EURÓPAI PARLAMENT
2004
2009
Petíciós Bizottság
17.7.2008
JELENTÉS a Famagusta menekültmozgalomról szóló 733/2004 sz. petíció kapcsán 2007. november 25–28-án Cipruson tett tényfeltáró látogatásról Petíciós Bizottság Előadó: Marcin Libicki A küldöttség tagjai: Carlos José Iturgaiz Angulo, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Willy Meyer Pleite A jelentést a bizottság 2008. július 16-i ülésén fogadta el.
DT\710127HU.doc
HU
PE400.408v05-00
HU
A látogatás céljai Ezt a tényfeltáró látogatást – amelyet a Parlament elnöksége 2007. szeptember 12-én engedélyezett – a Petíciós Bizottság az Európai Parlament eljárási szabályzata 192. cikkének (3) bekezdése értelmében szervezte meg. A küldetés elsődleges célja az volt, hogy ellátogassanak Famagusta elzárt részébe – amely Varosha néven ismert –, és találkozzanak a petíciókat benyújtó személyekkel és az illetékes hatóságokkal a Famagusta menekültmozgalom nevében benyújtott, 733/2004. számú petíció kapcsán. Az említett szervezet több mint 37 000 uniós polgárt képvisel, akiknek az 1974. augusztusi török megszállást követően menekülniük kellett Famagustából, és most az Európai Parlament segítségét kérik annak biztosítása érdekében, hogy az Észak-Ciprus gazdasági fejlődésének ösztönzésére irányuló bizottsági kezdeményezések magukban foglalják Famagusta elzárt területének visszaszolgáltatását is. Ennek kapcsán a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének ösztönzését célzó eszközök létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra hivatkoznak1. A Petíciós Bizottság megpróbált bejutni Famagusta elzárt részébe, Varosha területére. A küldöttség a brüsszeli török hatóságokkal, Ankarával és a megszállt területekkel történt kapcsolatfelvételek révén többször is próbálkozott azzal, hogy bejusson Varoshába, de a török katonai erők részéről mindvégig „elmaradt a válasz”, és nem adták meg a kért engedélyt. Jóllehet a Petíciós Bizottság célja az, hogy az érintett tagállamokkal együttműködésben megoldásokat találjon a hozzá benyújtott petíciókban felvetett problémákra, természetesen elismerte, hogy a Cipruson jelenleg fennálló helyzet és e helyzet tárgyalásos rendezése egyértelműen az ENSZ, az Európai Unió és az érintett államok feladata. Az alapvetően humanitárius jellegű látogatás ideje alatt a küldöttségi tagok megbeszéléseket folytattak a famagustai közösség képviselőivel, mind magában a városban, mind pedig a sziget más részein, különösen Limassolban; a küldöttség emellett olyan emberekkel is beszélt, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek2. A küldöttségi tagoknak továbbá lehetőségük nyílt részletes megbeszéléseket folytatni Erato Kozakou Marcoullis asszonnyal, a Ciprusi Köztársaság külügyminiszterével, valamint Mehmet Ali Talat úrral, a ciprusi török közösség vezetőjével. 3 A küldöttség ezenkívül egy magas rangú ENSZ-képviselővel is találkozott Nicosiában.
1
2
Ez a szövegrész az Európai Parlamenthez küldött petícióból való.
A Petíciós Bizottság tevékenységének középpontjában az európai polgárok és az európai polgárokat a Szerződés értelmében megillető jogok állnak. A Szerződés 194. cikke értelmében bármely uniós polgár benyújthat petíciót az Európai Parlamenthez a Közösség tevékenységi területéhez tartozó ügyekben. 3
A küldöttség két tagja, Meyer úr és Iturgaiz úr úgy határoztak, hogy nem vesznek részt az utóbbi találkozón.
PE400.408v05-00
HU
2/10
DT\710127HU.doc
Bevezetés A petíciót eredetileg 2004 júliusában nyújtották be, a Ciprusi Köztársaság 2004. május 1-jei uniós csatlakozását és a 2004. áprilisi népszavazást1 követően. A petíció közel 30 000 ember határozott véleményét fejezi ki, akik az 1974-ben történt török katonai invázió és megszállás után elveszítették a Famagusta területén található otthonaikat. Ennek következtében közel 200 000 ciprusi kényszerült elhagyni otthonát: ez súlyos humanitárius válságot okozott, amelynek során felháborító emberi jogi jogsértéseket is elkövettek. Törökország – hadereje révén – továbbra is jogellenesen megszállás alatt tartja a Ciprusi Köztársaság területének több mint 36%-át. A petíciók benyújtói „végső célként a ciprusi kérdés megoldását szem előtt tartva” felhívnak arra, hogy Famagusta elzárt részét szolgáltassák vissza törvényes lakóinak, a sziget északi része gazdasági fejlődésének ösztönzését, valamint a Ciprus újraegyesítésének elősegítését szolgáló európai uniós kezdeményezések részeként. Úgy vélik, hogy javaslatuk elfogadása lendületet adna a ciprusi kérdés megoldásához, és lehetővé tenné a szigeten élő két közösség számára a békés együttélést és együttműködést Famagustában, kölcsönös gazdasági kapcsolatokat kiépítve. Rámutatnak arra, hogy míg „1974 előtt Famagusta a sziget legnépszerűbb turisztikai célpontja volt és egyben a legvirágzóbb város, mára gazdasági és pénzügyi szempontból is komoly fejlesztésre szorul, és csak szellemvárosa kapcsán emlegetik”. A petíció tartalma sokkal összetettebb, mint a bizottsághoz benyújtott egyéb, kiemelt jelentőségű petíciók, és erős politikai töltetű. Ennek ellenére a bizottság beleegyezett abba, hogy támogatja a petíció benyújtóit, és lehetőségeihez mérten mindent megtesz a kérdés gyakorlati és konstruktív megoldása érdekében. Mindezt azért tette, mert meglátása szerint a petíció az európai polgárság alapját képező elvek közül többet is érint, így például valamennyi európai polgár integritásának, valamint a jogos tulajdonukhoz és a mozgás szabadságához való alapvető joguk tiszteletben tartását. Jóllehet Ciprus ma az Európai Unió teljes jogú tagja, számos igen komoly politikai akadály áll még ezen elvek megvalósulása előtt, amely elveket Európa csaknem minden egyéb polgára természetesnek vesz. Famagusta elzárt része – azaz Varosha – törvényes lakóinak történő visszaszolgáltatása sürgető kérdés, csakúgy, mint a ciprusi probléma általános megoldása. A kettő kétségkívül szorosan összefügg, ugyanakkor az ENSZ és az EU már többször is eltervezte és bejelentette, hogy Famagusta elzárt részének a törvényes lakók számára történő visszaszolgáltatása kiemelt fontosságú, ezért azt végre kell hajtani anélkül, hogy megvárnánk a ciprusi probléma átfogó megoldását. A ciprusiak arra számítottak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás közelebb visz majd a megoldáshoz.
Az elzárt városrész, Varosha megnyitása az Annan-tervben foglalt kérdések egyike volt. A terv elutasítását követően azonban, 2004 augusztusában a ciprusi kormány is javasolta Varosha „visszaszolgáltatását”, a famagustai kikötőnek az Európai Bizottság ellenőrzése alatt történő újbóli megnyitásával karöltve. Ez egyrészt bizalomépítő intézkedés lehetne, mivel a ciprusi görögök és a 1
A feltett kérdés az Alapmegállapodás IX. mellékletében foglaltaknak megfelelően a következőképpen szólt: „Egyetért-e Ön az Alapmegállapodással és annak mellékleteivel, valamint a ciprusi görög szövetségi állam alkotmányával, valamint a jövőben hatályos törvényekre vonatkozó rendelkezésekkel, hogy létrejöjjön egy új állapot, ami lehetővé teszi, hogy Ciprus egyesülve csatlakozzon az Európai Unióhoz?” IGEN NEM
DT\710127HU.doc
3/10
PE400.408v05-00
HU
ciprusi törökök együtt élnének és együttműködnének a kikötő működése érdekében, másrészt a város fejlesztését és a ciprusi török közösség gazdasági fejlődését is előmozdítaná. Az uniós diplomácia tekintetében kivételes és egyedülálló időszakként számon tartott finn elnökség idején folytatott tárgyalások nem jártak sikerrel. A Ciprusi Köztársaság akkori elnöke és egyben a ciprusi görög közösség vezetője, Tasszosz Papadopoulosz, valamint Mehmet Ali Talat, a ciprusi török közösség vezetője között kétoldalú tárgyalásokra került sor 2007 szeptemberében az ENSZ bevonásával, amelyek keretében mindkét fél felvázolta tervét Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak. Varosha Az egykor virágzó városrész Famagusta fejlődő gazdaságának központja és sok hazai és külföldi beruházás célpontja volt az 1970-es évek elején. Tengerpartja és a mögötte húzódó terület nagy idegenforgalmi jelentőséggel bírt a keleti parton. Akkoriban Varosha volt Ciprus „kirakata” a kultúra és a fejlődés tekintetében. Rengeteg épületnek adott otthont. A ciprusi török megszállás második szakaszát követően 1974-ben, a Makariosz érsek elleni puccs után, Varosha 37 000 lakója életét féltve elmenekült a biztonságot nyújtó Nicosiába vagy többnyire a sziget déli része felé még a harcok kirobbanása előtt. Elhagyták otthonaikat, irodáikat, szállodáikat és iskoláikat, a török katonai hatóságok pedig elfoglalták és megszállták a körzetet. Helyőrségként mind a mai napig jelen vannak, miközben az egész körzet elnéptelenedett. Varosha ma teljesen el van kerítve a török hadsereg által egykor kihelyezett düledező drótkerítéssel és rozsdás olajoshordókkal, betontorlaszokkal és szánalmas katonai figyelmezető jelekkel, és a hadsereg továbbra is akadályozza valamennyi ciprusi és más európai polgár bejutását a városba. Ennélfogva, a ciprusi megszállt terület alárendelt közigazgatásának1 gyakorlatilag nincs befolyása Varoshára. A varoshai ENSZ ellenőrző állomás működését korlátozza a török hadsereg, és látogatók csak a török katonai hatóságok engedélyével léphetnek be a város területére. Az ENSZ-főtitkárnak az ENSZ ciprusi műveletéről szóló jelentései szerint „az UNFICYP Varoshában folytatott műveleteit akadályozzák a török erők által az elkerített területre való belépés és az azon belüli mozgás tekintetében alkalmazott korlátozások. Az ENSZ továbbra is a török kormányt tartja felelősnek a Varoshában fennálló helyzetért2.” Varosha északi része határos Famagusta kikötői területével, ahonnan lesétálhatunk a tengerparthoz. A kerítéstől nézve – amely távol tartja a sétálókat a varoshai partszakasztól – a parton épült szállodák, lakótömbök és éttermek csupán holmi omladozó betonvázaknak tűnnek. Olyanok, mint egy város hatalmas sírkövei, amelyek elszántan állják az idő viharait. A küldöttségi tagok sok olyan emberrel találkoztak, akik korábban itt laktak; az ő emlékeik és lelkük még mindig itt él e falak között. A természet is megjelent Varoshában. Fák és bokrok nőttek a pusztuló útburkolatok repedéseibe, ahol beomlott a talaj a föld alatti szennyvízelvezető rendszer felett. Macskák és rágcsálók kószálnak a kis utcákban. A templomokat meggyalázták, majd azok is a többi épület sorsára jutottak: ott állnak csendesen, hirdetve az egykoron itt élő, túlnyomórészt keresztény közösség múltját. Az iskolák és a játszóterek is üresen állnak. A Ciprusi Köztársaság 5567 telket tart nyilván Varoshában, amelynek 80%-a ciprusi görögök tulajdona. Mindössze 4 telek van ciprusi törökök tulajdonában. Varosha újbóli benépesítése az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott számos határozat, valamint 1
2
Az Emberi Jogok Európai Bírósága által használt terminológia.
S/2007/328.
PE400.408v05-00
HU
4/10
DT\710127HU.doc
bizalomépítő intézkedések végrehajtását célzó ENSZ-kedeményezés tárgya volt már, és az 1979. évi magas szintű megállapodások is foglalkoztak a kérdéssel. 1979-ben az ENSZ égisze alatt megszületett Kyprianou–Denktash megállapodás 5. szakasza kifejezetten Varosha körzetével foglalkozott, és kimondta: „Kiemelkedő fontosságú, hogy megállapodás jöjjön létre Varosha újbóli benépesítésére az ENSZ égisze alatt, párhuzamosan azzal, hogy a közvetítők megkezdik a kérdés átfogó rendezésével kapcsolatos alkotmányos és területi szempontok mérlegelését. A Varoshára vonatkozó megállapodás létrejötte után megtörténik annak végrehajtása anélkül, hogy megvárnák a ciprusi probléma egyéb szempontjairól folytatott eszmecserék eredményeit.” A Varoshára közvetlenül hivatkozó ENSZ-határozatok közül az ENSZ Biztonsági Tanácsának 550/1984 sz. határozata a leginkább kifejező: „Elfogadhatatlannak tartja Varosha nem az eredeti lakóival történő benépesítését, és felszólít arra, hogy helyezzék a területet az ENSZ irányítása alá.” Az Európai Parlament támogatását fejezte ki az ENSZ BT 789(1992) sz. határozata iránt, és felhívta „különösen a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a ciprusi kormánnyal, az ENSZ főtitkárával és más érdekelt kormányokkal és nemzetközi szervezetekkel együttműködésben: i. nyújtson segítséget tanulmányok elvégzéséhez és intézkedések kezdeményezéséhez Famagusta (Varosha) helyreállítása érdekében, amint a város a Biztonsági Tanács 550(84) és 789(92) sz. határozatával összhangban az ENSZ irányítása alá kerül1. A küldetés A küldöttséget a larnacai repülőtérre való megérkezésüket követően Loizos Afxentiou és Christofides Kikis fogadta a Famagusta menekültmozgalom (FM) képviseletében, továbbá Alexis Galanos, Famagusta városának megválasztott polgármestere, aki száműzetésben él. A küldöttségi tagok az este folyamán előzetes ismertetőt kaptak az FM fő szószólóitól annak érdekében, hogy megismertessék őket a szigeten történt legfrissebb fejleményekkel Famagusta és Varosha kérdésében. A Ciprusi Köztársaság külügyminiszterével, Erato Kozakou-Marcoullis asszonnyal szervezett találkozó igen tanulságos volt, és ennek hatására a küldöttségi tagok maximálisan értékelni tudták a ciprusi kormány részéről a petíció benyújtói által felvetett kérdésekben képviselt álláspontot. A külügyminiszter minden küldöttségi tag számára fényképeket adott át, hogy bemutassa, milyen is volt Varosha egykoron, valamint hogy mekkora kár és pusztulás érte a körzetet, amelyet ma szellemvárosként emlegetnek. Kozakou-Marcoullis asszony a probléma humanitárius jellegét hangsúlyozta, – amint azt világosan kifejezte – tiszteletben tartva a küldetésre szóló megbízást és a küldetés hatáskörét. A külügyminiszter felvázolta a küldöttség számára a jelenlegi helyzet hátterét, és elmondta, hogy Famagusta évszázadokon át Ciprus gyöngyszeme volt. Fénykorában a sziget idegenforgalmi bevételeinek fele Famagustából származott, de a török megszállás óta a város – és különösen Varosha – hanyatlásnak indult. A külügyminiszter asszony kifejtette, hogy – amint azt a csatlakozási szerződésben is világosan megfogalmazták – a Ciprusi Köztársaság egész területe csatlakozott az EUhoz, jóllehet az említett szerződés 10. jegyzőkönyve szerint a közösségi vívmányok alkalmazását felfüggesztik azokon a területeken, ahol a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést. Elmondta, hogy milyen megalázó sok ciprusi állampolgár számára, akik a háború miatt elhagyni kényszerültek lakóhelyüket, hogy ma „vízumot” kell kérniük ahhoz, hogy beutazzanak saját országukba.
1
B3-0058, 0065 és 0069/93.
DT\710127HU.doc
5/10
PE400.408v05-00
HU
A látogatás programja kapcsán a miniszter hivatalosan is nemtetszését fejezte ki a Petíciós Bizottság küldöttsége és a ciprusi törökök vezetője, Talat úr között tervezett találkozó miatt. Az elnök elmondta, hogy a programot a bizottság jóváhagyta, és a látogatás célja az, hogy teljes mértékben feltárja a petíció benyújtói ügyének lényegét, és hogy a küldöttség lehetőség szerint találkozzon minden érdekelt féllel, amit a bizottság minden tényfeltáró látogatása során alapvető kívánalomnak tekint. Mindazonáltal a küldöttség két tagja – Iturgaiz és Meyer úr – ellenvéleményét fejezte ki a Talat úrral való találkozóval kapcsolatban, és kijelentették, hogy bár a vele szervezett találkozó a program részét képezi, nem vesznek részt azon. Kifejtették, hogy mivel a küldetés célja az elkerített terület felkeresése volt, és ezt a tényleges ellenőrzést kézben tartó török csapatok nem tették lehetővé, nem volt más, aki illetékes lett volna a kérdés megvitatásában. Ezért úgy határoztak, hogy ez alkalommal nem látogatnak el Talat úrhoz. A küldöttség Nicosiából Limassolba utazott, hogy találkozzon a famagustai polgármesterrel, Alexis Galanosszal, valamint a városi tanács tagjaival. A polgármester ismertette, hogy a famagustai menekültek 45%-a ma Limassol területén él (25%-uk pedig Larnaca területén). Legutóbb 2006 decemberében tartottak helyi önkormányzati választásokat. A megbízatások öt évre szólnak. A polgármester elmondta a küldöttségnek, hogy jó szándékuk jeléül a tanácsnak nincs kifogása az ellen, hogy a küldöttségi tagok találkozzanak a ciprusi törökökkel és vezetőikkel azzal a céllal, hogy megbeszélést folytassanak a petíció benyújtóinak problémáiról és az emberi jogokról, feltéve hogy a küldöttség engedélyt kap az elzárt területre való belépésre. A polgármester – a tanács egyhangú támogatása mellett – kijelentette, hogy bízik abban, hogy a bizottság azt teszi, ami helyénvaló. Galanos úr hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyet átadott a küldöttségnek. A nyilatkozathoz két vastag könyvet is mellékeltek, amely az összegyűjtött több mint 20 000 aláírást tartalmazta. A nyilatkozatban többek között kijelentik, hogy Famagusta egy városrészének elzárása Európa és az egész világ elleni bűntett. A nyilatkozat „felszólítja az Európai Uniót és illetékes szerveit, hogy vállaljanak vezető szerepet abban, hogy egy európai városba visszatérhessenek lakói, és cselekedjenek az európai alapelveknek megfelelően.” A nyilatkozat így folytatódik: „Együtt küzdünk minden menekülttel, hogy megvédjük azon elidegeníthetetlen jogunkat, hogy visszatérjünk otthonainkba. Ugyanakkor úgy véljük, hogy Famagusta törvényes lakóinak történő visszaszolgáltatása megteremti a feltételeket a további fejlődéshez és a ciprusi probléma megoldásához. Mindamellett minden szinten lehetővé válik a termékeny együttműködés ciprusi török honfitársainkkal. Mindezen okokból kinyilvánítjuk azt a visszavonhatatlan döntésünket, hogy a leghatározottabb módon folytatjuk az otthonaink és tulajdonunk visszaszerzéséért folytatott küzdelmünket, és felszólítjuk Ciprus többi polgárát, hogy csatlakozzanak hozzánk harcunkban.” A küldöttségi tagok megismerkedtek és elbeszélgettek Famagusta két korábbi polgármesterével, majd találkozón vettek részt a famagustai kereskedelmi és iparkamarával. A kamara elnöke, Andreas Matsis úr tájékoztatta a küldöttséget a kamara munkájáról, és egy memorandumot adott át, amelyben felvázolták a jövő Famagustáját mint a fejlődés és kreativitás modelljét, valamint a ciprusi görögök és törökök közötti együttműködés útját. Galanos polgármester támogatása mellett szükségesnek vélték egy koordinációs bizottság létrehozását a két oldal között, amelynek feladata a város jövőjével, infrastruktúrájával és szolgáltatásaival kapcsolatos tervezés. Emellett rámutattak, hogy meg kell óvni és helyre kell állítani Engomi és Salamis régészeti emlékeit. A memorandum végül így zárul: „ Olyan korban élünk, amikor megszűnnek a határok és az országok nagyobb egységekbe olvadnak össze. Ne hozzunk létre újabb kettéválasztott várost (mint amilyen Berlin volt egykor és amilyen Nicosia ma). Tervezzünk együtt, folytassunk együttműködést és legyen közös jövőképünk egy egyesített városról, egy közös országban.” A küldöttség ezt követően sétára indult, hogy találkozzon a helybéliekkel, többek között a plébánossal, aki 1974-ben érkezett Limassolba Famagustából. Nagyon megindító találkozó volt. Az emberek reményüket fejezték ki, hogy visszatérhetnek házaikba, otthonaikba. A küldöttségnek régi fényképeket PE400.408v05-00
HU
6/10
DT\710127HU.doc
mutattak. Néhány fényképen olyan emberek szerepeltek, akik eltűntek és hozzátartozóik attól félnek, hogy 1974-ben a török csapatok áldozataivá váltak. Sokan hangot adtak azon véleményüknek, hogy pontosan azért csatlakoztak az EU-hoz, hogy ez a helyzet megoldódjon. A plébános elmondta, hogy misézni szeretne régi templomában, Famagustában. Az emberek azt akarják, hogy a külföldi csapatok vonuljanak ki, és újból találkozhassanak és együtt élhessenek ciprusi török barátaikkal. A délután folyamán a tervek szerint találkozóra került volna sor a küldöttség, Famagusta polgármestere, Galanos úr és a famagustai ciprusi török közösség képviselője, Oktay Kayalp úr között az ENSZ-ütközőzónában található Nicosiábana, a Ledra Hotelban. A találkozó végül nem jött létre. Kayalp úr hivatala dél körül tájékoztatott bennünket arról, hogy Kayalp úr nem tudott erről a találkozóról és nem fog részt venni azon. A találkozót ezért törölték. Mielőtt a következő reggel korán útnak indultak volna a famagustai területre, hogy folytassák programjukat, a küldöttségi tagok összeültek, hogy megbeszéljék a ciprusi török hatóságok vezetőjével, Mehmet Ali Talat úrral szervezett találkozót. Az elnök bejelentette, hogy ő és Geringer de Oedenberg asszony fog Talat úrral találkozni, mivel korábban erről már határozott a bizottság, és a petíció benyújtóinak érdekeit is ez szolgálja legjobban. Meyer és Iturgaiz úr fenntartották álláspontjukat, miszerint nem szándékoznak részt venni a találkozón, nagyrészt abbéli aggodalmaik miatt, amelyeket azon személyek hatáskörével kapcsolatban fejeztek ki, akikkel az elkerített városrész, Varosha kapcsán találkoztak volna 1 A küldöttség tagjai autóval megközelítették a sziget két része közötti ütközőövezetet, és a strovilai átkelőhelyhez érkeztek, ahol a ciprusi török határőrizeti szervek igen hosszadalmas (de udvariasan elvégzett) ellenőrzési eljárása után „vízumot” kaptak és folytathatták útjukat a megszállt város, Famagusta, nem elzárt részei felé. (Matsakis úr, aki Strovilánál csatlakozott a küldöttséghez, kifejezte azon kívánságát, hogy – nem hivatalos minőségben – részt vehessen a küldetésben. Kérését elutasították, ezért úgy döntött, hogy haladéktalanul visszautazik Brüsszelbe.) Amikor a küldöttség elérte Famagustát, azonnal Varosha felé vette az irányt. Mivel a küldöttség tagjai nem rendelkeztek engedéllyel az elzárt területre való belépéshez, végighajtottak a kerítéssel elzárt terület mellett, és több ponton megálltak, ahonnan jól beláthatták a területet. A küldöttség tagjai megálltak a famagustai tengerpartnál. Végigsétáltak a parton, az üres szállodák, lakótömbök és házak mellett – amelyek közül némelyiket 1974-ben a török légierő bombázott le, és amelyeket ma a természet erői pusztítanak –, egészen addig, amíg el nem érték az elzárt részt őrző kerítést. A küldöttség tagjai a petíció benyújtóinak házainál is megálltak és láthatták, hogy a petíció benyújtói gyermekként hol kerékpároztak és vettek fagyit, hol várták őket a szüleik és hol voltak boldogok. A küldöttség láthatta az iskolai játszótereket és a templomokat. Látták a török helyőrséget és a török katonai járműveket, valamint a területre való belépést tiltó rozsdaette feliratokat is. A petíció benyújtói számára, akik a küldöttséget ide kísérték, ezen a ponton megállt az idő. A küldöttség innen Famagusta óvárosába utazott, hogy találkozzon a famagustai ciprusi törökök képviselőjével2, Oktay Kayalp úrral. Miután a bizottság találkozót kért tőle, Kayalp úr 2007. november 21-i levelében arról tájékoztatta a bizottságot, hogy szívesen találkozik és folytat együttműködést a küldöttséggel. Levelében emellett megemlítette a Famagusta városának biztosított segélycsomag révén nyújtott uniós támogatást, amiért – a küldöttségen keresztül – köszönetét fejezte ki az EU-nak. 2 millió eurót költöttek a középkori városfalak megóvására, valamint a találkozónak is helyet adó óvárosi 1
2007. november 22-én Meyer úr írásban fordult az elnökhöz, és sürgette, hogy „kerüljön minden olyan megbeszélést, amely meghaladja a küldetés által kitűzött célt." 2 Az ENSZ által használt terminológia.
DT\710127HU.doc
7/10
PE400.408v05-00
HU
részek megőrzésére. Különös fontosságot tulajdonítottak az óváros mint a kulturális örökség részét képező terület megóvásának. A famagustai ciprusi törökök képviselője, Kayalp úr csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy nem fogadták el az Annan-tervet, noha a ciprusi török lakosság 70%-a mellette állt. Véleménye szerint, amennyiben elfogadták volna a tervet, Varoshát már visszaadták volna régi lakóinak, és megkezdődhetett volna az újjáépítés. Teljes körű támogatását fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a Varosha körzetében található ingatlanokat visszaszolgáltassák törvényes tulajdonosaiknak és lakóinak. Hozzátette, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint ez csak egy átfogó megállapodás-csomag részeként valósulhat meg, valamint hogy az elszigetelt részmegoldások nem működnek. Véleménye szerint gyors és tartós megoldásra van szükség. Minél tovább húzódik a megoldás, a jelenlegi helyzet annál hosszabb ideig mételyezi meg az egész város életét. A jelenlegi helyzetet pedig a kommunikáció és a fejlődés folyamatos fizikai megzavarása jellemzi, ami senkinek sem áll érdekében. Ezenkívül kifejezte abbéli szándékát, hogy folytassák a megoldás keresését, ameddig a legfőbb cél az általános probléma megszüntetése. Mindezek mellett folyamatos nehézséget jelent az emberek számára, hogy munkájuk érdekében szabadon mozogjanak a szigeten. Ezek a fennakadások Famagusta fenntartható fejlődését is gátolják. Meyer úr hangot adott azon véleményének, hogy tiszteletben kell tartani az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, továbbá hogy a török csapatoknak haladéktalanul ki kellene vonulniuk annak érdekében, hogy a petíció benyújtói visszatérhessenek otthonaikba. A famagustai ciprusi törökök képviselője erre azt válaszolta, hogy tiszteletben tartja Meyer úr véleményét, de attól tart, hogy egy egyoldalú átadás meggyengítené a békefolyamatot. Kifejezte, hogy ő az érintett felek közötti párbeszéd híve, és – egy tárgyaláson kialkudott megállapodást követően – hajlandó egy, a két közösséget összefogó közigazgatásban dolgozni. Reménykedik, hogy sikerül jó megoldásokat találni annak érdekében, hogy az emberek visszatérhessenek Varoshába, tette hozzá. A küldöttség ekkor már késésben volt. Iturgaiz úr távozását követően a csoport Nicosia felé vette az irányt, hogy ott találkozzon a ciprusi törökök vezetőjével. Az elnök és Geringer de Oedenberg asszony elnézést kért a késésért. Meyer úr, amint már említettük, tekintettel a küldetés megbízatására és céljaira, egyet nem értését fejezte ki a találkozó helyességével kapcsolatban – Iturgaiz úrhoz hasonlóan –, ezért nem vett részt a találkozón. Talat úr üdvözölte a küldöttségi tagokat és a jelen lévő tisztviselőket. Bevezetőjében hangsúlyozta abbéli törekvését, hogy minél hamarabb megfelelő megoldást találjanak Varosha problémájára. Elmondta, hogy véleménye szerint a petíció egyes részei – amelyeket gondosan áttanulmányozott – hasonlóságokat mutatnak a Papadopoulosz elnök által 2004-ben tett javaslatokkal. Mindazonáltal teljes mértékben tiszteletben tartja a Petíciós Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy hozzájáruljanak a folyamathoz, de szerinte ez csak egy átfogó keretben lehetséges. Elmondta továbbá, hogy Varosha kérdése megoldódott volna, amennyiben a népszavazás más eredménnyel zárul volna. Elmondása szerint 1994 előtt Varoshát egy bizalomépítő csomag részének tekintették; azóta azonban – állítása szerint – az ország egyesítését célzó területi kiigazítás átfogó megoldásának részévé vált. Amennyiben sikerül megállapodásra jutni, Varoshát visszaadják a ciprusi görög oldalnak és törvényes tulajdonosainak. Elmondta, hogy a részmegoldások nem célravezetők, mivel azok csak megszilárdítanák a sziget megosztottságát. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sziget többi részén a tulajdonjogok szabályozása sokkal összetettebb kérdés, mint a varoshai körzet esetében, mivel az utóbbi az egyetlen olyan hely, ahol nem vitatják a tulajdonjogokat, és nem létezik kettős birtoklás. PE400.408v05-00
HU
8/10
DT\710127HU.doc
Talat úr véleménye szerint a ciprusi török közösség az Európai Unió részévé akar válni, de a ciprusi görögök mindeddig elégedettnek tűntek egy végeláthatatlan folyamattal, amely nem vezet életképes megoldáshoz a sziget valamennyi lakója számára. Talat úr a küldöttség kérdésére válaszolva elmondta, hogy nem hiszi, hogy Varosha problémája egyoldalúan megoldható lenne. Az elnök – személyes véleményét kifejezve – tájékoztatta Talat urat, hogy a ciprusi török közösség tagjait az Európai Unió európai polgároknak tekinti, ezért rendelkezniük kell az ebből származó jogokkal, így a petíció benyújtásának jogával is. A tényfeltáró küldöttség tagjai többször is találkoztak olyanokkal, akik úgy vélték, hogy ha Varoshát egyoldalúan visszaszolgáltatnák jogos tulajdonosaiknak, az olyan események sorozatát indítaná el, amelyek végül a sziget megosztottságának kérdését is megoldanák. Jóllehet ez nem kapcsolódott közvetlenül a küldetésre szóló megbízáshoz, a küldöttség tagjai rögtön a Talat úrral való találkozó után találkoztak a ciprusi törökök emberi jogi alapítványának elnökével, Emine Erk asszonnyal. Az elnök asszony beszélt az alapítvány szerepéről és tevékenységéről, valamint arról, hogy támogatják az emberi jogi normák tiszteletben tartását Ciprus szigetének egész területén. Az elnök asszony szerint szilárd meggyőződésük, hogy átfogó megoldásra van szükség. Elsősorban a konfliktust követően „eltűntnek” nyilvánított személyek problémájával foglalkoznak, akik holléte a konfliktust követően nem vált ismertté, továbbá a tulajdonjog kérdésével, valamint azzal, hogy építő jellegű párbeszédre ösztönözzenek a két oldal, valamint a ciprusi török közösség és a világ között. Miután a küldöttség elhagyta Nicosiát, egy nagy nyilvános találkozón vett részt, amelyet a Famagusta menekültmozgalom szervezett a zöld vonaltól nem messze, délre található Deryniában, Famagusta közelében. Itt a küldöttség ismét körülbelül háromszáz emberrel találkozott. A találkozó nagyon megindító volt. Mindenki egyenként elmondhatta véleményét, és sokaknak lehetőségük nyílt arra is, hogy tájékoztassák a küldöttséget személyes helyzetükről. Következtetések Teljesen egyértelmű, hogy Cipruson a jelenlegi helyzet tarthatatlan. A Famagusta menekültmozgalom által benyújtott petíció, és számos azt követő, ugyanezt a kérdést támogató közlemény1 azt jelzi a bizottság és az Európai Parlament számára, hogy a ciprusi polgárokban él annak reménye, hogy nem utasítják el őket, és ők sem fogják soha feladni küzdelmüket. A küldetés eredményei e tekintetben kristálytiszták. A polgárok frusztrációja és csalódottsága amiatt, hogy az Európai Unió és az uniós tagság semmi kézzelfoghatót nem tett ügyük előmozdítása érdekében, minden megbeszélés során felszínre került. A küldöttségi tagok úgy tapasztalták, hogy a polgárok és a helyi képviselők mindkét oldalon hajlandók a beszélgetésre. A küldöttség ugyanakkor szembesült azzal, hogy nem lépheti túl megbízása kereteit, és csak Varosha problémájával és a jogos tulajdonosok visszatérésével szabad foglalkoznia. Az bizonyos, hogy Varosha visszakerül jogos tulajdonosaihoz… Egyértelmű, hogy Varoshát vissza kell szolgáltatni törvényes tulajdonosainak és lakóinak… De ahhoz, hogy ez megtörténjen, az ENSZ-nek továbbra is elsősorban, közvetlenül és cselekvőleg kell 1
Például „a Varoha visszaszolgáltatásáért” indított kampányt támogató 10 000 aláírás, amelyet Anastasios Antoniou továbbított a ciprusi fiatal tudósok szervezete részéről, 2007. november 28-i keltezéssel.
DT\710127HU.doc
9/10
PE400.408v05-00
HU
felelősséget vállalnia. Varosha a fejlődés központja és a ciprusi jövő szimbóluma lehet. Az Európai Uniónak, az Unió elnökségének, a Bizottságnak és a Parlamentnek ezért a célért kell dolgoznia. Törökországnak továbbá fel kell ismernie, hogy tagjelölt országként tiszteletben kell tartania az EU alapvető elveit és a közösségi vívmányokat, ezen belül a polgári szabadságjogokat és a tulajdonjogokat. Egyértelmű, hogy a jelen körülmények mellett Varosha folyamatos megszállása és Ciprus északi részén az állandó török katonai jelenlét teljességgel elfogadhatatlan, amire az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott több, egymást követő határozat is rámutat. Az Egyesült Nemzetek aktívabb diplomáciai fellépést vár el az Európai Uniótól, gazdasági erejével támogatva azt. A két-övezetes, két közösséget összefogó szövetségi állam, ahol érvényesül a mozgás szabadsága és tiszteletben tartják a közösségi vívmányokat, még mindig lehetséges. Ez lehetővé tenné Famagusta és Varosha fejlesztését, amit a közvélemény-kutatások szerint a többség is támogat. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy kifutnak az időből. Ez azért történhet meg, mert a sziget mindkét oldalán az emberek lassan elfelejtik, hogyan kell együtt élni és hogyan kell a másik nyelvét beszélni. Nemzedékek nőnek fel, és már sokan meghaltak azok közül, akik még emlékeznek az 1974 előtti Ciprusra. Ezért a helyzet sürgető és válságos. Ajánlások (tervezetek):
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 550(1984) sz. határozatát valamennyi félnek további késedelem nélkül tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania, és – ami a petíció benyújtóinak aggályait illeti – az Európai Unió intézményeinek tevékenyen támogatniuk és ösztönözniük kell egy olyan megoldás kidolgozását, amelynek eredményeként Varoshában megtörténik az ingatlanok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak. Törökországnak vissza kell vonnia megszálló haderejét a Ciprusi Köztársaság területéről, amely uniós terület. Ezt Famagusta elzárt területének a törvényes lakók számára történő visszaszolgáltatásával kell kezdeni, a fenti határozattal összhangban. Az EU szlovén és francia elnökségének támogatást kell nyújtaniuk ahhoz, hogy ezt a kérdést 2008 végéig megoldják, és e tekintetben sürgetik az Európai Parlamentet, hogy teljes mértékben támogassa e célkitűzést. Amennyiben az év végéig nem születnek látható eredmények, a Petíciós Bizottság újból megvizsgálhatja a fennálló helyzetet, és további intézkedéseket vehet fontolóra, úgymint a Famagustával kapcsolatos petíció benyújtói által felvett probléma plenáris ülésen történő megtárgyalásának lehetőségét.
PE400.408v05-00
HU
10/10
DT\710127HU.doc
