EU-Georgikon 155. szám, 2006. november 29. Tartalomból: Merre halad „gőzerővel” a termőtalaj? ................................................................................. 2 A társadalom szélesebb öntudatra-ébredése.......................................................................... 6 Mi a helyzet a talajban nyomokban előforduló elemekkel?-................................................ 6 A jelenleg kérdéses mezőgazdasági technológiák .................................................................. 7
2
Merre halad „gőzerővel” a termőtalaj? A termőtalaj veszélyben van. A mezőgazdasági és környezetvédő körök emiatt kezdenek aggódni. A talajok leromlásának (degradációjának) felismerése már túlnőtt a tudományos körökön. Ez tűnik ki abból a három szakmai vitából, ami az imént - a múlt héten - zajlott le. Munka-anyagaiban - egy utasítás-tervezet keretében - az Európai Bizottság is foglalkozik a termőtalajok problémáival. A talajok leromlása készpénzben is kifejezhető: e károk Brüsszel által becsült összege több mint 38 milliárd eurót tesz ki évente. Márpedig a mezőgazdaságnak annál inkább szüksége van arra, hogy megóvja a „termőtalaj-tőkéjét”, minél inkább neki kell majd megtermelnie - az élelmiszeren kívül - holnap az üzemanyagot is. Az európai földek állapotáról a Bizottság által hivatalosan megállapított tények egyenesen ijesztőek. Ezek szerint a mezőgazdaság maga, valamint az urbanizáció és az éghajlat-változás is egyaránt hozzájárulnak az erózió felgyorsulásához, és a talajok humusz-tartalmának csökkenéséhez. Mindezek nemcsak a mezőgazdasági termelési potenciál vesztését, de áradásokat, és sárlavinákat is előidéznek. Ezek a jelenségek valószínűleg gyorsan fognak tovább terjedni, és az ezekből származó kár értékét a Bizottság több mint 38 milliárd euró/év-re becsüli. A legutóbbi évekig elsősorban talaj-minőség volt a természettudósok kutatásának tárgya. Csak néhány kutató látta a 20 éve közelgő veszélyeket: így Michel Griffon, a Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatás-fejlesztési Központ (CIRAD) munkatársa, Pierre Stengel, vagy még Dominique Arrouays a francia Országos Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) kutatói. Miféle veszélyek ezek?- A talajerózió, a különböző szennyezések (szennyező ipari létesítmények, országúti szállítás, peszticidek és a kórokozók), valamint a területek lebetonozása, amit szemérmesen a „talajok vízhatlanná tételének” is nevezhetünk. Az erózió jelensége az „első számú” veszély, ami az európai talajokra nehezedik. Ezt a tényt állapította meg az Európai Bizottság azon munkálataik keretében, melyről 2006. szeptemberében a „Tematikus stratégia a talajok védelme érdekében” című közleményt adták ki. (1) 115 millió hektáron - azaz az összes európai terület mintegy 12%-án - károsít a víz-erózió, és 42 millió hektár van kitéve a széleróziónak Európában. Az erózió az EU területének 18%-án károsít A talajerózió a talaj felszíni, termékeny rétegének veszteségében nyilvánul meg, amit az esővíz hord le, ez idézi elő a sár-lavinákat, és egyes területek elöntését is. Feljebb, a mezőgazdasági területeken, a víz mély
3
vízmosásokat váj magának a völgyfenéken, és ezzel a talaj termőképességét csökkenti. A sár-lavinák (iszap-csuszamlások) időszakos jelenségek, amelyek a Földközi-tenger vidékén főleg ősszel, Franciaországban nyugati és az északi iszapos talajú - régióiban (északi tengerparti övezet, Párizsi Medence), valamint az Akvitániai Medence, Languedoc-Roussillon (keleti partvidék a Földközi tenger mellett) és Rhône-völgy területein pedig télen fordulnak elő. Az orléans-i Országos Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) szerint a francia területek 18%án nagy az erózióveszély. Franciaországban az eróziós talajlehordás átlagos mennyisége évente 1 t/ha tesz ki. Északon, a tengerpart mentén a szántóföld eróziós talajveszteségeinek nagysága évente elérheti a 10-20 tonnát hektáronként és - rendkívüli esetben - még akár a 70 tonnát is. A Francia Környezetvédelmi Intézet (IFEN) által a franciaországi környezet állapotáról készített legutóbbi jelentés szerint a természeti katasztrófákkal járó iszapfolyásokat követő kártalanítási igények száma erősen megugrott, de az IFEN azt nem jelzi, hogy milyen arányban. Eközben az IFEN leszögezi azt, hogy 1985. és 2000. között a megfigyelt iszapfolyások 54%-a mezőgazdasági területeken alakult ki. Mesterséges környezet kialakítása Az erózió jelensége vajon egyértelműen a mezőgazdaság számlájára írható-e?- Részben igen. „Az erózió a talajtípushoz kötődik, de nagy részben a mezőgazdasági vidék struktúrájához - a sövények, tócsák, vagy hajlatok (rézsűk) eltűnésével, - valamint a mezőgazdasági termelés változatosságához.”magyarázta Dominique Arrouays, az orléans-i INRA talaj-információs (INFOSOL) részlegének igazgatója. „A tábla-méretek növekedésének is igen erős hatása volt a felszíni lefolyás növekedésére.”- teszi hozzá. Ehhez hozzájárul a legelők fokozatos csökkenése: 1993. és 2003. között több mint 600 000 hektár legelő tűnt el Franciaországban, míg az egyéves szántóföldi kultúrák területe csak 60 000 hektárral emelkedett meg. De az erózió ugyanakkor összefüggésben hozható a „földeken kialakított mesterséges környezettel” is, vagyis az urbanizációval és a közlekedési infrastruktúrák megteremtésével, parkolók és vállalati telephelyek kiépítésével. Ismert az is, hogy minden évben 60 000 hektárnyi mezőgazdasági termőterületet burkolnak be mesterségesen. Így tízévente ez pont egyenlő lesz egy megye nagyságú területtel, melyet bitumennel fedtek be! Minél vízhatlanabb a talaj, annál több víz csurog le róla, és- annál jobban koncentrálódik. E tekintetben a leginkább érintett régiók: dél-Franciaország (Midi-Pyrénées, LanguedocRoussillon, Aquitaine, Provence-Alpes-Côte d’Azur), és északnyugatFranciaország (Pays-de Loire, Bretagne).
4
Szervesanyag-veszteség A Brüsszelben bejelentett fenyegető jelenségek közül a második a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése, melynek következtében csökken a mezőgazdasági termelékenység, és a talajoknak az erózióval szembeni ellenállósága meggyengül. Az európai talajok 45%-a kevés szerves anyagot tartalmaz, főleg Dél-Európában, de ugyanez jellemző Franciaország, Nagy-Britannia és Németország egyes régióira is. Az IFEN szerint Franciaország nyugati-, és északi térségeiben a talajok szerves eredetű széntartalma (a humusz-tartalom) csökkenő tendenciát mutat. Ellenben emelkedni látszik a párizsi régióban, az Angers és Nantes közötti tengely mentén, Bordeaux-tól délre és Toulouse-tól keletre. Az INRA kimutatta azt is, hogy a francia talajok 0 és 30 cm közötti rétegében lévő összes szén mennyisége körülbelül 3,1 milliárd tonna lehet, vagyis a világkészlet mintegy kétezred része. Nyomokban előforduló szennyezettség (nehézfém) A harmadik veszély: a talaj diffúz (szétszórt), vagy lokalizált (pontszerű) szennyezettsége. A 25-ök Európai Uniójában a potenciálisan szennyezett helyek száma megközelíti a 3,5 milliót. Ha a szennyezés levegőbe, vagy vízbe kerül, és ezek közvetítésével szivárog be a talajba, úgy többé-kevésbé jelentős területet, vagy talajtérfogatot érinthet. A talaj felszínét kiterjedten érintő szennyezések vagy bizonyos természeti jelenségek következményei, olyanoké, mint a vulkánokból származó aeroszolok légköri kihullása, vagy az ember tevékenysége nyomán fellépő talaj-szennyezések. Ilyet okozhatnak a műtrágyázás (foszfátokban lévő réz), a növényvédő szerek kipermetezése, a rézben és cinkben gazdag híg-, vagy istállótrágya felhasználása, az ipari, vagy települési hulladék-tárolók, a közlekedés… Ezekhez hozzáadódnak a maximum néhány 10 hektárnyi lokális, - vagy pontszerű - szennyezések, melyek általában ipari eredetűek. „Franciaország kevésbé szennyezett, mint az olyan iparosodottabb országok, mint Nagy-Britannia, vagy Németország, valamint egyes régi keleti országok.”- nyugtat meg Dominique Arrouays. Szennyeződések figyelő-hálózata A diffúz szennyezések kapcsán nem riadóztatják sem a közegészségügyet, sem a mezőgazdaságot, de az ilyen szennyezéseket szemmel tartják a lakott területek környékén. Ezeket a közepes nagyságú városok körül 50 km-es, de Párizs esetében 100 km-es körzetben mérik. A legnagyobb koncentrációban előforduló nehézfémek: az ólom, a cink és a kadmium. Franciaországban az IFEN, az ADEME és az INRA éppen most készíti el a nyomokban előforduló
5
fémes elemektől szennyezett helyek teljes leltárát. Ez a munka 2008. végére fog elkészülni. Ez a megfigyelő hálózat minden 16 km-en egy mérőponttal rendelkezik, ami 2200 mérési pontot jelent az országban. A terület fele már mérő-pontokkal le van fedve. A máig létrehozott megfigyelő-hálózat máris igen hasznos információkkal szolgál. Például az összes ólom-tartalom a talaj felületi (0-30 cm) rétegében 8 és 20 mg/kg-nak bizonyult. A legmagasabb értékek a nagy városok közelében találhatók, de a Morvan hegység, és a Francia Középhegység gránit-zónáiban is kimutathatók. Ami a pontszerű szennyezéseket illetően a Nord és a Pas de Calais megyék a leginkább szennyezettek (511 helyen), majd Rhône-Alpes (509), Ile-de-France (369), Lotharingia (207), Elzász (240) és Akvitánia (200 helyen található pontszerű szennyezéssel). Mi van a növény védőszerekkel szennyezett talajokkal? -: „Tudjuk, hogy ez probléma, de nem sok adatunk van, mert a növényvédő szerek molekulái, és lebomlási termékei (metabolitjai) igen sokfélék. Márpedig egy ilyen vizsgálat 50 euróba kerül. Iszonyatosan nagy költségvetés kellene ahhoz, hogy egy ilyen megfigyelő-hálózatot felállítsunk.”- magyarázta el az Orleans-i INRA talajtani szakértője. A kutatók ismerik a problémát, de nincsenek meg a kutatáshoz szükséges anyagi eszközeik. „A növényvédőszer-szennyezés módszertani és financiális problémákat vet fel.”- foglalja össze az elmondottakat. Mégis tudjuk, hogy a bizonyos növényvédő szerek állandó jelenléte a talajokban szerepet játszik a légkör szennyezésében. Az INRA munkái az mutatják, hogy a régebben Lindán-nal kezelt talajok Lindán-kibocsátása szinte az egész évben okoz kis koncentrációban (1-5 ng/l) esővízszennyezést. (2) (1ng/l= 10-9g/liter) Egyéb veszélyek az európai talajokon Az öntözés a talajok sótartalmának növekedését idézi elő, és az egyre nehezebb gépek használata a talaj tömörödését okozza. Ez anaerob körülményeket teremt a feltalajban, rontja a talaj víztároló kapacitását, és esetenként a talaj vízáteresztő képességének teljes megszűnéséhez vezet. A sófelhalmozódás a talajban gyorsan fejlődik ki. 1990. és 2000. között az EU-15öknél a folyamattal érintett területek nagysága 6 %-ról 9%-ra nőtt meg. Olaszország, Spanyolország és Magyarország a leginkább érintett országok ilyen szempontból Európában, ahol összesen 3,8 millió hektár gondot jelentő magas sótartalmú talaj található. Végül, a becslések szerint, az altalajok 32-36%-a erősen, 18 %-a pedig mérsékelten tömött rétegeket tartalmaz („eketalp-réteg”) Európában. (NO) (1) : direktíva-tervezet megtalálható a www.agrapresse.fr honlapon. (2) : Lásd az AGRA Presse 3031. számát, 2005. november 21.
Forrás: AGRA Presse Hebdo, N° 3081. 2006. november 27. pp. 1-6. (V.M., K.N., CS.A)
6
A társadalom szélesebb öntudatra-ébredése „A 1980-as években a talajok kérdése nem vetődött fel, mert túl sok termőterület volt Európában. A kizárólagos cél az volt, hogy hasznosítsák a talajt, (akár ugaroltatással is).” – mondta Serge Martin a Környezetvédelmi Minisztériumból november 20.-án (az Országos Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) védnöksége alatti alatt álló) Tudományos Célú Talajtani Csoportosulás (GIS Sol) által Párizsban szervezett szakmai napon. „Ma globális szinten nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a talajok iránt abból fakadóan, hogy Ázsia élelmiszer-kereslete és a bioenergiák iránti igény meg növekedett.” – teszi hozzá Pierre Stengel, az INRA tudományos igazgatója. Mostantól fogva az öntudatra-ébredés a városrendezőkre is vonatkozik, ha hinni lehet a Városrendezési Hivatalok Országos Szövetségétől Pascale Poupinot-nak, aki kijelentette: „Nem lehet úgy folytatni a városrendezési célú terület-felhasználást, ahogy ezt 1970.-től 2000.-ig tettük, hogy nem számolunk a területek mezőgazdasági potenciáljával.” Még a francia Szenátus is érintve érzi magát ebben a kérdésben. A Szenátus 14. környezetvédelmi megbeszélését november 20.-án Párizsban a következő témáról tartották: „A talaj-kincsünk megóvása és hasznosíthatóságának növelése: globális tét”. Ez a helyzet az Európai Bizottság direktíva-tervezetével is. Forrás: AGRA Presse Hebdo, N° 3081. 2006. november 27. p.4. (CS.A)
Mi a helyzet a talajban nyomokban előforduló elemekkel?A nyomokban előforduló elemek lehetnek fémek (réz, kadmium, nikkel, ólom), fél-fémek (bór, szelén, arzén), vagy nem fémes elemek (fluor, klór, bróm). Ezek közül néhány, - melyeket nyomelemeknek neveznek (réz, kobalt, arzén...), - rendkívül kicsi mennyiségben szükségesek az élethez, míg más elemek egyáltalán nem szükségesek (kadmium, higany, ólom…) Ez utóbbiak nagy dózisban mérgezővé válnak. Mindezek a nyomokban előforduló elemek – a felhalmozódás következtében - hosszú idejű hatást fejtenek ki. A talajban mélységben „vándorolhatnak”. Egyesek közülük - mint a cink, - rendkívül mozgékonyak, mások - mint az ólom - nagyon kevéssé mobilak. A kadmium mozgékonysága a talaj fizikai-kémiai paramétereitől függően változik: például savas közegben mobillá válik. A nyomokban előforduló elemek tehát néha felhalmozódnak, azután - a talaj fizikai-kémiai viszonyainak változásával kioldódhatnak a talajból. Forrás: AGRA Presse Hebdo, N° 3081. 2006. november 27. p.5. (CS.A)
7
A jelenleg kérdéses mezőgazdasági technológiák Sivatagosodás, erózió, a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése, talajtömörödés, az élőlények számának lecsökkenése, só-felhalmozódás. „Ezek a folyamatok a helytelen mezőgazdasági gyakorlat számlájára róhatók fel, az olyan gyakorlatéra, amely túlzottan veszi igénybe a műtrágyákat, túlzott mértékben használja öntözési célokra a felszín alatti vizeket, nem megfelelően alkalmazza a növényvédő szereket, nehéz gépeket használ, vagy túlterheli a legelőt.” – ezt a véleményt adja közre az Európai Bizottság a talajokról szóló sajtóközleményében. A jelenlegi Közösségi Agrárpolitikából fakadó talajromlás egyik fő okaként a növénytermesztés szakosodását jelöli meg. Ebből „az következhet, hogy bizonyos mezőgazdasági technológiákkal a termelők felhagynak.” Így a hagyományos „vetésforgó-rendszerek, és a pillangós növényekkel való zöldtrágyázás, amely biztosítja a talaj szervesanyagtartalmának megújítását, gyakran elavultnak minősültek a szántóföldi növénytermesztési ágazatban túlburjánzó szakosodás hatása következtében.” Forrás: AGRA Presse Hebdo, N° 3081. 2006. november 27. p.5. (CS.A)
Fordításában, szerkesztésében, kiadásában közreműködtek A VE Tanácsadó Továbbképző és Távoktatási Intézet, Keszthely Deák F. u. 57. megbízásából: a VE Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar oktatói és hallgatói: Döme Tünde (D.T.), Kurucz Ildikó (K.I.), Kiss Nikoletta (K.N.) és Vad Mónika (V.M.), hallgatók Szaszkóné Dr.Decsi Kincső (Sz.-né Dr.D.K.) agrármérnök, Csepinszky András szakfordító, Szerkesztette: Kurucz Ildikó (K.I.) A fordítást ellenőrizte: Dr. Csepinszky Béla (Cs.B) Olvasó szerkesztő: Dr Szabó Imre (Sz.I.) Informatikai és műszaki szerkesztő: Hudop Gyula Felelős főszerkesztők: Dr. Kárpáti László, Dr. Csepinszky Béla Telefon 06-83/ 314-334, 06-30/ 496-23-35 E-mail:
[email protected] [email protected] Internetes elérhetőség: http://tudashaz.georgikon.hu
