K ÁNAÁN
A PÉNZHEGY
Való igaz, hogy a Nukak népcsoportnál bonyolultabb társadalmak is mûködtek már pénz nélkül. Ötszáz évvel ezelôtt Dél-Amerika legösszetettebb társadalmában, az Inka Birodalomban sem volt pénz. Az inkák a fémet esztétikai szempontból becsülték: számukra az arany „a nap verejtéke” volt, az ezüst pedig „a hold könnye”. Az Inka Birodalomban az érték igazi mértékegységét a munka jelentette – épp, ahogy azt késôbb a kommunista társadalomban is szerették volna. Sôt, a kommunizmushoz hasonlóan az inka gazdaság is szigorú központi terveken és kényszermunkán alapult. 1532-ben azonban éppen az okozta a birodalom bukását, hogy egy férfi – akárcsak Kolumbusz Kristóf – értékes, fizetôeszközként használható fém után kezdett kutatni az Újvilágban.* Egy spanyol kormányzó törvénytelen fia, Francisco Pizarro 1502-ben áthajózott az Atlanti-óceánon, hogy szerencsét próbáljon,14 és így egyike lett azoknak az európaiaknak, akik a panamai földszoroson átkelve elsôként jutottak el a Csendes-óceánhoz. 1524-ben vezette elsô expedícióját Peruba, ám a rendkívül zord vidéken nagyon kevés élelmet talált, és a bennszülöttek is igen ellenségesnek bizonyultak. A második felfedezôút során azonban Tumbes lakói már a „nap gyermekei”-ként üdvözölték ôket, és ez a fogadtatás meggyôzte Pizarrót és társait arról, hogy érdemes folytatni az expedíciósorozatot. Pizarro tehát visszatért Spanyolországba, hogy „Peru kormányzója”-ként uralkodói jóváhagyást nyerjen „a kasztíliai birodalom** kiterjesztéséhez”, majd három hajóval, huszonhét lóval, száznyolcvan katonával és a legmodernebb * A konkvisztádorok arany- és ezüstkincsek után kutattak. Kolumbusz is azért alapította elsô települését, La Isabelát Hispaniolában (a mai Dominikai Köztársaságban), hogy megkezdhesse a helyi aranykészletek kitermelését. Azt hitte, ezüstre bukkant, ám a legújabb régészeti feltárások csak annak az ércmintának találták nyomát, amelyet Kolumbusz és csapata Spanyolországból hozott magával. ** Ferdinánd és Izabella 1474-es esküvôjétôl egészen a 18. század végéig Spanyolország technikailag két királyság, Aragónia és Kasztília egyesülése volt.
23
A penz felemelkedese.indd 23
10/7/10 3:57:45 PM
A PÉNZ FELEMELKEDÉSE
európai haditechnikával (puskákkal és mechanikus nyílpuskákkal)15 felfegyverkezve ismét útra kelt. Ez a harmadik perui expedíció 1530. december 27-én indult el Panamából, és alig két év alatt elérte célját: szembeszállhattak Atahuallpával, a nemrég elhunyt inka uralkodó, Huayna Cápac fiával, aki éppen polgárháborúban állt a fivérével. Miután az inka vezetô földhöz csapta Vincente Valverde szerzetes bibliáját, és megtagadta a keresztény hit felvételét, végig kellett néznie, amint a spanyolok a lovaik okozta riadalmat kihasználva (az inkák ugyanis még sosem láttak ilyen állatot) a teljes seregét megsemmisítik. Az óriási túlerôt figyelembe véve igazán meglepô fordulat volt a spanyolok gyôzelme.16 Atahuallpa hamarosan megértette Pizarro valódi célját, és felajánlotta, hogy a szabadsága fejében egyszer arannyal, kétszer pedig ezüsttel tölteti fel azt a termet, ahol fogva tartják. Az elkövetkezô hónapok során az inkák mintegy 13 420 fontnyi 22 karátos aranyat, illetve 26 000 fontnyi tiszta ezüstöt gyûjtöttek össze.17 Pizarro ennek ellenére úgy döntött, hogy kivégezteti a foglyát, és Atahuallpát 1533 augusztusában nyilvánosan megfojtották.18 Cuzco elestével a fosztogatók darabokra szaggatták az Inka Birodalmat, és a spanyol uralom az 1536-os lázadást leszámítva (amelyet az eredetileg csak bábként uralkodó Manco Cápac vezetett) megingathatatlanná vált. Hatalmukat jól szimbolizálta az új fôváros, Lima megépítése is. A birodalom hivatalosan 1572-ben bomlott fel. Pizarro éppoly erôszakosan halt meg, mint ahogyan élt: egyik konkvisztádortársa 1541-ben egy vitát követôen halálra szúrta Limában. Olyan örökséget hagyott azonban a spanyol koronára, amely minden álmát felülmúlta. A konkvisztádorokat mindig is egy indián király, El Dorado legendája lelkesítette, aki a mítosz szerint bizonyos ünnepek alkalmával aranyporral borította be a testét. Márpedig azon a kopár, ködös hegyvidéken, amelyet Pizarro emberei Felsô-Perunak neveztek el, és ahol a magasságokhoz nem szokott szervezet már légszomjjal küzd, a hódítók olyasmit találtak, ami a legendával vetekedik. A 4827 méter magas, rejtélyesen 24
A penz felemelkedese.indd 24
10/7/10 3:57:45 PM
K ÁNAÁN
szabályos Cerro Rico (amelynek már a jelentése is ’gazdag hegy’) a pénzzel kapcsolatos legmerészebb álmokat váltotta valóra, hiszen valódi ezüsthegy volt. Amikor pedig egy Diego Gualpa nevû indián 1545-ben felfedezte a hegy öt ezüsttelérét, a világ gazdaságtörténelme új irányt vett.19 Az inkák számára teljességgel felfoghatatlan volt az európaiak telhetetlen arany- és ezüstszomja. „Még ha az Andok összes hava arannyá változna is, akkor sem lenne nekik elég” – panaszkodott Manco Cápac.20 Nem értették meg, hogy Pizarro és emberei számára az ezüst több volt, mint pusztán csillogó, dekoratív fém. Pénzt lehetett belôle készíteni, olyan elszámolási egységet, amely megôrzi értékét, és ezáltal hordozható hatalommá válik. A spanyolok eleinte még bért is fizettek a közeli falvak lakosainak a bányákban végzett munkájukért. A rendkívül kegyetlen körülmények miatt azonban a 16. század végétôl kényszermunkarendet (la mita) kellett bevezetni, amely szerint a tizenhat felföldi tartományból minden 18 és 50 év közötti férfi évente tizenhét hetet kötelezôen a bányában dolgozott.21 A bányászok halandósága elrettentôen magas volt, részben azért, mert a finomítás során folyamatosan higanygôzt lélegeztek be. Ércamalgámozáskor ugyanis az ezüstércet higannyal vegyítették, majd átmosták, és végül melegítéssel távolították el belôle a higanyt.22 Másrészt a bányaaknák levegôje is nagyon egészségtelen volt (és még ma is az), a bányászoknak pedig rozoga lépcsôkön kellett a kétszáz méter mély aknákba leereszkedniük, majd több órás fejtés után hátukra kötözött zsákokkal ugyanitt küzdötték fel magukat a felszínre. A lezuhanó sziklák is százakat zúztak agyon vagy tettek nyomorékká. Ahogyan azt Domingo de Santo Tomás is mondta, az ezüstláz új városa, Potosí „a pokol kapuja, amelyen emberek tömegei lépnek be minden évben, hogy aztán a spanyolok mohósága a saját »istenük« oltárán áldozza fel ôket.” Rodrigo de Loasia a bányákat „pokoli verem”-ként emlegette, ahol „ha hétfôn húsz indián belép, szombaton a fele megnyomorítva távozik”.23 1638-ban egy 25
A penz felemelkedese.indd 25
10/7/10 3:57:45 PM
A PÉNZ FELEMELKEDÉSE
A Potosí melletti Cerro Rico: a Spanyol Birodalom pénzhegye
26
A penz felemelkedese.indd 26
10/7/10 3:57:45 PM
K ÁNAÁN
Ágoston-rendi szerzetes, Antonio de la Calancha a következôket írta: „A Potosíban nyomott pezo minden egyes érméje tíz indián életébe került, akik a bányák mélyén pusztultak el.” Amint a helyi munkaerô fogyatkozni kezdett, Afrikából hurcoltak be rabszolgákat, akik az „emberi öszvér” szerepét töltötték be. Cerro Rico fojtó levegôjû aknái és alagútjai még ma is pokoli hangulatúak. Potosí, ahol annyi kényszermunkás vesztette életét, végül Spanyolország bôségének kulcsa lett. A „gazdag hegy”-bôl 1556 és 1783 között mintegy 45 000 tonna tiszta ezüstöt termeltek ki, amelyet aztán rudakba és érmékbe öntöttek Casa de Moneda pénzverdéjében, hogy végül hajón Sevillába szállítsák. Ritkás levegôje és zord éghajlata ellenére Potosí a Spanyol Birodalom egyik vezetô városává bôvült, fénykorában 160 000 és 200 000 között váltakozott lakosainak a száma. Mérete akkoriban lekörözte a legtöbb európai nagyvárost. A spanyol nyelvben még ma is él a valer un potosí kifejezés, amely annyit tesz, hogy „felér egy potosíval”, vagyis egy vagyont ér. Úgy tûnik tehát, hogy Pizarro hódítása a spanyol korona számára valóban a Kánaánt hozta el. Hagyományos megközelítésben a pénz a csere közvetítô eszköze, amely azért elônyös, mert kiigazítja a barterügyletek eltéréseit, és elszámolási eszközként lehetôvé teszi az érték mérését és számítását. Értékôrzô funkciójának köszönhetôen a gazdasági tranzakciók nagyobb idôbeli és földrajzi távolságokat is át tudnak hidalni. Ahhoz azonban, hogy mindezen funkciók optimálisan mûködhessenek, a pénznek hozzáférhetônek, elérhetônek, tartósnak, pótolhatónak, hordozhatónak és megbízhatónak kell lennie. Mivel az arany, az ezüst és a bronz többnyire mindegyik feltételnek megfelel, ideális pénznyersanyagnak bizonyult több ezer éven át. A legkorábbi ismert érme Kr. e. 600-ból származik: az epheszoszi Artemisz-templomban (a mai Törökország területén, Izmir mellett) találtak rá a régészek. Ezek az oroszlánfejjel díszített, ovális lídiai érmék arany és ezüst ötvözetébôl, úgyne27
A penz felemelkedese.indd 27
10/7/10 3:57:46 PM
A PÉNZ FELEMELKEDÉSE
vezett elektrumból készültek, megelôzve az egységesített athéni négydrachmás ezüstérmét, amelynek az egyik oldalát Athéné istennô képe, a másikat pedig egy bagoly (a bölcsesség jelképe) díszítette. A rómaiak három különféle fémbôl készítettek érmét: aureust (aranyból), denariust (ezüstbôl) és sestertiust (bronzból), amelyeknek az értéke ebben a sorrendben csökkent, az alapanyag ritkaságának függvényében. Mindegyik érmén az akkor uralkodó császár képe található az egyik oldalon, a hátukat pedig a legendás Romulus és Remus alakja díszítette. Az ókorban természetesen nemcsak a Földközi-tenger térségében használtak pénzérmét, de az bizonyos, hogy itt jelent meg elôször. Kínában például csak Kr. e. 221-ben vezetett be az „elsô császár”, Csin Si Huang-ti egységes bronzérmét. Az érmék minden esetben nemesfémbôl készültek, és a hatalmas uralkodókhoz kapcsolódtak, akik a pénzverést bevételforrásként monopolizálták. A római pénzrendszer magát a Római Birodalmat is túlélte, és az árakat még a frank király, Nagy Károly uralkodása (768–814) idején is ezüstdénárban adták meg. Gondot okozott azonban, hogy 800-ban, Nagy Károly római császárrá koronázásakor NyugatEurópa krónikus ezüsthiányban szenvedett. A Földközi-tenger déli területeit és a közel-keleti térséget uraló Iszlám Birodalom kereskedelmi központjai lényegesen fejlettebbek voltak, és mivel a pénzigényük is számottevôen megnôtt, gyakorlatilag elszívták a nemesfémeket Európa elôl. Nagy Károly idejére a denarius olyan nagy ritkaság lett, hogy 24 ezüstérméért már egy karoling tehenet lehetett kapni. Európa egyes részein borssal és mókusprémmel helyettesítették a pénzt, máshol pedig a pecunia ’pénz’ helyett ’föld’ jelentést kapott. Olyan probléma volt ez, amelyet az európaiak kétféleképpen próbáltak megoldani. Egyik lehetôségként munkát és árut exportáltak, vagyis a rabszolgákat és a faárut Bagdadban ezüstre, Córdobában és Kairóban pedig afrikai aranyra cserélhették. Ugyanakkor erôszakkal is igyekeztek nemesfémhez jutni, és háborút indítottak a muszlim világ ellen. A keresztes hadjáratok 28
A penz felemelkedese.indd 28
10/7/10 3:57:46 PM
