EURÓPAI PARLAMENT
2004
2009
Plenárisülés-dokumentum
VÉGLEGES A6-0249/2006 18.7.2006
JELENTÉS a népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé (2006/2058(INI)) Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság Elıadó: John Bowis
RR\625145HU.doc
HU
PE 371.880v02-00
HU
PR_INI TARTALOMJEGYZÉK Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY .......... 3 INDOKOLÁS........................................................................................................................... 14 VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRİL ........ 20 VÉLEMÉNY A BELSİ PIACI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRİL . 26 ELJÁRÁS................................................................................................................................. 30
PE 371.880v02-00
HU
2/30
RR\625145HU.doc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a népesség mentális egészségének javításáról. az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából (2006/2058(INI)) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság „A népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé” címő zöld könyvére (COM(2005)0484), – tekintettel az EK-Szerzıdés 2., 13. és 152. cikkére, – tekintettel az Unió alapjogi chartájára1, – tekintettel a Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelvére2 – tekintettel a mentális egészség támogatásáról szóló, 1999. november 18-i tanácsi állásfoglalásra (2000/C 86/01)3, – tekintettel a WHO európai miniszteri konferenciájának 2005. január 15-i nyilatkozatára az Európában a mentális egészség elıtt álló kihívások kezelésérıl és a megoldások kialakításáról, – tekintettel a demográfiai kihívások és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalásra (2005/2147(INI))4, – tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A6-0249/2006), A.
mivel Európában minden negyedik ember élete során szembesül a mentális megbetegedés legalább egy jelentıs esetével; mivel a mentális megbetegedés közvetlenül vagy közvetetten mindenkit érint az EU-ban, és bármelyik évet alapul véve a becslések szerint az Európai Unióban 18,4 millió, 18 és 65 év közötti ember szenved súlyos depresszióban; mivel a jó mentális egészség lehetıvé teszi a polgárok számára, hogy intellektuális és érzelmi síkon kibontakozzanak, és beilleszkedjenek a társadalmi, iskolai és szakmai életbe; mivel ezzel szemben a rossz mentális egészség kiadások, társadalmi kirekesztés és megbélyegzés forrása;
1
HL C 310., 2004.12.16., 41. o. HL L 303., 2000.12.2., 16. o. 3 HL C 86., 2000.3.24., 1. o. 4 Elfogadott szöveg P6 TA(2006)0115. 2
RR\625145HU.doc
3/30
PE 371.880v02-00
HU
B.
mivel a mentális megbetegedések lényegesen rontják az általuk közvetlenül vagy közvetetten érintett emberek életminıségét;
C.
mivel a mentális betegségek óriási gazdasági költséget jelentenek a társadalomnak, amely egyes becslések szerint a GDP 3–4%-át teszi ki az Európai Unió tagállamaiban;
D.
mivel a mentális megbetegedéseknek már ma is jelentıs gazdasági, egészségügyi és társadalmi hatásuk van, amelyek a megbetegedések elıfordulásának arányban nınek, az adott öregedı lakosság és a társadalomban történı változások mellett;
E.
mivel évente 58 000 uniós polgár követ el öngyilkosságot, ami magasabb a közlekedési balesetek vagy a HIV/AIDS okozta elhalálozások számánál; mivel ennél tízszer több az öngyilkossági kísérletek száma;
F.
mivel az EK-Szerzıdésben rögzített hatáskörök miatt az európaiak mentális egészségére vonatkozó bizottsági stratégia elsısorban a megelızésre támaszkodik;
G.
mivel néhány európai országban a mentális egészségre szánt pénznek gyakran 85%-át is nagy intézmények fenntartására fordítják;
H.
mivel a megértés hiánya és a mentális egészség támogatására irányuló beruházások elmaradása hozzájárult az egészségromláshoz, az egyének körében a fogyatékosságok kialakulásához, és a társadalmi problémákhoz;
I.
mivel a fogva tartottak megközelítıleg 40%-a a mentális rendellenesség valamilyen formájában szenved, és esetükben hétszer nagyobb az öngyilkosság valószínősége, mint a közösségben élı embereknél; mivel a fogva tartás nem megfelelı körülményei hozzájárulhatnak a betegség súlyosbodásához és megakadályozhatják a rehabilitációt;
J.
mivel az Európai Unióban nem fordítanak kellı figyelmet és forrásokat a gyermekek és fiatalok mentális egészségére annak ellenére, hogy a mentális megbetegedések száma jelentısen nı a fiatalok körében;
K.
mivel az egészség terén van egy jól elkülöníthetı nemi dimenzió, nevezetesen az étkezési zavarokat, a neurodegeneratív betegségeket, a skizofréniát, a hangulatzavarokat, a szorongást, a pánikbetegséget, a depressziót, valamint az alkohol- és egyéb pszichoaktív anyagok túlzott fogyasztását, illetve az öngyilkosságokat és a bőnözést magában foglaló terület; amely területeken szükséges a szisztematikusabb kutatás;
L.
mivel a férfiakhoz képest a nık nagyobb számban fordulnak segítségért a megfelelı intézményekhez, és kétszer annyi idegcsillapítót írnak fel számukra, mint a férfiaknak; mivel a farmakokinetikai tanulmányok szerint a nık ezeket a termékeket kevésbé jól tolerálják;
PE 371.880v02-00
HU
4/30
RR\625145HU.doc
M.
mivel a megelızés, a korai felismerés, a beavatkozás és a mentális megbetegedések kezelése jelentısen csökkenti a személyes, a pénzügyi és a társadalmi utóhatásokat;
N.
mivel nagyon sok ember szenved neurodegeneratív zavarokban és ez a szám várhatóan növekedni fog, többek között a magas élettartam, illetve az azzal együtt járó öregedı lakosság számának növekedése miatt;
O.
mivel az Európai Unió legtöbb országában elmozdulás figyelhetı meg, amelynek keretében a hosszú távú intézményesített ellátásról – mind az olyan fejlıdési és viselkedési problémákkal küzdı gyerekek körében, amelyek veszélyeztetik a normális fejlıdésüket, különösen a tanulás területén, mind a krónikus, illetve súlyos rendellenességekkel küzdı felnıttek vonatkozásában – áttérnek a támogatott közösségi együttélésre, de mivel erre megfelelı tervezés és a közösségi szolgáltatások forrásainak biztosítása nélkül kerül sor;
P.
mivel a nık és fiatal lányok ellen elkövetett erıszakhoz köthetı mentális egészséggel kapcsolatos problémákat tévesen azonosítják; mivel az erıszakról szóló tanúvallomásokat sokszor nem veszik figyelembe, és mivel sok nı és fiatal lány vonakodik beszélni a velük szembeni rossz bánásmódról, melynek áldozatai lehettek, hacsak az orvosok vagy az orvosi személyzet erre nem kérdez rá közvetlenül,
Q.
mivel a mentális egészség elıfeltétele az egészséges családi környezetben való nevelkedés, amely anyagi és lelki biztonságot, valamint szülıi szeretet nyújt;
1.
üdvözli a Bizottságnak a mentális egészség támogatása iránt tanúsított elkötelezettségét; felszólít arra, hogy ez a téma kapjon nagyobb prioritást az egészségügyi és a kutatáspolitikákban, és úgy véli, hogy ezt a kérdést be kell építeni a Bizottság fıigazgatóságainak és a tagállamok minisztériumainak politikájába és jogalkotásába, amelyeknek el kell kötelezniük magukat arra, hogy harmonizálják a nemzeti és nemzetközi mentálhigiéniai mutatókat annak érdekében, hogy uniós szinten is egy összehasonlítható adatállományt biztosítsanak;
2.
úgy véli, hogy a nemi dimenziót nem vették kellıen figyelembe a Zöld Könyvben; ezért kéri, hogy szisztematikusan vegyék azt figyelembe a mentális egészség elımozdítására irányuló intézkedések, a megelızı intézkedések és a kutatás területén, mivel a vonatkozó tanulmányok eddig elégtelennek és nem megfelelınek bizonyultak, olyannyira, hogy e betegségek megelızése és kezelése terén az elért fejlıdés sokkal kevésbé jelentıs, mint más betegségek esetében;
3.
úgy véli, hogy a betegek megfigyelését végzı orvosok szerepe kulcsfontosságú;
4.
úgy véli, hogy a jó mentális egészség az EU polgárai általános egészségének és jólétének, illetve az EU életképes gazdasági teljesítményének elıfeltétele; ösztönöz és támogat minden olyan intézkedést, amely segít megelızni a mentális betegségeket;
5.
hangsúlyozza, hogy feltétlenül át kell gondolni a rendelkezésre álló közösségi eszközök, például a 7. kutatási keretprogram legjobb felhasználásának módját, hogy a
RR\625145HU.doc
5/30
PE 371.880v02-00
HU
mentális egészség kutatásának támogatására alkalmas kapacitásokat lehessen kialakítani az Unióban; 6.
úgy véli, hogy a Bizottság mentálhigiéniával kapcsolatos jövıbeni javaslatainak tartalmazniuk kell a mentális egészségi problémákkal küzdı vagy ezekkel jelenleg is szembesülı személyekkel, a családjukkal, azok gondozóival, és az érdekeiket képviselı civilszervezetekkel, családtagokból álló szervezetek, illetve egyéb érdekeltek közremőködésével folytatott partnerséget és konzultációt a végrehajtási folyamatok reprezentativitása és teljessége érdekében továbbá támogatnia kell a pszichiátriai betegek családtagjaiból álló hálózat kiépítését;
7.
kiemeli az egyes tagállamok között a mentális egészséggel kapcsolatos kiadások terén mutatkozó jelentıs különbségeket, mind az abszolút összeget, mind pedig az egészségügyi ellátási kiadások arányát tekintve;
8.
úgy véli, hogy különbözı intézkedésekre van szükség a mentális egészség támogatására, a mentális egészség javítására és a mentális zavarok megelızésére irányuló hármas célkitőzés megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy az ilyen jellegő intézkedések célja a szükséges információk megismerése, az alkalmazható tudás megszerzése, továbbá a megfelelı magatartás és szakismeret fejlesztése a szellemi és testi egészség megırzése, valamint az uniós polgárok életminıségének javítása érdekében;
9.
hangsúlyozza, hogy körültekintıen kell használni a „mentális betegség”, a „mentális egészségi zavar” és a „személyiségzavar” fogalmát;
10.
hangsúlyozza a korai szőrés, a felismerés, a diagnózis, és az integrált, személyre szabott kezelés szükségességét;
11.
hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a mentális megbetegedések kezelésével kapcsolatosan elıforduló nyilvánvaló egyenlıtlenségek ellen megfelelı intézkedésekkel kell küzdeni;
12.
kéri, hogy a tanulási nehézségekkel küzdı embereket vonják be a jövıben kialakítandó stratégiákba, mivel ıket érintıen is hasonló kérdések merülnek fel, mint a mentális zavarokkal küzdı embereknél; ilyenek például a társadalmi kirekesztés, az intézményesítés, emberi jogi visszaélések, megkülönböztetés, megbélyegzés, saját, családjuk, illetve gondozóik támogatásának elmaradása; egyúttal nagyobb erıfeszítésekre szólít fel a jó képességő gyerekek és fiatalok elismerésére való törekvés és a számukra nyújtandó nagyobb támogatások tekintetében;
13.
hangsúlyozza a kölcsönös segítség fontosságát, továbbá a kezelésben, a betegségben és a felépülésben szerzett emberi tapasztalatok kiemelkedı szerepét;
14.
üdvözli, hogy a Bizottság kulcsfontosságú célcsoportként elıtérbe helyezte a gyermekeket, a munkavállalókat, az idıseket, és a társadalom hátrányos helyzető tagjait, azonban kiterjesztené ezt a kört például a súlyos mentális megbetegedéssel élı emberekre, a hosszú lefolyású vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedıkre, a
PE 371.880v02-00
HU
6/30
RR\625145HU.doc
fogyatékkal élı személyekre, a fogva tartottakra, az etnikai és más kisebbségi csoportokra, a hajléktalanokra, a bevándorlókra, a bizonytalan állással rendelkezı emberekre, a munkanélküliekre, továbbá különösen a nıket érintı mentálhigiéniai és gondozási kérdések körére; 15.
elismeri, hogy a személyiségzavar különösen nagy kihívást jelent a diagnózis, a kezelés vagy bánásmód és a gondozás szempontjából, mivel több kutatást, és eltérı eljárásokat igényel; felszólítja a Bizottságot továbbá, hogy fordítson különös figyelmet az erıszakra, az erıszakos viselkedést kiváltó okokra, és az erıszak pszichológiai következményeire;
16.
elismeri, hogy a férfiak és a nık eltérı mentális szükségletekkel rendelkezhetnek, és több kutatásra szólít fel, különösen a nık körében a kötelezı kórházi ellátás és az önbántalmazás közötti összefüggés kérdésével kapcsolatosan, illetve a nık körében a pszichotróp hatású gyógyszerek gyakoribb felírásának kérdésével kapcsolatosan;
17.
hangsúlyozza a férfiak és a nık agyának felépítésében és mőködésében bizonyított eltérésekkel kapcsolatos kutatások szükségességét annak érdekében, hogy különbözı mentálhigiéniai módszereket és kezeléseket lehessen kidolgozni a két nem számára;
18.
kéri, hogy az anyák részére biztosítsanak szülés elıtti és utáni támogatást, hogy elkerülhetıek legyenek az ilyen helyzeteket gyakran kísérı depressziók és egyéb pszichopatológiás megnyilvánulások;
19.
úgy véli, hogy az anyák és a szülık jó mentális egészsége segíti a gyerekek akadálytalan fejlıdését, és egészséges felnıtté válását;
20.
felszólít arra, hogy multidiszciplináris és több tevékenységet átfogó megközelítés keretében adjanak választ a mentális betegségekkel kapcsolatos összetett helyzetre, például arra, hogy milyen módon támogathatók leghatékonyabban a fejlıdési és magatartási problémákkal, vagy táplálkozási zavarokkal küzdı gyermekek, illetve serdülık, és/vagy azok a gyermekek, akiknek több esetben a szüleik is mentális betegségekben szenvednek (illetve elhúzódóan intézményben kezelik ıket);
21.
megjegyzi, hogy a külsı megjelenés szociálisan meghatározott képe, hogy hogyan kell kinéznie a fiatal lányok és a nık testének, kihat mentális egészségükre és jólétükre, ez pedig az étkezési zavarok számának növekedéséhez vezet;
22.
rámutat, hogy a mentális betegségek és a mentális zavarok kiváltó okai gyakran a korai gyermekkorba vezethetık vissza, továbbá kiemeli az egészséges korai gyermekkorral kapcsolatos kutatás fontosságát;
23.
hangsúlyozza a folyamatos képzés, valamint a közvetítı szervezetek – tanári kar, gondozók, társadalmi és jogi szolgálat, továbbá a munkaadók – szakmai továbbképzésének fontosságát;
24.
üdvözli, hogy a zöld könyv elismeri, hogy a mentális betegségek kialakulásában a genetikai tényezık mellett az olyan társadalmi és környezeti tényezık is szerepet
RR\625145HU.doc
7/30
PE 371.880v02-00
HU
játszanak, mint például a személyes tapasztalatok, a család és a társadalmi támogatás, az életkörülmények, mint a szegénység, a nagyvárosi élet, a vidéki elszigeteltség, a munkakörülmények, mint a munkahely bizonytalansága, a munkanélküliség, a hosszú munkaidı; hangsúlyozza, hogy a mentális zavarok jelentik a korengedményes nyugdíjazás és a rokkantsági nyugdíjak fı okát; 25.
úgy ítéli meg, hogy a jó munkakörülmények hozzájárulnak a mentális egészséghez, és ezért a vállalatoknak politikákat kell kialakítaniuk az olyan munkavállalók segítésére, akiknél mentális betegség alakulhat ki vagy már abban szenvednek; azzal a szándékkal, hogy a mentális zavarokkal küzdı embereknek a „lehetı legjobb állásokat” biztosítsák, és hogy a lehetı leghatékonyabban illeszkedjenek be a munkaerıpiacra; a munkavállalók igényeinek és véleményeinek figyelembevételével;
26.
üdvözli a szociálpolitika és a foglalkoztatási politika keretében tett szociális kezdeményezéseket, amelyek a mentális betegségben szenvedı személyeket illetıen a megkülönböztetésmentes bánásmódot, a mentális fogyatékkal élı személyek társadalmi integrációját, illetve a munkahelyi stressz megelızését célozzák;
27.
az európai foglalkoztatási stratégiára tekintettel hangsúlyozza a mentális egészség foglalkoztatásra kifejtett hatását, valamint a munkanélküliség hatását az emberek mentális egészségi állapotára;
28.
úgy véli, hogy a tagállamoknak együtt kell mőködniük az öngyilkosságok visszaszorítására irányuló hatékony stratégiák kialakításában és végrehajtásában, különös tekintettel a fiatalokra és más rizikócsoportokra;
29.
kéri, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentıséget a diszkrimináció, az erıszak és a nem megfelelı mentális egészség közötti kapcsolatnak, és ismerjék el, hogy a mentális egészség megelızés útján történı elımozdítása stratégiájának keretében küzdeni kell az erıszak és a diszkrimináció valamennyi formája ellen;
30.
a mentális egészséggel kapcsolatos egyik legnagyobb kihívásnak Európa népességének elöregedését tekinti, ezért sürgeti, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a neurodegeneratív betegségek vagy az idıseket sújtó egyéb pszichiátriai betegségek mőködésével, és azok okainak kiderítésével kapcsolatos kutatásra, azok megelızésére, valamint kezelésére, többek között az új terápiák kifejlesztése terén;
31.
úgy véli továbbá, hogy a hangsúlyt az alkohol, és az illegális kábítószerek fogyasztása, illetve a mentális zavarok közötti kapcsolatra kell helyezni; úgy véli, hogy az alkoholés kábítószer-függıség egyaránt okoz súlyos mentális és fizikai egészségügyi problémákat, illetve az egész társadalmat érintı problémákat is; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül, mely méregtelenítési program és mely kezelési módszerek a leghatékonyabbak;
32.
hangsúlyozza, hogy a mentális zavarokkal küzdı embereket méltóságuk tiszteletben tartásával és emberségesen kell kezelni, továbbá hogy az egészségügyi ellátásnak és a segélyszolgálatoknak hatékonyaknak és jó minıségőnek, illetve minden beteg számára elérhetınek és univerzálisnak kell lenniük; egyértelmően kell értelmezni azon jogukat,
PE 371.880v02-00
HU
8/30
RR\625145HU.doc
hogy kezeltessék vagy ne kezeltessék magukat; lehetıség szerint fel kell jogosítani ıket arra, hogy részt vegyenek a saját kezelésükrıl hozott döntésekben, és egyeztetni kell velük a szolgáltatásokat; orvosi vényre kapható gyógyszerek esetén azoknak a lehetı legkevesebb mellékhatással kell rendelkezniük; úgy véli, hogy a kötelezı kórházi ellátást csak végsı eszközként szabad alkalmazni, információkat és tanácsokat kell adni azok számára, akik kockázatmentesen kívánják abbahagyni a gyógyszerek szedését, 33.
úgy véli, hogy a gyógyszerek hatása, ahogyan a kötelezı gyógyszerszedés is, ellenkezı hatást vált ki, úgy véli, hogy a kötelezı kórházi ellátás minden formáját és a kötelezı gyógyszerszedést csak határozott ideig és lehetıség szerint a páciens hozzájárulásával, vagy ilyen hozzájárulás hiányában az illetékes hatóságok engedélyével szabad alkalmazni és rendszeresen felül kell vizsgálni;
34.
úgy véli, hogy el kell kerülni a személyi szabadság korlátozásának minden formáját, különös tekintettel a fizikai korlátozásra, amely a visszaélések elleni védekezés érdekében a személyes szabadság biztosításáért felelıs demokratikus intézmények általi ellenırzést, felülvizsgálatot és éberséget követel meg;
35.
felszólít arra, hogy a megbélyegzés felszámolása legyen a késıbbiekben kialakítandó stratégiák középpontja – például mentálhigiéniáról szóló éves kampányok létrehozása a tudatlanság és az igazságtalanság leküzdése érdekében – mivel a mentális betegségekhez kapcsolódó megbélyegzés ahhoz vezet, hogy a betegeket a társadalom minden területén kirekesztik, a foglalkoztatástól a családi életig, a közösségtıl az egészségügyi szakemberekig; úgy véli továbbá, hogy a mentális egészség és a betegek állapotának javítása érdekében biztosítani kell az állampolgári alapjogokat, így a menedékjogot, a munkaképtelenek gazdasági támogatáshoz való jogát, a hazássághoz való jogot, illetve az ahhoz való jogot, hogy az ügyeit mindenki saját maga intézze; úgy véli továbbá, hogy ez a megbélyegzés tulajdonképpen a megkülönböztetés egyik formája, és ezt a diszkrimináció-ellenes törvényeknek kell megállítani;
36.
elismeri, hogy a megbélyegzés egyik eleme az a széles körben elterjedt tévhit, miszerint a mentális megbetegedések súlyosak és egész életen át tartanak, ezért fontos azt hangsúlyozni, hogy megfelelı segítséggel egyes emberek meggyógyulhatnak, míg mások tünetei enyhülnek, vagy elérik a kielégítı állapot, illetve a stabilitás elégséges szintjét;
37.
hangsúlyozza a mentális egészségügyi szolgáltatások reformjának szükségességét, amelynek keretében ezeket a szolgáltatásokat magas színvonalú közösségi ellátásra kell alapozni otthoni környezetben vagy olyan védett szállásokon, amelyeken: elérhetık a megfelelı egészségügyi és szociális ellátások; rendszeresen felügyelik és értékelik ıket; ahol haladékot adó gondozást biztosítanak a mentális egészségi problémákkal küzdı emberek és gondozóik számára; egyablakos rendszert biztosítanak az egészségügyi, a szociális, a lakhatási, a képzési és szállítási szolgáltatásokhoz, az ellátásokhoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy mindezt fekvıbeteg szolgáltatásokkal kell alátámasztani az akut, krónikus vagy biztonsági szükségletekkel rendelkezı személyek
RR\625145HU.doc
9/30
PE 371.880v02-00
HU
kezelése érdekében, azonban ennek mindig a kötelezı kórházi ellátásban részesülı személy független felügyelete mellett kell történnie; 38.
ezt figyelembe véve hangsúlyozza, hogy támogatni kell a pszichiátriai betegek által alakított együttmőködéseket, és minden olyan intézkedést, amely a felhasználók és a régi páciensek e körben való beleszámítását segíti elı, és az egészségügyi dolgozók képzésére irányuló forrásokat irányoz elı annak érdekében, hogy a pszichiátriai betegek igényeit maradéktalanul figyelembe tudják venni;
39.
hangsúlyozza az általános- és háziorvosok, illetve egyéb egészségügyi szolgáltatást végzı szakemberek folyamatos mentálhigiéniával kapcsolatos képzésének a fontosságát;
40.
elismeri, hogy a helyi önkormányzatnak lényeges szerepe van a megfelelı mentális egészség elérésében, a rossz mentális egészséggel rendelkezı emberek támogatásában a helyi közösségeken keresztül, továbbá abban, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokba beillesszék a többoldalú, illetve a több szálon futó tevékenységeket;
41.
úgy véli, hogy a mentális egészségi és függıségi problémákkal küzdı emberek kettıs diagnózisa rendszerint versengı kezeléshez vezet;
42.
hangsúlyozza, hogy az egészség mentális és fizikai vonatkozásai egymással összefüggenek, továbbá hogy a mentális megbetegedéseknek lehetnek biológiai, társadalmi, lelki vagy történelmi gyökerei, amelyeket meg kell határozni annak érdekében, hogy más módszerek hatékonyak legyenek, továbbá hangsúlyozza azt, hogy néhány pszichiátriai gyógyszer ronthatja a mögöttes biológiai állapotot;
43.
arra szólít fel, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a szomatikus megbetegedések pszichológiai hatásaira és tüneteire; ragaszkodik ahhoz, hogy a kórházi ellátás során ugyanakkora figyelmet kell fordítani a mentális és a fizikai jólétre, különösen a súlyos és/vagy gyógyíthatatlan betegségek kezelése esetén, és úgy véli, hogy szükséges a más területen dolgozó orvosok és paramedikális szakemberek folyamatos pszichopatológiai képzése, mivel a megbetegedéseket gyakran nem, vagy nem megfelelıen ismerik fel;
44.
támogatja a Bizottságnak az intézmények leépítésével kapcsolatosan tett észrevételeit, mivel a pszichiátriai intézményekben eltöltött hosszú idı erısítheti a pszichopatológiai hatások elhúzódását és súlyosbodását, a megbélyegzést, és a társadalmi kirekesztést, azonban elismeri, hogy nagyobb erıfeszítéseket kell tenni a közvélemény arra irányuló meggyızésére, hogy nagyobb eredményekkel jár , ha a közösség is részt vesz a súlyos mentális és tanulási zavarokkal küzdı személyek kezelésében;
45.
javasolja, hogy a Közegészségügyi Program segítségével, a Bizottság győjtsön adatokat a mentális megbetegedésekrıl, a kezelt páciensek gyógyulási arányáról, és a társadalomba való beilleszkedésük hatékonyságáról;
PE 371.880v02-00
HU
10/30
RR\625145HU.doc
46.
javasolja, hogy a Bizottság határozza meg azokat a helyeket és példákat, ahol és amelyek keretében helyes gyakorlatot folytatnak, és azokat széles körben, részletesen hozza nyilvánosságra valamennyi tagállamban, hogy a „Nemzetek a mentális egészségért” programjuk alapján ezek a „Szemléltetı helyek” összehasonlíthatóak legyenek a WHO egyes helyeivel; úgy véli, hogy a szemléltetı helyek, a „szemléltetı kezelések” és a „szemléltetı megelızési stratégiák” fontos szerepet játszhatnak a mentális egészséggel kapcsolatos tagállamok közötti egyenlıtlenségek csökkentésében; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a tudományos intézeteket a szemléltetı helyek, a szemléltetı kezelések, és a szemléltetı megelızési stratégiák meghatározásában;
47.
úgy véli, hogy minden embernek (az ENSZ 46/119. számú közgyőlési határozata alapján) joga van ahhoz, hogy a legjobb rendelkezésre álló mentálhigiéniai ellátásban részesüljön, továbbá hogy a leghatékonyabb módszereket, és a releváns információkat széles körben kell terjeszteni, és minden állampolgár számára elérhetıvé kell tenni;
48.
úgy véli, hogy a „kezelés” fogalmát széles körően kell értelmezni, a hangsúlyt a társadalmi és környezeti tényezık azonosítására helyezve, míg a gyógyszeres kezelésnek a legvégsı megoldásnak kell lennie, különösen a gyermekek és fiatalok esetében; kritizálja az egyes életkorokban a növekvı gyógyszerhasználatot és az orvosi kezelést, amely anélkül történik, hogy az okokat alaposan felderítenék; arra szólít fel, hogy az olyan tényezıket, mint a személyes tapasztalat, a család, a szociális támogatás, valamint az élet- és munkakörülmények, amelyek ugyanúgy szerepet játszanak a mentális betegségben, mint a genetikai tényezık, vegyék figyelembe;
49.
továbbá úgy véli, hogy a kezelésen túl megfelelı szociális és munkahelyi környezetre és a család, valamint a közösség támogatására van szükség a mentálhigiéniai problémák megelızése, valamint a mentális jólét, a mentális zavarokkal küzdı személyek számára kidolgozott terápiás stratégia és rehabilitálás javítása és támogatása érdekében; hangsúlyozza a mentális egészséget és gyógyulást biztosító körülményekrıl szóló kutatás szükségességét;
50.
ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a reformok folytatását azon tagállamokban, ahol korábban pszichiátriai visszaélésekre került sor, túlgyógyszerezést, elzárást vagy olyan embertelen módszereket alkalmaztak, mint például a ketrecágyak, vagy az elkülönítı túlzott használata, fıképp az új tagállamokban, és felszólítja a Bizottságot, hogy a pszichiátria reformját tőzze az uniós csatlakozási tárgyalások napirendjére; úgy ítéli meg, hogy a mentális betegségben szenvedık számára a börtön nem megfelelı környezet és aktív módon kell alternatívákat keresni;
51.
további kutatásra szólít fel a terápiás és pszichológiai beavatkozások terén az olyan hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztésében, amelyek kevesebb mellékhatással járnak, továbbá a mentális zavarok és az öngyilkosság meghatározó tényezıi, valamint a mentális egészség támogatására szolgáló befektetések eredményeinek mérése, valamint a sikeres gyógyuláshoz és a tünetek enyhüléséhez vezetı módszerek terén; nyomatékosan felhív arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyerekek számára alkalmas gyógyszerek kutatására; hangsúlyozza, hogy a kutatást ne csak gyógyszerészeti szempontból végezzék, hanem bıvítsék ki a közösség, valamint a
RR\625145HU.doc
11/30
PE 371.880v02-00
HU
mentális megbetegedés társadalmi tényezıinek járványtani, pszichológiai és gazdasági vizsgálatára is; továbbá fokozottabb együttmőködésre szólítja fel a szolgáltatásokat igénybevevı személyeket a mentális egészséggel kapcsolatos kutatás minden terén; 52.
úgy véli, hogy további kutatásra van szükség a megbélyegzéssel és annak leküzdésével kapcsolatban; a szolgáltatásokat igénybe vevı egyének és gondozóik tapasztalataival; a különbözı szolgáltatások és szakmák, valamint a szolgáltatásokat korábban igénybevevı személyek közötti munkakapcsolattal; a határokon átnyúló ellátással kapcsolatban;
53.
úgy véli, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatásoknak olyan összegő finanszírozásban kell részesülniük, ami elegendı ahhoz, hogy tükrözzék a mentális zavarok költségeit az egyének, az egészségügyi és szociális ellátási szolgáltatások, valamint az egész társadalom szempontjából, ha azokat hatékonnyá kívánják tenni, és ezzel kapcsolatban meg kívánják nyerni a közvélemény bizalmát;
54.
úgy véli, hogy jó minıségő, személyre szabott módszerek alkalmazására van szükség a mentális egészség elısegítése terén, figyelembe véve az egyének és a célcsoportok különleges igényeit;
55.
elismeri azt az értékes közremőködést, amelyet a családtagok és a nem hivatásos gondozók nyújtanak a mentális egészségi problémákkal küzdı embereknek, és hasonlóképpen elismeri, hogy sokuknak saját ellátási igényeik is vannak, és szakemberektıl származó információra és támogatásra is szükségük van, ha folytatni kívánják a gondozást; ezenkívül elismeri azt az értékes közremőködést, amelyet a szolgáltatásokat igénybe vevı személyek egymásnak támaszként adhatnak;
56.
hangsúlyozza az olyan szókincs és terminológia használatának szükségességét, amely küzd a megbélyegzés ellen, így például hozzájárul az elıítéletek kiküszöböléséhez, a szemléletmód megváltoztatásához, és bírálja a sztereotípiákat mindenfajta mentális megbetegedés tekintetében;
57.
felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a „Mentális Egészséggel Foglalkozó Koordinációs és Felügyeleti Csoportot”, amely információkat győjt a mentális egészséggel kapcsolatos gyakorlatról, és annak támogatásáról az EU-ban annak érdekében, hogy vizsgálja a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek és a meglévı infrastruktúrák alkalmasságát (számokban kifejezve és képzések szerint), illetve, hogy mentális egészség kezelésében érintett minden tagállam és érdekelt fél részére széles körben lehessen információkat szolgáltatni a leghatékonyabb módszerekrıl; hangsúlyozza, hogy a Koordinációs és Felügyeleti Csoportba be kell vonni a betegek által létrehozott szervezeteket, a gondozó, illetve tudományos intézeteket;
58.
felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Zöld Könyvet egy olyan irányelvre vonatkozó javaslattal, amelynek témája a mentális egészség Európában, valamint a mentális zavarokkal küzdı személyek állampolgári és alapjogainak védelme és tisztelete;
PE 371.880v02-00
HU
12/30
RR\625145HU.doc
59.
ösztönzi az EU-t és az AKCS-országokat, hogy a fejlesztési politika és a Cotonou-i Megállapodás szerinti politikai intézkedések keretében mőködjenek szorosan együtt a jó mentális egészséget szolgáló befektetések terén;
60.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a tagjelölt országoknak, az AKCS-országoknak és a WHO európai szervezetének.
RR\625145HU.doc
13/30
PE 371.880v02-00
HU
INDOKOLÁS
„Wir haben in diesen letzten Wochen unsere Sprachlosigkeit überwunden und sind jetzt dabei, den aufrechten Gang zu erlernen.” („Ez utóbbi hetekben legyıztük szótlanságunkat, és most próbáljuk megtanulni, hogyan kell felemelt fıvel járni.”) - Stefan Heym – 1989. november, Alexanderplatz, Kelet-Berlin Stefan Heym 1989 novemberében ezekkel a szavakkal fordult a kelet-berliniekhez, akik egy kegyetlen rezsim megdöntésére győltek össze hatalmas tömegben; szavai iránymutatásként szolgálhatnak számunkra is, amikor megdöntjük és megreformáljuk az európai mentális egészségügyi gyakorlat egyes elemeit, amelyek gyakran elégtelen forrásokkal rendelkeznek, és meggondolatlanul kegyetlenek lehetnek. A mentális egészségügyet összhangba kell hoznunk a gondozás, a kezelés, a terápia, a rehabilitáció és a betegek részvételének normáival, amelyeket a fizikai egészséget ellátó egészségügyi rendszerektıl is elvárnánk. Melegen üdvözöljük és támogatjuk a mentális egészségrıl szóló zöld könyvet. Most azokat a gyors és átfogó megoldásokat kínáló javaslatokat próbáljuk megtalálni, amelyek a jó gondolatokat hatékony jogalkotási és kodifikációs intézkedésekké formálják. A mentális egészségügy elıtti kihívás abban áll, hogy rendszereket, attitődöket és lehetıségeket kell átalakítanunk. Az elmúlt negyven évben magunk mögött hagytuk a mentális zavarok kezelésének sötét korszakát. Kontinensünk egyes részein a pszichiátria visszaélés vált gyakorlattá; máshol az internálás koncepcióján alapuló elmegyógyintézeteket hozták létre, amelyek túlságosan gyakran nyugtatták a közvélemény érzékenységét a „ha nem látom, nem tudok róla” elvet követı intézményesítéssel, miközben keveset tettek azért, hogy elısegítsék a betegek gyógyulását és rehabilitációját; sok esetben alakult ki a gyógyszeres kezeléstıl való túlzott függıség, máshol pedig inkább a börtönszerő körülményekben bíztak, semmint a kórházban; azonban sehol sem volt látható jele annak, hogy valóban megértik a mentális egészség támogatását. Szeretnénk azt hinni, hogy a mentális betegekkel szemben elkövetett emberi jogi visszaélések már nem fordulhatnak elı. Sok esetben ez igaz is. Még mindig vitatkozunk a kötelezı kezelésrıl; a szabadlábra helyezést vagy a kötelezı pszichiátriai gondozást elrendelı hivatalos határozatok néha tévesek; idırıl idıre fény derül a betegekkel a házi gondozás során szemben tanúsított durva bánásmódra; bıven merülnek fel érvek a betegek, a családok és a közösségek vitatott és egymással összeütközı jogaival kapcsolatban is. Azonban összességében kevesebb akadállyal szembesülünk, a betegek elıtt több választási lehetıség van, és akaratuk jobban érvényesül; jogi ellenırzés és mérlegelés áll rendelkezésre, hogy megakadályozzák a betegek emberi jogainak megsértését. Azonban legalább egy szempontból még mindig a sötét korszakban élünk: a megbélyegzés terén. Valamennyi országunkban elburjánzó gyakorlatként a megbélyegzés az emberi jogi visszaélés egyik formájává nıtte ki magát: ugyan nem szándékos, és a tudatlanságon alapuló félelembıl táplálkozik, azonban az egyén szempontjából ugyanolyan káros, mint a visszaélések más formái. A mentális betegséggel együtt élni önmagában is elég embert PE 371.880v02-00
HU
14/30
RR\625145HU.doc
próbáló, nem beszélve arról a teherrıl és fájdalomról, amit az elutasítás és a megbélyegzés okoz. Amikor felkérjük a Bizottságot, hogy alakítsa át zöld könyvét a mentális egészségügy keretrendszerévé, e politikánkat a mentális zavarokról rendelkezésre álló tényekre és a lisszaboni programra kell alapoznunk, ami szükségszerő a mentális jólét elısegítésére irányuló befektetések értékének fokozottabb elismeréséhez. Politikánkat a következı tények támasztják alá: • A mentális zavarok képezik a leggyorsabban növekvı egészségügyi terhet, és a leggyakoribb betegség az unipoláris depresszió. • A világon 450 millió ember kénytelen neurológiai vagy mentális zavarokkal együtt élni. • Életünk során minden negyedik embert érinti a betegség. • 121 millió ember depressziós – 100 emberbıl minden harmadik évente. • A világon 1 millió ember követ el öngyilkosságot. Évente 10 millió ember kísérel meg öngyilkosságot. • A neuropszichiátriai zavarok felelısek a fogyatékosságok egyharmadáért, a kórházi ellátási költségek 15%-áért, a gyógyszerköltségek közel egynegyedéért, a szociális munkások esetterhelésének feléért, és egyedül az Egyesült Királyságban minden évben 90 millió munkanap kiesését jelentik. • Az emberek tovább – és egészében véve egészségesebben – élnek, azonban idısebb éveikben egyre többen gyengülnek el testileg és szellemileg. • A gyermekek, felnıttek és idısek gondozóinak nem segítettek abban, hogy alkalmazkodjanak a mentális egészségi problémákkal küzdı emberek új közösségi ellátásához. • A kábítószer-függısség és bőnözés, a részegség, a balesetek, a munkakerülés, a vandalizmus, a közösséget bomlasztó tanulók, a hajléktalanok és számos más társadalmi „probléma” valójában a mentális egészségi problémákkal van összefüggésben. Amennyiben nem fektetünk be a megfelelı szolgáltatáskörökbe – kórházi ellátás, akut ellátás, hosszú távú ellátás, biztonságos és közepesen biztonságos ellátások, nappali gyermekfelügyelet, házi gondozás és képzett személyzet biztosítása minden ellátáshoz –, akkor nem fogjuk tudni meggyógyítani, gondozni vagy rehabilitálni a betegeket. Amennyiben nem támogatjuk polgáraink mentálisan egészséges életvitelét, akkor mind a számok, mind a költségek tekintetében gyorsan az égbe szöknek majd a mutatók. Ha nem fordítunk figyelmet arra, hogy az emberek megértsék a mentális egészséget és a mentális zavarokat, akkor a költségvetés továbbra is szánalmasan csekély marad, a megbélyegzés és az elutasítás pedig még inkább elterjed. A betegek és az ellátásokat igénybe vevık fokozatosan – és jogosan – a figyelem középpontjába kerülnek. Egyre jobban tájékozottak, nagyobb mértékben vonják be ıket az ıket érintı döntésekbe, és fokozottabban élnek újonnan szerzett jogaikkal annak érdekében, hogy elkerüljék a lomha ellátásokat, és változásokat érjenek el. Partnereknek kell tekinteni ıket kezelésük tervezésében, de az ellátás megtervezésében is. Az egészségügyi szakembereknek azt kell tenniük, amit a legjobb szakemberek tesznek az egészségügy legtöbb RR\625145HU.doc
15/30
PE 371.880v02-00
HU
területén: a döntések elıtt fel kell világosítaniuk a beteget, és konzultálni kell velük. Ekkor a betegek nem csak tiszteletben tartják szakmai ítéletüket, hanem talán egy kicsit jobban is megértik, hogy mi volt a baj, és talán kevésbé fognak aggódni amiatt, hogy mit tesznek velük. Ez egy emberi jogi értelemben vett jog, és hozzájárul a kezelés és az ellátási program jobb követéséhez és eredményeinek javításához. Az elkülönített intézményi gondozást folyamatosan felváltják a közösségi ellátások. Ezt a módszert a hosszú lefolyású és néha súlyos betegségekben szenvedı betegeknél és a tanulási nehézségekkel küzdı embereknél alkalmazták. Az ilyen ellátások sikeréhez megfelelı források és multidiszciplináris csapatmunka szükséges. Meg kell gyızniük a közvéleményt, hogy ezek a módszerek mind a betegek, mind pedig a közösségek javát szolgálják. Azok a szenzációhajhász médiasztorik, amelyek olyan elbocsátott betegekrıl szólnak, akik mind magukban, mind másokban kárt tettek, a humánusabb rendszer kialakításán fáradozó sokéves munkát tehetik tönkre, és arra mutatnak rá, hogy mennyire fontos a megfelelı ellenırzés és egyensúly. Ez elbizonytalaníthatja a közvéleményt, hogy az utcán adott esetben „furcsán” viselkedı embereket megfelelıen felügyelik-e. Öt alapvetı hiba jellemzi mentális egészségügyi rendszerünket: • elégtelen közösségi ellátások; • az ellátásokat igénybe vevık és gondozóik véleményének figyelmen kívül hagyása; • a különbözı ügynökségek képtelenek vagy nem hajlandók együttmőködni; • súlyos alulfinanszírozás; • a mentális egészséget támogató politika, amely a legtöbb országban onnan ismerszik meg, hogy egyáltalán nem létezik. A mentális egészségi problémával küzdı embereknek egyablakos szolgáltatásokra van szükségük egy olyan szervezeten keresztül, amely biztosítja a kapcsolattartást, az orvosi ellátáshoz és lakhatáshoz való hozzáférést, valamint más szociális ellátási szükségleteket, a jövedelmüket, jogsegély szolgálatot és a rehabilitációt. Másképpen fogalmazva, egy egységes beszerzı ügynökségre van szükség, amely kielégíti az emberek valamennyi szükségletét, és megbízható barátként segít eligazodni a betegeknek a különbözı szolgáltató szervezetek között. Mindehhez elengedhetetlen az orvosok, kezelıorvosok és ápolók, kutatók, kórházigazgatók, klinikai és közösségi munkacsoportok szakértelmére és elkötelezettségére, valamint a betegek érdekeit képviselı nem kormányzati szervezetek támogatására. Azonban ha valaki beteg, vagy éppen felépül betegségébıl, annak az otthon biztonságára van szüksége, ami nem a lerobbant ingatlanokon álló emeleti lakásokban történı elkülönítést jelenti, hanem a közösséget, ahol az életkörülmények részét képezik a beteg támogatásának és a számára szükséges stabilitásnak. A betegnek hozzá kell férnie olyan tevékenységekhez, amelyek segítik felépülését, és elengedhetetlen a család és a környezet támogatása. Mindez éppen olyan fontos, mint a gyógyszeres kezelés vagy a terápiás ülések, azonban e támogatási módszernek a megszervezése adott esetben nehezebb, legalábbis ami az idıt illeti. Sokunknak lesz szüksége erre a felvilágosult gondozásra. A tudományos és társadalmi fejlıdéssel új kihívások és költségek jelennek meg a mentális egészségügyi és szociális ellátásban. Az egészségesebb és hosszabb élettartamú népesség egyben azt is jelenti, hogy az emberek idısebb éveiben nagyobb függıség alakul, ami gyakran mentális és fizikai elgyengüléssel jár együtt; az életstílus, az oktatásban és a munkában jelentkezı terhelés, a családszerkezet átalakulása, az elszigetelıdés, a kényszerő népességmozgások mind mentális PE 371.880v02-00
HU
16/30
RR\625145HU.doc
egészségi problémákat válthatnak ki – pszichózist, neurózist, amelyekhez gyakran függıség is társul; az új gyógyszerek, terápiák és kezelések növekvı költségeket jelentettek; az új költségek az új ágyakkal, központokkal, a gyermekfelügyelettel és a közösségi munkacsoportokkal kapcsolatban merültek fel. Ráadásul a kezelés helyével és idejével kapcsolatos politika megváltoztatása gyakran további bizonytalansághoz vezetett a szokásos problémán – a megértés és a megfelelı erıforrások hiányán – túl, amelyek együtt elıítéleteket váltanak ki, és táptalajt adnak a megbélyegzésnek. A döntı kérdés az, hogy miképpen helyezhetjük a mentális egészségügyet a politikai érdeklıdés középpontjába. A mentális egészségügy valóban csak akkor kerülhet be a politikai és közgondolkodásba, ha válsághelyzet alakul ki. Az Egyesült Királyságban a pénz, a kezdeményezések és reformok tekintetében több elırelépést sikerült elérnünk a mentális egészségügy terén akkor, amikor egy ember a londoni állatkertben az oroszlánbarlangba vetette magát, egy másik pedig leszúrt egy idegent a földalattin, mint bármely másik idıszakban, mivel a kormányzati szakmai kollégiumok belátták, hogy valamit tenni kell, a sajtó, a parlament, a közvélemény és a nem kormányzati szervezetek pedig zajosan követelték ezt. Ennek azonban ára volt – a közvélemény bizalmának csökkenése és a megbélyegzés elterjedése. A mentális egészségügy támogatásának így egyáltalán nem válnak hasznára ezek a negatív történetek. A kormányok, a politikusok, illetve még a mentális egészségügy támogatásának egészségügyi ellátásait tervezı szakemberek körében is kevés megértés tapasztalható. Ennek fı oka abban keresendı, hogy kevés ötletük van arról, mirıl is van szó, és miért lennének érdekeltek. A mentális egészségügyön négyszeres átok ül. Nem nehezedik állandó nyomás a közvélemény, a szakma és a média részérıl a kormányzatra és az egészségügyi ellátások irányítóira, hogy tegyenek többet, fordítsanak több pénzt a problémára, és több eredményt érjenek el. A szívbetegségekkel, az AIDS-cel vagy a rákkal ellentétben kevesen értik meg, hogy mit lehetne tenni a betegek kezelése, gyógyítása és rehabilitációja érdekében. Még kevesebben fogják fel, hogy mit lehetne tenni a mentális megbetegedések elkerülése és a mentális egészség támogatása érdekében. Kevés továbbá az olyan eredménymérés, amelyet az egészségügyi osztályok és intézményigazgatók megértenek, és még kevesebb az olyan, amit a közvélemény és a politikusok is. Segítséget kell nyújtani a kormányoknak, munkaadóknak, szakszervezeteknek, iskoláknak, felsıfokú intézményeknek, helyi önkormányzatoknak és közösségeknek, a családoknak és egyéneknek annak megismerésében, hogy milyen szerepük lehet a mentális jólét biztosításában, valamint a mentális egészségi problémák megakadályozásában, visszaszorításában vagy enyhítésében. Politikai döntéshozóként az elıttünk álló kihívás az, hogy megértsük, mit is jelent mentális egészségi problémával élni. Szinte teljes bizonyossággal azt jelenti, hogy az ilyen embert megbélyegzik, lekezelıen bánnak vele, semmibe veszik, megfélemlítik és kisebb-nagyobb mértékben szegregálják a társadalomban, a családokban, a munkahelyen, a játszótéren és még az egészségügyi és szociális ellátások terén is. Furcsa visszásság ez, csak elbújhat, de nem futhat el, nem teljesíthet és nem járulhat hozzá a társadalomhoz az, ahogyan szeretne; nem élhet olyan teljes és kiteljesedett életet, amilyent szeretne. Ebben a helyzetben vállalnunk kell politikai döntéshozói felelısségünket. Kétszeresen is megbukik a betegek és családjaik elıtt az az ellátás, amely nem szerzi meg a szakma, a közvélemény és a politika támogatását. Nem teljesíti a megfelelı kezelést és gondozást, és RR\625145HU.doc
17/30
PE 371.880v02-00
HU
egy lefelé irányuló spirált indít el a közvélemény bizalmában, ami pedig a megbélyegzést erısíti. Nevelnünk és tájékoztatnunk kell, hogy letörjük a közvélemény attitődjeit, a médiafelületeket és a kormányzati prioritásokat átható rosszindulatú elıítéleteket. Meg kell hallgatnunk az ellátásokat igénybe vevı embereket, és tanulnunk kell tılük; nem csupán betegeket kell látnunk bennük, hanem partnerként kell kezelnünk és bevonnunk ıket. Egyénileg és társadalmilag is magunkba kell fordulnunk, és el kell ismernünk, hogy egy intézményesített megbélyegzést engedünk meg, amivel megfertızzük a politikai, szociális és egészségügyi rendszert. Kettıs célkitőzésünk az legyen, hogy megnyerjük a közvélemény egyetértését és hitét, és rábírjuk a Bizottságot és a tagállamokat a cselekvésre. A közvélemény hite nyomást fog gyakorolni az Európai Unióra, hogy cselekedjen. Ha az Európai Unió fellép, a közvélemény hite beigazolódik. A mentális egészségi problémával küzdı emberek szemébe kell néznünk. Összezavart érzelmek és gondolatok tükrözıdnek ezekben a szemekben. Láthatjuk félelmüket és szorongásukat. Láthatjuk a csalódottság és a kétségbeesés könnyeit. Azonban látjuk a reményt is – a reményt, hogy meghalljuk és megértjük ıket, hogy gondoskodunk róluk, és cselekszünk, hogy segíthessünk nekik.
PE 371.880v02-00
HU
18/30
RR\625145HU.doc
RR\625145HU.doc
19/30
PE 371.880v02-00
HU
25.4.2006 VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRİL
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére ”A népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé” címő zöld könyvrıl (2005/2058(INI)) A vélemény elıadója: Kathy Sinnott
JAVASLATOK A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következı javaslatokat: 1.
üdvözli a zöld könyv megjelenését és a Bizottság mentális egészségügyi stratégia létrehozására irányuló javaslatát; egyetért azzal, hogy az EU lakosságának mentális egészségi állapotát jelentısen javítani lehetne; egyetért azzal, hogy ez a javulás fontos a társadalmi igazságosság, illetve az EU lakosságának társadalmi és gazdasági fejlıdése szempontjából;
2.
rámutat, hogy sokféle mentális betegség létezik, amelyek különbözı szükségletekhez vezetnek és különbözı típusú segítséget igényelnek;
3.
úgy ítéli meg, hogy a mentális megbetegedések kezelésére szolgáló létesítmények mellett rendelkezni kell a mentális zavarok megelızését szolgáló megfelelı mechanizmusok elindításáról, amennyiben lehetséges; úgy ítéli meg, hogy ebben az értelemben alapvetıen fontos azoknak a társadalmi, környezeti vagy egyéb tényezıknek a dokumentálása, melyek az európai uniós polgárok mentális instabilitásának vagy betegségének okai lehetnek;
4.
azt javasolja, hogy a mentális egészség terén minden stratégia vegye figyelembe a tanulmányozott népességben mutatkozó társadalmi-gazdasági és kulturális különbségeket;
5.
üdvözli, hogy a zöld könyv elismeri, hogy a mentális betegségek kialakulásában a genetikai tényezık mellett az olyan társadalmi és környezeti tényezık is szerepet játszanak, mint például a személyes tapasztalatok, a család és a társadalmi támogatás, az
PE 371.880v02-00
HU
20/30
RR\625145HU.doc
életkörülmények, mint a szegénység, a nagyvárosi élet, a vidéki elszigeteltség, a munkakörülmények, mint a munkahely bizonytalansága, a munkanélküliség, a hosszú munkaidı; hangsúlyozza, hogy a mentális zavarok jelentik a korengedményes nyugdíjazás és a rokkantsági nyugdíjak fı okát; 6.
üdvözli a szociálpolitika és a foglalkoztatási politika keretében tett szociális kezdeményezéseket, amelyek a mentális betegségben szenvedı személyeket illetıen a megkülönböztetésmentes bánásmódot, a mentális fogyatékkal élı személyek társadalmi integrációját, illetve a munkahelyi stressz megelızését célozzák;
7.
rámutat, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatások intézményi jellegének megszüntetése, illetve az elsıdleges egészségügyi ellátási rendszerben végzett szolgáltatások létrehozása segítheti a társadalmi integrációt;
8.
tudomásul veszi, hogy a zöld könyv elsıdleges fontosságot tulajdonít az orvosi és pszichológiai alapú beavatkozáson keresztüli magas színvonalú mentális egészségügyi és kezelési szolgálatoknak a mentális betegségek elleni küzdelemben, ami azt jelenti, hogy megfelelı infrastruktúrának és elegendı pénzügyi forrásnak kell rendelkezésre állnia; ezzel együtt úgy véli, hogy a mentális betegségek elleni küzdelem elsı számú prioritásának ugyanannak a megközelítésnek kell lennie, mint a mentális egészség támogatásának és a mentális betegségek megelızésének megközelítése; úgy ítéli meg, hogy az orvosi kezelés nem helyettesítheti azokat a társadalmi tényezıket, amelyek fenntartják a társadalom általános egészségi állapotát; úgy véli, hogy például a zöld könyv 6.1. fejezetében bemutatott társadalmi és környezeti beavatkozások révén nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mentális betegségek megelızésére;
9.
rámutat, hogy a mentális betegségben szenvedı betegeknek az összes létezı kezeléshez hozzá kell férniük, ami társadalmi vagy gazdasági tényezıktıl függetlenül javíthatja egészségi állapotukat; ezért annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a mentális egészéggel kapcsolatos összes kezelés legyen elérhetı a betegek számára, és az egészségbiztosítási rendszerek terjedjenek ki ezekre; arra kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti biztosítási rendszerekbe nem tartozó polgárok számára biztosítsa az orvosi kezelések védıhálóját; azt ajánlja a tagállamoknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy létezzenek olyan munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák, amelyek kifejezetten foglalkoznak a mentális egészség javításával, valamint a depresszió megelızésével, felismerésével és kezelésével, illetve az öngyilkosságok megelızésével, továbbá hogy a tagállamok azonosítsák és támogassák azokat a munkahelyeket, ahol a munkavállalókat különösen érinti a mentális zavarok kockázata;
10. úgy ítéli meg, hogy a jó munkakörülmények hozzájárulnak a mentális egészséghez, és ezért a vállalatoknak politikákat kell kialakítaniuk az olyan munkavállalók segítésére, akiknél mentális betegség alakulhat ki vagy már abban szenvednek; 11. úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak aktívan kell törekedniük az egészségügyi szakemberek képzésére és elhelyezésére; 12. úgy ítéli meg, hogy pénzügyi támogatásra lehet szükség azok számára, akik személyesen gondoskodnak mentális betegségben szenvedı személyekrıl; úgy ítéli meg, hogy az önsegítı csoportok támogatására is szükség van; RR\625145HU.doc
21/30
PE 371.880v02-00
HU
13. úgy ítéli meg, hogy a megelızés és a megfelelı ellátás szempontjából a börtönök nem jelentenek megfelelı környezetet a mentális betegségben szenvedık számára és hogy aktívan törekedni kell az alternatív megoldásokra; 14. úgy ítéli meg, hogy a rendırök kapcsolatba kerülhetnek a mentális betegség bizonyos jeleit mutató személyekkel, ezért az ilyen állapotokkal kapcsolatos tudatosságot a képzésük részévé kell tenni; 15. üdvözli azt, hogy a zöld könyv a 6.1. fejezetében elismeri a mentális egészség elısegítésének, illetve a mentális betegségeknek az EU lakossága mentális egészségének javítása érdekében végzett megelızésének fontosságát; úgy gondolja, hogy minden erıfeszítést meg kell tenni a fenntartható ágazatközi kapcsolatok érdekében, beleértve a több ágazatot felölelı és multidiszciplináris megközelítéseket; 16. felszólít a mentálisan beteg emberek megbélyegzése, emberi jogainak megsértése és hátrányos megkülönböztetésük elleni küzdelmet szolgáló intézkedésekre, illetve társadalmi integrációjuk aktív elımozdítására szólít fel; úgy ítéli meg, hogy a felhasználók, a családok és a gondozók nélkülözhetetlen partnerek a munkahelyi és a közösségi szolgáltatások fejlesztésében; hangsúlyozza a tudatossággal kapcsolatos munkahelyi képzés fontosságát; úgy ítéli meg, hogy a felhasználók, a családok és a gondozók nélkülözhetetlen partnerek a szolgáltatások kialakításában, ezért sürgeti, hogy a szolgáltatások tervezésének és mőködtetésének minden vonatkozásában felhatalmazást kapjanak és részvételük lehetıvé váljon; 17. kiemeli a munkáltatók alapvetıen fontos szerepét a korábban mentális problémákkal küzdı személyek felvételében és munkahelyen tartásában, illetve az EU szerepét a korábban mentális problémákkal küzdı személyek által elszenvedett megbélyegzés és megkülönböztetés elleni küzdelemben; megállapítja, hogy a 2000/78/EK foglalkoztatási keretirányelv keretet határoz meg a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés megelızésére, és ezt teljes körően végre kell hajtani; alapvetıen fontosnak ítéli, hogy a mentális betegségeket minden tagállamban fogyatékosságnak tekintsék; 18. tudomásul veszi, hogy a zöld könyv szerint jelentıs eltérés van a különbözı tagállamok öngyilkossági arányai között; úgy ítéli meg, hogy ki kell vizsgálni, hogy milyen társadalmi-gazdasági, környezeti és egészségügyi tényezık okozzák ezeket az eltéréseket, valamint a fenti tényezıknek a polgárok mentális egészségére kifejtett hatását; javasolja, hogy a tagállamok nyújtsanak támogatást a mentális és viselkedési rendellenességekkel rendelkezı emberek és családjaik közötti hálózatoknak, alakítsanak ki politikákat és programokat a megbélyegzés és a társadalmi kirekesztés ellen és védjék meg azokat, valamint valósítsanak meg nyilvános, a közvéleménynek a mentális betegségek okaival, tüneteivel és kezelési lehetıségeivel kapcsolatos tudása javítására irányuló tájékoztatási programokat; 19. megállapítja továbbá, hogy meg kell határozni a rendelkezésre álló közösségi eszközöknek, például a 7. kutatási keretprogramnak az EU-ban a mentális egészséggel kapcsolatos kutatási lehetıségek fejlesztését és a kutatás támogatását célzó felhasználására vonatkozó feltételeit; 20. arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy a fogyatékkal élı és krónikus betegségben szenvedı PE 371.880v02-00
HU
22/30
RR\625145HU.doc
személyek sérülékenyek, és különösen segítségre van szükségük a depresszió és egyéb mentális betegségek kialakulásának megelızéséhez; 21. úgy véli, hogy a mentális betegségek kezelésében a kényszerítés rendkívül káros hatású; egyetért azzal, hogy a kényszergyógykezelés és/vagy közösségben végzett kezelés módszerét már csak akkor szabad alkalmazni, ha a többi, önkéntes kezelési lehetıség kudarcot vallott; hangsúlyozza, hogy a kényszergyógykezelés rendszerébe és folyamatába mindenképpen be kell építeni az alapvetı emberi jogok védelmére irányuló hatékony mechanizmusokat; sürgeti az intézményes keretektıl való eltávolodást, és kiemeli a közösségben végzett ellátás fontosságát; 22. úgy ítéli meg, hogy a nagyközönség, a szociális partnerek és más felelıs szervek tudatosságának fokozása a mentális betegségekkel, a megelızésükkel és kezelési lehetıségeikkel kapcsolatban, illetve a mentális betegségben szenvedık és a fogyatékkal élık dolgozó életbe történı beilleszkedésének segítése a társadalom részérıl nagyobb elfogadást és megértést eredményezne; 23. úgy gondolja, hogy a mentális egészség javítását szolgáló célkitőzésnek nagyobb prioritást kell kapnia a nemzeti egészségügyi rendszerekben, figyelembe véve a személyes, családi és szociális jólétre kifejtett hatásait, illetve a WHO és az ILO ajánlásait; 24. szükségesnek tartja, hogy több forrást áldozzanak a mentális egészség javítására, megelızı kutatási tevékenységek révén, nevezetesen az EU öregedı népességét illetıen, tekintettel az olyan neurodegeneratív betegségek gyakoribb elıfordulására, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór; 25. kiemeli az élethelyzetek fokozott „medikalizációját”, mely során bizonyos élethelyzeteket egyre inkább betegségként határoznak meg, és esetükben így orvosi kezelést alkalmaznak; 26. megállapítja, hogy az egészségügyi ellátás, ezen belül a mentális betegségben szenvedık egészségügyi ellátása megszervezésének és finanszírozásának feladata kizárólag a nemzeti kormányokra hárul; 27. hangsúlyozza, hogy a mentális egészség mind egészségügyi, mind szociális kérdés; arra is rámutat, hogy a mentális betegségek egyre gyakoribb elıfordulása a javuló, de költséges kezelési lehetıségeikkel együtt számottevı kihívást jelent a nemzeti szociális biztonsági rendszerek számára; 28. kiemeli az egyes tagállamok között a mentális egészséggel kapcsolatos kiadások terén mutatkozó jelentıs különbségeket, mind az abszolút összeget, mind pedig az egészségügyi ellátási kiadások arányát tekintve; 29. az európai foglalkoztatási stratégiára tekintettel hangsúlyozza a mentális egészség foglalkoztatásra kifejtett hatását, valamint a munkanélküliség hatását az emberek mentális egészségi állapotára; 30. hangsúlyozza, hogy a közvélemény jobb tájékoztatására van szükség a mentális egészséget érintı kérdésekkel kapcsolatban, illetve azt, hogy a nehezen azonosítható mentális betegségek idıben történı észlelése kiemelkedı jelentıségő az ilyen betegségek egészségi RR\625145HU.doc
23/30
PE 371.880v02-00
HU
hatásainak, illetve társadalmi és gazdasági következményeinek korlátozása érdekében; 31. úgy gondolja, hogy alapos kutatásra van szükség a mentális zavarokban szenvedı betegek orvosi és szociális ellátásának megszervezése és nyújtása terén fennálló különbségeknek, illetve az ilyen ellátás eltérı eredményeinek a tisztázásához; úgy gondolja, hogy az ilyen kutatások folytatásához egységes definíciókra és módszertanra van szükség, továbbá, hogy a mentális betegségben szenvedık ellátását a következıknek kell alapvetıen jellemezniük: minıség, differenciáltság, összetettség és folytonosság; úgy gondolja, hogy azok az egészségügyi és szociális intézmények, amelyek nem felelnek meg a fenti minısítésnek, ennek a minısítésnek sem felelnek meg, így nem vehetnek részt az egészségügyi ellátás nyújtásában; 32. úgy gondolja, hogy a mentális betegségben szenvedık ellátását következetesen úgy kell kialakítani, hogy elkerüljék az olyan betegek szükségtelen vagy indokolatlan hosszú távú kórházi tartózkodását, akiknek a betegségét szakképzett személyzet által mőködtetett, járóbeteg-ellátást végzı intézményekben kezelni lehet; úgy gondolja, hogy mindig biztosítani kell a beteg szociális hátterével folytatott kommunikáció terápiás alkalmazását, és a beteg számára szociális szolgáltatásokat és hasznos programot kell biztosítani, melynek célja a beteg szociális és foglalkoztatási potenciáljának teljes kihasználása; úgy gondolja, hogy ebbıl az okból a tagállamoknak rendelkezésre kell bocsátaniuk a szükséges finanszírozást, hogy segítsék a megfelelı betegek független lakhatásának és foglalkoztatásának támogatását, mások esetében pedig tartósan megfelelı szociális és egészségügyi ellátást biztosítsanak;
PE 371.880v02-00
HU
24/30
RR\625145HU.doc
ELJÁRÁS
Eljárási szám
„A népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé” címő zöld könyvrıl 2005/2058(INI)]
Illetékes bizottság
ENVI
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma
EMPL 16.3.20006
Cím
Megerısített együttmőködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma A vélemény korábbi elıadója/elıadói A vélemény elıadója A kijelölés dátuma
Kathy Sinnott 27.10.2005
Vizsgálat a bizottságban
21.3.2006
Az elfogadás dátuma
20.4.2006
A zárószavazás eredménye
39 +: 0 –: 0 0: Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Jean Louis Cottigny, Proinsias De Rossa, Harald Ettl, Carlo Fatuzzo, Joel Hasse Ferreira, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Mario Mantovani, Jan Tadeusz Masiel, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz
A zárószavazáson jelen lévı képviselık
A zárószavazáson jelen lévı póttag(ok)
19.4.2006
Edit Bauer, Mihael Brejc, Udo Bullmann, Françoise Castex, Marian Harkin, Anne E. Jensen, Jamila Madeira, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Evangelia Tzampazi, Yannick Vaugrenard
A zárószavazáson jelen lévı póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)
RR\625145HU.doc
...
25/30
PE 371.880v02-00
HU
22.6.2006 VÉLEMÉNY A BELSİ PIACI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRİL
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére az európai képesítési keretrendszer létrehozásáról (2006/2002(INI)) A vélemény elıadója: Stefano Zappalà
JAVASLATOK A Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következı javaslatokat: A. mivel a lisszaboni stratégia célkitőzéseinek eléréséhez alapvetı fontosságú az egységes európai képzési rendszer és az egységes munkaerıpiac létrehozása, B. mivel a helyi értékek és sajátosságok tiszteletben tartása mellett létre kell hozni a képesítések és szakismeretek elismerésének európai rendszerét, C. mivel a szakismereteken, a képzettségi szinteken és az elsajátított ismereteken alapuló közös keretrendszer, az európai képesítési keretrendszer (European Qualification Framework), lehetıvé tenné a szakismeretek jellemzıinek azonosításához szükséges eszközök elfogadását, D. mivel az európai képesítési keretrendszer a bruges-koppenhágai és a bolognai folyamat közötti összekötı kapocs, és mivel az e rendszer keretében felállított kritériumok tükrözik az élethosszig tartó tanulás komplexitását, valamint a dublini deszkriptorokat is magukban foglalják; E. mivel a „képesítés” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az jelentse az Európai Unióban elismert diplomák, képesítések, bizonyítványok és megszerzett szakmai tapasztalat összességét; 1.
úgy véli, hogy az európai képesítési keretrendszer a különbözı rendszerek közötti bizalom felépítésének és megszilárdításának hasznos eszköze, és teljes mértékben támogatja annak céltőzéseit, azaz a képesítések átláthatóságának, a szakemberek
PE 371.880v02-00
HU
26/30
RR\625145HU.doc
mobilitásának és az élethosszig tartó tanulásnak európai szinten történı megvalósítását; 2.
egyetért a szintekbıl, eszközökbıl és közös alapelvekbıl álló rendszer felépítésével, amely rugalmas, ugyanakkor szervesen kötıdik az élethosszig tartó tanulás alapelveihez; azonban kéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg a képesítési szintek, a 2005. szeptember 7-i , a szakmai képesítések elismerésérıl szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a nem intézményes és informális keretek között folyó tanulmányok már meglévı vagy jelenleg kialakítás alatt álló nemzeti és regionális szintő értékelési szabályai közötti kapcsolatot;
3.
leszögezi, hogy az európai képesítési keretrendszernek van néhány javításra szoruló súlyos hibája: – nem egyértelmő, hogy kinek szánják a keretrendszert, – a szerkezet és a megfogalmazás túl bonyolult, ezért nem jól használható az európai polgárok számára, – a „képesítés” fogalma nem egyértelmő, és könnyen összekeverhetı a hasonló fogalmakkal. A szinteket leíró táblázatok a képzési és a szakmai modelleket illogikus módon összekeverik – az, hogy a mutatókat – és ebbıl következıen a tanulás eredményeit – különféle elemekre (ismeretek, képességek, kompetenciák) tagolják, a tudás elsajátításának csoportokra osztó megközelítése irányába vezethet, miközben a képzésnek pontosan a tudás egyes aspektusainak integrálása felé kellene haladnia („annak tudása, hogy mit tegyünk egy adott helyzetben”);
4.
úgy véli, hogy a javasolt szintek meghatározása és tartalma nem kellıen pontos az európai képzési keretrendszer céljainak eléréséhez;
5.
leszögezi, hogy az európai képesítési keretrendszer hatékonyabb mőködéséhez meg kell határozni minden egyes tagállamban a képesítések és bizonyítványok egységes, érthetı és az élethosszig tartó tanulás elvén alapuló nemzeti rendszerét;
6.
felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a fogalmi és kifejezésbeli kérdések harmonizációját;
7.
felkéri a Bizottságot, hogy indítson el egy folyamatot a módszerek összehangolása és a képzési rendszerek egymáshoz való közelítése érdekében annak azért, hogy elısegítse a személyek szabad áramlását;
8.
ezért kéri a Bizottságot, hogy tegye egyértelmővé a bolognai folyamat keretében megvalósítandó képesítési keretrendszer és az európai képesítési keretrendszer közötti kapcsolatot, kitérve arra is, hogy az európai képesítési keretrendszerben javasolt indikátorok lesznek-e az élethosszig tartó tanulás közös európai térségének egyedüli referenciapontjai;
9.
úgy véli, hogy sürgısen meg kell határozni a tanulmányi kreditek és a nem intézményes és informális keretek között folyó képzésen belül megszerzett ismeretek elismerésének közös alapelveit az élethosszig tartó tanulás politikájának továbbfejlesztése érdekében;
RR\625145HU.doc
27/30
PE 371.880v02-00
HU
10. elutasítja, hogy normákat szabjanak meg a képzési formára, a képzés idıtartamára vagy helyére vonatkozóan; 11. úgy véli, annak érdekében, hogy a megszerzett képesítések kézzel foghatóbb és gyakorlati elınyöket jelentsenek tulajdonosaik számára, a Bizottságnak szoros összefüggést kellene kialakítania az európai képesítési keretrendszer és az Europass rendszer között; 12. felszólítja a Bizottságot és a Tagállamokat, hogy erısítsék meg a Nemzeti Europass Központok (NEK) szerepét és szerkezetét, és könnyítsék meg a NEK számára legfıbb feladatainak végrehajtását, továbbá vonják be ıket az Európai Unió által meghatározott célkitőzések megvalósításába, különösen a közvetlenül a NEK által kezelt eszközök (európai önéletrajz és Europass mobilitás) terjesztésébe és az Europass rendszer fokozatos elterjesztésébe. 13. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül saját javaslatát az Európai Parlament által tett megjegyzéseknek megfelelıen.
PE 371.880v02-00
HU
28/30
RR\625145HU.doc
ELJÁRÁS
Cím Hivatkozások Illetékes bizottság Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma
Az európai képesítési keretrendszer létrehozása 2006/2002(INI) EMPL IMCO 19.1.2006
Megerısített együttmőködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma A vélemény korábbi elıadója/elıadói A vélemény elıadója A kijelölés dátuma Vizsgálat a bizottságban Az elfogadás dátuma A zárószavazás eredménye
A zárószavazáson jelen lévı képviselık
A zárószavazáson jelen lévı póttag(ok) A zárószavazáson jelen lévı póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)
RR\625145HU.doc
HU
Stefano Zappalà 21.2.2006 19.4.2006 29.5.2006 0.0.0000 +: –: 0:
20.5.2006
21 0 0
Charlotte Cederschiöld, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Małgorzata Handzlik, Henrik Dam Kristensen, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Arlene McCarthy, Toine Manders, Zita Pleštinská, Giovanni Rivera, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Andreas Schwab, Szájer József, Bernadette Vergnaud, Jaroslav Zvěřina André Brie, Benoît Hamon, Joseph Muscat, Stefano Zappalà
...
PE 371.880v02-00
HU
ELJÁRÁS
Cím
a népesség mentális egészségének javításáról, az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából
Eljárás száma
2006/2058(INI) ENVI 16.3.2006 FEMM 16.3.2006
Jogalap (Eljárási Szabályzat) Illetékes bizottság Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) Az ülésen való bejelentés dátuma
LIBE 19.4.2006
LIBE 19.4.2006
LIBE 19.4.2006
LIBE 19.4.2006
LIBE 19.4.20 06
Nem nyilvánított véleményt A határozat dátuma
2006/2058(I NI)
2006/2058(I NI)
2006/2058(I NI)
2006/2058 (INI)
2006/20 58(INI)
Megerısített együttmőködés A plenáris ülésen való bejelentés dátuma Elıadó(k) A kijelölés dátuma
John Bowis 29.11.2005
Korábbi elıadó(k) Vizsgálat a bizottságban Az elfogadás dátuma A zárószavazás eredménye
29.5.2006 13.7.2006 +: -: 0:
A zárószavazáson jelen lévı képviselık
Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Dorette Corbey, Chris Davies, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Alessandro Foglietta, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Holger Krahmer, Urszula Krupa, MarieNoëlle Lienemann, Jules Maaten, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Péter Olajos, Adriana Poli Bortone, Frédérique Ries, Guido Sacconi, Karin Scheele, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Kathy Sinnott, Jonas Sjöstedt, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman Bairbre de Brún, Jolanta Dičkut÷, Jutta D. Haug, Karin Jöns, Caroline Lucas, Justas Vincas Paleckis, Amalia Sartori, Renate Sommer, Glenis Willmott
A zárószavazáson jelen lévı póttagok
A zárószavazáson jelen lévı póttagok (178. cikk (2) bekezdés) A benyújtás dátuma - A[6]
13.7.2006 51 0 1
18.7.2006
Comments (available in one language only)
PE 371.880v02-00
HU
30/30
RR\625145HU.doc
