EUROJUST ÉVES JELENTÉS 2010
2
Tartalom Bevezető .................................................................................................................................................. 7 1 Áttekintés ........................................................................................................................................ 9 Konkrét ügyek...................................................................................................................................... 9 Kapcsolatok az EU intézményeivel ...................................................................................................... 9 Kapcsolatok az Európai Unión kívüli harmadik államokkal és szervezetekkel .................................... 9 Adminisztratív kérdések .................................................................................................................... 10 Információs technológia................................................................................................................ 11 Az Eurojust dokumentumokhoz való hozzáférés .......................................................................... 11 2 Tevékenység konkrét büntetőügyekben ....................................................................................... 12 2.1 Bevezetés .................................................................................................................................. 12 2.2 A konkrét ügyek statisztikái ...................................................................................................... 12 2.3 Az Eurojust ügyeiben tapasztalt igazságügyi együttműködési akadályok ................................ 12 2.4 Az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használata............................................ 14 Koordinációs értekezletek ................................................................................................................. 14 Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke .................................................................................................. 15 A 2000. évi jogsegélyegyezmény és a bizonyítékokhoz kapcsolódó kérdések ................................. 16 Európai elfogatóparancsok ............................................................................................................... 17 Biztosítási intézkedést elrendelő határozatok .................................................................................. 20 Vagyonelkobzás és vagyonvisszaszerzés ........................................................................................... 20 Ellenőrzött szállítások........................................................................................................................ 22 2.5 Igazságügyi együttműködés a kiemelt bűncselekmények területén ........................................ 24 Terrorizmus ....................................................................................................................................... 24 Kábítószer‐kereskedelem .................................................................................................................. 26 Emberkereskedelem.......................................................................................................................... 26 Csalás................................................................................................................................................. 27 Korrupció ........................................................................................................................................... 29 Cyber‐bűnözés................................................................................................................................... 30 Pénzmosás......................................................................................................................................... 31 Szervezett bűncselekmények ............................................................................................................ 32 2.6 Közös nyomozócsoportok ......................................................................................................... 35 Az Eurojust és a közös nyomozócsoporti műveletek pénzügyi támogatása ..................................... 35 2.7 Az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyei ............................................................. 36 Harmadik államoktól az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészek .................................................. 37 3 Kapcsolatok az EU partnerekkel .................................................................................................... 39 Európai Igazságügyi Hálózat (EJN)..................................................................................................... 39 Europol .............................................................................................................................................. 39 OLAF .................................................................................................................................................. 40 Frontex .............................................................................................................................................. 41 Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN)...................................................................................... 41 CEPOL ................................................................................................................................................ 41 4 Fejlesztések ................................................................................................................................... 43 A Tanács 2009/426/IB határozatának végrehajtása ......................................................................... 43 Belbiztonsági stratégia (COSI; Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fóruma)............................................ 43 Az Eurojust jövőjével foglalkozó munkacsoport ............................................................................... 44 Bel‐ és igazságügyi együttműködés................................................................................................... 44 5 A Tanács következtetései a 2009. évi jelentésről.......................................................................... 45 Függelék ................................................................................................................................................ 51
3
1. ábra: Az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2002 – 2010 között .............................................. 51 2. ábra: Az ügyek általános kategorizálása........................................................................................ 52 3. ábra: Prioritást képező bűncselekménytípusok az Eurojust ügyek között.................................... 53 4. ábra: Prioritással bíró és egyéb bűncselekménytípusok ............................................................... 54 5. ábra: Az egyes tagállamok által az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2009–2010‐ben........... 55 7. ábra: Koordinációs értekezletek (2009–2010) .............................................................................. 57 8. ábra: Koordinációs értekezletet kezdeményező tagállamok (2009–2010)................................... 58 9. ábra: A más tagállam által kezdeményezett koordinációs értekezleten résztvevő tagállamok (2009–2010) ...................................................................................................................................... 59
4
Megjegyzés az Eurojust Határozatról Eurojust Határozat – A Tanács 2002. február 28‐i határozata az Eurojust létrehozásáról a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából, amelyet utoljára a Tanács 2008. december 16‐i, 2009/426/IB határozata az Eurojust megerősítéséről módosított, ebben a jelentésben „Eurojust Határozatként” kerül említésre. Az Eurojust Határozatnak a Tanács Főtitkársága által készített, kizárólag információs célokat szolgáló, egységes szerkezetbe foglalt változata megtekinthető honlapunkon: www.eurojust.eu.
5
Rövidítések jegyzéke AWF CEPOL CMS COSI EAW EJN EJTN ENCS EPPO Frontex
IWG
JIT MLA OCC OCTA OLAF OSR PKK ROCTA TE‐SAT TFEU THB
analitikus munkafájl (Analytical Work File) Európai Rendőrakadémia (European Police College) elektronikus ügykezelési rendszer (Case Management System) Belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság (Standing committee on operational cooperation on internal security) európai elfogatóparancs (European Arrest Warrant) Európai Igazságügyi Hálózat (European Judicial Network) Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (European Judicial Training Network) Nemzeti Eurojust Koordinációs Rendszer (Eurojust National Coordination System) Európai Ügyészség (European Public Prosecutor’s Office) Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (European Agency for the Management of the Operational Cooperation at the External Borders of the European Union) Az új Eurojust Határozat tagállami végrehajtására létrehozott informális munkacsoport (Informal Working Group on the implementation of the new Eurojust Decision in the Member States) Közös nyomozócsoport (Joint Investigation Team) Jogsegély (Mutual Legal Assistance) Koordinációs ügyelet (On‐Call Coordination) Szervezett Bűnözés Fenyegetettségi Értékelés (Organised Crime Threat Assessment) Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti‐Fraud Office) Szervezeti struktúra felülvizsgálata (Organisational Structure Review) Kurdisztáni Munkáspárt Orosz Szervezett Bűnözés általi Fenyegetettségi Értékelés (Russian Organised Crime Threat Assessment) Jelentés a terrorizmus helyzetéről és trendjeiről (Terrorism Situation and Trend Report) Szerződés az Európai Unió működéséről (Treaty on the Functioning of the European Union) Emberkereskedelem (Trafficking in Human Being)
6
Bevezető Az Eurojust kilencedik éves jelentése 2010. évi tevékenységünket tekinti át. A lisszaboni szerződés értelmében az Eurojust feladata az Európai Unió két vagy több tagállamát érintő, a bűnözés súlyos formái elleni küzdelem segítése. Ez a jelentés ennek az operatív munkának a fő elemeit mutatja be. A tagállamok által az Eurojusthoz beterjesztett ügyek száma a korábbi évekhez hasonlóan tovább nőtt; első alkalommal regisztráltunk elektronikus ügykezelési rendszerünkben 1400‐nál több ügyet. Az Eurojust több mint 140 koordinációs értekezletet is tartott, amelyeken nyomozók és igazságügyi hatóságok képviselői vettek részt, hogy előrelépést érjenek el a határokon átívelő bűnügyekben és megoldásokat találjanak az operatív kérdésekre. Ez a szám ismételten növekedett az előző évhez képest. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ezeknek az értekezleteknek több mint 90%‐a az EU állampolgáraira különösen nagy fenyegetést jelentő bűncselekményekkel foglalkozott, többek között terrorizmussal, kábítószer‐kereskedelemmel, emberkereskedelemmel, csalásokkal, korrupcióval, cyber‐bűnözéssel, pénzmosással és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységekkel. Az Eurojust sem mentesült a globális pénzügyi válság okozta nehézségektől. A tagállamok pénzügyi megszorításai miatt a konkrét ügyek számának és a koordinációnak a növekedését úgy sikerült elérni, hogy a háttérben egyes nemzeti szekciók jelentős létszámhiánnyal küszködtek. Operatív jelentőségére tekintettel, az Eurojust értekezleteket tartott az új Határozat tagállamokban történő végrehajtásáról (amire 2011. június 4‐ig kell sort keríteni). Az alapvető fontosságú tevékenységre várhatóan azok az elemek gyakorolnak majd közvetlen hatást, amelyek megkövetelik a tagállamoktól bizonyos konkrét ügyek információinak megosztását az Eurojusttal, valamint az Eurojust napi 24 órás elérhetőségét a tagállamok gyakorló szakemberei számára biztosított segítségnyújtás terén. Ebben az évben az Eurojustnak a határokon átívelő bűnözés elleni igazságügyi küzdelmében betöltött szerepét egyéb fontos vonatkozásokban is megerősítették. Ebben a küzdelemben a közös nyomozócsoportokra egyre inkább hatékony eszközként tekintenek. 2010‐ben az Eurojustot ismét megbízták a közös nyomozócsoportok értékelésével és a Bizottság finanszírozta támogatásával; egy koordinátor is megkezdte tevékenységét a közös nyomozócsoportok hálózatánál. Az Eurojust politikai szinten igazságügyi szempontjai alapján járult hozzá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 71. cikke alapján létrehozott belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság tanácskozásaihoz. Az Eurojust támogatást biztosított a Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fórumához is. Tevékenységének a lisszaboni szerződés rendelkezései értelmében várható parlamenti értékelése elősegítésének érdekében az Eurojust aktív lépéseket tett szerepének megvilágítására mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek szintjén. Házon belül az Eurojust folytatta hatékonyságának fokozását és az Eurojustra, valamint az Eurojustból létrehozandó Európai Ügyészségre vonatkozó szabályozások jövőbeni rendelkezéseiből esetlegesen következő változások áttekintését. Kidolgozták a szervezeti struktúra felülvizsgálatának végrehajtási programját és előrehaladás történt az új hágai irodahelyiségekről folytatott tárgyalásokon, hogy az Eurojust végre egy épületben végezhesse munkáját.
7
A 2010. évi éves jelentés az előző évi jelentésben bevezetett formátumbeli és tartalmi változtatásokra épít, amelyeket széles körben üdvözöltek. Remélem, hogy hasznos beszámolót nyújt az Eurojustnak a határokon átívelő bűnözés elleni küzdelemben végzett tevékenységéről. ALED WILLIAMS Az Eurojust elnöke 2011. március
8
1
Áttekintés
Konkrét ügyek 2010‐ben a tagállamok 1424 új ügyben kérték az Eurojust segítségét, ami a beterjesztett ügyek vonatkozásában 4%‐os növekedést jelent (2009‐ben 1372 megkeresés történt). Ezeknek az ügyeknek megközelítőleg egyötöde érintett három vagy több országot. Az EU‐nak az állampolgáraira különösen nagy fenyegetést jelentő bűncselekmények elleni küzdelemre fektetett hangsúlyának megfelelően, az Eurojust 2010‐ben a terrorizmusra, a kábítószer‐kereskedelemre, az emberkereskedelemre, a csalásra, a korrupcióra, a cyber‐bűnözésre, a pénzmosásra és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységekre összpontosított. Ezek a bűncselekménytípusok 1015 esetben fordultak elő az Eurojust ügyeiben, ami 4%‐os növekedést jelent a 2009. évi 974‐hez képest. 2010‐ben az Eurojust 141 koordinációs értekezletet tartott; ezen a téren is folytatódott az emelkedő trend, 7%‐kal nőtt az értekezletek száma a 2009. évihez (131) képest. A koordinációs értekezletek körülbelül kétharmada érintett három vagy több országot. A koordinációs értekezletek több mint 90%‐a foglalkozott a fent felsorolt kiemelt bűncselekménytípusokkal. Az Eurojust konkrét ügyeinek további részletezéséhez lásd a 2. fejezetet.
Kapcsolatok az EU intézményeivel Az Eurojust folytatta munkáját operatív és stratégiai partnereivel, így például az EJN‐nel, az Europollal, az OLAF‐fal, a Frontex‐szel, az EJTN‐nel és a CEPOL‐lal. Erről részletes információ a 3. fejezetben található. Az Eurojust 2010 folyamán tovább erősítette kapcsolatait a legfontosabb EU intézményekkel. Júniusban a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosa, Viviane Reding tett látogatást az Eurojustnál, hogy megvitassa annak munkáját és a szervezet jövőjét. Az Európai Parlament egyik képviselője első alkalommal vett részt az elnökségi trió, az Európai Bizottság és a Tanács Főtitkárságának képviselőivel tartott rendszeres értekezleten. Az Eurojust meghívta az EU intézményeit az új Eurojust Határozatnak a tagállamokban történő végrehajtásával foglalkozó informális munkacsoport (IWG) értekezleteire is. Az Eurojust továbbá részt vett az Európai Unió működéséről szóló szerződés (TFEU) 71. cikke alapján 2010‐ben létrehozott belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság (COSI) értekezletein. A COSI‐val kapcsolatos közreműködése révén az Eurojust a megfelelő igazságügyi részvétel erősítését akarja elősegíteni a belbiztonsági kérdésekben. Az Eurojust közreműködött az Európai Unióban a bűnügyi együttműködés fejlesztésén dolgozó fórumokon. Ezek közé tartozott a Bűnügyi Együttműködési Munkacsoport (COPEN), ahol az Eurojust szakértői hozzájárulást nyújtott az olyan vonatkozó jogszabályi fejlesztésekhez, mint amilyen az európai nyomozati parancs (EIO). A Tanács Elnökségének kérésére az Eurojust részt vett a CATS (a korábbi 36. Cikk Bizottsága) értekezletein, hogy biztosítsa a gyakorló szakemberek hozzájárulásának számításba vételét a döntéshozási folyamatban. Az Eurojust részt vett az Általános Ügyek és Értékelés Munkacsoport munkájában is.
Kapcsolatok az Európai Unión kívüli harmadik államokkal és szervezetekkel Az Eurojust 2010‐ben kiszélesítette globális kapcsolatait az igazságügyi együttműködés terén. 2010. február 26‐án sor került az Eurojust és az ENSZ Kábítószer‐ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala
9
(UNODC) közti kölcsönös egyetértési megállapodás aláírására. Az Eurojust Brazíliával, a Zöld‐foki szigetekkel, Indiával és Kazahsztánnal bővítette harmadik államokbeli kontaktpont hálózatát. Az Eurojust több kezdeményezést támogatott a Balkánon, beleértve a Nemzetközi Nyomozó Koordinációs Egységek (ILECU) Létrehozásának EU Projektjét és a Rendőri Együttműködési Egyezmény a Délkelet‐Európai Titkárságért (PCC SEE) kezdeményezést. Folytatódott az operatív együttműködés lehetőségeinek kiterjesztésére irányuló munka. 2010‐ben ismételten megerősítették az Orosz Föderációval, Ukrajnával és Liechtensteinnel kötendő együttműködési megállapodások prioritását. Moszkvában sor került az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldásán dolgozó munkacsoport első értekezletére. Az Ukrajnával kötendő együttműködési megállapodás tárgyalásai újrakezdődtek. Júniusban az Eurojust értesítette a Tanácsot arról a szándékáról, hogy megindítja a Liechtensteinnel kötendő együttműködési megállapodás hivatalos tárgyalásait. Törökország felkerült az együttműködési megállapodásokról folytatandó tárgyalások prioritási listájára. A múltban végzett munka eredményei meghozták hatásukat. Az Eurojust és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (fYROM) közti együttműködési megállapodás 2010. június 23‐án hatályba lépett. Az Eurojust részt vett egy koszovói tényfeltáró misszióban is, abból a célból, hogy megismerje az igazságügyi rendszert, és kapcsolatot létesítsen az Európai Unió Koszovói Jogállamiság Missziójával (EULEX). Az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyeiről és az Eurojusthoz harmadik államoktól delegált összekötő ügyészek szerepéről lásd a 2.7 fejezetrészt.
Adminisztratív kérdések Az Eurojust 2010‐ben első alkalommal készített többéves stratégiai tervet (MASP). A MASP a 2012– 2014‐es időszakra terjed ki és négy stratégiai célt tűz maga elé: az operatív munka javítását, a határokon átívelő bűnözés elleni hatékony igazságügyi cselekvés központjává válást, a kulcsfontosságú partnerekkel való kapcsolat javítását és a munkamódszerek hatékonyságának további fokozását. Az Eurojust költségvetése 2010‐ben 30,2 millió euró volt, a szervezet a költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatának 98%‐át teljesítette. A költségvetés operatív része 14%‐kal nőtt (belső költségvetési átcsoportosítások útján), amely elsődlegesen adatbázisunk továbbfejlesztésének (beleértve egy beszállító lecserélését) és további hardverek vásárlásának köszönhető. Megközelítőleg összesen 6500 tranzakciót (kötelezettségvállalást és kifizetést) dolgoztunk fel 2010 folyamán. Az Eurojust az Európai Számvevőszék ellenőrzésének pozitív eredményét várja. 2010 júliusában az Eurojust ajánlatot kapott új elhelyezésre fogadó államától, Hollandiától. A fogadó állam felajánlotta, hogy 2015 végére egy új épületet építtet az Eurojustnak, és ezt az építkezést finanszírozza. Az Eurojust költséghatékonysági elemzést fog benyújtani a költségvetési hatóságnak 2011‐ben és kikéri annak tanácsát. A szervezeti struktúra felülvizsgálata (OSR) 2009 februárjában indult és 2010 folyamán bontakozott ki. A végrehajtási fázis 2010 második felében kezdődött az irányítási struktúrákkal, a teljesítményjavítással, az Eurojust és adminisztrációja közti együttműködéssel, valamint a képzési és szervezeti kultúrával foglalkozó alprojektekkel.
10
Információs technológia Az Eurojust folytatta elektronikus ügykezelési rendszerének (CMS), mint az operatív ügyek kezelésére szolgáló információs eszköznek a fejlesztését. 2010‐ben bemutatták az elektronikus ügykezelési rendszer új, felhasználóbarátabb változatát. Emellett felállítottak egy csoportot az Eurojust Határozat végrehajtásához szükséges technikai változtatások előkészítésére és kezelésére. Ezek közé tartozott a koordinációs ügyeleti (OCC) rendszer és az összes tagállammal biztonságos kommunikációt kiépítendő EJ27 projekt. Ez utóbbi támogatni fogja mind a nemzeti Eurojust koordinációs rendszer (ENCS) kapcsolódását az elektronikus ügykezelési rendszerhez a tagállamokban, mind a 13. cikk által megkövetelt fokozott információcserét. Az Európai Bizottsággal társfinanszírozott, a szervezett bűnözési elleni európai alap (EPOC) IV. kutatási projektje az információgyűjtésről továbblépett az elemzésre, és elkészítette első ajánlásait az igazságügyi szintű adatcsere normájához. Ezzel párhuzamosan a projekt továbbfejlesztette az elektronikus ügykezelési rendszer egyik leágazását tagállami használatra, mint a nemzeti adatbázisok nemzetközi együttműködési komponensét. Három tagállami partner, Bulgária, Olaszország és Hollandia önként vállalta, hogy teszteli ezt a lehetséges megoldást.
Az Eurojust dokumentumokhoz való hozzáférés 2010‐ben négy, az Eurojust dokumentumaihoz való hozzáférést érintő megkeresés érkezett. Három az Eurojust részvételével zajló nyomozáshoz vagy büntetőeljáráshoz, egy pedig személyzeti ügyhöz kapcsolódott. A személyzeti megkeresést részben elutasítottuk azon az alapon, hogy a „teljes közzététel aláásná a bírósági eljárások és jogi tanácsadás védelmét”. Az egyik megkeresés egy operatív ügyhöz kapcsolódott, két másik megkeresést pedig egyetemi kutatómunkák indítottak el, amelyek az Eurojust által az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke értelmében a joghatósági összeütközésekre vonatkozóan tett javaslatokhoz és a párhuzamos vagy egymással ütköző európai elfogatóparancsokra (EAW) vonatkozó információkhoz történő hozzáférést kérelmezték. Bizonyos mértékű információt szolgáltattunk. Az elutasítások a „bírósági eljárások és jogi tanácsadás védelmére” való hivatkozással történtek, valamint arra, hogy a „közzététel aláásná a közérdek védelmét… az egyének magánéletét és integritását…, a bírósági eljárásokat és jogi tanácsadást…” és „az Eurojust döntéshozatali folyamatát”.
11
2
Tevékenység konkrét büntetőügyekben
2.1 Bevezetés Ez a fejezet a konkrét ügyek számadatait foglalja össze és a Tanácsnak a múlt évi éves jelentésről szóló következtetéseinek megfelelően foglalkozik az igazságügyi együttműködés akadályaival, az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használatával konkrét büntetőügyekben, valamint az igazságügyi instrumentumok értékelésével. Az igazságügyi együttműködés azonosított akadályai értelemszerűen az Eurojust tapasztalatát tükrözik az egyes ügyekben és nem szélesebb alapból indulnak ki. Ez a fejezet egyben a kiemelt bűncselekménytípusokat is vizsgálja az igazságügyi együttműködés és koordináció szemszögéből. Ezeket a kiemelt területeket a Tanácsnak a szervezett bűnözés és terrorizmus fenyegetésértékeléséről szóló következtetéseire figyelemmel fogadták el, amelyekhez az Eurojust is hozzájárult. A prioritásként meghatározott bűncselekménytípusok a terrorizmus, a kábítószer‐kereskedelem, az emberkereskedelem, a csalás, a korrupció, a cyber‐bűnözés, a pénzmosás és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységek voltak.
2.2 A konkrét ügyek statisztikái A tagállamok 2010‐ben 1424 regisztrált új ügyben kérték az Eurojust segítségét. Az ügyek számának növekedéséről és az azokban érintett országokról részletes adatokat a függelék 1., 5. és 6. ábrái tartalmaznak. A függelék 2.‐4. ábráin látható statisztika a Tanács által az Eurojust tevékenységére nézve meghatározott célkitűzésekkel és prioritásokkal összhangban tartalmaz adatokat. Az Eurojust elé terjesztett ügyek több mint 90%‐ának tárgya olyan típusú bűncselekmény volt, amelyekre nézve az Europol is hatáskörrel bír (lásd: Eurojust Határozat 4. cikk (1) bek.). A többi ügyben más bűncselekménytípusoknál az Eurojust hatáskörét valamely tagállam illetékes hatóságának kifejezett kérése alapozta meg (lásd: Eurojust Határozat 4. cikk (2) bek.). A koordinációs értekezletek száma 7%‐kal nőtt 2009‐hez viszonyítva, 131‐ről 141‐re. Az értekezletek közül 14‐re operatív okokból az Eurojuston kívül került sor. A koordinációs értekezletek 63%‐a érintett három vagy több országot. 2010‐ben a koordinációs értekezletek 92%‐a (a 141‐ből 130) foglalkozott kiemelt bűncselekményekkel, a többire pedig olyan súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban került sor, amelyek nem tartoztak a kiemelt bűncselekménytípusok közé (mint az emberölés). A függelék 6., 7. és 8. ábrája részletes statisztikát tartalmaz a 2010‐ben tartott koordinációs értekezletekről.
2.3 Az Eurojust ügyeiben tapasztalt igazságügyi együttműködési akadályok Az Európa Tanács kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20‐i egyezménye (1959. évi jogsegélyegyezmény), az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29‐i egyezmény (2000. évi jogsegélyegyezmény) és az európai elfogatóparancsról szóló, 2002. június 13‐i kerethatározat (EAW Kerethatározat) továbbra is az Eurojust igazságügyi együttműködési munkája során leggyakrabban alkalmazott jogi instrumentumai voltak. A jogi problémák felmerülésekor az Eurojust tanáccsal segítette az európai és nemzeti jogi előírások közti interakciót, és hogy miként lehet a jogi nehézségeket leküzdeni. Az Eurojust 2010‐es ügyei azt mutatják, hogy az igazságügyi együttműködés gyakorlati és jogi akadályai az Európai Unióban gyakran összefonódnak. A gyakorlati akadályok közé tartozik az
12
igazságügyi együttműködési megkeresések időszerű végrehajtásához szükséges nemzeti erőforrások hiánya. Ezt nemcsak a tapasztalt késedelmek támasztották alá, de a gyenge minőségű fordításból vagy a megkeresések hiányos információiból eredő nehézségek is. Egyes esetekben a megfelelő felszerelés hiánya gátolta a megkeresések fizikai végrehajtását, például ellenőrzött szállítások nyomon követésénél, videokonferenciáknál vagy lehallgatásoknál. Ezekhez az erőforrás‐problémákhoz olyan további nehézségek kapcsolódnak, amelyek a képzési hiányosságokkal vagy bizalomhiánnyal állhatnak összefüggésben. Egyes ügyekben a végrehajtó hatóságok további kiterjedt információkat kértek különféle kérdésekben, így például a nyomozás alatt álló személlyel kapcsolatos minden előzetes igazságügyi döntéssel, a jogorvoslatokkal, a jogorvoslatok elbírálásával, különös jogszabályi rendelkezésekkel, adott személy életstílusával, stb. kapcsolatosan. Ezek a kérések is hozzájárultak a jelentős késedelmekhez. A bizalom és a képzés hiánya húzódhat meg olyan kézzelfogható technikai nehézségek mögött is, amelyek gátolják az igazságügyi együttműködési megkeresések gyors elintézését. Ezeket a problémákat észleljük európai elfogatóparancsokkal kapcsolatos ügyekben is. Az Eurojust gyakran tudott segíteni a hagyományos jogsegélykérelmek teljesítéséhez kapcsolódó késedelmek csökkentésében azáltal, hogy megkönnyítette az információcserét, azonnali segítséget nyújtott a tagállamok hatóságainak, ezáltal segítve az állampolgárok védelmét. Erre egyszerű illusztrációként szolgál a következő eset: az Eurojust sürgős megkeresést kapott egy súlyos szexuális bűncselekmény elkövetőjének tárgyalása során. Az Eurojust 48 órán belül képes volt gondoskodni arról, hogy az egyik tagállam bírósága teljes képet kapjon a vádlott jelentette fenyegetésről egy másik bíróság igazságügyi aktáinak információi alapján, beleértve a bűncselekmény jogszabályi szabályozására vonatkozó változások elemzését is. További technikai problémákkal találkoztunk a jogsegélykérelmek végrehajtásánál az egyes kifejezések eltérő gyakorlati használata miatt. Például a „biztosítási intézkedést”, a „lefoglalást” vagy az „elkobzást” kérő megkeresések végrehajtása nehézségekbe ütközhetett. Az Eurojust ezen a téren kulcsszerepet játszott az érintett hatóságok igényeinek tisztázásában és gyakorlati megoldások ajánlásában. A biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatok problematikus végrehajtása rávilágít egy másik olyan területre, ahol jogi nehézségekbe ütköztünk. A nemzeti hatóságok időnként vonakodnak az európai szintű együttműködés nyújtotta instrumentumok használatától, esetenként azért, mert első pillantásra úgy tűnt, hogy az instrumentumok nem felelnek meg a gyakorló szakemberek igényeinek. Például a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22‐i 2003/577/IB kerethatározat (kerethatározat a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedéseket elrendelő határozatairól) formanyomtatványát keveset használták, még akkor is, amikor a jogi instrumentumot átültették a nemzeti jogalkotásba. A biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatok további vizsgálata a 2.4 fejezetrészben található. Az Eurojust konkrét ügyeiben kapcsolódó jogi akadályként azonosították az európai jogalkotás hiányzó vagy elégtelen végrehajtását. Például egyes tagországokban az igazságügyi hatóságoknak nehézségekbe ütközik a közös nyomozócsoportok felállítása adott ügyekben, amiatt, hogy az EU jogalkotást nem megfelelően ültették át a nemzeti jogba. Jogi akadályok merülhetnek fel alkalmanként a bizonyítékok elfogadhatóságáról szóló eltérő szabályozások miatt. Példákat találhatunk a lehallgatásokra, a tanúkihallgatásokra, a tanúvédelem lehetséges formáira és a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatos előírásokra vonatkozó jogszabályokban. A tanúkihallgatás menetére vonatkozó különböző eljárások gyakorlati problémákat
13
okoztak. Például az egyik tagállamban a védelem előzetes értesítése nélkül tett tanúvallomás nem biztos, hogy elfogadható bizonyítékként egy másikban. Az egyes eljárási különbségek is problémákat okoznak, így például a jogsegélykérelmek különböző továbbítási módjai, amelyek közé tartozik az igazságügyi hatóságok közti közvetlen megkeresés, az Interpol, a Schengeni Információs Rendszer (SIS), az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat (EJN). Ez a helyzet bizonytalanságot idézhet elő a gyakorló szakemberek között abban a tekintetben, hogy melyik a megfelelő csatorna. Időnként a bűncselekmények vagy a nyomozati módszerek meghatározásában mutatkozó különbségekből is fakadhatnak problémák. Erre a 2.5 fejezetrészben a Pénzmosás cím alatt mutatunk be egy példát. A fent jelzett általános nehézségek közül számos enyhíthető lenne, ha a korai szakaszban támaszkodnának az Eurojust gyakorlati tapasztalataira és pontos képet adnának az ügyről a szervezetnek. Az Eurojustot gyakran keresik meg különböző problémákkal, de egy adott ügy többi aspektusára, amelyekhez szintén értékesen járulhatna hozzá, nem minden esetben hívják fel a figyelmét. Az Eurojust Határozatban foglalt tájékoztatási kötelezettségek teljes körű végrehajtása ebben a vonatkozásban segítséget nyújthat. Röviden összefoglalva, a határokon átívelő nyomozásokra és büntetőeljárásokra bonyolultként és erőforrásigényesként tekintenek. Létfontosságú, hogy a nemzeti igazságügyi hatóságok jobban tudatában legyenek általában a nemzetközi igazságügyi együttműködés jelentőségének, és különösen az Eurojust szerepének. Az általános meglátás az, hogy az Eurojust részvétele a korai szakasztól, vagyis a rendőri együttműködés kezdetétől fogva, döntő fontosságú annak biztosításában, hogy a nyomozás erőforrásainak befektetése igazságügyi eredményekre vezet.
2.4 Az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használata Koordinációs értekezletek A koordinációs értekezletek változatlanul nagyon hasznos eszközként szolgálnak a tagállamok ügyészeinek, vizsgálóbíráinak és nyomozóinak a határokon átívelő ügyekben, az egymással összefüggő nyomozásokban az információcserének és a közös akciók megtervezésének leggyakoribb közvetítő eszközei. Az értekezletek lehetőséget adnak az illetékes nemzeti hatóságoknak és az Eurojust nemzeti tagoknak (beleértve az utóbbiak olyan EU partnereit, mint az Europol és az OLAF képviselői), hogy a tagállamok közös stratégiát dolgozzanak ki, megtervezzék és koordinálják az egyidejű nyomozati cselekményeket és intézkedéseket (pl. letartóztatások, házkutatások, lefoglalások). A koordinációs értekezletek „információszimmetriát” nyújtanak annyiban, hogy lehetővé teszik a résztvevő országoknak, hogy meghatározzák azt a közös, minden partner számára megfelelő formátumot, amelyre az információcsere során szükség van. Szintén egyeztetni lehet az értekezleteken az információ továbbításának megfelelő csatornáit és időzítését, valamint az érintett hatóságok lehetőséget kapnak a személyes találkozásra és a hatékony munkakapcsolatok kiépítésére. Két egyszerű lépéssel javítható a koordinációs értekezletek alkalmazása. Az első annak biztosítása, hogy a koordinációs értekezleten elért megállapodásokat minden fél időszerűen hajtsa végre. A második a koordinációs értekezleteket megelőző információcsere és a jogi akadályokról folytatott egyeztetés, amely hozzáadott értéket biztosíthat a megbeszélésekhez. Így fokozott figyelmet lehetne
14
szentelni az értekezleteken a bűnügyi jogsegélykérelmek végrehajtásához szükséges konkrét akcióknak (például az ellenőrzött szállításoknak, az egyidejű házkutatásoknak, stb.).
Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke gondoskodik arról, hogy a nemzeti tagok és a Kollégium kérhetik a tagállamok illetékes hatóságait konkrét ügyekben bizonyos intézkedések megtételére. Ezek az ajánlások értékes eszközök az Európai Uniót érintő, határokon átívelő ügyekkel kapcsolatos igazságügyi együttműködés javításában, tulajdonképpen az Eurojust nemzeti tagjai és hatóságaik közötti, operatív konkrét ügyekre vonatkozó folyamatos párbeszédet fejezik ki. Időnként ez a párbeszéd hivatalos információcsere formájában valósul meg (például döntések vagy a nemzeti tagoknak igazságügyi hatóságaikhoz intézett hivatalos megkeresései), de az ügyek többségében ez informálisan zajlik. A hivatalos megkeresések használata gyakran bizonyos tagállambeli eljárási gyakorlatokat tükröz, mint amilyen az ügyészi határozatok hivatalos iktatásának szükséglete. A 6. cikk alapján 2010 folyamán 29 hivatalos ajánlás kibocsátására került sor. Például több megkeresést bocsátottak ki a 6. cikk (1) bekezdés (i) pontja szerint (konkrét cselekmények tekintetében rendeljenek el nyomozást vagy büntetőeljárást): az Eurojust értékes hozzájárulást tudott nyújtani azzal, hogy felhívta az egyik érintett tagállam illetékes hatóságait, hogy vegyék fontolóra a nyomozást és a büntetőeljárást annak ellenére, hogy az ügy eredetileg egy másik tagállamban indult. A portugál nemzeti szekció például arra kérte hatóságait, hogy vegyék fontolóra egy nyomozás megindítását, amely belga cyber‐bűnözési és pénzmosási ügynek indult, és ami végül nyolc tagállamot és két harmadik országot érintett. Egy másik esetben az Eurojust egy joghatósághoz tartozó több különböző ügyészséget figyelmeztetett arra, hogy szükség van a fellépésükre. Egy ausztriai befektetési csalás utáni nyomozás hét tagállamot és két harmadik országot érintett; itt hat különböző olasz város igazságügyi hatóságait kérték arra, hogy azonosítsák a csalási tevékenységek sértettjeit, és hogy mozdítsák elő az ügyet a hivatalos panaszok összegyűjtésével és banki információk nyújtásával. További példák találhatók a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (ii) alpontja alapján (arról, hogy az illetékes hatóságok fogadják el azt, hogy egyikük kedvezőbb helyzetben lehet az adott cselekményekkel kapcsolatban a nyomozás vagy a büntetőeljárás megindítása terén): a portugál és a spanyol nemzeti hatóságok kaptak megkeresést, hogy fogadják el a portugál hatóságok kedvezőbb helyzetét egy, portugál állampolgárok által elkövetett, emberrablást, gyilkossági kísérletet, gyújtogatást és okirathamisítást magába foglaló ügy nyomozásának és ügyészi eljárásának lefolytatására. Egy másik ügyben az Eurojust megállapodást segített elő a spanyol, a holland és az Egyesült Királyságbeli hatóságok között egy kábítószer‐kereskedelmi ügyben arra nézve, hogy melyikük lesz kedvezőbb helyzetben az ügyészi eljárás lefolytatására. Az illetékes nemzeti hatóságok mindegyik ügyben követték az Eurojust ajánlásait. A nemzeti szekciók megkereséssel éltek a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (iii) alpontja alapján (az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai koordináljanak): egy lehallgatási ügyben az Eurojust biztosította a megkereső tagállammal való koordináció biztosításához létfontosságú spanyol nemzeti parancs végrehajtását. A nemzeti szekciók megkereséssel éltek a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (v) alpontja alapján (a nemzeti tagnak bocsássák rendelkezésére a feladatainak ellátásához szükséges információt): az Eurojust gyakran tud gyorsan és hatékonyan olyan egyszerű információkat nyújtani, amelyek alapvető fontosságúak a határokon átívelő bűncselekmények megfelelő kinyomozásához. E rendelkezés alapján az Eurojust gyorsan azonosította a végrehajtó joghatóság területén az eljáró ügyészséget vagy bíróságot, ami igen jelentős lépés, mivel a hatóságokat azonnali cselekvésre kérték fel, a telefonlehallgatások és a házkutatások segítségével bizonyítékokat nyertek.
15
2010 folyamán az Eurojust Kollégiuma egy hivatalos megkereséssel élt az Eurojust Határozat 7. cikke alapján. A 7. cikk lehetőséget nyújt az Eurojustnak arra, hogy testületként járjon el. A 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján a Kollégium biztosíthatja, hogy az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai az egész Európai Unióban tájékoztassák egymást a számukra releváns nyomozásokról és büntetőeljárásokról. A Kollégium ezzel a hatáskörrel a 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján egy alkalommal élt 2010‐ben. A belga hatóságok sorozatos emberölések és szexuális bűncselekmények ügyében nyomoztak, amelyek Belgiumban történtek az 1990‐es évektől kezdődően, és amelyeket feltehetően egy iskolai tanár követett el. A gyanúsított, mikor letartóztatták egy fiatal pár megöléséért, bevallotta egy lány évekkel korábbi megölését is. Elképzelhetővé vált, hogy a gyanúsított volt a felelős több fiatal lány különböző joghatóságok területén történő eltűnéséért. A 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján a Kollégium úgy döntött, hogy ebben az ügyben „biztosítja, hogy az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező" hatóságai tájékoztassák egymást az Eurojust tudomására hozott olyan nyomozásokról és büntetőeljárásokról, amelyeknek uniós szintű következményei vannak, vagy amelyek a közvetlenül érintetteken túl más tagállamokat is érinthetnek”. A reakció az volt, hogy a belga hatóságok felmérték a szexuális kizsákmányoláshoz kapcsolódóan eltűnt személyek adatbázisa létrehozásának lehetőségét.
A 2000. évi jogsegélyegyezmény és a bizonyítékokhoz kapcsolódó kérdések A nemzeti szekciók pozitívan számoltak be a 2000. évi jogsegélyegyezmény használatáról. Az igazságügyi együttműködés megfelelő és szilárd keretének tekintik, általában véve egyetlen nagyobb jogi akadályba sem ütköztek alkalmazása során. Mindamellett egyfajta nehézség megmaradt, mégpedig a rendelkezésre álló instrumentumok sokfélesége. A gyakorló szakembereknek választaniuk kellett a 2000. évi jogsegélyegyezmény, az 1985. június 14‐i schengeni megállapodásról szóló végrehajtási egyezmény vonatkozó cikkei (a schengeni acquis), és az 1959. évi jogsegélyegyezmény és kapcsolódó jegyzőkönyvei között. Használatát illetően az is bizonytalanságot okozott, hogy a 2000. évi jogsegélyegyezményt az 1959. évi jogsegélyegyezmény kiegészítőjének nevezték. Ezen túlmenően nem minden tagállam ratifikálta vagy hajtotta végre teljes körűen a 2000. évi jogsegélyegyezményt, ami problémákat okozhat a közös nyomozócsoportok felállítása terén vagy a videokonferencia lehetőségek hiányánál. Az Eurojust azon munkálkodott, hogy gyakorlati megoldásokat keressen ezekre a felmerülő nehézségekre. Az egyik visszatérő kérdés volt a megkereső állam bizonyítékokkal szemben felállított követelményeinek és a végrehajtó állam eljárásainak egyensúlyba hozása és ennek nehézsége, a 2000. évi jogsegélyegyezmény 4. cikkének rendelkezései ellenére, amely szerint a megkeresett állam a megkereső állam által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint, illetve technikai módszert alkalmazva jár el. Például, a bizonyítékoknak a védelemmel való megismertetésére vonatkozó szigorú szabályai gátolhatják a jogsegélykérelmek végrehajtását. A nemzeti rendszerek illetékessége és hatáskörei közti különbségek (például a rendőrség, a nyomozási bírók és az ügyészek eltérő szerepei) is bizonytalanságot teremtettek a tagállamok gyakorló szakemberei között azt illetően, hogy melyik résztvevő kerüljön bevonásra. Az Eurojust fontos szerepet játszott a bizonyítékgyűjtésben, tisztázva a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket és követelményeket, megkönnyítve az illetékes hatóságok közti információcserét, átfogalmazva a megkereséseket és kiegészítő információt szolgáltatva. Egyes sürgős ügyekben az Eurojust beavatkozása annyira megkönnyítette a nemzeti hatóságok közti kapcsolatot, hogy a hivatalos jogsegélykérelem feleslegessé válhatott. A bűnügyekben általában keresett információk tagállamonkénti eltérő centralizálása szintén az Eurojust megkeresését eredményezte. A banki információk megszerzése jól példázza ezt. Egyes tagállamokban (például Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Portugáliában, Romániában) központi bankszámla adatbázist hoztak létre, ami megkönnyíti a banki információkra vonatkozó jogsegélykérelmek végrehajtását. Más államoknak nincs ilyen centralizált rendszere, és
16
egy számlatulajdonos nevének meghatározásához időrabló vizsgálatok lehetnek szükségesek. Hasonló nehézségek adódtak az ingatlantulajdonokkal kapcsolatos információk terén ott, ahol a földhivatali információk nincsenek központosítva. A bizonyítékgyűjtéssel szemben viszonylag kevés problémát jelentettek a bizonyítékok elfogadhatósága kapcsán; e pozitív eredményhez az Eurojust is hozzájárult. Különösen megkönnyítette a bizonyítékok elfogadhatóságát azáltal, hogy előzetesen segített tisztázni a vonatkozó jogi követelményeket, illetve gyakorlati megoldásokat javasolt és mozdított elő. Mindezek mellett a 2000. évi jogsegélyegyezménynek voltak nehézséget jelentő aspektusai is. A 8. cikk (1) bekezdése a lopott tárgyak visszaadásáról problémákat okozhatott, mikor SIS riasztásokkal együtt használták. Például egy jóhiszeműen megvásárolt, lopott gépkocsi SIS riasztás tárgyává válhatott. A SIS riasztások visszavonásának eljárásával érdemes lenne foglalkozni. Másfajta operatív nehézségre derült fény a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikk (2) bekezdése alapján a távközlés lehallgatások engedélyezése kapcsán. Ez az előírás vonatkozik azokra az ügyekre, ahol az egyik tagállam hatóságai távközlés lehallgatásokra lehetnek képesek egy másik tagállam területén, anélkül, hogy szükség lenne az utóbbi technikai segítségére a lehallgatás végrehajtásához. Ebben az esetben a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikke (2) bekezdése megköveteli a lehallgató tagállamtól, hogy értesítse a másik tagállamot a lehallgatás előtt, amikor kiderül a lehallgatás elrendelésekor, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik vagy más esetekben azután, hogy tudomására jut, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik. Ugyanakkor a lehallgatások többségét automatikusan rögzítik, majd az illetékes hatóság egy későbbi időpontban elemzi ezeket. A 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikk (4) bekezdése (ami lehetővé teszi az értesített tagállamnak az értesítés jóváhagyását, elutasítását vagy az arra való egyéb reagálását) viszont nem terjed ki arra a helyzetre, amikor automatikus felvétel és későbbi elemzés történik. Ebben az összefüggésben az Eurojust számos kérdést felvetett, többek között azt, hogy szükséges‐e értesíteni egy másik tagállamot a befejezett, határokon átívelő lehallgatásról, és hogy lehetséges‐e jóváhagyni ilyen lehallgatásokat visszamenőleg. 20 tagállamtól érkeztek válaszok. Az eredmény azt mutatta, hogy a tagállamok véleménye, jogalkotása és gyakorlata az együttműködésnek ezen a területén jelentősen eltér, és hogy ez a kérdés EU‐szintű tisztázást igényelhet. Mivel a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikke már nincs összhangban a bevett gyakorlattal, ahol a legtöbb lehallgatás automatikusan történik, és csak később kerül elemzésre, problémák merülhetnek fel a lehallgatás eredményének elfogadhatósága kapcsán. Két lehetséges megoldás vehető fontolóra: (1) az egyik tagállami felhatalmazás elegendő alapnak tekinthető a másik tagállamban végrehajtott lehallgatáshoz, amikor technikai segítségre nincs szükség; vagy (2) ezzel ellentétben a lehallgató tagállamnak engedélyt kellene kérnie a lehallgatás eredményének felhasználására, amikor a lehallgatást egy másik tagállam területén hajtották végre technikai segítség igénylése nélkül.
Európai elfogatóparancsok 2010‐ben összesen 280 ügyet regisztráltak az Eurojustnál az európai elfogatóparancsok végrehajtása kapcsán, ami az összes ügy közel 20%‐át teszi ki. Konkuráló EAW megkereséseket érintő ügyek (16. cikk (2) bekezdés, EAW Kerethatározat) Az EAW Kerethatározat 16. cikk (2) bekezdése szerint a végrehajtó igazságügyi hatóság kérheti az Eurojust segítségét, amikor arról dönt, hogy az ugyanazon személy ellen két vagy több tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancsok közül melyiket hajtsák végre. 2010‐ben számos ügyet regisztráltak, ahol az Eurojust egymással ütköző európai elfogatóparancsokkal foglalkozott és nyújtott tanácsot. Az Eurojust fontos gyakorlati szerepet játszott az európai elfogatóparancsok végrehajtásának megkönnyítésében is, a résztvevő igazságügyi hatóságok közötti, időszerű kommunikáció előmozdításával.
17
Ügyleírások: Egy belga ügyész két német állampolgárral szemben Ausztriában és Németországban kibocsátott európai elfogatóparancsokat kapott, akikkel kapcsolatban a belga bíróságok elrendelték az átadási letartóztatást. Az európai elfogatóparancsokat párhuzamosan bocsátották ki marihuána‐kereskedelem miatti osztrák és német ügyészi szervek. Az EAW‐ról hozott, 2003. december 19‐i belga végrehajtási törvény 29. cikk 1. §‐a kijelenti, hogy „amikor több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot ugyanazon személy ellen, az ügyész erről értesíti a szövetségi ügyészt és az ügyet a tanácsi kamara elé viszi annak érdekében, hogy eldöntsék, melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra.” A szövetségi ügyész az Eurojust segítségét kérte a kérdés megoldásában, különös tekintettel a bíróság által megszabott időkorlátokra. Az Eurojustnál a belga szekció megvitatta a kérdést az osztrák és a német kollégákkal. 72 órán belül megszületett a megállapodás, ami pedig a német EAW‐nak adott prioritást, tekintettel az elkövetők nemzetiségére és a bűncselekmények sajátos körülményeire. Az ajánlásokat eljuttatták az Eurojusttól a szövetségi ügyésznek, a bíróság követte ezeket, és 2010 májusában mindkét gyanúsítottat átadták a német hatóságoknak. Egy másik ügyben a spanyol bíróság az Eurojust véleményét kérte egy észt állampolgárt illetően, akinek átadását mind Észtország, mind Olaszország kérelmezte. Az Eurojust spanyol szekciója konzultált kollégáival és az a vélemény került kibocsátásra, hogy a vádlottat Észtországnak kellene átadni, tekintettel a spanyol nemzeti törvénykezés és az EAW Kerethatározat 16. cikk (2) bekezdése vonatkozó előírásaira. A számításba vett tényezők többek között a következők voltak: a bűncselekmények, amelyek miatt Észtország az alany átadását kérte (emberölés és fegyveres rablás) súlyosabbak voltak, mint amelyek miatt Olaszország folyamodott (fegyveres rablás, bűnszövetkezetben való részvétel és illegális fegyvertartás); az észt európai elfogatóparancsot az olaszt megelőzően bocsátották ki (2006‐ban, illetve 2007‐ben); habár mindkét európai elfogatóparancsot vádemelés céljából bocsátották ki, az eljárás nyomozati szakasza Észtország esetében már 2006‐ban, Olaszország esetében viszont 2007‐ben zárult le; és a cselekményeket, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, Észtország esetében 2001‐ben követték el, Olaszország esetében pedig 2004‐ ben.
Határidő túllépéseket érintő ügyek (EAW Kerethatározat 17. cikk (7) bekezdés) Amikor egy tagállam kivételes körülmények miatt nem tudja betartani az EAW Kerethatározat 17. cikke megszabta határidőt, értesítenie kell az Eurojustot, megjelölve a késés okát. 2010‐ben 85 határidő túllépést jelentettek az Eurojustnak. Az ügyek közül hármat regisztráltak az Eurojustnál, mivel ezek az érintett nemzeti szekciók részéről további tevékenységet igényeltek, míg a többit információs céllal továbbították. A jelentési gyakorlatban aránytalanságok lehetnek, mivel a 85 túllépésből 70‐et Írország jelentett. A többi ügyet az Eurojust elé 8 tagállam (Csehország, Svédország, Málta, Lettország, Franciaország, Spanyolország, Belgium és Szlovákia) terjesztette be, ami vagy arra utal, hogy 18 tagállamnál nem volt európai elfogatóparancsot érintő határidő túllépés vagy arra, hogy ezeket nem jelentették az Eurojustnak. Az EAW késedelmes végrehajtásának fő okai a kiegészítő információkérések (például a tények jogi meghatározásának tisztázása vagy az eredeti dokumentumok elismervényeinek hiánya) és a fellebbviteli tárgyalások jellege voltak.
Az európai elfogatóparancsok gyakorlati végrehajtása során felmerült problémák Összességében az EAW eljárások jól működnek és a helyzet javult, mivel az illetékes nemzeti hatóságok tapasztalatra tettek szert használatuk során. Viszont számos gyakorlati probléma továbbra is felbukkan az Eurojust konkrét ügyeiben, különösen az alábbi nehézségeket azonosították:
18
‐
Hiányzó vagy nem egyértelmű információ: több ügyben a bűncselekmények leírása elégtelen volt vagy nem elég egyértelmű, az eredeti dokumentumokhoz nehéz volt hozzájutni, a büntetés és a bűncselekmény közti kapcsolat bizonytalan volt, hiányzott a speciális jogi követelmények megértése és nem szolgáltattak az átadni kért személy fogva tartásának időtartamával kapcsolatos információt.
‐
Kiegészítő információk kérése: időnként az európai elfogatóparancsok elutasítása összekapcsolódott további információk kérésével olyan helyzetekben, ahol az ilyen információ szükségessége nem volt nyilvánvaló. Egyes ügyekben ezt a kibocsátó állam értelmezhette a kibocsátó hatóság döntésében rejlő bizalomhiányként vagy az Alapjogi Charta 49. cikk (3) bekezdése alapján az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó eltérő szemléletként. A nehézségek továbbra is fennállnak a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása terén.
‐
Fordítási problémák: az európai elfogatóparancsok gyenge minőségű és pontatlan fordításai alapvető problémákat okoztak a megértésüknél. Az Eurojustnak időnként sikerült leküzdenie ezeket a nehézségeket, gyakorló szakemberei tapasztalatainak és nyelvi ismereteinek köszönhetően. A „vádlott” és a „gyanúsított” szavak közti választás messzemenő következményekkel járhatott egy EAW végrehajtásában.
‐
A vádlott távollétében hozott ítéletek: sajátos probléma merült fel a vádlottak távollétében hozott ítéletek kapcsán. Az ilyen ügyekben az átadás esetében a megismételt tárgyalás garantálása felvetette azt a kérdést, hogy az európai elfogatóparancsot vádemelés vagy az ítélet végrehajtása céljából adták‐e ki. Ez a pont az európai elfogatóparancsban feltüntetendő eltérő információ miatt volt gyakorlati jelentőségű, ami attól függött, hogy vádemelés vagy ítélet végrehajtása miatt bocsátották‐e ki. A helyzet javulhat, amint a tagállamok végrehajtják a 2009. február 26‐i 2009/299/IB kerethatározatot, amely többek között módosítja az EAW Kerethatározatot is, új előírást iktatva be a vádlott távollétében hozott ítéletekről.
‐
A jogrendszerek közti különbségek: a common law és a kontinentális jogrendszerek közti különbségek továbbra is megmaradtak. Ezekben az ügyekben az Eurojust fontos szerepet játszott a nemzeti hatóságok segítésében, a kölcsönös megértés javításában és gyakorlati megoldások nyújtásában. Az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának és különösen a C‐105/03. számú Pupino‐ ügy elvének átvétele, amely azt a kötelezettséget rója a nemzeti jogalkotás értelmezésére, hogy annak a kerethatározatok célját kell megvalósítania, segíthet a megmaradt nehézségek megoldásában.
‐
Arányosság: egy EAW kibocsátása aránytalannak tekinthető olyan tényezők fényében, mint a bűncselekmény viszonylag csekélyebb volta, a vádlott várható büntetési tétele elítélés esetén, az EAW eljárása alatt fogva tartásban esetleg eltölthető idő, és az EAW eljárás magas költsége. Ezeknek a tényezőknek mindegyike okozhatja a megkeresés végrehajtásától való vonakodást.
‐
A specialitás szabálya: az EAW Kerethatározat átadás előtt elkövetett egyéb bűncselekmények büntetőeljárásáról szóló 27. cikkének tagállamonkénti eltérő alkalmazása még mindig gyakorlati nehézségeket okozott.
‐
A saját állampolgárok visszaszállítása, hogy letöltsék büntetésüket az átadási tárgyalás után: az ezen a területen jelentkező nehézségek egyes eljárásokban késedelmet okoztak. Az ilyen típusú EAW végrehajtása könnyebbé válna, ha a kibocsátó hatóságok kezdettől fogva világosan közölnék az EAW formanyomtatványán, hogy megadott feltételek mellett hozzájárulnak‐e a keresett személy visszaszállításához a végrehajtó országba.
‐
A gyanúsított átadásának gyakorlati megszervezése: számos ügyben az átadás időpontjáról való megállapodást nem tartották tiszteletben, ami gyakorlati nehézségeket okozott.
Amikor az átadásról szóló végső határozat megkönnyítése érdekében az információ sürgős megszerzése létfontosságú volt, az Eurojust kulcsszerepet játszott az érintett nemzeti hatóságok közti kommunikáció felgyorsításában és a végrehajtó igazságügyi hatóságok követelményeinek
19
tisztázásában. Az Eurojust másfajta segítséget is nyújtott, például a kibocsátás előtt az EAW megszövegezéséhez, továbbá aktívan ösztönözte a gyakorló szakembereket az olyan meglévő EAW eszközök használatára, mint az EAW kibocsátásáról szóló európai kézikönyv és az EJN honlapján található EAW Atlasz.
Biztosítási intézkedést elrendelő határozatok Annak dacára, hogy a tagállamoknak 2005. december 2‐ig kellett végrehajtaniuk a kerethatározatot a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekről, az instrumentum alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok még mindig igen korlátozottak, és az Eurojust konkrét ügyei azt mutatják, hogy gyakorlati alkalmazása során különböző nehézségek merültek fel. A vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekről szóló Kerethatározat formanyomtatványát feleslegesen bonyolultnak tekintik és a szükséges információk nem mindig állnak rendelkezésre, amikor ezt ki kell tölteni. Továbbá, amikor a vagyontárgyakat nem azonosították, előbb jogsegélykérelmet kell kibocsátani erre a célra, és csak ezután lehet kibocsátani a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot. Az instrumentum használata nem gyakorlatias a házkutatások kapcsán, ahol az 1959. évi jogsegélyegyezménnyel vagy a 2000. évi jogsegélyegyezménnyel összhangban levő szokásos jogsegélykérelmet a gyakorló szakemberek megfelelőbbnek tekintik. A formális követelmények összetettsége, eltérő értelmezésük, a bizonytalanság, hogy a formanyomtatvány használata kötelező‐e vagy sem, valamint a jogrendszerek és eljárások közti alapvető különbségek mind problémássá teszik a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatokról szóló Kerethatározat alapján a biztosítási intézkedést elrendelő határozatok végrehajtását. Ezeket a nehézségeket fokozhatták a fordítási követelmények. Például egy ügyben nem az eredeti formanyomtatványt használták a határozat lefordított változatánál, és a végrehajtó hatóság nem ismerte fel a dokumentumban a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot, ami gyors cselekvést kíván. Az eredmény az lett, hogy a határozatot visszavonták, amikor a vagyonokat többé már nem lehetett nyomon követni. Az Eurojust több ügyben kulcsszerepet játszott azáltal, hogy gyakorlati megoldásokat javasolt és ösztönözte az érintett hatóságok közti közös értelmezést és az együttműködést. Számos gyakorlati javaslattal állhatunk elő. A vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatokról szóló kerethatározat tagállamok általi teljesebb végrehajtása az instrumentum hatékonyabb felhasználását tehetné lehetővé. Egy különleges, az EAW számára már elkészítetthez hasonló „Atlasz” létrehozása megkönnyíthetné a biztosítási intézkedéseket elrendelő határozatok használatát. Emellett az ezen határozatok végrehajtásához a különböző tagállamokban szükséges sajátos követelményeknek a kigyűjtése is gyakorlati segítséget nyújthatna a használatukhoz.
Vagyonelkobzás és vagyonvisszaszerzés A bűncselekményből származó jövedelmek elkobzása és visszaszerzése két hatékony eszköz a határokon átívelő súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben. Nem egyenes úton szerzett vagyonuk eltitkolása végett a szervezett bűnözői csoportok gyakran rejtik el a pénzt külföldi bankszámlákon vagy alakítják át a hasznot vagyonná, amit nehéz nyomon követni. Emiatt a súlyos bűncselekményekből származó jövedelmek lefoglalása és elkobzása hatékony eszköz. Ám a tagállamoknak mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi előírásai közti különbségei továbbra is jelentős akadályokat állítanak a határokon átívelő szervezett bűncselekményekből származó vagyonok kinyomozásának, azonosításának, nyomon követésének és visszaszerzésének az útjába. A
20
kettős kriminalizáció elvének alkalmazása és a törvénytelen eredetű vagyonokkal kapcsolatos bizonyítási teher gyakori jogi akadály a vagyonelkobzási határozatok elismerése és végrehajtása során. A tagállamoknak nagyon eltérő vagyon‐visszaszerzési rendszerei vannak. Míg a legtöbb tagállamban a vagyonokat a büntetőügyben hozott ítéletet követően vissza lehet szerezni, egyes tagállamok polgári jogi visszaszerzési határozatokat vagy egyéb intézkedéseket írnak elő, ami által a vagyonelkobzást elrendelő rendelkezés lehetséges büntetőügyben történő elítélés nélkül is. A polgári jogi vagyonlefoglalás és ‐elkobzás határokon átívelő elismerése emiatt problémás az Európai Unióban. A nehézségeket fokozzák a jogi koncepciók és terminológia terén mutatkozó különbségek is. A vagyonelkobzási és ‐visszaszerzési ügyekkel az Eurojust a nemzeti szekciók közti értekezleteken vagy a nemzeti hatóságokkal folytatott koordinációs értekezleteken foglalkozik. Például két nemzeti szekció összeült annak megvitatására, hogy az egyik joghatóság területén lehet‐e korlátozó határozatot hozni az alperes vagyonával kapcsolatban, hogy így biztosítsák a sértett jövőbeni ellentételezését. Az Eurojust fontos szerepet játszott az EU instrumentumok alkalmazásának biztosításában a biztosítási intézkedések és vagyonelkobzások terén, azzal a szándékkal, hogy biztosítsa a sértettek ellentételezését. Jelentős vagyonmennyiséget koboztak el 2010‐ben vagy kerül majd vagyonelkobzás hatálya alá az év során az Eurojustnál regisztrált ügyek kapcsán. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt egyes ügyekről, ahol az Eurojust segítségével a tagállamok pénzt vagy vagyont szereztek vissza vagy ahol sikerült megállapodást kötniük azok visszaszerzéséről. Tagállam Belgium Bulgária Csehország Németország Írország Spanyolország
Olaszország
Franciaország Ausztria Finnország Svédország Egyesült Királyság
Az Eurojust segítségével vagyonelkobzás hatálya alá eső vagyon Két hajót koboznak el Spanyolországban (két különböző Eurojust ügyben) 37.000 euró készpénzt és ingatlanvagyont koboztak el az Egyesült Királyságban Elősegítették az osztrák hatóságok által történő 700.000 cseh korona (28.650 euró) elkobzását 100.000.000 eurót koboztak el egy nagy adócsalási ügyben, ami 15 országot érintő házkutatásokkal járt Jelentős vagyonmennyiséget koboztak el Spanyolországban és Írországban Öt ügy, amelyek 112.000.000 euró, 17.000.000 euró, 1.000.000 euró, 23.000 euró és 9.000.000 euró elkobzását foglalták magukban (az összes tételt a végső bírósági határozatot követően kobozzák el) 400.000 euró ideiglenes elkobzása Hollandiában 800 kg hamisított termék lefoglalása 10 országban Egy luxusóra lefoglalása Németországban 300 kg kokain lefoglalása Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban és Csehországban 100 gépjármű regisztrálásához kapcsolódó dokumentumok lefoglalása Németországban 700 kg hasis, egy személyi számítógép, mobiltelefonok és dokumentumok lefoglalása Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban Egy szerver lefoglalása Ausztriában Vagyon és gépjárművek Olaszországban, egy hajó és 1400 kg kokain lefoglalása 140.000 euró elkobzása Csehországban egy nagy ÁFA‐csalási ügyben 200.000 euró kerül elkobzásra Belgiumban egy nagy ÁFA‐csalási ügyben 13.000 euró kerül elkobzásra Spanyolországban egy pénzmosási ügyben 47.500 eurót koboznak el Portugáliában 1.685.800 eurót koboztak el Svédországban és egy hajót egy másik országban Az egyik fő gyanúsított minden vagyona és pénze (beleértve egy házat, egy motorcsónakot és 1.200.000 eurót meghaladó összegű pénzt) Több luxusgépjármű Spanyolországban
21
2010‐ben az Eurojust felmérte a büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélküli elkobzások (polgári eljáráson alapuló elkobzások) gyakorlatát a tagállamokban egy kérdőív útján. A 22 válaszon alapuló reakciók azt mutatták, hogy főleg alkotmányos korlátozások miatt csak néhány tagállam jogalkotása készült fel efféle intézkedésekre. Például Olaszország hosszú időre visszanyúló tapasztalattal rendelkezik a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelem terén, ami tükröződik a büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélküli elkobzásról szóló jogalkotásában is. A kérdőív arról is érdeklődött, hogy a tagállamok jogrendszere kínál‐e a polgári eljáráson alapuló elkobzással megegyező eszközöket. Még ahol a tagállamok nem is biztosítanak ilyen elkobzást, számos tagállam végrehajtotta a bűncselekményekkel kapcsolatos elkobzásról szóló 2005/212/IB kerethatározatot és széles körben lehetővé teszi az elkobzást. De kevés tagállam rendszere teszi lehetővé a vagyon elkobzását megfelelő büntetőjogi eljárás hiányában is. Elviekben egy jogsegélykérelemnek elegendőnek kellene lennie biztosítási intézkedést vagy elkobzást elrendelő határozat végrehajtásához egy büntetőeljárás során. Azonban az eljárások nem egyértelműek; például a jogsegélykérelmek fogadói tagállamonként különbözőek lehetnek az eljárási szakaszok és a lefoglalandó vagy elkobzandó vagyonok helyének függvényében. Egyes ügyekben a jogsegélykérelmeket azokhoz az elsőfokú bíróságokhoz vagy ügyészségekhez kell küldeni, amelyek területi illetékességgel bírnak ott, ahol a vagyon található; más ügyekben a jogsegélykérelmet a központi hatóságokhoz kell küldeni a nemzetközi együttműködés érdekében; ismét más ügyekben az igazságügyi minisztériumokhoz. A kérdőívre kapott válaszok azt mutatják, hogy az elkobzási határozatok végrehajtása egyszerűbb azokban a tagállamokban, amelyek átültették az elkobzási határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2006/763/IB kerethatározat előírásait. További nehézségek merültek fel a büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélküli elkobzásról rendelkező határozatok határokon átívelő végrehajtási megkeresései ügyében a különböző jogi fogalmak és követelmények miatt. Ennek a nehézségnek a leküzdésére tett kísérletet az elkobzásról szóló 2007. augusztus 1‐i luxemburgi törvény, amely lehetővé teszi, hogy a büntetőügyben hozott ítéleten vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén büntetőjogi jellegű igazságügyi határozaton alapuló külföldi elkobzási határozatot, amely elfogadja, hogy az elkobzási határozatnak egy vagy több elkövetett bűncselekmény a kiváltó oka, elfogadjanak és végrehajtsanak. A tagállamok közti megállapodások az elkobzott vagyon megsemmisítéséről és a vagyonmegosztásáról megkönnyítették az elkövetőknek a bűncselekmény útján szerzett vagyontól való megfosztásának ösztönzését. Az Eurojust segítséget nyújtott a tagállamoknak az ilyen megállapodások megkötésében; például 2010‐ben két regisztrált pénzmosási ügy volt Spanyolországban és Portugáliában végrehajtandó elkobzási határozatokkal kapcsolatos. Az Eurojust beavatkozása következtében mindkét nemzeti hatóság beleegyezett abba, hogy a visszaszerzett pénzeket egy harmadik tagállamba utalják át.
Ellenőrzött szállítások A 2000. évi jogsegélyegyezmény 12. cikk (1) bekezdése szerint minden tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy egy másik tagállam megkeresésére a kiadatási bűncselekmények nyomozásának keretében ellenőrzött szállításokat engedélyez a területén. Az ellenőrzött szállítások eshetnek mind a rendőri, mind az igazságügyi együttműködés hatálya alá, mivel számos tagállamban szükség van igazságügyi felhatalmazásra ilyen műveletek végrehajtásához. Ezenkívül az ellenőrzött szállításokat egyértelműen említik az Eurojust Határozat 9c. cikke (1) bekezdés (d) pontjában, 9b. cikke (a) pontjában és 13. cikke
22
(7) bekezdés (b) pontjában, ami hangsúlyozza az ilyen intézkedések igazságügyi együttműködési vetületét. 2010‐ben a tagállamok abból a célból terjesztettek ellenőrzött szállítási ügyeket az Eurojust elé, hogy megkönnyítsék azok időszerű és hatékony végrehajtását. Az ellenőrzött szállítások sikere nagyon nagy mértékben függ a hatékony koordinációtól és a gyors reakcióidőtől. Az egyik nagy kábítószer‐ kereskedelmi ügyben az Eurojust segítséget nyújtott egy négy tagállamot érintő ellenőrzött szállítás végrehajtásához, ami 1400 kg kokain lefoglalását eredményezett. Az Eurojust segítséget nyújtott az ellenőrzött szállítási eljárásokhoz kapcsolódó jogi követelmények tisztázásában is, ami tagállamonként lényegesen eltérő lehet. Egy ügyben, ahol fedett nyomozókat vetettek be egy ellenőrzött szállításnál, a fedett rendőrök biztonsága kapcsán egyedi követelményeket kellett figyelembe venni. Az Eurojust döntő szerepet játszott ezeknek a követelményeknek a tisztázásban és az érintett tagállamoknak a továbblépéshez nyújtott tanácsadásban. Ugyanebben az ügyben az Eurojust támogatta a megkereső tagállamot, hogy gyorsan azonosítani tudja a megkeresett tagállamokban a fedett rendőrök logisztikájával és biztonságával foglalkozó illetékes hatóságokat. Az Eurojust segítségének eredményeként az ellenőrzött szállítást sikeresen végrehajtották és a fő gyanúsítottat letartóztatták. Mindamellett a tagállamokban az ellenőrzött szállítások végrehajtását akadályozó nehézségek és jogi akadályok továbbra is megmaradtak. Például előfordulhat, hogy a célország hatóságai csak akkor szereznek tudomást egy illegális szállítmányról, miután az már útnak indult vagy már el is érte az ő területüket. Emellett a tervezett útvonalak is megváltozhatnak váratlanul.
23
2.5 Igazságügyi együttműködés a kiemelt bűncselekmények területén Amint már megállapítottuk, a Európai Unióra jelenleg legnagyobb veszélyt jelentő bűncselekmények körét a következőkben határozták meg: terrorizmus, kábítószer‐kereskedelem, emberkereskedelem, csalás, korrupció, cyber‐bűnözés, pénzmosás és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységek. Az Eurojust konkrét ügyeinek ezeket a területeket érintő aspektusait mutatjuk be az alábbiakban.
Terrorizmus A terrorizmus, különösen a terrorizmus finanszírozása, a cyber‐terrorizmus és vegyi, biológiai, radioaktív és nukleáris terrorizmus elleni küzdelem az Eurojust egyik kiemelt fókuszpontja. A terrorista bűncselekményeket, beleértve a terrorizmus finanszírozását, érintő operatív ügyek száma, amelyekben a tagállamok az Eurojust segítségét kérték, 2010‐ben 28‐ra nőtt a 2009. évi 21‐hez képest. A Tanács 2005. szeptember 20‐i 2005/671/IB határozata alapján nyújtott tájékoztatás lehetővé tette az Eurojustnak, hogy jobb áttekintést kapjon az Európai Unió területén kibocsátott jogsegélykérelmekről, valamint a bírósági tárgyalások előrehaladásáról. Az Eurojust 2010‐ben háromszor adta ki a terrorizmusért elítéltekről szóló szemlét, amelyeket a terrorista ügyekkel foglalkozó nemzeti levelezők között osztottak szét. Ezeknek a kiadványok a célja nemcsak az Európai Unió területén érdeklődésre számot tartó ügyek azonosítása, hanem az ügyanalízisek révén a jogalkotói fejleményekkel és a legjobb gyakorlati tapasztalatokkal kapcsolatos információk összegyűjtése is. 2010‐ben öt, terrorizmushoz kapcsolódó üggyel összefüggő koordinációs értekezletet tartottak az Eurojustnál, ezek közül egy értekezleten az Europol is részt vett. Tekintettel az Eurojust 2009. évi, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) európai tevékenységére fordított figyelmére, az állandó bizottság (COSI) 2010‐ben azzal a javaslattal állt elő, hogy az Eurojustnak meg kellene vizsgálnia az egyik EU tagállam és egy harmadik állam között felállítandó közös nyomozócsoport gyakorlati és jogi lehetőségét. Ez azonban az utóbbi ország jogalkotási hiányosságai miatt nem volt lehetséges. Az Eurojust támogatásával ugyanakkor Belgium és Dánia egy terrorizmussal kapcsolatos ügyben közös nyomozócsoportot állított fel, amelyben egy csecsen származású személy bombamerényletet kísérelt meg végrehajtani Koppenhágában. A támadás sikertelen volt és a gyanúsítottat letartóztatták. Ezt a közös nyomozócsoportot az Eurojuston keresztül a Bizottság finanszírozta. Ügyleírások: Egy olasz ügyben egy Afganisztánban, Pakisztánban, Romániában, Albániában és Olaszországban működő szervezett bűnözői csoport tevékenységét érintő nyomozást indítottak 2007‐ben. A római és milánói székhelyű csoport csempészetben, illetve kábítószer‐kereskedelemben vett részt állítólag radikális iszlám terroristák finanszírozásának céljából. A csoport afgán és pakisztáni állampolgárokat csempészett hamis okiratokkal Olaszországba Iránon, Törökországon és Görögországon át. Olaszországba érkezésüket követően a sértetteket Németországba, Svédországba, Belgiumba, az Egyesült Királyságba és Norvégiába tartó tehergépkocsikra rakták. Az Eurojust elősegítette a nyomozást, elkerülve a nemzeti nyomozások közti átfedéseket és a ne bis in idem lehetőségét, összehangolta az európai elfogatóparancsok végrehajtását, aktívan részt vett a három tagállamra kiterjedő utolsó és nagyon bonyolult összehangolt rendőri műveletek koordinálásban, valamint megkönnyítette az akció során az igazságügyi hatóságok együttműködését. Az Eurojust egy olyan dán ügyben nyújtott támogatást, amelyben egy dániai kurd televízióállomás, a Roj TV ellen több éven át tartó nyomozást követően vádat emeltek terrorizmus propagálása miatt. Ez az első olyan
24
ügy, amelyben egy dán médiaszervezet ellen vádat emeltek terrorizmus miatt. Az Eurojust segítségére annak érdekében volt szükség, hogy az érintett országok egyetértésre jussanak a bűncselekmény sajátlagossága tekintetében. A bírósági tárgyalásra várhatóan 2011‐ben kerül sor.
2010 júniusában az Eurojust megtartotta hatodik, a terrorizmusról szóló éves stratégiai értekezletét. Ezek az értekezletek lehetőséget biztosítanak a gyakorló jogászok, főként a terrorista ügyekkel foglalkozó nemzeti levelezők számára a terrorelhárítás területén az eszme‐ és információcserére, a legjobb gyakorlatok megosztására. A fő napirendi pontok a terrorizmus és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben a személyek és szervezetek EU‐listáival, és a terrorista célokra használt kódolási technológia alkalmazásával összefüggő tapasztalat értékelése volt. Az utóbbi témával kapcsolatban a résztvevők elismerték, hogy az egyenrangú hálózati struktúrák jövendő nemzedékei folyamatosan fejlődni fognak, ezzel további nehézségeket okoznak a nyomozó hatóságoknak azon személyek közti kommunikáció megfigyelése és lehallgatása terén, akik bűn‐ vagy terrorista cselekményt szándékoznak elkövetni. Az EU jogalkotás megerősítését fontosnak ítélték a lehallgatás és a személyes adatok védelme, valamint az elektronikus kommunikáció területén, hogy a nyomozó és igazságügyi hatóságok információhoz juthassanak az internetprotokollon keresztül történő hangtovábbítás (VoIP) szolgáltatóitól mind a metaadatokról (forrás és cél, dátum, időpont, időtartam, típus, felhasználó készüléke), mind a kommunikáció tartalmáról. Az EU‐listák témakörében a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a jegyzékbe vétel önmagában egyértelműen nem elegendő a terrorista bűncselekmények miatti elítéléshez, hanem mindig elemezni kellene ezzel párhuzamosan az ügy egyéb körülményeit. Mindamellett a nemzeti listák rendszeres frissítése, az évente kétszer esedékes EU‐szintű frissítések mellett, nélkülözhetetlen lenne a nemzeti hatóságok számára. A fenti témák mellett az éves stratégiai értekezlet foglalkozott a Terrorizmus trendjeiről és helyzetéről szóló (TE‐SAT) jelentéssel, a Tanács 2005/671/IB Határozata alapján az információcserével és két (egy francia és egy spanyol) ügy bemutatásával: az első a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) ellen, terrorizmus finanszírozásának vádjában hozott ítélethez kapcsolódott, a második pedig az ETA terrorista tevékenységeihez és a szervezett politikai pártok által végzett tevékenységekhez kötődött, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2009. június 30‐i döntésére hivatkozott. Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodás a terrorista finanszírozást nyomon követő programról Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a terrorista finanszírozást nyomon követő programról (TFTP) kötött megállapodás 2010. augusztus 1‐jén hatályba lépett. A TFTP megállapodás lehetővé teszi az EU területén tárolt, banki műveletekkel kapcsolatos bizonyos adatkategóriák továbbítását az Egyesült Államok pénzügyminisztériumába egy erre kijelölt, pénzügyi kifizetéssel kapcsolatos üzenetközvetítő szolgáltató útján. A TFTP megállapodással összhangban az Eurojust bizonyos típusú információkat kap és továbbíthat a terrorizmus vagy a terrorizmus finanszírozása megelőzése, nyomozása, felderítése vagy ügyészi eljárásának lefolytatása céljából. Emellett az Eurojust megkereséssel fordulhat a TFTP megállapodás révén beszerezhető vonatkozó információk keresése céljából az Egyesült Államok pénzügyminisztériumához, amikor oka van feltételezni, hogy egy személy vagy szervezet terrorista vagy azt finanszírozó kapcsolatokkal rendelkezik. Az Eurojust megbeszéléseket kezdett az érdekelt felekkel, különösen az Europollal, hogy meghatározzák a vonatkozó előírások megfelelő végrehajtási eljárását és igazságügyi szakértőt bocsátott rendelkezésre a megállapodás felülvizsgálatához. Ezt a felülvizsgálatot többek között benyújtják az Európai Parlamentnek is.
25
Kábítószer‐kereskedelem Az Európai Unió Tanácsa által 2010 júniusában elfogadott, a nemzetközi kábítószer‐kereskedelem elleni harcról – a kokain‐ és heroin‐útvonalak felszámolásáról – szóló európai szerződés egyértelművé teszi, hogy a kábítószer‐kereskedelem továbbra is fenyegetést jelent az EU állampolgárainak biztonságára és jólétére nézve. A határokon átívelő fenyegetések elleni hatékony, európai szintű válaszokra van szükség, mivel az érintett szervezett bűnözői hálózatok transznacionálisak és alkalmazkodnak az egyes tagállamok ellenintézkedéseihez. A tagállamok felhasználták az Eurojust erőforrásait a kábítószer‐kereskedelem leküzdéséhez szükséges, a nemzeti igazságügyi hatóságok közti együttműködés és koordináció megkönnyítésére. Az Eurojustnál 2010‐ben regisztrált ügyek közül a legtöbb (254) kábítószer‐kereskedelemmel volt kapcsolatos. Az Eurojustnak a kábítószer‐kereskedelmi ügyek koordinálásában játszott aktív szerepe révén számos ügyben jött létre kapcsolat az Európai Unión kívüli országokkal. Az Eurojust konkrét ügyei azt mutatták, hogy a törökországi és kolumbiai kábítószerelosztók vonatkozásában különösen megnőtt a nyugat‐afrikai állampolgárok érintettsége. Az Eurojust 39, kábítószer‐kereskedelemmel kapcsolatos koordinációs értekezletet tartott 2010‐ben, amely a bűncselekménytípusok legnagyobb kategóriáját alkotta. Az Eurojust ezeknek a koordinációs értekezleteknek a felénél részvételre kérte fel az Europolt is. Három ügyben közös nyomozócsoportot állítottak fel az Eurojust segítségével, és ezek egyikében szintén részt vett az Europol. Sajátos problémákkal találkoztak a kábítószer‐kereskedelemi ügyek ügyészi eljárásai során. Például az arányosság kérdése késedelmeket okozhat a jogsegélykérelmeknél, amikor a végrehajtó tagállam nem tekinti jelentősnek a kábítószer‐mennyiséget. Más tagállamoknál a kötelező büntetőeljárások elve megköveteli a nemzeti hatóságoktól, hogy kábítószer‐kereskedelmi ügyekben a kábítószer mennyiségétől függetlenül nyomozást indítsanak. Az Eurojust közbenjárt olyan, bizonyítékkal kapcsolatos megkereséseknél, mint a lehallgatások, ahol az eltérő tagállami perspektívák nehézségeket idéztek elő.
Emberkereskedelem Az Eurojust konkrét ügyei megerősítik, hogy az emberkereskedelem leggyakoribb okai a kényszermunka és/vagy a szexuális kizsákmányolás. Az emberkereskedelmi ügyek nyomozásainak és ügyészi eljárásainak koordinálása 2010‐ben is folytatódott, amit megkönnyített az Eurojusttól kapott fokozott együttműködés. Összesen 87 ügyet regisztráltak 2010‐ben ezzel a bűncselekménnyel, amely ügyszám az összes konkrét ügy 6%‐át képviseli. Az emberkereskedelmi ügyekkel kapcsolatos koordinációs értekezletek száma a 2009. évi ötről 2010‐ ben tizenháromra emelkedett. Ügyleírások: Az Eurojust bolgár szekcióját felkérték, hogy segítsen egy ügyben, amelyben egy szervezett bűnözői csoport állapotos bolgár nőket csempészett Görögországba, hogy ott szüljenek. Az anyákat ezután arra kényszerítették, hogy mondjanak le újszülötteikről örökbefogadás végett. A sértettek esetében hamis személyazonossági okmányokat használtak. A bolgár hatóságok azt kérték, hogy az ügyet nyissák meg az Eurojustnál koordináció céljából és vizsgálják meg egy közös nyomozócsoport felállításának lehetőségét. Az
26
Eurojustnál tartott koordinációs értekezleten részt vettek a bolgár és a görög igazságügyi és rendőri hatóságok, valamint az Europol képviselői. Az értekezlet eredményeként mind a Görögországban már korábban megindított nyomozás, mind a bolgár jogsegélykérelem végrehajtása felgyorsult. A nyomozó és a rendőri hatóságokkal további értekezletekre került sor Bulgáriában és Görögországban. Mindkét tagállam rendőri hatóságai fokozták együttműködésüket, és az üggyel kapcsolatban információkat cseréltek közvetlenül és az Eurojust útján is. Bulgáriában és Görögországban koordinált letartóztatásokra került sor, amelynek eredményeként Bulgáriában hat, Görögországban öt személyt tartóztattak le, Bulgáriában pedig öt európai elfogatóparancsot bocsátottak ki és küldtek Görögországba. Egy szervezett bűnözői csoport Csehország és Szlovákia, valamint más kelet‐európai országok állampolgárait juttatta el az Egyesült Királyságba foglalkoztatás ígéretével. Az utaztatást egy fiktív cég tulajdonosa intézte, együttműködő partnere e‐mail címeinek, mobiltelefonjainak és szállítási eszközeinek felhasználásával. A sértettek állampolgári okmányait a cseh és szlovák állampolgárokból álló szervezett bűnözői csoport arra használta, hogy csalás útján juttatásokhoz és ellátásokhoz jusson hozzá az Egyesült Királyság hivatalaitól. Az Egyesült Királyságban egy szlovák állampolgár egy másik fiktív céget hozott létre, hogy a sértetteket a cég alkalmazottaiként regisztrálja és bankszámlákat nyisson, amelyekre a kormány a juttatásokat folyósította. A sértettek bankszámlái feletti rendelkezéssel a fiktív cég tulajdonosa birtokába juthatott minden befizetett összegnek. A juttatások kifizetése után néhány nappal a sértetteket az Egyesült Királyság elhagyására kényszerítették. Az Eurojust sikeres segítséget nyújtott az akciók koordinálásához, ami hat gyanúsított letartóztatásához és ellenük történő vádemeléshez, valamint egyes vagyontárgyak visszaszerzéséhez vezetett.
A tagországok közti igazságügyi együttműködés jogi akadályai az emberkereskedelem terén főként a bizonyítékok elfogadhatóságához kapcsolódnak. Számos esetben a szexuális vagy munka céljából történő kizsákmányolásra irányuló csempészet sértettjei maguk is illegális bevándorlók. Amikor egy szervezett bűnözői csoportot felszámolnak, a sértetteket letartóztatják, és tanúnak idézik be őket a bűnözői csoport tagjai ellen. A sértettek tanúként gyakran nem hajlandóak vagy nem képesek megjelenni a bíróságon, így kezdeti tanúvallomásukat nem lehet megerősíteni a tárgyalásokon és ezek nem fogadhatók el bizonyítékként a legtöbb tagállamban. Emellett a sértettek és családjaik ellen irányuló közvetlen fenyegetés és erőszak jelentős mértékben elrettenti őket a vallomástételtől. Az Eurojustnál regisztrált számos ügyben a bűnözői hálózatok ismerik a sértettek családjait, ami növeli annak valószínűségét, hogy a tanúkat megfenyegetik, és hogy a tanúk veszélyben forognak a tárgyalás előtt és után. Egyes ügyekben az áldozatok családjainak rendezniük kellett „tartozásukat” a bűnözői hálózat felé. Ezek a nehézségek képezik az alapját az Európai Bizottságnak az emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoportjáról szóló 7/2010. sz. indítványában megfogalmazott aggálynak. Miközben a szakosított ügynökségek az emberkereskedelem sértettjei számának növekedését észlelték, a vádemelések száma szemlátomást nem emelkedett.
Csalás Ez a fejezetrész a csaláshoz kapcsolódó bűncselekményekre összpontosít, beleértve az adócsalást, a számítógépes csalást, az előlegfizetési csalást, a hűtlen kezelést és az ÁFA‐csalást. 2010‐ben összesen 198 csalással kapcsolatos ügyet regisztráltak, ami enyhe csökkenés az előző évekhez képest. Ezek az ügyek az Eurojust összes konkrét ügyeinek 14%‐át képviselik. 2010‐ben hat, az EU pénzügyi érdekeit érintő bűncselekménnyel kapcsolatos ügyet regisztráltak. Az Eurojust 17 koordinációs értekezletet tartott csalás kategóriájába tartozó ügyekben. Mint más bűncselekménytípusoknál, a határokon átívelő csalási ügyeknél is gyakori probléma a jogsegélykérelmek késedelmes végrehajtása. A csalási ügyek jellemzően jelentős mennyiségű okirati bizonyítékot foglalnak magukba, ami mind a megkereső, mind a végrehajtó igazságügyi hatóságok
27
kapacitásaira terheket ró. A jogsegélykérelmek végrehajtása idő‐ és emberi erőforrás igényesnek tekinthető, és ezeket egyéb sürgető nemzeti feladatok elől kell elvonni. A nemzetközi jogsegélykérelmek végrehajtása ritkán szerepel a hazai hatóságok teljesítménymutatói között, és inkább a nemzeti teljesítménycélok elérésének gátjaként tekinthetnek rá. Ehhez kapcsolódó nehézség, hogy egyes csalási ügyek negatív joghatósági összeütközéshez vezetnek, mivel egyetlen ország sem hajlandó nyomozást indítani és vádat emelni. 2010‐ben számos ügy során vált világossá, hogy globális méretű csalást követtek el, gyakran az internetet használva, ahol a területi joghatóság elve gátolhatta a hatékony reakciót. A csalást szándékosan követhették el különböző helyeken és országokban, különböző állampolgárságú személyekkel. A gyanúsítottakra gyakran más, olyan országokban találnak rá, amelyek nem szenvedik el a bűncselekmény következményeit, és amelyeknek bíróságai nem illetékesek arra, hogy vádat emeljenek területi/állampolgársági elvek alapján. Ügyleírások: Magyarország az Eurojust segítségét kérte legnagyobb ÁFA körhintacsalási ügyében. Az ügy 13 tagállamot, 5 harmadik államot érintett, fő gyanúsítottjai pedig izraeli állampolgárok voltak. A becsült magyarországi ÁFA veszteség 33.4 millió eurónak megfelelő összeg volt. Az ügyben egy kereskedelmi cég játszotta a központi szerepet, amelyhez az érintett országok nagyszámú cége juttatott el árucikkeket vagy egyszerűen hamis számlákat, majd azokat „visszaimportálták” számos közbenső cégen keresztül, kizárólag azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a központi kereskedelmi cég számára a törvénytelen ÁFA‐visszaigénylést. A külföldi import/export cégek egy részének a tevékenységei kapcsán már nyomozást indítottak azokban az országokban, ahol bejegyezték őket (például Lettországban és Spanyolországban), egy, a magyarországi nyomozás alatt állónál még nagyobb bűnözői hálózat részeként. A Seychelle‐szigeteken offshore cégeket használtak a bűncselekmény útján szerzett pénz tisztára mosására. Az elkövetők kettős haszonra tettek szert, mivel az árucikkeket is értékesítették. Az ügy nem tipikus körhintacsalási ügy, mivel több alkalommal csak hamis számlák mozogtak tényleges árucikkek nélkül, és időnként a hamis számlákat más típusú vagy mennyiségű árucikkekről állították ki. A csalási rendszer összetettsége miatt a magyar hatóságok az Eurojust és az Europol segítségét kérték. 2010 elején az Eurojustnál tartott koordinációs értekezleten Bulgária, Ciprus, Németország, Görögország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Spanyolország és Szlovákia illetékes ügyészei és nyomozói információkat osztottak meg egymással, segítettek a megosztott információk minden elemét magába foglaló jogsegélykérelmek elkészítésében, és kidolgozták a bűnözői hálózat felszámolásának stratégiáját. Az Eurojust koordinálásának köszönhetően a magyar jogsegélykérelmek többségét 2010 végére végrehajtották. 2010 júliusában a holland Szociális Hírszerző és Nyomozóhivatal, a Súlyos Csalások és Környezeti Bűncselekmények Nemzeti Ügyészségének irányításával letartóztatott kilenc mezőgazdasági termelőt egy pénzmosást, hamis okmányokat és bűnszervezetben való részvételt érintő ügyben. A holland ügyészség a mezőgazdasági termelőket több tízmillió euró hamis üzleti vállalkozás útján történő tisztára mosásával gyanúsította. Összesen 225 nyomozó, valamint adónyomozó vett részt a nyomozásban. Nyomozások indultak Lengyelországban, Cipruson, Belgiumban, Dániában, Franciaországban és Svájcban is. Letartóztatásokra csak Hollandiában került sor, de minden érintett országból megkérték a nyilvántartásokat és foglaltak le ott pénzt. Ennek az összefüggő és koordinált, határokon átívelő akciónak az elérése érdekében több értekezletet, köztük az Eurojustnál egy, az érintett országok nyomozóival és ügyészeivel lefolytatott, koordinációs értekezletet tartottak a bizonyítékgyűjtés, a vagyontárgyak lefoglalása és a letartóztatások foganatosítása érdekében. Az Eurojust korai bevonása joghatósági összeütközést hárított el egy két tagállamot érintő súlyos csalási ügyben. „A” tagállam bűnözői „B” tagállamban gazdag emigránsokat szemeltek ki és több millió font értékben megkárosították őket egy piramisjáték révén. Az egyik befektetői kör pénzeszközeit használták arra, hogy kifizessék a többi befektető osztalékait. Mindkét joghatóság azonosította a gyanúsítottakat és megindította a nyomozást. Az Eurojust figyelmét felhívták a párhuzamos nyomozások meglétére, így koordinációs értekezletre került sor, ahol felvetették a lehetséges joghatósági összeütközéseket és ahol elvi
28
egyetértés született a másik joghatóság birtokában levő anyagokhoz történő ügyészi szintű hozzáférésről. Az Eurojust korai bevonása a költséges, csalással kapcsolatos ügyészi eljárások párhuzamos folytatása kockázatának csökkentését, a tagállamok felesleges költségeinek mérséklését és a bírósági tárgyalás útján történő igazságszolgáltatás valószínűségének növekedését jelentette. A bolgár hatóságok az Eurojust segítségét kérték egy csalási ügyben, 2004 és 2006 között folytatott, a SAPARD Program (az Európai Bizottságnak a mezőgazdasági és haltermékek minőségének javítását és feldolgozását célzó programja) keretében finanszírozott projektekkel kapcsolatosan. A bolgár hatóságok már elkezdtek dolgozni az ügyön az OLAF‐fal, és az Eurojust segítségére egy Spanyolország és Bulgária közti közös nyomozócsoport felállításához volt szükség. A bolgár nyomozások a csalási sémában résztvevő cégek és személyek azonosításával kezdődtek. A hatóságoknak nyomon kellett követniük a SAPARD Program támogatásaiból vásárolt árucikkeket, valamint fel kellett térképezniük a pénzügyi tranzakciókat. Amint a kép összeállt, a bolgár hatóságok megtervezték a bűncselekmény útján szerzett jövedelmek elkobzását és a vádemelést. Az Eurojust adott otthont júniusban a Bulgária, Spanyolország, Magyarország és az OLAF közti koordinációs értekezletnek, ahol kiderült, hogy az egyik tagállamban a nyomozás már nagyon előrehaladott szakaszban tart a többihez képest. A koordinációs értekezlet lehetővé tette az egész ügy perspektívába helyezését, még akkor is, ha az adott ügyben a különböző joghatóságok területén zajló külön büntetőeljárásoknak volt helyük.
2010‐ben az Eurojust folytatta két, folyamatban levő projektjét: ‐ ‐
az EU tagállamok igazságügyi hatóságai közti információcsere előmozdítására és a jogsegélykérelmek segítésére az ÁFA‐csalások területén; és a gazdasági és pénzügyi bűncselekmények területén a tagállamok és más európai országok és térségek közti információcsere előmozdítása és a jogsegélykérelmek segítése projektjét.
Az Eurojust megfigyelőként részt vett a pénzügyi bűncselekmények és pénzügyi nyomozások kölcsönös értékelésének ötödik fordulójában is. Az Eurojust megfigyelői aktív szerepet játszottak az értékelés során és közreműködtek a végső értékelő beszámolók megszövegezésében, biztosítva, hogy megfelelő figyelmet kapjanak ezen a területen az igazságügyi együttműködés aspektusai és hogy minden gyakorlati és jogi akadályt azonosítsanak.
Korrupció Összesen 31 ügyet terjesztettek be a tagállamok 2010‐ben korrupciós bűncselekménytípusként, ami 55%‐os növekedést jelent 2009‐hez képest. Korrupciós bűncselekményekkel a 2010. évi 141 koordinációs értekezletből 11 foglalkozott. Az Eurojust Határozat egyik új előírása a nemzeti Eurojust koordinációs rendszer létrehozása, amely az igazságügyi együttműködés területének más kulcsfontosságú nemzeti szereplői mellett, magába foglalja majd a korrupció elleni kontaktpontokat. A Tanács 2008. október 24‐i 2008/852/IB Határozata korrupció elleni kontaktpont‐hálózatról az I. cikkben megállapítja: „Európában a korrupció megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányuló, hatóságok és szervezetek közötti együttműködés javítása érdekében létre kell hozni az Európai Unió tagállamaiban egy kapcsolattartói hálózatot. Az Európai Bizottság, az Europol és az Eurojust teljes mértékben részt vesz a hálózat tevékenységeiben.” Az Eurojust biztosítani fogja, hogy a korrupcióellenes hálózatot megfelelően kezeljék az ENCS végrehajtásakor. Ügyleírás: Az Eurojust beavatkozásának köszönhetően két tagállam között közös nyomozócsoport alakult, hogy előmozdítsa egy súlyos korrupciós vádakat magában foglaló ügy nyomozását és ügyészi eljárását. Pénzeszközöket tettek hozzáférhetővé olyan országokba szánt gyógyszerek vásárlására, ahol bizonyos járványos betegségek voltak jelen. A gyógyszerekkel kapcsolatos szerződések odaítélése állítólag korrupt
29
módon történt. Az ügy nemzetközi jellege miatt sajátos problémák merültek fel a különböző joghatóságokhoz tartozó tanúvallomások megszerzését illetően. Az Eurojust megkönnyítette az érintett tagállamok közti közös nyomozócsoporti megállapodás megszövegezését és aláírását Hágában. A perdöntő bizonyítékot gyorsan megszerezték és az ügy jelenleg még folyamatban van.
Cyber‐bűnözés A cyber‐bűnözés kristálytisztán megmutatja a nemzeti határokon átívelő bűnözés nyomozásában és büntetőeljárásában meglévő nehézségeket. Az Eurojust konkrét ügyei kapcsán felfigyelt arra, hogy a jellegüknél fogva gyakran multilaterális cyber‐bűnözési ügyekben negatív joghatósági összeütközésekre került sor: a nemzeti hatóságok csak a határaikon belüli bűncselekményekre összpontosítanak, ahelyett, hogy a problémával EU‐szinten próbálnának megküzdeni, ami növeli annak kockázatát, hogy a bűncselekmény elkövetése büntetlen marad. 2010‐ben az Eurojust partnereivel együtt azon tevékenykedett, hogy ilyen büntetlenség ne fordulhasson elő. Különös figyelmet érdemel a szervezet részvétele az Európai Cyber‐bűnözés Platformon, amely magába foglalja az Internetes Bűncselekmény‐jelentő Online Rendszert és az Europol CYBORG analitikus munkafájlját. Az Eurojust 32 cyber‐bűnözéses ügyet regisztrált 2010‐ben; meg kell jegyezni, hogy a valós nagyságnál kisebb arányban tesznek jelentést ilyen jellegű ügyekről. Mivel a nemzeti hatóságok érthetően a cyber‐bűnözés eredményeire (terrorizmussal kapcsolatos anyagok terjesztése, csalás, szellemi tulajdon megsértése, pornográfia, stb.) összpontosítottak joghatóságuk területén, a módszerek, amelyekkel a bűncselekményeket elkövették, nem mindig kerültek jelentésre. Az Eurojust 2010‐ben egy koordinációs értekezletet tartott cyber‐bűnözési ügyben. Ügyleírások: Az Eurojust egy európai méretű rendőri és igazságügyi akciót koordinált 13 országban hamisított anyagoknak tárhelyet biztosító számítógépes szervercsoportok és ezeket az anyagokat terjesztő hálózatok ellen. A nyomozás 2008‐as megindítása óta a 80%‐ban holland nyelvű vagy holland felirattal ellátott idegen nyelvű termékek internetes terjesztésében résztvevők közül négy kiemelkedő csoportot azonosítottak. A nyomozási bíró és a Belga Szövetségi Rendőrség Számítógépes Bűnügyi Egysége bevonta az Eurojustot és az Europolt a nemzetközi akciók koordinálásába és a tagállamoknak, valamint Horvátország és Norvégia összekötő ügyészeinek küldött jogsegélykérelmek végrehajtásához is segítséget kért. A nemzetközi koordinált akciót mind az Eurojust, mind az Europol elősegítette, ennek célja a hamisított anyagoknak tárhelyet biztosító szerverek részeként azonosított 48 szerver vagy szervercsoportok leállítása és lefoglalása volt, továbbá 16 személyt letartóztattak. Becslések szerint a hamisított anyag a szerzői jogok megsértése és a produkciós cégek bevételének csorbítása révén csak Belgiumban 30 millió eurót tett ki és Európában elérhette a 6 milliárd eurót. Egy olasz ügyben interneten keresztül kódolt szoftverrel történő gyermekpornográfiában és ‐molesztálásban érintett hatalmas bűnszervezetet számoltak fel. Az Eurojust széleskörű és időszerű támogatása révén a nyomozást 11 másik országra terjesztették ki. Egy koordinációs értekezlet során az ezeket az országokat összekapcsoló számítógépes eseménynaplókat és IP címeket osztották meg egymással a résztvevők, és megindították a nyomozásokat a többi érintett országban is. Az Eurojust figyelemmel követte a nyomozásokat, valamint a letartóztatások és az anyagok lefoglalásának összehangolt végrehajtását, később pedig több nemzeti hatóságnak meg tudott adni új IP‐címeket azokban az országokban, ahol az adatvédelmi rendszerek miatt az IP listákat törölték az internetszolgáltatók. A koordinált nyomozás következtében 10 országban 12 házkutatást tartottak, és 8 személyt letartóztattak, számos számítógépet és más tárgyakat lefoglaltak. Az ügy még folyamatban van.
30
Pénzmosás 2010‐ben a pénzmosás jelentős bűncselekménytípus maradt, összesen 146 regisztrált üggyel. Ez a számadat egy kismértékű, mégis jelentős növekedést mutat a pénzmosási ügyek számát tekintve, a 2008. évi 103, és a 2009. évi 125 ügyhöz viszonyítva. Pénzmosási üggyel kapcsolatban 26 koordinációs értekezletet tartottak az Eurojustnál az év folyamán, ezek közül kilencen az Europol részvételét is kérték. 2010‐ben a bűncselekményeknek ezen a területével kapcsolatosan három közös nyomozócsoport állítottak fel. Az Eurojust az Európai Unió spanyol elnökségével közösen a spanyolországi Granadában stratégiai szemináriumot tartott 2010‐ben a bűncselekmény útján szerzett jövedelmek tisztára mosásáról és az illegális vagyontárgyak nyomon követéséről és megsemmisítéséről. A szeminárium főként a tagországok közti pénzügyi bűncselekményekről szóló információcserére, a gazdasági bűncselekmények és a vagyonvisszaszerzési ügyek terén a jogsegélyek és kölcsönös elismerés elvén alapuló instrumentumok használatára összpontosított. A résztvevők egyetértettek abban, hogy hatékony nemzeti pénzmosás elleni rendszerekre, fokozott nemzetközi együttműködésre és az Eurojust aktívabb közreműködésére van szükség a pénzmosási, biztosítási intézkedéssekkel és a bűncselekmények útján szerzett vagyontárgyak elkobzásával kapcsolatos összetett és multilaterális ügyekben. Ügyleírások: A pénzátutalásokkal kapcsolatos bizonyítékok megszerzésének nehézségével foglalkozott egy koordinációs értekezlet egy olyan ügyben, ahol a Görögországból a Western Unionon keresztül átutalt pénzeszközöket olyan szintre állították be, ami az ellenőrzés alsó határa alatt maradt. A tagállamokban különféle, erre a célra szolgáló ellenőrzési rendszerek léteznek, amelyek megkerülhetők, ha például a pénzátutalásokat pénzügyi vagy egyéb termékekre vonatkozó előírás szerint hajtják végre. Az Eurojust részvétele és a koordinációs értekezlet hozzáadott értéket biztosított a bizonyítékok megszerzéséhez a jogi előírások tisztázásával, a nemzeti hatóságok közti információcsere megkönnyítésével, a jogsegélykérelmek átszövegezésével és kiegészítő információk nyújtásával. Szervezett bűnözői csoportok gyorsan kihasználták a károsanyag‐kibocsátási kvóták kereskedelemével kapcsolatos csalás útján elérhető pénzügyi lehetőségeket nemzetközi szintű ÁFA‐csalás és pénzmosás révén. A gyanúsítottak 2009 óta hoztak létre karbon kredites kereskedelmi láncokat egy nemzetközi ÁFA körhintacsalási struktúra részeként. Egy német „eltűnő kereskedő” külföldi beszállítóktól kibocsátási egységeket vásárolt, és a tőle vásárlóknak egyértelműen ÁFA‐s számlát adott. Amikor újra eladta a karbon krediteket, az ÁFA‐t nem vallotta be és nem is fizette meg a pénzügyi hatóságoknak. A karbon krediteket ezután eladták és különböző „puffereken” át addig adták tovább, míg újra ki nem vitték azokat egy másik tagállamba egy ún. „elosztó” útján. Ez az elosztó adóvisszatérítést kért az előzetesen megfizetett adóteher miatt a pénzügyi hatóságoktól a kereskedelmi lánc előző tagjaitól kapott számlák alapján. Az Eurojust a nyomozást 100 házkutatás és vagyontárggyal kapcsolatos biztosítási intézkedés koordinálásával támogatta, amelyeket mind úgy ütemeztek, hogy egyidejűleg végre lehessen hajtani őket kilenc tagállamban és öt harmadik államban. A jogsegélykérelmek és az Eurojuston keresztül történő koordináció gyors végrehajtásával a frankfurti főügyészség összesen 100.000.000 eurót tudott lefoglalni. A különböző tagállamokban lefoglalt bizonyítékok azonnali továbbításának köszönhetően elegendő bizonyíték állt rendelkezésre ahhoz, hogy több súlyos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával letartóztassák a szervezett bűnözői csoport több vezetőjét. Az ügy jól szemléleti az Eurojust által biztosított hozzáadott értéket a tagállamokban előforduló adócsalási ügyekben.
31
A pénzmosás elleni küzdelem egyik sajátos igazságügyi akadálya akkor merül fel, amikor a nemzeti jogalkotás megköveteli, hogy a pénzmosás alapbűncselekményét pontosan állapítsák meg. Az Eurojust konkrét ügyei azt mutatják, hogy a szervezett bűnözői csoportok gyakran variálják bűncselekményeiket: a kábítószer‐kereskedelem részét képezheti emberkereskedelemmel kapcsolatos bűnözői ügyleteknek, és egy kábítószer‐strómant szexuális kizsákmányolás céljából is csempészhetnek. Az alapbűncselekmény pontos meghatározását előíró követelmények különösen megnehezítik a pénzmosás elleni küzdelmet. Emellett a különböző tagállamok pénzügyi nyomozói hivatalainak és ügyészségeinek szervezeti felépítésében meglevő különbségek is nehézségeket okozhatnak. Egyes tagállamok nem büntetik az „ön‐pénzmosást”: ezeknek a joghatóságoknak a területén nem indul büntetőeljárás pénzmosás miatt, ha az a személy hajtja végre, aki illegálisan jutott a pénzeszközökhöz. Így a „fekete pénz” áramlását nagyon nehéz kinyomozni és nyomon követni. A bonyolult pénzmosási ügyek többségében az alapbűncselekmény a kábítószer‐kereskedelem. Olaszországban az ilyen ügyek gyakran érintenek maffiatípusú bűnözői csoportokat, akik a tevékenységük révén szerzett törvénytelen nyereséget gyakran mossák tisztára, részben Olaszországban. Másik lehetőség, hogy az így szerzett jövedelmet külföldi tulajdonba vagy cégekbe fektetik be több pénzügyi csatornán keresztül. A törvényes kereskedelmi tevékenységekben történő bűnözői részvétel által okozott „szennyezés” befolyásolhatja a többi legális üzleti vállalkozás tisztességes versenyét. A piaci verseny torzulása utalhat szervezett bűncselekményekből származó esetleges pénzmosási tevékenységekre.
Szervezett bűncselekmények A Tanács az Eurojust 2009. évi éves jelentéséről szóló következtetéseiben támogatta „az Eurojustnak azt a szándékát, hogy fejlessze statisztikai eszközeit, hogy a Tanácsnak részletesebb számadatokkal tudjon szolgálni azokról a bűncselekményekről, amelyeket ez a jelenség jellemez”. Ez a munka folytatódik, és az elektronikus ügykezelési rendszer két olyan bűncselekménytípust tartalmaz, amelyek kifejezetten a szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kapcsolódnak. Ezek a bűncselekménytípusok a „bűnszervezetben való részvétel” és a „szervezett rablás”. 2010‐ben ezt a két bűncselekménytípust 233 (a fenti sorrendben 153 és 80) ügyben regisztrálták az Eurojustnál, a 2009. évi 254‐hez viszonyítva. 13 koordinációs értekezlet foglalkozott szervezett rablási ügyekkel, míg a bűnszervezetben való részvétel 30 koordinációs értekezletnek volt a témája. Az Europolt hat szervezett rablással és tizenöt bűnszervezetben való részvétellel foglalkozó ügyben hívták meg koordinációs értekezletekre. 2010‐ben az Eurojust a Szervezett Bűnözés Fenyegetettségi Értékelés (OCTA) jelentéshez a szervezett bűncselekmények és más bűncselekménytípusok közti sajátos felfedezésekkel járult hozzá igazságügyi nézőpontból. Míg az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Máltán a szervezett bűncselekmények ügyei leggyakrabban kábítószer‐kereskedelemhez, embercsempészethez, pénzmosáshoz, tiltott fegyverkereskedelemhez és csaláshoz kapcsolódnak, Finnországban ezek az ügyek általában az élet, testi épség vagy személyi szabadság elleni bűncselekményekhez (emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés) kapcsolódnak. Írországban a terrorizmus (az IRA‐ban való részvétel) a fő bűncselekménytípus, ami a bűnszervezetben való részvétellel hozható összefüggésbe. Lengyelországban a szervezett bűnözői csoportok többsége a kábítószer‐ kereskedelemben, a zsarolásban, az Orosz Föderációból történő alkohol‐ és BMK (amfetaminok) csempészetében vesz részt. Litvániában a legtöbb szervezett bűnözői csoport kábítószer‐ terjesztéssel, szervezett rablással, ÁFA‐csalással, árucikkek csempészetével, emberkereskedelemmel és csalással foglalkozik. Olaszországban a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek rendszeresen maffiatípusú bűnözői csoportokat foglalnak magukba, amelyek vagy közvetlenül vesznek részt a bűncselekményekben, vagy megbízást adnak más bűnözői csoportoknak azok végrehajtására. Ugyanakkor Portugáliában nincsenek stabil, bejáratott szervezett bűnözői csoportok (például
32
maffiatípusú csoportok, utcai bandák, családi klánok, stb.); helyettük csak bizonyos időtartamig működő alkalmi szervezetek léteznek, amelyek főként a kábítószer‐kereskedelemben és az embercsempészetben vesznek részt. Az Eurojust elé 2010‐ben beterjesztett, a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyek tükrözték a Tanácsnak a mobilis (vándorló) bűnözői csoportok által elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemről szóló következtetéseit. Ezek a bűnözői csoportok tulajdon elleni bűncselekményeket követnek el (főként lopást és csalást), és nagyon mozgékonyak, kihasználva az EU‐n belüli határok hiányát. Az Európai Unión kívül is tevékenykednek Skandináviában, az Orosz Föderációban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Kínában. Például Észtországban az ékszereket és luxuscikkeket árusító üzletek kirablására specializálódó szervezett bűnözői csoportok az észt területekről más tagállamok területére helyezték át tevékenységüket. Litvániában a kábítószer‐kereskedelemben résztvevő egyes csoportok bűncselekményeiket az országon kívül szervezik meg és elkerülik a Litvánián átvezető kábítószer/prekurzor útvonalakat. A szervezett bűnözés elleni küzdelemben a tagországok közti igazságügyi együttműködés terén néhány sajátos problémát azonosítottak. A Tanács 2008. október 24‐i 2008/841/IB kerethatározata a szervezett bűnözés elleni küzdelemről felszólított a bűnszervezetben való részvétellel kapcsolatos bűncselekmények meghatározásának közelítésére minden tagállamban, és ezen bűncselekmények súlyosságának megfelelő büntetések kiszabására azokra a természetes és jogi személyekre, akik elkövették azokat vagy akik felelősek az ezirányú megbízásokért. A tagállamokat arra kérték, hogy tegyenek eleget a 2010. május 11‐i kerethatározatban foglalt előírásoknak. Az ezzel a témával kapcsolatos jogalkotás tagállamonként nagyon változó. Jelentős különbségek vannak specifikus témákban (például az alapbűncselekmények típusa, folytatólagosság, büntetések, stb. kérdésében), és egyes tagállamok büntető törvénykönyveikben nem foglalkoznak a bűnszervezetben való részvételhez kapcsolódó bűncselekményekkel, viszont foglalkoznak az egyes bűncselekmények elkövetésére irányuló bűnszövetkezés bűncselekményeivel. Ez a helyzet magyarázhatja a „bűnszervezetben való részvétel” bűncselekménytípushoz kapcsolódóan az Eurojusthoz beterjesztett ügyekben a tagállamok közti különbségeket, továbbá azt, hogy egyes tagállamok nem regisztráltak ilyen típusú ügyeket. Ügyleírások: 2010. november végén egy nagyszabású és egyidejű rendőri és igazságügyi akciót hajtottak végre Franciaországban és Olaszországban egy, „A metrók gyermekei” elnevezésű nemzetközi banda ellen. A bűnszervezet 10 és 16 éves kor közötti gyermekeket használt levél‐ és pénztárcák ellopására a metrókon. Az áldozatok elsődlegesen turisták voltak. A tolvajlásokat a helyszínen szervezték meg 17–19 éves fiatalkorú bűnrészesek. A francia rendőrség 16 gyanúsítottat, az olasz rendőrség 6 gyanúsítottat tartóztatott le. A bűnszervezetet pénzmosás szervezésével és gépjárművek lopásának tervezésével is gyanúsították. A letartóztatásokra az Eurojustnál 2010 októberében tartott koordinációs értekezleten kidolgozott megállapodásokat és stratégiát követően került sor. Az értekezletet követően egy francia nyomozó magisztrátus európai elfogatóparancsokat bocsátott ki. A „Gomorra” ügyben, amely hamisított termékek (például áramgenerátorok, láncfűrészek, ütvefúrók és ruházati cikkek) kereskedelmét foglalta magába, a tiltott termékeket Kínában állították elő és Nápolyon keresztül az egész világon terjesztették. Az árucikkek eladása előtt azokra a banda jól ismert cégek hamis
33
címkéit helyezte fel, majd az árucikkeket házaló eladókon keresztül értékesítették a vidéki térségekben. Az elektromos árucikkek nem feleltek meg az EU biztonsági normáinak, így egészségügyi és munkavédelmi veszélyt jelentettek a felhasználókra nézve. A bűncselekmény nagy hasznot hozott – például egy kétfős eladócsapat mindössze 2–3 hónapos illegális cselekményt követően 250.000 euró hasznot termelt. A bűnözői csoport több mint 60 (főleg olasz) személyből állt, kiválóan szervezett volt és egész Európában rendelkezett sejtekkel. A pénzügyi nyomozások Nápolyhoz vezettek, a hasznot pedig Ausztrálián és Izlandon keresztül mosták tisztára. A művelet egy belga nyomozással indult és az Europolnál bontakozott ki, amelynek analízisjelentései több nyomozás elindításához vezettek szerte Európában az Eurojust beavatkozása révén. Öt koordinációs értekezletet tartottak az információcsere, a látszólagos alacsony prioritású bűncselekmények (hamisítás) és a Camorrához kapcsolódó szervezett bűnözői kartellek közti kapcsolatokra való figyelemfelhívás érdekében. Ezen kívül az egyidejű műveletek végrehajtása során a több rendőri és igazságügyi hatóság között folytatott akciók koordinálását is elősegítették. Meghatározott igazságügyi stratégiát fogadtak el az operatív lépések (letartóztatások és lefoglalások) koordinálására, amelyeket azután több tagállamban végrehajtottak, hogy elkerüljék a bizonyítékok szétszóródását vagy a bűnözők menekülését. A nyomozás során több nehézség adódott: a bűnözői hálózat rekonstruálása, a nyomozások megindítása és az egyidejű műveletek végrehajtása. A letartóztatások és az egyidejű házkutatások és lefoglalások utolsó fázisa további kihívásokat támasztott: a tevékenységek sürgős jellegét (kevesebb, mint két hét állt rendelkezésre), az illetékes hatóságok azonosítását, különböző jogi követelményeket és egyes országokban a házkutatásokhoz szükséges bizonyítási terhet, a jogsegélykérelmek fordításának gyenge minőségét és az akció napján a jogsegélykérelmek valós idejű végrehajtásának szükségességét. Az Eurojust értekezletet tartott az érintett tagállamok képviselőivel, hogy megoldják mindezeket a problémákat, és az Europollal együtt koordinálták az akció napját egy nápolyi mobilirodán keresztül. Az akció eredményeként 67 gyanúsítottat letartóztattak, 143 raktárat átkutattak, több, mint 800 tonna hamisított terméket lefoglaltak (12 millió euró értékben), 16 millió eurót meghaladó értékű vagyontárgyat visszaszereztek és egy újabb országba vezető új nyomozati szálakat azonosítottak.
Gyermekvédelmi kontaktpont 2004 óta az Eurojust összesen 135, gyerekeket érintő ügyet regisztrált és további négy ügyet regisztrált Norvégia gyerekekkel kapcsolatos ügyekben. A 2010‐es évben az Eurojust 40 ügyet regisztrált gyerekekkel kapcsolatos visszaélések esetében. Az Eurojust ügyei között a gyerekeket érintő leggyakoribb bűncselekménytípusok közé tartoznak a szexuális célú molesztálás, ideértve az erőszakos közösülést és szexuális kizsákmányolást is, a gyermekmolesztáláshoz kapcsolódó képek (gyermekpornográfia) és az emberkereskedelem. Az Eurojust gyermekvédelmi kontaktpontja fokozta az Eurojust együttműködését az Európai Pénzügyi Koalícióval a gyermekek interneten történő szexuális kizsákmányolása ellen, és erősítette kapcsolatait ezen a téren az EU – Egyesült Államok Gyermekvédelmi Munkacsoporttal. A gyermekvédelmi kontaktpont és az Amerikai Egyesült Államok összekötő ügyésze ennek a munkacsoportnak az egyik értekezletét az Eurojustnál tartotta. A megbeszélések az internetes csoportok és a közösségi hálózati helyek, mint a gyermekmolesztálással kapcsolatos képek megosztására használatos eszközök mögött álló elvekkel, az ebben a vonatkozásban a leggyakrabban használt technológiákkal (például e‐mail, internet alapú csevegés, SMS szolgáltatások, elektronikus hirdetőtábla rendszerek, P2P, stb.) és a gyermekmolesztálási hálózatok által használt kódolás és egyéb erőfeszítések meghiúsításának stratégiáival foglalkoztak. A kódolt és anonimizált adatok kezeléséhez kapcsolódó legjobb gyakorlati tapasztalatokat is kicserélték. Az Amerikai Egyesült Államok részt vett a gyermekek szexuális molesztálásával kapcsolatos tiltott képeket érintő ügyekben. Ezek az ügyek felvetették a kódolás vagy a titkosítás egyéb módszereinek
34
és az elkövetők valódi személyazonossága meghatározásának technikai nehézségeit. Az Eurojust gyermekvédelmi kontaktpontjának bevonásával egy technikai munkacsoportot állítottak fel az Eurojustnál az Europollal és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma Bűnügyi Részlegével ezen bűncselekmények üldözésére. A munkacsoportban ügyészek és törvényszéki szakértők osztják meg egymással a legfrissebb technológiákat és azonosítják, hogy az elkövetők hogyan kísérlik meg elrejteni tevékenységüket és álcázni személyazonosságukat. A munkacsoport többször találkozott az Eurojust gyermekvédelmi kontaktpontjával. 2011‐re tervbe van véve az Egyesült Államok washingtoni gyermekvédelmi egységeihez és központjaiba szervezendő látogatás.
2.6 Közös nyomozócsoportok 2010 folyamán az Eurojust folyatta a közös nyomozócsoportok támogatását és ösztönözte azok felállítását információk nyújtása és a gyakorló szakembereknek adott tanácsai révén. Az Eurojust Határozat 9c cikke révén az Eurojust nemzeti tagjai 2010‐ben 20 közös nyomozócsoportban vettek részt vagy az Eurojust nevében, vagy illetékes nemzeti hatósági minőségükben, többek között olyan bűncselekménytípusok kapcsán, mint például a csalás, a korrupció, a gépkocsilopás, a kábítószer‐kereskedelem és az emberkereskedelem. Emellett az Eurojust 11 értesítést kapott a nemzeti tagoktól az Eurojust Határozat 13 cikk (5) bekezdésével összhangban a közös nyomozócsoportok felállításáról. Az Eurojust továbbra is támogatja és ösztönzi a fokozott igazságügyi képzést az Európai Unión belüli és kívüli közös nyomozócsoportok alkalmazásának vonatkozásában. Az Eurojust részt vett az Europol közös nyomozócsoportokkal kapcsolatos belső képzési programjában és továbbképzéseket vezetett olyan, a gyakorló szakembereknek tartott fórumokon, mint az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) és a Délkelet‐európai Rendőrségi Együttműködési Egyezmény Titkársága (PCC SEE) által szervezett műhelyekben. 2010 decemberében az Eurojust és az Europol közösen szervezte meg az Europolnál a nemzeti szakértők hálózatának hatodik éves értekezletét a közös nyomozócsoportokról, amelyen 22 tagállam szakértői és gyakorló szakemberei, valamint a Bizottság és a Tanács Főtitkárságának képviselői voltak jelen. A témák a közös nyomozócsoportok felállításának vonatkozásában több nemzeti rendszer gyakorlatiasságával, a közös nyomozócsoportoknak nyújtott támogatással, a harmadik államokkal történő közös nyomozócsoportok felállításával és a közös nyomozócsoportok kapcsán a jövőbeli trendekkel foglakoztak. Két műhelyt tartottak: az egyiket „a sikeres közös nyomozócsoporti nemzeti szakértő profilkövetelményeiről, szerep‐ és küldetésazonosításáról”, a másikat a megoldás‐orientált eszmecseréről a közös nyomozócsoportok felállítása, működtetése és lezárása során gyakran felmerülő kérdésekről, ahogy azokat a gyakorló szakemberek látják.
Az Eurojust és a közös nyomozócsoporti műveletek pénzügyi támogatása Az Eurojust továbbra is támogatta a közös nyomozócsoportokat 2010‐ben pénzügyi és logisztikai segítséget nyújtva. Az Európai Bizottsághoz „A bűnözés megelőzése és az ellen folytatott küzdelem, 2007–2013” pénzügyi programja keretében benyújtott két sikeres kérelem alapján az Eurojust két közös nyomozócsoporti finanszírozási projekthez kapott finanszírozást. Az Eurojust mindkettőben a közös nyomozócsoporti tevékenységekhez kapcsolódó két gyakori ráfordításhoz nyújtott segítséget: az utazási és szállásköltségekhez, valamint a fordítási és tolmácsolási költségekhez. A pénzügyi támogatás mellett az Eurojust felszerelési tárgyakat, mint mobiltelefonokat, laptopokat és a második projekt keretében hordozható szkennereket és nyomtatókat tudott kölcsönadni.
35
Az első (kísérleti) közös nyomozócsoporti finanszírozási projekt, „A közös nyomozócsoportok pénzügyi, adminisztrációs és logisztikai támogatása egy központi kontaktpontos szakértői központ létrehozásával” címmel 2009 júliusában indult és 2010. december 31‐én fejeződött be. A projekt számára jóváhagyott költségvetés 316.473 euró volt. A projekt keretében az összesen 34 finanszírozási kérelemből 29 kérelem 2010‐ben érkezett. A projekt 10 közös nyomozócsoportot támogatott 2010‐ben 13 tagállamban, összesen 292.537 eurót ítélve oda. A második közös nyomozócsoporti finanszírozási projekt, „A közös nyomozócsoportok lehetősége jobb kihasználtságának támogatása” címmel 2010 október 1‐jén indult és 2013. szeptember 30‐ig tart. Ezen második projekt költségvetését jelentősen, 2.272.800 euróra emelték. Az Eurojust 12 kérelmet kapott a projekt alatti finanszírozásra 2010. október 25. és december 26. között, és 12 közös nyomozócsoportot támogatott 15 tagállamban, összesen 265.161 euró összegű támogatással. A folyamatban levő közös nyomozócsoporti finanszírozási projektről további részletek találhatók az Eurojust honlapján.
2.7 Az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyei Az Eurojust harmadik államokkal történő együttműködése az Eurojust Határozat 3 cikk (2) bekezdése, 26a és 27b cikke alapján megy végbe. 2010‐ben egy tanulmány készült az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyeinek 2008. szeptember 1. és 2010. augusztus 31. közötti időszakáról. A leggyakrabban megkeresett harmadik állam Svájc volt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok, Norvégia, Horvátország, az Orosz Föderáció, Törökország, Albánia és Ukrajna követett. A legalább egy harmadik államot érintő ügyekben a fő bűncselekménytípusok a kábítószer‐kereskedelem, a csalás, a pénzmosás, a bűnszervezetben való részvétel és az embercsempészet voltak. A legtöbb ügy az igazságügyi együttműködési és koordinációs megkeresések megkönnyítését érintette. Az Eurojust többségüknél lehetővé tudta tenni a jogsegélykérelmek, beleértve a kiadatási kérelmek gyorsabb végrehajtását. A jogsegélykérelmek végrehajtásánál a késedelmeket visszatérő problémaként azonosították. Az Eurojust megkönnyítette a harmadik államoknak szóló jogsegélykérelmek teljesítését, többek között a banki információkra, a tanú‐ és gyanúsítotti kihallgatásokra, a videokonferenciás kihallgatásokra, a lehallgatásokra, a házkutatásokra, az ellenőrzött szállításokra, az idézések kézbesítésére és a vagyontárgyakkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekre, azok lefoglalására és elkobzására vonatkozó megkereséseket. Az Eurojust az illetékes hatóságok közti információ‐ és bizonyítékcserét, a jogsegélykérelmek egyidejű végrehajtását, a nemzetközi elfogatóparancsokat és házkutatásokat, valamint az ellenőrzött szállításokat megkönnyítő koordinációs értekezleteket is tartott. Az Eurojustnál tartott koordinációs értekezleteken leggyakrabban résztvevő harmadik államok Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Norvégia, Horvátország, az Orosz Föderáció, Törökország, Albánia és Ukrajna voltak. Az adatvédelmi szabályokkal összhangban az operatív információk, beleértve a személyes adatok cseréjét az Eurojust csak azokkal a harmadik államokkal könnyítette meg, amelyekkel együttműködési megállapodást kötött. A tagállamokban az illetékes hatóságoknak nyújtott segítséget megkönnyítette az Eurojust harmadik államokban létesített kontaktpontjaival történő megfelelő kapcsolat. A tagállamok által a harmadik
36
államokba kihelyezett összekötő tisztviselőkkel és összekötő magisztrátusokkal szintén kapcsolatba léptek, amennyiben szükség volt rá. Harmadik államoktól az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészek A harmadik államoktól az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészek saját ügyeiket országaiknak az Eurojusttal kötött együttműködési megállapodásaik alapján regisztrálhatják. Jelenleg három ilyen összekötő ügyész tevékenykedik. Az Eurojusthoz delegált norvég összekötő ügyész 2010‐ben 50 ügyet regisztrált. Az ügyek kábítószer‐ kereskedelemhez, vagyon és köztulajdon elleni bűncselekményekhez, beleértve a csalást, élet, testi épség vagy személyi szabadság elleni bűncselekményekhez, emberkereskedelemhez és cyber‐ bűnözéshez kapcsolódtak. Az összekötő ügyész három koordinációs értekezletet tartott 2010‐ben, nyolc tagállam, az Amerikai Egyesült Államok és az Interpol képviselőinek bevonásával. Az Eurojusthoz delegált horvát összekötő ügyész 2010‐ben 11 ügyet regisztrált. Az ügyek főként korrupcióhoz, vagyon és köztulajdon elleni bűncselekményekhez, beleértve a csalást, élet, testi épség vagy személyi szabadság elleni bűncselekményekhez, kábítószer‐kereskedelemhez kapcsolódtak. A Horvátország által regisztrált 11 ügyből hét korrupciós ügy volt, egyeseknél bankszámlákkal, vagyontárgyakkal, stb. kapcsolatos biztosítási intézkedéseket vonva maguk után. Az Amerikai Egyesült Államoknak az Eurojusthoz delegált összekötő ügyésze 2010‐ben három ügyet regisztrált. Az ügyek főként vagyon és köztulajdon elleni bűncselekményekhez, beleértve a csalást, korrupcióhoz, emberkereskedelemhez és cyber‐bűnözéshez kapcsolódtak. Az összekötő ügyész két koordinációs értekezletet tartott 2010‐ben Németország, Görögország, Franciaország, Magyarország, Hollandia és az Egyesült Királyság képviselőinek, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Svájc képviselőinek bevonásával. Ügyleírások: Az Eurojust 2008 óta a norvég összekötő ügyészen keresztül támogatott egy, kiskorúak szexuális molesztálásáról és gyermekmolesztálási képek előállításáról és terjesztéséről folytatott nyomozást. A nyomozás kibontakozása során kiderültek más országokhoz és gyanúsítottakhoz fűződő lehetséges kapcsolatok, beleértve Olaszországot, az Amerikai Egyesült Államokat, Romániát, az Egyesült Királyságot, Belgiumot, Franciaországot, Németországot, Csehországot, Afganisztánt és Brazíliát. Az érintett nemzeti hatóságok erőfeszítéseinek eredményeként, amelyet az Eurojust koordinált, egy világméretű pedofilhálózatot lepleztek le. Eddig körülbelül 30 gyanúsított ellen folyik nyomozás, akiknek a többsége az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik; több mint 70 sértettet azonosítottak. Öt koordinációs értekezletet tartottak, amelyek során a résztvevő országok bizonyítékokat osztottak meg és koordinálták a jogsegélykérelmeket és az elkövetők elleni akciókat. Az Eurojuston keresztüli koordináció és információcsere megkönnyítette a nyomozások megindítását és lebonyolítását. Megoldották a nyomozásban és büntetőeljárásokban illetékes joghatóságokkal kapcsolatos kérdéseket. Megtervezték és végrehajtották a norvég, olasz, román és az egyesült államokbeli hatóságok közös akcióit, beleértve a házkutatásokat, letartóztatásokat és a gyanúsítottak kihallgatását. Az Eurojust által megkönnyített nemzetközi együttműködés lehetővé tette az igazságügyi és rendőri hatóságoknak, hogy azonosítsák az elkövetőket és megmentsenek számos gyermekkorú sértettet. A Horvát Korrupció és Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal nyomozást folytatott nyolc magas beosztású tisztviselő, köztük egy egykori politikus ellen, 2006 és 2009 között kölcsönök tiltott jóváhagyása és kihelyezése miatt, akik így szereztek finanszírozási eszközöket részvényvásárláshoz számos egyéb, horvátországi és külföldi cég útján. A becsült kár értéke megközelítőleg 54.000.000 euró. A kiterjedt nyomozás során más államokban 29 tanút hallgattak ki, más államokban számos céget és bankszámlát ellenőriztek le, és összegyűjtötték a megfelelő dokumentumokat. Jogsegélykérelmeket küldtek az Egyesült Királyságba,
37
Norvégiába, Magyarországra, Csehországba, Máltára, Szerbiába, Svájcba és Olaszországba, amelyek végrehajtását az Eurojust elősegítette. Ez a közreműködés kiváló eredményeket hozott, egyes dokumentumokat 24 órán, a legtöbb esetben pedig néhány napon belül megszereztek. A horvát ügyészek jelen voltak a magyarországi és a máltai tanúkihallgatásokon. A máltai házkutatások nagyon sikeresek voltak és ezek során fontos dokumentumokat szereztek meg. Az ügy bírósági tárgyalása 2011‐ben kezdődik Horvátországban.
Az összekötő ügyészek megerősítették, hogy a nemzeti szekciók által tapasztaltakhoz hasonló akadályokkal találkoztak a konkrét ügyek kapcsán. A bonyolult ügyek koordinációs értekezleteinek megszervezése az Eurojust egyik fő erőssége az összekötő ügyészekkel való együttműködés során. Partnerségük jelentősen felgyorsítja a jogsegélykérelmek végrehajtását és segít megoldani egyéb jogi és gyakorlati problémákat. Általában az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészek jelenléte segített a gyakorló szakembereknek eligazodni az Európai Unió, a tagállamok és a külső partnerek közti igazságügyi együttműködést szabályozó összetett előírásokban.
38
3
Kapcsolatok az EU partnerekkel
Európai Igazságügyi Hálózat (EJN) Az Eurojust Határozat 25a. cikke 1. bekezdés (b) pontja értelmében az Európai Igazságügyi Hálózat titkársága az Eurojust adminisztratív személyzetéhez tartozik, de önálló egységként működik. Az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust 2010 során is szorosan együttműködött egymással. Júniusban és novemberben az EJN képviselői meghívást kaptak az informális munkacsoport két ülésére, ahol többek között megvitatták a tagállamok, az Eurojust és az EJN szerepét az Eurojust és az EJN közötti gyümölcsözőbb kapcsolatok építésében. Az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust közötti komplementaritás kérdéséről az Eurojustnál tartott két külön ülésen esett szó. Októberben a Kollégium elnöksége, az adminisztratív igazgató és az EJN & Összekötő Magisztrátusok Team elnöke találkozott az EJN elnökségi trióval és az EJN titkárával, hogy megvitassák az Eurojust és az EJN közötti együttműködés javításának lehetőségeit. A megbeszélések három témakörre összpontosítottak: az Eurojust és az EJN kontaktpontok közötti információáramlás javítására; mely típusú operatív ügyekben láthat el egymást kiegészítő tevékenységet a két szervezet; és hogyan értékeljék rendszeresen az Eurojust és az EJN közötti együttműködést. Megállapodás született egy közös munkacsoport felállításáról, amely az Eurojust és titkársága képviselőiből áll, hogy gyakorlati megoldásokat találjanak az Eurojust és az EJN közötti együttműködés megerősítésére. A közös munkacsoport először az informális munkacsoport ötödik értekezletekor találkozott. A csoport tagjai megállapodtak abban, hogy EU szinten az Eurojust és az EJN közös marketingtevékenységet folytasson, hogy a két szervezetre egy teamként tekintsenek a tagállamok. Ebben a kontextusban teljes körűen ki kell használni az Eurojust és az EJN között a nemzeti Eurojust koordinációs rendszer (ENCS) által biztosított szorosabb együttműködést. Hasonlóképpen az Eurojust nemzeti tagok szükség esetén és a különböző nemzeti igazságügyi rendszereknek megfelelően EJN kontaktpontokká válhatnak.
Europol Az Eurojust és az Europol továbbra is törekedett a súlyos, határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem terén együttműködésük erősítésére, mind stratégiai, mind operatív szinten, amely elsősorban az intenzívebb információcsere révén valósulhat meg. A módosított együttműködési megállapodás 2010. január 1‐jén hatályba lépett, a két szervezet közötti hatékonyabb együttműködéshez számos új lehetőséget biztosítva, különösen azáltal, hogy meghatározta azokat a helyzeteket, amikor a két szervezet között a konkrét ügyek kapcsán az együttműködés bekövetkezhet. Lehetővé teszi továbbá az egyik testület képviselőjének ideiglenes kihelyezését a másik szervezet épületébe, továbbá a kölcsönös információs kötelezettséget a közös nyomozócsoportokban való részvételről. A módosított együttműködési megállapodás 22. cikkének megfelelően a két szervezet az együttműködésről évente közös jelentést nyújt be a Tanácshoz. Az Europol 2010‐ben is aktívan részt vett az új Eurojust Határozat tagállami végrehajtása segítésére létrehozott informális munkacsoport ülésein, különösen azon megbeszéléseken, amelyek témája az új Eurojust Határozat 12.5 cikk (d) pontja szerint felállítandó nemzeti Eurojust koordinációs rendszerek keretén belül az Europol nemzeti egységekkel történő szoros kapcsolat létrehozása volt. Az Eurojust részt vett az Europol nemzeti egységek vezetőinek különböző értekezletein az Europolnál, továbbá tartott egy értekezletet számukra és a Kollégium számára az Eurojust analitikus munkafájlokkal kapcsolatos szerepéről, valamint a fokozott együttműködés lehetőségéről a módosított együttműködési megállapodás új rendelkezései alapján.
39
Az Eurojust tovább erősítette stratégiai együttműködését az Europollal a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén. 2010 októberében az Eurojust jelentős mértékben hozzájárult a 2011‐es OCTA jelentéshez, az Eurojust és az Europol elemzői által kidolgozott szigorú módszertant követve. A hozzájárulás kvalitatív és kvantitatív információkat is tartalmaz az OCTA prioritásként meghatározott bűncselekmények köréhez kapcsolódó, két évet átfogó Eurojust ügyanyagból. A mennyiségi elemzéshez az adatokat az elektronikus ügykezelő rendszer szolgáltatta és az Eurojust ügykezelő teamje finomította, míg a minőségi felmérés elsősorban az egyes nemzeti szekciókkal folytatott interjúkon alapult az ügyek válogatott körére vonatkozóan. Az Eurojust folytatta az Europollal folytatott stratégiai együttműködését a terrorizmussal kapcsolatos kérdésekben, a terrorizmus elleni küzdelem politikáit és stratégiáit megvitató különböző értekezleteken képviseltette magát, és hozzájárult az Europol TE‐SAT jelentéseihez. Az operatív együttműködés terén az Eurojust újabb három analitikus munkafájlban működött közre 2010‐ben, amelyek cyber‐bűnözéssel, tengeri kalózkodással és heroin‐csempészettel foglalkoznak. Ezekkel együtt az Eurojust összesen 15 analitikus munkafájlban működik közre. Az Europol 40 koordinációs értekezleten vet részt. Az Eurojust és az Europol között biztonságos kommunikációs összeköttetésen zajló információcsere 27%‐kal nőtt, így 2010 során összesen 675 üzenetcserére került sor. Az együttműködés minősége kiváló eredményeket hozott olyan ügyekben, amelyekben az Europol elemző értékelést nyújtott, amelynek alapján az Eurojust az igazságügyi együttműködési tevékenységet koordinálni tudta. Annak érdekében, hogy a magasabb titkosítási szintű információk cseréje is lehetővé váljék, 2010. október 20‐án az Europol javaslatot nyújtott be az Eurojustnak a különböző biztonsági titkosítási rendszerek egyenértékűségi táblázata felülvizsgálatáról, hogy az információcsere „EU szigorúan titkos” szintig terjedhessen. Az Eurojust és az Europol közötti új egyetértési megállapodás tárgyalásai 2011 januárjában lezárultak, és a megállapodás 2011. február 15‐én hatályba lépett. Az Eurojust és az Europol együttműködését bemutató példák a 2. fejezetben találhatók, különösen a szervezett bűnözés és a cyber‐bűnözés címszó alatt.
OLAF A csalás, korrupció vagy más, az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmény elleni küzdelem megerősítése céljából az Eurojust és az OLAF 2010 során is folytatta az együttműködést az összehangolt fellépések és a rendszeres kapcsolatok érdekében. Az Eurojust és az OLAF közötti együttműködés gyakorlati megoldásairól szóló 2008‐as megállapodás végrehajtása megmutatta, hogy a bonyolult ügyekben történő együttműködés fokozódott, több előterjesztett ügy, ügyösszefoglaló és konkrét ügyekkel kapcsolatos információ cseréjére került sor, és hogy rendszeresen nyomon követik a folyamatban lévő ügyeket. 2010‐ben az OLAF négy ügyet terjesztett az Eurojust elé, az Eurojust pedig egy ügyet az OLAF elé. Az Eurojust elnöke és az OLAF főigazgatója 2010. július 9‐én találkozott Brüsszelben, hogy értékeljék az együttműködést és megvitassák azon módszerek javításának szükségességét, amelyekkel meghatározhatók azok az ügyek, amelyekben a közös megközelítés előrelépést hozhat. A két szervezet közötti szinergiák felderítését hangsúlyozták a lisszaboni szerződés által biztosított lehetőségek tükrében. 2010‐ben folytatódtak a rendszeres összekötő értekezletek az Eurojust és OLAF között, hogy megerősítsék a releváns ügyösszefoglalók kicserélésével kapcsolatos együttműködést, és általános visszacsatolást biztosítsanak az ügyekben tett lépésekről. Az összekötő értekezletek során figyelemmel követték az Eurojust és az OLAF közötti információcserére szolgáló biztonságos kommunikációs hálózat felállításának folyamatát. Ezt a hálózatot a Tanácsnak az információs
40
technológia vámügyi alkalmazásáról szóló 2009/917/IB kerethatározata hozta létre. A határozat 2011 májusától lehetővé teszi az Eurojust hozzáférését a váminformációs rendszerhez és a vámügyirat‐ azonosítási adatbázishoz, ezzel az Eurojust olyan közvetlen információkhoz fér hozzá, amelyek erősítik a tagállami igazságügyi hatóságok számára biztosított támogatást. Az Eurojust‐OLAF csereprogram keretében az OLAF vezető nyomozói és egységei vezetői tettek tájékozódási célú látogatást az Eurojustnál márciusban. Az OLAF képviselői tájékoztatást kaptak az Eurojust szerepéről, a biztonságos kommunikációs infrastruktúráról és a gyakorlati megállapodás és az Eurojust Határozat végrehajtásának az igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásáról. Az Eurojust nemzeti szekcióinak egyes képviselői részt vettek az OLAF igazgatótanácsának szeptemberi ülésén és lehetőségük nyílt a tapasztalatcserére több OLAF‐egység, köztük a nyomozati és vámügyi egységek képviselőivel. Decemberben az Eurojust az Europollal együtt megtartotta a 18. OLAF Csalásellenes Kommunikátorok Hálózata (OAFCN) ülését. Az Eurojust 2004 óta intézményi tagja az OAFCN‐nek, amely hálózat a csalás elleni küzdelemben résztvevő nemzeti hatóságok és szervezetek kommunikációs vezetőiből áll. Az OLAF‐fal való együttműködésre példaként lásd a 2.5 Csalás alcím alatt található ügyeket.
Frontex Az Eurojust 2010 során törekedett arra, hogy az új Eurojust Határozat 26. cikk (1) bekezdésével összhangban együttműködési kapcsolatokat alakítson ki és tartson fenn az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséggel (Frontex). 2010. április 29‐én a két szervezet közötti informális kapcsolatokat követően az Eurojust elnöke és a Frontex igazgatója között sor került egy megbeszélésre az Eurojustnál a jövőbeli együttműködés lehetséges területeinek megvitatása céljából. A Frontex igazgatója részt vett a Kollégium egyik ülésén és prezentációt tartott a Frontex szervezetéről és működéséről. Az Eurojust az új Eurojust Határozat 26. cikk (1) bekezdésével összhangban abból a célból vette fel a kapcsolatot, hogy megkezdődjenek a tárgyalások egy együttműködési instrumentum kidolgozásáról.
Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) Az igazságügyi képzések terén az Eurojust és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) között az együttműködést a 2008. február 7‐én aláírt egyetértési megállapodás alapozta meg. A 2010‐es csereprogram során két, képzésben részesülő személy töltött három‐három hónapot az Eurojust olasz és osztrák nemzeti szekcióinál. Ezen túlmenően az Eurojust részt vett és aktívan hozzájárult az EJTN által szervezett szemináriumokhoz a “Nemzetközi büntető igazságügyi együttműködés a gyakorlatban – európai elfogatóparancs és jogsegélykérelem szimulációk” címmel, amelyekre 2010 októberében és novemberében került sor. 2010‐ben az Eurojust rendőrségi és igazságügyi delegációk közös részvételére tett javaslatot a Lyonba tervezett közös nyomozócsoportokról szóló kurzusra, így mind az EJTN, mind a CEPOL részt vett ezen. Az Eurojust közvetlenül is hozzájárult a rendezvényhez szakértői képzés tartásával.
CEPOL Az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) és az Eurojust közötti egyetértési megállapodás 2010. január 1‐ jén lépett hatályba, amelynek célja a rendőrök és ügyészek képzésének meghatározása, ösztönzéseés fokozása a súlyos szervezett bűncselekmények elleni küzdelemben.
41
Az Eurojust és a CEPOL közötti együttműködés folytatódott azáltal, hogy az Eurojust támogatta a CEPOL képzési tevékenységeit, a CEPOL pedig részt vett az Eurojust szemináriumain és konferenciáin. 2010‐ben a Rendőrakadémia képviselői két tanulmányi látogatást tettek az Eurojustnál. Ezen túlmenően az Eurojust aktívan támogatta a 2010 októberében a közös nyomozócsoportokról szervezett CEPOL‐szemináriumot, és meghívást kapott a CEPOL Éves Programbizottságának ülésére, amire 2010 szeptemberében került sor. Az Eurojust hozzájárult a CEPOL ötéves külső értékeléséhez is. Az Eurojust és a CEPOL egyetértésre jutott, hogy az EJTN‐nel együttműködve felderítik a vezető beosztású rendőrök és ügyészek közös nyomozócsoportokkal kapcsolatos képzése létrehozásának lehetőségét. Az Eurojust továbbá hozzá fog járulni a képzési anyagok és az Eurojustról szóló közös tananyag kidolgozásához és végrehajtásához.
42
4
Fejlesztések
A Tanács 2009/426/IB határozatának végrehajtása Az Eurojust Határozat 2009 júniusában közzétett módosítása azt célozza, hogy az Eurojust operatívabbá váljon. Fontos elemei az Eurojusthoz történő, konkrét ügyekkel kapcsolatos információk eljuttatása és hogy az Eurojust segítsége a hét minden napján 24 órában elérhető legyen a tagállamok gyakorló szakemberei számára. Mivel az Eurojust Határozat rendelkezéseit 2011 júniusáig kell átültetniük a tagállamoknak a nemzeti jogba, az Eurojust folytatta ambiciózus végrehajtási programját 2010 során az informális munkacsoporton keresztül, amely az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok szakértőiből áll. A program annak érdekében született meg, hogy biztosítsa, hogy a megfelelő koordinációs, kommunikációs, tájékoztatási és értékelési mechanizmusok a helyükön vannak. 2010‐ben az informális munkacsoport két értekezletet tartott. Elsősorban a nemzeti Eurojust koordinációs rendszerek felállítására és működésére, az Eurojust és az EJN kontaktpontok közötti információáramlásra, és az Eurojust harmadik államokkal való külső kapcsolataira összpontosítottak,. Bemutatásra került az EPOC IV javaslat az adatcsere normájaként (lásd 1. fejezet), mint a nemzeti Eurojust koordinációs rendszer lehetséges informatikai eszköze.. A végrehajtási program egyik fontos eleme a tagállamoktól az Eurojusthoz továbbított, konkrét ügyekkel kapcsolatos információk megkönnyítésének mechanizmusa. Ezzel kapcsolatban az Eurojust kidolgozott egy formanyomtatványt, amelyen az információ továbbítható, és fejleszti a szükséges technikai előírásokat az információ biztonságos továbbítására és feldolgozására. Ezzel kapcsolatos fejlemény, hogy a koordinációs ügyeleti rendszer is felállítás alatt van, amely lehetővé teszi az Eurojust számára, hogy a hét minden napján napi 24 órában kapjon és dolgozzon fel megkereséseket. A koordinációs ügyeleti rendszer 2011‐ben kezdi meg működését és lehetővé teszi, hogy az Eurojust fokozottabban közbe tudjon avatkozni sürgős ügyekben. Az Eurojust Határozat módosításai az Eurojustra ruházták a felelősséget arra nézve is, hogy felállítsa a közös nyomozócsoportok, valamint a népirtásért és hasonló bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a hálózatok titkárságát. 2010‐ben az Eurojust lefolytatta mindkét hálózat koordinátorainak felvételi eljárást, akik 2011 elején kezdik meg munkájukat az Eurojust adminisztrációjának részeként.
Belbiztonsági stratégia (COSI; Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fóruma) 2010 során az Eurojust különböző irányelvek fejlesztésében vett részt EU‐szinten. A 2010 februárjában a Tanács által jóváhagyott Belbizonsági Stratégia egy négy lépésből álló irányelvi ciklust állapított meg az Európai Unió belbiztonsági hivatkozási alapjának létrehozására. Egy 2009. novemberi határozattal összhangban felállt a Belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság (COSI) azzal a megbízással, hogy az Európai Unión belül koordinálja és értékelje a belbiztonsági politikákat, ideértve adott esetben a belbiztonság területére vonatkozó operatív együttműködés szempontjából fontos büntető igazságügyi együttműködést. A 2010‐ben a belga EU elnökség által kezdeményezett Harmónia Projekt célja a meglévő EU instrumentumok és új fejlesztések racionalizálása és integrálása azáltal, hogy többek között koncepciót ad egy általános európai bűnügyi hírszerzési modellhez és egy eredeti európai irányelvi ciklushoz. A szervezett és súlyos nemzetközi bűnözéssel kapcsolatos EU irányelvi ciklus létrehozásáról és végrehajtásáról hozott tanácsi következtetések, amelyeket a bel‐ és igazságügyi tanács 2010 novemberében elfogadott, egy több évre kiterjedő irányelvi ciklus létrehozását javasolja a nemzetközi és szervezett bűnözés tekintetében. Ez a ciklus négy lépésből áll: fenyegetésértékelés, az irányelv prioritásainak meghatározása, végrehajtás, és értékelés.
43
Ezen fejlemények fényében az Eurojust úgy véli, hogy belbiztonsági kérdései igazságügyi dimenziói kapcsán részvétele értékes lehet, és 2010 során támogatta az Európai Unió tagállamai Legfőbb Ügyészeinek Konzultatív Fórumát. Az Eurojust jelentős támogatást nyújtott a 2010 májusában a spanyol EU elnökség, valamint 2010 decemberében a belga EU elnökség által megszervezett értekezletekhez. A decemberi értekezlet során a Konzultatív Fórum meghatározta a jövőre vonatkozó rendelkezéseit, és arra kérte az Eurojustot, hogy vállalja értekezleteinek megszervezését, valamint nyújtson adminisztratív és titkári támogatást.
Az Eurojust jövőjével foglalkozó munkacsoport 2009 decemberében az Eurojust jóváhagyta egy munkacsoport felállítását jövője kérdései kapcsán, hogy a lisszaboni szerződés 85. cikke (az Eurojustról szóló rendelkezések) és 86. cikke (az Eurojustból létrehozandó európai ügyészi hivatalról szóló rendelkezés) alapján várható lehetséges fejleményeket felmérje. A munkacsoport fő célja a belső párbeszéd elősegítése az Eurojust gyakorlati tapasztalatára támaszkodva, hogy amennyiben szükséges, hozzájáruljon a különböző európai intézményeken belül és fórumokon folytatott párbeszédekhez. A munkacsoport rendszeresen összeült 2010 során, hogy a lisszaboni szerződés alapján az Eurojust jövőjével kapcsolatban felmerült különböző témakörökkel foglalkozzon, mind külső szakértők, mind az Eurojust gyakorló szakemberei közreműködésével. 2010 szeptemberében az Eurojust Brugesben rendezett egy szemináriumot a belga EU elnökséggel együttműködve „Eurojust és a lisszaboni szerződés: a hatékonyabb fellépés irányába” címmel. Több mint 120 szakértő, köztük akadémikusok, a tagállamok, EU intézmények és testületek képviselői, és Eurojust nemzeti tagok vitatták meg az Eurojust várható fejlődését és egy európai ügyészi hivatal (EPPO) lehetséges létrehozását a lisszaboni szerződés új rendelkezései alapján. A szeminárium összefoglalója tanácsi dokumentumként került kiadásra. Az Eurojust hozzájárult egy, az európai ügyészi hivatalról az Európai Parlament számára készített tanulmányhoz, amely megállapította az alapos hatásvizsgálat és a bizonyíték alapú elemzés jelentőségét konkrét ügyek alapján és a gyakorló szakemberek szemszögéből.
Bel‐ és igazságügyi együttműködés A bel‐ és igazságügyi együttműködés területén érintett európai intézmények közötti fokozott együttműködés szükségességét gyakran hangsúlyoztuk. 2009 októberében a tanácsi elnökség felkérte az Eurojustot, az Europolt, a CEPOL‐t és a Frontexet, hogy vegyenek részt egy közös jelentés összeállításában a bűnözés elleni küzdelmet folytató EU‐ügynökségek közötti fokozott együttműködésről. Az Eurojust és partnerei meghatározták a bilaterális és multilaterális együttműködés azon területeit, ahol az együttműködés javítható, és a végső jelentést a COSI 2010 júniusában elfogadta. A COSI felhívta ezeket a szervezeteket, hogy a kész jelentésben szereplő intézkedéseket 2011 végéig hajtsák végre és hogy a bel‐ és igazságügyi együttműködési intézmények vezetői között rendszeres találkozókat szervezzenek. A különböző intézkedések státuszáról és a végrehajtás konkrét ötleteiről egy ellenőrző lista készült, amelyet rendszeresen frissítenek. A 2010. novemberi bel‐ és igazságügyi együttműködési intézmények vezetői közötti találkozón, amelynek az Europol adott otthont, megegyezés született arról, hogy 2011‐ben az Eurojust adjon helyet a bel‐ és igazságügyi együttműködési intézmények titkárságának.
44
5
A Tanács következtetései a 2009. évi jelentésről
A Tanács 2010. június 3‐án elfogadta az Eurojust nyolcadik éves jelentéséről szóló következtetéseit (9959/10). A korábbi jelentésnek megfelelően az Eurojust ebben a fejezetben információt nyújt azon kérdéskörökről, amelyekre nézve a Tanács ajánlásokat fogalmazott meg. Ügyek: elemzés, értékelés és az együttműködés akadályainak azonosítása Az Eurojust fokozza a büntetőügyekben folytatott, uniós szintű igazságügyi együttműködést gátló akadályok elemzésére szolgáló kapacitását, továbbra is hasznosítja ügyértékelési eszközeit. Nyújtson rendszeres tájékoztatást az Európai Unión belül az igazságügyi együttműködés helyzetéről. Gyűjtsön információt az igazságügyi együttműködési eszközök használatával kapcsolatos gyakorlati és jogi nehézségekre vonatkozóan, és tegyen jelentést a Tanácsnak, a Parlamentnek és a Bizottságnak. Az Eurojustnak továbbra is szolgáltasson az egyszerű/bonyolult ügyekre, valamint a kétoldalú és a többoldalú ügyekre vonatkozó statisztikákat, és összpontosítson a koordinációt igénylő, összetett ügyekre.
Az Eurojust folytatta a konkrét ügyek szisztematikus értékelését annak érdekében, hogy azonosítsa a nemzetközi igazságügyi együttműködés akadályait. Ezen jelentés 2. fejezete összegzi a konkrét ügyekkel kapcsolatos statisztikákat és a 2009. évi éves jelentésről szóló tanácsi következtetéseket követve az igazságügyi együttműködés akadályait mutatja be, az Eurojust ügyeiben az igazságügyi együttműködési eszközök használatát, és az igazságügyi instrumentumok értékelését. Mindezt az Eurojust előtt regisztrált ügyek tapasztalatai alapján teszi. Az Eurojust lépéseket tesz egy, a konkrét ügyekkel kapcsolatos útmutató kidolgozására.
Az ügyek besorolása és statisztikák Ismét bevezetésre került az ügyek kétoldalú/többoldalú megkülönböztetése. Természetesen egyértelmű, hogy egy kétoldalú ügy nem jelenti azt, hogy kevésbé súlyos bűncselekményről van szó, vagy hogy az Eurojust csak korlátozott mértékben működik közre. Egy kétoldalú ÁFA‐csalási ügy többmillió eurós kárt eredményezhet és az Eurojust erőforrásainak teljes bevetését igényelheti a jogi kérdések és a bizonyítékok komplexitása miatt, valamint a határokon átnyúló lehallgatások és a vagyonelkobzás aspektusaival is foglalkozni kell. Hasonlóképp egyes többoldalú kábítószer‐ kereskedelmi ügyek csak kisebb lefoglalásokat igényelhetnek és az Eurojust csekélyebb mértékű közreműködésére lehet szükség. Ezen kívül egy, az Eurojustnál bilaterálisként regisztrált ügy egy tagállamban többoldalú is lehet. Az egyszerű/bonyolult ügyfelosztás ismételt bevezetését is alaposan fontolóra vettük, de végül nem alkalmaztuk. Az Eurojust több faktor mátrixával kísérletezett annak érdekében, hogy a megkülönböztetésnek objektívebb alapot biztosítson, de arra a következtetésre jutott, hogy ez a gyakorlatban nem megvalósítható. Az összetettséget jelző elemek az ügykezelő rendszerben való regisztrációkor nem biztos, hogy jelen vannak, de később felbukkanhatnak. Ugyanígy, egy kezdetben bonyolultnak tűnő ügyben nem feltétlenül lesz szükség az Eurojust forrásainak teljes felhasználására, például koordinációs értekezletekre, és célszerűbb egyszerű ügyként kezelni. Továbbá egy, az Eurojust által egyszerűnek minősített ügynek lehetnek olyan kihatásai, amelyek miatt az érintett nemzeti igazságügyi hatóságok komplexként kezelik azt. Az Eurojust kisebb mértékű segítsége is lehet kulcsfontosságú és nemzeti szinten jelentős hatású. Az egyszerű/bonyolult megkülönböztetés azokat sem segítette, akik az Eurojust ügyeit az irányelvek szempontjából nézték. Azt sugallták, hogy a bonyolult ügyek szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek, ami nem minden esetben igaz. Hasonlóképp nem bizonyul segítségnek az egyszerű/bonyolult megkülönböztetés, amikor ezt összevetjük a kétoldalú/többoldalú kategóriákkal: a kétoldalú és egyszerű (valamint a többoldalú és bonyolult) megkülönböztetést tévesen szinonimaként látják. Ez a helyzet nem adhat megfelelő hivatkozási alapot arra, hogy az ügyeket más szervekhez terjesszék be, amikor valójában az Eurojust segítségére lenne szükség. Egy konkrét ügy példája jól illusztrálja a nehézséget: egy európai elfogatóparancs végrehajtásának megkönnyítése „egyszerű” kommunikációs és az eltérő joggyakorlatokkal kapcsolatos problémák megoldását jelentheti. De a végrehajtás során fény derülhet olyan kérdésekre is (például ne bis in idem, a
45
vádemelési és elítélési parancsok, a „végső” ítélet mibenlétének értelmezése, az EU‐s és a nemzeti jogalkotás közötti interakció, a konkurens parancsok megléte), amelyek „bonyolultak”. A kilenc statisztikai függelék, amely ezen fejezetet követi, ennek megfelelően a következőkről nyújt információkat: 1. az Eurojustnál 2002–2010 között regisztrált ügyek száma, a kétoldalú‐többoldalú osztályozással együtt; 2. az Eurojust hatáskörének (4. cikk (1) és (2) bekezdés, általános jogi témák) megfelelő kategorizálás; 3. prioritásként meghatározott, kiemelt bűncselekménytípusok az Eurojust ügyeiben; 4. prioritásként meghatározott és más bűncselekménytípusok az Eurojust ügyeiben; 5. az Eurojust ügyei megkereső országok szerint; 6. az Eurojust ügyei megkeresett országok szerint; 7. a koordinációs értekezletek száma; 8. a koordinációs értekezletek száma megkereső országok szerint; és 9. a koordinációs értekezletek száma megkeresett országok szerint. Számoljon be az Európai Igazságügyi Hálózat elé terjesztett ügyek érdekében tett konkrét intézkedésekről, feltüntetve az e tekintetben felmerülő akadályokat.
Eurojust ‐ EJN Az Eurojust gyakran terjeszt hatékonyan és gyorsan az Európai Igazságügyi Hálózat kontaktpontjai elé ügyeket. Hasonlóképp kerülnek ügyek a tagállamok összekötő magisztrátusaihoz is. Az EJN kontaktpontok elé terjeszthető ügyeket illetően az Eurojust számos gyakorlatot fejlesztett ki az ügy jellegének megfelelően: egyes nemzeti szekciók rutinszerűen tájékoztatják nemzeti hatóságaikat arról, hogy adott kérdés az EJN elé kerülhetett volna; mások azonnal az EJN kontaktpontok elé terjesztik az ügyet, megint mások pedig szoros kapcsolatot építettek ki EJN kontaktpontjaikkal és EJN nemzeti levelezőikkel. A jogsegélykérelmeket általában célszerű elsőként az Eurojusthoz küldeni, hogy ellenőrizhessék azok minőségét azoknak a problémáknak az előrelátása végett, amelyek a nemzeti eljárást a későbbi szakaszban akadályozhatják. Hangsúlyozni kell, hogy az EJN és az Eurojust egymást kiegészíti, és kölcsönösen élvezik egymás tapasztalatainak gyümölcseit feladataik során. A tanácsi következtetések kontextusában a fő akadályok, amelyek ahhoz vezetnek, hogy az EJN helyett az Eurojusthoz terjesztik be az ügyeket, két fő típusba sorolhatók. Először is, egyes ügyek azért kerülnek az Eurojusthoz, mert az igazságügyi együttműködési problémák megoldása az EJN‐en keresztül sikertelen volt. Az Eurojustot azért keresik meg, mert más csatornák nem hoztak eredményt. Másodszor, más ügyek azért kerülnek az Eurojust elé, mert sürgős lépéseket kell tenni, amelyeket a kontaktponti struktúra nem biztos, hogy képes biztosítani.
Koordinációs értekezletek és az Europol, OLAFrészvétele Népszerűsítse a koordinációs 2010‐ben az Eurojust 141 koordinációs értekezletet tartott, tízzel többet, mint értekezleteket, és adott esetben tegye 2009‐ben. Az Europol 41, az OLAF egy koordinációs értekezleten vett részt. lehetővé más uniós szervek – mint Az Eurojust további három analitikus munkafájllal kapcsolatosan működött például az Europol vagy az OLAF – közre 2010‐ben, amivel együtt immár 15‐re emelkedett azon munkafájlok részvételét. Könnyítse meg az Eurojust száma, amelyekhez az Eurojust hozzáfér. számára, hogy hozzáférjen az Europol analitikus munkafájljaiban szereplő Az Eurojust és az Europol szorosan együttműködött a közös nyomozócsoporti információkhoz, illetve az Europol kezdeményezések kapcsán. számára, hogy információhoz jusson, amennyiben részt vesz a Az Europollal és az OLAF‐fal folytatott együttműködésről lásd a 3. fejezetet. koordinációban. Az Eurojust hozzájárulása az OCTA és TE‐SAT jelentésekhez Működjön közre az OCTA és TE‐SAT 2010 októberében az Eurojust jelentősen hozzájárult a 2011‐es OCTA jelentések elkészítésében. jelentéshez, az Eurojust kétéves ügyanyagáról nyújtott minőségi és mennyiségi információkkal a kiemelt bűncselekmények körében. AZ Eurojust hozzájárult a TE‐SAT jelentés elkészítéséhez is a terrorizmussal kapcsolatos minőségi és mennyiségi igazságügyi információkkal. Ezen felül az Eurojust rendszeresen részt vett az Europol TE‐SAT tanácsadó testületi ülésein.
46
Az Eurojust határozat 6. és 7. cikkének használata Fokozottabban járjon el a 6. és 7. cikk A nemzeti szekciók gyakran tettek ajánlást nemzeti hatóságaiknak anélkül, hogy alapján. formálisan a 6. cikk alapján jártak volna el. Az ügyekkel kapcsolatos tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy csak egyes tagállamok használnak hivatalos írásos ajánlásokat, a nyomozások lefolytatásáról szóló specifikus előírásaik miatt. Azokban az esetekben, amikor formális ajánlást bocsátottak ki, időnként az Eurojustnál új ügy megnyitására és koordinációs értekezletek megszervezésére került sor . 2010‐ben egy kollégiumi ajánlás kibocsátására került sor a 7. cikk alapján. Az Eurojust korainak tartja, hogy a joghatósági összeütközésekben a 7. cikk (2) bekezdésének, valamint visszatérő igazságügyi együttműködési problémák tekintetében a 7. cikk (3) bekezdésének használatát értékelje. A nemzeti szekciók jelenleg a joghatósági összeütközéseket hatásköreiket gyakorolva oldják fel anélkül, hogy írásos, nem kötelező erejű kollégiumi ajánlások kibocsátására kerülne sor. Lehetséges, hogy a nehézségeket illetően a 7. cikk (3) bekezdés proaktívabb használatára lenne szükség az írásos ajánlások terén. Az Eurojust útmutatást tervez készíteni az írásos, nem kötelező erejű ajánlások használatáról. Szintén útmutatások készülnek majd a konkuráló európai elfogatóparancsokkal kapcsolatos ajánlások kibocsátásáról az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A 6. és 7. cikk használatával kapcsolatos további információkért lásd a 2.4 fejezetrészt. Nemzeti Eurojust koordinációs rendszer Növeljék az Eurojust és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a rendszer 2011 júniusáig hatékonyan működésbe léphessen.
Az új Eurojust Határozat végrehajtására rendelkezésre álló határidőt figyelembe véve, valamint az ENCS és az információcsere projekt keretein belül, a következő lépések megtételére, dokumentumok összeállítására kerül sor 2011 júniusáig: ‐ Standard formanyomtatvány az Eurojusthoz való információtovábbításhoz az Eurojust Határozat 13. cikk (5) bekezdés – 17. cikk alapján; ‐ Tanulmány az Eurojust Határozat 13. cikk (5) bekezdés – 17. cikk szakaszairól; ‐ Tanulmány az ENCS feladatairól (ideértve a „közös nevezőt) és az Eurojust nemzeti levelezők profiljáról és gyakorlati feladatairól, különös tekintettel a 12. cikk (5) bekezdésére; ‐ Útmutató az Eurojust által a hatáskörrel rendelkező nemzeti és EU hatóságok számára nyújtandó információ és visszacsatolás tartalmára, gyakoriságára és formátumára nézve; és ‐ „Fiches Suédoises” formanyomtatvány az Eurojust Határozat végrehajtásának különös rendelkezéseiről rendelkezésre álló adatok összegyűjtéséhez az ENCS felállításáról, működéséről és az információcseréről (ideértve a kapcsolattartáshoz szükséges adatokat is). Közös nyomozócsoportok
Tegyenek további erőfeszítéseket a szakemberek körében a közös nyomozócsoportok létrehozásának, valamint adott esetben a más uniós szervek – mint például az Europol és az OLAF – bevonásának támogatására.
2010‐ben az Eurojust nemzeti tagjai 20 közös nyomozócsoportban vettek részt az Eurojust határozat 9. cikk f) pontja alapján, vagy az Eurojust nevében vagy nemzeti hatóságaik képviseletében, többek között olyan bűncselekmények kapcsán, mint csalás, gépkocsilopás, kábítószer‐kereskedelem és emberkereskedelem. Ezen túlmenően az Eurojust 11 értesítést kapott a tagállamoktól az Eurojust Határozat 13. cikke (5) bekezdésével összhangban közös nyomozócsoportok felállításáról. További információért lásd a 2.6 fejezetrészt.
47
Hajtsák végre az Eurojust határozat új rendelkezéseit és a CMS által biztosított lehetőségeket teljes körűen használják ki abból a célból, hogy a kereszthivatkozásokkal ellátott elemzések alapján a tagállamok nyomozások megindításával kapcsolatos esetleges felkéréseket kapjanak.
Ügykezelő rendszer Az elektronikus ügykezelő rendszer mélységi elemzése folyamatban van. 2010 során jelentős változásokra került sor, hogy felhasználóbarátabbá váljon a rendszer. Ugyanakkor erőfeszítéseket teszünk aziránt is, hogy hatékonyan tárolja a releváns ügyadatokat és elemzéssel, értékeléssel szolgálhasson az ügyekről, ideértve a kereszthivatkozásos elemzést is. Az Eurojust határozat új rendelkezései is átvezetésre kerülnek a jövőbeli ügykezelő rendszerbe. A 13. cikknek megfelelő információ továbbítására szolgáló formanyomtatvány jelenleg kidolgozás alatt áll, így az ügykezelő rendszerben az adatbevitel félig automatizált lesz.
Az Eurojust’s honlapja – a hálózati titkárságok Hozzon létre az Eurojust honlapján A közös nyomozócsoportok hálózati titkárságának 2011‐ben lesz saját szekciója szekciókat azon hálózatok az Eurojust honlapján, és hasonlóképp létrejön majd vonatkozó rész a további tekintetében, amelyek számára az hálózati titkárságoknak is. Eurojust titkárságot biztosít. Stratégiai projekt – ÁFA csalás Tájékoztasson a stratégiai projekt 2010‐ben az Eurojust ‐ szorosan együttműködve az Europollal – folytatta a végeredményéről. munkát az ÁFA‐csalásokkal kapcsolatos információk és jogsegélykérelmek nemzeti igazságügyi hatóságok közötti cseréjének javításáról szóló stratégiai projektről. Egy, a tagállami igazságügyi hatóságok körében körbeküldött kérdőív alapján az Eurojust és az Europol elkészítette a 2011. március 28‐án az Eurojustnál megtartásra kerülő, ÁFA‐csalásról szóló szeminárium programját és az ügyismertetőket. Az ÁFA‐csalások terén nagy tapasztalattal bíró gyakorló nyomozók és ügyészek vesznek részt a szemináriumon. Együttműködés az Eurojust és a Frontex között Kössön a Frontex‐szel hivatalos Az Eurojust felvette a kapcsolatot a Frontex‐szel megkötendő, hivatalos munkamegállapodásokat, amelyek munkamegállapodás tárgyalásainak megkezdésére az Eurojust Határozat 26 cikk túlmutatnának az eddigi ad hoc (1) bekezdésének megfelelően. Lásd a 3. fejezetet. együttműködésen. A kapcsolatok erősítése harmadik országokkal és szervezetekkel Erősítse meg a harmadik országokkal Lásd a harmadik országokkal, szervezetekkel való kapcsolatokról és a harmadik és az Unión kívüli szervezetekkel országokat érintő Eurojust ügyekről szóló 1. fejezetet és 2.7 fejezetrészt. fennálló kapcsolatait, különösen az adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatos nehézségek vonatkozásában. A Kollégium teljesítményével kapcsolatos projekt és az OSR Mutassa be ezeknek a projekteknek az Az Eurojust a tanácsadó cég OSR projekt 1. fázis 4. lépéséről benyújtott végső eredményeit. Fókuszáljon az Eurojust jelentése alapján elfogadta a szükséges döntéseket az adminisztráció fő feladataira és ennek érdekében átstrukturálásához 2010 júniusában. A szükséges szervezeti változtatásokról mérlegelje olyan intézkedések szóló akciótervet fogadtak el 2010 októberében, amely leírja a fő meghozatalát, amelyek célja a tanácsi tevékenységeket, az emberi erőforrásokat és a határidőket, ideértve a határozat 6. és 7. cikkében végrehajtási fázis során meghozandó intézkedésekre vonatkozó javaslatokat. meghatározottaktól eltérő feladataik Hét különböző projekt fogja megkönnyíteni az Eurojust tevékenységét: 1) egyes folytán a testületre és a nemzeti menedzsmenti döntések delegálása az Eurojust Kollégiumától egy tagokra nehezedő terhek csökkentése igazgatótanácshoz; 2) a Kollégium teamjei által jelenleg lefedett munkaterületek portfolió menedzsmenti struktúrába rendezése; 3) teljesítmény és kockázat menedzsment; 4) annak biztosítása, hogy az Eurojust adminisztratív struktúrái igazodjanak a fő tevékenységéhez; 5) az adminisztráció átstrukturálása és új fizetési fokozatok megállapítása számukra; 6) kultúraprojekt; és 7) képzések. A fő tevékenységi körhöz szorosan kötődik az operatív tour de table revíziójának ötlete, azzal a céllal, hogy több idő jusson az igazságügyi együttműködés jogi akadályainak megvitatására.
48
Az Eurojust Határozat végrehajtása Továbbra is dolgozzon az Eurojust Lásd a Tanács 2008. december 16‐i 2009/426/ÍB sz. határozata végrehajtásáról határozat végrehajtásán. a4. fejezetet. Az Eurojust eljárási szabályzatának felülvizsgálata Vizsgálja felül az eljárási szabályzatot. A Kollégium feladatairól, felelősségi köreiről, menedzsmentjéről és munkamódszereiről szóló stratégiai projekt, ideértve eljárási szabályzatának felülvizsgálatát, végrehajtása már folyamatban van. Az Eurojust munkamódszereinek hatékonyabbá tételére vonatkozó javaslatok megvitatás alatt állnak, tekintettel az Eurojust Határozat végrehajtására és az OSR keretein belül megfontolandó delegálási javaslatokra, stb.
Koordinációs ügyelet Számoljon be a koordinációs ügyelet A koordinációs ügyelet projektje 2010 májusában indult, hogy az Eurojust a hét létrehozásáról, valamint az általa minden napján napi 24 órában képes legyen megkereséseket fogadni és képviselt hozzáadott értékről. feldolgozni. A szükséges belső eljárások és irányelvek elfogadásra kerültek. Az igazságügyi és nyomozó hatóságok és az Eurojust között bármikor lehetséges kapcsolatfelvétel technikai megoldásáról még döntést kell hozni. A projekt technikai megoldást nyújt a koordinációs ügyeleti képviselők beosztásának automatikus frissítése és a körözése tekintetében. Az EU valamennyi hivatalos nyelvén készül erről egy tájékoztató anyag.
49
50
Függelék 1. ábra: Az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2002 – 2010 között 2010‐ben az Eurojust 1.424 ügyet regisztrált, amellyel folytatódott a 2002 óta emelkedő trend a tagállamok kérésére beterjesztett ügyek számát tekintve. Ezen ügyek körülbelül egyötödében három vagy több ország volt érintett.
51
2. ábra: Az ügyek általános kategorizálása Az Eurojust Határozat 4. cikke (1) bekezdése szerint az Eurojust általános hatásköre minden olyan bűnözési formára és bűncselekményre kiterjed, amelyek vonatkozásában az Europol mindenkor jogosult eljárni, valamint ezekkel a bűnözési formákkal és bűncselekményekkel együtt elkövetett egyéb bűncselekményekre. A 4. cikk (2) bekezdése értelmében a bűncselekmények fentebb nem említett egyéb formái esetében az Eurojust – céljaival összhangban – valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérésére segítséget nyújthat. Az Eurojust a tagállam kérésére segítséget nyújthat általánosabb jelleggel is, amikor a kérés nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül konkrét folyamatban lévő ügyhöz, többek közt például nemzeti jogalkotást vagy eljárásokat illetően (általános jogi témák).
52
3. ábra: Prioritást képező bűncselekménytípusok az Eurojust ügyek között Az Eurojust által 2009‐ben prioritásként meghatározott, kiemelt bűncselekménytípusok a kábítószer‐ kereskedelem, a terrorizmus, az emberkereskedelem, a csalás legszélesebb értelemben vett különböző formái, a korrupció, a pénzmosás, a cyber‐bűnözés, és a gazdaságban jelen lévő szervezett bűnözői csoportokhoz kötődő egyéb bűncselekmények. Az ábra azt mutatja, milyen számban szerepeltek ezek a bűncselekménytípusok az Eurojustnál regisztrált összes ügy között 2009 és 2010 során. Egy ügyben természetesen több bűncselekménytípus is előfordulhat. További információk a 2. fejezet vonatkozó részében találhatók.
53
4. ábra: Prioritással bíró és egyéb bűncselekménytípusok Az Eurojust által 2009‐ben prioritásként meghatározott, kiemelt bűncselekménytípusok a terrorizmus, a kábítószer‐kereskedelem, az emberkereskedelem, a csalás legszélesebb értelemben vett különböző formái, a korrupció, a cyber‐bűnözés, a pénzmosás, és a gazdaságban jelen lévő szervezett bűnözői csoportokhoz kötődő egyéb bűncselekmények. Az ábra azt mutatja, milyen számban szerepeltek a prioritással bíró, illetve azzal nem bíró bűncselekménytípusok az Eurojustnál regisztrált összes ügyön belül 2009‐ben és 2010‐ben. Egy ügyben természetesen több bűncselekménytípus is előfordulhat.
54
5. ábra: Az egyes tagállamok által az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2009–2010‐ben Az ábra azt mutatja, hogy 2009‐ben és 2010‐ben hány alkalommal kérték az egyes tagállamok az Eurojust segítségét.
55
6. ábra: Az egyes tagállamokkal szemben az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2009–2010‐ben Az ábra azt mutatja, hogy az egyes tagállamokkal szemben hány ügyet terjesztettek be más tagállamok az Eurojuston keresztül 2009‐ben és 2010‐ben.
56
7. ábra: Koordinációs értekezletek (2009–2010) Az ábra az Eurojust koordinációs értekezleteinek számát mutatja. A koordinációs értekezletek helyszíne általában Hága, az Eurojust székhelye. Logisztikai okokból előfordulhat, hogy arra Hágán kívül, valamelyik tagállamban vagy harmadik államban kerül sor.
57
8. ábra: Koordinációs értekezletet kezdeményező tagállamok (2009–2010) Az ábra azt mutatja, hogy az egyes tagállamok vagy harmadik országok kezdeményezésére hány alkalommal került sor koordinációs értekezletre.
58
9. ábra: A más tagállam által kezdeményezett koordinációs értekezleten résztvevő tagállamok (2009–2010) Az ábra azt mutatja, hogy hány alkalommal vettek részt az egyes tagállamok képviselői más tagállam által kezdeményezett koordinációs értekezleten, miután a segítségüket kérték.
59
