában a pártok csak a megfelelô szavazatok birtokában tudnak hatalomra, illetve kormányra jutni. Nos Ausztriában, függetlenül a keleti tömb és a szovjetkommunizmus szétesésétôl, a megkérdezettek nagy többsége Ausztria semleges státusát még mindig meg akarja tartani. Ez nemcsak fösvénységbôl vagy cinizmusból fakad (védjenek meg minket, ha kell), hanem elsôsorban abból, hogy a semlegesség az osztrák identitás fontos alkotóeleme. A jugoszláviai bombázások, s az iraki kaland nem erôsítették, hanem tulajdonképpen gyengítették a pro-NATO tábort. Ezzel magyarázható az is, hogy Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony mint elnökjelölt nagy nehézségekkel tudta(?) elfeledtetni régebbi NATO-barát kijelentéseit. Az új elnök, Heinz Fischer a semlegesség hû bajnoka volt és marad. A Ferrero-Waldner által felvetett stratégiai partnerség – amit késôbb regionálisra kereszteltek át – majdnem egyedül Magyarországon váltott ki pozitív visszhangot. Az elgondolás az osztrák médiákban és a külpolitikával foglalkozó körökben vegyes fogadtatást kapott, s aligha lesz több egy lábjegyzetnél az osztrák külpolitika történetében. Ez nem változtatott a bismarcki megállapítás idôszerûségén, hogy a földrajz a történelem legfontosabb tényezôje. S ebben az értelemben a magyar-osztrák kapcsolat persze soha nem lehet konjunkturális ingadozások függvénye, mert az alapérdekek olyan erôsek és annyira közösek, hogy egy kormány sem fordíthat ezeknek hátat.

76


Az osztrák politikában sokkhatása volt a 12 százalékkal (öttel több, mint két év„fekete-kék“, vagyis ÖVP-FPÖ kormány vel korábban). S csak a harmadik helyen megalakulása után a 14 EU-tagállam részé- jött Svájc 10 százalékkal, szintén ötrôl elhatározott szankcióknak. Ma vissza- tel több, mint az elôzô kutatáson. Csehnézve már a legtöbb megfigyelô megálla- ország négy, Szlovénia 3, Olaszország pította, hogy még ezek a figyelmeztetések egy százalékot kapott! is kontraproduktívak, túlzottak és téveA nemzeti szimpátiák rangsora kosek voltak, s ártottak a célnak: a kormány moly politikai jelzés is a kormányok és megbuktatásának, illetve az FPÖ elszige- a pártok számára. Ezért volt Magyartelésének. Ebben a tekintetben Magyar- ország a „K+K“ bonyolult korszakától a ország az osztrák közvéleményben sok jó mai, alapvetôen felhôtlen viszonyig minpontot szerzett azzal, hogy nem követte a dig egy privilegizált partner, olyan pozíbrüsszeli irányvonalat, s Csehországgal és cióban, amit mások (elsôsorban a csehek Lengyelországgal ellentétben nem kritizál- és a lengyelek) irigyelnek is. A magyaráta hivatalosan Ausztriát, hanem demonst- zathoz persze az is hozzátartozik, hogy ratívan erôsítette kapcsolatait. A külügy- ebben a viszonylatban nem voltak olyan minisztert és Schüssel kancellárt meghív- zavaró momentumok, mint a cseheknél ták Budapestre, míg Mádl Ferenc köz- a temelini atomerômû, a Benes-dekrétutársasági elnök az elsô államfô volt, aki mok, Szlovénia esetében az Avnoj-határoa szankciók visszavonása után Ausztriába zatok stb. Jellemzô, hogy az osztrák mélátogatott. diában még a paksi atomerômû bajai is Az osztrák kormány és az egész po- alig játszottak szerepet, ugyanakkor halitikai élet kezdettôl fogva támogatta sonló vagy kisebb balesetek Temelinben Magyarország belépési kérelmet az EU- vezetô hírek a tévéhíradókban és a töba. A közvélemény-kutatásokon csak Ma- meglapokban. gyarország belépését támogatta a megKülön érdemes néhány szót szólni Burkérdezettek világos többsége, Szlové- genland szerepérôl. A „legifjabb“ osztrák nia egy relatív többséget élvezett, míg tartomány, mely a múltban, az elsô via cseh és a lengyel kérelmek visszauta- lágháború után annyi kétoldalú vita és sításra találtak. A május elsejei belépés veszekedés tárgya volt, 1956 óta a maelôtt közvélemény-kutatást tartottak, gyar-osztrák barátság szimbólumává hogy melyik ország lesz különösen fon- lett. Ez vonatkozik az EU-ba történt betos Ausztriának. A németek és az ola- lépésre is. A legutóbbi közvélemény-kuszok után rögtön jön Magyarország, míg tatás szerint 2004 májusában a burgenSzlovéniát és Csehországot csak a meg- landiak 65 százaléka üdvözölte Magyarkérdezettek harmada, Lengyelországot ország csatlakozását az Unióhoz (2000 mindössze 15 százaléka tartotta fontos- novemberében ez az arány még csak nak. Érdekes volt egy másik, 2000 ok- 55 százalék volt). S az ellenzôk aránya tóberében szervezett körkérdés, hogy ugyanebben az idôszakban 29 százaléka szomszédok között kikkel éreznek az ról 10 százalékra esett vissza. osztrákok belsô rokonságot? Két év- Gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi érvel ezelôtt még 78 százalék a némete- dekek nagy szerepet játszottak és játket választotta, most csak 62 százalék. szanak a kapcsolatok virágzása mögött. Második helyen végzett Magyarország Ausztria 2003-ban az EU negyedik leg-

SZEMLE

77

gazdagabb tagállama volt, s az egy fôre sabb lebonyolítása, valamint a mezôgazjutó GDP 21 százalékkal haladta meg az daság és az élelmiszerek exportja tekinEU-átlagot, míg Magyarország e számí- tetében is. A pszichológiai és médiahatás szerint negyven százalékkal az átlag tásokat sem szabad lebecsülni. A keresalatt van. Ausztria külkereskedelmében kedelmi kapcsolatok jövendô alakulásáMagyarország egyre fontosabb helyet ban azonban van egy zavaró tényezô: a foglal el. 2003-ban a hetedik helyen állt korrupció. A Transparency International mind export, mind import vonatkozásá- Corruption Perception indexén Magyarban. Ugyanakkor Ausztria Németország ország 2003-ban a 33-ról a 40. helyre után Magyarország második legfonto- esett vissza. Ausztria valamit javított: a sabb kereskedelmi partnere (7 százalé- 15-rôl a 14. helyre lépett. A kommuniskos részesedéssel). Fontos az is, hogy az ta idôkbôl öröklött bürokráciai maradváutóbbi idôben az osztrák kis- és közép- nyok gyorsabb felszámolása és a korrupvállalkozók nagy számban kezdték meg- ció elleni tényleges, s nem csak retorikai vetni lábukat a magyar piacon. Az oszt- kiállás lényegesen tudná Magyarország rák befektetések 2,4 milliárd eurót ér- nemzetközi piaci helyzetét segíteni. tek el, ami a külföldi direkt befektetéÖsszefoglalva tehát: a magyar-osztsek 12 százalékát jelenti. Ehhez jön még rák kapcsolatok folyamatosan jók, s az a 400 millió eurós összeg, melyet az már nem kísértenek a múlt árnyai. Az Erste Bank a Postabankért fizetett ki a önelégültségtôl azonban tartózkodni 2003. szeptemberi tranzakció nyomán. kell. Valaha azt mondta nekem egy híres Osztrák idegenforgalmi szakértôk a ma- osztrák diplomata, hogy a francia-osztgyar turisták számának gyors emelkedé- rák kapcsolatok olyan jók, hogy teljesen sét várják; a Semmeringen már minden „elaludtak”, senki se foglalkozik velük. ötödik turista magyar! A Bécs-Budapest- Nem elég tehát megelégedni a találkoPrága városturizmusban is jók a kilátá- zásokkal s a dialógusokkal. A hallatlanul sok, de ugyanakkor persze a verseny is gyorsan változó világban a múlt tapaszélesedik a magyar, cseh és osztrák ide- talataiból tanulva közös erôvel kell kivégenforgalmi cégek között. deni a globalizáció rossz hatásait, a verOsztrák szakértôk nem számolnak seny és együttmûködés dialektikájában drámai változásokkal az EU-ba való be- együtt kell képviselni a közös érdekeket lépés után a magyar piacon. Pozitív lesz az Európai Unión belül és a nemzetközi azonban a változás az áruforgalom gyor- szervezetekben.

78

VÁSÁRY VIKTÓRIA

Az Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer fejlôdése és hatékonysága Az Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer (IIER) jelentôsége az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett annak köszönhetôen, hogy az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Osztálya kiadásainak egyre nagyobb hányada, azaz újabb és újabb támogatások kerültek közvetlenül vagy közvetve hatáskörébe. A szerzô több hónapos brüsszeli dokumentumelemzés alapján állapítja meg, hogy bár a rendszer létjogosultsága a jövôre vonatkozóan sem vonható kétségbe, mégis „mérföldkôhöz” érkeztünk a Közös Agrárpolitika 2003 nyarán megalkotott újabb reformjával. A közvetlen támogatások rendszerében bekövetkezett változtatások az IIERrel szemben támasztott igényeket is módosítják.

1. Bevezetés Az Európai Unióban, a közösségi költségvetésbôl mezôgazdaságra fordított kifizetések mértékét tekintve, az agárpolitika meghatározó fontosságú közös politika. A Közös Agárpolitika 1992-tôl mélyreható változáson ment keresztül. Az eredetileg Ray MacSharry fôbiztos által elindított reformcsomag nagymértékben csökkentette az érintett piaci rendtartások keretében a belsô árszínvonalat (megkezdte az intézményi árak közelítését a világpiaci árakhoz). Ezzel egy-

idejûleg az árcsökkentés ellensúlyozására közvetlen támogatásokat vezetett be azon gazdálkodók számára, akik készen álltak input-felhasználásuk (állatlétszám, bevetett szántóföldi terület nagysága) mérséklésére. Az új kifizetések meghatározó mértéke alapvetôen átalakította a támogatások szerkezetét. Az elôremutató változásokkal egyidejûleg az agrárpolitika rendszere a korábbinál jóval bonyolultabbá vált az adminisztrációs igények megsokszorozódásával. Az összetettebb agrárpolitikai rendszer menedzsmentje, azon belül a közös költségvetésbôl kifizetett közvetlen támogatások allokációja, az allokációs folyamat véghezvitele, illetve ellenôrzése rendkívül nagy gyakorlati jelentôséggel bíró, jól kiépített, precízen mûködô intézményrendszert igénylô feladat. A kihívásokkal mind a közösségi, mind a nemzeti agrárigazgatási intézmények szembesülnek. A nyilvántartási és ellenôrzési feladatok transzparensen történô megoldása ezért a korábbinál zártabb, egységesebb rendszerbe foglalt menedzsmenteszközök alkalmazását igényli. Mindebbôl adódóan az új, jogszabályok alapján kötelezôen mûködtetendô Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer kiépítése olyan követelmény, amely nélkül a jelentôs mértékû közvetlen kifizetések megpályázására, engedélyezésére és kiutalására sor sem kerülhet.

79

SZEMLE

2. Az Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer bevezetése, elemei, a közvetlenül és közvetve hatáskörébe tartozó támogatási formák Az IIER bevezetésére abból a célból került sor, hogy az EMOGA Garancia Osztályból kifizetésre kerülô közvetlen támogatások kifizetése kellôen transzparens körülmények között valósulhasson meg egy olyan rendszerben, amely alkalmas a keretnövekedés nyomon követésére, monitorozására, bizonyos hatékonysági vizsgálatok, ellenôrzések, átfogó analízisek elvégzésére és nem utolsósorban a támogatásokra igényt tartó, rendkívül nagyszámú kedvezményezettek által elkövetett szabálytalanságok és csalások kiszûrésére. A rendszer jelentôsége az elmúlt egy évtizedben folyamatosan nôtt, és a Közös Agrárpolitika legutóbbi reformja határozottan megerôsítette azt. Míg 1994-ben

az EMOGA Garancia Osztály kiadásainak 42,6%-a az IIER-en keresztül került a gazdálkodókhoz, 1999-ben 63,6%-a, és a 2004-es pénzügyi évben ez az érték már meg fogja haladni a 80%-ot. A Tanács 1992. november 27-ei, egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenôrzési rendszerének létrehozásáról szóló 3508/92/EGK rendeletének megalkotásáig a különbözô támogatások adminisztrációjára és ellenôrzésére az egyes tagországokban eltérô elôírások vonatkoztak. A MacSharry-reform azonban bevezette a szántóföldi növényeket termesztô, illetve állattenyésztéssel foglalkozó gazdálkodók millióit érintô közvetlen támogatás rendszerét, amely megkívánta az új helyzethez történô adaptációt. Egy olyan új adminisztrációs és ellenôrzô rendszert kellett kialakítani, amely lefedte a szántóföldi növények termesztése, a szarvasmarha-, juh- és kecsketartás után járó támogatásokat, vala-

1. táblázat. Az integrált rendszer elemei 3508/92/EGK

1593/2000/EK

1782/2003/EK

Számítógépes adatbázis



A mezôgazdasági parcellák alfanumerikus azonosító rendszere

A mezôgazdasági parcella azonosítására szolgáló rendszer


A haszonállatok azonosításának és nyilvántartásának a rendszere

Állatazonosítási és nyilvántartó rendszer

A 675., 686., 697., 708. és 719. cikk alkalmazása esetén az állatok azonosítására és nyilvántartására létrehozott rendszer

Támogatási kérelmek



Integrált ellenôrzô rendszer


Integrált ellenôrzô rendszer Támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer A támogatás iránti kérelmet benyújtó egyes mezôgazdasági termelôk személyazonosságának nyilvántartására szolgáló egységes rendszer

80


mint a hegyvidéki, illetve bizonyos kedvezôtlen adottságú területeken történô gazdálkodást érintô speciális intézkedéseket, és amely lehetôvé teszi a megmûvelt területekhez kapcsolódó egyéb támogatások késôbbiekben bekövetkezô rendszerbe történô beillesztését. Rövid idô elteltével sor került a bôvítésre: elôször a rizst1, majd egyes nagy-magvú hüvelyes növényeket2 vontak be a rendszerbe, melynek elemeit (1. táblázat) a következô rendeletek tartalmazzák: a Tanács 3508/92/EGK, 1593/2000/EK3, és 1782/2003/EK4 rendelete. Az elôbb említetteken kívül egyéb közösségi támogatások (területen vagy termelésen alapuló támogatások) alkalmazása érdekében bevezették a kompatibilitás feltételét, melynek eleget téve a tagállamoknak biztosítaniuk kellett, hogy az érintett támogatások (szárított szôlô, komló, olívaolaj, agrár-környezetvédelemi támogatás) mûködtetésénél alkalmazott különféle nyilvántartási és ellenôrzô rendszereik bizonyos tekintetben kompatibilisnek mutatkozzanak az integrált rendszerrel. A Tanács 1593/2000/EK, illetve a késôbbiekben a 1782/2003/EK rendelete felsorolja az integrált rendszer azon elemeit, amelyek igénylik, hogy közöttük és az egyéb rendszerek között létrejöjjön az adatáramlás, az információcsere. (2. táblázat)

A 3. táblázat azon támogatásokat tartalmazza, melyek közvetlenül vagy közvetve – a kompatibilitási követelményeknek eleget téve – az IIER hatáskörébe tartoznak. Az évek múlásával újabb és újabb támogatásokkal bôvült az eredeti lista. A Tanács 3508/92/EGK rendelete, illetve annak módosításai nem sorolják fel a szántóföldi növények és az állati prémiumok teljes körét, de hivatkoznak azon rendeletekre, amelyek részletesen tartalmazzák azokat. Az IIER hatáskörébe közvetlenül beletartozó támogatások szabályozási háttere: • A Tanács 3508/92/EGK rendelete hivatkozik a következô rendeletekre: a Tanács 1765/92/EGK10, 805/68/EGK11, 3013/89/EGK12, 2328/91/ EGK13, 3072/95/EK14 és 1577/96/ EK15 rendeletére. • A Tanács 1593/2000/EK rendelete hivatkozik a következô rendeletekre: a Tanács 1251/99/EK16, 1254/99/EK17, 2467/1998/EK18 és 1255/99/EK19 rendeletére. • A Tanács 1782/2003/EK rendeletének IX. számú melléklete tartalmazza a szántóföldi növények listáját és a III. Cím 11-12. fejezete az egyes állati prémiumokat. Az IIER hatáskörébe közvetetten beletartozó támogatások szabályozási háttere:

2. táblázat. Az integrált rendszer azon elemei, amelyekkel az egyéb támogatásoknál alkalmazott nyilvántartási és ellenôrzô rendszereknek kompatibilisnek kell lenniük 1593/2000/EK

1782/2003/EK



Parcella- és állatazonosító rendszerek

Mezôgazdasági parcella-azonosító rendszerek

Adminisztratív ellenôrzések

Adminisztratív ellenôrzések

81

SZEMLE

• A Tanács 1593/2000/EK rendelete volt a 3508/92/EK rendelet elsô olyan módosítása, amely megfogalmazta a kompatibilitási követelményeket és feltüntette az érintett szektorokat. • A Bizottság 495/2001/EK20rendelete tartalmazza a szektorok módosítását. • A Tanács 1782/2003/EK rendeletének V. számú melléklete sorolja fel a jelenleg is érintett támogatásokat. Megjegyzés a tejszektorral kapcsolatban: A tapasztalt félreértések továbbiakban történô elkerülése végett rövid magyarázatra van szükség. A Tanács 1593/2000/

EK rendelete kifejti, hogy az IIER-nek ki kell terjednie a 1255/99/EK rendelet 19. cikkelyében rögzített közvetlen támogatásra, amely állandó legelôterület-hektáronként nyújtható területalapú támogatást foglal magába. A Tanács 1782/2003/EK rendelete a következôt írja a tejprémiumról: 2004-tôl 2007-ig a tejtermelôk tejtámogatásra, illetve kiegészítô illetékre jogosultak. A támogatás odaítélésére naptári évenként, mezôgazdasági üzemenként és az adott üzem rendelkezésére álló, támogatásra jogosult egyéni referenciamennyiség tonnánkénti mennyisége alapján kerülhet sor.

3. táblázat. Támogatások az IIER hatáskörében 3508/92/EK rendelet

3508/92/EK; 1782/2003/ EK rendelet

Támogatások

Egyszerûsített rendszer az 1244/2001/EK rendelet alapján

1782/2003/EK rendelet

Egyéb támogatási rendszerek

Egységes támogatási rendszer

Növénytermesztési szektor Az 1765/92/EK rendelet és a 1251/99/EK rendelet alapján a 3508/92/EK rendeletet módosító 1593/ 2000/EK rendelet hatálybalépésétôl

Szántóföldi növények (részletes felsorolást lásd 4. táblázatban)

Szántóföldi növények

3072/95/EK

Rizs

Rizs

Rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatás

Rizs

1577/96/EK

Nagy-magvú hüvelyesek: • Lencse • Csicseri borsó • Bükköny a Vicia sativa and Vicia ervilla fajokból




• Különleges minôségû Szántóföldi durumbúzára vonövények natkozó támogatás • Fehérjenövényekre vonatkozó támogatás • Szántóföldi növényekre vonatkozó regionális támogatás • Szántóföldi területalapú támogatás

82


Állattenyésztési szektor A 805/68/EGK és az 1254/99/ EK rendelet alapján a 3508/ 92/EK rendeletet módosító 1593/2000/ EK rendelet hatálybalépésétôl

Marha- és borjúhús (részletes felsorolást lásd 5. táblázatban)

Marhaés borjúhús

A 3013/89/EGK Juh- és kecskehús Juh- és kecske és a 2467/98/EK prémium rendelet a 3508/ 92/EK rendeletet módosító 1593/ 2000/EK rendelet hatálybalépésétôl A 2328/91/EGK rendelet alapján

Marhaés borjúhús

Juh- és kecskehús

Juh- és kecskehús

Tejtámogatás, kiegészítô illeték

Tejés tejtermékek

Hegyvidéki és bizonyos hátrányos helyzetû térségekben folytatott gazdálkodásra vonatkozó különleges intézkedések

Az 1255/99/EK Tejrendelet alapján és tejtermékek az 1593/2000/ EK rendelet hatálybalépésétôl 3508/92/EK rendelet Támogatások

Marhaés borjúhús

Tejés tejtermékek

1782/2003/EK rendelet Egyéb támogatási rendszerek

Egységes támogatási rendszer

Különféle Héjas gyümölcsûekre vonatkozó területalapú támogatás Energianövényekre vonatkozó támogatás Keményítôgyártásra szánt burgonyára vonatkozó támogatás Keményítôgyártásra szánt burgonya Vetômagra vonatkozó támogatás Vetômag POSEIDOM – marha-, borjúhús POSEMA – marha- és borjúhús POSEICAN – marha- és borjúhús, juh- és kecskefélék Égei-tengeri szigetek- marha- és borjúhús

83

SZEMLE

3508/92/EK rendelet


Kompatibilitás Len

(bekerült a szántóföldi növények listájába)

Kender

(bekerült a szántóföldi növények listájába)

Szárított szôlô

A 3508/92/EK módosító 1593/2000/ EK rendelet A 3508/92/EK rendeletet módosító 1593/ 2000/EK rendelet és 495/2001/EK rendelet

Szárított szôlô

Dohány

Dohány

Komló

Komló

Agrár-környezetvédelem

Agrár-környezetvédelem

Erdészet

Erdészet

Hátrányos helyzetû térségek és környezetvédelmi korlátozások alá tartozó térségek

Hátrányos helyzetû térségek és környezetvédelmi korlátozások alá tartozó térségek

Olívaolaj

Olívaolaj

Gyapot

Gyapot

Szárított takarmány

Szárított takarmány

Feldolgozásra szánt citrusfélék

Feldolgozásra szánt citrusfélék

Feldolgozásra szánt paradicsom

Feldolgozásra szánt paradicsom

Bor

Bor

4. táblázat. Szántóföldi növények 3508/92/EK rendelet

Az 1765/92/EK rendeletben felsorolt növények

I. Gabonafélék: • keménybúza • keménybúzán kívüli búza és kétszeres • rozs • árpa • zab • kukorica • cirokmag


Az 1251/99/EK rendeletben felsorolt növények Az 1251/99/EK rendeletet módosító 1672/2000/EK rendelet I. Gabonafélék: • keménybúza • keménybúzán kívüli búza és kétszeres • rozs • árpa • zab • kukorica • cirokmag

Az 1251/99/EK rendeletet módosító 1782/ 2003/EK rendelet IX. számú mellékletében felsorolt növények I. Gabonafélék: • keménybúza • keménybúzán kívüli búza és kétszeres • rozs • árpa • zab • kukorica • cirokmag

84


3508/92/EK rendelet




Az 1251/99/EK rendeletet módosító 1672/2000/EK rendelet

Az 1251/99/EK rendeletet módosító 1782/ 2003/EK rendelet IX. számú mellékletében felsorolt növények

• hajdina, köles és kanárimag; más gabonaféle csemegekukorica



II: Olajnövények: • szójabab • repcemag • napraforgómag



III: Fehérjenövények: • borsó • lóbab • édes csillagfürt



IV. Len (rostlen kivételével) • lenmag

IV. Len (rostlen kivételével) • lenmag

IV. Len • lenmag rostlen, nyersen vagy áztatva

IV. Len • lenmag rostlen, nyersen vagy áztatva

V. Kender • rostkender, nyersen vagy áztatva

V. Kender • rostkender, nyersen vagy áztatva

5. táblázat. Szarvasmarha prémium 3508/92/EK rendelet 805/68/EGK rendelet Az 1254/99 rendeletben (módosítva a 2066/92/EK rendelet által) felsorolt prémiumok

1782/2003/EK rendelet, mely módosítja az 1254/99/EK rendeletet

Anyatehénre vonatkozó támogatás



Speciális húsmarha prémium



Kiegészítô támogatás a speciális húsmarha prémiumhoz (szezonalitást csökkentô támogatás)

Vágási prémium

Vágási prémium

Extenzifikációs támogatás

Extenzifikációs támogatás

Szezonalitást csökkentô támogatás

Szezonalitást csökkentô támogatás

Kiegészítô támogatás

Kiegészítô támogatás Állatlétszám-alapú kifizetés Területalapú kifizetés

85

SZEMLE

3. Az ellenôrzéssel kapcsolatos megfigyelések A Bizottság 1992. december 23-ai, egyes közösségi támogatási rendszerekre vonatkozó integrált igazgatási és ellenôrzési rendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 3887/92/EGK rendelete elôírja, hogy a közvetlen támogatást igénylô gazdálkodók kérelmének adminisztratív és helyszíni ellenôrzését oly módon szükséges véghezvinni, hogy a végsô kifizetés a jogosultsági feltételeknek maradéktalanul eleget tegyen. A Bizottság Agrár Fôigazgatóságának (DG AGRI) auditorai „csúcs-ellenôrként” tagállamonként vizsgálják a közvetlen támogatások igénylésével, odaítélésével, kifizetésével és mindezek ellenôrzésével kapcsolatos nemzeti intézkedéseket, tetteket. Az ellenôrzések elvégzésére mind a nemzeti agrárigazgatási intézmények különbözô szintjein, mind az egyes gazdaságok szintjén sor kerül. (Megjegyzendô azonban, hogy egy-egy ellenôrzés folyamán nem kizárólag a közvetlen kifizetések nyomon követésével foglalkoznak az illetékesek, egyúttal vizsgálhatják az export-visszatérítéseket, a közraktározást, a tejkvótával kapcsolatos szabályok betartását, a zöldség-gyümölcs szektor kiadásait, támogatás kifizetését arra jogosulatlan termékek esetében. Ennek megfelelôen az egy-egy kiküldetés után elkészített összesítô jelentés minden jellegû eltérést, problémát tartalmaz.) Az idônként hibákat is feltáró vizsgálati eredmények összevethetôk a tagállamok által beküldött statisztikákkal. Az EU-tagállamok elsôsorban a következô adatokról kötelesek tájékoztatni az Agrár Fôigazgatóságot: a területalapú támogatási kérelmek és az állatprémium

kérelmek száma, a határidô lejárta után beérkezett igénylések száma, az adminisztratív ellenôrzés során feltárt, nem megfelelôen kitöltött kérelmek száma, a helyszíni ellenôrzés alá vetett esetek száma, a hibát kimutató helyszíni ellenôrzések száma (a különbözô százalékos eltéréseket mutató kategóriákra lebontva, pl. a 20% feletti eltérést mutató helyszíni ellenôrzések száma). Az ellenôrzések száma aszerint, hogy standard módon vagy távérzékeléssel hajtották végre, az összes érintett terület hektárban kifejezve, a terület azon százaléka, amelyen eltérést fedeztek fel az igényelt és a ténylegesen jogosult terület nagysága között. Az állati prémiumok esetén az eltérô támogatásonként beadott igénylések száma, illetve azon belül a felfedezett hiba százaléka – az érintett gazdák száma és az érintett állatlétszám, a nem megfelelôen beadott kérelmek olyan csoportosításban, hogy azok részleges vagy teljes elutasításban részesültek. A különbözô statisztikák még nem minden évre és támogatási kategóriára véglegesítettek a tagállamok hiányos adatközlése miatt, de még abban az esetben is, ha már teljes körû az információ, az adatok felhasználása, kiértékelése csupán a Bizottságon belül engedélyezett, illetve az Agrár Fôigazgatóság illetékes igazgatóságán, osztályán kívül a Számvevôszék rendelkezhet azokkal. Nyilvánosan megjelentetett adat, például a közvetlen támogatásokat igénylô kérelmek összesített száma, amely hozzávetôleg 6 millió.

4. A szabálytalanságok és a jogtalan kifizetések okai Az integrált rendszer bizonyos elemeinek – a támogatási kérelmeknek, a ha-

86


szonállatok azonosító és nyilvántar- ról tájékoztatni köteles az érintett tagtó rendszerének és az integrált ellenôr- államokat. Ezt követôen kétoldalú tárzô rendszernek – már 1993. február gyalások keretében az adott tagország 1-jétôl mûködôképesnek kellett lenni- magyarázatot adhat a feltárt hiányosük. Ami a többi elemet illeti, a 3508/92/ ságok okára. Amennyiben a Bizottság EK rendelet 1996. január 1-jét tûzte ki a javasolt visszatérítendô összeg mértékén ezen indoklások meghallgatáhatáridôként. A mezôgazdasági parcellák alfanume- sa után sem kíván változtatni, amivel a rikus azonosító rendszerének kiépítése tagország nem ért egyet, akkor az ügy és az adatbázis létrehozása azonban bi- Egyeztetô Bizottság (Conciliation Body) zonyos haladékot kapott a 2466/96/EK elé kerül. A folyamat ezen szakaszára a rendelet alapján. Ausztria, Finnország felek egyetértése esetén természetesen és Svédország esetében az új határidô nem kerül sor. Ezzel ellentétben, ami1998. január 1., a többi tagország ese- kor a tagállam nem hajlandó elfogadni tében 1997. január 1. volt. A rend- a Bizottság számla-elszámolási folyamat szer kiépítéséhez nyújtott pótlólagos (Clearance of Accounts) során meghoidô ellenére az ellenôrzések különbözô zott döntését, akkor lehetôség van arra, gyengeségeket tártak fel az implementá- hogy az Európai Bíróságához forduljon. cióval kapcsolatban, mely nem minden A 2002–2003-ban hozott bizottesetben mutatkozott teljesnek és kielé- sági határozatok az 1998., 1999. és gítônek. 2000. évekre vonatkozó igénylésekkel A Bizottság által elvégzett ellenôrzé- kapcsolatos visszafizetési kötelezettsések kimutatták, hogy a különbözô ellen- get tartalmazzák tagállamonkénti, jogcíôrzési folyamatok (és ez nem csupán az menkénti, költségvetési tételek és pénzIIER-re vonatkozik) bizonyos esetekben ügyi évek szerinti bontásban. A megjenem feleltek meg az EU-szabályozás- lentetett határozatok, ugyanúgy, mint nak, minek következtében az egyes tag- az ellenôrzések, nem IIER specifikusak. államok a jogosulatlanul kifizetett támo- Az IIER-rel kapcsolatos összegek csugatásokat kötelesek voltak visszatéríteni. pán egy-egy tételt jelentenek az egyéb Amennyiben a fô ellenôrzési folyamatok- hiányosságokból adódó visszafizetendô ban jelentkezô hiányosságok és a kevés- költségvetési tételek között. bé jelentôs gyengeségek anomália vagy Az IIER mûködésében felfedezhetô rendszerhiba eredményei, és így a vesz- kulcsfontosságú és kevésbé jelentôs, de teségeket nem lehet egész pontosan ki- gyakran elôforduló hiányosságok, gyenszámítani, akkor a visszatérítések 2, 5, geségek, amelyek következtében a tag10, 25 vagy akár annál magasabb száza- országok a támogatás visszafizetésére lékban állapíthatók meg. kötelezettek, alapvetôen nem országA teljes folyamat – melynek elsô lépé- specifikusak. Az általános csoportosítás se a bizottsági auditorok helyszíni vizs- különbözô kategóriáit a 6. és 7.táblágálata, és visszafizetés esetén záró aktu- zatban foglaltuk össze. sa a bizottsági döntés Hivatalos Lapban A visszafizetés konkrét forrása kötörténô megjelentetése – hosszadalmas, zött a következô példák találhatók az több évet igényel. A Bizottság az álta- 1998–2000 közötti igénylésekkel kapla elvégzett vizsgálatok megállapításai- csolatban:

87

SZEMLE 6. táblázat. Az IIER-elemek kialakításával és implementációjával kapcsolatban feltárt kulcsfontosságú hiányosságok

Állatazonosítási és nyilvántartó rendszer

• hiányosságok az adatbázisban • hiányosságok az állatnyilvántartó regiszterekben • hiányosságok az állatállomány mozgását rögzítô regiszterekben • nem megfelelô fülkrotália használat • a marhaútlevelek nem megfelelô alkalmazása


• hiányosságok az adatbázisban, nem megfelelô elektronikus kapcsolat az adatbázisok között • digitalizációs hiányosságok


• a nemzeti szinten elvégzendô ellenôrzések teljes hiánya vagy hiányosságai, eltérô szinten történô megvalósítása • az ellenôrzési folyamat nem kielégítô minôsége – az ellenôrzés késedelmes elvégzése, idôzítési probléma, állatállomány esetén részleges számlálás, jelentés-készítési hiányosságok, pontatlanságok • az ellenôr nem megfelelô munkavégzése – tapasztalaton alapuló becslés, a tények vizsgálata helyett (pl. szarvasmarha életkorbecslés esetén)

7. táblázat. Az IIER-elemek kialakításával és implementációjával kapcsolatban feltárt „mellékes” hiányosságok21 Az IIER minden elemére jellemzô – átfogó – hiányosság

• az adminisztrációs feladatok, kockázatelemzés és ellenôrzés elkülönítésének hiánya • nem megfelelô együttmûködés az IIER és az állatorvosi szolgálat között • jogszabályok félreértelmezése


• a Bizottság ellenôrei által készített statisztikák és az ellenôrzést megelôzôen a tagállam által beküldött statisztikák közötti eltérések • nem számítógépesített kockázatelemzés • a kísérô dokumentumok nem felelnek meg az érvényben levô jogszabályi elôírásoknak • az ellenôrzés bejelentése a vizsgálat idejét több mint 48 órával megelôzôen • állati prémiumok esetén az állatok jogszabályban rögzített tartási idôszakban történô ellenôrzésének hiánya

Állatprémium igénylése: • Azokon a legelôkön, amelyeken különbözô gazdaságokhoz tartozó állományt tartottak, az ellenôrizendô jószágok megszámlálására nem került sor. • A fülkrotália nélküli egyedeket nem ellenôrizték megfelelôen. • A csordák egy adott helyszínen bekövetkezô keveredése esetén, bizonyos állatok azonosítására sem a tulajdonos, sem az ellenôr részérôl nem került sor.

• A „fiatal” állatokat csupán felületesen ellenôrizték. • Nem minden esetben ellenôrizték azokat az egyedeket, melyekre támogatást igényeltek. • Az adatbázis késve töltötték fel. • A kockázatelemzés nem volt kielégítôen hatékony a tekintetben, hogy kiszûrjék az EU-költségvetés számára veszélyt jelentô gazdákat.

88 • Nem került sor az állatállomány jogszabályban meghatározott idôszakban történô ellenôrzésére (a tartás helyszínét illetôen). • Elôfordult olyan eset is, hogy egy bizonyos tagországban még 2000-ben sem állt rendelkezésre az állati azonosító és regisztrációs rendszer számítógépes adatbázisa. • A gazdák az állatnyilvántartó regisztereket nem megfelelôen vezették, a nyilvántartás nem tartalmazta pl., hogy mikor érkezett, illetve mikor távozott az egyed az adott állományból. • Nem végezték el a szarvasmarhák azonosító számának kereszt-ellenôrzését. • Az illetékesek nem ellenôrizték a szükséges kísérô dokumentumokat. • Az állati azonosító és nyilvántartó rendszer nem volt mindig naprakész állapotban. • Nem vizsgálták meg, hogy az anyatehén prémium igénylése esetén, az adott egyed megfelel-e az anyatehén jogszabályban rögzített fogalmának. • Nem került sor a vágási prémiumokkal kapcsolatban helyszíni ellenôrzésekre. • Nem egyeztették az adott gazdaságban az összes állatlétszámot, a nyilvántartásban található létszámmal, illetve a marhaútlevelekkel és egyéb azonosításra alkalmas dokumentumokkal. • Az ellenôr nem volt tudatában, hogy a jelentésnek milyen kritériumoknak kell eleget tennie. • Elôfordult, hogy a tagállam nem szankcionálta azokat az eseteket, melyekben kiderült, hogy az állat nem jogosult a speciális húsmarha prémiumra. • Helyszíni ellenôrzéseknél a vizsgálat nem terjedt ki a takarmánytermô területekre. • A helyszíni ellenôrzések bejelentését követôen a gazdák szankció nélkül módo-


síthatták igényléseiket. (Teljes mértékben ellentétes a megfelelô rendeletben rögzítettekkel.) • A helyszíni vizsgálatok eredményeit jelentôs késéssel továbbították a Bizottságnak. Területalapú támogatás igénylése: • Az adminisztratív ellenôrzés során feltárt szabálytalanságok helyszíni kivizsgálása elmaradt. • Helyszíni ellenôrzéseket túl késôn végeztek el. (Betakarítást követôen hetekkel késôbb.) • A helyszíni ellenôrzéseket és a távérzékeléses vizsgálatokat nem oly módon végezték, hogy az biztosította volna a hatékonyságot. • A távérzékeléses ellenôrzés bejelentett aránya különbözött a Bizottság által megállapított aránytól. • A helyszíni ellenôrzéseket 10–15 nappal korábban bejelentették a gazdálkodóknak. • A közösségi szabályozás nem megfelelô interpretálása következtében a gazdák rossz instrukciókat kaptak a területpihentetési kötelezettséggel kapcsolatban.

5. A pénzügyi korrekciók mértéke Az EU közös költségvetése számára történô visszafizetések okát részletesen ismerve az elôbbi felsorolás alapján, vessünk egy pillantást a pénzügyi korrekciók mértékére is. A 8. táblázatból jól látható, hogy 1996-tól napjainkig az IIERhez kapcsolódó pénzügyi korrekció az EU-15-ök átlagában az összes pénzügyi korrekció 44,8%-a, azaz közel fele. Az átlagértéket jelentôsen meghaladó tagállamok közé tartozik: Svédország, Belgium, Görögország, Luxemburg, Portu-

89

SZEMLE

gália, Finnország és Ausztria. A legalacsonyabb értéket, 2%-ot, Dánia érte el. A táblázat azt mutatja, hogy a szántóföldi növényekkel kapcsolatos támogatások esetén az EU-15-ök átlagában közel kétszer akkora korrekcióra került sor, mint az állati prémiumoknál. A tagállamok közül Dániában, Franciaországban, Luxemburgban, Hollandiában, Portugáliában, az Egyesült Királyságban és Ausztriában haladta meg az állati prémiumokkal kapcsolatos visszafizetések összege a szántóföldi növények támogatására kirótt összegeket.

A pénzügyi korrekció valamivel nagyobb hányada, 55%-a fôként a következô esetek között oszlik meg: export-visszatérítéssel, húsfélék, gabonafélék, olívaolaj közraktározásával kapcsolatos visszaélések, tejjel és tejtermékekkel kapcsolatos problémák (pl. tejkvóta nem megfelelô alkalmazása), határidôn túli kifizetések kamata, valamint jogosulatlan termelési támogatás az olívaolaj-szektorban. A pénzügyi korrekció abszolút értékben tekintve hatalmas összegre rúg, öszszehasonlítva azonban az ezen idôszakban kifizetett támogatások összegével,

8. táblázat. Az IIER-t érintô aggregált pénzügyi korrekció az 1996–2003. pénzügyi évben (ad hoc 1–15, millió euró)

Ország

Az összes pénzügyi korrekció

Pénzügyi korrekciók az IIER hatáskörébe tartozó támogatások esetén – állati prémiumok

Pénzügyi korrekciók az IIER hatáskörébe tartozó támogatások esetén – szántóföldi növények

Az IIERt érintô összes pénzügyi korrekció

Az IIER-rel kapcsolatos pénzügyi korrekció az öszszes pénzügyi korrekció százalékában kifejezve %

Belgium

17,1

4,3

9,3

13,6

79,6

Németország

112,7

10,4

48,7

59,1

52,4

Dánia

30,8

0,6

0,0

0,6

2,0

Spanyolország

485,3

43,9

204,7

248,6

51,2

Franciaország

416,7

135,9

96,7

232,7

55,8

Görögország

525,9

103,2

239,5

342,8

65,1

Írország

27,7

4,8

7,0

11,9

42,9

Olaszország

634,4

14,4

79,6

94,0

14,8

Luxemburg

0,3

0,4

0,0

0,4

128,4

Hollandia

11,

5,6

0,0

5,6

48,5

Portugália

52,3

17,9

13,0

31,0

59,2

Finnország

8,5

1,3

4,3

5,6

65,6

Svédország

3,1

0,4

2,6

3,0

98,4

130,8

44,7

7,8

52,6

40,1

Egyesült Királyság Ausztria EU-15

0,9

0,7

0,0

0,7

82,3

2458,7

389,2

713,5

1102,8

44,8

90 megállapítható, hogy annak mintegy 1%a volt visszafizetendô, az IIER-rel kapcsolatos visszatérítések pedig csupán a támogatás 0,5%-ának feleltek meg.

6. Összefoglalás A MacSharry-reform által elindított, az ár- és jövedelempolitika szétválasztását megcélzó új, „közvetlen támogatási lavina” rendkívül nagy mértékû adminisztrációs és ellenôrzési igényeket támasztott a gazdálkodókkal, a regionális és nemzeti agrárigazgatással, valamint a közösségi intézményekkel szemben, a jogosulatlan és szabálytalan igénylések kiszûrése, mint legfôbb bizottsági cél érdekében. Az 1992-ben, rendeletben megfogalmazott új rendszer, az Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer jelentôsége az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett annak köszönhetôen, hogy az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Osztálya kiadásainak egyre nagyobb hányada, azaz újabb és újabb támogatások kerültek közvetlenül vagy közvetve hatáskörébe. A közvetlenül az IIER ernyôje alá tartozó támogatások mellett a közvetetten érintett támogatások – azaz, amelyeknek az IIER bizonyos elemeivel kapcsolatban kompatibilitási feltételeknek kell eleget tenniük – csupán késôbb kerültek a rendszerbe, szerepük mégis megszilárdult.


A rendszer létjogosultsága a jövôre vonatkozóan is maximálisan alátámasztott, mégis úgynevezett „mérföldkôhöz” érkeztünk a Közös Agrárpolitika 2003 nyarán megalkotott újabb reformjával. A közvetlen támogatások rendszerében bekövetkezett változtatások az IIER-rel szemben támasztott igényeket is módosítják. Ebbôl adódóan itt az alkalom az IIER eddigi mûködésének elemzésére, „pályafutása” elsô szakaszának értékelésére: a rendszer elemeinek, a hatáskörébe került támogatásoknak az áttekintésére, a nem megfelelô mûködés okainak számbavételére és az ebbôl következô támogatásvisszafizetési kötelezettség vizsgálatára. Ugyanakkor elôre is kell tekintenünk, hiszen annak ellenére, hogy a Közös Agrárpolitika mintegy tíz év alatt több reformhullámot megélt, a fejlôdés folytatódik, és újabb változások várhatók, amelyek további intézményi adaptációt és a menedzsmenteszközök kiigazítását teszik szükségessé. Az IIER hatékony és gyors módosítását elôsegítheti a rendszer és leginkább felmerülô problémáinak ismerete. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy e még változó rendszer kiépítése stratégiai fontosságú feladat a 10 újonnan csatlakozott ország számára is, amelyek esetében még mindig bizonyos fokú lemaradásokkal kell szembenézni. A kihívásoknak történô megfelelést elôsegítheti – a változások bekövetkezésének ellenére – a rendszer korábbi mûködésével kapcsolatos tapasztalatok ismerete.

91

SZEMLE

Felhasznált irodalom 1. Council and Commission Regulations: No 3508/92, No 3887/92, No 3072/ 95, No 1577/96, No 1593/2000, No 1783/2003, No 805/68, No 3013/ 89, No 2328/91, No 1251/1999, No 1254/1999, No 1255/1999, No 2467/98, No 495/2001 2. Commission Decision of 4 February 2004 excluding from Community financing certain expenditure incurred by the Member States under the Guarantee Section of the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund (EAGGF) No.:2004/136/EC, 2003/536/EC, 2003/364/EC, 2003/ 102/EC, 2002/881/EC, 2002/523/EC, 2002/524/EC, 2001/557/EC, 2001/ 137/EC, 2000/449/EC, 2000/216/ EC, 1999/603/EC, 1999/186/EC 3. The Clearance of Accounts Procedure, http://europa.eu.int/comm/ agriculture/publi/fact/clear/clear_ en.pdf 4. Eu.Ec. (1996): European Economy No. 2. The CAP and Enlargement – Economic Effects of the Compensation payments, Brussels 5. Grant W. (1997): The Common Agricultural Policy, Mcmillan Press LTD 6. Halmai Péter (szerk.)(2002): Az Európai Unió agrárrendszere, Mezôgazda Kiadó, Budapest

7. Halmai Péter (2001): Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai, kiadó: SZIE GTK Európai Tanulmányok Központja, Gödöllô 8. Kapronczai István (1999): Az agrárinformációs rendszer fejlesztése az EU-csatlakozás tükrében, In: Európai Tükör Mûhelytanulmányok 56., kiadja a Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportja, Budapest 9. Lehmann B.–Popp H.W–Stucki E. Ed. (1993): Direct Payments in Agricultural and Regional Policies, Konstanz 10. Meester, G. (2000): EU institutions and the decision making process for agricultural policy, In: Burrel-Oskam (eds)(2000) 11. Mike Artis, Normann Lee (1997): The Economics of the European Union, Policy and Analysis, Oxford University Press 12. Ritson, C., Harvey, D. R. (1997): The Common Agricultural Policy, CAB International 13. Tracy, M. (1993): Food and agriculture in a market economy, An introduction to theory, practice and policy, APS-Agricultural Policy Studies

92


Jegyzetek 1 2 3

4

5 6 7

8 9 10

A Tanács 1995. december 22-ei 3072/95/EK rendelete a rizs piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1996. július 30-ai 1577/96/EK rendelete egyes nagy-magvú hüvelyesek tekintetében külön intézkedés bevezetésérôl. A Tanács 2000. július 17-ei 1593/2000/EK rendelete az egyes közösségi támogatási programok egységes igazgatási és ellenôrzési rendszerének létrehozásáról szóló 3508/92/EGK rendelet módosításáról. A Tanács 2003. szeptember 29-ei 1782/ 2003/EK rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezôgazdasági termelôk részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/ EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/ 71/EGK és a 2529/2001/EK rendeletek módosításáról. Juh- és kecskefélékre vonatkozó támogatás, HL L270., 2003.10.21., 23.o. Marha- és borjúhúsra vonatkozó támogatás, HL L270., 2003.10.21., 24.o. Szabad választáson alapuló végrehajtás különleges gazdálkodási formák és különleges minôség elôállítása esetén, HL L270., 2003.10.21., 24.o. Egyes közvetlen kifizetések szabad választáson alapuló kizárása, HL L270., 2003.10.21., 25.o. Szabad választáson alapuló átmeneti idôszak, HL L270., 2003.10.21., 25.o. A Tanács 1992. június 30-ai 1765/92/EGK rendelete az egyes szántóföldi növények ter-

11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

21

melôi számára létrehozott támogatási rendszerrôl. A Tanács 1968. június 27-ei 805/68/EGK rendelete a marha- és borjúhús piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1989. szeptember 25-ei 3013/ 89/EGK rendelete a juh- és kecskehús piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1991. július 15-ei 2328/91/EGK rendelete a mezôgazdasági struktúrák hatékonyságának növelésérôl. A Tanács 1995. december 22-ei 3072/95/EK rendelete a rizs piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1996. július 30-ai 1577/96/EK rendelete egyes nagy-magvú hüvelyesek tekintetében külön intézkedés bevezetésérôl. A Tanács 1999. május 17-ei 1251/1999/EK rendelete egyes szántóföldi növények termelôi számára támogatási rendszer létrehozásáról. A Tanács 1999. május 17-ei 1254/1999/EK rendelete a marha- és borjúhús piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1998. november 3-ai 2467/98/EK rendelete a juh- és a kecskehús piacának közös szervezésérôl. A Tanács 1999. május 17-ei 1255/1999/ EK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezésérôl. A Bizottság 2001. március 13-ai 495/2001/ EK rendelete az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenôrzési rendszerének létrehozásáról szóló 3508/92/ EGK tanácsi rendelet mellékletének módosításáról. Ancillary weakness (a Bizottsági jelentésekben).

93

MENYHÁRT SZABOLCS

Európai Szociális Unió?

Az emberek szociális védelem iránti igénye meglehetôsen régi keletû; e jogok elsô kodifikálása a XIX. századra tehetô. A polgári-politikai jellegû jogokkal szemben az állam részérôl e területen nem elegendô a tartózkodás, a be nem avatkozás, hanem aktív cselekvésre, szervezô tevékenységre és komoly anyagi áldozatvállalásra kötelezett. Vajon az Európai Unió felvállalja-e ezt az aktív és súlyos gazdasági terhekkel járó feladatot? Milyen társadalombiztosítási szabályokkal találják szembe magukat a magyar munkavállalók a közösségi munkaerôpiacon? A szerzô e kérdésekre keresi a választ írásában.

De ha nincs „szociális unió”, akkor mi van? – hangzik a logikus kérdés az elôbb felvázoltakra. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az Európai Unióban mûködô szociális védelmi rendszert, különös tekintettel a magyar munkavállalókat rövid távon leginkább érintô betegségi és munkanélküliségi ellátások vonatkozásában. A hatályos jogi szabályozás bemutatása elôtt felvázolom általánosságban a szociális védelem néhány alapvetô intézményét, legfontosabb elméleti kérdéseit, illetve az Európai Unió szociális védelemmel foglalkozó legfontosabb jogi normáinak rendszerét.

2. A szociális védelemrôl általában 1. Bevezetô gondolatok Magyarország 2004. május 1-jétôl az Európai Unió teljes jogú tagja. Hazánk az egységes belsô piac mellett a szociális védelmi rendszernek is tagja lett, így hazánk állampolgárai európai polgárként méltán számítanak arra, hogy a tagállamok polgáraival azonos elbírálás alá esnek bizonyos szociális kérdések tekintetében. Elöljáróban azonban elmondható, hogy az Európai Unió – sajnálatos módon – nem jelent szociális uniót, hiszen a szociálpolitika nincs központi szinten egységesítve, mint a vámok vagy a belsô piac mûködése. A tagállamok nem tartották, és ma sem tartják fontosnak a közösségi szinten mûködô egységes szociális unió létét.1

Az emberek szociális védelem iránti igénye a XIX. században nyert elismerést a gazdasági, szociális és kulturális jogok emberi jogokként történô deklarálását követôen. Az állam már nem passzivitásra volt kötelezett, mint az történt a politikai jogok esetében, hanem aktív cselekvésre: szervezô tevékenységre és anyagi áldozatvállalásra.2 A rászorultak ellátását, a róluk való gondoskodást egyre inkább átvette az állam, amely e tevékenységét már saját intézményhálózatában végezte. A XX. században a nemzetközi szervezetek tevékenységének köszönhetôen a szociális jogokkal foglalkozó nemzetközi jogi dokumentumok és a hozzájuk csatlakozó államok száma növekedett, s így számos ál-

94


lam vállalta a szociális védelem legalább minimális szintû megvalósítását. De mit takar a szociális védelem? E fogalom úgy határozható meg, hogy „olyan politikai eszköztár, amely az egyén élete során felmerülô szociális kockázat bekövetkeztekor jelentkezô pénzügyi következmények fedezésére szolgál.”3 Az államok a szociális védelem megvalósítása érdekében szociális védelmi és ellátási rendszert alakítanak ki, illetve mûködtetnek. A szociális ellátási rendszert a következôk szerint határozhatjuk meg: a társadalom keretei között megszervezett olyan tevékenységek összessége, melynek az a rendeltetése, hogy a társadalom tagjai által termelt javak egy részének elvonásával képzett alapból támogatást adjanak mindazon személyeknek, akik nem tudnak saját megélhetésükrôl gondoskodni, vagy akik a társadalom fennmaradása érdekében, a társadalom által elismert többletterheket vállalnak magukra.4 A történelem során számos fajta szociális ellátórendszer alakult ki, azonban ezek döntôen két nagy csoportra bont-

hatók: segélyezési típusú és biztosítási típusú rendszerekre. Mielôtt áttérnénk az Európai Unióban érvényesülô szabályok bemutatására, célszerû az elôbbi típusok rövid, áttekintô jellemzése.5 (lásd 1. táblázat) A szociális és biztosítási rendszerek egymással szemben elfoglalt helyét számos történelmi, társadalmi, politikai, gazdasági tényezô befolyásolja. A mai nyugati államokban túlsúlyban vannak a biztosítási jellegû rendszerek, amelynek egyik jellegzetes képviselôje a társadalombiztosítás rendszere. Általánosságban elmondható, hogy minden modern állam rendelkezik valamilyen társadalombiztosítási rendszerrel. A társadalombiztosítás nem más, mint az állam által mûködtetett szociális ellátási rendszer része, amely a hatálya alá tartozó tagokat, mindaddig, amíg képesek az önfenntartásra, tartalékképzésre kötelezi az általuk megtermelt javak egy részének állami kényszerrel történô elvonásával, cserében meghatározott események bekövetkeztekor jogosultak lesznek bizonyos ellátásokra.6

1. táblázat. A szociális ellátási rendszerek típusainak összehasonlító jellemzése A szociális ellátási rendszerek típusai Segélyezési rendszer

Biztosítási rendszer

A védett személyek köre kiterjedhet akár az egész társadalomra is

A járulékokat fizetô biztosítottakat látja el, segíti ki

Szubszidiárius jellegû (akkor adják, ha nincs más ellátási forma)

A szolgáltatások igénybevétele nem rászorultság alapján történik, hanem biztosítási események bekövetkeztétôl függ

A pénzügyi és természetbeni szolgáltatások aránya közel megegyezô

Tipikusak a pénzügyi szolgáltatások

Jellemzô az adókból történô finanszírozás, nincs elôzetes ellenszolgáltatás a segélyezett részérôl

A szolgáltatás és a hozzájárulás a megkeresett jövedelemtôl függ

A támogatás mind alanyi jogon, mind pedig rászorultság alapján is történhet

Az ellátás a kiesô jövedelem pótlását szolgálja

95

SZEMLE

Társadalombiztosítás

Egészségbiztosítás

Balesetbiztosítás

Nyugdíjbiztosítás

Munkanélküliség

A társadalombiztosítás szervezeti felépítése

A társadalombiztosítás szerkezeti felépítését a fenti ábra szemlélteti. A társadalombiztosítás általánosan elfogadott fogalmába az egészség, a baleset és a nyugdíjbiztosítás tartozik bele. Számos szerzô azonban a társadalombiztosítás tágabb értelmezésébe sorolja a munkanélküliség elleni biztosítást is.7 A társadalombiztosítás a biztosítási események beállta esetén szolgáltatásokat nyújt a jogosult részére, amelyek a következôk szerint csoportosíthatók: • A szolgáltatás jellege szerint: – pénzbeli – természetbeli • A szolgáltatás igénybevevôjének jogalapja szerint: – sajátjogú – hozzátartozói • A szolgáltatás célja szerint: – jövedelmet pótló – jövedelmet kiegészítô • A szolgáltatás igénybevételének idôpontja szerint: – járulékfizetés alatt – járulékfizetés után • A biztosított érdek, védett érték szerint: – egészség – baleset – nyugdíj – munkanélküliség A segélyezési rendszerek rendkívül különbözôek lehetnek. Minden állam sajá-

tos megoldással rendelkezik, melyek egymással nem összehasonlíthatók.

3. Szociális védelem az Európai Unióban Az európai államok Közösségen belüli együttmûködése gazdasági tényezôkre vezethetô vissza. Gazdasági okokkal magyarázható, hogy az államok lemondtak szuverenitásuk egy részérôl, hogy a közös gazdasági sikereket elômozdítsák. A közösségi szociális jog alkotása is ezen gazdasági céloknak megfelelôen történt. Gondoljunk bele, hogy gazdasági fejlôdés nincs munkaerô és kiegyensúlyozott munkaerôpiac nélkül. A munkaerô számtalan esetben a tagállam határain kívülrôl érkezett, hogy a helyi gazdaság akut vagy krónikus munkaerôhiányát feltöltse. Annak érdekében, hogy a munkaerônek „kedve” legyen vándorolni, olyan védelmi intézkedéséket kellett életbe léptetni, hogy számukra megérje az esetleges ország- és lakóhely-változtatás8. Nem volt cél egységes szociálpolitikát alkotni, e téren a szubszidiaritás elve érvényesült, melynek következtében a szociális és foglalkoztatáspolitika területein a Közösség csak olyan esetekben járhat el, ha az adott kérdés tagállami szinten nem oldható meg hatékonyabban9. Ennek köszönhetôen a közösségi szociálpoliti-

96 ka nem tudott oly mértékben fejlôdni, mint az elvárható lett volna. A közösségi szociális jog alapvetôen a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával a migráns munkavállalók vonatkozásában foglalkozik.10 A munkavállalók szempontjából a legfontosabbnak talán a megfelelô társadalombiztosítási ellátás megszervezése tekinthetô, hiszen az idegen államban ez a társadalombiztosítási rendszer nyújthatja számukra a legteljesebb védelmet. Egy munkavállaló élete során több tagállamban is tevékenykedhet. Joggal vetôdhet fel benne a kérdés, hogy melyik tagállam nyugdíjkorhatára vonatkozik rá, ki fizeti a nyugdíját, hol lesz jogosult munkanélküli ellátásra? A tagállamok ellátásai különbözôek, mások az igénybevétel feltételei és másként nevezik ôket, de döntôen – tartalmukat vizsgálva – az alábbi területek kockázatait igyekeznek kiküszöbölni, illetve mérsékelni: • betegség; • anyaság; • rokkantság; • munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés; • öregség; • halál; • munkanélküliség; • a gyermekekrôl való gondoskodás.11 A Közösség szerveinek olyan szabályokat kellett hogy alkotniuk, amelyek megteremtik az összhangot a különbözô nemzeti társadalombiztosítási rendszerek között. Ha a rendszerek koordinációja megvalósul, egy nagyon jelentôs akadály hárul el a munkavállalók szabad mozgása elôl. A koordinációra vonatkozó joganyag mind az elsôdleges, mind pedig a másodlagos jogforrásokban megtalálható. Álta-


lában elmondható, hogy az elsôdleges jog csupán keretszabályozást nyújt, míg a részletekkel a másodlagos jog foglalkozik. A másodlagos jogforrások közül a rendeleti jog az elsôdleges. E tény azzal magyarázható, hogy a rendeletek közvetlen hatálya lehetôvé teszi, hogy az öszszes tagállamban ugyanolyan szabályok legyenek érvényesek. 3.1. Az elsôdleges jog — az Európai Közösséget létrehozó Szerzôdés 42. cikke

„A Tanács (...) a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és az azok jogán jogosultak számára biztosítja a) a különbözô országok jogszabályai szerint figyelembe vehetô összes idôszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából; b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.”12 E szabály értelmében minden ledolgozott munkaidôt összesíteni kell a munkavállalás helye szerinti ország jogszabályi rendelkezéseinek figyelembevételével. Lehetôséget kell biztosítani a pénzbeni szolgáltatás kifizetésre az adott tagállam területén élô személyeknek. A szerzôdés lehetôvé teszi a rendszerek koordinációját, és ezzel elhárult annak akadálya, hogy a munkavállalók más állam területén munkát vállaljanak, mivel az ellátásokra jogosultságuk van, bármelyik állam területén is tartózkodjanak.13

SZEMLE

3.2. A másodlagos jog

A Tanács 1971. június 14-ei 1408/71/ EGK rendeletével, illetve a végrehajtására kiadott 574/72 EGK rendelettel megvalósította a szociális védelmi rendszerek Unión belüli koordinációját. Ezzel megszûnt a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek közötti pozitív, mind pedig a negatív összeütközés lehetôsége. A koordinációs jogszabályok vizsgálata során elsôként azok alapelveivel kell megismerkedni, mivel ezen elvek az egész koordinációs eljárás szellemiségének tekinthetôk. A jogszabály négy alapelvet rögzít. A egyenlô bánásmód elvének megfelelôen a rendelet hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelnek, és ugyanolyan elônyök illetnek, mint az adott tagállam állampolgárait14. A Bíróság a Cristini, Levin, Castelli, Deak és Baccini esetben foglalkozott a diszkrimináció kérdésével.15 A következô elv kimondja, hogy egy személyre csak egyetlen jogi szabályozás vonatkozhat. A munkavállalóra az a jog vonatkozik, ahol munkatevékenységet fejt ki, vagyis a lex loci laboris elve érvényesül. Ily módon kerülhetô el a többszörös járulékfizetés, illetôleg a többszörös szolgáltatás igénybevétele.16 Alapelvi szinten rögzítették, hogy a szociális biztonsággal kapcsolatos jogok az államváltással nem sérülhetnek.17 A negyedik elv a jogosult idôk összeszámíthatóságát rögzíti. Ezen alapelv az EK-Szerzôdés 42. cikkén alapul.18 Az alapelvek áttekintése után vizsgáljuk meg a koordinációs rendelet személyi, területi és tárgyi hatályát.

97 A rendelet személyi hatálya fejezi azt ki, hogy a jogszabály kikre vonatkozik. A rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik valamely tagállam állampolgárai, illetve azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, illetve ezek családtagjaira és túlélô hozzátartozóira. E rendelet állampolgárságától függetlenül vonatkozik továbbá az egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállalók azon túlélô hozzátartozóira, akik valamely tagállam állampolgárai, illetve valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkezô menekültekre vagy hontalanokra. Kiterjed a jogszabály hatálya köztisztviselôkre, valamint azokra is, akiket az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelôen köztisztviselônek tekintenek, ha azok egy tagállam olyan jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, amelyekre e rendelet vonatkozik19. Nem terjed ki a rendelet hatálya az önálló vállalkozókra, illetve az olyan személyekre, akik még sosem végeztek keresô tevékenységet. A rendelet az Európai Unió 25 tagállamán kívül kiterjed még Norvégiára, Liechtensteinre és Izlandra is (területi hatály). A tárgyi hatály jelen esetben azt mutatja meg, hogy a rendelet mely ellátások koordinációival foglalkozik. Ennek megfelelôen a rendelet alkalmazandó a betegségbiztosítási, anyasági ellátásokat, a rokkantsági ellátásokat – beleértve a rokkantak keresôképességének fenntartását vagy javítását célzó ellátásokat is –, az öregségi ellátásokat, a túlélô hozzátartozó számára nyújtott ellátásokat, a munkahelyi balesetekkel és foglalkozá-

98 si megbetegedéssel kapcsolatos ellátásokat, a haláleseti juttatásokat, a munkanélküli ellátásokat, valamint a családi ellátásokat érintô valamennyi jogszabályra. A rendelet alkalmazandó valamennyi, akár járulékfizetésen alapuló, akár nem járulékfizetésen alapuló általános és különleges szociális biztonsági rendszerre. Nem lehet a rendeletet alkalmazni a szociális és egészségügyi támogatásokra, a háború és annak következményei áldozatainak nyújtott ellátások rendszerére, illetve a köztisztviselôkre és köztisztviselônek minôsülô személyekre vonatkozó különleges rendszerekre.20 A rendelet általános szabályainak megvizsgálása után tekintsük át röviden ezen ellátási formák közül a betegség és a munkanélküliség esetén járó ellátásokra vonatkozó különös szabályokat. Mivel a migráns magyar munkavállalókat elsôdlegesen ezek az ellátások fogják érinteni, így gyakorlati hasznuk megkérdôjelezhetetlen. Az egészségügyi ellátások azért is speciálisak, mert egyrészt természetbeni, másrészt pedig pénzbeli ellátások alkotják. Az a munkavállaló, aki az ellátásra való jogosultság tekintetében kielégíti az illetékes állam jogszabályai által elôírt feltételeket, de az illetékes államon kívül, más tagállamban rendelkezik lakóhellyel – szükség esetén – a lakóhelye szerinti államban: • természetbeni ellátásban részesülhet, amelyet az illetékes intézmény nevében a lakóhely szerinti tagállam intézménye nyújt az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelôen, mintha a munkavállaló ott lenne biztosított; • pénzbeli ellátásban részesülhet, amelyet az illetékes intézmény nyújt az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelôen. E rendelkezések hasonló mó-


don alkalmazandók a családtagokra is, akik nem az illetékes államban rendelkeznek lakóhellyel, amennyiben annak az államnak a területén, ahol lakóhellyel rendelkeznek, nem jogosultak ezekre az ellátásokra.21 Annak érdekében, hogy természetbeni ellátásokat vehessünk igénybe más tagállam területén, szükséges az, hogy hatósági igazolvánnyal bizonyítsuk hazai biztosítási jogviszonyunk meglétét. Ilyen igazolványt a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak bocsátanak ki. Az ellátás igénybevételéhez szükséges a külföldi lakóhely szerint illetékes intézménynél történô bejelentkezés. A regisztráció a megszûnést igazoló irat megérkezéséig áll fenn. A fogadó tagállamban lehetôség van pénzbeli ellátások – például táppénz – igénybevételére. A megbetegedett, keresôképtelen munkavállaló 3 napon belül köteles keresôképtelenségét orvossal igazoltatni, aki úgy köteles eljárni, mint saját biztosítottjával. Az illetékes állam jogosult saját biztosítottjaihoz hasonlóan ellenôrizni a migráns munkavállalókat is a gyógyulás ideje alatt. Az illetékes állam saját polgáraihoz hasonló pénzbeli ellátást is köteles nyújtani.22 A munkanélküliek természetbeni és pénzbeli ellátásokra jogosultak, ha megfelelnek az illetékes állam jogszabályaiban elôírt feltételeknek. Természetbeni ellátást az illetékes intézmény nevében azon tagállam intézménye nyújt, amely tagállamban a munkanélküli munkát keres, ez utóbbi intézmény által alkalmazott jogszabályoknak megfelelôen, mintha ott lenne biztosított. Pénzbeli ellátást az illetékes intézmény nyújt az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelôen. Természetbeni ellátás nem adható, ha a munkanélküli pénzbeli ellátást kap.

SZEMLE

A munkanélküli személyek – meghatározott feltételek mellett – a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályainak megfelelôen pénzbeli és természetbeni ellátásban részesülhetnek, mintha utolsó munkaviszonyuk folyamán azon tagállam jogrendszerének hatálya alá tartoztak volna. Ezen ellátások költségeit a lakóhely szerinti tagállam intézménye viseli. Ha a munkanélküli kielégíti azon tagállam jogszabályainak a természetbeni ellátásokra való jogosultságra vonatozó feltételeit, amely tagállam felelôs a munkanélküli ellátások költségeiért, az érintett munkanélküli családtagjai, szükség esetén, részesülnek ezekben az ellátásokban. Ezeket az ellátásokat a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézmény nyújtja az általa alkalmazott jogszabályok szerint, azon tagállam illetékes intézménye nevében, amely tagállam viseli a munkanélküli ellátások költségeit.23 A munkanélküli ellátást akkor lehet igényelni, ha a munkanélkülinek legalább egyhónapos munkaviszonya volt. A munkanélküli ellátás összegének megállapításánál a munkanélkülivé válás államának átlagkeresetét, illetve szolgáltatási öszszegeit kell figyelembe venni. A munkavállaló egy hónapnyi munkanélküliség után más tagállamban is kereshet magának munkát. Annak érdekében, hogy a munkanélküli ellátást elôzô „államából” továbbra is megkapja, köteles az érkezést követô 7 napon belül magát a fogadó állam munkaügyi hatóságánál regisztráltatni.24

4. Összegzés és kitekintés Bár az alapítóknak nem állt szándékában a Közösség elsôdlegesen megvalósí-

99 tandó céljai közé sorolni a szociálpolitikát, mégis számos közösségi szintû szociálpolitikai jogszabály született, mivel e normák elengedhetetlennek bizonyultak a munkaerô szabad áramlásának biztosítása érdekében. Legfontosabbak a szociális rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályok, melyek megteremtik a lehetôséget, hogy több állam társadalombiztosítási rendszerében töltött biztosítási idôszakokat a munkavállaló hazájában úgy tekintsék, mintha otthon dolgozott volna, s ott lett volna biztosított. A szociális védelmi rendszer általános rendelkezéseinek áttekintése során megfigyelhettük, hogy az Unió nagy hangsúlyt fektet a migráns munkavállalók társadalombiztosítására. Megfigyelhettük, hogy a magyar munkavállalók mikor és milyen feltételekkel részesülnek a fogadó állam ellátásaiból. Terjedelmi korlátok miatt csak az egészségbiztosítás és a munkanélküli ellátás folyósításának feltételeit sikerült részletesebben megvizsgálni. A kiválasztást az indokolta, hogy a magyar munkavállalókat vélhetôen éppen ezen ellátások fogják legnagyobb számban érinteni a közeljövôben. A szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról elmondható, hogy idegen jogintézmény a magyar munkavállalók számára. Nemcsak azért, mert egy idegen államszerû képzôdmény jogának terméke, hanem elsôsorban azért, mert idegen a nemzeti jogrendszerek gyakorlatától. El kell azonban mondani, hogy a 25 tagállam társadalombiztosítási rendszerei közötti összhangot csak ily módon lehet teremteni, ellenkezô esetben az Európai Szociális Uniót, vagy legalábbis egy egységes Európai Társadalombiztosítási Rendszert kellene megteremteni, aminek ma a politikai lehetôsége igen cse-

100


kély, és a megvalósítás lehetôsége igen távolinak tûnik. A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatban a legsürgôsebb teendô a rendszer munkavállalókkal történô megismertetése lenne, hiszen e nélkül a magyar munkavállalók a munkavál-

lalás vesztesei lesznek. Rendkívül fontosnak tartom a bürokrácia csökkentését, a hivatali ügyintézés ésszerûsítését, hiszen az adminisztráció nem csak a munkavállalók, de sok esetben még egy jogász számára is megoldhatatlan feladatnak mutatkozik.

Felhasznált irodalom 1. Czúcz Ottó–Gecse Istvánné–Prugberger Tamás: Magyar és európai társadalombiztosítási- és munkaszociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1994. 2. Dr. Lengyel Balázs–Dr. Gellérné dr. Lukács Éva–Rézmûves Judit: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága, Európai Füzetek 14., A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003. 3. Dr. Lukács Éva–Dr. Király Miklós: Migráció és Európai Unió, AduPrint Kiadó, Budapest, 2001. 4. Dr. Lukács Éva: A személyek szabad mozgása az Európai Unióban – munkavállalás és tanulás magyar állampolgárok számára, A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának kiadványa, Budapest, 2000.

5. Fazekas Judit: Az EU intézmény- és jogrendszere, Novotni Kiadó, Miskolc, 2003. 6. Gyulavári Tamás–Könczei György: Európai Szociális Jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 7. Gyulavári Tamás: Az Európai Unió szociális dimenziója, AduPrint Kiadó, Budapest, 2000. 8. Gyulavári Tamás–Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, Aduprint Kiadó, Budapest, 1999 9. Kiss György: Az Európai Unió munkajoga, Budapest, Osiris, 2001. 10. Papp Mónika–Várnay Ernô: Az Európai Unió joga, KJK Kerszöv, Budapest, 2003. 11. Sári János: Alapjogok – Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 12. Theodor Tomandl: Grundriss des österreichischen Sozialrechts, Mainz Verlag, Wien, 2002.

101

SZEMLE

Felhasznált jogszabályok 1. Szerzôdés az Európai Közösség létrehozásáról (a Nizzai Szerzôdéssel módosított, egységes szerkezetbe foglalt változat). 2. A Tanács 1971. június 11-ei 1408/ 71/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történô alkalmazásáról. 3. A Tanács 1972. március 21-ei 574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történô alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról. 4. 2004. évi XXX. törvény a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál

Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történô csatlakozásáról szóló szerzôdés kihirdetésérôl. 5. 1997. évi LXXX. Törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérôl.

Jegyzetek 1

V.ö.: A neoliberális gazdaságpolitika hatása a Római Szerzôdésre és az Ohlin-jelentése, in: Gyulavári Tamás–Könczei György: Európai Szociális Jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000., 26–27. oldal. 2 Ld. bôvebben: Sári János: Alapjogok – Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest, 2000., 199–208. oldal 3 Dr. Lengyel Balázs–Dr. Gellérné dr. Lukács Éva– Rézmûves Judit: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága, Európai Füzetek 14., a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003., 4–5. oldal 4 Czúcz Ottó–Gecse Istvánné–Prugberger Tamás: Magyar és európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1994., 23. oldal.

5 V.ö.: Czúcz Ottó–Gecse Istvánné–Prugberger Tamás: Magyar és európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1994., 25–26. oldal. 6 Czúcz Ottó–Gecse Istvánné–Prugberger Tamás: Magyar és európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1994., 28. oldal. 7 V.ö: Tomandl, Theodor: Grundriss des österreichischen Sozialrechts, Mainz Verlag, Wien, 2002., 28. oldal. 8 Gyulavári Tamás–Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint Kiadó, Budapest, 1999, 10. oldal. 9 Gyulavári Tamás–Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint Kiadó, Budapest, 1999, 10. oldal.

102 10 Gyulavári Tamás–Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint Kiadó, Budapest, 1999, 11. oldal. 11 Gyulavári Tamás–Könczei György: Európai Szociális Jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 153. oldal. 12 Az EK létrehozásáról szóló Szerzôdés 42. cikke. 13 Matiscsákné dr. Lizák Marianna, Tóth Hilda: Munkavállalás az Európai Unióban, http://www.bokik.hu, 2004. február 26. 14 A Tanács 1408/71/EGK rendelet 3. cikk (1.) bek. 15 Ld. bôvebben: Gyulavári Tamás–Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint Kiadó, Budapest, 1999, 24–27. oldal. 16 Gyulavári Tamás–Könczei György: Európai Szociális Jog. Osiris, Budapest, 2000. 157. oldal.

EURÓPAI TÜKÖR 2004/6 • SZEPTEMBER 17 Ld. bôvebben: Az EK létrehozásáról szóló Római Szerzôdés 10. cikk. 18 Ld. bôvebben: Dr. Lengyel Balázs–Dr. Gellérné dr. Lukács Éva–Rézmûves Judit: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága, Európai Füzetek 14., a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003., 9. oldal. 19 A Tanács 1408/71/EGK rendeletének 2. cikke. 20 A Tanács 1408/71/EGK rendeletének 4. cikke. 21 A Tanács 1408/71/EGK rendeletének 19. cikke. 22 Ld. bôvebben: a Tanács 574/72/EGK Rendelet 2. fejezet 16–34. cikk. 23 A Tanács 1408/71/EGK rendelet 25., 69. cikk. 24 Ld. bôvebben: a Tanács 574/72/EGK rendelet 6. fejezet, 80–84. cikk.

103

UNIÓS AKTUALITÁSOK KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

Szerzôdés Európa Alkotmányáról — alapvetés a jövônek Az európai projekt több, közelmúltbeli kudarc után – az euró bevezetésének elutasítása Svédországban, a stabilitási paktum válsága, az iraki konfliktus feletti megosztottság – újból megvalósítása sikeres szakaszába lépett. A kontinens újraegyesítését követôen megszületett a politikai uniónak alapot és teret nyitó szerzôdés az Alkotmányról.

Civilizációnk idôszámításának kerek évfordulói a történelem során többször késztettek nagy alkotásokra. Nagy Károly tervei és tettei 800-hoz kötôdtek, de 200 évvel késôbb, a Krisztus születését követô elsô ezredév fordulójához kapcsolódva váltak valóban történelmi léptékû, európai, s nem csak Európából nézve világméretû és horderejû tetté. A keresztény szellemi, erkölcsi értékrend az európai állami és államközi rend, jogrend alapjává vált, kiterjesztve annak ható erejét a kontinens minden irányába. A második évezred idôhatárához közeledve újra politikai akarattá formálódott a szellemi erôfeszítés, köszönhetôen annak, hogy a hidegháború végi erôviszony-átértékelôdés és a kölcsönösen megértô politikai felismerések közepette esély adódott a jaltai rendezés meghaladására, a transzatlanti értékrendet hordozó európai integrációs intézményi

keretek megerôsítésére, tartalmilag és közvetlen érvényesítésük földrajzi, térbeli kiterjesztésére egyaránt. 2001-ben egész Európában megkezdôdött a „Vita Európa jövôjérôl”, amely formális, társadalmi keretet adott a tudományos és politikai mûhelyekben már régóta elemzett és részben kiérlelt gondolatok széles körû bemutatásához, elfogadtatásához és továbbfejlesztéséhez. Ennek hazai nyitó eseménye a Mádl Ferenc köztársasági elnök által elnökölt, az Országgyûlés épületében tartott ünnepélyes tanácskozáshoz és honlap megnyitáshoz köthetô, elôjátéka volt a Konvent és a Kormányközi Konferencia többtételes felvonásainak. A Konvent1 2002. február 28-ai megnyitását a problémafeltárás, elemzés-értékelés, majd javaslattételi munka három tételes felvonása követte, ami a 2003. júniusi thesszaloniki Európai Tanács elé terjesztett európai alkotmányos szerzôdéstervezet tudomásulvételével zárult. Az alkotmányozó Kormányközi Konferencia2 (a továbbiakban: KK), ha 2003 végén, Rómában nem is eredményezett – a helyhez illôen – a miniszteri „konklávé” végén fehér füstöt, de megteremtette annak a lehetôségét, hogy 2004ben, Rómából Szent Patrik földjére érkezvén, eséllyel tekintsenek az Unió népei és országai egy, a közös értékeket,

104


célokat, elveket, eszményeket tisztázó 1. Vajúdástól az Alkotmány alkotmány 2004. elsô félévi elfogadása születéséig — körülmények, elé. Az egyetértés 2004. június 18-án, események Brüsszelben létrejött. Az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfôi a Az Európai Alkotmány megalkotásának csúcson elvi megállapodásra jutottak az igénye több okra vezethetô vissza4. ElkeAlkotmányos Szerzôdés szövegérôl. Az rülhetetlenné vált az integráció gazdasáElnökség és a Tanács Fôtitkársága kon- gi jellegének meghaladása, új és távlati szolidált szöveget állít össze, amely a jövôkép felrajzolása. Dinamikus távlatot Konvent tervezetét csupán jogilag ki- csak a politikai unió fokozatos megteigazító szerzôdéses szövegtervezethez remtése kínál a közös külpolitika és vé(CIG 50/03) képest elfogadott változta- delempolitika kimunkálásával, illetve a tásokat (CIG 81/04 és CIG 85/05) rög- szabadság, biztonság és jog európai térzíti. A tervek szerint az Alkotmányos ségének kiterjesztésével. Az Uniónak a Szerzôdés 2004 ôszén kerül aláírásra. globális versenyben sürgetô és célként A mû záró játéka még hátravan, a meghatározott erôteljesebb nemzetjóváhagyás, a hatálybaléptetés népsza- közi szerepvállalása elôször is saját önvazásokkal tarkított tételei még csorbít- azonosságának tisztázását kívánja meg. hatják az alapmotívum harmóniáját, de Ez annál is inkább fontos, mivel ez a egy-két rugalmas megoldás, netán „opt- már nem 6 vagy 15, hanem immár 25, out” az összhangzatot nem ronthatja el. majdan akár 30 tagállamot befogadó Egy sikeres ratifikációs folyamat esetén Közösség összetartó ereje megerôsítéséaz Alkotmányos Szerzôdés legkorábban nek záloga. 2006. november 1-jén léphet hatályba. A Kormányközi Konferenciát az ÁlAz európai projekt több, közelmúlt- talános Ügyek és Külkapcsolatok Tanábeli kudarc után – az euró bevezetésének csa (ÁKÜT) 2003. szeptemberi üléelutasítása Svédországban, a stabilitási se október 4-ére hívta össze Rómába. paktum válsága, az iraki konfliktus fe- Tekintettel arra, hogy a korábbi szerzôletti megosztottság – újból megvalósítá- désmódosításokkal szemben a Konvent sa sikeres szakaszába lépett. A kontinens jelentôs mértékben elôkészítette annak újraegyesítését követôen megszületett szövegszerû változatát, a KK-n a véglea politikai uniónak alapot és teret nyi- gesítés politikai szinten, az állam- és kortó szerzôdés az Alkotmányról. Az ered- mányfôk, illetve az ÁKÜT tagjai szintjén mény összetettségét, történelmi léptékû folyt. Az állam- és kormányfôk, illetve az jelentôségét jól közvetítik Mádl Ferenc ÁKÜT tagjainak munkáját szakértôi kapköztársasági elnök 2004. május 20-ai, a csolattartási rendszer („focal point”) lebalatonfüredi Magyar Jogászgyûlésen el- velezés, illetve konzultációk keretében mondott szavai: „Egy egyezmény többé- segítette. kevésbé konszenzuson alapul, amelyet a A KK nyitó ülésére 2003. október 4kormányok tárgyalás útján érnek el. Egy én Rómában, az Európai Tanács (EiT) alkotmány viszont egy közösség közös rendkívüli ülése keretében az állam- és értékeinek és célkitûzéseinek a kifejezô- kormányfôk tanácskozásával került sor. dése. Ezért egy alkotmány megalapoz- A KK a 2004. június 17–18-ai EiT ülése hatja a népek uniójának legitimitását.”3 keretében zárult le Brüsszelben.

105

UNIÓS AKTUALITÁSOK

A konferencia a 2003. második félévi olasz, majd az azt követô 2004. elsô félévi ír elnöklés alatt lényegileg öt szakaszra tagolódott: • 2003 októbere a problémafeltárás idôszaka volt, amely a tagállami javaslatok összegyûjtése mellett felölelte az elnökségi kérdôívek és arra adott válaszok alapján a közös álláspontformálás kezdetét. • A 2003. november végi miniszteri szintû konklávéig tartó második szakasz a problémaelemzés és megoldáskeresés fázisának bizonyult. Ennek eszköztára kiterjedt az írásos információkérésre és válaszra éppúgy, mint a tagállamok írásos állásfoglalásaira, elnökségi javaslatok és vitapapírok elkészítésére, két és többoldalú konzultációkra a legmagasabb szinten is. • A 2003. novemberi miniszteri szintû tanácskozás („konklávé”) – formális döntés nélkül – nagymértékben tisztázta a helyzetet, lehetôvé téve, hogy a decemberi miniszteri ülés, majd a csúcsszintû záró tanácskozás a vitatott intézményi reformcsomag megoldására koncentrálhasson. A 2003. december 12–13-ai brüsszeli EiT ennek ellenére sikertelenül zárult. • 2004. január 1. és március 21. között a tárgyalások szüneteltek. Az ír elnökség a decemberi brüsszeli EiT felhatalmazása alapján a tagállamokkal folytatott kétoldalú találkozók alapján elkészítette a KK helyzetérôl szóló jelentését, amelyet a 2004. március 21-ei EiT elé terjesztett. • 2004. május 17. és június 18. között lezajlott a tárgyalások újrafelvétele, aminek végeredményéként a 2004. június 17–18-ai EiT keretében megtartott negyedik legmagasabb szintû találkozón megszületett a végsô elvi-politikai kompromisszum.

1.1. A Kormányközi Konferencia végeredményének fô elemei

• Elfogadták az EU Alkotmányának létrehozását szolgáló egységes Szerzôdést (ASZ), amely egyesíti az EU elsôdleges jogforrásait. • Az ASZ úgy egyesíti az alapszerzôdéseket és módosításaikat, hogy az Unió jogi személyiséget nyer, a jogfolytonosság, jogbiztonság fokozottabban biztosított, az Euratom-szerzôdés felülvizsgálatára késôbb várhatóan sor kerül. A normák betartatásának szigorítása a jogrend, a hitelesség támasza, ennek üzenete elôremutató. • Az Alkotmány megfogalmazásakor az uralkodó megfontolás az volt, hogy az Unió értékeirôl szóló cikkben – I-2.cikk – csak a leglényegesebb, mindenki által elfogadott értékeket sorolják fel. Ezek jogilag oly módon tisztázottak, hogy egy tagállam általi súlyos jogsértés esetén a tény szankcionálható5. A Konvent és részben a KK vitájában visszatérô kérdés volt az értékek és a célok elhatárolhatósága, az egyenlôség általános jellegû kitétele, az emberi méltóság sérthetetlensége vagy tisztelete, és a vallási hivatkozás. Hasonlóan merült fel – elsôdlegesen, de nem kizárólagosan – magyar szorgalmazásra a kisebbségek jogai tekintetében az Unió belsô és a tagjelöltjeivel szemben támasztott normák kettôsségének megszüntetése.6 Az Alapjogi Charta elismerése, s az emberi jogok és alapvetô szabadságok védelmérôl szóló európai egyezményhez való csatlakozás szándéka – I-7. cikk – a szerzôdésnek ugyancsak alkotmányos jellegû pillérei. Az ASZ II. részét képezô Charta jogértékét a módosított magyarázatokkal együtt kell értelmezni. Mindazonáltal az ASZ elsô két részében foglaltak mi-

106

att joggal mondható, hogy nemcsak egy alkotmányos rendelkezéseket is tartalmazó szerzôdéssel állunk szemben, hanem egy olyan új minôségû, egységesített szöveggel, amit méltán nevez rövidítve az ASZ is Alkotmánynak. • Az Unió céljai megerôsítik az elôbbiekben érintett értékek követését a béke és a népek jólétének biztosítása mellett. Megvalósításuk az egységes piac és a szabadság, biztonság, jog térsége keretében és által halad elôre. Itt van egyértelmûen kihirdetve az európai modell lényege az öko-szociális piacgazdaság. A szolidaritás, a kohézió, a kulturális és nyelvi sokszínûség ugyancsak az alkotmányos rendelkezések belsô magjához sorolódik. • Az ASZ leszögezi, hogy az Alkotmány, valamint az Unió intézményei által, a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben elsôbbséget élvez. Mindazonáltal szükséges rámutatni, hogy az I-5. cikkhez csatolt nyilatkozat rögzíti: ez a Bíróság fennálló joggyakorlatát tükrözi. • Az Unió hatáskörei változatlanul, de áttekinthetô módon kerülnek rögzítésre, a jogforrások szabályozása alapvetôen egyszerûsödik. Az Unió csak olyan területeken illetékes, ahol a tagállamok kifejezetten átruházták – teljes körûen vagy részlegesen – a hatáskört. Ezt a szubszidiaritás és arányosság elvének tiszteletben tartásával kell gyakorolni, vagyis csak olyan ügyekben léphet fel az Unió, amelyeket csak közösségi szinten lehet hatékonyan szabályozni, mert a tagállami vagy regionális fellépés nem elégséges. • Több tekintetben erôsödik a nemzeti parlamentek integrációs szerepvállalása. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását a nemzeti parlamentek felügyelik. A nemzeti parlamentek egyharmadá-


nak egyetértése esetén joguk van megállítani a döntéshozatali folyamatot, viszszautalva az adott jogszabálytervezetet a Bizottsághoz, ha úgy vélik, hogy az EU átlépte hatáskörét. • Az EU jogforrási rendszere egyszerûbbé és átláthatóbbá válik, a jogforrások száma 13-ról 6-ra csökken (európai törvények, európai kerettörvény, európai rendelet, európai határozat, ajánlás, felhatalmazáson alapuló rendelet). A döntéshozatali eljárás alapesetében a kizárólagos javaslattételi jogokkal rendelkezô Bizottság javaslatára a Tanács és a Parlament közösen dönt. Kivétel a kül- és biztonságpolitika, illetve a bel- és igazságügy, amelyek mûködése nem válik teljesen közösségi politikává. • Elsô alkalommal mondja ki az EU elsôdleges joga a tagállamok egyenjogúságát. • A gazdasági unió megvalósításának új eszközei és módozatai a Konvent tervezete szerint vihetik elôre az Unió fejlôdését, miközben egyes kisebb jelentôségû kérdésekben a közösségi hatáskör (pl. közszolgáltatások, turizmus, sport) és módszer (pl. a szerzôdés rugalmas módosítása a belsô politikák esetében, költségvetés elfogadása) kiterjesztésérôl született egyezség. A szociális záradék elhelyezése az Unió alapcéljai között viszont kikezdheti a versenyen nyugvó egységes piacú gazdasági és annak eredményeire épülô társadalmi szolidaritási célok, politikák harmóniáját. • A szabadság, jog és biztonság övezetének megvalósítása lényegileg a Konvent javaslata alapján haladhat elôre. A büntetôügyekben létrehozott igazságügyi együttmûködés terén lehetôvé válik a minôsített többségi döntéshozatal, azzal, hogy a beépített „vészfék záradék” lehetôségén keresztül bármely tagállam kér-


107

heti az adott európai kerettörvényrôl elô- területe a sikertelenül végzôdött 2003. terjesztett döntés felfüggesztését a saját decemberi Kormányközi Konferenciát büntetôügyi igazságszolgáltatási rend- követôen önálló életre kelt, s meginszerének alapvetô elveire való hivatko- dult a strukturált együttmûködés magzással. ját képezô gyorsreagálás (zászlóalj harc• Bár a közös kül- és biztonságpoliti- csoportok) koncepciójának részletes kika terén a minôsített többségi szavazás dolgozása (ez év novemberére az abban kiterjesztése tekintetében nem törté- részt vevô országok konkrét felajánlásanik elôrelépés a jelenlegi közösségi jog- ikat is meg kell, hogy tegyék). Megkezanyaghoz képest, az uniós külügyminisz- dôdött a közös védelempolitika hatéter intézményének létrehozása, illetve az konyságát növelô intézmények kialakítáuniós külügyi szolgálat felállításának elô- sa (Európai Védelmi Ügynökség, EU parehozatalára irányuló nyilatkozat elôrelé- rancsnoki és tervezôi kapacitások felállípést jelent az Unió egységes nemzetközi tása a NATO-bázisán és önállóan is), toszerepvállalásának megerôsítése irányá- vábbá az ez évi márciusi EiT döntésének ba. (A közös diplomáciai szolgálat felál- megfelelôen külön is megerôsítést nyert lításával kapcsolatos elôkészületi munká- az ASZ „szolidaritási záradéka”. A többlatokat már a következô holland soros ség véleményét is tükrözô magyar igéelnökség megkezdi 2004 végén.) A kö- nyeknek megfelelôen az ASZ „struktuzös kül- és biztonságpolitikára vonatko- rált együttmûködéssel”, valamint „szorozó rendelkezések tartalmaznak egy ún. sabb együttmûködéssel” (kollektív védelspeciális átvezetô záradékot, amely lehe- mi klauzula) foglalkozó része a Konventtôvé teszi, hogy a Tanács egyhangú sza- tôl kapott szövegtervezethez képest alapvazásával, kormányközi konferencia ösz- vetôen átalakult, „befogadó” és nem elszehívása nélkül át lehessen térni a több- zárkózó, kizáró jellegûvé vált, továbbá ségi szavazásra. Amennyiben a politikai lehetôvé tette, hogy az EU szerepvállaláakarat létrejön a tagállamok részérôl a sa e területen ne károsítsa a transzatlanti továbblépésre, az integráció mélyítésére kapcsolatokat. a közös kül- és biztonságpolitika terüle- • Létrejött az ASZ módosításának rugaltén, akkor annak intézményi és döntés- mas lehetôsége, több típusú megoldáson hozatali eljárási feltételeit egy gyors dön- keresztül. A minôsített többségre és a téssel megteremthetik. rendes döntéshozatali eljárásra történô • Az európai biztonság- és védelempo- áttérésrôl az általános átvezetô záradék litika keretében az ASZ létrehozta azo- keretében születik döntés, ami egyúttal kat a kereteket és ösztönzôket, amelyek a nemzeti parlamentek erôteljesebb ellenrévén az elkövetkezô idôszakban gyorsí- ôrzése alá kerül. tott ütemben indulhat meg az Unió önálló válságkezelô képességeinek kialakítá- 1.2. Megegyezés az intézményi és sa. A cél az, hogy az Unió létrehozza azo- döntéshozatali reformról — kulcselemek kat a katonai és polgári képességeket, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy az • Az elfogadott intézményi és döntéshoENSZ közvetlen mandátuma alapján az zatali reform egyaránt segíti a kibôvített Alapokmány VII. fejezete szerinti misz- Unió mûködôképességét és az integráció sziókat hajtson végre. A védelempolitika továbbfejlesztését. Az intézményi, dön-

108

téshozatali kérdésekben új kompromiszszum született, mely hatékony igazgatást biztosít, összhangot teremtve a tagállamok és a polgárok egyenjogúsága, az intézmények egyensúlya elveivel, a nemzeti parlamentek jogainak kiterjesztésével és a tagállamok, illetve az intézmények közötti hatalommegosztás, érdekviszonyok kiegyensúlyozásával. A tanácsi döntések nyilvánossága és egyéb intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jól szolgálják a polgárközeliséget. • A minôsített többségi szavazás meghatározásakor a jelenlegi „súlyozott” szavazati rend helyébe 2009. november 1jétôl az ún. kettôs többség rendszere lép, amely alapján a minôsített többséghez a Tanács tagjai legalább 55 százalékának és legalább tizenötüknek, egyben az Unió népességének legalább 65 százalékát képviselô tagállamok szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek, ha képviseli is az Unió népességének 35 százalékát, a Tanács legalább négy tagját magában kell foglalnia. Abban az esetben, ha a Tanács nem a Bizottság, illetve az Unió külügyminisztere javaslatára jár el, a minôsített többséghez a Tanács tagjai 72 százalékának, egyben az Unió népességének legalább 65 százalékát képviselô tagállamok szavazata szükséges. A 2004. november 1-jétôl 2009. október 31-ig hatályos nizzai szavazati rendszerrôl a kettôs többségre történô zavartalan átmenet biztosítása érdekében 2014-ig beépül az ún. „ioanninai formula” módosított változata. Ez lehetôvé teszi, hogy a blokkoláshoz szükséges népességarány vagy tagállami arány háromnegyedével is megakadályozhatók legyenek a döntések. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Unió lakosságának 26,25 százalékával, illetve a tagállamok 33,75 százalékával (ez a 27 tagú Unió


esetén 10 országot jelent) is el lehet halasztani a döntések elfogadását. • A Bizottság összetétele tekintetében, 2014-ig fennmarad az „egy ország – egy szavazó biztos” elv. Ezt követôen a Bizottság létszámát a tagállamok számának kétharmadában határozzák meg, és a biztosi helyeket az egyenjogúság elve alapján, a tagállami jelöltek rotálásával töltik be, kivéve, ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatása mellett dönt. • Az Európai Parlament (EP) mandátumainak száma 2009 után nem haladhatja meg a 750-et, szemben a korábbi 736tal. Az országonkénti minimum mandátumszám 6, szemben a korábban javasolt 4-gyel, a maximum pedig 96, szemben az eddigi 99-cel. A 2004–2009 között mûködô Európai Parlament 736 taggal kezdi meg mûködését. Amennyiben 2009 elôtt sor kerül Bulgária és Románia felvételére, akkor átmeneti jelleggel 785 taggal mûködik az EP. A 2009-es EP-választások elôtt az EP tesz javaslatot a mandátumok elosztásának arányaira, amit az EiT egyhangúlag fogad el. • Létrejön az Európai Tanács választott elnöki intézménye. Az állandó elnököt két és fél évre választják, amit egyszer meg lehet hosszabbítani. Választása minôsített többséggel történik majd. • A tanácsi formációkat – az Általános Ügyek Tanácsáról leválasztott Külügyek Tanácsa kivételével, amelyet az Unió külügyminisztere elnököl – a tagállamok 18 hónaponként forgó rendszerben, 3 ország által alkotott csoportokban elnökölik. A csoporton belül a tagállamok hat hónapon keresztül – a Külügyek Tanácsa kivételével – az összes tanácsi formációt elnökölik, ideértve az Általános Ügyek Tanácsát is. A csoport többi tagja közös program alapján segíti az elnökséget fel-


109

adatai ellátásában. A tagok egymás kö- a Bizottság hasonló nemzetiségû tagjázött alternatív szabályokat is megállapít- nak le kell köszönnie. A külügyminiszhatnak. A Tanács és munkaszervei irá- tert mind a tagállamok vezetôi (minôsínyításának vertikális összhangja érde- tett többséggel), mind a Bizottság elnökében az Állandó Képviselôk Bizottságát ke felkérheti lemondásra. (Coreper) az Általános Ügyek Tanácsa • Az EiT elnökének, az uniós külügyelnökségét ellátó tagállam elnököli; a miniszternek és a Bizottság elnökének Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC) szerepe, hatásköre az alapelvekkel öszelnöke pedig az Unió külügyminiszte- szehangoltabb, egymástól elhatároltabb rének képviselôje. A csoportos elnökségi lett a vonatkozó cikkek (pl. I.27 cikk, rendszer elôbb ismertetett új rendszeré- EiT intézményi tárgyú határozatok dönrôl formálisan az ASZ hatálybalépésének tési módozata és a Bíróság joghatálya napján dönt az EiT a KK által elfoga- alá helyezése) módosítása és új Jegyzôdott európai határozat alapján. Az EiT az könyvek (Nyilatkozat „a Bizottság elnöASZ hatálybalépését követôen minôsített kének, az Európai Tanács elnökének és többséggel eljárva dönt a tanácsi formá- az Unió külügyminiszterének kinevezéciókról, melyek száma tehát 10. sére vonatkozó eljárásról”) elfogadása • Az ASZ hatálybalépése napján létre- által. jön az Unió külügyminiszterének intéz- • A minôsített többségi szavazás kiterménye. A külügyminiszter posztjában jesztésérôl élénk vita alakult ki a tagálegyesül a mostani kül- és biztonságpoli- lamok között. Több ország javasolta az tikai fôképviselô és a külügyi biztos sze- egyhangúság további korlátozást az EU repe, tehát a miniszter a tagállamok és jövôbeli döntéshozatalában, ezzel szema Közösség felé is elszámoltatható. Az ben a hagyományosan a kormányköuniós külügyminiszter elnököli a Külügyi zi együttmûködést pártoló tagállamok Tanács üléseit, és alelnöke az Európai nem mutattak rugalmasságot a közösBizottságnak. Munkájában az Unió for- ségi módszer további kiterjesztése iránt. málódó diplomáciai testülete segíti, és A közös kül- és biztonságpolitika és az feladata lesz a közös európai kül- és biz- adózás terén nem sikerült áttérni a többtonságpolitika menedzselése, képvisele- ségi szavazásra. A büntetôjogi együttmûte. A közös külpolitika stratégiai alap- ködés és a szociális biztonság területén vetéseit és fô csapásirányát a tagálla- ugyan korlátozott mértékben áttér az moknak kell megszabniuk. A diplomá- Unió a többségi szavazásra, azonban az ciai testületet rögtön az Alkotmány alá- ún. „vészfék-záradékon” keresztül a tagírása után elkezdenék kiépíteni. A kül- államok belsô jogrendszerükre, illetve álügyminiszter a Bizottságban rendes tag- lamháztartási egyensúlyukra hivatkozva nak minôsül, vagyis nemzetének egyet- kérhetik az egyébként többségi szavalen képviselôje lesz a testületben: ha pél- zással születô tervezetek felülvizsgáladául angol a miniszter, akkor nem le- tát. Elôrelépésnek tekinthetô a korábhet még egy angol biztos. Ez azt is je- ban kifejtett átvezetô záradék beiktatálenti, hogy ha az Alkotmány a Bizottság sa, amely lehetôvé teszi – a védelempoliciklusának közepén lép érvénybe, és az tika területén kívül – az áttérést a minôéletbelépés eredményeképp kineveznek sített többségi szavazásra a tagállamok egy külügyminisztert a testületbe, akkor egyhangú szavazatával.

110


Az intézményi rendelkezések és a hatálybalépés idôpontja Jelenlegi rendszer

A minôsített többségi szavazás (QMV) meghatározása

2004. okt. 31-ig: összesen: 124 szavazat HU – 5 szavazat Blokkol: 88 szavazat

EiT elnök

Tanács elnöklése

Tanácsi formációk

Külügyminiszter

Európai Külügyi Szolgálat

Hatályos

Áttérés kettôs többségre: tagállamok 55%-a (legalább 15) – Unió népességének legalább 65%-a. Blokkolás: • legalább 4 ország össznépesség 35 százalékával, • 13 ország. Az Unió lakosságának 26,25 százalékával, illetve a tagállamok 33,75 százalékával (ez a 27 tagú Unió esetén 10 országot jelent) is el lehet halasztani a döntések elfogadását.

2009. nov. 1.

1 ország – 1 biztos

Bizottság létszáma a tagállamok 2/3-a, melyben egyenlô rotáció alapján töltik be a tagállamok a biztosokat.

2014 nov. 1.

736 tag, HU 24 tag Ha Románia, Bulgária 2009 elôtt csatlakozik, akkor összesen 785 tag. HU változatlanul 24 tag.

A képviselôi helyek teljes újraosztására kerül sor az alábbi mutatókkal: Max. 750 tag, legalább 6 képviselô/tagállam, legfeljebb 6 képviselô/tagállam. Az újraosztásról a döntés 2009 elôtt megszületik

2009. július

A soros elnökséget adó tagállam állam- v. kormányfôje tölti be.

Választott elnök irányítja az EiT-t 2,5 évre. Választás QMV-vel.

ASZ hatálybalépés

A soros elnökséget adó tagállam képviselôje látja el az egyes tanácsi formációk elnöklését.

Csoportos elnökség: 3 ország – 18 hónap, minden ország 6 hónapig minden formációt elnököl, kivéve Külügyek Tanácsát.

ASZ hatálybalépése napján dönt az EiT a KK-n elfogadott határozattervezet alapján.

2004. nov. 1-jétôl – 2009. október 31-ig: összesen: 321 szavazat HU – 12 szavazat Blokkol: 232 szavazat

Bizottság

Európai Parlament

ASZ

2014-ig

Jelenleg 9 tanácsi formáció. 10 tanácsi formáció, mivel az ÁKÜT két részre válik: Általános Ügyek Tanácsa és Külügyek Tanácsa.


Új intézmény (mostani kül- és biztonságpolitikai fôképviselô és a külügyi biztos szerepe).


Elnököli a Külügyi Tanács üléseit és a Bizottság egyik alelnöke. Feladata a közös európai kül- és biztonságpolitika menedzselése, képviselete. A formálódó európai külügyi szolgálat segíti.



2. Unió, vagy csak afelé? Alkotmány, vagy csak afféle? A KK eredményei új keretet biztosítanak az Unió fejlôdésének. E jogi keret összhangban van az Unió fejlôdési állapotával, a fejlesztési stratégia céljaival. A gazdasági integráció fokozatosan, de határozottan a politikai integráció szakaszába nôhet át. A szilárdabb értékrend az érdekek új, kiegyensúlyozott viszonyrendszerével párosul mind a tagállamok, mind a közös intézmények, mind az Unió és a tagállamok közötti viszonyrendszerben. Az új intézményi és döntéshozatali rend a maga egészében kellô egyensúlyt biztosít ahhoz, hogy a kibôvített EU a tagállamok egyenjogúsága és a hatékonyság kritériuma alapján a jövôben a közösségi politikák tényleges végrehajtására és továbbfejlesztésére összpontosíthasson. Az ASZ alapvetô eredményei a szerzôdések egységesítése, az egységes jogi személyiség megteremtése, az Alapvetô Jogok Chartájának szerves beültetése az elsôdleges joganyagba. Nemkülönben meghatározó vívmány a nizzailaekeni célok irányába elért haladás: az EU és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolása, a szerzôdések egyszerûsítése, a nemzeti parlamentek integrációs szerepvállalása. Az Unió demokratikusabbá tétele részben a szubszidiaritás és arányosság elveinek körültekintôbb meghatározásával, a nemzeti parlamentek jogköre és gyakorlása feltételeinek megerôsítésével eredményes, de kérdés, hogy az európai polgár demokratikusabbnak érzi-e az Uniót, ha közvetlen helyi, regionális, nemzeti szintû jogait és annak gyakorlását igen eltérôen, esetenként szûken határozzák meg.

111 Az alkotmányos rendelkezések tisztázták a közösség mibenlétét7, alapvetô értékeit, elveit, céljait. Az ASZ megteremti az Unió föderális irányba történô fejlôdésének lehetôségét, ugyanakkor nem gyengíti a független tagállamok kormányközi jellegû együttmûködését. A két markánsan eltérô felfogás és koncepció, a jelzett alapon, átjárhatóvá válik azáltal, hogy számos, a rugalmasságot lehetôvé tévô integrációs eszköz jelenik meg az ASZ-ben. Az Unió jövôbeli belsô fejlôdésének rugalmasságát hivatott elôsegíteni a különbözô típusú átvezetô záradékok rendszere. Ez lehetôvé teszi, hogy a tagállamok az integráció jövôbeli fejlôdési irányát meghatározó döntéseket hozzanak egyszerû szavazással a Tanácsban vagy az Európai Tanácsban. Politikai egyetértés esetén egyhangúsággal, korlátozható a nemzeti vétójog, vagy az Európai Parlament szerepe erôsíthetô a döntéshozatalban. Már a Konvent vitájában nemet mondtak az Unió önálló jogalkotó képességének megteremtésére, az Unió minden hatalma a tagállamoké, általuk átruházott8. Az Unió tehát csak olyan területeken illetékes, ahol a tagállamok kifejezetten átruházták a hatalmat. Ugyanakkor bár az Unió kizárólagos és megosztott hatásköre nem változott, a föderatív irányú fejlôdés egyértelmû. Az Unió a polgárok és az államok közössége. Az Unió meghatározása kapcsán indokolt rámutatni, hogy 2003 februárjában a Konvent elnöke még elveti a nép fogalmának kiváltását a polgárral, mondván a különbség szemantikai9. Márciusban viszont már a polgár fogalma kerül elôtérbe, érzékeltetve, hogy korántsem nyelvi különbségrôl van szó, amit sokan kifogásolnak, de egyre láthatóbban eredménytelenül.10 A polgárok fogalmának elôtér-

112


be helyezése a nép fogalmával szemben, mély legyen az Európai Bizottság és az hatalompolitikai célokat is szolgált, hi- Európai Tanács elnöke. A föderatív irászen a szavazati súlyok meghatározá- nyú fejlôdést erôsíti az együttdöntési elsánál a polgárok országonként eltérô járás általánossá tétele, melynek eredszáma jobban érvényesíthetô. A hatal- ményeképpen az EP fokozatosan egyenmi megfontolást támasztotta alá, hogy rangú döntéshozóvá válik a Tanáccsal. A föderatív jelzô végül is elmaradt, a polgárok egyenjogúságának elve – 44. cikk – hamar kimondatott és elfogadottá és a „szupranacionális”, „közösségi” alvált, míg a tagállamok egymás közti vi- ternatív fogalmak is kimaradtak, akár a szonyának meghatározása a konferencia Római Szerzôdés alapszövegében foglalt egészén végigfutó kulcsfontosságú vita- „a népek egyre szorosabb uniója” megfokérdés maradt. A végeredmény az, hogy galmazás. jelenlegi acquis-tól eltérôen a tagállamok Végeredményben a dokumentum egyenjogúsága közvetlenül megfogalma- megnevezése jogilag hûen tükrözi, hogy zódott – I-5. cikk –, de az olasz elnökség egy szerzôdésrôl van szó, amely a gazjavaslata11 szerinti egyenlô elbánás elvét dasági közösségen és unión nyugvó forvégül is felváltotta az „Alkotmány elôtti máció politikai unióvá való átnövését segíegyenlôség” formulája. tendô alkotmányos alapokat is lefekteti. Az Unió meghatározásának megváltoztatása föderatív félfordulatnak tekinthetô, de kézzelfogható azáltal, hogy az 3. Többsebességes fejlôdés, vagy európai polgárok által közvetlenül vá- az Unió egységének megerôsítése lasztott, de a tagállamokat is képviselô, bár azoktól jogilag független euró- A föderális fejlôdés lehetôségének megpai parlamentbeli delegáltak döntésho- teremtése mellett az Unió többsebessézói jogköre a közös döntés normává vá- ges fejlôdése is perspektívát kap, ami lásával lényegesen megnôtt. Az elsôdle- megkülönböztetett figyelmet kíván. ges döntéshozói hatalom a Tanács haAz ASZ elvileg biztosítja, hogy a megtásköre az új, normatív döntéshozata- erôsített együttmûködésnek erôsítenie li rend következtében – együttdönté- kell az integrációs folyamatot, nem vesi eljárás, minôsített többségi szavazás szélyeztetheti sem az egységes piac mûa Tanácsban – kétségtelenül visszaszo- ködését, sem az Unió gazdasági és szocirul. Egymillió polgár népi kezdeménye- ális kohézióját. A megerôsített együttmûzése, amelynek feltételeit a KK finomí- ködéshez csak végsô esetben lehet folyatotta, a Bizottság kezdeményezési „mo- modni, abban az esetben, ha a Tanács nopóliumának” megtörését jelenti12. Az megállapítja, hogy az adott együttmûköEurópai Tanács és elnöke alapvetô jogin- dés célja ésszerû idôn belül nem érhetô tézménnyé válása az Unió külügyminisz- el a Szerzôdések vonatkozó rendelkezétere mellett az a változás, amely a föde- seinek alkalmazásával. A megerôsített ratív fejlôdés magját, sôt csíráját intéz- együttmûködésnek hozzá kell járulnia az ményileg megtestesíti. Az ASZ nem zár- Unió céljainak eléréséhez, védenie kell az ja ki, hogy az EiT elnöke más intézmény- Unió érdekeit és erôsítenie az integráció nek is tagja legyen. Ezzel megnyílik az folyamatát, valamint nyitva kell állnia vaút az elôtt, hogy a jövôben egyazon sze- lamennyi tagország elôtt mind az együtt-

113


mûködés létrehozásakor, mind a késôbbi csatlakozás esetén. A Bizottságnak és a megerôsített együttmûködésben részt vevô tagállamoknak gondoskodniuk kell annak elômozdításáról, hogy az együttmûködésben a lehetô legtöbb tagállam részt vegyen. A döntéshozatalban már csak az együttmûködés részesei vesznek részt. Az elfogadott döntések és jogi aktusok csak a résztvevôket kötik. Az együttmûködés elindításához az Európai Parlament beleegyezése szükséges, az eddigi egyszerû konzultáció helyett. Továbbra sem lehet megerôsített együttmûködést kezdeményezni az Unió kizárólagos hatásköreibe tartozó területeken, s a másik póluson, a nemzeti hatáskörben lévô kérdések közül a védelmi kérdések esetén sem, ugyanakkor megszûnik a harmadik pillérre vonatkozó eltérô szabályozás, továbbá a közös kül- és biztonságpolitikát érintô korábbi megszorítás13. Az ASZ alapján a Tanács, az Unió keretén belül, megbízhatja a tagországok egy csoportját valamely feladat gyakorlati végrehajtásával, illetve a magasabb

haderô-fejlettségi kritériumoknak megfelelô országok állandó strukturált együttmûködést alakíthatnak ki maguk között összetettebb feladatok végrehajtására14. Az ASZ továbbfejleszti a tagországok szorosabb együttmûködését, amely szerint azok fegyveres agresszió esetén kölcsönös védelmet vállalnak egymás irányába15. A semleges államok fenntartásai alapján az olasz elnökség védelempolitikára vonatkozó módosító javaslatai nem teremtenek vetélytársat a NATO számára a kollektív védelem terén, és nem ösztönzik a tagállamokat arra, hogy párhuzamos védelmi struktúrákat építsenek ki16. A megerôsített együttmûködésre, a strukturált és a szoros együttmûködésre vonatkozó rendelkezések olyan egyensúlyt hoznak létre, amelynek révén elkerülhetô a többsebességes fejlôdésbôl következô széttöredezés, ugyanakkor számítani kell arra, hogy a rugalmas integráció keretében jelenleg mûködô euróövezet, illetve a schengeni együttmûködésen kívül több területen is létrejöhet megerôsített együttmûködés, és így megerôsödhet az Unió többsebességes jellege.

A megerôsített együttmûködés mechanizmusa Az ASZ alkalmazási területei a közös kül- és biztonságpolitika kivételével

Együttmûködési szándék bejelentése

Az együttmûködést kezdeményezô országok kérelmet terjesztenek a Bizottság elé a javasolt megerôsített együttmûködés hatókörének és célkitûzéseinek meghatározásával. A megerôsített együttmûködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Miniszterek Tanácsa a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követôen elfogadott európai határozatában adja meg.

Közös kül- és biztonságpolitika

A közös kül- és biztonságpolitika keretében megerôsített együttmûködést létrehozni kívánó tagállamoknak kérelmüket a Tanácshoz nyújtják be. A kérelmet továbbítani kell az Unió külügyminiszteréhez és a Bizottsághoz, amely különösen arról nyilvánít véleményt, hogy a javasolt megerôsített együttmûködés összhangban van-e az Unió egyéb politikáival. A kérelmet tájékoztatásul az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni.

114


Az ASZ alkalmazási területei a közös kül- és biztonságpolitika kivételével

Közös kül- és biztonságpolitika

A Bizottság terjeszt javaslatot a Tanács elé. (Ezt nem köteles megtenni, amennyiben nem tesz javaslatot, akkor tájékoztatnia kell az érintett tagállamokat.)

Az Unió külügyminisztere véleményt nyilvánít arról, hogy a tervezett megerôsített együttmûködés összhangban van-e az Unió közös kül- és biztonságpolitikájával, A Bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a javasolt megerôsített együttmûködés összhangban van-e az Unió egyéb politikáival.

Felhatalmazás megadása

A felhatalmazást a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament beleegyezését követôen minôsített többséggel elfogadott európai határozatában adja meg.

A felhatalmazást a Tanács európai döntésben egyhangú döntéssel adja meg.

Késôbbi csatlakozás

A csatlakozni kívánó tagállam szándékáról értesíti a Tanácsot és a Bizottságot. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a feltételeket teljesítették, akkor négy hónapon belül megerôsíti a tagállam részvételét. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételeket nem teljesítették, megjelöli azokat a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesítéséhez el kell fogadni, és a részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidôt állapít meg. A kérelmet újra megvizsgálja. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételeket még mindig nem teljesítették, az érintett tagállam az ügyet a Tanács elé utalhatja. A Tanácsban a döntés során csak a megerôsített együttmûködésben részt vevô országok szavazhatnak az érintett tagállam kérelmérôl, és átmeneti szabályokat állapíthatnak meg.

A csatlakozni kívánó tagállam szándékáról értesíti a Tanácsot, az Unió külügyminiszterét és a Bizottságot. Két lehetôség áll fenn: 1. A Tanács az Unió külügyminiszterével folytatott konzultációt követôen megerôsíti a tagállam részvételét, miután megállapította, hogy a tagállam a részvételi feltételeket teljesítette. 2. Amennyiben azonban a Tanács úgy ítéli meg, hogy a tagállam a részvételi feltételeket nem teljesítette, megjelöli azokat a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesítéséhez el kell fogadni, és a részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidôt állapít meg. Ebben az esetben a Tanácsban a döntésben csak a megerôsített együttmûködésben részt vevô országok szavazhatnak, amelyek a határozatokat egyhangúlag hozzák.

A megerôsített együttmûködés engedélyezésérôl szóló döntés kezdeményezése

4. Magyarország eredményei a Kormányközi Konferencián A magyar álláspont alapelveit tekintve, sikerült elérni az EU hatékonyan mûködésének biztosítását17. Az Unióban változatlanul irányadó a tagállamok egyenjogúsága, azt sajátos megfogalmazással

(„a tagállamok egyenlôk az Alkotmány elôtt”) elsô alkalommal az EU Szerzôdése is rögzíti. Az intézményi egyensúly fennmarad úgy, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács, mind az Európai Parlament szerepe erôsödik, de az Európai Tanács önálló és megkülönböztetett jogkörû intézményként való színrelépése új hely-

115


zetet teremt. Továbbá ésszerû keretek között erôsödik a közösségi módszer. Magyarország specifikus érdekét is érvényesítette az uniós szintû kisebbségvédelem terén. Az Alkotmány értékalapját sikerült hazánk, de a régió és egész Európa szempontjából gazdagítani a kisebbségek jogai védelmének tekintetében (I-2. cikk). A tagállamok Alkotmány elôtti egyenjogúságának kinyilvánítása a kulcsintézmények vezetô pozícióihoz való egyenlô hozzáférés, a Bíróság joghatályának többirányú kiterjesztése jelentôs eredmény, amiért a magyar fél is kezdeményezôen, illetve támogatólag lépett fel. A kulturális, nyelvi sokszínûség az Unió alapcéljai közé tartozik, amivel összhangban az Alkotmány nyelveirôl és a Szerzôdés hiteles szövegeirôl szóló rendelkezések a magyar nyelvet is felsorolják. A záró tanácskozás – spanyol kezdeményezésre alkotott – sajátos hozadéka, hogy az egyes tagállamok hivatalos regionális nyelvei is hiteles szövegeit képezhetik az ASZ-nak. (IV. 10. cikk) Magyarország négy elsôdleges célkitûzése érvényesült a Kormányközi Konferencián. Sikerült elérni a kisebbségi jogok védelmének az I-2. cikkben, az alapértékek között történô megjelenítését. A Bizottság összetétele tekintetében 2014-ig fennmarad az „1 ország – 1 szavazó biztos” elv, ezt követôen a Bizottság létszámát a tagállamok számának kétharmadában határozzák meg, és az egyenjogúság elve alapján a tagállami jelöltek rotálásával töltik be, kivéve, ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatása mellett dönt. Az ASZ-be bekerült a megerôsített együttmûködéshez késôbb csatlakozók felzárkózásának elômozdítása („promote”). A Kormányközi Konferencia során a védelempolitiká-

val kapcsolatos rendelkezések Magyarország számára elfogadható módon módosultak. Az európai válságkezelô képességek létrehozásának felgyorsítása mellett azok ekként egyrészt lehetôvé teszik az integráció egységes jellegének fenntartását, másrészt garantálják, hogy az európai kollektív védelem letéteményese továbbra is a NATO marad. A magyar fellépés egyéb, prioritást élvezô területeit illetôen mind az Európai Bíróság joghatályának kiterjesztése, mind az EU hivatalos nyelveinek felsorolása tekintetében érvényesült a magyar kormány álláspontja. Összességében a végsô kompromiszszum jegyében elfogadott Alkotmány és az intézményi csomag a maga egészében kellô egyensúlyt biztosít ahhoz, hogy a kibôvített EU a tagállamok egyenjogúsága és a hatékonyság kritériuma alapján a jövôben a közösségi politikák tényleges végrehajtására és továbbfejlesztésére összpontosíthasson. Ez az irányvetés máris jól tükrözôdik a holland elnökség célrendszerében.

5. Az Európai Alkotmány hatálybaléptetése A 2004. június 17–18-ai brüsszeli EiT eredményei alapján az Elnökség és a Tanács Fôtitkársága konszolidált szöveget állít össze. A jelenlegi tervek szerint az Alkotmányos Szerzôdést az ôsz folyamán (október-november) írják alá. A hatálybalépés idôpontjáról még nem született végleges döntés. Egy sikeres ratifikációs folyamat esetén az Alkotmányos Szerzôdés 2006. november 1-jén léphet hatályba. Az ASZ ratifikációját több tagállam egy 2004–2006 között megtartott nép-

116 szavazás eredményétôl teszi függôvé. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Dániában, Írországban, Luxemburgban, Spanyolországon, Portugáliában és Belgiumban biztosan, illetve nagy valószínûséggel népszavazást tartanak a kérdésben. Több tagállamban pedig még nyitott a referendum kérdése. Nem zárható ki, hogy egy vagy több tagállamban negatív eredménnyel zárul a népszavazás. Noha Írország és Portugália kivételével minden esetben csak véleménynyilvánító referendumot tartanak, a nem kötelezô erejû népszavazás kimenetele politikailag elkerülhetetlenül megkötné a kormányok kezét. Az ASZ-hoz csatolt közös nyilatkozat rögzíti, hogy amennyiben az ASZ aláírását követô két éven belül a tagállamok négyötöde már ratifikálta az ASZ-t, de az egy vagy több tagállamban nehézségekbe ütközik, akkor összehívják az Európai Tanács rendkívüli ülését. Az Alkotmány megerôsítését nem teljesítô országok kizárással való szankcionálása, bár már többször felmerült, inkább a politikai nyomásgyakorlás eszköztárába sorolható. Az Unió érdeke ugyanis az, hogy akár „opt-out”ok révén, esetleg a tagállami elfogadtatást lehetôvé tevô nem jogértékû nyilatkozatokkal, de rendelkezzék egy általánosan elfogadott Alkotmánnyal. Magyarországon alkotmányos kötelezettség nem áll fenn népszavazás tartására, és politikai mérlegelésén és döntésen múlik, hogy Magyarország az ASZ ratifikációja során tart-e népszavazást. Amennyiben azonban az ASZ tartalma miatt az alkotmányunk módosítása szükséges – az Alkotmány hatályos rendelkezései szerint –, a népszavazás csak véleménynyilvánító lehet. Amennyiben a Kormány és az Országgyûlés úgy dönt, hogy ügydöntô népszavazást kíván tartani a


kérdésben, akkor elôzetesen módosítania kell az Alkotmányt 18. A belsô építkezést tekintve az ASZ megszületése felszabadítja az energiákat a kibôvített Unió többi nagy kérdésének rendezésére: a következô pénzügyi keret 2006-ig történô kimunkálására, az agrárrendszer problémáinak megoldására és a kibôvített Unió egységes, alkotmányos alapelvekkel is összhangban álló belsô összetartásának jogi, gazdasági, társadalmi megerôsítésére. Az ASZ kihat az Unió további bôvítésére, amit közvetlenül jelez, hogy a záró okmány aláírója lesz Bulgária, Románia, Törökország, így az abban foglaltakkal ellentétes lépéseket nem tehetnek. Hasonló hatást gyakorol a csatlakozási perspektívával rendelkezô többi balkáni országra, illetve Horvátországra a csatlakozási kritériumok teljesítése tekintetében. A csúcsszintû és miniszteri tárgyalási fordulók fôbb eredményei, különös tekintettel a magyar törekvésekre: • A KK 2003. október 4-ei, elsô magas szintû ülésén elhangoztak a résztvevôk nyitó nyilatkozatai. Az elnökség zárszavában nem nyitott vitát az egyes javaslatokról, azok feldolgozását a külügyminiszteri szintre utalta. Megerôsítette, hogy minden felvetést megvizsgálnak és napirendre tûznek. A résztvevôk elfogadták a Római Nyilatkozatot. A magyar miniszterelnök a nyitó ülésen elmondott felszólalásában ismertette hazánk négy elsôdleges tárgyalási célkitûzését különös hangsúlyt helyezve a kizárólag magyar részrôl kezdeményezett, de a Konventben számos régi és új tagállam küldötte által is támogatott nemzeti és etnikai kisebbségi jogoknak az Unió értékei közötti megjelenítésére. Az intézményi reform csomagjellege mellett ki-

117

UNIÓS AKTUALITÁSOK A KK eseménynaplója és a tárgyalási fordulók eredményei 2003 Június 13.

A Konvent véglegesítette az ASZ elsô két részét – alkotmányos rendelkezések.

Június 20.

Thesszaloniki: az EiT sikeresnek, befejezettnek és a KK megkezdése jó kiinduló alapjának minôsítette az ASZ tervezetét.

Július 10.

A Konvent az uniós politikákat tartalmazó harmadik, valamint a záró rendelkezéseket felölelô negyedik rész véglegesítésével lezárta a munkáját.

Október 4.

Kormányközi Konferencia nyitó ülése, Róma.

Október 8.

A külügyminiszter tájékoztatja az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságát és az Európai Uniós Nagybizottságát a KK-n képviselendô magyar álláspontról.

Október 13.

Külügyminiszterek második munkaülése, Luxembourg.

Október 16–17.

EiT, második legmagasabb szintû ülés, Brüsszel.

Október 27.

Külügyminiszterek harmadik munkaülése, Brüsszel.

November 18.

Külügyminiszterek 4. munkaülése, Brüsszel.

November 21.

A magyar és az olasz miniszterelnök kétoldalú megbeszélése, Varsó.

November 28–29.

Külügyminiszterek 5. munkaülése, a nápolyi miniszteri „konklávé.”

December 8.


December 12–13.

EiT, harmadik legmagasabb szintû tanácskozás, Brüsszel.

Március 25–26.

EiT, döntés a Kormányközi Konferencia újraindításáról, Brüsszel.

Május 17.


Május 19.

A magyar és ír miniszterelnök kétoldalú megbeszélése.

Május 24.

Külügyminiszterek 8. munkaülése.

Június 14.

Külügyminiszterek 9. munkaülése, Luxembourg.

Június 17–18.

EiT, Brüsszel, 4. legmagasabb szintû (záró) munkaülése.

2004

További események 2004. X–XI. hó

Az ASZ aláírása.

2004. X–XI – 2006. IX–X.

Az ASZ tervezett ratifikációja.

2006. nov. 1

Az ASZ tervezett hatálybalépése.

emelte a teljes jogú biztoshoz kötôdô célunkat, ami már kezdetben széles támogatottságot élvezett. Az Unió továbbfejlôdését szolgáló rugalmas együttmûködési formák alkalmazási feltételei javítását szorgalmazta. E tekintetben számos

ország felismerte az Unió széttöredezésének kockázatát. Már ekkor valószínûsíthetô volt, hogy a téma lényeges továbbfejlesztése végigkíséri a tanácskozást. Az elsô miniszteri szintû ülésre 2003. október 4-én került sor, melynek napirend-

118


jén három kérdés szerepelt: a Tanács jog- lépés nem történt, a résztvevôk alapvealkotói funkciója; a tanácsi formációk; a tôen megismételték korábban már kifejTanács elnökségének rotációs rendszere. tett álláspontjaikat. A résztvevôk ismertették álláspontjaikat, • A KK harmadik miniszteri szintû üléérdemi elôrelépés nem történt. Az elnök- sére 2003. október 27-én került sor ség kifejezte készségét a kisebbségi kér- Brüsszelben. Magyar szempontból a legdés napirendre tûzése tekintetében, ami- fontosabb fejlemény, hogy a nem intézhez konkrét szövegjavaslatot kért. Az el- ményi kérdéseken belül napirendre kenökség egyidejûleg jelezte, hogy minden rült a kisebbségi jogi javaslatunk. Ausztrésztvevô tudassa a megvitatásra java- ria és Olaszország kifejezetten támogasolt nem intézményi jellegû kérdéseket. tóan érvelt a magyar kezdeményezés Ezzel összhangban a nemzeti és etnikai Alkotmányba történô felvétele mellett. kisebbségek jogainak tiszteletben tartá- Az ülés napirendjén a következô kérdésa és védelme mellett egy olyan témát sek szerepeltek: tanácsi elnökség, tanácsi javasoltunk kiemelten napirendre tûzni, formációk; minôsített többségi szavazás amelyet kezdetben más résztvevôk nem kiterjesztése; nem intézményi jellegû felvetettek fel. Ez a megerôsített együtt- vetések. A résztvevôk álláspontjai több mûködés megindítása feltételének mó- nem intézményi jellegû kérdésen kívül a dosítására és az elôirányzott nyitottsági tanácsi formációk és a Tanács elnöklése és befogadási elvek hatékonyabb alátá- tekintetében közeledtek egymáshoz. masztásra irányult. Szövegszerû javasla- • A KK negyedik miniszteri ülésére 2003. tainkat 2003. október 10-én jutattuk el november 18-án került sor Brüsszelben. a konferencia elnökségéhez: Az elôzetes tervektôl eltérôen szûkebb A nemzeti és etnikai kisebbségek és napirend alapján folytak a megbeszéléa megerôsített együttmûködés kérdései sek (külügyminiszter, átvezetô záradék egyaránt rákerültek a megvitatandó kér- és a Szerzôdés felülvizsgálata, dán kivédések listájára. telek). Egyik területen sem történt elô• A 2003. október 13-ai, luxembourgi relépés. második miniszteri ülésen folytatódott • A KK ötödik miniszteri szintû tanácsaz egyes álláspontok kifejtése, de egyet- kozására a 2003. november 28–29-ei len kérdésben sem született konszen- miniszteri „Konklávé” keretében került zus. Az ülés keretében a magyar külügy- sor. A Konklávé az IGC egésze szemminiszter átadta a nemzeti és etnikai ki- pontjából a várható, magyar szempontsebbségek jogainak tiszteletben tartá- ból az elôzetes várakozásokhoz képest sára vonatkozó szövegszerû magyar ja- kedvezô eredménnyel zárult. Megkezvaslatot az olasz külügyminiszternek. Az dôdött a KK problémamegoldó szakaülés napirendjén a Bizottság összetétele, sza, több kisebb súlyú ügyben kialakult az Unió külügyminisztere és a védelem- a megoldás. Egyúttal változatlanul jelenpolitika szerepelt. tôsen eltérô álláspontok maradtak fönn, • A KK 2003. október 16-ai, második kiemelten az intézményi csomagon belül, magas szintû ülésére az EiT ôszi ülésé- elsôsorban a minôsített többségi szavanek peremén került sor Brüsszelben. A zási rend megváltoztatása tekintetében. napirenden az intézményi reform elsô A Konklávé a magyar kormányzati priotájékozódó jellegû vitája szerepelt. Elôre- ritások és egyéb kiemelt jelentôségû kér-


dések tekintetében kedvezô módon alakult. A kisebbségi kérdésben kialakított kompromisszum ugyan nem kapott teljes jóváhagyást, de minôségi fordulat következett be azáltal, hogy a döntô többség vagy támogatta, vagy nem ellenezte az elnökségi javaslatot. • A KK hatodik miniszteri szintû tanácskozására 2003. december 8-án került sor Brüsszelben. A napirenden a védelempolitika és a gazdasági kormányzást érintô egyes kérdések szerepeltek. A két kérdésben jelentôsen közeledtek a résztvevôk álláspontjai, megnyitva így az utat a politikailag legérzékenyebb kérdések vitája elôtt. • A KK 2003. december 12–13-ai harmadik felsô szintû találkozóján a KK a tervekkel szemben nem zárult le. A nyitott kérdések többségében a lényegében elért konszenzus, és a politikailag legérzékenyebb kérdésekben közeledô álláspontok (Bizottság, EP-mandátumok, minôsített többségi szavazás kiterjesztése) ellenére elsôsorban a szavazati rendszer módosítása körüli vita nem tette lehetôvé a végsô, átfogó és fair megállapodás megszületését. • A 2004. március 25–26-ai EiT döntést hozott a KK újraindításáról és az Alkotmány legkésôbb június 17-ig történô elfogadásáról. Bár a konkrét problémákról nem volt szó, egyértelmû politikai kötelezettségvállalás hangzott el minden állam- és kormányfô részérôl. • A KK 2004. április 26-ai ÁKÜT ülésen az ír elnökség tájékoztatást adott a Kormányközi Konferencia újraindítására vonatkozó eljárási és menetrendi terveirôl. Az elnökség a nyitott kérdéseket 4 kategóriába sorolta: 1. Központi intézmé-

119 nyi kérdések (minôsített többségi szavazás meghatározása, Bizottság összetétele, Európai Parlamenti mandátumok száma); 2. minôsített többségi szavazás kiterjesztése; 3. a decemberi olasz csomagjavaslat vitatott elemei; 4. a decemberi olasz csomagjavaslat de facto konszenzust élvezô elemei. • A 2004. május 17-ei hetedik miniszteri szintû fordulóján számos kérdésben de facto konszenzust sikerült kialakítani. A magyar prioritások többsége érvényesült. A legérzékenyebb kérdések többségérôl is megkezdôdött a kollektív vita. • A 2004. május 24-ei nyolcadik miniszteri szintû fordulón elôtérbe került az intézményi csomag, amelyet a maga egészében a KK elsô alkalommal tekintett át. Egyértelmûen kirajzolódott a kisközepes, illetve a nagy tagállamok közti érdekellentét a Bizottság összetétele és elsôsorban a minôsített többségi szavazás meghatározása terén. • A 2004. június 14-ei kilencedik miniszteri szintû fordulón magyar szempontból a legtöbb kérdésben megfelelô vagy elfogadható megoldás rajzolódott ki és az „egyebek” keretében nem, vagy csak minimális mértékben számolunk kezelést igénylô problémával (pl.: eurózóna jogosítványa új tagok felvétele esetén). Ez lehetôvé tette, hogy Magyarország a legfontosabb célkitûzésre, azaz a KK kiegyensúlyozott intézményi csomag keretében történô lezárására összpontosítson. • A 2004. június 17–18-ai negyedik magas szintû fordulón az IGC egy kiegyensúlyozott csomagmegoldás elfogadásával lezárult. GORDOS ÁRPÁD—ÓDOR BÁLINT

120


Források 1. A KK teljes dokumentációja: http://ue.eu.int/cms3_applications/ applications/igc/igcDoSearch.asp 2. Az ASZ tervezetének a KK jogi-szakértôi munkacsoportja által jogtechnikailag felülvizsgált szövege: CIG 50/03, http://ue.eu.int/igcpdf/en/03/cg00/ cg00050.en03.pdf 3. Az ASZ tervezetét módosító javaslatok elsô csomagja: CIG 81/04: http://www.kulugyminiszterium. hu/NR/rdonlyres/085ECCDE-947C4367-B548-32001EB91D52/0/IGC_ lezaras_CIG_81_04hu.doc 4. Az ASZ tervezetét módosító javaslatok második csomagja: CIG 85/ 04: http://www.kulugyminiszterium. hu/NR/rdonlyres/7924A3A6-AB37-

41C7-8800-0412ACDCF650/0/IGC_ lezaras_CIG_85_04hu.doc 5. A KK eredményeit tükrözô ASZ elôzetes konszolidált változata francia, angol és magyar nyelven: CIG 86/04 francia: http://www. kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/ C56FA376-9C97-4270-A17FB85AED3ACD76/0/CIG_86_04fr.doc angol: http://www. kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/ 8D0CBBEE-4139-4ABE-A256672E4CFF14F5/0/CIG_86_04angol. doc magyar: http://www. kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/ 5A7D0CCF-C4EC-4FAE-A682062A928F1049/0/CIG_86_04hu.pdf

Jegyzetek 1 2

3 4

5

6

Lásd: a szerzôk: Az Európai Konvent és Magyarország helye az integrációban, 2003. április Európai Tükör, 2003/3. szám, 35–58 old. Lásd: a szerzôk: Konvent után.., Konferencia, 2003. október, Európai Tükör, 2003/6. szám, 3–16.old. Lásd: a szerzôk: Az EU alkotmányozó Kormányközi Konferenciájának alapszakasza. Európai Tükör, 2004/1. szám. MTI – Mádl Ferenc: Az Európai Unió Alkotmányszerzôdése és a Magyar Alkotmány – beszéd, 2004. május 20. Balatonfüred Lásd: a szerzôk: Az EU alkotmányozási folyamata magyar szemszögbôl a Kormányközi Konferencia alapszakasza után, Európai Jog, 2004/1. szám CONV 674/03 – „…qui devrait se limiter á une liste courte des valeurs les plus essentielles, acceptées par tous, et qui sont d’une clarté juridique qui les rendent sanctionnables en cas de violation grave d’un Etat membre.” CONV 601/03 ; CONV 674/03 – „…les caractéristiques de l’ouverture de l’Union aux autres

États, était plus contraignante dans sa formulation des conditions d’adhésion que les dispositions prévues pour les États-membres actuels…”. 7 A Konvent 2003. február 27–28-ai plenáris ülésének összesített jelentése: „ S’agissant de la définition meme de la nature de l’Union , le Président releve que, pour un grand nomre des Conventionnels, cette définition est trop timide, tandis que d’autres, également sinon plus nombreux, s’opposent au terme „fédéral”. „ 8 A Konvent 2003. február 27–28-ai plenáris ülésének összesített jelentése: „…les pouvoirs attribués á l’Union ont pour origine les États, qui concluent le traité…” 9 A Konvent 2003. február 27–28-ai plenáris ülésének összesített jelentése: „ Le Président rapelle la différence sémantique entre ces deux termes.” 10 A Konvent 2003. március 26-ai addicionális plenáris ülésének összesített jelentése: „ ..le terme «citoyen » est plus moderne…”, illetve a Konvent 2003. június 5-ei plenáris ülésén a

UNIÓS AKTUALITÁSOK polgár kifejezés már alig vitatott, az összefoglaló jelentés e kérdésre ki se tér, holott magyar konvent tag is beadványt tett. 11 CIG 53/03 12 ASZ I-46. (4.) cikk 13 ASZ I-43. cikk, III-322–329. cikk. 14 ASZ I-40 (6.) cikk, III-213. cikk. 15 Lényegében a Nyugat-Európai Uniót létrehozó Brüsszeli Szerzôdés V., kölcsönös védelemrôl szóló cikkének beemelése az EU keretébe. 16 ASZ I-40 (7.) cikk. 17 A magyar célkitûzésekrôl ld. a szerzôk: Konvent után.., Konferencia, 2003. október, Európai Tükör 2003/6., 3–16.old. és Az EU alkotmányozó Kormányközi Konferenciájának alapszakasza, Európai Tükör 2004/1. 18 Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése alapján „a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzôdés alapján – az Európai Uniót, illetôleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzôdésekbôl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredô hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” Az Alkotmány 2/

121 A. § (2) bekezdése alapján a 2/A. (1) szerinti nemzetközi szerzôdés megerôsítéséhez és kihirdetéséhez az országgyûlési képviselôk kétharmadának szavazata szükséges. Eszerint tehát az ASZ megerôsítéséhez és kihirdetéséhez a képviselôk minôsített többségének szavazata szükséges Az Alkotmány 28/C § (4) bekezdése értelmében országos népszavazás elrendelésére kötelezôen vagy mérlegelés alapján kerülhet sor. Kötelezô népszavazásnak az Alkotmány értelmében egy esete van, amikor azt legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezi. Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a kormány, az országgyûlési képviselôk egyharmada vagy 100 ezer választópolgár kezdeményezésére az országgyûlés rendeli el. A népszavazás jogi kötô erejét tekintve megkülönböztetünk véleménynyilvánító és ügydöntôs népszavazást. Az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) AB határozatában foglaltak szerint népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magában burkolt alkotmánymódosítást. Ennek megfelelôen amennyiben az ASZ ratifikálása szükségessé teszi a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítását, akkor csak véleménynyilvánító népszavazás kezdeményezhetô.

122

ORSZÁGGYÛLÉS KÜLÜGYI HIVATALA

Az új Európai Parlament

2004. június 10. és 13. között rendezték meg a hatodik európai parlamenti választásokat. Az Európai Parlament (EP) képviselôit 1979 óta választják közvetlenül, ám az Európai Unió kibôvülése után, a 25 ország küldöttei most elôször a kontinens majdnem egészét, mintegy 450 millió embert képviselnek. Ezzel az Európai Parlament a világon egyedülálló testületté vált. Az Európai Parlamentnek ugyan az évek során az egyes szerzôdéseknek köszönhetôen folyamatosan egyre nagyobb a szerepe az integrációs folyamatban, azonban – mint azt a választások részvételi aránya is mutatja – meg kell küzdenie azért, hogy az emberek elismerjék jelentôségét, mindennapjaikra gyakorolt hatását. Az Európai Parlament hatodik ciklusában a legnagyobb kihívást az jelentheti, hogy a testület jelentôségét minél szélesebb körben megismerjék, elôsegítve ezzel az uniós intézmények rendszerének áttekinthetôségét. Az alábbiakban szeretnénk tájékoztatást adni a választások eredményérôl, és bemutatni az új parlament tisztségviselôit, illetve az elôzô ciklushoz képest történt változásokat.1

Az európai parlamenti választások eredményei A választásokon most elôször indultak 25 ország képviselôjelöltjei összesen 732 képviselôi helyért. A választásokat – az elmúlt választásokhoz hasonlóan – egyszerre tartották minden tagál-

lamban, csütörtöktôl vasárnapig. Június 13-án vasárnap este, az utolsó szavazóurnák lezárása után egyszerre kezdték el számolni a leadott szavazatokat. A szavazásokra az országok többségében vasárnap került sor, de a nemzeti szabályozásoknak megfelelôen néhány tagállam ettôl eltért, így például Hollandiában és Dániában csütörtökön, Írországban pénteken, Máltán és Lettországban szombaton, Csehországban pedig két napon – pénteken és szombaton – folytatták le a szavazást.

Részvételi arány A 2004-es választásokon – az elôrejelzéseknek megfelelôen – a szavazópolgárok alacsony arányban jelentek meg. Noha egyes tagállamokban a szavazás kötelezô – Belgium, Ciprus, Görögország és Luxemburg esetében –, az öszszes országot tekintve a részvételi arány így is alacsonynak mondható. A 25 tagállam 352 703 427 szavazásra jogosult állampolgárának csak 45,7%-a, azaz 160 376 358 szavazó járult az urnák elé. Ez nem csak az 1999-es választásoknál alacsonyabb részvételi arányt jelent, de folytatja azt a negatív tendenciát is, amit az európai parlamenti választásokon 1979 óta megfigyelhetünk: a szavazókedv egyre csökken. Míg 1979ben egyetlen országban volt 50% alatti a részvételi arány (Dánia 47,8%, összesen a tagországokban 63%), 1999-ben

123


már a 15 tagország közül tíz tagországban 50% alatti, vagy nem egész 51%os volt az arány (összességében 49,8%). Ezt a folyamatot az idei választások megerôsítették és a szavazást kötelezôen elôíró országokat kivéve majdnem minden országban 50% alá csökkent a részvételi arány. (Ez alól csak Írország, Málta és Olaszország kivétel.) Meg kell azonban jegyezni, hogy a legutóbbi választásokkal összehasonlítva a 15 régi tagállamban a választópolgárok hasonló érdeklôdést mutattak az EP választások iránt (1999ben 49,8%-os, 2004-ben 49,4%-os részvételi arány). Az eredményt viszont jelentôsen rontotta az új tagországokban tapasztalt szavazati arány, ami jelentôsen alacsonyabb: 26,9%. Különösen Lengyelország (20,87%) és Szlovákia (16,96%) befolyásolta a tíz új tagállam alacsony eredményét (lásd 1. táblázat). Összességében a részvételi arány 2004ben a 15-ökben 49,4%, a 10-ekben 26,9% volt.

Képviselôcsoportok és nemzeti pártok A választásokon összesen 14 670 képviselôjelölt indult a 732 képviselôi helyért, összesen 481 párt és politikai formáció részvételével. A hatodik ciklusban 163 nemzeti párt képviselteti magát az Európai Parlamentben. A legtöbb, 21 nemzeti párttal ezúttal is Olaszország képviselteti magát, csakúgy, mint az elôzô ciklusban, ahol az országból 20 párt jutott be az EP-be (lásd a 2. táblázatot). Az elôzô ciklushoz képest változást jelent, hogy a frakcióalakításhoz az EP új Eljárási Szabályzatának 29. pontja szerint legalább a tagállamok egyötödébôl (azaz 5 tagállamból) legalább 16 képvi-

1. táblázat. Részvételi arány az európai parlamenti választásokon 1999-ben és 2004-ben Ország

1999 (%)

2004 (%)

Ausztria

49,4

42,43

Belgium

91,0

90,81

Dánia

50,5

47,9

Egyesült Királyság

24,0

38,83

Finnország

31,4

39,4

Franciaország

46,8

42,76

Görögország

75,3

63,22

Hollandia

30,0

39,3

Írország

50,2

58,8

Luxemburg

87,3

89,0

Németország

45,2

43,0

Olaszország

70,8

73,1

Portugália

40,0

38,6

Spanyolország

63,0

45,1

Svédország

38,8

37,8

Ciprus

71,19

Csehország

28,32

Észtország

26,83

Lengyelország

20,87

Lettország

48,38

Litvánia

41,34

Magyarország

38,5

Málta

82,37

Szlovénia

28,3

Szlovákia

16,96

Átlag

49,8

45,7

selôre van szükség. Ennek a választások elôtt a Demokráciák és Különbségek Európája képviselôcsoport (EDD) kivételével minden párt megfelelt.


Dánia

Csehország

Ciprus

Belgium

Ausztria

Conservative UUP

KF

ODS SN/ED KDU-CSKL

DISY Gia Tin Evropi

CD&V-N-VA CDH CSP-EVP

ÖVP

EPP-ED

27 1

28

1

1

9 3 2

14

2 1

3

4 1 1

6

6

6

LAB

SD

CSSD

SPASPIRIT PS

SPÖ

PES

19

19

5

5

2

2

3 4

7

7

7

LD

V RV

DIKO

VLD/ Vivant MR (prl) MR (mcc)

ALDE

12

12

3 1

4

1

1

3 2 1

6

Greens SNP CYMRU

SF

GROEN Ecolo

GRÜNE

Greens/ EFA

2 2 1

5

1

1

1 1

2

2

2

SF

Folk B.

KSCM

AKEL

1

1

1

1

6

6

2

2

EUL/NGL

UKIP

Juni B.

Nezavisli

1

1

1

1

11

11

IND/DEM

2. táblázat. Tagállamok, nemzeti pártjaik és az Európai Parlament pártjaiban szerzett mandátumok 2004-ben

DF

1

1

UEN

DUP UKIP

Nezavisli

Vlaams Blok

FPÖ MARTIN

1 1

2

1

1

3

3

1 2

3

Független

78

14

24

6

24

18

Össz.

124 EURÓPAI TÜKÖR 2004/6 • SZEPTEMBER

Lengyelország

Írország

Hollandia

Görögország

Franciaország

Finnország

Észtország

PO PSL

FG

CDA

ND

UMP

KOK

IL

15 4

19

5

5

7

7

11

11

17

17

4

4

1

1

Koalicja SLD-UP SdPl

Lab.

PvDA

PASOK

PS

SDP

SDE

5 3

8

1

1

7

7

8

8

31

31

3

3

3

3

UW

Független

VVD D66

UDF

KESK SFP

K ER

VIHR

4

4

1

1

4 1

5

Groen Links EurTrans

11 Verts

11

4 1

5

1 1

2

2 2

4

6

6

1

1

SF

SP

KKE SYN

PCR PC

VAS

1

1

2

2

3 1

4

1 2

3

1

1

LPR

Független

CU/SGI

LAOS

MPF

FF

10 PiS

10

1

1

2

2

1

1

3

3

7 SO

7

4

4

FN

6

6

7

7

54

13

27

24

78

14

6


125

CSV

JL TP

TS

Németország

Málta

CDU CSU

PN

Magyarország FIDESZMPP MDF

Luxemburg

Litvánia

Lettország

EPP-ED

40 9

49

2

2

12 1

13

3

3

2 1

3

2

2

SPD

MLP

MSZP

LSAP

LSDP

PES

23

23

3

3

9

9

1

1

2

2

FDP

SZDSZ

DP

LC

LCS DP

ALDE

7

7

2

2

1

1

1

1

2 5

7

Bündnis 90/DIE GRÜNEN

Déi Greng

PCTVL

Greens/ EFA

13 PDS

13

1

1

1

1

EUL/NGL

7

7

Tagállamok, nemzeti pártjaik és az Európai Parlament pártjaiban szerzett mandátumok 2004-ben IND/DEM

TB/ LNNK

LDP VNDPS

UEN

4

4

1 1

2

Független

99

5

24

6

9

13

Össz.


Összesen

Szlovénia

Szlovákia

Svédország

Spanyolország

Portugália

Olaszország

SDS NSi

SDKU KDH SMK

M Kd

PP

PPD-PSD CDS-PP

FI UDC UDEUR-AP Partito Pensionati SVP

268

2 2

4

3 3 2

8

4 1

5

24

24

7 2

9

16 5 1 1 1

24

ZLSD

SMER

S

PSOE

PS

UNI D’ULIVO

200

1

1

3

3

5

5

24

24

12

12

16

16

LSD

Fp C

CiU (cdc) PNV

UNI D’ULIVO S.C.D.P. (IDV) L. Bonino

88

2

2

2 1

3

1 1

2

2 2

8

12

Mp

Los Verdes IC-V ERC

Fed. Verdi

42

1

1

1 1 1

3

2

2

V

IU

CDU-PCP / PEV BE

RC PdCI

41

2

2

1

1

2 1

3

5 2

7

Junilistan

LN

37

3

3

4

4

AN

27

9

9

LS-HZDS

NPSI (s.u.p.e.) US (s.u.p.e.) Fiamma Tricolore A.S.Mussolini

29

3

3

1 1

1 1

4

732

7

14

19

54

24

78


127

128


A frakciók a választások után kezdték képviselôcsoport (ALDE) megerôsítette meg az átalakulásokról szóló egyezte- helyét a két nagy frakció mögött, és 88 téseket, melynek eredményeként két képviselôvel a harmadik legnagyobb csoúj frakció jött létre: az Európai Liberá- port az Európai Parlamentben. Vezetôlis Demokrata és Reformista csoport jük továbbra is az ELDR eddigi frakcióel(ELDR) átalakult a Liberálisok és Demok- nöke, a brit Graham Watson maradt. raták Szövetsége Európáért képviselôA Zöldek/Európai Szabad Szövetség csoporttá (ALDE), valamint a Demok- képviselôcsoportja (Greens/EFA) munkáráciák és Különbségek Európájának cso- ját 42 képviselôvel folytatja. A frakcióveportja (EDD) átalakult Függetlenség és zetôi társelnökségben megerôsítették a Demokrácia képviselôcsoporttá (IND/ német-francia Daniel Cohn-Benditet és DEM). az olasz Monica Frassonit. Az átalakulások hátterében az ELDR Az Egyesült Európai Baloldal/Északi frakciónál az állt, hogy az eddigi liberá- Zöld Baloldal frakciója (EUL/NGL) 41 képlis csoporthoz a Romano Prodi vezette viselôvel rendelkezik, vezetôjük, folytatOlajfa-koalíció, valamint a francia UDF va az elôzô idôszakot, a francia Francis mérsékelt képviselôk is csatlakozni kíván- Wurtz. tak, így létrehozva egy új, liberális-centAz EDD-bôl átalakult Függetlenség és ralista erôt az Európai Parlamentben. Demokrácia csoportja (IND/DEM) nagyA 2004-es választásokon immár má- részt euroszkeptikusokat tömörít, 37 sodik alkalommal a mérsékelt jobboldali képviselôvel. A csoport két társelnöke az képviselôket tömörítô Európai Néppárt újonnan választott brit Nigel Farage és (Kereszténydemokraták) és az Európai a dán Jens-Peter Bonde, aki korábban is Demokraták képviselôcsoportja (EPP- társelnök volt az EDD-nél. ED) szerezte meg a képviselô helyek Az Unió a Nemzetek Európájáért csolegnagyobb részét, 268 képviselôi he- port (UEN) egy mérsékeltebben eurolyet. A frakció vezetôje az elôzô ciklust szkeptikus csoport 27 képviselôvel. Az folytatva a német Hans-Gert Pöttering eddigi frakcióelnököt, Charles Pasquát lett. Ez az egyetlen olyan párt, ahol az az ír Brian Cowley és az olasz Cristiana összes tagország képviselteti magát, leg- Muscardini váltotta fel. nagyobb számban a német CDU/CSU de29 képviselô nem csatlakozott egyik eulegáció, 49 hellyel. rópai parlamenti politikai csoporthoz sem. Az Európai Parlament Szocialista képA pártok közül arányaiban egyértelviselôcsoportja (PES) 200 mandátummal mûen a liberális ALDE lett a választások a második legerôsebb csoport. A frakció- gyôztese, hiszen az ELDR-t átalakítva vezetôi poszton Enrique Barón Crespo igen jelentôsen növekedett a szerepe az utódja a német Martin Schulz. A szoci- EP-ben (az 1999-es 7,9%-ról 12,02%alisták csoportjában 23 tagország képvi- ra). Nagymértékben javult a helyzete a selôi vannak jelen (nincs ciprusi és litván szintén átalakított képviselôcsoportként képviselô), a csoport legnagyobb dele- létrejövô Függetlenség és Demokrácia gációi a francia, valamint a spanyol, 31 képviselôcsoportnak, hiszen az EDD és 24 fôvel. 1999-es 2,1%-ával szemben a képviseAz átalakulás után létrejött Liberálisok lôk 5,05%-ával rendelkezik. Bár a két és Demokraták Szövetsége Európáért vezetô frakció arányaiban vesztett jelen-

129


tôségébôl, mégis egyértelmû a vezetô szerepük. Az EU 25 tagállamát tekintve jelentôsnek tûnik az „ellen-szavazatok” gyôzedelmeskedése, azaz az országok döntô többségében (20 tagállamban) a vezetô kormánypártok szenvedtek vereséget a választásokon (lásd a 3. táblázatot). Kivétel ez alól Spanyolország, ahol a nemrég megválasztott kormány megszerezte a szavazatok többségét (a Partido Socialista Obrero Español 24 mandátumot szerzett), valamint Görögország, ahol a Nea Demokratia párt hasonlóan megismételte a nemzeti választásokon elért eredményét. Kormánypárt gyôzött ezenkívül Hollandiában (a Jan Peter Balkenende vezette kereszténydemokraták) és Luxemburgban is. Utóbbi országban az európai választásokkal egy idôben tartották a nemzeti parlamenti választásokat is, és mindkettôt Jean-Claude Juncker miniszterelnök pártja nyerte. Élen végzett továbbá – igaz rendkívül kis különbséggel –

Mikulas Dzurinda miniszterelnök pártja is Szlovákiában. Az Európai Parlament pártjai a 2004tôl kezdôdô ciklusban: • Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselôcsoportja (EPP-ED) • Európai Parlament Szocialista képviselôcsoportja (PES) • Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselôcsoportja (ALDE) • Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselôcsoportja (Greens/EFA) • Egyesült Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselôcsoportja (EUL/NGL) • Függetlenség és Demokrácia képviselôcsoportja (IND/DEM) • Unió a Nemzetek Európájáért képviselôcsoportja (UE)

Újraválasztott képviselôk aránya A választások során a korábbi EP-képviselôknek, illetve új tagországok eseté-

3. táblázat. Az Európai Parlament pártjainak mandátumai 1999-ben és 2004-ben 1999-2004-es mandátum (beleértve a 2004. má- %-os arány jus 1-jén csatlakozott 10 országot)

2004-es mandátum

%-os arány

%-os változás

EPP-ED

298

37,8%

268

36,61%

-1,19%

PES

237

30,1%

200

27,32%

-2,78%

ALDE (ELDR)

63

7,9%

88

12,02%

+4,12%

Greens/EFA

51

6,4%

42

5,74%

-0,66%

EUL/NGL

49

6,2%

41

5,6%

-0,6%

IND/DEM (EDD)

16

2,1%

37

5,05%

+2,95%

UEN

37

4,7%

27

3,7%

-1%

TID

16

2,1%

-

-

-

Független

21

2,7%

29

3,96%

+1,26%

130 ben megfigyelôinek (és egyben a választások elôtti másfél hónap képviselôinek) átlagosan 47,95%-át választották újra a szavazók. A 4. táblázatból látható, hogy az új tagállamok megfigyelôi közül viszonylag kevesebb képviselôt választottak meg. Lettországban a kilenc volt megfigyelôbôl mindösszesen egy képviselô jutott végül európai parlamenti mandátumhoz, de ez az arány Litvániában sem sokkal jobb, ahol a 13 képviselôbôl kettôt választottak meg. A régi tagországok közül ez az arány Görögországban szembetûnô, ahol a képviselôk 16,67%-a maradt az elôzô ciklusból. Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Királyság 78 képviselôjének 80,77%-a már az elôzô ciklusban is képviselte az országot, csakúgy, mint Ausztriában, ahol a 18 képviselôbôl 13-at újraválasztottak.

Nôi képviselôk aránya Az Európai Parlamentben a nemek aránya még mindig nem kiegyensúlyozott: összesen 222 európai parlamenti képviselônô van, ami az összes képviselôhöz képest 30,33%. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nôi képviselôk aránya az elsô, 1979-es választásokhoz képest (16,8%) folyamatosan növekszik. Az eredmények fényében elmondhatjuk, hogy ez a tendencia most sem állt meg (1999-ben 188 képviselônô jutott az EP-be, azaz 30,03%). A választások során négy tagállamban (Belgium, Franciaország, Olaszország, Szlovénia) elôírják a választási listán a nemek arányának egyenlôségét (lásd 5. táblázat). A tagállamok közül Ciprusnak és Máltának egyetlen nôi képviselôje sincs. A nôi képviselôk aránya csak Luxemburgban


4. táblázat. Az újraválasztott képviselôk aránya a tagországokban Újraválasztott képviselôk száma

Újraválasztott képviselôk aránya (%)

Ausztria

13/18

72,22

Belgium

Ország

12/24

50

Ciprus

2/6

33,33

Csehország

7/24

29,17

Dánia

6/14

42,86


63/78

80,77

Észtország

3/6

50

Finnország

7/14

50

Franciaország

36/78

46,15

Görögország

4/24

16,67

Hollandia

16/27

59,26

Írország

4/13

30,77

Lengyelország

12/54

22,22

Lettország

1/9

11,11

Litvánia

2/13

15,38

Luxemburg

3/6

50

10/24

41,67

1/5

20

Németország

67/99

67,67

Olaszország

33/78

42,31

Portugália

10/24

41,67

Spanyolország

26/54

48,15

Svédország

6/19

31,58

Szlovákia

5/14

35,71

Szlovénia

2/7

28,58

Összesen

351/732

47,95

Magyarország Málta

és Svédországban jobb 50%-nál, vagy megegyezik azzal. A nemzeti parlamentek adataival összehasonlítva azonban az Európai Parlamentben még így is maga-

131


sabb a nôi képviselôk aránya. Bár a nemzeti parlamentek közül Svédországban (45%), Dániában (38%), Finnországban (37,5%) és Hollandiában (36,7%) viszonylag magas arányban vannak nôi képviselôk, a régi tagállamokat tekintve arányuk csak 26%, az új tagállamokban pedig még ennél is alacsonyabb, 15% (lásd 6. táblázat).

Az Európai Parlament hatodik ciklusának tisztségviselôi

5. táblázat. A nôk aránya az EP képviselôcsoportjaiban EPP-ED

24,63%

PES

39,5%

ALDE

29,54%

Greens/EFA

42,86%

EUL/NGL

29,26%

IND/DEM

8,1%

UEN

18, 5%

Függetlenek

41,38%

láló-bizottság tagjai közé sorsolták a maA választások után az Európai Parlament gyar Pálfi István európai néppárti képvise2004. július 20–23. között tartotta ala- lôt is. A frakciók három jelöltet állítottak: kuló ülését. Az alakuló ülésen megválasz- Josep Borrellt2 (PES, Spanyolország), tották a fô tisztségviselôket, valamint a Bronislaw Geremeket3 (ALDE, Lengyelfrakciók elosztották egymás között a bi- ország), valamint Francis Wurtzot4 (EUL/ zottsági tagságokat. Az Eljárási Szabály- NGL, Franciaország). zatnak megfelelôen a tisztségeket két és Az elnökjelöltekrôl a képviselôknek fél évre osztották ki, majd a ciklus felé- egy fordulóban sikerült dönteni. A 700 nél újraválasztják ôket. szavazó képviselô 647 érvényes szaAz Európai Parlament legidôsebb vazatot adott le, melyek közül Josep képviselôje, a korelnökséget ellátó, 80 Borrell meggyôzô fölénnyel 388 szavaesztendôs olasz Giovanni Berlinguer jú- zatot kapott, így az Európai Parlament lius 20-án megnyitotta a hatodik ülés- 26. elnöke lett. Bronislaw Geremek 208 szakot. Az Európai Parlament elnöké- szavazatot, Francis Wurtz pedig 51 szanek megválasztásáig a korelnök vezette vazatot kapott. Josep Borrellt a frakciók a plenáris ülést. Az olasz képviselô fel- közötti megállapodás értelmében a néphívta a figyelmet a 2004-es a ciklustól párti frakció nagy része is támogatta, viélô szabályozásra, miszerint a nemze- szonzásul majd ôk adhatják az EP elnöti parlamenti mandátum összeférhetet- két a ciklus második felében, aki minden len az európai parlamenti mandátum- valószínûség szerint az EPP-ED jelenlemal (ez alól egyébként csak az Egyesült gi frakcióvezetôje, a német Hans-Gert Királyság, valamint Írország kapott átme- Pöttering lesz. Geremeket saját frakcióneti felmentést, 2009-ig, illetve 2006- ján túl a zöldek is támogatták, valamint ig), majd bejelentette a képviselôcsopor- a többi frakcióból is jelentôs számú szatok megalakulását. vazatot mondhatott magáénak. Az Európai Parlament elnökének megJosep Borrell megválasztott elnökválasztását egy nyolctagú sorsolt szavazat- ként tartott beszédében hangsúlyozta, számláló-bizottság ellenôrizte, majd az hogy a legfontosabb feladatnak az Alkotelnököt titkos szavazással, abszolút több- mányos Szerzôdés ratifikálását tartja, hiséggel választották meg. A szavazatszám- szen, mint mondta, „közösségünk e nél-

132


6. táblázat. A nôi EP-képviselôk (tagországok szerint) Megválasztott nôi képviselôk száma

Összes EPképviselô száma

A nôi EP-képviselôk aránya (%)

Ausztria

7

18

38,89

Belgium

7

24

29,17

Ciprus

0

6

0

Csehország

Ország

5

24

20,83

Dánia

5

14

35,71


19

78

24,36

Észtország

2

6

33,33

Finnország

5

14

35,71

Franciaország

34

78

43,59

Görögország

7

24

29,17

Hollandia

12

27

44,44

Írország

5

13

38,46

Lengyelország

7

54

12,96

Lettország

5

13

38,46

Litvánia

2

9

22,22

Luxemburg

3

6

50

Magyarország

8

24

33,33

Málta

0

5

0

Németország

31

99

31,31

Olaszország

19,23

15

78

Portugália

6

24

25

Spanyolország

18

54

33,33

Svédország

11

19

57,89

Szlovákia

5

14

35,71

Szlovénia

3

7

42,86

Összesen

222

732

30,33

kül nem több egy nagy piacnál”. Kitért periódusban lett elnök: a választások sotovábbá arra, hogy az emberek számá- rán újra kiderült, az emberek nehezen érra érthetôbbé és átláthatóbbá kell ten- tik az Európai Parlament mûködését és ni az Európai Unió mûködését. Josep az érdeklôdésük is mindinkább csökken. Borrellnek nem lesz könnyû dolga az EP Klaus Hänsch (PES, német, 1994– élén. Nem csak egy közkedvelt elnök, Pat 1997) óta Borrell az elsô szocialista elCox helyét kell átvennie, de egy, az Euró- nök az Európai Parlament élén, valapai Parlament számára viszonylag nehéz mint a harmadik spanyol ezen a posz-

133


ton Enrique Barón Crespo (PES, 1989– 1992) és Jose Maria Gil Robles (EPP-ED, 1997–1999) után. A vezetô tisztségviselôk megválasztása immár az új elnök vezetésével az alelnökök, majd a kvesztorok megválasztásával folytatódott. Az alelnököket egyetlen szavazólapon választották meg. Az alelnökjelöltek személyérôl a képviselôcsoportok elôzetesen megegyeztek, így a jelöltek listájára már csak 14 képviselô neve került fel. A szavazás során a 693 leadott szavazatból 667 volt érvényes, az alelnökök sorrendje pedig a 7. táblázat szerint alakult. Érdekes, hogy a 14 megválasztott alelnök közül nyolc az EPP-ED sorai közül került ki, míg a szocialistákat csak három, a másik öt frakciót pedig öszszesen három alelnök képviseli. Az elôzô ciklus második felében hét néppárti alelnök volt, öt szocialista, valamint egyegy a zöldek és az EUL/NGL képviselôcso-

portból. A nemzetek szerinti megoszlásnál láthatjuk, hogy az új tagállamok közül két lengyel és egy cseh alelnököt választottak. A régi tagállamok így 11 alelnöki posztot kaptak. Az elnök és az alelnökök együtt alkotják az Elnökséget, az ún. Bürót. A Büró szervezeti, pénzügyi és igazgatási feladatokat lát el. Az elnök szerepe az ülések levezetése, valamint ô elnököl a vezetô testületek ülésein, képviseli az Európai Parlamentet a nemzetközi kapcsolatokban és az Európai Unió költségvetését is ô írja alá. Az elnök bármelyik alelnökre átruházhatja egyes feladatait, így az üléseken sem mindig ô elnököl, és nemzetközi viszonylatban is számíthat alelnökei segítségére. A Büró tagjai mellett az Európai Parlament szervezetében igen fontos szerepet töltenek be a kvesztorok, akik a képviselôk munkájával összefüggô pénzügyi és igazgatási feladatokért felelnek.

7. táblázat. Az EP 6. ciklusa elsô felének alelnökei Párt

Nemzetiség

Szavazat

1

Név Alejo VIDAL-QUADRAS ROCA

EPP-ED

spanyol

287

2

Antonios TRAKATELLIS

EPP-ED

görög

253

3

Dagmar ROTH-BEHRENDT

PES

német

244

4

Edward McMILLAN-SCOTT

EPP-ED

brit

241

5

Ingo FRIEDRICH

EPP-ED

német

232

6

Mario MAURO

EPP-ED

olasz

229

7

António COSTA

PES

portugál

228

8

Luigi COCILOVO

EPP-ED

olasz

223

9

Jacek Emil SARYUSZ-WOLSKI

EPP-ED

lengyel

214

10

Pierre MOSCOVICI

11

Miroslav OUZKÝ

12

Janusz ONYSZKIEWICZ

13

Gérard ONESTA

14

Sylvia-Yvonne KAUFMANN

PES

francia

209

EPP-ED

cseh

189

ALDE

lengyel

177

Greens/EFA

francia

167

EUL/NGL

német

121

134 A kvesztorok részt vesznek a Büró ülésein, és bár nem tagok, tanácsadóként segítik a testület tevékenységét. A hatodik ciklus elsô felére megválasztott kvesztorokat a 8. táblázatban tüntettük fel. Az elôzô idôszak kvesztorai közül egyedül a német Godelieve Quisthoudt-Rowohl maradt kvesztor. Ugyanakkor nem került megválasztásra Anneli Jätteenmäki (EPPED, finn) kvesztorjelölt. Hasonlóan az elôzô idôszakhoz, most sem sikerült a két nagy frakción kívüli képviselônek kvesztori tisztséget kapnia.

Bizottságok Az Európai Parlament 2004 januárjában döntött arról, hogy a választások után az eddigi 17 állandó bizottság számát 20-ra bôvíti. Ennek magyarázatául szolgál egyrészt a képviselôk számának növekedése, másrészt egyes bizottságok leterheltsége és a bizottságok közötti kompetenciák keveredése. Az elôzô ciklus Külügyi, Emberi Jogi, Közös Kül- és Biztonságpolitikai Bizottságának utódja a mostani Külügyi Bizottság, és az Emberi Jogi Albizottság, valamint a Biztonsági és Védelmi Albizottság lett. A Külügyi Bizottság elnöke Elmar Brok német néppárti képviselô maradt.


Az eddigi Jogi Ügyi és Belsô Piaci Bizottság az új struktúrában Jogi Bizottsággá és Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsággá vált szét. A Jogi Bizottság elnöke továbbra is Giuseppe Gargani olasz néppárti képviselô. Az Ipari, Külgazdasági, Kutatási és Energiaügyi Bizottságból Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság lett. Új bizottságként alakult meg a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság. A korábbi Regionális Politikai, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság kettévált, munkáját Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság néven folytatja. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Fogyasztóvédelmi Bizottság Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság néven mûködik tovább, miután a fogyasztóvédelmi ügyek a már említett Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsághoz kerültek át. A Mezôgazdasági Bizottság elnöke Joseph Daul francia néppárti képviselô maradt. A 20 bizottságból 17 bizottságnak új elnöke lett, posztját csak a már említett három képviselô, Elmar Brok, Giuseppe Gargani és Joseph Daul tudta megtartani. A bizottsági tagságon kívül elosztásra kerültek a póttagsági helyek is. A póttagok a bizottságok ülésein részt vesznek, felszólalhatnak, valamint a rendes tagok távollétében szavazhatnak is.

8. táblázat. Az EP 6. ciklusa elsô felének kvesztorai Név

Párt

Nemz.

Szavazat

EPP-ED

brit

389

1

James NICHOLSON

2

Genowefa GRABOWSKA

PES

lengyel

366

3

Mia DE VITS

PES

belga

298

4

Godelieve QUISTHOUDT-ROWOHL

EPP-ED

német

285

5

Astrid LULLING

EPP-ED

luxemburgi

265


Az Európai Parlament bizottsági struktúrája a hatodik ciklusban I. Külügyi Bizottság (AFET) - 78 tag Elnök: Elmar Brok (EPP-ED, német) II. Fejlesztési Bizottság (DEVE)-34 tag Elnök: Luisa Morgantini (GUE/NGL, olasz) III. Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) - 33 tag Elnök: Enrique Barón Crespo (PES, német) IV. Költségvetési Bizottság (BUDG) 46 tag Elnök: Janusz Lewandowski (EPPED, lengyel) V. Költségvetési Ellenôrzô Bizottság (CONT) - 33 tag Elnök: Fazakas Szabolcs (PES, magyar) VI. Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) - 49 tag Elnök: Pervenche Beres (PES, francia) VII. Foglalkoztatási és Szociális Bizottság (EMPL) - 49 tag Elnök: Ottaviano Del Turco (PES, olasz) VIII. Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság (ENVI) - 62 tag Elnök: Karl-Heinz Florenz (EPPED, német) IX. Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) - 50 tag Elnök: Giles Chichester (EPP-ED, brit) X. Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) - 40 tag Elnök: Philip Whitehead (PES, brit) XI. Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság (TRAN) - 51 tag Elnök: Paolo Costa (ALDE, olasz)

135 XII. Regionális Fejlesztési Bizottság (REGI) - 51 tag Elnök: Gerardo Galeote (EPP-ED, spanyol) XIII. Mezôgazdasági Bizottság (AGRI) 41 tag Elnök: Joseph Daul (EPP-ED, francia) XIV. Halászati Bizottság (PECH) - 33 tag Elnök: Philippe Morillon (ALDE, francia) XV. Kulturális és Oktatási Bizottság (CULT) - 35 tag Elnök: Nikolaos Sifounakis (PES, görög) XVI. Jogi Bizottság (JURI) - 26 tag Elnök: Giuseppe Gargani (EPP-ED, olasz) XVII. Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) - 52 tag Elnök: Jean-Louis Bourlanges (ALDE, francia) XVIII. Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) 27 tag Elnök: Jo Leinen (PES, német) XIX. Nôjogi és Esélyegyenlôségi Bizottság (FEMM) - 35 tag Elnök: Anna Zaborska (EPP-ED, szlovák) XX. Petíciós Bizottság (PETI) - 22 tag Elnök: Marcin Libicki (UEN, lengyel) Ember Jogi Albizottság (BROI) 32 tag Elnök: Hélène Flantra (Greens/ ALE, francia) Biztonsági és Védelempolitikai Albizottság (SEDE) - 32 tag Elnök: Karl von Wogan (EPP-ED, német)

136


Az európai parlamenti választások magyar vonatkozásai Részvételi arány Magyarországon

Magyarországon 2004. június 13-án választottunk elôször európai parlamenti képviselôket. A magyar állampolgárok részvételi aránya (38,5%) beleillik az európai parlamenti választásokon tapasztalható, egyre csökkenô érdeklôdést tükrözô tendenciába. A magyar állampolgárok szavazási hajlandósága a 15 régi tagállam átlagához (49,4%) képest alacsonyabb, de az Unió tíz új tagállamának átlagához (26,9%) képest magasabb volt.

Megfigyelôi idôszak az Európai Parlamentben

Magyarország a többi kilenc új EU tagállammal együtt 2003 májusa óta megfigyelôként részt vett az Európai Parlament munkájában. A tíz új tagállam a Csatlakozási Szerzôdésben meghatározott számú európai parlamenti mandátummal rendelkezett a 2003. májustól 2004. május 1-jéig tartó megfigyelôi idôszakban. A Csatlakozási Szerzôdés alapján Magyarország számára 24 képviselôi hely áll rendelkezésre, amelyet a megfigyelôi idôszak alatt a Magyar Országgyûlésben képviselt pártok töltöttek be par-

9. táblázat. Az Európai Parlament magyar megfigyelôinek mandátuma Politikai csoport

Mandátum

Mandátumok aránya az összes mandátumhoz

PES

10

41,67%

FIDESZ- MPSZ - FideszMagyar Polgári Szövetség

EPP-ED

9

37,50%

MDF - Magyar Demokrata Forum

EPP-ED

3

12,50%

ELDR

2

8,33%

24

100,00%

Párt neve MSZP - Magyar Szocialista Párt

SZDSZ - Szabad Demokratak Szövetsége Összesen:

10. táblázat. Az Európai Parlament magyar képviselôi és a mandátumok aránya a hatodik ciklusban EP politikai csoport

Választáson elért eredmény

Megszerzett mandátum

Mandátumok aránya az összes mandátumhoz

Mandátumok arányának változása

EPP-ED

47,4%

12

50,00%

+12,50%

MSZP

PES

34,3%

9

37,50%

-4,17%

SZDSZ

ALDE

7,7%

2

8,33%

0,00%

EPP-ED

5,3%

1

4,17%

-8,33%

94,7%

24

100,0

Párt neve Fidesz MPSZ

MDF Összesen


lamenti erôviszonyaiknak megfelelôen. A 9. táblázatban bemutatjuk a 24 magyar megfigyelô mandátumainak megoszlását, amely a parlamenti pártok erôviszonyait tükrözi. A 2004-es választás eredményei

A Magyarországon június 13-án megrendezett európai parlamenti választásokon a négy parlamenti párton kívül további négy párt is állított listát. A választások eredményeképpen a legtöbb szavazatot a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kapta, így a magyar képviselôk felét ez a párt küldhette az Európai Parlamentbe. A Fidesz-MPSZ mandátumaihoz az MDF által kapott szavazatot is hozzászámítva az EPP-ED képviselôcsoportjában 13, a PES képviselôcsoportjában 9 (MSZP), míg az ALDE képviselôcsoportjában (SZDSZ) 2 magyar képviselô ül. Így a megfigyelôi idôszakhoz képest a FideszMPSZ mandátumainak arányát 12,50%kal növelte, az MSZP mandátumainak aránya azonban 4,17%-kal csökkent. Az MDF mandátumainak aránya 8,33%-kal csökkent a megfigyelô idôszakhoz képest, az SZDSZ-nek pedig a korábbiakhoz hasonlóan változatlanul 2 európai parlamenti képviselôje van (lásd 10. táblázat). A 24 magyar európai parlamenti képviselô

Az következôkben néhány fontosabb magyar adatot követôen név szerint és bizottsági tagsággal együtt bemutatjuk a 24 magyar európai parlamenti képviselôt. A megválasztott európai parlamenti listáról visszalépett Kovács László, az MSZP listavezetôje, valamint Horn Gyula az MSZP lista második helyezettje, akiknek a helyére Dobolyi

137

Alexandra és Hegyi Gyula lépett elô. Dávid Ibolya, az MDF európai parlamenti listájának vezetôje Olajos Péter javára lépett vissza európai parlamenti képviselôi helyérôl. A 24 magyar európai parlamenti képviselô három európai parlamenti politikai csoportban foglal helyet, ahol a magyar delegációk vezetôi a politikai pártok erôsorrendjében a következôk: az EPP-ED magyar delegációjának vezetôje Schmitt Pál, a PES magyar delegációjának vezetôje Tabajdi Csaba, az ALDE magyar delegációjának vezetôje Szent-Iványi István. A politikai csoportokban két magyar EP-képviselô is stratégiai jelentôségû helyet tölt be: Szájer Józsefet az EPP-ED képviselôcsoportja, Kósáné Kovács Magdát pedig a PES képviselôcsoportja választotta alelnökévé (utóbbit elsô alelnökké). A 24 magyar EP-képviselô közül tízen már megfigyelôként is részt vettek az Európai Parlament munkájában. A hatodik közvetlenül választott Európai Parlament magyar képviselôi között a nôk aránya (33,33%) valamivel magasabb az teljes európai parlamenti aránynál (30,33%), és lényegesen magasabb a hazai 9,8%-es aránynál is. A magyar európai parlamenti képviselôk egyharmada (8 képviselô) nô, ez az arány a megfigyelôi idôszak 12,5%-os nôi képviselôi arányát jóval meghaladja. Az Európai Parlament magyar képviselôinek átlagéletkora 46 év, a legfiatalabb képviselô 29, a legidôsebb 65 éves. Az Európai Parlament húsz bizottságában a magyar képviselôk teljes jogú tagsággal rendelkeznek a 11. táblázatban feltüntetett bizottságokban. CZURIGA ESZTER — SZALÓKI KATALIN

Kulturális és Oktatási Bizottság – alelnök

Külügyi Bizottság, Emberi Jogi Albizottság

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

EPP-ED

Gál Kinga

Glattfelder Béla

Gyürk András

Járóka Lívia

Ôry Csaba

Pálfi István

Schmitt Pál

Schöpflin György

Surján László

Költségvetési Bizottság

Költségvetési Ellenôrzô Bizottság, Regionális Fejlesztési Bizottság

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, Nôjogi és Esélyegyenlôségi Bizottság

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, Petíciós Bizottság

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Gazdasági és Monetáris Bizottság

EPP-ED

Becsey Zsolt László

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság

Bizottsági tagság

EPP-ED

EP politikai csoport

Barsiné Pataky Etelka

Képviselôk

11. táblázat. Az Európai Parlament magyar képviselôinek bizottsági tagságai és póttagságai

Regionális Fejlesztési Bizottság

Alkotmányügyi Bizottság

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság


Fejlesztési Bizottság

Kulturális és Oktatási Bizottság

Kulturális és Oktatási Bizottság, Nôjogi és Esélyegyenlôségi Bizottság

Mezôgazdasági Bizottság, Halászati Bizottság

Jogi Bizottság


Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság

Bizottsági póttagság


PES PES PES PES

PES PES PES

ALDE

ALDE

Gurmai Zita

Harangozó Gábor

Hegyi Gyula

Herczog Edit

Kósáné Kovács Magda

Lévai Katalin

Tabajdi Csaba

Demszky Gábor

Szent-Iványi István

EPP-ED

PES

Fazakas Szabolcs

Olajos Péter

PES

EPP-ED

Dobolyi Alexandra

Szájer József


Külügyi Bizottság

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Mezôgazdasági Bizottság, Emberi Jogi Albizottság

Jogi Bizottság – alelnök


Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság


Regionális Fejlesztési Bizottság

Nôjogi és Esélyegyenlôségi Bizottság – alelnök, Regionális Fejlesztési Bizottság

Költségvetési Ellenôrzô Bizottság – elnök, Költségvetési Bizottság

Fejlesztési Bizottság, Petíciós Bizottság

Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, Emberi Jogi Albizottság

Belsô Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság




Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Költségvetési Ellenôrzô Bizottság, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság

Kulturális és Oktatási Bizottság

Mezôgazdasági Bizottság


-




139

140


Jegyzetek 1

A cikkben használt adatok a 2004. augusztus 18-i állapotnak felelnek meg, forrásuk az Európai Parlament. 2 Josep Borrell Fontelles mérnök végzettségû, katalán politikus, aki hazájában már többször volt miniszter, legutóbb pedig a spanyol parlament integrációs ügyekkel foglalkozó bizottságát vezette. 3 Bronislaw Geremek volt lengyel külügyminiszter, elismert társadalomtudós. Elnökjelöltként

4

való megnevezésével a liberálisok nemcsak egy karizmatikus politikust szerettek volna az EP élére ültetni, de a régi és új tagországok közötti egyenlôséget is jelezni szerették volna. Francis Wurtz az EUL/NGL képviselôcsoport elnöke, filozófus, tanár. A másik két jelölttel szemben nagy európai parlamenti tapasztalattal rendelkezik, hiszen az elsô közvetlen EP-választások óta tagja a testületnek.

141

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

EU-csatlakozás a statisztikák tükrében Az Európai Unió 15 tagállamának (EU- szintjét, a legjelentôsebb mértékben a 15) ipari termelése 2004 áprilisában átla- tartós fogyasztási cikkek (+3,6%), a gosan 0,3%-kal nôtt az elôzô hónaphoz továbbfelhasználásra termelô ágazaképest. A május 1-jén csatlakozott 10 tok és a beruházási javak (mindkettô új tagállammal együtt (EU-251) az ipari +3,1%) kibocsátása nôtt. termelés volumennövekedésének egyhaLitvániában és Lengyelországban húsz vi mértéke 0,5% volt. Márciushoz viszo- százalékot meghaladó mértékben bôvült nyítva a 25 tagállam átlagában 0,6%-kal az ipari termelés volumene, Csehországvisszaesett az energiatermelô ágazat ki- ban és Magyarországon 9–10%-os volt bocsátása. A továbbfelhasználásra terme- a növekedési ütem. A rendelkezésre álló lô, valamint a beruházási javakat gyár- adatok szerint csak három tagállamban tó ágazatok termelése bôvült a legjelen- esett vissza a termelés, Belgiumban, Portôsebb mértékben: 1,4 és 1,3%-kal egy tugáliában és Szlovéniában: rendre 1,0, hónap alatt. 2,9 és 0,8%-kal. Javult több régi tagálA 25 tagország közül – melyekre ren- lam ipari teljesítménye, de öt országban delkezésre állnak áprilisi adatok – tízben így sem éri el az egy százalékot a termecsökkent és tízben nôtt az ipari terme- lés volumenének növekedési üteme az lés volumene az elôzô hónaphoz képest. elôzô év azonos hónapjához viszonyítva. A legnagyobb mértékû visszaesést HollanAz Európai Unió 25 tagállamában diában (–3,4%), Portugáliában (–2,7%) 2004 májusában átlagosan 9,0%-os volt és Belgiumban (–2,2%) regisztrálták. a szezonálisan kiigazított munkanélküLitvániában (+4,0%), Lengyelországban liségi ráta, egy százalékponttal alacso(+3,6%) és Svédországban (+3,1%) nyabb, mint az elôzô hónapban és egy ugyanakkor számottevô volt a kibocsá- évvel korábban. A 15 régi tag átlagában tás volumenének növekedése. Magyaror- 8,1% volt a mutató értéke. A tagállamok szágon az ipari termelés 0,3%-kal csök- közül a munkanélküliek gazdaságilag akkent az elôzô hónaphoz képest. tív népességhez viszonyított aránya toAz elôzô év azonos idôszakához vi- vábbra is Cipruson, Luxemburgban, Ausztszonyítva áprilisban az EU-15 ipari ter- riában és Írországban a legalacsonyabb, melésének volumene 1,7, míg az EU-25- kevesebb mint 5%. A legmagasabb ráé 2,4%-kal nôtt, mely mindkét ország- tával rendelkezô Lengyelországnak és csoport vonatkozásában az idei év leg- Szlovákiának nem sikerült mérsékelnie a nagyobb arányú teljesítménynövekedési munkanélküliséget, májusban is az ápriliüteme. Az EU-25 átlagában valameny- si szinten állt. Tizenkét tagállamban nôtt nyi ágazat termelésének volumene meg- az elôzô év azonos idôszakához képest haladta az elôzô év azonos idôszakának a munkanélküliek aránya, tizenegyben

142


1. táblázat. Az EU-tagországok és a csatlakozók fontosabb gazdasági mutatóinak alakulása Ipari termelés volumenváltozása*, % 2004. ápr./ 2003. ápr.

Munkanélküliségi ráta**, % (ILO definíció alapján) 2004. máj.

Fogyasztói árak változása, % 2004. máj./ 2003. máj.

Külkereskedelmi egyenleg, milliárd euró 2004. jan.-márc.

Ausztria

3,9a)

4,2

2,1

–0,1

Belgium

–1,0

8,6

2,4

4,6

Ciprus

2,5a)

4,2

1,2

–0,8

Csehország

10,1

8,4

2,6

–0,2

Dánia

3,4

6,0b)

1,1

1,4


0,6

4,7a)

1,5

–23,5

Észtország

4,1

9,1

3,7

–0,4

Finnország

0,8

9,1

–0,1

2,4

Franciaország

0,5

9,4

2,8

–1,1

Görögország

1,8

9,3c)

3,1

–7,2

Hollandia

0,7

4,9b)

1,7

8,0

Írország

4,0

4,5

2,1

9,9

Lengyelország

21,8

18,9

3,5

–3,6

12,3a)

10,6

6,1

–0,5

23,3

11,5

1,0

–0,5

–1,2c)

4,2

3,4

–0,6

9,4

5,9

7,8

–0,9

..

8,9

3,0

–0,2

Németország

3,8

9,8

2,1

42,3

Olaszország

0,2

8,5d)

2,3

–2,4

Portugália

–2,9

6,6

2,4

–2,8

Spanyolország

1,0

11,1

3,4

–11,3

Svédország

4,6

6,7

1,5

5,0

Szlovákia

5,0

16,4

8,2

0,0

Szlovénia

–0,8

6,4

3,9

–0,2

EU-15

1,7

8,1

2,3

..

EU-25

2,4

9,0

2,4

..

Ország

Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta

*Munkanapokkal kiigazított érték. a) márc. – b) ápr. – c) dec. – d) jan.

** Szezonálisan kiigazított érték.

143


20

%

15 EU-25

10

EU-15 5

ru s

ag

ya

Ci p

ro

sz

ág

ni a vé lo

Sz

to

rs

zá

g

zá g rs ho

És z

ág rs z

tto

ált a

Le

M

ni a Lit

vá

a ki vá lo

Sz

Cs e

M

Le

ng

ye

lo

rs

zá g

0

1. ábra. A nôk munkanélküliségi rátája, 2004. május

csökkent, kettôben pedig nem változott. hoz viszonyítva (lásd 2. ábra). Az egy hóArányaiban Hollandiában (a 2003. áprili- nap alatt az EU-25 átlagában csökkentek si 3,6-rôl 2004 áprilisára 4,9%-ra), Svéd- a távközlés (–0,3%), valamint a szabadországban (5,4-rôl 6,7%-ra), Luxem- idô és kultúra (–0,2%) árai, az oktatás burgban (3,6-rôl 4,2%-ra) és Dániában esetében nem történt változás. Az átlag(a 2003. áprilisi 5,4-rôl 2004 áprilisára nál nagyobb mértékû volt a szeszes ita6,0%-ra) nôtt, Észtországban (10,4-rôl lok és dohányáruk (+0,5%), valamint a 9,1%-ra), Litvániában (13,0-rôl 11,5%- közlekedés és szállítás (+1,3%) árnövera) és Cipruson (4,5-rôl 4,2%-ra) mér- kedési üteme. séklôdött a munkanélküliség a legjelentôValamennyi tagállamban nôtt a fosebb mértékben. gyasztói árak átlagos színvonala május2004 májusában az elôzô év azonos ban az elôzô hónaphoz képest, legjelenidôszakához képest az EU-25 átlagában tôsebb – több mint egy százalék feletti a férfiak munkanélküliségi rátája egyti- – mértékben a három balti államban és zed százalékponttal csökkent, míg a nôk Lengyelországban. körében nem változott a munkanélküliek Az elôzô év azonos idôszakához viaránya (lásd 1. ábra). 2004 májusában szonyítva 2004 májusában a fogyasztói a 25 éven aluliak munkanélküliségi rá- árak átlagosan 2,3%-kal nôttek az EUtája 18,2%-os volt az EU-25 esetében, 15, 2,4%-kal az EU-25 vonatkozásában. háromtized százalékponttal alacsonyabb, Az egy évvel korábbi szinthez képest az mint egy évvel korábban. Ausztriában EU-25 átlagában csökkentek a ruházat (6,9%), Írországban (8,1%) és Hollandi- és lábbeli (–0,1%), a távközlés (–1,5%), ában (9,5% áprilisban) a legalacsonyabb, valamint a szabadidô és kultúra (–0,4%) Lengyelországban (39,6%) és Szlovákiá- árai. Az átlagot jóval meghaladó mértékban (28,3%) a legmagasabb a fiatal mun- ben kellett az egészségügyi szolgáltatákanélküliek aránya. sért (+6,6%), a szeszes italokért és do2004 májusában a fogyasztói árak2 hányárukért (+6,5%), valamint a közleaz EU-15 átlagában 0,3, az EU-25 ese- kedésért és szállításért (+4,4%) többet tében 0,4%-kal nôttek az elôzô hónap- fizetni, mint egy évvel korábban.

144


%

ni a vá

Lit

ru s

g zá rs

Ci p

a ált

ho

lo ye

Cs e

g zá rs

rs ng Le

M

g zá

ni a

to És z

zá

vé

g

lo Sz

rs tto

sz

Le

ya ag M

Sz

lo

ro

vá

ki

ág

a

Maastrichti határérték

2. ábra. Fogyasztóiár-változás éves üteme, 2004. május / 2003. május

A tagállamok közül Finnországban alacsonyabb volt az árszínvonal, mint egy évvel korábban, Litvániában, Dániában, Cipruson, az Egyesült Királyságban, Svédországban, valamint Hollandiában 2% alatti volt az éves inflációs ráta. A legnagyobb mértékû fogyasztóiár-növekedési ütemet Szlovákiában (+8,2%), Magyarországon (+7,8%) és Lettországban (+6,1%) regisztrálták. Áprilishoz képest a fogyasztóiár-növekedés éves üteme 21 országban erôsödött, egyben mérséklôdött és háromban nem változott. Az egyes áru- és szolgáltatáscsoportokon belül az átlagot jóval meghaladó árnövekedési ütemek a következôk voltak: az élelmiszerek Lengyelországban, Szlovákiában, Spanyolországban és Észtországban drágultak leginkább, 4,5–5%-kal az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva. A szeszes italok és dohányáruk ára Franciaországban 17, Szlovákiában 16, Máltán 14%-kal, a lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb fûtôanyagok ára Szlovákiában és Magyarországon 15,7, illetve 14,7%-kal nôtt. Az egészségügy Németországban 20, Lettországban 17%-kal került többe, mint egy évvel korábban.

Szlovákiában 12, Lengyelországban 10, Lettországban 9%-kal drágult a közlekedés és szállítás. Míg a távközlésért a tagállamok többségében kevesebbet vagy csak kicsivel többet kellett fizetni, mint 2003 májusában, addig Csehországban 11%-os áremelkedést regisztráltak ebben a csoportban. Az oktatás Magyarországon 15, Portugáliában és Szlovákiában 11%-os dráguláson ment keresztül; a vendéglátás és szálláshelyszolgáltatás árai Magyarországon és Szlovákiában nôttek legjelentôsebb mértékben (10,5 és 9,6%-kal). Igazán számottevô árcsökkenés a szeszes italok és dohányáruk, valamint a távközlés területén jelentkezett. Elôbbi Finnországban és Dániában 12,8 és 7,3%-kal vált olcsóbbá, utóbbiért Litvániában, Cipruson és Finnországban kellett lényegesen kevesebbet fizetni, mint egy évvel korábban. Elôzetes adatok szerint az EU-25 Unión kívülre irányuló (extra-EU25) külkereskedelme 2004 márciusában 1,6 milliárd eurós deficittel zárt, mely 7 milliárddal kevesebb az elôzô év azonos idôszakában keletkezett hiánynál. Az év elsô három hónapjában összesen 17,5

145


milliárd eurós deficitet hozott a 25 tag- púrba (+10%) és Japánba (+9%) menô állam EU-n kívüli külkereskedelme. Ez kivitel értéke nôtt. Az EU-25 Egyesült az érték mintegy 11 milliárd euróval Államokkal bonyolított külkereskedelkedvezôbb mérleghiányt mutat, mint az mét az EU-25 többletének növekedéelôzô évi. Az elôzô év azonos idôszaká- se jellemezte január-márciusban (+17,7 hoz viszonyítva 2004 január-márciusá- milliárd euró az egy évvel korábbi +14,4 ban csökkent az energiahordozók külke- milliárddal szemben). Az EU-25 külkereskedelmi hiánya (–31,5 milliárd euró reskedelmi hiánya Kínával szemben nôtt szemben az egy évvel korábbi –34,9 (–16,8 milliárd euró az elôzô évi –14,7 milliárddal). A gépek és szállítóeszközök milliárdhoz képest), ugyanakkor Oroszkereskedelmi többlete ugyanakkor nôtt: országgal (–8,3 milliárd euró a –8,8 mil17,0 milliárd eurót tett ki a tavalyi 10,9 liárdhoz viszonyítva), Japánnal (–8 milmilliárd után. A vegyi termékek külke- liárd euró a –8,5 milliárd után) és Norreskedelmi szufficite némileg nôtt, 15,3 végiával (–6,1 milliárd euró a –7,5 milmilliárd eurós volt, míg egy évvel koráb- liárdhoz képest) szemben mérséklôdött. ban 14,1 milliárd. Az EU-25 Svájccal folytatott külkeresAz év elsô három hónapját tekint- kedelmének elôzô év azonos idôszakáve csökkent az Egyesült Államokból és ban fennálló 3,1 milliárd eurós többleNorvégiából (mindkettô –8%) szárma- te 2004. január-márciusra 2,7 milliárdzó import, illetve a Svájcba (–5%) irá- ra csökkent. nyuló export értéke az elôzô év azoA tagállamok összes (intra- és extranos idôszakának eredményéhez képest. EU25) külkereskedelmi forgalmát teA legjelentôsebb mértékben a Szingapúr- kintve Németország halmozta fel a legnaból (+19%), Kínából (+15%) és Török- gyobb többletet, 42,3 milliárd eurót, ôt országból (+10%) érkezô behozatal, va- követte Írország, Hollandia, Svédország lamint a Törökországba (+31%), Kínába és Belgium. A legjelentôsebb hiányt az (+17%), Oroszországba (+13%), Szinga- Egyesült Királyság 23,5 milliárd euróval 2. táblázat. Külkereskedelmi termékforgalom (milliárd euró) Forgalom

2004. márc.

2003. márc.

Növekedés, %

2004. jan-márc.

2003. jan-márc.

Növekedés, %

Extra-EU15 export

93,7

79,7

18%

246,1

233,1

6%

Extra-EU15 import

90,8

85,0

7%

253,2

250,7

1%

Extra-EU15 egyenleg

2,9

–5,3

–

–7,1

–17,6

–

Intra-EU15 forgalom

152,9

144,6

6%

410,7

403,8

2%

Extra-EU25 export

83,7

71,8

16%

221,0

209,7

5%

Extra-EU25 import

85,2

80,5

6%

238,5

238,1

0%

Extra-EU25 egyenleg

–1,6

–8,6

–

–17,5

–28,4

–

146 regisztrálta, a következô legnagyobb összegû deficitet Spanyolország, Görögország (melyre most elôször áll rendelkezésre adat), Lengyelország és Portugália jegyezte. Az év elsô három hónapjában az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva Észtország (+20%), Szlovákia (+18%), Lettország (+15%), Luxemburg (+13%) és Magyarország (+11%) kivitelének értéke nôtt leginkább a tagállamok közül. Csökkent az export értéke Portugáliában (8%-kal), Görögországban (6%-kal), az Egyesült Királyságban (4%-kal), Dániában (3%-kal) és Máltán (1%-kal). A vizsgált idôszakban a lett (+16%), a szlovák (+14%), a litván (+12%), valamint az észt és a magyar (mindkettô +10%) import értéke nôtt számottevôen, illetve négy ország – Portugália, Írország, Finnország és Svédország – behozatala csökkent, rendre 7, 6, 6 és 2%-kal. A tagállamok közül 11-ben javult a külkereskedelmi mérleg egyenlege (nôtt a többlet vagy csökkent a hiány) az elôzô év elsô három hónapjához képest, 5-ben – köztük Magyarországon – nem változott, 9-ben pedig romlott.

Európai nyugdíjhelyzet A 2001. évi adatok szerint az Európai Unió 15 akkori tagállamában átlagosan a GDP 12,5%-át fordították nyugdíjakra, mely az elmúlt nyolc év legalacsonyabb értéke volt. Olaszországban tették ki a GDP legnagyobb hányadát a nyugdíj-jellegû kiadások, 14,7%-ot, de szintén magas volt az arány Ausztriában (14,2%), Görögországban (13,3%), Franciaországban (13,2%) és Németországban (13,1%). Írországban3 ugyanakkor a GDP mindössze 3,7%-át köl-


tötték nyugdíjakra. Alacsony volt még a ráta Szlovákiában (7,2%), Magyarországon (8,9%), Máltán (9,4%) és Spanyolországban (9,7%). Ha nemcsak a nyugdíjak, hanem az összes társadalmi juttatás GDP-hez viszonyított arányát nézzük, akkor Svédországban (31,3%), Franciaországban, Németországban és Dániában a legnagyobb az arány. 1993 és 2001 között a nyugdíjakra fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya 0,4 százalékponttal csökkent az EU akkori 15 tagállamának átlagában. Ez a tendencia a tagállamok többségében érvényesült, legjelentôsebb (2 százalékpont feletti) mértékben Hollandiában, Luxemburgban és Finnországban. Ugyanakkor a nyugdíj-jellegû kiadások a GDP százalékában számottevôen nôttek Görögországban (2 százalékponttal) és Portugáliában (1,8 százalékponttal). A négy újonnan csatlakozott országban, melyekre rendelkezésre állnak adatok, a 2001-et megelôzô pár évben nem történt számottevô változás az arányban: Szlovákiában 1995-höz viszonyítva egytized, Szlovéniában 1997-hez képest kéttized százalékponttal nôtt a nyugdíjkiadások GDP-hez mért aránya. Magyarországon és Máltán valamivel nagyobb volt az ingadozás. Nálunk 1999 és 2001 között elôször négytized százalékponttal csökkent, majd kéttized százalékponttal nôtt a hányad, Máltán ugyanezen idôszakban a háromtized százalékpontos csökkenést héttized százalékpontos növekedés követte (lásd 3. ábra). Az 1993 és 1997 közötti idôszakban az EU-15 nyugdíjra fordított kiadásai a GDP 12,9%-a körül stabilizálódtak. Belgiumban ebben az idôszakban reálértéken csökkentek a nyugdíjakra fordított kiadások, míg Dániában és Portugáliában több mint 6%-kal nôttek. Emiatt

147


Írország

Szlovákia

Magyarország

Málta

Spanyolország

Luxemburg

Dánia

Finnország

Belgium

Portugália

Svédország

Szlovénia

EU-15


Hollandia

Németország

Franciaország

Ausztria

Görögország

%

Olaszország

16 14 12 10 8 6 4 2 0

3. ábra. Nyugdíjakra fordított kiadások a GDP százalékában, 2001

Dániában a kiadások GDP-hez viszonyí- ráltak, viszont ezekben az országokban tott aránya több mint egy százalékpont- (Spanyolországgal együtt) öregedett a tal nôtt. leggyorsabban a népesség 1993 és 2001 1997 és 2001 között az EU-15 nyug- között, mely következtében nôtt a nyugdíjkiadásai a GDP 12,9%-ról 12,5%-ra díjra jogosultak száma. Azon országok csökkentek. A tagállamok többségében többségében (Írország, Luxemburg, Holszintén csökkent a ráta, ez alól Görögor- landia, Finnország), melyekben csökkent szág és Portugália jelentett kivételt, ahol a nyugdíjkiadások aránya a GDP százareálértéken a kiadások összege éven- lékában, a nagymértékû gazdasági fejlôte átlagosan 7,6, illetve 6,6%-kal nôtt. dés volt az ok. Svédországban és BelgiA megelôzô öt éves periódushoz képest umban is számottevôen csökkent a kia nyugdíjkiadások növekedési üteme adások GDP-hez viszonyított aránya, hiDániában, Olaszországban és Luxemburg- szen a két országban volt a legalacsoban visszaesett, míg Görögországban és nyabb a nyugdíjkiadások növekedési üteÍrországban jelentôsen erôsödött. me (0,8 és 0,3% reálértéken), viszont A nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyí- az európai átlag körüli volt a gazdasági tott aránya országonként eltérô, de a ki- növekedés. Svédországban a 65 éves és adások alakulása minden esetben rész- idôsebb népesség össznépességen belüli ben a gazdasági fejlôdéstôl függ. Ezen aránya 1993 és 2001 között csökkent. túl a vizsgált mutató képet adhat a né- Belgiumban a korkedvezményes, az özpesség korösszetételének változásáról vegyi és a rokkantsági nyugdíjkifizetévagy egy esetleges nyugdíjreformról. Por- sek gyakorlatilag nem változtak reálértugáliában és Görögországban számot- téken az árakhoz kötött nyugdíjkorrektevôen nôtt a nyugdíjkiadások GDP-hez ciónak és az 1997. évi nyugdíjreformnak mért aránya, melyet nem a GDP oko- köszönhetôen. zott. Ugyan az európai átlagot meghaA nyugdíjkiadások gazdasági fejlôdésladó mértékû GDP-növekedést regiszt- sel összefüggô elemzésén túl szükséges

148


a nyugdíjak szociális hálóban betöltött szerepérôl is szólni. A társadalmi juttatások meghatározó hányadát adják a nyugdíjak minden egyes országban. Legmagasabb – 51% feletti – az arányuk Olaszországban, Portugáliában, Máltán és Ausztriában. A legalacsonyabb arányokat Írországban (26,4%), Svédországban (37,2%) és Dániában (37,4%) jegyezték, de többek között Magyarországon (45,8%) is elmaradt az EU-15 átlagától (47,5%). 2001-ben az öregségi nyugdíjak tették ki valamennyi vizsgált országban a nyugdíjkiadások legjelentôsebb részét.

Ez különösen igaz az Egyesült Királyságra, Németországra és Franciaországra, ahol a 80%-ot is meghaladta arányuk. Szlovákiában még ennél is magasabb volt a hányad, 87,1%. A sor másik végén Írország állt 45,4%-kal. Az özvegyi nyugdíjakra fordított kiadások aránya Belgiumban, Írországban, Ausztriában és Máltán volt a legmagasabb, 20% körüli, míg Dániának gyakorlatilag nem volt ilyen jogcímen kiadása. A rokkantsági nyugdíjkiadások aránya az EU-15 átlagában 9,6% volt 2001-ben, a tagállamok közül Hollandiában, Portugáliában, Finnországban, Luxemburgban és Svéd-

3. táblázat. A nyugdíjkiadások megoszlása jogosultság szerint, 2001 (%) Ország

Öregségi nyugdíj

Özvegyi nyugdíj

Rokkantsági nyugdíj

Korkedvezményes nyugdíj

EU-15

76,2

9,4

9,6

4,8

Ausztria

60,9

19,1

7,2

12,9

Belgium

64,6

20,1

10,6

4,7

Dánia

63,5

0,0

15,1

21,4


81,0

7,7

11,3

0,0

Finnország

61,4

8,7

18,6

11,3

Franciaország

79,5

11,7

6,4

2,4

Görögország

64,9

6,2

6,4

22,5

Hollandia

61,8

11,2

21,4

5,6

Írország

45,4

21,2

15,7

17,8

Luxemburg

73,8

5,7

18,4

2,1

Németország

79,6

2,9

8,1

9,4

Olaszország

76,1

17,7

5,7

17,8

Portugália

66,8

11,9

20,0

1,2

Spanyolország

76,9

5,6

12,3

5,2

Svédország

75,9

5,8

18,0

0,3

Magyarország

75,6

3,2

2,8

18,4

Málta

68,7

19,7

9,0

2,5

Szlovákia

87,1

2,2

9,7

1,0

Szlovénia

65,6

3,0

9,3

22,0


országban volt a legnagyobb ez az arány, körülbelül 20%. Ezzel szemben Görögország, Franciaország és Olaszország kevesebb mint 7%-át fizette ki ilyen jogcímen összes nyugdíjkiadásainak. Magyarországon még ennél is kisebb, kevesebb mint 3% volt ennek a hányada. Ezen mutatók egyik magyarázata lehet a jogosultságra vonatkozó eltérô szabályozás. A korked-

149 vezményes nyugdíjakra fordított kiadások aránya az EU-15 4,8%-os átlagát jóval meghaladó – több mint 20% – volt Dániában, Görögországban és Szlovéniában. Ugyanakkor az Egyesült Királyság egyáltalán nem allokált forrást ilyen kedvezményre. NÉMETH ESZTER

150


Források EUROSTAT (Luxembourg) [1] Euro-indicators news release 66/2004, 76/2004, 79/2004, 80/2004, 84/2004. [2] Statistics in focus 8/2004. OECD (Párizs) [3] Main Economic Indicators 2004/5. [4] OECD Latest short-term indicators, 2004. május. Továbbá [5] az EUROSTAT és az európai nemzeti statisztikai hivatalok interneten közzétett statisztikái.

Jegyzetek 1

Az Eurostat hivatalos tájékoztatási politikáját követve 2004. május 1-jétôl a csatlakozást megelôzô tárgyidôszakokra is az Európai Unió 25 tagállamára vonatkozó statisztikákat is közöl a KSH. 2 Az infláció mérésére az Eurostat által közölt harmonizált fogyasztóiár-indexek (HICP) szerepelnek az összeállításban. 3 Írországban a magánszektorban alkalmazásban állók ágazati nyugdíjrendszerére nincs adat, ezért a közölt nyugdíjkiadások aránya sokkal kisebb a többi országhoz viszonyítva. Ennek ellenére, a hiányzó adatokkal együtt is valószínûleg a legalacsonyabb lenne a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya.

151

OLVASÓLÁMPA

Christian Philip és Panayotis Soldatos (szerk.): La citoyenneté européenne (Az európai uniós polgárság) Chaire Jean Monnet, Université de Montréal, 2000, 269. o..

Az uniós állampolgárság meglehetôsen bár az uniós polgárság „idealista” konnépszerû téma az utóbbi években, ezért cepciója alapvetôen „szimpatikus”, azonnem meglepô, hogy számos publiká- ban meglehetôsen súlyos hibákban szenció – tanulmány, könyv – jelenik meg ved: késôn vezették be, közvetett és tare területen, sajnos, egyelôre csak kül- talmát tekintve szegényes. Ennek elleföldön. Catherine Withol de Wenen rö- nére az intézmény vitathatatlan erénye, vid, lényegre törô mûve1, Marie-José hogy az általa közvetített értékeken (az Garot alapos, „mérnöki szerkesztésû” emberi jogok, a humanizmus, az együttPhD tanulmánya2, majd a Lionel Jospin mûködés) keresztül hozzájárul a nemelôszavával megjelent, erôsen politi- zetközi élet rendezéséhez. kai kérdéseket boncolgató Conscience A tanulmánykötet értékes összehaeuropéenne, Citoyens européens címû sonlító elemzés is, mivel elsô, Az államtanulmánykötet3 után újabb francia nyel- polgárság koncepciója címû részében vû mûvet tarthat kezében az olvasó. José Woerling a kanadai és a québec-i A lyoni Jean Moulin Egyetem és a állampolgársággal kapcsolatos politikáMontreali Egyetem együttmûködésében, ra, Alain Levasseur az amerikai állama Chaire Jean Monnet védnöksége alatt, polgárság-koncepcióra, Jacques-Yvan 1998-ban, Lyonban szervezett konferen- Morin pedig a föderális államok – töbcián elhangzott elôadások kibôvített vál- bek között Svájc, Oroszország és a Brit tozatát gyûjti egy csokorba a tanulmány- Nemzetközösség – vonatkozó szabályokötet, amelynek újdonsága az, hogy nem zására tekint ki. A strasbourgi Robert kizárólag csak jogi vagy csak szociológiai Schuman Egyetem nagyhírû profesznézôpontból, illetve az Európai Unió és szora, Robert Kovar e koncepciók soa nemzetállamok szembeállításával vizs- rában helyezi el az uniós polgárság ingálja az uniós polgárság témáját, hanem tézményét. Meglátása szerint e sajámultidiszciplináris megközelítést alkal- tos intézmény kétszeresen is fordított, mazva, dialektikájában ragadja meg az mivel kiegészítô jellege miatt egyrészt intézmény lényegét. megköveteli az uniós polgár és az álA kötet bevezetô tanulmánya, ame- lam közötti kapcsolatot, másrészt az lyet az Európai Parlament tagja, Jean- uniós polgárok politikai és gazdasági Louis Bourlanges írt, éles kritikájával erô- jogai közül továbbra is ez utóbbiak élteljes témaindítás. Az ördög európai? veznek elsôbbséget. Kovar – egyetértve (Le diable est-il européen?, 1992) címû Bourlanges-zsal – megállapítja az intézmûvébôl ismerôs pesszimizmusától nem mény alárendeltségét és az általa biztoszakadva el, a szerzô megállapítja, hogy sított jogok korlátozottságát.

152


A kötet második, az uniós polgárság tar- a III. pillér gyenge bírói védelmét és a bitalmát taglaló része sem kevésbé kriti- zonytalannak minôsített diplomáciai vékus. A Louvaini Katolikus Egyetem pro- delem intézményét taglalja. fesszora, Robert Wtterwulghe – aki A második rész utolsó tanulmányában Brüsszelben és Párizsban praktizál – a Joël Rideau az uniós polgárok számára gyakorló ügyvéd lényeglátásával és az biztosított választójogot tekinti át, kritiegyetemi tanár alaposságával mutat- kájának fôbb pontja a valódi európai vája be azt a folyamatot, melynek során a lasztások hiánya. munkavállaló tisztán gazdasági koncepA tanulmánykötet harmadik része cióját felváltotta az uniós polgár politi- az uniós polgárság korlátait tárgyalja. kai jogokkal is rendelkezô koncepciója. Claude Blumann megállapítja, hogy az Tanulmányának szerves folytatása Jean- intézmény sokkal inkább feltárja a dePaul Masclet írása, amely számos jogeset mokratikus deficit létét, minthogy elfeldolgozásán keresztül a személyek sza- fedné, csökkentené azt; a demokratikus bad mozgásának politikai és jogi kérdé- deficit megszüntetés érdekében az Unió seit elemzi. politikai rendszerének alapjaiban történô Christine Ferrari-Breeur sajátos as- megújítása szükséges, melynek középpektusból vizsgálja az oktatás és a szak- pontjában az uniós polgárnak és a törvéképzés témáját: hogyan járulhatnak hoz- nyességnek kell állniuk. zá e politikák az uniós polgárok mobiAz utolsó tanulmány szerzôje, Thierry litásának elômozdításához. A lyoni Jean Debard felveti az uniós polgárság intézMoulin Egyetem tanárának tanulmá- ményének diszkriminatív jellegét mindnyában olvasható tanulságos megállapí- azokkal szemben, akik esetleg már évtás, hogy különösen a diákok és az ok- tizedek óta élnek az Unió területén és tatók mobilitása nagyon fontos eszköz vesznek részt a gazdasági folyamatokmás kultúrák és értékek megismerésé- ban, mégsem biztosít számukra a közösre, és egyben saját kultúránk és értéke- ségi jog semmilyen védelmet, mert nem ink megismertetésére. Bár a Maastrichti uniós polgárok, nem állampolgárai valaSzerzôdés módosítás óta a Közösség az mely tagállamnak. oktatás minden szintjén hatáskörrel renA tanulmánykötet gyakorlatias, sokdelkezik, sajnálatos, hogy a közösségi oldalú és elôremutató megközelítése obbeavatkozás e területen nem tökéletes. jektív képet vázol az uniós polgárság Astéris Pliakos a kartéziánus rendszer intézményérôl nemcsak az európai inszabályai szerint felépített elemzése már tegrációs folyamatban, hanem nemzetátvezet az uniós polgárok politikai joga- közi téren is. Széles látószögével minden ihoz: az uniós polgárok jogainak védel- érdeklôdô számára tanulságos olvasmámét taglalja. Az athéni professzor meg- nyul szolgálhat. Problémafelvetései, a különbözteti a közösségi jog által bizto- benne megfogalmazott bírálatok túlmusított bírói védelem eszközét mint alap- tatnak az uniós polgárság témáján és eljogot és mint az EK-Szerzôdés által tény- vezetnek általában ez Európai Unióval legesen biztosított jogot, valamint a bí- kapcsolatos kérdésekig. róságon kívüli védelem eszközeit: a petíció és az ombudsmani panasz intézményét. A tanulmány második része a II. és ASZTALOS ZSÓFIA

153

OLVASÓLÁMPA

Jegyzet 1 Withol De Wenden, Catherine: La citoyenneté européenne, Presses de Sciences Politiques, 1997. 2 Garot, Marie José: La citoyenneté de l’Union européenne, Éditions de l’Harmattan, 1999. 3 Conscience européenne, Citoyens européens, les Éditions de Bercy, Paris, 2000.

154

MONITOR

Szemelvények a nemzetközi sajtóból

Ekszpert

Az európaiak helyettünk wválasztottak A moszkvai gazdasági hetilap szerkesztôségi cikkben foglalkozik az EP-választásokkal és annak Oroszországra vonatkozó tanulságaival, kihatásaival. Az európai parlamenti választásokon a választók 20–30 százaléka vett részt, ami kirívóan kevés. Az EU-hoz történt csatlakozás Európa egész területén felfokozott hangulatban megünnepelt eseményét követôen mindössze másfél hónappal ez leleplezôen alacsony részvétel. A kelet-európaiak Európa részévé váltak ugyan, de az újonnan érkezôk nem érzik hazájuknak az Európai Uniót: számos új tagállamban az alacsony részvételnek az volt az oka, hogy az emberek csalódtak az EU bôvítésében – semmilyen azonnali elônyt nem érzékeltek. Egyébként érdemes-e egyáltalán felvetni az újsütetû európai polgárok fogyasztói hozzáállását az újsütetû hazához? Tegyük fel, hogy Oroszország holnap belép az Európai Unióba, ez esetben aligha képzelhetô el, hogy a mi viselkedésünk nagymértékben különbözne a lengyelekétôl vagy az észtekétôl. Az európai parlamenti választások eredményeinek jelentôsége jóval túlmutat a volt varsói szerzôdésbeli szövetségeseink jelenlétének és önazonosításának problémáján. Ezek a választások, amelyekre vol-

taképpen az Európai Alkotmány elfogadására összehívott csúcsértekezlet elôtt került sor, döntôen befolyásolhatják az Európai Unió politikai berendezkedésének jövôjét, ennélfogva Oroszország és az EU további kapcsolatainak alakulását. Számunkra a választásokon megmutatkozott és a választások eredményei által megerôsített két tendenciának van jelentôsége. Egyrészt a szavazásnak ez a végeredménye nagymértékben fokozta egy olyan többszintû európai politikai rendszer létrejöttének esélyeit, amelynek keretében az Európai Unióban kialakul egy politikai értelemben szorosan integrált országokból álló mag, közös és meglehetôsen merev föderalista alkotmánnyal, és megmarad egy olyan másik országcsoport, amely a számára elfogadható módon kapcsolódik ehhez a maghoz. Ezt látszik igazolni az euroszkeptikusok növekvô népszerûsége: ezeknek a hangulatoknak a semmibevétele számos politikus számára napjainkban már a hatalomvesztés valós kockázatával járhat. Ez elsôsorban a brit munkáspárti kormányt érinti, amely megsemmisítô vereséget szenvedett a konzervatívoktól. Ennek következményeként Blair kénytelen megkettôzött állhatatossággal fékezni a további EU-integrációt. Másrészt a választások igazolták az európai integráció folyamatának „ideológiai semlegességét”. Az ellenzéki pártok politikai platformjaiktól függetlenül kerekedtek felül a választásokon – vesztettek többek között liberálisok, konzer-

MONITOR

155

vatívok, szociáldemokraták és naciona- kal inkább választási lehetôségre és rulisták egyaránt. Más szóval, a politiká- galmas partnerekre. ban és az ideológiában semmilyen összeurópai szinkronba hozatalról nem be(www.ekspert.ru) szélhetünk. A választók és a pártok helyben, lokálisan értékelik a helyzetet és The Guardian hozzák meg döntéseiket. Ez azt jelenti, hogy számos politikus figyelme az összeurópai folyamatoktól elkerülhetetlenül A népvándorlás nem lesz áradat, a nemzeti folyamatok felé fordul. Hiszen csak szivárgás – véli a miniszter belátható idôn belül vélhetôen az ebben a szférában hozott intézkedések haté- Az EU bôvítésének hatásával foglalkokonysága határozza meg a politikai harc zó nyilatkozatában Des Browne elismerkimenetelét. te, hogy május 1-je óta az új EU-tagállaOroszország számára mindkét tenden- mokból, többek között Lengyelországból cia sokkal inkább kedvezô, mint negatív. elôre jelzett bevándorlói „áradat” nem Számunkra mindenkor elônyösebb volt a következett be – idézi a londoni belügynyitott Európa egy magába zárkózottal minisztert a tekintélyes brit napilap. szemben. Voltaképpen mindig is ez adta A szlovák nagykövetségen Londonban Moszkva külpolitikai irányvonalát: Európa mondott beszédében Browne elmondnem azonos az Európai Unióval, Oroszor- ta: egyelôre úgy tûnik, hogy azok, akik szág nem feltétlenül lesz az Európai Unió munkavállalás céljából érkeztek az ortagja, de mindig is európai nagyhatalom szágba, nem éveken, hanem heteken volt és az is marad. Minden olyan kísér- vagy legfeljebb hónapokon keresztül let, amely egyenlôségjelet kívánt tenni maradnak. „Európa” és „Európai Unió” közé, OroszBejelentette továbbá, hogy a korország gyakorlati ellenállásába ütközött. mány munkavállalói nyilvántartási rendEgy „többszintes” Európa sokkal elônyö- szerében május 1-je óta bejelentkezett sebb számunkra – úgy is, mint partner, kelet-európai bevándorlók többsége ilés úgy is, mint az Egyesült Államok ha- legális bevándorlóként már Nagy-Britantásának lehetséges kiegyensúlyozója. Egy niában tartózkodott, és most csupán „lemarkánsan körvonalazott Európa jó- galizálta” helyzetét az országban. val bonyolultabb partnere lehet nemcsak Browne úr elmondta, hogy a legutóbMoszkvának, hanem Washingtonnak is, bi hivatalos becslés értelmében a bevánami veszélyes destabilizációval fenyegetô dorlás sokkal inkább tekinthetô „szivárpolitikai következményekkel járhat. gásnak, semmint áradatnak”, és azzal váUgyanez érvényes az oroszországi üz- dolta a sajtó egyes részeit, hogy megalaleti életre is. Az oroszországi nagyvállal- pozatlan túlzásokkal keltett hangulatot. kozás, de különösen a középvállalkozás A belügyminiszter külön is bírálta a természeténél, származásánál fogva he- Daily Expresst amiatt az elôrejelzés milyi vállalkozás. Nem annyira mereven ki- att, miszerint május 1-je után 1,6 millió alakított egyen-játékszabályokkal és en- új bevándorló özönli el Nagy-Britanniát. nek megfelelô piaci szereplôkkel mûkö- „Ez több mint Észtország teljes lakossádô hatalmas piacokra van szüksége, sok- ga” – mondta a miniszter.

156


Az Európai Unió bôvítése óta a beván- „A csatlakozó államoknak azok az államdorlási számadatokkal kapcsolatban nap- polgárai, akik illegálisan tartózkodtak világot látott elsô hivatalos kommentá- Nagy-Britanniában, rendezhetik a helyrok akkor jelentek meg, amikor a sajtó- zetüket és élhetnek a foglalkoztatás véban egy rendkívül kritikus jelentést tet- delmére vonatkozó törvények, az egésztek közzé a romániai és bulgáriai vízum- ségügyi és biztonsági törvények nyújtotrendszerek mûködtetésérôl. Ez utóbbi ta lehetôségekkel. Mindez azzal a továbvolt az oka Beverley Hughes bevándorlá- bi elônnyel is jár, hogy ezek a személyek si miniszter áprilisban bekövetkezett le- és az ôket foglalkoztató cégek nem befomondásának. lyásolják hátrányosan a törvényes munAz Állami Számvevôszék egyik jelen- kavállalók és a valódi munkaadók helyzetése várhatóan megerôsíti azokat az állí- tét” – tette hozzá. tásokat, miszerint Romániában és BulgáAz Európai Unió bôvítésének brit beriában a brit nagykövetségeken a vízum- vándorlásban jelentkezô hatására vonatkérelmek elbírálásával foglalkozó tisztvi- kozó elsô hivatalos számadatokat várhaselôk rendkívül kedvetlenül fogadták a tóan a következô hónapban teszi közzé belügyminisztériumnak azt a döntését, a Központi Statisztikai Hivatal. Browne amelynek értelmében több mint nyolc- úr meggyôzôdése szerint a leginkább ezer vízumot kell kiállítani olyan embe- valószínûsíthetô bevándorlók korlátorek számára, akik saját vállalkozást sze- zott idôtartamokra érkeznek – hetekre retnétek alapítani Nagy-Britanniában. vagy hónapokra, de semmiképpen sem Újságírók és televíziós stábok meghí- évekre. vást kaptak, hogy rendôrségi tisztviselôk Az elmúlt hetekben a lengyel és a cseh kíséretében vegyenek részt különbözô kormány hivatalos felhívásban szólította gyanús londoni helyszíneken lefolytatott fel állampolgárait, ne induljanak Nagyrazziákon, ahol egyetemi hallgatói vízu- Britanniába munkát vállalni, ha nem bemokkal foglalkoztatnak bevándorlókat; szélnek angolul. ez része a belügyminisztérium bevánAdomaszerû riportok jelentek meg dorlási törvények érvényesítésére folyta- arról, hogy a korábban érkezettek kötott kampányának. zül több ezren indultak haza nyelvi neBrowne úr viszont beszédében ki- hézségek miatt. A csatlakozó orszáemelte, hogy a kelet-európaiak új sza- gokban az életkörülmények és életkibadsága, az a lehetôség, hogy munkát látások javulásával az ott élô emberek vállalhatnak és tanulhatnak Nagy-Britan- egyre inkább az otthonmaradás melniában, mindenképpen üdvözlendô je- lett döntenek, ott hasznosítják új kélenség. „Nagy-Britanniának mindenkép- pességeiket és a szorosabb nemzetköpen hasznára válik a munkaerôpiac fo- zi együttmûködés nyújtotta lehetôségekozott rugalmassága és olyan új képes- ket; ezek az emberek új gazdasági nöségek, szakképzettségek és munkaválla- vekedést és lehetôségeket teremtenek lási hajlandóság megjelenése, amely se- hazájukban. gíthet a munkaerôhiány felszámolásában a vendéglátóiparban, a közétkeztetésben ALAN TRAVIS és a mezôgazdaságban” – mondta a miBELPOLITIKAI SZERKESZTÔ niszter. (www.guardian.co.uk)

157

MONITOR

Expreso

Európa már nem keresztény? Az Európai Alkotmány sorsának alakulását földrészünktôl távol is komoly figyelem kísérte. Az alábbi írást a perui fôvárosban, Limában megjelenô polgári napilapból vettük át. Végre megszületett az Európai Unió (EU) Alkotmánya. Azonban a Vatikán és szövetségesei számos kérése és nyomásgyakorlása ellenére sem szerepel benne utalás Istenre vagy a keresztény gyökerekre. Csak Lengyelország – ahol a katolicizmus egyfajta második állampolgárság – próbálta megvédeni a pápa álláspontját. A Franciaország által hirdetett világi Európa gyôzedelmeskedett a legutóbbi EU csúcson. Napjainkban vallásháború helyett inkább egy mélyreható kulturális átalakulásnak vagyunk a szemtanúi, amelynek következtében Európa nem kompatibilis a vatikáni hierarchia jelenlegi doktrínájával. Nyilvánvaló, hogy amit Európának ismerünk, mély keresztény gyökerekkel rendelkezik: a IV. századtól hivatalos vallásként kapcsolódik a római birodalomhoz, a görög-római tudomány letéteményese (miközben a feudális hûbérurak és a barbárok egymást gyilkolták halomra), a politikai hatalom szervezôje, az egymással konfliktusban álló nemzetek és királyok döntôbírája, a népek oktatásának szinte egyeduralkodó felelôse, a kultúra elômozdítója és mecénása, ihlet forrása mûvészeknek és gondolkodóknak. Egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogy Giotto, Bach vagy Chateaubriand nem jöhetett volna létre a kereszténység jelenléte nélkül.

Azonban ez csak féligazság, hiszen más vallások és más gondolkodásmódok is otthagyták nyomukat az általunk ismert Európában. Hasonlóképpen csodálatos az iszlám hozzájárulása: mindnyájan tudjuk, hogy számolási rendszerünket és szókincsünk jelentôs részét Allah gyermekei hozták magukkal. Jelentôs muzulmán örökséggel rendelkezik az Európában gyakorolt mesterségek és tudományok jelentôs része, kezdve a mezôgazdaságtantól az orvostudományig. Aki járt már Spanyolországban vagy a Balkánon, tudja, hogy mekkora súlyt képviselt ez a civilizáció az Öreg Kontinensen. Az arabok által Európába hozott csillagászati és hajózási ismeretek nélkül Kolumbusz nem találta volna meg Amerikát. Valami hasonlót mondhatunk a zsidókról, akik a tudományt és azt a szabad gondolkodást hozták magukkal, melynek révén Európa az új gondolatok, fogalmak és érzetek termôtalajává vált. Filozófusok, zenészek, közgazdászok, történészek – mindegyikük a dolgok iránti nyitott és provokatív látásmóddal – tették lehetôvé, hogy Európa levetkôzze a sötét vallásosságot és a politikai abszolutizmust. Ismét túlzással élve, azt mondhatjuk, hogy nélkülük sem Spinoza arcátlan racionalitása, sem Mendelssohn zenei mágiája nem létezhetne. Végezetül, a világi gondolkodás Európában ugyanolyan fontos volt, mint a vallások hozzájárulása. A felvilágosodástól kezdve Marx Károly és követôi gondolatain át egészen az egzisztencializmusig Európában mindig hagyománya volt a kérdezésnek, a kérdôjelezésnek. Josep Fontana kiváló könyve, az Európa a tükörben (Crítica, 1994) azt bizonygatja, hogy Európa tulajdonkép-

158


pen egy mesztic kontinens, amely az idôk során innen-onnan gyûjtötte a különféle örökségeket. Még az Újvilág is hozzátette a maga kis homokszemecskéjét (vagy kakaóbabját) Európa lassú, ám folyamatos fejlôdéséhez. Az EU jelmondata is ezt hirdeti: Egység a sokféleségben. Miért panaszkodik tehát a Vatikán? Talán azért, mert ôsi hierarchiája elvesztette a kapcsolatát a valósággal: ma a katolicizmus távolabb van Európától, mint valaha. Távol van attól a kontinenstôl, ahol a világi gondolkodás a polgári kultúra részévé vált, ahol egyre több jogot biztosítanak a homoszexuálisoknak, ahol egyre kevésbé büntetik az abortuszt, és ahol a hittan eltûnt az állami oktatásból. Stadionok és bevásárlóközpontok váltják fel a templomokat. Az új században Európa sokarcú, sokkal toleránsabb és sokkal kevésbé ideologizált. Ennek az Európának nem lehet azt mondani, hogy ne használjon óvszert, vagy állítsa le a rák gyógyítására irányuló biogenetikai kísérleteket. Manuel Azaña, a Spanyol Köztársaság egykori elnöke, amikor 1936-ban megnyerte a választásokat a Népfronttal, ezt mondta: „Spanyolország nem katolikus többé”. Mintha csak az ördögöt festette volna a falra: jött a véres polgárháború és a nemzeti katolikus diktatúra. Mai parafrázissal élve azt kérdezhetjük: Európa már nem keresztény? És ha nem, akkor mi van? Egy olyan kontinensen, ahol szabad és egyenlô polgárok élnek, nem lehet olyan kérdés, amely ördögért kiált, nem lehet olyan kérdés, amely félelmet ébreszt bennünk. JAVIER GARVICH (www.expreso.com.pe)

Svenska Dagbladet

Persson hatalma megnövekedett – és ezt leginkább az EU-ban hagyják figyelmen kívül A svéd liberális napilap brüsszeli tudósítója szerint egy aktív képviselô az Európai Parlamentben nagyobb hatalommal rendelkezik, mint egy nemzeti kormány minisztere. Ezt a sarkított állítást idézte a 36 éves finn akadémikustól, Alexander Stubbtól, aki a konzervatív Samlingspartiet (gyûjtôpárt) színeiben indult az EP-választáson. Az Unió Alkotmányának elismert szakértôje pedig bizonyára tudja, mirôl beszél. Az Európai Parlament jelentôsége kétségkívül jelentôsen növekedett az utóbbi években, mivel jogosultsága egyre csak bôvült. Lobbisták ezrei nem pazarolnák arra az idejüket, hogy egy jelentéktelen dumaklub véleményét próbálják befolyásolni. A parlament ugyanakkor pezsgô politikai élet színhelye lett. Gondoljunk csak Silvio Berlusconi egy évvel ezelôtti, feltûnést keltô csillaghullására Strasbourgban! A következô választási ciklusban nehéz és politikailag ellentmondásos kérdések várnak megoldásra. Nem csak a szolgáltatói szektorra vonatkozó irányelv. A legnagyobb különálló ügyet valószínûleg Margot Wallström kemikáliacsomagja képezi majd. Törökország csatlakozása az EU-hoz szintén nehéz, vitás kérdés lesz. Az Európai Parlament hatáskörének ugyanakkor világos korlátai is vannak. A gyakorlatban mindenekelôtt azokban a kérdésekben tehetetlen, amelyeket az EU legfelsôbb méltóságai, az állam- és kormányfôk maguk szeretnének megoldani.

159

MONITOR

Akárkire is szavaz az uniós választópolgár, az EP-választások kimenetele ezek közül a kérdések közül egyikre sincs hatással. A kinevezések, a külpolitika vagy az alapszerzôdés kérdéseiben például nem az EP gyakorolja a hatalmat, hanem az állam- és kormányfôk. Ôk együttesen gyakorolják a hatalmat az Európai Unió Tanácsa csúcstalálkozóin. Svédországot Göran Persson képviseli. A tárgyalásokat azonban vajmi kevéssé befolyásolja az európai parlamenti választások eredménye. Az EP legfeljebb abban a kitüntetésben részesül, hogy jóváhagyhatja a csúcstalálkozón zárt ajtók mögött kialkudott eredményt. A népnek ugye az a legjobb, ha nem tud túl sokat a kompromisszumok létrejöttének menetérôl, a nép érje csak be azzal, amit feltálalnak neki. Valóságos demokratikus szakadékról van itt szó, de nem a brüsszeli felsôvezetésben, hanem Stockholmban és a többi fôvárosban. Az állam- és kormányfôket a nemzeti szerveik ellenôrzik, nem az Európai Parlament. De ez az ellenôrzés meglehetôsen gyenge. Senki se gondolná, hogy Göran Persson szerint egy fogatlan EU-hivatal rendje kiválóan mûködik. Az EU-csatlakozás által elôidézett, és leginkább figyelmen kívül hagyott hatalom-eltolódás nem Stockholmból Brüsszelbe történt. Nem, hanem itt Stockholmon belül, a parlamenttôl a kormányhoz, mindenekelôtt a kormányfôhöz került át a hatalom. Az EU a kormányfô ügye. (www.svd.se)

L’EUROPE Nouvelle

Az EU és Közép-, illetve Kelet-Európa Új, francia nyelvû gazdasági-pénzügyi magazin jelent meg, amelyet francia tulajdonosai Párizsban jegyeztettek be, de Budapesten szerkesztik, és tizennégy közép-, illetve kelet-európai országban terjesztik. A fórum kiemelt figyelemmel foglalkozik Magyarországgal. Akiket a közös agrárpolitika elfelejtett A közös agrárpolitika – válaszként a szemrehányásokra, melyek szerint támogatásai torzítják a kereskedelmet – 2003. június 26-án reformot vezetett be. Azóta a támogatásokat nem a termelés volumene arányában adják. A gazdák ilyen módon alkalmazkodni tudnak a piachoz és a fogyasztói igényekhez. Figyelembe véve az agrárgazdaságok sokféleségét, kedvezô-e mindenki számára a reform? Magyarország mezôgazdasági ország. Ez az ágazat fontos szerepet játszik a nemzetgazdaságban, de óvakodjunk a kliséktôl, s ne tegyük helyükre a dolgokat. Míg 1949-ben az aktív lakosság 50 százaléka tevékenykedett a mezôgazdaságban, 1989-ben már csupán 10 százaléka – munkájuk eredménye a bruttó hazai termék (GDP) 13,7 százalékának felelt meg. 2001-ben az agrárvilág a GDP 4,3 százalékát képviselte. 2002ben a mezôgazdasági és élelmiszeripar adta az ország összes exportjának 7,8 százalékát. Termékeny földterületeinek, a napsütéses órák magas számának és könnyen mûvelhetô domborzati viszonyainak köszönhetôen Magyarország tagadhatatlanul nagy mezôgazdasági po-

160 tenciállal rendelkezik. Mindennek ellenére a mezôgazdasági adatok gyakorlatilag ugyanolyanok, mint az EU többi tagállamában. A kisgazdaságok problémája A Közös Agrárpolitika egyik vezérelve a közvetlen kifizetések garantálása, ezen keresztül a mezôgazdaságban dolgozók számára méltányos létfenntartás és stabil bevételek biztosítása. Erre a piacok önmagukban nem képesek. A reform intézkedései érintik az élelmiszerek biztonságát, a környezetet, az állatok egészségét és jólétét. A segélyek már nem a termelés volumenéhez aránylanak. „A Közös Agrárpolitika nem ösztönzi a túltermelést, nem kellene többé úgy tekinteni rá, mintha negatív hatása lenne a világ legszerényebb mezôgazdasági termelôire” – rögzítik az Európai Bizottság mezôgazdasági dokumentumai. A vélemények azonban eltérnek. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azt sugallja, hogy épp a kistermelôket sújtja majd jövedelemcsökkenés: „A közép-európai országok szociális biztonsági rendszereinek gyengesége nagy szerepet játszik a közép- és kelet-európai országok jelenlegi élelmiszer-gazdaságában. Mivel a nyugdíjak színvonala rendkívül alacsony, az idôs emberek kénytelenek keresô tevékenységet folytatni szükségleteik kielégítésére”. A nyugatiakkal összehasonlítva a beruházások és a gépek technológiai színvonala egyértelmûen elégtelen. Hiányzik a szervezettség is. „A zöldség- és gyümölcságazat jó potenciállal rendelkezik, sajnos azonban nincs olyan jól megszervezve, mint a tizenötök Európájában. Növelné a versenyképességet a közös anyagvásárlás” – mondja Somogyi úr, az Európai Unió magyarországi delegációjának tagja. Ha a Közös Agrárpolitika


programjában szerepel a vállalkozói szellem kialakítása, akkor szükség lenne arra, hogy minden kistermelô jelentkezzen a Magyar Agrárkamaránál. Kende Péter, a Magyar kihívás címû könyv szerzôje rámutat, hogy 2002-ben a kistermelôknek csupán egyhatod része jelentette be magát hivatalosan mezôgazdasági termelôként. Pedig a közösségi támogatásokat csak az kaphatja meg, aki hivatalosan bejelentkezett. Vajon ez a probléma az információáramlással függ össze? Somogyi kritikus: „Három falura jut egy tisztviselô. A minisztérium és a kifizetô hatóságok tetemes információval látják el az embereket. Ha felénk nyújtanak egy kezet, egy lépést akkor is meg kell tennünk ahhoz, hogy elérjük.” Tehát mentalitás kérdése? A mezôgazdaság nemcsak a nemzeti jövedelemben játszott szerepe miatt, hanem sokkal inkább hagyományainál fogva is kedves a magyar lakosság szívének. Ezt tanúsítja az 1995-ös földtörvény, amely termôföld megvásárlását csak magyar állampolgárnak teszi lehetôvé, és 300 hektárra korlátozza. Kende Péter szerint a föld gyenge árán kívül ez is a fejlôdés egyik akadálya. „Ez a helyzet bizonyos ultranacionalista irányultságú csoportok nyomására alakult ki, miközben a tulajdonosok jól felfogott érdeke az lenne, hogy a fizetôképes keresletnek megadják a megfelelô játékteret. Ugyanez az ideológiai motiváció vezette a törvényhozókat akkor, amikor korlátozták a szövetkezetek földszerzési jogait. Ebbôl kifolyólag a nagyobb koncentráció felé való fejlôdés, csakúgy, mint az ágazat feltôkésítése nehezen képzelhetô el a magyar állam vagy Európa pénzügyi segítsége nélkül.” Mivel az EU-ban jelenleg nem terveznek semmit, a külföldieknek meg kell várniuk az

161

MONITOR

átmeneti idôszak végét, míg magyar földet vásárolhatnak. A közös agrárpolitika a reformmal bebizonyította liberális szellemét. A mentalitásnak kell tehát megváltoznia ahhoz, ha valaki profitálni akar az EU támogatásaiból. A közös agrárpolitikának fontos tétje van – ne feledjük, hogy a világpiac konkurenciája bújik meg mögötte. HÉLÈNE KIRÉMIDJIAN (www.europenouvelle.com)

Die Welt

Ökrösszekér, vagy Európa tigrise?

erôsödik az egykori pomerániai gazda, Andrzej Lepper vezetése alatt álló populista „Önvédelem”, ami legalábbis aggályos. Természetesen sok idôre van szükség ahhoz, hogy az 1989-es forradalom után stabilitás alakuljon ki. De vajon így kellett-e történniük a dolgoknak a Visztulánál? Magyarországon, ahol a térség legstabilabb pártrendszere mûködik, a legutolsó választásokon két demokratikus párt került több mint negyven százalékkal a parlamentbe, és a polarizálódás minden feszültsége ellenére olyan arányok uralkodnak, mint egykor a régi Német Szövetségi Köztársaságban. Lengyelország viszont a populisták évét éli. Ôk kihasználják azt, amit az EU-tagság eddig hozott: mindenekelôtt a jelentôs áremelkedéseket. Ebben a helyzetben veszélyes lenne a lengyeleknek további érveket kínálni az Európa-ellenes populizmushoz, netalán – amint azt a német kancellár tette – adóemeléseket javasolni. Egy varsói kommentátor azt felelte, hogy „Schröder adótanácsadó” a „lengyel gazdaságot” egy stagnáló „német gazdasággal” kívánná helyettesíteni. Lengyelország nem akar többé ökrösszekér lenni.

A konzervatív német napilap Lengyelországgal foglalkozó kommentárjában, a rendszerváltás utáni fejleményeket elemezve, Magyarországot hozza fel ellenpélda gyanánt. Lengyelországot akár Európa tigrisének is gondolhatnánk, ha hatszázalékos gazdasági növekedését tekintjük. A állami pénzügyek állapota és a belpolitikai válság azonban az ökrösszekérre utal. A gazdaság virágzik, az export leelôzte az importot. Hamarosan valószínûleg a lakosság 20 százalékát kitevô munkaGERHARD GNAUCK nélküliek is megérzik a fellendülést. Ám (www.welt.de) ugyanakkor az országnak nincs parlamentárisan támogatott kormánya, a poRomániai Magyar Szó litikai osztály önmagát marcangolja szét. A posztkommunista és a Szolidaritástáborra való kettéosztottságot már megA váradi püspök köszönete haladták, amit nem kell sajnálni. Míg azonban az egykor olyannyira monoli- A nagyváradi római katolikus püspötikus baloldali tábor valósággal felmor- ki palota visszaadásával kapcsolatosan zsolódik, addig az ellenzékben – éles Tempfli József megyéspüspök a romákonkurenciaharcban a liberális-konzer- niai magyar politikai napilapban megjevatív polgári platformmal – egyre csak lentetett közleményben fejezte ki köszö-

162

netét mindazoknak, akik érdemeket szereztek a több mint fél évszázadon át állami kézben lévô patinás épület sorsának megnyugtató rendezésében. A püspök írásából idézünk. ...Én, aki ismertem a palota eredeti állapotát, berendezését teljes épségében, pompájában, berendezettségében – mert 1942-ben hittantanárunk, Babics László végigvezetett bennünket, a Szent László Gimnázium diákjait –, ahogy Várad 81. püspöke lettem, egyik fô célomként a Palota visszaszerzését tûztem ki bármi áron, és ennek érdekében mindent bevetettem Istennél és embereknél, hol mit tartottam célravezetônek. Nyolc év türelme és áldozata kellett hozzá, plusz vagy 300 millió lej költség. A sok csalódás után Isten és emberek is hozzásegítettek a teljes jogú birtokláshoz. Ezért fô célom ezen közleménnyel, hogy mindenkinek megköszönjem, ami megilleti. Istennek még július 10-én, a németországi Altöttingben, az ottani gyönyörû katedrálisban hálaadó misével köszöntem meg segítségét. Embereknek is sokkal tartozom, mert sok jóindulattal találkoztam a szélsôséges gonoszok mellett. Utóbbiaknak azt kívánom, hogy ne tudja ezt be nekik Isten bûnül! Kiegyenlíthetetlen köszönettel tartozom azon négy ügyvédünknek, kik peres ügyeinket hivatalosan képviselték... Legutóbbi két tárgyalásunk ügyvédi védelmét elsô kérésemre Dr. Frunda György szenátor úr vállalta, mint 30 éve gyakorló ügyvéd s sok nehéz ügy védôje. Már ezen nagylelkûséget is nagy hálával köszönöm! Külön értékelem, hogy kérte, magam is legyek jelen ezen két utóbbi tárgyaláson. Így tanúja voltam azon sziporkázó védôbeszéd felépítésének, mely-


ben megérttette a három bíróval, hogy itt nem politikai, hanem mélyen etikaierkölcsi döntésrôl van szó, amely minden jogi döntés sarkköve, és melyet az Európai Unió joggyakorlatában is megkövetelnek. A bírók minden kérdésére kész volt az azonnali frappáns válasszal. De tanúja voltam annak a tekintélytiszteletnek is, ahogyan a bírók hozzá viszonyultak... Hálatelten kell köszönetet mondjak az RMDSZ országos vezetôinek, élükön Markó Béla elnök úrral, ugyanígy parlamentárainknak, az RMDSZ megyei elnökének, Lakatos Péter úrnak és munkatársainak, a Megyei Tanács volt elnökének, Stefan Seremi úrnak és jelenlegi elnökének, Kiss Sándor úrnak, tanácsosainak és munkatársainak, a váradi hivatal polgármesterének és alpolgármesterének, Bíró Rozáliának, tanácsosainak és mindazoknak, kik az egy évvel ezelôtt a Múzeum igazgatójával Dr. Aurel Chiriackal kötött Protokollum megkötését elôsegítették. Mindezek bölcs viszonyulása a Román Köztársaság állami és politikai vezetôihez elôsegítette azt, hogy nyolc év után a Legfelsôbb Bíróság igazságos döntése értelmében teljes jogú törvényes birtokosai lehetünk Püspöki Palotánknak. Hatással volt ezen döntésre a Magyar Köztársaság vezetôinek baráti és jószomszédi kapcsolattartása a román államvezetôkkel. Lásd: aradi Szabadságszobor felállítása, Csanálos-Vállaj és SzékelyhídLétavértes határátkelôk megnyitása, valamint ezen alkalmakkor való megbeszélések. Itt alkalmas megemlítenem Dr. Rãzvan Teodorescu kultúr- és kultuszminiszter úrral való megbeszélésemet a Román Athenaeumban tartott ünnepség és az aradi Szabadságszobor leleplezése

MONITOR

alkalmából, mely alkalmakkor megígérte segítségét a Püspöki Palota birtokbavétele és a Múzeum új épülete rendezése ügyében. Ezen jószándék mutatkozott meg a legutóbbi bírósági tárgyaláson is. Mindezekért köszönet! Kiemelten kell köszönetet mondjak a magyar történelmi egyházak püspökeinek, kik külön eljöttek tüntetni velünk Palotánk visszaszerzése érdekében, és együtt imádkoztunk ezért. Tôkés László püspök úr külön is eljött egy alkalommal. S végezetül úgy más vallásfelekezetek, mint saját papjaiknak, híveik százainak minden felekezetbôl, és saját híveinknek, kik fáradhatatlanul, jó és alkal-

163 matlan idôben eljöttek imádkozni Palotánk elé, nemzetiségtôl függetlenül, sôt Biharról, Margittáról pl. a református pap és a hívek szervezetten jöttek el. Mindez párhuzamba vonható azzal a bihari-váradi kiállással, mellyel a Körösparti Szent László templomot is megvédték annak idején a lebontástól. Az írott és elektronikus médiának is megköszönöm állandó együttérzését, karakteres tudósítását, mellyel ügyünket elôbbre vitték... TEMPFLI JÓZSEF MEGYÉS PÜSPÖK (www.hhrf.org/rmsz/)

164

TABLE OF CONTENS Whose world will it be? – an interview with REZSÔ NYERSÔ .......................................... 3 BÉLA POMOGÁTS: Hungarian literature in Europe ....................................................... 11 GÁBOR LAKATOS: Hungary’s competitiveness in the European Union ............................. 18 GYULA KRAJCZÁR: It’s more than love – China and the European Union’s “betrothal” ........................................................................................... 35 Forum GÉZA KILÉNYI: Thoughts on a new constitution .......................................................... 44 Review PAUL LENDVAI: How did the most despised neighbour become the most popular one? – The chequered history of Hungarian-Austrian relations ................. 70 VIKTÓRIA VÁSÁRY: The development and effectiveness of the Integrated Administration and Control System .................................................... 78 SZABOLCS MENYHÁRT: A European Social Union? ...................................................... 93 Current affairs in the EU Ministry of Foreign Affairs ÁRPÁD GORDOS and BÁLINT ÓDOR: A treaty on Europe’s constitution – laying the foundations for the future ......................................................................... 103 Foreign Affairs Office of the National Assembly ESZTER CZURIGA and KATALIN SZALÓKI: The new European Parliament .................... 122 Hungarian Central Statistical Office ESZTER NÉMETH: EU accession as reflected in the statistics ...................................... 141 Book review Christian Philip and Panayotis Soldatos (eds.): La citoyenneté européenne [Citizens in Europe] ........................................................................................ 151 Monitor ................................................................................................................ 154 English Summaries ............................................................................................... 165

165

SUMMARIES WHOSE WORLD WILL IT BE? — AN INTERVIEW WITH REZSÔ NYERS In the interview, Rezsô Nyers, the most influential reform-minded economist and politician during the Kádár era, is asked whether the process of reform in Hungary, despite its contradictions, had influenced in any way the country’s accession to the European Union. Nyers draws attention to the many facets of the process of “westernisation” in the 1960s, 1970s and 1980s. He says that those decades saw radical changes not only in the foreign trade structure but also in Hungarian society and above all in the mentality of the elite. He then discusses in detail the tasks faced by Hungary after accession. He concludes that Hungary’s success will depend on how practically it approaches membership of the European Union; the more ideologically the government manages the economy, the more difficulties the country will face. BÉLA POMOGÁTS

HUNGARIAN LITERATURE IN EUROPE

The author finds that gaining recognition for Hungarian literature in Europe was already problematic as early as the initial decades of the twentieth century. There were, even then, occasional reports of Hungarian literary successes, but such reports usually turned out to be illusionary. Compared with Europe’s knowledge of the literature of other small nations – for instance, the Portuguese or, in Central Europe, the Czechs, Romanians, Serbians and Croatians – the literature of Hungarians remained relatively unknown. This harsh situation appears to have changed somewhat in recent decades, due in large part to the success of Hungarian narrative literature. Nevertheless, the real breakthrough is yet to come. Pomogáts writes: “We trust that integration into Europe will sooner or later heal those intellectual wounds suffered over the years by Hungarian literary life due to the absence of our national literature from the European family of literatures.” GÁBOR LAKATOS

HUNGARY’S COMPETITIVENESS IN THE EUROPEAN UNION IN THE LIGHT OF TRADE WITH THE EU AND THE ROLE OF FOREIGN DIRECT INVESTMENTS IN SUCH TRADE Based on data for foreign trade volumes and foreign direct investment, the author draws the general conclusion that most of the products manufactured in Hungary will prove to be competitive within the European Union. Nevertheless, during the period surveyed, the trends show a significant improvement in Hungary’s competitiveness only in the engineering and machinery sectors. In other product sectors, a deterioration could be observed since 1999, and this was particularly worrying in the case of agricultural products.

166


GYULA KRAJCZÁR

IT’S MORE THAN LOVE — CHINA AND THE EUROPEAN UNION’S “BETROTHAL” It’s more than love, wrote the Far Eastern Economic Review in a report about SinoEuropean relations. And if we look at the intensity of diplomatic and trading relations, this may well be our conclusion. For Chinese diplomats, 2004 is the declared Year of Europe. Already this year, visits have been made to Europe by the country’s three most important leaders: Hu Jintao – China’s president and general secretary of CPC; Wu Bangguo – chairman of the National People’s Congress Standing Committee; and Wen Jiabao – premier of the State Council. China has published a socalled “white book” on its policy towards the European Union. Meanwhile European politicians have been visiting China almost in hordes, and this includes both EU politicians as well as the leaders of the member states. In January, French President Jacques Chirac announced that for his country this year would be Year of China. All this gives the impression of a co-ordinated effort. GÉZA KILÉNYI

THOUGHTS ON A NEW CONSTITUTION The author states categorically that there is a need for a new constitution. This is not just because the current basic law’s preamble declares its own transitory nature, and its structure is characteristic of the constitutions of the former Communist countries, but also because, in the view of Kilényi, a former Constitutional Court judge, there are weaknesses in each chapter of the present Constitution. One of the reasons for this, he says, is that Act XXXI of 1989 was the outcome of a political compromise, and thus several provisions of the Act were designed to regulate the given political situation at the time. A pressing reason for a comprehensive review of the basic law is the new situation created by European Union membership. New problems have arisen and recently the text of the European Constitutional Treaty was adopted. In Kilényi’s view, Hungary needs a constitution that would preserve the basic values and institutions of the Hungarian democratic and constitutional state within the new framework provided by the European Union. Such a constitution should reflect constitutional developments in Europe as well as domestic experiences since the political changes of 1989-90. PAUL LENDVAI

HOW DID THE MOST DESPISED NEIGBOUR BECOME THE MOST POPULAR ONE? — THE CHEQUERED HISTORY OF HUNGARIAN-AUSTRIAN RELATIONS “Relations between Hungary and Austria have never been so cordial as during the past decades. Ever since we have been living in different states and under different

SUMMARIES

167

political systems, we have got on better than we did at the time of the shared empire.” This was Austrian Chancellor Bruno Kreisky’s response when, at one of their meetings, János Kádár told him that people in Hungary were talking once again about K.u.K – Kádár and Kreisky. As reporter for the Financial Times of London, as Eastern European observer for the Viennese daily Die Presse, and as co-author of the first Kreisky-biography, Lendvai could follow the main events of the past half-century from close to hand. His analysis is far more than a collection of stale second-hand data, and reflects his own personal impressions. VIKTÓRIA VÁSÁRY

THE DEVELOPMENT AND EFFECTIVENESS OF THE INTEGRATED ADMINISTRATION AND CONTROL SYSTEM The importance of the Integrated Administration and Control System (IACS) has grown constantly during the past decade, owing to the ever-increasing share of expenditure of the Guarantee Section of the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund (EAGGF). That is to say, more and more funds have been placed directly or indirectly under its control. Having spent several months analysing the documents in Brussels, Vásáry concludes that although there will still be a need for the system in the future, we have nevertheless arrived at a “milestone” following the reforms in the Common Agricultural Policy of the summer of 2003. The changes in the system of direct aid have led to different requirements being placed on the EAGGF. SZABOLCS MENYHÁRT

A EUROPEAN SOCIAL UNION? In the European Union we can not speak about a Single European Social Union and there has not a Single Social Security System yet. Only the coordination of national social security schemes has occurred by the way of the Council Regulation No 1408/ 71/EEC of 14 June 1971 and Council Regulation No 574/72/EEC of 21 March 1972 setting the procedure of implementing Regulation No 1408/71/EEC under Article 42 of the EC Treaty. These provisions are vital in order to assure the free movement of labour since these allow the aggregation of periods spent in the social security system of different member states. According to the author the most important benefits for the Hungarian migrant workers might be the healthcare and unemployment benefit, therefore a more detailed analysis of these ones is available in the article. The author deems essential raising the awareness of citizens about their rights and the decrease of red tape.

168

CONTRIBUTORS TO THIS VOLUME REZSÔ NYERS

politician and economist; honorary professor; Member of Parliament from 1958 until 1998; former Minister of Finance and Minister of State; his name is linked with Hungary’s economic reforms begun in the 1960s, and he is credited with drafting and pushing through the “new economic mechanism”

BÉLA POMOGÁTS

literary historian, Doctor of Literature; chairman of the Hungarian Writers’ Association from 1995 until 2001

GÁBOR LAKATOS

economist; academic researcher at the Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences; PhD student in International Relations at the Budapest University of Economics and Public Administration

GYULA KRAJCZÁR

journalist and writer; Népszabadság’s Beijing correspondent

GÉZA KILÉNYI

jurist, Doctor of Government and Law; professor and faculty head at Pázmány Péter Catholic University; member of the Public Administration Academic Committee of the Hungarian Academy of Sciences; member of the Constitutional Court from 1990 until 1998

PAUL LENDVAI

resident of Vienna since 1957, co-publisher and chief editor of the magazine Europäische Rundschau, head of Austrian State Television’s Europastudio, weekly contributor to the daily Standard; author of ten books, his most recent work Hungarians has been published in English, German, Hungarian, Czech and Romanian, and a French version will be on sale in 2005

VIKTÓRIA VÁSÁRY

PhD student in Economic Management and Organisation at the Department of Economics, Faculty of Economics and Social Sciences, Szent István University

SZABOLCS MENYHÁRT

PhD student at the Department of Agricultural and Labour Law, Faculty of Government and Law, Miskolc University

ÁRPÁD GORDOS

head of the EU Institutions Department of the State Secretariat for Integration and External Economic Relations, Ministry of Foreign Affairs; economist; author of many books and articles, co-author of works on EU integration

BÁLINT ÓDOR

counsellor of the State Secretariat for Integration and External Economic Relations, Ministry of Foreign Affairs; economist; an expert on institutional aspects of the European Union, on the constitutional process, and on the European Convention and Intergovernmental Conference

ESZTER CZURIGA

economist, member of staff of the EU Department of the Foreign Affairs Office, Hungarian National Assembly

KATALIN SZALÓKI

member of staff of the EU Department of the Foreign Affairs Office, Hungarian National Assembly

ESZTER NÉMETH

economist; head of the International Dissemination Section of the Hungarian Central Statistical Office

ZSÓFIA ASZTALOS

assistant lecturer, Miskolc University

E számunk szerzôi

NYERS REZSÔ

politikus, közgazdász; címzetes egyetemi tanár; 1958-tól 1998-ig országgyûlési képviselô; volt pénzügyminiszter és államminiszter; nevéhez kötôdik a hatvanas évek elején indult magyarországi gazdasági reform, az ún. „új gazdasági mechanizmus” kidolgozása és képviselete

POMOGÁTS BÉLA

irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora; az Írószövetség elnöke 1995–2001 között

LAKATOS GÁBOR

közgazdász; az MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa; a BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD program hallgatója

KRAJCZÁR GYULA

újságíró, publicista, a Népszabadság pekingi tudósítója

KILÉNYI GÉZA

jogász, az állam- és jogtudományok doktora; a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezetô egyetemi tanára; az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának tagja; 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja

PAUL LENDVAI

1957 óta él Bécsben, az Europäische Rundschau folyóirat társkiadója és fôszerkesztôje, az ORF Europastudio vezetôje, a „Standard“ napilap heti kolumnistája; tíz könyv szerzôje, legutóbbi mûve a „Magyarok” németül, magyarul, angolul, csehül, románul megjelent és 2005-ben franciául is kiadják

VÁSÁRY VIKTÓRIA

a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar VTI Piacgazdaságtani Tanszékén a Gazdákodás- és Szervezéstudományi doktori iskola PhD hallgatója

MENYHÁRT SZABOLCS

a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Agrárjogi és Munkajogi Tanszékének PhD hallgatója

GORDOS ÁRPÁD

a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkársága EU Intézményi fôosztályának vezetôje; közgazdász; számos könyv, cikk szerzôje, társszerzôje az EU-integráció témakörében

ÓDOR BÁLINT

a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságának tanácsosa; közgazdász; szakterülete az Európai Unió intézményi kérdései, az alkotmányozás folyamata, az Európai Konvent és a Kormányközi Konferencia

CZURIGA ESZTER

közgazdász, az Országgyûlés Külügyi Hivatala EU Fôosztályának munkatársa

SZALÓKI KATALIN

az Országgyûlés Külügyi Hivatala EU Fôosztályának munkatársa

NÉMETH ESZTER

közgazdász; a Központi Statisztikai Hivatal Nemzetközi Tájékoztatások Osztályának vezetôje

ASZTALOS ZSÓFIA

egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem

EURÓPAI TÜKÖR. kapcsolatok vázlatos története A KORMÁNYZATI STRATÉGIAI ELEMZÔ KÖZPONT FOLYÓIRATA

Recommend Documents