EU ÁLLATVÉDELMI ELŐÍRÁSAI ÁLLATORVOSLÁS
FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005
EU ÁLLATVÉDELMI ELŐÍRÁSAI ÁLLATORVOSLÁS
Szerző: DR. SZIEBERTH ISTVÁN
Lektor: DR. MILE SÁNDOR
Szerkesztő: MARKÓ IVETT
ÚTMUTATÓ FVM SZAKTANÁCSADÓ ÁLLATORVOSOKNAK
„Ezúton is megköszönöm dr. Sziebert Gergely kerületi főállatorvos kollégám önzetlen segítségét, mellyel jelentősen hozzájárult az FVM állatorvos szaktanácsadói részére készített ÚTMUTATÓ megírásához” Budapest, 2005. április 15. dr. Szieberth István
3
TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés _________________________________________________________________ 6 II. Az állatorvosi tevékenységet érintő általános fogalmak __________________________ 8 III. Az állattartás föltétel-rendszere ____________________________________________ 11 1. Állatorvosi ellátás _______________________________________________________ 11 1.1. Állategészségügyi Törvény ____________________________________________ 11 1.2. Magyar Állatorvosi Kamara ____________________________________________ 11 1.3. Állategészségügyi Szabályzat___________________________________________ 12 1.4. 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről ___________ 12 1.5. Összegezve _________________________________________________________ 13 2. Állattartás______________________________________________________________ 14 2.1. Állategészségügyi Törvény ____________________________________________ 14 2.2. Magyar Állatorvosi Kamara ____________________________________________ 15 2.3. Összegezve _________________________________________________________ 16 2.3.1. Az állattartás bejelentése__________________________________________ 16 2.3.2. Állattartó telep létesítése __________________________________________ 17 2.3.3. Állattartó telep benépesítése _______________________________________ 18 2.3.4. Állattartás extenzív körülmények között______________________________ 19 2.4. Méhészet___________________________________________________________ 20 3. Takarmányozás _________________________________________________________ 22 3.1. Alapfogalmak _______________________________________________________ 22 4. Állatjelölés _____________________________________________________________ 25 4.1. Szarvasmarha _______________________________________________________ 25 4.2. Juh _______________________________________________________________ 26 4.3. Ló ________________________________________________________________ 27 4.4. Sertés _____________________________________________________________ 27 5. Állatvédelem ___________________________________________________________ 28 5.1. A borjútartás állatvédelmi követelményei _________________________________ 29 5.2. A sertéstartás állatvédelmi követelményei _________________________________ 30 5.3. A tojótyúk-tartás állatvédelmi követelményei ______________________________ 30 5.4. A haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozások ______________ 31 6. Állatszállítás____________________________________________________________ 32 6.1. Állategészségügyi Szabályzat___________________________________________ 32 6.2. Összefoglalva _______________________________________________________ 35 6.3. A szállítóeszközökkel szembeni követelmények ____________________________ 38 7. Állati hulladékok ________________________________________________________ 38 7.1. Fogalmak __________________________________________________________ 39 7.2. A hulladék begyűjtése ________________________________________________ 40 7.2.1. Állati hulladékgyűjtő telep létesítése ________________________________ 41 7.3. A hulladék ártalmatlanítása ____________________________________________ 41 4
8. Állatok szaporítása_______________________________________________________ 42 8.1. Szarvasmarha _______________________________________________________ 43 8.2. Sertés _____________________________________________________________ 44 8.3. Ló, szamár _________________________________________________________ 44 8.4. Juh, kecske _________________________________________________________ 44 8.5. Baromfikeltető ______________________________________________________ 45 IV. Az állattartáshoz közvetlenül kapcsolódó elsődleges élelmiszer-előállítás __________ 47 1. Fogalmak ______________________________________________________________ 47 2. Tejtermelés_____________________________________________________________ 48 2.1. Fogalmak __________________________________________________________ 48 3. Étkezési-tojás termelés____________________________________________________ 53 4. Méztermelés____________________________________________________________ 57 5. Őstermelők_____________________________________________________________ 59 5.1. Termelői tej, tejtermék forgalmának szabályai______________________________ 60 5.2. Baromfihús és nyúlhús forgalmazása _____________________________________ 61 5.3. Sertéshús___________________________________________________________ 61 5.4. Tojás ______________________________________________________________ 61 5.5. Méz _______________________________________________________________ 61
5
I. BEVEZETÉS
Ezen ÚTMUTATÓ - adottnak tekintve a mesterség szabályainak ismeretét - elsősorban az élelmiszertermelés célú állattartással, állati eredetű élelmiszer-termeléssel kapcsolatos állatorvosi szakmai tevékenység közigazgatási kereteit hivatott bemutatni, segítve: – az eligazodást a jogszabályi előírásokban, – az összhangot az FVM szaktanácsadó állatorvosok és ügyfeleik között, – az állami szándékot, hogy a közérdek védelme - az ember egészségének, az állattartók vagyonának, az állatok jóllétének védelme minél jobban érvényesüljön, – a szakterület fejlesztésére szánt pénzeszközök hatékony fölhasználását. Az a célunk, hogy ezen ÚTMUTATÓ, mely célzottan a minisztérium által meghatározott agrárgazdasági célok érvényesítésében közreműködő, abban szaktanácsadásra vállalkozó állatorvosok szempontjából íródott: – az állattartással, élelmiszer-előállítással foglalkozókban is fölkeltse, megerősítse az igényt az FVM Szaktanácsadói Névjegyzékben szereplő állatorvosok szolgáltatásai iránt, – az állatorvosoknak bátorítást adjon, hogy vállalkozzanak e szolgáltatásra, kérjék fölvételüket a Névjegyzékbe, – a támogatás gazdáját, a minisztériumot segítse céljai megfogalmazásban, s megerősítse abban, hogy a szolgáltatást a támogatandó körben, jelentőségének megfelelően, továbbra is A minisztériummegtartsa. - legalábbis az eddigi gyakorlata szerint - az agrárgazdasági célokra nyújtandó támogatást évente, a költségvetési törvény ismeretében hirdeti meg. Az agrárgazdasági célokra nyújtandó támogatás az állatorvoslást, az állategészségügyet érintően alapvetően az élelmiszertermelést, az ezt megalapozó állattartást, állattenyésztést célozza, mely tevékenységeknek elválaszthatatlan része, föltétele az állatorvosi közreműködés. Az állami programok rendszerint: – az egyes betegségektől való mentesítést, – valamely állatfaj nagyobb mennyiségben való tartásának ösztönzé-
sét, – valamely tartási -, takarmányozási-, környezetvédelmi technológia
elterjesztését célozzák. A biztonságos élelmiszer előállítása egyébként a föntiektől függetlenül is, mindennapos programként része az állattartásnak, az állatorvos munkájának. A szaktanácsadás során betartandó főbb szempontok:
Az élelmiszertermelés célú haszonállattartás értelmét az adja meg, ha az előállított termék piacképes. A szaktanácsadás igénylőjének célja, hogy tevékenységét a szaktanácsadó igénybevételével is biztonságosabbá, nyereségesebbé tegye. Ahhoz, hogy a szaktanácsadó a termék piacképességéhez hozzá tudjon járulni, a szakismeret mellett rendelkeznie kell az uniós - és a nemzeti előírások és követelmények, valamint az uniós logika és a nemzeti sajátosságok ismeretével is. 6
Az Unió alapelve a dokumentálás: – egyrészt, hogy a termelési folyamat egymást követő lépéseinek
előzetes kontrolljával eleve kiszűrjék a hibás, vagy veszélyt jelentő történéseket, – másrészt, ha a veszélyhelyzet mégiscsak bekövetkezett, annak következményeit a dokumentáció – a nyomonkövetés – segítségével minimalizálni tudják. Ezért mindenki, aki az élelmiszerbiztonsággal érintett tevékenységgel foglalkozik, beleérve a szaktanácsadási tevékenységet is, nemcsak folyamatosan figyelemmel kell kísérje a szakterület fejlődését és a jogszabályi változásokat, de tevékenységét pontosan dokumentálnia is kell. A megértés, az "egynyelven" beszélés érdekében fogalmi rendszerünkben szükséges a közös nevező, a fogalmak azonos értelmezése.
7
II. AZ ÁLLATORVOSI TEVÉKENYSÉGET ÉRINTŐ ÁLTALÁNOS FOGALMAK Állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhető, az állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, élelmiszer-higiéniai vizsgálat a szakértői, a szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetű és egyéb — az állategészségügy feladatkörébe tartozó — termék vizsgálata, ellenőrzése és a diagnosztikai célú mintaküldés, valamint az ehhez kapcsolódó igazgatási tevékenység. FVM szaktanácsadó állatorvos: a 95/1999 (XI. 5.) FVM rendelet szerint a Szaktanácsadói Névjegyzékbe fölvett, a Magyar Állatorvosi Kamaráról szóló törvény előírásainak megfelelően magán állatorvosi tevékenységre jogosult állatorvos. Állatorvosi szolgáltató (magán állatorvosi) tevékenység: a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény hatálya alá tartozó tevékenység. Ezen belül: – Megbízott állatorvos: a területileg illetékes állomás által egyes állami feladatok
elvégzésére megbízott magán állatorvos. – Ellátó állatorvos: a kamarai törvény hatálya alá tartozó, magángyakorlattal rendelkező állatorvos, akivel az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. számú törvény előírása szerint az állattartó állatai ellátására írásos megállapodást köt. Az ellátó állatorvos az állatok tartózkodási helye szerinti ügyeleti körben magángyakorlati engedéllyel kell rendelkezzen. Az ellátó állatorvos, vagy írásban megnevezett helyettese, illetve az ügyeletes kizárólagosan jogosult az állomány számára állatgyógyászati készítmény rendelésére, ezekről igazolás kiadására. Az ellátó állatorvos köteles az állomány rendszeres - legalább heti egyszeri - szemlézésére, a folyamatos készenlétre, távolléte esetén – a tulajdonossal való egyetértésben - helyettes kijelölésére. – Kezelő állatorvos: a kislétszámú állatállomány ellátására az állattartóval kötött szóbeli - eseti vagy állandó - megbízás alapján az állatorvosi szolgáltatást nyújtó magán állatorvos. – Szaktanácsadó állatorvos: a Kamarai törvény hatálya alá tartozó magán állatorvos, aki az állattartó fölkérésére rendszeresen, vagy alkalomszerűen az állatállományt a megjelölt céllal megvizsgálja, a vizsgálat eredményéről írásos szakvéleményt, az esetlegesen javasolt beavatkozásra tanácsot ad. A szaktanácsadásra fölkért állatorvos szaktanácsadói tevékenysége keretében jogszabállyal állatorvosi beavatkozásnak minősített tevékenységet - állatgyógyászati készítmény rendelése, használatának előírása, klinikai beavatkozások, oltások, stb. – nem végezhet. Igazságügyi szakértő állatorvos: 53/1993. (IV. 2.) kormányrendelet az igazságügyi szakértőkről: 1. § (1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. 8
(2) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét az Igazságügyi Szakértői Névjegyzékbe (a továbbiakban: Névjegyzék) való felvételkor meghatározott szakterületen fejti ki. A Névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium vezeti. 3. § (2) Igazságügyi szakértői tevékenységet az végezhet, aki az Igazságügyi Szakértői Kamara tagja. 7. § (1) A szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek: a) az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága. A fönti tevékenységek - amennyiben erre az állatorvos a jogosultságot megszerezte - együttesen is gyakorolhatóak. Hatósági állatorvosi tevékenység: az állam állategészségügyi engedélyező, ellenőrző és igazgatási tevékenysége. Állategészségügyi hatóság/állomás: a területileg illetékes megyei/fővárosi állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások. Állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élő állat élettani- és kóros állapotának befolyásolására, illetőleg vizsgálatára alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelző anyagok, állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül adott, nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagok, telepspecifikus oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati segédanyagok. Részletezését, alkalmazását lásd: 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről. Munkanapló: Kam.: 32. § (1) A magán állatorvos köteles: j) munkanaplót vezetni, továbbá a jogszabályokban meghatározott jelentéstételi és statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségnek eleget tenni. A kötelezettségen túlmenően ajánlott is a munkanapló pontos vezetése, mert ez lehet az eszköze az egyébként kötelezően adminisztrálandó események visszakeresésének, bizonyításának (közigazgatási eljárás, bírsági ügy, stb.). Nyomonkövetés: a 178/2002 EK rendelet szerint a nyomonkövethetőség az a képesség, amely az élelmiszerláncba bekerülő összes felhasznált alapanyag – beleértve a takarmányt is – félkész, és késztermék ellenőrizhetőségét és azonosíthatóságát lehetővé teszi az élelmiszer előállítás és az értékesítés minden egyes lépésében. Ez a nyomonkövethetőség nem azt jelenti, hogy az élelmiszer előállítás minden résztvevőjének átfogó, részletes ismerettel kell rendelkeznie a vásárolt termékek előéletéről és minden összetevőjéről, de tudnia kell azonosítania a beszállítóit és a beszállított anyagokat (mit -, kitől vette, mibe tette, hova vitte), vagyis, az előállítási lánc összes szereplőjének dokumentációjából kell a teljes nyomonkövethetőségnek összeállnia. Az FVM által támogatott állatorvosi szaktanácsadás kedvezményezettjei: – haszonállat (elsősorban élelmiszertermelő állat) tartók, 9
– élelmiszertermelők, -forgalmazók, – állathulla-, állati eredetű melléktermék
földolgozók,
-
ártalmatlanítók, E kört a közérdek, és annak védelme (a járványmentesség, a biztonságos élelmiszer-, a környezet-, az állat jóllétének védelme) határolja be. Mi indokolja az állatorvosi szaktanácsadást?
Az élő állat szervezetébe, az élő szervezet működésébe való beavatkozás, az állatgyógyászati készítmények rendelése, használata, a fogyaszthatósági döntés, stb. az állatorvosi hivatás szakmai kompetenciája. Ebből fakadóan az állatok, állati eredetű termékek piaci értékesítéséhez egyrészt az igazolt, szakszerű állatorvosi munka, és ennek az állatorvos által történő igazolása elengedhetetlen, másrészt, az állattartásban a termelés szempontjából is az állatorvos - jó esetben működésének 1-2%-os költségarányával a termék-előállításban - a legjobban megtérülő befektetés. Egyre lényegesebb eleme, föltétele az állattartásnak az állatjóllét is, mely feladatban mind az állategészségügyi hatóságnak, mind az állatorvosnak kötelezettségei vannak.
10
III. AZ ÁLLATTARTÁS FÖLTÉTEL-RENDSZERE 1. Állatorvosi ellátás – 1995. évi XCI. törvény az állategészségügyről
(a továbbiakban: Állategészségügyi Törvény) – 1995. évi XCIV. törvény a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán állatorvosi tevékenység gyakorlásáról (a továbbiakban: Magyar Állatorvosi Kamara) – 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról (a továbbiakban: Állategészségügyi Szabályzat) 1.1. Állategészségügyi Törvény 5. § (1) Az állattartó köteles a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni, b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni és az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani, az állat(ok) állategészségügyi felügyeletét ellátó állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét a tartott állatok fajáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről és a fent felsoroltakban bekövetkezett változásról azonnal tájékoztatni. 1.2. Magyar Állatorvosi Kamara 3. § (2) E törvény alkalmazásában magán állatorvosi tevékenységnek minősül az állattartó, illetőleg más személy megrendelésére végzett c) az állat tartásával, gyógyításával és az egyéb állatorvosi tevékenységgel összefüggő szaktanácsadás. 32. § (1) A magán állatorvos köteles a) akadályoztatása esetén működési területén helyettesítéséről gondoskodni, b) részt venni a kamara által szervezett ügyeleti szolgálatban, c) maradéktalanul megtartani az állategészségügyről, valamint az állatorvosi tevékenységről szóló jogszabályokban, szakmai irányelvekben, valamint az állatorvos-etikai szabályzatban foglalt rendelkezéseket, illetőleg azoknak az állattartó részéről történő megsértése esetén tájékoztatni az intézkedésre jogosultat, d) magán állatorvosi tevékenysége során munkáját a hivatás szabályainak és a tudomány mindenkori eredményeinek hasznosításával, az állatorvos-etikai szabályoknak megfelelően, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint és saját felelősségére ellátni, e) az állategészségügyről szóló jogszabályokban meghatározott járványveszély esetén a járványok megelőzését, felderítését és leküzdését szolgáló feladatok ellátására elrendelt közcélú 11
igénybevételnek — a külön jogszabály szerinti díjazás és költségtérítés ellenében — soron kívül eleget tenni, f) bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúját — a szükséges intézkedések megtételével egyidejűleg — az intézkedésre jogosultnak haladéktalanul jelenteni. 1.3. Állategészségügyi Szabályzat 107. § Ha a magán állatorvos, állatnak bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségben történt megbetegedéséről, betegség gyanújáról, fertőzöttségéről, fertőzöttség gyanújáról értesül, köteles a) vizsgálat céljából a helyszínre haladéktalanul kiszállni, b) bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanújának észlelése esetén az állatbetegség leküzdésére vonatkozó tevékenységet elkezdeni, c) a betegség helyhez kötése, valamint az emberi egészség megóvása érdekében szükséges magatartásra az állattartót utasítani, d) az illetékes hatósági állatorvost és a helyi önkormányzat jegyzőjét haladéktalanul értesíteni. 1.4. 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről 9. § (1) Ha valamely bántalom kezelésére nem áll rendelkezésre törzskönyvezett állatgyógyászati készítmény, állatvédelmi szempontból az állatorvos vagy annak közvetlen személyes felelőssége alá tartozó személy egy állat vagy egy tartási helyen lévő kisszámú állat esetében (beleértve a kedvtelésből tartott állatot is) kivételesen alkalmazhat: a) e rendelet vagy a 2309/93/EGK rendelet szerint más állatfajra vagy ugyanazon állatfajra, de más bántalom kezelésére engedélyezett állatgyógyászati készítményt, vagy ezek hiányában b) az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló EüM rendelet vagy a 2309/93/EGK rendelet alapján engedélyezett gyógyszerkészítményt, vagy ezek hiányában c) FoNo, FoNoVet, illetve a hatályos Gyógyszerkönyvek előírásainak szabályainak megfelelően előállított, úgy nevezett officinális készítményt. (2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezés létszámtól függetlenül alkalmazható a nem élelmiszertermelő minor- és egzotikus állatfajokra.
12
10. § (1) Élelmiszertermelő állatok kezelésére a 9. § rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazhatóak, ha a készítmény csak olyan anyagokat tartalmaz, amelyek élelmiszertermelő állatok kezelésére hazai forgalomba hozatalra engedélyezett készítményekben előfordulnak. Megállapított élelmezés-egészségügyi várakozási ideje, de más bántalom kezelésére is azt alkalmazza, vagy a készítménynek nincs az adott állatfajra megállapított élelmezésegészségügyi várakozási ideje. A megállapított várakozási időt a vényen fel kell tüntetni. (3) Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő nem lehet kevesebb, mint tojásnál 7 nap, tejnél 7 nap, baromfi és emlős állatok ehető szövetei esetében 28 nap, halhúsnál 500 lebomlási nap. (4) Homeopátiás állatgyógyászati készítmények esetében, amelyekben a hatóanyag(ok) aránya legfeljebb egy milliomod rész, az élelmezés-egészségügyi várakozási időt nulla napnak kell tekinteni. 11. § Ha a magán-állatorvosi tevékenységet végző állatorvos a 9–10. §-ok előírásait alkalmazza, köteles külön nyilvántartást vezetni az állatok vizsgálatának időpontjáról, a tulajdonos adatairól, a kezelt állatok számáról, a diagnózisról, az alkalmazott készítményekről és adagolásukról, a kezelés időtartamáról és az előírt élelmezésegészségügyi várakozási időről. Ezt a nyilvántartást legalább három évig meg kell őrizni, és az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) által végzett ellenőrzésnél a rendelkezésére bocsátani. Lásd: 9. számú melléklet a 88/2004. (V. 15.) FVM rendelethez: A vény mintája 1.5. Összegezve Az állattartó köteles az állatállomány létszámától függetlenül állatainak rendszeres állatorvosi ellátásáról gondoskodni. A nagylétszámú állattartótelep tulajdonosa köteles nyilvántartást vezetni a tartott állatállományról és az állatállomány állategészségügyi ellátására a telepet ellátó állatorvossal írásbeli szerződést kell kötni. A szerződés a tartó és az ellátó állatorvos közötti jogviszonyt határozza meg, tartalma a két fél megállapodásától függ. Tartalmi elemeinek meghatározásánál célszerű figyelembe venni - a jogszabályi előírásokon túlmenően - a Magyar Állatorvosi Kamara ajánlását. Az állattartónak továbbá kötelessége az állatok fajáról, létszámáról, tartási helyéről és az előbbiek változásairól az ellátó/kezelő állatorvost (a továbbiakban: ellátó állatorvos) és a települési önkormányzat jegyzőjét azonnal értesíteni. Az állatorvosnak figyelemmel kell lennie azokra az etikai és gyakorlati elvekre, amelyeket az Európai Állatorvosok Szövetsége ajánl a tagszervezetei, tagjai számára. A Szövetséget a „korszerű állatorvosi gyakorlat” elveinek megfogalmazásakor az a cél vezette, hogy az állatorvosi szolgáltatás az érvényben lévő jogszabályok, a szakmai irányelvek, az állattartók igényei, valamint az állatokkal való 13
bánásmód etikai elveinek való megfelelőségét tekintve magas szintre emelkedjen. Az állatorvosnak mindig számításba kell vennie az állatok jólétét, óvnia kell azokat fájdalomtól, sérüléstől, betegségektől. Amennyiben az állatorvos az állatvédelmi előírások megsértését észleli, vagy annak megsértéséről tudomást szerez, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az előírásoknak megfelelő állapot helyreállítása érdekében. Az állat jólétének része egészséges állapotának fönntartása. Az állatorvossal szemben alapvető igény a hivatás szabályainak betartása, az állattulajdonossal való jó kapcsolat fönntartása. Ezt elősegítendő tekintettel kell lennie a tulajdonos jogos érdekeire, és segítenie kell azok érvényesülésében. Az állatorvosnak szakmai tudását folyamatosan fejlesztenie kell. Ezt szolgálja a Magyar Állatorvosi Kamara által bevezetett ösztönző minimum pontrendszer, melyet, ha az állatorvos nem teljesít, működését a Kamara fölfüggeszti, illetve működési engedélyét visszavonja.
2. Állattartás 2.1. Állategészségügyi Törvény 18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetőleg, aki az állatot vagy állatállományt felügyeli. Az élelmiszertermelés célú haszonállattartással szemben a társadalmi követelmény a jó minőségű, a fogyasztó egészségét nem veszélyeztető (sőt, arra kedvező hatású) végtermék előállítása. Az állattartó számára ehhez szorosan kapcsolódik, hogy e tevékenysége a lehető legkedvezőbb gazdasági mutatók mellett történjen, meghozza a várt nyereséget. E célok eléréséhez mindenekelőtt egészséges állatállományra van szükség, ezért az állat tartásánál elsődleges szempont az állat egészségének védelme. Ez egyszersmind föltétele is és föltételezi is a gazdaságos termelést. Az állattartásra vonatkozó állategészségügyi, közegészségügyi, környezetvédelmi, valamint állatvédelmi előírások betartása az állattartó feladata. Az állattartó ezen előírásokkal való megismertetésére, azoknak rendszeres betartására, betartatására az azokat leginkább ismerő, és azokat nap – mint - nap alkalmazó állatorvos hivatott.
14
2.2. Magyar Állatorvosi Kamara 1. § (1) Állatokat tartani – amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik – csak az Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) által előírtaknak megfelelő helyen és építményben, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint szabad. (2) Az állattartáshoz olyan állattartó épületet, telepet, karámot stb. (a továbbiakban: állattartó létesítmény) kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési, állattartási technológiát (a továbbiakban: technológia) kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását és biztosítja, hogy az állati termék közvetlenül emberi fogyasztásra vagy élelmiszer-előállításra alkalmas legyen. (3) Az állattartó létesítményekkel kapcsolatos előírásokat az 1. számú függelék tartalmazza. (4) Az állatok tartása az emberek, az állatok egészségét nem veszélyeztetheti, a környezetet nem károsíthatja. 2. § (1) A Tv. 4. §-ában, 33. §-ának f) és i) pontjában, valamint 34. §-ában felsorolt létesítmények és járulékos építményeik telepítése, építése, átalakítása, bővítése, használatba vétele, fennmaradása és rendeltetés-módosítása esetén, a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) a szakhatósági hozzájárulását az engedélyező hatósághoz benyújtott terveknek a 2. számú függelékben foglaltak szerint elvégzett vizsgálata alapján adja ki. (2) Nagylétszámú állattartó telepeken az állattartónak járványvédelmi-intézkedési tervet kell készítenie, ami tartalmazza a telepen folyamatosan készenlétben álló fertőtlenítőszerek, berendezések felsorolását és mennyiségét is. A berendezések folyamatos üzemelését a hatósági állatorvos rendszeresen ellenőrzi. 3. § A nagylétszámú állattartó telepen, takarmány-előállító üzemben, mesterséges termékenyítő, embrióátültető, keltető állomáson csak érvényes egészségügyi könyvvel rendelkező, a munka-alkalmassági vizsgálatokon igazoltan megjelent és alkalmasnak talált személy dolgozhat. A területileg illetékes állategészségügyi állomás vezetője közvetlen emberi fogyasztásra kerülő állati eredetű termék (pl. tej, tejtermék) előállítása esetén ezt a feltételt a kislétszámú állattartó telepre is előírhatja. 11. § (1) Az állatok itatására lehetőleg ivóvíz minőségű vizet kell felhasználni. A felhasznált víz minőségéről, annak rendszeres (legalább évenként egyszeri, illetve szükség szerinti) laboratóriumi vizsgálatáról, a kutak, a vezetékek, az itató berendezések karbantartásáról, fertőtlenítéséről, a felesleges víz elvezetéséről a tulajdonos vagy az üzemeltető köteles gondoskodni. (2) Gyógykezelési vagy immunizálási célból az állatok itatóvizébe csak állatorvosi rendelkezésre és állatorvosi felügyelet mellett szabad olyan állatgyógyászati készítményt bekeverni, amely vízben egyenletesen és jól oldódik, továbbá az adott állatfajra (hasznosítási irányra és korcsoportra) engedélyezett. 34. § (1) Az állattartó köteles állattartási tevékenységéről (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, juh, kecske, sertés, méhcsaládok esetén létszámtól függetlenül, baromfi- és nyúlállományok esetén száz egyed felett), a tevékenység megkezdéséről, illetve megszüntetéséről az állatállományt ellátó állatorvost, illetőleg a települési önkormányzat jegyzőjét (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjét) egyidejűleg tájékoztatni. 15
(2) Az 1. számú függelék 4. pontjában meghatározott telepméret esetén az állattartó köteles folyamatos nyilvántartást vezetni a tartott állatok fajáról, koráról, létszámáról, a benépesítés, vásárlás időpontjáról, az állatok származási helyéről, a születés, elhullás, értékesítés, kényszervágás adatairól, továbbá az alkalmazott gyógykezelés, védőoltás időpontjáról és ennek okáról. 35. § Az állattartó köteles a nagylétszámú telepen tartott állatállományának szervezett és folyamatos állatorvosi ellátásáról gondoskodni. 36. § (1) Az állattartó a telepen elhelyezett, vásárolt állatállomány származását tanúsító okmányokat (marhalevél, hatósági állatorvosi bizonyítvány, tenyészállat esetén származási igazolás, kiadási-szállítási jegyzék, számlamásolat), az állománynyilvántartással együtt köteles a telepen tartani és hatósági ellenőrzés esetén bemutatni. (2) Az állattartó köteles állatait a külön jogszabály, illetőleg a tenyésztési előírások szerint megjelölni vagy megjelöltetni, a következő minimum követelmények figyelembevételével: Figyelemmel kell lenni, továbbá a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló rendeletre. 2.3. Összegezve 2.3.1. Az állattartás bejelentése Az állatok tartását az állattartónak be kell jelentenie a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjénél. Az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, elhullásokról, ellenőrzésekről, alkalmazott kezelésekről, a termelésről és az állományváltozásról, s ezt öt évig meg kell őriznie. Az állattartás épületeinek meg kell felelniük az Országos Építésügyi Szabályzat által előírtaknak. Az állattartásnak mind uniós, mind nemzeti állatvédelmi-, állategészségügyi-, és környezetvédelmi jogszabályi előírásai is vannak, melyeket be kell tartani. Az állattartás létesítményeit (épületet, telepet, karámot, stb.) úgy kell kialakítani és azokban olyan állattenyésztési-, állattartási technológiát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegye az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását, továbbá, rendelkezzen azon feltételekkel, melyek hozzájárulnak, hogy az állati termék közvetlen emberi fogyasztásra, vagy élelmiszer-előállításra alkalmas legyen. A hazai gyakorlatban - jogszabályi előírással - megkülönböztetünk kislétszámú és nagylétszámú állattartó telepet A két kategóriát a létesítmények férőhely száma különbözteti meg. Nagylétszámú állattartótelepnek minősül, ahol az állatfajonként elhelyezhető minimális létszám a következő 16
Faj
Létszám
Ló
30
Szarvasmarha
50
Juh, kecske
200
Sertés
100
Pecsenye-csirke
2000
Kifejlett baromfi
500
Strucc
50 50+szaporulat
Nyúl (anya)
Kislétszámú állattartó telepnek minősül, ahol a fenti táblázatban megjelölt számú állatnál kevesebb állatot tartanak. 2.3.2. Állattartó telep létesítése Lásd: Állategészségügyi Szabályzat 1. és 2. sz. függelék Az állattartó hely létesítéséhez a jegyző által engedély csak az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki. A hozzájárulás megadásának megvannak a jogszabályban is előírt szakmai föltételei. Ezek közül a nagylétszámú állattartó telep esetén kiemelt fontosságúak a járványvédelmet szolgáló létesítmények. A járványvédelmi célt szolgálják az - állatfajonként különbözően - kötelezően megépítendő istállók, úgymint a tenyész- vagy haszonállat-, a betegelkülönítő-, a karantén istálló, továbbá a járműfertőtlenítő, vagy, ha a termelési irány megköveteli, meg kell építeni az ellető- és nevelő istállókat is, s esetenként szükségszerűen más, a hasznosítási célt szolgáló épületeket. Járványvédelmi szempontból mindenképpen ajánlott a telepet kerítéssel körbe venni. A jármű- és a személyforgalom részére külön bejáratot kell kialakítani úgy, hogy a beérkező járművek és személyek fertőtlenítése megtörténhessen. A gépjárműveknek kerékfertőtlenítőn kell áthaladniuk. A kerékfertőtlenítő medence hossza meg kell haladja a legnagyobb kerék kerületét. A kerékfertőtlenítő a bejáratnál elhelyezett, vagy mobil fertőtlenítő berendezéssel kiváltható. A fertőtlenítés folyamán keletkező folyadékot a környezetvédelmi előírások szerint gyűjteni kell és megsemmisítéséről gondoskodni kell. A kerítés vonalában kell elhelyezni az öltözőt is. Az öltőzőnek feketefehér rendszerűnek kell lennie, amely azt jelenti, hogy az utcai ruha tárolására használt külső öltözőtől mosdó-zuhanyzó helyiség választja el a munkaruha tárolására használt belső öltözőt. Ugyancsak a kerítés vonalában kell megépíteni az állatrakodót. 17
A telepen, lehetőleg szintén a kerítés vonalában, meg kell építeni a hullák tárolására, illetve boncolására alkalmas hullatárolót, melynek falait és padozatát úgy kell kialakítani, hogy mosható, fertőtleníthető legyen. Ezen létesítményt hideg-meleg vízzel és csatornával is el kell látni. A tehenészeti telepeken a tejházat szintén a kerítés vonalában kell elhelyezni, tekintve, hogy szorosan kapcsolódik a külső személy- és járműforgalommal. A telep állategészségügyi ellátásának könnyítése és a személyi biztonság érdekében kezelőfolyosót kell építeni. A környezetvédelmi előírásoknak is megfelelően kell kialakítani a szennyvízkezelés és elhelyezés, a trágyakezelés, és egyéb szilárd vagy folyékony anyagok tárolására szolgáló földalatti és föld feletti hulladékgyűjtő, - kezelő és – ártalmatlanító létesítményeket Kislétszámú állattartó telep esetében elegendő átöltözésre, mosakodásra és személy-fertőtlenítésre alkalmas helyről gondoskodni. Az állattartó épületet úgy kell elhelyezni, és kialakítani, hogy járványveszély esetén az ellenőrzött jármű- és személyforgalom megszervezhető legyen. A területileg illetékes Állategészségügyi Állomás indokolt esetben felmentést adhat egyes épületek, létesítmények megvalósítása alól. 2.3.3. Állattartó telep benépesítése ÁSZ: 89. § Nagylétszámú állattartó telep, valamint a kislétszámú tenyésztelep betelepítése a fogadás helye szerint illetékes Állomás előzetes hozzájárulásával történhet. Az állatoknak az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentesnek kell lenniük, és az állatokat indokolt esetben parazitózisok elleni gyógykezelésben kell részesíteni. Az országos mentesítésbe vont betegségeket a minisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni. Nagylétszámú állattartó telepet benépesíteni kedvező eredménnyel zárult elkülönítés után csak az állategészségügyi hatóság előzetes engedélyével lehet. Az állatoknak, valamint a származási állomány egészének az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentesnek kell lennie. A telep hasznosítási irányának megfelelő állatfajtól eltérő fajú állat csak a területileg illetékes hatósági állatorvos engedélyével tartható a telepen. A nagylétszámú állattartó telepet úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy annak benépesítése, illetve kiürítése egyszerre 7-14 napon belül elvégezhető legyen. A telepre a dolgozókon és az időszakos munkavégzés céljából belépőkön kívül lehetőleg csak a telep tulajdonosa, üzemeltetője, az ellátó és hatósági állatorvos lépjen be. Bármely látogatónak a járványvédelem érdekében kéz- és lábfertőtlenítést kell végeznie és védőruházatot kell viselnie. A belépők adatait és a látogatás idejét naplóban kell vezetni. Lásd: Állategészségügyi Szabályzat: 4 - 6.§.
18
2.3.4. Állattartás extenzív körülmények között Állategészségügyi Szabályzat
12. § (1) A legelő vagy a legeltetésre használt gyepterület (a továbbiakban: legelő), valamint az ott lévő kút, itatóhely, egyéb víz-nyerőhely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról a tulajdonos, a kezelő, illetőleg a használó köteles gondoskodni, amit a hatósági állatorvos ellenőriz. (2) A legelőt úgy kell gondozni, hogy azon az állatok egészségét veszélyeztető kártevők minél kisebb számban maradjanak életben. A legelőt – a természetvédelmi területek kivételével – vízrendezéssel az állóvizektől, tocsogóktól mentesíteni kell. El kell végezni a mérgező növények, valamint az állatok egészségét vagy testi épségét veszélyeztető hulladékok és idegen anyagok eltávolítását is. A legelőn az átjárást meg kell tiltani. Az állatok egészségét, testi épségét veszélyeztető létesítményt legelőn építeni, vagy állatokra veszélyes anyagokat legelőn tárolni nem szabad. (3) A tartósan legelőn tartott állatok gyógykezelésének és védőoltásának elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést lehetővé tevő berendezést kell létesíteni. A beteg állatok részére elkülönítő karámról is gondoskodni kell. 13. § (1) Legeltetni növényvédőszeres kezelés után csak az előírt várakozási idő elteltével, műtrágyával nem szennyezett legelőn szabad. (2) A nehéz- és vegyipari üzemek öt kilométeres, az egy és két számjeggyel jelzett utak ötszáz méteres körzetében fekvő higany) laboratóriumi vizsgálattal, a legelő használójának költségére évente egyszer, a legeltetési időszak kezdete előtt ellenőriztetni kell. A külön jogszabályban előírt határértéket meghaladó esetben az érintett takarmánynövények esetleges feletetésének, illetőleg a legelő további hasznosításának módját a hatósági állatorvos határozza meg. 14. § (1) A hígtrágyát a legelőn való hasznosítása előtt – a termőföldről szóló törvény előírásainak megtartásával – legalább hatvan napig tárolni kell. Bejelentendő állatbetegség előfordulásakor a hígtrágya legelőn történő (esetleges) elhelyezésének követelményeit (beleértve a tárolási időt is) az adott betegségre vonatkozó részletes szabályok tartalmazzák, illetőleg a korlátozó intézkedést elrendelő állategészségügyi hatóság határozza meg. (2) A hígtrágya kijuttatását követően legkorábban harminc nap elteltével szabad állatokat a legelőre kihajtani. (3) Adott állattartó telep legelőjének öntözésére másik állattartó telep hígtrágyáját csak a legelő helye szerint illetékes állomás előzetes engedélye után szabad felhasználni. (4) A legelőn állathullát elásni tilos. 15. § (1) Legelőre csak egészséges, bőrbagócs-lárvától és májmételytől mentes, vagy kezelt, egyéb parazitás fertőzöttség esetén a kihajtás előtt legalább tizennégy nappal gyógykezelt állatokat szabad kihajtani.
19
(2) Lépfenével, sercegő üszökkel, rosszindulatú vizenyővel és tetanusszal fertőzött legelőn (területen), csak a kihajtás előtt legalább két héttel korábban – de hat hónapnál nem régebben – vakcinázott állatokat szabad legeltetni. Fertőzött terület az, ahol a legeltetett állatokon a fenti betegségek huszonöt éven belül előfordultak. Erről az állomásnak és a hatósági állatorvosnak nyilvántartást kell vezetnie. (3) A legelő állatokat őriztetni, veszettség ellen egy éven belül beoltott és a legeltetés előtt galand- és fonálféreg ellen hatékony gyógyszerrel kezelt kutyával szabad. 16. § A hatósági állatorvos az állatok kihajtását, legeltetését ellenőrzi és megtiltja, ha azok nem felelnek meg a legeltetés állategészségügyi szabályainak. Összefoglalva A legeltetéses állattartás esetén a tulajdonos, a kezelő, vagy a használó köteles gondoskodni a legelő, az ott lévő kút, itatóhely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról. Tartósan legelőn tartott állatokon történő állategészségügyi beavatkozások érdekében kezelőfolyosót, leszorítást, lekötést lehetővé tevő berendezést, illetve elkülönítő karámot kell létesíteni. Évente a legelő használójának költségére, a legeltetési időszak kezdete előtt laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizni kell a mérgező nehézfémek mennyiségét, amennyiben a terület nehéz- vagy vegyipari üzemek öt km-es, vagy az egy és két számjeggyel jelzett utak ötszáz méteres körzetében fekszik. A hígtrágyával történt öntözést követően az állatok 30 napig nem hajthatóak a területre. A legelőre hajtandó állatokat az őrző ebekkel együtt a parazitás betegségek ellen kezelni kell. A legelő állapotát, az állatok kihajtását és legeltetését a hatósági állatorvos ellenőrzi. 2.4. Méhészet – 44/1991. (III. 14.) kormányrendelet a megyei (fővárosi) földmű-
velésügyi hivatalról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról – 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet a méhészetről
20
1. § A méhészkedést – a vonatkozó külön (állategészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával – erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad. 4. § Vándoroltatás a méhcsaládoknak az állandó telephelyről méhlegelő kihasználása, illetőleg megporzás céljából történő ideiglenes elszállítása, kivéve a rajnak vagy az anyának erre szolgáló ládában való szállítását. 5. § (3) Utak közelében történő letelepedés esetén a méhlakásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok kijáró nyílásai az úttal ellentétes irányban legyenek. Az úton a méhészettől jobbra és balra 50–60 méter távolságra, jól látható helyen „Vigyázat, méhek!” felirattal figyelmeztető táblát kell elhelyezni. Ettől a szabálytól azonban az érdekeltek megegyezéssel eltérhetnek. (4) Vándorméhészetet 20 családnál nagyobb állandó méhészettől csak legalább 200 méter távolságra szabad elhelyezni. – 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet a méhállományok védelméről és a mézelő méhek egyes betegségeinek megelőzéséről és leküzdéséről 1. § 1. Méhészet: egy telephelyen méhlakásban (fatönkben, kasban, kaptárban, szállítható, vontatható, stabil méhesházban) tartott méhcsaládok és tartozékaik összessége. 7. Méhegészségügyi felelős: a hatósági állatorvos méhegészségüggyel kapcsolatos munkáját segítő, megfelelő méhészeti ismeretekkel rendelkező személy. A méhegészségügyi felelős megbízatására vonatkozó szabályokat és a feladatait e rendelet 5. és a 6. §a tartalmazza. A méhészkedést a tevékenység megkezdése után, illetve 8 napon belül, illetve minden év február végéig be kell jelenteni a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjénél, aki az adatokat nyilvántartásba veszi. A méhésznek kötelessége: – a méhek tartási helyén nevét, lakcímét, telefonszámát, méhcsalád-
jai számát egy 40x30 cm méretű táblán feltüntetni, – a tavaszi tisztuló kirepülés és a betelelés közti időszakban köteles 3 hetente megvizsgálni a méhcsaládokat. Ennek keretében vizsgálnia kell fertőző betegség tüneteit, élősködők jelenlétét a kifejlett méheken és a fiasításon. Amennyiben rendellenességet tapasztal, azt jelentenie kell közvetlenül vagy a méhegészségügyi felelősön keresztül közvetve, a hatósági állatorvosnak, – a méhészkedésre alkalmas de indokolt okok miatt üresen tárolt kaptárt vagy kast úgy kell lezárni, hogy méhek abba be ne juthassanak, – az alkalmatlan méhlakásokat meg kell semmisíteni. A méhészetekkel kapcsolatos feladatok elvégzésében a hatósági állatorvost a méhegészségügyi felelős segíti. A méhegészségügyi felelős köteles betartani a hatósági állatorvos utasításait, el kell végeznie minden év június 1. és szeptember 31. között a méhészetek monitoring jellegű vizsgálatát a méhbetegségek felderítése céljából. Ezt a vizsgálatot az országhatár 10 km-es körzetében kéthavonta meg kell ismételnie. A vizsgálatokról kimutatást kell ve21
zetnie, köteles közreműködni a mérgezéssel kapcsolatos eljárásokban illetve mintavételekben, és részt kell vegyen az állategészségügyi hatóság által szervezett továbbképzéseken. A méhegészségügyi felelős köteles továbbá az alábbi betegségek esetén azonnal értesíteni a hatósági állatorvost: – – – – –
mézelő méhek nyúlós költésrothadása, mézelő méhek enyhébb költésrothadása, mézelő méhek légcsőatka-kórja, varroatózis, kis kaptárbogár jelenléte.
A méhésznek vándoroltatás előtt méhcsaládjait meg kell vizsgáltatnia a méhegészségügyi felelőssel. A méhegészségügyi felelős vizsgálata eredményétől, s a járványügyi helyzettől függően a méhészetről a hatósági állatorvos igazolást állít ki, mely szükséges ahhoz, hogy a méhész a méhest szállíthassa. Ez az igazolás 7 napig, illetve folyamatos vándoroltatás esetén a vándoroltatás egész időtartamára érvényes. Az elszállítást annak megkezdése előtt 3 napon belül be kell jelenteni a tartás helye szerint illetékes jegyzőnek. Ugyanezt kell megtenni a megérkezést követő 3 napon belül is, az érkezési hely területileg illetékes jegyzőjénél. Az önkormányzat a vándoroltatásra érkezett méhészetekről nyilvántartást kell vezessen.
3. Takarmányozás A biztonságos élelmiszer előállítás érdekében az állattartónak ügyelnie kell a telepen felhasznált takarmányok minőségére, eredetére is. Ebben segítőtársa, "társ-felelőse" az állatorvos. 2001. évi CXIX. törvény a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról a végrehajtásáról szóló 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelettel egységes szerkezetben 3.1. Alapfogalmak 1. Takarmány: állatok etetésére szolgáló természetes állapotú, friss vagy tartósított, növényi, illetve állati eredetű termék, ezek ipari feldolgozásából származó termék, valamint szerves vagy szervetlen anyag önmagában vagy keverékekben, adalékanyagokkal vagy azok nélkül. 2. Takarmány-alapanyag: állatok etetésére, illetve takarmánykeverék, előkeverék előállítására felhasználható, természetes állapotú, friss vagy tartósított, növényi vagy állati eredetű termék, ezek ipari feldolgozásából származó termék, valamint szerves vagy szervetlen anyag, adalékanyagokkal vagy azok nélkül. 3. Takarmány-adalékanyag: szerves vagy szervetlen anyag, illetve készítmény – kivéve az előkeveréket –, amelyet a minőség befolyásolására, meghatározott tulajdonságok módosítására – különös tekintettel a takarmány külső megjelenésére, állagára, szagára, ízére, eltarthatóságára – vagy egyéb technológiai hatás elérésére, illetve takarmányozás-élettani okból kevernek a takarmányba.
22
4. Gyógyszeres takarmány: olyan takarmány, amely az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó anyagot is tartalmaz. 22.Takarmány-előállító üzem: takarmány-alapanyagot, adalékanyagot, gyógyszeres takarmányt, előkeveréket, takarmánykeveréket, teljes értékű takarmányt, kiegészítő takarmányt, ásványi takarmányt, tejpótló takarmányt, különleges táplálási igényeket kielégítő takarmányt és ökológiai takarmányt előállító üzem. 18. Takarmány előállítás: a takarmány előkészítése, feldolgozása, keverése, kezelése és csomagolása. 19. Takarmány kezelés: a takarmány tartósítása, hőkezelése, hűtése, tárolása, állagának megőrzése, és minden olyan, ezekhez kapcsolódó tevékenység, amely nem minősül forgalomba hozatalnak. 20. Forgalomba hozatal: a takarmányok készletezése más személy számára visszterhesen vagy ingyenesen történő átruházás céljából, – beleértve az eladásra való felkínálást is – valamint a takarmányok eladása, illetve más módon való átruházása. Állategészségügyi Szabályzat 802. § (1) A nagylétszámú állattartó telepeken az állatok takarmányozását, a felhasznált takarmányokat, továbbá azok kezelését, tárolását a telepet ellátó állatorvosnak figyelemmel kell kísérnie. Állategészségügyi hatósági intézkedést igénylő esetekben az állattartó telepet ellátó állatorvos haladéktalanul értesíteni köteles az illetékes hatósági állatorvost. A hatósági állatorvos jogosult az állattartó telepen a takarmányozást ellenőrizni. A szemes takarmányt közvetlenül felhasználó állattartók, illetve a takarmány-előállító üzemek csak olyan termesztőtől vásárolhatnak, aki a növény-egészségügyi előírásokat maradéktalanul betartja, és ezt megfelelően dokumentálja. Itt kiemelten fontos azon növényvédő szerek és kártevő ellenes szerek felhasználása, melyeknek összetevői veszélyeztethetik az állatok és közvetve az ember egészségét. A takarmány felhasználásában az alábbi szempontokat szem előtt kell tartani: – Az állat termelő képességét károsan nem befolyásolhatja. – Közvetlenül az állat vagy közvetve az ember egészségét nem ve-
szélyeztetheti. – Tiltott anyagot vagy határérték feletti mértékben nem kívánatos
anyagot nem tartalmazhat. A takarmányozás folyamán olyan technológiát tilos alkalmazni, mely elfedheti a takarmányok minőséghibáját, vagy károsan befolyásolja a takarmány minőségét ill. az állat termelőképességét. Takarmányt előállítani csak működési engedéllyel és az előállított termékekre vonatkozó gyártmánylapokkal rendelkező takarmányelőállító üzemnek lehet. A Magyar Takarmánykódex előírásai alapján az alábbi alapanyag csoportok használhatóak fel takarmányozás során:
1.
Gabonamagvak, azokból nyert termékek és melléktermékek.
23
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Olajos magvak, olaj tartalmú gyümölcsök, azokból nyert termékek és melléktermékek. Hüvelyesek magvai, azokból nyert termékek és melléktermékek. Gumók, gyökerek, azokból nyert termékek és melléktermékek. Egyéb magvak és gyümölcsök, azokból nyert termékek és melléktermékek. Zöld-takarmány, és száraz takarmány. Egyéb növények, azokból nyert termékek és melléktermékek. Tejipari eredetű takarmány alapanyagok. Szárazföldi állatokból nyert termékek. Halak, egyéb tengeri állatok, azokból nyert termékek és melléktermékek. Ásványi anyagok. Vegyes alapanyagok. (sütő-, tészta-, édesipari termékek és melléktermékek, sütemény- és fagylaltkészítés termékei és melléktermékei, zsírsavak, és ezek sói)
Kérődző állatok takarmányozásában be kell tartani a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelet a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről előírásait, melynek alapján ilyen állatokat tilos bármilyen feldolgozott állati eredetű fehérjével, állati eredetű fehérje tartalmú takarmánnyal etetni. Ez alól kivételt képeznek a következő termékek: tej, tejtermék, tojás, és tojásból készült termék. A nem kérődző élelmiszert termelő állatoknak szintén tiltott a feldolgozott állati eredetű fehérjével illetve állati eredetű fehérje tartalmú takarmánnyal való etetésük. Kivételt képeznek a következő takarmányozásra használt termékek: halliszt, bevonó anyagként használt nem kérődző eredetű alapanyagból készült zselatin, csonteredetű dikalcium-foszfátot, hidrolizált fehérjét tartalmazó terméket, továbbá a kérődzők takarmányozásakor is engedélyezett termékek. Sertések takarmányozásában, még egy szabályt be kell tartaniuk az állattartóknak, melyet a 75/2002. (VIII. 16.) FVM rendelet a klasszikus sertéspestis elleni védekezésről szab meg. E szerint - a klasszikus sertéspestis megbetegedés hatékony megelőzése érdekében - tilos az élelmiszer hulladék feletetése sertésekkel. Gyógyszeres takarmányt felhasználni vagy előállítani csak állatorvosi szakmai felügyelet mellett lehet. Az ilyen takarmányok előállítása csak olyan üzemben történhet, melynek működési engedélye ezt lehetővé teszi. Az állatorvosi közreműködés és hatósági felügyelet az állatgyógyászati készítmények beszerzésének, tárolásának, jelölésének, folyamatos felhasználásának, az erre vonatkozó dokumentumoknak, továbbá a gyógyszeres takarmány gyártmánylapjának ellenőrzésére terjed ki. Az ilyen takarmány-előállító üzem részére az állatgyógyászati készítményt az állatorvos csak állatorvosi rendelvényen rendelheti meg. Ezt három példányban kell kiállítani, melyből egy példány az állatorvosnál marad, a másodikat a takarmány-előállító üzem, míg a harmadikat az állattartó kapja. A rendelvényt három évig kell megőrizni.
24
4. Állatjelölés Az állattartó köteles állatait az állatfajra vonatkozó külön jogszabályi előírásnak megfelelően megjelölni, vagy megjelöltetni. Az állatok megjelölésére az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) szolgál. A tevékenységet állatfajonként és hasznosítási irányonként más és más személy végezheti Faj
Jelölést végző személy vagy szervezet MLLSZ
Ló
(Magyar Lótenyésztő és Lovassport Szövetség) Szarvasmarha(önálló szet)
tenyé-
Szarvasmarha(megyei körzetben) Sertés (önálló tenyészet) Sertés (megyei körzetben) Juh (szaporításra/tenyésztésre) Juh (bárány vágásra)
Állattartó ENAR felelős állatorvos Állattartó Kapcsolattartó állatorvos Területi felelős Fülszám előtag tetoválást az állattartó Füljelző behelyezést a hatósági állatorvos
4.1. Szarvasmarha 99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet a szarvasmarha-fajok egyedeinek jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről 5. Szarvasmarha ENAR (a továbbiakban: ENAR): a szarvasmarha-fajok egyedeinek azonosítási és nyilvántartási rendszere, ami kapcsolódik a tenyészetek nyilvántartásához, biztosítja az állatok nyomon követését, továbbá alapját képezi az érintett szakterületek (állategészségügy, állattenyésztés, piacszabályozás stb.) nyilvántartási rendszerének. 6. ENAR-felelős: a tenyészetekben az állatok jelölésének végrehajtásáért és a nyilvántartáshoz kapcsolódó feladatok ellátásáért felelős személy; a megyei körzetekben a megyei (fővárosi) Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatója által kijelölt körzeti kapcsolattartó állatorvos; önálló tenyészetekben és tenyésztői körzetekben az állattartó vagy megbízottja. 7. ENAR-koordinátor: az Állomásokon az igazgató által kijelölt állatorvos, aki koordinálja és ellenőrzi a megyében az ENAR működtetését. 8. ENAR-körzet: a tenyésztői körzet, a megyei körzet, valamint az önálló tenyészet, ami a füljelzők igénylésének és elosztásának legkisebb egysége.
25
13. Megyei körzet: a megyében ötvennél kevesebb szarvasmarhát tartó állattartóknak egy kijelölt ENAR-felelőshöz, mint kapcsolattartó állatorvoshoz rendelt tenyészetei. Ezekben a tenyészetekben kizárólag a kapcsolattartó állatorvos jogosult ellátni az ENAR-ral kapcsolatos feladatokat. 15. Önálló tenyészet: legalább ötven szarvasmarhát tartó tenyészet, ha tartója saját maga vagy megbízottja útján látja el az ENAR-ral kapcsolatos feladatokat. 18. Tenyészetkód: a tenyészet azonosító száma az országos adatbázis nyilvántartásában. 19. Tenyésztői körzet: egy állattartónak több önálló tenyészetéből kialakított ENARkörzet. A tenyésztő kérelmére az önálló tenyészet, illetve a tenyésztői körzet kialakítását az Állomás hagyja jóvá. A szarvasmarhát mindkét fülében páros füljelzővel kell megjelölni hét napos koráig. Jelölésre kizárólag az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) által kiadott füljelző alkalmazható, amely tartalmazza az ország kódját, az ENAR-logóját, a nyomtatott ENAR számot, az ezzel megegyező vonalkódot és kiemelt formában a használati számot. Az elveszett füljelző pótlásáról gondoskodni kell. Amennyiben mindkét füljelző kiesett és az állat kétséget kizáróan másképp nem azonosítható, genetikai vizsgálattal kell megállapítani az állat származását. Ha az állattartó ezt nem vállalja, akkor az állatot az illetékes kerületi főállatorvos rendelkezése alapján két napon belül az állattartó költségére kártalanítás nélkül le kell ölni. A füljelzőket csak a vágóhíd, vagy az állati hulladékmegsemmisítő szervezet távolíthatja el. Szarvasmarhánál a hét napos koráig megjelölt borjúra az OMMI adja ki a marhalevelet, melyet az állat tartási helyén kell elhelyezni. Tulajdonosváltozás esetén új marhalevelet kell kiállíttatni. A marhalevél két részből, igazolólapból és ellenőrzőszelvényből áll. Szállításkor az ellenőrzőszelvényt a hatósági állatorvos letépi és annak OMMI-ba juttatásáról gondoskodik. A vágóhíd a beérkezett marhalevelekről nyilvántartást vezet és a kitöltött igazolólapokat két héten belül megküldi az OMMI-nak. 4.2. Juh – 29/2000. (VI. 9.) FVM rendelet az egyes állatfajok egyedeinek
Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről – 21/1996. (VII. 9.) FM rendelet a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről A juhot, mielőtt elhagyja a tenyészetet, de legkésőbb hat hónapos korig egyedi jellel (füljelzővel és tetoválással) vagy fülszám előtag tetoválással meg kell jelölni. Ez azt jelenti, hogy a hat hónaposnál fiatalabb vágóállat jobb fülébe ötjegyű fülszám előtagot tetoválnak, és a hatósági állatorvos - 24 órával a szállítás előtt- az állomások által kiadott füljelzőt is behelyezi. A hathónaposnál idősebb, továbbtartásra szánt juh jobb fülébe szintén a fülszám előtagot, bal fülébe a használati számot kell tetoválni és a jobb fülbe ezen kívül az egyedi számot tartalmazó füljelzőt is be kell helyezni. Az utóbbi füljelző kizárólag az MJSZ-nél (Magyar Juhtenyésztő Szövetség) szerezhető be. Ezen a füljelzőn szerepel az országkód, az egyedi szám és az egyedi számmal megegyező vonalkód.
26
A föntiek szerint megjelölt juh forgalomképességének és tulajdonjogának igazolására lehet a tartás, elidegenítés, vagy szerzés helye szerinti illetékes jegyzőnél marhalevelet váltani. A szállítás során az állatot ennek a marhalevélnek kell kísérnie, kivéve, ha kényszervágásra, gyógykezelésre vagy fertőző betegség miatti karanténba szállítják, vagy a szomszédos község területére legfeljebb 30 km-es távolságra legelőre hajtják és ez hat napnál nem tart tovább. A juh esetében a marhalevél lehet egyedi vagy közös. Közös marhalevél legfeljebb 35 állatra állítható ki, abban az esetben, ha az állatok irányítása ugyanazon tartási helyre és tulajdonoshoz, vagy vágóhídra szól. A marhalevél négy oldalas: az első oldalon az állatra, illetve az állat tulajdonosára vonatkozó adatok szerepelnek, a második oldalon a lejegyzések és az állatorvosi vizsgálatok eredményei, a harmadik oldalon a tulajdonosváltozások és az irányítások, a negyedik oldalon pedig az állategészségügyi igazolások. 4.3. Ló – 29/2000. (VI. 9.) FVM rendelet az egyes állatfajok egyedeinek
Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről – 21/1996. (VII. 9.) FM rendelet a marhalevél kiváltásáról és keze-
léséről A lovak jelölését hat hónapos kor után, vagy az anyától való elválasztás előtt kell elvégezni. A ló megjelölését az MLLSZ végzi. 2005. július 1-je előtt minden olyan lóra, melyet hajtanak vagy szállítanak, ezen időpont után pedig minden lóra Lóútlevelet kell kiváltani. A Lóútlevelet az OMMI adja ki az ENAR adatbázisból, mely adatbázist az OMMI az MLLSZ-el közösen működteti. A Lóútlevél az alábbi adatokat tartalmazza: – 1. I. szakasz:
Tulajdonos (a tulajdonos vagy a helyette eljáró személy nevét kell feltüntetni). – 2. II. és III. szakasz: Azonosítás (az illetékes hatóság köteles azonosítani a lovat). – 3. IV. szakasz: Azonosság-ellenőrzés nyilvántartása (amikor a törvény és az előírások megkívánják a lóféle azonosságának ellenőrzését, az illetékes hatóság köteles ezt feljegyezni). – 4. V. és VI. szakasz: Oltási nyilvántartás (minden oltást az V. (csak lóinfluenza elleni oltások) és a VI. (minden egyéb oltás) szakaszban fel kell jegyezni. – 5. VII. szakasz: Laboratóriumi egészségügyi vizsgálatok (a fertőző betegségek kimutatására szolgáló összes vizsgálat eredményét fel kell jegyezni). – 6. VIII. szakasz (nem kötelező) Egészségügyi alapkövetelmények (felsorolja azokat a betegségeket, amelyeket az egészségügyi bizonyítványon fel kell tüntetni). – 7. IX. szakasz Gyógyszeres kezelések 4.4. Sertés – 116/2003. (XI. 18.) FVM rendelet a sertések jelöléséről, valamint
Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről 27
A sertéseket legkésőbb születésük helyének elhagyásakor meg kell jelölni, mely jelölés csak ENAR-füljelzővel történhet. A továbbtartásra eladott sertéseket tartós műanyag füljelzővel, a vágóhídra szállítandókat pedig fém füljelzővel, vagy erre a célra kialakított vágóhídi műanyag füljelzővel kell megjelölni. Az önálló tenyészetekben tartott állatok egyedi száma a tenyészetkód első hat számjegye és egy futó sorszám. A megyei körzetbe sorolt tenyészetek esetében ez a szám egy folyamatos futósorszám, amely a tartós műanyag füljelzőn egyjegyű ellenőrzőszámmal egészül ki. A füljelzőket kizárólag a vágóhíd távolíthatja el, kiesés esetén azokat pótolni kell. Ezen állatfaj esetében nem kell marhalevelet váltani, az állat forgalomképességét szállítólevéllel lehet igazolni. A szállítólevél az alábbi adatokat kell, hogy tartalmazza:
kiszállító, kiszállított állat, céltenyészet, jármű, állategészségügyi igazolás, beérkezési adatok. A vágóhíd köteles ENAR felelőst megjelölni, aki gondoskodik a füljelzők eltávolításáról és megsemmisítéséről, illetve a szállítólevelek megfelelő példányának hét napon belüli visszaküldéséről az országos adatbázishoz. – – – – – –
5. Állatvédelem – 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
8. Jó gazda gondossága: az, az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet). 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól: borjú-, sertés-, tojótyúk tartás Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Az állatokat biztonságosan kell elhelyezni; biztosítani kell a sérülésmentes mozgás lehetőségét, az állatokat védeni kell a környezet ártalmas behatásaitól és előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat. Az állattartó telepen az etető- és itató berendezést úgy kell kialakítani, elhelyezni, illetve üzemeltetni, hogy az állatnak szükségleteinek megfelelő folyadékpótlásra legyen lehetősége, csökkentse a takarmány és a folyadék kiszóródását, kiömlését, ne okozzon sérülést, az időjárástól függetlenül legyen működőképes.
28
Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy a világítás, a hőmérséklet az állat fajához és korához mérten megfelelő legyen, s a relatív páratartalom értékei az állatra ne legyenek káros hatással (az adatok az állathigiéniai szakirodalomban találhatóak). Az elektromos berendezések ne veszélyeztessék az állat életét, és ezeket naponta egyszer ellenőrizni is kell. Mesterséges szellőztetésű istállóban riasztórendszerről vagy folyamatos felügyeletről kell gondoskodni. Az állatokat naponta egyszer, vagy, ha ez szükséges, akár többször is ellenőrizni kell. Az állattartó telepeken az állategészségügyi hatóság évente állatvédelmi ellenőrzést végez. 5.1. A borjútartás állatvédelmi követelményei Az élet első hat órájában az állatokat legalább 2, első 24 órájában legalább 6 l föcstejhez kell juttatni ahhoz, hogy maternális immunanyagokkal kellően el legyen látva. Tilos a borjakat sötétben tartani. A mesterséges világítás időtartamának általában a kilenc és tizenhét óra közötti időszak felel meg. A csoportosan tartott, istállózott borjút naponta legalább kétszer, a szabadon tartott borjút legalább naponta egyszer ellenőrizni kell. A takarmányozásnál ügyelni kell a rosttartalomra, valamint annyi vasat kell a borjak szervezetébe juttatni, hogy vérükben a hemoglobin literenkénti szintje a 4,5 mmol értéket elérje. A borjakat naponta legalább kétszer meg kell etetni. Az előírt férőhely-szükséglet:
Az 1993. december 31. és 1997. december 31. között épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartó helyen csoportosan tartott borjak részére - ahol hatnál több állatot tartanak - 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m2 területet kell biztosítani. Az 1997. december 31. után épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartó helyeken a borjakat nyolchetes korukig lehet egyedi ketrecben tartani. A borjaknak 150 kg-os testtömegig 1,5 m2, 150-220 kg testtömegig 1.7 m2, 220 kg-os testtömeg felett 1.8 m2 területet kell biztosítani. Ez a szabályozás nem vonatkozik az anyjukkal együtt tartott szopósborjak tartására, vagy ott, ahol hat borjúnál kevesebbet tartanak.
29
5.2. A sertéstartás állatvédelmi követelményei Az általános állatvédelmi szabályok betartása mellett a következő, akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani a hízóállatoknak Tömeg (kg)
Alapterület (m2)
10 vagy annál kisebb
0,15
10-20
0,2
20-30
0,3
30-50
0,4
50-85
0,55
85-110
0,65
110 vagy annál nehezebb
1
2013. január 1-jéig csak az újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartó helyeken kell a termékenyített kocasüldők számára 1,64 m2, illetve a kocák részére 2,25 m2 akadálytalanul használható alapterületet biztosítani. Hat állatnál kevesebbet tartalmazó csoport esetén ezt a méretet 10%-kal növelni kell, negyven vagy ennél több egyedet tartalmazó csoport esetén pedig 10%-kal csökkenthető. Felnőtt sertéskan számára legalább 6 m2, amennyiben természetes fedeztetésre is használt kutricában tartják, legalább 10 m2 akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. A kocasüldők és a kocák számára állandóan hozzáférhető manipulálható eszközöket kell a tartási helyükön elhelyezni. Azon részeken, ahol a sertéstartás folyik, kerülni kell a 85 dba vagy ennél nagyobb folyamatos zajszintet, és biztosítani kell napi nyolc órán keresztül 40 lux fényerősséget. Az állattulajdonos kötelessége naponta egyszer ellenőrizni az állatokat. 5.3. A tojótyúk-tartás állatvédelmi követelményei A tojótyúk-tartásban háromféle rendszer alkalmazható:
1. alternatív rendszer, 2. fel nem javított ketrecrendszer, 3. feljavított ketrecrendszer. Az alternatív rendszerben a minimális alapterület 250 cm2 almozott terület. Az épületben 10 cm-nyi egyenes etetőt, vagy 4 cm kör alakú etetőt, valamint 2,5 cm-nyi folyamatos itatóvályút, vagy 1 cm-nyi kör alakú itatóvályút kell tyúkonként behelyezni. Egy fészekre 7 tyúk, valamint csoportos fészek esetén 1 m2 területű fészekre legfeljebb 120 tyúk juthat. Az épületben olyan méretű ülőrudat kell elhelyezni, hogy egy tyúk számára 15 cm hosszúság biztosított legyen. Az állomány sűrűsége legfeljebb 9 tojótyúk/m2 lehet.
30
A többszintes alternatív tartási rendszerekben, ahol a tojótyúkok szabadon mozoghatnak, legfeljebb négy szint lehet, és a szintek közötti belső magasságnak legalább 45 cmnek kell lennie. A fel nem javított ketrecrendszerek csak 2012. január 1-ig használhatók. Fel nem javított ketreces tartás esetén 550 cm2 szabadon használható ketrec-alapterületet kell biztosítani a tojótyúkok számára. A ketrec belmagasságának az alapterület 65%-án el kell érnie a 40 cm-t, de sehol sem lehet 35 cm-nél kevesebb. A ketrecpadló lejtése 14%osnál nem lehet meredekebb, ettől meredekebb lejtést az Állomás engedélyezhet. Az etető- és itatóvályú hosszának 10-10 cm-nek kell lennie tojónként, illetve szelepes vagy csészés itató esetén két itatóhelyet kell biztosítani ketrecenként. Feljavított ketreces tartás esetén 750 cm2 ketrecterületet kell biztosítani tyúkonként, melyből 600 cm2-nek hasznosíthatónak kell lennie. A ketrec összes területe nem lehet kevesebb, mint 2000 cm2. A ketrecben biztosítani kell egy fészket, tojótyúkonként 15 cm hosszúságú ülőrudat és almot. Az etetővályú hosszát úgy kell megtervezni, hogy egy tojótyúkra 12 cm essen. Valamennyi tartástechnológiánál a ketrecsorok számát úgy kell meghatározni, hogy a biztonságos felügyeletet és megfigyelést minden körülmények között, valamennyi szinten biztosítani lehessen. Olyan fényerőt kell garantálni, hogy minden tyúk láthassa a többi tyúkot. A nap egyharmadát érintő, zavartalan, sötét időszakot is biztosítani kell. Az állattartó köteles reggel és este egy-egy alkalommal a tojótyúkokat ellenőrizni. 5.4. A haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozások 1. Ló, szamár, öszvér: vérvétel, fogreszelés, szondázás, rektális vizsgálat, vakbélfej szúrcsapolás, vértelen szülészeti segítségnyújtás, besütés. 2. Szarvasmarha, bivaly: vérvétel, szondázás, szarvtalanítás naposkorban, fattyúcsecsbimbó eltávolítás napos-korban, bendőmágnes behelyezése, tályogmegnyitás, krotáliázás, bendő-szúrcsapolás, vértelen szülészeti segítségnyújtás. 3. Juh, kecske: vérvétel, bendő-szúrcsapolás, krotáliázás, tetoválás, tályogmegnyitás, vértelen szülészeti segítségnyújtás, kasztráció, szondázás, napos-korban farokcsonkítás. 4. Sertés: vérvétel, kasztráció hétnapos korig, tályogmegnyitás, othaematoma megnyitása, farokkurtítás hétnapos korig, krotáliázás, fülcsipkézés, foglecsípés hétnapos korig, orrkarika behelyezés, vértelen szülészeti segítségnyújtás. 5. Baromfi: vérvétel, szárny-krotáliázás, szárnykurtítás naposkorban, úszóhártya-bemetszés naposkorban, kakassarkantyú-lecsípés naposkorban, tetoválás. Az a tulajdonos, aki az állatvédelmi szabályokat nem tartja be, állatvédelmi bírsággal sújtható. Az állatvédelmi bírságot az Állategészségügyi Állomás Igazgatója, az illetékes önkormányzat jegyzője és a természetvédelmi hivatal szabhatja ki.
31
6. Állatszállítás – 54/2004. (IV. 24.) FVM rendelet az egyes élő állatok és termékek
Európai Unión belüli kereskedelmével kapcsolatos állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről – 52/2003. (VIII. 15.) GKM–FVM együttes rendelet az állatszállítás állatvédelmi szabályairól 6.1. Állategészségügyi Szabályzat 53. § 1. Állatforgalmazás: állat üzletszerű tevékenység keretében történő értékesítése (Tv. 2. § 3. pont), továbbá állatforgalmazásnak minősül az állat tulajdonjogának változása eladás, csere, ajándékozás, bírósági ítélet, öröklés, adomány, illetve hagyomány útján. 2. Állatszállítás: az állat tartózkodási helyének megváltoztatása lábon hajtással, járművön vagy egyéb úton. 54. § Állatforgalmazási tevékenységet az alábbi jogi és természetes személyek (a továbbiakban: forgalmazó) végezhetnek: a) az állat tulajdonosa, b) az állat export-import tevékenységet bejegyzetten végzők, c) a szerződéses megbízás alapján belföldi felvásárlást végzők, d) a haszonállat-kereskedők, e) a kedvtelésből tartott állatok kereskedői, f) közvetlen vágásra a vágóhíd üzemeltetője. 55. § (1) Gazdasági haszonállatokkal továbbtartási céllal, foglalkozásszerűen olyan természetes vagy jogi személy folytathat kereskedelmi tevékenységet, aki az Állomás szakhatósági hozzájárulása alapján bejegyzett telephellyel, járványvédelmi előírások betartására alkalmas felszereltséggel rendelkezik. 61. § (1) Állatvásárteret, állatpiacot, állatkiállítást az Állomás szakhatósági hozzájárulásával – a jogszabályi előírások megtartása mellett – a Tv. 14. §-a alapján a területileg illetékes települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője által engedélyezett helyen és időben szabad létesíteni, illetve tartani. (2) Az állatvásár vagy kiállítás megtartásához a kerületi főállatorvos engedélye szükséges. 69. § (1) Az állatok lábon hajtása esetén az állatokat hatósági engedély nélkül csak azokon az utakon szabad hajtani, amelyek az illető állatfajra vonatkozóan állategészségügyi zárlat vagy forgalmi korlátozás alatt nem állnak. (2) Azokon a területeken, ahol az állatok lábon hajtása gyakori, a kerületi főállatorvos engedélye alapján pihenő- és itatóhelyeket kell kialakítani. A pihenő- és itatóhelyeket feltűnő módon, táblával meg kell jelölni.
32
70. § Állatokat csak idegen- és veszélyforrást jelentő anyagtól mentes, tiszta járművön, vasúton, gépkocsin, repülőgépen, hajón (a továbbiakban együtt: szállítóeszköz), illetőleg ketrecben, tartályban, konténerben stb. szabad szállítani, az állatvédelmi és a 9. számú függelékben foglalt előírások megtartása mellett.
33
Állategészségügyi Szabályzat: 8/a. számú függelék az Állategészségügyi Szabályzathoz (Szigorú számadású nyomtatvány!) Sorszám: 00000000 Állatorvosi igazolás egypatásokról, szarvasmarhafélékről, juhokról, kecskékről, sertésekről, baromfiakról, nyulakról, egyéb prémes állatokról, kedvtelésből tartott emlősökről és díszmadarakról I. címe: ............................ Az állat/ok*(csoport) faja és darabszáma: .........., tömege: .... kg neme: .........., kora: .......... azonosítási jele, száma, krotália száma: ........... ........................................ ........................................ Az állatok hasznosítási célja (tenyésztés, tartás, verseny, vágás): ........................................ Egyéb közlemény: ....................... ........................................ II. Alulírott kezelő állatorvos igazolom, hogy a fent megnevezett fajú állatot (állatcsoportot) a vonatkozó állategészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgáltam, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találtam (rendszeres állategészségügyi eseti vizsgálatok, oltások, gyógykezelések, vemhességi vizsgálat stb.). Igazolom továbbá, hogy a fenti állat/ok az alábbi immunizálásban részesültek: Vakcina megnevezése: Immunizálás időpontja: .................... ...................... .................... ...................... Az elvégzett diagnosztikai vizsgálatok és eredményei: ........................................ ........................................ ........................................ A vágóhídra történő szállítás esetén az állat/ok (csoport) természetes vagy mesterséges ösztrogén, illetve tireosztatikus anyaggal állattartó nyilatkozata szerint az állomány ilyen kezelésben nem részesült. A nőivarú állatokat megvizsgáltam és vemhesnek – nem vemhesnek* találtam. Az állatokat a szállítást megelőző huszonnégy órán belül megvizsgáltam és továbbtartásra, illetve levágásra alkalmasnak találtam. Az állatorvosi igazolás a kiállítástól számított huszonnégy óráig érvényes. Kelt: ........... 19..... ............... P. H. ................. kezelő állatorvos 1 tőpéldány 1 másolati példány a hatósági állatorvos számára Készült: 1 eredeti példány: szállítmánnyal 34
6.2. Összefoglalva Állatot elszállítani csak olyan telepről, központból, területről vagy régióból lehet, amely nem áll hatósági korlátozó intézkedés alatt. Az állat felnevelésének eseményeit az állattartó és az ellátó állatorvos külön-külön igazolja. Az állattartónak nyilatkoznia kell arról, hogy az állat élete során nem kapott hozamfokozó szert, természetes vagy mesterséges ösztrogént, illetve tireosztatikus anyagot. Továbbá igazolnia kell, hogy gyógyszerrel vagy hozamfokozó szerrel az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időn belül nem kezelte. Az ellátó állatorvos az állományról és a szállítandó állatról az igazolást a szállítást megelőző 24 órában köteles kiadni. Ebben mentességeket, kezeléseket, szállítási célra való alkalmasságot igazol. A szállítási körülményeket és föltételek meglétét a hatósági állatorvos ellenőrzi, ezen tevékenysége alapján igazolást állít ki. A szállító a nyolc órán túli szállítás esetén köteles útitervet csatolni, melyben fel kell tüntetni a szállított állatok etetésének, itatásának, pihentetésének helyét és idejét. Az útitervet a kiindulási hely szerint illetékes hatósági állatorvos ellenőrzi és hagyja jóvá. Az utazás befejezésével a kitöltött útvonaltervet a feladás helye szerinti állatorvos részére visszajuttatni szintén a szállító kötelessége. Állatszállítási tevékenységet engedély alapján lehet végezni. Az engedélyt a szállítói nyilatkozat alapján a területileg illetékes állategészségügyi hatóság adja ki, melyet évente meg kell újítani. A szállító jármű ugyancsak engedélyköteles, a jármű állatszállításra alkalmasságát a kerületi főállatorvos állapítja meg, s az engedélyt is ő adja ki. Szállítás csak az állatvédelmi előírásoknak megfelelő eszközzel hajtható végre. A közúti-, a vasúti-, a vízi- és a légi szállításra különböző előírások vonatkoznak. A közúti járművet tetővel kell ellátni, mely védi az állatot az időjárás káros hatásaitól, hézagmentes padlóval és oldalfallal kell rendelkeznie, melyek egymáshoz zártan illeszkednek. Az oldalfalaknak kisállatok esetében minimum 40 centiméter magasságig, míg nagyállatoknál minimum 60 centiméter magasságig hézagmentesnek kell lenniük. Nyolc órán túli szállításra csak az a gépjármű engedélyezhető, mely megfelelően be van almozva, takarmánnyal, ivóvízzel feltöltött és a folyamatos légcsere biztosítására alkalmas szellőztető berendezéssel ellátott.
35
A közúti szállítás esetén állatfajonként különböző létszám/m2 előírásokat kell betartani:
Ló
1,75 m2 (0,7 X 2,5 m)
Felnőtt ló Fiatal ló 6-24 hónapos korig, legfeljebb 48 óráig tartó szállítás esetén
1,2 m2 (0,6 X 2 m)
Fiatal ló 6-24 hónapos korig, 48 óránál hosszabb szállítás esetén
2,4 m2 (1,2 X 2 m)
Csikó 0-6 hónapos korig
1,4 m2 (1 X 1,4 m)
Póni 140 cm alatt
1 m2 (0,6 X 1,8 m)
A felnőtt lovak és pónik esetében 10%-kal, fiatal lovak és csikók esetében 20%-kal el lehet térni a rakodási sűrűségtől, de figyelemmel kell lenni fizikai erőnlétükre, az időjárási viszonyokra és a feltételezett szállítási időtartamra. Szarvasmarha
Kategória
Becsült testtömeg (kg)
Egy állatra jutó alapterület (m2/állat)
Kis méretű borjú
55
0,3-0,4
Közepes méretű borjú
110
0,4-0,7
Nagy méretű borjú
200
0,7-0,95
Közepes méretű szarvasmarha
325
0,95-1,3
Nagyméretű szarvasmarha
550
1,3-1,6
Nagyon nagyméretű szarvasmarha
700-nál több
1,6-nál nagyobb
36
Juh, kecske Kategória
Becsült testtömeg (kg)
Egy állatra jutó alapterület (m2/állat)
Nyírott juh és bárány 26 kg felett
55-nél kevesebb
0,2-0,3
55-nél több
0,3-nél több
Nyíratlan juh
55-nél kevesebb
0,3-0,4
55-nél több
0,4-nél több
55-nél kevesebb
0,4-0,5
55-nél több
0,5-nél több
35-nél kevesebb
0,2-0,3
35 és 55 között
0,3-0,4
55-nél több
0,4-0,75
55-nél kevesebb
0,4-0,5
55-nél több
0,5-nél több
Magas-vemhes juh Kecske
Magas-vemhes kecske
Juh és kecske szállítása esetén 20%-kal el lehet térni a megadott rakodási sűrűségtől.
Baromfi konténeres szállítás
Kategória
Terület
Naposcsibe
21-25 cm2/csibe
Baromfi 1.6 kg alatt
180-200 cm2/kg
Baromfi 1,6-3 kg
160 cm2/kg
Baromfi 3-5 kg
115 cm2/kg
Baromfi 5 kg felett
105 cm2/kg Sertés
Sertés közúti szállítása esetén a 100 kg körüli testtömegű sertésre eső rakodási sűrűség nem lehet 235 kg/m2-nél több. Ez az alapterület az időjárási viszonyoktól és a szállítási időtől függően 20%-kal növelhető.
37
6.3. A szállítóeszközökkel szembeni követelmények Vasúton az állatok olyan fedett vasúti kocsikban szállíthatóak, melyekben kis sebesség esetén is biztosítható a megfelelő légáramlás. A jármű belső falának fából, vagy rugalmas, sérülést nem okozó anyagból kell lennie. Szükség szerint a megkötéshez megfelelő magasságban karikákkal vagy rudakkal kell rendelkeznie. Az állatokat úgy kell megkötni, hogy valamennyi a jármű azonos oldala felé nézzen, vagy egymással szemben álljon. Csikót tilos megkötni! Nagytestű állatokat a vagonban úgy kell elhelyezni, hogy a kísérőszemélyzet közöttük biztonságosan tudjon közlekedni. A vasúti kocsikat tilos gurítani! Vízi szállítás esetében az időjárás mellett a víztől is védeni kell az állatokat. Tilos az állatokat a nyílt fedélzeten szállítani, kivéve, ha a hatóság az erre vonatkozó kérelmet jóváhagyja. Az állatokat meg kell kötni, vagy ketrecben, illetve konténerben kell elhelyezni. A megfelelő számú kísérő biztosítása az állatszállító kötelessége. A hajón az állat esetleges kényszervágására alkalmas eszközt kell tartani. Légi szállításnál fokozottan oda kell figyelni a hőmérséklet-ingadozásokra és a nyomásváltozásokra, továbbá biztosítani kell a megfelelő légcserét. A gépen a vízi szállításhoz hasonlóan olyan eszközt kell tartani, mely alkalmas az állat kényszervágására, és azt az állategészségügyi- és a légi-közlekedési hatóság jóváhagyta. Ezt az eszközt kizárólag képzett személy használhatja.
7. Állati hulladékok – 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról – 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet az állati hulladékok kezelésének
és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állategészségügyi szabályairól 6. § (1) Tilos hígtrágya, trágyalé, továbbá a trágyatárolók csurgalékvizeinek bevezetése a vizekbe. (2) Állattartó telephez trágyatároló nem létesíthető felszíni víztől, más jogszabály által nem szabályozott ivóvíznyerőhelytől számított legalább 100 méteren belül. A hatóság környezetvédelmi vagy vízgazdálkodási érdekből ettől eltérően rendelkezhet. (3) Hígtrágyatároló nem létesíthető külön jogszabály szerinti vízjárta területeken. (4) A rendelet hatálybalépésekor már üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepek esetében az (1)–(3) bekezdések szerinti előírásoknak legkésőbb 2005. december 31-ig meg kell felelni. 49/2001. (IV. 3.) kormányrendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről
38
8. § (3) A rendelet hatálybalépésekor már üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepek esetében az 1. számú melléklet 6. pontjában meghatározott, az állattartó telepek trágyatároló műtárgyainak kialakítására vonatkozó követelményeket c) az 50 számosállat alatti állattartó telepek istállótrágya tárolóira 2014. január 1-jétől a negyedik négyéves szakasz kezdetétől kell teljesíteni. (4) Az állattartó telepek trágyatárolóinak az 1. számú melléklet előírásai szerinti kialakításának ösztönzése érdekében a külön jogszabályban meghatározott állami támogatásoknál a) a rendelet hatálybalépésétől a (3) bekezdés a) pontjának, b) 2005. január 1-jétől a (3) bekezdés b) pontjának, c) 2009. január 1-jétől a (3) bekezdés c) pontjának teljesítését szolgáló fejlesztéseket előnyben kell részesíteni. 7.1. Fogalmak Állati hulladék: az állathulla, az állati eredetű melléktermék és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyag. Állati hulladék ártalmatlanná tétele: olyan eljárás, amelynek eredményeként az állati hulladék betegség terjesztésére alkalmatlanná válik. Állati hulladék tulajdonosa: az állattartó, a vadászatot, a halászatot, a horgászatot, az állattenyésztést, az állatszaporítást végző, a vágóhidat, az élelmiszer-előállító, valamint az állati eredetű terméket feldolgozó, illetőleg forgalmazó helyet üzemeltető. Az állati hulladékot járványügyi, környezetvédelmi és közegészségügyi okokból ártalmatlanná kell tenni. Az állattartó köteles az elhullott állata tetemének, illetőleg az állati eredetű mellékterméknek és hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről gondoskodni. Ezen tevékenység módjáról az állategészségügyi hatóságot tájékoztatnia kell. A közterületen talált hulla, hulladék ártalmatlanítása a települési önkormányzat jegyzőjének feladata, megoldásáról ő kell gondoskodjon. A felmerülő költségeket a későbbiekben az állat tulajdonosára ráterhelheti. A bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek megelőzése, felderítése és felszámolás során keletkezett állati hulladék ártalmatlanná tétele állami feladat, melyről az illetékes Állomás intézkedik. Az állati hulladékot a jelenlegi szabályozás három osztályba sorolja: 1. Az első osztályba tartoznak:
a TSE-ben beteg vagy betegségre gyanús állatok hullái, a kedvtelésből tartott állatok, az állatkerti állatok, a cirkuszi állatok, a kísérleti állatok hullái, az emberre vagy állatokra átvihető betegségekkel fertőzött vagy fertőzésre gyanús vadon élő állatok hullái, a meghatározott veszélyes anyagok (SRM) anyagok, melyek kérődzőktől származnak és a szivacsos agyvelő-elfajulás betegségének átvitelé-
39
re alkalmasak, valamint a nemzetközi utasforgalomból származó élelmiszerhulladékok. 2. A második osztályba tartoznak:
a trágya, a bendő- és béltartalom, szinte valamennyi haszonállat hullája, a vágóhídon levágott kérődzők vére, a gyógyszermaradványanyagot tartalmazó élelmiszerek, ki nem kelt tojás, a tejipari szennyvíz tisztításából származó zsíros iszap. 3. A harmadik osztályba tartozik az emberi fogyasztásra ugyan alkalmas, de – kereskedelmi okokból forgalomba nem került élelmiszerek, – a vágóhídon keletkező olyan anyagok, melyek emberre vagy álla-
tokra átvihető fertőzési kockázatot nem jelentenek, – a vágóhídon levágott és fogyasztásra alkalmas állatok irhája, bőre,
patája, szarva, tolla, sörtéje, – a nem kérődző állatok vére, a föcstej és a fogyasztásra alkalmatlan
tej és tejtermék, a lámpázáskor kiselejtezett keltetői tojás, valamint – az élelmiszerhulladék (a nemzetközi utasforgalomból származó
élelmiszerhulladékot kivéve). 7.2. A hulladék begyűjtése Az állati hulladékot lehet közvetlenül az ártalmatlanító helyre szállítani, vagy közvetve, gyűjtőhely közbeiktatásával. Az állati hulladékok közvetett, gyűjtőhelyre történő szállítása esetén biztosítani kell, hogy a különböző osztályokba sorolt hulladékok azonosíthatóak legyenek. Az állati hulladékokat célszerű szelektíven gyűjteni és kezelni, mert ártalmatlanításkor mindig az ártalmatlanításra kerülő anyagban levő legszigorúbb fokozatú hulladékra előírt ártalmatlanítási módot kell alkalmazni. Az állati hulladékokat zárt, csorgás-, csepegésmentes tartályokban vagy járművekben kell gyűjteni és szállítani a begyűjtő helyre. Ezen eszközöket minden használat után tisztítani és fertőtleníteni kell, és ilyen állapotban kell tartani. A szállítást és a szállítóeszközt a hatósági állatorvos ellenőrzi. A hulladékot három példányban kiállított okmány kíséri. Speciális jármű hiányában a hulladék fóliazsákban is szállítható. Amennyiben az állati hulladékgyűjtő helyről a feldolgozóüzembe való szállítás körjáratszerűen történik, a begyűjtő gépkocsi felépítménye más célra nem használható. A gyűjtőtartálynak él-, szeglet-, és sarokmentesnek kell lennie, és a járműtől el nem választható módon az alvázhoz kell rögzíteni, A rakodónyílásnak automatikus működtetésűnek kell lennie. A járművön olyan csörlőt kell elhelyezni, melyen legalább 50 méter csörlőlánc vagy drótkötél helyezhető el. A járműnek a nagy állatok rakodásához alkalmas emelővel, valamint alvázra rögzített fertőtlenítő-berendezéssel kell rendelkeznie. A gépkocsivezető egészségvédelme érdekében és a járványterjesztés megakadályozására a járműn folyóvizes kézmosót és kézfertőtlenítőt kell kialakítani, illetve a rakodás tartamára a kezelőnek védőruhát, lábbelit és védőkesztyűt kell használnia.
40
A keletkezési helyről közvetlenül is a kezelő-, feldolgozóüzembe szállítható a hulladék. A nagylétszámú állattartó telepeken ki kell alakítani a hulla tárolására alkalmas helyet, ahonnan egyenesen az ártalmatlanítás helyére juttatható a hulladék. A begyűjtést végző cég biztosíthat az előírásoknak megfelelően tisztított és fertőtlenített cseretartályt, vagy a kiürített konténert a helyszínen kell kitisztítani és fertőtleníteni. 7.2.1. Állati hulladékgyűjtő telep létesítése Állati hulladék begyűjtésére, illetve időleges tárolására alkalmas gyűjtótelep építésére az állategészségügyi, közegészségügyi szakhatósági hozzájárulások alapján az építésügyi hatóság adja ki az engedélyt. A telep működését a Közegészségügyi és Környezetvédelmi Szakhatóság hozzájárulásának figyelembe vételével az Állomás engedélyezi. A telep előírt egységei: – a dolgozók részére fekete-fehér rendszerű öltöző, – az állati hulladék tárolására, boncolására szolgáló helyiségek, – állatorvosi szoba.
Az épületek kialakításnál ügyelni kell arra, hogy az oldalfalaknak és a padlónak könynyen tisztíthatónak, moshatónak, fertőtleníthetőnek és szivárgásmentesnek kell lennie. Az oldalfalak és a padló találkozását él- és szegletmentesen kell kialakítani. A telep udvarának burkolását úgy kell megoldani, hogy folyadék ne szivároghasson a talajba. A burkolattal nem fedett részeket parkosítani kell. A telepet 180 cm magas zárt kerítéssel kell bekeríteni. A telep kapujában kerékfertőtlenítő medencét kell kialakítani, és gondoskodni kell a rágcsálók és rovarok elleni védelemről. A telepnek rendelkeznie kell csepegésmentes, könnyen tisztítható, fertőtleníthető tartályokkal és hulladékszállító járművel, magasnyomású fertőtlenítő berendezéssel, kézi takarító eszközökkel, fertőtlenítő anyagokkal és mérleggel. Az üzemeltető önkormányzatnak felelős személyt kell alkalmaznia a hulladék szállítására, a telep őrzésére, valamint a szükséges nyilvántartások vezetésére. A telep hatósági felügyeletét a hatósági állatorvos végzi, ő ellenőrzi, a telep rendjét, az állati hulladékok osztályok szerint elkülönített tárolását, a nyilvántartásokat. Fertőző betegség gyanúja esetén boncol és szükség esetén mintát küld a diagnosztikai intézetekbe. 7.3. A hulladék ártalmatlanítása Az állati hulladék ártalmatlanítását csak az a vállalkozó végezheti, aki a telephely szerint illetékes Állomástól, a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával, engedélyt kapott. Az első osztályba sorolt hulladékot közvetlenül vagy hőkezelést követően égetéssel, illetve együttégetéssel ártalmatlanítani kell. Ez a tevékenység az illetékes Állomás által engedélyezett kezelő- és feldolgozóüzemben történhet.
41
A második osztályba: A trágyát, hígtrágyát a kijuttatás előtt 60 napig tárolni kell. A bendő-, béltartalom nyersanyagként felhasználható komposztáló vagy biogáz telepen. A többi, második osztályba sorolt hulladékot az Állomás által engedélyezett kezelő- és feldolgozóüzemben kell ártalmatlanítani, az így keletkezett fehérjetartalmú hulladékot szerves-trágyaként, talajjavítóként, vagy biogáz-, illetve komposztálótelepen lehet felhasználni. A harmadik osztályba sorolt hulladékot égetőműben, kezelő- és feldolgozóüzemben, állateledelt és műszaki terméket gyártó üzemben, biogáz-, vagy komposztáló üzemben lehet ártalmatlanítani. Elföldelni az állattartó saját földjén csak az elhullott, kedvtelésből tartott állatait lehet, évente 50 kg-nál nem nagyobb össztömegig. Három hetesnél fiatalabb bárányt, kecskegidát, borjút, malacot, illetve a baromfi hullákat hasonló mennyiségig csak abban az esetben lehet elásni, ha az állatpopuláció csekély és a létesítmények olyan távol vannak egymástól, hogy az összegyűjtéshez és a szállításhoz szükséges intézkedések a helyszíni ártalmatlanításhoz képest aránytalan terhet jelentenének. Az elföldelés helye a szomszéd telek határvonalától 1,5 méterre és a talajvízszint fölött legalább egy méterre legyen. Ez a tevékenység 2006. január 1-je után csak akkor végezhető, ha az állati hulladék szállítása jelentős köz- vagy állategészségügyi kockázattal jár. Az állati hulladék hulladéktemetőben 2005. december 31-ig helyezhető el, de csak azon helyeken, amelyeket környezetvédelmi szempontból 2003. december 31-ig felülvizsgáltak. Új állati hulladéktemetőt létesíteni nem lehet, a régiek megbontásáról a kerületi főállatorvos rendelkezik. A megszűntetett temető területén 30 évig mezőgazdasági művelést folytatni tilos. Kedvtelésből tartott állatok kegyeleti temetőben is elhelyezhetőek, melyet a lakóterülettől minimálisan 300 méterre lehet létesíteni, legalább 500 m2 területen. A temetőt 150 cm magas kerítéssel körül kell keríteni. A létesítmény épületei a következők: – – – – –
hűtőkamra, szociális helyiség kézmosóval és WC-vel, hulladéktároló, eszköztároló, hamvasztás esetén krematórium és urnafal.
8. Állatok szaporítása –
61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelet az egyes állatok szaporításának, a szaporítóanyag felhasználásának, valamint behozatalának és kivitelének állategészségügyi feltételeiről
2. § A rendelet alkalmazásában: 2. Köztenyésztés: ha az apaállatot (illetve szaporítóanyagát) nem annak tartási helyéről származó állatállomány egyedével szaporítják.
42
3. Szaporítás: nőivarú állat természetes úton történő fedeztetése, mesterséges termékenyítése, továbbá genetikai anyagának felhasználása utód létrehozása céljából. 14. § (1) Mesterséges termékenyítést és embrióátültetést a nőivarú állat tulajdonosának megbízásából, illetve alkalmazásában kizárólag állatorvos vagy e tevékenységre jogosult szakirányú képesítéssel rendelkező személy (inszeminátor vagy embrióátültetést végző szakember) végezhet. A tevékenység végzésére szóló engedélyt az illetékes állomás szakhatósági hozzájárulásával a tenyésztési hatóság adja ki. 15. § (1) A szolgáltatásként végzett természetes fedeztetésről az apaállat tartója köteles a jogszabályban előírt nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásban fel kell tüntetnie a vakcinázásokat és vizsgálatokat, amelyeket a kerületi főállatorvos legalább félévente ellenőriz. A nyilvántartásnak tartalmazni kell az apaállattal meghatározott időszakban érintkezésbe került állat azonosításra alkalmas adatait. Szaporítás céljára csak olyan egészséges hím- és nőivarú állatot lehet használni, amely fedeztetéssel, mesterséges termékenyítés útján, illetve genetikai anyagának felhasználása során átvihető fertőző és parazitás betegségektől mentes. Tilos olyan állatot szaporításra használni, amelyik öröklődő betegséggel, az utódok egészségét várhatóan súlyosan károsító, átörökíthető fejlődési rendellenességgel terhelt. Fedeztetés, spermanyerés céljára olyan állatot lehet használni, amelynek ivarszerve fedeztetésre, termékenyítésre alkalmas. Köztenyésztésben, természetes fedeztetésre csak a mesterséges termékenyítő állomásokon spermatermelésre használható apaállatokra érvényes állategészségügyi feltételeknek megfelelő egyedek alkalmazhatóak. Ezen feltételek állatfajonként különböznek. 8.1. Szarvasmarha 1. számú melléklet a 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelethez A szarvasmarha és a bivaly szaporításának részletes állategészségügyi feltételei Félévente a bikákon az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni: – intradermális tuberkulinpróba, – vérből és - ivarérett bikáknál - spermából elvégzett szerológiai
vizsgálat brucellózis felderítésére, – szerológiai próba szarvasmarhák enzootikus leukózisának felderítésére, – szerológiai vizsgálat IBR / IPV (szarvasmarha fertőző rinotracheitise) felderítésére, – vírusszerológiai vizsgálat BVD (szarvasmarha vírusos hasmenése) felderítésére az állat hathónapos kora után, az ivarérett bikáknál az ondó virológiai vizsgálatát is el kell végezni, – szerológiai vizsgálat az előírt öt leptospira szerotípusra, – tasakváladék-minta mikroszkópos és tenyésztéses vizsgálata campylobacteriosis és trichomonadosis felderítésére. Amennyiben az eredmények igazolják a mentességet, úgy az állatok továbbra is használhatók spermatermelésre, fedeztetésre. 43
8.2. Sertés 2. számú melléklet a 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelethez A sertések szaporításának részletes állategészségügyi feltételei A mesterséges termékenyítő állomáson tartott kanon félévente az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni: – brucellózis felderítése vérből és spermából elvégzett szerológiai
vizsgálattal, – vírusneutralizációs vagy ELISA teszt Aujeszky-betegség vírusával
szembeni ellenanyag kimutatására, – szerológiai vizsgálat klasszikus sertéspestis alóli mentességre, – szerológiai vizsgálat PRRS alóli mentességre, – szerológiai vizsgálat az előírt két leptospira szerotípusra.
8.3. Ló, szamár 3. számú melléklet a 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelethez A ló és a szamár szaporításának részletes állategészségügyi feltételei Spermát gyűjteni csak attól a méntől lehet, melyet egyidejűleg természetes fedeztetésre nem használnak, és az évente elvégzett vizsgálatai az alábbi betegségekre negatív eredményt adtak: – szerológiai vizsgálat lovak fertőző kevésvérűsége felderítésére, – szerológiai vizsgálat ló fertőző arteritise betegség felderítésére; po-
zitív esetben spermából víruskimutatást kell végezni, – hétnapos időközzel két alkalommal az előváladékból és genitális
tamponból elvégzett Taylorella equigenitalis izolálás, – szerológiai vizsgálat tenyészbénaság felderítésére, – allergiás próba vagy szerológiai vizsgálat takonykór felderítésére (a
fedeztetési idény befejezése után 21-28 napon belül ezt a vizsgálatot meg kell ismételni). 8.4. Juh, kecske 4. számú melléklet a 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelethez A juh és a kecske szaporításának részletes állategészségügyi feltételei Mesterséges termékenyítő állomáson tartott kosokon és kecskebakokon félévente az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni : – vérből és spermából elvégzett szerológiai vizsgálat brucellozis fel-
derítésére, – szerológiai vizsgálat Maedi/Visna kór felderítésére, – szerológiai vizsgálat kecskék arthritis-encephalitis betegségének felderítésére, – vírusszerológiai vizsgálat kos perzisztens border disease betegségének felderítésére. Általánosságban valamennyi faj apaállataival kapcsolatosan elmondható, hogy a saját állományban történő felhasználás céljából előállított szaporítóanyagra vagy a nem köztenyésztésben való fedeztetésre vonatkozó állategészségügyi követelményeket az adott 44
állomány állategészségügyi státuszának függvényében az illetékes Állomás határozza meg. A mesterséges termékenyítő állomás működését a tenyésztési hatóság engedélyezi az Állomás szakhatósági hozzájárulásával. Ezen hozzájárulás csak akkor adható ki, ha a létesítmény megfelel a járványügyi, állatvédelmi és állathigiéniai szabályoknak. A telepet kerítéssel kell körbevenni, szarvasmarhát és sertést tartó létesítmény esetében fekete-fehér rendszerű öltözőt kell használni. A kapubejárónál kerékfertőtlenítőt kell kialakítani vagy ezt helyettesítő fertőtlenítő gépet kell alkalmazni. Az állatok számára mozgásigényük kielégítésére kifutót, karámot kell kialakítani. A mesterséges termékenyítő állomás üzemeltetésénél biztosítani kell a sperma nyerésére, kezelésére, tárolására alkalmas külön-külön helyiségeket. A spermatermelésre használt egyedekről a termékenyítő állomásra érkezéstől kezdődően állategészségügyi feljegyzést kell készíteni. A nyilvántartásban fel kell tüntetni a kötelező állategészségügyi és tenyésztéshigiéniai vizsgálatokat. A kerületi főállatorvos köteles évente legalább két alkalommal vizsgálatot tartani. Ennek keretében az Állatgyógyászati Oltóanyag, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézettel ellenőrizteti, hogy a sperma hígításához használt oldat tartalmazza-e az előírt hatékonyságú antibiotikumot. A szemle eredményéről jegyzőkönyvet vesz fel. 8.5. Baromfikeltető 5. számú melléklet a 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelethez A baromfi, szárnyas apróvad és egyéb szárnyasok szaporításának részletes állategészségügyi feltételei E rendelet alkalmazásában baromfi: a) a tyúk, pulyka, házilúd, házikacsa, pézsmaréce, házigalamb, b) a fácán, fogoly, gyöngytyúk, fürj, tőkés réce, c) a fácánfélék (Phasianidae) és récefélék (Anatidae) családjába tartozó díszmadárfajok, d) a strucc, emu. A baromfikeltető üzemelését a tenyésztési hatóság engedélyezi az illetékes Állomás szakhatósági hozzájárulásával. Tízezer tojásnál nagyobb befogadóképességgel rendelkező keltetők esetén külön-külön tojásfogadót, fertőtlenítő helyiséget, előkeltetőt, külön légterű bujtatót, válogatót, göngyölegtárolót kell létesíteni. A keltető helyiségeire és berendezéseire hasonló szabályok vonatkoznak, mint a mesterséges termékenyítő állomásoknál. A keltető üzemeltetőjének ügyelnie kell arra, hogy keltetésre csak tiszta héjú, külső elváltozástól mentes, származás szempontjából azonosítható és állatorvosi igazolással rendelkező baromfitojás vehető át.
45
Viziszárnyasok esetében az átvett tojásoknak fertőtlenítettnek kell lenniük. A tojásokat megérkezésüket követően még a keltetőgépbe helyezésük előtt fertőtleníteni kell. A gépben egyszerre csak azonos állatfajhoz tartozó tojások keltethetők. A befulladt tojásokat mikrobiológiai vizsgálat céljából az engedélyben kijelölt laboratóriumba kell küldeni. A fejletlen, kelésgyenge, életképtelen csibéket a 9/1999. (I.27) FVM. rendelet 7. számú mellékletében: „A felesleges csibék és embriók leölése a keltető üzemekben” előírásainak megfelelően le kell ölni. E szerint széndioxid-gáz vagy gyors halált okozó mechanikus berendezés alkalmazása jöhet szóba. A kelés közben befulladt vagy egyéb módon tönkrement tojásokat, a leölt, kelésgyenge baromfit és a visszamaradt tojáshéjat össze kell gyűjteni és megsemmisítéséről gondoskodni kell. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a baromfi hullája a 71/2003. (VI.27) FVM. rendelete alapján 2. osztályba sorolt állati hulladék míg a lámpázáskor kiselejtezett keltetői tojás és a tojáshéj, amely nem jelent fertőzési kockázatot emberek vagy állatok számára, a 3. osztályba tartozik. Természetesen, ha a különböző osztálybeli hulladékokat összekeverik, az egészet a szigorúbb besorolású hulladék megsemmisítése szerint kell ártalmatlanítani. A keltetőgépet a keltetés befejezése után tisztítani és fertőtleníteni kell. A kelést követően a napos csibéket át kell válogatni és a csoportokat azonosítani kell. A keltetőből csak az ellátó állatorvos által kiadott igazolással szállítható ki naposcsibe-szállítmány. A kötelező immunizálásokat az illetékes Állomás írja elő. Ezt az üzemeltetőnek saját költségére kell végrehajtania, és erről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásokat és az üzem állategészségügyi állapotát az illetékes hatósági állatorvos folyamatosan ellenőrzi. Félévente a kerületi főállatorvos szintén ellenőrzést végez.
46
IV. AZ ÁLLATTARTÁSHOZ KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓ ELSŐDLEGES ÉLELMISZER-ELŐÁLLÍTÁS (tej, tojás, méz, őstermelők) – 2003. évi LXXXII. törvény – 1995. évi XCI. törvény – 35/1995 (IV. 5.) kormányrendelet
1. Fogalmak Élelmiszer: az európai élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendeletének (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 2. cikke szerint élelmiszernek minősülő anyag, illetve termék. Nyers élelmiszer: olyan élelmiszer, amely eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletek nélkül alkalmas, illetve kerül végső fogyasztásra. Élelmiszer-előállítás: a feldolgozott élelmiszer előállítása érdekében történő tisztítási, osztályozási, előkészítési, gyártástechnológiai, csomagolási, tárolási és szállítási műveletek összessége vagy ezek részműveletei. Fogyasztó: az élelmiszer végső fogyasztója, valamint az élelmiszert tevékenységéhez felhasználó élelmiszer-vállalkozó. Végső fogyasztó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 18. pontja szerinti végső fogyasztó. Élelmiszer-biztonság: annak biztosítása a termelés, az élelmiszer-előállítás, a tárolás és forgalomba hozatal teljes folyamatában, hogy az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja. Élelmiszer-minőség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmassá teszik az élelmiszert a rá vonatkozó előírásokban rögzített, valamint a fogyasztók által elvárt igények kielégítésére. Hatósági élelmiszer-ellenőrzés: az erre kijelölt hatóságok által végrehajtott olyan ellenőrzés, amelynek célja annak megállapítása, hogy az élelmiszerek, az élelmiszerösszetevők, valamint azok a személyek, anyagok és tárgyak, amelyek az élelmiszerekkel érintkeznek, megfelelnek-e a fogyasztók egészségének, érdekeinek (beleértve a fogyasztók tájékoztatását), valamint a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó, illetve más jogszabályoknak. Minden élelmiszer termelése, előállítása során lényeges elem az önellenőrzés. Az önellenőrzés dokumentumait a termelő 1 évig köteles megőrizni.
47
2. Tejtermelés –
1/2003. (I. 8.) FVM–ESZCSM együttes rendelet a nyers tej, a hőkezelt tej és a tejalapú termékek előállításának, forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről
5. § (1) A tejtermelő gazdaságot a kerületi főállatorvosnak nyilvántartásba kell vennie. A nyilvántartásba vétel előtt meg kell vizsgálnia a jelen rendeletben foglaltak betartását. A nyilvántartásba vételhez a telepet ellátó állatorvosnak igazolnia kell a következőket: a) a tejelő állat vagy állatállomány – hivatalos vizsgálatok alapján – gümőkórtól és brucellózistól mentes, b) tejelő állat vagy állatállomány nem mutat emberre tejjel átvihető fertőző betegségekre utaló tüneteket, c) az állatok tőgyén nem található olyan sérülés, amely a nyers tej állapotára kedvezőtlen hatást gyakorolna, és a tőgy szemmel láthatóan és a szokásos diagnosztikai vizsgálatok eredménye alapján egészséges. A rendelet nem vonatkozik a magánháztartásokban saját fogyasztás céljára előállított termékekre. 2.1. Fogalmak Nyers tej: a szarvasmarha, juh, kecske vagy bivaly tejmirigyei által kiválasztott, emberi táplálkozás céljára szolgáló olyan folyadék, amelyet nem melegítettek 40 °C fölé, illetve ezzel egyenértékű kezelésben nem részesítettek. Tejtermelő gazdaság: olyan állattartásra alkalmas hely, ahol egy vagy több tejelő tehenet, juhot, kecskét vagy bivalyt rendszeresen, vagy időszakosan fejnek. Tejgyűjtő (gyűjtőcsarnok): olyan létesítmény, ahol nyers tejet gyűjtenek, szűrnek, hűtenek, egy tömegben hűtve tárolnak. Tejház: a tejtermelő gazdasághoz kapcsolódó, a nyers tej szűrésére, hűtésére és hűtve tárolására szolgáló olyan épület vagy helyiség, amely az állattartás és a fejés területeitől, épületeitől, helyiségeitől, továbbá a trágya és az egyéb szennyező anyagok gyűjtőhelyeitől térben megfelelően különül el. Közvetlen fogyasztásra, vagy hőkezelt fogyasztói tej és tejalapú termék előállítására csak olyan gazdaság termelhet nyers tejet, amelyet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nyilvántartásba vett és a területileg illetékes állategészségügyi hatóság folyamatosan ellenőriz. E tekintetben tejgazdaság az egy tejelő állattal - tehénnel, juhhal, kecskével, bivallyal - rendelkező gazdaság is, ha az a tejet értékesíti. Ha nem tehéntejről van szó, a jelölésen mindig meg kell nevezni azt az állatfajt, amelytől származik a tej. Azon tejgazdaságok, melyek napi 200 liternél kevesebbet állítanak elő, piacon tejet, túrót, tejfölt árulhatnak.
48
Ehhez szükséges: – a gümőkór - és brucellózis - mentességi gazolás, – a fejés és tejkezelés általános higiéniai szabályainak betartása felel-
jen meg az általános jó higiéniai gyakorlatnak, – a hatósági állatorvos negyedévente a termékeket külön is ellenőrzi, és a termelés helyén higiéniai szemlét tart. Azon tejgazdaságok, melyek 200 liternél többet állítanak elő naponta, és közfogyasztásra kívánják értékesíteni, tejházat kell létesítsenek. A tejtermelés során higiéniai szempontból a legbiztonságosabb a zárt rendszer, vagyis, ha a tej a fejőgéptől a szállító tartályba töltésig zárt tartály- és csőrendszerben jut el. A tejházat - ahogy az már az előző fejezetben is említésre került - a kerítés vonalában kell elhelyezni. Célszerű, ha a tejház egyszersmind közvetlenül a fejőház mellett is helyeződik, mert higiéniai szempontból aggályos lehet a túl hosszú, a két épületet összekötő csővezeték. Mindkét létesítményt úgy kell kialakítani, hogy falai könnyen tisztíthatóak és fertőtleníthetőek legyenek, padozatuk lejtsen és így a folyékony halmazállapotú "hulladékok", a szennyvíz folyamatosan el legyen vezetve. Az eszközök, berendezések tisztításához a tejtermelő gazdaság hideg-meleg, ivóvíz minőségű vízellátással kell rendelkezzen. A kártevők és rovarok irtását úgy kell megoldani, hogy a tejet, mint élelmiszert az irtószerek ne veszélyeztessék. Ezért szem előtt kell tartani azt a szabályt, hogy csomagolatlan élelmiszer tárolására használt helyiségben irtószereket használni tilos. Amennyiben az üzemeltető megoldja a tej zárt rendszerben való továbbítását, akkor ezek a szerek valamennyi helyiségben elhelyezhetőek. A tejházat és a fejőházat a trágya tárolására használt tértől és más, a tej tisztaságát veszélyeztető helytől védeni kell. A dolgozók részére a WC helyiségekbe előtérrel nyíló mosdót kell kialakítani. Azokban a gazdaságokban is, ahol mobil fejőgépet használnak, be kell tartani a higiéniai alapkövetelményeket, ezért a gépet tiszta talajon kell elhelyezni, ahol trágya, vagy egyéb hulladék nincs. A fejéshez használt eszközök elmosására külön helyiséget kell biztosítani. A fejőgép kivitelezésének olyannak kell lennie, hogy a tulajdonos a tisztítását és fertőtlenítését könnyen el tudja végezni. A fejők a gazdaságban más munkát nem végezhetnek. A fejőknek egészségügyi nyilatkozatot kell tenniük, kötelezve magukat, hogy orvoshoz fordulnak, amennyiben önmagukon vagy a velük közös háztartásban élőkön a következő tüneteket tapasztalják: sárgaság, hasmenés, hányás, láz, torokgyulladás, bőrkiütés, egyéb bőrelváltozás, váladékozó szembetegség, fül-és orrfolyás. A fejésnél munkálatokat végzőknek az alábbi minimális követelményeket be kell tartaniuk:
1. Fejés megkezdése előtt: – tiszta fejőruhát kell felvenniük, 49
– kezüket és alkarjukat meg kell mosni, – ellenőrizniük kell az állatok gyógykezelését, a kezelés időpontját és
az állatgyógyászati készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejét, – az állatok tőgybimbóit illetve azok környékét meg kell tisztítaniuk, – az első tejsugarakat elkülönítetten kell gyűjteniük és szemrevételezniük. 2. Fejés közben: – fejés közben gondosan figyelni kell a tejleadás folyamatát, el kell kerülni a vakfejést. 3. Fejés után: – az állatok tőgybimbóit fejés után engedélyezett készítmények használatával védeni kell. A bármely módon kifejt nyers tejet legkésőbb a fejés végén szűrni kell. A fejés befejeztével az eszközöket és berendezéseket tisztítani és fertőtleníteni kell. Az átadás előtt tárolási időtartam a tej hűtésétől, a tej hőmérsékletétől függ. A nyers tejet, amennyiben 2 órán belül kerül átadásra, nem kell hűteni. Ez esetben azonban az átvevő feldolgozó létesítménynek minden szükséges intézkedést meg kell tennie, hogy a nyers tejet hőkezeljék, vagy – „a nyers tejből készült'' termékek esetében – felhasználják, 6 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolva az átvételtől számított 36 órán belül, vagy 4 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolva az átvételtől számított 48 órán belül. A nyers tej hűtésére olyan gépi eljárást kell alkalmazni, amely biztosítja a nyers tej fejés utáni eredeti állapotának megőrzését. A nyers tejet a gépi hűtéssel rendelkező tejtermelő gazdaságokban a fejés megkezdése után azonnal, de legkésőbb a fejés befejezésétől számított két órán belül legalább 6 °C, legfeljebb 4 °C hőmérsékletre kell hűteni. A hűtött nyers tej hőmérséklete a hőkezelő-üzembe, a standardizáló központba vagy a tejfeldolgozó-üzembe, továbbá üzemközi szállítás esetén nem haladhatja meg a 10 °C hőmérsékletet, kivéve, ha a nyers tejet a fejés vagy a tejgyűjtés befejezésétől számított két órán belül szállítják el. A közvetlen emberi fogyasztásra szánt nyers tej esetében az értékesítés időtartama a hűtés kezdetétől számított: – legfeljebb 24 óra, ha a hűtési és a tárolási hőmérséklet 6 °C, – legfeljebb 48 óra, ha a hűtési és a tárolási hőmérséklet 4 °C, – legfeljebb 16 óra, ha a hűtési és tárolási hőmérséklet 8 °C.
A tejtermelő gazdaság, a tejház, a tejgyűjtő üzemeltetője köteles folyamatosan önellenőrzést végezni.
50
Ennek keretében az alábbi műveleteket kell elvégezni:
1. Meg kell határozni a létesítmény higiéniai szempontból kritikus pontjait. 2. Ki kell dolgozni, és alkalmazni kell a kritikus pontokra irányuló ellenőrzési módszereket és eljárásokat. 3. A tárolóeszközökből - azok mindegyikéből - vett mintából, szúrópróba-szerűen ellenőrizni kell a nyers tej mikrobaszámát, szomatikus sejtszámát, gátlóanyag tartalmát. A kapott értékeknek meg kell felelniük az alábbi táblázatokban feltüntetett minőségi követelményeknek. A vizsgálatokat az e tevékenységre - a nyers tej, a hőkezelt tej, valamint a tejalapú termékek vizsgálatára - akkreditált szolgáltatói vagy hatósági laboratóriumok végezhetik el. A nyers tehéntej higiéniai követelményei
Jellemző
Követelmény
Mikrobaszám (CFU/CM3) 30 Cº-on
Nem lehet több 1.000.000-nál
Szomatikus sejtszám (Sejt/CM3)
Nem lehet több 400.000-nél
Gátlóanyag
Az elfogadott vizsgálati módszerekkel nem mutatható ki. Nyers juh és kecsketej higiéniai követelményei
Jellemző Mikrobaszám (CFU/CM3) 30 Cº-on
Követelmény Nem lehet több 1.500.000-nél
Mikrobaszám (CFU/CM3) 30 Cº-on, ha Nem lehet több 500.000-nél hőkezelés nélkül állítanak elő a nyers tejből végterméket Az elfogadott vizsgálati módszerekkel nem mutatható ki.
Gátlóanyag
A nyers bivalytej higiéniai követelményei
Jellemző Mikrobaszám (CFU/CM3) 30 Cº-on
Követelmény Nem lehet több 1.500.000-nél
Mikrobaszám (CFU/CM3) 30 Cº-on, ha Nem lehet több 500.000-nél hőkezelés nélkül állítanak elő a nyers tejből végterméket Szomatikus sejtszám
Nem lehet több 400.000-nél
Gátlóanyag
Az elfogadott vizsgálati módszerekkel nem mutatható ki.
Az ellenőrző vizsgálatokról nyilvántartást kell vezetni. 51
Amennyiben a vizsgálatok a fenti táblázat értékeit meghaladják, azonnal jelenteni kell a hatósági állatorvosnak. Valamennyi, a fogyasztók egészséget veszélyeztető állapot esetén értesíteni kell az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ) és az Állomást. A tejtermelő gazdaságban az állami feladattal megbízott állatorvosnak, míg a tejgyűjtőben és a tejházban a hatósági állatorvosnak kell havonta egy alkalommal tejmintát vennie. A tejminta-vételt negyedévente helyszíni élelmiszerhigiéniai szemlével kell kiegészíteni. Ezen alkalommal a hatósági személyeknek joguk van a létesítmény egész területét bejárni és valamennyi, a létesítéssel, üzemeltetéssel, termeléssel, és a forgalmazással összefüggő dokumentumba betekinteni. A hatósági tejmintákat az alábbi laboratóriumok jogosultak megvizsgálni:
1. Országos Élelmiszervizsgáló Intézet 2. Valamennyi Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás Laboratóriuma 3. Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. budapesti, debreceni, pécsi Nyerstej Minősítő Laboratóriuma. 4. Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Gödöllő A hatósági állatorvos érzékszervi vizsgálattal, illetve a laboratóriumi vizsgálatok alapján bírálja el a nyers tejet. Ennek alapján a nyers tej minősítése lehet: – fogyasztásra és felhasználásra alkalmas, vagy – fogyasztásra és felhasználásra alkalmatlan, illetve – fogyasztásra és felhasználásra csak hőkezelés után alkalmas.
Közvetlen emberi fogyasztásra illetve termékek előállítására csak az a tej használható föl, amely a fenti táblázatban megjelölt minőségi kritériumokat teljesíti. Ezek az értékek kiegészülnek még a fagyáspont ellenőrzésével is. Nyers tehéntej, kecsketej, bivalytej esetében ez az érték –0,52 Cº hőmérsékletnél, nyers juhtej esetében –0,54 Cº hőmérsékletnél nem lehet magasabb. Az illetékes hatóság az ellenőrzések alapján, ha eltérést tapasztal, figyelmezteti a tejtermelőt, bizonyos esetekben fölfüggesztheti a tejátvételt, vagy akár minimum 30 napra meg is tilthatja azt. A tejet fogyasztásra, vagy feldolgozásra nem lehet fölhasználni a következő esetekben:
1. Ha az állat az alábbi betegségekben szenved, vagy az alábbi betegség gyanúja áll fenn: – veszettség, – juh-, kecskehimlő, – brucellózis, – gümőkor, – lépfene, – szarvasmarhák ragadós tüdőlobja, – keleti marhavész, – ragadós száj és körömfájás, – gázödéma, – klinikai tünetekben megnyilvánuló tőgygyulladás. 2. Láz, hasmenés, hüvely-, méhgyulladás 52
3. Vetéléstől számított 8 napon belül 4. Gyógyszeres kezelés után, ha a szer élelmezés- egészségügyi várakozási ideje még nem telt le. 5. Ellést megelőző 15 nappal, vagy az ellést követő 8 napban tehén esetében. Juhnál és kecskénél az ellés előtt 5 napon belül, vagy az ellés után 7 napon belül. 6. A nyers tejből az alábbi baktérium vagy anyag mutatható ki: – Listeria monocitogenes, – Clostridium botulinum vagy toxinja, – Vibriocholerae, Campylobacter nemzetségbe tartozó baktérium, – Salmonella- nemzetségbe tartozó baktérium, – Shigella- nemzetségbe tartozó baktérium, – Brucella- nemzetségbe tartozó baktérium, – Coxiella- nemzetségbe tartozó baktérium, – tiltott hozamfokozó szer, – antibakteriális anyag, – egyéb állatgyógyászati készítmény, – xenobiotikum, – mikotoxin, – toxikus fém és nyomelem, – radioaktiv anyag, – kullancs- encephalitis vírusa, – ételmérgező toxin, – mosó-, fertőtlenítőszer maradványa vagy öblítővíz. 7. Érzékszervi vizsgálat alapján az alábbiak közül akár egy is jelentkezik: – nagy fokban szennyezett, – csomós, pelyhez, üledékes, savós, nyálkás, véres, – színe, szaga, íze undort keltő, – takarmánytól vagy gyógyszertől eredően nagyfokban idegen szagú, -ízű, – eredeti természetes állapotát vegyi anyag hozzáadásával befolyásolták. A nyers tejet, ha az alábbi betegséggel fertőzött, vagy fertőzöttségre gyanús állattól fejték, csak hőkezelés után lehet közvetlen fogyasztásra vagy feldolgozásra bocsátani: – juh és kecskehimlő, – gümőkor, – lépfene, – brucellózis, – klamidia. A tejszállítási igazolvány formáját és tartalmát a rendelet 10. sz. melléklete írja elő. A fogyasztásra alkalmatlan tej megsemmisítéséről az állattartónak kell gondoskodnia.
3. Étkezési-tojás termelés – 1907/90/EGK r., 2295/2003/EK r., 2271/75/EGK r. – 90/2003. (VII. 30.) FVM–ESZCSM együttes rendelet az élelmi-
szerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről 53
5. A baromfi, házinyúl, tenyésztett apró- és szárnyasvad vágóhidak és az apróvad feldolgozó üzemek higiéniai követelménye. 5.10. A tojástároló és a tojástermék előállító üzemek különleges higiéniai követelménye. ÁSz. 779. § (1) A hatósági állatorvosnak a fogyasztásra szánt tojást és tojáskészítményt a tárolás és szállítás során, valamint a forgalmazás helyén ellenőrizni kell. (2) A tojás hatósági állatorvosi ellenőrzését megszemléléssel, szükség szerint lámpázással, feltöréssel kell végezni. (3) Az ellenőrzés részletes kivitelezésére és az elbírálásra a 748–750. §-okban foglaltak az irányadók. Tojás: olyan nyers, nem törött és nem keltetett héjas tyúk-, liba-, kacsa-, pulyka-, gyöngytyúk- és fürjtojás, amely emberi fogyasztásra alkalmas. Létesítmény: a tojás vagy tojástermék előállítására, kezelésére, csomagolására szolgáló üzem. Begyűjtő: az a természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, akit a megyei (fővárosi) Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás (a továbbiakban: Állomás) feljogosított arra, hogy a termelőtől összegyűjtse a tojást és elszállítsa. Közfogyasztásra csak az állategészségügyi hatóság által nyilvántartásba vett és egyedi számmal ellátott árutojás-termelő telepről származó tojás bocsátható. Az árutojást-termelő telep járványvédelmi és állatvédelmi követelményei azonosak a többi nagylétszámú állattartó telep követelményeivel. A telep tulajdonosának feladata a telep és az állomány – környezetének tisztaságáról, rendben tartásáról gondoskodni, – írásos szerződéssel rendelkező ellátó állatorvos közreműködésével
az állomány megfelelő egészségügyi állapotáról gondoskodni, valamint – az állománnyal kapcsolatos nyilvántartásokat vezetni, – a hullák és fogyasztásra alkalmatlan tojásokat összegyűjteni, tárolni és azok megsemmisítéséről gondoskodni. A nyomonkövethetőség érdekében az alábbi nyilvántartásokat vezetnie kell: – – – –
– – – – – 54
az állomány telepítésének dátuma, az állatok életkora, db száma, a tojótyúkok kiszállításának dátuma és db száma, elhullási napló, az előző két nyilvántartásban szereplő állatok létszámából adódó különbség indoka, amennyiben azt az elhullási napló nem magyarázza, napi tojástermelés, a naponta eladott vagy egyéb módon elszállított tojás darabszáma vagy tömege, a felvásárlók neve és címe, takarmányozási napló, gyógykezelési napló.
A telep csak begyűjtő, csomagolóközpont, nagykereskedő vagy élelmiszeripari vállalat közvetítésével forgalmazhatja termékeit. Begyűjtő csak olyan személy lehet, aki hatósági engedéllyel rendelkezik arra, hogy a tojást a termelőktől összegyűjtse és elszállítsa; – csomagoló központokba, – kizárólag csomagoló központként elismert nagykereskedők részére
értékesítő piacra, vagy – a feldolgozóipar számára. Csomagoló központ csak olyan vállalkozás lehet, amely rendelkezik az állategészségügyi hatóság engedélyével a tojások minőség és súly szerinti osztályozására. Minimális követelmények az engedély kiadásához: – Az üzem területének, falainak, padozatának és mennyezetének
könnyen tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek kell lennie. – Az épületek zártsága, tulajdonságai alkalmasak legyenek arra, hogy
a tojást megóvják a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásoktól. – Az üzemnek lámpázó berendezéssel, légkamra magasságának mé-
résére alkalmas eszközzel, a tojás tömeg szerinti osztályozására alkalmas berendezéssel, a tojás mérésére hitelesített mérleggel, illetve a bélyegzésre alkalmas eszközzel kell rendelkeznie. Amennyiben a lámpázáshoz, válogatáshoz, osztályozáshoz automata berendezést használnak, készenlétben kell tartani egy független lámpázó készüléket is. Az engedély megadásával a csomagoló-központ üzem egy egyedi(ellenőrző) számot is kap. A csomagoló központoknak az alábbi nyilvántartást kell vezetniük: – a beérkezett tojás mennyisége termelőnként (név, cím, egyedi
szám) lebontva, valamint a tojásrakás dátumának vagy időszakának megjelölésével, – a más csomagoló központokba szállított osztályozatlan tojás menynyisége, – a más csomagoló központokból érkezett osztályozott tojás mennyisége, – az elszállított tojás darabszáma, osztálya, a csomagolás ideje, a fogyaszthatósági idő lejárta; fölvásárlónként, nevének és címének föltüntetésével. A tojások gyűjtése a termelő kötelessége, melyet napi rendszerességgel kell megtegyen. A begyűjtőknek a tojásokat a termelőktől minden harmadik munkanapon be kell gyűjteniük. Amennyiben a gazdaság biztosítani tudja a 2-18 Cº közötti tárolást, akkor ez a tevékenység történhet hetente egyszer is. Ha a gazdaság „extra friss” tojásként kívánja forgalomba hozni termékét, a begyűjtést napi rendszerességgel kell elvégezni. A begyűjtő a beérkezést követő munkanapon a csomagoló központba szállítja a tojást. A csomagoló üzem a tojástartón az alábbiakat kell föltüntesse: – – – –
a termelő létesítmény neve, címe, egyedi azonosító száma, a tojások száma vagy tömege, a tojásrakás dátuma vagy időszaka, az elszállítás dátuma. 55
A csomagolóközpontok a tojást a beérkezését követő 2. munkanapon kell osztályozzák, csomagolják és mind a tojást, mind annak csomagolását meg kell jelöljék. A tojás az osztályozás során kétféle minősítést kaphat: – A osztályú vagy friss tojás, – B osztályú, vagy másodosztályú tojás. Az A osztályú tojás jellemzői: – a héj és kutikula szabályos, tiszta, és sértetlen, – légkamra magassága legfeljebb 6 mm és mozdulatlan.(„extra friss”
tojás esetében 4 mm), – a tojás fehérje tiszta, áttetsző, kocsonyás állagú, mindenféle idegen
anyagtól mentes, – a tojás sárgája lámpázáskor csak árnyék formájában látható, forga-
táskor nem távolodik el a tojás középpontjából és mindenféle idegen anyagtól mentes, – a csirasejten csirafejlődés nem észlelhető, – mentes minden idegen szagtól. Azon A osztályú tojást, melyet mosnak „mosott tojás”- ként kell forgalmazni. Az A osztályú tojást nem szabad tartósításnak alávetni, illetve nem szabad azt 5 Cº alá lehűteni. Az A osztályú tojást „extra friss” tojásként történő forgalmazása a tojásrakást követő 9. napon belül kell történjen. Az A osztályon belül, méret alapján a következő kategóriák léteznek Méret jele
Jellemzője
Tojás tömege
XL
Nagyon nagy
73 g vagy ennél több
L
Nagy
62-73 g
M
Közepes
53-63 g
S
Kicsi
53 g alatt
A B osztályú minősítést kap az a tojás, amely nem felel meg az A osztályú besorolás kritériumainak. Az ilyen tojás csak engedélyezett élelmiszeripari vállalkozásoknak vagy a nem élelmiszeripari vállalkozásoknak értékesíthető. A tojáson fel kell tüntetni a termelő gazdaság azonosító számát, ha „extra friss” tojásként kívánják forgalomba hozni, akkor a termelés dátumát is. A bélyegzésre használt tintának meg kell felelnie az élelmiszerekben felhasználható színezőanyagokra vonatkozó hatályos rendelkezéseknek. A tojáson a termelő a fenti adatokon kívül utalhat a tojótyúkok takarmányozási módjára, és föltünteti a tojás származási régiójának jelzéseit. A csomagoláson fel kell tüntetni: – a tojás származását,
56
– a méret szerinti osztályát, (Amennyiben különböző méretű tojáso– – – – – – –
kat csomagolnak egybe, erről tájékoztatni kell a fogyasztót.) minőség megőrzési időt, amelyet a tojásrakást követő legfeljebb 28 napban kell meghatározni, jelezni kell a fogyasztók számára, hogy a tojást a vásárlást követően ajánlott hűtve tárolni, csomagolási idejét, az ajánlott értékesítési időt, mely a tojásrakást követően legfeljebb 21 nap lehet. Nem kötelező, de lehet jelezni az alábbi adatokat: a tojásrakás dátuma, a baromfitartás módszerei: a; „szabadtartásból származó”. Ilyen esetben be kell tartani azt az előírást, hogy az állatállomány sűrűsége nem haladhatja meg a 2500 tyúk/hektárt, illetve az egy tyúkra eső mindenkori terület nem lehet kisebb mint 4 m2, b; „ólban tartásból származó”, c; „ketreces tartásból származó”,
(Ezen létesítmények kritériumait lásd az előző fejezetekben.) – tojótyúkok takarmányozási módja. Magyarországon a tojások kereskedelembe való eljuttatását a termelők többnyire maguk végzik, így a termelésen kívül a csomagoló-központi feladatokat is nekik kell megoldaniuk. Következésképpen a magyarországi tojástermelők nagy többsége a fenti követelményeknek is meg kell feleljenek.
4. Méztermelés – A 2001/110/EK irányelvnek megfelelően:
A méz forgalmazásának élelmiszerhigiéniai szabályai: Állategészségügyi Szabályzat. 780. § (1) A tárolt, szállított és forgalomba hozott mézet az állatorvos ellenőrzi. (2) A mézet olyan edényben szabad szállítani, amelynek anyagát, bevonatát a méz nem támadja meg úgy, hogy az abból kioldott anyagok miatt a méz az egészségre ártalmassá váljék, idegen színt, ízt, szagot vehessen fel vagy állományában változás következzék be. – 90/2003. (VII. 30.) FVM–ESZCSM együttes rendelet az élelmi-
szerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről 3. sz. melléklet: 5.11. A méz és a méhészeti termékek előállításának különleges higiéniai követelményei Mézet közfogyasztásra bocsátani csak a hatósági állatorvos által kiállított állategészségügyi igazoló lap beszerzése után lehet. Ennek természetesen föltétele a méhegészségügyi felelős által végzett folyamatos ellenőrző vizsgálat is.
57
A méz felvásárlását csak az a személy végezheti, akit az Állomás regisztrált. Méz tárolása csak az állategészségügyi hatóság által engedélyezett helyen történhet. A felvásárlónak a mézről nyilvántartást kell vezetnie, melynek az alábbi adatokat kell tartalmaznia: – – – –
méhész neve, lakcíme, a felvásárlás ideje, méz fajtája és mennyisége, állategészségügyi bizonyítvány száma.
A méz növényi nektártól, élő növényi részek nedvéből, illetve a rovarok élő növényi részeken kiválasztott anyagából a méhek által előállított természetes, édes anyag. A mézet a méhek begyűjtik, saját különleges anyagaik hozzáadásával átalakítják, raktározzák, dehidratálják és lépekben érlelik. A méz főleg cukorból (fruktózból és glükózból), valamint szerves savakból, enzimekből valamint szilárd részecskékből áll. Színe a színtelentől a sötétbarnáig terjedhet. Állaga folyékony, sűrűn folyó, sőt, még egészen kristályos is lehet. A méz ízében és aromájában a különböző növényi eredetre visszavezethetően eltérések tapasztalhatóak. A mézet eredete és előállítási, vagy kiszerelési módja szerint lehet csoportosítani. Eredet szerint az alábbi mézféleségeket különböztetjük meg:
1. Virág-, nektárméz, mely a növényi nektárból nyert méz. 2. Harmatméz, mely a növényi nedveket szívó rovarok (hemiptera) élő növényi részeken kiválasztott anyagából vagy élő növényi részek nedvéből nyert méz. Az előállítás, vagy a kiszerelés szerint az alábbi fajtákat különböztetjük meg:
1. Lépesméz, mely a méhek újonnan épített, még lakatlan lépek sejtjeiben, vagy kizárólag méhviaszból készített vékony lépalaplapokban tárolt és lezárt egész lépben, vagy léprészekben értékesített méz. 2. Darabos méz vagy lépet tartalmazó méz, mely lépdarabokat tartalmaz. 3. Lecsapolt méz, melyet felfedett lakatlan lépek lecsapolásával nyernek. 4. Kivont méz, melyet lakatlan lépek centrifugálásával nyernek. 5. Sajtolt méz, melyet lakatlan lépek sajtolásával nyernek, ezt tehetik 45 Cº-ot meg nem haladó hő segítségével is. 6. Pollen szűrt méz, amikor a termékből az idegen szerves, vagy szervetlen anyagokat olyan jelentős mennyiségben távolítják el, hogy a pollen túlnyomó többsége is eltávozik. Ilyen termék forgalmazásakor a fogyasztót a címkén feltüntetett megfelelő jelzéssel, erről a tényről tájékoztatni kell. Pollen szűrt mézet az egyéb mézfajtákhoz keverni nem szabad. 7. Ipari méz, olyan méz, mely élelmiszerek összetevőjeként használható fel, mert idegen íze vagy illata van, erjedése megkezdődött, vagy túlmelegítették.
58
A pollen szűrt mézre, a lépes mézre, a darabos vagy lépesmézet tartalmazó mézre, az ipari mézre a „méz” kifejezést nem lehet használni. A terméknév egyéb információkkal is kiegészíthető. Ilyen lehet a virág-, növényi-, regionális-, területi-, domborzati eredet, vagy különleges minőségi kritériumok jelzése. Az emberi fogyasztás céljára készült termékben a mézhez más élelmiszer összetevőt nem lehet adni. Amennyiben a különféle mézeket összekeverik, ezt a címkén láthatóan közölni kell. Abban az esetben, ha a méz közvetlenül kerül közfogyasztásra, az alábbi minőségi kritériumoknak kell megfelelnie:
1. Fruktóz és glükóz tartalom a virágmézben legalább 60g/100g, harmatméz esetében 45g/100g. 2. Szaharóz tartalom: általában 5g/100g, de bizonyos növényfajok esetében ezt meghaladhatja. (pl. fehérakác, lucerna, citromfélék, 10g/100g; levendula legfeljebb 15g/100g.) 3. Nedvességtartalom legfeljebb 20% lehet. 4. Vízben nem oldódó anyagok tartalma 0,1g/100g lehet. 5. Áramvezető képesség általában 0,8 mS/cm 6. Szabad savtartalom: általában 50 milliekvivalenssel egyenértékű sav 1000g-onként. A méz átvételéhez, kezeléséhez (pörgetés), feldolgozásához és tárolásához tiszta, hűvös, száraz, jól szellőző elkülönített helyiségeket kell létesíteni. Ezen tevékenységek végzéséhez használt tároló eszközöket, edényeket más célra felhasználni tilos, mosásukat, tisztításukat külön helyiségben kell végezni. Tekintve, hogy ez a tevékenység is élelmiszer előállító tevékenység, a munkát végző személyek részére külön öltözőt és előtérrel rendelkező mosdót kell biztosítani.
5. Őstermelők – 35/1995. (IV. 5.) kormányrendelet a vásárokról és a piacokról – 161/2000. (IX. 21.) kormányrendelet a vásárokról és piacokról
szóló 35/1995. (IV. 5.) kormányrendelet módosításáról 3. § (2) A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal rendelkező személy kizárólag „a) a saját gazdaságában előállított zöldséget, gyümölcsöt, virágot, b) a saját gazdaságban előállított mezőgazdasági termékből származó, nem hőkezelt, savanyított terméket, c) mézet (lépesmézet), saját tenyésztésű, -nevelésű állattól származó tejet, tejterméket, tojást, valamint darabolás nélkül vágott és belezett baromfit, továbbá sertéshúsból előállított füstölt húst, étkezési szalonnát, olvasztott étkezési zsírt árusíthat, az élelmiszerek előállítására és forgalmazására vonatkozó külön jogszabály szerint.'' – 202/2002. (IX. 14.) kormányrendelet a vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) kormányrendelet módosításáról (E rendelet alkalmazásában:)
59
„a) vásár: országos vagy helyi jellegű, nem rendszeres, általában időszaki vagy szakjellegű adásvételi lehetőség, ahol az árukat az erre kijelölt helyen – általában nyílt területen – rendszerint kirakodással mutatják be, b) piac: általában napi, esetenként heti rendszerességű – rendszerint szabadtéri – adásvételi lehetőség, ahol elsősorban élelmiszereket, napi cikkeket árusítanak.'' 5.1. Termelői tej, tejtermék forgalmának szabályai 10. számú melléklet az 1/2003. (I. 8.) FVM–ESZCSM együttes rendelethez A napi 200 liter alatt termelő gazdaság, közvetlen piaci értékesítésre szánt mezőgazdasági kistermelői tehén-, juh-, kecske- és bivalytej és tejalapú termék termelése, készítése és forgalmazása 1. Kistermelő tejet, tejfölt, túrót a fogyasztónak közvetlen kereskedelmi értékesítésre csak nyilvántartásba vett és rendszeres állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai ellenőrzés alatt álló tejtermelő gazdaságban állíthat elő, és csak tejtermelő állományának gümőkór és brucellózis mentességét igazoló állatorvosi igazolással hozhat forgalomba. Az állatorvosi igazolás a kiállítástól számított egy évig érvényes. 2. A kistermelői tejet előállító személynek is meg kell felelnie a 3. § (4) bekezdésében foglaltaknak. 3. Az állattartó köteles az állattartás környezetét és a tejtermelő állatot tisztán tartani. 4. Fejés előtt a tőgyet meg kell tisztítani. Tőgymosásra külön erre a célra szolgáló tartósan megjelölt edényzetet szabad használni. 5. A fejéshez, tejkezeléshez használt eszközöket tartósan meg kell jelölni. 6. A kifejt tejet meg kell szűrni. Tejet, tejfölt és túrót a forgalomba hozatalig hűtve kell tárolni a 2. számú melléklet VII. fejezetének 1–3. pontjaiban foglaltak szerint. Ezen paraméterek vonatkoznak a hőkezelés nélkül előállított kistermelői tejtermékekre. 7. A tejet, tejfölt és túrót elkülönítve kell tárolni. 8. A hatósági állatorvos a közvetlen piaci értékesítésre szánt tejet, tejfölt és túrót előállító gazdaságot negyedévente egyszer, de szükség szerint többször ellenőrzi, melynek eredményéről a termelés szerint illetékes kerületi főállatorvosnak írásbeli jelentést készít. Ha a vizsgálat eredménye nem megfelelő, a jelen rendelet kihirdetését követő 1 év eltelte után az Állomás a 3. számú melléklet III. fejezetének 3–5. pontjaiban foglaltak szerint jár el. 9. A forgalmazott nyers tejnek jelen rendelet kihirdetését követő egy év eltelte után meg kell felelnie a 3. számú mellékletben a nyers tehén-, juh-, kecske- és bivalytejre vonatkozó higiéniai, mikrobiológiai, fizikai és kémiai paramétereknek, melyet rendszeresen ellenőrizni és dokumentálni kell.
60
10. Az így forgalmazott nyers tej esetében a kistermelő a fogyasztót köteles tájékoztatni arról, hogy a termék csak forralás után fogyasztható. 11. A hatósági állatorvos a piacon bemutatott tejen, tejfölön és túrón érzékszervi vizsgálatot végez, a kiadott állatorvosi igazolás meglétét, az adatok egyezését ellenőrzi. 12. Ha a kistermelői tejet, tejfölt és túrót árusító, az előírt és érvényes állatorvosi igazolással nem rendelkezik, termékét tiltott módon forgalmazottnak kell minősíteni. 13. Ha az árusítás helyén a hatósági állatorvos a tejben, tejfölben és túróban állomány, szín, szag vagy íz elváltozást állapít meg, vagy fogyasztásra alkalmatlannak minősíti, az árusítást megtilthatja és meghatározza az ártalmatlanítás módját. 5.2. Baromfihús és nyúlhús forgalmazása Állategészségügyi Szabályzat 771. § (1) A baromfihús és nyúlhús forgalmazására a 761. és a 764–769. §-okban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni. (2) Az őstermelő a vágott baromfit csak a lakóhelye ötven kilométeres körzetén belüli piacon értékesítheti. (3) Az őstermelő által piaci értékesítésre szánt – a levágás helyén állatorvos által megvizsgált – vágott baromfit a 62/a. számú függelék szerinti állatorvosi igazolással együtt kell a piacon állatorvosi ellenőrzésre bemutatni. (4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt, az őstermelőkre vonatkozó rendelkezések a külön jogszabályban meghatározott ideig érvényesek. 5.3. Sertéshús Őstermelő csak sertésből készített füstölt húst, szalonnát, olvasztott étkezési zsírt árulhat piacon. A sertés húsvizsgálatáról, trichinella-vizsgálatáról, "feltétel nélkül fogyasztható" minősítéséről állatorvosi igazolással kell rendelkeznie. 5.4. Tojás Az őstermelő a saját állományából származó tojást ez év július1-ig az eddigiek szerint, gyakorlatilag korlátozás nélkül viheti piacra. A 2052/2003/EK rendelet július 1-től előírja, hogy minden tojástermelő csak megjelölt tojást értékesíthet, tehát piacon is. 5.5. Méz A kialakult gyakorlat, hogy őstermelő piacon a mézet üvegbe töltve árusíthatja. Az üvegen (csomagoláson) föl kell tüntetni a méhész nevét, lakcímét, a méz fajtáját. A piacon az ellenőrző hatóság szúrópróbaszerűen mintát vesz, illetve kivizsgálja a méz minőségére vonatkozó bejelentéseket.
61
A föntieket a 90/2003. (VII. 30.) FVM–ESZCSM együttes rendelet az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről előírásaira tekintettel kell alkalmazni; 1. § (1) A közfogyasztásra szánt élelmiszer előállítását és forgalmazását az e rendeletben és a külön jogszabályokban foglalt higiéniai követelményeknek megfelelően kell végezni. (2) A rendelet hatálya valamennyi élelmiszer-előállítóra és élelmiszer-forgalmazóra kiterjed. (3) Valamennyi élelmiszer-előállítónak és élelmiszer-forgalmazónak teljesítenie kell az e rendelet 1–8. számú mellékleteiben felsorolt követelményeket is. (6) E rendelet nem érinti azoknak a jogszabályoknak a rendelkezéseit, amelyek az egyes termékek értékesítéséhez külön feltételeket állapítanak meg. Megjegyzés: Az őstermelői élelmiszer-előállítást, - értékesítést illetően a jelenleg a jogszabályokban és azok végrehajthatóságában fönnálló többszörös ellentmondásokat vélhetően a – 852/2004/EC r., preambulumának 8 - 9 - 10. pontjában, – 853/2004/EC r. az élelmiszerek higiéniájáról preambulumának 11. pontjában, – 854/2004/EC preambulumának 7. pontjában foglaltaknak megfelelően egy egységes, a fogyasztók és termelők érdekét egyaránt szolgáló, szakmailag is megfelelő, koordinált nemzeti szabályozás váltja föl.
62
